Canal de la Perla A Canal de la Perla egy földalatti csatorna a mexikói Torreónban, amelyet régen öntözésre használtak, de ma már nagy részét lezárták, másik, 420 méteres részét pedig a gyalogosforgalom előtt nyitották meg. Ma turisztikai látványosságként is szolgál. Elhelyezkedése A csatorna eredeti célja az volt, hogy a Nazas folyó vizét elvezesse a város keleti részébe. A Nazasból kiágazó San Antonio-csatorna a mai Independencia út mentén húzódott, ebből ágazott ki a Canal de la Perla ott, ahol ma a 20 de Noviembre és Damián Carmona utak indulnak délkeletre, utóbbi nyomvonala egyezik meg a csatornáéval. A mai Melchor Múzquiz utcától kezdve a föld alatt haladt tovább, elhaladt a Plaza de Armas tér délnyugati sarkánál, tovább folytatódott kelet–délkelet felé, majd a Leona Vicario és a Ramón Corona utcák között elérve a mai Revolución utat, ismét a föld felett folytatódott tovább, kissé irányt váltva (jobban délkeletre fordulva), majd több ágra oszlott. Ma négy bejárata van: az első a Rodríguez és a Hidalgo utcák sarkán, a második a Cepeda és a Juárez, a harmadik a Plaza de Armasnál a Valdés Carrillo és a Juárez, a negyedik pedig a Zaragoza és a Morelos utcák kereszteződésénél. Az alagút A csatorna teljes földalatti szakasza 1400 m-es hosszúságú, magassága 4 és 6 méter között változik, szélessége 4,5 méter. Falai 90 cm vastagok, belül téglás borításúak. Története A csatornát a környék gazdag földbirtokosai építtették 1890-től kezdve, hogy a folyótól távolabb eső földjeikre vizet juttathassanak. Később a város terjeszkedett, a földbirtokok rendszere átalakult, a csatorna pedig teljesen feledésbe merült, a 21. század elejére 90%-ig megtelt a talajba leszivárgó esővíz és egyéb szennyvizek által lerakott hordalékkal és szeméttel. 2003 márciusának elején azonban egy, a Rodríguez és Hidalgo utcák kereszteződésében történő építkezés során beszakadt a talaj: mindenki nagy meglepetésére előbukkant ez a föld alatti járat. Hamarosan kitisztították, rendbehozták és turistalátványossággá alakították. Később ugyan biztonsági okokból le kellett zárni, de 2014 nyarára felújították és újra megnyitották. A tervek szerint üzletek, vendéglők és kiállítások lesznek majd benne. Haszonelvűség A haszonelvűség (másként utilitarizmus) Jeremy Bentham és John Stuart Mill nevéhez köthető 19. századi angolszász etika és az ehhez tartozó cselekvéselmélet. Az utilitarizmus szerint az emberek cselekedeteit az örömelv magyarázza: céljuk a boldogság maximalizálása és a fájdalom, a szenvedés minimalizálása. E cél elérése érdekében racionálisan mérlegelik cselekvéseik szubjektív hasznosságát. Mindezt egyaránt megfogalmazhatjuk individuális nézőpontból (mindenki célja saját hasznosságának maximalizálása) és közösségi szempontból (a lehető legnagyobb boldogság a lehető legtöbb ember számára). A haszonelvűség, lévén konzekvencionalista (azaz a tett helyességét az eredménye igazolja), élesen szemben áll az arisztotelészi és keresztény etikával, ahol a jó cselekedet végrehajtása önmagában erényes és nem visz semmiféle előre rögzített célhoz közelebb. A haszonelvűség a klasszikus liberális közgazdaságtan egyik alapelve. A politikai, jogi intézmények hasznossága úgy mérhető, ha a lehető legnagyobb boldogságot eredményezi. Etimológia Az „utilitarizmus” szó a latin utilis (a. m. hasznos) szóból ered. A gazdasági haszon és a nyereség fogalma A haszon (vagy amivel gyakran keverik: a nyereség) az emberek közti csere közben jön létre, ott keletkezik, rendszerint a mindkét oldalon, néha csak az egyiken. A csereaktus lényege, hogy az egyik ember önként átad a másik embernek valamit (rendszerint árut, vagy szolgáltatást), amely valamire a másik embernek szüksége van, és amely dologért a két fél által kölcsönösen megegyezett mértékű, valós és értékes ellenszolgáltatást nyújt, valósít meg (teljesít) a második fél. Az ilyen csereaktusban fontos, hogy külső és belső kényszerítő körülmények nélkül megy végbe, és a cserében szereplő dolog értéke és annak ellenértéke az adott kultúrában szokásos megítélés szerint arányos, maga az aktus pedig törvényes, méltányos és tisztességes. Ez esetben az eredmény a felek kölcsönös elégedettsége. A haszon fogalma úgy merül fel, hogy mind az eladónak, mind a vevőnek érdekében áll a csereaktus, csupán az egyenértékben kell megegyezniük. A csere tárgyának van reális, használati értéke vagy haszna. Az ilyen csereaktus, vagy más szóval kereskedelem így mindkét félnek hasznos, sőt esetenként szükséges, vagy nélkülözhetetlen, de nem kényszerből való! A nyereség a kereskedelem kapcsán úgy merül fel, hogy két csereaktus viszonylatában egyazon személy egyszer vásárol (olcsón), majd valamivel később elad (drágán), és a két esemény (először kiadás, később bevétel) pénzforgalmi összege közti különbség, mínusz a saját költségei adják a nyereséget. Ha ez a különbség az ő ráfordításait és a vétellel kapcsolatos kiadásait nem fedezik, akkor az illető veszteséget szerzett magának. Megjegyzések 1. Normális körülmények között az emberek veszteség céljából semmivel sem kereskednek, de ismeretes, hogy a világban a józan ésszel érthetőbbnél gyakoribbak a nem normális körülmények. 2. A nyereség még összefügg a nyerés (nyeremény) fogalmával, amely a szerencsejátékok ritka velejárója, de magának az üzletnek semmi köze a szerencsejátékokhoz, még ha létezik is üzleti kockázat, amely a jövő kiismerhetetlenségéből fakad. Belső hivatkozások szubjektív értékelmélet Kós Károly-mellszobor A marosvásárhelyi Kós Károly-mellszobor az egykori Városi Közüzem, a mai vízszolgáltató, az Aquaserv Zrt. udvarán található. A közüzem épülete Kós Károly tervei alapján épült a 20. század elején, 1903-ban az akkori polgármester, Bernády György megbízásából. Miranda Hobbes Miranda Hobbes egy kitalált szereplő az 1998 és 2004 között készült Szex és New York (Sex and the City) című HBO sorozatban és a sorozat 2008-ban készült Szex és New York (Sex and the City) című egész estés moziváltozatban, valamint annak 2010-es folytatásában, a Szex és New York 2.-ben. Alakítója Cynthia Nixon. Személyiség Miranda ügyes, magabiztos és büszke mindarra, amit elért. Folyamatosan emeli a mércét, mind magán, mind pedig professzionális életében. Bevásárolta magát az ügyvédi irodába, ahol dolgozik és sikerült megvennie az Upper West Side-on álló lakását is. Néha azért elégedetlenül szemléli szerelmi életét és olykor fel is hagyott a szerelem keresésének gondolatával. A külvilág számára kemény nőnek tűnik, nem könnyen nyílik meg mások számára. Sérülékenységét cinizmussal álcázza és nagy adag öniróniával. Miranda elég földhözragadtan szemléli a divatot. Szerinte öltözni szükséges, mert kell. Inkább, mint örökké követni a legújabb divatot. Nappali ügyvédi munkájához egyszerű vonalvezetésű ruhákat hord szívesen. Lassan elszakad a merev színösszeállításoktól és hatásosabb színekkel kísérletezik. A hétvégén pedig imád lezseren és fiatalosan öltözni. Hol lakik? Miranda egy elképesztően drága háborús lakásban lakik az Upper West Side-on, a Nyugati 78. utca 331. szám alatt. A lakást a második évadban várásolja meg, itt lakik egészen addig, amíg Brooklynba nem költözik Steve és Brady kedvéért. Kapcsolatok Skipper Johnson Skipper többször is feltűnik Miranda hódolójaként. Bármit megtenne érte, függetlenül attól, hogy az hol ámítja a fiút, hol csak egyestés szexkalandnak használja. Ő az a pasi, akit egy magányos estén bármikor fel lehet hívni, mindig készen áll. Mindez odáig fajul, hogy egyszer Skipper szex közben szakít aktuális barátnőjével, csak azért, mert Miranda telefonon randira hívja. Dr. Robert Leeds Mikor Miranda rájön, hogy gyermeke apjába szerelmes, de neki már komoly kapcsolata van egy másik nővel, maga alá kerül. Épp ekkor kezd udvarolni az elbűvölő szomszéd, Dr. Robert Leeds, aki még szeretlek feliratú sütit is készít neki. Miranda azonban sosem tudja kimondani a bűvös szót, ezért Steve-ért elhagyja Robertet. Steve Brady Miranda az első pillanattól kezdve küzd az érzéseivel. Harcol a rokonszeves fiúval, kapcsolatuk ellen. Összejönnek, veszekednek, és újra és újra előkerül a "Nem egy helyről jöttünk, Steve!" mondat. Szakítanak, de srác makacs és kitartó. Sőt "együttérző szexük" (miután eltávolították Steve egyik heréjét) következtében később közös gyerekük születik. Ám Miranda a bébi megléte ellenére szingli akar maradni. Vagy legalábbis addig így gondolja, amig nem lesz féltékeny Steve új barátnőjére, és rá nem jön: valójában szereti a férfit. Így a történet vége házasság és költözés gyerekkel, kutyával, valamint Steve édesanyjával egy új házba. És ami még meglepőbb: Manhattanből egyenesen Brooklynba! Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Miranda Hobbes című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Zseton A zseton (ritkábban a bárca és különösen telefonérmére a tantusz szó is használatos) korlátozott forgalomképességű, legtöbbször magánkiadású érmeszerű tárgy, amelyet pénz helyett használnak. Anyaguk sokszor kevésbé értékes és nem annyira strapabíró, mint a pénzérméké: lehet fém (réz, ón, alumínium, illetve ezek ötvözetei), műanyag, esetleg bőr vagy akár cserép. A legfontosabb eltérés a törvényes fizetőeszközökhöz (vagyis a pénzhez) képest a zsetonok forgalomképessége, a pénzt ugyanis a kibocsátó joghatóságán belül gyakorlatilag korlátozás nélkül kötelező elfogadni. A határ a kettő között nem mindig éles: egyes magánkiadású zsetonok később a pénzekéhez mérhető forgalomképességre tettek szert. A zsetonokkal a numizmatika határtudománya, az exonúmia foglalkozik. A zsetonok a kaszinókból a legismertebbek. Amerikában azután terjedtek el, hogy bevonták az ezüstpénzeket, és a kaszinók nem akarták a játékautomatákat átállítani, inkább engedélyt kértek a bevont fémpénzhez hasonló zseton használatára a pénzverdétől. Szintén gyakran használnak zsetonokat metrókban, nyilvános telefonállomásokon, autómosóknál stb. Magyarországon a legismertebb zseton a Magyar Posta által kibocsátott telefonérme vagy tantusz, Boldogfai Farkas Sándor szobrász- és éremművész alkotása, amelyet 1946-tól az 1970-es évekig a Posta által üzemeltetett nyilvános telefonkészülékeknél lehetett használni. Sztálinizmus A sztálinizmus kifejezéssel Joszif Visszarionovics Sztálin ideológiáját, politikai praxisát jelölik. Sztálinistának nevezik még azokat a politikai rendszereket is, amelyek a sztálinizmuson alapulnak. Sztálin önmagát nem nevezte sztálinistának, hanem marxista–leninistának. Ez a helyzet a sztálinistákkal is, akik szintén marxista–leninistának tartják magukat, és nem sztálinistának. Ideológiai alapja, jellege Sztálin egyik főbb újítása Leninhez képest az osztályharc folytatódásának elve a kommunista hatalomátvétel után. E szerint a proletárdiktatúra bevezetése után nem csökkennek, hanem nőnek az osztályellentétek, mivel a volt kapitalisták egyre agresszívabban lépnek fel a kapitalizmus visszaállítása érdekében, csak most már ezek az erők nem antikommunista szervezetekben, hanem a kommunista párton belül jelennek meg. Ez az elv volt Sztálin idejében a tömeges terror növelésének ideológiai alapja. Jelenleg egyetlen országban működik a sztálini kommunista ideológián alapuló rendszer: Észak-Koreában. A sztálinizmus ugyanakkor egy korszak, amely Sztálin uralomra jutásától egészen haláláig tartott. Ez a csaknem három évtizednyi korszak több tízmillió ember halálát okozta nemcsak a Szovjetunióban, hanem más kommunista országokban is. Tömeges letartóztatások, statáriális eljárások, bebörtönzések és kivégzések zajlottak. Tömegeket taszítottak nyomorba, tartottak rendszeres terror alatt, illetve kínoztak meg. Feljegyzések vannak egyebek között arról, hogy a kommunista vezetők merő szórakozásnak tartották, ha egyszerűen ok nélkül agyonlőtték beosztottjaikat. Alekszandr Szolzsenyicin úgy fogalmazott, hogy a Szovjetunióban negyven éven át hivatalos szinten „állami terrorizmus” működött. A faji megkülönböztetés is éppúgy helyet kapott a likvidálásra kijelölt személyek, vagy tömegek kiválasztásánál. Így a második világháború után a kollektív bűnösség elve szerint németeket, magyarokat, tatárokat, erdélyi szászokat és lengyeleket hurcoltak el, vagy öltek meg, akik vélt kollaboránsok voltak. A katyńi vérengzés során lengyel katonatisztek tízezreit gyilkolták meg hidegvérrel, az elsődleges szempont pedig a nemzetiségük volt. Magyarországnak a második világháború végétől, s a kommunista hatalomátvételtől (1948), egészen az 1956-os forradalomig tartó időszakban volt része a sztálinizmusban. A sztálinizmus megítélése A sztálinizmus megítélését illetően két fő vélemény létezik. A független elemzők, a kommunizmus ellenfelei és a legtöbb kommunista a sztálinizmust nem tartja önálló ideológiának, rámutatva arra, hogy Sztálin nem változtatott lényegesen a Lenin által kialakított társadalmi renden. Sem a tömeges terror, sem a kritikus vélemények elnémítása nem Sztálin találmánya, ezeket a módszereket a rendszer a kezdettől fogva alkalmazta. Emellett a Lenin által kialakított rendszer eleve egy totalitárius rendszer volt, bármiféle társadalmi kontroll nélkül. Sztálin csupán megerősítette ezt a hatalmat, az addigi kollektív vezetést, mely 10-12 ember ellenőrizetlen teljhatalmát jelentette, egyetlen személy ellenőrizhetetlen teljhatalmával váltotta fel. Ezen álláspont szerint Sztálin tevékenysége nem több, mint Lenin munkásságának logikus és magától következő folytatása. Egyetlen fontosabb új elképzelés, melyet Sztálin fejlesztett ki, az osztályharc folytatódásának elve a kommunista hatalomátvétel után. Ezzel szemben a kommunisták egy része a sztálinizmust a lenini kommunizmushoz képest radikális újításnak tekinti. Ezen elmélet szerint radikális változtatás, hogy míg Lenin alatt proletárdiktatúra volt, addig azt Sztálin egyszemélyi diktatúrával váltotta fel. Fontos különbségnek tartják azt is ezen álláspont hívei, hogy az állami terror mértéke kisebb volt Lenin alatt, s úgy vélik, hogy a Lenin alatti terror szükségszerű és korlátozott volt, szemben a Sztálin-időszak nagyobb mértékű és szerintük nem igazolható repressziójával. A gazdaságpolitika terén is fontosnak tartják azt a különbséget, hogy míg Lenin a magántulajdon korlátozott szerepét megengedhetőnek tartotta (NEP), addig Sztálin a magántulajdont teljes egészében megszüntette. Tom Boonen Tom Boonen (1980. október 15. –) belga profi kerékpáros, jelenleg a Quick Step csapat versenyzje. 2005-ben világbajnok lett, és elnyerte az év belga sportolója címet. A 2007-es Tour de France pontversenyének győztese. Kleisz Márk Kleisz Márk (Budapest, 1998. július 2. –) magyar válogatott labdarúgó, jelenleg a Vasas SC játékosa. Pályafutása Klubcsapat Egészen fiatalon, már ötévesen az Újpest FC utánpótlás csapataiban pallérozódott, majd 2011-ben a BLSZ I-ben szereplő Fővárosi Vízművek SK játékosa lett. A Vasas SC-hez 2015-ben került, majd a 2016–2017-es bajnoki rajt előtt aláírta élete első profi szerződését. Bemutatkozására július 17-én az MTK ellen került sor, csereként négy percet játszott. A válogatottban Az U19-es válogatottban Michael Boris szövetségi edző alapemberként számított rá a 2017-es U19-es Európa-bajnokság selejtezői során. 2017-ben meghívott kapott Bernd Storck szövetségi kapitánytól a június 5.-i és június 9.-i Oroszország és Andorra elleni mérkőzésekre készülő felnőtt válogatott keretébe. 2017. június 5-én Oroszország ellen debütált a magyar válogatottban. Cserődy János Cserődy János, gyakran Cherődy, Cherevdy alakban is (?, 1543 – Nagyszombat, 1597. augusztus 4.) pécsi, majd egri püspök. Életútja Teológiai doktor volt, majd 1573-ban esztergomi kanonok és szentbenedeki prefektus lett. 1575-ben nemességet kapott. 1582-ben kinevezett, 1589. február 20-án megerősített tinnini címzetes püspök, 1583-tól nyitrai főesperes, 1588. január 17-től szentistváni prépost. 1592. szeptember 5-től pécsi püspök és az esztergomi főegyházmegye apostoli adminisztrátora. VIII. Kelemen pápa 1593. július 19-én erősítette meg. 1596. június 17-én Rudolf király egri megyéspüspökké nevezte ki, de székvárosát nem is látta, mert Eger ez év október 12-én török kézre került. A Kamarától 4000 forint évdíjat kapott, bár az 1596-ban visszaállította az egri püspököt megillető dézsmákat. 1597-ben a pozsonyi országgyűlés 38. törvénycikke az egri káptalan székhelyévé Kassát tette. Cserődy nem kapott püspöki megerősítést, és 1597 januárjában a király, kérésére, fölmentette püspöksége alól. Helynöke Kassán 1597-től Egri András volt. Forrás Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István ; szerk. Viczián János . Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Demjén Antal Szentkatolnai Demjén Antal, olykor Demjén, Demién formában is (Szentkatolna, 1744. június 22. – Pest, 1833. augusztus 26.) jogi doktor, királyi tanácsos és egyetemi tanár. Élete A kézdiszéki Szentkatolnán született. A grammatikai osztályt Kantán Erdélyben, a humán tárgyakat Nagyváradon, filozófiát Kolozsvárt, teológiát egy évig Kassán, végre a jogot Nagyszombatban végezte. Itt 1776-ban doktori oklevelet nyert és az ottan újonnan alakult jogi karnál az általános köz- és nemzetközi jog, a digesták és büntetőjog tanítását vette át. Az egyetemnek 1777-ben Budára történt áthelyezésekor, mint a magyar jog tanára és a jogi kar seniora, a nagyszombati akadémiánál maradt; 1782-ben a pesti egyetemre neveztetett ki tanárnak; 1789-től a természetjogot tanította és dékán volt; az 1795–1796. évre rektornak választották és amikor 1796. november 30-án lelépett, latin nyelvű beszédet mondott. 1806-ban királyi tanácsos lett. 1819-ben a jogi kar elnökévé és igazgatójává neveztetett ki; 1822-ben teljes fizetéssel nyugdíjazták. Még 11 évet élt, és 1833-ban hunyt el Pesten 89 éves korában. Műve Dissertatio inaug. ex jure hungarico de eo: An pater liberos suos per testamentum simpliciter excludere possit?... 1776. Tyrnaviae. Forrás Hazai s Külföldi Tudósítások 1833. II. 17. sz. Fejér, Historia Academiae 112. Pauler Tivadar, A Budapesti M. Kir. Tudom. Egyetem Története I. Petrik Bibliogr. Brezanóczy Ádám, Demien Antonii Data Biogr. (Kézirat a m. n. múzeumban.) Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. Nieuil-l’Espoir Nieuil-l’Espoir település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 2565 fő (2015). Nieuil-l’Espoir Fleuré, Gizay, Mignaloux-Beauvoir, Nouaillé-Maupertuis, Savigny-Lévescault, Vernon és La Villedieu-du-Clain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A Real Madrid CF 2010–2011-es szezonja Ez a szócikk a Real Madrid CF 2010–2011-es szezonjáról szól, amely a csapat 107. idénye fennállása óta, sorozatban 80. a spanyol első osztályban. A szezon 2010. július 1-jén kezdődött és 2011. június 30-án ért véget. Mezek Gyártó: Adidas/ mezszponzor: bwin Átigazolások Érkezők Összes kiadás: 74.5M € Távozók Összes bevétel: 16M € Végeredmény Forrás: lfp.es (spanyolul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. egymás elleni eredmények összpontszáma, 3. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 4. egymás ellen vendégként szerzett gólok száma, 5. gólkülönbség, 6. szerzett gólok száma.1Mivel a bajnoki ezüstérmes Real Madrid nyerte a 2010–2011-es spanyol kupát, illetve a bajnok FC Barcelona volt a finálé másik résztvevője, a bajnokság 5. és 6. helyezett csapata a 2011–2012-es Európa-liga rájátszásában, a 7. helyezett pedig a 3. selejtezőkörében indulhat. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes La Liga Győzelem Döntetlen Vereség Venterrogoz Venterrogoz falu Romániában, Bihar megyében. Fekvése Bihar megyében, a Király-erdő alatt, a Topa patak jobb oldalán, Szombatságtól délnyugatra fekvő település. Története Venterrogoz földesura a nagyváradi görögkatolikus püspökség volt, mely még az 1900-as évek elején is a település birtokosa volt. Borovszky a XX. század elején írta a községről: "…Venter tőszomszédságában fekvő kisközség, gör. kath. vallású oláh lakosokkal. Házainak száma 87, lakosaié 485. Postája Venter, távírója és vasúti állomása Szombatság-Rozog…" A település a trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye magyarcsékei járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti temploma 1866 -ban épült. Nieul-le-Dolent Nieul-le-Dolent település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 2457 fő (2015). Nieul-le-Dolent Aubigny-les-Clouzeaux, La Boissière-des-Landes, Les Clouzeaux, Le Girouard, Grosbreuil, Poiroux, Saint-Avaugourd-des-Landes és Sainte-Flaive-des-Loups községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Belovai István Belovai István (Csanádapáca, 1938. január 4. – Denver, 2009. november 6.) a magyar katonai hírszerzés tisztje, a CIA ügynöke, kettős ügynök. Élete, pályafutása Édesapja kötélgyártó mester volt, de a tulajdonában álló néhány holdas területen földműveléssel is foglalkozott. Belovai István a nyolc általánost szülőfalujában, Csanádapácán végezte el. 1958-ban hívták be kötelező katonai szolgálatra. A katonaévek letöltése után, parancsnoka javaslatára jelentkezett a kétéves Egyesített Tisztiiskolára, melyet kiváló eredménnyel végzett el. 1962. október 1-jével a katonai hírszerzés állományába került, ahol a mélységi katonai felderítés és diverzió feladataira kapott kiképzést. Közben elvégezte a budapesti Eötvös Gimnázium esti tagozatát és 1966-ban sikeres érettségi vizsgát tett. 1963. június 1-jével az MNVK 2. Csoportfőnökségre került értékelő-elemző beosztásba. 1966-ban angol, 1970-ben olasz nyelvből szerzett felsőfokú államvizsgát. 1970-73 között elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. 1978 és 1980 között példa értékű munkája elismeréseként négy alkalommal részesítették pénzjutalomban, illetve megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát is. 1981-ben alezredessé léptették elő, majd 1982-ben kihelyezték a londoni nagykövetségre, ahol a katonai és légügyi attasé helyetteseként folytatta hírszerző és katonadiplomáciai munkáját. Belovai saját, 2000-ben megjelent önéletírása szerint már 1978-ban eldöntötte, hogy az amerikaiakhoz fordul, mert munkája során felismerte, hogy a magyar hírszerzés hatalmas mennyiségű amerikai katonai titokhoz jutott, amit a szovjeteknek továbbít, és emiatt aggódott egy atomháború kitörése miatt. Londonban ezért 1983-ban felvette a kapcsolatot a CIA munkatársával, majd 1984-ben szervezett együttműködést vállalt az amerikai hírszerző szolgálattal. (A szóban forgó, Magyarországnak dolgozó kém, Clyde Lee Conrad nevét és egyéb körülményeit a szigorú belső konspiráció miatt nem ismerte, csak az általa és társai által megszerzett anyagok mennyisége és minősége tűnt fel neki. Az ennek alapján megindult amerikai vizsgálat eredményeképpen Conradot négy év múlva, 1988-ban tartóztatták le és életfogytiglanra ítélték. 1998-ban a börtönben halt meg.) A Belovai által 1984 júliusa és 1985 júniusa között a CIA részére végzett tevékenység a magyar katonai hírszerzés eddig ismert legnagyobb kudarcát jelentette az ugyancsak addigi legnagyobb siker, a Conrad-ügy után. Belovai a Conrad-ügy mellett feltárta a CIA számára a londoni katonai hírszerző rezidentúrán dolgozó hivatásos és beszervezett kollégái, valamint a belügyi hírszerzés embereinek a neveit és sok más fontos titkot. Az általa okozott károkat vizsgáló ügyben kollégái a „Görény” fedőnevet adták neki. 1984-ben, magyarországi szabadsága idején – álláspontja szerint alaptalanul – fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene, ezért nem térhetett vissza állomáshelyére. (Bányász Rezső akkori nagykövet jelentése szerint a hírszerző egy alkalommal annyira be volt rúgva, hogy fel akarta akasztani magát, és az autóból is ki akart ugrani, amikor kórházba vitték.) A CIA-vel a kapcsolatot Budapesten folytatta. A magyar elhárítás azonban már nyomozott ellene, és 1985. július 10-én, egy a CIA által részére elhelyezett csomag (szaknyelven konténer) felvétele közben, Kelenföldön tetten érték és letartóztatták. A katonai bíróság 1985 decemberében életfogytiglani szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A rendszerváltás után 1990 szeptemberében Belovait Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelemben részesítette, büntetésének hátralévő részét öt év próbaidőre felfüggesztette. A Magyar Köztársaság kikiáltása után majdnem egy évvel helyezték csak szabadlábra. 1990 decemberében az Egyesült Államokba távozott, 1992-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Belovai fontos célja volt, hogy teljes rehabilitációban részesüljön Magyarországon, mivel a rendszerváltás előkészítőjének, „a NATO első magyar katonájának” tartotta magát. 1998-ban „Fedőneve: Scorpion” címmel írta meg visszaemlékezéseit. Megszervezte, hogy könyvének megjelenésekor a hivatalban levő összes országgyűlési képviselő asztalára odakerüljön egy-egy példány. Saját verzióját ismertetve interjúkat adott, Kőszeg Ferenc is szót emelt mellette. Teljes rehabilitációját nem tudta elérni, de 2000-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök ismételten kegyelemben részesítette, és mentesítette a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól. Elkobzott ingatlanáért, vagyontárgyaiért, a börtönben töltött évekért azonban semmiféle kárpótlásban nem részesült. Nyugdíjra nem jogosult. Magyar katonai rangjától megfosztottan, az Egyesült Államokban, a coloradoi Denverben telepedett le. Az USA kormánya ezredesi nyugdíjat folyósított neki. Belovai István életének 71. évében, hosszan tartó betegség után hunyt el. Utolsó napjaiig a rehabilitációjáért küzdött. A Conrad-ügy utóélete, szereplőinek további sorsa Csak a későbbiekben derült rá fény, hogy Belovain kívül a budapesti szovjet nagykövetség katonai attaséi hivatalában szolgálatot teljesítő Vlagyimir Vasziljev őrnagy ugyancsak jelezte a Nyugatnak a titokszivárgást. Vasziljev a szovjet katonai hírszerzés összekötője, Mihajlovics Krasznyikov ezredes beosztottjaként ismerte a "Hóvirág" anyagokat. Vasziljevet letartóztatták, majd 1986-ban, Moszkvában kivégezték. Belovai kapcsolatfelvétele után még négy évbe telt, mire az amerikai, a német, az olasz és a svéd elhárítás összehangolt munkával megtalálta az árulókat: az USA Európában állomásozó V. hadteste 8. gépesített hadosztályának titkos irodáján szolgálatot teljesítő Clyde Lee Conrad őrmestert és társait. A kémbanda évtizedes tevékenysége során óvatos becslések szerint 5-7 millió dollárt kapott a magyar hírszerzéstől. Conradot 1988. augusztus 23-án tartóztatták le Németországban. Perének vezető bírája, Ferdinand Schuth 1990. június 6-án kihirdetett ítéletében így fogalmazott: „Ha háború tört volna ki a Varsói Szerződés és a NATO között, a Nyugat kénytelen lett volna meghátrálni. A NATO rövidesen rákényszerült volna, hogy válasszon a kapituláció, vagy az atomfegyverek német területen való bevetése között. Conrad árulása a Szövetségi Köztársaságot nukleáris csatatérré változtatta volna.” Conradot életfogytiglani börtönre ítélték, továbbá kétmillió nyugatnémet márka eljárási költség megfizetésére kötelezték. Ingó és ingatlan tulajdonát ennek fejében foglalták le. Conrad a diezi börtönben, 1998. január 7-én, szívroham következtében halt meg. Kovács László, külügyi államtitkár 1990. január 23-án, a Budapesten akkreditált amerikai és nyugatnémet nagykövetek előtt tett nyilatkozatában a kormány nevében elhatárolta magát a Conrad-ügytől: a „magyar kormány a korábbi politikai és katonai vezetés hibájának, az ország nemzeti érdekeivel nem kellően számoló politikája részének tekinti az ügyet.” Ugyanebben az évben a magyar katonai hírszerzés a Conrad kémgyűrűtől származó anyagokat maradéktalanul visszaszolgáltatta az Egyesült Államok akkor Budapesten szolgálatot teljesítő védelmi attaséjának, Ruth Anderson ezredesnek. Roderick James Ramsay őrmestert, aki a 8. gépesített hadosztály Hadműveleti Osztályán teljesített szolgálatot, Conrad szervezte be kémkedésre. Ramseyt az FBI 1990. június 8-án tartóztatta le a Florida állambeli Tampában. 1992. augusztus 28-án 36 évi fegyházra ítélték. Jeffrey S. Rondeau főtörzsőrmester szintén a 8. gépesített hadosztálynál teljesített szolgálatot. Rondeau-t ugyancsak Conrad szervezte be kémkedésre. A főtörzsőrmestert 1992. október 22-én tartóztatta le az FBI, a bíróság 18 év börtönre ítélte. Jeff E. Gregory főtörzsőrmester is a 8. gépesített hadosztály titkos irodáján teljesített szolgálatot, ahol Conrad őrmester beszervezte. A főtörzsőrmestert a Szövetségi Nyomozó Hivatal 1993. április 15-én tartóztatta le. A bíróság 18 év börtönre ítélte. Kelly Therese Warren 1986–88 között a 8. gépesített hadosztály G-3 Szekciójában, vagyis a Hadműveleti Osztályon teljesített szolgálatot. Beosztásából következően nem csak a 8. gépesített hadosztályra vonatkozó titkos adatokhoz volt hozzáférése, hanem az amerikai szárazföldi erő, a légierő és a NATO védelmi hadműveleti terveihez, melyek tartalmazták az atom-, illetve a vegyi fegyverek alkalmazásának rendjét is. Kelly Therese Warrent az FBI ügynökei 1997. június 10-én tartóztatták le a Georgia állambeli Warner Robinsban. Kémkedésre szőtt összeesküvéssel vádolták, majd 1999. február 9-én 25 év fegyházra ítélték. Az ügyben futárfeladatokat ellátó, a svédországi Göteborgban élő Kercsik Imre és Kercsik Sándor 1956-os emigrálását is feltehetően már a katonai hírszerzés szervezte meg, orvosi praxisuk fedőcégként szolgált. Letartóztatásukkor a svéd rendőrség megtalálta lakásukon a kapcsolattartást segítő rövidhullámú rádiót, valamint a rejtjelezéshez szükséges kódkönyveket. A Kercsik testvérpár ellen idegen államnak folytatott kémtevékenység miatt emeltek vádat. 1988 novemberében 18-18 hónapos börtönbüntetésre ítélték őket, melyet mindketten letöltötték. Méltányos ítéletük egyfelől annak volt betudható, hogy tevékenységükkel nem sértették Svédország érdekeit, másfelől részletes, beismerő vallomásuknak, melyben a magyar katonai hírszerzéshez fűződő kapcsolataikat részletesen feltárták a CIA előtt. Mivel Németországban még mindig rajta volt a körözési listán, Kercsik Sándort 2004. február 18-án, Frankfurtban ismét letartóztatták. A koblenzi tartományi bíróság előtt beismerő vallomást tett, két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Az ugyancsak 1956-ban emigrált, az USA szárazföldi erejében szolgálatot teljesítő, majd 1964-ben a magyar katonai hírszerzés egyik tisztje által beszervezett Szabó Zoltán volt Conrad beszervezője. Szabó szolgálati idejének leteltével nyugdíjba ment, és 1982-ben visszatelepült Magyarországra. A rendszerváltozás előtt röviddel értesítették: az USA kormánya nehezményezi, hogy a kémtevékenységgel vádolt, amerikai állampolgár Szabó Magyarországon húzza meg magát. Szűcs Ferenc altábornagy, a katonai hírszerző szolgálat akkori főnökének utasítására felszámolták háztartásukat, és 1989 májusában feleségével együtt Bécsbe költöztek. Az osztrák hatóságok idegen ország hírszerző szolgálata részére folytatott kémtevékenységért állították bíróság elé, 1989. szeptember 29-én 10 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Zalai Pétert, aki 1985-ben a Gyorskocsi utcai BM Vizsgálati Osztályán Belovai halálbüntetésének egyik fő szorgalmazója volt, 1990. november 7-én nevezték ki a Rendőrség Országos Vizsgálati Osztályának vezetőjévé. A kilencvenes évek végén, ezredesi rendfokozatban, ugyanezt az osztályt vezette. Belovai egykori védőügyvédje, dr. Mály József az 1998-as képviselőválasztáson az FKgP-t képviselte az Országos Választási Bizottságban. Belovai elsőfokú perének bírája, dr. Rabóczki Ede később a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese lett, majd mint nyugalmazott elnökhelyettes a Büntető Kollégium elvi munkáját előkészítő csoportjának tagja, főtanácsadó volt. Marius Petipa Marius Ivanovics Petipa (Marseille, 1818. március 11. – Gurzuf, Krím, 1910. július 14.) francia koreográfus. Életpályája Marseille-i származású régi balett-dinasztia sarja, híres eloroszosodott francia táncos és balettmester. Eredetileg zeneszerzőnek készült, ennek később a balettek szerkesztésénél nagy hasznát vette. 1846-ban még Carlotta Grisivel és Fanny Elsslerrel Párizsban táncolt, a következő évben már a pétervári cári színházba került, ahol Jules Perrot és Saint Léon balettmesterek mellett a koreográfia-készítés minden csínját-bínját tökéletesen megtanulta. Huszonöt éves korától hetvenöt éves koráig működött a cári színházakban, s végül 50 évi munkásságával sikerült biztosítania az orosz balett vezető szerepét Európában. Hatalmas koreográfiai fantáziával rendelkező, nagy tudású balettmester volt, aki a nyugati balett hanyatlása idején, amikor a balett már csak operák díszítő elemeként jöhetett számba, egész estét betöltő, négy–hatfelvonásos balettjeiben a hibátlan klasszikus táncot a virtuozitással, a lenyűgöző látványosságot a költőiséggel színesen és változatosan tudta összekapcsolni. Kitűnően értett a hatásos szólók, pas de deux-k, pas de trois-k, csoporttáncok megalkotásához. A zeneszerzőknek – még Csajkovszkijnak is – pontos kompozíciós terveket adott, ahol utasításszerűen, taktusszámok szerint előírta, hogy a zenei frázisok milyen terjedelműek, milyen ritmusban legyenek, sőt azt is meghatározta, hogy hangulatilag mit fejezzenek ki. Utasításai kitűnőek voltak, megkönnyítették a zeneszerzők munkáját, s így Csajkovszkij is örömmel alkalmazkodott hozzájuk. Együttműködésük ideje a múlt század végi klasszikus orosz balett fénykora volt. Petipa ötven év alatt 54 balettet vitt színre, ezek közül többet ma is táncolnak. A Petipa-féle hagyományokon nevelkedett és a Gyagilev-féle társulattal nyugatra került nagy orosz táncos és koreográfus generáció és a mai orosz balettművészet veterán gárdája megőrizte művészetének emlékét, így hatása nem csak az orosz, hanem az egyetemes balettművészetben is tovább él. Koreográfiái A fáraó lánya A diótörő A bajadér Don Quijote A kalóz Paquita Raymonda A hattyúk tava Csipkerózsika Forrás Vályi Rózsi, Szenthegyi István, Csizmadia György: Balettek könyve. Lusignan Péter ciprusi herceg Lusignan Péter (1385. körül - 1451. február 10.), ciprusi herceg, Tripoli címzetes grófja, Ciprus régense. A Lusignan-ház tagja. Élete Édesapja Lusignan Jakab ciprusi királyi herceg (1395/96. - ?), Tripoli címzetes grófja, János ciprusi herceg (1329/30. - 1375.) és Alix d'Ibelin fia. Édesanyja Lusignan Margit ciprusi királyi hercegnő, I. Péter ciprusi király és Aragóniai Eleonóra leánya. Péter korán árvaságra jutott. 1415. körül feleségül vette unokatestvérét Lusignan Izabella ciprusi királyi hercegnőt. Míg Péter két leánytestvérét Eleonórát és Loysiát Izabella két bátyja vette el. Péter és Izabella házassága gyermektelen maradt. Később 1432-ben, amikor meghalt sógora, Pétert nevezték ki a kiskorú II. János ciprusi király mellé régensnek. Utódai Bár házassága gyermektelen maradt, Péternek maradtak utódai. Törvénytelen fia, Phoebus (1420/25. k. - Róma, 1485. július), akit 1428-ban V. Márton pápa törvényesített, egy fiú- és egy leánygyermeket hagyott maga után. Fia, Hugó (†1468 után) akinek második felesége Izabella Placoton volt két leánygyermeket szült neki: Lusignan Izabella aki Makrasikka urához, Embriaco de Giblethez ment feleségül és Lusignan Lucrécia, akinek Olivier d'Fletre volt a férje. Lányától, Eleonórától (†1475k.) is maradtak utódai, ő kétszer házasodott. Első férje Soffredo Crispo (†1458) naxoszi herceg volt, tőle gyermeke nem született. Második férje a portugál Vasco Gil Moniz volt. Tőle egy fia született Febos Moniz de Lusignan. Glicerin-trinitrát A glicerin-trinitrát (más néven nitroglicerin vagy robbanóolaj; INN: glyceryl trinitrate) a glicerin salétromsav-észtere. Színtelen, viszkózus folyadék, amelyet a gyógyszeripar és a robbanóanyag-ipar is alkalmaz. A glicerin-trinitrát mint gyógyszer A glicerin-trinitrát (egyéb szerves nitrátokhoz hasonlóan) direkt tónuscsökkentő hatást fejt ki az érfal simaizomsejtjeire, ezáltal értágulatot okoz. Hatását a simaizomsejt membránján elhelyezkedő ún. nitrátreceptoron keresztül – NO képzése, valamint az intracelluláris cGMP felhalmozása révén – fejti ki. Vascularis hatásának alapja a nitrogén-monoxid (NO) keletkezése. A glicerin-trinitrát és aktív metabolitjai az érfalban ismeretlen enzimatikus mechanizmussal nitrogén-monoxiddá (ami az endothelialis relaxans faktorral azonos) alakulnak. A nitrogén-monoxid a guanilát-cikláz enzim aktiválása révén fokozza a ciklikus-GMP képződését. A cGMP-dependens protein-kináz enzim működése, a simaizomzat különböző fehérjéinek foszforilációján keresztül – a miozin könnyű láncának defoszforilációjához és a kontraktilitás csökkenéséhez vezet. Ezenkívül a kalciumbelépés gátlása, illetve a kalciumion távozásának serkentése révén az érfal simaizomsejtjeiben csökken a kalciumionok mennyisége, és ez az érfal simaizomsejtjeinek relaxációjához, vazodilatacióhoz vezet. Vazodilatátor hatása ép és károsodott endothel esetén is érvényesül. A vénatágulat mértéke jelentősen felülmúlja az artériás vazodilatációét, ezért csökken a szív előterhelése. A perifériás érellenállást kevéssé befolyásolja, a szívfrekvencia nem változik vagy csak kismértékben emelkedik; a tüdőerek ellenállása következetesen csökken. A szívközeli nagy artériák tágulata a szisztémás és a pulmonalis vascularis rezisztencia csökkenését okozza. Az érfal simaizomzatára hatva tágítja a perifériás vénákat, kisebb mértékben az artériákat és a coronariákat. A venodilatáció következtében nő a vénás kapacitás, csökken a vénás visszaáramlás, a bal kamrai volumen, a végdiasztolés nyomás és a falfeszülés (előterhelés csökkenés). Az arteriola tágító hatás következtében csökken a perifériás ellenállás, az arteriás nyomás (utóterhelés csökkenés). E hatások a szív munkájának, oxigénigényének csökkenéséhez vezetnek. Tágítja a subepicardialis coronaria ereket, oldja a coronariaspasmust. E hatás és a kamrai falfeszülés csökkenése következtében mérséklődik a szív perfúziójának inhomogenitása, javul a kollaterális keringés, az ischaemiás területek és a subendocardium vérellátása, nő a szív teljesítménye és a terhelési tolerancia. A nitrátok – a vazokonstrikciót kiváltó faktorokkal ellentétes hatásuk révén – az excentrikus sztenózisokat ugyancsak tágítják, a koronária-szűkület helyén meglévő reziduális simaizom szövetre hatva. Koszorúér-görcsöt ugyancsak oldani lehet nitrátokkal. A szív töltőnyomásának csökkenése javítja az ischaemia által veszélyeztetett subendokardiális falrétegek vérellátását, ezáltal a regionális falmozgást és a verővolument. Emellett a nitroglicerin dózisfüggően tágítja az arteriolákat is, ami a nagyvérköri ellenállás (afterload) és a balkamrai szisztolés falfeszülés csökkenését, ezáltal a szívizom oxigénfogyasztásának mérséklődését eredményezi. A nitroglicerin a bronchusizomzatot, a húgyutak, az epehólyag és az epeutak falának izomzatát, valamint a nyelőcső, a vékony- és vastagbél izomzatát és a sphinctereket is ellazítja. Élettani viszonyok között, ill. (szívelégtelenséggel nem társult) koszorúér-betegségben a glicerin-trinitrát hatására kismértékben csökken a perctérfogat. Az artériás vérnyomást nem befolyásoló dózisok alkalmazásakor is gyakori az arc és a nyak arterioláinak tágulata okozta kipirulás. A gyakori mellékhatásként jelentkező fejfájás oka minden bizonnyal az agyburkok arterioláinak kitágulása. Nagy adag glicerin-trinitrátot gyors ütemben beadva csökken a vérnyomás és a perctérfogat; emiatt sápadtság, gyengeségérzés és szédülés lép fel, ill. a szimpatikus idegrendszeri aktivitás kompenzatórikus fokozódásának tünetei észlelhetők. A vérnyomásesés olykor – különösen álló testhelyzetben – nagyfokú lehet. Azokat az arteriosclerotikus erek szűkületét is képes tágítani, ahol az atheroma excentrikusan helyezkedik el. Továbbá mind a spontán, mind az ergonovin okozta vazospasmust csökkenti képes. Habár a legtöbb krónikusan adott gyógyszer adagolása aszerint történik, hogy a plazmakoncentrációk folyamatosan meghaladják a minimális hatékony koncentrációt, ez a stratégia nem alkalmazható a szerves nitrátokra. Néhány jól kontrollált klinikai vizsgálat a fizikai terhelhetőséget vizsgálva kimutatta a folyamatosan alkalmazott tapasz hatékonyságát. A kontrollált vizsgálatok többségében folyamatos alkalmazás esetén már az első napon tolerancia fejlődött ki (vagyis a terhelési teszt során hatáscsökkenést állapítottak meg). Miként az farmakológiai alapon megmagyarázható, a tolerancia kialakulását nagy transzdermális adagok esetén (4 mg/órát meghaladó adagoknál) is megfigyelték. A szerves nitrátok hatékonysága nitrátmentes időszak biztosítása után visszatér. A legrövidebb, a hatékonyság visszanyeréséhez szükséges nitrátmentes időszakot még nem határozták meg pontosan. Krónikus szívelégtelenségben a nitroglicerin vénatágító hatása következtében csökken az emelkedett balkamrai telődési nyomás, miközben a szív teljesítménye (output) azonos szinten marad vagy enyhén növekszik. E javallat esetén a nitroglicerin előnyös hatásai a balkamrai nyomás kifejezett növekedéséből adódó a pulmonalis vénás pangás tüneteivel járó súlyos szívelégtelenségben jelentkeznek. Olyan esetekben, amikor a verőtérfogat növelése kívánatos, artériás értágítóval (pl. hidralazinnal) való kombinált kezelés javasolt. A glicerin-trinitrát mint robbanószer Az egyik legnagyobb hatásfokú és legnagyobb érzékenységű brizáns robbanóanyag, amit először Sobrero állított elő 1846-ban. Előállítása glicerinből történik salétromsav-kénsav eleggyel. Tiszta állapotban színtelen, szagtalan, nehezen megszilárduló, viszkózus folyadék, megfagyott állapotban ütésérzékenysége kisebb, dörzsérzékenysége nagyobb. Szilárd állapotban két módosulata ismert, az 1,73 g/cm³ sűrűségű módosulat labilis, az 1,60 g/cm³ stabilis tulajdonságú. A technikai termék sokkal könnyebben megszilárdul, mint a tiszta anyag. Termikusan labilis, a melegedési sebességtől függően 180-215 °C hőmérsékleten spontán felrobban. Robbanási hőmérséklete 4250 Celsius, detonációsebessége 8200–8500 m/s. 1 kg nitroglicerinből 715 dm³ gáz halmazállapotú bomlástermék képződik. Robbanáskor oxigén is felszabadul, ezért a folyamat oxigénmérlege pozitív. Szerves oldószerek közül sokban jól oldódik, valamennyire vízoldható. Önmagában is jó oldószer, a nitrovegyületeket jól oldja, ennek nagy szerepe van a többkomponensű robbanóanyagok előállításánál. Ütésérzékenysége miatt sokáig nem alkalmazták a gyakorlatban. 1864-ben Alfred Nobel megindította az első gyártóüzemét, amelyben bányászati célokra állítottak elő nitroglicerint. Ütésérzékenységének csökkentésére számos kísérletet végeztek, így például megpróbálkoztak a fekete lőporral keverten felhasználni, de átütő sikert csak akkor értek el, amikor először porózus anyagokkal felitatva (az első dinamitok) később pedig nitrocellulózzal kocsonyásított formában mechanikai behatásokkal szemben érzéketlenítették. Azóta a nitroglicerin szélesebb gyakorlati alkalmazásra talált, a termelés túlnyomó részét dinamitok és gyérfüstű lőporok előállítására használják. Nevezéktani kiegészítés A köznyelvben elterjedt név (nitroglicerin) alapvetően hibás elnevezés, mert a szerves kémiában nitrovegyületeknek a szén–nitrogén kötéssel kapcsolódó vegyületeket jelöljük. Jelen esetben a glicerin (három értékű alkohol) salétromsavas észteréről van szó ahol szén–oxigén–nitrogén kötés található. Így nevezéktanilag helytelen „nitroglicerinről” beszélni. A különbség nemcsak a nevezéktanban mutatkozik meg, hanem a vegyület előállításában. Míg például a TNT (trinitrotoluol) előállításakor nagyon erélyes körülményekre van szükség a harmadik nitrocsoport beépítéséhez, addig a „glicerin-trinitrát” vagy másként 1,2,3-trinitroxipropán előállítása könnyen lejátszódó észterezési reakció. Horváth Tamás (énekes) Horváth Tamás (Dunaújváros, 1992. március 21. –) magyar énekes, dalszerző, zenész, a Sztárban sztár ötödik évadának nyertese. Életpályája Zenész családban született, dédnagyapja Horváth János hárfaművész, édesapja ifj. Horváth János aki számos együttes tagja volt, 1985 óta Digitál együttes frontembere. Tamás gyermek korában kezdett megismerkedni a zenével, 8 éves kora óta gitározik. 16 évesen indult el a Megasztár negyedik szériájában, ahol az élő adásba már nem került be. Következő évben, 2009-ben elindult Csillag születik tehetségkutató műsorban, ahol a harmadik középdöntőben esett ki, így a műsor 7. helyezettje lett. A versenyt követően HT3 néven zenekart alapított és Dunaújvárosban elvégezte középiskolai tanulmányait. 2011-ben Dajka Raullal kezdett dolgozni. A formáció 6 évig működött, Magyarországon az egyik legnézettebb YouTube videócsatorna volt az övék. 2017-ben ő nyerte a Sztárban sztár ötödik évadját. 1 millió forintos jutalmát a Heim Pál Gyermekkórháznak ajánlotta fel. 2017. december 6-án bejelentették, hogy a Duna eurovíziós dalválasztó műsorába, A Dal 2018-ba bejutott a Meggyfa című dala. 2018. március 27-én bejelentették, hogy versenyzője lesz a TV2 A nagy duett című műsorának 6. évadában. Duettpárja Balázs Andrea lesz. Június 3-án a telveíziós műsort megnyerték partnerével. 627 (szám) A 627 (római számmal: DCXXVII) egy természetes szám, szfenikus szám, a 3, a 11 és a 19 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 627-es a kettes számrendszerben 1001110011, a nyolcas számrendszerben 1163, a tizenhatos számrendszerben 273 alakban írható fel. A 627 páratlan szám, összetett szám, azon belül szfenikus szám, kanonikus alakban a 31 · 111 · 191 szorzattal, normálalakban a 6,27 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 11, 19, 33, 57, 209 és 627. A 627 négyzete 393 129, köbe 246 491 883, négyzetgyöke 25,03997, köbgyöke 8,55899, reciproka 0,0015949. A 627 egység sugarú kör kerülete 3939,55719 egység, területe 1 235 051,178 területegység; a 627 egység sugarú gömb térfogata 1 032 502 785,1 térfogategység. Ictonyx Az Ictonyx az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a menyétformák (Mustelinae) alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: sivatagi görény (Ictonyx libyca) csíkos görény vagy zorilla (Ictonyx striatus) - típusfaj Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Karvalyvércse A karvalyvércse (Falco zoniventris) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Madagaszkár területén honos. Megjelenése Testhossza 27-30 centiméter, szárnyfesztávolsága 60-68 centiméter. Életmódja Kisebb hüllőkkel, kaméleonokkal, gekkókkal és rovarokkal táplálkozik. Salamon-szigeteki labdarúgó-szövetség Salamon-szigeteki labdarúgó-szövetség (SIFF) (angolul: Solomon Islands Football Federation). Történelme 1978-ban alapították. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) és az Óceániai Labdarúgó-szövetségnek (OFC) 1988-tól tagja. Fő feladata a nemzetközi kapcsolatokon kívül, a Salamon-szigeteki labdarúgó-válogatott férfi és női ágának, a korosztályos válogatottak illetve a nemzeti bajnokság, kupák szervezése, irányítása. A Labdarúgó-szövetség 212 labdarúgó csapatot (egyesületet) és 8820 labdarúgó sportolót tart nyilván. Bizottságai Játékvezető Bizottság (JB) – felelős a játékvezetők utánpótlásáért, elméleti (teszt) és cooper (fizikai) képzéséért, foglalkoztatásáért. Bouzic Bouzic település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 152 fő (2015). Bouzic Saint-Martial-de-Nabirat, Campagnac-lès-Quercy, Daglan és Florimont-Gaumier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Futásfalva Futásfalva (románul Alungeni) falu Romániában Kovászna megyében. 1968 óta Torjához tartozik. Fekvése Kézdivásárhely központjától 9 km-re nyugatra fekszik a Google-térképen. Nevének eredete A szóbeli hagyomány szerint Kun László magyar király a Hamar családot ide száműzte. Amikor harcai során erre a vidékre került, egy életveszélyes helyzetből, futása közben, éppen a Hamarok mentették meg. Így kapta a királytól donációban ezt a helyet a Hamar família, és a helyet a király futásáról Futásfalvának nevezték el. Története 1544-ben említik Fwtásfalwa néven. Régi temploma 1538-ban már állott, határában pedig Szent Imre tiszteletére szentelt kápolna volt, melyek a 19. század elején még látszottak. A falu alatti Kápolnamezőn is állt egy kápolna Urunk Színeváltozása tiszteletére szentelve. 1910-ben 733 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 387 lakosából 384 magyar és 3 román volt. Futásfalva 2002. január 1-je óta az egyháztól hivatalosan is elismert zarándokhely: Dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke kegyhellyé nyilvánította. A kinevezés dátuma: 2001. december 27. Futásfalván a zarándokokat mindig szívesen fogadja a Szép Szűz Mária, a Szentséges Szűz Mária, ahogyan Őt szép népénekeiben megszólítják a székelyek. A plébánia alapításáról pontos adatok nem léteznek, de az anyakönyvek tanúsága szerint 1696-ra vezethető vissza. Az egyházközség már jóval előbb létezett. A legrégibb időkben Kézdiszentlélekhez, majd Torjához, és végül a kantai plébániához tartozott, mígnem önálló plébániává alakult. Az előző templomról írott forrás nem tanúskodik. A jelenlegi templomot az egyházközség építette saját költségén. Az alapkőletétel 1851-ben történt. Az új templomot dr. Haynald Lajos gyulafehérvári püspök szentelte fel 1856. június 24-én. 1877-ben felújították, majd később az 1907-es, 1940-es, 1977-es és 1990-es nagyobb földrengések alkalmával mindig komoly anyagi és fizikai hozzáállásra szorult a templom (vakolás, festés stb.). A falu határában régen két kápolna állott. A templomban őrzik a Csíksomlyói Istenanya szobrának 1750-ben, fából készült hasonmását, amelyet a szabadságharc idején Esztelnekről menekítették ide. A szobor egy katona alkotása. A falu legrégebbi háza 2010-ben volt 300 éves. Innen származott Makó György, Háromszék főkapitánya, aki előbb Mihály vajda, majd Székely Mózes zsoldjába állt. A falu búcsúnapja Szent András napjára, november 30-ára esik. A lakosságnak több mint fele ötven év feletti. A faluban 17 magyar ajkú cigány is él. Futásfalva központjában magasodó Szent András-templom állott. Az épület falán Magyarország ezeréves fennállásának emlékére készíttetett márványtáblát helyeztek el, alatta a két világégésben elesettek névsora található. Bent a templomban a csíksomlyói Mária-kegyszobor 1750-ben készült hasonmását őrzik. Ez a szobor az esztelneki ferences kolostor részére készült, ahonnan valószínűleg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején menekítették Futásfalvára. A „háromszéki Szűzanyá”-nak nevezet értékes kegyszobornak köszönhetően az egyházmegyei hatóság 1992-ben a templomot és a környékét zarándokhellyé nyilvánította, és Sarlós Boldogasszony napján, július 2-án fogadalmi búcsút engedélyezett. Tifán Lajos helybeli plébános kezdeményezésére 1993-ban a Tér nevű hegyre vezető egy km hosszú keresztutat hoztak létre. A faluban I-VIII. osztályos általános iskola és óvoda működik. Gazdaság Néhány Kézdivásárhelyire ingázó személy kivételével az itt élők fő foglalkozása a földművelés és az állattartás. Akinek eszköze és ereje van, az igyekszik megművelni a visszakapott földjét, az idős emberek többsége azonban bérbe adja a birtokát. A tagosítatlan határban a gazdák főként burgonyát és búzát termesztenek. A közellátást 2 vegyes kereskedelmi egység biztosítja. Ezek egyikében szeszes ital is fogyasztható. A rendszeres autóbuszjáratoknak köszönhetően jelentős a városi munkahelyekre ingázok száma, főkép a készruhagyárban dolgoznak sokan. Látnivalók Mai római katolikus temploma 1851 és 1856 között épült Szent András tiszteletére. Itt található a csíksomlyói Istenanya szobrának 1750-ben, fából készült másolata, amelyről feltételezik, hogy a szabadságharc idején Esztelnekről menekítették ide. A restaurált műnél, Sarlós Boldogasszony napján fogadalmi nagybúcsút tartanak. Futásfalva értékes építészeti emléke az 1828 -ban épült Hamar-Vargyassy-udvarház. Torján és Futásfalván összesen öt általános iskola és ugyanennyi óvoda működik. Balogh család (ócsai) Az ócsai Balogh család egy 17. századból eredő, magyar nemesi család. Története A család előnevét a régente Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében fekvő Ócsa községről vette. Első ismert tagja Dániel kapitány, aki a XVII. században még Balassagyarmaton lakott. Két fia közül Jeromos török fogságba került, így a másik fiú, Mihály származtatta tovább a családot. Egy későbbi családtag, Pál, sógorával együtt Borsosberény és Szomolya községekre kapott nádori adományt. Mihály, 1770-ben Nógrád vármegye szolgabírája, míg Zsigmond 1670-ben ugyanennek a vármegyének a táblabírája volt. Péter, szintén nógrádi szolgabíró, majd 1783-ban helyettes alispán, ezután a hétszemélyes tábla ülnöke lett, majd az országgyűlésen is szerepelt mint vármegyéje követe. 1789-ben megválasztották az evangélikus egyház főgondnokának, 1802-ben pedig Zólyom vármegye főispánja és valóságos belső titkos tanácsos is lett. A család borsosberényi földesúri joga még a XIX. században is megvolt. Címere Borovszky szűkszavúan írt a címert illetően: Czímer: kékben, leveles aranykoronán, kiterjesztett szárnyú kétfejű fekete sas. Sisakdísz: paizsbeli sas. Forrás Borovszky Samu : Magyarország vármegyéi és városai XV., Nógrád vármegye, 1911 . ( online hozzáférés ) Myriapora A Myriapora a szájfedő nélküliek (Gymnolaemata) osztályának a Cheilostomatida rendjébe, ezen belül a Myriaporidae családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: Myriapora bugei d'Hondt, 1975 Myriapora orientalis (Kluge, 1929) Myriapora simplex (Busk, 1884) Myriapora truncata (Pallas, 1766) Szent Anna-templom (Jánoshalma) A Szent Anna-templom Jánoshalma egyik műemléképülete. A templom története A településen 1731-ben zajlott az újratelepítés, melynek köszönhetően főleg római katolikus vallású emberek telepedtek le. Az első imaházat 1733-ban építették a katolikus hívek és Szent Györgyről nevezték el. Ez az imaház még csak vertfalból és nádtetőből állt. Később Patachich Gábor kalocsai érsek kezdeményezésére és anyagi támogatásával 1746-ban elkészült egy kis templom, melyet Szent Anna tiszteletére szentelték fel július 26-án. Egy nagyobb méretű templom építésére 1783-1787 között került sor. Az ekkor épült templom a mai templom hajórésze. A következő bővítés 1907-1909 között zajlott. A meglévő templom két oldalhajóval és szentély résszel lett nagyobbítva. A terveket Foerk Ernő készítette, aki a kalocsai Főszékesegyház mai formáját és a Szegedi dómot is tervezte. Ekkor a templom 3000 ember befogadására volt képes és az alábbi méretek jellemezték: hosszúsága 63,5 méter, szélessége 15 méter, a kereszthajók hossza 28,1 méter, a belső magasság 13 méter, a torony 48 méter magas. Dr. Belon Gellért apát-plébános 1972-73-ban a II. Vatikáni Zsinat szellemében alakította ki a szentély jelenlegi formáját. Érdekesség, hogy az új oltár építésénél, amit 1973. március 18-án szentelt fel Dr. Ijjas József, a talapzat alá a jánoshalmi lakosok kertjeikből földet vittek, ezzel is jelezve, hogy lelki életük középpontjában a templom áll. A főoltár, oltárkép és a mellékoltárok Az első oltárképet Heinrich Anna adományozta a templomnak 1803-ban. 1888-ban új főoltárkép került a templomba, melyet Szoldatits Ferenc festőművész készített. Két egységből áll a főoltár, az épített menzából, rajta a tabernákulum és két adoráló angyal, valamint a hátsó szentélyfalon elhelyezett fa felépítményből. A főoltárlép Szent Annát, a templom és a község védőszentjét ábrázolja. A templom bővítése után egymással szemben helyezték el a két mellékoltárt az oldalhajókban. Az egyik mellékoltárnál Krisztus keresztáldozatát, a másiknál Nepomuki Szent Jánost ábrázolják a festmények. A mellékoltárok oltárképeik olajfestmények, a készítőjük nem ismert. A két festmény művészi értékük nagyon kiemelkedő. A falfestmények A templombelső festését Kuczka Mihály, templomfestő iparművész készítette, 1932-33-ban Szabó István apát-plébános megrendelésére. A falfestmények Krisztus életéből vett főbb jelenetek ábrázolják. A főhajóban az első, a kórus fölötti Krisztus születését; a második feltámadását; a harmadik mennybemenetelét; a negyedik a Szentlélek eljövetelét; az ötödik, a kupola secco Mária mennybevételét; a hatodik az Oltáriszentség tiszteletét; a hetedik, a főoltár feletti, Krisztus keresztáldozatát szemlélteti. Az oldalhajókban balról az Angyali Üdvözlet jelenete, jobbról József és Mária eljegyzése látható. Az üvegablakok A színes üvegablakokat az egyházközösség és az adakozó hívek készítették. Zsellér Imre budapesti színes üvegfestő készítette el az ablakokat. A főhajóban bal kéz felől Szent Cecília vértanút, az egyházi zene védőszentjét, Sziénai Szent Katalin egyházdoktort, mellette Árpád-házi Szent Erzsébetet, a szegények és családanyák eszményképét ábrázolták. Jobbról először Szent György vértanú látható, utána Páduai Szent Antal szerzetes, a szegények pártfogója, majd Szent Pál apostol. Canavan-betegség A Canavan-betegség az egyik leggyakoribb agyi degeneratív csecsemőkór, mely a leukodystrophiák (agyvelő fehérállomány szivacsos, cisztikus degenerációja) családjába tartozó, örökletes neurológiai rendellenesség. A betegség tünetei 3-6 hónapos korban jelentkeznek, úgy mint lassú fejlődés, a fej irányíthatatlansága és nagy mérete, epilepsziás rohamok, súlyos táplálkozási problémák, jelentős késleltetett motoros reakciók, esetleg vakság. Előzmények Öröklődés, családi halmozódás Autosomalis recesszív öröklődés 17pter-p13 aszpartoaciláz enzimet kódoló gén mutációja Betegségek Az aszparaginsav anyagcsere rendellenességei Egyéb prediszponáló tényezők Askenazi zsidók Zsidó 3-9 hónap közötti kezdet A betegség lefolyása A Canavan–van Bogaert-betegség veleszületett, autoszomális recesszív öröklődést mutató ritka elváltozás. Az aszpartoaciláz enzim genetikai hibája (a gén mutációja) következtében N-acetil-aszpartámsav szaporodik fel, egyes vélemények szerint a központi idegrendszer fehérállományának szivacsos elfajulását (spongiosus degeneratio), demyelinisatióját (velőhüvely-elvesztés) eredményezi. Az N-acetil -aszpartát felhalmozódás és a myelinkárosodás közötti összefüggés azonban nem mindig bizonyított, bár sokszor észlelhető a vérben, a vizeletben, a liquorban az N-acetil-asparaginsav felhalmozódás. Ashkenázi zsidókban és más etnikai csoportokban gyakrabban leírt kórkép. A betegségnek 3 formája ismert: 1. Kongenitalis-veleszületett; 2. Infantilis- csecsemőkori; és 3. Késői forma. A későn jelentkező formát egyesek mitochondriális betegségnek tartják. A klinikai tünetek 2-5 hónap között jelentkeznek leggyakrabban. A nyakizmok tónustalansága miatt a csecsemő nem képes tartani a fejét. Ehhez hozzájárul a fokozatosan nagyobbodó fej is(makrocephalia), mely fél éves kor körül már mérhető, látszik. Általános izomgyengeség(izomhypotoniaÍ), a lábak hyperextensiója (túlnyújtottsága), a karok flexiója (behajlítottsága), étvágytalanság, táplálási nehézség, nyugtalanság, érdekes, furcsa sírás. Testi, psychomotoros fejlődési elmaradottsága egyre nyilvánvalóbb lesz. Látászavar (opticus atrophia), nystagmus (szemteke-rezgés ), súlyos szellemi és testi leépülés jellemzi. Később mentalis retardatio(szellemi elmaradottság), vakság, görcsrohamok alakulnak ki. A CT és az MRI a fehérállomány szimmetrikus hypodensitását mutatja, mely occipitalisan jelentős lehet. A nucleus caudatus és a putamen épnek látszik, a pallidum duzzadt. Az EEG lassú, a liquorban a fehérje emelkedett. Az idő előrehaladtával az agyállomány sorvad, az agykamrák egyre nagyobbak lesznek. A vizeletben, vérben, agyvízben fokozott N-acetil-asparaginsav mutatható ki. Az enzimhiba kötőszöveti sejtekben (bőr fibroblastok) kimutatható. Kezelése tüneti (fájdalomcsillapítás, görcsök megelőzése és kezelése). A kórjóslat rossz. Jelentkezéstől számított 18-20 hónapon belül halálhoz vezet. Ritkán megérhetik a második évtized felét, vagy végét. Az enzimhiányos rokonságban a szülés előtti diagnosztika, hordozószűrés lehetséges. Gyakoribb szövődmények Mentális és viselkedészavar és egyéb pszichés okok Mentális retardatio, k.m.n. Idegrendszer betegségei Epilepszia, k.m.n. Szem és függelékei Látóideg sorvadása Csont, izom és kötőszövet betegségei Ízületi merevség, m.n.o. Máshová nem osztályozott kóros klinikai tünetek, leletek Görcsök Reflex abnormitás Exitus lethalis Kenya az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Kenya az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 57 sportoló képviselte, akik összesen 9 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el 8332 Ivantsvetaev A 8332 Ivantsvetaev (ideiglenes jelöléssel 1982 TL2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Vasziljevna Zsuravljova és Ljudmila Georgijevna Karacskina fedezte fel. Morvillars Morvillars település Franciaországban, Territoire de Belfort megyében. Lakosainak száma 1164 fő (2015). Morvillars Bourogne, Froidefontaine, Grandvillars és Méziré községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Futóbogárfélék A futóbogárfélék vagy futrinkafélék (Carabidae) a rovarok osztályában a ragadozó bogarak (Adephaga) alrendjébe tartozó család. Körülbelül 30 ezer leírt fajuk közül Magyarországon mintegy 650 él. Előfordulásuk Az egész Földön megtalálni őket; a legtöbb faj a mérsékelt övben él. Megjelenésük, felépítésük Alakjuk és színük is igen változatos. Fejük nagy, előreálló (orthognath), de általában keskenyebb, mint az előtor. A barlangokban vagy mélyen a földben élő fajok szeme gyakran hiányzik, egykori helyét csak világos folt jelzi. A növényevő fajok rágóik rövidek, de erősek, a ragadozó fajokéi hosszabbak, néha egymást keresztezik; a zsákmány megragadását és széttépését fogak segítik. Állkapcsi tapogatójuk négyízű. Csápjuk általában hosszú (legalább olyan hosszú, mint a fej és az előtor hossze együtt), fonalas, sohasem bunkós, fésűs vagy lemezes; a fülescsápúfutó-formák(Paussinae) fajainál azonban az utolsó csápízek aránytalanul megnagyobbodtak. A legtöbb faj szárnyfedője hátul lekerekített, a potrohot teljesen fedi. Felülete általában hosszanti irányban rovátkolt, vagy sorokba rendezett pontsorokkal borított. Potrohuk látható haslemezeinek száma 6, ellentétben a bogarak többségét kitevő Polyphaga alrend tagjaival, melyeknél a látható haslemezek száma 5. Lábuk általában hosszú, vékony, a gyors futásra alkalmas; egyes, rövidebb és vastagabb lábú (főleg növényevő) fajok nehézkesebben mozognak. A föld alatt élő fajok mellső lábai ásólábakká alakultak. A végbelük melletti mirigyek metakrilsavat és más vegyületeket tartalmazó váladékát veszélyhelyzetben kilövellhetik. A megnyúlt testű lárvák fejének mindkét oldalán 4–6 pontszem helyezkedik el. Csápjaik négy ízűek, rágóik sarló alakúak. Bábjuk rendszerint fehér, rajta jól kivehető az előreálló fej, a szájrészek, szárnyak, lábak stb. körvonalai. Életmódjuk A fajok nagyobb része gyorsan mozgó éjszakai vagy nappali ragadozó. Többnyire más rovarokat (főleg rovarlárvákat), férgeket, csigákat zsákmányolnak. A közhiedelemmel ellentétben azonban a növényevő (elsősorban magevő) fajok száma is igen magas: ilyen például a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides), melynek lárvája a gabonafélék leveleit, imágója az érőfélben lévő gabonaszemeket fogyasztja. Fejlődésének végén a legtöbb faj lárvája kamrát váj magának a földbe vagy korhadt fába, és abban bábozódik. Az átalakulás egy évig is eltarthat (a kisebb fajoké gyorsabb). Rendszerezés A családba az alábbi alcsaládok tartoznak: Apotominae Broscinae Brachininae Futrinkaformák (Carabinae) Homokfutrinka-formák (Cicindelinae) Elaphrinae Gehringiinae Harpalinae Loricerinae Melaeninae Nebriinae Omophroninae Paussinae Promecognathinae Psydrinae Pseudomorphinae Pterostichinae (az ITIS szerinti felosztásban ez Pterostichitae néven a Harpalinae alcsalád része) Scaritinae Siagoninae Trechinae Néhány fontosabb Magyarországon előforduló faj nagy aknásfutó (Acinophus ammophilus) Dejean, 1829 aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta) (Linnaeus, 1758) kis bábrabló (Calosoma inquisitor) (Linnaeus, 1758) bőrfutrinka (Carabus coriaceus) Linnaeus, 1758 keleti kékfutrinka (Carabus violaceus) Linnaeus, 1758 lapos kékfutrinka (Carabus intricatus) Linnaeus, 1760 rezes futrinka (Carabus ullrichii) Germar, 1824 ragyás futrinka (Carabus cancellatus) Illiger, 1798 öves homokfutrinka (Cicindela hybrida) Linnaeus, 1758 mezei homokfutrinka (Cicindela campestris) (Linnaeus, 1758) nagy selymesfutrinka (Harpalus rufipes) (DeGeer, 1774) gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) (Goeze, 1777) Gebhardt-vakfutrinka (Duvalius gebhardti) (Bokor, 1926) Bolygó A bolygó olyan jelentősebb tömegű égitest, amely egy csillag vagy egy csillagmaradvány körül kering, elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak, viszont nem lehet elég nagy tömegű ahhoz, hogy belsejében meginduljon a magfúzió, ezáltal saját fénye legyen, valamint tisztára söpörte a pályáját övező térséget. Van olyan elmélet is, hogy a csillagközi térben is lehetnek bolygószerű égitestek, amelyek valamely csillagrendszerből lökődtek ki, vagy csillagközi por összesűrűsödésével jöttek létre. A csillagászok már találtak bolygókat más csillagok körül is. Ezek az exobolygók. A bolygókkal foglalkozó tudományág a planetológia. Keletkezése Nem tudni pontosan, hogyan keletkeznek a bolygók. A jelenlegi elképzelés az, hogy egy csillagköd szétesésekor születnek. A csillagköd anyagának egy része, annak középen egy protocsillaggá válik, a többi része pedig hatalmas por és gázfelhőként kering körülötte. Ez utóbbit hívjuk protoplanetáris korongnak. A porhalmaz egy kis része összesűrűsödik, és a tömegvonzás létrejöttével gömbbé alakul. Miután egy születő bolygó átlép egy bizonyos méretet (kb. a Hold átmérőjét), jelentősen megnő vonzáskörzete, és még tovább gyarapítja saját anyagát. A Naprendszer bolygói Naprendszerünkben a jelenleg elfogadott definíciók alapján nyolc bolygót ismerünk. 2006. augusztus 24-éig a Pluto is bolygónak számított. Ekkor adták meg a bolygó új definícióját és hozták létre a törpebolygó kategóriát, melybe további négy égitestet sorolunk. A bolygók körül lehetnek kisebb kísérőobjektumok, ezeket holdaknak nevezzük. A Naprendszer bolygóinak három csoportja: Óriásbolygók (Jupiter-típusú bolygók, gázbolygók, gázóriások): Jupiter , Szaturnusz , Uránusz , Neptunusz Föld-típusú bolygók (kőzetbolygók): Merkúr , Vénusz , Föld , Mars . Törpebolygók : Ceres , Pluto , Eris , Makemake és a Haumea . Az alábbi táblázat összehasonlítja a három csoport legfontosabb jellemzőit. Felfedezése a történelem során Először az ókori csillagászok fedezték fel az apró fényeket, ahogy észrevehetően mozognak a csillagokhoz képest. Az ókori görögök hívták ezeket vándorló csillagoknak, és tulajdonképpen minden olyan égitestet, ami nem csillag, bolygónak neveztek. A kor fejlettebb civilizációi egységesen hittek benne, hogy a Föld a Világegyetem középpontjában áll és a többi „bolygó” kering körülötte. Az ősi civilizációk csak az öt szabad szemmel látható bolygót ismerték, melyeket isteneikről neveztek el. A bolygók létezésének elmélete folyamatosan fejlődött a történelem során. Az ókori vándorló csillagok elképzelésből lett idővel a modern kor Föld-szerű égitestje. A téma kibővült a Naprendszeren kívüli bolygókkal is. A bolygó mint égitest meghatározása rengeteg tudományos kérdést vetett fel. A 19. század végén összesen 18 bolygót tartottak számon a Naprendszerben. A történelem előtti időkben a következő égitesteket tekintették bolygóknak, ebben a sorrendben: A reneszánsz korban jött a felismerés, hogy maga a Föld is egy bolygó, a heliocentrikus világkép elterjedésével. A 19. század közepéig rengeteg a Nap körül keringő égitestet fedeztek fel, melyeket bolygóként kezeltek. Ez így volt egészen 1853-ig amikor a csillagászok széles körben elfogadták a kisbolygó égitesttípust. 1853-tól 1930-ig 1930-tól 2006-ig Napjainkban Mai Naprendszer a törpebolygókkal együtt A bolygók nevének eredete A Naprendszer bolygóinak nevei a Föld kivételével megegyeznek a római és görög mitológia isteneinek nevével: Merkúr: a kereskedelem, az utazás és a tolvajlás római istene Vénusz: a szépség és a szerelem római istennője Mars: a háború istene Jupiter: a Pantheon római főistene és az univerzum teremtője Szaturnusz: a mezőgazdaság római istene Uránusz: az ég görög istene Neptunusz: a tengerek római istene A törpebolygók neveinek eredete: Ceres: a növények római istene Pluto: az alvilág római istene Haumea: a termékenység hawaii istennője Makemake: a polinéz teremtő isten Eris: a viszály és veszekedés görög gonosz istennője. Egyes kultúrákban a hét napjainak elnevezése az istenek nevéből származik, amik társultak minden egyes égitesttel. A spanyol nyelvben például a hétfő (lunes) a Hold (Luna) napja, a kedd (martes) a Mars (Marte) napja, a szerda (miércoles) a Merkúr (Mercurio) napja, a csütörtök (jueves) a Jupiter (Júpiter) napja, a péntek (viernes) pedig a Vénusz (Venus) napja. De pl. az angol Sunday és Monday elnevezésben is visszaköszön a Sun (Nap) és a Moon (Hold) szó, akárcsak a német Sonntag (die Sonne - Nap) és Montag (der Mond - Hold) elnevezésekben. A közhiedelemmel ellentétben a Friday és Freitag nem a free ill. frei szavakra vezethető vissza, hanem Freya germán isten nevére, akit szintén egy égitesttel társítottak. A különböző bolygók melléknevei mitológiai személyektől származnak, kivétel az Uránusz mellékbolygóinak nevei, melyek klasszikus színházi darabok szereplőiről emlékeznek meg. A Naprendszer további kisebb elemei különböző források által kapták neveiket: mitológiai alakokról (Pluto, Sedna, Eris, Varuna és Ceres), felfedezőikről (mint például a Halley-üstökös) vagy a felfedezésükkel kapcsolatos alfanumerikus kódokból. A bolygók fontosabb jellemzői Az alábbi táblázatban a Nap és a bolygók néhány adata szerepel a Föld megfelelő adatával összehasonlítva. Jegyzetek Rogue planet find makes astronomers ponder theory 2006-ig az Eris neve nem hivatalosan Xena volt. The Planet Hygea. (Hozzáférés: 2010. augusztus 18.) Megjegyzések A Naprendszer legnagyobb bolygói (gázóriások) tartalmaznak ugyan hidrogént a fúzióhoz, de nem elegendően nagy hőmérsékleten. Elektromágneses sugárzásuk hullámhossza magasabb, mint a fényé; sugárzásuk tehát a hősugárzás tartományába esik. Másrészt, energiatöbbletük nem a fúzióból származik, hanem a bolygó térfogatának csökkenéséből (kollapszus) Bjelopolje Bjelopolje falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Plitvička Jezerához tartozik. Fekvése Otocsántól légvonalban 44 km-re, közúton 53 km-re délkeletre, községközpontjától Korenicától 6 km-re délkeletre az 1-es számú főút mellett, az azonos nevű mezőn fekszik. Története A szerb lakosságú falu lakóinak ősei a 17. században a török által megszállt területről vándoroltak be ide. 1857-ben 1769, 1910-ben 449 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Korenicai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején templomát lerombolták, csak a sisak nélküli harangtorony maradt meg belőle. 1991-ben a független Horvátország része lett, de szerb lakossága még az évben Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet keretében foglalta vissza a község területét. Szerb lakossága nagyrészt elmenekült. A falunak 2011-ben 115 lakosa volt. Nevezetességei Szent Petka tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma. A templomot a II. világháború idején elpusztították. A háború után helyén fűrésztelepet építettek, amely ma is működik. A templom harangtornyának több emelet magas romja ma is áll, de többi falait elbontották. Szent György szentelt szerb pravoszláv templomát a II. világháború idején felgyújtották, de 1991 és 1995 között újjáépítették. Parókiájához Bjelopolje, Tuk, Vedašić, Donji i Gornji Frkašić, Grabušić és Ponor települések tartoznak. 1915 Quetzálcoatl Az 1915 Quetzalcoatl (ideiglenes jelöléssel 1953 EA) egy földközeli kisbolygó. Albert George Wilson fedezte fel 1953. március 9-én. FIDE Women’s Grand Prix 2015–16 A FIDE Women’s Grand Prix 2015–16 egy kiemelt erősségű sakkversenysorozat volt nők számára a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) szervezésében, amely öt versenyből állt. A versenysorozat a 2017-ről elhalasztott 2018-as női sakkvilágbajnoki páros mérkőzés kvalifikációs versenysorozatának egyik eleme, amelynek győztese megmérkőzhet a 2017-es női sakkvilágbajnokságon győztes, regnáló világbajnokkal a világbajnoki címért. Az első verseny megnyerését követően a háromszoros Grand Prix-győztes, világbajnok Hou Ji-fan visszalépett a versenysorozattól, mert nem értett egyet a világbajnokság lebonyolítási módjával. A 2015–2016-os női Grand Prix versenysorozat győztese a kínai Csü Ven-csün lett, aki ezzel jogot szerzett arra, hogy a kieséses rendszerű 2017-es női sakkvilágbajnokság győztesével a világbajnoki címért mérkőzzön meg. A versenysorozat A versenysorozat öt versenyből állt, amelyek közül minden résztvevőnek három versenyen kellett elindulnia. A versenysorozatra összesen 22 versenyző kapott meghívást, közülük az egyes versenyeken 12-en játszottak. A versenyek körmérkőzéses formában zajlottak. A versenyek helyszíne és időpontja A versenyek helyszíne és időpontja a következő: 2015. október 2–16. Monte-Carlo , Monaco 2016. február 11–23. Teherán , Irán 2016. április 19–május 2. Batumi , Grúzia 2016. július 1–15. Csengtu , Kína 2016. november 18–december 2. Hanti-Manszijszk , Oroszország Az eredmények pontozása és a díjazás A versenyeken elért helyezésekért előre meghatározott pontszám járt, és ezek összesített eredménye alapján hirdették ki a győztest és a helyezetteket. Holtverseny esetén a helyezéseknek megfelelő pontokat, illetve díjakat összeadták, és elosztották a holtversenyben végzettek számával. A versenysorozat végeredményét ennek figyelembe vételével a versenyeken összesen szerzett pontok adták. A versenysorozat végén az összesített eredmény alapján az első nyolc helyezett még külön díjazásban részesült. A résztvevők A kvalifikációt szerzett versenyzők A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) 2015. augusztusban nyilvánosságra hozta azoknak a versenyzőknek a névsorát, akik kvalifikációt szereztek a Grand Prix versenysorozatára. A tartalék az Élő-pontszám szerint következő legmagasabb értékszámú versenyző: Alekszandra Kosztyenyuk 2532,00 ponttal 69 játszma alapján. A pontverseny végeredménye A világbajnok Hou Ji-fan visszalépett a versenysorozattól. A Grand Prix pontversenyének végeredménye: Demokratikus Egyesülés Pártja A Demokratikus Szövetség Pártja (kurdul: Partiya Yekîtiya Demokrat, röviden PYD, arabul: ��� ������� ����������, �izb Al-Itti�ad Al-Dimuqra�iy) egy kurd demokratikus szocialista párt Szíriában. A PYD és a Kurd Munkáspárt (PKK) között stratégiai és szerveződési együttműködés létezik a szélsőséges iszlamisták támadásai ellen. Története A pártot 2003-ban alapították kurd baloldaliak, azonban a szíriai törvények szerint hivatalosan soha nem létezett, ugyanis Szíria alkotmánya értelmében egy párt sem alakulhatott meg a hatalmon levő Baasz Párt beleegyezése nélkül. A PYD játszotta a legfontosabb szerepet a szíriai polgárháború idején a kurdok aktivizálásának tekintetében. A konfliktus kitörését követően a Nemzeti Koordinációs Bizottság egy Demokratikus Változásért elnevezésű szervezethez csatlakozott, míg riválisa, a 2011. október 26-án Irakban létrejött Kurd Nemzeti Tanács a Szíriai Nemzeti Tanáccsal lépett koalícióra. A két kurd szervezet közti kezdeti ellenségeskedésnek (melynek során a KNT még Mesál Tamo kurd aktivista meggyilkolásával is megvádolta a PYD-et) végül egy 2012. július 12-én Erbílben aláírt megegyezés vetett véget, melynek során létrejött a Kurd Legfőbb Bizottság, mely a két szervezet tevékenységét igyekszik összehangolni. Az erbíli megegyezés eredményeképpen állították fel a Kurd Népvédelmi Egységek (YPG), mely a bizottság fegyveres szárnyaként vesz részt a kormányellenes harcokban. A PYD azonban jelenleg is a legerősebb kurd pártnak számít Szíriában, a PKK-hoz fűződő kapcsolatai miatt azonban a többi felkelőszervezettől ellentétben nem élvezi Törökország támogatását. Törökország kormánya - és több szíriai ellenzéki párt is - úgy tekint a PYD-re, mint a kurd szeparatizmus zászlóhordozójára, jóllehet a párt hivatalos közleményében az autonómia mellett foglalt állást a függetlenséggel szemben. Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök megfenyegette a PYD-et, hogy szükség esetén erőszakkal is megakadályozza egy "szeparatista" állam létrehozását Szíria északi részén. Aleu Aleu település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 122 fő (2015). Aleu Biert, Ercé és Soulan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Boué Boué település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 1303 fő (2015). Boué Barzy-en-Thiérache, Bergues-sur-Sambre, Esquéhéries, Étreux, La Neuville-lès-Dorengt, Le Nouvion-en-Thiérache és Oisy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Cadaujac Gare de Cadaujac vasútállomás Franciaországban, Cadaujac településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bordeaux–Sète-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Villenave-d'Ornon (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Bordeaux–Sète-vasútvonal) Gare de Saint-Médard-d'Eyrans (Gare de Sète, Bordeaux–Sète-vasútvonal) TETT TETT (Természet, Ember, Tudomány, Technika) címen A Hét című romániai magyar hetilap adta ki 1977-1989-ig negyedévenként természettudományos ismeretterjesztő tartalommal füzetes formában. Története A TETT jelentős kiadvány volt, hiszen abban az időszakban magyar nyelven a szépirodalmon kívül a tiltott és tűrt kategóriába tartozott a többi magyar nyelvű tudományterület. Főszerkesztőként A Hét mindenkori főszerkesztője (Huszár Sándor, majd az 1983/4. számtól 1989-ig Lázár Edit, 1989 után Gálfalvi Zsolt) neve szerepel, az egyes számokat azonban Ágoston Hugó és munkatársai (Baróti Judit és Rostás Zoltán, 1989 után Biró A. Zoltán és Balla Katalin) szerkesztették. Minden szám egy-egy adott tematika szerint csoportosított írásokat foglalt egybe, s ez a tematika az egyes számok alcímében is megjelent. Az 1989-ig megjelent számok: 1) Ember és egészség, 2) Ember és természet, 3) Ember és kozmosz, 4) Ember és technika, 5) Lélek és tudomány, 6) Sport és tudomány, 7) Időjárás és tudomány, 8) Jövő és tudomány, 9) Életünk és a táplálkozás, 10) Az autó, 11) Mindennapi közlésvilágunk, 12) Változó életünk, 13–14) A történelem futószalagján, 15) A család, 16) Egyén a közösségben, 17) Atomkor, 18) A lakás, 19) Guruló világ, 20) Háztájtól égtájig, 21) Tudomány – áltudomány, 22) Szemben önmagunkkal, 23) A beszélő ember, 24) A nő, 25–26) (hibás számozással: 24–25) Játékaink, 27) Civilizáció és egészség, 28) Díjazott tudomány, 29) Háború vagy béke, 30–31) Öltözködés és tudomány, 32) Komputerkorszak, 33) A szabályozó ember, 34) A kísérletező ember, 35) A védekező ember, 36) A szervező ember, 37) Érzékszerveink világa, 38) Képvilág, 39) Hangvilág, 40) Gondolatvilág, 41) Az erdő, 42) A település életvilága, 43) A biológia forradalma, 44) Repülés, 45) Tárgyaink, 46) Az alkotó ember, 47) Testünk kultúrája, 48) Embertől emberig (antropológia), 49) A tanulás, 50) Az új tudomány, 51) Munkakörnyezetünk, 52) Viselkedés. 1990 utáni számok: 53–54) Kultúrák találkozása, 55) Informatika több szemszögből. A tematikus összeállítás módot adott a szerkesztőknek arra, hogy a saját szakterületükön magyar nyelvű közlésre lehetőséget nem találó reál- és műszaki értelmiség számára fórumot teremtsen, ugyanakkor fordításban behozza az olvasók eléggé széles táborának ismeretkörébe a téma kiemelkedő nyugati szerzőinek írásait. Amellett a meghatározott tematikák bizonyos függetlenséget biztosítottak a napi politikától, a sajtóban egyre jobban elhatalmasodó propagandától. Ebből adódott népszerűsége mind a szerzők, mind az olvasók körében. Szikorszkij Ilja Muromec A Szikorszkij Ilja Muromec (oroszul: Илья Муромец) a Russzkij Vityaz továbbfejlesztett változata, a világ első nagy, négymotoros szállító és nehézbombázó repülőgépe volt. Tervezője a később helikoptereivel híressé vált Igor Sikorsky volt. Az Ilja Muromec története Sikorsky már egész fiatalon a repülőtervezésnek adta a fejét, 1909-ben építette meg első repülőgépét. Bár ez a kétmotoros repülőgép nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit, hamar tanult a kudarcból és elismert repülőgép-tervezővé lépett hamar elő. 1912-ben megépítette a világ első négymotoros repülőgépét, a 31,5 méteres fesztávú Russzkij Vityazt és 1913-ban maga végezte a tesztrepülést. Ezt továbbfejlesztve tervezte meg a Szikojszkij Ilja Muromecet, amit eredetileg utasszállító gépnek szánt. Az első felszállást már 1913-ban végrehajtották és a gép kiállta a próbát. Nemsokára már demonstrációs célokkal 16 utassal a fedélzetén szállt fel a gép, amelyben ülések és WC is volt. Az első világháború kitörésével Szikorszkij úgy döntött, megváltoztatja egy kicsit a gép tulajdonságait és átalakíttatta a konstrukciót nehézbombázóvá. 800 kg-mos bombaterhet tudott szállítani a gép, a védelmet pedig kilenc géppuska adta. A bombázót a hadsereg alkalmazásba vette és elkezdték szervezni az első bombázó századokat. 1914. decemberéig tíz bombázó század, 1916. nyarára már húsz század állt szolgálatban. A Muromecek közül nem sokat sikerült a németeknek a háború négy éve alatt megsemmisíteni a gép erős védelmi fegyverzetének köszönhetően. A háború során a gépen több fejlesztést is végeztek, folyamatosan gyártották és a gyártás leállításáig nagyjából nyolcvan vagy annál több gép került ki az üzemekből. A háború lezárultáig a Szikojszkij Ilja Muromec bombázók összesen 600 bevetést teljesítettek és 65 tonna bombaterhet dobtak az ellenséges állásokra, objektumokra. A gépet 1922-ben vonták ki a szolgálatból. Technikai adatok (S-23-as modell) Hosszúság: 17,5 m Fesztáv: alul 21 m, felül 29,8 m Magasság: 4 m Szárnyfelület: 125 m² Szerkezeti tömeg: 3150 kg Megrakott gép tömege: 4600 kg Hajtómű: 4 db Sunbeam Crusader V8-as motor Maximális sebesség: 110 km/h Fegyverzet: fedélzeti fegyverek: A háború alatt több variáció volt a fedélzeti fegyverek tekintetében. Általában hét géppuska volt a gépeken, ezek lehettek többek között 12,7 mm-es, 15,3 mm-es, 25 mm-es, 37 mm-es és 7,62 mm-es géppuskák illetve gépágyúk, Maxim géppuskák, Colt gépfegyverek. bombák: a bombázók fedélzetén lévő bombák típusa és mérete között is több variáns volt. A bombázó 800 kg bombaterhet tudott szállítani. Több gépen volt több 50 kg-os bomba, esetleg néhány 100 kg-os bomba. Volt olyan gép, amin 675 kg-os bomba is volt és amellett volt néhány darab kisebb bomba. Személyzet: max. 12 fő Használó nemzetek Orosz Birodalom Orosz Cári Légierő Az Orosz Cári Légierő volt a bombázó repülőgép első számú használója és az egyetlen gyártó állama. A gépeket a mai Lettország területén található Orosz-balti Vasúti Autó Művek (Русско-Балтийский вагонный завод, RBVZ) gyártották és a gyártás beszüntetéséig megközelítőleg 80 vagy annál is több bombázót szereltek össze. Szovjet Légierő Az Oroszországi polgárháború kitörésével sok gép került a szovjetek kezébe, akik a Vörös Légierő kötelékeibe osztották be őket. Szovjet Civil Kereskedelmi Légiflotta (a mai Aeroflot) A polgárháború végével a megmaradt, szovjet kézen levő gépeket a civil kereskedelmi légierő használta egészen a gépek onnan való leselejtezéséig. Egyéb használó országok Az Ilja Murovec bombázóból nem csak a szovjetek, hanem a környező nemzetek közül is zsákmányoltak néhányat. Ukrajnában a bolsevikok ellen harcoló kozák és ukrán alakulatok szereztek néhány példányt, a lengyelek pedig szintén zsákmányoltak egy-két darab Ilja Murovecet a akkor alakuló Lengyel Légierő számára. Fernando de la Rúa Fernando de la Rúa (Argentína, Córdoba, 1937. szeptember 15. –) argentin politikus, aki 1999. december 10. – 2001. december 21. között Argentína elnöke volt. Elnöksége Elnöksége alatt többször cserélődött a gazdasági miniszter, míg De la Rúa Domingo Cavallo személyében egy korábbi peronistát, a peso 1:1 arányban a dollárhoz való kötés szellemi atyját hívta meg erre a posztra. Cavallo az argentin válság csúcspontján 2001 végén valamennyi bankszámla befagyasztására az úgynevezett („Corralito“)-ra kényszerült, mely a nép soraiban felháborodást váltott ki, mely elsősorban az úgynevezett Cacerolazos–okban (ők csapatokba verődve kanalakkal és fazekakkal csaptak zajt az utcákon) jutott kifejezésre. Ezen túl 2001 végén Buenos Airesben és környékén a munkanélküliek tömeges fosztogatásokba kezdtek. Ennek hatására de la Rúa szükségállapotot vezetett be. Lemondása és politikai öröksége De la Rúa végül 2001. december 21-én lemondott és egy helikopteren elmenekült az elnöki palotából, miután a tüntetők és a rendőrség erőszakos összecsapásaiban több mint 27 ember életét vesztette. Utóda Adolfo Rodríguez Saá lett, ám mindössze egy hétig maradt hivatalában, az ország gazdaságilag összeomlott és politikai káoszba süllyedt. 2008-ban korrupció vádjával eljárást indítottak ellene Argentínában. A vádak alól 2013 végén felmentették. Szent Apostolok-templom (Köln) A Szent Apostolok-templom Köln város 12 román stílusú bazilikájának egyike. A háromhajós templom a belvárosban található, az Új Piac (Neumarkt) közelében. A Rajna-vidéken gyakori háromkórusos elrendezés ennél a templomnál különösen meghatározó. A háromfülkés kórussal szemközt magasodik a nyugati torony, 67 méterével a kölni román stílusú templomtornyok közül a harmadik legmagasabb. A Nagy Szent Márton templommal ellentétben a lóhere formájú szentélyek fölé csak egy nyolcszögletű négyezeti torony emelkedik. A hosszház keresztháza a nyugati torony mögött az előcsarnokhoz csatlakozik, Története A templom mai épülete nem az első ezen a helyen. Mint sok más román stílusú templom esetében igaz itt is, hogy feltehetőleg már a 9. században is állt itt templom, de erre forrás nincs. Biztosan tudható azonban, hogy itt a 10. században kolostor alapult, amelynek viszonylag egyszerű temploma már a Szent Apostoloknak volt szentelve. Ez a 11. század elején megváltozott: vagy még Heribert érseksége idején (999 – 1021) vagy azt követően Pilgrim érseksége idején (1021 – 1036) – a történészek véleménye ebben a pontban megoszlik – új épületet emeltek, amelyet a bizonytalan történelmi háttér ellenére is egyszerűen csak Pilgrim-templomnak hívnak. Ez az épület minden bizonnyal nyugati tájolású volt, tehát a szentély és a kórus nyugaton volt, ahol ma a főtorony található. Ez keresztény templomok esetében szokatlan, hisz legtöbbjük keletelve van, tehát az oltári szentség és a kórus is keleten található, ahol a nap felkel. A 11. századi templom azonban mint más kölni templom is vitathatatlanul jelentős példát követett, méghozzá a római Szent Péter-bazilikát, amelynek a szentélye a mai napig is nyugat felé néz. Az ún. Pilgrim féle templom hosszú házának külső falai nagy részben még áll, úgymint a nyugati keresztház és a középső hajó falai is. A falak külső borítását többször felújították, így tehát csak a falak magja származik a 11. századból. A korszak meghatározó templomépítészeti elképzelése a Német-Római Birodalomban ekkor már egyre inkább a szabályos ún. „kötött rendszer“ volt, amely rendszer alapegysége a négyezet lett. Ez alapján határozták meg mind a hosszház, mind a keresztház méreteit. Az elgondolás része volt még, hogy mind nyugaton, mind keleten is kialakítottak egy szentélyt. A 11. századi átépítés Az előző templomhoz képest az új épület méretei jelentősen megnövekedtek. Mind a hosszház, mind a keresztház 1230 körül kőboltozatot kapott a sík kazettás mennyezet helyett. A 11. században a Szent Apostolok templom még nem volt a város belterületén, mert az akkor még létező római városfalak pontosan az épület mellett haladtak el. Csak 1106-ban épült egy új városfal, majd pedig 1180-tól egészen a 13. századig első évtizedeiig egy még hosszabb, második is, amely már egy sokkal jelentősebb területet foglalt magába 12 városkapuval, amelyből néhány még áll. Ezen új városfallal párhuzamosan épült fel 1180-ban az Új Piac is, mint a már meglévőek kiegészítése a rajnai kikötő közelében. A Szent Apostolok templom a 12. század második felében mind külső alakjában, mind a szentély irányát tekintve változott: maga az istentisztelet liturgiája is megváltozott és így nem volt már szükség a nyugati szentélyre. Ezen kívül az Új Piac közvetlenül a templom előtt terült el, így lehetővé vált a keleti szentély építészetileg domináns kiépítése. Nem világos persze, hogy már a kezdetektől fogva tervezték-e mindkét szentély átépítését. Mindenesetre jól illeszkednek egymáshoz, méghozzá keletről nézve, azaz az Új Piac felől. Ezért abból indulnak ki, hogy mindkét átépítés az ötven év időbeni különbség ellenére is egy építőmester elképzelései szerint épülhetett. A Szent Apostolok templom új nyugati szentélyt kapott 1150 körül, a régi szentély alatti kriptát betemették és erre épült a 67 méter magas torony. Az építészettörténeti vizsgálatok szerint az átépítést egy tűzvész előzte meg, de nem világos, hogy emiatt kezdtek-e bele az átépítésbe. A nyugati épületrész átépítése Az új nyugati tornyot két félkör alakú lépcsőtorony is kíséri és jól lehet látni, hogy ezzel a párosítással a régi Karoling-korból való nyugati védmű motívuma él részben tovább. A 12. és 13. században több védművet átépítettek és szorosabban kapcsoltak a főhajóhoz. Kórus három fülkével Kereken ötven évvel később, 1200 körül (megint egy tűzvész után 1192-ben), kezdték el építeni az épület azon részét, amelynek a templom máig köszönheti jelentőségét. A templom új keleti vége ugyanis egyszerre három szentélyt is kapott, amelyre Kölnben több példa is van, de ez a legkövetkezetesebb és legtetszetősebb megoldás. Sajnos a II. világháború pusztításai és újabb beépítések miatt az Új Piac felől ezt már nem lehet minden további nélkül egyszerre belátni. A latin-kereszt alaprajzzal ellentétben, amelynél egy egyenes hosszház keleti végét egy szintén egyenes keresztház keresztezi, a három fülkés kórus három egyenlő nagyságú apszist kap egy képzeletbeli négyzet három oldalán, úgy, hogy az alaprajz formája egy három levelű lóherére hasonlít. Ezért nevezik német nyelvterületen ezt a megoldást lóherekórusnak („Kleeblattchor“). Ebből adódóan a keleti szentély helyén gyakorlatilag egy külön körtemplom található, tehát egy terem saját központtal és egyenrangú oldalrészekkel. Az épület Kívülről az épületet a több különféle magasságú torony jellemzi, amely együttest a központi négyezeti torony uralja. Ha távolról szemléjük a templomot, pl. Az Új Piac másik oldaláról, akkor a nyugati torony a másik toronycsoport részének tűnik, méghozzá magassága miatt úgy néz ki, mintha az lenne az együttes központja. Ez köszönhető a tornyok magasságának különösen rafinált kialakításának, amelyek így a Nagy Szent Márton-templommal ellentétben nem a magasság egy egyszerű, egysíkú növelése a négyezeti torony felé, hanem egy nagyon plasztikus térbeli és magasságbeli térélmény az oldaltornyoktól a négyezeti torony felé és végül a legmagasabb nyugati torony felé. A késő román kettőshéjú falfelület A Szent Apostolok templom kórusa belülről a romanika késői fázisának legkiegyensúlyozottabban kialakított kettőshéjas falszerkezetével rendelkezik. Az építőmester alapvető problémája akkor az volt, hogy a falfelületek külső és belső tagolását egymással összhangba hozza. Mindenekelőtt azért, mert az apszis külső rádiusza természetesen nagyobb mint a belső, és ezért az íveket az ablakokhoz kellett igazítani. Ezt az ellentmondást a Szent Apostolok templom esetében sikerült harmonikusan megoldani. A két szint egyenrangú és a fülkék teljes magasságához viszonyítva kiegyensúlyozott az arányuk, a fülkék száma háromra lett lecsökkentve. A belső falhéj oszlopait nagyon ügyesen kötötték a pilaszterekhez, a három apszis pedig össze van kapcsolva a négyezettel, ahol mintegy tükörgalériában a kéthéjú falfelület megismétlődik, így belül szuverén módon újra megismétlődik a kívül olyannyira domináns térbeli felosztás. A fal és mennyezet díszítése A mennyezet és a falak eredeti díszítéséből semmi sem maradt meg. A 19. század végén ill. a 20. Század elején egy mozaikokból és freskókból álló kombinációval bizánci hatású felületet alakítottak ki. A II. világháború pusztításai után ezt már nem restaurálták, mivel már nem tűnt valóban a kornak megfelelő kialakításnak. Egyedül az a mozaik maradt meg, amit a hívők August Savels plébános papságának kerek évfordulójára ajándékoztak neki 1910-ben, „A jó pásztor“ címmel. A templombelső sokáig fehérre volt meszelve, majd 1988 és 1993 között a három szentélyfülke boltozatát Hermann Gottfried festette ki. Ez a kevés színre redukált freskó jellegzetes 20. századi, expresszionista-kubikus stílust képvisel és ezért eléggé vitatott, mert ellentétben van a templom egyébként középkori stílusával. Műtárgyak a templomban Az északi fülkében található egy valaha a korai barokk oltárhoz tartozó festmény Johann Wihelm Pottgießertől, „Szent Katarina mártíriuma“. A 19. század elején lebontott ún. Nothelfer-kápolnából származik a 14 szobor. Restaurációjuk 1898-ban, majd 1979 és 1983 között volt. 1450-ből származik Tilman mester fából készült "fájdalmas Krisztusszobra". A templombejárattal szemben található egy 1500-ból Baden-Würtembergből származó Mária-szobor. A nyugati négyezet közepén áll egy nyolcszögletű román stílusú keresztelőmedence 1200-ból. A templom nyugati felében található kriptabejárat mellett van két 2,10 méter magas faszobor, amelyek egy korábbi oltár részét képezték és Johann Josef Imhoff alkotta őket 1761-ben. Teurthéville-Bocage Teurthéville-Bocage település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 595 fő (2015). Teurthéville-Bocage Brillevast, Gonneville-le-Theil, Montaigu-la-Brisette, Videcosville, Quettehou, La Pernelle, Le Vast és Le Theil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bolygóközi repülés A bolygóközi repülés egy adott bolygórendszer égitestjei közötti űrrepülést jelenti, amely az anyacsillag körüli keringés meghatározott pályán. Jelenleg a bolygóközi repülésre használt legelterjedtebb meghajtási forma a kémiai hajtómű és az ionhajtómű. Egy bolygóközi repülés a legkevesebb energia felhasználásával az ún. Hohmann-pályán valósítható meg. Több bolygó megközelítése esetén sokszor alkalmazzák a hintamanővert a bolygók közelében, amellyel hajtóanyagot takaríthatnak meg. Eddigi megvalósítások A NASA Apollo-programja 12 embert juttatott el a Holdra és hozta vissza a Földre: Az Apollo-11 – 17 leszámítva a 13-at hat küldetést jelent, melyek mindegyikén három űrhajós jutott el a Hold közelébe, közülük ketten a felszínre. Tehát eddig összesen 12 ember tette lábát a Holdra. Az automata űrszondák meglátogatták a Naprendszer minden bolygóját. A legtávolabbra jutott szondák a Pioneer–10, Pioneer–11, Voyager–1 és Voyager–2 elhagyják a Naprendszert, de beszüntetik működésüket még mielőtt elérnék az Oort-felhőt. Olyan leszálló szondák, mint a Vikingek a Mars Pathfinder és a Mars Exploration Rover már eljutottak a Mars felszínére, több Venyera és Vega szonda a Vénusz felszínére. A NEAR a 433 Eros kisbolygóra szállt le, a Huygens európai űrszonda pedig a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra. Michael Reed Barratt Michael Reed Barratt (Vancouver, Washington, 1959. április 16. –) amerikai orvos űrhajós. Életpálya Orvosi tanulmányok befejezését követően 1989-től Chicagóban a Veterán Kórházban tevékenykedett. 1991-ben mesterképzésen Repülésügyi Orvostudományból vizsgázott. 1995-től 1998-ig a NASA Houstoni központjában a Nemzetközi Űrállomás Orvosi műveleteinek vezetője. Rendszeres tanácsadó a nemzetközi partnereknél. 2000. július 26-tól részesült űrhajóskiképzésben a Lyndon B. Johnson Űrközpontban, valamint a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban. Két űrszolgálata alatt összesen 211 napot, 11 órát és 46 percet töltött a világűrben. A NASA houstoni központjában a humán kutatási programot vezeti. A program útmutatókat szolgáltat az alkalmazott kutatás irányába. Az egyik legjelentősebb egészségügyi és teljesítmény kockázatok szolgáltatásával foglalkozik az emberes űrrepülés szolgálatára. Űrrepülések Szojuz TMA–14 fedélzeti mérnöke. Orvos kutatási, kísérleti tevékenységek mellett aktívan részt vett az ISS űrállomás általános munkáiban. Űrhajók- teherűrhajók fogadása, az előírt feladatok végzése. Két űrszolgálata alatt összesen 198 napot, 16 órát és 42 percet töltött a világűrben. STS–133 a Discovery űrrepülőgép utolsó járatának, 39. repülésének küldetésfelelőse. Feladatuk a Leonardo Pressurized Multipurpose Module (PMM), az ExPRESS Logistics Carrier 4 (ELC4) és a Robonaut2 szállítása volt a Nemzetközi Űrállomásra . Második űrszolgálata alatt összesen 12 napot, 19 órát és 04 percet (307 óra) töltött a világűrben. 8 536 190 kilométert ( 5 304 140 mérföldet) repült, 202 alkalommal kerülte meg a Földet. Tartalék személyzet Szojuz TMA–13 fedélzeti mérnök/ISS parancsnok Sztárom a párom A Sztárom a párom (eredeti címén Notting Hill) 1999-ben bemutatott brit-amerikai romantikus film Julia Roberts és Hugh Grant főszereplésével. Rendezője Roger Michell, forgatókönyvírója Richard Curtis, zeneszerzője Trevor Jones volt. A filmet külföldön 1999. május 21-én, Magyarországon 1999. október 7-én mutatták be. A forgatás nagyrészt London Notting Hill városrészében zajlott. Cselekmény William Thacker (Hugh Grant) londoni átlagpolgár, aki lakótársával, a kissé lökött walesi Spike-kal (Rhys Ifans) él egy kis lakásban a Notting Hill városrészben, miután felesége elhagyta. Egy kicsi, útikönyveket árusító könyvesbolt tualjdonosa, munkatársával, Martinnal ketten vezetik a boltot. Egy nap váratlan vendég érkezik a boltba: Anna Scott (Julia Roberts), a híres hollywoodi színésznő, aki új filmjét népszerűsíteni jött Londonba. Távozása után Will elugrik a boltba, hogy hozzon magának és Martinnak valamit inni, ám a visszaúton belebotlik Annába, és véletlenül ráönti a narancslevet. Felajánlja a feldúlt színésznőnek, hogy átöltözhet nála, aki el is megy vele a csupán néhány méterre lévő lakásába, majd távozásakor egy csókot ad Willnek. Néhány nap múlva Spike közli Willel, hogy kereste őt egy Anna nevű amerikai nő a Ritz szállodából. Will a Lovak és kutyák magazin szerkesztőjének adja ki magát, hogy bejusson a színésznő lakosztályába. Anna közli vele, hogy elmarad az esti programja, és felajánlja, hogy lesz Will barátnője a férfi húgának aznap esti születésnapi vacsoráján. Az este folyamán megismerkedik Will barátaival: Max-szel, a "környék legrosszabb szakácsával", feleségével, a tolószékbe kényszerült Bellával, a bróker Bernie-vel, valamint a születésnapos Honey-val, Will húgával. Vacsora után Will visszakíséri Annát a hotelbe, ám előtte tesznek egy romantikus kitérőt egy kis parkba, ahol Anna megcsókolja Willt, és egy padra ülnek. Másnap elmennek vacsorázni, majd a hotelbe visszaérve kiderül, hogy Annának barátja van, a szintén színész Jeff King (Alec Baldwin), aki épp akkor érkezett meg Londonba. William csalódottan távozik, Annáék pedig ezután elrepülnek Londonból. Will barátai segíteni próbálnak a férfinak kiheverni a csalódottságát, így vakrandikat szerveznek neki. Egy nap aztán váratlanul ismét Anna tűnik fel Will ajtajában, feldúltan. Kiderül, hogy a nőre rászállt a média, miután előkerült néhány régi pornográf felvétele, így kellett keresnie egy helyet ahol elrejtőzhet. Will és Anna kettesben töltik az időt: a nő szerepeit gyakorolják, és együtt vacsoráznak, ahol a nő Marc Chagall La Mariée című festményének mását fedezi fel a falon, és elmondja Willnek, hogy szerinte ilyennek kell lennie a szerelemnek is, mint a festményen. Ezt követően együtt töltik az éjszakát is, reggel pedig Anna reggelit készít Willnek, és megkérdezi, hogy maradhat-e még. Ám ekkor fotósok hada jelenik meg az ajtónál, mert Spike a kocsmában kikotyogta barátainak, hogy hol tartózkodik Anna Scott. A nő dühösen közli Willel, hogy a botrány ezek után sosem fog véget érni, valamint hogy megbánta hogy odament, és csalódottan elviharzik. Will próbálja magát túltenni az eseményeken, és már majdnem sikerül is neki, mikor néhány hónap múlva Max közli, hogy a Anna visszatért Londonba új filmjének, egy Henry James filmnek a forgatására, immár Oscar-díjas színésznőként. Will el is megy a helyszínre, ahol összefut Annával, aki meghívja a forgatásra, ám a férfi egy fejhallgató segítségével fültanúja lesz, ahogy Anna egy másik színésznek azt mondja, Will csak egy jelentéktelen ember a múltjából. Will ezután otthagyja a forgatást. Másnap azonban Anna ismét feltűnik a könyvesboltban, egy ajándékkal. Megkérdezi Willt, hogy folytathatnák-e a kapcsolatot, miután már szakított a barátjával, és hogy tudná-e őt még Will szeretni. A férfi felhozza a forgatáson hallottakat, ám kiderül, hogy Anna csak a magánéletét próbálta óvni a "város legnagyobb pletykafészkétől". A férfi azonban nemet mond, mondván a szíve nem bírná ki ha újra eldobnák, és egy búcsúcsók után a nő távozik. Később kiderül, hogy az ajándék, amit hozott, Chagall La Mariée-jének eredetije. Will azonban megbánja döntését, miután Spike közli vele, hogy egy idióta volt, mert elutasította a nőt aki szereti őt. Will és barátai autóba ugranak és keresztülszáguldanak Londonon a Savoy szállóhoz, ahol Annáék sajtótájékoztatót tartanak. A színésznő arra a kérdésre, hogy meddig marad Londonban, azt válaszolja, hogy azonnal elmennek onnan, ám ekkor megérkezik Will, aki mint a Lovak és kutyák riportere, felteszi a kérdést, megbocsájtana-e neki Anna, ha rájönne hogy egy idióta volt és megbánta volna amit mondott. Az igenlő válasz után a riporterek újból felteszik a kérdést: Anna meddig marad Londonban amire a válasz: "Talán örökké". Később összeházasodnak, a film pedig a parkban lévő padon ér véget, ahol korábban is ültek: Will könyvet olvas, a terhes Anna pedig az ölében fekszik. Filmzene A film zenéjét Trevor Jones szerezte. Emellett számos előadó írt dalokat a filmhez, többek között Elvis Costello, aki Charles Aznavour "She" című dalát dolgozta fel, Shania Twain ("You've Got A Way", remix verzió), vagy éppen Ronan Keating, aki a film kevéért dolgozta fel a "When You Say Nothing at All" című dalt, amely az Egyesült Királyságban a zenei listák élére került. A Pulp együttes "Born to Cry" című dala a filmzenei album európai kiadásán jelent meg. Bill Withers "Ain't No Sunshine" című szerzeménye is feltűnik a filmben. Tony és Bernie a filmben, az étterem utolsó estéjén a "Blue Moon" című számot játsszák zongorán. A filmzenei album az Island Records kiadásában jelent meg. A film zenéjét a Gareth-testvérek és Simon Rhodes vették fel. "No Matter What" – Boyzone "You've Got a Way" (Notting Hill remix) – Shania Twain "I Do (Cherish You)" – 98 Degrees "She" – Elvis Costello "Ain't No Sunshine" – Bill Withers "How Can You Mend a Broken Heart?" – Al Green "Gimme Some Lovin'" – Spencer Davis Group "When You Say Nothing at All" - Ronan Keating "Ain't No Sunshine" – Lighthouse Family "From the Heart" - Another Level "Everything About You" - Steve Poltz "Will and Anna" – Trevor Jones (filmzene) "Notting Hill" – Trevor Jones (filmzene) Fogadtatás A film általánosságban pozitív kritikai fogadtatásban részesült, a Rotten Tomatoes oldalon pl. 82%-os értékelést kapott. A preimer a Leicester Square-en lévő Odeon moziban volt 1999. április 27-én. A film hazájában 116 089 678 $ bevételt hozott, míg világszerte 363 889 678 $-t. Az első hétvégén 27,7 millió dolláros bevételével amerikai rekordot döntött, mint a legtöbb bevételt hozó romantikus film. 1999-ben a 16. legjövedelmezőbb film lett. Lusta Dick Lusta Dick a Macskafogó című magyar rajzfilm egyik szereplője. Jellemzése Ő az Intermouse egyszemélyes rendőrzenekara. Hogy Grabowski küldetéséről eltereljék a figyelmet, őt repülőn küldik Pokióba. A repülőt terroristák akarják hatalmukba keríteni, a lövöldözés miatt a gép lezuhan. A katasztrófát egyedül Lusta Dick éli túl. Az őserdőben találkozik a vámpírokkal, akik zeneszeretetük miatt nem szívják ki a vérét. A vámpírok menekítik ki a film vége felé Grabowskit és Fushimisi professzor asszisztensét, Chino Sant a macskák karmaiból. Robert Felisiak Robert Felisiak (Wrocław, 1962. október 11. –) lengyel születésű olimpiai bajnok német párbajtőrvívó. Poós Zoltán Poós Zoltán (Battonya, 1970. április 8. –) író, költő. 1992 óta Budapesten él. Élete és munkássága 1970-ben született Battonyán. Első kötete 1992-ben jelent meg a Cserépfalvi gondozásában. Összesen hat verseskötete, három regénye, három esszékötete és egy interjúkötete jelent meg. Művei 1992 – A dolgozat (versek) Cserépfalvi 1995 – Idomított terület (versek) Széphalom 1997 – Barokk fizika (versek) Seneca 1999 – Króm (versek) Fílum 2000 – Felkészülés kedvenc mondatomra (regény) Balassi 2001 – Szivárvány Áruház - Egy korszak kultikus tárgyai (esszék) (ISBN 9639263060) 2002 – Milyen mezben, milyen mezőn (versek) Palatinus 2003 – Szivárvány Nagyáruház (ISBN 9632103130) Stardust 2006 – Az alkony fokozatai (regény) Kalligram 2009 – A szív határai (regény). Budapest, Kalligram Könyvkiadó. 260 p. ISBN 9788081012310 2010 – Táskarádió (50 év, ötven sláger). Budapest, Rózsavölgyi és Társa Kiadó. 294 p. ISBN 9789638831705 2011 – Képzeld magad az én helyembe - válogatott versek, Kalligram. ISBN 978-80-8101-485-7 2012 – Állami Áruház - Rögtönzések, bagatellek. Egy letűnt kor kultikus tárgyai; 5. átd., kibőv. kiad.; Collective Art 2012 – Az alkony fokozatai - regény; Pesti Kalligram, Bp., 2012 (második kiadás) 2016 – Azok a régi csibészek - Párbeszéd a rock and rollról; Csatári Bence, Poós Zoltán; Jaffa, Bp., 2016 2017 - Étvágy az imákra (regény) Kalligram Díjak, elismerések 2002 Móricz Zsigmond-ösztöndíj 2002 Zelk Zoltán-díj 2007 NKA-ösztöndíj 2009 Örkény István drámaírói ösztöndíj 2012 Füst Milán-díj 2013 (NKA-ösztöndíj) Bussang Bussang település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 1432 fő (2015). Bussang Le Ménil, Saint-Maurice-sur-Moselle, Ventron, Fellering, Urbès és Fresse-sur-Moselle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Zsidó naptár A zsidó (héber) naptár (héberül lúah, ���), más néven zsinagógai naptár ma is használt formája II. Hillél fejedelem idején, időszámításunk szerint 359 körül alakult ki. Izrael Állam hivatalos naptára. Őse a babilóniai naptár volt. A zsidó naptár egyszerre nap-naptár és holdnaptár is. Hónapjai a holdciklushoz igazodnak. Átszámítás A zsidó időszámítás kezdete 1. tisri 1., ami a keresztény időszámítás szerint Kr. e. 3761. október 7., vasárnap. (Ezt az időpontot a héber hittudósok számították ki az Ószövetség alapján.) A zsidó év hossza változó, de az évek átlagos hossza a Gergely-naptár éveinek hosszával közel azonos (lévén a zsidó év is a tropikus évhez igazodik), ezért a két időszámítás közötti váltást viszonylag könnyen elvégezhetjük. A Gergely-naptári évet a zsidó évből 3760 levonásával kapjuk meg. Tisri hónap elsejétől december 31-éig még egyet kell kivonni a zsidó évszámból. A hét napjai Természetesen a zsidó hét is hét napból áll, de ellentétben más időszámításokkal a napok napnyugtakor kezdődnek, tehát például pénteken napnyugtakor szombat van. A napok vége az első három csillag megjelenésekor van, tehát az egymást követő napok átlapolódnak. A hét kezdőnapja a vasárnap és zárónapja a szombat, bár egyes állítások szerint a kezdete és vége is a szombat, vagyis a nyugalomnap. A szombat kultusza olyan mértékű, hogy néha a pénteket is csak a szombat előnapjaként nevezik (erev sábát). A napoknak nincs igazi nevük, csak a szombatnak. A zsidó hónapok A hónapok holdhónapok, tehát újholdtól újholdig tartanak. A hónapok hossza 29 vagy 30 nap, az évnek megfelelően. A hónapokat babilóniai eredetű neveken nevezik: A zsidó évek A zsidó időszámítás szerint hatféle hosszúságú év létezik: normális évek hiányos év (353 napos) – a hesván és a kiszlév hónap is 29 napos sorrendje szerinti év (354 napos) – a hesván 30, a kiszlév hónap 29 napos teljes év (355 napos) – a hesván és a kiszlév hónap is 30 napos szökőévek hiányos szökőév (383 napos) – a hesván és a kiszlév hónap is 29 napos sorrendje szerinti szökőév (384 napos) – a hesván 30, a kiszlév hónap 29 napos teljes szökőév (385 napos) – a hesván és a kiszlév hónap is 30 napos Erre azért van szükség, mert bizonyos ünnepek csak a hét bizonyos napjaira eshetnek. Mivel az évek nem párhuzamosak a Gergely-naptár éveivel, a zsidó ünnepek nem esnek mindig ugyanarra a Gergely-naptári napra, akár harminc nap eltérés is lehet a kettő között. A zsidó évszámok A betűk és értékeik A zsidó hagyomány szerint az évszámokat betűkkel írják le, de az ezres helyiérték elhagyásával, tehát 5765 helyett csak 765-öt írnak (kis időszámítás). A számokat a betűk értékeinek összeadásával képzik. 5765 tehát 765 = ���"�. A zsidó újévek „Négy újesztendő van. Niszán (az első tavaszi hónap) elseje a királyok és az ünnepek újéve, elul (az utolsó nyári hónap) elseje a tizedek újéve, tisri (az első őszi hónap) elsején minden világra jött lélek (minden élő) elvonul Előtte, mint a sorozásra váró katonák, s (végül) svát hónap elsején, mások szerint 15-én van a fák újéve.” – Talmud Ciklusok A zsidó naptár évei 19 éves ciklusokat alkotnak, melyekben tizenkét normális és hét szökőév van. Egy ciklusban összesen 235 hónap van, ez pedig 6939, 6940, 6941 vagy 6942 nap. Tizenhárom ciklus alkot egy iggult, amely 247 évig tart (3055 hónap). Minden iggulban azonos sorrendben követik egymást az évek. Ünnepek A naptárat nagy mértékben befolyásolják az ünnepek, ugyanis egyes ünnepek csak a hét bizonyos napjaira eshetnek. (Érdekességképpen megemlíthető, hogy a régi szabályzás szerint a jeruzsálemi idő szerint kellett az egész zsidóságnak megtartania az ünnepeket. Mivel még nem volt korszerű a távközlés, az ünnep kezdetének híre sokszor nem juthatott el időben a távoli helyekre, ezért egyes ünnepeket két napig lehetett megtartani, mint például a ros hásánát.) Ünnepi évek Szombatév A zsidó naptár minden hetedik éve szombatév. Ezekben az években a földeket pihentették, valamint adósságokat engedtek el a történelem során. Jóbel-év Minden hetedik szombatévet egy Jóbel-év követett, vagyis minden negyvenkilencedik év volt Jóbel-év. Ezek az évek szabadulást jelentettek a rabszolgák részére, ekkor térhettek haza a száműzöttek és az elkobzott, vagy kisajátított ingatlanok visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz. Szent Attila (püspök) Szent Attila (latinul: Attilanus, spanyolul: San Atilano), (Tarazona, Aragónia, 850 körül – Zamora, 919. október 5.) a Zamorai egyházmegye (Spanyolország) első püspöke. Nevének eredete A spanyol és portugál Atilano név a hun Attila király nevéből származik. A Hispániában megtelepedett vizigótok ugyanis nagy tiszteletben tartották a hun uralkodó emlékét. Élete Születési és halálozási dátumában nincs egyetértés. Egyes források szerint 939-1009 közt élt. Életéből nem sok részlet ismert. Nemesi családból származott. 15 éves korában már egy bencés szerzetesház növendéke Tarazona közelében. Valószínűleg szerzetesként Sahagúnban is élt néhány esztendőt. A szerzetesközösségből később visszavonult, hogy teljesen az imádságnak és a bűnbánatnak éljen. Ez idő tájt találkozott Szent Froilánnal, aki később León püspöke lett. Rátermettségük és életvitelük miatt sokan keresték fel őket, számos közösséget alapítottak, vezettek. 900 (más forrás szerint 990) Pünkösdjén III. (Nagy) Alfonz püspökséget alapított Zamorában, melynek első püspökévé Szent Attilát tette, és Szent Froilánnal együtt szentelte püspökké. Attilának a Reconquista nehézségeivel szemben is fel kellett vennie a harcot. Legendája Mint számos középkori szentnél, Attila alakjához is legendák kötődnek. Az egyik legenda szerint Attila Jeruzsálembe zarándokolt, hogy vezekeljen ifjúkora bűneiért. Zamorából indult, és amikor a Duero folyó feletti hídon ment át, püspöki gyűrűjét a vízbe dobta. Két évig koldulásból élt. Egyik éjjel jelet kapott, hogy visszatérhet városába. Zamora közelében San Vicente de Cornu remeteségében ebédre egy halat kapott. Mikor el akarta fogyasztani, belsejében megtalálta eldobott gyűrűjét. Attila ezt isteni jelként értelmezte, mely szerint bocsánatot nyertek bűnei, és visszatérhet püspöki székébe. A legenda szerint ekkor megszólaltak a város harangjai és Attila ruhája püspöki öltözetté változott. Tisztelete II. Orbán pápa avatta szentté 1095-ben. Sírja Szent Ildefonzhoz hasonlóan Zamora legnagyobb templomában, a Szent Péter és Hildefonz templomban (Iglesia de San Pedro y Ildefonso) található. 1260-ban helyezték a főoltár alá. Koponyáját ellopták, és Toledóban őrzik. Zamorában az egyházmegye védőszentje, ünnepét október 5-én tartják. Tarazonában azonban van egy másik ünnepe is. Mégpedig augusztus 27-től szeptember 1-jéig tartó ünnepségsorozattal emlékeznek a város védőszentjére. Az ünnepségek nyitánya, egy érdekes szokás: augusztus 27-én délben a városházból kirohan a Cipotegato. Egy pocakos, sajátos ruhába öltözött férfi, akit paradicsommal dobálnak. A szokás eredete bizonytalan. Szent Attila és a kézigránát A Monty Python csoport Gyalog galopp (Monty Python and the Holy Grail) című filmjében az egyik jelenetben egy szerzetes a fegyverek könyvéből Szent Attiláról olvassa, hogy magasba emelte a kézigránátot, és fohászkodik annak hatásosságáért. Tekintve, hogy a film főszereplője Artúr király és jelen szócikk Szent Attilája közt mintegy 4–500 év eltérés feltételezhető, a film nem Zamora püspökére gondol. Iváncsik Gergő Iváncsik Gergő (Győr, 1981. november 30. –) magyar válogatott kézilabdázó. Családja Családjában több kiváló kézilabda-játékos is található, édesapja, Iváncsik Mihály korábbi világválogatott jobbszélső, két testvére: Iváncsik Tamás és Iváncsik Ádám szintén élvonalbeli tehetséges játékosok. Felesége, Veronika 2009. február 3-án adott életet első gyermeküknek, Máténak. Sportpályafutása Győrben az általános iskolájában kezdett kézilabdázni, majd a Győri ETO utánpótláscsapatához került. A felnőttcsapatban 1998-ban 17 évesen mutatkozott be. A tehetséges fiatal játékost 2000-ben igazolta le a veszprémi Fotex. Ennél a klubnál több hazai és nemzetközi sikert is elért, Bajnokok Ligája döntőt játszhatott, a Kupagyőztesek Európa-kupájában pedig győznie is sikerült csapatával, pályafutása végéig hűséges maradt a bakonyi csapathoz. 2017 nyarán fejezte be pályafutását. A korosztályos válogatottakkal is szép sikereket ért el, 1997-ben az ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmes volt, két évvel később pedig megnyerték a bajnokságot. A junior válogatottal 2001-ben világbajnoki negyedik helyezett lett. A felnőtt válogatottban 2000-től tizenhét éven át volt válogatott, címeres mezben 270 mérkőzésen 696 gólt szerzett. Két olimpián vett részt, 2004-ben Athénban és 2012-ben Londonban ahol mind a kétszer a negyedik helyet szerezte meg a férfi kézilabda-válogatott. 2013 januárjában, a világbajnokság után, egy évre lemondta a válogatottságot. 2013 októberében Mocsai Lajos hívására visszatért a nemzeti csapatba, amellyel a 2017-es világbajnokság volt az utolsó világversenye. Sikerei Magyar bajnok : 16-szoros győztes: 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017 2. helyezett: 2007 Magyar kézilabdakupa : 14-szeres győztes: 2002, 2003, 2004, 2005, 2007, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017 EHF-bajnokok ligája : döntős: 2002, 2015, 2016 EHF-kupagyőztesek Európa-kupája : győztes : 2008 SEHA-ligagyőztes : 2015, 2016 Európai Szuperkupa döntős: 2008 2-szeres olimpiai negyedik helyezett: 2004, 2012 2-szeres vb-6.: 2003, 2009 3-szoros EB-8.: 2008, 2012, 2014 Világkupa 7. helyezett: 2004 Díjai, elismerései Az év magyar kézilabdázója (2010) Magyar Arany Érdemkereszt (2012) Világválogatott (2010) Castor (állatnem) A Castor az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hódfélék (Castoridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik; ezekből egyik kihalt a pleisztocén kor elején: kanadai hód (Castor canadensis) Kuhl, 1820 eurázsiai hód (Castor fiber) Linnaeus , 1758 - típusfaj †Castor californicus L. Kellogg , 1911 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Air Greenland Az Air Greenland Grönland nemzeti légitársasága, melynek központja Nuukban, bázisrepülőtere Kangerlussuaq repülőtér. Története A légitársaságot 1960 novemberében alapította a Scandinavian Airlines System (SAS) vállalat, akkor még Greenlandair néven. 1962-ben a grönlandi tartományi kormány, illetve a dán kormány társtulajdonosok lettek. 1998-ban a cég megvásárolta első sugárhajtású repülőgépét, egy Boeing 757-200-ast. 2002-ben a társaság nevét Air Greenland-re változtatták. 2007 márciusában a légitársaságban a grönlandi kormánynak 37,5%, az SAS-nek 37,5%, a dán kormánynak 25% volt a részesedése. Úticélok Az Air Greenland a belföldi járatokon kívül egyedül Koppenhágába, a dán fővárosba üzemeltet járatot. 2007 nyári időszakában Baltimore-ba is repültek, ám pénzügyi okok miatt a 2008 nyarára tervezett repülési időszakot 2008 márciusában törölték. Flotta Az Air Greenland ezen kívül még (a belföldi szükségletek kielégítésére) használ 22 db helikoptert is. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Air Greenland című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. La Calotterie La Calotterie település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 649 fő (2015). La Calotterie Beutin, La Madelaine-sous-Montreuil, Saint-Josse, Sorrus, Attin és Bréxent-Énocq községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2158 Tietjen A 2158 Tietjen (ideiglenes jelöléssel 1933 OS) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1933. július 24-én. Anticoli Corrado Anticoli Corrado település Olaszországban, Lazio régióban, Róma megyében. Lakosainak száma 893 fő (2017. január 1.). Anticoli Corrado Mandela, Marano Equo, Rocca Canterano, Roviano és Saracinesco községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Repülő egyetem A repülő egyetem a magyar kommunista rezsim utolsó évtizedében magánlakásokon szervezett előadássorozatok neve, amelyeket a rendszer az ellenzéki csoportosulások találkahelyének tartott, megfigyelt, illetve előadóit és résztvevőit nem egyszer Kádár János kommunista diktátor személyes utasítására rendőri-adminisztratív módszerekkel zaklatta. Ilyen repülő egyetemek korábban már Lengyelországban is működtek, egyes MSZMP-források szerint a magyar szabadegyetemek is lengyel mintára működtek. Előzményei az 1960-as évektől tartott házi szemináriumok, amelyektől abban tért el, hogy vállaltan szélesebb közönségre tartott igényt: az előadások zsúfolt magánlakásokban, nemegyszer több, mint száz hallgató előtt zajlottak (akiknek egy része persze elkerülhetetlenül az állambiztonsági főcsoportfőnökség által beépített ügynök volt). Klasszikus korszaka 1980 körül volt, az 1980-as évek elején a rendszer e találkozókat sikerrel zúzta szét, de az ellenzék tevékenysége más módszerekkel folytatódott, az évtized közepétől pedig újra erőre kapott e mozgalom. A repülő egyetemeket egyik előzményének tekintette a Szabad Demokraták Szövetsége, de a találkozókon más későbbi pártok tagjai is részt vettek. A helyszín kezdetben főleg a főváros volt, de a 80-as évek közepétől például Keszthelyen is voltak rendezvények a későbbi MDF-es Csengey Dénes szervezésében. „És voltak még más »iskoláim« is, például a repülő egyetem, ahol mindent meg lehetett tanulni a rendszerről, a kommunista pártok történetéről, a szegénységről, '56-ról, a határon túli magyarságról. Csupa olyan dolgot, amiről a hivatalos tanulmányaink során nem is hallottunk. És közben megismerkedtünk a demokratikus ellenzék tagjaival is, akik kinyitották számunkra a világot, és a szemünket a valóságra” – emlékezett a 80-as évek elejére egy interjúban Hodosán Róza. A Hétfői Szabadegyetem A leghíresebb repülő egyetem az 1978 augusztusában 1978 őszén Szabó Miklós és Szalai Pál kezdeményezésére, Szalai lakásán indult Hétfői Szabadegyetem volt. Előadói 1978 és 1981 közt belügyi dokumentumok szerint: Szabó Miklós történész, Dalos György író, Vekerdi László könyvtáros, Hajdu Tibor történész, Hanák Péter történész, Jánossy Ferenc közgazdász, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Szalai Pál könyvtáros, Vajda Mihály filozófus, Kis János filozófus, Iványi Gábor lelkész, Krassó György nyugdíjas, Hegedüs András nyugdíjas, korábbi miniszterelnök. Szabó Miklós, az első előadó, miután az állambiztonság értesítette munkahelyét, az MTA Történettudományi Intézetét, Pach Zsigmond Pál vezető figyelmeztetésére lemondta a további előadásokat, de a szervezők megnyerték előadónak Hanák Pétert és Hajdú Tibort (ugyanabból az intézetből), így a hétfői sorozat folytatódott. A helyszín változott, egy ideig helyt adott a repülő egyetemnek például Eörsi János is. A politikai rendőrség – a BM III/III 4-a, III/III. 2-b, a BRFK III/III-B – másfél évig nem indított az előadásokat közvetlenül akadályozó akciókat. Az előadások mellett egyre nyíltabbá vált a rendezvény politikai tartalma, összefonódott például 1979 őszén a második Charta szolidaritási nyilatkozattal. A rendőrség erre fokozta a figyelést és az Esvégh Miklós vezette III/III 4-a alosztály 1980. február 18-án ún. objektumdossziét nyitott a szabadegyetemről, szeptembertől ügynökeik révén (táskás lehallgatóval) le is hallgatták. A szabadegyetemről szerzett információk az állampárt MSZMP legmagasabb fórumai elé kerültek. A Politikai Bizottságnak a belső ellenzékről hozott 1980. december 9-ei határozata alapján keményedtek az intézkedések, a bomlasztás, különösen 1981, őszétől. Október 24-én a BRFK 10 főt be is idézett, miután az október 19-i előadás után Krassó György rövid 1956-os megemlékezést szervezett. („Egyszer Krassó György tartott október 23-i megemlékezést, majd arról volt szó, menjünk ki Bibó István sírjához koszorúzni. Ezt már nem tűrte a rendőrség és sorra hallgatta ki az embereket. Hozzánk is becsöngettek és bár udvariasan, de beszállítottak a főkapitányságra. Én csak olyan ismerőseimet neveztem meg, akikről tudtam, hogy már kihallgatták őket, majd nem írtam alá a jegyzőkönyvet. Egyébként is sietnünk kellett, mivel aznap délután nyelvvizsgáztam: végül a rendőrök vittek oda autójukkal” – emlékezett vissza Hegedűs István, a Fidesz későbbi politikusa.) Egy novemberi BM-jelentés nyílt fellépést javasolt és a szabadegyetem felszámolásával számolt. Kádár közbeavatkozása Az igazán kemény fellépésre legfelsőbb megrendelésre került sor a lengyelországi megmozdulásokat követően. A Politikai Bizottság 1982. március 30-i ülésén Kádár János új bánásmódra szólította fel a belügyminisztert az ellenzékkel szemben. „Egyébként amit mi adminisztratív intézkedésnek hívunk, ez adminisztratív, de nem mind belügyi. Rámenni, egyszerűen rámenni, az istenit az anyjának, hát ezt mindenütt a világon csinálják, és ez még nem is adminisztratív intézkedés, kellemetlenkednek nekik, no, mert már harmadszor veszik el a hajtási igazolványát, vagy mit tudom én, mi a rossebbet, hát miért nem lehet ezt megcsinálni? Lakását is megállapítják, hogy életveszélyes, átteszik szükséglakásba… Ennek egymillió módja van…” Az utasításra csakugyan megkezdődtek az elbocsátások, útlevél- és ösztöndíjletiltások, sőt még utcai inzultusok is. 1982-ben az előadások hallgatósága 100 körüli számokról 30-ra csökkent (ezek közt is több ügynök volt). 1984 végére a létszám 23-27 főre apadt, kihallgatások, házkutatások hullámai után. 1983 januárjában például kilakoltatták Rajk Lászlót, megszüntetve a lakásán működő szamizdatbutikot. Nagy nyomás alá kerültek az előadások helyszínéül szolgáló lakások tulajdonosai is. 1985 januárjában Kádár az elért „eredmények”-re büszkén a megyei rendőrfőkapitányok értekezletén a következőképen világított rá a Kádár-féle „legvidámabb barakk” elvének lényegére: „Most és itt könnyebben evickélnek, egy kicsit kordában kell tartani és megint csak azt mondom, miféle rendszer az, aminek még egy kis ellenzéke se legyen, egy töpörtyű, egy mutatóban legalább. De fennáll az is, hogy figyelni, bizonyos határon túl nem léphetnek, és hát ha megkísérlik, rá fognak fizetni… Ha valami határt túllépnek, lesz reklám, de az nem ingyen lesz. Mi magyarok vagyunk, mi másképp szoktuk csinálni, mi tudunk gorombák is lenni, hát így gondolom foglalkozni vele.” Jegyzetek Tabajdi Gábor: A Hétfői Szabadegyetem és a III/III. In: Rubicon 2007/3. Baracsi Erzsébet:A Repülő Egyetem kutathatóságának problémái Forrás Tabajdi Gábor: A Hétfői Szabadegyetem és a III/III . In: Rubicon 2007/3. Ide Júdzsi Ide Júdzsi (japánul: �� ��, átírással: Ide Yūji; Szaitama, 1975. január 21. –) japán autóversenyző, 2003 és 2005 között a Formula–Nippon-ban, 2006-ban a Formula–1-ben, a Super Aguri csapatnál versenyzett, de a kiszámíthatatlan vezetése miatt négy futam után az FIA visszavonta a szuperlicencét. Ide a négy futamos Formula–1-es karrierje után visszatért a Formula Nippon sorozathoz, és jelenleg az Autobacs Racing Team Aguri csapat versenyzője. Pályafutása Korai karrierje Ide 1990-ben gokartozni kezdett. 1991-ben megnyerte a kategória Nemzetközi Kantou kupáját. 1992-ben a második volt a keleti Kantou gokartbajnokságban és megnyerte a Japán Nemzeti SS Stock Class GP-t. A következő évben az összjapán gokart sorozat Formula A osztályában versenyzett, ezután a japán Formula–3-ba szerződött. 1999-ben második volt a japán GT bajnokság klasszikus GT300 osztályában és megnyerte a Formula Dream sorozatot. 2002-ben Ide csatlakozott a Francia Formula–3 sorozathoz, amelyben hetedik helyen végzett. A következő évben, 2003-ban, a japán Formula–Nippon bajnokságba szerződött és szintén a hetedik helyen végzett. 2004-ben a harmadik helyre várta magát a Super Endurance verseny 3. osztályában, végül győzött. 2005-ben az összetett második helyen végzett a Formula Nippon-ban. A Formula–1-ben Ide 2006-ban, 31 évesen debütált a Formula–1-ben akkor bemutatkozó Super Aguri csapat versenyzőjeként. Egy sajtóközlemény szerint korábbról már ismerte Szuzuki Agurit, a Super Aguri főnökét, aki teljesen japán csapatot akart létrehozni a Formula–1-ben A bemutatkozó versenyén, Bahreinben Ide nem volt messze csapattársától, Szató Takumától, ám később feladta a versenyt. A következő nagydíjon, Malajziában 33 kör után esett ki. A harmadik versenye nagyon gyengén sikerült: azzal vádolták, hogy az időmérő edzésen feltartotta Rubens Barrichellót, aki így csak a 16. helyről indulhatott. A futamot a 13. helyen, két kör hátrányban fejezte be. A hétvége során sokszor pördült meg vagy csúszott ki. Szuzuki Aguri csapatfőnök nyilatkozta, hogy nem lesz biztos helye a csapatban, ha nem javul a teljesítménye. Imolában az első körben ütközött Christijan Albersszel, aki ennek következtében többször átfordult, mielőtt fejjel lefelé megállt volna. Ide figyelmeztetést kapott a versenybíróktól az esetért. Sokan elfogadták, hogy a baleset nem teljesen az ő hibája volt, hiszen a Super Aguri csapat erőltetett felkészülése során szinte egyáltalán nem tudott tesztelni az autóval. 2006. május 4-én, az európai nagydíj előtt a Super Aguri csapat bejelentette, hogy Idét elbocsátják, és helyére a Renault korábbi tesztpilótáját, Franck Montagnyt ültetik. Május 10-én az FIA visszavonta Ide szuperlicencét, ami azt jelentette, hogy 2006-ban többet nem vezethetett Formula–1-es autót. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Királyfiakarcsa Királyfiakarcsa (szlovákul Kráľovičove Kračany) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Fekvése Dunaszerdahelytől 3 km-re nyugatra fekszik. A mai település hat felső Karcsa nevű egykori községből áll. Damazérkarcsa, Erdőhátkarcsa, Etrekarcsa, Kulcsárkarcsa és Solymoskarcsa összevonásával jött létre 1940-ben. Története A Karcsa nevű települést akkor említik először, amikor 1215-ben II. András király János esztergomi érsek kérésére a pozsonyi várnépek közül Zidat, Algot, Buchát és Pault a várszolgálat alól felmentette és „Corcha” nevű falujukkal együtt érseki szolgálatba helyezte. A falu lakói a hagyomány szerit a Korczan nemzetség leszármazottai, akik később a pozsonyi vár szolgálatába szegődtek. Karcsai Buzád leszármazottja volt a Bartal nemzetség. A nemzetség egyes tagjainak szállásaiból keletkeztek később a különböző előtagú Karcsa helységek, melyek egykori birtokosaik nevét viselik. A Karcsák egyházi központja a középkorban Egyházkarcsa, mint az egyetlen templomos hely volt. Királyfikarcsát külön 1349-ben „Kyralfaia”, 1353-ban „Keralifiakarcha” néven említik. 1828-ban 30 házában 220 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarország része volt. Népessége 1910-ben Királyfikarcsának 200, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2011-ben 1039 lakosából 833 fő magyar és 161 szlovák volt. Nevezetességei A damazérkarcsai falurészben áll Bartal György 1841 és 1843 között építtetett klasszicista stílusú kastélya. Szent István -szobor. Dienes Attila alkotását 2004-ben avatták fel. Tájházát egy 1878-ban épített, jellegzetes kisalföldi parasztházból alakították ki. Művelődési házát 2003-ban újították fel. A település tagja az 1996. augusztus 15-én alapított Szentkirály Szövetségnek . Petőfi Sándor emléktábla. Régi tűzoltókocsija az 1900-as évekből származik. Oktatásügy Ma már a faluban csak az óvoda működik. [forrás?] Aszexualitás Az aszexualitás a szexuális irányultság egyik fajtája. A kifejezés azokat a személyeket jelöli, akik ritkán vagy egyáltalán nem éreznek szexuális vonzódást mások iránt. Melléknévi alakja az aszexuális, avagy "aszex". Angol nyelvterületen használatos rövidítés még az "ace". Az aszexualitás nem azonos a cölibátussal, az önmegtartóztató életmóddal, szemérmes viselkedéssel, vagy az impotenciával (nemzőképtelenség, merevedési zavar). A kifejezésben szereplő szexualitás szó a nemiségre utal, az „a” pedig fosztóképző. Aszexuálisnak azokat az egyéneket nevezzük, akik egyébként képesek volnának a szexuális tevékenységre, de nem kívánják azt. Jellemzése Az aszexualitás nem szexuális zavar, hanem a szexuális vonzalom teljes vagy részleges hiánya. Rengeteg aszexuális ember érez (romantikus, plátói, esztétikai vagy érzéki) vonzalmat, ellenben nincs belső késztetésük, hogy a vonzódást szexuálisan is megéljék valakivel. Vágyat inkább mások megismerése, másokhoz való közel kerülés iránt éreznek, tapasztalnak. A legtöbben fizikailag képesek az orgazmusra, és vannak, akik rendszeresen maszturbálnak, bár esetenként arról is említést tesznek, hogy normálisan működő fizikai reakciójukkal képtelenek érdemben mit kezdeni, zavarba hozza őket. Kapcsolatok Az aszexuális embereknek ugyanolyan érzelmi szükségleteik vannak, mint bárki másnak. Néhányan egyedül boldogabbak, míg mások meghitt baráti közösséget gyűjtenek maguk köré. Vannak, akik vágynak egy bizalmasabb, romantikus kapcsolat kiépítésére és ugyanúgy randevúznak, mint a szexuálisabb társaik egymással. Kétséget kizáró, hogy a nagyfokú társadalmi igények miatt a magukat aszexuálisnak vallók nagy része párkapcsolatban vagy házasságban él. Szexuális vagy nem szexuális, minden emberi érintkezés ugyanazokból az alapokból tevődik össze: kommunikáció, közelség, humor, izgalom, és bizalom. Sok aszexuális ember tapasztalja meg a vonzalmat, mint élményt, mindazonáltal nem érez igényt, hogy szexuálisan is interpretálja ezt. Habár lenyűgözheti egy esztétikus test, vagy személyiség, aki felé romantikus érzelmeket táplál, nem érzi úgy, hogy a szexuális aktus a szerelem megkoronázása lenne. Edward Laumann amerikai szociológus szerint mind a téma, mind a közeg egyelőre feldolgozatlan és nem kapta meg az azt megillető figyelmet. 1994-ben napvilágot látott, az amerikai lakosság szexuális szokásait feldolgozó felmérése szerint a megkérdezett alanyok 13%-a nem létesített szexuális érintkezést az adott évben, ugyanezen személyek 40%-a nem érzett emiatt sem szorongást, sem bűntudatot. A tanulmánya kitér arra is, hogy a felnőtt népesség 2%-ának sosem volt szexuális kontaktusban része, bár afelől nem közöl információkat, hogy ez a két százalék a jövőben tervezte-e annak lebonyolítását. Nemi izgalom Néhányuknak a szexuális izgalmi állapot egy viszonylag rendszeresen történő jelenség, viszont ez nem összekeverendő a vággyal, hogy szexuális aktust létesítsenek valakivel vagy találjanak maguknak szexuális partnert, illetve partnereket. Egyesek maszturbálnak, de nem igényelnek aktust, sem partnert a kielégüléshez. Mások alig vagy egyáltalán nem tapasztalnak szexuális izgalmat. Mivel az aszexuális embereknél nem központi téma a szex, általában nem tekintik korrigálandó problémának a szexuális izgalom és/vagy aktus hiányát. Az aszexualitás fajtái Aszexuális: az egyén nem tapasztal szexuális vonzalmat. Demiszexuális : az egyén szexuális vonzalmat csak és kizárólag az érzelmi kötelék kialakulása után érez, tapasztal. A kötődésnek nem kell romantikusnak lennie. Szürke-aszexualitás : (1.) az egyén ritkán, rendszertelenül érez szexuális vonzalmat. (2.) az egyén érez szexuális vonzalmat, de alacsony a libidója. (3.) az egyén érez szexuális vonzalmat és van libidója, de nem elég intenzíven, hogy reagáljon. (4.) az egyén élvezi és vágyja a szexuális aktust, de rendkívül korlátozott és sajátos körülmények között. A demi- és "szürke"-(a)szexuálisok bármelyik másik nem iránt érezhetnek szexuális vonzalmat, ami azt jelenti, hogy vonzódhatnak a saját ("szürke"/demi-homoszexuális~ szürke-melegek/leszbikusok), az ellenkező ("szürke"/demi-heteroszexuális), vagy több nemhez ("szürke"/demi-biszexualitás). A női szexualitás hiányát a köznyelv frigiditásnak nevezi, angolul: Hypoactive sexual desire disorder (HSDD) azaz: aktivitás-hiányos nemi rendellenesség. A vonzalom és fajtái Definíció: az a mentális, vagy érzelmi erő, ami egymáshoz vonzza az embereket. Fajtái Szexuális vonzalom: vágy a szexuális kontaktusra valakivel. Romantikus vonzalom: vágy a romantikus kapcsolatra valakivel. Érzéki vonzalom: vágy a fizikai, nem szexuális kontaktusra valakivel. (Például ölelkezés, simogatás, összebújás, csók.) Érzelmi: vágy mások megismerésére, akár külsőtől függetlenül. Ez a leggyakoribb vonzalom akár plátói, akár romantikus vagy szexuális kapcsolatban. Esztétikus vonzalom: valaki megjelenéséhez, külső jellemzőihez való vonzódás. Nem összekeverendő a szexuális vagy romantikus vonzalommal. Az aszexualitás szimbólumai Az aszexualitás két szimbólumot is a magáénak mondhat. Az egyik formájában rokon a nagyobb szexuális orientációk, a homoszexualitás, és a leszbikusság szimbólumaival: ez egy fejjel lefelé fordított üres háromszög, ami csak az alsó harmadáig van kitöltve fekete színnel. Ezt főleg az Asexual Visibility and Education Network (lásd: AVEN) használja, logó helyett is, úgy ahogyan a melegszervezetek a rózsaszín háromszöget, mint büszkeségszimbólumot. A másik egy egyszerű, bár kissé ferde szív, amelynek szintén üres, sötét kontúrját nagyjából ugyanezen határig jelöli a tintafekete kitöltés. Az aszexuális zászló négy színből tevődik össze (fekete, szürke, fehér, lila). A fekete szín magát az aszexualitást, a szürke a "szürke"(a)- és demiszexualitást (egyesek szerint a szexualitás és az aszexualitás közti átmenetet), a fehér a szexualitást (egyesek szerint a szexuális partnereket és támogatókat/szövetségeseket), míg a lila a közösséget szimbolizálja. 2010-ben lett ez a kombináció szavazás alapján kiválasztva és használatba helyezve. AVEN Amerikában, 2001-ben létrejött egy aszexuális csoportosulás, az AVEN név alatt: Asexual Visibility and Education Network. Ahogy David Jay, közösségük egyik vezéralakja megfogalmazza, aki saját bevallása szerint még soha nem érzett szexuális vágyat senki iránt: Kijelentik, hogy szó sincs áldozatról, lemondásról, elutasítják a terápiás kezelés lehetőségét, egyszerűen egy szexcentrikus fogyasztói társadalomban ők a "másként gondolkodók" akiknek nem csak a szex jár a fejében. (Lásd, az AVEN reklámpólóit: „No sex please!” – Semmi szex kérem!; „Assexuals have other things on their mind” -Az aszexuálisoknak más jár a fejében.) Céljuk, hogy a hasonlóan gondolkodók egymásra találjanak virtuális közösségükben és segédkezet nyújthassanak társaiknak. Aszexualitás Magyarországon A Magyar Aszexuális Közösség nevű Facebook-csoport 2014. május 14-én jött létre, majd 2018. március 26-án a bíróság nyilvántartásba vette az ugyanezen a néven működő egyesületet. Aszexualitás a kultúrában Bár kifejezetten aszexuálisnak nevezett figurák ritkán fordulnak elő, azonban számos olyan kitalált szereplő van mind az irodalomban, mind filmen, akiknek valamely tudomány, vagy más cél iránti elkötelezettségébe nem fér bele a szerelem. Ilyenkor általában nem is az író, hanem a rajongók vetik fel a kérdést, miért van egyedül kedvenc hősük. Irodalom Arthur Conan Doyle népszerű nyomozója Sherlock Holmes . Míg barátja, Watson doktor egy rokonszenves és emberi figura, addig Holmes a sztereotíp viktoriánus úriember megtestesülése, aki a női szereplők irányába legfeljebb maximálisan hősies és udvarias megnyilvánulásokat tesz, romantikusakat soha. Meg is jegyzi, hogy a legmegnyerőbb nő, akivel valaha is találkozott, gyermekgyilkosságot követett el a biztosítási pénzért. (A történetet - eredeti címén: "A Scandal in Bohemia" – először a Strand Magazine-ben publikálták 1891 júliusában.) Mindazonáltal bemutatnak egy, azaz egyetlenegy nőt, aki lenyűgözte Holmes-t. Ahogy Watson elbeszélte: Film Az eredeti Doctor Who televíziósorozatban a doktor, aki sosem keveredik romantikus kalandba, bár kísérői többnyire hölgyek. A Bojack Horseman című rajzfilmsorozat Todd Chavez nevű szereplője, aki a harmadik évadban szexuális orientációját mint semmi jellemzi ("I'm not gay. I mean I don't think I am, but I don't think I'm straight either. I don't know what I am. I think I might be nothing." - "Nem vagyok meleg. Úgy értem, nem hiszem, hogy az vagyok, de azt sem hiszem, hogy heteró lennék. Nem tudom, mi vagyok. Azt hiszem, talán semmi lehetek."), majd a negyedik évad során megismeri és elfogadja az aszexualitását. A Donnie Darko filmjének címszereplője felveti célbalövés közben, mielőtt ellátogatnának Roberta Sparrow -hoz, hogy a Hupikék törpikék szereplői aszexuálisok, mert nincs nemi szervük. Anime Neon Genesis Evangelion sok rajongója hiszi azt, hogy Rei Ayanami aszexuális, mert sosem mutatja semmi jelét annak, hogy bármi is vonzaná egy másik emberben, kivéve a Shinji Ikari iránti plátói "szerelme". Képregény A " Riverdale " (Archie Comics) Jughead Jones nevű karaktere aszexuális, annak ellenére, hogy több barátnője volt. A 2017 januárjában indult sorozatban viszont, a rajongók nagy elkeseredésére Jughead irányultságát átírták. Aszexualitás az állatvilágban Egy patkányokon végzett kísérletben a hímek 12%-a produkált elutasító viselkedést a nemi aktus iránt. Illetve más emlősökön végzett kutatások is igazolták, hogy a hím egyedek között van 2-3%, amelyek nem mutatnak e téren aktivitást. Kutyabenge A kutyabenge (Frangula) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó nemzetség. Származása, elterjedése Az ide sorolt fajokat korábban a Rhamnus nemzetségbe, azon belül a Frangula alnemzetségbe sorolták. Később az alnemzetséget nemzetség szintjére emelték. A Frangula monofiletikusságát, illetve a rendszerezés helyességét molekuláris genetikai eredmények is megerősítették. Fajai az északi flórabirodalom (Holarktisz) Ó- és Újvilági részén is, konkrétan a Mediterráneumban és annak környezetében, valamint az amerikai kontinens mediterrán éghajlatú vidékein honosak. Egyes fajait már más vidékekre is betelepítették. Magyarországon is egyetlen faja honos, a közönséges kutyabenge (kutyafa, Frangula alnus, régebben Rhamnus frangula). A „Frangula” név a latin frangere = törni igéből származik, és arra utal, hogy a kutyabenge fája törékeny. Megjelenése, felépítése Fajai fák vagy kisebb cserjék. Húsos csonthéjas bogyótermése eleinte piros, majd megfeketedik. Életmódja, termőhelye Főleg nedves ligeterdőkben és láperdőkben nő. Felhasználása Több faj kérgéből, leveléből, illetve terméséből festékanyagot vonnak ki. Sok, hosszan a növényen maradó bogyója miatt időnként, helyenként dísznövénynek is ültetik. Néhány faj kérge erős hashajtó hatású emodint tartalmaz Fajok Az ezredfordulón mintegy 50 fajt soroltak a nemzetségbe; az alábbi lista nem teljes. közönséges kutyabenge (Frangula alnus) Frangula azorica Frangula betulaefolia Frangula californica Frangula caroliniana Frangula glandulosa kaszkarabokor (Frangula purshiana) Frangula rubra Frangula sphaerosperma (6852) 1985 CN2 A (6852) 1985 CN2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1985. február 14-én. Salamon magyar király Salamon (1053 – 1087 márciusa), Árpád-házi magyar királyi herceg, 1057-től ifjabb király, 1063 és 1074 között Magyarország hetedik királya. Salamont már apja életében ifjabb királlyá koronázták Székesfehérvárott, azonban családjával kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról, miután atyai nagybátyja, a későbbi I. Béla megdöntötte apja hatalmát 1060-ban. Német csapatokkal visszatért az országba és 1063-ban királlyá is koronázták, amely alkalomból a német-római császár, IV. Henrik húgát, Juditot feleségül is vette. A következő évben kötött megállapodást unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval, akik így elismerték uralmát, és amely eseményt követően 1064-ben Salamont Pécsett újra megkoronázzák. Kezdetben unokatestvéreivel közösen léptek fel a csehek és a kunok ellen, viszonyuk az 1070-es évre azonban megromlott, majd Géza fel is lázadt ellene. Az 1074. március 14-én vívott mogyoródi csatában Salamon vereséget szenvedett, és 1081-ben hivatalosan is lemondott a trónról. Később többször is megpróbálta azt visszaszerezni, majd a legenda szerint élete vége felé felhagyott törekvéseivel, zarándoklatokba és imádságba kezdett, majd 1087-ben halt meg Pólában. Élete Ifjúsága Édesapja I. András, Vazul egyik fia volt. Mivel Vazul nem volt elégedett István kiválasztott örökösével az 1030-as években fellázadt ellene. Az engedetlenséget István keményen megtorolta; Vazult megvakíttatta és az egész családot száműzte. Először Csehországban telepedtek le, Ulrik cseh fejedelem udvarában, majd innen hamarosan lengyel földre távoztak, ahol II. Mieszko látta őket vendégül. Bélát hátrahagyva, András és Levente a kijevi fejedelemhez, Bölcs Jaroszlávhoz utaztak tovább. Feltehetően itt tért át a ortodox kereszténység és vette fel Oroszország védőszentjének, Szent Andrásnak a nevét (korábbi pogány nevét nem őrizék meg a források). Kijevi száműzetésének éveiben vette feleségül Bölcs Jaroszláv lányát, Anasztáziát. Frigyük azonban sokáig gyermektelen maradt. András életében akkor állt be újabb fordulat, amikor a Péter ellen szervezkedő magyarok visszahívták a magyar trónra, amit 1046 második felében el is foglalt. Mivel feleségétől nem születtek gyermekei, 1048 körül hazahívta öccsét, Bélát és megtette örökösének. A Péter elűzésébe bele nem nyugvó német uralkodó III. Henrik többször is Magyarországra tört, de próbálkozásait rendre visszaverték. Ezután kezdődtek meg a béketárgyalások, melyeket már fia IV. Henrik zárt le. Az 1058-ban született megállapodás egyik záloga, egy dinasztikus házasság létrejötte volt, melynek értelmében András 5 éves Salamon fiával eljegyezték IV. Henrik 11 éves Judit nevű húgát. A békekötést megelőzően Salamont királlyá is koronáztatta apja. Ezután és az 1059-es tiszavárkonyi jelent után, Béla joggal érezte úgy, hogy nem csak uralkodó címe, de élete is veszélyben forog, ezért Lengyelországban keresett menedéket. Innen 1060-ban Béla, felesége unokaöccsének, II. Boleszláv támogatásával tért vissza és megdöntötte András hatalmát. A harcok során András életét vesztette, feleségének és gyermekeinek pedig menekülnie kellett. Az elkövetkezendő 3 évet jegyesének testvérénél, Henriknél töltötték az ausztriai Melk városában. Közben a német udvarban is változások történtek, melyről az Altaichi évkönyv tájékoztatása alapján tudunk (Annales Altahenses maiores); IV. Henrik anyját, Ágnest Adalbert brémai érsek váltotta a régensi székben. 1063 augusztusában a mainzi gyűlésen úgy határoztak, hogy Salamont vissza kell ültetni a magyar trónra ezért haddal indultak Magyarország felé. A sereg élén maga az érsek és Nordheimi Ottó álltak. A német fellépés hatásosnak bizonyult, miután a király meghalt, fiai Lengyelországba menekültek, Salamont pedig 1063 szeptemberében, Székesfehérváron újra királlyá koronázták. Útja a trónig Az ország nem lett a német hűbéres, de a német hatalmi szférába került. A német befolyást csak erősítette a tény, hogy még osztrák földön 1063-ban Salamon és Judit házasságra léptek. Azonban nem sokkal a német haderő kivonulása után, 1063 őszén Béla király fiai újra lengyel segédcsapatokkal támadtak az országra. A lengyel haderőt maga II. Boleszláv vezette, de csatlakoztak hozzájuk azok a főurak is, akik korábban Béla hívei voltak, így az új uralkodó alatt háttérbe szorultak. Salamon a túlerő miatt menekülni kényszerült és a nyugati határszélen, Moson várában talált menedéket. Újabb polgárháború kitörése fenyegetett, melyet azonban az egyházi főembereknek diplomáciai úton sikerült elkerülnie, melyben komoly szerepe volt, Dezső Győri püspöknek. Az egymással szemben álló felek 1064. január 20-án Győrben kötötték meg a viszályt lezáró békét, melynek értelmében Géza elismeri Salamon uralmát, cserébe megkapja az ország harmadát kitevő hercegséget, a dukátust, melynek vezetésébe bevonta testvérét, Lászlót is (a nyitrai részeket Géza, a biharit László irányította). A megbékélés látványos megnyilvánulásaként a Salamon és Géza közösen ünnepelték meg a húsvétot Pécsett, és 1064. április 11-én maga Géza helyezte Salamon fejére a koronát. Koalíciós kormányzás Ekkoriban azonban Salamon még mindig gyermek (10-11 éves lehet) ezért az ország irányítását kezdetben anyja és az ország főurai vitték, köztük Vid és Ernye ispán. A kezdeti években egyetértésben folyt a kormányzás, ezt jól mutatja a külföld felé folytatott közös fellépések. Ezek első példája a horvát bán megsegítésére 1067-ben indított csapatok voltak. Ulric isztriai őrgróf elfoglalta Zvonimir bán Kvarner-öböl körüli területeit. A bán megsegítése családi ügynek is számított, hiszen Zvonimir felesége, Géza herceg húga volt. a király és herceg segített visszaszerezni Zvonimir elfoglalt területeit. 1068-ban szintén közösen léptek fel Lengyelország oldalán a cseh-lengyel harcokban, melynek során a magyar csapatok Trecsén után csehországi területeken is felléptek ( a csehek elleni hadviselés egyik emblematikus figurája volt Opos vitéz). 1068-ban Erdély felől Ozul, besenyő-úz vezér csapataival Erdély feldúlása után a Meszesi kapun át rátörtek a Nyírségre (totam provinciam Nyr) majd a Szamos és Lápos vidékének végigpusztítása után visszavonultak Erdély területére. Salamon király csapatai ekkor - Géza és László hercegekkel - a támadók után nyomultak és vereséget mértek rájuk a Kerlés melletti csatában. 1071-ben a besenyők Valkó vármegyei területeket fosztogattak. A magyar meggyőződés szerint erre a Bizánci birodalom biztatta fel őket, ezért elhatározták, hogy elfoglalják Belgrádot. Egy besenyő támadást kivédve, 3 hónapi ostrom után sikerült a várost meghódoltatni. Az átadás azonban elvetett a viszály magját a magyarok között, hiszen a várat védő, Niketász, nem Salamonnak, hanem Gézának adta meg magát. A hadi zsákmány elosztása felett is viták támadtak a felek között; Salamon a felosztásba azokat is bevonni kívánta, akiknek Géza szabad elmenetelt biztosított. Salamon tanácsnokaival, Vid ispánnal és Vejével Iliával, Radovánnal, és Frank gyulafehérvári püspökkel úgy állapodtak meg, hogy a Gézát illető 1/3 helyett csak 1/4-et adnak neki, a többin pedig Salamon, Vid és Ilia osztozik. Tovább fokozta az ellentétet a király és a herceg között, hogy a bizánci császár csak Gézához menesztett követeket. Salamon 1072-ben újabb támadást indított Bizánc ellen, ekkor már csak Géza tartott vele, László a Nyírségben maradt csapataival. A hadsereg egészen Nisig hatolt. Ekkorra már Salamon 20-as évei elején járt és a Képes Krónika leírás szerint, anyja jótékony hatása alól kikerülve sokkal inkább hallgatott Vid ispánra, aki tanácsaiban folyamatosan a hercegek elveszejtésére buzdította a királyt. 1073-ban ha nem is fegyveres, de nyílt konfliktus bontakozott ki a két oldal között, de egyelőre a diplomácia eszközeivel sikerült megóvni a békét. Először 1073-ban született megállapodás az esztergomi szigeten, majd 1073. november 11-től 1074. április 24-ig tartó fegyvernyugvásban állapodnak meg. Azonban mindketten elkezdtek szövetségeseket keresni; Salamon a németek felé tapogatózott, Géza pedig először a Kijevi Ruszba, Csehországba és Lengyelországba küldte öccseit, mivel mindhárom udvarban rokoni kapcsolatokkal rendelkeztek. Megosztott királyság Salamon sikerrel járt sógoránál, és egy német haddal Gézára támadott. A Kemejnél (Szolnok közelében) 1074. február 26-án lezajlott ütközetben a magyar-német hadak súlyos vereség mértek Gézára, akit váratlanul ért a támadás, és ezt súlyosbította embereinek (Petrud, Bikás és Zounok ispánok) árulása. Ezért a csatát nem a győzelemért vívta, hanem a biztos visszavonulását akarta kiharcolni Vác felé. Ott találkozott László öccsével és sógora. I. Ottó (1045-1087) olmützi herceg segélyhadával. Salamon, aki nem tudott az erősítésről, üldözni kezdte Gézát, és 1074. március 14-én Mogyoródnál újra összecsaptak. Ezúttal Salamon szenvedett vereséget, és menekülni kényszerült, Opos vitézzel sikerült a nyugati határig jutnia és ott Pozsony és Moson várában berendezkednie. A hercegek sorra vették birtokukba a várakat (Kapuvár, Baboth és Székesfehérvár), amivel Géza lett az ország nagyobb hányadának az ura. Ezzel az országnak két uralkodója lett: Salamon, aki a nyugati határszélen feltehetően csak egy keskeny sávot birtokolt és Géza, az ellenkirály, aki az ország nagy részét uralta. Salamon nem nyugodott bele országa elvesztésébe, hanem sógorához, IV. Henrikhez fordult segítségül, aki 1074 nyarán meg is indult csapataival Magyarország felé. A segítségért hatalmas árat kellett fizetni: Salamon a királyságot ajánlotta hűbérül, így kockáztatva az ország függetlenségét. Salamon csekély haderejével Nyitránál harcolt, sikertelenül. A császári haderő pedig Vácig nyomult előre, de nem sok sikert ért el, mert a felperzselt föld taktikáját használó magyarok kiéheztették, és vissza kellett fordulniuk. Judit velük tartott, Salamon viszont Pozsonyban maradt. Ettől kezdve mindkét király azon munkálkodott, hogy hatalmát kizárólagossá tegye. A következő években folyamatos harcokkal és tárgyalásokkal próbálták hatalmukat legitimálni, de csak a szemben álló felek változtak, ugyanis Géza halála után László lett az új ellenkirály. A határszélre szorult Salamon megmaradt királyságában királyként viselkedett; gyakorolta uralkodói jogait és pénzt veretett. Exkirály Salamon helyzete azonban egyre kilátástalanabbá vált, ugyanis sógorát, Henriket saját belügyei, illetve a pápával folytatott torzsalkodása kötötték le. Csupán 1079 tavaszán küldött csapatokat Salamon megsegítésére, de az sem offenzív jellegű volt, mindössze a birtokolt országrész megtartására irányult. Salamon feleségén, Juditon keresztül megkereste a pápát is, aki 1075. január 10-én kelt levelében arról értesíti Salamont, hogy ha neki fogad hűséget számíthat támogatására. Henriknek közben saját országában is ellenfele akadt Rudolf személyében, akit László is támogatott, illetve leányát feleségül is vette. 1081 tavaszán Salamon kilátástalan helyzetében úgy döntött lemond a trónról, megfelelő - volt királyhoz méltó- ellátásért cserébe. Ebbéli elhatározása nem minősült tartósnak, mert már 1081-82 körül összeesküvést szőtt László ellen. Terve azonban László tudomására jutott, aki elfogatta Salamont és Visegrádon börtönbe záratta. 1083-ban azonban István Imre herceg és Gellért püspök szentté avatásakor kegyelemben részesült és szabadon bocsátották. Még ekkor sem mondott le a magyar koronáról, így első útja Regensburgba vezetett, Henrikhez, aki újra elutasító választ adott, mert még mindig a pápával hadakozott. Ezután a moldvai besenyőknél próbált szövetségest szerezni; megállapodott vezetőjükkel Kuteskkel, hogy ha segít visszaszerezni trónját, nekik adja Erdélyt, illetve elveszi feleségül a besenyő vezér leányát. Az 1085-ben meginduló hadjárat során László Munkács vagy Kisvárda környékén vereséget mért a trónját visszaszerezni akaró Salamonra és megsemmisítette a sereget, a Thuróczi-krónika szavaival:„ mint a karvaly körmétől megtépett rucák” futva menekültek. Ezek után is kitartott a besenyők mellett és Macedónia vidékén tanyázó Celgu vagy Cselgu vezérhez csatlakozott, aki 1087-ben a Bizánci Birodalom ellen vezetett hadjáratot. Salamon ennek a kalandozó, rabló hadjáratnak során veszthette életét, miután a tél során egy várba zárkóztak, amit a bizánciak körülzártak és hogy az éhhaláltól megmeneküljenek kitörtek. Családja Sváb Judit hercegnővel kötött házasságából nem született gyermeke, és a ránk maradt források alapján házasságuk sem volt idilli. Mikor Salamon 1083-ban felkereste Henriket, hogy újra segítséget kérjen tőle, megpróbálta feleségével is felújítani kapcsolatát, de a német forrás a következőket írta: „a hitvesi hűséget annyi ideig egyikőjük sem tartotta meg, hanem restelkedés nélkül kölcsönösen megcsalták egymást.” A német források szerint azonban született egy közös leányuk, Zsófia († kb. 1100), aki ismeretlen időpontban Poppo von Berg-Schelklingen gróf felesége lett. Judit miután halálhírét vette férjének, rövidesen újra megházasodott, új férje a lengyel fejedelem, I. Ulászló lett, kinek három gyermeket szült. A legendás Salamon A kalandos sorsú király életét számos legenda övezi. Viadal LászlóvalA pozsonyi vár ostromakor mind László, mind Salamon álruhát öltve indult viadalba. Amikor Salamon közel ért Lászlóhoz, észrevette, hogy László herceg feje fölött két angyalt lebegett, tüzes karddal védelmezve őt. Salamon ettől megrémült és visszafutott a várba. Amikor emberei megkérdezték, miért menekült el egy ember elől, mikor máskor néggyel-öttel is elbánik, csak annyit tudott mondani, hogy nem ember az, hiszen tüzes kardokkal védelmezik. „Fénylik, mint a Salamon töke”Visegrádi fogsága alatt, zárkájának (Salamon torony - nem azonos a ma láthatóval) ajtajait befalazták, ablakait letakarták, de, hogy este is biztonságban tudják az őrizetben lévő királyt, alaposan megvilágították a tornyot, erre a célra pedig töklámpásokat használtak. Más elgondolás szerint Salamon saját bűneit megbánva, úgy próbált vezekelni, hogy ablakában töklámpást égetve világított a Dunán hajózóknak. Megint mások szerint a kivilágított torony egyik „mellékhatása” volt a dunai hajósok segítése, és ők kezdték el emlegetni Salamon tökét. Fogságából való kiszabadulását is legendák övezik. Ezek szerint miután László elhatározta, hogy szentté avatja király-elődeit, egy Karitas nevű apáca megjósolta, hogy addig nem fogják tudni exhumálni Istvánt, amíg a királyi családban nincs béke. Ennek következtében engedték szabadon Salamont. Rejtélyes halál és utóélet A Képes Krónika szerint a vesztes besenyő hadjárat után otthagyta a besenyőket és vallásos életre tért, hátralévő életét a zarándoklatok, böjtölés és imádság töltötte ki. Kézai művében megemlíti, hogy álruhában egyszer megjelent a Székesfehérváron alamizsnát osztó László király előtt, mivel a király felismerte, úgy döntött, inkább elmenekül. A Képes Krónika azt is tudni véli, hogy egyszer még Könyves Kálmán király (ur.: 1095–1116) idejében is járt Magyarországon. Az események után az Adriai-tenger melletti Pólában telepedett le és talán itt is hunyt el. Pólában vadgyümölcsöket, gyökereket evett, méhészkedett. Pólában használt sárból tapasztott ágyát, és saját kezével készített mécsesét sokáig látványosságként mutatták be az érdeklődőknek, lakhelyéül szolgáló barlangját pedig azon a domboldalon vélték tudni, amelyen a Fort San Michele erőd állt. Az ezredéves kiállításon a póla-parenzói (Porečko-pulska biskupija) püspökség állítólagos sírkövét ki is állította, melyen az „Itt nyugszik a legkiválóbb Salamon, Magyarország királya (Hic requiescit illustrisimus Salamon Rex Panoniae)” felirat látható. A sírkő jelenleg a Pólai Archeológia Múzeum (Arheološki muzej Istre u Puli) gyűjteményében található. 1487-ben Michele Orsini, Pola püspöke Salamon ereklyéit ünnepélyesen felemelte, és a székesegyházba vitette, tényleges kanonizációs eljárásról azonban nincsenek adatok, de 1695-ben Hevenesi Gábor jezsuita szerzetes a „Régi magyar szentség” című művében már Salamont is az Árpád-házi szentek közé sorolja. Emléknapja október 29. Egy XII. századbeli följegyzések szerint azonban (Florianus, Fontes IV., 88.) „extra muros Albe”, azaz talán Belgrád falain kívül temették el. Emlékezete Vörösmarty Mihály Salamon című verében és Salamon király című 5 felvonásos szomorújátékban (1827) foglalkozott személyével Szigligeti Ede 1861-ben A trónvesztett címmel történelmi drámájában dolgozta fel a király történetét Czakó Gábor: Aranykapu - Boldog Salamon király (1999) regénye Pozsgai Zsolt : A gyermekkirály című drámájában foglalkozik a kor eseményeivel Salamon volt az egyik fő karakter az 1060-1070-es évek trónviszályait feldolgozó Sacra Corona című mozifilmben, a királyt Horkay Péter (gyerekként Jobbágyi Máté) alakította. Források Képes Krónika Fodor-Gergely-Nádori: Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001 Magyarország uralkodói. Budapest: Pannonica. 2003. Magyar Századok. ISBN 963-9252-60-3 Mitták Ferenc: Képes magyar história, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008 Czakó Gábor (2000): Aranykapu – Boldog Salamon király. Boldog Salamon Kör, Budapest A Pallas nagy lexikona Beavatás – Boldog Salamon király, tv műsor – MTV2 (2012.11.13) További információk Grandpierre K. Endre. Királygyilkosságok. Magyarok Titkos Története, 67–71. o. (1991). ISBN 963-7707-00-X Jegyzetek Naptártörténeti kislexikon, összeállította Schalk Gyula, Fiesta-Saxum, 1999, ISBN 963-9084-50-6, 172. oldal IV. Henrik hadjárata Béla ellen Salamon visszahelyezésére. (1060–1064.) - Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme Magyarország uralkodói. Budapest: Pannonica. 2003. = Magyar Századok, 42. oldal Registrum II, 44 Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme - h) IV. Henrik második hadjárata Salamon visszahelyezésére 1074-ben. Magyarország uralkodói. Budapest: Pannonica. 2003. = Magyar Századok, 45. oldal Mondák, legendák Szent László Királyról Fénylik, mint Salamon töke Salamon tökei Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története - I. FEJEZET. László királysága Salamon Salamon király az Isztrián Salomon, ugarski kralj KLANICZAY GÁBOR: A királyi bölcsesség ellentmondásos mintaképe – Salamon (Aetas - 23. évf. (2008.) 1. sz. Névadónk: BOLDOG SALAMON KIRÁLY Karácson Imre: Szent László király élete Megjegyzések Az ábrázolás meglehetősen pontatlan, tekintve, hogy ez idő tájt mindketten tizenévesek, nem pedig szakállas, idős férfiak voltak" Mama, don’t you recognize Ivan & The Parazol? A Mama, don't you recognize Ivan & The Parazol? az Ivan & The Parazol 2012-ben megjelent első stúdióalbuma. Venzolasca Venzolasca település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 1772 fő (2015). Venzolasca Loreto-di-Casinca, Lucciana, Sorbo-Ocagnano és Vescovato községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 21625 Seira A 21625 Seira (ideiglenes jelöléssel 1999 NN2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. július 12-én. Klettgau Klettgau település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 7478 fő (2014). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lutheránus Világszövetség A Lutheránus Világszövetség (németül: Lutherischer Weltbund) egy globális szervezet, amelynek feladata az evangélikus nemzeti egyházak együttműködésének koordinálása. A szervezetnek jelenleg 144 tagja van, 79 ország képviseletében, így nagyságrendileg 72 millió evangélikust képvisel. Tagja, illetve vezetője több ökumenikus segélyszervezetnek, így többek között az ACT Alliance nemzetközi segélyszervezetnek. 1999. október 31-én az Lutheránus Világszövetség és a római katolikus egyház közös nyilatkozatot tett közzé a megigazulásról, melynek fő célja, hogy az egyházak közötti teológiai szakadékokat csökkentsék. Története Már a 20. század első felében megfogalmazódtak a tervek, hogy a világ evangélikusai laza szövetségbe tömörüljenek. A második világháború késleltette ezeket az egységtörekvéseket, de aztán 1947-ben a svédországi Lundban jött létre az Evangélikus (Lutheránus) Világszövetség (LVSZ). Székhelye – több más egyházi világszervezetekhez hasonlóan – a svájci Genfben van. A szövetség az egyházak autonómiájába, hitkérdéseibe nem avatkozik be, egyfajta koordinátori szerepkörre törekszik, s egységes képviseletet biztosít a világ evangélikusai számára külső szervek, és más egyházak irányába. Legfőbb döntéshozó szerve a nagygyűlés, amelyre átlagosan 6 évente kerül sor. Eddigi helyszínek: Lund (Svédország) – 1947, Hannover (Németország) – 1952, Minneapolis (Egyesült Államok) – 1957, Helsinki (Finnország) – 1963, Evian (Franciaország) – 1970, Dar es-Salaam (Tanzánia) – 1977, Budapest (Magyarország) – 1984, Curitiba (Brazília) – 1990, Hongkong (Kínai Népköztársaság) – 1997, Winnipeg (Kanada) – 2003. Elnökei Az elnök a szövetség legfőbb ügyvezetője, a szövetség képviselője és szószólója. Ő elnököl a Közgyűlésen, valamint egyéb gyűléseken. A szövetség munkáját a Főtitkárral egyeztetve irányítja. Titkárai A Lutheránus Világszövetség Tanácsa választja meg hét évre a főtitkárt, s az adott személy újraválasztható. A főtitkár vezeti a közösségi hivatalt, s végrehajtja a Szövetség döntéseit. Tagok A Lutheránus Világszövetség elterjedése a világon: Sabine Lisicki Sabine Katharina Lisicki (Troisdorf, 1989. szeptember 22. –) német hivatásos teniszezőnő, olimpikon. 2006-ban kezdte profi pályafutását. Egyéniben négy WTA- (2009 Charleston, 2011 Birmingham, 2011 Dallas, 2014 Hongkong) és két ITF-tornát (2007 Jersey, 2007 Toronto) nyert meg, párosban négy WTA-tornagyőzelme van (2011 és 2012 Stuttgart, 2014 Miami, 2015 Brisbane). A Grand Slam-tornákon legjobb eredményét egyéniben a 2013-as wimbledoni teniszbajnokságon, párosban a 2011-es wimbledoni teniszbajnokságon érte el, amelyeken döntőt játszott. Legjobb egyéni világranglista-helyezése a tizenkettedik, ezt 2012 májusában érte el, párosban a 35. hely, amelyre 2012. április 9-én került. 2010-ben bokasérüléssel bajlódott, így kiesett a legjobb százból, de 2011-ben visszatért, és megjavította korábbi legjobb helyezését. 2008-tól Németország Fed-kupa-válogatottjának tagja. A 2012-es londoni olimpián egyéniben, párosban és vegyes párosban is indult, az utóbbiban bronzmérkőzést játszott. Pályafutása Sabine Lisicki Nick Bollettieri floridai teniszakadémiáján teniszezik, lakhelyén, az Amerikai Egyesült Államokban. A 2007-es esztendő Lisicki számára igen sikeres volt, miután a világranglista 497. helyéről a világranglista 237. helyére kapaszkodott fel év végéig. Ebben az évben szerezte meg két ITF-tornagyőzelmét Jerseyben és Torontóban. 2008 2008-ban vett először részt Grand Slam-tornán, rögtön év elején az Australian Openen, ahol a selejtezőből feljutva az első körben a 16. kiemelt orosz Gyinara Szafinát verte meg három szettben 7–6(4), 4–6, 6–2-re. A második fordulóban az ukrán Marija Koritcevát győzte le 6–1, 7–5-re. A harmadik körben a dán Caroline Wozniacki állította meg Lisickit (a mérkőzés végeredménye 4–6, 6–4, 6–3 lett). A következő nagy sikerét a Miamiban megrendezett Sony Ericsson Openen érte el, ahol a harmadik körben az 5. kiemelt Anna Csakvetadzét verte meg 7–5, 6–1-re, de a következő körben kikapott az akkori világranglista 11. Jelena Gyementyjevától sima két szettben. Második Grand Slam-tornáján, a Párizsban megrendezett Roland Garroson korántsem ért el olyan sikereket, mint év elején Melbourne-ben, ugyanis bár az első kört sikeresen megvívta az orosz Jelena Vesznyina ellen, de a második fordulóban Szávay Ágnes megállította őt. Wimbledonban sem ért el jó eredményt, az első körben búcsúzott, ellenfele a francia Marion Bartoli volt. A US Openen sem volt sok sikerélménye, a második körben az ukrán Aljona Bondarenko győzte le 6–4, 1–6, 6–4-re. Októberben Lisicki Taskentben bekerült élete első WTA-döntőjébe, de a román Sorana Cîrsteával szemben elbukott a döntő szett tie-breakjében. 2009 Lisicki az Australian Openen kezdte az évet, ahol a második körig jutott. Az első fordulóban búcsúztatta a 30. kiemelt Aleksandra Wozniakot, de a második körben alulmaradt a hazai pályán játszó Samantha Stosurral szemben. Februárban a német válogatott színeiben részt vett Fed-kupa első fordulójában. A svájciak elleni párharc során 6–0, 6–4-re megverte Bacsinszky Tímeát, de kikapott Patty Schnydertől 6–7(4), 7–5, 6–1-re. Memphisben a Cellular South Cupon Lisicki az elődöntőig menetelt, és olyan játékosokat vert meg, mint a 3. kiemelt cseh Lucie Šafářová vagy a francia Stephanie Foretz Gacon, de a későbbi győztes Viktorija Azaranka 6–4, 3–6, 7–6(1)-ra legyőzte. A következő két hónap kevés sikerélményt nyújtott Lisicki számára, ugyanis a BNP Paribas Openen, Indian Wellsben az első körben búcsúzott (Jelena Vesznyina verte meg), míg Miamiban a Sony Ericsson Openen a második körben esett ki, a 26. kiemelt cseh Iveta Benešová búcsúztatta. A salakszezon nem indult jól számára, első versenyén a MPS Group Championshipsen a második körben búcsúzott. Az ezt követő charlestoni Family Circle Cupon megszerezte első WTA-tornagyőzelmét. A torna folyamán olyan játékosokat vert meg, mint a 2. kiemelt amerikai Venus Williams (a harmadik körben 6–4, 7–6(5)-ra), és a 6. kiemelt francia Marion Bartolit (az elődöntőben 6-3, 6-1-re). Végül a döntőben az 5. kiemelt dán Caroline Wozniackit győzte le 6–2, 6–4-re, így az első tornáját Lisicki szettveszteség nélkül nyerte meg. Ezután hazai pályán részt vett a Porsche Tennis Grand Prix nevezetű tornán Stuttgartban, ahol a második körben a 3. kiemelt Jelena Janković 7–5, 5–7, 6–3-ra legyőzte őt. Innen Lisicki az Estoril Openre vette az irányt. A negyeddöntőben honfitársával, Anna-Lena Grönefeld ellen játszott, de az első szett 6–2-es elvesztése után Lisickinek fel kellett adnia a meccset, vállsérülése miatt. Az év második Grand Slam-tornáján, a Roland Garroson így nem is tudott nagy eredményeket elérni. Az első fordulóban 6–2, 1–6, 6–1-re kikapott Lucie Šafářovától. A Wimbledont felvezető füves tornán, az eastbourne-i AEGON Internationalon sem volt sikeres, ugyanis egyesben és párosban is (Ana Ivanović oldalán) az első körben búcsúzott a tornától. Ekkor még senki sem gondolta, hogy Wimbledonban ő lesz a női mezőny meglepetés-játékosa. Az első körben a világranglista 30. helyén álló orosz Anna Csakvetadzét verte 4–6, 7–6(4), 6–2-re, majd a 2. körben az osztrák Patricia Mayrt múlta felül (6–2, 6–4). A harmadik fordulóban a 2009-es Roland Garros bajnoknőjét, az orosz Szvetlana Kuznyecovát győzte le sima két szettben, a negyedik körben pedig a dán Caroline Wozniacki ellen nyert 6–4, 6–4-es arányban. A negyeddöntőben azonban a világelső orosz Gyinara Szafinát kapta ellenfeléül, és ő nagy falatnak bizonyult a német lány számára, mert három szettben az orosz játékos lépett tovább (6–7(5), 6–4, 6–1). A US Openen a 23. helyen kiemelt Lisicki két kört ment. Az első fordulóban a francia Aravane Rezaït verte meg 7–6(4), 6–7(4) 6–1-re, majd a második fordulóban kikapott az ekkor még orosz színekben versenyző Anasztaszija Rogyionovától. Rogyionova mérkőzéslabdájánál Lisicki egy hosszú labdamenet közben elcsúszott, és a bal bokája megsérült. A pályát tolószékben kellett elhagynia, de szerencsére a sérülés nem volt komoly. Szeptember végén már visszatért a sérüléséből, és a tokiói Toray Pan Pacific Openen vett részt, ahol a második körben Jelena Janković, a későbbi döntős verte meg három szettben. Októberben a BGL Luxembourg Openen Lisicki bejutott döntőbe, de a végső győzelmet nem sikerült megszereznie, ugyanis 6–2, 7–5-re kikapott a magyar származású svájci Bacsinszky Tímeától. A döntőig vezető úton Lisicki olyan játékosokat vert meg, mint Iveta Benešová, Polona Hercog, Patty Schnyder és Sahar Peér. 2010 A 2010-es Australian Openen ő volt a 21. kiemelt. Az első kört sikeresen vette a horvát Petra Martić ellen, de a második fordulóban Alberta Brianti legyőzte őt három szettben. Bangkokban a PTT Pattaya Openen Lisicki második kiemeltként a második fordulóban szenvedett 6–3, 3–6, 7–5-ös vereséget a hazai pályán játszó Tamarine Tanasugarn ellen. Ezután Dubajban folytatta az évet a Dubai Duty Free Tennis Championshipsen, de itt is a második körben búcsúzott, mert alulmaradt Venus Williamsszel szemben. A következő két tornáján, az BNP Paribas Openen és a Sony Ericsson Openen a második fordulóban feladta a mérkőzéseit bokasérülésre hivatkozva. A sérülése miatt visszalépett a charlestoni tornától, majd a Roland Garroson és Wimbledonban sem lépett pályára. A US Openen már elindult, de a második körben a 7. kiemelt Vera Zvonarjova legyőzte őt. Ekkor Lisicki a világranglistán a 94. helyet foglalta el. A US Open után elvérzett a BGL BNP Paribas Luxembourg Open selejtezőiben, így év végére Lisicki a 179. helyre csúszott vissza. 2011 A 2011-es évet Lisicki Aucklandben kezdte, az ASB Classicon. A második körben kapott ki a belga Yanina Wickmayertől. Mivel kiesett a top 100-ból, így az Australian Openen selejtezőt kellett játszania, ám a selejtező második fordulójában kikapott az orosz Veszna Manaszijevától 7–6(5), 6–4-re. Indian Wellsben is a selejtezőben esett ki, ott a román Sorana Cîrstea állította meg őt. Ezután a Sony Ericsson Openen a harmadik körig jutott el, végül az orosz Marija Sarapova búcsúztatta. A tornán Lisicki Czink Melindát és az orosz Nagyja Petrovát győzte le. A Family Circle Cupon a harmadik körben búcsúztatta őt Szánija Mirza két szoros szettben. A torna második fordulójában Lisicki megverte a világranglista 12. Marion Bartolit. A Stuttgartban megrendezésre kerülő Porsche Tennis Grand Prixn Lisickit a negyeddöntőben búcsúztatta honfitársa, a későbbi győztes Julia Görges. A Roland Garroson ismét selejtezőket kellett játszania, de ezúttal feljutott a főtáblára. Sorsolása viszont nem volt könnyűnek nevezhető. Az első fordulóban az üzbég Akgul Amanmuradovát győzte le 6–0, 6–4-re, majd a következő körben Vera Zvonarjovát kapta. Az első szettet Lisicki nyerte 6-4-re, majd Zvonarjova a második szettben 7–5-tel egyenlített. Lisickinek a harmadik játszámában 5–2-nél meccslabdája volt, de miután elvesztette az adogatását, a mérkőzés is elúszott számára. Ezután zokogva a salakra feküdt, és hordágyon hagyta el a pályát. Júniusban az AEGON Classicon Lisicki megszerezte karrierje második WTA-tornagyőzelmé. A döntőig vezető úton megverte a japán Krumm Date Kimikót, Kirsten Flipkenst, Tamira Paszeket, Magdaléna Rybárikovát, Peng Suajt, majd a döntőben Daniela Hantuchovát győzte le 6–3, 6–2-es arányban. Lisicki Wimbledonban alanyi jogon nem került volna fel a főtáblára, de szabadkártyát kapott a rendezőktől. Az első fordulóban Anastasija Sevastovát verte meg 6–1, 6–1-re, a második körben egy óriási meccsen pedig legyőzte Li Nát, az idei Roland Garros bajnokát 3–6, 6–4, 8–6-ra. Ezután Doi Miszakit verte meg a harmadik körben, a negyedikben pedig Petra Cetkovskát búcsúztatta 7–6(3), 6–1-gyel. A negyeddöntőben Marion Bartoli ellen játszott egy kemény, háromjátszmás meccset, amelyet végül a döntő szettben 6–1-re tudott megnyerni. Lisicki így először jutott be egy Grand Slam-torna elődöntőjébe, ahol azonban Marija Jurjevna Sarapovától 6–4, 6–3-as arányban kikapott, miután az első szettben 3–0-ra is vezetett. Lisicki volt 12 év után az első német teniszező (Steffi Graf után), aki egy Grand Slam-tornán elődöntőbe tudott jutni, és ő volt a második olyan játékos, aki szabadkártyásként elődöntőbe tudott kerülni Wimbledonban. Lisicki a páros versenyen ennél is sikeresebb volt, Samantha Stosurral a döntőben kaptak ki a Květa Peschke–Katarina Srebotnik-duótól 6–3, 6–1-re. A Bank of the West Classicon nem volt kiemelve, így az első fordulóban is játszania kellett. Simona Halepet legyőzte 6–1, 6–2-re, a második fordulóban párostársát, Samantha Stosurt verte meg, aki a torna 4. kiemeltje volt. A negyeddöntőben ismét egy kiemelt, Agnieszka Radwańska volt az ellenfele. Lisicki a meccset 7–6(4), 2–6, 6–2-es arányban nyerte, így bekerült az elődöntőbe. Az elődöntőben Serena Williamstől kapott ki két játszmában. Carlsbadban 12. kiemeltként az első meccsén legyőzte a selejtezős Arn Grétát 6–0, 6–2-re, Krumm Date Kimikót a második körben, Coco Vandeweghe-t a harmadik körben, végül kikapott a későbbi döntős Vera Zvonarjovától 6–3, 3–6, 6–4-re. Cincinnatiban az első körben búcsúzott, Sahar Peér 6–4, 7–6(4)-re verte meg Lisickit. Lisicki a második szettet úgy bukta el, hogy Peer 5–0-ra is vezetett, meccslabdái is voltak, onnan visszajött, de végül a tie-breaket elvesztette. Augusztus huszonhetedikén a Texas Tennis Open döntőjében Aravane Rezaï ellen 6–2, 6–1-re diadalmaskodva megnyerte élete harmadik WTA-címét. A US Openen az első fordulóban Aljona Bondarenkót győzte le. A második körben Venus Williamsszel játszott volna, de az idősebbik Williams testvér betegség miatt (Sjögren szindróma) visszalépett a tornától. A harmadik fordulóban 6–1, 6–0-ra verte meg Irina Falconit, majd a negyedik körben kikapott a 2. helyen rangsorolt Vera Zvonarjovától 6–2, 6–3-as arányban. Négyhetes kihagyás után vett csak újra részt tornán, méghozzá Pekingben, ahol 14. kiemelt volt. Az első fordulóban Irina-Camelia Begu ellen megnyerte az első játszmát 6–2-re, utána pedig a román teniszező feladta a meccset. A második fordulóban viszont ő adta fel a mérkőzést Kaia Kanepi ellen gyomorrontás miatt. A következő héten Linzben játszott, de már az első körben vereséget szenvedett Alberta Briantitól. Egy héttel később a luxembourgi tornától azonban vissza kellett lépnie, mivel továbbra is a gyomrával bajlódott. Lisicki a visszalépése után a következőket írta Twitter-bejegyzéseiben: "Sajnos vissza kellett lépnem Luxembourgtól, mert még mindig nem érzem magam jól. Nagyon szomorú vagyok emiatt, de az egészség az első, és most sokat kell pihennem." 2012 Lisicki a 2012-es évet Aucklandben kezdte, ahol 1. kiemelt volt. Az első fordulóban Virginie Razzanót múlta felül 6–4, 6–4-gyel, majd a második körben honfitársát, Mona Barthelt győzte le 7–6(3), 3–6, 6–3-ra. A negyeddöntőben Angelique Kerber ellen lépett pályára, ám a mérkőzés 4–6, 3–4-es állásnál Lisicki visszalépésével ért véget. Az Australian Openen 14. kiemelt volt. Az első körben legyőzte Stefanie Vögelét 6–2, 4–6, 6–4-re, majd a második körben búcsúztatta Sahar Peért is 6–1, 6–2-vel. A harmadik körben a 18. kiemelt Szvetlana Kuznyecovát ejtette ki szetthátrányból fordítva, 2–6, 6–4, 6–2-vel. A negyedik körben a negyedik kiemelt Marija Sarapovától kapott ki, aki később a döntőig jutott el. A mérkőzést Lisicki szettelőnyből bukta el 3–6, 6–2, 6–3-ra. A Fed-kupában a cseh válogatott ellen játszott a német csapat tagjaként. Az első meccsen 6–2, 4–3-ra is vezetett Iveta Benešovával szemben, ám ellenfele nem adta fel az ütközetet, és 2–6, 6–4, 6–2-re végül a cseh teniszezőnő nyert. A második mérkőzésen is szettelőnyből kapott ki Petra Kvitovától, 6–7(2), 6–4, 6–1-re. Következő tornája a párizsi Premier kategóriájú verseny lett volna, de vírusos megbetegedés miatt visszalépett a tornától. Dohában 9. kiemelt volt, de az első körben kikapott honfitársától, Angelique Kerbertől 4–6, 6–4, 6–1-re. 2012-es Dubai Duty Free Tennis Championships tornán az eredeti sorsolás alapján kiemelés nélkül indult volna, ám Petra Kvitová visszalépése miatt ő lett a 9. kiemelt, és ezzel együtt erőnyerő volt az első körben. A második körben legyőzte a selejtezős Iveta Benešovát 6–3, 6–3-ra. A negyeddöntőben viszont kikapott az 5. helyen rangsorolt Agnieszka Radwańskától 6–2, 6–1-re. Indian Wellsben 11. kiemeltként indult, de erőnyerőként második körben óriási meglepetésre két sima szettben kikapott a világranglista 110. helyén álló Lourdes Dominguez Linótól. A gyors búcsú után, Miamira összeszedte magát, és az erőnyerő első forduló után legyőzte Sofia Arvidssont és a 17. helyen rangsorolt Peng Suajt is, mielőtt kikapott volna a 8. kiemelt Li Nától három játszmában. Az év egyetlen zöld salakos tornáján, a charlestoni versenyen 6. kiemelésének köszönhetően szintén erőnyerő volt az első fordulóban. A másodikban Andrea Hlaváčková ellen szetthátrányból fordítva tudott csak győzelmet elérni. A harmadik körben Jaroszlava Svedovát verte meg 7–5, 6–4-re. A negyeddöntőben a Serena Williams elleni meccsen Lisicki az egyik pontnál megcsúszott és elesett. Ezútán orvosi ápolást kért, és játszott még három játékot, de végül 4–1-es Williams-vezetésnél feladta a mérkőzést. Williams, miután kezet fogtak odament Lisickihez, és a következőket mondta: "Ne sírj, különben én is fogok. Ez nem a Roland Garros, addig meg fogsz gyógyulni." A mérkőzés után Lisicki a helyi kórházba vitték, ahol alaposabban megvizsgálták a bokáját. E sérülése után már csak három salakos tornán vett részt, beleértve a Roland Garrost is, de egyik tornán sem tudott meccset nyerni. A Roland Garroson a 167. Bethanie Mattek-Sandstól kapott ki 6–4, 6–3-ra. Füvön sem kezdte el jól a szereplést, első tornáján, Birminghamben az erőnyerő első forduló után Urszula Radwanskától kapott ki 6–3, 6–4-re, úgy, hogy ezen a tornán címet kellett volna védenie. Egyéni WTA-döntői Győzelmei (4) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Challenger tornákat 2012-től rendeznek. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Páros döntők Győzelmei (4) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Böröcz László Böröcz László (Szombathely, 1983. november 11. –) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a Fidelitas elnöke. Tanulmányai A középiskolát a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban végezte, majd tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen folytatta. Pályafutása 2003-ban kapcsolatba került a belvárosi Fidelitassal. 2009-től a Fidelitas operatív majd ügyvezető alelnöke lett, 2015-től a szervezet elnökének választották. 2010-től a Fidesz Frakció Gazdasági Kabinet munkatársa lett és egyéni képviselőnek választották az V. kerületben. 2012-től két éven át a Miniszterelnökség szakmai tanácsadója. 2014-ben újból egyéni önkormányzati képviselőnek választották és 2018-ig Belváros-Lipótváros általános alpolgármesteri tisztségét is betöltötte. 2018-ban az országgyűlési választásokon a Fidesz listájáról parlamenti helyet szerzett. A Költségvetési bizottság és a Fenntartható fejlődés bizottság tagja. 2012–2013-as magyar női kosárlabda-bajnokság A 2012–2013-as magyar női kosárlabda-bajnokság a hetvenhatodik magyar női kosárlabda-bajnokság. Az A csoportban tíz csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Az alapszakasz után az 1-4. helyezettek a szlovák bajnokság 1-4. helyezettjével, az 5-10. helyezettek egymással játszanak 2 kört a középszakaszban. Az első hat helyezett play-off rendszerben játszik a bajnoki címért (az első két helyezett kiemelt lesz), a 7-10. helyezettek pedig play-off rendszerben játszanak a kiesés elkerüléséért. Változás az előző szezonhoz képest A Pécs 2010 és a Ferencvárosi TC megszűnt, az ELTE-BEAC-Újbuda kiesett. A Bajai NKK PINKK-Pécsi 424 néven indult, a 10. induló helyen a PEAC-Pécs csapata indulhatott. Névváltozás 2013. február 21-től a DKSK új néven: Work Force-DVTK néven folytatta a bajnokságot. Alapszakasz * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Középszakasz 1–4. helyért (Magyar-szlovák bajnokság) * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont 5–10. helyért * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Rájátszás 1–6. helyért 5. helyért PEAC-Pécs – Zalaegerszegi TE NKK 2–0 (76–67, 67–52) 7–10. helyért Atomerőmű KSC Szekszárd – MKB Euroleasing Vasas 2–0 (66–50, 68–59) Ceglédi EKK – BSE-FCSM 2–0 (78–72, 73–60) 7. helyért Atomerőmű KSC Szekszárd – Ceglédi EKK 2–0 (96–75, 72–59) 9. helyért BSE-FCSM – MKB Euroleasing Vasas 2–1 (62–41, 50–65, 59–55) Müncheni sörpuccs A müncheni sörpuccs (németül: Hitlerputsch vagy Hitler-Ludendorff-Putsch, angolul: Beer Hall Putsch) Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezetésével lezajlott sikertelen, erőszakos hatalomátvételi kísérlet a bajorországi Münchenben, ami 1923. november 8. estétől november 9. kora délutánig tartott. Az angol és magyar nyelvű történetírásban meghonosodott elnevezés az esemény kezdeti helyszínéről, a Bürgerbräukeller sörházról kapta nevét. Végrehajtásában részt vettek a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, NSDAP) rohamosztagai, illetve az NSDAP vezetése alatt álló Kampfbundba tömörült paramilitáris szervezetek, mint a Sturmabteilung is. Végcélja a berlini birodalmi kormány hatalmának megdöntése és a weimari köztársaság helyett egy nemzetiszocialista politikai rendszer létrehozása volt. Ezek voltak Hitler erősen túlzó híres nyitó mondatai a sörpuccs kezdetén: „Kitört a nemzeti forradalom! […] A bajor és a berlini kormányt eltávolítottuk a helyéről, és azonnal új kormányzatot alakítunk. A Reichswehr és a rendőrség laktanyáit elfoglaltuk. Mindkét fegyveres szerv csatlakozott a szvasztikához.” Az államcsíny azonban éppen a rendfenntartó szervek ellenállása miatt teljes katonai kudarccal végződött. A puccskísérlet vezetőinek nagy részét – bár többen külföldre menekültek – letartóztatták és bíróság elé állították. A néhány hónap múlva indított per során mégis viszonylag enyhének mondható ítéletek születtek. Hitler a hazaárulás vádjánál kiszabható legkisebb tételt, az öt év fegyházbüntetést kapta, amelynek letöltését Landsberg am Lech börtönében kezdte meg. Ezalatt diktálta Mein Kampf című műve első kötetét helyettesének, Rudolf Heßnek. A börtönből rövid idő múlva, kilenc letöltött hónap után szabadon engedték, így az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításával összesen tizenhárom hónapot volt büntetésben. Ludendorffot, az első világháborús német nemzeti hőst a személyét övező tekintély, illetve jó kapcsolatai miatt mentesítették a börtönbüntetés alól. A sörpuccs a gyakorlati kudarc ellenére politikai értelemben nem volt teljesen eredménytelen, hiszen megteremtette a később hatalomra jutó német nemzetiszocialisták eredetmítoszát, és ebben a tizenhat áldozatuk kultikus szerepet kapott. Szimbolikusan az ő vérükkel megfestett „véres zászló”, a Blutfahne, követőik számára szent ereklyévé vált. Végső soron ez a puccs így a fasizmus német változata, a nemzetiszocializmus hatalomra jutásának egyik lépcsőfoka lett. A sörcsarnokok politikai szerepe A német nemzetiszocializmus korai története akár a müncheni sörözők jegyzéke alapján is áttekinthető. Magát a pártot a Sterneckebräuban alapították, a Bürgerbräukeller volt az első összejövetelek helyszíne, és a nagyobb gyűléseket a Hofbräuhausban tartották. A sörözők e korban a társadalmi élet központjai voltak, ahol különféle „egyletek” működtek. E helyeken alakultak az első munkásszövetségek, a szakszervezetek és a szociáldemokrata tömörülések is. A pártok számára rendkívül előnyös volt a nagy befogadóképességű sörözők bérlése. Adolf Hitler 1919. szeptember 12-én a Sterneckebräuban lépett be a frissen alapított Német Munkáspártba. A nemzetiszocializmus kezdetei Hitler hamarosan a párt élére került. 1920. február 24-én volt a DAP első tömeggyűlése a Hofbräuhaus sörözőben 2000 résztvevővel és ezen átnevezték e pártot Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei (NSDAP)). Hitler a pártvezetést a saját embereivel töltötte fel. Az 1920-as évek elején kisebb-nagyobb politikai pártok tucatjai alakultak, amelyek tevékenysége nagyrészt szponzorok keresésével telt. A német ipar tulajdonosi rétegének érdekében állt e pártok támogatása, hiszen bármelyikük élre kerülése esetére bebiztosították magukat, így a Német Munkáspárt is jelentős támogatásokat kapott tőlük. Ezt főleg a már korán megszervezett párt-rohamcsapatoknak köszönhette, amelyek nem egyszer játszották a sztrájktörő szerepet, amit a nagyipar vezetése anyagi támogatással hálált meg. Politikai programja egyenesen következett a weimari köztársaság létrejöttét megelőző 1918–1919-es helyzetből, a kommunizmus eszméinek gyors terjedéséből. Hitler csúcsra kerülésével az antikommunizmus, a versailles-i békeszerződés revíziója és a francia megszállók hazaküldése került előtérbe, megtűzdelve mindazokkal a zavaros ideológiákkal, amelyeket Hitler később a Mein Kampfban foglalt össze. Az 1920. március 17-i Kapp-puccs sztrájkok miatti sikertelensége megerősítette Hitlert abban a hitében, hogy elsősorban a baloldali munkásmozgalmak ellen kell fellépnie. 1921. május 11-én Németország elfogadta a szövetségesek jóvátételi követeléseit, ettől kezdve Hitler programja kiegészült a jóvátétel elutasításával. Külpolitikai minták 1922-ben Benito Mussolini a Marcia su Roma után miniszterelnöki kinevezést kapott. A későbbiekben Hitler a számára amúgy is példaképként szolgáló olasz diktátor mintáját követte. Úgy gondolta, hogy Németországban is épp olyan könnyű lesz a nemzetiszocialista hatalomátvétel, mint Olaszországban volt a fasiszta. Hasonló pozitív megerősítés volt az 1923. szeptember 13-án bevezetett spanyol katonai diktatúra Miguel Primo de Rivera vezetésével. A müncheni sörpuccsot alig másfél hónappal később szervezték meg. Előzmények Wilhelm Cuno kormányának a Ruhr-vidékkel kapcsolatos passzív ellenállási politikája nem tudta elérni a francia csapatok kivonulását. A sztrájkok, szabotázsok szétzilálták a nehézipari termelést, az infláció üteme soha nem látott mértékűre gyorsult. Az életszínvonal általános csökkenése forradalmi válság kialakulásával fenyegetett. Ennek egyik jele a rajnai szeparatizmus felerősödése volt Aachen, Köln, Wiesbaden, Trier körzetében. Bizonyos tőkés körök a forradalomtól való félelmüktől vezérelve a francia megszállókkal is késznek mutatkoztak kompromisszumra a termelés és a profit helyreállítása érdekében. A robbanásig feszült helyzet tarthatatlanságára hívta fel a figyelmet az augusztus 11-én lezajlott országos általános sztrájk viharos sikere is, amely Cuno kormányát egy nap leforgása alatt lemondásra kényszerítette. Az új koalíciós kormányt a Német Néppárt (DVP) vezető képviselője, Gustav Stresemann alakította meg a Németország Szociáldemokrata Pártja (németül Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD), a Centrumpárt és a Német Demokratikus Párt (németül Deutsche Demokratische Partei, DDP) részvételével. Stresemann felismerte, hogy a passzív ellenállás zsákutca Németország számára, ezért a viszonyok normalizálásának elkötelezett híveként az akkor igen népszerűtlen teljesítési politika felvállalása mellett döntött. 1923. szeptember 26-án kiáltványt adott ki a passzív ellenállás feltétel nélküli beszüntetéséről, amelyet a kormány összes tagja aláírt. Ennek hosszú távon látványos eredményei születtek, külpolitikailag a német-francia viszony rendeződése, belpolitikailag az általános társadalmi konszolidáció, rövidtávon azonban a revansista szélsőjobboldal agresszív sajtókampányának célpontja lett. A belpolitikai helyzet 1923 őszén Hitler már 1923. szeptember 2-án, az 1870-es sedani győzelem évfordulóján Nürnbergben megrendezett „német nap” ünnepségén éles támadást intézett Stresemann ellen a közel százezer ember előtt tartott beszédében. Fontos fordulópontot jelentett az ekkor létrehozott Német Harci Szövetség (Deutscher Kampfbund), melyben az NSDAP, a Bund Oberland és a Reichsflagge egyesült. A szervezet katonai vezetését Hermann Kriebel látta el, a gazdasági ügyek Hitler híve, Max Erwin von Scheubner-Richter irányítása alá kerültek, szeptember 25-én pedig a szervezet politikai vezetőjévé Hitlert választották meg. Ezzel birodalmi méretekben is figyelemre méltó fegyveres szervezet élére került, amelynek a Scheubner-Richter által írt akcióprogramja szerint: „…Bajorországban először az államhatalmat fenntartó katonaság és rendőrség támogatását kell megszerezni, s csak utána kerülhet sor a »nemzeti forradalomra«”. Scheubner-Richter azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy a rendőrséget formailag törvényes módon úgy kell átvenni, hogy a Kampfbund vezetői lássák el a bajor belügyminisztérium és a müncheni rendőrség vezetését. Hitler a Kampfbundban lévő partnereihez hasonlóan tisztában volt azzal, hogy Bajorországban egy, a katonaság és a müncheni rendőrség ellenében megkísérelt puccs vajmi kevés sikerre számíthat. Ezek félreérthetetlen bizonyítékai az államcsínyre való törekvésnek. Mindazonáltal az NSDAP lapja, a Völkischer Beobachter cinikus módon Stresemannt vádolta azzal, hogy Seeckt tábornok révén diktatúra kiépítésére törekszik, hogy „a német népet idegen érdekeknek rendelje alá”. Hitler annyira döbbenetesen értett a tömeghangulat önkívületi állapotig való felkorbácsolásához, hogy amikor szeptember vége közeledtével mozgósította 15 ezer fős rohamosztagát, és 27-ére 14 tömeggyűlés megtartásának szándékát jelentette be, amelyek mindegyikén szónokolt volna, a beláthatatlan következményektől való félelem a bajor miniszterelnököt a rendkívüli állapot bevezetésére késztette. Országos rendkívüli állapot A politikai feszültség drámai növekedése miatt a kormány 1923. szeptember 26-án az egész birodalom területére rendkívüli állapotot hirdetett, és az alkotmány 48. cikke alapján Otto Gessler birodalmi védelmi minisztert rendkívüli jogokkal ruházta fel. Az alkotmány 114., 115., 117., 118., 123., 124. és 153. cikkelyeit felfüggesztették, és a rendelet szerint: „Ennek értelmében lehetséges a személyes szabadságnak, a szabad véleménynyilvánításnak, beleértve a sajtószabadság jogának, az egyesülési és gyülekezési jognak a korlátozása, a levél-, posta-, távirat- és távbeszélő titok megsértése, házkutatások és elkobzások elrendelése, valamint a magántulajdon korlátozása az egyébként idevonatkozó törvények ellenében is.” A rendelet lehetővé tette kormánybiztosok kinevezését, akik szintén kiterjesztett jogkört kaptak. A büntetési tételeket legtöbb területen súlyosbították, figyelemre méltó a halálbüntetés körének jelentős kiterjesztése (hazaárulás, lázadás vezetése, csoportosulásban elkövetett erőszakos cselekedetek, szabotázscselekmények). Ennek alkalmazása esetén a puccs után Hitlert több vádpontban halálra lehetett volna ítélni. Eugen von Knilling bajor kormánya szeptember 27-én szintén kihirdette a rendkívüli állapotot, melynek keretében Gustav Kahr különleges jogkörrel felruházott főkormánybiztosi kinevezést kapott. Így a kormány alkotmányos jogainak csorbítása nélkül, a fegyveres szervezetek és az államhatalom irányítását egy kézben centralizálták, hogy a lassú parlamenti procedúra megkerülésével a lehető leggyorsabb cselekvés biztosított legyen. Kahr kinevezése erre a posztra kockázatos választás volt a kormány részéről, mivel a monarchista bajor szeparatizmus képviselőjeként, a weimari köztársaság ellenségeként, ő maga is a birodalomtól való elszakadást tervezte. Céljai érdekében támogatott mindenféle radikális, szélsőjobboldali politikai csoportot, szervezetet, többek közt az egyre népszerűbb NSDAP-t is, mindezt annak ellenére, hogy Hitler törekvései jelentősen különböztek az övéitől. Kahr elsődleges célja a Wittelsbach-dinasztia hatalmának restaurációja volt. Ugyan jó kapcsolatokra törekedett Hitlerrel, de eszközként tekintett rá, számára leginkább csak a nemzetiszocialisták szociáldemokrata- illetve kommunista-ellenessége volt fontos, fegyveres szervezeteiket főleg ezért támogatta, egyébiránt például Hitler radikális antiszemitizmusával és szociális demagógiájával már nem azonosult teljes mértékben. A rendkívüli állapot bevezetése, Kahr kinevezése a bajor politikai élet főszereplőivé léptette elő Otto von Lossow altábornagyot, a Reichswehr bajorországi VII. katonai körzetének parancsnokát és Hans Ritter von Seisser rendőrezredest, a müncheni rendőrség parancsnokát, akik mindketten igen bizalmas, baráti viszonyban voltak Kahrral, de felértékelődött a szerepe Rupprecht bajor trónörökösnek is. Mindannyian a Bajor Néppárt konzervatív-monarchista irányzatát képviselték. A bajor Reichswehr sajátos helyet foglalt el a hadseregben, mivel a Kapp-puccs leverése után a központi kormánnyal szembeni szeparatizmus fegyveres támogatója lett. Ezért a kormány 1922 decemberében a korábbi parancsnokot, Arnold Ritter von Möhl tábornokot leváltotta, és helyébe Lossow tábornokot nevezte ki. Lossow azonban könnyen befolyásolható volt, s a bajor politikusok hatása alá került. Így a bajorországi VII. katonai körzet megbízhatatlanságának problémája nem oldódott meg, sőt a fegyveres szervezetek feletti felügyeleti jogkör gyakorlása során a Hitlerrel való folyamatos kapcsolattartás, „a novemberi árulók” elleni agitáció csak rontott a helyzeten. Ezt még jobban súlyosbította, hogy a fiatalabb tisztek fogékonyak voltak a náci ideológia iránt. Seisser, bár támogatta Hitlert, nem osztotta nézeteit, Lossownál kevésbé volt befolyásolható, és az olasz mintára elképzelt „Marsch auf Berlint” pedig komolytalannak és nevetségesnek tartotta. A nemzetiszocialista eszmék azonban a rendőrség soraiba is behatoltak, egyik legfontosabb pártfogójuk Ernst Pöhner, müncheni rendőrfőnök volt, aki Wilhelm Fricket, az NSDAP egyik vezetőjét a politikai ügyosztályon alkalmazta. Kahr rendkívüli felhatalmazását a baloldal ellen fordította. Szeptember 29-én feloszlatta a kommunista és a szociáldemokrata fegyveres önvédelmi szervezeteket. Ezzel szemben a Kampfbund a tartományi hatóságok támogatását élvezte, s fokozhatta aktivitását. Október elején betiltotta a Németország Kommunista Pártja (németül Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) kiadványait, feloszlatta ifjúsági szervezeteit, és egyetemi hallgatók számára kizáró ok lett a KPD tagság. A bajor Reichswehr egységeit Türingia és Szászország tartományi határaihoz vezényelte, hogy az ottani, törvényesen megválasztott munkáskormányok ellen bevethetők legyenek. Csakhogy ezek az erők akár a berlini központi kormány ellen irányíthatók is voltak. A politikai polarizálódás kifejeződött a Schwarze Reichswehr Bruno Ernst Buchrucker őrnagy vezette október 1-jei küstrini puccskísérletében (Küstriner Putsch) is. A Fekete Reichswehr egy „technikai segédszolgálatnak” vagy „különleges munkaszolgálatnak” álcázott, valójában a békeszerződés kijátszására létesült titkos hadszervezet volt, amelynek költségvetését kisebb részben a hadsereg hivatalos keretéből, nagyobb részben nagytőkések és junker nagybirtokosok adományaiból fedezték. „Az esetek többségében a kiképzést végző tisztek közvetlenül is a nagybirtokosok szolgálatában álltak mint erdészek, vadászok, lovászok, gazdatisztek vagy felügyelők, így szükség esetén azonnal eltűnhettek az ellenőrzést végzők szeme elől.” A Fekete Reichswehr tagjait a baloldal és a köztársaság ellenségeiből toborozták, így az a baloldal elleni katonai akciókban megbízható fegyveres erőt jelentett. A küstrini puccskísérlet órák alatt összeomlott, mivel Seeckt tábornok, a Reichswehr főparancsnoka konzervatív, monarchista meggyőződése ellenére nem támogatta, de cserébe igényt tartott a Szászországban és Türingiában kommunista részvétellel megalakult munkáskormányok elleni határozott fellépésre. Október 21-én a birodalmi Reichswehr csapatok parancsot kaptak a két tartomány megszállására. Az a paradox helyzet állt elő, hogy Ebert elnök (SPD) a törvényesen, demokratikusan megválasztott SPD-vezetésű tartományi kormányokat az alkotmány 48. paragrafusa alapján kihirdetett rendkívüli állapot révén, erőszakkal leváltotta. A közvetlen előzmények 1923 októberében a Bajor Néppárt politikusai nyíltan bírálták Gustav Stresemann külpolitikáját, a berlini kormányt igaztalanul a baloldal szócsövének nevezték, mialatt támogatták a polgárháborúra uszító Hitlert. Az NSDAP lapja, a Völkischer Beobachter egyik októberi száma felhívást közölt az ország népéhez, hogy lázadjon fel a birodalmi kormány ellen, s ezzel gyakorlatilag a központi hatalom megdöntésére hívott fel. Gessler felszólította Lossow tábornokot, hogy tiltsa be az újságot, aki Kahr biztatására megtagadta a rendelkezés végrehajtását, megkérdőjelezve a központi kormány jogát a bajor sajtótörvényekbe való beavatkozásra. Gessler javaslatára a kormány elhatározta Lossow felmentését, s helyére elrendelte a rangidős Friedrich Kress kinevezését a VII. katonai körzet parancsnokává. Ezt sem lehetett végrehajtani, mert ekkor viszont Kahr tiltakozott a „bajor szabadállam alkotmányának durva megsértése” ellen. Végül Seeckt tábornok közvetítő indítványa oldotta meg a kritikussá váló problémát, Lossow fegyelmivel megúszta. Hitler megpróbálta maga mellé állítani Lossowot és Seissert, elszánt törekvését jelzi, hogy október 24-én Lossowot négyórás előadásban győzködte elképzeléseiről, terveiről. Ők azonban taktikáztak, lavíroztak, húzták az időt, csak feltételes támogatást ígértek a Kampfbundnak. Egész október ennek a jegyében telt, Hitlernek semmilyen konkrét megállapodást nem sikerült a triumvirátussal tető alá hoznia. Hitler október 30-án a Krone-cirkusz épületében tartott tömeggyűlésen feszítette még tovább a húrt, amikor félreérthetetlenül kijelentette, hogy az NSDAP célja a weimari köztársaság felszámolása, diktatórikus kormányzás bevezetése, a versailles-i békeszerződés érvénytelenné nyilvánítása. Már ekkor fenyegetések hangzottak el a zsidóság tömeges deportálására és likvidálására is. A zsúfolásig telt Krone-cirkusz öt-hatezer fős közönsége tomboló lelkesedéssel támogatta a felvázolt célokat. Hitlernek Észak-Németországban is voltak szövetségesei. Az ottani nagytőkés körökben is megjelent az a nézet, hogy „a parlamenti demokrácia csődöt mondott, diktatórikus kormányra lenne szükség”. November elején a bajor hatóságok már komolyan számoltak egy Hitlertől és a Kampfbundtól kiinduló puccsfenyegetéssel. Seisser Berlinbe utazott, hogy a triumvirátus nevében tárgyalásokat folytasson potenciális kulcstámogatókkal saját puccsterveik érdekében. E tárgyalások egyikén, november 3-án találkozott Seeckt tábornokkal, a birodalmi Reichswehr főparancsnokával is, aki egyértelműen közölte, hogy nem fordul a berlini kormány ellen. Ezzel a triumvirátus eredeti elképzelése a Reichswehr támogatásáról kudarcot vallott. November 5-én a birodalmi kormány Ebert elnök és Stresemann aláírásával kiáltványt adott ki, amelyben figyelmeztette a népet a szélsőjobboldali puccs veszélyére. A kiáltvány bejelentette, hogy a kormány rendelkezik a megfelelő hatalmi eszközökkel, külön kiemelte a birodalmi Reichswehr és a rendőrség hűségét az esküjéhez és felhívott mindenkit a birodalmi kormány támogatására. Lossow november 6-án, a „hazafias szervezetek” vezetőinek tartott müncheni értekezletén, ennek megfelelően óvta a résztvevőket, különösen a Kampfbundot attól, hogy önálló és eleve sikertelenségre ítélt puccskísérletbe kezdjen. Lossow kijelentette, hogy támogatja a jobboldali diktatúrát, ha a siker esélye legalább 51 százalékos, de nem hajlandó részese lenni semmiféle, rosszul megtervezett puccskísérletnek. Seisser határozottan kiállt Kahr mellett és hangsúlyozta, hogy egy puccsot akár erővel is kész letörni. Hitler viszont némiképp a hívei körében kialakult felfokozott elvárások kényszere alá került, úgy vélte ha nem cselekszik, elpártolnak tőle. Így nem vett részt a Kahr által összehívott gyűlésen, hanem találkozott a Kampfbund katonai vezetőjével, Kriebellel és dr. Friedrich Weberrel, a Bund Oberland vezetőjével. A megbeszélés egyik fő témája, hogyan tudnák Kahrt a maguk oldalára állítani. Weber azt a feladatot kapta, hogy Ludendorff közvetítését kérje egy Hitler és Kahr közötti találkozó megszervezéséhez. Kahr viszont november 7-én elutasította a találkozót, sőt a 8-ára a Bürgerbräukellerbe tervezett nagygyűlés utáni megbeszélést is. Lossow november 7-én a tisztikar előtt elismételte, hogy mindenféle puccskísérlet ellen a leghatározottabban fel fog lépni és hűségnyilatkozatot kért a tisztektől, amit azok egyhangúlag meg is tettek. Ekkor Hitlert már név szerint említette mint a kormánytól független hatalomátvételi kísérlet vezetőjét. 1923. november 7-én Kriebel lakásán a Kampfbund vezetői, Hitler, Scheubner-Richter, Göring, Weber, Hans Streck és Ludendorff – aki később tagadta részvételét – már a konkrét akciótervek megvitatására jöttek össze. A cselekvési terv kialakításakor Hitler mintegy axiómaként, megkérdőjelezhetetlen kiindulási feltételként tekintett arra, hogy a triumvirátus nélkül, velük szemben nem számíthatnak sikerre. Megoldási javaslata a „fait accompli” szituációjának mesterséges létrehozása volt: olyan nyilvános akció befejezett ténye, amely együttműködésre, olyan úton való elindulásra kényszeríti őket, amelyről már nem lehet visszafordulniuk. Ebben rögtön konszenzus alakult ki és abban is, hogy ezt erőszakkal kell kivitelezni, amire először Kriebelnek volt konkrét javaslata. Eszerint a Kampfbund erőknek 10–11-ére gyakorlatot hirdettek volna meg Münchentől északra egy cserjés, bozótos területre. A gyakorlat helyett azonban éles bevetésre indultak volna a városba, elrabolták volna a triumvirátust és bejelentették volna őket, mint egy nemzeti diktatúra tagjait Hitler, Ludendorff és mások mellett. A kormány többi tagjának letartóztatását pedig az éjszaka folyamán saját otthonukban realizálták volna. A tervet hosszasan boncolgatták, de Hitlernek nem tetszett, túl kockázatosnak találta. Hamarosan azonban előállt egy alternatív javaslattal. Kahr másnapra nagyszabású gyűlést hívott össze, melyre meghívta a kormány tagjait, diplomatákat, üzletembereket, a kulturális élet prominens személyiségeit, a sajtó képviselőit, külföldi tudósítókat. Ebből Hitler – tévesen – arra következtetett, hogy valami fontos bejelentésre készül, talán deklarálja a bajor monarchia visszaállítását, s Rupprecht trónra ültetését, ami teljesen romba döntötte volna terveit. Attól tartott, hogy Kahr megelőzi és kihagyja az eseményekből. (A valóságban a triumvirátus a Seisser–Seeckt találkozó kudarca következtében már meghatározatlan időre visszalépett saját puccstervétől, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy frazeológiájukban ez nem jelentett változást.) A továbbiakban részletesen megtervezték a sörházban másnap ténylegesen bekövetkező akció lépéseit és katonai tervet készítettek a város fontos stratégiai pontjainak megszállására. Ugyanezen a napon késő este Hitler még tájékoztatta az SA vezetőit a másnapi akció terveiről. November 8-án délelőtt 11 óra után Hitler Rosenberg hivatalába ment, ahol Rosenberg, Scheubner-Richter, Ernst Hanfstaengl a Völkischer Beobachter aznapi számának szerkesztésével voltak elfoglalva. Röviden vázolta a puccstervet, s szigorú titoktartásra hívta fel a figyelmet. Távoztában az ajtóból visszafordulva így szólt: „És uraim! Ne felejtsék elhozni a pisztolyukat!” Időközben a felbolydult méhkashoz hasonló SA-központban szikrázott a levegő a feszültségtől, izgatott sürgés-forgás, folyamatosan csöngő távbeszélő készülékek jelezték, hogy hamarosan történni fog valami. Telefonon, gyorsfutárral vagy személyes hírvivővel riadóztatták az egységeket, s a parancs szerint, este hétre négy várakozási pontot kellett elfoglalniuk. Nem közölték senkivel, hogy mi fog történni, azt csak a beavatottak tudhatták. Délután négy órakor Ludendorff megérkezett az érte küldött Reichswehr hivatali autóban Kahrhoz az eredetileg Hitler által kezdeményezett megbeszélésre, de őt a főkormánybiztos nem fogadta. Kahr igyekezett a tetteket sürgető Ludendorff tudtára adni, hogy az idő még nem érkezett el a cselekvésre, amit Ludendorff úgy értelmezett, hogy: „»Kahr és Lossow illetve közte mindenben a legnagyobb egyetértés volt, nemcsak a célok tekintetében, hanem a megvalósítás módjában is«, amely alatt a »Marsch auf Berlin«-t értette. Nézetkülönbség csak az időzítésben és a részletekben volt…” Kahr fő félelme az volt, hogy az egyoldalú bajorországi akció polgárháborút robbanthat ki. Ezzel szemben Ludendorff szinte vakon bízott személyes karizmájában, a Reichswehr rá bizonyosan nem fog lőni, vélte. Álláspontjuk egy lépést sem közeledett egymáshoz. Hazafelé menet, úgy fél hat tájban, Ludendorff beadott egy rövid összefoglaló memorandumot a találkozóról Scheubner-Richternek, majd hazahajtatott és várt. A puccs első órái A Bürgerbräukeller (Polgári sörház) München egyik legnagyobb és legelegánsabb sörcsarnoka volt. Ötezer fős befogadóképessége számos kisebb-nagyobb terem között oszlott meg, melyek közül a díszes auditórium háromezer személyes, reprezentatív események megrendezését is lehetővé tette. 1923. november 8-án, a novemberi forradalom ötödik évfordulóján, Gustav Kahr a bajorországi rendkívüli állapot főkormánybiztosa által szervezett ünnepségre a terem zsúfolásig megtelt meghívottakkal, mivel mindenki kíváncsi volt arra, hogy mi fog elhangzani. A korabeli München uralkodó elitje szinte teljes körűen képviseltette magát. Ott volt a bajor kormány majdnem teljes létszámban, továbbá állami hivatalnokok, pénzemberek, gyárosok, tisztviselők, rendőrtisztek, többnyire Kahr támogatói. A rendezvény védelmét, Kahr személyes kívánságának megfelelően, csupán a sörháztól 500 méternyire fekvő nehézlovassági laktanyába vezényelt 45 rendőr látta el, akiket megerősítettek a sörház épületébe küldött további 30 rendőrrel. 20 óra Mivel sokan nem jutottak be az érdeklődők közül, kisebb tömeg gyűlt össze a bejáratnál. Este nyolc óra körül érkezett meg a triumvirátus egy Reichswehr hivatali autón, néhány perc múlva befutott Hitler is, két autót megtöltő népes kíséretével. Hitlert aggasztotta a tömeg mérete, ezért egy ismerős rendőrtisztet megkért, hogy a rendezvény kezdetéig ürítse ki a bejárat előtti utcarészt, s csökkentse a jelenlévő rendőri kontingens létszámát. Ez azért volt fontos számára, hogy a hamarosan megérkező fegyveres rohamosztagosokkal teli teherautók akadálytalanul a bejárathoz hajthassanak. Ezután még tovább bővülő csoportja élén bevonult az épület előcsarnokába – számos, meghívóval nem rendelkező hívét vitte be magával, köztük külföldi tudósítókat is, például Dorothy Thompsont –, majd a feltűnés kerülése végett, egy félreeső helyen sörözni kezdett társaival, de nem ment be az auditóriumba. Kahr nagy késéssel kezdett beszéde csalódást keltett, hiszen semmi szenzációsat nem tartalmazott. Hosszasan fejtegette, hogy mi lenne a teendő, hogy a tömegeket kiragadják a marxisták befolyása alól. Itt-ott a szokásosnál élesebben kritizálta a birodalmi kormányt, de nem ejtett szót a „Marsch auf Berlin”-ről és egy esetleges nemzeti ellenkormány alakításáról. Időközben az előzetes tervnek megfelelően az egyik legfőbb gyülekezési ponton, a Löwenbräukeller sörház nagytermében, legálisan bejelentett rendezvény keretében mintegy 1500 főnyi egyenruhás SA, Reichskriegflagge- és Bund Oberland-tag gyűlt össze. Úgy tudták, hogy Hitler igen fontos beszédet fog mondani nekik. A terem fel volt díszítve horogkeresztes, vörös-fehér-fekete császári és kék-fehér bajor zászlókkal. A szokatlan rendezvény az utcai rendőrjárőröknek is szemet szúrt, akik telefonon jelentést is tettek a látottakról, de az ügyeletes tiszt éppen Wilhelm Frick, Hitler embere volt. 20 óra 30 perc Nyolc óra 30 perckor a sörház előtti úton mindkét irányból teherautó-konvoj jelent meg, az élen egy nyitott személykocsival, amelynek küszöblépcsőjén az acélsisakos Göring állt. A teherautók befordultak a sörház elé, és bajonettes puskával, géppisztollyal felfegyverzett rohamosztagosok ugráltak le róluk. Körbevették a sörcsarnokot, az őrködő néhány rendőrt pedig beterelték az épület belsejébe. Az úton két nehézgéppuskát állítottak fel, másik kettőt pedig kerekeken betoltak a bejáraton. Göring felszaladt a lépcsőn, és kardját lóbálva néhány mondatot kiáltott a rohamosztagosokhoz: „A berlini kormányt leváltottnak nyilvánítjuk! Csak a Ludendorff–Kahr–Hitler diktatúrát ismerjük el!” – majd szabályos hátraarcot csinált és bemasírozott az előcsarnokba. Philipp Kiefer detektív, a sörház biztonsági szolgálatának tisztje, amint észlelte az előző percekben történteket, a nagy kavarodásban sikeresen kisurrant az épületből és elsietett a legközelebbi rendőrőrsig, ahol leadta az első riasztást. Fél 9 után néhány perccel Hitler jelt adott az auditórium hatalmas ajtajának kinyitására, és a pisztolyt lóbáló Ulrich Graffal, Alfred Rosenberggel, Rudolf Heßszel, az élen Josef Gerummal, Adolf Lenkkel, más rohamosztagosokkal együtt benyomultak a terembe. Ernst Hanfstaengl, Max Amann, Johann Aigner, Max Erwin von Scheubner-Richter szintén pisztollyal, Göring kivont karddal szorosan a sarkukban, kiegészülve néhány SA-fegyveressel. A mintegy 20 fős csoport, falanxként, erőszakosan nyomult be a zsúfolt terembe. A közönség első megdöbbenésében kommunista provokációnak vélte a történteket. Ernst Pöhner ordítva igyekezett lecsendesíteni a kitört pokoli hangzavart, hasztalanul, majd egy pisztolylövés dördült el, ami tovább fokozta a pánikot. Néhányan menekülni próbáltak, de az ajtóban álló rohamosztagosok visszalökdösték őket. Hitler gyorsabb bevonulással számolt, de csoportjuknak több mint öt percébe került eljutnia az emelvényhez, ezalatt a kiabálás egyre fülsiketítőbbé vált. Időközben egyre több rohamosztagos árasztotta el a termet, akik a falak mentén állva és a galérián helyezkedtek el. A vendégek közül többen – köztük rendőrnyomozók is –, akik náci párttagok voltak, horogkeresztes karszalagot, pisztolyt, kézigránátot vettek elő zsebükből. „Csendet!” – kiáltotta a pódiumhoz érő Hitler, s fellépett előbb egy székre, majd egy asztalra. Mivel a hangzavar csak egyre erősödött, feje fölé emelte pisztolyát és leadott egy lövést a mennyezetbe. Ezután felmászott az asztalról az emelvényre, majd falfehér arccal a tömeg felé fordult: „»Kitört a nemzeti forradalom!« – ordította sipító, magas hangon. »Hatszáz felfegyverzett emberem elfoglalta és körbevette a termet. Senki sem hagyhatja el a helyiséget! Ha nem lesz azonnal csend, elrendelem egy másik géppuska felállítását a karzaton!« Hirtelen csend lett. »Bejelentem a bajor kormány leváltását! A birodalmi kormány leváltását!« – rikoltotta. »Egy ideiglenes birodalmi kormány felállítását! A rendőrség és a Reichswehr csatlakozott zászlónkhoz, a horogkeresztes zászlóhoz, amely e pillanatban a laktanyák és a rendőrségek fölött lobog.«” Elismerő és méltatlankodó kiáltások keveredtek a teremben. Ezek után Hitler jól hallhatóan a triumvirekhez fordult, és biztonságuk garantálása mellett nyomatékosan megkérte őket, hogy menjenek vele a szomszédos, előre elkészített terembe. Kahr kezdeti éles tiltakozása és rövid szóváltás után kivezették őket. Ekkor Hitler elküldte Scheubner-Richtert Ludendorffért. Míg a szomszéd helyiségben folytak a „kormányalakítási tárgyalások”, az auditóriumban tartózkodók izgatottan elemezni, vitatni kezdték az előző percekben lezajlott történéseket. A fokozódó nyugtalanság és zúgolódás miatt Göring felment az emelvényre, és azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy az események „nem Kahr, a társai, a rendőrség és a hadsereg ellenében történnek, hanem a zsidók berlini kormánya ellen”, patetikus, modoros beszéde végén éltette az „új Hitler–Ludendorff–Pöhner–Kahr birodalmi kormányt”. A feszültség helyeslő kiabálásban tört ki, majd paradox módon felhangzott a weimari köztársaság 1922-ben, Ebert elnök által hivatalossá tett nemzeti himnusza, a Deutschland, Deutschland über Alles (Deutschlandlied, amely eredetileg Haydn Császárhimnuszának dallama volt). Az emelkedett pillanatok után, hogy a komikus mozzanat se maradjon el, biztosította a hallgatóságot, hogy „mindenki meg fogja kapni a sörét”. Mindeközben a puccsisták elküldték a titkos parancsokat a készenlétben lévő egységekhez. Hermann Kriebel feltűnés nélkül bement a sörház konyhájába, ahol két embere várakozott a telefonnál. Átadott nekik egy továbbításra váró jelszót, amely azt tudatta, hogy minden a terv szerint halad, két névvel és telefonszámmal: „Rendőrség – Dr. Frick (26880)” és „Löwenbräukeller – Röhm vagy Seydel százados (53568)”. Göring pedig a készenlétben álló Gregor Strasser számára küldött gépkocsival egy, „a parancsot” tartalmazó borítékot. Ezalatt Philipp Kiefer elérte a legközelebbi rendőrőrsöt, felhívta az ügyeletet, de jelentése Frickhez futott be, aki arról biztosította, hogy nincs semmi további teendője, az utasításra várjon ott, ahol éppen tartózkodik. 21 óra Fricknek nem sikerült teljesen blokkolnia az információ terjedését a rendőrség köreiben. Sigmund von Imhoff őrnagy, részben Philipp Kiefer jelentésére, másrészt Frick furcsa viselkedésére alapozva, amint tudomást szerzett a polgári sörházban történtekről, saját szakállára cselekedni kezdett. Kilenc óra körül titokban riadóztatta az elérhető egységeket, s parancsot adott a központi távírda, a telefonközpont, a pályaudvar és néhány más kulcsfontosságú helyszín megszállására, majd felhívta Jakob von Danner Reichswehr dandártábornokot, München városparancsnokát, s tájékoztatta az eseményekről. Danner azonnal rohant a városparancsnokságra, s megkezdte az ellenintézkedések foganatosítását. Röhm, amint megkapta a várva várt telefont a Löwenbräukellerben, az álcázó bajtársi találkozó ceremóniáját azonnal megszakította és bejelentette a hatalom átvételét. Néhány percre hisztérikus örömmámorban úszott a közel kétezer rohamosztagos. Egymást ölelgették, asztalokon táncoltak, a Reichswehr katonák letépték a weimari köztársaság sapkarózsáit és rangjelzéseit egyenruhájukról. Néhány perc után Röhm katonai alakzatba sorakoztatta az SA, Oberland és Reichskriegflagge egységeket, és elkezdték a felvonulást a Bürgerbräukellerbe. Ezalatt a polgári sörházban Hitler pisztollyal a kezében győzködte a hármakat, sikertelenül. Hitler magatartása egyre fenyegetőbbé vált, mire a triumvirek jónak láttak engedni. Hitler amint elérte célját, visszament az auditóriumba és rövid beszédet mondott. Teátrálisan deklarálta az új bajor kormány megalakulását, élén Kahrral mint kormányzóval és Pöhnerrel mint diktátori hatalommal felruházott miniszterelnökkel, majd így folytatta: „»Javaslom, hogy jelentsük ki: a novemberi árulók berlini kormányát leváltottnak tekintjük, úgyszintén Ebert elnököt. Itt, Münchenben, bajor földön alakítjuk meg a német birodalmi nemzeti kormányt. Egyidejűleg megszervezzük a német nemzeti hadsereget is. Az ideiglenes nemzeti kormány vezetését magam veszem át, míg az új nemzeti hadsereg vezetője Ludendorff őexellenciája lesz. Lossow tábornok lesz a birodalmi hadügyminiszter, Seisser ezredes pedig a birodalmi rendőrminiszter. Az ideiglenes német nemzeti kormánynak az lesz a legfontosabb feladata, hogy minden erőt mozgósítva meginduljon a berlini bűnbarlang ellen. „És most megkérdem önöket, egyetértenek-e ezzel a megoldással?« (Túláradó lelkesedés volt a válasz.) »Láthatják tehát, ami itt történik, nem kicsinyes és önző törtetés a hatalom felé (sic!), hanem becsületes harc, amelyet a 24. órában indítottunk meg, német hazánk megmentése érdekében. Szövetséges népi államot fogunk felépíteni, amelyben Bajorország is elfoglalja az őt megillető helyet. Kérem önöket, maradjanak nyugodtan a teremben. A sörházat a nemzetiszocialisták hat százada tartja megszállva. A holnapi napon vagy győz a német nemzeti forradalom, vagy halottak vagyunk. Más lehetőség nincs!«” Hitler a tömeghangulatot néhány perc alatt a maga javára fordította: a közönség hatalmas tapsviharral honorálta a patetikus drámai monológot. Hitler, mielőtt visszatért volna a szomszédos terembe, előhúzott egy zsebében lapuló gyűrött papírlapot, melyen az őrizetbe veendő kiemelt személyek neve sorakozott: Knilling, Schweyer, Gürtner, Wutzelhofer, Berchem, Bernreuther, Zetlmeier. Josef Banzer neve át volt húzva, így az eredetileg 8 fős lista 7-re csökkent. Utasította Heßt, hogy a további teendőkig valamelyik emeleti helyiségben tartsa fogva őket. Néhány perc múlva Heß már a neveket olvasta: Knilling miniszterelnök, Schweyer belügyminiszter, Wutzelhofer mezőgazdasági miniszter, Josef Zetlmeier miniszteri tanácsos, Mantel rendőrfőnök, Otto Bernreuther kormánytanácsos. Gürtner igazságügy-miniszter megpróbált megbújni a tömegben, de két SA-tag hamar előkerítette. Otto von Berchem alezredes és Zetlmeier pedig azért nem jelentkezett a hívásra, mivel nem tartózkodott a sörházban. Miközben két fegyveres fogságuk színhelyére, az emeletre kísérte őket, megalázó verbális agressziónak voltak kitéve a primitív rohamosztagosok részéről. 21 óra 30 perc Időközben megérkezett Ludendorff tábornagy, akinek a tekintélye elnyomta az utolsó akadékoskodást is a triumvirek, főleg Kahr részéről. A látszólag konszenzusra jutott társaság 21 óra 40 perc körül átment a nagyterembe, és Hitler kérésére Kahr lépett a szószékre: „»Ebben a hazánk jövője szempontjából sorsdöntő órában – mondta – nehéz szívvel veszem át a bajor állam vezetését mint régens a Wittelsbach-ház visszatéréséig. De megteszem, mert erre kötelez bajor szülőföldünk és nagy német hazánk érdeke.«” A színjáték folytatásaként Hitler összeölelkezett vele, majd irreálisan hosszan rázta a kezét, amire a közönség újabb tapsviharral válaszolt. Újra Hitler vette át a szót, s szinte a tömegpszichózisig fokozta a lelkesedést, majd átadta a szónoki emelvényt Ludendorffnak. Hazafias frázisoktól hemzsegő beszéde beleillett az adott szituációba, majd következett a Hitler-Ludendorff ölelkezés. Az egykori őrvezető és a tábornok eme gesztusa a társadalmi osztályokon átívelő nemzeti egység hamis illúziójának hatékony képi megjelenítése volt. Lossow és Seisser igyekezett a lehető legsemmitmondóbb szavakat kipréselni magából, ami az adott körülmények közt Hitlernek elegendő volt. 22 óra Ludendorff első parancsát Röhm egységének küldte ki motoros futárral, amelyben utasította a Reichswehr Hetedik körzetparancsnokságának elfoglalására. Röhm egysége szinte harc nélkül birtokba vette az épületet, s kitűzte rá a horogkeresztes zászlót. Az est résztvevőit személyi irataik átvizsgálása után, 22 óra körül kezdték hazaengedni a Bürgerbräukeller sörházból. Röhm az Odeonsplatznál csapatát több részre osztotta, az egyiket a Palatia-rendházhoz míg a másikat a Szent Anna-kolostorhoz irányította, ahol az elrejtett fegyverek voltak. A Palatia-rendházban akadálytalanul ment a fegyverek felvétele, ugyanis több szerzetes is tagja volt a Reichskriegflagge szervezetnek, de a Szent Anna-kolostorban másként alakult. Polycarp ferences atya felhívta Kahrt telefonon, hogy a hozzájárulását kérje a fegyverek kiadásához, de még mielőtt tisztázódott volna a helyzet, a nácik betörték az ajtót, és megszerezték a rendház temploma kriptájában Röhm által elrejtett 3300 puskát, karabélyt, lőszert, tartalék sisakot. A Völkischer Beobachter szerkesztőségében a „kedvező hírek” hallatára pezsgővel ünnepeltek a rendkívüli kiadáson dolgozó munkatársak, és a nyomda is külön műszakot szervezett a készülő lapszámnak. Mindannyian Rosenberg érkezésére vártak, akinek jóváhagyása nélkülözhetetlen volt a nyomdagépek elindulásához. A puccs elleni védekezést Danner tábornok vette kézbe. Amint beért a városparancsnokságra, riadóztatta a München környékén állomásozó egységeket – Augsburg, Landsberg am Lech, Eichstätt, Ingolstadt, Regensburg, Nürnberg, Bayreuth –, s utasította a parancsnokokat, hogy az egységek azonnal induljanak Münchenbe. Egyúttal fokozottan hangsúlyozta, hogy csak az általa, illetve a nevében kiadott parancsok érvényesek, mivel Lossow tábornokot fogva tartják és kényszerítik, így az ő nevében kiadott utasítások a puccsistákat segítik. Danner parancsait mindenhol azonnal végrehajtották, egyedül Ingolstadt helyőrségparancsnoka, a náci szimpatizáns Hans-Georg Hofmann alezredes késlekedett egész éjszaka. Danner irodája néhány száz méterre volt a hadügyminisztérium, a Palatia és Szent Anna rendházak épületétől, s ezért hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy csak idő kérdése a városparancsnokság elleni támadás, tehát biztonságosabb parancsnoki helyszínt kell keresnie. Pöhner mint a puccsisták által frissen kinevezett bajor miniszterelnök, a rendőrség épületébe sietett, s az új parancsnokkal, Frickkel együtt személyesen vette át a rendőrség irányítását. Elhatározták, hogy éjfél körül sajtótájékoztatót tartanak, hogy informálják a nagyközönséget a hatalom átvételéről, majd a Röhm fennhatósága alá került főparancsnokságra mentek. A puccsisták egyik első kudarcukat a 19. gyalogsági ezred laktanyájában szenvedték el, ahol aznap este kb. 250–300 fő Oberland és SA rohamosztagos gyakorlatozott. A rohamosztagosok fegyverei letétben voltak a laktanya fegyverraktárában, mivel a békeszerződés miatt nem tarthatták maguknál, ám a gyakorlat idejére általában kézhez kapták őket. Erre alapozva, egy előző napi megbeszélésen a náci-szimpatizáns Eduard Dietel százados, Hitlertől a laktanya ezen egységek által történő elfoglalásának feladatát kapta. Gerhard Böhm főtörzszászlós az utolsó pillanatban riasztotta Hugo von Wenz alezredest, ezredparancsnokot, aki tűzparancs fenyegetésével akadályozta meg a puccsisták fegyverhez jutását. A második hasonló kudarc a műszaki zászlóalj épületénél történt, az előbbi esettől csupán egy kőhajításnyi távolságban. Ott 400 rohamosztagos állt készenlétben egy gyakorlóteremben, de Oskar Cantzler százados időben rájött a készülődés valódi okára, s nem riadt vissza a fegyveres kényszerítéstől sem: a műszakiak parancsnokának, Hermann Kuprion őrnagynak az érkezéséig rájuk zárta a terem ajtaját és géppisztolyosokkal őriztette őket. Kuprion azonnal felhívta a Reichswehr Hetedik Körzetparancsnokságának ügyeletes tisztjét, Wilhelm Daser századost, aki tájékoztatta a rendőrparancsnokságon és körzetparancsnokságon kialakult helyzetről. Ennek fényében Kuprion jóváhagyta Cantzler százados intézkedését, így ez a náci egység sem jutott fegyverhez. Hitler számára ezekben a percekben úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint, a legnagyobb rendben halad, ami túláradó lelkesedéssel töltötte el, sorra gratulált Göring SA- és Berchtold Stosstrupp tagjainak. Euforikus hangulata azonban éles fordulatot vett, amikor eljutott hozzá a 19. gyalogsági ezred laktanyájában és a műszaki zászlóaljnál történt kudarcok híre. Hirtelen vad düh kerítette hatalmába, s önhittségétől vezéreltetve elkövette az est egyik legnagyobb taktikai hibáját, úgy határozott, hogy személyesen oldja meg a nehézségeket. Különösen a bezárt 400 embere bőszítette, hisztérikusan ordítozott, s kijelentette, ha kell, tüzérséggel szabadítja ki őket. Hitler, Weber, Ulrich Graf, Julius Schreck, Walter Baldenius, Ludwig Schmied, Mattheus Hoffmann két személygépkocsival és három teherautónyi SA-egységgel indult az ominózus helyszínekre. Menet közben szembetalálkoztak a Gyalogsági Iskola puccshoz csatlakozott kadétjaival, akiket Gerhard Rossbach vezetett, illetve a 3. SA-s zászlóaljjal. Hitler nem mulasztotta el a hirtelen jött alkalmat, hogy rögtönzött beszédet mondjon. Az akció előtt még tettek egy kitérőt, meglátogatták a Röhm által elfoglalt Reichswehr körzetparancsnokságot, ahol a beszéd szintén elmaradhatatlan kellék volt. A műszaki zászlóalj őrsége azonban határozottan visszautasította Hitler kívánságát, hogy Cantzlerrel vagy Cuprionnnal beszéljen, így más megoldással próbálkozott: az új hadügyminiszter, Lossow segítségéért visszaindult a sörházba. 22 óra 30 perc Ludendorffot feszélyezte a sörházi környezet, még inkább a „börtönigazgatói” szerep, ezért maga javasolta foglyainak, hogy pihenjenek néhány órát otthonukban, mielőtt elkezdenék a felkészülést a Berlin elleni katonai offenzívára. Mielőbb szeretett volna a hadügyminisztérium épületében lenni, a Schönfeldstrassén, új hadseregparancsnoki posztján. A megrökönyödött Scheubner-Richternek a következőket válaszolta: „Ők tisztek, és a szavukat adták. Megtiltom, hogy kétségbe vonja egy német tiszt szavát!” A triumvirek azonnal kaptak az alkalmon. Legelőször Kahr hagyta el a sörházat Seisser szolgálati autóján, Franz Hunglinger őrnagy társaságában. Pár perccel később Lossow távozott segédtisztjével, Hans von Hösslin őrnaggyal. Seisser megvárta szolgálati autója visszatértét, de 22 óra 40 perckor már ő sem tartózkodott a sörházban. Ezzel Ludendorff a puccs egyik legnagyobb taktikai hibájának végrehajtójává vált, amivel jelentős mértékben hozzájárult annak gyors bukásához. Lossow a Bürgerbräukellerből egyenesen a Hofgarten strassén lévő városparancsnokságra hajtatott, ahová 22 óra 45 perc körül érkezett. Váratlan megjelenése Danner tábornokra igazi meglepetésként hatott. Néhány perc múlva Seisser is betoppant. Jóváhagyták az addigi puccsellenes intézkedéseket, és mindannyian átmentek a 19. gyalogsági ezred jóval védettebb, biztonságosabb laktanyájába. 23 óra Az idő előrehaladásával párhuzamosan egyre jobban kiütköztek a puccs szervezetlenségének kaotikus következményei, melyeken Hitler és társai rögtönzéssel próbáltak meg úrrá lenni. A puccs egyes résztvevői – például Karl Begger és Hans Oemler SA és Oberland zászlóaljparancsnokok – sokáig egyáltalán nem voltak tudatában, hogy valójában miben vesznek részt, abban a hitben voltak, hogy a korábban eltervezett „katonai gyakorlat” részesei. Csak annyi információjuk volt, hogy a központi parancsnoki állás a Bürgerbräukellerben van, ezért közel háromszáz emberükkel oda vonultak. Kevéssel 23 óra előtt érkeztek meg, de semmilyen parancsot nem kaptak, ezért letáboroztak és ott maradtak reggelig. A szervezetlenség máshol is megmutatkozott, bár elfoglalták a Reichswehr Hetedik Körzetparancsnokságának épületét, két órán át meg sem kísérelték a telefonközpont birtokba vételét, így az ügyeletes Wilhelm Daser százados szabadon tudott beszélni Danner tábornokkal, a gyalogsági és műszaki laktanyákkal, Kahr irodájával, az Ettstrasse rendőrségi épületével, továbbá elmulasztották a központi pályaudvar elfoglalását is. Ludendorff átment az elfoglalt egykori bajor hadügyminisztérium épületébe, s Lossow adott szavában bízva egyre türelmetlenebbül várt rá, mindhiába. Hitler és Hermann Kriebel érkezése rádöbbentette, hogy becsapták, s kiadta a parancsot Rossbach számára, hogy a tiszti iskolásokkal foglalja el Kahr főkormánybiztosi rezidenciáját a Maximilianstrassén. 24 óra Pöhner és Frick rendkívüli sajtótájékoztatóján a polgári napilapok vezető szerkesztői jelentek meg. Fritz Gerlich a Münchener Neueste Nachrichten, Adolf Schiedt a Münchener Zeitung részéről, – Gerlich Kahr nem hivatalos szóvivője és beszédírója volt, az ominózus félbeszakított beszédet Schiedt segítségével írta –, Eugen Mündler a München-Augsburger Abendzeitung, Paul Egenter pedig a Bayerischer Kurier és a Münchner Tageblatt képviseletében. Nem hívták meg a szociáldemokrata Münchener Postot és a Rosenberg közvetlen irányítása alatti Völkischer Beobachtert sem. Pöhner rövid referátuma előrevetítette a polgári demokratikus sajtószabadság későbbi náci felszámolását és a sajtóirányítás bevezetését: bejelentette, hogy az új nemzeti diktatórikus kormány elvárja a sajtó támogatását. Kahrt úgy tüntette fel, mint a hatalomváltás legteljesebb támogatóját. A főkormánybiztosi rezidenciánál a mintegy 400 fős, tábori ágyúval felszerelkezett egységgel érkező Rossbach a kevesebb mint 100 fős rendőri alakulat határozott ellenállásával találkozott. Az egymással farkasszemet néző csapatok parancsnokai, mindkét oldalon tűzparanccsal a tarsolyukban, feszült légkörű tárgyalásokba bocsátkoztak. A komplexumban tartózkodó Seisser lövetéssel fenyegetve nem hagyott kétséget afelől, hogy ellenzi a puccsot, s ez elbizonytalanította Rossbachot, aki motoros futárt küldött további instrukciókért a vérfürdővel fenyegető helyzet megoldására. Végül az egységet Friedrick Weber átvezényelte a pályaudvar elfoglalására. Mindeközben Kahr és Seisser jobbnak látta elhagyni a rezidenciát az oldalkapun át, s áthajtatni a nagyobb katonai erővel rendelkező 19. gyalogsági ezred laktanyájába. Az éjszaka Éjfél körül Göring parancsára, Berchtold vezetésével rohamosztagos egység indult a szociáldemokrata Münchener Post szerkesztőségének és nyomdájának feldúlására. A parancs úgy szólt, hogy a nyomdagépeket kíméljék meg, mert azokat lefoglalják a náci sajtó számára. Következő feladatként pedig Erhard Auer, ismert szociáldemokrata politikus letartóztatását kapták. A rohamosztagosok a nyomdagépek kivételével teljesen szétrombolták a szerkesztőséget, az írógépeket, a helyszínen talált készpénzes kasszát viszont teherautóra rakták és elrabolták. Ezek után Erhard Auer lakására mentek, akit azonban nem találtak otthon, mert néhány órával korábban figyelmeztették, s biztonságos helyre távozott. A felesége ütlegelése és lakásuk felforgatása után a vejét, dr. Karl Lubert vitték el helyette, akit a Bürgerbräukellerben tartottak fogva a többi őrizetessel együtt. Fél egy táján Edmund Heines, a 2. SA Zászlóalj parancsnoka kísérletet tett a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság tisztjeinek letartóztatására és túszként való elhurcolására. Háromszáz emberével körbevette és elfoglalta a bizottság szálláshelyéül szolgáló Négy Évszak Hotelt (Vier Jahreszeiten Hotel), ám a túszszedés a hotel menedzserének közvetítő javaslatára „házi őrizet”-re enyhült, amit hajnali 4-kor Göring parancsára feloldottak. Ernst Hübner banktisztviselő, az Oberland szakaszvezetője – aki nem teljesítette a mozgósítási parancsot –, egy kisebb csapat élén, véletlenszerűen tört be zsidónak vélt családok otthonába, s önhatalmúlag házkutatásokat, kisstílű rablásokat hajtott végre. Hübner esete nem elszigetelt jelenség volt, számos rohamosztagos követett el aznap éjjel önbíráskodást. A polgári lakosság elleni legnagyobb szabású atrocitás Ludwig Oestreicher Oberland Zászlóaljához fűződik, mivel München egyik leggazdagabb negyedének átfésülését kapta feladatul. Komolyabb helyismeret híján a „zsidó hangzású” neveket válogatták ki a telefonkönyvből, postaládákról, bejárati kapuk névtábláiról. Ez az egység 58 letartóztatottat kísért be a Bürgerbräukellerbe, s parancsa szerint külföldi valutát is zsákmányolnia kellett, amit a legdurvább zsarolással, erőszakkal, sokszor halálos fenyegetésekkel csikart ki tulajdonosuktól. Berlin Gustav Stresemann birodalmi miniszterelnök éppen Hjalmar Schacht jegybankelnökkel tárgyalta az elszabadult infláció miatti sürgős pénzcsere részleteit, amikor 22 óra 30 perc körül eljutott hozzá a müncheni puccs híre. Azonnal rendkívüli kormányülést hívott össze, amelyen Hans von Seeckt tábornok, a Reichswehr főparancsnoka biztosította a kormányt, hogy a hadsereg vezetését szilárdan a kezében tartja. A később tévesnek bizonyult első hírekben a bajorországi triumvirátus a puccs támogatójaként szerepelt, illetve a bajorországi Reichswehr mozgósítása is tőlük eredt, célja pedig a berlini kormány megdöntése volt. Ebert köztársasági elnök a weimari alkotmány 48. cikkelye értelmében – Stresemann és Gessler védelmi miniszter megerősítő aláírásával – Seeckt tábornoknak diktátori kinevezést adott. A bajorországi nemzetiszocialisták Berlin elleni támadásától tartva Otto Braun porosz miniszterelnök riadóztatta a rendőrséget, és elrendelte a kormányzati negyed védelmének megerősítését. Ezután éles hangú felhívást fogalmaztak a néphez a köztársaság védelme érdekében, amit elküldtek több százezer példányban való kinyomtatásra. Seeckt első parancsai egyikében leállított minden telefon, távíró kommunikációt, vasúti közlekedést Bajorországgal, továbbá felállított egy vezérkari tiszt vezetésével működő mozgósítási stábot, amelynek fontos feladata volt a köztársasághoz lojális tisztekkel való kapcsolattartás. Lossowot nem tekintette megbízhatónak. Módosította a helyzetet, hogy éjjel 2 óra 55 körül eljutott hozzá egy távirat, amelyben Kahr, Lossow és Seisser elhatárolta magát a puccstól. München Amikor éjjel egy óra körül a 19. gyalogsági ezred parancsnoki állássá kijelölt laktanyájában Danner tábornok, az újra együtt lévő triumvirek, Ruith tábornok, Kressenstein tábornok és vezérkari tisztjeik számba vették az azonnal bevethető erőket – a gyalogsági ezred egyetlen zászlóalját és a rendőrség mintegy ezer fős egységét –, be kellett látniuk, hogy a nácik 2500 fős SA, Oberland és Reichskriegsflagge kontingense jelentős túlerőben van velük szemben. Ugyan a vidéki mozgósítás Danner parancsára már órákkal korábban elkezdődött, de Münchenbe szállításuk időbe telt, ezért várniuk kellett. Mindenesetre Ruith tábornokot kiküldték Augsburg és Kempten körzetébe, hogy személyesen felügyelje a mozgósítást, Kressenstein pedig mint tüzérségi parancsnok a Regensburgból visszavont egysége elé sietett. A triumvirek taktikáját Hitler és Ludendorff irányában a kitérés és félrevezetés jellemezte, telefonon nem voltak elérhetők, a személyesen keresésükre küldött embereket pedig feltűnés nélkül letartóztatták. Tovább bonyolította az egyébként is zűrzavaros helyzetet, hogy Franz Matt, miniszterelnök-helyettes és kulturális miniszter már úton volt Regensburgba számos kormánytagjelölttel, ugyanis a triumvirek általa tévesen vélt árulására válaszul, egy emigráns kormány megalakítását kezdte el szervezni. Három óra után Sigmund von Imhoff és Josef Banzer telefonon parancsot kapott a triumvirektől Pöhner és Frick letartóztatására. Frick őrizetbe vétele gyorsan és zökkenőmentesen történt, Pöhner azonban ekkor éppen otthon pihent, s lakása az SA védelme alatt állt. Kahr késlekedése a cselekvésben hatalmas hiba elkövetésébe torkollt. Sajtófőnöke, Adolf Schiedt, aki részt vett Pöhner és Frick sajtótájékoztatóján, miután megtudta, hogy ellenzi a puccsot, azt tanácsolta Kahrnak, hogy tiltsa meg a reggeli lapok megjelenését. Ő elvben elfogadta a tanácsot, de késlekedett a gyors intézkedéssel, s mire elszánta magát, már késő volt, a reggeli lapok többségét már kinyomtatták, s kiküldték terjesztésre. Ezekben még az állt, hogy a triumvirek támogatják a hatalomátvételt. Összevetve azzal, hogy a nácik teleragasztották az éjszaka folyamán az egész várost plakátjaikkal, míg a triumvirek falragaszai kevéssel déli 12 előtt kerültek ki az utcákra, megállapítható, hogy a propaganda terén lényegesen rosszabb teljesítményt nyújtottak a puccsistáknál, ami hozzájárult a zűrzavar fokozódásához. Reggel és délelőtt Hitler hajnali ötkor még fanatikus optimizmusról tett tanúságot. Lossow „árulása” felől már nem volt kétsége, de Kahr és Seisser támogatásában még mindig bízott. A város hangulatáról származó információi alapján a közvélemény feléje megnyilvánuló támogatását túlértékelte. Ekkori kijelentései szerint a propagandának és a tömegek mozgósításának kulcsjelentőséget tulajdonított. Kahr lojalitását úgy szándékozott biztosítani, hogy a Berchtesgadenben tartózkodó Rupprecht trónörököst kívánta megnyerni közvetítőnek kettejük között. Max Neunzert, a Kampfbund kommunikációs tisztjét bízta meg a küldetéssel, akinek azonban gépkocsi híján vonaton kellett megtennie az utat, s csupán délután fél kettőre ért oda, amikor már okafogyottá vált látogatása. Reggelre Hitler tudatára ébredt, hogy „katonái” további támogatását csak úgy tudja fenntartani, ha zsoldot fizet számukra. Ezért írásbeli parancsot adott két bankjegynyomda készpénzkészletének lefoglalására. A végrehajtást az SA legmegbízhatóbb, válogatott tagjaiból felállt egység végezte. Az inflációs címletű bankjegyeket nyomtató két nyomdából összesen mintegy – akkori átváltási áron számított – 42 200 dollárnak megfelelő márkát vittek el. Ebből fejenként 3,17 dollárt fizettek ki minden SA-tagnak a délelőtt folyamán. Hitler minden törekvése ellenére sem tudta követőit teljes mértékben fanatizálni. Az első kudarcokról kiszivárgó hírek, illetve a manipuláció tényének felismerése elindított egyfajta kiábrándulási tendenciát, főleg a Gyalogsági Iskola hallgatóinak és tisztjeinek soraiban. Többek között Manfred Müller főhadnagy is azzal szembesült, hogy becsapták, és hangos tiltakozással távozott a sörházból. 1923. november 9-én a pénteki hétköznapjukat kezdő müncheni polgárok és munkások egy győztes nemzetiszocialista hatalomátvétel képével szembesülhettek. A várost elárasztották náci plakátokkal. A reggeli lapok – a Münchener Neueste Nachrichten, a Bayerischer Kurier, nem beszélve a náci Völkischer Beobachterről – a rendelkezésükre álló legnagyobb betűméretű főcímükkel közölték a hatalomátvétel hírét, a szociáldemokrata Münchener Post pedig a szerkesztőség éjszakai feldúlása következtében nem jelent meg. Az SA és a többi Kampfbund szervezet éjszakai akciói, látható jelenléte, számos középület horogkeresztes fellobogózása, egy müncheni átlagpolgár számára mind arról tanúskodtak, hogy a hatalomátvétel valós tény, még ha eléggé hihetetlen is. Ez a kép akkor kezdett változni, amikor a 10 órai megjelenésű Münchener Zeitung, Adolf Schiedt lapja utcára került, amely elsőként cáfolta a többi újság tudósítását a puccsról, s közölte a triumvirek elhatárolódását Hitlertől és Ludendorfftól. Fél 12 táján kezdte meg egy speciális rendőrségi egység kiragasztani Kahr első plakátjait, ami tovább módosította a pillanatnyi náci propagandafölényt. A teljességhez tartozik, hogy Franz Matt emigráns kormánya is nyomatott – a legteljesebb titokban – egy, a puccsistákkal szembeni ellenállásra felhívó proklamációs plakátot, amit szintén ebben az időben kezdtek terjeszteni. Lossow és Danner reggel 7 óra 40 perckor elrendelte a Röhm által megszállva tartott hadügyminisztérium visszafoglalását. A parancs végrehajtása azonban rendkívül vontatottan haladt, mivel az alacsonyabb rendfokozatú, a lázadókkal szimpatizáns tisztek vitatták, megkérdőjelezték és lassították azt. Bár az instrukció úgy szólt, hogy fegyveres erőszakot csak a legvégső esetben alkalmazzanak, a szemben álló ellentétes oldalakon ismerősök, esetenként barátok, sőt rokonok is voltak, így reálisnak tűnt a parancsmegtagadás lehetősége. Kiadásától számítva több mint négy óra telt el, mire a Reichswehr és a rendőrség vegyes, páncélkocsikkal megerősített, mintegy 1600 fős kontingense felvonult és körülvette a hadügyminisztérium épületét. A nemzetiszocialisták befolyása a rendőrség körében lényegesen gyengébb volt, mint a hadseregben, ezért a rendőrség a parancsteljesítés szempontjából sokkal megbízhatóbb volt. Mivel az élelmiszerkészletek időközben elfogytak a Bürgerbräukellerben, Göring parancsára München bevásárlónegyedében „a forradalmi kormány nevében” ellátmányt rekviráltak. Ahol ellenállásba ütközött a lefoglalás, fizettek az elvinni szándékozott áruért. Időközben Hanfstaengl néhány kiválasztott amerikai tudósító számára interjút szervezett Hitlerrel és Ludendorffal, akik igen nyájas hangnemben nyilatkoztak a tengerentúli sajtó számára. A délelőtt folyamán a Rathaus előtti Marienplatzon több ezres tömeg gyűlt össze a puccs támogatására. Éppen ülésezett a városi tanács Eduard Schmidt polgármester vezetésével, az épületen pedig a köztársaság zászlaja lengett. A propagandahatás fokozására Göring 50 fős rohamosztagos különítményt vezényelt a zászló lecserélésére és újabb túszok ejtésére. Julius Streicher vezetésével, a feltüzelt tömeg aktív támogatása mellett végrehajtották a délelőtt egyetlen teljesen sikeresnek ítélhető akcióját: behatoltak az épületbe, és a városi tanács kilenc szociáldemokrata tagját túszul ejtették, akiket a sörházba szállítottak. A puccsisták vezetői körében 11 óra körül három cselekvési lehetőség merült fel. Hermann Kriebel kijelentette, hogy „a helyzet reménytelen”, és javasolta a csapatok visszavonulását a Münchentől mintegy 50 kilométerre, délkeleti irányban, az Alpok lábánál elterülő Rosenheim körzetébe. Hitler és Ludendorff azonban hallani sem akart erről a megoldásról. Hitler álláspontjának kettősségét egyfelől a propagandába vetett hite, a nemzetiszocialistákkal szimpatizáns tömegek fellázítása, másfelől Rupprecht trónörökös közvetítésében bízva, katonai értelemben a várakozás jellemezte. Ludendorff Hitler propagandaprioritását elfogadva az aktív cselekvés mellett tört lándzsát, és javasolta a városközpontba tartó fegyveres felvonulást, amitől a puccs dinamikájának felívelését, a belváros teljes elfoglalását, s végső soron a köztársasági fegyveres erők teljes átállását, Lossow és Kahr visszatérését remélte. Hitler ellenezte a tervet, de Ludendorff ellentmondást nem tűrve megragadta a kezdeményezést és a vezetést. A körbevett hadügyminisztériumnál tárgyalások kezdődtek Röhmmel, hogy adja meg magát. Közvetítőként felhasználták Röhm korábbi Reichswehr-feletteseit. Röhm közülük minden bizonnyal Lossow elődjére, Franz von Epp dandártábornokra tekintett a legnagyobb tisztelettel. Epp nem csupán harcos nacionalista volt, hanem Hitler régi támogatója, 1921-ben 60 000 márkás adománya tette lehetővé Hitler számára a Völkischer Beobachter megvásárlását. A körülmények hatására Röhm 11 óra 45 perckor beleegyezett egy kétórás tűzszünetbe és a tárgyalások folytatásába. Nem sokkal azután, hogy Röhm tárgyalásra indult Danner tábornokhoz, a puccsisták közül valaki lövéseket adott le az épületből, és megsebesített két rendőrt, mire a válasz egy sortűz volt, ami két halálos áldozatot követelt. A menet A felvonulók indulás előtt formális katonai rendben sorakoztak fel, és létszámuk legalább 2000 főt tett ki. Legelöl négy zászlóvivő, horogkeresztes és császári zászlókkal, mögöttük Adolf Lenk és Kurt Neubauer, majd újabb zászlóvivő sor. Az első sorban középen Hitler, balján Ludendorff, jobbján Scheubner-Richter, továbbá Ulrich Graf, Hitlert mindenhová árnyékként követő személyi testőre, Friedrich Weber, Julius Streicher, Göring és Wilhelm Brückner. A második sorban Heinz Pernet, Hans Streck, Johann Aigner, Gottfried Feder és Heinrich Bennecke, Brückner segédtisztje. Ezek után a jött a Stosstrupp, az SA zászlóaljak, a Gyalogsági Iskola, az Oberland, mind állig fegyverben. A menetoszlop közepén egy rohamosztagosokkal teli teherautó, tetején géppuskával. Leghátul egy élénksárga vöröskeresztes autó, dr. Walter Schulze SA orvossal. A különös tömeg 12 órakor indult a belváros felé. A Ludwig-hídnál egy körülbelül 30 főnyi rendőri egységgel találkoztak, amelyet hatalmas túlerejükkel elsodortak, őket közelharcban lefegyverezték és részben foglyul ejtették. Az út mentén álló járókelők éltették a vonulókat, sokan csatlakoztak a menetoszlophoz. A Marienplatz még mindig tele volt emberekkel, akik frenetikus éljenzéssel fogadták a zsúfolt térre benyomuló bizarr demonstrációt. Ludendorff egy hirtelen jött ötlettel a körbezárt hadügyminisztérium felé vezette a felvonulást. Mielőtt azonban elérték volna kitűzött céljukat, az Odeonsplatznál páncélautókkal megerősített rendőri egységek állták útjukat, amelyek tüzelésre készen várták a közeledőket. Hitler és Göring úgy találta, hogy a Ludwig-hídnál történt áttöréshez hasonlóan leküzdhetik az ellenállást. A Feldherrnhalle elé ért tömeg a többszöri „állj” felszólításnak sem tett eleget és az első rendőrsorfalat maga előtt tolva folytatta útját. Az első lövés tisztázatlan körülmények között, 12 óra 45 perckor dördült el az egyik tüntető fegyveréből, és megölt egy rendőrt. Erre a rendőrség össztűzzel válaszolt, aminek következtében 14 halott és számos sebesült maradt hátra. A rendőrség vesztesége a rövid, de heves tűzharcban négy fő volt. A tüntetők sorai percek alatt szétzilálódtak, kitört a pánik, és a felvonulók többsége elmenekült. Gyorsan elterjedt az a hamis hír, hogy Hitler és Ludendorff meghalt. Ebből csak annyi volt igaz, hogy a Hitlerbe karoló Scheubner-Richter valóban halálos lövést kapott, és zuhanásában magával rántotta a kövezetre. Hitler válla az esés következtében kificamodott, de súlyosabban nem sérült meg. Ludendorff pedig dacolva a körülötte fütyülő golyókkal, sértetlenül folytatta útját egyenesen a rendőrsorfalig, ahol megadta magát. Menekülések és túszok Hitlert a közelben várakozó egészségügyi autóval mentették ki és szállították el Münchenből. Felajánlották neki, hogy Ausztriába menekítik, amit elutasított, míg végül Hanfstaengl Uffingban lévő házában próbált elrejtőzni. Röhm még éppen tárgyalt Dannerrel, amikor a Feldherrnhallénál történtek első híre megérkezett hozzájuk. Megegyezés nélkül, sietve visszament a hadügyminisztérium épületébe, ahol elfogadta a feltételeket és 13 óra 30 perckor megadta magát. Emberei a megegyezés értelmében a lefegyverzés után szabadon távozhattak az épületből. Göring súlyos lágyéki sebesülést szenvedett, amit egy magánklinikán bekötöztek. Ezután két napot rejtőzködött feleségével barátaik házában, majd hamis útlevéllel és kalandos körülmények között Ausztriába szökött. Az utcai csata után számos puccsista csoport visszatért a Bürgerbräukellerbe. Vezetőik közül sokan azonnal Ausztria felé vették az irányt. Gregor Strasser rohamosztagosaival sietve elhagyta Münchent, és egészéjszakás menetben visszagyalogoltak városukba, Landshutba. Az Oberland egységek teherautókon és gépkocsikon távoztak. A sörházban maradók 14 órakor harc nélkül megadták magukat a rendőrségnek, amely négy teherautónyi fegyverarzenált foglalt le a helyszínen, a túszok nagyobb része pedig kiszabadult. A polgármester és a hét városi tanácstag sorsa szintén szerencsésen végződött, de előbb Berchtold és Maurice húsz rohamosztagossal, néhány órán keresztül teherautón hurcolták őket határozott cél nélkül, miközben a túszok többször azt hitték, hogy hamarosan kivégzik őket. Hasonló helyzetet éltek át a Rudolf Heß és emberei őrizetére bízott kiemelt státuszú foglyok, köztük von Knilling miniszterelnök, Franz Schweyer belügyminiszter és Johann Wutzelhofer mezőgazdasági miniszter. A hét prominens foglyot még az éjszaka folyamán teherautón átszállították Julius Lehmann kiadótulajdonos elővárosi villájába. Amikor megérkezett a Feldherrnhallénál történtek híre az exkluzív alkalmi fogdába, Heß az általa legértékesebbnek vélt két foglyot, Schweyert és Wutzelhofert egy eldugott alpesi síházban való elhelyezés szándékával autóba ültette és két őr társaságában útnak indította. Heß eredeti terve az adott magasság hóviszonyai miatt meghiúsult, ráadásul emberei is megelégelték a sötétben való eredménytelen barangolást, így egy alkalmas percben Heßt otthagyták, visszavitték foglyaikat Münchenbe és szabadon engedték őket. Heß két nap múlva egy hegyi úton átgyalogolt Ausztriába, de néhány hónap múlva önként feladta magát. Halálos áldozatok Egyéb áldozat Karl Kuhn (1897. július 25. - 1923. november 9.) 26 éves pincér valójában nem tartozott sem a puccsisták sem a hatóságok soraiba, csak kíváncsiságból kijött a kávézójából és halálos lövést kapott. Ettől függetlenül a nemzetiszocialista propaganda ugyanúgy saját mártírjának tekintette mint a puccskísérlet során elhunyt bajtársait. Politikai nyugtalanság Münchenben a puccskísérlet után napokig politikai nyugtalanság uralkodott. Az Odeonsplatznál történtek utáni délután és este a – rendőrségi jelentések szerint – a lázadó tömegek a város különböző pontjain spontán gyülekeztek és tüntettek, de komolyabb fegyveres incidens nem történt. Este 8 órától gyülekezési tilalom volt érvényben, ennek ellenére például 8.45-kor a Münchner Neueste Nachrichten szerkesztősége előtt, az újság elleni akcióval fenyegető mintegy 1500–2000 főt számláló sokaság gyűlt össze. Ezek közül november 10-én, szombaton az egyetemisták által szerveződött az egyik legnagyobb náci szimpátiatüntetés. A 4000 fős demonstráció megkoszorúzta a Feldherrnhalle azon helyét, ahol előző nap meghaltak elvbarátaik, majd átvonultak a Marienplatzra, ahol többször összecsaptak a rendőrséggel, amelyben késelés és lövöldözés is történt. Késő délutánra a rendőrség a teljes belvárost lezárta. November 11-én és 12-én folytatódtak a főleg egyetemisták és tizenéves fiatalok részvételével lezajlott tüntetések, utcai harcok a rendőrséggel, amiknek számos sebesültje volt. A demonstrációk Hitler letartóztatásának hírére csitultak el. Hitler letartóztatása Hitler pszichésen teljesen összeomolva érkezett Uffingba, ahol a mély depresszió és a hisztérikus dühkitörések között ingadozott lelki állapota. Helene Hanfstaengl tisztában volt azzal, hogy hosszabb ideig nem tud elrejtőzni náluk. Hitler nehezen állt rá, hogy Ausztriába emigráljon, de 10-én már dr. Schulze révén elkezdte szervezni az autót az útra, amely azonban nem érkezett meg még másnap sem. Rudolf Belleville főhadnagy, Weilheim megye rendőrparancsnoka 11-én 16 óra 20 perckor kapta a parancsot Seisser irodájából „a nagy valószínűséggel Uffingban tartózkodó Hitler” azonnali letartóztatására. Belleville elég jól ismerte Hitlert, 1920-ban még viszonylag közeli barátság volt köztük, továbbá Heßt, akinek a repülőgépén felderítő és géppuskás volt a háború alatt. Rövid hezitálás után, ennek ellenére gyorsan összeszedett egy tízfős egységet, s elindult a közeli Uffingba. Először tévesen a nő anyjának házába ment, ahonnan telefonon értesítették Helene Hanfstaenglt érkezésükről. A hírre Hitler öngyilkosságot kísérelt meg pisztolyával, amit Helene meghiúsított. Miután lelkileg összeszedte magát, sebtiben lediktálta első politikai végrendeletét, amelyben Rosenberget pártvezetőnek, Max Amannt helyettesének jelölte, míg Hermann Esser és Julius Streicher a végrehajtó bizottság vezetői lettek volna. Göring neve nem merült fel semmilyen kontextusban. A letartóztatás simán, ellenállás nélkül zajlott le. Belleville 22 óra 45 perckor adta át Hitlert Landsberg börtönében. Anton Arco-Valleyt, Kurt Eisner merénylőjét átköltöztették egy másik cellába, s Hitler megkapta a tágas VIP fogdát. Másnap nem fogadta el az ételt és nem volt hajlandó vallomást tenni. Kihallgatója, dr. Hans Ehard a formalitásokat és a gyorsírót mellőzve, jó pszichológiai érzékkel, kevés jól célzott kérdéssel – egyetlen feljegyzés nélkül – hagyta Hitlert beszélni hosszú órákon keresztül, majd mindent emlékezetből rekonstruált. Ez volt az alapja a Hitler elleni vádnak. Náciellenes intézkedések és a per A hatóságok az NSDAP-t azonnal illegálisnak nyilvánították és feloszlatták. Újságját, a Völkischer Beobachtert betiltották, a párt vagyonát, ingatlanjait elkobozták. Kétszáz puccsistát letartóztattak, és négy fő pert készítettek elő: a Hitler, Ludendorff és a legfőbb vezetők perét, a Stosstrupp ügyét, a Karl Beggel és Hans Knaut vezetésével kirabolt pénzjegynyomda ügyét, illetve a Szent Anna-kolostor fegyverrejtegetési ügyét. Gustav von Kahr 1924. február 18-án lemondásra kényszerült, Otto von Lossowot pedig tiszteletre méltó feltételekkel nyugdíjazták. 1924. február 26-án kezdődött a puccs vezetőinek pere, ami világméretű sajtófigyelem középpontjában állt. Az ügy méretei – a vád és a védelem 368 tanút vonultatott fel – és a hatalmas számban megjelent érdeklődők befogadását nem tette lehetővé a tárgyalóterem, ezért azt a Gyalogsági Iskola legnagyobb előadótermében tartották. A környékbeli utcákat a rendőrség szögesdrótakadályokkal zárta le, melyeken kívül több ezres kíváncsi tömeg gyűlt össze. A vádlottak padsorában Hitler és Ludendorff mellett helyet foglalt a tábornok fogadott fia, Heinz Pernet egykori hadnagy, dr. Friedrich Weber az Oberland Liga vezetője, Hermann Kriebel egykori alezredes, Ernst Röhm százados, Ernst Pöhner, München korábbi rendőrfőnöke, Wilhelm Frick egykori rendőrtiszt, Wilhelm Brückner egykori hadnagy, a müncheni SA ezredparancsnoka és Robert Wagner, a Gyalogsági Iskola hadnagya. A puccs számos fontos vezetője hiányzott a vádlottak közül, mivel emigrált vagy elrejtőzött: Hermann Göring, Rudolf Heß, Josef Berchtold, Gerhard Rossbach, Ludwig Oestreicher, Hermann Esser, Ernst Hanfstaengl. A vádat Ludwig Stengleng és asszisztense, dr. Hans Ehard képviselte, míg a védelmet egy seregnyi ügyvéd látta el. A bíróság elnöki tisztét Georg Neithardt nürnbergi bíró, buzgó jobboldali nacionalista töltötte be. Asszisztense August Leydenecker bíró, illetve három laikus népbíró volt, Philipp Herrmann, Christian Zimmermann – mindketten biztosítási ügynökök – és Leonhard Beck, papírárubolt-tulajdonos személyében. A per alapvető menetét befolyásolta, hogy Neithardt nyíltan szimpatizált a vádlottakkal, kétségbe vonta a vád tanúinak szavahihetőségét, míg a védelem tanúi felé részrehajló volt. Hitler felismerte, hogy a per hatalmas nyilvánossága a sajtó révén mekkora propagandalehetőséget nyújt számára, amit maximálisan ki is használt. A tárgyalásokon sokszor magához ragadta a szót, és vádlottból kvázi vádlóvá lépett elő, sőt sok esetben szinte átvette a per vezetését. Most duplán visszaütött az, hogy a birodalmi kormány a törvények ellenére lehetővé tette a per Bajorországban való lefolytatását. Hitler rendszeresen élt a zsarolás módszerével, amellyel állandó leleplezéssel fenyegette a triumvireket, hogy bűnrészesként őket is a vádlottak padjára fogja juttatni. Ezzel Kahr és Lossow védekező pozícióba kényszerült, amelyben a vád tanúiból a karrierjüket és jó hírnevüket védelmező szánalmas figurák szintjére csúsztak le, csupán Seisser vette fel a kesztyűt és mert szópárbajba bocsátkozni Hitlerrel. Hitler magabiztosságára jellemző, hogy esetenként még a bíróságot is szidalmazta. A per óriási botránykővé vált, és nem csak a külföldiek és Bajorországon kívüliek szemében. Hitler a pert átütő propagandisztikus győzelemmé változtatta, s ezen nem módosított az sem, hogy sokszor rendeltek el zárt tárgyalást. Március 27-én az utolsó szó jogán több órás politikai szónoklatot tartott, amelyben Ebertet és Stresemannt hazaárulással vádolta. Az ítéletet április 1-jén hirdették ki, ami példátlanul enyhe volt. Ludendorffot felmentették, Frick, Röhm és Brückner pedig szintén szabadlábon távozhatott, mert beszámítva az előzetes letartóztatást, büntetésük letöltöttnek minősült. Hitler, Weber, Kriebel és Pöhner a hazaárulásért kiszabható minimális 5 évet kapta, 200 aranymárka pénzbüntetéssel kiegészítve, sőt a feltételesen szabadlábra bocsátható engedményben is részesültek. Hitlert felmentették a kitoloncolás alól, amitől leginkább tartott. Hívei a per végeredményét nagy sikerként ünnepelték, Ludendorffot szinte győzelmi menet kísérte otthona felé. Hitler, akinek a neve korábban Bajorországon kívül alig volt ismert, hallatlan ismertségre tett szert, amit az elkövetkező években jól kiaknázhatott. Szinte szállodai körülményeket biztosító börtöncellájában korlátlanul fogadhatott vendégeket, melyet kezdetben még élvezett, de később már inkább zavarta a látogatók hada. Heß és Adolf Lenk szerkesztési, gépírási segítségével lediktálta Mein Kampf című politikai életrajzának és hitvallásának első kötetét. Hitler 1924. december 20-án feltételesen szabadult, amit közeli barátja, fotósa, Heinrich Hoffmann megörökített. Hoffmann kérdésére, hogy „mit szándékozik tenni”, azt válaszolta, hogy „újra kezdi, az elejéről”. Felismerte és kihasználta a levert puccs reklámértékét. Politikai követőivel minden évben visszatért a helyszínre, ahol együtt végigjárták a Bürgerbräukellertől a Feldherrnhalléig vezető útvonalat, és megemlékeztek a történtekről. Később a náci propaganda mítoszt gyártott az eseményből, amelyben szépen kiszínezték a történéseket. A mítosz egyik szimbóluma az elesett áldozatok vérével megfestett „véres zászló”, a Blutfahne, követőik számára szent ereklyévé vált. Filmek Christian Duguay: Hitler – A Sátán felemelkedése (2003) Doug Stanhope: Beer Hall Putsch (2013) The Munich Putsch (The Beer Hall Putsch or German October) (angolul) Hitler – Út a hatalomba (magyarul) Megjegyzések A végrehajtó hatalom átruházása a birodalmi védelmi miniszterre. (1923. szeptember 26.) in: Németh István: Demokrácia és diktatúra Németországban 1918–1945. I. kötet: Az 1918. novemberi forradalom és a weimari köztársaság. Összegzés és dokumentumok. L’Harmattan, Budapest 2007. 114–115. old. A végrehajtó hatalom átruházása a birodalmi védelmi miniszterre. (1923. szeptember 26.) in: Németh István: Demokrácia és diktatúra Németországban 1918–1945. I. kötet: Az 1918. novemberi forradalom és a weimari köztársaság. Összegzés és dokumentumok. L’Harmattan, Budapest 2007. 114. old. Hans von Seisser ezredesi rangja a versailles-i békeszerződés korlátozó diktátumainak következménye volt, ténylegesen tábornoki hatáskörrel, vezérőrnagyi járandósággal és ennek megfelelő társadalmi státusszal rendelkezett. A bajor rendőrség ekkoriban egy majdnem tízezer fős mini hadsereg volt, páncélosokkal, tüzérséggel és még néhány öreg Fokker típusú repülőgépből álló légierővel, ami az egykori vezérkari tisztnek majdhogynem a „magánhadserege” volt. Lásd John Dornberg: i. m. 161. old. Mivel a szociáldemokrata Münchener Post kora délutáni lap volt, ezért a megjelenés kimaradása csak délután terjedhetett el általánosan olvasói körében. Ennek ellenére feltehető, hogy szóbeszéd útján jelentős tömegekhez juthattak el legalább részleges információk a szerkesztőség feldúlásával kapcsolatban. John Dornberg: i. m. 326–327 old. – Ian Kershaw Hitler életrajzában kétségbe vonja az öngyilkossági kísérlet tényét. v.ö. Ian Kershaw: i. m. 214. old. Dornberg viszont hitelt ad Hanfstaengel emlékiratainak ill. visszaemlékezésének, mely feleségének mint egyetlen szemtanúnak elmondására és önéletrajzi jegyzeteire hivatkozik. Ernst Hanfstaengel: I was Hitler’s Closest Friend. Cosmopolitan, 1943. március, 45. old. és Ernst Hanfstaengel: 15 Jahre mit Hitler: Zwissen Weissem und Braunem Haus. 2. kiad. München/Zürich, 1980. – Jól dokumentált tény, hogy Hitler a puccs estéjén nyilvánosan fenyegetőzött öngyilkossággal a puccs sikertelensége esetére. Másrészt a néhány nappal később, első börtönnapjai egyikén a börtönpszichológus szerint szintén öngyilkossággal fenyegetőzött, melyet megerősített Anton Drexler is, amiről ő beszélte le. v.ö. Ian Kershaw: i. m. 216. old. 1584 Fuji Az 1584 Fuji (ideiglenes jelöléssel 1927 CR) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Oikawa, O. fedezte fel 1927. február 7-én, Tokióban. Vizualitás A XXI. századot akár a vizualitás korszakának is tekinthetjük, ránk gyakorolt beolyása elől senki nem tud kitérni. Determinálja a szemléletünket, gondolkodásunkat, ízlésünket, valamint értékítéleteinket egyaránt. A vizualitás, azaz láthatóság, láttatás a tárgyak, események, érzések, gondolatok, fogalmak képi megjelenítése. Lényege a képlátás, ami optikai és vizuális természetű egyszerre. Az optikai inger érzékleti jellegű, a vizuális észlelet pedig az ingerületek komplexitását jelenti. A retina homorú mezőjén kétdimenziós „síkkép” keletkezik, és a komplex téri kép már a látókéregben jelenik meg. Alapfogalmai: nézés és látás. A nézés során az optikai kép a szemfenéken jelenik meg; ez a fogalom az érzékeléshez kapcsolódik. A látás során a kép sematikusan az agykéregre vetül, így ez az észleltekhez fűződik. Az evolúció során érzékszerveink közül a látás alakult ki legkésőbb. Látószervünk a szemből, a látóidegekből és az agy bizonyos részeiből áll. A két szemünkkel látott kép egymástól kismértékben eltér, de ezt agyunk térbeli képpé alakítja át. Ez a legfontosabb érzékelésünk, az információk 83%-a vizuális módon jut el hozzánk. A vizualitás, a látható világ és környezetünk minden eleme természetesnek tűnik, bár ezek az egyértelmű dolgok igen sok mindentől függnek. A szemünkben lévő csapok (melyek a színek látását teszik lehetővé) és pálcikák (melyek a sötét-világos megkülönböztetéséért felelősek) bonyolult fotokémiai folyamatai alakítják a képet ingerré, amely az idegpályákon jut el az agy látókérgébe. Ezek az impulzusok itt képérzetté alakulnak. A képnek a vizuálisan megragadható elemei mindig optikai természetűek: színek, foltok, tónusok és ezen elemek csoportjai. A képalkotás változatai Szemléleti kép: a látványból a látás útján belső kép lesz. A belső kép vagy szemléleti kép már látott kép. A látvány optikai tulajdonságait a képzeteinkkel egyeztetve a látvány felismerhetővé válik. A látvány optikai ingerei által kiváltott pszichológiai reakció a vizuális élmény. Főként a szocializáció során megélt élménytartalmakon, emlékképeken és képzeteken múlik az egyén szubjektív vizuális élménye. Képalakítás imitáció (utánzás) útján: a látvány vizuális megörökítése, képi utánozása. Ennek során valójában a látványról formálódó szemléleti képet formálják meg anyagi eszközökkel. Képalakítás megjelenítés kifejezés útján: ilyen a fejből, fantáziából történő rajzolás, képalkotás. Ekkor a szemléleti képnek nincs kötödése a konkrét látványhoz, például terv vagy elgondolás esetén. Ezek emlékképek, képzetek vagy fantáziaképek összeállításából születnek. Szemléleti mű befogadása: egy megalkotott, komponált látvány szemlélete, s az érzéklés-észlelés folyamatában történő saját belső kép megalkotása. A vizualitás dimenzió Vizuális emlékezet Vizuális megismerés "A vizuális nyelv minden más kommunikációs eszköznél hatékonyabban képes a tudást terjeszteni. Segítségével az ember tárgyi formában fejezheti ki és adhatja tovább tapasztalatait. A vizuális kommunikáció egyetemes és nemzetközi: nem ismeri a nyelv, a szókincs vagy a nyelvtan korlátait; egyaránt megérthetik írástudatlanok és művelt emberek. Tényeket és eszméket nagyobb mértékben és mélyebbre hatolva tud közvetíteni a vizuális nyelv, mint más kommunikációs eszközök. A statikusan verbális fogalmat a dinamikus képnyelv érzéki elevenséggel képes életre gerjeszteni." (Kepes, 1979, 6. old.) Vizuális kommunikáció Vizuális nevelés folyamatai Nyomat Nyomda Festés Rajzolás Varrás Drótozás Ragasztás Gyurmázás Hajtogatás Kötözés Vegyes technikák Bábkészítés Optikai csalódások Az optikai csalódások, illúziók a külvilág információinak törvényszerűen téves leképződései, téves értelmezésre vezető, ellentmondásos látványkonstrukciói. Attól függetlenül létrejönnek, hogy tudjuk-e az igazságot, mely szembenáll a látottakkal. Ezek az érzékcsalódások szinte mindenkinél azonosan funkcionálnak, emiatt pedig a vizuális kommunikáció szempontjából alapvető jelentőségűek. Ilyenek lehetnek például a méretcsalódások, az utókép, a téves irány- és helyzetérzékelés. Vanderhorstia A Vanderhorstia a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 25 faj tartozik: Vanderhorstia ambanoro (Fourmanoir, 1957) Vanderhorstia attenuata Randall, 2007 Vanderhorstia auronotata Randall, 2007 Vanderhorstia auropunctata (Tomiyama, 1955) Vanderhorstia bella Greenfield & Longenecker, 2005 Vanderhorstia belloides Randall, 2007 Vanderhorstia delagoae (Barnard, 1937) - típusfaj Vanderhorstia dorsomacula Randall, 2007 Vanderhorstia flavilineata Allen & Munday, 1995 Vanderhorstia hiramatsui Iwata, Shibukawa & Ohnishi, 2007 Vanderhorstia kizakura Iwata, Shibukawa & Ohnishi, 2007 Vanderhorstia lepidobucca Allen, Peristiwady & Erdmann, 2014 Vanderhorstia longimanus (Weber, 1909) Vanderhorstia macropteryx (Franz, 1910) Vanderhorstia mertensi Klausewitz, 1974 Vanderhorstia nannai Winterbottom, Iwata & Kozawa, 2005 Vanderhorstia nobilis Allen & Randall, 2006 Vanderhorstia opercularis Randall, 2007 Vanderhorstia ornatissima Smith, 1959 Vanderhorstia papilio Shibukawa & Suzuki, 2004 Vanderhorstia phaeosticta (Randall, Shao & Chen, 2007) Vanderhorstia puncticeps (Deng & Xiong, 1980) Vanderhorstia rapa Iwata, Shibukawa & Ohnishi, 2007 Vanderhorstia steelei Randall & Munday, 2008 Vanderhorstia wayag Allen & Erdmann, 2012 Les Bouchoux Les Bouchoux település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 316 fő (2015). Les Bouchoux Belleydoux, Choux, Coiserette, Larrivoire, La Pesse, Viry és Vulvoz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A magyar női labdarúgó-válogatott 2013. november 23-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar női labdarúgó-válogatott világbajnoki-selejtező mérkőzése Kazahsztán ellen, 2013. november 23-án Győrött. A találkozó 4–1-es magyar győzelemmel ért véget. Keretek megjegyzés: Az adatok a mérkőzés napjának megfelelőek! Szövérdi Károly Szövérdi Károly (? – Kolozsvár, ? ) erdélyi magyar mezőgazdasági szakíró, id. Seyfried Károly fia, Szövérdi Ferenc (1912) testvére. Életútja, munkássága Szaktanulmányait Debrecenben, a Mezőgazdasági Akadémián kezdte, majd 1948–49-ben Kolozsváron végezte. 1948-tól tanársegéd, majd 1957-ig előadótanára volt a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet magyar karának. Kötetek Mezőgazdasági fásítás (Zeno Spirchezzel, Bukarest, 1955); Az agronómus kézikönyve (társszerző, Bukarest, 1953). Szubszidiaritás (szociológia) A szubszidiaritás a modern polgári állam szerveződésének egyik fontos elve, amelyet először XI. Piusz pápa 1931-ben megjelent Quadragesimo anno kezdetű enciklikában fogalmazott meg. A szubszidiaritás – a kifejezést magyarra a kisegítés elveként szokás fordítani – azt jelenti, hogy amely feladatot egy személy vagy közösség konkrét érintettség okán helyi szinten meg tud oldani, arról nem szabad magasabb szinten (esetleg az érintettek kihagyásával) dönteni. Társadalomfilozófiai alapelv, a kereszténydemokrácia és a létrejött Európai Unió egyik alappillére. A szubszidiaritás fogalma A fogalom megjelenése XI. Piusz pápa 1931-ben jelentette meg a Quadragesimo anno című enciklikáját, amelyben az 1891-ben megjelent Rerum novarum kezdetű enciklikának állított emléket, egyben azonban számos ponton túl is lépett azon. XIII. Leó körlevele még a klasszikus liberalizmus korában jelent meg, XI. Piusz már más helyzetben fogalmazhatta meg az egyház társadalmi tanítását. Mérleget vont a keresztényszocializmus négy évtizedes eredményeiről, valamint állást kellett foglalnia az elterjedt etatista politikai gondolkodással és megjelenő a totalitárius állameszmével szemben. XI. Piusz újítása a hivatásrendiség megfogalmazása volt, amely az állam szerepének csökkentésével érdekképviseletekre tagozódva képzelte el a társadalomfelépítését. Ehhez kapcsolódóan fogalmazta meg a szubszidiaritás elvét, amely szintén az állam szerepének korlátozását jelenti, decentralizálással, az önkormányzatiság és helyi autonómiák erősítésével. XI. Piusz pápa enciklikája katolikus reformmozgalmak sorát indította el, – Magyarországon a neokatolicizmus irányzata is a Quadragesimo anno megjelenése után bontakozott ki –, amely később megalapozta az Európa szerte a második világháború után megjelenő és megerősödő kereszténydemokrácia politikai irányzatát. A szubszidiaritás jelentése, értelmezése A szubszidiaritás tehát egy társadalomszervezési és hatalomtechnikai elv és egy erkölcsi norma is egyben. Egy alulról felfelé építkező társadalomképet vázol fel, amely egyaránt jogokat és kötelességeket ad és ró az egyénre, a közösségekre és az államra. Ez a fajta államműködés aktív állampolgárokat és önmagát korlátozni kész államot igényel. Az elv megvalósulásához szorosan hozzátartozik tehát a közjó, a bonum communum fogalma, amely célkitűzés alapvetően koordinálhatja a társadalom közösségeinek tevékenységét. Szintén szorosan kapcsolódik a perszonalizmus emberképe és a szolidaritás értéke. A perszonalizmus szerint ugyanis az egyén közösségben teljesedhet ki (ott nem feloldódva, de el sem szigetelődve), míg a szolidaritás (szemben az osztályharcos elképzeléssel) az egyének és közösségek együttműködését hirdeti. A szubszidiáris állam nem lehet diktatúra, sem paternalista, de az "éjjeli őr" államképpel sem azonos. Nem vehet át jogköröket azoktól, akik azok gyakorlására képesek, azonban szubszidiálnia, kisegítenie kell akkor, ha más az adott feladat elvégzésére képtelen. Szubszidiaritás a gyakorlatban Az egyház társadalmi tanításában Az egyház társadalmi tanításában a szubszidiaritás alapvető értékvállalásként jelent meg, amely elvből következnek: 1) a társadalom hierarchikus épülete; 2) föderalista berendezkedés; 3) széles körű önkormányzati rendszer; 4) pluralizmus a kulturális életben; 5) demokratikus gyakorlat használata a társadalom és a közösségi lét különböző rétegeiben egyaránt; 6) az állampolgárok aktív szerepvállalásának lehetősége és kötelessége a közéletben. Ezen elvek határozzák meg a második vatikáni zsinaton megfogalmazott dokumentumokat is, mint a vallásszabadságot deklaráló Dignitatis humanae, vagy az egyház és a társadalom kapcsolatában irányelveket megfogalmazó Gaudium et spes, és az egyház belső kormányzatát megfogalmazó, az „egyház dogmatikus alkotmányát” jelentő Lumen gentium. Az Európai Unióban Az Európai Unió az 1992-ben aláírt maastrichti alapszerződésben a szubszidiaritást az európai egységesülés és működésének egyik alapelveként fogadta el. Ezen alapelv mentén választotta ugyanis szét az EU a központi intézményrendszerének és tagállamainak hatásköreit. A szubszidiaritás értékét az arányosság elvével együtt alkalmazza az Unió. Három kritériumot fogalmaz meg ezzel kapcsolatban: 1) a fellépésnek vannak-e a tagállamok szintjén nem szabályozható, határokon átnyúló vonatkozásai? 2) a nemzeti fellépés vagy annak hiánya ellentétes-e a Szerződés követelményeivel? 3) az európai szintű fellépés egyértelmű előnyökkel bír-e? Pokoli színjáték A Pokoli színjáték a Pokolgép zenekar második nagylemeze, amely 1987-ben jelent meg. A lemezen számos dal hallható, melyek két évtized múltán is a zenekar koncertjeinek kihagyhatatlan részeit képezik, ilyen dal például az Éjféli harang, az Újra születnék vagy az általában koncertindításként játszott címadó dal, a Pokoli színjáték. A lemezen megtalálható továbbá a Pokolgép egyik legnagyobb slágere az Ítélet helyett című dal is. A Pokoli színjáték munkálataiban szövegíróként ismét részt vett Nagy Feró, hangmérnökként Rozgonyi Péter és Szigeti Ferenc működtek közre, utóbbi zenei rendezőként is. A lemezre Józsa Béla is írt két szöveget. Az album dalai Tökfej – (Kukovecz - Nagy) - 4:20 Tisztítótűz - (Nagyfi - Nagy) - 3:55 Ítélet helyett - (Kukovecz - Nagy) - 4:28 Vallomás - (Kukovecz - Józsa) - 2:53 Halálra szeretlek - (Nagyfi - Nagy) - 3:56 Pokoli színjáték - (Kukovecz - Pokolgép, Nagy) - 4:37 666 (Metál mondóka) - (Nagyfi - Nagy) - 4:15 Éjféli harang - (Nagyfi - Józsa) - 5:09 Újra születnék - (Kukovecz - Pokolgép) - 3:43 Az a szép... - (népdal-átdolgozás) - 1:04 Bónuszok a 2005-ös CD-kiadáson Háború gyermeke / Ítélet helyett (koncertvideo, 1990) Bónusz dalok a 2012-es CD-kiadáson Vallomás (koncertfelvétel, 1990) – 3:06 Éjféli harang (koncertfelvétel, 1990) – 5:22 Ítélet helyett (koncertfelvétel, 1990) – 4:53 2006-os magyarországi önkormányzati választás Magyarországon 2006. október 1-jén önkormányzati választásokat tartottak. A választást a Magyar Köztársaság elnöke írta ki. A választásokon a regisztrált választók 53,12%-a vett részt. A választások az ellenzéki pártok – ezen belül is domináns részben a Fidesz – földcsuszamlásszerű győzelmét hozták, ami (tekintve, hogy a 2002-es önkormányzati választásokat nagy fölénnyel az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció nyerte) jelentősen átrendezte az erőpozíciókat a fővárosi, megyei és városi közgyűlésekben és azok élén. A fővárosi és a megyei közgyűlési választásokon az ellenzéki pártok és szövetségeseik a szavazatok 52,62%-át szerezték meg, szemben a kormánypártok 37,73%-os eredményével. A választások legnagyobb vesztese az SZDSZ volt. Bár budapesti jelöltjük, Demszky Gábor az MSZP támogatásával kis szavazattöbbséggel ismét főpolgármester lett, elvesztették csaknem valamennyi vidéki városi polgármesteri helyüket és a fővárosban is csökkent támogatottságuk. Szinte valamennyi megyében fideszes többségű önkormányzat alakult, kivéve Somogy megyét, ahol az ellenzéki párt csak a szavazatok felét szerezte meg, illetve Heves megyét, ahol az MSZP-vel szavazategyenlőség alakult ki, az elnöki tisztség körüli több hónapos huzavona után azonban az MSZP frakció maga mellé állított egy fideszes képviselőt. Lásd még: Magyarország megyei önkormányzatai a választók száma szerint Magyarország legnagyobb települési önkormányzatai Választások típusa Budapest (fővárosi kerületek): polgármester, körzeti önkormányzati képviselők, főpolgármester, fővárosi közgyűlés, kisebbségi önkormányzatok megválasztása megyei jogú városok: polgármester, körzeti önkormányzati képviselők, kisebbségi önkormányzatok megválasztása 10 000 lakos feletti települések: polgármester, körzeti önkormányzati képviselők, megyei közgyűlés, kisebbségi önkormányzatok megválasztása 10 000 lakos alatti települések: polgármester, települési önkormányzati képviselők, megyei közgyűlés, kisebbségi önkormányzatok megválasztása Részvételi adatok Zárójelben a 2002-es önkormányzati választások részvételi adataival: 7 órakor 1,12% (0,92%) 9 órakor 7,70% (6,42%) 11 órakor 18,53% (17,91%) 13 órakor 26,98% (26,33%) 15 órakor 34,77% (34,66%) 17.30 órakor 46,53% (45,78%) 19 órakor 53,12% (51,10%) Esteribar Esteribar település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Esteribar Erro, Lizoáin, Egüés, Huarte/Uharte, Ezcabarte, Oláibar, Anue és Baztan községekkel határos. Lakosainak száma 2629 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alsótelekes Alsótelekes község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai járásban. Fekvése Kazincbarcikától 21 kilométerre, Miskolctól kb. 40 kilométerre északra található. A Sajó és a Bódva által határolt területen fekszik. Története A települést 200 éve alapították, kezdetben földműveléssel, majd bányászattal foglalkoztak lakói. A falu közel fekszik az Aggteleki Nemzeti Parkhoz. A község határában anhidrit- és gipsz- külszíni fejtésű bánya működött. A bánya mellett égető és feldolgozó üzemet is építettek. A falu az 1950-es megyerendezés előtt Borsod vármegye Edelényi járásához tartozott. Népcsoportok A településen a lakosság 98%-át magyar, 2%-át cigány származású emberek alkotják. Népesség A település népességének változása: Nevezetességek Római katolikus templom II. világháborús emlékmű Környező települések Felsőtelekes 3 km-re, Szuhogy 4 km-re. A legközelebbi városok: Rudabánya kb. 10 km-re, Szendrő kb. 10 km-re és Kazincbarcika kb. 25 km-re. Rási Salamon ben Jicchák (héberül: ��� ���� �����), rövidített nevén RáSI [Rabbi Slomo Itzhaki, héberül: ��"�] (Troyes, 1040. február 22. – Troyes, 1105. július 28.) középkori franciaországi Biblia- és Talmudtudós. Élete és művei A korszakban virágzó wormsi és mainzi talmudiskolákban tanult, ahol alaposan megismerkedett az óhéber és a rabbinikus irodalommal. A Talmudhoz és a Héber Biblia legtöbb könyveihez írt kommentárokat, amelyet szabatosságuk, egyszerűségük, józan felfogásuk és világos nyelvezetük emelte a kortárs alkotások közül. Mózes öt könyvéhez írt magyarázatához később ugyancsak magyarázatok készültek. A Talmud-kommentárja körül ugyancsak nagy mennyiségű irodalom keletkezett, és hatalmas lendületet adott a talmud-tudományoknak. Olyan nagy volt Rási hatása, hogy a Talmud tanulmányozása műve nélkül alig képzelhető, és a különféle Talmudkiadásokban a főszöveg körül általában Rási kommentárja foglal helyet. Rásinak fenmaradtak döntvényei és néhány liturgiai költeménye. Életéhez sok monda fűződik (Wormsban évszázadok múlva is mutogatták imaszobáját és székét); az utókor a Pársándáta ('törvénymagyarázó') dísznévvel tisztelte meg. Művei magyar nyelven Scheiber Sándor : A feliratoktól a felvilágosodásig – Kétezer év zsidó irodalma (Zsidó irodalomtörténeti olvasmányok), Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 963 85697 4 3, 212–215. o. Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjából , I–XII. kötet, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, Budapest, 2007 Forrás Bokor József (szerk.). Salamon Jickháki, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. november 11. Arcturus (zenekar) Az Arcturus egy avantgarde metal zenekar Norvégiából, mely a Medve Őre nevű csillag latin elnevezése után kapta a nevét. 1991-től 2007-ig tartott az első korszakuk, majd 2011-ben újjáalakultak. Kiadványok Nagylemezek Aspera Hiems Symfonia (1995) La Masquerade Infernale (1997) The Sham Mirrors (2002) Sideshow Symphonies (2005) Arcturian (2015) EP-k My Angel (1991) Constellation (1994, 1997, 2002) Válogatások Disguised Masters (1999) Aspera Hiems Symfonia / Constellation / My Angel (2002) Egyebek True Kings of Norway (split, 2000) Shipwrecked in Oslo (DVD, 2006) Shipwrecked in Oslo (koncertlemez, 2014) Tagság Jelenlegi tagok Steinar Sverd Johnsen – szintetizátor (1987–2007, 2011–) Hellhammer – dobok (1987–2007, 2011–) Knut Magne Valle – gitár (1996–2007, 2011–) Hugh "Skoll" Mingay – basszus (1995–2000, 2002–2007, 2011–) ICS Vortex – ének (2005–2007, 2011–) Korábbi tagok Marius Vold – basszus, ének (1990–1991) Samoth – gitár (1993–1995) Garm – ének (1993–2003) Carl August Tidemann – gitár (1996–1997) Dag F. Gravem – basszus (2001–2002) Tore Moren – gitár (2003–2007) Øyvind Hægeland – ének (2003–2005) Babax A Babax a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó nem. Rendszerezésük A nemet Armand David francia zoológus írta le 1875-ben, jelenleg az alábbi 4 fajt sorolják ide: óriásbabax (Babax waddelli vagy Pterorhinus waddelli) tibeti babax (Babax koslowi vagy Pterorhinus koslowi) Babax woodi vagy Pterorhinus woodi kínai babax (Babax lanceolatus vagy Pterorhinus lanceolatus) Előfordulásuk Dél- és Délkelet-Ázsia területén honosak. A természetes élőhelye erdők, legelők és cserjések. Állandó, nem vonuló fajok. Megjelenésük Testhossza 27,5-33,5 centiméter közötti. Antigua és Barbuda az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Antigua és Barbuda az egyesült államokbeli Los Angelesben megrendezett 1984. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 14 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Horvátország a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Horvátország a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 14 sportágban 81 sportoló képviselte, akik összesen 5 érmet szereztek. Asztalitenisz Férfi Női Atlétika Férfi Női Evezés Férfi Kajak-kenu Síkvízi Férfi Szlalom Férfi Lovaglás Lovastusa * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sportlövészet Női * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés Férfi * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Taekwondo Női Tenisz Férfi Női WO - ellenfél nélkül Úszás Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Vitorlázás Férfi Nyílt Vízilabda Férfi Kor : 2004 . augusztus 14 -i kora 158 Koronis A 158 Koronis a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Viktor Knorre fedezte fel 1876. január 4-én. Nîmes Nîmes (Okcitán nyelv provanszál dialektusában: Nimes) nagyváros Franciaország déli részén, az ország Languedoc-Roussillon tartományának Gard megyéjében. Franciaország Rómájának is nevezik, köszönhetően az ókorból megmaradt számos műemléknek. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Története A római hódítások idején már jelentős város volt, az itt élő voluscusok népe által szentnek tartott forrás mentén több település is volt. Az első római telepesek az egyiptomi hadjáratok veteránjai voltak. A városban ugyanis olyan jelképeket találtak, amelyek leláncolt krokodilt ábrázoltak, s még az itt vert pénzen is ez volt látható, márpedig ez a Krisztus születése előtt néhány évtizeddel megvívott egyiptomi hadjáratok jelképe volt, s ma a város címerében is szerepel, egy pálmafával együtt. A római város igen gyorsan fejlődött. Fallal vették körül, szabályos terv alapján építkeztek, hatalmas amfiteátrumot, számos templomot, középületeket emeltek. Hatalmas vízvezeték hozta ide a hegyek közül a vizet, s a város lakosainak a száma meghaladta a 20000-et. Ókori nevén Nemausus Hadrianus császár uralkodása idején tovább gyarapodott. A római birodalom széthullása, a barbárok támadása azonban súlyos károkat okozott. A vizigótok, majd a szaracénok például várrá alakították át az amfiteátrumot, leromboltak sok építményt. A 10. század végére ismét éledezni kezdett a város, de a 13. században lakói az albigensekhez csatlakoztak, és városukat a hadjárat vezére, IV. Simon de Montfort elfoglalta, igaz áldozatok nélkül. Három évszázaddal később viszont a vallásháborúk viselték meg a várost. A lakosság nagy része csatlakozott a hugenottákhoz, akik jóval az emlékezetes Szent Bertalan éj előtt 200 katolikust, főleg papokat, szerzeteseket mészároltak le 1567 szeptemberében, Szent Mihály napján. Következett a megtorlás, a háborúk korszaka, s még a forradalom idején is a vallás osztotta meg a város lakóit: a katolikusok royalisták voltak, a protestánsok a forradalom hívei. Nîmes mégis fejlődött, gazdaságilag a környező vidék központja lett, kialakult ipara s kulturális téren is jelentős szerepe volt, már 1682-ben létrejött a helyi művészeti és tudományos akadémia. A 19. század közepe óta pedig a város a dél-franciaországi bikaviadalok központja. A Feria, a pünkösd napjaiban sorra kerülő idénynyitó viadal hatalmas ünnep, az őszi Corrida nem kevésbé, ezekre turisták ezrei sereglenek a városba. Látnivalók Arénes – a régi római amfiteátrum, ez a legépebben fennmaradt az országban, az i. e. 1. században épült, kívülről több szintben elrendezett, dór oszlopokkal szegélyezett hatvan árkád övezi. Az épület belsejében a lépcsőzetes nézőtér 34 lépcsősorán 24 000 nézőnek van hely. A küzdőteret nem vette körül magasabb védfal, vagyis minden bizonnyal itt inkább csak gladiátorok küzdöttek egymással, állatviadalokra nem került sor, az arénában rendeztek még kocsiversenyeket, és mivel a küzdőteret vízzel is fel lehetett tölteni, vízi játékokat is. A négy bejárata előtt a régészek falak maradványait tárták fel, ezek közül egyes falrészletek a római városfal maradványai, de a többi későbbi eredetű, amikor várrá alakították át védfalak építettek elé és a boltíveket is befalazták. Később lakásokat alakítottak ki, s ezeket csak az 1900-as évek végén számolták fel. A 19. század közepén rendeztek itt bikaviadalokat először. Napjainkban itt is tartanak operaelőadásokat, éppúgy, mint az olaszországi Verona arénájában. Mivel 1988 óta télire befedik, egész éven át hasznosítani tudják. Esplanade de Gaulle – egy nagy kiterjedésű park, ennek közepén áll a Fontaine Pradier , a város egyik múlt századi emléke, amelyben a Rhone , a Gardon jelképes figurája és több más szimbolikus figura veszi körül a várost jelképező nőalakot. Église St.-Paul – a 19. században emelt templom. Maison Carrée – Augustus császár idejéből származó templom, a téglalap alakú épület 26 méter hosszú, 15 méter széles és 17 méter magas. Lépcső vezet fel a 30 korinthoszi oszloppal övezett épülethez, tíz oszlop veszi körül a nyitott előcsarnokot, a többi oldalt és hátul övezi a fallal elhatárolt belső templomot, amelybe széles kapun át lehet belépni. A napjainkig épen maradt templom, a birodalom bukása után volt katolikus és protestáns templom, közhivatal, magánlakás, egy időben még istállónak is használták, s volt olyan terv, hogy lebontják és Versailles -ba szállítják. 1816 -ban viszont műemlékké nyilvánították, és helyreállították. Ma itt van a Musée des Antiques , ahol a régészeti feltárások legértékesebb leleteit állították ki, például egy nagyméretűm Apollón-szobrot. Carré des Arts – az 1990-es években felépült üvegpalota. Norman Foster brit építőművész alkotás. Az épületben modern képzőművészeti kiállítótermet és könyvtárat rendeztek be. Jardin de la fontaine – egy park, amely a Nemau-forrás körül jött létre, a rómaiak előtti időkben itt élők szent helyként tisztelt forrás a birodalom idején a város egyik jelentős vízforrása, a régészeti feltárások római fürdőt is találtak a közelben. Ugyancsak a parkban található a Temple de Diane , ami egy a 2. században épült templomrom. Tour Magne – a Mont Cavalier dombon álló, 34 méter magas torony, amely a római várost védelmező erődrendszerhez tartozott, több mint 30 bástyatornya volt. Castellum – egy, a város vízellátását szabályozó hatalmas kör alakú medence. A római időkből származó építményhez futott be az a római vízvezeték, amely 50 kilométer távolságról szállította a napi 20000 köbméternyi vizet. Ebből a medencéből osztották el az ivóvizet a városnegyedek között, ahova 40 centiméter átmérőjű, ólomból készült csővezetéken jutott el. Nîmes fellegvára – 1687 -ben építették, hogy a királyi helyőrség felügyelet alatt tarthassa onnan a túlnyomórészt protestáns város lakóit. Porte d’Auguste – a római városfal hatalmas kapuja. Cathédrale Notre-Dame et St-Castor – a 12. századi templomot az idők folyamán többször jelentősen átalakították. Musée du Vieux Nîmes – a püspöki palotában helyet kapó városi múzeum. Testvérvárosok Preston (1955) Verona (1968) Braunschweig (1962) Prága (1967) Frankfurt (Oder) (1976) Salamanca (1979) Risón Lecijón (1986) Meknesz (2005) Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság A Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság, rövidítve Tádzsik SZSZK, más néven Szovjet Tádzsikisztán, a Szovjetunió egyik tagállama volt 1929-től 1991-ig Közép-Ázsiában. A Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaságot 1929. december 5-én hozták létre a Szovjetunió tádzsikok lakta területén. Elődje, a Tádzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (Tádzsik ASZSZK), amelyet 1924. október 14-én hoztak létre a szovjet Közép-Ázsia nemzetek elválasztásának folyamatában,az Üzbég SZSZK részeként. 1990. augusztus 24-én a Tádzsik SZSZK bejelentette szuverenitását határain belül. 1991. augusztus 31-én átnevezték a Tádzsik Köztársasággá, majd 1991. szeptember 9-én függetlenedett a Szovjetunióról. Földrajzilag, 143 100 négyzetkilométeren feküdt, délen Afganisztán, nyugatról az Üzbég SZSZK, északról a Kirgiz SZSZK, míg keletről Kína határolta. Az afgán Wakhan korridor választotta el Pakisztántól. Elnevezése A tádzsik név egy olyan iszlám előtti törzs nevére utal, amely a hetedik század előtt vándorolt a mai ország területére. Tádzsikisztán Kongresszusi Könyvtára egy 1997-ben végzett kutatás alapján csak a név bizonytalan eredetét tudták kimutatni. A huszadik században politikai vitákba is gyakran belekeveredtek azzal kapcsolatban, hogy a török vagy iráni népnek számítanak-e Közép-Ázsia lakói. Az ország hivatalos nyelve a tádzsik nyelv volt. A 20-as, 30-as évekig latin, vagy perzsa ábécét használták, amelyet a környező (nem szovjet) államokban még manapság is használnak. A Tádzsik SZSZK-ban, az orosszal való könnyebb érthetőség miatt, áttértek a cirill írásmódra. Az ország elnevezése és kiejtése a legtöbb nyelvcsaládban hasonló, néhányszor azonos. Az ország hivatalos elnevezése négyszer módosult: Története A területet a Szovjetunió közép-ázsiai nemzetek szétválasztásának folyamatában, 1924 októberében létrehozott új államok közül az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság vette birtokába. A tádzsikok ekkor még nem kaptak önálló SZSZK-t, hanem autonóm államként az Üzbég SZSZK alá lettek rendelve. Az új autonóm köztársasághoz csatolták az egykori Buharai Kánság keleti részét, aminek körülbelül 740 ezer lakosa volt. Az Üzbég SZSZK teljes lakossága 20 millió volt, ebből csupán 5 millióan éltek a Tádzsik ASZSZK-ban. Fővárosát, Dusanbét 1920-ban alapították, amelynek akkor 3000 lakosa volt. 1929 decemberében a Tádzsik ASZSZK-t leválasztották az Üzbég SZSZK-ról, és teljes jogállású Szocialista Szovjet Köztársaság lett. Abban az időben Sztálin után Sztalinabadnak nevezték át a fővárost. A Tádzsik SZSZK a legkisebb közép-ázsiai köztársaság volt. 1936. december 5-én átnevezték a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaságba. A Tádzsik SZSZK létrejöttével együtt bontakoztak ki a nemzeti érzelmek. A Szovjetunió első tádzsik nyelvű újságát 1926-ban adták ki. Az új oktatási intézmények ugyanabban az időben kezdték el működésüket. Az 1926-ban megnyílt első állami iskolák, amelyek mind a gyermekek, mind a felnőttek számára elérhetőek voltak, az alapfokú oktatást biztosították. Ugyanebben az évben alakult meg az első tádzsik kormány. A központi kormányzatban kevés tádzsik talált állást, a köztisztviselők többsége üzbég vagy orosz származású volt. A szovjet uralom alatt Tádzsikisztán hatalmas gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül. A köztársaság életszínvonala azonban még mindig a legalacsonyabb a volt szovjet tagállamok között. A legtöbb ember még mindig falvakban él, amelyek 200-700 házból állnak és főként folyóvizek mentén épültek. Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála után Sztalinabad nevét 1961. november 10-én Dushanbére módosították az antisztálinista program részeként. 1990 februárjában a tádzsikok és az örmények közötti feszültségek Dushanbéban erőszakba torkolltak: 26 ember halt meg és 565-en sérültek meg, a szovjet csapatoknak kellett felszámolni a zavargásokat. Yaqub Salimov belügyminiszter és az ifjúsági aktivisták is tagadták a zavargásokon való részvételüket. 1990. augusztus 24-én a Tádzsik SZSZK bejelentette függetlenségét a szovjet rendelkezések alól. 1991 márciusában Tádzsikisztán a népszavazáson részt vettek 96,85%-a a függetlenség mellett voksolt. A függetlenség kikiáltását azonban a moszkvai puccs hírére elhalasztották. A Tádzsik SZSZK 1991. augusztus 31-én megváltoztatta nevét Tádzsik Köztársasággá. Függetlenségét 1991. szeptember 9-én kiáltották ki a Szovjetuniótól, ami ugyanazon év december 25-én megszűnt. A függetlenség után polgárháborútört ki, amely hat évig tartott. Politika Kormányzat Tádzsikisztán, mint minden más köztársaság a Szovjetunióban, hivatalosan szovjet szocialista köztársaság volt. Egyetlen legálisan működő pártja, Tádzsikisztán Kommunista Pártja a kormányzat, a politika és a társadalom minden szervét ellenőrzése alatt tartott. A Legfelsőbb Szovjet a köztársaság egykamarás törvényhozója volt, amelynek elnöke rendelkezett mind a végrehajtó és igazságügyi ágak, mind pedig a Dushanbe legfelsőbb szovjet épületében összehívott tanács tagjai fölött. Az 1991-es függetlenség óta az egykamarás parlament megmaradt, de 1999-től az elnöki rendszerrel együtt kétkamrás rendszert vezettek be. A köztársaság kormányzati felosztása hasonló volt más szovjet köztársaságokéhoz. Hadügy Tádzsikisztán volt az egyetlen közép-ázsiai köztársaság, amely nem alakított ki hadsereget a szovjet fegyveres erők vezetése alatt. Ugyanekkor a védelmi minisztérium alatt álló szovjet egységek állomásoztak az országban. Az 1990-es évek elején a tádzsik hadsereg volt a legkisebb létszámú a Szovjetunióban, és többségük így is orosz származású volt. A hadsereg nem tudta hatékonyan megvédeni a kormányzati rendszert, amint azt az 1990-es dushanbéi zavargások bizonyítják. A szovjet határőrök nagyobbik hányadát Moszkvából irányították, de fennállt egy kisebb tádzsik alakulat is. Gazdaság Mint minden más köztársaságba a Szovjetunióban, a gazdaság itt is erősen központosított volt. Az ország függetlensége után a gazdaság lassú átmeneten megy keresztül. Ipar A könnyűipar és az élelmiszeripar az ipari termelés több mint 60%-át tette ki. A nehézipar fő ágai a villamos energia, a bányászat, a színesfémkohászat, a gépgyártás és a fémmegmunkálás, valamint az építőipar voltak. A bányászati tevékenységek barnaszénre, olajra és földgázra koncentrálódtak. A színesfém iparágak jelentős üzemei a tursunzadéi alumíniumgyár és az Isfara hidrometalurgiai üzem volt. A gyártott termékek voltak az ipari tekercsek, mezőgazdasági gépek, textilanyagok, áramellátási és hírközlési berendezések, transzformátorok, háztartási hűtők, kábelek és egyéb elektronikai berendezések,fő központjuk a főváros, Dusanbe volt). A vegyipar fontosabb képviselői a Kurgan-Tube-i nitrogéntartalmú műtrágya, a Yavan elektrokémiai eszközök és a dusanbéi műanyag termékek. A könnyűipar fő ágai a gyapot, a selyem és a szőnyeg szövés. Az élelmiszeriparban a gyümölcskonzerv, a növényi olaj és az étkezési zsírtermelés állt az élen. Mezőgazdaság 1986-ban 299 állami és 157 kollektív gazdaság működött az országban. A művelhető mezőgazdasági földterület 4,2 millió hektár volt. A nagy öntözési munkálatok miatt az öntözött földterület 1986-ban elérte a 662 ezer hektárt. A mezőgazdaság a bruttó nemzeti termelés 65%-át adta. A mezőgazdaság legfontosabb növényét, a gyapotot (gyapottermesztés 1986-ban 922 ezer tonna volt) Fergana, Vakhsh és a Hissar völgyekben termesztettek. Tádzsikisztán volt a Szovjetunió legfontosabb pamuttermelő országa. Termesztett növények voltak még a dohány, a gólyaorr és a len, valamint az étkezés szempontjából jelentős szezám. A növények mintegy 20%-át gabonafélék (a bruttó gabonatermés 1986-ban 246 ezer tonna volt) tették ki. Citrusféléket, szőlőt és dinnyét termesztettek. Jelentős iparágnak számított még a hús- és textilipar. Állatállományát (1987-ben, millióban): szarvasmarha - 1,4 (beleértve a tejelő teheneket - 0,6), juhok és kecskék - 3,2. adták, de volt selyemhernyó-tenyésztés is. Közlekedés Közlekedési ágak hosszúsága (1986-ban): Vasútvonalak – 470 km Közutak – 13,200 km (ebből kiépített – 11,600 km) Repülőterek - 1 db ( Dusanbe nemzetközi repülőtér ) Tajikistan is supplied with gas from Uzbekistan and Afghanistan with gas pipelines from Kelif to Dushanbe, from local gas fields. Fábián Ambrus Fábián Ambrus Zsigmond (Bozzai, 1809. augusztus 22. – Sopron, 1878. december 9.) benedek rendi pap, tanár. Élete 1827. október 16-án lépett a rendbe; teológiai tanulmányait Győrszentmártonban végezte. 1835. július 13-án misés pappá szenteltetett föl; 1835–1836-ban hitszónok volt ugyanott, 1836–1846-ban tanár Sopronban, 1846–1850-ben Pozsonyban, 1850–1854-ben hitszónok és tanár Pannonhalmán, 1854–1859-ben tanár Győrött. 1859–1870-ben hitszónok volt Sopronban. Munkái Ó- és új-szövetségi történet. Schmid Kristóf nyomán a tanuló ifjúság számára. Pozsony, 1845. (2. kiadás Pozsony, 1845.) Örömdal Cherrier a pozsonyi tankerület főigazgatójának beigtatásakor. Pozsony, 1846. A kath. egyház története és az isteni tiszteletnek szelleme. Hepp és Terklau után, az ifjúság és nép hasznára. Pozsony, 1847. A kath. egyház története, a középtanodai ifjúság számára, kiadta a jó és olcsó könyvkiadó-társulat. Pest, 1850. (2. kiadás Eger, 1863.) Kéziratban: Magyarok története Programértekezései: Erény és tudomány, Kalászat a magyar irodalom terén (Győri r. k. gymnasium Értesítője 1857 és 1859); cikkei: a Religio és Nevelésben (1841. A belbéke, 1843–44. Iskolaügy Sopronban, Kötelességeink önmagunk iránt, hét cikk, 1846. Egyházi helyek, 1847–49. Önsanyargatás a szentirás értelmében, Iskolaügy Nagyszombatban), a Kath. Néplapban (1848–52., 1855., 1861–62. nevelés- és erkölcsi irányú elbeszélések és egyházi tárgyú cikkek), a Religióban (1851. Viale nuncius és Hauer főispán Pannonhalmán, 1854. A hazai szent legendák tárgyában, 1855. Győri missiói tudósítás, 1856. Iskolaügy Győrött és Győri tudósítás Ferenc József király utazásáról, 1857. Rózsafüzér-társulat, Simor győri püspök beigtatása, 1858. Szent-Márton, Rimely főapát bérmálásáról), a Családi Lapokban (1853–54. Demetrio kapitány története, Párbaj, és több külföldi beszély fordítása), a Tanodai Lapokban (1856. Eszmetöredékek az ész és szív öszhangzatos képzéséhez. 1858. Martin K., A kath. religio cz. tankönyvének birálata), a Pázmány-füzetekben (Pest, 1855–59) hat beszéde s a Garay Alajos, Magyar egyházi Szónok c. folyóiratában (Pest, 1861–64) 28 egyházi beszéde jelent meg; 1846-ban a Nemzeti Ujságnak rendes levelezője volt; ebbe és a fönt említett lapokba még több politikai és vegyes tartalmú cikket írt (1841–61.); az Egyetemes Magyar Encyclopaediának munkatársa volt. Viöl Viöl település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Pătruțești Pătruțești falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Vidrișoara közelében fekvő település. Története Pătruţeşti korábban Vidrișoara része volt, 1956 körül vált külön 123 lakossal. 1966-ban 115, 1977-ben 95, 1992-ben 65, 2002-ben pedig 64 román lakosa volt. Alsótátrafüred Alsótátrafüred (szlovákul Dolný Smokovec, németül Bad Schmecks vagy Unterschmecks): Magastátra város része, korábban Ótátrafüred településrésze Szlovákiában az Eperjesi kerület Poprádi járásában. Üdülőtelepülés mintegy 1000 lakossal. Fekvése Ótátrafüred központjától 1 km-re délkeletre a poprádi út mellett fekszik. Koordinátája: é. sz. 49° 08′ 00″, k. h. 20° 15′ 00″49.133333333333, 20.25 Nevének eredete Neve az ószláv smok kígyó, sárkány, manó jelentésű főnévből ered. Az -ovec szláv helynévképző. Története Az üdülőtelep 1881-ben keletkezett Bohus József tanító kezdeményezésére, aki Alsóerdőfalva határában diákmenedékház építésébe kezdett, de pénzhiány miatt el kellett adnia a Szepesi Hitelbanknak, akik jómódúaknak adták tovább a területet. Ezután jól kiépített fürdőteleppé vált, ahol szanatóriumok épültek. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta. 1931-ben a korszerű gyógyintézet, 1958-ban Pod Lesom (Erdőalja) lakónegyed épült fel. 1947-ig Alsóerdőfalvához tartozott, akkor Ótátrafüredhez csatolták, 1999 óta pedig Magastátra város része. Lakossága főleg a tátrai idegenforgalomból él. Nevezetességei Kápolna ( 1890 ). Sládkovič-villa ( 1883 ). Hollý-villa ( 1884 ). Kollár-villa ( 19. század ). Kalinčiak-villa ( 1900 ). Alsótátrafüredi gyógyintézet ( 1930 ). Hatra-patak A Hatra-patak a Mátraalján ered, Markaz északi határában, Heves megyében. A patak forrásától kezdve déli irányban halad, majd Markaz településnél éri el a Markazi-víztározót. A Hatra-patak a Tarna Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területéhez tartozik. Nógrád (település) Nógrád (németül: Neuburg, szlovákul: Novohrad) község Nógrád megyében, a Rétsági járásban. Vára a megye névadója. Fekvése A megye délnyugati részén, a Börzsöny keleti előterében található. Megközelíthető a 2-es számú főút irányából, vagy vasúton, a 75-ös számú (Vác-Balassagyarmat) vonalon. Népszerű kirándulóhely. Szomszédos települések Nőtincs, Diósjenő, Berkenye Története A falu (vár, megye) nevét a bolgár-szláv Novigrad, azaz Újvár elnevezésből kapta. Története a honfoglalás előtti időkre vezethető vissza, már ebben a korban is kulcsfontosságú helynek számított. I. István király városi rangot adományozott neki és a megye székhelyévé tette. Anonymus a vár keletkezési idejét Árpád korára teszi. A 0.91 ha területű vár a 286 méter magas, 9 ha területű Vár-dombon áll. Okleveles adataink 1108-tól vannak a királyi várról, melynek abban az időben bizonyos Slauiz a várnagya és ispánja. A budai káptalan 1299-es iktatólevelében "Castrum Novigrad" néven említik. IV. László király I. Tamás váci püspöknek adományozta Nógrádot. Az adományozás valószínűleg az 1274–1284-es évek között történt. A Luxemburgi Zsigmond halála utáni évtizedekben a huszita támadások ellen Szilassy Vince váci püspök erősítette meg falait. A vár fénykorát Mátyás király idejében élte, nagyszabású kiépítése Báthori Miklós váci püspök nevéhez fűződik, aki 1475–1506 között, az olasz származású Traguinus Jakab építész tervei alapján hatalmas költséggel új épületekkel bővíttette, 30 láb mély és ugyanilyen széles, sziklába vágott árokkal keríttette, kutat fúratott és új tornyot, a belső vár öregtornyát építtette meg, melynek falára a püspök 1483-as évszámmal ellátott sárkányrendes, három farkasfog-címerdíszes, vörös márványból készült, reneszánsz emléktábláját helyezték el. Ezt az emléktáblát a feltáráskor megtalálták a torony előtt húzódott sziklaárokban, a törmelék között. Szapolyai János birtoka 1526-ban, kitől 1527-ben I. Ferdinánd serege foglalta el. 1544-ben, Buda eleste után, a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az őrséggel együtt gyáván megfutamodott. Az elhagyott várat Mohamed budai basa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg. Mátyás főherceg, Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf fővezérek egyesített serege 50 évi megszállás után 1594. február 27-én szabadította fel Nógrádot. Bocskai István erdélyi fejedelem 1605-ben török segítséggel foglalta el a várat, de az 1606. évi bécsi béke alapján a király kezébe került. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el, majd 1622-ben a nikolsburgi béke ismét a királynak juttatja vissza. Az Apaffy (Apafi) Mihály erdélyi fejedelemmel szövetkezett török csapatoknak 1663-ban Nadányi Miklós (szlov. Mikuláš Nadaný, szlov. "nadaný" = tehetséges) várkapitány a várat ellenállás nélkül átadta. Rövid 22 évi megszállás után 1685-ben a villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas rombolást végzett a védőfalakban, ezért a török a még épen maradt részeket is felgyújtotta, és a várat elhagyta. A vár török parancsnoka, Csonka bég később kereszténnyé lett, és I. Lipót király nagyobb uradalommal jutalmazta meg. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején utoljára még játszott a vár némi katonai szerepet, de ezt követően a császári csapatok lerombolták. Állapota mára nagyon leromlott, de már hozzáfogtak a restaurálásához. A törökök elvonulása idejére a falu elnéptelenedett, ezért a Felvidékről származó szlovákokkal telepítették be, akik magukkal hozták nyelvüket, szokásaikat. A jelenlegi római katolikus templomot Migazzi Kristóf váci püspök építtette 1757-ben. Az evangélikus templom 1865-ben épült fel. A vár történetéről szóló rész nagyrészt a Várak honlapról származik. Népcsoportok 2011-ben a település lakosságának 89%-a (1287 fő) magyar, 5%-a (76 fő) szlovák és 2%-a (26 fő) egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei Kálváriadomb Tájház Vár Boldogasszony plébániatemplom A településen áthalad az Országos Kéktúra . Híres emberek Itt született 1943 . december 15-én Hesz Mihály olimpiai bajnok kajakozó. Háromszék vármegye Háromszék vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság keleti részén. Nevében a hármas szám arra utal, hogy területén korábban három különálló székely szék, Kézdiszék, Orbaiszék és Sepsiszék terült el, amelyek aztán 1562-ben egyesültek. Jelenleg Románia része, egykori területe a mai Kovászna, Brassó és Bákó megyék között oszlik meg. Földrajz Háromszék vármegye a Magyar Királyság legdélkeletibb vármegyéje volt. Délnyugati részén a Baróti-hegység, középen a Bodoki-hegység északon a Nemere-hegység, keleti részén pedig a vármegye legfontosabb hegysége, a Háromszéki-havasok, déli részén a Bodzai havasok: a Szilonhavas, a Tatárhavas és a Csukás (havas) határolta. Fontosabb folyói az Olt, a Feketeügy. Északról Udvarhely és Csík vármegyék, keletről és délről Románia, nyugatról pedig Brassó vármegye határolták. Történelem Háromszék vármegye az 1876-os megyerendezés során jött létre a megszűnő Háromszékből és a szintén megszűnő Felső-Fehér vármegyéből idecsatolt néhány községből. A háromszéki falvak közül Zalánnak maradt fenn a legkorábbi, 1581-ben írásban is megörökített falutörvénye. A vármegye területe 1918-1940 között Románia része volt, 1940-ben területének nagyobbik része négy évre visszakerült Magyarországhoz, 1945-től újra Románia része. A mai romániai megyerendszer 1968-as létrejötte óta területének nagy része Kovászna megyéhez, néhány település Brassó megyéhez tartozik, míg Sósmező egyedüliként a moldvai Bákó megyéhez került. Közigazgatás A vármegye négy járásra volt felosztva: Kézdi járás, székhelye Kézdivásárhely (rendezett tanácsú város is) Miklósvári járás, székhelye Nagyajta Orbai járás, székhelye Kovászna Sepsi járás, székhelye Sepsiszentgyörgy (rendezett tanácsú város is) Lakosság Háromszék vármegyének 1880-ban 125 277 lakosa volt, ebből 83,5% magyar, 12,3% román. 1910-ben 148 080 lakosa volt, ebből 83,4% magyar, 15,5% román. Hivatkozások Erdély településeinek vallási adatai (1880–1941) II. Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. 132. o. ISBN 9632154193 Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 13–14. o. ISBN 9632151046 Forrás Bokor József (szerk.). Háromszék, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Bassola Zoltán Bassola Zoltán (Budapest, 1902. június 4. – Budapest, 1968. június 26.) magyar pedagógus. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára (1946-1948). Életpályája Magyar és latin-görög szakos volt a budapesti egyetemen és Eötvös kollégista. Magyar és latin-görög szakos diplomával a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított 1928-1934-ig. 1934-től az Országos Közoktatási Tanács jegyzője, majd ügyvezető igazgatója lett. Az 1934. 11. tc. által létrehozott egységes gimnáziumi tanterv és útmutatásainak kidolgozásában részt vett és a gyakorlati középiskolákról szóló 1938: 13. tc. előkészítésében. Szegeden Várkonyi Hildebrand Dezső Pedagógiai-Lélektani Intézetében doktorált 1937-ben pedagógiából. Ovide Decroly pedagógiai és pszichológiai munkásságát mutatta be monografikus igénnyel és kritikailag is feldolgozva, mégpedig olyan módon, hogy a helyszínen, Belgiumban folytatott kutatásokat és megfigyeléseket. Igényes munkát végzett, a Várkonyi-iskolába így lehetett bejutni és érvényesülni. 1938-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) segédtitkár, osztálytanácsos, majd a gimnáziumi ügyosztály helyettes vezetője. Támogatta a lengyel menekültek balatonboglári középiskoláját (1940–44), mentesítő levéllel látott el üldözött zsidó tanítókat és tanárokat (1944). A nyilas hatalomátvétel után a hivatali esküt nem tette le, ezért bujkálnia kellett. 1945 után a VKM újjászervezésén dolgozott, 1946-tól adminisztratív államtitkár volt. Nyugdíjazták (1948), a nyugdíját megvonták (1949). Nyelvtanításból és műszaki fordításokból tartotta fenn magát. 1957-től haláláig az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa volt. Memoárkötetét Ki voltam címen posztumusz adták ki, kitűnő kordokumentum a korabeli magyarországi viszonyokról. Művei Decroly pedagógiai rendszere. Budapest : [Fischer Ny.], 1937.67, [1] o., 1 t. (Doktori disszertáció.) Ki voltam... : [Egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai]. [szerk. Jáki László, Kardos József]. Budapest : Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1998. 423 o. ISBN 9637644768 Horvátország adórendszere Horvátország adórendszere központi és regionális adókból áll. 2012-ben az adók a bruttó hazai termék (GDP) 19,7%-át tették ki. Az állam legfőbb bevételi forrásai a személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási hozzájárulások, társasági adó és általános forgalmi adó, amelyek mind központi jellegűek. A személyi jövedelemadó Horvátországban progresszív, három kulccsal: Az általános forgalmi adó általános kulcs 25%, és két alacsonyabb adókulcs is létezik, 13 és 5 százalékos. Az újságokra, folyóiratokra, kenyérre és tejre a 13%-os kulcs vonatkozik. A munkaviszonyból származó jövedelem után a munkáltató 15,2% társadalombiztosítási hozzájárulást fizet, míg a munkavállaló 20%-osat. Ez az alábbiak szerint oszlik meg: A társasági adó kulcsa egységesen 20%. A horvát vállalatok adóalapja a teljes nyereség, míg a külföldön bejegyzett cégeké a Horvátországban megszerzett nyereség. Gare de Cernay (Haut-Rhin) Gare de Cernay vasútállomás Franciaországban, Cernay településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lutterbach-Kruth-vasútvonal Cernay-Sewen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Graffenwald Gare de Vieux-Thann-ZI Busy waiting A számítógép-programozásban a busy waiting vagy spinning azt jelenti, hogy egy folyamat újra és újra ellenőrzi, hogy egy feltétel igazzá vált-e, például hogy elérhető-e a bemenet a billentyűzetről, vagy hogy felszabadult-e egy erőforrás. Azokon a rendszereken, ahol még nem volt lehetőség a tetszőleges ideig tartó várakozásra, ezzel a módszerrel valósították meg a várakozást. Azonban a számítógépek sebessége különböző, és egy gép sebessége is változhat, különösen akkor, ha úgy van tervezve, hogy sebességét külső tényezőkhöz, például a terheléstől, így ez a módszer ma már nem szolgáltat megbízható eredményt. A kódnak meg kell határoznia, mennyi idő alatt hajtható végre egy várakozó ciklus, vagy pedig külső órát kell ellenőriznie. Néha a busy waiting megfelelő stratégia, például SMP rendszerekre írt operációs rendszerekben bizonyos lockokra való várakozáskor (spinlock). Általában azonban antimintának tekinthető és kerülendő, mivel pazarolja a processzoridőt, amit hasznosabb feladatokra is lehetne használni. C példa Az alábbi C nyelvű kód két szálat tartalmaz, amelyek egy globális i változón osztoznak. Az első szál busy waitinget használ annak ellenőrzésére, hogy az i változó értéke megváltozott-e: A hasonló esetek megfelelő kezelésére a C11 óta elérhetők a monitorok feltételváltozói. Alternatívák A legtöbb operációs rendszer és szálkezelő könyvtár sok rendszerhívást biztosít, melyekkel egy folyamat megvárhatja egy esemény bekövetkezését, mint egy zár megszerzését, időzítést, I/O elérhetőséget vagy szignálokat. Használatuk egyszerűbb, hatékonyabb, korrekt, és versenyhelyzet nélküli eredményt hoz. Egy hívás ellenőriz, majd szól az ütemezőnek, hogy mire vár. Ezután még végezhet némi írás-olvasást, memóriakezelést, mielőtt elalszik. Amíg nem következik be az esemény, addig az ütemező nem ütemezi, így mások kerülnek sorra, és használhatják az erőforrásokat. Az ütemező gondoskodik arról, hogy ne éheztessék ki a várakozó folyamatot. Maga a busy waiting is tehető kevésbé megterhelővé, ha ritkábbá teszik a lekérdezést, azaz a ciklus nagy részében alszik a szál, és csak néha kérdez. Ekkor a várakozási idő nagy részében nem csinál semmit, a többi szál haladhat tovább. Soha véget nem érő programokban mint például egy operációs rendszer, a végtelen busy waiting megvalósítható feltétel nélküli ugrásokkal. A NASM szintaxisában a jmp $ azt jelenti, hogy a processzor mindig a saját pozíciójára ugrik. A busy waiting helyettesíthető, mint: (Lásd még: HLT (x86 utasítás)). Megfelelő használat Alacsony szinten a busy waiting megfelelő lehet. Nem alkalmas megszakítás-vezérelt folyamatfeldolgozásra minden eszközön, különösen azokon, amelyeket ritkán használnak. Néha vezérlési adatokat kell írni a hardverre és az író műveletek eredményeit elhozni, ami nem válik azonnal érvényessé, hanem el kell telnie bizonyos számú ciklusnak. Az operációs rendszer delay függvényének meghívása hosszabb időt vesz igénybe, mint ezt az időt busy waitinggel kivárni, különösen ha csak néhány ciklusról van szó. Fábián Gyula (újságíró) Fábián Gyula (Nagyszalonta, 1929. augusztus 23. –) erdélyi magyar szociológus, rádióriporter, újságíró, író és szerkesztő. Életpályája Eötvös kollégista volt, magyar, latin, művészettörténet szakon végzett. Tanári diplomáját a budapesti Tudományegyetem Bölcsészet Karán szerezte, hivatása azonban az újságírás lett, első munkahelye a Magyar Rádió, azon belül is a Falurádió volt. 1952-től szerkesztette a Kincses Kalendáriumot. Az 1956-os Szabad Kossuth Rádió egyetlen, még ma is élő szerkesztője. 1965-től a Kortárs irodalmi folyóiratban jelentette meg szociográfiai írásait. A rendszerváltozás visszatérítette az újságíráshoz. Olvasószerkesztője volt a Képes Újságnak, elindította a Szabad Szó folyóiratot, főszerkesztője lett a Szabad Földnek, majd munkatársa a Magyar Nemzetnek. Hét évtized alatt publikált a Fiatal Magyarországban, a Kortársban, dolgozott a Mezőgazdasági Múzeumban, majd Gergely Istvánnal együtt létrehozta a Vízügyi Múzeumot Esztergomban. Megrendezte az Arany János emlékkiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Aktív közéleti szereplőként rendszeresen publikál református egyházi lapokban, a Magyar Nemzetben, műsort készít a Lánchíd Rádióban, vezetőségi tagja a péceli Csökmei körnek, illetve a földesi Karácsony Sándor Művelődési Társaságnak. Társadalmi, közéleti tevékenysége Raffay Ernő és Szidiropulosz Archimédesz mellett 2007-ben létrehozta a Trianon Kutató Intézet Közhasznú Alapítványt, mely kuratóriumának tagja, a Trianoni Szemle című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke, szerkesztőségi tagja. A Trianoni Szemle folyóirat szerkesztőségének tagjai: Szidiropulosz Archimédesz, Domonkos László, Sipos Endre, Zeke Gyula, valamint Kolczonay Katalin olvasószerkesztő. A Trianoni Szemle szerkesztőbizottságának tagjai: Batta György, György Attila, Matuska Márton, Skultéty Csaba, Vári Fábián László. 2007 március 12-én egyike volt annak a harminchat közéleti szereplőnek, aki aláírta a magyarsághoz címzett kiáltványt. Elismerései Kiemelkedő újságírói munkája elismeréseként Rát Mátyás díjat vehetett át 2009-ben. 2013. augusztus 20-án a nemzeti ünnep alkalmából több évtizedes kimagasló újságírói, szerkesztői és szépírói tevékenységéért, példaértékű életpályája elismeréseként a A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült, melyet Dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter adott át. Művei, publikációi Magyar Vízügyi Múzeum "Beszédes József" Balaton vízgazdálkodástörténeti gyűjteménye ; Beszédes József Múzeum, Siófok, 1979 Találkozásaim ; Hatvany Lajos, Bp., 1998 ( Emlékezések Karácsony Sándorra ) A székelyudvarhelyi Emlékezés Parkja ; Ábel Alapítvány, Kolozsvár, 2006 Útravaló Kairosz Kiadó, Budapest 2014 . 240 p. ISBN 9789636627355 Elhasznált, szegény magyarok ; Tertia, Bp., 2001. 290 p. ISBN 9638602481 A Trianoni Szemle folyóiratban megjelent publikációi Közös gondolkodással, közös felelősséggel. Trianoni Szemle, I. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2009./1. szám. 2009. január - április 4 - 5. o. Hová lett a szalontai Kossuth - szobor? Trianoni Szemle, I. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2009./2. szám. 2009. április - június. 82 -87. o. Búcsú Illés Sándortól. Trianoni Szemle, I. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2009./3. szám. 2009. július - szeptember. 91. o. Elfelejtett magyarok: Jócsik Lajos. Trianoni Szemle, I. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2009./3. szám. 2009. július - szeptember. 92 - 95. o. Elfelejtett magyarok Gy. Szabó Béla. Trianoni Szemle, I. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2009./4. szám. 2009. október - december. 88- 93. o. Elfelejtett magyarok. Fábry Zoltán Trianoni Szemle, II. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2010./1. szám. 2010. január - március. 86 - 89. o. Elfelejtett magyarok. (Reményik Sándor) Trianoni Szemle, II. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2010./2. szám. 2010. április - június. 109 -111. o. Elfelejtett magyarok - (Gellért Sándor) Trianoni Szemle, II. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2010./3. szám. 2009. július - szeptember. 96 -98. o. Mártír miniszterelnökeink. Trianoni Szemle, III. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2011/2. szám. 2011. április - június. 5- 13. o. Elfelejtett magyarok - Nyírő József. Trianoni Szemle, III. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2011/3. szám. 2011. április - június. 78 - 80. o. Elfelejtett magyarok - Kós Károly. Trianoni Szemle, III. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2011/4. szám. 2011. október - december. 99 - 103. o. Megkésett megkövetés. Trianoni Szemle, IV. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2012/1-4. szám. 2012. január - december. 152 - 153. o. Sorsvállalás egymásért - Sinka István. Trianoni Szemle, V. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2013/1- 2. szám. 2013. január június. 267-272. o. Kincsünk, nyelvünk őrizője népünk Trianoni Szemle, VI. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2014./1-2. szám. 2014. január - június. 130 - 131. o. Jegyzet a Lánchíd rádióban Trianoni Szemle, VI. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2014./1.-2. szám. 2014. január - június. 186 - 187. o. "Áztatott kötéllel fogtak, világháborúba hoztak..." Trianoni Szemle, VI. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2014/3-4. szám. 2014. július - december. 168. o. Kilencvenheten Nagyszalontán Trianoni Szemle, VI. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2014/3- 4. szám. 2014. július - december. 191. o. Történelemórák tanulságokkal Trianoni Szemle, VII. évfolyam, Bp., Trianon Kutatóintézet, 2015 Évkönyv. 7 - 8. o. Les Crozets Les Crozets település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 204 fő (2015). Les Crozets Leschères, Étival, Moirans-en-Montagne, Les Piards és Ravilloles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sipos Gyula Sipos Gyula (Tüskepuszta, 1921. február 18. – Budapest, 1976. augusztus 30.) újságíró, költő. Életrajza Az akkor közigazgatásilag Újdombóvárhoz tartozó Tüskepusztán született. Kaposváron érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban 1939-ben, az egyetemet Budapesten végezte. A Györffy Kollégiumnak lakója (1940-41), majd 1943-tól annak igazgatója volt. 1945-ben képviselőként részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés munkájában, s 1945-től a Nemzeti Parasztpárt Intéző Bizottságának, 1946. márciustól Politikai Bizottságának tagja. Tevékenyen részt vett a földreform végrehajtásában. A második világháború éveiben a Kis Újság és a Szabad Szó riportere, a koalíciós években a Szabad Szó és a Március Tizenötödike című lapok szerkesztője, 1949-től a Szabad Föld, 1953-tól az Új Hang, 1955-től az Irodalmi Újság belső munkatársakéntdolgozott. 1957 végétől a Falusi Vasárnap, a Képes Újság, 1972-től a Szabad Föld országjáró riportere volt. Munkássága Az újságírás mellett is jelentős költészetének meghatározó élménye a pusztai sors. Első verseskötete 1939-ben jelent meg a Berzsenyi Társaság kiadásában "Lámpák a ködben" címmel. Összesen tizenegy verseskötete, két regénye és egy szociográfiai riportkötete jelent meg, ez utóbbi halála után, 1977-ben „Pusztaiak” címmel. Ez a mű a Dombóvár környéki pusztákon élő emberek sorsát mutatja be, saját családja életének bemutatásán keresztül is. A műben a szerző sok helyen összeveti a múltat a jelennel (az l970-es évekkel), s emlékein és érzelmein szűri át a valóságot: "Nem választhattam születésem helyét, mert Tüskét a fejlődés letörölte a térképről. Sőt nemcsak a térképről, hanem hosszú cselédházaival, istállóival, ólaival, mindenestül arról a domboldalról is, amelyen állt. Már a két világháború között is csak a téglagyári agyagfal meg a kis patak medre választotta el Ódombóvártól, az újdombóvári, talpfatelepi házsoroktól pedig csak néhány tábla föld. Az 1956-os helységnévtárban még szerepel –u.p.Dombóvár-, azóta minden cselédházat, szülőházamat is lebontották, a Dőry-kastély maradt meg elárvult művelődési otthon szerepben és egy régi istálló gépszínként. ... Azt mondhatom, hogy Tüske a maga rendje-módja szerint szűnt meg, úgy, ahogy a szívük szerint a régi cselédek is megszüntették volna." 1996-ban a volt kastély falán emléktáblát helyeztek el a következő felirattal: "Tüskében született Sipos Gyula költő, a kétkezi emberek világának hűséges krónikása. Emlékét kegyelettel őrzi Dombóvár város lakossága: Díjai, elismerései József Attila-díj (1954 és 1971) Főbb művei Lámpák a ködben (Kaposvár, 1939) A három lépés (Kaposvár, 1941) Szóljatok bátran (1954) Vadludak (versek, Budapest, 1956) Férfikor (versek, 1962) A nagy éjszaka (kisregény, 1963) Gyümölcs és virág (versek, Budapest, 1964) Erdőtűz (versek, Budapest, 1967) Könnyű részegség (versek, Budapest, 1969) A senkiföldjén (regény, 1970) Szomjúság (1975) Posztumusz művei Pusztaiak (szociográfiai riportok, Budapest, 1977) Hétvége (válogatott versek Budapest, 1978) Akkor voltunk fiatalok. Emlékezés Győrffy-kollégistákra ; összeáll. Sipos Gyuláné Kováts Zsuzsa; Kossuth, Bp., 1981 Védőbeszéd. Válogatott versek, 1939-1976 ; vál., szöveggond. Tamási Lajos; Szépirodalmi, Bp., 1984 Hogyan is szeretnék élni? Tanulmányok, riportok, jegyzetek ; Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, Kaposvár, 1987 Korbußen Korbußen település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Münster (Lech) Münster település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 856 fő (1987. május 25.). Karányi J. Dániel Karányi J. Dániel (Budapest, 1982. július 26. –) zeneszerző, dj, reklámszakember, reklámfilmrendező. Tizenkilenc éves kora óta aktív részese a magyar zenei életnek, 2008 óta a Friendly Advertising reklámcég társtulajdonosa. Többek között a Music FM-ben Music Killer's Dj. Életpályája Korai évek Karányi Budapest egyik külvárosi kerületében, Rákospalotán született. Édesanyja olasz tanár, műfordító, néprajzkutató, édesapja fizikus és programozó. Általános iskolásként hatottak rá: The Prodigy, Pink Floyd, Peter Gabriel, King Crimson, Jetro Tull és Genesis. Gimnazistaként kedveli meg az akkori drum and bass-t és a breakbeat-et, uk garage-t, ekkori kedvencei Aphex Twin, LTJ Bukem, Dj Krush, Kruder and Dorfmeister. Kezdeti zenei próbálkozások 1995-től klasszikus zongorát tanult, komponálással és amatőr, később félprofi felvételek készítésével próbálkozott. Ezután kezdte érdekelni a szintetizátoros zene. Nagy hatással volt rá Ravel, Chick Corea, a Propellerheads, a The Prodigy, a Neo. Az elkészült felvételekkel felkereste Prieger Zsoltot (Anima Sound System), aki segítette őt a zenék online kiadásában. Így készült el a Private Sun című lemez. Oktogon (2002) 2001 nyarán leszerződött az Underground Recordshoz, és elkészítette bemutatkozó nagylemezét, az Oktogont. A lemezt a jazz, klasszikus zene, chill-out, ambient, electro, kísérleti elektronika, progresszív rock-hatásai jellemzik. Az Oktogon-ról egyértelműen kiemelkedő “Dallam” c. szám nemzetközi siker lett, melyből kislemez, videoklip és többféle remix is készült. Független projektek (2003–2005) Az érettségi után live-act-ezett, produceri munkákat végzett. 2003 őszén egy vakokból álló színtársulat színdarabjának zenei producere és hangszerelője volt. Londonban egy Los Angeles-i énekesnő, Addie Brik lemezén működött közre. 2004 tavaszán Poppé Béla A Valóság című kisjátékfilmjének zenéjét és hanganyagát készítette. Videojáték-zenét írt és elektronikus formációkban zenélt. Digital Digital (2005) 2004-ben átigazolt egy új független magyar dance kiadóhoz, a CLS Music-hoz. A kiadóváltás sokban közrejátszott az új anyag stílusában. Karányi tudatosan vegyítette a popzenei elemeket az underground elektronikus zenével. A lemez központi és vissza-vissza térő eleme a földön való utazás. Szerkezetileg ez a lemez már egy konkrétan megtervezett ívet jár be. A lemezzel megnyerte a Fonogram díjat (Az Év Hazai Elektronikus Lemeze). DJ / Live Act A Digital Digital megjelenését követően Karányi élő fellépései megszaporodtak. Fellépett a Digital Digital lemezről ismert Keszthelyi Virággal (ének), Princz Ágostonnal (scratch DJ), többnyire az album anyagával. Fesztiválokon (Volt, Sziget), egyetemi rendezvényeken játszottak. Ezt követően csatlakozott a csapathoz MC Emanuel, valamint Princzet Vághy Tamás váltotta fel. Jelenleg Karányi elsősorban DJ-ként dolgozik. Aerodynamics (2008) 2008 őszén Karányi elkészült az Aerodynamics című koncept albummal, amely az előző lemez "utazás" témáját folytatja. Díjak Fonogram díj 2005: Legjobb Magyar Elektronikus Zenei Díj (Karányi - Digital Digital) Fonogram díj 2008: Legjobb Magyar Elektronikus Zenei Díj (Karányi - Aerodynamics) Petőfi Zenei Díj 2016: Az év dj-je Diszkográfia Albumok Oktogon Underground Records, 2001 Digital Digital – CLS Music, 2004 Aerodynamics - CLS Music, 2008 Kislemezek Karányi - Dallam EP , Underground Records, 2002 Karanyi - Road To Home/Hazaút – EP , CLS Music 2004 Karanyi - Road To Home/Hazaút – EP , CLS Music Digital 2004 Karanyi ft. Judie Jay - I May Be Your Star – EP , CLS Music 2004 Karanyi ft. Judie Jay - I May Be Your Star – EP , CLS Music Digital 2004 Karanyi ft. Judie Jay - Libido – EP , Motivo Digital 2008 Karanyi ft. Judie Jay - Libido Remixes 1 – EP , Cloud 9 Dance Digital 2008 Karanyi ft. Judie Jay - Libido Remixes 2 – EP , Cloud 9 Dance Digital 2008 Karanyi - My Baby My Remixes - EP , CLS Music Digital 2008 Karanyi - Road To Home Remixes – EP , Lip Recordings Digital 2008 Karanyi - My Baby My Remixes - EP , CLS Music Digital 2008 Potif - Trans Atlantic Airline - EP , CLS Music Digital 2008 Potif - Keep Busted - EP , CLS Music Digital 2008 Potif - Stockholm - EP , CLS Music Digital 2008 Potif - Hero - EP , CLS Music Digital 2008 Remixek / Produceri munkák Balkan Fanatik - Fuckman (Karányi remix) – Warner Rec, 2003 Addie Brick & Karanyi - Fruit Fly ‘Addie Brick - Loved Hungry’ album London – Itza Records, 2003 Andrewboy - This Love (Karanyi remix) - CLS Music Digital 2008 Neo - Spellbound (Karanyi & Potif Stein remix) - CLS Music Digital 2008 The Trousers - Blood For You (Karanyi & Potif Stein remix) - The Trousers 2009 Hangmás - We Are Modern (Karanyi & Potif Stein remix) - Hangmás 2009 Videók Karányi - Dallam video - Four Cut - Underground Records, 2001 Karányi - Road To Home / Hazaút animációs video - Morpho DCC - CLS Music, 2005 Karányi - You Delight / Álomszép video - Morpho DCC - CLS Music, 2006 Karányi ft. Judie Jay - I May Be Your Star video - Hajagos Bálint / Lehel Olivér - CLS Music, 2007 Karányi - My Baby My video - Ráday Dávid / Lehel Olivér - CLS Music, 2008 Bøur község Bøur község (feröeriül: Bíggjar kommuna) egy megszűnt község Feröeren. Vágar nyugati részén feküldt. Történelem A község 1915-ben jött létre Vágar egyházközség szétválásával. 2005. január 1-jétől Sørvágur község része lett. 335 (szám) A 335 (római számmal: CCCXXXV) egy természetes szám, félprím, az 5 és a 67 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 335-ös a kettes számrendszerben 101001111, a nyolcas számrendszerben 517, a tizenhatos számrendszerben 14F alakban írható fel. A 335 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban az 51 · 671 szorzattal, normálalakban a 3,35 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 5, 67 és 335. A 335 négyzete 112 225, köbe 37 595 375, négyzetgyöke 18,30301, köbgyöke 6,94515, reciproka 0,0029851. A 335 egység sugarú kör kerülete 2104,86708 egység, területe 352 565,23555 területegység; a 335 egység sugarú gömb térfogata 157 479 138,5 térfogategység. Besenyőpetőfalva Besenyőpetőfalva (1899-ig Petőfalu, szlovákul Pečeňady) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban. Pecsenyéd és Petőfalva egyesítésével jött létre. Fekvése Pöstyéntől 20 km-re, délnyugatra fekszik. Története A község területén már a kőkorszaktól fogva éltek emberek. Ezt bizonyítják az itt előkerült kőkorszaki, újkőkori, a hallstatti kultúrához tartozó leletek, valamint a későbbi római-barbár korszakból és a Nagymorva Birodalom idejéből származó maradványok. A település 1113-ban a zobori apátság birtokainak Kálmán király általi megrősítő oklevelében szerepel először "villa Spectaculi" alakban. Magyar nevét onnan kapta, hogy a beleolvadt Pecsenyéd 1216-ban "villa Byssenorum" néven szerepelt, mely – mint neve is mutatja – egykor besenyő határőrtelepülés volt. Királyi birtok, majd 1209-ben II. András király a kosztolányi uradalommal együtt a Hont-Pázmány nembeli Sebesnek adja. A tatárjárást követően 1254-ben IV. Béla király a szomszédos Vörösvár urának, Edőcsnek ajándékozza. A falu megszenvedte az 1271–72-es cseh háborút, majd a század utolsó évtizedében Csák Máté birtoka lett, egészen annak 1321-ben bekövetkezett haláláig. 1359-ben lakatlan faluként említik, majd a század vége felé délszláv telepesekkel telepítették be. A délszláv vezetéknevek a 15. század elejéig nyomonkövethetők. 1394-ben Zsigmond király a jókői váruradalommal együtt hívének, Stíbor vajdának adta, majd ennek halála után fia lett a birtok ura. 1437-ben a Bánfy család beckói váruradalmának része lett. 1522-ben Bánfy Zsigmond birtoka. 1576-ban 5 és fél porta és 8 zsellérház volt a faluban. 1601-ben 18 háza állt. 1694-ben a horvát származású Uzsovics Péter kapja a birtokot királyi adományként. 1715-ben 10 parasztház és 9 zsellérház található itt. 1787-ben 39 házban 51 család lakik 236 lakossal. 1828-ban 38 házban 262 lakos élt. Vályi András szerint: "PETŐFALVA. Patjova. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai Uzovics, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Nagy Kosztolánhoz nem meszsze, mellynek filiája, határjában fája nints; de mivel legelője, földgye, réttye elég, és jó termékenységű, piatzozása is van Varbón, és Újhelyben, első osztálybéli." "PECSENÉD. Pecsenadi. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai Uzovics, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Kosztolánhoz nem meszsze, mellynek filiája, határbéli földgye ollyan, mint Petőfalváé, első osztálybéli." Tekintélyes Uzovics családbeliek közül petőfalvi Uzovics János (1741-1803) és a neje, Wolfstein Anna (1736-1804) laktak a településen Mária Terézia korában. Fényes Elek szerint: "Petőfalva (Petyov), tót falu, Nyitra vmegyében, Pecsenéd mellett: 191 kath. lak. F. u. az Uzovich család. Ut. p. Galgócz." "Pecsenéd, tót falu, Nyitra vgyében, N.-Kosztolánhoz 1/2 órányira: 228 kath. lak. Nem nagy, de termékeny határral. Ut. p. Galgócz." Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Petőfalu, Pecsenyéd mellett, 297 r. kath. vallásu lakossal. Postája, táviró- és vasúti állomása Nagy-Kosztolány. Földesura az Uzsovics-család volt, melynek itt ma is nagyobb birtoka és díszesen berendezett, szép kastélya van. A kastélyt Uzsovics, sz. Kvassay Francziska építtette e század elején, de csak Uzsovics János fejezte be 1825-ben." "Pecsenyéd, tót falu a Dudvág jobb partján, Nagy-Kosztolánytól délre, 293 r. kath. vallásu lakossal. Postája Nagy-Kosztolány, táviró- és vasúti állomása Kosztolány. Földesura az Uzsovics-család volt. Most Uzsovics Pálnak van itt nagyobb birtoka. Ősrégi község, mely 1216-ban mint villa Byssenorum, azaz Bessenyőfalva szerepelt. 1379-ben már Bessenyő (Besseneu) néven találjuk följegyezve." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott. Népessége 1910-ben 776, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 475 lakosából 467 szlovák volt. 2011-ben 509 lakosából 468 szlovák. Híres személyek Itt született 1904-ben Rudolf Jarušek bibliográfus, irodalomtörténész, pedagógus. Itt született 1911-ben Viliam Pavlovský jezsuita pap, pedagógus. Itt született 1930-ban Oliver Bašovský geográfus, egyetemi oktató. Nevezetességei Az Uzsovics-kastély 1820 és 1825 között épült klasszicista stílusban . A Jézus Szíve templom 1899 -ben épült. Mongólia az 1998. évi téli olimpiai játékokon Mongólia a japán Naganóban megrendezett 1998. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Boy in da Corner A 2003-as Boy in da Corner Dizzee Rascal debütáló nagylemeze. A brit albumlistán a 23. helyig jutott, arany minősítést kapott. Dizzee Rascal az albumért 2003-ban megnyerte a Mercury Prize-t, így az első díjazott rapper lett. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Tűzérzékelő A tűzérzékelő olyan jelátalakító és továbbító eszköz, amely valamely tűzjellemző hatására – füst, hőmérséklet (hirtelen emelkedése), hősugárzás, nyílt láng – átvitelre és további feldolgozásra alkalmas jelet állít elő. A jel lehet elektromos áramköri változás, mechanikus elmozdulás, vagy belső nyomásváltozás is. Célja, hogy a tüzet annak kezdeti fázisában érzékelje, s ezáltal az észlelési és a riasztási időt a legminimálisabbra csökkentse a beavatkozás mielőbbi megkezdése érdekében. Az érzékelőkkel szemben támasztott legfőbb követelmények a megbízhatóság és a beazonosíthatóság, a téves jelzések minimális száma. Csoportosítása felügyelt tűzjellemző alapján: hő-, láng-, izzás-, füst-, gázérzékelő tűzjellemző feldolgozási módja szerint: küszöbérték-, különbség-, változási sebesség érzékelő térbeli elhelyezkedés szerint: pontszerű-, folt-, több pont-, vonalérzékelő érzékelők újraélesítési módja szerint: önműködően visszaálló, valamilyen módon visszaállítható, nem visszaállítható Hősugárzás-érzékelő Az infra és ultraibolya lángérzékelők olyan félvezetőkön alapuló érzékelők, melyek felhasználják azt a fizikai jelenséget, hogy a láng intenzitása 1,5-15 Hz között ingadozik. Olyan szelektív erősítőt tartalmaznak, amely csak az ilyen frekvenciatartományban modulált fénnyel gerjesztett áramváltozásokat engedi tovább. Az izzásérzékelő a benne lévő szilícium fényelem miatt már egy izzó szénszemcsét is érzékel, és ekkor működésbe lép. Gázérzékelő A gázérzékelő feladata nem a tűzjelzés, hanem a tűz- és robbanásveszély jelzése. Füstérzékelő A füstérzékelők optikai detektorok. Egy LED fényforrásból és egy vevőegységből állnak. Extinkciós fajtájánál alapesetben az adó és a vevőegység látja egymást, és ha a fény útjába füst kerül, a fény intenzitása csökken. Szórtfényt érzékelő típusnál a vevő a füstszemcséken szóródó fényt érzékeli, és ez esetben lép működésbe. Juventus FC A Juventus Football Club, rövidítve Juventus FC vagy egyszerűen Juventus (latin: iuventus vagyis fiatalság), olasz labdarúgóklub, melyet 1897-ben alapítottak. A klub székhelye Olaszországban, Torinóban van. A világ egyik legjelentősebb labdarúgó- és egyben a legsikeresebb olasz csapata. 54 trófeát nyert a csapat, közte 32 bajnoki címet és 13 olasz kupát. Európában a harmadik legsikeresebb klub és a világon a hatodik legtöbb trófeát szerezték meg, amit eddig a FIFA feljegyzett. A címek között szerepel 2 BL-cím (BEK-et is beleszámítva), valamint 3 UEFA-kupa is. Olaszországban a Juventusnak van a legtöbb szurkolója (főleg délen), és a világon is az egyik legnagyobb szurkolótáborral rendelkezik (kb. 170 millió fő). Jelenleg Torinóban, a klub saját építésű stadionjában, a 2011. szeptember 8-án használatba vett Juventus Arenában játsszák a mérkőzéseiket, amely régi stadionjuk, a Stadio delle Alpi helyén épült fel. A csapat Olaszországban több másik klubbal is rivalizál, főként a városi rivális Torinóval. Ezt a mérkőzést Derby della Mole-nak hívják, és fokozottan nagy érdeklődés kíséri. A legnagyobb olasz derbi, a derby d'Italia viszont a Juventus−Inter összecsapás, főként a 2006-os calciopoli óta. A Juventus alapító tagja volt a már azóta megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában. Története Alfredo Armano, Giocchino Armano, Eugenio Canfari, Enrico Canfari, Francesco Daprá, Domenico Donna, Carlo Ferrero, Luigi Forlano, Luigi Gibezzi, Umberto Malvano, Enrico Piero Molinatti, Umberto Savoria és Vittorio Varetti. Ők tizenhárman alapították a csapatot 1897-ben. Mindannyian a közeli Maaimo D'Azeglio gimnáziumba jártak és 17-18 évesek voltak. A csapat első elnöke Enrico Canfari lett. A csapat alapításakor 3 név között morfondíroztak a vezetők: Societá Via Fort, Societá Sportiva Massimo d'Azeglio, Aport Club Juventus. Végül hosszas viták után az utóbbi lett a befutó. 1898-ban játszotta első (természetesen barátságos) meccsét a városi rivális FC Torinese ellen (nem a mai Torino). Az Olasz labdarúgó-szövetséghez 1900-ban csatlakozott. Az első bajnoki címüket 1905-ben sikerült megnyerniük az akkor még csak 3 csapatos bajnokságban. Ekkor a csapat egy előző stadionjában, a Stadio Motovelodromo Umberto I-ben játszott. Ebben az időben a klub mezszíne rózsaszín volt. A jelenleg is használt fekete-fehér csíkos mezre véletlenül tértek át, amikor az Angliából küldött mezek kissé eltértek a megrendelttől. A következő években folyamatosan fejlődött a csapat, ám az igazi fellendülés az I. világháború után következett be. A csapat első jelentősebb edzője a magyar Károly Jenő volt, aki 1926-ban ismét bajnoki címhez vezette a csapatot. Ezután 1930-ban következett a 3. elsőség, melyet további 4 követett. E korszakban több jelentős labdarúgó is képviselte a klubot, köztük Combi, Rosetta, Bigatto, Monti, Cesarini, Ferrari, Borel és Bertolini. A csapat ekkorra már európai szinten is meghatározó volt. Szerepeltek az akkori Európa Kupában (a mai UEFA-bajnokok ligája elődje), valamint az olasz válogatott is ekkor ünnepelte 1934-es világbajnoki címét. 1933-ban a klub stadionja is megváltozott. A Stadio Olimpico di Torino egészen 1990-ig fogadta az ellenfeleket. 1947-ben Gianni Agnelli lett a Juventus elnöke egészen 1955-ig, majd öccse, Umberto Agnelli és később Vittore Catella vette át ezt a posztot. Ezekben az időszakokban 7 bajnoki cím valamint 3 olasz kupa került a vitrinbe. 1971-től az egykori játékos Giampiero Boniperti (aki 177 gólig jutott) lett az elnök. Ténykedése alatt 9 bajnoki és 4 kupaelsőséget ért el a Juve, valamint megnyerték az UEFA-kupát is. Az ezt követő időszakban olyan labdarúgók fordultak meg a csapatban, mint Dino Zoff, Gaetano Scirea, Marco Tardelli, Antonio Cabrini, Franco Causio, Roberto Bettega, Paolo Rossi vagy épp Michel Platini. Utóbbi 5 év alatt két bajnoki címet, egy BEK-trófeát, egy EB-elsőséget, három gólkirályi címet és három Aranylabdát nyert, így mondható, hogy a Juventus egyik kiemelkedő alakja volt. A csapat ezután 1993-ban ismét elhódította az UEFA-kupát, majd 1996-ban a Bajnokok Ligáját (utóbbit másodszor). Ez idő alatt kezdte meg a klubnál karrierjét a Juve egyik ikonja, Alessandro Del Piero, aki 2012-ig szolgálta az egyesületet. Ekkor a csapatot kétszer is irányította a korábbi olasz szövetségi kapitány Marcello Lippi. Az ő nevéhez fűződik többek közt a 25. bajnoki cím megszerzése is, valamint a francia Zinédine Zidane leszerződtetése. 2006-ban a klubot bundabotrány miatt a Serie B-be sorolták vissza. Ez volt az első alkalom, hogy nem az első osztály tagja volt a klub. A botrány következtében elvették 2 bajnoki címüket is, ami így is olasz rekord (28). A száműzetés csupán egy évig tartott, majd a feljutás után a csapat igyekezett újra nevéhez méltóan szerepelni a bajnokságban és a nemzetközi porondon is. Az újabb trófeára azonban egészen 2012-ig kellett várni. 2011-ben ugyanis az egykori legendás Juventus-játékos és csapatkapitány, Antonio Conte lett a klub edzője. Sikerült visszahoznia a csapathoz a „spirito Juve” szellemiséget, és vezetésével veretlenül lett bajnok a csapat, ami a 20 csapatos Serie A történetében ezelőtt senkinek sem sikerült. A Juventus ebben az évben a Coppa Italia döntőjébe is bejutott. Ezen a mérkőzésen, május 20-án búcsúzott el a csapattól talán legnagyobb legendája, Alessandro Del Piero, aki tizenkilenc szezonon át szolgálta a Juventust, valamint csúcstartó a klubnál a játszott mérkőzések és lőtt gólok számában is. Eredmények Hazai Olasz bajnokság – Serie A Olasz bajnokság – Serie B Olasz kupa – Coppa Italia Olasz szuperkupa – Supercoppa Italiana Nemzetközi BEK/BL KEK UEFA-kupa Intertotó-kupa UEFA-szuperkupa Világkupa Stadionok Az első 2 évben (1897, 1898) a csapat a Parco del Valentinon és Parco Cittadellán játszotta a mérkőzéseket. Ezután 1908-ig a Piazza d'Armi stadionban játszottak. Kivéve 1905-öt és 1906-ot, amikor is a Corso Re Umberto adott otthont a klubnak. 1909-től 1922-ig a Corso Sebastopoli táborban játszottak. 1923-tól a Corso Marsiglia stadiont használták, ahol 4 bajnoki címet is nyertek. 1933-tól az 1934-es labdarúgó-világbajnokságra készített torinói olimpiai stadiont bérelték egészen 1990-ig. Ez idő alatt a csapat 890 bajnoki mérkőzést játszott le és 17 bajnoki címet szerzett. 1990-től a Stadio delle Alpi adott otthon a csapat hazai mérkőzéseinek, melyet az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra készítettek el. A létesítményt a Torinóval együtt bérelték. Ez idő alatt 5 bajnoki címet ünnepelhetett a klub. 2006-ban a csapat ismét visszatért az olimpiai stadionba, ahol egészen 2011-ig játszott. Jelenleg a klub saját építésű stadionjában, a 2011. szeptember 8-án használatba vett, 41 000 néző befogadására képes Juventus Arenában játssza a mérkőzéseit, amely a Stadio delle Alpi helyén épült fel. Rekordok, érdekességek Rekordok 1 Az átigazolási ár tartalmazza Marco Marchionni 4,5 millió eurós vételárát is. 2 Az átigazolási ár tartalmazza Antonio Nocerino 7,5 millió eurós vételárát is. Jelenlegi játékosok 2018. július 11. szerint: A klub világ- és Európa-bajnok labdarúgói A lista csak azokat a játékosokat tartalmazza, akiknek az adott időben a klubbal volt szerződése. A klub elnökei A klubnak 28 elnöke volt, ebből 26 olasz, 1 svájci és 1 francia. A Juventus összes eddigi elnökének listája Forrás: myjuve.it Jelmagyarázat: TE Tiszteletbeli elnök 1 A háború időszaka alatt lévő elnökség 2 Átmeneti elnökség A klub edzői A klubnak összesen 46 edzője volt, köztük 33 olasz, 3 magyar (Károly Jenő, Viola József, Sárosi György), 2 skót, 1 argentin, 1 angol, 1 brazil, 2 cseh (ebből 1 csehszlovák), 1 paraguayi, 1 francia és 1 jugoszláv. Ebből 13-an ideiglenes edzők voltak. A legtöbb idényt (13) Giovanni Trapattoni vezette, a második Marcello Lippi 8 évaddal. A Juventus összes eddigi edzőjének listája Forrás: myjuve.it Jelmagyarázat: (id.) Ideiglenes edző Források és jegyzetek 170 milliós szurkolótábor (angol nyelven). Juventus FC. (Hozzáférés: 2009. május 30.) Juventus Stadium. Juventus FC hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2012. január 28.) Stadio Olimpico di Torino (angol nyelven). Juventus FC. [2008. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 30.) Gólszerzők örök ranglistája (angol nyelven). footballdatabase.com Páláyralépők örök ranglistája (angol nyelven). footballdatabase.com http://www.nemzetisport.hu/spanyol_labdarugas/real-madrid-cristiano-ronaldo-a-juventusban-folytatja-hivatalos-2646499 Higuaín átigazolási ára (angol nyelven). transfermarkt.com Buffon átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com Nedvěd átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com Thuram átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com Emerson átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com Di Vaio átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com Salas átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com Melo átigazolási ára (magyar nyelven). nemzetisport.hu Diego átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com Sabrina Carpenter Sabrina Annlynn Carpenter (Lehigh Valley, 1999. május 11. –) amerikai énekesnő, színésznő. A Hollywood Records tagja. Élete Carpenter 1999-ben született Lehigh Valleyben, Pennsylvaniában. 2 nővére van: Sarah, aki többször is szerepelt a Riley a nagyvilágban c. sorozatban mint háttérszereplő és másik testvére, Shannon. Legelőször a médiába 2008-ban, 10 évesen került be, amikor Miley Cyrus "The Next Miley Cyrus Project" nevezetű versenyében 3. helyezett lett, több, mint 10.000 jelentkező közül. Carpenternek ez jelentette a zenei ipar kezdetét, ekkor tudta, hogy felnőtt korában énekléssel szeretne foglalkozni. Karrierje 2011-2012: A kezdetek Carpenter legelső szerepét az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály című sorozatban kapta. Ekkortájt Kína egyik legnagyobb tv-s csatornáján, a Hunan Broadcasting System-en volt látható a Gold Mango Audience fesztiválon. 2 évvel később szerepet kapott a Fox The Goodwin Games című sorozatában, mint a fiatal Chloe, a Disney Channelen bemutatott Gulliver Quinn-ben és az ABC-n bemutatott The Unprofessional-ban. 2012-ben szerződést kötött a Hollywood Records-szal. 2013-2015: Riley a nagyvilágban, első album 2013-ban a fiatal Merrint alakította a Szarvak c. thrillerben. Ugyanebben az évben felénekelte a Smile c. számot a Disney Fairies: Faith, Trust And Pixie Dust albumra, ami a Csingiling: A szárnyak titka film promotálására készült. Szintén 2013-ban januárban megkapta leghíresebb szerepét, Maya Hartot a Riley a nagyvilágban c. Disney sorozatban. Ez a sorozat a modern folytatása az 1993-2000-ig tartó ABC sorozatnak, a A kis gézengúz (Boy Meet World)-nek. 2014. március 14-én jelent meg legelső saját száma, a Can't Blame a Girl for Trying. A szám később címadóvá vált az áprilisban megjelent EP-jének. A tini énekes 2014-ben a Stand Out-ot énekelte a Disney Channel eredeti filmjében, a Hogyan szerzünk jobb fiút-ban. 2015 januárjában bejelentésre került, hogy Carpenter kapja a főszerepet a Két bébiszitter kalandjai c. Disney filmben, Sofia Carson mellett. Február 22-én bejelentette debütáló albumát, mely az Eyes Wide Open nevet kapta. 2015 decemberében Carpenter alakította Wendy-t a Peter Pan and Tinker Bell: A Pirate's Christmas darabban. 2015-: Evolution 2015. november 5-én Sabrina megmutatta rajongóinak a hamarosan megjelenő karácsonyi számának, a Christmas the Whole Year Round-nak a borítóját, egy hétre rá pedig maga a szám is az iTunesra került. 2016. február 19-én megjelent legújabb száma a Smoke and Fire, melyről így nyilatkozott: "A dal az egyik legszemélyesebb dalom. A Smoke and Fire volt az első történet, amit már vártam, hogy elmondjak a sok-sok történet közül, ami a 2. albumomon lesz... Szeretek írni, bárhová is megyek. Mindig leírom a dolgokat, szövegeket, amik inspirálnak engem és amiket a mindennapi életben látok." A szám azonban végül nem került fel a 2. albumára. A 2. album első kislemeze júliusban jelent meg On Purpose címen. Szeptember 3-án az énekesnő bejelentette hogy a 2. albuma az Evolution nevet kapja, majd egy nappal rá, az Evolution Turnét is hivatalosan bejelentette. Az album október 14-én jelent meg. 2017 májusában közreműködött a The Vamps-szel és Mike Perry-vel egy szám erejéig, mely a Hands nevet kapta. Júliusban újabb dal jelent meg, a Why, melyhez a videoklip július 20-án került fel Sabrina hivatalos YouTube csatornájára. Diszkográfia Albumok Eyes Wide Open (2015) Evolution (2016) Singular (2018) EP-k Can't Blame a Girl for Trying (2014) Egyéb számok Make You Feel My Love (feat. Nathaniel Hawk & Cameron Hawk) (2011) Fall Apart (2011) Smile' (2012) I'll Be Home for Christmas (feat. Ali Brustofski & Danielle Lowe) (2012) Safe & Sound (2012) All You Need (2013) It’s Finally Christmas (2013) Silver Nights (2014) Take On the World (feat. Rowan Blanchard) (2014) Stand Out (2014) Christmas the Whole Year Round (2015) Rescue Me (2015) Smoke and Fire (2016) Hands (feat. Mike Perry & The Vamps) (2017) Why (2017) First Love (feat. Lost Kings) (2017) Thumbs (2017) Alien (2018) Almost Love (2018) Turnék Saját Evolution Tour (2016-2017) The De-Tour (2017) Nyitóelőadóként Miranda Cosgrove: Miranda Cosgrove Summer Tour (2012) Ariana Grande: Dangerous Woman Tour (2017) The Vamps: UK Arena Tour (2017) Jorge Bolaño Jorge Eladio Bolaño (Santa Marta, 1977. április 28. –), kolumbiai válogatott labdarúgó. A kolumbiai válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon, az 1999-es Copa Américán illetve a 2000-es CONCACAF-aranykupán. Sikerei, díjai Kolumbiai bajnok (2): 1993, 1995 Olasz kupa (1): 2001–02 Olasz szuperkupa (1): 1999 CONCACAF-aranykupa ezüstérmes (1): 2000 Szübarisz Szübarisz nevezetes ókori görög város Calabria tengerpartján, a Crati folyó torkolatvidékén, melyet akháj telepesek alapítottak i. e. 720-ban. A város virágzó kereskedelme által, melyet különösen Kis-Ázsia felé folytatott, igen gyorsan fellendült. Hatalmának tetőpontján 25 más város felett uralkodott, s noha lakosainak száma nem haladta meg a 100 000-et, a Krotón ellen vívott háborúban mégis 300 000 katonát volt képes kiállítani. Szübariszt i. e. 510-ben a krotóni seregek elpusztították. Lakosainak egy része elmenekült és i. e. 443-ban nem messze a régi várostól egy új várost, Thurioit (latinul Thurii) alapítottak. Az egykori város romjai ma Cassano all’Ionio község területéhez tartoznak. Szübarisz adta a nevét a környező tengerparti síkságnak (Szübariszi-síkság). Black Sabbath Vol. 4 A Black Sabbath Vol. 4 (vagy Volume 4.), az angol Black Sabbath negyedik nagylemeze, amely 1972. szeptember 25-én jelent meg, a Vertigo, valamint Észak-Amerikában a Warner Bros. Records gondozásában. Ez volt az angol heavy metal-együttes első olyan nagylemeze, amelyet Patrick Meehan producerelt. Az albumot Los Angelesben vették föl a Record Plant stúdióban, ugyanott, ahol elődjét, a Master of Realityt is, így tehát ez volt a Black Sabbath második stúdióalbuma, amelyet hazájuk, Anglia határain kívül rögzítettek. Több Black Sabbath-klasszikus is található a lemezen. Ilyen dal többek között a Snowblind, a Tomorrow's Dream, a Supernaut és a Changes. Információk A Vol. 4. ugyanazon a heavy metal vonalon mozog, mint elődjei. A dal egyik legnagyobb slágere, a "Changes" nevű dal, amelyet Tony Iommi gitáros írt, és a dalban hallhatóak billentyűs hangszerek is. A bórítót Ozzy Osbourne énekesről mintázták. A borítón Ozzy látható, magasra tett karjaival, és kézfejein csak a mutató, és középső ujjai vannak kinyújtva. A zenekar, a Vol 4 érában került közel a kokain-hoz. Ez a felvételeknél is okozott némi problémát főként Bill Ward dobos esetén. Geezer Butler basszusgitáros pedig az enjoy coca cola (élvezd a Coca Cola-t) szlogent átköltötte enjoy cocaine (élvezd a kokaint)-ra. Az album sikerei Az albumot 1972. szeptember 25-én adták ki. A Billboard 200-as listáján a #13. helyet érte el. A Tomorrow's Dream nevű dalt kiadták ugyan kislemezként, ám nem ért el helyezéseket a listákon. Nem sokkal később egy turnéra indultak, először az USA területén, majd 1973 elején Ausztráliában voltak, majd a turnét Európában fejezték be. 2000 júniusában a lemez a #60. lett a Minden idők 100 legnagyobb brit albuma listán. A "Supernaut" nevű dal is elismertségre tett szert. Beck Hansen a dal riffjét választotta kedvencének, valamint a dal nagyon pozitív elismerést kapott Frank Zappától is. A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 14. helyre rangsorolta. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Közreműködők Ozzy Osbourne – ének Tony Iommi – gitár , zongora , mellotron Geezer Butler – basszusgitár Bill Ward – dob Forrás The 100 Greatest Metal Albums of All Time. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2017. július 13.) Pilníkov Pilníkov település Csehországban, Trutnovi járásban. Pilníkov Vlčice, Vítězná, Staré Buky, Hajnice, Trutnov és Chotěvice településekkel határos. Lakosainak száma 1243 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Dzsibuti települései A lista az 1000 főnél népesebb településeket tartalmazza. Epipremnum Az Epipremnum az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a hídőrvirágúak (Alismatales) rendjébe, ezen belül a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó nemzetség. Előfordulásuk Az Epipremnum-fajok előfordulási területe a trópusi és szubtrópusi Ázsia, egészen a Csendes-óceán térségéig. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 15 faj tartozik: Epipremnum amplissimum (Schott) Engl. (1881) hegyescsúcsú futóka (Epipremnum aureum) (Linden & André) G.S.Bunting (1964) Epipremnum carolinense Volkens (1901) Epipremnum ceramense (Engl. & K.Krause) Alderw. (1920) Epipremnum dahlii Engl. (1898) Epipremnum falcifolium Engl. (1898) Epipremnum giganteum (Roxb.) Schott (1857) Epipremnum meeboldii K.Krause (1910) Epipremnum moluccanum Schott (1863) Epipremnum moszkowskii K.Krause (1911) Epipremnum nobile (Schott) Engl. (1879) Epipremnum obtusum Engl. & K.Krause (1916) Epipremnum papuanum Alderw. (1920) Epipremnum pinnatum (L.) Engl. (1908) - típusfaj Epipremnum silvaticum Alderw. (1920) 3367 Alex A 3367 Alex (ideiglenes jelöléssel 1983 CA3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Norman G. Thomas fedezte fel 1983. február 15-én. Kepčije Kepčije falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 39, közúton 73 km-re délre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re északra, a Báni végvidék déli részén fekszik. Története "Kepčija" a pásztorok fából faragott, gazdagon díszített ivópoharának a neve, mely a Balkánról Dalmácián, Likán, Hercegovinán és Bosznián át egészen Szlavóniáig széles körben elterjedt. Ebben a térségben a geometriai díszítés volt a leginkább jellemző. A név török eredetű, a "kepçe" főnévből ered, mely hasonló formájú poharat jelöl. Kepčije csak 1948-tól számít önálló településnek, betelepülése mégis sokkal korábban történt. A falu betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Kepčije benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de szerb lakói közül sokan felkeltek a fasiszta hatalom ellen. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén lakosságának 95%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 74 lakosa volt. Népesség (Lakosságát csak 1948-tól számlálják önállóan.) Búcsú (Született feleségek) A Búcsú (Look Into Their Eyes and You See What They Know) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat százhatodik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó vetítette 2009. április 19-én. Az epizód cselekménye Edie egy nap autóbalesetet szenved, és a segítségnyújtás megérkezése előtt, a szomszédok aggódó tekinteteivel körülvéve, az életét veszti. Barátnői két nappal később az utolsó kívánsága szerint, a hamvaival a fiához tartanak. Az utazás közben pedig mindenkiben felélednek az emlékek Edie-ről. Lynette arra gondol vissza hálásan, amikor Edie a betegségén segítette át. Susan eközben a heves és roppant szórakoztató vitáikra emlékszik vissza. Bree pedig elmeséli a többieknek, hogy Edie látogatta a börtönben Orsont. Gabrielle persze a közös bulizásokra gondol vissza nosztalgiával, amikor azon versenyeztek, hogy melyikük hódít meg több pasit. Mrs. McCluskey odaérvén pedig elmondja a fiúnak, hogy az édesanyja azért hagyta, hogy az apjával nőjön fel, mert meg akarta óvni saját magától. Végül aztán Edie hamvai mégis csak a Lila Akác közbe kerülnek. Narrátor Nicholette Sheridan - Edie Williams Mellékszereplők Stephen Lunsford - Travers McLain Kathryn Joosten - Karen McCluskey Andrew Lockridge - Egy diák Kevin Rahm - Lee McDermott Edie epizódzáró monológja A narrátor, Edie Britt monológja az epizód végén így hangzik (a magyar változat alapján): "És így történt, hogy a Lila akác köz lett a végső nyughelyem. A hamvaim a gyepre szórattak, amelyen egykor jártam. Fák alá, amelyek egykor rám vetették árnyékukat. Rózsákra, amelyekben egykor gyönyörködtem. És kerítések mellé, amelyek fölött egykor pletykáltam. És miután a barátaim búcsút vettek tőlem, szél támadt, és elsodorta, ami megmaradt belőlem. Ahogy lenéztem a világra, búcsút vettem tőle én is. Búcsút a fehér léckerítésektől, a felhajtón álló kocsiktól, kávéscsészéktől és porszívóktól. Búcsút vettem mindazoktól a dolgoktól, amelyek oly szokványosnak tűnnek, de ha összerakjuk őket, kiadnak egy életet. Egy életet, ami valóban párját ritkító volt. Elárulok valamit: nem nehéz meghalni, ha az ember tudja hogy, élt. És én éltem. Óh, mennyire éltem!" Érdekesség Abban a jelenetben, amelyben Gaby és Edie egy bárban versenyeznek, a Shampoo nevű brit zenekar I Know What Boys Like című száma szól. Ez a második epizód a sorozatban, amiben nem Mary Alice Young a narrátor. A harmadik évad 16. részében Bree első férje, Rex Van de Kamp volt a narrátor, míg ebben a részben Edie Britt, aki ebben az epizódban hal meg. Nem ez az utolsó Született feleségek -epizód, amiben Nicollette Sheridan Edie-ként szerepel: az évad huszonharmadik, Bűnök és büntetések című epizódjában Edie még megjelenik Dave hallucinációjaként. Ez a negyedik epizódja a sorozatnak, melynek elején nincs rövid visszatekintés az előző epizódokra (az első a sorozat nyitó része, a Végzetes csütörtök volt, a második az ötödik évad 1. része, a Röpül az idő... , a harmadik pedig a századik epizód, az Egy ügyes kezű ezermester ). Így ez az első rész, amelyben Mary Alice Young egyáltalán nem hallható. Hiba az epizódban, hogy Susan megkéri Mrs. McCluskeyt, hogy cserélje ki a kerekeket a kocsin, mert ő nem tudja, hogyan kell. Ellenben az első évad 12. részében ő maga cserélte ki Edie kerekeit, mielőtt elmentek a Sziklás-tóhoz, hogy szétszórják Martha Huber hamvait. Epizódcímek más nyelveken Angol: Look Into Their Eyes and You See What They Know (Nézz a szemükbe, és megérted, mit tudnak) Német: Die letzte Ruhestätte (A végső nyughely) Olasz: Unica nel suo genere (Egyedi a maga nemében) Francia: Au revoir les amies (Viszlát, barátok) Forrás Port.hu Soppe-le-Bas Soppe-le-Bas település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 770 fő (2015). Soppe-le-Bas Soppe-le-Haut, Guewenheim, Burnhaupt-le-Haut, Burnhaupt-le-Bas, Gildwiller, Diefmatten, Sternenberg és Bretten községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Resnik Bosiljevski Resnik Bosiljevski falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Bosiljevóhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 22 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re északra, az A1-es autópálya mellett fekszik. Története A településnek 1857-ben 77, 1900-ban 95 lakosa volt. Trianon előtt Modrus-Fiume vármegye Vrbovskói járásához tartozott. 2011-ben 16-an lakták. Wilson Seneme Wilson Seneme (São Carlos, 1970. szeptember 28. –) brazil nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Wilson Luiz Seneme. Polgári foglalkozása fizikatanár. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára lett az I. Liga játékvezetője. Első ligás mérkőzéseinek száma: 97 (2012). Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Brazil labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2006-tól tartotta nyilván bírói keretében. 2008-ban egy hátsérülés miatt felfüggesztették FIFA tagságát. 2009-ben helyreállt a rend. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. FIFA JB besorolás szerint 2011-től elit kategóriás bíró. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Brazíliába a XX., a 2014-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. 2012-ben a FIFA JB bejelentette, hogy a brazil labdarúgó-világbajnokság lehetséges játékvezetőinek átmeneti listájára jelölte. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Treppo Grande Treppo Grande település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében. Lakosainak száma 1724 fő (2017. január 1.). Treppo Grande Buja, Cassacco, Colloredo di Monte Albano, Magnano in Riviera, Tricesimo és Artegna községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 21718 Cheonghapark A 21718 Cheonghapark (ideiglenes jelöléssel 1999 RO115) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 9-én. Buti István Buti István (Zalaszentmihály, 1902. július 2. – Budapest, 1976. október 5.) festőművész, grafikus. Életútja Négy elemit végzett, majd gazdasági cselédként dolgozott. 28 évesen kezdett foglalkozni rajzolással. Zala vármegye támogatásával Iványi-Grünwald Bélánál Budapesten tanult festeni. 1930-32-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat. Az 1930-as évek elején bekapcsolódott a baloldali értelmiségi mozgalmakba, részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájában és 1936-tól tárlatain is. Művei között megtalálhatók munkástípus-tanulmányok, proletárenteriőrök és gyárábrázolások. Mindazonáltal látásmódja és élményvilága a naiv művészekéhez áll közel. Egyéni kiállítások 1936 • Tamás Galéria 1980 • Buti István emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások Az Új Realista Művészek és a Szocialista Képzőművészek csoportos kiállításai az 1930-as években és az 1940-es évek elején. Ognissanti A Chiesa di Ognissanti (röviden Ognissanti, magyarul Mindenszentek-templom) az olaszországi Firenzében található templom. A 13. század közepén alapították olyan szerzetesek részére, akik gyapjú-kikészítéssel és szövés-fonással foglalkoztak. A középkorban annak a térnek a helyén, ahol ma ez a templom áll gyapjúfeldolgozó üzemek voltak. A templom és a mellette álló kolostor eredetileg sokkal díszesebb volt, mai barokk formáját a 16-17. századi átépítések után kapta, eredeti duecento hangulatát csak a harangtorony őrzi. A templom főkapuja felett egy dombormű látható, ami Mária megkoronázását ábrázolja. Ezt a művet korábban a della Robbia-család művészeinek tulajdonították, de újabb vélemények szerint Benedetto Buglioni készítette. A belső tér egyhajós, kereszthajóval. Legszebb dísze Giotto Ognissanti Madonnája volt, de az ma már az Uffizi képtárban látható. A templomban látható Domenico Ghirlandaio egy öregkori festménye az egyik oltáron, ami az Irgalmas Madonnát ábrázolja. A kép a Vespucci-család megrendelésére készült, a család tagjai láthatóak a képen, amint a Madonna előtt térdelnek. A Máriától balra lévő fiatal fiú állítólag maga Amerigo Vespucci. Ugyanezen a képen a Mária bal keze alatt térdelő nő Simonetta Cattaneo, aki egyrészt Giuliano de’ Medici szerelme volt, másrészt Botticelli Tavasz és Vénusz születése című képeinek a modellje. Az oltár előtti kőlap takarja a Vespucci-család kriptáját. A kőlapot Amerigo nagyapja készítette 1471-ben. A harmadik és negyedik oltár között látható Botticelli festménye, ami Szent Ágostont ábrázolja. Vele szemben van Ghirlandaio képe Szent Jeromosról. A templom jobb oldali kereszthajójának az egyik kápolnájában van Botticelli sírja. Egy másik kápolnában Napóleon nővérének, Murat feleségének, Carolina Bonapartének a sírja van. A sekrestye fafeszületét egy 15. századi lengyel művész, Vit Stwosz készítette, a freskók részben Giotto iskolájából származnak. A templom mellett található a kolostor, aminek a refektóriumában látható Ghirlandaio Utolsó vacsora című műve. Az 1966-os firenzei árvíz során a templom és a kolostor belül majdnem 3 méter magasságig víz alá került, ekkor a restaurálás idejére több freskót leválasztottak a falról és a refektóriumba szállították őket. A kolostor udvara Michelozzo stílusában készült. Forrás Wellner István: Firenze, Panoráma útikalauz, 1975 ISBN 963 243 041 7 Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei, 1996 Bonechi kiadó, ISBN 88 7009 956 3 Gusterath Gusterath település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Butil-jodid A butil-jodid (1-jódbután) halogéntartalmú szerves vegyület, a bután jódozott származéka. Alkilezőszerként használják. Tom és Jerry új kalandjai A Tom és Jerry új kalandjai (eredeti cím: Tom & Jerry Show) amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet a Hanna-Barbera készített. Amerikában az ABC adta le. Magyarországon 1987. június 25. és november 8. között a Magyar Televízió 1. sugározta, az ismétlést 1987. december 26-tól, 1988. január 31-ig. vetítette a Magyar Televízió 2-es csatorna is. Majd a Duna Televízió is harmadszor leadta (1995-ben, 1996-ban és 1997-ben). Később az RTL Klub kereskedelmi csatornán új szinkronnal vetítették Kölyökklubként harmadszor (2010 és 2012 között). Szereplők További magyar hangok (1. szinkronban): Bács Ferenc , Balázsi Gyula , Bata János , Borbás Gabi , Boros Zoltán , Botár Endre , Czigány Judit , Csernák János , Dallos Szilvia , Dengyel Iván , Detre Annamária , Dobránszky Zoltán , Dózsa László , Hacser Józsa , Kaló Flórián , Kerekes József , Kokas László , Konrád Antal , Kristóf Tibor , Kun Vilmos , Láng József , Magda Gabi , Makay Sándor , Mányai Zsuzsa , Maros Gábor , Mohai Gábor , Orosz István , Pathó István , Perlaki István , Pusztaszeri Kornél , Schubert Éva , Somogyvári Pál , Surányi Imre , Szabó Ottó , Szerednyey Béla , Szersén Gyula , Ujlaki Dénes , Vándor Éva , Velenczey István , Varga T. József További magyar hangok (2. szinkronban): Crespo Rodrigo , Csuha Lajos , Fehér Péter, Fekete Zoltán , Forgács Gábor , Kapácsy Miklós , Katona Zoltán, Kisfalvi Krisztina , Melis Gábor , Pipó László, Rosta Sándor , Szabó Máté , Szalay Csongor , Széles Tamás , Szitás Barbara, Szokol Péter , Varga Rókus , Várday Zoltán , Vass Gábor , Viczián Ottó Pilsen Callao A Pilsen Callao Peru legrégebb óta gyártott söre. A 4,8% alkoholtartalmú, alsó erjesztésű világos sör 330, 630 és 1100 millileteres üvegben, valamint 473 és 355 ml-es dobozban kapható. Története A callaói Pilsen nevű sörfőzdét 1863. október 15-én alapította meg a Lima utcában (mai neve: Avenida Sáenz Peña) a német származású kézműves sörfőző, Federico Bindels. A nevet a csehországi Pilsenről kapta, ahol a hasonló típusú sörök gyártásának nagy hagyománya volt. 1868-ban Bindelshez egy másik kézműves társult, a francia Aloise Kieffer, akivel közösen kezdték bővíteni műhelyüket. Kieffer halála után fiai örökölték az üzemet. 1878-ban az itt gyártott sör bemutatkozott a párizsi ipari kiállításon is, ahol aranyérmet nyert. Peruban viszont nem volt általános a fogyasztása: főként ünnepi alkalmakkor, sporteseményeken és bikaviadalok alkalmával itták. 1904-ben a Kiefferek eladták részesedésüket egy, addig az olajiparban érdekelt vállalkozónak, Faustino G. Piaggiónak. Vele a gyár új irányt vett: öt évvel később már évi több százezer palackkal adak el a sörből. A hivatalosan Compañía Nacional de Cerveza néven működő társaság 1947-ben 2 millió solt fektetett be új gépek vásárlásába, 1962-ben pedig hozzáláttak új mintaüzemük felépítéséhez a Bellavista nevű kerületben. Az 1968-ban felavatott gyár abban az időben az egyik legmodernebb volt egész Latin-Amerikában. 1963-ban volt a Pilsen Callao alapításának századik évfordulója: ebből az alkalomból közel egy héten át ünnepeltek, amelynek során ellátogatott a gyárba többek között Fernando Belaúnde Terry köztársasági elnök is. A legrégebbi dolgozók díjakat kaptak, egy könyvtár és több egészségügyi intézmény számára adományokat juttattak el és támogatták egy újságíróverseny megrendezését is. 1975-ben gyártották le a rekordnak számító 18 500 000-edik számú ládájukat, ám 1994-ben a rossz gazdasági helyzet és egy, a piacra került, rossz állapotban levő sört tartalmazó szállítmány hanyatlásba taszította a céget. (Egyes pletykák szerint a rossz sör megjelenésében a konkurrencia keze is benne volt.) A helyzetet kihasználva a Backus cég felvásárolta az olcsóvá vált részvények 62%-át, majd elkezdte újra felfejleszteni az üzletet. 2008-ban a sör elnyerte az Arany Effie-díjat és az Effie-nagydíjat, valamint a perui Marketing Hall of Fame-től kiérdemelte a Gran Marca Clásica („nagy klasszikus márka”) címet. Villamayor de Campos Villamayor de Campos község Spanyolországban, Zamora tartományban. Villamayor de Campos Quintanilla del Monte, Villalpando, Quintanilla del Olmo, Prado, Spain, Villanueva del Campo, Villar de Fallaves és Santa Eufemia del Arroyo községekkel határos. Lakosainak száma 310 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Colomars Colomars település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 3377 fő (2015). Colomars Aspremont, Carros, Castagniers, Gattières és Nizza községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Peter Taylor Peter Thomas Taylor (Nottingham, 1928. július 2. – Mallorca, 1990. október 4.) korábbi angol labdarúgóedző, több csapatnál is Brian Clough segédedzője volt. Sikerei, díjai Edzőként Burton Albion Southern League Cup: 1964 Segédedzőként Derby County Second Division : 1968–69 First Division : 1971–72 Texaco Cup: 1971–72 Watney Cup: 1970 Nottingham Forest First Division : 1977–78 BEK : 1979 , 1980 UEFA-szuperkupa : 1979 Ligakupa : 1978, 1979 Charity Shield : 1978 Ardillières Ardillières település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 840 fő (2015). Ardillières Ciré-d’Aunis, Landrais és Muron községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gusztinyi János Gusztinyi János, eredetileg Zubrohlavsky/Zubralovszky János (Árva megye, 1718 – Mocsonok, 1777. január 31.) nyitrai püspök 1763-tól haláláig. Élete A szlovák származású Zubralovszky Jánost a Hegyalján lakó plébános nagybátyja neveltette fiatalon. Később Zubralovszky a nagyszombati jezsuita intézetben filozófiát és szónoklattant tanult, majd báró Fischer gyermekei mellett nevelőként működött. A báró kérésére változtatta nevét Gusztinyire. Egy idő után az egyházi pályára lépett, és felszenteltetése után girincsi lelkész, majd 1741. július 22-től miskolci, 1744-től sátoraljaújhelyi plébános volt. Mária Terézia egri kanonokká, és a királyi tábla prelátusává, 1763. november 18-án pedig nyitrai püspökké, a megye főispánjává, és belső titkos tanácsossá nevezte ki. Gusztinyi a Nyitra melletti kövesdi hegyen az akkor keletkezett, de a pápától meg nem erősített nazarénus szerzetesek számára lakóhelyet építtetett. Nagy bőkezűséget mutatott a templomok, lelkészek és betegek irányában, de támogatta a tudományokat, és a magyar irodalom fejlődését. 1777-ben hunyt el mocsonoki nyaralójában. Művei Thesaurus ecclesiae Christi per jubilaeum infideles dispensari solitus, et anno currenti 1735. pro pace inter principes christianos a Deo exoranda dispensatus... Cassoviae. Oratio rev. ac clariss. dni J. G. abbatis, dicta in episcopali schola Agriensi 1754. Üdvösség mannája. Az az: Az Úr Jézus tulajdon szent testének és vérének sakramentoma, melylyel nem a Mózes fedele alatt ülő zsidóság, nem is az üres figurát áltató újjítás: hanem Krisztusnak igaz hive, a kegyelem törvényében, érezhető jelek és symbolumok alatt el rejtetett valósággal az örök életre tápláltatik . Agriensi, 1759. (2. kiadás. Agriensi, 1769. E művét, mely tót fordításban is megjelent Nagyszombatban 1794-1795. négy kötetben, Helmeczy István kőrösi ev. ref. prédikátornak Maiburgban (Utrecht) 1741-ben kiadott Igasság paisa című munkája ellen írta.) Epistola ad clerum suum Nitriensem dictus tempore suae Eppum Nitriensem inaugurationis . Nitriae, 1766. Végrendelete 1777-ből a bars-szentkereszti püspöki könyvtár kéziratai közt van. Forrás Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István ; szerk. Viczián János . Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Gusztinyi János Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. Epocha (pedagógia) Az epocha a pedagógiában, a Waldorf-pedagógia alapeleme, de más típusú közoktatási intézményekben is terjed. Pedagógiai értelemben az epocha-rendszer lényege, hogy az egyes logikailag összetartozó témakörök (pl. kémia-fizika-biológia tantárgyban) egy-egy epochán belül, tömbösítve kerülnek tárgyalásra: egy ideig nagy óraszámban van napirenden a téma, majd utána a következő időszakban a tantárgy szünetel, és más tárgy témakörére, például a művészetekre kerül sor egy másik epochában. Az epochális oktatást magyarul tantárgytömbösítésnek nevezik. Az epocha görög eredetű szó, korszakot, időszakot jelent. A Waldorf-pedagógiából ismert, de ma már szélesebb körben elterjedt ún. epochális oktatás szakít azzal a gyakorlattal, hogy minden héten azonosnak kell lenni az órarendnek. Ezzel szemben itt hol az egyik tárgyból, hol a másikból, hol a harmadikból van magas óraszám, és ezekben a magas óraszámú időszakokban (epochákban) lehetőség nyílik a tanulóközpontú módszerek, köztük például a projekt alkalmazására. Egy klasszikus, Waldorf-iskolai epochális órarend felépítését úgy kell elképzelnünk, hogy a főoktatás tárgyai (pl. történelem, embertan, állattan, kémia, matematika, geometria stb.) nem húzódnak szét – 45 perces órakeretekre bontva – az egész tanévre, hanem 3-4 (esetenként 5) héten keresztül tömbösítve, összefüggő egészként tanulják a diákok, jellemzően a nap első két órájában. Tehát ha a főoktatás tárgya éppen a művészettörténet, akkor a diákok 3-4 héten keresztül minden reggel egy duplaóra erejéig (általában 8:00-tól 9:45-ig megszakítás nélkül) a „művészettörténetben élnek”. Jól szervezett keretek között a művészettörténet tanítását az órarend többi órája is „támogatja”. Vegyünk egy konkrét példát. Művészettörténetből a diákok az egyiptomi és a görög művészetről tanulnak reggelente, majd a rajzórákon az éppen aktuális rajztechnikával egyiptomi és görög szobrokat, épületeket rajzolnak, a drámaórákon pedig az elmúlás és a halál témáját járják körül egyiptomi halotti szövegek és klasszikus görög versek dramatikus feldolgozásával. A terem falain körös-körül a folyamatban lévő epocha nyomai, produktumai láthatók, az osztály szemmel láthatóan, aktívan benne él a témában. Az epochális óraszervezés elősegíti, hogy a tanulók jobban el tudjanak mélyedni a tananyagban, figyelmük, érdeklődésük tartósan egy-egy területre fókuszáljon, illetve lehetővé teszi, hogy több szempont alapján, különböző megközelítésben, változatos eszközökkel és munkaformákkal járjanak körbe, sajátítsanak el egy-egy témakört. Epochális rendszert bármelyik iskola a saját hatáskörében bevezethet. Persze ez nem egyszerű feladat, de nem is lehetetlen megvalósítani. 853 Nansenia A 853 Nansenia (ideiglenes jelöléssel 1916 S28) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Szergej Beljavszkij fedezte fel 1916. április 2-án. A Sean, a csodaapa epizódjainak listája Ez a lap a Sean, a csodaapa című televíziós sorozat epizódjait tartalmazza. Hladov Hladov település Csehországban, a Jihlavai járásban. Hladov Opatov, Dlouhá Brtnice, Sedlatice és Stará Říše településekkel határos. Lakosainak száma 175 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Franklin-expedíció Sir John Franklin kapitány északnyugati átjárói expedíciója (avagy Franklin elveszett expedíciója) egy tragikus véget ért északi sarkköri brit felfedezőút volt 1845–48 között. Az 59 éves Franklin negyedik sarki útjának célja az északnyugati átjáró végighajózása volt. Az expedíció két hajója, az Erebus és a Terror 1846 szeptemberében a kanadai Viktória-szorosban a Vilmos király-sziget közelében a jég fogságába esett, a betegségek miatt már megfogyatkozott csoport a következő két telet a szigeten töltötte, majd egy részük 1848 áprilisában a jég hátán és a szárazföldön dél felé indult. Az eredetileg 129 fős csoportból senki sem maradt életben. 1848-tól számos tengeri és szárazföldi mentőexpedíció indult a felkutatásukra; a lassan összeálló történetet a korabeli sajtó nagy érdeklődéssel kísérte. Franklin expedíciója irodalmi alkotások hősies témájává vált. Az 1980-as években folytatott ásatások eredményei szerint a hideg és az éhség mellett skorbut, tüdőgyulladás, tuberkulózis és ólommérgezés vezetett a csoport pusztulásához. Egyes csontokon talált vágásnyomok kannibalizmusra utalnak. 2014 szeptemberében egy robot-tengeralattjáró segítségével megtalálták az expedícióhoz tartozó egyik hajó, az Erebus jó állapotban megőrződött roncsát a Victoria-szorosban, a Vilmos király-sziget közelében. Háttér Az Amerika felfedezése óta tartó kutatás az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti vízi út után a 19. század kezdetére kizárta annak lehetőségét, hogy az átjáró a mérsékelt égöv alatt fekszik. Az 1804-ben az Admiralitás miniszterhelyettesének kinevezett Sir John Barrow arra ösztönözte a Brit Királyi Haditengerészet tisztjeit, hogy Kanada sarki területein kutassanak az átjáró után. A miniszterhelyettes négy évtizedes szolgálata alatt az észak-kanadai vízi utak feltérképezésében részt vevő felfedezők között volt John Ross, David Buchanan, William Edward Parry, Frederick William Beechey, James Clark Ross, George Back, Peter Warren Dease és Thomas Simpson – valamint John Franklin. Franklin 1818-ban egy Buchanan által vezetett expedíció másodtisztjeként járt először a sarkvidéken. Az út célja az Északi-sark megközelítése volt (ti. akkoriban úgy vélték, azt jégpáncél nélküli tenger veszi körül), de hajóik, a Dorothea és a Trent csak a Spitzbergákig jutottak. 1819–22 során a kanadai Coppermine folyó mentén vezetett szárazföldi expedíciójának húsz tagja közül tizenegy odaveszett. Második kanadai útja (1825–27) a Mackenzie folyón és a Beaufort-tenger partjai mentén már sikeresebb volt. 1845-re a kanadai sarkvidék ismeretlen területei egy 181 300 km2-es kiterjedésű négyszögre zsugorodtak. Franklin ide akart behajózni a Lancaster-szoroson keresztül, majd nyugatra és délre tartani, ahogy a jég és a szigetek elhelyezkedése engedte, s mintegy 1670 km-es utat megtéve átkelni az északnyugati átjárón. Előkészületek A parancsnok A 82 éves, karrierje végén járó Barrow először az északnyugati átjáró végighajózásával az 1820-as években többször is próbálkozó W. E. Parryt választotta ki az expedíció vezetésére, ő azonban kimerültségére hivatkozva udvariasan visszautasította (Parry a következő évben vissza is vonult az aktív szolgálattól). A második jelölt J. C. Ross volt, aki azért nem fogadta el a felkérést, mert megígérte új feleségének, hogy többet nem utazik a sarkvidékre. A harmadik jelöltet, James Fitzjamest az Admiralitás nem fogadta el fiatal kora miatt. Barrow George Back felkérésére is gondolt, de ettől végül Back konfrontatív természete miatt elállt. Egy másik lehetséges parancsnok, Francis Crozier alacsony és ráadásul ír származása miatt nem számíthatott támogatásra. Barrow végül vonakodva az 59 éves Franklin mellett döntött. Az Erebus parancsnoka Fitzjames, a Terroré Crozier lett, aki J. C. Ross 1841–44-es antarktiszi útja alatt is irányította. Franklint 1845. február 7-én nevezték ki az expedíció parancsnokának, és május 5-én kapta kézhez az utasításait. A hajók, a legénység és az ellátmány A két hajó J. C. Ross parancsnoksága alatt már járt az Antarktisz környéki vizeken. A 378 tonnás Erebus és a 331 tonnás Terror jó felépítésű és jól felszerelt hajók voltak. Az Erebus gőzhajtóműve a London és Greenwich Vasúttól érkezett, a Terroré pedig valószínűleg a London és Birmingham Vasúttól – mindkettő 7,4 km/h-s (4 csomós) sebességet tett lehetővé. A hajók orra nehéz gerendákkal és vaslemezekkel volt megerősítve, a hajócsavarokat és a kormánylapátokat vassal bélelt aknákba lehetett visszahúzni, hogy ne sérüljenek meg. A legénységet egy gőzzel működő fűtőberendezés tartotta melegen, a hajók könyvtáraiban több mint ezer kötet között lehetett böngészni, a tartósított és konzerv élelem három évre volt elegendő. A konzerveket Stephen Goldner szállította, jóval az átlagos ár alatt. Mivel csak 1845. április 1-jén, hét héttel az indulás előtt kötötték meg vele a szerződést, a nyolcezer darabos szállítmányt sietve kellett összeállítania. Mint később kiderült, a konzervdobozokat ólommal forrasztották le, „vastagon és hanyagul, hogy belül úgy folyt alá, mint a gyertyaviasz”. A legénység nagy része angol volt (legtöbbjük északról származott), kisebb részük ír vagy skót. Franklinen és Crozieren kívül csak az orvos segédje és a két jégmester járt már északi-sarki úton. Az út A hajók 1845. május 19-én reggel futottak ki a Londontól keletre lévő Greenhithe kikötőjéből fedélzetükön 134 emberrel (köztük 24 tiszt). Egy rövid észak-skóciai megálló (Stromness Harbour, Orkney-szigetek) után az HMS Rattler és a Barretto Junior szállítóhajó társaságában értek Grönland partjaihoz. A nyugat-grönlandi (már az északi sarkkör fölött lévő) Disko-öbölbeli Whalefish-szigeteknél a szállítóhajó rakományából leöltek tíz ökröt, a friss húst és más ellátmányt átrakodták az Erebusra és a Terrorra. A legénység tagjai megírták utolsó, otthonra szóló leveleiket. Az indulás előtt öt embert elbocsátottak, ők a másik két hajón hazatértek, az expedíció létszáma így 129 főre csökkent. A két hajót kora augusztusban látták utoljára európaiak: a Prince of Wales és az Enterprise bálnavadász hajók legénységei a Baffin-öbölben, amint azok a Lancaster-szorosba való behajózást lehetővé tevő időjárásra várakoztak. Az expedíció tagjai 1845–46 telét a Beechey-szigeten vészelték át, ahol három társuk meghalt. A hajók 1846 szeptemberében a Vilmos király-sziget közelében a jég fogságába estek, és ezt a helyet már nem is hagyták el. Egy Fitzjames és Crozier által írt 1848. április 25-ei feljegyzés szerint Franklin 1847. június 11-én meghalt; 1846–47 és 1847–48 telét az emberek a Vilmos király-szigeten töltötték, ahol kilenc tiszt és a legénységek tizenöt tagja halt meg. A még életben lévők azt tervezték, hogy 1848. április 26-án gyalog elindulnak a kanadai szárazföldön lévő Back folyó felé. A lehetetlen vállalkozást egyikük sem élte túl, a legtöbben még a szigetet sem tudták elhagyni, 30-40 fő küzdötte el magát a szárazföld északi pereméig, ami még mindig több száz kilométerre volt a legközelebbi lakott helytől a Nagy-Rabszolga-tónál. Az elveszett expedíció utáni kutatás Miután két év telt el anélkül, hogy a Franklin-expedícióról bármilyen hír érkezett volna, Lady Jane Franklin, valamint parlamenti képviselők és napilapok mentőcsapat küldését kezdték szorgalmazni. Az Admiralitás 1848 tavaszán három egységet is útnak indított: John Richardson természettudós és John Rae felfedező és társaik a Mackenzie folyó mentén haladtak észak felé, az észak-kanadai szigetvilágot pedig az Atlanti- és a Csendes-óceán felől is hajók kezdték bejárni. Az Admiralitás 20 ezer fontot ajánlott „bármilyen nemzetiségű csoportnak vagy csoportoknak, amelyek a Sir John Franklin parancsnoksága alatt álló Felfedező Hajók [sic] legénységének segítséget nyújt”. Miután a három, egymással párhuzamosan dolgozó mentőexpedíció nem járt sikerrel, a brit közvélemény növekvő aggodalommal sürgette a kutatást, „Franklin megtalálása mintegy keresztes hadjárattá vált”. A férje után kutató Lady Franklinről népszerű balladák születtek, mint például a Lady Franklin's Lament (Lady Franklin siráma). 1850-ben nem kevesebb, mint 11 brit és 2 amerikai hajó kutatott az expedíció után. Legtöbbjük a Beechey-sziget keleti partja felé tartott, ahol az első nyomokat találták: az 1845–46 telén meghalt John Shaw Torrington, John Hartnell és William Braine sírjait, valamint különféle használati tárgyakat – üzenetet vagy feljegyzést azonban nem. Szárazföldi kutatóexpedíciók John Rae 1854-ben a Boothia-félszigeten végzett felméréseket a Hudson-öböl Társaság (HBC) megbízásából, amikor újabb információkhoz jutott az expedíció sorsáról. A Pelly-öbölnél (ma Kugaaruk, Nunavut) április 21-én inuitokkal találkozott, akik a Back folyó torkolatának közelében éhen halt 35-40 fehér emberről beszéltek neki. Ezt más inuitok is megerősítették, és arról is beszámoltak, hogy a haldoklók kannibalizmusra kényszerültek. Adatközlőitől Rae megvásárolta az expedíció használati tárgyait, köztük Fitzjames, Crozier, Franklin és Robert Osmer Sargent (az Erebus tiszthelyettese) ezüst kanalait és villáit. Rae jelentését követően az Admiralitás még az év októberében arra kérte a HBC-t, küldjön felderítőket a Back környékére. James Anderson, a HBC vezető ügynöke és a szintén a társaság alkalmazásában álló James Stewart kenuval járta végig a folyót. 1855 júliusában inuitok egy csoportja nekik is beszámolt a part mentén éhhalált halt fehérekről. Augusztusban Anderson és Stewart a Back torkolatánál lévő Montreal-szigeten két fadarabot talált, egyiken az Erebus, másikon a Mr. Stanley bevéséssel (Stanley az Erebus orvosa volt). Az új leletek ellenére az Admiralitás nem tervezte a kutatás folytatását, mivel az expedíció tagjait 1854. március 31-én szolgálat közben elhunytnak nyilvánították. Lady Franklin nem tudta rávenni a kormányt egy újabb expedíció finanszírozására, így saját költségén és adakozók segítségével indított egyet. Francis Leopold McClintock vezetésével a Fox nevű gőzmeghajtású szkúner 1857. július 2-án hagyta el Aberdeen kikötőjét. 1859 áprilisában a Fox legénysége szánokon vágott neki a Vilmos király-szigetnek. Május 5-én a William Hobson tengerész hadnagy vezette csoport egy kőrakás alatt a Franklin-expedíció tisztjei által írt dokumentumot talált. A papírlap két feljegyzést tartalmazott. Az első 1847. május 28-án kelt: A második, a lap margóira 1848. április 25-én írt üzenet így hangzott: A McClintock-expedíció egy emberi csontvázat is talált a Vilmos király-sziget déli partján. Ruháit átkutatva papírokra leltek, köztük egy Henry Peglar tengerész altiszt, a Terror előfedélzet-parancsnokának nevére kiállított igazolásra. Mivel az egyenruha a kiszolgáló személyzet tagjai által viselt volt, valószínűbb, hogy a halott Thomas Armitage volt, aki csak magánál tartotta Peglar papírjait. A sziget legnyugatibb pontján Hobson felfedezett egy mentőhajót, két csontvázzal és különböző tárgyakkal: bakancsok, selyemkendők, illatosított szappanok, szivacsok, papucsok, fésűk és számos könyv, köztük Oliver Goldsmith A wakefieldi lelkész c. regénye. McClintock – akárcsak a korábbi kutatók – kikérdezte az inuitokat, és rögzítette az általuk elmondtakat. 1860-69 között a Baffin-szigeti Frobisher-öbölben, majd később a Hudson-öbölből nyíló Repulse-öbölben inuitok között élő Charles Francis Hall két expedíciót is vezetett az elveszett felfedezők felkutatására, mivel úgy vélte, közülük egyesek az inuitok segítségével életben maradhattak. A Vilmos király-sziget déli partján táborhelyeket, sírokat és tárgyakat talált, és végül belátta, hogy a csapat minden tagja meghalt. Hall úgy vélte, az expedíció hivatalos feljegyzései a McClintockék által talált üzenethez hasonlóan egy kőrakás alatt rejtőznek valahol. Vezetői, Ebierbing és Tookoolito segítségével több száz lapnyi inuit tanúvallomást jegyzett le – köztük beszámolók a Franklin hajóinál tett látogatásokról, és egy fehérekkel való találkozásról a Vilmos király-sziget déli partján, a Washington-öböl közelében. Az 1990-es években David C. Woodman többek között a Hall gyűjtötte anyagból rekonstruálta az expedíció sorsát Unravelling the Franklin Mystery (1992) és Strangers Among Us (1995) című könyveiben. 1878-80 között az amerikai hadsereg hadnagya, Frederick Schwatka szintén Franklinék hajónaplói és más iratai után kutatott a térségben. Gyalog és kutyaszánon haladó csapatába olyan inuitokat is verbuvált, akik korábban Hallt is segítették. Bejárta az eddig előkerült maradványok és tárgyak lelőhelyeit, és inuitokat kérdezett ki, iratokat azonban nem talált, az Adelaide-félszigeten (a Back folyótól még jócskán északra) lévő Starvation Cove-tól (Éhezés-öböl) délre pedig semmi nyoma nem volt az addig túlélőknek. Útja azonban mégis fontos volt, amint arra 1880-ban, az Amerikai Földrajzi Társaság által a tiszteletére rendezett vacsorán ő maga felhívta a figyelmet: ez volt „mind távolság, mind idő tekintetében az addigi leghosszabb, szánon megtett út”, 4360 km-t küzdöttek le 11 hónap és 4 nap alatt. Először fordult elő továbbá, hogy kizárólag inuit élelmet fogyasztottak egy expedíció fehér tagjai is. Schwatka szerint „minden észszerű kétséget kizáróan” megállapítható, hogy Franklin feljegyzései elvesztek. Tudományos kutatások Vilmos király-szigeti ásatások, 1981 és 1982 1981 júniusában Owen Beattie, az Albertai Egyetem antropológus professzora elindította az 1845-48-as Franklin-expedíció Törvényszéki Antropológiai Projektet (1845–48 Franklin Expedition Forensic Anthropology Project, FEFAP). A cél emberi maradványok és tárgyak feltárása, és a modern törvényszéki orvostudomány eszközeivel való vizsgálata volt, s ezek segítségével a halottak azonosítása és haláluk okainak kiderítése. Társaival először a Vilmos király-sziget nyugati partját fésülte át. Bár mind 19. századi európaiak használati tárgyai, mind háborítatlanul pihenő csontvázak előkerültek, Beattie keveselte a feltárt anyagot. A legénység tagjainak csontjait vizsgálva C-vitamin hiányára, vagyis skorbutra utaló jeleket talált. Edmontonba visszatérve megmutatta az eredményeket egy sarki kutatásokra specializálódott régésznek, James Savelle-nek, akivel együtt kannibalizmusra utaló jeleket vettek észre a csontokon. Az Albertai Talaj- és Élelmiszervizsgáló Laboratórium tesztjei kimutatták, hogy a csontok 226 ppm ólmot tartalmaznak, ami a régióban talált inuit csontokból vett kontrollminta tízszerese volt (−10 ppm). Beattie újabb kutatóút szervezésébe kezdett. 1982 júniusában csapatával ismét a sziget nyugati partjára utazott, ahol McClintock 1859-es és Schwatka 1878-79-es útvonalát követték. Annak a helynek a közelében, ahol a McClintock-expedíció a mentőhajót találta, hat-tizennégy férfi maradványait fedezték fel. Beechey-szigeti ásatások és exhumálások, 1984 Edmontonba visszatérve Beattie értesült az ólommérgezés gyanúját felvető eredményekről. A lehetséges források között volt a konzervek leforrasztására használt ólom, az ólomfóliával kibélelt élelmiszerdobozok, ételszínezékek, dohánytermékek, edények és a gyertyák kanócai. A csontokban talált ólom azonban fokozatosan is felhalmozódhatott a tengerészek élete során – azt, hogy az utazás alatt került belőle nagyobb mennyiség a szervezetükbe, csak szövetek tanulmányozásával lehetett eldönteni, így Beattie figyelme a Beechey-szigeten eltemetettek felé fordult. Miután beszerezték a hivatalos engedélyt, a kutatók 1984 augusztusában a szigetre utaztak. Elsőként a vezető fűtőt, John Shaw Torringtont exhumálták, majd John Hartnell maradványainak vizsgálatába fogtak, de ennek befejezésére már nem maradt idejük, és az időjárás is rosszra fordult, így szövet- és csontmintákat véve visszautaztak Edmontonba. Torrington csontjának és hajának elemzése alapján Beattie megállapította, hogy a tengerész „ólommérgezés okozta súlyos szellemi és testi problémáktól szenvedhetett”, és ez kétségtelenül hozzájárult halálához, amely tüdőgyulladás miatt következett be. Ottlétük során a síroktól 1 km-re északra több száz konzervdoboz darabjaira bukkantak, amelyek egykor hanyagul voltak leforrasztva, úgy, hogy az ólom akár a bennük lévő élelemmel is érintkezhetett. Az eredmények és egy Torrington holttestéről készült fénykép publikálása ismét felkeltette az érdeklődést az expedíció iránt. Beechey-szigeti exhumálások, 1986 A sírok vizsgálata 1986-ban folytatódott, a terepmunkáról dokumentumfilm készült (Buried in Ice [Jégbe temetve], Nova, PBS, 1988). Derek Notman orvos-radiológus (Minnesotai Egyetem) és Larry Anderson technikus a boncolás előtt röntgenfelvételeket készített a holttestekről. Barbara Schweger, az északi-sarki ruházatok szakértője és Roger Amy patológus segítette a kutatást. Beattie-ék felfedezték, hogy valakik már megpróbálták kihantolni Hartnellt: csákányukkal megsértették a koporsó fedelét, és levették róla a névtáblát. Később kiderült, hogy Sir Edward Belcher, a Franklin után kutató expedíciók egyikének vezetője rendelte el az exhumálást 1852 októberében, de az a fagyott talaj miatt nem sikerült. Egy hónappal később egy Edward Augustus Inglefield vezette csapat felnyitotta a koporsót, és ők távolították el a névtáblát is. Hartnell sírjával ellentétben William Braine nyughelye érintetlen volt. Braine-t sietve földelték el: testének, karjainak és fejének helyzete arra utalt, hogy nem nagy gonddal helyezték el a koporsóban, és egyik ingét is fordítva adták rá. Koporsója a kelleténél kisebb volt, lecsukva fedele érintette az orrát. Rézből készült névtáblája nagyobb volt, és számos adatát tartalmazta. Vilmos király-szigeti ásatások, 1992 1992-ben régészek és törvényszéki antropológusok kutatócsoportja felfedezett egy újabb ásatási helyszínt a Vilmos király-sziget nyugati partján. Az NgLj-2-nek elnevezett terep megegyezik azzal a Leopold McClintock által leírt hellyel, ahol a csónakot (és benne a két csontvázat) találták. A kutatók négyszáznál is több csontot és csontdarabot ástak elő, amiknek vizsgálata során Anne Keenleyside törvényszéki orvos magas ólomtartalmat és „a hús lekaparására utaló” vágásnyomokat talált. Ezen eredményekkel általánosan elfogadottá vált, hogy Franklin emberei közül néhányan kannibalizmusra kényszerültek. A tudományos vizsgálatok végkövetkeztetései A jó évtizedig tartó tudományos kutatás a következőket derítette ki az expedíció történetéről: A Beechey-szigeten eltemetett három személy halálának legvalószínűbb oka tüdőgyulladás lehetett, vagy – feltehetően – tuberkulózis (Braine valószínűleg csont-tbc-ben, Pott-kórban szenvedett). A toxikológiai vizsgálatok ólommérgezést mutattak ki, amely hozzájárult a betegek állapotának rosszabbodásához. Az ólom sok kutató szerint a hanyagul leforrasztott konzervdobozokból származott, egyesek – mint William Battersby régész – azonban a hajók vízvezetékrendszerét tartják a fő forrásnak: „Abban a korban az ólom volt a hideg- és melegvíz-vezetékekhez leggyakrabban használt anyag. Észszerű feltételezés, hogy az Erebus és az Terror vízellátó rendszerein dolgozó szerelők ólomcsöveket alkalmaztak és ólmot használtak forrasztóanyagként is.” A csontokon talált, pengétől származó vágásnyomok alapján feltehető, hogy egyesek halott társaik húsát fogyasztották. A hideg és az éhség mellett tehát skorbut, tüdőgyulladás, tuberkulózis és az ezek hatásait súlyosbító ólommérgezés vezetett a csoport pusztulásához. Míg a Vilmos király-sziget keleti partjától általában visszahúzódik a jég a rövid nyár idején (az északnyugati átjárót először végighajózó Roald Amundsen is erre kerülte meg a szigetet), a nyugati part mentén nem, Franklin tehát – minderről nem tudva – a veszélyesebb útvonalat választotta. Az expedíció sem felszerelve, sem felkészülve nem volt szárazföldi utazásra. Egyesek a túléléshez szükségtelen dolgokat is magukkal cipeltek, amikor dél felé indultak a jégbe fagyott hajóktól. McClintock a mentőcsónakban nehéz és haszontalan tárgyakat talált, amelyeket „holtsúly”-nak nevezett, és megjegyezte, hogy „valószínűleg kimerítették a szánt húzók erejét”. Berton azt is felveti, hogy a magukat felsőbbrendűnek tartó európaiak nem fordultak idejében segítségért az inuitokhoz, és nem tanulták el túlélési technikáikat. A hajók utáni kutatás 2008 A Kanadai Parti Őrség Sir Wilfrid Laurier nevű jégtörőjén Robert Grenier vízalatti régész, a Parks Canada munkatársa vezetésével 2008. augusztus 18-án kutatócsoport indult az Erebus és a Terror roncsainak és a Franklin-expedíció szárazföldi nyomainak felderítésére. Grenier szerint a jégtakaró visszahúzódása miatt megnőtt annak az esélye, hogy amatőrök indulnak a hajóroncsok után: „Célunk, hogy megtaláljuk és megvédjük a roncsokat, mert attól tartunk, hogy olyanok fedezik fel őket, akik nem megfelelő szakmai tudással, jószándékkal és elővigyázattal nyúlnának hozzájuk.” A kutatók bójákkal mérték fel az áramlatokat, amelyek elsodorhatták a hajókat; szonárokat és más víz alatti keresőberendezéseket használtak, a szárazföldi terepet pedig légi infravörös és földi radarkészülékekkel fésülték át. Dorothy Harley Eber a nunavuti Cambridge Bay-i inuitoktól olyan beszámolókat gyűjtött, amelyek szerint „éhező fehér emberek” voltak a Királyi Földrajzi Társaság-szigeten 1850 telén. A Grenier vezette expedíció volt az első, amely ezen a szigeten is vizsgálódott. 2014 2014 nyarán négy nagyobb és több kisebb hajóból, valamint robot-tengeralattjárókból álló flotta kezdte meg a tengerfenék feltérképezését. A Victoria Strait Expedition nevű kutatócsoport szeptember 1-jén két, a hajókhoz köthető tárgyat talált a Vilmos király-sziget partján, illetve a Maud királyné-öböl part közeli vizeiben: egy csónakdaruhoz tartozó, villa formájú vasdarabot és egy fadugót, amely valószínűleg a horgonyláncvezető része volt. A kutatók szeptember 7-én egy robot-tengeralattjáró szonárképein felfedezték az egyik hajó jó állapotban megőrződött roncsát a Maud királyné-öbölben, a Vilmos király-szigettől nyugatra. A későbbi merülések során a fedélzet egy részét sértetlennek találták és ráleltek a főárbócra is, amelyet süllyedéskor a jég kettétört. A hajót és a környékén lévő tárgyakat vizsgálva a hónap végére bebizonyosodott, hogy a kutatók az HMS Erebust találták meg. 2016 2016 szeptemberében, 96 kilométerre délre attól a helytől, ahol a szakemberek feltételezték, kanadai régészek „csaknem eredeti állapotában” megtalálták a Terror roncsát mintegy 25 méter mélyen (é. sz. 68° 54′ 13″, ny. h. 98° 56′ 18″68.903611111111, -98.938333333333), egy robot tengeralattjáró segítségével. Adrian Schimanowski, a kutatás vezetője közölte, hogy az HMS Terrort szeptember 3-án találták meg, a két hajó mintegy 100 kilométerre fekszik egymástól a hullámsírban. Az expedíció hatása A Franklin-expedíció után kutatók több ezer kilométernyi tengerpartot térképeztek fel; Richard Cyriax szerint „az expedíció eltűnésével jóval több [földrajzi] tudás birtokába jutottunk, mint amennyit sikeres visszatérésével nyertünk volna”. Ugyanakkor a kudarc visszatartotta az Admiralitást újabb sarki felfedezőutak indításától; Sir George Strong Nares csak 1875-ben indult el, hogy elhajózzon az Északi-sarkig, s miután megállapította, hogy ez lehetetlen, a Brit Királyi Haditengerészet visszavonult a sarkvidék felfedezésétől, és a közvélemény támogatása is alábbhagyott. Az expedíció emlékezete Az expedíció eltűnését követő években a viktoriánus sajtó hősként ábrázolta Franklint. Szülővárosában, a lincolnshire-i Spilsbyben emelt szobrán a következő felirat olvasható: Sir John Franklin – az Észak Nyugati Átjáró felfedezője (hasonló szöveg áll a londoni Athenaeum Clubnál és a Tasmaniában álló emlékművein). 1850-től napjainkig Franklin és társai sorsát számos irodalmi mű dolgozta vagy használta fel. Az egyik legkorábbi egy színradab volt, The Frozen Deep (A fagyott mély) címmel, írója Wilkie Collins, társszerzője Charles Dickens. 1859-től, amikor Franklin halála minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, számos elégia íródott, köztük Algernon Charles Swinburne-é. Jules Verne 1864-es regénye, a Hatteras kapitány címszereplője Franklin útját követve fedezi fel, hogy az Északi-sarkon egy hatalmas vulkán található. Sten Nadolny, német író Die Entdeckung der Langsamkeit (A lassúság felfedezése) című 1983-as műve Franklin életét dolgozza fel, utolsó expedíciójának viszonylag kevés helyet szentelve. Újabb, a témával foglalkozó alkotások: Mordecai Richler Solomon Gursky Was Here (1991), William T. Vollmann The Rifles (1994), John Wilson North with Franklin: The Journals of James Fitzjames (1999) és Dan Simmons The Terror (2007). Kanadai írók különösen gyakran nyúltak a témához. Margaret Atwood szerint „minden kultúra sok történetet mesél, [de] csak keveset mondanak el újra és újra, s ezek kiállnak minden vizsgálatot […] [A] kanadai irodalomban ilyen történet a Franklin-expedícióé”. Zabajkalszk Zabajkalszk (oroszul: Забайкальск) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen, a Zabajkalszki járás székhelye. Elhelyezkedése Vasútállomás és fontos határátkelőhely az orosz-kínai határon, Csitától vasúton 459 km-re délkeletre, szemben a kínai Mǎnzhōulǐ-val (oroszul: Маньчжурия). A Csitából induló A-350 jelű autóút végpontja. Környéke vízhiányos, száraz sztyepp. Története Vasúti kitérőként létesítették 1900 körül. 1954-től városi jellegű település, 1960-tól neve Zabajkalszk (jelentése: 'Bajkálontúli'). Korábbi neve (1929-től) Otpor. 1967-ben lett járási székhely. A határátkelőt 1998-ra korszerűsítették és bővítették. Népessége 1989-ben kb. 7500 fő 2002-ben 10 210 fő 2010-ben 11 769 fő volt. Fülöp Ernő Fülöp Ernő (Bușteni, 1930. január 5. – Brassó, 2012. március 30.) magyar újságíró, szerkesztő. Életrajz Elemi és középiskolai tanulmányait Brassóban végezte, a kolozsvári agrártudományi intézetben agrármérnöki képesítést szerzett. 1954-től dolgozott az Előre szerkesztőségében; 1976-ig rovatvezető, majd főszerkesztő-helyettes. Riportjaiban a mezőgazdaság átalakítását mutatta be, A Küküllő-mente aranya (1962) c. sorozatát Beke Györggyel együtt írta. Szerepelt az Ide besüt a nap (Az Előre Kiskönyvtára 1975) c. riportválogatásban, önálló összeállítása: Virágoskönyv (Az Előre Kiskönyvtára 1975). Luxemburg a 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon Luxemburg a Szingapúrban megrendezett 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. 5 versenyzőt indított 2 sportágban: atlétika és úszás. Atlétika Lány Úszás Fiú Lány Asztrik Az Asztrik férfinév germán eredetű, eredeti formája Asrik, Aserik. Jelentése: kőrisdárda + hatalmas, uralkodó, fejedelem. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok november 12. Híres Asztrikok Asztrik Kalocsai érsek, aki a koronát hozta Szent Istvánnak Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát Luxemburg a 2014. évi téli olimpiai játékokon Luxemburg az oroszországi Szocsiban megrendezett 2014. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 1 sportoló képviselte, aki érmet nem szerzett. Sífutás Kari Peters a 15 km-es versenytől visszalépett. Elena Ceampelea Elena Ceampelea (Lixandru) (Ploiești, Románia, 1947. február 3. –) román szertornász, edző, nemzetközi tornabíró. A Nemzetközi Torna Szövetség felvette a Világszínvonalú tornászok listájára. Életpályája Előbb a Ploiești-i Petrolul klubnak, ahol edzője Leana Sima volt, majd a bukaresti Dinamonak volt tagja. 1964 és 1974 között volt a román válogatott tagja, edzői itt Emilia Vătășoiu-Liță, Nicolae Covaci, Atanasia Albu, Caius Jianu és Maria Simionescu voltak. Juniorként Több országos junior bajnoki címet is szerzett. Felnőttként Országos eredmények Az 1965–1973 közötti időszakban, az 1968-as év kivételével minden évben és minden szeren nyert legalább egy országos bajnoki címet, összesen tizenkilencet. Ebből ötöt egyéni összetettben, illetve felemás korláton, négyet gerendán, illetve talajon és egyet ugrásban. 1972-ben harmadik helyezett volt a Román Tornatrófea versenyen. Nemzetközi eredmények 1966–1974 között tizenöt alkalommal nyerte el Románia Nemzetközi Bajnokságain a bajnoki címet: 1966-ban egyéni összetettben és talajon, 1967-ben egyéni összetettben, gerendán, felemás korláton és ugrásban, 1968-ban egyéni összetettben és gerendán, 1970-ben talajon és felemás korláton, 1972-ben egyéni összetettben, gerendán, talajon és ugrásban és végül 1974-ben gerendán. 1966-ban a Német Demokratikus Köztársaság–Románia kétoldalú találkozón első, 1967-ben pedig negyedik volt egyéni összetettben. 1969-ben az Szovjetunió–Német Demokratikus Köztársaság–Románia találkozón harmadik volt talajon, illetve hatodik gerendán és felemás korláton. Első helyezett volt az 1971-es Románia–Amerikai Egyesült Államok és az 1972-es Hollandia–Románia találkozón is. Második volt az 1972-es Magyarország–Románia, illetve az 1973-as Amerikai Egyesült Államok–Románia találkozókon. Pályafutása során összesen huszonötször nyerte el a Balkán-bajnoki címet. Európa-bajnokság Európa-bajnokságon három alkalommal szerepelt. Először 1965-ben Szófiában, ahol gerendán ötödik, egyéni összetettben pedig tizenhatodik helyet ért el. Másodszor 1967-ben Amszterdamban, ahol talajon hatodik, egyéni összetettben pedig tizenhetedik volt. Utolsó részvételén 1971-ben Minszkben érte el legjobb Európa-bajnoki eredményét, egy negyedik helyezést ugrásban, egyéni összetettben is ekkor volt a legjobb, azaz tizennegyedik. Világbajnokság Világbajnokságon is háromszor vett részt, érmet azonban nem sikerült szereznie, a legjobb eredménye egy negyedik helyezés volt a csapattal 1974-ben Várnában. Első részvételén 1966-ban Dortmundban huszonnyolcadik helyezett volt egyéni összetettben. Következő alkalommal, 1970-ben Ljubljanában már ötödik volt a csapattal (Paula Ioan, Elisabeta Turcu, Alina Goreac, Olga Ștefan, Rodica Apăteanu) és tizenhetedik egyéni összetettben. Harmadszor, 1974-ben Várnában negyedik helyet sikerült szerezni a csapattal (Alina Goreac, Anca Grigoraș, Aurelia Dobre, Rodica Sabău, Paula Ioan), illetve huszonkilencediket egyéni összetettben. Olimpiai játékok Karrierje során az olimpiai játékok két kiadásán vett részt. Először az 1964. évi nyári olimpiai játékokon Tokióban, ahol a csapattal (Elena Leușteanu, Emilia Vătășoiu-Liță, Sonia Iovan, Atanasia Ionescu, Cristina Dobosan) hatodik, egyéni összetettben a harminchetedik helyet sikerült elérni. Másodszor az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Münchenben ismételten a hatodik helyet szerezte meg a csapattal (Alina Goreac, Anca Grigoraș, Elisabeta Turcu, Paula Ioan, Marcela Păunescu), valamint huszonkettedik lett egyéni összetettben. Visszavonulása után 1974-ben, huszonhét éves korában vonult vissza, ezután edzőként és tornabíróként tevékenykedett. 1975 és 1991 között a bukaresti Triumf sportklub edzője volt. 1987-től a román junior válogatott edzőjeként elért eredményei közül említésre érdemes, hogy tanítványai kilencven országos bajnoki címet szereztek és tízen közülük bekerültek a felnőtt válogatottba is. 1991-től 2015. június 18-i visszavonulásáig a bukaresti Steaua sportklub edzőjeként, kollégáival (pl. Eliza Stoica, Gheorghe Neagu és a koreográfus Mariana Ristea) együtt több országos és nemzetközi bajnoki címet szerző tornászt készítettek fel. Így tanítványai voltak Loredana Boboc, Claudia Presăcan, Alexandra Eremia, Silvia Stroescu, Sandra Izbașa, Carmen Ionescu és Floarea Leonida. 1985-től 2003-ig nemzetközi tornabíróként tevékenykedett. 2001–2005 között tagja volt a Román Torna Szövetség végrehajtó bizottságának. Díjak, kitüntetések A Nemzetközi Torna Szövetség felvette a Világszínvonalú tornászok listájára. Megkapta a Sport Mestere címet. A Román Torna Szövetség 1974-ben beválasztotta az év tíz legjobb női sportolója közé. Edzőként 1996-ban a Kiváló Edző címmel 2004-ben pedig a Sport Érdemrend II. osztályával tüntették ki. Rang A rang az egyén társadalmi állását kifejező fogalom. Nem jelöli külön szó a névben, mint a címet, ezért az egyén rangját csak személyes ismeretség, illetve külső írásos vagy szóbeli beszámoló alapján lehet megállapítani. A rang szorosan összefügg a címmel. Lénygében minden rangnak valamilyen cím is megfelel, de a rangot címmel vagy származással nem lehetett automatikusan elnyerni, csak életkorral, szolgálattal, azaz hivatallal vagy vagyonnal, esetleg személyes tekintéllyel. Rangok léteznek a hadseregben, az egyházban, az oktatásban, a közigazgatásban, a termelésben, a családban, sőt még az állatvilágban is. Rangok szerint be lehet sorolni a katolikus templomokat, a teniszjátékosokat, az isteneket, a nyelveket, a kultúrákat az országokat, az autómárkákat, a heraldikai színeket stb. Elsősorban a rang és nem a cím határozza meg a hivatali hierarchiát. A magasabb rang elsőbbséget élvez az alacsonyabbal szemben az élet minden területén: a bérezésben, az előmenetelben, az udvariassági formaságokban. A hadseregben az őrnagyi rangban álló köznemes magasabban helyezkedett el a katonai hierarchiában, mint a grófi címmel rendelkező hadnagy, noha a közéletben ez fordított lett volna. Az udvariassági formaságokban (ki kinek nyújt kezet, ki szólítja meg elsőként a másikat, ki ül az asztalnál a fontosabb helyen stb.) hármas rendszer érvényesül: a társadalmilag fontosabbak (nők, elöljárók), a magasabb rangúak, az idősebbek (a tapasztaltabbak, bölcsebbek). Az udvariassági formaságoknál, a tisztségek betöltésénél stb. általában az élvez elsőbbséget, aki ezen hármas rendszer alapján a magasabban helyezkedik el a hierarchiában. A rang szerinti hierarchia nemcsak pusztán öncélú kifejezés, hiszen a magasabb rangú személynek fontosabb feladatokat kell ellátnia az alacsonyabb rangúaknál, ami működésképessé teszi az emberi közösségeket és elejét veszi a zűrzavarnak, ami össztársadalmi érdek és a társadalom ezt a rangok rendszerével fejezi ki. A hadseregben például a magasabb rangú személy határozza meg a haditervet, az estélyeken a házigazda a programot, az ülésrendet stb. Ezért a magasabb rang nagyobb tekintéllyel, bérezéssel, anyagi és szellemi előnyökkel is jár. 21742 Rachaelscott A 21742 Rachaelscott (ideiglenes jelöléssel 1999 RU163) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 9-én. Le Mans–Angers-vasútvonal A Le Mans–Angers-vasútvonal egy 132 km hosszú, 25 kV 50 Hz áramrendszerrel villamosított, kétvágányú vasútvonal Le Mans és Angers között Franciaországban. A vasútvonal 1863-ban nyílt meg. Forgalom A vasútvonalon vegyes forgalom halad keresztül: TGV - nagysebességű vasúti közlekedés; TER Pays de la Loire - regionális forgalom teherforgalom Fontosabb vasútállomások Gare du Mans Sablé-sur-Sarthe Gare d'Angers-Saint-Laud ATC A11 – Vitaminok Az ATC A11 – Vitaminok a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszerének (ATC) egyik alcsoportja. 4750 Mukai A 4750 Mukai (ideiglenes jelöléssel 1990 XC1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tetsuya Fujii, Kazuro Watanabe fedezte fel 1990. december 15-én. Charles Tournemire Charles Tournemire (Bordeaux, 1870. január 22. – Arcachon, 1939. november 4.) francia zeneszerző. 1898 és 1939 között a párizsi Szent Klotild-bazilika orgonistája volt. Tournemire César Franck tanítványa volt, és nála tanult Joseph Bonnet (1884-1944), Maurice Duruflé (1902-1986), Jean Langlais (1907-1991), valamint Olivier Messiaen (1908-1992) Nagyrécse Nagyrécse község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén. A településen polgárőrség működik. Fekvése A község Nagykanizsától északkeletre, a Bakónaki-patak melletti dombos területen fekszik. Története Első írásos említése 1264-ből származik. A középkorban várjobbágyok lakták. A török megszállás idején a falu elnéptelenedett, majd újratelepült. A település életét évszázadokon át a növénytermelés és az állattartás határozta meg. Az utóbbi években teljessé vált az infrastruktúra, kiépült a vezetékes gáz, telefon, ivóvíz, közcsatorna hálózat. Városiassá formálja a településképet a gondozott millenniumi park, az utcák, terek virágosítása. Az önkormányzat az M7-es autópálya és Nagykanizsa-keleti csomópont kiviteli tervei ismeretében átdolgozta a település rendezési tervét, ahol ipari park kialakítását tervezi, illetve elsősorban fiatal családok számára új lakóövezet létrehozását. Ez több vállalkozót vonz a településre. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,9%, cigány 0,76%, német 1%, román 0,48%. A lakosok 73,4%-a római katolikusnak, 1,55% reformátusnak, 0,54% evangélikusnak, 0,45% görögkatolikusnak, 4,6% felekezeten kívülinek vallotta magát (17,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei Neoromán stílusú templomát Inkey báró építette, ma is a település ékessége. Millenniumi kastélypark a felújításra váró Inkey kastéllyal Évszázados mamutfenyő Lovarda Hagyományos rendezvények Nagyrécsei Falunap - június közepén Nagyrécsei búcsú - június 27-e utáni első vasárnap Paula Grogger Paula Grogger (Osztrák–Magyar Monarchia, Öblarn, 1892. július 12. – Ausztria, Öblarn, 1984. január 1.) osztrák írónő, költőnő. Élete Paula Grogger 1892-ben született a stájerországi Öblarnban. 1912-14 között Salzburgban tanult tanítóképzőben, majd visszatért szülőfalujába, ahol tanítónőként kezdett dolgozni. Először 1917-ben egy folyóiratban jelent meg Das Christkindl im Steirerland című műve. 1926-ban megjelent, Das Grimmingtor című családregénye hozta meg számára a sikert, a könyvet több nyelvre is lefordították. János főhercegről szóló drámáját, a Die Hochzeit-ot 1937-ben mutatták be először. 1952-ben megkapja Stájerország Peter-Rosegger-díját, majd többek között professzori címet kapott. Író munkásságát 88 éves koráig folytatta. 1984-ben 91 éves korában hunyt el Öblarnban. Művei 1917 – Das Christkindl im Steirerland 1926 – Das Grimmingtor (A Grimming-kapu) 1927 – Die Sternsinger (A csillagok dalnokai), Das Gleichnis von der Weberin 1929/1977 – Raeuberlegende (A rablólegenda) 1932 – Das Roecklein des Jesuskindes 1933 – Das Spiel von Sonne, Mond und Sternen 1935 – Der Lobenstock 1937/1967 – Die Hochzeit. Ein Spiel vom Prinzen Johann , (Az esküvő) Grogger János főhercegről szóló színdarabja 1947/1962 – Bauernjahr 1949 – Der Antichrist und unsere Liebe Frau 1954 – Gedichte (Költemények) 1958 – Die Mutter , Die Reise nach Salzburg 1962 – Aus meinem Paradeisgarten (Édenkertemből) 1975 – Spaete Matura oder Pegasus im Joch 1977 – Der himmlische Geburtstag , Sieben Legenden , Die Raeuberlegende 1980 – Der Paradeisgarten 1983 – Geschichte der Kindheit Emlékezete Paula Grogger háza ma múzeumként látogatható Öblarnban. Mellszobra Grazban, a várban található. Órikosz Órikosz (ógörög Ὤρικος; latin Oricum; bizánci Ierikhó / Ιεριχώ; albán Orik/Oriku) az ókori Illíria városa volt Aulón közelében. Ma romváros Délnyugat-Albániában, a Vlorai-öböl déli partvidékén, egyúttal a Pashaliman-lagúna partján, a Karaburum-félszigetet képező hegyvonulat déli lábánál. A mai Orikum üdülővárosától 5 kilométerre nyugat–délnyugatra található. A romváros Albánia egyik jelentős haditengerészeti bázisának területén fekszik, de a beléptetőkapunál biztosított kísérővel látogatható. Története A Karaburum déli lejtőjének sziklamenedékei már a középső és az újkőkorban is ideiglenesen lakottak voltak, amit egy 2004-es régészeti ásatás kovakőleletei tanúsítanak. A legrégebbi ismert ókori leletek arról tanúskodnak, hogy Órikosz elődjét az i. e. 7. században alapították, Apollóniosz Rhodiosz szerint euboiai görög gyarmatosítók. Az erődített kikötőváros története során gyakran vált hadszíntérré. Plinius krónikája alapján az első makedón háborúban, i. e. 214-ben V. Philipposz hódította meg Oricumot. A Iulius Caesar és Pompeius között kirobbant polgárháború idején, i. e. 48 januárjában Caesar foglalta el a várost, később pedig ugyanitt veszítette el flottájának jelentős részét egy Pompeius által vezetett ellentámadásban. A Római Birodalom összeomlását követően előbb Ierikhó (Ιεριχώ) néven bizánci castrumként éledt újjá a város. A 10. században külön katonai kormányzót (sztratégoszt) rendelt a birodalom az addigra ismét fontos kikötővárossá fejlődött Ierikhó igazgatására, amely azonban a 12. századra ismét elveszítette jelentőségét. Az oszmán uralom alatt rövid ideig mint kisebb jelentőségű kikötő működött (Pasaliman, a. m. ’pasák kikötője’). 18. századi térképeken még jelölték az egykori Oricum városfalait, de a 19. században a területen járt régészek – Léon Heuzey, Carl Patsch és mások – már csak a védfalak egyes szakaszait és a kikötői rakodópartok nyomát találták meg a helyszínen. 1926-ban az olasz Luigi Ugolini végzett elsőként régészeti ásatásokat Oricumban. Az 1950-es évek albán–szovjet, az 1980-as évek albán, majd a 2000-es években újrainduló és napjainkig tartó albán, svájci stb. ásatások folyamatosan bővítik ugyan az ókori Oricumra vonatkozó topográfiai ismereteinket, de azok továbbra is részlegesek. Leírása Az egykor a Vlorai-öblöt ellenőrző Oricum feltárt maradványai egy kisebb homokkőmagaslaton, mintegy 5 hektáros területen szóródnak szét. A helyszín legjelentősebb épülete az 1958–1960-ban a domb délkeleti lejtőjén napvilágra került kút (fontana), amelyet eredetileg 400 férőhelyes színházteremként (odeion) azonosítottak. A korabeli régészeti jelentések szerint a félkör alakú, négy kőüléssort magában foglaló nézőtér (theatron) egy 9,55 méteres átmérőjű színpadot (orkhésztra) határol. Egy 2013-as albán–svájci ásatás során az épület további részei kerültek elő, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy az antik színházépítészet elengedhetetlen elemei, mint például a háttérül is szolgáló jelmez- és díszletraktár (szkéné), valamint a színészbelépő (paródosz) hiányoznak, emellett a korábban színpadként azonosított térelem padlózatát középen egy közel két méter mély, feltehetően a vízvezetéknek helyet adó keskeny csatorna szeli át. Az így nyert további adatok elemzése alapján a régészcsoport az i. sz. 1. századra keltezett, a megszokottnál nagyobb méretű kútként (fontana monumentala) azonosította az épületet. Ugyancsak feltárták az északi kapu maradványait, amelynek két építési korszakát határolták el: a hellenisztikus korszakban keletkezett, s Iulius Caesar által is említett kaput a későbbi évszázadokban kötőanyag nélküli ciklopfalazással magasították meg. A fontana mögött sziklába vágott széles lépcsősor vezet fel a domb tetejére, ahol a görög időkből származó fellegvár (akropolisz), valamint a feltételezések szerint egy templom állt. A lépcsősor két oldalán megtekinthetőek néhány, az i. e. 3. században keletkezett, sziklafalba vájt kéthelyiséges lakóház alapjai, téglával burkolt padlózata, kerámiaedények elhelyezésére szolgáló, katlanszerű mélyedései, illetve az esővizet összegyűjtő ciszternái. A lakóházak előterében egy i. e. 1. századi Dionüszosz-oltár maradványai láthatóak. Emellett részlegesen láthatóak az egykor a fellegvárat övező katonai út nyomai, néhány katonai barakk, a védművek egyes szakaszainak maradványai, valamint a lagúna partján feltártak egy hellenisztikus temetőt (nekropolisz) is. A romváros építőanyagát javarészt a közeli Karaburum-hegységben kifejtett homokkő szolgáltatta, amely jó minőségének köszönhetően építőanyagként eljutott Aulónba, Apollóniába és Epidamnoszba is. Az órikoszi régészeti leletek java része – őskori kőeszközök, háromfejű Hekaté-bronzszobor, ókori felirattöredékek stb. – a Vlorai Történeti Múzeumban található és látogatható. Közeli látnivalók Az ókori romváros közelében, délkeleti irányban található a kereszt alaprajzú, bizánci stílusú marmirói templom (kisha e Marmiroit). A templom legkorábbi írott említése 1307-ből ismert, de művészettörténeti kutatások szerint építése a 12–13. századra keltezhető, és a feltételezések szerint egy kora keresztény bazilika helyére emelték. Építőköveinek egyike-másika a közeli, addigra jórészt elnéptelenedett ókori Oricumból származik. Foix Péter navarrai régens Foix Péter (Pau, 1449. február 7. – Róma, 1490. augusztus 10.), Ifjabb Foix Péter, franciául: Pierre de Foix dit le Jeune, okcitánul: Pèire de Fois, spanyolul: Pedro de Foix, baszkul: Petri Foixkoa Gaztea/Petri Nafarroakoa, bretonul: Pêr Foix, olaszul: Pietro di Fuxa, il Giovane, katalánul: Pere de Foix, németül: Pierre von Foix der Jüngere, latinul: Petrus de Fucsio/Fuxio, navarrai királyi herceg 1479-től, Navarra társrégense 1479-től, Vannes püspöke (1476–1490), bíboros 1476-tól. Aragóniai Beatrix magyar királyné másodfokú unokatestvére, és ezért Beatrix férje, I. Mátyás magyar király 1490-ben lépéseket tett az érdekében a pápánál a megüresedett salzburgi érseki székbe való emelésére. II. (Hitetlen) János aragón király anyai unokája, II. (Katolikus) Ferdinánd unokaöccse, bár három évvel volt idősebb a nagybátyjánál és Candale-i Anna magyar királynénak pedig az anyai nagybátyja. A Foix(-Grailly)-ház tagja. Élete IV. Gaston, Foix grófja és I. Eleonóra navarrai királynő másodszülött fia. Apja apai nagybátyjától, az azonos nevű bíborostól, Foix Pétertől (1386–1464) való megkülönböztetésére az Ifjabb jelzővel is el szokták látni. Miután Ifjabb Foix Pétert szülei és anyai nagyapja, II. János aragóniai király egyházi pályára szánták, így nagynagybátyja, Idősebb Foix Péter bíboros kezei között nevelkedett. Paviába küldte, ahol jogot tanult, és megszerezte a doktori címet. Egyik húga, Foix Margit breton hercegné révén, aki II. Ferencnek, Bretagne uralkodó hercegének volt a felesége, 1476-ban kinevezték Bretagne-ban Vannes (Gwened) püspökévé. Ugyanebben az évben, 1476. december 18-án IV. Szixtusz pápa megtette őt bíborossá. 1479-ben, anyja I. Eleonóra néven trónra lépett Navarrában, így a még élő testvéreivel együtt megkapta a navarrai királyi herceg (infáns) címet, és mivel anyja egy hónapos királynői uralkodása után meghalt, így a kiskorú unokaöccse, I. Ferenc Phoebus navarrai király nevében a régenstanács tagja lett sógornőjével, a kis király édesanyjával, Valois Magdolnával együtt. Navarrában a hagyományos trónöröklést támogatta, amely szerint a nők akkor is örökölhetik a trónt, ha van más férfi tagja a dinasztiának. Eszerint egy az elsőszülöttség rangjában előbbre sorolt férfi leszármazott, azaz Gaston vianai herceg lánya, azaz Katalin elsőbbséget élvez az elsőszülöttség szerint hátrébb sorolt herceggel, azaz Gaston vianai herceg öccsével, Foix Jánossal (1450 után–1500) szemben. Ezért unokaöccse halála után 1483-ban az elhunyt király húgát, Katalint támogatta a saját öccse, I. Eleonóra harmadszülöttje, Foix János narbonne-i algróf ellenében, főleg, hogy Péter bíboros a másodszülött volt, és megelőzte trónkövetelő öccsét a trónöröklés sorában. Magyarországon is felfigyeltek a tevékenységére, hiszen tanult és ügyes ember lévén, aki sokat tett családja érdekében, IV. Szixtusz utóda, VIII. Ince pápa őt küldte a Nápolyi Királyságba követnek. A nápolyi király, I. Ferdinánd lánya, Beatrix királyné pedig közeli rokonságban állt ifjabb Foix Péter bíborossal, hiszen Beatrix apai nagyapja, V. Alfonz aragón és nápolyi király, valamint Péter bíboros anyai nagyapja, II. János navarrai és aragón király testvérek voltak. Éppen ezért Hunyadi Mátyás az 1489. december 15-én Beckenschläger János korábbi esztergomi érsek halálával megüresedett salzburgi érseki székbe, mely a magyar király szerint az ő fennhatósága alatt áll, Beatrix királyné unokatestvérét jelölte, valószínűleg a felesége erőteljes kérésére. Beatrix korábban is előszeretettel helyeztette rokonait a Magyar Királyság fennhatósága alatt álló jól jövedelmező vezető állami és egyházi tisztségekbe, és Mátyás ez ügyben 1490. március 8-ai levelében fordult VIII. Ince pápához. Mátyás olyan alkalmas és simulékony embert akart e főpapi tisztségre, aki a magyar király és III. Frigyes német-római császár közötti ellenséges viszonyt nem növeli, mint Beckenschläger tette, hanem tapintatossága és élelmessége segítségével remélhetőleg elsimítja majd. Wertner kiemeli, hogy Mátyás latin nyelvű levelében másolási hibából de Fuscio szerepel de Fucsio (Fuxium) helyett, amely a latin megfelelője a francia Foix névnek. Bár Wertner állítása szerint a salzburgi érseki szék semmiképpen sem lehetett betöltve 1490. március 8-a előtt, tekintve, hogy Beckenschläger még csak az előző év december 15-én halt meg, és mivel a hírek akkoriban sokkal lassabban terjedtek, Mátyás levele kétségtelen bizonyíték szerinte arra a tényre, hogy az érseki szék még üresedésben volt a király életében. Ugyanakkor VIII. Ince pápa öt nappal korábban, 1490. március 3-án hagyta jóvá Schaunbergi Frigyes 1489. december 19-ei megválasztását Salzburg érsekévé. Eszerint Mátyás vagy nem tudott az érsekválasztásról vagy nem fogadta el a választás eredményét, de mindenképpen késlekedve küldte el a levelét a pápának. Azt azonban Mátyás bizonyára nem gondolhatta, és kétségtelenül még nem is tudhatott arról, hogy a pápa már kinevezte az új érseket, akit viszont még nem szenteltek fel, nem iktattak be a tisztségébe. Beatrixnak így még lehetett volna a birtokában egy eszköz a pápai döntés megváltoztatására és a jelöltje, Foix Péter számára kieszközölni a kinevezést a diplomáciai nyomásgyakorlás révén. A pápai döntés megváltoztatása és Foix Péter bíboros érseki kinevezése azonban elmaradt, mert a bíboros jelöltségének legfőbb támogatója, Mátyás király a pápának írott levél keltétől számított egy hónapon belül, 1490. április 6-án váratlanul elhunyt Bécsben, és Magyarországon a trónöröklési harc miatt a salzburgi érseki kinevezés érdektelenné vált, így Schaunbergi Frigyest 1490.május 2-án akadálytalanul felszentelhették és beiktathatták a salzburgi érseki székbe. Foix Péter bíboros így kénytelen volt tudomásul venni, hogy nem ő lett Salzburg érseke, és pár hónappal Mátyás után, augusztus 10-én Rómában ő is meghalt. Unokatestvérének, Beatrix királynének a távozása (1500) után a magyar királynéi székből, Foix Péter bíboros egy másik közeli rokona is magyar királynévá vált, nevezetesen legkisebb húgának, Foix Katalin navarrai hercegnőnek a lánya, Candale-i Anna követte 1502-ben Beatrixot immár II. Ulászló hitvesei sorában. Péter bíborost a római Santa Maria del Popolo templomban helyezték örök nyugalomra. Baszra Baszra vagy el-Baszra (arabul ������ – al-Ba�ra, átírásváltozata al-Başrah, magyarul időnként Bászra) város Irak délkeleti peremén, Baszra kormányzóság székhelye, az ország harmadik legnépesebb városa (2 010 000 fő, 2012, becslés). Nagy múltú település, a 8–10. században az arab világ egyik legjelentősebb kulturális központja volt. Napjainkban Dél-Irak gazdasági-kulturális központja saját nemzetközi repülőtérrel és 1967-ben alapított egyetemmel. Fekvése Az ország délkeleti peremén, a Satt el-Arab folyó partján, annak torkolatától mintegy 110, a Perzsa-öböl partvidékétől 55 kilométerre fekszik, az iráni és a kuvaiti határ közelében. Északnyugati szomszédságában terül el az el-Hammári-tó, azon túl, illetve délnyugatra a Dzsanúbijja-sivatag dűnéi emelkednek. A Satt-el-Arab bal partján, a várostól északkeletre a Kárun folyó feltöltötte, helyenként mocsaras, jelentős kőolaj- és földgázkészlettel rendelkező Huzisztáni-alföld található. A baszrai kikötőtől délkeletre húzódnak a hivatalok és a lakónegyedek, ezeken túl sűrű csatornahálózat található (ezek miatt „a Közel-Kelet Velencéje” névvel is illetik a várost). Története A mai város elődjét mintegy 15 kilométernyire délnyugatra, 638-ban alapította I. Omár, a második rásidún kalifa, s katonai helyőrségként rendeltetése a határok védelme volt. Innen indította az Rásidún Kalifátus hadjáratait a perzsa Szászánida Birodalom ellen. Ugyancsak itt zajlott le 656-ban Mohamed özvegye, egyben az első kalifa, Abu Bakr kalifa leánya, Áisa, illetve Mohamed unokaöccse, a negyedik kalifa, Ali közötti ún. tevecsata, ez utóbbi győzelmével. Az ezt követően beállt rövid békeidőben megszűnt Baszra katonaihelyőrség-jellege, kézművesek, kereskedők telepedtek le a városban. Ali uralkodásának lezárultával, 661 után Baszra állandó viszálykodások színtere lett. Egyfelől a különféle iszlám irányzatok (szunniták, síiták, háridzsiták), másrészt a városban letelepedett etnikumok (az arab vezető réteg mellett perzsák, indiaiak, afrikaiak, malájok) között állandósultak a konfliktusok. A 7. század végén a kalifák uralma ellen lázadó Abdalláh ibn az-Zubajr foglalta el a várost, amely a következő években is több felkelés helyszíne volt (Ibn al-Asasz, 701; al-Muhallab, 719–720). Az Abbászidák 750-ben vonták ellenőrzésük alá Baszrát, és fennhatóságuk alatt zajlott le előbb 820–835 között az indiai rabszolgák (zottok), majd 869–883 között az alávetett fekete rabszolgák (zandzsok) felkelése. Időközben, már a 8. század elejétől Baszra egyre jelentősebb kulturális központ lett. Itt élt és tevékenykedett a költő Bassár ibn Burd és Abu Nuvász, az író Ibn al-Mukaffa, Szahl ibn Hárún és Dzsáhiz és Halíl ibn Ahmad. Baszrában alakult ki a két nagy arab nyelvészeti iskola egyike, amelynek legjelentősebb képviselője a perzsa Szíbavajhi. Szintén a városhoz kötődik az itt tevékenykedő Haszan al-Baszrí tanításai alapján szerveződött racionalista mutazilita teológiai iskola. 923-ban a síiták harcias karmati szektájához tartozó csapatok dúlták fel a várost, ezzel vetve véget virágzásának. Baszra mint gazdasági és kulturális központ lehanyatlott, s az elkövetkezendő évszázadokat jelentőségét vesztett településként élte végig. A 16. századtól lendült fel ismét kereskedelmi élete. 1668-tól az Oszmán Birodalom kereskedővárosa volt, 1914 novemberében pedig Nagy-Britannia foglalta el, s 1920-tól a brit mandátumterületként kialakított Irak része lett. A 20. század második felében a város ipara fellendült: a közelben kitermelt kőolajat és földgázt feldolgozó üzemegységek mellett a vegyi- (etilén- és műtrágyagyártás) és az ugyancsak a környező vidékek adta mezőgazdasági javakra támaszkodó könnyűipar (élelmiszer-, hús-, papíripar) is jelentős. Az 1960-as évekre Baszra kikötőjének forgalma rendkívüli mértékben megnövekedett, ezért 1961-ben a kuvaiti határ közvetlen közelében megnyitották Umm Kaszr kikötőjét, s az addig csak Baszráig vezető vasútvonalat is kiépítették az új kikötőig. Az irak–iráni háborúban (1980–1988), az Öbölháborúban (1991), majd az iraki háborúban (2003) a város jelentős veszteségeket szenvedett el, ipari épületeinek, kikötőjének, infrastruktúrájának nagy része megsemmisült. Tatyjana Vlagyimirovna Jerohina Tatyjana Vlagyimirovna Jerohina, született Konsztantyinova (oroszul: Татьяна Владимировна Ерохина (Константинова); Cseljabinszk, 1984. szeptember 7. –) olimpiai bajnok orosz válogatott kézilabdakapus, jelenleg az orosz GK Lada Togliatti játékosa. Pályafutása Jerohina a GK Lada Togliattival nyert orosz bajnokságot, orosz kupát, 2012-ben EHF-kupát, a Bajnokok ligájában pedig 2007-ben döntőt játszott. Játszott a kazah válogatottban a 2011-es világbajnokságon, majd immár az orosz válogatott színeiben a 2015-ös világbajnokságon. A 2016-os rioi olimpián nem került be a szűkített orosz válogatott keretbe, de miután a csoportmérkőzések során Anna Szedojkina térdsérülést szenvedett, Jerohinát hívták be helyére. A tornát veretlenül nyerte meg az orosz válogatott. Az olimpiai győzelem után orosz állami kitüntetésben részesült, Vlagyimir Putyintól megkapta a Barátságért érdemrendet. Sikerei Olimpia győztese: 2016 EHF-kupa győztes: 2012 Orosz bajnokság győztese: 2005, 2008 Átlagidő Pénzügyekben az átlagidő (duration) jellemzően kötvényeknél használatos mutatószám. Jelentése a kötvényhez tartozó kifizetésekig, illetve bármilyen más, a kötvénnyel kapcsolatos sorozatos pénzáramlásokig hátralevő időtartamok súlyozott számtani átlaga. A súlyokat az egyes kifizetések jelenértékeinek relatív súlyai adják az összjelenértéken belül. Bár a kamatszelvény nélküli kötvényeknél (zérókupon vagy elemi kötvény) az átlagidő n évre n, ha bármiféle kamatkifizetés van, akkor ez kevesebb lesz, mint n év. Változó kamatozású kötvény esetében az átlagidő a következő kamatrögzítésig hátralévő időtartam. Általános definíciója: D az átlagidő jele (az angol duration szóból). P(i) az i. kamatkifizetés vagy a végső tőketörlesztés jelenértéke, t(i) pedig a kifizetésig hátralévő napok száma aznaptól számítva, V a kötvény ára. A második forma az előző átírása, w(i) jelöli az adott kifizetés súlyát. Emellett a definíció mellett több más átlagidő-fogalom is ismeretes. Az átlagidő egyfajta érzékenységet is kifejez a kamatlábra vonatkozóan, ugyanis a kötvény árfolyamváltozásának lineáris közelítése. Emiatt gyakran használják portfóliók immunizálására, azaz úgy állítják be a portfólió átlagidejét, hogy az 0 legyen (portfólió átlagideje a portfólió elemeinek értékkel súlyozott átlaga), így elvileg a kamatláb kis mértékű változása esetén nem változna a portfólió értéke (delta-semleges lesz). Gondot az jelent, hogy a lineáris közelítés szokásos piaci viszonyok között is pontatlan a görbület (konvexitás, angolul convexity, jele innen C) miatt, azaz az immunizált portfólió értéke könnyen változhat a kamatláb elmozdulásának hatására. Az értékváltozás lineáris közelítésére a módosított átlagidőt (modified duration) használják. Értéke negatív, mivel a kamatláb és a kötvény árfolyama negatív kapcsolatban van, azaz ha emelkedik a kamat, csökken a kötvény értéke. A konvexitás általános definíciója: A kötvény értékváltozásának pontosabb becslése a bázispont érték (basis point value): Itt P a kötvény százalékos árfolyama, N a névértéke, azaz P∙N=V. A BPV tehát megadja, hogy a hozam kis változása (Δr) esetén hány bázisponttal változik majd a kötvény értéke. Fontos, hogy az átlagidőt és a görbületet is a kamatozásnak megfelelően számítsuk. A Seychelle-szigetek világörökségi helyszínei Seychelle-szigetek területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint további két helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük a Seychelle-szigetek küldöttei 1980-ban. Luxemburg az olimpiai játékokon Luxemburg sportolói összesen 29 olimpián vettek részt. A Luxemburgi Olimpiai és Sportbizottságot 1912-ben alapították meg, így a luxemburgi olimpikonok már részt vehettek az az évi stockholmi játékokon. Az utóbbi időkben került köztudomásra, hogy Michael Théato, aki az 1900-as párizsi játékokon versenyzett francia színekben, luxemburgi származású volt, ennek ellenére az általa nyert maratonért járó aranyat a NOB nem Luxemburgnak, hanem Franciaországnak jegyzi. Luxemburg a téli olimpiai játékokon 1928-ban vett részt első alkalommal, és mindössze 7 téli játékokon képviseltette magát, ennek ellenére Luxemburg volt az egyike az első téli játékokon részt vevő országoknak, ám viszonylag kevés versenyszámban indultak. A hét olimpiájuk alatt két érmet szereztek: mindkettő ezüst, és Marc Girardelli nyerte 1992-ben. Az ország St. Moritz-i első, és garmisch-partenkircheni második szereplése után Luxemburg tíz téli játékokon nem indított olimpikont. Az ország kis tengerszint feletti magassága miatt (a legmagasabb pont mindössze 560 méter magas) Luxemburgnak kis létszámú sportolója volt a téli sportok terén. Azonban Marc Girardelli, az osztrák születésű alpesisíző felfedezése újabb lehetőséget adott az országnak a visszatérésre 1988-ban. A következő téli olimpiai játékokon, 1992-ben Albertville-ben Girardelli megnyerte Luxemburg első kettő téli olimpiai érmét az óriás-műlesiklás és a szuperóriás-műlesiklás versenyszámokban. Sem Girardelli, sem Luxemburg nem szerzett érmet téli olimpiai játékon 1992 óta, de az ország visszatérését a téli játékokra nagyban elősegítette a következő sportünnepeken a két korcsolyázó, Patrick Schmit (1998-ban) és Fleur Maxwell (2006-ban). Suisei A Suisei (PLANET-A) (���� PLANET-A) a Halley-üstökös kutatására kifejlesztett japán űrszonda. Zsitvay Leó Zsitvateői Zsitvay Leó (Vukovár, 1841. február 16. – Budapest, 1915. május 26.) kúriai tanácselnök, jogi író, Zsitvay Tibor édesapja. Élete Zsitvay József alispán és Klobucsár Mária fiaként született. Iskoláit Budán és Sopronban végezte. 1858-ban Bécsben jogászkodott, 1861-2-ben pedig Pesten. Több ügyvédnél volt gyakorlaton, majd maga is ügyvédkedett. 1867-ben Moson vármegye tiszti főügyésze lett. 1872-ben a magyaróvári törvényszékhez királyi ügyésznek nevezték ki. E törvényszék megszűnte után 1876-ban Pozsonyba helyezték át, ahol 10 évig működött. Ezután a szombathelyi törvényszék elnöke, 1891-ben pedig a budapesti törvényszék büntetőosztályának vezetője lett. 1895-ben kinevezték az önállósított büntetőtörvényszék elnökévé. 1909-ben kúriai tanácselnök lett, 1913-ban vonult nyugalomba. Neje Bischoff Gizella volt. Sírja a Visegrádi Zsitvay kriptában található. Mint törvényszéki elnökként elsősorban esküdtszéki (sajtó) tárgyalásokat vezette tekintélyét a korabeli feljegyzések tanúsága szerint igazságosságával és kíméletlenségig menő szigorával érdemelte ki. Kortársai és kollégái illeték őt a „nagy bíró” jelzővel. Művei A magyar sajtójog mai érvényében. Budapest, 1900. Hatásköri kérdések. (Különnyomat a Büntető Jog Tárából). Budapest, 1901. A büntetőtörvénykönyv novellája. Budapest, 1909. Cannibal Holocaust A Cannibal Holocaust 1980-ban bemutatott olasz film, melyet Ruggero Deodato rendezett. A film főszerepeiben Robert Kerman, Carl Gabriel Yorke, Francesca Ciardi, Perry Pirkanen és Luca Barbareschi látható. Deodatónak nem ez volt az első ilyen filmje. Már 1977-ben próbálkozott kannibál horrorfilm rendezésével, melynek címe Az utolsó kannibál világ. A helyszín és a kannibálok szinte ugyanazok voltak, sőt a történet is számos ponton hasonlóságot mutat a Cannibal Holocausttal. A filmet sokkoló képei miatt több országban betiltották, vagy csak a cenzúrázott változatot engedték bemutatni. A Cannibal Holocaustot megjelenése után Olaszországban egy rövidebb időre betiltották, mert annyira realisztikusan ábrázolta az erőszakos jeleneteket, hogy a film rendezőjét 10 napra börtönbe zárták gyilkosság vádjával. Miután tisztázódott, hogy a szereplők nem haltak meg, és csak ügyes filmes trükk volt, Deodatót utána szabadon engedték. A film Monroe professzorról szól, aki egy mentőexpedícióra indul, hogy megtaláljon négy fiatal dokumentumfilmest, akik már több mint két hónapja eltűntek a brazíliai esőerdőben. Monroe útja során bennszülött indiánokkal és kannibál törzsekkel is találkozik. A kannibáltörzs táborában felfedezi az általa keresett fiatalok megcsonkított holttesteit. Nem tudja, miért végeztek velük, ezért a törzs bizalmába férkőzik, hogy megszerezhesse a filmtekercseket, melyen talán választ kap arra, hogy mi válthatta ki a kannibálok dühét. Cselekmény Négy fiatal amerikai filmes (Allen, Faye, Jack és Mark) már több mint két hónapja eltűnt az Amazonas zöld poklában. A TV élő adásban számol be arról, hogy mentőexpedíciót küldenek a felkutatásukra. A csapat vezetője Monroe professzor, aki a New York-i egyetemen antropológus. Míg a professzor az utazására készül, addig Brazíliában katonák mészárolnak le kuráréval bekent nyilakkal vadászó bennszülötteket, akiket kannibálnak vélnek. Egy foglyot sikerül ejteniük, akit túszként akarnak felhasználni arra, hogy majd elvezesse a társaihoz Monroe professzort, ha megérkezik. Monroe, miután repülővel megérkezik Brazíliába, megismerkedik Chacóval, a vezetőjével, és hű társával, Miguellel, akik segítségére lesznek és elkísérik az expedícióra. Utólag kiderül, hogy a bennszülött indián a jakumó törzshöz tartozik, és nem egy kannibál törzshöz. Miguel, Chaco, Monroe és a jakumó indián útnak indulnak a dzsungelbe. Az úton sok veszéllyel találkoznak szembe, többek között piócák nehezítik meg az útjukat és egy jaguárral is összefutnak. Az úton az indiánnal cipeltetik a cuccaikat; Monroe megsajnálja és segíteni akar neki, de Chaco nem engedi, mert így legalább nem tudja elvágni a torkukat, ha nem figyelnek oda. Később megtalálják a négy fiatal filmes vezetőjének holttestét, akit Chaco ismert és tapasztalt vezetőnek tartott. Estére letáboroznak, Miguel pézsmapatkányt készít vacsorára, majd bedrogozzák a jakumót, hogy ne szökjön el az este. Útközben látnak egy bennszülöttet, aki épp megöli asszonyát, mert az házasságtörést követett el. A férfit követik a táborába. A táborban a törzsfőnök rituálisan bemutatja, mi történt velük, és azt is megmutatja, hogy egyik társukat meglőtték. A bennszülöttek nyakában több olyan tárgyat is felismernek, amik az amerikaiaké volt, de a bennszülött jakumók befogadják őket és barátságosak velük. Megtudják, hogy két nép, a faemberek, azaz a janomamók, és a mocsáremberek, más néven a shamatarik azok, akik igazi kannibálok, és ők tartják uralmuk alatt a területet. A mocsáremberek és a faemberek rendszeresen vadásznak egymásra és meg is eszik egymást. Monroék épp egy vadászatba csöppennek a faemberek és a mocsáremberek között, ezért elbújnak. Mikor a mocsáremberek végeztek áldozataikkal, a faembereknek erősítés érkezik, Monroék besegítenek a faembereknek, akik hálából elviszik őket a táborukba. Monroékat a szövetségesüknek tekintik, ezért nem bántják őket. A professzor végez egy kísérletet, meztelenül bemegy a vízbe, ahová a meztelen faembernők követik és játszanak vele. Majd elfutnak a nők, a professzor pedig utánuk szalad, fogócskázás közben megtalálják a négy keresett fiatal megcsonkított maradványait. A professzor el akarja temetni őket, de a faemberek nem engedik, mert így büntették őket szörnyű cselekedeteikért. A professzor ki akarja deríteni, mi váltotta ki a haragjukat a faembereknek, ezért elhatározza, hogy a bennszülöttek bizalmába férkőzik. Lejátszik nekik egy zenét, ami nagyon tetszik a bennszülötteknek, és meghívják őket egy kannibál szertartásra, ahol emberhúst esznek. Monroék nem akarják megsérteni a kannibálokat, ezért esznek egy keveset az eléjük rakott emberi tetemekből, de cserébe Monroe megkapja Allenék filmtekercseit. Monroe visszamegy New Yorkba, ahol a csatorna le akarja vetíteni a nyilvánosságnak a leforgatott filmet. De Monroe előbb végig akarja nézni az összes filmtekercset, mielőtt a nevét adná produkcióhoz. A professzor megtudja Allenékről, hogy elég kegyetlenek voltak, korábbi filmjeikben a legdurvább jeleneteket vették fel. Sokszor megrendezték a jeleneteket, fizettek a katonáknak, hogy mesterséges harcot csináljanak. A professzor felkeresi a fiatalok családtagjait, hogy megismerje, milyenek voltak, de az ismerőseik szerint sem voltak szentek. Időközben sikerül előhívni a filmeket, amelyet az utolsó útjukon készítettek. A filmből kiderül, hogyan éltek és milyen körülményeknek voltak kitéve. Felipe, a vezetőjük kígyómarás által halt meg, és halálát is lelkesen rögzítették. Útközben kajmánok, kígyók és pókok nehezítették meg az életüket. Allenék jakumókkal találkoznak, akik épp majmokra vadásznak. Jack lábon lövi az egyik jakumót, hogy követni tudják őket a jakumó faluig. Mikor Allenék beérnek a faluba, elhatározzák, hogy megrendezik, amint a faemberek megtámadják a jakumókat. Lelövik a jakumók disznóit, majd lövöldözni kezdenek. A jakumókat beterelik egyik faviskójukba, majd rájuk gyújtják a házat. A falu lerombolása után Faye és Allen szeretkezik a bennszülöttek előtt, amit Jack kamerával felvesz. Lekamerázzák a bennszülöttek szokásait, amint épp egy beteg társuktól szabadulnak meg. Monroe embertelennek és visszataszítónak tartja a felvételeket és nem akarja hozzá a nevét adni, de a tv-csatorna mindenképpen le akarja adni és megpróbálják meggyőzni Monroe-t. A tv-csatorna felső vezetésének egy próbavetítést tartanak, ahol majd meghozzák a végső döntést. A vetítésen a film tovább folytatódik. Jackék elkapnak egy jamamó lányt, akit Mark, Jack és Allen is megerőszakol. A későbbi felvételeken találnak egy karóba húzott lányt, akit rituálisan kivégeztek. Tovább folytatják az útjukat, de körbeveszik őket a jakumók. Allenék rájuk lőnek, de a bennszülöttek dárdákkal visszatámadnak. Több bennszülöttet lelőnek, de Jacket megölik a kannibálok. Allenék folyamatosan kameráznak, és filmre veszik azt is, mikor társuk holttestét megcsonkítják és feldarabolják a jakumók. Miután Jack testét feldarabolták, megeszik a húsát. Allenéket csak a hírnév érdekli, ezért mit sem törődnek a veszéllyel, és tovább kameráznak egy bokorból, ahelyett hogy elmenekülnének. A bennszülöttek észreveszik őket, és üldözőbe veszik Allenéket. A kannibáloknak sikerül elrabolniuk Faye-t, de Allennek és Marknak sikerül elmenekülni. Később visszamennek Faye után, de már nem tudnak segíteni rajta, viszont lekamerázzák, amint több bennszülött is megerőszakolja a lányt, majd miután megerőszakolták, agyonverik Faye-t. Allenék meg sem próbálnak segíteni a lánynak, őket csak a film érdekli. De túl sokat kockáztatnak, a bennszülöttek észreveszik és megölik őket. Az utolsó képkockákon látjuk Allen véres fejét, és így ér véget a film. A vezetőséget sokkolta a film, és úgy döntenek, hogy nem vetítik le a nyilvánosságnak, hanem megsemmisítik a filmet. A film végén lemegy egy felirat, miszerint „John K. Kirov vetítőgépkezelőt kéthónapnyi felfüggesztett börtönbüntetésre és 10,000$-os pénzbírságra ítélték a film illegális eltulajdonítása miatt. Tudomásunkra jutott, hogy ugyanezért az anyagért 250,000$-t kapott” Fogadtatás Mikor 1980. február 7-én először Milánóban bemutatták a filmet, az első fogadtatások pozitívak voltak. Miután Sergio Leone megnézte a filmet, írt egy levelet Ruggero Deodatónak, melyben kifejti, hogy szerinte a film második része a realista filmművészet remekműve, sőt annyira reális, hogy bajba fog kerülni miatta az egész világon. Később be is vált a jóslata, ugyanis sokan tényleg elhitték, hogy meghaltak a színészek, és a rendezőt 10 napra börtönbe zárták gyilkosság miatt, miután sikerült tisztáznia magát, természetesen szabadon engedték. A film 10 nap alatt 2 millió dollár hasznot hozott. Később több országban, köztük Izlandon, Thaiföldön, Malajziában és a Fülöp-szigeteken is betiltották a filmet. Egyes országokban mint Németországban vagy Angliában pedig csak a vágott verziót engedték bemutatni. 2005-ben a legtöbb országban feloldották a tilalmat és már megtekinthetővé vált a film. Bakik Olivera katonát az elején megölik egy mérgezett nyíllal, majd egy későbbi jelenetben a parancsnok háta mögött áll. Amikor Jack holttestét megcsonkítják és levágják a nemiszervét, akkor le van tolva a nadrágja, majd mikor a következő jelenetben a testét kezdik feldarabolni, már fel van húzva a nadrágja. Felipét megmarja egy kígyó és pár perc múlva meg is hal az állítólagos mérgeskígyótól. Az a kígyó valójában egy vörösfarkú boa , amely a közönséges óriáskígyó egyik alfaja. Az effajta bakik egy sor olasz filmet jellemeznek, tulajdonképpen a filmkészítők ekkor még igazi mérgeskígyót nem mertek alkalmazni, mivel tartottak attól, hogy komoly marások történhetnek. Állatok elpusztítása A film forgatása során hét állatot öltek meg. Egy ormányos medvét, bár a filmben tévedésből pézsmapatkánynak hívják. Egy teknőst, egy pókot, egy vörösfarkú boát, egy malacot és két mókusmajmot. A filmben csak hat állat elpusztítását láthatjuk, ugyanis a mókusmajom halálát kétszer vették fel és csak az egyik szerepel a filmben. Filmzene A film zenéjét Riz Ortolani szerezte. Az albumon a következő számok találhatók. Cannibal Holocaust (Main Theme) 2:57 Adulteress' Punishment 3:21 Cameraman's Recreation 3:16 Massacre of the Troupe 3:53 Love with Fun 2:55 Crucified Woman 2:20 Relaxing in the Savannah 3:06 Savage Rite 3:41 Drinking Coco 3:23 Cannibal Holocaust (End Theme) 3:54 Belányi István Belányi István (Dorog, 1964. december 2. –) labdarúgó, kapus, magyar C válogatott, kapusedző. Pályafutása Labdarúgóként A dorogi klub leghűségesebb játékosai közé tartozik, aki 25 éven keresztül labdarúgóként szolgálva a piros-fekete egyesületet, teljes pályafutását szülővárosának szentelte, amelyet 1976-ban kezdte az utánpótlás csapat tagjaként. Edzője és mentora a legendás Ilku István volt. A felnőtt csapatban legelőször 1983. szeptember 25-én a Szigetszentmiklós elleni idegenbeli bajnoki mérkőzésen mutatkozott be. A csapat akkori vezetőedzője, Gabala Ferenc magabiztos 5-2-es dorogi vezetésnél az első számú kiváló kapus, Pálinkás András helyett csereként küldte a pályára. Ebben az évadban még egyszer, a zárófordulóban szintén csereként jutott szóhoz. Ezt követően megérkezett a katonai behívója és Tatára került a sportszázadhoz. Leszerelését követően visszatért Dorogra, ahol Csepecz János tartalékja lett Palicskó Tibor vezetőedzősége alatt. Az 1987-1988-as évadban a visszatérő Gabala edzővel a Dorog csoportjának nagy favoritjává vált és egyértelműen az NB II-be való feljutás volt a cél. A korosodó, de még mindig kirobbanó formában védő Csepecz őrizte a kaput, amikor bedobták a mélyvízbe, miután az Oroszlány elleni rangadóra őt jelölték a kezdőcsapatba. Nem csak a két éllovas összecsapását nyerte a Dorog, de érintetlen maradt a kapuja is, miután 2:0 arányban győztek. A dorogiak listavezetőként zárták a szezont, a tavaszi folytatásban pedig megkapta a lehetőséget, hogy hosszú távon is bizonyítson. Gabala edző már az NB II-re készülve döntött úgy, hogy a rutinos kapusa mellett legyen egy megbízható fiatal hálóőr is, akire építheti a jövőt. Belányi a legmesszebb menőkig beváltotta az elképzeléseket. A szezon első hat fordulójában még csak gólt sem kapott és a bajnokság zárásakor is mindössze 8 alkalommal sikerült az ellenfeleknek betalálniuk a kapujába. A kiváló teljesítménye mellett még a bajnoki cím jelentette volna a legteljesebb sikert, azonban a MLSZ furcsa döntése nagyban járult hozzá ahhoz, hogy végül a második helyre szorult a csapat. A másodosztályban szereplő Ganz-Mávag egyesülete a bajnokság kellős közepén visszalépett, a Szövetség pedig az NB III Duna csoportjának 3. helyén álló Bp. Építők SC-vel pótolta, egyben az Építők addig lejátszott eredményeit törölte. Egyedül a Dorog győzött ellenük a vetélytársak közül, ráadásul oda-vissza, így 4 pontot elvettek a Bányásztól. A magasabb osztályban már egyértelműen a kezdő posztot kapta, ahol továbbra is megbízható maradt a teljesítménye. Sikereihez nagyban hozzá járult kapustársa, Csepecz is, aki szakmailag és emberileg is teljes mellszélességben támogatta őt. Az újonc csapat magabiztosan végzett a középmezőnyben. A bajnokságból számára a BVSC elleni idegenbeli mérkőzés maradt a legemlékezetesebb, ahol a 2. helyen álló hazaiak ellen döntetlent értek el. Az akkori szabályok értelmében döntetlen esetén 11-es rúgásokkal gyarapíthatták pontjaikat a felek. Mindkét oldalon már 9 játékos rúgott, de még mindig nem volt döntés. Belányi két büntetőt is hárított és végül a kapusok néztek farkasszemet egymással. A vasutasok kapusa fölé lőtt, Belányi viszont belőtte a mindent eldöntő 11-est. A további időszakban magabiztosan tartotta az első számú kapus posztot. A bajnokságban masszív középcsapatként szerepeltek, közben két rangos nemzetközi kupát is nyertek, valamint a Magyar Kupában negyeddöntősök lettek és végül veretlenül estek ki. A Vác elleni visszavágón éppen egykori dorogi csapattársa, Füle Antal vette be a kapuját egy ízben. A 2-2-es döntetlennel zárult mérkőzésen az idegenben lőtt több góljával ment tovább a váci csapat. 1991 nyarán Dorogon már az NB. I-be való jutást tűzték ki célul. Csepecz visszavonult, ezért még egy masszív kapust igazoltak, mégpedig a szintén Komárom-Esztergom megyei Simon Lászlót. Viszont a szintén fiatal és kitűnő kapusnak olyan jól sikerült a bemutatkozása, hogy kirobbanthatatlan volt a kapuból. Belányi hosszú időre a cserepadra szorult, viszont mint Magyar C válogatott pályára léphetett az olaszok elleni győztes mérkőzésen, ahol kapott gól nélkül őrizte a magyar kaput. 1993 tavaszán, a negyedik bajnoki meccset követően Simon súlyosan megsérült, így a 2. helyen álló csapat kapujába újra visszakerült. Egészen az utolsó fordulóig védte a dorogi kaput. A csapat tartotta a 2. helyét, a mindent eldöntő záró meccsen viszont Simon vissza került a kezdőcsapatba. A dorogiak kikaptak a Sopron ellen, ezzel helyet cseréltek a tabellán, amely egyben azt is jelentette, hogy elúszott az első osztály, amely azonban nem Simon kapus számlájára írható, hiszen a kapott két gól gyakorlatilag elkerülhetetlen volt. Az első 11-esből esett, a másiknak pedig jelentősége sem volt már, ugyanis a hosszabbítás perceiben, több méteres lesről egyedül vezették rá a labdát. Ezt követően egy teljes szezont kellett várnia, hogy újra kapuba állhasson. Simont az egyre nagyobb anyagi gondokkal küzdött klub kényszerből eladta a téli szünetben, így a tavaszi folytatásban vált ismét a kezdő keret tagjává, de már egy erősen meggyengült csapatban. 6 fordulóval a vége előtt még a hetedikek voltak, azonban a hátra levő találkozókat mind elvesztették és végül kiestek az NB II-ből. Ezt követően a teljes évadot végig védte az NB III-ban, amikor Simon vissza igazolt Dorogra 1995 nyarán és újból a kispadra kényszerült. Simon ragyogóan védett és a dorogiak nem csak magabiztosan vezették a tabellát, de a teljes harmadosztályú mezőnyből messze a legkevesebb gólt kapták. Azonban a szezon derekán egy fontos idegenbeli rangadó előtti éjszaka Simon és két másik játékostársa megszegték a szigorúan este 10 órára előírt takarodót, ezért mindhármuk játékát felfüggesztette edzőjük. Ezzel Belányi ismét a tűzvonalba került és ezúttal is kiválóan bizonyította, hogy rá bármikor lehet számítani. A hátra lévő 8 fordulóban 7 egymást követő mérkőzésen gólt sem kapott csak a záró meccsen találtak be először és egyben utoljára a kapujába. Még az osztályozó meccsen sem kapott gólt. Az NB. I/B-be jutott csapatban változatlanul biztos pontnak ígérkezett. A Nagykanizsa elleni 4-1-es győzelmet és a Tiszavasvári elleni gólnélküli döntetlent hozó mérkőzéssel indult a bajnokság, ám ez utóbbi mérkőzés másnapja szörnyű tragédiát hozott a számára. 9 éves kisfiát biciklizés közben halálos gázolás érte. Akkori edzője, Honti József érthető okokból nem játszatta, azonban két héttel később kérte edzőjét, hogy had védjen a soron következő bajnokin. A dorogiakra nagyon nehéz 90 perc várt a kiválóan szereplő Salgótarján otthonában, azonban Belányi parádésan védett, még 11-esből sem sikerült betalálni a kapujában, s végül 2-0-s dorogi győzelmet hozott a találkozó. Néhány hónap múlva újabb törés keserítette az életét, miután új befektető érkezett a klub támogatójaként, amelynek következtében az új szakvezetés teljesen átrendezte a csapatot. A kapus posztra Sandro Tomic-ot igazolták le, így megint a kispadra szorult. Néhány hónappal később viszont a szponzor visszavonta a támogatását és vele együtt több új játékos, köztük Tomic kapus is odébb állt. A tavaszi szezon zömében ismét Belányi állhatott a kapuba. A végén meglehetősen szerencsétlenül kiestek az NB I/B-ből. Az NB II-ben viszont jól szerepelt a csapat és a dobogón végzett, a következő évadban pedig a meglehetősen mostoha anyagi körülmények ellenére is kiharcolta a feljutást az NB I-nek nevezett kiemelt másodosztályba. Ebben az évadban azonban a korosodó Belányi kapus egyre inkább kezdte átadni helyét a szintén saját nevelésű fiatal tehetségnek, Czivisz Tamásnak. Végül a 2000-2001-es NB I/B-s évadot követően visszavonult. Utolsó mérkőzésének egyike a Ferencváros elleni 2-2-es emlékezetes mérkőzés volt 2000 szeptemberében. Edzőként Aktív pályafutását követően néhány évvel szakedzőként tért vissza a klubhoz. Jelenleg a felnőtt csapat kapusedzője. A 2011-2012-es évadban a remekül szereplő dorogi csapat mellett a kapus posztot lehetett a legjobban kiemelni. A dorogiak kapták a legkevesebb gólt az egész mezőnyből. Ősszel 6, míg tavasszal 8 gólt kaptak. Minden bizonnyal sokat tett hozzá ehhez a teljesítményhez a személyes szakmai munkája is. Külön büszkesége, hogy a dorogi klubon belül az év játékosának kapustanítványát, Frank Tamást választották. A jelenlegi szakmai stábban hat egykori játékostársával is együtt dolgozik, mint Miskei Attila vezetőedző, Harmath József edző, Bodó László, Csapó Károly, Haraszti János és Varga János utánpótlás edzők. Sikerei, díjai Játékosként Bajnoki cím (NB III 1997) Bajnoki ezüstérmes (NB III 1988) Négyszeres bajnoki bronzérmes (NB II - 1992, 1999, NB III - 1986, 1987) Jubileum Kupa-győztes (Nemzetközi kupa - 1989) Pünkösd Kupa-győztes (Nemzetközi kupa - 1991) Egyszeres magyar C válogatott (1993) Szuper Kupa-győztes (Nemzetközi teremkupa - 1993) Négyszeres Magyar Kupa Megyei Kupa-győztes (1990, 1996, 1997, 1999) Háromszoros Fair Play-díjas (1991, 1992, 1993) Sikeres osztályozó az NB I/B-be jutásért (1997) Kvalifikáció az NB I-be (amatőr első osztály) jutáshoz (1999-2000) Edzőként Bajnoki ezüstérmes (NB III, 2012) Bajnoki cím (NB III, 2013) Családja Jelenleg is Dorogon él. A labdarúgás mellett párhuzamosan magán vállalkozásban autóvillamossági szerelőként dolgozik házi műhelyében. Nős, kisfia 9 évesen autógázolás áldozata lett. Bessey-en-Chaume Bessey-en-Chaume település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 146 fő (2015). Bessey-en-Chaume Bouilland, Mavilly-Mandelot, Savigny-lès-Beaune, Aubaine, Bligny-sur-Ouche, Bouze-lès-Beaune és Lusigny-sur-Ouche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mancala A mancala (ejtsd: mankala, arabul: �����, manqalä) egy gyűjtőnév, amely a kétszemélyes táblajátékok egy családját jelöli. A mancala sok afrikai és ázsiai ország társadalmában olyan szerepet tölt be, mint a sakk a nyugati társadalmakban. A mancala szó az arab naqala szóból származik, melynek jelentése mozogni. Nincs mancala nevű hagyományos játék, a mancala egy játéktípust jelöl. A szót használják Szíriában, Libanonban és Egyiptomban legalább, de sehol sem egy konkrét játékot jelöl. A nyugati világban gyakran a kalah játék szinonimájaként használják a mancala szót. Ez a hibás terminológia többnyire a marketingnek köszönhető. Szabályok A játékszabályok nagyon eltérőek lehetnek, mert nagyon sokféle mancala játék létezik. Kellékek A mancala táblákon általában 2 vagy 4 sor lyuk van. Egyes mancala játékokat földbevájt gödrökkel vagy kőbe vésett mélyedésekkel játszanak inkább. A lyukakat illetve gödröket hívják házaknak is. Néha a tábla két végén nagyobb gödrök találhatók, melyeket a játékosok a foglyuk ejtett kövek tárolására használnak. Köveken kívül babszemeket vagy egyéb magvakat is használnak a játékhoz. A kövek kezdeti elhelyezése csakúgy, mint a tábla méretei játékonként változnak. Az endodoit például 2 x 6 méretű táblától a 2 x 10 méretű tábláig játsszák. A játék célja Általában a mancala játékok célja több követ foglyul ejteni, mint az ellenfél; néha azonban az a cél, hogy az ellenfél ne tudjon lépni vagy az, hogy a játékos saját oldala üres legyen. Vetés Vetés előtt: Az első lyukból való vetés után: Vetés az első lyukból Minden játéklépés úgy kezdődik, hogy a játékos kiválaszt egy magokat tartalmazó lyukat, amelyből vetni fog. A választási lehetőség gyakran a játékos oldalán lévő lyukakra korlátozódik. Egyes játékoknál csak egy bizonyos minimális magszámot meghaladó lyukat lehet választani. A vetés során a táblán körbe haladva minden lyukba elhelyez a játékos egy-egy magot. Azért is hívják ezt vetésnek, mert minden lyukba pontosan egy mag kerül, ami a vetés folyamatára hasonlít. Elfogás A játékosok elfoghatnak magokat attól függően, hogy melyik lyukban végződik a vetés. Az elfogás feltételei, és hogy mi történik az elfogott magokkal, nagyon változó. Jellemzően egy adott számú magot tartalmazó lyukban vagy egy adott konfigurációval átellenben lévő lyukban kell befejezni a vetést. Egy másik gyakori elfogási szabály az, hogy akkor fogja el egy játékos valamely lyuk tartalmát, ha az abban lévő magok száma meghalad egy korlátot. Egyes mancala játékokban lyukakat is el lehet fogni. Ekkor a játék végén a lyukat elfogott játékos kapja annak tartalmát. Történet A legkorábbi mancala emlékek az Egyiptomban talált agyagból és kőből készült tábladarabok, melyek régészeti becslések szerint kb. a 6. és a 7. század környékéről származnak. Feljegyzések tanúsága szerint 17. századi angol kereskedők játszottak mancala játékokat, de Európában mégsem vált soha igazán közismertté és közkedveltté a mancala. Ez alól csak a Balti-térségben fellángolt Bohnenspiel játék és a Boszniában a mai napig játszott Ban-Ban kivétel. Találtak mancala táblákat Szerbiában, Bulgáriában, Görögországban és egy délnémet kastélyban, nevezetesen Weikersheimban is. Az Amerikai Egyesült Államokban viszont jobban elterjedt a játék. Az egyik hagyományos mancala játékot, a warra-t Louisiana államban még a 20. század elején is változatlan formájában játszották. Elemzés A vető játékok jól elemezhetőek a kombinatorikus játékelmélet segítségével, amit Jeff Erickson ,,Sowing Games" című cikke mutat be például. Még lassú hardveren futó program is le tud győzni nagyon erős játékosokat is. 1923-as izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 1923-as szezonja volt a bajnokság tizenkettedik kiírása. A bajnokságban négy csapat vett részt, a győztes a Fram lett. Ez volt a klub kilencedik bajnoki címe. A magyarországi zsidók története A magyarországi zsidók története a Magyarország területén élő zsidók történetét öleli fel az ókortól a napjainkig. Magyarország területén már az i. sz. 2-3. században a római Pannonia provinciában éltek zsidók. A magyarországi zsidók története sok ellentmondással van tele: a középkorban és az korai újkorban viszonylagos biztonságban éltek, bár diszkriminálták és időnként üldözték őket. A 19. században megkezdődött a zsidóság tömeges asszimilációja, beolvadása a magyar nemzetbe. Ennek jegyében világviszonylatban is egyedülálló jelenségként megszületett a neológ zsidó vallás. A 20. században azonban mégis Magyarország volt az első a nyugat- és közép-európai országok közül, ahol zsidóellenes törvényt léptettek életbe. A két világháború közötti időszak viszonylagos biztonságot hozott a zsidó lakosságnak, bár 1938 és 1942 között született három zsidótörvény. Az 1944. március 19-ei német megszállás után érte el a magyarországi zsidóságot a holokauszt. A vidéki és részben a budapesti zsidóság deportációjára német kezdeményezésre, de a magyar hatóságok aktív és készséges együttműködésével került sort. Míg a második világháború elején mintegy 800 000 tagjával Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége élt Magyarországon, a háború után ez 200 000 körülire csökkent. A magyar zsidóságnak kb. a 70%-át gyilkolták meg a háború alatt. A holokauszt Magyarországon egyben a magyar nép egy részének is az elpusztítását jelentette. Fájdalmas azoknak a magyaroknak a sorsa, akik nem tudták az előírt arányú keresztény részt felmutatni a családjukban a üldöztetés elkerüléséhez. Őket a vallásuk, származásuk miatt kirekesztették abból a nemzetből, amelyhez már generációk óta tartoztak. Sokakra egész életükre tudathasadásos állapotot kényszerítettek ezzel, ha túlélték a holokauszt poklát. Ma ezért is nagyon érzékeny téma a magyar zsidóság hovatartozása, hiszen valójában a mai magyar nemzet egyik építőkövéről van szó, amelyet csak igen erőltetten lehet kiemelni a többi alkotóelem közül. Római kor Magyarország területén már az i. sz. 2-3. században a római Pannonia provinciában éltek zsidók. Pannoniából három légiót szállítottak át a rómaiak Júdeába, a Bar Kochba vezette szabadságharc (132-135) leveréséhez. A győztes csapatok zsidó rabszolgákat hoztak magukkal Aquincumba (ma Budapest északnyugati része) és Savariába (a mai Szombathelyre). A rabszolgaként idekerült embereken kívül Rómából zsidó kereskedők is érkezhettek Pannoniába. A római táborok, városok környékén több olyan feliratos emlék került elő, amely ezt bizonyítja, köztük a dunapentelei emlékkő, amelyet "Cosimus, a vámállomás vezetője, a zsidó zsinagóga elöljárója" állíttatott. Magyarország más részein, mint például Szombathelyen, Pécsett, Dombóváron, Siklóson, Eszéken stb. menóra-díszítésű lámpások, gemmák és egyéb tárgyak kerültek elő, valamint más zsidó jelképeket ábrázoló tárgyak is. A zsidóság a középkorban Egy tizenkilencedik századi elmélet szerint a honfoglaló magyarok a zsidó vallású kazárok révén szoros kapcsolatban álltak a zsidósággal – ma azonban erősen vitatott, hogy a kazárok valóban zsidó vallásúak voltak-e. Az első hiteles tudósítás, amely Magyarországon lakó zsidókról szól, a 10. századból származik: 955 körül közli Chászdái ibn Sáprut a kazár királyhoz intézett levelében, hogy két Cordovában járt horvátországi zsidó követ felajánlotta neki, hogy a „Hungrin" országában lakó zsidók közvetítésével eljuttatja levelét Kazárországba. Ibrahim ibn Jakub a cordobai kalifa követe 973 után pedig azt írja, hogy a „türkök földjéről," amely néhány kutató szerint Magyarországot jelenti, zsidók is járnak Prágába kereskedelem céljából. A magyar államalapítás idejéből már írásos dokumentumok jelzik a zsidók jelenlétét, zsidó közösségek létezését. Szent István (1000-1038), Szent László (1077-1095) és Könyves Kálmán (1095-1116) idején Magyarország befogadta a cseh és német területekről betelepülő, néha menekülő zsidókat. Szent László azonban megtiltotta nekik a vegyes házasságot és keresztény szolgák tartását. Lakhelyüket nem választhatták meg szabadon; csak kijelölt településeken lakhattak. Van olyan vélemény is, hogy a zsidók csak a 12. század második felében vagy a 13. század elején telepedtek meg Magyarországon. Zsidó szavunk szláv eredetű. A szlávok között már igen régi időkben éltek zsidók, az elnevezést valószínűleg tőlük vették át a magyarok (lehetséges, de nem valószínű, hogy a kazárok közvetítésével). Az első magyar nyelvemlék, amelyben a zsidó szó előfordul, a 13. századi Ómagyar Mária-siralom (Sydou myth thef turuentelen fyom merth hol byuntelen). A Sid, Sidó, Sidói, Sidókői, Sidov régi magyar családnevek, viselőik valószínűleg a honfoglaló magyarokkal bejött zsidó vallásúak leszármazottjai voltak. E neveket S betűvel írták és ilyen formában fordulnak elő a régi okiratokban is. Valószínűleg az 1092-ig terjedő időszakban keletkeztek, amikor a magyarság már felvette a kereszténységet és a keresztény szokásokat. Ezek a nevek semmiféle negatív megkülönböztetést nem fejeztek ki, mivel ekkoriban még a zsidó vallású magyarok teljes összeforrottságban éltek a pogány és keresztény magyarokkal. Míg a 12. században több európai országban üldözték a zsidókat, addig Magyarországon az Árpád-házi királyok alatt több-kevesebb megszorítással, de a korabeli európai viszonyoknál biztonságosabb körülmények között élhettek. Kereskedelemmel, pénzügyletekkel foglalkoztak, a királyi udvar nem egyszer vette igénybe pénzüket, szakértelmüket. Helyzetük a 13. század folyamán valamelyest Magyarországon is romlott. Ekkor eltiltották őket bizonyos gazdasági állások betöltésétől, és megkülönböztető jelet kellett viselniük. II. Endre az aranybullában (1222) és a beregi esküben (1233), a pápa (és a német kereskedővárosok) követelésére ismételten megtiltotta a vegyes házasságot, majd az 1215-ös IV. lateráni zsinat határozatainak megfelelően előírta a zsidó megkülönböztető jel viselését, és eltiltotta a zsidókat az állami- és közhivatalok viselésétől. A tatárjárás után alakul ki Budán a zsidónegyed, a későbbi Szent György tér nyugati oldalán. Az ország újjáépítéséhez szükség volt a hitelügyletekkel is foglalkozó zsidókra. Szolgálataikért II. Endre fia és utóda, IV. Béla 1251-ben visszavonta apja zsidókkal szemben tett intézkedéseit. Ugyanebben az évben kiadta híres zsidó kiváltságlevelét, amelyet a középkori magyar királyság fennállása alatt az egymást követő uralkodók megerősítettek. Ennek lényege, hogy a zsidók a király kamaraszolgái, a kincstárnak adóznak, az pedig biztosítja jogvédelmüket. A kiváltságlevél gyakorlatilag királyi védelem alá helyezte a zsidóságot. Az első Magyarországon talált héber feliratú sírkő Budáról származik, és Peszach, Péter fia sírját jelölte meg, 1278-ban. Ezekben az időkben Budán kívül Sopronban, Kőszegen, Esztergomban, Székesfehérváron és másutt is jelentős zsidó közösségek éltek. Sopronban és Budán zsinagógák is működtek női imatermekkel (Frauenschul) és rituális fürdőhelyiségekkel. Ezek a zsinagógák, valamint az ott előkerült zsidó sírkövek ma is láthatók a soproni Új utcában. Károly Róbert is védte a zsidókat, azonban a fia, Nagy Lajos vallási buzgalmában kikergette őket Magyarországról. Később visszavonta rendeletét. Luxemburgi Zsigmond ismét gyakran védelmezte a zsidókat. Az első ismertebb Magyarországhoz köthető zsidó tudós és rabbinikus író a 14. század végén és 15. század elején élt, Jichák Eizik Tirnau volt, akinek egyetlen jelentős alkotása a héber nyelvű Széfer haminhagim (A szokások könyve, 1400 körül). Művében a vallási szokásokról, zsinagógai év vallási szertartásairól és az imarendről írt. Tirnau Brno városának rabbija volt az 1420-as években, és nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy valaha is Magyarországon működött volna. A Tirnau név azonban lehet, hogy Nagyszombat német nevére (Tyrnau) utal, ezért lehetséges, hogy a rabbi Nagyszombatban született. A 15. században a megerősödő városokba egyre több zsidó költözött, kialakultak a „történelmi hitközségek" (Buda, Esztergom, Sopron, Tata, Óbuda). A század második felében Hunyadi Mátyás létrehozta a zsidó prefektus (elöljáró) országos hatáskörű hivatalát. Élére Mendel Jakabot állította, aki képviselte a zsidóság érdekeit, és felügyelte a király számára fizetendő adók beszedését. A középkori magyarországi zsidóság virágkora Mátyás király uralkodásának idején volt. Egy névtelen erfurti lovag elbeszélése szerint a zsidók ünnepélyesen felvonultak Mátyás király és Beatrix 1476-ban megtartott esküvői menetében: Buda várának bejáratánál a zsidók élén agg elöljárójuk ment, lóháton, kivont karddal, melyen kosár függött, amelyben tíz font ezüst volt. Mellette fia, szintén lóháton, karddal és ezüst kosárral. Utánuk jött huszonnégy lovag, mindnyájan bíbor díszruhában, kalapjukon három szál strucctollal. A leírás szerint Fekete (Schwartz) Mendel, fia Jakab és a lovagok Dávid-pajzzsal díszített zászlóval jelentek meg az esküvői menetben. A felvonulás leírásából következtetni lehet a magyarországi zsidók különleges helyzetére, ugyanis a középkori keresztény Európában sehol nem készült feljegyzés arról, hogy zsidók lovon, vagy karddal nyilvánosan megjelenhettek volna. Mátyás király halála (1490) után a zsidók helyzete bizonytalanabbá vált, teret kapott a zsidóüldözés. 1494-ben Nagyszombatban zsidókat égettek meg máglyán. Ezt az eseményt egy nagyszombati zsidó lakos, Jósua ben Hájim – aki szemtanúja volt a nagyszombati zsidó közösség pusztulásának, majd Krakkóba menekült – jegyezte fel egy gyászdalban. Mindezek ellenére a spanyol zsidó származású Szerencsés (Fortunatus) Imre (eredeti neve Slomó ben Efrájim) II. Lajos király kincstárnoka volt. Korai újkor A mohácsi csata után I. Szulejmán szultán seregével továbbvonult észak, vagyis Buda felé. Buda zsidó lakossága nem menekült el a törökök elől. Nekik nem volt félnivalójuk a töröktől, hiszen tudták: a muszlimok toleránsabbak a zsidókkal szemben, mint a keresztények. Ráadásul ismerték a nyugat-magyarországi helyzetet, ahonnan a kiűzetések elől inkább Budára próbáltak a zsidók beköltözni. 1526. szeptember 22-én, Szulejmán szultán a budai és esztergomi zsidókat hajóra rakatta és Törökországba szállíttatta, ahol Szófia, Kavala, Vidin, Szaloniki, Konstantinápoly és Pleva városokban telepedtek meg, megtartván magyar-zsidó szokásaikat. Közülük többen Buda török kézre kerülése után, 1541-ben tértek vissza. Egy 1526-ból származó oklevél szerint, II. Lajos király özvegye, Mária királyné Kis Mendel budai zsidó kőházát jutalmul Thurzó Elek udvarmesterének, szarvaskendi Sibrik Gergelynek adományozza. Az adomány indoklásában az adományozott méltatása mellett szerepel az is, hogy a nevezett zsidó a törökök pártjára állt. Ezt az adományt I. Ferdinánd egy évvel később megerősítette. 1526 novemberében, a Székesfehérváron ülésező Szapolyai-párt a zsidók kiűzését rendelte el. A határozatot Szapolyai visszautasította. A nyugati határszélen, a királyi fennhatóság alatt maradt Sopronból és Kőszegről azonban elűzték a zsidó lakosságot, akik ezután a környező Esterházy-, illetve Nádasdy-birtokokon, Kismartonban, Nagymartonban, Lakompakon, Sopronkeresztúron (ennek héber neve Célem volt), Köpcsényben, Kaboldon és Boldogasszonyban, illetve Rohoncon telepedtek le. Pozsonyból és Nagyszombatból is kiutasították a zsidókat, Bazinban 1529-ben a bazini és szentgyörgyi grófok mintegy harminc zsidót küldtek máglyára vérvád miatt. A törökök győzelme után a feldarabolt Magyarország különböző részein különböző sors jutott a zsidó lakosságnak. A török hódoltság területén akik megfizették az adót, függetlenül nemzeti hovatartozásuktól nyugodtan élhettek. 1541-ben, más, a törökök által korábban megszállt vidékekről (Belgrádból, Isztambulból, Bulgáriából, Szíriából) származó szefárd zsidók társaságában visszatértek. A visszatelepülést héber betűkkel megörökítették a zsinagóga alapkövén. Budára való visszatelepedésük után hamarosan felvirágzott a régi zsidónegyed. Az 1547. évi török összeírás szerint a Várban 238 keresztény, 75 zsidó és 60 kopt család lakott. Az összeírás a zsidókhoz hozzá számít még 28 „vendég” családot. Ezek a zsidó vendégek 1541 és 1547 között települtek be Törökországból. Vendég-státuszukból következtethetünk arra, hogy nem azokhoz tartoztak, akiknek elődei korábban Budán éltek , hanem azoknak a szír-szefárd zsidóknak ivadékai, akiket I. Szulejmán szultán birodalma mint spanyolországi menekülteket fogadott be. A 17. század közepén a török kori Buda zsidóságát az egyik legjelentősebb európai zsidó közösségként tartották számon. Neves tudósok, rabbik és kabbalisták, héber és jiddis nyelvű írók és költők éltek és tevékenykedtek. Ilyenek voltak Efrájim Kohén rabbi, a budai jesiva vezetője, Cvi Askenázi (a későbbi híres amszterdami szefárd főrabbi) és Schulhof Izsák, aki héber nyelvű krónikájában (Megilat Ofen, azaz „Budai krónika”) megörökítette a helyi zsidó közösség életét és tragédiáját. 1598-ban Buda ostromakor, mint a városnak többnyire Törökországból való lakosai, a zsidók is részt vettek a török oldalán a keresztény seregek visszaszorításában. Az Erdélyi Fejedelemségben szintén viszonylag nyugodtan élhettek és dolgozhattak, Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György zsidó orvosokat tartottak. Bethlen Gábor fejedelem külföldről is hívott be zsidókat. Az 1623. június 18-án Kolozsvárott kelt oklevelében engedélyezte a zsidók letelepedését, szabad kereskedését és vallásgyakorlását Erdélyben, s a szokásos zsidójel viselésétől is mentesítette őket. Bethlen kiváltságlevelét az 1627-es gyulafehérvári országgyűlés is megerősítette. 1650-ben a magyarországi Nagyidán nagy sátrak alatt, európai szintű nagy zsidó zsinatot tartottak a Talmudról. Ezrével érkeztek a résztvevők egész Európából, köztük 300 rabbi. A téma az volt, hogy eljött-e már a Messiás, vagy sem. A királyi Magyarország jelentéktelen lélekszámú zsidóját ezzel szemben gyakran üldözték, néhány városból kitiltották őket. Kollonich Lipót 1689-ben javaslatot tett a zsidók Magyarországról való kiűzésére. A szabad királyi városok nagy része elkergette a zsidó lakosságot, a bányavárosoktól csak hét mérföldnyi távolságban lakhattak, ipart nem gyakorolhattak, foglalkozásuk nagyrészt kiskereskedés, uzsora, szeszfőzés lehetett. A török kiűzése során az addig virágzó zsidó közösségek vagy a vérengzések áldozatul estek vagy elmenekültek. A 17. század végére ezért a zsidók szinte teljesen eltűntek Magyarországról. 18. század A török kiűzése után megindult az elnéptelenedett ország betelepítése. A 18. század végéig a magyarországi törvények nem tették lehetővé zsidó nemzetiségiek szabad lakhelyválasztását az országon belül. Ennek ellenére a környező országokban kialakult kedvezőtlen politikai feltételek következményeként a század folyamán állandóan jöttek újabb és újabb zsidó bevándorlók Magyarországra. A német, szlovák stb. paraszti telepesekkel együtt német nyelvű askenázi zsidók érkeztek elsősorban Csehország és Németország területéről. A 18. század utolsó harmadában már a szomszédos Galíciából is megjelentek az izraeliták első bevándorló csoportjai. A csehországi-németországi zsidók legnagyobb számban Magyarország nyugati határterületein, míg a Galíciából érkezők az ország északkeleti vidékein telepedtek le. Előbb a nagybirtokközpontokban, majd a kereskedelmi utak csomópontjában kialakuló, megerősödő városokban. A szabad királyi városok korabeli törvényei szerint ugyanakkor a zsidók e városokban csak a városfalakon kívül, a számukra kijelölt elkülönített negyedben, az úgynevezett gettóban lakhattak. 1769-ben mintegy 20 000, 1787-ben már kb. 80 000 főre tehető a magyarországi zsidóság száma. A zsidók mezőgazdasági termékkereskedelemmel foglalkoztak, ők értékesítették a nagybirtokok, falvak termékeit, a bort, búzát, bőrt stb. Ezenkívül kocsmárosként, boltosként, házalóként, regálé- és haszonbérlőként; általában a falvak és a városok közötti gazdasági kapcsolatok képviselőiként jelentek meg a feudális életvilágban, ami a birtokos nemességgel való szoros „szimbiózis” alapja lett. A Hegyalján, a híres tokaji borvidéken letelepült zsidók kóser bort szállítottak hittestvéreiknek Lengyelországba és Oroszországba. Hamarosan ők szervezték az egész borvidék nemzetközi kereskedelmét és hírnevét. Északkelet-Magyarországon a 18. század végétől nagy zsidó hitközségek alakultak, amelyek később a haszid irányzathoz kapcsolódtak. A haszidizmus első magyarországi képviselője Taub Izsák, nagykállói cádik (csodarabbi) volt a század végén. III. Károly király idején, 1716-ban megalakult az országos főrabbihivatal, melyet először Werheimer Sámson töltött be, és a zsidók közti viszályokat volt hivatva kiegyenlíteni. Werheimer 1724-ben bekövetkezett halála után veje, Eskeles Bernát lett utóda, akinek halálával (1753) megszűnt a hivatal. Mária Terézia honosította meg 1749-ben a türelmi adót (tolerantialis taxa), melyet 1846-ban eltöröltek. Ez a törvény azon középkori jogelven alapult, hogy a zsidók kötelesek a kincstárnak, közterheik mellett, külön adót is fizetni. A türelmi adó nevét II. József kamarai adóra (Kameral Tax) változtatta. II. József császár 1781-ben kiadott türelmi rendelete lehetővé tette, hogy a zsidók a szabad királyi városokba is beköltözhessenek. Engedélyezte a zsidók számára az addig általában tiltott tevékenységeket: a földvásárlást, földművelést és iparűzést. Továbbá előírta nekik gyermekeik világi oktatását, a német nyelv használatát és a német családnevek felvételét. A 18. századi felvilágosodás eszméi a zsidó közösségekben fellazították az addig zárt hagyományokat, és utat nyitottak a 19. századi egyenjogúsítási, beilleszkedési és asszimilációs folyamatnak. A Magyarország nyugati részein élő zsidók, keleti társaikkal ellentétben sokkal nyitottabbak voltak a modernizációra. II. József halála után az 1790–91-es országgyűlés meghagyta a zsidókat ugyanazon jogaikban, mint amelyekben a kalapos király részesítette őket. A 18. század végén megjelentek az első konfliktusok keresztények és zsidók között. Az Alföld egyes településein vérvádakra is sor került. 19. század A zsidóság 19. századi történetével foglalkozó kutatók ezt a korszakot az asszimiláció, vagy emancipáció korának nevezik. Megkezdődött a zsidó identitás újrafogalmazása, valamint a zsidó vallás átalakítására tett kísérlet is. A magyarországi zsidók teljes polgári és vallási egyenjogúsítására a 19. század folyamán került sor. A magyarországi zsidóság a reformkor idején egy nem túl népes, jómódú városi népcsoport volt. Az 1830-as évektől azonban a jóval szegényebb kelet-európai zsidók is mind nagyobb számban jelentek meg az ország területén. Reformkor és szabadságharc Az 1839-40-es országgyűlésnek a zsidókkal rokonszenvező hangulata a zsidó vallás recipitálását (a keresztény felekezetekkel egyforma helyzetét) és híveinek emancipációját (jogegyenlőségét) sürgette. Az országgyűlés kimondta, hogy úrbeli telkeket zsidók is vásárolhatnak. Dubraviczky Simon, Pest megyei követ pedig törvényjavaslatot tett a türelmi adó eltörlésére, a zsidók polgári jogokba való beleszólására, valamint a zsidó vallás bevetté nyilvánítására. A törvényjavaslatot az alsótábla nagy többségben elfogadta, majd a felsőtáblában felszólalók nagy többsége, bár módosításokkal de támogatta. A király azonban elutasította a javaslatot és új javaslatot tett, melyet a zsidó küldöttségek kifejezett kívánságára Pozsonyban a rendek elfogadtak. 1848. március 17-én a „magyarországi és erdélyi zsidók képviselete” üdvözölte a magyar forradalmat. Zsidók is részt vettek a megalakuló Közcsendi Bizottmányban és a nemzetőrségben. A gazdag zsidó családok jelentős anyagi támogatással segítették a szabadságharcot. A honvédseregekben szolgálatot teljesítő zsidók számát mintegy 20 ezerre becsülték, ami messze számarányuk feletti részvételt jelentett. A reformkor magyar érzelmű zsidó hírességei közül megemlítendő Rózsavölgyi Márk zeneszerző (1787-1848), aki a Nemzeti Színház megnyitása alkalmával játszott palotás szerzője volt. Ennek elismerésképpen is tartotta kötelességének a Szemere-kormány és a nemzetgyűlés, hogy a szabadságharc végnapjaiban határozatban mondja ki a zsidók polgári és politikai egyenjogúsítását. Az 1848-1849-es szabadságharc egyik alapkövetelése a törvény előtti egyenlőség volt, amely a zsidókra is vonatkozott. 1849. július 28-án a szegedi országgyűlés kimondta a zsidók egyenjogúsítását: a zsidók izraelita vallású magyar állampolgárok lettek. E határozat azonban a szabadságharc veresége miatt nem léphetett érvénybe. A szabadságharcban vérét és vagyonát áldozó magyarországi zsidóságra Haynau súlyos pénzbírságot vetett ki. Emancipáció és tömeges bevándorlás A kiegyezés után Eötvös József vallásügyi miniszter liberális reformjai között az egyik legelső a zsidók teljes egyenjogúsításáról szóló 1867-es törvény volt. Az 1867. évi XVII. Az izraeliták egyenjogúsításáról polgári és politikai jogok tekintetében törvény beiktatásával a zsidó nemzetiségű lakosok a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlásában egyenlőek lettek. Ugyanez a törvény hatályon kívül helyezett minden ezzel ellenkező törvényt, rendeletet vagy jogszokást. Eötvös létrehozta az izraelita kongresszust is, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését. Világviszonylatban is egyedülálló jelenségként megszületett a neológ zsidó vallás. A neológ zsinagógákban magyar nyelven tartották az istentiszteleteket. A zsidók vallási egyenjogúsítása ugyanakkor teljesen csak Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt, 1895-ben jött létre a 1895:XLII tc. „Az izraelita vallásról" törvény által. Ettől kezdve a zsidóság törvény szerint is a magyar nemzeten belüli egyik vallási felekezet lett, tehát valaki éppúgy lehetett izraelita vallású magyar, mint katolikus vagy református vallású magyar. A kelet-európai zsidóság tömeges érkezése a 19. század második felében Magyarország újabbkori történetének legnagyobb arányú bevándorlása volt. Az új jövevények igen szegény, nagyrészt falusi életmódú és földműveléssel is foglalkozó, jiddis nyelven beszélő askenázi zsidók voltak, akik a Monarchia fennhatósága alá kerülő Galíciából és az Orosz Birodalom területéről érkeztek. A bevándorlókat a reformkor és szabadságharc örökségét folytató liberális politikai-társadalmi légkör, a hatalmas gazdasági fejlődés, a kínálkozó jobb megélhetés vonzotta Magyarországra. Az 1867-es emancipációs törvény hatására tovább fokozódott a zsidó bevándorlás a környező, hasonló törvénnyel nem rendelkező országokból. 1850 és 1900 között a zsidóság száma megháromszorozódott, miközben a magyarországi népesség egésze csak 50%-kal nőtt. A századfordulón a zsidóság lélekszáma már csaknem egymillió főre rúgott, ami a Magyar Királyság lakosságának több mint 5%-át tette ki. Ferenc József engedélyével a magyarországi zsidók külön iskolaalapot teremtettek. Ennek jövedelméből alapították az országos rabbiképző-, valamint az országos izraelita tanítóképző intézetet Budapesten. A zsidóság gazdasági és társadalmi átalakulása A 18. századtól a zsidóság a meglévő kereskedelmi és pénzügyi tapasztalatai miatt szinte kiválasztódott arra a gazdasági szerepre, amely számára monopóliumot biztosított. Emiatt számos olyan bírálat érte a zsidókat, hogy csak olyan szakmákat űznek, mint a pénzkölcsönzés, hitelezés (uzsora) és a kereskedelem (különösen a házalás), szeszfőzés. A foglalkozásbeli aránytalanságok megszüntetését, azaz a zsidóság mezőgazdasági és ipari pályákra való terelését annyira fontosnak tartották, hogy ilyen szabályozások még a törvények szövegébe is bekerültek. Az egyoldalú foglalkozási szerkezeten még a zsidóság is változtatni akart. A Pesti Izraelita Hitközség javaslatára 1842-ben megalakult a Nehéz Kézműveket és Földművelést az Izraeliták Között Terjesztő Pesti Egylet, amely később a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelésegylet (MIKÉFE) nevet vette fel. Ezek az erőfeszítések azonban többnyire sikertelennek bizonyultak, ugyanis a zsidóság hű maradt azokhoz a régi gazdasági szerepekhez, amelyeket a politikai emancipációt megelőző korszakban betöltött, nevezetesen a kereskedelmi célú pénzbefektetésekhez és más hasonló vállalkozásokhoz. A magyarországi zsidóság döntő többsége a kereskedelemben (beleértve a bankszektort is), illetve az iparban (beleértve a közlekedést is) tevékenykedett. Ez a magas arányszám azt eredményezte, hogy 1900-ban a kereskedelemben és a bankszektorban dolgozók több mint fele (52,25%) volt zsidó, s ugyanez az arány az iparban és a közlekedésben 17,67% volt. A zsidók általában csak egyes szakmák iránt érdeklődtek tömegesen, más szakmákat - például bíró, ügyész, katona, cseléd, bányász, napszámos - alig választottak. Míg a nem-zsidó lakosság közel 70%-a mezőgazdaságból élt, a zsidóknak kevesebb mint 10%-a választotta ezt a megélhetési módot, 1900 után pedig ez az arány 6,49%-ra csökkent. Viszont a zsidó gazdasági elitben a földbirtokosok és a földbérlők igen fontos szerepet játszottak. Az 1910-es népszámlálás szerint az 1000 holdon felüli birtokkal rendelkezők 20,6%-a, a 200–1000 holdas középbirtokosok 18,1%-a, míg a 100 hold feletti birtokokat haszonbérbe vevők 49,5%-a volt zsidó. Magyarosodás Az 1840-es években kezdődött el magyarországi zsidók asszimilációja, beolvadása a magyar nemzetbe. Pesten lelkes zsidók magyarosító egyesületet alakítanak, hogy a magyar nyelvet hitsorsosaik közt terjesszék; hasonló célú egyesületek a vidéken is keletkeztek. A 19. század végén erőteljessé vált a nemzetiségi születésű magyarországi állampolgárok önkéntes magyarrá válása. Bár többek között sok szlovák, román, délszláv személy is asszimilálódott, a legszívesebben azonban mégis a német kisebbség és a felemelkedő zsidóság tagjai választották a magyarsághoz való asszimilálódást. Más európai országokban nem zajlott le a zsidóságnak ilyen tömeges méretű beolvadása a többségi keresztény társadalomba, másutt erősen elkülönülő vallási és egyben etnikai kisebbség maradtak. Bár Németországban és Ausztriában már valamivel korábban megindult egy hasonló asszimilációs folyamat, ezekben az országokban a többségi társadalom gyakran igen elutasító volt, ami valamennyire továbbra is fenntartotta a zsidóság hagyományos elkülönülését. Magyarországon ezzel szemben a újonnan meginduló nagyvárosi fejlődés, a többségi társadalom befogadó hozzáállása, a modern nemzetállam megteremtését a nemzetiségek tömeges beolvadásával elképzelő hivatalos politika a zsidóság számára is lehetőséget biztosított az egyenlő társadalmi érvényesülésre és a magyar nemzethez való tartozásra. A 19. század végének liberális légkörében a magyarországi zsidóság körében igen sokan valóban magyarrá váltak, a nemzethez tartozónak érezték magukat. A magyarországi, főleg városi zsidóságnak csak kisebb része tartott ki a hagyományos zsidó vallás mellett (ortodox, illetve status quo irányzat), megőrizve nemzetiségi, etnikai elkülönülését. A döntő többség a neológ felekezethez csatlakozott, a fővárosi zsidóságnak például közel a háromnegyede. A századfordulótól sokan magyar vagy – szintén a magyarrá válás útját járó – német (sváb) házastársat választottak, gyermekeiket megkeresztelték. Konfliktusok Az 1848-as forradalom idején egyes városok főleg németajkú polgárai körében felszínre törtek a zsidóellenes érzelmek, és egy esetben véres zavargásra is sor került. 1848. április 23–24-én Pozsonyban, április 27-én pedig a közeli Szereden több száz mesterlegény és inas támadt a zsidó gettó lakóira, üzletüket és lakásukat kirabolva, iskolájukat lerombolva és a családokat bántalmazva. Szereden négy embert meg is gyilkoltak. A zavargásokat a magyar katonaság és a pozsonyi országgyűlési ifjúság fékezte meg. A zsidóság tömeges bevándorlása hatására megnőtt a zsidóellenesség. Az idegen szokásokat és vallást követő népcsoport tagjainak mind gyakoribb szereplése bizonyos ellenszenvet váltott ki a társadalom egyes rétegeiben. Különösen azok tekintettek féltékenyen az új jövevényekre, akik saját foglalkozási és társadalmi pozíciójukat veszélyben érezték tőlük, például a városok jelentős részben németajkú kisiparosai, értelmisége. A második nagy konfliktus a tiszaeszlári per volt, a század végén. 1882. április 1-jén eltűnt Solymosi Eszter, egy fiatal keresztény szolgálólány. Április végén Scharf Samu, a zsidó templomszolga Scharf József négyéves kisfia arról kezdett beszélni, hogy az eltűnt lányt egy sakter ölte meg, a fiú apja és bátyja, Scharf Móric segítségével. Ezért az ügyben gyilkossággal vádolták meg a helyi zsidókat. A per rövidesen a magyar politikai erők összecsapásának terepévé vált, Európa-szerte nagy figyelmet kapott, és nagy hatással volt a magyarországi antiszemitizmus későbbi alakulására. A falubeli zsidók és számos társuk ellen megindult eljárás 1883-ban zajlott le. A koncepciós perek vonásait magán viselő per – amelyben Eötvös Károly és védőtársai vállalták magukra a zsidók védelmét – végül a vádlottak felmentésével végződött. A történet részévé vált a környék mondavilágának, egyes változataiban a nyaka elvágása helyett az éppen épülő zsinagógába falazzák be a lányt. 1883. október 6-án megalakult az Országos Antiszemita Párt, majd 20 mandátumot is szerzett a Parlamentben. Később azonban fokozatosan kiszorult, elvesztve a támogatottságát. 20. század 1900-1920 között I. világháború A világháború kitörését a magyar zsidóság vezetői nagy lelkesedéssel fogadták. Az Ortodox Központi Iroda akkori elnöke, Frankl Adolf körlevélben fordult az ortodox hitközösségekhez, s ebben a haza és a király védelmében hősiességre és kitartásra szólította fel a harcoló zsidókat, az otthonmaradottaktól áldozatkészséget és a hadsereget támogató tetteket várt el. Schnitzer Ármin komáromi főrabbi, az Országos Rabbiegyesület elnöke ugyancsak körlevélben fordult az ortodox hitközségekhez ünnepélyes istentiszteletek tartását és buzgó imádságokat kért rabbitársaitól. Ehhez a lelkesedéshez az általános közhangulat is hozzájárult. Nyilván sokan gondolták úgy, hogy a háború segíteni fogja a beolvadást és olyanok is akadtak akik zsidó szempontból hasznosnak találták a pogromokat szervező és végrehajtó Orosz Birodalommal való leszámolást. A zsidóságnak, a magyar katonákkal ellentétben egy igen nehéz problémával is szembe kellett nézniük: hogyan viszonyuljanak a másik oldalon harcoló zsidókhoz, továbbá a Galíciából és az ellenséges területről menekülő hitsorstársaikhoz. A központi hatalmak oldalán körülbelül félmillió zsidó vonult be, ebből a Monarchia zsidósága mintegy 300 ezer fővel képviseltette magát. Az antantcsapatokban pedig több mint egymillió volt a zsidó. Egyedül az orosz csapatokon belül mintegy 650 ezer zsidó katonáról maradt fent feljegyzés. A tiszti szolgálatot teljesítő zsidók száma a Monarchiában a 19. század közepétől a nyolcvanas évekig emelkedett, majd az első világháború kitöréséig folyamatosan csökkent. 1911 előtt a Monarchia harci egységeinél szolgáló 23 zsidó tábornok és ezredes közül 14 kikeresztelkedett, a legmagasabb posztra jutott zsidó származású tiszt báró Hazai Samu, akit 1916-ban vezérezredessé léptettek elő és honvédelmi miniszternek neveztek ki, tisztté avatása után nem sokkal kikeresztelkedett. A világháború végén számos vád érte a zsidóságot, hogy gyakran kibújtak a hadi kötelezettségek alól. Kolosváry-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma (Budapest, 1943) című írásában a következőket mondta: „A világháborúnak már az első éveiben lángra lobban a kihamvadtak látszó antiszemitizmus. A harctéren küzdő magyarság hamarosan rádöbben arra, hogy a frontkatonák soraiban igen gyéren találkozik zsidókkal, viszont annál bőségesebben a hadtápterületen, a biztonságos beosztásokban és a felmentettek között.” De nemcsak a jobboldali antiszemita radikálisok, hanem a baloldali gondolkodók között is ez volt az általános nézet. Ágoston Péter kéziratban megmaradt naplójában a következő feljegyzést tette: „A nagyközösségnek az a véleménye, hogy a zsidók minden módon kibújnak a harctéri szolgálat alól, a tényeknek megfelel. De hát kibújik a nemzsidó is, csakhogy a nemzsidónak kevesebb az eszköze arra, hogy célt érjen.” Az ilyen és ezekhez hasonló feljegyzések gyakoriak voltak a korabeli sajtóban, így ezzel magyarázható az egyre erősödő antiszemitizmus is. Érzékelve az újabb antiszemita hullámot, Polányi Jenő és Hevesi Simon főrabbi kezdeményezésére létrehozták a Magyar Zsidó Hadiarchívumot, ahol zsidó háborús adatokat gyűjtöttek. Ugyancsak háborús rovatot nyitottak különböző zsidó újságok is, azonban a zsidó háborús hősök, a kitüntetettek, valamint a háború céljára adakozók listájának közzététele nemhogy csillapította a közvélemény felháborodottságát, hanem olaj volt a tűzre. A háború elől menekülő zsidók ugyancsak nagy felháborodást keltettek a helyi lakosokban. Az úgynevezett galiciánerek Galíciából menekülő zsidók voltak, „akik a történelmi Magyarország határain kívül éltek, következésképpen nem érezték magukat magyarnak; magyarul nem tudtak, és a legcsekélyebb mértékben sem azonosultak a hivatalosan deklarált háborús célokkal. Viszont belevetették magukat a háborús nélkülözések talaján burjánzó feketekereskedelembe és sokan közülük hihetetlenül rövid idő alatt irigylésre méltó vagyonra tettek szert.” Így egyre erősebb lett a kontraszt „a fronton vérét ontó magyar” és az „üzletelő zsidó” között. Azonban említésre méltó azoknak a törekvése is, akik megkíséreltek szembeszállni az antiszemitizmussal, például Tisza István miniszterelnök számos zsidóellenes lapot tiltott be. A galíciai menekülthullám után érkeztek Magyarországra az erdélyi betörés során földönfutóvá vált zsidók és a Palesztinából visszatelepült zsidók is. 1918. augusztus 6-án a parlamentben a hadirokkantakról folyó vita során újra előkerült az antiszemitizmus ügye. Farkas Pál kijelentette, hogy nem helyesli a galíciai bevándorlást, s a bevándorlás okozta drágítást fékezni kell. Sztranyavszky Sándor pedig figyelmeztette a zsidóságot, hogy „disztingváljanak aközött, mit szabad tenni önmaguk, a fajtájuk és nemzetük érdekében, és mit nem”. A képviselő szerint, ha ezt megteszik, akkor az antiszemitizmus elkerülhető lesz, mert „Itt senkit azért, mert zsidó nem gyűlölnek, hanem, ha valami, amit gyűlölnek, akkor azok a tulajdonságok azok, amelyek faji jelleggel látszanak bírni.” Az őszirózsás forradalom időszaka A két világháború közti időszakot az az általános nézet uralta, hogy a zsidóság a gazdasági hatalom mellé politikai hatalomra is törekszik. Tény azonban, hogy az őszirózsás forradalomban jelentős volt a magyarországi zsidók részvétele. Amikor 1918 októberének végén megalakult a Nemzeti Tanács, az úgynevezett Intéző Bizottságnak húsz tagja közül tizenegy volt zsidó származású. Az október 31-én megalakított Károlyi-kormány tagjai közül Kunfi a munkaügyi és népjóléti, Garami Ernő pedig a kereskedelemügyi tárcát kapta meg. Tagja volt a kormánynak Szende Pál, aki előbb államtitkárként, majd pénzügyminiszterként vezette a pénzügyminisztériumot, továbbá Jászi Oszkár, aki tárca nélküli miniszterként nemzetiségi kérdésekkel foglalkozott. 1919. január 19-én megalakult Berinkey-kormány tagja lett Böhm Vilmos mint hadügyminiszter, Kunfi mint közoktatási miniszter, Garami mint kereskedelemügyi miniszter, Szende Pál mint pénzügyminiszter és Diner-Dénes József mint külügyi államtitkár. Az országot vezető politikai elitnek tehát jelentős része zsidó származású volt, ez pedig ürügyet teremtett az olyan antiszemita mozgalmak számára, mint az ekkor megalakuló Ébredő Magyarok Egyesülete, továbbá a Magyar Országos Véderő Egylet. Az őszirózsás forradalom során fellépő kérdéseknek csupán az egyike volt a származási problémák kérdése; az ellenforradalmi ideológiák másik gyakran hangoztatott vádja azt volt, hogy a forradalom alatti kormányok a zsidók érdekében kormányoztak. Ebben az összefüggésben két tényre szokás hivatkozni: az első az ország területi integritására, a második a hagyományos politikai elit tudatos szétverésére vonatkozik, s azt a vádat fogalmazza meg, hogy a Károlyi–Jászi-féle engedékeny politika vezetett Trianonhoz, s a magyar uralkodó osztály bukásához. A Tanácsköztársaság alatt Amíg a Károlyi- és a Berinkey-kormányban a zsidó származású politikusoknak csak jelentős szerepük volt, addig a szociáldemokraták és a kommunisták megegyezése folytán létrejött úgynevezett proletárdiktatúrában, s annak testületében, a Forradalmi Kormányzótanácsban már a zsidó származásúak játszották a meghatározó szerepet. A Magyarországi Tanácsköztársaság felső vezetésnek körülbelül 60%-a zsidó származású volt, köztük a Tanácsköztársaságot gyakorlatilag irányító Kun Béla, Böhm Vilmos szocializálási, később hadügyi, Landler Jenő belügyi, Lukács György közoktatásügyi, Hamburger Jenő földművelésügyi, Rákosi Mátyás szociális termelési, Pogány József hadügyi népbiztos. A vörösterror három vezető alakja közül kettő: (Korvin Ottó és Szamuely Tibor) szintén zsidó származású volt. Ez a hatvan százalékos arány még az iskolázottabb és műveltebb magyarok egy részében is elfogadhatóvá tette a gondolatot, hogy „a magyarságnak védekeznie kell a zsidó veszély ellen”. A Tanácsköztársaság ideje alatt három területen történt eseményeknek volt kitüntetett jelentőségük: az első az intézményesített terror alkalmazása volt. Szamuelyt 1919. március 22-én a munkássághoz és a Vörös Hadsereghez nem tartozó osztályok ellenőrzésével bízták meg, Korvin pedig a politikai rendőrséget vezette. Az a tény, hogy a proletárállam erőszakszervezetének vezetői zsidók voltak, a közvélemény szemében felekezeti jelleget is adtak az elnyomásnak és a terrornak. A másik terület, amely később végzetesnek bizonyult a magyarországi zsidóság sorsára nézve, a közigazgatás, az állami bürokrácia átszervezése volt: számos állami hivatali posztot zsidók töltöttek be. A harmadik terület, amely jelentős hatást gyakorolt a Tanácsköztársaság politikájára a sajtó világa volt. Már Abay Neubauer Gyula is észrevette, hogy az őszirózsás forradalom jelentős számú zsidó származású vezetője a nyomtatott sajtó világából érkezett a politikába, mivel az 1910-es években a magyar újságíró-társadalom több mint negyven százaléka zsidó származású volt. Horthy-korszak A kommunista diktatúra bukása után Horthy Miklós vezetésével tekintélyuralmi, konzervatív rendszer jött létre. Az 1920-as trianoni békeszerződésben Magyarország kétharmadát elvesztette, így Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken élő jelentős izraelita születésű tömegek is az utódállamok polgáraivá váltak. A többségük az új kisebbségi helyzetben is magyar anyanyelvűnek és magyarnak vallotta magát. Zsidópolitika, zsidótörvények Teleki Pál miniszterelnökségre való jutása után felfüggesztették a terrorcselekményeket szervező Ébredő Magyarok Egyesülete működését, ugyanakkor létrehozták a Horthyhoz hű veteránokból álló Vitézi rendet. Az antiszemita indulatok megfékezésére 1920-ban a zsidó vallásúak - számarányukon felüli - továbbtanulási lehetőségeit is korlátozó úgynevezett Numerus clausus („Zártszám-rendelet”) törvényt hoztak. Az 1920/23. Numerus clausus törvény meghatározta az egyes magyarországi kisebbségekhez tartozó egyetemi hallgatók maximális számát, ügyelve az adott nemzetiségek arányára a teljes magyarországi lakosságban. Az intézkedés egyértelműen a magyarországi zsidóság ellen irányult, de az egyéb nemzetiségek fejlődésének se tett jót. 1920-ban a konzervatív-jobboldali Horthy-rendszer tagja, Bethlen István miniszterelnök a KNEP és a Kisgazdapárt képviselőiből új kormánypártot szervezett, amelyből a Magyar Országos Véderő Egyesületet megalapító Gömbös Gyula vezetésével kiléptek a szélsőséges fajvédők. Az elkövetkező években Magyarország gazdasága növekedésnek indult, ugyanakkor a kormány normalizálni igyekezett a beilleszkedett zsidósághoz fűződő viszonyát. Míg az ortodox zsidók idegenkedve tekintettek az új kormányra, az asszimilált városi zsidóság tehetősebb körei jó kapcsolatokat ápoltak a politikai vezetéssel, gyakori volt a személyes barátság, a családi kapcsolat. A magyar királyi Kúria 1988/1924. B. I. számú ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magyar zsidóság nem faj, nem osztály és nem nemzetiség, hanem a többivel egyenrangú felekezet. A Kúria ezt az ítéletét így indokolja: «A zsidó szó ennek általánosan elfogadott értelme szerint Mózes vallásának s az ezen hitfelekezethez tartozóknak megjelölésére szolgál, más fogalmat nem ölel fel.» Ezt a jogfelfogást már nem követhetik az utódállamok joggyakorlatában, mert a trianoni békeszerződés következtében a más impériumok alá került zsidóság is népkisebbséggé lett, mint zsidó nemzetiség. A zsidó szó, mint fogalom tehát ott hivatalosan is nemzetiségi megjelölést jelenthet és csak azért nem általánosítható minden esetben, mert a törvények megengedik, hogy a magyar anyanyelvű zsidó önmaga döntsön afölött, hogy magyar nemzetiségűnek, vagy pedig zsidó nemzetiségűnek vallja magát. Az 1929-es gazdasági világválság következményeként fokozódó nyomor és társadalmi feszültségek miatt 1931-ben Bethlen megbukott. Bukása következtében újjáéledtek a fajvédő nézeteket valló szélsőjobboldaliak, ugyanakkor megjelentek a nemzetiszocialista mozgalmak is. 1932-ben Gömbös Gyula került hatalomra, aki korábbi nézeteivel ellentétben zsidóbarátnak vallotta magát. Egy beszédében a következőket mondta: „A zsidóságnak pedig nyíltan és őszintén azt mondom: revideáltam álláspontomat. A zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppen úgy testvérnek kívánom tekinteni, mint magyar testvéreimet.” Miniszterelnöksége (1932-1936) alatt nem születtek antiszemita törvények. Gömbös 1936. októberi halála után Darányi Kálmán lett a miniszterelnök. Darányi kezdetben a baloldal híve volt (Szálasi pártját feloszlatta , a nyilas vezért bebörtönöztette), azonban a hitleri Németország sikerei hatására fokozatosan átállt a jobboldalra. 1938. márciusi győri beszédében kijelentette, hogy „megoldja a zsidókérdést”. A megoldás az „őrségváltó” akcióban valósult meg: ezt a zsidókat háttérbe szorító, a társadalmi és gazdasági pozíciókban nem zsidókkal felváltó törvények beiktatásával valósították meg. Darányit Imrédy Béla követte (1938-1939), aki kitűnő gazdasági szakemberként volt ismert, és a németekkel szemben az angolszász politikai orientáció híve volt. Kormányzása alatt, az úgynevezett bécsi döntéssel, 1938. november 2-án Magyarország Csehszlovákiától visszakapta a Trianonban elcsatolt Felvidék egy részét, 11.927 km2-rel, több mint egymillió lakossal, köztük körülbelül 70 ezer zsidóval. Később, 1939 márciusában, Hitler hallgatólagos beleegyezésével, visszaszerezte a nem magyar többségű Kárpátalja egy részét, ami körülbelül 12 ezer km² területtel és 700 000 lakossal rendelkezett, ezekből 80 ezer zsidó nemzetiségű volt. Mivel sikerét nagyrészt a német támogatásnak köszönhette, Imrédy is a jobboldalra állt. Átállásának egyik következménye egy újabb, szigorúbb zsidótörvény beiktatása volt, ez volt a második zsidótörvény. Később ellenfelei pont erre a törvényre hivatkozva buktatták meg őt, felfedve azt, hogy az egyik felmenője zsidó volt. A második zsidótörvényt az országgyűlés Teleki Pál miniszterelnöksége (1939-1941) alatt fogadta el. A magyar zsidóság helyzetének romlása Hitler németországi hatalomra jutása után felgyorsult. Magyarországon a parlament 1938-tól kezdve több antiszemita jogszabályt, úgynevezett zsidótörvényeket hozott, amelyek fokozatosan megfosztották a zsidó lakosságot az állampolgári jogaiktól. Bár a zsidóellenes politika már 1944 előtt is több tízezer áldozatot követelt, a német megszállásig a magyar zsidók – Európa más országaiban lakó társaikkal ellentétben – valamelyest biztonságban tudhatták magukat. 1939. szeptember 1-jén kitört a második világháború. A német hadsereg győzelmei következtében a második bécsi döntés révén Magyarországhoz visszakerült a korábban elcsatolt Észak-Erdély és a Székelyföld, ami több mint 43 ezer km²-es területet és körülbelül két és fél millió ember jelentett, közülük körülbelül 165 ezer zsidó volt. E döntésnek a következménye, hogy Magyarország végleg elkötelezte magát Németország mellett. Mindezek ellenére a Horthy-rendszer megpróbált ellenállni: a németeknek nem adott engedélyt a magyar vasúti vonalak használatára Lengyelország megtámadásakor, továbbá körülbelül 100 ezer lengyel menekültet fogadott be, a miniszterelnök pedig kihirdette a „fegyveres semlegességet”. A háborúba való belépés azonban elkerülhetetlenné vált amikor Jugoszlávia egy belgrádi puccsal kezdődően szembefordult Hitlerrel. A németek elrendelték Jugoszlávia lerohanását, és Magyarországot is felkérték a részvételre. Integráció, asszimiláció A magyarországi izraelita születésű állampolgároknak egy 1930-as feljegyzés szerint a 97,3%-a magyar ajkúnak vallotta magát. Bár foglalkozásukat tekintve minden társadalmi osztályban előfordultak, voltak gazdag nagytőkések, jó körülmények között élő értelmiségiek, kisiparosok és szegény kétkezi munkások is, a nagyobb részük az ipari, kereskedelmi és szellemi szabadfoglalkozásokban (kereskedő, ügyvéd, orvos, újságíró stb.) fontos pozíciókat foglalt el. Ezekben a szakmákban a keresztény születésű lakosságot arányában jóval felül is múlták. Az izraeliták többnyire városi, polgári társadalmi csoportot alkottak, amelynek több mint 60%-a a középréteghez tartozott, 3%-a dolgozott a mezőgazdaságban, 13%-a volt ipari munkás. Ez az arányok közötti különbség is az egyik célpontja lett az antiszemitizmusnak. A 20. századra az izraelita vallású magyarság olyan mértékben keveredett a keresztény vallásúakkal és olyan építő részévé vált a magyar társadalomnak és kultúrának, hogy nem lehetett többé attól elválasztani. A mai magyarok közül – különösen városban – sokaknak vannak zsidók a felmenői között, ahogyan németek, szlávok és más nemzetiségűek is. A magyar zsidóság asszimilációját derékba törte a hivatalos szintre emelt antiszemitizmus, amely 1941–45 között a holokausztba torkollott. A II. világháború évei Teleki Pál öngyilkossága után, Bárdossy László miniszterelnöksége alatt Magyarország belépett a világháborúba, és 1941 áprilisában a németekkel együtt lerohanta Jugoszláviát. Jutalmul 11 és fél ezer km²-t és az ott élő több mint egymillió embert (köztük körülbelül 14 ezer zsidót) visszacsatolták Magyarországhoz. Bárdossy nem egészen egy évig volt miniszterelnök, azonban ez idő alatt alatt benyújtotta és elfogadtatta a harmadik zsidótörvényt, majd a kamenyec-podolszkiji deportálással, az újvidéki razziával és a több ezer munkaszolgálatos halálával megkezdődött a magyarországi holokauszt. Az átállást tervezgető Magyarországot 1944. március 19-én német csapatok szállták meg. (Előtte Horthyt tárgyalni hívták Klessheimbe, ahol elzárták a külvilágtól, megelőzendő, hogy esetleg ellenállásra utasítson). Kállay Miklós miniszterelnök március 19-én, a már megszállt országba visszatért kormányzót arra kérte, hogy ne mondjon le. Ez egyes vélemények szerint a németeket kiszolgáló nyilasok azonnali hatalomátvételével fenyegetett volna, a zsidóság és az ország katasztrófáját még tovább gyorsította volna. Ugyanakkor a megszállást követően a németek nem Szálasit, hanem Imrédyt akarták miniszterelnöknek. A nyomásnak ellenállva nevezte ki Horthy Sztójayt. Az eredményes katonai ellenállásra reális esély nem nyílt, a szakértők szerint hősies, de tragikus esemény lett volna. Erre az eshetőségre a németek, saját egységeik mellett készenlétbe állítottak román, szlovák és kisebb horvát csapatokat is. Ez a haderő nemcsak számszerűleg, hanem a felszerelés minőségében is felülmúlta a magyar csapatokat. Kállayt leváltották, utóda Sztójay Döme lett, aki hűségesen kiszolgálta a megszállókat. Ellenkezése dacára Horthy megmaradt kormányzónak, de az irányítás részben az ország élére kinevezett Edmund Veesenmayer birodalmi biztos kezében volt. Új hadakat menesztettek a rohamosan közeledő keleti frontra. 1944-ig Magyarországon a Kamenyec-Podolszkiji tömeggyilkossághoz vezető 1941-es deportálásokat követően továbbiakra 1944-ig nem került sor. A zsidónak minősített emberek jogfosztása és munkaszolgálatra hurcolása azonban folyamatosan zajlott. Jugoszláviában és Szlovákiában a deportálások 1942-ben kezdődtek. Romániából Ion Antonescu marsall megtagadta a zsidók deportálását, viszont a román hadsereg és a Vasgárda brutális kegyetlenséggel maga kezdett neki a népirtásnak. Erre való tekintettel az elterjedt nézet szerint kb. 100 000 zsidó menekült a szomszédos országokból Magyarországra. A valós szám ennél kisebb, 25 000 körüli. A német megszállást követően azonban itt is megkezdődött a zsidók gettókba gyűjtése, kötelezték őket a sárga csillag viselésére, végül pedig áprilisban a magyar adminisztráció és a zsidótanácsok segítségével megkezdődtek a deportálások. 1944 júliusáig 445 ezer polgárt deportáltak, közülük 437 402 személyt Auschwitz-Birkenauba. A kormány semmilyen dokumentációt nem kért róluk. Itt megemlítendő, hogy 1944. április 10-én Rudolf Vrba és Alfred Wetzler, két zsidó származású személy megszökött az auschwitzi koncentrációs táborból. Zsolnába eljutva felvették a kapcsolatot a helyi cionista körökkel. A pozsonyi cionista központ munkatársa április 25-én és 26-án meghallgatta őket. Ez alapján elkészült az úgynevezett Auschwitz-jegyzőkönyv, mely tájékoztatást nyújtott a táborban történtekről. Ezt eljuttatták az isztambuli, genfi, londoni és budapesti cionista körökhöz és a magyarországi zsidótanácshoz is. Az egy hónappal később deportáltak viszont nem is sejtették, hogy mi vár rájuk. Vrba és Wetzler következtetése szerint így az általuk készített jegyzőkönyvet a fenti szervezetek elhallgatták. Fentieket megerősítette a budapesti születésű Ernest Stein cionista ellenálló is. Elmondása szerint Kasztner Rudolf cionista vezető Adolf Eichmannal 1,5 millió dolláros egyezséget kötött 1,685 zsidó származású személy kiváltása érdekében (köztük voltak családtagjai, barátai, írók, művészek, rabbik, cionista vezetők). Az általa szervezett „Kasztner-vonat” 1944. június 30-án hagyta el Budapestet és utasai bergen-belseni kitérővel épségben megérkeztek Svájcba. Stein állítása szerint Kasztner a fenti egyezségre való tekintettel nem volt hajlandó továbbítani a jegyzőkönyvet. Egyes források szerint a zsidótanács szintén elhallgatta a birtokában lévő információkat és csak június közepe után juttatták el a jegyzőkönyvet a kormánynak, az egyházi vezetőknek és Horthynak is. Más források szerint azonban május közepére már Horthyhoz és a történelmi egyházak vezetőihez is eljutott a jegyzőkönyv magyar fordítása. Ugyanakkor a zsidók kiirtásának tényéről a magyar vezetés nem az Auschwitz-jegyzőkönyvekből értesült, hanem legkésőbb 1942-ben tudtak az eseményekről. 1942 októberében már kormányközeli újságírók körében is ismertek voltak az események. 1942. október 7-én a belügyminisztériumba érkezett jelentés egyértelműen beszámol arról, hogy a lengyel zsidókat kipusztítják. Horthy 1943. május 7-i dátummal Hitlernek küldött levelének nyersfogalmazványában szerepel a következő mondat: „Excellenciád további szemrehányása volt, hogy a kormány a zsidók kiirtásának keresztülvitelében nem járt el ugyanolyan mélyrehatóan, mint az Németországban történt, és ahogyan az a többi országban is kívánatosnak látszik." A normandiai partraszállás, az erősödő külföldi nyomás, valamint - egyes vélemények szerint - az Auschwitz-jegyzőkönyv hatására Horthy június végén le akarta váltani a deportálásokat szervező Baky László és Endre László belügyi államtitkárokat és a koronatanácson június 26-án javasolta a transzportok leállítását. Ezek azonban folytatódtak, amíg a kormányzó parancsára a hozzá lojális katonai erők – Koszorús Ferenc vezérkari ezredes vezetésével – 1944. július 6-án meg nem akadályozták Baky úgynevezett csendőrpuccsát; Horthy ekkor tiltotta meg a budapesti zsidóság deportálását. A holokauszt után A felszabadulás után a haláltáborokat túlélők első csoportjai már 1945 márciusában ugyancsak visszatértek Magyarországra. A visszatérőket számos zsidó és nem zsidó karitatív szervezet és kormányhivatal fogadta (Zsidó Világkongresszus, a cionista Ezra, Pesti Izraelita Hitközség, Ortodox Hitközség, Borchow-kör, Nemzeti Segély, Nemzetközi Vöröskereszt). 1945 májusától a DEGOB (Magyarországi-Zsidó Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) tartotta nyilván az elhurcoltakat, ugyanakkor számos jegyzőkönyvet vett fel a visszatérők elbeszélései alapján. Feljegyzéseik szerint 1945 májusában és júniusában 47 500-an érkeztek vissza. Júliusban 14 800, augusztusban 9757, szeptemberben pedig 4600 személyt regisztráltak, azaz összesen 74 657-et. 1946-ban a visszatértek nyilvántartását a Népjóléti Minisztérium I/2 Menekültek, Deportáltak és Hadifoglyok Szociális Gondozási Osztálya vette át. A Népjóléti Minisztérium feljegyzései szerint 1946-ban további 5000 elhurcolt tért vissza. Összesítve a DEGOB és a Népjóléti Minisztérium feljegyzéseit, az ország jelenlegi területére visszatérők száma 80-85 000 körüli volt. 1945. március 25-én közzétett közleményben a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal 86 910 visszatérő izraelita túlélőről adott számot. A szovjet fogságba esett zsidók számát 20-30 ezerre becsülik. Több magyar és zsidó szervezet közbenjárásának köszönhetően 1946-ban az addig szovjet fogságban levő zsidók is elkezdtek visszaérkezni Magyarországra. A Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság jegyzőkönyvei 1948 júliusától, ugyanazon év őszéig körülbelül 2000 visszatért adatait rögzítette. A meg nem szervezett nyilvántartási rendszerek miatt a visszatértek száma csupán hozzávetőleges, például arról nem készült feljegyzés, hogy 1948 júliusa előtt hány fő tért vissza a szovjet fogságból. De a későbbi évekről sem készültek pontos feljegyzések. A háborút túlélők közül sokan döntöttek úgy, hogy más országban folytatják az életüket. A Zsidó Világkongresszus Magyarországi Képviseletének Információs Osztálya 51 230 fő kivándorló személyt jegyzett fel 1946 októberében. Az elvándorlók nagy része először a németországi DP (hontalan) táborokba került, ahonnan a legtöbben (kb. 30 ezren) Izraelbe vándoroltak ki. Sokan telepedtek le az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Dél-Amerikában. Pontos adat csak a Kanadába kivándoroltakról van, ez 1836 főt jelent. A kommunizmus időszaka A világháború utáni években a magyarországi zsidóság különböző csoportjai különbözőképpen reagáltak. Egy részük nem tudott vissza-, illetve beilleszkedni a háború utáni magyar társadalomba, ezért inkább a kivándorlást választotta. A megmaradt zsidóság másik része (mintegy 40 ezer ember) a vallás felé fordult, különösen hangsúlyozva zsidóságukat. Az elkövetkező években azonban üzletüket, iparengedélyüket többnyire elvették, nemzetközi kapcsolatuk megszűnt. 1949-től az egyre erősödő ateista állami nyomás hatására visszaszorult a hitélet, a cionista-ellenes akciók folyamatossá váltak. A vallás kizárólag a szertartásokra és a mártírokra való emlékezésre korlátozódott, a gyermekek zsidó neveltetése szinte lehetetlenné vált. A zsidóság nagy része azonban továbbra is asszimilálódni akart, s így különböző stratégiákhoz folyamodtak (kommunizmus, nemzetközi munkásmozgalom, elvegyülés, rejtőzködés, szakítás a tradíciókkal stb.) Amikor 1948-ban, a kommunisták - csalással és erőszakkal - hatalomra kerültek a kommunista vezetésben több zsidó származású is (köztük Rákosi Mátyás pártvezér, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Péter Gábor, Apró Antal) részt vett. Az 1956. október 23-án kitört forradalom előkészítésében, sőt a szovjet támadást követő fegyveres ellenállásban is több zsidó vett részt. A korábban Auschwitzot megjárt Angyal István például a Tűzoltó utcai szabadságharcos csoport parancsnoka volt. Őt később, társaival együtt halálra ítélték, és kivégezték. A forradalom alatt a barikád mindkét oldalán fellelhetőek zsidó származásúak, a nemzeti oldalon: Déry Tibor, Zelk Zoltán, Szeles Erika Kornélia, Háy Gyula, Szirmai Ottó, stb. A túloldalon: Nemes Dezső, Szirmai István, Horn Gyula stb. A Kádár-korszak alatt a magyarországi zsidóság viszonylagos nyugalomban élt. Magyarországon a zsidókérdés tabutémává vált. A kádári vezetés a békés, csendes asszimilációt preferálta. Ennek következtében a magyarországi zsidóság egyre jobban elvilágosiasodott, nőtt a vegyes házasságok száma, a zsidó közösségekre erőteljes dezintegrálódás volt jellemző, a zsidó hagyományoktól való elidegenedés lett úrrá. Magyarország, amely 1967-ben, a hatnapos háború idején, szovjet nyomásra, megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, 1989-ben nagyköveti szinten újra létrehozta azt. A rendszerváltásban a liberális és demokrata gondolkodású zsidók aktívan részt vettek. Kelet-Európában az első alternatív zsidó szervezet az 1988-ban Budapesten létrejött Magyar Zsidó Kulturális Egyesület volt. A rendszerváltás után A rendszerváltás után az általános vallási és társadalmi fellendülés hatására a hozzávetőleg 80 000-100 000 fős magyarországi zsidóság reneszánszáról beszélhetünk. Számos szervezet, intézmény közölt becsült adatokat a magyarországi zsidók számáról, ezek többsége ezt az értéket 80-120 ezer fő közöttire becsülte (American Jewish Year Book 1998, Állami Egyházügyi Hivatal 1980, World Jewish Congress 2012). Megerősödtek a cionista szervezetek, a civil és ifjúsági egyesülések, a kulturális, az oktatási és a sportélet, zsidó oktatási és szervezeti hálózat jött létre, a nemzetközi kapcsolatok is erősödtek. 45 év óta először nem az ingatlanok eladása, hanem visszaigénylése és felújítása került előtérbe. Az 1990-es országgyűlési választási kampány egyik fő témájává vált a „zsidókérdés”. Az egyik oldal „Apák és fiúk” című és más hasonló írásokba kódolta antiszemitizmusát, a másik pedig folyamatosan azzal érvelt, csak egy magyarországi szellemi elit van, amelyik filoszemita. Aki ezen kívül esik, az csak „másodrangú” gondolkodó.[forrás?] Úgy látszott, az izraelita közösség egyes vezetői és a zsidó származású magyar politikusok egyike-másika legalább annyira érdekelt a téma napirenden tartásában, mint a nyílt vagy éppen „szalon” antiszemiták. Landeszmann rabbi nyilvánosan is kétségbe vonta a magyarság kultúrateremtő képességét („bőgatya és fütyülős barack”). A Mazsihisz azonban eltávolította posztjáról a magáról megfeledkezett rabbit. 2000-es évek 2003. január 7-én az akkori köztársasági elnök, Mádl Ferenc és Mordecháj Elijáhu prominens izraeli ortodox rabbi jelenlétében Köves Slomót ortodox rabbivá avatták. Köves és társai 2004-ben megalapították a Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget. 2005 októberében a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért érvényes népi kezdeményezést nyújtott be az Országgyűléshez a zsidó nemzetiség elismerését kérve. A szervezetnek azonban nem sikerült összegyűjtenie az ehhez szükséges legalább ezer aláírást. 2008-ban, a Tóra tekercsek végleges elhelyezése után felavatták a 2004-ben épült békéscsabai zsinagógát. Ez 1945 óta a legnagyobb ilyen jellegű új épület Kelet-Európában. Les Loges-sur-Brécey Les Loges-sur-Brécey település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 145 fő (2015). Les Loges-sur-Brécey Saint-Martin-le-Bouillant, Brécey, Notre-Dame-de-Livoye, Saint-Laurent-de-Cuves és Saint-Nicolas-des-Bois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szent György-fatemplom (Bánffydongó) A bánffydongói Szent György-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07591 sorszámon szerepel. Története A templomot a helyiek Dankról vásárolták, és 1864-ben építették fel. 2004-ben teljesen felújították, az eredeti tiszteletben tartásával. 2004-ig volt használatban, ekkor szentelték fel a falu új ortodox templomát. Leírása A tornácos templom kőalapzatra, tölgyfából épült; a tetőt reketói fenyőfából készült zsindelyek borítják. 6433 Enya A 6433 Enya (1978 WC) egy kisbolygó, amit 1978-ban fedeztek fel. Nevét Enya ír énekesnőről és dalszerzőről kapta. 3,69 év alatt kerüli meg a Napot, amitől legkisebb távolsága 279,7 millió, a legnagyobb 434,8 millió km. 2013-as Rubik-kocka-világbajnokság A 2013-as Rubik-kocka-világbajnokságnak az Amerikai Egyesült Államok, Las Vegas adott otthont. A 7. alkalommal megszervezett versenyt 2013. július 26-28 között rendezték. A versenyzők 17 versenyszámban mérték össze a tudásukat. A verseny győztese az ausztrál Feliks Zemdegs (wd) lett, aki első alkalommal szerzett világbajnoki címet és a 7,36 másodperces kirakással új világcsúcsot állított fel. A magyar csapat is jól szerepelt, hiszen Endrey Marcell minden vakon számban világbajnok lett. Barát Bence pedig ezüstérmes lett a 7x7-es versenyszámban. Eredmények 3x3x3 LM=3x3x3 legkevesebb mozdulatból kirakás 3x3x3 OH=3x3x3 egy kézzel 3x3x3 T vakon=3x3x3 több kocka vakon Belényesi Miklós Belényesi Miklós (Margitta, 1983. május 15. –) romániai magyar labdarúgó, a Balmazújvárosi FC csatára. Pályafutása Belényesi Miklós a romániai Margittán született, majd 2001-ben került a Debreceni VSC-hez. Egy évig az utánpótláscsapatban kapott lehetőséget, majd a 2002-2003-as szezonban bemutatkozott a magyar élvonalban. A DVSC-ben összesen hat bajnokit játszott, kölcsönben megfordult a Dunaújváros és a Diósgyőr csapatában. A dunaújvárosi csapatban harminc tétmérkőzésen háromszor volt eredményes, 2006 nyarán pedig a Paksi FC szerződtette. Két évig szerepelt Pakson, ahol 35 bajnokin hatszor volt eredményes. 2008 nyarán a Nyíregyháza igazolta le, de ott fél év után felbontották a szerződését. Ezt követően megfordult a Szolnoki MÁV FC-ben és Ausztriában, majd a Balmazújváros játékosa lett. A 2016-17-es NB II-es szezon végén története első élvonalbeli szerepléséhez segítette a csapatot. Jegyzetek Diósgyőrben futballozó debreceniek: Belényesi Miklós. dvsc.hu, 2015. január 27. Paks: Belényesi Miklós a Paksé. NSO, 2006. június 20. Paksi FC: Belényesi Miklós Nyíregyházán folytathatja. NSO, 2008. június 16. Nyíregyháza: Belényesi Miklós távozik a Szparitól. NSO, 2008. november 22. Történelmi pillanat: A Balmaz első élvonalbeli mérkőzése jön. haon.hu, 2017. július 14. Forrás Belényesi Miklós (magyar nyelven). balmazfoci.hu Belényesi Miklós (magyar nyelven). hlsz.hu Belényesi Miklós (magyar nyelven). mlsz.hu Óriás csiperke Az óriás csiperke (Agaricus augustus) az osztatlan bazidiumú gombák, csiperkefélék családjába tartozó gombafaj. A legnagyobbra növő csiperkefaj, a gombafogyasztók körében valódi "nagyvadnak" számít. Megjelenése Kizárólag hegyvidéki erdőkben terem, olyan helyeken, ahol állatok legelnek. Kalapja gömbölyű, barnás-sárgás színű, pikkelyek díszítik. Átmérője 20–30 cm is lehet. A fiatal példányok lemezei szürkések vagy krémszínűek, ez az idősebb példányoknál feketésbarnára sötétül. Tönkje 15–20 cm magas is lehet, galléros. Húsa fehér, öregkorban sárgásbarnára színeződik. Íze - szaga kellemes, az utóbbi leginkább a mandula illatára emlékeztet. Nem téveszthető össze semmivel, kitűnő éti gomba. Forrás Dr. Balló Béla: Ismerjük meg Gombáinkat, Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság, Csíkszereda. Fokföldi keselyű A fokföldi keselyű (Gyps coprotheres) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Aegypiinae) családjába tartozó faj. Előfordulása Afrika déli részén, a Dél-afrikai Köztársaság, Mozambik, Lesotho, Botswana és Zimbabwe területén honos. Kóborlásai során eljut Angolába, a Kongói Demokratikus Köztársaságba és Zambiába is. Megjelenése Testhossza 95-115 centiméter, szárnyfesztávolsága 255 centiméter, testtömege 7-11 kilogramm. Életmódja Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. Röpte jellegzetes, felszálló légáramlatokat kihasználva, szinte szárnyverdesés nélküli keringés. Éles látásának köszönhetően nagy távolságokból képes rátalálni a táplálékául szolgáló elhullott állattetemekre. Szaporodása Fészekalja 1 tojásból áll. Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskola A Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskola (korábban Hámán Kató Leánygimnázium, majd Hámán Kató Közgazdasági Szakközépiskola) egy budapesti középiskola volt, Budapest II. kerületében a Jurányi utca 1. alatt. Az ország első számítástechnikai szakközépiskolája volt. 2007-ben a Fővárosi Közgyűlés John Emese javaslatára megszüntette az iskolát és a Bláthy Ottó Títusz Szakközépiskolába olvasztotta. Története Az iskola jogelődjét 1884-ben a belvárosi Lipót utcában hozták létre, Lipót utcai polgári leányiskola néven. 1895-ben ebből alakult meg az ország első leánygimnáziuma a Lipót utcai felsőbb leányiskola. Az iskola nevei 1895–1906: Lipót utcai felsőbb leányiskola (az ország első leánygimnáziuma) 1906–1917: Budapest, IV. ker. községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium 1917–1931: Budapest, IV. ker. községi leánygimnázium 1931–1949: Budapesti IV. ker. községi Gizella leánygimnázium 1949–1950: II. kerületi Állami Gizella Leánygimnázium 1950–1954: Koltói Anna Leánygimnázium 1954–1970: Hámán Kató Leánygimnázium 1965–1991: Hámán Kató Közgazdasági Szakközépiskola 1991–2007: Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskola Az iskola címei 1884–1941 IV. kerület, Lipót, majd Váci utca 43. 1941–1945 I. kerület, Szilágyi Erzsébet fasor , majd XII. kerület, Németvölgyi úti iskola (ideiglenesen) 1945–2009 II. kerület, Jurányi utca 1. Az iskola épülete Baumgarten Sándor műépítész tervei szerint 1911–12-ben épült. 1920-tól a Mátyás király Főgimnázium működött benne. 1945-ben költözött ide a leánygimnázium. Az iskola igazgatói 1945–1947: Alexits György 1947–1949: Vörös István 1950–1951: Juhász Imre 1951–1957: Hollós Istvánné 1957–196?: Juhász Imre 196? –1978: Jámbor Gyula 1978–1996: Jancsó Ferenc 1996–2007: Stúr Dénesné Az iskola híres diákjai Ambrus Kyri , 1963/E, előadóművész, énekes Árvai István, 1990/E, erőemelő Balázs Klára, 1958, kertészmérnök Balla Mária , 1963/A, úszó, edző Ballner Péter, 1990/D, karikaturista, webszerkesztő, webdesigner Bánsági Ildikó , 1966/F, színművész Barabás Kiss Zoltán , 1989/B, színművész Barra Mária , 1968/E, bemondó, újságíró, tanár Berecz Ilona , 1966/D, műkorcsolyázó, edző, sportvezető Bernáth József, 1993/B, zenész Csabai Károly, 1983/C, újságíró Dallos Szilvia , 1953/E, színművész Dobrás Zsófia , 1969, szerkesztő, kritikus, műfordító Ducza Anikó , 1960/C, olimpiai bronzérmes tornász, edző Egerváry Márta , 1961/B, Európa-bajnoki bronzérmes úszó olimpikon, orvos Erős Attila , 1992/C, zenész, zenei rendező Fürst György, 1989/A, politikus, Budapest-Terézváros volt alpolgármestere Hegyi Gyula , 1969/A, politikus, újságíró Illés Gyöngyvér, 1954, kertészmérnök, könyvszerkesztő Kállai Lajos , 1991/B, lemezlovas Kámán Viktor, 1993/A, zenész, lemezkiadó Kangyerka Katalin , 1958, tornász, tornaedző, testnevelő tanár Kiss Margit , 1965/E, válogatott kosárlabdázó Kovács Kálmán, 1979/A, lemezlovas, műsorvezető Králik György, 1983 Orgware Kft. , Ügyvezető igazgató Krencsey Marianne , 1950, színésznő Lamm Vanda , 1963/B, jogász Madarász Csilla , 1961/C, úszó olimpikon, edző, testnevelő tanár Margittai Ágnes, 1966/E, főiskolai docens Mező György , 1983/A, informatika tanár ( Neumann János Szki. ) Mészáros Gábor , 1979/A, zenész Ofner László, 1989/B, lemezlovas Orphanides Magdolna , 1961/B, síelő, vitorlázó Rick Nóra, 1963/E, szerkesztő Sebő Ágota , 1952/A, Európa-bajnok úszó, edző Sófalvi Melánia, 1963/B, vágó Soós Katalin, 1954, vegyészmérnök Spieghalter László, 1990/E, Spigiboy, lemezlovas Szabó Péter , 1983/A, VAR Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. , ügyvezető igazgató Tóth Gyula, 1982/D, zenész, a Stúdió 11 zenekarvezetője Varga Mária , 1967/D, négyszeres magyar bajnok kosárlabdázó Vígh Hermann László, 1983/A, Independent Computer & Network Security Professional Voith Ágnes , 1962/C, színművész Závory Andrea, 1971/D, színész, előadóművész Zomborka Márta, 1978/D, néprajzkutató, múzeumigazgató Zsohovszky Piroska , 1971/D, hegymászó Thaiföld űrkutatása Thaiföld űrkutatása. A thai kormány elsődleges célkitűzésként távközlési műhold pályára állítását határozta el. A nagy területen elhelyezkedő országot kívánták összekapcsolni. A műholdak üzemeltetése mellett a földi adó/vevő rendszerek kiépítésével elérték, hogy a tudomány, a gazdaság, az oktatás rohamos fejlődésnek indulhatott. Története A Geo-Informatikai és Űrtechnika Fejlesztési Ügynökség (angolul: Geo-Informatics and Space Technology Development Agency) (thaiul: ������������������������������������������ (������� �����)), egy állami űrkutatási szervezet (thaiul: ������������������������������������������ (������� �����), röviden alkalmazott neve GISTDA (thai: � �� �.). Irányítását a Thaiföldi Tudományos és Technológiai Minisztérium végzi. Központi irodája Bangkokban van. Feladata az állami űrkutatás közeli- és távlati elképzelésének kialakítása, távközlési (távoktatási) szükségletek kialakítása, természeti erőforrások feltérképezése, meteorológiai adatszolgáltatás (katasztrófa előrejelzés, jelzése), technikai fejlődés polgári célú hasznosítása, összefogni, támogatni, nyilvántartani az egyetemi, intézményi bázisok, valamint a hazai ipar tudományos munkáit, fejlesztéseit, elősegíteni a nemzetközi egy- és többoldalú kapcsolatokat, a hazai űrkutatás kibontakoztatása érdekében, képviseletet biztosítani a nemzetközi szervezetekben, kialakítani- és működtetni a hazai űrkutatás infrastruktúráját, Társ szervezet THEOS – Thailand Earth Observation Satellite, Műholdak Thaicom–1 az első thaiföldi kommunikációs műhold , Thaicom–2 távközlési műhold, Vanvucești Vanvucești falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Lepus közelében fekvő település. Története Vanvuceşti korábban Lepus része volt. 1956 körül vált külön 52 lakossal. 1966-ban 106, 1977-ben 46, 1992-ben és 2002-ben is 37 román lakosa volt. Elephant & Castle (metróállomás) Az Elephant & Castle a londoni metró egyik állomása az 1-es és 2-es zóna határán, a Bakerloo line és a Northern line érinti. Története Az állomást 1890. december 18-án adták át a City and South London Railway egyik állomásaként. Napjainkban a Northern line része. A Bakerloo line állomását 1906. augusztus 5-én helyezték üzembe. Csicsómező Csicsómező, más néven Csicsópolyán (románul: Ciceu Poieni) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Rettegtől északkeletre, Fekvése Rettegtől északkeletre, Déstől 28,8 km-re, hegyektől körülvett mély katlanban fekszik, melynek csak dél felőli részén vezet egy keskeny völgy, ahol a községen keresztül folyó patak tört utat magának Debrek község felé. Nevének eredete Nevét a román "pojána" szóból vette, amely magyarul mezőt, erdők közt lévő tisztást jelent. Története A település egykor Szészárma tartozéka volt és valamikor 1560-1576 körül keletkezhetett. Nevét 1576-ban említette először oklevél Pollyan néven. 1560-ban azonban - mikor Szészárma összes tartozékát felsorolták neve még nem szerepelt a felsorolásban. A fennmaradt hagyományok szerint az egykor erdőrengeteggel benőtt hely egy kis mezejére, a "Zsintyicza" határrészen először egy Styir nevű család telepedett le. Hogy a falu mikor költözött jelenlegi helyére, arról nem maradt fenn semmi adat. Későbbi névváltozatai:1663-ban Csicsopolyán, 1733-ban Bojeni [Pojeni], 1750-ben Pojan, 1760–1762 között Csicso Poján, 1808-ban Pojána (Csicsó-), Pojen, 1861-ben Csicsó-Poján, 1888-ban Csicsó-Polyán, 1913-ban Csicsómező. A település egykor a Harinnai Farkas család birtokai közé tartozott, de 1576-ban Báthory István fejedelem a hűtlenné vált Harinnai Farkas Jánosnak és Miklósnak e birtokát Báthory Kristófnak adományozta, akit 1577-be e birtokba be is iktattak, majd 1589-ben Báthory Zsigmond e birtokot Báthory András bibornoknak adományozta. A Harrinnai Farkas család tagjai azonban a birtokot - gyakori tiltakozásuk ellenére - többé vissza nem kapták. 1596-ban Tahy Istváné, aki ekkor e birtokot, melyet Báthory András hűtlensége miatt még Báthory Zsigmondtól kapott adományba, nejére Kendy Zsuzsannára hagyta, majd egy 1603-ik évi feljegyzés szerint Erdélyi Jánosnak adományoztatott, aki erre öröklés útján jogot tartott. 1655-ben II. Rákóczi György e birtok felét özv. gyéresi Böjti Istvánnénak Toroczkai Ilonának adta zálogba. 1666-ban Apafi Mihály e birtokot, melyet még II. Rákóczi György adományozott a Bojty családnak, a Bojtiak kihaltával pedig Csegezi Tamás kapta zálogba, akitől később Vér György és neje Pongrácz Mária magukhoz váltották. 1694-ben birtokosai Vér György árvái voltak: 1702-ben Vér György fiai György és Boldizsár, 1734-ben pedig Vér Boldizsár és Vér György fiai: Mihály és György. 1782-ben a kincstár e birtokot a Vér családtól magához váltotta, majd a gróf Bethlen családnak adta cserébe az ebesfalvi uradalomért, mely Apafi Mihály halála után jutott a kincstár kezére. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott. 1910-ben 707 lakosából 20 németnek, 686 románnak vallotta magát. Ebből 633 görögkeleti ortodox 20 izraelita volt. Kádár József leírásában még említette a község északi részében látható négy körbástya vagy vár alapfalait is, melyek két-két öl szélesek, kőből épültek, de mikor és kik építették, azt a lakosok nem tudják. A falu Zsintyicza határrészben pedig régi vastag cserép- és vasdarabot, csákányokkal valamint pénzt és más eszközöket is találtak, amelyek ismeretlen helyre kerültek. Châtillon-sur-Seine Châtillon-sur-Seine település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 5385 fő (2015). Châtillon-sur-Seine Massingy, Buncey, Prusly-sur-Ource, Sainte-Colombe-sur-Seine, Villiers-le-Duc, Maisey-le-Duc és Montliot-et-Courcelles községekkel határos. Fekvése Fontenaytől 33 km-rel északra fekvő település. Nevezetességek Vixi váza - A városka elsősorban a múzeumában őrzött, egyedülálló szépségű, úgynevezett vixi vázájáról ismert, mely valószínűleg görög bronzmunka . Magassága 1,64 m, szélessége 1,45 méter. Teljes súlya meghaladja a 200 kg-ot. Űrtartalma 1000 liter. A remek görög műalkotást valószínűleg az etruszk kereskedők hozták ide. St-Vorles templom Itt születtek, itt éltek Szent Bernát egykor itt nevelkedett. Auguste Marmont (1774 -1852)- raguzai herceg, francia marsall itt született Désiré Nisard (1806-1888) - szerző és kritikus itt született Louis Paul Cailletet (1832-1913) - fizikus és feltaláló itt született Alice Prin (Kiki) (1901-1953) - éjszakai klub énekesnő, színésznő, modell és festő Damien Saez (1977) - énekes és dalíró. Népesség A település népességének változása: FK Sūduva Marijampolė Az FK Sūduva Marijampolė, a sajtóban legtöbbször FK Sūduva egy litván labdarúgócsapat. Székhelye Marijampolėben található, jelenleg az első osztályban szerepel. A klub legnagyobb sikere két kupa-, valamint egy szuperkupa-győzelem. Nemzetközi szinten legnagyobb sikere az, hogy rendszeresen eljut a nemzetközi kupák második selejtezőkörébe. Sikerek Bajnok: 1 (2017) Kupagyőztes: 2 Szuperkupa-győztes: 2 Jelenlegi keret 2048. márciusa szerint. Ismertebb játékosok Tomas Radzinevičius, 1997–2005 Gytis Padimanskas, 2002, 2005–2007 Darius Gvildys, 2005–2007 Otavio Braga, 2005-2007 Willer Souza Oliveira, 2007–2008 Tomas Mikuckis, 2006–2008 Darius Maciulevičius, 2005–2008 Dainius Suliauskas, 2002, 2004 477 Évszázadok: 4. század – 5. század – 6. század Évtizedek: 420-as évek – 430-as évek – 440-es évek – 450-es évek – 460-as évek – 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek Évek: 472 – 473 – 474 – 475 – 476 – 477 – 478 – 479 – 480 – 481 – 482 Áts Gyula Áts Gyula (Csíkszereda, 1939. március 20. – 2018. március 15. (k. n.)) Jászai Mari-díjas magyar színész. Élete A Színház- és Filmművészeti Főiskolán egy évet végzett el. 1960 és 1968 között az Állami Déryné Színháznál játszott, ezután egy-egy évadot töltött el a győri Kisfaludy Színháznál és a szolnoki Szigligeti Színháznál. 1970 és 1973 között a kecskeméti Katona József Színháznál működött. 1973-78-ban a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. 1978-tól a győri Kisfaludy Színház, 1992-től az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. Robusztus alkatú, temperamentumos színészegyéniség volt. Főbb szerepei Bánk bán ( Katona József : Bánk bán ) Petruchio ( William Shakespeare : A makrancos Kata) Tartuffe ( Molière : Tartuffe) Tyihon ( Osztrovszkij : Vihar) Oszkár ( Ödön von Horváth : Mesél a bécsi erdő) Díjai Jászai Mari-díj (1978) Rangun Rangun Mianmar (Burma) legnépesebb városa. Fekvése Rangun az Iravádi (Irrawady) hatalmas deltájának keleti részén, a Rangun (Hlaing) nevű folyóág mellett épült. Története A várost a XVIII. században alapították. Helyén az alapítás előtt egy kisebb település, Dagon állt, melyet a középkorban itt épült Sve Dagon nevű pagodájáról neveztek el. Ez a Mon-királyok idején, a XV. század elején lett város. 1755-ben az utolsó burmai dinasztia megalapítója, Alaungpaja az ország egyesítése után új várost alapított és kikötőt építtetett Dagon helyén, és ide helyezte át székhelyét. Az új városnak a Jangon ("a harc vége") nevet adta. 1824-ben az első angol-burmai háború kezdetén az országba benyomuló britek elfoglalták, azonban 1826-ban távozniuk kellett a városból. 1852-ben a második angol-burmai háború alatt újból brit fennhatóság alá került, és Brit Felső-Burma közigazgatási központja lett. 1885-ben Burma teljes meghódítása után Rangun az egész gyarmat közigazgatási székhelye lett és gyors fejlődésnek indult a delta mezőgazdasági termékeinek feldolgozása és a tengeri kikötő forgalmának köszönhetően. 1872-ben Rangun lakosainak száma elérte a 100 000 főt. 1931-ben a lakosság száma már 400 000 főre gyarapodott. A második világháború alatt a japán megszállás ellen felszabadító mozgalom bontakozott ki. 1945-ben Rangunt az egyesített burmai és angol erők szabadították fel. 1948-ban a független Burma fővárosa. 1985-ben Rangun lakossága az elővárosokkal együtt már megközelítette a 2,6 milliós lélekszámot. A város lakosságának többsége burmai, de mellettük még indiai, kínai, karen és más kisebb nemzetiség tagjai is lakják. Rangun mára Burma legfontosabb iparvárosává, kikötőjévé és kereskedelmi központjává vált, és a város több kulturális intézménynek is székhelye. Gazdaság Rangun gazdasági élete szorosan kapcsolódik a kikötőhöz. A mély vizű Rangun folyó északi partján több kisebb-nagyobb kikötő is található, melyeket a nagy óceánjáró hajók is megközelíthetnek, az ország külkereskedelmének majdnem 90%-a ezeken át bonyolódik le. Rangunt a világ legnagyobb rizskiviteli kikötőjeként tartják számon, de innen a rizsen kívül egyéb mezőgazdasági terméket és bányakincseket is exportálnak, többek között: gyapotot, fát, nyersgumit és érceket is. Az országba csereképpen a kikötőn keresztül félkész termékek, gépek, vegyi anyagok érkeznek az országba. Az Iravádi vízi útján jutnak el a városba a delta halászati és mezőgazdasági termékei, Felső-Burma hegyvidékének fája, érce, valamint a csővezetéken keresztül a kőolaj is. Rangunt a folyami hajójáratok az ország minden nagyobb városával összekötik. A főváros egyúttal a hazai vasutak és országutak csomópontja is. A folyó partján és az úszóbárkákon is tucatjával sorakoznak a rizshántolók és magtárak. A kikötő mellett található piacokon a halászat egzotikus termékein kívül a deltavidékről ideszállított gyümölcs- és zöldségfélék sokasága cserél gazdát, de megtalálható itt például a rizzsel töltött bambuszrügy, mangó, mandarin, ananász, batáta és a dinnyefa gyümölcse, vagy gyöngyház, emléktárgyak, bambuszból készült háztartási cikkek is. Oktatás Rangunban több felsőoktatási intézmény is található. Egyetemét 1920-ban alapították, de a városban van műszaki, mezőgazdasági és szépművészeti főiskola is. Nevezetességek Sve Dagon pagoda - a világ egyik legnagyobb pagodája. Aranyozott központi sztúpája 100 méter magasságú. A legenda szerint kora meghaladja a 2000 évet. A fennmaradt dokumentumok azonban a XIV. századra teszik építését. A Sve Dagon mai alakját a XVIII. században nyerte el. Központi sztúpája tetején a hét aranyozott gyűrűn nyugvó "esernyőt" több mint ezer arany és ezüstcsengettyű veszi körül, melyek már a könnyű szélben is megszólalnak. Fölöttük egy szélkakas és egy drágakövekkel ékesített arany gömb csillog. A Sve Dagonhoz a fősztúpán kívül 72 aranyozott tetejű templom, álló, ülő és fekvő buddha-szobrok, valamint csipkézett tetejű kecses kolostorok és a zarándokok számára épült házak tartoznak. Jezerska planina A Jezerska planina hegycsúcs a Koszovó déli és Macedónia északi részén fekvő Šar-hegység egyik csúcsa. Magassága eléri a 2471 méteres tengerszint feletti magasságot. A hegycsúcs közelében található a nála mintegy 180 méterrel magasabb Peskovi csúcs (2651 m). Lothár nyugati frank király Lothár (Laon, 941 vége – Laon, 986. március 2.) IV. (Tengerentúli) Lajos fia, a Nyugati Frank Királyság, azaz Franciaország királya volt a Karoling-házból (uralkodott 954. november 12-től haláláig). Útja a trónig Tengerentúli Lajos nyugati frank király és 939-ben elvett felesége, Szász Gerberga első gyermekeként jött világra az ismert hét közül. Apja váratlanul halt meg 954. szeptember 10-én, miután Reims és Laon között lovasbalesetet szenvedett. Az összegyűlő főurak a leghatalmasabb uraság, a Lajos uralkodása alatt döntő befolyásra szert tevő Róbertida Nagy Hugó, Frankhon (latinul Francia), Aquitania és Burgundia hercege támogatásával az elhunyt király fiát, a tizenkét esztendős Lothárt választották királlyá november 12-én, és még aznap meg is koronázták. A régensség Hugó az ifjú királlyal sietett elismertetni hercegi címeit, és egy sikeres házassági szerződés révén Burgundiát ténylegesen is megszerezte 956-ban egyik fia, Ottó számára. Aquitaniát erővel kívánta saját birtokába hajtani, ám III. Vilmos aquitaniai herceg ellenállása miatt 955-ben nem ért el sikert, ráadásul 956 közepén váratlanul meghalt. Mivel gyermekei – köztük a Capeting-ház későbbi alapítója, Hugó – még kiskorúak voltak, özvegye, Szász Hedvig és testvére, az anyakirályné, Gerberga kezébe került az irányítás. A két hölgyet két fivérük, Brúnó kölni érsek és I. Ottó német-római császár is támogatta: ez utóbbi biztonságban tudhatta Lotaringiát a Karolingok hódítási kísérleteitől, és megakadályozhatta, hogy a monarchia vagy bármelyik főúr túlzottan megerősödhessen. Egyházi téren is erősödött az ottói befolyás: Brúnó érsek javaslatára 961-ben a metzi Odelric lett Reims érseke, akit 969-ben a verduni gróf fia, a főkancellárrá is kinevezett Adalbero követett. A régenskormányzat igyekezett a Nagy Hugó idején óriási hatalomra szert tevő Róbertidákat minél jobban meggyengíteni, ezért egészen 960-ig nem ismerték el az ifjabb Hugó frank hercegi címét. A köztes időben az atyai birtokok jelentősen összezsugorodtak: Hugó hercegi kinevezésekor már csak Párizs és Orléans környékére támaszkodhatott, miután a normandiai herceg függetlenedett tőle, az anjoui és a blois-i gróf pedig komoly területeket hajtott saját uralma alá. Bár Bruno és Hedvig 965-ben meghalt, Gerberga anyakirályné továbbra is fenntartotta a jó viszonyt Ottóval, aki 966-ban mostohalányát, Emmát adta feleségül Lothárhoz. Lotaringiai ambíciók Capet Hugó árnyékában Gerberga 969-es elhunyta után ismét a Róbertidák váltak a legbefolyásosabb erővé. Capet Hugó, ha apja hatalmas birtokait nem is tudta visszaszerezni, azért jelentősen megerősítette a helyzetét: szövetkezett a normandiai herceggel és az anjoui gróffal, illetve a déli hercegségről lemondva feleségül vette az aquitaniai herceg lányát. Némi területnövekedést is elkönyvelhetett, amikor 965 körül megszerezte Ponthieu grófságát. Hugó támogatta a király Lotaringia megszerzésére irányuló terveit, mivel ettől befolyása további növekedését remélte. A háború kitörésére azonban még éveket kellett várni, míg végre ürügyet találtak rá. A Karolingoktól szokatlan módon Lothár mintegy tizenkét évvel fiatalabb öccsét, Károlyt kihagyták az örökösödésből, és ekkortájt felnőve maga is hatalmi terveket kezdett dédelgetni. 974-ben még Lothár érdekeit képviselve részt vett az Ottó birodalmához tartozó hainaut-i gróf fiainak örökségért folytatott harcában, néhány év múlva azonban fordulat következett be. 977-ben a tekintélyes Ardenne-ház egy újabb tagja, Adalbero szerezte meg a laoni érsekséget. Lothár fivére, Károly herceg terjeszteni kezdte, hogy Adalbero házasságtörő viszonyt folytat a királynéval, azonban a szintén Ardenne-házi reimsi érsek, a 969-ben kinevezett másik Adalbero által lefolytatott vizsgálat felmentette őket a vád alól. Büntetésül a király száműzte öccsét, aki unokatestvérük, II. Ottó német-római császár udvarában keresett menedéket. Ottó még abban az évben Alsó-Lotaringia hercegévé nevezte ki Károlyt, ami provokációként hatott a tartomány megszerzését tervező Lothárra, és Hugót is nyugtalanította, mivel veszélyben érezte Felső-Lotaringia ifjú hercegének helyzetét, aki történetesen az unokaöccse volt. A király 978-ban indított támadást, amelynek során egészen Aachenig, a császári székhelyig jutott, amit ki is fosztott, ám unokatestvérét nem sikerült elfognia. II. Ottó válaszul királlyá kiáltotta ki Lotaringiai Károlyt, és kemény ellencsapást indított. Lothár Párizsig volt kénytelen visszahúzódni, ahol ugyan burgundi és anjoui segítséggel győzelmet aratott, ám a hatalma alapját képező számos gazdag uradalmát (Attigny, Compiègne, Soissons) kifosztották és tönkretették. Mivel így ismét Hugó vált a királyság legfőbb támaszává és legerősebb emberévé, a támogatásával Lothár 979-ben társkirályává tudta választatni fiát, Lajost. A király végül Hugó herceg tudta és beleegyezése nélkül békét kért a császártól, és Margut városában tartott találkozójukon 980-ban lemondott Lotaringiáról és bőséges ajándékokkal halmozta el Ottót. Ez a váratlan békülés bizonyára Hugó túlzott hatalma ellen is irányult, ezért a mellőzött herceg felháborodva felkereste a császárt, akivel 981-ben különbékét kötött Rómában. Ebben a királyi kancellár, Adalbero reimsi érsek is támogatta Hugót: a befolyásos lotaringiai családból származó főpap összejátszott a császári kormányzattal a német dominancia fenntartása érdekében, aminek az érsek és Gerbert d’Aurillac leveleiben ránk maradt tervek szerint a Hugó herceggel kötött szövetség megerősítése lett volna az eszköze. A második próbálkozás 983-ban meghalt II. Ottó, Lothár pedig ismét próbát tett a keleti terjeszkedésre a kiskorú III. Ottó rovására. Lothár 985-ös csapása váratlanul sikeres volt: elfoglalta Verdunt és foglyul ejtette Thierry felső-lotaringiai herceget, Gottfried verduni grófot és fiát, Frigyest, valamint Szigfrid luxemburgi grófot. Thierry herceg Hugó unokaöccse, a verduni gróf pedig a reimsi Adalbero testvére volt, ami tovább erősítette az érsek és a herceg közeledését. Lothár gyanakodni kezdett az érsekre, ezért – miután felszólította a verduni Szent Pál-monostor erődítményeinek lerombolására, az érsek pedig megtagadta a parancsot arra hivatkozva, hogy éhező katonái nem tudnák megvédeni a várost – a király főúri gyűlést hirdetett Compiègne-be azzal az ürüggyel, hogy az érsek a beleegyezése nélkül nevezte ki Adalbero nevű unokaöccsét Verdun püspöksége élére 984-ben. Hugó herceg azonban megmentette szövetségesét: 600 katonájával szétkergette a gyűlést, Lothárnak pedig nem volt annyi ereje, hogy nyíltan szembeszálljon vele, és követelésének engedve kénytelen volt szabadon bocsátani a verduni hadjárat során ejtett foglyokat is (igaz, a területi engedményekre nem hajlandó Gottfried gróf inkább börtönben maradt). Lothár más módot keresett Adalbero megbüntetésére: a Német-római Birodalom határain belül eső, de egyházszervezetileg Reims alá tartozó Cambrai lerohanását fontolgatta, amikor váratlanul megbetegedett, és Laonban meghalt. Reimsben, a Szent Remigius templomban temették el. Házassága, utódai Lothár 966 elején vette feleségül Lothár itáliai király (ur. 947–950) és Burgundi Adelhaid leányát, Emmát, aki férje halála után Dijonba vonult vissza. Két gyermekükről tudunk: a 967 körül született Lajos az apját követte a trónon, a még apja életében meghalt Ottó pedig Reimsben volt kanonok. Lothárnak két törvénytelen gyermekéről is tudunk: Arnulf Capet Hugó és II. Róbert alatt reimsi érsekséget szerzett, és 1021-ben halt meg. Arnulfnak egy Richard nevű testvére is volt, aki 991 után halt meg, de más bizonyosat nem tudunk róla. 11507 Danpascu A 11507 Danpascu (ideiglenes jelöléssel 1990 OF) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1990. július 20-án. 6449 Kudara A 6449 Kudara (ideiglenes jelöléssel 1991 CL1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tsutomu Seki fedezte fel 1991. február 7-én. Buverchy Buverchy település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 44 fő (2015). Buverchy Breuil, Ercheu, Grécourt, Hombleux és Moyencourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Balási-kastély (Kászonimpér) Kászonimpér jellegzetes késő barokk épülete a Balási-kastély a falu nyugati részében a Vizága nevű tízes területén látható. Az emeletes udvarház Románia műemlékeinek hivatalos jegyzékében a HR-II-m-B-12846 sorszámon szerepel. Története A falu első írásos említése az 1333. évi pápai tizedjegyzékében Kazun, Kasim név alakban, 1567-ben pedig Imperffalwa néven szerepelt. „Kászonszék a Bornemisza és Balázsi családok ősi fészke, mindkét családból sok jeles egyén került ki" - Orbán Balázs: A Székelyföld leírása A 17. század második felében két család emelkedett ki a helyi társadalomból: a kászonimpéri Bornemisza (eredetileg Csutak, majd Kászoni nevet viseltek) illetve a kászonimpéri Balási família. A kászonimpéri kastély 1833-ban épült a család legjelentősebb tagja, Balási (III.) József (1778-1855) királyi ítélőtáblai bíró megrendelésére. A tulajdonos a helyi közösségben nagy megbecsülésnek örvendő családból származott, ősei sok generációra visszamenőleg Kászonszék elöljárói voltak. Balási (III.) József 1798-tól a Gubernium írnoka volt, majd a következő évben kászoni ülnökké is megválasztották, mely tisztségét 1809-ig töltötte be. 1810-ben került Kászonszék élére, ezen tisztét közel 23 éven keresztül látta el. 1832-ben a marosvásárhelyi királyi ítélőtábla bírája lett, ugyanakkor 1828-1841 között építtető biztosként Csíkszék székházának, a Pretóriumnak az építését irányította. Pályája csúcsát 1841 novemberében érte el, amikor megkapta kinevezését Csíkszék főkirálybírói tisztségére. Főtiszti állását 1849-ig tölthette be. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás területén szerzett érdemeit 1843-ban V. Ferdinánd magyar király címeres nemeslevél adományozásával ismerte el. Balási József halálát követően, a 19. század második felében a kászonimpéri kastély és a hozzá tartozó birtok legkisebb fia, Balási Lajos (1826-1898) tulajdonában volt. Mivel közvetlen leszármazott nélkül halt meg, halálát követően a család különböző ágai felosztották egymás között a birtokot. A Balási család tagjai évszázadokon át gyakran voltak széki tisztségviselők, ügyvédek, bírák. Az összegyűlt hivatalos iratok, okmányok részben a család érkörtvélyesi ágához kerültek, részben Kászonban maradtak. A II. világháború idején mindkét iratanyag elpusztult. A megrongálódott kastélyt az 1970-es években állították helyre, felújítási munkálatokat épület bérlőjének megbízásából a későbbiekben is végeztek. Balási (VII.) József (1915-2004) halála előtt a kastélyt az Erdélyi Római Katolikus Főegyházmegyére hagyományozta. Böjte Csaba ferences szerzetes gyermekmentő alapítványa 30 évre vette bérbe az épületet, amelyben gyermekotthont működtet. Leírása A kászonimpéri kastély késő barokk stílusban épült. A munkálatokat bécsi mesterek irányításával, kászoni szakemberek végezték. Az épület kívül-belül szimmetrikus kialakítású: a héttengelyes hosszanti homlokzatok központi, meghatározó eleme a déli oldalon a háromosztatú, árkádos erkély, valamint az északi oldalon lévő háromosztatú főbejárat. Ugyanakkor megfigyelhetőek a hosszanti homlokzatok copf stílusú, ión fejezetes pilaszterei, továbbá az egyszerűbb kialakítású lizénák és rusztikázott vakolatsávok is. Az ablakok egyenes záródásúak, az oldalhomlokzatok, illetve a főhomlokzatok szélső ablakait egyszerűbb, a középsőket gazdag, félköríves vakolatdíszek keretezik. A kastély két lakószintjét az épületet körülfonó övpárkány választja el egymástól. Az épület csonkakontyos tetőzetén két feliratos kémény is látható, amelyeken az építkezés befejezésének évét örökítették meg: egyiken az ANNO szó, a másikon az 1833 évszám olvasható. Az emelet kivételével minden más helyiség mennyezete boltozatos, a belső folyosó árkádos. Az emeleti nagyteremben volt a könyvtár és a fegyvertár. A Balási kúriában őrzött levéltárat a két világháború elpusztította, míg a lakosok családi levéltárai az 1944. szeptember elsejei német gyújtóbombáknak, majd a többhetes harcnak estek áldozatul. A műemlék épületet az 1970-es években kezdték helyreállítani, majd a későbbiekben is végeztek felújítási munkálatokat. Az impozáns késő barokk stílusú kastélyban jelenleg múzeum is működik. Hosszú-völgyi-patak A Hosszú-völgyi-patak a Heves–Borsodi-dombságban ered, Váraszó településtől északra, Heves megyében, mintegy 380 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve délnyugati irányban halad, majd Váraszó déli részénél éri el a Tarna-patakot. Hlučín Hlučín település Csehországban, a Opavai járásban. Hlučín Vřesina, Ostrava, Šilheřovice, Ludgeřovice, Markvartovice, Dobroslavice, Darkovice, Děhylov és Kozmice településekkel határos. Lakosainak száma 13 996 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kvadrofon hangzás A kvadrofon hangzás (quadrofónia) négycsatornás hangátvitelt jelent, térbeli hangzás keltése érdekében. (A kvadrofon kifejezés a ma 4.0-nak nevezett surround hangzás széles körben ismert legrégebbi elnevezése.) A kvadrofon hangzás előállításához négy hangszórót használnak a hallgató körül egy képzeletbeli négyzet sarkaiban elhelyezve, hogy a négy különböző csatornán rögzített, egymástól részben vagy teljesen különböző jelet reprodukálják. Közöttük bárhol élvezhető a térhatás, mert sehol se zeng egysíkúan a hang. A mély és magas hangokat sugárzó hangszórók 90 fokos szögbe fordítva, felváltva helyezkednek el. A kvadrofon rendszer volt a legelső kereskedelmi forgalomban kapható surround rendszer, habár a sok technikai hiba és a különböző, egymással nem kompatibilis kvadrofon formátumok miatt nem terjedt el kellő mértékben. A kvadrofon hangzású kiadványok gyártása sokkal költségesebb volt, mint a standard, kétcsatornás sztereó hangzású kiadványoké. A lejátszáshoz pedig plusz hangszórók, speciális hangszedők és erősítők szükségeltettek. A többcsatornás hangfelvételek népszerűségét a házimozi rendszerek 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji újbóli elterjedése hozta vissza, habár már nem analóg, hanem új, digitális formátumokban. Több ezer kvadrofon felvétel készült az 1970-es években, és ezek közül jó néhány megjelent modern surround formátumokon, mint a DTS, Dolby Digital, DVD-Audio és Super Audio CD. 1967 májusában a Pink Floyd rockegyüttes adta a legelső surround hangzású koncertet saját kvadrofon hangrendszerével a londoni Queen Elizabeth Hallban. 1975-től Magyarországon kvadrofon rádióadások (hangjátékok, zeneművek) voltak hallhatóak a Magyar Rádió kísérleti stúdiója jóvoltából. A 4 csatornát a Kossuth és Petőfi adó egyidőben közvetítette, kettőt az egyik, kettőt a másik adó. Mentes Norbert Mentes Norbert gitáros, a Moby Dick és Hungarica együttesek alapítója, fő dalszerzője. Pályafutása Másod unokatestvérével, Schmiedl Tamással a The Beatles hatására együtt kezdtek gitározni tanulni Tujmer Gézánál Sopronban, majd 1980-ban tinédzserként megalakították a Moby Dick együttest. Mentesre fiatalon a Tátrai Tiborral felálló Hobo Blues Band gyakorolta a legnagyobb hatást, később pedig Marty Friedman és Zakk Wylde. A Moby Dickkel kezdetben hard rock és heavy metal stílusú dalokat írtak, de 1990-ben megjelent első nagylemezük már a jóval keményebb thrash metal stílust képviselte, és így váltak országosan ismert zenekarrá. Mentes mind a mai napig a Moby Dick egyik fő dalszerzője, esetenként szövegírója. 1995-ben zenésztársával, Hoffer Péter dobossal a Moby Dick mellett megalakították a Brazzil nevű formációt, amelyben egy másik soproni együttes, a Blokád énekesével dolgoztak. Az együttműködésnek egyetlen album lett az eredménye. 2006-ban Mentes és Hoffer újabb projektet indított be a nemzeti rock stílusú Hungarica együttes megalapításával. A Hungarica a Moby Dick mellett a mai napig működik és stílusában az egyik legsikeresebb zenekarnak számít. Franois Franois település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 2274 fő (2015). Franois Serre-les-Sapins és Vaux-les-Prés községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Peter Žonta Peter Žonta (Ljubljana, 1979. január 9.) szlovén síugró, 1996 és 2005 között versenyzett. Bronzérmet nyert a 2002-es téli olimpián Salt Lake Cityben a csapatversenyben, a nagysáncon. Žonta 2004-ben győzött az innsbrucki egyéni Világkupa-futamon. Abban az idényben a 10. helyen végzett az összetett Világkupában. A következő idényben nem tudta megismétleni a sikeres szereplést, így tulajdonképpen 2005 nyarán visszavonult. Egyesületének hivatalosan még mindig tagja. Kerekes Band A kétszeres Fonogram-díjas Kerekes Band egy magyar népzenei alapokat funk, dzsessz, rock és elektronikus műfaji elemekkel ötvöző magyar zenekar, az ethno funk képviselője. A zenekar jellemzése Betyárok. Bűnözők a hivatalos álláspont szerint, szabadságharcosok a nép dalaiban. A hatalom és elnyomás ellen vívott harcuk magasztos volt, dalaik mégis magányról és rabságról mesélnek. „Pásztor neveli a betyárt” – tartja a mondás, és a Kerekes Bandet alapító Fehér testvérek pont egy ilyen pásztor család leszármazottai. Őseik az 1700-as évek óta juhászkodtak az egri érseknél, üknagyapjuk bújtatta a leghíresebb mátrai betyárt, Vidróczki Mártont, akinek balladájából Kodály Zoltán írt vegyeskari művet. Ez az örökség a Kerekes Band ihlető forrása, és a magyar népzene szűnni nem akaró megújítására való törekvés. A pásztorfurulya, a csángók által használt koboz és mezőségi brácsa adja eklektikus hangzásukat, melyet alátámaszt a rock szabad lüktetése és az erős színpadi jelenlét. Kemény, ellentmondást nem tűrő, mégis szabad zene ez. Amilyenek a betyárok is voltak. A Kerekes Band zenéje egy magával ragadó világ, amely csak felfedezésre vár, és amelyben a hallgató átélheti, hogyan formálódik át a múlt a jelenben. Történet A Kerekes együttes 1995-ben alakult Egerben. A kezdeti éveket az autentikus népzene gyűjtésével, tanulásával töltötték, és közel tíz évig tartottak táncházakat országszerte. Ezekből az időkből valók a moldvai és gyimesi népzenét tartalmazó lemezek (Hungarian Folk Music from Gyimes and Moldva, Fütyül a masina.) 2006-ban jelent meg első albumuk Kerekes Band néven, mely már az autentikus népzenétől eltávolodva önálló szerzeményeket tartalmaz. A zenekar máig alapérvényű Pimasz című lemezét a legtekintélyesebb világzenei szakmagazin, a brit Songlines beválogatta a világ 10 legjobb, újonnan megjelent lemeze közé. A Pimasz azóta arany és platinalemez lett, és elindította a zenekart az országos és nemzetközi hírnév felé. Európa szinte valamennyi országában játszottak, az itthoni fesztiválokon pedig szinte állandó fellépők. A zenekar ismertségét tovább emelte a szintén aranylemezes What The Folk?! album, mely meghozta a Kerekes Band számára az első Fonogram-díjat és az első rádiós slágert, a Mr. Hungaryt, amely hetekig vezette az MR2 slágerlistáját. A második Fonogram-díjat a Folklore Man kapta, hogy aztán egy élő koncertlemezzel is jelentkezzenek Live at A38 címmel. A lemezek mellett az elismerések sem maradtak el a zenekar életéből: Fehér Zsombor, a zenekar vezetője megkapta a Népművészet Ifjú Mestere állami kitüntetést; 2008-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium a Kerekes Bandet választotta Magyarország kulturális nagykövetévé, majd a zenekar megyei Príma-díjat szerzett. A Kerekes Band Magyarország egyik legkeresettebb koncertzenekara több mint évi hatvan koncerttel, a hazai koncerteket pedig rendszeres külföldi fellépések egészítik ki. Koncertek (nem teljes) Hazai Zeneakadémia (2001) Művészetek Palotája (2007, 2013, 2014) Sziget Fesztivál (2007–2012) VOLT Fesztivál (2010–2013) A38 Hajó (2006–2014) Külföldi Pori Folk Festival (Finnország) World EXPO, Zaragoza (Spanyolország) Interceltico Festival, Sendim (Portugalia) Ocho Rios Jazz Festival (Jamaica) Dun Laoghaire Festival of World Cultures, Dublin (Írország) Klaipeda Jazz Festival (Litvánia) Eurosonic Festival, Groningen (Hollandia) Rock For People Festival (Csehország) Open'er Festival (Lengyelország) Tagok Fehér Zsombor ( furulya ) Fehér Viktor (dob) Csarnó Ákos ( brácsa ) Námor Csaba ( koboz ) Sohajda Péter (basszusgitár) (2017-ig Kónya Csaba) Albumok Hungarian Folk Music From Gyimes and Moldva (2001., Periferic Records) Fütyül a Masina (2003., Periferic Records) Pimasz (2006., Kerekes Band, arany és platinalemez) Fel a Kalappal! (2008., Kerekes Band, aranylemez) What the folk? (2011., Kerekes Band, aranylemez, Fonogram-díj) Folklore Man (2013., Kerekes Band, Fonogram-díj) Live at A38 (2014., Kerekes Band) Argo 2 Soundtrack Album (2015) Back to Følk (Music from Følkland) (2016) Elismerések Fehér Zsombor - A Népművészet Ifjú Mestere cím (1998) Pimasz - Top of The World Album – Songlines magazin (2006) Kultúrák Közötti Párbeszéd Évének magyarországi nagykövetei (2008) Heves Megyei Príma-díj (2008) Fonogram díj - Az év hazai nép- vagy világzenei albuma (2012) Fonogram díj - Az év hazai világ- vagy népzenei albuma (2014) Hátvéd A labdarúgásban a hátvéd vagy védő az a játékos, akinek pozíciója a középpályások mögött van, és aki elsősorban a kapust támogatja. Legfontosabb feladata az ellenfél megakadályozása a gólszerzésben. A hátvédeknek négy típusa van – középhátvéd, söprögető, szélsőhátvéd, és felfutó szélsőhátvéd. Középhátvéd A középhátvéd feladata megállítani az ellenfél játékosait, elsősorban a támadókat megakadályozni a gólszerzésben és kihozni a labdát a saját büntetőterületükről. Amint a nevük mutatja, a középső poszton játszanak. A legtöbb csapat két középhátvédet alkalmaz, akik a kapus előtt helyezkednek el. Két fő védekezési stratégia van, amit a középhátvédek használnak: a zónavédekezést, ahol minden középhátvéd a pálya egy speciális területét fedezi le, és az emberfogást, ahol minden egyes középhátvéd feladata fogni az ellenfél bizonyos játékosát. A középhátvédek gyakran magasak, jó fejelő- és szerelőképességgel. Az külön előny, ha jól átlátják a játék folyamatát. Egyes alacsonyabb osztályú csapatokban a középhátvédek kevésbé összpontosítanak a labda irányítására és a passzolásra, csupán arra figyelnek, hogy az általuk védett területről mihamarabb eltisztuljon a labda. Ennek ellenére nagy múlttal rendelkező poszt, a középhátvéd több, mint kezdetleges labdarúgó-képesség, több játékstílus alkalmazását is lehetővé teszi. A középhátvédek általában a saját térfelükön maradnak, és kivédekezik a gólveszélyt, de a magas védők gyakran előremennek az ellenfél büntetőterületére, amikor a csapatuk szögletet rúg, vagy szabadrúgást kap, ahol lehetséges egy-egy fejes-gólt szerezni. Söprögető/libero A söprögető egy sokoldalúbb típusú középhátvéd, aki a védelmi vonalat megtörve "elsöprögeti" a labdát, ha az ellenfél odavezeti azt. Pozíciója rugalmasabb, mint más védőké, akik az ellenfél kijelölt emberével foglalkoznak. Emiatt a posztot gyakran azonosítják a libero-val (az olasz szóból, ami szabadot jelent). A söprögető átlátja a játékot, ami itt sokkal fontosabb, mint a középhátvédeknél. A söprögető néha besegít ellentámadások esetén, különösen olyan helyzetekben, amikor labdabiztonságra, jó passzolási képességre van szükség. A söprögetők elsősorban mégis védők. Például a Catenaccio-rendszerben játszanak, amit az 1960-as években alkalmaztak az olasz labdarúgásban: egy tisztán söprögető játékost játszattak, aki csak "kószált" a hátsó vonal körül. Franz Beckenbauer, Bobby Moore, Gaetano Scirea, Laurent Blanc, Matthias Sammer, Ruud Krol, Franco Baresi és Daniel Passarella: csak néhány a labdarúgás történetének legjobb söprögetői közül. Védekező stílusukban tudatosan több volt a támadó mentalitás, mint a modern napok középhátvédeinek játékában. Példának, Márquez ügyesen kitalálja és előre látja a támadók mozgását. Ez lehetővé teszi, hogy lefülelje a passzokat, és a labdát megszerezze az ellenféltől, anélkül, hogy szabálytalankodnia kellene. Néhány megfigyelő a posztot a támadó felfogású söprögetőből kialakult védekező középpályás posztnak tekinti a modern labdarúgásban (lásd a Középpályás szócikket). Szélsőhátvéd A szélsőhátvéd egy védekező poszt, a pálya mindkét oldalán egy játékos található. Fő feladata megakadályozni az ellenfél beadásait vagy elvágni a labda útját a büntetőterületnél. Néhány védekezési rendszerben a szélső hátvédek az ellenfél kijelölt játékosát „fogják”. A legtöbb szélsőhátvéd különösen hasznosan segíti a támadójátékot, a széleken való felfutásokkal és beadásokkal. A hagyományos 2-3-5-ös felállású csapatokban a két játékos a védelem hátsó sorában a kapus előtt helyezkedik el (innen ered a „bekk” elnevezés, az angol back szóból). Ők kiváltak a félpályás hátvédek (a „halfok”) közül (a "3" a 2-3-5-ből). A formációt kevésbé használják a modern játékban, helyette főleg a négy emberes védelmet alkalmazzák. A hagyományos angol labdarúgásban a szélsőhátvéd nagydarab, erős ember volt, aki szándékosan felrúgta ellenfelét. Ez a gyakorlat elfogadott volt Nagy-Britanniában, de a többi országban nem, és ez komoly problémát okozott a játékban, ami egyre inkább nemzetközivé vált az 1950-es években. Ezt a gyakorlatot mára mindenhol betiltották. Ellentétben a középhátvéd szerepkörével, a poszton játszó focista gyakran támadó feladatokat hajt végre: a szélső hátvédek a szárnyon vannak, a széleken fel- és visszafutnak a pályán. Szélső futók A szélső futók, felfutó szélsőhátvédek, vagy szárnyhátvédek a modern variációi a szélső hátvédeknek, akik nagyobb hangsúlyt helyeznek a támadásra. Általában a 3-5-2-es formában alkalmazzák őket, és ennek következtében képesek a középpálya részévé válni. Azonban lehet alkalmazni őket az 5-3-2-es felállásban is, ekkor több védekezési feladatuk van. A modern játék fejlődése során a szélső futók a szélső középpályásoknak és a szélső hátvédeknek a kombinációi. Ez az egyik legembertpróbálóbb poszt a modern labdarúgásban. A futók gyakran kalandosabbak, mint a szélsőhátvédek, és különösek, mert a szélső nélküli csapatoknak ők adják a szélsőt. A felfutó szélsőhátvédnek rendkívüli állóképességre van szüksége, képesnek kell lennie a pályát átívelő beadásokra, és eredményesen védekezni az ellenfél támadásainál. A védekező középpályás gyakran lefedi a pályát a felfutó szélsőhátvédek előrenyomulásakor. Mezszámok Kezdetben a mezszámokat 1-től 11-ig, az összeállításnak megfelelően osztották ki. Így a gúlarendszerben (2–3–5) a jobbhátvéd volt a 2-es, a balhátvéd a 3-as. A három hátvédes rendszer megjelenésével középhátvéd lett a 3-as, a balhátvéd a 4-es. Napjainkban a játékosoknak állandó mezszámuk van, nincsenek előírások, hogy milyen poszton melyiket kell viselni. A védők általában az alacsonyabb mezszámokat kapják, bár akadhatnak kivételek. Lásd még Labdarúgókapus Középpályás Csatár Forrás BBC - A labdarúgás szabályai Királyvida A királyvida (Vidua regia) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a vidafélék(Viduidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Carl von Linné írta le 1776-ban, az Emberiza nembe Emberiza regia néven. Előfordulása Angola, Botswana, Mozambik, Namíbia, a Dél-afrikai Köztársaság, Zambia és Zimbabwe területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz bokrosok és szavannák. Megjelenése Testhossza 10–11 centiméter, a testtömege 12–17 gramm. A nászruhás hím 4 középső faroktolla nagyon nagy mértékben megnyúlik, messze a rövid farok mögé, testhossza így a 30 centimétert is elérheti. Életmódja Magvakból álló táplálékát a földön keresgéli. Szaporodása Mint az a vidafélék családjában általános, ez a faj is költésparazita. A megtermékenyített tojó felkeresi a díszpintyfélék családjába tartozó gránátpinty (Uraeginthus granatinus) fészkeit, és azokba rakja tojását. A kikelő fiókák hasonlítanak a gazdamadár fiókáira, így együtt nevelkednek fel. Les Mesneux Les Mesneux település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 847 fő (2015). Les Mesneux Ormes, Bezannes, Jouy-lès-Reims, Pargny-lès-Reims, Sacy, Tinqueux és Ville-Dommange községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1151 Ithaka Az 1151 Ithaka (ideiglenes jelöléssel 1929 RK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1929. szeptember 8-án, Heidelbergben. 1993-as női labdarúgó-Európa-bajnokság Az 1993-as női labdarúgó-Európa-bajnokság négyes döntőjét Olaszországban rendezték június 29-e és július 4-e között. A norvég csapat nyerte a tornát, története során másodszor. Ez volt az ötödik női labdarúgó Eb. Eredmények A selejtezőből négy csapat jutott ki a tornára. Az elődöntő győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért mérkőzhettek. Hmelnickiji terület Hmelnickiji terület (Хмельницька область) korábban, 1954-ig Kamjanec-pogyilszkiji terület – közigazgatási egység Ukrajna nyugati részén, székhelye Hmelnickij. Területe 20,6 ezer km², népessége 1 426 649 fő. Északon a Rivnei, nyugaton Ternopili, délen a Csernyivci, keleten a Zsitomiri és a Vinnicjai területtel határos. 1937. szeptember 22-én hozták létre Kamjanec-Pogyilszkij terület néven, majd 1954-ben kapta meg a jelenleg is használt nevét. Földrajz A Podóliai-hátságon fekvő terület felszíne enyhén délnek lejt, a Dnyeszter folyó völgye felé. Az eredeti erdőssztyeppet napjainkra szinte teljesen felszántották, az ennek nyomán pusztító árkos talajerózió a vízmosások kiterjedt rendszerét alakította ki. Gazdaság A terület gazdasági életáre a mezőgazdaság túlsúlya jellemző, a lakosság fele falvakban él. A vidék Ukrajna legfontosabb cukorrépa-termelő térsége. A gabonafélék, főként az őszi búza és kukorica, valamint a napraforgó, zöldségfélék és a dohány ugyancsak fontos haszonnövények itt. Fejlett a tejgazdálkodás, sertéstenyésztés és gyümölcstermesztés, főleg a Dnyeszter folyó völgyében. Települései a székhelytől, Hmelnickijtől eltekintve töbnyire kicsik és főként mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozik. A terület legjelentősebb ipari létesítménye a Netyisin mellett fekvő hmelnickiji atomerőmű. Szürke drongó A szürke drongó (Dicrurus leucophaeus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a drongófélék (Dicruridae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Afganisztán, Banglades, Bhután, a Fülöp-szigetek, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Irán, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos. Kóborlásai során eljut Észak-Koreába, Dél-Koreába, Szingapúrba és Tajvanba is. Alfajai Dicrurus leucophaeus batakensis Dicrurus leucophaeus bondi Dicrurus leucophaeus celaenus Dicrurus leucophaeus hopwoodi Dicrurus leucophaeus innexus Dicrurus leucophaeus leucogenis Dicrurus leucophaeus leucophaeus Dicrurus leucophaeus longicaudatus Dicrurus leucophaeus mouhoti Dicrurus leucophaeus nigrescens Dicrurus leucophaeus periophthalmicus Dicrurus leucophaeus phaedrus Dicrurus leucophaeus salangensis Dicrurus leucophaeus siberu Dicrurus leucophaeus stigmatops Megjelenése Testhossza 29 centiméter. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 9.) Birding.in 16044 Kurtbachmann A 16044 Kurtbachmann (ideiglenes jelöléssel 1999 GW24) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. április 6-án. Moszkva Védelméért emlékérem A Moszkva Védelméért emlékérem (oroszul: Медаль «За оборону Москвы», transzliteráció: Za oboronu Moszkvi) második világháborús szovjet katonai kitüntetés, melyet 1944. május 1-jén alapítottak. Tervezője Nyikolaj Moszkalev volt. Az elismerésről A kitüntetés annak állít emléket, hogy a németek és szövetségeseik elleni harcban Moszkva ostrománál milyen hősies helytállást tanúsítottak a várost védő Vörös Hadsereg, a haditengerészet és az NKVD katonái, valamint a város munkásai és lakói az 1941. október 19. és 1942. január 25. között zajló harcok során. Kaphattak elismerést, azok a polgári személyek is, akik a sűrű légitámadások miatti kármentésben vagy a különböző védelmi vonalak erődítési munkálataiban vették ki részüket. Külalakja A kitüntetés átmérője 32 milliméter és az anyaga sárgaréz. Az emlékérem előnézetén a Kreml fala előtt haladó T-34-es harckocsin vöröskatonák ülnek fegyverrel a kezükben. Az érme bal oldali részén a Minyin és Pozsarszkij emlékműve, a jobb oldalon a falba épített torony látható. A Kreml fala mögül kiemelkedik a kormány épülete, melynek tetején sarló kalapácsos zászlót lenget a szél. A kormányépület kupolája körül kötelékben repülő vadászgépek láthatók. A képi világot felső körívben «ЗА ОБОРОНУ МОСКВЫ». fordítása Moszkva védelméért felirat zárja. Az alsó részen látható félkörívben két babérkoszorú, melynek közepében ötágú csillag helyezkedik el. A hátoldalon olvasható felirat «ЗА НАШУ СОВЕТСКУЮ РОДИНУ» fordítása a szovjet hazánkért. A felirat felett középen sarló és kalapács látható. Az érme minden felirata és képe domború. Az éremhez tartozó 24 milliméteres moaré szalagsáv pirossal szegett olíva fehér, melynek középen fut kettő 4 milliméter vastag piros sáv. 1995. január 1-jéig összesen 1 028 600 fő részesült ebben a kitüntetésben és egyfajta veterán szovjet katonai kitüntetéssé is vált nagyszámú adományozása miatt. Hasonlóan a Szovjetunió által adományozott kitüntetések nagy részéhez már nem adományozható, viszont a gyűjtők körében nagy becsben tartott, népszerű darab, emiatt kereskednek is vele. Szilágyi András (festő) Szilágyi András (Budapest, 1949. május 19. –) Pro Arte Vitraria-díjas üvegművész, festőművész. Édesapja, Szilágyi János festőművész (1911–1978) a hazai egyházi murális-figurális festészet egyik kiemelkedő alakja 1959-ben házasságot kötött Báthory Júlia üvegművésszel, s innentől közösen nevelték őt és két testvérét. A szülők eltérő alkotói szemlélete együttesen határozta meg művészetének további alakulását. A budapesti Képző és Iparművészeti Gimnázium üveg szakán Báthory Júlia tanítványa volt. Ezután az Iparművészeti Főiskola üveg tanszékére járt, ahol 1973-ban végzett. Miközben a gimnáziumi évek alatt nevelőanyja tanítványaként üvegművészetet tanult, édesapjával a hatvanas évek derekától vett részt murális festészeti alkotások kivitelezésében is. Monumentális festészet és üvegművészet Apja halála után folytatta az ő művészi örökségét, és a hetvenes évek végétől önálló figurális építészeti festészeti munkákat is vállal. Ezek közül a máriagyűdi kegytemplom szekkó-ciklusa, valamint a leveleki és győr-kisbácsai plébániatemplomok belső festése a legjelentősebbek. A monumentális festészet üvegművészetére is meghatározó jelentőségű. Az itt szerzett művészi tapasztalatok révén nagy üvegfelületeket egységes muráliaként munkál meg. Olyan hatalmas munkák esetében nyilvánul ez meg, mint a kozármislenyi ferences betegápoló-nővérek templomának közel 80 m²-es üvegablaka, vagy a kisbácsai, Kovács Júliával közösen készített, szintén óriási, 60 m²-es ablakfelület. Diploma után, 1975-ig az Orosházi Üveggyár tervezője, majd 1990-ig az Üvegipari Művek (később Pannonglas Ipari Rt.) művészeti vezetője volt. Azóta főleg belsőépítészeti elemekkel foglalkozik: tervez lámpákat, fényelemeket, és összefüggő, homokfúvott-savazott kompozíciókat. Említésre méltóak a pápai házasságkötő terem lámpái (1974), a Minya Máriával közösen tervezett és kivitelezett szegedi Új Hungária szálló külső üveg-kerámia mozaikja (1975) és az egri Kispréposti palota historizáló üvegfala és csillárjai (1980). Rekonstrukciós, műemléki munkák A jórészt régi dokumentumfotók, megmaradt rajzok vagy éppen esetleges feltárások alapján készített rekonstrukciós és felújítási munkái közül kiemelkedő a szegedi Református-ház homlokzati üvegmozaikja (1989) és a hódmezővásárhelyi zsinagóga, valamint a református Öregtemplom üvegablakai (1995). A nagymágocsi barokk kastélyépület egykori ólomüvegei (1993), az alsópáhoki barokk plébániatemplom szekkói (1997), valamint a zsinagóga üvegablakai (1987–89) olyannyira romos állapotban kerültek keze alá, hogy restauráció helyett, esetükben „korhű újraalkotásról” beszélhetünk. Műemlékek felújítása során Szilágyi András a történeti környezetbe szervesen illeszkedő, mégis korszerű, modern alkotásokat készít. Ez a szemlélet jellemzi a versegi Chemolimpex-vendégháznál (1989) a Kovács Júliával és Minya Máriával közösen készített lámpabúra- és csillárterveit, amelyekben az új fényelemek a klasszicista kastély architektúrájához illeszkednek. A figurális festészet, a homokfúvás és üvególmozás technikájának együttes alkalmazása révén számos műemlék épületben található modern üvegablakot tervezett és készített. Ilyen a keszthelyi Abbázia Hotel historizáló ólmozott üvegablak-sorozata és az Apostolok étterem színes ólomüvegei (1990), valamint az óföldeáki műemléktemplom (1995), az abasári római katolikus templom (1995) üvegablakai, és a SOTE. I.sz. Gyermekklinika lépcsőházi ablaka. Báthory Júlia öröksége 1992-ben Báthory Júliával és feleségével, Kovács Júliával újraalapította a La Girouette Stúdiót. A kilencvenes évektől egyéni művészi munkái mellett Báthory Júlia munkásságának rendszerezésével is foglalkozik, akinek irányítása alatt ő végezte a művésznő elveszett, elpusztult műveinek újra-kivitelezését. 2000 szeptemberétől a Báthory Júlia Üveggyűjtemény gondozója és igazgatója, feleségével Dömsödön él. Művészete az üveg megmunkálásának teljes skáláját felöleli. Egyéni hutaüveg-plasztikákat, használati és díszedényeket, építészeti üveget egyaránt készít. Saját technikát alkalmaz homokfúvott pannóinak készítéséhez, csiszolásai különleges vizuális hatásokra épülnek. Az intaglio csiszolás, Báthory Júlia által továbbfejlesztett módszerével, számos különleges optikai hatáson alapuló művet alkot és hozzá hasonlóan képes méretüket felnagyítani. A 2003-tól készített építészeti üvegelemeken a csiszolás, a termopán üveg rétegein jelenik meg. A fénytörésekben érvényesülő interferenciák, torzulások révén eltérő nézőpontok különböző látványt mutatnak. Legújabban rogyasztott építészeti üvegplasztikákkal kísérletezik. Főbb köztéri munkák A pápai házasságkötő terem lámpái (1974) A Minya Máriával közösen tervezett és kivitelezett szegedi Új Hungária szálló külső üveg-kerámia mozaikjai (1975) Az egri Kispréposti palota historizáló üvegfala és csillárjai (1980) A szegedi Református-ház homlokzati üvegmozaikjainak felújítása (1989) A versegi Chemolimpex-vendégház (Podmaniczky-kastély) (1989) A hódmezővásárhelyi református Öregtemplom üvegablakai (1995) A nagymágocsi Károlyi-kastély épületének ólomüvegei (1993) A hódmezővásárhelyi zsinagóga üvegablakai Kovács Júliával közösen (1987–89) A keszthelyi Abbázia Hotel historizáló ólmozott üvegablak sorozata és az Apostolok étterem színes ólomüvegei (1990) Az óföldeáki műemléktemplom , az abasári római katolikus templom és a SOTE. I.sz. Gyermekklinika lépcsőházi üvegablakai (1995) A máriagyűdi kegytemplom belső szekkó-ciklusa (1995-1996) A kozármislenyi Szt. Ferenc Betegápoló Nővérek kolostortemplom szentélyablakának 80 m²-es felülete (Kovács Júliával közösen, 1996) A leveleki római katolikus templom esetében (1996), a gótikus eredetű templombelső felújításába illeszkedve homokfúvott templomablakokat, és belső festészeti-murális programot is megvalósít. Az alsópáhoki barokk plébánia szekkói (1997) A Sacre Cour nővérek zugligeti rendházának kápolnaablakai (1999) A debreceni Ifjúsági és Szabadidőközpont mellvédje Kovács Júliával, Minya Máriával közösen Blazsek Gyöngyvér belsőépítész koncepciójába illeszkedve (1999–2000) A győr-kisbácsai római katolikus templom (2000–2001). A szentély szekkó kompozíciója Szilágyi András műve, a több mint 60 m²-es üvegablakot Kovács Júliával közösen készítette. A dömsödi Magyar Korona Gyógyszertár külső és belső felújítása. Belül festett fríz, üvegablakok, cégérek, szekrények (2003–2004) Az egerszalóki Thermál-szálloda bejárati hídjának világító „üveg-piramisai” (2006) Bozóky László Bozóky László (Nagyvárad, 1911. május 4. – Budapest, 1995. december 12.) magyar fizikus, sugárfizikus, mérnökfizikus, egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A korszerű magyarországi sugárfizikai kutatások iskolateremtő alakja volt. Jelentős eredményeket ért el az elektromágneses, ionizáló és radioaktív sugárzások elméleti alapjainak, valamint gyakorlati vonatkozásainak feltárásában, számos sugárvédelmi, orvosfizikai eljárás és berendezés kifejlesztése fűződik a nevéhez. 1949-től 1982-ig vezette az Országos Onkológiai Intézet sugárfizikai osztályának munkáját. Életútja Bozóky Alajos (1842–1919) jogász, jogtörténész unokája. Édesapja Bozóky Gyula (1878–1954) honvédtiszt, édesanyja Mártonffy Gabriella volt. Családja 1919-ben hagyta el Nagyváradot, és Gödre költözött. Középiskoláit a Váci Piarista Gimnáziumban járta ki, ahol tanárai között volt Öveges József is. 1930-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakán végezte felsőfokú tanulmányait, 1935-ben megszerezte tanári képesítést, 1936-ban pedig bölcsészdoktori oklevelét. 1935–1936-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kísérleti fizikai intézetében volt Pogány Béla tanársegédje. 1936–1937-ben Budapest székesfőváros ösztöndíjasaként a berlin-dahlemi Vilmos Császár Fizikai Kémiai és Elektrokémiai Intézet magfizikai laboratóriumában Otto Hahn, illetve a Berlini Egyetem sugárzáskutatási intézetében Walter Friedrich irányítása alatt végzett kutatómunkát. 1937-től 1949-ig az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet fizikai laboratóriumában dolgozott. 1949-ben laboratóriuma az Országos Onkológiai Intézet szervezeti egysége, sugárfizikai osztálya lett, ennek vezetőjeként irányította a kutatómunkát egészen 1982-es nyugdíjazásáig. Ezzel párhuzamosan 1952-ben az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetén belül is megszervezte a radiológiai osztályt, amelynek 1959-ig vezetője volt. 1960-tól 1967-ig az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) Izotóp Intézetében is dolgozott mint tudományos munkatárs és szakértő, 1967 után pedig az OAB tudományos tanácsának munkájában vett részt. Kutatói pályája mellett egyetemen is tanított. 1945-től díjtalan tanársegéd volt, 1950–1951-ben pedig magántanárként oktatott a budapesti műegyetemen. 1952 után újra megbízott tanárként adott elő sugárfizikát a műegyetemen, 1965-től pedig címzetes egyetemi tanári címmel oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is. Munkássága Pályája elején spektroszkópiai kérdésekkel foglalkozott, de 1936–1937-es berlini kutatásai során érdeklődése a magfizika és a sugárfizika felé fordult. Az ezt követő évtizedekben munkássága alapvetően a sugárfizika és a sugárvédelem elméleti, illetve a sugárforrás-technika gyakorlati kérdéseire irányult. Kutatásai a sugárfizika szinte valamennyi vonatkozására kiterjedtek. Behatóan tanulmányozta a kisebb energiájú elektromágneses, az ionizáló, a röntgen- és a gamma-sugárzás, a radioaktív izotópok, az atommagsugárzás sugárfizikai problémáit, a sugárzáseloszlás és -szóródás jelenségeit, valamint eljárásokat dolgozott ki az emberi szervezetbe bejutott, ún. inkorporált radioaktív anyagok meghatározására. Különösen jelentős eredményeket ért el az elnyelt sugárdózis mérésének (dozimetria) módszertanában, a dóziseloszlás síkbeli ábrázolásában (izodózisgörbék), dozimetriai mérőműszerek tervezésében. Elméleti fizikai kutatásai mellett gyakorlati szempontból is tanulmányozta a különböző sugárzástípusok ipari, orvostudományi (radiológiai) és mezőgazdasági alkalmazásának lehetőségeit. Orvosfizikai szempontból különösen a sugárkezelés kérdései foglalkoztatták, új sugárzáskibocsátó berendezéseket, ún. sugárforrásokat és több besugárzási módszert, korszerű sugárvédelmi technológiát dolgozott ki például a nőgyógyászati sugárkezelésekhez. Sugárvédelmi, illetve radiológiai eszközök egész sorát fejlesztette ki, csaknem tíz szabadalmaztatott berendezés, illetve eljárás kötődik a munkásságához. Az 1930-as években bevezette a filmdozimetriai ellenőrzés módszerét, s ő építette meg Magyarországon az első abszolút röntgendózist meghatározó műszert (1934–1938), amelyet negyed századon keresztül alkalmaztak a radiológiában. Egyik legjelentősebb fejlesztése a Gravicert néven szabadalmaztatott, a kezelőszemélyzet számára teljes sugárvédelmet biztosító sugárterápiás kobaltágyú (1957), valamint ennek továbbfejlesztett változata, az egésztest-besugárzó mozgó mezős Rotacert (1961) volt, amelyeket 1963-tól a Medicor Művek gyártott belföldre és exportra egyaránt. Szervezőmunkájának köszönhetően indult meg a kobaltágyús sugárterápia hatékonyságát növelő, korszerű számítógépes besugárzástervezés, országos hálózatának kiépítésében is vezető szerepet vállalt (1973–1980). Radioizotóp-kutatásainak gyakorlati vetületeként 1957 és 1960 között az irányításával jött létre az első magyarországi izotóptemető Solymáron, és később is közreműködött a radioizotópos munkahelyek létesítésében és ellenőrző rendszerük kiépítésében. 1955-től elnökként irányította a Magyar Szabványügyi Hivatal magyarországi és nemzetközi sugárvédelmi szabványrendszerét kidolgozó állandó bizottság munkáját. Tudományos pályája során könyvei, egyetemi jegyzetei mellett közel kétszáz szakcikket, tanulmányt, valamint hatvan kisebb közleményt adott közre. Kiadója és szerkesztője volt a Sugárvédelmi Tájékoztató című lapnak. Szervezeti tagságai és elismerései 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1981-ben rendes tagjává választották, 1954 után részt vett az Akadémia izotópbizottságának tevékenységében. 1955-től elnökölte a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, továbbá a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület radiológiai szakosztályának, illetve szakcsoportjának, a Magyar Biofizikai Társaság kórházfizikai szekciójának tevékenységét. 1986-tól tiszteleti tagja volt a Magyar Radiológusok Társaságának. Fizikusi munkásságának elismeréseként 1957-ben Kruspér István-, 1985-ben Hevesy György-, 1990-ben pedig Eötvös Loránd-emlékéremmel tüntették ki. Főbb művei Újabb vizsgálatok az ionizált oxigén-molekula sávos színképén. Budapest: Franklin ny. 1935. Röntgen-fizika. Budapest: Jegyzetsokszorosító. 1951. Védekezés atommagsugárzás ellen. Budapest: Műszaki. 1958. Az orvostudományban használatos korszerű ionizáló sugárzások fizikai tulajdonságai. Budapest: Orvostovábbképző Intézet. 1959. Sugárvédelem, dozimetria, sugárdetektorok. Budapest: Országos Atomenergia Bizottság. 1960. (szerzőtársakkal) A sugárvédelem fejlődése Magyarországon. Budapest: Akadémiai. 1982. (Bisztray-Balku Sándorral és Koblinger Lászlóval) A megengedhető sugárterhelés szabályozásának elvi és gyakorlati kérdéseiről. Budapest: Akadémiai. 1984. (akadémiai székfoglalója) Emlékezete Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 2000-ben alapította meg a Bozóky László-díjat, amely a sugárfizika és a környezettudomány területén kimagasló jelentőségű eredményt elért tudósnak ítélhetnek oda. Luxen sorozat A Luxen sorozat egy sci-fi, romantikus, fantasy könyvsorozat. Írónője Jennifer L. Armentrout, a The New York Times és az International Bestselling írója. 1980. június 4-én született. Jelenleg Martinsburgben, Nyugat-Virginiában él férjével és Loki nevű Jack Russel kutyusával. Az Obszidián volt az első kötete, amivel nagy sikert aratott. A sorozat részei 0.5 Shadows 1. Obszidián 1.5 Oblivion 2. Ónix 2.5 Oblivion 3. Opál 4. Eredet 5. Ellenállás Obsession (amely már egy, az Obszidián ban csak mellékszereplő árum ról szól, de a „lények” továbbra is ugyanazok) Obszidián (első rész) Ez a könyv egy Katy nevű lányról szól, aki édesanyjával Floridából egy nyugat-virginiai kisvárosba költözik. A lánynak nemsokára kezdődik az utolsó éve a középiskolában. Még nem ismer senkit, így amikor megtudja, hogy egy vele egykorú ikerpár lakik a szomszédjában, édesanyja unszolására bekopogtat hozzájuk. Barátságos fogadtatás helyett – amire mindenki számítana egy ilyen kisvárosban – egy arrogáns, szemtelen srác, Daemon nyit ajtót, félreérthetetlen jelét adva annak, hogy nem akar barátkozni. Katy még aznap találkozik az ikerpár lány tagjával, Dee-vel, aki őszintén örül a lány érkezésének. Dee közvetlen stílusa és kedvessége megragadja a Katyt, így nem kell sok idő, hogy összebarátkozzanak. A lány egyre több furcsaságot fedez fel az ikrek és a barátaik körül. Amikor Daemon megmenti őt egy halálos balesettől, mégpedig úgy, hogy megállítja az időt, kénytelen bevallani az igazat. Ám ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja a lányt. A végső összecsapás – árumok és luxenek között – eredményére pedig senki se számít. A könyv Vörös Pöttyös. Forrás http://www.kellylupiolvas.com/2012/07/jennifer-l-armentrout-obsidian-lux1.html Windorf Windorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 4212 fő (1987. május 25.). Windorf Vilshofen an der Donau, Hofkirchen, Eging am See, Aicha vorm Wald, Tiefenbach (bei Passau) és Passau községekkel határos. Panhard VBL A VBL (Véhicule Blindé Léger) a francia Panhard által kifejlesztett és gyártott 4×4 hajtásképletű terepjáró személygépkocsi, melyet a francia hadsereg megrendelésére fejleszettek ki, elsősorban felderítési és diverziós célokra. A jármű többféle kialakításban került rendszeresítésre, és úgy tervezték meg, hogy a Peugeot VLTT terepjáró képességeinél ne legyen rosszabb, részlegesen alkatrészazonos legyen, továbbá kézifegyverekkel, tüzérségi repeszekkel szemben védettebb legyen és ABV-szennyezett környezetben is üzemeljen. A jármű kétjáratú, azaz teljesen úszóképes, 5,4 km/h-s sebességgel képes a vízfelszínen haladni. Légi szállításra is alkalmas, LAPES-szel palettával dobható C–130, C–160 és A400M teherszállító repülőgépekből is. Az 1980-as években fejlesztették ki és 1990-ben állt hadrendbe a francia haderőben. Átlagos üzemanyag-fogyasztása 16 liter gázolaj 100 km-en, felszerelésétől függően 2-3 főt szállíthat. Franciaországi hadrendbe állása óta több afrikai, közel-keleti és ázsiai konfliktusban is részt vett. Számos hadseregben rendszeresítették, legnagyobb külföldi üzemeltetője Görögország. Blaise de Vigenère Blaise de Vigenère (1523. április 5., Saint-Pourçain – 1596.) francia diplomata és kriptográfus. A Vigenère-rejtjelet róla nevezték el, mivel a 19. században tévesen neki tulajdonították. Vigenère 17 évesen állt diplomáciai szolgálatba, amit 30 éven keresztül folytatott, majd 1570-ben visszavonult. Öt évvel karrierje kezdetét követően, fiatal titkárként a wormsi birodalmi gyűlésre küldték. 24 évesen Nevers hercegének szolgálatába állt. 1549-ben (majd 1566-ban is) egy kétéves diplomáciai küldetés keretein belül Rómába látogatott. Mindkét útján megismerkedett különböző kriptográfiai könyvekkel és kriptográfusokkal is. Mikor 47 éves korában visszavonult, egyéves fizetését (1000 livre) a párizsi szegényeknek adományozta. Egy Marie Varé nevű hölggyel kötött házasságot. Visszavonulását követően több mint 20 könyvet írt, köztük az alábbiakat: Traicte de Cometes Traicte de Chiffres ( 1585 ) Traicte du Fev et du Sel ( 1608 ) A Traicte de Chiffres-ben egy általa kitalált autokulcs-rejtjelet mutatott be, amely az első nem könnyen feltörhető rejtjel volt a hasonló kódok közül. Vigenère 1596-ban nyelőcsőrákban hunyt el. Acsalapu-ormányos Az acsalapu-ormányos (Liparus glabrirostris) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és az ormányosbogár-félék (Curculionidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az acsalapu-ormányos szigetszerű foltokban fordul elő, zömmel Közép-Európa déli területein. Helyenként, például Magyarországon nem ritka, száma azonban észak felé csökken. Megjelenése Az acsalapu-ormányos 15-22 milliméter hosszú. A közép-európai ormányosbogarak között a 7 Liparus-faj a legnagyobb. Az acsalapu-ormányos szárnyfedőin sárga szőrfoltok láthatók, az előtornak csak az oldalán vannak foltok. Csápja térdes, azaz a tőíz hosszan megnyúlt, és rajta szögben megtörve helyezkedik el az 5-7 ízes csápostor. Életmódja Az acsalapu-ormányos rétek, füves vagy törmelékes lejtők lakója. A közép- és a magashegységek középső és magasabb fekvésű részein él. Szívesen tartózkodik nedves helyeken. Így a bogarat gyakran megtaláljuk például a martilapun (Tussilago farfara) és az acsalapun (Petasites), melyeknek nagy leveleit rágja. A lárvák az acsalapu gyökerével, az imágók a levelével (a martilapuéval is) táplálkoznak. Szaporodása A nőstények az acsalapufajok (például: vörös acsalapu (Petasites hybridus), fehér acsalapu (Petasites albus)) gyöktörzsébe lyukakat szúrnak, s azokba 1-1 petét helyeznek. A lárva a gyöktörzsben aknázik, majd bábozódás céljából a talajba ássa be magát. Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 Moszkva története Moszkva története a neolitikumban kezdődik, a nevét azonban 1147-ben említik először, alapítójának Jurij Dolgorukijt tartják. Történelme folyamán többször is hódítások célpontja volt, a tatárok, III. Zsigmond lengyel király, Napóleon Bonaparte és a második világháborúban a náci Németország is megkísérelte elfoglalni. A 19. században polgári városként említett Moszkva a Szovjetunió megalakulásával ipari munkásvárossá alakult. Őskor és Ókor A mai Moszkva területén már a neolitikumban is éltek, az első települések mintegy háromezer évvel ezelőtt jelentek meg itt. I. sz. az első évezred második felében szláv törzsek foglalták el a területet. Középkor A várost 1147-ben említik először, ekkor kicsi, jelentéktelen település volt, lakói a finnugor népcsoportok közé tartozó meriák voltak. 1156-ban Jurij Dolgorukij fejedelem cölöpökkel és vizesárokkal vette körül a várost. Ennek ellenére 1177-ben a várost elfoglalták, felgyújtották és lakóit lemészárolták. 1237-38-ban a tatárok pusztították el. Ezután újra felépült, és egy független fejedelemség fővárosa lett. 1300-ban Moszkva fejedelme Daniel Alekszandrovics volt, Alekszandr Nyevszkij fia, a Rurik-dinasztia tagja. A város gyorsan nőtt, köszönhetően annak az előnynek, hogy közel feküdt a Volga folyóhoz. 1304-ben Daniel fia, az Arany Horda támogatásával uralkodó Moszkvai Jurij, valamint öccse és utóda, I. Iván győztes háborúinak köszönhetően bővítették a Moszkvához tartozó területeket. Az Arany Horda kánjai eleinte megpróbálták kisebbíteni Moszkva jelentőségét, de amikor a Litván Nagyfejedelemség Oroszország riválisa lett, a kán igyekezett megerősíteni Moszkvát, ami lassan egész Oroszország legjelentősebb városa lett. 1480-ban III. Ivánnak sikerült megszabadulnia a tatár befolyástól, és Moszkva egy egyre növekvő birodalom fővárosa lett, ekkortájt épült a Kreml, valamint számos védelmi épület és kolostor (például a Novogyevicsi kolostor), és ebben a korszakban adták ki az első orosz nyelvű könyvet, Ivan Fjodorov Apostol című munkáját. A későbbi cárok, például Rettegett Iván uralkodása alatt a birodalom, bár növekedett, lassan hanyatlásnak indult. 1571-ben a krími tatárok elfoglalták és felégették Moszkvát. 1610 és 1612 között a lengyel-litván seregek elfoglalták a várost, mikor uralkodójuk, III. Zsigmond megpróbálta megszerezni az orosz trónt. 1612-ben Nyizsnyij Novgorod és más orosz városok népe fellázadt a lengyel hódítók ellen, elfoglalták a Kremlt és megölték a hódítókat. A Romanov-dinasztia idején 1613-ban egy gyűlésen I. Mihályt választották cárrá. Vele kezdetét vette a Romanov-dinasztia uralma, ami több, mint háromszáz éven át tartott. 1703-ban, mikor Nagy Péter megalapította Szentpétervárt, Moszkva megszűnt főváros lenni, ám fejlőése nem állt meg. Kiadták az első orosz folyóiratot (Vedomosztyi) és 1755-ben megnyílt a Moszkvai Egyetem is, Matvej Kazakov és Vaszilij Bazsenov építészeknek köszönhetően kialakult a város építészeti arculata. Mikor I. Napóleon seregei 1812-ben Moszkva felé közeledtek, nem messze tőle zajlott a borogyinói csata. A városlakók szeptember 14-én kiürítették és felégették a várost. Napóleon seregét annyira megviselte a hideg és az éhség, hogy vissza kellett vonulniuk. A város felszabadítása után elkezdődött az újjáépítés, ekkor épült például a Bolsoj és a Malij Színház, a Sándor-kert és az első moszkvai kórház. Megkezdődött a korábban feudális jellegű város polgárosodása. A vasút fejlődésének köszönhetően a század végére a város az ország második ipari központja lett, Szentpétervár után. 1852-ben megépült a Moszkvát Szentpétervárral összekötő távíróvonal, 1867-ben a város számos utcája gázlámpás világítást kapott, 1872-ben üzembe helyezték az első lóvasutakat (konyka). Az 1890-es években az első távolsági telefonvonalat is üzembe helyezték. A 19. század Moszkva fénykorát jelentette, számos világhírű író, költő és művész (Puskin, Csehov, Tolsztoj, Gogol, Levitan) élt és munkálkodott a városban. 20. és 21. század 1905 januárjában Alekszandr Adrianovot nevezték ki Moszkva első polgármesterévé. Az 1917-es forradalom után Lenin az esetleges idegen megszállástól tartva Szentpétervár helyett újra a határtól távolabb eső Moszkvát tette meg fővárosnak (1918. március 5.). Vasúti csomópontként Moszkva – Leningráddal és Kijevvel együtt – a német offenzíva egyik stratégiai célpontja volt a második világháború alatt. 1941 novemberében a német csapatok egészen a város széléig eljutottak, a moszkvai csatában azonban megfutamították őket. A Szovjetunió első éveiben a jobb megélhetés reményében számos paraszt vándorolt a falvakból Moszkvába, ahol szakképzetlen munkaerőként gyárakban és építkezéseken dolgoztak - ez megváltoztatta a város addigi polgári arculatát és Moszvka munkásvárossá vált, egyre szaporodtak a munkás-lakótelepek, a templomok nagy részét lerombolták vagy „közösségi házakká” alakították. Hruscsov idejében, az 1960-as években épült a legtöbb lakótelep, ahol kis lakásokban, egy szobában gyakran öt ember is lakott. Az ezredfordulót követően, a második csecsen háború idején Moszkva a csecsen terroristák célpontjává vált. 2004. február 6-án egy metróállomáson bomba ölt meg legalább 40 embert, 2002 októberében pedig a Dubrovka színházban elkövetett merénylet következtében halt meg száznál is több ember. Misi Mókus kalandjai (film) A Misi Mókus kalandjai 1984-ben bemutatott magyar bábfilm, amely az azonos című 1982-ben futott magyar televíziós bábfilmsorozat egyrészes hosszú változata. A rendezője Foky Ottó, a producere Nádasi László, az forgatókönyvírója Mészöly Miklós, a zeneszerzője Pethő Zsolt. A forgatókönyv Tersánszky Józsi Jenő azonos című meseregénye alapján íródott. A mozifilm a Pannónia Filmstúdió gyártásában készült, a MOKÉP forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve kalandfilm és mesefilm. Magyarországon a bemutató évében január 19-én mutatták be a hazai mozikban. Cselekmény Misi mókus más, mint testvérei, külsőre és belsőre egyaránt. Születésétől kezdve különbözik mókustársaitól, mert nagy, fekete pamacs van a farka végén. Természete vidám, örökké kíváncsi, rakoncátlan és lusta. Tanulni sem szeret. Miután elég borost tört szülei, tetsvérei és a tanító bácsi orra alá, iskola helyett elmegy világgá, hogy megkeresse az örökké termő fát. Úgy gondolja ugyanis, hogy aki a fa árnyékában él, annak sohasem kll dolgoznia, tanulnia, hiszen csak a száját kell kitátania, s a finom falatok mindjárt belepottyannak. Misi nemigen hagyja magát sodortatni a különböző kalandoktól, inkább ő játssza mindegyikben az irányító szerepét. Rögtön indulás után egy teherautóba "botlik", amelyben, egy dobozban eljut a tengerpatra. Innen hajóval utazik tovább Afrikába, ahol a beavatot öregek szerint az örökké termő fa van. Partot érve találkozik Ottmárral az idős tudóssal, aki teveháton akarja felkutatni az afrikai régiségeket. Misi közli vele, hogy ő miért jött erre a földrészre, s kölcsönösen sok szerencsét kívánva egymásnak, elválnak útjaik. Másodiknak a kis majommal, Bumbával találkozik, aki az utat őrzi a vérszomjas Krokó elől: ha az éhes vadállat megjelenik a távolban, Bumba jelzi, s mindnyájan hirtelen elbújnak, nehogy ebéddé váljanak. Misi megtréfálja a Krokót, mert a forgalomirányító táblát kitátott szájába dugja. Csal fogadalma után, (hogy soha többé nem eszik mást, mint halat) szabadítja ki a mókus megalázó helyzetéből. Ezután már ketten keresik az öröké termő fát: Misi és Bumba. Útjuk során az óriáskígyóval is kellemetlenségbe bonyolódnak, de ott meg a kis majom talpraesett ötlete menti meg mindkettőjüket a tragédiától. Minden halad közül azvelefánttal és a varázslóval történt eset volt a leggyümölcsözőbb: a varázsló száz banánt, Misi és barátja pontos adatot kapott, ahol találja a fát. Ám a fa csalódást okoz mókusunknak. Igaz, hogy pazar lakomát ad, de csupa elhizott, eltunyult, már játszani sem tudó és buta mókusok lakják. Misi rájön (utazása alatt sok tapasztalatot is gyűjtött e témakörben), hogy csak annak van értelme, értéke, csak az szerezhet igazi boldogságot, amiért megküzdött, amit saját tudásával, ügyességével szerzett meg. És ráadásul ez a csodafa olyan messze van a szüleitől, testvéreitől, a szülőföldjétől... Ezzel a megszenvedett tudással tér vissza Misi az otthonába, s az iskolapadba, hogy azt megtanulja, hogyan kell megszerezni azt, amire szüksége van, ott, ahol nincsenek örökké termő fák. Alkotók Tersánszky Józsi Jenő meséje alapján írta : Mészöly Miklós Dramaturg : Szentistványi Rita Rendezte és tervezte : Foky Ottó Zeneszerző : Pethő Zsolt Operatőr : Bayer Ottmár Hangmérnök : Nyerges András Imre Hangasszisztens : Zsebényi Béla Vágó : Czipauer János Vágóasszisztens : Pauka Valéria Animátor : Doboki László, Zoltán Annamária Bábkivitelezők : Krakovszky Mária, Szabó László Díszletkivitelezők : Kovács Árpád, Kováts Tamás, Sánta Béla Fővilágosító : Mazács Miklós Színes technika : Bederna András Gyártásvezető : Dreilinger Zsuzsa Produkciós vezető : Nádasi László A Pannónia Filmstúdió készítette. Szereplők Misi Mókus : Kútvölgyi Erzsébet Maki Mókus : Földessy Margit Misi testvérei : Benkő Márta , Borbás Gabi , Szirtes Ági Misi osztálytársai : ? Mókus Minyó (Misi édesanyja) : Kelemen Éva Mókus Apó : Horváth Gyula Dániel : Szabó Gyula Bumba : Gálvölgyi János Ottmár : Zenthe Ferenc Gyümölcsárus / Sámuel : Balázs Péter Mókus tanár úr : Miklósy György Rókus tudós mókus : Kaló Flórián Szajkó néni / Papagáj a madarász boltjában : Tábori Nóra Öregasszony : Pártos Erzsi Parkőr / Apa-pirra-soka-tir : Suka Sándor Éleslátású fiú : Pálok Sándor Madarász : Szombathy Gyula Macskák : Esztergályos Cecília , Gombos Katalin Vásárló : Somogyvári Pál Vásárló fia : Kovács Klára Vásárló felesége : Géczy Dorottya Macska a padláson : Bodrogi Gyula Teherautó sofőr : Mikó István Rakodómunkások : Füzessy Ottó , Makay Sándor Hajókandúr : Szacsvay László Krokó : Benedek Miklós Ká : Pathó István Kacifánt : Képessy József Sárkány Homár : Maros Gábor Éneklő sárkányok : ? Hugó : Csákányi László Kövér mókusok az örökké termő fánál : Gyurkovics Zsuzsa , Hacser Józsa , Mányai Zsuzsa Cirkuszigazgató : Haumann Péter Érdekességek A film történetére olyan jeleneteket és szereplőket hagyták ki, amelyek az eredeti sorozatban voltak az alábbiak szerint: A rendőrkutya teljesen hiányzik a filmből. A kövér mókusokra rászállnak a darazsak, amelyeket Misi elkerget, majd megtanítja őket, hogyan tisztálkodjanak, és kergessék el a darazsakat. Misi találkozik a struccal, amely később megeszi Ottmár pénzét. Hazafelé a Hajókandúr bemutatja Misinek a csapatát, amelyhez egy egér is csatlakozna, eredménytelenül. Az eredeti sorozatban gyümölcsök hullanak le az örökké termő fáról, az egész estés változatban pedig torták és sütemények. A kövér mókusok az eredeti sorozatban hárman voltak, az egész estés változatban pedig négyen. Az eredeti sorozatban Aladár a víziló neve, az egész estés változatba pedig Hugó. Az egész estés változat előtt néhány szereplőnek más volt a szinkronhangja az eredeti sorozatban, Rókus mókust például ott Horesnyi László , a mókustanár urat Szabó Ottó , az itt Hugó (eredetileg Aladár) nevű vízilovat pedig Képessy József alakította. Televíziós megjelenések HBO, M2 Buza Buza (románul Buza, németül Besotten) település Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése Széktől délkeletre fekvő település. Története A település és környéke már az őskorban is lakott hely volt, amit bizonyítanak az itt, a "Vrábja", a "Forrásoknál" és "Bégben" talált tégladarabok, kőkorszakbeli csákányok, valamint a "Medvés" nevű határrészben volt halásztelepen talált fazakas-korong nélkül készült vastag agyagedények és égetett halászsúlyok, egykori tüzelőhely nyomaival. Buza Árpád-kori település. Nevét már 1220-ban említette oklevél Pouca de v. Buza néven, mikor az ide való Pouca beperelte Munkachot és az összes falubelit emberölésre való szövetkezés miatt (Györffy). 1316 előtt a település az Ákos nemzetségbeli Majos (Mayus) fiainak: Ellős (Elleus) és Majosnak birtoka volt, Károly Róbert a birtokot elvette tőle, és 1318-ban Miklód fia Omori Gál királyi jegyzőnek adta a falut Szent Györgyről nevezett kőtemplomával és vásárjával együtt, mivelhogy Moys 600 M kárt okozott Gál és testvére: György ménesének elhajtásával, és Myke fia Gergely nevű rokonának. 1329-ben Bwza csere révén Hontpázmány nemzetségbeli Pogány István birtoka lett, és ekkor leírták Gyeke, Lak, Noszoly felé eső határát is. Neve szerepelt az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben is. 1359-ben birtokosa István fia Pogány János, kinek panaszára I. Lajos király Dénes erdélyi vajdának elrendeli, hogy a bálványosvári várnagy a bonchidai és széki népeknek, kik több földjét, köztük Czikót, Czentét és Gyulatelkét bitorolják, tiltsa meg, hogy a királyi földekből semmit el ne idegenitsenek, sem pedig el ne foglaljanak. Valószínűleg Pogány János örökös nélküli halála után Búza a Bebekek birtokába került, mivel 1395-ben birtokosa már néhai Bebek István comes fia; Ferenc mester volt, akinek itt tiszttartója Nyiri István volt. 1401-ben Bebek Detre nádor és néhai testvérének Imrének fiai: László, Domokos és András Búzát az almási várral együtt Zsigmond királlyal elcserélték Szikszóért. 1455-ben* Pelsőczi Bebek Imre erdélyi vajda özvegye Veronika s gyermeke Pál, Búza város felét Hunyadi Jánosnak adta zálogba 1160 forintért tartozékaival együtt, akiről özvegyére Szilágyi Erzsébetre szállt. 1460-ban Búza vásárát is említették. 1470-ben Mátyás király néhai Pelsőczi Bebek Imre fiának Pálnak birtokát: Búzát tartozékaival együtt Dengelegi Pongrácz fia János, erdélyi vajdának adományozta. 1492-ben Bebek György fia János óvást emelt az adományozás ellen. 1508-ban Bwza-i Bartos Györgyné: Jusztina a Kolozs vármegyében fekvő Széplakon Újbudai részt vett zálogba. 1509-ben Pelsőczi Bebek János és fiai Imre és Ferenc Búzát, mely ekkor sógorának Somi Józsa temesi főispánnak kezén volt, neki és utódainak adományozta. Később birtokosa voltak még a későbbiekben Kendiek, a Csáki család, a Jósika és Bakó családok is. A községnek 1850-ben 1364 lakosa volt, ebből 832 román, 469 magyar és 61 roma. A nemzetiségi összetétel 1992-ben a következő volt: 796 román, 693 magyar, 17 roma. Látnivalók 19. századi Bornemisza-kúria Chéhéry Chéhéry település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 124 fő (2015). Chéhéry Bulson, Chémery-sur-Bar, Cheveuges, Saint-Aignan, Chémery-Chéhéry és Omicourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Glynn megye Glynn megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Georgia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Brunswick. Lakosainak száma 81 508 fő (2013. július 1.). Glynn megye Camden, Brantley, Wayne és McIntosh megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 21A busz (Sopron) A soproni 21A jelzésű autóbusz Ágfalvi úti lakótelep és Lackner Kristóf utca, autóbusz-állomás végállomások között közlekedik. Az Ágfalvi úti lakótelep autóbusz-közlekedése 2011. augusztus 1. óta a 21-es buszokat a Sopron-Ágfalva között közlekedő helyközi autóbuszok szolgálják ki, amelyek az Autóbusz-állomás és az Ágfalvi úti lakótelep között helyi utazásra is igénybe vehetők. A 21-es buszok betétjárataként hétköznap reggelente 21A jelzésű busz közlekedik. Ez a busz csak abban különbözik az alapjárattól, hogy nem az autóbusz-állomásra érkezik, hanem annak Lackner Kristóf utcai megállójába. Az Ágfalvi úti lakótelep utasait a 4-es, 16-os, 21-es, 21A és 22-es jelzésű autóbuszok szállítják. A 4-es busz az Ipar körútról indul, és a vasútállomás érintésével, majd a Várkerületen és a Baross úton jár. Ellenkező irányban viszont csak az Autóbusz-állomásig közlekedik! A 16-os busz az autóbusz-állomásról indul, és a Baross úton közlekedik. A 22-es busz az Ipar körút, vámudvartól indul, és a Széchenyi tér-II. Rákóczi Ferenc utcán át éri el a lakótelepet. Mivel a 4-es és a 22-es buszok csak időszakosan járnak, ezért tulajdonképpen a lakótelepre a belvárosból csak a 16-os és 21-es buszokkal lehet eljutni. A lakótelepet szolgálta korábban a 3A jelzésű busz, amely a 16-os vonalán közlekedett, és a lakótelep után Brennbergbányára ment, valamint a 18-as busz is, amely a Jereván lakótelepről indult, és a Várkerület-Vasútállomás-Baross út útvonalon közlekedett. 2013. december 14-ig a 22-es buszok csak az Ágfalvi úti lakótelep és a TESCO áruház között közlekedtek. Az Ágfalvi úti lakótelep Sopron kellemesen családias, kertvárosi része, éppen ezért az autóbuszok csak a főútvonalakon közlekednek. Közlekedés A vonalon Ikarus 260, Ikarus 280, Ikarus 415, Credo BC 11, Credo BN 12, Credo BN 18 és Rába Premier 091 típusú járművek közlekednek. Az autóbusz csak munkanapokon közlekedik, 1 alkalommal. Külső hivatkozások A járat menetrendje Lackner Kristóf utca, autóbusz-állomás felé Interaktív térkép Soproni online utastájékoztató rendszer és dinamikus járműkövetés Sopron hivatalos honlapja Forrás Az ÉNYKK Zrt. honlapja Asüna Az Asüna egy kanadai autómárka volt, melynek nem voltak saját modelljei, hanem külföldről importált autókat adott el saját márkanév alatt. A márkát 1993-ban, a Passport egyik utódjaként alapította a General Motors Canada a Geo mintájára. A kedvezőtlen eladási adatok miatt 1994-ben meg is szűnt. A márka rövid története Az Asüna elődje, a Passport dél-koreai gyártású, az Opel Kadett E-n alapuló Daewoo Racereket importált és ezeket adta el Passport Optima néven, emellett néhány Isuzu személyautó és terepjáró modellt is saját márkanév alatt adott el behozataluk után. 1988-ban a General Motors Canada változtatott eladási stratégiáján és megszüntette a Passport márkát (az Optima ezután Pontiac LeMans néven került piacra). Ezen kívül összevonta a helyi Isuzu és Saab kereskedéseket és a két márka modelljeit a közös Saturn márkanév alatt kezdte el forgalmazni, így létrejöttek a Saturn-Saab-Isuzu kereskedések. A Geo Kanadában az 1988-as modellévben jelent meg és autói a Chevrolet-Oldsmobile-Cadillac kereskedésekben kerültek eladásra (eleinte Chevrolet márkanév alatt, amíg a Geo 1989-ben meg nem jelent hivatalos, különálló, saját logóval rendelkező márkaként). A Geo eladási sikerein felbuzdulva a kanadai Pontiac-Buick-GMC kereskedések arra kérték a General Motors Canadát, hogy a számukra is hozzon létre egy új márkát, mely alatt importautókat kínálhatnak majd vásárlóik számára. 1993-ban ebből a célból alapult meg az Asüna. Ekkor a Dél-Koreából behozott Daewoo Racerek neve ismét megváltozott és Pontiac LeMans helyett Asüna SE és Asüna GT néven kerültek piacra. Az SE az alacsonyabb felszereltségű ferde hátú és szedán változatot jelölte, míg a GT a magas felszereltségű ferde hátúakat. Az Asüna modellkínálatában emellett még két autó volt, az Asüna Sunfire néven árult Isuzu Impulse és az Asüna Sunrunnerre átnevezett GMC Tracker. Az Asüna eladási adatai azonban a közelébe sem értek a Geo sikereinek, így 1994-ben a márka megszűnt. A General Motors Canada az SE/GT és a Sunfire modelleket végleg száműzte a kínálatából, a Sunrunnert pedig a Pontiac márkanév alatt árulta tovább. 47 mm kanón P.U.V. vz. 36 A 47 mm kanón P.U.V. vz. 36 egy páncéltörő löveg volt, melyet a Škoda Works gyártott a második világháború előtt és alatt. Eredetileg a csehszlovák hadseregnek tervezték, néhányat eladtak Jugoszláviának is. A lövegek egy részét a németek szerezték meg Csehszlovákia 1939-es megszállása után, majd 4,7 cm PaK 36(t) jelöléssel rendszeresítették őket. A németek folytatták a lövegek gyártását, a háború előrehaladtával pedig a Panzerkampfwagen I jelzésű harckocsira szerelve létrehozták a Panzerjäger I páncélvadászt. Ezt követően egy hasonló járművet is kifejlesztettek a francia zsákmányból származó Renault R35 harckocsik felhasználásával, bár ez a típus már kevésbé volt sikeres. Jelölése a 4,7 cm PaK(t) auf Panzerkampfwagen 35R(f) ohne Turm, vagy rövidebb formában a Panzerjäger 35R volt. A löveget ellátták egy kis méretű lövegpajzzsal, kerekei faküllővel készültek. Elavult kinézenétek ellenére a löveg teljesítménye felülmúlta kortársait, lehetett vele páncéltörő és nagy robbanóerejű lövedékeket is kilőni gyalogsági támogatáshoz. Páncélátütő képessége 60°-os becsapódásnál: Normál páncéltörő gránáttal 100 m-en 54 mm, 500 m-en 48 mm, 1000 m-en 41 mm Keményfém (volfrám) magvas páncéltörő lövedékkel: 100 m-en 100 mm, 500 m-en 59 mm Ranspach Ranspach település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 841 fő (2015). Ranspach Lautenbachzell, Linthal, Fellering, Oderen, Saint-Amarin, Mitzach és Husseren-Wesserling községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lipari egyházmegye A Lipari egyházmegye (latinul: Dioecesis Lipariensis) a római katolikus egyház egyházmegyéje volt, amely a Lipari-szigetek területét ölelte fel. Az egyházmegye 1986-ig volt önálló; ma a Messina-Lipari-Santa Lucia del Mela-i főegyházmegye része. Története Középkor Az egyházmegye története a 6. századig nyúlik vissza. A püspökség akkori vezetőinek neve a zsinatokon kelt okiratok révén maradhatott fenn: a 787-es II. niceai zsinaton vett részt például Basilius püspök. Szent Willibald 729-ben – még az arabok betörése előtt – kereste fel hosszú zarándokútja során a Szent Bertalanról elnevezett templomot, és Lipari Monte Pilato nevű vulkánjának kitöréséről is beszámolt. Bertalan apostol ereklyéit már a 6. században is Liparin őrizték, a sziget székesegyháza ma is az ő nevét viseli. 1084-ben, az arabok kiűzését követően I. Roger bencés rendi apátságot alapított a szigeten. Tíz évvel később a szicíliai Pattiban épült fel a Santissimo Salvatore-kolostor, amely Liparihoz tartozott. Az I. (Nagy Szent) Gergely okleveleiben még szereplő egyházmegye újraalapítását II. Orbán a gyér népességre hivatkozva 1091-ben visszautasította, a patti kolostort mégis pápai védelem alá helyezte. A lipari-szigeti Szent Bertalan-apátság növekvő tekintélyét azonban jelezte, hogy 1095-ben már a teljes szigetvilág felett rendelkezhetett. II. Anacletus ellenpápa 1131-ben II. Rogernek, Szicília uralkodójának kérésére a Messinai főegyházmegye alá rendelve hozta létre az önálló Lipari-Patti egyházmegyét. A lipari Szent Bertalan apátsági templom ekkor kapta meg a székesegyházi címet. Az ellenpápa döntését II. Ince pápa még nem erősítette meg, csak 1166-ban III. Sándor ismerte el hivatalosan az új egyházi régiót. A következő két évszázadban gyakran csak Patti Püspökségként említik az egyházmegyét, mivel vezetőjének székhelye a szicíliai tengerparton fekvő városban volt. 1399-ben IX. Bonifác szétválasztotta a közös egyházkormányzati egységet: a Lipari-szigetek ekkor váltak külön Lipari egyházmegye néven, míg a szárazföldi részt a Patti egyházmegyére keresztelték át. Újkor VIII. Orbán pápa döntése értelmében a Lipari egyházmegye 1627-től már közvetlenül Róma alá tartozott. A püspök és a helyi elöljárók között ellentét pattant ki a szigetvilág mezőgazdasági termékeinek megadóztatásáról, amiből 1711-re a Controversia Liparitana néven ismert – Szicília vallási és világi vezetői között zajló – országos vita alakult ki. A korabeli sajtó is megkülönböztetett figyelemmel kísérte a viszályt. A vita során még a II. Orbán pápa által 1098-ban a mindenkori szicíliai uralkodónak adott egyházi jogokat is megkérdőjelezték. Csak 1728-ban sikerült XIII. Benedeknek és Szicília akkor éppen osztrák uralkodójának elsimítania a nézeteltérést. A 20. század elején Angelo Paino, az akkori püspök beperelte Lipari városát, mivel igényt tartott a horzsakőbányákra, illetve a kőfejtők bevételeinek egy részére. A bírósági eljárás során mindkét fél a normann időkben kapott kiváltságokra hivatkozott. A hivatalos döntéssel II. Roger 1134-ben kelt oklevele alapján a város vezetőinek adtak igazat. A Lipari egyházmegyét 1986-ban Santa Lucia del Melával együtt a Messina-Lipari-Santa Lucia del Mela-i egyházmegyébe olvasztották be. A lipari Szent Bertalan-katedrális azóta társszékesegyházként működik. Az önálló Lipari egyházmegye utolsó vezetője Ignazio Cannavò volt, aki 1977-től töltötte be hivatalát. Thurey-le-Mont Thurey-le-Mont település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 128 fő (2015). Thurey-le-Mont Valleroy, Moncey, Rigney, Aulx-lès-Cromary és Chambornay-lès-Bellevaux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lipaugus lanioides A Lipaugus lanioides a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt René-Primevère Lesson francia ornitológus írta le 1844-ben, a Turdampelis nembe Turdampelis lanioides néven. Előfordulása Brazília délkeleti részén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Megjelenése Testhossza 27-28 centiméter, testtömege 85-110 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel és nagyobb rovarokkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. december 1.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. december 1.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. december 1.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 1.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 1.) Lamoraal van Egmont I. Lamoraal, Egmont negyedik grófja, Gavere hercege (Lahamaide kastély, Hainaut tartomány, Spanyol-Németalföld, 1522. november 18. – Brüsszel, 1568. június 5.), neve flamandul Lamoraal I graaf van Egmont, prins van Gavere, franciául Lamoral, comte d’Egmont, prince de Gavre: katolikus vallású flamand lovag, Purmerend, Hoogwoud, Aartswoud, Fiennes, Zottegem és Armentières en Auxy ura, 1553-tól Gavre (Gavere) hercege, V. Károly német-római császár hadvezére, II. Fülöp spanyol király alatt Flandria és Artois helytartója, a németalföldi szabadságküzdelmek egyik vezéralakja és mártírja. Harcostársával, Hoorn (Hornes) grófjával együtt Alba hercege halálra ítéltette és Brüsszel főterén kivégeztette. Nevét Egmond alakban is írják. 1810-ben Beethoven az ő emlékére írta az „Egmont-nyitányt”. Élete Származása Lamoraal, Egmont IV. grófja 1522. november 18-án született Spanyol-Németalföldön, Hainaut grófságban (flamandul Henegouwen), a lahamaide-i kastélyban (ma a belgiumi Vallónia tartományban Ellezelles (flamandul Elzele) község része). Régi németalföldi főnemesi családból származott, ősei már a XI. században főkegyúri (Voogd) jogokat gyakoroltak az Észak-Hollandia tartományban (Alkmaar közelében) fekvő egmondi bencés kolostor felett. Várat is építettek itt, amely a XVI. századig maradt fenn. Az Egmontok a Spanyol-Németalföld egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családjának számítottak. Lamoraal édesapja IV. Jan van Egmont volt, Egmont második grófja (1499–1528), III. Jan van Egmont gróf és Magdalena van Werdenburg grófnő fia. Édesanyja Françoise de Luxembourg (Françoise van Luxemburg) volt, Gavre grófnője, Fiennes kisasszonya, II. Jacob van Luxemburg hercegnek és Margareta van Brugge-Gruuthuse grófnőnek leánya. Édesanyja a spanyol király unokanővére volt. Három gyermekük született, Karl (Charles, † 1542), Margaretha (1517–1554) és Lamoraal, akik anyai ágon a spanyol király unokaöccsei ill. unokahúga voltak. Az ifjú Lamoraal van Egmont gróf Spanyolországban végezte katonai iskoláit. V. Károly német-római császár hadseregének tisztjeként több hadjáratban is szolgált. 1541-ben az algíri hadjáratban, 1544-ben, 1546-ban és 1552-ben a német fejedelemségek és a Francia Királyság ellen harcolt. Bátor és vakmerő katona hírében állt. 1542-ben bátyjának, Charles (Karl) van Egmontnak (Egmont harmadik grófjának) halála után Lamoraal grófot nevezték ki Hollandia tartomány (Graafschap Holland) spanyol királyi helytartói méltóságába. Házassága 1544. május 22-én Speyer városában feleségül vette Sabina von Simmern palotagrófnőt (Pfalzgräfin, 1528–1578), II. Johann von Simmern pfalzi választófejedelem (1492–1557) és Beatrix badeni hercegnő egyik ifjabb leányát. A pfalzi választófejedelemségből származó feleségét Németalföldön „bajor Szabinának” („Sabine van Beieren”) nevezték. A házasság révén a Lamoraal van Egmont gróf családi vagyona tekintélyes mértékben növekedett. 1559-ben megvásárolt egy Rotterdamtól délnyugatra fekvő területet, amit lecsapoltatott. Az újonnan nyert területet (poldert) feleségének hazája után „Beijerland”-nak nevezte (ma: Oud-Beijerland, Dél-Hollandia tartományban). 1544-ben Lamoraal grófot az Aranygyapjas rend lovagjává avatták. 1548-ban anyja, Françoise de Luxembourg gavre-i hercegnő megvásárolt egy több házból és a hozzájuk tartozó kertekből álló területegyüttest a brüsszeli Sablon domb tetején. Itt belekezdett egy nagy palota (hôtel) építésébe. Az Egmont-palota (Palais d’Egmont, flamandul Egmontpaleis) építkezését fia, Lamoraal gróf fejezte be. Beköltözése alkalmából 1564-ben nagy lovagi tornát rendezett az új előtti széles, lapos térségen, ahol ma a brüsszeli Petit Sablon tér és az Egmont-emlékpark terül el. Nővére, Margaretha van Egmont (1517–1554), 1549-ben feleségül ment Nicolas de Lorraine-hez, Mercoeur hercegéhez, Vaudemont grófjához (1524–1577). 1553-ban Lamoraal gróf V. Károly császártól megkapta Gavre (Gavere) hercegi címét. 1554-ben ő vezette azt a küldöttséget, amely a spanyol trónörökös, Fülöp infáns és I. (Katolikus) Mária angol királynő (1516–58) házassági szerződését aláírta. 1555-ben a császár a trónörökösnek, Fülöp hercegnek adta át Spanyol-Németalföld kormányzását. Lamoraal gróf Spanyolországba utazott, hogy új uralkodójának hódoljon. 1556-ban V. Károly lemondott, országait felosztotta öccse, Ferdinánd és fia, Fülöp között, ez utóbbi kapta Spanyolországot és Burgundiát. Az emiatt kitört 1556–59-es spanyol–francia háború során Lamoraal gróf kimagasló hadi érdemeket szerzett. Különösen kitüntette magát az 1557-es saint-quentini és az 1558-as gravelines-i győzelmes csatákban. II. Fülöp király 1559-ben kinevezte őt Flandria és Artois tartományok királyi helytartójává (flamandul stathouder, franciául conseiller d’État). A németalföldi szabadságmozgalomban Az 1560-as években Németalföldön megnőtt az elégedetlenség a spanyol kormányzattal szemben. Egmond grófja azokhoz az elégedetlen főnemesekhez csatlakozott, akik ellenezték II. Fülöp király erőteljesen katolizáló politikáját, a németalföldi spanyol közigazgatás túlzott központosítását, és szóvá tették a németalföldi polgárok gazdasági sérelmeit. Főnemesi vezetésű ezred felállítását és toleranciát (vallásszabadságot) kívántak. A szervezkedés vezetője Orániai Vilmos volt, a „hallgatag herceg” (1533–1584), és Horne grófja (1524–1568), valamennyien Egmont gróf Államtanácsbéli társai. 1559-ben II. Fülöp lemondott Németalföld helytartóságáról, és saját féltestvérét, Margit pármai hercegnőt (1522–1586), V. Károly német-római császár törvénytelen leányát nevezte ki helytartónak, aki 1567-ig maradt a tisztségben. Margit hercegnő békülékeny politikát folytatott. Tanácsadója és főminisztere, Granvelle azonban – akinek nevéhez fűződött a spanyol Inkvizíció németalföldi működésének kezdete – látta a kezdődő forradalmi mozgolódást, és kemény kezű irányítást kívánt. Egmont gróf és társai közreműködtek Granvelle eltávolításában (1564), és felajánlották szolgálataikat Margit hercegnőnek. A spanyol csapatokat kivonták Németalföldről, a főnemesi párt megegyezést (az ún. „Kompromisszumot”) készített elő a helytartóval. 1565-ben a nemesi ellenállás Egmont grófot szóvivőként Madridba küldte, hogy előadja követeléseiket a királynak. II. Fülöp azonban kitüntetésekkel és behízelgő ígéretekkel levette a lábáról. Az elégedetlen németalföldi nemesség igényeit csak szőrmentén és igen békülékeny hangon adta elő. Dolgavégezetlenül tért vissza Brüsszelbe. A Tartományokban 1566-ban felkelések kezdődtek, megindult az evangélikusok képrombolási mozgalma. Egmont ekkor már a katolikus hit és spanyol korona rendíthetetlen hívének mutatkozott. Tartományában, Flandriában a legkegyetlenebbül üldözte a protestánsokat. Megújította hűségesküjét a régens, Margit hercegnő előtt. Közreműködött a királyi ezred újjászervezésében, spanyol mintára. A protestánsok lázadását 1567-re spanyol csapatok igénybevétele nélkül elfojtotta. Fülöp király azonban nem bocsátotta meg neki, hogy korábban szembeszegült királyi akaratának. Elfogatása, kivégzése Margit hercegnő békülékeny próbálkozásai csak átmeneti eredményeket hoztak, de ezt a király a gyengeség jelének ítélte. 1567 nyarán Orániai Vilmos figyelmeztette Egmont grófját, ne bízzék a spanyol udvar ígéreteiben. 1567 augusztusában II. Fülöp király Don Fernando Álvarez de Toledo y Pimentelt, Alba 3. hercegét (1507–1582) katonai és politikai teljhatalommal ruházta fel, és Németalföldre küldte azzal az utasítással, hogy állítsa helyre a királyi hatalmat a tartományokban. Amikor Alba hercege a spanyol királyi haderővel a németalföldi határra érkezett, Egmont grófja a határon fogadta őket, és Alba hercegének oldalán lovagolt be Brüsszelbe. Margit hercegnő régensi hatalma névlegessé vált (1567 decemberében le is mondott, és visszatért Itáliába). Orániai Vilmos elmenekült a fővárosból. Egmont és Horne grófoknak is ezt tanácsolta, de ők biztonságban érezték magukat, és helyükön maradtak. Egmont grófját 1567. szeptember 9-én Alba hercege mindkettőjüket elfogatta, és a genti várkastélyban szigorú őrizet alá helyeztette. Rögtönítélő bíróság (úgynevezett „Vértörvényszék”) elé állították őket, annak ellenére, hogy mindketten katolikusok voltak. Felségárulás és lázadás bűnéért halálra ítélték őket. Az Aranygyapjas rend lovagjait megillető kiváltságaikat figyelmen kívül hagyták (hivatalosan csak maga a király ítélhetett volna felettük). Utolsó éjszakájukat a brüsszeli Főteret (Grand-Place / Grote Markt) szegélyező Királyi házban (Maison du Roi / Broodhuis) töltötték. 1568. június 5-én harcostárukkal, Tobias van Leeuwennel együtt Brüsszel főterén lefejezték őket. Egmont gróf hatalmas vagyonát a királyi kincstár javára elkobozták. 11 árvát hagyott hátra. Kivégzésének másnapján Lamoraal gróf holttestét felesége saját birtokára, a kelet-flandriai Zottegembe vitette. Itt temettette el a családi kriptában, ahová később ő maga és 11 gyermekük is temetkezett. Egmont három fia később kibékült a spanyol királyi kormányzattal, és visszakapták apjuk birtokainak egy részét. Alba hercege rajtuk kívül még 8000 németalföldi nemest és polgárt végeztetett ki, hasonló vádakkal, de nem tudta elfojtani a lázadásokat. Kirobbant a nyolcvanéves háború, amely elvezetett az észak-németalföldi spanyol hatalom megszűnéséhez. Emléke 1787 -ben Goethe romantikus szomorújátékot írt a kivégzett németalföldi szabadsághős sorsáról „Egmont” címmel, de hősének karaktere alapvetően eltér a valós személyétől. 1810 -ben a szabadságszerető Ludwig van Beethoven , a hazáját elfoglalva tartó Napóleon császár zsarnoksága ellen tiltakozásként megkomponálta a világhírűvé vált Egmont-nyitányt . Másfél évszázaddal később a magára hagyott 1956-os magyar forradalom végnapjaiban a Szabad Kossuth Rádió többször is játszotta a remekművet, amely így az eltiport magyar szabadság elesett harcosainak jelképévé is vált. Giuseppe Verdi 1867 -ben bemutatott „Don Carlos” c. operájában a flandriai küldöttek megjelenése a spanyol királyi udvarban Egmont gróf 1555 -ös madridi látogatását idézi fel. Louis Gallait belgiumi francia festő (1810–1887) több művén is megjelenítette Egmont és Hoorn grófok mártíromságát. Legismertebb ezek közül az 1851 -ben elkészült „Végső tiszteletadás Egmont és Hoorn grófok előtt” („Derniers honneurs rendus aux comtes d'Egmont et de Hornes” c. festmény, ami „A levágott fejek” („Les têtes coupées”) címen híresült el. (A tournai-i Szépművészeti Múzeumban látható). 1864 -ben a brüsszeli Főtéren (Grand-Place / Grote Markt) , szemben a Királyi Házzal (Maison du Roi / Broodhuis) , 1568 -as kivégzésük helyszínén közös emlékszobrot emeltek Egmont és Hoorn grófoknak (Charles Auguste Fraikin belga szobrász művét). 1879 -ben az emlékművet áthelyezték a brüsszeli Egmont-palota elé, a Petit Sablon téri díszparkba, ahol ma is látható. Kalonda (Szlovákia) Kalonda (szlovákul: Kalonda) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban. Fekvése Losonctól 8 km-re délre, a magyar határ mellett fekszik. Története 1238-ban "Kalanda" alakban említik először. 1368-ban "Feulkalanda", 1496-ban "Eghazas Kalonda" néven szerepel az írott forrásokban. 1554-ig a Kalondai és a Széchenyi család birtoka volt. A 14.-16. században két falura vált szét, melyek a török hódítás után egyesültek. 1828-ban 46 házában 481 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Fényes Elek geográfiai szótárában "Kalanda, Nógrád m. magyar f., 440 kath., 16 evang. lak. Határja hegyes, és róna; erdeje van; a falun kivül levő kath. fil. templom egy felette régi épület. F. u. nagyobb részint a Battik család." A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Egy ideig Rapphoz tartozott. Közúti és vasúti határátkelőhely Magyarország (Ipolytarnóc) felé. Népessége 1910-ben 330, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 239 lakosából 152 magyar és 74 szlovák. 2011-ben 216 lakosából 116 magyar és 78 szlovák. Nevezetességei Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1854 -ben épült a régi templom helyén. Tornyát 1895 -ben építették. A faluházban a község egykori életéről, történetéről látható kiállítás. A vasútállomás épületében az Aszód – Balassagyarmat – Kalonda– Losonc vasútvonal történetéről szóló kiállítás tekinthető meg. A faluban még láthatók a 18. században épített régi parasztházak. Az 1854 -ben épített templom alapjai. A templomban látható Kalonday György vörösmárványból készült sírköve 1554 -ből. A templomkertben a kitelepítettek és meghurcoltak emlékműve áll. A község fölött emelkedő Kotyor nevű hegytetőn kilátó áll. Szabadtéri színpad a tájház udvarán. Markgröningen Markgröningen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 14 555 fő (2015. december 31.). Markgröningen Sachsenheim, Bietigheim-Bissingen, Asperg, Tamm, Möglingen, Schwieberdingen, Oberriexingen és Vaihingen an der Enz községekkel határos. Dáka Dáka község Veszprém megyében, a Pápai járásban. Fekvése Pápától délnyugatra, Kéttornyúlak és Nagyalásony közt fekvő település. A Kamond-Pápa közötti 8403-as közút érinti. Története Dáka és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt, az itt előkerült régészeti leletek tanúsága szerint. Nevét az oklevelek 1320-ban említették először Dalka néven. A település a 14. században a Hathalmy család, a 17. században pedig a Bottka család birtoka volt. A török hódoltság alatt elpusztult, de később újraépült. Az 1700-as évektől birtokosai a Nádasdy és a Festetics család voltak. 1858-ban gróf Zichy Antónia, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök özvegye vásárolta meg. A 20. század elején Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott. 1910-ben 942 lakosából 917 magyar, 15 német volt. Ebből 278 római katolikus, 544 református, 110 evangélikus volt. Dákától délnyugatra feküdt egykor, Podár Árpád-kori település is: Podár Podár nevét 1239-ben említette először oklevél. Ekkor IV. Béla király birtokai közé tartozott. IV. Béla király 1240-ben a falut a Szák nemzetség Gyaláni ágához tartozó I. Konrádnak, a királyné pohárnokmesterének ajándékozta a falut, ugyanis ő vitte hírül IV. Béla királynak V. István születését. A Jó hírnek örvendő apa ekkor I. Konrádot Podár, Veszprém megyében levő faluval jutalmazta meg. Podár ma puszta Dáka délnyugati határában. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,3%-a magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,5% németnek, 3% románnak mondta magát (3,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 26,9%, református 25,9%, evangélikus 6,7%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 4,8% (34,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Festetics-Batthyány-kastély A Special from the Spectrum Az A Special from the Spectrum az amerikai Dio heavy metal zenekar élő koncertfelvétele. VHS-en is forgalomba került, de a fellépés a We Rock DVD-n jelent meg a nyitószám nélkül. A videó megkapta az arany minősítést is a RIAA-tól 1990. szeptember 26-án. Az album dalai Stand Up and Shout Don't Talk to Strangers Mystery Egypt (The Chains Are On) Heaven and Hell Vivian Campbell gitárszólója Heaven and Hell The Last in Line Rainbow in the Dark The Mob Rules We Rock Best of Edda 1988–1998 A második tíz év 14 legjobb Edda-dalát összefoglaló album jelent meg 1998-ban, az együttes 23. albumaként. Alternatív címe: „A legjobbak”, a borítóra is ez került. Számok listája Szellemvilág – 4:18 Büszke sas – 3:51 Sirály – 4:48 Egy álom elég – 5:06 Száguldás fényes vágyakon – 4:02 Megint egy balhé – 4:19 Utolsó érintés – 5:00 Egy ez a tábor – 4:29 Egyedül Blues – 5:17 Egyedül maradtunk – 6:31 Elveszett illúziók – 6:52 Elérlek egyszer – 5:10 Lelkünkből – 6:03 Kör '98 (Ördögi kör újrafelvétele 1998-ban) – 4:03 Sorbeoconcha A Sorbeoconcha az állatok (Animalia) országában, a puhatestűek (Mollusca) törzsében a csigák (Gastropoda) osztályának egyik csoportja. Rendszerezés A rendbe az alábbi alrendek, öregcsaládok és családok tartoznak. Cerithiimorpha A Cerithiimorpha alrendbe 3 öregcsalád tartozik Campaniloidea – 2 család Campanilidae Plesiotrochidae Cerithioidea – 30 család Batillariidae Brachytremidae Canterburyellidae – kihalt Cassiopidae Dárdacsigák (Cerithiidae) Dialidae Diastomidae Eoptychiidae Eustomidae Faxiidae Lavigeriidae Litiopidae Maoraxidae – kihalt Melanopsidae Egyfogú csigák (Modulidae) Pachychilidae Pachymelaniidae Pareoridae Pianaridae Apálycsigák (Planaxidae) Potamididae Procerithiidae Pseudamaurinidae Scaliolidae Syrnolopsidae Tenagodidae Terebrellidae Thiaridae Tornyoscsigák (Turritellidae) Turritellopsidae Spanionematoidea – 2 család Spanionematidae Stephanozygidae Hypsogastropoda A Hypsogastropoda alrendbe az alábbi alrendágak, öregcsaládok és családok tartoznak Littorinimorpha alrendág – 15 öregcsalád tartozik az alrendághoz Calyptraeoidea – 2 család Süvegcsigák (Calyptraeidae) Isospiridae Capuloidea – 2 család Sapkacsigák (Capulidae) Trichotropidae Carinarioidea – 4 család Atlantidae Carinariidae Pterosomatidae Pterotracheidae Cingulopsoidea – 3 család Cingulopsidae Eatoniellidae Rastodentidae Cypraeoidea – 3 család Porceláncsigák (Cypraeidae) Inviidae Tojáscsigák (Ovulidae) Ficoidea – 2 család Fügecsigák (Ficidae) Thalassocyonidae Laubierinoidea – 2 család Laubierinidae Pisanianuridae Littorinoidea – 7 család Aciculidae Particsigák (Littorinidae) Pickworthiidae Szárazföldi ajtóscsigák (Pomatiasidae) Purpurinidae Skeneopsidae Zerotulidae Naticoidea – 2 család Ampullinidae Fúrócsigák (Naticidae) Rissooidea – 22 család Adeorbidae Anabathridae Assimineidae Barleeidae Vízicsigák (Bithyniidae) Caecidae Calopiidae Elachisinidae Emblandidae Epigridae Falsicingulidae Hydrobiidae Hydrococcidae Iravadiidae Istrianidae Pomatiopsidae Rissoidae Sadlerianidae Stenothyridae Tornidae Truncatellidae Vitrinellidae Stromboidea – 8 család Pelikánláb csigák (Aporrhaidae) Colombellinidae Pugnellidae Seraphidae Szárnyascsigák (Strombidae) Struccláb csigák (Struthiolariidae) Thersiteidae Zitteliidae Tonnoidea – 6 család Varangycsigák (Bursidae) Sisakcsigák (Cassidae) Perissityidae Personidae Ranellidae Hordócsigák (Tonnidae) Vanikoroidea – 3 család Haloceratidae Hipponicidae Vanikoridae Velutinoidea – 6 család Pediculariidae Pseudosacculidae Triviidae Velutinidae Vermetoidea Féregcsigák (Vermetidae) Xenophoroidea – 3 család Guttulidae Lamelliphoridae Kagylógyűjtő csigák (Xenophoridae) Neogastropoda alrendág – 7 öregcsalád tartozik az alrendághoz Buccinoidea – 7 család Kürtcsigafélék (Buccinidae) Galambcsigák (Columbellidae) Csavarcsigák (Fasciolariidae) Körtecsigák (Melongenidae) Nassariidae Turbinellidae Cancellarioidea 2 család Cancellariidae Paladmetidae Conoidea – 8 család Clavatulidae Kúpcsigák (Conidae) Drilliidae Pseudomelatomidae †Speightiidae – kihalt Strictispiridae Nyilascsigák (Terebridae) Tündércsigák (Turridae) Muricoidea – 2 család Coralliophilidae Tüskéscsigák (Muricidae) Olivoidea Pseudolivoidea Ptenoglossa alrendág – 5 főcsalád tartozik az alrendághoz Epitonioidea Eulimoidea – 1 család Eulimidae Janthinoidea – 3 család Aclididae Epitoniidae Tutajcsigák (Janthinidae) Triphoroidea – 4 család Cerithiopsidae Sherborniidae Triforidae Triphoridae Forrás Rendszerezés alapja a Wikifajok Baby Action A Baby Action (a borító írásmódja szerint BABY ACTION) a Scandal japán együttes harmadik stúdióalbuma, mely 2011. augusztus 10-én jelent meg. A Baby Action első kislemeze Scandal nanka buttobasze néven jelent meg 2010. október 6-án. A soron következő kislemezek a Pride (2011. február 9.), a Haruka (április 20.) és a Love Survive (július 27.) lettek. Az album népszerűsítésére Scandal Asia Tour 2011 „Baby Action” néven tartottak egy ázsiai, míg Scandal Virgin Hall Tour 2011 „Baby Action” néven egy szigetországbéli koncertkörutat. Előbbi összefoglalója 2012. március 7-én fog megjelenni a Scandal Show válogatásalbumon. A korong a negyedik helyen mutatkozott be az Oricon slágerlistáján a 37 803 eladott példányával. A lemezből összesen 55 664 példány kelt el Japánban, ezzel a 2011-es év százhuszonharmadik legsikeresebb nagylemeze lett. A Billboard Japan Top Albums listáján a negyedik helyezést érte el. Az első három nagylemezük is az Oricon eladási listájának legjobb öt helyének valamelyikén debütált, s erre legutóbb a csak nőkből álló együttesek közül a Pink Sapphire volt képes 1991-ben. Megjelenése a médiában Az album második kislemeze, a Pride Star Driver: Kagajaki no Takuto című animesorozat második záródalaként volt hallható. A Haruka Japán első egész estés háromdimenziós animációsfilmjének, a Tofu Kozónak volt a főcímdala, a Burn a Rabbit Horror 3D horrorfilm főcímdala, míg a One Piece a Kjusu Aszahi Broadcasting televíziós csatorna által közvetített 2011-es középiskolai baseball bajnokság dalaként volt hallható. Füreya Koral Füreya Koral (Isztambul, 1910. június 12. – Isztambul, 1997. augusztus 26.) török képzőművész, az ország első női keramikusművésze Élete Füreya Koral 1910-ben született Mehmet Emin Koral politikus, katonatiszt és Hakkiye Hanım lányaként. Mindkét szülője köztiszteletben álló oszmán családból származott. Koral polgári neveltetést kapott, már fiatalon megismerkedett a zenével, festészettel és irodalommal. Családjának több tagja is híres művész vagy irodalmár volt. Anyai nagyapja, Mehmet Şakir Paşa tábornok szenvedélyes fényképész volt és érdeklődött a zománcművészet iránt is; Koral nagynénje, Aliye Berger metszeteket készített, másik nagynénje, Fahrelnisa Zeyd festő, nagybátyja, Cevat Şakir pedig író volt. Koral fiatalon megtanult zongorázni és hegedülni. Első hegedűtanára Berger Károly magyar hegedűvirtuóz volt, nagynénje, Aliye későbbi férje, aki nagy hatással volt Koral művészetére. A kislány már kilencévesen folyékonyan beszélt franciául; ezt a nyelvet számos családtagja beszélte. 1927-ben végzett az isztambuli, francia nyelvű Lycée Notre Dame de Sion Istanbul gimnáziumban, majd filozófiát tanult az Isztambuli Egyetemen. Húszévesen férjhez ment egy Sabahattin nevű nagybirtokoshoz, de a házasság nem sikerült jól. Koral elvesztette gyermekét, majd két évnyi házasság után elvált férjétől és visszatért Isztambulba, a szülői házba. 1935-ben férjhez ment Ali Kılıçhez, Mustafa Kemal Atatürk egyik közeli barátjához, akit már gyerekkora óta ismert. Férjével Ankarába költözött, ahol elsősorban az újonnan kikiáltott köztársaság egyik jelentős alakjának feleségeként volt ismert, az előkelő társaságban mozgott és fogadásokat rendezett Atatürk vendégei számára. Az elnök halála (1938) után a házaspár visszatért Isztambulba. Koral az 1940-es évek közepén megbetegedett tuberkulózisban. Svájcban, egy leyseni szanatóriumban kezelték. Mivel el akarta foglalni magát valamivel, intenzíven kezdett képzőművészettel foglalkozni. Nagynénje, Fahrelnisa küldött neki alapanyagokat eme időtöltéséhez, közte agyagot is, így elsőként a kerámiaművészettel kezdett foglalkozni, és magánórákat is vett. 1947-ben műtermet bérelt Lausanne-ban, és rengeteget alkotott. 1950-ben Párizsba ment, ahol egy privát műteremben dolgozott. Első kiállítására Párizsban került sor 1951-ben; kerámiákat és litográfiákat állított ki. Korai műveit klasszikus anatóliai kötésmotívumok ihlették, emellett a hettita festészet és az izniki virágmotívumok is ihletforrásként szolgáltak. A kritikusok dicsérték alkotásait, és elismerően szóltak arról, ahogyan ötvözi a keleti és nyugati művészetet. A kedvező kritika hatására Koral úgy döntött, művészként kezd dolgozni. Még ugyanebben az évben hazatért Törökországba és kiállított az első török galériában. Az 1950-es évek elején olyan sokat foglalkozott művészettel, hogy 1954-ben a második házassága is válással végződött. Saját lakásba költözött, ahol műtermet rendezett be; ez nemcsak Törökország egyik első keramikusműterme lett, hanem a város művészei és értelmiségijei találkozóhelyeként is szolgált. Koral időnként tanítványokat is fogadott. 1957-ben Rockefeller-ösztöndíjjal Dél-Amerikába utazott, ahol intenzíven tanulmányozta a maják és aztékok művészetét, amelyből aztán elemeket épített be saját művészetébe. A prekolumbiánus művészet hatására feltámadt benne az érdeklődés saját hazája ókori művészete iránt is, és a hettiták művészetéből további ihleteket merített; különösen a madár- és halmotívumok váltak művészete gyakori szereplőivé. A csempékhez absztrakt mintákat használt pasztellszínekben. Az 1960-as években erősebb absztrakt elemekkel kezdett dolgozni. Az 1970-es évek elején együtt dolgozott Gürdal Duyar szobrásszal plasztikai alkotásokon. Az 1980-as években művei témáját az álmok adták. Koral 1997-ben halt meg szülővárosában; a Büyükada szigetén lévő temetőben helyezték örök nyugalomra. Munkássága és jelentősége Koral egyike volt az első török keramikusművészeknek. A modern keramikusművészet úttörőjének számít az országban. A muszlim művészet elemeit a nyugati művészetével keverte, és a klasszikus zománc mellett vázákat, tányérokat és szobrokat is készített, valamint használati eszközöket is. Díjai és kitüntetései 1955: Cannes-i Nemzetközi Kerámiakiállítás, ezüstérem 1962: Prágai Nemzetközi Kiállítás, aranyérem 1967: Isztambuli Nemzetközi Kerámiakiállítás, ezüstérem 1981: A Török köztársaság Kultúraügyi Minisztériumának kitüntetése 1986: A Sedat Simavi Képzőművészeti Alapítvány díja (Neşe Erdokkal együtt) Kiállításai Koralnak több mint 32 kiállítása volt számos országban. Kiállított többek közt a párizsi Salon d’Octobre-ban, a mexikóvárosi Museo de Arte Modernóban, a prágai Náprstek Múzeumban, a washingtoni Smithsonian Institute-ban és számos törökországi galériában is. Többször is részt vett a Nemzetközi Kerámiakiállításon, ahol díjakat is nyert. Emlékezete Ayşe Kulin írónő 2000-ben életrajzi regényt jelentetett meg róla, Füreya címmel. 2009/10-ben, a művésznő születésének 100. évfordulója alkalmából a Rezan Has Múzeum kiállítást rendezett az emlékére. Nyilvános helyeken kiállított alkotásai 1960: Isztambul Marmara Hotel előcsarnoka, faldíszítés 1962: Ankara, Ulus bevásárlóközpont, faldíszítés 1963: Isztambul, Manifaturacılar Çarşısı bevásárlóközpont, faldíszítés 1965: Ankara, Hacettepe Egyetem, fogorvosi kar, faldíszítés 1966: Isztambul, a Ziraat Bank központja, faldíszítés 1969: Isztambul, a Taksim téri Divan Hotel, faldíszítés 1969: Ankara, a Tam Sigorta biztosítócég központja, faldíszítés 1969: Isztambul, a Taksim téri Divan Hotel cukrászdája, faldíszítés 1969: Isztambul, Sheraton Hotel, faldíszítés Korga György Korga György (Budapest, 1935. március 27. – Kisoroszi, 2002. május 10.) magyar festő, illusztrátor. Pályafutása 1954 - 1960 : Magyar Képzőművészeti Főiskola , mesterei: Kmetty János , Pór Bertalan , Barcsay Jenő . 1970 -től a Dési Huber Képzőművészeti Kör tanára. 1978 - 1986 : a Zebegényi Nyári Szabadiskola oktatója. Tanulmányutak 1963 : Görögország 1964 : Japán 1969 : Hollandia Stílusa Élményeinek hangulati és morális tartalmát a tudományos analízis precizitásával tárja fel, és a részletek realizmusával teszi hihetővé. Aprólékos kidolgozású, gazdag koloritú munkáiban a jelenségek mögötti összefüggéseket nyomozza. Sci-fi képzőművészet A sci-fi képzőművészet nemzetközileg is elismert művelője, számos ilyen témájú lap (Galaktika) és kiadvány illusztrátora. Fantasztikus utazás címmel sci-fi filmet is készített. Egyéni kiállításai 1964: Mednyánszky Terem, Budapest 1970:Galerie Baukunst, Köln ; Egry József Terem, Nagykanizsa 1973: Vaszary Terem, Kaposvár ; Kuovola ( Finnország ) 1974: Galerie Puth, Frankfurt am Main 1975: Vegyipari Egyetem, Veszprém ; G. Anders, Malmö 1977: Galerie Mensch, Hamburg ; Mednyánszky Terem, Budapest; TV Galéria, Budapest 1978: Bartók 32 Galéria, Budapest 1980: Medgyessy Terem, Debrecen 1982: Nagy Balogh Terem, Budapest 1983: Művelődési Központ, Szolnok ; Debreceni Orvostudományi Egyetem , Debrecen 1984: Csontváry Terem, Pécs 1986: Nádasdy-vár, Sárvár 1989: Csók Galéria, Budapest Acta Litteraria Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae (vol. 1. 1957-33. 1991.) magyar és világirodalmi tanulmányokat idegen nyelveken (német, francia, orosz, angol) közreadó periodika. Periodicitás: negyedévente. Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia. Székhely: Budapest. Szerkesztőség, szerkesztőbizottsági tagok Első szerkesztője Turóczi-Trostler József, őt követte 1962-től Bóka László, 1965-től Tolnai Gábor, Tolnai Gábor halála (1990) után nevét fent hagyták a lapon, s Kulin Katalin ügyvezetőként szerkesztette. A folyóirat fennállása idején a szerkesztőbizottság tagjai voltak: Bán Imre, Czine Mihály, Gyergyai Albert, Halász Előd, Kardos László, Király István, Klaniczay Tibor, Mezei József, Miklós Pál, Nagy Péter, Pándi Pál, Sőtér István, Török Endre. Monobloc (szék) A Monobloc egy pehelysúlyú, egymásba rakható polipropilén szék, amit sokszor a világ leggyakoribb műanyag székeként is jellemeznek. Az eredeti terveket az olasz dizájner, Vico Magistretti készítette 1967-ben, majd több változata is gyártásba került az 1970-es években az Allibert Group és a Grossiflex Group által. Azóta több millió darabot gyártottak különböző országokban, mint például Oroszország, Tajvan, Ausztrália, Mexikó, Egyesült Államok, Olaszország, Franciaország, Marokkó, Törökország, Izrael és Kína. Az eredeti ötletnek több dizájn variációja is létezik. A Monobloc elnevezés a szék gyártásának módszeréből ered. Fröccsöntéssel készítik termoplaszt polipropilénből: a műanyag granulátumot 220 Celsius-fokra melegítik, majd az öntőformába öntik. A székek előállítása 3 USA dollárba kerül, így az egész világon megfizethető áron tudják forgalmazni. A társadalomkutató Ethan Zuckerman szerint a Monobloc székeknek globális jelenlétet sikerült elérniük: Best of Locomotiv GT 1971–1992 A Best of Locomotiv GT 1971-1992 az LGT 6. válogatáskazettája, amely 1992-ben jelent meg. Érdekessége, hogy csak 1971. és 1977. közötti dalokat tartalmaz. Közreműködő zenészek Bartha Tamás Frenreisz Károly Karácsony János Laux József Presser Gábor Solti János Somló Tamás 2013-as fedett pályás atlétikai Európa-bajnokság A 2013-as fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságot Göteborgban, Svédországban rendezték március 1. és március 3. között. Ez volt a 32. fedett pályás atlétikai Eb. A férfiaknál és a nőknél is 13–13 versenyszám volt. A magyar sportolók eredményei Magyarország az Európa-bajnokságon 7 sportolóval képviseltette magát. Éremtáblázat (A táblázatban a rendező nemzet eltérő háttérszínnel kiemelve.) Érmesek WR – világrekord CR – Európa-bajnoki rekord AR – kontinens rekord NR – országos rekord PB – egyéni rekord WL – az adott évben aktuálisan a világ legjobb eredménye SB – az adott évben aktuálisan az egyéni legjobb eredmény Göncz Zoltán Göncz Zoltán (Budapest, 1958. július 23. –) magyar zeneszerző. Kompozícióiban gyakran alkalmaz archaizáló formákat, szerkesztésmódokat (kánon, passacaglia) és összetett zenei szerkezeteket. Élete 1980-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kapott diplomát. 1983-tól 1997-ig a Nemzeti Filharmónia zenei szerkesztője, majd ezt követően 1997-től 2008-ig a Magyar Rádióban a zenei együttesek vezető szerkesztője. 2008-tól a Wesley János Lelkészképző Főiskolán dolgozik. Évtizedek óta intenzíven foglalkozik zenetudománnyal. Elismerései A kortárs magyar zene megismertetésében, népszerűsítésében kifejtett tevékenységét kétszer honorálták Artisjus-díjjal (1994, 2006). A Magyar Rádió Rt. kiemelkedő szakmai teljesítményét 2000-ben Nívódíjjal jutalmazta. A nemzetközi Bach-kutatásban elért kimagasló eredményeiért, Bach testamentuma című könyvéért 2009-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki. Művek, rekonstrukciók „…a fekete űr rinocéroszai…” („…i rinoceronti del nero cosmo…” – omaggio a Dino Buzzati ) – rézfúvósötösre (1985–86) Nagy kánon (Canon perpetuus per tonos et semitonium in contrario motu) – zenekarra (1987–88) J. S. Bach : c-moll fantázia és fúga BWV 562 (kiegészítés: 1989) (lásd a Külső hivatkozásokat) J. S. Bach: Contrapunctus 14 (négyesfúga) A fúga művészetéből (rekonstrukció: 1990–92) (a kotta 2006-ban önállóan is megjelent a Carus-kiadónál – lásd a Külső hivatkozásokat) Örvény, Palimpszeszt, Pentium – Három (algo)ritmikus tanulmány – két zongorára (1996) Canon gradus a 12 (per tonos, in contrario motu, per arsin et thesin) Sári József 70. születésnapjára – vegyeskarra, Weöres Sándor „Tíz lépcső” című költeményére (2005) J. S. Bach: O Traurigkeit, o Herzeleid! - korálelőjáték BWV Anhang 200 (kiegészítés: 2011) (lásd a Külső hivatkozásokat) Zenetudományi publikációk „Bach kontrapunktikus labirintusa.” Magyar Zene 1990/2 „Bach – a szerialista?” Magyar Zene 1990/3. „The Permutational Matrix in J. S. Bach’s Art of Fugue.” Studia Musicologica 33, 1991, 109–119. „A fúga művészete záró contrapunctusának rekonstrukciója.” Bach-tanulmányok 2, 1993 „Reconstruction of the Final Contrapunctus of The Art of Fugue.” International Journal of Musicology 5, 1997, 25–93. ISBN 3-631-49809-8 J. S. Bach: Contrapunctus 14 aus der Kunst der Fuge. Rekonstruktion von Zoltán Göncz. Carus-Verlag 2006 (lásd a Külső hivatkozásokat) „ Leibniz : Dissertatio de arte combinatoria .” Muzsika 2008/8 „A bachi permutációs fúgák egy különös típusa.” Muzsika 2008/9 Bach testamentuma – A fúga művészete filozófiai-teológiai hátteréről. Gramofon könyvek, Budapest, 2009 ISBN 978-963-86157-5-6 „Bach zenei exegetikája.” A Te könyvedbe mind ezek béirattattak – Szümposzion a Bibliáról, Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest, 2010, 67–78. ISBN 978-963-86804-5-7 „A hatszólamú ricercar szakrális kódjai .” Magyar Zene 2011/1, 17–37. (online a Külső hivatkozásoknál) „The Sacred Codes of the Six-Part Ricercar.” Bach. The Journal of the Riemenschneider Bach Institute Vol. 42, No. 1 (2011), 46–69. „A bűn zenei ábrázolása J. S. Bach szakrális kompozícióiban.” Bűn-vallás és kegyelem – Előadások a vallástudomány és a theológia vonzásköréből, Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest, 2014, 157–166. ISBN 978-615-5048-22-7 „»Fenséges« vagy »túlértékelt«? – A hatszólamú ricercar stációi.” Parlando 2014/1 (lásd a Külső hivatkozásokat) Bach's Testament. On the Philosophical and Theological Background of the Art of Fugue. Contextual Bach Studies 4, Scarecrow Press, 2013 ISBN 978-0-8108-8447-2 (lásd a Külső hivatkozásokat) „Bach: Musikalisches Opfer – Mégis, kinek az áldozata?” Áldozat – Előadások a vallástudomány és a theológia vonzásköréből, Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest, 2016, 145–153. ISBN 978-615-5048-34-0 „»Singet dem Herrn ein altes Lied« – Egy Bach-kantáta eltűnt szólamainak nyomában.” Magyar Zene 2016/4. „»Ékítsd magad, kedves lélek« – J. S. Bach dallamainak ornamentikájáról.” Magyar Művészet 2017/2. Pinc Pinc (szlovákul: Pinciná) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban. Fekvése Losonctól 6 km-re keletre fekszik. Élővilága A faluban két gólyafészket tartanak nyilván. 2013-ban a réten lévőben 5 gólyafiókát számoltak össze. Története 1326-ban „Pynch” alakban említik először. 1335-ben említik plébániáját is. 1573-ban több nemesi család birtoka volt. Lakói főként mezőgazdaságból és az Ipolyon való halászatból éltek, halászai a losonci és füleki uradalomnak adóztak. 1828-ban 56 házában 598 lakos élt. Vályi András szerint „PINCZ. Magyar falu Nógrád Vármegyében, földes Ura Pongrácz, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Bolyknak szomszédságában, mellynek filiája, határja is hozzá hasonlító.” Fényes Elek szerint „Pincz, magyar falu, Nógrád vmegyében, egy szép térségen az Ipoly mellett: 549 kath., 15 evang. lak. Rétje sok, és jó; halászata hasznos; földje termékeny. F. u. Károly Ferencz, kinek uri lakhelye is van itten. Ut. p. Zelene.” A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. Népessége 1910-ben 429-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 1991-ben még a magyarok voltak többségben, 2001-ben 259 lakosából már 131 szlovák és 125 magyar volt. 2011-ben 245 lakosából 138 szlovák és 85 magyar. Neves személyek Gyermekkorát itt töltötte Szvorák Katalin világhírű népdalénekes. Nevezetességei A Mindenszenteknek ajánlott római katolikus temploma a 18. század elején épült, barokk stílusban . Chéraute Chéraute település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 1098 fő (2015). Chéraute Barcus, Berrogain-Laruns, L’Hôpital-Saint-Blaise, Mauléon-Licharre, Moncayolle-Larrory-Mendibieu, Roquiague és Viodos-Abense-de-Bas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Servas (Gard) Servas egy település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 205 fő (2015). Servas Allègre-les-Fumades, Mons, Navacelles, Les Plans, Rousson és Salindres községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (7942) 1991 OK1 A (7942) 1991 OK1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1991. július 18-án. Salinas de Pisuerga Salinas de Pisuerga település Spanyolországban, Palencia tartományban. Salinas de Pisuerga Aguilar de Campoo, Cervera de Pisuerga, Mudá, San Cebrián de Mudá és Barruelo de Santullán községekkel határos. Lakosainak száma 334 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Salinas del Manzano Salinas del Manzano település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Salinas del Manzano Alcalá de la Vega, Huérguina, Cañete, Cuenca, Tejadillos és Salvacañete községekkel határos. Lakosainak száma 85 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Bondues Bondues település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 9999 fő (2015). Bondues Linselles, Tourcoing, Wambrechies, Marcq-en-Barœul, Marquette-lez-Lille, Mouvaux és Roncq községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saline A Saline egy rövid olaszországi folyó Pescara megyében, mely a Fino és Tavo összefolyásával alakul ki Cappelle sul Tavo község területén. Filiani mellett az Adriai-tengerbe ömlik. Nevét a torkolatvidékén található sótelepek után kapta. Forrás www.fiumi.com Kranjčići Kranjčići (olaszul: Cranzetti) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Svetvinčenathoz tartozik. Fekvése Az Isztria délkeleti részén, Pólától 25 km-re északra, községközpontjától 4 km-re délnyugatra az A9-es autópályától keletre fekszik. Története A település a 16. században népesült be, amikor a velenceiek Dalmáciáól a török elől menekülő horvátokat telepítettek ide. A svetvinčenati plébániához tartozott. A falunak 1880-ban 114, 1910-ben 156 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszországhoz került. Az Isztria az 1943-as olasz kapituláció után szabadult meg az olasz uralomtól. A II. világháború után Jugoszlávia, majd Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 80 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak. Határörs Határörs (korábban Sztanetinecz, horvátul Stanetinec) falu Horvátországban Muraköz megyében. Közigazgatásilag Stridóvárhoz tartozik. Fekvése Csáktornyától 15 km-re északnyugatra, községközpontjától Stridóvártól 6 km-re délre, a szlovén határ mellett fekszik. Története A települést 1478-ban "Scanocinecz" alakban említik először. A csáktornyai uradalom része volt. Hunyadi Mátyás magyar király 1477-ben Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halálra ítélték és kivégezték, minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. III. Károly király 1719-ben a Muraközzel együtt szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt. Vályi András szerint "SZTANETINECZ. Horvát falu Szala Várm. földes Ura Gr. Álthán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Stridónak szomszédságában, és annak filiája; határja sovány." A településnek 1910-ben 259, túlnyomórészt horvát lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 2001-ben 206 lakosa volt. Josef Calasanza Arneth Joseph Calasanza, Ritter von Arneth (Leopoldschlag, 1791. augusztus 12. – 1863. október 31.) osztrák numizmatikus és régész, a Bécsi Egyetem professzora. A bécsi Érem és Régiséggyűjtemény intézője, majd 1840-től az intézmény igazgatója lett. Családja Felesége Antonie Adamberger színésznő, fia Alfred Arneth történész. Művei Synopsis Numorum Graecorum (1837) Synopsis Numorum Romanorum (1842) Das k. k. Münz- und Antikenkabinett (1845) Die antiken Kameen des k. k. Munz- und Antikenkabinetts (1849) Monumente des K.K. Münz- und Antiken-Cabinettes in Wien (1850) Die Cinque-Cento-Kameen und Arbeiten des Benvenuto Cellini und seiner Zeitgenossen (1858) 3437 Kapitsa A 3437 Kapitsa (ideiglenes jelöléssel 1982 UZ5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Georgijevna Karacskina fedezte fel 1982. október 20-án. 4808 Ballaero A 4808 Ballaero (ideiglenes jelöléssel 1925 BA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1925. január 21-én. Kerelőszentpáli csata A kerelőszentpáli csata (szentpáli ütközet) 1575. július 9-én zajlott le Báthory István és Bekes Gáspár serege között. Az ütközet Bekes vereségével végződött. Előzményei 1571-ben meghalt János Zsigmond erdélyi fejedelem. A török szultán Báthoryt, a Habsburg császár viszont Bekest kívánta fejedelemmé választatni. Bekes megbukott, fejedelemmé Báthory Istvánt választották. Bekes trónkövetelőként lépett fel Báthory ellen. Bekes seregét jórészt Magyarországról toborozta. Előbb Székelyföldre vonult, ahol a közszékelyeket állította maga mellé, és serege rövidesen 3000 főre emelkedett. Báthory a partiumi csapatokkal, a szászokkal és a 800 fős aranyosszéki gyalogsággal állt szemben vele. A budai pasa is lovasságot rendelt ki neki, valamint havasalföldi lovasokat is kapott segítségül. A csatát megelőző napon Székely Mózes, későbbi erdélyi fejedelem, aki Báthory seregében harcolt Radnót közelében kardját a szájában tartva átúszott a Maroson, és párviadalba bocsátkozott az ellenség egyik vitézével, akit leterített, majd egy másikkal is végzett. Bátorsága révén sikerült megrémítenie több Bekes oldalán harcolót, ezért a hősiességért Báthory meg is jutalmazta. A csata 1575. július 9-én, egy verőfényes szombati napon, a Maros völgyében vívták meg a döntő ütközetet a fejedelem és a trónkövetelő seregei. Bekes serege a mostani vasút vonala mellett emelkedő magaslaton foglalt erős állást, míg a mocsaras, lapályos területen Báthory serege sorakozott fel. Báthory jobbra vezényelte csapatát, hogy Bekes seregét a besenyői völgyön át bekerítse. Bekes, hogy ezt megakadályozza, feladta az elfoglalt magaslatot, és seregével az Alárdi Ferenc birtokában lévő szentpáli várkastély felé vonult vissza. A csata 10 órától késő estig tartott, és Bekes seregének teljes szétverésével végződött. Báthory a csatában elfogott tisztek közül többet még a helyszínen kivégeztetett. Bekes seregének egy része a várkastélyba menekült, őket elfogták. Közöttük volt Balassi Bálint költő is. Bekes a Mezőség felé menekült serege maradványaival, őket azonban kolozsvári lakosok (nemesek és kézművesek) koncolták föl. Következményei A szentpáli ütközet új korszakot indított Erdély történelmében. Ez a csata biztosította az Erdélyi Fejedelemség függetlenségét. Innen kezdődik Báthory Istvánnak a császártól független fejedelemsége és a Báthori-család hatalmi emelkedése. A szentpáli diadal híre nagyban elősegítette, hogy Báthory Istvánt lengyel királlyá válasszák. Feldolgozásai a szépirodalomban Pókainé . In Gyulai Pál : Összes költeménye. Budapest: Arcanum. 1998. ISBN 963 85923 1 1 Varró János : Ki csatát nyer, koronát nyer. Bukarest: Kriterion. 1976. Szürke tamariska A szürke tamariska (Tamarix ramosissima) a tamariskafélék (Tamaricaceae) családjához tartozó fás szárú növényfaj. A tamariskafélék egyik faja, amely akár a 8 méteres magasságot is elérheti, míg szélességben 5 méteresre is megnőhet. Örökzöld fa, mely a Közel-Keleten, Délnyugat-Ázsiában, és Dél-Ázsiában, valamint Délkelet-Európában honos. A szürke tamariska fátyolszerű leveleivel szokatlan látványt nyújt. A kedvezőtlen ásványianyag tartalommal bíró talajokhoz is jól alkalmazkodó, szívós növényfajta, amely népszerűvé teszi a kertészek körében. Számos helyen szélfogóként, vagy sövényként ültetik. Apró virágai nyár végén kezdenek el nyílni és kora ősszel már el is virágzik. Kedveli a napos helyeket és a jó vízelvezetésű talajokat, mint, amilyen például a homok. Régóta használják mezőgazdasági területeken szélfogóként, illetve árnyékoló növényként. A szürke tamariszkusz az Amerikai Egyesült Államok déli részén és Kalifornia államban invazív fajnak számít. Klujber Katrin Klujber Katrin (Dunaújváros, 1999. április 21.) magyar junior világbajnok kézilabdázó, a Dunaújvárosi Kohász jobbszélsője. Pályafutása Klubcsapatokban Klujber Katrin Dunaújvárosban született és itt kezdte pályafutását is. A Dunaújvárosi Kohász színeiben 2015-ben mutatkozott be a magyar élvonalban, a klubbal a 2015-2016-os szezonban EHF-kupát nyert. A válogatottban A 2017-es junior-világbajnokságon negyedik helyen végzett a magyar csapattal, amelyben negyven gólt szerzett és bekerült a torna All-Star csapatába is. A magyar válogatott keretébe 2017 februárjában hívta meg először Kim Rasmussen, majd a Koszovó és Fehéroroszország elleni Európa-bajnoki-selejtezőkre is a keret tagja volt. Részt vett a hazai rendezésű 2018-as junior női kézilabda-világbajnokságon, amelyen a magyar válogatott csapatával aranyérmet szerzett. Sikerei, díjai EHF-kupa -győztes: 2016 A 2017-es junior-világbajnokság All-Star csapatának tagja 2016-ban az év utánpótlás játékosa Magyarországon Nuret-le-Ferron Nuret-le-Ferron település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 311 fő (2015). Nuret-le-Ferron Chasseneuil, Chitray, Méobecq, Migné, Neuillay-les-Bois, La Pérouille, Rivarennes és Saint-Gaultier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Le Moulinet-sur-Solin Le Moulinet-sur-Solin település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 133 fő (2015). Le Moulinet-sur-Solin Varennes-Changy, Les Choux, Dampierre-en-Burly, Langesse és Montereau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Arette Arette település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 1023 fő (2015). Arette Lourdios-Ichère, Osse-en-Aspe, Lées-Athas, Isaba, Sainte-Engrâce, Lanne-en-Barétous, Aramits és Issor községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marko Babić (labdarúgó) Marko Babić (Eszék, 1981. január 28. –), horvát válogatott labdarúgó. A horvát válogatott tagjaként részt vett a 2004-es Európa-bajnokságon és a 2006-os világbajnokságon. Sikerei, díjai Horvát kupagyőztes (1): 1998–99 Német bajnoki ezüstérmes (1): 2001–02 Német kupadöntős (1): 2001–02 Bajnokok ligája döntős (1): 2001–02 22-es villamos (Prága) A prágai 22-es jelzésű villamos a cseh főváros turisták számára kivételesen hasznos viszonylata. Bílá Hora és a Nádraží Hostivař között közlekedik. Általában minden második villamos csak a Vypich és Nádraží Strašnice között közlekedik. Nevezetességek A 22-es villamos városnéző villamosnak is tekinthető, mivel ezzel Prága számos nevezetessége elérhető, például: Fehérhegy (Bílá Hora) Strahovi kolostor a Hradzsin a Károly tér (Karlovo náměstí) Béke tér Nemzeti Színház Légionáriusok hídja (Most Legií), átkelés a Moldva felett Kisoldali tér (Malostranské náměstí) a Petřín siklóvasút Járművek A vonalon jelenleg Škoda 15T villamosok közlekednek, de azért néha felbukkan Tatra T3 villamos is. Szulok Szulok (németül: Sulk) község Somogy megyében, a Barcsi járásban. Fekvése Somogy megye déli részén, Barcstól 14 km-re északkelet felé a Barcs-Kaposvárt összekötő 6623-as út mentén fekszik. A település jól megközelíthető, a térségben fejlett az infrastruktúra annak ellenére, hogy a vasútvonal évtizedekkel ezelőtt megszűnt itt. Szulokból autóval kevesebb, mint egy óra alatt el lehet érni Barcsra, Nagyatádra, Kaposvárra, Szigetvárra és Pécsre is. A tömegközlekedés szintén optimálisnak mondható a jelen állapotokat tekintve. Története Szulok település neve a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben is szerepelt. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Zulak alakban fordult elő. Ez a település később - valószínűleg a török megszállás alatt - elpusztult, a 18. századig pusztán maradt. A település a Széchenyi család birtokába került. Gróf Széchenyi István 1715-57 közt Württembergből származó németekkel telepítette be, akik szénégetéssel foglalkoztak. Az erdők megfogyatkozásával a homokos területen dohánytermesztéssel kezdtek foglalkozni. Az 1772-es megyei összeírás szerint a falunak volt katolikus parókiája és tanítója. („Az oskola tsak a téli hónapokban áll, nyáron pedig soha sincsen.”) A falu levéltárban található legrégebbi pecsétje 1788-ban keletkezett. A római katolikus templom 1800-ban épült. A templom védőszentjei Szent Simon és Júdás Tádé apostolok, akiket a favágók tekintik védőszentjüknek. A település ekkortól kezdve folyamatos fejlődésen ment keresztül, 1811-ben például mezővárosi rangot kapott. Nemcsak lakóinak száma gyarapodott, de az itt működő ipar is fejlődött: a 20. század elején Szulok a dohánytermesztés egyik hazai fellegvára volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,5%-a magyarnak, 3,1% cigánynak, 0,6% horvátnak, 35% németnek mondta magát (12,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 76,7%, református 2,3%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 2,5% (18,2% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus templom (1800) Szentháromság-szobor Tájház Termálfürdő: a több mint ötvenfokos termálvízre egyébként a hatvanas években bukkantak a település közelében. Aztán 1969-ben megépült a fürdő, majd 1996-ban egy kemping is létesült a forgalmas strand mellé. A gyógyító hatású víz kitűnő a reumás, illetve nőgyógyászati panaszok enyhítésére. A szuloki termál strand az idegenforgalmi szezon alatt van nyitva, május elejétől szeptember végéig. A Termálfürdő és kemping 2012 áprilisától ismét üzemel (bővebb információ itt Az alsó falusi temetőben az egyik sírfeliratot Vörösmarty Mihálynak tulajdonítják, aki az 1848-as szabadságharc leverése után az egyik szuloki családnál talált menedéket: A Kakasd és Zomba között elterülő hatalmas mocsár lecsapolását két szuloki ember végezte 1770 és 1772 között 500 forintért. Tomistoma A Tomistoma a hüllők (Reptilia) osztályának a krokodilok (Crocodilia) rendjébe, ezen belül a krokodilfélék (Crocodylidae) vagy a gaviálfélék (Gavialidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 vagy 5 faj tartozik: † Tomistoma cairense ? † Tomistoma lusitanicum vagy Tomistoma lusitanica † Tomistoma petrolicum vagy Tomistoma petrolica Szunda-krokodil (Tomistoma schlegelii) S. Müller, 1838 ? † Tomistoma tandoni UAE Team Emirates A UAE Team Emirates (UCI csapatkód: UAD) egy egyesült arab emírségekbeli profi kerékpárcsapat. Jelenleg ProTour besorolással rendelkezik, a Lampre–Merida jogutódja. Története A 2013. évi országúti kerékpáros világbajnokság alatt bejelentett hír szerint 2013-tól a Lampre együttesét a Merida kerékpárgyártó támogatja a következő három évben. A tajvani gyártó ezzel megjelenik az országúti kerékpársport elitszériájában a WorldTour-ban is (a cég 2004 óta a világ egyik legsikeresebb hegyikerékpáros gárdájának a főtámogatója). A csapat Team Lampre-Merida néven folytatja a működését. Keret (2016) 2016. március 29-ei állapot: Költőtáskás levelibéka A költőtáskás levelibéka (Gastrotheca marsupiata) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül az erszényesbéka-félék (Amphignathodontidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Bolívia és Peru esőerdőiben és az Andok fennsíkjain él több mint 4000 méteres magasságig. Megjelenése Az állat hossza 2-5 centiméter. Más kétéltűekhez hasonlóan bőre bizonyos mértékben átereszti a vizet, ezért a békának nedves és árnyékos helyre van szüksége ahhoz, hogy ne száradjon ki. Hátán zöld vagy barna rajzolat van, ami jó álcázást biztosít az erdőben. Csak a nőstény rendelkezik költőtáskával. A költőtáska a háton található. A párzási időszakon kívül csak keskeny nyílás látszik a hátán. Amikor a megtermékenyített peték fejlődnek benne, megduzzad. Ilyenkor a nőstény felfúvódottnak látszik. A hosszú lábujjain található tapadókorongok segítségével tud megkapaszkodni a leveleken és az ágakon. Életmódja A költőtáskás levelibéka rendszerint magányos és éjjel aktív. A kifejlett béka tápláléka rovarok és egyéb apró állatok, míg az ebihalak csak algát legelnek. Szaporodása A párzási időszak az esős évszakban van. Amikor a nőstény kész a peterakásra, hívogatva közelít a hímhez. Párzás után a nőstény 4-200 petéjét berakja a költőtáskába. Amikor az utódok már eléggé kifejlődtek, a nőstény kinyitja költőtáskáját, és kiengedi őket. Az ebihalak 3-4 hónap elteltével hagyják el a költőtáskát. Az ebihalak „születésekor” a nőstény úgy választja meg a helyét, hogy az ebihalak egyenesen a vízbe essenek. FS E403 sorozat Az FS E403 sorozat egy olasz 3000 V egyenáramú és 25 kV 50 Hz váltakozó áramú, Bo'Bo' tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat. A Trenitalia használja a nagysebességű vasútvonalakon tehervonatok továbbítására. Összesen 24 db készült belőle. Batié Batié város Noumbiel tartományban Burkina Faso déli részén. 2007-ben település népessége 6700 fő volt. Josef Hamerl Josef „Pepi” Hamerl (1931. január 22. – 2017. július 15.) osztrák labdarúgócsatár. Az osztrák válogatott tagjaként részt vett az 1958-as labdarúgó-világbajnokságon. Göndör Bertalan Göndör Bertalan (Budapest, 1908. július 28. – Mauthausen, 1945. március 28.) festőművész, grafikus. Élete Édesapja Göndör Károly, édesanyja Fried Henrietta volt. Felesége Krausz Sámuel és Politzer Anna gyermeke, Krausz Ilona volt, akivel 1938. július másodikán kötött házasságot Budapesten, a IV. kerületben. Az Iparművészeti Főiskolára iratkozott be, ahol Helbing Ferenc tanítványa volt. 19 évesen Ausztriába emigrált, s villanyszerelőként helyezkedett el. A Kunstgewerbeschulébban folytatott további tanulmányokat. 1931-ben és 1932-ben linóleummetszet-sorozatot készített a szegénységben élőkről. Később könyvillusztrációkat, s politikai karikatúrákat kreált. Az Anschluss után visszatért Magyarországra, s ismét könyvillusztrátorként, illetve grafikusként dolgozott. Krétarajzait az OMIKE Művészakció keretein belül ismerhette meg a magyar közélet. 1941-től kezdve több alkalommal is munkaszolgálatra rendelték. Kárpátaljára került, ahonnan ceruzával rajzolt karikatúrákat küldött feleségének. A Margarethe hadművelet után először Auschwitzba, majd Mauthausenbe deportálták, s itt is halt meg 1945 tavaszán. Műveiből halála után 17 évvel (1962-ben) kiállítást rendeztek a Magyar Nemzeti Galériában. Megjegyzések A halál időpontja bíróságilag megállapított. Klusinói csata A klusinói csata a Stanislaw Zołkiewski vezette számbelileg kicsiny lengyel sereg győzelme az orosz-svéd sereg ellen 1610. június 24-én. Előzmények Borisz Godunov cár, aki állítólag megölette IV. (Rettegett) Iván fiát, Dmitrij nagyherceget, Dmitrij bátyjának, I. Fjodor cár halála (1598) után megszerezte e trónt. A nép és a bojárok azonban sosem voltak az elkötelezett hívei, és mindig is az a gyanú élt a nép körében, hogy az ő keze van a cárevics halálának ügyében. Ráadásul Lengyelországban Adam Wiśniowiecki herceg] szolgálói közt felbukkant egy férfi 1603-ban, aki magát Dmitrijneknek állította, és megerősítette, hogy Godunov meg akarta gyikolni. Erre válaszul a cár azt híresztelte, hogy az az illető nem más, mint egy Grigorij nevű szerzetes, aki a csudovi kolostorból szökött el, de állítását nem tudta alátámasztani, sőt a férfi nagyon is hasonlított a cárevicsre, valamint birtokában volt egy kereszt, amit a trónörökös viselt hajdanán, de a halott gyereken ezt akkor nem találták meg. Közben Dimitrijt bemutatták III. Zsigmond lengyel király előtt, aki noha megígérte, hogy segítségére lesz, ténylegesen nem támogatta. Dimitrijnek a lengyel mágnások adtak katonákat, aki 1604-re sereget toborzott és benyomult Oroszországba. Egy győzelmet elért a cár ellen, de aztán csapatait ütközetben megverték. Csak Borisz cár halálhíre mentette meg ügyét. A cár fiát, II. Fjodort és anyját egy palotaforradalom során a moszkvaiak megölték. Dmitrijt cárrá koronázták, de nem egészen tíz hónapig uralkodott. Vaszilij Sujszkij herceg, I. Fjodor cár halálával a Rurik-dinasztia fejévé lépett elő mint a dinasztia sujszkiji ágának a tagja, aki az uglicsi gyilkosság ügyében vezette a nyomozást, 1605-ben megerősítette azt, hogy a cárevics él és, átállt most hozzá. Miután azonban nyilvánvalóvá váltak az új cár abszolutisztikus törekvései, és mert nem akart a bojárok bábja lenni, ezért összeesküvést szervezett ellene és 1606-ban megölette. Sujszkij magát IV. Vaszilij néven cárrá koronázta, amit sem Lengyelország, sem Svédország nem ismert el. Rövidesen újabb Dmitrijek léptek fel a színen, köztük az egyik 1610-ben újabb fegyveres támadást indított. A klusinói csata Ulászló herceg parancsára második Dmitrij oldalán egy sereg indult Moszkva ellen, amelynek parancsnoka, az 1620-as cecorai csatában elesett Stanislaw Zołkiewski volt. A haderő úgy háromezer lovasból és 5000 gyalogosból állt. Vele szemben a cár testvérét Dimitrijt küldte, egy kb. 30 ezer oroszból, 5000 svéd zsoldosból (ezek parancsnoka Jacob de la Gardie), valamint francia, német, s angol zsoldosokból és finnekből álló hadsereggel, mely június 24-én Vajzma melletti klusinói erdőben ütközött meg. A sűrű rengeteg nehezítette a gyalogosokat a mozgásban. A lengyel huszárság egy résen át megrohamozta az elővédben levő orosz-svéd egységeket. Ám az ellenség sorain fönnakadtak és azok visszaszorították őket. Zołkiewski ekkor átrendezte a sorait és gyalogsággal fölzárkózva új támadást indított, ami megbontotta az orosz állásokat és nagy zavarban a zsoldosok nagyobb része elmenekült, mások átálltak a lengyelek mellé. Sujszkij megfutamodott. A zűrzavar folytatódik A vereség során Vaszilij Sujszkijt félreállították és Lengyelországba száműzték, de a cári trónt sem az állítólagos Dmitrij kapta meg, hanem maga Ulászló. Dmitrij tovább próbálkozott, de az 1603-ban felbukkantéhoz hasonló sorsra jutott, rajta kívül még egy Ál-Dmitrij bukkant fel, aki azonban szintén kudarcot vallott. Tomizava Sója Tomizava Sója (Csiba, 1990. december 10. – Riccione, 2010. szeptember 5.) japán motorversenyző. 2006-ban mutatkozott be a gyorsaságimotoros-világbajnokságon, azonban egészen 2008-ig csak 1-1 versenyen indult. 2009 óta rendszeres résztvevője volt a sorozatnak, előbb a 250-eseknél, majd 2010-ben az akkor létrejött Moto2-es géposztályban. Karrierje Tomizava komolyabb karrierje az All Japan Road Race Championship nevű japán bajnokságban kezdődött. 2006-ban második lett a 125 köbcentis géposztályban. 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban egyaránt elindult a MotoGP japán nagydíján, szabadkártyásként. 2008-ban már a negyedliteresek között indult, ekkor a két pontot érő tizennegyedik helyen ért célba. 2009-ben szerződtették először teljes szezonra, a Technomag-CIP versenyzője volt. Többször pontot szerzett, azonban sokszor ki is esett, így mindössze 32 pontot szerzett. 2010-ben az újonnan létrejött Moto2-ben versenyzett a Suter színeiben. Mindenki legnagyobb meglepetésére a szezonnyitó katari nagydíjon ő nyerte a futamot, Alex Debón és Jules Cluzel előtt. 2010. szeptember 5-én a misanói futamon a versenyző felborult, Scott Redding és Alex de Angelis pedig áthajtottak rajta járművükkel. A japán versenyzőt kórházba szállították, ahol belehalt sérüléseibe. Divišov Divišov (németül Diwischau) kisváros Csehországban a Közép-Csehországi kerület délkeleti részében. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lipnica Zagorska Lipnica Zagorska falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Tuheljhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 38 km-re északnyugatra, községközpontjától 1 km-re északra a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 66, 1910-ben 150 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. A településnek 2001-ben 70 lakosa volt. Nürnberg–Schwandorf-vasútvonal A Nürnberg–Schwandorf-vasútvonal egy normál nyomtávolságú, részben 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított vasútvonal Németországban Nürnberg és Schwandorf között. A vasútvonal hossza 93,7 km, engedélyezett sebesség 160 km/h. A vasútvonalat az Actiengesellschaft der bayerischen Ostbahnen építette, Nürnberg és Hersbruck között 1859 május 9-én, Hersbruck és Schwandorf között 1859 december 12-én lett kész. A vonalon a Nünbergi S-Bahn szerelvények és regionális vonatok közlekednek. Arganda del Rey (metróállomás) Arganda del Rey metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 9-es vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a Consorcio Regional de Transportes de Madrid. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 9-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: La Poveda (Paco de Lucía, 9-es metróvonal) Ajtónállómester Az ajtónállómester (magister janitorum), vagy eleinte csőszök ispánja (comes preconum) volt a királyi udvarházak és az udvar csőszeinek – akik ajtónálló és hírvivő feladatokat láttak el – felügyelője. Ő idézte a király elé ércpecsétjével – azaz a király idézőpecsétjével – és országos hírvivő hálózatának segítségével azokat, akikkel a király beszélni akart. Ők hordozták körbe a véres kardot is, amikor hadba hívtak. A Korona és kard legendája szerint a csőszök ispánja figyelmeztette Béla herceget, hogy a kardot válassza I. Endre színe előtt. A jelenet arra utal, hogy a csőszök ispánja egyben a palotaőrség parancsnoka is volt. Nyugaton az udvarmester felelt meg ennek a tisztségnek. Ajtónállómesterként a források először 1261-ben említik. Az ajtónállók, vagyis a királyi testőrök elöljárója volt. Gondoskodnia kellett a királyi lakosztályok és a királyi család biztonságáról. Werbőczy István meghatározása szerint (Tripartitum I. R. 94. c.) az ország zászlósurainak és kisebb báróinak egyike. Tagja volt a királyi tanácsnak. Tényleges feladatait az Anjou-kor óta helyettese, általában egyik köznemesi familiárisa látta el, a bárót főajtónállómesternek kezdték hívni, majd tisztsége összeolvadt az udvarmesterével. Tagja volt a Mohács utáni Habsburg udvartartásnak is. 1608-tól feladata volt a rendi országgyűlés rendjének felügyelete is. 1848-ig az országgyűlés felsőtáblájának tagja, majd a második világháború végéig a felsőház tagja volt. Királyi főajtónállók (1526-1848) Janitorum regalium magistri, Königliche Obersttürhüter 1163 (szám) Az 1163 (római számmal: MCLXIII) az 1162 és 1164 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1163-as a kettes számrendszerben 10010001011, a nyolcas számrendszerben 2213, a tizenhatos számrendszerben 48B alakban írható fel. Az 1163 páratlan szám, prímszám. Kanonikus alakja 11631, normálalakban az 1,163 · 103 szorzattal írható fel. Két osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1 és 1163. Az 1163 huszonöt szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül a legkisebb is nagyobb 10 000-nél. Csillagászat 1163 Saga kisbolygó Besznyák István Besznyák István (Eger, 1931. október 30. – 2017. november 7.) Széchenyi-díjas magyar orvos, sebész, onkológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a rákkutatás, a daganatellenes szerek vizsgálata és a sebészeti onkológia. Eckhardt Sándor utódaként a magyarországi onkológiai kutatások vezető alakja. 1984 és 1992 között az Országos Onkológiai Intézet klinikai igazgatója volt. Életpályája 1950-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (ma: Semmelweis Egyetem). Itt szerzett orvosdiplomát 1956-ban. Még egyetemi hallgatóként az egyetem I. számú Kórbonctani és Kísérletes Rákkutató Intézetében kezdett el dolgozni. Itt szerzett 1959-ben patológusi szakképesítést. 1960-ban átment az egyetem IV. számú Sebészeti Klinikájára. Itt 1963-ban általános sebészi, 1967-ben mellkassebészi szakvizsgát tett. 1977-ig dolgozott a klinikán (1969-től már Semmelweis Orvostudományi Egyetem név alatt), ekkor távozott az Országos Onkológiai Intézethez, ahol a sebészeti osztály osztályvezető főorvosaként kezdett el dolgozni. 1984-ben az intézet klinikai igazgatójává nevezték ki, tisztét 1992-ig töltötte be. 1998-ban szaktanácsadói megbízást kapott az intézetben. Gyakorló orvosi tevékenysége mellett tanított is, 1986-ban a SOTE címzetes egyetemi tanárává fogadta, majd 1988-ban az Orvostovábbképző Egyetem klinikai onkológia tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést. 1993-ban, az egyetem Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmé történt átalakítása után (ma a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának része) a tanszék vezetésével is megbízták, ilyen minőségében 1998-ig dolgozott ott. 2001-ben professor emeritusi címet kapott. 1969-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1982-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA II. Számú Doktori Bizottságának és a Klinikai II. (műtéti) Tudományos Bizottságnak lett tagja, utóbbinak később elnöke. 1994 és 1997 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési képviselője és doktori elnökségi tagja volt, majd 1998-ban megválasztották az akadémia levelező, 2004-ben pedig rendes tagjává. Később a Felügyelőbizottságba is bekerült. Akadémiai tisztségei mellett tizenegy éven keresztül (1979–1990) a Magyar Onkológusok Társasága főtitkára, 1989–1995-ben a Magyar Sebész Társaság, 1991–2000-ben a Sebész Szakmai Kollégium elnöke. 1996 és 1998 között vezette a Magyar Orvosi Kamara oktatási bizottságát is. Számos tudományos és szakmai folyóirat szerkesztőbizottságában is dolgozik: Acta Chirurgica Austriaca, British Journal of Surgery, European Journal of Surgical Oncology, Seminars in Surgical Oncology és The Breast. Munkássága Fő kutatási területe a rákkutatás, a daganatellenes szerek vizsgálata és a sebészeti onkológia. Eckhardt Sándor utódaként a magyarországi onkológiai kutatások vezető alakja. Onkológiai kutatásaiban a daganatellenes szerek hatásait vizsgálja kísérletes módszerekkel, valamint foglalkozik a kísérletes vesekonzerválással, illetve -transzplantációval (átültetéssel). A sebészeti onkológia korszerű irányzatainak magyarországi bevezetője és elterjesztője, elsősorban az emlő-, pajzsmirigy-, mellkas- és hasi daganatok kutatása területén. Kiterjedt munkássága van a mellrák, valamint más mellkasi daganatok vizsgálatában és kutatásában. Több mint háromszáztíz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből tizenhárom könyv, illetve könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre. Díjai, elismerései Markusovszky-díj (1963, 1989) Balassa-emlékérem (1989) Krompecher-emlékérem (1989) Markhot-emlékérem (1989) A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti fokozata (1995) Pro Pathologia Emlékérem (1997) Szabó György-díj (1999, Hemingway Alapítvány) Genersich-díj (1999) Szent-Györgyi Albert-díj (2001) Széchenyi-díj (2002) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011) Főbb publikációi Effect of 1,6-Di-2-Bromoethylamino/-1,6-Dideoxy-D-Mannitol Dihydrobromide on Tumours of Laboratory Animals (Nature, 1959) Contralateral pneumothorax following lung surgery (első szerző, 1965) Preservation of Canine Kidneys by Hypothermia and Hyberbaric Oxygen: Long-term Survival of Autografts Following 24-hour Storage (társszerző, 1966) A Mediastinum tumorai és pseudotumora (Szende Bélával és Lapis Károllyal , 1985, angolul is) A daganatok sebészete (1986) Cancer Staging (in: Surgical Oncology, 1989) Palliative chirurgische Therapie bein maalignen Melanom (in: Das maligne Melanom, 1991) Sebészeti onkológia (1997) Diagnosis and Surgery of Organ Metastases (2001) Idézetek, gondolatok az orvostudományból (2005) Politikai és történelmi idézetek (2006) Crespi d’Adda Crespi d’Adda egy munkásfalu Olaszországban, melyet a 19. században alapítottak. A terület Capriate San Gervasio településhez, Bergamo megyéhez, (Lombardia) tartozik. 1995 óta az UNESCO Világörökség listáján szerepel. A falu minden bizonnyal a legérdekesebb példája a munkásfalvak olaszországi megjelenésének. A hely eredeti, szinte tökéletes állapotban maradt fenn. A gyárat és a falut a 19. század végén – az olaszországi ipari forradalom kezdete idején – építette a Crespi család, akik eredetileg gyapot-pamut manufaktúrákat vezettek. A felvilágosult tőkés vállalkozók a kor szociális doktrínáinak, szociológiai áramlatainak köszönhetően munkásaiknak olyan életkörülményeket kívántak biztosítani, mellyel megóvják alkalmazottaik egészségét, biztosítják megélhetésüket, segítik családtagjaikat. A Crespi család a munkásoknak nemcsak házakat, lakásokat építtetett, hanem templomot, iskolát, kórházat, közösségi házat, színházat, közfürdőt is. A munkás-települést 1878-ban alapították az Adda folyó partján Lombardiában, a gyár tulajdonosainak paternalista gondoskodása munkásaik fölött a nagy gazdasági világválság idejéig tartott, a munkásvárosban végig a Crespi társaság oltalma, gondoskodása alatt éltek az iparosok és családtagjaik. Napjaikban a faluban nagyrészt az egykori munkások leszármazottai élnek, a gyár 2004-ig továbbra is üzemelt, és továbbra is pamut-textil termékeket állított elő. Menyhért János Menyhért János (Gönc, 1814 - Nagyvarsány, 1873. október 23.): református lelkész, író. Élete Göncön született 1814 körül. Életének lelkészsége előtti részéről annyi ismeretünk van, hogy Bogáton adminisztrátorként dolgozott, amikor 1848. április 18-án a nagyvarsányi református egyházközség élére helyezték. Elődeivel ellentétben igen hosszú ideig, több mint 25 évig állt az egyházközség élén. Az ő idejében készült az a fametszet, amely 1857-ben a nagyvarsányi református templomot és fa haranglábat ábrázolja. Íróként is tevékenykedett, cikkei a Vasárnapi Ujságban és a Nép Újságban jelentek meg. 1873. október 23-án, 59 éves korában halt meg, tüdőszélhűdés következtében. 1873. október 24-én Pozsoló József mándoki református lelkész temette el a református temetőben. Felesége Fábián Julianna volt, akitől Nagyvarsányban 1849 és 1864 között hat gyermeke született, közülük Ilona (1850), Amália (1852), János (1855) és László (1857) érték el a felnőttkort. Munkái Árvízi pusztítás A pálinka mint ragályos nyavaja Nagy-Varsányi ref. templom és régiségei, 1857 Kertészkedjünk, 1861 Egy lelkész levele a szerkesztőhöz, 1859 Rott Ferenc Rott Ferenc (Somberek, 1970. október 6. –) magyar labdarúgó. Első NB I-es mérkőzése 1991. május 25-én a Veszprém FC–Békéscsabai Előre FC találkozó volt, ahol csapata 3–0-s győzelmet aratott a békés megyei együttes ellen. Sikerei, díjai Veszprém FC : Magyar bajnoki 5. hely : 1991 Kispesti Honvéd : Magyar bajnoki ezüstérmes : 1994 Magyarkupa győztes : 1996 Magyarkupa ezüstérmes : 1994 Szombathelyi Haladás : Magyar bajnoki 13. hely : 1998 BVSC Budapest : Magyar bajnoki 17. hely : 1999 Hepstedt Hepstedt település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 989 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Rémember A Rémember zenekart 1995-ben alapította három budakeszi fiatal, Áron, Fibula és Geiger, Dolezsai Gergővel együtt. 1997-ben új basszusgitáros, Jero csatlakozott a csapathoz, majd 2004-ben ismét személycsere történt, Jero-t Fischer Máté váltotta. A zenekar tagjai 2005 óta Londonban élnek és játszanak. Tagok Szabó Áron - dob Fischer Máté - basszus Sass Loránd Fibula - ének Szabó Gergő Geiger - gitár Lemezek 1995 Owlet Inside (LP-kazetta) 1996 Stay Tuned (LP-kazetta) 1998 Megalomaniac (internet demo) 1999 Good At Least (maxi) 2001 @ Generation (LP) 2001 Seek Me In Your Head (remix cd) 2002 My Dream Is A Mirror (live EP) 2003 Ravi Shankar (EP) 2004 Psychedelic G.A.S (LP) (8139) 1980 UM1 A (8139) 1980 UM1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1980. október 31-én. Atari 2600 Az Atari 2600 az amerikai Atari cég konzolja, melyet 1977-ben adtak ki Észak-Amerikában (Atari VCS néven), majd 1978-ban Európában. 1982-ben Az utód, az Atari 5200 kiadása után kapta meg az Atari 2600 nevet. Sok hasonmás, vagy más cégektől jött, lejárató célú kiegészítő modul készült hozzá, de ezeket illegálisnak nyilvánították, és betiltották. FV101 Scorpion Az FV101 Scorpion könnyűharckocsi, a CVR (Combat Vehicle Reconnaissance, Harci Felderítő Jármű) család tagja. Teljes nevén Tűz-Támogató Harci Felderítő Jármű (Scorpion). Az Alvis Vickers Harckocsigyár által gyártott harckocsi, 1973-tól 1994-ig állt hadrendben a Brit Szárazföldi Erők . 3000 darabnál is több került legyártásra. Egyben a világ leggyorsabb harckocsija. Változatok A Scorpion 90-es, a Scorpion harckocsi export változata 90mm-es Cockerill M.k3 M-A1 löveggel, beépített csőszájfékkel. A Malajziai, az Indonéz és a Venezuelai Fegyveres Erők állították hadrendbe. Járművek a Scorpionnal megegyező harckocsitestel: FV102 Striker harckocsivadász FV103 Spartan páncélozott személyszálító jármű FV104 Samaritan páncélozott mentő FV105 Sultan harcálláspont jármű FV106 Samson páncélozott műszaki jármű FV107 Scimitar páncélozott felderítő jármű Sabre – Scorpion alvázára szerelt torony a Fox páncélozott felderítő járműről Alkalmazók Belgium hadereje (701 Scorpion tank és változatai) Botswana hadereje Brunei hadereje Chile hadereje (Infantería de Marina- Chilei Tengerészgyalogság) India hadereje Irán hadereje (Imperial Iranian Army) Írország hadereje Jordánia hadereje Malajzia hadereje (26 Scorpion 90-es) Indonézia hadereje (100 Scorpion 90-es) Új-Zéland hadereje Omán hadereje Fülöp-szigetek hadereje (41 Scorpions) Spanyolország hadereje Thaiföld hadereje Honduras hadereje Venezuela hadereje (90 Scorpions 78 FV101-C.90 +6 FV104 +2 FV105 +4 FV106) Egyesült Királyság hadereje Sallai Gergely Sallai Gergely (Budapest, 1974–) történész. Élete 2000-ben végzett a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, történelem–szlovák szakon. 2008-ban doktori fokozatot szerzett. A második világháborút megelőző időszak csehszlovák–magyar politikai, diplomáciai és társadalomtörténeti kapcsolataival foglalkozott. Művei 2002 Az első bécsi döntés. Budapest. 2002 Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban. In: „…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében. Nagy Iván Könyvek 11. Balassagyarmat-Várpalota. 2008 „A határ megindul, az ország nagyobb lesz...”. Doktori disszertáció. 2009 "A határ megindul..." – A csehszlovákiai magyar kisebbség és Magyarország kapcsolatai az 1938-1939. évi államhatár-változások tükrében. Pozsony. 2011 Az autonómiától a revízióig - A csehszlovákiai Egyesült Magyar Párt politikai koncepciójának változása az 1938. évi müncheni válság hatására. In: Jankovics József - Nyerges Judit (szerk.): Kultúra, nemzet, identitás. Budapest, 291-300. Bonin-szigeteki galamb A Bonin-szigeteki galamb (Columba versicolor) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj. Előfordulása A Japánhoz tartozó Bonin-szigetek volt honos. KIhalása A 19. század végére kihalt. Kihalásának oka élőhelyének eltűnése, illetve a macskák és patkányok által okozott pusztítás lehetett. Utolsó példányát 1889-ben látták. Megjelenése Testhossza 45 cm. Hasonló a japán galambhoz (Columba janthina). Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2001. február 24.) 2213 Meeus A 2213 Meeus (ideiglenes jelöléssel 1935 SO1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eugene Joseph Delporte fedezte fel 1935. szeptember 24-én. Dennis Kipruto Kimetto Dennis Kiprutó Kimetto (teljes nevén Dennis Kipruto Kimetto or Dennis Kipruto Koech; (Eldoret, 1984. január 22. –) kenyai maratonfutó, hosszútávfutó, atléta. Ő tartja a 25 km-es futás világcsúcsát. 2013-ban megnyerte a tokiói és a chicagói maratont, 2014-ben pedig a berlini maratont. A maratonfutás világcsúcsát ő tartotta 2:02:57-es idővel, amelyet a 2014-es, 41. Berlin Maratonon futott,de ez a rekord a 2018-as,45.Berlin Maratonon megdőlt.Az új rekorder Eliud Kipchoge,2:01:40-es idővel. Nagytilaj Nagytilaj község a Nyugat-Dunántúli régióban, Vas megyében, a Vasvári járásban. Fekvése A Dunántúlon, a Kemeneshát délkeleti szegletében, a Nagytilaji-patak mellett fekszik. A megye délkeleti határán, nem messze Vas, Zala és Veszprém megyék hármas határánál található. A megyeszékhely, Szombathely kb. 55 km-re, Vasvár kb. 20, Zalaszentgrót kb. 15, Zalaegerszeg kb. 20 km-re van. A szomszédos települések: Bérbaltavár, Pókaszepetk. Megközelítése Közúton a Vasvárt Zalabérrel összekötő alsóbbrendű útról érhető el egy mellékúton, Bérbaltavár felől, vagy a Zalaegerszeget szintén Zalabérrel összekötő alsóbbrendű útról, Pókaszepetk felől. A közúti tömegközlekedést a Vasi Volán Zrt. autóbuszai végzik. Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás Zalabér-Batyk, a MÁV 25-ös számú, Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalán. Története Első írásos említése 1272-ből származik, Tilaj néven. Kistilaj és Hervadtfa községek egyesítéséből jött létre. Népesség 2001-ben a lakosok kb. 94%-a magyarnak vallotta magát, míg kb. 6%-a nem válaszolt a kérdésre. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,9%-a magyarnak, 9,1% németnek, 3,5% cigánynak, 0,7% románnak, 0,7% örménynek mondta magát (1,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 68,5%, református 2,1%, evangélikus 3,5%, felekezet nélküli 4,2% (21% nem nyilatkozott). 1990 : 239 fő 2001 : 185 fő 2009 : 142 fő 2011 : 200 fő körülbelül Vallás A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság kb. 89,5%-a római katolikus és kb. 2,5%-a református vallású, míg kb. 8%-a nem tartozik egyetlen egyházhoz vagy felekezethez sem, illetve nem válaszolt. Római katolikus egyház A Szombathelyi egyházmegye (püspökség) Vasvári Esperesi Kerületéhez tartozik. Nem önálló egyházközség, a Csehimindszenti plébániához tartozik, mint fília. Római katolikus templomának titulusa: Szent Márton. Református egyház A Dunántúli Református Egyházkerület (püspökség) Őrségi Református Egyházmegyéjéhez (esperesség) tartozik. Nem önálló egyházközség, csak szórvány. Evangélikus egyház A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület Vasi Egyházmegyéjében lévő Kissomlyói Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány. Természeti értékek Ún. Balogh-fa: kb. 700 éves szelídgesztenye -fa. A szőlőhegyen és a környező dombokon különböző védett virágok tenyésznek (pl. lila és fehér virágú őszi kikerics , kakasmandikó , leánykökörcsin , csillagvirág kankalin stb.). Nevezetességei Római katolikus (Szent Márton-) templom: 1882 -ben épült. Falképeit Gál József festette. Római katolikus kápolna. Kőkereszt: 1888 -ban állították. Rendezvények Búcsú: Szent Márton-nap (november 11.) utáni vasárnap. Gerbécourt Gerbécourt település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 100 fő (2015). Gerbécourt Fonteny, Lubécourt, Puttigny és Vaxy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Winfield (Kansas) Winfield város az USA Kansas államában. Lakosainak száma 12 301 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Liposthey Liposthey település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 511 fő (2015). Liposthey Labouheyre, Pissos, Saugnacq-et-Muret és Ychoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: AXN Sci-Fi Az AXN Sci-Fi a Sony Pictures Entertainment tulajdonában lévő európai televíziós csatorna volt, az AXN televíziós csatorna társcsatornája, amely főként sci-fi műfajú filmeket, sorozatokat sugárzott. A 2006. május 1-jén indult csatorna először Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában volt fogható, majd Olaszországban, Csehországban, Szlovákiában, Oroszországban, Ukrajnában és Kazahsztánban is megkezdte adását. Összesen több mint 5,5 millió előfizetővel rendelkezett hat közép-európai országában (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária). A tévécsatorna a 16-49 éves korosztály kedvelt programja volt. 2013. október 1-jétől, Olaszország kivételével, az AXN Sci-Fi helyett az AXN Black érhető el, amelyet 2017. október 3-án felváltott a Sony Movie Channel. A csatorna hangja a magyarországi adásváltozatban Roatis Andrea volt. Története A 2006. május 1-jén indult csatorna először Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában, majd Olaszországban, Csehországban, Szlovákiában, Oroszországban, Ukrajnában és Kazahsztánban kezdte meg sugárzását. Kezdetben szinte kizárólag sci-fi sorozatokat tűzött műsorra, mint a Sliders, az Androméda, a Star Trek, a Csillagkapu, a Csillagközi romboló vagy a Lexx. Később azonban egyre több akció-, kaland- és horrorsorozat, hétvégenként pedig egy-egy film került műsorra. 2008 végétől, de különösen 2009 elejétől kezdődően egyre több animesorozat volt látható a csatornán, amelyek az Animax társcsatornától származtak. Animéken kívül amerikai animációs sorozatok is láthatóak voltak. A 2010-es arculatváltáskor a sci-fi sorozatok mellé misztikus és természetfeletti sorozatok is bekerültek, mint a Ki vagy, doki?, az Őslények kalandorai, A hetedik érzék vagy a Sötét angyal, ezáltal a csatorna a „képzelet birodalmává vált”. 2013. október 1-jétől az AXN Sci-Fi megszűnt addigi formájában, helyét az AXN Black vette át, amelyen már animációs tartalom gyakorlatilag nincs viszont lényegesen több a reality és dokureality. Műsorok A következő lista a magyarországi adásváltozatban műsorra tűzött sorozatokat és filmeket tartalmazza. Sci-fi sorozatok A bolygó neve: Föld A Sci-Fi Mesterei Az elveszett szoba Androméda Angyal kontra démon Battlestar Galactica (1978-as sorozat) Charlie Jade Csillagkapu Csillagkapu: Atlantisz Csillagkapu: Continuum Csillagközi romboló Csillagközi szökevények Csodák FlashForward – A jövő emlékei Galactica 1980 Harmadik típusú emberrablások Heavy Metal Jake 2.0 – A tökéletes ügynök Lexx Másvilág Programozott fantáziák Real Humans – Az új generáció ReGenesis Sanctuary – Génrejtek Sliders Star Trek Star Trek: Az új nemzedék Star Trek: Deep Space Nine Star Trek: Enterprise Torchwood V Végtelen határok Y-akták – A lélek határai Akció-, kaland- és misztikus sorozatok A bárka A Dresden-akták A hetedik érzék Az elveszett ereklyék fosztogatói Az elveszett világ A vámpír, a vérfarkas és a szellem Álomjárók Conan, a kalandor Elveszett lány Herkules Hex Jericho Ki vagy, doki? Lost – Eltűntek Merlin kalandjai Odüsszeia Óz boszorkányai Őslények kalandorai Painkiller Jane Rémvadászok Reaper – Démonirtók Rejtélyek kalandorai Robotzsaru Sentinel – Az őrszem Sheena, a dzsungel királynője Sötét angyal Tarzan Teen Wolf – Farkasbőrben X csapat Vadak ura Horrorsorozatok A félelem kórháza A félelem maga A Rózsa vére Az évszázad vihara Fear Clinic – A rettegés (websorozat) Holtsáv Hulla-ház Animék, rajzfilmek A 7 szamuráj A dinoszauruszok királya Afro szamuráj Ayakashi Ayashi – Különös történetek a Tenpou-korból Bleach Blood+ Blue Gender Chrono Crusade Conan, a detektív Cowboy Bebop D.Gray-man D.I.C.E. – A mentőcsapat Dragon Ball GT Dragon Ball GT – Goku öröksége (különkiadás) Death Note – A halállista Death Note – A halállista (film) Death Note – L örökösei (film) Fullmetal Alchemist – A Bölcsek kövének nyomában Fullmetal Alchemist: Milos szent csillaga (film) Full Metal Panic! Ghost in the Shell: Stand Alone Complex Ghost In The Shell: Stand Alone Complex 2nd Gig Hellsing InuYasha Kaleido Star + 2 OVA LaMB (film) Másnap Méz és lóhere Monte Cristo grófja Nana Naruto Nodame Cantabile Penge Rómeó és Júlia Sakura háborúja Slayers – A kis boszorkány (Try, Revolution, Evolution-R) Soul Eater – Lélekfalók Trigun Trinity Blood – Vér és kereszt Tsubasa kapitány Vampire Knight Vampire Knight Guilty X-Men Yu Yu Hakusho – A szellemfiú Zűrutazók Reality sorozatok A kockák királya 13 – Rettegés egyenes adásban Criss Angel Ghost Hunters – Szellemek nyomában Max’s Midnight Movies Szuperhős kerestetik Túléltem egy japán vetélkedőt! Verhetetlen Banzuke Filmek 200 A behatoló A fekete ember A galaxis kapuja A Halál szelencéje A holló A könnyek völgye A kút és az inga A lányok nem angyalok A menekülés A menekülés II. A Morgue utcai gyilkosság A Philadelphia kísérlet folytatódik A rettegés tava A sötétség köre A tengeri szörny A tűzgyújtó – Fellángolás Az idő előtti elhantolás Alien Hunter – Az idegenvadász Álomharcos Álomvilág Ámokfutó kamionok Árnyékok Ártatlan igazság Audrey Rose Boa vs Python Csillagközi romboló CyberCity Cybertech Cyborg 2. – Üvegárnyék Digital Man Előérzet Embertelen pók Frankenstein lánya Gothika Gyerekjáték Halloween – A rémület éjszakája Halloween 4. – A rémület visszatér Halloween 5. Hellraiser: Vérvonal Hideg fejjel Horrorrock Hyperion - Az égiháború Idegen a világűrből Johnny 2.0 Kardok könyve Kék démon Ki vagy, doki? – Karácsonyi támadás Ki vagy, doki? – A szökevény menyasszony Ki vagy, doki? – Az elkárhozottak utazása Ki vagy, doki? – A Mars vizei Ki vagy, doki? – Az idő végzete I-II. Ki vagy, doki? – A másik doktor Ki vagy, doki? – A holtak bolygója Kígyófej Kísértetek éjszakája Lélekvadászok Majomszeretet: Egy félelmetes kutatás Marslakó a mostohám Momentum Őrültek háza Péntek 13. Péntek 13. – II. rész Péntek 13. – III. rész: Véres kirándulás Péntek 13. – IV. rész: Az utolsó fejezet Péntek 13. – V. rész: Az újrakezdés Péntek 13. – VI. rész: Jason él Péntek 13. – VII. rész: Friss vér Péntek 13. – VIII. rész: Borzalom New Yorkban Pokoli száguldás Pumpkinhead 3. – Porból porrá Pumpkinhead 4. – Ősellenség Rémtörténetek Shepherd Sötét Faj Star Trek: Űrszekerek Star Trek II: Khan haragja Star Trek III: Spock nyomában Star Trek IV: A hazatérés Star Trek V: A végső határ Star Trek VI: A nem ismert tartomány Star Trek: Kapcsolatfelvétel Star Trek: Űrlázadás Star Trek – Nemezis Szerelmi álom Szörnyetegek szigete T-Force – Pusztításra programozva Total Recall: Az emlékmás Tron True Science – A Csillagkapu titkai Űrharcosok Végtelen világok Vérfürdő Vészjelek Világok száműzöttje Zombiethon Egyéb Teleshop Szolgáltatók Az AXN Sci-Fi a következő szolgáltatóknál volt elérhető: Digi Hello HD Invitel Magyar Telekom Parisat UPC Direct Vidanet Digi freeSAT Melita Sky Italia Akado Digi Focus Sat Digi freeSAT Megjegyzések Lengyelországban és Romániában elérhető. Görbeillesztés (matematika) A görbeillesztés feladata olyan függvény meghatározása, ami egy adatsor analitikus közelítése. A függvény grafikonjaként adódó görbére nem feltétlenül illeszkednek a koordinátájú pontok, ilyenkor azt mondjuk, hogy a görbe többé vagy kevésbé jól közelíti a pontsort. Az illeszkedési kritérium különböző lehet csakúgy, mint a görbe, azaz a függvény (függvények) típusa. A feladat egy általánosítása, amikor a síkon ábrázolható ponthalmazhoz keresünk implicit egyenlettel megadható görbét. Másik általánosítás a adatsort közelítő felület meghatározása. Rokon probléma az adott görbék, görbeívek egyszerűbb görbékkel való helyettesítése. Alkalmazási területek Egy természeti, gazdasági, társadalmi stb. folyamat lefolyását modellező matematikai formula kísérleti meghatározásához méréseket kell végezni. A mérések adatai egyrészt hibákkal terheltek (szóródás), másrészt bizonyos tartományok kimaradhatnak az adatgyűjtésből. Az adatsor ) számpárjait derékszögű, illetve a problémának jobban megfelelő affin vagy poláris koordináta-rendszerben ábrázolva egy görbe pontjaira emlékeztető pontsort vagy egy pontfelhőt kapunk. Empirikus formulák A görbeillesztés egyik célja, hogy a meghatározott függvény (és esetleg az inverz függvény (formula) ismeretében a vizsgált folyamat összetartozó értékpárjait kiszámíthassuk. A másik cél az lehet, hogy a kiválasztott függvény együtthatóit meghatározzuk (például a szabadesés egyenletében számértékére kapunk kísérleti becslést). Illesztési típusok Interpoláció Olyan görbét kell keresni, ami minden adatponton áthalad. A „szabálytalan” pontsorhoz szinte sohasem illeszthető egyszerű egyenlettel leírható függvény/grafikon. Lineáris interpoláció Az intervallumokhoz egyenletű egyenes szakaszokat illesztünk. Ezek egyenként helyettesítik a folyamatot leíró grafikon íveit. A formulák a két ponton átmenő egyenes egyenletével kaphatók: Parabolikus interpoláció Több, egymáshoz csatlakozó intervallum feletti görbeívet egy polinom grafikonjával helyettesítjük. A megfelelő együtthatók meghatározásához két formula ismert: A formula és ezzel a számolás egyszerűbb, ha az intervallumok egyenlőek. Főleg tabellált függvényeknél (függvénytáblázatoknál) használják (használták) a táblázatban nem szereplő közbenső értékek számítására. A feladat gyakorlati fontosságát jelzi, hogy több neves matematikus adott meg erre interpolációs formulát: Newton, Bessel, Stirling. Regresszió Mindkét modell esetében alkalmazható eljárás az, ha lemondunk az empirikus formulával adódó függvénygörbe és a mérési adatokat reprezentáló pontok illeszkedéséről, csupán azt követeljük meg, hogy az mérési helyeken a mért és a számított értékek eltérése minimális legyen. Az eltérés mértékét többféleképpen írhatjuk elő: Az első feltételnek eleget tevő egyenletes közelítés meghatározására nincsenek általános módszerek. A négyzetes hibákat minimáló közelítés meghatározására a Gauss nevéhez kötött, a legkisebb négyzetek módszere nevű algoritmust használják. Lineáris regresszió A matematikai statisztika leggyakrabban alkalmazott modellje. Több típusát a legtöbb táblázatkezelő és matematikai szoftver megvalósítja (Excel, Maple V, Matlab stb): Linearizáló módszer A mérési adatokat ábrázoló pontdiagramról látható, hogy egyenes helyett inkább valamilyen, a vizsgált jelenség tulajdonságaiból is következtethető görbe illik a modellhez. A legkisebb négyzetek módszere ekkor is alkalmazható, de a számolás ilyenkor a formula jellegéből fakadóan nehézkesebb. A linearizáló módszer abból áll, hogy az eredeti változók helyett, velük összefüggő, de egymással lineáris kapcsolatban lévő változókat vezetünk be. Középértékek módszere A linearizáló módszer esetenként nem eléggé pontos. Javítható a becslés, ha az adathalmazt két vagy több részre osztjuk és mindre elvégezzük a számítást. Az egyes paraméterek számított értékeinek számtani (vagy súlyozott) közepét képezzük. Spline (szplájn) approximáció Az adatsort szakaszonként közelítő görbeívek érintője a csatlakozási pontokban közös. Az érintőkben a nyelvtani többes azt jelenti, hogy a csatlakozó görbéknek az adott pontban közös lehet az elsőrendű (egyenes), a másodrendű (simulókör) stb. érintője. Minél magasabb rendben érintkeznek, annál simább a spline, annál tökéletesebb illesztés. A spline approximációt nem csak adatsorok közelítésére, hanem komplikált, nehezen kezelhető egyenletű görbék helyettesítésére használják. (L.: Kosárgörbe, klotoid, átmeneti ív.) A számítógépes grafikában a szabálytalan vonalakat Bèzier-spline-ok alkalmazásával digitalizálják. (Az alábbi példában a lineáris spline-t (kék vonal) az adatokhoz (piros pontok) illesztjük.) További elérhető illusztrációk: Harmadfokú spline approximáció JSXGraph médián Előadások a spline interpolációról Harmadfokú spline interpoláció, előadási jegyzet PDF 868-as busz A 868-as busz a budapesti agglomerációban közlekedő helyközi járat, mely Szentendre és Dömörkapu között közlekedik. Csak nyáron közlekedik, mindkét irányban 1-1 menettel, amennyiben a buszra elővételben történt jegyvásárlás. Szakács A szakács az a személy, aki munkája a fogyasztásra szánt étel elkészítése. Csoportosítás Egy szakács a megfelelő kritériumoknak eleget téve dolgozhat mint: magánszemélyeknél munkát vállaló: privát séf, privát szakács vagy magánszakács (a megrendelő igényeinek megfelelően megtervezi az étrendet, beszerzi a nyersanyagokat, elkészíti és professzionális módon tálalja az általában többfogásos menüt, amit pincérek szolgálnak fel; egy családnál vagy személynek dolgozik, akár állandó alkalmazott is lehet ) személyi szakács (legfőbb különbség a privát séfhez képest, hogy több családnál – akár a hét minden napján máshol – dolgozik ) catering szakács éttermi szakács intézményi szakács attól függően, hogy hol látja el feladatát. A szakácsolat lehet titulus szerint is csoportosítani – éttermek, vendéglátó-ipari egységek legmagasabb beosztású szakácsa a séf vagy konyhafőnök –, vagy végzettség alapján – a legkiválóbbak mesterszakács vizsgát tehetnek –, illetve szakosodhatnak egy-egy területre (például mint cukrász, pizzakészítő, meleg-, hidegkonyhai szakács, stb.) is. Étteremben A szakácsok szakmájukat kitanulhatják kuktaként, főleg kisebb vállalatoknál, de a nagy sikerű éttermek inkább szakácsiskolákból vesznek fel diplomás szakértőket; ez esetben sem ritka valamiféle tanoncság elvégzése. Nagyobb éttermekben sokszor létezik egy személyzeti hierarchia, melyet a szakács és főszakács tetőz, vagy szakosodott személyzet, mint például saucier vagy patissier. Dán férfi jégkorong-válogatott A dán férfi jégkorong-válogatott Dánia nemzeti csapata, amelyet a Dán Jégkorongszövetség irányít. A válogatott 1949-ben mutatkozott be a világbajnokságon, majd bő 10 év kihagyás következett. 1962-ben már a B csoportos vb-re sorolták be, ahonnan rögtön kiesett. Ezt követően majdnem 30 évig jellemzően a C csoportos vb-ken szerepelt. 1991-ben megnyerte a C csoportot és felkerült a B csoportba, ahol stablian tartotta a helyét. 2002-ben nyerte meg a divízió I-es vb-t, 2003-tól folyamatosan a főcsoport tagja. Legjobb helyezésüket 2010-ben érték el, ekkor a 8. helyen zártak. Téli olimpiára még nem sikerült kijutniuk. Eredmények 1920 és 1968 között a téli olimpia minősült az az évi világbajnokságnak is. Ezek az eredmények kétszer szerepelnek a listában. Világbajnokság 1949 – 10. hely 1950–1961 – nem vett részt 1962 – 14. hely (B csop., 6. hely) 1963 – 18. hely (C csop., 3. hely) 1964 – nem vett részt 1965 – nem vett részt 1966 – 18. hely (C csop., 2. hely) 1967 – 19. hely (C csop., 3. hely) 1968 – nem vett részt 1969 – 20. hely (C csop., 6. hely) 1970 – 19. hely (C csop., 5. hely) 1971 – 20. hely (C csop., 6. hely) 1972 – 20. hely (C csop., 7. hely) 1973 – 21. hely (C csop., 7. hely) 1974 – nem vett részt 1975 – 20. hely (C csop., 6. hely) 1976 – 20. hely (C csop., 4. hely) 1977 – 19. hely (C csop., 2. hely) 1978 – 19. hely (C csop., 3. hely) 1979 – 16. hely (B csop., 8. hely) 1981 – 20. hely (C csop., 4. hely) 1982 – 19. hely (C csop., 3. hely) 1983 – 20. hely (C csop., 4. hely) 1985 – 21. hely (C csop., 5. hely) 1987 – 18. hely (C csop., 2. hely) 1989 – 16. hely (B csop., 8. hely) 1990 – 18. hely (C csop., 2. hely) 1991 – 17. hely (C csop., 1. hely) 1992 – 16. hely (B csop., 4. hely) 1993 – 16. hely (B csop., 4. hely) 1994 – 17. hely (B csop., 5. hely) 1995 – 17. hely (B csop., 5. hely) 1996 – 18. hely (B csop., 6. hely) 1997 – 20. hely (B csop., 8. hely) 1998 – 20. hely (B csop., 4. hely) 1999 – 17. hely (B csop., 1. hely) 2000 – 21. hely (B csop., 5. hely) 2001 – 22. hely (Divízió I A, 3. hely) 2002 – 18. hely (Divízió I B, 1. hely) 2003 – 11. hely 2004 – 12. hely 2005 – 14. hely 2006 – 13. hely 2007 – 10. hely 2008 – 12. hely 2009 – 13. hely 2010 – 8. hely 2011 – 11. hely 2012 – 13. hely 2013 – 13. hely 2014 – 13. hely 2015 – 14. hely 2016 – 8. hely Olimpiai játékok 1920–2018 – nem jutott ki Acél Az acél a vas legfontosabb ötvözete, fő ötvözője a szén, amiből legfeljebb 2,06 tömegszázalékot tartalmaz. Ez az acél egyik definíciója. A másik definíció szerint az acél olyan vasalapú ötvözet, amelyet képlékeny alakítással lehet megmunkálni (kovácsolni, hengerelni stb.). Ebben a megfogalmazásban nem kritérium a szén jelenléte, noha a szén a vas legáltalánosabb ötvözőanyaga. Ötvözőként sok más elem is használatos. A szén és más elemek növelik az acél szilárdságát, egyben csökkentik képlékenységét. Különböző fajta és mennyiségű ötvözőkkel az acél olyan tulajdonságait lehet megváltoztatni, mint a keménység, rugalmasság, hajlékonyság, szilárdság, hőállóság, savállóság, korróziómentesség. Előállítanak a különböző acélfajtákhoz hasonló olyan vasötvözeteket is, amelyekben a szenet más ötvözőanyagokkal helyettesítik, és ha a szén jelen is van, nemkívánatos szennyeződésnek számít. A vas 1538 °C-on, az acél – széntartalmától függően – ennél kisebb hőmérsékleten olvad. Ezeket a hőmérsékleteket – többé-kevésbé – már az ókori technológiai módszerekkel el lehetett érni, ezért a vasat legalább 6000 éve használják (a bronzkorszaktól kezdve). Vas és acél A vas a Föld kérgének mintegy 4,7%-át alkotja több mint száz vasásvány formájában, de – a fémek többségéhez hasonlóan – elemi állapotban nem található meg. A vas ércásványai közül legfontosabbak az oxidok, pl: a magnetit (mágnesvasérc), a hematit (vörösvasérc), a limonit (barnavasérc), valamint a karbonát alapú sziderit (vaspát). A vasat az ércből úgy állítják elő, hogy redukálják, azaz oxigéntartalmát eltávolítják. A redukciót szénnel és szén-monoxiddal valósítják meg, például: Az általános gyártástechnológia szerint az acélt két lépésben gyártják. Először nyersvasat állítanak elő nagyolvasztóban, itt hajtják végre a fenti redukciót (nyersvasgyártás). Mivel a folyékony vas jól oldja a szenet (jól ötvöződik vele), a nyersvasnak olyan magas a karbontartalma, hogy képlékenyen nem alakítható. A képlékenyen alakítható acél előállítása céljából a fölösleges szenet el kell távolítani. Ez az acélgyártás művelete, amely – a nyersvasgyártással szemben – oxidációs jellegű művelet. Az acélgyártás során az acélt a szén eltávolítása mellett szükség esetén más elemekkel is ötvözik, így kapják a sokoldalúan felhasználható acélminőségeket. Az acélfajtákat többféle szempont szerint lehet csoportosítani. Gyártási módszer szerinti csoportosítás. A különböző gyártási eljárások – sajátos technológiájukból adódóan - különböző minőségű és mennyiségű járulékos ötvözőt hagynak vissza az acélban. Eszerint meg lehet különböztetni oxigénnel frissített acélt, elektroacélt, korábbi gyártási eljárások szerint Bessemer- , Thomas- és Siemens-Martin-acélt . Felhasználási cél szerinti felosztás. Eszerint lehet szólni a szerkezeti, a szerszám- és a különleges acélfajtákról. A szerkezeti acélfajták tól a szilárdság mellett megfelelő szívósságot is kívánnak, ellenállást a lökésszerű igénybevételekkel szemben. A szerkezeti acélfajták karbontartalma 0,6%-nál többnyire kisebb. A szerszámacélok legfontosabb tulajdonságai a keménység és a kopásállóság. Karbontartalmuk 0,6% fölötti, többnyire edzett állapotban használják. A különleges acélfajták valamely tulajdonsága a vas megfelelő tulajdonságától gyökeresen különbözik: lehetnek nem rozsdásodó vagy egyes savaknak ellenálló minőségűek, a vasnál jobban vagy rosszabbul mágnesezhetőek, meleg állapotukban teherbíróbbak stb. Az ötvözés mértéke szerinti felosztás szerint ötvözetlen, gyengén és erősen ötvözött acélt különböztetnek meg. Az ötvözetlen acél szándékosan adagolt ötvözőelemet – természetesen a szénen kívül – nem tartalmaz. A gyengén és erősen ötvözött acél között a határt rendszerint 5–8% ötvözőfém tartalomnál húzzák meg. Általában az ötvözés következtében a vas valamelyik jellegzetes tulajdonsága ezen a határon változik meg jelentősebben. Ezt a határértéket rugalmasan kell kezelni, például a 3–3,2% szilíciummal ötvözött transzformátorlemez anyaga erősen ötvözöttnek számít. Mikroötvözött acélok . Néhány ötvözőelem nagyon kis mennyiségben is hatással van az acél valamelyik tulajdonságára. Például néhány ezred százalék bór az acél átedzhetőségét, néhány század százalék nióbium pedig a kis széntartalmú acél folyáshatárát növeli. Az acél egyensúlyi állapota A vas legfontosabb ötvözőelemével, a szénnel alkotott egyensúlyi diagramja a vas-szén állapotábra (vas-karbon diagram). A diagramban az átalakulásra jellemző vonalak láthatók, és a jellemző hőmérsékleteket és kémiai összetételeket lehet róla leolvasni. Az ilyen diagramok úgy készülnek, hogy rögzítik adott összetételű ötvözetek lehűlési görbéjét, és az átalakulási diagramban a lehűlési görbén mutatkozó töréspontokat ábrázolják. Az átalakulási diagram tehát nem más, mint egymás mellé helyezett lehűlési görbék pontjainak sorozata. Az általános lehűlési görbe szabályos, törés nélküli, folytonos görbe. Az olyan anyagok lehűlési görbéjén, amelyek folyékony állapotból kristályosodnak és szilárd állapotban allotróp átalakulások mennek végbe, különböző egyenes szakaszok és töréspontok figyelhetők meg. A színvas lehűlési görbéjén a kristályosodás hőmérsékletén a folytonosság megszakad, egy vízszintes, azaz állandó hőmérsékletű szakasz jelenik meg. Ennek az az oka, hogy a dermedéskor felszabaduló olvadáshő kiegyenlíti a hűlés hatását, és állandósítja a hőmérsékletet a megszilárdulás végéig. Ezt követően folytatódik a lehűlés jellege a szabályos hűlési görbe szerint. Hasonlóan állandó hőmérsékleten mennek végbe az allotróp átalakulások is, hasonló okból. Az acél – mint vas-szén ötvözet – lehűlési görbéje eltér a vasétól. A dermedés hőmérséklet-csökkenés közben megy végbe, amin belül az ötvözet folyékony és kristályos fázist is tartalmaz („pépesnek” nevezhető állapot). A vas-szén diagram elfogadott alakja „ikerdiagram” formájú, ami azt jelenti, hogy folytonos vonallal ábrázolják a vaskarbidos (Fe–Fe3C) állapotra vonatkozó vonalakat, szaggatott vonalakkal pedig a vas–szén (Fe–C) ötvözet viszonyai vannak ábrázolva (utóbbinál a szén a stabilis grafit alakjában van jelen). A diagram jellemző pontjait betűkkel jelölik, értelemszerűen minden ponthoz hőmérséklet és összetétel adat tartozik. Megjegyzendő, hogy a diagram pontjaira jellemző számadatok forrásról forrásra eltérhetnek kissé. Természetes, hogy acél esetén a folytonos vonallal rajzolt vas–vaskarbid diagramot kell tekinteni, és csak az E pontig (2,11 tömeg%) terjedő rész veendő figyelembe. A diagram legfelső görbéit likvidusz görbéknek nevezik, itt kezdődik az olvadék kristályosodása. A likvidusz alatt a szolidusz görbék vannak, ezek jelzik a megszilárdulás végét. A diagram többi görbéje a szilárd állapotban végbemenő allotróp átalakulásokat mutatja (az allotrópia a fémek kristályainak többalakúságára utal). Az allotróp módosulatokat a görög ábécé betűivel (α, β, γ, δ stb.), az átalakulás hőmérsékleteit pedig A betűvel (a francia arrêt = megállás szóból) és sorszámmal jelölik. A vasnak két kristályos módosulatát különböztetik meg: 1538 és 1394 °C között a α(δ)-vas, 1394 és 912 °C között a γ-vas, 912 °C-nál kisebb hőmérsékleten pedig az α-vas állandó. A fenti hőmérsékleteket a szén és a többi ötvözők módosítják (l. később). Meg kell jegyezni, hogy a vasmódosulatok közül az α-vas és az α(δ)-vas tulajdonképpen azonosnak tekintendő, megkülönböztetésüknek csupán tradicionális oka van. Régi szakirodalmakban még találkozni a β-vas megkülönböztetésével, aminek a hőmérsékletét 770 °C-nak állapították meg, és M (az ábrán nincs jelölve) és O betűvel jelölték. Valójában itt nem történik allotróp átalakulás, ez a hőmérséklet mindössze a vas Curie-hőmérséklete, itt van a mágnesezhetőség határa. Az O pont említésével ma is találkozni, főleg amikor a GOS vonalra hivatkoznak. Az acél szövetében megjelenő fázisok és szövetelemek – ásványtani mintára – neveket is kaptak: Ferrit vagy α-vas : A diagram G , P és a szobahőmérsékleten jelölt Q pontjai közötti keskeny sávjában állandó. 727 °C-on 0,0218%, szobahőmérsékleten 0,007% szenet old. Acélban az S pontnak megfelelő 0,77% szenet tartalmazó hipoeutektoidos ötvözetekben fordul elő. Ausztenit vagy γ-vas : Az NJSEG területen belül állandó, szenet vagy más ötvözőelemeket tartalmaz oldva. Cementit vagy vaskarbid , Fe 3 C: Három változatban fordul elő: az elsődleges vagy primer cementit a C ponttól „jobbra”, azaz a 4,30%-nál nagyobb karbontartalmú hipereutektikus ötvözetekben kristályosodik (értelemszerűen 1148 °C fölött). A másodlagos vagy szekunder cementit a 0,77%-nál nagyobb C-tartalmú ausztenitből válik ki az 1148–727 °C hőmérsékletközben. A tercier vagy harmadlagos cementit a ferritből alakul ki 727 °C alatt. Ledeburit : Az ausztenit és a cementit eutektikuma, ami 1148 °C-on kristályosodik 4,30% C-tartalommal ( C pont). Perlit : A ferrit és a cementit eutektoidja, ami 727 °C-on jön létre ( S pont). Szerkezete lemezes, ami annál finomabb, mennél gyorsabb lehűlés közben alakul ki (régebben megkülönböztették szorbit és trosztit nevű változatait, idejétmúlt elnevezések). A perlitnek van szemcsés szerkezetű változata is, ez edzett és megeresztett acélban mutatható ki. A fenti elnevezésű szövetelemek és fázisok egyensúlyi állapotban fordulnak elő, olyankor, amikor van elegendő idő az átalakulások végbemeneteléhez. Az egyensúlyi állapotban elő nem forduló szövetelemek: Martenzit : Az acél edzésekor jön létre ausztenitből. A γ-vas átalakul α-vassá, de az ausztenit oldott karbontartalma továbbra is oldva marad. A martenzit metastabil anyag, szénnel túltelített α-vas. A szénatomok térközpontú tetragonális szerkezetté torzítják a kockarácsot. A martenzit igen kemény és rideg szövetelem. Bénit(de) : Ausztenit 727 °C alatt, az átalakulás befejeződéséig való hőntartása során képződik. Ferritbe ágyazott karbidkristályok alkotják. Ötvözők A vas-szén ötvözethez gyakran adnak más anyagokat abból a célból, hogy kívánt tulajdonságú acélfajtát nyerjenek. A vas a periódusos rendszer elemei közül nem ötvöződik a nemesgázokkal, a halogénekkel, az alkáli fémekkel és az alkáli földfémekkel, a kis forráspontú fémek közül a higannyal, kadmiummal, magnéziummal, valamint az ezüsttel. Olvadt vassal nehezen elegyíthető a bizmut és az ólom is, de 20%-nál kisebb cinktartalmú vasötvözet is nehezen készíthető. A maradék elemek közül mindössze 20–25-nek van gyakorlati jelentősége. A leggyakrabban használt ötvözőelemek közül a nikkel és a mangán az acél szilárdságát növeli, az ausztenitet kémiailag stabilabbá teszi, keménységét és olvadáspontját növeli, és ezzel a szilárdsága magasabb hőmérsékleten javul (hőálló acél). A vanádium ugyancsak növeli a keménységet és a kifáradással szembeni ellenállást. Nagy mennyiségű króm és nikkel az acélt rozsdamentessé (alacsony hőmérsékleten korrózióállóvá), savállóvá teszi. A hőálló acélok nagy hőmérsékleten is kevéssé oxidálódnak, amit króm, alumínium és szilícium ötvözésével érnek el. Az ilyen acélok felületén hibátlan rácsú, tömör spinellréteg képződik (például FeCr2O4 alakjában). A volfrám a cementit alakulására van hatással, ötvözése esetén a martenzitté alakulás kisebb edzési sebesség mellett is végbemegy, ezek a gyorsacélok, melyeket nagy teljesítményű forgácsolószerszámokhoz használnak. A nitrogén, a kén és a foszfor az acélt törékennyé teszi, ezért ezeket a szennyezőket általában igyekeznek eltávolítani az acélgyártás folyamán. Az ötvözés folyékony állapotban történik, amikor az ötvözőfém és az alapfém egységes oldatot képeznek, sűrűség alapján nem különülnek el egymástól. Megszilárdulás után ez az oldat megmarad, ezért az ötvözeteket úgy kell tekinteni, mint fémek megszilárdult oldatát, amelyek vegyeskristályok formájában kristályosodnak. Az ötvözőelemek kétféle módon épülhetnek be az alapfém kristályrácsába: Helyettesítéses (szubsztitúciós) módon : Ez a lehetőség akkor áll fenn, ha az ötvözőfém atomjai hasonló nagyságúak, mint az alapfém atomjai, és a két fém rácsszerkezete azonos. Ilyenkor az ötvöző atomjai helyettesíteni tudják a rácsban az alapfém atomjait. Beékelődéses (intersztíciós) módon : Ilyenkor az ötvözőfém atomjai kisebbek az alapfémétől, emiatt beékelődhetnek a kristályrácsba. Az ötvözőelemek hatására – ez már a Fe-C diagramon is látszik – a vas dermedése és allotróp átalakulásai hőmérséklet-közben mennek végbe. Emiatt nyílik egy pontból kiindulva például a likvidusz és a szolidusz görbe. A színvas dermedésének, olvadásának hőmérséklet-közét az ötvözők kivétel nélkül süllyesztik. Azonban az A4 és az A3 átalakulások hőfokközét az ötvözőelemek ellentétesen változtatják meg. Vannak olyan ötvözők, amelyek a felületen középpontos módosulat létrejöttének kedveznek. Ezek az A4 hőmérsékletet növelik, egyben az A3-at csökkentik. Ezeket az ötvözőket ausztenitképzőknek nevezik (szén, kobalt, mangán, nikkel stb.). Más ötvözők a térben középpontos kristályrács kialakulását segítik elő, az A4 hőmérsékletet csökkentik, az A3-at növelik; ezek a ferritképzők (alumínium, bór, króm, molibdén, nióbium, szilícium, ón, titán, vanádium, volfrám stb.). Az ötvözőelemeknek ez a hatása okozza, hogy egy olyan ötvözetben, amelyben az ausztenitképzők hatása érvényesül, a γ-tér lenyúlhat szobahőmérsékletig. Ezek az ausztenites acélok, mint például a 18% krómot és a 8% nikkelt tartalmazó saválló acél. Hőkezelés A hőkezelés célja a fémek, ötvözetek bizonyos alaptulajdonságainak, többnyire mechanikai tulajdonságainak módosítása (keménység, szívósság stb.). A hőkezelés alapformulája szerint a fémet felmelegítik adott hőmérsékletre, ott hőntartják, majd meghatározott sebességgel lehűtik. Hőkezelés során a fém mindig szilárd halmazállapotú, az eljárás során összetétele nem változik meg, legfeljebb a felszíni rétegek kissé (van olyan hőkezelés is, amelynek a célja éppen a felületi kéreg összetételének módosítása). A hőkezelés elemi műveletei az izzítás, az edzés és a megeresztés. Az izzítás az utána következő lehűtés sebessége szerint lehet lágyító vagy normalizáló. Az összetettebb hőkezelési eljárások ezekből az elemi műveletekből állnak. Az acélok hőkezelési eljárásait az elérhető tulajdonságváltozások szerint lehet csoportosítani. Eszerint van: lágyító, keménységnövelő, szívósságot fokozó és felületi keménységet növelő hőkezelés. Lágyítás A lágyítás – általános megfogalmazás szerint – a képlékenyen hidegen alakított fémnek az alakítás következményeitől való mentesítését jelenti. Ezt többféle módon valósíthatják meg: Természetes öregbítés : A régi időkben használt feszültségcsökkentési gyakorlat volt. A kovácsok az acélt kirakták az időre 1–2 évig. Ott a téli-nyári, reggeli-esti hőmérséklet-változás hatására a feszültség körülbelül 40%-a leépült. Mesterséges öregbítés : Az anyagot felhevítik 200 °C-ra, és ezen a hőmérsékleten tartják 2–3 napig, majd a kemencével együtt hagyják lehűlni. Egyszerű lágyítás vagy feszültségtelenítés : Az eljárás során az acélt az A 1 hőmérséklet (a vas-szén diagramon 727 °C), azaz az újrakristályosodási küszöb alá melegítik, hőntartják, majd lassan, általában levegőn lehűtik. Eredményeként a termékben, a hidegalakítás miatt kialakult belső feszültség részben vagy teljes egészében megszűnik. Újrakristályosító lágyítás : A hidegen alakított acélt A 1 – A 3 hőmérséklet fölé hevítik és ott hőntartják. Ezalatt a ferrit és perlit ausztenitté alakul, aminek szemnagyságát az izzítás hőmérséklete és a hőntartás időtartama határozza meg, miközben a szerkezet megszabadul a hidegalakítás következményeitől. Szferoidizálás : Olyan lágyítási módszer, amely az acél perlitjét szemcséssé alakítja. Szferoidizáláskor az acélt az A 1 hőmérséklet körül izzítják. Edzés Az edzés célja az, hogy szövetét a kívánt mértékben keménnyé (martenzitessé) tegyék. Ahhoz, hogy az acél martenzitessé alakuljon, azt – összetételétől függően – az A1–A3 hőmérséklet fölé hevítik 20–50 °C-kal és hőntartják (ausztenitesítik). Ezt követően gyorsan lehűtik. A hűlés megfelelő gyorsaságát a hűtő közeg (víz, olaj, só- vagy fémolvadék fürdő) helyes megválasztásával érik el. A hűtés során az izzítás hőmérsékletén fennálló állapotot mintegy „befagyasztják”, a ferritté vagy perlitté alakulás nem tud végbemenni. Emiatt az edzett acél mindig metastabilis állapotúnak tekintendő. A martenzit kialakulásához kedvező a 0,4 tömegszázaléknál nagyobb C-tartalom. Az, hogy az ausztenitnek mennyi hányada alakul martenzitté, a hűtés sebességével szabályozható, az edzés során általában több-kevesebb bénit is képződik. A martenzitnek az ausztenitnél kisebb a sűrűsége, így az átalakulás egyik következménye a térfogatnövekedés. Ennek következtében belső nyomófeszültségek lépnek fel a martenzitkristályokban, húzófeszültség az ezeket körülvevő ferritben, jelentős nyírófeszültséggel mindkét kristályban. Az edzés helytelen kivitelezése a belső feszültségek miatt akár repedésekhez is vezethet. Az edzést rendszerint megeresztés követi, aminek a célja a martenzites állapottal együttjáró ridegség csökkentése. A megeresztés 100–700 °C-on történő hőntartást jelent. Szerkezeti acélokat általában 500–680 °C-on szoktak megereszteni, szerszámacélokat 100–300 °C on. Az izzítást követő hűtést általában nagy sebességgel hajtják végre. Ez a folyamat tehát csökkenti az acél keménységét, de rugalmasabb és szívósabb fémet eredményez. Az edzés + megeresztés folyamatot együttesen nemesítésnek nevezik. Nem tévesztendő össze a német (EN 10020 szerinti) nemesacéllal, ami speciális tisztaságú acélt jelent korlátozott (maximum 0,025%) kén- és foszfortartalommal. Normalizálás Szerkezeti acélok egyik leggyakrabban alkalmazott hőkezelése. A mechanikai tulajdonságokat azáltal javítja, hogy finomszemcsés ausztenitből finomszemcsés perlitet hoz létre. A normalizálás A3 ill. A1 fölött 20–50 °C-on történő izzításból és levegőn való lehűtésből áll. A meleg képlékeny alakítás bizonyos körülményei között is lehet ilyen típusú szövetet előállítani. Kérgesítő eljárások A dinamikus igénybevételnek, ugyanakkor erős koptató hatásnak kitett alkatrészek esetén fontos, hogy egy belső szívós magon kemény, kopásálló külső kéreg helyezkedjen el. A kérgesítő hőkezelések csak a darabok felületére hatnak, azt keményítik. Felületi edzés : a módszer alkalmazásakor csak a darab külső felületi rétegét melegítik fel, így az ezt követő gyors hűtés során is csak ez a felületi réteg edződik meg. Felületi ötvözés : a módszer azt a jelenséget használja ki, hogy izzításkor a darab felületével érintkező anyag atomjai bediffundálnak a munkadarab külső rétegébe. Speciális esetben különböző fémeket is alkalmaznak felületi ötvözésre (alumínium, króm, ón, titán, volfrám stb.). Nitridálás kor nitrogént diffundáltatnak a munkadarab felületi rétegeibe, a kemény kérget a kialakuló nitridréteg okozza. A nitridálást általában NH 3 -tartalmú gázzal végzik. A cementálás során a munkadarabot széntartalmú közegben izzítják, melynek során nagy karbontartalmú ausztenit vagy cementit képződik a felületi rétegben. Az acél fizikai jellemzői Sűrűség : ρ = 7850 kg/m 3 Hőtágulási együttható : α T = 0,000012 K −1 (ferrit-perlites szerkezetű acélra) Hővezetési tényező : λ = 58 W/mK Rugalmassági modulus : E = 206 000 N/mm 2 Poisson-tényező : ν = 0,30 Serédy Izabella Serédy Izabella, Fajth Péterné (? - Budapest, 1893 márciusa) írónő. Fajth Péter orvos felesége volt. A svábhegyi s a városmajori vízgyógyintézet volt a birtokában. Az irodalom és művészet terén sok dolgozattal lépett föl, számos tárcát, elbeszélést és dalt írt; főleg zeneszerzeményei érdemelnek említést, melyek közül több magyar népdal stílusú szerzeménye elterjedt. Hamar Lázár Hamar Lázár (Futásfalva, Háromszék megye, 1780. december 24. – Recsk, 1846. szeptember 26.) római katolikus plébános. Élete Iskoláit Kolozsvárt járta. 1803-ban kispap lett és 1806-ban áldozópappá szentelték föl. Nyolc hónapi segédlelkészkedés után előbb domaházi, azután tarnamérai plébánossá nevezték ki. Ez utóbbi javadalmat később a recskivel cserélte föl az egri püspöki egyházmegyében. Munkája Carmen excell., ill. ac rev. dno Ladislao Pyrker de Felső-Eőr, metrop. ecclesiae Agriensis archiepiscopo ... dum archidioecesis suae, simul ac eorundem comitatuum regimen solemni ritu capesseret. Agriae, 1827. Cutro Cutro község (comune) Calabria régiójában, Crotone megyében. Fekvése A megye déli részén fekszik. Határai: Belcastro, Crotone, Isola di Capo Rizzuto, Mesoraca, Roccabernarda, San Mauro Marchesato és Scandale. Története A település elődjét a Magna Graeciában megtelepedő görögök alapították Küthérion néven. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Villa Margherita Santissima Annunziata-templom San Rocco-templom Santa Chiara-templom Izoméria Izomériának (gör. 'ίσος' – egyenlő, 'μέρος' – rész) nevezzük azt a jelenséget, amikor egyetlen összegképlethez több különböző molekulaszerkezet tartozik. Az izoméria kiemelten jellemző a szerves vegyületek körében, de számos komplex vegyület esetében is fellép. Az izomer vegyületek kémiai, fizikai, biológiai tulajdonságai rendkívül változatosak lehetnek, ezért célszerű az izoméria típusainak megkülönböztetése. Konstitúciós izoméria Konstitúciós izomerek (szerkezeti-, vagy struktúrizomerek) azok a vegyületek, amelyekben az azonos összegképlet mellett az alkotó atomok kapcsolódási sorrendje (konstitúciója) eltér. A konstitúciós izomerek gyakran különböző funkciós csoportokat tartalmaznak, ezáltal teljesen eltérő molekulák, vagyis jellemző kémiai (pl. reakciókészség), illetve fizikai (pl. olvadáspont, forráspont, oldhatóság) tulajdonságaik semmilyen hasonlóságot nem mutatnak egymással, saját homológ soruk elemeivel állnak rokonságban. A konstitúciós izoméria további altípusokra osztható a következők szerint: funkciós izoméria (pl. etil-alkohol és dimetil-éter ) láncizoméria (pl. n-butanol és izobutanol ) helyzetizoméria (pl. propanol és izopropanol ) vegyértékizoméria (pl. allén , propin) Tautoméria A tautoméria (gör. 'ταυτόσ' – azonos, 'μέρος' – rész) a konstitúciós izoméria egy típusa, a tautomer vegyületek egymástól egy mozgékony proton (hidrogénatom), illetve a molekulában található kettős kötések helyzetében különböznek. Elkülönítésük egymástól nem mindig lehetséges, ugyanis a két tautomer forma egymással dinamikus egyensúlyban található, az egyensúly azonban jellemzően valamelyik irányban erősen el van tolódva. Térizoméria A térizoméria (sztereoizoméria) az izomériának az a típusa, amikor az azonos konstitúciójú vegyületek alkotóinak egymáshoz viszonyított térbeli helyzetében különböznek egymástól a molekulák. Konfigurációs izomereknek nevezzük azokat a vegyületeket, ahol egyetlen atom, illetve egy gátolt rotációjú kötés körüli viszonylagos térbeli elrendeződés okozza az izomériát. A konfigurációs izoméria két további altípusa a geometriai, illetve az optikai izoméria . Konformációs izomerek azok a vegyületek, ahol egy szabadon forgó egyszeres kötés körül változik a molekula alkotórészeinek viszonylagos helyzete. Az egyszeres kötés rotációjának alacsony energiagátja miatt ezek az izomerek rendszerint szobahőmérsékleten is gyorsan egymásba alakulnak, ezért elválasztásuk nem lehetséges. A térizoméria további felosztása A sztereoizomer vegyületek azonos konstitúció mellett is igen nagy számú különböző molekulát alkothatnak, ezért szükséges a molekulák egymáshoz képesti rendszerezése is. Enantiomereknek nevezzük az egymással tükörképi viszonyban álló, egymással fedésbe nem hozható molekulákat. Egy vegyületnek csak egyetlen enantiomer párja létezik, és az enantiomerek minden kémiai és fizikai tulajdonságukban megegyeznek, akirális körülmények között teljesen azonosan viselkednek. Megkülönböztetésük királis körülmények (enzimhatás, cirkulárisan polarizált fény) között lehetséges, elválasztásukra is ezen technikák alkalmasak. Királis szénatomnak (aszimmetriacentrumnak) nevezzük azt a szénatomot, amelyhez négy különböző ligandum kapcsolódik, ekkor ugyanis a szénatom körül a ligandumoknak két különböző elrendeződése lehetséges, mely két sztereoizomer vegyület enantiomer párt alkot. Amennyiben egy vegyület több kiralitáscentrumot is tartalmaz, valamennyi centrum tovább kétszerezi a lehetséges izomerek számát (az n kiralitáscentrumot tartalmazó molekulának 2n sztereoizomere létezik), a sztereoizomerek közül csak azok alkotnak enantiomer párt, amelyek minden kiralitáscentrum körül eltérő konfigurációban tartalmazzák a ligandumokat. Diasztereomereknek nevezzük az egymással nem-tükörképi viszonyban álló, egymással fedésbe nem hozható molekulákat. Egy vegyületnek több diasztereomere is lehetséges, s mivel ezek a vegyületek nem tükörképi párjai egymásnak, bennük az alkotórészek egymáshoz viszonyított szögei, távolságai nem egyeznek meg, ennélfogva fizikai és kémiai tulajdonságaik is kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. Elválasztásuk akár az oldhatóság, olvadáspont vagy bármely más fizikai tulajdonság különbségének kihasználásával lehetséges. Diasztereomerek a geometriai izomerek, melyek egy kettős kötés körüli konfigurációban térnek el egymástól; illetve azok a királis molekulák is, amelyek több kiralitáscentrumot tartalmaznak, azonban nem minden centrum konfigurációja különbözik. Epimerek azok a diasztereomerek, amelyek csak egyetlen kiralitáscentrum konfigurációjában különböznek. (Megjegyzés: Az "epimer" kifejezést ezért praktikusan a háromnál több kiralitáscentrumot tartalmazó molekulák esetében használjuk.) Az anomerek is epimerek, ez a kifejezést a cukrok gyűrűs formái esetén használatos, az anomer vegyületek a glikozidos hidroxilcsoport helyzetében térnek el egymástól. Az izoméria jelentősége Az izoméria, különösen a térizoméria nem mindig jelent nagy különbséget a molekulák szerkezetében, mégis elhanyagolhatatlanul fontos és megkerülhetetlen része a szerves kémia tárgyalásának az izoméria típusainak részletes bemutatása. A legapróbb különbségek, melyek a kiralitásból adódnak, is fontosakká válnak, ugyanis maga az élő természet királis: az enzim-szubsztrát viszonyt úgy szokás leírni, mint a zár és a kulcs kapcsolatát, s mint ahogy akármelyik kulcs nem nyitja a zárat, illetve a jobbkezes kesztyű sem illik a bal kézre, úgy az enzimek is csak a megfelelő térszerkezetű molekulákon képesek kifejteni a hatásukat. A természetben a szénhidrátok (cukrok), illetve a fehérjék felépítésében részt vevő aminosavak szisztematikusan csak egyféle sztereoizomer alakjában fordulnak elő, s a sejtek nem is tudnák hasznosítani a természetes vegyületek tükörképi párjait. Van olyan cukor, amelynek természetes formája édes, sztereoizomerei azonban íztelenek, vagy egyenesen keserűek; számos bonyolult szerves vegyület megfelelő térszerkezetű formája vitaminhatást fejt ki, azonban sztereoizomereik hatástalanok. Így tehát például a gyógyszerek vagy bármilyen más anyag laboratóriumi előállításánál szükséges azoknak az eljárásoknak a feltárása és alkalmazása, amelyekkel szelektíven a keresett biológiailag aktív sztereoizomer forma állítható elő, hiszen ilyen eljárások hiányában a gyógyszermolekulát enantiomerjével párhuzamosan előállítva mindössze fele hatékonyságú szerekhez juthatnánk. A sztereoszelektív kémiai szintézisek kutatása és fejlesztése pedig elképzelhetetlen a vegyületek pontos konstitúciójának ismerete nélkül. Ma már fejlett képalkotó módszerekkel "lefényképezhetőek" a molekulák, tehát egyre több és pontosabb információt szerezhetnek a kutatók. Forrás Villányi Attila: Kémia a kétszintű érettségire Kajtár Márton: Változatok négy elemre I. Dr. Bódis Jenő: Szerves vegyületek izomériája (itt: http://mek.oszk.hu/01100/01106/01106.pdf , 111. old.) Varga Szilárd (szerk.): Szerves kémiai összefoglaló (itt: http://olimpia.chem.elte.hu/evek/2011/aktual/szerves_abra.pdf ) Cauchy–Riemann-egyenletek A matematikai analízisben Cauchy–Riemann-egyenleteknek az egyenleteket nevezzük, ahol u(x,y) és v(x,y) nyílt halmazon értelmezett, R-be képező parciálisan differenciálható kétváltozós valós függvények. A C–R-egyenletek jelentőségére Riemann mutatott rá, amikor igazolta, hogy egy f = u + iv komplex függvény akkor és csak akkor differenciálható komplex módon egy z = x + i y pontban, ha Geometriai kényszer Az f:C C holomorf függvény esetén f = f1 + if2 komplex differenciálhatósága a z = x + i y pontban a komplex határérték létezését (a komplex derivált létezését) jelenti. Az f = f1 + i f2 komplex függvény felfogható f=(f1,f2 ): R2 R2 függvényeknek is. A kérdés, hogy az f kétváltozós függvény Jacobi-mátrixának (deriválttenzorának) létezése milyen kapcsolatban van az f ' (z) komplex derivált létezésével. Df(x,y) egy, a valós test feletti R2 R2 lineáris leképezés. Egy ilyen, valós test feletti, A lineáris operátor pontosan akkor komplex test feletti lineáris operátor, ha minden (x,y) vektorra . Lineáris leképezés révén ezt a feltételt elegendő a két szokásos bázisvektorra felírni: (1,0) ∈ R2-re és (0,1) ∈ R2-re. Már csak azt kell felhasználnunk, hogy az i-vel való szorzás R2-ben megfelel az mátrixszal való szorzásnak. Tehát a fenti feltétel ekvivalens az egyenlőséggel. A Jacobi-mátrixra alkalmazva ezt az egyenlőséget pont a C–R-egyenleteket kapjuk. A komplex derivált kiszámítása Az eredményhez a komplex derivált definíciójából is eljuthatunk, ha mindkét tengely irányából közelítve adjuk meg a derivált értékét. Legyen és komplex differenciálható z-ben. Ekkor Kifejeztük tehát a deriváltat a parciális deriváltakkal: Hasonlóképpen: A két irányból kapott értékeknek meg kell egyezniük, így Két komplex szám pedig akkor és csak akkor egyenlő, ha valós és imaginárius részeik rendre egyenlők: Åland himnusza Az Ålänningens sång az autonóm finnországi Åland-szigetek himnusza 1922 óta. Szövegét John Grandell írta, zenéjét Johann Fridolf Hagfors szerezte. Magyar fordítás Az ålandiak éneke (a szerkesztő szabad fordítása) Schwerer Gustav Schwerer Gustav (magyarul: Nehéz Gusztáv) és Dora volt a neve a második világháború két darab, 80 cm-K (E) német vasúti ostromfegyverének. Fejlesztése az 1930-as évek végén indult a Krupp cégnél. Célja a nehéz erődítmények megsemmisítése, elsősorban a francia Maginot-vonalban. Csaknem 1350 tonnát nyomott, és a 7 tonna tömegű lövedék hatótávolsága 47 km volt. A Gustavot használtak a Szovjetunióban, Szevasztopol ostrománál a Barbarossa hadműveletben. Harcoltak Leningrádban, és elbeszélések szerint Varsóban. Majd az amerikai katonák feldarabolták, hogy a szovjetek ne férhessenek hozzá. Ez volt a legnagyobb kaliberű huzagolt fegyver a tüzérség történetében. A huzagolatlan, 975 mm-es francia Monster, a 914 mm-es brit Mallet, és az amerikai 910 mm-es Little David mozsárágyúk voltak ennél nagyobb csőátmérőjűek. Fejlesztés 1934-ben a német hadsereg főparancsnoksága (OKH) megbízást adott a Kruppnak a németországi Essenben, hogy tervezzen egy fegyvert, amely képes elpusztítani a francia Maginot-vonal erődítményeit. A fegyver lövedékének át kellett ütni a hét méter vastag vasbetont, és egy egy méter vastag acél páncéllemezt, a francia tüzérség lőtávolán kívülről. Dr. Erich Müller kiszámította, hogy a feladatra szánt fegyvernek mintegy 80 cm kaliberűnek kell lennie, lövedéke legalább 7 tonnás és ágyúja 30 méter hosszú. Az előzetes becslések szerint a fegyver súlya meghaladja majd az 1000 tonnát. A méret és súly mellett mozgathatónak kellett lennie, a vasúti sínek nyomtávját és terhelhetőségét is figyelembe véve. Krupp tervei több különböző elrendezésben készültek, 70, 80, 85 cm és 1 m űrmérettel. A vasúti ágyú egyetlen mozgó része a csövet tartó emelő volt. Semmi sem történt 1936 március végéig mikor Adolf Hitler esseni látogatása során érdeklődött, az óriás fegyver megvalósíthatóságáról. Nem ígértek semmi pontosat, de elkezdődött a 80 cm-es modell részletes tervezése. 1937 elején elkészültek a végső változatok, amelyeket az OKH jóváhagyott. A gyártás már 1937 nyarán elkezdődött, de a masszív acél kovácsolása olyan bonyolult feladat volt, hogy az eredeti befejezési határidejére, 1940 tavaszáig sem tudták megépíteni az első példányt. A tesztmodellt 1939 végén Hillerslebenben vizsgálták. Az áthatolóképesség megfelelt az előírásoknak, a 7,1 tonnás lövedék lerombolta a 7 méter vastag betonfalat, és átütötte az egy méter vastag páncéllemezt is. 1940 közepén tovább fejlesztették a szállítóberendezést is. Két darab Gustav vasúti ágyút rendelt a német hadsereg. Krupp elkeresztelte a fegyvert Schwerer Gustavnak (Nehéz Gusztáv), miután a vezető a cég igazgatója, Gustav Krupp von Bohlen és Halbach volt. Az első teszttüzelés az üzemben történt szeptember 10-én, 1941-től egy ideiglenes ágyútalpon a Hillersleben lőtéren. Alfried Krupp – akinek az apja (Gustav Krupp) után nevezték el a fegyvert – a rügenwaldei lőtéren végezte a hivatalos próbákat, 1941 tavaszán, amire Hitler személyesen adott engedélyt, és részt is vett rajta. Hitlert lenyűgözte az eredmény, és megparancsolta, hogy a 11 tonnás lövedékek csak akkor használhatók fel ha ő úgy dönt. Ám soha nem adott engedélyt, hogy alkalmazzák. 1941 novemberében a legyártott példányt ismét Rügenwaldeba vitték ahol 8 további vizsgálatra került sor a tüzelés megbízhatósága érdekében, illetve a hatótávolság lemérése miatt. A 7,1 tonnás páncéltörő (AP) lövedék elérte a 37 210 m hatótávolságot. A fegyvert egy 8 forgóvázas speciális futóműre szerelték, amelyek két párhuzamosan futó vasúti sínpáron mozogtak. Mindegyik forgóváznak 5 tengelye volt, ami összesen 40 tengely (80 kerék). A lőszer egy nehéz beton páncéltörő lövedékből állt, és egy könnyebb robbanóhüvelyből. Nagy hatótávolságú rakétalövedék is tervben volt, amelynek hatótávolsága 150 km lett volna. Ez azonban az ágyúcső 84 méteresre növelését követelte volna meg. A Krupp cég ingyen készítette el az első fegyvert, amely a cég hagyománya. Az előállítás 7 000 000 birodalmi márka volt. A második fegyver névadója a főmérnök felesége Dóra volt. Története 1942 februárjában, nehéztüzérségi egységet (E) 672 átszervezték. A Schwerer Gustav kezdte a hosszú útját a Krím-félszigetre. A fegyvert szállító vonat teljes hossza 1,5 km volt. A fegyver 1942 márciusának elején elérte a Perekopi-földszorost, ahol készenlétben tartották április elejéig. Speciális vasúti homlokvonal épült számára. Speciális vasúti pályát fektettek le Szimferopol és Szevasztopol között, 16 km-re északra a céltól. Négy, félkör alakú pálya is épült kifejezetten a Gustav mozgatására. A Szevasztopol ostroma volt a fegyver első harci próbája. A telepítés május elején indult, és június 5-én a fegyvert kész volt a tüzelésre. A következő célokra alkalmazták: Június 5-én a partmenti telepített fegyverzet ellen, 25 000 m távolságból. Nyolc lövedéket lőtt ki ide, majd a Sztálin-erőd ellen újabb hatot. Június 6-án a Molotov-erőd következett, amelyre hét lövedéket lőtt ki. A Szevernaja-öbölben a „White Cliff” vagy „Lőszer Hegy” a következő célpont, ami egy tenger alatti lőszerraktár volt. A raktárak 30 méterre helyezkedtek el a tenger alatt, legalább 10 méter vastag betonfalakkal. Kilenc lövedéket lőttek ki, amelynek hatására a raktár tönkrement, később az egyik hajó az öbölben elsüllyedt. Június 7-én egy gyalogsági támadás támogatására vetették be, majd egy távolabbi erődítmény ellen. Hét lövedéket lőtt ki. Június 11-én a Szibéria-erődre öt lövedéket lőtt ki. Június 17-én a Gorkij-erőd és a tengerparti ütegek ellen öt lövedéket lőtt ki. Az ostrom végére, július 4-én Szevasztopol városa romokban hevert, és 30 000 tonna tüzérségi lőszert lőttek el. A Gustav 48 lövése után végleg elhasználódott az ágyúcső, amellyel már a tesztelés és fejlesztés során is körülbelül 250 lövést adtak le. A fegyverre felszerelték a tartalékcsövet, és az eredetit visszaküldték a Krupp gyárba, Essenbe, szabályozásra. A fegyvert ekkor lebontották, és költöztek a keleti front északi részére, ahol támadást terveztek Leningrád ellen. Mintegy 30 km-re került a város közelébe, Tajci vasútállomásához közel. A Gustav ugyan működőképes volt, de a támadás elmaradt. A monstrum akkor Leningrád közelében töltötte a telet (1942–1943). Később visszavitték Németországba felújításra. Annak ellenére, hogy egyesek szerint nem használták a varsói felkelés idején, 1944-ben, mégis az egyik lövedékét Lengyelországban találták meg, és a lengyel hadsereg varsói múzeumában található. A megtalálás helye azonban közel esik a lőtérhez, ahol kipróbálták az ágyút. A fegyvert 1945. április 14-én felrobbantották, hogy megelőzzék szövetséges kézre kerülését. A roncsokat 1945. április 22-én találták meg az erdőben, Auerbachtól körülbelül 15 kilométerre északra és Chemnitztől 50 km-re délnyugatra. A löveget a nyár folyamán szovjet hadimérnökök vizsgálták meg, majd Merseburgba szállították, szovjet hadizsákmányként. Dora Dora volt a második fegyver, melyet Sztálingrád ellen vetették be. Amikor a szovjet bekerítés fenyegetett, a németek elkezdték a hosszú visszavonulást, és magukkal vitték Dorát is. Gustav Langer A Gustav Langer egy hosszú csövű ágyú volt, 52 cm kaliberrel és egy 43 méteres csővel. Célja az volt, hogy nagy hatótávolságú rakétalövedéket indítson. A 680 kilogramm súlyú lövedék a 190 kilométerre levő célokkal is végezhetett volna. Soha nem fejezték be az építését, miután megsérült a RAF esseni bombázásait követően. A Landkreuzer P. 1500 Monster Project egy 1500 tonnás mobil, önjáró platformra telepített, 80 cm-es kaliberű, valamint két 15 cm SFH 18 nehéz tarackkal, és több MG 151 automata gépágyúval felszerelt jármű terve. Ez könnyedén felülmúlta volna a Panzer VIII Maust (a valaha épített legnehezebb tank). Lövedékek Repesz-romboló lövedék Lövedék tömege : 4800 kg Torkolati sebesség : 820 m/s Maximális hatótávolság : 48 km Robbanásveszélyes tömeg : 700 kg Kráter : 10 m mély és 10 méter széles. 3,6 méter magas , 80cm átmérőjű AP lövedék A legfőbb része a króm-nikkellel és acéllal ellátott alumínium ötvözetből készült ballisztikus orrkúp. Lövedék hossza : 3,6 m Lövedék tömege : 7,1 t (7100 kg) Torkolati sebesség : 720 m / s Maximális hatótávolság : 38 km Robbanásveszélyes tömeg : 250 kg Behatolás : A tesztelésen bizonyították, hogy áthatol a 7 méter vastag betonfalon Modellek 80 cm "Schwerer Gustav" (Nagy Gusztáv) - telepítve 1942 márciusában Szevasztopol ellen. 80 cm-es "Dora" - Telepítve Sztálingrád ellen 1942 szeptemberben. Talán soha nem használták. 52 cm "Langer Gustav" (Gustav Long) -építése megkezdődött, de nem fejeződött be. Nemzeti Torna Egylet Nemzeti Torna Egylet (NTE) (1863-tól Pesti Torna Egylet, 1867-től Nemzeti Torna- és Tűzoltóegylet) volt a neve, annak az 1873-ban megalakult és alapszabályát elsőként magyar nyelven megfogalmazó sportegyesületnek, amelynek létrejöttét Bakody Tivadar orvos, a pesti szabadkőműves Szent István Páholy szertartásmestere, majd főmestere kezdeményezte a magyar testnevelés fejlesztése céljából. A német orientációjú tornamozgalom mellett az angolszász gentlemen amateurs testkultúra jellegzetes formái Magyarországon is kezdtek népszerűvé válni és ezekben az években a Londoni Amateur Athletic Club (AAC) mintájára megalakult a Magyar Athlétikai Club is és az atlétika népszerűsítését tűzte ki feladatául, amely jelentős konkurenciaharcot jelentett az NTE által elindított tornamozgalom képviselőinek táborával. Az iskolai tornaoktatás tananyagának meghatározása és a tornatanító képzés feletti ellenőrzés területén a MAC-nak nem sikerült teret nyernie, az NTE megőrizte a korábbi indulásából is fakadó helyzeti előnyét, így megtartotta dominanciáját és meg tudta tartani a tornatanítói tanfolyamokkal együtt járó jelentős államsegélyt is. 1883 őszén elindult a tornamozgalom havi folyóirata a Tornaügy, amelynek szerkesztői Bokelberg Ernő, Szedlacsek Lajos és Szőke István voltak, 1884 tavaszán pedig megjelent Porzsolt Kálmán és Porzsolt Jenő szerkesztésében a Herkules című testgyakorlati és sport-közlöny első száma, az atléták hetilapja. Története Az egylet 1865. december 20-án alakult meg. A német mintára meggyökeresedett tornamozgalom Clair Ignác francia származású magyar tornatanár és vívómester Pesti Gimnasztikai Iskolájának (Pester Gymnastische Schule) 1833-as megnyitásától, mint magánintézmény folyamatosan jelen volt Budapesten. A 19. század elejének jellegzetesen új polgári testgyakorlati ága volt a torna, amely az 1820-as években hazánkba is eljutott. A torna alapja német területen született meg a 18. század második felében. 1793-ban Johann Christoph Friedrich GutsMuths megjelentette Gymnastic für die Jugend (Gimnasztika az ifjúság számára) című művét, az első olyan tornászkönyvet, amelyben a testgyakorlatok „testen végzett munkává” váltak. Friedrich Ludwig Jahn 1811-ben megalapította a berlini Turnvereint, az első német tornaegyesületet, és kialakította a német tornarendszert, amelyet a svájci Adolf Spiess fejlesztett tovább, aki bevezette a kéziszerek használatát. Clair, aki I. Napóleon francia császár egykori gárdakapitánya volt 1833-ban nyitotta meg a Pesti Gimnasztikai Iskolát, amelyben fiúkat és lányokat egyaránt oktattak tornára. Az iskola 1839-ben részvénytársasággá alakult és Pesti Testgyakorló Intézet néven működött tovább. Az intézetben kiképzett tornatanítók vezetésével – Miskolcon, Pozsonyban, Győrött, Eperjesen, Nagyváradon, Kassán történnek kísérletek a gimnasztika oktatására, ekkor még azonban a testnevelés nemigen terjedt el a keleti országrész városaiban és így Erdély sem. 1863-ban alakult át Pesti Torna Egylet (PTE) néven egyesületté, amelyet Matolay Elek, Szontagh Ábrahám és Bakody Tivadar alapított és így a Nemzeti Torna Egylet (NTE) jogelődjének tekinthető. Az Egylet első tornaterme egy udvari istálló-épületben volt, majd később a Szentkirály utca 26 szám alá költözött. Ezután hívták meg Bokelberg Ernőt Németországból, akit a "próbaleczkék" után a torna tanitójának "művezetőjének" választottak meg és aki 1865. augusztus 1-én munkába is állt. Ő volt az első ifjúsági tornaverseny rendezője is. Később Bokelberg az NTE tornatanító-tanfolyamainak (a TF felállítása előtt mindvégig itt képezték a magyarországi testnevelő tanárokat) vezetőjeként a magyar testnevelőtanár-képzés irányítójává és szervezőjévé vált. Bakody az Orvosi Hetilap 1861. évi 15. számában Országos testgyakorlat címen irt cikkében a rendszeres testgyakorlásra hivta fel a közönség figyelmét. A felhivásnak azonnal sikere lett. Maga Bakody a pesti testgyakorló intézet akkori igazgatójával Clair Ignáccal szövetkezve, a művelt fiatalság több tagját is megnyerte céljának és a rendszeres testgyakorlás olyan komoly lendületet vett, hogy 1863-ra már szükségét érezték annak, hogy az akkori helytartó tanácsnál egyesületté alakulásukat kérelmezzék, de mivel nemzeti mozgalomról volt szó, a császári hivatalok többször elutasították a kérést, így csak 1865 végén sikerült és először a Pesti Torna Egylet nevet vette fel. Zimányi József 1863-ban megjelent Testgyakorlattan című művének előszavát dr. Bakody Tivadar írta, ebben a műben számtalan új szó és szókapcsolat jelent meg a tornával összefüggésben: tornázás, torna-tan, nemzeti torna intézet, nemzeti torna iskola, torna tanítás, torna tanító, torna ügy, golyó, lábtó, rudacs, rúd, kötél, árbócz, lengőfa, faláb, nyújtó, korlát, ló, óriási kör, rohamugrás, terpesztett leugrás, mérő, karon fogás, keresztül vetés, hason fordulás, nyújtott karral járás, fölhúzás, lábállás, térdforgatás. Első elnöke Széchenyi Ödön később az állami tűzoltóság megszervezője, második elnöke Szentkirályi Móric a későbbi pesti polgármester, a harmadik elnöke pedig Matolay Elek ügyvéd volt. Clair Ignác halála után 1867-ben magába olvasztotta a pesti testgyakorló intézetet és 1868-ban az önkéntes tűzoltóságot is. Ekkorra torna- és tűzoltó-egylet lett belőle. 1866-ban megalakult a Kanizsai Torna Egylet és a Soproni Torna Egylet, 1867-ben a Debreceni Torna Egylet, 1868-ban a Szombathelyi Torna Egylet, a Nyitra Torna Egylet, a Kassai Torna Egylet és a Sátoraljai Torna Egylet, 1869-ben Budapesti Budai Torna Egylet , 1870-ben a Pécsi Torna Egylet. A kormány az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk alapján a népiskolákban is elrendelte a testnevelés kötelező oktatását, az egylet ekkortól kezdte meg a torna tanítóképző tanfolyamok szervezését, amelyért évenként 5000 forint államsegélyt is kapott. Az egyesület céljává vált a testnevelés oktatás ápolása és fejlesztése. Oktatta a felnőtteket, az egyleti tagokat, a közép- és elemi iskolai tanulókat, köztük a lányokat is a testgyakorlásban. Néhány év alatt több mint 800 okleveles tornatanítót képeztek. Az egylet ügyeit a közgyűlés, a tiszti kar és a 40 tagból álló igazgató választmány látta el. Az egyesület tagjainak száma 1895-ben 558 volt. Az egyesület 1870-ben felavatott csarnoka, amelyet csak a korabeli lipcsei tornacsarnok haladt túl a nagyságában, Budapesten, a VIII. kerület Ősz utcában a mai Szentkirályi utcában volt. A tornatanító-képzés kialakulása, valamint a főiskolai szintű testnevelőtanár-képzés alapjainak lerakása erre az időszakra tehető. Bokelberg Ernő vezetésével 1870-ben elkészítették a Magyar Tornatanítók Egyletének első alapszabályát. 1885. június hó 29-én megalakult a Magyarországi Tornaegyletek Országos Szövetsége, a MOTESZ. Az alakuló közgyűlésen az NTE, BBTE, OTE és a Magyarországi Tornatanítók Egyesülete, valamint Arad, Debrecen, Fogaras , Kolozsvár, Nagykanizsa, Sopron, Sárospatak, Szabadka, Szeged, Pancsova és Temesvár városok egyesületeinek képviselői vettek részt. 1886. május 15-én I. Ferenc József magyar király meglátogatta az egylet tornacsarnokát. A Nemzeti Torna Egylet szigorú alapszabályai és maga Bokelberg "művezető" is eretnekségnek vette, ha valaki atlétizálni, vagy futballozni mert az NTE színeiben. Ezért, amikor néhány egyleti sportoló egy titkos szabadtéri versenyen vett részt, konfliktus keletkezett az edző és a versenyen résztvevő sportolók között. Az összetűzés után így jött létre 1888-ban az MTK sportegyesülete, többségében a Nemzeti Torna Egyletből kivált sportolók részvételével. A túlnyomórészt zsidó polgárokból álló csoport, a tornát túlzottan konzervatívnak tartotta és létrehozta a mai MTK elődjét, azaz a Magyar Testgyakorlók Körét (M.T.K.). Az 1880 és 1890 közötti éveket a torna és az atlétika párharca jellemezte, de a házak közötti poros grundokon már egyre többen futballoztak. 1881-ben a Nemzeti Torna Egylet rendezte Magyarországon az első szertornaversenyt, amelyen a nyújtó, korlát, és rúdugrásból álló összetett versenyt Kajlinger Mihály nyerte meg. 1895. december 19-én megalakult a Magyar Olimpiai Bizottság, amely a Nemzeti Torna Egylet tornacsarnokának tanácstermében tartotta alakuló ülését, ahol a testület elnökének Berzeviczy Albertet, társelnökének Gerendai Györgyöt (a Magyar Atlétikai Club képviselőjét), titkárának pedig Kemény Ferencet választották meg. A tornasport fejlődése megtorpant, amikor a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) 1906-ban megtiltotta tagjainak, hogy elinduljanak a MOTESZ versenyein. Akkoriban kezdődött a MASZ-MOTESZ párharc. Az 1900-as évek elején felmerült az egyleti keretek között - elsősorban a Nemzeti Torna Egylet szervezésében - folyó tornatanárképzés állami kézbe vételének gondolata. 1925-ben Klebelsberg Kuno kultuszminiszter közreműködésével létrejött az 1921. évi LIII. törvénycikk a testnevelésről és megalakult a Magyar Királyi Testnevelési Főiskola. A később testnevelési törvénynek nevezett leventetörvény alapján az iskolát elhagyó ifjúság minden férfitagjának kötelezően részt kellett vennie a testnevelésben 12 éves korától a 21. életévének betöltéséig. Ezt követően 1945-ig a leventeszervezetek a katonai előképzés legfontosabb szervezetei voltak Magyarországon. A Nemzeti Torna Egylet a második világháború után nem sokáig működhetett, mert 1949-ben több más nagy múltú, polgári egylethez hasonlóan, egy belügyminiszteri rendelet nyomán betiltották. A Nemzeti Tornacsarnok épületének használója a későbbiekben az 1952-ben alakult Spartacus Sport Egyesület volt, majd a 2002-ben alapított Józsefvárosi Torna Egylet csarnoka lett. A Józsefvárosi Torna Egylet keretein belül ma a versenytorna mellett tanfolyami oktatás is zajlik minden korosztály számára, a JTE alapításában és a Szentkirályi utca nagy múltú történelmi sportéletének megőrzésében a VIII. Kerület Tornasportjáért Alapítvány vállalta a legnagyobb szerepet. Érdekességek Deák Ferenc 1866-ban a Csillagvölgyben megtekintette a Pesti Torna Egylet bemutatóját. Ez volt az első sportesemény, amelyet Deák megtekintett, erre ugyanis képviselőtársa Dedinszky József , aki ismert tornász volt, hívta fel a figyelmét. Köszönhetően ennek 1868-ban, amikor az országgyűlésben az Egylet támogatását tárgyalták, az ő javaslatára emelték fel a tervezett 2000 forintot 5000-re. Indoklása: „ A nemzet becsülete nem engedi ily keveset adnunk, adjunk ötezer forintot .” Iffendic Iffendic település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 4456 fő (2015). Iffendic Boisgervilly, Saint-Gonlay, Montfort-sur-Meu, Bédée, Montauban-de-Bretagne, Monterfil, La Nouaye, Paimpont, Saint-Malon-sur-Mel, Saint-Maugan, Saint-Onen-la-Chapelle, Saint-Péran, Saint-Uniac és Talensac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alexandre Lopes Alexandre Lopes (Rio de Janeiro, 1974. október 9. –) brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1996-os CONCACAF-aranykupán. Polica A Polica egy 1396 méter magas hegy dél-Lengyelországban, a Kis-Lengyelországi vajdaság Tátrai-járásában. Az Északnyugati-Kárpátok külső vonulatán a Magas-Beszkidekhez tartozik. A hegy csúcsa volt a történelmi Magyarország legészakibb pontja. 1918-ban a hegy a Második Lengyel Köztársasághoz került, amit 1920-ban Trianoni békediktátum is érvényesített, majd az ország 1939-es lerohanása után az Első Szlovák Köztársasághoz került. 1945-től ismét Lengyelország része. 1969. április 2-án a LOT Lengyel Légitársaság 165-ös gépe a Polica északi lejtőjébe csapódott és a rajta tartózkodó 53 személy életét vesztette. A helyszínen az 1990-es években keresztet állítottak az elhunytak emlékére. Az AFC Ajax története (1900–1915) Az AFC Ajax (Amsterdamsche Football Club Ajax) a holland labdarúgás leghíresebb és legnépszerűbb egyesülete. A klubot kétszer alapították meg. Először 1894-ben, de három év után különböző okok következtében a klub megszűnt. 1900. március 18-án újra megalapították a klubot Amszterdam egyik kávézójában, és azóta is működik. A klub egyik alapítója és első elnöke Floris Stempel volt. A csapat első igazi edzője az ír Jack Kirwan volt, akinek a segítségével 1911-ben először jutottak fel az első osztályba. A jelenlegi csapatnév 1908-ban jött létre. 1911-ben alakult ki a jelenlegi mezük, és ebben az évben építették fel az első stadionjukat is, az ún. „fastadiont”. A kezdetek és a csapat első évei (1894–1915) „Egy teljesen új Football Club” 1900. március 18-án Floris Stempel a barátaival – köztük Carel Reeser, Johan és Han Dade – új labdarúgóklubot alapított egy amszterdami kávézóban. Ez ekkor gyakorlatilag a csapat második megalapítása volt, mivel korábban már létezett egy elődklub. Az alapítás első terveivel már hét évvel korábban is foglalkoztak, és 1894-ben meg is alapították az egyesületet. A klub első éveiben az egyik legfontosabb személy Floris Stempel volt, mivel ő lett az Ajax első elnöke. Barátjának, Han Dadének is fontos szerepe volt a megalapításban, mivel a csapat első és egyetlen bőrlabdája az ő tulajdonában volt. Első mérkőzéseiket az Amszterdam északi határán elhelyezkedő Nieuwer Amstelben, a mai Amstelveenben játszották. Ekkor még csak barátságos mérkőzéseket játszottak, mert még nem voltak benne semmilyen bajnokságban. Első alkalommal a csapatot Union névre keresztelték, de 1894-ben a Homérosz által írt Iliászban szereplő nagy erejű görög hős, nagy Aiasz (hollandul Ajax) után kapta meg a nevét. A legkorábbi írásos bizonyíték a klub alapításáról egy 1894. május 15-én írott levél volt, melyet Floris Stempel küldött barátjának, Carel Reesernek. Ebben a levélben rögzítette Stempel a klub hivatalos színeit is, a pirosat és a fehéret. Az első tagsági kártyákat Footh-Ball Club Ajax névvel 1894. június 3-án adták ki. A csapatnak ez a neve ugyan még nem felelt meg az angol helyesírásnak, de az alapítók lelkesedése töretlen volt. A 19. század utolsó évtizedében Hollandiában egymás után alapítottak új labdarúgóklubokat. Ezért hozták létre az Amszterdami Labdarúgó Szövetséget (AVB), amely szigorú követelményrendszert állított fel a rend és a sportszerű küzdelmek megvalósítása érdekében. Az Ajax azonban nem tudott megfelelni az AVB által előírt követelményeknek. 1896-ban a csapat vezetői számára komoly gondot jelentett Amszterdam városának önkormányzata is, mert azt a területet, ahol az akkori pályájuk volt, Amszterdamhoz csatolták, és az önkormányzat építési területnek nyilvánította. Házakat akartak építeni azon a területen, ahol a csapat a mérkőzéseit játszotta. A klub vezetői akkor nem találtak új pályát, ezért a játékosok elhagyták a csapatot, és a klub hároméves működés után gyakorlatilag megszűnt. A 20. század elején, 1900. március 18-án Floris Stempel és a barátai újraalapították a klubot az amszterdami Kalverstraaton található Oost-Indie (Kelet-Indiai) Kávéházban. A csapat nevét ekkor – immár helyesen írva – Football Club Ajaxra változtatták. Az újraalapítás után az akkor még névtelen kiscsapat a futballvilág számára sokáig továbbra is az ismeretlenség homályában maradt. Stempel, Dade és Reeser követték az akkoriban alapított amatőr gárdák példáját: nyílt levelet írtak, amelyben felhívták az érdeklődő embereket, hogy fontolják meg egy „teljesen új football club” alapítását a régi és sikertelen Ajax helyett. Akkor még nem sejthették, hogy a csapat a 100. évfordulóját egy 52 000 fős stadionban fogja ünnepelni, és a világ öt legsikeresebb klubjai között fogják említeni őket. A jövedelmező első évad A csapat „második megalakulása” után az Ajax nem tért vissza a Willemsparkba, a régi pályájára. Az „új” Ajax első hazai pályája Buiksloterhamban volt. Ez a terület az IJ-öböl másik oldalán volt, amely a mai Amszterdam északi külvárosi részében található. A csapat tagjainak ún. regisztrációs díjat kellett fizetniük évente: az új tagoknak 50 centet, a régieknek 25 centet. Ezek a díjak feltűnően magasak voltak, így ez a csapat az egyike volt az exkluzív labdarúgó klubnak Amszterdamban. A csapat játékosainak legtöbbje – akárcsak az alapítók – diákok, valamint közép- és felsőosztálybeli fiatalok voltak. A csapat vezetői komolyan vették a feladatukat, és kezdetektől fogva bírságokat osztottak azoknak akik nem tartották be a szabályokat. Többek között a következő dolgokért jártak büntetések: ha valaki nem jelent meg a mérkőzéseken, akkor 10 centet kellett fizetnie, ha valaki hazaindult a játék közben, annak 25 cent volt a bírsága, káromkodásért és játék közbeni verekedésért 10 centet kellett fizetni, annak pedig aki nem figyelt játék közben, 5 cent volt a bírsága. Az Ajax eddigi legrégebbi csapatképe 1900-ban készült, amelyen az akkori csapat minden játékosa látható. A kapus Cor Kist gyapjúsapkát visel, és kezében tartja a labdát. A ma ismert legrégebbi összeállítás tagjai a következő játékosok voltak: Ezen a fényképen is lehet látni, hogy az első években az Ajax nem a piros és fehér színeket, hanem a fekete és piros színeket viselte, mivel az amszterdami címerben is ezek a színek szerepeltek. A klub vezetői ezzel akarták hangsúlyozni a csapat nagyvárosi eredetét. Akkoriban más előnye is volt akkor ezen színeknek, mert a legtöbb férfi fekete felsőt és fekete nadrágot viselt, így nem kellett külön csapatmezt viselniük a szurkolóknak. Az első, egyszerűbb csapatmez tiszta fekete volt, a játékosok pedig egy piros övvel kötötték körül a derekukat. Ez a csapatmez azonban egy évig sem tartott ki. 1901 márciusában, az első évfordulón készült fényképen már a csapat első hivatalos felszerelése volt a játékosokon: a mez vékony függőleges piros-fehér csíkos volt, a rövidnadrág pedig sötét színű (fekete, barna, szürke – attól függött, hogy milyet vettek fel a játékosok). Ezt a készletet már az „ősi” Ajax is használta az 1890-es évek közepén. Kevéssel a megalakulás után a csapat bejelentkezett az első hivatalos AVB bajnoki részvételre. A klub a legalacsonyabb szinten, a második osztály nyugati csoportjában kezdett. Az első hivatalos AVB bajnoki mérkőzését 1900. szeptember 29-én játszotta idegenben a DOSB csapatánál, és meg is nyerte 2:1-re. A négycsapatos labdarúgó-bajnokságban az Ajax a második helyen végzett, és az első évad pénzügyi sikert is hozott a csapatnak. Az Ajax történetének első pénzügyi vezetői (és egyben játékosai) Hertel és Geissler büszkén jelentették be a szezon végén a nyereséget, nem kevesebb mint 4 guldent és 32 centet. Ez elég volt ahhoz, hogy kifizessék a csapat legelső utazását. 1901. április 8-án az Ajax első idegenbeli mérkőzését Haarlemben játszotta, és ez volt az első alkalom, hogy a játékosok vonattal utaztak mérkőzésre. Az ellenfél a holland válogatott volt. A mérkőzést az Ajax nyerte meg 4:1-re. Az első ezüst Az Ajax hamar ismertté vált hazai szinten. Olyan jól szervezett klub volt, amely egyre több nézőt vonzott. Ebben az időben a csapatnak egy saját, fából készült öltözője volt. Az utazáskor majdnem az egész városon át kellett menniük, mire eljutottak a Buiksloterham polderig. A csapat 1901-ben új helyre, a Laanwegbe költözött át. Laanweg Amszterdam városának másik körzete volt, és ezután is át kellett kelniük az IJ-öblön, ha nem saját pályán játszottak. Először 1902-ben léptek be a Holland Nemzeti labdarúgó-bajnokság harmadik osztályának nyugati csoportjába. Ezt a bajnokságot a Holland labdarúgó-szövetség (NVB) felügyelte. Mivel a klub vezetői úgy döntöttek, hogy nem hagyják el az AVB bajnokságot sem, ezért egyszerre két ligában játszottak. A feljutáshoz – a harmadikból a második osztályba – elég volt egy szezon. A csapat első érme egy ezüstérem volt, amit az „Arany Kereszt” elvesztett döntőjén szereztek meg. Ez Amszterdam városának a tornája volt, ahol a város nyolc legerősebb csapata küzdhetett. A tornát ebben az időben egyenes kieséses rendszerben rendezték meg, akárcsak a mai modern kupaversenyeket. Az Ajax ezek után még két alkalommal – 1903-ban és 1904-ben – is bejutott a döntőbe, de ezeket is elvesztette. Végül az 1907–1908-as szezonban sikerült először megnyerniük, mikor is a döntőben az AFC csapatát győzték le 5:3 arányban. Az Ajax 1902-ben kapta meg első díját a bajnokságban, mivel nekik volt a legjobb gólkülönbségük, de az első rangos díjnak az „Arany Kereszt” első megnyerésével szerzett aranyérem tekinthető, amit a csapat a története során először nyert meg. Az ambíció évei Az Arany Kereszt megnyerése kicsit felkavarta a klub törekvéseit és a csapat „szabadon szárnyaló” évét. A cél az NVB első osztályába való előrelépés volt. A csapat kezdte népszerűsíteni a hazai találkozóit a városban, annak érdekében, hogy minél több néző látogassa a mérkőzéseiket. 1907 nyarán több oknál fogva elhagyták az akkori pályájukat. El kellett hagyniuk, mivel a város ismét azon a területen akart építkezni ahol a csapat pályája volt. A csapat átköltözött az öböl másik oldalára. Az új telek a Middenwegben (a mai Watergraafsmeer) volt, az újonnan épült keleti elővárosban. Ezek után már könnyebb volt a szurkolóknak eljutni a pályához a város bármely részéről villamossal. Ennek a pályának azonban nem volt lelátója, öltözője, zuhanyzója, viszont jó volt a villamos-összeköttetés Amszterdammal, és több hely volt a pálya mellett. A játékosok egy kávézót használtak öltözőnek. 1908 júliusában egyesült az Ajax és a Holland nevű klub. Önmagában az Ajax nem volt képes feljutni az első osztályba. Hiába lettek bajnokok vagy jutottak tovább, az osztályozós mérkőzéseiket rendre elbukták. Ugyanez volt a helyzet a Hollanddal is, amely háromszor nyerte meg a harmadosztályt, de mindháromszor elbukott az osztályozókon. Az egyesülés után a csapatnév megmaradt, csak kevéssé változtattak rajta. A klub nevébe bevették az „amszterdami” előtagot, így a Football Club Ajax-ból Amsterdamsche Football Club Ajax lett. A névváltoztatásra azért is szükség volt, hogy megkülönböztessék magukat a leideni Ajaxtól. Ennek ellenére ezek után is általában csak „Ajax”-ként emlegették őket. Ahogy a név is maradt a régi, úgy a pálya helyszíne és a klubszínek – piros és fehér – is maradtak. A játékoskeret viszont eléggé megváltozott, mivel a másik klubból is érkeztek kiváló játékosok, mint a Pelsers-testvérek vagy Ton Kooy. A csapat történetének egyik legfontosabb eseménye 1908. december 26-án jött el, amikor az Ajax először játszott külföldi csapat ellen. A hollandok hazai pályán fogadták a belga Daring Brüsszel klubcsapatot. Ez a klub ma már része a belga RWD Molenbeek csapatának. A mérkőzés hazai sikerrel zárult, az Ajax az első külföldi ellenfelét 3:0-ra győzte le. 1909 májusában megnyerték a második Arany Keresztet is: a döntőben a Blauw Wit csapatát győzték le. Az aranyéremre azonban csak vigaszdíjként tudtak tekinteni, mert az Ajax első számú célja az első osztályba való feljutás volt. A cél elérése érdekében egy újabb fontos döntést hoztak a klub vezetői. A csapatot egy olyan személyre bízták rá, aki már dolgozott az akkori legjobb holland kluboknál (Sparta Rotterdam, HVV, DFC Dordrecht). Ez a személy az ír John Kirwan volt. Azért választották őt, mivel olyan országból jött, ahol a labdarúgás színvonala már jelentősen meghaladta a hollandét. Ez az ország Anglia volt. Így ő lett a csapat legelső edzője, 1910 nyarán. Az edző, a stadion és az előrelépés 1911-re felépítették a csapat új stadionját. Ez a fából készült új stadion a Middenweg 86. szám alatt állt. Befogadóképessége 10 000 fő volt. Nem volt külön neve, akkoriban csak a „Stadion” néven emlegették, s mivel fából készült, ma gyakran csak „fastadionként” utalnak rá. Helyén később egy bevásárlóközpontot építettek. Hosszú idő után végre valóra vált a csapat álma. Volt egy igazi stadionjuk, egy tapasztalt edző irányította a csapatot és feljutottak az első osztályba. Miután 1911-ben megnyerték a másodosztályú bajnokságot, esélyük nyílt a feljebb lépéshez. De előtte még osztályozót kellett játszaniuk a bredai Zesde klub ellen. A mérkőzés végeredménye ugyan csak 0:0 lett, de ez is elég volt a feljutáshoz. 1911. május 21-e lett a legdicsőbb nap az Ajax történetében, amikor a csapat kihasználta a lehetőséget és történetében első alkalommal feljutott az első osztályba. Floris Stempel – a klub első elnöke és egyik alapítója - azonban nem volt részese a diadalnak. Még 1910 januárjában lemondott, mivel elfogadott egy munkát a Karib-térségben. Stempel soha nem jutott el a Karib-tengerhez, mivel hajója elsüllyedt a La Manche csatornánál, ő pedig életét vesztette. Ebben az évben még egy másik nagy sikere is volt a klubnak: a keret egyik legjobb játékosa, Gerardus „Ge” Fortgens meghívót kapott a holland válogatottba, és emiatt a szezon utolsó bajnoki mérkőzésén nem is léphetett pályára. A válogatottban 1911. március 19-én debütált egy idegenbeli mérkőzésen Belgium ellen. Ezt a mérkőzést 3:1-re nyerték meg a narancsmezesek. Ezzel Fortgens lett az Ajax első játékosa, aki pályára lépett a holland válogatottban, aki ráadásul a következő évben, az 1912-es stockholmi olimpián bronzérmet szerzett a válogatottal. Az igazi Ajax-mez A csapat első osztályba való feljutásának egyik legfontosabb hatása a csapatmezt érintette. Az Ajaxnak meg kellett változtatnia a mezét, mivel a Sparta Rotterdamnak ugyanolyan színű és csíkozású volt a meze, mint nekik. A Holland labdarúgó-szövetség rendelete alapján az újonnan felkerült klubnak kellett változtatnia a régi felszerelésén, így 1911 nyarán kialakult az Ajax jelenlegi felszerelése. A mez fehér alapszínű lett, és egy széles piros sáv volt középen, amely függőlegesen fut át a mellkason és háton, a nadrág pedig fehér lett. Az Ajax-mez ma már egyike a legelismertebb futballmezeknek a világon. Feljutás az első osztályba, majd kiesés Az Ajax feljutása volt a holland első osztály 1911–1912-es szezonjának egyik említésre méltó dolga. Ez nagy örömöt váltott ki a sportrajongókból, mivel újra játszhatott egy amszterdami csapat a legmagasabb osztályban. A másik pedig a csapat teljesítménye. Az Ajax kisebb meglepetést okozott a szezonban, mert végül a 8. helyet szerezte meg a tízcsapatos bajnokságban. Mivel csak az utolsó helyezett esett ki, ezért az Ajax bennmaradt. A bajnokság befejeződését követően kisebb kirándulást tettek külföldön, az Osztrák–Magyar Monarchiában. Ez a játékosok legtöbbjének nem mindennapi kirándulás volt, mivel a legtöbb játékos még soha nem járt külföldön. 1912. május 23-án indultak el az amszterdami Központi Pályaudvarról. Az Ajax az első külföldi mérkőzése Budapesten volt, az ellenfél pedig a kétszeres nemzeti bajnok, az MTK csapata volt. A magyar együttes azonban túl erősnek bizonyult az amszterdamiak számára, amely könnyedén győzte le az Ajaxot 5:1-re. Ezután Bécsbe utaztak, ahol egy újabb mérkőzés várt rájuk. Ám ez sem sikerült nagyon jól, mert itt is kikaptak a Wiener SC csapatától, 2:0-ra. A következő szezonban folytatódott az Ajax nehéz időszaka az első osztályban. A legerősebb és legmeghatározóbb csapatok a bajnokság során a Sparta Rotterdam és a DFC Dordrecht voltak, az Ajax csak az utolsó előtti helyen végzett, de ismét megmenekült a kieséstől. A következő szezonban azonban ezt már nem tudták elkerülni: 1914-ben az utolsó helyen végeztek, és kiestek az első osztályból. Az Ajax legboldogabb napja az 1911-es feljutáskor jött el, viszont 1914. május 17-én eljött a legszomorúbb nap is: a csapat történetének első – és eddigi egyetlen – kiesése az első osztályból. Ezt követően újra kellett kezdeni az építkezést a csapatnál, mivel visszakerültek a második osztályba. A kiesés után, 1914. június 18-án létrejött az „Általános képviselők találkozója”, ami a klub első komoly válságához vezetett, és június 20-án a teljes vezetés – Willem Egeman elnök kivételével – lemondott. A játékosok szerették futballt, a foci többet jelentett számukra, mint maga az élet. 1914 második felében viszont világossá vált, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok is az életben, mint a foci. Az osztrák-magyar trónörökös, Ferenc Ferdinánd június 28-án ellátogatott Szarajevóba, és egy szerb nacionalista – Gavrilo Princip – lelőtte. Ez a tragédia indította el az első világháborút. Öldöklés kezdődött Flandria és Észak-Franciaország lövészárkaiban is. A német csapatok rövidesen átlépték a holland határt, és a holland hadsereget is mozgósították. Hollandiának azonban végül sikerült kimaradnia a „nagy háború”-ból. Edzők A csapat első edzője az ír Jack Kirwan volt. Ebben az időszakban ő volt az Ajax egyetlen edzője. Elnökök Ebben az időszakban a csapatnak négy különböző elnöke volt. Közülük Chris Holst két különböző alkalommal is betöltötte ezt a posztot. Időrendben az Ajax elnökei a következők voltak: Mac mini A Mac mini az Apple kisméretű asztali számítógépe, melynek első változatát 2005-ben mutatták be. Ez a Mac modellválaszték legkisebb és legolcsóbb tagja. Az Apple szerint "ez a világ legenergiatakarékosabb asztali számítógépe". OS X van rajta, de Intel processzora révén minden operációs rendszer feltelepíthető rá. Az Apple főként otthoni használatra ajánlja. Monitor, billentyűzet és egér nélkül szállítják. Létezik egy szerver változata is két 1 TB-os 2,5" merevlemezzel szerelik. A 2011-es modell óta nincs optikaimeghajtója, de WLAN-on képes CD/DVD-ket olvasni, illetve rendelhető hozzá USB-n csatlakoztatható optikaimeghajtó. Adatok A 2012. október 23.-i termékfrissítés adatai: 2,5 GHz -es, kétmagos Intel Core i5 vagy 2,3 GHz-es, négymagos Intel Core i7 processzor 3 MB vagy 6 MB L3 cache 1600 MHz előoldali busz 4 GB (2 x 2 GB) DDR3 memória (Választható 8 GB-os és 16 GB-os memóriaméret is) Intel HD Graphics 4000 grafikus processzor 500 GB vagy 1 TB (2 x 1 TB Szerver) merevlemez Magasság: 3,6 cm Szélesség: 19,7 cm Mélység: 19,7 cm Tömeg: 1,22 kg Csatlakozások 1× Tápcsatlakozó 1× Thunderbolt port (akár 10 Gb/s) 1× FireWire 800 port (akár 800 Mb/s) 4× USB 3.0 port (akár 5 Gb/s) 1× HDMI port 1× SDXC -kártyahely 1× 10/100/1000-LAN 1× 3,5 mm audio be- és kimenet 1× Infravörös érzékelő Füstös cinege A füstös cinege (Poecile lugubris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Egyes rendszerezők a Parus nembe sorolják Parus lugubris néven. Előfordulása Törökországban, a délkelet-európai országok területén, valamint Románia déli részen honos. Ritkán előfordul Észak-Olaszországban is. Alfajai Poecile lugubris anatoliae Poecile lugubris dubius Poecile lugubris lugens Poecile lugubris lugubris Megjelenése A barátcinegére emlékeztet, de annál jóval nagyobb, körülbelül akkora, mint a széncinege. Szárnya 7,2–7,6, farka 6,5–6,8, csüdje 2, csőre 1–1,1 centiméter. Feje teteje sötét kormos fekete, begye szintén, de valamivel fakóbb. Kantársávja, arca és fültája fehér. Háti oldala egérszürkés, barnába átmenő. Evezőtollai feketésszürkék. Hasi oldala szennyesfehéres. Csőre sötét szaruszürke, a kávaélek fehéresek. Lába kékes ólomszínű. Szeme barna. Életmódja Távolról sem oly társaságszerető, mint a többi cinegeféle. Nem keresi az ember társaságát, inkább kerüli. Hangja verébszerűen cserregő. Kárpát-medencei előfordulása A Kárpát-medencén belül csak Erdély délkeleti részén fordul elő, Kolozs megyétől a Bánsági-hegyvidékig. Itt állandó, jellegzetes madárfaj, főleg erdőszéleken, szőlőkben, kertekben fészkel. Otthonát télen sem hagyja el, így a Déli- és Nyugati-Kárpátoktól nyugatabbra, az Alföld területén, sem Romániában, sem Magyarországon és Szerbiában nem fordul elő. Zsuzsanna-alagút A Zsuzsanna-alagút a MÁV 25-ös vonalán, Nagyrákos megállóhely után, a Zsuzsanna-híd előtt található. Hossza 375 méter. Mandzsukuo Mandzsukuo (hagyományos kínai: ���; egyszerűsített kínai: ���; pinjin: Mǎnzhōuguó; jelentése „mandzsuk országa”, japán nyelven: Mansúkoku) az 1930-as, 1940-es években fennálló, japán vezetés alatt álló bábállam volt Északkelet-Kína, Mandzsúria és Belső-Mongólia Autonóm Terület területén. A kínai Csing (Qing)-dinasztia alapította, 1932–1934 között köztársaság, majd 1934–1945 között császárság. Köztársasági elnöke, majd 1934-től császára Kína utolsó császára, Pu Ji (Pu-Yi) volt. Az országból kiindulva szállták meg Észak-Kínát a japánok a második kínai–japán háborúban, 1939-ben csatlakozott az antikomintern paktumhoz, majd az 1945. augusztusi szovjet előretörések miatt széthullott. Fennállása alatt több régióra lett bontva: a mongóliai nyugat-mandzsukuót kissé eltérően vezették, elismerve ezzel a mongóliai hagyományokat, míg a déli, Liaotung (Liaodong)-félszigetet is magába foglaló régiót pedig a Kvantung Bérleti Terület felügyelte a Kvantung-hadsereggel. Történelem Háttér Az 1904-05-ös orosz–japán háború eredményeképpen Japán átvette Mandzsúriában Oroszország helyét, az ezzel együtt járó minden előnnyel egyetemben. Az első és második világháború közötti időszakban Mandzsúria katonai- és politikai harctérként szolgált Oroszország, Japán és Kína között. Az 1906-tól kezdve egészen az 1931-ig tartó állapotokat remekül írja le a mukdeni incidens körülményeinek kivizsgálására alakult, népszövetségi megbízatásból működő Lytton-bizottság jelentése: Japán igen széles jogokat élvezett Mandzsúriában, amely csak úgy volt fenntartható – mint ahogyan a bizottság jelentése is kitér erre – „ha az mindkét fél szándékai szerint való és mindkettejük által elfogadott”. Az első világháború után Japán megszállta Külső-Mandzsúriát az 1917-es októberi orosz forradalom káoszát kihasználva. Azonban 1925-ben kénytelenek voltak kivonulni az USA nyomása és a szovjet katonai sikerek hatására. Belső-Mandzsúriáról azonban nem mondtak le, és egy japán hadúr, Csang Co-lin (Zhang Zuolin) számára támogatást nyújtottak, aki így sikeresen állt ellen a környező hadurak és a központi kormány nyomásának. Csang (Zhang) azonban túlságosan is önállónak bizonyult, ezért 1928-ban a japánok merényletet követtek el ellene, és felrobbantották az őt szállító vonatot. A merényletet egyes történészek - pl. Jung Chang - Sztálin számlájára írják, mivel bizonyos orosz hírszerzési jelentések tanulsága szerint a merénylet megrendelője Sztálin volt, és Naum Etington szervezte meg. Csang (Zhang) és vezérkarának számos tagja halt meg ebben az akcióban. Időközben a japán politika egyik, egyre fontosabb irányelvévé vált az, hogy Japán stratégiai frontvonalát a Mandzsúria északi részén természetes határt alkotó Amur folyó jelenti. Ennek az elképzelésnek volt a Fekete Sárkány Társaság (Kokurjukai) fő megtestesítője, amely a folyó kínai nevének japán tükörfordítása. Mukdeni incidens A folyamatos súrlódások eredményeképpen 1931. szeptember 20-ai kezdettel találkozót szerveztek Mukdenbe, amely Sigemicu Mamoru kínai japán nagykövet (később Japán külügyminisztere) és a Kínai Köztársaság gazdasági minisztere között zajlott volna, és amelynek célja az volt, hogy lezárja a Csang Hszüe-liang (Zhang Xueliang) hadúr és Japán közötti nézeteltéréseket. Ez volt a demokratikus kormányzat utolsó próbálkozása a közelgő konfliktus elhárítására, azonban a találkozó sosem jöhetett létre, ugyanis 1931. szeptember 18-ának éjjelén sor került a mukdeni incidensre. Körülbelül este kilenc óra tájékában egy négy kocsiból álló, furcsa kinézetű mozdony vontatta szerelvény állt meg a mukdeni laktanyával szemközti sínpáron. A korabeli japán beszámolók szerint egy japán őrjárat éppen szokványos éjszakai feladatát végezte a sínek körül, amikor hirtelen bekövetkezett egy robbanás mögöttük. Megvizsgálva a történteket, kiderült, hogy a sínpárt felrobbantották. Ekkor állítólag a laktanyából tüzet nyitottak a japán katonákra. Miután az erősítés megérkezett, tüzérséggel és géppuskákkal támogatva megrohamozták a laktanyát és elfoglalták az épületet. A roham váratlanul érte a kínai katonákat, így jelentős részük ellenállás nélkül elmenekült, ám a japán állítások szerint így is 320-at megöltek közülük. Ezzel szinte egy időben a japánok egy másik ezrede jelentős ellenállás nélkül vette be Mukden városát. Habár a japán kormányzat megpróbálta leállítani a támadást, és a miniszterelnök még magával Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek)kel is tárgyalásokba kezdett, a hadsereg befolyása erősebbnek bizonyult a kormányénál. A Lytton-bizottság 1933 februárjában közzétett elmarasztaló jelentése hatására Japán 1933. március 27-én kilépett a Népszövetségből, és tovább folytatta az akciókat a „banditák megbüntetésére”, habár kezdetben ezt még igyekezték a Népszövetség javaslataival összhangban állónak bemutatni. A szervezett és gyors japán válaszcsapás és a gyenge kínai ellenállás miatt felvetődött, hogy az incidens megrendezett provokáció volt. Az eseményben főszerepet játszó Doihara Kendzsi és Itagaki Szeisiró ezredesek később a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék (International Military Tribunal for the Far East, IMTFE) előtt beismerték, hogy az egész akciót ők tervelték ki és hajtották végre. Megalakulása Mandzsúria meghódítása kevesebb mint fél évet vett igénybe a Japán Császári Hadsereg számára. Csang Hszüe-liang (Zhang Xueliang) (Csang Co-lin (Zhang Zuolin) fia), a terület hadura délre menekült. Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) pedig fenyegetőbbnek érezte a kommunizmus eszméjét, mint a japánok előretörését, és nem állt készen egy Japánnal történő összecsapásra, így nem avatkozott bele a konfliktusba. A terület meghódítása után nem sokkal elkezdték egy bábállam kialakítását. Doihara ezredes a Tiencsin (Tianjin)ben élő Pu Ji (Pu-Yi)hoz utazott, aki a Csing (Qing)-dinasztia leszármazottjaként a dinasztia utolsó császára volt. 1931-ben, a legnagyobb titokban csempészték be őt a területre, ugyanis azt a látszatot kívánták az eseményeknek adni, hogy a nép akaratából, spontán módon választják meg vezetőnek. 1932. február 18-án kiáltották ki a terület függetlenségét Kínától, majd március 1-jén hozták létre a Mandzsu Államot, amit Japán szeptember 15-én, a Japán–Mandzsukuo megállapodás aláírásával ismert el szuverén államnak, és magára vállalta az ország katonai védelmét is. 1932. március 10-én Csangcsun (Changchun) városa lett az új állam fővárosa, ennek nevét március 14-én Hszinking (Xinjing)re (��,Új Főváros) módosították. A helyiek nem mind fogadták örömmel az új állam létrejöttét, több helyen ellenálló csoportok szerveződtek, és évekbe telt, amíg a japán hadsereg és a kollaboránsok sikerrel pacifikálták az országot. Az államfői feladatokat Pu Ji (Pu-Yi) 1932. március 9-étől látta el, míg a miniszterelnök a lojalista és Csing (Qing) reformátor Cseng Hsziao-hszü (Zheng Xiaoxu) lett. 1934-ben Pu Jit Kang-te (Kangde) néven császárrá avatták, azonban ez nem tekinthető a Csing (Qing)-dinasztia restaurációjának, mivel nem Kína császárává, hanem Mandzsukuo császárává tették meg. A Kvantung-hadsereg eredeti terve az volt, hogy Pu Ji (Pu-Yi) az általuk tervezett katonai egyenruhában vesz részt az eseményen, azonban ő keresztülhúzta a számításokat, és mindenképpen tradicionális kínai császársárga ruhában kívánt az állam uralkodójává válni. Ezért két eseményt is tartottak: az egyik egy zártkörű, kis létszámú volt, ahol ősei tradícióit elvégezve, a megfelelő ruhában vett részt és egy másik, nyilvános, ahol már a neki tervezett egyenruhában jelent meg. 1933 januárjában a japánok Mandzsukuo részévé nyilvánították Zsöho (Rehe) tartományt is, annak ellenére, hogy az nem az ő irányításuk alatt állt. Még ebben a hónapban katonákat küldtek a térségbe, hogy megszállják azt, és március közepére ez sikerült is nekik. A japánok egészen a kínai nagy falig folytatták előrenyomulásukat, Pekinget azonban nem foglalták el, hanem inkább egy demilitarizált övezetet hoztak létre Mandzsukuo és Kína között. Az ország 1933 májusában kezdett tárgyalni a Szovjetunióval a kínai keleti vasútvonal megvásárlásáról. Két év után, 1935. március 23-án megegyeztek a felek, és a vasútvonal 140 millió japán jenért az országhoz került. Diplomáciai elismertség A Kínai Köztársaság nem ismerte el az új államot, habár nem is szakított meg minden kapcsolatot vele. A második kínai–japán háborúig a két ország hivatalosan is kereskedett, és a kommunikáció, valamint a közlekedés sem állt meg a két terület között. 1933-ban a Lytton-bizottság jelentése alapján a Népszövetség nem ismerte el Mandzsukuót, mint önálló államot, és továbbra is Kína részének tekintette, valamint tagállamainak is megtiltotta az elismerését. Ez az eset precedensként szolgált a Stimson-doktrína létrehozásához, amely kijelentette: egyetlen államot sem lehet szuverénnek elismerni, amelyet fegyverek erejével hoztak létre. Japán és a Kvantung-hadsereg nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy diplomáciailag elismerjék Mandzsukuót, ám ezt csak 15 ország tette meg történelme során. Az országot ennek ellenére elismerte El Salvador (1934. március 3.), a Vatikán (1934. április), a Szovjetunió (de facto 1935. március 23.; de jure 1941. április 13.), Olaszország (1937. november 29.), Francisco Franco Spanyolországa (1937. december 2.), a Harmadik Birodalom (de facto 1936; de jure 1938. május 12.) és Magyarország (1939. január 9.). A második világháború kitörése után a területet elismerte a Harmadik Birodalom egy sor csatlósa és szövetségese: Szlovákia (1940. június 1.), a Vichy-kormány Franciaországa (1940. július 12.), a Román Királyság (1940. december 1.), Bulgária (1941. május 11.), Finnország (1941. július 18.), Dánia (1941. augusztus) és a Független Horvátország (1941. augusztus 2.). Az ország függetlenségét Japán távol-keleti bábállamai is elismerték: a Vang Csing-vej-kormány (1940. november 30.), Thaiföld (1941. augusztus 5.) és a Fülöp-szigetek (1943). Mandzsukuo 1939. február 25-én csatlakozott az Antikomintern paktumhoz. Második kínai–japán háború és a világháború A Marco Polo hídnál történt incidens után a japán hadsereg innen kiindulva rohanta le Északkelet-Kínát. 1939-ben határvita tört ki a Mongol Népköztársaság és Mandzsukuo között, és ez végül a Halhin-goli csatában teljesedett ki. A minden téren fölényben lévő szovjet sereg döntő vereséget mért a mandzsukuoi csapatok által támogatott Kvantung-hadseregre. Ez volt az egyik olyan esemény, ami eltántorította a japán hadvezetést a Szovjetunió kárára való terjeszkedéstől. 1945. augusztus 9-én a Szovjetunió hadat üzent Japánnak a jaltai konferencia idején tett ígéretének megfelelően, és megkezdte Mandzsukuo megszállást. A körülbelül 200 000 fős jól képzett, megfelelően felszerelt mandzsukuoi hadsereg gyenge teljesítményt nyújtott a támadók ellen. Sok egység harc nélkül adta meg magát, néhol pedig egyenesen fellázadtak a japánok ellen. Pu Ji (Pu Yi) remélte, hogy sikerül Japánba menekülnie és az amerikaiaknak adhatja meg magát, ez a terve azonban nem sikerült: szovjet ejtőernyősök elfogták és a Szovjetunióban internálták. Később kiadták a Kínai Népköztársaságnak, amely háborús bűnösként elítélte őt. A szovjet csapatok kifosztották az országot, iparának mintegy felét leszerelték és a Szovjetunióba vitték, a Kínai Kommunista Párt tiltakozását is figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió nem fogta vissza csapatait, így a katonák szabadon rabolhattak, illetve erőszakolhattak az elfoglalt városokban. A szovjetek együttműködtek a kínai kommunista erőkkel, szállítóeszközöket és a zsákmányolt japán fegyverzetet átadva nekik, valamint megtagadták a kínai kormányerőktől a kikötők és vasutak használatát, így azok csak novembertől kezdhettek fokozatosan csapatokat küldeni. A szovjetek ideiglenes tartózkodását folyamatosan meghosszabbították 1946 májusáig, ami alatt az ipari és hadiipari felszereléseket a szovjetek elszállították, ezt később azzal magyarázva, hogy egyébként a nacionalistákat erősítették volna. Innentől számítva egészen 1948-ig a terület a Népi Felszabadító Hadsereg egyik legfontosabb bázisaként szolgált, ahonnan a harcukat folytathatták a Kuomintang ellen. A megszálló szovjet erők megnyitották a japán fegyverraktárakat a kommunisták előtt, így azok több százezer puskát és géppuskát, nagy mennyiségű lőszert és tüzérségi eszközöket szereztek. A korábbi bábhadsereg katonáit és a megszállás miatti sok munkanélkülit pedig besorozták a Kínai Vörös Hadseregbe. A Mandzsúriában hagyott másfél millió japán többsége hazatérhetett 1946 és 1948 között az USA hadiflottája jóvoltából. Kormányzat Az államot papíron a kínai köztársasági modell alapján alkották meg, erős miniszterelnöki pozícióval és különböző minisztériumokkal. Ezek azonban nem végeztek tényleges kormányzati munkát, így bár a miniszterek mind kínai származásúak voltak, helyetteseik kivétel nélkül a japánok közül kerültek ki, és ők gyakorolták a tényleges hatalmat. A tényleges hatalmat a névleg a miniszterelnök alá tartozó Államtanács Általános Ügyi Bizottságán keresztül gyakorolták, amin mindig a Kvantung-hadsereg vezérkari főnöke elnökölt. 1934 decemberében a fontos kormányzati pozíciók 53%-át töltötték be japánok, ez az arány 1940-re 69%-ra nőtt. A mandzsukuói politikára és kormányzatra jelentős nyomást gyakorolt a Kvantung-hadsereg, annak kinevezett vezetője pedig szinte a kormányfőjéhez hasonló hatalommal rendelkezett, és akár még a császár döntéseit is megvétózhatta. A védelmi ügyeket közvetlenül, a költségvetést, gazdaságot és monetáris politikát közvetetten, az Államtanácson keresztül irányították, a többi ügyet pedig japán bürokratákra bízták jóval kisebb felügyelet mellett. Habár a császár az elején igyekezett engedményeket kicsikarni, később ezt feladva szó nélkül írta alá az elé tett anyagokat. Amikor Pu Ji (Pu Yi) és felesége egy napon sétálni mentek Hszinking (Xinjing)ben, japán rendőrök indultak utánuk, és visszakísérték a császári párt a rezidenciájukra, ahol tájékoztatták őket, hogy jobb a személyes biztonságuk szempontjából, ha a jövőben tartózkodnak ettől. Ezek után a császár szinte házi őrizetben élt, palotája foglyaként. Ez az eset is remekül tükrözi a Kvantung-hadsereg nagymértékű befolyását az országban. Éppen a hasonló politikai beavatkozásokért tekinti a legtöbb történész bábállamnak Mandzsukuót. Mások azonban azon a véleményen vannak, hogy Japán egy idealizált ázsiai mintaállamot akart megalkotni a területen, amit csak a második világháború és annak kimenetele akadályozott meg. Az ország kísérleti helyként szolgált Japán számára, ahol új gazdasági, államirányítás, vasútépítési, építészeti stb. módszereket próbáltak ki a gyakorlatban, hogy azokat később az egész birodalomban alkalmazhassák. Pu Ji (Pu-Yi) császár a japánoknak kifejtette, hogy Konfuciusz alapelvei mentén szeretne egy egységes állami szervezetet létrehozni, amely nem klasszikus értelemben vett párt, mivel azon a véleményen volt, hogy ahol felüti a pártoskodás ott semmi jó nem születik. A japánok azonban több párt működését is engedélyezték, habár ezek egyike sem volt hivatalosan elismerve. Ezen pártok mindegyike jobboldali, nacionalista volt és a militarizmus-szocializmus vonalán mozgott. Ezek alapján külön pártja volt a Mandzsukuóba emigrált fehér oroszoknak is Orosz Fasiszta Párt néven, de az országban cionista mozgalom is működött Dr. Abraham Kaufman vezetésével. Demográfia 1908-ban a Mandzsúriában 15 834 000 fő élt, amely 1931-re 30 000 000 fölé növekedett, ez a szám egyébként a nemzet első, 1933-as himnuszában konkrétan megtalálható. A népesség eloszlása alapján 123 férfi jutott 100 nőre. A lakosság száma 1941-ben elérte a 45 millió főt (Zsöho (Rehe)val). 1934-ben Mandzsúria teljes lakosságszámát 30 880 000-re becsülték, családonként átlagosan 6,1 személlyel és 122 férfi jutott 100 nőre. A lakosság döntő többsége han kínai vagy elkínaiasodott mandzsu volt, akik a népesség megközelítőleg 95%-át tették ki. 1932-ben jelentős kisebbségnek számítottak a mongolok 800 000, a koreaiak 630 000 (később 1,2 millió), japánok 230 000 és a mandzsuk 20 000 fővel. Rajtuk kívül még 98 431 különféle nemzetiségű ember élt az állam területén, mint például oroszok. A lakosság 80%-a falusi volt. A nagy népességnövekedés nem csak a megnövekedett életkörülményeknek, a jobb higiéniának és az ebből következő természetes népességnövekedésnek volt betudható. Jelentős mennyiségű bevándorló is érkezett az állam területére: koreaiak, kínaiak és japánok. Nagyobb városok A legnagyobb lakosságú városok mind a dél-mandzsúriai vasútvonal mentén feküdtek. Harbin : 662 000 fő Hszinking (Xinjing) (főváros): 544 000 fő Mukden : 544 000 fő Fusun (Fushun) : 270 000 fő Ansan (Anshan) : 213 000 fő Japán telepesek 1931-ben 100 000 japán földműves élt Mandzsukuo területén, egyes források azonban 590 760 japán lakost említenek, míg mások 240 000 japán származásúról beszélnek. Később félmillió japán költözött az országba, így ez a szám később 837 000–1 000 000-ra nőtt. Ők azonban nehezen vehették fel a versenyt a sokkal kevesebbért dolgozó kínaiakkal, így nagy részük a betelepítéskor tervezett földművelés helyett a helyi adminisztrációban vagy a hadseregben kezdett dolgozni. Közöttük sok baloldali értelmiségi is volt, akik a japán egyetemeken folyó ideológiai elnyomás miatt hagyták el Japánt, abban a reményben, hogy Mandzsukuón keresztül képesek lesznek változásokat előidézni. A hadsereg 1941 novemberéig háborítatlanul megtűrte őket, ekkortól kezdve egészen a háború végéig történtek letartóztatások. A főváros, Hszinking (Xinjing) lakosságának mintegy negyedét japánok tették ki. A japán kormánynak tervei voltak arra, hogy ötmillió japánt telepítsenek Mandzsukuóba 1936 és 1956 között. 1938 és 1942 között 200 000 fiatal japán földműves érkezett az országba. Az állam fennállása alatt összesen mintegy 20 000 család került Mandzsukuo területére. Miután Japán elvesztette a Sárga-tenger feletti ellenőrzését, a migráció teljesen leállt. Amikor a Szovjetunió megszállta Mandzsukuót, mintegy 850 000 japán telepest ejtettek fogságba. Néhány hivatalnok és katona kivételével őket repatriálták Japánba 1946-47-ben. Jelentős számú japán gyerek maradt hátra Mandzsúriában a nagy kavarodás miatt, őket kínai családok adoptálták. Az 1980-as években a kínai kormány repatriáló programot indított be a számukra, azonban nem mind éltek a Japánba való költözés felajánlott lehetőségével. Gazdaság Mandzsúria Ázsia egyik legfejlettebb régiójának számított Japán után. Japán már az 1920-as évek során nagy összeget szánt a térség és a dél-mandzsúriai vasútvonal fejlesztésére. Csak ennek az utóbbinak szánt támogatás 440 millió jenre rúgott 1920-ban. 1927-ben Japán külföldi befektetéseinek 85%-át Kínában eszközölte, és ennek az összegnek mintegy 80%-a Mandzsúriában került felhasználásra. 1932-ben Japán részesedés Mandzsúria teljes ipari tőkéjéből 64% volt, míg Kína csak 28%-ot tudhatott magáénak. A mandzsúriai gazdaság növekedése évi 4%-os volt, az egy főre jutó GDP 1924-ben 75,7 USD, míg 1941-ben 103,4 USD volt. 1932 után Japán befektetései jelentősen megnövekedtek a régióban, 1937-ig között 1,5 milliárdról 3 milliárd jenre, 1945-re pedig a hatmilliárd jent is elérte. Ez több volt, mint amit Japán Tajvanon, Koreában és Kína többi részén együttvéve befektetett. Ebben az időszakban az ipari termelés megháromszorozódott, a legnagyobb fejlődést a termelési javak előállításában elérve. A nagyszabású bányafejlesztéseknek köszönhetően jelentősen nőtt az érckitermelés, így nagy növekedés következett be a szén terén, míg a kitermelt vasércmennyiség a duplájára nőtt. Ezzel együtt nőtt a vastermelő üzemek kapacitása is, így egy fejlett acélipar jött létre az országban. Kína összes bányaipari termékeinek 80%-át, a nehézipari termékek 60%-át állították elő az országban. Az ehhez társuló korszerű nehézipar – amely gépipart és vegyipart is jelentett – teljes mértékben ellátta a Kvantung-hadsereget fegyverzettel. A fusuni szénbánya, amely az egész világon a legnagyobb volt számos közeli kémiai és szintetikus olajat előállító üzemet látott el alapanyaggal. Fejlődés állt be a mezőgazdaságban is, ahol 12 576 000 hektárról 15 251 000 hektárra nőtt meg megművelt földterület 1930 és 1940 között, évi 2%-os növekedést mutatva. Kétszer akkora volt a fejenkénti megművelt terület, mint Kína bármely más részén. Ezzel együtt azonban jelentősen deficitessé vált a kereskedelem, és nagyban függött a Japán tőkebehozataltól. Mivel a legértékesebb földek már művelés alatt álltak, a mezőgazdaság fejlődése lelassult, a japánok pedig inkább az ipart, a vasútvonalak építését és a kereskedelem fejlesztését részesítették nagy támogatásban. Míg a GDP 44,7%-át tette ki a mezőgazdaság 1924-ben, addig 29,4%-át 1941-ben. A bankrendszert jelentősen megreformálták és első alkalommal egységesítették a régióban használt fizetőeszközt. 1932. június 14-én létrejött a Mandzsu Központi Bank, amely július 1-jétől hozzálátott a mandzsukuói jüan kibocsátásához. Mint máshol is, itt is a japánok voltak vezető pozícióban. Az újonnan bevezetett pénz a japán jennel egyenlő értékű volt, elősegítve ezzel az ország integrációját a jen-blokkba. A Kvantung-hadsereg megvetette a zaibacukat, a század elején létrejött mamutvállalatokat, így őket nem is vonta be az ország iparosításába, amely a kormány és a kiválasztott vállalkozók egyetértésén alapult. Előbbi részéről a hadsereg, a Csoszon Bank és a Dél-mandzsúriai Vasúttársaság vett részt. A vállalkozók között megtalálható volt például a Nissan. A fejlesztést támogatta az 1936 decemberében létrehozott Mandzsukuói Ipari Bank, amelynek kezdőtőkéje 60 millió jen volt, és a második világháború végén 600 milliárd dollárral rendelkezett. Infrastruktúra Az ország területén hatékony és kiterjedt vasúthálózat épült ki (dél-mandzsúriai vasútvonal és kínai keleti vasútvonal), amelyek még ma is működnek és használatban vannak. A Kínában épült vasútvonalak egyharmada Mandzsúriában volt található, és a japán bábállam idején ez az arány jelentősen megnőtt a befektetések hatására, így Mandzsukuo megszűnésének idejére a Kínában található vasútvonalak mintegy fele Mandzsúriában volt. A kiterjedt és jól funkcionáló infrastruktúrának köszönhetően könnyű volt az állam gazdaságát fejleszteni, a nyersanyagokat a gyárakba szállítani és az elkészült termékeket exportálni. Ezzel együtt a személyszállítás is igen jelentős volt, és a kiterjedt vasúthálózatnak köszönhetően a japánok könnyedén rohanhatták le Északkelet-Kínát második kínai–japán háborúban Mandzsukuóból kiindulva. Mindezek ellenére az állam határvidéke gyéren fejlett és többnyire lakatlan volt. Ezek a területek mégis gyakran adtak alkalmat a vitára, és egy alkalommal ez komoly határvillongáshoz is vezetett. Drogcsempészet 2007-ben Josida Reidzsi kifejtette a Japan Times nevű japán hírlapnak, hogy a Mandzsukuóban eszközölt befektetések egy részét drogcsempészetből fedezték. A cikk szerint Josida egy olyan dokumentumot talált, amely bizonyítja, hogy a ’’Kóa-in’’ (Kelet-ázsiai Fejlesztési Tanács) közvetlenül is belekeveredett a drogüzletbe. A kínai dílereket látták el ópiummal, amelyből Mandzsukuo, Nanking (Vang Csing-vej) és Belső-Mongólia bábkormányait finanszírozták. Ez a dokumentum alátámasztja azt a tényt, amelyet a Tokióban székelő Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék (International Military Tribunal for the Far East, IMTFE) korábban megállapított: Oktatás Mandzsukuóban hatékony közoktatást hoztak létre, nagy hangsúlyt fektetve a népesség képzésére, új állami ideológia létrehozását, belső legitimitás megalapozását és együttműködő lakosság képzését remélve. A kormány számtalan iskolát és szakközépiskolát alapított; újjászervezte a teljes oktatási rendszert. A reformot liberális japán tanárok irányították, akik olyan átalakításokra láttak lehetőséget, amelyekre a konzervatív Japánban nem kerülhetett volna sor, és megakadályozták a militarizmus oktatás általi terjesztését is. Bár nem jött létre erős ellenállás az ország területén, az oktatási rendszer kudarcot vallott abban, hogy kineveljen egy Japánhoz barátian viszonyuló, törekvéseit támogató generációt. Körülbelül 12 000 általános-, 200 közép-, 50 szak- és 140 normál iskolát (gyakorló tanároknak) hoztak létre az állam területén. A rendszerben 600 000 gyermek és tanuló, valamint 25 000 tanár vett részt. 1600 magániskola volt látogatható a diákok számára, valamint 150 misszionárius- és 25 orosz iskola is működött (ez utóbbiak Harbinban). A japán és kínai származású gyerekek általában különböző iskolákat látogattak, és ahol mégis keveredtek, ott etnikai alapon szétválasztották őket, és a japán nemzetiségűek a jobban felszerelt osztályokba kerültek. Konfuciusz tanításai fontos szerepet játszottak a közoktatásban. A falusi területeken a tanulókat modern mezőgazdasági technikákra tanították meg, hogy növeljék a mezőgazdasági termelést. Az oktatási rendszerben különös figyelmet fordítottak a fiúknál a gyakorlati munka és a lányoknál a házimunkák tanítására, a „Királyi Út”-hoz való hűségre és a Császárhoz való feltétlen lojalitásra alapozva. A kormányzat rengeteg fesztivált, sporteseményt és ceremóniát arra használt fel, hogy előmozdítsa az állampolgárok császár iránti hűségét. A japán nyelv is hivatalossá vált, és azt is tanították az iskolákban a kínai mellett. Hadsereg Mandzsukuo nem rendelkezett túlságosan nagy hadsereggel, hadereje igen kis létszámúnak minősült a szomszéd államokhoz képest. A hadsereg magját Csang Hszüe-liang (Zhang Xueliang) hadúr 70 000 átállt katonája alkotta, akik mellé később újabb katonákat képeztek. 1944-re a hadsereg létszáma elérte a 200 000 főt. Kezdetben főleg a hadúr hátramaradt fegyvereiből látták el a katonákat, ám később sokkal jobb minőségű japán fegyverzetet kaptak, legelőször 50 000 puskát 1935-ben. A hadsereg fő feladata a lázadások és a banditák féken tartása volt, gyakran japán tisztek irányítása alatt. Császári Testőrség 1933-ban létrehozott elit egység a hadseregen belül, amelynek csak mandzsuk lehettek a tagjai. Fő feladata Pu Ji (Puyi) császár és a kormány tagjainak védelme volt. Létszáma körülbelül 200 főre rúgott. Központjuk Hszinkingben (Yining), a fővárosban volt, nem messze a császári palota épületétől. Császári Haditengerészet A Mandzsukuói Császári Haditengerészet (pinjin: Mǎnzhōu Dìguó Hǎijūn, magyaros: Mancsou Tikuo Hajcsün) Mandzsukuo hadiflottáját jelentette. A zászlóshajó egy japán Momo osztályú romboló, a Haj Vej (Hai Wei) volt. Mivel az állam tengeri területe nem volt jelentős, és főleg szárazföldi határai voltak, így nem került jelentősebb fejlesztésre. Ebből kifolyólag a flotta mindössze rombolókból és folyami őrhajókból állt. Fő feladata a vízi járőrözés és a szárazföldi csapatok támogatása volt. A haditengerészet megléte az állam legitimálása szempontjából volt különösen fontos. Császári Légierő A Mandzsukuói Császári Légierő (pinjin: Dà Mǎnzhōu Dìguó Kōngjūn, magyaros: Ta Mancsou Tikuo Kungcsün) 1937 februárjában került megalakításra. 30 embert kiválasztottak a Császári Hadseregből, akiket a Kvantung-hadsereg képzett ki Harbinban repülőgépek használatára. A légierő a Mandzsukuo Légi Szállítási Vállalat utódja volt, amelyet 1931-ben alakítottak, mint félkatonai szervezetet. Megalakulásakor mindössze egy repülőgéppel rendelkezett, később japán vadászgépekkel és könnyű bombázókkal egészítették ki a gépparkot. 1944-ben 100–120 vadászgéppel, 30 kiképző repülőgéppel és 50–70 szállítógéppel rendelkezett. Háborús bűnök Fennállása alatt számos emberiesség elleni és háborús bűncselekményt követtek el a japán erők. A Kvantung-hadseregen belül működő 731-es alakulat emberkísérleteket hajtott végre, mint például élveboncolást, vegyi fegyverek tesztelését. Ezek a kísérletek mintegy 3000 ember halálát okozták, míg a kínaiak ellen bevetett vegyi fegyverek 200 000 fővel végeztek. Az országban a kényszermunka is alkalmazásra került, egy kutatás szerint mintegy 10 millió kínai lakost kényszerítettek erre. A szovjetek bevonulásakor a japán lakosok tömeges öngyilkosságot követtek el, és a japán hadsereg is részt vett a megölésükben. Saját sebesült katonáikat gyakran hátrahagyták meghalni. A fő felelősöket két helyen fogták perbe és ítélték el: 1946 és 1948 között a tokiói perben és 1949-ben a habarovszki perben. Thégra Thégra település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 473 fő (2015). Thégra Gramat, Alvignac, Lavergne, Loubressac, Mayrinhac-Lentour, Miers, Padirac és Rignac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1929-es Grand Prix-szezon Az 1929-es Grand Prix-szezon volt a Grand Prix-versenyzés huszonkettedik szezonja. A legsikeresebb versenyzők az olasz Gastone Brilli-Peri, a monacói Louis Chiron és a brit William Grover-Williams voltak. A két Grandes Épreuves-versenyt Williams és Ray Keech nyerte. Az olasz nagydíj az előző évben történt, huszonegy halálos áldozatot követelő baleset miatt kimaradt a versenynaptárból. A konstruktőrök közül az Alfa Romeo és a Bugatti domináltak. Ælfweard wessexi király Ælfweard vagy Æthelweard (904 – 924. augusztus 2.) wessexi király 924-ben. I. Eduárd második házasságából a legidősebb fiúként született. Keveset tudunk róla, egyik forrás szerint megházasodott és gyermekei is voltak, míg más beszámolók azt mondják, hogy remeteként élt a Shropshire-i Bridgnorthban. 924-ben követte édesapját Wessex trónján, de a Merciaiak Ælfweard féltestvérét, Æthelstant fogadták el királyuknak. Bármi is volt a helyzet, Ælfweard 15 nappal később rejtélyes körülmények közepette Oxfordban elhunyt. Lehet, hogy soha nem is lett megkoronázva. Édesapja mellé, Winchesterben temették el. Lehet, hogy Ælfweardot a wessexi trónon öccse, Edwin (vagy Eadwine) követte, mert bátyját csak 925. szeptember 4-én koronázták meg. Tauszk Éva Tauszk Éva, asszonynév: Halász Tamásné, (Budapest, 1924. november 16. – Budapest, 1967. október 2.) orvosdoktor, belgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1964). Kutatási területei Kutatásai főleg a kísérletes és orvosi hormonológia, a verejtékelválasztás élet- és kórtana, valamint a szívinfarktus keletkezésének és gyógyításának problémakörére vonatkoztak. Élete 1942-ben jeles eredménnyel érettségizett az V. Kerületi Községi Ráskai Lea Leánygimnáziumban, s latin nyelvből kiegészítő vizsgát is tett. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen folytatta, illetve a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán ahol 1948-ban kapta meg orvosi diplomáját . 1948-ban és 1949-ben az István Kórház kórbonctani osztályán, 1949 májusától 1953-ig pedig a belosztályon dolgozott, mint beosztott orvos. 1952-ben tette le belgyógyászati szakvizsgáját. 1954 januárjától augusztusig a Péterfy Sándor Utcai Kórház poliklinikai egységében orvos, majd 1956-ig a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának aspiránsa volt a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. számú belgyógyászati klinikáján. 1957 elejétől ugyanezen klinikán tanársegéd, 1961 és 1963 között pedig adjunktus. 1963-ban és 1964-ben a II. számú Szemészeti Klinika belgyógyász konziliáriusa. 1964-től haláláig az Orvostovábbképző Intézet III. számú belklinikájának adjunktusa. Rákban hunyt el. Haláláról a Népszabadság is beszámolt, és az Orvosi Hetilap is. Főműve nyomtatott kötetben jelent meg, tudományos közleményeit orvosi szaklapokban, tudománynépszerűsítő cikkeit az Élővilágban publikálta. Jó barátságot ápolt Haynal Imre belgyógyásszal. Családja Édesapja Tauszk Ervin bankszakember, édesanyja Demecs Mária. Egy testvére volt, Márta. 1948. október 23-án Budapesten házasságot kötött Halász Tamás Gábor belgyógyásszal, Halász Géza és Drozda Katalin fiával, akitől 1963-ban elvált. Lánya Halász Zsuzsanna belgyógyász volt, fia Halász Tamás sakkozó. Művei Fő műve A szívizom-infarctus néhány kérdéséről: Kandidátusi értekezés. MTA, TMB Budapest, 1963. 188 p. (Nyomtatott anyag.) Tudományos közleményeiből Serum glutamin-oxalecetsav-transaminase activitás meghatározása és klinikai jelentősége . Halász Tamással, Szemere Pállal. Orvosi Hetilap, 99. (1958: 38. sz.) 1305–1307. p. Súlyos hypochrom anaemiát okozó trichurosis . Lengyel Annával. Orvosi Hetilap, 105. (1964: 6. sz.) 267–269. p. A verejték Na-koncentrációjának vizsgálata anasarcával járó szívelégtelenség esetében . Strausz Imrével, Bán Ibolyával, Horányi Péterrel. Kísérletes Orvostudomány, 17. (1965: 5. sz.) 524-528. p. (A Laboratóriumi Orvosok Nagygyűlésén, 1963. november 29-én tartott előadás alapján.) A szemfenéki thrombo-emboliák kezeléséről . Sármány Judittal. Orvosi Hetilap, 106. (1965: 39. sz.) 1854-1855. p. Tudománynépszerűsítő cikkeiből Hogyan keletkezik a cukorbetegség? Élővilág, 6. (1961: 3. sz.) 48-50. p. Amit az elhízásról tudnunk kell . Élővilág, 6. (1961: 5. sz.) 39-41. p. Megjegyzések A Tauszk Évával foglalkozó lexikonok és egyéb művek tévesen szeptember 2-át jelölik meg a halál dátumául. A Magyar Életrajzi Lexikon szerint 1953 és 1960 között a Péterfy Sándor utcai Kórház hormongyógykezelési belosztályán dolgozott. 1964-ben e kötetet A hazai szívinfarctusok néhány kérdése (kandidátusi értekezés, 1964.) címen védte meg. Opponense Gottsegen György és Gerő Sándor volt. 2237 Melnikov A 2237 Melnikov (ideiglenes jelöléssel 1938 TB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Grigorij Nyeujmin fedezte fel 1938. október 2-án. Zagyvarékas megállóhely Zagyvarékas megállóhely egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vasútállomás, Zagyvarékas településen, melyet Zagyvarékas önkormányzata üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Hatvan–Szolnok-vasútvonal Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonal Vámosgyörk–Újszász–Szolnok-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Újszász vasútállomás Abonyi út megállóhely (14150) 1998 SQ65 A (14150) 1998 SQ65 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. szeptember 20-án. La Cheppe La Cheppe település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 328 fő (2015). La Cheppe Bussy-le-Château, Courtisols, Cuperly, L’Épine, Saint-Étienne-au-Temple és Suippes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szent István római katolikus magyar templom (New York) A Szent István Római Katolikus Magyar Templom az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidékén, New Yorkban található magyar nyelven miséző római katolikus templom. Története A New Yorkban élő magyar nemzetiségű katolikusok már 1891-ben kezdeményezték egy magyar nyelvű egyházközség létrehozását, viszont 1905-ig saját templom építésére nem volt lehetőségük, hanem ideiglenes, bérlet helyiségekben tartották összejöveteleiket. 1905-ben épült fel az első független magyar templom a 14. utcában, amely rövid időn belül kicsinek bizonyult. 1922 szeptemberében magyar ferencesek érkeztek Amerikába lelkigyakorlatokat tartani. Közülük is kiemelkedett Peéri Bonaventura O.F.M., akit az akkori New York-i érsek, Patrick Hayes bíboros felkért a Szent István egyházközség vezetésére. Az ő munkássága vezetett az új templom- és iskolaépület létrehozásához 1927 és 1928 között. Sajnos, az 1930-as évek gazdasági válsága idején a legtöbb magyar elveszítette munkáját, így a kölcsönök visszafizetése meghaladta az egyházközség lehetőségeit. A magyar ferencesek a Holy Name amerikai ferences provinciát kérték, hogy befogadva a templomot segítse át őket az anyagi válságon. Az amerikai ferences közösség 1935-ben vette át a templomot, s mellé rendházat épített. Arra egészen a legutóbbi időkig figyeltek, hogy mindig legyen egy-két magyar ferences, aki a magyar nyelvű lelkipásztorkodást ellátja. 2008 után erre már nem volt lehetőség, így azóta kisegítő lelkészek (a környékbeli magyar templomok lelkészei) látták el a szolgálatot. 2014. novemberében a New York-i főegyházmegye úgy döntött, miután a ferencesek távoztak a plébániáról, hogy 2015 végével a plébániát megszünteti, s a templomot ideiglenes misézőhelynek nyilvánítva a közelben található Szent Mónika plébániához csatolja, azzal a kitétellel, hogy csak különleges alkalmakkor lehet ezen a helyen szertartásokat végezni. Az egyházközségben szolgálatot teljesítő papok Világi, nem szerzetes plébánosok (kinevezésük dátumával) 1902: Perényi László 1907: Kovács Lajos 1911: Frőhlich János 1922: Kemenes István Ferences plébánosok 1922: Peéri Bonaventura 1933: Raffinszky Romuald 1935: Terence McNally 1949: Patrick Howard 1952: Felician Berkery 1958: Benedict Dudley 1964: Edward Holleran 1967: Frederick McKeever 1973: Patrick Morris 1982: David McBriar 1985: Ronald Stark 1986: John Murphy 1990: Neil O'Connell 2000: Angelus Gambatese 2008: Thomas P. Leonard Magyar lelkészek Rev. Perényi László 1904-07 Rev. Kovács Lajos 1907-11 Rev. Fröhlich János 1911-22 Rev. Kemenes István 1922 P. Peéri Bonaventura, OFM. 1922-33 P. Terence McNally, OFM. 1933-48. P. Szlezák Imre, OFM. 1948- P. Timkó Method, OFM. P. Csorba Domonkos, OFM. 1982-2005 P. Hesz Dénes OFM 2005-2008 Cebula Pavel OFMConv, helyettesként Vas László , a Passaici Szent István római katolikus magyar templom adminisztrátora, mint kisegítő Juhász Imre , a Szent László római katolikus magyar templom (New Brunswick, New Jersey) lelkésze, mint kisegítő Kis gascogne-i kék kopó Az kis gascogne-i kék kopó (Petit Bleu de Gascogne) egy francia fajta. Történet Kialakulása az 1500-as évekre tehető. Valószínűleg a nagy kék gascogne-i kopóból alakították ki, céltudatos szelektálással. A tenyésztés célja a temet csökkentése lehetett. Délnyugat-Franciaországból, a Pireneusok szomszédságában fekvő Gascogny tartományból származik. Hazájában nagyra becsült nyúlvadászkopó. Külleme Marmagassága 48-58 centiméter, tömege 18-21 kilogramm. Elnevezése ellenére viszonylag nagy termetű eb. Rokonságban áll a gascogne-i kék grifonnal, de inkább behajló, mint sima füle és nagyobb mérete megkülönbözteti attól. Emellett valamivel hosszabbak a lábai és simább, rövidebb a szőre. Jelleme Természete büszke és kitartó. Szunda Szunda, vagy Szunda-föld, egy egykor kiterjedt, összefüggő szárazföld, amely a mai Jáva, Borneó, Szumátra és más kisebb szigetek, valamint Délkelet-Ázsia, a Maláj- és Indokínai-félsziget, területeiből állt (főleg a pleisztocén jégkorszak idején). Az ezeket összekötő kontinentális selfet Szunda-selfnek nevezik. Az egykori Szunda-föld állatvilága megegyezett a délkelet-ázsiai szárazföld állatvilágával. Kisebb mértékű változások akkor jelentkeztek, amikor a Szunda-föld a tengerek szintjének emelkedésével (az interglaciálisok alatt) szigetvilággá alakult: ennek során sok faj elszigetelődött a szárazföldi populációktól és így helyi változatok alakultak ki, mint például a kihalás szélén álló törpenövésű jávai és szumátrai orrszarvú, vagy Komodó szigetén élő hatalmas komodói varánusz. A Szunda-föld állatvilága élesen különbözik a közeli Új-Guinea (és Ausztrália) állatvilágától, mivel az utóbbi terület az egykori Szahul-földhöz tartozott és ennek megfelelően állatvilága az ausztráliaihoz hasonló (erszényesekkel és tojásrakó emlősökkel). Ezt a tényt Alfred Russel Wallace brit természettudós vette észre először a 19. században és a két „világot” elválasztó határt róla Wallace-vonalnak nevezték el. A Szunda-földön már megjelent a Homo erectus (jávai előember) is, és feltehetően egyik populációjából fejlődött ki a Flores szigetén egykor (a pleisztocén végén) élt törpenövésű hominida, a köznyelvben csak hobbitnak nevezett Homo floresiensis. A területre a modern ember kb. 50 000 évvel ezelőtt ezelőtt juthatott el. A vidék mai lakói nem az ők közvetlen leszármazottjai, mivel a mai népesség Délkelet-Kínából származik egy néhány ezer évvel ezelőtti bevándorlás eredményeképpen. Ez az oka annak, hogy a mai, mongoloid nagyrasszhoz tartozó lakosok külseje élesen elüt a szomszédos Új-Guinea szigetén élő pápuák kinézetétől, akik az ausztralid rasszhoz tartoznak. (8509) 1991 FV2 A (8509) 1991 FV2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1991. március 20-án. Charmilles stadion A Charmilles stadion egy labdarúgó-stadion volt Genfben, Svájcban. Az 1930-as Bajnokok Tornájára épült. A Servette FC otthonául szolgált. Négy mérkőzést rendeztek itt az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. 2002-ben bezárták és a helyén egy új stadion a Stade de Genève épült fel. Kis hasadtfogúmoha A kis hasadtfogúmoha (Fissidens exiguus) Magyarországon védett csúcstermő (akrokarp) lombosmoha faj. Jelenleg nincs ismert populációja az országban, utolsó előfordulása a Börzsönyből ismert 1973-ból, azóta nem találták meg újra. Jellemzői A Fissidens exiguus a vizes, sziklás élőhelyeket kedvelő aprócska növény, nedves homokkövön és vulkanikus sziklákon él, patakok, források partján. Megjelenése Magányosan vagy lazább vagy tömöttebb gyepet alkotó világoszöld növényke. Kisméretű (2–6 mm), 3-8 pár levele van, nem elágazó, a csúcsi levelek nagyobbak mint az alsók. A levelek lándzsa alakúak, általában 1–2 mm hosszúak. A levélcsúcs kihegyesedős. A levélszél sima, levélszegély (limbidium) van, azonban csak a levelek alsó részén, de a leerőteljesebb a spóratok alatti leveleken. A többi levélsejt hatszögletűek, kerekdedek, 8-12 mikorméter átmérőjűek. Az erőteljes levélér a csúcs alatt végződik néhány sejttel. Kétlaki növény, a hím növények kisebbek mint a női egyedek. A sporofitonok gyakoriak, tavasszal fejlődnek, a toknyél (seta) 5 mm hosszú. A spóratok kerekded, ovális, egyenes, a tokfedő csúcsos, a spórák sima felszínűek. Előfordulás Patakok, források melletti nedves vagy vizes homokkövön, vulkanikus kőzeten található meg. Európában ritka faj, szerepel az európai vörös könyvben. Magyarországon egyetlen helyen Börzsönyben találták meg az 1970-es években, de azóta nem találták meg újra, így a magyarországi vöröslistás besorolása: adathiányos (DD). A környező országokban megtalálható, de ott is ritka: Ausztria, Ukrajna, Románia. Krasznoarmejszki járás A Krasznoarmejszki járás (oroszul: Красноармейский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Szaratovi területen. Székhelye Krasznoarmejszk. Népesség 1989-ben 23 404 lakosa volt. 2002-ben 25 192 lakosa volt. 2010-ben 48 739 lakosa volt, melyből 40 158 orosz, 848 kazah, 749 ukrán, 631 tatár, 554 német, 400 azeri, 310 örmény, 296 lezg, 229 fehérorosz, 184 csuvas, 175 csecsen, 160 mordvin, 89 tadzsik, 84 moldáv, 73 üzbég, 71 grúz, 57 mari, 56 koreai stb. Az adatok magukba foglalják a város lakosságát is. Saint-Martin-du-Vieux-Bellême Saint-Martin-du-Vieux-Bellême település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 588 fő (2015). Saint-Martin-du-Vieux-Bellême Eperrais, Appenai-sous-Bellême, Bellême, Le Gué-de-la-Chaîne, Igé, Saint-Ouen-de-la-Cour és Sérigny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Petr Kouba Petr Kouba (Prága, 1969. november 28. –) cseh válogatott labdarúgókapus. Édesapja a szintén válogatott kapus Pavel Kouba. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását a Bohemians Praha csapatában kezdte 1988-ban. 1991-ben a Sparta Praha igazolta le, ahol öt szezont védett. Ezalatt kétszer lett bajnok és egyszer kupagyőztes. Az 1996–97-es szezont a spanyol Deportivo La Coruñaban töltötte, de mindössze négy mérkőzésen lépett pályára. Ezt követően szerepelt még az 1. FC Kaiserslautern – ahol bár nem játszott egyetlen mérkőzésen sem, de német bajnoknak tekinthető – a Viktoria Žižkov, majd ismét a Deportivo csapataiban. Miután 2001-ben visszatért Csehországba az FK Jablonec játékosa lett, de egy szezont követően visszaigazolt korábbi sikerei színhelyére a Sparta Prahaba. A válogatottban 1991 és 1992 között 8 alkalommal szerepelt a csehszlovák válogatottban. A cseh válogatottban 1993-ban mutatkozott be, és 1998-ig 38 alkalommal védte a nemzeti csapat kapuját. Részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon, ahol ezüstérmet szereztek. Sikerei, díjai Csehszlovák bajnok (2): 1990–91, 1992–93 Csehszlovák kupa (1): 1991–92 Cseh bajnok (2): 1993–94 , 1994–95 Cseh kupa (1): 1995–96 Német bajnok (1): 1997–98 Spanyol bajnok (1): 1999–2000 Spanyol szuperkupa (1): 2000 Európa-bajnoki döntős (1): 1996 Az év cseh labdarúgója (1): 1993 1929 a sportban 1929 főbb sporteseményei a következők voltak: szeptember 6. – november 12. – Alekszandr Aljechin és Jefim Bogoljubov közötti sakkvilágbajnoki párosmérkőzés , amelyen Aljechin megvédte világbajnoki címét. A Hungária (régi nevén MTK) nyeri az NB1 -et. Ez a klub 13. bajnoki címe. Születések január 1. – Luc Van Hoywegen , belga válogatott labdarúgócsatár († 2013 ) január 7. – Manfred Kaiser , keletnémet válogatott német labdarúgó, fedezet, edző († 2017 ) január 12. – Tumpek György , olimpiai bronzérmes és Európa-bajnok magyar úszó, edző január 13. – Nagy Marianna , Európa-bajnok magyar műkorcsolyázó († 2011 ) január 27. – Gurics György , világbajnok magyar birkózó, edző († 2013 ) február 3. – Pedro Nájera , mexikói válogatott labdarúgó, középpályás február 4. – Francisco Zuluaga , kolumbiai válogatott labdarúgó, edző († 1993 ) február 13. – Eugène Parlier , svájci válogatott labdarúgókapus († 2017 ) február 15. – Graham Hill , angol autóversenyző († 1975 ) február 17. – Omar Monza , világbajnok argentin kosárlabdázó († 2017 ) március 10. – Borisz Nikolov , olimpiai bronzérmes bolgár ökölvívó († 2017 ) március 25. – Marcel Mauron , svájci válogatott labdarúgó-középpályás, edző március 28. – Lemhényiné Tass Olga , olimpiai bajnok magyar tornász április 10. – Mike Hawthorn , brit autóversenyző († 1959 ) április 25. – Abde ál-Rahmane Mahdzsúb , francia válogatott labdarúgó, edző († 2011 ) április 27. – Nyina Apollonovna Ponomarjova , Európa-bajnok és kétszeres olimpiai bajnok szovjet-orosz diszkoszvető († 2016 ) május 3. – Recep Adanır , török válogatott labdarúgó, csatár, edző († 2017 ) június 2. Walter Schuster , olimpiai bronzérmes osztrák alpesisíző († 2018 ) Jean Van Steen , belga válogatott labdarúgó-középpályás († 2013 ) június 7. – Antonio Carbajal , mexikói válogatott labdarúgókapus június 10. – Zarándi László , olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok atléta június 17. – Tigran Petroszjan , szovjet sakknagymester, sakkvilágbajnok (1963–1969) († 1984 ) június 20. – Marcel Flückiger , svájci válogatott labdarúgó († 2010 ) június 23. – Bart Carlier , holland válogatott labdarúgó, csatár († 2017 ) június 27. – Pók Pál , olimpiai ezüstérmes vízilabdázó († 1982 ) augusztus 5. – Boros Ottó , kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó († 1988 ) augusztus 6. – Willy Kernen , svájci válogatott labdarúgóhátvéd, edző († 2009 ) augusztus 23. – Czibor Zoltán , labdarúgó, az Aranycsapat tagja († 1997 ) szeptember 6. – Raymond Bellot , francia válogatott labdarúgó szeptember 17. – Stirling Moss , angol autóversenyző szeptember 19. – Marcel Dries , belga válogatott labdarúgóhátvéd († 2011 ) szeptember 23. – Kocsis Sándor , labdarúgó, az Aranycsapat csatára († 1979 ) október 1. – Ante Mladinić , horvát labdarúgóedző († 2002 ) október 12. – Roman Korynt , lengyel válogatott labdarúgó, hátvéd († 2018 ) október 17. – Mário Wilson , mozambiki születésű portugál labdarúgó, hátvéd, edző († 2016 ) október 22. – Lev Ivanovics Jasin , aranylabdás szovjet labdarúgókapus († 1990 ) október 25. – Mohácsi Ferenc , olimpiai bronzérmes magyar kenus november 3. – Charles Antenen , svájci labdarúgócsatár, edző († 2000 ) november 9. – Kazimir Hnatow , francia válogatott labdarúgó, edző († 2010 ) november 12. – Ríkharður Jónsson , izlandi válogatott labdarúgó, csatár, edző († 2017 ) november 16. – Harold Hurley , olimpiai ezüstérmes kanadai jégkorongozó, kapus († 2017 ) november 20. – Gérecz Attila , költő, öttusázó, az 1956-os forradalom hősi halottja († 1956 ) november 25. – Marcel De Corte , belga válogatott labdarúgó, fedezet, edző († 2017 ) december 11. – Anda László , magyar bajnok labdarúgó, csatár december 12. – Billy Simpson , északír válogatott labdarúgó, csatár († 2017 ) december 18. – Françoise Mailliard , világbajnoki ezüstérmes francia vívó († 2017 ) december 29. – Jaime Gómez , mexikói válogatott labdarúgó, kapus († 2008 ) Kormányalakítás a 2018-as olaszországi parlamenti választások után A 2018. március 4-ei olaszországi választásokat követően csak három hónappal került sor a kormányalakításra a pártok közti hosszadalmas és nehéz tárgyalások eredményeképpen. A folyamatot Sergio Mattarella köztársasági elnök irányította és többször fenyegetett azzal, hogy végleg zátonyra fut, ami ideiglenes kormány kinevezését és újabb választások kiírását tette volna szükségessé. Az új kormányfő, Giuseppe Conte jogtudós 2018. június 1-jén esküdött fel. Az Északi Liga és az 5 Csillag Mozgalom koalíciója az Európai Unió első berendezkedésellenes pártokból álló kormánya. Az események időrendje Miután a választási eredmények ismertté váltak, Luigi Di Maio (5 Csillag) és Matteo Salvini (Liga) is igényét jelentette be arra, hogy Sergio Mattarella elnök őt bízza meg a kormány megalakításával. Március 5-én Matteo Renzi bejelentette, hogy a Demokrata Párt ellenzékbe vonul ebben a kormányzati ciklusban, és hogy az új kormány megalakulásakor lemond pártvezetői megbizatásáról. On 6 March, Salvini repeated his campaign message that his party would refuse any coalition with the M5S. Március 14-én Salvini felajánlotta a koalíciós kormányzást az 5 Csillagnak, azt a feltételt szabva, hogy a Liga szövetségese, a Silvio Berlusconi volt miniszterelnök vezette Forza Italia is vegyen részt a kormányban. Di Maio azonban visszautasította az ajánlatot, azzal, hogy Salvini „a restaurációt választja a revolúció helyett”, hiszen „Berlusconi a múltat képviseli”. Március 24-én a jobbközép koalíció és az 5 Csillag Mozgalom megállapodtak, hogy Roberto Fico (5 Csillag) lesz a Képviselőház és Maria Elisabetta Alberti Casellati (Forza Italia) a Szenátus elnöke. Április 7-én Di Maio arra szólította fel a Demokrata Pártot, hogy „temessék el a csatabárdot” és fontolják meg a kormánykoalíció alakítását a pártjával. Április 18-án Mattarella elnök „felmérő mandátumot” adott a szenátusi elnök Alberti Casellatinak, kétnapos határidővel, hogy próbáljon kormányalakítást tető alá hozni az M5S és a középjobb szövetség között. Miután Casellati nem járt sikerrel, április 23-án Fico házelnök kapott „felmérő mandátumot” Mattarellától, ő pedig arra, hogy az M5S és a Demokrata Párt koalícióját próbálja meg összekovácsolni, legfeljebb három nap alatt. Miután Matteo Renzi egy interjúban erős ellenkezését fejezte ki a kormányban való részvétellel szemben, április 30-án Di Maio új választások kiírását kérte. Május 7-én Mattarella a fő pártok vezetőivel folyatott harmadik körös tárgyalásait követően bejelentette, hogy a kormányalakítási kísérletek kudarcot vallottak. Az új javaslata az volt, hogy a következő héten kinevez egy szakértői kormányt, és 2019 tavaszán új választást tartanának. A Liga és az 5 Csillag azonban, akik együttesen meg tudják akadályozni a kormányalakítást, visszautasította a javaslatot, és jelezték, hogy már júliusban új választást kellene tartani. Berlusconi pártja szerint ősszel kellene tartani a választást. Május 9-én Berlusconi beleegyezett, hogy a Liga és az 5 Csillag kormányt alakítson, az ő pártja részvétele nélkül. Ezzel megnyílt az út a kormányalakítás előtt. Május 18-án az 5 Csillag Mozgalom és az Északi Liga koalíciós szerződést kötöttek. Május 21-én a politikában szinte ismeretlen 54 éves Giuseppe Conte jogtudóst javasolták miniszterelnöknek, azaz így sem Di Maio, sem Salvini nem lesz miniszterelnök, de mindketten tagjai lesznek a kormánynak. (Di Maio, mint gazdasági fejlesztési és munkaügyi miniszter, Salvini pedig, mint belügyminiszter.) Ez a kormányalakítási kísérlet is dugába dőlt azonban mivel 2018. május 27-én Sergio Mattarella köztársasági elnök visszautasította, hogy kinevezze Conte gazdasági miniszterjelöltjét, az euroszkeptikus Paolo Savonát. AZ elnök másnap Carlo Cottarelli közgazdászt bízta meg egy átmeneti kormány megalakítával, amely az új választásokig vezetné az országot. Május 30-án azonban az elnök haladékot adott az 5 Csillagnak és a Ligának, hogy kormánykoalíciót hozzanak tető alá, és így elkerülhető legyen az új választás. Contét június 1-jén eskette fel az államelnök, mint a Liga és az 5 Csillag koalíciójának miniszterelnökét. A hírre esni kezdtek a politikai krízis közepette jelentősen megemelkedett olasz állampapírhozamok, pedig az új kormány a kiadások emelését ígérte, ami konfliktusba keverheti az Európai Unióval. Keresztes Máté Nagybaczoni Keresztes Máté (Nagybacon, 1727 – Nagyenyed, 1795. december 4.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1794-től a következő évben bekövetkezett haláláig. Életútja Nagyenyeden és Kolozsvárt tanult, majd 1759-ben Máramarosszigeten rektorkodott. Innen külföldre menvén, 1760-ban a franekeri egyetemnek lett hallgatója, ahol alighanem ott időzött 1763 nyarán is. Több más egyetemet is meglátogatván, visszatért hazájába s előbb Alsórákoson, 1768 májusától Zabolán, s még ez év későbbi részétől Kézdivásárhelyen lelkészkedett. A kézdi egyházmegye 1781 körül esperessé, az erdélyi egyházkerület 1787-ben generális notariussá választotta. 1793-ban püspökségre következvén, esperesi hivatala elhagyásával Nagyenyeden foglalta el az elsőpapi állást. Művei Felséges második József kegyelmes nagy fejedelméhez nagy Erdélyben a kézdi ref. tractusnak az 1781. eszt. 6. nov. a k.-vásárhelyi templomban véghez ment homagiuma letételének rendi. Melyet a nagy erdélyi reform. méltóságos fő consistoriumnak alázatosan felmutat és ajánl azon tractus Hatolykai Potsa Dávid insp. curator, Keresztes József esp. és Kováts Márton notarius által. (Kolozsvár, 1782.) Templom szentelő igék, könyörgések, éneklések. Melyekkel a kézdi-vásárhelyi reformátum uj templom 1783. esztendőben első Advent innep napján, Istennek dicsőítésére szenteltetett. (Uo. 1783.) Isten bizonyságom. Az az: Az örökké imádandó igaz Istennek mind a józan okosságban, mind a szent irásokban, magáról, mind mennyiben mind földön való bizonyság tétele szerint az ő állati egységét és személyi háromságát megmutató tanítás. Melyet az 1786. eszt. 25. jún. a generalis szent synodus előtt a székely-udvarhelyi új templomban ... hirdetett. (Prédikáció, 1786.) (Uo. 1795.) Üdvözlő verset írt Őri Fülep Gáborhoz (1763.). Kéziratban maradt: József császárnak háromszéki utazásnak leírása 1773; mutatványt közölt ebből az Erdélyi Prot. Közlöny (1876. 1., 2. sz.) Roberto Donadoni Roberto Donadoni (Cisano Bergamasco, 1963. szeptember 9. –) labdarúgó, edző, középpályás, az AC Milan legendás játékosainak egyike, az olasz labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya. Pályafutása Játékosként Labdarúgó pályafutását 1982-ben kezdte meg az Atalanta csapatánál, amely az olasz harmadosztályban (Lega Pro) szerepelt a szezon kezdetekor, ennek végén viszont megnyerték a bajnokság küzdelmeit és feljutott a bergamó-i csapattal a másodosztályba (Serie B), amelyet 1984-ben sikerült behúznia nevelőegyesületével így 11 év után jutottak vissza az élvonalba. 1986-ban az ismert médiamogul és későbbi olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi megvette az AC Milan csapatát és a korszak első igazolása éppen Donadoni lett, mint később kiderült remek húzásnak bizonyult, ugyanis 10 év alatt minden létező trófeát begyűjtött Donadoni a piros-fekete alakulattal (5 olasz bajnoki cím, 4 szuperkupa, 3 BEK/BL-trófea, 3 európai szuperkupa és 2 világkupa) egyedül a Coppa Italia-győzelem nem lett meg neki. 1996-ban elhagyta a Milant és az MLS felé vette az irányt, azon belül a New York MetroStarsnál kötött ki. Bár a tengerentúli bajnokságot nem nyerte meg, így is beválasztották a '96-os MLS keleti All-Star csapatba, valamint a szezon legjobb kezdő tizenegyébe is bekerült. Az 1997-es szezonban a MetroStars már az alapszakaszban búcsúzott, ezután visszatért korábbi sikerklubjához, az AC Milanhoz. Az 1998-99-es szezont Donadoni tehát már a milánóiaknál töltötte, ennek a szezonnak a végén megnyerte karrierje utolsó, 6. olasz bajnoki címét, összességében 285 alkalommal lépett pályára a Milan színeiben ezalatt 18 gólt szerzett. Utolsó klubja a szaúdi Al-Ittihad volt, az "ázsiai tigrisekkel" 15 meccsen lépett pályára, gólt nem szerzett, de az 1999-00-es szezon végén elhódította az együttessel a bajnoki címet, majd ezt követően Donadoni bejelentette, hogy a közel 20 éves aktív pályafutását lezárja. Edzőként Edzői pályafutásának első állomása az akkoriban még az olasz harmadosztályban szereplő Calcio Lecco volt 2001-ben, a szezon végén 10. lett a csapattal, míg a kupából hamar kipotyogtak, ezek után 2002 júniusában Donadoni távozott. Következő klubja az akkor másodosztályú Livorno lett, amelyet a 2002-03-as szezonban irányított. Az "Amaranto" becenévre hallgató együttesnek a szezon végén nem jött össze a feljutás (10. hely), a kupában pedig a legjobb 32 közé sem jutottak be, ezért Donadoninak ismét egy év után mennie kellett. 2003-ban a szintén második ligás Genoa edzője lett, ugyanakkor az első 6 forduló után csupán 4 ponttal rendelkezett a genovai alakulat, ami miatt augusztusban Donadonit menesztették, és egészen 2004-ig nem vállalt edzői feladatokat. 2004 januárjában ismét a Livorno szakvezetője lett, ezt az esélyt most remekül kihasználta Donadoni együttese, ugyanis a szezon végén a feljutást jelentő 3. helyen zártak, ezzel 1949 után lett ismét a Serie A tagja az "Amaranto". A 2004-05-ös szezont tehát az élvonalban kezdte a Livorno, céljük a kiesés elkerülése volt, ezt Donadoniék maradéktalanul teljesítették, hiszen a 9. helyen fejezték be a kiírást, 8 ponttal lemaradva a nemzetközi porondról, a Coppa Italiában bejutottak ugyan a 32 közé, de alaulmaradtak a Leccével szemben (4-3). A 2005-06-os szezonban szintén jól szerepelt Donadoni a Livornóval (18 forduló után a 6. helyen álltak) azonban 2006 februárjában mégis szerződést bontottak vele, mert kritizálta a klubelnök Aldo Spinellit. Egyébként a csapat ugyan végül a 9. helyen fejezte be ezt a szezont, a "Calciopoli" néven elhíresült bundabotrány és az ezt követő pontlevonások és kizárások miatt a 6. helyig léptek előre, amivel kvalifikálák magukat az UEFA-kupába. 2006. július 13-án miután Marcello Lippi az az évi labdarúgó-világbajnokság után (amit megnyertek) távozott az olasz labdarúgó-válogatott éléről, a szövetség Donadonit bízta meg a szövetségi kapitányi teendők ellátásával. Első meccsét 2006. augusztus 16-án Horvátország ellen vívta meg és nyertek 2-0-ra hazai közönség előtt, ezt követően jöttek a 2008-as labdarúgó-Eb selejtező mérkőzései, ami meglehetősen rosszul indult az olaszok számára, ugyanis az első körben 1-1-es döntetlent játszottak hazai pályán Litvániával, majd négy nappal később Párizsban 3-1-re kikaptak Franciaországtól. A kiábrándító kezdés után megtáltosodott a Gli Azzurri, ugyanis soron következő 10 meccsükből 9-et megnyertek és 1 döntetlent játszottak, ezzel a franciákat megelőzve csoportelsők lettek és kijutottak az osztrák-svájci kontinensviadalra. A 2008-as Eb csoportmeccsei nem sikerültek olyan jól Donadoniék számára, mint ahogyan azt várták: Az első körben 4-0-s vereséget szenvedtek Hollandiától, majd Románia ellen 1-1-es döntetlent értek el, az utolsó csoportmeccsen Zürichben egy továbbjutást jelentő győzelmet arattak az olaszok Franciaország fölött (2-0). a negyeddöntőben Spanyolország volt a Squadra Azzurra ellenfele, a rendes játékidő és a 2x15 perces ráadás sem hozott döntést, így 11-es párbaj döntött a négy közé jutásról, ami a spanyoloknak kedvezett és 4-2-vel ejtették ki a 2006-os világbajnokokat. Az Eb-negyeddöntős kiesés után egy héttel az olasz labdarúgó-szövetség menesztette Roberto Donadonit és visszahívták a helyére Lippit. 2009. március 10-én a Napoli a gyenge bajnoki szereplés miatt menesztette az olasz Edoardo Reját, aki ezt megelőzően 4 évig volt a nápolyiak mestere, még ugyanezen a napon kinevezték Roberto Donadonit a csapat edzőjévé. Első meccsén 1-1-es döntetlent játszott a Reggina otthonában, majd a következő körben 0-0-s döntetlenre jutottak a Milan ellen. A soron következő 9 meccsből csak 2 végződött győzelemmel, 3 döntetlennel és 4 vereséggel, ennek ellenére a nápolyiak a 12. helyen zárták a szezont, így a 2009-10-es kiírást már Donadonival kezdték meg. Az új szezon első 7 meccséből a Donadoni vezette legénység mindössze 2-t nyertek meg, a Roma elleni október 4-én elszenvedett 2-1-es vereség után a vezetőség menesztette az olasz szakembert. A nápolyi kitérő után 2010 novemberében a kiesés elől menekülő Cagliari csapatához szerződött, első meccsén a Brescia elleni 2-1-es győzelemmel debütált a szicíliai kispadon, a téli szünet előtti utolsó hat meccséből négyet nyert meg a "Rossoblu", a 2010-11-es évad végén a csapat a 14. helyen zárt, így sikerült a bennmaradás a Serie A-ban, de a következő szezont már nem Donadonival kezdték meg, két héttel a rajt előtt ugyanis a szakember és a klubelnök Massimo Cellino között elmérgesedett a viszony a csapat egyik kulcsjátékosának, Alessandro Matrinak az eladása miatt, emiatt a nézeteltérés miatt Cellino kitette Donadoni szűrét. 2012 januárjában a szebb napokat is látott Parmához került, amelyre ráfért az edző váltás, ugyanis a kiesés szélére sodródtak. Donadoni vezetésével a soron következő 7 meccsből 7-et nyert meg, ami rekord a csapat történetében. Ez a teljesítmény végül a 8. helyig repítette a sárga-kékeket, míg Donadoninak ez a bravúr egy 2 évre szóló szerződést ért. A 2013-14-es szezon nehezen indult számukra, 6 meccsből 1-et tudtak megnyerni, és volt olyan forduló, amely után a kiesést jelentő 18. helyen álltak. A nehéz kezdet után megindultak felfelé, ami a szezon végén a hatodik helyet jelentette számukra, ami nemzetközi szerepléshez jogosította volna őket 2007 után először, csakhogy a nemzeti szövetség visszavonta a csapat UEFA-licencét, mert komoly pénzügyi problémákkal küzdött a pármai alakulat, így az Európa-liga szereplés jogát a mögöttük végző Torino kapta meg. A 2014-15-ös szezont a Parma történetének talán legrosszabb élvonalbeli szezonjának lehetne nevezni (38 bajnoki találkozóból csak 6 végződött győzelemmel), amit megfejeltek egy 7 pontos levonással fizetésképtelenség miatt, és bár Donadoni végig irányította a sárga-kékeket, a szezon végén kiestek a Serie A-ból, majd 2015 júliusában megszűnt a 90-es évek legendás csapata, így Donadoni ismét csapat nélkül maradt. 2015 októberében a Serie A-s Bologna csapatának vezetését vette át Delio Rossitól, debütáló meccsén új együttese 1-0-ra kikapott hazai pályán az Internazionalétól, a szezon hátralevő részében a kék-vörös csapat végig olyan szereplést produkált, amivel elmozdultak a kiesőzónából, sőt, a 26-29. forduló között még a 9. helyen álltak, de végül meg kellett elégedniük a 14. hellyel. A 2015-16-os szezon jól indult a Donadoni-féle Bologna számára, az új szezon első 6 meccséből hármat nyertek meg, majd ezt követően elkezdett gyengébb produkciót nyújtani az "agarak", jelenleg a Serie A 16. helyét foglalják el. Díjak, elismerések Játékosként Milan Olasz bajnok: (6) 1987-1988 , 1991–1992 , 1992-1993 , 1993-1994 , 1995-1996 , 1998-1999 Olasz szuperkupa: (4) 1988 , 1992 , 1993 , 1994 Bajnokcsapatok Európa Kupája/Bajnokok Ligája: (3) 1988-1989 , 1989-1990 , 1993–1994 UEFA-szuperkupa: (3) 1989 , 1990 , 1994 Világkupa: (2) 1989 , 1990 Al-Ittihad Szaúd-Arábiai bajnok: (1) 1999-2000 Dánia az 1980. évi nyári olimpiai játékokon Dánia a szovjetunióbeli Moszkvában megrendezett 1980. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 13 sportágban 28 sportoló képviselte, akik összesen 5 érmet szereztek. Dánia az olimpiai zászló alatt vett részt a játékokon. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - kizárták ** - nem ért célba Tabák Endre Tabák Endre (Kecskemét, 1908. augusztus 11. – Budapest, 1994. május 8.) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető, sportvezető, sportíró, publicista. Beceneve Bubu. Pályafutása Játékvezetésből 1930-ban Szolnokon Szolnoki MTE titkáraként vizsgázott, hogy megmutassa kollégáinak, hogyan kellene mérkőzést vezetni. 1934-től a Közép-magyarországi Labdarúgó Alszövetség (KöLASz) által üzemeltetett bajnokságokban I. fokú játékvezetőként tevékenykedett. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1948-ban visszavonult. A második világháborút követően részt vett a Magyar Labdarúgó-szövetség újjászervezésében. 1945-től a Közép Magyarországi Kerület Játékvezető Testületének főtitkára. A labdarúgás országos vezetői – dr. Ries István és dr. Ábrai Zsigmond – felfigyeltek sportszervezői képességeire.1948–1960 között az országos Játékvezető Testület (JT) főtitkára. Az MLSZ elnökségének tagja volt, közben közreműködött a mezítlábas bajnokság szervezésében. Az Országos Torna és Sportbizottság (OTSB) megalakulása után osztályvezetői megbízást kapott, egyben a JT szakfelügyelője lett. A hazai és a nemzetközi játékvezetői tanfolyamok állandó előadója. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnökhelyettese és országos tanácsának tagja lett. 1950. márciusban a Magyar Futballbírák Testületének (JT) főtitkára Tabák Endre a játékvezetők részére egységes felszerelést alakított ki. A felső ruházat fekete ing, JT emblémával, fehér gallérral, az újak és a nyak fehér szegéllyel. Fekete sportnadrág, fekete sportszár fehér szegéllyel. Írásai 1923-tól a Szolnokon megjelenő Sport és Művészet című lap munkatársa, később szerkesztője. Népsport főszerkesztője, újságíró. Az Olaszországban megjelenő L'Arbitro (A játékvezető) című lap szerkesztője, a német nyelvű Schiedsrichter Zeitung állandó munkatársa volt. 1957–1959 között a Képes Sport munkatársa, a Sport és Tudomány főszerkesztője. 1958-tól a Népsport labdarúgórovatának vezetőjeként, majd 1962–1969 között a lap főszerkesztőjeként dolgozott. 1959-től a Játékvezető és a Labdarúgás című szaklapokban rendszeresen jelentek meg írásai. Nyugdíjba vonulását követően 1969-1989 között Labdarúgás című szaklap főszerkesztője. Jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki: Tabák Endre - dr. Ábrai Zsigmond: A labdarúgó játékvezetés iskolája - 1948. Budapest Kiadó A játékvezetők kézikönyve - 1953-, 1954. Budapest Kiadó A zöld gyepen - 1957-, 1959. Budapest Kiadó A könyvet több nyelvre – német, olasz, szlovák, román – lefordították, éveken keresztül volt az európai játékvezetők népszerű tankönyve. Tabák Endre - Szepesi György : Chiléből jelentjük - 1962. Budapest Kiadó Díjai, elismerései Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951) Munka Érdemrend arany fokozata (1969) Arany tollas újságíró (1989) Stazione di Bassano del Grappa Stazione di Bassano del Grappa vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Bassano del Grappa településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Trento–Velence-vasútvonal Padova-Bassano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Pove del Grappa-Campese Stazione di Rosà Stazione di Cassola Vlagyimiri terület A Vlagyimiri terület (oroszul: Владимирская область) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik. A Kelet-európai-síkság középső, a Volga és az Oka folyók közötti vidékén fekszik. A Moszkvai, a Jaroszlavli, az Ivanovói, a Rjazanyi és a Nyizsnyij Novgorod-i területtel határos. Közigazgatási központja Vlagyimir, Moszkvától mindössze 190 km-re. Területe 29 400 km²; lakossága 1 487 200 fő (2005), népsűrűsége 51,3 fő/km². A városi lakosság aránya: 78,5% (2005). Természetföldrajz Domborzat Alapvetően sík vidék, legmagasabb pontja 236 m. Északnyugaton a Szmolenszk-moszkvai-hátság nyúlványai 200 m-nél valamivel magasabb dombságot alkotnak. Dél, délnyugat felé a vidék egyre laposabb: a Kirzsacs és Nyerl folyók köze eróziós, vízmosásokkal szabdalt, agyagos talajú síkság („Vlagyimiri opolje”, 170–200 m). Délen önálló tájegységet képez a Moszkvai és a Rjazanyi területre is kiterjedő lápvidék, a Mescsorai-alföld. A keleti részeken, a Kljazma folyó alsó szakasza és az Oka bal partja között alacsony mészkőplató húzódik; a két folyó völgye homokos ártéri vidék. Jelentősebb ásványi kincsekkel a terület nem rendelkezik. Említésre méltó a mészkő, az agyag, a kvarchomok, valamint több nagy kiterjedésű tőzegtelep. Vízrajz Az egész terület a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Keleten hosszú szakaszon természetes határt képez az Oka. Másik jelentős folyója, a Kljazma nyugat–keleti irányban halad, közben több kisebb, északról érkező folyót vesz fel. Itteni bal oldali mellékfolyói a Kirzsacs, a Peksa, a Koloksa, a Nyerl, az Uvogy, a Luh – mind ebben a körzetben ömlik a Kljazmába. Az Oka itteni bal oldali mellékfolyói a Gusz és az Usna, valamint maga a Kljazma, mely a terület keleti határán torkollik az Okába. A Mescsorai-alföld lápvidékén elszórtan számtalan sekély kis tó található. Köztük viszonylag jelentősebbek a Guzsevszki-tavak. Éghajlat Éghajlata mérsékelten kontinentális. Leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete −11 °C, a július középhőmérséklet 18–19 °C, a tenyészidő 170 nap. A csapadék évi mennyisége átlagosan 500 mm. Növény- és állatvilág A terület a tajga-övezet déli részén terül el, mintegy 42%-át erdő, főleg vegyes erdő foglalja el. Uralkodó fafajták az erdeifenyő és a nyír, kisebb részben a nyár és a lucfenyő. A mocsaras Mescsorai-alföld több mint 50%-át erdő, láperdő borítja, ezen kívül a síkvidéki lápok jellemző növénytársulásai: zsombékos és tőzegmohás láprétek, hínár, sás, nád, mohák, páfrányok jellemzik. A nagyobb folyók völgyében füves ártéri rétek húzódnak. Az állatvilágot jávorszarvas, ritkábban farkas, hiúz, gyakrabban vaddisznó, vörös róka, erdei nyest, mezei nyúl stb. képviseli. A madarak között sok a nyírfajd, a süketfajd, a császármadár, és gyakoriak a különféle vadkacsák. Természetvédelem A „Mescsora” Nemzeti Park a terület délkeleti részén, a Gusz-Hrusztalnij járásban található. Területe közel 120 000 ha, de ennek valójában csak 60%-a védett. Nyugaton a Moszkvai terület határolja, délen a Rjazanyi területen hasonló nemzeti parkot alakítottak ki. Céljuk a Mescsorai-alföld jellegzetes élővilágának védelme, a biológiai sokféleség fenntartása. Történelem A vidék őslakossága, a finnugor merja és muroma népcsoport a történelem során teljesen eltűnt, emléke néhány földrajzi névben őrződött meg, például Murom város vagy a Gusz-folyó nevében (a finnugor kúszi jelentése: „fenyő”). A 10. században már szlávok uralták a környéket, Murom település első írásos említése 862-ből való. Vlagyimir erődjét (kreml) a névadó, Vlagyimir Monomah fejedelem alapította 1108-ban. A következő évszázadban, Andrej Bogoljubszkij fejedelem idején a Rosztov-Szuzdali (később: Vlagyimir-Szuzdali) fejedelemség székhelye lett. Bár a vidéket a 13. század közepén a mongol-tatár csapatok végigpusztították, a fejedelemség az orosz földek központja, legerősebb hatalma maradt. Fényét tovább növelte, hogy az orosz egyházfő (metropolita) Kijevből Vlagyimirba helyezte át székhelyét, így a város nemcsak világi, hanem egyházi központ is lett. A 14. század második felétől, Moszkva megerősödésével a fejedelemség fokozatosan elvesztette központi szerepét. Egykori gazdagsága, kulturális virágzásának bizonyságai a vidék részben máig fennmaradt templomai, építészeti emlékei. A 15. század közepén a mordvinok egykori ősi földjén, a Mescsora területén jött létre a Kaszimovi Kánság, mely egy évszázadon át jelentős hatalmat képviselt, később beolvadt az orosz államba. A 17. században jelentek meg a környék első textilmanufaktúrái (Murom, Vjaznyiki), üvegkészítő manufaktúrái (Gusz-Hrusztalnij) és vashámorai (Melenki tájékán). 1796-ban, a mainál nagyobb területen megalakították a Vlagyimiri kormányzóságot, mely 1918-ig Ivanovo városát és vidékét is magában foglalta és 1929-ig állt fenn. Ezután a térség az Ivanovói terület része volt, a Vlagyimiri terület ebből szakadt ki 1944. augusztus 14-én. Gazdaság Ipar A Központi Gazdasági Körzet egyik legfejlettebb gazdasággal rendelkező területe. Jellemzője az átlagnál fejlettebb technológiák széles körű alkalmazása és a felsőfokú szakképzettséggel rendelkező munkaerő. Az iparvállalatok nagyrészt a sűrűbben lakott északi vidékeken találhatók. Meghatározó iparágak: gépgyártás, fémfeldolgozás – ezen belül nehézgépgyártás (traktorok és alkatrészeik, exkavátorok, szerszámgépek), elektromos és orvosi készülékek, motorkerékpárok gyártása; textilipar, – elsősorban pamutipar, – vegyi- és üvegipar. Országos hírű a helyi népművészeti és háziipar (szőttesek, festett és lakkozott miniatűr díszdobozok). A legfontosabb ipari városok, illetve vállalatok: Vlagyimir: traktorgyár – a város egyik legnagyobb és leghíresebb vállalata; precíziós készülékek gyára („Technika”); műszergyártás („Avtopribor”); távközlési berendezések („Elektropribor”); vegyészeti gyár (műanyagok); textilkombinát („Vlagyimir-len”). Kovrov: jelentős hadiipari központ, ahol részben polgári célú termelésre álltak át: Gyegtyarjovról elnevezett gyárában haditechnikai felszerelések mellett motorkerékpárt, szerszámgépeket is készítenek; a lőfegyverekkel, rakétákkal foglalkozó mechanikai gyár termékskáláját többek között napelemekkel, hegesztőkészülékekkel egészítette ki; az elektromechanikai gyárban robotokat fejlesztenek ki a hadiipar és az űrhajózás számára. Murom: általános gépgyár („Murommas-zavod”): dízelmozdonyok és vasúti váltók gyára; mérőműszerek gyártása. Alekszandrovka: rádió- és televíziókészülékek gyára. Kolcsugino: színesfémhengermű, rézhuzalok gyártása. Gusz-Hrusztalnij: az 1756 -ban alapított üvegkristályüzem hagyományos dísztárgyai több világkiállításon is érmeket nyertek; síküveggyár. Kirzsacs: korábbi textilipari kombinátját az 1990-es években felszámolták. Az utóbbi években török befektetők hűtőgép- és mosógépgyártó üzemet létesítettek. Raduzsnij zárt város (korábbi nevén: Vlagyimir-30): lézerfegyverek tudományos kutató- és kísérleti központja. Mezőgazdaság Kiemelt ágazat az állattenyésztés; elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés, ezt követi nagyságrendben a baromfitenyésztés. Jurjev-Polszkij környéke a vlagyimiri igásló tenyésztéséről híres. A művelés alá vont földek az összterület 38%-át foglalják el, legnagyobb részük a középső vidékeken (Vlagyimiri opolje) található. A szántóföldi növénytermesztésben a gabonafélék (búza , rozs, árpa) vetésterülete jóval kisebb, mint a takarmánynövényeké; köztük a (zab)é. Ehhez képest a zöldségfélék és a burgonya termesztése erősen háttérbe szorul. Az ipari növények közül kiemelt jelentőségű a helyi textilipar alapanyaga, a len. Közlekedés Helyi viszonylatban különösen fejlett az út- és vasúti hálózat. Moszkva felől két országos jelentőségű vasúti fővonal: a Moszkva–Vlagyimir–Nyizsnyij Novgorod–Perm és a Moszkva–Murom–Kazán–Jekatyerinburg, valamint a Moszkva–Urál autóút szeli át nyugat–keleti irányban az egész területet. Központi fekvése miatt a szomszédos északi és déli területekkel (Ivanovo, illetve Rjazany felé) is kedvező a vasúti összeköttetés, szerepe mind a személy-, mind a teherszállításban jelentős. A folyami teherszállításban az Okának kiemelt szerepe van, mivel a Volgán keresztül kapcsolatot létesít az európai országrész északi és déli vidékeivel. Az Okán az itteni legfontosabb kikötő Murom; ennek hídján vezet keresztül Kazán felé a már említett vasúti fővonal is. A Kljazma alsó szakasza szintén hajózható, legfontosabb kikötői: Vlagyimir, Vjaznyiki és valamivel a torkolat előtt Gorohovec. Népesség A lakossága összlétszáma 1 487 200 fő (2005), ebből a városban lakók aránya 78,5%. A népsűrűség 51,3 fő/km². Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok – 1443,9; ukránok – 16,8; tatárok – 8,7; beloruszok – 5,7; örmények – 5,0. Ötezer fő alatt, többek között: azeriek, mordvinok, csuvasok, cigányok, moldávok, németek, grúzok, marik. Települések A Vlagyimiri területen (a 2010. évi népszámláláskor) 23 város, 9 városi jellegű település és 2495 falusi település található, mely utóbbiak közül 316 lakatlan. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 36 volt, a Szovjetunió megszűnése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan, 2 viszont azóta városi címet kapott. A 2010. évi népszámlálás adatai szerint a Vlagyimiri területen 78% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége nem éri el az ötezer főt és összesen 6-é éri el a háromezret, melyek együttesen a terület lakosainak 2%-a számára nyújtanak otthont. A Vlagyimiri terület városai, városi jellegű települései és jelentősebb (háromezer főnél népesebb vagy járási székhely) falusi települései a következők (2010. évi népességükkel): Kultúra A területen a kora középkori orosz egyházi- és városépítészet, ikonfestészet egyedülálló emlékei maradtak fenn. Ezek kulturális értékét nehéz lenne túlbecsülni. Vlagyimir első templomainak építészeti megoldásai a moszkvai Kreml (Moszkva) építőmestereire és közvetve az egész orosz egyházi építészetre hatással voltak. A vidék jelentős idegenforgalmat vonz, az ún. Aranygyűrű városai közül Vlagyimir mellett itt található Jurjev-Polszkij és a híres múzeumváros, Szuzdal is. Vlagyimir és Szuzdal műemlékei közül a legismertebbeket a Világörökség részévé nyilvánították. Politika, közigazgatás A Vlagyimiri terület élén a kormányzó áll. Nyikolaj Vlagyimirovics Vinogradov: 2000 – 2013 Szvetlana Jurjevna Orlova: (2013. március 24. – szeptember 23.: mb.) 2013. szeptember 23. – 2018. október 8. Vlagyimir Vlagyimirovics Szipjagin: 2018. október 8. – A Vlagyimiri terület képviselői a Szövetségi Tanácsban 2005-től: Vagyim Gusztov (Egységes Oroszország Párt) és Jevgenyij Iljuskin (Kommunista Párt). 2006 óta a Vlagyimiri területen 125 helyi önkormányzat működik. Közülük 5 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 16 járás (rajon), továbbá 26 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 80 falusi község (szelszkoje poszelenyije). Városi körzetek Vlagyimir város Gusz-Hrusztalnij város Kovrov város Murom körzet Raduzsnij (zárt város) Járások A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi: Nagyváradi AC A Nagyváradi AC egy 1910-ben alapított labdarúgócsapat. Egyszeres magyar és román bajnok. Az első vidéki bajnokcsapat volt a magyar élvonalban. Története 2010. november 9-én Nagyváradon szobrot avattak a klub alapításának századik évfordulóján. A szobor a Brăteanu-parkban (korábban Bunyitay-liget) áll, ahol 1910. július 31-én első hivatalos mérkőzését játszotta a Nagyváradi AC a Kolozsvári VSC ellen. A két labdarúgót ábrázoló bronzszobor a marosvásárhelyi Deák Árpád alkotása. Az egyesület nevei A klub fennállása során több alkalommal is nevet változtatott. Ezek a következők voltak: 1910 – 1945 : Nagyváradi Atlétikai Club (NAC) , románul : Clubul Atletic Oradea (CAO) 1945 – 1948 : Clubul Sportiv Libertatea Oradea , magyarul : Nagyváradi Szabadság SC 1948 – 1951 : Întreprinderea Comunala Oradea (ICO) 1951 – 1958 : Progresul Oradea , magyarul : Nagyváradi Haladás 1958 – 1961 : Clubul Sportiv Oradea 1961 – 1963 : Crișana Oradea 2017 – : Club Atletic Oradea (CAO) Eredmények Román élvonalbeli bajnoki szereplések Az 1920-as években Romániában kerületi bajnokságok voltak, és ezek győztesei kiesés rendszerben döntötték el a bajnokság sorsát. 1923–24-ben és a rákövetkező idényben a Nagyvárad kerületi bajnok lett. Először a döntőig is eljutott, de vereséget szenvedett, a következő idényben a negyeddöntőben búcsúzott. 1932–33-tól, két szezon keresztül két csoportos volt a bajnokság és a két győztes játszotta a döntőt a bajnoki címért. Ebben az időszakban a Nagyvárad csoportjában a 2., majd a 3. lett. 1934–35-től, három idényen át a bajnokság országos volt. A Nagyvárad rögtön az első idényben ezüstérmes lett, utána 4., majd 6. Az 1937–38-as idénytől ismét kétcsoportos volt a bajnokság. A váradi csapat csoportjában a 7. helyen végzett és kiesett az első osztályból. Ezt követően két idényt a másodosztályban szerepelt, majd 1940-ben Nagyvárad ismét Magyarország része lett és a magyar élvonalban szerepelt a csapat. 1945-ben, a második világháború után a nagyváradi csapat a román bajnokságban szerepelt. 1948–49-ben bajnok lett, 1951-ben bronzérmes. Először 1954-ben esett ki az élvonalból, majd még kétszer és 1963-ban megszüntették a klubot. 2017-ben a labdarúgócsapat újjáalakult és szereplését a román labdarúgó-bajnokság ötödosztályában kezdte meg. Román labdarúgó-bajnokság bajnok (1): 1948–49 ezüstérmes (2): 1923–24, 1934–35 bronzérmes (1): 1951 *A bajnokságot két csoportban rendezték meg. Magyar élvonalbeli bajnoki szereplések 1940-ben, a II. bécsi döntést követően Észak-Erdély ismét Magyarország része lett. A Nagyváradi AC 1941-ben Erdély bajnoka lett és így a következő idénytől az élvonalban szerepelhetett. Először ötödik, majd ezüstérmes lett. Az 1943–44-es idényben, vidéki csapatként először megnyerte a magyar bajnokságot. A következő idény félbeszakadt a második világháború harcai miatt, majd Nagyvárad ismét Romániához került. Magyar labdarúgó-bajnokság bajnok (1): 1943–44 ezüstérmes (1): 1942–43 Szereplések a román labdarúgókupában A klub összesen kétszer szerepelt a román labdarúgókupa döntőjében. 1955-ben elvesztette, majd a következő évben megnyerte a kupát. Román labdarúgókupa (Cupa României) kupagyőztes (1): 1956 ezüstérmes (1): 1955 Ismertebb játékosok * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. A Nagyváradi AC gólkirályai az élvonalban Román élvonal 1948–49: Váczi György 24 gól 1951: Váczi György 23 gól Kis kagylós fauna A kis kagylós fauna (a small shelly fauna angol kifejezés tükörfordítása) vagy tommotian/tommóciai fauna a prekambrium záró szakaszának, az edicarainak és a kambrium legelső szakának megkövesedett állatfaunáját jelöli, amely az első ismert, azonosítható törzsbe tartozó állatok maradványait tartalmazza. Ez az időszak 550-520 millió évig tartó szakaszt jelöl az élet történetéből. Jelentőségét az adja, hogy felfedezhetők benne a kambriumi robbanáskor diverzifikálódott állatcsoportok ősi, kis méretű tagjainak vázmaradványai, amelyek legtöbbször mindössze milliméteres nagyságúak. A fauna eredeti neve, a tommóciai, arra a szibériai területre utal, ahol az orosz tudósok eredetileg felfedezték a faunát. A leletekre azért figyeltek fel, mert betöltötte az Ediakara-bióta és a klasszikus alsó kambriumi faunák között tátongó űrt, holott nem hozhatók a leletek kapcsolatba az edicarai fajokkal, megtartásuk és méreteik is mások. Nagy valószínűséggel azoknak a primitív puhatestűeknek, szaruvázas inarticulata pörgekarúaknak, férgeknek és ősi tüskésbőrűeknek a páncéldarabjai, amelyekből kiindult a kambriumi radiáció. A leletek számos darabja azonban meghatározhatatlan vázdarab, mint amilyen pl. a Cloudinia váza. Mikroszkópos vizsgálatokból sejthető, hogy az esetek egy részében nem kis állatok egyes héjai, hanem cm-es méreteket is elérő férgek, tüskésbőrűek kutikulában elhelyezkedő mészvázpikkelyei maradtak fenn. Ezek az állatok nagyon hasonlóak lehettek a mai bogárcsigákhoz (cserepeshéjúak) vagy az inarticulata pörgekarúakhoz (pl. Lingula), amelyek a kambriumi fauna ritka fennmaradt túlélői közé tartoznak. A csigaszerű Halkieriidek és a szelvényezett testű, esetleg ízeltlábú-féle Onychophorák esetében csak feltételezhető a rokonságuk, de az is lehetséges, hogy mára kihalt állattörzsekről van szó. Santa Venera Santa Venera Málta egyik helyi tanácsa Valletta közelében. Lakossága 6087 fő. Nevét Szent Veneranda (vagy Venera) vértanúról kapta, rövidítve S. Venera-ként is írják. Története Feltételezések szerint görög templom állhatott itt. Legkorábbi épületei a Szent Venerenda-kápolna (1473), a Wignacourt-vízvezeték és a Casa Leoni. 1883-tól 1931-ig itt volt a máltai vasút egyik állomása. Régi templomát 1912-től a kapucinusok vették át. 1918-ban lett önálló egyházközség. 1994 óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. Az új plébániatemplom építése 1990-ben kezdődött, 2005. július 17-én szentelték fel. A községet ma is leginkább lakónegyedek jellemzik. Önkormányzata Santa Venerát héttagú helyi tanács irányítja. A jelenlegi, hetedik tanács 2013 márciusa óta van hivatalban, 4 munkáspárti és 3 nemzeti párti képviselőből áll. Elizabeth Vella polgármester 2010. augusztus 6-án lemondott 80 euró "hűtlen kezelésének" gyanúja miatt, azóta nincs adat a polgármester személyéről. Polgármesterei: Michael Caruana (1994-2005) Stephen Sultana ( Munkáspárt , 2005-2008) Elizabeth Vella ( Nemzeti Párt , 2008 - 2010. augusztus 6.) nincs adat (2010-2013) leendő munkáspárti polgármester (2013-) Nevezetességei Santa Venera-kápolna Wignacourt-vízvezeték (máltaiul Akvedott , angolul Wignacourt Acqueduct ): Alof de Wignacourt nagymester építtette Valletta vízellátásához (1610-1615) Casa Leoni : António Manuel de Vilhena nagymester építtette 1730 körül, ma minisztérium Romeo Romano Gardens : a park egyik sarkában vízimalom áll, illetve megtekinthető egy régi farmépület és földműveléshez használt eszközök Új plébániatemplom St. Vincent-kápolna: 1876-ban épült a Vincenzo Bugeja Conservatory udvarára Érdekességek Az egyházközségben lakott élete utolsó évében, és itt halt meg Szent Ġorġ Preca rendalapító, az első máltai szent (1880-1962). Kultúra Band clubja a Banda Santa Venera (1964). Egyházi szervezet: Santa Venera Scout Group (1975) Sport Labdarúgó-klubja a Santa Venera Lightnings Football Club (1945): jelenleg a harmadosztály tagja. Közlekedés A Valletta és Mdina-Rabat közti útvonalon fekszik, mindenhonnan jól elérhető. Autóbuszjáratai: Valletta felől: 71 ( Birkirkara ), 73 ( Ħal Lija ), 74 ( St. Anton ), 157 (St. Margherita Estate), 159 ( Buġibba ) Zahrádka (Teplá) Zahrádka (németül Sahrad) Teplá településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Központi községétől 7 km-re délkeletre fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 22 lakóháza és 17 lakosa van. Bonnevaux (Gard) Bonnevaux település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 96 fő (2015). Bonnevaux Malbosc, Les Vans, Aujac, Malons-et-Elze és Ponteils-et-Brésis községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Salmour Salmour település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 703 fő (2017. január 1.). Salmour Bene Vagienna, Cervere, Cherasco, Narzole és Fossano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Jánosréti mester A Jánosréti mester (1470–90 között működött) magyarországi középkori festő- és valószínűleg egyben fafaragómester. Gerevich Tibor illette ezzel az elnevezéssel egykor Jánosréten levő főműve, a Szent Miklós-főoltár után (ma a Magyar Nemzeti Galériában található). Másik két művét is felismerte, a cserényi Szent Márton-oltárt és a garamszentbenedeki Kálvária-oltárt (Magyar Nemzeti Galéria és a Keresztény Múzeum őrzi őket). A három oltár datálása vitatott. A legkorábbi a garamszentbenedeki oltár Kálvária-képe és a predella, 1483-ra datálódik a cserényi oltár. Legérettebb és legjelentősebb művének a jánosréti egykori főoltárat tekintik. Az oltár átmenet a korábbi, csak táblaképeket tartalmazó oltárépítmény és a későbbi, középképek helyett szoboralakokat felvonultató oltártípus között. Szent Miklós hársfa szobra valószínűleg a mester saját kezű alkotása. Az oltár belső szárnyai a szent életéből vett jeleneteket ábrázolnak a Legenda aurea alapján, a külső képek az Olajfák hegye és a Kálvária jeleneteit ábrázolják, erős németalföldi hatásról tanúskodnak. A mester használta Schongauer és ES mester metszeteit. Újabban műhelyét Körmöcbányára teszik, Török Gyöngyi Garamszentbenedeken kereste. Forrás Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983. Török Gyöngyi: A jánosréti Szent Miklós-főoltár a Nemzeti Galériában, Bp., Helikon, 1989. ISBN 963-207-956-6 Kaszony-Bégányi-dombvidék A Kaszony-Bégányi-dombvidék a Kárpátaljai-süllyedék déli része és a síkságból kimagasodó dombok (Dédai-, Bégányi-, Zápszonyi- és a Kaszonyi-hegy) láncolatát alkotja 170-220 méteres tengerszint feletti magassággal. A Dédai- és Bégányi-hegy keletkezése kapcsolatban van az antiklinális gyűrődésekkel, a Zápszonyi- és Kaszonyi-hegy pedig keletkezésük szerint - vulkanogén. Az utóbbi 15 millió évben emelkedtek ki, mintegy szigetet képezve az Alföldön. Fetisizmus (vallás) A fetisizmus azoknak a természetes vagy mesterséges tárgyaknak a vallásos tisztelete, amelyeken keresztül a természeti népek hiedelme szerint titokzatos, emberfeletti erő (mana) nyilvánul meg. A fétist használók a külvilág minden szerves és szervetlen tárgyát magukhoz hasonlónak, élettel s érzéssel bírónak képzelik. A "mana" a tárgyakból kisugárzik, és áldást vagy bajt hozhat. Ha észreveszik, hogy valamely tárgy hasznukra vagy kárukra válik, hiszik, hogy abban a tárgyban egy hatalmas szellem lakozik. Ha ezen fétis mégsem felel meg a hozzáfűzött várakozásaiknak, egy másik fétissel cserélik fel. Ennélfogva a fétisek száma rengeteg, melyeket az egyén és elődei gyűjtöttek s amelyeket részben magával hordoz, részben lakhelyén tart. A négerek közt legelterjedtebb fétis volt valamely kő, pamuttal körültekert szeg vagy fadarabka, állati szarv vagy egy emberi testrész (fog, haj). A dajákok (Borneó) tollat, csontot s főleg fazekat használtak fétisül. A fétisek egy részét nyakukba fűzték s éjjel-nappal magukkal hordták; azon fétis számára, melynek kiváló nagy erőt és hatalmat tulajdonítanak, kunyhóikban külön kis asztalt és ágyat állítottak fel s mindennap ételt-italt áldoztak neki. A fétissel rokon bizonyos állatok és növények tisztelete, melyekben egy természeti nép hite szerint szellemek lakoznak. Ezeket a néger vongsznak nevezi. Az amerikai indiánok férfiúvá való felavatása alkalmával valamely állatot választottak maguknak fétisül (totem), melyet soha nem öltek meg és annak húsát sem fogyasztották. A fetisizmus gyakran összefonódik a totemizmussal, amikor egy állat alakúvá formált tárgy a tisztelet tárgya, de gyakran kapcsolatban áll az ősök kultuszával is, amikor az ember alakú fétis egyben valamely ős szimbóluma is. A fetisizmus körébe tartoznak a különféle kultikus tárgyak, bálványfaragványok, sőt a csodatevő érmekbe, szentképekbe, szobrokba, ereklyékbe vetett hit eredete is az ősi fetisizmusig nyúlik vissza. Combles-en-Barrois Combles-en-Barrois település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 830 fő (2015). Combles-en-Barrois Bar-le-Duc, Brillon-en-Barrois, Fains-Véel, Montplonne és Trémont-sur-Saulx községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cap Corse Cap Corse (korzikaiul: Capicorsu) egy félsziget Korzikán, Bastiától északra. A mintegy 40 kilométer hosszú, legszélesebb pontján is alig 10 kilométer széles földnyelv mutatóujjként nyúlik ki a szigetből északi irányban. Magas, erdővel borított hegyek fedik, a keleti völgyekben viszont mezőgazdasági művelésre alkalmas a szelídebb lankák vonulata. A D80-as út körbejárja a félszigetet, bár nem jut el annak legészakibb pontjára. A part mentén a kis falvak sorra alakulnak át kellemes nyaralótelepekké. A félszigeten található települések: Sumirago Sumirago település Olaszországban, Varese megyében. Lakosainak száma 6183 fő (2017. január 1.). Sumirago Albizzate, Azzate, Besnate, Brunello, Castronno, Crosio della Valle, Mornago és Jerago con Orago községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nemzeti állatok listája Az alábbi lista tartalmazza az egyes országok szimbólumává választott nemzeti állatait. Füzesgyarmat Füzesgyarmat város Békés megye északi részén, a Szeghalmi járásban. A város szénhidrogén-kutatásáról és a termálvizéről nevezetes. Fekvése Füzesgyarmat a Sárrét központjában, Békés megye legészakabbi városaként, Hajdú-Bihar megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán helyezkedik el, a Berettyó folyó alsó folyása nyugati partjától 4 km-re. A megye hozzá legközelebb fekvő városa Szeghalom. Megközelíthetősége Vonattal a MÁV 128-as számú Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány-vasútvonalán közelíthető meg. A vasútállomás Füzesgyarmatfürdő és Biharnagybajom között található. Közúton Szeghalom felől a 47-es főútból kiágazó jó minőségű összekötő úton érhetjük el, amely folytatódik Püspökladány irányába. A megye határáig elfogadható, onnantól már rossz minőségű út vezet át Hajdú-Bihar megyébe. A 4-es főútról Karcagnál letérve is megközelíthető a város. A Karcag - Bucsa közötti útszakasz felújítása óta már elfogadható minőségű közúton. A 47-es főútról Darvasnál letérve kb. 10 km Füzesgyarmat. Nevének kialakulása A Füzesgyarmat név a Kürt-Gyarmat névből keletkezett, a füzes ragadványnév pedig a helységen egykor keresztülfolyó Nagy-Ér menti füzesekre utal. Oklevelek által bizonyítható névtörténet 1219-ig nyúlik vissza, amikor Gormothnak, 1321-ben Gyarmathnak, 1479-ben Nagh-, illetve Kys Gyarmatnak, 1564-ben pedig Giarmatnak írták. 1776. január 1-jén Mária Terézia idejéből való rendelet szerint – mivel a falu határában igen sok a fűzfa – a többi Gyarmat nevezetű falutól megkülönböztetésül a falu neve Füzesgyarmat lett. Története A honfoglalás előtt a régészeti leletek bizonyítják az avar telepesek jelenlétét a térségben. A város első okleveles említése 1219-ben történt, Gormoth néven. A középkori település szinte teljesen a mezőgazdaságból – főleg állattenyésztésből élt. A 19. században kezdődött meg az iparosodás (megalakult az első iparos céh) valamint a polgárosodás (különböző egyletek, olvasókörök stb. megalakulása). Füzesgyarmat 1803. október 15-én elnyerte az országos vásár tartásának privilégiumát és vele együtt a mezővárosi rangot is, közigazgatásilag a településhez tartoztak Bucsatelep és Kertészsziget községek is, melyek ma önálló önkormányzattal rendelkeznek. Az 1828-as összeíráskor már 4076 lakosa volt Füzesgyarmatnak. Ekkor alakult a településen az első iparos céh (mint mezővárosi iparosodás első intézménye) Egyesült Céh Társaság néven 44 iparos taggal. A település a mezővárosi címet a kiegyezésig, 1867-ig megőrizte, amikor a súlyos adóterhek miatt saját elhatározásból lemondtak a városi rangról. Füzesgyarmati uradalom tulajdonosa volt gróf Blankenstein Pál császári és királyi kamarás a 7. dragonyosezred hadnagya, munkássága jelenleg is fellelhető a településen (a volt kastély területén található: Kastélypark Strandfürdő, Római katolikus kápolna és a városi sporttelep). Az első és második világháború közötti fejlődés eredménye volt az ipari üzemek és az intézményrendszer fejlődése (hengermalmok, téglagyárak, szeszfőzde, cipőgyár, posta, távírda, egészségház, új iskola stb.) Az 1945-50-es évek, az újjáépítés eredményei: három termelőszövetkezet, három kisipari szövetkezet megalakulása, kultúrház megépítése. A '80-as évek elején a mezőgazdasági termelés csökkent, az ipar szerepe viszont jelentősen megnőtt, ugyanis a szénhidrogén-kutatók a '80-as évek közepén jelentős mennyiségű szénhidrogénvagyont találtak település alatt. A szénhidrogén kitermelése (földgáz, gazolin, kőolaj) ezt követően megkezdődött, és a MOL Nyrt. évi 8-10 milliárdos kitermelést folytatott. A szellemi és művelődési életet a kultúrházban a városi könyvtárban, a moziban, a tájházban és az 1997-ben megnyílt Szitás Erzsébet képtárban folyó kulturális tevékenység határozza meg. Az önkormányzat és a lakosság törekvése – hogy a nagyközség várossá váljon – sikerrel járt: 2000. július 1-jétől városi rangot kapott a település. Népessége 2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Felekezeti szempontból Füzesgyarmat népessége eléggé homogén, döntően református, kisebb létszámban unitárius és római katolikus vallású. A reformátusok majdnem 90%-os részesedéssel bírnak a vallásos népesség arányán belül. Mindhárom egyház temploma műemlék jellegű. A város címere Álló háromszögű pajzs vörössel és kékkel hasított mezejének alsó harmadában (pajzstalpban) ezüst ék fekete (olajat jelképező) hullámos pólyával; a bal oldali vörös mezőben lebegő (a megújulást és a tájjelleget jelképező fűz) ötágú arany életfa; jobb oldali kék mezőben befelé fordult, vörössel vértezett, jobbját felemelő ezüst (fehér) gólya. A pajzson heraldikai (arany, sárga) korona. Nevezetességek, turistalátványosságok Városháza Wenckheim-kastély – Füzesgyarmati Kastélypark Fürdő: Hét medencével - öt nyitott, egy fedett és egy részben fedett - várják a látogatókat. Mozgásszervi, idegrendszeri, nőgyógyászati -és urológiai, valamint emésztőrendszeri- és anyagcsere-betegségben szenvedőknek ajánlják. A strandon gyógy- és wellness szolgáltatások üzemelnek. Castrum termál kemping A Szent Borbála , a bányászok védőszentje Tájház Szitás Erzsébet Képtár Egykori zsinagóga épülete (1929) jelenleg iskola, Jókai utca Zsidó temető, Északi temetőn túl, helyi értékű síremlékekkel Csánki Dezső Helytörténeti Egyesület Testvérvárosai Ozsdola , Kovászna megye , Erdély , Románia Zimándújfalu , Arad megye , Románia Neves személyek gróf Blankenstein Pál császári és királyi kamarás , a 7. dragonyosezred hadnagya Bonyhay Benjamin (1805-1885) ügyvéd és megyei hivatalnok. Csánki Benjámin (Füzesgyarmat, 1868. jan. 3. – Debrecen, 1943. júl. 5.): református lelkész, egyetemi tanár Csánki Dezső (1857–1933) történész, levéltáros, az MTA tagja Doma-Mikó István (sz.név:Mikó István) (Füzesgyarmat 1951 . január 16. –) festő, (udvari festő Japán ) Gacsári István (1791-1847) református lelkész, költő. Galambos Sándor hintókészítő mester Hegyesi János (1899–1992) autodidakta költő, a Nemzeti Parasztpárt tagja és országgyűlési képviselője Lázár Gyula (1911–1983) világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, magyar bajnok, az FTC egykori játékosa. Márky Barna [vitéz sarkadi Márky Barnabás] (Orosháza, 1884. október 4.-Füzesgyarmat, 1966. április 10.) – jogász, járási szolgabíró, Békés vármegye főjegyzője, majd alispánja 1930–1944 között, Márki János közjegyző fia . Nagy Lajos (1870-1961) református gimnáziumi tanár. Rákos Ferenc (1893-1963) magyar jogász, újságíró, műfordító, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Vörös Őrség országos parancsnoka. Szilágyi Márton (1842-1900) református lelkész. Oreco Valdemar Rodrigues Martins, ismertebb nevén: Oreco (Santa Maria, 1932. június 13. – Ituverava, 1985. április 3.), világbajnok brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1958-as világbajnokságon illetve az 1957-es Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Gaúcho bajnok (5): 1950, 1951, 1952, 1953, 1955 Kolumbiai bajnok (1): 1966 Világbajnok (1): 1958 Dél-amerikai ezüstérmes (1): 1957 Bystřice (Jičín járás) Bystřice település Csehországban, a Jičíni járásban. Bystřice Sedliště, Staré Hrady, Střevač, Údrnice, Chyjice, Libáň és Markvartice településekkel határos. Lakosainak száma 332 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Deon van der Walt Deon van der Walt (Fokváros, 1958. július 28. – Paarl, Dél-afrikai Köztársaság, 2005. november 29.) afrikáner operaénekes (tenor) és borász. Élete Ősei 1727-ben vándoroltak be Dél-Afrikába. Gyermekként a Drakensbergi Fiúkórusban énekelt. A Stellenboschi Egyetemen tanult ének- és zongoraszakon. Még diákként, a CAPAB Opera (ma Fokvárosi Opera) Fidelio-előadásán debütált Jacquinoként 1981-ben. Ebben az évben győztes volt a salzburgi nemzetközi Mozart-versenyen. Továbbtanult a Mozarteumban, majd az 1982–83-as évadban a müncheni opera stúdiójának volt növendéke. Első „teljes jogú” tagsága 1983–84-ben a gelsenkircheni Theater im Revierhez kötötte. 1985-ben a Stuttgarti Opera szólistája lett. Ugyanekkor indult be világkarrierje, egy vendégszerepléssel a Covent Gardenben. 1986-ban lépett föl először a Zürichi Operában, ahol a következő évtől élete végéig tag volt. Ekkortól volt rendszeres résztvevője a Salzburgi Ünnepi Játékoknak. 1990-ben mutatkozott be a Metropolitanben. 1991-ben Solti György vezényelte első fellépésén a La Scalában Pályája elején repertoárja zömmel Mozart- és bel canto-szerepekből állt, később bővítette francia és német romantikus operákkal. Leggyakoribb tenorszólistája volt Nikolaus Harnoncourt opera- és oratóriumprodukcióinak. Dalénekesként is megbecsült volt. 1988-ban mintegy húsz hektár földterületet vásárolt Nyugati Fokföld tartományban, amit merlot, cabernet sauvignon és cabernet franc szőlővel telepített be. Első borát 1993-ban (a Szöktetés a szerájból egyik számából vett) Vivat Bacchus névvel dobta piacra. Italai eljutottak a világ vezető operaházainak éttermeibe, büféibe is. Gazdasága vezetését szüleire bízta, amiből sok családi konfliktusa adódott. Egy vita hevében a birtokon lévő házukban apja lelőtte az énekest, majd magával is végzett. Fabian Giefer Fabian Giefer (Adenau, 1990. május 17. –) német korosztályos válogatott labdarúgó, az Augsburg kapusa. Pályafutása Ifjúsági szinten A Rajna-vidék-Pfalzben Adenau városában született. Ifjúsági pályafutását az 1. FC Oberahr csapatánál kezdte, majd a Tura Lommersdorf klubjában szerepelt mielőtt a Bayer Leverkusen akadémiájára került. Itt a második csapatban szerepelt, majd az első csapatban is bemutatkozott. Bayer Leverkusen 2009. november 6-án debütált az Eintracht Frankfurt elleni Bundesliga mérkőzésen. A mérkőzést 4-0-a nyerték meg és végig a pályán tartózkodott. 2010. december 1-jén debütált az Európa-ligában a Rosenborg BK ellen, amikor René Adlert helyettesítette. 2011. augusztus 7-én az 1. FSV Mainz 05 elleni bajnoki mérkőzésen agyrázkódást szenvedett, majd kijelentette, hogy semmire sem emlékszik a történtekből. Fortuna Düsseldorf 2012. június 4-én bejelentették, hogy 2 évre aláírt a Fortuna Düsseldorf csapatához. A Bayern München is szerette volna leigazolni, de Giefer nemet mondott, mivel ő első csapatban akart védeni és Manuel Neuer mellett nem lett volna esélye. A német kupában a Wacker Burghausen ellen Schalke 04 2014. júniusában csatlakozott a Schalke 04 csapatához. Válogatott Részt vett a 2007-es U17-es labdarúgó-világbajnokságon a német u17-es labdarúgó-válogatott tagjaként. Tátrai Tibor Tátrai Tibor (Budapest, 1952. április 5.) Liszt Ferenc-díjas magyar gitáros, zeneszerző, érdemes művész. Élete Tizenhat évesen évesen kezdett gitározni autodidakta módon. Előtte bokszolt. Erről így mesélt: „Birkózni kezdtem, majd utána bokszolni. Edzés előtt lementem, és a bőrbábuval száz csípő jobbra, száz csípő balra... Ez volt a jó reggelt kívánok, és csak utána kezdtünk bemelegíteni. Amikor három év múlva átmentem a bunyósokhoz, már nagyon erős voltam. Tizenhat évesen, épphogy megnyertem a magyar ifjúsági bajnokságot, már a gitár mellett döntöttem…” Két gyermeke van. Pályafutása Kárpátia Tátrai Tibor 1952. április 5-én született Angyalföldön. Először iskolai zenekarokban kezdett el zenélni, s közben sokat gyakorolt. 1969-ben a Sakk-Matt együttes road-ja volt, amiben Radics Béla gitározott és Harmath Albert énekelt, aki a Kárpátia együttes alapítója volt. Harmath úgy gondolta, hogy a tehetséges Radics-tanítványt veszi be a zenekarába gitárosnak. A posztra még Szigeti Ferenc - a későbbi Karthago vezetője - is pályázott, de még úgy is Tibusz lett a befutó, hogy Szigetivel ellentétben nem volt profi cucca, erősítője, csak egy Jolana gitárja. A Kárpátia volt Tátrai első profi zenekara. Az elsősorban rhythm and bluest játszó társaságban Nagy István basszusozott és Operhál "Fanyüvő" Gyula dobolt. Saját nóták helyett külföldi számokat szólaltattak meg, a repertoár igen széles volt, a The Shadowstól a Creamen és a Hendrixen át egészen a Black Sabbathig terjedt. A következő évben Tibusz tagja lett a Tűzkeréknek. Tűzkerék Az együttest Radics Béla hozta létre 1970-ben. Legsikeresebb korszaka két éven át tartott, Tátrai Tibor is ez idő alatt fordult meg a zenekarban. 1975-ben, majd 1981-ben is újjáalakult a csapat, s a három korszakban olyan egyéniségek szerepeltek Radics mellett, mint Demjén Ferenc, Póka Egon, Som Lajos, Kun Tamás és Zsoldos László. Tibusz érkezésekor Könnyü József basszusgitározott és Döme Dezső dobolt a Tűzkerékben. Amíg a Kárpátia ugyan népszerű, de kis külvárosi bandának számított, addig ezzel a csapattal már belekóstolhatott a "sztárság" világába, mert noha lemezt nem készített a zenekar, az országban mindenhol telt ház fogadta. A Tűzkerék a szokásokhoz híven négy "kanyart" játszott egy bulin, este hattól tízig. Az első Shadows, a második beat, a harmadik rock and roll, a negyedik pedig rhythm and blues dalokból állt. Ekkor már a teljes szakma megismerte Tibusz nevét és képességeit. Juventus Ebben a zenekarban már saját dalok is megszólaltak, sőt még kislemezeket is készíthetett a Juventus. Maga Tibusz is írt nótát, bár az Aphrodité emlékére című szám szerzője a korong felirata szerint bizonyos Mátrai Tibor. A saját dalok mellett elsősorban a Beatles dalai szólaltak meg a koncerteken, valamint Kovács Katit kísérte az együttes. 1972-ben közös sikerük volt a Táncdalfesztivál megnyerése, az Add már, uram, az esőt! című számmal. A Juventus saját dala, a Lenn a folyónál valahol a középmezőnyben végzett. Tibusz számára az jelentette a közös munka végét, hogy Orszáczky Jackie elhívta az akkor már teljesen átalakult és egészen különleges zenét játszó Syrius együttesbe. Syrius A Syriust 1962-ben hozta létre Baronits Zsolt (fúvósok). Előbb tánczenét, majd beatet játszott az együttes, 1970-ben pedig nagy átalakulás következett, Baronitshoz Orszáczky Miklós (basszusgitár, ének), Pataki László (orgona), Ráduly Mihály (fúvósok) és Veszelinov András (dob) csatlakozott. A zenei stílus megváltozott, progresszív jazz-rock szólalt meg a koncerteken. Az itthoni sikerek után hamarosan ausztráliai szerződést kaptak, s 1971-ben ott készítették el első albumukat, The Devil's Masquerade címmel. Itthon csak egy évvel később jelent meg Az ördög álarcosbálja címen. Hazatértük után vették maguk közé Tátrai Tibort, az ausztrálok ugyanis gitárossal várták vissza a Syriust. Csakhogy az újabb útból - máig nem ismert okok miatt - nem lett semmi, ezért többen is távoztak a zenekarból, sőt, az országból is. A Syrius, változó felállással, majd Tibusz visszatérésével továbbra is működött, sőt még lemezt is készített (1976-ban jelent meg a Széttört álmok), a régi sikereket azonban sosem érte el újra. Török Ádám és a Mini Török Ádám zenekarában, az 1969-ben alakult Miniben Tátrai csak rövid ideig, 1973-tól volt a zenekar tagja. Ebben a felállásban a régi zenésztárs, Nagy István (basszusgitár), valamint Németh Tamás (dob) szerepelt. A Mini hiába aratott nagy sikereket, hiába játszott telt házak előtt, lemezt nagyon sokáig, így ekkor sem készíthetett. Dalokat persze azért így is írtak, Tibusz jegyzi például az Apák és fiúk című számot. Ebben az időben egyébként olyan darabok is a repertoár részét képezték, mint ma is népszerű Kereszteslovag és Gőzhajó. Olympia A Charlie fémjelezte zenekar már az 1960-as évek végén működött, s több filmzenét jegyzett, például a Súlyfürdő, a Kitörés és a Staféta muzsikáját szerezték a tagok. Később a külföldi vendéglátóiparban dolgozott az Olympia. A hazatérés után Tátrai Tibor kereste meg Charlie-t, hogy szeretne a zenekarban játszani. Az elsősorban külföldi soul nótákat játszó együttesben Kaszonyi Lajos basszusozott, Vörös Gyula dobolt, Horváth Csaba szaxofonon játszott és Horváth László billentyűzött. A Cini és a Tinik nevű formációt, azaz Zalatnay Saroltát, valamint Postásy Julit és Várszegi Évát kísérték. A repertoár nem sokban különbözött attól, amit a vendéglátóban játszott az együttes, alig volt saját dal. Ráadásul kevés lehetőséghez jutott az Olympia, lemezt nem készíthetett, s koncertje is csak elvétve akadt. Viszont itt talált egymásra Tibusz és Charlie, s ebből a formációból vette ki kettejüket a Generál. Generál Az 1971-ben alakult Generál igazán népszerű csapat volt, többek között Révész Sándorral, Karácsony Jánossal és Novai Gáborral. Az 1972-es Ki mit tud? versengésen tűntek fel, a Mit tehet az ember című dallal. Sztárzenekar lett a Generál, Magyarország mellett Közép- és Kelet-Európában is, egy albumát lengyel kiadó adta ki. Ám 1975-ben előbb Karácsony ment az LGT-be, majd a frontember Révész a Piramisba. Azonban Novai Gábor, Várkonyi Mátyás (zongora) és Póta András (dob) azonban innen is fel tudott állni. Az új formációba Tátrai Tibort, Horváth Charlie-t és Solti Jánost (dob) hívták el. 1977-ben már ez a Generál készítette el a nagy sikert arató Zenegép című lemezt. A külföldi meghívások sem apadtak el, az együttes többet játszott kint, mint itthon. Tibusz gitárjátékának köszönhetően néhol sokkal rockosabb és blues-osabb zenét játszott, mint a Révész Sándor féle Generál, megfűszerezve funkyval és a Talk Box nevű effekttel. 1978-ban Varsóban készült el az új album. Az angol dalszövegeket Gallai Péter írt, az egyik vokalista pedig Cserháti Zsuzsa. 1979 lett a feloszlás éve, ekkor jelent meg a Piros bicikli című album, de már Tibusz nélkül, aki a lemezfelvétel előtt távozott a zenekarból. Új Skorpió Frenreisz Károly (basszusgitár, ének, szaxofon), a Metro és az LGT alapító tagja 1973-ban hozta létre a Skorpió együttest. Az évek során olyan muzsikusok fordultak meg a zenekarban, mint Szűcs Antal Gábor, Papp Gyula és Németh Gábor. Négy album és sok sláger - mint például A rohanás, Így szólt hozzám a dédapám, Döntsd el végre már, A rágógumi - után 1979-ben feloszlott a banda, de csak azért, hogy máris elinduljon az Új Skorpió nevű formáció. A trióban Frenreisz és Tátrai mellett Papp Tamás (dob) kapott helyet. Az Új Skorpió két albumot készített, 1980-ban és 1981-ben. A hard rock nagy éveiben egymást érték a koncertek, különböző fesztiválokon, illetve szólóban lépett fel a három virtuóz muzsikus. Nem csak Magyarországon, hanem az NDK-ban és Lengyelországban is népszerűek voltak. Hobo Blues Band A Skorpió feloszlása után Tibusz a Hobo Blues Band-ben kötött ki. Először az Oly sokáig voltunk lenn című 1982-es lemez első felvételén (Tisztelet Muddy Waters-nek) működött közre. A Még élünk, 1983-ban megjelent album felvételén Tátrai elméletben vendégként vett részt, viszont az egész anyagon az ő gitározása hallható. Hivatalos tag csak ezután lett, s érdekes módon az első közösen készített lemez nem a Hobo Blues Bandé, hanem az énekes Deák Bill Gyuláé volt, méghozzá a Rossz vér. 1984-ben készült el a magyar rockzene egyik legnagyobb hatású albuma, a Vadászat. A dupla lemezen igen erősen érződik Tibusz hatása, s nem kizárólag a gitározást illetően, hiszen szerzőként is részt vett az alkotásban. Később két év szünet következett, ám 1990-től újra a Hobo Blues Band-ben láthattuk Tátrai Tibort. Ekkor már Solti János és Tóth János Rudolf is tag volt, azaz alapozódott a Magyar Atom. Ezután is készült néhány igazán jó album, például a Csintalan lányok, rossz fiúk és a Vissza a 66-os úton, melyekre a mai napig büszke a gitáros, akinek addigra a progresszív rock mellett a blues műfajában is megkerülhetetlenné vált a neve. Ezt jól mutatja, hogy az 1996-ban megjelent Első Magyar Blues Könyv is külön fejezetet szentelt neki, amit pusztán gitárosként rajta kívül csak egyetlen zenésztárs (Benkő Zsolt) érdemelt ki. A 2008-ban tartott 30 éves jubileumi koncerten az egykori tagok közül Tátrai is fellépett, majd 2009-ben a Pannónia Fesztiválon újra teljes jogú tagként játszott. 2011 februárjában az együttes búcsúkoncertet adott. Magyar Atom Tátrai Tibor és a Hobo Blues Band három tagja, Deák Bill Gyula, Póka Egon és Döme Dezső hozta létre a Radics Béla Emlékzenekart, pár évvel a legendás gitáros halála után. A csapat, bár nem létezett sokáig, azért bejárta az egész országot azokkal a dalokkal, amelyeket egykori zenésztársuk is mindig műsoron tartott. Ez az együttes nevezhető a Magyar Atom elődjének, viszont újra csak Hobo egy másik felállásának hangszeresei hozták létre 1994-ben az akkor még Magyar Atom Blues Brothers nevű zenekart. Tibusz ezúttal Solti János dobossal, Tóth János Rudolf énekes-gitárossal és Zsoldos Tamás basszusgitárossal szövetkezett arra, hogy blues és rhythm and blues örökzöldeket adjon elő a színpadokon. Amikor Jamie Winchester a Tátrai Band tagja lett, egyben a Magyar Atomhoz is csatlakozott. A zenekar neve onnan jött, hogy úgy gondolták, egyszerűen csak Jimi Hendrix Emlékzenekarként fog működni a társaság. Ám amikor kiderült, hogy már a második koncertről hangzó anyag készülhet, s ezt a Paksi Atomerőmű Rt. támogatja, új nevet ötlöttek ki a zenészek. A Blues Brothers időközben valahogyan lekopott, így maradt az amúgy igen hatásos Magyar Atom elnevezés. Tátrai-Török Tandem Török Ádámnak nem volt Mini-je, Tátrai Tibor épp nem volt a Hobo Blues Band tagja - így hát 1985-ben ketten összehozták a Tátrai-Török Tandem nevű formációt. A kísérleti, újszerű zenének sikere volt kisebb klubokban és pubokban. Nagylemez ugyan nem, ám kazetta készült, ami az NSZK-ban jelent meg, s több rádiófelvétele, valamint videoklipje is volt a kettősnek. Tátrai Band (1987) Talán sosem jut eszébe Tátrai Tibornak, hogy saját zenekart alapítson, ha nincs Kovács Tamás basszusgitáros, a Tátrai-Török Tandem harmadik zenésze, ugyanis ő találta ki a Tátrai Band-et. Az első formáció 1987-ben indult el, a Szerencsekerék című albummal, amelyen lendületes, hard rock zenét játszottak. Az azóta elhunyt Vertig József énekessel felálló csapatnak azonban nem volt túl sok szerencséje. Két évvel később új fejezet kezdődött a Tátrai Band történetében. A zenekar következő pályafutásának szakasza 1989 és 1999 között volt. A régi zenésztárs, Horváth Charlie lett az új frontember, s Papp Tamáshoz és Kovács Tamáshoz még Pálvölgyi Géza billentyűs is csatlakozott. A siker még így sem jött azonnal, csak amikor 1991-ben megszületett a New York című dal. Ettől kezdve viszont nem volt megállás. A sikeres országos turnék végállomása rendre a telt házas Budapest Sportcsarnok vagy a Kongresszusi Központ volt. Az időközben változó tagságú Tátrai Band egymás után készítette albumait, melyek közül több aranylemez lett. A zenekar teljesen egyéni hangzást hozott létre. Ennek alapja a két zeneszerző, Tátrai és Pálvölgyi sajátos, egymást remekül kiegészítő zenei világa volt. Ehhez jött az együttes igen képzett tagjainak közös megszólalása, s Charlie különleges orgánuma. Ne feledkezzünk meg a szövegírókról sem, hiszen sokakat épp a Tátrai Band dalainak mondanivalója fogott meg. Távozásáig Kovács Tamás, később Hetesi Péter Pál (külsősként) jegyezte a szövegeket. Tízegynéhány évet töltött folyamatosan a csúcson Tibusz saját zenekara. Várható volt, hogy előbb-utóbb eljön a pihenés ideje, viszont a Tátrai Band nem búcsúzott nagyon, a tagok ugyanis jól tudták, hogy hamarosan folytatni fogják a közös muzsikálást. Akkor állnak újra együtt a színpadra, amikor mindegyiküknek igazán nagy kedve támad hozzá. Az alapító Kovács Tamás 2003 karácsonyán elhunyt - nem sokkal azután, amikor felmerült, hogy újra együtt muzsikáljon Tibusszal. Ekkor úgy tűnt, soha nem lesz többet Tátrai Band. 2009-ben ünnepelte a 20 éves évfordulóját az együttes, melyet egy jubileumi koncerttel ünnepeltek meg december 18-án a Papp László Budapest Sportarénában. 2010 óta a nyári fesztiválokon és egyéb rendezvényeken is találkozhatunk ismét a Tátrai Band-del. Boom Boom A Boom Boom alkalmi formációnak indult. 1998 karácsonya előtt felszabadult egy nap az Old Man's Pubban. Szappanos György akkoriban több csapattal is fellépett a helyen, s kitalálta, hogy jam-et csinál erre az estére. Meghívta aktuális barátait, hogy muzsikáljanak egy jót. Olyan remekül érezték magukat, hogy kedvük támadt folytatni. Tehát nem valamiféle tervezés hozta létre a zenekart, egyszerűen csak megszületett. Ahogy a név kiötlésén sem gyötrődtek sokat. Feltették maguknak a kérdést, hogyan nevezzék a zenekart. Valaki azt mondta: "bumm". Egy másik rávágta: "bumm-bumm", s ebből lett a Boom Boom. Napjainkban évente egy-két nagykoncerten lépnek a közönség elé. Tagok Tátrai Tibor - gitár Szappanos György - basszusgitár Mohai Tamás - gitár, vokál Borlai Gergő - dob Jamie Winchester - ének, gitár Latin Duó 1999-ben Tibuszt megkérték egy televíziós műsorban, hogy a beszélgetés mellett gitározzon is egy keveset. Mivel egymagában nem szívesen muzsikál, régi jó barátját, Szűcs Antal Gábort hívta el a felvételre és latin zenét játszottak. Méghozzá olyan jól és megkapóan, hogy hirtelen igény támadt a még létre sem jött produkcióra. A sok meghívás eredményeképp 2000. január 17-én a Club Seven közönsége előtt mutatkozott be a duó. Totya témáira improvizált a két gitáros. Abban az évben még négy fesztiválon játszottak. A következő évben már rendszeresek voltak a koncertek, beindult a kéthetenkénti klub az Old Man's Pubban, valamint egyre több vidéki fellépésre került sor. Azóta három stúdióalbuma jelent meg és egy koncertlemez a Mendelssohn Kamarazenekar közreműködésével. 2007-ben a Duó tagjai külön-külön egy-egy szerzői lemezzel jelentkeztek. Tátrai Trend Tibusz szinte a véletlennek köszönheti új zenekarát, a Tátrai Trendet. 2003 áprilisában a két „latin” zenész (Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor – Latin duó) egy merész álom megvalósításaképpen a Budapest Kongresszusi Központ színpadán adott koncertet a Mendelssohn Kamarazenekarral, valamint flamenco-táncosokkal kiegészülve. Az itt közreműködő Glaser Péter bőgőssel, Pintér Tibor gitárossal és Czibere József ütőhangszeressel, vagy „perkással” való közös muzsikálás eredményeképpen Tibusz úgy gondolta, hogy a három kitűnő muzsikussal szorosabbra fűzi a kapcsolatot. Így 2008 őszétől megalakult a Tátrai Trend együttes. Díjak A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996) Liszt Ferenc-díj (2010) Fonogram díj (2011) Józsefváros díszpolgára (2011) Budapestért díj (2014) Érdemes művész (2016) Petőfi Zenei Díj – Életműdíj (2018) Diszkográfia Generál 1977 - Zenegép 1978 - Heart of Rock Skorpió 1980 - Új Skorpió 1981 - Zene 10 húrra és egy dobosra Hobo Blues Band 1983 - Még élünk 1984 - Vadászat 1990 - Tábortűz mellett 1991 - Kocsmaopera 1992 - Férfibánat 1994 - Csintalan lányok, rossz fiúk 1995 - Vissza a 66-os úton 1996 - Vadaskert 1997 - A nemek háborúja Tátrai Band 1987 - Szerencsekerék 1989 - Illúziók nélkül 1991 - A küszöbön túl 1992 - Kísértés 1993 - New York, New York Best of 1994 - Utazás az ismeretlenbe I. 1994 - Utazás az ismeretlenbe II. 1995 - A Hold szerelme 1996 - Hajnali szél 1996 - Live 1996 - Városi lebegés 1997 - Különös álom 1999 - Mexicano 1999 - Mexicano + Csillagszél Boom Boom 1999 - Live 2001 - Intergalactic Megahello Jackie Orszaczky 2001 - Deserted Downtown Latin Duó 2001 - Latin 2002 - Latin Latin 2003 - Latin & Mendelssohn Kamarazenekar 2004 - Latin Latin Latin 2007 - Latin 4 Magyar Atom 2003 - Tátrai 50. születésnapi koncert Egyéb lemezek 1985 - Edda Művek : 5. Koncert 1993 - East : Taking The Wheel 1994 - East: Radio Babel 1995 - East: Két arc 1995 - Mini-balladák, örökzöldek, R.A.B.B.-dalok: Unplugged live 1996 - PG Csoport: Útlevél, fogkefe lemezen, a Vádolom dalban gitározott 1988 - Török Ádám és Barátai: Aligátor 2000 - Török Ádám + Mini: Supersession Blatno (Chomutov járás) Blatno település Csehországban, Chomutovi járásban. Blatno Chomutov, Hora Svatého Šebestiána, Boleboř, Křimov, Jirkov és Kalek településekkel határos. Lakosainak száma 545 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Nagyváradi római katolikus püspöki palota A nagyváradi püspöki palota a késői barokk építészet remeke. Története 1762-ben alapította báró Patachich Ádám püspök, a nagyváradi római katolikus egyházmegye központjaként. A palotát és az egész barokk városnegyedet a 18. századi Európa egyik leghíresebb építésze, a bécsi Franz Anton Hillebrandt tervezte, aki számos ausztriai és magyarországi (Budavári Palota, pozsonyi vár átépítése) palota és nem utolsósorban a nagyváradi Kanonok-sor alkotója is. A. J. Neumann mérnök vezette a hatalmas építkezést. A néphit úgy tartja, hogy az épületnek 365 külső ablaka az év napjaira emlékeztet, de valójában csak 282. Három szintjén összesen 90 szoba és három díszterem található. A palota késő osztrák barokk stílusban épült, amely visszafogottabb és praktikusabb, mint például a túldíszített francia barokk. Az épületet a híres bécsi Belvedere-kastély kicsinyített másának szánták, részben emiatt és részben egyéb vallási konfliktusok miatt Mária Terézia elítélte az alapítót. Patachich Ádám Nagyvárad püspöke volt 1759 és 1776 között, majd a Kalocsai érsekséghez került. Ettől függetlenül a báró karizmatikus, művelt humanista volt, a művészetek felvilágosult pártolója, aki leginkább kitűnő zenei ízléséről és zenészeiről vált ismertté: nála dolgozott Michael Haydn, a híres zeneszerző, Joseph Haydn öccse mint a püspöki zenekar karmestere. A püspök alkalmazásában állt még számos híres európai zeneszerző és hegedűművész, mint pl. Wenzel Pichl és Carl Ditters von Dittersdorf, akik 1765 és 1769 között működtek Nagyváradon zenei igazgatóként. Végül, 1771-ben Mária Terézia magyar királynő a fiával József főherceg, trónörökössel ide látogatott, hogy megbékéljen azzal a létesítménnyel, amelynek létrejöttét eredetileg nem támogatta. 1773-ban a palota rejtélyes tűzeset nyomán leégett, de a következő kinevezett püspök az eredeti terveknek megfelelően azonnal helyreállíttatta. 1855-ben új szárnyat és bejáratot építettek hozzá az eredeti épülettervvel harmóniában, grandiózus kettős lépcsősorral. Később, miután Erdélyt Romániához csatolták, az egyház kezelésében maradt, de a szocialista rendszerben állami tulajdonba került. 1971. január 17-én a püspöki palotát megyei múzeumként nyitották meg (Körösvidéki Múzeum néven), ahol számos nagyszabású régészeti, történelmi, természettudományi, néprajzi és művészeti kiállítást tartottak. A múzeum mintegy 400 000 műtárggyal rendelkezik, négy fő gyűjteményben csoportosítva: történelem és régészet, néprajz, természettudomány és képzőművészet. Híres a világszínvonalú újkőkorszaki és bronzkori gyűjteménye, de a múzeum ókori egyiptomi és görög tárgyakkal is büszkélkedhet. A néprajzi szekció talán a legnagyobb nyugat-erdélyi néprajzi kiállítás, óriási népviseleti gyűjteménnyel, paraszti használati tárgyakkal, edényekkel és festett húsvéti tojásokkal. A római katolikus egyház 1996-ban kezdte meg törvényes úton visszaszerezni a püspöki palotát. 8 év után 2004. július 9-én a Román Legfelsőbb Bíróság kimondta: a katolikus egyház visszakapta a palota használati jogát. A múzeum akkor 5 évet kapott, hogy új helyen mutassa be értékeit. Ugyan megállapodás született a múzeum elköltöztetéséről, de 2013 végéig sem sikerült megoldani a problémát. 2017-ben a magyar kormány 1,948 milliárd forinttal támogatta az épület felújítását. Dánia uralkodóinak listája Az alábbi táblázat Dánia uralkodóit tartalmazza, az első bizonyíthatóan uralkodó királytól a középkori történelmi uralkodókon át napjainkig. Az ősi dán mitológia gyökerei az ókori időkig mutatnak, azonban a történészek kutatásaira hagyatkozva ezek jelentős része nem valóságos történelmi személyt jelöl. A homályos mondabeli hősök után az első bizonyítottan történelmi alak Dánia uralkodói között Öreg Gorm. Bár valószínűleg édesapja I. Hardeknut is létező történelmi személy. Japán császárait és a Vatikán felett uralkodó pápaságot leszámítva Dánia rendelkezik a leghosszabb mindmáig trónon lévő uralkodói listával. A történelem folyamán kevés alkalommal veszítette el a dán nép a bizalmát az uralkodóival szemben, ezért nem is jellemző az udvar elleni lázongás Dánia története során. Az is igaz, hogy trónviszályok sem jellemezték a dán királyi vonalat. I. Keresztély király 1460-ban Schleswig hercege, szintén 1460-ban Holstein grófja, majd 1474-től Holstein hercege lett. A dán királyok ezután, perszonálunióban, 1864-ig, Schleswig-Holstein hercegei voltak. Megjegyzés: a Knutok számozása 2-féleképpen történhet: Középkori hagyomány: 2 Hardeknut + 4 Knut együtt Knut ként van számozva. (I–VI.) ⇒ a lista ezt követi Modern változat: külön számozva a 2 Hardeknut (I–II.) és a 4 Knut (I–IV.) Rokoni kapcsolataikat lásd: Dán királyok családfája Tachion A tachion – a szó a görög ταχύ (gyors) szóból származik – olyan elméleti részecske, amely mindig nagyobb sebességgel halad, mint a fény, a fénynél gyorsabb. A legtöbb fizikus elutasítja a létezését, mivel úgy vélik, a fénynél nagyobb sebességgel haladó részecske nem létezhet. Ám ha létezne, akkor megvalósulhatna a fénysebességnél gyorsabb jelátvitel. A fénynél gyorsabb részecske létezését először O. M. P. Bilaniuk, V. K. Deshpande és E. C. G. Sudarshan vetette fel 1961-ben, ők a részecskét metarészecskének nevezték. Pavel Jurjevics Gubarev Pavel Jurjevics Gubarev (oroszul: Павел Юрьевич Губарев, Szjevjerodoneck, 1983. február 10. –), ukrán névváltozatban Pavlo Jurijovics Hubarjev (ukránul: Павло Юрійович Губарєв) orosz nemzetiségű ukrán politikai aktivista, oroszbarát politikus, az ún. Donyecki Milícia vezetője. A 2014. elején Kelet-Ukrajnában kitört kormányellenes és oroszpárti tüntetések egyik vezéralakja. Magát március 3-án a Donecki terület népi kormányzójává kiáltotta ki, amikor az oroszbarát szeparatista fegyveresek elfoglalták Doneckben a Területi Tanács székházát. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) letartóztatta szeparatista megnyilvánulásaiért és 10 év börtönre ítélték, hívei azonban április 7-én Doneckben kikiáltották az ún. Donyecki Népköztársaság függetlenségét krími mintára. Életrajza Gubarev a donecki egyetemen diplomázott történelemszakon, foglalkozását tekintve egy helyi cég hirdetésvezetője. Tagja volt korábban az orosz-párti Ukrán Haladó Szocialista Pártnak, sőt egy neonáci jellegű orosz félkatonai csoportnak az Orosz Nemzeti Egységnek is. Gubarev erős híve ugyanakkor a pánszlávizmusnak is. A 2014-es válság kirobbanása óta Gubarev és az orosz, illetve oroszbarát ukrán tüntetők számos akciót hajtottak végre a donecki területi igazgatásnak székhelye ellen. Nem egy esetben vonták blokád alá az épületet, s elszántságukat fokozta még a krími annexió is. Március 6-án is követelték egy hasonló népszavazás kiírását és Gubarev három nappal korábban magát népi kormányzónak neveztette ki. A terület hivatalos kormányzója Szerhij Taruta. Március 6-án az SZBU letartóztatta és Kijevbe szállították. Hívei tíz nappal később megint megrohamozták az terület vezetésének székhelyét és Gubarev szabadon bocsátását követelték. Három hét múlva, április 7-én a tüntetők, akiknek sikerült lőfegyvereket beszerezni, újfent elfoglalták az épületet és függetlenségi nyilatkozatot tettek. Államuk vezetőjének továbbra is Gubarevet tekintik. Március 6-án a sevcsenkói kerületi bíróság két hónapos fogva tartását rendelte el. Május 5-én ugyanez a bíróság 2014. június 28-ig meghosszabbította az előzetes fogva tartását. Két nappal később azonban egy fogolycsere keretében szabadon engedték, Gubarevet az SZBU Alfa speciális egységének három fogvatartott munkatársára cserélték el. 2014. október 12-ről 13-ra virradó éjszaka a Donecki területen a Doneck−Rosztov autóúton ismeretlen fegyveresek rálőttek a Gubarevet szállító gépkocsira. A súlyos fejsérülést szenvedett Gubarevet Rosztov egyik kórházába szállították. Gubarev kiszabadulása után háttérbe szorult, tisztsége jelképes lett, ráadásul adminisztrációs okokra hivatkozva azt is megakadályozták, hogy a 2014 novemberében megtartott donyecki parlamenti választáson részt vegyen. A választás után pozícióját megszüntették. Magyarország az 1924. évi nyári olimpiai játékokon Magyarország a franciaországi Párizsban megrendezett 1924. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt, nyolcvankilenc sportolóval vett részt. A magyar kormány a kért állami támogatás negyedrészét adta meg, így ezt a számot is csak úgy sikerült elérni, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség saját erejéből küldte ki játékosait. A magyar zászlóvivő Toldi Sándor atléta volt. A magyar sportolók tíz érmet – két arany-, négy ezüst- és négy bronzérmet – nyertek, és ezzel a nem hivatalos éremtáblázaton a 13. helyet szerezték meg. A megszerzett hatvankilenc olimpiai pont hárommal volt több, mint az 1912. évi nyári olimpiai játékokon, a magyar csapat teljesítménye így – lényegesen rosszabb körülmények mellett – hasonló lett a stockholmi olimpián részt vevő magyar csapatéhoz. Eredményesség sportáganként A magyar sportolók kilenc sportágban, illetve szakágban értek el pontot érő helyezést. Az egyes sportágak eredményessége a következő volt: A magyar versenyzők részt vettek, de nem szereztek pontot a következő sportágakban: labdarúgás, ökölvívás, tenisz További magyar pontszerzők 4. helyezettek Schenker Zoltán, vívás, kard, egyéni atlétika, 4 × 100 m váltó ( Gerő Ferenc , Kurunczy Lajos, Muskát László, Rózsahegyi Gusztáv) 5. helyezettek Gáspár Jenő, atlétika, magasugrás kerékpározás, kétüléses verseny (Grimm János, Uhereczky Ferenc) evezés, kétpárevezős (Morich Ervin, Szendey Béla) vízilabda ( Barta István , Fazekas Tibor , Homonnai Lajos, Homonnai Márton , Keserű Alajos , Keserű Ferenc , Vértesy József , Wenk János ) 6. helyezettek Matura Mihály , birkózás, kötöttfogás, könnyűsúly) Radvány Ödön , birkózás, kötöttfogás, pehelysúly Tary Gizella , vívás, tőr, egyéni Varga Béla , birkózás, kötöttfogás, félnehézsúly sportlövészet, futócél, csapat (Szomjas Gusztáv, Szomjas László, Takács Elemér, Velez Rezső ) Mickey és az autóversenyzők A Mickey és az autóversenyzők (eredeti cím: Mickey and the Roadster Racers) 2017-től vetített amerikai televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet a Disney Television Animation készített. A sorozat a Mickey egér játszótere utódja. Műfaját tekintve sportfilmsorozat. Az Egyesült Államokban 2017. január 15-étől a Disney Junior és Disney Channel vetíti. Magyarországon is a Disney Junior adja 2017. április 22-étől. Bréhal Bréhal település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 3277 fő (2015). Bréhal Bricqueville-sur-Mer, Cérences, Chanteloup és Coudeville-sur-Mer községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bréhéville Bréhéville település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 179 fő (2015). Bréhéville Brandeville, Écurey-en-Verdunois, Fontaines-Saint-Clair, Jametz, Lissey, Remoiville, Vilosnes-Haraumont és Vittarville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Eduardo Carvalho Eduardo Carvalho (Mirandela, 1982. szeptember 12. –) portugál labdarúgó. Jelenleg a Chelsea és a portugál válogatott játékosa. Klub karrierje A húszas évei elejéig kellett várnia, míg bemutatkozhatott az SC Braga csapatánál.2007-ben kölcsönben szerepelt a Beira-Mar együttesénél. A következő szezont is kölcsönben töltötte,most a Vitória FC-nél.Csapata egyik legjobbja volt. Nagy szerepet vállalt a klub menetelésében. A 2008-09-es szezonban visszatért a SC Braga-hoz. Meggyőző teljesítményt nyújtott a kapuban. 2010. július 7-én az olasz Genoa CFC együttesébe igazolt 4.000.000 euróért,az olasz klubbal 4 éves szerződést kötött. A Braga 25%-kal részesedik az eladási árából, ha a Genoa eladja. Első szezonjában stabil helye volt a kapuban. 2011. júliusában visszatért Portugáliába az SL Benfica együtteséhez. 2014 és 2016 között a horvát GNK Dinamo Zagreb hálóját védte.2016-ban az angol Chelsea FC igazolta le a veterán hálóőrt. Válogatott A 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtezőn a Dán labdarúgó-válogatott és a Máltai labdarúgó-válogatott ellen Quim helyett védett. 2009. február 11-én a Finn labdarúgó-válogatott ellen debütált. A világbajnokságon az Elefántcsontparti labdarúgó-válogatott, a Észak-koreai labdarúgó-válogatott és a Brazil labdarúgó-válogatott ellen gól nélkül hozta a mérkőzést, majd a Spanyol labdarúgó-válogatott ellen David Villa fogott ki rajta. A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjében 450 percet védett. Riválisa Rui Patricio volt a keretben. Az európa-bajnokságra utazó keret tagja. Sikerei, díjai Taça da Liga: 1 Intertotó-kupa: 1 Taça da Liga: 1 Európa-bajnok Hamelincourt Hamelincourt település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 259 fő (2015). Hamelincourt Boisleux-Saint-Marc, Moyenneville, Boisleux-au-Mont, Boyelles, Courcelles-le-Comte és Ervillers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Feuguerolles Feuguerolles település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 180 fő (2015). Feuguerolles Bérengeville-la-Campagne, Canappeville, Écauville, Quittebeuf és Saint-Aubin-d’Écrosville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bréma (tartomány) Bréma Szabad Hanza-város (németül Freie Hansestadt Bremen) tartomány egy németországi, részfüggetlenséget élvező tagállam (Land). A köznyelvben Bréma neve egyszerre jelenti a tartományt (Land) és Bréma várost magát. Bréma tartomány fennhatósága alá tartozik a várostól északra 60 kilométerre az Északi-tenger partján épült Bremerhaven és a Weser folyam tengerjáró hajók által járható hajózóútja Bréma és Bremerhaven, illetve Bremerhaven és a Jade2/Weser3 tengeri világítótorony között. Földrajz Bréma a Weser mindkét partján, az északi tengertől 70 kilométernyire fekszik. A Weser folyónak a várostól a torkolatig tartó szakaszát az árapály hatás olyan mélyre vágta, hogy az tengeri hajókkal is jól járható, ami tengeri kikötő létesítését teszi lehetővé a nyílt tengertől 120 kilométernyire fekvő városban. A város magja a Weser jobb partján egy apró természetes magaslatra települt, míg más városrészek a folyó árterében fekszenek. Bréma északi külvárosai (Vegesack, Farge) a geest peremére kapaszkodnak fel. A város területét természetes és mesterséges árkok, kis tavak, folyók hálózata tagolja. Bréma lakosságát tekintve Németország legkisebb tartománya, de 10. legnagyobb városa. Brémától légvonalban 60 kilométerre északra, a Geeste folyócska torkolatában épült fel Bremerhaven. (Nevének jelentése: Bréma kikötője) Nyugatról a Weser, északról a Watt-tenger, keletről a Weser melletti marsok határolják. Bremerhaven legmagasabb pontja mindössze 1,5 méterrel van az átlagos legmagasabb dagályszint fölött, ezért a város egész területe fokozottan árvízveszélyes. Mindkét város éghajlata óceáni, egész évben sok a csapadék. Középhőmérsékletek: júliusban +18, januárban +3 °C. Brémának egyetlen szomszédos tartománya van: minden oldalról Alsó-Szászország veszi körül. Bréma tartomány története Ez a szakasz Bréma tartomány történetével foglalkozik. Bréma város történetét itt olvashatod. Bréma nevét először 782-ben, Nagy Károly egyik oklevelében a kereszténység észak-európai terjesztése kapcsán említik. 788-ban alapították a város püspökségét. 1186-ban Barbarossa Frigyes jóváhagyta az első brémai polgári törvényt. Ezáltal vált a város önálló jogi egységgé a Német-római Birodalmon belül. A 12. században elnyerte függetlenségét az érsekétől is. 1500-ban Brémát az Alsó-Szász birodalmi kerületbe tagozták be. 1646-ban a svédek ellen vívott harmincéves háború után a város ismét elnyerte a Német-római Birodalmon belüli önállóságát, Szabad Birodalmi Város (Freie Reichstadt) rangot kapott. 1806-ban a Német-római Birodalom megszüntetése során Bréma önálló államként lépett a Napóleon által irányított Rajnai Szövetségbe. 1811-ben Napóleon csapatai megszállták. A várost és környékét Franciaországhoz csatolták, és „Département des Bouches duWeser” (Weser-torkolatok megye) néven betagolták a francia közigazgatási rendszerbe. A megszállás csak három évig, 1814-ig tartott. A bécsi kongresszus a várost ismét független állammá nyilvánította. Röviddel ezután, 1815-ben a városállam a Osztrák Császárság által irányított Német Szövetség tagja lett. 1827-re a várost már a kis méretű folyami hajók sem tudták elérni. Bréma szenátusa a hajózás gondjainak megoldására megvásárolta Hannovertől Lehe falu környékét. Ezzel megszületett a mai napig Bremerhaven néven létező exklávé. 1866-ban, a porosz–osztrák háború után Bréma a porosz vezetésű Észak-német Szövetség tagjává vált. A város 1871-ben Bréma Szabad Hanza-város (Freie Hansestadt Bremen) néven az egységes Német Császárság részévé vált, és egy szavazathoz jutott a Birodalmi Tanácsban. A városállam 1888-ban csatlakozott a német vámunióhoz, miután kialkudták egy a vámszabad kikötő létrehozásának jogát. 1918 Friedrich Adolph Vinnen hajózási vállalkozó átvette a város irányítását a felbomló Német Császárságtól. Brémát önálló városállammá kívánta szervezni. A városban zűrzavar lett úrrá, a lázadó munkásság pedig a városháza erkélyéről kikiáltotta a független Brémai Tanácsköztársaságot. Január végén „rendcsinálás” céljából a városba vezényelték Wilhelm Gerstenberg tábornok csapatait. Február 8-áig tartó utcai harc kezdődött a tanácsköztársaságot védő munkásság és a hadsereg között, melyben 24 katona és 28 munkás veszítette életét. A harcok végeztére a hadsereg helyreállította a birodalmi kormány hatalmát a város felett. 1939-es közigazgatási reform során Bremerhavenből és néhány környékbeli településből megalapították a „Wesermündung” (Weser-torkolat) elnevezésű nagyvárost. Brémát megfosztották Wesermündug város felügyeleti jogától és betagozták Hannover tartományba. 1945. május 1-jén A brit hadsereg elérte Brémát, május 5-én felszabadították Bremerhavent. A megszállói feladatokat hamarosan mindkét városban az Egyesült Államok hadserege vette át. Az eredeti szándék szerint a tartomány történelmi önállóságát felszámolták volna és területét betagozták volna az újonnan létrehozandó Alsó-Szászországba. Az amerikai megszállás azonban lehetőséget kínált az önálló államiság megőrzésére. 1947. január 21-én az amerikaiak proklamálták a Brémából és Bremerhavenből álló Bréma Szabad Hanza-város (Freie Hansestadt Bremen) tartomány megalakítását. 1949-ben Bréma önálló tartományként a Németországi Szövetségi Köztársaság része lett. Politikai élete Bréma alkotmánya A tartományi alkotmány rögzíti a városállam felépítését és feladatait. Az alkotmány kimondja, hogy Bréma városállam a mindenkori német nemzet tagja. Megállapítja, hogy a brémai állam elkötelezett a demokrácia, a szociális igazságosság és a szabadság irányában, külön kiemeli a környezet és a béke védelmét, és megállapítja, hogy a tartományban minden hatalom a néptől ered. Az alkotmányt 1947. október 21-én fogadták el. A tartományi parlament A tartomány két városának (Bréma és Bremerhaven) polgárai négy évenként választják meg a tartományi parlament szerepét betöltő Bürgerschaft tagjait. A titkos és általános választójog kiterjed az állam minden 18 évnél idősebb polgárára. Bréma lakosait 67, Bremerhavent 21 követ képviseli, a megválasztott követek egyúttal a két városi önkormányzat egyikének tagjai is lesznek. A tartományi parlament a régi brémai városházával szemben épült modern épületben ülésezik. A tartományi kormány Bréma tartományt az ún. Szenátus vezeti. A Szenátus tagjait a Bürgerschaft egyszerű többségi szavazással választja meg saját mandátumának idejére, saját tagjai közül, a megválasztott tagoknak le kell mondaniuk a Bürgerschaftban betöltött mandátumukról. A Szenátus elnökét a Szenátusba választott tagok egyszerű többségi szavazással választják meg. A szenátorok mindegyike a város életének egy-egy szakterületét felügyeli, az ezzel kapcsolatos tevékenységét a Bürgerschaft felügyeli. A szenátusnak 2007 júniusa óta hét (5 SPD és 2 zöldpárti) tagja van. Bréma tartomány jelképei Címerpajzs: Vörös alapú pajzson egy tollával a címerpajzs bal felső sarka, fogantyújával a címerpajzs jobb alsó íve felé mutató gótikus ezüst kulcs, az úgynevezett „Brémai Kulcs”. A címerpajzson egy aranyszínű korona nyugszik, melynek abroncsát öt, drágakövekkel ékesített levélformájú ék díszíti. Jelentése: a kulcs Szent Péter apostol kulcsa, aki a brémai dóm védőszentje. A kulcs 1366-ban került a város címerére és alakja a történelem folyamán többször a korszak ízlésének, formavilágának megfelelően változott. A címert esetenként a városi szabadság középkori jelképével, az oroszlánokkal vették körbe. A címer az 1891-es címerrendelettel nyerte el mai formáját. A brémai néplélek is a kulcsal vígasztalódott a jóval nagyobb Hamburggal folytatott versenyben való lemaradás láttán: „Hamburg kapu a világra, de Brémának kulcsa is van hozzá.” Lobogó: Bréma zászlaját nyolc vízszintes, egymással váltakozó piros és fehér sáv alkotja, melyeket a zászló bal oldalán az ellenkező színnel törünk meg egy sávnyi szélességben. A brémai hagyomány szerint a brémai zászlóról „lopta” ötletét az Amerikai Egyesült Államok lobogóját megalkotó varrónő. Jelmondat: „BUTEN UN BINNEN – WAGEN UN WINNEN” (magyarul: „Közel s távol – kockáztatni és nyereségre szert tenni”) Eredetileg a tengereket járó brémai kereskedők jelmondata volt, ma is megtalálható a város több középületén. Népesség Etnikai összetétel Eredetileg csak szász és fríz törzsek alkották a brémai népességet, de a bevándorlás következtében változott ez az összetétel. Ezenkívül a második világháború után sok olyan ember került ide, akit elűztek a hazájából. Az 1960-as és 1970-es években számos vendégmunkás jött el Bréma tartományba, azok eredete főleg a földközi-tengert körülvevő környékek, rajtuk kívül e korszakon Nyugati Afrikából vándoroltak be. Amióta a vasfüggöny nyílt, a kelet-európaiak alkotják a bevándorlók legnagyobb részét. Nyelvek és nyelvjárások A brémai népesség főleg felnémetül beszél, gyakran - a Hamburgban beszélt Missingischhez - néhány alnémet ismertetőjeggyel. Ezt a nyelvjárást Bremer Schnacknak nevezik el. A hivatalos nyelvek a német és az alnémet. A külföldi eredetű népesség hazája nyelvét is beszél, ezek közül főleg az orosz és a török elterjedt. Gazdaság A brémai kikötőknek köszönhetően Bréma Németország második legjelentősebb külkereskedelmi központja Hamburg után. A kikötőnek köszönhetően jelentős a halliszt, a trópusi gyümölcsök és a kávé importja. A hal-, hús- és tejtermékeken kívül feldolgozatlan termékeket is importálnak, így teát, gyapotot, rizst, bort és citrusgyümölcsöt. A tartományban különösen jelentős a személyautók, technikai cikkek és az acélipari termékek exportja. Bréma a Daimler AG-nek, az Airbus termelésének, az űrhajózásnak (EADS, OHB Technology) és az élelmiszeriparnak egy központja is. Az Európai Unióhoz összehasonlítva 2006-ban Bréma a bruttó hazai termék szerint 156,9-es indexet ért el. 2007-ben a brémai bruttó hazai termék 26 milliárd euró volt, a tartozás pedig 14,4 milliárd. Közigazgatás A tartomány két nagyvárosra tagozódik: Bréma és Bremerhaven. Bréma város saját területéhez tartozik a Bremerhaven északi részén fekvő ún. "Überseehafen" terület. E területet akkor is Brémáé marad, ha egy németországi közigazgatási reform esetleg elveszi a városállamtól Bremerhaven felügyeleti jogát. A két város közigazgatási beosztása: Bréma – 5 kerület (Dél, Kelet, Közép, Nyugat és Észak) Bremerhaven – 2 kerület (Észak és Dél) A tartomány két nagyvárosának viszonyát a brémai parlament által elfogadott proklamáció szabályozza. E dokumentum alapján Bremerhaven olyan jogokat is élvez a tartományon belül, amely országos szinten csak tartományoknak jár (például: rendőrség, középiskolák vagy a felsőoktatás szervezési joga). A két város között feszültséget szül, hogy a bremerhaveni világkikötő területe közigazgatásilag Bréma területe, így az ott keletkező adóbevétel a tartományi fővárost illeti. Oktatás A tartományban van a Brémai Egyetem és a Jacobs University Bremen nevű magánegyetem. Bréma városában és Bremerhavenben is működik a Művészeti főiskola. Dánia–Norvégia Dánia–Norvégia (dánul és norvégul: Danmark-Norge) egy történelmi államalakulat, unió neve, amely a Norvég és a Dán Királyságból állt, magába foglalva a függő területeket: Izlandot, Grönlandot és Feröert is. Az elődjének tekinthető Kalmari unió felbomlását követő viszálykodások lezárulta után, 1536-ban a két királyság perszonálunióra lépett, amely 1814-ig állt fenn. A norvég államtanácsot 1537-től kezdve nem hívták össze, de az ország megőrizte külön törvényeit és egyes intézményeit, mint például a királyi kancellár, a saját pénzverés és hadsereg. A napóleoni háborúkban Dánia–Norvégia vereséget szenvedett, és Norvégia a kieli béke értelmében svéd uralom alá került, függő területeit azonban Dánia megtartotta. A norvégok elutasították a szerződés feltételeit, és az összehívott alkotmányozó gyűlés 1814. május 17-én kikiáltotta az ország függetlenségét. Az ezt követő svéd invázió a perszonálunió elfogadására kényszerítette a norvégokat, akik azonban megtarthatták liberális alkotmányukat és saját intézményrendszerüket, kivéve a külügyek irányítását. A Svédország és Norvégia közötti unió 1905-ig állt fenn. Zaira A Zaira Vincenzo Bellini 1829. május 16-án, Palermóban bemutatott kétfelvonásos operája. Az opera története A darab palermói ősbemutató után, a csúfos bukás ellenére, még néhányszor előadásra került, majd 1836-ban, néhány hónappal Bellini halála után Firenzében is bemutatták. Jelentős sikert egyik előadáson sem tudott aratni. A 20. században a Teatro Massino Bellini (a zeneszerző szülővárosában, Cataniában) kétszer újította fel: 1976-ban és 1990-ben. Külföldi bemutatókról nem maradtak fent dokumentumok, így valószínűleg külföldön nem játszották a darabot. A Teatro Massino Bellini a két felújítás zenei anyagát rögzítette, az 1990-es felvételt CD-n is kiadta. A teljes partitúrát máig nem adták ki nyomtatásban, az opera kéziratos példányát ma a nápolyi konzervatóriumban őrzik. A bukás után Bellini nem dolgozta át a darabot, hanem legtöbb részletét áttette más operáiba. A zenei anyag jelentős részét a Rómeó és Júliába ültette át, de a Zaira több részletére ráismerhetünk a Beatrice di Tenda, Az alvajáró című operákban, sőt, a Bianca és Fernando átdolgozott változatában is. Az opera szereplői Történik: a török szultán palotájában és környékén, Szíriában , a 16. században Az opera cselekménye I. felvonás A szultán háremében az uralkodó és Zaira esküvőjére készülődnek. Nem mindenki örül a frigynek. Corasmino nagyvezírrel az élükön, több hithű muszlim ellenzi a szultán keresztény nővel kötendő házasságát, ráadásul a szultán Zairát első feleségévé akarja emelni. A nagyvezír azonban nem szállhat nyíltan szembe uralkodója akaratával, más módot kell találnia rá, hogy megakadályozza az esküvőt. Zaira a személye ellen irányuló gyűlölködésről mit sem sejt. Szereti Orosmanét, és boldogan készülődik a vele kötendő házasságra. Árvának hiszi magát, nem tudja, hogy apja és testvére is életben van, keresztény származására pedig csak egy kis kereszt emlékezteti, ami a nyakában lóg. Fatima figyelmezteti a rá váró jövőre, de Zairát csak a szultán iránt érzett szerelme vezérli. Nerestano érkezik a szultánhoz, akit azért küldtek a francia udvarba, hogy tudassa a királlyal: a szultán hajlandó elengedni Zairát és tíz másik keresztény foglyot, megfelelő váltságdíj fejében. A szultán közli a lovaggal, hogy tíz helyett száz keresztény foglyot szándékozik hazaküldeni, de Zairát és Lusignanót nem bocsátja szabadon. A herceg már igen rossz egészségi állapotnak örvend, hamarosan meg fog halni, Zaira pedig az ő felesége lesz. Zaira kérlelésére azonban a herceget végül mégis szabadon engedi. Az öreg Lusignano a nyakában függő keresztről felismeri Zairában halottnak hitt lányát. Boldogan öleli át mindkét gyermekét. Nehéz szívvel veszi tudomásul, hogy lányát nem áll szándékában hazaküldeni a szultánnak. Nerestano engedélyt kap rá, hogy még egyszer találkozzon testvérével, így elbúcsúzhat tőle. II. felvonás A herceg az utazási előkészületek közben meghal. Utolsó kívánsága, hogy Zaira is hagyja el a török udvart. Mikor a lány megtudja apja kívánságát, úgy dönt, hogy ő is visszatér Franciaországba. A szultán engedélyezi, hogy keresztény szertartás szerint temessék el a herceget, de Zaira nem vehet részt a temetésen. Zaira egy küldönccel megbeszéli, hogy éjjel hol kell találkoznia a testvérével, hogy megszökhessen vele. A nagyvezír kihallgatja a beszélgetésüket, majd értesíti a szultánt menyasszonya terveiről. Közösen keresik fel a megbeszélt helyet és bújnak el a tengerpart fáinak árnyékában. Nemsokára Nerestano és kísérete lép színre, majd Zaira is megérkezik. A szultán Nerestanót a lány szeretőjének hiszi, ezért nem kegyelmez menyasszonyának. Hirtelen előugrik rejtekhelyéről, és leszúrja a lányt. A haldokló Zaira felfedi az uralkodó előtt, hogy Nerestano nem a szeretője, hanem a testvére. A szultán ezután szégyenében öngyilkos lesz. Hangfelvételek Zaira – Katia Ricciarelli, Orosmane – Simone Alaimo, Corasmino – Ramón Vargas, Nerestano – Alexandra Papadjakou, Lusignano – Lugi Roni, Fatima – Silvano Silbano. Közreműködik: a cataniai Teatro Massimo Bellini ének- és zenekara. Vezényel: Paolo Olmi. A felvétel helye és ideje: az 1990. szeptember 23., 25. és 27-ei élő előadások montázsfelvétele. A kiadás éve: 1991. Nuova Era 6982/83 Őrjárat az égen Az Őrjárat az égen 1969-ben készült négyrészes fekete-fehér magyar filmsorozat, amely a Magyar Néphadsereg vadászrepülő-növendékeiről és oktatóiról szól. A filmsorozat a Honvédelmi Minisztérium hathatós támogatásával készült (annak megbízásából), a felvételek többsége a szolnoki katonai repülőtéren lett felvéve, több, akkor még hadrendben álló katonai repülőgép felhasználásával (pl. Li–2, L–29 Delfín, MiG–15bisz, MiG–19PM és MiG–21F–13). A sorozat katonai szakértője Pillér József alezredes volt. A sorozat főcímzene A Jó, a Rossz és a Csúf Ennio Morricone által írt főcímzenéjéből adaptált. Cselekmény A sorozat az MHSZ egyik repülőszakosztályán kezdődik, ahol a szakosztály tagjai, köztük a főhősök közül néhányan, sikeres repülővizsgát tesznek, majd a vadászpilótának jelentkezők a nyári vakáció alatt a kecskeméti Repülőorvosi Intézetbe (ROVI) kapnak behívót. A pszichológusi és orvosi alkalmasságon megfeleltek a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára nyernek felvételt. A mérnöknek készülő Dávid Gyula a nyáron megismerkedik a sportejtőernyőzéssel is, majd az első évfolyam elméleti záróvizsgáit jeles eredménnyel zárja. Egy tragédia után eláll a sportejtőernyőzéstől. A katonai ejtőernyős alapkiképzést sikeresen teljesítik (109-es Li–2). A második részben a másodéves növendékek L–29 Delfineken hajtják végre kiképző repüléseiket (osz.: 253, 368, 365, 371, 373, 379). Létai hadnagy az első a növendékek között, akinek engedélyezik az egyedülrepülést (253-as Delfinnel). Dávid az otthonról hozott pszichés terhei miatt nehezen tudja a rábízott gyakorlatokat végrehajtani, Varga őrnagy mégis kiáll mellette. Barna Tamás növendéket a kiképzés során alkalmatlanság miatt menesztik. Az oktatás végére a növendékraj felkészült a típusátképzésre és elvégezi a MiG–15-tel való kötelékrepülést (oldalszámok: 826, 809, 350, 060, 818; a gépek az 1968-as csehszlovák bevonuláskor felfestett vörös dupla törzsgyűrűvel festettek voltak). Hadnagyi rendfokozatot kaptak. A harmadik részben a volt növendékek már főhadnagyi rendfokozatúak, elfoglalják első szolgálati helyüket és beosztásukat, új szolgálati lakásaikat. Először repülnek MiG–21F–13-assal éjszakai gyakorlaton és hajtanak végre bonyolult időjárási körülmények közötti éles elfogást (osz.: 817, 216, 909, 810) azonosítatlan célra (magyar MiG–19PM-re). Találkoznak régi tanárukkal, Beckkel is. Egy éjszakai repülést követően Juhász Péter a futópálya mellett gépével önkezűleg a földbe csapódott. Nejével való fokozódó problémáit csak így tudta levezetni. Létai Géza, noha tudott pilótatársa gondjairól, mégsem próbálta meg társa pszichés terhelését megosztani. Bajtársai utólag megtudják ezt. A negyedik, utolsó és leghosszabb rész hírszerzőtalálkozóval nyit (a magyar 305-ös F–13-ast M20 kódnéven nevezik, az 1514-es PF-et pedig MX50-nek). A hajózók ebben a részben már századosok. A teljes rész egy kémtörténet szövevényes szálait bogozza. Hermann katonai kémelhárító és csapata a vadászpilóták közé beépült kémet akarja lefülelni. A nyomozás során Létaira terelődik a gyanú, akit egy közúti balesete után Beck megzsarol, ügynöknek beszervezi, az MX50-ről akar több információt megtudni. Létai lelepleződik, Hermann a felderítési akció végén letartóztatja. Dávidé lesz a megtiszteltetés, immár őrnagyként, hogy szolgálatra átvegye az MX50 altípust (MiG–21PF). Szereplők Huszti Péter (Létai Géza) Balázsovits Lajos (Dávid Gyula) Suka Sándor (Regős János, MHSZ repülőoktató) Almási Éva (Regős Kati) Tyll Attila (Polonyi alezredes) Avar István (Kocsis „Totyi” János őrnagy, rajparancsnok) Zenthe Ferenc (Varga István őrnagy, rajparancsnok) Kiss István (Juhász Péter) Gyöngyössy Kati (Juhászné Hédi) Benkő Péter (Pádár) Kertész Péter (Szilasi) Koltai Róbert (Barna Tamás) Végvári Tamás (Kállai István) Uri István (Gárdos) Tahi Tóth László (Géher) Somogyvári Rudolf (Sziráki Sándor alezredes) Tomanek Nándor (Beck Károly tanárúr) Zentay Ferenc (Bihari) Kállai Ferenc (Hermann alezredes, katonai kémelhárító) Bánffy György (civilruhás, Hermann összekötője) Sinkó László (Kunfai, Hermann munkatársa) Baracsi Ferenc (Roberts) Inke László (őszhajú) Csomós Mari (Rita) Sivatagi bagoly A sivatagi bagoly (Strix butleri) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Sínai-félsziget, Dél-Izrael, Palesztina, Jordánia, Szíria, Szaúd-Arábia, Jemen és Omán ritka költőfaja. Száraz középhegységekben, mély, sziklás vádikban él. Éjszaka aktív. Megjelenése Testhossza 29-33 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-80 centiméter. Alakját tekintve olyan, mint egy kis macskabagoly, de szeme sárga (a fiatal példányoké narancssárgás), tollazata világos, szinte mintázatlan; alteste sem csíkos, az okkersárga sávozás elmosódott. Evezői feltűnően sávozottak; világos arcfátyla többé kevésbé mintázatlan. Hangja Nászhangja ritmusos, zengő, öttagú „húuu...ho-hu ho-ho” huhogás, mely leginkább a Balkáni gerle búgására emlékeztet. Járai Máté Járai Máté (Budapest, 1978. október 15.) Jászai Mari-díjas magyar színész, Maár Gyula rendező unokája. Élete Édesanyja Maár Katalin, Maár Gyula idősebbik lánya. Középiskolai tanulmányait 1993 és 1997 között az Ady Endre Gimnáziumban végezte, itt is érettségizett. Ezt követően 1997-től 2000-ig a Vasutas Zeneiskola Musical szakán tanult, Toldy Mária tanítványa volt. 1998-1999-ben a Veszprémi Petőfi Színháznál játszott, majd 2005 és 2010 között a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt, 2010-től a Győri Nemzeti Színház tagja. Fontosabb szerepei Budapest Ruzante: Csapodár Madárka - Menato Várkonyi – Miklós: Sztárcsinálók - Zodius Calderon: A világ nagy színháza - A Szegény Kocsák – Miklós: Nana - Francis, Falois, Jack Defoe: Moll Flanders - Biggins, Becsület úr Shakespeare: Hamlet-Rosencrantz Lewis Caroll: Alice Csodaországban – Nyuszi úr Ionesco: Különóra-Tanár Szegedi Nemzeti Színház Offenbach: Orfeusz az alvilágban - Merkúr Hoffmann – Szilágyi: A Diótörő - Diótörő, Máté Eisemann Mihály: Fekete Péter - Pierre Lenoir Oscar Wilde: Bunbury - Lady Bracknell Shakespeare: Lear király - Oswald Dés-Geszti: Dzsungel könyve - Ká Molnár Ferenc: Játék a kastélyban - Ádám Albert Anthony Burgess: Mechanikus narancs - Alex Janik László – Mátyássy Szabolcs: Szindbád - Abu, Nevető király Győri Nemzeti Színház Bolba Tamás- Szente Vajk - Galambos Attila : Csoportterápia - Sziszi Bakonyi Károly-Szirmai Albert-Gábor Andor: Mágnás Miska - Mixi gróf Beaumarchais: Figaro házassága - Figaro Gogol: A revizor - Hlesztakov Ludwig: Primadonnák - Jack Gable Rodgers-Hammerstein: A muzsika hangja - Max Detweiler Osztrovszkij: Farkasok és bárányok - Apollon Viktorics Murzaveckij Egressy Zoltán: Édes életek - Dávid Ábrahám - Löhner-Beda - Grünwald: Bál a Savoyban - Musztafa bey Presser-Sztevanovity-Horváth: A padlás - Lámpás, a törpe, zsörtölődő szellem Georges Feydeau: Bolha a fülbe - Victor Emmanuel Chandebise / Poche Martin McDonagh: A kripli - Billy Tasnádi István: Finito - Pál, médiaszemélyiség Victor Hugo: A nevető ember - Gwynplaine Fenyő-Tasnádi: Aranycsapat - Stopli Neil Simon: Pletyka - Lenny Ganz Pörtner: Hajmeresztő - Tony Whitcomb, a Hajmeresztő szalon tulajdonosa Barabás-Gádor-Kerekes-Darvas: Állami Áruház - Klimkó/Dániel Tolcsvay-Müller-Müller: Mária evangéliuma - Heródes Bulgakov: Molière - Jean-Jaques Bouton Larson: Rent - Angel Dumott Schunard Dobozy-Korognai: A tizedes meg a többiek - SS hadnagy Kander-Ebb-Masteroff: Kabaré – Konferanszié Filmes és televíziós szerepei 200 első randi (2018) A mi kis falunk (2017-2018) Tömény történelem (2016-2017) Fapad (2014-2015) Hacktion (2013) Díjak, kitüntetések Diákszínjátszó Fesztivál: Legjobb férfi főszereplő (Különóra - Tanár) (1997) Dömötör-díj: Legjobb férfi főszereplő (Mechanikus narancs - Alex) (2005) Szegedi Tudományegyetem közönségdíj (2005, 2008) Dömötör-díj: Legjobb férfi mellékszereplő (Dzsungel könyve - Ká) (2006) Dömötör-díj: Legjobb férfi mellékszereplő (Bunbury - Lady Bracknell) (2008) Dömötör-díj: Legjobb férfi főszerepelő (Fekete Péter - Pierre Lenoir) (2008) Kisfaludy-díj (2011) Jászai Mari-díj (2014) Kardirex díj 2015 CD-k 2000 Godspell 2002 La Manch Lovagja 2003 Nana 2004 Kováts Kriszta – Kováts műhely 2004 Utazás 2006 Mechanikus narancs Járai Rezső Járai Rezső (Telcs, 1917. április 24.) erdélyi magyar közíró, szerkesztő. Életútja, munkássága Részt vett a kolozsvári Munkás Athenaeum munkájában. Éveket töltött hadifogságban, 1948-ban Bukarestbe költözött. Első főszerkesztője a Művelődési Útmutató (a későbbi Művelődés) c. folyóiratnak. 1960-tól az Albina c. folyóirat főmunkatársa nyugdíjazásáig. Munkássága Első írása a Korunkban jelent meg (1937), a folyóirat munkatársa 1940-ig, majd a második folyam első éveiben (1958–59). Több cikkel jelentkezett – főként a romániai magyar irodalom tárgyköréből – a Contemporanul és Gazeta Literară hasábjain, írásait közölte az Utunk, A Hét, Előre. Trieszti albán kongresszus A trieszti albán kongresszus (albán kongresi shqiptar e Triestes) az emigráns albánok képviselőinek 1913. március 1. és 4. között az Osztrák–Magyar Monarchia anyagi és erkölcsi támogatásával Trieszt városában megrendezett találkozója volt, amelyet abból a célból hívtak össze, hogy az 1912. november 28-ai vlorai nemzetgyűlésen függetlenségét kikiáltó Albánia nemzetközi elismertségét előmozdítsák. A kongresszus eredményessége mérsékeltnek mondható: a résztvevők által elfogadott határozat nem tartalmazott új elemet sem az albán igények, sem a rendezési stratégia tekintetében. Bár a jelenlévők többsége abban egyetértett, hogy az adriai nagyhatalmak – a Monarchia és Olaszország – gyámkodása mellett kell kivívniuk függetlenségük elismerését és országuk területi egységének megőrzését, a két ország bevonásával már zajló londoni nagyköveti konferencián 1912 decembere óta folytak a nagyhatalmi tárgyalások többek között az albánkérdés részletes rendezésének céljával. Az új állam, Albánia körüli elképzelések 1912-es–1913-as forgatagában a kongresszus egyik új elemeként a Píndosz hegységi arománok is képviseltették magukat Triesztben, annak jeleként, hogy az albán állam keretein belül képzelik el a jövőjüket. Előzmények Noha a függetlenség kikiáltása után, 1912. december 4-én az albániai Vlorában munkába állt az Ismail Qemali vezette ideiglenes nemzeti kormány, mozgástere szűknek bizonyult. Egyfelől az első Balkán-háborúban részt vevő szomszédos nemzetállamok, Montenegró, Szerbia és Görögország hadseregei elfoglalták Albánia nagy részét, így a Vlora városába szorult Qemali-kormány fennhatósága mindössze 4000 km²-re terjedt ki. Másfelől a független Albániát egyetlen ország sem ismerte el hivatalosan, s az első Balkán-háborút lezáró egyezmény részleteinek kidolgozásával 1912. december 17-e után a hat nagyhatalom részvételével zajló londoni nagyköveti konferencia foglalkozott. Noha Albánia autonómiáját a követek már decemberben deklarálták, a vlorai ideiglenes nemzeti kormányt nem ismerték el (az albán állam szervezeti és közigazgatási kereteinek kidolgozása szintén a konferencia jövőbeni feladata volt), így a Qemali-kabinet egyfajta elszigeteltségben, nemzetközi vákuumban volt kénytelen munkáját végezni. Nem kevesebb súllyal esett latba az a körülmény sem, hogy a kormány mindemellett az albánság körében is elszigetelődött, támogatottsága csekély volt: az anyaországban ellenlábasai szervezkedéseivel kellett szembenéznie, a radikálisabb albán diaszpórák értelmiségi körei pedig elfogadhatatlannak tartották Qemali kiváró és „tétlen” politizálását. A kongresszus Az albán származású Stefan Zurani (vagy albánosan Zef Curani), az Österreichischer Lloyd hajózási társaság Triesztben élő alkalmazottja (nem mellesleg a Monarchia ügynöke) állt a szervezőmunka élére. Az általa vezetett szervezőbizottságában Hilë Mosi, Hamdi Ohri, Mazhar Toptani, Stefan Ashiku, Filip Kraja és az aromán Epaminonda Ballamaçi foglaltak helyet. 1913 februárjában Zurani jelentette bécsi kenyéradóinak, hogy március 1-jére összalbán kongresszust szerveznek az Adria-parti városba, és a meghívókat már szét is küldték anyaországi és emigráns nemzettársaiknak. A terv találkozott az osztrák külügyminisztérium érdekeivel és tetszésével, sőt, a Monarchia a kongresszussal járó anyagi terheket is magára vállalta. A kongresszus 1913. március 1-jén vette kezdetét mintegy 120-150 résztvevővel, és további számos érdeklődővel. Nagy részük az albán emigráció – olaszországi arberesek, romániai, bulgáriai, törökországi, egyiptomi és amerikai albánok – soraiból került ki, de más nemzetek is képviseltették magukat küldötteikkel vagy tudósítóikkal (jelen volt például a magyar Nopcsa Ferenc is). Ezenkívül számos ügynök és kém, politikai kalandor és albán trónigénylő is megjelent a városban. A nevesebb albán politikai vezetők közül jelen volt a Vatra Amerikai Összalbán Szövetség képviseletében Fan Noli és Faik Konica, a bukaresti kolóniából Pandeli Evangjeli, az arberesek képviseletében pedig Giuseppe Schirò (albánosan Zef Skiroi), de megjelent a kalandos életű Dervish Hima is. Megfigyelőként jelen volt a Qemali-kormány küldötte, Kristo Meksi. A konferencia levezető elnökévé előbb a szervezésben is jeleskedő Hilë Mosit, majd miután ő elhárította a felkérést, azt a Faik Konicát választották meg, aki januárban még Londonban járt, hogy a nagyköveti konferencián képviselje az albán igényeket. Az előre elfogadott napirendi pontokat követve a kongresszus ülésnapjain az alábbi pontokat vitatták meg. Albánia határai: A résztvevők többsége az albán államhatárokról folytatott vita során az etnikailag albán többségű területeket vagy a korábbi négy oszmán vilajet (összefoglalóan Albánia vilajet) kiterjedését tartották kiindulópontnak, de olyan szélsőséges vélemények is elhangoztak (pl. Schirò), hogy Albániának az Égei-tengertől Boszniáig kell terjednie. A függetlenség elismertetése: A fegyveres önvédő harcba szólító szórványos hangokon kívül a többség azt pártolta, hogy az adriai hatalmak gyámkodását kérjék céljaik elérése, a Balkán-háború során elfoglalt területeik visszaszerzése és függetlenségük elismerése érdekében. Arománok : A Píndosz -vidéki arománok szintén képviseltették magukat a kongresszuson, és jelezték, hogy albán államkereteken belül képzelik el a jövőjüket, akár dualizmus formájában, amit a jelenlévő albánok heves viták árán ugyan, de támogattak. Az uralkodó személye: A kongresszuson megjelent az albán származású román író, Albert Ghica is (albánosan Albert Gjika, korábban maga is albán trónkövetelő), aki igyekezett napirendbe vétetni, hogy megvitassák Montpensier hercege, Ferdinand François d’Orléans trónigényét. Ez irányú kísérletei rendre elbuktak, a kongresszus lezárultával Gjika mégis azt táviratozta meg Montpensier hercegnek, hogy megválasztották albán uralkodónak, s ez a hír nem kis zavart keltve az olasz sajtóban is megjelent. A kongresszus és a végén elfogadott, a nagyhatalmaknak is megküldött határozat elsősorban a balkáni államok sajtójában keltett mérsékelt hullámokat. Nopcsa Ferenc helyszíni beszámolója szerint a néhány jó szándékú, de erélytelen politikust nem számítva a kongresszus nem volt más, mint kalandorok zűrzavaros gyülekezete. Rapsóné vára Koordináták: é. sz. 46° 35′ 03″, k. h. 25° 11′ 19″46.584166666667, 25.188611111111 Rapsóné várának romjai Parajd határában a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak. Ősszékely várnak tartják, eredete, sorsa ismeretlen. Az 1974. évi ásatások alapján 11-12. századinak tartják. Képgaléria Képek Rapsóné váráról a www.erdely-szep.hu honlapon Cvrčovice (Brno-vidéki járás) Cvrčovice község Csehországban, Brno-vidéki járásban. Cvrčovice Pohořelice, Šumice, Loděnice és Odrovice településekkel határos. Lakosainak száma 645 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Villard-Léger Villard-Léger település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 495 fő (2015). Villard-Léger Betton-Bettonet, Chamoux-sur-Gelon, Champ-Laurent, La Table, La Trinité és Villard-Sallet községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Macedónia történelme Macedónia történelme az ókorban kezdődik. Macedónia 1991. szeptember 8-a előtt soha nem volt független, eltekintve Makedónia ókori államtól, amely valóban részben Macedónia területén húzódott. A mai Macedónia azonban nem a világbirodalomként emlegetett ókori Makedónia utódja, s a makedón nép már a szlávok megérkezésekor kihalt a térségben. Ókor Az ókorban Macedónia területén a trákok éltek, akiket később a görög makedónok északabbra szorítottak. Nagy Sándor államának peremterülete maradt, amelyet az i. e. 3. századra visszafoglaltak a trák törzsek. A rómaiak i. e. 148-ban hódították meg a területet, és Macedonia provincia részévé tették. Két fontos római várost is alapítottak: Stobit (a mai Szkopjét), illetve Heracleát (a mai Bitola helyén). A 4. századra a déli vidéktől eltekintve szinte teljesen elnéptelenedett, gyéren lakottá vált. A 6. század végére a terület feletti bizánci uralom meggyengült, egy jobban előrehaladt a szlávok betelepülésének folyamata észak felől. A bizánci hatalom gyengülésének idején a szlávok előtti lakosság egy része visszaszorult az erődített görög városokba az Égei-tenger partján, más részük a hegyekben lelt menedékre, megint mások asszimilálódtak a szlávokhoz. A bizánci Macedóniába behatoló szlávok autonóm faluközösségekben szerveződtek, ezeket említették a görögök Sklavinai (görög "Σκλαβινίαι") néven. A bizánci császárok megkezdték hellenizálásukat és betagolták őket a bizánci társadalmi-gazdasági rendbe. Miközben a macedóniai szlávok alávetették magukat a bizánci uralomnak, többségük megőrizte etnikai különállását és máig a régió lakosságának zömét adják. Amikor egységes szláv állam alakult, akkor is különálló törzsekben éltek. Középkor 850 körül az első bolgár cárság kiterjesztette hatalmát Macedóniára. Bulgária macedóniai terjeszkedése békés volt, mert addigra a terület feletti bizánci uralom névlegessé vált és a szláv törzsek többsége önként csatlakozott a szláv dominanciájú bolgár államhoz. Ebben a térségben a szlávok a 9. században tértek át a kereszténységre, I. Borisz bolgár kán uralma idején. A glagolita ábécé megalkotói, Szent Cirill és Szent Metód bizánci görög szerzetesek a konstantinápolyi pátriárka utasítására térítették a szlávokat. Ők Szalonikiből indultak, ahol széles körben beszélték a szlávot második nyelvként, és a környék macedón szláv nyelvjárása lett az óegyházi szláv nyelv alapja. Munkájukat folytatta a kora középkori Bulgáriában Ohridi Szent Kelemen, aki a cirill ábécé megalapítója, valamint Ohridi Szent Naum. A 10. században Bulgária, 971-től 1018-ig a nyugati bolgár állam központi vidéke volt, majd bizánci uralma alá került. 1218 és 1250 között a második Bolgár Birodalomhoz tartozott, majd 1250-ben a pelagoniai csatában a Nikaiai Császársághoz került. A 13. század folyamán rengeteg kun települt az országba, ezek beolvadtak a macedónokba. Dušan István (1331–1355) később Szerbiához csatolta a területet. Az 1389-es rigómezei csata nyomán a Török Birodalom részévé vált. 1689–1690 között Karpos kumanovói vajda törökellenes felkelése eredményekén létrejött egy államalakulat, Karpost a nemzetközi hatalmak közül egyedüliként a Habsburg Birodalom elismerte Kumanovó királyának. A független Macedónia előzménye A 19. század végén Macedóniában is lezajlott a nemzeti ébredés. A szervezetek Macedónia függetlenségéért harcoltak, de bolgárnak definiálták magukat, bármilyen nemzeti, vagy regionális elkülönítés nem volt a céljuk, sőt feltett szándékuk volt a Bulgáriával való egyesülés. Gyakran terrorista eszközökkel harcoltak céljaikért. 1912-ben az első Balkán-háború során Szerbia, Bulgária és Montenegró szövetsége kiűzte a törököket, de a szövetségesek nem tudtak megállapodni a megszerzett területek elosztásának mikéntjéről és ez vezetett 1913-ban a második Balkán-háború kirobbanásához: Bulgária megtámadta a szerbeket, de ekkor hadbalépett ellene Románia és az Oszmán Birodalom is, Macedónia nagy része pedig Szerbiához került. Az 1918-tól létrejövő a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság is megtartotta, 1929-től Jugoszlávia része lett. Szerbia, mint hegyvidéki szerbek-re, így tekintett a makedóniai szlávokra, s tiltotta a bolgár nyelv használatát, ám az ellenállás hamar kibontakozott és terrorcselekmények sorozatát követték el a szerb hatóságok ellen. 1934-ben makedóniai (magukat bolgárnak nevező) terroristák ölték meg I. Sándor jugoszláv királyt. 1941-től nyugati része az olasz ellenőrzés alatt álló Albániához, illetve Pindoszi Fejedelemséghez, keleti fele pedig Bulgáriához került. [5] 1941-ben Macedóniában is megkezdődött a megszálló hatalmakkal szembeni ellenállás. Miután a Josip Broz Tito vezette jugoszláv partizán erők 1944-ben ellenőrzésük alá vonták a területet, kikiáltották a Macedón Népköztársaságot (azelőtt belső önrendelkezéssel nem bírt a terület), amely csatlakozott a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasághoz. Az 1963-as új jugoszláv szövetségi alkotmány meghozatalával egyidőben Macedónia is felvette a Macedón Szocialista Köztársaság elnevezést. A jugoszláv kommunista álláspont szerint Macedónia lakossága nem szerb, avagy bolgár, hanem macedón, ennek megfelelően biztosítják a nyelvi és nemzetiségi jogait. Ez persze a gyakorlatban nem így volt, sőt az ún. macedón (de valójában a bolgárral teljesen azonos) nyelvhasználatra nagy súllyal nehezedett a szerbhorvát nyelv, ezért igen sok macedón kétnyelvűvé vált. Bulgária és Jugoszlávia között évtizedekig fagyos viszony volt és a vasfüggöny is elzárta a macedónokat Bulgáriától, ez ugyan nem segítette a bolgárok megosztására tett jugoszláv lépéseket, hisz a macedón nyelv a mai napig azonosnak mondható a bolgárral. Az 1944 és 1949 között tartó görög polgárháborúban jelentős számú macedón katona is harcolt, Jugoszlávia a görög kommunistákat támogatta és küldött át a határon önkéntes gyanánt macedónokat. Macedónia 1945 óta saját, módosított cirill ábécét használ, ez valójában azonos a szerb ábécével, de még ez sem különbözteti meg lényegesen a macedónt a bolgár nyelvtől. A független Macedónia Az ország 1991. szeptember 8-án kiáltotta ki függetlenségét, igaz sok macedónt mindezt nem töltött el túlzott lelkesedéssel: sokan gazdasági okok miatt megmaradtak volna Jugoszlávia tagállamaként. Igen sok macedón, illetve macedóniai szerb szerb kettősállampolgárságért is folyamodott, sokan így törekedtek Nyugatra kijutni. A délszláv háborúban macedóniai szerbek, sőt macedónok is küzdöttek tekintélyes számmal a jugoszláv néphadseregben a boszniai és horvátországi frontokon. Görögország azonban kezdettől fogva azt kifogásolta, hogy az új állam egy görög tartomány nevét vette fel, illetve kifogást emelt Macedónia zászlajával és címerével szemben is. A görögök ugyanis történeti–etnikai alapokra helyezik a kérdést: a mai Macedónia területén egy bolgárral azonos nyelvet beszélő, bár kulturálisan különálló szláv népcsoport él, illetve nagy számmal albánok is, nem pedig valódi makedónok, akiknek saját, a görög nyelvvel rokonságban álló, önálló nyelvük volt, akik már eltűntek a térségből, mikor a szlávok betelepültek ide. A makedónok leszármazottjai álláspontjuk szerint az észak-görögországi tartomány görög lakói, bár abban a térségben is élnek különböző szláv csoportok, melyek nyelvjárása nagyobb különbséget mutat mint a macedón a bolgártól. A macedónok szerint ők az ókori makedónok igazi leszármazottjai, csupán nyelvváltozások történtek a térségben. Ideiglenes megoldásként az ENSZ 1993-as határozata Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (angolul: Former Yugoslav Republic of Macedonia, röviden: FYROM) néven vette fel a világszervezet tagságába. Macedónia 1995-ben megváltoztatta zászlaját és címerét. 2008 áprilisában Görögország az ország elnevezése miatt vétózta meg Macedónia felvételét a NATO-ba. 1999-ben a NATO-val együttműködve 400 000 albán menekültet fogadott. 2001-ben a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) több gerillaakciót is szervezett Macedóniában. A tervük az volt, hogy a menekülteket letelepítve az albánok lakta régióban egy új albán államot hoznak létre Macedóniában. Az UÇK gyakran szabályos terrorista akciókkal merényleteket hajtott végre főleg gazdasági, infrastrukturális objektumok ellen, hogy az ország gazdaságát rombadöntse és így kényszerítse térde. Végül a NATO segítségével visszaverték a támadásokat és felkelők leszereltek. Az albánok és a kormány egyezséget kötött: a kormány nagyobb politikai befolyást és kulturális elismertséget ígért az albán kisebbségnek. Albán részről megígérték, hogy felhagynak a szeparatista törekvésekkel, elismerik a macedón intézményeket. 2004-ben Macedónia benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Villard-Reculas Villard-Reculas település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 57 fő (2015). Villard-Reculas La Garde, Huez és Oz községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 16251 Barbifrank A 16251 Barbifrank (ideiglenes jelöléssel 2000 HX48) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. április 29-én. Varga Ferenc (szobrász) Varga Ferenc (Székesfehérvár, 1906. május 29. – USA, 1989. szeptember 3.) szobrász. Élete, munkássága Székesfehérváron született, 1906. május 29-én. Tehetsége korán megmutatkozott, már tíz évesen festeni kezdett otthon. A Képzőművészeti Főiskolán mesterei Bory Jenő és Sidló Ferenc voltak, már főiskolásként elnyerte a Ferenczy-díjat. A főiskola elvégzése után Bory Jenő mellett tanársegéd volt, és tanított 1940-ig. 1937-ben nősült meg, felesége Pázmán Anna, fia ifj. Varga Ferenc, amerikaiként már Frank Varga, aki szintén képzőművész lett. Varga Ferenc első sikerét 1926-ban egy kiállításon „Éva” című márványszobrával érte el, majd Piszke I. világháborús emlékművét készítette el, melyet 1930. november 2-án avattak fel, Habsburg József főherceg jelenlétében. 1928-ban Lord Rothermere díjat kapott, majd Olaszországba került ösztöndíjjal. Itt már több szobrát megvásárolták, majd hazatérése után a „Betlehemes Mozgalom” keretében szentek szobrait készítette templomok számára. További I. világháborús emlékművei Kiskunfélegyházán és Szatmárnémetiben (Satu Mare) vannak. „Szent István és tanítványa” című szobra (1939) a székesfehérvári Ciszterci Gimnázium épületében látható, míg Szent Imrét ábrázoló szobra Győrben. 1940-ben Balló-ösztöndíjat nyert, és a Gábor Áron-szoborpályázat első díját is ő nyerte el. 1948-ban emigrált, előbb Belgiumban, majd két évig Kanadában élt, végül az Egyesült Államokban telepedett le. Detroitban (Michigan állam) művészeti stúdiót nyitott, de nehezen indult be újra a képzőművészeti karrierje. 1970-ben stúdiójával együtt Floridába költözött, ahol tovább tanított. 1979-ben az Accademia Italia delle Arti del Lavoro aranyéremmel tüntette ki. A családja által nyilvántartott szobrainak többségét már az Egyesült Államokban alkotta, ezen művei főleg temetőkben és magántulajdonban vannak. Élete utolsó heteiben is dolgozott, majd 1989. szeptember 3-án hunyt el családja körében. Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Múzeum , Budapest Köztéri művei Szent István és tanítványa (carrarai márvány) – 1939, Ciszterci Gimnázium, Székesfehérvár, Magyarország Szent Imre (mészkő) – 1940, Győr, Magyarország I. világháborús emlékmű (bronz) – 1940, Kiskunfélegyháza, Magyarország I. világháborús emlékmű (mészkő) – 1930. november 2., Lábatlan-Piszke, Magyarország Szent István (márvány) - 1958, Toledo, Ohio, USA I. e. 674 Évszázadok: i. e. 8. század – i. e. 7. század – i. e. 6. század Évtizedek: i. e. 720-as évek – i. e. 710-es évek – i. e. 700-as évek – i. e. 690-es évek – i. e. 680-as évek – i. e. 670-es évek – i. e. 660-as évek – i. e. 650-es évek – i. e. 640-es évek – i. e. 630-as évek – i. e. 620-as évek Évek: i. e. 679 – i. e. 678 – i. e. 677 – i. e. 676 – i. e. 675 – i. e. 674 – i. e. 673 – i. e. 672 – i. e. 671 – i. e. 670 – i. e. 669 Események Assur-ah-iddína hadjáratot indít Egyiptom ellen, de kudarcot vall Taharka fáraó ellen. The Alphabet Killer A The Alphabet Killer egy 2008-ban bemutatott amerikai thriller Rob Schmidt rendezésében. A film igaz történeten alapul, amely a híres, mai napig fel nem tárt Alphabet Killer, azaz ABC-gyilkosról szól. A filmet Rob Schmidt rendezte (Halálos kitérő), aki már dolgozott együtt Eliza Dushku-val. Szereplők Eliza Dushku - Megan Paige Cary Elwes Michael Ironside Larry Hankin Nyctophilus A Nyctophilus az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjéhez, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjéhez és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjához tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 16 faj tartozik: Nyctophilus arnhemensis Nyctophilus bifax Nyctophilus corbeni Nyctophilus daedalus Nyctophilus geoffroyi típusfaj Nyctophilus gouldi Nyctophilus heran Nyctophilus howensis Nyctophilus major Nyctophilus microdon Nyctophilus microtis Nyctophilus nebulosus Nyctophilus timoriensis Nyctophilus sherrini Nyctophilus shirleyae Nyctophilus walkeri Adam Burg Adam Burg, báró, (Bécs, 1797. január 28. – Bécs, 1882. február 1.) osztrák matematikus, egyetemi tanár. Életpályája Fiatal korában atyjának műhelyében az asztalos mesterséget tanulta, 1810-től 1813-ig a képzőművészeti akadémián, 1815-ben a műegyetemen tanult, ahol 1820-ban tanársegéd lett. Miután néhány évig Salzburgban mint tanár működött, 1828-ban a bécsi műegyetemre hívták, ahol előbb felsőbb matematikát, később mechanikát és gépszerkezettant adott elő. 1849-től 1852-ig a bécsi műegyetem igazgatója volt; ám amikor ezt az intézetet katonai vezetés alá helyezték, visszalépett és osztálytanácsosi ranggal a kereskedelmi minisztériumhoz lépett át. Több kitüntetésben részesült. Művei Anfangsgründe der analyt. Geometrie, (Bécs, 1824); Handbuch der geradlinigen und sphärischen Trigonometrie, Bécs, 1826; Auflösung algebraischer Gleichungen, Bécs, 1827; Ausführliches Lehrbuch der höhern Mathematik mit bes. Rücksicht auf die Zwecke des praktischen Lebens, Bécs, 1832-33; Compendium der höheren Mathematik, 3. kiad., u. o. 1859; Compendium der populären Mechanik und Maschinenlehre, 3. kiad., u. o. 1855; Lehrbuch der Maschinenlehre, u. o. 1856. Ébersviller Ébersviller település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 921 fő (2015). Ébersviller Aboncourt, Chémery-les-Deux, Dalstein, Hestroff, Hombourg-Budange és Saint-Hubert községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (8646) 1988 TB1 A (8646) 1988 TB1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1988. október 13-án. Távolban egy fehér vitorla (regény) A Távolban egy fehér vitorla (Белеет парус одинокий) Valentyin Petrovics Katajev 1936-ban megjelent műve. A klasszikus ifjúsági regény Magyarországon a rendszerváltás előtti nemzedékek kedvelt olvasmánya volt. A regény Katajev gyermekkori élményeiről szól, címe Lermontov Vitorla című versének kezdősorát idézi. Történet 1905-ben Odesszában és környékén játszódik a mű a cári Oroszországban, az orosz forradalom idején. Petya az édesapjával és az öccsével a nyári vakációról hazafelé indult vidékről. A postakocsival történő utazás során egy - a katonák elől menekülő - férfi a járműben talált menedéket. Az utasok nem árulták el az üldözőknek a Patyomkin páncélos matrózát. A hajóúton Petya tanúja volt annak, amikor egy titkosrendőr rábukkant a keresett matrózra, Rogyion Zsukovra. A fiatal lázadó azonban kicsúszott a spicli kezéből, amikor a hajó partközelbe ért, a matróz tengerbe vetette magát, és úszni kezdett a szárazföld felé. Az árva Gavrik Odesszában a tenger közelében élt a nagyapjával. Halászatból tartották el magukat, de nagyon nehéz volt a megélhetés számukra, pedig mindketten erőn felül dolgoztak. Gavrik és Petya már régről ismerték egymást, a halászlegény már nagyon várta, hogy újra találkozhasson a vakációról hazatérő barátjával. A matróz két nap óta alig aludt, alig evett valamit, negyven-ötven versztet gyalogolt. Amikor a vízbe zuhant, akkor a ruhája és a csizmája is akadályozta az úszásban. Nagy nehézségeket követően egy bárkába kapaszkodott bele, nem bírt volna a partig úszni. Gavrik és a nagyapja segítettek a nagybeteg Rogyion matrózon, becsülettel ápolták – elrejtve a férfit – a kunyhójukban. A közeli vurstliban Gavrik éppen a céllövöldét nézte, amikor egy ismeretlen férfire lett figyelmes, aki idegen matróz után kérdezősködött. A kisfiú szóba elegyedett a detektívvel, de sikerült félrevezetnie a nyomozót. A két jó barát a Közel Malomba ment a halászfiú bátyjához. Itt Petya megismerkedett Tyerentyij családjával, és szerelmes lett Motyába, Gavrik bátyjának kislányába. A rendőrség rajtaütött a halászkunyhón, de a matróznak és az itt tartózkodó munkásoknak sikerült megszökniük a katakombákon keresztül. Gavrik nagyapját azonban megverték és elhurcolták, börtönbe került. Gavrik sem úszta meg, őt is bántalmazták. A zavargások idején a fiúk szállították a lőszereket a lázadóknak. Petya, aki közben középiskolás lett, sokáig gomboknak hitte a nehéz csomagokat, amiket Gavrik vitt a forradalmároknak. Egyszer azonban Gavrik helyett a gimnazista fiúnak kellett a zacskóban lévő töltényeket átvinnie a rendőri kordonon keresztül. Petya az iskolatáskájában szállította a lőszert a szorongatott helyzetben levő felkelőknek. Szereplők Petya (Pjotr: 8 és fél éves) Gavrik (kilencéves) Rogyion Zsukov matróz Vaszilij Petrovics Bacsej, középiskolai tanár; Petya és Pavlik apja Pavlik (Pavel: négyéves) Tatjana Ivanovna, Petya nagynénje Gavrik nagyapja Tyerentyij, Gavrik bátyja Motya, Tyerentyij lánya Madám Sztorozsenko, piaci kofa Dunya, Bacsejék házvezetőnője Joszif Karlovics, a céllövöldés detektív Vergt Vergt település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 1650 fő (2015). Vergt Chalagnac, Saint-Amand-de-Vergt és Saint-Maime-de-Péreyrol községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Charrecey Charrecey település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 309 fő (2015). Charrecey Saint-Léger-sur-Dheune, Aluze, Mercurey és Saint-Mard-de-Vaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 6587 Brassens A 6587 Brassens (ideiglenes jelöléssel 1984 WA4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. CERGA fedezte fel 1984. november 27-én. Adam Czerniaków Adam Czerniaków (Varsó, 1880. – Varsó (gettó), 1942. július 23.) lengyel mérnök, szenátor; 1939–1942 között a varsói gettó zsidó vezetője. Öngyilkos lett, mert nem akart közreműködni a megszállókkal hittestvérei tömeges deportálásában. Életútja A varsói Műszaki Főiskolán vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd Drezdában folytatott mérnöki tanulmányokat. Számos műszaki és pedagógiai tárgyú írása jelent meg. 1922–1928 között a lengyel városok háború utáni újjáépítésére alakított bizottság egyik vezetője volt. Foglalkozott a zsidó kisiparosok érdekvédelmével, e tárgyban számos cikket közölt a Zsidó Kisiparosok Szövetségének lapjában. A szervezet évkönyvében publikált hosszabb tanulmányában felvázolta az ipari iskolák és a szakképzés átfogó programját (1924). Sok éven át maga is tanított a varsói zsidó közösség szakiskoláiban. 1927-től 1934-ig a kisiparosok választott képviselője volt a varsói önkormányzat tanácsában (képviselőtestületben). Fellépett az 1927. évi törvénytervezet ellen, mely a zsidók munkalehetőségének és üzleteik működésének korlátozására irányult. Aktív szerepet játszott az 1928. évi szejm- és szenátusi választásokon és részt vett a zsidó kisebbség jogaiért indított kampányban. 1931-ben helyet kapott a szenátusban, de a Pilsudski-kormány a szenátust és a szejmet még az első ülés előtt feloszlatta. Bár a világháború előtt a kisiparosok képviselőjeként bekerült a varsói Zsidó Hitközség központi tanácsába, ekkor még nem tartozott a varsói zsidóság vezetői közé, asszimilált zsidónak számított. Miután Varsó ostroma idején a zsidó közösség vezetője elmenekült, a polgármester Czerniakówot kérte fel, hogy vegye át a helyét. Október 4-én, néhány nappal a város megszállása után Czerniakówot a Gestapo berendelte és utasította, hogy 24 fővel alakítsa meg a Zsidó Tanácsot és legyen annak vezetője. A tanács októberben alakult meg, ám néhány tagja a megszállás első hónapjaiban elhagyta az országot. Ugyanezt Czerniaków is megtehette volna, de nem élt a lehetőséggel. A varsói gettó vezetőjeként A varsói gettót 1940 októberében hozták létre. Ettől kezdve a Czerniaków által vezetett Zsidó Tanács (Judenrat) irányította a több mint négyszázezer fős gettó életét, igyekezett biztosítani az élelmezés, a lakhatás, a csatornázás, a munkalehetőségek, a közbiztonság, a kultúra és oktatás, az egészségügyi szolgáltatások alapvető feltételeit. Külön erőfeszítéseket tettek a gyermekek sorsának enyhítéséért. Czerniaków arra törekedett, hogy a német hatóságok közvetlenül ne avatkozzanak be a gettó életébe. Ezzel lehetővé tette, hogy például élelmiszert és más közszükségleti cikkeket csempésszenek be a szigorúan zárt területre. Napi kapcsolatban állt a német rendőrséggel, igyekezett némi együttérzést ébreszteni bennük és támogatásukat elnyerni. Ez a próbálkozása eredménytelen maradt. A földalatti ellenállási mozgalom keményen elítélte, hogy együttműködik a megszállókkal, és más oldalról is érték támadások. A gettó vezető történésze, Emanuel Ringelblum is bírálta és úgy vélte, hogy Czerniaków mint asszimilálódott zsidó nem tudott teljesen azonosulni a gettóban élő különféle zsidó csoportokkal. Czerniaków valóban kinevezett fontos pozíciókba asszimilált zsidókat, pl. a rendőrség parancsnokát, de nem használta pozícióját személyes haszonszerzésre, és a megszállókkal való együttműködésben sem ment a feltétlenül szükségesnél messzebbre. Hevesen ellenezte azonban a fegyveres ellenállás gondolatát. Politikája kísérlet volt, és minden igyekezete arra irányult, hogy életeket mentsen. Egész idő alatt naplót vezetett, mely történelmileg is értékes dokumentuma a lezajlott eseményeknek. Egy 1942. januári bejegyzése tanúsítja, hogy már akkor felmerült benne a varsói zsidóság tömeges deportálásának réme. 1942. július 19-én, napokkal a deportálások kezdete előtt naplójában leírta, hogy a terjedő híresztelések miatt pánik tört ki, 40 vasúti kocsi vár készenlétben, és másnap este több ezer ember deportálása várható; de még bízott abban, hogy mindez csak szóbeszéd. 22-én azonban a németek közölték vele, hogy a zsidókat deportálni fogják „Keletre”, és az első transzportot még aznap össze kellett állítani. Másnap öngyilkos lett, ciánkapszulát vett be. Egyesek szerint feleségének hagyott üzenetében így magyarázta tettét: „Azt akarják, hogy saját kezemmel öljem meg a népem fiait. Nem tehetek mást, mint hogy meghalok.” Emanuel Ringelblum 1942 júliusában ezt jegyezte fel naplójába: „Czerniaków öngyilkossága – túl későn – gyengeségről tanúskodik. Ellenállásra kellett volna szólítania. Gyenge ember.” Adam Czerniaków naplóját először 1968-ban adták ki Izraelben héber nyelven, majd 1979-ben angolul is. Naplója az eredeti, lengyel nyelven csak több mint negyven évvel keletkezése után, 1983-ban jelent meg. Argentínai magyarság Az argentínai magyarság kolóniája elszigetelt, de szervezetten intézményesült zóna lett, ahol megfigyelhető a magyarság olyan irányú fejlődése, melyben a régi magyar folklór egy csipetnyi argentinsággal megfűszerezve eltér az anyaországitól. A Buenos Aires-i magyar kolónia nyüzsgő kulturális életet él. Létezik hétvégi iskola, amelyik magyarországi ösztöndíjakat és cserediák programokat nyújt, van óvoda, egy nívós kórus, egy nagy presztízsű néptánccsoport, egy magyar idősek otthona. A saját, külföldre is eljuttatott, havonta megjelenő újság 2014-ben szűnt meg. Aktív cserkészcsoport is van, ami szoros kapcsolatot ápol főleg az amerikai kontinensű külföldi magyar cserkész szövetség (KMCSSZ) csapataival. A közösség számára fontos események az évenként megrendezendő Magyar Bál és a magyar nemzeti ünnepek megemlékezése, számos más hagyományos ünnep mellett. A második, harmadik kint született generációk több tucat magyar népdalt is ismernek. A bevándorlás számokban Szélesebb körökben elfogadott nézet szerint az Argentínába vándorolt magyarok száma 40 ezerre tehető, ami egyik legnagyobb magyar közösség Dél-Amerikában. Időszakokra bontva, 1875-től 1919-ig az Osztrák Magyar–Monarchiából bevándorlók száma 1900-ban 4000 főt tett ki, majd 1906 és 1912-ben több mint 6000 volt ez a szám. Ebben csak részben voltak magyarok, de sajnos nincs elkülönített statisztika. Főleg a jobb megélhetés reményében vándoroltak ki, ezen emberek többsége nem rendelkezett semmiféle képesítéssel, és az agrárszférában helyezkedtek el vidéken. A gazdasági fellendülés kezdetén az országnak sok munkaerőre volt szüksége, és könnyen jól fizető munkákra számíthattak az odaérkezők. Az első világháború alatt megállt a bevándorlás. Majd a háború után 1923-ra Kelet-Európából a bevándorlás a 8000-es számra emelkedett, és 1927-1929 között elérte a 12 000-et, de 1923 és 1927 között is folyamatos volt. Ekkor főleg Jugoszláviából, Csehszlovákiából, Romániából, és csak kisebb mértékben érkeztek magyarországi területekről, de a magyar etnikumú bevándorló száma legfeljebb a 38 000-et éri el a 20-as évek folyamán. Megélhetési okokból, ebből az időszakból sokan továbbvándoroltak Észak-Amerikába. Az 1930-as évek alatt jelentős visszaesés érzékelhető a bevándorlók számában az évtized második feléig, később főleg az európai zsidótörvények miatt sokan emigráltak. 1933-tól 1946-ig 57 000 zsidó érkezett Argentínába, amiből a fele német ajkú, a másik fele valamelyik kelet-európai nyelvet beszélte. Nem lehet tudni pontosan hányan voltak magyar etnikumúak, és az is megtéveszti a számadatokat, hogy sokan más vallásúnak vallották magukat, vagy engedély nélkül utaztak be. A második világháború után, Magyarországról 1947 és 1949 között több, mint 3000-en költöztek Juan Domingo Perón iparosító és államosító országába, ahol adottak voltak a lehetőségek a könnyű „újrakezdéshez”. Főleg értelmiségi körökből érkeztek, és a máig fennálló argentin–magyar intézmények létrehozásában és fejlesztésében meghatározó pozíciókat töltöttek be. Az 1956-os forradalom váltotta ki az utolsó bevándorló hullámot. 1956 és 1959 között körülbelül 2000 fiatal „disszidens” érkezett Argentínába a politikai üldözéstől menekülvén. Manapság az argentínai magyar körökben legfeljebb két osztályba sorolják a bevándorlókat: a régi magyarok, vagyis a 48-asok és a még régebbiek, és az új magyarok, akik 56-osok. Ennek későbbiekben a magyar kolónián belül semmi jelentősége nem lett, és nem is volt ilyen alapú megkülönböztetés az emberek között. Az 1960-as évek óta napjainkig több volt a visszatelepülő Magyarországra, mint akik Magyarországról emigráltak Argentínába. Ennek okai az 1963-as amnesztia kihirdetésében és az 1989-es rendszerváltásban keresendőek, habár azok a bevándorlók, akik már megszokták az új hazájukat, volt jó munkahelyük vagy családot alapítottak ritkán döntöttek a visszatelepülés mellett. Nem úgy azok a II. illetve III. generációs magyarok, akik az utolsó 2 évtizedben családostul költöztek Magyarországra európai szintű gazdasági stabilitás reményében, ami a déli szülőországukra nem volt jellemző. A Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége (LAMOSZ) Ahogy világtendencia is, lehet, hogy az argentin magyarság megerősödhet a régiós csoportosulás által. Az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége, a Magyar Costa Rica-i Baráti Társaság, a Paraguayi Magyar Szövetség, valamint a Venezuelai Magyar Szervezetek Koordinációs Bizottsága a közelmúltban megalakította a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségét, amelyhez a Brazíliai Magyar Egyesület csatlakozása is folyamatban van. Arra törekszenek, hogy a még hiányzó két ország – Chile és Uruguay – is belépjen szervezetükbe, s ez által hathatósabban tudjanak dolgozni az összmagyar célok elérése érdekében. A szövetséget 2004-ben alapították meg, de csak 2010 májusában tartották meg a LAMOSZSZ közhasznú célokat szolgáló első hivatalos találkozóját. Székhelyét Caracas-ban, Venezuelában találjuk, elnöke Kunckelné Fényes Ildikó (Venezuela), elnökhelyettese pedig Pillerné Tirczka Éva (Brazília). Az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége (AMISZ) Az Argentínai Magyar Intézmények Szövetségének az a feladata, hogy hivatalosan fogja össze a különböző jellegű magyar szervezeteket. Az 1950-es években vált szükségessé először a szervezetek összesítése, de csak a rendszerváltás után valósult meg, hogy szorosabbá lehessen tenni a kapcsolatot az anyaország és az argentin intézmények között. Jelenlegi elnöke Puricelliné Szabó Éva. Az is a szövetség feladata, hogy egységesen képviselje Magyarországot Argentínában. Egyik legfontosabb teljesítménye, a „Plaza Hungria”, azaz Magyarország tér felavatása Buenos Airesben, Saavedra téren, 2004. november 27-én. Legfontosabb eleme, egy Magyarországot jelképező emlékmű, ami egy faragott székelykapu, amit a Magyarok Világszövetsége az Argentínában élő honfitársainak ajándékozott, a magyar államalapítás Millenniumának évében. Az AMISZ a következő jogi személyiséggel rendelkező intézményeket egyesíti: EMESE: Kultúra és Ifjúságfenntartó Egyesület amibe a cserkészet, a regös néptánc együttes, a Zrínyi Ifjúsági Kör(hétvégi magyar iskola), és az Ösztöndíjbizottság tartozik. Argentin-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztény Egyház, Ars Hungarica: Kultúra és Zeneterjesztő Civil Szervezet, Hungária Egyesület, Krisztus Keresztje: Magyar Evangélikus Gyülekezet, Magyar Segélyegylet: Szent István Öregotthon, Mindszentynum Zarándokház - Magyar Katolikus Káplánság, Szent István Kör, Valentin Alsina-i Magyar Dalkör, Az AMISZ támogatója A Szent László iskola, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK), és a Vitézi Rend Argentínai Csoportja. Egyéb kapcsolt szervezetek közé tartozik az Argentínai Magyar Hírlap(2014-ig), a Hungária Könyvbarátok Köre Kölcsönkönyv és Levéltár, és a Magyar Irodalmi és Kultúr társaság. Külön sorolják a vidéki intézményeket és egyesületeket: Barilochei Magyar Egyesület, Chacoi Magyar Egyesületek: Coronel Du Graty- Villa Angela, Córdobai Magyar Kör, Santa Fe-i Magyarok Társasága. EMESE 1964 decemberében alapították a leánycserkészet vezetői és szülők, mint cserkészfenntartó testület és szükséges jogi személy az argentin hatóságok felé. Tíz évre rá csatlakozott a fiú cserkészcsapat, és közös erővel megépítették a cserkészházat (II. Rákóczi Ferenc Cserkészotthon) Olivos, Buenos Aires északi részén, a Hungária Klubban. 2000-ben, az egyesület támogatása kiterjedt a magyar hétvégi iskolára (ZIK), meg a néptánccsoportra (Regös). E kereten belül is működik az Ösztöndíj Bizottság, ami a Balassi Intézetes 1 évi programot, 10 meg a 3 hónapos cserediák programot szervezi. Jelenleg, a szülők és vezetőkből álló testület a magyar ifjúsági intézményeket és kezdeményezéseket szellemileg és anyagilag támogatja. Az EMESE rendezvényeket szervez, amelyek bevételeiből, és más adományokból gazdálkodik. Hungária A Hungária Magyar Egyesület épülete, azaz a Hungária, otthont ad a legtöbb magyar közösség tevékenységeinek. A Hungária Magyar Egyesület 3 létező egyesület összeoldásával született, 1973-ban. Ezek a B.A.M.E., a Centro Húngaro és az Olivos Egyesület. Közös erővel került megvásárlásra az Olivos-i épület a Pje. Juncal 4250, (1636) Olivos, Bs.As címen. Akkori elnökök Molnár László, Vincze László és Hajnal Miklós, a fúzió által egyenlő demokratikus vezető szerepre tettek szert. Manapság a Hungáriában egy kézben számos magyar tevékenység folyik. Az épületben működik az egyetlen Buenos Aires-i magyar étterem, amit Omar Gimenez argentin séf vezet. Szinte minden este telt házas az étterem. Gyakorlatilag az étterem bérleti díjából tudják fenntartani a Hungariát. Menza szerint ott étkeznek a cserkészek szombatonként délben, így a magyaros ételek élménye sem marad ki a magyar programokból álló szombatból. A cserkészházat a Hungária hátsó kertjében építették 1974-ben. Közös erővel, Zombory István építészmérnök és cserkészvezető irányításával, a cserkészek közadakozásából és az Acero Sima magyar tulajdonban lévő cég nagylelkű segítségével felépítették a kétemeletes cserkészközpontot. Minden őrsnek jut egy szoba, vannak közös helyiségek és raktárak. Sportolási lehetőség is van a Hungariában: található egy teniszpálya, ahol focizni is lehet, vagy akár röplabdapályává is át lehet alakítani. Van a Hungáriának egy amatőr fiú focicsapata is, amelyik más csapatokkal is meg szokott mérkőzni, például a lengyel és az örmény csapattal szokták összemérni erejüket. Rendszerint kétszer hetente a nagy teremben edz a vívó csapat, közülük már kevesen beszélnek magyarul, de a többség magyar származású. A Hungáriában már a kezdetektől folyik ez a hagyományosan magyar sport, és világszinten is remek eredményeket ért el az argentin-magyar csapat. Közben átköltöztek, és egy ideig meg is szűnt a csapat, de a 2000-es évektől újra a Hungária ad otthont nekik, a régi csapattagok most tanítanak, és a fiatalabb generációknak adják át tudásukat. A Cserkész Bál A cserkész/magyar bált több alkalommal a Hungariában rendezték, A cserkészbálon évenként bemutatkoznak a közösség elsőbálozó lányai. A különféle táncok között van keringő, palotás. Az alkalomból sokan népviseletben jelennek meg. Az eseményen magyar gasztronómiai ínyencségek mellett, mulatás és záró szimbolikus tábortűz melletti éneklés is szerepel a programok között. Rendes színházi színpaddal és teremmel büszkélkedhet a Hungária, amely már látott minden féle eseményeket: színielőadásokat, bálokat, házasságokat, megemlékezéseket, szavaló versenyeket, de több más jellegű alkalomra is itt kerül sor. A Regős tánccsoport is a Hungáriában próbál. Könyvtár is működik, a Hungária Könyvbarátok Köre név alatt. A könyvtár A könyvtár több mint hatezer példánnyal gazdálkodik, jelenleg szűknek bizonyul a könyvtárszoba, és önkénteseket keresnek a bővítésére. 1976 óta működik a könyvtár klub, amikor egy csoport önkéntes asszony selejtezte, és katalógust készített azokról a könyvekről amik összegyűltek, amikor összesítették a BAME-t, a Club Húngaro-t, meg az Olivos-i magyar klubot. 2 év alatt befejeződött a selejtezés, és elindult a kikölcsönzés. A Hungária Könyvbarátok Körének tagjává válásához egy szimbolikus összeget kell befizetni, de a kölcsönzés ingyen van, és nem szükséges hozzá a Hungária Egyesület tagjának lenni. Péntek esténként tart nyitva, Keserű Zsuzsanna vezeti, aki alapító tag is egyben. Az „ifjú” 2000-ben került sor az ifjú szoba megépítésére. Röviden az „ifjút”, két rég nem használt kártyaszoba összesítésével építették meg, van benne biliárdasztal, zenegép és számítógép. Van alsó (14), meg felső (35) korhatár a belépésre, a célja az, hogy a fiatalok nem Buenos Aires-i veszélyes utcáin töltsék szabadidejüket, hanem inkább az otthonos Hungáriát válasszák, és találjanak maguknak saját gyülekezési és szórakozási központot. A Hungária alapító memorandumának utolsó sorai teljes igazsággal ma is érvényesek: „Végre meg kell hogy szülessen egy olyan saját és szabad magyar Központ a Dél Keresztje alatt, ahol mindenki megtalálja a helyét és ahol az ifjúság részére olyan lehetőséget teremtünk kultúra, sport, és szórakozás szempontjából, amit egészében még eddig sehol nem tudott megkapni. És amit ha megteremtünk, hisszük, hogy gyermekeink azt tovább építve örökké őrizni fogják, mint apáik szívéből, hagyományaiból és magyar érzésből fakadó felbecsülhetetlen örökséget. Buenos Aires, 1972. november 2.” a „Manuelita” Magyarországon igény merült fel egy óvodára azoknak az argentínai magyaroknak, akit visszatelepedtek. Az utolsó 20 évben több Buenos Aires-i „aktív magyar” család főleg a rossz argentin gazdaság elől menekülvén visszaköltözött szülei hazájába, Magyarországra. Fóthy Elisabet, akit diákjai Lumpinak hívnak, a Buenos Aires-i ZIK óvodája egyik hivatásos óvónője volt az 1990-es évek alatt, 2000-ben költözött személyes okok miatt Budapestre egész családjával. Igényt látott abban, hogy a pont még Buenos Airesben, vagy már Budapesten született gyerekek az argentin nyelvet és kultúrát ápolják. Sokat számított az is, hogy a szülök a Hungária szellemében nőttek fel és tevékenykedtek, és ezt a hovatartozási érzésből nem akarták kizárni gyerekeit, csak most pont fordított változatban. Ezek a gyerekek magyar-argentin magyarok. A spanyol nyelvű óvoda 9 gyerekkel kezdődött „Manuelita” név alatt, Lumpi házában mindennapos reggeltől délutánig tartó foglalkozással. Amikor kinőtték az óvodáskort, áthelyezték tevékenységüket a városmajori templom tornyába, ahol énekléssel, tanulással és kézművességgel töltötték a péntek délutánokat. Egyre több család hozta ide a gyerekét, családi barátok gyerekei, és olyan ismerősök is csatlakoztak, akik kint éltek spanyol nyelvű területeken, és hazatérvén meg akarták őrizni a nyelvet. Jelenleg 9-10 családból áll a Manuelita, 20 gyerek van, 3 korosztályra bontva. A spanyol nyelvismeretük kicsit jobb az alapnál, de ez is gyorsan fejlődik ha a gyerekek hosszabb, rövidebb időre meglátogatják rokonaikat, barátaikat Argentínában. Felváltva, egymás házában gyűlnek össze, és egyszer havonta argentin napokat tartanak. A családok minden tagja együtt dolgozik, felosztják maguk között a tennivalót, hogy mindenki közösségi szinten szórakozzon. Van, aki tanít, van aki főz, más bevásárol, vagy segít minden másban. Nyaranta 5 napos tábort (campamento argentino) is szerveznek, cserkész módra, ami még jobban erősíti közöttük, valamint Magyarország és Argentína között a szálakat. Trifluorecetsav A trifluorecetsav egy szerves fluorvegyület, összegképlete CF3CO2H. A trifluorecetsav egy ecetsav analóg, melyben a metilcsoport három hidrogénjét fluoratomok helyettesítik. Standard körülmények közt színtelen folyadék, erős, ecetre emlékeztető szaggal. Az ecetsavnál körülbelül 34000-szer erősebb sav a trifluormetil-csoport nagy elektronvonzó képességének köszönhetően. A trifluorecetsavat széles körben alkalmazzák szerves szintézisekben különböző célokra. Előállítás A trifluorecetsavat iparilag az acetil-klorid vagy ecetsav-anhidrid elektrofluorozásával, majd az így keletkező trifluoracetil-fluorid hidrolízisével állítják elő: Ha szükséges a terméket trifluorecetsav-anhidrid hozzáadásával lehet szárítani. A trifluorecetsav kis koncentrációban (<200 ng/L) a tengervízben is megtalálható. Felhasználás A trifluorecetsav több szerves fluorvegyület - például a trifluorecetsav-anhidrid, a trifluorperecetsav és a 2,2,2-trifluoretanol prekurzora. Szerves szintézisekben reagensként használják az olyan kedvező tulajdonságai miatt, mint az illékonyság, szerves oldószerekben való oldhatóság és nagy saverősség. A trifluorecetsav kevésbé oxidáló hatású mint a kénsav és könnyebben elérhető vízmentes formában, mint a legtöbb másik sav. Használatát megnehezíti, hogy vízzel azeotrópos elegyet alkot (fp. 105 °C). A trifluorecetsavat elterjedten alkalmazzák szerves szintézisekben a terc-butoxikarbonil védőcsoport eltávolítására. Emellett használják még trifluoracetát-sók előállítására is. Etienne András Etienne András (1751 körül – Kolozsvár, 1797. április 20.) luxemburgi származású orvos, tanár Élete Etienne Andrást 1787-ben vették fel a nagyszebeni Szt.-András szabadkőműves páholyba. 1790-ben szerzett magyar állampolgárságot, ennek fejében 100 aranyat kellett fizetnie a magyar nyelv művelésére felállítandó társaság javára. A néhány évvel később megalakult Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaságban számos páholytestvérével együtt aktív szerepet játszott. Zalatnán tevékenykedett orvosként. A kolozsvári királyi lyceumban a kémia, ásványtan, patológia, fiziológia és az orvostan tanára volt. Az intézményen belül kohászati szakemberek képzésére 1793-ben Kolozsváron beindították az úgynevezett kémiai-metallurgiai iskolát, melynek tervezetét Etienne András és Müller Ferenc József dolgozták ki. Az iskola első kémiatanára Etienne lett, aki – szemben a korban elterjedt flogisztonelmélettel – Lavoisier modern tanainak híve volt. Művei Elementa chimiae metallurgicae juxta novum Lavoisierae systema concinnata et propriis confirmata. Claudiopoli, 1794. Két kötet. A' franczos navajának leg könnyebb és a' parasztokra nézve leg alkalmatosabb és leg óltsob orvoslása modgya. (Név és hely nélkül), 1793. Magyarország az 1974-es atlétikai Európa-bajnokságon Magyarország az olaszországi Rómában megrendezett 1974-es atlétikai Európa-bajnokság egyik részt vevő nemzete volt. Az ország a versenyen 18 sportolóval képviseltette magát. Keresztség A keresztség több vallásban gyakorolt szertartás, mely általában víz általi rituális tisztálkodást jelent. A főként a kereszténységből ismert szertartás többnyire azt is jelenti, hogy aki a keresztséget felveszi az az egyház tagjává válik. Etimológia Görög eredetije a βάπτειν vagy βαπτίζω, baptein vagy baptizein ige. Jelentése „bemártani vagy bemeríteni”, pontosabban körülírva „valamit teljesen víz alá meríteni úgy, hogy a víz összezáródjon felette.” A latin nyelv a görögből vette át ezt a kifejezést, és alakította ki belőle a keresztség fogalmát, így lett latinul baptismus vagy baptisma. Története A zsidó hitrendszerben és vallásgyakorlatban A mai zsidó hitrendszerben és vallásgyakorlatban keresztségről nem beszélhetünk. Csak abból a szempontból említhető, hogy a keresztények az Újszövetség előképei közé sorolnak az Ószövetség egyes eseményeit. Továbbá a zsidó vallási élet rituális mosakodásokat írt elő, - a Tóra -, amik a papokat és a hívőket a vallási szertartásra alkalmassá tették. (Szám 19.2-20); MTörv 23,10-12). A mosakodás a mindennapi életre is kiterjedt, emlékezetes, amikor Jézust a zsidók kérdőre vonják, hogy tanítványaival miért piszkos kézzel esznek. Az esszénusoknál illetve a qumrániaknál voltak olyan fürdők, amelyek bűnbocsánattal összekötve lelki tisztulást hirdettek. A qumrániak minden nap keresztelkedtek, és minden hívő saját maga merült alá. Előzmények az Ószövetségben A víz általi megtisztulás jelképét megtalálhatjuk az özönvíz erkölcsi értelmezésében, valamint ide sorolható a csoda, a Vörös tenger szétnyílása és összezárulása, amely a megtisztulással rokonértelmű megszabadulás jelképét hozta a zsidó népre. (1Kor 10.1-2). A próféták a víz kiáradásáról prófétáltak, mely a bűnöktől megtisztít, (Zak 13.1) ami eszkatológikus megtisztulást hozott Isten Lelkének kiáradásával (Ez 36.24-28 és Zsolt 51.9. 12. 13.). Az Újszövetségben Keresztelő Szent János keresztsége beavatás volt, egy ajánlat a messiási várakozásra, aki majd Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni (Mt. 3.11). A messiás országát készíti elő, melyben a lelkület megváltoztatását akarja - a bűn "lemosásán" túl. Jézus is megkeresztelkedik nála. A bűn közé akarja sorolni magát, mert magára veszi a világ bűneit (Jn. 1,29. 36.) Vízkeresztség Az újszövetségi értelmezés szerint a vízkeresztség olyan szent cselekedet, amelyet Isten Igéje parancsol. Ez egy engedelmességbeli és hitbeli tett, amelyben a hívő azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával. "Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk." Biblia, Rómaiakhoz írt levél 6:4 (Károli biblia) A vízkeresztség feltétele a Jézus Krisztushoz való megtérés és az belé vetett hit. A vízkeresztség eredményezi a bűnök eltörlését, az óember megfeszítését és eltemetését, a föltámadott életre való újjászületést, a szív körülmetélését és a Krisztus Testébe, az Egyházba való belépést. Szentlélek keresztség A karizmatikus mozgalom szerint bár az újjászületés is a Szentlélek munkájának gyümölcse, de nem azonos a Szentlélek keresztséggel (értsd: Szentlélekkel való betöltekezéssel), ami a megtérés után a második megtapasztalást jelenti a hívő életében. Ezért fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy Jézus Krisztus főpapi szolgálatának egyik legfontosabb része az Egyházban ma is az, hogy Szentlélekkel keresztel (Apostolok cselekedetei 2:33). Ezáltal a hívő Isten erejének részesévé válik, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy eleget tegyen tanítványi kötelezettségeinek (az evangélium hirdetése, bizonyságtevés, gyógyítás, szabadítás stb.). A karizmatikus gyülekezetek hitvallása szerint a Szentlélek ajándékai nem szűntek meg, hanem ma is működnek, ennek megfelelően a Szentlélekkel való betöltekezés leggyakoribb jele a nyelveken szólás, ami természetfölötti jel: ilyenkor a Szentlélek szól a hívőn keresztül. A Szentlélek vételének feltétele a megtérés és a hit Jézus Krisztusban. Teológia Az apostoli periódusban Meg kellett vallani Jézust, mint Urat és Messiást. Az Apostolok cselekedeteiben leírtak szerint Jézus nevében kereszteltek. (Apcsel 2.38, 4.12) A keresztelés szertartása a különféle keresztény egyházak tradíciójában A katolikus egyházban A keresztség szentségének kiszolgáltatásának szertartása (gyermekkeresztség): Köszöntés Szülők kikérdezése ("Mi a gyermek neve?", "Mit kértek N. számára?") A pap, a szülők és a keresztszülők a gyermek homlokát kereszttel megjelölik. Keresztszülők ígérete. Rövid prédikáció Egyetemes könyörgések Olajjal való megkenés Szentelt víz megáldása Hitvallás - háromszori ellentmondás a Sátánnak , és háromszori hittétel. Szülők másodszori kikérdezése Vízzel való leöntés - háromszor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Krizmával való megkenés Fehér ruha ráadása Égő gyertya átadása Miatyánk Áldás A református egyházban A keresztelési istentisztelet liturgiája (gyermekkeresztség): Ének (Sok helyen a következő énekvers: "Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön." , Magyar Református Énekeskönyv 329. dicséret 2. verse) Köszöntés Szereztetési ige: "A feltámadott Krisztus, mielőtt átment a mennyei dicsőségbe, e szavakkal küldte el tanítványait az evangélium hirdetésére és hatalmazta fel őket a keresztség sákramentumának kiszolgáltatására: 'Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek; és ímé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.' Ámen" (Mt 28,18-20). Igehirdetés Hitvallás - a gyülekezet fennhangon elmondja az apostoli hitvallást . Nyilatkozat és fogadalom (szülők és keresztszülők) Imádság Keresztelés - e szavakat mondja a lelkipásztor , miközben néhány csepp vizet önt a megkeresztelni odavitt gyermek fejére: " (a gyermek neve) keresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe. Ámen." A gyermek megáldása - az ároni áldás szavaival, vagy ezzel a formulával: Hirdetések Ének Áldás Baptista hitvalló bemerítés A Baptista egyházban vallják, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte. A bemerítés az újjászületés jelképe, a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse, Krisztussal és az ő testével, a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása. Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei; aki az Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte. Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítik. A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak. Isten a bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, akképpen föl is támad vele együtt új életre. A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében munkálkodó élő hit által válnak foganatossá. A baptisták azért felnőttkorban „keresztelkednek”, mert hisznek abban, hogy hívővé válni csak saját döntés alapján lehetséges. Ezt a döntést nem hozhatja meg helyettük senki más. A Biblia tanulmányozása és az egyháztörténelmi adatok alapján arra jutottak, hogy a Krisztust személyesen ismerő apostolok is a felnőtt hitvalló bemerítést tanították és gyakorolták. Hiszik, hogy a bemerítés egy változást fejez ki: amikor a bemerített ember lemerül a víz alá, az azt fejezi ki, hogy eddigi Isten nélküli élete elmúlt, és amikor feljön a víz alól, az pedig kifejezi, hogy Istentől egy új életet kapott ajándékba. Keresztség az adventista egyházban A hetednapot ünneplő adventista egyházban a keresztség alámerítéssel történik. Ez a hit magának a szónak a jelentéséből ered, amely bemerítést jelent, és a szó szimbolikájából is, amelyet Róma 6-ban találunk, ahol a keresztséget Pál apostol a múlt eltemetésének, valamint egy új élet kezdésének nevezi. Az adventisták értelmezése szerint a meghintéses keresztség nem lehet igazi, mert a keresztség elveszíti jelentőségét. Vallják továbbá, hogy a keresztséget csak felnőtt korban lehet alkalmazni, mivel a Márk 16,16 a hittel párosítja. A gyerekeknek pedig – mivel értelme nincs kifejlődve – az adventista egyház tanítása szerint nincs hite, és a gyerekkeresztség a szülő hitére, döntésére alapszik. A keresztség az adventista egyházban külső jele valaminek, ami belül történik. Az ember elfogadja Krisztust megváltójának, megbánja bűneit, és új életet kezd, a szív megváltozik, és Isten törvényét a szívbe írja, és ezáltal az ember nem kötelességből, hanem szeretetből elkezdi megtartani Isten parancsolatait. Tehát a keresztség adventista értelmezés szerint hit élet kezdetének külső megnyilvánulása. Mormon keresztelő Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában, a keresztelést a Jézus Krisztusba vetett hit és a bűnbánat előzi meg. A megtért nagykorú személlyel egy teljes idejű misszionárius tart keresztelkedés előtti interjút (négyszemközti beszélgetés), amely során mindketten meggyőződnek arról, hogy a keresztelkedésre készülő megértette-e a keresztséggel járó szent szövetség lényegét, kész-e Krisztus nevét magára venni és parancsolatait betartani, továbbá tisztában van-e az evangélium alapvető tantételeivel és szertartásainak jelentőségével. Az Egyház nem végez csecsemő keresztelést, hiszen egy kisgyermek nem képes kifejezni szövetségkötési szándékát. A keresztelés legkorábban a 8. életév betöltése után történhet egy a püspökkel történt keresztelési interjút követően, amelynek során nyilvánvalóvá kell váljon, hogy a keresztelési szövetség megkötését maga a gyermek kívánja és tisztábban van a jelentőségével. A vízzel való keresztelés szertartása egy ünnepélyes és áhítatos hangulatú gyűlés keretében történik, amelyet nyitóimával és nyitóénekkel kezdenek, a szövetségekről és szertartásokról szóló beszédek hangzanak el, esetleg a barátok, családtagok különleges zeneszámokat adnak elő, majd elvégzik a szertartást egy felhatalmazott papságviselő által, majd a gyűlést záróénekkel és záróimával fejezik be. Maga a szertartás egy keresztelőmedencében, vagy más olyan alkalmas vízben történik ahol a teljes alámerítés elvégezhető. Mind a keresztelendő, mind a keresztelést végző személy tiszta fehér ruhát visel, amely annak a tisztaságnak a jelképe, mely a bűnök bocsánatából ered. A vízzel való keresztelést követően általában a soron következő vasárnapi úrvacsorai gyűlésen kerül sor a "tűzzel és Szentlélekkel való" keresztelkedésre, amelyet a Szentlélek ajándékának adományozása, vagy röviden konfirmáció szertartásának is neveznek. A megkeresztelt személy a konfirmáció által válik az egyház teljes jogú tagjává. A szertartás során a megkeresztelt személy befogadja a Szentlelket, amely ezt követően mindvégig vele marad és segíti, inspirálja élete során, ameddig érdemes rá. Az úrvacsorai gyűlés során, de még az úrvacsora szertartása előtt, az újonnan megkeresztelt testvért megkérik, hogy jöjjön ki a gyülekezet elé, ahol egy székre ül, majd egy vagy több papságviselő a fejére helyezi a kezét, és elvégzi a szertartást. Keresztelés a Jehova Tanúi felekezetben A Jehova Tanúi csak felnőtteket keresztelnek. Nem fogadják el, vagy nem is ismerik azt az állítást, miszerint az ószövetségi zsidó körülmetélés előképe a gyermekkeresztségnek, hiszen azt is gyermekeken, pontosabban 8 napos csecsemőkön végezték. Nem ismerik el továbbá Isten megelőlegező szeretetét sem a gyermekek iránt ebben a tekintetben. A Jehova Tanúi továbbá nem a Szentháromság egy Istenének nevébe, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelnek, hanem az Atya, Mihály arkangyal és a szent szellem nevében. Ez utóbbit csak egy erőnek tartják, és kis betűvel is írják (szent szellem, szemben a Szent Lélek vagy Szent Szellem megnevezéssel). Természetesen náluk is Atyát, Fiút és Szent Lelket vagy Szellemet mondanak az ajkukkal, de a jelentése náluk nem az mint a Háromság hívőknél. Ezáltal ők úgymond "felesküsznek" Istenen kívül egy teremtményre és egy tudat nélküli erőre is. E két utóbbi nevében való keresztelkedés mindazonáltal a saját tanításuk alapján is bálványimádás kellene hogy legyen, mert kimeríti annak fogalmát. A Jehova Tanúi-keresztség gyakorlatilag tagi viszonyt biztosít és jelent. Nincs igazán mély jelentése. A tradicionális egyházak nem fogadják el ezt a keresztséget, mint bibliaellenes dolgot. Ha egy volt Jehova Tanúja más felekezethez szeretne tartozni, meg kell keresztelkednie a Szentháromság Istenére. Forrás: "Új Világ Fordítás", a Jehova Tanúi Bibliája, valamint a "Mit Tanít Valójában a Biblia?" című tanító jellegű könyv, melyet szintén a Jehova Tanúi szervezete, az Őrtorony Társulat ad ki. Arról, hogy ők valóban Mihályt, az Arkangyalt gondolják Jézusnak, többek között a "Mit Tanít Valójában a Biblia" 218-219-ik oldalán olvashatunk, ahol ez félreérthetetlenül le van írva. A keresztelés említése a Bibliában Máté evangéliuma 3,13-17; Máté evangéliuma 28,19 ; Pál levele a Kolosséiakhoz 2,11-12; János evangéliuma 15,10;14; Apostolok Cselekedetei 2,41; Apostolok Cselekedetei 22,16; Pál levele a Galatákhoz 3,27 ; Pál első levele a Korinthusiakhoz 12,13; Apostolok Cselekedetei 10,47-48; Apostolok Cselekedetei 16,33-34; Apostolok Cselekedetei 8,36-38; Máté evangéliuma 28,19; János evangéliuma 3,22-23;26; János evangéliuma 4,1-3; Apostolok Cselekedetei 2,38; Apostolok Cselekedetei 8,12; Pál levele a Rómaiakhoz 6,11; Pál levele a Rómaiakhoz 6,3-5; Márk evangéliuma 16,16; Zsidókhoz írt levél 11,1-2 A Keresztség vitatott pontjai A különféle keresztény felekezetek számos Bibliaértelmezése és teológiai tanítása miatt sok a vitatott pont. A vitatott pontok az alábbiak. Csecsemőkeresztség Létezik-e kétfajta keresztség? Szükséges-e a vízkeresztség? A keresztség mivolta Mája Mája (románul: Maia) falu Romániában Maros megyében. Fekvése Marosvásárhelytől 30 km-re keletre, a Bekecsalján, a Nagyrét-patakának jobb oldali mellékvölgyében fekszik. Története 1496-ban Maiu néven említik először. Határában számos őskori lelet került elő. Lakói fakitermeléssel, fafeldolgozással foglalkoztak. 1910-ben még 478-an lakták, mind református magyarok. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 205 lakosából 202 magyar, 2 cigány, egy román volt. Látnivalók Református temploma 1860 és 1868 között épült. A régi, Lovász Márton által építtetett fakápolnát 1756 -ban költöztették a faluhoz közelebb. A falu kútja a hajdani faluháza előtti téren áll. Ózdi József Attila Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium Az Ózdi József Attila Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégiumot 1945-ben alapították Ózdon. A hagyományos, nappali tagozatos képzés mellett hamarosan beindult a dolgozók gimnáziuma, majd 1968-tól az egészségügyi szakközépiskolai képzés. 1992-től a nevelőtestület felvállalta a hatosztályos gimnáziumi tagozat beindítását, majd 2005-ben elindult az öt évfolyamos, nyelvi előkészítő osztály is. A szakképzés átalakulásával párhuzamosan megkezdődött a levelező tagozatos szakképzés is, amely iránt komoly érdeklődés mutatkozik. A József Attila Gimnázium, Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézményt 2005. július 1-jén hozta létre a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Önkormányzat három intézmény integrációjával. Az integráció előtt önállóan létező József Attila Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, az Ady Endre Középiskolai Kollégium és az Erkel Ferenc Zeneiskola 2005-től közös igazgatás alatt folytatja azt munkát, amelyet több évtizedes működésük során is végeztek. Forrás Hivatalos honlap Borsod-Abaúj-Zemplén megye Magyarország az 1975-ös úszó-világbajnokságon Magyarország a kolumbiai Caliban megrendezett 1975-ös úszó-világbajnokság egyik részt vevő nemzete volt. Az ország a világbajnokságon 18 sportolóval képviseltette magát, akik összesen 3 arany- és 1 ezüstérmet szereztek. Vízilabda A magyar férfi vízilabda-válogatott kerete: A Szürkék – Szürke Párducok A Szürkék – Szürke Párducok (németül Die Grauen – Graue Panther, röviden Die Grauen, azaz „a szürkék”), német párt és érdekszövetség, amelyet Trude Unruh alapított 1989. június 12-én. Fő célja az idősek érdekvédelme és a stabil nyugdíjak biztosítása. Aktívak környezetvédelmi ügyekben is. A 2005-ös választásokon nem kerültek be a Bundestagba, de megkapták a szavazatok 0,4%-át, ami a kilencedik helyet jelentette a német pártok rangsorában. Bethlen Gábor Kollégium A Bethlen Gábor Kollégium Nagyenyeden található, a város főtere és a polgármesteri hivatal közelében, a vártemplommal szemben. Főbejárata a Bethlen Gábor utcából nyílik. Az épület a romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-m-A-00171 sorszámon szerepel. Története A gyulafehérvári korszak (1622–1658) 1622 májusában a kolozsvári országgyűlés elfogadta az Academicum Collgeium seu Gymnasium Illustre alapítását. A kezdeményező Bethlen Gábor fejedelem célja az volt, hogy a költséges külföldi egyetemek helyett az országban neveljen értelmiségieket. Bethlen a Gyulafehérváron létesített intézményt egyetemmé kívánta fejleszteni, de végül csak a teológiai fakultás szerveződött meg. A fejedelem a kollégium használatába adta saját nagy értékű könyvtárát. 1629-ben, kevéssel halála előtt, Bethlen fejedelem jelentős birtokadománnyal biztosította a kollégium számára az anyagi alapot, amelynek segítségével az elkövetkezendő három és fél évszázadon át lehetővé tette az akadémia működését. Kollégiumi típusú intézmény volt, ami azt jelenti, hogy a főiskola mellett közép- és alsó fokú tagozata is volt. Tekintélyének megerősítése végett a fejedelem Németországból is hívott neves tanárokat. Martin Opitz és Philipp Ludwig Piscator ugyan csak rövid ideig maradt, de Johann Heinrich Bisterfeld és Johann Heinrich Alstedt haláláig itt tanított, valóban főiskolai szintre emelve az intézményt. A tatárok Gyulafehérvárt 1658-ban elpusztították, áldozatul esett az akadémia épülete is. I. Apafi Mihály fejedelem 1662-ben Nagyenyedre áthelyezte az iskolát. Apafi a helyreállított épületben adott helyet 1672-ben az elűzött Sárospataki Református Kollégiumnak. Az uralkodó 1716-ban a császári katonaság számára elvette az épületet, melyet kaszárnyává alakítottak. Az iskola Marosvásárhelyre távozott. 1653-tól a kollégium egykori diákja, a később híressé vált Apáczai Csere János rövid ideig tanított is az intézményben. A nagyenyedi korszak (1662-től napjainkig) 1662 októberében, Bethlen János kancellár javaslatára, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem rendeletet adott ki a gyulafehérvári akadémiának Nagyenyedre való áthelyezésére. Az áthelyezést először csak ideiglenesnek szánták, de 1682-ben a nagyenyedi zsinat elfogadta, hogy a kollégium véglegesen Nagyenyeden működjék. Az intézmény kilenc osztályos elemi tagozatból és a felsőbb képzést lehetővé tevő hat osztályú gimnáziumból állott. Aki a gimnáziumban tanult, s aláírta törvényeit deák lett. A deákok két csoportból álltak: a bentlakó deákok voltak a tógátusok (akik magas süveget és violaszínű hosszú tógát viseltek), a kintlakó deákok voltak a publikusok (ők polgári ruhát viseltek). Az akadémián tanító tanárok nagy része külföldi egyetemeken tanult, s hazatérve, oktatói munkával gyarapították a kollégium tekintélyét. Ilyen tanárok voltak: Pápai Páriz Ferenc, Enyedi Sámuel, Csernátoni Pál, Dézsi Márton, Kolozsvári István és Vásárhelyi Péter. A kollégium fejlődését, az 1704-ben bekövetkezendő események szakították meg. Az év virágvasárnapján, Rabutin tábornok parancsára Tiege ezredes elpusztította Enyedet, s vele együtt a kollégiumot is. A polgárság nagy része, beleértve a diákokat, az Őrhegyre és a környékbeli erdőkbe menekült. A kollégium diákjai, s a városbeli férfiak megtámadták a rablás után visszavonuló osztrák seregeket; ezt a történetet örökítette meg Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélésben. A harcban elesett diákok emlékére a nagyenyedi Kápolnadombon állítottak emlékművet. 1707-ben a kurucokat üldöző labancok újból feldúlták a várost és a kollégiumot. A kollégium rektora, Pápai Páriz Ferenc, és gróf Teleki Sándor gondnok az angol királytól kértek segítséget. I. György brit király engedélyezte a gyűjtést a kollégium megsegítésére; az így kapott összeget később az angol pénz néven emlegették. 1712-ben a fejedelmi tanács megszűntével a kollégium vezetését a Református Egyházi Főtanács vette át. 1720-1743 között, az angol pénzből felépült az ókollégium. 1775-ben a megnövekedett diáklétszám elhelyezésére az intézmény új épülettel gazdagodott (a mai fiúbentlakás). A 18. század végén és a 19. század elején híres tanárok jöttek a kollégiumba tanítani, köztük Zágoni Bodola János, Benkő Ferenc, Herepei Ádám, Hegedüs Sámuel, Köteles Sámuel és Szász Károly. Herepei Ádám támogatásával léterjött a kollégium diákjai által szervezett Nagyenyedi Magyar Társaság és a Theatralis Társaság. 1799-1815 között a kollégium diákja volt a híres Kőrösi Csoma Sándor. 1836-ban megépült, a jelenlegi épület déli szárnya. Az 1848-49-es szabadságharc során 1849. január 8-án éjszaka elpusztították a kollégium nagy részét. Elpusztult az értékes könyvtár és a tanszerek nagy része is. 1850 tavaszán, Vajna Antal és Incze Dániel a romok között megkezdték a tanítást, negyven elemi és nyolc gimnáziumi tanulóval. 1858-ban Nagyenyedre helyezték át a Kolozsváron beindított tanítóképzőt. Első választott igazgatója Gáspár János lett.Az 1867-68-as tanévben a kollégium diákjainak létszáma 1120 volt. 1883-85-ben megépítették az intézmény keleti szárnyát. A millenniumi ünnepély alkalmával a kormány 30 ezer forint államsegélyt biztosított az iskola bebútorozására és a tornacsarnok építésére. 1920-tól kezdve az állam a kollégium birtokainak nagy részét kényszerbérbe vette át. A két világháború között, a kollégiumnak nehéz sorsa volt, de a tanároknak köszönhetően állta a sarat. Az akkori tanárok névsorában olyan hírességek szerepeltek, mint Áprily Lajos, Berde Amál, Berde Mária, Makkai Sándor, Vita Zsigmond. 1950-től kezdve a tanítóképző hét éven át nem működött, 1957-től óvónőképzővel kiegészülve újraindult. 1948 után több elnevezése volt az intézménynek, a Bethlen Gábor Kollégium nevet, miniszteri rendelettel 1993-ban kapta vissza. 1999-ben beindult a Babeș–Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Tanítóképző Főiskola. A kollégium híres diákjai, tanárai Adorján Jenő szerkesztő Alvinczi Péter református lelkész, hitvitázó Aranka György történész, író, költő, filozófus Áprily Lajos költő, műfordító Bakó Árpád testnevelő tanár, atléta Barabás Miklós festőművész Berde Sándor ( Martonos , 1856- Nagyenyed , 1894) - teológiai tanár, egyházi író (Berde Mária édesapja) Fogarasi Pap József ( Szászváros , 1744. augusztus 26. – Marosvásárhely , 1784. december 17.) tanár, bölcsész. Fogarasi Albert filológus, történész, a kollégium diákja, majd tanára, rektora Gáspár János a tanítóképző első választott igazgatója Gergely Jenő jogász, egyetemi oktató Kecskés József közgazdász Kósa Barna agrármérnök, mezőgazdasági szakíró Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, könyvtáros Magyari Bertalan fül-orr-gégész szakorvos, egyetemi oktató Márkó József közíró Mihály Károly református lelkész, költő Mikó Imre államférfi, történész Náhlik Zoltán neveléstörténész Nemes János tanító, pedagógiai szakíró, néprajzkutató Sütő András , író, drámaíró Szász Béla szerkesztő, műfordító Szász Ferenc mezőgazdasági szakíró Szász Dórián festőművész Szentpétery József orvos, orvosi szakíró Tamás Lajos mezőgazdász, mezőgazdasági kutató. Tatár Géza pedagógus, helytörténész Tóth Vass Mária újságíró, fordító Újváry Imre bőrgyógyász, egyetemi tanár Varga Árpád emlékíró Varga Gyula helytörténész Vásárhelyi Boldizsár református egyházi író Dr. Vásárhelyi Boldizsár mérnök, a korszerű útépítés magyarországi úttörője Vass Albert festőművész Vincze Imre kántortanító M. Veress Zsuzsanna költő, prózaíró Vita Sándor közgazdász, politikus Zöld Mihály költő, református lelkész, egyházi író Zöld Zoltán pedagógus, zeneszerző Tadeus Reichstein Tadeus Reichstein (Włocławek, 1897. július 20. – Bázel, 1996. augusztus 1.) lengyel születésű svájci vegyész, orvos, Nobel-díjas tudós. Élete Reichstein zsidó családban született Lengyelországban. Szülei Gastava Brockmann és az Isidor Reichstein volt. Kora gyermekkorát Kijevben töltötte, ahol édesapja mérnökként dolgozott. Tanulmányait egy bentlakásos iskolában kezdte Jénában. Középiskolás volt, amikor családja Zürichbe költött. Itt végezte egyetemi tanulmányait a Műszaki Egyetemen. Itt 1920-ban szerzett diplomát, 1922-ben doktorált, majd 1930-tól 1938-ig a szerves kémia professzora volt. 1927-ben vette feleségül Henriette Louise Quarles van Uffordot, egy holland arisztokrata család lányát. Egy gyermekük született. 1938-tól a Bázeli Egyetem (Universität Basel) professzorává és a gyógyszerészeti intézet igazgatójává nevezték ki. 1933-ban - Norman Haworthtól függetlenül - előállította a C-vitamint. Tanulmányozta a növényi glikozidokat és 1953-1954-ben munkatársaival együtt izolálta és szerkezetvizsgálatnak vetette alá a mellékvesekéreg egyik hormonját, az aldoszteront. A 30-as években Edward Calvin Kendall és Philip Showalter Hench kutatásaiba bekapcsolódva, velük együttműködve részt vett a mellékvesekéreg hormonjainak vizsgálatában, a kortizon izolálásában. Felfedezték a kortizon gyógyító hatását a rheumatoid arthritis (reumás ízületi gyulladás) kezelésében. 1947-ben díszdoktori címet kapott a párizsi Sorbonne-on. 1950-ben a mellékvesekéreg-hormonok szerkezetének és biológiai hatásának tanulmányozásáért Reichstein Henchcsel, Kendall-lel orvosi Nobel-díjat kapott. 1994-ben tagja lett az angol Tudományos Akadémiának. 1996-ban halt meg 99 éves korában Bázelben, Svájcban. Érdekességek Royal Society (Királyi Természettudományos Társaság) 1952-ben tagjai közé választotta. 1968-ban Copley-éremmel díjazták. Reichstein volt a leghosszabb életű Nobel-díjas halálának időpontjában, ez megváltozott 2008-ban, amikor Rita Levi-Montalcini 103 éves korában hunyt el. Héliaia A héliaia az ókori Athénban működött, kisebb ügyekben ítélkező esküdtbíróság. Ezt az intézményt Szolón vezette be az i.e. 594-ben többi reformja között. A tagjait sorsolással választották a 30 év feletti polgárok közül, 6000 főt sorsoltak ki, 12 fős testületekbe. A korábban létező intézmények arkhóni tanács areioszpagosz ekklészia Ezek mellé hozta létre Szolón a heliaiát, később a bulét is, ami egy törvények előkészítésével és végrehajtásuk ellenőrzésével foglalkozó testület volt. Nagyülés Nagyülés (1890-ig Nagy-Lehota, szlovákul: Veľká Lehota) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zsarnócai járásban. Fekvése Újbányától 10 km-re, északnyugatra fekszik. Története A falu Csák Máté uralma idején keletkezett a garamszentbenedeki apátság területén. Első írásos említése "Nova plantatio" néven Nagy Lajos király oklevelében 1345-ben történik, melyben Újbánya városát megalapítja. A települést Kisüléssel együtt 1424-ben, mint Russó várának tartozékát Luxemburgi Zsigmond a Bebek családnak adta. Így szerepel az 1467-ben, 1468-ban és 1504-ben kibocsátott oklevelekben is, később azonban a Dóczyak, majd a Tapolcsányiak birtoka lett. 1467-ben "Nagh Lehota" néven említik. 1536-ban 5 porta után adózott. 1601-ben major és 23 ház állt a településen. 1720-ban 21 adóegysége volt. 1828-ban 101 házában 627 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból éltek. Vályi András szerint "Kis, és Nagy Lehota. Két falu Bars Várm. Kis Lehotának földes Urai G. Keglevics, és G. Koháry Uraságok; Nagy Lehotának pedig a’ Besztercze Bányai Püspök, lakosaik katolikusok, fekszenek Királyhegyhez egy mértföldnyire, határbéli földgyeik meg lehetősek, hasznos erdejek van, legelőjök elég, földgyei hegyesek." Fényes Elek szerint "Lehota (Nagy), tót f., Bars vármegyében, 627 kath. lak. Kath. paroch. templom. F. u. gr. Keglevich." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. Népessége 1910-ben 968-an lakták, túlnyomórészt szlovákok. 2001-ben 1308 lakosából 1295 szlovák volt. 2011-ben 1193 lakosából 1142 szlovák. Nevezetességei Római katolikus temploma 1909 -ben épült neogótikus stílusban a korábbi, 1780 -ban épült barokk templom helyén. 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál A 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál volt az ötvenkilencedik Eurovíziós Dalfesztivál. Dániában rendezték meg, mivel a 2013-as Eurovíziós Dalfesztivált Emmelie de Forest dán énekesnő Only Teardrops című dala nyerte. Dánia volt az első ország, amely másodszorra rendezhette a versenyt az új évezredben, mivel 2000-ben is ők nyertek. 2013. szeptember 2-án jelentették be, hogy a koppenhágai B&W Hallerne fog otthont adni a versenynek. Az első elődöntőre 2014. május 6-án, a második elődöntőre május 8-án, a döntőre pedig május 10-én került sor. 37 ország erősítette meg részvételét a dalfesztiválra, beleértve Lengyelországot és Portugáliát is, mely országok kettő illetve egy év kihagyása után tértek vissza. Ugyanakkor Bulgária, Ciprus, Horvátország és Szerbia még a verseny előtt visszalépett. A magyar induló Kállay-Saunders András lett, aki a Running című számával nyerte meg A Dalt, a hazai válogató műsort. Kállay-Saunders az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében 143 ponttal az ötödik helyet érte el, ami a második legjobb helyezés, amit magyar versenyző el tudott érni a dalfesztiválok történetében. Továbbá a kapott 143 pont a legtöbb, amit valaha magyar induló kapott. A verseny győztese az Ausztriát képviselő Conchita Wurst lett, aki 290 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt. A Rise Like a Phoenix című dal emellett tizenhárom országtól kapta meg a maximális 12 pontot. A 2014-es elődöntőket és döntőt 195 millió ember látta. A helyszín és a verseny témája A verseny helyszíne a Dánia fővárosában, Koppenhágában található B&W Hallerne, a 10 000 fő befogadására alkalmas, egykori hajógyári szerelőcsarnok volt. További lehetséges helyszínek voltak még a maximum 15 000 személyes DR Byen-sátor a fővárosban, a horsensi Állami Büntetés-végrehajtási Intézet 13 000, és a dánok által legalkalmasabbnak tartott, 15 000 férőhelyes herningi Jyske Bank Boxen is. Eredetileg az aalborgi Gigantium, a fredericiai MesseC és a koppenhágai Parken Stadium is pályázott, de azok visszaléptek. Koppenhága főpolgármestere, Frank Jensen 2013 augusztusában bejelentette, hogy a városvezetés 40 millió dán koronával járult a hozzá a költségvetéshez. A dán főváros minden bizonnyal az eddigi legzöldebb házigazdája a verseny 1956-ban kezdődött történetének: Koppenhága 2014-ben az Európa Zöld Fővárosa címet viselte. A dalfesztivál hivatalos mottója #JoinUs! volt, azaz #CsatlakozzHozzánk!. A dalversenynek egy év kihagyás után ismét három házigazdája volt: Lise Rønne, Nikolaj Koppel és Pilou Asbæk. Emellett ez volt a verseny történetében az első alkalom, hogy egy női és két férfi műsorvezető volt. A résztvevők Luxemburg 2013. július 24-én jelentette be, hogy nem tér vissza a versenyre. Ezzel ez volt sorozatban a huszonegyedik dalfesztivál a nagyhercegség nélkül. Hozzájuk hasonlóan az andorrai, a cseh, a marokkói, a monacói, a szlovák és a török műsorsugárzók sem kívántak indulót küldeni a versenyre. Horvátország huszonegy év folyamatos versenyzés után, pénzügyi problémák és az utóbbi évek rossz eredményei miatt nem vett részt a koppenhágai versenyen. A ciprusi közmédia is hasonlóan döntött, ők eddig mindössze két versenyt hagytak ki debütálásuk óta. Érdekesség, hogy legutóbb 2001-ben nem vettek részt, amikor szintén Koppenhága adott otthont a versenynek. Hozzájuk csatlakozott november végén Bulgária és Szerbia is, akik többek között financiális problémákra hivatkozva utasították el a részvételt. Mindkét ország eddig részt vett az összes versenyen debütálásuk óta. Bosznia-Hercegovina eredetileg visszatért volna a versenyre, de 2013. december 18-án bejelentették, hogy mégsem vesznek részt. Portugália viszont egy kihagyott év után újból küldött versenyzőt. Lengyelország 2013. december 5-én döntött a részvételüket illetően: két kihagyott év után ismét jelen voltak a megmérettetésen. Szlovénia pedig tíz nap haladékot kapott az EBU-tól, hogy eldöntse, indul-e a versenyen, vagy nem. Az RTVSLO végül 2014. január 17-én jelentette be részvételi szándékát, így végül 37 állam vett részt a 2014-es Eurovíziós Dalfesztiválon, mely kettővel kevesebb, mint a 2005-ös, a 2010-es és a 2013-as létszám, illetve ami megegyezik a 2006-os létszámmal. 2013. június 19-én jelentették be, hogy San Marinót sorozatban harmadszor Valentina Monetta fogja képviselni. Korábban Lys Assia, Corry Brokken és Udo Jürgens indult a versenyen szólóénekesként háromszor egymás után. Rajta kívül másodjára állt színpadra a Romániát képviselő Paula Seling és Ovi is, akik 2010-ben az ország legjobb eredményét elérve a harmadik helyen végeztek. Továbbá másodjára szerepelt Macedónia 2008-as képviselője, Tamara is, aki ezúttal háttérénekesként vett részt nővére produkciójában, valamint a 2009-ben Szlovéniát képviselő Martina Majerle ezúttal Montenegró színeiben, Sergej Ćetković egyik háttérénekeseként szerepelt. Az énekesnő korábban hatszor vett részt háttérénekesként, utoljára 2012-ben. Az Oroszországot képviselő Tolmacsova-ikrek pedig a 2006-os Junior Eurovíziós Dalfesztivál győztesei voltak. Emellett ők az első Junior Eurovízió-győztesek, akik a felnőtt versenyen is indultak. A testvérpár az 1959-ben Németországot képviselő Alice és Ellen Kessler, az 1980-ban versenyző luxemburgi Sophie és Magaly, a 2011-es szlovák TWiiNS-formáció, illetve a 2011-ben és 2012-ben Írországot képviselő Jedward-testvérek után a verseny történetének ötödik résztvevői, akik egypetéjű ikrek. A belga Axel Hirsoux volt az első vallon énekes a dalfesztivál történetében, akit Flandria választott ki Belgium képviseletére. Magyar résztvevő 2013. január 14-én este az MTVA egy sajtókonferencia keretében jelentette be, hogy részt kíván venni a soron következő dalversenyen és nyílt pályázatot írnak ki, akárcsak az előző két évben. A dalok leadásának határideje 2013. december 1-je volt, jelentette be Lencsó Rita, az MTVA sajtófőnöke 2013. szeptember 26-án az M1 esti híradójában. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2013. október 10-én hozta nyilvánosságra a pályázati feltételeket. Változtatás az előző évadhoz képest, hogy a magyar nyelvű dalszövegek mellett angolul, valamint a Magyarország területén élő kisebbségek nyelvén írt pályaműveket is vár a zsűri, azonban minden dalhoz csatolni kell magyar nyelvű szöveget is. Tehát összesen tizenöt különböző nyelven is megszólalhatnak a műsor dalai, melyek az alábbiak: angol, bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, magyar, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán. A beérkezett 435 dal közül egy tíztagú előzsűri választotta ki a magyar válogató résztvevőit. 2013. december 2-án az M1 Ma reggel című műsorában Lencsó Rita és Rákay Philip elmondta, hogy ebben az évben is harminc dalt fognak beválogatni az élő műsorokba. Az előzsűrizés december 4-én, 6-án és december 9-én volt. 2013. december 3-án egy sajtókonferencia keretében ismertették a részleteket a műsorról. A nemzeti döntő zsűrije a 2013-assal ellenben ismét négyfős lett, és a tagjai Rákay Philip, a Magyar Televízió vezérigazgató-helyettese, Csiszár Jenő, televíziós–rádiós személy, Kovács Kati, Kossuth-díjas előadóművész (aki számos hazai és nemzetközi dalfesztivál győztese) és Rúzsa Magdi, a 2007-es Eurovíziós Dalfesztivál hazai résztvevője lettek. ByeAlex, az előző széria győztese digitális kommentátorként volt jelen a műsorfolyamban. 2013. december 11-én mutatták be a továbbjutott harminc pályaművet. Az első elődöntőre 2014. január 25-én került sor, a döntő pedig 2014. február 22-én került képernyőre. A Dal (2014) – Döntő A döntőt február 22-én tartotta az MTV a két középdöntőből továbbjutott nyolc előadó részvételével. A végeredmény a telefonos szavazás, illetve a szakmai zsűri szavazatai alapján alakult ki. Első körben a továbbjuttatott nyolc versenyzőből kizárólag a zsűri szavaztok alapján jelölték ki azt a négy dalt, amelyek közül a telefonos szavazatok döntötték el, hogy szerintük melyik dal képviselje Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon. A zsűri a megszokottól eltérően az összes produkció elhangzása után pontozott. Az első helyezett 10 pontot kapott, a második 8-at, a harmadik 6-ot, míg a negyedik 4 pontot. A műsort élőben közvetítette az M1 és a Duna World, illetve interneten az adal2014.hu és a eurovision.tv. A műsor nyitányaként az akusztikus szavazás első helyezettje, a Muzikfabrik bemutatta a dalának, a This Is My Life-nak ezen verzióját. Meghívott előadóként lépett fel a 2013-as Eurovíziós Dalfesztivál magyar indulója, A Dal 2014 digitális kommentátora, ByeAlex, aki a Magyar Rádió szimfonikus zenekarával a Kedvesemet adta elő. Az SMS-szavazás során közel 152 000 érvényes szavazat érkezett be. A zsűri és a nézői szavazatok alapján is A Dalt Kállay-Saunders András nyerte. Emmelie de Forest, a 2013-as Eurovíziós Dalfesztivál győztese is köszöntötte A Dal nyertesét. A versenyszabályok változása 2013. szeptember 20-án hozta nyilvánosságra az EBU a verseny szabályait. Ezek alapján, egy változtatás szerint május 1-ig nyilvánosságra kellett hozni az összes részt vevő ország zsűrijének tagjait. A 37 részt vevő országból összesen 185 zsűritag értékelte a produkciókat, országonként öten. A zsűritagok átlagéletkora 40 év volt. 79 közülük nő, míg 106 férfi. A zsűritagok kiválasztásának kritériuma volt, hogy hivatásos zenészek legyenek. A zsűritagok nem zsűrizhettek az elmúlt két évben ugyanebből az alkalomból. Nemi, életkori és zenei tapasztalatok alapján kiegyensúlyozott zsűrit kellett összeállítani. Csak helyi állampolgárok lehettek zsűritagok, akik továbbá semmilyen módon nem kötődhetnek bármelyik versenydalhoz. Emellett a döntő után közzétették az egyes zsűritagok részletes pontszámait is. A verseny szervezőinek célja az volt, hogy a lehető legigazságosabb eredmény szülessen. Az előző versenyhez hasonlóan a részt vevő országok rajtsorrendjét a műsor producerei határozták meg. Egyedül a rendező Dánia helyzetét bízták a véletlenre a döntőben. Januárban a korábbiakhoz hasonló módon zajlott le az országok elődöntőkbe való szétválasztása. Az államokat partnerkapcsolataik szerint csoportosítva sorolták be egy-egy kalapba, összesen hatba, és ezekből húzva eldőlt, hogy kiknek, kik ellen, melyik napon kell először fellépniük. A rendezők csak ezt követően, a március közepén tartandó delegációvezetők találkozóján tettek eleget a rajtsorrend végleges meghatározásának. Mivel a legtöbb látogatót a két közeli szomszédos országból várták, ezért néhány kisebb problémára is megoldást találtak a versenyszervezők. A jegyeladások arányossága miatt a szomszédos Svédország képviselője megállapodás szerint az első, Norvégiáé pedig a második elődöntőben állt a közönség elé. Az elődöntők felosztása A harmincegy elődöntős országot – Izrael, Norvégia és Svédország kivételével – hat kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. Január 20-án tartották a sorsolást, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudták, mikor kell megérkezniük a próbákra. Eurovíziós hét Magyarországon az MTVA több csatornája, így az M1 és az M2 is többször foglalkozott a dalfesztivállal. Az M2 az Eurovíziós hét előtt minden este műsorra tűzött egy, vagy kettő videoklipet a résztvevők közül. Az Eurovíziós héten az M1-en naponta mutattak be többet is az egyes versenyzők dalaiból, hogy a tévénéző közönség jobban megismerje a többi ország indulóját. Nem csak Magyarországon, de külföldön is több ország bemutatta a versenydalokat. Például az összeurópai Euronews hírcsatorna is többször műsorra tűzte a magyar versenyzővel készített anyagot. Próbák és sajtókonferenciák A próbák április 28-án kezdődtek az arénában. Első körben minden ország elpróbálhatta a produkcióját többször is egymás után, beállították a fényeket és a mikrofonokat. Ezután a delegációk a videószobába vonultak, ahol megnézhették, hogy a rendező csatorna hogyan képzelte el a produkció lefilmezését. Innen a sajtótájékoztatóra mentek az előadók, ahol egy műsorvezetővel – Ulla Essendrop, illetve Abdel Aziz Mahmoud – beszélgettek a versenyről, a próbákról, valamint a sajtó akkreditált tagjai is tehettek fel kérdéseket. A próbák és a sajtótájékoztatók egyszerre zajlottak: míg az egyik ország sajtótájékoztatót tartott, addig a következő már próbált az arénában. Az első napon Örményország, Lettország, Észtország, Svédország, Izland, Albánia, Oroszország, Azerbajdzsán, Ukrajna és Belgium képviselője tartotta próbáját. A második napon következett Moldova, San Marino, Portugália, Hollandia, Montenegró, Magyarország, Málta, Izrael, Norvégia, Grúzia és Lengyelország versenyzője. A harmadik napon pedig Ausztria, Litvánia, Finnország, Írország, Fehéroroszország, Macedónia, Svájc, Görögország, Szlovénia és Románia próbált. Az első elődöntősök második próbáit május 2-án, a második elődöntősökét május 3-án rendezték. Az automatikusan döntős országok – Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Spanyolország – és a házigazda Dánia képviselője május 4-én, illetve május 6-án próbált. A hivatalos megnyitó ceremóniát május 4-én tartották a koppenhágai városházánál. A verseny Az M1 május 1-jén és május 6-án, Irány Koppenhága! címmel egy riportműsort vetített, melyben a nézők Kállay-Saunders András útját követhették nyomon a dalválasztóshow megnyerésétől a Dániába való elutazásig. A három adásból álló műsorfolyamot élőben, HD minőségben közvetítette az M1, Gundel Takács Gábor helyszíni kommentálásában. Az első elődöntőt és döntőt megelőzően Novodomszky Éva műsorvezetésével, az Elővízió című műsorban tudhattunk meg kulisszatitkokat, érdekességeket a versenyről. A második elődöntő felvezető műsoraként, Víziómúlt címmel egy történelmi visszatekintést láthattak a nézők az eddigi Eurovíziós Dalfesztiválokról. Ez volt az utolsó alkalom, hogy az M1 közvetítette a dalfesztivált. 2015 óta Magyarországon a Duna adja a versenyt. Egy év kihagyás után a dalfesztiválnak ismét három műsorvezetője volt: Lise Rønne, Nikolaj Koppel és Pilou Asbæk. A házigazda műsorsugárzó a nézőket is bevonta a dalfesztivál műsorába. A részvételhez az előző évi győztes dalt, az Only Teardrops-t kellett elénekelni, majd a produkciót feltölteni JoinUs.dk oldalra. Az énekesek mellett táncosok is feltölthették a produkciójukat, majd közülük is kiválasztották a legjobbakat, akik személyesen is ott lehettek a versenyen és élőben mutathatták be táncukat a második elődöntőben. A dalok közötti képeslapok az adott versenyzővel készült kisfilmek, melyeket a szervező DR forgatott márciusban a részt vevő 37 országban. Az országok bemutatásához a szervezők megkérték a versenyzőket, hogy ők maguk jelenítsék meg országuk zászlaját, úgy ahogy az jellemző hazájukra. A 2014-es dalfesztivál egyik különlegessége volt az Eurovíziós rekordok könyve, amit a fellépő-blokkok között lapoztak fel. A könyv a dalverseny rekordjait mutatta be 8 kategóriában: A legnagyobb haj, A legnagyobb válltömés, A legtöbb ezüst, A legtöbb taps, A legtöbb ajaknyalás, A leghosszabb hang, A legmagasabb hang, A legtöbb "la" egy dalban. A rekorderek közül többen személyesen is ellátogattak a fesztiválra, mint például az ír Jedward-testvérek és Johnny Logan, valamint az ukrán Verka Szergyucska is. Az első elődöntő nyitásaként Emmelie de Forest adta elő előző évi győztes dalát egy kórus kíséretében, a háttérben pedig a LED-falon egy rajongók videóiból készített montázs volt látható. A szavazatszámlálás alatt a Dán Balett művészei adtak elő modern táncokat, amihez a hátteret ez egyik leghíresebb dán író, Hans Christian Andersen meséje, A rút kiskacsa adta. Montenegró 2007-es, illetve San Marino 2008-as debütálása óta először kvalifikálta magát a dalverseny döntőjébe. Jelenleg Andorra az egyetlen ország, mely egyszer sem vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválok döntőjében legalább egyszer. Az ország 2009-ben vett részt legutoljára a versenyen. A dalfesztivál történetében először a versenyt évek óta követő Ausztrália is részt vett, habár nem versenyzőként: Jessica Mauboy a második elődöntő meghívott előadójaként lépett fel. Az énekesnő a Sea of Flags című dalt adta elő, amit ő maga írt kifejezetten a dalfesztivál tiszteletére. Az előző évhez hasonlóan a döntő a részt vevő huszonhat ország versenyzőinek bevonulásával kezdődött. A bevonulás az olimpiai játékokhoz hasonló volt, a országok neveit angolul, franciául és adott nemzet hivatalos nyelvén is ismertették, miközben a LED-falon az ország zászlaja volt látható. A szavazás közben dán színészek adták elő a Joyful Land című dalt világító létrákon egyensúlyozva. Ezután Lise, az egyik műsorvezető, Gaia Cauchival, a 2013-as Junior Eurovíziós Dalfesztivál győztesével beszélgetett. Az előző évi Junior Eurovízió győztese győztes dalának refrénjét a cappella is előadta. A szavazatok számlálása alatti szünetben Emmelie de Forest előadta győztes dalát, a Only Teardrops-t, majd a 2014-es dalfesztivál hivatalos himnuszát, a Rainmaker című dalát a huszonhat döntős ország képviselőjével. Először a verseny történetében Feröer és Kanada is közvetítette a műsort. 1986 után másodszor fordult elő, hogy királyi vendégek is megtekintették a műsort. Frigyes herceg és felesége, Mária hercegnő is jelen volt a döntőn. Az M1 július 9-én, Koppenhágából jeles! címmel egy riportműsort vetített, amiben a Dániában elért sikerekről számoltak be, továbbá bejelentették, hogy a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon is részt fog venni Magyarország. Ezúttal is a zsűri és tévénézők szavazati alapján fog eldőlni, hogy ki vesz részt az ausztriai megmérettetésen. A riportműsort később 2014. december 31-én megismételték az M1-en. Incidensek Reakciók az orosz produkciót követően Az első elődöntő és a döntő során is a helyi közönség többször kifütyülte az orosz produkciót, aminek a hátterében olyan politikai események húzódtak meg, mint a 2014-es krími válság illetve Oroszország kelet-ukrajnai megszállása. A Tolmacsova ikrek ennek ellenére a döntőben a hetedik helyen végeztek. Az örmény induló kijelentése A versenyt megelőzően az örmény versenyző, Aram Mp3 úgy kommentálta Conchita Wurst külalakját és életstílusát, hogy „nem természetes” és el kellene döntenie, hogy ő tulajdonképpen egy férfi vagy egy nő. A kijelentése vitát váltott ki; miután Aram Mp3 bocsánatot kért, hozzátette, hogy amit ő mondott, azt csak viccnek szánta. Wurst megbocsátott neki, bár megjegyezte, hogy „azt kell mondanom, ha ez csak vicc, akkor nem vicces… de ő elnézést kért, és ez elég nekem”. A grúz zsűri szavazatai A grúz zsűri összes szavazata a döntőben érvénytelennek lett nyilvánítva, miután az összes zsűritag ugyanúgy osztotta ki a pontjait 3-tól 12-ig. Az EBU szerint ez statisztikai képtelenség. Így a szavazás során Grúziában csak a telefonos szavazatok alakították ki a grúz pontok végeredményét. A litván pontbejelentő megjegyzése A litvániai pontbejelentő, Ignas Krupavičius, miután bejelentette, hogy az országa Ausztriának adja a 10 pontot, tett egy megjegyzést Conchita Wurst szakállára: „[i]tt az ideje borotválkozni”, és elővett egy borotvát, majd a saját arcán demonstrálta az elmondottakat. Az egyik műsorvezető, Nikolaj Koppel a következőképp reagált erre: „Itt lenne az ideje? Nem hiszem.” Ezzel Koppel a szavazásnál soron következő Ausztriára is utalt, ahonnan Kati Bellowitsch jelentkezett, aki egy pamut műszakállal az arcán jelentette be az osztrák zsűri és közönség pontjait. A brit BBC kommentátora, Graham Norton elégedetlenségét fejezte ki Krupavičius viccével kapcsolatban. A magyar kommentátor, Gundel Takács Gábor ugyan lefordította a litván pontbejelentő elhangzott mondatát, de nem kommentálta azt: „Itt az ideje borotválkozni, Ausztria tíz pontot kap Litvániától”. Egy internetes aktivista szabálysértése Miután Conchita Wurst megnyerte a versenyt, majd előadta versenydalát még egyszer, nem sokkal a televíziós közvetítés vége előtt, a sajtó képviselői tolongtak Wurst előtt, hogy fényképet készítsenek róla. A fotózás közben az észt „Free Anakata” aktivistájának, Meelis Kaldalunak sikerült áttörnie a biztonsági őrökön, és megközelítenie Wurstot. Virágokat adott neki és egy dán zászlót. Elfogadta a virágokat, majd Kaldalu letérdelt elé; hogy mit mondott, azt nem lehetett érteni. A biztonsági személyzet rájött, hogy Kaldalunak nem kellett volna ott lennie, így elvitték onnan. Kaldalu készített egy papírt, amit a pólója alá rejtett, a következő felirattal: „#free anakata”. A szavazás A verseny előtt a legesélyesebbnek Ausztriát, Örményországot, az Egyesült Királyságot és Svédországot tartották, végül az osztrák versenyző győzni tudott. A szavazás az elődöntőkben és a döntőben is azonos módon történt: mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az országonkénti eredményeket. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra. Az első elődöntőben Moldova végzett az utolsó helyen, történetük során először, míg a második elődöntőben Grúzia zárt a tabella legalján szintén először. Továbbá mindkét országnak ez volt a második alkalom, hogy nem jutottak be a döntőbe. A döntőben a szavazás során összesen négy ország váltotta egymást az élen. Az elsőként szavazó Azerbajdzsán Oroszországot helyezte az élre. Görögország pontjai után továbbá is Oroszország vezetett, ezt követően még Magyarország és Svédország is váltotta egymást az élen, de nem sokkal ezután átvette a vezetést Ausztria, amely biztos előnyét végig őrizve második győzelmét aratta. Az elődöntők 2004-es bevezetése, ezáltal a résztvevők számának megemelkedése óta a 290 pont addig a negyedik legmagasabb pontszám volt, amivel nyerni lehetett. Ez éppen két ponttal kevesebb, mint amennyit a 2006-os finn győztes, a Lordi összegyűjtött. Emellett a győztes dal tizenhárom országtól gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot. Mindössze négy ország, Fehéroroszország, Örményország, Lengyelország és San Marino nem adott pontot a győztesnek. A harmincnegyedik szavazó ország után kihirdették a győztest, miután matematikailag eldőlt, hogy megnyerte a döntőt Ausztria, és csak utána adták meg a lehetőséget, hogy kihirdesse a pontjait a még fennmaradó három ország. A legtöbb tizenkét pontot a győztes kapta, aki a második elődöntő győztese is volt egyben. A második helyezett az első elődöntő győztese, Hollandia lett. A harmadik helyen az első elődöntő második helyezettje, Svédország végzett. A döntőben az utolsó helyet Franciaország szerezte meg, történetük során legelőször. A házigazda Dánia a kilencedik helyen végzett. A hazai közönség ezúttal nem örülhetett a maximális 12 pontnak, mert nem szavazta őket senki sem az első helyre. A döntőben mindössze tizennégy olyan dal volt, amely nem kapott legalább egyszer tizenkét pontot; tizenkettő pedig legalább egyszer kapott. Magyarország pontjait Novodomszky Éva hirdette ki, a tizenkét pontot Hollandia dala kapta, a későbbi győztes Ausztria tíz pontot kapott. Magyarország Montenegrótól kapott tizenkét pontot; továbbá tíz pontot adott Románia és Macedónia, nyolcat Albánia és Azerbajdzsán, hetet Ausztria, Belgium, Észtország, Izrael, San Marino és Svédország, hatot Görögország, Izland, Oroszország és Portugália, ötöt Fehéroroszország és Finnország, négyet Hollandia és Moldova, hármat Dánia és Ukrajna, kettőt Spanyolország, egyet pedig Írország, Lettország és Svájc. Érdekesség, hogy a döntőben 12 pontot adó Montenegró volt az első elődöntőben az egyetlen olyan ország, aki egy pontot sem adott Kállay-Saunders András produkciójára. A részt vevő harminchét országból huszonöt adott legalább egy pontot a magyar produkciónak a döntőben. Ezzel Magyarország megszerezte története második legjobb eredményét, továbbá a legtöbb pontot ekkor sikerült összegyűjteni. 1994-ben Friderika 122 ponttal lett negyedik, míg Kállay-Saunders András 143 ponttal lett ötödik. Magyarország szakmai zsűrijének tagjai Palásti Kovács Zoltán "Zoohacker", Kovács Kati, Náksi Attila, Dorozsmai Péter és Tóth Vera voltak. Első elődöntő Az első elődöntőt május 6-án rendezték meg tizenhat ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül Dánia, Franciaország és Spanyolország is az első elődöntőben szavazott. Ponttáblázat A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök ábécésorrendben találhatók meg. 12 pontos országok Az alábbi országok kaptak 12 pontot az első elődöntőben: Magyarország zsűri és televoting eredményei Magyarország pontjait az első elődöntőben 50%-ban a zsűri szavazatai, 50%-ban pedig a telefonos szavazók szavazatai tették ki. Magyarország területéről a telefonos és SMS szavazás telefonszáma 06–91–636–136 volt. A hívás és SMS díja bruttó 195 Ft volt. Az egyes országok zsűrijének rangsorai alapján az első helyen végzett a magyar dal kettő albán, kettő flamand, egy moldáv, három orosz, kettő portugál és négy svéd zsűritagnál. Második elődöntő A második elődöntőt május 8-án rendezték meg tizenöt ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország is a második elődöntőben szavazott. A Dalfesztiválon először részt vehetett Ausztrália is, de csak meghívott előadóként, a szavazásban nem vettek részt. Ennek az oka az, hogy Ausztráliában évtizedek óta nagy népszerűségnek örvend a verseny. Az országukat Jessica Mauboy képviselte, aki a Sea of Flags című dalt adta elő. Ponttáblázat A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök az angol ábécé szerinti sorrendben találhatók meg. 12 pontos országok Az alábbi országok kaptak 12 pontot a második elődöntőben: Döntő A döntőt május 10-én rendezték meg huszonhat ország részvételével. A mezőnyt a következő országok alkották: Az első elődöntő első tíz helyezettje: Hollandia , Svédország , Magyarország , Örményország , Ukrajna , Oroszország , Montenegró , Izland , Azerbajdzsán , San Marino A második elődöntő első tíz helyezettje: Ausztria , Románia , Finnország , Svájc , Fehéroroszország , Norvégia , Görögország , Lengyelország , Málta , Szlovénia A házigazda ország, egyben az előző év győztese: Dánia Az automatikusan döntős „Öt Nagy” ország: Egyesült Királyság , Franciaország , Németország , Olaszország , Spanyolország Ponttáblázat A sorok a fellépés, az oszlopok előbb a döntősök, majd az elődöntőben kiesettek fellépési sorrendjében vannak rendezve. 12 pontos országok Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben: A huszonhat döntős ország közül tizenkettő kapott minimum egyszer tizenkét pontot, és tizennégy maradt legmagasabb pontszám nélkül. Magyarország zsűri és televoting eredményei Magyarország pontjait a döntőben 50%-ban a zsűri szavazatai, 50%-ban pedig a telefonos szavazók szavazatai tették ki. Magyarország területéről a telefonos és SMS szavazás telefonszáma 06–91–636–136 volt. A hívás és SMS díja bruttó 195 Ft volt. Az egyes országok zsűrijének rangsorai alapján az első helyen végzett a magyar dal egy azeri, egy észt, egy flamand, egy görög, egy izraeli, három macedón, egy román és kettő svéd zsűritagnál. A szavazás és a nemzetközi közvetítések Pontbejelentők A szavazás sorrendjét 2014. május 10-én jelentették be. A pontbejelentők között, a korábbi évekhez hasonlóan, több korábbi részt vevő is volt: az azeri Sabina Babayeva (2012), a fehérorosz Alyona Lanskaya (2013), a grúz Nodi és Sopho (2013), a lett Ralfs Eilands (PeR tagjaként, 2013), az észt Lauri Pihlap (2XL tagjaként, 2001 győztes) az orosz Alsou (2000, 2009 műsorvezető), a svéd Alcazar együttes tagja, Andreas Lundstedt (a six4one tagjaként, Svájc színeiben, 2006) és az ukrán Zlata Ognevich (2013). Első alkalommal fordult elő, hogy egy korábbi Junior Eurovíziós Dalfesztiválon induló előadó pontbejelentőként vett részt a versenyben: a 2013-ban San Marinót képviselő olasz Michele Perniola ezúttal San Marino pontjait jelentette be. Lettország szóvivője, Ralfs Eilands pedig korábban a 2010-es Junior Eurovíziós Dalfesztiválon látta el ugyanezt a feladatot, habár ő sohasem vett részt a gyerekek versenyén. Ugyancsak ez volt az első alkalom, hogy egy egész együttes (a háromtagú svéd Alcazar) ismertette egy ország pontjait. A szavazás sorrendje a következőképpen alakult: Kommentátorok Megjegyzés: Az egyes országok televíziócsatornái illetve rádiói alapesetben élőben közvetítették a dalfesztivált. Ez néhány esetben elérhet, mely a fenti táblázatban is fel van tüntetve. Hivatalos album A Eurovision Song Contest: Copenhagen 2014 (magyarul: Eurovíziós Dalfesztivál: Koppenhága 2014) volt a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál dalainak válogatáslemeze, melyet az Európai Műsorsugárzók Uniója és a Universal Music Group közösen jelentetett meg 2014. április 14-én. Az album tartalmazta mind a 37 részt vevő ország dalát, beleértve azokat az elődöntős országokat is, akik nem jutottak tovább a döntőbe. Továbbá a lemez tartalmazott egy bónusz dalt is, amit a hivatalos #JoinUs téma köré építettek fel. A Rainmaker című dalt a 2013-as Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Emmelie de Forest adta elő. Nézettség A 4+-os adatok a teljes lakosságra, a 18–59-es adatok a célközönségre vonatkoznak. A műsor magyarországi nézettsége: Az Eurovíziós Dalfesztivál nézettségi adatai más országokban: Ausztrália – Jessica Mauboy fellépése a második elődöntőben, illetve Sydney élő kapcsolása rekord nézettségi számokat produkált az ausztráloknál. 2 971 000 ausztráliai látott valamennyit az Eurovíziós Dalfesztiválból. Ausztria – Az osztrák tévénézők többsége az előző évi adatokkal ellenben aktívan bekapcsolódott a dalfesztiválba. 1 470 000 ember nézte végig a műsort. Ez 73%-os közönségarányt jelentett, ami óriási növekedés volt Ausztriában. Dánia – Nem meglepő, hogy a házigazda Dániában 2 400 000-en nézték az Eurovíziós Dalfesztivált, egy masszív 89%-os közönségaránnyal. Ez a legjobb nézettségi adat a dánoktól 2001 óta, amikor legutóbb ők rendezték a dalfesztivált. Egyesült Királyság – A BBC 2011 óta a második legnagyobb nézőszámot érte el, majdnem 9 millióan nézték meg a verseny döntőjét. A tévénéző lakosság 41,9%-a nézte végig Conchita Wurst győzelmét. A legnézettebb pillanatban 10 és fél millióan figyelték a történéseket. A brit delegáció vezetője, Guy Freeman megerősítette, hogy az Egyesült Királyság nem fog kilépni a dalfesztiválból, amíg ilyen jó nézettségi számokat produkálnak. Észtország – Miután Tanja nem jutott be az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe, az észteket kevésbé érdekelte a verseny, az előző évhez képest csak fele annyian nézték a döntőt, körülbelül 148 000-en. Franciaország – 2 600 000 ember nézte meg a dalfesztivál döntőjét, a tévénéző lakosság 13,4%-a. Az Eurovíziós Dalfesztivállal egy idősávban futó The Voice tehetségkutató volt a franciák kedvence május 10-én. A dalfesztivál 1 400 000 nézőt vesztett az elmúlt két évben, míg a versenyzőik sem szerepeltek nagy sikerrel a versenyen. Görögország – 2014-ben 11,2%-os visszaesést mutattak a dalfesztivál nézettségi adatai. Bár ennek ellenére is 2 100 000 ember nézte a dalfesztivált, ami még mindig egy erős 55,7%. Hollandia – 2013 -ban, Anouk sikere óta, a hollandok még jobban szeretik a dalfesztivált, és a nézettségi adatok újabb rekordokat döntöttek meg. 5 100 000 ember – 300 000-rel több, mint 2013-ban – követte figyelemmel a koppenhágai verseny döntőjét. A legnézettebb pillanatban, a The Common Linnets fellépésekor 6 200 000-en. A közönségarány 65%-os volt, ami egy meglehetősen jó szám a holland műsorsugárzónak. Izrael – Az előző évvel ellenben 2014-ben megduplázódott a nézőszám nem csak a döntőben, de az elődöntőben is, pedig ez alkalommal sem sikerült Izraelnek kvalifikálnia magát. Németország – A nézőszám 750 000-rel nőtt az előző évhez képest. 8 960 000-en nézték a dalfesztivált. A nézettség volt, hogy majdnem a 11 milliót is elérte. Talán az elmúlt évek megújított nemzeti válogatói, illetve a zeneipar nagy neveinek részvétele miatt nőtt meg az érdeklődés ismét a németek körében. Norvégia – Annak ellenére, hogy a fogadóirodák az élmezőnybe várták Carl Espen dalát, és az előző évben az előkelő negyedik helyen végeztek, kevesebb norvég nézte a versenyt. 1 400 000 néző kapcsolt az Eurovíziós Dalfesztiválra, ami így is 77,3%-os közönségarányt jelent, de ez 6,7%-kal kevesebb, mint 2013-ban. Olaszország – Az olaszok még mindig csak kis érdeklődést mutatnak a dalfesztivál irányába. Csak mindösszesen 1 747 000 (8,77%) nézte a döntőt, a lakosság nagyon apró hányada. Portugália – Habár Suzy nem jutott be az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe, Portugáliában így is 541 500-an nézték végig a döntőt (13,5%). Svédország – A svédeknél 3 400 000 nézője volt az Eurovíziós Dalfesztiválnak, ami egy gigantikus 83,2%-os közönségarányt jelent. Szlovénia – Az ország közel fele bekapcsolódott a műsorba, miután a második elődöntőben kihirdették, hogy Tinkara Kovač bejutott a döntőbe. 324 000 nézője volt a versenynek, ami 47%-os közönségarányt jelentett. Ez 17%-kal több, mint az előző évben. Spanyolország – Míg az Eurovíziós Dalfesztivál volt a hét legnézettebb műsora Spanyolországban, addig csak 5 141 000 néző (35%) követte figyelemmel a versenyt. Ez az egyik legalacsonyabb nézettségi adat Spanyolországból. 200 000-rel kevesebb, mint 2013-ban. Ennek ellenére a közönségarány 2,1%-kal növekedett. Ezen felül Belgiumban 646 680 (36,5%), Lengyelországban 4 630 000 (38,9%), Romániában pedig 1 300 000 (20,2%) a becsült nézőszám. A 2014-es elődöntőket és döntőt összesen 195 millió ember látta. Aki másnak vermet ás (Bűbájos boszorkák) Az Aki másnak vermet ás a Bűbájos boszorkák című televíziós sorozat első évadjának tizedik epizódja. Rex és Hannah, a már amúgy is gyanús páros most a tettek mezejére lép. Rex új erőt fejleszt ki magának, amellyel bele tud bújni mások elméjébe, így sikerül arra rávenniük a gyanútlan Prue-t, hogy lopjon el egy diadémot az aukciós házból. A tervük, hogy megszerezzék a Hármak Erejét, azonban nem sikerül nekik, egy ismerős ismeretlennek köszönhetően. Andy és Prue utókapcsolata újabb állomáshoz érkezik időközben. Cselekmény Prue és Phoebe épp akkor érkeznek meg a nagybevásárlásból, amikor Piper Leo-val futkos át az előszobán. Leo megfagyasztását követően Piper kénytelen néhány keresetlen megjegyzést eltűrni testvéreitől, de nem sokkal később már vígan rohan fel az emeletre az ezermester férfivel. Prue ezután nem sokkal ágyba bújni készülődik. Megjelenik mellette Rex Buckland fantomképe, aki folyamatosan utasításokat ad a legidősebb Halliwell-lánynak, aki a jelek szerint csak a fejében hallja a férfi mondatait, jelenlétét nem érzékeli. Rex instrukcióinak hatására Prue belenyúl a táskájába, amelyben egy diadém található. Prue azonban a diadémra azt hiszi, a saját határidőnaplóját veszi ki a táskából, szintén Rex manipulációjának köszönhetően, majd a határidőnapló-diadémet a fiókjában helyezi el. Rex-nek az agresszív Cirmi viselkedése miatt nem adódik alkalma arra, hogy végignézze Prue vetkőzési procedúráját, a macska ugyanis minden bizonnyal látja a férfit, csak épp semmit nem tehet. A következő jelenetben Rex hús-vér valójában ül irodája bőrkanapéján. Hannah küldetése sikerességéről kérdezi, mire Rex elmagyarázza, hogyan is működik újdonsült ereje. Rex az asztrálkivetítés képességével rendelkezik, azaz saját magát pszichikailag ki tudja vetíteni egy teljesen más helyre, s úgy tudja irányítani az embereket, hogy azok nem veszik észre, mégis azt csinálják, amit mond nekik. Új erejét Hannah előtt is demonstrálja, s időközben kiderül, hogy ugyanezen képességével arra késztette Prue-t, hogy a Bucklands aukciós ház páncélszekrényéből úgy lépjen ki, hogy a diadém a táskájában lapul… Phoebe másnap reggel már alig várja, hogy a napot kora reggel ruhaválogatással töltő Prue végezzen az öltözködéssel, mert el kívánja kísérni a munkahelyére – természetesen csak a kocsira fáj a foga, amivel elmehet egy állásinterjúra. Piper igen gyorsan igyekszik testvérei mellett elsurranni, ezért kénytelen az egész éjszakáról beszámolni. Elmeséli, hogy mivel rendkívül ideges volt az együttlétük alatt, folyamatosan megfagyasztotta Leo-t, először csak véletlenül, aztán pedig már szánt szándékkal, ráadásul pont az együttlét legkritikusabb szakaszában. Az érkező Leo-t Prue és Phoebe magára hagyja még egy utolsó búcsúcsókra, s a Bűbájosok mindhárman elindulnak munkába. Az aukciós házban már a rendőrség emberei járkálnak fel-alá, s a testvérpár hamarosan meg is tudja, hogy egy diadémot loptak el. Rex megbízza Prue-t azzal, hogy a rendőrséggel konzultáljon az ügyben, eközben szó esik arról, hogy a The Verve nevű együttes egyik koncertjére megy, s tudvalevő, hogy ez Phoebe egyik kedvenc amerikai együttese. Így sikerül azt megbeszélniük, hogy aznap este Rex és Phoebe együtt mennek a koncertre, amely program Prue nemtetszését váltja ki. Miután Phoebe elhagyja a helyszínt az interjú miatt, Prue Andy-vel találkozik össze, aki meglepő módon ennek az ügynek a felelőse, s megbeszélnek egy időpontot, amikor a rendőrségi jegyzőkönyv elkészülhet a diadém eltűnéséről. Hannah eközben toporzékol a dühtől, hogy Rex helyette hívta el Phoebe-t arra a koncertre, de Rex elmagyarázza az áltitkárnőnek, hogy tervei szerint minél jobban fel tudják idegesíteni Prue-t, az annál hatásosabb lesz, amikor az Árnyékok Könyvében található varázsigével (aszkézis) megfosztják tőlük ereiket. A rendőrségi kihallgatáson aztán Prue már kezdi kényelmetlenül érezni magát, mert minden felé intézett kérdés arra irányul, hogy talán ő volt a tettes, ugyanis a vallomások alapján csak az intézmény dolgozói férhettek hozzá a páncélszekrényhez, s Prue volt az utolsó, aki elhagyta a páncélszobát. Andy és Darryl gyanúját az is felkelti, hogy Prue minden biztonsági kamera felvételét elhozta nekik videokazettán, csak a páncélszobáét hagyta ki a sorból. Aznap este a Quake-ben Prue ismét savanyú képpel nyugtázza, hogy a koncertről megérkezett húga ilyen jól elvan a főnökével. Ahogyan azt Piper-nek is kifejti, nem igazán szeretné, hogy a munkája és a magánélete valamely ponton is akár találkozzanak. Másnap reggel a nappaliba Phoebe érkezik le, s nagyon megörül a Rex által neki szánt rózsáknak. A rózsás doboz azonban már nyitva volt, amikor a lány leérkezett a lépcsőn, így a legkisebb Halliwell Prue-val bonyolódik beszélgetésbe, mire Prue csak annyit reagál, hogy nem szeretné, ha olyan dolgok derülnének ki Rex számára róla, amikről nem szeretné, hogy a főnöke tudjon. Időközben csengetnek: Andy és Darryl érkezik, házkutatási paranccsal a zsebükben… Andy és fekete bőrű társa Prue szobájában keresgél, s mind a három lány jelenlétében még mindig gyanúsítottnak tartják Prue-t. Andy épp kinyit egy fiókot, amiben a diadém van, s Piper még időben megfagyasztja a nyomozókat, még mielőtt Andy belenézett a fiókba. Prue nem érti, mit keres a drága ékszer a fésülködőasztalának fiókjában, de szorít az idő, úgyhogy Piper gyorsan elrejti a párnák mögé. Ekkor megjelenik Rex asztrálképe, s arra utasítja Andy-t, nézzék meg a párnák alatt. Piper megfagyasztja Darryl-t, s a diadémot az egyik fiókos szekrénybe helyezi, de Rex manipulációs képességének köszönhetően Andy bele kíván nézni abba a fiókba is, így Phoebe gyorsan felcsempészi a padlásra a diadémot, Rex pedig távozik a helyiségből. A hús-vér Rex magán kívül van az idegességtől, hogy a boszorkányok megint kitoltak vele, de újabb tervet eszel ki. Prue eközben a házban fel-alá sétálgatva arra gyanakszik, hogy valaki varázslattal próbálja őt manipulálni, ez lehet a magyarázata az esetnek. Amíg Phoebe Rexszel telefonál, Prue elmondja Piper-nek, hogy mindenképpen az aukciós házból gyanakszik valakire, s az első számú gyanúsított számára az a személy, aki egyszer azt mondta neki, hogy tönkre kívánja tenni: Hannah. Leo eközben a padlásra téved, majd kiderül, hogy ő is mágikus lény: erejével kinyitja a padlás ládáinak fedelét, mintha keresne valamit, majd a fiókokat is elkezdi egyenként kihúzogatni, de ekkor betoppan Piper, s kérdőre vonja. Miután kimagyarázta magát, Leo sajnálkozva közli Piperrel, hogy lehetséges, hogy haza kell utaznia véglegesen, s hogy az a haza nagyon messze van. Phoebe készül a nagy esti vacsorára Rexszel, s a férfi lakásán Rex, miközben elrejtőzik egy másik helyiségben, arra készteti Phoebe-t, hogy látomásában Prue-t lássa egy warlock elől menekülni az aukciós házban. Phoebe persze azonnal indul, s kimagyarázza magát Rexnél, hogy később majd felhívja. Az áligazgató pedig rögtön felhívja mobiltelefonjáról az amerikai segélyhívószámot (911), s bejelentést tesz arról, hogy valaki épp most próbálta megölni őt a Buckland aukciós házban. Prue ezalatt a biztonsági őrrel beszélget az irodában, majd betekint Hannah személyi számítógépébe, s az alkalmazottak listáján a keresőprogram sem Hannah-t, sem Rexet nem találja meg. Rex ekkor asztál úton azt a tudatot kelti Prue-ban, hogy egy warlock üldözi, majd a raktárhelyiségbe irányítja, ahol időközben Hannah egy szoborral fejbe vágja a biztonsági őrt, majd érkezik Prue, aki Rex előzetes utasításának megfelelően megfogja a földön heverő szobrot. Mire Phoebe befut, megdöbbenve tapasztalja, hogy az őr halott… A nyomozók a holttest mellett megtalálják a hiányzó videokazettát, amelyen az látható, hogyan veszi ki Prue a diadémot a páncélszobából, s hogyan teszi azt el a táskájába. Ráadásul Prue-ra a gyilkos fegyverrel a kezében találtak, így Prue-t maga Andy tartóztatja le gyilkosság gyanújával. Prue még mindig a Rex-Hannah párosra gyanakszik, Phoebe pedig lehordja Andy-t, amiért így viselkedik Prue-val azóta, mióta nővére lapátra tette. Phoebe Piper-rel karöltve Rex lakására kopog be, de nem hallanak választ, s egy teljesen üres lakásban találják magukat. A két nővér rájön, hogy Rex egy warlock, s hogy asztrál kivetítéssel vagy elmeirányítással manipulálta őket. Miközben Prue erejét használva megfélemlíti a szemtelenkedő fegyencet a rendőrségi fogdában, Andy elmondja Darryl-nek, hogy biztos abban, nem Prue a tettes, mégis a magánéletének alakulása hatására úgy döntött, letartóztatja. Beszélgetnek arról is, hogy vajon ez lehetett-e Prue titkolt élete, de Andy nem fűz hozzá sok reményt. Phoebe és Piper pedig kieszelnek egy tervet, hogyan győzzék le az erejükre áhítozó warlockokat: elmennek Prue-ért, hogy kiszabadítsák. Piper megfagyasztja az őröket, kihozza Prue-t, aki kitömi az ágyat, hogy úgy tűnjön, már alszik, de amint kiérnek, Rex megörökíti a három testvért fényképen, s elkezdi őket zsarolni. Elmondja, hogy csak az az egy választásuk van, hogy az Árnyékok Könyve segítségével lemondanak erejükről, vagy örök életre börtönben maradnak. Amennyiben az egyezség áll, úgy a terv szerint Rex bejelenti a rendőrségnek, hogy csak rossz helyre tette a diadémot, így a Bűbájosoknak nem kell vállalniuk a börtönéletet. Emellett ad egy ósdi lámpást, amely begyűjti majd a három ősi erőt… A nővérek próbálnak valami alternatív megoldást kitalálni, de nem lehetnek biztosak benne, hogy abban a pillanatban nem figyeli-e őket épp Rex. Tisztában vannak vele, hogy a múltjukat és önmagukat adják fel az erejükről való lemondással, de nincs más választásuk. Az igézet elmondását követően elindulnak Rexékhez, akik már alig várják az újdonsült erőket, Hannah át is változik fekete párduccá. Andy közben az adatbázisban egy teljesen más kinézettel rendelkező Hannah-t talál, aki ráadásul már néhány hónapja meghalt. Rex nevének beütésére szintén egy ugyanazon a napon meghalt ember képe látszódik, mint az igazi Hannah Webster név alatt. Prue-ék megérkeznek az aukciós házba, s van egy utolsó tervük arra, hogyan akadályozzák meg, hogy a Hármak Ereje rossz kezekbe kerüljön. A lámpást átadják Rexnek, aki már hívja is Hannah-t, hogy egy kielégítőbb zárlatot adjon a szituációnak. Ezalatt Leo a lányok padlásán sikeresen megoldja erejének felhasználásával, hogy az Árnyékok Könyvébe visszatérnek a betűk, amely egyet jelent azzal, hogy a lányok is visszakapják erejüket. Piper így a rájuk ugró párduc-Hannah-t megfagyasztja, s Rex-et tolják oda a helyükre, így a kiolvadó Hannah megöli Rexet, s mindketten elégnek a pokol tüzében. Andy és Darryl az időközben cellájába visszakerült Prue-val közlik, hogy újra szabad ember, a Rex-Hannah páros ugyanis megölt két embert, hogy meghamisítsák a személyiségüket, s a diadémot is megtalálták náluk. A nővérek a padláson meglepődve tapasztalják, hogy az Árnyékok Könyve ismét tele van nyomtatva betűkkel, ábrákkal, s fogalmuk sincs róla, ki művelte ezt. Az érkező Leo elbúcsúzik Piper-től, de ígéretet tesz arra, hogy visszajön még a lányhoz. A Bűbájosok ezek után elégetik az aszkézis igézetét, hogy örökké boszik maradhassanak, Leo pedig kék-fehér fénytünemények kíséretében hagyja el a ház földszinti részét… Árnyékok Könyve Igézetek Erőelvevő igézet: Varázserők most távozzatok! Híretek, hamvatok ne maradjon! (3-szor kell elmondani) Szereplők Állandó szereplők Prue Halliwell szerepében Shannen Doherty Piper Halliwell szerepében Holly Marie Combs Phoebe Halliwell szerepében Alyssa Milano Andy Trudeau szerepében T. W. King Darryl Morris szerepében Dorian Gregory Mellékszereplők Rex Buckland (a Buckland aukciós ház vezetője meghal) szerepében Neil Roberts Hannah Webster (Rex Buckland személyi titkára és szeretője, meghal) szerepében Leigh-Allyn Baker Leo Wyatt (a ház karbantartója) szerepében Brian Krause Epizódszereplők Jaime (a Buckland biztonsági őre) szerepében Al Rodrigo Super szerepében Tim Stark Apróságok Ez az első epizód, hogy a Bűbájosok elvesztik erejüket. amelyben Leo mágikus képességeit használja. amelyben fényőrteleportálás jelenik meg. amelyben az egyik Halliwell börtönben van, ez esetben Prue. amelyben a nővérek nem ölik meg ellenfelüket: Rex-et Hannah ölte meg párduc formájában, míg Hannah-t feltehetőleg a sorozatban először megjelenő Forrás vagy a Triád küldhette a pokolra. Amikor Piper és Phoebe elindul a börtönbe, fényes nappal van, mire odaérnek, már éjszaka - hatalmas város lehet ez a San Francisco… Rex azt mondja a lányoknak, hogy Hannah épp a házban van, s épp kimenekíti a diadémot. Hannah vajon hogyan törhetett be úgy, hogy a konyhában barkácsoló Leo a házban volt? Rex állítása szerint az asztrál kivetítés egy képesség arra, hogy elmében eljuttassa magát egy másik helyre, de ez helytelen, mert ez a teleportálás technikai megfogalmazása. A képesség, aminek birtokában van, nem más, mint pszichokivetítés, amely egy olyan erőt jelent, amellyel emberek elméjét befolyásolhatjuk egy fizikai síkon egy másik síkról. Amikor Andy letartóztatja Prue-t, nem közli vele, hogy „jogában áll hallgatni”. Ez önmagában felmentené a vád alól. Ha Piper már saját akarata használatával is sikeresen meg tudta fagyasztani a nyomozókat, nem lett volna egyszerű, ha megfagyasztja Rexet, és kiveszi a kezéből a Polaroid képet? A Phoebe kint állt őrt a fogda előtt, észre kellett volna vennie, hogy Rex ott áll a kocsijával a parkolóban, s egy fényképezőgéppel a kezében vár… Az epizódban a következő dal hangzik el: Tal Bachman: She's So High Queen Rocks A Queen Rocks a brit Queen rockegyüttes válogatásalbuma, amely 1997. november 3-án jelent meg. Brian May szerint a legutóbbi albumuk, az 1995-ös Made in Heaven lágyabbra sikerült, és a legtöbb lemezük nagyon sokszínű volt, ezért meg akarták mutatni, hogy a Queen alapvetően keményrock zenekar volt. A lemez bejelentése után a rajongói klub az együttes weboldalán kiírta a tervezett dalsorrendet, és bejelentették, hogy a promóciós kislemezre tervezett „Tie Your Mother Down” és „I Can’t Live with You” dalokat is átdolgozták – mint később kiderült, csak az utóbbinak keményítettek a hangzásán, főleg a dob- és gitárkíséreten. A listába később több ismertebb dal is felkerült, de helyet kaptak a keményebb számok is, amelyek nem voltak valódi slágerek a maguk idejében. May egy új dalt is írt a lemezre, a „No-One but You (Only the Good Die Young)”-ot, amely kislemezként a tizenharmadik helyet érte el Angliában. A lemezre került dalok túlnyomó többségének May volt az eredeti szerzője. A borítókép (Richard Gray munkája) kisebb ellenérzést váltott ki a rajongók között, mert a szétrobbanó eredeti Queen címert ábrázolta. Brazíliában és a Dél-Afrikai Köztársaságban cenzúrázni kellett a kép meztelen nimfáit. A lemez a hatodik helyet érte el Angliában, és több mint 300 ezer példányban kelt el. Helyezések és eladások Kislemezek Dove Award „Az Év Együttese” kategóriában A Dove Award nyertesei "Az Év Együttese" kategóriában: 1981 IMPERIALS 1982 IMPERIALS 1983 IMPERIALS 1984 Nem osztották ki 1985 Nem osztották ki 1986 Nem osztották ki 1987 FIRST CALL 1988 FIRST CALL 1989 TAKE 6 1990 BEBE & CECE WINANS 1991 PETRA 1992 BEBE & CECE WINANS 1993 4HIM 1994 4HIM 1995 4HIM 1996 POINT OF GRACE 1997 JARS OF CLAY 1998 JARS OF CLAY 1999 POINT OF GRACE 2000 SIXPENCE NONE THE RICHER 2001 Third Day 2002 Third Day 2003 Third Day 2004 MercyMe 2005 Casting Crowns Joseph Bonnel Joseph Bonnel (Florensac, 1939. január 4. – 2018. február 13.) francia válogatott labdarúgó-középpályás, edző. A francia válogatott tagjaként részt vett az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon. Panzerkampfwagen VIII A Panzerkampfwagen VIII Maus (egér) szupernehéz harckocsi jelentette a végállomását annak a folyamatnak, amelynek során a németek szinte megszállottan próbáltak egyre nagyobb harckocsikat kifejleszteni. 1942. június 8-án Hitler szóban megállapodott Porsche professzorral egy különlegesen nehéz harckocsi kifejlesztéséről, amelyet ironikusan Mausnak neveztek. Története Egy 100 tonnás "áttörő harckocsi" megépítése már 1940-ben a lengyel hadjárat értékelésekor felmerült. Mégis 1941-re teszik a kifejlesztésének ötletét, ugyanis megjelentek a Szovjetunió új harckocsijai a T-34-es és a KV. Ezek után a német hadvezetésben felmerült, hogy a szovjeteknek egy még nagyobb és erősebb, 100 tonnás páncélosa is lehet. De a 8,8 cm-es légvédelmi löveggel megtalálni vélték a szovjet harckocsik ellenszerét, a téma feledésbe merült. 1942 júniusában merült fel ismét a nehéz harckocsi ötlete. Ferry Porsche írja le apja, és Hitler közötti beszélgetést. Hitler nem egy egyszerű nehéz harckocsit, hanem egy „mozgó bunker”-t akart létrehozni, elsöprő tűzerővel. Hitler a témát azért vetette fel, mert egy szövetséges partraszállást – ilyen addig még nem történt – megelőzően bekövetkező légvédelmi támadás után az Atlanti fal tüzérségét tönkretenné. Ekkor a bunkerekből kijövő Mausok helyettesítenék a kiesett lövegeket. Igaz, hogy az invázióban kialakult helyzeten ez sem tudott volna változtatni, de a feladat meg volt adva, így munkához láttak. Egyidejűleg két tervező cég asztalán nyertek konkrét formát az elképzelésék, a Porsche és a Krupp cégnél. A tömeg felső határa először 100 tonna, majd-Hitler beavatkozása nyomán-előbb 120, majd 130, 150, sőt 170 tonnát írtak a különböző tervek. Megint elhangzott az, hogy a védettségnek és a tűzerőnek példátlannak kell lennie. Hitler a Porsche cég terveit találta jobbnak, 105 illetve 150 mm közötti méretű löveggel. Hitler a munka felgyorsításán túl havi 10 páncélos gyártását tűzte ki célul. A sorozatgyártás időpontjának 1943 végét jelölte meg. A Porsche számára kedvező döntés után elkészült az életnagyságú famodell. Olyan döntések következtek ezután, mint a 7,5 cm-es, a főlöveggel párhuzamosított löveg beszerelése, valamint a fegyverenkénti lőszer-javadalmazás meghatározása. A meghajtásra benzin-elektromos, vagy dízel-elektromos motort tervezett az ezen téren jártas Ferdinand Porsche. Motor, páncélzat A motor beszerzése céljából felvették a kapcsolatot a Daimler-Benz céggel. A Porsche által tervezett 10 hengeres léghűtéses motor még megkettőzve sem fedezte volna a harckocsi erőforrásigényét. Még a gyorsnaszádok dízelmotorjának beépítése is felmerült. Végül a Daimler-Benz DB 603-as benzinbefecskendezéses repülőmotorra esett a választás. A kompresszióviszonyát más dugattyúk beépítésével csökkentették. További átalakításokkal a beépítést is lehetővé tették. Az átalakítások után az MB 509-es típusjelzést kapta. Teljesítménye 882 kW volt. A generátor mellett, jobbra egy kisegítő motort építettek be, mely szükség estén a harckocsi belsejének szűrőkön keresztül történő, enyhe túlnyomásos levegő-utánpótlását, és az akkumulátorok feltöltését is biztosította vészhelyzet esetén. A főmotor beindítását egy 8 LE-s (5,8 kW), kétütemű, kéthengeres motor végezte. A középső részben elhelyezett motor közvetlen kapcsolatban állt az LK 1000/12–200 jelzésű, hatpólusú Siemens-Schuckert generátorral. A két, egymástól független, elektromos meghajtómotor a teknő hátsó részében, a meghajtókerekek fölött kapott helyet. Maximális (3100 ford/min) fordulatszámuk közvetlen kapcsolat esetén 20 km/h sebességet jelentett. A motorok méreteire jellemző, hogy tömegük egyenként csaknem két tonna volt. A villanymotorok erőáttétele a vezetőülésből mechanikusan kapcsolható volt terep, vagy normál fokozatba. Rendkívül nagy hangsúlyt fektettek a páncélvédelemre. A 35°-ban döntött, 200 mm-es homlokpáncél vízszintesen mért vastagsága 350 mm volt. Ezt akkor semmilyen páncéltörő fegyver nem tudta átütni. Az alsó homlokpáncél azonos vastagságú volt, 60°-ban döntve. A torony - melynek oldalfalai 200, homlokpáncélja 240 mm volt - nagy átmérője miatt az oldalfalak döntése már nem volt lehetséges. Fegyverzet Fő fegyverzetét egy 12,8 cm-es löveg, valamint a vele párhuzamosított, külön erre a feladatra kifejlesztett 7,5 cm-es, Krupp gyártmányú ágyú képezte. A torony forgatását elektromos motor végezte. A finom irányzás kézzel történt, majd a lövés után egy automata sűrített levegővel a zár felől kifújta a csövet. Egyéb adatok Az előtéttengelyre szerelt tárcsafék kézzel mechanikusan, lábbal hidraulikusan működött. A rugózást kizárólag a kívül elhelyezett görgőskocsik oldották meg. Az 1100 mm széles tagokból álló lánctalp össztömege 13 tonna volt, cseréje ideális körülmények között 6 ember 8 órai munkáját igényelte. A tömege és motorjával szemben képes volt helyben megfordulni. A tömegét egyetlen híd sem lett volna képes elviselni, ezért a vízen való átkelés is a legfontosabb tényezők között szerepelt. A tervek szerint a párban haladó két járműből az egyik a parton állva biztosította volna a másikat, miközben egy kábel segítségével árammal is ellátta volna azt. Ugyanakkor a Maus egyedül is képes volt víz alatti átkelésre. Menetből 2 m-es, háromnegyed órás előkészítés után pedig 6 m-es vízi akadályon tudott átgázolni. A tornyot vízbe ereszkedés előtt egy mechanikus szerkezettel 6 mm-t le kellett ereszteni, így a nyaktömítésre felfekvő perem meggátolta a víz befolyását, így viszont a torony nem volt mozgatható. A harckocsi farán egy 1000 literes póttartályt helyeztek el, amely mechanikusan ledobható volt. A projekt befejezése 1944 júniusának elején készült el teljesen az első, majd röviddel utána a második Maus. Mindkét harckocsit a Berlin melletti Kummersdorf tüzérségi lőterére szállították, ahol a szovjet csapatok megérkezésekor az egyiket még fel tudták robbantani. A másik példány épen került a szovjet csapatok kezébe, akik azt - minden más zsákmányolt jármű egy-két példányához hasonlóan - Kubinkába, a Moszkvához közeli páncélos kísérleti telepre szállították. De a tesztek során végül rájöttek,hogy egy ekkora páncélosnak semmi haszna. 3548 Eurybates A 3548 Eurybates (ideiglenes jelöléssel 1973 SO) egy kisbolygó a Naprendszerben. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 19-én. Prekolumbiánus művészet Prekolumbiánus művészet („Kolumbusz előtti művészet”) alatt az amerikai kontinensen élő indián őslakó népek művészetét értjük a legkorábbi emlékektől (i. e. 2. évezred) az i. sz. 16. századi európai gyarmatosításig. A prekolumbián művészet a prekolumbián civilizációk két egymástól független területén érte el csúcspontját: Mezoamerikában (az észak-amerikai indián civilizáció területén) és Dél-Amerikában, az Andokban. 3000 évvel a földrész európai felfedezése és gyarmatosítása előtt Amerika őslakossága olyan civilizációt hozott létre, amely szellemi és művészeti vívmányaival felvette a versenyt az ókori Kínával, Indiával, Mezopotámiával és a mediterrán világgal. Elért eredményeik már csak azért is lenyűgözőek, mert a őshonos amerikaiak számára az Óvilág és annak technológiája ismeretlen volt. A kereket például Mezoamerikában egyedül játékokhoz használták, és soha nem fejlesztették ki a korongozást, a kocsikereket, és a csigát. Fémeszközöket ritkán használtak, s azt is csak a prekolumbián történelem utolsó szakaszában. Finoman megmunkált szobraikat és a bonyolult ornamentikájú jádefaragványaikat egyaránt kőeszközökkel készítették, követ véstek kővel. Mezoamerikai művészet Mezoamerika indián civilizációinak története három időszakra osztható: a preklasszikus kor (i. e. 2. évezred–i. sz. 3. század); klasszikus kor (3–10. század); posztklasszikus kor (10–16. század). A klasszikus korszak volt a tanúja annak a nagy virágzásnak, amely nemcsak sok vonatkozásban emlékeztet az ókori Közel-Keletre, de egyenrangú is vele. Közép-Amerika legfontosabb prekolumbián területei: Kelet: a Mexikói-öböl környéke (olmék kultúra); a Yucatán-félsziget ( Maja civilizáció ) Közép és nyugat: Délnyugat-Mexikó és Oaxaca vidéke (zapoték és mixték kultúra) és Északnyugat-Mexikó ( Teotihuacán , tolték és azték kultúra), Nyugat-Mexikó. Olmékok Az olmékok (i. e. 2–i. e. 1. évezred) igen dinamikus és naturalisztikus háromdimenziós tárgyakat is készítettek, de leghíresebb munkáik az 1,5-2,8 méter magas emberfejek vastag ajkakkal és lapos orral. Négy ilyen fej látható La Ventában, a faragott sztéléken és oltárokon kívül. La Venta udvarai és terei, valamint fő épülete, egy piramis, korai példája a tervszerűen felépített vallási központoknak. Zapotékok Az i. e. 3. században az olmékok örökébe lépő mexikói zapoték civilizáció vallási, szertartási központja Monte Albán, a Oaxaca-völgy feletti magas hegygerincen épült. A templomváros építészeti csoda, amely magában foglalja a hatalmas fennsíkon elterülő piramisegyüttest és a szomszédos óriási csillagászati obszervatóriumot. Monte Albán a vallási kultusz és a katonai győzelmi ünnepek színhelyéül szolgált. A 3. –7. század között a zapoték nemzet fővárosaként 25 ezer ember otthona volt. Tenochtitlán A félelemmel vegyes tisztelet ébresztő Tenochtitlán (i. e. 3. –i. sz. 7. század) a mai Mexikó északnyugati részén fekszik. Tenochtitlán hatalmas piramisai és szabályos sugárútjai az indián építészet csúcspontját jelentik. Itt is felismerhetjük a La Venta színhelyen látható olmék templompiramis-tér alaprajzának embrió formáját. Az épületek szobordíszítése is rendkívüli. Quetzalcoatl (ejtsd: kecalkoatl, magyarul „Tollaskígyó”) templomában minden szint függőleges síkjából egy sor kígyófej ugrik ki, kerek, meredt szemű geometrikus fejekkel váltakozva. Ugyanez a szigorú stílus jellemzi a Hold-piramis mellett talált víziisten sematikus szobrát. A virágdíszes falfestményeken játszó és pillangókat kergető embereket láthatunk, középen egy személy sírja, s az első isten vizet permetez az égből. Maják Mezoamerika délkeleti részén (Guatemala, Honduras, Yucatán-félsziget) találhatók a maja civilizáció (1. század–10. század) művészeti emlékei. Az olmék hagyományok és Teotihuacán döntően befolyásolta a klasszikus maja kultúra kialakulását s annak fejlődését, amely a prokulumbián Amerika legfejlettebb, legkifinomultabb civilizációja volt. A maja papkirályságok és a hierarchikus osztálytársadalom kialakulását döbbenetes épületkomplexumok és kőszobrok jelzik, amelyek rivalizáltak Teotihuacán méreteivel. A teraszos templompiramisokat sírok, paloták, terek, labdajátékpályák és a kormányzó elit otthonai vették körül. Szertartásaik központjai a templompiramisok voltak. A piramisok tetején fedett templomok vannak, ezeket a palotákkal együtt festett stukkók és kőreliefek díszítik. A maja domborműveken gazdagon öltözött emberi alakok bonyolult hieroglifikus motívumokkal ötvöződnek. A piramisok körül szétszórtan elhelyezett magas paloták faragott oszlopai és oltárai is figyelemreméltóak. A kimunkált maja stílus jól megfigyelhető a bonampaki falfestményeken is (792 körül). Ezek csatajeleneteket, hadifoglyok kínzását, valamint győzelmi ünnepségeket ábrázolnak. A maja szobrászat gyakran nem háromdimenziós, azonban megdöbbentő kerámiaszobrocskákat készítettek Jaina szigetén. Ezek némelyike szellemeket , legtöbbjük azonban halandókat, fejdíszes táncosokat és papokat ábrázol . Toltékok A Teotihuacánt elpusztító harcos toltékok kétszáz évig uralkodtak – a 10. század közepétől a 12. század közepéig. Elődeik örökségét átvették, majd saját arculatukra formálták. Fővárosuk Tula volt, ahol a régészek páratlan kultúra nyomára bukkantak. A tolték mitológia szerint Quetzalcoatl, a Tollaskígyó a Hajnalcsillag, a szél és az ikrek istene kormányozta Tulát, ő gondoskodott az emberekről. Quetzalcoatl 10 méter magas, 5 lépcsős piramisának tetején 4,6 méter magas, bazaltból faragott álló alakok tartották a szentély mennyezetét, amely már elpusztult. A toltékok a maja építészeti technikát használták fel, de a tömegalakító építészettől a belső tér igényesebb megoldásai felé haladtak . A mítoszok szerint a Tollaskígyó menekülésével volt kapcsolatban Tula pusztulása is. A régészeti ásatások annyit tudnak csak bizonyítani, hogy az ellenség lerombolta a városfalat, a központot pedig felégette, a fafödémek ennek eshettek áldozatul. Mixtékek A mixtékek elfoglalták az eredetileg zapoték Monte Albánt, és jelentős építményekkel gazdagították. További fontos központjaik az ősi fővárosuk Tilantongo, valamint Achiutla, Cuilapan, Huamelupan, Mitla, Tlaxiaco, Tututepec, Juxtlahuaca és Yucuñudahui. A mixték művészek munkája ismert volt egész Mezoamerikában. Kiválóak voltak a fém megmunkálásában, előszeretettel használtak ezüstöt és aranyat. Kerámiáikat nemcsak saját maguk számára készítették, hanem kereskedelmi célra is. Aztékok A Teotihuacánban létrejött gazdag mezoamerikai művészeti hagyomány tovább élt a toltékok és mixtékek civilizációjában, valamint az Azték Birodalomban, amely 1420–1519 körül érte el csúcspontját. Az azték művészet, bár magába építette a szomszédos kultúrák bizonyos jellegzetességeit, szinkretizmusa és ezoterikus szimbólumvilága tette egyedivé. Az aztékok harciassága és emberáldozataik adnak magyarázatot Coatlicuénak, a föld és termékenység istennőjének Teotihuacánban talált félelmetes szobrára. Az istennő arca helyén két kígyófej van, mellén levágott kezek és kitépett szívek láthatók, tekeredő kígyók alkotják szoknyáját. Egy ugrásra készülő fenevad pózában jelenítik meg. Övét egy óriási halálfej ékesíti, lábfeje jaguárkarmokban végződik. Ennél naturalisztikusabb szobrok is ismertek, továbbá egy sor mozaik, melyek az azték kultúra sokoldalúságát bizonyítják. A maszkművészetet, amely már az európai hódítás előtt is virágzott, szinte a tökéletességig fejlesztették. A drágakövek megmunkálását, és a festészetüket is magas szintre fejlesztették. Sajnos csak néhány freskótöredék maradt fenn, illetve érdekes, gazdagon illusztrált, mixték és mixték-pueblo hatásokat mutató kéziratok. Az aztékok katonai építészete jelentős volt, polgári épületeik viszont nem maradtak fenn. Az egyik szobor, amit Mexikóban találtak, a spanyol hódítás előtti időkből származik. A feltevések szerint a legutolsó azték emlékek közül való. Azt hiszik, hogy Tlaloc esőistent személyesíti meg. A trópusokon az eső életkérdés, nélküle nem érik be a gabona, és az embereknek éhezniük kell. Érthető, hogy az esőistent hatalmas, félelmetes démonnak képzelték el. Ha a szobrot jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a szája két kígyófej, kiálló nagy méregfogakkal, orra is nagy, összetekeredett kígyó, s valószínűleg a két szeme is. A régi Mexikó művészetében a szent kígyó nemcsak az állat képmása, hanem a villám jele is volt, és később írásjel, betű lett. Nyugat-Mexikó (Jalisco, Nayarit és Colima) Mexikó nyugati részén végig a trópusi partvidéken egy méreteiben, kiterjedésében és befolyásában kisebb kultúrára bukkanhatunk. Nyugat-Mexikó prekolumbán emberei nem alkottak sem masszív építményeket, sem nagyméretű kőszobrokat és általában kulturális teljesítményük sem éri el Közép-Amerika közép és déli területein létrejött magas civilizációk művészetét. Tény, hogy Nyugat-Mexikó Jalisco, Nayarit és Colima államait gyakran emlegetik mint a kultúra „holt ágát” a magas kultúrákhoz viszonyítva, amelyekről Közép-Amerika híressé vált. Nyugat-Mexikónak mégis hosszú és gazdag művészi hagyományai vannak, amelyek visszanyúlnak a korai fejlődés éveire, ahol a művészeti alkotások alapanyaga az agyag volt. Emberiek képmásai, állatok és mitológiai teremtmények gyakran fellelhetők különböző sírokban. Sajnálatos módon ezt a területet a régészek régen elhagyták, s a mi tudásunk korlátozott, s ismereteket a sírok tartalmáról csak a sírrablók közreműködésével kaphatunk. Nagy mennyiségű üreges figura került elő ezekből a sírokból, nevezetesen puffadt torzókkal és végtagokkal. A Colima-figurák következetesen magas fényű vörös-narancssárga felületűek, ellentétben más, a nyugati part sokszínű kerámiájával. Ez a terület ismert a kisméretű, életből vett jeleneteket ábrázoló agyagtárgyairól, ilyenek például a ház, vagy templom alakú makettek, a számtalan tömör figurácska, amelyek meghitt jelenetek, vagy éppen fesztiválokat és harci eseményeket ábrázolnak. Az erről a területről származó agyagszobrokat gyakran magyarázzák úgy, mint világi jeleneteket ábrázoló alkotásokat, amelyekkel ritkán találkozhatunk máshol a közép-amerikai régióban. Ez azt eredményezte, hogy – bizonyos szemszögből – képtelenek vagyunk világosan megkülönböztetni a vallásos és a nem vallásos dolgokat. Sok figurát „nemesekként”, „harcosokként”, vagy „sámánokként” azonosítottak. Észak-Amerika egyéb területei Karib-térség A Karib-térség (Karib-szigetek) legtöbb művészi tárgya többnyire a Nagy-Antillákról (a mai Puerto Rico, Jamaica, Haiti és Dominikai Köztársaság) származik. A szigetcsoport első lakói a halászattal és növénytermesztéssel foglalkozó békés aravak indiánok (Taino-kultúra) voltak. Az aravak nép fejlett művészi érzékkel rendelkezett. Az Orinoco-folyó deltájától (ma Venezuela) vándoroltak az addig lakatlan szigetekre az i. sz. 2. század táján. Így művészetük rokonságot mutat a Dél-Amerika északi részén kialakult kultúrák formajegyeivel. A legjellemzőbb aravak tárgyak csontból, fából és kőből készültek. Ezek között találunk tollat, amely elősegítette a hányást a vallásos megtisztuláshoz (dujos) vagy faragott faeszközöket a törzsfőnök vagy papok számára. Jellegzetes tárgy volt a háromszögletű kő (zemi), amely véséssel diszített emberi vagy állati alakot öltő természeti erőket vagy istenségeket ábrázol. Kerámiájukon vésett geometriai formákat alkalmaztak. Ezenkívül ember formájú edényeket is készítettek. A Karib-szigeteket a 13. században a harciasságukról ismert karibok szállták meg, akik az aravak indiánok nagy részét legyilkolták. Az USA prekolumbián emlékei Az Amerikai Egyesült Államok prekolumbián művészeti formáiról és stílusairól ismereteink nem olyan részletesen kiterjedtek, mint a mezoamerikai művészetről. A részletes kronológiai időrend meghatározásánál a régészek fő segítőeszköze elsősorban a cserépedények stílusa, amelynek segítségével rekonstruálni tudják a távoli múlt művészetét. A fazekasság sok helyen rendkívül fejlett volt. A díszítések a 2. évezredben számos kultúrában igen kifinomulttá váltak, de sok kiemelkedő alkotás került elő az ennél korábbi időkből is különösen az Amerikai Egyesült Államok délnyugati területéről. A régészek az Amerikai Egyesült Államok sok helyén fedeztek fel mesterséges dombokat, amelyek egy része templomok maradványait rejti, mások pedig kétségtelenül vallási célokat szolgáló földhalmok voltak, ahol szertartások bemutatása történt. Az úgynevezett Adena-pipa egy csodálatosan faragott nagyon érdekes realisztikus ábrázolású tárgy, amelyet Chillicothe-ben (Ohio állam) az Adena-kultúra ásatási színhelyén találtak, egy tipikus Adena-öltözékű és ékszert viselő embert ábrázol. Az i. e. 1. évezred első felére datálják. A kőbe vésés vagy kőre festés az egész észak-amerikai régióban elterjedt volt. A legtöbb ilyen emléket talán a közösségek tradicionális rituális, mágikus szertartásainak színhelyéül használták vagy egy-egy emlékezetes spirituális élmény megörökítése, amely nagyon fontos része volt az ősi hagyományos indián vallásoknak. A karcolt vagy vésett ábrázolások nagyon sokfélék, naturalisztikus vagy sematikus emberi alakok, állati figurák vagy összetett, csigaszerűen csavart kompozíciók, amelyek még megfejtetlen szimbólumok. A Dinwoody (Wyoming állam) közelében a Shoshone hegy oldalán felfedezett geometriai és emberi alakok, valamint egyenes vonalak felsorakoztatása olyan, átfedések mutatnak, amelyek több egymásra következő kultúra szertartási cselekményeire engednek következtetni. Chaco-kultúra A történelem előtti időszak későbbi századaiban a délnyugati terület őslakossága (anasazik) lenyűgöző építészeti együtteseket alkotott, amelyek ragyogó bizonyítékai mérnöki és szervezőtehetségüknek. A legismertebb ilyen emeletes épület-együttesek a Sziklapalota a Mesa Verde Nemzeti Parkban (Colorado állam) és a Pueblo Bonito a Chaco-kanyonban (Új-Mexikó állam). A Chaco-kanyonban élő anasazi közösség városias jellegű kőépületeket épített. A legkorábbi lakóhelyiségek a pinceházak voltak, s csak a 8. században emelték az első felszíni épületeket. Hasonló módon tucatnyi város létesült ezen a területen. A „nagy házaknak” nevezett lakóépületek anyaga homokkő és vályog volt. A legnevezetesebb épületegyüttes a Pueblo Bonito (magyarul „csinos falu”) a 11. század körül épült, amely később négyszintes lakótömbbé nőtt, mintegy 800 egymáshoz ragasztott lakószobájával. Minden faluban volt egy kör alakú gerendatetős süllyesztett épület, a kiva, amely fazekas- és szövőműhelyként szolgálhatott. Mississippi-kultúra A 12. –14. században virágzó Mississippi-kultúra nagy mesterséges dombokat építettek, amely talán a mezoamerikai kőpiramisok földből épült mása volt. Kultúrájuk e megkülönböztető tulajdonsága miatt kapták a dombépítők (angolul „Moundbuilders”) nevet. Ezekre a lapos tetejű földdombokra építették fatemplomaikat és a papság lakóhelyeit is. Legnagyobb városuk Cahokia volt (ma St. Louis város keleti része, Illinois) körülbelül 20 ezer lakossal. A 12–13. században legnagyobb városnak számított a mai USA területén. Fő szertartási központjuk a „Vadászmenyét-domb” (Monk’s Mound) volt. Ez a 213 méter széles, 305 méter hosszú és 30 méter magas mesterséges földpiramis az amerikai kontinens prekolumbián korának legnagyobb földépítménye. A dél-amerikai civilizációk művészete Cupisnigue-kultúra A Cupisnique-kultúra Peru északi tengerpartján alakult ki az i. e. 12. század körül. Sok hasonlóságot mutat a fennsíkon létrejött Chavín-kultúrával, amelyről korábban lehetségesnek tartották, hogy befolyással volt kialakulására. Ma már azonban bizonyított, hogy a Cupisnique-kultúra időben korábban, önállóan jött létre. A Sechin Alto és Caballo Moerto ásatási helyszíneken feltárt épületmaradványok bizonyítják, hogy ezek az emberek monumentális épületeket alkottak. Mivel nem kerültek elő háztartási eszközök, feltételezik, hogy szertartási központok voltak. A Sechin Altó-i U-alakú templom lapos tetejének oldalait falfestményekkel díszítették. A garagayi templom egész tetőszintjét festett domborművekkel borították. Szoborszerűen megmunkált, vésett és festett kerámiáikon ugyanazokat az elemeket fedezhetjük fel, mint amelyeket az épületeik díszítésénél használtak: például trófeafejek, kígyók, különböző madarak, macskafélék. Naturalisztikus ábrázolásaikon feltűnik egy emberi és állati vonásokat hordozó, mindkét kezében botot tartó istenség. Chavín-kultúra Peru nagy részén a Chavín-kultúra virágzott az i. e. 11-2. század között. Nevét a Chavín de Huántarban álló templomegyüttesről kapta. Itt találhatók hatalmas gránitsziklákba faragva a Chavín szobrászat alapvetően grafikus jellegű alkotásai, a macskaszemű alakok, melyen szőr helyett kígyók nőnek. Ugyanez figyelhető meg a sztélék jaguárember- és egyéb motívumain. Paracas-kultúra A délnyugat-perui Paracas-kultúra művészetét elsősorban kivételes szépségű, finom minőségű textíliáikról ismerjük, amelyeket a Holtak városában (Paracas Necropolis) fedeztek fel, és az i. e. 5. század körülre datálhatók. A ránk maradt emlékek közül figyelemre méltók a temetkezéskor használt halotti leplek, amelyekbe elhunyt hozzátartozóikat tekerték. A vászonra különböző színű alpaka- vagy vikunyagyapjúval hímeztek. Sokszor egyszerre 150 színt is alkalmaztak. A halotti lepleken alkalmazott szimbolikus jelentésű mintákat még nem sikerült megfejteni. Rendszeresen visszatérő motívum a „pápaszemes lény”, egy repülő fantom, felénk néző hatalmas kerek szemekkel. Ez a repülő vagy lebegő lény botokat, legyezőket és néha koponyákat vagy az ellenség felszabdalt fejét hordozza magával. A hatalmas szem motívuma a Nasca-kultúra cserepein is megjelenik és a Tiahuanaco-kultúrában is találkozhatunk vele. Ugyancsak tanúi lehetünk a Nasca-kultúra vallásában fontos szerepet betöltő trófeafejek felbukkanásának. Tiahuanaco-kultúra Peru délkeleti, Bolívia keleti és Chile északi részén, a Titicaca-tó körül kialakult Tiahuanaco-kultúrát a tó déli partján levő fő ásatási színhelyről, Tiahuanacóról nevezték el. Tiahuanaco fontos szertartási központ volt. A Calasasaya kerület épületeit a terület legfinomabb kövéből építették: homokkőből, andezitből és dioritból. A nagyszerű építmények közül legismertebb a lenyűgöző Napkapu, amelynek áthidaló gerendája egyetlen tömbből faragott andezit. Süllyesztett kőfaragással díszítették. Központi alakjának ábrázolása merev, frontális, az aránytalanul nagy tömbszerű fej körül sugarak vannak, s mindkét kezében botot tart. Mocsikák Az i. sz. 1. századtól a Cupisnique-kultúra örökségét folytató mocsikák naturalisztikus művészetét jól érzékeltetik kerámiáik. Egyesek a mindennapi élet, a vallási rítusok vagy a háborúk látványos ábrázolásait nyújtják. Más kerámiaedények emberi fejet formáznak, az edényen általában fogófüllel. Sok arc annyira valósághű és egyéni, hogy szinte igazi portrénak tűnik. Építészeti ismereteik lehetővé tették a nagy piramisok építését. Kerámiáik, szőtteseik, fémművességük fejlett volt. Recuay-kultúra Az 1. évezredben virágzó Recuay-kultúra földművelő-pásztorkodó népe Peru északi részén a Callejyn de Huaylas völgyben élt, közvetlenül a tengerparton letelepedett mocsikák szomszédságában, akikkel folytonos kapcsolatot tartottak fenn. Központjuk az Ancash közelében levő Pashash volt. Legjobban szép kerámiaművészetükről és kőformálásukról ismertek, valamint a kis számban fennmaradt finom szövésű textíliáikról. A Recuay-művészet ábrázolásmódja hasonló a hegyi kultúrákéhoz, absztrakt és bonyolult. Nazca-kultúra A délnyugat-perui Nazca-kultúra a Paracas-kultúrát követte, amely erős befolyást gyakorolt rá. A Nazca-kultúra kerámiáit stilizált minták és merész színek jellemzik. A motívumokat finom szövésű textíliákon is megtalálhatjuk, s némelyik, mint a bagoly- vagy pókábra, megjelenik a Palpa-völgybeli híres Nazca-vonalaknál is. Ezek úgy készültek, hogy az időjárás által lekoptatott sivatagi földet bizonyos helyeken teljesen lekaparták, s így előtűnt az alsó világosabb agyagréteg és hatalmas geometrikus minták jöttek létre, melyek madarakat és más állatokat ábrázolnak. Ezek az alakzatok csak a magasból, repülőgépről tekinthetők jól át. Huari-kultúra A 7. –8. század körül alakult ki a Huari-kultúra. Fővárosa a mai modern Ayacucho városától 10 km-re északra helyezkedett el. Ennek a területnek a magja számos nagy fallal körülvett utcát és szertartási helyet, földalatti csatornarendszert, lakóházakat tartalmazott. Az Andok különböző helyein szétszórtan található egykorú településeken (Honco, Pampa, Cerro Baul, Pachero, Huanca del Loro, Chiqa) talált kerámiatöredékek arra utalnak, hogy ezek a területek is a huarik ellenőrzése alatt állt, vagy legalábbis kapcsolatban voltak velük. Peru területén ezek voltak a legkorábbi mai értelemben vett városok. Alaprajzuk négyzetrácsos. Nagy négyszögletes épületek maradványait találjuk. Csimu-kultúra Az inkák közvetlen elődjének is tekinthető Csimu-kultúra legérdekesebb és legértékesebb emlékei a kerámiák. Nem ismerték az írást, de mégis közel álltak hozzá – erről árulkodnak a fennmaradt kerámiák és kerámiarajzok. Ezeken az akkori valóság tükröződik: díszruhás fejedelmek, fegyveres harcosok, vadászok, démonok jelennek meg előttünk. Híven mutatják a kor hétköznapjait, a csimuk képzeletvilágának furcsa figuráit. A csimu kerámiákat „kerámiai képeskönyvnek” nevezik a kutatók, mert ábrázolásaik írásnak nem nevezhetők, de emlékrögzítésnek tökéletesek. Inkák A 10. –16. század közötti perui Inka Birodalom legszebb építészeti emlékei a hatalmas kőtömbökből épült paloták és erődítmények romjai. Az inkák kiváló mesterei voltak a kövek formázásának és illesztésének. Védelmi célú építményeik számára olykor olyan lélegzetelállító természeti színhelyeket választottak, mint Machu Picchu és Písac. Az inkák kerámiaművészete és fémművessége igen finom, de meglehetősen uniformizált volt. Szerették az emberfej formájú edényeket, és ezek a fejek megdöbbentően valósak. Az inka öltözék, a szövésben használt négyzetrácsos, ismétlődő minták mindig mutatták az egyén politikai-társadalmi helyzetét. Az inka uralkodó lepelruhájának motívumai például kifejezték az egész birodalom feletti uralmát. Az inkák által meghódított terület lakóinak öltözékében a helyi hagyományok ötvöződtek az összbirodalmi szokásokkal. Dél-Amerika egyéb területei Amazonas-medence Az Amazonas-medence legfontosabb korai művészeti emlékeit a Caverna da Pedra Pintada („festett kövek barlangja”) belsejében fedezték fel a mai Santarém városától nem messze, a Tapajós folyó torkolatához közel. A barlangot különféle falfestmények díszítik. Ezek alkotói a barlang legalsó szintjén talált maradványok (kőszerszámok, vörös festékpigment, megkövesedett állati csontok és növényi magvak) alapján az i. e. 12. –10. század között élő vadászó-gyűjtögető emberek voltak. Winterbach (Soonwald) Winterbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Batu kán Batu (1207 körül – 1255/56) az Arany Horda első kánja, Dzsingisz kán legidősebb fiának, Dzsocsinak a második fia, Dzsingisz kán rangidős unokája, a nyugati területek meghódítására indított hadjárat – a magyarországi tatárjárás – fővezére. Ifjúkora Batu Dzsingisz kán legidősebb fiának, Dzsocsinak másodszülött fiúgyermeke volt. Helyzete azonban nem volt teljesen szeplőtelen Dzsingisz kán leszármazottai körében az apja körüli mendemondák miatt. Dzsocsi nem sokkal azután született, miután Dzsingisz kán kiszabadította feleségét, Börtét, a merkitek fogságából, ezért, bár Dzsingisz elismerte fiának, az a pletyka kapott szárnyra, hogy Dzsocsi apja egy merkit. Dzsocsi ellen különösen idősebb öccsei, Ögödej és Csagatáj ágáltak, míg legfiatalabb öccsével, Tolujjal bensőséges kapcsolatban volt. Ezek a viszonyok azután átöröklődtek leszármazottaikra is. Apja 1227 elején/tavaszán, nagyapja 1227 augusztusában halt meg. A mongol hatalommegosztás jegyében Dzsingisz kán megosztotta a hatalmat fiaival, ennek jegyében Dzsocsinak a Balkas-tótól nyugatra eső sztyeppei területek jutottak. Dzsocsi halála után 1227-ben még maga Dzsingisz kán iktatta be Batut atyai örökségébe, ezért Batu kán számított a rangidősnek Dzsingisz unokái közül. Nem tudjuk, hogy miért, de Batu bátyja, Dzsocsi legidősebb fia, Orda, úgy tűnik, békésen hátralépett a rangidős szerepből, és később végig hűségesen szolgálta öccsét, mint annak alvezére. Igen fontos szerepben, mert míg a két részre osztott sereg jobb szárnyát maga Batu, addig a bal szárnyat Orda vezette, s ezen az alapon osztották meg apai örökségüket is Batu fősége alatt. Batu egyre fontosabb szerepet játszott idővel a nagykánok választásában, egyfajta királycsinálói szerepbe került, de – valószínűleg az apja körüli pletykák miatt – az ő nagykánsága soha nem került szóba. 1227-ben azonban még, amikor éltek Dzsingisz kán fiai, csekélyebb volt a befolyása, 1229-ben Dzsingisz harmadik fiát, Ögödejt választotta nagykánná a kuriltáj. Ögödej nagy kínai hadjáratra indult az egyesült mongol seregekkel 1231-34-ben. Batu részt vett Ögödej Kína elleni hadjáratában. A nagy nyugati hadjárat, tatárjárás, az Arany Horda születése Az 1235-ben Karakorumban tartott kurultáj nagy nyugati hadjárat megindításáról döntött, amivel Batunak lehetősége nyílt végre atyai örökségének tényleges megszerzésére. Batu lett a hadjárat fővezére, mivel az uluszáról volt szó, de a hadjáratban részt vettek Dzsingisz kán mind a négy fiának leszármazottai. A még élő két fiú, Ögödej nagykán és Csagatáj nem, így a hadjáratban valóban Batu volt a rangidős dzsingiszida. Fontos szerepet játszott még az 1223-as Kalka menti csata győztese, Szubotáj, Dzsingisz kán régi hadvezére, akinek helyismeretére szükség volt. Hadseregének teljes létszáma mintegy 130 000 fő lehetett[forrás?]. A hadjárat során 1236-ban legyőzte Volgai Bolgárországot – a hozzá tartozó Magna Hungariával együtt – és az ekkor születő Arany Horda részévé tette. 1237 telén kelt át a Volgán, ezzel megkezdődött a Kijevi Rusz hódoltatása. A fegyelmezett sereg gyors sikereket ért el. Azokat a városokat, amelyek nem voltak hajlandóak behódolni és adót fizetni könyörtelenül felégette, lakosait lemészárolta. (Rjazany, Szuzdal, Vlagyimir, Tver, Jaroszlav) 1239-ben kerül sor Csernyigovra és Perejaszlavra, 1240-ben pedig lerombolta Kijevet, majd tovább vonult nyugat felé. A mongol hódítással a széttagoltsággal küzdő Rusz hosszú időre elvesztette függetlenségét. Lengyelországba 1241 januárjában Batu 10 000 harcosból álló hadsereget küldött Orda parancsnoksága alatt. Itt több győzelem után 1241 április 9-én a döntő legnicai csatában tönkreverte az egyesített német-lengyel lovagsereget. A csatában II. Henrik lengyel fejedelem is meghalt. Lengyelország szerencséjére a mongolok a csata után Morvaországon keresztül Magyarországra zúdultak, és csatlakoztak Batu kán főseregéhez. Az orosz fejedelemségek és Lengyelország elfoglalása után a Batu kán vezette fősereg bevette Halicsot, majd két részre oszlott, és két különböző irányból támadt a Magyar Királyságra. Az 1241 és 1242 között lezajlott tatárjárás során felprédálta az országot. Nagykánválasztások Ögödej nagykán azonban 1241 végén meghalt, ezért a hadseregnek haza kellett térnie, mivel a nagykánt választó kuriltájon Dzsingisz kán valamennyi leszármazottjának kötelezően jelen kellett lennie. Valamivel korábban, szintén 1241-ben Csagatáj is meghalt, ezért ekkor már Batu volt Dzsingisz kán rangidős leszármazottja. Batu Bulgáriában találkozott a Dalmáciából visszatérő Kadan seregével, aki ott IV. Béla magyar királyt Trauig üldözte. Havasalföldön egyesültek a többi seregrésszel és hazaindultak. A nagykáni címért Batu maga nem indult az apja származása miatti mendemondák miatt, viszont ellenezte Csagatáj és Ögödej ágának pozícióba jutását is, akikkel gyűlölték egymást, így Toluj ágát preferálta, amelyikkel jó viszonyban volt. A hadjárat során is megnyilvánultak már az ellentétek, Güjük, Ögödej fia és Büri, Csagatáj unokája nem engedelmeskedtek Batunak, ezért Ögödej 1240-ben hazarendelte őket. Ögödej végakaratában unokáját, Siramunt jelölte utódául, míg özvegye, Döregene katun viszont Güjüköt szerette volna a trónon látni. Batunak még nem volt elég ereje, hogy szembeszálljon az Ögödej-ággal, ezért halogató taktikát alkalmazott. Évekig nem jelent meg a kuriltájon. 1246-ban azután összeült a kuriltáj, de Batu betegségére hivatkozva kimentette magát, viszont végül Güjüköt nagykánná választották. Güjük szeretett volna leszámolni Batuval, ezért 1248-ban – azzal az ürüggyel, hogy az Imil folyónál lévő szálláshelyeit látogatja meg – nyugat felé vonult. Toluj özvegye, Szorkaktani azonban időben figyelmeztette Batut, aki erre a Balkas-tóhoz vonult. Össze is csaptak volna valószínűleg, ha Güjük nem hal meg váratlanul. Újra nagykánt kellett választani, addig azonban a szokásnak megfelelően a régens Güjük özvegye, Ogul-Kajmis volt. Batu jelöltje Möngke, Toluj fia volt. 1250-ben kuriltájt hívott egybe Alakmak vidékére, az Iszik-költől északra. Itt ugyan Möngkét megválasztották, de az Ögödej-ág és a csagatáj-ág tagjai nem jelentek meg, mondván, hogy a kuriltájt a mongolok szent központi területén kell összehívni. Batu újabb kuriltájt hívott össze a Kerülen folyó egyik szigetére, ahová a két ellenlábas ág tagjai nem mentek el. Batu megbízásából azonban öccse Berke Möngkét nagykánná nyilvánította 1251-ben. Siramun lázadást tervezett, de Möngke idejében közbelépett és véresen leszámolt a két ággal. Közülük csak Csagatájé éledt fel újra, mint egy közép-ázsiai dinasztia. Möngke tehát Batu támogatásával lett nagykán, jogilag egyeduralkodó, de a Balkas-tótól keletre Batué lett a tényleges hatalom, mint Dzsocsi uluszának, az Arany Hordának kánjáé. Ez a hatalom az orosz követek kezelésében is megnyilvánult. 1246-ban még a hozzá érkező Jurij Vszevolodovics szuzdali fejedelmet továbbküldte keletre, ahol az részt is vett Güjük beiktatásán. Néhány évvel később Alekszandr Nyevszkij novgorodi fejedelem Batu udvara mellett Möngke udvarában is járt, de ezután már kizárólag Batu fogadta az orosz fejedelmeket. Arany Horda Batu a Volga alsó folyását választotta birodalma központjául. A Volga bal partján nomadizált a Kaszpi-tenger és nagyjából a mai Szaratov között. A nomád legelőváltó gazdálkodásnak megfelelően januártól augusztusig felfelé haladt a folyó mentén, majd augusztustól decemberig lefelé. Legidősebb fia, Szártak a Volga jobb partján tette ugyanezt. Batu téli szállása, a birodalom fővárosa a Volga-deltában alapított Szaráj – nem tévesztendő össze Berke Szarájával – volt a mai Szelitrenoje falu környékén, Asztrahán közelében, amelynek neve perzsa nyelven (uralkodói) palotát, udvart jelent és így a mongol–török ordu megfelelője. Plano Carpini művéből: Ez a Batu igen fényes udvartartást visz; vannak testőrei és van mindenfajta tisztségviselője, akárcsak kánjuknak. Kimagasló helyen ül, mint valami trónuson, vele egyik felesége; többi asszonya, valamint fivérei, fiai és más kisebb rangúak lejjebb, középen ülnek padon, a többiek meg mögöttük a földön helyezkednek el, de a férfiak jobbról, az asszonyok balról. Sátrai, melyek Magyarország királyáé voltak, lenvászonból készültek, hatalmasak és nagyon szépek. A családtagok kivételével senki kívülálló nem mer hívatlanul a sátorhoz közelíteni, bármilyen magas rangú és nagy hatalmú legyen is, hacsak nem tudják, hogy ez a vezér kívánsága. Mi, ahogy mondandónkat bevégeztük, a bal oldalra ültünk, mert jövetelükkor így tesznek a követek valamennyien, viszont a kántól való távozáskor mindig jobboldalt helyeztek el. Középen, a bejárat közelében asztal van, erre teszik az italt arany – és ezüstedényekben. De Batu meg a többi tatár herceg sohasem iszik, főképpen nyilvánosan nem, csak mikor dalolnak és kobzon játszanak neki. Batu konkrét intézkedéseiről kevés forrás maradt fenn, de valószínű, hogy a birodalom megszervezése már jórészt az ő műve volt. A kereskedelem már az ő uralkodása idején fellendült. A birodalom központja is a Kaukázus és Volgai Bolgárország, valamint a Krím és Hvárezm közötti kereskedelmi utak kereszteződésében volt. A kereskedelem pártolása miatt a muszlimok emlékezetében Batu mint Szajin kán („jó kán”) maradt fenn. Öccsének Berkének, a későbbi uralkodónak az esete is tanulságos, akinek szállásterülete kezdetben a Kaukázus északi előterében volt, amerről a muszlim kereskedők a birodalom területére érkeztek. Rubruk 1253-ban az Arany Horda területéről arról tudósít, hogy Batu áthelyezte Berkét a Volgától keletre, mivel öccse lefölözte a muszlim kereskedők ajándékait. Batu 1255-ben vagy 1256-ban halt meg Szarájban. Utóda legidősebb fia, Szártak lett, de hamarosan meghalt, akit legkisebb fia, Ulugcsi követett, de ő is szinte azonnal elhalálozott. Végül öccse, Berke lett a kán 1257-ben. Réthelyi Miklós Réthelyi Miklós (Zalaegerszeg, 1939. június 8. –) magyar orvos, anatómus, egyetemi tanár, az orvostudományok (akadémiai) doktora. Kutatási területe a gerincvelő idegi (neuronális és szinaptikus) szerkezete és a peptid tartalmú idegsejtek és -pályák jellemzése. 1991 és 1995 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora, az egyetem egészségügyi menedzserképzésének elindítója. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormányban nemzetierőforrás-miniszter. Apósa Szentágothai János (1912–1994) orvos, anatómus, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke volt. Életpályája 1957-ben érettségizett, majd felvették a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Itt szerzett orvosdiplomát 1963-ban. Még egyetemi hallgatóként részt vett az Anatómiai Intézet munkájában. Diplomájának megszerzése után professzora, Szentágothai János magával vitte Budapestre, ahol a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Számú Anatómiai Intézetének lett előbb gyakornoka, később egyetemi tanársegédi, majd adjunktusi beosztásba került. Az egyetem Semmelweis Orvostudományi Egyetemmé történt átnevezése után kapott egyetemi docensi állást. 1986-ban vette át egyetemi tanári, illetve igazgatóhelyettesi kinevezését. A rendszerváltás után (1990) a Népjóléti Minisztérium II. oktatási főosztályának vezetőjévé nevezték ki. Tisztségét 1991-ig viselte, ekkor választották az egyetem rektorává. Négy évig vezette az egyetemet. 1994-ben az I. Számú Anatómiai Intézet (később Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet) igazgatójává nevezték ki. E pozícióban tíz évig dolgozott. Emellett 1995-ben az egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója volt 2000-ig, illetve 1998–1999-ben az Oktatási Minisztérium tudományos ügyek főosztályát vezette. 2000-től az egyetem Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolájának, illetve az anatómiai intézet apósáról elnevezett laborjának vezetője. 2009-ben professor emeritusi címet kapott. 1999 és 2002 között a Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. Több alkalommal volt vendégprofesszor az Észak-karolinai Egyetemen, illetve 1972-ben tanulmányutat tett Párizsban. 1972-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1983-ban az orvostudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elméleti Orvostudományi Bizottságának lett tagja, később bekerült az Informatikai Bizottságba is. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt. Magyarországi tisztségei mellett a Nemzetközi Agykutatók Szervezete magyar nemzeti bizottságának titkáraként is dolgozott. A Professzorok Batthyány Köre tagja. 1990-től a Kereszténydemokrata Néppárt egészségügyi munkacsoportjának szakértője volt. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormányban a nemzeti erőforrás minisztere, ezzel az egészségügyért, a szociális ügyekért, az oktatásért, a kultúráért és a sportügyért felelős kormánytag. Munkássága Kutatási területe a gerincvelő idegi (neuronális és szinaptikus) szerkezete, a peptidtartalmú idegsejtek és -pályák jellemzése, valamint a szövettani metszetek háromdimenziós rekonstrukciója. Eredményeit elsősorban a hipotalamusz idegpályáinak és szinapszisainak kutatása során érte el. Kezdetben Halász Bélával dolgozott együtt, később önállóan, illetve vezető kutatóként foglalkozott a témával. Sikerült az agyalapi mirigy valódi idegszövetből álló részében található eminentia mediana felszínes rétegében végződő, fonal alakú idegsejtnyúlványok (axonok) eredésének leírása, valamint az agyalapi mirigy több idegszövettani területének leírása. Emellett a gerincvelő anatómiai kérdéseivel is foglalkozik. Munkatársaival együtt többek között leírta a gerincvelő szürkeállományának úgynevezett central core szerkezetét. Több mint nyolcvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Jelentős tankönyvírói tevékenysége, Szentágothai Jánossal közösen írt nyolc kiadásban megjelent anatómia-tankönyvet. Nevéhez fűződik a SOTE-n az egészségügyimenedzser-képzés bevezetése. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre. Családja Nős, felesége Szentágothai Klára orvos. Házasságukból két leány- és egy fiúgyermek született. Apósa Szentágothai János (1912–1994) orvos, anatómus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1973 és 1985 között, valamint országgyűlési képviselő 1985 és 1994 között. Díjai, elismerései Akadémiai Díj (1991) Szent-Györgyi Albert-díj (2004) Főbb publikációi The large synaptic complexes of the substantia gelatinosa (Szentágothai Jánossal, 1969) Cell and neuropil architecture of the intermedio-lateral (sympathetic) nucleus of the spinal cord (1972) A gerincvelő neuronális szerkezete (1972) Preterminal and terminal axon arborizations in the substantia gelatinosa of cat’s spinal cord (1977) Synaptic complexes formed by functionally defined primary afferent units with fine myelinated fibers (társszerzőkkel, 1982) A fájdalomkeltő impulzusok gerincvelői feldolgozásának szerkezeti alapjai (1982) Ultrastructure and synaptic connections of cutaneous afferent fibres in the spinal cord (társszerző, 1987) Funkcionális anatómia I.–III. (egyetemi tankönyv, Szentágothai Jánossal, 1989, nyolcadik kiadás 2006) The caudal end of the rat spinal cord: transformation to and ultrastructure of the filum terminale (társszerzőkkel, 2004) Caudal end of the rat spinal dorsal horn (társszerzőkkel, 2008) Cavillon Cavillon település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 103 fő (2015). Cavillon Briquemesnil-Floxicourt, Fourdrinoy, Le Mesge, Oissy, Riencourt és Saisseval községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bonyha Bonyha (1898-ig Szászbonyha, románul Bahnea, németül Bachnen, szászul Bahnen) falu Romániában Maros megyében; Bonyha község központja. Fekvése Dicsőszentmártontól 16 km-re északkeletre a Kis-Küküllő bal partján, a Jövedicsi- és a Kundi-patak torkolata közelében fekszik. Nevének eredete Neve ősi magyar személynévből való, valószínűleg első birtokosáról nevezték el. Története Már Anonymus is említi, mint Szent István-kori falut. Először 1291-ben Bahna alakban említik. 1330-ban már egyházas hely, várkastélyát először 1495-ben említik. A Bethlen család kedvenc tartózkodási helye, 1545-ben Bethlen Farkas alakította át. 1709-ben Acton tábornok ide menekült a kurucok elől, akik ostrommal foglalták el. A kastélyban született 1700-ban Árva Bethlen Kata emlékíró. A faluban régebben egy 1675-ben épült másik kastély is állott, melyet a 30-as években lebontottak. A település a környék gazdasági központja vásárjoggal, szolgáltató egységekkel. 1910-ben 1318, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Dicsőszentmártoni járásához tartozott. 1992-ben 1850 lakosából 715 magyar, 647 román, 484 cigány, közülük 972 ortodox, 716 református volt. Látnivalók A faluban áll a 16. századi négy saroktornyos Bethlen-kastély . 1944 -ben az omladozó falak nagy részét a lakosság lebontotta. A református templom a 15. század elején épült, ezenkívül még három temploma van. Képgaléria Képek a bonyhai Bethlen-kastélyról a www.erdely-szep.hu honlapon Sundhausen Sundhausen település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Cavitas glenoidalis A cavitas glenoidalis egy mélyedés a lapocka (scapula) angulus lateralis scapulae részén és a felkarcsont (humerus) fejével ízesül. A mélyedés alsó része durvább a felsőnél és vertikálisan rendelkezik a legnagyobb átmérővel. A felszíne porccal van borítva. A szélét körbefutja a labrum glenoidale. Băicoi Băicoi város Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Dâmbu, Liliești, Schela, Tufeni valamint Țintea. Fekvése A település 20 km-re északra található Ploiești városától. Történelem Első írásos említése 1597-ből való. 1948-ban városi rangot kap. A város területe ásványkincsekben gazdag, jelenleg is folyik só, földgáz és kőolajkitermelés. Băicoi ortodox templomában több, Nicolae Grigorescu által festett ikon látható. Cigány ünnepek A különböző cigány népcsoportok általában gazdag az ünnepekhez kötődő hagyománya. Az emberi életfordulók, a születés, a házasság és a halál nem csak az egyén és szűkebb családi köre, hanem a tágabb közösség számára is fontos ünnepi alkalmat jelentenek. Ugyancsak jelentős események a különböző vallási ünnepek; nem ritka, hogy a cigányok nem csak a saját, hanem a környezetük más vallásának ünnepeit is megtartják. A sok ünnepi alkalom között van jó néhány, amely eredeti jelentésén túl sajátosan cigány tartalmakkal gazdagodott. Nem csak az újabb keletű társadalmi ünnepek, hanem az ősi népszokások között is találunk ilyeneket. Ezeket a sajátosan cigány ünnepeket mutatja be a szócikk. Társadalmi ünnepek A társadalmi ünnepek a saját államisággal nem rendelkező cigányság esetében hasonló szerepet töltenek be, mint más népek esetében az állami- illetve nemzeti ünnepek. Napjuk valamely történelmi esemény évfordulójára esik, valamint az ünnep tartalma mindig aktualizálható a pillanatnyi társadalmi és politikai folyamatok szerint. Roma világnap Napja: április 8. 1971. április 8-án ült össze az I. Roma Világkongresszus. A különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Döntés született a cigányság nemzeti jelképeiről: elfogadták a zászlót, a himnuszt és az Opre Roma! – „Fel, cigányok!” jelmondatot. Az esemény tiszteletére az ENSZ a Roma Kultúra Világnapjává nyilvánította április 8-át, a cigányság pedig legfontosabb „nemzeti” ünnepükként tartja számon. A Roma Világnap alkalmából egy Indiában és a Balkánon élő népszokást élesztettek fel, illetve vettek át a világon szétszórva élő cigány közösségek: közösen egy közeli folyóhoz vagy patakhoz zarándokolnak, ahol énekszó és zene mellett koszorúkat, virágokat, virágszirmokat és úszó mécseseket bocsátanak a vízre. A hazai cigány szervezetek általában valamilyen kulturális eseménnyel emlékeznek meg április 8-ról (folklórműsor, kiállítás-megnyitó, író-olvasó találkozó stb.) Porrajmos emléknap Napja: augusztus 2. A porajmos, porrajmos, pharajimos, samudaripe és kali traš kifejezések a cigány holokausztot jelentik cigány nyelven. A második világháború alatti népirtásnak kb. 600 000 cigány áldozata volt. Jelentős részük az auschwitzi és buchenwaldi koncentrációs táborokban lelte halálát, de hasonló megsemmisítő táborok működtek Romániában, Horvátországban és Csehországban is. Más cigányok kivégzéseknek és pogromoknak estek áldozatul a németek által megszállt, illetve kollaboráns területeken. Augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjelen számolták fel a cigány tábort az auschwitzi haláltáboron belül. Minden cigány foglyot, több mint háromezer embert öltek meg egyetlen éjszaka alatt. Ennek a tragikus eseménynek az emlékére augusztus 2-át nevezték ki a porrajmos emléknapjának. Balkáni cigány népi ünnepek A balkáni cigányság népszokások körébe illeszkedő, hagyományos ünnepei tartoznak ebbe a körbe. Közös jellemzőjük, hogy különböző kulturális rétegek mutathatók ki bennük, és bár kötődnek vallásos tartalmakhoz, ezek háttérbe szorulnak. Sokszor a templomok és mecsetek nem is szolgálnak az ünnepek helyszínéül. A hangsúly a családon belüli és a családok közötti közösségi összetartozáson van, újabban nem ritkán határozott cigány "nemzeti" karaktert is tulajdonítanak ezen ünnepeknek. Ederlezi Napja: május 6. A romani Ederlezi, Erdelezi, Hederlez, Herdelez a török "Hidrellez" szóból származik, mely a bektasi derviseknek volt egyik legnagyobb ünnepük. Az ortodoxok ezen a napon Szent Györgyöt ünnepelik, így az ünnep Djurdjevdan, Gergovden néven is ismert. Az iszlám és keresztény tartalmak mellett, mint tavaszköszöntő-nyárváró ünnepben, több pogány szokáselem is megjelenik. A többnapos ünnepségsorozat központi gondolata az élet-halál-szerelem-újjászületés kérdésköre. A halottak tisztelete valamint az egészség megóvása és az élet továbbvitele több formában is visszatér a szertartásokban. Az Ederlezi jellegzetes eleme a bárány feláldozása és közös elfogyasztása. Az ünnepet - vallási hovatartozástól függetlenül - minden cigány közösség megtartja a Balkánon, de az utóbbi évtizedekben terjedőben van a világ más részein is. Vaszilica Napja: január 13. Elnevezései a Vasilica, Vasili, Bango Vasili a nap ortodox ünnepére Nagy Szent Bazil (Vazul) napjára utalnak. Az ünnep keresztény vallási tartalma azonban teljesen háttérbe szorul, sokkal inkább az adja jelentőségét, hogy a Julián-naptár szerint ez a nap január 1., tehát valaha ez volt év első napja. Az ünnep szertartásaiban pogány elemek is megjelennek, legjellemzőbb ezek közül a rituális éjszakai baromfi-vágás. Az ünnep elsősorban az ortodox vallású cigányok körében népszerű Bulgáriában Szerbiában és Makedóniában. Alidjun Napja: augusztus 2. Illés próféta ortodox ünnepe és a boszniai iszlám Alija-ünnep esik egybe ezen a napon. Az ünnepet általában a szabadban, valamely közeli hegyen, dombon vagy fennsíkon tartották meg, esetleg valamely szentéletű ember síremlékéhez zarándokoltak. Ma már sem a szerbek, sem a bosnyákok nem tartják, a cigányoknál pedig mind formájában mind tartalmában valamelyest módosult, ma már kifejezetten a boszniai cigányok ünnepének számít. Az ünnepség több napon át tart, majális-szerű piknikek, folklórműsorok és bálok követik egymást. Bibija Napja: a Julián-naptár szerinti (ortodox) nagyböjt első péntekje. Szerbiai cigány ünnep, mely több szempontból is rendkívülinek tekinthető. Ez az egyetlen hagyományos – tehát nem társadalmi – ünnep, mely kizárólagosan a cigány közösség ünnepe volt és maradt. Rendhagyó abból a szempontból is, hogy az ünnep bár az egész közösségé, de kifejezetten a gyerekek állnak a középpontjában. Bibija valamikor a 19. században élt, és egy súlyos járvány idején gyógyfüvekkel és megáldott gyümölccsel gyógyította a cigány gyermekeket. Az ünneplés fontos eleme ezért a gyertyákkal, szalagokkal feldíszített gyümölcsfa. Bibija emlékét úgy is ápolják, hogy a nevét több cigány női szervezet is fölvette. Vallási ünnepek A vallási ünnepeknél az ünnep közösségi jellege mellett kiemelten fontos a vallási jelleg, is a helyszín mindig a templom és környezete. Ezen ünnepek funkciója kettős, egyaránt célja a résztvevők hitéletének megerősítése valamint a cigánysághoz való tartozás kifejezése, a csoporton belüli és csoportok közti kapcsolatok ápolása. Természetesen a cigányság megtartja azon vallási ünnepeket is, melyeknek nincsen speciálisan „cigány többlettartalma”. Ezen vallási ünnepekre viszont jellemző, hogy bár a római katolikus egyházhoz kötődnek, más felekezetű cigányok is rendszeresen részt vesznek rajtuk. Mária-kultusz A cigányság körében, elsősorban a római katolikusoknál, erős a Mária-tisztelet. Kisebb helyi közösségeknél él más szentek kiemelt tisztelete (Páduai Szent Antal, Szent Márton, Szent György, Szent Zephyrinus), de elmondható minden közösségről, hogy a legnagyobb vallásos áhítattal és érzelmi kötődéssel Szűz Máriát tisztelik. A balkáni ortodox vallású cigányok általában augusztus 28-án, a Julián-naptár szerinti Nagyboldogasszony napján tartanak ünnepséget. Ilyenkor elzarándokolnak a valamely templomhoz, vagy inkább kolostorhoz ahol a templomi ájtatosság után egy közeli helyen szabadtéri összejövetelt tartanak, étellel, itallal, tánccal, zenével. Ezeken az ünnepeken gyakran a muszlim cigányok is részt vesznek. Európa római katolikus vidékein a különböző Mária-kegyhelyeket keresik fel a cigányok a nagyobb ünnepeken és főleg a kifejezetten a cigányok számára szervezett cigány búcsúkon. Ezekre a cigány búcsúkra is jellemző, hogy a szakrális elemek mellett az ünnep világi elemei is hangsúlyt kapnak. Az ilyen összejövetelek alkalmat teremtenek a tágabb közösség aktuális ügyeinek rendezésére, üzleti szándékok kölcsönös megismerésére, lánykérésre stb. A cigány búcsúkra is elzarándokolnak nem csak a katolikusok, hanem más felekezetbéli cigányok is. Nemzetközileg jelentős cigány búcsúk Lourdes-ban vannak. Magyarországon kifejezetten cigány búcsúk a következők: Csatka - Kisboldogasszony napján (szeptember 8., illetve a megelőző vasárnap); Máriagyűd - Pünkösdvasárnap; Máriapócs - Szent Kereszt felmagasztalása napján (szeptember 14-hez közel eső vasárnap). Kali Sara Napja: május 24., helye: Saint-Maries-de-la-Meer (Provence, Franciaország). A legenda szerint a településen ért partra hajóval az első keresztényüldözés idején a „két evangéliumi Mária”, az egyikük az, ifjabb, másikuk az idősebb Szent Jakab apostol édesanyja. Az ő egyiptomi cigány szolgálólányuk volt Kali Sara, azaz Fekete Sára. A két Máriának az 1700-as években emeltek templomot, ahol a kriptában Kali Sara szobrát is elhelyezték. A templombúcsú május 24-én van, azonban a cigányok elsősorban Kali Sara szobrát tisztelik. Kali Sara hivatalosan nincs sem szentté, sem boldoggá avatva, kultuszát azonban engedélyezte a Vatikán. Kali Sara búcsúja a legnagyobb hagyományos nemzetközi cigány ünnep. El Pelé El Pelé kultusza napjainkban van születőben. Polgári nevén Ceferino Gimenez Malla spanyolországi vándorcigány lókereskedő volt. Boldog házasságban, élt de saját gyerekük nem lehetett. El Pelé bár nem tudott olvasni, a bibliai történeteket ismerte, és oktatta rájuk a környékbeli gyerekeket. Mély vallásos életet élt, a ferences harmadrendbe is belépett. A spanyol polgárháború idején 75 éves korában vallásos meggyőződése miatt a kommunisták meggyilkolták. II. János Pál pápa 1997-ben boldoggá avatta. Ő az első, és ezidáig egyetlen cigány, akit hivatalosan boldoggá avattak, a katolikus egyházban „Boldog Ceferinó” néven emlékeznek róla. Emléknapja augusztus 9. Másik alkalommal advent előtti vasárnap, Krisztus Király ünnepén is emlékeznek rá, mert utolsó szavai „Éljen Krisztus Király!” voltak. Magyarországon egy komlói óvoda is őrzi emlékét. Cigány tematikájú összefoglaló szócikkek Cigány népcsoportok Cigány nyelv Cigányok Cigány nemzeti jelképek 2008-as Formula–1 európai nagydíj Az európai nagydíj a 2008-as Formula–1 világbajnokság tizenkettedik futama, amelyet 2008. augusztus 24-én rendeznek meg az újonnan debütáló spanyolországi Valencia Street Circuitön, Valenciában. Időmérő edzés Az időmérőt Felipe Massa nyerte, mögötte Hamilton és Kubica végzett. Futam A rajt sima volt, senki nem ütközött össze, Sutil és Barrichello a boxból rajtolt. Kubica jól kapta el a rajtot, de Hamiltont nem tudta megelőzni, Kovalainennek viszont sikerült lehagynia Räikönent, aki így az ötödik helyre esett vissza. Alonso már az első körben kiesett, mivel Nakadzsima hátulról belement. A japán folytatni tudta a versenyt. Elsőként Massa, a 14. körben cserélt kereket, majd két körrel később jött Hamilton, de nem tudott Massa elé kerülni. Nem sokkal később Räikkönen, Kubica és Kovalainen is a bokszutcában járt. A kerékcserék után nem történt pozícióváltozás az élbolyban. Féltávnál így továbbra is Massa, Hamilton, Kubica volt a sorrend. Huszonegy körrel a verseny vége előtt Massa másodszor is kereket cserélt, ám amikor ki szeretett volna hajtani, majdnem összeütközött a Force Indiás Adrian Sutillal, aki már kifelé igyekezett a boxutcából. A versenybíróság megvizsgálta a történteket és úgy döntött, hogy a Ferrari 10 000 eurós pénzbüntetést kap a figyelmetlenségért. Nem sokkal ezután jött Räikkönen is, szinte egy időben Kovalainennel. Kimi nagy sietségében nem várta meg, amíg a kezelő kihúzza a csövet autójából, és így elrántotta a szerelőt, aki a földre zuhant. A kezelőt, akit ráadásul a légterelő és a kerék is megütött, hordágyon vitték el. Ezzel természetesen sok időt vesztett és nem sikerült megelőznie Kovalainent. Egy körrel később még jobban pórul járt: Ferrarijának motorja elfüstölt a célegyenesben, ugyanúgy a hajtókar hibája miatt, mint Massánál. Tíz körrel a zárás előtt változatlanul Massa vezetett, mögötte Hamilton és Kubica száguldott. Az utolsó körökben már nem változott a sorrend az élen. Felipe Massa a 2008-as szezonban negyedik győzelmét könyvelhette el, melyet az első rajtkockából ért el. 2 pontot hozott az éllovas Hamiltonon, így hátránya 6 pontra csökkent. Räikkönen a harmadik helyre esett vissza. A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után Statisztikák Vezető helyen: Felipe Massa: 50 (1-14 / 20-36 / 39-57). Lewis Hamilton: 4 (15-16 /37-38). Robert Kubica: 1 (17). Heikki Kovalainen: 2 (18-19). Felipe Massa 9. győzelme, 13. pole-pozíciója, 9. leggyorsabb köre, 3. mesterhármasa (gy, pp, lk) A Ferrari 207. győzelme. Bonyhádi László Bonyhádi László, Ladislau Bonyhadi (Bonyhád, 1923. március 25. – 1997. június 13.) magyar nemzetiségű román válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban A Szegedi AK csapatában kezdte a labdarúgást. 1941–1944 között a Kolozsvári AC labdarúgója, ahol egy bajnoki bronzérmet és egy magyar kupa második helyet szerzett a csapattal. A második világháború végén rövid időre a Gamma együttesében játszott. A magyar első osztályban 65 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 41 gólt szerzett. A háború után visszatért Kolozsvárra. Egy idényig a vasutas csapat csatára volt. Innen igazolt az ITA Aradhoz, ahol két bajnoki címet, és egy román kupa-győzelmet szerzett a csapattal. Mindkét bajnoki aranyérem mellé a gólkirályi címet is megszerezte. Először 26, majd 49 gólt ért el. A román élvonalban 54 bajnoki mérkőzésen 80 gólt szerzett. A válogatottban 1947–1948 között három alkalommal szerepelt a román labdarúgó-válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1943–44 Magyar kupa döntős: 1944 Román bajnokság bajnok: 1946–47, 1947–48 gólkirály: 1946–47 (26 gól), 1947–48 (49 gól) Román kupa győztes: 1948 Görög templom (Brassó) A brassó-belvárosi Szentháromság („görög”) ortodox templom az egykori Lópiac, a mai Gheorghe Barițiu utca 12. számú házának udvarán áll. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11307 sorszámon szerepel. Az egyházközség története Az ún. görög kompánia (kereskedőtársulat) 1678-ban jött létre. Tagjai távolsági nagykereskedők és vállalkozók („kalmárok”) voltak, akiket összekötött a korporatív szellem, azonos jogi státuszuk az Oszmán, majd a Habsburg Birodalom területén és egy ezzel járó sajátos kultúra. Egymás közt a görög nyelvet használták és valamennyien ortodox vallásúak voltak. Etnikai és anyanyelvi hátterük heterogén volt: kezdetben a legtöbben arománok lehettek, de számosan voltak köztük havasalföldi románok és balkáni szlávok (bolgárok és szerbek) is. A 18. század folyamán a leggazdagabb bolgárszegi román kereskedők közül is sokan beléptek a társaságba. A Kompánia részleges önkormányzattal bírt és a kompanisták a két birodalom közti köztes helyzetüket is ki tudták használni. Miután a bolgárszegi románok többsége 1783-ban elvesztette tagságát a Kompániában, mert nem esküdött meg rá, hogy „görög” (azaz a mai Görögország vagy Macedónia területéről származik), 1800-ban a Kompániát saját táblázata szerint még mindig 24 aromán vagy román, 15 „hellén” görög és 10 szerb vagy bolgár kereskedő alkotta. Másrészt a 19. század közepére a különböző eredetű kereskedőcsaládok nyelvileg elrománosodtak és csak szakrális nyelvként ragaszkodtak a göröghöz – mint látni fogjuk, közvetlen érdekeiket is követve. (A brassói szászok egyébként a 19. század végén a nemzetiségére való tekintet nélkül „görög”-nek hívták a szatócsot.) II. József türelmi rendelete után, 1786-ban a Kompánia, valamint az ún. „koncivilitási rendelet” alapján a Belvárosba költözött, nem kompanista román és görög kereskedők és román mészárosok megkapták a városi tanács engedélyét, hogy templomot építsenek minden ortodox hívő számára, aki a falak között lakik vagy a városi garnizonban katonáskodik. Gedeon Nikitić püspök kérésére pedig görögök és románok is megegyeztek egymással, hogy közösen fogják használni a templomot. Az épület felszentelésére 1788-ban került sor. A következő évben azonban máris megkezdődött a több mint egy évszázadig folytatódó háborúság a kompanisták és a nem kompanista románok között. A kompanisták arra kérték a Guberniumot, hogy zárassa ki a templomból a románokat, akiknek úgyis számos papjuk van a külvárosokban. Az év végén Gerasim Adamović püspök elfogadtatta a paritás elvét, mely szerint görög és román liturgiát is tartanak, mindkét nyelvű énekesekkel, görög parókussal és román diakónussal. II. József halála után azonban a Kompánia visszaszerezte korábbi privilégiumait és a megerősödött görögök immár nem akartak hallani román istentiszteletekről. A nem kompanista belvárosi görögök a románok, a bolgárszegi Szent Miklós-egyházközség viszont a Kompánia pártját fogta. A püspök és a társulat egymás ellen emelt panaszt a Guberniumnál. Miután Fronius városbíró referátumában a görögök, a Gubernium viszont a románok mellett foglalt állást, az udvari kancellária úgy döntött, hogy legyen a templom a görögöké, de ünnepnapokon a bolgárszegi román papok is tarthassanak benne istentiszteleteket. Később azt is elrendelte, hogy a parókusnak tudnia kell románul. 1806 és 1820 között a tisztet Nikola Pannović viselte, aki románul is végzett liturgiát. Az 1821-es Ipszilanti-lázadás leverése után a moldvai és havasalföldi görögök tömegesen menekültek Brassóba, ahol többségbe kerültek az egyházközségben. Görög papot hozattak és eltávolították a román híveket a templomból. 1823-ban a Havasalföldről menekült Grigore Brâncoveanu az egyházközségnek adományozta almásmezői és szombatfalvi birtokait. Ezzel az egyházközség vagyona értékben felülmúlta Brassó városét. A kiebrudalt románok 1833-ban saját kápolnát építettek a Búzasoron, de 1834-ben, 1837-ben és 1847-ben is panaszt intéztek a Guberniumhoz. A Gubernium 1848-ban elrendelte az alapító iratok felülvizsgálatát, de a forradalom miatt erre már nem maradt idő. Időközben a Kompánia jelentőségét veszítette, 1844-ben már csupán 14 tagja volt. A tucatnyi családra zsugorodott egyházközség azonban ragaszkodott az egyház javaihoz és ennek garanciájához, a görög nyelvű liturgiához, sőt saját iskolát is fenntartott. A forradalom leverése után Andrei Șaguna püspök felmentette a görög papot és helyére románt nevezett ki. A görögök fellebbezését 1857-ben, 1860-ban és 1867-ben is elutasították. Az 1868. évi IX. törvénycikk 9. §-a kimondta, hogy a görögök korábbi jogaikban maradjanak. Eötvös József vállalta a közvetítést a kérdésben. A minisztériumi tanácsosa, Ioan Pușcariu által átvizsgált egyházközségi iratok szellemében 1869-ben elérte, hogy a román mellé behozzanak egy görög papot is, a tisztségeket pedig paritásosan osszák föl. A belvárosi románok további panaszaira válaszul a minisztérium 1882. április 16-án hat hónapos határidőt adott számukra, hogy pert indítsanak a görögök ellen. Ezután 1886-ban a budapesti törvényszék a görögöknek ítélte az egyházközséget. Az 1906/07-es tanévben már csak három diákja volt a görög iskolának: egy román, egy szász és egy magyar. 1942-től kezdve a templom liturgiai nyelve a román. A templom leírása A városi tanács egykor kikötötte, hogy a templom nem helyezkedhet el az utcai fronton, valamint megtiltotta a harang és a tóka használatát. Eredetileg tornya sem volt, később azonban hozzácsatolták az eredetileg a város középkori védőművéhez tartozó ún. Lőportornyot. Ikonjai közül a legrégibb velencei munka 1633-ból. Több ikonja a 17–18. századból való, másokat 1851-ben Jekelius szász ötvösmester készített. Legjelentősebb donátora, Grigore Brâncoveanu 1823-ban arany- és ezüstbrokátból való papi ruhákat és oltárterítőket ajándékozott az egyháznak. Görög nyelvű evangéliumának aranyozott ezüst foglalatát Samuil May brassói mester készítette. A belső festés egy Gulimievici nevű festő munkája 1859-ből. Régi könyv- és kéziratgyűjteményét 1931-ben a Román Akadémia könyvtárába vitték. Itt nyugszik a Brâncoveanu család két tagja, Emanuil és Zoe, valamint az 1821-ben Brassóba menekült Dositei metropolita. Az előtte álló házban született 1877-ben Sextil Pușcariu nyelvész. Bonyhádi járás A Bonyhádi járás Tolna megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Bonyhád. Területe 476,77 km², népessége 31 582 fő, népsűrűsége pedig 66 fő/km² volt 2013 elején. 2013. július 15-én két város (Bonyhád és Nagymányok) és 23 község tartozott hozzá. A Bonyhádi járás a járások 1983-as megszüntetése előtt is létezett, ezen a néven az 1950-es járásrendezéstől kezdve, korábbi neve Völgységi járás volt. Székhelye mindvégig Bonyhád volt, és 1978 végén szűnt meg. Stazione di Boschi Sant’Anna Stazione di Boschi Sant'Anna vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Boschi Sant'Anna településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mantova-Monselice-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Bevilacqua Stazione di Legnago Nemzetközi Rétegtani Bizottság A Nemzetközi Sztratigráfiai Bizottság (angolul International Commission on Stratigraphy, ICS) a rétegtan (sztratigráfia) tudományával foglalkozó nemzetközi szervezet, amelynek elsődleges feladata, hogy a paleontológusok nemzetközi vitájának eredményeként megalkossa a földtörténeti időskála globális sztenderdjeit. A Geológiai Tudományok Nemzetközi Uniója legnagyobb tudományos testülete. Nahács Nahács (szlovákul Naháč) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban. Fekvése Nagyszombattól 20 km-re északra fekszik. Története 1426-ban "Nahaacz" néven említik először, a jókői és szomolányi uradalomhoz tartozott. A 16. században délről érkező, a török elől menekülő horvátok telepedtek le itt, akik idővel beolvadtak a szlovák többségbe, de később is megfigyelhető az -ics végű vezetéknevek gyakorisága. Lakói főként favágással, erdei munkákkal foglalkoztak. 1618-ban gróf Erdődy Kristóf a falu feletti magaslatra Szent Katalin tiszteletére templomot és kolostort építtetett, melynek emeletnyi magas romjai ma is uralják a tájképet. A kolostorban kezdetben mintegy 50 ferences szerzetes élt. Több mint 150 évi működés után, 1786-ban II. József rendelettel oszlatta fel a szerzetes rendeket, ekkor a kolostor is megszűnt. Vályi András szerint "NAHÁCS. Elegyes horvát, és tót falu Posony Várm. lakosai katolikusok, fekszik hegyek között, szántó földgyei, mivel követsesek, igen szűken termesztik a’ gabonát, erdeje van." Fényes Elek szerint "Nahács, tót falu, Poson, most F. Nyitra vmegyében, Nádashoz keletre 1 órányira a Fejérhegyek közt 461 kath., 13 zsidó lak., kath. paroch. templommal, szép erdővel, sovány földekkel, vízimalommal; 1/2 fertálynyira a helységtől a hegyek közt áll magában egy régi sz. ferenczi klastrom, remeteházzal együtt. F. u. gr. Pálffy Ferencz. Ut. p. N.-Szombat." A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott. Népessége 1910-ben 516, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 446 lakosából 444 szlovák volt. 2011-ben 460 lakosából 453 szlovák. Nevezetességei Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1596 -ban épült. A Szent Katalin kolostor tekintélyes romjai a falutól 40 percre találhatók. Neves személyek Itt született 1623-ban Korompay Péter 1679-től váci, 1681-től egri, majd 1686-tól nyitrai püspök, királyi kancellár. Itt élt és dolgozott a falu papjaként 1780 és 1807 között Fándly György (Juraj Fándly), az első szlovák írók egyike. A plébánia falán emléktáblája áll. 1990-ben, születésének 240. évfordulóján az épületben emlékmúzeuma nyílt. Down II: A Bustle in Your Hedgerow A Down II: A Bustle in Your Hedgerow a Down együttes második nagylemeze. Az együttes mindössze 28 nap alatt rögzítette a lemezt Phil Anselmo birtokán található pajtájában ("Nosferatu's Lair").[forrás?] Jástfalvi Török György Jástfalvi Török György református lelkész. Székelyudvarhelyen a református kollégiumban tanult, ahol 1694-1695-ben a könyvtárosi teendőket is ellátta. Innen Nagyenyedre került, majd 1707–1711 között az iderafrankfurti egyetemen folytatta tanulmányait. Hazatérése után Tasnádon volt lelkész 1714-ig. 1721-ben Nagyecseden, 1723-tól 1726-ig Érgirolton szolgált. Munkája Dissertatio theologica de munere Christi prophetico... Frankfurt. 1709 Üdvözlő verset írt Tholdi W. Miklóshoz. 1710 De summo propheta Christo et testimonio Jesu (qui) est Spiritus prophetiae. Frankfurt. 1711. Vermilion megye (Louisiana) Vermilion megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Louisiana államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Abbeville. Lakosainak száma 59 253 fő (2013. július 1.). Vermilion megye Acadia, Lafayette, Iberia, Cameron és Jefferson Davis megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Marlise Nicolaysen Marlise Nicolaysen (Rendsburg, 1909. november 19. – 1991. május 27.) német háziasszony, politikus és a hamburgi parlament tagja volt az FDP színeiben. Élete Marlise Nicolaysen 1928-ban tanárként végzett. 1933-ban Potsdamban kereskedelmi pedagógus volt. A kézműves tárgyak, a rajzolás és a szabás témaköre foglalkoztatta. 1938-ban tanított egy ideig a hamburgi Blankenese középiskolában. Nicolaysen házas volt és két gyermeke volt. A háború után a szociális és ifjúsági szférák különböző szervezeteiben vett részt, Schöffin és Blankenese önkéntes jóléti elnökének választották. Érdeklődése a női politikában kísértette őt a különböző női egyesületek tagjaként. 1946-ban Nicolaysen csatlakozott az FDP-hez. 1946-tól 1961-ig a pártja társadalombiztosítási osztályának helyettese volt, később több hatóság adminisztratív bizottságának tagja volt. Az FDP nemzeti női csoportjának elnöki tisztségében az FDP állami végrehajtó bizottságához és a hamburgi női szervezet munkacsoportjának igazgatójához tartozott. 1966-ban a hamburgi parlamentben 1970-ig helyettese lett. Munkája a fogyasztói kérdésekre és a női politikára összpontosított. Pintér Jenő Pintér Jenő (Cegléd, 1881. január 25. – Budapest, 1940. november 7.) irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1916), majd rendes (1928) tagja. Beöthy Zsolt tanítványa, Császár Elemérrel együtt a hivatalos irodalomtudomány pozitivista képviselője a századelőn és a két világháború közt. Irodalomtörténetében az írók és költők összefoglaló életrajzának, s műveiknek részletes ismertetésére törekedett. Munkássága jelentős, a műveiben felhalmozott lexikális anyag ma is értékes. A szakmai közéletben is fontos szerepet töltött be. Életpályája Középiskolai tanulmányait Budapesten és Lőcsén végezte. A budapesti egyetemen szerzett tanári és bölcsészoklevelet 1903-ban. 1905-től kapott tanári állást a jászberényi gimnáziumban. Tudós tanár típus volt, követte az irodalomtörténet eredményeit, már 1908-ban írt egy magyar irodalomtörténetet, amelyért az MTA Semsey-díjjal jutalmazta. 1910-ben sikerült Budapesten tanári állást kapnia. 1911-ben megalapította Baros Gyulával és Horváth Jánossal a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot. 1912-ben útjára indították az Irodalomtörténet c. szakfolyóiratot is, melyet 1933-ig szerkesztett. Közben az első világháború alatt teljesített katonai szolgálat (1914-1916) jelentett átmeneti kényszerszünetet. Az Irodalomtörténet c. folyóirat szélsőségesen konzervatív szemlélettel tárgyalta a kortárs szépirodalmat. 1916-ban levelező tagjainak sorába választotta az MTA, a Szent István Akadémia pedig rendes tagjául választotta. 1919-ben kinevezték a budapesti tankerület főigazgatójának. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület 1920-ban tiszteletbeli tagjául választotta. A Magyar Pedagógiai Társaság 1921-től alelnökké, 1938-tól elnökké választotta. 1923-tól tagja lett a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is. 1928-ban az MTA rendes tagjának választotta. Gyakran írt és mondott beszédet az MTA elhunyt levelező vagy rendes tagjai emlékezetére, Pintér Jenő búcsúztatta pl. Szinnyei Józsefet. 1933-ban a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökévé választották, ezt a pozíciót haláláig töltötte be. 1935-től oktatott a szegedi egyetemen mint rendkívüli tanár. Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található (34,N/A,1,62), és 2001-től védett. Művei (válogatás) A históriás énekek művelődéstörténeti vonatkozásai . Budapest, 1903. A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig. 1-2. köt. Budapest : Rényi Károly, 1909. 2 kötetben. A magyar irodalom története : Bessenyei György fellépésétől Kazinczy Ferenc haláláig 1772-1831. 1-2. köt. Budapest : A szerző kiadása, 1913. 2 kötetben. Időmutató a megújhodás korabeli magyar irodalom történetéhez : 1772-1831. Budapest : Thália, 1913. 37 p. A magyar irodalom története 1900-ig Budapest, 1923. (Simonyi Zsigmonddal, Kardos Alberttel Endrődi Sándorral és Ferenczi Zoltánnal) Magyar irodalomtörténete : [képes kiadás]. Budapest : Franklin, 1928. A magyar irodalom története. 1-2. köt. Budapest : Franklin, 1938. A magyar irodalom története. Budapest, 1940. 1424 p. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés . 1-8. köt. Budapest, 1930-1941. Díjak, elismerések (válogatás) Petőfi Társaság nagydíja (1924) MTA nagyjutalom (1932) Székesfőváros Kazinczy-érme (1934) Marlon Harewood Marlon Anderson Harewood (Hampstead, London, 1979. augusztus 25. –) angol labdarúgó, jelenleg az Aston Villa játékosa. 1932 az irodalomban Az 1932. év az irodalomban. Megjelent új művek Próza Hermann Broch osztrák író Die Schlafwandler (Az alvajárók) című regénytrilógiája (1931–1932) Agatha Christie : Ház a sziklán (Peril at End House), regény Tizenhárom rejtély (The Thirteen Problems), novelláskötet John Dos Passos : 1919; az USA-regénytrilógia (1930, 1932, 1936) második kötete Georges Duhamel francia író öt kötetből álló Salavin-regényciklusa, a Vie et aventures de Salavin (1920–1932) befejező kötete: Tel qu'en lui-même... (Olyan, mint önmagában) Hans Fallada : Kleiner Mann, was nun? (Mi lesz veled, emberke?) William Faulkner : Light in August (Megszületik augusztusban) Pearl S. Buck : Sons (A három fiú) Erskine Caldwell amerikai író regénye: Tobacco Road (Dohányföldek) Louis-Ferdinand Céline francia író első regénye: Voyage au bout de la nuit (Utazás az éjszaka mélyére) Graham Greene regénye: The Stamboul Train (Isztambuli vonat) Hermann Hesse : Die Morgenlandfahrt (A napkeleti utazás) Aldous Huxley leghíresebb regénye: Szép új világ (Brave New World) Miroslav Krleža regénye: Povratak Filipa Latinovicza (Filip Latinovitz hazatérése) François Mauriac : Le Nœud de vipères (Viperafészek) Vladimir Nabokov regénye: Camera obscura (Камера Обскура) Jules Romains francia író: Le Six octobre; a Les Hommes de bonne volonté (1932–1946) című 27 kötetes regényfolyam első kötete Joseph Roth: Radetzkymarsch (A Radetzky-induló) John Steinbeck : The Pastures of Heaven (Égi mező), novellagyűjtemény Költészet Borisz Paszternak : Второе рождение (Második születés), verseskötet Dráma Bertolt Brecht színpadi műve: Die Mutter (Az anya), bemutató: 1932; nyomtatásban: 1933 Elias Canetti : Hochzeit (Esküvő) Magyar irodalom Illyés Gyula eposza, a Hősökről beszélek a Korunk-ban jelenik meg névtelenül József Attila verseskötete: Külvárosi éj Krúdy Gyula novellái: Az élet álom Móra Ferenc regénye: Aranykoporsó Móricz Zsigmond regénye: Forr a bor Barbárok (novellák, köztük a címadó elbeszélés) Tamási Áron regénye: Ábel a rengetegben, az Ábel-trilógia első része (folytatásai 1933-ban és 1934-ben) Zilahy Lajos regénye: A lélek kialszik Születések január 5. – Umberto Eco olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere († 2016) január 13.– Szilvási Lajos magyar író († 1996) március 18. – John Updike amerikai regényíró, költő, novellista, irodalom- és műkritikus († 2009) május 24. – Arnold Wesker angol drámaíró († 2016) július 18. – Kertész Ákos magyar író, filmdramaturg, aki 2012-ben Kanadába távozott és ott menekültstátuszt kért július 18. – Jevgenyij Jevtusenko szovjet, orosz költő, az orosz „hatvanasok” költőnemzedékének vezéregyénisége († 2017) augusztus 17. – V. S. Naipaul trinidadi indiai családból származó Nobel-díjas (2001) brit író augusztus 27. – Bihari Sándor költő († 2011) október 27. – Sylvia Plath amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró († 1963) november 24. – Jókai Anna magyar író- és költőnő († 2017) Hot Space Tour A Hot Space Tour a Queen együttes 1982. április 7-étől 1982. november 3-áig tartó koncertsorozata, amely a Hot Space albumukat népszerűsítette. A turné 69 koncertje közül a legtöbb Európában, Kanadában, és az Amerikai Egyesült Államokban zajlott. Az együttes ezen a turnén játszott utoljára Észak-Amerikában. A június 5-én, Milton Keynesben megtartott koncert felvételei 2004-ben a Queen on Fire – Live at the Bowl című CD-n és DVD-n jelentek meg. A turné koncertjeiről egyébként nagy számban készült hangfelvétel, ezek mind megtekinthetők a YouTube -on. Szakaszok Európa (1982. április–június) Habár a Hot Space album csak május 21-én jelent meg, a lemezbemutató világkörüli turné már április 9-én elindult Svédországban. A következő két hónapban Nyugat-Európa és az Egyesült Királyság nagyvárosaiban összesen 30 koncertet adott a Queen. Zürichben, Brüsszelben, Kölnben, Bécsben, Münchenben, a hollandiai Leidenben és a skóciai Edinburghben is két egymást követő este játszott a zenekar, Párizsban pedig két hét után visszatérve dupláztak. Németországban összesen 12 előadást tartottak, ahol a legkülönlegesebb helyszínt a berlini koncerthez találták, a görög amfiteátrumok mintájára az 1930-as években épített Waldbühne erdei színpadát. Ez volt az első turné a Queen történetében, amikor kisegítőzenészekkel léptek fel. Európában Morgan Fisher, a Mott The Hopple korábbi billentyűse játszott velük. A rajongókat megosztó Hot Space album funkys dalait élőben sokkal rockosabban játszották, előtérbe tolva Brian May gitárját. Az új lemezről a turné európai szakaszán a már hónapokkal korábban listavezetővé vált Under Pressure, az Action This Day és a Staying Power lett az állandó program része, egyes koncerteken pedig a Back Chat és az időközben kislemezen megjelent Body Language is felhangzott. Az előző tíz év szinte minden egyes koncertjén előadott Keep Yourself Alive kikerült a műsorból, de olyan korábbi koncertfavoritok, mint a Killer Queen vagy az I’m in Love with My Car is kiszorultak. A skandináv dátumokon az Änglabarn svéd popegyüttes volt az előzenekar, Svájctól kezdve pedig már az angol újhullámos Bow Wow Wow kísérte a Queent. Eredetileg az egész turnén a Bow Wow Wow játszott volna a Queen előtt, de az egyik koncerten a közönség sörösdobozokkal dobálta meg őket, és úgy döntöttek kiszállnak a turnéról. Frankfurttól kezdve már egy másik újhullámos csapat, az After The Fire melegítette be a közönséget. Az európai turnét záró négy brit koncerten a Heart, a Teardrop Explodes és Joan Jett & The Blackhearts lépett fel velük. Két angliai koncertet is törölni kellett II. János Pál pápa szigetországi látogatása miatt, mert se Manchesterben az Old Trafford stadionban, se Londonban az Arsenal stadionjában nem tudtak elég mobil wc-t biztosítani a közönségnek. A turnézáró koncertet az újonnan épült Milton Keynes Bowlban tartották 65 ezer ember előtt. A Milton Keysbe vezető utakon kialakult dugót elkerülendő a zenekar helikopterrel érkezett a helyszínre. A koncertről a BBC 4-es csatornája tévéfelvételt készített, ami 1983. januárjában került adásba. Ezt a felvételt hivatalos koncertfilmként Queen on Fire – Live at the Bowl címmel 2004-ben adták ki DVD-n. A koncert utáni búcsúpartit a londoni Bond Streeten található Embassy Clubban tartották, ahol a Queentől megszokott extravagáns stílusnak megfelelően a vendégeknek alsónadrágban és nadrágtartóban kellett megjelennie. Észak-Amerika (1982. július–szeptember) Nyolc hónappal a We Will Rock You koncertfilm forgatása után a Queen 1982. július 21-én visszatért Montréalba, a Forumba, hogy elindítsa a Hot Space album észak-amerikai lemezbemutató turnéját. A 33 állomásból álló koncertsorozaton Billy Squier amerikai rockzenész és csapata volt az előzenekar. Squier és a Queen között már korábban barátság alakult ki, Mercury és Taylor szerepelt is Squier éppen a közös turné kezdetén megjelent új albumán (Emotions in Motion), amit ráadásul az utóbbi Queen-lemezek producere, Reinhold Mack irányításával rögzítettek. Mercury és May később is dolgozott együtt Squierrel. Az amerikai turnéra kicsit megvariálták a dallistát, és újabb dalok kerültek be a műsorba a Hot Space albumról: a kislemezen is megjelent Calling All Girls, a Put Out the Fire, a Lennon emlékére írt Life Is Real, illetve még az előző, The Game albumról a Rock It (Prime Jive). Esténként 6-7 új számot is játszottak. A kisegítő billentyűs posztján Fred Mandel váltotta Morgan Fishert. Általában 15-20 ezer főt befogadó arénákban léptek fel, ahol pedig ennél is nagyobb volt az érdeklődés ott két előadást tartottak. Ilyen volt Toronto, Hoffman Estates (Chicago), Irvine, Inglewood (Los Angeles), illetve a New York-i Madison Square Garden. A turné bostoni állomásán a koncert napját a város polgármestere Queen-napnak nyilvánította. A turné szeptember 15-i zárása után 25-én az NBC tévécsatorna Saturday Night Live című éjszakai szórakoztató műsorában léptek fel élőben, ahol a Crazy Little Thing Called Love és az Under Pressure dalokat adták elő. A Hot Space lemezbemutatója volt a Queen nyolcadik és egyben utolsó észak-amerikai turnéja. Az 1980-as The Game album elképesztő sikere után a Hot Space csak közepesen teljesített a tengerentúlon, és ezen a lemezbemutató turné sem tudott segíteni. Az amerikai közönség nem volt vevő az új repertoárra. Japán (1982. október–november) Egy hónap pihenő után októberben egy rövid, kéthetes koncertsorozatra Japánba utazott a zenekar. Mindössze hat koncertet adtak. Bekerültek a műsorba a turné korábbi két szakaszában nem játszott, de a japán rajongók között népszerű dalok, mint a Teo Torriate, a Love of My Life és a The Hero. A két legnagyobb helyszín a 40 ezres Hankyu stadion Nishinomiyában és a 35 ezres Seibu Lions stadion volt Tokorozawában. Utóbbi koncert felvételét csak Japánban hivatalos koncertvideón is kiadták. Az egész világkörüli turnén egyébként több fellépést is filmre vettek (Frankfurt, Bécs), de ezek egyelőre az archívum mélyén pihennek, esetleg csak részben kerültek kiadásra. A Queen az 1974 óta tartó folyamatos koncertezéstől és lemezkészítéstől némileg kiégve az egész 1983-as esztendőt a pihenésnek szentelte. Magyarország az 1994. évi téli olimpiai játékokon Magyarország a norvégiai Lillehammerben megrendezett 1994. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt, öt sportág, összesen tizennyolc versenyszámában öt férfi és tizenegy női, összesen tizenhat versenyző képviselte. A magyar atléták nem szereztek érmet és pontot sem. Ez ugyanolyan, mint az előző, Albertville-i olimpián elért eredmény. Az olimpiai fogadalmat a műkorcsolyázó Czakó Krisztina és az alpesisíző Bónis Attila tette, valamint Bónis Attila vitte a magyar zászlót is az olimpia nyitóünnepségén. Eredményesség sportáganként Az alábbi táblázat összefoglalja a magyar versenyzők szereplését. A sportág neve mögött zárójelben lévő szám jelzi, hogy az adott szakág hány versenyszámában indult magyar sportoló. Az egyes oszlopokban előforduló legmagasabb érték vagy értékek vastagítással kiemelve. Az olimpiai pontok számát az alábbiak szerint lehet kiszámolni: 1. hely – 7 pont, 2. hely – 5 pont, 3. hely – 4 pont, 4. hely – 3 pont, 5. hely – 2 pont, 6. hely – 1 pont. Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Fének A fének az igen bonyolult szerves molekulák több gyűrűt magába foglaló részei. Ezt az elnevezési rendszert a bonyolult szerves vegyületek leírásának leegyszerűsítésére vezették be. A szerves kémia nevezéktana a vegyületek alkotórészeinek olyan módon való felsorolásán alapszik, amely az alkotórészeknek a vegyület szerkezetében való viszonylagos helyzetét is megadja. A nemzetközileg elfogadott nevezéktant (angolul) G. P. Moss foglalta össze. A IUPAC fénekkel kapcsolatos angol nyelvű közleményét W. H. Powell állította össze. A közlemény az elnevezésre használt és az alkotórészek viszonylagos helyzetének leírására szolgáló folyamatokat is részletezi. Míg az 1951-ben javasolt ciklofán név csak a szénláncokkal áthidalt aromás gyűrűkre vonatkozik, az 1998-ban javasolt fén név egy összefoglaló osztálynév, amely olyan csoportokat is leír, amelyekben más, például heterociklusos gyűrűk is szerepelhetnek. A ciklofánoktól a fén csoportok csak abban különböznek, hogy a csoport alkotórészei között nemcsak benzol alapú, hanem más fajta gyűrűk is szerepelhetnek. Főnix Könyvműhely A Főnix Könyvműhely egy 1995-ben alapított magyar könyvkiadó, ami külföldi és hazai írók gyermekirodalom, young-adult, steampunk, felnőtt science-fiction, fantasy és krimi műfajú könyveinek kiadásával foglalkozik. A kiadó vezetője Farkas Zoltán. Története A kiadó 1995-ben kezdte tevékenységét a Főnix (történelem, műveltség, hagyomány) című folyóirat elindításával, az Alma Mater Alapítvány kiadásában. Könyvkiadással 1997 óta foglalkozik a kiadó, a kezdeti években kis példányszámban jelentetett meg őstörténeti, művelődéstörténeti és néprajzi munkákat. A Főnix Könyvek sorozat kortárs szerzők műveit adta közre, a Főnix Téka ritakságnak számító, régi könyvek újra kiadására vállalkozott. A Főnix Magtár szépirodalmi műveket adott ki. 2000-ben elindult a Főnix Mesetár, majd folytatásaként két sorozat indult: 2004-ben az „Egyszer volt, hol nem volt…” és 2009-ben a Históriás Regények sorozat. 2011-ben hozták létre a Főnix Könyvműhely nevet, amely már a népszerű, szórakoztató irodalom zsánereit adta ki, kezdetben főleg gyermek- és ifjúsági, young-adult regényeket, majd egyre több sci-fi, fantasy, steampunk zsánerébe tartozó regény jelent meg náluk. 2017-től Főnix|Nova megjelöléssel adja ki young-adult, ifjúsági regényeit, 2018-ban pedig elindította Főnix|Astra sorozatát, amely már egyértelműen a felnőtt olvasóközönséget célozza meg komolyan science-fiction és fantasy zsánerébe tartozó műveivel. Szerzőik A. M. Aranth Acsai Roland Andrew Lane Anne Nesbet Bíró Szabolcs Dan Krokos Dörnyei Kálmán George Mann Hertelendy Anna Holden Rose Imre Viktória Anna J. R. Johansson Jeff Hirsch Kieran Larwood Kristen Kittscher Lana Krumwiede Mészáros András Michael J. Martinez Michael Molloy Mickey Long P. J. Hoover Patrick J. Morrison Peter Sanawad Rachel & Mike Grinti Riley E. Raines R. J. Hendon Sofía Rhei Stephen Chambers Szélesi Sándor Szilágyi Zoltán Victoria Schwab Vivien Holloway I. e. 90-es évek Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek – i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek Évek: i. e. 99 – i. e. 98 – i. e. 97 – i. e. 96 – i. e. 95 – i. e. 94 – i. e. 93 – i. e. 92 – i. e. 91 – i. e. 90 Sunleif Rasmussen Sunleif Rasmussen (Sandur, 1961. március 19.) a legjelentősebb feröeri klasszikus zeneszerző. Ő vezeti a Tarira kamarakórust is. Pályafutása Norvégiában tanult, majd visszatért Tórshavnba, ahol zenetanárként és dzsesszzongoristaként működött. 1990 és 1995 között Koppenhágában, a Dán Királyi Zeneakadémián tanult zeneszerzést Ib Nørholm és elektronikus zenét Ivar Frounberg keze alatt. 2002-ben megkapta az Északi Tanács Zenei Díját Oceanic days című első szimfóniájáért. A méltatás szerint „inspirációját a feröeri természetből és ősi feröeri himnuszokból meríti, melyekből Rasmussen átfogó dimenziójú művet hozott létre. Természetes művészi integritást sugároz, ötvözve a feszességet és struktúrát a lírai érzéssel.” Ő szerezte az első feröeri opera zenéjét (a librettót William Heinesen regénye alapján Dánial Hoydal írta), amelyet 2006-ban mutattak be az Észak Házában. A Mojzer Antalt is soraiban tudó lappföldi Auriga kvintett első lemezének zenéjét is Rasmussen írta. Szent Lukács gyógyfürdő A Szent Lukács gyógyfürdő (a köznyelvben: a Lukács) Budapest egyik legrégebbi gyógyfürdője. Fekvése Budapest II. kerületében található , Felhévíz városrészben, a Duna partjának közelében. Hivatalos címe: 1023 Bp., Frankel Leó utca 25-29. Elnevezése Feltehetően az egykor szétfolyó gyógyvíz német elnevezésének magyar fordítása (Lochbad – magyarul lyuk- vagy gödörfürdő, innen lukas-fürdő) és Szent Lukács – akit hagyományosan a gyógyításhoz, orvosláshoz kötöttek – nevének összecsengése alapján kapta. Más elképzelések szerint a terület középkori tulajdonosának neve alapján (Lukász-fürdő) alakulhatott ki az elnevezés. Története A Szemlő-hegy lábánál fakadó forrásokat már a rómaiak is ismerték és hasznosították. Egy Claudius császár idejéből származó felirat említi az itt folyó felső és alsó meleg vizű forrást (aqua calidae superiores et inferiores). A mai Császár és Lukács fürdő területén a honfoglalás idején Felhévíz település állt. Történelmi források szerint itt a XII. században gyógyítással foglalkozó lovagrendek (1178-ban a Szent János lovagok, később máltai és rodoszi lovagrend) telepedtek le, akik a kolostoraik mellé fürdőt, kórházat is építettek. Korabeli peres okiratok tanúsága szerint már a középkorban létezett a területen egy Malom-tó. A török korban is működtek ezen a helyen fürdők (a mai Császár fürdő elődje, a Veli-bej fürdő, valamint Barutháne/Barut degirmeni ilidzsaszi elnevezésű azaz a lőpormalom melletti fürdő), de a feltörő forrás energiáját elsősorban a lőporgyártásban és a gabonaőrlésben hasznosították. Ezek kiépítése Szokullu Musztafa pasa, budai beglerbég nevéhez köthető. A mai Lukács fürdő épülete helyén működő fürdő feltehetően egy kisebb méretű meleg vizű tó lehetett. Buda felszabadítása után az összes fürdőt kincstári kezelésbe vették, a József-hegy lábánál található, a Császár és a Lukács fürdő területén fakadó forrásokkal együtt. Brown Eduard angol orvos 1697-ben megjelent munkájában megemlékezik a lőpormalom melletti fürdőről. A fürdő jelentősége a XVIII. század végétől csökkent, egy 1852-ből származó leírás szerint a „Császárfürdő tőszomszéd közelében lévő malom udvarában van az úgynevezett Lukáts fürdő, amelynek felette csekély számú kádjai leginkább a vidékről érkező földmívelők által szokott gyógyul használtatni”. 1857-ben egy óbudai molnármester kezdte meg a fürdő kiépítését, 1884-ben Palotay Fülöp megvásárolta a kincstártól a területet és tovább bővítette az intézményt, az épület megtervezésével Ray Rezsőt bízta meg. 1893-ban a fürdőt részvénytársasággá alakították, felépítették egy gyógyszállót, iszapfürdőt, népgyógyfürdőt, modern népgyógyászati osztályokat és uszodákat. Ekkor vezették be a Szent Lukács gyógyfürdő elnevezést. A Gellért fürdő megnyitásáig ez volt Budapest legmodernebb és legnépszerűbb fürdője, sok beteg érkezett külföldről is az intézménybe. Ekkor alakult ki az a szokás, hogy a gyógyult betegek márvány „hálatáblákat” helyeztek el az épületen, melyeknek nagy része a második világháború során megsemmisült. A megmaradt táblákat a felújítás során az épület falába építették. 1937-ben készült el a fürdő ivócsarnoka, melyet a millenniumi kiállítás fogadócsarnokának márványából építettek fel. Az ivócsarnokot József Ferenc királyi herceg avatta fel, az 1937. október 7. és 14. között a magyar fővárosban megrendezett első Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus eseménysorozatának részeként. Budapest ostroma súlyos károkat okozott az épületben, ekkor számos hálatábla is megsemmisült. A II. világháború után a Szent Lukács Gyógyfürdő vállalatot államosítják, hozzácsatolják a Császár fürdőt, majd e két intézményből megalakult az Állami Rheumakórház. 1951 tavaszán az Állami Rheumakórház, a Lukács fürdő és az Országos Balneológiai Kutató Intézet összevonásával megalakult a Kunfi Zsigmond Utcai Állami Kórház, melynek nevét egy évvel később Országos Reuma és Fürdőügyi Intézetre változtatják (ez a későbbi Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, az ORFI jogelődje). 1979-től komplex gyógyfürdő-ellátást nyújtó részleget azaz nappali kórházat alakítanak ki a fürdőben. A Lukács területén Európában egyedülálló módon működik 1999-ig egy iszapfürdő, ennek alapzatát a víz elszivárgásnak megakadályozásra az ötvenes években lebetonozták. Az ezredfordulótól kezdve több ütemben zajlott a fürdő teljes felújítása, mely 2013-ban befejeződött Épülete Az eredeti lőpor- és gabonamalom egyik tornyának romját a helyreállító munkálatok során tárták fel. Ez ma is látható az épületben. A mai fürdőépület a gyakori át- és újjáépítések miatt kívül és belül egyaránt meglehetősen eklektikus képet mutat. Az évszázadok során eltűntek a mór stílusjegyek ill. a jellegzetes négy torony is. Mai formáját Hikisch Rezső tervei alapján 1921-ben kapta. Az épületet az 1970-es évekig folyamatosan bővítettek. Felújítása 1999-ben kezdődött meg a szabadtéri medencék korszerűsítése: ún. szűrő-forgató rendszert építettek ki, korában ugyanis töltő-ürítő rendszert használtak, azaz az adott napon használt vizet egyszerűen a Dunába engedték. Az akkor már alig használt iszaptavat, melynek kapszula alakú fedett része is volt, megszüntették és helyére élménymedence épült. A termálrészleg felújítása során az épületben talált építészeti és burkolási megoldások, valamint archív felvételek alapján állították helyre a Lukács-fürdőt. Mivel az épület műemléki védelmet élvez, valamint a Duna-parton álló épületként a világörökség része, az építészek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal együttműködve tervezték meg a helyreállítást. A rekonstrukció során egy nagyvonalúan kialakított pihenő-szaunázó részt is létrehoztak. A szaunákhoz merülőmedencét, zuhanyzókat, mosdókat, büfét építtettek. A nemek elkülönítése miatt korábban az emeleten két súlyfürdőmedence volt, a felújítás során az egyik medence funkciója megmaradt, míg a másikban vízi tornaedzéseket tartanak. Korabeli felvételek alapján rekonstruálták az előcsarnok oszlopait, újragyártott pirogránit burkolattal. A Lukács fürdőben 2012-től további felújítási munkálatok kezdődtek, melyek az év végén fejeződtek be. Számos épületelemet újítottak fel ennek során (függőfolyósok, szabadtérre nyíló kabinok), új zuhanyzó és mellékhelyiségeket alakítottak ki, felújították a masszázs-részleget is. Az épület egyik szárnyában egy új fürdőegységként egy különálló szaunavilágot is létrehoztak, melyben gőzfürdő, különböző szaunák (többek között nudista-szauna) találhatók. Korábbi képek alapján újra felépítettek egy pirogránit burkolatú kutat az előcsarnokban, megközelíthetővé tették a fürdő alapítását német és magyar nyelven megörökítő csempefalat, ipari műemlékként megőrizték a fürdő korábbi elektromos kapcsolószekrényeit. A másfél milliárd forintos költség 70 százalékát uniós forrásból finanszírozták. A felújítás során és után a proxy-órás rendszer csak részben működik, a szekrények és kabinok csak a fürdőmesterek segítségével zárhatók. A felújítás után a fogadócsarnokból megközelíthető a fürdő alapítását megörökítő, német és magyar nyelvű csempefal. Ipari műemlékként megőrizték a Lukács egykori kapcsolóközpontját is. A Lukács fürdő kertje A Lukács fürdő ősplatános kertjében két emlék-padot helyeztek el. Mindkettőt a fürdő rendszeres látogatóinak leszármazottai adományozták (a korábbi fürdővendégek Schiller György ill. Lux Júlia voltak). A két pad eredetileg a fürdő kertjén átvezető betonút mellett állt, a 2012-es felújítás során helyezték át őket az épület egy oszlopos beugrójába. A kert 2012-es felújítása során a korábbi betonutat kövezett útra cserélték, beton virágtartókat helyeztek el, kicserélték a padokat. 2013-ban helyezték el a Lukács kertjében Rápolthy Lajos „Fürdőző nimfa” című alkotását, mely eredetileg a Dandár fürdőben állt. A fürdő medencéi, szaunák, gőzfürdő A Lukács fürdőben létesítményei funkció szerint feloszthatóak (gyógyulás, sport, wellness), ez részben az épület kialakításban is tükröződik. A gyógyfürdő vagy termál részleg három melegvizes medencével rendelkezik (32, 36 és 40 °C fokos gyógyvízzel) és egy kisebb szaunával. Itt található egy gőzfürdő, melyhez 24 °C fokos hidegvizes merülő-medence tartozik. A 40 °C fokos kör alakú medence építészeti szempontból a török-fürdők hangulatát idézi. Úszni két, kültéri medencében lehet. A hidegebb, 22 °C fokos úszómedencét férfi, míg a 26 °C fokos női medencének hívják, mely emlékeztet arra, hogy a fürdőt korábban nemek szerint elkülönítve lehetett használni. Korábban a férfi medencét nők is használhatták, azonban a női medencébe a férfiak nem járhattak át. A férfi-medence mellett található kültéri szaunát és gőzfürdőt 2012-ben megszüntették, helyettük az épületben egy különálló „szaunavilág” került kialakításra. Az élménymedencében (vízhőfok: 32–33 °C fokos) sodrófolyosó, víz alatti pezsegtetés, két nyakzuhany, ülőpadba rejtett hátmasszírozó vízsugár, pezsgőágy található. A pihenőtérben található egy infraszauna (térítésköteles), valamint egy finn szauna, jégkásagép, továbbá egy modern vonalvezetésű, fadézsára emlékeztető hideg vizes medence tartozik. Ezen kívül a pihenőtér felett egy súlyfürdő és egy vízi tornaedzésekhez használt medence, az élménymedence egyik bejárata mellett pedig Kneipp-fürdő található. A pihenőtérben látható egy narancsos színű Himalája-sófal. A Lukácsban két büfé üzemel, egyik a pihenőtérben, a másik a kertben. A 2012-es felújítás után az előcsarnokban egy kávéház is üzemel. A 2012 decemberében megnyitott szaunavilágban egy jégkásás merülőmedence (22 °C fokos), egy sókristályszauna, egy aromagőzkabin, egy infraszauna, egy finn szauna, egy naturista szauna, egy jégkunyhó, és egy tepidárium található. A fürdő gyógyvize Forrása A Lukács fürdő gyógyvize a 6 km hosszú és 30 m vízmélységű, kevert vizű Molnár János-barlangból származik. A barlang létezésről először 1858-ban számol be az Orvosi Hetilap, első kutatója Molnár János orvos és vegyész. A Szent Lukács fürdőt tápláló tavas-barlangot Papp Ferenc barlangkutató méri fel 1937-ben, majd a hatvanas évektől könnyűbúvárok folytatják a feltárást. Hatása és összetétele A Lukács fürdő gyógyvizének összetétele az épületben elhelyezett mészkő-táblákon megadott információk alapján a következő: A termálfürdőt a következő tünetek esetén ajánlják: ízületi degeneratív betegségek, idült és félheveny ízületi gyulladások, gerinc-deformáció, porckorongsérv, idegzsábák, a csontrendszer mészhiányos állapotai, sérülés utáni felépülés. A gyógyvíz nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és szulfátos-kloridos hévíz, melynek fluoridion-tartalma is jelentős. Az ivócsarnokban helyben fogyasztásra vagy elvitelre gyógyvíz kapható. Ivókúraként gyomor- és bélrendszeri panaszokra, epehólyag és az epeutak hurutos megbetegedésére, gyomorsavtúltengésre, de vesemedence-gyulladásra és vesekőképződésre is ajánlják. Szolgáltatások, proxy-órás rendszer A fürdőben különböző szolgáltatások vehetők igénybe, szakorvosi beutalóval ill. térítés ellenében (súlyfürdő, szénsavas kádfürdő, víz alatti vízsugármasszázs, orvosi gyógymasszírozás, aroma relax masszázs, frissítő svéd masszázs, talpreflexzóna masszázs, iszappakolás, sókamra, fizikoterápiás kezelések, gyógytorna). Reggel 8-tól este 6-ig félóránként 20 perces ingyenes gyógytornán lehet részt venni az élménymedencében. A Szent Lukács gyógyfürdőben ún. proxy-karórás beléptető rendszer működik. A proxy-karórában egy chip található, mely bizonyos információk tárolására alkalmas. Ezeket különböző leolvasó-berendezéssel jeleníthetjük meg. A ruhafogas piktogrammal ellátott, a fürdő számos pontján megtalálható berendezéssel például megtudhatjuk, melyik szekrényben vagy kabinban helyeztük el ruháinkat. Ha például szekrényes belépőt veszünk, akkor a számozott szekrény gombjához nyomva vagy a kabin ajtajához érintve proxy-óránkat azt a szekrényt ill. kabint magunknak lefoglaltuk, melyet ezután csak saját óránkkal tudunk nyitni ill. zárni. A társasági élet központjaként A Szent Lukács gyógyfürdőt a 19. század óta nemcsak a pihenés és rekreáció miatt keresték fel, hanem a társasági élet központja is volt. A 20. században számos magyar értelmiségi, közéleti személyiség látogatta az intézményt, többek között Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Vas István, Jékely Zoltán, Kolozsvári Grandpierre Emil, Némethy Ferenc, Déry Tibor, Zelk Zoltán, Makk Károly, Bacsó Péter, Kállai Ferenc és Örkény István. Némethy Ferenc 77 éves korában a Lukács fürdőben hunyt el. Az intézményt ma is több neves személyiség látogatja. Az épületben a termálmedencéket a többi medencével összekötő folyosón található számozott kabinokat a törzsvendégeknek tartják fent. Szépirodalmi hivatkozások Ottlik Géza Iskola a határon című regénynek kezdő jelenete a Lukács fürdőben játszódik: „Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt.” Kolozsvári Grandpierre Emil így ír visszaemlékezéseiben: „ (…) a Lukács fürdő nagyjából – ha nem is teljes egészében – azt a föladatot töltötte be, mint hajdan az irodalmi kávéházak vagy a szellemi foglalkozásúak kocsmai törzsasztalai.” Végh Alpár Sándor újságíró a Lukács egyik úszómesterének elbeszélése alapján a fürdőbe járó hírességekről: „Kiss László ötvenegy óta figyeli az életet a vízben és a parton. Emlékszik Kodályra, aki naponta lejárt, és egyszer a padon állva vezényelt emlékezetből valamit. Emlékszik Nehrura, India miniszterelnökére, akinek szelídsége a vízből is kiérzett, és Marosánra, aki nyolcvanévesen is krakéler volt és durva. Kállai Ferencnek elég jó az úszása, vallja Laci úr, majd közelebb hajolva odasúgja, Kolozsvári Grandpierre Emil örökké a nőket hajtotta, földön, vízen, levegőben.” Görgey Gábor „A Homár páncélja” című regényében így dicséri az által is gyakran látogatott fürdőt: „Áldott légy, Szent Lukács fürdője, riadt lelkek dédelgetője, megalázottak és megszomorítottak kegyhelye, te boldogító önáltatás, hogy lehetséges és megengedett az egészséges élet a halál árnyékában, a testi jó érzés hedonizmusa az elhurcolások és kivégzések évadján. Áldott légy, Szent Lukács fürdője, test és lélek oldódásának titkos találkahelye, üldözöttek és kifosztottak gőzölgő ópiumbarlangja, ahol a vigasz utolsó szippantása után talán már másnap vallatások és verések vérében kell a bizonytalan életben maradáshoz erőt gyűjteni. Áldott légy, zuhanyozók forró gőze, melynek sűrű gomolygásában a meztelen árnyak, mint Vergilius és Dante lelkei, beburkolózhattak arctalanságukba és névtelenségükbe, a gőzölgő semmi biztonságába, melynek függönye mögött az arc nem árulkodik, s ahol kilazulhatnak a testből a lélek görcsei... Szent Lukács megszentelt fürdője, légy áldott.” Nádas Péter így ír a Lukácsról a „Párhuzamos történetek”-ben:„Itt a Lukácsban szeptember közepén beemelték a nagy üvegablakokat az emeletet hordozó pillérek közé, valamikor május végén pedig kivették. A két úszómedencét a nyitott udvarokban úgy ölelték körül több emelet magasan a fából ácsolt kabinsorok, miként kolostorudvarokat a kerengők. Nyáron akárha méhek kolostorát nézné és hallaná az ember, a fürdővendégek fürtökben zsibongtak a napfényes emeleti kaptárak körül. Mikor aztán hűvösebbek lettek az éjszakák, az emeleti kabinokhoz vezető lépcsőket lezárták; télen hó ült a kerengő korlátain. De most sem volt a látvány kevésbé lenyűgöző. A Szent Lukács forrásaiból különböző hőmérsékletű gyógyvíz bugyog fel, a legmelegebb közel hatvanöt fokos, a leghidegebb átlagosan tizenhét fokos, s ezeket a fürdőmesterek úgy keverik el, hogy az úgynevezett férfi medencébe ne ömöljön huszonegy fokosnál melegebb víz. Aki nem akar úszni, pancsikolhat a női medence melegebb vizében. Ám abban a pillanatban, amikor a levegő hőmérséklete odakinn alacsonyabbra száll, a nyitott medencék párologni, gőzölögni, szabályosan füstölögni kezdenek, borús téli napokon pedig oly sűrű köd ereszkedik a zárt udvarokra, hogy az úszók nem győznek bocsánatot kérni egymástól az örökös ütközésekért.” Székely Éva életének, és ennek folytán Sírni csak a győztesnek szabad című könyvének egy tekintélyes része a Lukács uszodában játszódott. Illyés Gyula naplójegyzeteiben megemlékezett a téli úszásról és a Lukács kertjének platánfáiról: 1965. január elsején délelőtt fél tíz és háromnegyed tíz között a budai Lukács fürdő nyílt medencéjében egyetlenegy lélek sem volt, rajtam kívül. A hőmérő jóval zéró alatt állhatott, mert az úszó csak néhány métert láthatott maga elé, a gyapjú sűrűségű pára miatt.A fűtött üvegfolyosó végén fürdőnadrágban beszélgetett Jékely, azt hiszem, az építész Ráczcal; a zuhanyozóban nyüzsgött a szilveszterezésből idesereglett fiatalság, de a medence senkit sem csábított. (1965. Január 1.) Ősz van, szél és napsütés: özönben dől a lomb a fákról. Közép-Európának tán legsudárabb platánjai Budapest egyik legszebb udvarán állnak, a Lukács fürdő hosszúkásan elhelyezett, önmagukat kerítő épületei közt. (1968. szeptember 19.) Tillmann J. A. írja a Lukácsról: A hideg külvilág ridegéből, a pénztárak és öltözők zsilipein át a legjobb a legbelső gőzkamrába menni. Ahol a forró és a homályló párában az ősélmények is újra közel kerülnek. A gőz gomolygásában a felülethatárok, egyáltalán az elhatároltságok, a szigorú szabályozottságok feloldódnak, elmosódnak. Az éles peremek, akárcsak az arcvonások lágyabbnak látszanak. A mozgások lelassulnak vagy egészen leállnak. Előáll Thalassza távlata, természetesen – minden regresszustól menten – átélhető az őstengeri intrauterin nyugalom, amiben először az anyaméhben volt részünk. A fürdővíz ásványtartalma folytán közel áll a tengerhez, a tengeré pedig saját őstengerünk, az uterus összetételéhez esik közel. A termák így az őstörténetet több idősíkját is felidézik, hiszen a hévíz maga is tűz és víz találkozása, földtörténeti ősesemény: úgy keletkezett, hogy a légköri és felszíni vizek a Föld mélységével találkoztak; vízét a magma melege hevítette. A fürdő különféle hőfokú medencéi, az egyes termek és termák így alkalmat adnak más időkben való elmélyülésre, az ellentétes erők és érzetek váltogatására, a tél-nyár tengelyén történő fokozatos vagy átmenet nélküli haladásra. Az ellentétek közötti mozgás során a test- és az elmeműködés egyaránt felélénkül. Az antik fürdőépítők is ennek tapasztalata nyomán alakították terveiket. "Így még a gondolatok is frissebben szárnyaltak" – írta Martialis. A gőzfürdő Műhely 2017/ 5-6 Érdekességek A Lukács (a Dagály fürdő mellett) egyetlen olyan budapesti gyógyfürdő, mely két különálló úszómedencével rendelkezik. A két medencében a helyi szokás szerint egy vonalban úsznak oda-vissza. A fürdő törzsvendége volt vitéz dr. Molnár Károly, aki még életében, 102 éves születésnapján, 1996 decemberében saját kezűleg avathatta fel „hálatábláját”. Az orvos-tábornok több mint nyolcvan évig volt a Lukács törzsvendége, 1992-től örökbérletet kapott a fürdő vezetésétől. Mindig a 13. számú kabint használhatta, az úszómesterek – hasonlóan Kodály Zoltánhoz – azt is megengedték neki, hogy a medencét keresztbe úszhassa át. Écoivres Écoivres település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 128 fő (2015). Écoivres Hautecloque, Nuncq-Hautecôte, Flers és Framecourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Herczegh János Herczegh János, Herczeg (Debrecen, 1678. január 31. – 1713. április) orvosdoktor és tanár. Élete debrecenben született, hol atyja Herczegh András városi tanácsos volt. Középiskoláit szülővárosában végezte, ahol 1692. április 15-én tógás diák lett. Innét külföldi akadémiákra ment, ahol a bölcseleti, matematikai, fizikai, főképpen pedig az orvosi tudományokban képezte magát. 1703. július 25-én Franekerben iratkozott be, s szeptember 13-án orvosdoktorrá avatták; 1704-ben még a leideni egyetemen is tanult. Debrecen tanácsa visszahívta őt hazájába és 1704. május 7-én a bölcselet tanítására alkalmazták a kollégiumban. Munkái Dissertatio philosophico-medica inauguralis de Lapide Herculeo, ejusque virtutibus in haemorrhagia narium. Franequerae, 1703. Pestis per Regnum Hungariae an. 1709. et 1710. grassantis cura... Kéziratban Lineamenta Philosophiae rationalis in usum tironum elaborata; In Honore Posthumo, quem magno Nomini Cl. Martini T. Szilagyi, Professoris... Discipuli, prid. Non. Jan. detulerunt... (Ezen hat soros latin költeményt közli Weszprémi.) Főnix díj A Főnix díjat a Magyar Színház hozta létre 2003 májusában, a társulatában születő művészi teljesítmények elismerésére, művészi identitásának kifejezésére, értékközlésére, tudatosítására. A díjat minden évadzáró társulati ülésen (május vége) adja át a színház igazgatója, vagy a Művészeti Tanács képviselője hat kategóriában: női főszereplő, férfi főszereplő, női mellékszereplő, férfi mellékszereplő, rendező és tervező. A díj egy Dombi Lívia iparművész által készített kb. 20 cm-es üveg főnixmadár, aminek talapzatán a „Magyar Színház – Főnix díj” felirat, a megfelelő évadszám, a díj kategóriája és a díjazott művész neve olvasható. A díj 100 000 Ft pénzjutalommal jár. Női főszereplő 2003 – Moór Marianna 2004 – Csernus Mariann 2005 – Auksz Éva és Béres Ilona 2006 – Csomor Csilla 2007 – Tóth Éva 2008 – Soltész Bözse 2009 – Béres Ilona 2010 – Balsai Móni ( Liliom ) 2011 – Györgyi Anna ( Osztrigás Mici ) 2012 – Kubik Anna 2013 – Holecskó Orsolya 2014 – Ruttkay Laura 2015 – Holecskó Orsolya 2016 – Gáspár Kata ( Hajnalban, délben, este – Anna) 2017 – Benkő Nóra ( A karmester szeretője – Katharina) 2018 – Hámori Ildikó Férfi főszereplő 2003 – Őze Áron 2004 – Rancsó Dezső 2005 – Sipos Imre 2006 – Cserna Antal és Csurka László 2007 – Tóth Sándor 2008 – Fillár István 2009 – Gémes Antos 2010 – Pavletits Béla ( Arzén és levendula ) 2011 – Szélyes Imre ( Macskafogó ) 2012 – Rancsó Dezső 2013 – Horváth Illés 2014 – Szatmári Attila 2015 – Horváth Illés 2016 – Pavletits Béla ( Sugar Van aki forrón szereti – Jerry (Daphne)) 2017 – Pavletits Béla ( Valahol Európában – Hosszú) 2018 – Ágoston Péter Női mellékszereplő 2003 – Varga Mária 2004 – Soltész Bözse 2005 – nem osztottak díjat 2006 – Nagyváradi Erzsébet 2007 – Kubik Anna 2008 – Dániel Vali 2009 – Ruttkay Laura 2010 – Hámori Ildikó (Liliom, Hollunderné) 2011 – Császár Angela (Háromszögek, A feleség anyja, és a szerető anyja) Férfi mellékszereplő 2003 – Szakácsi Sándor 2004 – Ifj. Jászai László 2005 – Izsóf Vilmos és Jegercsik Csaba 2006 – Kállai Ferenc 2007 – Mihály Pál 2008 – Szélyes Imre 2009 – Sipos Imre 2010 – Rancsó Dezső (Kolpetr úr, Pizzás) 2011 – Horváth Illés (Osztrigás Mici, De Valmonté herceg) Rendező 2003 – Csiszár Imre 2004 – Iglódi István 2005 – nem osztottak díjat 2006 – Guelmino Sándor 2007 – Pinczés István 2008 – Guelmino Sándor 2009 – Pinczés István 2011 – Novák Eszter (Osztrigás Mici) Tervező 2003 – Szlávik István 2004 – Tordai Hajnal 2005 – Schaffer Judit 2006 – Csanádi Judit 2007 – Kárpáti Enikő 2008 – Szlávik István 2009 – Kárpáti Enikő 2010 – Csanádi Judit (Liliom) Különdíj 2010 – Kubik Anna (Liliom, Muskátné) 2011 – Erdei János („ A legjobb háttér-erő ”) 2012 - Kovács Yvette Alida (vezetőségi elismerés) 2013 - Szabó Julianna, a férfi varroda vezetője 2014 - Magony Enikő korrepetitor 2015 – Roskó János öltöztető 2016 – Mátyás István gondnokságvezető 2017 – Balázs András műszaki vezető 2018 – Czímer László üzemeltetési vezető Közönségdíj 2014 - Horváth Illés Jegyzetek Az idei évad díjazottjai 2011/12-es évad Díjátadó a Magyar Színház évadzáróján 2012/13-as évad Az idei évad díjazottjai 2013/14-es évad Eperjes musicalt rendez a Magyar Színházban, szinhaz.hu/MTI - 2015. június 10. Ünnepi pillanatok az évadzáró társulati ülésen, pestimagyarszinhaz.hu - 2016. június 21. Évadzáró társulati ülés a Magyar Színházban, pestimagyarszinhaz.hu - 2017. június 7. „A Magyar Színház évadot hirdetett és díjazta a legjobbjait is”, Színház.hu (Hozzáférés ideje: 2018. június 4.) (hu-HU nyelvű) Forrás Főnix-díj. Magyar Színház. [2015. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. Főnix-díjak és évadterv , szinhaz.hu - 2011. május 30. Stazione di Villa del Conte Stazione di Villa del Conte vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Villa del Conte településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Padova-Bassano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Fratte Centro Stazione di Cittadella Hammersmith & City line A Hammersmith & City a londoni metróhálózat egyik legrövidebb tagja, útvonala csupán 25,5 kilométer. Ezen a távolságon 29 állomás található, amelyből 14 a föld alatt van. Ez a vonal a tizedik legforgalmasabb vonal a tizenegyből. A metrótérképek sötét rózsaszín színnel jelölik. Történelem A mai vonalszakasz 1988-ban jött létre a Metropolitan vonal megváltoztatásával. A vonalat hivatalosan 1864. június 13-án adták át, annak ellenére, hogy már 1863. január 10-én elkészült. Ekkor a bővítési tervek miatt csúszott az átadás időpontja. Általános információk A vonal hossza 25,5 kilométer. A vonatok ezt a távolságot 56 perc alatt teszik meg, az átlagos vonatsűrűség a csúcsidőszakban 4-9 perc. Whitechapel és Barking állomások között párhuzamosan fut a District vonallal. Ezért ezen a szakaszon hétköznap, valamint szombaton kora reggel és késő este illetve vasárnap egész nap a Hammersmith & City szerelvényei NEM közlekednek. Helyettük a District vonatai használhatóak. A vonalon a C Stock nevet viselő szerelvények közlekednek. Ugyanezek a vonatok futnak például a Circle és a District vonalakon is. A pályát és a jelzőberendezéseket jelenleg is fejlesztik. A régi, hat kocsiból álló C Stock szerelvényeket 2019-re az új, hét kocsiból álló S Stockra cserélik le, 65%-kal növelve a szállítható utasszámot. Állomáslista Megjegyzés: A ma is ismert vonalon, Ny-K irányban! Zárójelben az átszállási lehetőségek vannak megjelölve, míg vastagon szedve a nagyobb állomások. NR = National Rail (vasúti csatlakozás) Hammersmith (végállomás) ( Circle , District , Piccadilly ) Goldhawk Road ( Circle ) Shepherd’s Bush Market ( Circle ) Wood Lane ( Circle ) Latimer Road ( Circle ) Westbourne Park ( Circle ) Royal Oak ( Circle ) Paddington ( Bakerloo , Circle , District ) Edgware Road ( Circle , District ) Baker Street ( Bakerloo , Circle , Jubilee , Metropolitan ) Great Portland Street ( Circle , Metropolitan ) Euston Square ( Circle , Metropolitan ) King’s Cross St. Pancras ( Circle , Metropolitan , Northern , Piccadilly , Victoria ) Farringdon ( Circle , Metropolitan ) Barbican ( Circle , Metropolitan ) Moorgate ( Circle , Metropolitan , Northern ) Liverpool Street ( Central , Circle , Metropolitan ) Aldgate East ( District ) Whitechapel ( District , Overground ) Stepney Green ( District ) Mile End ( Central , District ) Bow Road ( District , DLR ) Bromley-by-Bow ( District ) West Ham ( District , DLR ) Plaistow ( District ) Upton Park ( District ) East Ham ( District ) Barking (végállomás) ( District , Overground ) Rezes kabócamajom Az rezes kabócamajom (Callicebus cupreus) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a sátánmajomfélék (Pitheciidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Brazília és Peru területén honos. A természetes élőhelyei az síkvidéki trópusi és szubtrópusi erdők. Alfajai Callicebus cupreus cupreus Callicebus cupreus ornatuas Callicebus cupreus discolor Megjelenése Ez a faj leginkább fehér homlokcsíkjáról ismerhető meg, amely a szeme fölött húzódik. Ez a csík egyes alfajoknál hiányzik, vagy sötétebb. Háta barna színű, hasa vörös. Szőre dús, s középhosszú. Arca szürke vagy szürkésbarna. Orrlyukai hosszúak és szélesek. Szemei világos, s sötétbarnák is lehetnek. Füleit szőr fedi. Farka 40–45 cm, teste körülbelül 40 cm, testtömege. Végtagjai rövidek, s barnák. Kézfeje sötét, s tenyere is. Életmódja Ez a faj öt-tízfős kolóniákban él. Egész nap együtt járják az erdőt, miközben néha megállnak táplálkozni. Az érett gyümölcsöket kedvelik, így a lombkoronaszint közelében mozognak. Félénk állatok, s bármilyen zajra felfigyelnek. Ekkor egyikük riasztja a többieket, s az erdő belseje felé próbálnak rohanni. A nap folyamán egyszer-kétszer közös koncertet tartanak, az egymással való kommunikáció érdekében. Estére beljebb húzódnak, s ekkor már nem is nagyon lehet őket észre venni. Az erdő sűrűjében töltik az éjszakát. Szaporodása Szaporodási időszaka november és március között van. Átlagosan egy utódja 132 napos vemhesség után születik. Puskár Puskár (hindiül: ������ angolul: Pushkar) kisváros Indiában, Rádzsasztán államban, Dzsaipurtól 140 km-re DNy-ra, illetve Ádzsmírtól közúton 15 km-re ÉNy-ra. Lakossága 15 ezer fő volt 2001-ben. Vonzereje a szent tó és az évenként rendezett állatvásár. Minden évben teliholdkor, Kártik hónapban (okt./nov.) zarándokok százezrei gyülekeznek, hogy megfürödjenek a szent tóban. A tó a hitük szerint akkor jött létre, amikor Brahma, a Teremtő lótuszvirágokat ejtett a földre. Ekkor tartják az egyik legnagyobb szarvasmarha- és tevepiacot az országban. A templomok, a hagymakupolás pavilonok és a tó északi partján sorakozó ghátaknál egész évben nagy a forgalom. Minden reggel és este csengettyűk és dobok hangja kíséri a hívőket fürdéskor a szent vízben. A víznek a hinduk a lelket minden bűntől megtisztító erőt tulajdonítanak. A hívő hinduk életükben egyszer elzarándokolnak ide. A puskári állatvásár idején a város szélén e célra felállított amfiteátrumban számos teve-, ló- és szamárversenyt rendeznek. A vásár két hete alatt az egyébként csendes kisvárosban ünnepi, karneváli nyüzsgés alakul ki. Óriáskerekek és szabadtéri színházak gondoskodnak a szórakoztatásról és az árusok kínálják a legkülönfélébb portékákat. I. kationosztály Ebbe a csoportba azok a fémionok tartoznak, amelyek reagens (2 mol/dm³) salétromsavoldattal megsavanyított vizes oldatából a hozzáadagolt kén-hidrogénes víz hatására csapadék válik ki. A keletkező csapadék sem ammónium-szulfid-, sem KOH-oldatban nem oldódik fel. Az ionok két alosztályba sorolhatók az alapján, hogy sósavval adnak-e fehér csapadékot vagy sem. Az osztályba tartozó ionok: I.a (sósavval van csapadék) Pb 2+ , Ag + , Hg2+2 I.b (sósavval nincs csapadék) Hg 2+ , Cu 2+ , Bi 3+ , Cd 2+ Ólom-ionok reakciói A vízben oldódó, nem komplex típusú, színtelen ólom(II)- vegyületek ( nitrát , perklorát) vizes oldata hidrolízis révén savas kémhatású. NaOH . A reagens hatására leváló fehér színű ólom-hidroxid csapadék a reagens feleslegében tetrahidroxo-plumbát formájában könnyen oldódik: Pb(OH)2 + 2OH− → [Pb(OH)4]2− Az ammónia feleslege a képződött ólom-hidroxid-csapadékot nem képes oldani. H2S vagy (NH4)2S hatására fekete színű ólom-szulfid válik le. A csapadékot négy részre osztjuk: a, A csapadék reagens sósavban még melegítve sem oldódik. b, A csapadékot nem oldja az ammónium-szulfid sem. c, Hasonlóan negatív a nátronlúgos oldási kísérlet is. (Annak ellenére, hogy az ólom hidroxokomplex-képző. Ez azt jelenti, hogy az ólom-szulfid lúgos közegben is leválasztható. Ez számítással is bizonyítható, sőt az is, hogy a reakció érzékenyebb.) d, 30%-os salétromsav a csapadékot oldja: 3 PbS + 2 NO3− + 8 H+ → 3 Pb2+ + 2 NO + 3 S + 4 H2O (A kén oxidációja szulfáttá és ólom-szulfát-csapadék leválása rendszerint elhanyagolható.) HCl . Fehér színű ólom-klorid csapadék válik le. A csapadékos oldatot melegítve a csapadék oldódik, lehűtve ismét kiválik. A csapadékot dekantálva mossuk, és kétfelé osztjuk. a, A csapadék nátronlúgban oldódik: PbCl2 + 4 OH− → [Pb(OH)4]2− b, Ammóniával leöntve változást nem tapasztalunk. KI . A reagens hatására sárga ólom-jodid-csapadék válik le. Az oldatot melegítve a csapadék feloldódik, lehűtéskor viszont az ólom-jodid igen szép, aranysárgán csillogó kristálylapocskák formájában válik ki ismét. A csapadék a reagens kálium-jodid-oldat feleslegében nem oldódik. Ha viszont a leülepedett csapadékról az oldat zömét leöntjük, és a maradékhoz kis részletekben szilárd kálium-jodidot szórunk, a csapadék feloldódik: PbI2 + 2 I− → [PbI4]2− NaOCl . Nátronlúg kis feleslegével előállítjuk az ólom-hidroxidot, majd a csapadékos oldatot hipoklorittal főzzük. Barna színű ólom(IV)-oxid képződik: Pb(OH)2 + ClO− → PbO2 + Cl− + H2O H2SO4 . Az ólom-szulfát – hasonlóan az alkáliföldfém-szulfátokhoz – fehér csapadék. Megkülönbözteti azoktól a nátronlúgos oldhatóság: PbSO4 + 4 OH− → [Pb(OH)4]2− + SO42− K2CrO4 . A reakcióban sárga színű ólom-kromát képződik. A csapadékot osszuk két részre: a, A csapadék nem oldódik ecetsavban (hasonlóan a bárium-kromáthoz). b, A csapadék (eltérően a bárium-kromáttól) nátronlúgban oldódik: PbCrO4 + 4 OH− → [Pb(OH)4]2− + CrO42− Az ólomionra jellemző az, hogy kloriddal, szulfáttal és kromáttal egyaránt csapadékot ad, s mindhárom oldódik nátronlúg feleslegében. Jellemző továbbá, hogy nem ammin-, de hidroxokomplexképző; hidroxidja tömény hidrogén-peroxiddal főzve barna ólom(IV)-oxiddá oxidálható. Ezüstionok reakciói Az ezüst-nitrát (perklorát, szulfát ) vizes oldata erősen savas kémhatású, színtelen. NaOH . Barna színű ezüst(I)-oxid válik le, mely a reagens feleslegében nem oldódik. 2 Ag+ + 2 OH− → Ag2O + H2O NH3 . Gyakorlatilag nem is válik le csapadék, hanem azonnal ezüst-diammin komplex képződik. H2S vagy (NH4)2S . Fekete színű ezüst-szulfid válik le. A dekantálva mosott csapadékot kétfelé osztjuk: a, A csapadékhoz ammóniát, majd ammónium-szulfidot adva oldást nem észlelünk. b, A csapadék híg salétromsavban nem oldódik. Ha azonban a keverékhez tömény salétromsavat öntünk, s az oldatot megmelegítjük, a csapadék oldódik: 3 Ag2S + 2 NO3− + 8 H+ → 6 Ag+ + 3 S + 2 NO + 4 H2O HCl . Fehér színű, fényérzékeny ezüst-klorid válik le. A dekantált, mosott csapadékot öt részre osztjuk: a, Salétromsavban oldhatatlan. b, A csapadék ammóniában könnyen oldódik: AgCl + 2 NH3 → [Ag(NH3)2]+ + Cl− Savanyítva a csapadék ismét leválik. c, A csapadék ammónium-karbonát-oldatban is oldódik, mert jelentős mértékben végbemenő sav-bázis reakcióban képződő ammónia koncentrációja a diammin-ezüst-ionok kialakulásához már elégséges. NH4+ + CO32− → NH3 + HCO3− d, A csapadék igen könnyen oldódik nátrium-tioszulfátban: AgCl + 2 S2O32− → Ag(S2O3)23− + Cl− e, Legkönnyebb az oldódás a kálium-cianidban: AgCl + 2 CN− → [Ag(CN)2]− + Cl− KBr . A sárgásfehér ezüst-bromid oldhatatlanabb, mint az ezüst-klorid. Ezt jelzi, ha dekantálva mosott és négy felé osztott csapadékot az ezüst-kloridhoz hasonlóan vizsgáljuk, hogy a, ammóniában nehezen, b, ammónium-karbonátban nem, c, nátrium-tioszulfátban könnyen, d, kálium-cianidban könnyen oldódik. KI . A sárga színű ezüst-jodid a legoldhatatlanabb ezüst-halogenid. Ennek megfelelően csak a legstabilisabb komplexet képző cianidionok hatására oldódik könnyen. A négyfelé osztott csapadék: a, ammóniában gyakorlatilag nem, b, nátrium-tioszulfátban nehezen, c, kálium-cianidban könnyen oldódik. d, A csapadék negyedik részlete szilárd kálium-jodid hatására [a réz(I)- és ólom-jodidhoz hasonlóan] oldódik: AgI + I− → [AgI2]− Hígítással a csapadék ismét kiválasztható. KSCN . A fehér színű ezüst-rodanid csapadék tulajdonságaiban az ezüst-bromidhoz hasonlít, ennek megfelelően az oldódási reakciók is azonosak. Formaldehid . A formaldehid melegítéssel ammóniás ezüstoldatból fémezüstöt redukál: 2 [Ag(NH3)2]+ + HCHO + H2O → 2 Ag + HCOO− + 3 NH4+ + NH3 Ha a reakciót gondosan zsírmentesített kémcsőben, óvatos melegítéssel végezzük, igen szép „ezüsttükröt” állíthatunk elő. Fémréz . Letisztított rézlemez felületén az ezüstoldat egy cseppje a fémhiganyhoz hasonló szürke, fémezüstfoltot ad. Eltérés: a folt hevítés hatására sem tűnik el. K2CrO4 . Vörösbarna ezüst-kromát válik le, mely a, híg salétromsavban (narancssárga színnel): 2 Ag2CrO4 + 2 H+ → 4 Ag+ + Cr2O72− + H2O b, és ammóniában (citromsárga színnel): Ag2CrO4 + 4 NH3 → 2 [Ag(NH3)2]+ + CrO42− egyaránt könnyen oldódik. Az ezüstionokra jellemző, hogy kloridcsapadékuk ammóniában oldódik, majd ebből az oldatból savanyítással (ecetsavval vagy salétromsavval) ismét leválasztható. Barna oxidja nátronlúgban nem, de ammóniában oldódik. További jellegzetes reakció az ezüst-kromát leválaszthatósága és az ezüstionok könnyű redukálhatósága. Higany(I)-ionok reakciói Hidrolízis . Vízben a közönséges higany(I)-vegyületek közül csak a higany(I)-nitrát oldható, ill. az is csak salétromsav segítségével, így az oldat elég savanyú. NaOH . Diszproporcionálódás révén fémhigany és a higany(II)-oxid képződik: Hg22+ + 2 OH− → HgO + Hg + H2O Feltételezhető azonban, hogy részlegesen fekete higany(I)-oxid is képződik: a csapadék perklórsavban közel maradék nélkül oldható. NH3 . Diszproporcionálódás révén fémhigany és bázisos higany(II)-amido-nitrát képződik. Ez utóbbi savval (akár sósavval ) a keverékből kioldható. H2S . Diszproporcionálódás révén fémhigany és higany(II)-szulfid képződik. HCl . A reagens hatására igen oldhatatlan, fehér színű higany(I)-klorid -csapadék (kalomel) válik le. A leülepedett csapadékról az oldatot óvatosan leöntjük, s a fehér csapadékra ammóniát öntünk. A csapadék mélyfekete színűvé válik. Hg2Cl2 + 2 NH3 → Hg + HgNH2Cl + NH4+ + Cl− KI . Igen kis mennyiségű jodid hatására még jól észlelhető, hogy a leváló higany(I)-jodid-csapadék sárgászöld színű. Ha a jodid akár helyileg is feleslegbe kerül, a csapadék diszproporcionálódása miatt megszürkül: Hg2I2 + 2 I− → Hg + HgI42− A higany(I)-ionok – nem túl könnyen – képesek a permanganát ionokat redukálni A redukciós reakciók értelemszerűen azonosak a higany(II)-ionok redukciós reakcióival. A higany(II)-ionok 9. reakciójaként említett, hevítés hatására végbemenő folyamatok a higany(I)-vegyületeknél is azonosak. Mint a higany(II)-ionnak, a higany(I)-nek is jellemző kimutatása a rézlemezes próba. Speciális higany(I)-kimutatásként a kalomelcsapadék és ammóniás reakciója említendő. Jellemző még, hogy bázisokkal reagálva fekete, a reagens feleslegében oldhatatlan csapadékok válnak le. Higany(II)-ionok reakciói A nem komplex típusú higany(II)-vegyületek (perklorát, szulfát , nitrát ) vizes oldatai erősen savas kémhatásúak és színtelenek. A higany(II)-ion igen határozottan klorokomplexképző: indikátorpapírral kimutatható, hogy a higany(II)-klorid vizes oldata (mely fő tömegében [HgCl 2 ] komplexformát tartalmaz) lényegesen kevésbé savanyú, mint pl. a higany(II)-nitráté. NaOH . A leváló sárga csapadék higany(II)-oxid : HgCl2 + 2 OH− → HgO + 2 Cl− + H2O NH3 . Szemben az összes többi esettel, az ammónia nem hidroxidos reagensként választja le a csapadékot, hanem a HgCl2 + 2 NH3 → HgNH2Cl + NH4+ + Cl− folyamatban fehér színű higany(II)-amido-klorid válik le. A csapadék híg ammóniában nem, de tömény ammóniában – főleg nitrátos közegből leválasztott bázisos higany(II)-amido-nitrát: Hg2O(NH2)(NO3 - amminkomplex képződése közben oldódik. A csapadék egyébként híg sósavban könnyen oldható: HgNH2Cl + 2 H+ + Cl− → HgCl2 + NH4+ H2S . Ha higany(II)-klorid sósavas oldatába lassú ütemben vezetünk kénhidrogéngázt, először fehér, folyamatosan sötétedő, barna, majd végül fekete csapadékot kapunk. A következő kísérleteinket hosszasabb kénhidrogéngáz bevezetésével leválasztott fekete színű, dekantálva alaposan kimosott higany-szulfiddal végezzük. a, A csapadék még hosszabb időn át tartó melegítéssel sem oldható 30%-os salétromsavban. b, A csapadék királyvízben (tömény sósav és tömény salétromsav 3:1 arányú keveréke) vagy bróm sósavban oldódik: HgS + 4 Br2 + 4 H2O → HgBr42− + SO42− + 4 Br− + 8 H+ c, (NH4)2S a csapadékot nem oldja. Ha azonban az oldatot nátronlúggal erősen meglúgosítjuk (növeljük a szulfidion-koncentrációt), a higany-szulfid ditio-merkurát-komplex formájában már oldódik: HgS + S2− → HgS22− Az oldathoz savat adva a szulfidkoncentráció csökken, és ismét kiválik a higany-szulfid. KI . Jodidionok hatására vörös színű higany(II)-jodid csapadék válik le, mely a reagens feleslegében sárga színű komplexionok képződése közben könnyen oldódik: HgI2 + 2 I− → HgI42− CuI . A közel színtelen réz(I)-jodid -csapadék felületén kialakuló, vörös színű Cu 2 [HgI 4 ]-csapadék már nagyon jól észlelhető. Közel specifikus és érzékeny reakció. SnCl2 . Kis mennyiségű ón(II)-klorid fehér higany(I)-klorid csapadékot választ le: 2 HgCl2 + SnCl42− → Hg2Cl2 + SnCl62− A reagens feleslegétől a csapadék megfeketedik: HgCl2 + SnCl42− → 2 Hg + SnCl62− Cu . A higanyionok még fémrézzel is redukálhatók. Hevítéskor valamennyi higanyvegyület szublimál vagy termikusan bomlik. A vizsgálatot jól húzó fülke alatt végezzük, mert minden (akár csak kismértékben is) oldódó higanyvegyület (és gőzei, valamint a fémhigany is) igen erős méreg. A vízoldható higanyvegyületekre könnyű redukálhatóságuk, s a képződő fémhigany illékonysága a legjellemzőbb: a rézlemezes próba. Nagyon jellemző a higany(II)-ionokra, hogy nátronlúggal színes, sárga csapadékot képeznek, mely a reagens feleslegében nem oldódik. A vörös színű jodidcsapadék képződése megfelelő módon igen szelektív és érzékeny kimutatás alapjául is szolgál. Ki kell emelni az ammóniás reakció – egyéb ionoktól eltérő – speciális lefutását is. Rézionok reakciói Hidrolízis . A réz(II)-szulfát (perklorát, nitrát stb.) vizes oldata savas kémhatású. A vizes oldatban létező tetraakva-réz(II)-ion jellemzően kék színű. NaOH hatására világoskék réz-hidroxid válik le. A csapadék a reagens feleslegében nem oldódik. Melegítésre réz(II)-oxid képződése miatt megbarnul: Cu(OH)2 → CuO + H2O NH3 . A reakcióban képződő réz-hidroxid a reagens feleslegében intenzív kékesibolya színnel oldódik: Cu(OH)2 + 4 NH3 → [Cu(NH3)4]2+ + 2 OH− H2S vagy (NH 4 ) 2 S. Barnásfekete réz(II)-szulfid válik le. A dekantálva mosott csapadékot osszuk négy részre: a, Ammónium-szulfid feleslegében a csapadék nem oldódik, de főzés hatására igen nehezen ülepedő (és szűrhető) keveréket kapunk: a csapadék peptizálódik. b, Hígított sósav a csapadékot nem oldja. c, Nem oldódik a csapadék ammóniában sem. Ha ehhez a keverékhez cianidot adunk, a csapadék feloldódik. (A reakció értelmezését lásd a 6. pontban.) d, 30% salétromsav a csapadékot oldja: 3 CuS + 2 NO3− + 8 H+ → 3 Cu2+ + 3 S + 2 NO + 4 H2O KI . Jodidionokkal redoxireakció megy végbe: 2 Cu2+ + 4 I− → 2 CuI + I2 Ha a képződött barna elemi jódot pl. tioszulfátionokkal redukáljuk: I2 + 2 S2O32− → 2 I− + S4O62− előtűnik a réz(I)-jodid sárgásfehér színe. A csapadékot – az ólom-jodidhoz hasonlóan – nagy mennyiségű kálium-jodiddal oldatba vihetjük: CuI + I− → [CuI2]− KCN . Legelőször ammóniafelesleggel, hígított és kis mennyiségű oldatban előállítjuk a tetrammin-réz(II)-komplexet. Az intenzív kék színű oldat cianid hatására elszíntelenedik: 2 [Cu(NH3)4]2+ + 9 CN− + H2O → 2 [Cu(CN)4]3− + OCN− + 2 NH4+ + 6 NH3 A cianidos oldatból a réz egyszerűen nem mutatható ki: nem kapunk reakciót pl. ammónium-szulfidddal sem. K4[Fe(CN)6] -tal a réz(II)-ionok semleges vagy gyengén savas közegben vörösbarna csapadékot adnak. A csak rézfelesleggel előállítható, sztöchiometrikus Cu 2 [Fe(CN) 6 ] válik le, azonban ez is hasonló színű. Redukció aldehidekkel . Ha réz-szulfát -oldatban borkősavat oldunk, s az oldatot nátronlúggal meglúgosítjuk, nem válik le réz-hidroxid csapadék, hanem az oldat ditartaráto-kuprát(II)-ionok képződése révén: 2 (CHOH)2(COOH)2 + Cu2+ + 4 OH− → [Cu((CHOH)2(COO)2)2]2− + H2O mélykék színűvé válik. Az oldatból enyhe redukálószerrel (pl. formaldehid) melegítésével réz(I)-oxidot választanak le: 2 [Cu((CHOH)2(COO)2)2]2− + HCHO + 5 OH− → Cu2O + HCOO− + 4 (CHOH)2(COO)22− + 3 H2O A reakció az aldehid- (−CHO) csoport kimutatására általánosan használható, és mint Fehling-reakció ismert. Redukció elemi rézig . A rézvegyületek vizes közegből is könnyen redukálhatók pl. fémvassal: Cu2+ + Fe → Cu + Fe2+ A kiváló, színes elemi réz – főleg fényes vasdróton – könnyen észlelhető. Lángfestés . A réz-halogenidek a nemvilágító Bunsen-lángot élénk zöldre festik. Legegyszerűbb kivitelezés: a vizsgálandó rézvegyületet tömény sósavval cseppentjük meg, s az anyagot platina dróton vagy akár vasdróton tartjuk lángba. A réz(II)-komplexek (beleértve az akvakomplexet is) kivétel nélkül színesek. Jellemző továbbá, hogy kék hidroxidja nátronlúgban nem oldódik, melegítve sötétedik. A réz azonosítása szempontjából legfontosabb az ammóniás reakció: a tetraammin-réz(II)-ionok kék színe igen intenzív. Jellegzetesek a redukciós reakciók is. Bizmut-ionok reakciói Hidrolízis . A színtelen bizmutionok csak erősen savas oldatban léteznek. a, Óvatos semlegesítést követően a bázisos bizmutcsapadék egyszerű vizes hígítás hatására is leválik. Különösen jelentős a hidrolízis halogenidek jelenlétében, a leválás sztöchiometrikus is lehet: Bi3+ + 2 OH- + Cl- → BiOCl + H2O b, Kvalitatív szempontból megbízhatóbb a reakció, ha a vizsgálandó oldathoz 1 cm³ nátrium-klorid tartalmú 1 mol*dm-3 nátrium-acetátot öntünk. A fehér, bázisos bizmut-acetát-klorid hidegen is leválik, az oldatot vízzel hígítva mennyisége növekszik. Dekantálás után kimutatható, hogy a csapadék ecetsavban oldhatatlan. NaOH . A fehér színű bizmut-hidroxid : Bi3+ + 3 OH- → Bi(OH)3 nátronlúg feleslegében nem oldódik. NH3 . Ugyancsak bizmut-hidroxid válik le, mely ammónia feleslegében sem oldódik. H2S vagy (NH4)2S . Fekete színű bizmut-szulfid válik le: Bi3+ + 3 H2S → Bi2S3 + 6 H+ A csapadékot dekantálva mossuk és három részre osztjuk. a, Az első részlethez reagens sósavat adva kimutathatjuk, hogy abban még melegítésre sem oldódik. b, A csapadék (NH4)2S-ben sem oldódik. c, 30%-os salétromsavban melegítve a csapadék kénkiválás közben oldódik: Bi2S3 + 2 NO3- + 8 H+ → 2 Bi3+ + 2 NO + 4 H2O KI . Kis mennyiségű jodid hatására fekete bizmut-jodid-csapadék válik le, mely a reagens feleslegében igen könnyen, barnásnarancs színű tetrajodo-bizmutát komplexionok képződése közben oldódik: BiI3 + I- → BiI4- NaClO . Feleslegben vett nátronlúggal leválasztjuk a bizmut-hidroxidot , majd a fehéren csapadékos oldatot 1 cm³ nátrium-hipoklorit -oldattal forraljuk. A csapadék bizmut(V)-oxid-hidroxid képződése miatt megbarnul: Bi(OH)3 + ClO- → BiO2(OH) + Cl- + H2O Na2[Sn(OH)4] . Lúgos közegben a tetrahidroxo-sztannát(II)-ionok a bizmut-hidroxidot fémbizmuttá redukálják: Bi(OH)3 + 3 Sn(OH)42- → 2 Bi3+ + 3 Sn(OH)62- A bizmutionra jellemző az, hogy igen könnyen hidrolizáltatható, fehér hidroxidja sem nátronlúgban, sem ammóniában nem oldódik; fekete jodidcsapadéka van, mely jodidfeleslegben viszonylag könnyen oldódik. Kadmium-ionok reakciói A kadmium-szulfát (-klorid, -perklorát, -nitrát stb.) vizes oldata savas kémhatású és színtelen. NaOH . A leváló fehér kadmium-hidroxid-csapadék a reagens nátronlúg feleslegében sem oldódik. NH3 . Ammónia hatására ugyancsak kadmium-hidroxid váli le, mely a reagens feleslegében könnyen oldódik: Cd(OH)2 + 4 NH3 → Cd(NH3)42+ + 2 OH- H2S . A sárga színű kadmium-szulfid kénhidrogénnel csal gyengébben savas, legfeljebb néhány csepp sósavval savanyított közegből választható le. A dekantálva mosott csapadékot négy részre osztjuk: a, a csapadék nem oldódik ammónium-szulfidban, b, a csapadék nem oldódik ecetsavban, c, a csapadék 0,5 mol*dm-3-nél töményebb erős sav hatására kénhidrogén-fejlődés közben oldódik CdS + 2 H+ → Cd2+ + H2S d, bár a kadmium amminkomplex-képző, a kadmium-szulfid ammóniában nem oldódik. KI . Néhány csepp ammóniával éppen leválasztjuk a kadmium-hidroxidot, majd az oldatban kis részletekben szilárd kálium-jodidot oldunk. A csapadék komplexképződés közben oldódik: Cd(OH)2 + 4 I- → CdI42- + 2 OH- KCN . Ugyancsak néhány csepp ammóniaoldattal gyengén ammóniás, de még oldatlan kadmium-hidroxidot is tartalmazó oldatot készítünk. Az oldathoz cianidoldatot csepegtetve a csapadék oldódását észleljük: Cd(OH)2 + 4 CN - → Cd(CN)42- + 2 OH- A lúgos cianidos oldathoz ammónium-szulfidot (vagy kénhidrogént) adva a komplex megbomlik, s leválik a sárga színű kadmium-szulfid: Cd(CN)42- + S2- → CdS + 4 CN- Cianidos oldatból a réz-szulfid nem választható le. A reakció a kadmium réz melletti kimutatása során használható fel. Redukció fémekkel . A fémvas - szemben a fémcinkkel - a kadmiumot nem redukálja. a, Ha a sósava kadmiumoldatot cinkporral főzzük, majd megszűrjük, a szűrletben kadmiumot - pl. kénhidrogénnel - nem tudunk kimutatni. b, Az előbbi reakciót megismételve (közel semleges oldatban) vasporral: a szűrletben a kadmiumionok kimutathatók. A kadmiumra jellemző, hogy az egyetlen kation, mely híg ásványi savban és nátronlúgban egyaránt oldhatatlan, sárga színű szulfidcsapadékot képez. Lényeges, hogy nem hidroxo-, de amminkomplex-képző. Felhasználható az is, hogy fémcinkkel sósavas közegből kiredukálható, fémvassal (közel semleges oldatból) ezzel szemben nem. Hohen Demzin Hohen Demzin település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Comment ça va (dal) A Comment ça va egy 1983-ban megjelent dal a The Shorts nevű holland popegyüttestől, mely az azonos nevet viselő Comment ça va című albumon található. A dal nagy sláger volt, melyet először holland nyelven, majd később angol, német, francia nyelven is játszottak a rádiók. A szöveg egy fiúról szól, aki találkozik egy francia lánnyal, de nem értik egymást, mert más nyelvet beszélnek. A dal története A dalt eredetileg angol nyelven írta Eddy de Heer holland zeneszerző és producer, de az EMI lemezkiadó ragaszkodott a holland változathoz. Ezt a változatot kezdték el játszani a rádióállomások Hollandiában, illetve 10.000-es példányszámban kislemezen is megjelent. A dal hamar nemzetközi siker lett, mintegy 4 millió darabot adtak el a kislemezből. Feldolgozások A dalt számos nemzetközi előadó is feldolgozta. Ingela "Pling" Forsman svéd nyelven adta elő a dalt 1983-ban Du skriver dina kärlekssånger címen. Kikki Danielsson feldolgozása a Norvég kislemez lista 3. helyéig jutott. A dal norvég változatát Bente Lind adta elő szintén 1983-ban. A dalt Magyarországon a Fáraó együttes adta elő saját feldolgozásában, a francia refrén azonban megmaradt. A dal népszerűségét más előadók is kihasználták, így Korda György és Balázs Klári is elénekelte az 1980-as években. Megjelenések Hollandia 7 hüvelykes kislemezen Comment ça va (holland változat) Comment ça va (angol változat) Franciaország 7 hüvelykes kislemezen Comment ça va Springtime Egyesült Királyság 12 hüvelykes maxi promo lemezen Comment Ça Va Comment Ça Va (hangszeres változat) Németország 12 hüvelykes maxi lemezen Comment ça va (német nyelvű eredeti felvétel) Comment ça va (angol változat) Wipeout (videojáték) A Wipeout vagy WipEout egy versenyzős videojáték, melyet a Psygnosis fejlesztett és adott ki 1995-ben PlayStation, Sega Satrun és MS-DOS rendszerekre. 2007. március 8-án a játékot újból kiadták PlayStation Portable-re. A játék 2052-ben játszódik, ahol az F3600 nevű antigravitációs versenyligában mamutvállalatok és konzorciumok pilótái mérik össze ügyességüket a versenypályákon. A játék kiadása A játékot a Sony Playstation játékkonzollal együtt vezették be az európai piacra 1995 szeptemberében és ez volt az egyetlen nem-japán fejlesztésű játék mely akkor megjelent. Két hónappal később, novemberben az Egyesült Államokban is megjelent. A játék a toplisták élére tört 1,5 millió eladott példánnyal Európában és az Államokban. A játékban számos nem mainstream-nek számító dance előadó száma volt hallható, valamint a játék belső dizájnjáról a The Designers Republic gondoskodott. A játékot kimondottan „divatosnak” tervezték az idősebb korosztály számára. Csapatok a játékban A játékos négy csapat közül, a csapaton belül pedig két pilóta közül választhat. Minden csapat versenyjárműve más-más tulajdonságokkal rendelkezik. Egyesek robusztusabb és nehezebb gépek, mások könnyűek és gyorsak. AG Systems John Dekka (vezérpilóta) Daniel Chang Auricom Arial Tetsuo (vezérpilóta) Anastasia Cherovoski Qireж Kel Solarr (vezérpilóta) Arian Tetsuo FEISAR Consortium (Federal European Industrial Science And Research) Sophia de la Renté (vezérpilóta) Paul Jackson Fegyverek és kiegészítők Homing Missile – hőkövető rakéta : a rakéta a kilövés után követi az ellenfél járművét Rocket – rakéta : közönséges rakéta, egyenes irányban halad Shock-Wave – sokkhullám : követi az ellenfél járművét és megbénítja azt Mines – aknák : a jármű hátul bocsátja ki őket Shield – pajzs : aktiválástól számított pár másodpercre sebezhetetlenné teszi a járművet Turbo Boost – turbó : nagy sebességre gyorsítja a járművet Versenypályák Altima VII – Kanada Karbonis V – Japán Terramax – Németország Korodera – Oroszország Aridos IV – Egyesült Államok Silverstream – Grönland Firestar (rejtett pálya) – Mars Zeneszámok CoLD SToRAGE – Cairodrome CoLD SToRAGE – Cardinal Dancer CoLD SToRAGE – Cold Comfort CoLD SToRAGE – Doh T CoLD SToRAGE – Messij CoLD SToRAGE – Operatique CoLD SToRAGE – Whip it up TransNation – Reversal Eye CoLD SToRAGE – Transvaal the Future Sound of London – Landmass the Prodigy - Firestarter (instrumental) Rob Lord & Mark Bandola – Brickbat (PC/Saturn exkluzív) Rob Lord & Mark Bandola – Planet 9 (PC/Saturn exkluzív) Rob Lord & Mark Bandola – Poison (PC/Saturn exkluzív) Leftfield – Afro-Ride (PlayStation PAL exkluzív) Chemical Brothers – Chemical Beats (PlayStation PAL exkluzív) Orbital – Petrol (Wipeout mix) (PlayStation PAL exkluzív) Audió-CD A játék zenéje külön audió-CD-n is megjelent. Atlantique Atlantique egy megye Beninben. A fővárosa Ouidah. 1999-ig Littoral megye is hozzá tartozott. Földrajz Az ország déli részén található. Délre az Atlanti-óceán határolja. 8 település van a megyében: Megyeszékhely: Ouidah Abomey-Calavi, Allada, Kpomassè, So-Ava, Toffo, Tori-Bossito, és Ze. Népesség 32,6% az aizo nemzetiséghez tartozik, 29,9% a fon törzshöz. Vallások A muzulmánok aránya 3,5%-ra tehető. 58,5%-uk kereszténynek vallja magát. 27,5% a vudu kultusz követője. A többiek törzsi vallásúak. Forrás www.statoids.com Ez a szócikk részben vagy egészben az Atlantique című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Arguny Az Argun (oroszul: Аргунь, mandzsu nyelven: Ergüne, kínaiul ����� O-erkuna ho (É'ěrgǔnà hé)) folyó Kelet-Szibéria déli részén, Kína északkeleti vidékén és Oroszország Bajkálontúli határterületén, nagyobb részt a két ország határán. A Silka és az Arguny találkozásával keletkezik az Amur. Földrajz Hossza: 1620 km, vízgyűjtő területe: 164 000 km². A folyó Belső-Mongóliában, a Nagy-Hingán-hegység nyugati lejtőin ered, Kínához tartozó felső szakaszának neve Hajlar (Hailar). A hegyek közül kiérve folyása lelassul, széles völgyben, nyugati irányban halad. Az államhatárnál éles kanyarral északkelet felé fordul, majd közel 1000 km-en át az államhatáron folyik, rendkívül sok kis kanyart és szigetecskét alkot. Partjain főként sztyepp húzódik, sűrű bozótosok nőnek. A torkolathoz közeledve völgye keskenyebb lesz, bal partja mentén a 800–1000 m magas Arguny-hegység magasodik. A Silkával való egyesülésétől kezdve a folyam neve Amur. Az Arguny zömmel esővizekből táplálkozik, november végétől május elejéig befagy. Halban különösen gazdag, vize közel 60 halfaj élőhelye. Nyári esőzések áradásai után középső szakaszának 2–3 km széles árterén, a mélyedésekben és holtágakban visszamaradó halak sokféle vízimadárnak szolgálnak táplálékul. Mellékfolyói jobbról a Ken (Keny) és a Nyuer, balról az Urov, az Urjumkan és a Gazimur . Kevéssel az országhatár előtt, kínai területen fekszik a Hulun-, más néven Dalaj-tó, ebbe ömlik Kelet-Mongólia folyója, a Kerülen (Herlen). Különösen esős években előfordul, hogy a tó vize a keleti partnál kiárad és átfolyik az Arguny kb. 30 km-re lévő medrébe. Az ilyenkor létrejövő Kerülen-Arguny-Amur hossza meghaladja az 5000 km-t. Városok Kínában a folyó legnagyobb városa Hajlar (Hailar) . Oroszországban a folyó mentén nagyobb városok nincsenek, a kisebb települések közül említést érdemel Priargunszk. Vérd Vérd, románul: Vărd, falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Fekvése Szentágotától délnyugatra fekvő település. Története Vérd, Vérd Sink nevét 1317–1320 között már említették az oklevelek ecclesia de Wert néven. Nevének későbbi változatai: 1488-ban Werdt, 1494-ben Werd, 1532-ben Vert (Scheiner 157), 1601-ben Verd, 1733-ban Werd, 1760–1762 között Vérd, 1808-ban Vérd, Werd ~ Wierd, 1861-ben Vérd, Werd Sink, 1888-ban Vérd (Werdt, Verdu), 1913-ban Vérd. A trianoni békeszerződés előtt Nagy-Küküllő vármegye Szentágotai járásához tartozott. 1910-ben 646 lakosából 4 magyar, 188 német, 445 román volt. Ebből 187 evangélikus, 451 görögkeleti ortodox volt. Nevezetességek Evangélikus erődtemplomát a 13. században kezdték építeni, harangtornya 1438-ban épült. A templom később több változtatáson is keresztülment. A templomot körülvevő négyzet alakú, két toronnyal ellátott erődített fal 1877-ben részben összeomlott, ezt követően 1924-1953, 1954 között lebontották. Mára csak halvány nyomai látszanak. Kereszténység a japán filmekben A japán vallástörténettel foglalkozó tudósok nemcsak régi archeológiai és levéltári adatok alapján írhatnak a japán vallástörténetről, hanem a különböző vallások mai képviselői révén is tájékozódhatnak az ázsiai ország vallásairól. Vallásokban gazdag az ország. Japánban még ma is megtartják a sintó ünnepeket. Az országban elterjedt világvallás, a buddhizmus nagyon toleránsan viselkedett az ősi vallásokkal szemben. Így e két vallás egyszerre is létezhetett a szigetországban. Japánok tudatába és viselkedésébe mélyen behatolt a konfucianizmus. Ma is létezik és gyakorolják az ainuk – Japán titokzatos őslakossága – vallását is. Nagy hatást gyakorolt a kereszténység is a japánok gondolatvilágára. Kereszténység Japánban A kereszténység megjelenésének az első bizonyítható dátuma 1549. augusztus 15. amikor Francisco Xavier – Xavéri Szent Ferenc– partra lépett Kagosima kikötőjében. Ferenc, a kagosimai, majd a jamagucsi és funai (jelenleg Óita) daimjó engedélyével sikerrel hirdette az evangéliumot, és több száz japánt keresztelt. A misszió sikerének csúcspontján körülbelül 300.000 keresztény élt Japánban. Ferenc után a legfontosabb hithirdető személyiség Alessandro de Valignano volt. Fülöp-szigetekről érkeztek spanyol ferences, domonkos és ágostonrendi szerzetesek is, és ők is terjeszteni kezdték a kereszténységet. E fejlődést megszakította a Japán feletti egyeduralomra jutott Tojotomi Hidejosi parancsa, aki 1587-ben betiltotta a keresztény igehirdetést, és a külföldi hithirdetőket kiutasította Japánból. Hidejosi halála után Tokugava Iejaszu vette át a hatalmat. Egyre keményebben lépett fel a keresztényekkel szemben. 1616-ban Japán valamennyi kikötőjét lezárták a külföldiek elől és minden papot, szerzetest kiutasítottak az országból. A japán keresztényeket egyre kegyetlenebb kínzásokkal igyekeztek hitehagyásra kényszeríteni. Japán elzárkózása 1853-ban ért véget, amikor Matthew Perry tengernagy követelte a kikötők megnyitását és külföldiek letelepedésének jogát. A japán kormány engedélyezte néhány protestáns lelkész és katolikus pap letelepedését. Japánok számára azonban még mindig tiltott volt kereszténynek lenni. Bernard Petitjean talált még néhány embert, akik háromszáz éven keresztül megőrizték a keresztény hitet. A kormány elkezdte újból üldözni ezeket a japán keresztényeket. Több mint hatszázan belehaltak a kínzásokba és a börtöni éheztetésekbe. Az európai keresztények tiltakozására 1873-ban beszüntették az üldözést és 1889-ben közzétett Meidzsi alkotmány biztosította a vallásszabadság jogát. Ettől kezdve újra terjedni kezdett a kereszténység. A II. világháború előtt és alatt a militarizmus akadályozta a hit terjedését, a világháború után megalkotott alkotmány azonban teljes vallásszabadságot biztosított. A japán keresztények száma kb. egymillióra tehető – a 126 milliós összlakosságból- akiknek a fele katolikus, másik fele pedig különböző protestáns felekezetekhez tartozik. Japán filmművészet A filmgyártás történetében Japán igen előkelő helyet foglal el, ugyanis az egyik legrégebbi és legnagyobb múlttal rendelkező ország e téren. Filmtörténetének kezdete 1896-re tehető, amikor is a mozgókép áruként érkezett Japánba. Az első japán filmesnek egy Aszano Siró nevű fényképészt tekinthetünk, aki az országba hozta az első kamerát. Siró utcai jeleneteket és gésatáncokat rögzített. Japánt nem ok nélkül tartják külön világnak. Az ősi kultúra mélyében gyökerező nemzeti jelleget érezzük ki a legtöbb nálunk bemutatott japán filmből. Japán filmkockákon gyakran érezni többletjelentést, többlettartalmat. Ennek elsőrendű eszköze a szimbólum és bizonyos fajta misztika. A misztikus elemek a hagyományokban tovább élő, messzi múltban lelik magyarázatukat, s többnyire vallásos eredetűek. Némaság Sinoda Maszahiró drámafilmje a Némaság (��) 1971-ben készült el. A film ugyanazon a címen fut, mint a regény, amit Endó Súszaku írt. Nyugaton az 1972-es Cannes-i Filmfesztiválon jelent meg először. 2016-ban Martin Scorsese újra rendezte a keresztény témájú filmet. A történet a 17. században játszódik. Két portugál jezsuita szerzetes – Rodrigues (David Lampson) és Garrpe (Don Kenny) – Japánba utazik, hogy megtalálják eltűnt tanítójukat, Ferreira-t (Tamba Tecuró). Kicsidzsiró (Ivamacu Mako) segít nekik, hogy bejussanak Japánba és ott keresztény falusiakhoz vezeti őket. Keresésük közben megtapasztalják a japán emberek halálig is tartó hithűségét. Semmilyen áron nem adják ki a szerzeteseket. A két jezsuita útjuk során különválik. Rodrigues útját követjük végig a film alatt. Elfogják és próbálják hite tagadására bírni a szerzetest. Rodrigo sokáig tartja magát a hitéhez de végül megtörik. Kereszténység megjelenése a Némaságban Rodrigues egészen a film végéig megingathatatlan a keresztény hitben. Még a Ferraira-val való találkozás sem ingathatta meg hitében. Erős, mélyen vallásos emberként jellemezhetjük. Rodrigues a végén mégis rálép a Krisztust ábrázoló képre. Ténylegesen elvesztette a hitét Istenben? Valójában, hogy a japán keresztények lelkét megmentse a saját lelkét ajánlja fel. Így a saját lelke már nem a mennybe kerül. Azonban a döntésével megmentett több keresztény lelket is. Vajon helyes döntést hozott? A keresztényi tanítás szerint igen. Hasonlóan cselekedett Jézus Krisztus is. Bűnbocsánatot nyertek az emberek az ő halálával. Rodrigues is odaadta a lelkét a keresztény japánokért. Még Isten némasága – amire a cím is utal – után is őt szolgálja. Miközben Rodrigues rálép Jézus Krisztus képére Ferreira imádkozik a tanítványáért. Innen ismerhetjük fel a tett mibenlétét. Nem hittagadásról van szó hanem önfeláldozásról. Egyik szerzetes sem tagadta meg a keresztény tanítást. Kicsidzsiró alakjában a hite mellett nem elkötelezett embert ismerhetjük fel. Érezhetjük az örlődését a film alatt. Igaz, hogy többször is bizonygatja, hogy keresztény, de a végén mindig megtagadja a hitét, soha nem állja ki a próbát. Többször is feloldozást nyer – Rodriguestől, a gésától – de érzi, hogy bűneiért már nem nyerhet senkitől feloldozást. Ebbe a fájdalomba a film során bele is őrül. A története példa minden félig elkötelezett keresztény számára. A hitükért szenvedő falusiakkal ellentétben – a többször is megtagadott hite szerint – már nem kerülhet a mennybe. A film szembeállít több, különböző gondolkozású és értékrendű csoportot is. Egyszer a keresztényeket és a keresztény üldözőket, a másik ellentét maga a japán keresztények és a főszereplő jezsuita szerzetesek. Az elsők között érthető az ellentét. A keresztények gyakorolni és terjeszteni szeretnék a hitüket, míg a keresztény üldözők veszélyesnek tartják a japán társadalom számára az újonnan megjelenő hitet. A kereszténység az egyenlőséget hirdeti azonban az ázsiai ország társadalma erősen hierarchikus. Az új hit elvei miatt össze is roppanhat ez a rendszer. A másik ellentét a szerzetesek és a japánban elő keresztények között van. A jezsuita szerzetesek meglepődnek, hogy mennyire erősen, mindhalálig hisznek ezek az emberek annak ellenére, hogy már rég nem járt náluk pap akik útmutatást adhattak volna. A kereszténység még a szigorú – többször halálos – büntetések ellenére is létezik Japánban. Igaz, hogy a saját hagyományaikat, eszközeiket (buddhaszobor, japán ének, japán napisten) alkalmazzák a miséjükben, mégis megtartják a hitüket. Ái no mukidasi (Love Exposure) 2008-ban írta és rendezte a Ái no mukidashi (������) című japán vígjáték – akciófilmjét Szono Sion. Témái többek között a szerelem, család, vágy, lesifotózás és a vallás. Az eredeti tervek szerint 6 órás lett volna a film de a producerek kérésére rövidítették le az immár 4 órás filmet. A megjelenése után pozitív visszajelzéseket és számos díjat nyert. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Caligari Filmdíjat illetve FIPRESCI díjat kapott. A film a következő díjakat kapta: Honda Jú-t,a tinédzser fiút követhetjük nyomon, aki katolikus neveltetést kapott. Édesapja, Tecu, felesége halála után katolikus papnak áll. Egy mise alatt betéved a templomba Fidzsivara Kaori, aki keresztény szeretne lenni. Nemsokára meg is keresztelik. Kaori és Tecu, a pap egymásba szeretnek és összeköltöznek. Három hónap múlva azonban Kaori elhagyja Tecu-t. A pap miséi megváltoznak, fájdalmas érzései megjelennek a szentmisében is. Sötét gondolatait rávetíti a fiára. Gyóntatja Jú-t, mindenképpen tudni akarja a fia bűneit. Jú először képtelen bűnöket elkövetni, ezért kitalált bűnöket gyón meg. Jú, apja figyelmére vágyik, ami arra készteti, hogy egyre több és egyre nagyobb bűnöket kövessen el. A helyi bandához vezet az útja. Innen kapja a kapcsolatot egy lesifotóshoz, aki kitanítja, hogyan kell fiatal lányok alsóneműjét fotózni. Jú mindig elmegy, hogy meggyónja bűneit az apjának. Mikor az apja megtudja, hogy mit csinál Jú, megüti őt és azt mondja neki, hogy nincs helye Isten házában. A filmben megismerjük Koike Aját aki a háttérben a saját szájíze szerint mozgatja a szálakat. Jú lesifotózás közben találkozott vele. A lány családon belüli erőszak áldozata, apja a saját teste miatt bántalmazta. Aja a Zéró Egyház – egy katolikus szekta – vezetői közé tartozik. Az eredendő bűn – ahogy a szekta vezetője fogalmazott – miatt vették be a Zéró Egyházba. Továbbiakban Jóko – egy fiatal középiskolás lány – történetét mutatja be a film. Múltjában szerepel családon belüli bántalmazás, kicsapongó életmód, verekedés. Egy lassított háborúként látja az egész világot. Kaori, apja szeretője volt de Jóko úgy dönt, hogy a nővel él tovább. A barátaival kötött fogadás miatt, Júnak női ruhában meg kellett csókolnia egy lányt. Így találkozik Jókoval, akit egy banda támadott meg. Jókoban Szűz Máriát ismeri fel Jú és beleszeret a lányba. Az érzés kölcsönös azonban Jóko a Miss Skorpió nevű nőbe lett szerelmes. Kaori visszatér Jú apjához és a két fiatal – Jú és Jóko – újra találkozik. A középiskolában megjelenik Aja, aki úgy állítja be magát, mint Miss Skorpió, ezzel Jóko közelébe kerül. Aja felfedi Jóko előtt, hogy Jú lesifotókat készített. A fiú elmenekül otthonról, a család többi tagja Aja révén kapcsolatba kerül a Zéró Egyházzal. Jú nem találja őket és Aja megfenyegeti, hogy ha nem dolgozik egy pornó videós cégnek soha többé nem láthatja Jókot. Jú megpróbálja megmenti a lányt a Zéró Egyházból. Sikerül elrabolnia Jókot de Aja megállítja és beszervezi az Egyházba. Jú látszólag együttműködik, de végül drasztikus megoldást választ. Végezni akar Ajával és a Zéró Egyház vezetőivel. Aja – mivel Jú-t önmagához hasonlítja az eredendő bűn miatt – látja, hogy a fiú nem roppan össze, öngyilkosságot követ el. Végül Jú a bűnei miatt és a sikertelen mentőakció miatt összeroppan és megőrül. Jóko rokonokhoz kerül és itt jön rá, hogy a fiú mindvégig meg akarta őt menteni. Elmegy Júhoz az elmegyógyintézetbe, ahol megpróbálja a fiút – aki Miss Skorpiónak képzeli magát – magához téríteni. A biztonsági személyzet elvezeti Jókot de végül Jú is magához tér és Jóko után siet. Kereszténység megjelenése az Ái no mukidasiban A film erősen keresztény jelleget kap a legelején. A keresztény vallást azonban félreértelmezi a rendező a filmben. Több pontban is elferdítve mutatja be a vallást. Sajnos a film vége felé elhagyja a vallásos értelmezést és nagyobb szerepet kap a dráma, az akció és a szerelem. Tecu, a katolikus pap szerepe A valóságban is lehetséges, hogy egy papnak gyermeke legyen. A követelmény, hogy özvegy legyen és ne legyen kiskorú gyermeke. A filmben csak az egyik feltétel teljesül. A film elején még minden zökkenő mentesen megy, rendes miséket tart. Azonban meginog és beleszeret Kaoriba akivel össze is költözik titokban. A katolikus papság számára cölibátus van hirdetve, ezzel megszegi papi esküjét. Mikor Kaori elhagyja, hagyja, hogy érzelmei befolyásolják a misét. Sötétebb élt kap a szentmise. A fájdalmát fián vezeti le. Bűnbe sodorja Jú-t az igazságtalan gyóntatások alkalmával. Paphoz méltatlanul kezet is emel rá és nem segít neki amikor szüksége lenne rá. „Isten háza, neked itt nincs helyed.”. Mikor Kaori visszatér úgy tűnik végre hű lesz a hitéhez és a hivatásához de újra elárulja őket. Feleségül veszi Kaorit, ki akar lépni a hivatásából. Végül csatlakozik a Zéró Egyházhoz is. Az egész papi hivatás róla szólt. Sose volt igazán keresztény. Jú szerepe Jú-t vallásosnak nevelik. Édesanyja a halála előtt arra kéri, hogy találja meg az ő Máriáját. Jú a film elején még tisztán gondolkodik a vallásról. Azonban apja szeretet- és figyelemhiánya miatt megváltozik ez a tiszta gondolkozás. Úgy gondolja, hogy bűnt kell elkövetnie, hogy a pap – az apja – végre rá figyeljen. Egyre nagyobb bűnökbe hajszolja magát. A gyilkosság ötlete nem származhatna egy keresztény gondolkozású embertől. A Tízparancsolat egyike: Ne ölj! Jú mégis emellett dönt. Jóko Jókot nem jellemezhetjük vallásos szereplőnek. Nem mélyed el úgy a vallásban, mint Jú. Kaoritól hall Jézusról és vágyik rá, hogy ilyen férfi lépjen be az életébe. Jú benne fedezi fel Szűz Máriát. Azonban Mária és Jóko között semmilyen más kapcsolat nincs. Aja Aja a vezetője a Zéró Egyháznak. Eszközként használja fel a szektát a saját céljai elérésében. Megemlíti az eredendő bűnt, de nem a keresztényi értelemben magyarázza hanem saját értelmezése alapján. Apja a testéért bántalmazta és ő ezt tartja eredendő bűnnek. Az eredendő bűn fogalma Jú a filmben a lesifotózást nevezi meg, mint saját eredendő bűnét. Aja pedig a testét tartja eredendő bűnnek. A keresztény tanítás szerint az eredendő bűn fogalma az Istennel elvesztett kapcsolatunkat jelenti. A Sátán megkísértette az első emberpárt – Ádámot és Évát – akik engedelmetlenségük miatt küűzettek a Paradicsomból. Ezzel a tettükkel megszakadt a közvetlen kapcsolatuk Istennel. Összegzés A két filmben – a Némaságban és a Ái no mukidasiban – erősen megjelenik a keresztény vallás. Mindkét film más szempontból elgondolkodtató. Nehéz őket összehasonlítani koruk, különböző felfogású rendezők, típusuk miatt. A Némaság történelmen alapuló, igaz hitet bemutató mű, míg az Ái no Mukidasi egy nem keresztény rendező külső meglátása a vallásról. Az Ái no mukidasinak olyan benyomása van, mintha a vallásról szóló részek saját tapasztalatból – nem igazi tudásból – keletkeztek volna. Le Sel-de-Bretagne Le Sel-de-Bretagne település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 1091 fő (2015). Le Sel-de-Bretagne Saulnières, La Bosse-de-Bretagne, Pancé, Le Petit-Fougeray és Tresbœuf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: The Bee Gees Greats A The Bee Gees Greats című lemez a Bee Gees Angliában kiadott válogatáslemeze. Az album dalai I Started a Joke (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:06 Idea (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:51 I Have Decided to Join The Airforce (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:11 Such A Shame (Vince Melouney) – 2:28 World (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:13 With The Sun In My Eyes (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:40 Horizontal (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:34 Indian Gin and Whisky Dry (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:01 The Change Is Made (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:37 Day Time Girl (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:35 Swan Song (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:58 Premier League – A szezon játékosa A Premier League – A szezon játékosa (Premier League Player of the Season) egy minden évben kiosztott elismerés annak a játékosnak akit az adott idényben a legjobbnak véltek a Premier League idényében. A díjat általában május második, harmadik hetében, a bajnokság vége után adják át. A díjazott kilétére a mindenkori szponzor által kiválasztott szaktekintélyek, a rajongók, és az újságírók szavazatai után derül fény. A díj névadó szponzora jelenleg a Barclays brit bank és multinacionális cég. Greffeil Greffeil település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 77 fő (2015). Greffeil Clermont-sur-Lauquet, Ladern-sur-Lauquet, Saint-Hilaire és Villar-en-Val községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Voděrady (Rychnov nad Kněžnou járás) Voděrady település Csehországban, Rychnov nad Kněžnou-i járásban. Voděrady Bolehošť, Byzhradec, Černíkovice, Přepychy, Trnov, Týniště nad Orlicí és Lično településekkel határos. Lakosainak száma 705 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ősnemzés Az Ősnemzés a Nevergreen gothic-doom metal együttes nyolcadik nagylemeze. A Hammer Music gondozásában jelent meg 2004-ben. Az album a 22. helyre került a Mahasz Top 40 albumlistáján. A lemez rögzítése és egy rövid turné után a zenekar ideiglenesen föloszlott, Matláry Miklós az Ámok, Bob Macura a Green Division együttesben zenélt tovább a Nevergreen 2007-es újraalakulásáig. Kremenići Kremenići (olaszul: Cremenici) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Malinska-Dubašnica községhez tartozik. Fekvése Krk északnyugati részén Malinskától 1 km-re délkeletre fekszik. A szigetnek ezt a részét, ahova Kremenići és a környező települések is tartoznak Dubašnicának hívják. Története A település nevét egykori lakóiról a Kremenić családról kapta, akik ma főként Kornić vidékén élnek a szigeten. 1857-ben 85, 1910-ben 88 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 75 lakosa volt. Fekete Ernő Fekete Ernő (születési nevén Fekete Tibor; Szombathely, 1972. március 19. –) Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész, a Budapesti Katona József Színház tagja. A Galaxy TV csatornahangjaként is ismert. Életút Színésznek készült, diákszínpadok tevékeny résztvevője volt. Először a szombathelyi Ferrum Színpadon lépett fel. 1988-ban, 16 évesen Ki, mit tud? vetélkedőt nyer a versmondó kategóriában. A főiskolára csak második nekifutásra veszik fel. Egy évet Veszprémben tölt, segédszínészként szerez tapasztalatot. Ebben az időben a színház egyik vezetője volt Kapás Dezső is, akinek a főiskolán tanítványa lesz. Mestereként tartja számon Horvai Istvánt, Ascher Tamást, Benedek Miklóst és Máté Gábort is. Évfolyamtársai voltak: Marozsán Erika, Schell Judit, Hajdu Steve, Kamarás Iván, Keszég László. A diploma után három színház az Új-; a kecskeméti és a budapesti Katona József Színház is szerződést ajánlott. Az utóbbihoz szerződik Ascher hatására. Sokat foglalkoztatott szinkronszínész, filmben és a televízióban viszonylag ritkán osztottak rá szerepet. Hangját számos rádió és „hangoskönyvtári” felvétel is őrzi. Eredeti keresztneve Tibor. A színházi világban a Fekete Tibor név már foglalt volt, így a szakma íratlan szabályait betartva megkülönböztető művésznevet választott, amellyel 1979-ben elhunyt édesapjára is emlékezik. Mennyekbe vágtató prolibusz 2010 márciusában mutatta be, a tíz éve érlelődő, Weöres Sándor műveiből "komponált" estjét. Az egyórás összeállítás a közönség és a szakma köreiben is reveláció erejével hatott. Szerepeiből Színház A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 81. Orlai Produkciós Iroda Paul Blake: Római vakáció: Anat Gov: Happy Ending John Patrick Shanley: Kétely Szinkron Több, mint félszáz filmben szinkronizált. Magyarul az ő hangján szólalt meg többek között: Robert Downey Jr., Christian Bale és Joaquin Phoenix. A Csillagkapu sorozatban egy ideig ő volt Teal’c (Christopher Judge) magyar hangja. Brokeback Mountain – Túl a barátságon Batman: Kezdődik! Durr, durr és csók A sötét lovag A sötét lovag – Felemelkedés Robotzsaru Hegylakó - a holló A háború áldozatai A hiúság vására A holland fény Narrátor ( 2003 ) 300 Vigyázz, kész, szörf! Lantana – Szövevény Sherlock Holmes Vasember Vasember 2. Bosszúállók Vasember 3. A nagy svindli Amélie csodálatos élete Casanova Hangoskönyv Bartis Attila : A nyugalom ( Kossuth Kiadó ; ISBN 978-963-09-5563-8) (2007) Hangos útikönyvek – Kedvenc városom: London (Kossuth Kiadó; ISBN 978-963-09-5705-2) (2007) Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember (TITIS Kft; ISBN 978-615-51-5720-2 99) (2014) Graham Greene : A tizedik (TITIS Kft; ISBN 978-963-88-8634-7) (2010) Tamási Áron : Ábel a rengetegben (TITIS Kft; ISBN 978-963-88-8633-0) (2010) Daniel Keyes: Virágot Algernonnak (TITIS Kft; ISBN 978-615-51-5705-9) (2011) Márai Sándor : Csutora (TITIS Kft; ISBN 978-615-51-5714-1) (2013) Erich Maria Remarque : Éjszaka Lisszabonban (TITIS Kft; ISBN 978-615-51-5714-1) (2018) Díjai Ki mit tud? – első helyezés versmondó kategóriában (1988) A legjobb férfialakítás díja a Színművészeti Főiskolán ( Ionesco : Különóra ) Vastaps-díj a legjobb férfi főszereplőnek - Viktor Vlagyimirovics Jerofejev : Walpurgis-éj, avagy a kővendég léptei (Gurevics) (1996) a legjobb férfi főszereplőnek - Molière : A mizantróp (Alceste) (2011) a legjobb férfi főszereplőnek - Ibsen: Nóra - arácsony Helmeréknél (Helmer); McDonagh: Hóhérok (Harry) a legjobb férfi mellékszereplőnek különdíj a Mennyekbe vágtató prolibusz c. produkció létrehozásáért (2010) Színikritikusok díja A legjobb férfi mellékszereplőnek - Euripidész : Bakkhánsnők (Agaué) - Nestroy: A talizmán (Szotyola) (2001) A legjobb férfi főszereplőnek - Dosztojevszkij : Az idióta (Lev Nyikolajevics Miskin herceg) (2003) A legjobb férfi főszereplőnek - Shakespeare : Othello (Jago), Weöres Sándor : A kétfejű fenevad és Mennyekbe vágtató prolibusz (2010) A legjobb férfi főszereplőnek - Térey János : Protokoll (Mátray Ágoston) (2012) A Pécsi Országos Színházi Találkozó a legjobb férfi főszereplőnek járó díja - Dosztojevszkij : Az idióta (Lev Nyikolajevics Miskin herceg) (2003) Súgó Csiga díj (2002, 2005) Jászai Mari-díj (2002) Érdemes művész (2010) Kép és hang Ivanov A vadkacsa Ledarálnakeltűntem Lora Jegyzetek Először egy zalaszentgróti nyári táborban találkoztak, ahol a neves rendező „Lehet, hogy színész leszel!” szavakkal inspirálta a gimnazistát. Többé-kevésbé következetes a névhasználat. Néhány műben, például: A leghidegebb éjszaka eredeti neve szerepel a stáblistán Színlap és képek a "Katona" portálján Závada Péter átdolgozása, Nádasdy Ádám feldolgozása alapján. Rendező: Kovács D. Dániel A szerepet -vendégként- a szombathelyi Weörös Színházban is játszotta. Zikkurat Színpadi Ügynökség. Budapest Sport Aréna:2017. április 9. A Mennyekbe vágató prolibusz című előadás alapján. 2014-04-20, Vasárnap / 21:04 Rádiószínház - A párizsi regény - 2/2. befejező rész. Kossuth Rádió, 2014 A Vígszínház produkciója. A A Radnóti Színház produkciója. 'Átadták a Kiváló és Érdemes Művész, valamint a Babérkoszorú díjakat' (magyar nyelven). kultura.hu, 2010. március 13. [2010. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.) Megjegyzések Hozzáférés: 2017. szeptember 2. (8917) 1996 EU2 A (8917) 1996 EU2 egy kisbolygó a Naprendszerben. A Beijing Schmidt CCD Asteroid Program keretében fedezték fel 1996. március 9-én. Hohenbergi Gertrúd német királyné Hohenburg Gertrúd (1225 körül – 1281. február 18.) osztrák grófnő, német királyné, I. Rudolf német király felesége, Ottó magyar király édesanyja. Élete V. (Habsburg) Burkhard hohenbergi gróf és Tübingeni Mechtild palotagrófnő leányaként. Apai nagyszülei IV. (Habsburg) Burkhard hohenbergi gróf és ismeretlen nevű felesége, anyai nagyszülei II. (Nagold) Rudolf tübingeni palotagróf és ismeretlen nevű felesége (Ronsbergi Henrik őrgróf leánya) voltak. 1245-ben Gertrúd hozzáment a körülbelül 27 esztendős, leendő I. Rudolf német királyhoz, akinek tíz örököst szült frigyük mintegy 36 éve alatt: Matild (1251 vagy 1253-1304. december 23.), aki 1273. október 24-én hozzáment a 44 éves, kétgyermekes, kétszeresen is özvegy II. (Wittelsbach) Lajos bajor herceghez, akinek négy gyermeket (Ágnes, Rudolf, Mechthild és Lajos) szült házasságuk 20 éve során. Albert (1255 júliusa – 1308. május 1.), aki 1274. december 20-án nőül vette a körülbelül 12 esztendős Karintiai Erzsébet hercegnőt, aki 12 örökössel ( Rudolf , Frigyes , Lipót , Albert , Henrik, Menyhért, Ottó , Anna, Ágnes , Erzsébet, Katalin és Judit) ajándékozta meg férjét frigyük 33 éve alatt. Katalin (1256–1282. április 4.), aki 1279 januárjában feleségül ment a 17 éves III. (Wittelsbach) Ottó bajor herceghez, későbbi magyar királyhoz , akinek egy fiúikerpárt (Henrik és Rudolf) szült frigyük 3 éve alatt, akik még csecsemőként meghaltak, a szülést követő komplikációkban. Ágnes (1257 körül-1322. október 11.), aki 1273-ban hozzáment a körülbelül 23 éves II. (Ascania) Albert szász herceghez, akit hat gyermekkel (Rudolf, Ottó, Albert, Vencel, Erzsébet és Anna) ajándékozott meg frigyük mintegy 25 éve során. Hedvig (?-1285/6), aki 1279-ben VI. Ottó brandenburgi őrgróf hitvese lett, s valószínű, hogy született is egy közös gyermekük, aki korán meghalt. Klemencia (1262 körül – 1293/95 februárja), aki 1281. január 8-án nőül ment a csupán kilenc esztendős Martell Károly nápolyi királyi herceghez, s 14 évig tartó házasságukból 3 gyermek ( Károly Róbert , Beatrix és Klemencia ) született. Hartmann (1263-1281. december 21.), aki körülbelül 18 éves korában a Rajna folyóba fulladt. Rudolf (1270-1290. május 10.), aki 1289-ben elvette a körülbelül 20 éves Přemysl Ágnes cseh királyi hercegnőt, akitől egy fia született, János. Guta (1271. március 13 - 1297. május 21.), aki 1285. január 24-én hozzáment a 13 esztendős II. (Přemysl) Vencel cseh királyhoz , s neki 10 örököst (Ottokár, Vencel , Ágnes, Anna , Erzsébet, Judit, János (1), János (2), Margit és Jutta) szült frigyük 12 éve során. Károly (született és meghalt 1276-ban). I. Rudolf néven, 1273. szeptember 29-én Gertrúd férjét Frankfurtban német királlyá választották, nagyrészt az asszony kuzinja, III. Frigyes nürnbergi várgróf közbenjárására. Az újdonsült uralkodót október 24-én, Aachenben koronázták meg. Gertrúd királyné 1281. február 16-án, Bécsben hunyt el, körülbelül 56 éves korában. Özvegye, Rudolf három évig nem nősült újra, ám 65 évesen újból oltár elé állt, ezúttal a körülbelül 14 éves Burgundiai Izabella hercegnővel, akivel hét évig voltak házasok, de közös gyermekük nem született. 497-es busz A 497-es busz a budapesti agglomerációban közlekedő helyközi járat, Tápiószecső és Nagykáta között közlekedik. 2016. október 2-áig 2327-es jelzéssel közlekedett. Cappy (Somme) Cappy település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 518 fő (2015). Cappy Bray-sur-Somme, Chuignes, Chuignolles, Dompierre-Becquincourt, Éclusier-Vaux, Fontaine-lès-Cappy, Frise, La Neuville-lès-Bray és Suzanne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cazaril-Laspènes Cazaril-Laspènes település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 27 fő (2015). Cazaril-Laspènes Moustajon, Bagnères-de-Luchon, Saccourvielle, Saint-Aventin és Trébons-de-Luchon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Brunico Nord Stazione di Brunico Nord vasútállomás Olaszországban, Trentino-Alto Adige régióban, Bruneck településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Puster-völgyi-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Brunico Stazione di Perca-Plan de Corones Oregoni luc Az oregoni luc (Picea breweriana) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj. Neve és rendszertana A fajnevét azaz a breweriana-t, William Henry Brewer, amerikai botanikusról kapta. A DNS-vizsgálatok azt mutatták, hogy a szitka lucnál (Picea sitchensis), csak az oregoni luc bazálisabb, azaz ősibb. Az összes többi lucfaj változatosabb, ami arra hagy következtetni, hogy a lucfenyők az észak-amerikai kontinensről származnak. Előfordulása Az oregoni luc előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államokbeli Oregon és Kalifornia határának mentén van; vagyis a Klamath-hegység endemikus fafaja. A természetben általában 1000-2700 méteres tengerszint fölötti magasságok között lelhető fel. Az Egyesült Királyságban és Skandináviában közkedvelt díszfa. Elnyerte a The Royal Horticultural Society a Royal Horticultural Society Award of Garden Merit, azaz nagyjából Kerti Termesztésre Érdemes Növény Díját. Megjelenése Nagyméretű, örökzöld fenyőfa, mely általában 20-40 méterre, de néha akár 54 méteresre is megnőhet. Törzsének átmérője 1,5 méter. A kérge vékony, pikkelyezett és lilás-szürke színű. Minden ága több kis ágra bomlik fel, melyek alálógnak „függönyt” alkotva. Az alálógó ágak, csak a 10-20 éves, azaz 1,5-2 méteres példányoknál jelennek meg, addig az ágak elhelyezkedése a többi fenyőére hasonlít. A friss hajtások narancssárgás-barnák. A tűlevelei 15-35 milliméter hosszúak, fényesen sötétzöldek és 2 sornyi fehér gázcserenyílás van rajtuk. A toboza hengeres, 8-15 centiméter hosszú és 2 centiméter széles amikor össze van csukva, nyitva 3-4 centiméteres. A hajlékony tobozpikkelyek 2 centiméteresek. A fiatal toboz lila, 5-7 hónap után világos vörösesbarnává válik. A fekete magok 3-4 milliméteresek, 12-18 milliméteres, világosbarna szárnyakkal. Életmódja Lassan növő lucfenyő; évente kevesebb, mint 20 centimétert nő. Jól tűri a fagyos teleket és a száraz nyarakat. A hegyoldalakon nő. Jegyzetek Nelson, J. & Farjon, A.: 'Picea breweriana'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 3.1. International Union for Conservation of Nature, 2010. (Hozzáférés: 2013. november 10.) BSBI List 2007 (xls). Botanical Society of Britain and Ireland. [2015. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 17.) (2008) „Thomas Jefferson Howell and the First Pacific Northwest Flora” (PDF). Kalmiopsis 15, 32–41. o. (Hozzáférés ideje: 2012. március 5.) Hyam, R.. Plants and their names : a concise dictionary. Oxford University Press, 392. o. (1995). ISBN 978-0-19-866189-4 Ran, J.-H., Wei, X.-X. & Wang, X.-Q. 2006. Molecular phylogeny and biogeography of Picea (Pinaceae): Implications for phylogeographical studies using cytoplasmic haplotypes. Molecular Phylogenetics and Evolution|Mol Phylogenet Evol. 41(2): 405–19. Sigurgeirsson, A. & Szmidt, A.E. 1993. Phylogenetic and biogeographic implications of chloroplast DNA variation in Picea. Nordic Journal of Botany 13(3): 233–246. Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3. Rushforth, K. (1987). Conifers. Helm ISBN 0-7470-2801-X. Gymnosperm Database: Picea breweriana US Forest Service Silvics Manual: Picea breweriana RHS Plant Selector - Picea breweriana'. (Hozzáférés: 2013. május 26.) Frank Lang's Nature Notes: US Forest Service ecology and the naming Forrás Picea breweriana S.Watson The Plant List 11G busz (Székesfehérvár) A székesfehérvári 11G autóbusz az Ikarus 3. porta és az Autóbusz-állomás között közlekedik. Csak munkanapokon közlekedik, egy irányban és egy indulással 14.15-kor. A Középnyugat-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti. Története A 11-es vonal gyorsjárataként 1976-ban – a helyi tömegközlekedési hálózat átszervezésével – jött létre, munkásjárati funkcióra. Korábban a három műszak váltásaikor közlekedett, mindkét irányban. 2000-ben még munkanapokon 4-4 járata volt, ma már mindössze egyszer, a délutáni csúcsidőben jár, és csak egy irányban. Marmora (Piemont) Marmora település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 62 fő (2017. január 1.). Marmora Canosio, Castelmagno, Celle di Macra, Demonte, Macra, Prazzo, Sambuco és Stroppo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Málinkó-szövőmadár A málinkó-szövőmadár vagy sapkás szövőmadár (Ploceus cucullatus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Egyes rendszerbesorolások a Textor nembe sorolják Textor cucullatus néven. Előfordulása A málinkó-szövőmadár Afrikában a Szaharától délre nagyon elterjedt. Kivételt csak Délnyugat-Afrika és Szomália száraz területei képeznek. A Karib-tenger szigetei közül Hispaniola szigetére (melyen ma Haiti és a Dominikai Köztársaság található) Puerto Ricóra és Martinique szigetére betelepítették; egyes szigeteken a mezőgazdaság fő kártevője. Ezeken kívül mint betelepített faj él Mauritius és Réunion szigetein is. Alfajai Ploceus cucullatus cucullatus Ploceus cucullatus abyssinicus Ploceus cucullatus bohndorffi Ploceus cucullatus collaris Ploceus cucullatus frobenii Ploceus cucullatus graueri Ploceus cucullatus spilonotus Megjelenése Testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 8-10 centiméter. A hím feje és torka sötétbarna, háta barna, fehér mintával, hasoldala pedig sárga. A tojó világosabb, mint a hím, és torka is sárga. Életmódja A málinkó-szövőmadár kolóniákat alkot, merész, élénk és hangos. Tápláléka magokból áll, de fiókáit rovarokkal táplálja. Szaporodása A hím csak második életévében válik ivaréretté. Egy tojónak egy költési szezonban akár három partnere is lehet. A költési időszak területenként változó. A fészket pálmacsíkok és fűszálak köré építi a madár. A fészkek egy-egy fán akár százával is előfordulnak. A költések száma idényenként 1-3 is lehet. Egy fészekalj 2-3 tojásból áll, ezek különböző színűek lehetnek: fehér, rózsaszín, kék vagy zöldes színű; egyszínű vagy vörösesbarna mintával. A kotlás 14 napig tart, és csak a tojó ül a tojásokon. A tojások kikelése után, néhány nap múlva, a tojó elhagyja a fészket és más társat választ. A fiókákat főként a hím táplálja. A kirepülés körülbelül 3 hét után következik be. Iñaki Williams Iñaki Williams (Bilbao, 1994. június 15. –) spanyol labdarúgó, a baszk Athletic Bilbao csatára. Bilbaóban született, de apja ghánai és vizcayai származású, míg anyja libériai. Pamplonában kezdett el focizni, innen igazolt a Athletic Bilbaohoz. Pályafutása CD Basconia Wiliams a 2013–14-es szezonban a spanyol Tercera Divisionban játszott a CD Baskonia színeiben. 18 mérkőzésen 7 gólt szerzett. Atletic Bilbao 2014–15 elején mesterhármast rúgott az SD Amorebieta ellen, így 4–0-ra nyertek. Nem állt le ezután sem: az SD Leioának szintén mesterhármast rúgott. Annak ellenére, hogy csak a szezon első felében játszott, 18 meccsen 13 góllal segített a csapatnak a Segunda Divisiónig felemelkedni. Élvonalbeli debütálásán 0–1-re kikaptak a Córdoba CF-től. Február 19-én történelmi gólt lőtt: betalált a Torino FC ellen vívott 2–2-es Európa-liga-mérkőzésen. Ezzel ő lett a klub történelmének első fekete játékosa, aki gólt szerzett nemzetközi kupameccsen. 2015. május 17-én megszerezte első gólját az élvonalban. Később a Camp Nouban a FC Barcelona ellen ő szerezte a szépítőgólt a 3–1-es meccsen. 2016. január végén, miután az Arsenal, a Liverpool és a Manchester City szerette volna leszerződtetni, Williams beleegyezett, hogy szerződését 2021-ig meghosszabbíthatja. Az ügylet 50 millió eurós vételi kikötést tartalmazott. 2017. május 21-én gólt szerzett az Atlético de Madrid stadionjának búcsúztatóján. A Vicente Calderón Stadionban a 71. percben szerezte a szépítő találatot. Válogatott 2015. március 20-án Williams megkapta első nemzetközi meghívását Albert Albert Celades spanyolországi 21-es évadbeli csapatához a Norvégiával és Fehéroroszországgal folytatott barátságos mérkőzésekre. Williams egyike volt a 11 stand-by játékosnak Vicente del Bosque spanyol csapatában a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon. Statisztika 2018. április 18-án frissítve Jegyzetek Williams set to be called up for the Champions League (angol nyelven). as.com. (Hozzáférés: 2014. december 30.) Iñaki Williams regresa con gol (angol,spanyol nyelven). elcorreo.com. (Hozzáférés: 2013. október 15.) Williams, con tres goles, abandera a un letal Bilbao Athletic (spanyol nyelven). bizkaia.eldesmarque.com. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.) [http://www.marca.com/eventos/marcador/futbol/2014_15/primera/jornada_14/ath_cor/ Athletic vs. Córdoba 0 – 1] (spanyol nyelven). marca.com. (Hozzáférés: 2014. december 6.) Honours even between Torino and Athletic (angol nyelven). uefa.com. (Hozzáférés: 2015. február 19.) Williams señala a Europa (angol,spanyol nyelven). marca.com. (Hozzáférés: 2015. május 17.) Lionel Messi double gives Barcelona Cup final win over Athletic Bilbao (angol nyelven). theguardian.com. (Hozzáférés: 2015. május 30.) Athletic Bilbao’s Iñaki Williams signs new contract with €50m release clause (angol nyelven). theguardian.com. (Hozzáférés: 2016. január 21.) Fernando Torres scored twice as Atletico Madrid ended life at the Vicente Calderon with victory over Athletic Bilbao. (angol nyelven). theguardian.com. (Hozzáférés: 2017. május 21.) Williams, a la sub-21 (angol,spanyol nyelven). ccaa.elpais.com. (Hozzáférés: 2015. március 20.) Aduriz beats Costa to Euro 2016 Spain squad place (angol nyelven). uk.sports.yahoo.com. (Hozzáférés: 2016. május 17.) Iñaki Williams. Soccerway Williams. Athletic Bilbao Forrás Iñaki Williams (angol nyelven). worldfootball.net Iñaki Williams (angol nyelven). national-football-teams.com Iñaki Williams (angol nyelven). athletic-club.eus Santo Antão-sziget Santo Antão (portugálul: Ilha de Santo Antão) egy sziget a Zöld-foki Köztársaságban. Nevének jelentése: Szent Antal. Földrajz Santo Antão az északi Barlavento csoport és egyben Zöld-foki Köztársaság legnyugatibb tagja. Területe alapján az ország második legnagyobb szigete. Hossza kb 40 km, szélessége 20 km. Legközelebbi szomszédja a tőle délkeleti irányban fekvő São Vicente-sziget, melytől egy 16 km széles csatorna választja el. A szigetet teljes egészében vulkanikus anyag (bazalt) építi fel. Számos fiatal vulkán, kaldera található itt. A tenger hőmérséklete folyamatosan emelkedik Ponta do Solnál, mely a térség újabb aktivitását jelzi. A belső területeket uraló átjárhatatlan hegyvidék egy északi, és egy déli partvidékre osztja a szigetet. Legmagasabb pontja a sziget nyugati részén található Topo da Coroa 1979 m. Ezt követi a Gudo Cavaleiro 1811 m a sziget közepén. További jelentős hegy még a Pico da Cruz 1585 m. A sziget déli részén száraz az éghajlat, míg az északi területek több csapadékot kapnak. A völgyekben súlyos problémát jelent az erózió. Történelem A lakatlan szigetet 1462-ben fedezte fel a portugál Diogo Afonso, jelenlegi nevét, 16. században kapta. Gyarmatosítása 1548-ban kezdődött, az első állandó telepesek megérkezésével. Közigazgatás A sziget három közigazgatási egységre (megye) oszlik: Paul CV-PA Porto Novo CV-PN Ribeira Grande CV-RG Korábban Santo Antão egyetlen megyét alkotott (Régi kódja: CV-SA), a mai állapot 1990-ben alakult ki. A három megye teljes lakossága 47 124 fő. (60 fő/km²) Gazdaság Halászat és a mezőgazdaság a fő ágazatok a szigeten. Az északi part központja Ponta do Sol, míg a déli parton Porto Novo. Mezőgazdaság A mezőgazdaság terményei a cukornád, a jamgyökér, a manióka, a banán, a mangó, és a kukorica. Jelentős ágazat a halászat. A sziget jelenleg legfontosabb terméke egy grog néven ismert rum fajta, mely igen népszerű az egész országban. Idegenforgalom A szigeten az idegenforgalom szerepe folyamatosan növekszik. Közlekedés A legfontosabb kikötő a déli partvidéken található Porto Novo, rendszeres napi járatok indulnak a szomszédos São Vicente-re, mely innen csak egy óra távolságra található. A Ponta do Sol-ban található repülőtér jelenleg nem üzemel. Japán kardmarkolatok A japán kardmarkolat összetétele, összeillesztése az alaprészek összerakásából és a díszítések felhelyezéséből áll, ezek pedig a pengét (katana) veszik körül mikor viselik, vagy tárolják. A kosirae (koshirae (��)) a japán kardokon levő díszítésekre vonatkozik, például katana, amik akkor vannak a kardon, amikor a tulajdonosa viseli. A siraszaja (shirasaya) egy sima díszítetlen, igazából felszereletlen összeállítás, ami csak egy egyszeri hüvelyre és markolatra korlátozódik, amikor a kardot tárolják, illetve raktározzák. Részei Fucsi ( Fuchi (�) ): A fucsi a markolat nyakrésze a cuka ( tsuka ) és a cuba ( tsuba ) között. Habaki ( � ) : A habaki egy ék alakú fém-gallér, ami meggátolja, hogy a kard kiessen a szajából ( saya ) és összetartja a többi alkatrészt lent, a hamacsira ( ha-machi ) és a munemacsira ( mune-machi ) van erősítve, amiket a nakago ( nakago ) előz meg. Kaesizuno ( Kaeshizuno (���) ): A kaesizuno kampó alakú alkatrész, aminek az a szerepe, hogy a szaját az övhöz szorítsa miközben előhúzzák a kardot. Kasira ( Kashira (�) ): A kasira tompa vonal vég (vagy nyeregkápa) a cuka végén. Kógaj ( Kōgai (�) ): A kógaj egy tüske, ami a haj hozzácsatolásában, valamint annak cipelésében segít, néha Katana-Koshirae részeként egy másik zsebben. Koigucsi ( Koiguchi (��) ): A koigucsi a szaja szája, amit hagyományosan bivaly szarvból készítenek. Kodzsiri ( Kojiri (�) ): A kodzsiri a szaja alján található erősebb illesztés, ami védi azt, szintén bivaly szarvból készül. Kozuka ( �� ) : A kozuka egy díszítő fogantyú a kogatana számára, egy hasznos kis kés, ami belefér a szaján található zsebbe. Kurikata ( Kuri-kata ( �� ) : A kurikata fogantyú a szaja oldalán, ami a szageo hozzácsatolásához szolgál. Mekugi ( �� ) : A mekugi egy kicsi szeg, ami a cukát a nagakohoz segíti jobban hozzáilleszteni. Menuki ( �� ) : A menuki egy díszítés, ami a cukán található (általában a cuka alatt, mondhatni a markolatban). Az a feladata, hogy a mekugit elrejtse, illetve azért található a cuka alatt, hogy jobb fogást biztosítson a markolaton, ne legyen kényelmetlen a használójának. Mekugiana ( Mekugi-ana (���) ): Mekugianának hívjuk a mekuginak csinált lyukakat, amik a cukában és a nakagoban vannak. Szageo ( Sageo (���) ): A szageo egy zsinór/kötél, amivel a szaját az övhöz erősítik, amikor viselik. Samehada ( Same-hada (��) ): Rája bőr minta. Samekava ( Same-kawa (��) ): Rája vagy cápabőr csomagolás a cukán (markolat). Szaja ( Saya (�) ): A szaja egy fa hüvely a kard számára, amit hagyományosan lakkozott fából készítenek. Szeppa ( Seppa (��) ): A szeppa egy alátét, ami a cuba alatt és fölött helyezkedik el, arra szolgál, hogy rögzítse, ez pedig lehet díszes, vagy sima is. Sitodome ( Shitodome (��) ): A kurigatán található kis dísz, ami a modern változatokban gyakran aranyozott fémből készül. Cuba ( Tsuba (� vagy �) ): Kardmarkolatvédő. Cuka ( Tsuka (�) ): A cuka maga a kard markolata, ami fából készül és samegavába van csomagolva. Cukamaki ( Tsuka-maki (��) ): A cuka csomagolás művészetének a pontos megnevezése, ami tartalmazza a legelterjedtebb hineri makit és katate makit (harci csomagolás). Cukaito ( Tsuka-ito (��) ): A cukaito az, ami a cukát betakarja, hagyományosan selyemből készült, de manapság leginkább pamutból és bőrből készítik. Varibasi ( Wari-bashi (��) ): Fém evőpálcikák, ami a szajában levő zsebbe lehet tenni. Siraszaja A siraszaja (��), "fehér hüvely", egy egyszerű japán fa kardtartó állvány, amely tartalmazza magát a szaját is (hüvely) és a cukát (markolat), hagyományosan nurizaja (nurizaya) fából készítik, ami a tárolásban segített, amikor épp nem használták a kardot. Külsőleg teljesen jellegtelenek voltak, de néha a kard adatai, a szajagakik (sayagaki) megjelentek rajta. Ennek a különleges burkolatnak az az oka, hogy a hétköznapokban látott kosirae felszerelés ártott a pengének, tönkretette a fát és elősegítette a korróziót. Ezeket a felszereléseket nem tényleges harcra szánták, a keresztvas és megfelelő markolat híján nem jutottak ki csatatérre. Habár hasonlítottak a rejtett burkolatokhoz, mint amilyen a sikomizue (shikomizue). Továbbá, régen rengeteg kardot így adtak el, míg mai másolataik már csak dekoratív replikák és csak kevésnek van használható pengéje. Az ilyen burkolatok nem valódi harcra lettek tervezve, a cuba hiánya és a megfelelő markolatkötözés miatt a csatatérre nem is igazán juthattak ki. Viszont vannak olyan hihetetlenül egyszerű „rejtő” burkolatok, mint a sikomizue. Rengeteg kard nyúlik vissza a japán történelem során ebben a formában, amíg a modern idők mentén levő reprodukciók, legtöbbje tisztán csak dekorációnak van használva, a tényleges funkciókat betöltő kardok száma kevés. Kosirae A kosirae szó a is a kosiraeru (koshiraeru, ���) igéből származik, ami manapság már nincs használatban. Leginkább a cukuru (tsukuru) szót használják, ami két jelentéssel is bír, „kreálni, gyártani”. Még pontosabb szó rá a tószó (tōsō, ��), ami maga a kard és annak alkatrészeit tároló polcot, tószógut (tōsōgu, ���) jelenti, és a kanagu ami a fémből készült részekre utal. A gaisó (Gaisō, ��) a külső burkolata, szemben a tósinnal (tōshin, ��), a kardnak a „testével”. Az Edo-korszakban több szabályt is bevezettek: A kosiraet mindig markolattal balra kell kihelyezni, ami a békeidőre utal, ugyanis így körülményesebb előhúzni. Viszont háborús időszakban markolattal jobbra, mivel így azt könnyebb előhúzni a hüvelyéből. A kosiraenak nem csak gyakorlati haszna volt, hanem esztétikai célokat is szolgált, valamint gyakran használták családi címerek (mon) azonosítására. Kosirae típusok Tacsi A tacsi stílusú kosirae, maga a tacsi burkolatának az elsődleges stílusa, ahol a kardpengével lefele van rögzítve két ponton asi (ashi), az övhöz kapcsolva. A markolat általában ívesebb, mint a penge, a klasszikus tacsinak nagyobb az íve a hegyétől a markolatig, a markolatot két fék (mekugi) veszi körül, ellentétben a rövidebb pengékkel, amit csak egy, például az ucsigatana (uchigatana) és a katana. A tacsi stílusú kosiraet pedig megelőzte az ucsigatana (katana) stílusú kosirae. Ucsigatana (katana) Az ucsigatana stílusú kosirae a leggyakrabban használt kosirae, amit leginkább a szamuráj karddal társítanak össze. Ilyen módokon a kardokat pengével fölfelé viselik a tacsival ellenkezőleg, amit pengével lefelé viselnek. Handacsi (fél tacsi) A handacsi (han-dachi) kosirae a katana stílusban használták, de tartalmazott néhány tacsi alkatrészt is, mint például a kabutogane (kabuto-gane) a kasira helyett. Aikucsi Az aikucsi (aikuchi, ��) a kisebb japán kardokra, vagyis nihontóra (nihontō (���)) jellemző burkolat, amin a markolat és hüvely közt nem jelenik meg a keresztvas. Eredetileg a kosigatanákon használtak, a vakizasi elődein, hogy magukhoz közel viselhessék. A Kamakura időszaktól inkább már a felső-osztályra volt jellemző a tantókhoz (''tantō''). Alexander Takeucsi (Takeuchi) szerint az aikuchi a kosirae egyik formája, amit a tantokészítésnél használtak. A szó eredete, az „aikucsi” kard névjegyzéke a következő: a Japán ai az az angolban az ige „ing” végződéses alakjának felel meg, ami közös pontot jelent. Japánul a kucsi egy főnév, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy száj. Ugyanazon elv érvényesül a koigucsiban (koi-guchi). Tehát az aikucsi kezdetben egy japán kardmarkolat készítési stílus volt, amiben a fucsi találkozik a koigucsival. Sikomizue A sikomizue (shikomizue, ����, "előkészített cukornád") vagy dzsotó (jotō, ��, "hosszú markolatú kard") egy sétabotba rejtett tőr. Arról lett híres, hogy Zaitoicsi (Zaitoichi) kardforgatómester használta (kitalált fiktív karakter). A sikomizue egy burkolásfajta neve, ahol a kard pengéjét egy cukornád-szerű burkolatba, cuébe (tsue) teszik, ezzel elrejtve magát a kardot. Ezek a burkolatok nem összekeverendők a siraszajával (��, "fehér hüvely"), ami egy egyszerű faburkolat, díszítés nélkül, a rövid leírásokat leszámítva. Néhány sikomizuebe rejtettek mecubusit (metsubushi), láncot, horgot, és más hasznos tárgyat. A sikomizuet tulajdonosa bárhova magával tudta vinni anélkül, hogy bármiféle gyanút keltett volna az emberekben, ezért is volt a sinobik (shinobi) számára tökéletes felszerelés. Kaiken A kaiken egy 8-10 hüvelyk hosszú, egy vagy kétélű tőr, díszítő elem nélküli csupasz burkolatban, eredetileg a szamuráj társadalmi réteg tagjai viselték. Nagyon hasznos volt önvédelem szempontjából, épületen belül főleg, ahol a katana a hosszú pengéje miatt, illetve a vakizasi a középhosszú pengéje miatt nehezen használható. A nők a kimonojuk zsebében, vagy az ujjában hordták maguknál, önvédelem, vagy öngyilkosság céljából, amit a nyaki ütőér elvágásával kiviteleztek. A kosirae részei Saya Szaja (�) egy japán kifejezés, ami kifejezetten egy kard vagy kés hüvelyére vonatkozik. A szaját normális esetben olyan fából állítják elő, aminek nagyon kicsi a súlya, egy külső lakk réteggel bevonva. Mivel a fa nagyon gyenge felépítésű, ezért óvatosan kell kihúzni a kardot, rosszul kihúzva a kard átvághatja a fát, ezáltal levághatja egy vagy több ujját a használójának. A helyes kihúzása és visszahelyezése a kardnak, vagy pengének inkább a munéval (mune) való érintkezést jelenti, mint a hüvellyel. A szajának van egy fogantyúja kurigata (��) az oldalán, a fonott zsinórok (szageo), hozzácsatolására szolgál, amin akár található sitodome (shitodome) a kurigatának a díszítése, épp úgy, mint egy fémből készült záró sapka kodzsiri (��). Hagyományosan a koigucsi (koiguchi) és a kodzsiri bivaly szarvból készül. A szaja részekre osztva: Szageo A szageo (�� vagy ���) egy zsinór, ami selyemből, pamutból, vagy bőrből készült, amivel a kurigatanán (��) levő lyukon keresztül megy a szajához. Számos különböző módszer van a szageo szövéséhez és a szajához kötéséhez a jó megjelenés érdekében. Egyes Iaidó (Iaidō) iskolákban a szageot a hakamához (hakama) kötik gyakorláskor. Kurikata A kurikata (Kuri-kata) egy fogantyú, ami a japán kard hüvelyéhez kapcsolódik. A szageo (zsinór) biztosítja a szaját és a kardot, ez az, amit az övhöz kötnek a kurikatán található lyukon keresztül. Kodzsiri A kodzsiri a hüvelyen található záró sapka, egy erősebb illesztés, ami védelmet biztosít. Kogatana és kozuka A kogatana egy hasznos kis kés, ami elfér a hüvelyen található zsebben, a kozuka pedig egy díszítő fogantyú/markolat a kogatana számára. kógai A kógai (kōgai) a haj hozzácsiptetését/ hozzáillesztését segíti, és a szaján található zsebbe illik. Umabari Az umabari a kogatana kés egyik fajtája, szintén a szaján található zsebben tárolható. Cuka A cuka a japán kard markolata. A cuka részei: Menuki A menuki egy díszítés, ami a cukán található (általában a cuka alatt található, az anyagban), a markolaton való fogórészbe teljesen illeszkedik, a kényelmesebb használathoz. Samegava A samegava rája bőr, amivel a markolatot burkolják be. Cukaito A cukaito (Tsuka-ito) az, amivel a cukát becsomagolják, hagyományosan selyemből, de manapság egyre gyakrabban pamutból, és néha bőrből készítik. Fucsi A fucsi egy gallér, vagy foglalat ami a cuka elejét befedi a japán kardoknál. A kard markolattüskéje átmegy a cukán keresztül a fucsi elejébe. Kasira A Kasira (kasira) egy tompa vonal vég (vagy nyeregkápa) a cuka végén. Cuba A cuba (�, ’vagy �’) általában kerek (esetenként négyzet alakú) keresztvas a markolat felett a japán fegyvereken, mint a katanán és különböző változatokon, például: tacsin, vakizasin, tantón, naginatán, stb. Hozzájárulnak a fegyver kiegyensúlyozottságához és a kezet védik. A cuba elsősorban a kezet akadályozza meg, hogy a pengére csússzon, mintsem hogy az ellenfél pengéjétől védjen. Csudan no kamae (chudan no kamae) keresztvas a cuba és a penge íve által van meghatározva. Átmérőre egy átlagos katana cuba 7,5–8 centiméter (3,0–3,1 in), vakizasi cuba 6,2–6,6 cm (2,4–2,6 in), és tantó cuba 4,5–6 cm (1,8–2,4 in). A Muromacsi (Muromachi, 1333-1573) és Momoja (Momoya, 1573-1603) korszakban a cubának inkább a funkcióját tartották fontosnak, mintsem kinézetét, ezért erősebb fémekből készítették erősebb szerkezettel. Az Edo korszakban (1603-1868) béke volt Japánban, ezért a cuba inkább dísz lett, így kevésbé erős fémeket, például aranyat használtak hozzájuk. A cubákat finoman díszítették, mára már gyűjtői darabok lettek. A cubát általában kézműves dinasztiák készítették, akik csak erre specializálódtak. Általában gazdagon díszítették őket. Továbbá a finomabb darabokat családi ékszerként kezelték, generációról-generációra adva őket. Szamuráj múltú családoknál a család címere is szerepel a cubán. A cuba különböző fémekből és ötvözeteikből készülhetett, mint a vas, acél, réz vagy sakudó (shakudō). Egy párbajban a felek a cubánál rögzítve feszültek egymásnak, próbálva a másikat ellökni, hogy megfelelő pozíciót szerezzenek egy csapáshoz. Ezt a helyzetet cubazeriainak (tsubazeriai, �����) nevezik, ami a kendóban (kendo) is gyakori látvány. A mai japánban a cubazeriai szó azt is jelenti, hogy keménynek lenni egy versenyben. Szeppa A szeppa alátét, ami a cuba alatt és fölött helyezkedik el, arra szolgál, hogy rögzítse, ez pedig lehet díszes, vagy sima is. Habaki A habaki (�) egy ék alakú fém-gallér, ami bekeríti a japán kardok alapját. Két célja van, az egyik, hogy a cubát a kardhoz szorítsa, helyhez kösse, a másik pedig hogy meggátolja a fegyver szajából, vagyis hüvelyéből való kiesését. A habaki fontossága a kard kihúzásánál mutatkozik meg. A hüvely tetején hüvelykujjal nyomják meg a keresztvasat annyira, hogy a habakit felfedjék. Ez a folyamat a koigucsi no kirikata (koiguchi no kirikata, ������). A pengét szabaddá téve nagyon gyorsan elő lehet húzni. Ez úgy ismert, mint koigucsi o kiru (koiguchi o kiru, �����), nukicuke (nukitsuke, ����) vagy tanka o kiru (�����). Ez egy nagyon agresszív gesztus, ugyanis egy halálos vágás bevitele csak egy pillanat kérdése. Hasonló hatást kelt, mint egy kakas hátra húzása, egy sörétes felhúzása vagy a tolózár hátra húzása majd elengedése a lőfegyvereknél. A tanka o kiru mára egy elterjedt kifejezés Japánban arra, hogy valaki „kész elkezdeni valamit” vagy „készen áll, hogy beszéljen”, különösen gyakori agresszív említésben. A habaki normális viselés, használat esetén is a kardburkolatot belül felszaggathatja, azért, hogy az esetleges problémákat ebből adódóan elkerülve célszerű alátétlemezt használni. A habakit ajánlott eltávolítani és beolajozni vágás használata után, vagy néhány havonta legalább egyszer, amikor megköveteli. N. Csehi Edit N. Csehi Edit (Sátoraljaújhely, 1967. május 23. –) keramikusművész. 1985-ben végzett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Lőrincz Győző és Kádár Miklós tanítványaként. 1994-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámiatanár szakán tanult, tanára Schrammel Imre, majd 1995-ben Mesterképző Intézetének szilikát szakán kapott diplomát. Tanára Nagy Márta. 1996-ban a Bokányi Dezső szakközépiskolában rajz-mintázást tanított. Jelenleg a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában tanít kerámiaelméletet és gyakorlatot. Műtermében ékszereket és plasztikákat készít egyedi, gyúrt technikával. 1991-től tagja a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületének, 1994-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, 1995-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Díjak, ösztöndíjak 1992 Pécs, XII. Országos Kerámia Biennálé, a Parti Galéria Különdíja 1995 Kecskemét, Nemzetközi Kerámia Stúdió, ösztöndíj 1996 Budapest, Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíj 1997 Kecskemét, Junior Szimpozium 1998 Sárospatak, V. Zempléni Nyári Tárlat, Sárospatak város díja 1999 Hódmezővásárhely, II. Kerámia Szimpozium Fontosabb kiállítások 1992 , 94, 96, 98 Pécs , Országos Kerámia Biennálé 1993 Pécs, Parti Galéria 1994 Budapest , Iparművészeti Múzeum , Műhelysarok 1995 Budapest, Vigadó Galéria , Az agyag mesterei, MKT kiállítása 1995 Padova , Arte Fiera 1995 Budapest, Iparművészeti Múzeum, Múzeumalapítás 1996 Budapest, Iparművészeti Múzeum, Műhelysarok, Ékszerek 1997 Wales , Aberystwysth Arts Centre, A Kecskeméti Kerámia Stúdió kiállítása 1997 Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kozma Lajos Iparművészeti ösztöndíjasok 1996/97 évi beszámoló kiállítása 1997 Budapest, Vigadó Galéria, Nemzetközi Kerámiafesztivál 1998 Győr , Városi képtár, Az ékszerművészet virágoskertjében 1998 Budapest, Ernst Múzeum , Rejtékek/öltözékbemutató 1998 Budapest, Árkád Galéria, Junior Szimpozion 1998 Bécs , "FREUNDSCHAFTSSPIEL", Hochschule für angewandte Kunst 1998 Sárospatak , V. Zempléni Nyári Tárlat 1999 Budapest, Iparművészeti Múzeum, Fél évszázad magyar kerámiaművészete 2000 Budapest, FISE Galéria 2000 Budapest, Árkád Galéria, II. Vásárhelyi Kerámia Szimpozium kiállítása 2000 Kaposvár , Rippl-Rónai Múzeum, Kozma Lajos ösztöndíjasok voltak... 2000 Gödöllő , Királyi Kastély Lovarda, Öt Kontinens Kerámiaművészete 2002 New York , Pelham Art Center, Innovations in Clay 2002 Budapest, Átrium Galéria Vernet (Haute-Garonne) Vernet település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 2693 fő (2015). Vernet Labarthe-sur-Lèze, Clermont-le-Fort, Grépiac, Lagardelle-sur-Lèze, Miremont és Venerque községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Maciej Hunia Maciej Marek Hunia (Krakkó, 1961. február 25. –) lengyel titkosszolgálati tiszt az Államvédelmi Hivatalban, dandártábornok a Belbiztonsági Ügynökség testületében, a Katonai Hírszerző Szolgálat egykori vezetője, 2008. augusztus 1. óta a lengyel Hírszerző Ügynökség (AW) vezetője. Életrajz 1986-ban végzett történészként a krakkói Jagelló Egyetemen. Diákként részt vett a Független Hallgatói Tömörülés (NZS) munkájában. Magashegyi hegymászásra járt, ebben az időben ismerte meg Konstanty Miodowiczot. Az 1980-as évek végén töltötte katonai szolgálatát. 1990-ben a lengyel Államvédelmi Hivatal (UOP) krakkói irodájának munkatársa lett. Előbb elemzőként dolgozott, azután az egység helyettes vezetője, majd vezetője lett. 1997–2006 között előbb az UOP Elhárító Igazgatóságának, majd a 2002-ben abból létrejött Belbiztonsági Ügynökség (ABW) azonos részlegének igazgatói posztját töltötte be. 2004. április 5-én Aleksander Kwaśniewski elnök dandártábornokká léptette elő a Belbiztonsági Ügynökség testületében. Az ABW-től történt távozása után, 2007-ig Lengyelország prágai nagykövetségén dolgozott minisztertanácsosi rangban. 2008. január 15-én a Katonai Hírszerző Szolgálat (SWW) vezetőjévé nevezték ki, de már korábban, 2007. november 29-étől megbízottként irányította a szervezetet. 2008. június 7-étől a Hírszerző Ügynökséget vezette megbízottként. Augusztus 11-én felmentették az SWW igazgatói posztjáról, egyben a Hírszerző Ügynökség igazgatójává nevezték ki. Az Arany Szolgálati Kereszt és a Lengyelország Újjászületése érdemrend Lovagkeresztje kitüntetések birtokosa. Nyerges-hegy A Nyerges-hegy a Visegrádi-hegység keleti részének egyik jelentős kiemelkedése. Elhelyezkedés A hegy az Urak-asztala vonulatától keletre, Leányfalu és a Sztaravoda-patak völgye (Ókúti-völgy) között helyezkedik el. Észak felől a Vörös-kő és az Álló-rét, kelet felől Leányfalu, nyugatról az Ókúti-völgy, délről a Pismány határolják. Nevét nyeregszerű szerkezetéről kapta: két vonulat kapcsolódik össze. Felépítése A Visegrádi-hegység részeként vulkanikus felépítésű, alapkőzete az andezit. Részei Az 526 méter magas déli vonulat a Kada-csúccsal (288 méter) kezdődik, majd a Sas-kő következik. A Macska-lyuk felett, a csúcstól nyugatra helyezkedik el az Asztal-kő (431 méter). Ettől északra található az 557 méter magas második legmagasabb kiemelkedés, a Nyerges. Sas-kövi-barlang A Sas-kövi-barlang egy feltehetőleg mesterséges üreg a hegy déli oldalán. Élővilág Növényvilága a Visegrádi-hegység növényvilágához kapcsolódik. Az állatvilágot a zavaró hatások (lakóövezet közelsége) kedvezőtlenül befolyásolják. Goeben farkasfalka A Goeben-farkasfalka a Kriegsmarine tengeralattjárókból álló második világháborús támadóegysége volt, amely összehangoltan tevékenykedett 1941. szeptember 6. és 1941. október 5. között a Vizcayai-öbölben, Portugáliától nyugatra és a Földközi-tengeren. A Goeben-farkasfalka, amely nevét August Karl von Goeben porosz gyalogsági tábornokról kapta, hat tengeralattjáróból állt, amelyek egy hajót sem süllyesztettek el. A tengeralattjárók nem szenvedtek veszteséget. Csillagvár A Balaton déli partján, Balatonszentgyörgy község központjától kb. 2,5 kilométerre délkeletre egy magaslaton emelkedik a messziről komor erődítménynek látszó Csillagvár, melyet 1957-ben műemlékké nyilvánítottak. Története Az egykori dokumentumok szerint bizonyossággal állítható, hogy a nevét négyágú, csillag alakú alaprajzáról kapó épületet csak jóval a török háborúk után, 1820–1821 között emelték. Tulajdonosa Festetics László gróf, eredetileg a környező erdőségeiben élő vadállatok miatt vadászháznak rendezte be. Az akkori romantikus korszaknak megfelelően, négy esztendő múltán már árokkal és magas sánctöltéssel egészítették ki, így már valóban egy középkori végvárra hasonlított az objektum. Látnivalói A vár földszintjén a 16. századi somogyi tájon állandó háborús viszonyokat teremtő török megszállás korszakának kiállítása tekinthető meg, egy-egy pillanatképet ábrázolva panoptikumszerűen. Így láthatjuk a falusi plébánossal vitatkozó várkapitányt, valamint a borral és hússal lakomázó végvári katonák figuráit, amiket korabeli ruhák és fegyverek másolatai tesznek élethűvé. A belső terem sarkából letekinthetünk a harminc méter mély kút víztükrére. A felső szinten különböző egyenruhákba öltöztetett babák sorakoznak, egyebek közt a magyar huszárság történetét mutatva be: mintegy 150 huszárfigurán tanulmányozhatjuk a régi egyenruhákat. A kazamataszer pincében baba- és plüssállat-kiállítás várja a látogatókat. A Csillagvár körül kialakított másfél hektáros parkban a művészeti alkotótáborban készített műtárgyakat szemlélhetjük meg. A karámokban tartott őshonos magyar állatok voltak elődeink fő táplálékai. Nem csak ették őket, de ruházatuk alapanyagait is ezek adták, és még csontjaikból is készítettek használati tárgyakat. Az állatok belépti díj ellenében hajkurászhatók, illetve simogathatók. A parkban sajátos játszóteret alakítottak ki autógumi-hintákkal, továbbá fatornyokkal, nyaktilóval és más, a középkorra utaló érdekességekkel. A falakon, illetve mellettük a paraszti élet különféle használati tárgyait helyezték el, valamint van még a területen egy Trianon-emlékmű és egy olyan emlékmű is, amely a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról tartott népszavazásra emlékeztet. Kialakítottak egy kisebb kovácsműhelyt is, amelyben ki-ki maga próbálkozhat ízlésének és képességeinek megfelelő tárgyak előállításával. A Csillagvár egész évben (kivéve november, december, január és február) minden nap várja látogatóit, akik a szabadtéri színpadon a „Csillagvári Esték” rendezvénysorozatát is megtekinthetik. Érdekességek Itt forgatták 2013-ban a Kárpátia együttes "A Száműzött" című számának videoklipjét. Kerfourn Kerfourn település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 859 fő (2015). Kerfourn Gueltas, Crédin, Naizin, Noyal-Pontivy és Évellys községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alvaro Jasper Helderman, művészi nevén Alvaro egy holland EDM producer és DJ. Együttműködött más DJ-vel és énekessel, mint Lil Jon-nal, Will.I.Am-mel (Black Eyed Peas), Pitbull-lal, Diplo-val, Mercer-rel és sok mással. Leghíresebb számai a Welcome To The Jungle, a Make Me Jump és a Make The Crownd GO. Alvaro fellép az Ultra Music Festivalon, az EDC-n, a Tomorrowland-en és a Creamfields-en. Zenéi Remixei 2010:Quintino - You Know What (Alvaro Remix) 2010:Quintino ft. Mitch Crown - You Can't Deny (Alvaro Remix) 2010:Tony Junior, Nicolas Cox - Loesje (Alvaro Remix) 2011:Dada Life - White Noise/Red Meat (Alvaro Remix) 2011:Nari & Milani, Christian Marchi - Take Me To The Stars ft. Shena (Alvaro Remix) 2011:Diplo & Dillon Francis - Que Que ft. Maluca (Alvaro Remix) 2012:Billy The Kit, Duvall, Stennis - Higher (Alvaro Remix) 2013:Timmy Trumpet - Snapback (Alvaro Remix) Csillagászati aberráció A fény csillagászati aberrációjának nevezzük azt a fizikai jelenséget, amely a fény véges sebessége és a távcső mozgása következtében kissé eltérő pozícióban mutatja a csillagot, mint ahol az valójában van. A latin aberratio szó magyarul elhajlást jelent, ami a jelen esetben kifejezően adja vissza a jelenség lényegét. Felfedezése A csillagászati aberráció – sok más esethez hasonlóan – más irányú kutatás folyamán került felfedezésre. Nikolausz Kopernikusz heliocentrikus rendszerének bizonyítása az elmélet nyilvánosságra kerülését követően sok tudóst foglalkoztatott. Az egyik következmény, hogy a Nap körül keringő Földről a közeli csillagok – a parallaxis következtében – folyamatosan változó helyen látszanak. Azonban a csillagoknak a földpálya méreteihez viszonyított sokszorta nagyobb távolsága még a távcső csillagászati használatba vételét követően 100-150 évvel később sem tette lehetővé ilyen kicsiny szögváltozás mérését. Elsőként 1669-ben Robert Hooke kísérelte megmérni a Sárkány csillagkép gamma jelű csillagának évi parallaxisát. A saját maga építette zenit teleszkóppal a londoni Gresham College-beli lakásából végezte a megfigyeléseket. A zenit távcső egy olyan lencsés távcső, amely függőlegesen áll. Előnye, hogy a zenit környékén a megfigyelést kevésbé zavarja a légköri refrakció és a légköri turbulencia, valamint a kedvező mechanikai viszonyok következtében pontos pozíciómérést teszi lehetővé. Hooke azért választotta a Dragon gamma csillagot a megfigyeléshez, mert szinte teljesen London felett halad át. Hooke azt a szöget mérte, amit a csillag helyzete a meridiánon való áthaladás közben a zenittel bezár. 1674-ben részletesen publikálta a mérési eljárást, az eredményeit, és a meggondolásait a tapasztaltakról. Sajnos a távcsővel adódó problémák miatt csak négy megfigyelés eredményét tudta közölni, ez pedig nem volt elegendő a jelenség helyes magyarázatának felismeréséhez. A 18. század elején a jómódú Samuel Molyneux magán-csillagvizsgálót létesített az angliai Kewben, ahol egy 7,4 m hosszú zenit-távcsövet is elhelyeztek. Molyneux és barátja, James Bradley ezzel a műszerrel kezdte meg 1725 decemberében a Sárkány csillagkép gamma jelű csillagának méréseit Hooke módszere alapján. A távcső mérési pontossága fél ívmásodperc körül volt, ami a sikeres parallaxisméréshez kevés: ennek ellenére nem kis meglepetéssel tapasztalták, hogy a csillag egy év alatt egy kis ellipszist ír le, melynek fél nagytengelye kb. 21 szögmásodperc. A jelenség helyes értelmezését megkönnyítette számukra, hogy a többi csillagnál is ugyanezt a helyváltozást figyelték meg. A londoni Királyi Társaság folyóiratában megjelent értekezés egy csapásra ismertté tette James Bradley nevét, aki később a Greenwichi Királyi Obszervatórium igazgatója lett. A felfedezés egyéb vonatkozásai Az aberráció hatásának mérésekkel történő kimutatása, számszerűsítése és értelmezése fizikai bizonyíték a Föld Nap körüli keringésére, a heliocentrikus rendszer helyességének bizonyítására. Másrészt a továbbiakban ismertetésre kerülő részletek szerint az évi aberráció értéke, a fény sebessége és a Föld keringési sebessége között felírható egy függvénykapcsolat. A fény sebességét mintegy 40 évvel korábban Ole Rømer dán fizikus adta meg először 1676-ban a Jupiter négy holdjának periodikus fényváltozásaiból. Miután Bradley az aberráció nagyságát kiváló pontossággal meg tudta mérni – bár a Föld keringési sebességét nem ismerte pontosan –, ebből a fény terjedési sebességére 295 000 km/s értéket kapott, ami a ma ismert értékhez viszonyítva mindössze 0,02%-os eltérést jelent. A jelenség magyarázata A csillagászati aberráció könnyen értelmezhető azzal a hasonlattal, amikor a mozgó vonat ablakában úgy látjuk, hogy az esőcseppek ferde vonalban esnek a föld felé. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a ferdeség mértéke a vonat sebességétől függ. A csillagok esetében az aberrációt úgy magyarázzuk, hogy a távcső parányit elmozdul, amíg a fénysugár az objektívjének középpontjától a fókuszpontjáig elér, ezért a képpont a mozgás irányával ellentétesen, kissé hátrébb képeződik le: ahhoz, hogy a csillag a szálkereszt metszéspontjában legyen, a tubust meg kell dönteni. Az aberrációs szög egyszerű geometriai módszerrel meghatározható: ahol v az elmozdulás sebessége és ψ a mozgás iránya (apex) és a csillagirány által bezárt szög. Az aberrációs szög értékét ívmásodpercben kapjuk. Látható, hogy amennyiben az elmozdulás a csillag irányába történik (ψ=0), akkor az aberráció értéke nulla, és maximális, ha ψ=90°. Ha a v értéke megközelíti a fénysebesség értékét, akkor a fenti egyszerű képlet helyett a relativisztikus elméletet kell alkalmazni. Az aberráció fajtái és mértéke A megfigyelő mozgása alapvetően három részre osztható: A Nap és vele együtt a Naprendszer mozgása A Föld keringése a Nap körül A Föld forgása Évszázados aberráció A Naprendszer 19,5 km/s sebességgel mozog a Herkules csillagkép felé. Az (1) alapképletet felhasználva az évszázados aberráció értéke: azaz Mivel a Naprendszer sebessége változatlan és a más mérések eredményét sem befolyásolja, ezért – ellentétben az éves és napi aberrációval – az égi objektumok helyzetének meghatározásánál nem szükséges számításba venni. Évi aberráció Az évi aberráció a Föld Nap körüli keringése folytán áll elő, így felfedezése a kopernikuszi világkép első fizikai bizonyítéka volt. Az aberráció ismeretének fontossága abban áll, hogy a megfigyelt égitest pontos valódi helyzetét, esetleg a katalógusból származó valódi helyzet ismeretében egy adott földrajzi helyen, adott pillanatban érvényes látszó helyzetét meghatározhassuk. Mivel a csillagászatban különböző koordináta-rendszereket használunk, ezért a továbbiakban két esetet ismertetünk. Az aberráció hatása az ekliptikai koordináta-rendszerben A jelen esetben a mozgás a λ = λN + 270° és β = 0° ekliptikai koordináták felé irányul. A csillagok az évi aberráció következtében olyan ellipszist írnak le valódi pozíciójuk körül, melynek az ekliptikával párhuzamos fél nagytengelye hosszúsága k, fél kistengelye pedig k sin β, ahol β a csillag ekliptikai szélessége. Ebből következik, hogy az ekliptika pólusa (vagy az ott elhelyezkedő csillag) k sugarú kört, az ekliptika síkjában található objektumok 2k hosszúságú egyenes szakaszt rajzolnak az égboltra. Második egyenlítői koordináták változása az aberráció következtében A mozgás iránya ebben az esetben egyszerű alakban nem adható meg, de az egyenletrendezés során ismert argumentumokká alakul át. Első közelítés Ha eltekintünk a Földnek a valóságot jobban megközelítő, Kepleri ellipszisen történő mozgásától, és az egyszerűbb körpályát modellezzük, akkor az (1) egyenlet a következő alakot ölti: A 0,688" · 29,773 = 20,495 52" értéket az évi aberráció állandójának nevezzük, és k-val jelöljük. ahol α = rektaszcenzió, δ = deklináció, ε az ekliptika és az égi egyenlítő hajlásszöge, LN a Nap ekliptikai hosszúsága és k az évi aberráció állandója. Aberráció ellipszispálya esetében Ha a Föld ellipszispályán történő mozgását figyelembe kell venni, akkor a (2) és (3) egyenletek az alábbiak szerint módosulnak: illetve ahol az előbb ismertetett változókon kívül e a földpálya excentricitása és ω a perihélium hosszúsága. Látható, hogy a körpályára vonatkozó egyenletek egy elliptikus korrekciót kapnak, amely két kifejezés szorzata. A ke tényező az évi aberrációs állandó és a pályaexcentricitás szorzata, értéke 0,34". A szögletes zárójelben olvasható trigonometrikus kifejezés értéke 0 és 1 között változhat, tehát az elliptikus korrekció maximum 0,34" lehet. Amennyiben a pozíció meghatározás nem kíván 1"-nél nagyobb pontosságot, akkor elegendő a (2) és (3) képleteket alkalmazni. Napi aberráció A Föld tengely körüli forgása szintén aberrációt okoz a fénymenetben, s így hatással van a csillagok látszó helyzetére, bár kisebb mértékben, mint az évi aberráció. A kerületi sebesség a földrajzi szélességtől függ: ahol R a Föld sugara és φ a földrajzi szélesség. 6368 km értéket behelyettesítve: A kerületi sebességet behelyettesítve az (1) egyenletbe: A 0,319" együtthatót a napi aberráció állandójának nevezzük, és a továbbiakban k0-val jelöljük. Koordinátaváltozás a horizontális koordináta-rendszerben Ebben az esetben az apexirány kelet felé mutat; a koordinátaváltozások az alábbi képletek alkalmazásával számíthatók ki: illetve ahol A a csillag azimutja, h a magassága. Koordinátaváltozás a második egyenlítői koordináta-rendszerben A tárgyalt esetben az apexirány 6h + s és 0°, ahol s a csillagidő. A koordinátaváltozások az alábbi képletek alkalmazásával számíthatók ki: illetve ahol α a rektaszcenzió, t az óraszög és δ a deklináció. A deklinációváltozásnál k0 a már ismert 0,319"-es érték, viszont a 24 órás beosztást használó rektaszcenzió esetében 0,0213s-et kell behelyettesíteni! A k0 együttható értékéből és a trigonometrikus kifejezésből látható, hogy 0,5"-nél kisebb pontosságú méréseknél a napi aberrációt nem szükséges figyelembe venni. Liska Tibor Liska Tibor (Békéscsaba, 1925. október 25. – Budapest, 1994. július 15.) Széchenyi-díjas magyar közgazdász, a róla elnevezett Liska-modell kidolgozója. Családja Szülők: Liska Mihály, Nagy Irén Feleségei: Szilágyi Ilona ( 1947 – 1980 ), Pólya Lenke ( 1982 – 1994 ) Gyermekek: Tibor ( 1947 ), Péter ( 1953 – 2003 ), Bence ( 1982 ) Tanulmányai a Debreceni Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara, magyar–német-angol szak 1943 – 48 között, utána pedig az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem , ipar szak 1948 – 52 . Életpályája 1945-től a Nemzeti Parasztpárt tagja, a Madisz titkára Békéscsabán, majd a Viharsarok belső munkatársa volt. 1946–47-ben Budapesten a Dózsa György népi kollégium gazdasági titkára, 1947–48-ban a parasztpárti Békés című lap szerkesztője volt. 1952-től 1956-ig a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazdaságtan tanszékének tanársegéde, adjunktusaként dolgozott. 1956 nyarától a Pénzügyminisztérium árfőosztályának munkatársa volt. 1956 októberében a Pénzügyminisztérium forradalmi bizottságának tagja volt, de 1957 elején elbocsátották. 1957-től 1969-ig különböző vállalatoknál, ágazati intézményeknél dolgozott. 1959-ben pályadíjat nyert az 1963. évben megjelent „Kritika és Koncepció” c. tanulmánya. Ebben az időben különböző intézeteknek dolgozott (Ipari Minisztérium, Központi Statisztikai Hivatal, Párttudományi Intézet, VÁTI stb.) 1969-től 1975-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Népgazdaság tervezése tanszékének tudományos-gazdasági tanácsadója volt, a konvertibilitással, a harmadik szektorral, a gazdasági egyensúly feltételeinek problémáival foglalkozott. 1975–76-ban az Építésgazdasági és Szervezési Intézet gazdasági tanácsadója volt, majd 1978-ig az MKKE belkereskedelmi tanszékének tudományos főmunkatársa lett. 1978-tól haláláig a Vállalkozáskutató Csoport vezetője volt. 1980-ban kidolgozta a szocialista vállalkozás elméletét, 1981–83 erről nyilvános vitákat tartott. 1981 elindult a szentesi kísérlet (Felszabadulás Tsz). 1986–87 az USA-ban tett tanulmányutat, 1987–1990 között több alkalommal hívják meg Olaszországba előadni. 1990-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 1991-ben pedig az elsők között kapta meg a Széchenyi-díjat. 1992-ben a Magyar Tudományos Akadémia (TMB) a közgazdaság-tudomány doktorává avatta. A Liska-modell Fia, F. Liska Tibor foglalta össze Liska Tibor vállalkozásokkal kapcsolatos, eredeti nézeteit. A Közgazdasági Szemlében 1998-ban megjelent tanulmány hangsúlyozza, hogy Liska "kutatásai olyan társadalmi-gazdasági modell kidolgozására irányultak, amely a kapitalizmusnál is piacibb módon működik, ahol még a tulajdon is verseny tárgya. A modell alapvető emberi jognak tekinti a termelőeszközökkel való rendelkezést, amit nyílt versenyben lehet érvényesíteni. Az államnak csak annyi szerepet szán a gazdaságban, mint egy játékvezetőnek a focimeccsen: szabadrúgást ítélhet, ha valaki kézzel ér a labdához, vagy kiállíthatja a szándékosan szabálytalankodókat, de labdába nem rúghat és a szabályokat sem változtathatja meg." Díjai, kitüntetései Széchenyi-díj ( 1991 ) – A hazai ökonómiában kimunkált közgazdasági rendszere elismeréseként. Heller Farkas-díj (posztumusz, 1995 . december, Bokros Lajos pénzügyminisztertől ) Filmek, amelyekben szerepelt Kovács András : Falak (magyar játékfilm, 95 perc, 1968 ) ... V. vendég Bacsó Péter : Kitörés (magyar játékfilm, 110 perc, 1971 ) ... Pray Bacsó Péter : Jelenidő (magyar játékfilm, 1971 ) ... Kulcsár Papp Zsolt: Tudósklub – "Áru-e a kultúra" kérdésének vítája (vita, 90 perc, 1981 ) Publikációi Könyvei Liska Tibor: Ökonosztát , Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest , 1988 . ISBN 9632221559 Koncepció és kritika (Vita Liska Tibor "szocialista vállalkozási szektor" javaslatáról) , Magvető Kiadó, Budapest , 1985 . ISBN 9631403599 ( Nyers Rezső , Bársony Jenő, Liska Tibor, Síklaky István , Bokros Lajos , Kornai János , Berend T. Iván , Tardos Márton tanulmányai) Liska Tibor: Szent barmunk – a politika alaprendje , Betűvető Kisszövetkezet, Budapest , 1989 . ISBN 9635009526 Liska Tibor: Antioroszlán , Képzőművészeti Kiadó, Budapest , 1990 . ISBN 9633365414 Liska Tibor: Üdülőtársulás kísérletek , Liska Alapítvány, Budapest , 1997 . ISBN 9630480417 Közgazdász újság különszáma , Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem , Budapest , 1995 . Nem publikált művei (válogatás) A szocializmus politikai gazdaságtanának bírálatához , 1963 . COMO-i előadások 1967. A gazdasági mechanizmus és a gazdasági növekedés magyarországi vitájának nemzetközi aktualitása. Érvek és ellenérvek a világpiaci árbázisú árrendszerek körül , 1967 . Hogyan szüntethető meg rövid idő alatt a lakáshiány? , 1968 . A filmszakma új gazdasági mechanizmusának koncepciója , 1967 - 1968 . Sikerült-e kialakítani 1968-ban a tervszerű piacszabályozás mechanizmusát? , 1968 . Kísérlet az egységes valutaárfolyam fontosabb összefüggéseinek változatos megfogalmazására a "világpiaci árbázison" számított pénzforgalmi mérleg modelljében , 1969 . A tőke- és munkaerőpiacot hatékonyabbá tevő pénzreform, vagy csak az adminisztratív ár- és jövedelemszabályozás korrekciója? , 1969 . A konvertibilitás feltételei , 1971 . Tulajdonreform , 1972 . A humánökológiai agyszennyezés és a környezetpiac közgazdasági problémái , 1972 - 1973 . A gazdasági verseny fejlesztésének a monetáris rendszerhez kapcsolódó feltételei , 1973 . A szellemi alkotás tulajdonrendszer problémái , 1973 . A forint konvertibilissé tételének lehetőségiről , 1974 . A szocialista vállalkozás és a vagyonpiac problémái az építő gazdaságban , 1975 - 1976 . Problémák és hipotézisek 1976. A lakossági akkumuláció és a szocialista vállalkozás fejlesztésének új lehetőségei Hiányszocializmus , 1977 . Az egerszalóki üdülőtársulás előzetes közgazdasági koncepciója , 1977 . VÁLLALKOZÁSKUTATÁS 1977-1980 Összefoglalók és szemelvények Vállalkozáskísérletek Pénztára (VKP) – Vállalkozások Tervpiaca (VTP) , 1980 - 1981 . A vállalkozáskutatás vitaindító anyagai 1981-1983 – Döglött lovak versenye? Olasz március 1984 – Előtanulmányok a vállalkozáskísérletek nemzetközi bankjához. Koncepciótlanság és kritikátlanság. Kongresszusi előzetes a nyüzsögve "alvó" éjjeliőreinknek , 1985 . "CASSA NOVA" Vállalkozáskísérleti- és finanszírozási Pénztár , 1985 - 1990 . Temetni jöttem az államokat, nem dicsérni! , 1990 . Cikkei (válogatás) Kultúra vagy antikultúra a piacellenesség? , 1981 . 10. szám (október hó) (Kritika) Prenois Prenois település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 393 fő (2015). Prenois Val-Suzon, Daix, Darois, Lantenay, Pasques és Plombières-lès-Dijon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kamerun világörökségi helyszínei Kamerun területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint tizenkét további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Kamerun küldöttei 1982-ben. Ciklon–2 A Ciklon–2 (GRAU-kódja: 11K69) szovjet kétfokozatú hordozórakéta, melyet 1969-től alkalmaztak. Az R–36 interkontinentális ballisztikus rakétán alapuló, kísérleti jelleggel használt 11K67 hordozórakéta üzemszerű alkalmazású változata. Kizárólag katonai űreszközök pályára állítására használták. Továbbfejlesztett, háromfokozató változata a Ciklon–3. Története 1969 augusztusában indították a Bajkonuri űrrepülőtér 90. sz. indítóállásából. Összesen 106 sikeres indítást végeztek vele. Technikai paraméterei lehetővé tették a műholdak elliptikus pályába, illetve geostacionárius pályába állítását. 2006. június 24-én került sor az utolsó indításra. Nagyon megbízható rakétatechnikai eszköz volt, szolgálata alatt csak egy alkalommal nem teljesítette feladatát. Ciklon–2 továbbfejlesztett változata lett a Ciklon–3. Felépítése Hajtóművek: első fokozat: 3 x RD-260 + 4 x RD-68M második fokozat: 1 x RD-252 + 4 x RD-69M Tolóereje: 2502 kN Tömege: 182 tonna Magassága: 35 – 40,8 méter Átmérője: 3 méter Pályamagasság: szuborbitális , 200 kilométer (2,8 – 3 tonna) Indítások száma: 106 Nakamura Kazujosi Nakamura Kazujosi (Sizuoka, 1955. április 8. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 5 mérkőzést játszott, melyeken 1 gólt szerzett. Antonio Perošević Antonio Perošević (Split, 1992. március 6. –) horvát válogatott labdarúgó, az arab emírségekbeli al-Ittihad Kalba játékosa, kölcsönben a Puskás Akadémiától. Pályafutása Klubcsapatban Az eszéki Osijekben nevelkedett. 2010. május 13-án 18 évesen mutatkozott be az Osijek felnőttcsapatában, az HNK Cibalia Vinkovci ellen 4 perc játéklehetőséget kapott. 2012. november 3-án első gólját is megszerezte a bajnokságban a Cibalia ellen. 2017 augusztus végén három évre aláírt a magyar Puskás Akadémia együtteséhez. A 2017-2018-as szezonban 22 bajnokin két gólt szerzett, a Magyar Kupában pedig ötször talált a kapuba. Ő szerezte csapata gólját az Újpest elleni döntőben is, de csapata büntetőkkel vereséget szenvedett. 2018 nyarán az arab emírségekbeli al-Ittihad Kalba csapatához került kölcsönbe. A válogatottban A horvát válogatottban 2017 januárban mutatkozott be. A chilei válogatott ellen kezdőként 57 percet játszott, Kína ellen pedig csereként 25 percet kapott, gólt egyik mérkőzésen sem szerzett. Rétsági járás A Rétsági járás Nógrád megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Rétság. Területe 435,03 km², népessége 23 798 fő, népsűrűsége pedig 55 fő/km² volt 2013 elején. 2013. július 15-én egy város (Rétság) és 24 község tartozott hozzá. A Rétsági járás a járások 1983. évi megszüntetése előtt is létezett, ezen a néven az 1950-es járásrendezéstől kezdve. Korábbi neve Nógrádi járás volt, de székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta Rétság volt. Lespielle Lespielle település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 154 fő (2015). Lespielle Castillon (Lembeye kanton), Escurès, Gayon, Lalongue és Simacourbe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Benedek István (író) Benedek István (Budapest, 1915. január 17. – Velence, Olaszország, 1996. június 9.) magyar orvos, író, művelődéstörténész, polihisztor. Benedek Elek unokája, Benedek Marcell fia. Élete Benedek Elek unokája, Benedek Marcell fia, Benedek András öccse. Már gyermekkorában kitűnt írói vénájával, levelei jelentek meg nagyapja Cimbora című híres erdélyi gyermekújságjában, s ezek felhasználásával íródtak Benedek Elek jóvoltából „Öcsike nadselű gondolatai”. 1940-ben szerzett orvosdoktori oklevelet Budapesten, ezt követően Csepelen volt kórházi orvos. Pszichiátriai gondolkodását jelentős mértékben befolyásolta, hogy Szondi Lipót tanítványa lehetett, Illyésné Kozmutza Flóra, Mérei Ferenc, Kardos Lajos és más kollégái társaságában. Nem véletlen, hogy Szondi életműve egyik legjelentősebb magyarországi interpretátoraként tartották számon. 1945-47-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanított pszichológiát (kórlélektant) vezetőtanárként, professzorként. Utána visszatért Budapestre, ahol 1948-ban az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosává nevezték ki, 1951-ben elmeorvosi szakvizsgát is tett. 1952 és 1957 között az intaházai munkaterápiás elmegyógyintézet igazgatói posztját töltötte be. Itteni tapasztalatait és gyógyítási módszerét foglalta össze az Aranyketrec: egy elmegyógyosztály élete c. első kiadásban 1957-ben megjelent munkájában, amely számos kiadást ért meg, és valóban ismertté tette őt az orvosok és a téma iránt érdeklődők világában. 1957-58-ban internáltként élt, majd visszakerült Budapestre, ahol a 11. kerületi pszichoterápiás szakrendelést vezette 10 éven át, 1968 és 1971 között a 12. kerületben a Tanács művelődési osztályának tanácsadójaként működött, s megindította a kerület Hegyvidék c. folyóiratát. A rákövetkező években szakíróként, lexikonszerkesztőként, szépíróként dolgozott, és számos értékes televíziós műsor elkészítése fűződik a nevéhez. Az 1990-es rendszerváltozást követően, 1992-től haláláig a Magyar Újságírók Közössége tiszteletbeli elnöke volt, emellett tiszteleti tagjává választotta a Magyar Orvostörténelmi Társaság. Az orvosok és művelődéstörténészek mellett, több íróhoz és költőhöz fűzte szoros barátság; házában lakott élete végéig Karinthy Frigyes fia, a költő Gábor. Benedek István számos orvostörténeti előadását őrzi a Magyar Televízió archivuma, s azon belül a Tudóra sorozat. Utóbbi ugyanis Benedek halála után újra feldolgozta orvostörténeti műsorait, Gazda István szerkesztésében. Ezen túlmenően Keszthelyi Ilona szerkesztésében őrzi az archivum a következő sorozatokat: Toronyóra 1-12. Generációk párbeszéde. Benedek István műsora, rendezte: Téglásy Ferenc, operatőr: Bucsi János Szondi Lipótra emlékezik Benedek István, rendezte: Törköly Róbert, operatőr: Bucsek Tibor Rendületlenül 1-14., rend. és op.: Poros László Európa öröksége 1-12. Benedek István művelődéstörténeti sorozata, rendezte: Törköly Róbert. Kitüntetései Két legrangosabb kitüntetése: Szent-Györgyi Albert-díj (1992) és Széchenyi-díj (1992, életművéért, különösen a tudományos ismeretterjesztés terén kifejtett tevékenysége elismeréseként). Főbb kutatásai Ösztönök világa Az 1940-es években az ösztönök világának témakörét kutatta, 1943-ban jelent meg „Ösztön és bűnözés”, 1948-ban pedig „Az ösztönök világa” című munkája. Mesteréről, Szondi Lipótról számos szakcikke jelent meg, a róla szóló összefoglaló írását pedig Szondi Lipót „Káin, a törvényszegő – Mózes, a törvényalkotó” (ford.: Mérei Vera) c. műve magyar kiadásának utószavában adta közre (1987). Turisztika Aktív turista volt, s emellett kutatta a hegymászás történetét, az e témakörben megjelent legismertebb munkája a "Csavargás az Alpokban", amely első kiadásban 1958-ban látott napvilágot. Egykori turisztikai felszerelésének általa nagyra becsült darabjai ma a dobogókői Eötvös Loránd Emlékház állandó kiállításán láthatók. Regényírás Számos művével gazdagította a regényirodalmat, bár ezek a munkái több helyen is kapcsolódnak pszichiátriai elgondolásaihoz. Ezek sorában említendő a nagy sikerű "Aranyketrec" (első kiad.: 1957), a „Kisvárosi történet” (első kiad.: 1961), ide sorolható a „Beszélgetés ideges emberekről” (1963), „Ember és gyerek” (1965), „Három ing” (1966), valamint a sokak által olvasott háromkötetes „Csineva” (1968-1983). Darwinizmus, lamarckizmus Sokat foglalkozott a darwinizmus és a lamarckizmus kutatásával, amelyek egyik legjelentősebb hazai szakértőjeként tarthatjuk számon, s különösen az utóbbi témakörben talán az egyetlen nagy magyar monográfia az ő nevéhez fűződik. E témakörben megjelent főbb munkái: „A darwinizmus kibontakozása” (1961), „Lamarck és kora” (1963). A francia kultúra története A következő terület, amelynek valóban mély értője volt, az a francia kultúra története, elsősorban a felvilágosodástól kezdődően. E témakörben jelent meg 1965-ben összeállítása „Természettudomány a francia felvilágosodásban” címmel, de állított össze kötetet a nagy francia enciklopédiáról is, 1969-ben regényszerűen számolt be az egykori párizsi szalonokról, 1976-ban jelent meg művészettörténeti munkája „-mondta Krisztina. Párbeszéd az impresszionizmusról” címmel, amely művet az első feleségével folytatott beszélgetései ihlették. 1978-ban írt könyvet Rousseau-ról, s édesapjával együtt fordította le Rousseau Vallomásait. 1983-ban írta meg Gustave Courbet életregényét „A ledöntött oszlop” főcímmel. Semmelweis életműve Talán legismertebb kutatási területe a Semmelweis-életmű feltárása, egyben az, hogy igazságot szolgáltasson Semmelweisnek a róla megjelent sok-sok rágalommal és pontatlan következtetéssel szemben. Lépésről lépésre dolgozta fel a legnagyobb magyar orvos életművét, s írta meg 1967-ben első kötetét, amelynek nagyon nagy visszhangja volt. Az orvosi szakma „hivatalból” támadta őt, mivelhogy nem fogadta el a Semmelweis halálának okaként oly sokszor hangoztatott vérmérgezés-elméletet, hanem ehelyett élete utolsó hónapjainak folyamatos agyi elborulásaként a szifiliszt (paralysis progressiva (hűdéses elmezavar, a nagyagyi kéreg krónikus lueses encephalitise)) jelölte meg kórokként (hozzátéve, hogy valószínűleg egy gyermekágyi lázban elhunyt szifiliszes nő boncolásakor – halála előtt több évtizeddel – szerzett sérüléskor lett ő maga is beteg, s e betegség juttatta őt ahhoz a súlyos állapothoz, amelynek vége egy elmegyógyintézeti, meglehetősen kegyetlen kezelés lett). A 2000 után lefolytatott orvostörténeti kutatásokból, s egykori boncolóorvosa leírásából kitűnik, hogy Benedek István hipotézise valósnak mutatkozik, valóban ez a betegség támadta meg Semmelweiset, s végső soron ez okozta a halálát (ezt igazolják Szállási Árpád, az orvostörténet egyetemi magántanárának kutatásai is). E témakörben Benedek Istvánnak még több értékes szaktudományi munkája is megjelent, köztük említendő az 1980-ban közreadott munkája, valamint „Semmelweis’ Krankheit” (1983), amely elsősorban Semmelweis betegségéről szól a Bécsből visszaérkezett iratok ismeretében, valamint a német nyelvű összefoglaló Semmelweis-monográfiája, amely ugyancsak 1983-ban jelent meg. Itt említendő a Gazda Istvánnal együtt összeállított, Semmelweis írásaiból készült válogatás „A gyermekágyi lázról” címmel (1987). Orvostörténet Külön területként említjük más jellegű orvosi kutatásait, hiszen ő a művelődéstörténeten belül elsősorban orvostörténész és biológiatörténész volt. 1967 és 1973 között rendkívül gondos kutatást folytatott az orvostudomány kiemelkedő személyiségeiről, majd valamennyi jelentős régi tudós életrajzát megírva azokat a négy kötetes akadémiai orvosi lexikonban helyezte el. Ezek az összefoglalók maradandó értékűek. Ezt követően fogott az orvoslás egésze történetének megírásához, s e témakörben jelent meg értékes monográfiája „Hügieia” címmel, amely az orvoslás klasszikus századainak történetét foglalta össze. A munka szerzője arra számított, hogy ezt időben tudja majd folytatni. Folytatása egységes műként nem jelent meg. Számos résztanulmánya azonban napvilágot látott periodikákban, amelyet művelődéstörténeti köteteiben újra feldolgozott, tanulmányköteteiben pedig orvostörténeti írásait újra közreadta, így azok aránylag könnyen visszakereshetők. A Magyar Televízió archívumában őrzi orvostörténeti előadásait, amelyek főbb részeit megismételték a Tudóra című televíziós sorozatban, az 1990-es évek második felében. Kedvenc kalandozási területe az egykori tibeti és indiai kultúra, valamint e korszak gyógymódjainak megismerése volt. E témakörben jelent meg a „Mandragóra” című kétkötetes munkája, amelynek első kötete Tibetről, a második Indiáról szól (1979). 1987-ben önálló kötetben foglalta össze a tibeti orvoslásról és varázslásról szóló elgondolásait. Ady Endre élete Kedvelt kutatási területe volt Ady Endre életművének, s az Adyhoz kötődő személyek életének a feltárása, megértése, megértetése. Ehhez kapcsolódó értékes munkája az első kiadásban 1992-ben közreadott „Ady Endre szerelmei és házassága” című műve, és utószavával jelentek meg Boncza Bertának, Ady Endre özvegyének visszaemlékezései is. Művelődéstörténet Összefoglaló jellegű művelődéstörténeti kötete „A tudás útja” első kiadásban 1972-ben jelent meg, ide sorolható az 1986-ban közreadott „Hippokratésztől Darwinig” című munkája is. Tanulmánykötetei közül kiemelendő „A bolond világ” (1967), a „Lélektől lélekig” (1970), a „Pusztába kiáltott szó” (1974), a „Szirt a habok közt” (1984), a „Hátrább az egerekkel!” (1986), „Az értelem dicsérete” (1987) és a „Közérdekű magánügyeim” (1990). Benedek Marcellről Külön kell megemlítenünk azokat az írásait, amelyek édesapjához kötődnek, s ehhez kapcsolódik az 1977-ben megjelent könyve is „Benedek Marcell. Életrajz, emlékezések, naplók, feljegyzések.” Idős korában a napi politika kérdései is izgatták, ami nem véletlen, hiszen a korábbi évtizedekben is foglalkozott ilyen témákkal, s beszélgetett, vitatkozott sok mindenről barátjával, a későbbi miniszterelnökkel, Antall Józseffel és baráti körével, a „Hiúzokkal” (a Benedek által létrehozott Hiúz-kör ismertebb tagjai: Antall József, Vekerdi László, Szállási Árpád, Birtalan Győző, Lambrecht Miklós, Gazda István). Napi politika 1992-től kezdődően minden évben kiadott egy-egy kötetet, „Hetvenhét”, „Hetvennyolc”, „Hetvenkilenc”, „Nyolcvan” címmel, és emellett megjelent a „Véderővita”, amely többi politikai írásával együtt komoly viharokat kavart a magyar közéletben. Számosan támadták őt antiszemitizmussal vádolva, utóbbi azonban nem volt rá jellemző. Irodalomtörténet Ugyancsak időskori munkája volt a hazafias verseket tartalmazó, s azokat saját magyarázataival kísérő összefoglaló irodalomtörténeti műve, a több kiadásban is megjelent „Rendületlenül. A hazaszeretet versei” (első kiad.: 1989). Azon kevés magyarországi írók egyike, akinek önálló BI címlappal életműsorozatot szenteltek, a sorozat köteteit a Magvető Kiadó és a Gondolat Kiadó felváltva adta ki, a szépirodalmi jellegű művek az előbbi kiadónál, a művelődéstörténeti munkák inkább a Gondolat kiadásában jelentek meg. Gyermektelenül hunyt el, vele megszakadt a három kiemelkedő magyar személyiséget adó Benedek família egyik ága, a Benedek Elekkel, Benedek Marcellal és Benedek Istvánnal jellemezhető ág. Művei témák szerint Pszichiátria, orvostudomány Ösztön és bűnözés – 1943 Az ösztönök világa – 1948, 1987 Aranyketrec – 1957, 1962, 1964, 1968, 1974, 1978, 1983, 1993, 2001, 2007, angolul: 1965, németül: 1968, 1990, szlovákul 1972 Beszélgetés ideges emberekről – 1963, 1966, lásd még: Ideges emberek Ideges emberek – 1981 Turisztika Csavargás az Alpokban – 1958, 1963, 1982, 1996 Orvostörténet Orvosi lexikon. 1. (Orvostörténeti szócikkek) – 1967 Orvosi lexikon. 2. (Orvostörténeti szócikkek) – 1969 Orvosi lexikon. 3. (Orvostörténeti szócikkek) – 1972 Orvosi lexikon. 4. (Orvostörténeti szócikkek) – 1973 Semmelweis és kora – 1967, 1973 Varázslás és orvoslás az azték, maya és inka birodalomban – 1976 Mandragóra. 1–2. – 1979 Semmelweis – 1980 Semmelweis’ Krankheit – 1983 Ignaz Philipp Semmelweis – 1983 Tibeti orvoslás és varázslás (Az eredetileg a Mandragóra c. mű részeként megjelent kötet második, bővített kiadása) – 1987 Hügieia – 1990 Semmelweis betegségéről és a semmelweisi tanok időszerűségéről (2015) http://real.mtak.hu/30826/ Művelődéstörténet A darwinizmus kibontakozása – 1961 Lamarck és kora – 1963, 1975 A tudás útja – 1972, 1976, 1985, 1994, 2001, szlovákul: 1978, németül: 1982 Hippokratésztől Darwinig – 1986 Az értelem dicsérete – 1987 Művek a felvilágosodás koráról Természettudomány a francia felvilágosodásban – 1965 Párizsi szalonok – 1969, 1973, 1980, 2000, németül: 1974, szlovákul: 1977, csehül: 1977 – mondta Krisztina. Párbeszéd az impresszionizmusról – 1976, 1981 Rousseau – 1978 A ledöntött oszlop. Gustave Courbet életregénye – 1983, németül: 1988 Tanulmánykötetek Bolond világ – 1967, 1969 Lélektől lélekig – 1970 Pusztába kiáltott szó – 1974 A gyógyítás gyógyítása – 1978 Az író lelke – 1978 Szirt a habok közt – 1984 Hátrább az egerekkel – 1986 Közérdekű magánügyeim – 1990 Hetvenhét – 1992 Hetvennyolc – 1993 Hetvenkilenc – 1994 Nyolcvan – 1995 Irodalomtörténetek Benedek Marcell – 1977, 1985 Rendületlenül. A hazaszeretet versei – 1989, 1992, 1993, 1998 Ady Endre szerelmei és házassága – 1992, 2001 Szépirodalmi munkák Kisvárosi történet – 1961, 1970, 1979 Ember és gyerek – 1965, 1970, 1979, lengyelül: 1977 Három ing – 1966, 1970, 1979 Csineva I-II. – 1968, 1975, 1987, németül: 1979 Csineva III. – 1983, 1987 A Ludmilla-akció – 1989 Politika Véderővita – 1993 Közreműködésével készült kiadványok Rousseau: Vallomások. (Ford.: Benedek István, Benedek Marcell) – 1962, 2001 Molnár Lajos: Kórház a város peremén. 50 éves a csepeli kórház. (Benedek István visszaemlékezésével) – 1974 Gerhard Weber, Danuta Weber: Ő meg én. (Ford.: Benedek István) – 1963, 1966 Semmelweis Ignác a gyermekágyi lázról. (A bevezetést írta és a bibliográfiai függeléket összeáll.: Benedek István, sajtó alá rend.: Gazda István) – 1987 Szondi Lipót: Káin, a törvényszegő. Mózes, a törvényalkotó. (Ford.: Mérei Vera, a tájékoztatót írta: Benedek István) – 1987, 1997 Benedek Marcell: Délsziget, avagy A magyar irodalom története. (Sajtó alá rend. és az utószót írta: Benedek István) – 1990 Remarque: És azután. (Ford.: Benedek Marcell, az utószót írta: Benedek István) – 1990 Életem könyve. Boncza Bertának, Ady Endre özvegyének visszaemlékezései. (Sajtó alá rend.: Benedek Istvánné Lukáts Júlia, az utószót írta: Benedek István, a jegyzeteket és lábjegyzeteket készítette: Vitályos László) – 1990, 2003 Tibeti halottaskönyv. A halál utáni átmeneti állapotból hallás útján való megszabadulás yogája. (Ford. Hetényi Ernő , bev.: Benedek István) – 1991, 1992, 1993, 1995 Benedek Elek: Édes anyaföldem! Egy nép s egy ember története. (Az utószót írta: Benedek István) – 1993 Axel Munthe: San Michele regénye. (Ford. Benedek Marcell, a szöveget gond.: Benedek András és Benedek István) – 1990, 1993 Tibeti tanítók titkos tanításai. (Ford. és a kiegészítéseket írta: Hetényi Ernő, az előszót írta: Benedek István) – 1994, 1995, 1996, 2000 Hindu halottaskönyv (Ford. Hetényi Ernő, bev.: Benedek István) – 1985, 1994 [forrás?] Jegyzetek general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.) 1948 után Romániában nem engedték tanítani a külföldi állampolgárokat. Lásd a Bolyai Tudományegyetem szócikket. Pálmay Jenő: Udvarhely vármegye nemes családjai, 28-32. o. Irodalom - források -di /Vekerdi László/: A szókimondó. = Magyar Nemzet, 1985. január 16. Lőcsei Gabriella: Toronyóra. = Magyar Nemzet, 1987. január 28. Moldoványi Ákos: Kertész legyen, ki boldogságra vágyik. Bp., 1986. Mezőgazdasági. 43–52. old. Élnek még szabadkőművesek. (Babucs Éva beszélget Benedek Istvánnal). = Mai Nap, 1989. április 16. Wutka Tamás : Benedek István. Bp., 1990. Magánkiadás. 138 old. Rendületlenül. (H. Z. beszélgetése Benedek Istvánnal). = Élet- és Irodalom, 1990. június 22. Elek Apó és az ősi Cimbora. (É. Szabó Márta beszélgetése Benedek Istvánnal). = Cimbora, 1990. szeptember Sükösd Mihály: Benedek István. = Mozgó Világ, 1996. 8. sz. 108–112. old. Szállási Árpád: Magyar írók orvosai és a magyar orvosírók. Sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba, 1998. Magyar Tudománytörténeti Intézet. 209-210. oldal. Szállási Árpád: Benedek István (1915–1996) = Orvostörténeti Közlemények 158–165 (1997–1998) 286–288. old. /B. I. egykori kolozsvári professzori kinevezéséről/. In: Lázok János – Vincze Gábor: Erdély magyar egyeteme 1944 – 1949. Marosvásárhely, 1998. 108., 117., 214. old. Hegedűs Géza: Benedek István. http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/03/206.html Karinthy Márton : Ördöggörcs (részlet) http://www.ordoggorcs.hu/alap.php?inc_text=reszlet_text.php Ungvári Tamás: Semmelweis és a rendszerváltás http://nepszava.com/index.php?topic=4458&page=3958 Perjámosi Sándor: Benedek Elek életművének feltárásához. http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=488 Genealógiai adatok http://www.radixforum.com/surnames/benedek/ Edward Livingston Edward Livingston (Clermont, 1764. május 28. – Rhinebeck, 1836. május 23.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Louisiana, 1829–1831). Facla Könyvkiadó Facla Könyvkiadó a romániai könyvkiadás 1970-es átszervezése után, 1972-ben Temesváron alakult vállalat, amely szépirodalmi, tudományos, politikai és műszaki munkákat jelentet meg román, magyar, német és szerb nyelven, elsősorban bánsági szerzőktől. Magyarul 1972 és 1980 között összesen 29 kötete látott napvilágot. Igazgatója 1978-ig Simion Dima, 1979-től Ion Marin Almăjan író, magyar szerkesztője Mandics György. Programkiadványa Eminescu Luceafărul című költeményének háromnyelvű kiadása volt Franyó Zoltán fordításaiban, utána Anavi Ádám, Endre Károly, Gittai István, Gherasim Emil verseit és műfordításait, Bálint-Izsák László, Józsa Ödön, Gulyás Ferenc, Károly Sándor, Pongrácz P. Mária és mások elbeszélésköteteit, regényeit jelentette meg. Kiadásában látott napvilágot Neumann Mária, Salló Ervin és Toró Tibor közös kötete Bolyai János geometriájáról (1974), 13 fiatal költő Hangrobbanás című antológiája (1975), Mandics György Barbu-elemzése (Harmadjáték, 1977), utóbb Egyed Péter filozófiai eszmefuttatása, A szenvedés kritikája (1980). Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1981. Ioan Bogdan Ioan Bogdan, Ion, Ionică (Bukarest, 1915. március 6. – 1992. július 10.) román válogatott labdarúgó, csatár, edző. Az 1940–41-es román bajnokság társgólkirálya. Pályafutása Klubcsapatban 1928-ban az Unirea Tricolor București csapatában kezdte a labdarúgást, ahol 1933-ban mutatkozott be az első csapatban. 1936 és 1946 között a Rapid București játékosa volt és hat román kupa-győzelmet (1937, 1938, 1939, 1940, 1941, 1942) ért el az együttessel. Az 1940–41-es idényben 21 góllal, holtversenyben Valeriu Nicolae Niculescuval a bajnokság gólkirálya lett. 1938-ban a francia Red Star Paris csapatában szerepelt kölcsönben. Az 1946–47-es idényben az MTK labdarúgója volt. A következő szezonban az olasz AS Bari együttesében játszott és itt vonult vissza az aktív labdarúgástól 1948-ban. A válogatottban 1937 és 1942 között 12 alkalommal szerepelt a román válogatottban és három gólt szerzett. Tagja volt a franciaországi világbajnokságon részt vevő csapatnak. Edzőként 1966 és 1970 között Libanonban dolgozott edzőként és két bajnoki címet nyert a Racing Bejrút csapatával. Sikerei, díjai Játékosként Román bajnokság 2.: 1936–37, 1937–38, 1939–40, 1940–41 gólkirály: 1940–41 (21 gól, Valeriu Nicolae Niculescuval holtversenyben Román kupa (Cupa României) győztes: 1937, 1938, 1939, 1940, 1941, 1942 Edzőként Libanoni bajnokság bajnok: 1967, 1970 La Flèche Wallonne A La Flèche Wallonne egy országúti kerékpárverseny Belgiumban. A versenyt minden év áprilisában rendezik meg, és része az UCI World Tournak. Útvonal A verseny nem mindig indult onnan, ahonnan manapság indul. Korábban Liégeben, Monsban, Verviersban, Huyban is volt a start, 2011-ben Charleroiból kezdte meg a mezőny 201 kilométeres menetelését. Az első 70 kilométer alatt elérnek a befutó helyszínére, Huyba, a Mur de Huy nevű emelkedőre. Innen egy nagy és egy kis kört tesznek meg Huy környékén. Az első nagy-körben 6 kisebb emelkedő van, plusz a Mur de Huy. Az utolsó 30 kilométeres kis körben megmásszák a Cote d'Ereffe-t, majd lejönnek erről a dombról és megkezdik a hajrát a Mur de Huy-ra, ami 1,3 kilométer hosszú és 9,3% meredek. IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola Az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola or IBS-NÜF (International Business School Budapest, Международная Школа Бизнеса, Budapeşt Beyn�lxalq Biznes M�kt�bi) egy Magyarországon működő, magántulajdonban lévő, államilag akkreditált felsőoktatási intézmény. Az IBS volt első magyar magánfőiskola, 1991-ben alapította Tamás István. Az első diplomákat 1995-ben adta ki, a 2014-ig végzettjei száma már meghaladta a 3700 főt. 1997-ben a sikeres intézményi akkreditációt követően az IBS államilag elismert magánfőiskola lett, s egyben jogosulttá vált az angol diploma mellett magyar főiskolai (ma Bachelor, azaz alapképzési) oklevél kiadására. Napjainkban a Graphisoft parki épületkomplexumban található a Diákszállóval, sportlétesítményeivel és a kertjével. Az iskola története Az intézményt 1991-ben alapította – többek között – Dr. Tamás István és Gömbös Ervin, Nemzetközi Üzleti Főiskola néven. 1997-es magyarországi akkreditációjának megszerzéséig kizárólag angol diplomát adhatott végzős diákjainak, az Oxford Brookes Universityvel kötött egyezsége alapján. 2003-ban Felnőttképzési Akkreditáló Testület, valamint 2010-ben a European Council for Business Education (Üzleti Képzések Európai Tanácsa) és a British Accreditation Council (Brit Akkreditációs Tanács) akkreditálta az IBS-t. Az IBS Nemzetközi Üzleti Iskola 2011-ben megalapította Bécsi Campusát. 2012-ben együttműködési megállapodást kötött a University of Buckingham-mel. 2013-ban nyolc alapszakot és négy mesterszakot indított a University of Buckingham-mel közösen, továbbá elindult az első bécsi mesterszakos évfolyamuk. 2014-ben átköltözött az új budapesti campusára, a Garphisoft Parkba. Valamint, az IBS-be olvadt az Általános Vállalkozási Főiskola, új, magyar alapképzési és mesterképzési oklevelet adó szakokat hirdetett meg 2015-ben. Az intézményben induló szakok Az IBS nyolc BSc és négy MSc szakot kínál, végzősei a University of Buckingham diplomáját szerzik meg. Két szakon, a gazdálkodási és menedzsment, ill. a pénzügy és számvitel szakon a feltételek teljesítése esetén magyar alapképzési oklevél is szerezhető. Az IBS-ben az oktatás nyelve az angol, bár a BSc szakok első, közös éve magyar nyelven is teljesíthető. Azok számára, akiknek angol nyelvtudása még nem éri el a tanulmányok angol nyelven történő folytatásához szükséges szintet, az intézmény egyéves intenzív angol nyelvi programot kínál. Angol nyelvű képzések:http://www.ibs-b.hu/kepzeseink/v/angol-nyelvu-kepzes/ Magyar nyelvű alapképzések:http://www.ibs-b.hu/kepzeseink/v/magyar-nyelvu-alapkepzesek/ Magyar nyelvű mesterképzések:http://www.ibs-b.hu/kepzeseink/v/composite-article-58/ Ismert végzősök Fodor Rajmund - olimpiai bajnok vízilabdázó, Kovács "Koko" István - olimpiai bajnok ökölvívó, Póta Georgina - Európa-bajnok asztaliteniszező, Varga Dániel - olimpiai bajnok vízilabdázó, Voksán Virág - fotómodell Melles Botond - Air France KLM - területi igazgató Rózsa István - Magyar Telekom vállalati kommunikációs igazgató Ignaz von Plener Ignaz von Plener (magyarosan Plener Ignác), (Bécs, 1810. május 21. - Bécs, 1908. február 17.) osztrák politikus, miniszterelnök, Ernst von Plener apja. Életpályája Jogi tanulmányainak elvégzése után állami szolgálatba lépett és 1844-ben pénzügyi tanácsos lett a csehországi Egerben. 1852-ben udvari tanácsosi címmel a pozsonyi pénzügyi igazgatóság élére állították. 1859-ben titkos tanácsos, 1860-ban pedig pénzügyminiszter lett, amely állásban nagy szakértelemmel sikerült a roppant deficitet némileg leszállítania. 1865. július 27-én saját kérelmére Schmerlinggel együtt állásáról leköszönt. Amikor 1867. december 30-án a polgárminisztérium vállalta el az ügyeket és alkotmányos mederbe terelte Ausztriát, Plener a kereskedelmi tárcát kapta, amelyet 1870. április 12-ig tartott meg. 1870. január 15. és január 31. között ő volt Ausztria miniszterelnöke. 1873. október 13-án a felsőház (Herrenhaus) tagja lett, mint ilyen, a mérsékelt szabadelvű, egyébként centralista párttal szavazott. Forrás A Pallas nagy lexikona Petrovice (Bruntáli járás) Petrovice község Csehországban, a Bruntáli járásban. Petrovice Zlaté Hory, Město Albrechtice, Janov és Heřmanovice településekkel határos. Lakosainak száma 136 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kameruni törpekaméleon A kameruni törpekaméleon egy úgynevezett "törpe kaméleon", más néven "levél kaméleon". Ez egy kis termetű kaméleon, rejtő színe miatt száraz levélre emlékeztet. Háta közepén egy sötét vonal húzódik végig, amiből a test oldala felé oldalágak futnak: az egész úgy néz ki, mint egy levél erezete. Ha megriasztják, az alacsony bokrokról a földre veti magát és mozdulatlanságba dermedve észrevétlen marad az avarban. Az előfordulási területe Közép-Afrika, ahol az esőerdő alacsony növényein él. Szaporodás: Fészekalja 12-18 tojás. Hasonló Fajok: Dél-afrikai törpekaméleon Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.) Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhampholeon spectrum című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Mount Baker A Mount Baker, vagy indián nevén Koma Kulshan egy gleccserekkel övezett aktív andezit-rétegvulkán a Cascade-vulkánívben, az Észak-Cascade-ben, Washington államban. Körülbelül 50 km-re (31 mérföld) van Bellinghamtől, Whatcom megyében. Megközelítőleg 15 ezeréves maga a vulkáni kúp, az utolsó jégkorszak során keletkezhetett. A gleccsereknek köszönhetően külseje jelentősen erodálódott. A Mount Rainier-t követően itt találhatóak a legnagyobb gleccserek a Cascade-vulkánok között. A jegesedés kiterjedése az 1,8 köbkilométert (0,43 köbmérföld) is eléri, több mint az őt követő összes Cascade-vulkáné összesen. A Föld legnagyobb havazásnak kitett területeinek egyike, ezért 1999-ben létrehozták a Mount Baker síközpontot a hegy egy kisebb csúcsán, ahol a legnagyobb mértékű hóesést rögzítették a síközpontok közül egy szezon alatt: 2896 cm (1140 hüvelyk, vagy 95 láb) természetes megvastagodással. 3285 méteres (10 778 láb) tengerszint feletti magasságával a 4. legmagasabb hegy Washington államban és a 9. legmagasabb a Cascade-hegységben. Névadója lett az előtte elterülő síkabb Mount Baker vadonnak, látható a Nagyobb Viktória-régió (Greater Victoria Region) legtöbb részéről, a Nagyobb Vancouver-i regionális körzet (Greater Vancouver Regional District) és Washington állam Seattle-től délre eső részein is. Noha a bennszülőttek régről ismerték a helyet, a hódítók közül a spanyolok jegyezték fel először létezését. A spanyol felfedező Gonzalo Lopez de Haro térképezte fel elsőként 1790-ben, és a Gran Montaña del Carmelo (magyarul Nagy Carmel-hegy a haifai Carmel-hegy után) nevet adta neki. George Vancouver felfedező később átnevezte Joseph Baker, a HMS Discovery brit hadihajó egyik hadnagya (3rd Lieutenant) után, aki elsőként térképezte teljesen fel a területet a hódítók közül 1792. április 30-án. Összesen 13 gleccsert neveztek el a környezetében (Boulder, Coleman, Deming, Easton, Hadley, Mazama, Park, Rainbow, Roosevelt, Sholes, Squak, Tatum, Thunder), melyek közül a Coleman a legnagyobb, felszíne 5,2 négyzetkilométer. Sorrendben a következő a több mint 2,5 négyzetkilométeres Roosevelt-gleccser, majd a Mazama, a Park, a Boulder, az Easton és a Deming követi. Mindegyik visszahúzódott 1850 óta, az 1980-as években ez a folyamat felgyorsult. Magát a hegyet északról és nyugatról a Nooksack-folyó övezi, délről pedig a Baker-folyó. A hegy két amerikai hajóegységnek is névadója lett: a USS Mount Bakernek, az Amerikai Haditengerészet egyik fegyverzet-ellátó hajójának, amely 1940–1947, majd a modernizálást követően 1951–1969 között szolgált, illetve a USNS Mount Bakernek, amely szintén fegyverzet-ellátó hajója a US Navy-nek, 1972-től napjainkig teljesít szolgálatot a Katonai Tengeriszállító Parancsnokság (Military Sealift Command) kötelékében. Kájov Kájov település Csehországban, a Český Krumlov-i járásban. Kájov Srnín, Větřní, Český Krumlov, Bohdalovice, Boletice, Hořice na Šumavě, Chvalšiny, Křemže és Přísečná településekkel határos. Lakosainak száma 1837 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Fekete Jenő (geofizikus) Fekete Jenő (Veszprém, 1880. március 5. – Budapest, 1943. március 17.) geofizikus, Eötvös Loránd munkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1941). Életpályája 1880. március 5-én született Veszprémben. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Tanársegéd, majd 1905-től a Semsey-alapítvány ösztöndíjasa lett. 15 évig Eötvös Loránd mellett dolgozott. 1915-től lett kinevezett geofizikus. 1919-től az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet munkatársa volt. 1923-ban a Royal Dutch Shell alkalmazásában Mexikóban, 1931-től Texasban torziós ingás méréseket végzett, 1934–1935-ben hazatért és átvette a Geofizikai Intézet vezetését. Budapesten hunyt el 63 évesen, 1943. március 17-én. Munkássága Új kutatómódszereket vezetett be (szeizmikus, elektromos stb.). Magyarországon nagy területet kutatott át és értelmezett. Hohenstaufen Konstancia aragóniai királyné Hohenstaufen Konstancia (1249 – Barcelona, Katalónia, 1302. április 9.), szicíliai olaszul: Custanza di Hohenstaufen, katalánul: Constança de Sicília, spanyolul: Constanza de Suabia, olaszul: Costanza di Hohenstaufen, németül: Konstanze von Hohenstaufen, aragón és szicíliai királyné. A Hohenstaufen-dinasztia tagja. II. Frigyes német-római császár és szicíliai király unokája, valamint Hohenstaufen Anna nikaiai császárné unokahúga. Élete Apja I. (Hohenstaufen) Manfréd (1232–1266) szicíliai király, II. Frigyes német-római császárnak és szicíliai királynak Bianca Lancia buscai őrgrófnővel folytatott házasságon kívüli kapcsolatából származó törvényesített fia. Édesanyja, Beatrix savoyai grófnő IV. Amadé savoyai gróf leányaként jött a világra. 1262. június 13-án vagy július 15-én Montpellier-ben feleségül ment Péter aragóniai trónörököshöz, I. Jakab aragón királynak és Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnőnek, II. András magyar király és Courtenay Jolán konstantinápolyi latin császári hercegnő egyetlen gyermekének a legidősebb fiához. Capet Károly, Anjou grófja, VIII. Lajos francia király fia a bátyja, IX. (Szent) Lajos és IV. Kelemen pápa támogatásával a beneventói csatában 1266. február 26-án legyőzte Konstancia apját, Manfrédot, aki a csatában életét vesztette. Manfréd családját, feleségét, kiskorú gyermekeit a győztes fogságba vetette, fiait megvakíttatta. Manfréd fiai halálukig nápolyi fogságban maradtak, míg leányai később visszanyerhették a szabadságukat. A legidősebb leány, Konstancia ekkor már aragóniai királynéként távol élt apjától, de családjának veszte mély nyomot hagyott a lelkében, és csak az alkalomra várt, hogy visszavágjon az Anjouknak. Anjou Károly elfoglalta az egész Szicíliai Királyságot, és székhelyét Nápolyba tette. Manfréd unokaöccse, Konradin megpróbálta visszaszerezni a Hohenstaufenek királyságát 1268-ban, de Anjou Károly őt is legyőzte, fogságba ejtette, és lefejeztette. Konstancia révén 1282-ben Manfréd veje, III. Péter a Szicíliai vecsernye néven elhíresült felkelés révén visszafoglalta Szicília szigetét az Anjouktól és I. Péter néven 1282. szeptember 4-én szicíliai királlyá választották. Ugyan az egész Szicíliai Királyságot nem sikerült elfoglalnia, de a két Szicília megosztottsága 1816-ig fennmaradt, mikor újra hivatalosan is egyesítették a két független országrészt. A két Szicíliai Királyság hivatalosan csak 1302-ben ismerte el egymást. Gyermekei Férjétől, III. Péter ( 1243 – 1285 ) aragón és I. Péter néven szicíliai királytól , 6 gyermek: Alfonz ( 1265 – 1291 ), III. (Liberális) Alfonz néven aragón király , felesége Plantagenêt Eleonóra ( 1264 – 1297 ) angol királyi hercegnő, I. Eduárd angol király lánya, elváltak, gyermekei nem születtek, 1 természetes fiú Jakab ( 1267 – 1327 ), II. (Igazságos) Jakab néven aragón király , I. Jakab néven szicíliai király , 1. felesége Izabella ( 1283 – 1328 ) kasztíliai királyi hercegnő, elváltak, gyermekei nem születtek, 2. felesége Anjou Blanka ( 1280 – 1310 ) nápolyi királyi hercegnő, 10 gyermek, 3. felesége Lusignan Mária ( 1273 – 1322 ) ciprusi királyi hercegnő, nem születtek gyermekei, 4. felesége Moncadai Elisenda ( 1292 körül– 1364 ), nem születtek gyermekei, 10 gyermek a 2. házasságából+3 természetes gyermek Frigyes ( 1271 / 72 – 1337 ), II. Frigyes néven szicíliai (trinacriai) király , felesége Anjou Eleonóra szicíliai (nápolyi) hercegnőtől ( 1289 – 1341 ), 9 gyermek, többek között: Péter ( 1304 – 1342 ), II. Péter néven szicíliai király (ur: 1337 – 1342 ), felesége Görzi Erzsébet ( 1298 – 1352 ), II. Ottó karintiai herceg leányaként Bajor Erzsébet német , szicíliai és jeruzsálemi királynénak, IV. Konrád szicíliai , német és jeruzsálemi király özvegyének volt az unokája, 10 gyermek+2 természetes gyermek Erzsébet (Izabella) ( 1271 – 1336 ), Szent , férje I. Dénes ( 1261 – 1325 ) portugál király , 2 gyermek Jolán ( 1273 – 1302 ), férje Anjou Róbert ( 1277 / 78 – 1343 ) nápolyi királyi herceg és trónörökös, 1309 -től szicíliai (nápolyi) király , 2 fiú, többek között: Anjou Károly ( 1298 – 1328 ) nápolyi királyi herceg, Calabria hercege, nápolyi trónörökös, 1. felesége Habsburg Katalin osztrák hercegnő, 2. felesége Valois Mária francia királyi hercegnő, 5 gyermek, többek között: (2. házasságából): I. Johanna nápolyi királynő ( 1326 – 1382 ) Péter ( 1275 körül– 1296 ), felesége Moncadai Vilma ( 1245 / 55 – 1306 / 09 ) Cyrille Regis Cyrille Regis (Maripasoula, Francia Guyana, 1958. február 9. – 2018. január 14.) válogatott angol labdarúgó, csatár, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1975-76-ban a Molesey, 1976-77-ben a Hayes labdarúgója volt. 1977 és 1984 között a West Bromwich Albion csapatában szerepelt. Az 1981–82-es idényben a klub a szezon legjobb játékosának választotta. 1984 és 1991 között a Coventry City játékosa volt. Tagja volt az 1987-es angol kupa-győztes csapatnak. 1991 és 1993 között az Aston Villa, 1993-94-ben a Wolverhampton Wanderers, 1994-95-ben a Wycombe Wanderers, 1995-96-ban a Chester City labdarúgója volt. 1996-ban vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1982 és 1987 között öt alkalommal szerepelt az angol válogatottban. Edzőként 1999-ben és 2000-ben is társedzőként a West Bromwich Albion vezetőedzője volt. Sikerei, díjai West Bromwich Albion – az év játékosa (1981–1982) Coventry City – Hall of Fame Angol kupa (FA Cup) győztes: 1987 Ariane–4 Az Ariane–4 európai hordozórakétatípus, amelyet az ESA tervezett meg és az Arianespace épített és forgalmazott. Ez volt az egyik legsikeresebb, kereskedelmi indításokra is használt hordozórakéta. Története A fejlesztési program 1983-ban kezdődött, az első indításra 1988. június 15-én került sor. 15 éves használata alatt 116 Ariane–4-et indítottak, közülük csak 3 volt sikertelen. Az Ariane–4 hasznos terhe – geostacionárius átmeneti pályára (GTO-ra) – a korábbi Ariane-3 1700 kg-járól 4800 kg-ra nőtt. A GTO-ra állított rekord teher 4946 kg volt. Az Ariane–4-et 2003-tól az erősebb Ariane–5 váltotta fel. Utoljára 2003. február 14-én indult, az Intelsat 907 távközlési műholddal. Változatok Az Ariane–4-nek hat változata volt, kettő vagy négy gyorsítórakétával. A rendszerhez tartozott még egy teherhordó szerkezet, a Spelda (Structure Porteuse Externe pour Lancements Doubles Ariane), amelyet egyszerre több műhold indításakor használtak. Az Ariane 40 volt az alapváltozat három fokozattal, indítási tömege 245 t, kapacitása 2100 kg átmeneti pályára és 5000 kg alacsony pályára. Négy Viking-5 főhajtóműve egyenként 667 kN tolóerőt termelt. A második fokozaton egy Viking hajtómű volt, a harmadik fokozaton egy HM7 folyékony oxigén/hidrogén hajtómű. A legerősebb változat az Ariane 44L volt, négy gyorsítórakétával és négy fokozattal. Tömege 470 t, 4730 kg-ot juttathatott átmeneti pályára, és 7600 kg-ot alacsony pályára. 1995–1996-os magyar férfi vízilabda-bajnokság (másodosztály) Az 1995–1996-os magyar férfi másodosztályú vízilabda-bajnokságban tizenkét csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Osztályozó az OB I-be jutásért Csanádi Árpád KSI–MAFC 8–7 Forrás Nemzeti Sport 1996.07.03. Jászkunsági gyerek vagyok A Jászkunsági gyerek vagyok kezdetű magyar népdalt Bartók Béla gyűjtötte Szolnokon 1913-ban. Források Daloskönyv: Jászkunsági gyerek vagyok. Szerk.: Kríza Kálmán mek.oszk.hu (1992. dec. 16.) (Hozzáférés: 2016. máj. 25.) (kotta és szöveg) Magyar népdalok: Nagybátonyi gyerek vagyok, … Szerkesztette Ortutay Gyula Budapest: Neumann Kht. (2000) (Hozzáférés: 2016. máj. 26.) (szöveg) Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 251. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Iskolai énekgyüjtemény I: 6–10 éves tanulóknak. Szerkesztette: Kodály Zoltán . Budapest: Országos Közoktatási Tanács. 1943. 187. o. 264. kotta Felvételek Jászkunsági gyerek vagyok. Csóka Anita YouTube (2015. márc. 19.) (Hozzáférés: 2016. máj. 25.) (audió) ének Jászkunsági gyerek vagyok... YouTube (2009. szept. 27.) (Hozzáférés: 2016. máj. 25.) (audió) csárdás Jászkunsági gyerek vagyok. Jászmagyarok együttes YouTube (2013. okt. 22.) (Hozzáférés: 2016. máj. 25.) (audió, fényképsorozat) Jászkunsági.wmv. Kadlott Karcsi YouTube (2010. feb. 15.) (Hozzáférés: 2016. máj. 25.) (audió) 2:04-ig. lakodalmas rock Gregoriana Pápai Egyetem A Gregoriana Pápai Egyetem, avagy Pápai Gergely Egyetem (latinul: Pontificia Universitas Gregoriana) egy római pápai egyetem, amelyet III. Gyula pápa felhatalmazásával 1553-ban Loyolai Szent Ignác és Borja Szent Ferenc alapított. Története IV. Pál pápa emelte egyetemi rangra 1556. január 17-én. 1582-ben XIII. Gergely pápa nagy adományokkal és új épületekkel ajándékozta meg, ezért viseli nevét. 1876-ban a filozófia és teológia mellé IX. Piusz pápa egyházjogi fakultást alapított, 1924-ben XI. Piusz pápa létrehozta a Latin Irodalom Főiskoláját, 1928. szeptember 30-án pedig az egyetemhez kapcsolta a Pápai Biblikus Intézetet és a Keleti Tanulmányok Pápai Intézetét, majd 1932-ben fölállította a missziológia és az egyháztörténelem fakultásait. 1955-ben a filozófiai fakultás kebelében alapították a Társadalomtudományok Intézetét, mely 1972. november 11-én önálló fakultás lett. 1958. május 20-án alapították a teológiai fakultás kebelében a Spiritualitás Intézetét. A teológiai fakultás mellé 1970-ben alapították a Regina Mundi Pápai Intézetet (szerzetesnők apostoli munkára való fölkészítésére) és a Vallástudományok Intézetét, majd 1971-ben a Pszichológiai Intézetet. Híres diákok és professzorok A Gergely Egyetem növendéke volt 14 pápa, többek között: XV. Gergely pápa VIII. Orbán pápa X. Ince pápa XI. Kelemen pápa XIII. Leó pápa XII. Piusz pápa VI. Pál pápa I. János Pál pápa Az egyetem növendékei közül 21 szentté, 47 boldoggá avatott személy van, többek között: Bellarmin Szent Róbert Gonzaga Szent Alajos Szent Maximilian Kolbe Boldog Romzsa Tódor Boldog Meszlényi Zoltán További híres növendékek Paul Guldin ( svájci matematikus és csillagász) Ivan Illich ( osztrák filozófus) Marc Ouellet ( kanadai bíboros, québeci érsek) Óscar Romero ( salvadori érsek) Odilo Pedro Scherer ( brazil bíboros, São Paulo érseke) Magyar diákok és tanárok Benyik György (pap, teológus) Bolberitz Pál (pap, filozófus, egyetemi tanár) Erdő Péter (bíboros) Jáki Szaniszló (bencés szerzetes, fizikus, egyetemi tanár) Jakubinyi György (gyulafehérvári érsek, biblikus) Kuminetz Géza (pap, egyetemi tanár) Nemeshegyi Péter (jezsuita egyetemi tanár) Oláh Zoltán (szemináriumi rektor, biblikus) Székely János (teológus) Varga Lajos (váci segédpüspök) Weissmahr Béla (jezsuita egyetemi tanár) Rasíd Ramzi Rasíd Ramzi (Safi, 1980. július 17. –) marokkói származású világbajnok bahreini középtávfutó. A bahreini állampolgárságot 2002-ben kapta meg. Pályafutása A 2005-ös világbajnokságon megnyerte a 800 méteres és az 1500 méteres síkfutást is, ami történelmi tettnek számít hiszen előtte még senkinek sem sikerült egy világbajnokságon ebben a két számban diadalmaskodni. A 2008-as olimpián Pekingben 1500 méteren lett bajnok, aranyérmét azonban a NOB később doppingvétség miatt elvette és kétéves eltiltást szabott ki rá. Payo de Ojeda Payo de Ojeda település Spanyolországban, Palencia tartományban. Lakosainak száma 64 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Le Tigre A Le Tigre amerikai, főleg nőkből álló elektronikus rock, dance punk és "electroclash" együttes volt. Tagok: Kathleen Hanna, Johanna Fatemabn, és JD Samson 1998-ban alakultak meg New Yorkban. A Le Tigre eredetileg a Julie Ruin nevű együttes mellék-projektjeként alakult meg, ám komoly együttessé nőtték ki magukat. Benning nem sokkal a megalapítás után kilépett a zenekarból, helyére JD Samson került, aki eredetileg csak rövid időre lépett be, de azóta teljes jogú tag lett. Karrierjük alatt három nagylemezt dobtak piacra. Kooperáltak már a Chicks on Speed együttessel is a Wordy Rappinghood című daluk készítésekor. Több női zenész is szerepelt a lemezen. 2017-ben reklámokban is szerepelt a Le Tigre egyik dala. A reklámok a Pandora Radio-t és a Gorillazt reklámozták. Az együttes 2011-ben feloszlott, ám 2016 óta megint együtt vannak. Diszkográfia Le Tigre (1999) Feminist Sweepstakes (2001) The Island (2004) Bad Muskau Bad Muskau város Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 3612 fő (2016. december 31.). Története Írott forrásban elsőként 1249-ben tűnik fel. Wenzel von Bieberstein (1421–1465) emelte Muskaut város rangjára 1452-ben. Lausitzi tartománygrófsághoz tartozott 1815-ig. A bécsi kongresszus döntései értelmében porosz kézbe került. A muskaui parkot a Neisse folyó mindkét partján 1815-1844 között Hermann von Pückler-Muskau herceg hozta létre. Politika A városi tanácsnak 16 tagja van: CDU 7 Die Linke 4 SPD 3 VDG 2 Turistalátványosságok A muskaui park Népesség A település népességének változása: A város híres szülöttei Hermann von Pückler-Muskau herceg (1785–1871), német író és tájépítész Soul Eater A Soul Eater (�������; Szóru Ítá; Hepburn: Sōru Ītā) japán mangasorozat, amelyet Ókubo Acusi írt és illusztrált. A történet a Halálisten Fegyvermester Akadémián játszódik, a cselekmény három, egy fegyvermesterből és legalább egy emberi fegyverből álló csapat köré összpontosul. A csapatok célja, hogy a fegyvert „halálkaszává” fejlesszék fel, s így az Akadémia fejének, Halálisten mesternek fegyverévé változtassák. A folyamat során a fegyver lelkének 99 gonosz emberi lelket és egy boszorkány lelkét kell elfogyasztania pontosan ebben a sorrendben, különben az egész műveletet elölről kell kezdeni. A mangát a Square Enix publikálta, elsőként három úgynevezett one-shotban, kettőt a Gangan Powered két különleges kiadványában és egyet a Gangan Wing számaiban 2003. június 24. és november 26. között. A manga rendszeres publikálása a Square Enix Gekkan Sónen Gangan mangamagazinjában történt 2004. május 12. és 2013. augusztus 12. között. Az egyes fejezeteket tankóbon kötetekbe gyűjtve szintén a Square Enix jelentette meg a Gangan Comics kiadásában Japánban. 2004. június 22. és 2013. szeptember 22. között 25 kötet került piacra. Észak-Amerikában a Yen Press vásárolta meg a kiadási jogokat és a Yen Plus mangamagazinban kezdte publikálni 2008. július 29-én. Az első kötet 2009. október 27-én jelent meg. Egy önálló dráma CD is készült 2005. augusztus 31-én, melyhez egy artbookot is csomagoltak. Az 51 részes anime adaptációt a Bones stúdió készítette, és a TV Tokyo tűzte műsorára 2008. április 7-én. Észak-Amerikában a Funimation Entertainment licencelte és adta ki. Három videojáték adaptáció is készült a sorozathoz: a Square Enix gondozásban egy akció-kalandjáték jelent meg 2008 szeptemberében Wii-re, a Namco Bandai Games jóvoltából pedig két akciójáték került kiadásra, az egyik 2008 októberében Nintendo DS-re, a másik 2009 januárjában PlayStation 2-re és PlayStation Portable-re. A Gekkan Sónen Gangan 2011. január 12-től egy másik mangasorozatot is indított Soul Eater Not! címmel, melynek cselekménye a fő történetszállal párhuzamosan fut. Omigava Csiaki, Maka japán hangja 2013. november 12-én jelentette be rádióprogramjában, hogy a spin-off manga animeadaptációja zöld utat kapott. A Soul Eater Not! anime 2014. április 8-án indult. Magyarországon az animeadaptációt Soul Eater – Lélekfalók címmel az Animax vetítette magyar szinkronnal, elsőként 2009. október 19. és 2010. április 12. között. Később az AXN Sci-Fi is műsorára tűzte. Cselekmény A Soul Eater főhőse Maka Albarn fegyvermester (��; sokunin) és fegyver partnere Soul Eater, akik a Halálisten Fegyvermester Akadémia (����������; Sinigami Buki Sokunin Szenmon Gakkó), röviden „HFMA” vagy Akadémia (���; Sibuszen) diákjai. A történet fő színtere az Akadémiának is helyt adó, kitalált Halálváros, amely Nevadában található. Az Akadémiára számos más diák is jár, mint Black Star és partnere, Nakacukasza Cubaki, a Halál fia, Kid és partnerei, Liz és Patty Thompson. Az iskolát a Halálisten mester vezeti, aki maga a halál, és azzal a céllal hozta létre, hogy fegyvermestereket és fegyvereket (olyan ember, aki harci eszközzé (karddá, kaszává, lőfegyverré) tud változni) képezzen ki a démonisten újbóli felébredésének megakadályozása, és a világbéke fenntartása céljából. Maka célja a többi mesterrel együtt, hogy fegyverével, Soullal legyőzzön és megetessen 99 gonosz emberi lelket és egy boszorkány lelkét, s ezáltal drámaian megnövelje az erejét, halálkaszává, Halálisten mester fegyverévé változtassa. A Soul Eater világában a boszorkányok rendkívül erős lények és a természetes ellenségei a HFMA-nak, szinte mindegyik pusztító természetű, és anarchiára vágyik. Röviddel a Soul Eater kezdete után Maka és Soul szembekerül a boszorkány Medusa erőivel, aki arra kényszeríti a gyermekét, Cronát és a fegyverét, Ragnarokot, hogy normál emberi lelkeket gyűjtsön, és ezáltal gonosz démonistenné (��; kisin) változzon. Medusa és bérencei megtámadják az Akadémiát azzal a céllal, hogy felélesszék Asurát, az első démonistent, aki majdnem őrületbe taszította az egész világot, mielőtt elzárta volna Halálisten mester az akadémia alá. Maka, Black Star és Kid összehangolt akciója ellenére Medusa csapatának sikerül felébreszteni a démonistent, aki egy Halálisten mesterrel vívott rövid harc után távozik, hogy káoszba taszítsa a világot. Azonban eközben Medusával látszólag végez Franken Stein tanár úr, Crona pedig megadja magát az Akadémiának, be is iratkozik oda, és barátságot köt Makával. Asura terjedő őrületének következményeképp Medusa nővére, Arachne előjön 800 éves rejtőzködéséből. Arachne újraformálja az Arachnophobia nevű szervezetét, amely komoly fenyegetést kezd jelenteni az akadémia számára. Halálisten mester a világ összes halálkaszáját egybehívatja, hogy segítsenek harcolni az Arachnophobia ellen. Ezalatt Medusa újra felbukkan, lelkét egy fiatal lány testébe helyezi, és fegyverszünetet köt az Akadémiával azzal az ürüggyel, hogy együtt elháríthatják az Arachnophobia veszélyét. Az Akadémia diákjai és Medusa behatolnak az Arachnophobia főhadiszállására, ahol Maka legyőzi Arachnét, de Medusa elárulja az Akadémiát, megszállja Arachne testét, és agymosással az ő oldalára állítja Cronát. Ezalatt Kidet foglyul ejti Noah, egy ellenség, aki a volt mesternek, Eibonnak adta ki magát. Ezt követően Maka sikeresen változtatja át Soult halálkaszává. A duó csatlakozik az újonnan megalakuló Spartoi mesteregységhez, mely sikeresen irányítja Kid megmentését és Noah legyőzését. Amíg az Akadémia tagjai Asura hollétére próbálnak bukkanni, addig Maka és Soul követik Medusa nyomát Crona megmentésének reményében, de meglepetésként éri őket, hogy Crona újra Medusát szolgálja. Ezalatt Crona újra felbukkan Moszkvában, megöli az ott állomásozó halálkaszát, és foglyul ejti a város lakosságát egy fekete vér kupola alatt, ami egy időre tébolyodottá teszi Soult, amikor hozzáér. Később Crona végez Medusával, Halálisten mester pedig utasítja Makát, hogy ölje meg Cronát a város elpusztításáért és a halálkasza meggyilkolásáért. Amikor Maka használja lélekérzékelését, hogy Crona nyomára bukkanjon, véletlenül Asura hollétére bukkan, aki a Holdon rejtőzködött. Az Akadémia támadást indít a Hold ellen, ám Asura bohóchadserege visszaveri őket. A Spartoi tagjai csak úgy tudnak feljutni az égitestre, hogy Kid ideiglenes szövetséget ajánl fel a boszorkányok részére, cserébe a segítségért. A démonistennel folytatott harcban az végül elnyeli a felbukkanó Cronát, aki saját élete árán leköti a démonisten erejét, míg Maka és Soul a többiek segítségével beviszi a végső csapást. Halálisten mester életét veszti, de helyét fia, Kid veszi át, oldalán az utolsó halálkaszával, Soullal - és a boszorkányokkal fennmaradó tartós béke ígéretével. Eltérések az animeadaptációban Az animesorozat hitelesen adaptálja a manga cselekményét egészen az első nagyobb összecsapásig az Akadémia és az Arachnophobia között, de ettől a pontól jelentősen eltér. Miután Medusa információkat ad át az Akadémiának az Arachnophobiáról, irányítása alá vonja Steint a növekvő őrületén keresztül, és magával csábítja. Az Akadémia irányítja Stein visszahozását, Maka legyőzi Medusát. Eközben Arachne megtalálja Asurát, és szövetséget köt vele abból a célból, hogy meggyorsítsa őrületének terjedését a világban. Ezután maga Halálisten mester küzd meg Asurával, de a küzdelemben végül Asura győzedelmeskedik, aki Arachne ellen fordul és elfogyasztja a lelkét. A végső harcban Maka, Black Star, Kid és a fegyvereik legyőzik Asurát, és világ visszatér a normál kerékvágásba. Soul Eater Not! A Soul Eater Not! a fő sorozat egy melléktörténete, melynek középpontjában egy elsőéves fegyver, Harudori Cugumi áll, aki két vele egykorú fegyvermesterhez, Tatane Meméhez és Anya Hepburnhöz csatlakozik. Az események az Akadémia NOT (Normálisan Oktatott Tanulók, eredetileg Normally Overcome Target) osztályban játszódnak, ahol a fegyverek és mestereik megtanulják irányítani erejüket, és leküzdik a kezdeti nehézségeiket, hogy egyszer a harcra kiképzett EAT (Elképesztő Adottságú Tehetségek, eredetileg Especially Advanced Talent) osztályba kerülhessenek. A cselekményszál nem egyértelmű, de erősen sejthető, hogy egy alternatív időben játszódik az eredeti sorozat kezdete előtt, ugyanis Kimre már „boszorkány”-ként utalnak, azonban Medusa még az iskola nővére és Sid még nem élőhalott, illetve Kim és Jacqueline még nem partnerek. Több Soul Eater-szereplő is felbukkan a történetben, ha csak egy-egy jelenet erejéig is, de például Maka és Soul tevékenysége már-már a főszereplők közé emeli őket. A sorozat jelentősen különbözik az eredeti Soul Eatertől, a főhős keresi életcélját, és csak annak a véletlennek köszönhetően került az Akadémiára, hogy fegyvernek született. A cselekmény a három lány szemszögéből kerül ismertetésre, kezdeti konfliktusok csak a diákok között alakulnak ki. A sorozat főgonosza Shaula, a harmadik Gorgon nővér került bemutatásra, aki Halálvárost szeretné a káosz földjévé tenni agymosott serege, az Árulók segítségével. A gonosz szándékok azonban csak a sorozat végefelé bontakoznak ki, addig a történet egy humoros, az iskolai élet mindennapjait feldolgozó bájos történet, amelyben a fő motívum az, hogy eldöntsék, Anya vagy Meme legyen Cugumi fegyvermestere. Az ötkötetes mangából tizenkét epizódos anime készült. A sorozat megszületése és az alkotói folyamat Miután Ókubo Acusi befejezte első, B. Icsi című mangáját, megalkotott egy one-shot történetet „Soul Eater” címmel, melyet a Gekkan Sónen Ganganban publikált. A japán olvasókat annyira elbűvölte, hogy Ókubo írt két másik one-shot történetet is „Black Star” és „Death The Kid” címmel. A kiváló eredmény folytán a Gangan Comics szerkesztője megkérte Ókubo Acusit, hogy készítsen egy sorozatot a one-shotjaiból, amelyek a bevezető fejezetei lennének a végleges Soul Eater mangasorozatnak. Ókubo Acusi elárulta, hogy a főbb szereplők megalkotásakor a személyiségük volt a legnagyobb ihletőerő, mint Black Star ostobasága, Kid szabályosság iránti igénye vagy Patty mókássága. A többi pozitív és negatív szereplő esetében a képzelőerejére és kedvenc mangáira hagyatkozott, például a Halálvárosra mosolygó nap és hold megjelenését kedvenc mangája, a Dr. Slump ihlette, ugyanis ebben a műben számos élettelen dolog van felruházva emberi tulajdonságokkal. A Dr. Slump volt a sorozat fő inspirációs forrása is, mely egyébként Ókubo Acusinak egy gyermekkori élménye is egyben. Sok sónen mangával ellentétben a Soul Eater főszereplője egy tinédzser lány, Maka Albarn lett, mivel Ókubo úgy érezte, hogy az olvasókat jobban vonzza egy női főhős, mint egy, az átlag sónenekben megszokott férfi főszereplő. A történet fő helyszínének, Halálvárosnak a megalkotásában fontos szerepet játszottak Tim Burton és David Lynch filmjei. A mangában Ókubo keverte a japán és nyugati stílusokat, ez különösen a szereplők megjelenésén figyelhető meg, „nagyon divatosak”. Egy másik fontos ihletforrás a horror volt, mint A texasi láncfűrészes mészárlás és számos más klasszikus horrorfilm. Bűnügyi thrillerek is hatással voltak, például Hasfelmetsző Jack és Al Capone sajátos módon meg is jelenik a sorozatban. A zenei inspirációt a Radiohead, a The Smashing Pumpkins és a Nirvana együttesek, illetve a 90-es évek rockzenéje jelentette Ókubo számára. A mű stílusa és világa A Soul Eater egy régimódi sónen, azon belül is a legegyszerűbb és legvakmerőbb, de nem áll túlságosan távol a műfaj megszokott ritmusától. Ami a kortárs sónentől megkülönbözteti, az a rajzfilmszerű halloween-témájú rajzolása és az egyedi kapcsolatok. A főszereplőket merész és kiszámíthatatlan ifjoncok alakítják, akik mögött eszelős, de erőteljes mentorok állnak. A főhősöknek szembe kell kerülni kamaszkori érzéseikkel és ellen kell állniuk a sötét oldal csábításának, végül baráti kötelékeik segítségével győznek. A manga a klasszikus irányvonalat használva már az elejétől fogva magával ragadja, vagy épp ellenkezőleg, eltaszítja az olvasót. A Soul Eater stílusában az ellentétekre épít. A „félelmetes” Halálisten mester vicces megjelenése, a vigyorgó Hold szájából csöpögő vér, Halálváros girbegurba falai és macskaköves utcái mind-mind ellentéteket feszítenek. Ókubo Acusi mindent, aminek félelmetesnek kellene lennie, groteszk módon viccesre rajzolt. Az ellentét a sorozat hangulatában és érzelemvilágában is megtalálható, gyakran csapnak át a drámai jelenetek komédiába. Az ármány, a vérfürdők, a színfalak mögötti összeesküvések ellenére folyamatosan megőrződik a komikus jelleg. Elsősorban az animeadaptáció, de részben a manga is, a látványvilággal próbálja megfogni a nézőt, olvasót. A színvilág öt-hat domináns színből áll, a többi semleges szín. A nappali jeleneteknél a kék és a narancssárga, az éjszakaiaknál a lila és a sárga kontrasztja „égeti” a néző szemét. Ezen színek mellett a bordó a legdominánsabb, szinte minden képkockán megtalálható. A grafikára a minimalizmus és a letisztultság jellemző, kevés az árnyék, erős a kontúr, a képek pedig élesek. A cikkcakkos és kerek vonalak halmozódnak egymásra egy újabb ellentétként. Az animációról elmondható, hogy mozgalmas, gyakoriak az extrém perspektívák és kameraállás-változások (például egy alkalommal Kid és Bunyós Joe beszélgetését egy, a falra erősített gyertya mögül nézhetjük végig). Médiamegjelenések Manga A Soul Eater eredetileg egy Ókubo Acusi által írt és illusztrált mangasorozat. A mangát a Square Enix publikálta, elsőként három úgynevezett one-shotban, 2003. június 24. és november 26. között. Az első kettő a Gangan Powered 2003 nyári és őszi különleges kiadványában, az utolsó pedig a Gangan Wing számaiban jelent meg. A manga rendszeres publikálása a Square Enix Gekkan Sónen Gangan mangamagazinjában történt 2004. május 12. és 2013. augusztus 12. között. Az egyes fejezeteket tankóbon kötetekbe gyűjtve szintén a Square Enix jelentette meg a Gangan Comics kiadásában Japánban. 2004. június 22. és 2013. szeptember 22. között 25 kötet került piacra. Észak-Amerikában a Yen Press vásárolta meg a manga angol nyelven való kiadási jogát, és a Yen Plus című mangamagazinjában kezdte publikálni, az első szám 2008. július 29-én került kiadásra. Az első angol nyelvű kötet 2009. október 27-én jelent meg, az utolsó, 25. pedig 2015. március 24-én. Egy másik mangasorozatot Soul Eater Not! (����������!; Szóru Ítá Notto!) címmel 2011. január 12-én kezdett megjelentetni a Gekkan Sónen Gangan. Ennek cselekménye a fő történetszállal párhuzamosan futott öt köteten keresztül, 2014-ig. Észak-Amerikában a Yen Press jelentette meg a japán kiadással párhuzamosan. Tankóbon formában 2011. szeptember 22. és 2014. december 22. között adta ki a Square Enix. Hangoskönyv A Square Enix 2005. augusztus 31-én egy önálló hangoskönyvet adott ki Szóru Ítá (Vol. 1) Tokubecu Sakaika Kengaku (�������(Vol.1)�������, ’magyarul: Soul Eater (Vol. 1): Különleges Szociális Tanulmányi Kirándulás’) címmel. A CD-hez egy artbookot és egy forgatókönyvet is mellékeltek, a párbeszédekhez. A dráma CD szereposztásánál egyedül Black Star szinkronhangját, Kobajasi Jumikót tartották meg az anime szinkronstábjából. Anime Az 51 részes animeadaptációt Igarasi Takuja rendezte, és a Bones, az Aniplex, a Dentsu, a Media Factory és a TV Tokyo gyártásában készült. A Bones az animáció elkészítéséért, az Aniplex a zenei aláfestésért volt felelős. Az anime forgatókönyvírója Jamatoja Akacuki volt, aki a történetben Ókubo Acusi eredeti elgondolására épített. A szereplők tervezését Ito Josijuki vezette, Nakamura Norifumi művészeti utasításai mellett. Az anime konceptuális tervezését Aramaki Sindzsi végezte. A sorozatot 2008. április 7-én kezdte vetíteni a TV Tokyo, és két animációs különkiadást is műsorára tűzött 2008. május 29-én és június 1-jén. Az epizódokat később a TV Aichi, TV Hokkaido, TV Osaka, TV Setouchi és a TVQ Kyushu Broadcasting Co. is levetítette. Az utolsó epizódot 2009. március 29-én adták. Az első DVD-kötet 2008. augusztus 22-én került kiadásra az első három epizóddal, a második pedig 2008. szeptember 25-én, a negyediktől a hetedik epizódig. Ezután minden DVD-kötet havi rendszerességgel jelent meg. Az anime jogait a Funimation Entertainment is megvásárolta, és négy DVD-n jelentette meg a sorozatot, mindegyiken egy fél évaddal. Az első dobozos DVD kötet 2010 februárjában került kiadásra. Mind az 51 epizód elérhető angol felirattal a Funimation weboldalán, az első négy pedig angol szinkronnal is. Mind az 51 epizód elérhető angol szinkronos változatban a Netflix és a Holu kiadásában. A Soul Eater a Bones harmadik nagyobb lélegzetű animesorozata volt a 2003-as Fullmetal Alchemist és a 2005-ös Eureka Seven után. Az animét a TV Tokyo hétfőnként este hat órakor vetítette rendszeresen. A Soul Eater hivatalos japán oldalán közölték, hogy minden epizódot két különböző változatban fognak sugározni, hétfőként este hat órakor az eredeti, késő este pedig a „Soul Eater Late Show” (Soul Eater Késői Show) változatot. Egy rendkívüli feliratot is megjelenítettek a reklámszünet elején és végén, az epizódok előzetese is más volt, mint az eredeti verziónál. E misztikus akciósorozat ezen kettős közvetítését „a világ első délutáni és késő esti rezonanciasugárzásának” nevezték. A „rezonancia” itt arra a mozzanatra utal, amikor a főhős Maka és élő fegyvertársa lelkük szinkronizálásával, „rezonanciájával” elérik a maximális erejüket. Az anime Észak-Amerikában 2010. szeptember 6-án debütált a televízióban, a Funimation Channel csatornán, majd az Adult Swim Toonami műsorblokkjában is látható volt 2013. február 17-től. A sorozat újravetítése, amely új nyitó- és zárótémákat tartalmazott, 2010. szeptember 30-án Soul Eater: Repeat Show (������� �������; Szóru Ítá Ripíto Só) néven indult meg a TV Tokyón. Omigava Csiaki, Maka japán hangja 2013. november 12-én jelentette be rádióprogramjában, hogy a Soul Eater Not! manga animeadaptációja zöld utat kapott. A Soul Eater Not! anime 2014. április 8-án indult, befejező epizódját pedig 2014. július 2-án vetítették. Japánban a TV Tokyo, a TV Osaka, a TV Aichi, az AT-X és a BS Japan vetítette. Észak-Amerikában a kiadási jogokat a Funimation Entertainment szerezte meg. Magyarországon az animeadaptációt Soul Eater – Lélekfalók címmel az Animax vetítette magyar szinkronnal, 2009. október 19. és 2010. április 12. között. Később az AXN Sci-Fi is műsorára tűzte. Videojátékok A Soul Eater adaptációjaként eddig három videojáték került kiadásra. A Soul Eater: Monotone Princess (������� ����� �����; Szóru Ítá Monotón Purinszeszu) egy kizárólagosan Wii-re kiadott akció-kalandjáték, melyet a Square Enix és a Bones fejlesztett és adott ki Japánban, 2008. szeptember 25-én. A játék számára a manga szerzője, Ókubo Acusi két új szereplőt is megalkotott: Grimoire-t (����; Gurimoa) és Ponerát (���; Ponera). Ponera a Monotone Princess (egyhangú hercegnő), Grimoire pedig Noahként ismert a mangából. A Soul Eater: Plot of Medusa (������� ��������; Szóru Ítá Medjúsza no Inbó) egy akciójáték, melyet a Namco Bandai Games készített Nintendo DS-re, és 2008. október 23-án jelentetett meg. A Soul Eater: Battle Resonance (������� ��������; Szóru Ítá Batoru Rezonanszu) egy harcolós játék PlayStation 2-re és PlayStation Portable-re, szintén a Namco Bandai Games fejlesztésében, amely 2009. január 29-én került piacra. Zenei albumok Az animesorozatban hat témazene szólal meg, kettő dal a főcím alatt, míg négy a záróképsoroknál. Az első főcím zenéje T.M.Revolution Resonance című száma, amely a harmincadik epizódig hallható. A szám kislemeze 2008. június 11-én jelent meg. A második főcím alatt Tommy heavenly6 Papermoon című száma hallható a harmincegyedik epizódtól, a kislemezét 2008. december 10-én jelentette meg a DefStar Records. Az első zárótéma az I Wanna Be a Stance Punkstól, a szám az első tizenhárom epizód alatt csendül fel, a kislemeze 2008. június 4-én jelent meg. A második zárótéma a Style Nisino Kanától, amely a tizennegyediktől a huszonhatodik epizódig és az ötvenegyedik epizód végén hallható, a kislemezét a Sony Music Entertainment Japan adta ki 2008. augusztus 13-án. Harmadik zárótémaként a Soul’d Out Diggy-Mo Bakuszó jume uta (����; Hepburn: Bakusō yume uta) című száma hallható, a huszonhetedik epizódtól a harminckilencedikig, a kislemez 2008. november 26-án jelent meg szintén a Sony Music Entertainment Japan gondozásában. Az utolsó zárótéma az Abingdon Boys School Strength című száma, amely a negyvenediktől az ötvenedik epizódig szólal meg, a kislemezét 2009. február 25-én adták ki. Az anime újravetítése két új nyitó és zárótémát tartalmaz. Míg az első főcím alatt a Unison Square Garden Counter Identity című száma hallható, amely 2010 őszén került kiadásra, addig az első záróképsorok alatt Makino Jui Ao no kaori (����) című száma szólt, melyet 2010. november 10-én jelentettek meg. A második főcím Cudzsi Sion Ai ga hosii jo (������; Hepburn: Ai ga hoshii yo) című száma, mely 2011. március 9-én került kiadásra, és a How Merry Marry Northern Lights című száma, melynek még nem ismert a megjelenési dátuma. Az első image song maxi-lemezt, melyen Omigava Csiaki (Maka) és Ucsijama Kóki (Soul) szeijúk énekelnek, 2008. augusztus 6-án jelentette meg az Aniplex. A második kislemezen, amely 2008. szeptember 3-án jelent meg, Kobajasi Jumiko (Black Star) és Nazuka Kaori (Cubaki) énekel. A harmadik kislemezen Mijano Mamoru (Kid), Vatanabe Akeno (Liz) és Takahira Narumi (Patty) énekel, a lemez 2008. október 1-jén jelent meg. Az anime két eredeti témazenéjét tartalmazó lemezeket 2008. augusztus 27-én és 2009. március 18-án jelentette meg az Aniplex. A Soul Eater: Monotone Princess videojáték témazenéjét a Soul’s Crossingot T.M.Revolution énekelte, a számot a Resonance kislemez is tartalmazza. Fogadtatás A Soul Eatert több helyről is érte kritika. A sorozat pozitívumának többen a humort, a kiváló szereplőgárdát és vizuális élményt emelték ki, míg negatívumnak az animesorozat esetében a befejezést. A comicbookbin dicsérte, hogy a szereplők „átgondolt és kreatív” megjelenése segít az olvasónak különbséget tenni közöttük. Chris Zimmerman szerint a Soul Eater egy olyan sorozat, amely nem okoz fejfájást az olvasónak. Bírálta azonban, hogy a cselekmény főként néhány helyszínre és az összecsapásokra összpontosít, emiatt a legtöbb szereplő csak szegényes fejlődésen megy keresztül, bár hozzátette, hogy ez egy olyan sorozat, melyet az akció miatt olvas az ember. Christopher Homer, a Mania Entertainment publicistája „szórakozásfüzérnek” nevezte a Soul Eatert, amely jól ötvözi az akciót és a komédiát a gondosan megalkotott szereplőkkel és történettel. Megjegyezte, hogy „a fantasztikus akció és a meglepően mély háttértörténet kombinációjával”, s az egyik legjobb animációval, melyet valaha látott egy top show-vá kezd válni. Christopher Homer szerint a mókás szereplőgárda, néhány nagyszerű akciójelenet és a 800 évre visszanyúló háttértörténet teszi nagyszerűvé a sorozatot. Az animesorozatot „elsietettnek és antiklimatikusnak” nevezte, mivel véleménye szerint a befejezés a sorozat „leggyengébb pontja”. Hope Chapman, az Anime News Networktől, kritikájában elmondta, hogy a Soul Eater „nem sokat teketóriázik, hogy olyan vékony cselekménye legyen, mint egy koporsólepel, és olyan mély, mint egy koldus sírja”, az első epizódtól kezdve felszínes és szokványos. A történet laposságát azonban kompenzálja a „vizuális találékonyság”, amely messzemenően jobb, mint bármely más sónenben. Hope Chapman kitért az anime első főcímére és zárófőcímére is, amelyek véleménye szerint kellemes tempójúak, lendületesek és nehéz őket kihagyni. Carl Kimlinger (ANN) szerint a Soul Eater dióhéjban: vad stílus, emelkedett szórakozás, mely félretesz bármiféle logikát és észszerű cselekménymenetet. Az anime második főcímét „fájdalmasan esztétikusnak” találta, hasonlóan a negyedik zárófőcímhez. Holly Ellingwood, az activeAnime kritikusa minden szempontból egyedinek véli a sorozatot, amely megnevetteti a nézőt, miközben a képernyő elé szögezni. Véleménye szerint eredeti animációja, történetének remek előadása és ötletessége a 2010-es év legjobb animéjévé teszi. Sandra Scholes, az activeAnime egy másik kritikusa a sorozat rejtelmességében, sötétségében és végzetességében egy „Tim Burton stílusú mesterművet” vélt felfedezni. A narutoforums.com kritikája is negatívumként emeli ki az animesorozat befejezését. Bírálta, hogy a vicces jelenetek „lerombolják a feszültséget és deus ex machinaként mutatják be az eseményeket”. Pozitívumként szintén az egyedi képességekkel és személyiséggel rendelkező szereplőket említette, kiemelve Halálisten mestert. Dicsérte a „nagyszerű rajzolást és animációt”, illetve, hogy az „őrület a legfőbb ellenség és minden gonoszság forrása”. Magyar vonatkozásban az 576 Konzol viszonylag pozitívan értékelte a sorozatot. Szerintük a Soul Eater első benyomásra a D.Gray-man című sorozatra emlékezteti az olvasót vagy a nézőt, de ez a párhuzam az első percek után feloldódik. Kiemelték, hogy „egy olyan világban, ahol a Nap és a Hold képe is bután mosolyog”, ugyan nem sok komolyságot várhat a néző, de leszögezték, hogy a látványos, kidolgozott harcjelenetek, az „iszonyatosan dögösen megrajzolt csajok” és a „sok-sok perverz utalás” teszik élvezhetővé a Soul Eatert. A legpikánsabb magyar kritikát talán a Mondo magazin fogalmazta meg, szerintük „a cselekményt megszakító idióta beszólások, értelmetlen pózőrködések és a falat kapartatóan beteg karakterek garantáltan kicsapják minden embernél a biztosítékot”. A Soul Eater népszerűségére való tekintettel dódzsinsik is készültek belőle, mint a Soul Eater – Rabi2 3rd című humoros hentai manga. Andrew Ridgeley Andrew John Ridgeley (Egyesült Királyság, Windlesham, 1963. január 26. –) brit énekes-dalszerző és zenei producer. Az 1980-as években lett népszerű, amikor megalapította a Wham! nevű popduót, egykori iskolatársával, George Michael-lel. Korai élete Ridgeley 1963. január 26-án született Windleshamben, Angliában. Szülei Jennifer és Albert Ridgeley. Édesanyja brit, édesapja olasz és egyiptomi származású. Andrew Ridgeley a Hertfordshire megyében található Bushey városában nőtt fel, ahol a Bushey Meads School tanulója volt.Édesanyja tanárnőként dolgozott Bushey Heath Primary Schoolban, míg édesapja a Canon munkatársa volt. Ridgeley iskolatársa volt George Michael, a páros hamar barátságot is kötött, miután mind a kettőjüknek hasonló ambíciói voltak, mind a ketten zenészek akartak lenni. Karrier Ridgeley évekig játszott különböző együttesekben, végül 1981-ben Michael-lel együtt megalapította a Whamǃ nevű popduót. Több lemezkiadó céget is felkerestek, végül az Innervision-höz szerződtek le 1981-ben. Whamǃ A Whamǃ 1982 és 1986 között igazi világhírnevet élvezhetett, világszerte mintegy 25 millió felvételt adtak el. Első egyesült államokbeli fellépésükre Dick Clark American Bandstand című műsorában került sor. A Whamǃ az 1980-as évek egyetlen brit produkciója, mely három első helyezést elérő kislemezt adott ki az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban egyaránt. A zenekar első albuma, a Fantastic 1983-ban az első helyen végzett az Egyesült Királyság slágerlistáján, és több top 10-es kislemezt eredményezett, köztük a Young Guns-t, a Wham Rap! (Enjoy What You Do?)-t és a Club Tropicana-t. Második nagylemezük, a Make It Big volt az áttörés, amely a duót nemzetközi szupersztárrá változtatta, Amerikában a slágerlisták első helyén végzett. Az albumról az alábbi kislemezek jelentek meg: a Wake Me Up Before You Go-Go (első helyezett lett az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is), a Freedom, az Everything She Wants és a Careless Whisper. A Wham! 1985 áprilisában Kínába ment turnézni, ők voltak az első népszerű nyugati zenei produkció, aki Kínába látogatott és ez világszerte nagy média-nyilvánosságot kapott. Michael szólókarrierjének sikerei hatására az együttes 1986-ban hivatalosan is feloszlott a The Edge of Heaven című búcsúkislemez és a The Final című válogatásalbum megjelentetése, valamint egy, a Wembley Stadionban megrendezett telt házas szuperkoncert után. A popduó utolsó kislemeze, a The Edge of Heaven 1986 júniusában első helyezett lett a brit slágerlistán. A Whamǃ után 1991. január 27-én Ridgeley néhány dal erejéig csatlakozott George Michaelhöz a színpadon Rio de Janeiróban a Rock in Rio fesztivál keretein belül. 1991 óta Ridgeley kerüli a nyilvánosságot, a médiától távol él. 2005-ben a Michael életét és pályafutását bemutató A Different Story című dokumentumfilm alkalmából beleegyezett több interjúba is. Miután visszavonult az aktív zenéléstől, Ridgeley álnevet használva továbbra is szerzett dalokat. 1982 óta mintegy 10 millió fontot keresett különböző jogdíjakból. Habár a Careless Whisper című dalt a legtöbben George Michael első szólókislemezének tekintik, a dalszerzők között Ridgeley neve is feltűnik. A dal több mint 6 millió példányban kelt el világszerte, míg az Egyesült Királyságban minden idők 34. legkelendőbb kislemezének számít 1,3 milliós eladásával. 2005-ben voltak tervek egy esetleges összeállásra Michael-lel a Live 8 koncertsorozat alkalmából, de végül Ridgeley az utolsó pillanatban lemondta a szereplést. 2012-ben szintén megjelentek pletykák, hogy a Whamǃ első kislemezének 30. évfordulója alkalmából újra összeáll a duó, de Michael megerősítette, hogy ez nem fog megvalósulni. George Michael 2016. december 25-én bekövetkezett halála után Ridgeley megrendülten nyilatkozott a Twitteren „szeretett barátja” elvesztéséről. Magánélete Ridgeley Angliában, Cornwall megyében él feleségével Keren Woodward-dal, a Bananarama női együttes tagjával. Houchin Houchin település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 701 fő (2015). Houchin Vaudricourt, Barlin, Nœux-les-Mines, Ruitz, Drouvin-le-Marais, Haillicourt és Hesdigneul-lès-Béthune községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare d’Étréchy Gare d’Étréchy vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Étréchy településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Étampes (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) Gare de Chamarande (Paris Gare d’Austerlitz, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) Dr. Oetker A Dr. Oetker KG németországi alapítású cégcsoport számos leányvállalattal, többek között Európában és Magyarországon is. Az egyik legrégebbi német vállalat, éves forgalma meghaladja a nyolcmilliárd eurót.[forrás?] Története 1891-ben egy bielefeldi gyógyszertár szertárában a fiatal gyógyszerész, Dr. August Oetker különböző porokkal kísérletezett, és megalkotta a Backin nevű sütőport, amely pontosan 1 font liszthez volt elegendő. Vegyi összetételét tekintve nátrium-hidrogénkarbonátot és a foszforsav savanyú sóját vagy dinátrium-dihidrogén-difoszfátot tartalmaz, ezek szabályozzák sütéskor a vegyület elbomlásakor keletkező szén-dioxid gyors vagy lassú felszabadulását. Az Oetker-sütőpornak megközelítőleg egyharmada nátrium-hidrokarbonát, s ezen összetétel a mai napig lényegében változatlan maradt. Bár a sütőport már korábban felfedezte a német Justus von Liebig, ő a nagyüzemi gyártókat célozta meg, míg a Dr. Oetker a háztartásoknak kínálta termékét. A sütőpor rövid idő alatt sikeres lett, 1906-ban már 50 millió tasaknál több volt az éves eladás. A sütőport később más termékek is követték, megjelent a pudingpor, aromák és az étkezési keményítő. A vállalat vezetését 1918-tól, az alapító halálát követően Richard Kaselowsky vette át, aki 1916-ban a verduni csatában elhunyt örökös, Rudolf Oetker özvegyének új élettársa volt. Kaselowsky a vállalat tevékenységét mind belföldön mind a szomszédos országokban erősítette, 1944-ben egy bombatámadás következtében életét vesztette. Ezután a cégalapító unokája, Rudolf-August Oetker vette át a vállalat vezetését. Az ő irányítása alatt bővült a Dr. Oetker cégcsoport nem élelmiszeripari cégekkel is, erősítve a vállalatcsoport több lábon állását. Ő 1981-ben átadta a vezetést idősebb fiának, az ifjabb August Oetkernek. Az alapító dédunokájának vezetésével a vállalatcsoport diverzifikációja tovább folytatódott, 2005-ben az árbevétel legnagyobb részét, azaz 43,2%-át a cég Hamburg Süd nevű tengeri hajózással foglalkozó leányvállalata adta. 2010. január 1-jén ifjabb August Oetker testvérének, Richárd Oetkernek adta át a csoport irányítását. Richárd Oetker hivatali ideje 2016. december 31.-én járt le, utódja az Oetker cégcsoport korábbi pénzügyi vezetője, Albert Christmann lett. A vállalatcsoport struktúrája Az évek során differenciált vállalati portfólió egyes elemeit hat főbb csoportba sorolja a cég, melyek a következők: élelmiszeripar (például a Dr. Oetker , Martin Braun márkák), sör és alkoholmentes italok (például a Radeberger , Schöfferhofer , Clausthaler márkák), bor, pezsgő, égetett szeszek (például a Henkell , Törley , Gorbatschow Wodka márkák), hajózás ( Hamburg Süd , Aliança márkák), bank ( Bankhaus Lampe márka), egyéb érdekeltségek ( Budenheimben egy vegyi üzem, hotelek). A vállalat ábrás védjegyének története Dr. August Oetker szinte a kezdetektől fogva több védjegy jogosultja volt. 1893-ban egy habzó kupa szerepelt a termékeken, amely nem volt más, mint a család neve mellett megjelenő, a patikus múltra utaló vegyészpohár. Később az ábrás logót már jelmondat is kísérte. 1899-ben a cég tulajdonosa grafikusok számára kiírt egy tervező pályázatot. Számos munka érkezett, közülük Theodor Kind litográfus pályaműve volt a legmeggyőzőbb, amely Johanna lánya fejének sziluettjét ábrázolta. 1900-ban védjegyként bejegyezték a berlini Birodalmi Szabadalmi Hivatalban márkajelként a „Világos fej” emblémát. Az új védjegy 1901 után váltotta fel a vegyészpoharat. Az ábra 1933-ban újult meg, a fej piros hátteret kapott. 1956-ban ismét apróbb változásokon esett át, de jelentősebben csak 2001-ben reformálták meg. Ekkor a régi védjegy kicsinyített mása köré került egy nagyobb ábra, amelynek közepébe beleírták a tulajdonos család vezetéknevét. Így Johanna Kind fejének sziluettje már több mint száz éve kíséri a márkát a cég termékein, és hivatalos kommunikációs anyagain. A Dr. Oetker Magyarország Élelmiszer Kft. A Dr. Oetker magyarországi leányvállalata a Dr. Oetker Magyarország Élelmiszer Kft., amelynek székhelye 1016 Budapest, Mészáros u. 58. alatt található. A magyarországi leányvállalat története Dr. Oetker célja az volt, hogy sütőporával gazdaságosan és garantált eredménnyel lehessen ínycsiklandó süteményt készíteni. Erre utal a cég régi szlogenje is: „Világos fej, biztos siker”. A cég régi logója ugyanis egy fehér, női fej volt, amelyet 1901-től a cég összes terméken feltüntették. A cég mai jelmondata, „A minőség a legjobb recept” is a sikert állítja a középpontba. Az 1910-es években egy Bécs melletti székhelyű vállalat által törtek be Magyarországra is az Oetker-termékek, a céget 1924-ben jegyezzék be Magyarországon. A gyár és az iroda Budapesten, akkori nevén a Conti, mai nevén a Tolnai Lajos utca 25. szám alatt működött a a VIII. kerületben. 1926-tól a magyarországi céget Weisz Frigyes vezette, egészen 1944-ig. A második világháború éveiben a magyarországi Oetker-vállalat újra német kézbe került. 1945 után a céget jóvátétel fejében a Szovjetunió kapta meg, a német és osztrák ügyvezetőket oroszok és magyarok váltották fel. Ezt követően a márka évtizedekre eltűnt a magyar piacról. Az 1970-es években újra megjelentek Magyarországon a Dr. Oetker-termékek: a Győri Keksz- és Ostyagyár licenc alapján kezdi gyártani a cég néhány termékét. A rendszerváltást követően az 1992-ben alakult Dr. Oetker Magyarország Élelmiszer Kft. visszavásárolta a licencet a győri vállalattól.[forrás?] A cég jelenleg a bielefeldi Dr. Oetker Nahrungsmittel KG 100%-os leányvállalata. 1995-ben zöldmezős beruházásként felépült a jánossomorjai gyáregység, ahonnan nem csupán a magyar, de több külföldi piacot is ellát a cég termékeivel. A magyarországi leányvállalat termékei A magyar leányvállalat termékeit nyolc nagyobb csoportra oszthatjuk, amelyek a következők: sütési hozzávalók, süteményporok, dekortermékek, desszertek és édes ételek, hűtött desszertek, müzlik , befőzőszerek mélyhűtött pizzák és snack-ek, hűtött tészták. [forrás?] A sütési hozzávalókhoz sorolhatóak azok a termékek, amelyek sütemények készítésére használatosak. Ilyen például a vanillin cukor, a sütőpor, az instant élesztő, az étkezési keményítő, a kakaópor vagy a különböző aromák, zselatinok. A süteményporok (pl.: brownies, muffin alapporok) legfőbb előnye, hogy még a konyhában kevésbé járatos sütni vágyók is kevés hozzávalóval, gyorsan és biztos eredménnyel készíthetnek süteményt belőlük. A vállalat dekortermékeivel (pl.: marcipán, fondant, dekorcukrok és ostyák) nem csak szép és kreatív édességek készíthetők, de segítségükkel a család minden tagja számára élménnye varázsolható a sütés. A desszert kategóriát a főzőpudingok (talán legtöbben ezzel a termékkel azonosítják a céget), a nemzetközi desszertkülönlegességek (pl.: tiramisu, mousse), a fagyiporok, a desszertöntetek, a forró csokoládék, az édes ételek , valamint a főzés nélküli desszertkrémek alkotják. Utóbbi termékcsoportban a klasszikus Gála és Aranka krémpuding mellett a pohárkrémek is megtalálhatók. Az édes ételek olyan gyorsan elkészíthető kész ételeket jelentenek, mint például a tejberizs, valamint a császármorzsa alap. A hűtött desszert kategóriát a Felhőcske krémpudingok, illetve a Paula és Paula mini termékek alkotják. A habosan lágy krémpudingok 3, míg a mókás foltos finomságok 7 ínycsiklandó ízben kaphatók. A vállalat müzli családja a Vitalis jelenleg 7 különböző ízben kínál kiváló minőségű alapanyagokból készített reggelit a család minden tagja számára. Bár a müzli és különböző gabonapelyhek reggelire való fogyasztása Nyugat-Európában sokkal elterjedtebb, mint Magyarországon, ugyanakkor az elmúlt években a hazai piac esetében is folyamatos fejlődésnek lehettünk szemtanúi. A befőzőszerek - mint például a befőzőcukrok, dzsemfixek - a lekvárok, dzsemek, befőttek készítéséhez kínálnak gyors, kényelmes és egyszerű megoldást. A cégnek több pizza és snack termékcsaládja is van. A Ristorante a vékonytésztás, olasz stílusú mélyfagyasztott pizzák, a Guseppe a vastagtésztás, amerikai stílusú mélyhűtött pizzák, míg a Bistro baguette-ek a hamisítatlan francia ízek kedvelőit hivatottak rabul ejteni. A Dr. Oetker hűtött tésztáival gyorsan és egyszerűen készíthetők el a család kedvenc finomságai. A friss, sütésre kész Leveles tésztát házi krémeshez, rétesekhez, illetve sós vagy édes aprósüteményekhez használhatjuk. Saint-Memmie Saint-Memmie település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 5586 fő (2015). Saint-Memmie Châlons-en-Champagne, Courtisols, L’Épine és Sarry községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Heretsried Heretsried település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 943 fő (1987. május 25.). François Quesnay François Quesnay (ejtsd: Franszoá Kené vagy Kizni) (Méré, 1694. június 4. – Versailles, 1774. december 16.) a fiziokratizmus megteremtője. Eredetileg Madame de Pompadour és XV.Lajos orvosa. Elmélete Quesnay társadalmat három osztályra osztotta: a termelők osztálya, amely a mezőgazdaságban dolgozókat foglalja magában; a földesurak osztálya, amely magában foglalja a földesurakon kívül a papságot, a nemességet, a királyi udvartartást és a hivatalnokokat is; a terméketlen osztály, ahová az ipari bérmunkások, kézművesek és az ipari tőkések tartoznak. A fiziokratizmus szerint ugyanis az iparban nem keletkezik "tiszta termék", az ipar csak a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel és nem teremt új értéket. Quesnay az angol Harveynek a vérkeringés orvostudományi felfedezése nyomán alkotta meg a gazdasági élet "vérkeringését" modellező művét a "Tableau économique"-t, a Gazdasági táblázatot. Ebben az egyszerű újratermelést mutatja be a pénz és az áruk ellentétes áramlásán keresztül. Nála a tőke körforgását, mint a testben a vérkeringést a szív, a földesurak kiadásai indítják el. A modellben Quesnay azt igyekszik bebizonyítani, hogy az újratermelés csak egyenlő értékek cseréje révén mehet végbe, s az értéktöbblet realizálásához nincs szükség külkereskedelemre, hisz az a mezőgazdaságban keletkezik csak. (Támadja a merkantilizmust.) A modellben levő ellentmondást már az egyik fiziokrata (Bodeau) is felfedezte, aki szerint a terméketlen osztály (ipar) termékeinek egy részét saját maga fogyasztja el, ezért a másik osztályoknak átadott termékmennyiséget értéke fölött kell elidegenítenie. Cys-la-Commune Cys-la-Commune település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 142 fő (2015). Cys-la-Commune Brenelle, Chavonne, Courcelles-sur-Vesle, Presles-et-Boves, Saint-Mard és Soupir községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szalitisz Szalitisz (görög írással Σάλιτις) Manethón ókori egyiptomi történetíró szerint az Egyiptomot a második átmeneti kor idején (i. e. 1650 körül) megszálló hükszoszok első királya, a XV. dinasztia alapítója, aki elfoglalta és uralma alá hajtotta Alsó-Egyiptomot. Uralkodása Mivel Manethón Aegyptiacájának eredetije nem maradt fenn, Szalitisz főleg Josephus Flavius Apión ellen című művének egyes részeiből ismert, melyekről Josephus azt állítja, Manethón művét idézi. Beszámolója szerint egy Tutimaiosz vagy Timaiosz nevű fáraó uralkodása idején váratlanul egy idegen hadsereg érkezett a Közel-Keletről, majd harc nélkül elfoglalta a Nílus-deltát. Miután elfoglalták a fővárost, Memphiszt, és valószínűleg letaszították a trónról Tutimaioszt, a megszállók különféle atrocitásokat követtek el – városokat és templomokat romboltak le, az őslakos egyiptomiakat pedig legyilkolták vagy rabságba vetették. Úgy tűnik, Szalitisz főleg azzal foglalkozott, hogy igyekezzen megvédeni új országát egy esetleges asszír támadástól, ezért megerősítette a keleti határt, és stratégiailag előnyös helyet keresett, ahol erődöt építhet. A megfelelő helyet a Nílus bubasztiszi ágánál fekvő Avarisz városában találta meg. Szalitisz tizenkilenc évnyi uralkodás után halt meg, a trónon egy másik ázsiai, Bnon vagy Beon követte. Azonosítása Számos kísérlet történt arra, hogy Szalitiszt megfeleltessék egy régészeti leletekből is ismert uralkodónak. Feltételezték, hogy azonos egy Sarek vagy Selek nevű királlyal – akit Anhefenszahmet genealógiája is említ –, vagy a jóval több leleten szereplő Sesivel. Jürgen von Beckerath szerint a második átmeneti korban hatalmon lévő Jakbimmal lehet azonos. A tudomány jelenlegi állása szerint egyelőre nem tudni, kivel azonos. Még nevéről sem tudni, mit jelenthetett egyiptomi nyelven, bár a név Szaitész variánsa, amelyet a szintén Manethónt idéző Sextus Julius Africanus használ, talán a deltabeli Szaisz városára utal. Egy időben feltételezték, hogy a név a sallit címből ered, melyet a bibliai József pátriárka viselt Egyiptomban tartózkodása során (1Móz 42:6), és melynek jelentése „a hatalom őrzője”, ez azonban rendkívül gyenge lábakon áll. Egyiptomi elődje, Tutimaiosz, valamint utódja, Bnon azonosítása is vitatott, bár előbbi lehet, hogy azonos a hanyatló XIII. dinasztia egyik uralkodójával, II. Dedumoszéval, de ez az azonosítás is igen kétséges. Edward Szymkowiak Edward Józef Szymkowiak (Szopienice, 1932. február 13. – Bytom, 1990. január 28.) lengyel labdarúgókapus, edző. Antonio Valentín Angelillo Antonio Valentín Angelillo (Buenos Aires, 1937. szeptember 5. – Siena, 2018. január 5.) válogatott argentin-olasz labdarúgó, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1952 és 1955 között az Arsenal de Llavallol korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást. 1955-ben a Racing, 1956-57-ben a Boca Juniors labdarúgója volt. 1957-ben Olaszországba szerződött. 1957 és 1961 között az Internazionale csapatában szerepelt és az 1958–59-es idényben gólkirály lett 33 góllal. 1961 és 1965 között az AS Roma játékosa volt. Tagja volt az 1960–61-es idényben vásárvárosok kupája-győztes, 1964-ben olasz kupa-győztes együttesnek. 1965–66-ban az AC Milan, 1966–67-ben a Lecco, 1967–68-ban ismét a Milan labdarúgója volt. Ez utóbbi szezonban bajnokságot nyert a csapattal. Az 1968–69-es idényben a Genoa színeiben játszott. 1969 és 1971 között az Angelana játékos-edzőjeként fejezte az aktív labdarúgást. A válogatottban 1955 és 1957 között 11 alkalommal szerepelt az argentin válogatottban és 11 gólt szerzett. Tagja volt az 1957-es Copa América-győztes csapatnak. 1960 és 1962 között két alkalommal játszott az olasz válogatottban és egy gólt szerzett. Edzőként 1969 és 1992 között edzőként tevékenykedett főleg olasz kluboknál. Többek között a Campobasso, a Brescia, a Pescara, az Arezzo, az Avellino és a Palermo vezetőedzője volt. 1988 és 1990 között Marokkóban dolgozott. 1988 és 1990 között a FAR Rabat szakmai munkáját irányította. 1989-től a marokkói válogatott szövetségi kapitánya is volt 1990-ig. Sikerei, díjai Copa América győztes: 1957 Olasz bajnokság (Serie A) gólkirály: 1958–59 (33 gól) Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1964 Vásárvárosok kupája (VVK) győztes: 1960–61 bajnok: 1967–68 1200 Évszázadok: 11. század – 12. század – 13. század Évtizedek: 1150-es évek – 1160-as évek – 1170-es évek – 1180-as évek – 1190-es évek – 1200-as évek – 1210-es évek – 1220-as évek – 1230-as évek – 1240-es évek – 1250-es évek Évek: 1195 – 1196 – 1197 – 1198 – 1199 – 1200 – 1201 – 1202 – 1203 – 1204 – 1205 Események 1200 a 12. század utolsó éve. Helyek szerint Magyarország Imre király és lázadó öccse András herceg békét kötnek. Eszerint András újra megkapja a déli tartományokat, de korlátozott jogkörrel, mint hűbéres tartományokat. Imre király a pápa kérésére elhatározza, hogy keresztes hadjáratot indít a Szentföldre . Az ígéretet azonban nem teljesíti (csak öccse, András veszi fel a keresztet 1217 -ben már királyként). Születések november 23. – IV. Kelemen pápa († 1268 ) Magyarország legnagyobb települései lakónépesség szerint Az alábbi lista Magyarország 20 000 főnél nagyobb lakónépességű településeit sorolja fel a KSH 2018. évi adatai szerint. Kaminaljuyú Kaminaljuyú egy ókori maja romváros, Közép-Amerikában, Guatemala területén, a fővárosban, Guatemalavárosban. A maja nyelvű név azt jelenti, hogy „Haláldomb”. A város a maja civilizáció egyik első városa, a preklasszikus korszak elején, Kr. e. 800-ban alapították. Feltételezik, hogy Teotihuacán befolyásolhatta Kaminaljuyú létrejöttét, különösen azért is, mert a város a maja szállásterület szélén jött létre és talán közvetítői szerepe is lehetett a többi maja terület felé. Az épületek itt még nem kőből, hanem vályogból készültek; eddig körülbelül 400-at tártak fel. A régészeti kutatás azonban igen nehézkesen halad és problémás, mivel a lelőhely a városban található. Az újkorban először a 19. században Alfred P. Maudsley, majd 1925-ben Manuel Gamio végzett itt kutatásokat. Tibro község Tibro község (svédül: Tibro kommun) Svédország 290 községének egyike. A mai község 1971-ben jött létre. Települései A községben 2 település található: Zuo Xiudi Zuo Xiudi (1961. január 7. –) kínai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottságai minősítése alapján jutott magasabb osztályokba. A küldési gyakorlat szerint rendszeres játékvezetői, partbírói, majd 4. bírói szolgálatot is végzett. Az I. Liga játékvezetőjeként 2004-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Kínai labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1991-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként, majd 4. bíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 2004-ben búcsúzott. Női labdarúgó-világbajnokság Kína az első, az 1991-es női labdarúgó-világbajnokságot, az Egyesült Államok a 3., az 1999-es női labdarúgó-világbajnokságot rendezte, ahol a FIFA JB partbíróként, majd játékvezetőként foglalkoztatta. 1991-ben a tornán férfi és női játékvezetők teljesítettek szolgálatot, kifejezetten partbíróként foglalkoztatták. 1999-ben játékvezetői szolgálatot teljesített. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 4. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2. Sportvezetőként Aktív pályafutását befejezve a Kínai Labdarúgó-szövetség JB, az AFC JB, valamint a FIFA JB indtruktora, oktatója, ellenőre. Játék (pszichológia) A játék általánosan elfogadott definíciója: „szabad cselekvés”. A játék természete Játékelmélet problémája csak a 20. században jelent meg, amikor is felmerült a kérdés, hogy mi a játék. Egészen addig természetesnek tekintették létét, nem foglalkoztak vele. Felmerült önmagában a kérdés is, épp ezért, hogy megérdemel-e a játék önálló elemzést. A játék nem komoly, nem „vérre megy”, a nem igaziság tartozik hozzá, ez valami jó, van értelme, hozzájárul az emberi léthez. Sokan értelmetlennek, nyereséggel nem járónak tekintik. Ezt szebben megfogalmazva: Öncélúnak nevezhetjük. Része a színlelés (például maga a szerepjáték), lehet tétje, valamint minden játék mutat valamilyen szabálykört, célja a boldoggá tétel is. Valójában még a legöncélúbbnak, legcéltalanabbnak tartott gyermekjátéknak is van haszna és célja, amint Jean Piaget és Susanna Millar rámutattak. Célja az exploráció, a kísérletezés és a felfedezés és ezáltal ismeretek és képességek megszerzése. Az emberiség számos nagy felfedezését a játéknak köszönheti. A szabályok behatárolják a játékot (korlátolt a játék) – de nem kötelező csinálni, így ezeket nem tekinthetjük kötelező érvényű szabályoknak. A szabályok irányítják a játékosokat, ám számos lehetőséget hagynak, melyeket a játékos szabadon választ. Dichotómia (vagy-vagy gondolkodás) valamit vagy játéknak vagy nem játéknak titulálni, az átmenet folytonos. Minél inkább megkötik a játszó személy kezét a szabályok, tevékenységét annál kevésbé lehet játéknak nevezni. A másik végletet a gépiesség, a feltétel nélküli szabálykövetés jelenti, amikor valakinek semmilyen szabadsága, döntési lehetősége sincs, mert minden lépése elő van írva. A tranzakcióanalízis által leírt pszichológiai játszmák, amelyek naponta azonos forgatókönyvvel ismétlődő jelenetek, közel állnak e véglethez. A szabálybehatárolt játékokat helyesebb a játszma kategóriába sorolni. A játékokat felnőttek is ugyanúgy játszhatják, mint a gyerekek. Ajánlott irodalom Johan Huizinga : Homo Ludens {Játékos Ember} Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására Orpheus: Igazság és módszer Susanna Millar: Játékpszichológia Jean Piaget & Berbel Inhelder: Gyermeklélektan Kapcsolódó szócikkek Játékelmélet Szerepjáték Társasjáték Videojáték Sport Kvíz Forrás ELTE, Szerepjáték és világszemlélet szeminárium, 1. előadás, 2006, Ropolyi László (Oldalak: Hivatalos Hobbi) Játék vásárlás és játszóház Nyikita Szergejevics Mihalkov Nyikita Szergejevics Mihalkov (Moszkva, 1945. október 21. –) orosz filmszínész, filmrendező. Oscar-díjas. Testvére Andrej Szergejevics Koncsalovszkij filmrendező. Élete Szülei Szergej Vlagyimirovics Mihalkov és Natalja Koncsalovszkaja. 1963-1966 között a Scsukin Színiiskolában színészetet tanult. 1971-ben szezett diplomát a moszkvai Filmművészeti Főiskola rendező szakán, Mihail Iljics Romm tanítványaként. 1958-tól filmstatiszta volt. 1961 óta filmrendező. 1968-ban rendezte első filmjét, a Hazajövőket. 1974-ben készítette el első önálló filmjét, ami az Idegenek között volt. Egy évvel később A szerelem rabja című filmje a régi filmforgatásokat mutatta be. 1977-ben az Etűdök gépzongorára című filmjével elnyerte a San Sebastian-i Filmfesztivál Nagydíját. Az 1987-ben készített Fekete szemek című filmje is nagy sikert aratott. Az 1994-es Csalóka napfény című filmjéért Oscar-díjat kapott. 1995-től duma-képviselő. 1997-től az Orosz Filmművészeti Szövetség első titkára. Magánélete Első felesége Anasztaszija Vertyinszkaja volt, akivel még a Scsukin Színiiskolában ismerkedett meg. Közel négy évig tartó házasságukból született fiuk, Sztyepan Nyikityics Mihalkov (1966) színész, producer, üzletember, étteremhálózat tulajdonosa Moszkvában. Második felesége (1973) Tatyjana Jevgenyjevna Mihalkova. Két lányuk: Anna (1974) és Nagyezsda (1986) színésznő; fiuk, Artyom (1975) színész, rendező. Filmjei Színészként A Nap mindenkinek világít (1959) Felhők Borszk felett (1961) Kros kalandjai (1962) Moszkvai séta (1963) Egy élet hosszúságú év (1965) A nevük azonos (1965) Nem a legszerencsésebb nap (1966) Csillagosok, katonák (1967) A jégsziget foglyai I.-II. (1969) Dal Mansukról (1969) Nemesi fészek (1969) Sport, sport, sport (1970) A postamester (1972) Szibériáda I.-II. (1976-1979) A festő felesége (1981) Lebegés (1982) A közlekedési felügyelő (1982) Kétszemélyes pályaudvar (1982) Kegyetlen románc (1984) Megalázottak és megszomorítottak (1996) Persona non grata (2005) Az államtanácsos (2005) 12 (2007) (rendező és forgatókönyv is) Rendezőként Hazajövők (1968) Egy nyugodt nap a háború végén (rövidfilm, diplomamunka; 1970) Idegenek között (Свой среди чужих, чужой среди своих) (1974) (színész és forgatókönyvíró is) A szerelem rabja (1975) Etűdök gépzongorára (1976) ( Csehov művei alapján; forgatókönyvíró is) Öt este (1979) Oblomov néhány napja (1979) ( Goncsarov regénye alapján; forgatókönyvíró is) Pereputty (1981) (színész is) Tanúk nélkül (1983) Fekete szemek (film) (1986) (forgatókönyvíró is) Urga (1990) (forgatókönyvíró is) Autóstop (1990) Csalóka napfény (Утомлённые солнцем) (1994) (színész is) Anna (1994) A revizor (1996) (színész is) A szibériai borbély (1998) (színész és forgatókönyvíró is) Hit, remény, vér (2000) Csalóka napfény II. (2010) Csalóka napfény III. (2011) Forgatókönyvíróként Transzszibériai expressz (1977) Díjai Kazah Állami Díj (1978) Komszomol-díj (1978) az OSZSZSZK népművésze (1984) velencei Arany Oroszlán díj (1991) Félix-díj (1993) Nika-díj (1993) Urga Cannes-i nagydíj (1994) Csalóka napfény Oscar-díj (1994) Csalóka napfény a prágai Arany Gólem-fesztivál életműdíja (1995) kairói Ezüst Piramis-életműdíj (1996) 236 (szám) A 236 (kétszázharminchat) a 235 és 237 között található természetes szám. 2008-as WTCC cseh nagydíj A 2008-as WTCC cseh nagydíj volt a 2008-as túraautó-világbajnokság ötödik fordulója. 2008. június 15-én rendezték meg a Masaryk Circuit-on, Brno-ban, Csehországban. Első futam Y - Yokohama bajnokság Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Borostelek) A borostelki Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Bihar megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-m-B-01119 sorszámon szerepel. Hojovice Hojovice település Csehországban, a Pelhřimovi járásban. Hojovice Vlčeves, Psárov, Mlýny, Mnich, Bořetín és Černovice településekkel határos. Lakosainak száma 81 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hamzali Hamzali (macedónul: Хамзали) település Macedóniában, a Délkeleti körzet Boszilovói járásában. Népesség 2002-ben 22 lakosa volt, akik közül 12 macedón, 8 török és 2 szerb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may I’ve Gotta Get a Message to You / Kitty Can Az I’ve Gotta Get a Message to You dal a Bee Gees együttes második Number One száma Európában. A felvétel öt különböző változatban készült el (megtalálhatóak a Tales from The Brothers Gibb és a The Studio Albums 1967–1968 lemezeken). A dalok felvételének ideje, közreműködők I’ve Gotta Get a Message To You: 1968 . július 12. , IBC Studios, London Kitty Can: 1968 . június 12. , IBC Studios, London Barry Gibb – ének, gitár Robin Gibb – ének Maurice Gibb – ének, basszusgitár, zongora Vince Melouney – gitár Colin Petersen – dob stúdiózenekar Bill Shepherd vezényletével hangmérnök – John Pantry, Damon Lyon Shaw A lemez dalai I’ve Gotta Get a Message to You (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1968 ), mono 2:59 , ének: Barry Gibb , Robin Gibb Kitty Can (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1968 ), mono 3:20, ének: Barry Gibb , Robin Gibb A kislemez megjelenése országonként Amerika , Kanada Atco 45-6603 Argentína Polydor 25224 Ausztrália Spin EK-2482 Dél-afrikai Köztársaság Polydor PD 9406 Egyesült Királyság Polydor 56273 Franciaország Polydor 421 401 Japán Polydor DP-1590 Jugoszlávia RTB S53526 Németország Polydor 59 216 Spanyolország Polydor 60 032 Svájc Polydor 59 216 Törökország Polydor 59 192 Top 10 helyezés a világ országaiban I've gotta get a message to you: #1.: Egyesült Királyság, Dél-afrikai Köztársaság, Írország #3.: Németország, Hollandia, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada #6.: Chile, Norvégia #8.: Amerika Adatátviteli sebesség Az információáramlás sebességének mértéke, amely az adatátviteli berendezések által másodpercenként átvitt jelek avagy bitek számát adja meg. Jele Rb (gross bit rate). Mértékegysége a bps (bit per second, bit per szekundum), b/s. R b : adatátviteli sebesség, [R b ] = bit/másodperc = b/s h: információmennyiség, [h] = bit = b t: idő, [t] = másodperc = s Az adatátvitel sebességét általában a kbps (ezer bit per second), Mbps (millió bit per second) és Gbps (milliárd bit per second) rövidítésekkel jelzik. A modemek például 14,4; 28,8; 33,6 és 56 kbps sebességgel továbbítják az adatokat a telefonvonalakon keresztül. Ez nagyjából azt jelenti, hogy egy 14,4 kbps sebességű modem egy 50 oldalas, esszé jellegű írást, körülbelül 5 perc alatt, míg egy 2 Gbps adatátviteli sebességgel működő hálózat, az Encyclopedia Britannica teljes szövegét alig egy másodperc alatt továbbítaná. A leglassúbb telefonos kapcsolat is kb. 60 ezer jel átvitelét teszi lehetővé másodpercenként, de nem ritka a 100 millió jel átvitele sem. Lásd még Áteresztőképesség Eszközök sávszélessége Bináris prefixum Forrás HupWiki Witherit A witherit egy karbonátásvány, a bárium-karbonát rombos kristályrendszerű ásványa. Anglia területén L. Werner fedezte fel Chumberland Alston Moor bányájában 1789-ben és William Withering (1741-1799) angol fizikus-ásványgyűjtőről nevezte el. Az ásvány gyenge radioaktivitást mutat. UV fényben világos kékes színben fluoreszkál. Ipari szerepe nem jelentős, a jóval gyakoribb bárium-szulfát (barit) bányászata és feldolgozása lényegesen kedvezőbb. A múlt század elején báriumüveg gyártásnál használták és kerámiamázt készítettek witheritből. Kémiai összetétele Bárium (Ba) = 69,6% Szén (C) = 6,1% Oxigén (O) = 24,3% Keletkezése Másodlagosan, hidrotermásan keletkezik érc telérekben ritka megjelenésben. Jellemzően kishőmérékletű hidrotermás telepek járulékos ásványa. Gyakran kapcsolódik más karbonátokhoz, így aragonithoz és dolomithoz. Előfordulása Ausztria területén Salzburg és Leogang környékén. Németországban a Szász-érchegységben Schneeberg vidékén. Csehországban Pribam közelében ismertek előfordulásai. Angliában Chumberland közelében. Bulgária területén Szófiától északra Kremikovciban vannak előfordulásai. Megtalálható Türkmenisztán területén is. Az Egyesült Államokban Illinois szövetségi állam területén Hardin County közelében van jelentősebb előfordulás. Kanadában Ontario tartományban vannak lelőhelyek. Magyarországi előfordulása A Bükk hegységben Miskolc-Lillafüreden, a Hámori-tó mellett felfedezett Savós-völgyi hasadékbarlangban kérges formában, hagymaszerűen egymásra rétegzetten és borsóköves alakban találták meg kristályait. Mitch Lucker Mitchell Adam „Mitch” Lucker (Riverside, 1984. október 20. – 2012. november 1.) amerikai énekes, a Suicide Silence énekese és frontembere volt. Zenei karrier A Suicide Silence debütáló albumából már az első héten 7250 másolatot adtak el, így a legnagyobb példányszámban eladott albumok közé került. A második albumuk, a No Time to Bleed 2009. június 30-án jött ki. A harmadik album, a The Black Crown 2011. július 12-én jelent meg, ezen énekelt utoljára. Halála 2012. november 1-jén hunyt el motorbalesetben. A halála alkohol fogyasztás miatt történt. Utána A zenekar tagjai csináltak egy emlék koncertet azzal a nével, hogy Ending Is the Beggining: The Mitch Lucker Memorial Show, ami 2012 December 21-én volt a Pomona Fox Színházban. Ezt a koncertet azért tartották meg, hogy Mitch lányának az oktatását lehessen fizetni és létrehozták a Kenadee Lucker Oktatási Alapot. 1974 a légi közlekedésben Ez egy lista a légi közlekedéssel kapcsolatos eseményekről, amelyek 1974-ben történtek: 89-es trolibusz (Budapest) A budapesti 89-es jelzésű trolibusz a Kálvin tér és az Orczy tér között közlekedett 2007. május 14-étől 2010. május 21-éig. Története A 89-es trolijáratot a 4-es metró Fővám téri és Kálvin téri építési munkálatai miatt a nem üzemelő 83-as trolibusz helyettesítése miatt vezették be. Emellett egy 83-as trolipótló busz is járt, amelynek egy megállóval hosszabb volt az útvonala. A járat 2009 augusztusáig közlekedett volna[forrás?], a Szabó Ervin téri terelés miatt. 2009. augusztus 31. és szeptember 20. között azonban újra közlekedett. 2009. szeptember 21-től október 20-ig ideiglenesen ismét szünetelt a forgalom a vonalon, mivel a Kálvin téren nem tudtak a trolik megfordulni a 4-es metró építése miatt. 2010. május 21-én üzemzáráskor megszűnt a 89-es trolibusz, május 22-én üzemzáráskor a 83-as trolipótló busz is, helyét az újrainduló Orczy tér és Fővám tér között közlekedő 83-as trolibusz vette át. Járművek A vonalon kezdetben Ikarus 280T trolibuszok közlekedtek, melyeket 2010 áprilisában a Ganz-Solaris Trollino 12-A típusúak váltottak fel. 1974 a sportban 1974 főbb sporteseményei a következők voltak: 1973 . december 22. – 1974 . január 1. Tenisz Australian Open , Melbourne január 26 – 27. Férfi gyorskorcsolyázó-Európa-bajnokság, Eskilstuna január 29. – február 2. Műkorcsolyázó-Európa-bajnokság, Zágráb február 2 – 3. Női gyorskorcsolyázó-Európa-bajnokság, Almati február 2 – 10. Alpesi sívilágbajnokság, St. Moritz február 9 – 10. Férfi gyorskorcsolyázó-világbajnokság, Inzell február 16 – 17. Gyorskorcsolyázó sprintvilágbajnokság, Innsbruck február 16 – 24. Északi sívilágbajnokság, Falun február 23 – 24. Női gyorskorcsolyázó-világbajnokság, Heerenveen február 23 – 24. IV. fedett pályás légfegyveres-Európa-bajnokság, Enschede február 23 – 24. I. fedett pályás atlétikai magyar bajnokság, Budapest február 24. – március 3. Biatlon-világbajnokság, Minszk február 28. – március 10. Férfi kézilabda-világbajnokság , NDK március 5 – 9. Műkorcsolyázó-világbajnokság, München március 8 – 17. Jégkorong-világbajnokság C csoport, Grenoble , Gap , Lyon március 9 – 10. V. fedett pályás atlétikai Európa-bajnokság, Göteborg március 20 – 30. Jégkorong-világbajnokság, B csoport, Ljubljana április 5 – 20. Jégkorong-világbajnokság, A csoport, Helsinki április 6 – 13. IX. asztalitenisz-Európa-bajnokság Újvidék április 16 – 30. tollaslabda-Európa-bajnokság, Bécs május 2 – 5. Cselgáncs-Európa-bajnokság, London május 17 – 23. X. teke-világbajnokság, Eppelheim május 28. – június 6. Vitorlázó-Európa-bajnokság, Finn dingi hajóosztály, Niendorf május 29. – június 6. XXXIII. súlyemelő-Európa-bajnokság, Verona június 5 – 16. Tenisz Roland Garros , Párizs június 5 – 30. XXI. férfi sakkolimpia, Nizza június 13 – július 7. Labdarúgó-világbajnokság , NSZK június 18 – 25. vitorlázó-világbajnokság, Tempest hajóosztály, Medemblik június 24 – július 7. Wimbledoni teniszbajnokság , Wimbledon június 30. – július 7. Női díjugrató-világbajnokság, La Baule július 3 – 14. VII. férfi kosárlabda-világbajnokság, Puerto Rico július 5 – 13. Vitorlázó-világbajnokság, repülő hollandi hajóosztály, Weymouth július 11 – 18. Vitorlázó-Európa-bajnokság, 470-es hajóosztály, Masnou július 17 – 27. Vívó-világbajnokság, Grenoble július 18 – 21. Férfi díjugrató-világbajnokság, Hickstead július 28. – augusztus 11. XII. ejtőernyős-világbajnokság, Szolnok augusztus 3 – 11. Vitorlázó-világbajnokság, 470-es hajóosztály, Nápoly augusztus 9 – 11. Díjlovagló-világbajnokság, Koppenhága augusztus 14 – 20. Pályakerékpáros-világbajnokság, Montréal augusztus 17 – 30. I. Amatőr ökölvívó-világbajnokság , Havanna augusztus 18 – 25. XIII. úszó-, műúszó-, vízilabda-Európa-bajnokság, Bécs augusztus 19 – 25. Uszonyos- és búvárúszó-Európa-bajnokság, Potsdam augusztus 21 – 24. Országúti kerékpáros-világbajnokság, Montréal augusztus 23. – szeptember 3. Női kosárlabda-Európa-bajnokság, Olaszország augusztus 24 – 25. IV. íjász-Európa-bajnokság, Zágráb augusztus 28. – szeptember 1. Fogathajtó-világbajnokság, Frauenfeld augusztus 28. – szeptember 8. Tenisz US Open , New York augusztus 29. – szeptember 1. Szabadfogású birkózó-világbajnokság, Isztambul augusztus 29. – szeptember 8. Evezős világbajnokság, Luzern augusztus 31. – szeptember 4. XX. öttusa-világbajnokság, Moszkva szeptember 1 – 7. Vitorlázó-Európa-bajnokság, Soling hajóosztály, Clyde szeptember 1 – 8. XI. atlétikai Európa-bajnokság, Róma szeptember 12 – 15. Military-világbajnokság, Burghley szeptember 15. – október 3. VI. női sakkolimpia, Medellín szeptember 19 – 22. V. tájékozódásifutó-világbajnokság, Viborg szeptember 21 – 29. XXVIII. súlyemelő-világbajnokság, Manila szeptember 21 – 28. Sportlövő világbajnokság, Thun, Bern október 6. Emerson Fittipaldi ( McLaren ) nyerte a Formula–1 -es világbajnoki címet. október 10 – 13. Kötöttfogású birkózó-világbajnokság, Katowice október 13 – 27. Férfi és női röplabda-világbajnokság, Mexikó október 16 – 20. XI. kajak-kenu világbajnokság, Mexikóváros október 20 – 27. XVIII. tornász-világbajnokság, Várna Születések január 2. – Tomáš Řepka , cseh válogatott labdarúgó január 7. – Julen Guerrero , spanyol válogatott labdarúgó, edző január 12. – Milen Petkov , bolgár válogatott labdarúgó január 21. – Gillian Martindale , barbadosi nemzetközi női labdarúgó-játékvezető január 31. – Buzás Attila , magyar labdarúgó, edző február 2. – Csin Kan-jing , kínai női sakkozó, női nagymester (WGM) február 8. – Zoran Jankovics , szerb születésű bolgár válogatott labdarúgó, edző február 12. – Dmitrij Vjacseszlavovics Loszkov , orosz válogatott labdarúgó középpályás, edző március 11. – Turi Géza , magyar labdarúgó március 30. – Maria Neculiță , olimpiai és világbajnoki ezüst, valamint Európa-bajnoki bronzérmes román tornász, edző április 1. – Paolo Bettini , olimpiai és világbajnok olasz profi kerékpáros április 4. – Dave Mirra , amerikai BMX és ralikrossz versenyző, üzletember († 2016 ) április 6. – Robert Kovač , horvát válogatott labdarúgó április 7. Fehér Attila, magyar labdarúgó Lendvai Miklós , magyar válogatott labdarúgó április 14. – Jekatyerina Valentyinovna Kovalevszkaja , orosz sakkozónő, nemzetközi mester (IM), női nagymester (WGM) május 22. – Ónodi Henrietta , olimpiai bajnok magyar tornász június 7. – Jean-Noël Ferrari , olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia tőrvívó június 23. – Sinan Şamil Sam , világbajnok török ökölvívó († 2015 ) július 13. – Jarno Trulli , olasz Formula–1-es autóversenyző július 14. – Märcz Tamás , olimpiai bajnok magyar vízilabdázó augusztus 5. – Ronny Kujat , német labdarúgó, edző augusztus 16. – Egerszegi Krisztina , ötszörös olimpiai bajnok, többszörös Európa- és világbajnok magyar úszó augusztus 31. – Andrij Olehovics Medvegyev , ukrán teniszező szeptember 4. – Stieber Mercédesz , világ- és Európa-bajnok magyar vízilabdázó, olimpikon szeptember 10. – Joseph Lamptey , ghánai nemzetközi labdarúgó-játékvezető szeptember 11. – Orlando Duque , világbajnok kolumbiai szupertoronyugró szeptember 18. – Sol Campbell , angol válogatott labdarúgó szeptember 19. – Sunday Oliseh , afrikai nemzetek kupája győztes és olimpiai bajnok nigériai válogatott labdarúgó, edző október 26. – Schindler Szabolcs , magyar labdarúgó, edző november 9. Alessandro Del Piero , világbajnok olasz válogatott labdarúgó Polgár Zsófia , kétszeres sakkolimpiai bajnok, ifjúsági világbajnok női nemzetközi sakknagymester november 16. Abiodun Baruwa , nigériai válogatott labdarúgókapus Paul Scholes , angol válogatott labdarúgó november 26. – Roman Šebrle , olimpiai és világ- és Európa-bajnok cseh atléta, tízpróbázó november 27. – Polgár Zsófia , magyar sakkozó, női nemzetközi nagymester, kétszeres sakkolimpiai bajnok december 1. – Costinha , portugál labdarúgó december 20. – Mátyus János , magyar válogatott labdarúgó december 23. – Imre Géza , világ- és Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes, kétszeres olimpiai bronzérmes magyar párbajtőrvívó december 26. – Jeremy Stasiuk , kanadai jégkorongozó december 27. – Tóth Mihály , labdarúgó, csatár Rocca San Felice Rocca San Felice község (comune) Olaszország Campania régiójában, Avellino megyében. Fekvése A megye délnyugati részén fekszik. Határai: Frigento, Guardia Lombardi, Sant’Angelo dei Lombardi, Sturno és Villamaina. Története A település már az ókorban létezett, egy helyi istenség, Mephitisz szentélye körül alakult ki. A rómaiak i. e. 311-ben foglalták el. A longobárdok idején épült fel erődje és kezdett kialakulni a tulajdonképpeni település magja. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói a középkori Castello (vár) romjai Santa Maria Maggiore-templom Santa Felicita-szentély Fekete Párduc (film) A Fekete Párduc (eredeti cím: Black Panther) amerikai szuperhős mozifilm, mely a Marvel képregények egyik hőséről, Fekete Párducról szól. A filmet Ryan Coogler rendezte, valamint Coogler és Joe Robert Cole írta. A főszereplők Chadwick Boseman, mint T'Challa / Fekete Párduc, Michael B. Jordan, Lupita Nyong'o, Danai Gurira, Martin Freeman, Daniel Kaluuya, Letitia Wright, Winston Duke, Angela Bassett, Forest Whitaker és Andy Serkis. A film középpontjában T'Challa, aki apja halálát követően hazatér otthonába, hogy elfoglalja az őt illető trónt, mint Wakanda királya. Ám megállapítja, hogy egy nagy erejű ellenfél támadja meg őket a globális következményekkel ellentétben. Hogy megmeneküljenek, Fekete Párducként maga mellé kell állítania szövetségeseit, és együttes erővel szembe kell nézniük a támadókkal. A Fekete Párduc 2018. január 29-én debütált Los Angelesben, majd az Amerikai Egyesült Államokban 2018. február 16-án mutatta be a Walt Disney Studios Motion Pictures 2D, 3D, IMAX és egyéb nagy prémium formátumokban. Magyarországon egy nappal hamarabb szinkronizálva, február 15-én a Fórum Hungary jóvoltából. A film dicséretet kapott a látvány, a forgatókönyv, a megrendezés, az előadások, a jelmeztervezés, a termelési eredmények, a hangsáv és a cselekvési szekvenciák iránt. A kritikusok úgy vélték, hogy ez az egyik legjobb film az MCU-ban, és megjegyezték annak kulturális jelentőségét is. A film kritikai szempontból pozitív visszajelzéseket kapott az értékelőktől. A Metacritic oldalán a film értékelése 88% a 100-ból, ami 55 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Fekete Párduc 97%-os minősítést kapott 348 értékelés alapján. Világszerte több mint 1,079 milliárd dolláros bevételnél tart, ami a 200 millió dolláros költségvetésével szemben fantasztikus eredmény, így 2018-ban a legmagasabb bruttó bevételt hozó film lett, 47. az összesített időben. A négynapos nyitóhétvégén 242,1 millió dollárral kezdett, majd a háromnaposon újabb 202 millió dollárt gyűjtött. Az Egyesült Államokban a második és az ötödik legmagasabb bevétele volt, valamint az afrikai-amerikai rendezők legnagyobb bemutatkozása. Wesley Snipes érdeklődést mutatott az 1992-es Fekete Párduc filmhez, de a projekt nem jött létre. 2005 szeptemberében a Marvel Studios bejelentette a Fekete Párduc egyikét a tízből a Marvel karakterek alapján, és a Paramount Pictures által forgalmazva lett. Mark Bailey-nek felajánlották, hogy írjon forgatókönyvet 2011. januárjában. A Fekete Párducot 2014 októberében jelentették be. Boseman először az Amerika Kapitány: Polgárháborúban szerepelt először a karakterében. 2016-ra Cole és Coogler csatlakozott, majd májusban további szereplők is, így a Fekete Párduc az első olyan Marvel film, ami túlnyomóan "fekete színű". A film fő forgatása 2017. januárjától-áprilisig tartott, az EUE / Screen Gems Studios-ban az atlantai nagyvárosi területen és Puszanban, Dél-Koreában. Cselekmény Évszázadokkal ezelőtt, egy vibrániumot tartalmazó meteorit zuhant le Afrikában, ellepve az egész környéket. A helyen öt törzs telepedett le és elnevezték Vakandának. A törzsek háborúban álltak egymással, míg végül egy sámánnak megjelent Basztet, a párducistennő, aki elvezette egy különleges növényhez, amit a sámán megevett, ezzel emberfeletti erőre tett szert. A sámán egyesítette a törzseket és ő lett az első Fekete Párduc, azaz Vakanda királya. Az ország a vibrániumot felhasználva a bolygó legfejlettebb országává vált, de látva a többi ország háborúit, elrejtették magukat és szegény nemzetnek álcázzák az országot. 1992-ben az előző Fekete Párduc, T'Chaka király két harcosával a kaliforniai Oakland-be utazik, hogy meglátogassa testvérét, N'Jobu-t. Ugyanis a feketepiaci kereskedő, Ulysses Klaue vibrániumot lopott az országból, és minden jel arra utal, hogy N'Jobu segítette ebben. N'Jobu-t a társa, Zuri köpte be, aki valójában egy vakandai kém volt, T'Chaka pedig magával akarja vinni testvérét, hogy a hazájukban döntsenek a sorsáról. A film ezután a jelenre vált, nem sokkal az Amerika Kapitány: Polgárháború után. T'Chaka király immár halott Helmut Zemo-nak hála, így végül a fiának, T'Challa-nak kell átvennie apja helyét mind a trónon, mind a Fekete Párduc szerepében. Okoye-vel, a vakandai Dora Milaje testőrség vezetőjével este rajta ütnek egy csapaton, akik elrabolt nőket szállítanak el. A rajtaütés valódi oka az, hogy a nők között beépülve ott van Nakia, T'Challa exbarátnője és a férfi szeretné, ha ő is ott lenne a királlyá koronázásának ceremóniáján, amit a nő el is vállal. Másnap reggel már hárman repülnek át a Vakandát elrejtő erőtéren, majd a T'Challa anyjával, Ramondával és húgával, a technológiai zseni Shurival való találkozás után megkezdjék a ceremóniát. Egy vízesésnél Zuri vezényletével avatják királlyá T'Challát, ahol a törzsek kihívót állíthatnak a király elé, megkérdőjelezve ezzel hatalmát. A törzsek nagy része elfogadja az új királyt, de a majmokat istenítő dzsaban törzs vezetője, M'Baku kihívja T'Challát az élet-halál párbajra, ahol T'Challa a vízesés szélén legyőzi őt és próbálja rávenni a megadásra a halál helyett. M'Baku végül belemegy, T'Challa pedig később egy rituálé során megeszi a gyógynövényt, ami a Párduc hatalmát adja neki. A rituálé részeként betemetik földdel, majd egy hallucinációban találkozik apja szellemével, akitől tanácsot kap az uralkodáshoz. Eközben egy Erik Stevens nevű férfi állít be egy múzeumba, ahol egy álcázott vakandai vibrániumfejszét tartanak. Stevens megmérgezi az egyik ottani kurátort, a hozzá kihívott mentősök pedig valójában Klaue és az emberei, akikkel közösen csempészi ki a fejszét - Stevens pedig egy maszkot is visz, mert megtetszett neki. A rablásról Vakanda is értesül és T'Challa Okoye-vel és Nakia-val közösen elindul Puszanba, Dél-Koreába, ahol Klaue tovább akarja adni a tárgyat. T'Challa megígéri barátjának, a törzsvezető W'Kabinak, hogy vagy megöli Klaue-t, vagy elhozza az országba; eközben Shuri egy új Párduc-páncélt ad neki, ami elnyeli a ruhát ért támadást, és azzal az energiával vissza tud támadni. Az átadás helyszínéül szolgáló kaszinóban T'Challa rájön, hogy a fejszét megvenni kívánó fél valójában a CIA-s Everett K. Ross, aki a Polgárháború idején segített neki és aki titokban tartotta T'Challa szuperhős énjét. Ross épp átvenné Klaue-tól a tárgyat, amikor Okoye lebukik és lövöldözés alakul ki a kaszinóban, ahonnan Klaue-ék autóval próbálnak menekülni. T'Challa és társai követni kezdik őt, majd el is kapja és épp megölni készülne, de a nagy tömeg miatt mégsem teszi ezt meg. Később Klaue-t a CIA viszi magával, hogy kihallgassa, ami során Klaue mesél Ross-nak Vakanda igazi arcáról. Ross ezt számon kéri T'Challán, ám ekkor megjelenik Erik Stevens (a korábban ellopott maszkban) és csapata, hogy megszöktesse őt. T'Challa utánuk ered, ám elmenekülnek, viszont T'Challa előtte még észrevesz Stevens-nél egy gyűrűt, ami pontosan olyan, mint amit ő kapott nagyapjától. A szöktetés közben Ross súlyosan megsérül a gerincén, ezért magukkal viszik titokban Vakandába, hogy helyrehozzák. Míg Ross-t kezelik T'Challa Zurit vonja kérdőre, aki elárulja a '80-as években történt esemény teljes történetét. Kiderül, hogy N'Jobu azért csempészett vibrániumot, hogy felfegyverezze a világon a nehéz sorsú feketéket, akik elnyomás és kirekesztés alatt állnak. N'Jobu lelepleződése után az őt eláruló Zurira támadt, ám T'Chaka király rátámadt és megölte. Zuri azt is elmondja, hogy N'Jobunak volt egy fia is, N'Jadaka, akit a királlyal ott hagytak és aki később Erik Stevens néven vált a gyilkológéppé, akire a Koncoló nevet aggatták. Eközben Stevens megöli Klaue-t, a holttestét pedig magával viszi Vakandába és odaadja W'Kabinak, ezzel maga mellé nyerve őt. A palotába érve felfedi magát és kihívja T'Challát a trónért folytatott rituális harcra, amit az új király elfogad. A harc előtt megvonják T'Challától a gyógynövény nyújtotta erőt, és a harc során Stevens többször csúnyán megsebzi. Zuri ekkor bevallja Stevens-nek hogy valójában miatta halt meg az apja, ezzel próbálva megmenteni T'Challa életét, ám Stevens végez vele, T'Challát pedig ledobja a vízesésbe. Ezután megeszi a Fekete Párduc erejét adó gyógynövényt, majd elvégzik ugyanazt a szertartást rajta, mint T'Challán. Ezután Stevens felégetteti az összes gyógynövényt, hogy ne kerülhessen más kezébe, ám Nakia titokban meg tud szerezni egyet. Nakia, Ramonda, Shuri és Ross a gyógynövénnyel kimenekül a palotából, ám Okoye nem segít nekik, mivel a királyt kell szolgálnia, aki épp fegyvereket akar kivinni az országból, hogy külvilági embereikkel leigázzák a többi országot. A csapat a dzsaban törzshöz megy, hogy M'Baku-nak adják a gyógynövényt, aki annak segítségével legyőzhetné a Koncolót. M'Baku azonban ezt nem fogadja el, mivel T'Challa életben van: a törzs egyik embere találta a folyónál, de már nem bírja sokáig. Nakia gyorsan megeteti vele a gyógynövényt és betemetik, ezzel a szertartást megtéve. A szertartás hatására T'Challának újra látomása lesz, amiben találkozik apjával és őseivel, akiknek döntéseit kérdőre vonja. Úgy gondolja, hogy Vakanda túl sokáig bujkált, és ideje, hogy a világon élő többi feketének is segítsenek - ezután felébred. T'Challa köszönetet mond M'Baku-nak és a segítségét kéri, ám az nem akarja háborúba küldeni a népét. Vakandába visszatérve T'Challa immár ismét a Fekte Párduc ruhában érkezik meg, hogy újra harcra hívja a Koncolót, aki maga is szerzett egy Fekete Párduc ruhát. A felfegyverkezett Nakia és Shuri eközben W'Kabi harcosaival és felfegyverzett orrszarvúival találják szembe magukat, ám Okoye és a Dora Milaje testőrség fellázad; majd a szorult helyzetben megjelenik M'Baku a harcosaival, hogy besegítsen nekik. Ezalatt Ross egy távirányítású vakandai repülővel leszedi a fegyvert az országból kivinni akaró gépeket, miközben W'Kabi látva a csata okozta pusztítást feladja magát és harcosait. Eközben T'Challa és a Koncoló a vibrániumot szállító vasút vonalán harcolnak, ami gyengíti a vibrániumot, így kettejük ruháját is. Ezt T'Challa ki is használja és egy kést döf a Koncolóba, amivel halálos sérülést okoz. T'Challa felajánlja neki, hogy rendbe hozzák, de Stevens tudja, hogy akkor egész életét börtönben tölti, ezért miután megtekinti a vakandai naplementét kihúzza magából a kést, ezzel elvérzik. Később T'Challa intézkedéseinek köszönhetően már nem rejti erőtér Vakandát, az ország kezdi felfedni magát. T'Challa elviszi Shurit ahhoz a házhoz, ahol apja végzett a testvérével, és ahol továbbra is szörnyű körülmények közt élnek a feketék. Ám nem sokáig, ugyanis T'Challa megvette az épületet és a környező épületeket is, hogy itt rendezzék be az első vakandai segítőotthont, aminek vezetőjének Shuri-t választja. A stáblista felénél lévő jelenetben T'Challa az ENSZ-nek tart beszédet, melyben fel akarja fedni Vakanda igazi arcát. A stáblista utáni jelenetben az immár Fehér Farkas nevet viselő Bucky Barnes-t láthatjuk, akit a Polgárháború végén lefagyasztottak Vakandában, ám most felébredt, mert Shuri végre meggyógyította az elméjét. Filmkritikák Popcorn Project: Fekete Párduc kritika Rhamphichthyidae A Rhamphichthyidae a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a elektromoskéshal-alakúak (Gymnotiformes) rendjében tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi 3 nem és 15 faj tartozik. Gymnorhamphichthys (Ellis in Eigenmann, 1912) – 4 faj Gymnorhamphichthys hypostomus Gymnorhamphichthys petiti Gymnorhamphichthys rondoni Gymnorhamphichthys rosamariae Iracema (Triques, 1996) – 1 faj Iracema caiana Rhamphichthys (Müller & Troschel, 1849) Rhamphichthys apurensis Rhamphichthys atlanticus Rhamphichthys drepanium Rhamphichthys hahni Rhamphichthys lineatus Rhamphichthys longior Rhamphichthys marmoratus Rhamphichthys rostratus Rhamphichthys schomburgki Forrás BIOLIB szerinti rendszerbesorolása Kerny Terézia Kerny Terézia (Budapest, 1957. december 29. – Budapest, 2015. november 6.) művészettörténész. Munkássága A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet tudományos munkatársa. Kutatási területe az építészettörténettől az ikonográfián keresztül a tudománytörténetig ível. 2012-től az MTA folyóiratának, az Ars Hungaricának a főszerkesztője. MTA BTK Közalkalmazotti Tanácsának művészettörténész tagja. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat osztálytitkára. Kitüntetései 2005-ben Pasteiner Gyula-emlékérem 2008-ban Opus Mirabile díj Könyvei Az Olttól a Küküllőig. Erdélyi szász erődtemplomok ; fotó Szentpétery Tibor, szöveg Kerny Terézia; Officina Nova, Bp., 1990 Gottes feste Burgen. Sächsische Wehrkirchen des Mittelalters in Siebenbürgen / Az Olttól a Küküllőig ; fotó Szentpétery Tibor, szöveg Kerny Terézia; németre ford. Reviczky Katalin; Officina Nova, Bp., 1990 Váradi kőtöredékek. Szobortöredékek, építészeti faragványok, síremlékek az egykori Biharvármegyei és Nagyváradi Múzeum gyűjteményéből ; szerk. Kerny Terézia; MTA Művészettörténeti Kutató Csoport, Bp., 1990 Kalocsa, érseki rezidencia ; TKM Egyesület, Bp., 1995 ( Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára ) Gyöngyössy János–Kerny Terézia–Sarudi Sebestyén József: Székelyföldi vártemplomok ; TKM Egyesület, Bp., 1995 ( Tájak-korok-múzeumok könyvtára ) Páduai Szent Antal emlékezete. 1195-1231. Tanulmányok ; szerk. Farkas Attila, Kerny Terézia; Sümegi Fórum Alapítvány, Sümeg, 1995 ( Múzeumi füzetek. Sümegi Fórum Alapítvány ) Hankovszky Béla Jácint–Kerny Terézia– Móser Zoltán : Ave rex Ladislaus ; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp., 2000 Szent László király emlékei Dunántúlon. Tanulmányok ; szerk. Miklósi-Sikes Csaba, Kerny Terézia; Sümegi Fórum Alapítvány, Sümeg, 2000 ( Múzeumi füzetek. Sümegi Fórum Alapítvány ) A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézetének Levéltári Regesztagyűjteménye. Repertórium ; szerk. Bibó István , Kerny Terézia, Serfőző Szabolcs; MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Bp., 2001 Szent Imre 1000 éve. Székesfehérvár 1007-2007. Tanulmányok Szent Imre tiszteletére születésének ezredik évfordulója alkalmából ; szerk. Kerny Terézia; Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár, 2007 ( A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiadványai ) Thaler Tamás–Kerny Terézia: Középkori templomaink. Barangolás a Börzsönytől a Zemplénig ; Anno, Bp., 2007 Thaler Tamás–Kerny Terézia: Középkori templomok a Felső-Tisza-vidéken ; Anno, Bp., 2008 Kerny Terézia–Móser Zoltán: Képet öltött az Ige. Johannes Aquila freskói ; Kairosz, Bp., 2010 Mátyás király és a fehérvári reneszánsz ; szerk. Kerny Terézia, Smohay András; Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár, 2010 ( A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiadványai ) Károly Róbert és Székesfehérvár ; szerk. Kerny Terézia, Smohay András; Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár, 2011 ( A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiadványai ) II. András és Székesfehérvár ; szerk. Kerny Terézia, Smohay András; Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár, 2012 ( A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiadványai ) István, a szent király. Tanulmánykötet és kiállítási katalógus Szent István tiszteletéről halálának 975. évfordulóján ; szerk. Kerny Terézia, Smohay András; Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár, 2013 ( A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiadványai ) Archaeologia és műtörténet. Tanulmányok Rómer Flóris munkásságáról születésének 200. évfordulóján ; szerk. Kerny Terézia, Mikó Árpád; MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Bp., 2015 Etzleben Etzleben település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Gare de Glos - Montfort Gare de Glos - Montfort vasútállomás Franciaországban, Glos-sur-Risle településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Serquigny-Oissel-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bourgtheroulde - Thuit-Hébert Gare de Brionne Bad Vigaun Bad Vigaun egy község az ausztriai Salzburg tartomány Halleini járásában. A településnek 2000 lakosa van. Fekvése Bad Vigaun Tennengau tájegység része. A Salzach völgyében fekvő települést körbeveszik a környék hegységei. (Hagengebirge, Tennengebirge, Unterberg, Osterhorngruppe). Salzburgtól 15 kilométerre délre található. Megközelíthető az A10-es autópályán, illetve a Salzburg–Tirol-vasútvonalon. A település részei: Rengerberg (292 fő, 2015. január 1-jén ) Riedl (76) Sankt Margarethen (297) Vigaun (1398) Története A területen egy nagyobb római település állt az ókorban, mely Noricum provinciához tartozott. A község neve is latin eredetű: Vicon (vicus = falu), illetve Figun. A középkori egyházi iratokban először 748-ban említik. Látnivalók Kései gót stílusban épült plébánia templom. St. Margarethen templom, márvány szószékkel. Römerbrücke (Római híd): 1613-ban épült kőhid a Taugl patak felett, melyet 19. században kezdtek el római hídként emlegetni. Mesnerhaus - falumúzeum. Bruderloch - kora keresztény imahely egy barlangban. Strand a Taugl pataknál. Ratkovszky Ferenc Ratkovszky Ferenc (Sopron, 1900. május 18. – Budapest, 1965. március 9.) Kossuth-díjas gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 20. század első évtizedeiben lezárult a nagy elektrotechnikai felfedezések korszaka. A fejlesztés elsősorban a teljesítmények, illetve a feszültségszintek növelésére, valamint a berendezések tökéletesítésére irányult. Bláthy Ottó Titusz környezetében ekkorra felnőtt egy új mérnökgeneráció. Közülük Ratkovszky Ferenc a transzformátorszerkesztés, és feszültségszabályozás, valamint a nagyvasúti villamos vontatás területén végzett kiemelkedő munkát, később az országos villamosenergia-rendszer kiépítésében alkotott maradandót. Élete Gépészmérnöki képesítését a budapesti Műegyetemen szerezte 1922-ben. Felsőfokú tanulmányainak első két évében dolgozni is kényszerült, hogy atyja halála után a szükséges anyagiakat előteremtse. Már gimnáziumi tanulóként megismerkedett a Ganz gyárral, ahol a szünidőkben esztergályosként, illetve laboratóriumi gyakornokként dolgozott. Mérnöki működését is a Ganz Villamossági Rt.-nél kezdte, ahol rövidesen a próbaterem helyettes vezetője lett. 1924-ben már főmérnökként a transzformátorszerkesztési iroda vezetője. 29 éves korában – helyettes igazgatóként – az erőműveket és gyári berendezéseket tervező osztályok teljes tevékenységét irányította. Néhány év múlva már a gyár igazgatója. 1936-ban a budapesti műegyetemen a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem magántanárává is kinevezték. A Ganzban Számos szabadalmat alkotott. Az elsők között készült el a nagytranszformátorok – menetzárlat által okozott mágneses aszimmetrián alapuló – menetzárlat-védelmi rendszere. 1939-ben a segédáramkörökkel történő automatikus feszültségszabályozásra vonatkozó találmányát az MTA Berzeviczy Albert-díjjal jutalmazta. Kandó Kálmán és Verebélÿ László után továbbfejlesztette az 50 Hz frekvenciájú, egyfázisú váltakozó árammal táplált vasútvillamosítási rendszert. A forgalmi viszonyok változása ugyanis nagyobb sebességű mozdonytípust igényelt. A magyar ipar – Ratkovszky elgondolása alapján – 1943-ban két kísérleti fázisváltós mozdonyt készített, amelyek a rudazathajtás kiküszöbölése érdekében tengelyenként rövidrezárt forgórészű indukciós vontatómotorokkal voltak felszerelve. A 144 tonnás, 125 km/óra végsebességű „Radony” mozdonyok sebességének szabályozása periódusváltással történt, a fázisváltótól független aszinkron frekvenciaátalakító segítségével. A mozdonyok ugyan a második világháború áldozatául estek, de a rövid kísérleti üzem igazolta az elgondolás helyességét. Ennek alapján a Ganz Villamossági Rt. és a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak az 1940-es évek végén új mozdonytípust fejlesztett ki. A Ratkovszky Ferenc és Mándi Andor által tervezett úgynevezett Ganz-Kandó rendszerű fázis- és periódusváltós mozdonyban (MÁV V55 sorozat) a periódusváltó a Kandó-féle fázisváltóval összeépített háromfázisú csúszógyűrűs indukciós gép volt. Az országos villamosenergia-rendszer 1941. január 29-én a főváros vezetése vezérigazgatóként megbízta a Budapest Főváros Elektromos Művei vezetésével. A főváros áramellátása teljes mértékben a Kelenföldi Erőműtől függött. A biztosabb ellátás érdekében elkezdődött a Mátra térségében egy új erőmű építése 132 MW összteljesítményre. A termelt villamos energiát 100 kV feszültségű kettős rendszerű távvezeték juttatta a fővárosba. A beruházással egyidőben Budán is épült egy új transzformátorállomás, ahol a Bánhidai Erőműből érkező energiát fogadták. A Duna alatt egy járható alagút épült az energia Pestre történő továbbítására. A tervezett létesítmények jelentős része elkészült, még az új Mátrai erőmű építése is majdnem befejeződött, de üzembe helyezését a háború megakadályozta, a berendezéseket később szovjet hadisarcként elszállították. A háborús viszonyok között Ratkovszky mindhárom fővárosi közüzem: a villamos-, gáz- és vízművek vezetését is ellátta. A nagy világégés után a villamosenergia-szolgáltatás újjászervezése és korszerűsítése is az ő nevéhez fűződik. A budapesti ideiglenes áramellátás már 1945 novemberében megindult. Hosszabb távra előregondolva a Bánhidai, Mátrai, Kelenföldi erőművek együttműködésének megvalósítására a pesti oldal külső peremén egy 100 kV-os vezetékrendszer épült. 1965. március 9-én, Budapesten hunyt el. Végső nyughelye a Farkasréti temetőben van. Elismerése 1951 MTA levelező tagja 1953 Kossuth-díj 1954 MTA rendes tagja 1960 OMFB tanácsadója Forrás Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005) Ökölvívás az 1980. évi nyári olimpiai játékokon Az 1980. évi nyári olimpiai játékokon az ökölvívásban 11 súlycsoportban avattak olimpiai bajnokot. A küzdelmek egyenes kieséses rendszerben zajlottak, és mindkét elődöntő vesztese bronzérmet kapott. A legtechnikásabb ökölvívónak kiosztott Val Barker-díjat az olasz Patrizio Oliva kapta. Éremtáblázat (Magyarország és a rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke illetve értékei vastagítással kiemelve.) Magyar szereplés Lévai István bronzérmet szerzett nehézsúlyban . Váradi János bronzérmet szerzett légsúlyban . Polokwane Polokwane (jelentése: A biztonság helye) város a Dél-afrikai Köztársaságban Limpopo tartományban. A város korábbi neve Pietersburg. Történelme Az 1840-es években Andries Potgieter a Voortrekkerek (emigránsok) vezére megalapította Zoutpansbergdorpot, egy várost északnyugaton. Ezt a települést a helyi törzsekkel való összecsapások miatt el kellett hagyniuk. 1886-ban alapították meg a mai várost elődjét Pietersburgot Petrus Jacobus Joubert Voortrekker vezető a tiszteletére. A britek a búr háborúk alatt építettek egy koncentrációs tábort, itt majdnem 4000 búr nő és gyermek élt. A hivatalosan csak 1992. április 23-án lett város. Polokwane a tartomány legnagyobb városa egyben a központja is. Sport A város labdarúgó csapata a Winners Park F.C. Polokwane a 2010-es labdarúgó-világbajnokság egyik helyszíne, stadionja a Peter Mokaba Stadion. Czakó Ádám Czakó Ádám (Kolozsvár, 1940. november 5. – Budapest, 2013. március 6.[forrás?]) zeneszerző, karmester. Élete Középiskolai és egyetemi tanulmányait is szülővárosában végezte. A zeneművészeti középiskola után a G. Dima Zeneművészeti Egyetemen Sigismund Toduța mester tanítványa. 1966-67 között ugyanitt segédtanár. 1967-68 között kamarazene-tanár a nagyváradi zeneiskolában.1967-ben a nagyváradi filharmonikusok mutatták be első szimfóniáját, itt játszották először Ruha Istvánék egyik vonósnégyesét, Kóródy István klarinétversenyét és Nagyváradon hangzott el először Concerto grossója. Marosvásárhelyen a Maros Népi Együttes adta elő népdalfeldolgozásait (Száll a nóta, 1969 Sepsiszentgyörgy). Ugyanitt Szalman Lóránt tűzte műsorára első szimfóniáját. 1968-70 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Színház karmestere.[forrás?] Csávossy György verses-zenés vígjátékának (Édes méreg) zenéjét szerezte (bemutató: 1970, Sepsiszentgyörgy). Kísérőzenét írt Veress Dániel Mikes, Tömöry Péter A pipacsok halála, Méhes György Barbár komédia és Sombori Sándor Gábor Áron c. darabjaihoz, Domokos Eszter librettójára gyermekoperát (Perlino), Csiki László verseire kamarazenét komponált. Farkas Árpád, Magyari Lajos, Márki Zoltán, Tömöry Péter szövegeire dalokat, Szemlér Ferenc versére tömegdalt, Csiki László verseire kamarazenét; Majtényi Erik verseire a Virágének és a Rügyező ág c. karműveket (Művelődés, 1977/10) szerezte. 1970–1974 között a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Ház zenei szakvezetője volt. Zenekritikáit román és erdélyi magyar napilapok is publikálták. 1974-től a Rapsodia Română népi együttes zenei vezetője, 1984-től a bukaresti Globus Cirkusz karmestere. 1990-ben Magyarországra települt családjával. 1992-től Németországban (Freudenstadt, Bad-Dürheim) szalonzenekart vezetett.[forrás?] 2008-ban A Szahara kincse c. operett, 2010-ben a Bál a kastélyban című zenés vígjáték zenéjét szerezte. Cecelégy A cecelégy (Glossina) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és a cecelegyek (Glossinidae) családjába tartozó nem. Előfordulásuk A cecelégy a Szaharától délre és a Kalahári-sivatagtól északra Afrika trópusi területein mindenütt elterjedt. A cecelégy kiirtására számtalan kísérletet tettek, de ezek sikertelennek bizonyultak. Újabb módszerek kifejlesztésével a jövőben talán lehetővé válik a populációk korlátok közé szorítása. Megjelenésük A cecelégy hossza 6-14 milliméter között van. A légynek egy pár repülésre alkalmas szárnya van, amelyet a légy nyugalmi helyzetben a hátára fektet. Szárnya mellett, még van egy pár billérje is, ami segíti az egyensúlyozásban repülés közben. Szájszerve vékony, tűszerű cső, amelynek végén mikroszkopikus méretű, borotvaéles „fogak” találhatók. Ezzel a légy még a vastagabb bőrréteget is képes átszúrni, hogy elérje a véredényeket. Életmódjuk A cecelégy magányos élősködő. Tápláléka az emlősök, madarak és hüllők friss vére. Táplálkozási módszerével terjeszti a halálos álomkórt. Az álomkórt egy egysejtű kórokozó Trypanosoma idézi elő, amely mielőtt eljutna a nyálmirigyéig, már a légy beleiben szaporodni kezd; a légy pedig szúrással viszi át áldozatára. Ha a fertőzött egyedet megszúrja egy másik cecelégy, az tovább terjeszti a betegséget. Szaporodásuk A párzási időszak egész évben tart. A nőstény egyszerre csak egy, igen fejlett lárvát hoz a világra, amely a puha, homokos talajban pillanatok alatt bebábozódik. A kifejlett légy 30 nappal később kel ki. A nőstény 2-3 hónapos élete során 2-3 lárvát hoz a világra. Szimbionták A cecelegyeknek három különböző szimbiontájuk is van. Az első, egyben elsődleges szimbionta a bakteriocitában tárolt Wigglesworthia, a két másodlagos szimbionta pedig a sejten belül és a sejtek között is előforduló Sodalis, illetve valamely Wolbachia-faj. A Glossina palpalis cecelégy vektora és gazdája a Hepatozoon petti-nek, ami a nílusi krokodilt fertőző parazita egysejtű. Rendszerezés A nembe körülbelül 23 faj tartozik, melyeket élőhelyüktől függően 3 csoportra osztanak: a szavannai fajok: ( Morsitans alnem, melyet néha Glossina névvel illetnek): Glossina austeni (Newstead, 1912) Glossina morsitans Westwood, 1850 Glossina pallidipes (Austen, 1903) Glossina swynnertoni (Austen, 1923) az erdei fajok: ( Fusca alnem, melynek korábbi neve Austenia volt): Glossina fusca fusca (Walker, 1849) Glossina fuscipleuris (Austen, 1911) Glossina frezili (Gouteux, 1987) Glossina haningtoni (Newstead and Evans, 1922) Glossina longipennis (Corti, 1895) Glossina medicorum (Austen, 1911) Glossina nashi (Potts, 1955) Glossina nigrofusca nigrofusca (Newstead, 1911) Glossina severini (Newstead, 1913) Glossina schwetzi (Newstead and Evans, 1921) Glossina tabaniformis Westwood, 1850 Glossina vanhoofi (Henrard, 1952) a folyó menti fajok: ( Palpalis alnem, melynek korábbi neve Nemorhina volt): Glossina caliginea (Austen, 1911) Glossina fuscipes fuscipes (Newstead, 1911) Glossina fuscipes martinii (Zumpt, 1935) Glossina fuscipes quanzensis (Pires, 1948) Glossina pallicera pallicera (Bigot, 1891) Glossina pallicera newsteadi (Austen, 1929) Glossina palpalis palpalis (Robineau-Desvoidy, 1830) Glossina palpalis gambiensis (Vanderplank, 1911) Glossina tachinoides Westwood, 1850 az alábbi két faj nincs a fenti csoportokba sorolva (még): Glossina brevipalpis Glossina longipalpis Skerlecz Iván Báró dr. lomniczai Skerlecz Iván (szül: "János Imre Mária") (Oroszló, Baranya vármegye, 1873. július 31. – Budapest, 1951. január 12.), jogász, Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, főrendiházi tag. Élete Az ősrégi dunántúli római katolikus lomniczai Skerlecz család bárói ágának sarja. Apja, báró lomniczai Skerlecz Károly (1836–1901), Baranya vármegyei főszolgabíró, miniszteri tanácsos, Horvát-Szlavon-Dalmátország pénzügyi igazgatója, anyja, báró hrabovai Hrabovszky Sarolta (1850–1931) volt. Apai nagyszülei báró lomniczai Skerlecz Károly (1793–1863), császári és királyi kamarás, aki 1857. augusztus 22.-én kapott bárói címet, és Resz Malvina (1804-1875) voltak. Anyai nagyszülei báró hrabovai Hrabovszky János (1777-1852) altábornagy, Horvátország és Szlavónia katonai parancsnoka, és klobusiczi és homoroghi Klobusiczky Izabella (1824-1905) voltak. Jogi tanulmányait Pécsen és Budapesten végezte. 1896-tól, 23 évesen, állami szolgálatban állt miniszterelnökség fogalmazó gyakornokként. 1911-től a miniszterelnökségen miniszteri tanácsos. 1913-ban a király horvát– szlavóni királyi biztossá nevezte ki gróf Tisza István miniszterelnök. 1913. november 27.-től Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja lett; 1917. június 29.-én lemondott erről a méltóságról amikor Tisza István gróf lekerült a hatalomról. Ezek után a politikai élettől visszavonult. Házassága Budapesten, 1918. december 21.-én feleségül vette az elvált gelsei és beliscsei báró Gutmann Lilly Amália (1882–1954) asszonyt, báró dr. madarasi Madarassy-Beck Gyula (1873-1939) volt feleségét, akinek a szülei gelsei és beliscsei báró Gutmann Vilmos (1847–1921), nagyiparos, és megyeri Krausz Rozália (1859-1932) voltak. Mivel a házasságból nem született gyermeke, ős ő volt a családja utolsó férfi tagja, vele kihalt a lomniczai báró Skerlecz család. Az ENSZ-főtitkár koszovói különmegbízottja Az ENSZ Főtitkár koszovói különmegbízottját (Special Representative of the Secretary-General for Kosovo, SRSG) az ENSZ Főtitkára nevezi ki az ideiglenes ENSZ-igazgatási missziójának (UNMIK) vezetésére. Az ideiglenes Kormányzat, majd később az ideiglenes koszovói önkormányzati intézmények a különmegbízott alárendeltségében dolgoztak. A különmegbízottak listája A különmegbízott posztját mindig európai diplomata töltötte be, helyettese pedig amerikai volt. A jelenleg kinevezett különmegbízott azonban az afgán Farid Zarif. Helyettese az amerikai Robert E. Sorenson. Férfi +90 kilogrammos cselgáncs a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a cselgáncs versenyszámokat Tbilisziben rendezték. A férfi +90 kilogrammos cselgáncs viadalokat augusztus 1.-jén rendezték. Řisuty Řisuty település Csehországban, a Kladnói járásban. Řisuty Jedomělice, Tuřany, Malíkovice, Přelíc, Libovice, Studeněves és Ledce településekkel határos. Lakosainak száma 339 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hévíz (hajó) A Hévíz magyar gyártmányú, 303-as típusú vízibusz, amelyet a Balatonon üzemeltet a Balatoni Hajózási Zrt. A hajó első részén egy kisebb méretű, hátsó részén egy közepes méretű fedett utastér, míg a sétafedélzeten nyitott utastér található. Befogadóképessége eredetileg 180 fő volt, a felújítást követően ez 220 főre emelkedett. 1960-ban építette a váci Dunai Hajógyár. Eredetileg 2 db 3 D 6 típusú dízelmotorral volt felszerelve, ezeket 1975-ben 2 db Rába-MAN D 2156 HM 6 típusú, egyenként 150 LE teljesítményű dízelmotorra cserélték. A hajót 2003 tele és 2004 tavasza között felújították. Ennek során felújították a hajó elektromos berendezéseit, az elülső utastér klímaberendezést kapott, büfét alakítottak ki. A felújított hajót 2004. július 8-án adták át. Montalto di Castro Montalto di Castro település Olaszországban, Viterbo megyében. Lakosainak száma 8985 fő (2017. január 1.). Montalto di Castro Canino, Capalbio, Manciano, Tuscania és Tarquinia községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pusztai Zoltán Pusztai Zoltán (Mosonmagyaróvár, 1955. augusztus 19.) költő, restaurátor, a győri Xántus János Múzeum munkatársa, a Magyar Írószövetség tagja, az Auróra, a Moby Dick és a Hungarica zenekarok szövegírója. Kötetei Kallódó bábuk, 1984 Önarckép varjúval, 1990 Reggeli fényben. Diákantológia, szerk. ( Villányi Lászlóval ), 1994 Évkör a halak jegyében, 2010 Képírás. Kétszázötvenkét haiku ; Magyar Kultúra, Vámosszabadi, 2013 Körfolyosó. Szonettek könyve ; Hazánk, Győr, 2014 Díjai Radnóti Miklós -ösztöndíj, 1986 Móricz Zsigmond -ösztöndíj, 1989 Dorottya-díj, 1993 Kálium-karbonát A kálium-karbonát (vagy más néven hamuzsír, régi nevén kétszénsavas hamany) egy fehér, könnyen málló szilárd só. Vízben jól, alkoholban nem oldódik. Vizes oldata erősen bázikus. Általában kálium-hidroxid és szén-dioxid reakciójával állítják elő. Fő felhasználási területe a szappan- és üveggyártás. Előállítása Nagyipari előállítása a kálium-klorid elektrolízisével kezdődik, melyből így kálium-hidroxid keletkezik. Ezt követően a kálium-hidroxidot szén-dioxiddal reagáltatják, így kapva a kálium-karbonátot. A kálium-karbonátot számos egyéb, káliumot tartalmazó vegyület alapanyagaként is alkalmazzák. Felhasználási területei szappan- és üveggyártás alapanyagaként, valamint egyes tisztítószerek összetevőjeként is alkalmazzák laboratóriumokban vízmegkötő, valamint szárító hatása miatt használják, ha más hasonló anyagok, például kalcium-klorid nem használhatók. Savas környezetben nem alkalmazható. vízzel keveredve a reakció exoterm , jelentős hőtöbblet szabadul fel. Kínában , és egyes délkelet-ázsiai országokban, de Magyarországon is felhasználják a konyhaművészetben, itt néha hamuzsír ként említik. Régebben fahamuból készítették, ebből (és zsíros tapintásából) ered a hamuzsír elnevezés. élelmiszerek esetében savanyúságot szabályozó anyagként, E501 néven alkalmazzák. Élelmiszerek esetén nincs napi maximum beviteli mennyisége, ismert mellékhatása nincs. Érdekesség Magyarország egyik legfontosabb exportcikke volt a 18. században. Brand New Eyes Brand New Eyes a Paramore együttes harmadik stúdióalbuma, mely 2009. szeptember 29-én jelent meg. A dalokat Rob Cavallo (producer) malibui stúdiójában rögzítették. Az első kislemez Ignorance címmel, 2009. július 7-én jelent meg. Dalok listája Careful Ignorance Playing God Brick by Boring Brick Turn It Off The Only Exception Feeling Sorry Looking Up Where the Lines Overlap Misguided Ghosts All I Wanted Az együttes Hayley Williams - Ének, vokál, szintetizátor Josh Farro - Gitár, vokál Jeremy Davis - Basszusgitár Zac Farro - Dob Taylor York - Ritmusgitár Peace Sells… but Who’s Buying? A Peace Sells… but Who’s Buying? a Megadeth nevű amerikai thrash metal együttes második nagylemeze, amely 1986 novemberében jelent meg. Eredetileg a Combat Records számára készült el az album, de a Capitol Records megvásárolta a kiadási jogokat, szerződtette a zenekart, és újrakevertette a lemezanyagot még a kiadás előtt. Ezen a lemezen szerepelt utoljára a Megadethben Gar Samuelson dobos, illetve a 2004-es The System Has Failed albumon történő visszatéréséig Chris Poland szólógitáros is. 2004-ben bónuszdalokkal, és remixelve, remasterelve adták ki újra a lemezt. A Peace Sells… But Who’s Buying? lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 8. helyre rangsorolta. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Történet A Megadeth második albumának felvételei Dave Mustaine gitáros/énekes és Randy Burns producer/hangmérnök irányításával zajlottak a Los Angeles-i The Music Grinder stúdióban 1986. február 15-től március 20-ig. Az album eredetileg az első Megadeth-nagylemezt is kiadó Combat Records számára készült, de a lemezfelvétel után (és még a megjelenés előtt) a Capitol Records leszerződtette a zenekart, továbbá megvásárolta a Peace Sells… But Who’s Buying? kiadási jogait. Paul Lani a Capitol felkérésére újrakeverte a lemezt, ami végül novemberben jelent meg. Az eredeti Randy Burns mix alapján készült bakelit próbanyomatok a legértékesebb Megadeth-ritkaságok közé tartoznak. A lemez címét Dave Mustaine egy Reader's Digest cikk címéből vette: "Peace Would Sell But No One Would Buy It" (magyarul: Ha a béke eladó lenne, senki nem venné meg). A lemez egyike volt azon első albumoknak, amelyre felkerült az "erkölcstelen" dalszövegek ellen fellépő, amerikai Parents Music Resource Center (PMRC) nevű szervezet által kitalált figyelmeztetés: "Explicit Lyrics - Parental Advisory" (magyarul: szókimondó szövegek, szülői felügyelettel). A szervezetről a következő lemezre egy dalt is írt a zenekar. Az albumon hallható Willie Dixon bluesénekes I Ain't Superstitious című dalának feldolgozása, amit eredetileg Howlin' Wolf rögzített lemezre 1961-ben, és aminek legismertebb feldolgozását Jeff Beck követte el 1967-ben. Borító Az Ed Repka által készített borító egy ironikus állásfoglalás a hidegháborúról. A narancsvörös színű égbolt alatt az ENSZ központi épülete látható egy nukleáris csapást követően. A kép előterében a zenekar megtestesítője, Vic Rattlehead támaszkodik egy táblára, amin az áll: "Eladó", arra utalva, hogy az ENSZ megvehető. A lemezborító és a cím is azt sugallja, hogy bár népszerű téma a béke, de mára egyfajta fogyasztási cikké is vált. Fogadtatása Az album 1986 novemberében jelent meg. Steve Huey, az Allmusic kritikusa szerint a lemez egy korai thrash metal klasszikus, ami „a punkos politikai tudatosság és egy sötét, fenyegető, tipikus heavy metal világnézet kombinációja”. Az album a 76. helyig jutott a Billboard 200-as lemezeladási listáján. Megjelenése után két évvel, 1988 novemberében érte el az aranylemez státuszt az USA-ban, majd újabb négy évvel később egymillió eladott példány után 1992-ben platinalemez lett. A címadó dalhoz Robert Longo rendezésében készült videoklip. Kislemezen a Wake Up Dead című daluk jelent meg, ami Angliában a 65. helyre került a slágerlistán. Ehhez Penelope Spheeris rendezett klipet. A lemezbemutató turnén először a Motörhead majd Alice Cooper előzenekara voltak. A koncerteken egyre inkább megmutatkozott a törés a zenekaron belül a két Dave és Samuelson illetve Poland között. A londoni Hammersmith Odeonban főzenekarként adott koncertjük ékes bizonyítéka volt annak, hogy a Megadeth zsenialitása és a káosz között papírvékony a határvonal. Az észak-amerikai turné zárása után Gar Samuelson dobost személyi ellentétek miatt kirúgták az együttesből. Poland tovább maradt, de a harmadik album felvételeinek megkezdésekor tőle is megváltak. Utóélete A Peace Sells című dalt a VH1 zenecsatorna a 11. helyre sorolta a "40 legnagyobb metaldal" listáján 2006-ban, A dal jellegzetes basszusszólama éveken keresztül volt a Music Television hírműsorának szignálja. A dal hallható a Grand Theft Auto: Vice City, az EA Sports NHL10, a True Crime: Streets of LA és a Rock Band 2 videojátékokban. Az album többi része letölthető extraként volt hozzáférhető 2008. szeptember 16-ától a Rock Band sorozathoz. A Wake Up Dead és a Peace Sells a mai napig állandó szereplői a Megadeth koncertprogramjának. Az album dalai Az összes szám szerzője Dave Mustaine, kivéve a jelzett helyeken. Maximilian Leopold Moltke Maximilian Leopold Moltke magyaros névalakban Moltke Lipót Miksa (Küstrin, 1819. szeptember 18. – Gohlis, 1894. január 19.) újságíró, honvéd, az erdélyi szász himnusz szövegének írója. Élete Még gyermekkorában elvesztette apját, így neveltetéséről anyja gondoskodott. Kitűnő tanuló volt, de elszegényedett családjára nem számíthatott. A középiskola után a berlini egyetemen folytatta tanulmányait és hogy magát eltarthassa, egy ottani terménykereskedésbe állt be, mint inas. Az erős munka azonban a gyenge testalkatú fiúnak elviselhetetlen volt, ezért könyvkereskedő-segéd lett. 1840-ben az Odera-menti Frankfurtba ment, szintén könyvárusi segédnek. Miután tudomást szerzett az erdélyi szászokról, úgy döntött közelebbről is megismeri ezt a népet. Előbb Nagyszombatban, majd Pesten keresett könyvárusi munkát, végül Brassóban helyezkedett el. Brassói tartózkodása alatt (1841–1849) írta a szász népet dicsőítő költeményeit. Itt alapított meg egy férfidalegyesületet, 1849-ben pedig a Kronstädter Wochenblatt szerkesztője lett. A magyar szabadságharc hírére 1849 májusában a honvédek közé lépett. Bem kinevezte hadnagynak és augusztus 13-án előbb az oroszok, majd az osztrákok foglya lett. Görzön, Laibachon és Pólán keresztül Triesztbe vitték, ahol mint írástudót a zászlóalj irodájában alkalmazták. Több, mint két évig volt fogságban. Ausztriából száműzték, nejével együtt Küstrinbe utazott, 1852-ben pedig Berlinbe, ahol 1864-ig élt. A német nyelv kutatását tűzte ki élete céljául és ezen törekvésében a Grimm fivérek is buzdították, megélhetését azonban a könyvgyártás biztosította. 1864-ben Lipcsébe költözött, ekkor Shakespeare tanulmányozásába fogott. Több eredeti kiadása és mások munkáinak átdolgozása révén jeles Shakespeare-kutató hírnevet szerzett. 1884-ben a lipcsei iparkamara könyvtárnoki hivatalát nyerte el. Művei Siebenburgenlied, a szász himnusz (videó) Heideblümchen, gepflückt am Eingange des Dichterhaines. Leipzig, 1840. (Költemény). Festgesang zur feierlichen Einweihung der von Heinrich Maywald in der ev. Pfarrkirche zu Neustadt neuerbauten Orgel… in Musik gesetzt von Johann Hedvig. Kronstadt, 184? Bühnen-Kaleidoskop für Kronstadts Theaterfreunde und Theaterliebhaber überhaupt. Herausgegeben von -tk-. Kronstadt, 1841. (A brassói szinházban 1841. október 23-ától dec. 3-áig előadott drámai színművek kritikája). Ufermuscheln. Neue dichterische Versuche. Kronstadt, (Leipzig), 1842. Monumente für Momente, Poetisches Tagebuch. I. Bd. 1. Heft. Leipzig, 1843. Wir sind ein Volk aus deutschem Blut. Lied im Geiste der Siebenbürger Sachsen gedichtet und ihrer edlen Nation gewidmet. In Musik gesetzt und für vierstimmigen Männerchor eingerichtet von Joh. Hedwig, Kronstadt. 1843. Neuere Gedichte. Leipzig, 1843. Két rész. (I. Ufermuscheln. Neuere dichterische Versuche. II. Tag- und Nachtfalter.). Zwei Lieder für die Siebenbürger Sachsen. Ihrer edlen Nation gewidmet. Kronstadt, 1844. Sporn- und Stachellieder für das deutsche Volk. Den Manen Robert Blum's und ihrem Rächer Joseph Bem gewidmet. Kronstadt, 1849. Deutsche Lieblingslieder. Gesammelt und herausgegeben von… Kronstadt, 1850. Kéziratban: Michael Weisz. Ein Trauerspiel. Adelaide Concerto Wolfgang Amadeus Mozart egyik műve (?) a gyerekkori hegedűversenye, az Adelaide Concerto. A Köchel-jegyzékben a Függelék 294a. A mű jelenlegi tudásunk szerint nagyon kétséges, egyesek feltételezése szerint csak Marius Casadesus hamisítványáról van szó. A művet először 1933-ban adták ki, Marius Casadesus szerkesztésében. Bemutatója Londonban volt, ahol a szólista Arányi Jelly volt. A nevét onnan kapta mű, hogy állítólag kétsoros partitúra – a felső, D-dúr tartalmazta a hegedűszólamot és a tuttikat, az alsó a basszust, ami E-dúrban volt leírva – dedikálása így szól: Madame Adelaide de France, XV. Lajos idősebb lányának, Versailles, 1766. május 26. Hamisítvány? Ez az úgy nevezett partitúra a kezdetektől fogva igen érdekes volt. Casadesus azt állította, hogy egy franciaországi privát kollekcióból szerezte, de érdekes módon ez a kor neves kutatóinak ismeretlen volt. Megjegyzendő, hogy Georges St. Foix, Mozart akkori legnagyobb kutatója is francia volt. A másik vezető kutatónak, Alfred Einsteinnek meg nem engedték meg, hogy megnézhesse a partitúrát. Még a kiadócég, a Schott se láthatta. Einstein Elsőként Einstein boncolgatta a témát 1934-ben. Feltette a kérdést, hogy a koncert miért nem szerepel Leopold Mozart 1768-as, fia műveiről készített katalógusban. Einstein később azt is kimutatta, hogy Mozart Versaillesba 1766. május 28-án, 2 nappal az állítólagos dedikáció után érkezett, és június 1-jén már visszautazott Párizsba. Tehát mi oka lenne Mozartnak, hogy egy félkész művet dedikáljon valakinek. Einstein később azt állította, hogyha Wolfgang „szeretett volna egy versenyművet írni, akkor azt rendes versenyműformában tette volna meg és nem két sorban. Már jól kezelte a partitúrákat”. Megkérdőjelezte a mű stiláris felépítését is mivel szerinte „a későbbi versenyművekből táplálkozik”. Ezek után végül is Einstein igen kétségessé tette a műhitelességét, viszont hagyott nyitva kapukat, hogy ez az elveszett Hollandiából származó „Capricci” skicclapok egyike lehet, amely később valahogy átkerült Párizsba. 10 évvel később még ennyit se mondott, egyszerűen következőket jelentette ki Mozart könyvében "ez a mű enyhén szólva egy félrevezetés a la Kreisler". Blume Friedrich Blume 1956-ban egy újabb megoldással jelentkezett. A kéziratnak és a dedikációnak semmi közük egymáshoz, csak véletlenül kerülhettek össze; aztán hirtelen azt az állítást tette, hogy „addig, ameddig a forrás hozzáférhetetlen, biztosabb, ha csak egy egyszerű hipotézisnek vesszük és nem foglalkozunk vele". Blume egyébként azt fejtegette még, hogy az Op. 1-es és 2-es 1764-es hegedűszonáták dedikálása is nagyon hasonló – és ezek is Mozart elveszett művei közé tartoznak. Ezen kívül azt is megállapítja, hogy az Adelaide Concerto szerkezetileg a K. 207-hez és a K. 211-hez hasonló, hozzátéve, hogy invencióikban nem múlja felül azokat. Véleménye szerint megint egy „nem teljesen kidolgozott darabbal” állunk szemben, és a skiccek 1775 áprilisa és júniusa között keletkeztek. Mostanság A K6 az Anh C szekcióba helyezte, a New Grove Dictionary pedig egy egyszerű hamisítványnak hívja. Felvétel Az egyetlen ember, aki teljes mértékben vevő volt a mű történetére, az Yehudi Menuhin, aki a K. 271i koncerttel együtt lemezre vette. Pusztai sas A pusztai sas (Aquila nipalensis) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Európa keleti részén, Ázsia sztyeppvidékén költ. Telelni Irak és Irán irányában Szudánig vonul. A sík, fátlan vidéket kedveli. Alfajai keleti pusztai sas (Aquila nipalensis nipalensis) , Kelet-Ázsia nyugati pusztai sas (Aquila nipalensis orientalis) , Délkelet-Európa , Közép-Ázsia Megjelenése A madár testhossza kb. 62–74 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig elérheti a 165–190 centimétert is. Testtömege 2,4-3,9 kg között változik, a nemek súlya nem egyforma, a tojók némileg robusztusabbak, nagyobb a súlyuk. A pusztai sas tollainak színe a feketésbarna és barna között változik. A fiatal madarak nagyon jellegzetes széles fehér szalagot viselnek a szárnyuk alsó részén, ami a korral azután eltünik. A szárny felső részén ez a csík vékonyabb. A szárny és a faroktollak feketésbarnák, míg a szárnyfedők, a hát, a fej és a has barna. Az idősebb sasok egyöntetű sötébarnák, a tarkójukon egy világosabb sárgás foltot találhatunk. Életmódja Húsevő, táplálkozására jellemző, hogy elsősorban ürgéket eszik, és más rágcsálókat és hüllőket, rovarokat, madarakat csak kisebb számban fogyaszt. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző. Egyes megfigyelések szerint Afrika déli részén a termeszeket is megeszi. Szaporodása Költési területe a hegyes vidékeken van, egészen 2300 m magasságig is elterjedt. Fészkét általában a talajra rakja vagy a kisebb bokrokra, fákra. Élőhelyének megváltozása és az ember közelsége miatt, néha mesterséges építményekre is rak fészket. A szaporodási időszak április és július közé esik, de függ attól, hogy mennyire tápanyaggazdag a terület zsákmányállatokban. A tojó ilyenkor 2 tojást helyez el a fészekbe és ezen 45 napon keresztül kotlik. A kikelt fiókákat a szülők még kb. 60 napon át táplálják, addig, amíg azok a fészekben tartózkodnak. A fiókák nagyon agresszívek és egymástól is elveszik a táplálékot, ezt a jelenséget káinizmusnak nevezik. Kárpát-medencei előfordulása Vadon Magyarországon csak kevés számú hitelesített előfordulása ismert, de állatkertekben megtalálható. Védettsége Európában sebezhető fajként tartják nyilván. Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. december 30.) Az MME Monitoring Központjának adatlapja Team RadioShack A Team RadioShack (UCI csapatkód: RSH) egy professzionális országúti kerékpárcsapat, melynek fő támogatója a RadioShack, alapítója pedig Lance Armstrong volt. Története A csapatot Lance Armstrong alapította 2009. július 23-án. Tervei között szerepel benevezni a csapattal a 2010-es Tour de France-ra, a 2010-es UCI ProTour-ra és néhány futó és triatlon versenyre is. A csapatot az austin-i székhelyű sport és eseményszervező csoport, a Capital Sports and Entertainment irányítja, amely korábban a U.S. Postal és a Discovery Channel csapat ügyeit is intézte, s amely jelenleg a Trek-LiveStrong U23 Team-et is irányítja. A csapat menedzsere Johan Bruyneel, a sportigazgató pedig José Azevedo. 2009 augusztusában bejelentették a versenyzők névsorának egy részét. Armstrong így vélekedett a gárdáról: 2009. október 16-án négy évre megkapta a csapat a ProTour licencet a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség illetékes bizottságától. 2011 végén a csapat egyesült a Team Leopard-Trek-kel, így jött létre a RadioShack–Nissan–Trek Keret (2011) 2011. január 1-jei állapot: Android Runtime Az Android Runtime (ART) az Android mobil operációs rendszer által használt alkalmazás-futtatókörnyezet. Az ART az Android által eredetileg processz-virtuális gépként használt Dalvikot cseréli le, ami az alkalmazás bájtkódját natív utasításokká fordítja, amiket aztán az eszköz futtatókörnyezete hajt végre. A Dalvik működésétől eltérően, ami az Android 2.2 "Froyo" óta röpfordítást (just-in-time compilation]] végez, tehát az alkalmazás minden indításakor lefordítja a bájtkódot, az ART bevezeti az előre fordítás ahead-of-time (AOT) compilation gyakorlatát, amit az alkalmazás telepítésekor végez el. Az alkalmazás futtatásához szükséges összes fordítás mennyiségét lecsökkentve a mobileszköz processzorhasználata csökken, tehát az akkumulátor üzemideje megnövekedik. Ugyanakkor az Android Runtime fejlődést hoz a teljesítményben, a szemétgyűjtésben, az alkalmazások hibakeresésében és teljesítménymérésében (profilingjában). A visszamenőleges kompatibilitás fenntartása érdekében az ART ugyanazt a bájtkódformátumot használja, mint a Dalvik, APK fájlokon belüli standard .dex fájlokkal, ahol viszont az .odex fájlokat Executable and Linkable Format (ELF) futtatható fájlok helyettesítik. Miután az alkalmazást lefordítja az eszközön található dex2oat eszköz, attól kezdve a lefordított ELF fájl kerül csak futtatásra – ez megszünteti a röpfordítással kapcsolatos különböző plusz költségeket, cserébe az alkalmazás telepítésekor némi extra időt igényel, és az alkalmazások valamivel több tárterületet igényelnek a lefordított bájtkód tárolásához. Az ART technológiai előzetesként debütált az Android 4.4 "KitKat" verzióban, és teljes körűen lecseréli a Dalvikot az Android 5.X "Lollipop"-ban. Scinax nasicus A Scinax nasicus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazíliában, Bolíviában, Paraguayban és Uruguayban él. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, nedves szavannák, mérsékelt klímájú bozótosok, szubtrópusi vagy trópusi nedves bozótosok, szubtrópusi vagy trópusi magashegyi bozótosok, mérsékelt klímájú rétek, szubtrópusi vagy trópusi időszakosan nedves vagy elárasztott síkvidéki rétek, édesvízi tavak, időszakos édesvízi tavak, édesvízi mocsarak, megművelt földek, legelők, ültetvények, kertek, lepusztult erdők, víztározók, csatornák és árkok. Orgona (növénynemzetség) Az orgona (Syringa) az olajfafélék családjába tartozó növénynemzetség. A nemzetségbe tartozó fajok száma 20-25 között van. Főleg Ázsiában és Délkelet-Európában honosak. A közönséges orgona (vagy májusi orgona) gyakran ültetett dísznövény, magányosan vagy csoportba ültetve mutatós. Ugyanakkor több más faj is bír kertészeti jelentőséggel, az alacsony növésűek (pl. szeldeltlevelű orgona, törpe orgona, kislevelű orgona) 1–1,5 m magasra nőnek, jelképes sövénynek alkalmasak. Leírás Cserjék vagy kis fák. Leveleik keresztben átellenesek, egyszerűek, egyes fajoknak kisebb-nagyobb mértékben tagoltak, de általában tagolatlanok. A virágzat buga, a virágok hímnősek. Termésük kétrekeszű tok. Fajok Syringa afghanica Syringa emodi – himalájai orgona Syringa josikaea – Jósika-orgona Syringa komarowii (syn. S. reflexa ) – turkesztáni orgona, Komarov-orgona Syringa mairei Syringa meyeri – törpe orgona Syringa oblata – kereklevelű orgona Syringa pinetorum – koreai orgona Syringa pinnatifolia Syringa protolaciniata Syringa pubescens Syringa pubescens subsp. julianae (syn. S. julianae ) – Júlia-orgona Syringa pubescens subsp. microphylla (syn. S. microphylla ) – kislevelű orgona Syringa pubescens subsp. patula (syn. S. patula ) – alacsony orgona, bársonyos orgona Syringa pubescens subsp. pubescens Syringa pubescens var. potanini (syn. S. potanini ) – Potanin-orgona Syringa reticulata Syringa reticulata subsp. amurensis (syn. S. amurensis , S. r. var. mandschurica ) – amuri orgona Syringa reticulata subsp. pekinensis (syn. S. pekinensis ) – pekingi orgona Syringa reticulata subsp. reticulata – japán orgona Syringa spontanea Syringa sweginzowii – hegyeslevelű orgona Syringa tibetica – tibeti orgona Syringa tomentella – gyapjas orgona, – molyhos orgona Syringa villosa – bozontos orgona Syringa vulgaris – közönséges orgona Syringa wardii Syringa wolfii – mandzsu orgona Syringa yunnanensis – jünnani orgona Hibridek Syringa × chinensis ( S. vulgaris × S. persica ) – francia orgona (kínai orgona) Syringa × diversifolia ( S. oblata × S. pinnatifolia ) Syringa × henryi ( S. josikaea × S. villosa ) – lazabugájú orgona Syringa × hyacinthiflora ( S. oblata × S. vulgaris ) Syringa × josiflexa ( S. josikaea × S. komarowii ) Syringa × laciniata ( S. protolaciniata × S. vulgaris ) – szeldeltlevelű orgona Syringa × persica ( S. protolaciniata × unknown) – perzsa orgona Syringa × prestoniae ( S. komarowii × S. villosa ) – szöszös orgona Syringa × swegiflexa ( S. komarowii × S. sweginzowii ) Megjegyzések Priszter Szaniszló szótárában tibeti orgonának a Syringa tigerstedtii nevű fajt nevezi, amely a tropicos.org szerint a Szecsuanban honos Syringa sweginzowii szinonimája, amit azonban Priszter hegyeslevelű orgonának nevez, s a Tibetben honos Syringa tibetica fajt meg sem említi; elképzelhető, hogy hiba csúszott a szótárba. Orgonista Olga Orgonista Olga (Budapest, 1901. február 22. – Budapest, 1978. november 20.) Európa-bajnok műkorcsolyázó. A BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) műkorcsolyázója volt. 1926 és 1932 között Szalay Sándorral, páros műkorcsolyázásban versenyzett. 1928-ban ők lettek a szakágban első ízben kiírt magyar bajnokság győztese, majd 1930-ban a bécsi Európa-bajnokságon a páros műkorcsolyázás első Európa-bajnoka. Európa-bajnoki címüket 1931-ben St. Moritzban is meg tudták védeni. Az 1929. évi budapesti világbajnokságon ők nyerték a magyar páros műkorcsolyázás első világbajnoki érmét. Az 1931. évi berlini világbajnokságon a Rotter Emília–Szollás László páros mögött a második helyen végeztek. Az 1932. évi Lake Placid-i téli olimpián ismét a Rotter–Szollás páros mögött szorultak a negyedik helyre. Az aktív sportolást az 1932. évi olimpia után fejezték be. Sporteredményei olimpiai 4. helyezett (1932) világbajnoki 2. helyezett (1931) világbajnoki 3. helyezett (1929) világbajnoki 4. helyezett (1932) Európa-bajnok (1930, 1931) magyar bajnok (1928, 1929, 1930) Macska-kalandok A Macska-kalandok (eredeti cím: Heathcliff: The Movie) 1985-ben bemutatott amerikai–kanadai–francia rajzfilm, amely a Heathcliff – A csacska macska című televíziós rajzfilmsorozat alapján készült. A DIC Entertainment, az készítette, az forgalmazta. A rendezője Bruno Bianchi, a producerei Jean Chalopin és Denys Heroux, a forgatókönyvírója Alan Swayze, a zeneszerzői Shuki Levy és Haim Saban. A mozifilm az DIC Entertainment gyártásában készült, a LBS forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmvígjáték. Amerikában 1986. január 17-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 1994. március 15-én az MTV2-n vetítették le a televízióban. Összeállítás A film összeállításában, a televíziós a rajzfilmsorozat 7 válogatott részét tartalmaz. A tökéletes macskaeledel (40. résznek a fele) Heathcliff hasonmása (29. résznek a fele) A sziámi ikrek (44. résznek a fele) Heathcliff jó modort tanul (47. résznek a fele) A keresztapa (56. résznek a fele) Bumm Bumm Pussimi (49. résznek a fele) Próbaidős papi (43. résznek a fele) Televíziós megjelenése TV-2 Do U Still? A Do You Still? című dal a brit fiúcsapat East 17 nevű formáció 2. kimásolt kislemeze az Up All Night című albumról. A dal mérsékelt siker volt Európában, csupán az Egyesült Királyságban sikerült a 7. helyig jutnia. Megjelenések 7" London Records – LON 379 A Do U Still? (Single Remix) - 4:19 Engineer [Remix] – Bob Kraushaar, Remix, Producer [Additional Production] – Ian Stanley B Holding On - 4:52 Strings, Arranged By [Additional String Arrangements] – Richard Niles CD Single London Records – LONCD 379 Do U Still? (Single Remix) - 4:19 Engineer [Remix] – Bob Kraushaar, Remix, Producer [Additional] – Ian Stanley Holding On - 5:37 Arranged By [Additional String Arrangements] – Richard Niles Holding On (Groovin' Mix) - 4:43 Quinson Quinson település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 437 fő (2015). Quinson Esparron-de-Verdon, Saint-Laurent-du-Verdon, Montmeyan, Régusse, Saint-Julien és La Verdière községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fidzsi dollár A dollár a Fidzsi-szigetek hivatalos pénzneme. Érmék 2013. január 2-ától új érmesorozatot bocsátottak ki. Bankjegyek 2013. január 2-ától új bankjegysorozatot bocsátottak ki, ahol a királynő arcképét felváltják a növény- és az állatképekkel. A bankjegyeket a De La Rue Currency és a Royal Canadian Mint nyomdák állítják elő. 5. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál Az 5. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál (angolul: 5th International Circus Festival of Budapest) 2004. január 29. és február 2. között között került megrendezésre Budapesten, a Fővárosi Nagycirkuszban. Az „A” műsorra január 29-én és február 1-én, a „B” műsorra január 30-án és 31-én került sor. A gála műsort február 2-án tartották. A fesztivált a Salto Mortale című műsor követte, amely 2004. február 7-től március 21-ig volt látható a Fővárosi Nagycirkuszban. Ebben műsorban a fesztivál több résztvevője is fellépett. Maria és Okszana, a fesztivál bronzdíjasai; az orosz gumiasztal-akrobaták, a Popov-csoport; az olasz Adele és Stefano, fóka számukkal. A műsor címét adó halálugrást a mexikói Rodogell-csoport mutatta be. A műsorban látható volt a két Stauberti rúdegyensúlyozó száma és duó női tagja, Enrica Stauberti hajlógó produkciója is. A páros ezekkel a számokkal a 2002-es fesztiválon vett részt. A műsor komikusa, Sallai Tibor pedig a 2000-ben lépett fel a fesztiválon. A fesztivál általában Műsora A másfél évtizedes hagyománynak megfelelően, tíz ország artistaművészei ezúttal is két műsorban, három-három előadásban léptek a közönség és a zsűri elé. Az eseménysort a zárónapi gálaelőadás zárták. A fesztivált 10 243-an látták. A fesztiválon fellépő művészek „A” műsor Az „A” műsort január 29-én, csütörtökön 19 órakor és február 1-én, vasárnap 19 órakor mutatták be a Fővárosi Nagycirkuszban. Az előadás 2 órás volt, egy 15 perces szünettel. A nemzetközi, szakmai zsűri szavazatai alapján a legjobbak jutottak tovább a gálaműsorba. 15 produkciót nézett meg a zsűri. A műsort hagyományosan az Állami Artistaképző Intézet növendékei nyitották meg, majd a parádén felvonultak a versenyzők. A műsort hagyományosan a finálé zárta, ahol a fellépő művészek még egyszer felvonultak. „B” műsor A „A” műsort január 30-án, pénteken 19 órakor és január 31-én, szombaton 19 órakor mutatták be a Fővárosi Nagycirkuszban. Az előadás 2 órás volt, egy 15 perces szünettel. A nemzetközi, szakmai zsűri szavazatai alapján a legjobbak jutottak tovább a gálaműsorba. 17 produkciót nézett meg a zsűri. A műsort hagyományosan az Állami Artistaképző Intézet növendékei nyitották meg, majd a parádén felvonultak a versenyzők. A műsort hagyományosan a finálé zárta, ahol a fellépő művészek még egyszer felvonultak. Gálaműsor A gálaműsort február 2-án, hétfőn 19 órakor mutatták be a Fővárosi Nagycirkuszban. Az előadás 3 órás volt, egy 15 perces szünettel. 17 produkció lépett fel. A mezőnyt az „A” műsor és „B” műsor továbbjutói alkották. A műsort hagyományosan az Állami Artistaképző Intézet növendékei nyitották meg, majd a parádén felvonultak a versenyzők. A műsort hagyományosan a finálé zárta, majd átadták a Pierrot-díjakat. A fesztivál televízió felvétele A fesztivál teljes műsorát a Duna Televízió felvette, és két részben műsorára tűzte. A felvétek 1 lemezes DVD-n megvásárolhatók a Fővárosi Nagycirkusz ajándékboltjában. Hang és Kép YouTube videó: Az 5. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál Elmar Saar Elmar Saar (Tallinn, 1908. február 19. – Tallinn, 1981. december 19.), orosz névalakban Elmar Juhanovics Szaar (oroszul: Эльмар Юханович Саар) észt labdarúgó, edző és szövetségi kapitány, a szovjet időszakban nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Labdarúgóként Aktív labdarúgóként 1928–1930 között a JK Tallinna Kalev, 1931-ben a VS Sport Tallinn, majd 1932-től 1936-ig a JK Estonia Tallinn csapatainál játszott. Az észt válogatott tagjaként első alkalommal 1928. augusztus 12-én lépett pálára, amikor az észt nemzeti csapat Finnország ellen játszott. 1931-ben az észt válogatottal Balti Kupát nyert. 23 alkalommal játszott az észt válogatottban. Középpályás és védő posztokon játszott. 1936-ban fejezte be aktív labdarúgó pályafutását. 1939-ben ő volt az észt válogatott szövetségi kapitánya. Az Észtország tagjaként vett részt a háromcsapatos tornán. Magyarországot az amatőr együttes képviselte. Labdarúgó-játékvezetőként Nemzetközi játékvezetés Az Szovjet Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1958-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1959-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 2. Sportvezetőként 1939–1940 között 5 alkalommal volt az észt labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Szakmai eredménye 1-1 győzelem illetve döntetlen, valamint 3 vereség. Verragua-földigalamb A Verragua-földigalamb (Geotrygon veraguensis) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Nicaragua és Panama trópusi síkvidéki és szubtrópusi nedves lombhullató erdeiben honos. Szalonnapatak Szalonnapatak (románul: Solona) település Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Zsibótól keletre, Szurduk keleti szomszédjában, a Szamosba folyó Szalonnapatak mellett fekvő település. Nevének eredete Neve a szláv slanina szóból ered, eredeti jelentése: sós, sáros víz, a mellette elfolyó Szalonnapatakra utalva. Története Nevét az oklevelek 1554-ben említették először Zalonna néven. 1591-ben Nagy-Zalonna-patak, 1594-ben Nagy-Szalonna, 1607-ben Zalonna, 1622-ben Nagy-Szalonna, 1830-ban Szalonna. A település kezdetektől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. Balassa Imre özvegye Somi Anna a birtok negyedrészét 1554-ben férjének Patócsi Boldizsárnak adományozta. 1560-ban II. János király a birtok felét Bebek Ferenctől elkobozta, és Báthory Kristófnak adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé volt. 1585-ben Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferenctől való fiának néhai Zsigmondnak itteni részébe beiktatta. 1595-ben Bellő, másképp Balassi György volt a település birtokosa. 1622-ben a kolozsmonostori konvent átírta Báthory Zsigmond által Móra Mártonnak adományozott itteni rész adománylevelét. 1658-ban Csáky István és Sárközy György és az Oláh család birtoka volt. Szalonnapatak a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott. 1696-ban Szalonna török hódoltsági falu volt. 1722-ben a Sárközi családé; Sárközi György gyermekeié volt. 1727-ben gróf Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei osztoztak meg itteni birtokukon. 1783-ban alőri Sárközi György leányáé Sáráé és nagyenyedi Salánki család birtoka volt. 1810-ben Gyárfás József, Jósika Miklós, Székely Elek, Keczeli Sándor, Mohai Farkas, Salánki József és Simai Lukács részbirtoka. 1820-ban báró Jósika Miklós, Székely Elek, Keczeli Sándor, Mohai Farkas, Salánki Józsefné Csikós Julianna és Gyárfás Elek birtoka volt. 1886-ban 292 lakosa volt, ebből 5 zsidó, a többi román volt. 1891-ben 329 lakosából 326 görögkatolikus, 3 izraelita volt. A házak száma ekkor 63 volt. 1900-ban 369 lakosából 186 férfi, a lakosok közül 6 magyar, 363 görögkatolikus román, Református 2, izraelita 4. Ebből magyarul beszélni tudott 8, irni-olvasni 12 tudott. A településházainak száma ekkor 71 volt. Nevezetességek Görögkatolikus fatemploma 1894 -ben épült, 1895 -ben szentelték fel. Darius Kampa Darius Kampa (lengyelül Dariusz Kampa) (Kędzierzyn-Koźle, Lengyelország, 1977. január 16.) német labdarúgó. Német–lengyel kettős állampolgár, az SpVgg Unterhaching kapusa. A lengyel OSiR Raciborz csapatában kezdett védeni Darius Kampa, majd a pályafutását Németországban folytatta. Az FC Augsburg csapatában lett érett labdarúgó, s stabil helyet harcolt ki magának a kezdőben. Jó procukciójának köszönhetően meghívták a német U21-es válogatottba. Az 1. FC Nürnberg fel is figyelt kapusra, s 1998-ban 400 ezer márkáért (átszámítva 55 millió forintért) leszerződtették. Itt a levezetni készülő 59-szeres német válogatott kapus Andreas Köpke mellett szerezhetett rutint, 1999 és 2001 között 15 másodosztályú mérkőzésen őrizte a Nürnberg hálóját. A Köpke utáni időkben első számú kapusnak számított 67 Bundesliga meccsen szerepelt. 2004-ben elköszönt Nürnbergből, s Borussia Mönchengladbachba igazolt. Az első 16 fordulóban ő őrizte a csapat hálóját, ám félévkor megvették az amerikai Kasey Kellert, és utána már csak epizódszerep jutott neki. 2006-ban, miután a Gladbach új edzője, Jupp Heynckes leigazolta korábbi kapusát, Christopher Heimerothot, Kampát elküldték. Menedzserének, Heinz Gulernek a magyar kapcsolatai révén került a ZTE látószögébe, ahol a Kaposvárra távozó Milinte Árpád helyett kapust kerestek. Miután a ZTE vezérkara és a játékos az anyagiakban is dűlőre jutottak, fél éves szerződést kötöttek a kapussal. Hivatalos sajtótájékoztatón mutatta be a ZTE elnöke Nagy Ferenc, ahol az is kiderült a 16-os mezben fog védeni. A kapus elismerte a ZTE-ről csak annyit tudott, hogy pár éve megverték a Manchester Unitedet. Kampa az idény elején cserekapusnak számított, majd kilenc mérkőzésen védte a zalaiak kapuját, de nem alkotott maradandót, s az őszi szezon vége előtt ismét kiszorította Varga Zoltán a kapuból. A téli átigazolási időszakban Kampa kérte szerződése felbontását, hogy a jobb ajánlattal őt megkereső SK Sturm Grazhoz igazoljon. A vezetőség beleegyezett, hogy a szerződésben megállapított minimális összegért lemondanak róla, így december 31-ei hatállyal távozott Magyarországról. Az osztrák Sturm Graz a távozó Grzegorz Szamotulski ptólására igazolták, s várhatóan első számú kapus lesz Grazban. Azonban itt sem vert gyökeret, így tehát sikertelen légióskodás után visszatért Németországba, és a német harmadik ligás SpVgg Unterhaching csapatához szerződött, ahol az élvonalbeli VfL Bochumhoz távozó Philipp Heerwagen kapust kell pótolnia. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bronzérmese: 2006-2007 Beugin Beugin település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 469 fő (2015). Beugin Divion, Ourton, Rebreuve-Ranchicourt, La Comté és Houdain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kocel Kocel (az egykorú és későbbi forrásokban Chozil, Chozilo), (833 körül – 876) az Alsó-Pannoniai grófság vezetője (861–873), tulajdonképpen comese, Pribina fia. Édesanyja bajor nemesi családból való. Apja ugyan pogány volt Kocel születésekor, de őt már keresztényként nevelték. Élete Miután I. Mojmír elűzte őket, követte apját a száműzetésbe, amíg 838 után, de gyakorlatilag 847-től apja comesi rangban frank hűbéres lett. A Conversio szerint grófi tisztsége és Mosaburg 961-ben Kocelre szállt "apja halála után, akit a morvák megöltek," ugyanakkor a hatalomra kerülése összefügghet a Német Lajos és fia, Karlmann közötti háborúskodással is. 862-ben Rasztiszláv szövetségeseiként a magyarok is megütköztek a frankokkal. Kocel folytatta a kereszténység terjesztését a dunántúli szlovének és más népek között. Amikor átvette a tisztséget, tartománya a Salzburgi Érsekség egyik esperessége volt szintén Mosaburg központtal. Kocel szeretett volna saját püspökséget. Erre nemsokkal azután nyílt lehetősége, amikor a Rómában járt Metódot a pápa visszaküldte a Pannonniára és a szomszédos Morva Fejedelemségre kiterjedő hatáskörrel, mint térítő papot. II. Adorján pápa ekkor még vonakodott püspökké kinevezni, I. Borisz bolgár kán 870-ben véglegesen a konstantinápolyi patriarchátus görög rítusú kereszténysége mellett döntött, ekkor görög metropolitát kapott, alá 10 püspökséget szerveztek. A pápa ezért kinevezte Metódot sirmiumi püspökké, felújítva az utoljára az avarok előtt 582-ben említett sirmiumi érsekséget, amely akkor Moesia és Pannónia felett gyakorolt fennhatóságot. Az új püspökség székhelye nem tartozott Kocel területéhez, hanem bolgár uralom alatt volt már évtizedek óta. A pápa egyik célja nyilván a bolgárok visszatérítése volt. Sirmium ekkor valószínűleg már bolgár püspöki székhely lett, bár erre közvetlen adat csak a 10. századból van, de a nála jelentéktelenebb Belgrád esetében már 878-ból. Sirmium kulcsfontosságú volt a bolgárok számára a tiszántúli és a Duna–Tisza közi területei megtartása szempontjából. Kocel leszármazott nélkül halt meg. Metód kiszabadulásakor, 873-ban már nem volt életben. Utóda Gozwin lett Pannónia élén. A tartomány vezetőit ekkortól a keleti frank király nevezte ki, s Pannónia elvesztette mind gazdasági és katonai jelentőségét, területét a honfoglaló magyarok 899 és 902 között vették birtokukba. Macska a galambok között Macska a galambok között (Cat Among the Pigeons) Agatha Christie angol krimiírónő 1959-ben megjelent regénye, melyet először a William Collins Sons and Company Ltd. a Collins Crime Club sorozatában jelentetett meg 1959. november 2-án. Az Egyesült Államokban a Dodd, Mead and Company 1960-ban, azonos címmel publikálta. Magyarországon először az Európa Könyvkiadó adta ki a Fekete Könyvek sorozatában 1989-ben, Kosáryné Réz Lola fordításában. A „zártkörű” gyilkosságot kalandszállal kombináló regényébe saját életének két, a húszas évek vége felé történt eseményét is beleszőtte. Az egész életművet tekintve a módszer nem számít újdonságnak, gondoljunk csak az úgynevezett "emlékezetkiesés"-motívumot feldolgozó regényekre (A Bertram Szálló, A titkos ellenfél, Az ABC-gyilkosságok, A krétai bika, Harmadik lány, Szunnyadó gyilkosság). Szereplők Miss Bulstrode-A Minerva igazgatónője Miss Vansittart-tanárnő Miss Chadwick-tanárnő Ann Shapland/Angelica de Toredo-titkárnő Hargreaves őrnagy Hercule Poirot-magándetektív Bob Rawlinson Ali Juszuf herceg Joan Sutcliffe-Bob nővére Jennyfer Sutcliffe Pikeavay ezredes Adam Goodman-kertész Mrs Upjohn Julia Upjohn Shaista-keleti hercegnő Miss Rich-tanárnő Angéle Blanche-franciatanárnő Kelsey felügyelő Miss Springer-tornatanárnő Történet Az egyik leggazdagabb közel-keleti ország, Ramat felvilágosult uralkodója, Ali Juszuf herceg megérzi a hazájában kirobbanó lázadás előjeleit. Mivel nem akar a felkelés vértanúja lenni, szökni próbál az országból. Előtte azonban hűséges barátjára és pilótájára, Bob Rawlinsonra bíz egy csomagot, mely az értékes családi drágaköveket tartalmazza, és megkéri, hogy juttassa ki az országból, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljenek. Rawlinson tudja, hogy szökési kísérletük veszélyes lesz, lehet hogy nem is sikerül, ezért nem tarthatja magánál a köveket. Még aznap délután elment a szintén Ramatban tartózkodó nővéréhez, Mrs. Sutcliffe-hoz, hogy ott rejtse el a csomagot. Mivel nővére a lányával, Jenniferrel hamarosan úgyis hazatér Angliába, és a turistákat amúgy sem nézik át annyira, így a drágakövek veszély nélkül kikerülhetnek az országból. A szállodaszobában talált is egy jó helyet nekik, majd távozott. Azonban a szomszéd szobában tartózkodó spanyol táncosnő mindent látott, és miután Bob elment, egyből megtalálta a köveket, viszont elvinni már nem tudta, ugyanis Mrs. Sutcliffe és lánya éppen hazafelé tartott, ezért mindent visszatett eredeti helyére. Rawlinson és a herceg még aznap lezuhant repülőgépükkel, mialatt megpróbálták elhagyni Ramatot. Sokan szegődnek a kövek nyomába, beleértve a Brit Hírszerzés embereit is, akik egy előkelő leányiskolára kezdték el összpontosítani a figyelmüket. A tornacsarnok rejtélye Két hónappal később, Anglia egyik leghíresebb magániskolájában, a Minerva Leánynevelő Intézetben megkezdődik a nyári félév, amely több személyi változást hoz. Van néhány új lány – többek között Shaista, egy keleti hercegnő, Jennifer Sutcliffe és Julia Upjohn –, két új tanárnő – Mademoiselle Angèle Blanche, aki franciát tanít, valamint Miss Grace Springer tornatanárnő, akit senki sem szeret –, egy új titkárnő, Ann Shapland és egy új segédkertész, aki Adam Goodman néven a hírszerzés embere, és akit főnöke, Pikeaway ezredes azzal bízott meg, hogy "tartsa nyitva a szemét". Egyébként minden a régi, kiegyensúlyozott ritmus szerint halad. Az iskola igazgatónője, Miss Bulstrode személyes problémájára koncentrál: ki legyen az utóda, aki visszavonulása után méltón őrizné meg az általa alapított intézmény hírnevét? Először is ott van Miss Vansittart, aki folytatná a hagyományokat, de új ötletei is lennének. A másik jelölt a sok új változtatást véghezvinni kívánó, de kevesebb tapasztalattal rendelkező Miss Rich, egy fiatal franciatanárnő. Az élet azonban nem marad sokáig nyugodt, ugyanis az újonnan épített tornacsarnokban egyik éjszaka Miss Johnson, a gondnoknő és Miss Chadwick holtan találja Miss Springert, akit nem sokkal azelőtt agyonlőttek. Kelsey felügyelő nyomozni kezd az ügyben, de nem találják a magyarázatot arra, hogy mit keresett a tanárnő éjnek évadján a tornacsarnokban. A kihallgatások során Adam felfedi valódi kilétét a felügyelőnek, de titokban tartják a tanári kar előtt. Eközben Jennifer Sutcliffe barátságot köt Julia Upjohnnal. Mindketten imádnak teniszezni, de egyikük ütője sem tökéletes: Juliáé puha, a húrok nem elég feszesek rajta, Jenniferének pedig rossz a súlyelosztása. Mindezek miatt a két lány ütőt cserél. Jennifer levélben újat kér édesanyjától, mire egy nap egy idegen nő jelenik meg az intézetben. Elmondása szerint a nénikéje küldte, és új ütőt hozott Jennifernek, de a régit el kell vinnie. Emiatt a lány egy ideig gondolkodóba esik, de az új ütőjén kívül nem igazán foglalkozik mással. Kérdésére a nénikéje azt válaszolja, hogy ő nem küldött ütőt. Egy hétvégén, amikor néhány gyereket hazavisznek szüleik, elrabolják Shaista hercegnőt. Éjszaka pedig újabb tanárnő leli halálát a tornacsarnokba, ezúttal Miss Vansittart. A tanárnőre Miss Chadwick talált rá, aki nem tudott aludni és fényt látott a csarnokban, ezért gyorsan odaszaladt. Most már szinte mindenki biztos benne, hogy a tornacsarnokban valami olyan dolog lehet, ami miatt ölni kell, de senki nem tudja megoldani a bűntényt. Mrs. Sutcliffe az események miatt hazaviszi a lányát, és Julia egyedül marad. A lány mindenképp biztos volt benne, hogy az ütőt keresték, de nem az ő ütőjét, hanem Jenniferét. Véleménye szerint a nő azért vitte el Jennifer ütőjét, mert azt remélte, hogy van benne valami. Arról azonban senki nem tudott, hogy a két lány ütőt cserélt. Ezen felbuzdulva tehát Julia elkezdi szétbontani az teniszütőt, és megtalálja benne a Bob által a ramati szállodaszobában gyurmába elrejtett drágaköveket. Poirot nyomoz Julia másnap reggel elhagyja az intézményt, és felkeresi londoni lakásán a belga magándetektívet, Hercule Poirot-t. A lány elmondja a gyilkosságok történetét, beszámol az emberrablásról, illetve megmutatja a teniszütő nyelében talált drágaköveket. Poirot sok beszélgetéssel és az összes tanár valamint érintett diák kihallgatása révén nagyon érdekes végeredmény születik, de még a végjelenet előtt megölik a zsarolót, Miss Blanche-ot. Megoldás Végül Poirot egy utolsó beszélgetésre hívja össze a tanári kart, és Mrs. Upjohn segítségével leleplezi a gyilkost, aki nem más, mint a mindig nagyon pontos és kötelességtudó Ann Shapland, Miss Bulstrode titkárnője. Mrs. Upjohn ismerte már ezt a nőt a titkosszolgálattól, mert ott dolgozott régebben, Angelica fedőnéven. Mindig is veszedelmesnek tartották a titkosszolgálatnál. Ann Shapland végső kétségbeesése folytán pisztolyt ragad, és le akarja lőni az igazgatónőt, de elé ugrik Miss Chadwick, és feláldozza magát. Később derül ki, hogy a második tornacsarnoki gyilkosságot Miss Chadwick követte el, féltékenység miatt. Miután kivezették a tettest, Poirot mindenki előtt feltárja az igazságot. Ann Shapland volt az a spanyol táncosnő – Angelica de Toredo –, aki a szomszéd szobából látta, amint Bob Rawlinson egy teniszütőbe rejti a drágaköveket. Be is ment utána, hogy kivegye azokat, de pont akkor érkeztek meg Mrs. Sutcliffe-ék, így nem tudta befejezni a munkáját. Kinyomozta, hogy Jennifer Sutcliffe a Minerva Leányiskolába megy tanulni, így tehát Ann tudta, hogy viszi az ütőt is. Elhatározta, hogy ő is vele tart, így lefizette a régi titkárnőt, és ő ment a helyére. Azon az éjszakán, amikor az első gyilkosság történt, Ann a teniszütőkkel babrált, a tornatanárnő pedig megzavarta őt, és akkor lelőtte. A második gyilkosságkor Miss Vansittart puszta kíváncsiságból lement a csarnokba, hogy megnézze Shaista hercegnő szekrényét, amikor is Miss Chadwick azzal a fegyverrel, amit magával vitt az esetleges támadás miatt, hirtelen felindultságból és a régóta lappangó gyűlölete miatt agyonütötte Miss Vansittardot egy az előcsarnokból vitt homokzsákkal. Ann Shaplandnak volt alibije aznap estére, de a zsaroló franciatanárnőt ugyanilyen módszerrel tette el láb alól, hogy azt higgyék, mind a két áldozatot ugyanaz az ember ölte meg. A legvégén Poirot választ ad Shaista hercegnő eltűnésével kapcsolatban is. Elmondja, hogy Shaistát még azelőtt elrabolták, mielőtt idejött volna a Minervába. Az a lány, aki az év elején érkezett, egy ál-Shaista volt, akit azért küldtek ide, hogy kikémlelje a drágakövek helyét. A végén, amikor kétes lett a kiléte, szökést színleve eltűnt a színről. Végül Miss Bulstrode az utóbbi eseményektől megtépázott és a hírnevéből jócskán vesztett Minerva intézetet megpróbálja új segítőtársával újra felvirágoztatni. Mr. Robinson a köveket eljuttatja jogos tulajdonosának, egy fiatalasszonynak, akit az Angliában tanult Ali Juszuf herceg korábban feleségül vett, és egy fiuk is született, akinek létezéséről a herceg soha nem tudott. A nő emlékül elküld egy követ Juliának. Feldolgozások Agatha Christie: Poirot: Macska a galambok között (Agatha Christie's Poirot: Cat Among the Pigeons, 2008) rendező: James Kent szereplők: David Suchet, Harriet Walter, Raji James Gare de Gudmont Gare de Gudmont vasútállomás Franciaországban, Gudmont-Villiers településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Blesme-Haussignémont-Chaumont-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Donjeux Gare de Froncles Montano Antilia Montano Antilia község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A megye déli részén fekszik. Határai: Celle di Bulgheria, Centola, Futani, Laurito, Novi Velia, Rofrano és San Mauro la Bruca. Története Első említése a 16. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt, Cuccaro Veteréhez tartozott. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria di Loreto-templom Brandenburgi György Brandenburgi György egyik ismert neve Jámbor György (Georg der Fromme) (Ansbach, 1484. március 4. – Ansbach, 1543. december 27.) a bajorországi Ansbach és Bayreuth őrgrófja, Brandenburg régense, II. Ulászló unokaöccse, II. Lajos magyar király nevelője. Testvére Brandenburgi Albert, a Német Lovagrend nagymestere. Élete Édesapja IV. (Öreg) Frigyes őrgróf volt, a családban a második fiúgyermek volt, míg Albert a harmadikként jött a világra. Édesapja ráhagyta a grófságot. Nagybátyja, II. Ulászló hívására jött Magyarországra, ahol feleségül vette Corvin Jánosnak, Mátyás király törvénytelen fiának özvegyét, Frangepán Beatrixot, akitől horvátországi és erdélyi uradalmakat kapott, többek között Gyulát és Vajdahunyadot. Jóllehet a Beatrixszal kötött házassága politikai érdekekből köttetett, és állítólag még a házastársak között valamifajta szerelmi viszony is kialakult, György meglehetősen korhely életet élt, és botrányos házasságon kívüli kalandjai voltak. 1516-ban Ulászló pert indított ellene egy udvarban elkövetett botránya miatt. Bornemissza Jánossal együtt a kiskorú II. Lajos nevelője lett. Bornemissza mivel az államügyekben is szerepet vállalt, nem tudott figyelmet fordítani a gyerek-király nevelésére, de György a lehető legrosszabb irányba terelte fejlődését. Lajos éppoly kicsapongó életet élt és mindketten szerepet vállaltak az ország javainak elkótyavetyélésben. Bornemissza és Bakócz Tamás végül elmozdította a helyéről. 1524-ben áttért az evangélikus hitre, bár nem volt benne túl nagy meggyőződés, de a katolikusokkal szemben már korábban is ellenszenvet táplált. Albert az ő példáját követve 1525-ben szintén felvette az evangélikus vallást és a Német Lovagrend észak-lengyelországi birtokain megalapította a szuverén Porosz Hercegséget. 1525-ben György távozott Magyarországról és Ansbachba vitte a Hunyadiak leveleit, ezzel megmentette őket a pusztulástól. Élvhajhász hírében állt. Művelt ember volt, az anyanyelvén kívül beszélt csehül, románul, latinul és szerbül. A magyar belháború alatt I. Ferdinándot támogatta, noha az katolikus volt, de magyarországi birtokainak egy része Szapolyai János mellett állt. Szapolyaival szintén ellentétei voltak magyarországi tartózkodása alatt. Szerepet játszott a reformáció Brandenburgban való elterjesztésében. Quintal (Haute-Savoie) Quintal település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 1209 fő (2015). Quintal Saint-Jorioz, Sévrier, Seynod és Viuz-la-Chiésaz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tristram-sármány A Tristram-sármány (Emberiza tristrami) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a sármányfélék (Emberizidae) családjához tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Tristram's Bunting). Előfordulása Kína, Japán, Észak-Korea, Dél-Korea, Laosz, Mianmar, Oroszország, Mongólia, Tajvan, Thaiföld és Vietnám területén honos. A természetes élőhelye erdőkben van. Megjelenése Átlagos testtömege 18 gramm. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. június 23.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2012. június 23.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2012. június 23.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 23.) Jávor-tó A Jávor-tó egy kisebb tavacska a Visegrádi-hegység sűrűjében, Szentendre közigazgatási területén. Története Először 1654-ben tesznek említést róla. Élővilága A növényvilága eléggé sűrű, de az állatvilága is rendszerezett. Eredetileg üdülőtelep lett volna a tó partján, de az élővilág miatt a turisták is ritkán keresik fel. Gümüşhane (tartomány) Gümüşhane tartomány Törökország egyik tartománya a Fekete-tengeri régióban, székhelye Gümüşhane városa. Keleten Bayburt, északon Trabzon, nyugaton Giresun és Erzincan határolja. Nevének jelentése „ezüstház”, jelezve, hogy a tartomány gazdag ezüstben és bronzban. Körzetei A tartománynak hat körzete van: Gümüşhane Kelkit Köse Kürtün Şiran Torul A Vajdaság zászlaja A Vajdaság zászlaja a szerb nemzeti lobogó színeiből (piros, kék, fehér) áll. A középen lévő három csillag Bácskát, Bánátot és Szerémséget jelképezi. A lobogóban a kék szín sokkal nagyobb helyet foglal el, mint a többi szín. A zászló az Európai Unió lobogójára emlékeztet, ez szimbolizálja a törekvést, miszerint a Vajdaság az Európai Unió része szeretne lenni. Politikai elemzők szerint a Vajdaság a kulcsa Szerbia európai integrációjához. A zászló 2004. február 27-étől használatos. A – hivatalosan nem létező – Vajdaság Köztársaság zászlaja a Vajdaságban élő nemzetek együttélését szimbolizálja. A trikolor három színének valamelyikét a Vajdaságban élő nemzetek mindegyike magáénak vallhatja (a kéket a szlávok, a sárgát a románok, a zöldet a bosnyákok, magyarok, romák). Másrészt a kék szín az eget, a sárga a búzamezőket, a zöld pedig a rónát jelképezi. A függőleges elrendezés a „senki sincs a másik fölött”-elv megjelenítése. A zászló pillanatnyilag az egyetlen köztársaság-párti politikai párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga hivatalos zászlaja. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a Délvidéken a helyi szerbek és Szerbiából jövő önkéntesek felkelést robbantottak ki a szerb királyság támogatásával. A lázadók élére Stevan Petrović Knićanin tábornok állt. A felkelők követelték, hogy a magyar kormány ismerje el független vajdasági szerb állam önállóságát, amely később egyesül déli szomszédjával, Szerbiával. A lobogó mint ennek a felkelésnek zászlaja, egyúttal a tervezett állam jelképe is lett volna. A szláv trikolór Szerbiához való tartozást kívánja kifejezni. Dariusz Michalczewski Dariusz Michalczewski (Gdańsk, 1968. május 5. –) német állampolgárságú lengyel ökölvívó. A Boksz Világszervezet, Boksz Világszövetség és a Nemzetközi Bokszszövetség félnehézsúlyú bajnoka és a Boksz Világszervezet cirkálósúlyú bajnoka. Amatőr eredményei 1988-ban elhagyta a Németországban tartózkodó lengyel válogatottat és Hamburgban telepedett le. 1991-ben már német színekben lett Európa-bajnok félnehézsúlyban. Profi karrierje 1991-ben állt profinak a hamburgi Universumnál, ahol az edzője Fritz Sdunek lett. Michalczewski agresszív, támadó beállítottságú bunyós volt (innen a beceneve: Tigris), aki köszönhetően kiemelkedő ütésállóságának folyamatosan nyomás alatt tartotta és óriási erejű balegyeneseivel felőrölte ellenfeleit. 50 profi mérkőzéséből 48-at nyert meg, ebből 38-at kiütéssel és kettőt vesztett el. Később amikor Kovács István is univerzumos lett, szoros barátság alakult ki köztük. A világbajnok 1994. szeptember 10-én az amerikai Leeonzer Barber legyőzésével lett az WBO félnehézsúlyú világbajnoka. Még abban az évben Nestor Giovannini kiütésével megszerezte a WBO cirkálósúlyú bajnoki címét is. A következő évben visszatért félnehézsúlyba és WBO címét még nyolc alkalommal védte meg, majd 1997. június 13-án egy címegyesítő mérkőzésen legyőzte az amerikai WBA és IBF bajnok Virgil Hillt is és a súlycsoport vitathatatlan bajnoka lett. Sportpolitikai okokból le kellett mondania a megszerzett övekről, de a WBO címét még 14-szer védte meg. 1994 és 2003 között 25 világbajnoki címmérkőzést nyert meg. Vereségek 2003. november 18-án a mexikói Julio César González ellen pontozással elvesztette veretlenségét és világbajnoki címét. A vereség után másfél évig nem lépett ringbe, majd 2005-ben Fabrice Tiozzo ellen tért vissza, de kiütéses vereséget szenvedett és végleg visszavonult. Lovaglás az 1932. évi nyári olimpiai játékokon Az 1932. évi nyári olimpiai játékokon a lovaglásban hat versenyszámot rendeztek, de indulók hiányában a díjugratás csapatverseny elmaradt. Éremtáblázat (A rendező ország csapata és a magyar érmesek eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Női 3000 méteres gyorskorcsolya a 2018. évi téli olimpiai játékokon A 2018. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya női 3000 méteres versenyszámát február 10-én rendezték. Az aranyérmet a holland Carlijn Achtereekte nyerte. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord nem született. Végeredmény A verseny helyi idő szerint 20:00-kor, magyar idő szerint 12:00-kor kezdődött. Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Soupir Soupir település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 278 fő (2015). Soupir Braye-en-Laonnois, Chavonne, Cys-la-Commune, Moussy-Verneuil, Ostel, Pont-Arcy és Saint-Mard községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Andrus Värnik Andrus Värnik (Antsla, 1977. szeptember 27. –) világbajnok észt gerelyhajító, hajóparancsnok. Legjobbja 87,83 méter, ez egyben az észt rekord is. Pályafutása Värnik nemzetközi szinten először a 2003-as atlétikai világbajnokságon lett ismert: 85,17 méteres dobással ezüstérmet nyert. A következő évben 6. lett a 2004. évi nyári olimpiai játékokon gerelyhajításban, 83,25 méteres eredménnyel. Egy 87,17 méteres dobással meglepetésre aranyérmet nyert a 2005-ös atlétikai világbajnokságon, megelőzve az olimpiai bajnokot, Andreas Thorkildsent és a világbajnoki címvédő Szergej Makarovot. Egyéni legjobbja Gerelyhajítás - 87,83 méter (2003) Magánélete 2010. január 16-án ittas vezetésen fogták. 12 000 észt koronára bűntették, valamint négy hónapra bevonták a vezetői engedélyét. Brandivy Brandivy település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 1276 fő (2015). Brandivy La Chapelle-Neuve, Moustoir-Ac, Grand-Champ, Plumergat és Pluvigner községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ége Ége (románul Ighiu) település Romániában, Hargita megyében Közigazgatásilag Kányádhoz tartozik. Fekvése Az Égei patak mellett fekszik. Északkeletre a Dálya hegye (803 m – 2,1 km), dél–délnyugatra a Csigolya (740 m – 1 km), nyugatra az Őrhegy (737 m – 1,8 km), északnyugatra a Kőhát (Kőhát tető, 796 m – 1,7 km) övezik. Környező települések Északra Ábránfalva (2,9 km), délkeletre Székelydálya (2,2 km), nyugatra Jásfalva (2,7 km), és azon túl Kányád (3,7 km). Névnek eredete Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. – Kiss 1997., I., 407. old. Az Egyesült Arab Emírségek az olimpiai játékokon Az Egyesült Arab Emírségek a nyári olimpiai játékokon 1984 óta mindig részt vett, ám a téli játékokon még egyszer sem szerepelt. Az ország első olimpiai érmét a 2004-es athéni játékokon szerezte meg Ahmed el-Maktúm sportlövő, aki a dupla trap versenyszámban lett olimpiai bajnok. Az Egyesült Arab Emírségek Nemzeti Olimpiai Bizottsága 1979-ben alakult meg, a NOB 1980-ban vette fel tagjai közé. Pirahák Vadászó-gyűjtögető bennszülött népcsoport az amazóniai Maici és Marmelos folyók mentén (Brazília). Becsült lélekszámuk 350 körüli. A pirahák egy nagyobb bennszülött népcsoporttól, a muráktól szakadtak el, legalább 300 éve. Nyelvük, a piraha, a mura nyelvcsalád utolsó élő nyelve. A pirahák az antropológia és kognitív tudomány szempontjából igen érdekes népcsoport, ugyanis nem képesek számok kifejezésére. Még az olyan kis számokat sem ismerik, mint a három. Ezen kívül, kétséges, hogy nyelvükben megtalálható-e a rekurzió, és kultúrájuk kifejezetten zárt. Élőhely A pirahák pár kunyhóból álló kis falvakban élnek Amazóniában, a Maici és a Marmelos folyók, az Amazonas mellékágai mentén. A terület Brazília fennhatósága alá tartozik, kiterjedt esőerdő borítja, kiépített utak, települések csak elszórva találhatóak a környéken. Lélekszám A piraha törzs tagjai kevesen vannak, körülbelül kétszázan, mások szerint nagyjából háromszázötvenen élnek 10-20 fős falvakban. Nyelv A pirahák egyik szembetűnő jellegzetessége egyedi nyelvük. A férfiak és nők eltérő fonémákat és nyelvi szerkezeteket használnak. Nagyon kevés magán- és mássalhangzót használnak, hangkészletük a legkisebbek közé tartozik az egész földön. A prozódia fontos szerepet tölt be a piraha nyelvben. A piraha nyelv énekelhető, dúdolható is. Keren Everett szerint a prozódia figyelmen kívül hagyása miatt a kutatók nem foglalkoznak a nyelv egy olyan jellegzetességével, amely nagyban módosítja, gazdagítja a közvetített jelentést. A nyelv nehezen tanulható, először az Everett házaspár sajátította el folyékonyan. A piraha nyelv további jellegzetessége, hogy nem egyértelmű, számneveik diszkrét vagy viszonylagos mennyiségeket fejeznek ki (Frank, Everett, Fedorenko, Gibson, 2008). A piraha nyelvben továbbá nincsenek színekre utaló szavak, csak körülírások. A nyelv legérdekesebb és legtöbbet vitatott tulajdonsága azonban, hogy Dan Everett (2005) szerint nem tartalmaz rekurzív szerkezeteket. Más kutatók a rekurzív elemek korlátozott megléte mellett érvelnek (Pesetsky, Nevins, Rodrigues, Chomsky, 2009), egyértelmű bizonyítékot azonban egyik eddigi kutatás sem mutatott fel a kérdésben. Kultúra A pirahák vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak. Kunyhóik általában vízparton találhatóak, de az évszaktól és a vadászati lehetőségektől függően gyakran változtatják élőhelyüket. Jó ismerői természetes környezetüknek és fejlett eszközök nélkül is kiválóan elboldogulnak a vadonban. A családok egymáshoz közel építik fel házaikat, a folyó partján egy sorban. Az esős évszakban a falvak lakói több kisebb családra bomlanak. Kultúrájuk számos egyedi, nehezen magyarázható jellegzetességet mutat. Minimális tárgyi kultúrával rendelkeznek, íjakat és egyszerű kosarakat, a nők pedig maguknak egybeszabott ruhát készítenek. Elsősorban halat, vadakat és az erdőben talált növényeket esznek. Minimális, egy-két napra elegendő maniókát termelnek a házakhoz közeli területen, de hosszú távra szóló földművelést nem folytatnak. Művészi céllal nem készítenek tárgyakat, képesek a látott dolgok megformálására (például készítenek kis repülőmodelleket fából), de a szokás nem marad fent, és a modellezés abbamarad egy pár nappal azután, hogy környezetükből eltűnt a szokatlan tárgy. Ruházatuk egyszerű, a férfiak a kultúrán kívülről származó pólókat és sortokat (ezek gyakorlatilag az egyetlen külvilágból származó termékek, amelyet rendszeresen megtalálhatunk a piraha falvakban), a nők pedig saját maguk által szabott egyberuhát hordanak. A pirahák monolinguálisak, a portugál és a terület pidginjének számító Nheengatu nyelvből csak pár szót ismernek, bár más kutatók szerint annak ellenére, hogy nem beszélik, a férfiak legalábbis értik a portugál kereskedők beszédét. Az egynyelvűséggel összecsengő módon a pirahák nem érdeklődnek semmilyen idegen kulturális vívmány vagy sajátosság iránt. Más törzsekkel ellentétben (a ruházkodási szokások átvételén túl) nem vették fel az idegen szokásokat, ugyanúgy élnek, mint a felfedezésük óta eltelt nagyjából háromszáz évben. Teremtéstörténetük nincs és egy-két generáción túl nincsenek kollektív emlékeik. A piraha kultúrára jellemző számos furcsaság központi oka Everett (2005) szerint az, hogy a pirahák a jelenben élnek, kultúrájuk az itt és most helyzetekkel foglalkozik. Nem használnak absztrakt reprezentációkat, nyelvük ezért nem tartalmaz rekurzív szerkezeteket sem. A pirahákkal kapcsolatos tudományos viták Számnevek és számrendszer Az leghamarabb kirobbant pirahákkal kapcsolatos tudományos vita a számok megnevezésével és a számfogalommal volt kapcsolatos. Az elsőként megjelent cikk alapján a pirahák az egy-kettő-sok számrendszert használják, (vagyis nem rendelkeznek rekurzív számrendszerrel). Az egyet és a kettőt megnevezik és meg is különböztetik, de az ennél nagyobb mennyiségeket nem képesek pontosan azonosítani, megnevezni; a kettőnél nagyobb mennyiségek esetében csak pontatlan becslést tesznek. Bár Gordon is megjegyzi (2004) cikkében, hogy a piraha „egy” és „kettő” jelentésű szavak értelme nem jól meghatározott, és előfordul, hogy más mennyiségekre is alkalmazzák ezeket a kifejezéseket, Everett szerint azonban még Gordon feltevései is túl erősnek számítanak. Everett (2005) szerint a pirahák nem is rendelkeznek diszkrét számnevekkel, és a számokat is csak körülírják, hasonlóan a színekhez. Egy újabb vizsgálatban Frank és munkatársai (2008) nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy a számnevek valóban „egyet” és „kettőt” jelentenek-e vagy több számértékre is vonatkozhatnak. Nyelvi vagy kulturális korlátok Gordon és Everett eltérő okokkal magyarázzák a háromnál nagyobb számok azonosításának és kezelésének piraháknál megfigyelhető képtelenségét. Gordon (2004) szerint a számnevek hiánya okozza a számreprezentáció és azzal kapcsolatban a számosság azonosításának képtelenségét. Gordon Whorf (1956) hipotéziséhez köti magyarázatát, mely szerint a nyelv sajátossági alapvetően meghatározzák gondolkodásunkat, ebben az esetben a számok hiánya a számolási képesség hiányosságait okozza. Everett (2005) nyelvi korlátok helyett kulturális okokban keresi a kísérleti eredmények magyarázatát, számos más pirahákra jellemző tulajdonsághoz hasonlóan a háromnál nagyobb számok azonosítására való képtelenséget az absztrakció hiányára vezeti vissza. Szerinte a pirahák gondolkodása mindig a jelenlévő dolgok konkrét szintjén zajlik, emiatt az olyan elvont fogalmak, mint a számok, nem jelennek meg élesen körülhatárolható reprezentációként. A rekurzív szerkezetek hiánya Az absztrakt reprezentációk hiánya további következményeket is magával von. Ezek közül a legnagyobb figyelmet Everett (2005) azon állítása váltotta ki, hogy a piraha nyelv nem tartalmaz rekurzív szerkezeteket. Chomsky generatív grammatika elmélete szerint a rekurzió az emberi nyelveket megalapozó mélystruktúra alapvető jellemzője. A rekurzió teszi lehetővé, hogy a nyelv véges számú jel segítségével végtelen sokféle jelentéstartalmat közvetíthessen. Ezért Everett azon megállapítása, hogy a piraha nyelv nélkülözi a rekurzív szerkezeteket, bombarobbanásként hatott a nyelvészettel, nyelvfilozófiával és pszicholingvisztikával foglalkozók körében. Everett korábban maga is chomskyánus volt, 1988-as doktori disszertációjában generatív grammatikai megközelítés mentén elemezte a piraha nyelvet. Chomsky és kollégái erre a disszertációra alapozták érvelésüket, amelyben a rekurzív szerkezetek meglétét mutatják ki a piraha nyelvben. Everett (2005; 2007) ezt az érvelést visszautasítja, szerinte korábbi saját munkája, valamint Chomsky és munkatársainak érvelése elméletterhelt. Szerinte – bár a pirahák rendelkeznek a rekurzió univerzális képességével – ez a képesség az absztrakció hiánya miatt kulturális korlátok közé szorított, és ezért a rekurzió nem jelenik meg a piraha nyelvben. A pirahák rekurzióra és a nyelvelsajátításra való képességét az elmúlt években többen is vizsgálták, de egyértelmű eredményeket egyik kutatónak sem sikerült kapnia. Supergirl (film) A Supergirl 1984-ben bemutatott egész estés amerikai–brit film, amelynek főszereplői Faye Dunaway és Helen Slater voltak. A forgatókönyvet David Odell írta, a filmet Jeannot Szwarc rendezte, a zenéjét Jerry Goldsmith szerezte, a producere Ilya Salkind volt. 1984. július 19-én mutatták be a mozikban. NGC 2362 Az NGC 2362 (más néven Caldwell 64) egy nyílthalmaz a Canis Major (Nagy Kutya) csillagképben. Felfedezése Az NGC 2362 nyílthalmazt Giovanni Battista Hodierna fedezte fel még 1654 előtt. William Herschel tőle függetlenül 1783. március 4-én újrafelfedezte. A Caldwell-katalógusban a 64-es sorszámmal szerepel. Tudományos adatok Az NGC 2362 körülbelül 60 csillagot tartalmaz. Becsült kora 25 millió év, így igen fiatalnak számít. Legfényesebb csillaga az O8 színképosztályú τ Canis Majoris, melynek fényessége 4,39 magnitúdó. A Sky Catalog 2000 a halmazt a I,3,p,n Trumpler-osztályba sorolja, de mások kétségbe vonják, hogy közvetlenül egy köd tartozik hozzá. Megfigyelési lehetőség Az NGC 2362 a téli ég legszebb nyílthalmaza. 4 körüli magnitúdója miatt könnyen megfigyelhető egy egyszerűbb, kis nagyítású távcsővel is. Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2008. július 27.) Fekete cseresznye-levéltetű A fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi), a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjének valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába tartozó faj. Jelentős mezőgazdasági kártevő, elsősorban a cseresznye (Prunus avium) és a meggy (Prunus cerasus) élősködője. Megjelenése Átlagosan 1,8-2 mm nagyságú rovar, színezete fényes, fekete. Minden év első két generációja szárnyatlan, ezután egyre nagyobb arányban kelnek ki szárnyas nőstények is, melyek sötétszürkék, potrohszelvényeiken egy-egy fekete folttal. Életmódja Elsősorban cseresznye, meggy, ritkábban szilva fák hajtásainak zsenge csúcsán a növények nedveit szívogatja. Nemzedékváltás Az ősszel lerakott peték áttelelnek, rügyfakadás idején kel ki belőlük az első nemzedék, a szárnyatlan ősanyák. Az ősanyák elevenszüléssel újabb szárnyatlan nőstény nemzedéknek adnak életet áprilisban.Hasonló módon több nemzedék is követi egymást, de a szárnyas nőstények aránya egyre emelkedik. A szárnyas nőstények átrepülnek nyári tápnövényeikre, a galajra és veronikafélékre, amelyeken a nyári nemzedékek fejlődnek, melyek általában szárnyatlanok.Szeptemberben ismét szárnyas alakok képződnek, melyek visszarepülnek a cseresznyére. Itt párosodnak, majd megszületnek az ivaros egyedek, melyek októberben és novemberben rakják le áttelelő tojásaikat a hajtásokon, a rügyek mellé. A tojásrakó nőstények még a lombtalan fákon is megtalálhatók. Kártétele Felszaporodásukra, jelentős kártételükre elsősorban meleg, párás tavaszokon lehet számítani. Szívogatásuk nyomán a levelek torzulnak és a fonák felé sodródnak, a megtámadott hajtások gyengébben fejlődnek, növekedésük lelassul, súlyos esetben megáll. Másodlagos kártételként, a levéltetvek által kibocsátott mézharmaton megtelepedhet a korompenész is. Védekezés Fontos az agrotechnikai védekezés; rendszeres gyomirtás, megfelelően levegős korona kialakítása, a fertőzött növényi részek rendszeres eltávolítása és megsemmisítése. Rügypattanás és virágzás közötti időszakban vegyszeres permetezéssel eredményesen védekezhetünk a kártétel ellen. Alfred Piffl Alfred Piffl (Kerhartice nad Orlicí, 1907. június 13. – Pozsony, 1972. június 26.) cseh építész és műemlékvédelmi szakember, többek között a pozsonyi és a dévényi vár rekonstrukciójában volt szerepe. Élete Apja takácsmester volt a helyi gyárban, de az első világháború után elvesztette állását. 1925-ben Česká Třebová reálgimnáziumában érettségizett. 1931-ben elvégzi egyetemi tanulmányait Prágában a ČVUT-on (České vysoké učení technické), ugyanitt fél évig asszisztens. 1931–1933 között katonai szolgálatát végezte, többek között Kassán és Ungváron. 1933–1934-ben a Baťa cég alkalmazásában állt. 1934–1936 között a prágai Régészeti Intézetnél dolgozott. 1936–1938 között építészként dolgozik. 1937-ben habilitált Prágában, 1939-ben megnősült. 1946–1947 között Ústí nad Labem múzeumának és levéltárának volt az igazgatója. 1946–1947-ben egyetemi oktató Prágában, 1947-től börtönbezárásáig Pozsonyban volt egyetemi professzor. 1953–1957 között vett részt a pozsonyi vár felújítási és műemlékvédelmi munkálataiban. 1957-ben letartóztatták és koholt vádak alapján 2 évre ítélték. 1959-től több helyen dolgozott. 1966–1967-ben és 1971–1972-ben a Dévényi vár feltárásában vett részt. 1967–1970 között a Pozsony-váraljai ásatások vezetője a Nyitrai Régészeti Intézet alkalmazásában. 1967–1971 között az oroszvári római tábor feltárásán is részt vett. 1971-ben nyugdíjasként alkalmazták és a Pozsonyi Városi Múzeum muzeumi tanácsának lett tagja. 1971-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1971–1972-ben Vízvár feltárásán vett részt. Művei 1952 Nález keramiky na Primaciálnom námestí v Bratislave. Pamiatky a múzeá 1/1, 64. 1952 K nálezu keramiky na Primaciálnom námestí v Bratislave. Pamiatky a múzeá 1/2, 63-65. 1952 K rekonštrukcii kostola v Bíni. Pamiatky a múzeá 1/4, 55-57. 1954 Výskum Bratislavského hradu. Pamiatky a múzeá 3/4, 179-180. 1957 Mestská rezervácia v Banskej Štiavnici. Pamiatky a múzeá 6/1, 29-32. 1993 Zápas s ruinami (autentické materiály z pozostalosti autora). Pamiatky a múzeá 42/5, 19-21. 1993 Dva roky prác na Bratislavskom hrade. Pamiatky a múzeá, roč. 42/5, 22-23. 2007 Zápas o Bratislavský hrad, denník 1948 - 1972. Bratislava. helytelen ISBN kód : 8089218400 Emléke Ústí nad Orlicí város in memoriam díja 1991-ben utcát neveztek el róla Pozsonyligetfalun Let Them Eat Bingo Let Them Eat Bingo című debütáló album a brit Beats International első albuma, mely 1990-ben jelent meg a Go! Beat kiadónál az Egyesült Királyságban. Amerikában az Elektra jelentette meg. Az első és máig legnagyobb sláger az 1990-ben megjelent Dub Be Good To Me című dal az Egyesült Királyságban az 1. helyig jutott. Következő Won't Talk About It című daluk Top 10-es sláger volt. A debütáló album 15 hétig volt az angol albumlista 17. helyezettje, és az eladások alapján Arany státuszt kapott. Ausztráliában az ARIA listán a 63. helyig jutott, és 10 hétig volt a Top 100-as listán. Az albumon Lindy Layton, Billy Bragg, Double Troube és Captain Sensible közreműködött. A Dub Be Good To Me című dalhoz az 1979-es SOS Band Just Be Good To Me saplereit használták fel, illetve Fela Kuti zenéinek részleteit. Számlista LP Európa London Records – 842 196-1 " Burundi Blues " (Norman Cook) " Dub Be Good To Me " (Norman Cook, James Harris III, Terry Lewis) "Before I Grow Too Old" (Dave Bartholomew, Fats Domino, Robert Charles Guidry) "The Ragged Trousered Percussionists" (Norman Cook, Gabi Mutumbo) " For Spacious Lies " (Norman Cook, Steve Kidby) "Blame It on the Bassline" (Norman Cook, Dave Jackson, Elmar Krohn, Michael Jackson) " Won't Talk About It " (Norman Cook, Billy Bragg) "Dance to the Drummer's Beat" (Herman Kelly) "Babies Makin' Babies (Stoop Rap)" (Norman Cook, Kevin Smith, Rodney Stone) "The Whole World's Down on Me" (B.B. Seaton, Ken Boothe, Lloyd Charmers) "Tribute to King Tubby" (Norman Cook) "For Spacious Lies" (12" Version) (Norman Cook) [csak CD-n jelent meg] Maroscsúcs Maroscsúcs település Romániában, Fehér megyében. Fekvése Marosújvártól északkeletre, a Maros folyó egyik csúcsában, Maroskoppánd és Gábod közt fekvő település. Nevének eredete Nevét valószínűleg a Maros folyó itteni csúcs alakú kanyarjától kaphatta. Története Maroscsúcs Árpád-kori település. Nevét már 1299-ben említette egy oklevél Chuch néven, mint a Csúcsi család tagjainak birtokát. 1305-ben Chuchi Márton fia Péter eladták itteni öröklött földjük harmadát egy oklevél szerint. 1440-ben Chuchi Miklós és felesége Dengelegi Margit és leányuk Borbála van említve, mint dengelegi részbirtokos. 1501-ben Csúcsi Tomori Pál erdélyi sókamarás és ugyanő 1509-ben fogarasi várnagy, 1511-ben pedig kolozsmonostori guberátor volt. 1521-ben Csúcsi Tomori Istvánt említi egy oklevél mint kolozsmonostori jószágigazgatót, valamint 1523-1526 között mint erdélyi alvajdát. 1532-ben Csúcsi Tomori Zsigmond Budafelhévizi prépost és Gyulafehérvári őrkanonok volt. 1534-ben Csúcsi Tomori Miklós fogarasi, majd budai várnagyként volt említve, 1536-ban pedig kolozsmonostori guberátorként. A 20. század elején Alsó-Fehér vármegye Marosújvári járásához tartozott. 1910-ben 483 lakosa volt, ebből 201 volt magyar, 240 román, 42 pedig cigány, melyből 14 római katolikus, 275 görögkatolikus, 175 református volt. Híres szülöttei Vásárhelyi János református püspök ( 1888 Maroscsúcs - Kolozsvár , 1960 . december 11.) Lőte József (Maroscsúcs, 1856 . március 19. - Budapest , 1938. július 13) orvos, kórélettani kutató, egyetemi tanár, az EKE választmányi tagja Itt van eltemetve a családi sírboltba Gáspár János ( Torockószentgyörgy , 1816 . október 27. - Nagyenyed , 1892 . február 6.) az erdélyi gyermekirodalom kiemelkedő alakja. Beurey Beurey település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 199 fő (2015). Beurey Bertignolles, Buxières-sur-Arce, Chervey, Longpré-le-Sec, Magnant, Puits-et-Nuisement, Thieffrain és Vendeuvre-sur-Barse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A Varjúdombi mesék epizódjainak listája Ez a lista a Varjúdombi mesék című magyar rajzfilmsorozat epizódjait tartalmazza. 24-es főút (Magyarország) A 24-es számú főút Gyöngyöst és Egert köti össze a Mátra és a Bükk-vidék hegyein keresztül. Hossza 60 km. Fekvése Gyöngyösön a 3-as út elágazásaként ered. Északi irányban halad keresztül Mátrafüreden és Mátraházán, majd kelet felé fordul az út. Innen Parád, Recsk, Sirok és Egerbakta elhagyása után délkelet felé fordulva ér Egerbe az út. Pusztapát Pusztapát (szlovákul Pác) Cífer településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban. Fekvése Nagyszombattól 10 km-re délnyugatra, a Gidra patak partján fekszik. Története Fényes Elek szerint „Páth (Puszta), tót falu, Poson, most F.-Nyitra vármegyében, Cziffer mellett, a Gidra patakjánál. Számlál 208 kath. lak. F. u. többen.” A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott. 1974-óta Cífer része. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoznak. Népessége 1910-ben 379, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben Cífer 3806 lakosából 3753 szlovák volt. Jelenleg 126 házában 386 lakos él. Volaticotherium A Volaticotherium az emlősök (Mammalia) osztályának az Eutriconodonta rendjébe, ezen belül a Triconodontidae családjába tartozó nem. Előfordulása A Volaticotherium a középső jura és a késő jura korszakok határának idején élt, ott ahol ma Belső-Mongólia Autonóm Terület van. Ezelőtt 164 millió (plusz/mínusz 4 millió) éve élt. Ebből a fosszilis emlősnemből eddig csak egy faj került elő, az úgynevezett Volaticotherium antiquum Meng et al., 2006. Az eddig egyetlen Volaticotherium maradványt a Ningcheng megyei Tiaojishan Formation-ban találták meg. A felfedezést a „Nature” című folyóiratban jelentették be először. Megjelenése Ez az ősemlős konvergens evolúciót mutat a mai repülő mókusokkal (Pteromyini), hiszen amint a modern állatoknak, úgy a Volaticotheriumnak is a végtagjait, valamint a farkát repülőhártya kötötte össze; emiatt feltehetőleg siklórepülésre volt képes. A testét és a repülőhártyáját vastag bunda fedte. A végtagjai a fákon való élethez voltak alkalmazkodva. Fogazata a rovarokkal való táplálkozásáról árulkodik. Rendszerezése és a rokonai Mivel korának igen különleges állata volt az őslénykutatók először külön, önálló családba (Volaticotheriidae) és rendbe (Volaticotheria) sorolták be. 2007-ben Zhe-Xi Luo miután filogenetikus vizsgálatot végzett a maradványon, a Volaticotheriumot besorolta az eutriconodonták közé; ezt 2011-ben, illetve 2012-ben Leandro C. Gaetano és Guillermo W. Rougier őslénykutatók is megerősítették. A Volaticotherium az Argentoconodonnal és az Ichthyoconodonnal együtt alkotják az Alticonodontinae alcsaládot. Felfedezésének jelentősége E mezozoikumi állat felfedezése 70 millió évvel hosszabbította meg a siklórepülő emlősök történetét. Továbbá arról is tanúskodik, hogy már a mezozoikumban milyen változatos volt az emlősök csoportja. Korábban úgy vélték, hogy a dinoszauruszok idején az emlősök és emlősszerűek üreglakó lények voltak, amelyek csak igen ritkán merészkedtek a felszínre. De a Volaticotherium, továbbá a tatuszerű Fruitafossor, a dinoszauruszokkal táplálkozó Repenomamus és a hódszerű Castorocauda állatoknak köszönhetően ez a vélemény már aligha érvényes. Sam Smith Samuel Frederick Smith, röviden Sam Smith (London, 1992. május 19. –) Oscar-, Golden Globe-, valamint többszörös Grammy-díjas angol énekes-dalszerző. Ismertségét 2012-ben szerezte meg Disclosure mellett a Latch című dalban, ami az angol slágerlistán a tizenegyedik helyig jutott. Első listavezető pozícióját Naughty Boy La La La című slágerében való közreműködésével szerezte meg. 2014-ben jelölték a Brit Awards „Kritikusok díja” kategóriában, melyet végül meg is nyert, valamint a BBC-től a „2014 hangja” címet is megkapta. 2014 májusában adta ki debütáló stúdióalbumát In the Lonely Hour címen a Capitol Records gondozásában. Kislemezei által világhírnévre tett szert. Olyan slágerlistás dalok találhatóak az albumon, mint a Money on My Mind, a Stay With Me és az I'm Not the Only One. Második listavezető pozícióját hazájában Money on My Mind című dalával érte el. Stay With Me slágere világszerte sikeressé vált, hazájában szintén első helyezett lett, míg az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100 listán a második helyig jutott. Az I'm Not the Only One mindkét országban bejutott a legnépszerűbb öt dal közé. Like I Can című kislemeze a kilencedik helyet szerezte meg az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államokban karrierjében először Jimmy Fallon esti talkshowjában, valamint a Saturday Night Live című varietéműsorban szerepelt. 2014 decemberében összesen 6 Grammy-jelölést kapott, melyből a 2015 februárjában megrendezett 57. Grammy-gálán négyet sikerült díjra váltania. Elnyerte „a legjobb új előadónak”, „az év felvételének”, „az év dalának” és „a legjobb vokális popalbumnak” szóló Grammy-díjakat. A 2015-ös Billboard Music Awards-on három díjjal jutalmaztákː ő lett a legjobb férfi előadó és a legjobb új előadó, valamint a legjobb rádiós dal díja is őt illette. Zenei eredményei által a Guinness Rekordok Könyvében is megemlítik. 2015-ben felvette a Writing's on the Wall című dalt, melyet a 2015-ben bemutatott James Bond film, a Spectre - A fantom visszatér betétdalaként ismert meg a világ. Smith Guinness világrekordot döntött a dallal, mikor az a James Bond-dalok történetében először elérte az első helyet a brit listákon. 2016 elején Golden Globe-díjjal és Oscar-díjjal jutalmazták a „legjobb eredeti betétdal” kategóriában. Smith 2017 novemberében adta ki The Thrill of It All című második nagylemezét, amely az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is listavezető pozícióba került. Első kislemezes dala, a Too Good at Goodbyes az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is első helyezett meg, míg az Egyesült Államokban a negyedik helyig jutott. Korai élete 1992. május 19-én született Londonban Frederick Smith és Kate Cassidy gyermekeként. Az angol fővárosban nőtt fel. 2007-ben a Youth Music Színház tagjaként szerepelt az Oh! Carol című produkcióban. Mielőtt belecsöppent volna zenei karrierjébe évekig tanulta a jazz zenét; jazz zenekarokban is játszott. Joanna Eden, jazz zongorista mentorálásával évekig tanult énekelni, valamint dalokat szerezni. Vallásos iskolába járt, ahol tagja volt a népszerű Cantate Youth kórusnak. Karrierje beindításához nagyban hozzájárult édesanyja, aki jelentősen támogatta anyagilag a fiatal feltörekvő énekest. Karrier 2012–13: Áttörés 2012-ben közreműködött Disclosure Latch című kislemezének felvételében. A dalt októberben adták ki, ami végül a brit listákon a tizenegyedik helyig jutott. 2013 elején kiadta első saját kislemezét debütáló albumáról Lay Me Down címen. Ugyanabban az évben Naughty Boy mellett feltűnt a La La La című dalban. Utóbbi az első helyet is elérte a brit listákon, ezzel Smith első listavezető dala lett. Ugyanabban az évben kiadta első EP-jét Nirvana címen, melyen négy felvétel volt hallható, a Safe With Me, melyet Two Inch Punch segítségével készített el, a címadó Nirvana, melyet Craze & Hoax és Jonathan Creek producerek alkottak meg. Az EP-en továbbá megtalálható a Latch című dal szóló változata akusztikus verzióban, valamint az I've Told You Now élő felvétele. 2013 novemberében kiadták a Together című dalt Disclosure remixalbumáról, a Settle: The Remixes-ről. 2014–16: In The Lonely Hour és a világhírnév 2014. február 16-án adta ki második kislemezét az In the Lonely Hour című debütáló albumáról, a Money on My Mindt. Az album május 26-án jelent meg világszerte a Capitol Records gondozásában. Debütáló albumát Smith elmondása szerint a viszonzatlan szerelem inspirálta. Az album első helyezést ért el az Egyesült Királyságban, míg az Egyesült Államokban a második helyet szerezte meg a Billboard 200 listán. Amerikában az év második legjobban fogyó albuma lett Taylor Swift 1989 című nagylemeze után. Az Egyesült Királyságban hasonlóképp, az év második legkelendőbb albuma volt Ed Sheeran X lemeze után. Stay With Me dala jelentős kereskedelmi sikereket aratott világszerte. Az Egyesült Királyságban listavezető lett, míg az Egyesült Államokban a második helyig jutott. Negyedik kislemeze, az I'm Not the Only One további sikereket hozott Smith-nek: hazájában a harmadik, Amerikában az ötödik helyet szerezte meg. 2014 elején elindította amerikai karrierjét is: szerepelt Jimmy Fallon esti műsorában, valamint a Saturday Night Live-ban is fellépett. Fellépései során a Stay With Me és a Lay Me Down dalait adta elő. Júniusban a The Fader magazin címlapján szerepelt. A Variance magazin a Stay With Me-t a nyár legnagyobb slágerének választotta meg 2014-ben. Augusztusban az MTV Video Music Awards-on is előadta dalát. 2015-ben plágiummal vádolták meg a fiatal énekest. Tom Petty hasonlóságokat vélt felfedezni a Stay With Me és saját, 1989-es dala, az I Won't Back Down között. Petty és dalszerző társa a Stay With Me bevételeinek 12,5%-át kapták meg végül. 2015-ben a Grammy-gálán ismét előadta a Stay With Me-t, miközben négy díjat is átvehetett az est során Los Angelesben. A 2015-ös Brit Awards-on Londonban a Lay Me Down-t adta elő és két díjat vehetett át. 2015 márciusában újra kiadta a Lay Me Down című dalát, ami a Billboard Hot 100 nyolcadik helyét tudta megszerezni. Ugyanabban a hónapban egy új verziót is felvett a dalból John Legend közreműködésével. A duó az első helyet is elérte az Egyesült Királyságban. 2015 júliusában Smith ismét összeállt Disclosure-rel az Omen című kislemezen. 2015. szeptember 8-án Smith megerősítette, hogy elkészítette az új James Bond-film, a Spectre - A fantom visszatér betétdalát. Szeptember 25-én adta ki Writing's On The Wall címen a Skyfall utódját. A dal rekordot döntött, hiszen elérte az első helyet a brit listákon, ezzel az első James Bond-dal lett, aminek ez sikerült. Októberben két Guinness rekorddal is megjutalmazták az énekest: egyet azért, hogy elérte az első helyet, a másikat debütáló albumáért kapta, miután az rekordmennyiségű hetet töltött el a Top 10-ben az Egyesült Királyságban. A 73. Golden Globe-gálán 2016-ban győzedelmeskedhetett a „legjobb eredeti betétdal” kategóriában. Pár nappal később megkapta karrierje első Oscar-jelölését a „legjobb eredeti betétdal” kategóriában szintén a Writing's On The Wall dalával. Videoklipjét a 2016-os Brit Awards legjobbjai közt említették meg. 2016. február 28-án a 88. Oscar-gálán előadta a dalt, majd át is vette a „legjobb eredeti betétdalnak” szóló Oscar trófeát. 2016–jelen: The Thrill of It All 2016-ban Smith több képet is feltöltött a világhálóra, melyen új albumán dolgozik a stúdióban. 2016 végén felmerült, hogy Adam Lambert is részese Smith új projektjének. 2017. szeptember 8-án Smith megjelentette új kislemezét Too Good at Goodbyes címmel. A dal az első helyen debütált az Egyesült Királyságban, míg az amerikai Billboard Hot 100 listán a negyedik helyig jutott. Smith második stúdióalbuma, a The Thrill of It All 2017. november 3-án jelent meg a Capitol Records gondozásában. A lemez listavezető volt az Egyesült Királyságban, illetve az Egyesült Államokban is. Díjak és elismerések 1 Oscar-díj 2016. február 28: Legjobb eredeti betétdal ( Writing's on the Wall ) 4 Grammy-díj 2015: Legjobb új előadó, Legjobb vokális popalbum ( In the Lonely Hour ), Az év felvétele ( Stay With Me ), Az év dala ( Stay With Me ) 1 Golden Globe-díj 2016: Legjobb eredeti betétdal ( Writing's on the Wall ) 3 Brit Awards-díj 2014: Kritikusok-díja 2015: Legjobb új brit előadó, Globális siker-díj 1 American Music Awards-díj 2014: Legjobb férfi előadó (Pop/Rock) 3 Billboard Music Awards-díj 2015: Legjobb új előadó, Legjobb férfi előadó, Legjobb rádiós dal előadó Inspirációk Smith elmondása szerint évek óta követi Lady Gaga munkásságát, aki nagy hatással volt rá fiatal felnőtt éveiben. Nagy kedvencei továbbá még Adele és Amy Winehouse is. Befolyással volt rá Beyoncé, Christina Aguilera, Whitney Houston és Mariah Carey is. Magánélete 2014-ben bevallotta homoszexualitását a világnak. Kapcsolatban volt a színész-modell Jonathan Zeizel-el, aki Smith debütáló albumát inspirálta, mikor az összetörte a szívét. Diszkográfia In the Lonely Hour (2014) The Thrill of It All (2017) Turnék In the Lonely Hour Tour (2015) The Thrill of It All Tour (2018) Scion (képregény) A Scion (magyarul; „ivadék”, „leszármazott”) egy, a CrossGen kiadásában megjelent fantasy-képregény volt mely 2000 és 2004 között jelent meg az Egyesült Államokban. A sorozatnak a kiadó megszűnése vetett véget. Cselekmény A történet középpontjában Ethan, a Kócsag-dinasztia ifjú hercege áll. A Kócsag- és a Holló-dinasztia között időtlen háború dúl, bár az utóbbi évszázadokban a két királyság között viszonylagos béke honol, mióta megalapították a bajnoki tornákat. Ethan éppen betöltötte 21. életévét, ami azt jelenti, hogy fivérei után most neki kell kiállnia a Holló-dinasztiát képviselő Bronnal, aki a korábbi tornák során már legyőzte Ethan mindkét testvérét. Mielőtt Ethan belépne az arénába egy idegen az alantas fajok közül megragadja Ethan karját és szerencsét kíván neki. A Bronnal való ütközet során Ethan kardját különös erő veszi birtokába, aminek köszönhetően Ethan megnyeri a tornát. Azonban a bíró Bronnak ítéli a győzelmet, mivel Ethan olyan sérülést okozott, amit az orvosok nem tudnak azonnal meggyógyítani, és így megszegte a torna szabályzatát és szellemét. Ethan tanácstalan, hogy hogyan történhetett ez, de ekkor a karján megjelenik egy titokzatos jel, pont ott, ahol az idegen hozzáért. A Holló-dinasztia azonban elégtételt akar, és azt követelik, hogy Ethan a következő évi toráig az ő fogjuk legyen. Ethan apja nem akar beleegyezni, de Ethan vállalja a rabságot, hogy megakadályozza egy újabb háború kitörését. A száműzetésbe Ethant hű szolgája, az alantas fajok közül való Skink is követi. Ethant és Skinket az ellenséges keleti királyságba hurcolják és azonnal tömlöcbe vetik. Mikor Ethan álomba merül a tömlöcben, egy köpenyes idegen jelenik meg. Másnap Ethan egy erdőben ébred fel Skink, és megmentőjük egy Ashleigh nevű fiatal nő társaságában. Ashleight elmondja Ethannak, hogy az alantas fajokat, akiket genetikailag szolgának tervezetek embertelen körülmények között dolgoztatják a Holló-dinasztia által uralt keleti királyságban. Ashleight egy olyan földalatti mozgalom tagja, akik véget akarnak vetni a rabszolgaságnak, de ehhez szükségük van valakire a nyugatról, egy vezérre akire felnézhet és követhet a nép. A képregény alkotói A Scion szinte minden számát Ron Marz írta és Jim Cheung illusztrálta. Az sorozat írója majd mindvégig Marz volt, kivéve az utolsó négy számot (40-43. szám) amit Ian Edginton írt. Cheung mellett néhány szám erejéig olyan művészek is közreműködtek mint Rick Leonardi (7. szám), Andrea Di Vito (12. és 17. szám), Karl Moline (22. szám), Lee Moder (27. szám), Jim Fern (28-30., 33-34., 37. szám), Luke Ross (40-41. szám), Sergio Cariello (42. szám) és Fabrizio Fiorentino (43. szám). Megjelenés újranyomtatva A CrossGen kiadásában négy puhaborítós gyűjteménykötet jelent meg. Scion – Conflict of Conscience (TPB) – ISBN 1-9314-8402-3 Scion – Blood for Blood (TPB) – ISBN 1-9314-8408-2 Scion – Divided Loyalties (TPB) – ISBN 1-9314-8426-0 Scion – Sanctuary (TPB) – ISBN 1-9314-8450-3 Tervek voltak még további két gyűjteménykötet megjelenésére is, de ezek a kiadó megszűnése miatt már nem jelenhettek meg. Scion – The Far Kingdom (TPB) – ISBN 1-9314-8481-3 Scion – The Royal Wedding (TPB) – ISBN 1-9331-6060-8 A Checker Book Publishing „The Crossgen Collections” kiadásában megjelent kötetek. Scion – Royal Wedding (TPB) – ISBN 1-9331-6060-8 Dél-Karolina Dél-Karolina az Amerikai Egyesült Államok 8. tagállama. Eredetileg Karolina néven volt ismert, II. Károly angol király tiszteletére nevezték el (Charles latin változata Carolus). Az Egyesült Államok délkeleti részén helyezkedik el. Dél-Karolina provincia tagja volt az eredeti 13 kolóniának, amelyek kijelentettek elszakadásukat az angol koronától. Az első állam volt, amely elszakadt az Uniótól, s tagja volt az Amerikai Konföderációnak. A 2006-os felmérések szerint 4 321 249 lakosa volt, amivel 24. az Egyesült Államok államai között. Történet Először a spanyolok kötöttek itt ki 1521-ben, majd 1562-ben hugenotta franciák próbáltak megtelepedni a partvidék szigetein. Kísérletek nem jártak sikerrel, a vidék még hosszú ideig az indiánok birtoka volt. Az angol korona bejelentette ugyan igényét erre a területre is, sőt elvben az udvar hűséges szolgainak birtokába adta, de a telepesek még jó ideig várattak magukra. Csupán 1670-ben érkeztek meg az első bevándorlók, akik előbb a mai Charleston közelében egy szigeten alapították meg a telepüket, majd később a szárazföldre települtek, s itt kezdték meg Károly királyról elnevezett városuk, Charles town felépítését. A dél-karolinai bevándorlók főként a már angol birtokban lévő nyugat-indiai (Barbados) szigetvilágból költöztek át a kontinensre, többségük jómódú birtokosként érkezett ide. Hamar kialakult a partvidék sajátos földbirtokos arisztokráciája, amely eltért Virginia vagy Észak-Karolina dzsentrirétegétől, közösséget érzett Angliával, mindaddig, amíg saját jövedelmét biztosítottnak látta. Ekkor a fő termék a jól fizető indigó, az akkor ismert fontos festékanyag és a rizs volt. A munkaerőt Nyugat-Afrikából érkezett rabszolgák biztosítottak. Amikor a gyarmatok lázongani kezdtek, az arisztokrácia egy része itt is csatlakozott hozzájuk, abban a reményben, hogy megszabadulnak a gyarmati státus terheitől, de nem kapnak helyükbe új terheket a szövetségi államtól. Dél-Karolina az elsők között csatlakozott az Unióhoz az alapítók sorában, s részt vett a függetlenségi háború harcaiban. A függetlenségi háború megrendítette a rabszolgaság intézményét. A feketék tízezrével szöktek el, s harcoltak az angolok oldalán. A mintegy 25 ezer rabszolga, aki vagy meghalt a háborúban, vagy emigrált más területekre, az összlakosság 30%-a volt. A 19. század elején viszont a hatalomra került birtokos arisztokrácia a szegényebb fehéreket maga mellé állította a rabszolgakérdésben. Dél-Karolina ebben az időben már határozottan kimutatta elszakadási szándékait. Csak a kezdő lökést kellett megadni ahhoz, hogy határozottan kinyilvánítsa elszakadását az Egyesült Államoktól, s példáját hamar követte Dél több állama is. Egy darabig – 1861 elején – Észak és Dél között még nem tört ki a fegyveres konfliktus, de amikor az északiak a dél-karolinai Charleston bejáratánál a kezükbe maradt erődbe, Fort Sumterbe utánpótlást akartak eljuttatni, 1861 áprilisában eldördültek az első ágyuk: a déliek lövették az erődöt, s ezzel kezdetét vette a polgárháború. A háború után az észak kezdetben lehetőséget nyújtott a megbékélésre, a Dél – s benne Dél-Karolina is – elutasította a lehetőséget, változatlanul olyan törvényeket hozott, amelyek – különösen a rabszolga kérdésben – szemben álltak a szövetségi törvényekkel, Dél-Karolina az úgynevezett Rekonstrukciós korszakba került, amelynek során átmenetileg északról érkezett fehérek, a „carpetbagger”-ek és a velük együttműködő, a polgárháborúban nem kompromittált s ezért az „igazi déliek” által mélységesen gyűlölt helyi fehérek, a „scalawag-ek” és feketék igazgatták. Csupán 1866–67-ben változott a helyzet, amikor kivonták a megszálló szövetségi csapatokat, s Dél-Karolinában ismét a konzervatív fehér arisztokrácia jutott hatalomra – gyakorlatilag mindmáig. Az 1890-es években a néppárti és agrármozgalom kiélezte a faji kérdéseket, amely éreztette hatását a gazdaság terén is. Az 1895-ben beiktatott alkotmány szinte teljes egészében megfosztotta a feketéket s a szegény fehéreket a szavazati jogaiktól. 1896-ban 5500 fekete szavazatát figyelmen kívül hagyták. Az 1900. évi népszámlálás kimutatta a jogfosztottság mértékét: az állam lakosságának 58%-át afro-amerikaiak tették ki (mintegy 782 509 lakos), akiknek nem volt semmilyen politikai képviseletük. Földrajz Dél-Karolina határai északról Észak-Karolina, délről és nyugatról Georgia, keletről pedig az Atlanti-óceán. Dél-Karolina 4 földrajzi egységre oszlik, melyek határai majdnem párhuzamosak az északkelet/délnyugati partvonallal. Az állam alsó része a parti síkság („Lowcountry”), amely lapos és teljességgel üledék (homok, hordalék és agyag) alkotja, néhány helyen mocsaras. A partvidéken sós mocsarakat és tölcsértorkolatokat, valamint természetes kikötőket találunk, mint például Georgetown és Charleston. A partvonal szokatlan jellegzetessége a Karolina-öböl, amelynek eredete vitatott. Az egyik feltevés szerint „meteorit zuhany” hozta létre. A mintegy ovális öböl északnyugatról délkeletre orientálódik. A parti síkság nyugati része a Sandhill (Homokdomb) vidéke, úgy is ismert mint Midland (Középföld). Az államnak ezen a területén a régi part maradványai is megtalálhatók, abból az időből amikor még a part víz alatt volt. A piedmont (felső állam) ősi lekopott röghegység maradványaiból áll. Általában dombos, vékony köves agyagos talajjal borított, s csak néhány helyen alkalmas a megművelésre. A korai próbálkozások, hogy a területet termőfölddé alakítsák, kudarcot vallott, s így ma ismét beültették erdővel. A piedmont délkeleti csücske egy meredek lejtős választóvonal, ahonnan a folyók nagy erővel sietnek a parti síkságra. Ezen a területen korábban felhasználták a víz erejét, malmokat építettek ide. A vízenergia miatt sok város nőtt ezen a területen, mint például Columbia. A nagyobb folyók hajózhatók egészen a meredek lejtőkig, így a fontos kereskedelmi útvonalak. Piedmont északnyugati része a „Foothill” (domb lábak). Cherokee Parkway festői útvonal az autósok számára. Itt találhatjuk a Table Rock State parkot. Az állam északi részén húzódik a meredek lejtős Blue Ridge Mountain, amely az Appalache hegyláncolat része, s folytatódik északra Észak-Karolinában és délre Georgiaban. A legmagasabb pontja Dél-Karolinában a Sassafras Mountain, 1,085 méter magas. Az állam felső részén találjuk a Table Rock State és a Caesars Head State parkokat. A Chattooga folyó Dél-Karolina és Georgia határán halad. Földrengések csak ritkán fordulnak elő az államban. A legnagyobb gyakorisággal földrengés az állam délkeleti „sarkában” Charlestaon környékén fordul elő. A legnagyobb földrengés 1886. szeptember 1-jén történt, amely 60 embert megölt és a város nagy részét elpusztította. 2007-ben egy 3-as erősségű földrengést a fővárosban mértek, amelynek a epicentruma Cayce közelében volt. Dél-Karolinában átlagban 1–15 földrengés van. Tavai Dél-Karolina tavainak összterülete kb. 1770 km². A legnagyobb tavak: Marion-tó 450 km², Strom Thurmond-tó 290 km², Moultrie-tó 240 km², Hartwell-tó 230 km², Murray-tó 200 km² Russel-tó 110 km², Keowee-tó 70 km², Wylie-tó 50 km², Wateree-tó 50 km², Greenwood-tó 50 km², Jocassee-tó 30 km². Éghajlat Dél-Karolinának nedves szubtrópusi klímája van, de a magasabban fekvő helyeken ez kevésbé érződik, mint a partok mentén. Nyáron Dél-Karolina napközben forró és párás, az átlagos hőmérséklet 25-35 °C között van, de többnyire éjszaka 20 °C alá süllyed a hőmérséklet a partokon, míg a szárazföld belseje felé pedig 15 °C körüli a hőmérséklet. A téli időjárás már területenként változik az államban. A parti területeken a tél enyhe, átlagos 16 °C hőmérséklettel, mely éjszakára lehűlhet 5–8 °C-ra. A szárazföld belsejében a januári átlag hőmérséklet 5–10 °C. Az év folyamán a csapadék az egész államban bőséges. A part közelében nyáron kevesebb eső esik, míg a legcsapadékosabb időszak a márciusi hónap. A havazás az állam területén nem jelentős. A part mentén átlag 2,5 cm esik, de az is előfordul – különösen a partvonal déli részén –, hogy mérhető havazást nem jelentenek. A belső területek egy kicsit több havat kapnak, de sehol az államban az év folyamán nem haladja meg a 15 cm-t. Havas eső gyakoribb mint a hóesés, kivéve Upstate északnyugati sarkában. Dél-Karolina hídjai előtt figyelmeztető tábla jelzi, hogy jeges a híd. Ami annyit jelent, hogy az út még nem fagyott a talaj hőmérséklet miatt, viszont a híd burkolata már jeges. Az állam területén gyakoriak a trópusi ciklonok, főleg a hurrikán szezonban júniustól novemberig. A legveszélyesebb időszak augusztustól októberig, amíg a „Cape Verde” hurrikán szezon tart. 1954-ben az emlékezetes 4-es erősségű „Hazel” és 1989-ben „Hugo” nevű hurrikánok érték el az államot. Évente átlagosan 50 vihar van az állam területén, amely kevesebb mint az ettől délebbre fekvő területeken. A tornádó keletezése is kevesebb mint a Mexikói-öböl partján. A tornádó átlagos előfordulása kb. 14 az év folyamán. Az államban előfordult legerősebb tornádó F-4-es erősségű volt, több megyében is. Városai Columbia, Charleston, Myrtle Beach. Rock Hill Kisebb ipari város, de textilipari üzemei jelentősek. A város a "barackövezet" egyik központja. Textil és barack a két fő termék. Spartanburg Nem messze a várostól van a Függetlenségi háború egyik híres csatatere, amely ma ugyancsak emlékpark; a Kings Mountain National Military Park. 1780 őszén ütközet folyt le itt az előrenyomuló angol csapatok és egy sebtiben összetoborzott, rosszul felfegyverzett, ki amerikai alakulat között. Egy nagyobb angol egység a hegyen foglalta el állását. A telepesek rohammal szétverték az egész egységet; az utolsó emberig megsemmisítették vagy elfogták az angolokat. Az itteni múzeumban diorámával mutatják be az ütközetet. A városban a BMW-nek van egy autógyára, ahol többek között a BMW X6-os is készül. Georgetown A partvidék nagy kikötővárosa. 1526-ban a spanyolok akartak állandó telepet létrehozni itt, de az indiánok elkergették őket a Winyah-öböl partjáról. A 18. században azonban a fehér embernek sikerült megvetnie a lábát. A gazdag mocsaras vizes talajon rizst és indigót termesztettek. Az egykor előkelő ültetvényes városban mindmáig fennmaradt jó néhány régi magánkastély, némelyikük még a függetlenségi harc korából. Ezeket a háború előtti házakat „antebellum” házaknak nevezik. A városban működik a világ legnagyobb papírgyára. Gazdaság A Gazdasági Értékelő Hivatal 2004-ben végzett felmérése szerint (U.S. Bureau of Economic Analysis) Dél-Karolina teljes termelése 136 billió dollár volt. A 2000. évi becslések szerint az egy főre jutó kereset 24 000 dollár volt, ami a nemzeti átlag 81%-a. A fő mezőgazdasági termékei a dohány, a baromfi, marha, tejtermékek, szójabab és disznó. Ipari termékei a textil áruk, vegyipari termékek, papír termékek, gépek, autók és alkatrészek, valamint a turizmus. A vásárlási adó 6%, az élelmiszer után 3%. A megyék 2%-kal növelhetik a kereskedelmi adót. A 85 évesnél idősebb polgárok 1% vásárlási adó kedvezményt kapnak. Az ingatlan adókat a helyi kormány Adóügyi Hivatala intézi és gyűjti be. Az adók mintegy kétharmadát a közoktatásra használják fel. Dél-Karolina 5% adót ró ki az gépjárművekre, motorkerékpárokra, hajókra, repülőgépekre a pillanatnyi piaci értékük alapján. A maximum kényelmi fogyasztási adó 300 dollár. Nincs örökösödési adó. Annak ellenére, hogy Dél-Karolina nem engedélyezte a szerencsejátékot kaszinókban, jóváhagyta a pókergépek működését szerte az egész államban, amelyből évente megközelítőleg 2 billió dollár az állam költségvetésébe folyt be. Viszont egy 2000. július 1-jei határozat szerint az összes pókergépet kiiktatták az állam határain belül, amelyet minden tulajdonosnak végre kellett hajtania, különben július 8. után bűnvádi eljárást indítanak ellenük. Népesség Dél-Karolina központi lakossága az állam székhelyén, Columbiában (Richland megyében) lakik. A 2006-os népszámlálás szerint az állam lakóinak száma 4 321 249 volt, amely az előző évhez képest 1,7%-os, a 2000-es évhez viszonyítva pedig 7,7%-os növekedést mutat. Ez magában foglalja a természetes növekedést (97.715 fő) és az emigránsok számának növekedését is (115 084 fő). Más országból idetelepülők 36 401 fővel növelték az állam lakosságának számát. A 2000. évi népszámlálás alapján Dél-Karolina a 21. legnépesebb állam az 50 állam között. A University of South Carolina's Arnold School of Public Health felmérése szerint 2000. és 2005. között külföldön születettek aránya gyorsabban nőtt, mint más államokban. A konzorcium jelentése szerint a hispán lakosság száma több mint 400 000. Dél-Karolina lakosságának származás szerinti megoszlása: afro-amerikai 29,5%, amerikai 13,9%, angol 8,4%, német 8,4%, ír 7,9%. Mint a legtöbb déli államban, a történelem folyamán az afrikai rabszolgák és azok leszármazottai tették ki a lakosság legnagyobb hányadát, s csak a 20 század folyamán nőtt meg az állam fehér lakosainak száma, amikor a rabszolgák tömegesen vándoroltak el az államból, s helyüket fehér telepesek foglalták el. Az afro-amerikai lakosság többnyire a „Lowcountry” (Dél-Karolina alsó része) és „Midland” területén tömörül, ahol valaha a gyapot, rizs és indigó ültetvények domináltak. A 2000. év felmérései szerint a lakosság 6,6%-a 5 éven aluli, 25,2%-a 18 év alatti, és 12,1% 65 éves vagy idősebb volt. A nők aránya a teljes lakosság körülbelül 51,4%-a. Vallás Dél-Karolina, mint a legtöbb déli állam protestáns keresztény. Megoszlásuk a következő: keresztény 92%, protestáns 84% , déli baptista 45%, metodista 15%, presbiteriánus 5%, más protestáns 19%, római katolikus 7%, más keresztény 1%, más vallás 1%, nem vallásos 7%. Zsidó vallású lakosság több mint 300 éve él Dél-Karolinában. 1830-ig Dél-Karolinának volt a legnagyobb zsidó lakossága Észak-Amerikában. A római katolikus vallás az északról ide települő emigránsok által növekszik. Nevezetességek Tengerészgyalogos újonckiképző bázis, Parris szigetek. (Marine Corp Recruit Depot, Parris Island) Forrás Kis Csaba: Amerikai Egyesült Államok, Második, javított kiadás, Kossuth Nyomda, Budapest, 1982. Germond-Rouvre Germond-Rouvre település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 1167 fő (2015). Germond-Rouvre Échiré, Champdeniers-Saint-Denis, Cherveux, Cours és Sainte-Ouenne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marosgórós Marosgórós románul: Groși, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Kápolnástól délkeletre fekvő település. Története Marosgórós, Górós nevét 1596-ban említette először oklevél Gros néven. 1717-ben Grosch, 1808-ban Groz, Grozi, 1913-ban Marosgórós néven írták. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Gross, Krassó vármegyében, 3 katholikus, 375 óhitű lakossal, s anyatemplommal.” A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Marosi járásához tartozott. 1910-ben 398 lakosából 375 román, 2 német volt. Ebből 396 görögkeleti ortodox, 2 római katolikus volt. Nevezetességek 1741-ben épült ortodox fatemploma a romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-A-06237 sorszámon szerepel. 2014-es labdarúgó-világbajnokság (C csoport) A 2014-es labdarúgó-világbajnokság C csoportjának mérkőzéseit június 14-től 24-ig játszották. A csoportban a Kolumbia, Görögország, Elefántcsontpart és Japán szerepelt. A csoportból Kolumbia és Görögország jutott tovább. A mérkőzéseken 17 gól esett. FIFA-világranglista A válogatottak helyezései a FIFA-világranglistán 2014. június 5-én, a világbajnokság előtti utolsó ranglistán: Mérkőzések Az időpontok a brazil időzóna (UTC–3), valamint Cuiabá az amazonasi időzóna (UTC–4) szerint, zárójelben a közép-európai nyári idő (UTC+2) szerint olvashatók. Használt rövidítések (magyar rövidítés – angol rövidítés – poszt): Alfred Tarski Alfred Tarski (Varsó, 1901. január 14. – Berkeley, Kalifornia, 1983. október 26.) lengyel matematikus. A négy legnagyobb logikus közé számítják Arisztotelész, Frege és Gödel mellett. Tarski foglalkozott algebrával, algebrai logikával, mértékelmélettel, matematikai logikával, halmazelmélettel és metamatematikával. Korszakalkotó módon hozzájárult a szimbolikus logikához, logikai szemantikához és a nyelvfilozófiához azáltal, hogy adott egy definíciót a formális nyelvek igazságfogalma számára. Ennek a definíciónak a következménye az igaz mondatok jellemzésére vonatkozó híres Tarski-féle T-séma. Logikát és filozófiát tanult Varsóban. Jan Łukasiewicz és Tadeusz Kotarbiński tanítványa volt. Ő volt Stanisław Leśniewski egyetlen PhD hallgatója. 1939-ig középiskolai matematikatanár, 1939-ben ajánlatot kapott, hogy az 1939–1940-es tanévet a Harvardon töltse. Ezt a meghívást Quine eszközölte ki számára, akivel 1933-ban Varsóban találkozott. 1939 augusztusában Lengyelország német megszállását, a II. világháború kitörését közvetlenül megelőzve, az utolsó hajóval utazott az Egyesült Államokba. Csak 1946-ban láthatta ismét feleségét és két gyermekét. Közben az Egyesült Államok állampolgára lett. 1942-től élete végéig a University of California, Berkeley tanára és kutatója. Fontosabb művei Az igazság fogalma a formális nyelvekben Nagy jelentőségű cikke Az igazság fogalma a formalizált nyelvekben. 1933-ban lengyelül, majd 1935-ben németül jelent meg. (A lengyel cím Pojęcie prawdy w językach nauk dedukcyjnych, a német Der Wahrheitsbegriff in den Sprachen der deduktiven Disziplinen. A német kiadás alapján sokszor hivatkoznak erre a munkára, mint a "Wahrheitsbegriff".) Melyek a logikai fogalmak? Tarski posztumusz publikációja a Melyek a logikai fogalmak? (1986) című cikk, egy 1966-ban tartott előadását tartalmazza. Lényegében logikafilozófiai tárgyú cikk, mely arra keresi a választ és javasol egy értelmezést, hogy milyen entitásokat tekinthetünk tisztán logikai konstrukcióknak. Tarski Felix Kleinig (és az erlangeni programig) nyúl vissza, aki megfogalmazta, hogy mely matematikai objektumok a geometria tárgyai. Klein szerint egy geometriai elméletnek azok a fogalmai, melyeket bizonyos transzformációk invariánsan hagynak. Például az euklideszi síkgeometria minden objektuma (pontok, szakaszok, sokszögek, …) olyan, hogy a körüljárástartó egybevágósági transzformációk (eltolás, forgatás) nem változtatják meg azokat, abban az értelemben, hogy a pont pont, a háromszög háromszög, a szög szög marad. Ebből kiindulva fogalmazta meg Tarski azt a tézist, mely szerint a logika fogalmai a legáltalánosabb fogalmak, azaz azok, melyeket minden lehetséges transzformáció invariánsan hagy. Ha tehát adott egy matematikai elmélet, mely egy H halmaz elemeiről alkot kijelentéseket (az ilyet matematikai struktúrának nevezünk), akkor magát a H halmazt és az üres halmazt biztosan semmilyen transzformáció nem változtatja meg, így ezek logikai fogalmak. H értelmezhető úgy, mint az igaz igazságérték, pedig mint a hamis. Hangsúlyozzuk, hogy Tarski ezen tanulmánya nem matematikai, hanem filozófiai természetű, így fogalmai bizonyos mértékben határozatlanok. Grentzingen Grentzingen település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 568 fő (2015). Grentzingen Ruederbach, Feldbach, Riespach, Oberdorf, Willer, Henflingen, Bettendorf és Illtal községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Meromorf függvények A meromorf függvény a komplex analízis egy fogalma. Egy komplex függvény meromorf a komplex sík egy D nyílt halmazán, ha itt minden szingularitása izolált pólus. (Az elnevezés az ógörög „meros” (μέρος), magyarul rész, szóból ered, arra utalva, hogy a függvény nem differenciálható a teljes halmazon, csak egy részén. Minden D-n meromorf f függvény kifejezhető két (D-n) holomorf függvény hányadosaként: (ahol h nem konstans 0), ekkor h gyökei éppen f pólusai lesznek. Mivel h holomorf, ezért ekkor csak izolált pontokban veheti fel a nulla értéket. Definíció Legyen nemüres nyílt halmaz, az izolált pólusok halmaza. komplex függvény meromorf (a D halmazon) ha f holomorf a D \ P halmazon. Riemann-felületeken a definíció hasonló: Legyen nyílt részhalmaz -ben. meromorf az halmazon, ha nyílt, és: holomorf . izolált pontokból áll. minden pontra . Az halmaz az függvény pólusait tartalmazza. Az halmazon meromorf függvények halmazát jelöli. Ha összefüggő, akkor ez egy test, amiben a holomorf függvények integritási tartományt alkotnak. Ha komplex részhalmaz, akkor visszajutunk a komplex definícióhoz. Nem kompakt Riemann-felületeken a meromorf függvények éppen a holomorfak hányadosai. Kompakt Riemann-felületeken csak konstans holomorf függvények vannak, nem konstans meromorf függvények lehetnek. Az elliptikus görbéken értelmezett meromorf függvényeket elliptikus függvényeknek nevezik. Példák Polinomfüggvények hányadosai, azaz a racionális függvények meromorfak a komplex síkon. Racionális függvény például az alábbi hozzárendelés: Meromorf a gamma-függvény is a teljes komplex síkon. A Riemann-féle zéta függvény is meromorf a teljes komplex síkon. Meromorfak a teljes komplex síkon alábbi hozzárendelések is: Ellenpéldák Az Ehhez hasonlóan az A komplex logaritmusnak nincs a teljes komplex síkon meromorf ága, mivel nem definiálható úgy, hogy csak izolált pontokat zárunk ki az értelmezési tartományból. Az függvény nem meromorf, mivel a pólusok torlódási pontja, ezért nem izolált szingularitás. Tulajdonságok Mivel a meromorf függvény pólusai izoláltak, legfeljebb megszámlálhatóan végtelen sok lehet belőlük. Számosságuk azonban nem feltétlenül véges. Az alábbi példában f megszámlálhatóan végtelen sok pólussal rendelkezik: Többváltozós eset Többváltozós esetben a holomorf függvények hányadosaként definiálják a meromorf függvényeket. Például meromorf a kétdimenziós komplex affin téren. Itt már nem igaz, hogy a meromorf függvények holomorf függvénynek tekinthetők a pólusokon kívül, aminek értékei a Riemann-gömbből veszi fel; van egy két kodimenziós határozatlansági halmaz; a példában ez egy pont, a . Magasabb dimenziókban vannak komplex sokaságok, ahol nincsenek nem konstans meromorf függvények. Ilyenek például a komplex tóruszok. 3698 Manning A 3698 Manning (ideiglenes jelöléssel 1984 UA2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1984. október 29-én. Pretty Guardian Sailor Moon A Pretty Guardian Sailor Moon (������������, Bishōjo Senshi Sērā Mūn) rövidítve PGSM japán tv-sorozat, amely a Bishōjo Senshi Sailor Moon című, Naoko Takeuchi által írott sorozaton alapul. Készítette a Toei cég, ugyanaz amelyik a Super Sentai japán szuperhős csapat kalandjait is bemutatta. Összesen 49 részből áll, és a Tokyo Broadcasting System neve alatt került bemutatásra. Másik 28 tv-csatorna is megvásárolta a jogokat és leadta az egyenként 30 perces részeket. A fő részeken kívül készült még két rész, ami már csak videón jelent meg, és a sorozat után adták ki. Az egyik címe Special Act volt, ami évekkel az alap történet után játszódik és Usagi és Mamoru esküvőjéről szól. A másik az Act Zero, ami pedig egy előtörténet, ami Sailor V és Tuxedo Mask történetét meséli el. Cselekményvázlat A sorozat története sokkal közelebb áll az eredeti mangához, mint az anime. Bár a történet eleje szinte egy az egyben ugyanaz, de amikor megjelenik Jupiter tündér is hirtelen más irányt vesznek az események. Az ötödik harcos, nem csatlakozik hozzájuk, saját útját járja. Sailor Venus itt egy híres énekesnő. Usagi és Mamoru szerelme is kicsit másként alakul, mint az animében vagy a mangában. Mint hétköznapi emberek közelednek egymás felé, és szeretnek egymásba. Egyéb jellemző eltérések Habár a Pretty Guardian Sailor Moon tulajdonképpen az első manga újramesélése, számos különbséget találunk, amiben eltér mind a mangától, mind az animétől. A történetvezetés sokkal karakterközpontúbb, a lányok civil életére koncentráló, és inkább a múltjukat boncolgatja, mint akciójeleneteket mutat be. Usagi és Rei kapcsolata közelebbi, bár nézeteltéréseik vannak, de sosem fokozódik fel úgy, mint például az animében, és az egyik legnagyobb eltérés, hogy Aino Minako, itt híres pop sztár és „Sailor V” kódnéven harcol a bűnözők és gonosztevők ellen, aki kettős életére a dalaiban utal finoman. Legnépszerűbb száma, a: „C'est La Vie” (francia nyelven: „Ilyen az élet!”) egy japán szójáték. A japán nyelvben ugyanis a „Sailor V” (����� [seː�aːbwi]) kiejtése közel megegyezik a japánosan ejtett „C'est La Vie”-vel. A PGSM-ben Lunát és Artemist körülbelül 33 centiméter magas plüssmacskák „alakítják”. Technikai trükköknek hála „képesek” beszélni és sétálni. A mangához hasonlóan Luna az első részben az égből érkezik és Usagi fején landol, a 26. részben pedig emberré változik, amikor természetesen külön színésznő játssza. A PGSM egyik jól menő üzleti eleme a babák árusítása változatos árkategóriákban, amelyekből beszélő változatot is készítenek. Mio Kuroki Az Alisa Yuriko Durbrow színésznő alakította Mio Kuroki (a japán eredetiben Kuroki Mio) az új ellenség, egy manipulatív lány aki Usagi osztályába érkezik. Híres pop sztár és mint ilyen Aino Minako (Sailor Venus) riválisa. Tetteti, hogy Usagi barátnője, és arra használja a szerzett befolyását, hogy megkeserítse az életét, míg megbocsátó természete miatt Usagi újra és újra esélyt ad Miónak. Mio kisvártatva irigységből ájulást színlel Mamoru motorbiciklije előtt, hogy segítsen elrabolni Usagi kedvesét Beryl királynőhöz. Ott, Mio kigúnyolja Mamorut, és elmondja neki, hogy Beryl meg fogja ölni, ha nem csatlakozik a Sötét Királysághoz (Dark Kingdom) és lesz Beryl szeretője. Felmerült, hogy Mio magából Berylből származik, annak egy része volt, és azért teremtődött, hogy bántsa Usagit. Miután elrabolták Mamorut Mio fő szerepe az lett, hogy figyelje őt Beryl számára. Mio egyetlen ereje amit bemutat a teleportáció, amire mind egymagában, mind valaki mással képes. A széria végén Mio meghal Endymion/Metaria keze által; de valahogy mégis feltámad, mert ő lesz a „Special Act” főellensége. Még egyszer elrabolja Mamorut, ez alkalommal kényszeríteni akarja, hogy feleségül vegye, ami után együtt uralhatnák a Sötét birodalmat, mint Király és Királynő. Összecsap a Shitennou-val (Four Heavenly Kings- a Négy Mennyei Király – ők a Sailor Moon első négy nagyobb ellenfele: Nephrite, Zoisite, Jadeite és Kunzite), akik miatt egy növényszerű szörnyé válik. Végső formáját a Senshik egyesített ereje győzi le. A Special Act-ban, új képességeket is felmutat. Megjavít tárgyakat, szörnyeket teremt lángokból. Képes átmosni mások agyát és növényszerű szörnyekké tenni őket. Eltérő fegyverek Jewelery Star Bracelet (Ékszer-Csillag-Karkötő) Egy átalakító szerkezet: minden Őrző Senshi (Guardian Senshi) birtokol egyet, ezekkel változnak Sailor harcosokká. Amikor Mercury átváltozik Dark Sailor Mercury-vé követi a karkötő is és Dark Jewelery Star Bracelet lesz belőle, ami eltűnik, mikor az Ezüst Kristály tönkreteszi. Heart Moon Necklace (Szív Hold Nyaklánc) Sailor Moon átváltoztató eszköze, amit egy rúzs-tubussal együtt aktivizál. Sailor Moon alakjában melltűvé (bross) változik. Sailor Star Tambo Princess Sword/Princess Harp Decoy Silver Crystal Teletia-S Crown Passport Moonlight Stick Spirit of the Senshi (A Senshi Szelleme) Egy néha harcban is használt kard ami csak a Special act-ben jelenik meg. Képes visszahozni a Senshik elveszett erejét, visszaállítva /újratöltve az aktuális henshin (��, egy japán kifejezés az átváltozásra) szerkezetüket, habár azok el fognak tűnni újra egyszeri használat után. Színészek Miyuu Sawai mint Usagi Tsukino / Sailor Moon / Princess Serenity / Princess Sailor Moon , Serenity királynő Chisaki Hama mint Ami Mizuno / Sailor Mercury / Dark Mercury Keiko Kitagawa mint Rei Hino / Sailor Mars Myū Azama mint Makoto Kino / Sailor Jupiter Ayaka Komatsu mint Minako Aino / Sailor V / Sailor Venus Rina Koike mint Luna Tsukino / Sailor Luna Keiko Han mint Luna (macskaként hangsziknron) Kappei Yamaguchi mint Artemis (hang) Jyouji Shibue mint Mamoru Chiba / Tuxedo Kamen / Prince Endymion Aya Sugimoto mint Beryl királynő / Metaria királynő (hang) Jun Masuo mint Jadeite Hiroyuki Matsumoto mint Nephrite Yoshihito Endou mint Zoisite Akira Kubodera mint Kunzite Alisa Durbrow mint Mio Kuroki Chieko Kawabe mint Naru Osaka Masaya Kikawada mint Motoki Furuhata Kaori Moriwaka mint Ikuko Tsukino Naoki Takeshi mint Shingo Tsukino Verruyes Verruyes település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 917 fő (2015). Verruyes Augé, La Chapelle-Bâton, Mazières-en-Gâtine, Saint-Georges-de-Noisné, Saint-Lin és Vouhé községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Maroshévíz Maroshévíz (korábban Oláhtoplica, románul Toplița, németül Töplitz) város Romániában, Erdélyben, Hargita megyében. Hargita megye északi régióközpontja. A gyergyói fakereskedés és marosi tutajozás egykori központja. Fekvése Gyergyószentmiklóstól 32 km-re északnyugatra, a Maros völgyszorosának kapujában fekszik. Közigazgatásilag hozzá tartozik még Kelemenpatak, Lunkány, Magyaros, Moglán, Székpatak, Válya, Vugány és Zsákhegy. Története Területe ősidők óta lakott. A Kránga-hegyen az ókorban a Sangidava nevű dák vár állott. A jelenlegi település valószínűleg egykori irtványtelepből fejlődött ki, 1567-ben említik először, Toplicza néven. 1850-ben 2342 lakosából 2115 román és 181 magyar volt. 1910-ben 7388 lakosából 4194 román és 2414 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni felső járásához tartozott. A település az utóbbi 20 évben jelentősen fejlődött. 2002-ben 15 880 lakosából 11 291 román, 4039 magyar, 486 cigány és 15 német volt. Maroshévíz történetének ismert feldolgozója Czirják Károly helytörténész. Látnivalók A moglanyesti Nagyasszony kolostortemplomot 1658 -ban I. György István moldvai fejedelem építtette felesége, Safta részére fából. Műemlék fatemplomát , amely a Szent Illés kolostor mellett áll, 1847 -ben építették a Maros megyei Gödemesterházán . 1910-ben szállították ide kolostoralapítás céljából, majd 1924 és 1928 között bővítették. Másik ortodox fatemploma 1867 -ben épült. Református temploma 1895 -ben épült, a második világháborúban megrongálódott, de kijavították. Nagy kéttornyú ortodox temploma van. A Lázár-kúria 1829-ben épült, ma gyermekotthon. Fenyvesek övezte gyógyfürdőtelepe a Fenyő- vagy Bánffy-fürdő üdülőközpont, 655-690 m magasan fekszik, klimatikus gyógyhely. 26 °C-os radioaktív ásványi sókban gazdag termálvize van. A fürdőtelepen 1882 -ben Bánffy Dezső építtetett villát, melyet azonban 1999 -ben leromboltak. Jelenlegi medencéje 1937 -ben épült. Az Urmánczy-fürdő 1959 -ben épült a Maros mellett, 25 °C-os vize van A várostól 9 km-re első világháborús emlékmű áll. Híres emberek Itt született és itt is hunyt el Urmánczy Nándor képviselő, politikus, író. 1868 - 1940 . Itt született 1868 -ban Miron Cristea , a Román Ortodox Egyház első pátriárkája, Románia miniszterelnöke 1938 – 1939 között. Itt született 1965 -ben Sarány István újságíró. Itt született 1995-ben Sarány Zsolt, Sarány István rokona. Banks of the Ohio A Banks of the Ohio, magyar címe Az Ohio folyó partja, az 1800-as évek közepéről származó amerikai ballada, mely egy a hagyomány szerint valóban megtörtént szerelmi gyilkosság története. Szerzője ismeretlen. A dalról Az amerikai zenetörténet egyik legismertebb dala, az ún. murder ballads (gyilkosballadák) közé tartozik, több szövegváltozatban ismert. A hagyomány szerint egy Willy nevű férfi megkéri valószínűleg Polly nevű kedvesét, tegyen vele egy sétát az Ohio partján, hogy ott, a parton kérje meg kezét. A visszautasítás után azonban féltékenységből leszúrja, majd beledobja a vízbe. Miután hazamegy, kétségbeesve tudatosul benne, teljesen értelmetlenül megölte az egyetlen számára fontos személyt. Willyt végül a seriff elfogja, börtönben (vagy akasztófán) végzi. A kevésbé ismert Pretty Polly című ballada valószínűleg ugyanezt az esetet dolgozza fel. Feldolgozások A hanglemez korszak előtti feldolgozásokról nincs feljegyzés. A legelső hanglemezfelvétel 1927-ből származik, melyen a Red Patterson's Piedmont Log Rollers együttes működik közre. Azóta számtalan, nálunk kevéssé ismert előadó mellett többek között Pete Seeger, Porter Wagoner, a Monroe Brothers, Joan Baez és Johnny Cash is elénekelte a dalt. Egyszerű akkordjai miatt gitárleckék kedvelt anyaga. 1971-ben Olivia Newton-John merész vállalkozásba fogott, az eredetileg férfi szemszögből előadott balladát női szereplőként énekelte el, egy kedvesét leszúró nő személyében, ez a dal lett első komoly sikere. A dal Magyarországon Magyarországon a dal Olivia Newton-John 1971-es feldolgozása után vált ismertté, a hetvenes évek során igen nagy népszerűséget ért el. Több magyar előadó, többek között a 100 Folk Celsius is feldolgozta, magyar nyelvű változata az iskolai kirándulások, KISZ-építőtáborok, tábortűz melletti esték nélkülözhetetlen kelléke volt azokban az években. A dal első hanglemezfelvétele http://music.km.ru/player.asp?id=%7B237BDBDB-D5D2-4EAC-8AAA-A31092ABC440%7D Videóajánló A dal egy tévéfellépésen. a YouTube -on A dal egy ausztrál tévéadásban. a YouTube -on Részlet a The Case című filmből. a YouTube -on A dal gitárjátéka. a YouTube -on Pretty Polly video. a YouTube -on Ohio. 100 Folk Celsius YouTube (2011. feb. 13.) (Hozzáférés: 2017. feb. 23.) (audió, magyar és angol szöveg) Ohio. Köteles István YouTube (2013. jún. 14.) (Hozzáférés: 2017. feb. 23.) (audió, szöveg) Bányász ballada. Móró Imre YouTube (2017. nov. 19.) (Hozzáférés: 2018. dec. 28.) (videó) Forrás Banks of the Ohio radio and Internet series Bluegrasscountry Muszty Bea – Dobay András: Csalamádé: Nagy Daloskönyv. 1. kötet (hely nélkül): Muszty-Dobay Bt. 2003. 90. o. gitárkísérettel Litauszki Róbert Litauszki Róbert (Budapest, 1990. március 15. –) magyar labdarúgó. Pályafutása Újpest FC Litauszki 2004 óta futballozott Újpesten, korábban a Dunaújvárosban és az MTK-ban játszott. A korosztályos válogatottakban 16 alkalommal szerepelt. A 2013–14-es szezonban kapott egyre több lehetőséget klubjában, 21 mérkőzésen 2 gólt szerzett. A 2014–15-ös idényben mindössze egy mérkőzés hagyott ki eltiltás miatt, az MTK ellen az ő szabadrúgásból szerzett találatával nyerték meg a mérkőzést (1–0). A következő idényben 30 mérkőzésen lépett pályára, ebből 29-en kezdőként. Teljesítményének köszönhetően külföldi klubok figyelmét is felhívta magára. KS Cracovia 2016. május 21-én az Újpest FC hivatalos honlapján jelentette be, hogy Litauszki július 1-től a lengyel élvonalbeli KS Cracovia Kraków-ban folytatja karrierjét. Július 17-én a Piast Gliwice elleni bajnokin mutatkozott be új csapatában, végig játszotta az 5–1-re megnyert mérkőzést. A következő fordulóban a Nieciecza ellen öngólt vétett a 32. percben, egy beadásnál az ő lábáról pattant a kapuba a labda. A 78. percben lecserélték. Legközelebb több mint négy és fél hónap múlva, a Lech Poznań elleni bajnokin kapott lehetőséget. Az egész szezonban három bajnokin és kupamérkőzésen, valamint egy Európa-liga-selejtezőn kapott játéklehetőséget, így 2017. június 8-án közös megegyezéssel felbontották a szerződését. Újpest FC Még aznap hivatalosan is bejelentették, hogy egy évre újra a fővárosi lila-fehérek játékosa lesz. Válogatott 2017. novemberében meghívott kapott Szélesi Zoltán szövetségi kapitánytól a Costa Rica-i válogatott elleni mérkőzésre készülő magyar válogatott keretébe. Egy évvel később pedig a Finnország és Görögország elleni Nemzetek Ligája mérkőzésekre készülő válogatott keretébe hívta be Marco Rossi szövetségi kapitány, Botka Endre sérülése miatt, de játéklehetőséget egyik mérkőzésen sem kapott. Sikerei, díjai Újpest FC Magyar kupa : Győztes (2): 2014 , 2018 Magyar szuperkupa : Győztes (1): 2014 Marosi Antal Szakmai munkák 1992-től a budapesti Juventus Rádió hírigazgatója (1995-ig), azt követően szerkesztő műsorvezető a Parkolópálya (1995-2000) és a 120 perc (2000-2004) című műsoroknál. 2004 októberétől 2006. november 30-ig a Magyar Rádió különleges helyzetekre szakosodott tudósítója. 1996-2000 között Göncz Árpád, magyar köztársasági elnök külföldi útjain a sajtókíséret tagja. (Tudósítások: Duna Televízió, Juventus Rádió) 1997-től napjainkig a fegyveres konfliktusokról tudósít, feldolgozva a gazdasági hátteret, társadalmi közeget és összefüggéseket (Koszovó, Macedónia, Izrael, Irak, Libanon) 2008-2009. Lánchíd Rádió, szerkesztő, műsorvezető. 2009-től a T Rádió főszerkesztője. 2010-től a Fővárosi Bíróság kommunikációs vezetője, szóvivő. Tudósítások Magyar Televízió : Híradó és Este c. műsorainál Magyar Rádió : Krónika és Világóra c. műsorainál Duna Televízió : Híradó c. műsornál, Magyar ATV : Híradó c. műsornál, Juventus Rádióban, Mai Nap, Budapesti Nap, Színes Mai Lap, Képes újság c. lapoknál az Europress sajtó és hírügynökségnél és az Euró Mix Magazinnál. Egyéb tevékenység 1999-2001 között tanított a Szegedi Tudományegyetem budapesti Média Intézetében Jarebinjak Jarebinjak falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Rogoznicához tartozik. Fekvése Šibeniktől légvonalban 23, közúton 38 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén fekszik. Története Területe évszázadokig velencei uralom alatt állt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1880-ban 177, 1910-ben 296 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború után, különösen az 1970-es évektől a fiatalok többsége a jobb megélhetés reményében kivándorolt a faluból, ahol végül csak az idősek maradtak. Lakossága 2011-ben mindössze 8 fő volt. Lakosság (1857-ben, 1869-ben és 1921-ben lakosságát Rogoznicához számították.) 8986 Kineyayasuyo A 8986 Kineyayasuyo (ideiglenes jelöléssel 1978 VN2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. K. Tomita fedezte fel 1978. november 1-jén. Saint-Médard (Deux-Sèvres) Saint-Médard település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 106 fő (2015). Saint-Médard Brûlain, Celles-sur-Belle, Périgné és Sainte-Blandine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Garou Pierre Garand (ismertebb nevén: Garou, Québec, 1972.június 26. –) kanadai énekes.1998-ban a Notre-Dame de Paris című musical által lett ismert. Eddigi 7 éves zenei pályája alatt, 5 albumot adott ki, énekelt duettet többek közt Céline Dionnal. Albumok Seul – 2000 Seul… avec vous – 2001 Reviens – 2003 Garou(album) – 2006 Piece Of My Soul - 2008 Version Intégrale - 2010 Magyarország és Szlovákia kapcsolatai Magyar–szlovák kapcsolatoknak nevezzük a Magyarország és a Szlovák Köztársaság, két szomszédos ország diplomáciai kapcsolatait. A diplomáciai kapcsolatok létesítésére 1993-ban került sor, amikor Csehszlovákia megszűnésével Szlovákia önállóvá vált. Magyarország nagykövetsége Pozsonyban, míg Szlovákia nagykövetsége Budapesten található. Mindkét ország teljes jogú tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, a közös határ 676 km hosszú. Mintegy 520 000 magyar ember él Szlovákiában (mintegy 10%-a a népességnek), és körülbelül 17 000 szlovák nemzetiségű magyar él Magyarországon (körülbelül 0,17%-a Magyarország lakosságának). Számos diplomáciai konfliktus nehezíti a két ország viszonyát, amik gyakoribbá váltak, amióta a Ján Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Párt egy szélsőséges nacionalista párt a Szlovák Köztársaság Kormányába került 2006-ban. Történelem A magyar honfoglalást (895) követően a magyar állam megszilárdulása a pozsonyi csata (907) során elért győzelem után következett be. Időszámítás szerint 1000-ben Szent István megkoronázásával Magyarországot királyságnak ismerték el. Az ország területe ugyanakkor már korábban, a 10. században már tartalmazta a később Felvidéknek nevezett terület jó részét. Az 1241-42-es tatárjárás után az ország hatalmas területei elnéptelenedtek, az eredeti lakosság jó része elpusztult. A pusztítás különösen nagy volt Magyarország északi részén, a mai Szlovákia területén[forrás?], emiatt idegen telepesek érkeztek nagy számban a Felvidékre, főleg morva, lengyel és német területekről. Hogy mikortól beszélhetünk a szlovák identitás - szlávtól megkülönböztethető - kialakulásáról, nem egyértelmű. Egyes források szerint a szlovákság (akkoriban általános tót népnévként) nemzeti öntudatának gyökerei a 16. századig vagy még későbbre nyúlnak. A szlovák nemzeti megújhodás (szlovákul Slovenské národné obrodenie) ugyanakkor a francia forradalom utánra tehető és a 19. század első felében ment végbe. Később, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt szlovákok egy része a magyar oldalon harcolt. A trianoni békeszerződés megvonta Magyarország új határait, leválasztva régi területének 70%-át. Az új határok magyar nemzetiség által lakott területeken keresztül húzódtak és a korabeli magyarság 30%-át (3 300 000 embert) hagyták a határokon kívül. A területből Csehszlovákiának nagyjából 61 000 km2-t juttattak 3,5 millió lakossal, akik közül több mint 1 millió magyar nemzetiségű volt. A szlovákiai magyarság száma az elmúlt 90 év során a felére csökkent a mai Szlovákia területén. A magyar népesség drámai csökkenésének okai többek között a világháborúk utáni elmenekülés, a kiutasítás és elüldözés, a háborús események, a deportálások és a csehszlovák-magyar "lakosságcsere", részben pedig az állami- és a természetes asszimilációban keresendők. Közvetlenül a második világháború előtt 1938-ban Magyarország visszakapta a magyarlakta területek egy részét az első bécsi döntés következtében. Ezek a területek 85%-ban magyarlakta vidékek voltak, ám a háború után újra Csehszlovákiához kerültek az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében. Ez a trianoni határok visszaállítását jelentette valamint még további 3 falut is Csehszlovákiához csatoltak (pozsonyi hídfő). 1945 után mintegy 30 000 magyar menekült el Csehszlovákiából miután kiestek a nyugdíj-, szociális és egészségügyi rendszerből, az állampolgárságuk elvesztését és a tulajdonuktól való megfosztást elrendelő Beneš-dekrétumok következtében. A csehszlovák vezetés el akarta érni ország teljes etnikai megtisztítását, az összes magyar deportálását azonban a szövetségesek lehetetlenné tették. Miután az eredeti terv nem sikerült, Csehszlovákia kétoldalú lakosságcserét kezdett követelni, hogy eltávolítsák a magyar lakosság legalább egy részét, így megváltoztatván az ország etnikai összetételét. Ezt a tervet kezdetben elutasította a magyar fél. A Csehszlovákia által kezdeményezett csere eredményeként Csehszlovákia, 89 660 szlovákiai magyart telepített ki és a 71 787 szlovák költözött át önként Magyarországról. A szlovákok önként költöztek el Magyarországról, de a magyarokat Csehszlovákiából erőszakkal deportálták és vagyonukat elvették. A folyamatban az erőszakos kitelepítésnek elsősorban a magyar gazdasági elit esett áldozatul, hisz a hatóságok olyanokat szemeltek ki deportálásra akiknek korábban értékes ingatlanuk, földjük vagy vállalkozásuk volt. A További több mint 40 000 magyart deportálták a cseh területekre szintén értékeik elvételével, nagy részük azonban később visszatért. Csehszlovákia feloszlott Csehországra és Szlovákiára 1993-ban; azóta tart fenn Magyarország és Szlovákia diplomáciai kapcsolatokat. A kapcsolatok vitás kérdései 1989 óta Bős-nagymarosi vízlépcső vita 1991. április 23-án a 26/1991.(IV.23.) OGY határozat felhatalmazta a kormányt, hogy tárgyaljon az 1977. évi államközi szerződés közös megszüntetéséről, a következmények rendezéséről és készítsen elő új államközi szerződést, melyben már az elsődleges prioritást a környezeti-ökológiai értékek közös védelme kellett, hogy kapja. A következő tárgyalás december 2-án zajlott le Budapesten, ahol a csehszlovák fél 10 napos haladékot kért a közös (EU közreműködést is feltételező) magyar javaslat felülvizsgálatára. A válasz elmaradt, helyette december 12-én a csehszlovák kormány úgy határozott, hogy a C változat szerint épített bősi erőművet 1992 őszén üzembe kell helyezni, azaz a Dunát Csehszlovák területen terelik el az új csatornába. (a magyar fél a határozatot nem vette komolyan, a tervek megvalósíthatóságát papírtigrishez hasonlította) Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tervek megvalósíthatóak, a magyar Országgyűlés 1992. április 4-én (12/1992.(IV.4.) OGY határozat) felhatalmazta a kormányt az 1977-es államközi szerződés egyoldalú megszüntetésére. Ennek következtében 1992. május 7-én az Antall-kormány május 25-i hatállyal felbontotta az államközi szerződést, és kezdeményezte, hogy a két fél kezdjen tárgyalni a károk helyreállításáról, ez május 19-én, diplomáciai jegyzékben lett átadva a csehszlovák félnek. A vízlépcsőrendszer elhagyását a magyar Országgyűlés 1992. június 9-én, az 1992. évi XL. törvényben törvényesítette, hatályon kívül helyezve az 1977. évi államközi szerződést becikkelyező törvényerejű rendeleteket. 1992. szeptember 3-án a csehszlovákok beindították a bősi erőmű turbináit, a próbaüzem kisebb problémák mellett sikeres volt. Ennek eredményeképp 1992. október 23-án folytatták a C variáns megvalósítását, és megkezdték a meder áttöltését és a Duna elterelését. A csehszlovák lépésre adott magyar válasz ugyanezen a napon megtörtént: az Antall-kormány keresetlevelet nyújtott be a hágai Nemzetközi Bírósághoz a Duna várható egyoldalú elterelése miatt. A Duna elterelése 1992. október 25-én történt meg: a csehszlovák építők Dunacsúnnál, a Duna 1851,75 folyamkilométerénél, mintegy 40 kilométer hosszúságban teljesen csehszlovák területre terelték a Dunát. Mohi atomerőmű A mohi atomerőmű közel a magyar határhoz épül, így a potenciális szennyezése Magyarországot is elérheti, így érinti a kétoldalú kapcsolatokat. 2009 októberében Greenpeace-es aktivisták másztak fel az esztergomi Mária Valéria hídra egy óriási „Stop Mochovce!” feliratú transzparens társaságában. A szlovák, az osztrák és magyar aktivistákból álló 8 fős csoport egy kisebb transzparenst is tartott: »A hatások vizsgálata megállt a határon, az atomerőmű szennyezése nem fog!« Arra utalva, hogy a szlovák fél a hatásvizsgálatot nem végezte el az érintett magyarországi területek tekintetében. Malina Hedvig-ügy Malina Hedviget, egy magyar diákot, aki Vámosfaluban, Szlovákiában született, 2006-ban ismeretlenek brutálisan megvertek. A szlovák rendőrség rövid nyomozás és számos eljárási hiba után nem fogta el az elkövetőket, sőt Malinát vonta eljárás alá. Az ügy nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, és jelentős feszültséget okozott Szlovákia és Magyarország viszonyában. Az akkor német szakos nyitrai egyetemistát 2006. augusztus 25-én, a reggeli órákban támadta meg Nyitrán két fiatal férfi, miután magyarul beszélt az utcán. A brutális támadásban elszenvedett sérüléseit az orvosi látlelet, és a támadás után készített fényképek igazolták. A lány ruhájára „Magyarok, a Duna másik oldalára!” gyűlölködő feliratot festették. Kezdetben az összes szlovák párt elítélte a támadást csak a Ján Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Párt maradt néma. 2007 decemberében, 15 hónappal az eset után a szlovák rendőrség átadta a kihallgatásról készült videofelvételt Malina ügyvédjének. Mint kiderült, a megengedettnél több rendőr volt jelen a kihallgatáson egyszerre, valamint több kamerát használtak, mint amiről korábban a szlovák rendőrség beszámolt. A felvételt időről időre megállították, a hat órás kihallgatásból, csak öt órát vettek fel és a felvett öt órából mindössze hármat adtak át a védelemnek. Malina ügyét a szlovák hatóságok„ embertelen és megalázó” magatartása miatt az Európai Emberi Jogi Bíróság elé vitte, ahol Malina „erkölcsi elégtételre” számít. Hedvig védőügyvédje 2010 decemberében tett nyilatkozatában kijelentette, hogy nem bízik az ügy szlovák hatóságok általi megnyugtató lezárásában, majd kifejtette: „Ebben az ügyben nem a jog, nem a bizonyítékok a mérvadóak.” Szerinte a főügyészség az elmúlt két évben azon dolgozott, hogy kikeveredjen az egész Malina-ügyből, de ne az derüljön ki, hogy Robert Fico vagy Robert Kaliňák (az akkori belügyminiszter) félrevezették a közvéleményt. Pozsonyi idegenvezető-ügy Egy csoport a magyar diák Szekszárdról, két magyar történelem tanár kíséretében látogatott el Pozsony városába. A tanárok a pozsonyi katedrális a magyar történelemben betöltött szerepéről tartottak előadást a kísért diákoknak. A tanárokat letartóztatta és kihallgatta a szlovák rendőrség azzal a váddal, hogy illegális idegenvezetők voltak, mivel idegenvezetői engedély nélkül beszéltek diákjaikhoz. Bár a magyar külügyminisztérium kérte a hivatalos bocsánatkérést, a szlovákok ezt elutasították. Mint később kiderült, nem volt jogszabály arra nézve, hogy engedélyköteles volna az idegenvezetés Pozsonyban abban az időben. Az MKP magyar-szlovák kölcsönös megbékélési nyilatkozata A felvidéki Magyar Koalíció Pártja által 2007 szeptemberében megfogalmazott és a két állam országgyűlésének továbbított Közösen és őszintén elnevezésű magyar-szlovák kölcsönös megbékélési nyilatkozat tervezetét, melyben a felek kölcsönösen elnézést kérnének az elmúlt időszakban elkövetett jogsértésekért, s ezáltal a múltbeli sérelmek lezárásához is hozzájárulnának, a magyar fél elfogadhatónak nevezte, ezzel ellentétben a szlovák kormányoldal indulatos megnyilvánulások kíséretében ezt elutasította. A Beneš-dekrétumok megerősítése 2007 szeptember 20-án a szlovák parlament megerősítette az Beneš-dekrétumokat, egy sor olyan törvényt, amit a csehszlovák emigráns kormány hozott a második világháború során a csehszlovák parlament jóváhagyása hiányában. A leghírhedtebb része a dekrétumoknak az etnikai németek és magyarok státuszával foglalkozik a háború utáni Csehszlovákiában. A magyarok ekkor tömbben éltek a határhoz közel, és egy 85%-os magyar többségű, 800 ezer lakosú területet vissza is csatoltak Magyarországhoz 1938-ban Csehszlovákiától. A dekrétumok a magyarokra vonatkozó részei a nácik által is használt kollektív bűnösség elve alapján megfosztotta a magyarokat állampolgárságuktól, a tulajdonjogaiktól, és egyéb alapvető jogaiktól. Minden etnikailag szlovák képviselő megszavazta a dekrétumok megerősítését, csak a magyar politikusok szavaztak ellene. Sólyom László magyar államfő szerint a döntés elfogadhatatlan, és jelentősen terheli a magyar-szlovák kapcsolatokat. Rendőrségi támadás Dunaszerdahelyen 2008. november 1-jén Dunaszerdahelyen a DAC és Slovan együttesek közötti focimeccsen magyar nézőkre támadtak a szlovák rendőrök mindössze 15 perc játék után, több mint 60 embert sebesítettek meg, akik közül sokan elvesztették az eszméletüket, vagy sérüléseket szenvedtek, beleértve agyrázkódást és törött állkapcsokat. A helyi rendőrök megrohamozták a magyar állampolgárokat, akik azért érkeztek, hogy támogassák a Dunaszerdahely otthon játszó csapatát, és hogy tiltakozzanak egy magyar zászló elégetése ellen ami egy korábbi meccs alkalmával történt. A rendfenntartók tiltott fegyvereket, viperákat is használtak a szurkolók ellen. Újságcikkek tudósításaiból kiderül, hogy a szlovák rendőrség nem tett semmit a pozsonyi csapat szurkolói ellen, akik füstbombákat, hanggránátokat és egyéb tárgyakat dobáltak a pályára. Az internetre felkerült az eseményeket több különböző szögből bemutató videók alapján a szurkolók nem csináltak semmit, ami indokolta volna a rendőri fellépést. Öt nappal a meccs után a szlovák rendőrség bemutatott egy fotót bizonyítékként, amelyen az egyik szurkoló ütésre emelte öklét de rendőrök nem láthatóak a képen. Spontán demonstrációkat tartottak Budapesten a szlovák nagykövetség és a konzulátus előtt az incidens éjszakáján. A magyar kormány és a magyar sajtó az eseményt a magyarellenes támadásként írta le. A magyargyűlöletéről hírhedt Ján Slota, szerint a magyarok provokálták a szlovák rendőröket. Magyar nyelvhasználat Szlovákiában Nyelvtörvény A 2009-ben a szlovák parlament elfogadta az úgynevezett államnyelv törvényt, mely szerint a szóbeli és írásbeli kommunikáció esetén használt nyelv a legtöbb nyilvános helyzetben és helyeken, az állami hivatalok és intézményekben csak szlovák lehet. Más nyelv, például a magyar használata a leírt feltételek mellett a törvény következtében pénz büntetést eredményez, minimum 100, maximum 5000 eurót. A The Economist című tekintélyes lap egy cikkében foglalkozott a nyelvtörvénnyel, e szerint a törvénnyel "Szlovákia kriminalizálja a magyar nyelvet", ami az anyanyelve a szlovák állampolgárok 10,7%-nak, ennek használata bizonyos helyzetekben büntetést von maga után. Knut Vollebæk, az EBESZ kisebbségügyi biztosa számos ponton kritizálta a nyelvtörvényt, azonban utóbb Szlovákia számára megfogalmazott ajánlásait titokban és nem nyilvánosan tette. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) arra kérte a szlovák kormányt, hogy hozza nyilvánosságra a Vollebæk-el folytatott kommunikációt annak teljességében, hogy a biztos véleményét és állásfoglalásait ne lehessen meghamisítani vagy eltorzítani. Korábban számos alkalommal a szlovák kormány a biztos véleményét úgy próbálta prezentálni, mintha minden rendben lenne a törvénnyel. Magyarország kifejezésre juttatta, hogy aggódik, a törvény magyarokkal szembeni diszkriminatív volta miatt. Augusztus 31-én lepleztek le egy szobrot Szlovákiában ami egy országos demonstráció alkalmával az ott élő magyarok tiltakozását szimbolizálta a nyelvtörvény ellen. A gyászszobor leleplezése során tartott beszédekben elhangzott, hogy "A felvidéki magyarságot gúzsba akarják kötni, el akarják némítani, és ezt nem engedhetjük! Ez a szobor üzenete" Bajnai Gordon, a magyar miniszterelnök szerint "Nagyon káros, amikor egyes, megélhetési nacionalizmust folytató szélsőséges szlovák politikusok a kisebbségi ügyét használják arra, hogy elfedjenek valós problémákat". Szeptember elején a nyelvtörvényre felhívták a Fehér Ház figyelmét. Koszorús Ferenc, a legnagyobb amerikai magyar szervezet vezetője (American Hungarian Federation / Amerikai Magyar Szövetség), "elfogadhatatlan és diszkriminatív"-nak nevezte a törvényt az amerikai kormányzat vezető külpolitikai döntéshozóval történt találkozóján. Slovak language law brought to attention of White House. A magyar külügyminiszter, Balázs Péter a szlovákiai gyakorlatot a kegyetlen Ceauşescu-diktatúra nyelvpolitikájához hasonlította. Diszkrimináció 3. §-ában a törvény nyíltan diszkriminatív, mert előírja, hogy a cseh kisebbségek használhatják anyanyelvüket minden korlátozás nélkül, szemben más, például magyar kisebbség tagjaival szemben. Ez azt jelenti, hogy más kisebbségek tagjainak nyelvhasználata korlátozva van a csehekéhez képest. Mivel Európa számos területén, beleértve Szlovákiát is az etnikai identitás és az anyanyelv használata szorosan kötődik egymáshoz, az anyanyelv szerinti diszkrimináció etnikai alapú megkülönböztetést jelent. Népszavazás a szlovák nyelv hivatali használatáról A Szlovák Nemzeti Párt népszavazás kiírását kezdeményezte annak érdekében, hogy hivatalos eljárások során kizárólag a szlovák nyelvet lehessen használni Szlovákiában. Kezdeményezésüket a szlovák társadalom jelentős része támogatta. A köztársasági elnöki hivatalnak 2012. március 7-én adták át a megközelítőleg 400 000 támogató aláírást tartalmazó íveket. A népszavazás esetleges kiírásának jogszerűségét illetően azonban kétségek merültek fel, mivel a szlovák alkotmány értelmében alapvető emberi jogok népszavazás tárgyát nem képezhetik. Hasonló céllal már 1999-ben is kezdeményeztek népszavazást, de az akkori köztársasági elnök elutasította kiírását. Ivan Gašparovič államfő azonban nem írta ki a népszavazást, mert nem gyűlt össze a kellő számú formailag szabályos és hiteles aláírás. Magyar államfő 2009-es kitiltása Sólyom László, a Magyar Köztársaság államfője Révkomáromba akart látogatni, hogy felavassa Szent István, Magyarország első királyának szobrát amelyet adománygyűjtés segítségével állítottak fel. A látogatás dátuma 2009 augusztus 21, a magyar nemzeti ünnep, augusztus 20-a után egy nappal. A Magyar Külügyminisztérium tájékoztatása szerint a látogatást még júniusban elkezdték szervezni, és a szlovák félnek nem volt semmiféle kifogása. Szlovák kormánytagok magyarellenes megnyilvánulásai Ján Slota, az SNS kormánypárt elnöke A 2006-os szlovák választás eredményeként a szélsőséges nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kormányzó erővé vált Szlovákiában. Ján Slota, az SNS elnöke durva magyarellenes kirohanásairól ismert. Slota koalíciós partnerei Vladimir Mečiar és a szlovák miniszterelnök Robert Fico. Így Szlovákiában a választás után az a furcsa helyzet állt elő, hogy Fico magát baloldalinak mondó pártja, a Smer a szélsőjobboldali SNS-el kötött koalíciót. Az SNS-el való koalíciókötés miatt a Smer-t két évre felfüggesztették az európai szocialistákat tömörítő PES-ből. Budapest elpusztítása tankokkal Valószínűleg részegen egy pártgyűlésen 1999-ben a Slota a magyar főváros elpusztítását szorgalmazta: Görbe lábú magyarok Egy televíziós vitában pár nappal a szlovák parlamenti választások előtt Slota a következőket mondta: Magyarok:Rákos kelés a szlovák nemzet testén Slota hírhedt megjegyzése a magyarorkról 2006-ban kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor az Európai Parlament egy olasz tagja, Michl Ebner egy összeállítást készített Slota idegengyűlölő megjegyzéseiből, és e-mailen szétküldte a parlament összes tagjának. A tizenegy oldalas dokumentum tartalmazza a következő Slota által tett megjegyzést: Az idézet megjelent a német Der Spiegel-ben és egyéb nemzetközi sajtótermékekben, akik Slota szavainak fordításakor az angol "cancer", (rák betegség) szót használták a tumor helyett. Magyar identitás tagadása Slota a Felvidéken több mint ezer éve őshonos magyar lakosságot a franciaországi marokkói és algír bevándorlókhoz hasonlította. Arra hivatkozott, hogy Franciaországban sem léteznek algériaiak és marokkóiak mert: Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja elnöke Slota megszólalását "primitív bunkóság"-nak írta le. Magyarország törlése a térképről 2008 áprilisában egy térképen a Szlovák Nemzeti Párt hivatalos honlapján Magyarországot felosztották Szlovákia és Ausztria között, letörölve így a térképről. Miután széles médiafigyelmet kapott az eset, a magyar gyűlölet példájaként, a térképet eltávolították. A turul és Szent István gúnyolása Amíg a volt magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc a szlovák felet képviselő Robert Fico-val tárgyalt Brüsszelben, Ján Slota a Turult egy csúf papagájnak nevezte. A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye. Slota Szent Istvánt is sértegette, lovasbohócnak nevezve Magyarország első királyát a király Budai várban álló lovasszobrára utalva. Magyar külügyminiszter sértegetése Slota több alkalommal is sértegette Göncz Kingát, az akkori magyar külügyminisztert, többek közt haját kritizálva és Adolf Hitlerhez hasonlítva Gönczöt. Kettős keresztek a Turul ellen Slota kettőskereszteket kezdett építeni a magyar határ mentén "azért, hogy tudják, nem Felső-Magyarországra érkeztek, hanem Szlovákiába". Települések SNS által épített kettős kereszttel Malacka Csörgő Igló Losonc Rimapálfala „Okos historizmus” Miután akkor még miniszterelnök-helyettes Robert Fico meghirdette, az „okos historizmus” koncepcióját, a szlovák történelemkönyveket egyre gyorsabb ütemben írják újra, és egyre inkább a „nemzeti büszkeség szellemében”. Ez Krekovič, Mannová és Krekovičová szerint semmi más, mint a történelem hamisítása. Az ilyen új találmányok, például Nagy-Morvaország mint a (ős)-szlovák állam, vagy az „ős-szlovák” kifejezés maga, együtt járt sok olyan „régi hagyománynak” a „felelevenítésével”, amelyek valójában nem létezett, vagy nem szlovákok voltak azelőtt. A koncepció kritikát kapott a Szlovákiában is, ahol rámutattak, hogy a „proto-szlovák”, „ős-szlovák” kifejezés nem található meg semmilyen komoly kiadványban, egyszerűen azért, mert nincs semmilyen tudományos alapja. Miroslav Kusý kifejtette, hogy az ilyen tudományosan megkérdőjelezhető retorika használatával Fico célja, „a nemzeti öntudat erősítése a történelem meghamisításán keresztül”. Az „okos historizmus” koncepció keretében tanított szlovák történelem jelentősen eltér a többi európai országban elfogadott történelemtől. Az így kialakított „nemzeti érzés szellemében” tanított verziója a szlovák történelemnek negatívan hatott a kétoldalú kapcsolatokra és akadályozza a közös történelemkönyv megszületését, ahogy az a francia-német esetben történt. Ráadásul ennek folyományaként történhetett meg az a vicces eset is, hogy Juraj Jánošík rablóharamiát František Kašický, a Fico-kormány korábbi honvédelmi minisztere a szlovák hadsereg őrnagyává léptette elő több mint háromszáz évvel a halála után. Egyéb A szlovák Belügyminisztérium 2008 november 12-én feloszlatta az SNS-nél is szélsőségesebb Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitosť) civil szervezetet. A Szlovák Testvériség feloszlatását azóta a szlovák legfelsőbb bíróság hatályon kívül helyezte, mivel a szlovák Belügyminisztérium eljárása szerinte nem volt megfelelő. A Szlovák Testvériség így továbbra is zavartalanul üzemel. Gyurcsány Ferenc akkori magyar, valamint Robert Fico szlovák miniszterelnök november 15-én rendkívüli találkozót tartott Révkomáromban. Gyurcsány Ferenc 6 pontos javaslatot terjesztett elő a kapcsolatok javítására, melyet Robert Fico december 2-i válaszlevelében végül teljes mértékben elutasított. Állampolgársági törvény 2010 májusában a Fico-kormány javaslatára a szlovákiai parlament módosította a szlovákiai állampolgársági törvényt válaszul a határon túli magyarok számára könnyített állampolgársági lehetőséget biztosító magyarországi törvényre. A jogszabály szerint mindenki elveszíti szlovákiai állampolgárságát, ha más ország állampolgára lesz, azaz megtiltja a kettős állampolgárságot Szlovákia viszonylatában. A törvény az új állampolgárság felvételének tekintetében bejelentési kötelezettséget ír elő, amelynek elmulasztását rendkívül magas, 3319 € összegű pénzbírság kiszabásával sújtja. A bejelentett esetek alapján készült hivatalos statisztika szerint 2010. július 17. és 2012. január 20. között 206 személytől, ebből 23 magyartól vették el szlovákiai állampolgárságát. Az egyik érintett, Boldoghy Olivér komáromi színművész-vállalkozó bíróságra vitte az ügyet és európai intézményekhez fordult. A Radičová-kormány által készített törvénymódosítás csak Csehország és Szlovákia tekintetében engedte volna meg a kettős állampolgárságot. A nyilvánvalóan diszkriminatív javaslat azonban nem került a parlament elé. Lásd még Magyarország külpolitikája Szlovákia külpolitikája Felvidéki magyarok 1939-es határvillongás Csehszlovákia felbomlása után Jó szomszédság és megértés-díj Külső hivatkozások 65-page study about the tensions between the two countries (Hungarian Institute of International Affairs) Magyar nagykövetség Pozsonyban Szlovák nagykövetség Budapesten Szlovák testvériség cikke az angol Wikipédián Források és jegyzetek Cas Mudde. Racist extremism in Central and Eastern Europe. Routledge, xvi. o. (2005). ISBN 0415355931, 9780415355933 Zoltan D. Barany. The East European gypsies: regime change, marginality, and ethnopolitics. Cambridge University Press, 313. o. (2002). ISBN 0521009103, 9780521009102 Juliana Sokolova: Slovakia: in search of normal. openDemocracy.net The Steven Roth Institute: Country reports. Antisemitism and racism in Slovakia. [2013. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 6.) Index - A magyarok kitelepítése: mézesmadzag a szlovákoknak A pontos szám némileg eltér a különböző forrásokban. Az ez előtti kapcsolatok rövid összefoglalását lásd a "történelem" szekcióban Csak a szlovák atom sugárzik át a magyar határon Magyarul telefonáló lányt vertek meg Szlovákiában Malina case bungled: Prosecutor. The Budapest Times. (Hozzáférés: 2008. március 11.) Maligned Hungarian seeks higher justice. The Budapest Times, 2007. december 10. „Une étudiante met le feu aux poudres ("A student sets fire to the powder")”, lepetitjournal.com (francia nyelvű) A Hungarian student was beaten in Slovakia (magyar nyelven). Index, 2006. augusztus 25. The record of the interrogation of Hedvig Malina has been leaked out (magyar nyelven). Origo. (Hozzáférés: 2008. február 12.) Video leaked out: what happened during the interrogation of Hedvig Malina? (magyar nyelven). Hírszerző. (Hozzáférés: 2008. február 12.) Why were three policemen present at the hearing of Hedvig Malina? (magyar nyelven). Index. (Hozzáférés: 2008. február 12.) Lajos P. János „A védőügyvéd szerint a főügyészség azon dolgozik, hogy valahogy tisztázza Ficót és Kaliňákot” című tudósítása az Új Szó 2010. december 9-i lapszámában. Népszabadság Online: Mégis folytatódik a pozsonyi botrány Slota: A magyaroknak bocsánatot kell kérniük, a szlovákoknak nem; Új Szó 2007. szeptember 10. Szlovák részről nincs esély a bocsánatkérésre; Új Szó 2007. szeptember 10. megerősített Beneš-dekrétumok Szlovákiában Sólyom: szlovák döntés elfogadhatatlan Győriek a dunaszerdahelyi pokolban amatőr videó a rendezvényről Leitner, Attila. „Hungarians attacked”, The Budapest Times Slota szerint a magyar drukkerek provokálták a szlovák rendőröket (MTI 2008. 11. 04) Int'l intellectuals protest against Slovak language law A Szlovák Köztársaság állampolgárainak 10%-nak anyanyelve The Economist Slovakia criminalises the use of Hungarian Az MKP kíváncsi a nyelvtörvénnyel kapcsolatos levelezésre az EBESZ-szel. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 6.) Gyászszoborral tiltakoznak a szlovák nyelvtörvény ellen Bajnai: A kisebbségek ügye szent és sérthetetlen Kiakasztotta a szlovákokat Balázs Péter Pozsony felháborodásának adott hangot Balázs Péter interjújával kapcsolatban Besokallt a szlovák külügy Balázs interjúja miatt The new state language law in Slovakia Gašparovič kezében a népszavazás sorsa – Új Szó, 2012. március 8. Gašparovič nem hirdeti ki a szlovák nyelvről szóló népszavazást – Bumm.sk, 2012. április 5. A külügy sem érti a szlovák reakciókat Radio Slovakia International Resolution adopted by the PES Presidency Why is Slovakia not in NATO?Ján Slota explains Chaos, Corruption and Extremism - Political Crises Abound in Eastern Europe. Der Spiegel, 2007. május 29. (Hozzáférés: 2008. április 20.) Archivált másolat. [2008. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 6.) A szó szerinti angol idézet Der Spiegelből, “The Hungarians are a cancer in the body of the Slovak nation.” Separatist Movements Seek Inspiration in Kosovo. Der Spiegel, 2008. február 22. (Hozzáférés: 2008. augusztus 6.) Slovakia rejects Hungarian suggestions to tackle discriminatio Slovak, Hungarian presidents blame tension on radicals - Summary Slovakia and Hungary 'Dangerously Close to Playing with Fire' U nás nežijú Maďari, ale Slováci, ktorí hovoria po maďarsky Slota szerint Szlovákiában nem élnek magyarok "Primitív bunkóság" - Slota ismét nyilatkozott Törölték Magyarországot Slota pártjának térképéről Slotáék törölték Európa térképéről Magyarországot Letörölték Európa térképéről Magyarországot Slotáék. [2009. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 6.) Slota ridicules Hungarians during PMs' meeting. Slovak Spectator, 2008. szeptember 3. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.) Archivált másolat. [2009. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 6.) http://www.dunatv.hu/otthon/slotakettoskereszt.html http://www.bumm.sk/15153/slota-turulmadarak-ropkodnek-szlovakiaban-szlovak-kettoskereszt-az-ellenszer.html http://kulfold.ma.hu/tart/cikk/b/0/22470/1/kulfold/Slota_a_magyarok_turuljait_becsmerelte http://www.bumm.sk/15723/bastrnak-slota-provokal-a-kettos-kereszttel.html http://www.butlavavrba.net/2009/01/sns-pouziva-symboly-ako-totality.html http://dnes.atlas.sk/slovensko/247413/ Matica Slovenská cancels history textbook, Slovak Spectator, July 31, 1996 Eduard Krekovič, Elena Mannová, Eva Krekovičová: Mýty naše slovenské, Bratislava, AEPress, 2005, ISBN 8088880610 Fico: Szvatopluk volt első királyunk – Népszabadság, 2008. január 4. Erősödik a szlovák nacionalista vonal – Magyar Nemzet, 2008. január 14. Nem vicc: Juro Jánošíkot őrnaggyá léptették elő! A belügyminisztérium feloszlatta a szélsőséges nacionalista Szlovák Testvériséget Szlovák gárdisták masíroztak Pozsonyban Szlovákia is exportál Kotleba romák ellen tüntetett Csehországban A Slota párt nyugtázza a szlovák testvériség feloszlatását Politikai rendelésre tiltották be a szlovák testvériséget Supreme Court Cancels Dissolution of Slovenska Pospolitost November 17 margójára megközelítőleg egy millió forint Őket érintette leginkább a szlovák állampolgársági törvény – Magyar Nemzet, 2012. január 29. A cseh állampolgárság „belefér”, a magyar már nem... – Parameter.sk, 2011. szeptember 22. Joan Crawford Joan Crawford (San Antonio, 1904. március 23. – New York, 1977. május 10.) Oscar-díjas amerikai színésznő. Életpályája 1909-től táncosnő szeretett volna lenni. Pincérnőként kereste kenyerét, majd táncolni tanult. Szólótáncosnő lett Chicagóban, Detroitban, New Yorkban. 1925-ben a Metro-Goldwyn-Mayer vállalat szerződtette. Az 1930-as években az egyik legkeresettebb színésznő lett. Az 1950-es években ismert üzletasszony lett, a Coca-Cola versenytársának, a Pepsi Cola cégnek vezetője lett. 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. 1968-ban Joan Crawford filmjei címmel könyvet jelentetett meg. Munkássága A hangos korszak első évtizedének egyik legismertebb csillaga volt. A legkülönbözőbb műfajokban sikerrel szereplő, sokoldalú, érdekes arcú, fanyar egyéniség volt. Elsősorban vígjátékokban, táncos, énekes filmekben hívta fel magára a figyelmet. Később fokozatosan áttért a drámai műfajra. Többek között Clark Gable partnere volt. 1932-ben a Grand Hotel című filmben Greta Garbo és John Barrymore partnere volt. Emlékezetes szerepe A szerető két arca (1941) hősnője. 1942-ben az Összejövetel Franciaországban című filmben John Waynenel játszott együtt. 1945-ben a Kertész Mihály rendezte Mildred Pierce című filmmel elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. 1947-ben a Megszállott című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. 1952-ben harmadik alkalommal jelölték Oscar-díjra, amely a Hirtelen félelem volt. 1962-ben a Mi történt Baby Jane-nel? című filmje volt az utolsó nagy szerepe. Magánélete 1929–1933 között Douglas Elton Fairbanks (1909–2000) amerikai színész volt a férje. 1935–1939 között Franchot Tone (1905–1968) amerikai színész volt a párja. 1942–1946 között Phillip Terry (1909–1993) amerikai színésszel élt házasságban. 1956–1959 között Alfred Steele (1901–1959) volt a házastársa. Díjai Arany Alma-díj (1945-1946) Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek (1946) Mildred Pierce Golden Laurel-díj (1953-1954) Cecil B. DeMille-életműdíj (1970) Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 206-207. old. Lovas tüzérek hősi emlékműve A lovas tüzérek hősi emlékműve egy ma már nem álló első világháborús emlékmű volt a Budai Vár nyugati oldalán lévő akkori Palota téren (ma Dózsa György tér). Az emlékművet 1937-ben avatták fel, a második világháborúban megsérült, 1960-ban elbontották. Leírása Az emlékmű fő eleme egy életnagyságú szoborcsoport volt, amely három pár, tábori ágyút vontató lovat formált meg rajtuk páronként egy-egy tüzérrel; alatta a piedesztálon évszám: 1914–1918. Emögött kőfal annak a 29 városnak a címerével, ahol tüzérhelyőrségek voltak. A kőfal hátoldalán lövegeket ábrázoló dombormű kapott helyet, alatta felirat: HŐSI HALÁLT HALT MAGYAR TÜZÉREK EMLÉKÉRE. Története Az emlékmű alkotója Ligeti Miklós, a kor kedvelt szobrásza. Az emlékművet 1937. október 17-én avatták fel katonai tiszteletadással a kormányzó jelenlétében. Budapest ostroma során az emlékmű megrongálódott, a háború utáni rendszerben pedig nem erőltették a felújítását: 15 évig állt romokban, 1960-ban végül elbontották. Helyére 1961-ben került Kiss István évek óta készen álló Dózsa-szoborcsoportja, amelyet eredetileg a városligetben terveztek felállítani. Holdhalfélék A holdhalfélék (Molidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe tartozó család. Ebbe a halcsaládba 5 élő faj tartozik. Előfordulásuk A holdhalfélék a legnagyobb csontos halak. Legnagyobb fajuk maga a holdhal (Mola mola), amelynek legnagyobb példányai 3,3 méter hosszúak és több, mint 2 tonnásak. Hát- és hasúszójuk igen hosszú, a farkuk nagyon rövid. Az összes hal közül nekik van a legkevesebb csigolyájuk, főleg a holdhalnak. Bőrük eléggé durva. Farkukból majdnem teljesen hiányzik a csont, és csontvázuk nagy része porcos. Bőrükön nincsenek csontos lemezek, csak vastag porcos képződmények. E halcsaládnak nincs úszóhólyagja. Húsuk a sünhalfélékhez és gömbhalfélékhez hasonlóan méreganyagot tartalmaz, de nem olyan sokat, mint kisebb rokonaiké. A halak a helyváltoztatáshoz a két nagy úszójukat használják. A hátsó úszót, ami tulajdonképpen egymásba érő hát- és hasúszó, csak a stabilizálásra használják. Az irányváltoztatáshoz a kopoltyújukból nyomnak ki erős vízsugarat. Ehhez néha az úszókat is használják. Amikor mozognak, úgynéznek ki mintha „repülnek” és nem úsznának. Beszámolók vannak arról, hogy a holdhalfélék garatfogaik összedörzsölésével hangokat is képesek kiadni. A garatfogak hosszúak, karomszerűek. Mint a többi gömbhalalakúnak, a holdhalfélék fogai is összenőttek, csőrszerű képződményt hozva létre. E „csőr” miatt a halak képtelenek becsukni a szájukat. Bár szájizmaik erősek, e halak főleg medúzákkal és egyéb puha szövetű állatokkal táplálkoznak, de néha halakat és rákokat is elkapnak. A holdhalfélékre sok élősködő tapad, emiatt el-el látogatnak a zátonyokra, ahol a tisztogatóhelyeken kisebb halak megtisztítják őket. Rendszerezésük A családba az alábbi 3 élő nem és 2 fosszilis nem tartozik: Masturus Gill , 1884 - 1 élő faj Mola Kölreuter, 1766 - 3 élő faj és 1-2 fosszilis faj Ranzania Nardo, 1840 - 1 élő faj és 5 fosszilis faj † Austromola Gregorova et al., 2009 - kora miocén; 1 faj † Eomola Tyler & Bannikov, 1992 - középső eocén; 1 faj Wodetzky József Wodetzky József (Versec, 1872. március 15. – Budapest, 1956. március 17.) csillagász, egyetemi tanár, a matematikai tudományok kandidátusa. Élete A Budapesti Tudományegyetemen, a Sorbonne-on és a Collège de France-on tanult. Ezek után Pesten lett tanársegéd utána pedig magántanár. 1923-tól Debrecenben fizikatanár, egyetemi tanár, a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karának dékánja (1928/1929, 1929/1930), 1934-től Pesten professzor. 1942-ben vonult nyugalomba mint a Csillagászati Intézet igazgatója. Debrecenben kezdeményezte a csillagvizsgáló létrehozását. Munkássága A klasszikus csillagászat, az égi mechanika, az égitestek pályája és a többtest-probléma volt a kutatási területe. A matematika területén is jelentőset alkotott. Számos könyv és publikáció írója. Fontosabb művei A három test problémája és a zéta Cancri rendszere. Mathematikai és Physikai Lapok 18. évf. 1909/2. A Hold mozgás variációja. Mathematikai és Physikai Lapok 20. évf. 1911/2. 4. Az évszakok tartama és az időegyenlet. Stella Almanach VI. köt. 1930. Üstökösök. Budapest, 1910. A Csillagos Ég. (Gyűjteményes kötet.) Budapest, 1938. A csillagok világából. (Cikkgyűjtemény.) Budapest, 1946. Bibliográfia Lassovszky K.: Wodetzky József. Részletes bibliográfiával. Csillagászati Lapok 5. évf. 1942/1–2. Guman I.: Wodetzky József. Csillagok Világa (III. sorozat) 1. évf. 1956/2. Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. Poggendorff: Biographisch… VI. 1938., VI/4. 1968. Kiss I.: Csillagászati Bibliográfia. Debrecen, 1981 Elismerései A Szent István Akadémia Matematikai Osztályának elnöke A Jugoszláviai Csillagászati Társaság tiszteletbeli tagja Rézkígyó A rézkígyót a Biblia említi, amikor Mózes a moábiták felé tartó úton mérges kígyók között kellett vezetnie a zsidó népet. Isten (Jahve) parancsot adott Mózesnek egy rézkígyó megalkotására és póznára való felerősítésére. „S az Úr válaszol Mózesnak: csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad! Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.” Zsidó hagyomány szerint, ha feltekintettek és szívükben Isten szeretete volt attól gyógyultak meg, és nem a rézkígyó látványa miatt. Zavarba ejtő, hogy éppen Mózes csinál egy állatszobrot, amikor avval kezdi meg a zsidó nép tanítását, hogy elpusztítja az aranyborjút, és a vándorlás vége felé ő maga épít egy rézkígyót. Ez nyilvánvalóan a mózesi negyedik paranccsal lenne ellentétben, mely így szól: „Ne készíts magadnak szobrot, sem semmilyen (kép)mást.” Az ellentmondás feloldása a parancsolat folytatásában keresendő: „Ne borulj le nekik és ne engedd, hogy szolgálatukra kényszeríttess”, a rézkígyó esetében ugyanis készítésekor erről nem volt szó. A kígyó még hatszáz évvel készítése után is megvolt és illatáldozatot mutattak be előtte, ekkor törette össze Ezékiás király. Krisztus is megemlíti a János evangéliumában, itt már "megfeszített kígyóként" szerepel: „Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” A keresztény magyarázat szerint a rézkígyó előképe Krisztus megváltó keresztjének, bajelhárító jelkép-motívum, a pogányság feletti győzelem szimbóluma, és gyógyulást hoz annak, aki hisz a gyógyító Krisztusban. A rézkígyó, mint a Biblián kívül felhasznált jelkép Makó címerében találhatjuk a rézkígyó ábrázolást A gyógyszertárak előszeretettel választják a feltekeredett kígyót jelképnek. Ezért a gyógyítás, az orvosság jelképe is. Bengt Pohjanen Bengt Erik Benediktus Pohjanen (finnül Penktti Pohjanen, valamint Benedikt atya, ortodox lelkészként) (Svédország, Kassa, 1944. június 26. –) svédországi finn író, fordító, lelkész, könyvkiadó. A finn határnál lévő Haparandában él. Meänkieli nyelvű. Irodalmi tevékenysége Novellákat, regényeket, forgatókönyveket, dalokat, verseket ír három nyelven: svédül, finnül és meänkieli nyelven, a Met (meänkieliül Mi) folyóirat főszerkesztője. Több munkája szól a laestadianizmusról. Lefordította a négy evangéliumot meänkieli nyelvre. Lelkészi hivatása 2004. december 4-én és 5-én szentelték fel ortodox papnak, onnantól lelkészi neve Benediktus atya. Mielőtt 1984-ben áttért az orosz-ortodox hitre, evangélikus lelkész volt. Evangélikus lelkészként Malmbergben szolgált, Gällivare mellett, valamint Muonionalustában és Överkalixban. Könyvei Mystik och literatur ( 1976 ) Med seende ögon ( 1979 ) Och fiskarna svarar Guds frid ( 1979 ) Ropandes röst ( 1981 ) Kasaland ( 1984 ) Kamos i hjärtat av vintern ( 1986 ) Kosackens offer ( 1988 ) Dagning, röd! ( 1988 ) Lugern ( 1989 ) Silvertorpeden ( 1992 ) Land i lågor ( 1992 ) Himlalots ( 1995 ) Dödens ängar ( 1995 ) Söte Jesus ( 1996 ) Kristallarken ( 1998 ) Helvetets bakre vägg ( 1999 ) På ett litet men vilar ett helt millennium ( 2000 ) Trevliga djävlar ( 2003 ) En svensk Markuspassion ( 2004 ) Gränsvind ( 2004 ) Meänkieli - rätt och lätt ( 2005 ) - meänkieli nyelvkönyv Gränsens tredje rum ( 2006 ) Meänkieli - rätt och lätt - 2. kiadás ( 2007 ) Smugglarkungens son ( 2007 ) Den tornedalsfinska litteraturen ( 2007 ) Kalevala på meänkieli (4 első ének) ( 2007 ) Nous ( 2007 ) G3: Live in Concert A G3: Live in Concert egy koncertalbum, mely az 1996-os G3 koncertsorozat alkalmával készült. Az album 1997. június 3-án került kiadásra az Epic Records gondozásában. A lemezen a '96-os G3 fő résztvevői, Joe Satriani, Steve Vai, valamit Eric Johnson hallhatóak. 2005-ben a koncertből egy DVD kiadvány is napvilágot látott. Számlista "Cool #9" – 6:47 Joe Satriani "Flying In A Blue Dream" – 5:59 Joe Satriani "Summer Song" – 6:28 Joe Satriani "Zap" – 6:07 Eric Johnson "Manhattan" – 5:16 Eric Johnson "Camel's Night Out" – 5:57 Eric Johnson "Answers" – 6:58 Steve Vai "For The Love Of God" – 7:47 Steve Vai "The Attitude Song" – 5:14 Steve Vai "Going Down" – 5:47 (Don Nix feldolgozás) Joe Satriani, Eric Johnson, Steve Vai "My Guitar Wants To Kill Your Mama" – 5:21 – Frank Zappa feldolgozás, Mike Keneally (vokál) közreműködésével Joe Satriani, Eric Johnson, Steve Vai "Red House" – 9:12 ( Jimi Hendrix feldolgozás) Joe Satriani, Eric Johnson, Steve Vai Dark Thrones and Black Flags A Dark Thrones and Black Flags a norvég együttes Darkthrone tizenharmadik nagylemeze. 2008. október 20-án jelent meg a Peaceville Records kiadó által. Az album zeneileg nagyrészt követi elődje, a F.O.A.D. stílusát. Az album dalszövegeinek felét Fenriz, míg másik felét Nocturno Culto írta. Számlista "The Winds They Called the Dungeon Shaker" – 3:52 (Fenriz) "Death of all Oaths (Oath Minus)" – 4:16 (Nocturno Culto) "Hiking Metal Punks" – 3:21 (Fenriz) "Blacksmith of the North (Keep that Ancient Fire)" – 3:13 (Nocturno Culto) "Norway in September" – 5:46 (Darkthrone) "Grizzly Trade" – 4:16 (Darkthrone) "Hanging Out in Haiger" – 3:22 (Fenriz) "Dark Thrones and Black Flags" – 2:24 (Fenriz) "Launchpad to Nothingness" – 4:31 (Nocturno Culto) "Witch Ghetto" – 3:56 (Fenriz) Tony Haygarth Tony Haygarth (Liverpool, 1945. február 4. – Royal Tunbridge Wells, 2017. március 10.) angol színész. Filmjei Mozifilmek A fenyegetés (Unman, Wittering and Zigo) (1971) Britannia gyógyintézet (Britannia Hospital) (1982) Magánpraxis (A Private Function) (1984) Frankenstein menyasszonya (The Bride) (1985) Álomgyermek (Dreamchild) (1985) Óraműpontossággal (Clockwise) (1986) A varrónő (The Dressmaker) (1988) London megöl engem (London Kills Me) (1991) A per (The Trial) (1993) Jütland hercege (Prince of Jutland) (1994) Érzelmek hullámain (Swept from the Sea) (1997) Erdőlakók (The Woodlanders) (1997) Csibefutam (Chicken Run) (2000, hang) Re/Produkció (Fakers) (2004) Tv-filmek Én, Claudius (I, Claudius) (1976) Sharpe ellensége (Sharpe's Enemy) (1994) Sharpe igazsága (Sharpe's Justice) (1997) Aranymezők (Fields of Gold) (2002) Őfelsége kapitánya: Hűség (Hornblower: Loyalty) (2003) Őfelsége kapitánya: Kötelesség (Hornblower: Duty) (2003) Az iskolatárs (Class of '76) (2005) Pusztaház örökösei (Bleak House) (2005) A zöldellő fa alatt (Under the Greenwood Tree) (2005) Tv-sorozatok A bor nem válik vízzé (Last of the Summer Wine) (1973, egy epizódban) Adrian Mole újabb kínszenvedései (The Growing Pains of Adrian Mole) (1987, egy epizódban) A vándor (The Wanderer) (1994, egy epizódban) Baleseti sebészet (Casualty) (1994, 2006, két epizódban) Kisvárosi gyilkosságok (Midsomer Murders) (2001, 2007, 2012, három epizódban) Gyilkos ösztön (Murder in Mind) (2002, egy epizódban) Műszak után (Clocking Off) (2003, egy epizódban) Foyle háborúja (Foyle's War) (2004, egy epizódban) Doktorok (Doctors) (2004, 2008, 2013, három epizódban) Linley felügyelő nyomoz (The Inspector Lynley Mysteries) (2005, egy epizódban) Dalziel és Pascoe nyomoz (Dalziel and Pascoe) (2006, két epizódban) A vadon bűvöletében (Wild at Heart) (2007, egy epizódban) Miguel Martínez Miguel Martínez (Guasave, Sinaloa, Mexikó, 1991. február 15. –) mexikói színész, énekes. Élete Miguel Martínez 1991. február 15-én született Guasavéban. Karrierjét 2003-ban kezdte az Alegrijes y rebujos című sorozatban. 2004-ben szerepet kapott a Misión S.O.S.-ben. 2009-ben megkapta Frank szerepét az Atrévete a soñar című telenovellában. Filmográfia Telenovellák Hasta el fin del mundo (2014) - Lucas Cavazos Quiero amarte (2014) - Tadeo Atrévete a soñar (2009-2010) - Francisco 'Frank' Barrera de amor (2005) - Andrés Romero (gyerek) Misión S.O.S. (2004-2005) - Rodrigo Guerra Alegrijes y rebujos (2003-2004) - Alfonso Pascual 'Alcachofa' Sorozatok Como dice el dicho (2012-2013) La Rosa de Guadalupe (2008-2012) Karkú (2008) kids4tv (2006) Programok Arrietty (2013) Grupo Play (2006-2008) La energía de Sonric'slandia (2005) Código F.A.M.A. (2003) Híres cserkészek listája Közismertebb cserkészek listája. Európa Belgium II. Albert belga király Csehország Václav Havel (*1936), Csehország első köztársasági elnöke Jiří Menzel (1938) Oscar-díjas filmrendező Dánia II. Margit dán királynő Egyesült Királyság II. Erzsébet brit királynő David Attenborough természetbúvár David Beckham labdarúgó Tony Blair korábbi miniszterelnök John Major korábbi miniszterelnök Margit brit királyi hercegnő Paul McCartney a Beatles tagja George Michael énekes Daniel Radcliffe színész, legismertebb szerepében Harry Potter Cliff Richard J. K. Rowling írónő, a Harry Potter szerzője Helen Sharman az első brit űrhajósnő Bear Grylls író, kalandor, Anglia főcserkésze (2009–) Franciaország Jacques Chirac , Franciaország elnöke Hollandia Jan Peter Balkenende miniszterelnök Beatrix holland királynő Julianna holland királynő Luxemburg János nyugalmazott nagyherceg , luxemburgi főcserkész Henrik nagyherceg Vilmos trónörökös Magyarország Almásy László Afrika-kutató, felfedező Andorka Rudolf szociológus Antall József miniszterelnök Bálint György Bálint gazda Bárdos Lajos zeneszerző Barlay Ödön Szabolcs ciszterci szerzetes, paptanár Beer Miklós váci püspök Böjte Csaba ferences szerzetes Brenner János ciszterci szerzetes, az egyházüldözés vértanúja Csik Ferenc úszó, az 1936-os nyári olimpia aranyérmese Dékány András író Erődi-Harrach Béla ( 1913 – 2007 ) közgazdász, cserkészvezető Fekete István író Göncz Árpád köztársasági elnök ( 1990 – 2000 ) Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök Horthy István kormányzóhelyettes Jancsó Miklós filmrendező Juhász Árpád geológus Karácsony Sándor pedagógus, filozófus Kaszap István jezsuita novícius Katona Tamás történész, 1994–1998-ig a Magyar Cserkészszövetség elnöke Kopits György közgazdász, az IMF volt tisztviselője, a Költségvetési Tanács elnöke Lámfalussy Sándor közgazdász, „az euró atyja” Latinovits Zoltán színész Mádl Ferenc köztársasági elnök ( 2000 – 2005 ) Maléter Pál az 1956-os forradalom katonai vezetője Németh Kristóf színész Réthelyi Miklós (1939) orvos, egyetemi tanár, miniszter Rubik Ernő repülőgép-tervező mérnök Simándy József operaénekes Sinkovits Imre színész, a Nemzet Színésze Sík Sándor költő, piarista pap-tanár Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós, a C-vitamin felfedezője Szerb Antal író, irodalomtörténész Szokolay Sándor zeneszerző Teleki Pál földrajztudós, miniszterelnök Ungváry Krisztián történész Zenthe Ferenc színművész, a Nemzet Színésze. Zwack Péter üzletember, politikus Németország Werner Heisenberg (1901–1976) Nobel-díjas német fizikus , a kvantummechanika egyik megalapítója Horst Köhler (*1943) Németország elnöke Olaszország Matteo Renzi miniszterelnök Spanyolország I. János Károly spanyol király Svédország XVI. Károly Gusztáv svéd király , jelenlegi király VI. Gusztáv Adolf svéd király Amerika Egyesült Államok Edwin „Buzz” Aldrin űrhajós, a második ember a Holdon William Anders űrhajós Neil Armstrong űrhajós, az első ember a Holdon Charles Bassett űrhajós Alan Bean űrhajós, a negyedik ember a Holdon George W. Bush az Egyesült Államok elnöke Dick Cheney alelnök Bill Clinton az Egyesült Államok elnöke Gordon Cooper űrhajós Charles Duke űrhajós, a tizedik ember a Holdon Henry Fonda színész Harrison Ford színész Bill Gates a Microsoft alapítója Edward Givens űrhajós John Glenn űrhajós, szenátor L. Ron Hubbard , szcientológia alapítója, író Michael Jordan John F. Kennedy az Egyesült Államok elnöke James Lovell űrhajós David Lynch filmrendező nevéhez fűződik többek között a Twin Peaks című sorozat és az Arany pálma díjas Veszett világ Edgar Mitchell űrhajós, a hatodik ember a Holdon Michael Moore filmrendező Jim Morrison költő, rock zenész Frederick Reines Nobel-díjas fizikus Steven Spielberg filmrendező Mark Spitz úszó, olimpiai bajnok William Westmoreland amerikai tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke Clifton Williams űrhajós Kanada Jean Chrétien miniszterelnök Joe Clark miniszterelnök John Diefenbaker miniszterelnök Stephen Harper miniszterelnök Brian Mulroney miniszterelnök Pierre Trudeau miniszterelnök Villefort (Lozère) Villefort (okcitán nyelven Vilafòrt) község Franciaország déli részén, Lozère megyében, kantonközpont. 2010-ben 608 lakosa volt. Fekvése Villefort az Altier völgyében, a Palhère torkolatánál fekszik, 600 méteres (a községterület 509-960 méteres) tengerszint feletti magasságban, Mende-tól 58 km-re keletre. Területének 37,4%-át (2,75 km²) erdő borítja. Nyugatról Pourcharesses, északkeletről Prévenchères, keletről Pied-de-Borne, délről pedig Saint-André-Capcèze községekkel határos. Villefort fontos közlekedési csomópont. A D901-es út a Lot völgye és Mende, valamint a Mas de l’Air-hágón (846 m) keresztül Les Vans (23 km) felé; a D906-os út pedig az Allier völgye és Langogne (44 km), valamint Alès (55 km) felé teremt összeköttetést. Vasútállomás a Cévenneki vasútvonalon (Clermont-Ferrand – Nîmes). A községhez tartoznak Les Sédaries és La Vignette települések. Története Villefort a történelmi kezdetben Randoni, később Tournel báróinak birtoka volt. A középkorban a Île de France-t Languedoc-kal összekötő Regordane-útvonal fontos állomása volt (napjainkban ez a GR700-as turistaútvonal). A 11. században épült fel a Montfort-vár, ennek lábánál alakult ki Villefort; eredeti nevén Villa de Montis fortis. A forradalomig Villefort az uzès-i egyházmegyéhez tartozott. 1778-ban a környéken (főként Vialasban) bányászott ezüsttartalmú ércek feldolgozására öntöde létesült Villefortban (az épület ma is áll a Rue de la Fonde-on). A község területén a 20. század elejéig folyt réz-, ezüst- és ólomércbányászat. 1867-ben megépült a Cévenneki vasútvonal és a viadukt. 1965-re épült fel a község területén a Bayard-gát az Altier-folyón, mely 1,27 km²-es mesterséges tavat hozott létre. Bayard település ekkor került víz alá. Nevezetességei Az eredetileg román stílusú Saint-Victorin-templom ot 1842 -ben építették újjá. Az Altier felett átívelő vasúti viadukt Charles Dombre tervei alapján épült. A Saint-Loup kápolna a 12. században épült, 1620 -ban átépítették. A község legrégebbi lakóház a a 14. századból származik (Rue de l’Église). Itt és a Rue de la Bourgade-on több 16-17. századi lakóház maradt fenn A községháza a 16. század végén épült. A Saint-Jean-híd a 14. században épült. A Saint-Jean-kápolna és a La Gleyzette-kápolna a 12. században épült román stílusban . A Place du Portalet-n álló kereszt et 1825 -ben állították. Két 19. századi malom épülete is fennmaradt (Rue de Lavoir, La Gravière). Az első világháború áldozatainak emlékművé t 1921 -ben állították. 15-16. századi torony . Mas-Imbert-ház (17-18. század) Híres emberek Charles Borrelli ( 1771 - 1849 ) - napóleoni generális itt született. Odilon Barrot ( 1791 - 1873 ) 19. századi francia politikus, a Második Köztársaság konzervatív miniszterelnöke itt született. Sclerurus caudacutus A Sclerurus caudacutus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Thamnophilus nembe, Thamnophilus caudacutus néven, innen sorolták át. Alfajai Sclerurus caudacutus brunneus P. L. Sclater, 1857 Sclerurus caudacutus caudacutus (Vieillot, 1816) Sclerurus caudacutus insignis Zimmer, 1934 Sclerurus caudacutus olivascens Cabanis, 1873 Sclerurus caudacutus pallidus Zimmer, 1934 Sclerurus caudacutus umbretta (Lichtenstein, 1823) Előfordulása Bolívia, Brazília, Ecuador, Kolumbia, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos, valamint egy elszigetelt populáció található a part menti erdőben délkelet-brazíliában. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Megjelenése Átlagos testhossza 18 centiméter, testtömege 32-48 gramm. Életmódja Gerinctelenekkel táplálkozik. Darke megye Darke megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Ohio államban található. Megyeszékhelye Greenville. Lakosainak száma 52 376 fő (2013. július 1.). Darke megye Mercer, Preble, Auglaize, Shelby, Miami, Montgomery, Wayne, Randolph és Jay megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Langhirano Langhirano település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Parma megyében. Lakosainak száma 10 372 fő (2017. január 1.). Langhirano Calestano, Felino, Neviano degli Arduini, Parma, Tizzano Val Parma, Corniglio és Lesignano de’ Bagni községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Alfredo Alves Tinoco Alfredo Alves Tinoco (Rio de Janeiro, 1904. december 2. – Rio de Janeiro, 1975. július 4.) brazil labdarúgó-középpályás. Miguel Muñoz Miguel Muñoz, teljes nevén Miguel Muñoz Mozún (Madrid, 1922. január 19. – Madrid, 1990. július 16.) spanyol labdarúgó, edző. Játékoskarrierje legnagyobb részét a Real Madridnál töltötte, amelynek visszavonulása után edzője is lett. Muñoz a Real történetének valaha volt egyik legsikeresebb trénere. A Real kispadján két BEK-et és kilenc bajnoki címet szerzett, korábban játékosként háromszoros bajnok, valamint négyszeres BEK-győztes. Utolsó csapata a spanyol válogatott volt, melynek 1982 és 1988 között volt szövetségi kapitánya. 1990 nyarán, hatvannyolc évesen hunyt el. Karrierje Játékosként Játékospályafutását az akkor harmadosztályban szereplő Logroñésben kezdte 1943-ban. Egy év után a Racing de Santanderhez szerződött, ahol két évet töltött. Ezután egy újabb kétéves időszak következett a Celta Vigónál, majd 1948-ban a Real Madrid szerződtette, többek között Pahiñóval együtt. Kettejük közül végül Muñoz maradt tovább Madridban, egészen pontosan tíz évig, ami pontosan duplaannyi, mint amennyi Pahiño Realban töltött évei. Muñoz az ott töltött egy évtized alatt összesen 347 tétmérkőzésen játszott a blancók színeiben. Ezalatt hétszer a válogatott mezét is magára ölthette, összesen hétszer, azonban világeseményen nem vett részt a nemzeti csapattal. Muñoz nevéhez fűződik egy történelmi gól, ugyanis övé a BEK történetének első találata. 1955. szeptember 8-án a Servette kapuját vette be, ezzel a góllal indult útjára a ma már Bajnokok Ligája néven futó sorozat hosszú története. Amíg játszott, a Real mindhárom évben megnyerte a BEK-et. Három csapatkapitányként lejátszott idény után, 1958-ban vonult vissza, közel harminchat évesen. Edzőként Visszavonulása után rögtön munkát kapott a Real Madridnál, már 1959-ben irányíthatta rövid ideig az első gárdát. Ezt követően a tartalékcsapat, a Plus Ultra kispadjára ült le. 1960-ban visszakerült az első csapat élére, ezzel pedig kezdetét vette a Real Madrid egyik legsikeresebb korszaka. Edzőként szintén megnyerte kétszer a BEK-et (1959-60, 1965-66), valamint kilenc bajnoki címet is szerzett az együttessel, ebben volt egy ötös és egy hármas sorozat is. A két BEK-en és a kilenc bajnoki címen kívül háromszor a kupát is elhódította, valamint játszott egy KEK-döntőt is 1971-ben. Az ezt követő hét idényt három csapatnál, a Granadánál, a Las Palmas-nál, és a Sevillánál töltötte. 1969-ben ideiglenesen már volt a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, 1982-ben pedig már teljes értékű szerződést írt alá a nemzeti csapattal, miután az csúfosan leszerepelt a hazai rendezésű, 1982-es vb-n. A „Furia Rojával” 1984-es Eb-n döntőt játszott, 1986-ban pedig negyeddöntőt játszott a világbajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Bajnok : 1953-54 , 1954-55 , 1956-57 , 1957-58 BEK-győztes : 1955-56 , 1956-57 , 1957-58 Latin kupa-győztes : 1955, 1957 Edzőként Bajnok : 1960-61 , 1961-62 , 1962-63 , 1963-64 , 1964-65 , 1966-67 , 1967-68 , 1968-69 , 1971-72 Kupagyőztes : 1961-62, 1969-70, 1973-74 KEK-döntős : 1970-71 Eb-döntős : 1984 Polyána A Polyána (szlovákul: Poľana) középmagas hegység Szlovákiában. Hegycsúcsai Legmagasabb pontja a Polyána (1457,8 m). További csúcsai: Predná Poľana (1367 m.) Kopce (1334 m.) Bukovina (1294 m.) Germánium A germánium ritka fémes elem, amely vegyületeiben, mint 2 és 4 vegyértékű pozitív ion szerepel. Rendszáma 32, vegyjele Ge, atomtömege: 72,64 g/mol. Felfedezése Ezt az elemet Clemens Winkler fedezte fel 1886-ban az argirodit ásványban, és nevezte el Németország latin nevéről, Germania-ról. Előállítása is a Freiberg mellett előforduló argiroditból történt, amely ásvány ezüst-szulfidból és germánium-szulfidból állt. 1871-ben Mengyelejev D.I. a periódusos rendszere alapján kifejtette azon gondolatát, miszerint a IV. csoportnak van még egy ismeretlen eleme. Megjósolta tulajdonságait és még nevet is adott neki: ekaszilícium, utalva ezzel a szilíciumhoz való közelségére. Pontosan 132 évvel ezelőtt 1886 februárjában a Freibergi Bányászati Akadémia egyik professzora felfedezte az ezüst új ásványát: az argiroditot. A teljes analízis céljából átadta a technikai kémia professzornak, Winkler Clemens-nek. A 48 éves tudóst az akadémia legjobb analitikusának tartották. Tanulmányozva az új ásványt, ő találta meg az új elemet 7%-os tömegarányban. A professzor elkülönítette az ismeretlen komponenst, tanulmányozta tulajdonságait és megértette, hogy valóban megtalálta a Mengyelejev által megjósolt új elemet, az ekaszilíciumot. A Winkler által használt germánium elkülönítési eljárása hasonlított a germánium modern ipari kinyerési módszereinek egyikére. Előfordulása A germánium elterjedt elem, de csak nagyon kis koncentrációban fordul elő; a földkéreg átlagosan 1,5 g/t-t tartalmaz belőle. Réz- és cinkércekben kísérőként lelhető fel. Legfontosabb ásványai az argirodit, a kanfieldit, a germanit és a reniérit. Egyes növényekben feldúsul, emiatt vitatott elképzelések bukkantak fel a növények fiziológiájáról (vírusok elleni védekezés), és ami homeopátiás alkalmazásokhoz is vezetett. Jellemzői Tiszta állapotban előállítva, szürkés-fehér rideg fém, sűrűsége 5,32 g/cm3, olvadáspontja 938 °C. Kémiai sajátságaira nézve az óncsoport fémeihez, de az antimonhoz is hasonlít. Szobahőmérsékleten nem, de oxigénban izzásig hevítve oxidálódik. Sósavban, kálilúgban, és híg kénsavban nem oldódik; a királyvíz feloldja, tömény salétromsav germánium-oxiddá oxidálja. Tömény és forró kénsavban, lúgos hidrogén-peroxidoldatokban germánium-dioxid-hidráttá alakul. Sói a lángot nem festik meg. Két és négy vegyértékű. A germánium a vízhez hasonló sűrűséganomáliát mutat: folyékony halmazállapotban nagyobb a fajlagos sűrűsége, mint szilárd halmazállapotban. Tiltott sávszélessége szobahőmérsékleten 0,67 eV, ezért félvezetőnek számít. A germánium lapkák törékenyebbek, mint a szilíciumból készültek. Vegyületei Kloridjai Vegyületei közül megemlíthetők a germánium-kloridok: A germániumklorür (germánium-diklorid, GeCl 2 ) színtelen, 72 °C-on forró folyadék, amely a germánium porának sósavgázban való hevítésekor képződik. germániumot klórgázban hevítve germánium-klorid (GeCl 4 ) képződik. Szintén folyékony, forráspontja 86 °C. Oxidjai germánium-oxid (GeO) és germánium-dioxid (GeO 2 ) ismeretes. Utóbbi a germánium oxigénben való elégetésekor is képződik. Fehér por, vízben kissé oldható; savjellegű vegyület. Szulfidjai germánium-szulfid (GeS), vörösbarna kristálykákból áll és a germánium-diszulfidból képződik, azt hidrogénáramban redukálva. A germániumsók oldatából, ha azokat sósavval erősen megsavanyítjuk, a kén-hidrogén fehér csapadék alakjában germánium-diszulfidot (GeS 2 ) választ le. Felhasználása Az integrált áramkörök félvezető alapanyaga, gyakran szilíciummal keverik. Emellett használják az orvoslásban és táplálékkiegészítőként is szerves organikus állapotában. . Integrált áramkörök Félvezető tulajdonsága miatt az elektronika fő alapanyaga volt, amíg a szilícium vissza nem szorította. Nagyfrekvenciás eszközökben, detektorokban még ma is alkalmazzák. Napelemekben a gallium-arzenidet részben germánium lapkákra viszik fel, mivel a két anyag rácsállandója közel azonos. A felvitel epitaktikus növesztéssel történik. A másik fő felhasználási területe az infravörös optika. Ablakokat és lencserendszereket gyártanak poli- vagy monokristályos germániumból, de készítenek belőle infravöröst áteresztő optikai üvegeket is. Ezeket éjjellátó készülékekben és hőkamerákban alkalmazzák. Ezekkel látható például, hogy hol szivárog el a hő a házakból. Germániumot használnak az optikai szálakhoz és a poliészterszálakhoz. A teljes visszaverődés érdekében a szálakat germánium-tetraklorid segítségével belülről germánium-oxiddal vonják be. Az optikai szálak egyik fő felhasználási területe a távközlés. A poliésztergyártásban a germánium-oxidot katalizátornak használják, így készül például az újrahasznosítható PET, azaz a polietilén-terefterát. Nagy tisztaságú egykristályként a germánium sugárdetektorként szolgál. Az acéllal ellentétben a germánium kristályszerkezetét nem rombolja a neutronsugárzás, mivel az atomok rugalmasan ütköznek a neutronokkal. Ezt eddig még nem használták ki a reaktorokban. Egészségügy A nukleários gyógyászatban a 68Ge a gallium-68 anyanukleidja. Emellett a 68Ge a PET detektorainak kalibrálására is szolgál. A hagyományos orvoslás nem használ germánium tartalmú gyógyszereket. A spirogermániumot a rákbetegek kemoterápiájához használták, de hatásossága kérdéses. A homeopátiában a germániumot germanium metallicum néven alkalmazzák. Az Európán kívüli piacokon létezik di-calium-germanium-citrat-lactat alapú homeopátiás készítmény. A bi(carboxyethyl)germaniumsesquioxid (Ge-132) táplálékkiegészítőként egy sor betegség ellen használatos, így a rák, a krónikus fáradtság, az immungyengeség, az AIDS, a magas vérnyomás, az ízületi gyulladás és az ételallergiák ellen. Eddig nincs tudományosan bizonyítva, hogy javítana a betegek állapotán. Élettani hatása A germánium és vegyületei viszonylag kevéssé mérgezők. Nyomokban előfordulnak a veteménybabban, az osztrigafélékben, a paradicsomlében, a tonhalban és a fokhagymában. A tudomány jelenlegi állása szerint nem esszenciális nyomelem, és nincsenek ismert feladatai a szervezetben. A szénhidrát-anyagcserében lehet szerepe. Hiánybetegsége nem ismert. Mérgezés Embernél germániummérgezés csak szervetlen germániumvegyületek táplálékkiegészítőként való bevétele után történt. Az első tünetei étvágytalanság, fogyás, izomgyengeség, kimerültség. Ezt követik a vese működési zavarai, egészen a veseelégtelenségig. A vese beidegződése is károsodhat. A vese működését nem sikerült helyreállítani a túlélőkben. A mérgezés mechanizmusát eddig még nem tárták fel teljesen, de megfigyelték az ideg- és a vesesejtek mitokondriumainak károsodását. A klinikai tanulmányok a spirogermánium bevétele után idegrendszeri károsodásokat is feljegyeztek. Az 1980-as években sejtosztódást gátló hatásra tesztelték. Egészséges önkénteseken végzett kísérletek nem állnak rendelkezésre. Állatkísérletekből tudjuk, hogy a germánium kis mértékű akut mérgezőképességgel bír. A nagy adag germániumvegyülettel való akut mérgezés tünetei az értágulás, a szemhéj leesése, a bőr kékes elszíneződése, a reszketés, végül a halál. A szervetlen germániumvegyületek által kiváltott krónikus mérgezés tünetei a fogyás, a szervek zsugorodása, a veseelégtelenségig menő vesekárosodás. A szerves germániumvegyületek nem ennyire mérgezők, fogyást és vérszegénységet idéznek elő. A termékenységet rontó hatásokról csak kevés adat áll rendelkezésre. A nátrium-germániát patkányokban nem okozott rákot. Kölcsönhatásai Vitatják, hogy vajon a germánium kölcsönhatásba lép-e a csontanyagcserében részt vevő szilíciummal. Blokkolhatja a vizelethajtó gyógyszerek és egy sor enzim hatását, így például a dehidrogenázokét. Az egerek tovább alszanak, ha a hexabarbital mellé germániumvegyületeket kapnak. Ez arra mutat, hogy a cytochrom P450 aktivitását is csökkenti. Egyes beszámolók szerint szerves germániumvegyületek hatástalanítják a glutation-S-transzferázt, ami a mérgek kiválasztásában vesz részt. Részvétele az anyagcserében A germánium szájon át könnyedén bejut a szervezetbe. Az egész testben szétoszlik, de felhalmozódik a vesében és a pajzsmirigyben. A szervetlen vegyületekkel ellentétben a szerves germániumvegyületek nem halmozódnak fel. A gallium, illetve vegyületei főként a vizeletbe választódnak ki, és részben az epével és a széklettel távoznak a szervezetből. Eddig csak kevés cikk foglalkozott a germánium részvételével az anyagcserében. Macui Kijotaka Macui Kijotaka (Oszaka, 1961. január 4. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 15 mérkőzést játszott. Bálnavadászat Japánban A japán bálnavadászat (�����; Hepburn: Nihon no hogei), ha csak a tényleges aktív bálnavadászatot vesszük, nagyjából a 12. században kezdődött. Viszont az ipari jellegű vadászat csak az 1890-es években indult, amikor Japán elkezdett részt venni a modern bálnavadászati iparban, amelyhez akkoriban több másik ország is csatlakozott.A japán bálnavadászok jóval messzebbre terjeszkedtek, mint a japán felségvizek. A 20. század alatt Japán jelenléte a kereskedelmi célú bálnavadászatban jelentős méreteket öltött. Ez így folytatódott egészen az IWC, vagyis a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság moratóriumáig, amely hatását 1986-ra fejtette ki. Japán folytatta a vadászatot, kihasználva az egyezmény kutatásra vonatkozó vétójogát, így jelenleg is folytatódik a vadászat a Japán Cetkutató Intézet vezetésével. Ez a szervezet nem áll szemben az IWC szabályzatával, de a legtöbb tag ellenzi. A tudományos vadászatok során szerzett bálnahúst boltokban és éttermekben árusítják. A Nemzetközi Bíróság ítélete szerint a 2005-ben kezdődő dél-óceáni program, a JARPA II, nem tudományos célokat szolgált és elrendelte a program leállítását. Ezek a vadászatok szolgálnak alapjául a bálnavadászat mellett ill. ellen szavazó országok és szervezetek között zajló konfliktusoknak. Nemzetek, tudósok és környezetvédő szervezetek ellenzik a vadászatot, a japán cetkutató programot feleslegesnek tartják és a kutatást egy jól álcázott kereskedelmi célú vadászatnak tartják. Japán állítása szerint az éves vadászat fenntartható és szükséges a tudományos tanulmányokhoz és a faj fenntartásához. Japán azt is kifejtette, hogy a vadászat miatti ellenkezések kulturális különbségeken és érzelmi antropomorfizmuson alapulnak. Történelem A sírokba temetett bálnamaradványokból, amelyek fontos történelmi bizonyítékként szolgálnak, arra lehet következtetni, hogy Japánban már a Dzsómon-kortól kezdve (Kr.e. 12. század) fogyasztottak bálnahúst. Mivel akkoriban még nem voltak meg a megfelelő eszközeik az aktív vadászathoz, a húst a partra vetett cetekből nyerték. A fennmaradt ainu népcsoport hosszú bálnavadászati történelemmelés azokkal kapcsolatos spirituális összefüggésekkel rendelkezik. A kézzel eldobható szigonyokról szóló legrégebbi források a 12. századra nyúlnak vissza. Szervezett bálnavadászat A szervezett csónakos tengerparti bálnavadászat az 1570-es években kezdődött és folytatódott egészen a 20. század elejéig.A 17. században Taidzsi-ban fejlesztették ki a különböző vadászati technikákat. Vada Csúbei Jorimotó volt az, aki halászatot alapított megszervezve a csoportos vadászati rendszert 1606-ban. A rendszer lényege az volt, hogy a vadászok a parton lévő megfigyelő állomásokról meglátják a bálnát és vízre bocsájtják a csónakokat, amelyekből levadásszák az állatot szigonyokkal és lándzsákkal. Az unokája, Vada Kakuemon Joriharu, később Taidzsi Kakuemon Joriharu, feltalálta a hálószerű bálnavadászati technikát, amelyet Amitori-sikinek neveztek. ICRW és IWC Az ICRW, vagyis „A bálnavadászat nemzetközi szabályozásáról szóló egyezmény” 1946-ban készült el Washingtonban, „a bálnafajok rendes megőrzése érdekében és így biztosítsa a bálnaipar szabályos fejlődését”. Az előző, 1937-es Nemzetközi Egyezményen és az azt követő protokollok 1938-ban és 1945-ben készültek el, majd 1949-ben az ICRW vezetett el az IWC-hez, vagyis a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottsághoz, amely ma is a tengerparti és a nyílt tengeri bálnavadászat nemzetközi szabályozásának az élén áll. Japán ehhez a szervezethez 1951-ben csatlakozott. Nemzetközi szabályozás A Népszövetség már az 1920-as évek során felhívta a figyelmet a bálnapopuláció csökkenésére, és a faj védelmében a vadászat korlátozását irányozta elő. 1931-ben megszületett a Genfi Egyezmény a bálnavadászat szabályozásáról, melyet azonban Japán – Németország és a Szovjetunió mellett – nem írt alá. 1946-ban tizenöt fél írta alá a bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezményt (ICRW). Japán ezt csak 1951-ben, függetlensége visszanyerését követően tette meg. Az 1946-os egyezmény aláírása és a Bizottság megalakítása nem hozott visszaesést a nemzetközi bálnavadászatot illetően, mivel a szabályozás elsősorban a bálnaolaj-árak stabilizálását szolgálta, nem pedig az alacsony egyedszámú fajok védelmét. A nemzetközi szemléletváltáshoz a nyugati államokban az 1960-as évek során kialakult zöld mozgalmak tevékenysége vezetett, melyek erőteljesen kampányoltak a bálnavadászat teljes körű betiltásáért. A környezetvédőkre hallgatva az Egyesült Államok 1971-re felhagyott a bálnavadászattal, a kongresszus továbbá felhatalmazta az elnököt, hogy az élővilág védelméről szóló nemzetközi egyezményeket megszegő országok halászati termékeit kitiltsa az amerikai piacról, illetve ezen országok hajóinak megtiltsa az amerikai parti vizeken való halászatot. 1972-től kezdve az USA folyamatos nyomás alatt tartotta a Bizottságot, aminek ugyebár Japán is a tagja volt. Az Egyesült Államok elvárása az volt a Bizottsággal szemben, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek a cethalak irtását teljesen beszüntetik. A gond csak az volt, hogy ebben az időben a Bizottság nagy részét olyan országok képviselői alkották, akiknek érdekük volt a cetek halászata. Épp ezért a Greenpeace nevű szervezet, magára vállalva a tagsági díjat, több olyan országot is bejuttatott, amelyeknek földrajzi helyzetükből adódóan mindegy volt, hogy engedélyezik vagy tiltják a vadászatot. Így sikerült az intézkedéseket bevezetni a szervezeten belül, azonban Japán ezeket kifogásolta és saját kvótákat akart. Erre az USA megfenyegette, hogy kitiltja a japán halászhajókat az alaszkai vizekről. Japán visszavonta tiltakozását és elfogadta az egyezményeket. Később azonban újból „nekilendültek” az 1946-os egyezmény 8. cikkelyét kihasználva, amely engedélyezi a cetek tudományos céllal történő halászatát. A programot a Japán Cetkutató Intézet irányítja, amely magánkezekben van, tehát elvileg a kormány nem tehet ellenük semmit. Azonban nem nagyon titkolják, hogy anyagi forrásaik nagy részét az állam vállalta magára. Így végül is a japán állam megoldotta a bálnavadászat kérdését. Moratórium 1972-ben az ENSZ Környezetvédelmi programja 52-0 eredménnyel megszavazott egy 10 éves globális moratóriumot a kereskedelmi célú bálnavadászatra. Azonban ezt nem fogadta el az IWC (6 nem, 4 igen és 4 tartózkodó szavazat lett). Japán, Oroszország, Izland, Norvégia, Dél-Afrika és Panama nemmel szavazott. 1973-ban a moratóriumot újra felvetették, de újból le is szavazták az IWC-ben, mivel hiányzott a háromnegyedes többség (8 igen, 5 nem, 1 tartózkodó szavazat). Japán, Oroszország, Izland, Norvégia és Dél-Afrika megint nemmel szavazott.1973 és 1982 között az IWC-hez csatlakozott nemzetek száma 14-ről 37-re változott, talán azért, hogy bebiztosítsák a bálnavadászat-ellenes országok győzelmét a szavazásban. 1980-ban és 1981-ben további 2 szavazás bukott meg a háromynegyedes többség hiánya miatt (13-9-2 és 16-8-3). 1982-ben végül az IWC-nek sikerült megszavazni a moratóriumot (25-7-5) a kereskedelmi célú bálnavadászat szabályozására, amely 1986-ban lépett érvénybe. Japán elutasította a moratóriumot és folytatta a cetvadászatot. Az Egyesült Államoknak is jelentős szerepe volt abban, hogy Japán elfogadja-e a moratóriumot, sajátos törvényei miatt. Az ellenzék A bálnavadászat-ellenes kormányok és csoportok erősen ellenezték Japán bálnavadászati programját. A Greenpeace szerint a bálnák veszélyeztetettek és védeni kell őket. A japán kormány pedig azt állítja, hogy a kutatással erősen támogatja a veszélyeztetett fajok védelmezését és a tudományos célú bálnavadászat létfontosságú ahhoz, hogy információt szerezzenek a különböző populációk állapotáról. Továbbá azt állítja, hogy a kutatás mértéke csupán akkora, hogy az nincs kihatással a faj állatállományára. 1985-ben az IWC 761 000 körül becsülte meg a déli csukabálna népességét (95%-os bizonyossággal). A tudományos módszertant is górcső alá vetették, amint bejelentették, hogy nem-halálos módszerek is lehetségesekés amikor kiderült, hogy Japán tudományos kutatása valójában kereskedelmi céllal történik. A japánok szerint a szövet-és székletminta nem elegendő és szükségük van a halálos jellegű kutatásokra. Kulturális vonatkozások A japán bálnavadászatot indítványozók (beleértve Japán kormányát is) gyakran vitatják, hogy ez egy kulturális „gyakorlat”, melyet a külföldieknek nem lenne szabad ellenezniük a kulturális különbségek elve alapján.Jodzsi Morisita, a Japán Halászok Ügynökségének elnöke 2001-ben megjegyezte, hogy a japán nép is úgy érzi, hogy a bálnavadászat-ellenes csoportok titokban rasszisták. Norvégiával és Izlanddal való kereskedelmi alapon – Morisita szerint – kiszemelni Japán bálnavadászatát, kulturális imperializmusnak minősül. Néhány ember szerint egyenesen rasszizmus. Norvégia és Izland szintén bálnavadászok, de a Japánt ért kritika erősebb. Azonban a kritikusok erősen támadják a „kulturális” védekezést, például a Sea Shepherd Környezetvédő Társaság ezt a szudáni női nemi alapokon lévő elválasztáshoz hasonlította, azt mondván ezzel, hogy bár ennek a cselekménynek lehetnek kulturális gyökerei, mégis szükségszerűen támadni kell az ilyet. Egy japán környezetvédelmi professzor azt írta egy könyvében, hogy Japán modern kereskedelmi célú bálnavadászata kicsit hasonlít a kisebb mértékű, megélhetésen alapuló bálnavadászatra, amely a XX. század végéig korlátozva volt bizonyos tengerparti területeken és Japán bálna-evési kultúrája szintén eléggé korlátozva volt, mivel ez a tradíció csak 20 éven át tarthatott a II. világháborútól számítva egészen az 1960-as évek elejéig, amikor is kibővítették a japán iskolai ebéd programot az amerikai megszállás alatt. Maya Mishalska Maya Mishalska Harasymowicz, ismertebb nevén Maya Mishalska (Varsó, Lengyelország, 1974. december 8. –) lengyel-mexikói színésznő. Élete Hatévesen kezdett el hegedülni. Tíz évig tanult a Zeneművészeti iskolában, majd Federico Garcia Lorca által rendezett játékban vett részt. Néhány évvel később Mexikóvárosba ment, hogy beiratkozzon a Televisa Centro de Estudios Aristicos-ba (CEA), ahol a producerek felfigyeltek tehetségére. Attól a pillanattól kezdve különböző telenovellákban, filmekben és színházi darabokban vett részt. Filmográfia Telenovellák Mi adorable maldición (2017) - Elsa Solana Vda. de Villavicencio A que no me dejas ( Ne hagyj el! ) (2015) - Maite Yo no creo en los hombres (2014) - Vera Duval Corazón indomable ( Maricruz ) (2013) - Carmela Cachito de Cielo (2012) - Lucifer "Lucy" Dos Hogares (2011) - Pamela Ramos Cuidado con el ángel ( Árva angyal ) (2008–2009) - Blanca Silva/Ivette Dorleaque Pasión (2007–2008) - Úrsula Mancera y Ruiz Mendoza Mujer de Madera (2004–2005) - Piedad és Caridad Villalpando Amor real ( Tiszta szívvel ) (2003) - Marianne Bernier / Marie de la Roquette María Belén (2001) - Ursula Arana Amor Gitano (1999) - La Condesa Astrid de Marnier Tres Mujeres (1998) - Paulina Huracán (1997) - Thelma Villarreal de Vargas Lugo La sombra del otro (1996) - Bernardina Cristal Empire (1994) - Coral El abuelo y yo (1992) - Leticia Filmek Novia que te vea (1994) - Rifke Groman Cilantro y perejil' - Viky El Jugador - La Francesa Un Baúl lleno de miedo - La Senorita Emilia La reina de la noche Színház Honor - Joana Murray Smith Las tres hermanas - Chejov El retablo jovial - Casona La casa de Bernarda Alba - Garcia Lorca Bodas de Sangre - Garcia Lorca Pedro y el lobo - Prokofiev Aladino Attainville Attainville egy község Franciaországban. Lakosainak száma 1759 fő (2015). Földrajza Attainville Villaines-sous-Bois, Ézanville, Moisselles, Baillet-en-France, Maffliers, Le Mesnil-Aubry, Montsoult és Villiers-le-Sec községekkel határos. Gernrode (Eichsfeld) Gernrode település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: 1937–1938-as svéd labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Allsvenskan 1937-38-as szezonja volt a bajnokság tizennegyedik kiírása. A bajnokságban 12 csapat vett részt, a győztes az IK Sleipner lett. Ez volt a klub első, és eddig egyetlen bajnoki címe. La Haye-du-Puits La Haye-du-Puits település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 1478 fő (2015). La Haye-du-Puits Neufmesnil községgel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Casale di Velletri Stazione di Casale di Velletri vasútállomás Olaszországban, Velletri településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Velletri-Segni-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Colle Cagioli Stazione di Velletri Fekete kő A Fekete kő az iszlám szent relikviája. Szaúd-Arábiában a mekkai Nagy Mecset (Masjid al-Haram) közepén álló ókori, kocka formájú kőépítmény, a Kába, a muszlimok számára előírt haddzs (zarándoklat) célpontja, az iszlám legfőbb szentélye. A Kába délkeleti sarkában, körülbelül másfél méter magasan van beépítve a szentély „alapköve”, a Fekete kő. A Fekete kő viszonylag kis méretű, kb. 30-40 centiméter átmérőjű, tojás alakú kő, a geológusok biztosak abban, hogy egy meteorit darabja, ami légbuborékokat rejt, színét pedig magas vastartalma adja. A kőhöz több évezredes hiedelmek tapadnak: az iszlám hívők isteni jelnek tekintik, úgy tartják ez Allah földre szállt jobb keze. A Kábához irányuló zarándoklatok már Mohamed ideje előtt is azzal végződtek, hogy a hívők megcsókolták a varázserejűnek tartott Fekete követ. „A pogány istenek és bálványok imádói azért csókolták meg a követ, hogy magukba szívják az erejét. A szokást, mely az egyistenhit elterjedésétől kezdve Allah tiszteletét szolgálta, Mohamed is szentesítette.” A mai zarándokok is, amikor a háddzs pontosan megszabott rituáléja szerint körüljárják a Kábát, szintén megpróbálják megérinteni, megsimogatni vagy megcsókolni a csodatévő erővel felruházott követ. Akik pedig nem jutnak elég közel, hogy ezt megtegyék, fejet hajtanak, amikor azon az oldalon haladnak el, ahol a kő van. A követ 930-ban elrabolták, ekkor több darabra tört. A karámita szekta fanatikus harcosai betörtek Mekkába, romba döntötték a várost és a szent követ Bahreinbe vitték, ahol huszonkét éven át zálogként maguknál tartották. Csak hosszas alku eredményeként került vissza eredeti helyére, de ekkor már törött volt. Ma vastag ezüst pánt és ezüst szögek tartják össze. A Fekete kő eredete és jelentősége A muszlimok hiszik, hogy a kő az égből, az Édenből hullott le Ádám és Éva idején, hogy Ádám megtisztulhasson, miután kiűzetett a földi Paradicsomból. A kő eredetileg fehér volt, és csak azután lett fekete, hogy magába szívta az eredendő bűnt. Egy másik legenda szerint a Fekete követ Gábriel arkangyal (Dzsibril angyal) adta Ábrahámnak, hogy építse házát vele. Azt is mesélik, hogy a kő felszínén megmaradt az arkangyal lábnyoma. A sivatag homokjába hullott Fekete követ és a kő körüli kultuszt elsőként a római Diodorus Siculus írta le i. e. 100 körül. Az érdekes, fekete színű meteorit köré a pogány arabok már az ősidőkben szentélyt építettek. E szentély leírását Ptolemaiosz hagyta az utókorra a Macorabát, azaz Mekkát bemutató, második századi írásaiban. A korabeli krónikások szerint a Kába szentélyt Mohamed fiatal korában építette újjá, a Mekkát akkoriban uraló törzsek segítségével. Miután Mohamed a Fekete követ az ég felé emelve megtisztította a törzsi bálványoktól, egy ezüstkeretbe foglalva a szentély délkeleti sarkában helyezte el, és kötelességgé tette a Kábához tartó zarándoklat szokását. Világi történészek véleménye szerint ez a történet csupán Mohamed dicsőítését szolgálja, valóságtartalma kevés, de készséggel elismerik, hogy a Fekete kő tisztelete már az iszlám kialakulása előtt is létezett. „Sok történet szól a Fekete kő mágikus erejéről. Az egyik szerint Abaha, egy abesszin katona megesküdött, hogy lerombolja a Kábát. De amikor seregével Mekkához ért, az elefántja letérdelt, és nem volt hajlandó bemenni a városba. Aztán csapatba verődött madarak érkeztek, és köveket zúdítottak a seregre, amely visszavonulásra kényszerült.” Sok muszlim szemében a Kő csak egy „egyszerű kő”. Egyszer, amikor Omár bin al-Hattáb, a második kalifa megcsókolta a Fekete követ, azt mondta az egybegyűltek füle hallatára: Sok-sok muzulmán követte Omár példáját: megadják a tiszteletet a Fekete kőnek, mert ezt sugallja szeretetük és tiszteletük Mohamed iránt, aki a szentély átépítésekor a követ a Kábába helyezte. „A kő érintése vagy csókja csupán egy szabadon választott cselekedet, nem kötelesség, vagy előírás. Azok, akik a követ – amely az egyetlen, amely megmaradt a szent építményből, amelyet Ábrahám próféta, az arabok ősatyja épített – megcsókolják vagy megérintik, nem azért teszik, mert hisznek a kőben vagy felsőbbrendű tulajdonsággal ruháznák azt fel. Egyedül Istenben hisznek.” Condamine (Ain) Condamine egy település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 415 fő (2015). Condamine Chevillard, Maillat és Vieu-d’Izenave községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Nazaire (Gard) Saint-Nazaire település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 1194 fő (2015). Saint-Nazaire Bagnols-sur-Cèze, Saint-Alexandre, Saint-Gervais és Vénéjan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sanyassanok A sanyassanok (angolos írásmóddal: Sanyassan) a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik értelmes, hüllőszerű faja. Leírásuk A sanyassanok pikkelyes, hüllőemberszerű lények akik a Belső Zuma régióban (Inner Zuma Region) levő Sanyassa IV nevű bolygóról származnak. A bolygón gyakran nagy viharok vannak. Általában 1,6-2,5 méter magasak, de 1,1 méter magas törpék is előfordulnak. Az arcuk majomszerű; az orruk általában csak két lyuk; a szájuk kicsi vékony ajkakkal. Egyesek füle emberszerű, míg másoké csak egy nyúlvány. Habár a hüllőkhöz tartoznak, van hajuk és egyéb arcszőrzetük. Sörényszerű szőrzetük is van, amely sokszor a vállukon lelógva ül. Az arcukon és a szemek környékén csontos tüskék láthatók. Bőrszínük a szürkétől a zöldig változik, továbbá lehetnek barna, rózsaszín vagy lila színűek is. A nők bőre simább, a férfiaké inkább pikkelyesebb. Hajuk és egyéb szőrzetük fekete vagy fehér színű. Szemszínük lehet sárga, kék vagy szürke. Kezeiken általában négy ujj látható, de vannak 3 vagy 5 ujjas egyedek is. Lábaikon csak két-két lábujj van. Két nemük van, és jellemző rájuk a nemi kétalakúság. A nőknek simább bőrük és nagy melleik vannak. Általában 70 évig élnek, néhányuk azonban eléri a 100 évet is. Öregen is képesek harcolni. Anyanyelvük a sanyassani nyelv. A sanyassanok főleg kalózkodással és rablással foglalkoznak, de vannak köztük zsoldosok és kereskedők is. Azok a sanyassanok, akik az Endor erdőholdra lezuhantak, a phlogokkal és evokokkal folytatott csatákban, valamint az öregség miatt idővel kihaltak. E hüllőnép lovakon és blurrgokon lovagol, az utóbbit szekerek elé is befogják. Megnevezett sanyassanok Bar'injar - férfi; rabszolga kereskedő Jorak - férfi; egyike az endori kalózoknak Macchbraus - férfi; egyike az endori kalózoknak Maygo - férfi; testőrként dolgozott Szingo - férfi; egyike az endori kalózoknak Terak - férfi; az endori kalózok vezére/királya Tun-Badon - férfi; zsoldos Yavid - férfi; tábornok, egyike az endori kalózoknak; törpének számít Zakul - férfi; az endori kalózok új vezére/királya Megjelenésük a filmekben, könyvekben, videojátékokban A sanyassanokat a „Harc az Endor bolygón” (Ewoks: The Battle for Endor) című filmben láthatjuk először. Továbbá könyvekben, képregényekben és videojátékokban is találkozhatunk e majomképű hüllőnéppel. Superstar (Toy-Box-dal) A Superstar című dal a dán Toy-Box nevű duó első kimásolt kislemeze a Toy Ride című albumról, mely 2001-ben jelent meg. Megjelenések Maxi CD Németország Edel Records – 0128695 ERE Superstar (Original Radio Edit) 3:07 Superstar (Larz Crimee Remix - Radio Version) 3:57 Producer – Sidelmann, Bertelsen, Remix – Larz Crimee Superstar (P&A's Club Mix) 5:09 Producer – Panman & Ace 45, Remix – P&A Superstar (Powers Remix!) 4:34 Producer – Adam Powers, Goa Pawer, Remix – Powers Superstar (Larz Crimee Remix) 4:51 Producer – Sidelmann, Bertelsen, Remix – Larz Crimee GAZ–14 Csajka A GAZ–14 Csajka luxuslimuzin kategóriába tartozó szovjet személygépkocsi, melyet 1977–1988 között gyártott a Gorkiji Autógyár (GAZ). A kézi gyártással előállított járműből 1120 darabot készítettek. Története A Gorkiji Autógyár 1959-től gyártotta a GAZ–13 Csajka modellt, amely az 1950-es évek amerikai autóiparának stílusjegyeit hordozta magán és annak a kornak a műszak tartalmával rendelkezett. A GAZ az 1960-as évek elején tett egy kísérletet a forma megújítására. 1961-ben elkészítették a GAZ–13 megújított változatának prototípusát, amely az amerikai limuzinok 1950-es évek végére jellemző hatásait mutatta. Ezt azonban nem követte a sorozatgyártás. A GAZ gyár ezt követően csak több mint fél évtizeddel később, 1967-ben látott hozzá az akkorra teljesen elavult GAZ–13-ast leváltó utód modell fejlesztéséhez. Az autó első teljes méretű makettje 1968-ban készült el. A formatervekre az 1960-as évek közepének amerikai luxuslimuzinjai voltak hatással, de a makett egésze nem egy adott amerikai modell másolata volt. A formaterveket 1969-ben hagyták jóvá és elkezdődött az első prototípus-sorozat építése, melyek kezdetben még a GAZ–13 Csajka alvázára épültek. Az első kísérleti sorozattal azonban elégedetlenek voltak. Az elégtelen kivitelezési és gyártási minőség, valamint a karosszéria arányainak (alacsony tetőmagasság, túl magas motorház) problémái és a jármű megjelenésének az elvárt esztétikai szinttől való elmaradása miatt a tervek komolyabb átdolgozása mellett döntöttek. Az elhúzódó fejlesztés után csak 1971-ben készült el a második, módosított változató prototípus. Ennél 200 mm-el növelték a tengelytávot és alacsonyabb lett a motorház. Az 1970-es évek közepéig további prototípusokat készítettek apróbb módosításokkal, lassan közelítve a sorozatgyártású modellhez, amely végül megjelenésében leginkább az amerikai Mercury Monterey 1965–1968 között gyártott modelljére emlékeztetett. 1975-ben egy előszéria készült, melyeket különféle üzemi körülmények között teszteltek, többek között nehéz terepen a Krímben és a Kaukázusban. Az ott tapasztalt hiányosságok kijavítása után, 1976-ban jóváhagyták a GAZ–14 Csajka sorozatgyártását. Az első, meggypiros színűre fényezett példányt 1977 decemberére készítették el Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár számára mint a gyár születésnapi ajándéka. A modell tényleges sorozatgyártása a tervezés elkezdése után több mint egy évtizeddel később, 1977-ben kezdődött el. A sorozatgyártás azonban sok kézimunkát igénylő kisszériás gyártást jelentett. A járművek a GAZ központi gyárában a kisszériás járműgyártó üzemben készültek, évente kb. 100 darabot építettek. Minden elkészült járművel több száz km-es próbautat tettek. 1985-ben a bevezetett új szovjet gyártmányjelzési rendszernek megfelelően a típusjelzése négyjegyűre változott, GAZ–1402 lett. Ezzel együtt több apróbb módosítást is bevezettek. Többek között módosították a hűtőrendszerét, valamint állítható háttámlájú üléseket kapott a jármű. Az alapváltozat mellett néhány speciális változata is készült. Ilyen volt a katonai parádékhoz, felvonulásokhoz nyitott karosszériával készített GAZ–14–05, valamint a Rigai Autóbuszgyárban (RAF) a GAZ–14-en alapuló GAZ–RAF–3920 mentő gépkocsi. Az 1980-as évek második felében kifejlesztettek egy modernizált változatot, a GAZ–14–07-t. A jármű megjelenésében csak kis mértékben változott, a modernizálás elsősorban az utaskényelmet és egyes berendezéseket (pl. fékrendszer) érintette. A GAZ–14 gyártását 11 év után, 1988-ban szüntették be, ami része volt a peresztrojka társadalmi kiváltságok elleni kampányának is. Az utolsó példányt 1988. december 24-én készítették el és 1989 januárjában hagyta el a gyárat. A következő, még befejezetlen példányt szétbontották. A gyártás leállítása után a GAZ-nál a jármű előállításához használt berendezéseket is selejtezték és megsemmisítették, ezzel a gyárban végleg befejeződött a luxuslimuzinok gyártása. Ez idő alatt minden változatát beleszámítva összesen 1120 darabot készítettek a típusból. Az 1990-es évek közepén a GAZ-nál felmerült a gyártás újraindításának ötlete, de később kiderült, hogy a jármű gyártási dokumentációja sem maradt fenn, a sorozatgyártást az alapoktól kellett volna újra megszervezni. Műszaki jellemzői Műszaki adatok Tömegadatok Üres tömeg: 2590 kg Teljes tömeg: 3150 kg Tengelyterhelés (teljes tömegnél): a mellső tengelyen: 1530 kg a hátsó tengelyen: 1620 kg Motor Típusa: GAZ–14 V8 hengerelrendezésű benzinüzemű motor Hengerűrtartalom: 5526 cm³ Furat: 100 mm Löket: 88 mm Kompresszióviszony: 8,5 Maximális teljesítmény: 161,4 kW (220 LE) 4200 1/perc fordulatszámon Gyújtási sorrend: 1–5–4–2–6–3–7–8 Eugen Rupf Eugen Rupf (? – ?) svájci labdarúgócsatár. Pedagógia A pedagógia egy kettős arculatú tudomány. Egyrészt kutató, vagyis a különböző korcsoportú emberek tanításának és taníthatóságának lehetőségeit, módszereit, eszközeit leíró és feltáró tudomány, másrészt alkalmazott tudomány, vagyis a kutatás során nyert tapasztalatokat a nevelés és oktatás folyamatában alkalmazva értékeket és tudást származtat át a tanulóknak. A pedagógia elnevezés a görög peidagógosz szóból származik. Így hívták az ókori Görögországban azokat a (többnyire rabszolga) személyeket, akik iskolába kísérték a gyerekeket. A pedagógiával szoros együttműködésben lévő határ- és résztudományok: didaktika, neveléstörténet, játékpedagógia stb. Kritikai felfogás Szemben a pedagógia fentebb kifejtett elméletével, a kritikai pedagógiában nem valamiféle tudományról van szó, hanem a felnőttek és a gyerekek kapcsolatáról. Ebben a kapcsolatban sok minden történhet. A felnőttek megpróbálhatják a gyerekeket engedelmességre „nevelni”, vagy céljuk az, hogy a felnövőkből kritikus és kreatív emberek legyenek, akik képesek a világ problémáival szembenézni. Amikor az ember a fenti pedagógiadefiníciót olvassa, akkor látja, hogy az ún. szocializmus a pedagógiában milyen mély nyomokat hagyott. Fóti Péter honlapja – pedagógiai írások a Summerhilli iskoláról, a gyereknevelésről Critical Pedagogy (angol Wikipédia) Pedagógiai módszerek és munkaformák Önértékelés Önellenőrzés Kooperatív csoportmunka Drámapedagógia Verseny Játék (pedagógiai módszer) Páros munka Önálló egyéni munka Differenciált egyéni munka Differenciált csoportmunka Frontális osztálymunka Frontális feladatadás Frontális magyarázat Versszínház a Suliban Képzést indító felsőoktatási intézmények Debreceni Egyetem - Bölcsészettudományi Kar Eötvös Loránd Tudományegyetem - Pedagógiai és Pszichológiai Kar Eszterházy Károly Főiskola - Tanárképzési és Tudástechnológiai Kar Kodolányi János Főiskola Miskolci Egyetem - Bölcsészettudományi Kar Nyíregyházi Főiskola - Pedagógusképző Kar Nyugat-magyarországi Egyetem - Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Pannon Egyetem - Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Pécsi Tudományegyetem - Bölcsészettudományi Kar Szegedi Tudományegyetem - Bölcsészettudományi Kar Wesley János Lelkészképző Főiskola Szent István Egyetem - Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar Kaposvári Egyetem Lásd még Fejlesztőpedagógia Anton Szemjonovics Makarenko A Horthy-korszak katolikus ifjúságnevelő könyvei Az Osztrák–Magyar Monarchia ifjúságnevelő könyvei Források Szabó Mária (szerk.) A jövő előszobája, tanulmányok a közoktatás kezdőszakaszáról: Pillantás az osztályterembe Magyar nyelvű pedagógiai művek Régebbi pedagógiai kézikönyvek Szilasy János ː A' nevelés' tudomány , Buda, 1827 (reprint kiadásː Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1998) Garamszeghy Lubrich Ágoston ː Neveléstudomány I-IV. : Általános neveléstan, Különös neveléstan, Általános tanítástan, Különös tanítástan, Rudnyánszky A. Könyvnyomdája, 1871 Erdődi János ː Neveléstan , "Pannonia"-Könyvnyomda és Kiadó-Részvénytársaság, Kassa, 1882 Felméri Lajos ː A neveléstudomány kézikönyve , Kolozsvár, 1890 Weszely Ödön ː Pedagógia: nevelés és tanítástan , Stampfel-féle Könyvkiadó, Budapest, 1905, 167 p (reprint kiadásː Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991, 167 p) Imre Sándor ː Neveléstan , Budapest, é. n. [1928] (reprint kiadásː Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1995) Huszár Győzőː Neveléstan , szerzői kiadás, Budapest, 1934 Pedagógiai lexikonok (szerk.) Verédy Károlyː Paedagogiai encyclopedia különös tekintettel a népoktatás állapotára (A neveléstudomány szótára – Segédkönyv tanítók, nevelők, szülők és iskolai elöljárók számára), Athenaeum R.-T. Kiadása, Budapest, 1886 (szerk.) Fináczy Ernő – Kornis Gyula – Kemény Ferencː Magyar Pedagógiai Lexikon I–II. , Révai Irodalmi Intézet, Budapest, 1933–1934 (szerk.) Nagy Sándor – Bencédy József – Kiss Árpád – Ágoston Györgyː Pedagógiai lexikon I–IV., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976–1979, ISBN 963-05-0850-8 (szerk.) Báthory Zoltán – Falus Ivánː Pedagógiai Lexikon I–III. , Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 963-814-644-3 Pedagógiatörténetek Kiss Áron ː A nevelés- és oktatástörténet kézikönyve, különös tekintettel a magyar nevelés és oktatás történetére . 5. kiadás, Budapest, 1887. Dobrowsky és Franke Lubrich Ágost ː A nevelés történelme . Budapest, 1874–1878. Két rész 3 kötetben Fináczy Ernő műveiː Az ókori nevelés története. – Vezérfonal egyetemi előadásokhoz – Budapest (1906; 1922; 1926; 1984). ISBN 963 02 3034 8 A középkori nevelés története. – Vezérfonal egyetemi előadásokhoz – Budapest (1914; 1926; 1985). ISBN 963 02 3492 0 A renaissancekori nevelés története. – Vezérfonal egyetemi előadásokhoz – Budapest (1919; 1986). ISBN 963 02 4025 4 Az újkori nevelés története, 1600–1800. – Vezérfonal egyetemi előadásokhoz – Budapest (1927; 1986). ISBN 963 02 4378 4 Neveléselméletek a XIX. században. Budapest (1934) Németh–Mészáros–Pukánszkyː Neveléstörténet , Osiris Kiadó, 2005, ISBN 9789633895917, 418 p Németh–Mészáros–Pukánszkyː Neveléstörténet. Szöveggyűjtemény , Osiris Kiadó, 2006, ISBN 9789633895177, 534 p Río Negro megye Río Negro egy megye Uruguayban. A fővárosa Fray Bentos. Földrajz Az ország nyugati részén található. Megyeszékhely: Fray Bentos Történelem 1868-ban jött létre Paysandú megye egy részéből. Forrás http://www.imcanelones.gub.uy/ http://www.rionegro.gub.uy/ Skublics család A besenyői és velikei Skublics család, horvát- szerb (Zimony, Belgrád) származású magyar nemesi család, mely Nyugat Magyarország déli részére került, és főleg Vas és Zala vármegyében virágzott, de fellelhetők Aradon és Nyitra megyében is. Babosdöbréte - Jézus Szíve és Szent Imre titulusú templom kriptájában nyugszik a besenyői és velikei Skublics család egyik ága, a zalaszentmihályi temetőben a másik ága,amit a mai napig az ottaniak tisztességgel ápolnak. A balatonmáriai, budapesti temetőben is nyugszanak. A család története A család korai története A Velebit hegység és a Lika völgy volt az ősi származási terület.1335-ig vezethető vissza a család származása. A család első ismert őse likai Scoblich György volt, aki 1423-ban királyi ember Frangepán Jánosnak Zvonigrád várába történő beiktatásánál. Egy évszázad után szerepel a forrásokban Skublics Márk 1523-ban Zimony védelmében a törökök ellen amikor elesik. "Ezalatt a nádor vezérsége alá gyűlt sereg tétlenül nézte az ostromot. A boszniai basa elég volt Báthory Istvánnak, hogy a Dráván seregestül visszaűzze. Ekkor a törökök Zimonyt vették ostrom alá. Ezt a várat Skublics Markó védelmezte, háromszázötven derék szerb harcossal, három kis tarackágyúval; kilenc napig védték a sáncaikat vitézséggel, az általános rohamnál mind az utolsó főig elhullottak. Magát Skublicsot sebekkel tetézve fogták el, úgy vitték a szultán elé, aki felajánlotta, ha felveszi az ő vallását, életben hagyja.Skublics ellentmondott, ezért dühében, a harci elefántjával tapostatta a hőst össze." 1521-ben kaptak nemesi előnévvel, birtokokkal nemesi levelet, azaz kutyabőrt. A hősiességük elismeréseként. A törököket üldözve került Zala és Vas megyébe a család és 1703-ban Mária Terézia is elismerése jeléül nemesi levelet adományozott Zkoblich György bői birtokosnak, és az egész családnak. A címet és a birtokokat a család összes tagja örökölte. Később, Skublith György vasi szolgabíró lesz 1634-ben. 1738-ban III. Károly magyar király új adományt adott Skublics Sándornak a söptei, salfai, köveskúti és velikei vas megyei birtokokra és a zalai velikeire is. Skublics Mihály (†1652) szombathelyi püspöki várnagy fia, Skublics Ferenc (†1706) Vas megyei főszolgabíró volt, és feleségül vette köveskúti Angyal Juditot. Tőle született Skublics Krisztina Kerkápoly István (†1718) felesége, Rádóczi Boda Jánosné Skublics Júlia, Némethy Jánosné Skublics Borbála és Szentmártoni Istvánné Skublics Judit, valamint Skublics Sándor (1695-1754) Somogy vármegye főügyésze. Skublics Sándor házastársa lukafalvi Szarka Anna (1711-1789) volt, aki a Mária Terézia úrbérrendezés korában, összesen 397 úrbéri holdat birtokolt, amelyen 36 jobbágya, és 14 zsellére volt. Skublics Sándor és lukafalvi Szarka Anna (1711-1789) házasságából született: Skublics János (1738-1808), Skublics Zsigmond (1752-1799), ifjabb Skublics Sándor (1738-1808), és Skublics László (1734-1796). János ága Skublics János (1738-1808) viszont zalalövői Csapody Erzsébetet (1739-1781) vette feleségül és gyermekei közül szerepelt:Dávid, Anna, Skublics Mária Teréz (1767-1848) sztankováni Sztankovánszy András (1755-1806) felesége, Lajos, Skublics Imre (1771-1830) zalai főjegyző, Skublics Sándor ( 1776-1830)felesége Schuszter Anna. Elsőszülött fiuk Gábor. Skublics Angéla Cecilia (1775-1839) boldogfai Farkas János (1774-1847), zalai helyettes alispán felesége és Skublics Sándor (1773-1830). Skublics Sándor és Schuster Anna (1764-1868) egyik fia Skublics István (1826-1899) 1848-as őrnagy, akinek a neje felesége dunaszentgyörgyi Tolnay Irén (1839-1906) volt. A másik fiúgyermeke Skublics Sándornak és Schuster Annának Skublics Gábor (1815-1873), Kochanovzksy Antónia férje volt. Skublics László és zétényi Csukás Lúcia egyik fia Skublics Károly (1779-1853), könyvtáralapító volt Zala vármegyében. Zsigmond ága Skublics Sándor és lukafalvi Szarka Anna fia Skublics Zsigmond (1752-1799) 1780. november 4.-én vette feleségül alapi Salamon Rózát (1759-1833) Vajtán. A házasságból született az egyik gyermekuk, Skublics József (1783-?) huszár kapitány, aki 1832. március 1.-én Zalaegerszegen, 50 évesen feleségül vette a 22 éves Renner Borbálát. Skublics Józsefet Renner Borbála több gyermekkel áldotta meg: Skublics Zsigmond (1834-1911) zalai preceptor aki vizeki Tallián Ilonát (1841-1925) vette feleségül; Skublics Jenő (1839-1901), akinek neje Spelletich Paula (1849-1914); Skublics Alajos (1791-1835) zalai főjegyző volt, aki feleségül vette köbülkuti Ivánkovics Borbálát (1798-1836). Gyermekei Iván, Kálmán, Skublics Gyula (1831-1906) zalai főispán, Novák Ferencné Skublics Konstancia (1821-1901), Matild, Skublics László (1819-1886), Skublics Karolin (1829-?) János, Teréz, Ferenc és Skublics Laura (1826-1865) aki titokban házasodott meg Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceggel. Skublics Jenő és Spelletich Paula ága kihalt, miután csak három lányuk született: Barthelmes Walterné Skublics Celina (1872-?), bocsári Svastics Elemérné Skublics Gizella (1874-1947) és Nemesnépi Marton Lászlóné Skublics Margit (1875-?). Skublics Zsigmond és Tallián Ilona fia dr. Skublics Ödön (1876-1957) a zalaegerszegi járás főszolgabírája lett; három leányaival kihalt az ő ága. Skublics Zsigmond és lapi Salamon Róza egy másik gyermeke, Skublics Gábor Zalabesenyő (1815-1873) 1841. november 12.-én feleségül vette Galgócon kohanóczi Kochanovszky Antóniát (1819-1893), aki több gyermeket szült neki: Skublics Sándor (1842-1887); Nunkovics Józsefné Skublics Paula (1844-1919);Mihály Szabó Borbála, Imre 1848-1934 Prosch Zsuzsanna, István, 1849 Grulich Józsefné 1851-1913, Skublics Gabriella; Anna 1853, rajki Rajky Lajosné Skublics Erzsébet; nemes Takács Jenő (1852-1940) felesége, Skublics Mária (1859-1919); szentjánosi Szűcs Dezsőné Skublics Rafaela. Skublics Gábor Zalabesenyő gyerekei vitték tovább a családot,Sándor,Paula,Mihály,Imre.Imre és Sándor leszármazottjai mai napig élnek,de sokan kénytelenek voltak elhagyni hazájukat,és új hazát keresni maguknak.Újabb nagy családokat létrehozni idegenben. Levéltárak,leszármazási táblázatok,okmányok,iratok másolatai,Frangepán család oklevéltára, Kivonat " Somogy vármegye Monográfiája" Kisfaludy Sándor Ifjukori költeményei, Hadi Törvényszéki ügyiratok, bécsi levéltár, a családról írt könyvek,kutatási könyvek,kiállítási anyagok. Családi címerleírás Családi címer: Kékben lebegő aranykoronán könyöklő vörös ruhás kar török fejes kardot tart. Sisakdísz: növekvő vörös ruhás vitéz jobbjában fejes kardot tart. takarók: kék-ezüst, vörös-arany. 1521-től a család címere A család kiemelkedő tagjai besenyői és velikei Skublics Imre ( 1771 - 1830 ) jogász, ügyvéd, zalai földbirtokos, Zala vármegye főjegyzője. besenyői és velikei Skublics Károly ( 1779 - 1853 ), zalai földbirtokos, táblabíró, könyvtáralapító. besenyői és velikei Skublics Alajos ( 1791 - 1835 ) táblabíró, zalai földbirtokos, főszolgabíró, a vármegye főjegyzője. besenyői és velikei Skublics István ( 1826 - 1899 ) 1848-as honvéd, zalai földbirtokos, főszolgabíró. besenyői és velikei Skublics Laura ( 1826 - 1865 ), Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceg felesége. besenyői és velikei Skublics Gyula ( 1831 - 1906 ), zalai földbirtokos, 1848-as honvéd, Zala vármegye főispánja. besenyői és velikei dr. Skublics Ödön ( 1876 - 1957 ), zalai földbirtokos, főszolgabíró, Zala vármegye törvényhatóság tagja. Amadeo García Amadeo García Salazar (Vitoria, 1887. március 31. – 1947. július 18.) spanyol labdarúgóedző. 1934 és 1936 között a spanyol labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, a csapatot vele vett részt az 1934-es olaszországi világbajnokságon. Katmandu-völgy A Katmandu-völgy (nepáli �������� �������) Nepálban található völgy. Ázsia ősi civilizációinak találkozási pontja. A területen közel 130 fontos történelmi emlék, hindu és buddhista zarándok hely található. Kiterjedése mintegy 35 km kelet-nyugati irányban és 30 km észak-déli irányban, területe mintegy 950 km². Lakossága 2011-ben közel másfél millió fő volt. Látnivalók Egy nem teljes lista a völgy nevezetes látnivalóiról: Bhaktapur körzet Bhaktapur Durbar tér, Bhaktapur (UNESCO világörökség) Changu Narayan-templom (UNESCO világörökség) Doleshwor Mahadeva-templom Kailashnath Mahadev Kathmandu körzet Pashupatinath-templom (UNESCO világörökség) Adinath Lokeshwar-templom Boudhanath-sztúpa (UNESCO világörökség) Bagh Bhairab-templom Dakshinkali-templom Guhyeshwari-templom Kathmandu Durbar tér, Katmandu (UNESCO világörökség) Narayanhiti palotamúzeum Ranipokhari Swayambhunath-templom (UNESCO világörökség) Uma Maheshwar-templom Lalitpur körzet Patan Durbar tér, Pátan (UNESCO világörökség) Rato Macchindranath-templom, Bungmati 2008. évi nyári paralimpiai játékok (cselgáncs) A 2008. évi nyári paralimpiai játékok során a cselgáncs versenyeket szeptember 7. és szeptember 9. között rendezték. A cselgáncsozók 14 súlycsoportban mérték össze tudásukat. Forrásokés jegyzetek https://web.archive.org/web/20080928092335/http://results.beijing2008.cn/WRMP/ENG/Schedule/JU.shtml Borbély Bálint Borbély Bálint (Gyula, 1989. november 30. –) magyar labdarúgó, a Vasas középpályása. Sikerei, díjai NB II-es bajnok: 2017–2018 Putnam megye (Tennessee) Putnam megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Tennessee államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Cookeville. Lakosainak száma 73 525 fő (2013. július 1.). Putnam megye Overton, DeKalb, Fentress, Cumberland, White, Smith és Jackson megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Gyerekbetegségek A Gyerekbetegségek 1965-ben készült színes magyar film, amelyet Kardos Ferenc és Rózsa János rendezett. Készült a Magyar Filmgyártó Vállalat műtermeiben. Ismertető A film egy első osztályos kisfiú, annak családja és osztálytársai életét mutatja be gyerekszemmel, az 1960-as évek közepének Budapestjén. Szereplők Géczy István (Kisfiú) Keres Emil (Apa) Kassai Tünde (Zizi) Halász Judit (Tanítónő) Horváth Béla (Nagybácsi) Tímár Éva Bánfai Dóri (Manöken) Mamusits Márta (Anya) Patkós Irma (Nagymama) Bakó Márta Erőss Tamás Hável László Ferencz László Mészáros István Mészáros György Balogh Mihály Lontay Gábor (Dagi) Baranyai Rita (Rita) Pedagógusok Szakszervezete A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) tagsága alapján a legnagyobb magyarországi ágazati szakszervezet, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) konföderáció tagja. Székhelye: Budapest VII. kerülete, Városligeti fasor 10. A magyar köznevelés legnagyobb, egyetlen reprezentatív szakszervezete. Tagjai honlapja szerint „az óvodák, általános- és középiskolák, szakképzési, kollégiumi, gyermekotthoni, lakásotthonhálózati és gyógypedagógiai intézmények, valamint a hozzájuk kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatok, gyermek- és ifjúságvédelmi, közművelődési, szakmai-szolgáltató, értékelő, fejlesztő, képző- és kutatóintézmények” alkalmazottai, nyugdíjasai, illetve a belőlük munkanélkülivé váltak közül kerülnek ki. Története Jogelődje az 1918. december 30-án Somogyi Béla elnökletével megalakult Magyarországi Tanítók Szakszervezete. Ezt 1919 augusztusában betiltották és 1945-ig a közszférában nem működhettek szakszervezetek, csak szakmai egyesületek. 1945. február Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete néven újjáalakult. A PSZ kongresszusait az 1946. február 24-én tartott I. kongresszustól számozzák. Neve ezután is többször változott: Magyar Pedagógusok Szakszervezete (1950. május - 1950. december), Pedagógusok Szakszervezete (1950. december - 1956. október), Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete (1956. november - 1957. december), Pedagógusok Szakszervezete (1958-tól). A rendszerváltástól 1990 tavaszán, a kommunista rezsim utáni első szabad választások előtt a PSZ úgy döntött, nem csatlakozik a kommunista szakszervezeti szövetség, a SZOT utódjaként létrehozott MSZOSZ szövetséghez. Ugyanezen év júniusában a SZEF egyik alapítója lett. A SZEF elnökévé 2007 júliusától a PSZ éléről Varga Lászlót választotta a SZEF kongresszusa. Tevékenysége A PSZ alapvető törekvése, hogy az érdekvédelem jogi garanciái bővüljenek, s olyan alkupozíción nyugvó, eredményes érdekegyeztetési rendszer, szociális párbeszéd működjön, amely megteremti a korszerű oktatáspolitika, a biztonságos foglalkoztatás, valamint az európai uniós szintű kereseti, szociális és nyugdíjviszonyokhoz közelítés feltételeit. Céljai elérése érdekében a PSZ, az ágazat reprezentatív érdekvédelmi szervezeteként, elsősorban tárgyalásokat folytat, részt vesz a közoktatás, a közszféra különböző szintű érdekegyeztető fórumainak munkájában. Az elmúlt években azonban többször, más módon is fellépett az ágazat érdekeinek védelmében. A PSZ legnagyobb tüntetése 1995. november 15-én volt Budapesten, a Parlament előtt, ahol követelték a közoktatás támogatásának költségvetési garanciáját, az óvodai ellátás kötelező önkormányzati feladatként való elismerését, a bérfelzárkóztatás folytatását. 2001-2002-ben, valamint 2007-ben országos népi kezdeményezéssel élt a PSZ a közalkalmazottak bér- és előmeneteli rendszerével kapcsolatban. 2004-ben és 2006-ban tevékenyen részt vett az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság megalakításában és a kompromisszummal megvalósult követelések megfogalmazásában. A PSZ kezdeményezése alapján 1991 óta minden év november 22-én ünnepeljük a Magyar Közoktatás Napját. Az érdekképviseleti munkát több országos szakmai és rétegtagozat segíti. Ilyen a felnőttoktatási és felnőttképzési, a gyermek- és ifjúságvédelmi, a gyógypedagógiai, az ifjúsági, a kollégiumi, az óvodai, a szakoktatási és szakképzési, az intézményvezetői tagozat, a technikai és adminisztratív dolgozók tagozata, a nyugdíjas választmány és az általános művelődési központban (ÁMK) alkalmazottak tagozata. Az érdekvédelmet jogsegélyszolgálattal és alapítványok, köztük a Gárdonyi Géza Alapítvány támogatásával is erősíti. A PSZ az érdekvédelem prioritása mellett fontosnak tartja a tagjainknak nyújtott egyéb szolgáltatásokat például önsegélyezés, az üdültetés, az öntevékeny kulturális és sportmozgalom. A PSZ 1992-ben alapította a szakszervezet érdekében végzett tevékenység elismerésére szolgáló kitüntetését, az Eötvös József-emlékérmet, valamint a szervezeteknek, intézményeknek és intézményfenntartóknak adható Eötvös József-emlékplakettet. A PSZ folyóirata a Pedagógusok lapja, mely a közszféra, a közoktatás és a szakszervezeti élet fontos, aktuális kérdéseivel foglalkozik. Nemzetközi tevékenysége A PSZ intenzív kapcsolatokat tart fenn más országokban működő pedagógus-szakszervezetekkel, illetve nemzetközi tömörülésekkel. Alapító tagja az Oktatási Internacionálénak (Education International - EI) és 2004. januártól elismert, teljes jogú tagja az Európai Szakszervezeti Szövetség Oktatási Bizottságának (ETUCE). Részt vesz az Európai Unió ágazati érdekegyeztetésében. Vezetői 1990 óta Szöllősi Istvánné főtitkár, ( 1991 . február 17 -étől). Sári Lajos elnök ( 1994 . október 28 -ától, lemondott 1995 . december 15 -én és Szöllősi Istvánné főtitkár követte). Borbáth Gábor főtitkár ( 1998 . november 21 -étől, lemondott 2002 . december 6-án ). Varga László elnök ( 2003 . július 2 -től, lemondott 2007 . szeptember 29 -én). Árok Antal elnök ( 2007 . szeptember 29 -étől), alelnökei Szlankó Erzsébet és Galló Istvánné . Galló Istvánné elnök ( 2008 . július 2 -ától), alelnökei Szabó Zsuzsa ( 2008 . július 2 -ától) és Gosztonyi Gábor ( 2016 . március 16 -tól) Szabó Zsuzsa elnök ( 2018 . július 2-ától ), alelnökei Gosztonyi Gábor ( 2018 . július 2-ától ) és Totyik Tamás ( 2018 . július 2-ától ) Felépítése A PSZ szervezeti felépítését az Alapszabály tartalmazza. A kongresszusok között a PSZ munkáját Ügyvivő Testület irányítja. Tagjai az elnökön és az alelnökökön kívül (2018. júliusban): Békési Tamás, Fehérné Kajtár Hajnalka, Földváriné Jeneses Katalin, Fülöp Attila, Jámbor Ferencné, Kókán István, Németh Béla, Szilágyi Zoltán. A PSZ Felügyelőbizottsága: Takács Pál György, Holdampf Sándorné, Tagozati vezetők: Szakoktatási és felnőttképzési munkacsoport: Márk Csaba Endre Óvodai: Verba Attiláné Gyógypedagógiai: Pomázi Zsóka Kollégiumi: Ringhofer Ervin Vezetői munkacsoport: Molnárné Kis Erika Gyermekvédelmi intézmények: Szilágyi Zoltán Egyházi munkacsoport: Józsa László Nyugdíjas: Holcsikné Brummer Mária Az Ügyvivő Testületi tagokon és a tagozatvezetőkön kívül a területi szervezetek vezetői rendelkeznek megszabott számú, mindösszesen 102 mandátummal a PSZ Országos Vezetőségében (OV). A PSZ Országos Irodáját igazgató titkár irányítja (dr. Dudás Lilian - 2014-2018). Jegyzetek PSZ-honlap Hivatalos oldal A Pedagógusok Szakszervezetének honlapja II. Dagobert frank király II. Dagobert vagy Szent Dagobert (652 – 679. december 23.) frank király Austrasiában 676-tól haláláig. Ünnepe december 23.. III. Sigebert fia, árnyékkirályként uralkodott minden önállóság nélkül. Pipin fia, Grimoald majordomus, atyja halála után 656-ban egy ír kolostorba záratta. II. Childerich halála (675) után Wilfrid yorki érsek segítségével felderítették Dagobert hollétét, és az austrasiaiak II. Childerich király után trónra emelték bábkirályként. Három évvel később gyilkosságnak esett áldozatul, előbb mártírként, majd szentként tisztelték. Anue Anue település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Anue Lantz, Baztan, Ultzama, Odieta, Oláibar és Esteribar községekkel határos. Lakosainak száma 477 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fony Fony község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Gönci járásában. Miskolctól közúton kb. 65 kilométerre északkeletre. Története Fony és környéke már ősidők óta lakott hely volt. A község területén nagyszámú kőkori leletet találtak, s a település nagy része kőkori telepre épült. Fony (Tímár) az Árpád-korban már lakott hely volt. Nevét az oklevelek 1219-ben említették először Fon néven a pataki ispán által fonyi emberek ügyében való per kapcsán. 1269-ben Tymar Foon, 1297-ben Foon, 1330-ban Fony-nak írták. A település nevében ekkor szereplő tímár név arra utal, hogy a falu egyik részét királyi tímárok lakták. Ezt 1269-ben az ifjú király Csák nemzetséghez tartozó Zlauch fia Tamás özvegyének, Ágnesnek adta, de 1297-ben III. Endre, majd az országbíró is Zlauch fia Tamás leányának Katalinnak, s annak Miklós nevű fiának ítélte vissza a Csák nemzetségbeliekkel szemben. A 14. század elejétől Fonyi Miklós fiainak birtoka volt. Fonyi Miklós fiai ekkor Száka (1322), Hernádnémeti (1325), a Gömörben lévő Hangony és Felfalu (1332), a Sárosban lévő Kurima (1327), Újfalu (1330) és Borsodban Noszkakeresztúr (1332) birtokosai is voltak. 1332-ben a pápai tizedjegyzék adatai szerint Fony település papja 15 garas pápai tizedet fizetett. 1910-es összeíráskor 820 lakosából 817 magyar volt, ebből 458 római katolikus, 64 görögkatolikus, 269 református volt. Fony a 20. század elején Abaúj-Torna vármegye Gönczi járásához tartozott, ekkor 907 lakosa volt, 192 házban. Népcsoportok A település lakosságának 83%-a magyar, 17%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Kultúra 1995: Fonyban az első Kertalja Nemzetközi Művésztelep a Patak Csoport bázisa. 1996: Fonyban Gubis Mihály képzőművész elkészítette a Szék című 13 méteres faszobrát. Ennek hatására dolgozza ki 5+2-es Nemzetközi Szoborprogramját. 1997: Fonyban rendezte első alkalommal a Patak Csoporttal a 20×20-as Kisképek Nemzetközi Nomád Fesztiválját (tévéfelvétel). 1998: Második 20×20-as Fesztivál Fonyban. Környező települések Szomszéd falvak: Korlát (kb. 3 km), Mogyoróska (4 km), Regéc (6 km), Vilmány (5 km) Legközelebbi városok: Abaújszántó (kb. 17 km) és Encs (kb. 20 km). Vasútállomások: Fony-Vilmány (kb. 4 km) Korlát (kb. 6 km), elérhető a faluból VOLÁN busszal is. Novajidrány (kb. 15 km), ide a faluból VOLÁN busszal is eljuthatunk. Itt születtek, itt éltek Kovásznai Péter (? 1617- Kolozsvár, 1673) - református püspök - egy ideig itt volt lelkész a faluban. Kálmán László (nyelvész) Kálmán László (Budapest, 1957. november 24. –) nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, az ELTE BTK Elméleti nyelvészet szakcsoportjának docense, Kálmán C. György irodalomtörténész testvére. A közéletben elsősorban 2007-ben lett ismert, amikor ellenindítványt nyújtott be a Fidesz–KDNP népszavazási kezdeményezéséhez. Életpályája Középfokú tanulmányait az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájában végezte francia–orosz tagozaton, és ebben az intézményben tett 1976-ban érettségi vizsgát. Az érettségi után az ELTE Bölcsészettudományi karán tanult tovább, spanyol nyelv és irodalom szakon, valamint általános és alkalmazott nyelvészet szakon, ahol 1981-ben szerzett diplomát. 1981 és 1983 között a budapesti Filmtudományi Intézet munkatársaként dolgozott, közben tanulmányait folytatta, és 1983-ban bölcsészdoktori diplomát szerzett, majd 1985-ben a Salzburgi Nyári Egyetemen fonológiát hallgatott. 1984–87 között az MTA Nyelvtudományi Intézetének Tudományos továbbképzési ösztöndíjasa volt. 1986-ban elnyerte a Boursier de la Confédération kutatói ösztöndíját, és egy évet tölt a svájci Genfben. Hazatérése után az MTA Nyelvtudományi Intézete foglalkoztatja 1991-től, és ez a foglalkoztatása egészen 2000-ig tart. Ezután egy éven át ismét külföldön folytatja munkáját docensként Amszterdamban, a számítógépes nyelvészet szakon 1992-ig. Az ELTE BTK Elméleti nyelvészet szakcsoportjának docensi kinevezését 1994-ben nyerte el. 2000 és 2002 között a budapesti Mindmaker Ltd. alkalmazta tudományos főmunkatársként. Ezen irányú tevékenységét a 2003-tól az Applied Logic Laboratory cég keretén belül végezte. Ezzel párhuzamosan részt vállalt a Nemzeti Digitális Archívum munkájában a szemantikai munkacsoportjának tagjaként és az Erasmus Kollégium vezető tanáraként. 2005-től az Erasmus Kollégiumi Tanács tagja is egyben. Szakmai munkájában és tanári pályáján nagymértékben segítette az idegen nyelvekben való jártassága. Anyanyelvén, a magyaron kívül angol, francia, spanyol, holland, német és orosz nyelven tud kommunikálni. Számítógépes ismeretei kiterjednek a Unix és DOS operációs rendszerekre valamint a Lisp, TeX (szakértői színvonalon), C, C++, Python és a HTML programnyelvek ismeretére. Szakmai érdeklődési területe Grammatikaelmélet, formális szemantika, analógiás nyelvtanok, számítógépes nyelvészet, konstrukciós nyelvtan, anyanyelvi nevelés, nyelvtudományok. Oktatói munkája Neumann János Számítástudományi Társaság 1988. Unifikációelmélet 1988. Diskurzusreprezentációs elméletek Groningeni Nyári Egyetem 1990. Bevezetés a diskurzusreprezentációs elméletekbe BME Informatikai Kar 1991. Számítógépes nyelvészet Amszterdami Egyetem , Számítógépes Nyelvészet Tanszék. 1991-1992. Diskurzusszemantika, Számítógépes mondatelemzés. 1991-1993. Jelentés és kontextus ELTE Romanisztikai Doktori Iskola 2003-2004. Szemantika 2006-2007. Szemantika ELTE Angol Nyelvészet BA 2006-2007. Informatika ELTE Anglisztika BA , Germanisztika BA , Keleti nyelvek és kultúrák BA , Ókori nyelvek és kultúrák BA , Romanisztika BA , Szabad bölcsészet Szlavisztika BA . 2006-2008. Bevezetés a nyelvtudományba MTA-ELTE Elméleti Nyelvészet Szakcsoport 1989-1990. Nem-lineáris fonológia 1990- Dinamikus szemantika 1990- Terepmunka, magyar, beás, siketek jelnyelve. 1990- Számítógépes ismeretek, (Lisp, TeX, C). 1993-1997. Diskurzus-szemantika 1993- Formális szemantika 1993- Konstrukciós nyelvtan 2000- Magyar leíró nyelvtan 2000- A nyelvészet területei 2000- Számítógépes nyelvészet 2000- Számítógépes lexikon-modellek 2004- A formális szemantika logikai alapjai 2004- Beás leíró nyelvtan 2006- Bevezetés a nyelvtudományba 2006- Informatika Könyvek A Lisp programozási nyelv ; Műszaki, Bp., 1989; szerkesztők: Zimányi M., Kálmán L. és Fadgyas T. ISBN 9631081834 Kálmán László–Nádasdy Ádám: Hárompercesek a nyelvről ; Osiris, Bp., 1999 ( Osiris könyvtár Nyelvészet ) Magyar leíró nyelvtan. Mondattan I. Budapest, 2001. Szerkesztette: Kálmán László Kálmán László–Rádai Gábor: Dinamikus szemantika ; Osiris, Bp., 2001 ( Osiris könyvtár Tertium non datur ) Konstrukciós nyelvtan, Tinta Könyvkiadó , Budapest, 2001. ISBN 9638609079 Kálmán László-Trón Viktor-Varasdi Károly, Lexikalista elméletek a nyelvészetben, Tinta Könyvkiadó , Budapest, 2002. ISBN 9639372293 Kálmán László és Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba, Tinta Könyvkiadó , Budapest, 2005. ISBN 9789637094651 Magyar nyelv ; szerk. Kálmán László, Kerner Anna; Raabe, Bp., 2006 ( Tanári kincsestár ) Kálmán László–Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba ; 2. bőv. kiad.; Tinta, Bp., 2007 ( Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához , 48.) Papers from the Mókus conference ; szerk. Kálmán László; Tinta, Bp., 2008 ( Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához , 84.) Orsós Anna–Kálmán László: Beás nyelvtan ; MTA Nyelvtudományi Intézete–Tinta, Bp., 2009 ( Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához , 97.) Interjúk Kálmán László, a nyelvész , 2007. július 12. Kálmán László internetes obstrukciója , 2007. július 13. „Kritikámat a gyakorlatba is átültettem” , 2007. július 19. Interjú a Klubrádió Klubdélelőtt c. műsorában (mp3), 2007. szeptember 15. (Hozzáférés: 2010. október 27.) Kálmán László: a nyelvművelés áltudomány , 2009. augusztus 5. Csúsztatás miniszter-módra , 2009. október 12. Kövér mondatok: Értelmezhetetlen kifejezések , Népszabadság, 2009. október 16. Banovina Banovina falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Fužinéhez tartozik. Fekvése Fiume központjától 23 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délre fekszik. Története A településnek 1857-ben 268, 1910-ben 232 lakosa volt. 1920-ig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2001-ben a falunak 151 lakosa volt. Zambratija Zambratija (olaszul: Zambrattia) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik. Fekvése Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 4 km-re északnyugatra az azonos nevű kis öbölben, az Umagról Savudriára vezető út mellett fekszik. Története Területe már az ókorban is lakott volt, ezt igazolja, hogy kápolnájának falába egy a közelben talált római sírkőlap van befalazva. A falu déli részén ókori villagazdaság épületegyüttesének és késő ókori temetőjének maradványait tárták fel. A település a középkorban villagazdaságból hűbérbirtok központjává fejlődött. Birtokosai a koperi Bratti és a momjani Rota család voltak. Már a középkori források említik Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt kápolnáját, melyet 1752-ben megújítottak. 1269-ben Umaggal együtt a Velencei Köztársaság foglalta el és egészen 1797-ig meg is tartotta. A 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1880-ban 144, 1910-ben 256 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 463 lakosa volt. Lakói főként a turizmussal és vendéglátással foglalkoznak, de sokan foglalkoznak mezőgazdasággal is. Nevezetességei Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt kápolnája valószínűleg egy római épület alapjain a 14. században épült. Egyhajós épület félköríves szentéllyel. Déli falába egy a közelben talált, három emberalakot ábrázoló domborműves, feliratos római sírkőlap van befalazva. 18. századi oltárképe a Kálvária jelenetet ábrázolja. A kápolnában még egy késő barokk Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal és egy késő reneszánsz a Szűzanya gyermekével és szentekkel kép (utóbbi valószínűleg előzőleg oltárkép volt) is található. A kápolnát 1752-ben megújították. Az 1960-as években a nyugati oldalon volt eredeti bejáratot elfalazták és a kápolna déli oldalán nyitottak új bejáratot. 1982-ben a tetőt, 1984-ben a belső teret újították fel. Érdekesség, hogy a kis nyitott harangtorony a keleti oldalon, szokatlan módon az apszis felett található. A település déli részén végzett ásatások során egy ókori villagazdaság épületegyüttesének és késő ókori temetőjének maradványait tárták fel. Ez a hely összeköttetésben van a közeli, ugyancsak a Bratti család birtokát képezett Siparral. Csiszár László Csiszár László (Máramarossziget, 1936. augusztus 8.) erdélyi magyar geológustechnikus, sajtómunkatárs. Életútja Római katolikus családból származik, a bányaipari szakiskolaközpontban folytatott tanulmányokat. 1959-1965 között Kapnikbányán geológustechnikusi beosztásban működött. 1966-1993-ig a máramarosszigeti Maramureșana vállalatnál a felszíni ásványkitermelés vezetője, majd téglagyári vezető, később munkavédelmi irodavezető. 1993-ban vonult nyugalomba, ekkor kapcsolódott be a helyi lapok alapításába és szerkesztésébe, köztük a Sziget című irodalmi folyóiratot alapította és szerkesztette, majd a Szigeti Turmixot. Csiszár László főleg helytörténeti cikkeket ír, írásait közölte a kolozsvári Szempont is. Vítor Baía Vítor Manuel Martins Baía (São Pedro da Afurada, 1969. október 15. –) korábbi portugál labdarúgókapus. Tagja volt a 2004-ben Bajnokok Ligáját, és 2003-ban UEFA-kupát nyerő Porto-nak. Ő és az olasz Stefano Tacconi az egyetlen kapusok a labdarúgás történetében, akik mindhárom fő UEFA-trófeát megnyerték. Baía 2007-ben vonult vissza. Sikerei, díjai FC Porto Portugál bajnokság : 1989–90, 1991–92, 1992–93, 1994–95, 1995–96, 1998–99, 2002–03, 2003–04, 2005–06, 2006–07 Portugál kupa : 1990–91, 1993–94, 1999–2000, 2002–03, 2005–06 Portugál szuperkupa : 1989–90, 1990–91, 1992–93, 1993–94, 1995–96, 2002–03, 2003–04, 2005–06 UEFA-kupa : 2002–03 UEFA-bajnokok ligája : 2003–04 Világkupa : 2004 FC Barcelona Spanyol bajnokság : 1997–1998 Spanyol kupa : 1996–97, 1997–98 Spanyol szuperkupa : 1996 Kupagyőztesek Európa-kupája : 1996–97 Egyénileg Portugália Az év portugál labdarúgója : 1989, 1991 Portugál Aranylabda: 1992 UEFA UEFA év legjobb kapusa : 2004 Cardamine A Cardamine a valódi kétszikűek csoportjába tartozó káposztafélék (Brassicaceae) családjának egyik nemzetsége. Régen foganőtt fűnek is hívták kis sarjrügyeiről, amiket a népnyelv fogaknak, illetve hagymáknak nevezett. Az ide sorolt fajokat a kakukktorma és a fogasír nevekkel jelölik, az utóbbiakat korábban külön nemzetségbe (Dentaria) sorolták. Előfordulásuk Képviselői az Antarktisz kivételével mindenfelé megtalálhatók. A északi flórabirodalom területén mintegy két tucat fajt sorolnak, közülük több Magyarországon is honos. Megjelenésük, felépítésük Lágy szárú (évelő és egyéves) fajok tartoznak ide. Elsősorban vegetatívan, tarackjukról szaporodnak. A káposztafélékre jellemző, négyszirmú virágai laza, végálló fürtben nőnek. A virág lehet fehér, sárga, rózsaszín vagy halvány bíbor árnyalatú. Felhasználásuk Több faja sok C-vitamint tartalmaz, ezért a tüdővész, a skorbut és a fogínysorvadás gyógyítására használták (a fogasír másik jelentése: a fogra ír). Több fajt dísznövénynek ültetnek. Fajok Magyarországon is honos fajok keserű kakukktorma (Cardamine amara) hagymás fogasír (Cardamine bulbifera) a bükkösökben és gyertyános–tölgyesekben mindenfelé bókoló fogasír (Cardamine enneaphyllos) Európa nagy részén, így a Dunántúlon a sziklaerdőkben, bükkösökben és elegyes erdőkben ikrás fogasír (Cardamine glanduligera) a Zempléni-hegységben és a Tarna vidékén (ritka, védett) réti kakukktorma (Cardamine pratensis) hármaslevelű fogasír (Cardamine trifoliolata) a Zalai-dombságon és a Zákány-Őrtilosi dombságon (a Mecsekből és a Keszthelyi-fennsíkról már kipusztult) Összes faj A nemzetségbe az alábbi 227 faj tartozik: Cardamine abchasica Govaerts Cardamine africana L. Cardamine alberti O.E.Schulz Cardamine altaica Lippmaa Cardamine altigena Schltr. ex O.E.Schulz Cardamine amara L. Cardamine × ambigua O.E.Schulz Cardamine andina Phil. Cardamine anemonoides O.E.Schulz Cardamine angulata Hook. Cardamine angustata O.E.Schulz Cardamine anhuiensis D.C.Zhang & C.Z.Shao Cardamine × anomala (Eames) K.Schum. Cardamine apennina Lihová & Marhold Cardamine appendiculata Franch. & Sav. Cardamine arakiana Koidz. Cardamine argentina Speg. Cardamine armoracioides Turcz. Cardamine asarifolia L. Cardamine astoniae I.Thomps. Cardamine auriculata S.Watson Cardamine balnearia Standl. & Steyerm. Cardamine battagliae Cesca & Peruzzi Cardamine bellidifolia L. Cardamine bilobata Kirk Cardamine bipinnata (C.A.Mey.) O.E.Schulz Cardamine bodinieri (H.Lév.) Lauener Cardamine bonariensis Juss. ex Pers. Cardamine bradei O.E.Schulz Cardamine breweri S.Watson Cardamine bulbifera (L.) Crantz Cardamine bulbosa (Schreb. ex Muhl.) Britton, Sterns & Poggenb. Cardamine calcicola W.W.Sm. Cardamine caldeirarum Guthnick ex Seub. Cardamine californica (Nutt. ex Torr. & A.Gray) Greene Cardamine calthifolia H.Lév. Cardamine carnosa Waldst. & Kit. Cardamine caroides C.Y.Wu Cardamine castellana Lihová & Marhold Cardamine changbaiana Al-Shehbaz Cardamine chelidonia L. Cardamine chenopodiifolia Pers. Cardamine cheotaiyienii Al-Shehbaz & G.Yang Cardamine chilensis DC. Cardamine chiriensis Miyabe & Tatew. Cardamine ciliata Phil. Cardamine circaeoides Hook.f. & Thomson Cardamine clematitis Shuttlew. ex S.Watson Cardamine concatenata (Michx.) O.Schwarz Cardamine conferta Jurtzev Cardamine constancei Detling Cardamine cordata Barnéoud Cardamine cordifolia A.Gray Cardamine corymbosa Hook.f. Cardamine crassifolia Pourr. Cardamine cremnophila I.M.Johnst. Cardamine debilis Banks ex DC. Cardamine delavayi Franch. Cardamine densiflora Gontsch. Cardamine depressa Hook.f. Cardamine dichondroides (Speg.) Govaerts Cardamine × digenea (Gremli) O.E.Schulz Cardamine digitata Richardson Cardamine diphylla (Michx.) Alph.Wood Cardamine dissecta (Leavenw.) Al-Shehbaz Cardamine douglassii Britton Cardamine dubia Nicotra Cardamine ecuadorensis Hieron. Cardamine elegantula Hook.f. & Thomson Cardamine engleriana O.E.Schulz Cardamine enneaphyllos (L.) Crantz Cardamine × enriquei Marhold, Lihová & Perný Cardamine fargesiana Al-Shehbaz Cardamine × fischeriana O.E.Schulz Cardamine flaccida Cham. & Schltdl. Cardamine flagellifera O.E.Schulz Cardamine flexuosa With. Cardamine forsteri Govaerts Cardamine fragariifolia O.E.Schulz Cardamine franchetiana Diels Cardamine franklinensis I.Thomps. Cardamine × fringsii F.Wirtgen Cardamine fulcrata Greene Cardamine garaventae O.E.Schulz Cardamine geraniifolia (Poir.) DC. Cardamine glacialis (G.Forst.) DC. Cardamine glanduligera O.Schwarz Cardamine glauca Spreng. ex DC. Cardamine glechomifolia H.Lév. Cardamine gouldii Al-Shehbaz Cardamine gracilis (O.E.Schulz) T.Y.Cheo & R.C.Fang Cardamine graeca L. Cardamine × grafiana O.E.Schulz Cardamine grandjotii O.E.Schulz Cardamine granulifera (Franch.) Diels Cardamine griffithii Hook.f. & Thomson Cardamine gunnii Hewson Cardamine × helleriana O.E.Schulz Cardamine heptaphylla (Vill.) O.E.Schulz Cardamine hirsuta L. Cardamine hispidula Phil. Cardamine holmgrenii Al-Shehbaz Cardamine hupingshanensis K.M.Liu, L.B.Chen, H.F.Bai & L.H.Liu Cardamine hydrocotyloides W.T.Wang Cardamine hygrophila T.Y.Cheo & R.C.Fang Cardamine impatiens L. Cardamine incisa K.Schum. Cardamine innovans O.E.Schulz Cardamine × insueta Urbanska-Worytkiewicz Cardamine jamesonii Hook. Cardamine jejuna Standl. & Steyerm. Cardamine jonselliana Al-Shehbaz Cardamine × keckii A.Kern. Cardamine keysseri O.E.Schulz Cardamine × killiasii (Brügger) Brügger Cardamine kitaibelii Bech. Cardamine komarovii Nakai Cardamine lacustris (E.B.G.Jones & P.N.Johnson) Heenan Cardamine lanceolaris Linden & Planch. Cardamine lazica Boiss. & Balansa ex Boiss. Cardamine leucantha (Tausch) O.E.Schulz Cardamine lihengiana Al-Shehbaz Cardamine lilacina Hook. Cardamine lineariloba I.Thomps. Cardamine lojanensis Al-Shehbaz Cardamine longii Fernald Cardamine longipedicellata Rollins Cardamine loxostemonoides O.E.Schulz Cardamine lyallii S.Watson Cardamine lyrata Bunge Cardamine macrocarpa Brandegee Cardamine macrophylla Willd. Cardamine macrostachya Phil. Cardamine marholdii Tzvelev Cardamine maritima DC. Cardamine maxima (Nutt.) Alph.Wood Cardamine mexicana O.E.Schulz Cardamine micranthera Rollins Cardamine microphylla Adams Cardamine microthrix I.Thomps. Cardamine microzyga O.E.Schulz Cardamine millsiana Nakai Cardamine moirensis I.Thomps. Cardamine montelucii Brilli-Catt. & Gubellini Cardamine multiflora T.Y.Cheo & R.C.Fang Cardamine multijuga Franch. Cardamine nepalensis N.Kurosaki & H.Ohba Cardamine niigatensis H.Hara Cardamine nipponica Franch. & Sav. Cardamine nuttallii Greene Cardamine obliqua Hochst. ex A.Rich. Cardamine occidentalis (S.Watson ex B.L.Rob.) Howell Cardamine ocoana O.E.Schulz Cardamine oligosperma Nutt. Cardamine opizii J. Presl & C. Presl Cardamine ovata Benth. Cardamine pacensis Romero Cardamine pachystigma (S.Watson) Rollins Cardamine papillata I.Thomps. Cardamine papuana (Lauterb.) O.E.Schulz Cardamine parviflora L. Cardamine pattersonii L.F.Hend. Cardamine paucifolia Hand.-Mazz. Cardamine paucijuga Turcz. Cardamine × paxiana O.E.Schulz Cardamine pedata Regel & Tiling Cardamine penduliflora O.E.Schulz Cardamine pensylvanica Muhl. ex Willd. Cardamine pentaphyllos (L.) Crantz Cardamine penzesii Ancev & Marhold Cardamine petiolulata Phil. ex O.E.Schulz Cardamine picta Hook. Cardamine plumieri Vill. Cardamine porphyrophylla Ekman ex Urb. Cardamine pratensis L. Cardamine prorepens Fisch. ex DC. Cardamine pseudowasabi H.Shin & Y.D. Kim Cardamine pulchella (Hook.f. & Thomson) Al-Shehbaz & G.Yang Cardamine punicea Turcz. Cardamine purpurascens (O.E.Schulz) Al-Shehbaz & al. Cardamine purpurea Cham. & Schltdl. Cardamine ramosa Rollins Cardamine raphanifolia Pourr. Cardamine repens (Franch.) Diels Cardamine resedifolia L. Cardamine rhizomata Rollins Cardamine robusta I.Thomps. Cardamine rockii O.E.Schulz Cardamine rostrata Griseb. Cardamine rotundifolia Michx. Cardamine rupicola (O.E.Schulz) C.L.Hitchc. Cardamine scaposa Franch. Cardamine schinziana O.E.Schulz Cardamine × schulzii Urbanska-Worytkiewicz Cardamine scutata Thunb. Cardamine seravschanica Botsch. Cardamine silana Marhold & Perný Cardamine simplex Hand.-Mazz. Cardamine solisii Phil. Cardamine stenoloba Hemsl. Cardamine subterranea Larrañaga Cardamine tanakae Franch. & Sav. Cardamine tangutorum O.E.Schulz Cardamine tenera S.G.Gmel. ex C.A.Mey. Cardamine tenuifolia Hook. Cardamine tenuirostris Hook. & Arn. Cardamine thyrsoidea O.E.Schulz Cardamine trichocarpa Hochst. ex A.Rich. Cardamine trifida (Lam. ex Poir.) B.M.G.Jones Cardamine trifolia L. Cardamine trifoliolata Hook.f. & Thomson Cardamine tryssa I.Thomps. Cardamine tuberosa DC. Cardamine uliginosa M.Bieb. Cardamine × undulata De Laramb. & Timb.-Lagr. Cardamine valdiviana Phil. Cardamine variabilis Phil. Cardamine victoris N.Busch Cardamine violacea (D.Don) Wall. Cardamine volkmannii Phil. Cardamine vulgaris Phil. Cardamine × zahlbruckneriana O.E.Schulz Cardamine quinquefolia (M.Bieb.) Schmalh. Cardamine waldsteinii Dyer Cardamine × wettsteiniana O.E.Schulz Cardamine yezoensis Maxim. Cardamine yunnanensis Franch. Roches-Prémarie-Andillé Roches-Prémarie-Andillé település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 1984 fő (2015). Roches-Prémarie-Andillé Smarves, Aslonnes, Iteuil, Nouaillé-Maupertuis és La Villedieu-du-Clain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Greyhound Lines A Greyhound Lines Inc. (közkedvelt nevén: Greyhound) az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb busztársasága. Több mint 3 700 megállóhelyet és állomást üzemeltet az Egyesült Államokban (valamint Kanadában és Mexikóban). A cég neve a logóján látható kutya (angol agár) angol fordításának megfelelője. A brit FirstGroup cégcsoport tagja. Történelem A céget a Minnesota állambeli Hibbing városában alapították még 1914-ben. 1929-ben egy együttműködési szerződés alapján kapta a Greyhound nevet. Együttműködés A Greyhound az alábbi társaságokkal áll szövetségben: Arrow Line Arrow Trailways of Texas Badger Coaches Bonanza Bus Lines Burlington Trailways Capital Motor Lines Capital Bus Company Colonial Trailways Dattco Delta Bus Lines Fullington Auto Bus Company Grey Goose Bus Lines Indian Trails Industrial Bus Lines Jefferson Lines John T. Cyr & Sons Kerrville Bus Company Laidlaw Coach Lines Lake Front Lines Lamers Bus Lines New York Trailways Northwestern Stage Lines Orange Belt Stages Peter Pan Bus Lines Pine Hill-Kingston Bus Corp. Rimrock Trailways Saskatchewan Transportation Company Southeastern Stages Susquehanna Trailways Valley Retriever Bus Lines Valley Transit Company Wisconsin Coach Lines Közismertebb balesetek, incidensek 1952. augusztus 4.: két Greyhound autóbusz ütközött a 81-es számú állami autópályán a Texas állambéli Waco közelében. A baleset következtében mindkét busz üzemanyagtartálya lángra kapott. A buszokon utazó 56 emberből 28 meghalt (beleértve a két autóbuszvezetőt is). 1959. december 21.: Egy szarvasmarhákat szállító teherautó és egy Greyhound autóbusz frontálisan ütközött a 80-as állami autópályán Tucsontól keletre. A balesetben 9 ember halt meg, köztük a teherautó vezetője. A legtöbb szarvasmarha az ütközés következtében elpusztult. 1965. augusztus 28.: Egy rönköket szállító teherautó rakománya ráborult a 90-es állami autópályán álló Greyhound buszra, 'minek következtében 11 utas életét vesztette. 1972. május 13.: A Tennessee állambéli Bean Station városában egy traktor utánfutója elszabadult, megölve az arra haladó Greyhound busz 14 utasát és a jármű vezetőjét. 1980. május 9.: Egy teherhajó neki ütközött a floridai Tampa Bayben álló Sunshine Skyway hídnak, aminek következtében a híd bizonyos része a vízbe zuhant. Ezen a szakaszon egy Greyhound autóbusz is haladt a baleset idején. Az autóbuszon utazó mind a 26 utas életét vesztette. Ez a Greyhound történelmének legtöbb áldozatát követelő balesete. 2001. október 3.: A Tennessee állambéli Manchesterben egy utas megtámadta az autóbuszvezetőt. Átszúrta a vezető torkát, aki rögtön meghalt. A busz eközben egy kisebb szakadékba esett megölve a támadót, 5 utast és a zuhanás megsebített további 32 embert. Először a szeptember 11.-i terrortámadással hozták összefüggésbe az esetet, aminek következtében a Greyhound azonnali hatállyal leállíttatta az összes autóbuszát az államokban. Az FBI vizsgálata azonban kimutatta, hogy a balesetnek nem volt semmi köze a terrortámadásokhoz. Ezt követően megnövelték a biztonságot az autóbuszokon és a nagyobb pályaudvarokon. 2002. szeptember 30.: A californiai Fresno közelében egy utas megtámadta az autóbuszvezetőt, aminek következtében a busz lezuhant a töltésről, megölve két embert. 2005. október 10.: A californiai Williams közelében egy Greyhound autóbusz műszaki hibájának következtében legalább 5 ember meghalt és 30 megsebesült. 2005. november 27.: A Los Angelesből San Franciscoba tartó járat Santa Maria közelében karambolozott, megölve két embert, köztük egy hét hónapos terhes kismamát. Mivel az eset körülményei mind a mai napig tisztázatlanok, ezért jelenleg is őrizetben van az autóbusz vezetője. 2006. augusztus 28.: A New York Cityből Montreálba tartó járat kerekei a New York állambéli Westportnál kidurrantak. Az autóbusz az autópályáról lesodródott. 5 ember meghalt, további 48 megsérült. 2007. július 3.: A Baltimoreból New York Citybe tartó járaton ismeretlen eredetű tűz ütött ki. Mind a 48 utast sikerült kimenekíteni, de az autóbusz teljesen kiégett. 2008. január 2.: A Richmondból Raleigh felé tartó járat az 1-es állami autópályán balesetet szenvedett, ugyanis az előtte haladó traktor utánfutója leszakadt s rágurult az autóbuszra. Legkevesebb 50 ember megsérült. 2008. február 24.: A pennsylvaniai Screnton városában a reggeli csúcsforgalomban lefutott a 380-as államközi autópályáról. Az 50 utasból 41 megsérült, 2 komolyabban. 2008. július 30.: Egy utas szó szerint lefejezte az egyik utastársát a kanadai határ közelében közlekedő Greyhound buszon. Később kiderült, hogy a támadó (ismeretlen okok miatt) nem vonható büntetőjogi felelősségre. Biztonság A buszok biztonsági szintje rendkívül alacsony volt. A szeptember 11.-i terrortámadások következtében a légi- és a vasúti közlekedésben megemelték a biztonsági szintet, az autóbuszoknál viszont mindez nem történt meg. 2007 óta egy teljesen új biztonsági rendszerrel dolgozik a Greyhound a frekventáltabb vonalakon: A felszálláskor minden utasnak fényképes igazolvánnyal azonosítani kell magát. Amennyiben egyedül utazó 16 éven gyermekről van szó, úgy kizárólag mindkét szülő írásos és fényképes engedélyével lehet felszállni. Amely utas nem tud felmutatni érvényes igazolványt vagy megtagadja annak felmutatását, a felszállása megtagadható (az utazásból kizárható). Az Egyesült Államokban minden nem amerikai állampolgárt átvilágítanak az állam- és országhatároknál. Amennyiben az utas emiatt gyanúsan kezd viselkedni, az utazásból kizárható, felszállása megtagadható. Az új autóbuszokon egy ún. pajzs választja el az utasokat az autóbusz vezetőjétől. Erre a 2000-es évek elején történt két baleset adott okot. Amíg a busz mozgásban van, az autóbuszvezető és az utasok nem tudnak egymással érintkezni. Megfigyelő kamerák lettek telepítve az autóbuszokon és az állomásokon. Valamennyi autóbuszt GPS nyomkövető berendezéssel látták el. Az egyes társaságoknak jogukban áll megtiltani a mobiltelefonok használatát, amíg az autóbusz mozgásban van. Tilos bármilyen fotó, videó- vagy hangfelvétel készítése a Greyhound autóbuszain és állomásain, vagy autóbuszairól és állomásairól. Flotta Motor Coach Industries 102D(W)3 Motor Coach Industries 102DL(W)3 Motor Coach Industries MC-12 Motor Coach Industries D4500 Motor Coach Industries D4505 Motor Coach Industries G4500 Prevost Car X3-45 Setra S217HDH Van Hool C2045 Villeloup Villeloup település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 120 fő (2015). Villeloup Dierrey-Saint-Pierre, Échemines és Le Pavillon-Sainte-Julie községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lány 200 méteres pillangóúszás a 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon A 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon az úszás lány 200 méteres pillangóúszás versenyszámát augusztus 16-án rendezték meg a Singapore Sports Schoolban. Love Kills (Roberto Bellarosa-dal) A Love Kills (magyarul: A szerelem öl) egy dal, amely Belgiumot képviselte a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt a olasz származású Roberto Bellarosa adta elő angol nyelven. Az Eurovíziós Dalfesztivál A dal a 2012. december 16-án rendezett belga nemzeti döntőben nyerte el az indulás jogát, ahol a nézők és a zsűri szavazatai alakították ki a végeredményt, a dal pedig győzedelmeskedett. Roberto Bellarosa az Eurovíziós Dalfesztiválon a dalt először a május 14-én megrendezett első elődöntőben adta elő, a fellépési sorrendben tizenötödikként az ciprusi Deszpina Olimpiu An me thimasai című dala után, és a szerb Moje 3 formáció Ljubav je svuda című dala előtt. Az elődöntőben 75 ponttal az 5. helyen végzett, így továbbjutott a döntőbe. A május 18-án rendezett döntőben a fellépési sorrendben hatodikként adta elő a spanyol ESDM Contigo hasta el final című dala után, és az észt Birgit Õigemeel Et uus saaks alguse című dala előtt. A szavazás során 71 pontot szerzett, Hollandiától begyűjtve a maximális 12 pontot. Ez a 12. helyet jelentette a huszonhat fős mezőnyben. Southeast Main Street megállóhely Southeast Main Street megállóhely a Metropolitan Area Express zöld vonalának, valamint a TriMet 15-ös autóbuszának megállója az Oregon állambeli Portlandben, a Mall 205 bevásárlóközpont és az Adventist Medical Center kórház közelében. A délnyugati 96. sugárút és a főutca kereszteződésében elhelyezkedő megálló középperonos kialakítású, valamint mellette található egy P+R parkoló, amely a főutcához a vágányokon át, szintbeli kereszteződéssel kapcsolódik. Autóbuszok 15 – Belmont/NW 23rd (44th Avenue◄►Gateway Transit Center) Šibovac Šibovac (csehül: Šibovec) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Szircshez tartozik. Fekvése Daruvártól légvonalban 3, közúton 6 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északnyugatra, a Šibovac-patak partján fekszik. Története A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be szerb anyanyelvű lakosságot. A 18. század közepén a daruvári és szircsi uradalmat daruvári Jankovich Antal Pozsega vármegye alispánja vásárolta meg. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Schibovacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sibokovacz” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sibovacz” néven 13 házzal és 87 ortodox vallású lakossal találjuk. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 133, 1910-ben 426 lakosa volt. A 19. század második felétől a 20. század elejéig az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében jelentős számú cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 62%-a cseh, 37%-a szerb anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, a háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 45%-a cseh, 24%-a szerb, 10%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 214 lakosa volt. Blue System 1987-ben Dieter Bohlen úgy döntött, hogy önállósítja magát és a továbbiakban nem tart igényt Thomas Anders szolgálataira. Amikor a Modern Talking utolsó stúdióalbuma (In The Garden Of Venus) megjelent, Bohlen már javában dolgozott vadonatúj projektjén, amelynek kedvenc farmermárkája nyomán a Blue System nevet adta. Az együttes fennállása alatt Bohlen számos zenésszel dolgozott együtt, de ténylegesen a Blue System név mindvégig őt magát, mint producert, zeneszerzőt és énekest jelentette. Jellegzetes fátyolos hangját a dalok refrénjeiben szinte végig a már a Modern Talking idejéből jól ismert kórus (Rolf Köhler, Michael Scholz és Detlef Wiedeke) egészítette ki. A kezdetek Az első kislemez még 1987-ben megjelent, párhuzamosan a Modern Talking utolsó kiadványaival, és a Sorry Little Sarah címet kapta. A német slágerlistán épp hogy nem került be az első tíz helyezett közé. A Walking On A Rainbow című első nagylemez szinte észrevétlen maradt, pedig (vagy talán épp azért, mert) a Modern Talkinghoz képest igen meglepő és egyedi a hangzásvilága. 1988-ban Bohlen újabb kislemezeket adott ki Blue System néven, köztük egyik legismertebb dalát, a My Bed Is Too Biget, valamint az NSZK-ban legsikeresebb Blue System-szerzeményt, az Under My Skint, amely a hatodik helyig jutott a slágerlistán. A második album (Body Heat) ennek megfelelően már sokkal népszerűbb volt a korábbinál (a Top 20-ba került a nyugatnémet eladási listán). 1989-ben újabb albummal jelentkezett a Blue System (Twilight), rajta az egyik legnagyobb Blue System-slágerrel, a Magic Symphony-val, amelyet Bohlen egy végül meg nem valósult musicalhez írt. Ugyanebben az évben jelent meg a Rivalen der Rennbahn című ZDF-tévésorozat Dieter Bohlen által szerzett betétdalait tartalmazó album, amelyen a fő sláger (a Nino de Angelo által énekelt Samuraj című gyönyörű ballada) mellett egy, még a Body Heat-lemezről származó Blue System-szám is helyet kapott (Love Suite). 1990-ben további egy, 1991-ben pedig két album látott napvilágot (Obsession, Seeds of Heaven és Deja Vu). 1992-ben Bohlen megpróbálkozott Amerika meghódításával is (az ez évi album nem véletlenül viseli a Hello America címet), amit a korábbi évben Dionne Warwickkal készített közös kislemezzel (It’s All Over) próbált bevezetni -- sikertelenül. 1993-ban jelent meg az együttes alighanem legkiérleltebb és egyben legsikeresebb albuma, a Backstreet Dreams, amely a német albumlistán egészen az ötödik helyig jutott, és olyan slágerek szerepeltek rajta, mint a Házibuli-filmeket (Vladimir Cosma zenei világát) idéző dallamvonalú Romeo & Juliet, a Gloria Gaynor sikerdalának emléket állító I Will Survive vagy épp a dinamikus Dirty Money. A dance-korszak és a projekt vége Az 1994-es 21st Century albummal Bohlen lezárta eurodisco-korszakát. Az ezt követő albumok (még 1994-ben az X-Ten, valamint a három utolsó nagylemez, a Forever Blue, a Body To Body és a Here I Am dalai) már kifejezetten a legújabb dance-trendeket követték, és Bohlen helyenként a plagizálástól sem riadt vissza, amire jó példa az 1994-es That’s Love (amelyet egyértelműen a szintén 1994-es Village People-feldolgozás, a Pet Shop Boys-féle Go West inspirált), valamint a Love Will Drive Me Crazy (amely sokak szerint egy az egyben egy Paul Simon szám „remixe“, az eredeti szerzőre történt utalás nélkül). Az együttes utolsó időszakának két legsikeresebb (és legegyedibb hangzású) dance-dala az 1994-es Dr. Mabuse és az 1995-ben kiadott Laila (utóbbi volt a Blue System utolsó számottevő kislemezsikere, ugyanis az 1996-ban és 1997-ben kiadott kislemezek már a Top 50-be sem fértek be Németországban). 1997 év végén Bohlen megérezte, hogy a projektben nincs több fantázia. A Touché fiúcsapat (I Can’t Get No Sleep, This Goodbye Is Not Forever) felkarolása mellett ekkor vette fel ismét a kapcsolatot Thomas Andersszel, és alakították meg újra (1998 év elején) a Modern Talking duót. Ezzel egy új, szinte példátlan sikersorozat vette kezdetét, amely 2003-ig tartott. A zenekar vokalistái a Systems in Blue tagjai is voltak egy ideig. Bohlen azonban még ekkor is tudott váltani: a Deutschland sucht den Superstar zenei tehetségkutató műsor legkarizmatikusabb (és egyetlen állandó) zsüritagjaként hatalmas népszerűségre tett szert, és 2003-tól folyamatosan jelennek meg a sorozat felfedezettjei számára általa írt és az RTL tévéadó által promotált sikerdalok, amelyek rendszerint igen hasonló hangzású balladák. Dieter Bohlennek több No.1 kislemeze volt 2003 óta Németországban, mint a Modern Talking fénykorában, 1985–86-ban! Diszkográfia Albumok 1987 Walking on a Rainbow 1988 Body Heat 1989 Twilight 1990 Obsession 1991 Seeds Of Heaven 1991 Deja Vu 1992 Hello America 1993 Backstreet Dreams 1994 21st Century 1994 X-Ten 1995 Forever Blue 1996 Body To Body 1997 Here I Am Csita körzet Koordináták: é. sz. 34° 47′ 34″, k. h. 136° 53′ 17″34.792777777778, 136.88805555556 Csita (japánul ���; Hepburn-átírással Chita-gun) Aicsi prefektúra egyik körzete Japánban. 2003-ban, a körzet népessége 160 310 fő, népsűrűsége 968,93 fő/km². Teljes területe 165,45 km². Városok és falvak Agui Higasiura Mihama Minamicsita Taketojo Sky Arts A Sky Arts (eredetileg Artsworld néven indított) csatorna egy 24 órás színházi előadásokat, dokumentumfilmeket, opera előadásokat, jazz és klasszikus élő felvételeket, művészfilmeket, művészetekkel kapcsolatos filmeket kínáló csatorna. A csatorna 2000. január 1-én indult. A csatorna a Sky, Virign Media és a TalkTalk TV hálózatán keresztül érhető el. A csatorna nagyfelbontású változata a Sky Arts HD szintén elérhető a Virgin Media szolgáltatásain keresztül, mely előfizethető az alapcsomag részeként. Története 1990 - 1992 A csatorna 1990. december 2. és 1992. december 31. között sugárzott az Astra 1A műholdon keresztül a Sky Television szolgáltatás keretein keresztül. Az indulás során a promóciós műsorok azt sejtették, hogy a csatorna közös frekvencián, osztott műsoridőben fog a The Disney Channellel közösen sugározni. Azonban egyik csatornán sem indult el a gyerekcsatorna a Sky és a csatorna vitái miatt. A Sky One azonban sugárzott művész programokat, mint a pl. a Carmen operáját. 1990-ben a British Broadcasting Sattelite (BSB) és a Sky Television plc mint Sky Broadcasting jelentek meg a piacon. A csatorna bezárását követően a Sky News jelent meg a helyén. A csatorna a Marcopolo és Astra műholdon keresztül sugárzott, amikor a csatorna megszűnt. Artsworld 2000 - 2007 A csatorna Artsworld néven indult 2000. január 1-én. A csatorna később súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdött, majd 2002. júliusában a bezárásról döntöttek, azonban 2003-ban a Sky megszerezte a csatorna 50%-nak részesedését. A Sky ezt követően megvásárolta a fennmaradó részvényeket is. 2005. júniusában a csatorna csökkentette prémium előfizetési díját. Ezt követően 60 órányi klasszikus zenét, és hét teljes hosszúságú operát sugároztak promóciós célból, hogy új előfizetőket toborozzanak. John Cassy az Artsworld menedzsere nagyszerűnek találta, hogy a csatorna ezentúl milliók számára lesz elérhető. Sky Arts 2007. március 1-én az Artsworld Sky Arts néven sugárzott tovább, és elindult nagyfelbontású változata a Sky Arts HD is. A BSkyB tulajdonában lévő csatorna ekkor vette fel a Sky előtagot, mint minden BSkyB csatorna. Amagaszaki vasúti szerencsétlenség Az amagaszaki vasúti szerencsétlenség 1963 óta a legsúlyosabb vasúti baleset volt Japánban. 2005. április 25-én a JR West által üzemeltetett villamos motorvonat Oszaka közelében kisiklott, és belerohant a közelben lévő épületbe. 106 ember halt meg, továbbá a vezető is, valamint 562 ember sérült meg, közülük 150 súlyosan. A baleset akkor következett be, amikor a villamos motorvonat Takarazukából, a Fukucsijama vonalon, Amagaszaki és Cukagucsi állomások között közlekedett. A hét kocsiból öt kisiklott. Az első és második kocsi a közelben fekvő épületbe rohant. A vonat 116 km/h sebességgel közlekedett egy 300 m sugarú ívben, ahol a pályára engedélyezett sebesség 70 km/h volt. A vonalon alkalmazott automatikus vonatmegállító rendszer, az ATS, csak akkor lép működésbe, ha a vonat a tilos jelzést meghaladja, sebességtúllépést nem érzékeli. A baleset után a japán közlekedési miniszter kijelentette, a JR West addig nem helyezheti a vonalat ismét üzembe, amíg a fejlettebb ATS rendszerrel nem látja el a szóban forgó vonalat. A JR West a munkálatokat 2005 júliusban befejezte. Az új ATS rendszer felszerelésének szimbolikus értéke is van az utazóközönség bizalmának visszanyerése tekintetében. Az esemény után a miniszter a JR Westtől egy új biztonságtechnikai koncepció kidolgozását is megkövetelte. Rozgonyi Ádám Rozgonyi Ádám (Budapest, 1955. augusztus 4.) magyar rendező, forgatókönyvíró. Életpályája Szülei: Rozgonyi Iván és Szilágyi Éva. 1973-ban érettségizett az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola diákjaként. 1973-1978 között az ELTE BTK hallgatója volt francia-művészettörténet-összehasonlító irodalomtörténet szakon. 1978-1980 között, valamint 1981-1985 között a Mafilm dramaturgja volt. 1980-1981 között Párizsban az École normale supérieure diákja volt. 1983-1987 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt tv- és filmrendező szakon. 1989-től tv-műsorokat, filmeket rendez. 1995 óta a Budapesti Kamaraszínház rendezője. 1997 óta színházi rendező is. 2006-ban doktorált. 2010 óta a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola docense. 2015 óta a Barátok közt producere. Magánélete 1987-ben házasságot kötött Moys Krisztinával. Egy fiuk született: Dániel Márk (1988). Színházi munkái A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 2; rendezőként: 5. Szerzőként Szegény Lázár (1984, 2002) Rendezőként Szabó Illés : Telihold (1994) Albee: Három magas nő (1995) Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása (1998) Görgey Gábor : Örömállam (2000) Sartre: Zárt tárgyalás (2008) Filmjei Forgatókönyvíróként Anna (1981) Hatásvadászok (1983) Városbújócska (1985) Egészséges erotika (1985) Képvadászok (1986) Linda (1986-1989) T.I.R. (1987) Laurin (1989) Angyalbőrben (1990-1991) Kisváros (1994-1997) (rendező is) Az öt zsaru (1998-1999) (rendező is) A kísértés (2007) (rendező is) Rendezőként Família Kft. (1991-1992) Istálló (1995) Barátok közt (1998-2006) Dűlők szolgái (2008) Marslakók (2012) Színészként Jób lázadása (1983) Producerként Barátok közt (2015-) (kreatív producer) Megjegyzések 2012. október 24-i lekérdezés Jegyzetek SZFE Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Villembits Villembits település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 117 fő (2015). Villembits Vidou, Bugard, Lamarque-Rustaing, Luby-Betmont, Lustar és Tournous-Darré községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Varsi Varsi település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Parma megyében. Lakosainak száma 1205 fő (2017. január 1.). Varsi Bore, Valmozzola, Bardi, Solignano és Varano de’ Melegari községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Egemen Bağış Egemen Bağış egy ellentmondásos személyiséggel rendelkező török politikus, miniszter (Bingöl, 1970. április 23. –). Recep Tayyip Erdoğan kormányában, akit az európai uniós csatlakozásért felelős államminiszterré és főtárgyalóvá nevezték ki 2009. január 8-án, egyben Isztambul város parlamenti képviselője is (AKP). Életrajz Családja a közeli Siirt tartományból származik, apja 1974-1979 között polgármester volt korábbi lakóhelyükön. Humán erőforrás menedzsment (Bsc) és közigazgatási (Ma) tanulmányokat folytatott, mindkét végzettségét a City University of New York-on szerezte. 2006-ban megkapta az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagi fokozatát, majd 2011-ben a parancsnoki fokozatot is. Hivatalos tisztségei A Török Nagy Nemzetgyűlés tagja (Isztambul képviseletében), a Török-Amerikai Interparlamentáris Választmány elnöke (ez kb. megfelel az amerikai kongresszusnak), az Isztambul 2010 Európa Kulturális Főváros projekt Tanácsadó Testület elnöke volt, a művészetek elkötelezett pártfogójaként két múzeum alapítója: egyik az isztambuli Modern Múzeum és másik a Santral Iparművészeti Múzeum , illetve a Siirt Szolidaritás Alapítvány tiszteletbeli igazgatósági tagja. Személye körüli ellentmondások A 2013-as törökországi tiltakozások kapcsán E. Bağış a 2013. évi tüntetések résztvevőit kemény kritikával illette: "...mindenki, aki belép a Taksim térre, úgy kezelnek, mint egy terroristát." A hivatalosan közzétett adatok, valamint az Amnesty International jelentéseinek ellenére E. Bağış azt állította, hogy "nincs állami erőszak Törökországban". Ugyanebben a nyilatkozatban azt állította, hogy "Törökország a legnagyobb reformista és legerősebb európai kormányzat, és a legkarizmatikusabb és legerősebb vezető szerepet tölti be a világon. Ha valakinek problémája van ezzel, akkor én ezt igazán sajnálom. Kizárólag azok számára, akik úgy érzik, hogy túlterhelt a vezetés, Erdoğan miniszterelnök a probléma. " A német külügyminisztérium behívatta a török nagykövetet és tiltakozott E. Bağış vádjai kapcsán, miszerint Angela Merkel szövetségi kancellár belpolitikai előnyszerzés céljából bírálta Törökország fellépését az EU-tagsággal járó tárgyalások során, de a német választások előtt; mondván "túl erős" Törökország, és aki személyesen ellenzi Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz. Kijelentései miatti botrányok Svájci ügyészek vizsgálták E. Bağış kijelentését, melyet Davosban, a 2012-es Világgazdasági Fórum után tett, miszerint: 1915-ben az örmény népirtás nem történt meg. 2013 januárjában E. Bağış újabb kiszólásáról híresült el: Svédországban az első világháborús asszír népirtást elismerte a svéd parlament és ezt hasonlította össze a maszturbációval. Később bocsánatot kért a korábbi megjegyzései miatt. A 2013-as korrupciós botrány 2013. december 17-én kitört korrupciós botrány következtében december 25-én este lemondott hivataláról. Magánélete Nős, 2 gyermeke van. Mayersville Mayersville város az USA Mississippi államában. Lakosainak száma 795 fő (2000). Népesség A település népességének változása: Kristine Lunde-Borgersen Kristine Lunde-Borgersen (Kristiansand, 1980. március 30. –) olimpiai bajnok, többszörös világ- és Európa-bajnok norvég válogatott kézilabdázó, jelenleg a Vipers Kristiansand játékosa. Ikertestvére, Katrine Lunde olimpiai, világ- és Európa-bajnok kézilabdakapus, akivel 2010-ig mindig közös csapatban játszott. Pályafutása Kristine Lunde pályafutásának elején 2004-ig Norvégiában játszott a középcsapatnak számító Våg Vipersnél. Egyszer sikerült nemzetközi kupát érő helyen végezniük, és a 2003–2004-es szezonban az EHF-kupában indulhattak, és egészen az elődöntőig jutottak, ahol a Győri Graboplast ETO ellen búcsúztak. Lunde volt csapatának egyik legjobb gólszerzője a szezonban, az EHF-kupában 39 találatig jutott. 2004-ben igazolt a dán Aalborg DH-hoz, amellyel első ott töltött szezonjában ezüstérmes lett a bajnokságban, így 2005-ben pályára léphetett a Bajnokok Ligájában. 2007-ben igazolt a Viborg HK-hoz, de új csapatában csak a szezon második felétől játszhatott, mivel az előző szezonját hátráltató vállsérülése miatt nyáron megműtötték. Három évet töltött Viborgban, mindhárom alkalommal megnyerte a dán bajnokságot, és kétszer a Bajnokok Ligáját is. A 2009-es BL-győzelemnél a döntőben a Győri Audi ETO KC ellen a hazai kétgólos vereséget követően a Veszprém Arénában háromgólos győzelemmel a maguk javára fordították a párharcot. 2010-ben aláírt az osztrák Hypo Niederösterreich csapatához, de Gunnar Prokop távozása miatt Lunde szerződése sem lépett érvénybe, és első együttesébe, a Vipershez igazolt, de várandóssága miatt pályára csak 2011-től lépett. A 2013–2014-es szezont második gyermeke születése miatt hagyta ki, végül 2015-ben jelentette be visszavonulását játékosként, onnantól a Vipers másodedzője lett. 2017-ben aztán mégis visszatért, miután a Bajnokok Ligájában is induló csapata nehéz helyzetbe került Marta Tomac sérülése miatt. Lunde a válogatottban 181 mérkőzésen szerepelt, és 496 gólt szerzett. Éveken keresztül a norvég válogatott stabil tagja volt, nyert két olimpiát, egy világbajnokságot és három Európa-bajnokságot. A 2008-as Európa-bajnokságon Gro Hammerseng távollétében Lunde lett a csapat első számú irányítója, és élni is tudott a lehetőséggel, győzelemre vezette a csapatot, ráadásul a legjobb irányítónak és a torna legértékesebb játékosának is megválasztották. Sikerei Olimpia győztese: 2008 , 2012 Világbajnokság győztese: 2011 Ezüstérmes: 2001 Bronzérmes: 2009 Európa-bajnokság győztese: 2004 , 2006 , 2008 Ezüstérmes: 2012 Bajnokok Ligája győztes: 2009 , 2010 Dán bajnokság győztese: 2008, 2009, 2010 Ted Sator Ted Sator (New Hartford, New York, 1949. november 18. –) amerikai jégkorongozó, edző. Játékos pályafutása Ted Sator játékosként két szezonban (1969–1970, 1971–1972) szerepelt jobb szélsőként a Bowling Green State University csapatában. Összesen 32 mérkőzésen lépett jégre és 5 gólt szerzett. 1972–1973-ban még három összecsapáson jutott szóhoz a Long Island Ducks csapatában. Ezzel a jegyzett játékos pályafutása véget ért. Profi edzőként Észak-Amerikában Sator a National Hockey League-beli edzői karrierjét 1983-ban a Philadelphia Flyers csapatánál kezdte meg, ahol Mike Keenan mellett segédedzőként dolgozott két évig. Ezután a New York Rangershez került vezetőedzőként. Az első évében a főcsoport döntőjéig vezette csapatát, ahol a későbbi Stanley-kupa győztes Montréal Canadiens már kemény diónak bizonyult. A következő évben már nem tudott hasonló sikereket elérni, 23 mérkőzés után a Rangers megvált edzőjétől. Az 1987–1988-as NHL-szezonban újra vezetőedzői álláshoz jutott. Ezúttal a Buffalo Sabres gárdáját irányíthatta két éven keresztül. Mindkét szezonban rájátszásba jutott a csapata, de már az első körben el is vérzett. A következő 10 évben Sator segédedzőként dolgozott a Boston Bruinsnál, a St. Louis Bluesnál, a Hartford Whalersnél, valamint a Vancouver Canucks farmcsapatánál a Syracuse Crunch-nál. 1997-től Sator 5 éven keresztül a New Orleans Brass ECHL-ben szereplő csapatát irányította. A Brass minden szezonban a rájátszásba jutott ebben az időszakban. Az USA válogatottjának kispadján Ted Sator két alkalommal is segíthette az Egyesült Államok válogatottját Bob Johnson kapitány mellett. Az 1984-es Kanada-kupán az amerikak alapszakasz második helyét szerezték meg, de végül az elődöntőben a svédek ellen elvéreztek. A következő alkalom 1987-es Kanada-kupa volt, de ekkor nem siketült a továbbjutás. Edzőként Európában Sator nem csak Észak-Amerikában, hanem Európában is szerzett edzői tapasztalatokat. Friss edzői diplomával Svédországban kezdte meg edzői pályafutását, majd 1992-ben és 1993-ban Olaszországban ért el sikereket. 2002-ben újra Európában, ezúttal Finnországban vállalt el az edzői feladatokat. Későbbi szlovéniai csapatoknál trénerkedett, majd 2006-tól a szlovén válogatott kapitánya lett, akiket a világbajnoki mezőny A csoportjába vezetett. Ted Sator 2007 decemberétől az EBEL-ben szereplő Alba Volán csapatának vezetőedzője volt. 2009. március 3-án, Az OB I.-es rájátszás előtt a Volán vezetése felmondta szerződését. 2009. szeptemberében a távozó Pat Cortina helyett Satort nevezték ki a magyar férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitányának. Később a Medvescak Zagreb edzője is lett, ahonnan 2010. decemberében távozott. A 2011-es budapesti vb után jelezte, hogy nem vállalja tovább a magyar szövetségikapitányi poszt betöltését. Szádvár Magyarország északkeleti szögletében, a Bódva folyó völgyét szegélyező Aggteleki Nemzeti Park területén, Szögliget község határában emelkedik a 460 méter magas Várhegy, amelyet a hatalmas kiterjedésű Szádvár középkori erődítményének romjai koronáznak. Története Szádvár megépítésének időpontja nem ismeretes, a szabálytalan alaprajzával a hegytető platóját követő vár első említése V. István 1268-ban kelt okleveléből származik. Egyes vélemények szerint ez a korai erősség valószínűleg a Ménes-völgy túloldalán magasodó Óvár-tetőn állt, ahol még napjainkban is elmosódott sáncok utalnak az egykori védőművekre. Azonban Szádvár legutóbbi régészeti feltárásán előkerült Árpád-kori kerámiák arra mutatnak, hogy a Várhegyen (is) állt erősség a 13. században. Az Óvár tetőn lévő, mindmáig ismeretlen korú erődítmény lehetett a korai Szádvár elővára, melyről a takarásban lévő déli irányú völgyet figyelhették. 1264-ben IV. Béla és fia, István ifjabb király háborúskodása idején kapitánya, Bács – Tekus ispán fivére – aki valószínűleg Torna vármegye ispánja volt, megnyitotta kapuit a király serege előtt. Ezért a vidék visszafoglalása után István a „hűtlen árulónak” minősített Bácsot és testvéreit megfosztotta vagyonuktól (Dénes, 1983). Ekkor vesztette el a család Nógrád megyei birtokait, amiket 1273-ban IV. László király már Tekus fiainak adott vissza (Györffy, 1963) A 13-14. század fordulóján a területet a nagy hatalmú Aba Amadé nádor serege szállhatta meg, mivel, hasonlóan más visszafoglalt erősséghez, Szádvárat 1319-ben már Károly Róbert király kezén találjuk. Lehetséges, hogy az Óvár tetőn lévő vár egy ostromban olyan jelentősen megsérült, hogy már nem akarták helyreállítani és felhagyták. A 14. században a királyi kezelésben lévő váruradalmat honorként (szolgálati birtokként) a Drugeth család bírta. 1406-ban Luxemburgi Zsigmond király az őt a trónra juttató bárók közül Bebek Györgynek adományozta. A 15. század közepén a Felvidéket tartósan megszálló, harcedzett cseh huszitákkal szövetséges lengyel Peter Komorowsky és serege kerítette hatalmába a várat, és innen fosztogatta a környező vidék népeit. A szádvári uradalom 1454-ben került vissza a Bebek család hatalma alá, hogy 1470-ben egy házassági szerződés kapcsán a Szapolya családra szálljon. A törökkel vívott vesztes mohácsi csatát követő anarchikus időszakban a Bebekek visszaszerzik ősi birtokukat. Ebben az évszázadban, Bebek Ferenc és fia György idejében nyerte el végleges formáját a hegy fennsíkját teljesen elfoglaló kővár, amely négy, egymástól kőfallal elválasztott udvarból állt. Érdekes megoldást jelentett a nehezebb tárgyak feljuttatására a meredek északi hegyoldalon kialakított kötélpálya, amelyet lovakkal vontatott csigarendszer mozgatott. A császári udvarral, a törökkel és az erdélyi részekkel is kapcsolatban álló Bebek György várát 1567 január elején Schwendi Lázár kassai főkapitány vette ostrom alá, amit férje távollétében Patócsy Zsófia úrnő védelmezett a helyőrség élén. A korabeli krónikák szerint négynapi erős ágyúzás után Szádvár falai súlyosan megrongálódtak, ezért a gyalogsági roham megindítása előtt - szabad elvonulás fejében – a védők a vár feladására kényszerültek. A 17. század folyamán az ország nagy részét meghódító törökök idáig már nem jutottak el. A kamarai kezelésbe került erősség zálogbérletéért a Pethe, Csáky és Rákóczi-családok pereskedtek. Az utolsó katonai események a Thököly-féle kuruc hadjáratok alatt zajlottak le falai között, a várat elfoglaló felkelőknek még sikerült ugyan III. János lengyel király katonáit visszaverniük, ám később Caprara tábornok császári csapatainak már nem tudtak ellenállni. 1686-ban Bécsben döntés született „Szádvár elrontásáról”, melyre 1688-ban került sor. Új megfigyelések alapján a várat felgyújtották és sorsára hagyták. Jelenkori állapota Mivel 1920-tól a csehszlovák határ szomszédságába esett, tiltott zónaként gazdátlanul romladoztak a középkori vár maradványai, területét visszahódította a természet. 2007-ben megalakult a Szádvárért Baráti Kör amely szakmai felügyelettel rendszeres állagmegóvó és feltáró tevékenységet végez. Így 2008-ban elvégezték a Lisztes-bástya, majd 2009-ben pedig – pályázati pénzből – a külső vár déli falkoronájának ideiglenes állagvédelmét. Közben gyerektábort és várnapot szerveztek. Az idők során uniós pályázatok révén további projektek alapján is folytak állagvédelmi munkák, a falkorona védelmek mellett a középső vár déli falának részleges (árnyékszék) és a Csonka-bástya teljes állagvédelme is megvalósult. Március idusán és október 23-a környékén rendszeresen Vármentő napokat szerveznek, nyaranta pedig a Vármentő Hét keretében a régészeti feltárásokba kapcsolódnak be. Ezek a programok előzetes jelentkezés mellett bárki által látogathatóak. Megközelíthetősége Budapesttől Miskolcig az M3 autópályán kell haladni, majd északnak fordulva a 26-os főúton Sajószentpéterig, ahonnan a 27-es közút vezet Szögliget községbe. Ennek házait elhagyva 2 kilométer után az egykori határőrbázisnál, a napjainkban Szalamandra turistaházként üzemelő pihenőhelynél parkolhatunk le, és onnen csak gyalogszerrel kapaszkodhatunk fel a - piros turistajelzést követve - a 460 méter magas várhegyre. 1226 (szám) Az 1226 (római számmal: MCCXXVI) az 1225 és 1227 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1226-os a kettes számrendszerben 10011001010, a nyolcas számrendszerben 2312, a tizenhatos számrendszerben 4CA alakban írható fel. Az 1226 páros szám, összetett szám, félprím. Kanonikus alakja 21 · 6131, normálalakban az 1,226 · 103 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 613 és 1226. Az 1226 négy szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek az 1384, 1510, 2014 és 2446. Csillagászat 1226 Golia kisbolygó Gare de La Clayette - Baudemont Gare de La Clayette - Baudemont vasútállomás Franciaországban, La Clayette településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Paray-le-Monial-Givors-Canal-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Paray-le-Monial Gare de Chauffailles (9597) 1991 UF A (9597) 1991 UF a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1991. október 18-án. Eugenio Castellotti Eugenio Castellotti (Lodi, 1930. október 10. – Modena, 1957. március 14.) olasz autóversenyző, 1956-ban megnyerte a Mille Migliát és a Sebringi 12 órás autóversenyt. Pályafutása Az 1950-es évek elején rendezett portkocsiversenyek koronázatlan királya volt. 1955-ben mutatkozott be a Formula–1-ben, az argentin nagydíjon, ahol egy Lanciát vezetett. A következő futamon, Monacóban már második lett. Csapattársa, Alberto Ascari halála után ő lett a Lancia frontembere. Még háromszor végzett pontszerző helyen, így az összetettben harmadik lett. 1956-ban a Lancia-Ferrari csapattal folytatta. A francia nagydíjon második lett, az összetettben pedig hatodik. Halála 1957. március 14-én a Sebringi 12 órás versenyre készülve, a Modenai versenypályán tesztelte Ferrariját. Kerítésnek hajtott és azonnal meghalt. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) II. Erzsébet brit királynő II. Erzsébet (eredeti nevén: Elizabeth Alexandra Mary Windsor, London, 1926. április 21. –) 1952. február 6. óta Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, valamint a nemzetközösségi királyságoknak az uralkodója, az anglikán egyház feje. A leghosszabb ideje trónon lévő brit (angol-skót) uralkodó. A leghosszabb ideig regnáló uralkodók listáján jelenleg a 14. helyet foglalja el, ahol a nők közül az első helyen szerepel. Családja Apja Albert György yorki herceg, a későbbi VI. György brit király (1895–1952), anyja Elizabeth Bowes-Lyon, a későbbi Erzsébet (anya)királyné (1900–2002), a skót arisztokrácia elitjéhez tartozó Strathmore és Kinghorn grófok leszármazottja. Húga Margit (1930–2002). Férje Fülöp edinburgh-i herceg (aki egyébként harmad-unokatestvére). 1947. november 20-án tartották esküvőjüket. Házasságukból négy gyermek született: Károly walesi herceg, Anna brit királyi hercegnő, András yorki herceg és Eduárd wessexi gróf. Egyik ükanyja Rhédey Klaudia magyar grófnő. Élete Gyermekkora 1926. április 21-én délután két óra negyven perckor született anyai nagyapja londoni házában (17 Bruton Street, Mayfair). A Buckingham-palota magánkápolnájában keresztelte meg május 29-én Cosmo Gordon Lang York anglikán érseke. Első keresztnevét édesanyja után, második keresztnevét Alexandra királyné (apai dédanyja) után, harmadik keresztnevét pedig apai nagyanyja, Mária királyné után kapta. Közeli családtagjai Lilibetnek hívták. Margit Erzsébet egyetlen testvére négy évvel fiatalabb volt nála. A két hercegnő otthon tanult, anyjuk és nevelőnőjük, Marion Crawford, közeli ismerősöknek "Crawfie" felügyelete alatt (aki később kiadott egy könyvet, Erzsébet és Margaret gyermekéveiről, The Little Princesses címmel). Az "órarendben" leginkább történelem, zene, irodalom, angol és francia nyelv szerepelt. Később jogot és Canterbury érsekétől vallástörténetet tanult. Kitűnő úszóvá vált, 13 évesen megnyerte a Londoni Fürdőklub bajnokságát. A kis Erzsébet nagyon szerette a lovakat és a kutyákat. 1936-ban meghalt a nagyapja, V. György. A trónra VIII. Eduárd néven Dávid walesi herceg, Erzsébet édesapjának bátyja került, de ő még az év vége előtt lemondott a koronáról öccse, Albert javára. Ennek oka az volt, hogy királyként nem vehette volna feleségül szerelmét, egy elvált amerikai nőt, Mrs. Simpsont. 1937-ben Albert yorki herceget, Erzsébet édesapját VI. György néven királlyá koronázták, ezzel Erzsébet hercegnő első számú trónörökössé lépett elő. A világháború alatt 1939. szeptemberében Anglia belépett a második világháborúba. London a bombatámadások egyik fő célpontja volt ezért rengeteg londoni gyereket evakuáltak. Quintin McGarel Hogg, Hailsham bárója azt a javaslatot tette az uralkodópárnak, hogy vigyék a két hercegnőt Kanadába, ahol biztonságban vannak. Erzsébet királyné kijelentette: „a gyerekek nem mennek sehová nélkülem, én nem megyek a király nélkül. A király pedig soha nem fog elmenni.”[forrás?] Így Erzsébet és Margit a balmorali kastélyban maradtak egészen 1939 karácsonyáig, amikor a norfolki Sandringham House-ba költöztek. 1940 februárjától májusig a Royal Lodge-ban laktak, majd Windsorba költöztek, ahol a következő öt év legnagyobb részét töltötték. Itt pantomimeket adtak elő karácsonykor, melynek bevételéből a Queen’s Wool Fund vásárolt fonalat, amelyből a katonák számára kötöttek ruhákat. 1940-ben volt Erzsébet első rádiószereplése, melyben a városokból evakuált gyerekeknek üzent. 1943-ban 16 évesen volt első hivatalos szereplése, amikor meglátogatta gránátos gárdaezredet, melynek egyébként tulajdonosa is volt. 1944-től rendszeresen elkísérte a királyt és a királynét belföldi útjaikra. Röviddel 18. születésnapja után kinevezték állami tanácsosnak, körbejárta az olaszországi hadszíntereket, és átvett néhányat az államfői feladatok közül. Még ebben az évben az Alsóház kérdést intézett a királyhoz, amelyre a korona nevében Erzsébet hercegnő válaszolt. A háború lezárulta után Erzsébet hercegnő nyilvános megjelenéseinek száma tovább nőtt. Uralkodása 1952–1961 Az ekkor már kétgyermekes családanya első naptól kezdve új szerepének elkötelezetten, energikusan kezdett a munkához. A politikai kötelességek azonnal megkezdődtek a parlament megnyitásával és a rendszeres miniszterelnöki audienciával. Az első évtized alatt alkalma volt gyakorolni királyi előjogát, amikor 1957-ben miniszterelnöknek nevezte ki Harold Macmillant. A királynő szerepének megfelelően körbeutazta a királyságot. Felkereste Norvégiát, Svédországot, Portugáliát, Franciaországot, Hollandiát, Dániát és az Amerikai Egyesült Államokat is. 1952-ben mondta el első karácsonyi beszédét a rádióban. Azóta már hagyomány, hogy a királynő karácsony első napján délután 3 órakor elmondja karácsonyi üzenetét. 1962–1971 A királynő uralkodásának második évtizede az újítások jegyében telt, igyekezett a monarchia munkáját az emberek még szélesebb körének hozzáférhetővé tenni. 1962-ben képcsarnokot nyitottak a Buckingham-palotában, hogy a királyi gyűjteményt bemutathassák. Edinburgh hercegének ötlete nagyon népszerűnek bizonyult. A királyi látogatások az előző évekhez képest kevésbé formálissá váltak. 1962-ben például a királynő és Edinburgh hercege egy informális látogatást tettek a londoni East Enden, miközben megtekintették az építkezéseket, és találkoztak egy helyi családdal is annak új otthonában. Külföldi látogatásai alkalmával új gyakorlatot vezetett be – a városi sétát –, amely lehetőséget adott a királynőnek arra, hogy sok emberrel találkozzon. A királyi család tagjainak élete iránti fokozódó érdeklődésre válaszként készült el 1969-ben az első televíziófilm, amely a királyi család életét mutatta be. Az érdeklődést jellemzi, hogy a filmet 23 millióan nézték meg. A királyi előjog kérdése 1963-ban ismét napirendre került. Harold Macmillan nyugdíjazását követően a királynő követte Macmillan tanácsát és Alex-Douglas Home-ot, a konzervatív párt vezetőjét nevezte ki miniszterelnöknek. Ez a döntése vitát robbantott ki, és 1965-ben a konzervatívok bevezettettek egy új választási eljárást, amivel ők maguk dönthettek a párt vezetéséről (amely egyben a miniszterelnök személyét is meghatározza). Így a királynő többé nem játszott szerepet a konzervatív pártvezetők választásában. Látogatást tett a megosztott Berlinben és Nyugat-Németországban, megtekintette a berlini falat. 52 év után ő volt az első brit uralkodó, aki német földre lépett. 1971-ben a királynő fogadta Hirohito japán császárt, aki a második világháború óta az első hivatalos látogatását tette Angliában. A Nemzetközösség növekedett. A királyi család tagjai részt vettek a korábban a brit birodalomhoz tartozó országok függetlenségi szertartásain. Ezzel elősegítették a Nemzetközösség fejlődését, hiszen a függetlenné váló tagok a Nemzetközösség tagjai maradtak. Fontos esemény volt, amikor Károly herceget hivatalosan a trón örökösének nyilvánították, majd 1969-ben fölvehette a Wales hercege címet. A szertartást világszerte 200 millió ember követhette televízión. 1972–1981 1977-ben a királynő országos körúttal és nemzetközösségi látogatásokkal ünnepelte uralkodásának 25 éves jubileumát. Fülöp herceggel összesen 56 000 mérföldet (kb. 90 000 km) utazott. 25 éves házassági évfordulójukat a Westminster-apátságban tartották. 1977-ben megszületett első unokája, Anna hercegnő kisfia, Dávid herceg. 1974-ben egy ausztráliai útját meg kellett szakítania, mivel rendkívüli választást írtak ki Angliában. A februári parlamenti választásokat követően egyik pártnak sem volt meg az abszolút többsége az alsóházban. Felmerült, hogy a királynőnek kellene támogatnia egy esetleges koalíciót a konzervatív és a liberális pártok között, anélkül, hogy először megbízást adott volna a legnagyobb pártnak, hogy alakítsanak kormányt. A konzervatívok és liberálisok végül képtelenek voltak megegyezni, és Harold Wilson miniszterelnökként tért vissza hatalomba. Az évtized folyamán a királynő fogadta az első női miniszterelnököt a Buckingham-palotában, amikor Margaret Thatcher 1979-ben felváltotta James Callaghant. 1972-ben történelmi látogatást tett a kommunista Jugoszláviában, később Hongkongba látogatott. 1975-ben Hirohito császár vendége volt, az első brit uralkodóként 1979-ben a Közel-Keletre utazott, és 1980-ban meglátogatta II. János Pál pápát a Vatikánban. 1982–1991 A királynő uralkodásának negyedik évtizede két komoly konfliktust hozott. 1982 áprilisában brit csapatokat küldtek a Falkland-szigetekhez, hogy foglalják vissza azt Argentínától. Hiába volt a hadsereg parancsnoka, a királynő osztotta az emberek és az anyák aggodalmát, hiszen fia, András herceg egy Sea King helikopter pilótájaként szolgált a háborúban. 1982 szeptemberében a királynő, Fülöp herceg és Anna hercegnő találkoztak vele, mielőtt visszatért volna Portsmouthban horgonyzó hajójára. Az évtized második konfliktusában a brit erők 1991 januárjában a Perzsa-öbölhöz vonultak, hogy a koalíciós együttműködés keretében segítsenek kiűzni a megszálló iraki hadsereget Kuvaitból. Az évtizedben számos politikai és vallási akadályt sikerült ledönteni. Történelmet írtak 1982-ben, amikor II. János Pál pápa Angliába látogatott. 450 éve ő volt az első pápa, aki a szigetország földjére lépett. A királynő – az anglikán egyház feje – fogadta a Buckingham-palotában. A Nemzetközösségen belül a kapcsolatok megerősítését segítették az Ausztráliába, Új-Zélandra, Kanadába és a Karib-szigetekre tett látogatások. 1983 februárjában a királynő megnyitotta a jamaicai parlamentet a függetlenség kikiáltásának 21. évfordulóján. Megszületett Károly herceg két fia és András herceg két lánya. 1986-ban a királynő 60. születésnapját Windsorban és Londonban ünnepelték meg. 1992–2001 A BBC bemutatta a királynő életéről szóló Elizabeth R című tévé-dokumentumfilmet. Több mint 25 országban sugározták a világban. A királynő olyan országokba látogatott el, ahová korábban nem gondolták lehetségesnek, a keleti blokk korábbi országait beleértve – Magyarországra (1993), Oroszországba (1994), Lengyelországba (1996) és Csehországba (1996). Nelson Mandela és a királynő kölcsönös látogatást tettek egymásnál 1995-ben és 1996-ban. Ez az évtized sok szomorúságot is hozott. 1992. november 20-án tűz ütött ki a windsori kastélyban. Hogy a restaurálásokhoz szükséges pénzt előteremtsék, 1993-ban a királynő megengedte, hogy a nyár folyamán először nyissák meg a nyilvánosságnak a Buckingham-palota egyes szobáit. Ez olyan gyakorlat, amit azóta is minden évben követnek. Diana hercegné halála (1997. augusztus 31.) nem rendítette meg mélységesen a királyi családot, mivel ő egy évvel korábban elvált a trónörököstől. A királynő a hercegnő temetésének előestéjén - a közhangulatra tekintettel - mégis beszédet intézett a nemzethez, elismeréssel adózva a hercegnő életének és munkájának. A királynőnek több alkalommal is nemzeti gyászt kellett elrendelnie: az Egyesült Államokban elkövetett 2001. szeptember 11-ei, valamint a Balin 2002 októberében történt terrorista támadást követően, ahol több brit és ausztrál állampolgár halt meg. Voltak boldogabb pillanatok is: 1997. november 20-án a királynő és Fülöp herceg megünnepelte az aranylakodalmukat. 2002–2011 Az év személyes szomorúsággal kezdődött a királynő számára. Húga, Margit hercegnő 2002. február 9-én, 71 évesen agyvérzésben meghalt. Pár héttel később, március 30-án édesanyjuk, Erzsébet anyakirályné is meghalt, életének 102. évében. A 2002. évben ünnepelte trónra lépésének 50. évfordulóját. Ennél hosszabb uralkodási idővel csak egy brit uralkodó dicsekedhet, Viktória (63 év és 217 nap). Az ünnepségek keretében látogatásokat tett Jamaicára, Új-Zélandra, Ausztráliába és Kanadába, valamint körutazást Angliában, 70 város érintésével. Két óriási hangversenyt tartottak a Buckingham-palota kertjeiben. 2006-ban a királynő Windsor-városközpontban egy nyilvános sétával ünnepelte a 80. születésnapját és vendégül látott ebédre olyan embereket, akik ugyanazon a napon ünnepelték 80. születésnapjukat. 2006-ban vetítették A Királynő című filmet (Magyarországon 2007. januárban). A film a balesetben elhunyt Diana hercegnő halála utáni napokat, a királyi család reakcióit mutatta be. 2007. november 20-án a királyi pár 60. házassági évfordulóját, azaz gyémántlakodalmát ünnepelte. 2009-ben a Buckingham-palota vendégeként fogadta Barack Obama amerikai elnököt és feleségét, Michelle Obamát. 2011. április 29-én unokája, Vilmos herceg összeházasodott Kate Middletonnal. 2012-től napjainkig 2012. június 1. és 4. között hatalmas ünnepséget szerveztek gyémántjubileumára. 2015. szeptember 9-én elérte a 23 226-ik napját a trónon, ezzel ő lett Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának leghosszabb ideje trónon ülő uralkodója, megelőzve Viktória királynőt, aki 1837. június 20-tól és 1901. január 22-ig uralkodott. Az 1976-os olimpia után, amelyet a királynő nyitott meg Montrealban, a 2012-es olimpiát Londonban is ő nyitotta meg, amellyel ő lett az első olyan államfő aki két különböző országban két olimpiát nyitott meg. 2013. március 3-án a VII. Edvárd Kórházban kezeltek gyomor-bélhuruttal, de másnap már visszatérhetett a Buckingham palotába. 2013 volt 40 éve az első év amikor II. Erzsébet nem vett részt a Nemzetközösségi találkozón Srí Lankán, ahol a trónörökös Károly herceg képviselte a királynőt. Politikai szerepe Ma már az uralkodó szerepe inkább névlegesnek mondható, hiszen a kormányzat terhe a miniszterelnök és a parlament között oszlik meg (ld. alkotmányos monarchia). Bár vétójoga van az egyes törvények elfogadásában, ezzel a jogával még nem élt.[forrás?] Miniszterelnökei: Winston Churchill (1951–1955; 1951–1952 között VI. György miniszterelnöke) Anthony Eden (1955–1957) Harold Macmillan (1957–1963) Alec Douglas-Home (1963–1964) Harold Wilson (1964–1970) először Edward Heath (1970–1974) Harold Wilson (1974–1976) másodszor James Callaghan (1976–1979) Margaret Thatcher (1979–1990), az első női miniszterelnök. John Major (1990–1997) Tony Blair (1997–2007) Gordon Brown (2007–2010) David Cameron (2010–2016), az első olyan miniszterelnöke, aki távoli rokona is egyben. Theresa May (2016–) a második női miniszterelnök. Erzsébet a nemzetközösségi királyságok feje, amelyeknek összlakossága 128 millió fő, további 37-tel kiegészülve, ahol nem Erzsébet a királynő (köztársaságok, vagy más az uralkodó), ezek együtt a Nemzetközösség tagjai. Jelenleg a világ egyetlen olyan uralkodója, aki egyszerre több országnak is az államfője. A királynő nem vonható felelősségre tetteiért (az uralkodó nem tehet rosszat), és érinthetetlen. Nincs szavazati joga, és nem léphet be a parlament alsóházába. Ez 1642 óta van így, amikor I. Károly egy felfegyverzett járőrrel berontott az alsóházba, és letartóztatott öt képviselőt – ez indította el a polgárháborút.[forrás?] Jogai Mint a jelenlegi uralkodó, elméletben számos előjoggal rendelkezik. A gyakorlatban viszont, a miniszterelnök kijelölésén kívül kevés olyan alkalom van a modern brit kormányban, ahol ezeket a jogait érvényesíthetné. Az uralkodó teljesen előjogainak listáját soha nem hozták nyilvánosságra, azonban 2004-ben a kormány egy közleményben tisztázott néhányat:[forrás?] Elutasíthatja a parlament feloszlatását, ha a miniszterelnök úgy dönt. Saját döntése szerint kijelölheti a miniszterelnököt. Ezzel a jogával utoljára 1963-ban élt, amikor megválasztotta Alec Douglas-Home-t. Elbocsáthatja a miniszterelnököt és a kormányát. Beidézheti és elnapolhatja a parlamentet. Parancsot adhat a fegyveres erőknek . Elbocsáthat és kijelölhet minisztereket. Megbízást adhat tisztviselőknek a Fegyveres Erőknél. Beidézheti a Királynő Tanácsát. Kiadhat és visszavonhat útleveleket. Vállalatokat hozhat létre okiratok segítségével. Kinevezheti az anglikán egyház érsekeit és püspökeit. Címeket és kitüntetéseket adhat és vehet el. Uralkodói kegyelemben részesíthet bárkit. Elutasíthatja az uralkodói jóváhagyást (a brit törvényhozás utolsó pontját). Békét írhat alá és háborút jelenthet be. Külföldre küldheti a fegyveres erőket. Értékelhet és aláírhat megegyezéseket. Elutasíthatja a királynő hozzájárulását, ami szükséges egy rendkívüli döntés elfogadásához. Ezzel a jogával 1999-ben élt, amikor elutasította az fegyveres erőkkel való fellépést Irak ellen. [forrás?] Ezek a jogok többnyire vészhelyzetekben gyakorolhatók, például egy alkotmányos válság ideje alatt, valamint fontosak akkor, ha nincs egy párt sem többségben a parlamentben. Vélemények, értékelések A királynő megítélésében általában nem személye, hanem a monarchia mint intézmény elfogadása/elvetése áll. A szigetországban 2007-ben végzett felmérés alapján, amit a 18-24 éves korosztályban végeztek, a megkérdezettek 80%-a választaná a monarchiát a köztársaság helyett. „Ezért a kiváló eredményért a királynő saját magát veregetheti vállon” – mondta Jennie Bond, aki már évek óta tudósítja a BBC-t a királyi család körül zajló eseményekről. A királyi család körüli botrányok komoly presztízsveszteséget jelentettek a korona számára. A királynő személyét a legélesebb kritikák Diana hercegnő és a trónörökös válása és a hercegnő halála után érték. Többen a baleset kapcsán összeesküvésről és gyilkosságról beszéltek. Ezek a vélemények később az udvar megváltozott médiapolitikájának köszönhetően visszaszorultak. Utódai Férjétől, Fülöp edinburgh-i hercegtől 4 gyermeke született: Érdekességek II. Erzsébet 2015. szeptember 9-én ükanyját, Viktória királynőt felülmúlva, Nagy-Britannia leghosszabb ideig regnáló uralkodója lett. A királynő ereiben magyar vér is csörgedezik, egyik ükanyja, Rhédey Klaudia magyar volt. Apai nagyanyjának (Teck Máriának) apai nagyanyja volt Rhédey Klaudia erdélyi grófnő. 1926. április 21-én született, a Bruton Street 17. alatti lakásban, amelyet a II. világháborúban bombatámadás ért. 1944-ben kapta ajándékba a 18. születésnapjára az első corgi kutyáját, az utolsó 2018-ban pusztult el. A királynő fő rezidenciái, mint a Buckingham-palota és Windsori kastély , illetve a koronaékszerek és a rezidenciákban található műtárgyak ( The Royal Collection ) az erre a célra létrehozott alapítványok tulajdonában vannak . Ezzel szemben a skóciai Balmoral és Sandringham kastélyok a királynő személyes tulajdonát képezik. Az összesen 7,3 milliárd font értékűre becsült koronabirtokokat a The Crown Estate kezeli, a királynő ezek felett sem rendelkezhet személyesen és a birtokokból származó jövedelmét be kell szolgáltatnia a brit költségvetésnek. Címei Címe és megszólítása 1926. április 21. – 1936. december 11. : Ő királyi Fensége, Yorki Erzsébet hercegnő 1936. december 11. – 1947. november 20. : Ő királyi Fensége, Erzsébet királyi hercegnő 1947. november 20. – 1952. február 6. : Ő királyi Fensége, Erzsébet, Edinburgh hercegnéje 1952. február 6. – : Őfelsége, a királynő Különböző országaiban a királynőnek különböző címei vannak. Angliában a királyi címekről szóló 1953-as törvény (Royal Titles Act) alapján a címe „II. Erzsébet, Isten kegyelméből Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője.” A törvény feljogosítja a királynőt, hogy proklamációval olyan címeket és megszólítást vegyen fel, amilyet jónak lát. A többi országában általában hasonló címe van, az ország nevét helyettesítve az Egyesült Királyság helyére. Az anglikán egyház feje, a skót presbiteriánus egyház védelmezője. A fegyveres erők főparancsnoka, de csak arra van joga, hogy bejelentse a háborút és aláírja a békét. Számtalan civil szervezet, alapítvány és jótékonysági egyesület tiszteletbeli elnöke. Borbély László (zongoraművész) Borbély László (Budapest, 1984–) magyar zongoraművész. Élete Zenei tanulmányait 5 évesen kezdte (1989), majd 1998-ban felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. 2002-től 2007-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult, diplomáját 2007 júniusában kapta meg. 2007 szeptembere óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorandusz-hallgatója. Több mesterkurzus hallgatója volt, 2004-ben Az „International Holland Music Sessions”, 2005-ben a TCU/Cliburn Piano Institute (Fort Worth, Texas), 2006-ban és 2008-ban pedig az „Encuentro de Música y Academia de Santander” kurzusain képezte magát tovább. 2007-ben szerepelt Pommersfeldenben a Collegium Musicum fesztiválon. Játszott Európa több országában és az Amerikai Egyesült Államokban is, szólistaként és kamarazenészként egyaránt. Együtt dolgozott Alessandro Carbonareval, Csaba Péterrel és, Tsuyoshi Tsutsumival. A Szombathelyi Bartók Szemináriumon több ízben is részt vett (1999, 2000 és 2001) valamint a hegymagasi Rondino Fesztiválon (2008) is fellépett. Díjak Az EPTA nemzetközi zongoraversenyén II. díj ( 2001 ) Tarhosi Nagydíj Yamaha Scholarship Award 2002 ( 2002 ) 2002-es Los Angelesi nemzetközi zongoraverseny: két II., egy III. díj, valamint a Legművészibb előadás különdíja American Liszt Society különdíja ( 2002 ) 2003 : különdíj (NKÖM) a Magyar Rádió országos versenyén 2004 : Földes Andor Emlékverseny I. díj 2005 : a Londoni Nemzetközi verseny különdíja (Educational Award) 2006 szeptember: Nemzetközi Liszt-Bartók Zongoraverseny II. helyezettje, Budapest Főváros különdíja Fischer Annie Előadóművészeti Ösztöndíj ( 2008 ) Junior Prima díj (2009) Pirnitzer áruház A Pirnitzer áruház Szekszárd legrégibb kereskedőháza. A ház falán elhelyezett emléktábla tanúsága szerint a Pirnitzer család 1840-ben alapította kereskedő cégét. Első üzletük a Mayer-házban volt (Széchenyi utca 19.). A Garay tér sarkán álló telket 1886-ban vásárolta meg Pirnitzer József, és a rajta álló házat üzletté alakíttatta át. A hely egy idő után kevésnek bizonyult, ezért a földszintes ház helyén emeletes áruházat építettek Quittner Vilmos tervei alapján. Egy ideig ebben működött Réthy Lipótné Korona kávéháza is. Az 1926-ban már az egész épületben a Pirnitzer áruház működött. Ekkor a tűzvészben a ház leégett, de néhány hónap alatt újjáépítették. 1926 nyarán az újjáépült áruházban árultak a városban először női konfekcióruhákat. A 2. világháború után az épület a Tolna megyei Népbolt Vállalat tulajdonába került, és az 1960-as, '70-es években Otthon Áruház néven üzemeltették. A nagyáruház azóta megszűnt, az épületben a 2000-es években néhány kisebb üzlet és iroda, valamint egy bankfiók működik. Emlékezete Babits Mihály Halálfiai című regényében a Schapringer és Fiai nagykereskedésben a Pirnitzer áruházra lehet ismerni. Petz Gedeon Petz Gedeon (Harka, 1863. november 24. – Budapest, 1943. december 21.) nyelvész, germanista, egyetemi tanár, az MTA tagja. Életpályája Egyetemi tanulmányait Budapesten, Freiburgban, Lipcsében és Berlinben végezte 1881 és 1887 között. Már egyetemi pályája alatt készült egy jutalmazott értekezése a magyar-hun mondáról. Hazatérése után csakhamar a budapesti evangélikus gimnázium tanára, majd a Grimm törvényét tárgyaló nyelvészeti értekezése alapján (amely az Akadémiától is Sámuel-díjat nyert) egyetemi magántanár lett. A budapesti Philologiai Társaság megválasztotta másodtitkárául és az Egyetemes Philologiai Közlöny társszerkesztőjéül. Ebben több értekezést (Ruodlieb, Bessenyei és Destouches, Shakespeare és Ayrer, Melki Henrik és művei stb.), sok apró dolgozatot s bírálatot közölt, azon felül a Nyelvtudományi Közleményekbe becses tájékoztatást Az indogermán hangtan mai állásáról. Az Irodalomtört. Közlemények I. Kötetében jelent meg Magyar és német hegedősök című dolgozata, az evangélikus gimnázium 1891. évi értesítőjében Az idegen nyelvek tanításának módszeréről szóló értekezése. 1896. augusztus 28-ától a budapesti egyetemen a germán filológia rendkívüli tanára, 1904-től 1934-ig ny. r. tanára lett. 1915 – 16-ban a dékánja, majd 1931 – 32-ben a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem rektora. 1906-tól 1934-ig a Középiskolai Tanárképző Intézet igazgatója; 1927-től 1932-ig az egyetem képviselője volt a felsőházban. A Pallas nagy lexikonának munkatársaként a germán mitológiai cikkeket írta. Szerkesztette a Magyarországi német nyelvjárásokat (Bp., 1905 – 1923, 8 füzet) és a Német Philologiai Dolgozatokat (Bleyer Jakabbal és Schmidt Henrikkel, Bp., 1912 – 1935, 62 füzet). Kutatási területe „Indoeurópai és germán összehasonlító nyelvtudománnyal, német nyelvtörténettel, nyelvjáráskutatással, a németmagyar nyelvi és irodalmi érintkezéseknek, a germán népek régebbi irodalmának történetével foglalkozott. Mint a német újgrammatikus iskola közvetlen tanítványa kora színvonalán álló hazai német nyelvtudományt, hazai német nyelvjáráskutatást, külön iskolát teremtett, egyúttal példát mutatott a magyar nyelv német jövevényszavainak korszerű feldolgozására.” (MÉL) Akadémiai pályafutása a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. (1895), rendes tagja (1920), tiszteleti tagja (1934). Főbb művei A magyar hunmonda (Bp., 1885); Grimm törvénye (Bp., 1888); Az indogermán hangtan mai állásáról (Bp., 1893), A hangsúly a germán nyelvekben (Akad. Ért. 1896); A német jövevényszavakról (Akad. Ért., 1898); Német jövevényszók. Szómagyarázatok (Nyelvőr, 1898); A nyelvbeli kiegészülésről (Nyelvtud. Közl., 1902); A hazai idegen nyelvjárásokról (Akadémiai Értesítő, 1905); A nyelvtudomány irányai és feladatai (Nyelvtud., 1907); Skandinávok (Középkor); Angolok (Középkor) (Egyetemes Irod. tört., szerk. Heinrich Gusztáv , Bp., 1907); A magyar krónikák német szavainak hangtani és helyesírási sajátságai (Heinrich-Album, Bp., 1912); Paul Hermann külső tag emlékezete (Bp., 1923); Szórványos mássalhangzófejlődés a magyar jövevényszavakban (Magy. Nyelv, 1927); Zur Geschichte der Erfonchung des ungarländischen Deutschtums (Deutsch – Ungarische Heimatsblätter. 1930, 1931, 1934); Goethes Beziehungen zu Ungarn (Deutsch – Ungarische Heimatsblätter, 1932); Zu den Aufgaben der ungarländischen Deutschtumsforschung (Ungarische Jahrbücher, 1934). Gary Jones Gary Jones (Swansea, 1958. január 4.) walesi színész, akinek legismertebb szerepe Walter Harriman őrmester alakítása a Csillagkapu franchise-ban. Karrier Gary Jones 1958. január 4-én született a walesi Swanseaben. 1986-ban költözött Vancouverbe (Brit Columbia, Kanada). Mielőtt a színészi pályára lépett, a burlingtoni Gazette Newspaper művészeti munkatársa volt. A színészkedés mellett Jones díjnyertes színdarab író és Leo-díj jelölt komédia író. Az 1994-ben induló Csillagkapuban 107 epizódban szerepelt, ezzel Dan Shea-vel (Siler őrmester) ők az egyetlenek, akik a sorozat mind a tíz évadjában szerepeltek, illetve Amanda Tappinggel ők az egyetlenek, akik a Csillagkapu sorozat mind a tíz, és a Csillagkapu: Atlantisz mind az öt évadjában szerepeltek. Vendégszereplője volt még olyan televíziós sorozatoknak, mint a Végtelen határok, a Sliders, a Halott ügyek, az Androméda és a Haláli hullák. 5069 Tokeidai Az 5069 Tokeidai (ideiglenes jelöléssel 1991 QB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Kazuro Watanabe fedezte fel 1991. augusztus 16-án. top (Unix) A legtöbb Unix-szerű operációs rendszerben a top parancs kilistázza a folyamatokat, és ez a lista automatikusan frissül. A lista alapértelmezetten rendezve van a CPU használata függvényében, így legfelül a legtöbbet igénylő folyamat található. A top parancs kilistázza a processzor és a memória használatát, és egyéb információkat a folyamatokról. A parancsnak több verziója létezik, de mindegyikben lehet állítani a kiírandó oszlopokat és azokban a rendezést is. A top parancs nagyon hasznos a rendszergazdák számára, akik folyamatosan figyelni tudják, melyik felhasználó igényel a legtöbb kapacitást. Az is lehetséges, hogy a kimenetet egy szöveges állományba tároljuk. A folyamatok nem valós idejű listájának kiírásához használjuk a ps parancsot. Opciók A lista kiírásához különböző opciók. Orivesi vasútállomás Orivesi vasútállomás vasútállomás Finnországban, Orivesi településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Orivesi–Jyväskylä railway Tampere–Haapamäki railway Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: 3730 Hurban A 3730 Hurban (ideiglenes jelöléssel 1983 XM1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antal, M. fedezte fel 1983. december 4-én. C4P A C4P egy lengyel féllánctalpas tüzérségi vontató volt a második világháborúban. Történet A jármű az olasz licenc alapján gyártott 2,5 tonnás Polski Fiat 621 teherautón alapult. A féllánctalpas változatot 1934-ben tervezték a Fegyveres Erők Technikai Kutatóintézet varsói irodájában. A tervezésnél felhasználták több teherautó alkatrészét is, néhányat módosítottak vagy megerősítettek. A sebességváltót módosították jobb terepjáró képesség elérése érdekében. A legfőbb különbség a hátsó tengely lánctalpra való kicseréléséből adódott. A lánctalp mechanikájának elkészítését a francia Citroën-Kegresse P14/ 17/ 19 féllánctalpas vontató és a Vickers E harckocsi felfüggesztése inspirálta. Egy prototípus széria 1935-ben készült el, a sorozatgyártás pedig 1936-ban indult a PZInż-nél (Państwowe Zaklady Inzynieryjne - Állami Hadmérnöki Művek). 1939-ig nagyjából 400 féllánctalpas teherautó készült különféle változatokban. Legalább 80 közülük a C4P megjelölésű tüzérségi vontató volt. Leírás A Model 34 féllánctalpas kasznija fa-acél konstrukció volt, ami egy téglalap alapú vázon ült. Az első tengely fél-ellipszis laprugókkal és lengéscsillapítóval volt szerelve. A hátsó felfüggesztés egy fél-ellipszis laprugókkal felfüggesztett tengelyből, rajta egy lengőkarral volt szerelve (a korábbi és a későbbi járművek eltértek egy kicsit egymástól a lengőkar alakzatában). A két futógörgő és a láncfeszítő kerék is lengőkarral volt felfüggesztve. A láncmeghajtó kerék elől volt. Egy visszavezető kerék lengőkarral volt rögzítve. A lánctalpak csapszeg nélküliek, gumi és acél, egészen modern tervezetetűek. A lánctalp szélessége 0,3 m. Úgy tűnik, hogy mind a korai, mind a későbbi C4P vontatóknak két típusa volt: az egyik egy hosszabb alvázzal a 75 mm-es és 100 mm-es tüzérségi eszközök és a hozzájuk tartozó ágyútaliga vontatására, a másik típus rövidebb alvázzal a nehezebb 105 mm-es és 120 mm-es tüzérségi eszközök vontatásához. A rövid alvázra, a két első ülés mögött, egy átlósan elhelyezett padot helyeztek 4 főnyi személyzet számára, menetiránynak háttal ülve. A személyzetet ponyva védte. A hosszabb alvázon két padot helyeztek a plató két oldalára 3-3 fő részére. A kezelőszemélyzet hetedik tagja a két pad között kapott helyet a vezetőfülke mögött, menetiránynak háttal ülve. A C4P légvédelmi löveget is vontatott. Erre a célra általában a hosszabb alvázú, nyitott tetejű típust alkalmazták. A plató fölött vászontető volt, amit a vezetőfülke fölé is ki lehetett feszíteni. A motorház mindkét oldalán egy-egy pótkereket helyeztek el. Ezek a vontatók a 75 mm wz.36 St. légvédelmi lövegeket és a hozzájuk szükséges lőszert tartalmazó utánfutót vontatták. A C4P vontató későbbi változatainál zárt fa és acél kabin volt, hasonlóan a Polski Fiat 621 tehergépkocsihoz. A plató fölé vásznat lehetett helyezni. A motorház bal oldalán egy pótkerék kapott helyet. Használat 1936-tól a C4P vontatókat az 1. Motorizált tüzérségi ezred rendelkezésére bocsátották (pułk artylerii motorowej - 1.pamot), felváltva a francia Citroën-Kegresse P14 és P17 féllánctalpas vontatókat. Viszont nem váltották le az összes Citroënt a háború kitöréséig. Az 1. pamot a békeidőben Stryj városában működött (most Ukrajna). Ez egy könnyű zászlóaljból (2 üteg 75 mm-es és egy üteg 100 mm-es tarackokból állt) és egy nehéz zászlóaljból (2 üteg a 120 mm-es tarackokból) állt. 1935-ig a 105 mm-es wz.23 lövegeket és a 155 mm-es wz.17 tarackokat is használták a motorizált tüzérségnél. 1939 nyarán a mobilizáció alatt az 1. pamot létrehozott 3 motorizált tüzérségi zászlóaljat (dywizjon artylerii motorowej - dam). Kettő közülük könnyű tüzérségi zászlóaljak voltak és a két lengyel motorizált dandárt támogatták. Minden zászlóalj rendelkezett két 4 lövegből álló üteggel. Ezek a következők voltak: a 16. dam a 10. Lovassági Dandár (10.DK) részére, négy 100 mm-es tarackkal és négy 75 mm-es tábori löveggel felszerelve; a 2. dam a WBP-M Dandár részére, nyolc 75 mm-es löveggel felszerelve. 18 C4P vontatót a 75 mm-es wz.97 (Schneider) tábori löveg és a 100 mm-es wz.14/19P (Škoda) tarack vonatására használtak a 16. dam-ban. A lövegeket a lőszerszekrényeik mögött vontatták, más vontatók muníciós utánfutókat vontattak. Minden löveget és felszerelést gumiabroncsos kerekekkel szereltek fel. A harmadik motorizált tüzérségi egység a 6. dam volt - 6. Motorizált tüzérségi zászlóalj a Łódź Hadseregcsoportból. Ez egy nehéz tüzérségi egység volt, három 4 lövegből álló üteggel, régi 120 mm-es wz.1878/09/31 (Schneider) löveggel felszerelve. 1937-től minden löveget a motorizált tüzérségből (75 mm, 100 mm, 120 mm) gumiabroncsos kerekekkel szereltek fel (Michelin DS). A 120 mm-es lövegeket kisebb kerekekkel és sárhányóval is használták. 1937 előtt, a motorizált tüzérségek lövegeit az eredeti fa és acél kerekekkel használták, ami a maximális vontatási sebességet 7 km/h-ra korlátozta. Ezen kívül használtak gumiabroncsos görgőket, amiket a löveg kerekei alá helyeztek. A görgők nem feleltek meg, megesett, hogy elhagyták őket terepvontatás során. Kezdetben használtak 105 mm-es wz.13 (Schneider) lövegeket is a motorizált tüzérségnél, melyeket speciális vontatókon szállítottak, illetve 155 mm-es wz.17 tarackokat görgőkkel. Ezeket kivonták a hadrendből 1935 körül. A C4P vontatók másik felhasználási köre a motorizált légvédelmi tüzérség kötelékében volt. A háború előtt az 1. Légvédelmi tüzérségi ezrednél szolgáltak - ez egy nagy békeidőbeli egység volt, különféle járműveket és lövegeket foglalt magába. Legalább 18 C4P vontatót használtak a 75 mm-es wz.36 St. (vagy wz.38, Star) légvédelmi lövegek vontatására (ezek voltak az egyetlen modern lengyel konstrukciójú légvédelmi lövegek), illetve a hozzájuk tartozó felszerelés és lőszer vontatására. A mobilizáció során minden 75 mm wz.36 St. löveget a C4P vontatókkal együtt a 11. Légvédelmi tüzérségi zászlóaljba soroltak (11. daplot - dywizjon artylerii przeciwlotniczej). Három 4 lövegből álló ütegből álltak, és támogatást nyújtottak Varsó védelmében. 1939 októberéig az egység védte Lublint, később pedig Łuck és Stanisławów városokat, közél a román határhoz. Végül október 19-én a 11. daplot parancsot kapott, hogy keljen át a magyar határon. Magyarországon átadták felszereléseiket és megadták magukat. A féllánctalpasok vontattak még légvédelmi kereső fényszórókat, illetve Goertz hanglokátorokat, és szállították az Elektrotechnikai zászlóalj felszerelését is. 1939-ben a zászlóaljat átszervezték, három légvédelmi kereső fényszórós századot Varsó védelmére rendeltek. A 11. és a 17. század főleg Citroëns-Kegresse vontatókból állt, de a 14. század rendelkezett 28 C4P vontatóval és 4 wz. 34 féllánctalpas teherautóval. Rozonda Thomas Rozonda Ocelean Thomas (Atlanta, 1971. február 27.), más néven Chilli amerikai R&B-énekes, színésznő, a TLC együttes tagja. Élete Atlantában született, apja, Abdul Ali kelet-indiai származású, anyja, Ava Thomas afroamerikai és indián. Rozonda a B. E. Mays High Schoolba járt, itt érettségizett. Anyja nevelte fel, apjával 1996-ban találkozott először, a Sally Jessy Raphael televíziós talkshow keretén belül. Zenei pályafutása TLC Thomas eredetileg Damian Dame háttértáncosa volt. 1991-ben lépett be a TLC-be Crystal Jones alapító tag helyére; ekkor kapta a Chilli becenevet, hogy az együttes megtarthassa a TLC nevet, ami a tagok nevének kezdőbetűiből állt össze. Az együttes az 1990-es évek egyik legsikeresebb R&B-csapata lettm világszerte több mint 40 millió albumot adtak el. Az együttes egyik tagjának, Lisa „Left Eye” Lopesnek a halála óta (2002) Thomas és Tionne „T-Boz” Watkins időnként duóként lépnek fel. 2009-ben több koncertet is adtak, jelenleg új albumot terveznek, esetleg turnéra is sor kerül. Szólókarrier Chilli 2001-ben kezdett szólóalbumán dolgozni, miután befejezték a TLC harmadik albuma, a FanMail reklámozását, de félbehagyta a munkát az albumon, amikor dolgozni kezdtek a TLC negyedik albumán, a 3D-n. 2006-ban elterjedt a szóbeszéd, hogy négy albumra szóló szerződést kötött Akon énekes-rapper kiadójával, a Kon Live Distributionnel, de Chilli tagadta a híresztelést, majd kijelentette, hogy más kiadók ajánlatait már fontolgatja. Az album címe Bi-Polar lesz, de még nem tudni, mikor jelenik meg. Feltételezték, hogy dolgozik rajta Missy Elliott, T-Pain és Christopher „Tricky” Stewart. 2006 és 2008 közt az album több dala is kiszivárgott, 2006 tavaszán a T-Bozzal közösen felvett Gameproof, 2007. február 16-án pedig a Straight Jack, melyen közreműködik Missy Elliott, producere pedig Polow da Don. A dal Németországban felkerült a Deutsche Black Chart slágerlistára, a 35. helyre. 2008. április elején hivatalosan is megjelent Chilli első szóló kislemeze, a Dumb, Dumb, Dumb. Film & televízió Thomas több televíziós sorozatban is szerepelt (The Parkers, That 70s Show, Living Single (as TLC), Strong Medicine.) 1997-ben kisebb szerepet kapott a Hav Plenty című filmben. 2000-ben szerepelt három televíziós filmben is: A Diva's Christmas Carol; Love Song (Monicával); Snow Day) 2001-ben a Ticker című akciófilm egyik főszereplője volt. 2009 júniusában a VH1 bejelentette, hogy Chilli saját valóságshow-t kap. A What Chilli Wants (Amit Chilli akar) című műsor első epizódját 2010. április 11-én mutatták be. Magánélete Chilli húszévesen teherbe esett, de elvetette a gyermeket; a What Chilli Wants egyik adásában kijelentette, hogy már megbánta. Dallas Austin producerrel folytatott kapcsolatából egy fia született, Tron. Hosszabb kapcsolata volt Usher Raymond énekessel is, akinek U Got It Bad című videoklipjében szerepelt. 2004 januárjában szakítottak. Szakítása óta Chillit híre hozták Floyd Mayweatherrel és T.J. Holmesszel, a CNN bemondójával. Bags by Chilli néven táskakollekciót is kiadott. Diszkográfia Lásd még: TLC-diszkográfia Bi-Polar (2010) Dumb Dumb Dumb (2010) Attila-vonal Az Attila-vonal egy Budapest keleti oldalán, 1944 őszén kiépített védelmi rendszer volt a szovjet előrenyomulás megakadályozására. Három sorból állt. Az első Alsógöd–Csomád–Veresegyház–Maglód–Ecser–Dunaharaszti vonalában, a második Dunakeszi–Mogyoród–Isaszeg–Pécel–Pestszentimre–Soroksár vonalában, a harmadik e mögött 5-10 kilométerre húzódott. Az Attila-vonalat kényszermunkában építették férfi és női zsidó munkaszolgálatosok, és leventéket is kivezényeltek az építésére. A vonal áttöréséért a szovjet csapatok nehéz harcokat vívtak 1944. november 4. és december 28. között. Ajánlott irodalom Tóth Sándor: Budapest felszabadítása . Budapest, 1975. Mihályi Balázs: Budapest ostroma és az Attila-vonal térképeken . Magyarok a II. világháborúban CD-rom, szakkönyvgyűjtemény, Arcanum, 2004 (ISBN: 963 9374 88 1) Forrás Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 92–93. o. ISBN 963-05-6410-6 12286 Poiseuille A 12286 Poiseuille (ideiglenes jelöléssel 1991 GY4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1991. április 8-án. 1228 (szám) Az 1228 (római számmal: MCCXXVIII) az 1227 és 1229 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1228-as a kettes számrendszerben 10011001100, a nyolcas számrendszerben 2314, a tizenhatos számrendszerben 4CC alakban írható fel. Az 1228 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakja 22 · 3071, normálalakban az 1,228 · 103 szorzattal írható fel. Hat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 307, 614 és 1228. Az 1228 egyetlen szám valódiosztó-összegeként áll elő, ez az 1292. Csillagászat 1228 Scabiosa kisbolygó Careca Antônio de Oliveira Filho, ismertebb nevén Careca (Araraquara, 1960. október 5. –) brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1986-os világbajnokságon és as 1990-es világbajnokságon. Jarosław Kaczyński Jarosław Aleksander Kaczyński ( kiejtése�, Varsó, 1949. június 18. –) lengyel politikus, 2006. július 14. és 2007. november 16. között Lengyel Köztársaság miniszterelnöke. A konzervatív Jog és Igazságosság (lengyelül Prawo i Sprawiedliwość, PiS) párt elnöke, melynek alapításában is részt vett 2001-ben. Az 1970-es évektől politizál, együttműködött a Munkásvédelmi és a Helsinki Bizottsággal. Az 1980-as években a Szolidaritás vezető tagja volt, 1989-ben szenátor lett, később parlamenti képviselőként tevékenykedett. Jogi végzettséggel rendelkezik. A néhai lengyel államfő, Lech Kaczyński ikertestvére. Leblanc Győző Leblanc Győző (Budapest, 1947. március 28. –) magyar operaénekes, színész, rendező. Életpálya Budapesten született, 1947. március 28-án. Felmenőiről korábban így nyilatkozott: "Régen családnevünket úgy írták Le’Blanc, ami magyarul annyit jelent: a fehér. Magyarországon nem sok Leblanc él, de a francia telefonkönyvek tanúsíthatják, hogy Franciaországban ez oly gyakori név, mint nálunk a Kovács. Őseim Elzász-Lotaringia területéről, egy kis bányászfaluból, Saint Hubertből származnak. Ükapám onnan költözött el Bécsbe, ahol megismerkedett osztrák ükanyámmal. Majd Mária Terézia betelepítési politikája következtében Bánátba kerültek" A Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségizett. Jelentkezett a Zeneművészeti Főiskolára. Először gyakorló szakra vették fel, ahol az akkoriban diplomázó Hamari Júlia növendéke, aki már tenoristaként foglalkozott vele. Később egy magántanár, basszistának képezte, de ez rossz iránynak bizonyult, és nem tarott sokáig. Katona idejét a Honvéd Együttesben töltötte. Ezután beiratkozott a Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol a kiváló pedagógus, Fábri Edit növendéke. A konzervatórium után, 1969-ben felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera szakára. Lukács Miklós volt a tanszék vezetője és Mikó András a szerepgyakorlat tanára. Kutrucz Éva és dr. Sipos Jenő tanítványaként végzett. A diploma megszerzése után 1975-től az Operaház magánénekese. Tenoristaként számos főszerepet tudhat maga mögött. A Magyar Televízió Zenés tv-színház című sorozatában több produkcióiban szerepelt. A nyolcvanas évektől külföldi turnékban vesz részt. Egy impresszárió kívánságára Szu-Csong herceg szerepében debütált, és aztán 13 évig rendszeresen fellépett Amerikában. Közben már népszerű és igényes operettekben is szerepel. "Kinn jöttem rá arra, hogy a magyar operettirodalom gyöngyszemei megállják a helyüket, ha olyan egyéniségekkel, művészekkel adják elő, akik egytől egyik profi énekesek. Az Operaház és az Operettszínház jeles művészeit vittem ki magammal az USA-ba. Az ottani tapasztalatok arra inspiráltak, hogy Magyarországon létrehozzak egy operett-társulatot." Klasszikus operett előadások születtek így, - például a Blaha Lujza Színház utazó társulatának jóvoltából. Időközben Leblanc Győző rendezőként is bemutatkozott a hazai közönségnek. Jelenlegi feleségével Tóth Éva operetténekessel is járják a világot. (Amerika, Ausztrália, Kanada, Izrael stb.) és természetesen Magyarországon is sokfelé vállalnak fellépést. Korábban a Budapest Televízióban, napjainkban pedig a Hatoscsatornán műsorvezetőként is láthatjuk a népszerű házaspárt. Jegyzetek http://operett.network.hu/blog/operett-klub-hirei/leblanc-gyozo http://operett.network.hu/blog/operett-klub-hirei/leblanc-gyozo Magánélete A színpadi partnerei közül Pitti Katalin és Csonka Zsuzsanna operaénekesnők a magánéletben is társai voltak. A válással végződött házasságok után jelenleg Tóth Éva operettprimadonna Leblanc Győző felesége. Csonka Zsuzsannától született két fia: Leblanc Győző és Leblanc Gergely balettművész. Fontosabb színpadi szerepeiből Giuseppe Verdi : Taviata ...Alfréd Giuseppe Verdi : Rigoletto ...A mantuai herceg ( Miskolci Nemzeti Színház ) Giacomo Puccini : Bohémélet ...Rodolf Giacomo Puccini : Pillangókisasszony ...Pinkerton Gaetano Donizetti : Don Pasquale ...Ernesto Gaetano Donizetti : Rita ...Beppe Charles Gounod : Faust ...Faust Jacques Offenbach : Hoffmann meséi ...Hofmann Umbero Giordano: Andrea Chenier ...Andrea Chenier Giacomo Puccini : Tosca ...Cavaradossi Erkel Ferenc : Bánk bán ...Bánk Georges Bizet : Carmen ...Don José Lehár Ferenc A mosoly országa ...Szu-Csong herceg Johann Strauss : A denevér ...Eisenstein Johann Strauss : Cigánybáró ...Barinkay Wolfgang Amadeus Mozart A varázsfuvola ...Tamino ( Szombathely - Iseum) Kálmán Imre Marica grófnő ...Tasziló, Török Péter Kálmán Imre Cirkuszhercegnő ..Mr.X Kálmán Imre : Csárdáskirálynő ...Edvin (Kálmán Imre Szabadtéri Színpad, Siófok ) Lehár Ferenc : A víg özvegy ...Camille de Rosilon ( Margitszigeti Szabadtéri Színpad ) Lehár Ferenc : Luxemburg grófja ...René Lehár Ferenc : A víg özvegy ...Daniló (Újpest Színház) Lehár Ferenc - Leon Viktor - Stein Leo: A víg özvegy ...Danilovics Danillo ( Miskolci Nemzeti Színház ) Jacobi Viktor Sybill ...Petrov ( Szegedi Nemzeti Színház ) Jacobi Viktor : Sybill ...Petrov (Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház) Straussiada ...szereplő ( Erkel Színház ) Kacsóh Pongrác - Bakonyi Károly - Heltai Jenő : János vitéz ...Kukorica János; Bagó Huszka Jenő : Lili bárónő ...Illésházy László gróf (Turay Ida Színház) Huszka Jenő : Lili bárónő ...Gróf Illésházy (Budafok-Tétény Baráti Körök Egyesület) Szirmai Albert - Bakonyi Károly - Gábor Andor : Mágnás Miska ...Baracs István ( Turay Ida Színház ) Filmek, TV Operabarátokat keresünk (1975) Rita (Zenés TV színház) (1978)... Beppe Sybill (Zenés TV színház) (1980) ... Petrov A köpeny (Zenés TV színház) (1981) ... Szerelmes férfi Illúzió a szerelem (tv műsor) (1983) Ötórai tea (tv műsor) (1989) O sole mio - Olasz est a Vigadóban (tv műsor) (1991) Operettkirályok (tv műsor) (1991) Operett.hu (magyar operettfilm) (2002) Lemezek, CD, DVD LP: Pitti Katalin-Leblanc Győző: Operettrészletek (LP, Album) Qualiton SLPM 16664 (1986) CD: Köszönet mindenért (Tóth Évával) CD: Fausttól Bánk bánig DVD: Szellők szárnyán Díjak elismerések Kálmán Imre Emlékplakett (Siófok, 2013) Rendezései Kálmán Imre : Csárdáskirálynő (Kálmán Imre Szabadtéri Színpad, Siófok ) Kálmán Imre : Marica grófnő (Budaörsi Latinovits Színház) Kacsóh Pongrác : János vitéz (Erdei Színpad, Zalaegerszeg - a Blaha Lujza Színház vendégjátéka) Julius Brammer - Kálmán Imre - Alfred Grünwald: Cirkuszhercegnő ( Turay Ida Színház ) Lehár Ferenc : A mosoly országa ( Turay Ida Színház ) Lehár Ferenc : A víg özvegy (Újpest Színház) Az Európai Unió intézményei Az Európai Unió több intézményt foglal magába: Európai Parlament (751 tag - a 2014.évi választások után ) Az Európai Unió Tanácsa (vagy „Miniszterek Tanácsa”) (28 tag) Európai Bizottság (28 tag) Európai Bíróság (28 bíró (valamint az elsőfokú bíróság 56 bírája)) Európai Számvevőszék (28 tag) Európai Tanács (28 tag) Európai Ügyészség (20 tag) Több pénzügyi szervezet is létezik: Európai Központi Bank (ami a nemzeti központi bankokkal együtt alkotja a Központi Bankok Európai Rendszerét ) Európai Befektetési Bank (beleértve az Európai Befektetési Alapot) A szerződések számos tanácsadó bizottságot is létrehoztak az intézményekhez: Régiók Bizottsága , ami a regionális kérdésekben ad tanácsot Gazdasági és Szociális Bizottság, ami gazdasági és szociális kérdésekben ad tanácsot (elsősorban munkaadók és alkalmazottak viszonyaiban) Politikai és Biztonsági Bizottság , amit a közös kül- és biztonságpolitika kontextusában hoztak létre, s amely a globális biztonság nemzetközi kérdéseit felügyeli és ezekben ad tanácsot. Számos olyan szerv is létezik, amelyeket másodfokú törvényhozással alkottak meg (azaz nem szerződések révén) bizonyos politikák megvalósítására. Ezek az Európai Unió ügynökségei. Ezek közé tartozik az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az Európai Légbiztonsági Ügynökség és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal. A harmadik pillér (a rendőri és bírói együttműködés büntetőügyekben) keretében az Europol és az Eurojust szervezetet hozták létre. Az Európai Unió Kiadóhivatala egy intézményközi uniós hivatal, amelynek az a feladata, hogy gondoskodjon az Európai Közösségek és az Európai Unió kiadványainak közzétételéről. Végül pedig az európai ombudsman felügyeli az EU-intézmények hatalommal való esetleges visszaélését. Az intézmények elhelyezkedése Az EU-nak nincs hivatalos fővárosa, egyes intézményei több város között vannak elosztva mint például: Brüsszel az Európai Bizottság és a Európai Unió Tanácsa (más néven Miniszterek Tanácsa) székhelye, és itt kerül sor az Európai Parlament bizottsági ülésére és kisebb üléseire (mini sessions). Az EU legfrissebb bővítése óta Brüsszelben tartották az Európai Tanács összes csúcsértekezletét. A fentiek alapján ezt a várost tekintik az EU de facto központjának. Strasbourg az Európai Parlament székhelye, és itt kerül sor az évi 12, egyhetes plenáris ülésre (plenary sessions). Ez a bölcsője a „kibővült Európa” történelmi intézményeinek is ( Európa Tanács , Emberi Jogok Európai Bírósága ), melyekkel az EU együttműködik. Az Európai Bíróság és az Európai Parlament titkársága, valamint az Európai Befektetési Bank Luxembourg városában található. Az Európai Központi Bank Frankfurtban helyezkedik el. Budapesten az Európai Innovációs és Technológiai Intézet található. Szájpadcsont A szájpadcsont (lat. os palatinum) az arckoponyához tartozó páros, szabálytalan csont. Szerkezete A szájpadcsont a orrüreg hátsó részében, a felső állcsont (maxilla) és az ékcsont röpnyúlványa (proc. pterygoideus) között található. Három üreg falának alkotásában vesz részt: az orrüreg aljának és oldalsó falának, a szájüreg tetejének, illetve a szemüreg fenekének egy részét (proc. orbitalis) alkotja. A szájpadcsont nyomtatott nagy L betűhöz hasonlít, amely egy vízszintes lemezből (lamina horizontalis), egy függőleges lemezből (lamina perpendicularis) és három nyúlványból áll. A két lemez elágazódásától hátra és oldalra irányuló piramisnyúlvány (proc. pryramidalis), illetve a szemüregi (proc. orbitalis) és az ékcsonti nyúlvány (proc. sphenoidalis), melyeket a függőleges lemez fölött egy mély bevágás (incisura sphenopalatina) választ el. A processus sphenoidalis az ékcsont testének alsó felszínéhez rögzülve az incisura sphenopalatinát foramen sphenopalatinummá egészíti ki. A két szájpadcsont lamina horizontalisai a maxilla processus palatinusával, illetve az utóbbival a magzati élet során összecsontosodó os incisivummal együtt alkotják a kemény szájpadot és az orrüreg fenekét. A két vízszintes lemez varrattal egyesül egymással (sutura palatina mediana), illetve a maxillával (sutura palatina transversa. Az emberi szájpadcsont hat csonttal áll kapcsolatban: az ékcsonttal, a felső állcsonttal, az alsó orrkagylóval, az ekecsonttal és szemközti szájpadcsonttal. A szájpadcsonton két jelentősebb nyílás található (foramen palatinum majus és foramina palatini minores), melyeken a területet ellátó képletek (idegek és vérerek) haladnak át. Mindkét nyílás a szájpadcsont függőleges lemeze, a felső állcsont teste és a röpnyúlvány által közrefogott canalis palatinus majoron keresztül egy tágasabb üregbe, a fossa pterygopalatinába megy át. A nagyobb nyílás ( foramen palatinum majus ) a két os palatinum horizontális lemezeinek poszterolaterális (hátsó-oldalsó) részén, általában a felső bölcsességfog csúcsánál helyezkedik el. Rajta áthaladó képletek: nervus palatinus major, arteria palatina descendens. Az előbbitől hátrébb, az os palatinum szájpadi felszínén hátrébb nyílnak kisebb nyílásokkal ( foramina palatina minora ) a főcsatorna mellékágai (canalaes palatini minores). Rajta áthaladó képletek: nervus palatinus minor, illetve a lágy szájpad és a tonsilla palatina (szájpadmandula) erei. Ez a szócikk részben vagy egészben a Palatine bone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. 5076 Lebedev-Kumach Az 5076 Lebedev-Kumach (ideiglenes jelöléssel 1973 SG4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1973. szeptember 26-án. Holl István Holl István (Budapest, 1938. május 17. – Leányfalu, 2000. július 18.) Jászai Mari-díjas magyar színművész. Élete 1938-ban született Budapesten. Már 1948 és 1955 között gyermekként kipróbálhatta a színészkedést. 1959-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1959-1961 között a debreceni Csokonai Színház, 1961-1964 között a Petőfi Színház, 1964 és 1965 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1965-1978 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1978-1979 között a győri Kisfaludy Színház, 1979-1981 között a kecskeméti Katona József Színház, 1981-1983 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 1983-1984 között ismét a szolnoki Szigligeti Színház, majd 1984-1985 között ismét a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt. 1985-1986-ban visszatért a Pécsi Nemzeti Színházba, majd egy évadra, 1986-1987 között a kecskeméti Katona József Színház tagja lett ismételten. 1987-1988 között a Jurta Színházban, 1988-1991 között a Budapesti Kamaraszínházban játszott. 1991-1995 között ismételten a veszprémi Petőfi Színház tagja lett, majd 1995-1999 között az Új Színházban játszott. Élete utolsó társulati tagsága a Vígszínházban volt, ahol 1999-2000 között játszott. 2000-ben hunyt el alkoholproblémák következtében. A rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra. Első felesége Pásztor Erzsi színésznő volt, akivel 21 évig éltek házasságban. Egy lányuk született: Henriette. Második felesége, Petényi Ilona, szintén színésznő. Fontosabb színházi szerepeiből 1994/95 - Molière : Don Juan - Dimanche úr 1995/96 - Tankred Dorst: Merlin avagy a puszta ország - Merlin 1997/98 - Kurt Weill- Bertolt Brecht: Koldusopera - Peachum 1998/99 - Christopher Marlowe : Doktor Faustus tragikus históriája - A kórus; Lucifer Filmográfiája Temetés színész (magyar filmdráma, 1998) A rossz orvos színész (magyar játékf., 1996) Don Juan (TV film) színész (magyar színházi felv., 1996) Sántha József: A legnagyobb (TV film) színész (magyar tévéf., 1992) Leonce és Léna (TV film) színész (1991) Szerelem első vérig (magyar ifjúsági film, 1985) – Ágota apja Rafinált bűnösök (TV film) színész (magyar tévéf., 1984) Csontváry színész (magyar filmdráma, 1980) Az erőd (1979) – Kolter Megtörtént bűnügyek (1978) – Kozma Endre A szélhámos (TV film) színész (magyar tévéf., 1975) A járvány színész (magyar játékf., 1975) Autó színész (magyar játékf., 1975) Sztrogoff Mihály (1975) Szép maszkok (TV film) színész (magyar tévéfilm sor., 1974) Itt járt Mátyás király... (TV film) színész (magyar tévéfilm sor., 1974) A szerelem határai színész (magyar játékf., 1973) Az utolsó budai basa (TV film) színész (magyar tévéjáték, 1964) Molnár Ferenc : Az üvegcipő (TV film) színész (1963) Légy jó mindhalálig (1960) – Török úr 2x2 néha 5 színész (magyar vígj., 1954) Közös bűn színész (magyar játékf.) Díjai Jászai Mari-díj ( 1973 ) Paulay Ede-díj ( 1999 ) A ruténium izotópjai A természetes ruténium (Ru) hét stabil izotópból áll, ezen kívül eddig 27 radioaktív izotópját fedezték fel. Közülük a legstabilabbak a 106Ru (felezési ideje 373,59 nap), a 103Ru (39,26 nap) és a 97Ru (2,9 nap). További huszonnégy radioizotópját jellemezték, ezek atomtömege 86,95 u (87Ru) és 119,95 u (120Ru) közé esik. Legtöbbjük felezési ideje – a 95Ru (1,643 óra) és a 105Ru (4,44 óra) kivételével – öt percnél is kevesebb. A leggyakoribb (102Ru) izotópnál könnyebbek főként elektronbefogással bomlanak, az ettől nehezebbek elsősorban béta-bomlóak. Előbbiek esetén a bomlástermék többnyire technécium, az utóbbiaknál főként ródium. Standard atomtömeg: 101,07(2) u Táblázat Rövidítések:IT: Izomer átmenet A stabil izotópok félkövérrel vannak kiemelve A várakozások szerint β+β+-bomlással 96Mo-tá alakul több mint 6,7·1016 év felezési idővel Elméletileg spontán maghasadásra képes Hasadási termék A várakozások szerint β-β--bomlással 104Pd-gyé alakul Megjegyzések Ismeretesek olyan geológiai minták, amelyek izotóp-összetétele a szokásos értékeken kívül van. Az atomtömeg bizonytalansága ezeknél meghaladhatja a jelzett hibahatárt. A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek. A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg. Ikarus 30 Az Ikarus 30 az Ikarus gyár első, ezen a márkanéven értékesített, önhordó karosszériás autóbusz típusa volt. Előzmények 1951-et megelőzően a mátyásföldi autóbuszgyár, amely már 1949-től Ikarus néven működött, három készre szerelt autóbusz gyártásával foglalkozott: a Tr 5, a Tr 3,5 és az M 5 típusokkal. Azonban ezek a járművek a termelésnek mindössze az egyharmadát tették ki, mivel a gyár főprofilja a karosszériák és különleges járművek gyártásában merült ki. Az új járművek fejlesztése körül sok vita volt, amelyek mind szakmai, mind politikai síkon folytak. A pártvezetés alvázas, orrmotoros járműveket (ún. trambuszokat) akart látni az utakon. Továbbá, míg a szakma nagy része ugyan egyetértett az önhordó megoldás szükségességében, a motor elhelyezése felől már nem volt konszenzus. Ráadásul további nehézséget jelentett, hogy a Csepel Művek nem volt képes ekkor még sorozatban gyártani a szükséges motort. Egy ponton az önhordó–alvázas vita olyan agresszívvá vált, hogy egy Budán bekövetkezett balesetet, ahol egy Tr 3,5-ös busz utasai haltak meg, az önhordó karosszéria számlájára íratott a felsőbb vezetés, annak ellenére, hogy a baleset fékhibából adódóan következett be. Végül kompromisszumos megoldás született: az Ikarus gyárthatott önhordó karosszériás buszokat, de szigorúan csak orrban elhelyezett motorral és csak kisebb méretben. A nagyobb méretű buszoknál a pártvezetés ragaszkodott az alvázas kialakításhoz, ami az Ikarus 60-as képében vált valósággá. Ennek lett az Ikarus 30-as típus az eredménye, mely a jelentős mértékben a Tr 3,5-ös típuson alapult, annak kiváltására volt hivatott. Története Az Ikarus 30-asok első példánya 1951. február 24-én hagyta el a mátyásföldi gyár kapuját. Ezzel pedig szimbolikusan egy új korszaka kezdődött meg a magyar iparnak. Az autóbusz tervezéséért Schmiedt Kázmér és csapata felelt. A Tr 3,5-höz képest jelentősen megnőtt a jármű befogadóképessége, távolsági kivitelben 30+1 ülőhellyel lehetett felszerelni. A távolsági kivitel mellett városi verzió is készült a járműből, annak ellenére, hogy sokan már a tervezőasztalnál aggályukat fejezték ki, arra hivatkozva, hogy egész egyszerűen túl kicsi a jármű városi forgalomra. Azonban minden tiltakozás ellenére készült városi sorozat is a típusból, amely 19+1 ülő és 20 álló utas szállítására volt alkalmas. Mivel a beltér nagyon szűkössé vált a kialakításnak köszönhetően, a tervezők ellensúlyozni próbálták az utasok esetleges nyomott érzését. Ezért jelentek meg a tető szélén található ívelt ablakok, amelyek több fényt és így magasabb komfortot voltak hivatottak érzékeltetni. Ugyan jó szándék vezérelte a mérnököket, de a megoldás kontraproduktívvá vált. A nyári kánikulákban a komfortérzet helyett az üvegházhatás dominált, amely csakhamar egy gúnynevet generált a járműnek: nejlonbusz. A homlokfalon, a szélvédők fölött a viszonylatjelző táblák helyét alakították ki, amik fölött helyezkedett el a mechanikusan irányított szellőző. Ez azonban nem működött elég hatékonyan, szintén hozzájárulva a gúnynév elterjedéséhez. A busztípus bemutató darabjai több nemzetközi kiállítást megjártak, köztük az 1951-es Genfi Autószalont is. A jármű nagy nemzetközi sikernek és elismerésnek örvendett, amely hozzájárult ahhoz, hogy a legyártott egységek száma már 1952-ben meghaladta az addigi összes legyártott kész busz számát. A típus első példányaiból már június 5-én megjelent 16 példány a FAÜ állományában, és annak ellenére, hogy nem bizonyult kielégítőnek a budapesti viszonylatokon, 1956-ig bezárólag mintegy 192 darab állt forgalomba. A 7 éves gyártási periódus alatt összesen 3175 darab készült, amelyeknek mindössze az egyharmada került hazai forgalomba. A legnagyobb felvevőpiacai: NDK (662 db) Kína (640 db) Csehszlovákia (500 db) A típus egyes példányai még a kilencvenes évek végén is közlekedtek Kínában. Ugyancsak Kína részére az Ikarus legyártott egy pár darab egyedi belső elrendezésű járművet is, ezeket Ikarus 301 típusnévvel ellátva. Azon Ikarus 30-asok, amelyek 1960-ban még a FAÜ állományában voltak, átalakításra kerültek. A motor és egyéb műszaki egységek elbontása után az Ikarus 60-asok mögé fogták őket pótkocsinak. Ebben az üzemmegoldásban még évekig közlekedtek, amíg meg nem jelentek a FAÜ-csuklós autóbuszok. CAF-szuperkupa A CAF-szuperkupa (angolul: CAF Super Cup) egy a CAF által kiírt nemzetközi labdarúgó-szperkupadöntő. 1993 óta évente került megrendezésre. A kupadöntőben a CAF-konföderációs kupa és a CAF-bajnokok ligája győztese találkozik. Eredmények h.u. – hosszabbítás után b.u. – büntetők után Condé-Sainte-Libiaire Condé-Sainte-Libiaire település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 1405 fő (2015). Condé-Sainte-Libiaire Quincy-Voisins, Couilly-Pont-aux-Dames, Esbly, Isles-lès-Villenoy, Mareuil-lès-Meaux és Montry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rozsdafarkú A rozsdafarkú (Phoenicurus) a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó madárnem. Magyarországon előforduló képviselői a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochrorus) és a kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus). Ezeket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2004-ben „Az év madaraivá” választotta. Rendszerezés A nembe az alábbi 11 faj tartozik: alaschani rozsdafarkú (Phoenicurus alaschanicus) vöröshátú rozsdafarkú vagy létrafarkú rozsdafarkú (Phoenicurus erythronota) vagy (Phoenicurus erythronotus) kékfejű rozsdafarkú (Phoenicurus caeruleocephalus) házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) mezei rozsdafarkú (Phoenicurus hodgsoni) csillagos rozsdafarkú (Phoenicurus schisticeps) tükrös rozsdafarkú (Phoenicurus auroreus) gyémántrozsdafarkú (Phoenicurus moussieri) óriás-rozsdafarkú (Phoenicurus erythrogastrus vagy Phoenicurus erythrogaster) kékhomlokú rozsdafarkú (Phoenicurus frontalis) Mozambik vasúti közlekedése Nemzeti vasúttársasága a Portos e Caminhos de Ferro de Moçambique. Vasúti kapcsolata más országokkal Malawi - Nacala-vonalon; kapcsolat a Sena-vasútvonal felé, nincs forgalom Dél-Afrikai Köztársaság - igen, azonos nyomtávolság: 1 067 mm Szváziföld - igen, azonos nyomtávolság: 1 067 mm Tanzánia - nincs közvetlen kapcsolat - eltérő nyomtávolság - 1 067 mm / 1 000 mm Zambia - nincs közvetlen kapcsolat Zimbabwe - igen, azonos nyomtávolság: 1 067 mm, Beira-ból és Maputo -ból (Limpopo-vasútvonal) Kristály A kémiában, az ásványtanban és az anyagtudományban kristályoknak olyan szilárd halmazállapotú anyagokat neveznek, amelyekben az atomok, molekulák vagy ionok szabályos rendben, a tér mindhárom irányában ismétlődő minta szerint helyezkednek el, a térrácsot háromdimenziós elemi cellák hozzák létre. Szabatos definíció szerint diszkontinuális térkitöltésű térrács, aminek külső megjelenési formája síklapokkal határolt mértani test. A szabályosságban esetleg előforduló hibák, az úgynevezett rácshibák; ezek a diszlokációk a kristály fizikai tulajdonságait akár jelentősen meg is változtathatják. Maga a kristály szó az ókori görög κρύσταλλος (krüsztallosz) szóból ered. Szó szerint bármilyen megfagyott dologra utal, mint pl. a jégre. Egykor a szó kimondottan a kvarckristályt jelentette. A kristály szót a nyelvújítás során a jegec vagy jegőc kifejezéssel akarták magyarítani, de ez nem honosodott meg sem a tudományos, sem a köznyelvben, csak olyan formában, hogy a kikristályosodott állapotra a kijegecesedett szó is alkalmazható. Egyesek a kristályoknak természetfeletti (pl. gyógyító) hatást tulajdonítanak. A definíció fogalmai Diszkontinuális - A kristályt alkotó atomok közt nagy távolság van, tehát a térkitöltés hézagos, megszakadó. A távolságra jellemző, hogy ha az atomot 1 cm átmérőjű gömbökkel jelképezzük, akkor méretarányos modellben e gömböknek minimum 50 méterre kell lenniük egymástól. Anizotrop - A legtöbb kristály optikailag anizotrop, ami azt jelenti, hogy bizonyos fizikai tulajdonságok, illetve az őket leíró fizikai mennyiségek irányfüggőek lehetnek, mert az adott kristálystruktúrában a térbeli irányok nem egyenértékűek. A kristályt mindig lapjainak a kristálytani tengelyhez képest elfoglalt helyzete jellemzi. Kristálytani törvények Szögtörvény : Ugyanazon kristályos anyag különböző kifejlődésű kristályain a megfelelő lapok által bezárt szög mindig állandó érték. Paramétertörvény : Egy kristálylapot nem a nagysága, hanem a kristálytani tengelyekhez képest elfoglalt helyzete jellemez. A kristálylap a tengelyeket bizonyos távolságban metszi, e lemetszett darabokat nevezzük paramétereknek. A paraméter nem egy abszolút távolság, hanem egy arány. A paraméter-viszonyszámok mindig racionális számokkal vagy végtelennel egyenlők. Zónatörvény : A kristályokon a párhuzamos élekben metsződő lapok egy zónába tartoznak. A kristály középpontján áthaladó, az egy zónába tartozó lapok éleivel párhuzamos egyenes a zónatengely. A zónatörvény kimondja, hogy a kristályon lehetséges összes lap egymással zónaviszonyban van. Kristályformák A kristályformákat a kristályt alkotó atomok kötésszögei alakítják ki, ezért állandóak. A tér három irányába mutató kristálytani tengelyeket lehet felvenni jellemzésükre. A tengelyek meghatározott szögeket zárhatnak be egymással és különböző hosszúságúak lehetnek. A legkülönbözőbb kristályok is alapvetően csak a tengelykeresztjükben térnek el egymástól. A tengelyek tulajdonságai szerint megkülönböztetünk: Izometrikus vagy szabályos - a tengelyek egyenlő hosszúságúak, az általuk bezárt szög mindegyike 90°, kockaformájú kristályok, jellemzőjük hexaéder , oktaéder , tetraéder ; Tetragonális vagy négyszöges - a tengelyek közül egynek a hossza változó, a másik kettő egyenlő, a bezárt szög 90°-os, négyzetes oszlop alakú kristályok, jellemzőjük trapezoéder , szkalenoéder , négyzetes prizma ; Rombos - a tengelyek különböző hosszúságúak, a bezárt szögük 90°, téglatest alakú kristályok, jellemzőjük a diszfenoid , dipiramis , rombos piramis ; Trigonális - a leghosszabb tengelyen két, arra merőleges, egyforma hosszúságú tengely helyezkedik el, amik egymással 60°-os szöget zárnak be, háromszöges oszlop alakú kristályok, jellemzőjük romboéder , trapezoéder , trigonális prizma ; Monoklin vagy egyhajlású - a tengelyek nem egyenlő hosszúságúak, és az egyik szög nem egyenlő 90°-kal, trapezoid alakú kristályok, jellemzőjük a szfenoid , dóma és prizma ; Triklin vagy háromhajlású - a tengelyek nem egyenlő hosszúak és egyetlen szögük sem 90°, trapezoid kristályok, jellemzőjük a pedion és a véglap ; Hexagonális vagy hatszöges - az egyik tengelyre három merőleges tengely húzható, amik egymással 60°-os szöget zárnak be, hatszöges oszlop alakú kristályok, jellemzőjük dihexagonális prizma , piramis , trapezoéder . A kristálylapok általában párhuzamosak valamelyik tengellyel, de előfordul, hogy három tengelyre mért adott távolságok rajzolnak ki lapot, ekkor háromszöges lapok jönnek létre, ilyenek alkotják a piramisformájú kristályokat. A kristályformák nem mindig kivehetőek, ezért a kristályosodás alakja szerint is lehet csoportosítani a kristályokat. Saját alakú Fenn-nőtt - valamely felültre tapadó, onnan kiinduló kristályosodásnál a felülettel érintkező kirástálylapok torzulnak, mivel ott nem fejlődik. Ez jellemző az üregkitöltő kristályosodásra Benn-nőtt - oldatból kiváló kristály, aminek minden részlete saját kristály alakú, mivel szabadon növekedhet minden irányban Egyirányban növekvők oszlopos rostos tűs pamacsszerű Két irányban növekvők táblás lemezes pikkelyes leveles Vázkristályos Fürtös-gömbös Bekérgezés Alacsony kristályosodási készségű - egyes ásványok kristályosodáskor szinte mindig befejezetlennek hatnak, egy részükben kristályosak, más részükben amorfak (például pirit ) Kristály mint ékszer Alapvetően minden drágakő és féldrágakő kristály. A kristályok, mint az ékszerkészítés kellékei, lehetnek természetesek és mesterségesek. Csillogásuk minden esetben a hölgyek figyelemfelkeltését szolgálja. Mesterséges kristályok Amennyiben mesterségesen előállított kerámiaipari "kristályról" beszélünk, annak a fő alapanyaga minden esetben a szilícium és az ólom valamilyen vegyülete. Minél nagyobb a kristályüveg ólomtartalma (ami akár a 30%-ot is elérheti), annál szebb a ragyogása, amit a csiszolás még kifejezettebbé tesz. Legtöbb esetben az üvegipari "kristályokat" színezetlenül, kézi vagy gépi csiszolással, szépen megmunkálva bocsátják a vásárlók elé, de előfordul színezésük is. A színezés sok cégnél természetes alapanyagokkal történik egy titkos recept alapján. Legtöbbször egy-egy fém oxidált változatát használhatják (rézoxid-zöld stb.). Hazánkban ma Ajkán készül ólomkristály üvegipari termék. Adler Mihály Adler Mihály (Győr, ? − ??) magyar származású amerikai szabadságharcos. Élete Piarista tanár volt, s 1850-ben Genfben tartózkodott (Puky Miklós naplója szerint). Hogy Genfből merre vezetett az útja, nem tudható, de Kende Géza lejegyezte, hogy az amerikai polgárháborúban ezredes volt az északiak oldalán. 1694 Évszázadok: 16. század – 17. század – 18. század Évtizedek: 1640-es évek – 1650-es évek – 1660-as évek – 1670-es évek – 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek – 1710-es évek – 1720-as évek – 1730-as évek – 1740-es évek Évek: 1689 – 1690 – 1691 – 1692 – 1693 – 1694 – 1695 – 1696 – 1697 – 1698 – 1699 Események Határozott dátumú események március 9. – I. Lipót nagykorúvá nyilvánítja a gyámsága alatt álló 18 éves II. Rákóczi Ferencet . Határozatlan dátumú események az év folyamán – Wren tervei alapján felépül Greenwichben a Royal Naval Hospital. Megalakul a Bank of England, sikeresen választva el egymástól az uralkodói és állami jövedelmeket. Az év témái 1694 a tudományban Carlo Renaldini elsőként javasolja, hogy a hőmérőt úgy osszák fokokra, hogy a víz fagyáspontja és forráspontja legyen a beosztás két kiindulópontja. 1694 a jogalkotásban Angliában elfogadják a Triennial Bill t, amely kimondja, hogy háromévente parlamenti választást kell tartani. Születések március 6. – Grassalkovich Antal , királyi személynök , kamaraelnök, Mária Terézia bizalmasa († 1771 ) június 4. – François Quesnay , francia fiziokrata közgazdász, Madame de Pompadour és XV. Lajos orvosa († 1774 ) augusztus 5. – Leonardo Leo , olasz barokk zeneszerző († 1744 ) augusztus 23. – Brentán Károly , jezsuita hittérítő és utazó († 1752 ) november 21. – Voltaire (er. François Marie Arouet ), francia író , filozófus († 1778 ) (9654) 1996 AQ2 A (9654) 1996 AQ2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Takao Kobayashi fedezte fel 1996. január 13-án. Mária Anna Viktória bajor hercegnő Mária Anna Krisztina Viktória, teljes német nevén Maria Anna Christine Victoria Josepha Benedictine Rosalia Petronilla von Bayern) (München, 1660. november 28. – Versailles, 1690. április 20.); a Wittelsbach-ház bajor ágából származó választófejedelmi hercegnő (Kurprinzessin), Lajos francia királyi herceggel, a Nagy Trónörökössel (le Grand Dauphin) kötött házassága révén XIV. Lajos király menye, Franciaország trónörökösnéje (la Grande Dauphine), V. Fülöp spanyol király anyja, XV. Lajos francia király apai nagyanyja. Élete Származása, testvérei Mária Anna Viktória hercegnő (Kurprinzessin) 1660-ban született Münchenben, szüleinek legidősebb gyermekeként. Édesapja a Wittelsbach-házból való Ferdinánd Mária bajor választófejedelem (1636–1679) volt, I. Miksa bajor választófejedelem (1573–1651) és Mária Anna osztrák főhercegnő (1610–1665) fia, II. Ferdinánd német-római császár unokája. Édesanyja Henrietta Adelheid savoyai hercegnő (Adelaide Enrichetta di Savoia, 1636–1676) volt, I. Viktor Amadé savoyai herceg (1587–1637) és Krisztina Mária francia királyi hercegnő (1606–1663) leánya, IV. Henrik francia király unokája, XIII. Lajos király unokahúga. Szülei házasságból nyolc gyermek született, négyen érték meg a felnőttkort: Mária Anna Krisztina Viktória (1660–1690), 1680-tól Lajos francia királyi herceg (1661–1711) felesége. Miksa Emánuel (1662–1726), utóbb II. Miksa Emánuel néven Bajorország választófejedelme, aki 1685-ben Mária Antónia osztrák főhercegnőt (1669–1692), 1695-ben Sobieska Terézia Kinga lengyel királyi hercegnőt (1676–1730) vette feleségül. Lujza Margit Antónia (1663–1665), kisgyermekként meghalt. Lajos Amadé Viktor (*/† 1665), kisgyermekként meghalt. Egy halva született fiú (*/† 1666). Kajetán Mária Ferenc (*/† 1670), születésekor meghalt. József Kelemen (1671–1723), 1688–tól Köln hercegérseke, választófejedelem. Jolánta (Violante) Beatrix (1673–1731), aki 1689-ben Firenzében feleségül ment Ferdinánd de’ Medici toszkánai trónörökös herceghez (1663–1713), III. Cosimo de’ Medici legidősebb fiához. Neveltetése Anyja nagy súlyt helyezett leányának művészeti és zenei képzésére. Mária Anna Viktória verseket írt, szépen festett, hárfázni és énekelni tanult. Tanárai közé tartozott a korszak neves zeneszerzője, orgonistája és csembalistája, Johann Caspar von Kerll (1627–1693 ). Maria Anna Viktória hercegnő saját korában kifejezetten művelt leányzónak számított. Német anyanyelvén kívül (melyet erős bajor akcentussal használt), folyékonyan beszélt franciául, olaszul, latinul. Jól rajzolt, elegánsan és könnyedén táncolt, tehetségesen énekelt és csembalózott. Erzsébet Sarolta (Liselotte) pfalzi hercegnő, Fülöp orléans-i herceg (1640–1701) felesége, XIV. Lajos sógornője, aki később a francia udvarnál találkozott Mária Anna Viktóriával, igen élénk szellemű, szeretetre méltó, és természetesen viselkedő személynek írta le őt, aki mindig előzékenyen, de méltósággal viselkedik, és sohasem vét a jó ízlés ellen. A kortársak azonban azt is egybehangzóan írták, hogy a hercegnő egyáltalán nem volt egy szépség. A róla készült portrék, amelyek pedig mindig megszépítve ábrázolták modelljüket, hogy növeljék férjhez menési esélyét, megerősíteni látszanak ezt a vélekedést. Házassága, gyermekei 1680. január 16-án XIV. Lajos rendkívüli müncheni nagykövete királya nevében megkérte Mária Anna Viktória hercegnő kezét a francia trónörökös számára. A házassági szerződést a két uralkodó diplomatái – francia részről Charles Colbert, Croissy márkija (1625–1696), Jean-Baptiste Colbert pénzügyminiszter öccse – már két héttel korábban elkészítették. Mária Anna Viktória hercegnő 1680. január 28-án Münchenben házasságot kötött Lajos francia trónörökös herceggel (1661–1711), XIV. Lajos király és Mária Terézia spanyol infánsnő egyetlen fiával, Franciaország trónörökösével. A vőlegényt megbízottai képviselték. A hercegnő ezután útra kelt Franciaország felé. Útját ünnepélyes fogadások kísérték. A szájhagyomány szerint Strassburgban, amely ekkor még birodalmi szabad város volt – 1 évvel később, 1681-ben már elfoglalták Mária Anna apósának csapatai, – a város egyik elöljárója német nyelven köszöntötte a bajor hercegnőt, ő azonban (úgy mondják) felszólította a szónokot: „Monsieur, beszéljen franciául!” Franciaországban ebben az évben éppen átmeneti béke uralkodott. 1679-ben ért véget a francia–holland háború, amelyben XIV. Lajos területi gyarapodást ért el a Spanyol-Németalfölddel és a Német-római Birodalommal szemben, de már folytak a következő háború előkészületei, amelyet XIV. Lajos az ún. egyesítési politikával alapozott meg. A dinasztikus házasság révén erősödött a bajor–francia politikai közeledés. XIV. Lajos potenciális szövetségesre lelt Bajorországban. A frigy súlyosan aggasztotta I. Lipót német-római császárt, akinek jó oka volt attól tartani, hogy a Német-római Birodalom és Franciaország konfliktusa a Habsburgok nagy vetélytársa, Bajorország, a Napkirály szövetségeseként Salzburgon keresztül támadást intézhet Ausztria ellen. A császár félelme nem volt alaptalan: Még Lipót életében, a spanyol örökösödési háború során Mária Anna Viktória öccse, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem valóban sógorapósának, XIV. Lajosnak oldalán szállt harcba a Birodalom és szövetségesei ellen, de a höchstädti csatában vereséget szenvedett Savoyai Jenőtől, és lemondott Ausztria meghódításáról. 1680. március 7-én a champagne-i Châlons-sur-Marne városában (ma: Châlons-en-Champagne) megtartották a 20 éves Mária Anna Viktória bajor hercegnő és másodfokú unokafivére, a 19 éves Lajos francia trónörökös herceg ünnepélyes esküvőjét. A házasságot dinasztikus alapon kötötték, alapvetően XIV. Lajos politikai törekvéseinek megfelelően. A házasságból három gyermek született: Lajos (Louis) királyi herceg (1682–1712), a „Kis Trónörökös”, Burgundia hercege, aki 1696-ban Mária Adelheid savoyai hercegnőt (1685–1712) vette feleségül. (Három gyermekük született, köztük a legfiatalabb maradt életben, ő lett a későbbi XV. Lajos király ). Fülöp (Philippe) királyi herceg (1683–1746), Anjou hercege, 1700-tól V. Fülöp néven Spanyolország királya, 1701-ben Mária Lujza Gabriella savoyai hercegnőt (1688–1714), 1714-ben Farnese Erzsébet pármai hercegnőt (1692–1766) vette feleségül. Károly (Charles) királyi herceg (1686–1714), Berry hercege, aki 1710-ben Mária Lujza Erzsébet orléans-i hercegnőt (1695–1719) vette feleségül. Élete a francia udvarban Mária Anna hercegné a trónörökös feleségeként a királyné után a második legmagasabb rangú hölgy lett a Napkirály udvarában. Szoros baráti viszonyt ápolt sógoranyósával, Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnővel (Liselotte von der Pfalz), Fülöp orléans-i hercegnek (1640–1701), a király öccsének feleségével, aki a Wittelsbach-ház pfalzi ágához tartozott (Mária Anna a család bajor ágából érkezett). Első fiának, Lajos burgundiai hercegnek, majd még két fiúgyermekének születése nagy tekintélyt kölcsönzött neki. Az egyenes ági trónöröklés biztosítottnak látszott. A büszke XIV. Lajos új címet kreált első fiúunokájának, ő lett a Kis Trónörökös (le Petit Dauphin). Megkülönböztetésül apja, Mária Anna férje pedig a Nagy Trónörökös (le Grand Dauphin) címet kapta. Mária Anna rangja ezzel a Nagy Trónörökösné (la Grande Dauphine) lett. 1683-ban Mária Terézia királyné elhunyt, és Mária Anna lett az udvar legelső asszonya. Be is költöztették a versailles-i kastély királynéi lakosztályába. (XIV. Lajos második, titkos felesége, Maintenon márkinő sohasem kapott hivatalos udvari méltóságot). A női szépséget igen magasra tartó francia udvarban a „csúnya hercegnő” élete nem volt felhőtlennek mondható. Férje, bár házasságuk első éveiben gyengéden szerette feleségét, fiai születése után elhanyagolta őt, szórakozásainak élt, több szeretőt tartott. Sok kortárs udvaronc – köztük Marie de Rabutin-Chantal (Madame de Sévigné) – naplójában leírja, hogy Mária Anna a vallásban keresett vigasztalást, befelé forduló, visszahúzódó, sértődékeny természetté vált. Halála Visszahúzódásának oka romló egészségi állapota is lehetett, környezete gyengének, betegesnek tartotta, aki bármikor meghalhat. Három sikeres gyermekszülése mellett több vetélése is volt, az első már 1681-ben, majd még öt (!) 1685-ben és 1687-ben is. Harmadik fia, Károly herceg 1686-ban igen nehezen született meg, súlyos komplikációk árán. Mária Anna Viktória hercegné 1690. április 20-án, alig 29 éves korában meghalt. Ő maga utolsó percéig úgy tartotta, hogy a legkisebb fiának szülésekor elszenvedett sérülések és fertőzések vezettek halálához. Halálos ágyán gondoskodott bajor kíséretének tagjairól, megáldotta gyermekeit. A 3 éves Károlytól, Berry hercegétől búcsúzva, Racine Andromakhé c. tragédiájából sóhajtott el egy sort: „Ó, kisfiam, napjaidért anyád drágán fizet.” A későbbi kutatások szerint valószínű, hogy tuberkulózisban szenvedett, ez hozzájárult korai halálához. A párizsi Saint-Denis-székesegyházban temették el. Fejlemények halála után Özvegye, Lajos herceg, a Nagy Dauphin 1695-ben ismét megnősült. Apjának tiltása ellenére egyik kegyencnőjét, Marie-Émilie de Joly de Choint (1670-1732) vette feleségül, aki – Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegné visszaemlékezései szerint – „csúf nőszemély volt, tekintélyes méretű keblekkel.” 1704-ben Mária Anna második fia, Fülöp, Anjou hercege V. Fülöp néven Spanyolország királya lett, trónigényét apjának, XIV. Lajosnak segítségével a spanyol örökösödési háborúban is el tudta ismertetni. A Nagy Trónörökös nem lett király. 1711. április 14-én este meghalt, még apjának életében. 1712-re Mária Anna legidősebb fia, a Kis Trónörökös Lajos, Burgundia hercege, annak felesége, Mária Adelheid savoyai hercegnő és három fiuk közül a két idősebb is elhaltak. Mária Anna második fia, Fülöp herceg a spanyol trón elismerése fejében lemondott francia trónigényéről. A harmadik fiú, Károly, Berry herceg 1714-ben baleset következtében meghalt, utód nélkül. 1715-ben elhunyt XIV. Lajos trónját dédunokája, Mária Anna Viktória legfiatalabb unokája, az 1710-ben született Lajos, Anjou hercege örökölte, XV. Lajos néven. Darron Gibson Darron Thomas Daniel Gibson (1987. október 25., Derry) ír labdarúgó, aki jelenleg az angol élvonalbeli Sunderlandben játszik középpályásként. Kölcsönben egy-egy szezont töltött a Royal Antwerpnél és a Wolverhampton Wanderersnél. Pályafutása Gibson eleinte egy Derryben és környékén működő amatőr bajnokságban futballozott, majd az északír Institute-hoz igazolt. 2004 óta a Manchester United játékosa. Az angol csapatban 2005. október 26-án lépett pályára először, a Barnet elleni Ligakupa-meccsen Lee Martint váltotta csereként. A 2005–06-os szezonban állandó tagja volt a United tartalékainak, akikkel triplázni tudott. 19 mérkőzésen lépett pályára és két gólt szerzett. 2006 májusában elnyerte a Jimmy Murphy-díjat a Vörös Ördögök legjobb fiataljaként. Ezután a szezon előtti felkészülési meccseken rendszeresen lehetőséget kapott. A 2006–07-es idényt a manchesteriek fiókcsapatánál, a Royal Antwerpnél töltötte Dong Fanzhuóval, Jonny Evansszel, Danny Simpsonnal és Fraizer Campbell-lel együtt. A következő szezon nagy részét a Wolverhampton Wanderersnél töltötte. A Premier League-ben 2008. november 15-én debütált a Stoke City ellen. Tíz nappal később a Bajnokok Ligájában is lehetőséghez jutott, a Villarreal ellen. A klubvilágbajnokságra is elutazott csapatával, de ott nem léphetet pályára. 2009. január 4-én, egy Southampton elleni FA Kupa-meccsen megszerezte első gólját a Manchester Unitedben. A 2008–09-es szezon utolsó meccsén, a Hull City ellen győztes gólt szerzett egy távoli lövéssel. Nem sokkal később egy új, 2012-ig szóló szerződést kapott a Vörös Ördögöktől. 2012 januárjában az Everton játékosa lett. Válogatott Északír válogatott Gibson U16-os szinten még Észak-Írországot képviselte, a Victory Shielden is részt vehetett, de kikerült a csapatból, amikor próbajátékra ment a Manchester Unitedhez. Ezután úgy döntött, hogy inkább Írországot segíti a jövőben. Mielőtt felnőtt szinten bemutatkozott volna az íreknél, az északír szövetségi kapitány, Nigel Worthington megpróbálta visszacsábítani, sikertelenül. Ír válogatott Gibson először az U17-es ír válogatottban lépett pályára, majd megfordult az U19-es és U21-es csapatban is. 2006. november 14-én az Ír B-válogatottban is pályára lépett Skócia tartalékai ellen. 2007-től kezdve többször bekerült a Eb-selejtezőn részt vevő Írország keretébe. Először azonban mégis egy Dánia elleni barátságos meccsen lépett pályára a felnőtt válogatottban. Gibson félidőben váltotta Andy Reidet a 4–0-s ír sikerrel végződő meccsen. Az 54. percben gólt is szerezhetett volna, de lövését Jesper Christiansen védte, a kipattanó labdát Shane Long lőtte a kapuba. Tétmeccsen először 2007. szeptember 8-án, egy Szlovákia elleni Eb-selejtezőn léphetett pályára. A meccs 2–2-vel zárult. Gibson 2008. október 15-én léphetett pályára először kezdőként a válogatottban Ciprus ellen. Ekkor a sérült Steven Reid helyére került be a csapatba. A szövetségi kapitány, Giovanni Trapattoni azt mondta, magabiztossága miatt tette a csapatba Gibsont Liam Miller vagy Andy Reid helyett. Sikerei, díjai Manchester United Ligakupa -győztes: 2009 FIFA-klubvilágbajnok : 2008 Sándor Emma Sándor Emma, Kodály Zoltánné, született: Schlesinger Emma (Baja, 1863. március 17. – Budapest, 1958. november 22.) magyar zeneszerző, műfordító. Élete Zsidó családba született, édesapja Schlesinger Móricz, édesanyja Deutsch Sarolta. Zongorázni és énekelni tanult, a századforduló környékén Budapest zenei életének legfontosabb személyiségeinek ismeretségét tudhatta magáénak. Zeneszerzést tanult 1903-tól Bartók Bélánál, majd 1905–06-ban Kodály Zoltánnál. Szerzeményeivel Londonban és Párizsban is nyert pályázatot. Feleségül ment Gruber Henrikhez, majd 1910. augusztus 3-án Budapesten Kodály Zoltánnal kötött házasságot, akivel élete hátralévő részét leélte és segítette őt. Gyűjtött népdalokat, ő dolgozta fel a Magyar népzene 34. és 35. számait. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta. Számos ballada, népdal szövegét fordította le német nyelvre. Művei főként zongoraművek (Berceuse, Scherzo, Változatok). Nanny McPhee és a nagy bumm A Nanny McPhee és a nagy bumm (Nanny McPhee and the Big Bang, illetve Nanny McPhee Returns) 2010-ben készült és bemutatott angol-francia családi vígjáték, a Nanny McPhee – A varázsdada 2006-ban bemutatott film folytatása. Főszereplője és forgatókönyvírója - csakúgy mint az első részben - az Oscar-díjas angol színésznő, Emma Thompson. Magyarországi bemutató: 2010. május 27. DVD és Blu-Ray megjelenés: 2010. július 19. Történet A történet a második világháború idején játszódik, amikor Nanny McPhee (Emma Thompson) egy olyan családba érkezik, ahol a családi farm tulajdonosa Mrs. Green (Maggie Gyllenhaal) akinek a farm feladatai mellett a falusi kisbolt működését, valamint rakoncátlan gyerekeit (Asa Butterfield, Lil Woods és Oscar Steer) is felügyelnie kell, miközben férje (Ewan McGregor) a háborúban harcol. Amennyiben ez még nem lenne elég, a háborús állapot miatt megérkeznek a gyermekek elkényeztetett londoni unokatestvérei (Eros Vlahos és Rosie Taylor-Ritson), akik még több galibát okoznak. A farmot ráadásul a sógor meg akarja kaparintani, adósságai rendezésére. Ebbe a kaotikus állapotba érkezik meg Nanny McPhee és kezdetét veszi a humorban és varázslatban bővelkedő nevelősdi. A történetben dramaturgiai szerepük van még az alábbiaknak: fára mászó, repülő és szinkronúszást bemutató malacok, kis elefánt, motorkerékpár, fekete madár (valószínűleg csóka vagy varjú akire Nanny McPhee haragszik torkossága miatt), és egy fel nem robbant bomba. Szereplők Maggie Gyllenhaal - Mrs. Green Emma Thompson - Nanny McPhee Rhys Ifans - Phil bácsi Oscar Steer - Vincent Green Lil Woods - Megsie Green Asa Butterfield - Norman Green Eros Vlahos - Cyril Gray Rosie Taylor-Ritson - Celia Gray Maggie Smith - Mrs. Docherty Ralph Fiennes - Lord Gray Ewan McGregor - Mr. Green ( kameo ) Daniel Mays - Blenkinsop Bill Bailey - MacReadie, farmer Nonso Anozie - Jeffreys őrmester Sinead Matthews - Miss Topsey Katy Brand - Miss Turvey Sam Kelly - Mr. Spolding Bevételi adatok A film első bemutatója 2010. március 24-én volt Hollandiában. 2010. május 23-ig további 21 országban mutatták be, amelyekből összesen 53 400 000 dollár bevételt hozott. Az Egyesült Államokban 2010. augusztus 20-án mutatták be. Kritika és fogadtatás A Rotten Tomatoes kritikusai 89%-ra értékelték a filmet 28 kritika alapján. Adli Manszúr Adli Mahmúd Manszúr (arab írással ���� ����� �����, tudományos átiratban ʿAdlī Ma�mūd Man�ūr; Kairó, 1945. december 23.) egyiptomi jogász, a Legfelsőbb Alkotmánybíróság elnöke, a 2013. július 3-án történt katonai puccs eredményeként Egyiptom ideiglenes államelnöke 2014. június 8-ig. Pályája Kairóban született, tanulmányait is itt végezte. 1967-ben a kairói egyetemen jogi licenciátust, aztán 1969-ben jogtudományi, majd 1970-ben államtudományi végzettséget szerzett. Később, 1975–77 között a párizsi Közigazgatási Intézetben tanult ösztöndíjasként. 1970-ben az Államtanács nevű közigazgatási bíróságnál helyezkedett el, ahol biztosan haladt előre a ranglétrán: 1971-ig segédfogalmazó (mandúb muszáid), ezután 1975-ig fogalmazó (mandúb), majd 1977-ig titkár (náib) volt. Eközben számos állami intézmény fetva- és törvénykezési irodájánál (idárat al-fatva va t-tasrí) dolgozott: a köztársasági elnöki és kormányzósági hivatalban és több minisztériumnál is megfordult. 1977-ben segédtanácsos (musztasár muszáid), 1984-ben tanácsos (musztasár), 1990-ben pedig megbízott (vakíl) lett, végül 1992 februárjában az Államtanács elnökhelyettesévé (náib ar-raísz) lépett elő. Még ez év novemberében átkerült az alkotmánybírósághoz, ahol szintén alelnöki pozíciót kapott. 2013 májusáig Legfelsőbb Alkotmánybíróság elnökhelyetteseként tevékenykedett. A forradalmat követő időszakban A 2011-es egyiptomi forradalmat követően elnökölt néhány alkotmányossági vizsgálati ülést, köztük azt, amelyik 2012-ben eltörölte azt a törvényt, amely eltiltotta volna a bukott Mubárak-rezsim funkcionáriusait a politikai szerepvállalástól. Ennek köszönhetően indulhatott az elnökválasztáson Ahmad Safík, Mubárak utolsó miniszterelnöke, ám végül a Muszlim Testvériség jelöltje, Muhammad Morszi szerezte meg a szavazatok többségét. 2013 májusában az előző évben elfogadott alkotmány értelmében a Legfelsőbb Alkotmánybíróság köztestülete a szerv elnökévé választotta, ám megbízása csak július 1-jétől lépett érvénybe. A június 30-án kirobbanó tüntetések során egy bizonyos „A nép (azt) akarja” (as-Saab juríd) nevű csoport egy elnöki tanács felállítását követelte, és taglistájuk élére a médiában korábban nem sokszor szereplő Adli Manszúr nevét helyezték. Július 3-án az Abd el-Fattáh esz-Szíszi altábornagy, védelmi miniszter vezette hadsereg puccsot hajtott végre Morszi kormányzata ellen, és bejelentették, hogy Manszúrt nevezik ki ideiglenes államelnöknek, az előrehozott választások lebonyolításáig. Az alkotmányt felfüggesztették és Manszúrt alkotmányos rendeletek kiadására jogosították fel. Egyiptom elnökeként Manszúr július 4-én az általa vezetett alkotmánybíróság előtt tette le hivatali esküjét. Július 7-én kelt rendeletében feloszlatta az országgyűlés iszlamista többségű felsőházát (az alsóház már korábban feloszlott), az ún. Súrát, és új vezetőket nevezett ki a titkosszolgálatok élére. Július 8-án reggel a Köztársasági Gárda laktanyája előtt Morszi-párti tüntetés alakult ki, amelybe a katonaság belelőtt. Az elnök részvétét fejezte ki és vizsgálóbizottságot hozott létre az 51 halálos áldozatot követelő eset kivizsgálására. Ugyanezen a napon egy harminchárom pontos Alkotmányos Nyilatkozatot adott ki, amelyben egyebek mellett rendelkezik a hatalmi ágak elválasztásáról és az állampolgári jogok tiszteletben tartásáról, és megszabja az átmenet menetrendjét. Eszerint megjelenésétől számított 15 napon belül fel kell állnia egy jogászokból álló szakértői bizottságnak, amelynek 30 napon belül javaslatot kell tennie az alkotmány módosítására. A javaslatot egy ötven fős, a társadalom minden szegmensét reprezentáló gyűlés elé kell terjeszteniük, amelynek hatvan nap áll a rendelkezésére a végleges változat elkészítésére. Ezután az elnök 30 napon belül népszavazást ír ki a módosított alkotmányról, amelynek végeztével országgyűlési választásokat tartanak, végül a képviselőház összeülését követően sor kerül az elnökválasztásra. A Muszlim Testvériség és az al-Gamáa al-Iszlámijja iszlamista mozgalmak politikai szárnyai, a Szabadság és Igazságosság Pártja és az Építés és Fejlesztés Pártja nem fogadja el a nyilatkozatot, és a liberális Nemzeti Üdvfront és a Morszi bukásához vezető tüntetéseket szervező Tamarrud mozgalom is bírálatokat fogalmazott meg, módosításokat követelve. Még aznap este miniszterelnökké nevezte ki Házem el-Beblávi korábbi pénzügyminisztert, és saját, külügyekért felelős helyettesévé tette a Nobel-békedíjas Mohammed el-Barádeit, a szekuláris ellenzék egyik főalakját. Július 10-én új főügyészt nevezett ki Hisám Barakát személyében, aki a még Mubárak idején kinevezett Abd el-Megíd Manszúrt váltja a hivatalban, akit Morszi hiába próbált meg korábban leváltani. Bages (Aude) Bages település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 867 fő (2015). Bages Narbonne és Peyriac-de-Mer községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dobray György Dobray György (Budapest, 1942. március 8.) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, producer, operatőr, író, forgatókönyvíró. Életpályája A gimnázium elvégzése után 1961-ben vették föl a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr főtanszakára, ahol 1965-ben kapott diplomát. Első filmjei rendezőként dokumentumfilmek voltak mint például a Munkashow, mellyel 1971-ben elnyerte a Miskolci dokumentumfilmfesztivál nagydíját. Ezután külsősként rengeteg irodalmi és dokumentumfilmet rendezett a Magyar Televízió-ban, majd 1979-ben elkészíthette Az áldozat című első játékfilmjét. Az 1980-as években több filmes siker fűződik a nevéhez, így a Vérszerződés, a Szerelem első vérig című film, melyet rövidesen követett a Szerelem második vérig. Utóbbi két film elsősorban a tizenévesek rajongását nyerte el, miközben Dobray a hazai színészi élet legjava mellett szokásához híven amatőr színészeket (Szilágyi Mariann, Beri Ary) is foglalkoztatott főszerepben. A K – Film a prostituáltakról (Rákóczi tér) és K2 – Film a prostituáltakról (éjszakai lányok) című dokumentumfilmjei, melyek a hazai prostitúció látképét adták, 1988-ban és 1989-ben nagy botrányt okoztak, annek ellenére, hogy Dobray később beismerte, hogy a filmek egyes jelenetei előre beállítottak voltak. A K és K2 nyomán Dobray György íróként is bemutatkozott, mindkét történet könyv alakban is megjelent és eladási rekordokat döntött. Az 1991-es Szerelmes szívek című játékfilmjében Szandi, az énekesnő játszotta a főszerepet. 2005-ben készült, Gólyamese című dokumentumfilmje, mely egy örökbefogadás történetét dolgozza fel, több fesztiválon szerepelt, és a 37. Magyar Filmszemle legjobb dokumentumfilmrendezés díját nyerte el. Filmjei Az áldozat (1979) Vérszerződés (1982) A Mi Ügyünk, avagy az utolsó hazai maffia hiteles története I-II. (1982) TV Szerelem első vérig (1985) Szerelem második vérig (1987) Szálka hal nélkül I-VI. (1988) tv-sorozat K - Film a prostituáltakról (Rákóczi tér) (1988) K2 - Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok) (1989) Szerelmes szívek (1991) Rádióaktív BUÉK! (1993) TV Szerelem utolsó vérig (2001) Gólyamese (2005) dokumentumfilm 4X100 (2006) Hús-Vétek (2008) Könyvek Dobray György–Juhász Sándor: Az áldozat. Magyar bűnügyi film ; szerk. Lugosi L. László; Mafilm-Hunnia Studió–Mokép, Bp., 1980 Éjszakák és nappalok prostituáltakkal ; a K és K2 című kétrészes filmben szerepelt és azokból kimaradt szövegek alapján sajtó alá rend. Kristóf Attila; Szabad Tér, Bp., 1989 Díjak Balázs Béla-díj (2010) 37. Magyar Filmszemle - A legjobb dokumentumfilmrendezés díja (Gólyamese) Rock With’cha A Rock Wit'cha című kislemez az 5. kimásolt dal az amerikai R&B énekes Bobby Brown Don't Be Cruel című albumáról. A dal remix változata szerepel Brown Dance!...Ya Know It! című lemezén is. A dal a 7. helyig jutott az amerikai Billboard Hot 100-as listán 1989-ben. A dal limitált picture disc 7-es kislemezen is megjelent az Egyesült Királyságban, ahol a B oldalon a Seventeen című dal kapott helyett. A dalhoz tartozó videoklipet Bostonban forgatták. Feldolgozások A dal szerepel Bobby V Fly on the Wall 2011 -es albumán is. A dalt az American Idol című műsorban Ruben Studdard is előadta 2011-ben. Megjelenések 12" Egyesült Államok MCA 23951 Rock Wit'Cha (Extended Version) . 5:36 Rock Wit'Cha (Instrumental) - 4:47 Rock Wit'Cha (Suite) - 4:47 CD Single Egyesült Királyság DMCAT 1367 Rock Wit' Cha (7" version) - 4:20 Seventeen - 4:15 Rock Wit'Cha (Extended Version) . 5:36 Stegoceras A Stegoceras a hüllők (Reptilia) osztályának a dinoszauruszok csoportjába, ezen belül a madármedencéjűek (Ornithischia) rendjébe, a Marginocephalia alrendjébe és a Pachycephalosauridae családjába tartozó nem. Tudnivalók A Stegoceras (magyarul: „szarvas tető”), egy növényevő, Pachycephalosauria nem volt, amely a késő kréta korban élt, Észak-Amerika területén. Az állat körülbelül 2 méter hosszú lehetett. A Stegocerast Lawrence Lambe írta le először 1902-ben. Az állat modellként szerepelt a többi Pachycephalosauria elképzeléséhez, mert belőle találtak a legtöbb és legjobb maradványokat. 1920-tól 1945-ig azt hitték, hogy rokon vagy azonos a Troodonnal, mert fogaik igen nagyon hasonlítanak. De később, amikor már több megkövesedett maradvány találtak a Stegocerasból, ezt a feltételezést elvetették. Megjelenése A Stegoceras koponyája 9 centiméter vastag volt. Először úgy képzelték, hogy a hímek szemből, egymás fejét ütötték, de később rájöttek, hogy inkább oldalból támadták egymást, mert, a kerek koponya elcsúszott volna a szemtől szembe való küzdelem során. Másik akadály az lett volna, hogy az állatok nem voltak képesek teljesen vízszintes testtartást felvenni, ami segítette volna őket az ütközet erejének kibírásában. Valószínűleg az ellenfelek egymás mellett állva csapkodták egymás oldalát, és ez nem is volt olyan veszélyes, mert az állatok nagy, erős izmai védték a hátgerincet és a belső szerveket. Amikor az első hiányos Stegocerast felfedezték, azt hitték, hogy hasi csontjai vannak, ami nagyon különleges a madármedencéjűek között. De aztán kitudódott, hogy tulajdonképpen megkövesedett inak voltak. Rendszerezés Eddig két faját fedezték fel: Stegoceras validum Lambe, 1902 Stegoceras novomexicanum Jasinski & Sullivan, 2011 Chazé-Henry Chazé-Henry település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 812 fő (2015). Chazé-Henry Congrier, Renazé, Saint-Erblon, Pouancé, Armaillé, Noëllet, Vergonnes és La Chapelle-Hullin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kandahár Kandahár (pastu nyelven: ������) város Afganisztánban, Kandahár tartomány székhelye és az ország 2. legnagyobb városa. Lakossága 491 000 fő volt 2012-ben. A város 1000 méter magasságban fekszik az Arghandab folyó közelében. Egyes feltevések szerint a nevét az ókori Gandhara területének neve után kapta, amelyet a Mahábhárata is említ. Valószínű, hogy a várost Nagy Sándor alapította a Kr. e. 4. században, amikor is Alexandrai Arachosiorum néven volt ismert. A történelem folyamán többször gazdát cserélt (arabok, törökök, mongolok, perzsák, britek) és több ízben le is rombolták. Saint-Aulaire Saint-Aulaire település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 819 fő (2015). Saint-Aulaire Allassac, Objat, Perpezac-le-Blanc, Saint-Cyprien, Vars-sur-Roseix és Yssandon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nepál a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Nepál az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Öregkori gyengeség Öregkori gyengeségnek, erőtlenségnek azt nevezzük, ha valaki a saját életkorához képest túl fáradékony, az átlagosnál jóval több pihenésre van szüksége, ha a kortársainál gyorsabban merülnek le az energiatartalékai. A fizikai leépülés az évek előrehaladtával folyamatosan erősödik. Csökken az izmok ereje, a kitartás, a munkabírás. Egyre kevesebbet bírunk, a korábbinál jóval kisebb terheléstől is kifulladunk. Mind több egészségügyi problémával is szembe kell néznünk eközben. Az öregkori gyengeség tünetei Testi tünetek az izmok leépülése, az izomtömeg és az izomerő együttes csökkenése ( szarkopénia ) kimerültség, erőtlenség, fizikai passzivitás rendszeres alvászavar (kóros álmatlanság vagy aluszékonyság) erőteljes fogyás vagy hízás Lelki tünetei búskomorság, szorongás étvágytalanság vagy állandó, csillapíthatatlan éhségérzet motiválatlanság feleslegesség-érzés Az erőtlenség okai Testi okok a harántcsíkolt izomsejtek leépülése az idegrendszer gyengülése, az idegsejtek csökkenése, ill. ezek következtében a mozgáskoordináció elbizonytalanodása a szervezet elöregedéséből következő betegségek (pl. ízületi gyulladások; vese-, tüdő- szív- és érrendszeri problémák stb.) tovább gyengítik az idősek fizikumát Lelki okok a fizikai leépülés tünetei az életmódváltozások (megszűnő munkaviszony, a környezet drasztikus átalakulása) a kialakuló feleslegesség-érzés és a szorongások depressziót okozhatnak, ami felerősíti a kezdeti negatív érzéseket az állandó tépelődés következményeként megjelenő kialvatlanság Az öregkori gyengeség következményei A fentiekből is látható, hogy gyakran öngerjesztő folyamat indul be öregkorban, ezért nehéz elkülöníteni az okokat és okozatokat. A szervezet elöregedéséből következő gyengeség elkedvetlenít, a kedveszegett ember depresszióra hajlamos, a depressziós egyén viszont passzivitásba merül, ami fokozza az izomzat sorvadásának ütemét. A nyugdíjas életforma, a munkába járás megszűnése ugyanezeket a folyamatokat gyorsítja föl. Az egymásra ható negatív tényezők ugrásszerű és nemegyszer visszafordíthatatlan állapotromlást idézhetnek elő. Éppen ezért fontos az öregkori gyengeség mielőbbi (testi és lelki) kezelése. Az öregkori gyengeség kezelése az étrend tudatos átalakítása (az életkornak megfelelő egészséges táplálkozás biztosítása: minél több értékes fehérjeforrás, vitaminok stb.) lehetőleg cukormentes diéta, de legalább a finomított cukor fogyasztásának jelentős csökkentése (a magas vércukorszint gyorsítja a mozgást irányító idegsejtek pusztulását) halételek és hidegen sajtolt (minőségi) olajok rendszeres fogyasztása kalciumtartalmú étrend-kiegészítők hormonpótló terápia (kizárólag szakorvossal egyeztetve!), a nemi hormonok csökkenése ugyanis gyengíti az izomzatot, ezáltal rontja a fizikai erőnlétet természetes „napfényterápia” (kivéve a nyári kánikula idején, ill. sosem a tűző napon, hanem a kellemesen melengető szórt fényben) rendszeres – és változatos – testmozgás, pl. kirándulás nyugdíjas társasággal önkéntes társadalmi munkák vállalása és elvégzése bármilyen egyéb tevékenység, amely egyszerre biztosítja a fizikai erőnlét és a közösségi élmények megőrzését Bordeaux-i borvidék A bordeaux-i borvidék Franciaország legnagyobb borvidéke, amely Gironde megye teljes területét lefedve több mint 120 000 hektáron terül el. Nevét a megyeszékhely, Bordeaux városa után kapta. A vidék borkultúráját a rómaiak honosították meg, de hírnevét 1152-ben alapozta meg, Aquitániai Eleonóra és II. Henrik poitiers-i házasságkötését követően. Jelenleg Franciaország legjelentősebb borvidéke; évente 700 millió palacknyi bort termelnek a gazdák. A bordeaux-i borok 89%-a vörös bor. Grignols (Gironde) Grignols település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 1173 fő (2015). Grignols Cours-les-Bains, Cauvignac, Masseilles, Sigalens, Sillas, Cocumont és Romestaing községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pommer A pommer (Bomhart, Bombart, bombarde, bombardo) a schalmeiek családjából származó kettős nádnyelves, kúpos furatú, tölcsérben végződő, fából készült fúvós hangszer. Hat-hét hanglyuka és egy-négy védőtokkal ellátott billentyűje van. A mély hangolású hangszereknél a nádsíp hajlított fúvócsővel csatlakozik a testhez, a többinél ajaktámaszt alkalmaztak. A 15. – 17. században volt használatban. A pommer hangszercsalád tagjai, hangterjedelmük (Michael Praetorius, Syntagma Musicum): kisdiszkant: h' – h" diszkant: d' – a" kis alt: g – d" nagy alt (nicolo): c – g' tenor: G – g' basszus: C – h nagybasszus: F 1 – e A 15. század elején alakult ki kezdetben az alt és tenor változat, majd a 17. század elejére kiépült a teljes hangszercsalád a nagybasszusig, amely mintegy 3 méter hosszú. A diszkant változatot schalmeinek nevezték. Erős hangú hangszerek, harsonákkal, cinkekkel, dulciánokkal együtt szólaltak meg, velük együtt az haut hangszerek (hauts instruments) közé tartoztak. Az hautbois, oboa hangszernév is ilyen módon származtatható, a barokk oboa a diszkant pommerből fejlődött ki. Kisgéres Kisgéres (szlovákul: Malý Horeš) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Fekvése Királyhelmectől 4 km-re, délnyugatra fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a korai bronzkorban éltek emberek. A mai települést 1214-ben Királyhelmec határbejárási jegyzőkönyvében említik először „Gures” alakban, ekkor még csak mint pusztát említették. Zemplén várának tartozéka volt Gerus néven, melyet IV. Béla király Péter fiainak: Igenernek és Ambrusnak adományozott. 1403-tól a Pálócziaké. Kisgéres (Kysgeres) néven 1411-ben szerepel első ízben okiratban. 1419-ben az Imreghi és más nemes családoké. 1489-től részben a leleszi prépostság faluja volt, részben a Perényi, Báthori, Daróczi és Károlyi családoké. 1557-ben 5 és fél portája adózott. A 16. század közepén lakói reformátusok lettek. 1715-ben 9 lakatlan és 17 lakott háza állt. Régi fatemploma a 18. században tönkrement, helyette 1772-ben építettek imaházat és iskolamesteri lakást. 1784-ben épült fel az új református templom, tornyát 1795-ben építették. 1787-ben 81 háza és 670 lakosa volt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Géres. Magyar falu Zemplén Vármegyében, földes Ura a’ Lelészi Uradalom, lakosai reformátusok, fekszik Nagy Géresnek, és Királyi Helmetznek szomszédságában, határja két nyomásbéli felette nyirkos, melly jó búzát terem, erdője kitsiny, réttye kevés, lakosai Király Helmeczi szőlőben szoktak munkálódni.” 1828-ban 153 házában 1131 lakos élt. 1865-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, melynek a templom is áldozatul esett. A következő évben mind a templomot, mind a tanítói lakot újjáépítették. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kis-Géres, magyar falu, Zemplén vmegyében, Király-Helmeczhez nyugotra 1/2 mfdnyire: 3 római kath., 1072 ref., 6 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Szántófölde 906 hold, s bő termékenységü; rétje, erdeje kevés. F. u. többen.” Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kisgéres, bodrogközi magyar kisközség 263 házzal és 1354 református vallású lakossal. Postája és távírója Királyhelmecz, vasúti állomása Perbenyik. Már a leleszi prépostság alapító-levele említi Vitalis nevű birtokosát. 1214-ben még puszta volt s akkor nyerte a Kis jelzőt is. Ez időtájt Gyueres alakban találjuk feljegyezve. Zemplén várának tartozéka volt, melyet IV. Béla, Gerus néven, Péter fiainak: Agenak, Igenernek és Ambrusnak adományoz. Majd a XIII. században a Rozádiv család lesz az ura, de 1403-ban a Pálócziaké. 1419-ben Imreghi Andrást és Cseke Györgyöt, 1458-ban Pálóczi Lászlót, hét évvel később Bacskai Istvánt és Tárkányi Istvánt iktatják birtokba; de 1489-ben a leleszi prépostság is részesedik benne. 1505-ben Szennyesi Tamást, 1510-ben Bánffi Pétert, Eödönffi Imrét, Dobó Zsófiát, Gerendi Lászlót és Czékei Jánost találjuk itt. Az 1598-iki összeírás egyedül Báthory Istvánt említi birtokosául. Utána Nyáry István következett, de 1609-ben a Daróczyaknak is van benne részük. 1747-ben Dravetzky Lászlót, 1779-ben pedig Károlyi Antalt iktatják itt birtokba. Újabb korban s ezidőszerint is birtokosa a leleszi prépostság. 1868-ban, 69-ben, 90-ben és 1903-ban nagyobb tűzvész pusztított a községben. Református temploma 1758-ban épült. Ide tartoznak Viktor és Pusztakeresztúr tanyák, mely utóbbinak a neve Christur elpusztult község emlékét tartja fenn. Ez a község már 1214 előtt említtetik Huntó ispán birtokaként, ki azt Boleszló váczi püspöknek adományozza. Említve van azután egy 1263-iki határjáró-levélben is. Géres határában feküdt hajdan Bodoló község is, melyről már 1254-ben történik említés. A XV. század közepén a Sztritheieké és a Buttkai Bodaiaké. Tíz évvel később már praedium és SerédiGáspár az ura. 1570-ben Kistárkányi Boda Ozsvátot és Móré Gáspárt, 15 évvel később pedig Joó Jánost iktatják birtokába. Ez időtájt Knini Boinithith Györgynek is van itt birtoka. Határában a Tatártemetés nevű dűlőhöz szájhagyomány fűződik, hogy t. i. Batu kán hordái itt gyilkolták volna rakásra az akkori környékbeli lakosságot.” 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. Népessége 1910-ben 1245-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 2001-ben 1149 lakosából 1098 magyar és 49 szlovák. 2011-ben 1112 lakosából 1039 magyar és 69 szlovák. Nevezetességei Református temploma 1784 -ben épült, tornyát 1795 -ben készítették. 1866 -ban újjáépítették. A község nevezetessége ugyancsak a híres borospince-komplexum, amely 79 bejáratból és hozzávetőleg 300 pincetorokból áll, zömmel vulkáni tufába faragva. Határában a bennszülött (endemikus) magyar- és Zimmermann-kökörcsin ( Pulsatilla hungarica; P. zimmermannii) védett lelőhelye, valamint a szikes-mocsaras Géresi rétek NATURA 2000 területen az ugyancsak bennszülött (endemikus) hernyópázsit (Beckmannia eruciformis) lelőhelye található. Fredegius Fredegius, vagy Fridugisus, Fredegisus, Tours-i Fredegis (8. század vége – 834, Tours) angolszász születésű szerzetes, író, filozófus. Alkuin kedvenc tanítványa volt Yorkban, majd Nagy Károly császár udvarában. Ez utóbbi helyen a császár körül szerveződő értelmiségieket tömörítő Schola Palatina tagja lett Nathaniel néven. 796-ban, mikor Alkuin Tours apátja lett, Fredegius Aachenben maradt, majd 804-ben követte Alkuint a tours-i apátság vezetői posztján, továbbra is kitűnő kapcsolatokat ápolva az uralkodóval. 819-ben a birodalom kancellárja lett, majd 820-ban a Saint-Omerben lévő Saint-Bertin kolostor apátja. Kortársai közül kiváló műveltségével tűnt ki, írt verseket, illetve számos levelét ismerjük. Legismertebb írása a sötétségről és a semmiről szóló levele (De nihilo et tenebris), melyben azt vizsgálja, hogy a sötétsség, és a semmi ténylegesen létező dolgok-e. Abból indul ki, hogy amikor a Biblia ezeket a kifejezéseket használja, például a Teremtés könyvében, akkor úgy beszél róluk, mintha ezek valóságosak lennének. Fredegius észérvekre és tekintélyekre egyaránt hivatkozik - de már műve elején elismeri, hogy kisebbségben maradt véleményével az Agobard de Lyon vezette irányzattal szemben. Mindenesetre az általa használt dialektikus módszer megelőlegezi Pierre Abélard és Aquinói Szent Tamás, valamint Alexander of Hales skolasztikus módszerét. Szent Márton-templom (Bogács) A Szent Márton-templom Tours-i Szent Márton tiszteletére felszentelt, gótikus stílusú műemlék templom Bogácson, amelynek pontos története, építésének körülményei nem ismertek. Az eredetileg román stílusú templom feltehetően a községgel közel egyidős épület, mivel Bogács első írásos említésekor, 1248-ban már jelenlegi helyén, bár közel sem jelenlegi formájában állt a templom, akkor még Szent György nevét viselve. A templom a község egyetlen műemléképülete, s egyben fontos turistacélpont a Bogácsra látogatóknak. A templom és Bogács a középkorban Bogács község templomának legősibb részei tehát már 1248-ban álltak, bár a község egyházának hivatalos alapítása éve 1332, amiről az 1333–35-ből származó legrégebbi plébánia-összeírások tanúskodnak. A templom papja ezekben az esztendőkben 5-10 pápai tizedet fizetett, az ekkori tizedlajstromok még Bogath, Bukach, Boach, Boganch vagy éppen Bokoch néven emlegetik a települést. A 13. században épült templomrészek feltehetően a következők: a sekrestye, a szentély, a kápolna és a torony egy bizonyos magasságban. A templom mellett már akkor létezett a régi temető, amelyet a templommal együtt kőfallal vettek körbe. A kápolna déli falának szerkezete azt sejteti, hogy ott korábban tágas bejárat lehetett, amit az idők folyamán befalaztak. A templom északi falával párhuzamosan, attól kb. 3 méternyire, a sekrestye sarkától indulva egészen a toronyig falmaradványok láthatóak. Ez két lehetőséget vet fel: az épület eredetileg vagy többhajós templom, vagy kolostor lehetett. Bár nem bizonyított tény, de korábban valószínűleg altemploma is volt az épületnek. A különböző templomrészek azt mutatják, hogy az építkezés – vagy az átépítés – mindenképpen több részletben mehetett végbe. A templom magaslati fekvése, tömör falszerkezete arra utal, hogy az épület valaha védelmi szerepet is betölthetett. A bogácsi templomtorony ma is több kilométerre ellátszik. A török hódoltság kora 1568-ban a település birtokosa, az egri főkáptalan leltárt állíttatott össze a templomról. E szerint a templom védőszentje még a 16. században is Szent György volt, s a főoltáron kívül két mellékoltára volt (az egyik Szent Mihály, a másik Mindenszentek tiszteletére emelve, a helyi pap saját költségén). A török hódoltság korából két ismeretlen ember falba vésett neve maradt az utókorra, a templom két különböző pontján, mindkettő 1671-ből – ez arra utalhat, hogy az érintett falrészek már ekkor, a 17. században elnyerték mai formájukat. Sajnos a templom későbbi bevakolása sokat rontott e leletek állapotán. A templom ez időkben betöltött szerepére vonatkozóan érdekesség, hogy egyes feltételezések szerint a templom föld alatti összeköttetésben állhatott az egri várral.[forrás?] A templom újkori története A 18. századból, vagyis a török uralom alóli felszabadulás utáni korból fennmaradt források már Szent Mártont említik, mint a templom védőszentjét. A török hódoltság végeztével, a csaknem teljesen elpusztított plébánia 1724-ig nem rendelkezett plébánossal. Ez évtől viszont megkezdődött a plébániai anyakönyvek vezetése is. Ekkoriban még (1775-ig) Szomolya, Noszvaj, Cserépfalu és Bükkzsérc községek is a bogácsi plébániához tartoztak. 1730-ban és 1739-ben a helyi hívek előtt előbb két kisebb, majd egy nagyobb harangot is öntöttek Szent Márton tiszteletére, amelyek azonban nem a mai harangok. 1762-ben a bogácsi hívek és az egri káptalan költségén pirosra festett zsindellyel fedték be a tornyot. Korabeli feljegyzések szerint a község lakossága ekkoriban színtisztán római katolikus vallású, példamutató, hithű közösség volt. A 19. század legelején a templom mégis elhanyagolt állapotba került. Ezt javítandó 1800–1801 között az akkori plébános alapos átalakításokba kezdett. A templom többek között új zsindelytetőt kapott, de megerősítették a hajó mennyezetét is. A templom hajójának földjét Sály kőbányájából származó kvadrátkővel rakták ki, s új alapokra helyezték a kórust is. A munkálatok végzése közben - az akkor plébános feljegyzései szerint - a templomban nagyon sok emberi csontot találtak, különösen a kvadrátkőburkolat lerakása közben, amikor a föld két helyen is beszakadt, s kővel kirakott, falazott üregekre bukkantak. Ez tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a templom alatt valaha létezett altemplom is. A templomban ekkoriban négy, fából készült oltár volt található: a főoltár Szent Mártont ábrázolta, de ezen kívül Nepomuki Szent János, Szent Kereszt és Fájdalmas Anya oltárok is voltak az épületben. A ma is látható keresztelő kút, rajta keresztelő János szobrával, már ekkor megtalálható volt a templomban. 1801-ben a hajó mennyezetét és homlokzatát is kifestették. A mennyezetre újfent a templom védőszentjének, Szent Mártonnak a festménye került fel, de ma már sem ez, sem a homlokzati festmény nem látható. A templom a mai formájában 1824-ben készült a templom mellett álló Nepomuki Szent János szobra, mely idősebb Csiky János munkája, s amely 1970 óta áll a templomkertben, a bejárattól nem messze. A 19. század végén többször vihar rongálta meg a templomot, így leégett a torony, villámcsapás olvasztotta meg a harangokat, melyeket a hívek pótoltak. 1901-ben ismét felújították a templomot, ekkor került a Szent Mártont ábrázoló oltárkép a templomba. 1909-ben, 2806 koronáért a Rieger cégtől új orgonát vásároltak. A templomot 1925 tavaszán földrengés rongálta meg. 1928-ban kerültek a mai harangok a templomba. 1929-ben megerősítették a templom falait. 1940-ben kifestették a templomot, akkor készült a Jó pásztor című homlokzati kép, Takács István mezőkövesdi festőművész alkotása. 1951. június 20-án újra villámcsapás érte a templomot, mely a tetőben és az orgonában okozott károkat, de ezeket hamarosan ki is javították. 1972-ben a templom – részben az Országos Műemlék Felügyelet előírásai szerint – megújult. 1984-ben új sisakot kapott a torony, 1989-ben újra vakolták és meszelték a templom belső falait. 1992-93-ban nyerte el a szentély a mai alakját, a szembemiséző oltárt Csiki László kőfaragó mester bogácsi vörös-kőből faragta ki. A tabernákulum, a szószék és a felolvasó állvány Fülöp András munkája. 1995-ben kerültek új padok a templomba Németországból. 2000-ben, a 2000 éves római katolikus egyház tiszteletére a templom új tetőhéjazatot kapott, valamint belső meszelés történt, melynek során megújult a Takács István készítette homlokzati freskó is. A bogácsi templom ma már díszkivilágítással is rendelkezik, melynek köszönhetően éjszaka is messze látható a templomtorony. 2005-ben került a templomba a Bogácsi Madonna néven emlegetett, különleges múltra visszatekintő kegyeleti szobor. A 400-500 éves szobor származási helye feltehetően Anglia vagy Írország, amely előbb az Ibériai-félszigetre került, majd Nybérius Bertil magyar származású svéd állampolgár révén a bogácsi műemléktemplomba. A kegyeleti tárgynak külön oltárt állítottak, s a szobrot övező legendák, különös események révén mind a templom, mind pedig a község egyik új nevezetessége lett. A templom környékén közigazgatási átalakításra is sor került az utóbbi években: a toronytól jobbra eső, a torony, a hajó, a kápolna és a templom mellett haladó út által körbezárt terület II. János Pál pápáról a II. János Pál tér nevet kapta. Ugyanitt, az út túloldalán, a temető és a templomkert között II. János Pál pápa boldoggá avatása kapcsán avattak emlékművet a lengyel-magyar barátság tiszteletére. CA Osasuna A Club Atlético Osasuna spanyolországi, baszkföldi labdarúgócsapat 2017/18-ban a másodosztályban, a Segunda División-ban szerepel. Székhelye Pamplonában van. Történelem Az alapítás Az Osasunát 1920-ban alapították, de a csapat létrehozásának pontos dátuma ismeretlen. Az ebből az időből származó jelentések szerint egy novemberi szerdán alakult meg az egyesület. Két különböző klub a Sportiva és a New Club egyesüléséből alakult ki az Osasuna. A csapat nevét José Benjamín Andoain Martínez adta. Az 'Osasuna' szó baszk nyelven egészséget jelent. A CA Osasuna az egyetlen spanyol első osztályú csapat, melyet baszk nyelven neveztek el. A kezdetek A korabeli feljegyzések szerint a csapat 1920. október 24-én lépett pályára először egy katonai csapat ellen. A történetének első mérkőzésén 1–1-es döntetlent ért el az egyesület. 1921. április 10-én egy regionális döntőjében ugyan kikaptak 2-1 arányban, de ezzel is a második helyen végeztek. 1922. május 21-éig az Osasuna két különböző pályán (Ensanche és Hipódromo) játszotta a hazai mérkőzéseit (többségében barátságosakat). A fokozódó érdeklődésnek köszönhetően megnyitotta Pamplonában a kapuit a San Juan stadion. A megnyitó mérkőzést az Arenas de Getxo ellen játszották. Az ellenfél ebben az időben Spanyolország top klubjai közé tartozott. A következő öt évben az Osasuna egész Spanyolországot bejárta és több különböző bajnokságban szerepelt. Ebben az időszakban szerződtette az első külföldi alkalmazottját a klub, Walter Gerbart német edzőt. 1924. április 24-én az erős Boca Juniors ellen Pamplonában szenvedett 1-0-s vereséget az Osasuna, egy barátságos mérkőzésen. 1926-1927-es szezon alatt Seve Goiburu lett az első Osasuna játékos, akit meghívtak a spanyol válogatottba. 12 válogatott mérkőzésen 6 gólt szerzett a nemzeti 11 tagjaként. 1928-ban Jaime Lazcano a Real Madridba igazolt. A helyi játékos 25 gólt szerzett a szezonban, és ezzel figyelt rá fel a madridi óriásklub. Szintén még 1928-ban megalakult a spanyol labdarúgó-bajnokság három osztállyal, a Primera, a Segunda és a Tercera divíziókkal. Az Osasuna a legutóbbiban szerepelt az első évében és rögtön a harmadik helyen végeztek. Az 1931-32-es szezon során az Osasuna nem szenvedett vereséget hazai pályán és feljutottak a Segunda Divisiónba, ahol nagyon jól letelepedtek. 1934-ben remek teljesítmény mutatott a navarrai klub, a spanyol labdarúgókupában miután kiejtette az Atlético Madridot, a másik nagy fővárosi csapat a Real Madridot kapta ellenfeléül. Bár kikapott az Osasuna 3-0-ra, mégis beírta a mérkőzés magát a pamplonai történelemkönyvekbe, ekkor volt kint először 9.000 néző a San Juan stadionban. Az 1934-35-ös szezon utolsó mérkőzésén az Osasuna legyőzte a Murciát, ezzel története során először feljutott a spanyol labdarúgás legmagasabb osztályába. Ebben a szezonban a spanyol kupa elődöntőjébe is bejutottak, de a Sevilla ellen kiestek. Az első osztály béli szereplés nem sikerült az Osasuna számára hosszúra, az első szezon után visszaestek a másodosztályba. A kupában már több sikerrel járt a csapat, ismét eljutott az elődöntőkig. Ezúttal az FC Barcelona volt az Osasuna ellenfele. Az első mérkőzésen, hazai környezetben 4-2-re tudott győzni a navarrai együttes, de a visszavágón 7-1-es Barcelona győzelemmel ismét útját állták az Osasunának a kupadöntő felé. A háború alatt 1936 és 1939 között Spanyolországban polgárháború zajlott, mely erősen befolyásolta a lakosság mindennapi életét, ahogyan labdarúgást is. A játékosoknak harcolniuk kellett a háborúban és a bajnokságokat is leállították. Csak néhány barátságos mérkőzést rendeztek ebben az időszakban. 1938-ig egyetlen bajnokság sem indult. A Copa del Generalísimo volt az első sorozat a háború kitörése után. A rendes nemzeti bajnokság 1939–1940-es szezonban folytatódott. Az Osasuna a Segunda Divisiónban indulhatott, ahol az 1935–1936-os szezont befejezte. A következő szezonokban második és ötödik is volt a pamplonai csapat, de ezután anyagi problémák léptek fel a klub háza táján (ebben az időszakban még 2.200 szezonbérletessel rendelkezett a klub). 1944-ben az Osasuna kiesett a Tercera Divisiónba, miután 14 szezont töltött el a spanyol első és másodosztályban. A kiesés a klub életében egyik legsötétebb időszakát jelentette, ami három évig tartott. Ez idő alatt számos problémával kellett megküzdenie a klubnak a fennmaradásért. A szezonbérlettel rendelkezők száma kétszázra csökkent. A klub feltámasztása 1947-ben indult meg. A bérletesek száma kevesebb, mint egy év alatt elérte a 3.000-et. A klub belső átalakításon esett át, új elnököt választottak és visszafizették a tartozásokat. A szerencsétlen korszak végét az 1949-es Segunda Divisiónba való feljutás jelentette. A nagy átalakítás Az 1950-es évek elején nagy átalakulás történt a csapatot illetően. A cél a feljutás volt. A keretet helyi játékosokkal kívánták megtölteni, melyeket alacsonyabb osztályokból igazoltak. Olyan játékosok is kerültek a klubhoz, akik előtte még nem szerepeltek egyetlen profi ligában sem, csak regionális bajnokságokban. 1952-ben az Osasuna közel került a feljutáshoz, de ez csak 1953-ban sikerült nekik. Azonban nem sikerült jól a csapat számára a következő szezon és azonnal visszaestek a Segunda Divisiónba, ahol 1957-ig maradni kényszerültek. Ismét feljutottak és négyéves remek periódus következett a csapat életében. 1957-1958-as szezon remekül sikerült a pamplonai egyesület számára. Az anyagi problémák véglegesen eltűntek és hasznot termelt a klub. A csapat ekkor elérte az addigi történelmének legjobb helyezését, az ötödik helyen végeztek a spanyol első osztályban. Több emlékezetes mérkőzést is lejátszott a csapat az otthonául szolgáló San Juan stadionban. A Barcelona, az Español, a Real Sociedad, a Real Madrid, és a Sevilla is vereséggel távozott a navarrai városból. 1960-ban ismét kiesett az Osasuna a spanyol élvonalból, de a következő szezonban máris kiharcolta a feljutást. A feljebb lépést jelentő szezonban 21 mérkőzésen győzött a pamplonai gárda és összesen 83 gólt szerzett. A Real Madrid rögtön lecsapott két helyi sztárra (Zoco és Félix Ruiz), akikért 6.000.000 pesetát fizetett a spanyol sztárcsapat. 1963-ig maradt az Osasuna az első osztályban, aztán ismét kiestek. Ez után a következő húsz évben nem sikerült a spanyol labdarúgás legmagasabb osztályába kerülniük. Az új stadion Az Osasuna 1966 áprilisában eladta a San Juan stadiont, hogy a klub ki tudja egyenlíteni a tartozásait, mert a másodosztályú szereplés során csökkentek a bevételei a klubnak. Ezzel a csapat elveszítette az egyik jelképét, de ismét elkerült a gazdasági csőd közeléből. A csapat egy új, modern és 25.000 néző befogadására alkalmas stadiont kapott, melyet a létesítményhez közeli Sadar folyóról neveztek el. A stadionnyitó mérkőzésen (1967. szeptember 2.) a Zaragoza és a Vitoria Setúbal lépett pályára. A mérkőzés 1–1-es döntetlennel zárult. Másnap az Osasuna is pályára lépett a portugál csapat ellen, de az új stadion béli első mérkőzésükön 3–0-ra kikapott a pamplonai csapat. Az új stadion ellenére a csapat nem tudott javulni, így a második ligából is kiestek, és ismét a Tercera Divisiónban szerepeltek. A következő évek a második és a harmadik osztály közötti ingadozásról szóltak. 1970-ben elérkezett az Osasuna megalapításának 50. évfordulója. Ekkor a Segunda Divisiónban szerepelt az együttes. Az évfordulóra barátságos mérkőzéseket rendeztek az új stadionban, a Crvena Zvezda, az uruguayi Liverpool FC (Montevideo) és a Real Madrid részvételével. Az 1971–1972-es szezon alatt érkezett az Osasunához a klub eddigi legsikeresebb elnöke, pénzügy és eredmények tekintetében is. Fermín Ezcurra 23 éven át irányította sikeresen a navarrai egyesületet. 1980. június 2-án játszották az aktuális szezon utolsó mérkőzését, mely ismét fontos a csapat történetében. Az Osasuna a Murcia ellen lépett pályára idegenben, ahol az 1–0-s pamplonai győzelem ismét a feljutást jelentette az egyesületnek. Ezzel a győzelemmel 14 éves siker-sorozat kezdődött a klub életében. A mérkőzés nem csak ezért kiemelt az Osasuna történetében. 7.000 szurkoló vállalta a 700 kilométeres utat Murciába, hogy támogassák a szeretett csapatukat a feljutásért vívott harcban. A győztes mérkőzés után fieszta kezdődött Pamplona utcáin, ahol több ezer Osasuna szurkoló ünnepelte a csapat sikerét. Az új korszak elején az Osasuna volt a Primera División meglepetéscsapata, Pepe Alzate irányításával. A csapat fizikai játékot képviselte és oroszlánbarlang lett a pamplonai Sadar stadionból. Az ellenfelek nehezen bírtak az agresszívan küzdő Osasunával, ezért is kapták az ellenfelektől az 'Indiánok' becenevet. 1982 júliusában új 82.000 négyzetméteres tréningközpontot épített az Osasuna, és megkezdte a működését a pamplonai labdarúgó-iskola azzal a céllal, hogy a későbbiekben helyi fiatalok szerepeljenek az Osasuna kezdőcsapatában. Először Európában Pepe Alzate távozása után az addig szinte ismeretlen jugoszláv tréner, Ivan Brzić került az Osasuna kispadjára. A Sadar stadionban amíg olyan sztárok fordultak meg, mint Diego Maradona, addig az Osasuna szezonról szezonra azzal küzdött, hogy bent tudjon maradni az első osztályban. 1985-ben változás történt ilyen tekintetben, a csapat a hatodik helyen végzett a Primera División küzdelmeiben, s ezzel kvalifikálta magát az UEFA-Kupa következő évi küzdelmeibe. Az Osasuna első európai kupamérkőzését az Ibrox Stadiumban játszotta a Rangers ellen. Az első idegenbeli mérkőzésen 1–0-s vereséget szenvedett a spanyol csapat, de a visszavágón a Sadar stadionban 2–0-s sikert arattak. Ennek az eredmények köszönhetően kiütötte a legendás skót egyesületet a pamplonai csapat. Az UEFA-Kupa menetelés nem tartott sokáig az Osasunának. A következő körben a belga Waregemt kapták ellenfelüknek. Az idegenbeli 2–0-s vereség után az otthoni 2–1-es győzelem nem volt elég a spanyol továbbjutáshoz. Zabalza-időszak A felemás sikerű évek után Brzić elhagyta a kieséstől alig megmenekülő klubot. A helyét Pedro Mari Zabalza vette át, aki a csapat történetének egyik legsikeresebb trénere lett. A helyi edzővel sikeres időszak kezdődött a csapat életében. 1988-ban ötödik, 1989-ben tizedik, 1990-ben nyolcadik helyen végzett az egyesület a Primera Dividiónban. Az 1990–1991-es szezon a csapat történelme során az egyik legemlékezetesebb. Az Osasuna a negyedik helyen végzett a bajnokságban, amely a klub létezése óta a legjobb helyezése. Ebben a szezonban egy nagy győzelmet aratott az Osasuna. A Santiago Bernabéu Stadionban 4–0-ra legyőzte a pamplonai kiscsapat a Real Madridot. A győzelemben nagy szerepet játszott a lengyel csatár, Jan Urban, aki mesterhármast lőtt a spanyol fővárosban. Ezzel a teljesítményével az Osasuna történetének egyik legjobban tisztelt játékosa lett. Ismét Európában és később a visszaesés A '90-es évek első fele tekinthető az Osasuna történetének egyik legsikeresebb időszakának. Az 1991-1992-es szezonban a pamplonai csapat az UEFA Kupában indult el, az előző szezon végién elért negyedik helyüknek köszönhetően. Az európai kupasorozatot nem kezdte jól az Osasuna. Az első mérkőzésen a bolgár Szlavija Szófia otthonában 1-0-s vereséget szenvedtek. A visszavágón ellenben sikerült győznie a baszk csapatnak 4-0-ra, ami a továbbjutásukat jelentette. A következő fordulóban a német Stuttgart várt a baszkokra. A Spanyolországban megrendezett első mérkőzésen gól nélküli döntetlen született, de az emlékezetes visszavágón 3-2-re sikerült idegenben nyernie az Osasunának. A sikernek köszönhetően már a legjobb 16 között tudhatták magukat a navarrai klub játékosai, ahol a holland Ajax Amsterdam várt a spanyol kis csapatra. Az Osasuna mindkét mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedett a holland csapattal szemben. A két gólt Dennis Bergkamp szerezte. Az Ajax két hónap múlva megnyerte az UEFA-kupát. 1993-94-ben ismét egy sötétebb időszak jött el az Osasuna számára. A keret nagy átalakításon esett át és ennek is köszönhetően a csapat 14 évnyi folyamatos első osztályban való szereplés után ismét kiesett a második osztályba. Ez az akkori klubelnök, Fermín Ezcurra több, mint 20 éves uralmának végét is jelentette. A következő évek nehezek voltak a klub életében. 1997-ben közel állt a csapat a kieséshez, de a szezon végén 5 mérkőzést is sorozatban megnyert a helyi fiatalokkal felálló Osasuna, ezért nem búcsúzott a navarrai gárda a harmadik osztályba. Az új évezred 1998-ban Javier Miranda került az Osasuna elnöki posztjára, aki Miguel Ángel Lotinát nevezte ki a csapat edzőjének. 2000-ben Lotina feljuttatta a pamplonai csapatot az első osztályba. Az utolsó mérkőzésen a Recreativo Huelva elleni 2-1-es győzelemmel harcolták ki a feljutást a baszk klub játékosai. 2002-ben két évnyi első osztályú szereplés után a klub elnöke és az edző is távozott az Osasunától. Patxi Izco lett a klub új elnöke, aki a mexikói Javier Aguirrét nevezte ki a csapat vezetésére, aki a '80-as években játszott az Osasuna színeiben. 2004-2005-ös szezon rendkívül emlékezetes maradt az Osasuna híveinek. A Copa del Rey döntőjéig jutott a pamplonai csapat Aguirre vezetésével. A kupadöntőben a Real Betisszel mérkőzött meg az Osasuna a Vicente Calderón Stadionban, ahová 20 ezer ember kísérte el a játékosokat. A rendes játékidő 1-1-es döntetlenre végződött, az Osasuna gólját az ausztrál John Aloisi szerezte, így hosszabbítás következett. A Betis újabb gólt szerzett a hosszabbítás vége előtt 5 perccel, amire már nem tudott válaszolni a navarrai gárda, így történetének első kupadöntőjében alul maradt az ellenfelével szemben. A Betis bajnoki szereplésének köszönhetően a következő idényben az Osasuna ismét elindulhatott az UEFA Kupában. A következő szezonban a nemzetközi kupaszereplés nem sikerült jól a pamplonai csapat számára, az első fordulóban búcsúzni kényszerült a sorozattól. A francia Stade Rennais búcsúztatta az Osasunát. A bajnokságban már sokkal jobban szerepelt a klub. Több fordulón is vezették a bajnokságot, végül a negyedik helyet sikerült megszereznie a navarrai kis csapatnak. Ezzel a teljesítménnyel kiharcolták a Bajnokok Ligájában való indulás jogát. 2006 nyarán az Osasunát sikerre vezető Javier Aguirre az Atlético Madridhoz igazolt, helyét a navarrai születésű José Ziganda vette át, de a sikerek még nem értek véget az edzőváltással. A 2006-2007-es Bajnokok Ligája sorozattól hamar búcsúzott az Osasuna, a Hamburg már a selejtező forduló folyamán kiejtette a navarraiakat, de az UEFA-kupában még elindulhattak, ahol már nem vallottak szégyent. Olyan csapatokat vert ki a sorozatból a pamplonai kis csapat, mint a Parma, a Girondins Bordeaux, a Glasgow Rangers vagy a Bayer Leverkusen. Az Osasuna egészen az elődöntőig menetelt, ahol a szintén spanyol Sevilla búcsúztatta őket. A Sevilla a döntőben a szintén spanyol Espanyolt verve végül megnyerte a kupát. A 2008-2009-es szezont rosszul kezdte az Osasuna, hat mérkőzésen két gólt szereztek a játékosok és egyetlen mérkőzést sem nyertek meg, ezért 2008. október 13-án José Zigandát menesztették és a helyére José Antonio Camachót nevezték ki. Játékoskeret 2016. augusztus 12-i szerint Quo Vadis (együttes) A Quo Vadis együttes elődje a 80-as évek derekán alakult iskolai amatőr zenekarként Temesváron. Tagjai megalakuláskor: Farkas László (szólógitár, vokál), Farkas Szilámér (ritmusgitár), Borbély Szilárd (dobok). 1991-ben mutatkoztak be nyilvánosan, Gáspár Zsolt csatlakozása után. Nem sokkal a bemutatkozó koncert után Farkas Szilamér elhagyta a csapatot, az együttes trió formában játszott 2004-ig. Ez idő alatt az együttes megnyerve a Buzau-i rockfesztivált lemezkiadási jogot kapott megosztva a Floare Albastra nevű együttessel. Ezután kiadtak egy saját anyagot "Connect with me" címmel audiokazettán. 2004-ben Gáspár Zsolt elhagyta a csapatot, helyére Czifrák István basszusgitáros és Nagy Bogdan énekes, szájharmonikás lépett. Az együttes fellépett kisebb-nagyobb fesztiválokon, klubokban Franciaországban, a Felvidéken és Magyarországon. Több ízben is meghívottja volt a Paksi gasztro-blues fesztiválnak, melynek egyik gyűjteményes lemezére egy daluk fel is került. A román állami televízió Cream számokból álló műsorukat felvette. A bukaresti blueskocsmákban is sikert arattak, a kilencvenes években egész Romániában megismerték nevüket. A különböző romániai rockfesztiválokon rendszeresen szerepeltek. 1998-ban meghívták őket Franciaországba, a Belfort-i FIMU fesztiválra. Ugyanebben az évben már másodszor koncerteztek Budapesten. Saját szerzemények mellett a Cactus, a Colosseum, a Led Zeppelin, a Mountain, továbbá Muddy Waters és Jimi Hendrix számokat játszanak. Litoria nigropunctata A Litoria nigropunctata a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Pápua Új-Guineában és Indonézia Papua tartományában él. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, folyók. Saint-Avit-Frandat Saint-Avit-Frandat település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 100 fő (2015). Saint-Avit-Frandat Castéra-Lectourois, Lectoure, Sainte-Mère és Sempesserre községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Férfi 12,5 km-es üldözőverseny biatlon a 2010. évi téli olimpiai játékokon A 2010. évi téli olimpiai játékokon a biatlon férfi 12,5 km-es üldözőverseny versenyszámát február 16-án rendezték a whistleri Whistler Olympic Park síközpontjában. Az olimpiai aranyérmet a svéd Björn Ferry nyerte, aki egyetlen lövőhibával, harminchárom perc és harmincnyolc másodperc alatt teljesítette a távot. Tizenhat és fél másodperccel mögötte, két lövőhibával ért a célba az osztrák Christoph Sumann, harmadik pedig a francia Vincent Jay lett, ugyancsak két lövőhibával, huszonnyolc másodperces időhátránnyal. Végeredmény Az időeredmények másodpercben értendők. Pedro Pascal José Pedro Balmaceda Pascal (1975. április 2. –), művésznevén Pedro Pascal, chilei származású amerikai színész. Legismertebb alakítása Oberyn Martell a HBO Trónok harca című sorozatának negyedik évadában, továbbá Javier Peña a Netflix Narcos című bűnügyi drámasorozatában. Fiatalkora és családja Chile fővárosában, Santiagóban született. Öccse, Lucas Balmaceda felnőttként Chilében lett színész. Szülei Salvador Allende támogatóiként részt vettek az Augusto Pinochet katonai diktatúrája elleni mozgalomban Pascal születése idejében. Emiatt – nem sokkal Pascal születése után – a család politikai menedékjogot kapott Dániában. Az Amerikai Egyesült Államokban nevelkedett, a kaliforniai Orange megyében, valamint a texasi San Antonióban. Baszk nagyapja és mallorcai nagyanyja révén Pascal spanyol felmenőkkel rendelkezik. Fiatalkorában versenyszerűen úszott és tizenegy évesen részt is vett a texasi állami bajnokságon, de a drámatanulás miatt abbahagyta a sportot. Az Orange County School of the Arts és a The New York University Tisch School of the Arts intézmények hallgatójaként tanult színművészetet. Színészi pályafutása Pályafutása során olyan televíziós sorozatban szerepelt, mint a Buffy, a vámpírok réme, A férjem védelmében, a Homeland: A belső ellenség, A mentalista és a Graceland – Ügynökjátszma. Az Esküdt ellenségek: Bűnös szándék című sorozatban epizódszereplőként egy emberrablót alakított. A 2011-es Wonder Woman című sorozat próbaepizódjában is szerepet kapott, de a sorozatot végül nem vásárolták meg és ezért soha nem került adásba. 2013 júniusában Oberyn Martell szerepét osztották rá a Trónok harca negyedik évadában. Pascal saját bevallása szerint lelkes rajongója a sorozatnak és ezért nagyon boldog volt, amiért megkaphatta a szerepet. 2015-től Javier Peña amerikai DEA-ügynököt játssza a Netflix Narcos című sorozatában. 2017-ben jelentették be, hogy a színész Denzel Washington oldalán szerepet kapott a 2014-es A védelmező című film folytatásában, mely a 2018 nyarán jelent meg A védelmező 2. címmel. Pascal a sorozatszerepek mellett a színpadon is veteránnak számít, színészként és rendezőként egyaránt. Magánélete Pascal folyékonyan beszél spanyolul. Szoros barátságot ápol a Trónok harcában szereplő színésztársával, Lena Headeyvel. Oza-Cesuras Oza-Cesuras település Spanyolországban, A Coruña tartományban. Oza-Cesuras Abegondo, Curtis, Galicia, Vilasantar, Mesía, Aranga, Coirós és Betanzos községekkel határos. Lakosainak száma 5133 fő (2017). Oza dos Ríos és Cesuras községek 2013-ban történt egyesüléséből jött létre. Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Lechaschau Lechaschau település Ausztria tartományának, Tirolnak a Reutte járásában található. Területe 6,1 km², lakosainak száma 2 060 fő, népsűrűsége pedig 340 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 846 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Benisuera Benisuera település Spanyolországban, Valencia tartományban. Benisuera Alfarrasí községgel határos. Lakosainak száma 194 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Saint-Avit-de-Tardes Saint-Avit-de-Tardes település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 177 fő (2015). Saint-Avit-de-Tardes Néoux, Saint-Pardoux-d’Arnet, Saint-Silvain-Bellegarde és La Villetelle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Josse (Landes) Josse település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 850 fő (2015). Josse Orist, Pey, Saint-Geours-de-Maremne, Saint-Jean-de-Marsacq és Saint-Vincent-de-Tyrosse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Celldömölk vasútállomás Celldömölk vasútállomás egy Vas megyei vasútállomás, Celldömölk településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Győr–Celldömölk-vasútvonal Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonal Bajánsenye–Zalaegerszeg–Boba–Celldömölk-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Külsővat vasútállomás Kemenesmihályfa megállóhely Nemeskocs megállóhely Foramen vertebrale Egy tipikus csigolyában a foramen vertebrale az egy lyuk az elülső szegmensben (corpus vertebrae) és a hátsó szegmensben (arcus vertebrae). A foramen vertebrale az atlastól indul és az 5. ágyéki csigolyáig fut. La Londe La Londe település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 2310 fő (2015). La Londe Bosc-Bénard-Commin, Le Bosc-Roger-en-Roumois, Bosgouet, Grand-Bourgtheroulde, Saint-Ouen-de-Thouberville, Saint-Ouen-du-Tilleul, Elbeuf, Grand-Couronne, Moulineaux és Orival községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Miško Kranjec Miško Kranjec miskó krányec (1908. szeptember 15. – 1983. június 8.) szlovén író. Eredetileg Krányecz Mihály néven (szlov.: Mihael Kranjec) született, később kezdte használni a Miško nevet. A 20. századi szlovén irodalom legtermékenyebb alkotója. Őhozzá, valamint Prežihov Voranc, Juš Kozak és még más alkotók nevéhez köthető a 20. századi szlovén novella- és regényirodalom újjászületése. Fiatalon csatlakozott a kommunista párthoz, előzőleg szocialista jellegű mozgalmakban tevékenykedett. A háború után szolgálatot tett a párt propagandában is. Munkáját szélsőséges kommunizmus, magyarellenesség, durva lejárató propagandák és káderszerep árnyékolja be. Életrajza 1908-ban született az akkor még Magyarországhoz tartozó Nagypalinán (Zala vm.), kisparaszti családban. Otthon és a faluban egymásközt vend nyelven társalogtak és tanultak egy ideig az iskolában is, de ez nem érintette meg az ifjú Mihályt és utóbb a vend nyelv felszámolásán dolgozott hazája sajtójában. Mindkét szülője, Krányecz Mihály (1870–1922) és Puczkó Mária (1876–1956) napszámosok, illetve idénymunkások voltak, gyakorta nehéz anyagi körülmények között éltek. Két testvére volt Ignác (Naci) és Alajos. A Vendvidéken (pontosabban a mai Muravidéken) a feudalizmus maradványai még szívósan éltek. Az 1919-ben kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt Kranjecban pozitív tapasztalatok maradtak, nyilván a családja azon kevesek közé tartozott akiket a bolsevikok intézkedései nem érintettek olyan hátrányosan mint a többi szlovént. A magyar kommunisták uralma igen hamar kíméletlenné vált a Muravidék legtöbb helyén és a helyi papság volt ennek legfőbb szenvedő alanya, de apróbb felkelések formájában a lakosság is kimutatta gyűlöletét a kommunisták iránt. Miután a vidék átkerült Rába menti táj kivételével a Szerb-Hortvát-Szlovén Királysághoz – ami 10 évvel később felvette a Jugoszlávia nevet –, megígérték az embereknek a gazdaság fellendítését és az 1918 előttinél jobb életkörülményeket, ehelyett azonban gazdasági sorvadás következett be, mivel a jugoszláv állam el akarta szigetelni gazdaságilag Magyarországot, nehogy az revízióra lehessen képes, de ennek a Muravidék itta meg a levét. Az egyetlen dolog amit tettek, hogy Szlovénia más területeiről származó családok betelepítése, hogy kisebbségbe nyomhassák a muratáji magyarságot, ezáltal nem lehet fenntartani magyar iskolákat. Ezek az új lakosok, akik többségében az olasz határ közelében levő tengermellékről származtak, egyáltalán nem értették a vendet, mert e két nyelvjárás a legjobban különbözik egymástól. A magyarok elleni asszimiláló intézkedéseket Kranjec az Ifjak mocsárban (Mladost v močvirju) című regényében is megörökíti, de támogatólag ír róla. Kranjec maga is szorgalmazta minél több kolonista betelepítését a Muravidékre, hogy az színszlovén lehessen és az emberek egytől-egyig csak a hivatalos szlovén nyelvi normát beszéljék. A regényeiben magyar nyelvű szövegek is fellehetők. Az író beszélt magyarul, de helyesírása némileg hibás volt, mivel az a rövid idő, amit a magyar elemi iskolákban töltött nem volt elegendő. Ennek ellenére leplezetlen ellenszenvvel ír a magyarokról, agresszívnak, ostobának, erőszakosnak, uralkodni vágyónak festi le őket. Út az írói pálya felé Kranjec elemi iskoláinak többségét Magyarországon végezte, de egész életében nehezen beszélt magyarul. Jó szándékú tanárainak köszönhetően egy ljubljanai egyházi iskolában tanulhatott, ahol eleinte papi pályára készült, főleg szülei kérésére, később azonban elállt ettől és családot alapított. Utóbb eltanácsolták az iskolából, mivel beállt egy csoport lázadozó középiskolás fiú egyletébe, amely rokonszenvezett a baloldallal. Nem voltak túlságosan jó jegyei, emiatt az iskola vezetése úgy döntött, hogy elküldi. Emiatt megharagudott a katolikus egyházra és ezért később kiállt a szocializmus és a kommunizmus mellett. Klekl Józseffel ekkoriban találkozott, aki értékelte irodalmi tehetségét, de baloldali nézetei miatt ellentétbe került vele. Klekl többször próbálta jobb belátásra bírni, mire Kranjec durva, sértő állításokat vágott a fejéhez, legfőképp a halála után. A szlovén állami propaganda később úgy próbálta mindezt elferdíteni, hogy ezek a pocskondiázó állítások épp Klekltől hangzottak el Kranjec ellen! Sokat olvasott, megismerkedett a kor jeles irodalmáraival, mint Josip Jurčič prózájával és Simon Gregorčič lírájával. De a legnagyobb hatást Ivan Cankar a szlovén próza irodalom legnagyobb alakja gyakorolta reá. Első karcolata Cankar hatása alatt 17 éves korában jelent meg Prišeo je (Megjöttek) címmel, amit vend nyelven írt még és Klekl révén cikkei jelentek még meg a katolikus Novine újságban. Kranjec különösen iskolai élményei miatt viszonyult ellenszenvesen a római katolikus papsághoz, sőt nyilván Kleklnek is része volt abban, hogy elküldjék. 1930-ban a klasszikus gimnázium végeztével egyetemre ment, ahol szlavisztikát, illetve orosz irodalmat tanult. Eredményei egyetlen iskolai intézményben sem voltak kitűnőek, rendkívül rosszul tanult az egyetemen is. 1932-ben jelenik meg első regénye Napszámosok (Težaki) címmel. Közvetlen forrása szülei és környezete volt. A napszámosok nyomora mellett a muravidéki táj szépségét is bemutatja, s külön kiemeli az emberek folytonos pozitív gondolkodását. Ekkor már gyakorlatilag teljesen magáévá tette a modern gondolkodású szocialista eszméket, azonban emellé még nemzeti jellegű elvei is voltak. A muravidéki nyelvi háború A muravidéki nyelvi háborút (Prekmurska jezikovna vojna), Kranjec, néhány hozzáhasonló gondolkodású, muravidéki származású értelmiségi, de főleg szlovén értelmiségiek indították el Ljubljanából és Mariborból. Kranjec cikkekben támadta Kleklt és körét, amelyek írásaikban és felszólalásaikban a vend nyelvet védték, s igyekeztek nyelvi autonómiát kiharcolni a szlovén tagállamon belül. Kranjecék úgy vélték, hogy a vend nem nyelv, hanem puszta nyelvjárás. A vidék elmaradottságát abban látták, hogy az emberek még mindig vendül és nem a hivatalos szlovén nyelven beszélnek, emiatt a vidék nem fejlődhetett. Kranjec gondolkodásával ellentétben az elmaradottság nem a nyelvben keresendő, hanem épp abban, hogy a jugoszlávok az 1918-ban tett ígéreteiket nem valósították meg, amiért sok vendvidéki reménnyel várta akkor a csatlakozást. Nem valósították meg a földosztást és az infrastruktúra fejlesztést, s a helyieknek továbbra is idénymunkára kellett járni. Klekl pontosan tudta ezt, de válaszaiban Kranjecnak azzal érvelt, hogy a vend egy nagyon gazdag nyelvjárása a szlovénnak, sokkal mélyebb hagyományai vannak a többi szlovén nyelvjárásnál és ez volt a fő összetartó ereje a magyarországi szlovénségnek. Kranjec javasolta, hogy a vendet teljesen vonják ki a sajtóból és liturgiából, ehelyett minden tekintetben a szlovént használják. Kranjec azonban szándékát a királyi Jugoszláviában soha nem érvényesítette, mivel a két jugoszláv uralkodó Péter és Sándor is egyaránt kezességet vállaltak abban, hogy a muravidéki sajtó nyugodtan vend lehet. A vend nyelv mellett ráadásul kiálltak a Jugoszláviával való egyesülést állandóan ellenző evangélikusok is. Klekl ráadásul a Muravidék képviselője volt a belgrádi parlamentben és az akkori jugoszláv állam üldözte a baloldaliakat. A baloldal szolgálatában Kranjec végül is nem végezte el az egyetemet, hazament és felemelte a falusi proletariátusért a szavát. Munkássága legfőképp ebben merült ki. A tájból és az emberekből ihletet merítve itt írta első igazán jelentős regényeit, mint Az élet tengelye (Os življenje), vagy Az út dala (Pesem ceste) és a Mese a jó emberekről (Povest o dobrih ljudeh). Eleinte szocialista mozgalmakban tevékenykedett és illegalitásban Ljudske pravice (Népi igazság) címen néplapot is szerkesztett, ami 1934 és 1935 között otthoni titkos nyomdákban, egy Alsólendva környékén levő szőlőhegyen található pincében. Azonban az idő múlásával egyre jobban fordult a radikális kommunista eszmék felé, amelyre Klekl gyűlölettel tekintett. Egy korábbi, 1939-es, erősen szélsőbaloldali hangvételű manifesztuma miatt bíróság elé állították, elítélték és 41 januárjában Szerbiába deportálták. Márciusban viszont németellenes katonai csoportok megdöntötték Belgrádban a német-barát kormányt, ugyan ez még nem volt baloldali irányváltás, de Kranjec októberben hazatért. Ezt az időszakát tarkítják a leginkább különféle hazugságok és gaztettek: évekkel később úgy állította be magát, hogy ő segédkezett a Stájervidéken a német megszállók elleni mozgalmak megszervezésében, illetve ő szervezte meg a muravidéki ellenállást. Az újabb kutatások ezt teljesen hiteltelenítették, kiderült ugyanis, hogy Ferdo Godinának, egy másik muravidéki írónak volt ebben szerepe, aki azonban nem értett mindenben egyet a kommunista párttal. Godina és Kranjec kapcsolata nem volt soha felhőtlen, sőt Kranjec több mint valószínű, hogy egyszerűen meglopta társát. Ebben az időben Naci (Ignác) nevű testvérét, aki részt vett az ő munkájában a nácik Dachauba vitték, ahol meghalt. Kranjec régi barátját, Danijel Halas nagypalinai születésű plébánost ekkor gyilkoltatta meg, mert veszélyes ellenzékit látott benne. A gyilkosságot a pártnál eltussolták és próbáltak a magyarokra terelni a gyanút. Akik Kranjecet védik mindenáron magyar politikai gyilkosságnak próbálják a Halas-gyilkosságot beállítani. Kranjec munkássága 1945 után a párt elismerte főleg katonai tevékenységeit, igaz ezt sosem tudta meggyőzően igazolni. Mint hűséges kádernek azonban nem kellett különösebb bizonyítékot felmutatnia. Éppen ezért számos posztra nevezték ki: igazgatója volt a Cankar kiadónak, az Obzornika sedanje és a Ljubljanske dnevnika lapok egyik szerkesztőjeként is közreműködött, s a Prešeren társaság, valamint a Szlovén Művészettudományi Akadémia tagja is volt. A párt propagandájának terjesztésében igencsak jelentős honoráriumokat kapott és a pártállam program-szerűen terjesztette műveit. Ennek következtében különösképp nem is ügyelt művészetére, s nem is volt túlzottan népszerű az olvasók körében, csak a hivatalos irodalom kritika állította be így. Minderre csak a 2000-es években derült csak fény. Azzal, hogy a kommunizmus nyert, a Muravidéken Kranjec javaslatainak megfelelően eltüntették a sajtóból és a liturgiából a vend nyelvet, hivatkozva arra, hogy az internacionalizmusnak és a nemzeti egységnek megfelelően nincs szükség regionális nyelvekre. Az igazság azonban az, hogy ennek felszámolását nagyban motiválta, hogy Klekl és a többi egyházi értelmiségi gyűlölettel tekintett a kommunizmusra, s munkájukban állandóan hangolták az embereket a kommunisták ellen, ezért szimpla gyűlöletből az ő és a vend nyelv háttérbe szorításával bosszulták meg antikommunista-tevékenységét amit a két világháború között folytatott. Kranjec koncepciós perek kidolgozásában vett részt 1945 után. Talpnyaló magatartással durva kirohanásokat tett a vádlottak ellen és magasztalta a párt, s a kommunizmus tökéletességét. Kranjec műveiben szerepel a vend nyelv, de ez jellemző volt más szlovén népi írókra is, hogy nyelvjárási elemeket vettek át a regényeikbe, ezáltal színesítve a szöveget. Kranjec a vend nyelvről inkább lesújtóan beszél a munkáiban, a muravidéki szlovének őshazáját a ljubljanai terület-ben jelöli meg, holott akkor is tényként kezelték, hogy a szlovénség őslakos és nem betelepített ezen a vidéken. Ehhez hasonló állítást csak a magyarosítókat kiszolgáló Mikola Sándor tett Kranjecen kívül. Kranjec kommunista katolikus-ellenes propagandával próbálta a háború után beszennyezni az egykori muramenti politikai vezetőket. Így Ivanóczy Ferencet alaptalanul és minden körültekintés nélkül magyarosítónak titulálta. Kranjec szerint Kodilából magyarosította a nevét Ivanóczyra, amely valótlanság. A szlovén Kodila, Kodela, Kobila családok már a 18. században használták az Ivanóczy nevet, lakóhelyük Ivanócz (mai nevén Alsószentbenedek) után, amellyel megkülönböztetni akarták magukat a többi nem nemes családtól. Ekkor még nem is létezett a magyarosítás. Ráadásul Ivanóczy épphogy nem magyarosító, hanem magyarosítás-ellenes politikus volt, amely célból létrehozta a Kalendar Srca Jezušovoga kalendáriumot, melyet Kranjec szintén hazugságokkal próbál beszenyezni. Kranjec mocskolódásait Godina és Vilko Novak próbálták a maga korában cáfolni, ám a hivatalos történetírás a szlovén függetlenséget követően is a Kranjec-féle hazugságok mentén járt el. Kranjec burkoltan támogatta az internálásokat a hírhedt Goli otokra, ahová a koncentrációs táborokból visszatérő zsidókat is deportáltak. Az 50-es években keletkezett Režonja na svojem c. regényében Kranjec némi negatív megjegyzést tesz is a zsidókra. Realista, impresszionista, romantikus vonások Kranjec politikai tevékenysége kikezdi irodalmi tehetségét is. Életműve teljesen a Muravidékhez kötődik. Több mint ötven regényt, novellát és karcolatot, továbbá egy drámát is szerzett. A hazai nagy irodalmárok mellett külföldiek, mint Tolsztoj, Csehov, Hamsun, Gorkij és Reymont hatásai is észrevehetők. Bár vannak értékelhető momentumai, többek között költői és lélektani művessége, tömör, harmonikus elbeszélő művészete, amely némiképp egyedülállónak nevezhető a szlovén irodalomban. Kranjec sosem volt pontos és aprólékos. Evald Flisar visszaemlékezése szerint amikor megkérdezte az írót átnézi-e a műveit mielőtt kiadná őket Kranjec szörnyen dühös lett és kijelentette, hogy az ő művei hibátlanok és tökéletesek. A múlt témáit ellenfeleivel szemben kifejezetten rosszindulatúan fogalmazza meg, a jelen aktuális problémáival nem törődik, lévén káder volt. A középpontba az emberi kapcsolatok, nagy változások kerülnek, csak ezeket ábrázolja objektíven, vagy épp bagatellizálva. Kiemeli az emberek szorgalmasságát, becsületességét, takarékosságét, tanulni vágyásét, a táj szépségét, és, ami a lényeg, a mély sóvárgását. Mindezt azonban túlidealizálja és mindent a központi szlovénség és a kommunizmus irányába tolja el, mintha minden muravidéki okvetlenül ahhoz lenne hű. A művek egyik hátránya a íráshibák, valamint a melléjük társuló bonyolult fogalmazás. Jellegzetes romantikus vonások a meseszerűség és az ellentétek kiéleződése. Az orosz irodalomból is átvesz motívumokat, minthogy néhány művében megjelenik a felesleges ember alakja. A természet bemutatása impresszionista jellegű, a cselekmény bonyodalma és kifejlődése jó pár esetben fiktív. Miško Kranjec 1978 után már visszavonult az irodalmi élettől és a politikából. Ljubljanában hunyt el, miután betegsége miatt oda került kórházba. 1998-ban Nagypalinán helyezték örök nyugalomra, szülei és fiatalon elhunyt testvére Alojz Kranjec (Kárnyecz Alajos) közös sírjába. Három művéből: a Mese jó emberekről, a Nagybátyáim meséltékből és a Három történetből film is készült Szlovéniában a 60-as, 70-es években. Kranjec emléke Kranjec születésének századik évfordulóján 2008. szeptember 13-án emlékünnepséget tartottak Nagypalinán, melyen jelen volt Danilo Türk köztársasági elnök is, aki egyébként szintén muravidéki gyökerekkel rendelkezik. Az író két fia Matjaž és Miško is jelen voltak, az író második felesége Emma, valamint unokái is. Dogmai ma is jelen vannak a történetírásban és gyakran nehezítik a tényfeltáró történelem kutatást, az egyes személyek és események tisztázását, sőt alapot jelentenek időszakos magyarellenes megnyilvánulásoknak. Díjai Prešeren-díj ( 1959 , 1964 , 1976 ) Levstik-díjű Vörös jugoszláv zászló rendjel Népi vörösérdemrend aranycsillag Vörös Munka vörös zászló Vörös Köztársaság aranykoszorú Magyarul Az élet tengelye. Regény ; ford. Trtko Ferenc; Pomurska založba, Murska Sobota, 1969 Mese a jó emberekről. Regény ; ford. Tóth Ferenc; Európa, Bp., 1975 A Mura hullámain. Elbeszélések ; ford. Gállos Orsolya, Jaksity György, Szilágyi Károly; Európa, Bp., 1978 Magyar fordítói Trtko Ferenc Gállos Orsolya Tóth Ferenc Jaksity György Goltoft Goltoft település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Lovorno Lovorno falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 24, közúton 29 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 14 km-re délkeletre, a Sniježnica-hegység lábánál, a konavlei mező északi peremén fekszik. Több ivóvízforrás is ered a területén mint a Badri, a Bizurad, a Lovorna és mások. A házak két övezetben sorakoznak a Zvekovicáról Vodovađára vezető út mentén. Története A település nevét babérfáiról (lovor) kapta, melyek majdnem minden háza körül megtalálhatók. Lovorno területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Erődített településeik maradványai találhatók Lovorno határában is a Gradina és Kopilgrad nevű magaslatokon. Halomsírjuk maradványai megtalálhatók a település területén. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római uralom emléke a Nagyboldogasszony templom falába illesztett 2. századi római sírfeliratos tábla, melyet a templom alapjainak ásása során találtak. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült. A település a középkorban is lakott volt. Kezdetben Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. A Raguzai Köztársaság 1419-ben vásárolta meg Konavle keleti részével együtt. Szent Illés temploma a 15. században épült és az 1900-ban lebontott régi templom is középkori eredetű volt. A pridvorjei plébániát, melyhez Lovorno is tartozik 1584-ben alapították. Lovornoi volt az 1799-es konavlei felkelés egyik vezetője Cvijeto Mujo. A felkelés akkor tört ki, amikor a köztársaság új adót vezetett be Konavle területén. Az összecsapások csak néhány hónapig tartottak, ez idő alatt Konavle átmenetileg kikerült a raguzai hatóságok ellenőrzése alól. Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 348, 1910-ben 315 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság nagy része a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 183 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. Nevezetességei A temetőben álló Szent Anna templomot a 16./17. században építették, felújítása nemrég történt. A gornji lovornoi Szent Illés templom a 15. századból származik. A Nagyboldogasszony templomot 1900 -ban építették a régi templom helyén, melyet ekkor bontottak le. Az alapok ásása során 2. századi római epitáfiumra bukkantak, melyet az új templom falába illesztettek. Ókori vármaradványok a Gradinán Kopilgrad régészeti lelőhely Ókori halomsír Érdekesség, hogy a településnek saját himnusza van, melynek kezdősora: "Grme Groti i Kadrma naša" . Híres emberek Lovornoról származik a híres énekesnő Tereza Kesovija, aki elsősorban Franciaországban ért el nagy sikereket. Rozsdásfarkú amazília A rozsdásfarkú amazília (Amazilia tzacatl) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Pablo de la Llave mexikói természettudós írta le 1833-ban, a Trochilus nembe Trochilus tzacatl néven. Alfajai Amazilia tzacatl brehmi Weller & Schuchmann, 1999 Amazilia tzacatl fuscicaudata (Fraser, 1840) Amazilia tzacatl handleyi Wetmore, 1963 Amazilia tzacatl jucunda (Heine, 1863) Amazilia tzacatl tzacatl (De la Llave, 1833) Előfordulása Mexikó déli részén, Costa Rica, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Guatemala, Guyana, Belize, Kolumbia, Ecuador és Venezuela területén honos. Kóborlásai során eljut az Amerikai Egyesült Államokba is. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, síkvidéki- és hegyi esőerdők, mangroveerdők, síkvidéki cserjések, valamint ültetvények, vidéki kertek, erősen leromlott egykori erdők és városi környezet. Megjelenése Átlagos testhossza 8–11 centiméter, testtömege 4,4-5,2 gramm. Életmódja Nektárral és ízeltlábúakkal táplálkozik. 9019 Eucommia A 9019 Eucommia (ideiglenes jelöléssel 1987 QF3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1987. augusztus 28-án. Rocka Rolla A Rocka Rolla a Judas Priest brit heavy metal együttes első nagylemeze, mely 1974-ben jelent meg. Az LP nem keltett nagy feltűnést, de elindította a zenekart a siker útján. A Judas Priestre jellemző heavy metal itt még nem kristályosodott ki, inkább érezhető a korszak nagy hard rock csapatainak hatása. A lemez producere az a Rodger Bain volt, aki a Black Sabbath első három albumának felvételeit irányította. Ez az egyetlen Judas Priest-album, melyen John Hinch dobol. Amikor egy interjú alkalmával Rob Halford énekest arról faggatták, hogy melyik Priest lemezzel nem elégedett, a Rocka Rolla albumot említette.[forrás?] A lemezről a címadót és a One for the Road dalt szokás kiemelkedő momentumként említeni. Az album dalai One for the Road (Rob Halford, K.K. Downing) – 4:34 Rocka Rolla (Halford, Downing, Glenn Tipton) – 3:05 Winter (Al Atkins, Downing, Ian Hill) – 1:42 Deep Freeze (Downing) – 1:21 Winter Retreat (Halford, Downing) – 3:28 Cheater (Halford, Downing) – 2:59 Never Satisfied (Atkins, Downing) – 4:50 Run of the Mill (Halford, Downing, Tipton) – 8:34 Dying to Meet You (Halford, Downing) – 6:23 Caviar and Meths (Atkins, Downing, Hill) – 2:02 1987-es újrakiadás bónuszai Diamonds & Rust ( Joan Baez feldolgozás) – 3:12 Iraj Danaeifard Iraj Danaeifard (Teherán, 1951. március 11. –) iráni válogatott labdarúgó. Dobrjanka (Permi határterület) Dobrjanka (oroszul: Добрянка) város Oroszország Permi határterületén, a Dobrjankai önkormányzati járás székhelye. Lakossága: 33 686 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése A Permi határterület központi részén, Permtől közúton 61 km-re északra, a Kámai-víztározó bal partján, a Dobrjanka (a Káma mellékfolyója) torkolatánál helyezkedik el. Folyami kikötő. Azonos nevű vasútállomása (6 km-re a várostól) a Perm–Kizel közötti vasútvonalból leágazó szárnyvonal végpontja; a vasútvonalat csak teherszállításra használják. Története Írott forrás 1623-ban említi először. 1752-ben a Sztroganov család egyik tagja, báró Sz. Sz. Sztroganov (1707–1756) rézolvasztó és vasgyártó üzemet épített, mellette alakult ki a település. A 19. század közepére csak a vasgyár maradt meg, az 1930-as években acélkohászatra tért át, a világháború idején részt vett a haditermelésben. A helység 1924-ben járási székhely, 1928-ban városi jellegű település lett. Valószínűleg a háborús evakuálások következtében (1942-ben Harkovból egy gyermekotthont is ideköltöztettek) lélekszáma hirtelen megnőtt, 1943-ban kapott városi rangot. A víztározó építésekor (1948–1956) a régi gyár az elárasztandó területen feküdt, ezért 1956. januárban megszűnt, berendezéseit elszállították. Helyette a város egy kisebb jelentőségű ipari üzemet kapott, 1956–1959-ben házgyára épült. A vasúti szárnyvonal 1961 végére készült el (Jarino és Dobrjanka állomások között). 1979-ben kezdték meg Európa akkor egyik legnagyobb hőerőművének építését a víztározó partján. A Permi Hőerőmű első egysége 1986-ban, a harmadik 1991-ben kezdte meg a termelést. Gazdasága Gazdasági élete a 2400 MW teljesítményű Permi Hőerőmű működésén alapul. Megépítése a város életére is döntő hatással volt, a lélekszám 1979-től tíz év alatt 60%-kal nőtt. A termelés megindulása óta a város hőenergiával való ellátását teljes egészében a hőerőmű biztosítja. Hozzá kapcsolódik a szervizt és a különféle szolgáltatásokat végző vállalatok sora. Az erőmű további bővítése sokáig váratott magára. A korábbiaknál környezetkímélőbb technológiájú negyedik blokk építését végül 2013 márciusban kezdték meg, befejezését 2015 végére tervezték. Kultúra A városi helytörténeti múzeumnak hosszú története van. Az első múzeum 1888-ban nyílt meg és 1916-ig létezett, szervezését a kohászati üzem akkori igazgatója kezdeményezte. Az 1920-as években megpróbálták újjáéleszteni, de ez nem sikerült. 1967-ben önkéntesek létrehoztak egy múzeumot, mely 1982-ben a Perm területi Helytörténeti Múzeum fiókintézményeként folytathatta tevékenységét. 1995-ben a város múzeuma lett, akkor egy 1845-ben épített épületbe költöztették át. 2007-ben a 19. századi gyárigazgató épületét is megkapta (ahol az 1970-es évektől tevékenykedett), ezzel kiállítási területe jelentősen megnőtt. Mindkét épület műemléki védettség alatt áll. Szabadidőközpontja és az erőmű dolgozói részére készült kultúrháza van (Szojuz). A város nagy kultúrházának építését 1986-ban kezdték el, de 2014-ben is még befejezetlenül állt. 12380 Sciascia A 12380 Sciascia (ideiglenes jelöléssel 1994 PB14) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. augusztus 10-én. Dél-szudáni Kormányzóság A Dél-szudáni Kormányzóság (arabul: ����� ���� �������) egy olyan autonóm kormány volt, mely Szudán tíz déli államát irányította 2005. július és a Dél-szudáni Köztársaság 2011. júliusi megalapítása között. Az autonóm kormányt eredetileg Rumbekben alapították meg, és később költöztették át Jubába. A felügyelete alá tartozó területet keleten Etiópia, délen Uganda, Kenya és a Kongói Demokratikus Köztársaság, nyugaton pedig a Közép-afrikai Köztársaság határolta. Tőle északra olyan területek feküdtek, melyeket túlnyomórészt arabok és muzulmánok népesítettek be. Ezek a területek közvetlenül a központi kormányzat ellenőrzése alatt álltak. A terület autonóm státuszát az a békeszerződés rögzítette, melyet a Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg és Szudán kormányának képviseletében a Nemzeti Kongresszus kötött egymással. Ez vetett véget Afrika leghosszabb polgárháborújának, a második szudáni polgárháborúnak. Története Egyiptom először az 1870-es években Iszmáíl Pasa idejében próbálta meg gyarmatosítani a területet. Ekkor alapították meg a keleti részeken Equatoria tartományát. Egyiptom képviselőjeként először 1869-től Samuel Baker, 1874-től Charles George Gordon, 1878-tól pedig Emin pasa irányította. Az 1880-as években lezajlott Mahdi-felkelés után a tartomány felbomlott, és 1889-től már nem volt Equatoria Egyiptom előretolt bástyája. Ebben a korban fontos településnek számított Lado, Gondokoro, Dufile és Wadelai. 1947-ben a jubai konferencián úgy határoztak, egyesítik Szudán északi és déli részeit. Ezzel keresztülhúzták az Egyesült Királyság azon számítását, hogy a terület Ugandához tartozzon. Polgárháború Szudán függetlenné válása óta két polgárháború is érintette ezt a területet. Az első szudáni háborút az ország kormánya az Anyanya felkelő sereg ellen vívta 1955 és 1972 között. A második esetben majdnem 21 éven át vívtak csatákat a SPLA/M csapataival. Ennek hatalmas veszteségek, az infrastrukturális fejlesztések elmaradása és jelentős mértékű rombolás lett a hatása. Több mint 2,5 millió embert megöltek, 5 millió ember elmenekült, mások pedig az országon belül kerestek más lakhelyet, menekültek lettek. Békeszerződés és autonómia 2005. január 8-án Kenya fővárosában Nairobiban aláírták azt a békeszerződést, mely véget vetett a második szudáni polgárháborúnak, és ismét megalapította a déli területek autonóm státuszát. John Garang, a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg akkori vezetője ezt mondta a megállapodásról: „Ez a békeszerződés örökre megváltoztatja Szudánt.” A szerződés előírta, hogy 2011. január 9-én, hat évvel az aláírás után népszavazást kell tartani Dél-Szudán függetlenségéről. Ezzel együtt megosztották az olajból származó bevételeket is észak és dél között. A muzulmán többségű északi területeken továbbra is érvényben maradt az iszlám jog, a saría. Ezzel ellentétben Dél-Szudánban a törvényhozást teljes egészében a megválasztott népgyűlés végzi. Dél-Szudán autonóm kormánya azonnal visszautasította a saría alkalmazásának a lehetőségét. 2010. vége felé Umar Hasan Ahmad al-Bashir, Szudán akkori elnöke bejelentette, hogy Dél-Szudán függetlenedésével az ország teljes egészében a saría alapjaira helyezi a jogrendszerét. Salva Kiir Mayardit elnök és a felkelők vezetése nem fogadta el a 2008-as népszámlálás eredményeit, melyek szerint Dél-Szudánban a lakosságnak csupán a 21%-a él. A felkelők vezetése szerint Dél-Szudánban élt az akkori ország lakosságának a harmada, és az itteniek számát akaratlagosan alábecsülték. Népszavazás a függetlenségről A Dél-Szudán függetlenségéről szóló népszavazást 2011. január 5–9 között rendezték meg. A Dél-Szudáni Választási Bizottság január 30-án nyilvnosságra hozott előzetes eredménye alapján a választók 98%-a a függetlenedés, 1%-a az uniió fenntartása mellett szavazott. A szerződésnek megfelelően Dél-Szudán 2011. júnious 9-én nyerte el függetlenségét. 2011. január 31-én Szudán alelnöke, Ali Osman Mohamed Taha bejelentette, hogy a szudáni kormány elfogadja a szavazás végeredményét. 2011. január 23-án összegyűlt a leendő állam megalakulását előkészítő kormánybizottság, és eldöntötték, hogy a megalakuló államalakulat hivatalos neve Dél-szudáni Köztársaság legyen. A javaslatok között felmerült még Azánia, a Nílusi Köztársaság, Kusita Köztársaság, valamint a három legnagyobb város, Juba, Wau és Malakal nevéből létrehozott rövidítés, Juwama is. Politika és kormányzás Az átfogó békemegállapodás értelmében Dél-Szudánban ideiglenes alkotmányt léptettek életbe. Ez alapján alakult meg Dél-Szudán autonóm kormánya, melyet az elnök irányított. Az elnök egyszemélyben kormányfő és a hadsereg főparancsnoka is volt. A terület első vezetője 2005. júliusban bekövetkezett haláláig John Garang, a SPLA/M alapítója volt. 2005. augusztusban Salva Kiir Mayärdït lett Szudán első alelnöke, és ezzel egy időben vette át Dél-Szudán kormányának a vezetését is. Az ország déli részének alelnöki posztján Riek Machar vette át az ő helyét. A törvényhozás feladatát a dél-szudáni kormány és az egykamarás Dél-szudáni törvényhozó tanács töltötte be. Az alkotmány biztosítja a független ítélkezést, melynek csúcsán a Legfelsőbb Bíróság állt. Államok és megyék Az átfogó békemegállapodás értelmében Dél-Szudán kormánya ellenőrizte a korábban Dél-szudáni Autonóm Régió néven 1972. és 1983. között bizonyos mértékű függetlenséggel bíró három tartományt. Ezek Bahr el Ghazal, Equatoria és Felső-Nílus. A területe nem foglalta magában a Nuba-hegységet, Abyeit és Kék-Nílust. Abyeiben népszavazást tartottak arról, hogy Észak- vagy Dél-Szudánhoz akarnak-e tartozni. A másik két helyen közmeghallgatás alapján hoztak döntést. Az autonóm kormánynak Szudán következő régiói és államai fölött volt hatalma: Észak-Bahr el Ghazal Nyugat-Bahr el Ghazal Lakes Warrap Nyugat-Equatoria Közép-Equatoria Kelet-Equatoria Jonglei Unity Felső-Nílus A tíz állam kisebb régiókra, megyékre tagolódott. Abyei területe Abyei egy Észak- és Dél-Szudán között elterülő régió, melyre mindkét ország igényt tart. Eredetileg a déli területek függetlenné válásáról szóló népszavazással egy időben akartak referendumot tartani arról, hogy Abyei hova tartozzék. Később az időpontot későbbre tolták. Az átfogó békemegállapodás értelmében 2008. augusztus 31-én létrehozták az Abyei területi kormányzatot. (9798) 1996 JK A (9798) 1996 JK a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1996. május 8-án. CB&Q 9908 A CB&Q 9908 egy A1A-2 tengelyelrendezésű áramvonalas dízelmozdony-sorozat volt, melyet az amerikai General Motors Electro-Motive Division gyártott. A 745 kW teljesítményű mozdonyból összesen egy db-ot gyártottak 1939-ben. Hangutánzó szó A hangutánzó szó állati, emberi vagy természeti hangjelenséget felidéző lexikális elem. Nem tévesztendő össze a hangjelenség tulajdonképpeni, nem nyelvi utánzása a hangutánzó szóval, ugyanis az utóbbi beilleszkedik a nyelv fonológiai rendszerébe, és olykor a grammatikai rendszerébe is. Jellegzetes vonása a hangutánzó szónak az, hogy természetes motivációja lévén, kivételt képez azon szabály alól, mely szerint a nyelvi jel általában önkényes, azaz nincs kapcsolat a hangtani alak és aközött, amit jelent. A hangutánzó szó körülhatárolása Az hangutánzó szó körülhatárolása nem egységes különböző nyelvek grammatikáiban és különböző nyelvészeknél. A magyar nyelv grammatikáiban megtalálható egyrészt a „hangutánzó mondatszó” terminus, másrészt a „hangutánzó szó”, amely alatt a hangjelenségeket felidéző igéket, főneveket és más szófajokhoz tartozó szavakat értik. Más nyelvekben a „hangutánzó mondatszó”-nak a görög ὀνοματοποιία, az angol nyelvben onomatopoeia alakban használt szó felel meg, de alatta nemcsak mondatszót értenek, hanem a mondatszó alakjával mondatba illeszthető szót is. Egyes grammatikákban a hangutánzó mondatszót az indulatszó egyik kategóriájának tekintik, például a francia nyelv grammatikáiban, a horvát nyelvéiben, a szerb nyelvéiben, a román nyelvéiben. Magyar grammatikákban ingadozás tapasztalható a kérdésben. Például Gerstner 2006 megemlít hangutánzó indulatszavakat a hangutánzó szavakról szóló alfejezetében, mely ilyen igékről és főnevekről szól, de nem foglalkozik velük az indulatszavakról szóló alfejezetében. A. Jászó 2007 külön mondatszó-kategóriákként kezeli az indulatszavakat és a hangutánzó mondatszókat, de nála is megjelenik a „hangutánzó indulatszó” terminus a gyermeknyelvről szóló fejezetben. Több nyelvészeti szótárban is látszik ilyen ingadozás. Például Bussmann 1998 azt állítja, hogy „az indulatszavaknak gyakran hangutánzó jellegzetességeik vannak”, de a hangutánzó mondatszót nem határozza meg mint az indulatszó egyik kategóriáját. Dubois 2002-ben sem jelenik meg a hangutánzó mondatszó az indulatszó egyik kategóriájaként, viszont az „interjection” szócikkben megemlíti, hogy egyes indulatszavak hangutánzó mondatszókból származnak. Crystal 2008-ban nincs szócikk a hangutánzó mondatszóról, és az „interjection” szócikkben sem említi meg. Nem tisztázott, hogy az indulatszavak közé tartoznak-e olyan emberi artikulálatlan hangos megnyilvánulások, amelyek más szófajokhoz tartozó szavakkal kifejezett mondatszók szinonimái, például az írásban ühüm-ként visszaadott igen értékű. Balogh 1971 az ilyeneket hangutánzó szavaknak tekinti, A. Jászó 2007 pedig az indulatszókkal rokonoknak nevezi. A körülhatárolás kérdéséhez tartozik az állatok hívására, terelésére és űzésére használt szavak státusza is. Egyesek az indulatszókhoz sorolják őket: sicc, (horvátul)/(szerbül) šic, (románul) zât. Gerstner 2006 szerint ezek „az indulatszavak és a hangutánzó szavak […] sajátos csoportját alkotják”. Felidézett hangok A hangutánzó mondatszók a következő kategóriákba tartozó hangokat adják vissza: állati hangok: kikirikí, nyihaha, miau ; emberi artikulálatlan hangok: cupp, hapci, hukk ; természeti hangok: bumm, durr, puff, kipp-kopp . A hangutánzó mondatszókat gyakran használják ismételten ugyanabban az alakban vagy kisebb változásokkal: pí-pí-pí, kipp-kopp. Egyes nyelvészek ezeket összetett szavaknak tekintik: (románul) gogâlț-gogâlț (nyelés hangjának utánzása), pif-paf-puf. Több nyelvben a hangokat azonosan vagy hasonlóan adják vissza, de nem mindegyikben, és olykor a különbségek nagyon jelentősek, annak dacára, hogy a hangutánzó szavaknak természetes motivációjuk van. Példák a kakas hangjára: Az onomatopoeia mondattani viselkedése Általában mondatszói alakjában a hangutánzó szó nem illeszkedik bele a mondatba, de vannak kivételek. Egyes nyelvekben mondattani funkció nélkül jellennek meg mondatban, például (franciául) Tous les insectes ça fait crac quand on les écrase ’Minden bogár a krakk hangot hallatja, amikor rátaposnak’. Ritkábban az onomatopoeia mondatrészként is előfordul. Példák: állítmány : (románul) Cioc în ușă! (szó szerint ’Kopp az ajtón!’), (románul) Și el, bâldâbâc în apă (szó szerint ’Ő meg [vízbe esés hangja] a vízbe’); alany : (románul) Se-auzea câte un […] trosc, pleosc […] ’Egy-egy […] reccs, loccs […] hallatszott’; tárgy : (románul) Cloșca cum l-a văzut a început să strige cârr clonc clonc ’A kotló, ahogy meglátta, ezkezdett kárálni és kotyogni’; mód határozó : (románul) A intrat pâș-pâș în cameră (szó szerint ’Bement [könnyed lépések hangja] a szobába’). Egy olyan nyelv, mint például az angol, amellett, hogy több hangutánzó mondatszót produkál, mint például a francia, könnyebben is illeszti őket eredeti alakjukban a grammatikai rendszerbe. Ez szófajváltással történik, ami következtében a szó a mondattani rendszerbe is beilleszkedik. Például a splash fröcskölést utánzó szóból a splash ’fröcskölés’ főnév és a to splash ’fröcsköl’ ige keletkezik. A magyarban így keletkezett néhány állatnév, mint a csér és a kakukk. Másféle hangutánzó mondatszó is válhat főnévvé, például az óra tiktakja szókapcsolatban. Hangutánzó szavak alkotása Hangutánzó szavak többnyire szóképzéssel keletkeztek, és ezek főleg igék. Gerstner 2006 szerint a magyar nyelvben ezek nem előzőleg létező szavakból jöttek létre, hanem egy hangutánzó előrész és egy képző egyidejű összetapadása útján. Ilyenek például a nyekken, recseg, fütyül, durrog igék. A képzők elhomályosulásával ezekből később a nyekk, recss, fütty, illetve durr hangutánzó indulatszókat következtették ki. A hangutánzó igéket is lehet a felidézett hangfélék szerint osztályozni: állati hangok: mekeg, röfög ; állati és emberi hangok: csámcsog, hörög ; emberi hangok: dadog, nyafog ; természeti hangok, zörejek: csobog, loccsan . A legtöbb hangutánzó névszó a hangutánzó igékből képzett, például mindegyik olyan főnév, amely az illető ige cselekvését nevezi meg: mekegés, dadogás stb. Más főnevek létrejöhettek: igéből elvonással : lötty, korty ; az ige képzőjének tudatos kicserélésével: robaj, zörej ; hangutánzó előrészből és képzőből (állatnevek): cinege, pacsirta . Más grammatikákban úgy vélik, hogy hangutánzó mondatszókból képezhetők egyéb hangutánzó szavak: (románul) poc > a pocni ’pattan, pattint, pattog’, vâj > a vâjâi ’zúg, süvölt’, (angolul) splash > splashy ’befröcskölt’, splasher ’kerékpár sárhányója’. Gyertyán-őszibagoly A gyertyán-őszibagoly (Agrochola macilenta) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Egész Európában és a Közel-Keleten honos.Kertek és parkok, erdők széle, vizes erdők. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 14–17 mm ( angol wikiforrás szerint:32-36 mm )A lepke szőrös, szárnyainak világos-barna, csokoládé barna színe van, narancssárga-barna feje. Életmódja nemzedék: ( francia forrás szerint ) március végétől a június végén ( magyar forrás szerint ) augusztusban, szeptemberben rajzik ( angol wikiforrás szerint:szeptembertől decemberig ) hernyók tápnövényei: hernyó (polifág) sokféle tápnövényen képes élni; galagonya, tölgy, gyertyán, fűzfélék. Carife Carife község (comune) Olaszország Campania régiójában, Avellino megyében. Fekvése A megye keleti részén fekszik. Határai: Castel Baronia, Frigento, Guardia Lombardi, San Nicola Baronia, Sturno, Trevico és Vallata. Története Carife legrégebbi régészeti emlékei i. e. 3000-ből származnak. Az ókor során előbb a görögök, majd az etruszkok és rómaiak telepedtek meg ezen a vidéken. 849-ben a longobárd Beneventói Hercegség része lett, majd a Nápolyi Királyság egyik hűbéri birtoka. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói az 1732-es földrengés után épült Palazzo Marchesale a Madonna del Purgatorio-templom , amely súlyosan megsérült az 1980-as földrengés során az 1749-ben épült San Francesco-kolostor az 1732-e földrengés után épült San Giovanni Battista-templom , amelyben a hagyományok szerint Jézus keresztjének relikviáit őrzik. Leciñena Leciñena település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Leciñena Zuera, San Mateo de Gállego, Gurrea de Gállego, Almudévar, Tardienta, Torralba de Aragón, Robres, Alcubierre és Perdiguera községekkel határos. Lakosainak száma 1199 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: (16196) 2000 AR236 A (16196) 2000 AR236 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. január 5-én. Kodzsima Hideo Kodzsima Hideo (japánul: �� ��) (Tokió, 1963. augusztus 24. –) japán videojáték rendező, forgatókönyvíró, producer és videojáték tervező, eredetileg a Konami volt alkalmazottja. A Kojima Productions igazgatója, valamint 2011 óta a Konami Digital Entertainment Japan vezérigazgatója. Számos sikeres videojáték rendezője, írója és alkotója, mint például a Metal Gear lopakodós játék sorozat, a Snatcher és Policenauts kalandjátékok, valamint producerként közreműködött a népszerű Zone of Enders és Boktai sorozatokban. A rajongók és a szakemberek szerint, a világ egyik leginnovatívabb videojáték-rendezője és írója, kinek befolyása az iparra tagadhatatlan. Élete Korai évek Japánban, Tokióban született 1963-ban, majd háromévesen Nyugat-Japánba költözött. Kodzsima állítása szerint, sokszor került kapcsolatba a halállal. Keresztény családba született, de később azt nyilatkozta, hogy nem vallásos. Kis korában a családdal Siraszakiba költöztek, majd nem sokkal utána Kansai régió Hjógo prefektúra Kavanisi városába. Kodzsima kis korától kezdve „kulcsos gyerek” volt, gyakran saját magáról kellett gondoskodnia miután hazaért. Ez az élmény a mai napig hatással van rá: „Minden alkalommal amikor hotelben tartózkodom, ahogy belépek a szobába, első dolgom, hogy bekapcsolom a televíziót, hogy boldoguljak a magánnyal”. Eredetileg grafikus vagy illusztrátor szeretett volna lenni, ám a japán társadalom szociális normái, mi szerint jobb biztonságban lenni egy jól fizető állásban, illetve művész nagybácsija, aki állandó anyagi nehézségekkel küzdött, gyakran elbátortalanították. Később rövid novellákat írt és küldött különböző japán magazinoknak, de írásai soha nem jelentek meg. Történetei gyakran 400 oldal hosszúak voltak, míg a magazinok 100 oldalas írásokat vártak. Végül, inkább a filmek felé fordult egy barátjával, akinek egy 8mm.es kamerája volt. Karrier Egy, a G4 televízió sorozatában, az Icons-ban Kodzsima sokat elárul karrierjének korai szakaszairól és a hatásokról, melyek a játéktervezés irányába terelték. Kiskorában, állandóan filmet nézett a szüleivel, majd később, mikor közgazdaságtant tanult az egyetemen, azon kapta magát, hogy egyre több időt tölt videojátékokkal főleg Famicom-on. Az egyetem negyedik évében meglepte kollégáit azzal, hogy bejelentette: csatlakozna a videojáték iparba, annak ellenére, hogy eredetileg filmes ambíciói voltak. Úgy érezte, sokkal kielégítőbb lenne ez a pálya számára. Ő úgy emlékezett vissza, hogy a legnagyobb hatással döntésére Mijamoto Sigeru Super Mario Bros című játéka és Horí Judzsi The Portopia Serial Murder Case című játéka voltak. Az 1980-as évek Kodzsima első csatlakozási kísérleteit a videojáték iparhoz, nem övezte siker. Játékötleteit sorra elutasították, de nem adta fel, és végül elfogadásra kerültek. A Konami videojáték kiadó MSX otthoni számítógép divíziójához került 1986-ban, mint tervező. Eleinte csalódott volt ezzel a megbízatással, és inkább a Nintendo Entertainment System-en és árkád játékokon szeretett volna dolgozni, mert úgy érezte a rendszer színpalettája túl korlátozott. A Konaminál töltött első éveiben Kodzsima ötleteit gyakran elutasították, valamint állandóan letorkolták programozói hiányosságai miatt elkövetett hibáiért. Egy időben el akarta hagyni a céget, de végül kitartott. Az első játék, amin mint rendező asszisztens dolgozott, a Penguin Adventure volt, az Anarctic Adventure folytatása. Az elődhöz képest rengeteg új elemet tartalmazott a játék, mint a pályák nagyobb variációja, RPG elemek, fejleszthető felszerelés, többféle befejezés, továbbá a játékmenet is számos akció-elemmel bővült, mely pergősebbé tette a játékmenetet. Első játéka a Lost Warld volt, ám fejlesztését a felettesei végül leállíttatták. Kodzsimára megbízták hogy vegye át egy kollégájától a Metal Gear projektet. A játék harcrendszerének fejlesztését a hardware képességei gátolták, így a The Great Escape című játék hatására, a játékmenetet inkább egy rab szökésére fókuszálta. Japánban és Európa néhány részén 1987-ben jelent meg, MSX2 platformra. Ez a játék volt az egyik első példa a lopakodós játékokra, ahol a játékmenet a nyílt harc helyett a lopakodást részesítette előnyben. A játék Nintendo-ra is elkészült, ám Kodzsimát kihagyták a fejlesztésből, aki nyíltan kritizált néhány változtatást az eredetihez képest. Következő játéka a Snatcher volt, melyet NEC PC-8801-re, és MSX2-re jelent meg Japánban, 1988-ban. A játék, melyet olyan sci-fi filmek inspirálták, mint a Szárnyas fejvadász, a Terminator, vagy a Bubblegum Crysis, egy poszt apokaliptikus világban játszódik. Főszereplője egy amnéziás nyomozó, aki olyan cyborg-okkal száll szembe, akik megölt áldozatuk személyiségét képesek felvenni és elfoglalni helyüket a társadalomban. Időbeli korlátozások miatt – bár az egész történet elkészült – az utolsó fejezetet kénytelenek voltak kihagyni a játékból. A játék nagy tekintélyt szerzett magának, addig páratlan történetmesélésével, átvezető jeleneteivel, a felnőtt tartalom megjelenésével, dicsérték remek grafikája, zenéje, regényhez méltó története, filmhez, vagy rádióhoz illő szinkronja, poszt apokaliptikus világa, „light gun shooter” elemei és opcionálisan elolvasható játékon belüli számítógépes adatbázisa miatt, mely életet lehelt világába. A Snatcher SEGA CD verziója sokáig az egyetlen vizuális regény típusú játék volt Amerikában, ám többek között a „Teen” besorolás miatt, csak néhány ezer darabot sikerült belőle eladni, Jeremy Blaustein szerint, aki a Snatcher lokalizációs csapatának volt tagja. Az 1990-es évek 1990-ben Kodzsima két MSX2 játék készítésében volt érintett: a Snatcher egyik ún. spinoff-jában, az SD Snatcher-ben, és a Metal Gear folytatásában, a Metal Gear 2: Solid Snake-ben, mely tovább fejlesztette a lopakodós játékok műfaját. A játékosnak már arra is volt lehetősége, hogy guggoljon vagy bekússzon szellőzőjáratokba, és egyéb búvóhelyekre, elterelje az őrök figyelmét, vagy a radart használva előre tervezzen. Az ellenségek fejlettebb mesterséges intelligenciát használtak, 45 fokos szögben láttak, képesek voltak érzékelni a különböző zajokat, képernyőről képernyőre haladni, valamint a háromszintes riadó-rendszer is megjelent. A játéknak szebb grafikája volt, és összetett története, melybe olyan témák kaptak helyet, mint a háború természete, vagy a nukleáris leszerelés. Az SD Snatcher egy szerepjáték volt, mely az eredeti játék történetét dolgozza fel, de az eredetileg tervezett befejezéssel. A karaktereket ún. „super deformed” stílusban rajzolták, hogy ellensúlyozzák ezzel az első rész realisztikus ábrázolásmódját. Az előző részhez hasonlóan, ez is csak Japánban jelent meg. Már nem voltak benne véletlenszerű csaták, és bevezette a „first-person”, azaz első személyű körökre osztott harcrendszert, ahol a játékos az ellenfél különböző testrészeire célozhatott lőfegyverekkel, korlátozott mennyiségű lőszert használva. Ilyen harcrendszert meglehetősen kevés játék használt azóta is, bár a testrészek becélzását később olyan játékok használták, mint a Square Vagrant Story-ja, a Bethesda Fallout 3-ja, vagy a Nippon Ichi Last Rebellion-ja. A Metal Gear sikerein felbuzdulva, a Konami úgy döntött folytatást készít a játéknak Kodzsima nélkül, a címe Snake’s Revenge volt. Kodzsima hazafelé, egy vonaton találkozott a játékot fejlesztő csapat egyik tagjával, aki azt kérdezte tőle nem csinálna egy „igazi” folytatást a játéknak. Ennek eredményeképp, Kodzsima belefogott a tervezésbe, melynek a Metal Gear 2: Solid Snake címet adta. Csak Japánban jelent meg MSX2 rendszerre, és ez volt az utolsó játék, amiben producerként dolgozott ezen a platformon. Észak-Amerikában és Európában csak a Metal Gear Solid 3: Subsistence résszel együtt jelent meg. Minden Metal Gear 2 utáni projektjei disc alapú médiára készültek, lehetőséget teremtve ezzel a játékok szinkronizálására. 1992-ben, elkészítette a Snatcher-t TurboGrafx-16-ra, majd 1994-re Sega CD-n is megjelent Észak-Amerikában és Európában. Kodzsima nem vett részt közvetlenül sem a Sega CD verzióban, sem az 1996-os Japán, PlayStation és Saturn átiratokban. 1994-ben megjelentette NEC PC-9821-re a Policenauts című játékot, mely egy űrkolónián játszódik, film noir/sci-fi stílusban. Kodzsima felügyelte a többi - 1995-ös 3DO, 1996-os PlayStation – kiadásokat is, melyek olyan átvezető jelenteket is tartalmaztak, melyek nem voltak az eredetiben. Az 1996-os angol verzió bejelentése ellenére, mivel nem tudták az átvezetőket megfelelően szinkronban hozni az angol szöveggel, leállították a gyártást. 2009 Augusztus 24-én, japán idő szerint éjfélkor, azaz Kodzsima 46. születésnapján megjelent egy nem-hivatalos angol fordítás a játékhoz. 1997-től 1999-ig a Tokimeki Memorial Drama Series-en dolgozott, egy visual novel kalandjáték sorozaton. A Metal Gear Solid (MGS) 1998-as megjelenésével nemzetközi hírességgé vált a videojáték médiában. Az MGS volt az első az első a szériában, mely három dimenziós grafikával és szinkronnal rendelkezett, sokkal filmszerűbb élményt nyújtva ezáltal, mint az eddigi részek. Nagy elismertségének oka volt továbbá remek története, mely olyan témákat boncolgat, mint a nukleáris fegyverek terjedése, és a géntechnológia, a karakterei és játékmenete kidolgozottsága miatt. A 2000-es évek 2001 első felében bejelentette a MGS folytatását, a Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty-t, mely már PlayStation 2-re készült. Kidolgozott grafikája, fizikája és kibővített játékmente miatt azonnal a legvártabb játékká vált. A játék óriási sikert aratott, a kritikusak is nagyszerűen fogadták, a fent említettek nagyszerűsége, és a remek történet miatt, amely számos olyan filozófia kérdéssel foglalkozott mint a cenzúra, a manipuláció, az apagyilkosság, a demokrácia rejlő hibák, vagy olyan grandiózus témával mint a valóság természete. Bár a játék utolsó pár órájában a dialógusok szédítő kavalkádja, valamint a cselekmény végkifejlete azokban a játékosokban, akik az előző részhez hasonló hollywoodi befejezésre számítottak, keserű szájízt hagyott maga után. Az MGS2 megjelenése után, Kodzsima a Zone of Enders fanchise anime és játék részeivel foglalatoskodott, közepes sikerrel. 2003-ban Gameboy Advance-re megjelent a Boktai: The Sun is in Your Hand. Ebben, a játékosok egy olyan fiatal vámpírvadász bőrébe bújhatnak, kinek napsugárral működtetett fegyverét egy, a játék kazettáján elhelyezett fotometriás szenzor töltötte, rákényszerítve ezzel a játékost, hogy csak nappal játszhasson. Egy másik csapat a Konami-n belül, a Silicon Knights-al együttműködve, megkezdte munkálatait a Metal Gear Solid: The Twin Sneaks-en, a Metal Gear Solid Gamecube-os újrakiadásán, mely játékmenete a MGS második részével megegyezet, és Kitamura Rjuhei akció/horrorfilmrendező készített hozzá átvezető jeleneteket.2004-ben jelent meg. Ezután, Kodzsima megtervezte, és megjelentette a Metal Gear Solid 3: Snake Eater-t, PlayStation 2-re. Az előző részekkel ellentétben, ez a rész már nem a közeli jövőben és zárt tereken játszódott, hanem 1964-ben, az orosz erdőségekben, és fő eleme az álcázás volt. Amerikában 2004 November 17-én, Japánban December 16-án, Európában pedig 2005 Március 4-én. A játék remek kritikákat kapott. Ebben az időben Kodzsima a 2004-ben Gameboy Advance-re megjelent Boktai 2: Solar Boy Django-n dolgozott. Ez már jobban kihasználta a napfény szenzort, és a játékosoknak lehetőségük volt újabb nap-fegyvereket kreálniuk. Megjelent továbbá PlayStation Portable-re a Metal Gear Acid, mely egy stratégiai játék, ezért kevésbé akció orientált, mint a széria többi része. 2004 December 16-án jelent meg Japánban, folytatása a Metal Gear Acid 2, pedig 2006 Március 21-én. Kodzsima szerette volna, ha Snake megjelenik a Super Smash Bros. Melee-ben, ám fejlesztési problémák miatt ez nem sikerült. Amikor a Super Smash Bors. Brawl fejlesztése tartott, a sorozat producere, Szakurai Maszahiro felkereste Kodzsimát, hogy Snake-et is a szereplők listájába tegyék, valamint Snake pályáján is ő dolgozott. A 2008-ban megjelent Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots-ban, Murata Sujo-val, mint társ-producer vett részt. Bár először nem akart részt venni benne, ám halálos fenyegetések miatt a csapat ideges lett, és úgy döntött, hogy velük dolgozik. Kodzsima a 2008-as, Német MTV Game Awards-on életműdíjat kapott. Beszédében azt mondta: „Azt kell mondanom, hogy annak ellenére hogy megkaptam ezt a díjat, nem vonulok vissza. Folytatom a játékkészítést, amíg csak élek”. A 2009-es E3 előtt kijelentette, hogy szándékában áll nyugati kiadóval dolgozni, melynek eredménye a MercurySteam-el, a Castlevania: Lords of Shadows-on való közös munka lett. Annak ellenére, hogy bejelentette az MGS4 lesz az utolsó Metal Gear játék amiben részt vesz, a 2009-es E3-on azt nyilatkozta hogy részt vesz a széria két új részében, a Metal Gear Rising: Revengeance-ban mint producer, és a Metal Gear: Peace Walker-ben mint író, rendező és producer. A 2009-es Gamescom-on adott interjújában azt mondta, a Peace Walker-be kicsit jobban belebonyolódott, mert „sok zavar volt a csapaton belül, és nem haladt úgy ahogy szerettem volna. Ezért úgy gondoltam hogy be kell vetnem magam és megcsinálni a Peace Walkert”. A 2010-es évek A 2010-es E3-on részt vett Kodzsima, hogy bemutassa a Metal Gear Rising: Revengeance-ot, ám egy CVG-s cikk azt állította, hogy egy nagy PlayStation 3 exkluzív címet készül bejelenteni a Tokyo Game Show-n, bár semmilyen bejelentés nem történt. Egy Nintendo 3DS-es video interjúban is feltűnt, ahol arról beszélt hogy szeretne egy MGS játékot erre a konzolra is, 3D-ben. Ez végül a harmadik rész újrakiadása lett, a Metal Gear Solid: Snake Eater 3D. 2011 végén A Metal Gear: Rising, a Platinum Games-el való együttműködés következtében új címet kapott: Metal Gear Rising: Revengeance.Kodzsima továbbra is mint vezető producer, szívesen dolgozott a játék demóján. A befejezett játékkal elégedett volt, és nem zárta ki egy folytatás lehetőségét, ha a Platinum Games fejleszti. 2011 Április 1-én kinevezték a Konami Digital Entertainment vezérigazgatójává, mely lépéssel ő is egyetértett. Ezután nem sokkal azt nyilatkozta, hogy egy új szellemi tulajdonon dolgoznak Suda-51-el, melynek a Project S fedőnevet adták. 2011 Július 8-án bejelentette hogy a Project S egy rádióműsor volt, mely a Snatcher-nek a folytatása. Címe Sdnatcher lett, mely egy utalás a producerre, Suda-51-re. A műsor a 300-as epizóddal indult Kodzsima kétheti rádióműsorában, 2011 Augusztusában. Egy Electronic Entertainment Expo-as exkluzív interjúban Kodzsima felfedte új technológiáját, mely a „Transfarring” nevet viseli, ami az angol transferring (átvitel) és sharing (megosztás) igék vegyülékszava. Ez lehetővé teszi, hogy a játékosok átmentsék az adatokat PS3-ról PSP-re, és ezzel őt közben tudják folytatni a játékot. A 2013-as Game Developers Conference-n Kodzsima bejelentette a Metal Gear Solid 5: The Phantom Pain-t, amely állítása szerint az utolsó Metal Gear-je, és az eddigi hasonló bejelentéséhez képest most igazán komolynak látszott. Munkái Snatcher/Policenauts játékok Snatcher (1988: PC88, MSX2) – író, rendező SD Snatcher (1990: MSX2) – eredeti író Snatcher CD-ROMantic (1992: PC-Engine) – író, rendező Policenauts (1994: PC98, 1995: 3DO, 1996: PlayStation, 1996: Saturn) – író, rendező Sdatcher (2011: radio drama) - tervező, producer Tokimeki Memorial sorozat Tokimeki Memorial Drama Sorozat Vol. 1: Nijiiro no Seishun (1997: PlayStation, Sega Saturn) – tervező, producer, rendező Tokimeki Memorial Drama Sorozat Vol. 2: Irodori no Love Song (1998: PlayStation, Sega Saturn) – tervező, producer Tokimeki Memorial Drama Sorozat Vol. 3: Tabidachi no Uta (1999: PlayStation, Sega Saturn) – rendező Zone of the Enders sorozat Zone of the Enders (2001: PlayStation 2) – producer Zone of the Enders: The 2nd Runner (2003: PlayStation 2, 2003: Különleges kiadás PlayStation 2-re) – producer Zone of the Enders HD Collection (2012: PlayStation 3, Xbox 360, PlayStation Vita) - producer Boktai sorozat Boktai: The Sun Is in Your Hand (2003: Game Boy Advance) – játéktervező, producer Boktai 2: Solar Boy Django (2004: Game Boy Advance) – producer Shin Bokura no Taiyō: Gyakushū no Sabata (2005: Game Boy Advance) – producer Lunar Knights (2006: Nintendo DS) – producer Castlevania sorozat Castlevania: Lords of Shadow (2010: Xbox 360, PlayStation 3) - producer Egyéb játékok Penguin Adventure (1986: MSX) – társrendező Lost Warld (1986: MSX, canceled) – író, rendező D2 (1999: Dreamcast) Stock Trading Trainer : Kabutore (2006: Nintendo DS) – producer Kabushiki Baibai Trainer Kabutore! Next (2007: Nintendo DS) – producer Super Smash Bros. Brawl (2008: Wii) – a Shadow Moses Island pálya tervezője Twelve Tender Killers (2008: mobile phones) – producer Gaitame Baibai Trainer: Kabutore FX (2009: Nintendo DS) Még nincs cím(TBA: TBA) - producer Death Stranding (TBA: PS4) - rendező Alakításai Policenauts (1994) – AP Officer No. 2 Eurasia Express Satsujin Jiken (1998) – Traveler Metal Gear Solid: VR Missions (1999) – Genola Internet Pilot Drama Idea Spy 2.5 Daisakusen (2007}}) – Idea Spy 2.5 Castlevania: Lords of Shadow (2010) – The Chupacabra (Japán verzió). An angol verzióban: Jason Sampson. Sdatcher (2011) – Little John Hatások és mentalitás Kodzsima úgy emlékszik vissza, hogy Mijamoto Sigeru platform játéka, a Super Mario Bros(1985) és Horii Judzsi kalandjátéka, a Portopia Serial Murder Case (1983) voltak azok, mely hatására a videojáték iparhoz csatlakozott. A Portopia Serial Murder Case egy nyomozós kalandjáték, mely Kodzsima szerint azért volt fontos hatás, mert: „volt benne rejtély, 3D labirintus, humor, megfelelő háttér és magyarázat ahhoz, hogy a tettes miért követte el a gyilkosságokat. Ezért volt dráma a játékban. Találkozásom ezzel a játékkal kibővítette bennem a videojátékok potenciálját”. A Portopia hatással volt korai alkotásaira, mint a Metal Gear, de főleg a Snatcher. Kodzsima film iránti szeretete tetten érhető játékaiban, ahol hódolatát fejezi ki történetei és karakterein keresztül, vagy a Snatcher esetében a pastiche használatával. A Snatcher-re sok 80-as évekbeli sci-fi film is hatással volt, mint a Szárnyas fejvadász, az Akira, A dolog, az Invasion of the Body Snatchers, vagy a Terminator. A filmes hatás jól látszik például Solid Snake kódnevében, mely az Escape from New York-ból Snake Plissken nevéből lett, vagy Snake álneve az MGS2-ben Pliskin, az említett szereplő Vezetéknevéből, Snake igazi neve Dave, a 2001: Űrodüsszeia című filmből, valamint Snake fejkötője a Szarvasvadászból). A filmeknek a játék más aspektusaira is hatással voltak: Hal „Otacon” Emmerich, ki nevét a 2001: Űrodüsszeia filmből HAL, és a rendező Roland Emmerich után kapta, a jelenet melyben Sniper Wolf lelövi Maryl-t a Metal Gear Solid-ban, az Acéllövedékből, Psycho Mantis karakterét a The Fury című film inspirálta, valamint az egész Metal Gear lopakodás koncepcióját A nagy szökés és Navarone ágyúi című filmek ihlették). A Metal Gear Solid 3 bevezetője pedig a James Bond sémára épül. A japán anime-k is nagy hatással voltak rá. Korai műveiben, főleg a cyberpunk kalandjátékban a Snatcher-ben (mely anime stílusban készült), észrevehető az Akira című anime hatása. Egy nem régi interjúban megemlítette, hogy a Zone of Enders sorozatot is egy mecha/robot stílusú anime ihlette, a Neon Genesis Evangelion. A mecha anime továbbá hatással volt a Metal Gear sorozat elemeire is, mint a Metal Gear REX, vagy a Mental Gear RAY, és ezen hatást a játékban meg is említi Otacon, aki azt mondja a REX kinézetét első sorban a mecha animék inspirálták. A történettel kapcsolatban azt nyilatkozta: Solid Snake szinkronszínészére. David Hayter forgatókönyvíróra nagy hatással volt a Metal Gear sorozat. Úgy nyilatkozott: „Kodzsimának és nekem különböző stílusunk van, de rengeteg dolgot tanultam tőle a kétértelműségről, vagy arról hogyan lehet történetet mesélni anélkül, hogy magyarázatot adnánk mindenre”. Egy, a Metal Gear Solid Offical Mission Handbook-hoz adott 1998-as interjújában megnevezte számára minden idők legkedveltebb rendezőit: Luc Besson, Jean Cocteau, Krzysztof Kieślowski, Tony Scott, David Lynch, Danny Boyle, James Cameron, John Carpenter, Jan Kounen, Dario Argento, George A. Romero, Ridley Scott, Sam Raimi, Peter Jackson, Quentin Tarantino, John Woo, Robert Rodriguez, Kuroszava Akira, Szuo Maszajuki és Iida Dzsodzsi. Díjak és elismerések A Newsweek Kodzsima Hideo-t besorolt 2002 felső tíz embere közé. 2008-ban a Next-Gen hetediknek rakták be a „Hot 100 Developers 2008” listájukba. 2009-ben az IGN minden idők 6. legjobb játékkészítőjének nevezte meg. A 2008-as MTV Game Awards-on Hideo megkapta a díjátadó első életműdíját, illetve a 2009-es Game Developers Conference-en szintén életműdíjat kapott. Topolje (Ivanić-Grad) Topolje falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Ivanić-Gradhoz tartozik. Fekvése Zágrábtól 34 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re délnyugatra a Száva bal partján fekszik. Története 1857-ben 226, 1910-ben 291 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Dugo Seloi járásához tartozott. A településnek 2001-ben 117 lakosa volt. Bezeklik ezer buddha-barlangok A Bezeklik ezer buddha-barlangok (kínai: �������, pinjin: Bózīkèlǐ Qiānfódòng) buddhista barlangtemplomok rendszere az 5-14. századokból Turpan és Sansan (Loulan) városok között a Takla-Makán sivatag északkeleti részén, Kaocsang romjaihoz közel, a Flaming-hegységhez tartozó Mutou-völgyben, Kínában. A Mutou-völgy nyugati részének magas sziklái között található barlangok többsége a 10-13. század körül épült. Bezeklik freskók 77 sziklába vájt barlang található a helyszínen. A többség négyszögletesre lett kialakítva köríves mennyezetekkel, amelyek gyakran négy felé vannak tagolva és mindegyiket egy Buddha freskó díszít. A mennyezeteken így összesen több ezer Buddha kép található. Némelyik freskó egy hatalmas Buddhát és az őt körülvevő egyéb alakokat (törökök, indidaiak, európaiak) ábrázol. A festmények minősége változó, vannak művészetileg naivak de akadnak igazi mesterművek is. A Bezeklik Ezer Buddha-barlangok legjellemzőbb freskói a hatalmas méretű falfestmények, amelyeknek a "Praņidhi jelenet" elnevezést adták. Ezek Sákjamuni "ígéretét" mutatják be, amit az előző életében tett. A Bezeklik falfestményei jelentős károkat szenvedtek el a helyi muszlim lakosság által, akik nem támogatták az érző lények ikonikus ábrázolását. Leggyakrabban a szemeket és a szájakat törölték le. Előfordult, hogy a freskókat letördelték, hogy a termőföldet feljavítsák vele. A 19. század végén és a 20. század elején európai és japán felfedezők érintetlen falfestményeket találtak homokba ásva, amelyek ezután a világ különböző helyeire kerültek. A legépebben maradt freskókat Albert von Le Coq német régész találta - ezek később Németországba kerültek. Férfi 1500 méteres gyorskorcsolya az 1988. évi téli olimpiai játékokon Az 1988. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya férfi 1500 méteres versenyszámát február 20-án rendezték. Az aranyérmet a keletnémet André Hoffmann nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új világ- és olimpiai rekord született: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: WR : világrekord GRAMPS A GRAMPS (Genealogical Research and Analyis Management Programming System) egy genealógiai program, amelynek segítségével egy családfa tagjairól szóló tudást lehet rögzíteni és elemezni. A program a GNOME-projekt része. A Gramps leírása A programmal rögzíthető a néven és kapcsolatokon kívül számos esemény (születés, halálozás, házasság, keresztelő…) dátuma és helyszíne is. Galéria hozható létre a személyekhez és az eseményekhez. A programmal különböző összesítő riportok készíthetőek. Említésre méltó a honlap, amely minden személynek, helyszínnek, forrásnak és médiának külön oldala van egy személy felmenőinek gráfja egy személy utódjainak gráfja egy személy felmenőinek legyeződiagramja (5 generációig vissza) a naptár, amely minden születési és házassági évfordulót feltüntet azzal együtt, hogy hány éve volt. Fájlformátumok A GRAMPS program az adatokat a .gramps kierjesztésű XML alapú fájlformátumba menti. Ugyanakkor adatbázis a más genealógiai programok által általában felismert GEDCOM formátumban is menthető. Filippo Bonanni Filippo Bonanni (Róma, 1638 – Róma, 1725) jezsuita szerzetes. Életrajza 1638-ban született Rómában. 17 évesen (1654) belépett a jezsuiták közösségébe. A noviciátusa után fölvették a jezsuiták híres, Római akadémiájára diákként. Ott a híres német Athanasius Kircher tanítványa lett. Tanulmányai közben megbízták azzal a feladattal, hogy lencséket készítsen, amiket mikroszkópokban lehet használni. Azon kívül egy kitűnő rézmetsző lett belőle. Később jelentős szakemberré vált a fényezések illetve lakkozások kutatásában. Bonannit Rómából áthelyezték Orvietóba és Anconába, hogy az ottani jezsuita akadémiákon tanítson. Miután Kircher visszalépett a matematika professzornak a helyéről, kinevezték annak az utódjának. Kircher halála után (1698) ő lett a Kircher múzeumának a vezetője. A múzeum híres volt, mert nagy mennyiségben tartalmazott régiségeket, antik szerszámokat és gépeket, írásokat és fosszilákat, amiket Kirchernek sikerült összegyűjtenie. 1709-ben publikált egy katalógust a múzeum összes tartalmáról – a „Musaeum Kircherianum” cím alatt. Bonanni 1725-ben hunyt el, 87 évesen Rómában. Életében három szakterületen lett híres: Mikroszkópja Ő maga épített különböző mikroszkópot és ezeknél számos innovációt vezetett be. Talált egy megoldást arra, hogy a tárgyakon alulról lehessen keresztül világítani, ahelyett hogy fentről kelljen komplikált módon napfényt vagy gyertyafényt rá reflektálni. Ehhez épített egy illő tartót, amit később utána neveztek el: „Bonanni rugós asztal”. Az általa feltalált rugós asztallal a tárgyakat alulról lehetett megvilágítani. Működési elvét a kép mutatja. Két kerék lemez közé be van illesztve egy rúgó. A felső lemezt le kell nyomni, ekkor be lehet tolni a tartót. Ha az benne van, akkor el kell engedni a lemezt és a rugó megint kinyújtja magát. Evvel nekiszorítja a fölül levő tartóknak, és ettől nem tud elcsúszni a próba. A két réz lemez közepén van egy lyuk. Ezen megy át a fény, amit az asztal alá lehet helyezni. Kagylók és kövületek Bonanni második témája a kagylók és a kövületek voltak. A „Ricreatione dell’Occhio e della Mente nell’Osservazione delle Chiocciole” című könyve volt az első, ami kizárólag evvel a témával foglalkozott. Tartalmaz körülbelül 450 rézmetszést különféle kagylófajtáról. Nagyon precízen és részletesen vannak rajzolva és mindegyik fajtához van részletes leírás. Lakkozás 1709-ben Bonanni publikálta a „Musaei Kircher” című könyvét. Már abban említi többször a kínai lakkot és megnevezi a gyantát és a különféle gumifajtákat, amivel azokat lehet gyártani. A nagy érdeklődést az is mutatja, hogy Martino Martini (Novus atlas sinensis) és Athanasius Kircher (China monumentis) írásaival is foglalkozott. Mind a kettő írja hogy a kínaiak egy bizonyos fának a levét arra használják, hogy porcelánt, bútort és fát lakkozzanak. Ebben az összefüggésben fontos említeni: az első európai kereskedőknek a hajói a tizenhatodik században bukkantak fel a kínai part előtt. Onnantól kezdve egy élénk kereskedelmi kapcsolat kötötte össze a kontinenseket. Kínából főként porcelánt, selymet és teát szállítottak. Ennek ellenére, a kínaiak szigorúan korlátozták az importot Európából. Nem úgy volt, hogy nem lett volna kereslet. A vezetőség le akarta zárni az országot minden külső kulturális befolyástól és ezért kijelentették, hogy az európai áruk méltatlanok a kínai polgároknak. Ez az egyoldalúan negatív kereskedelmi mérleg hosszú távon oda vezetett, hogy Európa a csőd közelébe került, miután az ezüst készletek elfogytak. Később ez a fejlődés okozta az ópiumháborút. Ezzel a háttérrel jobban megérthető, hogy Európában az a tendencia merült föl, hogy megpróbáltak a kínai árukhoz egyenértékű árukat teremteni, amik az itteni nyersanyagokkal gyárthatók voltak. Bonanni 10 éven át kutatott különféle recepten és keveréken, amivel a lakk gyártását akarta fejleszteni. Ehhez például régi ázsiai és orientális iratokban kutatott. A munkájának eredményeit 1720-ban publikálta a „Trattato sopra la vernice detta comunemente Cinese” címen. Ebben a könyvben részletesen leírta a lakk gyártásának és használatának a folyamatát. Azon kívül még tartalmaz recepteket és gyártási metódusokat, amivel a kínai lakkokat helyettesíteni lehetett. Ez azért volt fontos, mert a kínai lakk olyan anyagokat tartalmazott, amiket Európában nem lehetett találni. Bonanni munkájában segítettetek a jezsuita testvérei. A lakk témáról egy intenzív levelezést vezetett a Kínában működő misszionáriusokkal. Azon kívül sok más azonos érdekeltségű szakértővel dolgozott együtt. A „Trattato sopra la vernice detta comunemente Cinese” az európai lakkgyártás „bibliája” lett. Különösen Velencének volt nagyon értékes, mert Velence volt akkor az itáliai területen a lakozott áruk legnagyobb gyártója. Rövid időn belül a könyv jelentőségét egész Európában felismerték, ezért fordították le több nyelvre. A kiváló minőségét az is bizonyítja, hogy 2009-ben újra publikálták: Filippo Bonanni / Flavia Perugini. „Techniques of Chinese Lacquer: The Classic Eighteenth-century Treatise on Asian Varnish”, ISBN 978-0-89236-953-9 Kishonthy Jenő Kishonthy Jenő (Edelény, 1935 – Eger, 2015) egri festőművész, főiskolai tanár. Tanulmányai 1954-60: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei voltak: Pap Gyula, Bernáth Aurél, Barcsay Jenő. Munkássága A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Egerben telepedett le, ahol haláláig élt és dolgozott. Évtizedeken keresztül az Eszterházy Károly Főiskola Rajz tanszékén oktatott, mely intézményben nyugállományba vonulása után óraadóként is szolgálta a művészeti és a tanárképzés ügyét. Pedagógusként tanítványok sokaságát nevelte a szép értékelésére, annak újrateremtésére. A tehetségeket felkarolta, támogatta. Olyan szellemi alkotóműhelyt hozott létre, melynek tudatformáló és közösségteremtő ereje az egész városra kisugárzott. A '90-es években létrehozta az egri hivatásos képzőművészek nagy részét tömörítő „Ars Agria” Képzőművész Egyesületet. Sajátos megjelenésével, egyéniségével, szarkasztikus, „fekete” humorával nagy népszerűségnek örvendett ismerősei, tanítványai körében. Alkotóként hagyománytisztelő, mértéktartó és visszafogott. Lírikus festményeinek alaptémája és hangulata a kisvárosi életérzésben gyökerezik. Tagja a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának. Kifejező portrékat festett és mintázott közintézmények számára. Rendkívül sokoldalú művész volt, aki a festészet és a grafikai technikák mellett, szobrászattal, éremművészettel, gipszöntéssel is foglalkozott. Nyugdíjas éveiben zongorázott és zenét szerzett és verseket faragott.A festészeti módszereket, alapokat kiválóan ismerő, jó ízléssel és műérzékkel rendelkező, művelt személyiség volt. 1960-70 között, a Fiatal Művészek Stúdiója tagjaként háromszor kapott ösztöndíjat, két ízben részesült egyéves Derkovits-ösztöndíjban, elnyerte Heves megye művészeti díját, 1992-ben az Országos Akvarell Biennálén szerepelt, 1973-ban Eger Kulturális Bizottságának díját majd 2010-ben Eger város Művészeti és Képzőművészeti Nívódíját nyerte el. Egyéni kiállítások 1964 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest 1966 • Miskolc 1971 • Dobó István Vármúzeum, Eger 1974 • Kecskemét 1972 • Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Dorottya u., Budapest 1974 • Hatvani Galéria, Hatvan (kat.) 1975 • Aba Novák Terem, Szolnok 1975 • Mezőtúr 1976 • Városi Tanács aulája, Eger 1977 • Rudnay Terem, Budapest (kat.) • Megyei Művelődési Központ, Eger 1993 • Minnesotai Állami Egyetem, Duluth Campus Művészeti Tanszék Kiállítóterem (USA). Válogatott csoportos kiállítások Rendszeres szereplője volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója kiállításoknak, az Országos Akvarell Biennálénak, a Miskolci Téli Tárlatoknak, a Szegedi Nyári Tárlatnak, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállításain, és a Heves megyei képzőművész csoport tárlatain szerepelt. Művek közgyűjteményekben Dobó István Múzeum, Eger • Herman Ottó Múzeum, Miskolc. Köztéri művei 12 műszaki szakember portréja (4. Sz. Volán Vállalat, Eger) Bartók Béla-portré (Farkas F. Zeneiskola, Eger). Hradec-Nová Ves Hradec-Nová Ves település Csehországban, a Jeseníki járásban. Hradec-Nová Ves Písečná, Velké Kunětice, Mikulovice és Supíkovice településekkel határos. Lakosainak száma 400 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Katowice Katowice ( kiejtése�, IPA: [kat�'vʲi��], csehül Katovice, németül Kattowitz) a dél-lengyelországi Felső-Szilézia egyik legfontosabb városa a Kłodnica és a Rawa folyók mentén. Története Legfontosabb dátumok: 1177 – az a terület, melyen jelenleg Katowice fekszik megszűnt Kis-Lengyelország része lenni és Sziléziához csatolták. 1299 – II. Kázmér bytomi herceg által kiadott oklevél említi először Katowice legrégibb kerületét, Dąbot (Crasni Domb). 1468 – A mai Katowice Podelsie kerületének első említése kb. 1580 – Andrzej bogucicei kovács a saját telkén falut alapít. 1598 – Először jelenik meg oklevélben a Katowice név: ad parochiam pertinent village Boguczycze, Zalęzie et nova villa Katowicze a XVIII. század közepétől – Katowice fejlődésnek indul a szénvagyona és iparosodása következtében. 1824 – Ferdynand és Waterloo bányák megnyitása 1846 – vasút építése Mysłowicébe 1865 – Katowice városi jogokat kap 1873 – Katowice járási székhely lesz 1919 - 1921 – három sziléziai felkelés 1922 – Lengyelországhoz csatolás, Katowice a sziléziai vajdaság székhelye lesz. 1925 – A sziléziai egyházmegye alakulása, székhelye: Katowice 1939 . szeptember – a lengyel hadsereg visszavonulása, a várost a cserkészek és a sziléziai felkelők védik. Kb. 860 fő esett el a harcok alatt, vagy a német Wehrmacht és a Freikorps tagjai végezték ki a piactér és a Panewnicki erdőben. 1945 január 27. – a Vörös Hadsereg beveszi Katowicét. 1953 – Katowice neve Stalinogród ra változik. 1968 – Katowicében megalapítják az Uniwersytet Śląskit (Sziléziai egyetem) 1980 – rendteremtési akció a Wujek , bányában, mely folyamán 9 bányászt megöltek 1990 – az önkormányzat visszaállítása 1992 . március 25. – Metropolia Górnośląska megalakulása Katowice székhellyel 2006 – Chorzów és Katowice határán összeomlott egy kiállítási csarnok a Katowicei vásár területén: 65 személy meghalt. Kerületei Katowice 22 kerületre oszlik, melyek 5 kerületcsoportot alkotnak: Agglomeráció Katowice Lengyelország legnagyobb agglomerációjának központjában fekszik. Ez a terület a 19. században virágzott a bányászat és a kohászat óriási fejlődése miatt. Ebben az évszázadban a stratégiai tervezés eredményeképpen megalapították a Felső-sziléziai ipari körzetet. Ez húsz városból és több tíz kisebb helységből áll Felső-Szilézia és a Dąbrówai-medence területén. Az 1990-es évektől kezdve tervezik egyetlen katowicei metropolisz régió felállítását. 2006. január 19-én 14 város küldöttei aláírták a Felső-Sziléziai Metropolisz-Szövetségről (GZM) szóló deklarációt. Jelenleg az egyes önkormányzatok jóváhagyási eljárása folyik. A GZM-hez Katowicén kívül az alábbi városok csatlakoztak: Bytom, Chorzów, Dąbrowa Górnicza, Gliwice, Jaworzno, Mysłowice, Piekary Śląskie, Ruda Śląska, Siemianowice Śląskie, Sosnowiec, Świętochłowice, Tychy, Zabrze. A szövetségnek 1304 km² területe és mintegy 2,1 millió lakosa lesz. Közlekedés A város az A4-es autópálya (Drezda-Krakkó), illetve az E75-ös gyorsforgalmi út mellett fekszik. Vasúti csomópont is. Kultúra Színházak Teatr Slaski im. Stanislava Wyspianskiego Ateneum színház (Teatr Ateneum) Korez Színház (Teatr Korez) Cogitaur Színház (Teatr Cogitaur) Slaska filharmonija (Filharmonia Slaska) Slaska estrada (Estrada Slaska) Scena GuGalander Lengyel Rádió Filharmonikusai Mozik IMAX Cinema City – Punkt Rozrywky 44 Cinema City – Silesia City Center Centrum Filmowe Helius Kino Kosmos Kino Swiatowid Kino – Teatr Rialto Galériák Galeria Sztuki Wspolczesnej BWA Al. Korfantego 6 Galeria Sztuki Wspolczesnej Parnas ul. Kochanowskiego 10 Galeria Sztuki Atelier 2 ul. Batorego 2 Galeria Zwiazku Polskich Artystow Plastykow ul. Dworcowa 13 Galeria Architektury SARP ul. Dyrekcyjna 9 Galeria Art Deco például Andrzeja 4 Galeria Akwarela ul. Mikolowska 26 Galeria Marmurowa ul. Mikolowska 26 Galeria Pietro Wyzej Galeria Sektor 1 Galeria Szyb Wilson Média TVP 3 Katowice TVN 24 Radio Katowice Radio Flash Radio Roxy FM Radio Planeta Dziennik Zachodni Gazeta Wyborcza Echo Miasta Metro Katowice Novi Przeglad Katowicki Vallás A második világháborúig jelentős zsidó kisebbség él a városban. Ma kb. 1500 zsidó él itt. A városban katolikus püspök székel, illetve jelentős evangélikus központ. Testvérvárosok A következő városok egybevágó források szerint Katowice testvérvárosai: Mobile , Alabama , Egyesült Államok (1990) Köln , Németország (1991) Saint-Étienne , Franciaország (1991) Groningen , Hollandia (1992) További városok, amelyekkel szoros kapcsolatban áll, vagy testvérvárosának tartják magukat: Miskolc , Magyarország (1973, 1993) Odense , Dánia (1992) Ostrava , Csehország (1996) Dél- Dublin , Írország Huaibei, Kína Mazerolles-le-Salin Mazerolles-le-Salin település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 208 fő (2015). Mazerolles-le-Salin Audeux, Placey, Vaux-les-Prés, Villers-Buzon, Champagney és Lavernay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2014–2018 közötti magyar országgyűlési képviselők listája A magyar Országgyűlés 2014. április 6-án megválasztott képviselőinek listája frakciótagságuk szerint. Tisztségviselők Az Országgyűlés elnöke: Kövér László (Fidesz) Az Országgyűlés alelnökei: Gulyás Gergely (Fidesz) – 2017. október 1-ig Hende Csaba (Fidesz) – 2017. október 2-ától Jakab István (Fidesz) Lezsák Sándor (Fidesz) Latorcai János (KDNP) Hiller István (MSZP) Sneider Tamás (Jobbik) Az Országgyűlés háznagya: Mátrai Márta (Fidesz) Az Országgyűlés jegyzői: Gelencsér Attila (Fidesz) – 2014. június 23-tól Pócs János (Fidesz) – 2014. június 2-ig Pogácsás Tibor (Fidesz) – 2014. június 18-ig Szűcs Lajos (Fidesz) Tiba István (Fidesz) – 2014. június 2-től Földi László (KDNP) Móring József Attila (KDNP) Gúr Nándor (MSZP) Hiszékeny Dezső (MSZP) Hegedűs Lórántné (Jobbik) Mirkóczki Ádám (Jobbik) – 2016. szeptember 11-ig Szávay István (Jobbik) – 2016. szeptember 12-től Schmuck Erzsébet (LMP) – 2015. október 19-ig Ikotity István (LMP) – 2015. október 19-től Frakcióvezetők Fidesz : Rogán Antal (2015. szeptember 30-ig), Kósa Lajos (2017. szeptember 14-ig), Gulyás Gergely (2017. szeptember 14-től) KDNP : Harrach Péter MSZP : Mesterházy Attila (2014. június 2-ig), Tóbiás József (2016. július 7-ig), Tóth Bertalan (2016. július 7-től) Jobbik : Vona Gábor (2016. május 29-ig), Volner János (2016. május 29-től) LMP : Schiffer András (2016. szeptember 5-ig), Schmuck Erzsébet (2017. január 29-ig), Szél Bernadett (2017. január 30-tól) Képviselők Országos listáról mandátumot szerzett képviselők A 2014-es országgyűlési választáson a KDNP-vel közösen indult. Nemzetiségi szószólók (Nem rendelkeznek szavazati joggal.) Tóth-Pápai József Tóth-Pápai József, olykor Tóthpápai formában is (Ács, 1758. október 7. – Dad, 1827. február 15.) a Dunántúli református egyházkerület püspöke 1814-től haláláig. Életútja Tóth-Pápai Ferenc református esperes-lelkész és Gondau Judit fia. Debrecenben tanult, ahol 1775. április 27-én iratkozott be a felső osztályba, 1785. március 12-től főiskolai senior volt; ezután külföldi utazást tett; meglátogatta a lipcsei, hallei, göttingai, marburgi és erlangeni egyetemeket. 1788-ban kömlődi, majd dadi lelkész és 1811-ben esperes lett. 1814. június 30-án a dunántúli református egyházmegye superintendensévé választották. Fehér és Somogy megyék táblabírája volt. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. Shawn Levy Shawn Adam Levy (1967) kanadai születésű, az Egyesült Államokban működő filmrendező és színész. Montréalban születetett, Quebec államban. Levy a Yale Egyetemen végzett. Los Angelesbe költözve több tévésorozatban töltött be rendezői posztot és szerepelt a kilencvenes években, első filmrendezése pedig az 1997-es Éppen jókorhoz fűződik. Ezt követően több sikerfilmet vezényelt le a 20th Century Fox égisze alatt, kétszer dolgozott együtt Steve Martinnal, eddigi legnagyobb bevételt hozó filmje az Éjszaka a múzeumban lett 2006-ban. Rendezései 2006 . Éjszaka a múzeumban (Night at the Museum) 2006 . A rózsaszín párduc (The Pink Panther) 2003 . Tucatjával olcsóbb (Cheaper by the Dozen) 2003 . Szakítópróba (Just Married) 2002 . Minden hájjal megkent hazug (Big Fat Liar) 1997 . Address Unknown 1997 . Éppen jókor (Just in Time) Filmszerepei 2005 . Tucatjával olcsóbb 2 (Cheaper by the Dozen 2) 2003 . Tucatjával olcsóbb (Cheaper by the Dozen) 2002 . Minden hájjal megkent hazug (Big Fat Liar) 1997 . Éppen jókor (Just in Time) 1993 . Made in America 1988 . The Kiss 1988 . Liberace: Behind the Music 1987 . Wild Thing 1986 . Zombie Nightmare Fakóbükk Fakóbükk település Ukrajnában, a Nagyszőlősi járásban. Története A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszánnineni járásához tartozott. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 2154 lakosa volt. Ebből 2 magyar, 2152 egyéb nemzetiségű volt. Petőmihályfa Petőmihályfa község Vas megyében, a Vasvári járásban. Fekvése A Kemenesháton, a Sárvíz mellett fekszik Vasvártól 8 km-re délre. Története 1308-ban Myhalfolua néven említik először. Nevét egykori, Mihály nevű birtkosáról kapta. 1391-ben Poss. Mihalfelde, 1399-ben Poss. Mihalyfalua néven szerepel az írott forrásokban. A Hidvégieké és gersei Petőké volt. A középkori Mihályfalva területén feküdt Márványkő egykori vára. 1405 körül Gersei Pető János kezdte építeni fából. 1440-ben Szécsi János ostrommal foglalta el Erzsébet királyné részére, de I. Ulászló 1441 márciusában visszafoglalta és visszaadta a Petőknek. Árkai ma is láthatók. Vályi András szerint „PETŐMIHÁLYFA. Elegyes falu Vas Vármegyében, földes Ura Gróf Festetits Uraság, lakosai katolikusok, határja meglehetős termésű.” Fényes Elek szerint „Pető-Mihályfa, magyar falu, Vas vármegyében, Egervárhoz 2 óra: 338 kath. lak. Van szép szőlője, erdeje, legelője. F. u. gr. Festetics László. Ut. p. Vasvár.” Vas vármegye monográfiája szerint „Pető-Mihályfa, régi nemesi magyar község, 65 házzal és 444 r. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Postája Andrásfa, távírója Győrvár. Kath. temploma nagyon régi időkből való. Földesura a Festetich -család volt.” Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,1%-a magyarnak, 1,3% cigánynak mondta magát (4,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 82,3%, református 2,7%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 3,1% (10,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus temploma. Szent Bertalan kápolna Híres emberek Itt született 1936. augusztus 16-án Rózsa Béla kritikus, újságíró, az Életünk c. folyóirat főszerkestő helyettese. Madaras (Magyarország) Madaras (horvátul Modaroš, Madaroš) község Bács-Kiskun megye Bácsalmási járásában a szerb-magyar határ közelében. Fekvése Bácsalmástól délre, a szerb határ mellett fekszik a Bácskában. Megközelíthető az 55-ös főközlekedési útról Csávoly–Bácsbokod–Bácsborsód–Katymár községeken, Tataházától Bácsalmáson keresztül. Az áthaladó egykori 169-es számú Kiskunhalas–Bácsalmás–Regőce-vasútvonalat 1960-ban megszüntették. A régi vasútállomás épülete a Pályaudvar utcában áll, a Szent István utca sarkán álló egykori malom épülete közelében. A település határában folyik a Kígyós-főcsatorna, melynek egyik oldalágán létesítették a Priszpa-tavat, amely népszerű horgászhely. Természetvédelmi terület Itt található a Dél-Bácska kiemelt jelentőségű természet megőrzési terület (HUKN20004) Natura 2000 természetvédelmi terület egyik része. Környezetvédelmi jelentőségét magterületként és ökológiai folyosóként tartják számon. A pannon szikes sztyepprét, illetve a síksági pannon löszgyepek védett növényfajai többek közt a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a tarka sáfrány (Crocus reticulatu), a szennyes ínfű (Ajuga laxmann), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), az érdes csűdfű (Astralagus asper), a budai imola (Centaurea sadleriana), a karcsú orbáncfű (Hypericum elegans), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris), a [[selymes boglárka]] (Ranunculus illyricus), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a kései pitypang (Taraxacum sertinum). Állatfajait többek közt sisakos sáska (Acrida hungarica), nappali pávaszem (Inachis io), kardoslepke (Iphiclides podalirius), szongáriai cselőpók (Lycosa singorinesis), atalantalepke (Vanessa atalanta), fehér gólya (Ciconia ciconia), tövisszúró gébics (Lanius collurio), szalakóta (Coracias garrulus), bölömbika (Botaurus stellaris), vörös gém (Ardea purpurea) alkotja. A területet többek között az invazív növényfajok terjedése veszélyezteti. Ilyenek például a selyemkóró (Asclepias syriaca), a bálványfa (Ailanthus altissima) és a keskenylevelű ezüstfa (Aelagnus angustifolia), valamint az egybibés galagonya (Crataegus monogyna). Története A község gazdag történeti múlttal rendelkezik. A Telecskai-dombok hátságán közel húsz évezredes őskőkori település nyomára bukkantak. Kőhegyi Mihály régész több éves, kitartó munkával kutatta és tárta fel Közép-Európa legnevezetesebb szarmata telepét és temetőjét a madarasi határban. A halmok késő szarmata és hun kori temetkezési helyeket rejtettek, de az ásatások során Árpád-kori sírokat és templomalapot is feltártak. Az első írott emlék Madarasról 1377-ben kelt, amikor a környéket bíró kunok nemzetségfőjének, Köncsög ispánnak a fiai elzálogosították, de hamarosan vissza is váltották. Madaras ekkor mezővárosi státuszban volt. 1403-ban Zsigmond király Kállai Miklósnak adományozta, utána rövid ideig Ozorai Pipó tulajdona volt. 1439-ben Albert király Hunyadi Jánosnak zálogosította el. Mátyás király Pongrác Jánosnak adományozta, akinek halála után ismét Mátyásé lett. II. Ulászló Corvin Jánosnak, 1504-ben Corvin János enyingi Török Imrének adományozta. Az 1514-es parasztháború idején egy ideig a Bornemisza János által vezetett királyi had itt táborozott. A török hódoltság idején, 1580–1582-ben is említették a települést, amelynek lakói ekkor már rácoknak nevezett délszlávok voltak. 1598-ban 14 környékbeli település rác lakossága költözött Esztergom vidékére. Az erről szóló egyezséget a madarasiak nevében egy György nevű személy írta alá. A 17. század első évtizedeiben a törökök palánkvárat építettek itt, lakóinak, katonáinak és a dzsámi szolgálóinak számát több zsoldjegyzék is tartalmazza. A törökök kiűzése idején a falu elnéptelenedett és mintegy száz évig nem is települt újjá. A lakatlan pusztát 1712-ben Osztroziczky János és fia, Imre kapták meg a nádortól adományul, akik Latinovits Péter Bács megyei alispánnak elzálogosították, majd eladták. 1751-ben örökösen borsódi Latinovits Péter és felesége, valamint utódai birtokába került, akik Almás községnek adták bérbe. 1786-ban döntöttek az örökösök a birtok benépesítéséről és az atyai végrendelet szerinti közös kezeléséről. A testvérek 1787. június 11-én Szalag István ügynököt bízták meg a telepítés lebonyolításával, aki kötelezte magát, hogy Madaras prédiumba az év végéig megfelelő számú telepest szerez és kiosztja a telkeket. A kiosztás Quits Antal földmérő utasítása alapján történt. A telepítés lázas ütemben folyt, 1787 júliusában az okmányok már „újonnan benépesített falunak” nevezik Madarast, pecsétjén is ez az évszám szerepel. Még ebben az évben olyan lelkipásztort kértek, aki magyarul, németül és tótul is tudott prédikálni, és a szentgyónást meghallgatni. A hatóságok intézkedésére 1789-ben felállították a római katolikus lelkészséget magyar plébánossal, és egy tanteremmel iskolát nyitottak. A korabeli egyházi anyakönyvek szerint a németek mintegy 15%-os arányban éltek a faluban. Ennek ellentmond egy 1792-ben, a kalocsai káptalanhoz írott levél, amely szerint a lakosság közül 1308 (60,3%) a németek, 228 (10,5%) a tótok száma, akik nem tudtak magyarul. A megtelepedés után négy évvel a tótok és a németek nagyobb része elköltözött, az itt maradottak pedig elmagyarosodtak. A templomot 1799-ben építették, 1903-ban bővítették. 1892-ben hat tantermes iskolát, 1895-ben közadakozásból községházát építettek. Az 1860-as években kaptak céhszabadalmat az iparosok. Az 1900-as népszámlálás szerint 1134 házban 5658-an laktak. Anyanyelv szerint 5148 magyar, 500 német, 6 szerb, 4 tót. A római katolikusok mellett 4 ortodox, 2 evangélikus, 16 református és 74 izraelita élt a községben. Ekkoriban már postahivatal, pénzintézet, gőzmalom működött, a lakosság három temetkezési egyletet, egy munkásegyletet és egy római katolikus olvasókört tartott fenn. 1901-ben tejszövetkezetet alakítottak. Széles utcáin több szép épület volt, köztük az uradalmi lak díszkerttel. 1919–1921 között Madaras is szerb katonai megszállás alatt volt. A trianoni új országhatár megcsonkította a község határát. 570 birtokosnak 1200 hold földje került az elszakított területekre, amelyeket szerb engedéllyel művelhettek az 1940-es évek végéig. 1944. augusztus 1-jén kitört a varsói felkelés, és ennek minél több utánpótlást próbáltak eljuttatni a nyugati szövetségesek, elsősorban lengyel személyzetű szállító-repülőgépek révén. 1944. szeptember 13-án este 21:15 körül egy ilyen brit B-24 Liberátor szállítógépet lőtt le egy Újvidékre telepített német éjszakai vadászszázad német századosa. A repülőgép már a levegőben felrobbant, 2-3 kilométeren szóródott szét a madarasi határban. A hétfős lengyel személyzet tetemeit a helyszínen elhantolták, majd 1946-ban exhumálták, és a solymári brit központi katonai temetőben temették el őket. A Madarason 1944. szeptember 13-án lezuhant brit B-24-es Liberator hétfős lengyel személyzetének 2007. szeptember 15-én a főtéren kopjafa-emléktáblát állítottak. Az 1920-as évek végén 156 családnak juttattak házhelyet, akik az Újfalunak elnevezett területen építkeztek. Egy községi és egy magánorvos, három szülésznő, egy állatorvos, egészségház, zöldkereszt, önkéntes tűzoltó testület, csendőrség, leventeegyesület és labdarúgó-szakosztály működött a faluban ebben az időben. A különféle társadalmi egyesületek évenként öt-hat műkedvelő előadást rendeztek. Az 1935-ös összeírás szerint a lakóházak száma 1622, az összes gazdaság száma 1859, amelyből 4 nagybirtok, 871 egy katasztrális holdnál kisebb. A szántóterületeken gabona- és takarmánynövényeket termeltek, de szőlőtermesztéssel, borászattal is foglalkoztak. Fellendült a sertéstenyésztés és a szarvasmarhatartás. 1937-ben bővítették és freskókkal díszítették a templomot. A magyarnak minősített községet nem érintették a ki- és betelepítések. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,1%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 1,5% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,7% németnek, 0,3% szerbnek mondta magát (14,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60,9%, református 4,3%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,2%, izraelita 0,1%, felekezeten kívüli 8,3% (25,4% nem nyilatkozott). Gazdaság Infrastruktúra Madarason 1493 darab lakóház, 16 közintézmény és 4 darab gazdálkodó szervezet van. Ezek szennyvíz-hálózatra történő rákötése és egyben a hálózat és a katymári szennyvíztisztító telep kiépítése a 2014-2020 közti uniós költségvetési időszakban fog megvalósulni. Nevezetességei Természeti értékei a löszpusztagyepek, valamint a Priszpa-horgásztó védett és védendő élővilága. Madaras löszpusztagyepei a szigorú katonai ellenőrzés és felügyelet alatt álló határövezetben, a községi legelő és a Flóra-puszta területén alakultak ki az elmúlt évtizedek alatt. Az érintetlen vidéken megjelent a természetes, löszpusztai vegetáció számos ritka populációja. 1993-ban Horváth Zoltán felmérte a védett növény- és állatfajokat, amelyek életfeltételeinek fenntartása miatt fontos lenne az eredeti észak-bácskai löszpusztagyepekhez nagyon hasonló területeket védetté nyilvánítani. (1995-től a mezei hérics védett növény lett.) A községtől délre, a szabályozott Kígyós-patak és az országhatár között, a Telecskai-dombok mélyedésében az 1970-es években duzzasztással horgásztavat létesítettek. A Priszpa-víztározó 43 hektáros vízfelületén és környékén olyan növény- és állatfajok is meghonosodtak, amelyek védettségük miatt megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Horgászható halfajták a tóban: ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, keszeg, kárász, balin, busa, naphal. A falu idegenforgalmi látványosságai között említhető római katolikus templom 1799-ben épült, 1903-ban és 1937-ben bővítették oratóriumokkal. A bal oldali mellékoltárt Than Mór Szent Ilona-oltárképe díszíti. A kegyurak, Latinovits Ödön és Lajos sírlapja, valamint Latinovits József sírja is a templomban látható, ez utóbbit 1823-ban Jakob Schroth bécsi szobrász készítette. A község hagyományos ünnepe a Nagyboldogasszony-napi búcsú, augusztus 15-én. 2008 óta ezen naphoz kötve rendezik a Madarasi Napok eseménysorozatot. Címere Madaras község álló, összetett címere két mezőre osztott csücsköstalpú pajzs. A pajzs felső, kék színű mezejében balra forduló pózban álló ezüst színű túzok tart a csőrében egy arany színű búzakalászt. A túzok felett arany színű, hétgombos bárói korona található. A túzok csőrében tartott arany búzaszál a falu mezőgazdasági jellegére utal. A címerben szereplő túzok a falu egykori pecsétjéből lett átemelve a ma is használatos települési címerbe. A pajzs felső részén megjelenő korona az egykor a falut is birtokló Madarassy-Beck családra utal. A pajzs alsó alapja zöld színű, hullámos mező, mely a települést körülölelő lágyan hullámzó Bácskai löszhát jellegzetesen dimbes-dombos tájképére utal. Hírességei Itt született Bartha Alfonz Liszt Ferenc-díjas operaénekes és Borbás Marcsi televíziós műsorvezető. Testvértelepülése Csíkmadaras , Románia Topolovity (Kratovo) Topolovity (macedónul: Тополовиќ) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kratovo községben. Népesség 2002-ben 32 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Hófehérfülű mézevő A hófehérfülű mézevő (Meliphaga albonotata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők és bokrosok, valamint erősen leromlott egykori erdők, vidéki kertek és városias környezet. Állandó, nem vonuló faj. Alfajai Meliphaga albonotata albonotata Meliphaga albonotata auga Meliphaga albonotata gretae Meliphaga albonotata stekwa Megjelenése Átlagos testtömege 22-23 gramm. Leuhan Leuhan település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 794 fő (2015). Leuhan Roudouallec, Coray, Laz, Saint-Goazec, Scaër és Tourch községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Katrina Leskanich Katrina Leskanich (Topeka, 1960. április 10. –) amerikai énekesnő, a Katrina and the Waves zenekar énekeseként vált ismertté. Az 1997-es Eurovíziós Dalfesztivált az Egyesült Királyság színeiben nyerte meg a Love Shine a Light című számával. Katrina az Amerikai Egyesült Államokban született, 5 testvérével itt is éltek, mígnem a család Európába nem költözött. Néhány évet Németországban és Hollandiában éltek, majd 1976-ban Londonba költöztek, ahol Katrina jelenleg is él. Miután 1998-ban kiszállt a Katrina and the Wavesből, a BBC Radio 2-nél vezetett egy naponta jelentkező többórás esti adást, és a „Leader of the Pack” c. musicalben ő alakítja a főszereplőt, Ellie Greenwichet. 2005-ben ő és a lett Reinārs Kaupers volt a házigazdája a jubileumi 50. Eurovíziós Dalfesztivál ünnepségének, a Congratulationsnek. 2006-ban jelent meg szólóalbuma, a „Katrina Leskanich”. 1997–1998-as cseh labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1997–1998-as Gambrinus liga az ötödik kiírása volt a legmagasabb osztályú labdarúgó-bajnokságnak Csehországban. Tabella M = Lejátszott meccsek; Gy = Győztes meccsek; D = Döntetlennel véget érő meccsek; V = Vesztes meccsek; R = Rúgott gólok; K = Kapott gólok; GK = Gólkülönbség; P = Pontok Armand de Turenne Armand Jean Galliot Joseph de Turenne (Franciaország, Le Mans, 1891. április 1. – Párizs, 1980. december 10.) francia pilóta. Részt vett az első világháborúban, ahol 15 légi győzelemmel szolgálta hazáját és ezzel ászpilóta lett. Élete Ifjúkora 1891. április 1-jén született Le Mans-ban. Katonai szolgálata 1916-ban került a légierő kötelékébe, ahol egy Nieuporttal repült az egész háború alatt. 1916. november 17-én szerezte meg első légi győzelmét. Második győzelmére 1917. április 26-án szerezte, mikor legyőzött egy Albatros D.V típusú német vadászrepülőgépet. Harmadik és negyedik győzelmére 1917. július 6-án tett szert. Ötödik légi győzelmét augusztus 18-án érte el, evvel hivatalosan is ászpilóta lett. Ebben az évben még egy légi győzelmet szerzett szeptember végén. 1918-ban átkerült a Spa12 jelölésű francia századhoz. A háború utolsó évében további kilenc győzelmet ért el és egy ideig Turenne volt a repülőszázad parancsnoka. Győzelmei Turenne a háború végéig összesen 15 gépet lőtt le. A háborúban szerzett eredményeiben az a különleges, hogy néhány kivétellel az összes gépét más ász pilótákkal lőtte le közösen. További élete A pilóta háború végéig a századosi rendfokozatig jutott és a GB1; N48; Spa12 századoknál szolgált. Még 1917-ben megkapta a Francia Becsületrendet, emellett megkapta a francia és a belga Croix de Guerret is. A háborút Turenne épségen túlélte és idős korában halt meg 1980-ban, Párizs 5. kerületében. Pycnonotus dodsoni A Pycnonotus dodsoni a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes szerzők szerint a barna bülbül (Pycnonotus barbatus) alfaja Pycnonotus barbatus dodsoni néven. Előfordulása Etiópia, Kenya, Libéria, Szomália, és Tanzánia területén honos. Életmódja Gyümölcsökkel, rovarokkal és növényi anyagokkal táplálkozik. 510 (szám) Az 510 (római számmal: DX) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 510-es a kettes számrendszerben 111111110, a nyolcas számrendszerben 776, a tizenhatos számrendszerben 1FE alakban írható fel. Az 510 páros szám, összetett szám, kanonikus alakban a 21 · 31 · 51 · 171 szorzattal, normálalakban az 5,1 · 102 szorzattal írható fel. Tizenhat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 5, 6, 10, 15, 17, 30, 34, 51, 85, 102, 170, 255 és 510. Ritkán tóciens szám. Az 510 négyzete 260 100, köbe 132 651 000, négyzetgyöke 22,58318, köbgyöke 7,98957, reciproka 0,0019608. Az 510 egység sugarú kör kerülete 3204,42451 egység, területe 817nbsp;128,24920 területegység; az 510 egység sugarú gömb térfogata 555 647 209,5 térfogategység. (A036913 sorozat az OEIS-ben) La Mancha lovagja (musical) La Mancha lovagja (Man of La mancha) musical, melynek bemutatója 1965. november 22-én volt a Washingtoni Square Színházban. 1968 márciusától a Martin Beck Színházba költözött a produkció. A sorozatot a 2328-ik előadás zárta. Az első európai bemutatót Madridban tartották, Budapesten a Budapesti Operettszínházban tartották az ősbemutatót Darvas Ivánnal a címszerepben. 1972-ben készült el a filmváltozat Arthur Hiller rendezésében. A mű keletkezése Dale Wassermann a közismert Cervantes-i történetből tévéjátékot készült írni. Az ősbemutató rendezője, Albert Marre jelentős szerepet vállalt a szövegkönyv kialakításában. Hozzájuk csatlakozott Mich Leigh zeneszerző és a dalszövegíró Joe Darion. Leigh korábban reklámdalok írására kapott megbízást, Darion pedig egy bukott darab szerzőjeként "jeleskedhetett". Magyarországi előadások Madrid és London után harmadikként Budapesten mutatták be a művet. A fordító Blum Tamás volt.. Alkotása időtállónak bizonyult, a további magyarországi bemutatókon is az ő neve szerepel -fordítóként- a színlapokon. A Színházi adattárban regisztrált bemutatók száma: 42. Fővárosi Operettszínház - Főszereplők: Darvas Iván; Németh Sándor / Maros Gábor ; Galambos Erzsi (1971 május 7.) - Rendező: Seregei László Szentendrei Teátrum - Koltai János ; Timár Béla Bencze Ilona (1975. július 5.) - Ádám Ottó / Szirtes Tamás Szegedi Nemzeti Színház - Nagy Zoltán; Király Levente ; Vajda Márta (1976. március 26.) - Giricz Mátyás Pécsi Nemzeti Színház - Pákozdy János; Mester István ; Vári Éva (1977. február 25.) - Szegvári Menyhért Debreceni Nagyerdei Színház - Andorai Péter ; Mikó István ; Máriáss Melinda (1977. július 30.) - Rencz Antal Miskolci Nemzeti Színház - Vitéz László ; Harmath Albert; Komáromy Éva / Horváth Zsuzsa (1978. június 2.) - Szűcs János Kecskeméti Katona József Színház - Blaskó Péter ; Blaskó Balázs ; Andresz Kati (1979 május 18.) - Tömöry Péter Szolnoki Szigligeti Színház - Hollai Kálmán ; Csák György / Takács Gyula; Kishonti Ildikó (1979. október 5.) - Kerényi Imre Tatabányai Jászai Mari Színház - Jegercsik Csaba ; Barát Attila ; Fésűs Nelly (2013. december 12.) - Szűcs Gábor Miskolci Nemzeti Színház - Harsányi Attila ; Lajos András; Varga Andrea (2017. március 25.) - Keszég László Hang és kép Részletek a Magyar Színház előadásából Egyházi Géza Lovászmester A lovászmester (agazo; agasonum regalium magister) a középkorban a király méneseit fenntartó lovászok felügyelője, országos főméltóság volt. A központi ménes Magyarországon a Csepel-szigeten volt, de voltak ménesek a királyi udvarházak környékén is. Lovakra a hadseregnek, a királyi hírvivőknek és szállítóknak is szükségük volt, s nem utolsósorban az udvarnak magának is. A hadiutak mentén minden megyehatáron voltak lóállások, hogy a hírvivők és az udvar váltott lovakkal közlekedhessenek. Francia megfelelője a connétable. Örmény nyelv Az örmény nyelv (örményül: ������� �����, IPA [haj�r�n l�zu] – hayeren lezu) az indoeurópai nyelvcsalád keleti ágába tartozó nyelv, amelyet elsősorban Örményországban, Grúziában és az örmény diaszpórában beszélnek. Közelebbi rokonságban az indoiráni nyelvekkel áll, kezdetben közéjük is sorolták, majd 1875-ben H. Hübschmann bizonyította be a nyelvcsaládon belüli önállóságát. A nyelv kialakulásában jelentős szerepet játszott az i. e. 2. évezred végén a hettita nyelv. Magában a nyelv megnevezésében a hayeren szó a hettita �ai̯aša tartományra és a �ai̯ népre utal, végződése az óhettita genitivus, accusativus vagy nominativus–accusativus ragnak felel meg. A nyelvet ma megközelítőleg 6,7 millió ember beszéli, ebből 2,8 millió lakik a mai Örményországban. Az örmény nyelv ma már három elkülönülő nyelvre oszlik, mindhárom önálló irodalmi nyelvvel rendelkezik. Az örményországi örmény, az általánosan ismert nyelvi norma. A keleti-örmény nyelv amelyet a Szovjetunió hajdani államaiban, Iránban és az Egyesült Államokban beszélnek. A nyugati-örmény nyelv a diaszpórában élő örménység nyelve, amit európai államokban (így Magyarországon is), arab országokban, Törökországban, Izraelben, Észak- illetve Dél-Amerikában beszélnek. Írása Betűit az 5. században szerzetesek fejlesztették ki. Magánhangzói: a, á, e, é, i, í, o, u. Mássalhangzói: c, d, dzs, f, g, gy, h, j, je, k, l, m, n, p, q, r, s, sz, t, v, vo, yev, zs. Nyelvtana Az örmény nyelv nem ismeri a nyelvtani nemet. A névelőt a szó végéhez függeszti, például gail-e = a farkas. A többesszámot (-��) -er végződés jelzi, és a többesszám jele a magyarhoz hasonlóan a ragok elé kerül pl: farkas-ok-nak. 7 esetet különböztet meg. A ragok különféle eseteket vonzanak. A birtokragok a szó végére kerülnek, ahogyan az agglutináló nyelvekben szokásos, például életem. A jelzőt nem egyeztetik a jelzett szóval: szép ruhák, nem szépek ruhák. A szavak hangsúlya az utolsó, nem e-re végződő szótagon van. Névszóragozás Többes szám esetén a tő után a többes szám jele következik, majd utána az esetrag: Mozart: Zongoraverseny No. 2 Wolfgang Amadeus Mozart No. 2. , B-dúr, K. 39. zongoraverseny Wolfgang Amadeus Mozart a Köchel-jegyzékben a 39. számot viselő, No.2. B-dúr zongoraversenye Keletkezése 1767-ben keletkezett, amikor a 11 esztendős Mozart édesapjával Bécsbe készült, és ottani szereplése céljaira négy zongoraversenyt komponált. Ez a mű a négyes sorozat második darabja. Az első négy zongoraversenyről Mozart két jeles életrajzírója, Wyzewa és St. Foix megállapította, hogy azok Raupach, Honauer, Schobert és Eckardt zongoraszonátáinak átiratai. (A darabok a Köchel-jegyzékben 37., 39., 40. és 41. szám alatt szerepelnek.) Szerkezete-jellemzői A koncert a partitúra szerint vonósokra, zongorára (vagy csembalóra), kürtökre és oboára íródott. Tételei: Allegro spiritoso Andante Molto Allegro Az első és harmadik tétel Hermann Friedrich Raupach szonátája nyomán, mig a lassú tétel a Mozart által nagyra becsült komponista Johann Schobert műve alapján készült. A műben a zongorán / billentyűs hangszeren kívül már a fúvós hangszerek is jelentősebb szerepet kapnak a zenekarban. A zongora hangzása a csembalót idézi.( Az elérhető lemezfelvételeken fortepianón szokták megszólaltatni a zongoraszólót.) Annak ellenére, hogy nem Mozart eredeti dallamai alapján született- ha csak nyomokban is - a versenyműre való átírás kapcsán megcsillannak a későbbi Mozart stílusjegyek. Ismertség-előadási gyakoriság Alig ismert, hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban nagyon ritkán hallgatható darab. 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában volt hallható. 1940–1941-es magyar labdarúgókupa Az 1940–1941-es magyar kupa a sorozat 18. kiírása volt, melyen a Szolnoki MÁV SE csapata 1. alkalommal diadalmaskodott. 379 Évszázadok: 3. század – 4. század – 5. század Évtizedek: 320-as évek – 330-as évek – 340-es évek – 350-es évek – 360-as évek – 370-es évek – 380-as évek – 390-es évek – 400-as évek – 410-es évek – 420-as évek Évek: 374 – 375 – 376 – 377 – 378 – 379 – 380 – 381 – 382 – 383 – 384 Események október 19. I. Theodosius római császárt Gratianus a Római Birodalom keleti részének augustuszává teszi. Sarasota megye Sarasota megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Florida államban található. Megyeszékhelye Sarasota, legnagyobb városa North Port. Lakosainak száma 390 429 fő (2013. július 1.). Sarasota megye Manatee, DeSoto és Charlotte megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom A krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom római katolikus templom Budapest I. kerületében, a Krisztina téren. Műemléki védelmet élvez. Helyi elnevezései Krisztina téri templom vagy Krisztina templom. Történelem Buda lakosságát a 17. század végén, 18. század elején pestisjárványok pusztították. Franczin Péter Pál itáliai származású kéményseprő mester, a Budai Várban lakó módos polgár 1694-ben fogadalmat tett, hogy ha ő és családja megmenekül, elzarándokol az észak-itáliai Vigezzo-völgy Mária-kegyhelyére, Rébe, az ottani Vérehulló Szűzanya kegyképhez. A zarándoklatról a kegykép másolatával tért vissza Budára, és budai szőlejében fából fogadalmi kápolnát emeltetett. A kegyképet az akkor még Vérkápolnának nevezett épületben helyezte el. Az 1723-as tűzvészben a kápolna leégett, a kegykép azonban átvészelte azt. Az immár kőből újjáépített kápolna zarándokhely lett; eleinte jezsuiták, majd kármeliták gondozták. 1751-ben Mária Terézia királynő is meglátogatta a kegyképet. 1757-ben XIV. Benedek pápa hozzájárult, hogy a Vérkápolna búcsúja Havas Boldogasszony ünnepén, augusztus 5-én legyen. A lelkipásztori feladatokat 1791-től 1821-ig ferencesek látták el a budavári plébániáról. Krisztinaváros kiépülésének köszönhetően nagyobb templomra lett szükség, amelynek alapkövét 1795. szeptember 13-án rakták le, és két év alatt épült fel Groll Fábián ferences atya irányításával, Hikisch Kristóf tervei szerint. Hikisch terveiből, a főhomlokzat lendületesen hullámzó alakja pénz hiányában sajnos nem épülhetett meg. Helyette feszesen síkba komponált, lehiggadt homlokzat készült. A régi kegykép az új templomban is főhelyet kapott. (A kegyképnek két másolata is van, a makkosmáriai templom és a Pesti Ferences Templom oltárképe.) A mellékoltárképek (Szent Anna, Fájdalmas Anya, Nepomuki Szent János és Mária Magdolna) 1811 és 1815 között készültek el. 1821-ben önállósult a krisztinavárosi plébánia; első plébánosa Majsch Jakab lett. A Budai Vár 1849-es ostroma idején a templom tetőzete erősen megrongálódott. A hibákat Hild József irányításával javították ki. A tető után néhány évvel a homlokzaton több módosítást hajtottak végre. A főhomlokzat fölötti tornyot is átépítették. A krisztinavárosi templomban tartotta esküvőjét gróf Széchenyi István és Seilern Crescence 1836. február 4-én, és napra házasságuk első évfordulóján itt keresztelték 1837. február 3-án született első gyermeküket, Bélát. Ugyancsak itt keresztelték 1848. augusztus 5-én az akkor 10 napos – és a „fizikusok fejedelmévé” lett – Eötvös Lorándot. Továbbá ugyancsak itt tartotta esküvőjét „az anyák megmentője”, Dr. Semmelweis Ignác és Weidenhoffer Mária 1857. június 1-jén. 1877–78 között egy éven át itt segédlelkészkedett az ifjú Csernoch János, a későbbi bíboros, a Magyar Királyság érsekprímása. 1919. június 22-én Cserny József egy fél század vöröskatona élén rátámadt a templom körül úrnapi körmenetet járó hívekre, és több lövést adott le rájuk; dr. Dénes Artúr ügyvéd a támadásban életét vesztette. A templom mai alakját az 1943–1944-es bővítéssel nyerte el: Brestyánszky Tibor és Borsos László építész irányításával a templomot a szentély irányában kibővítették (meghosszabbították). Az eredeti 1796-os főoltár megóvása érdekében első lépésben az oltárépítmény alá síneket helyeztek el, majd acél görgőkön kézi csörlőkkel arrébb vontatták. Ezután a szentélyfalakat is hasonló technológiával tolták utána. Az így szabaddá vált helyre szegmensíves záródású kis kereszthajót falaztak. A templom restaurálása során feltárták a szentély eredeti kupola-freskóját. A II. világháború alatt Szabó Imre későbbi püspök volt a plébános. 1956-ban és azután is rendszeresen orgonált a templomban Czigány György. 1993-ban alapították a plébániához tartozó Szent Gellért Katolikus Általános Iskolát, amely 1997-ben gimnáziummal bővülve 12 évfolyamos iskolává vált. A templom és a gimnázium közötti téren áll Budapest legrégibb Szeplőtelen fogantatás szobrának másolata (az eredetit 1927-ben a Fővárosi Múzeumba szállították). Borest Borest település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 326 fő (2015). Borest Barbery, Baron, Fontaine-Chaalis, Montépilloy és Mont-l’Évêque községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jílové Jílové település Csehországban, Děčíni járásban. Jílové Malšovice, Děčín, Libouchec, Tisá és Rosenthal-Bielatal településekkel határos. Lakosainak száma 5171 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Az Ikrek jegyében Az Ikrek jegyében (dánul: I tvillingernes tegn) a vígpornó-irányzatot képviselő Stjernetegnsfilm (Csillagjegy-film) sorozat egyik darabja. Szereplők: Ole Søltoft Preben Mahrt Cia Löwgren Karl Stegger Bent Warburg Louise Frevert Arthur Jensen Poul Bundgaard Kate Mundt William Kisum Susanne Breuning Joe Gilgun Joseph „Joe” William Gilgun (Chorley, Lancashire megye, 1984. március 9. –) angol színész. Ismertebb szerepei: Eli Dingle az ITV-s Emmerdale-ből, Woody az This Is Englandből, illetve Rudy Wade a Misfitsből. Jelenleg az AMC televíziós adaptációjában a népszerű Vertigo képregény által kiadott Preacherben szerepel mint a karizmatikus ír vámpír Cassidy. Gyermekkora és tanulmányai Gilgun Chorley-ban, Lancashire megyében született, Judith és Andrew legelső gyermekeként. Van két húga: Jennie és Rosie. A Rivington VA Általános Iskolában, majd a Southlands középiskolában tanult. Emellett a Lane Johnson Színház Tanodában is megfordult, valamint az Oldham Színházi Műhelyben. Diszlexiában és ADHD-ben szenved, amely állítása szerint a „legnagyobb fájdalom az életében”. A vele készített interjúkban nyíltan beszél a depresszióról és a szorongásról. Nyolcévesen kezdett el a drámával foglalkozni, amit az egyik oktatási pszichológus tanácsolt neki a rendkívüli tehetsége miatt. 10 éves volt, amikor megkapta az első tv-szerepet a Coronation Streetben, egészen 13 éves koráig szerepelt benne. Gilgun a Runshaw Főiskolán folytatta művész szakon, de úgy találta, hogy túl tudományos, így vakolónak állt mindaddig, amíg vissza nem tért immáron újra színészként az Emmerdale című sorozatba. Karrier Tévés és színpadi szereplések Gyerekként Gilgun Jamie Armstrong szerepében tűnt fel a Coronation Street című sorozatban 1994–1997 közötti időszakban. Amikor a sorozatbeli édesanyját alakító színésznő elköszönt a sorozattól, Gilgun is ment vele. Újra meglátogatta a csapatot a The Kids from Coronation Street forgatásakor, 2004-ben. Gilgun szünetet tartva a tévés szerepléseiben, részmunkaidős színpadi szerepekbe kapcsolódott be (helyi és nemzetközi) színpadi produkciókban, mint például a Hanky Park The Musical, ami a Lowryban kapott helyet. Ő játszhatta el Charlie Millwall szerepét a Borstal Boy darabban, amely egészen az Edinburgh Fringe Fesztiválon kötött ki. A kritikusok tetszését elnyerte a produkció. A szünetet igen nehezen élte meg a The Guardian 2011. decemberi számában, ahol „[Gilgun önmagáról] Letértem a kijelölt utamról”. Ekkor jött el életében egy igen összezavarodott állapot, ahol is nem tudta életcélját meghatározni. Ebben az időszakában vakolóként dolgozott. 2006-ban azonban visszatért újból a színészethez. Ekkor kapta meg Woody szerepét az This Is Englandben, valamint Eli Dingle-ét az Emmerdale-ben. Gilgun 2009-ben elérkezettnek érkezte az időt, hogy továbblépjen, és november 10-én kilépett a sorozatból. Az utolsó feltűnése a sorozatban 2010. április 30-án volt. Az Emmerdale képviselője azt mondta, nem zárható ki a karakter újbóli megjelenése. Gilgun később jelezte, hogy jelenleg erre nincs ilyen terv. Gilgun Woodyként újból feltűnt az immáron sorozatként folytatódó, a Channel 4 TV-n futó This Is England spin-offban (Ez England '86). és Ez England '88), amelyet 2010 szeptembere és 2011 decembere között sugároztak. 2011. május 9-én Gilgun bejelentette,hogy új szereplőként látható lesz mint Rudy a Misfits harmadik évadában. 2011. október végén Robert Sheehan (sorozatban ő alakította Nathan-t) váltotta. A 3x00 részben ("Vegas Baby" című epizód) Nathan elbúcsúzott a sorozattól, Rudy pedig ekkor mutatkozott be először . Az E4 weboldalán a részek szeptember 15-től elérhetőek voltak. Gilgun azt állította Sheehan leváltása rémisztő gondolatokkal töltötte el mivel Robert igen jó munkát végzett és újonnani szereplőként magasan volt a léc a rajongók részéről. A karaktere Rudy "személyiségei egyes részeit külön emberként tudta manifesztálni külön emberi lényként mint afféle élő lelkiismeretek". 2013-ban mint Carmichael a BBC Ripper Street sorozatában tűnt fel, valamint ekkor szerepelt a Misfits ötödik és egyben utolsó évadában. Gilgun megjelent a Dingle-központú epizód Ghosthunting... házigazdájaként Yvette Fielding műsorában 2007-ben és 1998-ban, amikor is 14 évesen a Wish You Were Here...?-ben szerepelt. Ekkor járt Phantasialand-ben Németország legnagyobb vidámparkjában. 2015 márciusában ő alakíthatja az ír vámpírt Cassidy-t, az AMC sorozatában a Preacher-ben ami 2016-ban kerül műsorra. Szoros kapcsolatot ápol színésztársaival, akikkel a This Is England forgatásán ismert meg. Interjúiban mint „a banda” utal rájuk gyakorta. Gilgun rendelkezik tetoválással többek között a kezén keresztbe a 'Lol' névvel, amivel Lol karakterére utal a sorozatból (akit VIcky McClure alakított). Filmes karrier Gilgun debütálása mint filmszínész a This Is Englandben volt, ahol a jószívű skinheadet, Woodyt alakította. A forgatás befejezése után nem sokkal az Emmerdale forgatása váltott fel. Ez egy félig önéletrajzi ihletésű film volt, amit Shane Meadows rendezett. Az Egyesült Királyságban 2007. április 27-én debütált, majd ezt követően számos díjat bezsebelve köztük egy BAFTA Legjobb Brit Film Díjat 2008-ban. Gilgun az Emmerdale forgatásakor kimenőt kapott, hogy egy brit bűnügyi thrillerben (Harry Brown) alakíthassa a kábítószer-kereskedő Kenny Soamest. A filmet 2009. november 11-én sugározták. 2010-ben bejelentették, hogy felajánlottak neki egy szerepet a Kick-Ass c. szuperhősös filmben, amit később nem tudott elvállalni az Emmerdale-i szereplése miatt. 2012-ben Hydellt játszotta el a Luc Besson rendezte Lockout – A titok nyitja c. filmben, ahol Guy Pearce is feltűnt. A film 2012. április 13-án debütált. 2007-ben Gilgun játszotta a váltósúlyú ökölvívó világbajnok Michael Jenningset egy dokumentumfilmben, amit szülővárosában vettek filmre Chorley-ban Where People Go to Fight címmel. Az összes bevételt a Derian House Children Hospice kapta, amit Joseph adott át. 2015-ben Ellicet játszhatta el Breck Eisner Az utolsó boszorkányvadász c. filmjében olyan színészek mellett, mint Michael Caine, Vin Diesel vagy Elijah Wood. Zene, videó 2010-ben felkérték, hogy szerepeljen a Tired Pony Dead American Writers klipjében, amely az együttes debütáló albumán foglalt helyet, a The Place We Ran Fromon. Az író/rendező Shane Meadows és társa, Paul Fraser a videóba egy fiatal feltörekvő színészt kerestek. A zenekar alapítója, Gary Lightbody azt szerette volna, ha olyan színészt találnak a szerepre, akire ha rátekintenek a nézők, nem az jut először eszükbe, hogy ki készítette a videót, hanem, hogy mit akarnak átadni a színész játékával. Joe feltűnt még a Then Thickens Tiny Legs c. klipjében is, mivel a zenekar tagjai között régi barátai voltak Chorley-ból. Beleegyezett abba, hogy a videóban kisminkeljék, liszttel szórják be és tojással kenjék össze, összekenve arcát. Teichland Teichland település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Carl Ehrenfried Carlberg Carl Ehrenfried Carlberg (Stockholm, 1889. február 24. – Stockholm, 1962. január 22.) olimpiai bajnok svéd tornász. Részt vett az 1912. évi nyári olimpiai játékokon, és tornában a svéd rendszerű csapat összetettben aranyérmes lett. Klubcsapata a Göteborgs GF volt. Budai pasák listája A budai pasák listája az 1541 és 1686 közt Budára a szultán által kinevezett pasák neveit és legfontosabb életrajzi adatait tartalmazza. A budai pasákat működési sorrendben mutatjuk be, ha egy személy e tisztséget több ízben is betöltötte, a listában csak a neve és hivatalának második ideje szerepel. Szulejmán pasa , előbb Tripoliban volt bég , 1531 januárjában Zulkadr (Dulkadir), 1532 novemberében Dijárbekr (Diyarbakır) pasájává nevezték ki. 1533 októberében e tisztségeitől megvált. A szultán 1535 márciusában bagdadi pasává nevezte ki. 1538 első felében a portához hívatták, 1539 július közepén anatóliai , 1541 . szeptember 2-án budai pasává nevezték ki, egyben a vezíri méltóságra emelték. 1542 februárjának közepén nyugalomba vonult, s nem sokkal később meghalt. Kücsük Báli pasa , 1542 februárjában nevezték ki, és sietve Budára küldték. 1543 május elején hunyt el, halálának híre I. Szulejmánt a Szófia melletti Hadzsi Karamán helységben május 14-én érte. Jahjapasazade Muhammad pasa , bodonyi bég volt, 1527 -ben Végszendre, 1534 áprilisának elején moreai bégnek nevezték ki. 1542. szeptember 2. anatóliai pasa lett, de erről a tisztségéről néhány nap elteltével leváltották. 1543. május 16-án lett budai pasa, s 1548 januárjának végén hunyt el. Kaszim pasa , előbb mohácsi , azután pécsi bég volt, 1548 februárjának elején nevezték ki budai pasává. 1555 . május 16. és május 22. közt megfosztották hivatalától, s székesfehérvári béggé nevezték ki. Temesvár elfoglalása után a város pasája lett, 1557 . augusztus 19-én ismét budai, 1558 . november 4-én pedig boszniai pasává nevezik ki, ám már november 13. letették. Hadim Ali pasa , boszniai pasa volt, 1551 . május 16. vagy május 22 -től a források budai pasaként említik. A források szerint e tisztségétől 1553 . február végén fosztották meg. Később karamani , 1556 . február 22-én vagy február 23-án ismét budai, 1557 -ben újra boszniai pasaként említik. Tujgún pasa , 1553 február végtől budai pasaként említik, hivatalától 1556. február 22. vagy február 23-án fosztották meg. 1558 . november 4-étől újra kinevezik. 1559 júniusának első harmadában halt meg, halálhíre Konstantinápolyba június 20-án érkezett meg. Hadim Ali pasa másodízben (1556. február 22. vagy 23. - 1557 februárjának eleje) Hadzsi Muhammad pasa , boszniai pasa volt, 1557 februárjának elején nevezték ki budai pasává. Még ebben az évben, augusztus 5-én vagy augusztus 6-án meghalt, a korabeli török történetírók szerint zsidó származású orvosa a gyógyszerébe mérget kevert. Kaszim pasa másodízben (1557. augusztus 19. - 1558. november 4. ) Tujgún pasa másodízben (1558. november 4. - 1559 júniusának első harmada) Güzeldzse Rüsztem pasa , 1551 februárjában mint végszendrei béget, később mint temesvári pasát említik. 1559 . június 21. nevezték ki budai pasává, 1563 novemberének első harmadában halt meg pestisben . Halálhíre Konstantinápolyba november 18. érkezett meg. (Lásd még: Rusztem pasa fürdője ) Zál Mahmúd pasa , a mai Ljubljanában született, a szultán udvarában nevelkedett. vlorai bég lett, budai pasának 1563. november 18-án nevezték ki. A katonák lázadása miatt 1564 júniusának végén menekülnie kellett, augusztus 19. érkezett meg Konstantinápolyba. A budai pasaságot 1564 július közepéig Hasszán esztergomi bég, ezután Iszkender pasa megérkeztéig Arszlán végszendrei bég vezette. Zál Mahmúdot a fővárosba való megérkezte után előbb aleppói , később anatóliai pasává nevezték ki. 1567 . február 11-én vezír lett, s II. Szelim egyik testvérét vette el feleségül. 1577 . október 1-jén hunyt el, temetése október 22-én volt. Iszkender pasa , Kurdisztánban , Van városában volt bég, budai pasává 1564. október első harmadában nevezték ki. 1565 . május 19-én tették le hivatalából. 1566 . május 1 -én kajmakámnak nevezték ki. Arszlán pasa , Jahjapasazade Muhammad harmadik budai pasa fia volt. Johann von Katzianer 1537 -es megveretésének hírét ő vitte meg a szultánnak, aki pozsegai béggé nevezte ki. 1554 októberében mint székesfehérvári béget említik, később végszendrei bég lett. E tisztségében 1564 júliusának végétől november végéig a budai pasaságot is felügyelte. 1565 . május 19-én nevezik ki budai pasának, ám hamarosan kegyvesztetté vált, s 1566 . augusztus 3-án Harsány mellett megfojtották. Szokoli Musztafa pasa , Szokoli Mehmednek , Szigetvár elfoglalójának unokaöccse volt. Rövid ideig tálnoki hivatalt viselt. 1546 februárjában Temesváron defterdárrá nevezték ki. Egyre feljebb emelkedett a ranglétrán, füleki , kliszi, szegedi , boszniai bégnek, boszniai pasának nevezték ki. II. Szelim vezíri méltóságra emelte. 1566. augusztus 3-án lett budai pasa. III. Murád alatt kegyvesztett lett, 1578 . szeptember 8 -án halálra ítélték, s szeptember utolsó vagy október első napján megfojtották. Halálhíre október 10-én érkezett meg Konstantinápolyba. Kara Ovejsz pasa , Türoszban volt bíró, később II. Szelim fiának, a későbbi III. Murádnak defterdára lett. III. Murád trónra lépése után előbb második defterdárrá, két hónap múlva első defterdárrá nevezték ki. 1578. szeptember 20-án nevezték ki budai pasának, 1580 . május végén tették le. 1582 márciusában aleppói, később damaszkuszi pasa lett. 1586 március 31-én ismét első defterdári kinevezést kapott. 1587 márciusának elején Egyiptom pasája lett, 1589 . decemberének végén a vezíri méltóságra emelték. 1591 . április 30-án halt meg. Kalajlikoz Ali pasa , 1580. májusának végén budai, 1583 . október 9-én ruméliai pasaként említik. 1584 . október 16 -án feleségül vette III. Murád Eszna Khán nevű nénjét, Szokoli Mehmed özvegyét, ezzel egy időben vezírré nevezik ki. 1586. májusának első harmadában ismét budai pasának nevezték ki. 1587 . február 22-én halt meg. Halálhíre március 15. érkezett meg Konstantinápolyba, ahonnan a letételét tartalmazó parancsot már korábban, a hónap elején elküldték. Frenk Juszuf pasa , másik nevén Pájzen Juszuf pasa, a török írók gyakran, a nyugati történetírók ritkábban Hasszánként is említik. Az ország zászlótartói tisztét viselte, 1582 . július 24. janicsár aga lett. 1583 . október 9. budai, 1586 májusának első harmadában temesvári, 1587 márciusának első harmadában ismét budai pasává nevezték ki. 1588 . november 28. leváltották, 1589 . április 3. ruméliai pasa lett. Ez év május 12. a vezíri méltóságot is megkapta. 1590 szeptemberében saját házában ismeretlenek meggyilkolták. Kalajlikoz Ali pasa másodízben (1586 májusának első harmada - 1587. február 22.) Kalajlikoz Ali halála után a Sehszuvár pasa akarta a megürült hivatalt elfoglalni, s abban a reményében, hogy el is nyeri, egy 1587. március 7-én , Budán keltezett levelében II. Rudolf császárnak már előre tudósítást írt a kinevezéséről. Minden igyekezete ellenére sem sikerült azonban a hivatalt elnyernie, a szultán Szigetvárra küldte. Frenk Juszuf pasa másodízben (1587. március első harmada - 1588. november 28.) Ferhád pasa , boszniai pasa volt, 1584 . június 15. tették le e tisztségéről, de 1585 . október 30. ismét kinevezték, s végleg 1588 júniusának végén váltották le. 1588. november 28. lett budai pasa, 1590 szeptemberének közepén egy katonalázadásban meggyilkolták. Ennek híre Konstantinápolyba szeptember végén érkezett meg, a lázadás leverésére Musztafa temesvári pasát rendelték, akit később több történetíró is tévesen budai pasának gondolt, noha e tisztet sosem viselte. Egyes források (például Bartholomeus Pezzen királyi tanácsos jelentése) azt is tudni vélik, hogy e tisztet 1592 májusának végéig töltötte be. Szofi Szinán pasa , 1590 novemberének első harmadában nevezték ki budai pasává, s 1592 . január 31. tették le. 1594 decemberében temesvári pasa volt, 1595 -ben augusztusában pedig másodszor is budai pasa lett. Eger elfoglalása után oda nevezték ki pasának, 1598 . augusztus 17. anatóliai pasa lett, egyben vezíri méltóságra emelkedett. 1603 -ban Konstantinápolyba helyezik, 1604 -ben pedig az udvarba kerül, s azon év május 30. kajmakámnak nevezik ki, de e tisztétől június 4. megfosztják. 1605 . január 11. ismét kinevezik, december 28. pedig ismét megfosztják e tiszttől. 1606 áprilisában hunyt el. Szinánpasazade Muhammed pasa , Győr elfoglalójának, Szinán pasa nagyvezírnek fia volt. 1582 márciusának elején karamaniai pasává nevezték ki, ez év decemberéig töltötte be e hivatalt. Később dömöcki pasa lett, egészen 1591 . augusztus 6-áig . 1591. január 31. lett budai pasa, 1593 . január 27-ről január 28-ára virradó éjjel fosztották meg e hivataltól. Május végén ruméliai pasa lett, 1594. július 22. pedig vezírré nevezték ki. Ez év augusztusának végén Győr mellett ismét budai pasává nevezték ki, a tisztet ezúttal 1595 . május 9-éig töltötte be. Kevéssel ezután a magyarországi szerdársággal bízták meg. 1596 augusztusának közepén III. Mehmed parancsára fogságba vetették, de három nappal később szabadon bocsátották. 1599 -ben mint szerdárt Kara Jazidzsi ellen küldték. 1600 augusztusának végén második vezírré nevezték ki, 1601 . augusztus 8. bagdadi, később ismét dömöcki, 1604 márciusának végén másodszor is karamániai pasává tették. A szultán később halálra ítélte, s 1605. augusztus 20-án megfojtották. Muhammedpasazade Haszán pasa , Szigetvár elfoglalójának, Szokoli Mehmed nagyvezírnek fia volt. 1579 -ben mint dömöcki, később mint aleppói pasát említik. 1588 . október 15. anatóliai, 1591 -ben ruméliai, 1593. január 24-ről 25-re virradó éjjel budai pasává tették, egyben vezíri méltóságra emelték. 1594 augusztusában Győr mellett ismét ruméliai pasa lett, október 20. Komárom mellett tették le e tisztségből. 1595. március első harmadában ismét ruméliai pasa lett, 1596 . október 11. pedig utolsó vezírnek nevezték ki. November közepén III. Mehmed szultán Magyarországról való kivonultakor szerdári tisztségben Nándorfehérváron maradt, de már december elején megfosztották e tisztjétől. 1597 . november 5. ötödik vezír lett, 1601-ben mint szerdárt Kara Jazidzsi ellen küldték. 1602 . április 14. és április 22. közt egy orgyilkos Tokatban agyonlőtte. Szinánpasazade Muhammad pasa másodízben (1594. augusztusának vége - 1595. május 9.) Mihalidzslü Ahmed pasa , Mihálidzsban, Anatóliában született, 1594 februárjának elején csildiri, március végén karamániai, május 21. és június 19. közt boszniai, később temesvári, 1595. május 9. budai pasának nevezték ki. 1595 augusztusától ismét mint temesvári pasát említik, 1596 májusától egészen Eger elfoglalásáig ismét budai pasa. A források tanúsága szerint 1597 februárjától ismét budai pasa volt. 1598 . október 11. merási pasa lett. Szofi Szinán pasa másodízben (1595 augusztusa) Mihalidzslü Ahmed pasa másodízben (1596 májusától 1596 október közepéig) Ali pasa , rövid ideig tálnoki hivatalt viselt, Eger elfoglalása után (1596 októbere) nevezték ki budai pasává, s 1597 januárjának végén tették le. 1602 . június 7. a hajdúk Tolna mellett elfogták, Győrbe, onnan Bécsbe vitték, ahol még 1606 -ban is fogságban tartották. Mihalidzslü Ahmed pasa harmadízben (1597 februárja - 1598. október 11.) Dív Szulejmán pasa , 1597. augusztus 14. és szeptember 12. közt temesvári, 1598. október 11 -től budai pasa volt. 1599 . augusztus 7. Buda mellett hajdúk elfogták, s augusztus 27. Bécsbe vitték. Terjaki Haszán pasa , 1595 októberében mint szegedi , 1595 augusztusában mint szigetvári béget említik. 1597 . augusztus 14. és szeptember 12. közt boszniai, 1599 augusztusának végétől november végéig budai pasa volt. Babócsa elfoglalása után ismét budai pasává nevezték ki. 1601 áprilisának végén a pasaságot Mankirkusi Muhammed pasára bízta. Ez év július 1-jén nagykanizsai pasa lett, s november végén a vezíri méltósággal tüntették ki. 1604 . július 18. ruméliai pasa, december 17. negyedik vezír, 1605 . március 22. ismét ruméliai pasa lett. 1606 februárjának elején Nándorfehérvárott Lala Muhammed pasa nagyvezír kajmakámjának, 1607 júliusának végén harmadszor is ruméliai pasának nevezték ki, végül november 9-én nyugalomba vonult. 1609 . november 28. még egyszer Budára nevezték ki pasának. 1614 -ben halt meg, Pécsett temették el. Lala Muhammed pasa , boszniai származású volt, a szultáni szerájban nevelkedett, ahol főlovászmesteri tisztséget ért el. Később janicsár-agává tették, 1594. július 19. karamániai, szeptember 16. és október 15. közt anatóliai, 1598. augusztus 17. ruméliai pasaként említik a források. 1599 novemberében a ruméliai pasaság mellett a budaival is megbízták, e tisztet 1600 szeptemberének közepén Terjaki haszán pasának adta át, s csak a ruméliait tartotta meg. Mankirkusi Muhammed pasa halála után a ruméliai pasaság mellett ismét bírta a budait is. 1602 júliusának végén a budait Kadizade Ali pasának adta át, s ismét csak a ruméliait tartotta meg. Decemberben harmadik vezírré és magyarországi szerdárrá nevezték ki, 1604. augusztus 5. nagyvezír lett, 1606 . május 24. hunyt el. Terjaki Haszán pasa másodízben (1600. szeptember 4. után - 1601. áprilisának vége) Mankirkusi Muhammed pasa , budai defterdár volt, 1601 áprilisának végén lett budai pasa. Ez év október 15. Székesfehérvár mellett egy csatában elesett. Mankirkusi Muhammed pasát egyes török források egy Szinán nevű, mások egy Dervis nevű pasával váltatják fel. Lala Muhammed pasa másodízben (1601. október 15. után - 1602 . júliusának vége) Kandizade Ali pasa , 1599 januárjában még mint nigeboli béget említik, 1602 júliusának végétől budai pasa. 1604 augusztusának első harmadában letették, később Szilisztra vezetője volt. 1605 októberének első harmadában ismét budai pasa volt, 1609 . november 28. a szultán udvarába hívták. 1610 júniusának első harmadában vezírré emelték, s Murád pasa nagyvezír egyik leányát kapta meg feleségül. Később ruméliai, bagdadi, dijárbekri pasa volt, letétele után a vizei szandzsákot vezette. 1614 . október 17-étől ismét budai pasa volt, amely tisztét haláláig, 1616 decemberének közepéig betöltötte. Begtás pasa , Eger elfoglalása után szolnoki bégnek, 1598. augusztus 17. egri, 1604. augusztusának első harmadában budai pasa volt. 1605 májusának közepén az esztergomi hajdúk egy kisebb ütközetben megölték. Bosnák Musztafa pasa , 1605 májusának végén nevezték ki budai pasává, s ez év októberének első harmadában tették le hivatalából. Kadizade Ali pasa másodízben (1605 októberének első harmada - 1609. november 28.) Terjaki Haszán pasa harmadízben (1609. november 28. - 1614 januárjának eleje), halálától február végéig Karakás Muhammad nagykanizsai pasa viselte gondját a budai pasaságnak. Szefer pasa , temesvári pasa volt, 1614 februárjának közepén nevezték ki budai pasává, s október 17. tették le. 1618 . május 6. nagykanizsai pasa lett. Kadizade Ali pasa harmadízben (1614. október 17. - 1616 decemberének közepe), halálától 1617 júniusának végéig Bekir egri pasa viselt gondot a budai pasaságra. Szofi Muhammed pasa , szilihdár-aga volt, 1611 . szeptember 9. egyiptomi pasává nevezték ki, amely tisztségből 1615 . április 29. mozdították el. 1616. decemberének végén lett budai pasa, 1617. június 3. kajmakámnak, 1621 . februárjának közepén ismét budai pasának nevezték ki, de december 9. ismét elmozdították. 1622 . februárjának első felében harmadszor is budai pasa lett, egészen október 14-éig . Kevéssel erre ismét kinevezték, 1623 . szeptemberének végén ismét letették. Október 5. ismét budai pasa lett, immár ötödször. 1626 . augusztus közepén halt meg, halálhíre augusztus 18. érkezett meg Konstantinápolyba. Nakkás Haszán pasa , a szultáni szerájban nevelkedett, ahol kapudzsibasi tisztséget szerzett. 1604. április 6. janicsár-agává nevezték ki, e hivataláról december 8. mondatták le, s december 17. ruméliai pasává nevezték ki. 1605. március 22. negyedik vezír, 1606 . december 11. kajmakám, 1617 . június 3. budai pasának nevezték ki. 1618 . május 6. harmadik vezírré tette a szultán, s udvarába hivatta. Karakás Muhammed pasa , tugándzsibasi volt, 1612 . november 28. boszniai pasává nevezték ki. 1614 elején mint nagykanizsai pasát említik, amely hivatalában Terjaki Haszán pasa halála után rövidebb ideig a budai pasaságot is felügyelte. 1616 . július 15. és augusztus 13. közt a források aleppói pasaként említik, 1617 májusában ruméliai, 1618. május 6 -tól 1621 februárjának közepéig budai pasa volt. 1621. szeptember 15. Chocim alatt a lengyel csapatok megtámadásakor halt meg. Szofi Muhammed pasa másodízben (1621. februárjának közepe - 1621. december 9.) Kenán pasa , szilihdár-aga volt, 1621. december 9. nevezték ki budai pasává, e tisztét 1622. februárjának első feléig töltötte be, amikor is a szultán ruméliai pasává tette. Szofi Muhammed pasa harmadízben (1622. februárjának első fele - 1622. október 14.) Deli Dervis pasa , szilihdár-aga volt, 1622. május 20. janicsár-agának, július 7. karamániai pasának, július 8. ismét janicsár-agának, október 14. budai pasának nevezték ki. Útban Buda felé érte a hír, hogy Temesvár pasájává nevezte ki a szultán. 1623 . január 9. halálra ítélték, ám mielőtt erről hírt kapott volna, egy balesetben meghalt: levetette a lova magáról. Szofi Muhammed pasa negyedízben (1622. októberének vége - 1623. szeptemberének vége) Bebr Muhammed pasa , Boszniából származott és bosztándzsibasi volt. 1622. március 5. egyiptomi pasává tették, július 16. e tisztségéről letették. 1623. szeptemberének elején dömöcki, a hó végén budai pasává nevezték ki. E tisztet október 5-éig töltötte le, amikor is a szultán halálra ítélte, s lenyakazták. Szofi Muhammed pasa ötödízben (1623. október 5. - 1626 augusztusának közepe) Murteza pasa , boszniai pasa volt, 1626. augusztus 29. vagy augusztus 30. budai pasa lett. 1630 februárjának közepétől szilisztrai , 1632 . január 16. dijárbekri pasává nevezték ki. 1633 februárjában Háfiz Ahmed pasa özvegyét, IV. Murád szultán testvérét vette feleségül. Ez év decemberében Konstantinápolyba hívták, 1634 . júliusának végén IV. Murád lengyelek elleni hadjáratában mint szerdár vett részt. December elején ismét Konstantinápolyba hívatták, ahol december 21. tábori kajmakámnak, 1635 . augusztus 16. eriváni várnaggyá tették. 1636 márciusának végén e városban halt meg. Adzsem Haszán pasa , perzsa származású volt, s az ország zászlótartói méltóságát viselte. 1630. február közepén lett budai pasa, ezzel egy időben vezíri méltóságra emelték. 1631 októberének elején tették le hivatalából, amin a források szerint annyira elkeseredett, hogy bánatában néhány nap múlva meghalt. Bejrám pasa , Konstantinápolyban született, odabasi és csorbadzsi volt. 1620 májusában muhzir-agának, 1622 . január 14. és február 12. közt turnadzsibasinak, április 13. és május 11. közt szamszudzsibasinak, május 12. és június 10. között zagardzibasinak, 1623 . júliusában janicsár-kiajának, október 12. janicsár-agának nevezték ki. Erre négy-öt héttel a szultánt arra kényszerítették, hogy hivatalától fossza meg. Komoly kárpótlást és vezíri méltóságot kapott emiatt. 1626 . május 26. egyiptomi pasa lett, e tisztről 1628 . szeptember 8. tették le. Visszarendelték az udvarba, s hatodik vezírré nevezték ki. 1631. októberének elején lett budai pasa, de néhány nap múlva ismét vezír lett. 1632 . október 16. és november 13. közt a források ruméliai pasaként említik. 1633 . februárjában feleségül vette a szultán egyik nővérét. Ez év október 15. kajmakámmá tették. 1634 . júliusának elején ismét budai pasává nevezték ki, de ő már a hónap közepén ismét visszalépett a vezírek közé. Ez év december 21. másodszor is kajmakámmá, 1637 . február 2. pedig nagyvezírré tették. 1638 -ban az oszmán seregeket vezette a perzsák ellen Bagdad felé, de út közben augusztus 17. Dzsulábban meghalt. Musza pasa , 1631. októberének végén nevezték ki budai pasává, s 1634 . június 30. tették le e hivatalból, s az udvarba hívatták. 1637 . februárjának végén ismét budai pasává tették, 1638 . február 23. megint az udvarba hívatták, s a kajmakámi méltósággal tüntették ki. 1639 . júniusának közepén második vezír, 1640 . februárjának végén pedig harmadszor is budai pasa lett. 1644 . március 12. ismét a portához hívatták, júniusban pedig szivászi pasa lett. 1646 . január 27. kapudánpasa lett. 1647 -ben Kréta szigetéről Moreába visszatérte alatt január 24. Euboia mellett egy velencei hajó támadta meg hajóját, s a csatában meghalt. Huszejn pasa , szilibdár-aga volt, 1634. június 31. lett budai pasa, egyben a vezíri méltóságot is megkapta. Néhány nap múlva letették, s boszniai pasává tették. Innen is hamarosan eltávolították, s a paphlagoniai szandzsák élére állították. 1635 . július 10. erzerumi várnagy lett. Bejrám pasa másodízben (1634. júliusának eleje - júliusának közepe) Dzsáfer pasa , bosztandzsibasi volt, 1632 . júliusának elején nevezték ki kapudanpasának, egyben vezíri méltóságra emelték. 1634. júliusának közepén lett budai pasa, 1635. május 28. vagy május 29. halálra ítélték, minek következtében július első harmadában Budán megfojtották. Naszuhpasazade Huszejn pasa , magas udvari tisztséget viselt, 1634. június 30. főlovászmesterré léptették elő. 1635-ben IV. Murád szultánnak Erzerum felé vezető útján május 28. vagy május 29. Szivászban budai pasává nevezték ki, egyben a vezíri méltóságra emelték. 1637 . februárjának végén ruméliai pasa lett, szeptember közepén e méltóságától megfosztották. Visszatért az udvarba, mint vezír a divánban ténykedett. 1639 . június 2. erzerumi pasává nevezték ki. Musza pasa másodízben (1637. februárjának vége - 1638. február 23.) Tabani Jasszi Muhammed pasa, albán származású, Musztafa kizlár-aga szolgálója volt, aki halála után főlovászmester lett. 1628 . október 12. egyiptomi pasa lett, 1630 . október 15. visszahívták az udvarba. 1632 . május 18. nagyvezírré nevezték ki, e méltóságról 1637 . február 2. tették le. július 11. szilisztrai , 1638 . február 23. budai pasának nevezték ki, amely tisztet 1639 . február 5-éig viselte. Május 6. a szultáni udvarba hívatták, május 20. kajmakámmá nevezték ki. December 15-én elfogták, s a Héttoronyba zárták, majd még aznap éjjel megfojtották. Ipsír Musztafa pasa , abáz származású, Abáza Muhammed pasa unokaöccse volt. A szultán udvarában nevelkedett, s mint második lovászmester hagyta el a portát. 1638. december 29. vagy december 30. lett főlovászmester, 1639. február 5. nevezték ki budai pasává. Május 6. a vezíri méltóságot is megkapta. 1640 . február 19. hagyta el Budát, február 29-étől szilisztrai, később rumelini, merási, váni, karamániai, temesvári, anatóliai, szivászi, dömöcki, aleppói pasának, 1654 . október 28. pedig nagyvezírnek nevezték ki. 1655 . február 28. IV. Mehmed Ájtse nevű húgát vette el feleségül, ám hamarosan kegyvesztett lett, május 11. minden méltóságától megfosztották, s megfojtották. Szilihdár Musztafa pasa, egy Hadzsi Szináneddín Juszuf nevű gazdag bosznaszeráji kereskedő harmadik fia volt. 1634 . június 30. szilihdár-aga lett, 1635 . május 27. második vezírnek nevezték ki. Június 13. a dömöcki pasaságot kapta járandóságul, ezt a következő hónap elején Kucsuk Ahmed erzerumi pasának engedte át, s csak 1638 . szeptember 15. kapta vissza. Ez év december 18. kapudánpasa lett, 1640 . február 19. budai, február 22. ruméliai, február 27. temesvári pasává nevezték ki. Később kegyvesztett lett, s 1642 . áprilisának második felében megfojtották. Musza pasa harmadízben (1640. februárjának vége - 1644 . március 12. ) Oszmán pasa , kapudzsibasi, a második szőnyi béke megtárgyalására küldött török küldöttek egyike volt. Ezután hamarosan főlovászmesterré nevezték ki, majd ruméliai pasa lett. 1644 . március 12. lett budai pasa egyben vezíri méltóságot kapott. Ez év októberének végén leváltották, s az udvarba rendelték, ahol 1645 . január 12. fogságba vetették, de már másnap szabadon engedték. Február 19. dijárbekri pasa lett, május elején pedig Kasztemuni urává nevezték ki. Deli Huszejn pasa , Anatóliában, Jenisehirben született. Főlovászmesterré, 1634 . június 30. vezírré nevezték ki, egyben kapudánbasává tették. 1635 . október 21. egyiptomi pasa lett, 1637 . október 5. tették le e méltóságról. 1638 . június 15. anatóliai pasa, 1639 . december 16. kajmakám, 1640 -ben, IV. Murád halála után ismét kapudánbasa, szeptember 9. szilisztrai, később boszniai, 1644 . szeptemberének végén bagdadi, október végén pedig budai pasa lett. 1645 . augusztus 10. Konstantinápolyba hívták, s megérkezte után káneai várnaggyá tették. Október első hetében indult el a fővárosból. 1646 . szeptemberének második harmadában krétai szerdár, 1656 . február 27. nagyvezír, majd március 5. ismét krétai szerdár lett. 1658 . május 23. megfosztották hivatalától, s Drinápolyba hívatták, ide július 13. érkezett meg. Halálra ítélték, de később kegyelmet kapott, július 15. ismét kapudánpasának, november 10. és november 12. közt ismét budai pasának nevezték ki. Buda felé utaztában kapta a hírt, hogy ruméliai pasává tették. 1659 . március 15. Konstantinápolyba hívatták, ahol megérkezése után néhány nappal megfojtották. Nakkás Musztafa pasa , bosziandzsibasi rangot viselt, 1640 . augusztus 29. egyiptomi pasa lett. 1642 . október 3. letették hivatalából, s Konstantinápolyba hívták; megérkezte után fogságba került. Később kegyelmet kapott, s vezír lett. Dijárbekri, 1645. augusztus 10. budai pasának nevezték ki. Ez utóbbi tisztétől ténylegesen 1646 . szeptember 9. fosztották meg. November 10. és december 8. közt káneai várnagy volt. Murteza pasa , főlovászmesteri méltóságot viselt, 1646. szeptember 9. lett budai pasa, egyben a vezíri méltóságot is elnyerte. 1647 . november 2. tették le hivatalából, s Konstantinápolyba hívták, ahol bagdadi pasává nevezték ki. Hamarosan innen is elmozdították, a portához hívatták, de már távollétében halálra ítélték, s Konstantinápoly felé történő utazása alatt Dijárbekrben megfojtották. Hamzapasazade Muhammed pasa , a szultáni szerájban nevelkedett, 1641 . november elején a szilihdároknak, később a szpáhiknak agájává tették. 1647 . februárjában janicsár-aga lett, egyben vezíri méltóságot kapott. Augusztusban eltávolították a janicsároktól, november 2. budai, néhány nap múlva temesvári, csakhamar ismét budai pasa volt. 1648 . március 29. vagy március 30. tették le, 1658 . decemberének végén halt meg. Fázli pasa , szilihdár-aga volt, 1646 . január 27. második vezírré nevezték ki. Március 15. I. Ibrahim szultán Fatime nevű leányát vette el feleségül. 1647. júniusában kapudánpasa, november 5. és november 7. között budai pasa volt. December 25. megfosztották kapudánpasai méltóságától, 1648 . május 3. Krétára küldték. Mivel vonakodott elindulni, fogságba vetették, öt nap múlva azonban várnaggyá tették. November első harmadában temesvári, 1650 . decemberében boszniai pasává nevezték ki. 1651 . október 30. a portához hívatták. 1652 . áprilisában ismét boszniai, 1656 . május 2. ismét budai, november 20. harmadszor is boszniai pasa volt. December 12. ruméliai, 1657 . végén szilisztrai pasává nevezték ki. 1658 . április 19. megfosztották tisztségeitől, Drinápolyba hívatták, ahol június 13. megfojtották. Hamzapasazade Muhammed pasa másodízben (1647. november 7. vagy november 8. - 1648 . március 29. vagy március 30. ) Szijávus pasa , abáz származású, Abáza Muhammad pasa kincstárnoka volt. Ennek megfojtatása után IV. Murád szultán parancsára felvették a szultáni szerájba, a szeferlik közé. Később csokadár-agának, 1639 . január 6. szilihdár-agának nevezték ki. 1640-ben, IV. Murád halála után vezírré tették, szeptember 9. kapudánpasává nevezték ki. 1642 . áprilisában e méltóságtól megfosztották, s a vezírek közé helyezték vissza. 1644 . március 12. erzerumi, 1645 augusztusában szilisztrai, 1648 . március 29. vagy március 30. budai pasává nevezték ki. 1650 . augusztus 6. a portára hívatták, ahol ismét elfoglalta helyét a vezírek közt. 1651 . augusztus 21. nagyvezír lett, de október 30. letették. Kevéssel ezután boszniai, 1652 áprilisában ruméliai, később ismét szilisztrai pasa volt. 1656 . február 9. krétai szerdár, március 4. ismét nagyvezír lett. 1656. április 26. halt meg. Murád pasa , albán származású, először szamszundzsi, később csorbadzsi, zagardzsibasi, janicsár-kiaja volt. 1645 . szeptember 22. és október 20. közt szegbánbasinak, 1646 szeptemberének közepén káneai várnagynak nevezték ki. 1648 februárjának végén letették s Konstantinápolyba hívatták. 1649 . január 14. janicsár-agának, március 19. nagyvezírnek nevezték ki. 1650 . augusztus 6. e hivataláról lemondott, s budai pasa lett. 1653 . szeptember 9. Konstantinápolyba hívatták, november 27. kapudánpasának, 1655 . május 11. ismét nagyvezírnek nevezték ki. Augusztus 9. e hivatalról másodszor is lemondott, s a dömöcki pasaságot kapta meg. 1655. októberének végén halt meg. Szári Kenán pasa , oroszországból származott, Bakirdzsi Ahmed egyiptomi pasa rabszolgája volt. Ennek megfojtatása után a szultán parancsára a szerájba került. Később rikábdár-agának nevezték ki. 1647 szeptemberében Ibrahim oszmán szultán Átika nevű leányát vette el feleségül, s harmadik vezír lett. Ibrahim halála után Krétára küldték, innen 1652 szeptemberében tért vissza, s a Dardanellák őrzésével bízták meg. 1653 szeptemberében lett budai pasa, 1655 . szeptember 22. tették le e tisztségből. 1656 . február 9. szilisztrai pasa, május 3. kapudánpasa lett. Július 18. e tisztétől megfosztották. 1658 . június 23. kajmakámmá nevezték ki, de július 16. letették, s Bruszába küldték várnagynak. 1659 -ben a pártütő Abáza Haszán pasa mellé állt, vele együtt tőrbe csalták, s Aleppóban február 16-ról február 17-ére virradó éjen megölték. Fejét március 9. a konstantinápolyi udvarba vitték. Gurdzsi Kenán pasa , Grúziában született, grúz származású volt. A szultáni szerájban nevelkedett, kiléptekor szilihdár-agának, 1653 . december 17. janicsár-agának nevezték ki, s a vezíri méltósággal tüntették ki. 1655 . augusztus 12. e méltóságot ismét megkapta, s szeptember 22. budai, 1656 . május 2. ruméliai, november 20. után ismét budai pasa volt. 1658 . november 10. és november 12. letették, de már december 3. ismét kinevezték. 1659 . március 21. és március 24. közt ismét letették, azzal a meghagyással, hogy felváltójának, Fázli pasának Budára érkeztét várja meg. Június 22. a szultáni udvarba hívatták. 1663 februárjának első harmadától negyedszer is budai pasa volt, de minden bizonnyal már májusban letették. 1664 májusában mint dijárbekri, 1666 áprilisától 1668 áprilisáig mint sehrzoli pasát említik. Fázli pasa másodízben (1656. május 2. - 1656. november 20.) Gurdzsi Kenán pasa másodízben (1656. november 20. után - 1658. november 10. és 12. közt) Deli Huszejn pasa másodízben (1658. november 10. és 12. közt - 1658. december 3.) Gurdzsi Kenán pasa harmadízben (1658. december 3. - 1659. március 21. és 24. közt) Szejdi Ahmed pasa , cserkesz származású volt, Bakirdzsi Ahmed egyiptomi pasa szolgájaként annak megfojtatása után a szultáni szerájba került. Kilépése után simontornyai béggé nevezték ki, később tortumi basának, merási pasának, 1654 novemberében anatóliai pasának nevezték ki. 1655 márciusának közepén letették, s a Dardanellák őrzésével bízták meg. Később sehrsoli, karamániai, november 30. szivászi pasává tették. Ezután nem sokkal vezíri méltóságot kapott. 1656 . május 21. szilisztrai pasa lett, július 18. kapudánpasa, december 12. boszniai, 1659 . március 21. és március 24. közt budai pasa volt. 1660 . május 28. minden méltóságától megfosztották, halálra ítélték, s 1661 . június 17. temesvárott kivégezték. Fejét június 26. Konstantinápolyba vitték. Bosnák Iszmail pasa , boszniából származott, Konstantinápolyban volt vásárbíró. Később kapudzsibasi, csauszbasi, főlovászmester lett, 1658 . szeptember 1. konstantinápolyi kajmakámmá nevezték ki, s a vezíri méltóságra emelték. 1659 . július 24. letették, és az épp akkor Bruszában tartózkodó szultánhoz hívatták. Augusztus közepén mint nyomozóbiztost küldték az anatóliai, karamániai, Adanai és merási pasaságokba. 1660 januárjában tért vissza Konstantinápolyba, ahol feleségül vette IV. Mehmed szultán Átika nevű húgát, Szári Kenán pasa özvegyét. Május 28. sietve Nándorfehérvárra küldték, hogy Szejdi Ahmed pasát a budai pasaságban felváltsa. 1663 februárjának elején a portához hivatták, március 19. ismét konstantinápolyi kajmakám lett. Augusztus 5. szilisztrai, december végén boszniai pasává nevezték ki. 1664 . augusztus 1. a zalaszentgróti csatában elesett. Gudzsi Kenán pasa negyedízben (1663. februárjánek eleje - 1663. májusának eleje) Szári Huszejn pasa , egri pasa volt, 1663. májusának elején lett budai pasa, egyben a vezíri méltóságot is megkapta. 1664 . október 20. aleppói, 1671 . szeptember 30. dömöcki, 1672 . október 23. szilisztrai pasa lett. 1673 -ban méltóságaitól megfosztották. 1677 . november 23. kegyelmet kapott, s nyomozóbiztosként Anatóliába küldték. 1678 . november 25. ismét dömöcki pasa lett. 1683 októberének végén halt meg. Gurdzsi Mohamed pasa , Grúziában született, grúz származású volt. Köprülü Mehmed nagyvezírnek, ennek halála után fiának, Köprülü Ahmed pasa nagyvezírnek kiajája volt. 1672 . április 20. és május 19. közt dijárbekri pasa volt, egyben a vezíri méltóságot is megkapta. November 3. aleppói, 1664 . október 20. budai pasává nevezték ki. 1665 januárjában IV. Mehmed húgát, Átikát, Bosnák Iszmail pasa özvegyét vette feleségül. 1666 . márciusának végén halt meg, halálhíre április 7. érkezett meg Konstantinápolyba. Dzserráh Kaszim pasa , 1660 . június 12. csokadár-aga, június 19. egri pasa lett. 1664 májusában mint jenei, később mint temesvári pasát említik. 1666 . április 7. nevezte ki a szultán budai pasának, egyben vezíri méltóságra emelte. A szultán Átika nevű húgát, Gurdzsi Mohamed özvegyét vette feleségül. 1667 . május 22. erzerumi pasa lett, 1671 . július 17. konstantinápolyi kajmakámnak, 1672 . áprilisának elején ismét jenei, később másodszor is temesvári pasává nevezték ki. 1675 . márciusának első felében hunyt el. Szohzáb Mohamed pasa , 1656 . április 3. főlovászmesternek, október 13. janicsár-agának, 1657 . július 19. szivászi, 1665 . november 19. boszniai pasának nevezték ki. 1666 . július 17. e hivatalából letették, 1667 . május 22. budai pasává nevezték ki, mely tisztét október 28 -ig töltötte be. Mahmúd pasa , Kara Mohamed (Mehmed) pasa csauszbasija volt. 1666. július 19. lett vezír, 1667. október 28. nevezték ki budai pasává. 1670 . október 3. konstantinápolyi kajmakám, 1671 . április 3. boszniai pasa lett. Feltehetően 1671 szeptemberének első harmadában hunyt el. Arnaud Uzun Ibrahím pasa , albán származású volt, előbb janicsár-kiaja, 1664 októberének első harmadában janicsár-aga lett, ezzel a vezíri méltóságot is megkapta. 1669 . május 2. konstantinápolyi kajmakám, 1670. október 30., budai pasa lett. 1672 februárjának közepén boszniai, 1673 . április 13. ismét budai pasa lett. 1675 . június 14. hivataláról letették, s szeptember első harmadában kamenicei várnagynak nevezték ki. 1677 októberének első harmadában ismét budai pasa volt. 1683 -ban Kara Musztafa nagyvezír Bécs alól való visszavonultakor szeptember 14. Győr mellett lefejeztette. Dzsánpuládzáde Huszejn pasa , 1664 januárjában főudvarmester, augusztus 3. második lovászmester, 1665 . április 13. főlovászmesteri kinevezést kapott. 1671 szeptemberének elején boszniai pasa lett, egyben vezírré nevezték ki. 1672 februárjának végén budai pasa lett. 1673 . április 13. a szultáni udvarba hívták, június 10. egyiptomi pasává nevezték ki, s a szultán Ájise nevű húgát, Defterdár Ibrahim kapudánpasa özvegyét vette feleségül. 1675 . augusztus 27. letették hivatalából, 1681 . februárjában hunyt el. Arnaud Uzun Ibrahím pasa másodízben (1673. április 13. - 1675. június 14.) Szujoldzsi Ali pasa , először erzerumi pasa volt, 1666. július 27. boszniai, később egri pasa lett. 1675. június 14. lett budai pasa. 1677. márciusának első harmadában letették, később a Dardanellák felügyeletével bízták meg, innen 1689 . március 21. és április 18. közt hívták vissza. Khalíl pasa , kapudzsibasi volt, 1666. december 20. szivászi pasa lett. 1669 . májusában a források ruméliai pasaként említik, innen júniusban tették le. 1670 . február 26. szilisztrai pasává nevezték ki, egyben vezírré emelték. 1672 . október 23. kamienleci pasa, 1676 . március közepén boszniai, 1677. március első harmadában budai pasa volt. Ez év októberének első harmadában ismét kamienleci basa lett. Arnaud Uzun Ibrahím pasa harmadízben (1677 októberének első harmada - 1683. szeptember 14.) Kara Mohamed pasa (Kara Mehmed), először a bosztandzsik odabasija, később müteferrika, 1664 . december 25. az I. Lipót császárhoz küldött követ volt. 1665 . január 28. ruméliai pasa lett. 1665. június 8. érkezett Bécsbe , ahonnan 1666. március 13. indult vissza. Május 6. érkezett meg Drinápolyba , a szultánhoz. Ezután aleppói pasa lett, 1678 . október 22. és október 26. közt a vezíri méltóságot is megkapta. 1682 . augusztus 6. dijárbekri, 1683 . szeptember 14. budai pasa lett. 1684 . augusztus 10. egy felrobbanó bomba halálra sebezte. Sejtán Ibrahím pasa , 1661 . április 26. első defterdárból egyiptomi pasává nevezték ki. 1664 . április 1 -jén megfosztották hivatalától, s fél évre fogságba vetették. Kiszabadulása után dijárbekri pasa lett, 1668 . augusztusában mint dömöcki pasát említik. 1671 . szeptember 30. negyedik vezírnek, 1673 . áprilisának közepén chaniai, 1675 végén vagy 1676 elején ismét dömöcki, 1677 . február 5. szilisztrai pasa lett. Innen november 11. tették le, s a szultán udvarába hívatták, megérkezésekor ismét fogságba vetették. 53 nap után szabadult, 1678 . február 4. és február 13. közt ismét chaniai, később erzerumi, 1683 . november 22. ismét dijárbekri pasa volt. 1684. augusztus 10-én Buda ostroma alatt, Kara Mehmed elestével budai beglerbég lett. November 20-án vagy 21-én addigi „Sejtán” (Sátán) melléknevét „Melek” (Angyal) melléknévre cserélte fel. Kevéssel ezután aleppói pasa és magyarországi szerdár lett. 1685 -ben a szultán halálra ítélte, s december 3. megfojtották. Abdi Abdurrahman pasa , az utolsó budai pasa. Albán származású volt, 1669 . május 2. janicsár-aga lett. 1671 . február 6. vezír lett, 1674 . június 8. bagdadi, 1676 . május 11. egyiptomi pasa lett. 1680 . június 18. letették, 1681 . június 3. boszniai, 1682 . október 12. kamienicei pasa lett. 1683 . december 20. a szultán az udvarba hívatta. 1684 . novemberének utolsó harmadában nevezték ki budai pasának. 1686 . szeptember 2. , Buda visszafoglalása napján a csatában elesett. 68Y busz (Budapest) A budapesti 68Y jelzésű autóbusz Kispest, Kossuth tér és Rákosszentmihály, Csömöri út között közlekedett. A viszonylatot a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette. Története A járatot 1961. december 4-én indították Kispest, Hunyadi utca és Rákosszentmihály, Rákóczi út között. 1973 februárjában megszűnt, helyét Rákosszentmihályon ideiglenesen a 31Y busz vette át, mely 1979-ben már 144-es jelzéssel a Fogarasi úti felüljárón át közlekedett, ekkor hosszabbították meg a 77-es buszt az Örs vezér teréig a Thököly úton keresztül. A Keresztúri úton a 67-es, a Kozma utcától Kispestig a 68-as busz pótolta. A busz csak csúcsidőszakban közlekedett, megszüntetésében valószínűleg szerepet játszott, hogy hat szintbeli vasúti kereszteződése volt. Teljes útvonalán azóta sem közlekedik közvetlen buszjárat. Megállóhelyei A megállóhelyek nevei a többi járat megállóhelyei alapján kerültek feltüntetésre, ezért apróbb eltérések előfordulhatnak. 37 Fides A 37 Fides a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Theodor Robert Luther fedezte fel 1855. október 5-én. Nevét Fidesről, a római mitológia egy alakjáról kapta. Jívoví Jívoví település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Jívoví Dobrá Voda, Bory, Radenice, Pikárec, Horní Libochová, Kundratice és Křižanov településekkel határos. Lakosainak száma 285 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hankó János Hankó János (Csíkszentdomokos, 1897. április 26. – Budapest, 1969. július 9.) magyar grafikus. Életpályája A csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett (1915). Jogi doktorátusának megszerzése után a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank vezető tisztviselője. Művészeti érdeklődését táplálták itáliai élményei. Katonai szolgálata idején 1918-ban Udinében, Vittorióban és más északolasz városokban készített rajzokat. Kolozsvárt az 1920-as évek közepétől nagyszámú tollrajza jelent meg, főleg A Hírnök és a Pásztortűz folyóiratokban. Vonalas, jól reprodukálható rajzai közül a legértékesebbek kolozsvári műemlékeket ábrázolnak. 1926-ban albumba válogatva jelentette meg tíz tusrajzát A régi Kolozsvár címmel, 250 példányban, lapjain a Szent Mihály-templom, a Farkas utcai református templom, a régi kőszínház, a Bethlen-bástya, a Bánffy-palota, a Mátyás-szobor, a Szent György-szobor, a kolozsmonostori apátság temploma, a régi zenekonzervatórium s az 1925-ös jeges árvízkor elpusztult Németek pallója megörökítésével. Ugyancsak tíz rajza illusztrálja a kolozsvári Római Katolikus Főgimnázium 1930-ban kiadott emlékalbumát, amely a Minerva nyomda gondozásában 500 számozott példányban jelent meg. Rajzai készültek a Székelyföldön (a csíkkarcfalvi Hankó-kúriáról), a Maros mentén (a nagyenyedi csipkés bástyáról), Kalotaszegen. Tájképeket festett, ritkábban portrékat is rajzolt. Kiadásában jelent meg: 110 év. A kolozsvári Casino évkönyve (Kv. 1943). A II. világháború idején Budapesten telepedett le. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Raymond Lemieux Raymond Urgel Lemieux (Kanada, Alberta, Lac La Biche, 1920. június 16. – 2000. július 22.) kanadai kémikus, biokémikus, a kémia számos területén úttörő volt. Az első és leghíresebb munkája a cukor szintetizálása volt. Az 1999. évi Kémiai Wolf-díj nyertese. Élete Lac La Biche-ben született de a családja 1926-ban elköltözött Edmontonba. Az Alberta Egyetemen kémiát tanult és 1943-ban megszerezte a BSc. fokozatát. Ezután a McGill Egyetemre ment ahol szerves kémiából megszerezte a PhD fokozatát 1946-ban. Posztdoktori ösztöndíjjal az Ohio Állami Egyetemre ment a Bristol Laboratories Inc.-ba kutatni. Itt a sztreptomicinnel foglalkozott. Megismerkedett a későbbi feleségével akit 1948-ban el is vett. Visszatért Kanadába ahol a Saskatchewani Egyetemen asszisztens professzor lett. Utána Saskatoonban felügyelő lett a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanácsban. 1953-ban George Huberrel együtt először szintetizáltak cukrot a világon. 1954-ben az Ottawai Egyetemen az Elméleti és Alkalmazott Tudományok Karának lett a dékánja. Itt megalapított a Kémia Tanszéket. 1961-ben visszatért az Alberta Egyetemre ahol a Kémia Tanszék professzora és a Szerves Kémia Osztályának elnöke lett. 2000-ben rákban hunyt el. Welcome to the Heartbreak Hotel A Welcome to the Heartbreak Hotel című album a holland-német származású C.C.Catch 2. stúdióalbuma, melyről két kislemez jelent meg. Az album produceri munkáit Dieter Bohlen készítette elő, és segédkezett a megjelenésben. Tracklista Németországi megjelenés (Hansa 208 064) " Heartbreak Hotel " - 3:33 "Picture Blue Eyes" - 3:30 "Tears Won't Wash Away My Heartache" - 4:19 "V.I.P. (They're Callin' Me Tonight)" - 3:27 "You Can't Run Away From It" - 3:12 " Heaven And Hell " - 3:39 "Hollywood Nights" - 3:10 "Born on the Wind" - 3:50 "Wild Fire" - 3:40 "Stop - Draggin' My Heart Around" - 3:07 Gombaszögi Irén Gombaszögi Irén (Budapest, 1897. április 14. – New York, 1967. április) színésznő. Gombaszögi Frida, Ella és Margit testvére. Életútja Grün József és Weisz Rozina leánya. 1916-ban szerezte diplomáját a Színművészeti Akadémián. A Budai Színkörben szerepelt, 1917–18-ban a Magyar Színház és a Király Színház tagja volt. 1918-ban a Fasor Kabaréban lépett fel, innen pedig a Nemzeti Színházhoz került. 1920 és 1928 között az Unió Rt.-nél lépett fel, ezután a Király, a Magyar, az Andrássy úti és a Belvárosi Színházakban szerepelt. 1929. december 24-én Budapesten házasságot kötött László Ernővel, Frida nővére kezelőorvosával. Az esküvői tanúk Hevesi Sándor és Miklós Andor voltak. 1929-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek 1933-ig volt a művésze. 1933-tól 1936-ig a Vígszínházban, illetve a Belvárosi Színházban lépett színpadra. Később visszavonult és 1938-ban férjével együtt kivándorolt New Yorkba. Budapestre 1963-ban és 1966 nyarán látogatott el újból. Fontosabb szerepei Lady Macduff (Shakespeare: Macbeth) Mrs. Shenstone (Maugham: Körben) Elza (Bródy S.: A dada) NMBS/SNCB AM 96 Az NMBS/SNCB AM 96 sorozat egy belga 2'2'+Bo'Bo'+2'2' tengelyelrendezésű villamosmotorvonat-sorozat. Összesen 120 AM 96-ost gyártottak 1996 és 1999 között. Viszonylatok Antwerpen – Kortrijk – Lille Oostende –Kortrijk–Lille Oostende– Gent –Antwerpen Tongeren – Hasselt – Brüsszel –Knokke / Blankenberge Genk / Liège -Guillemins–Brüsszel–Knokke / Blankenberge Brüsszel– Namur – Luxembourg Gent–Brüsszel (Repülőtér) A Dallas Stars 2007–2008-as szezonja A Dallas Stars csapatának a 2007–2008-as szezon az NHL-ben 14. szezon volt. A csapat néhány tapasztalt veteránnal (Mike Modano, Szergej Zubov, Jere Lehtinen, Stu Barnes) és sok fiatallal (Steve Ott, Jussi Jokinen, Todd Fedoruk, Trevor Daley, Junior Lessard) vágott neki a szezonnak. A kapuban a liga egyik legjobb kapusa Marty Turco valamint a fiatal és rendkívül tehetséges Mike Smith állt. Rájátszás Nyugati főcsoport negyeddöntő: Anaheim Ducks vs. Dallas Stars A Dallas Stars jutott tovább 4–2-es összesítéssel. Nyugati főcsoport elődontő: San Jose Sharks vs. Dallas Stars A Dallas Stars jutott tovább 4–2-es összesítéssel. Nyugati főcsoport döntő: Detroit Red Wings vs. Dallas Stars A Detroit Red Wings jutott tovább 4–2-es összesítéssel. Díjak és rekordok Rekordok A csapat január 29-e és február 11-e között hét mérkőzést nyert meg egymás után ami negyedszerre való csapatrekord beállítás. Brad Richards az első mérkőzésén a Dallas mezében 2008 . február 28-án a Chicago ellen új NHL rekordot állított fel, mint a legtöbb assziszt az első mérkőzésen (öt) és ez egyben új csapat rekord is. Mérföldkövek 2007 . november 7-én Mike Modano két gólt lött a San Jose Sharks ellen és ezzel megdöntötte Phil Housley rekordját, ami az amerikai születésű jégkorongozó által elért legtöbb pont volt (1232). A tiszteletére emlék estét rendeztek 2007 november 21-én Szergej Zubov az Anaheim Ducks ellen a 600. asszisztját adta pályafutása alatt. Farm csapatok Iowa Stars: American Hockey League Idaho Steelheads: ECHL Ergo Proxy Az Ergo Proxy (��������; Hepburn: Erugo Purakushī) japán sci-fi animesorozat, amelyet a Manglobe stúdió készített és 2006. február 25-én mutatták be Japánban a WOWOW satellite műsoraként. Murasze Sukó rendezte és a forgatókönyvet Szató Dai írta. Az Ergo Proxy sajátossága a 2D-s CEL animáció, 3D-s számítógépes modellezés és digitális filmtrükkök kombinációja. A sorozatra jellemzőek a cyberpunk, steampunk és gothic vonásai és erőteljesen a főszereplők lélektanára és mentalitására fókuszál. Főszereplők Re-l Mayer (�������) Szinkronhangja: Szaitó Rie (japán); Karen Thompson (angol) Vincent Law (��������) Szinkronhangja: Jusza Kódzsi (japán); Liam O’Brien (angol) Pino (��) Szinkronhangja: Jadzsima Akiko (japán); Rachel Hirschfeld (angol) További szereplők Raul Creed (��������) Szinkronhangja: Hanada Hikaru (japán); Patrick Seitz (angol) Daedalus Yumeno (��������) Szinkronhangja: Kobajasi Szanae (japán); Yuri Lowenthal (angol) Iggy (���) Szinkronhangja: Mizuucsi Kijomicu (japán); Travis Willingham (angol) Kristeva (������) Szinkronhangja: Kuvasima Hóko (japán); Kirsten Potter (angol) Regent Donov Mayer (��������) A bakancslista A bakancslista Rob Reiner 2007-ben bemutatott vígjátéka. A forgatókönyvet Justin Zackham írta. A film két haldokló öreg férfiról szól, akik rájönnek, hogy az életük eddig egy unalmas és semmirevaló élet volt. Nem akarnak így meghalni, ezért írnak egy listát – ez a bakancslista –, arról, hogy mit szeretnének még az életük hátralévő részében csinálni. Jack Nicholson a gazdag és nagyképű Edward Cole-t játssza, Morgan Freeman pedig a szegény és szerény autószerelőt Carter Chamberst alakítja. A film a Warner Bros. megbízásából készült, a magyar szinkront a Fórum Hungary készítette 2008-ban. Pompás virágbogár A pompás virágbogár (Protaetia speciosissima) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó faj. Magyarországon is sok helyütt előfordul. Elterjedése Dél- és Közép-Európában elterjedt, kontinentális éghajlatot kedvelő faj; néhol tömegesen fordul elő. Magyarországon is sok helyen előfordul, és idősebb faállományú erdőkben gyakori. Mivel azonban leginkább a lombkoronaszintben tartózkodik, nehéz kimutatni a jelenlétét. Gyűjtési adatai májustól szeptemberig vannak. Megjelenése A pompás virágbogár 25–30 mm nagyságú, zömök testű bogár. Az alcsaládjának legnagyobb magyarországi faja. Teste mindkét oldalán fényes, fémfényű smaragdzöld, sokszor aranyos csillogással. A mellközép lapos, kiszélesedő nyúlványa sima, nem szőrözött. Szárnyfedői alig láthatóan pontozottak, nincs rajtuk hosszanti barázda. Erőteljes lábai is zöldek, a lábszárakon fehér térdfoltok nélkül. Életmódja Az imágó ritkán látogat virágokat, főleg fák kifolyó nedvén, erjedő gyümölcsön és a tenyészhelyéül szolgáló idős fákon található meg. Kis egyedszámban ugyan, de sokfelé előfordul, ahol az egyedfejlődéséhez szükséges öreg, lábon korhadó fák megtalálhatóak. Így elhagyott gyümölcsösökben, fás legelőkön, ártéri galériaerdőkben, pusztai tölgyesekben találja meg legjobban életfeltételeit. Jellemző szaproxilofág faj; lárvája idős, korhadó fák nedves odvaiban fejlődik. Nevezéktana A pompás virágbogár tudományos neve igen gyakran Protaetia aeruginosa (Drury, 1773) formában szerepel. A Drury által adott Scarabaeus aeruginosus név azonban érvénytelen, mert Drury nem leírásként alkalmazta, hanem tévesen használta ezt a nevet az általa ismert nagy, zöld, európai pompás virágbogárra. A Scarabaeus aeruginosus Linné, 1758 nevű bogár valószínűleg egy dél-amerikai szipolyfaj (Rutelinae). Barabás Gizella Barabás Gizella, 1933-ig Reissmann (Budapest, 1893. szeptember 27. – Budapest, 1985. augusztus 28.) festő, Reissmann Károly Miksa leánya. Élete Édesapja, Reissmann Károly Miksa is festőművész volt. Eredetileg szobrász akart lenni, de mivel vonzódott a természethez, és apja is hatást gyakorolt rá, inkább a festészetre adta magát. 1908-ban a müncheni akadémián tanulta a tájfestészetet A. Steinbreckttől, majd 1913-ban Walter Thor nyári akadémiáján sajáított el az arcképfestés művészetét. Tanulmányúton járt Olaszországban és Németországban, 1910-ben Velencében, 1911–12-ben Tirolban tájképeket festett. Európa számos országában járt, de Amerikába is ellátogatott. Mesterei Bory Jenő, az 1910-es években Aggházy Gyula, Neogrády Antal és Nádler Róbert voltak. 1912-től szerepelt akvarelljeivel a Nemzeti Szalon kiállításain. Művei között számos virágcsendélet és utcajelenet található, legtöbb képét a Balatonról készítette. Ábrázolásmódja hagyományos, realisztikus. 1933-tól nyaranta a Balatonnál, télen pedig Budapesten, a Bartók Béla úti műtermében dolgozott, amely ház emléktáblával van megjelölve. Stílusát élete végéig változatlanul megtartotta. II. István Uroš szerb király II. István Uroš vagy István Milutin (szerbül: Стефан Урош II Милутин), (1253 – 1321. október 29.) szerb király 1282-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a tatárjárástól. Életrajza Támogatta fivérét, Dragutin Istvánt a Szerémségi lázadás leverésében. Dragutin lemondásával jutott a trónra. Elvált első nejétől, János thesszáliai helytartó leányától, Annától és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette V. István magyar király leányát Erzsébetet. A görögök és tatárok sok kárt tettek országában, de 1284-ben és 1285-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük. A tatárok viszont ismételve pusztították országát, utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába, de István legyőzte őket, a vidini fejedelemséget pedig 1291-ben országához csatolta és 1294-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól. Később a korábbi bolgár cár, Terter György leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen. II. Andronikosz bizánci császár Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt. Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra. Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával. Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta. II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígéretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, I. Károly magyar király megtámadta II. Istvánt, és győzelme után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket. István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki Ezek után még egyszer Bizáncba ment Iréne temetésére, majd hazatérve kibékült törvénytelen fiával, birtokot adományozott neki és másik természetes gyermekének, Konstantinnak. Nemsokára rablócsapatok törtek be Konstantin tartámányába. István sereget gyűjtött, de hadi előkészületeit megakasztotta a halál. 1321-et írtak ekkor. Emlékezete István gazdaságilag is valamelyest megszilárdította országát: réz-, vas-, ólom-, ezüst- és aranybányákat nyitott, fellendítette a kézműipart és a kereskedelmet is. A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is. Shelby megye (Kentucky) Shelby megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kentucky államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Shelbyville. Lakosainak száma 45 632 fő (2015). Shelby megye Henry, Franklin, Anderson, Spencer, Jefferson és Oldham megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: A Dallas Stars 2013–2014-es szezonja A Dallas Starsnak a 2013–2014-es szezon a 21. az alapítás óta. A csapat az észak-amerikai profi jégkorongligában, a National Hockey League-ben játszik. Az alapszakasz október 3-án kezdődött és április 13-án ért véget. A csapat bejutott a rájátszásba 2008 óta először. Az első körben kikapott az Anaheim Duckstől 4–2-es összesítésben. Szezon előtti átalakulások 2013. június 4-én a csapat bemutatta az új mezét és logóját. 2013. június 21-én kinevezték az új edzőt, Lindy Ruffot. A csapat legendás játékosának, Mike Modanónak a mezét, a 9-est, 2014. március 8-án, az ígérteknek megfelelően visszavonultatták a Minnesota Wild elleni mérkőzés előtt. A Liga nagy döntéseket hozott és teljesen átrendezte a csapatok divíziókba való beosztását. Ennek köszönhetően a Stars elhagyta a Csendes-óceáni divíziót és a Központi divízióban folytatja a játékot. Alapszakasz Mérkőzések Március A március 10-én megrendezett Columbus Blue Jackets elleni hazai mérkőzés közben Rick Peverley összeesett a kispadon és azonnal kórházba szállították. A mérkőzés félbeszakadt. Április A március 10-én félbeszakadt mérkőzést április 9-én rendezték meg. Rájátszás A Dallas Stars bejutott a rájátszásba, 2008 óta először. Nyugati konferencia negyeddöntő: Anaheim Ducks vs. Dallas Stars Az Anaheim Ducks jutott tovább 4–2-es összesítéssel. Kanadai táblázat Kapusok †Szezon közben érkezett, a statisztikák csak a Starsban lejátszott mérkőzésekre érvényesek ‡Szezon közben eligazolt Díjak, mérföldkövek, rekordok Mérföldkövek Alapszakasz A Dallas Starsnak a Phoenix Coyotes elleni 2014. február 4-i alapszakasz mérkőzésen szerzett győzelme a 800. volt a csapat történetében. Scott Thunes Scott Thunes (a kiejtése: "thúnisz") (született 1960. január 20.) basszusgitáros, játszott Frank Zappa, Wayne Kramer, Steve Vai, Dweezil Zappa, Andy Prieboy, Mike Keneally, a Fear együttes és a The Waterboys társaságában. Zappánál: 1981-1988 Thunes Zappával 1981-ben, a bátyja unszolására lépett kapcsolatba: "Franket Thunes gitáros bátyja, Derek kereste meg egy meghallgatás reményében. Frank elmondta neki, hogy gitárosra nincs szüksége, basszusgitárosra viszont annál inkább - Derek önzetlenül a bátyját ajánlotta. Scott végül három meghallgatás és a 'Mo 'n Herb's Vacation' megtanulása árán biztosította magának a helyet." A zenekarban hamar meghatározó lett erőteljes, jellegzetes játéka, nemsokára "klónmesterré" vált: Zappa távollétében ő irányította a próbákat. Zenésztársainak visszaemlékezése alapján nehéz természetűnek mondható; az 1988-as turnén személyes támadások kereszttüzébe került, majd többen kijelentették hogy nem hajlandóak vele játszani. Frank Zappa egy interjúban: A feszültség nem volt tovább tartható, új basszusgitárost szerezni (ekkora repertoár mellett) lehetetlen volt, Zappa így feloszlatta a zenekart, ami a 88-as turné (és FZ élő fellépéseinek is) a végét jelentette. Thunes ma már nem zenél aktívan; Észak Kaliforniában él feleségével és két gyermekével - 2008-ban viszont egy szám erejéig vendégként fellépett a Zappa Plays Zappa együttessel, 2012-ben pedig egy rövid turnéra is csatlakozott hozzájuk, ennek felvételeiből készült a F. O. H. III - Out Of Obscurity című album. Közreműködés Zappa lemezein Ship Arriving Too Late to Save a Drowning Witch (Zappa, 1982 ) The Man from Utopia (Zappa, 1983 ) Them or Us (Zappa, 1984 ) Thing-Fish (Zappa, 1984 ) Frank Zappa Meets the Mothers of Prevention (Frank Zappa, 1985 ) Does Humor Belong in Music? (Frank Zappa, 1986 ) Jazz from Hell (Frank Zappa, 1986 ) Guitar (Frank Zappa, 1988 ) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 1 (Zappa, 1988 ) Broadway the Hard Way (Frank Zappa) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 3 (Zappa, 1989 ) The Best Band You Never Heard in Your Life (Frank Zappa, 1991 ) Make a Jazz Noise Here (Frank Zappa, 1991 ) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 4 (Zappa, 1991 ) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 5 (Zappa, 1992 ) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 6 (Zappa, 1992 ) Trance-Fusion (Zappa Records 2006 ) The Dub Room Special! (CD, Zappa Records, 2007 ) One Shot Deal (Zappa Records ZR 20006, 2008 ) The Dub Room Special! (DVD) The Torture Never Stops (DVD) Egyéb közreműködések Dweezil Zappa : Havin' A Bad Day (1986) Western Vacation: Western Vacation (1987) Dweezil Zappa : My Guitar Wants To Kill Your Mama (1988) Dweezil Zappa : Confessions (1991) Mike Keneally : Hat (1992) Waterboys - Dream Harder (Bass, Drums) 1993 Z (Ahmet és Dweezil Zappa zenekara): Shampoo Horn (1993) Various Artists: Zappa’s Universe (1993) Dweezil Zappa : Automatic (2000) Various Artists: Zappanale 13 (2003) San Francisco Free Jazz Collective: November (2010) Zappa Plays Zappa : F. O. H. III - Out Of Obscurity (2012) Sus-Saint-Léger Sus-Saint-Léger település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 369 fő (2015). Sus-Saint-Léger Berlencourt-le-Cauroy, Beaudricourt, Grand-Rullecourt, Ivergny, Warluzel, Humbercourt és Lucheux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Máriahavas Máriahavas románul: Știnăpari, falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Fekvése Szászkabányától délre fekvő település. Története Máriahavas nevét 1755-ben, majd 1790-ben említette először oklevél. 1828-ban Maria Schnee, 1851-ben Maria-Schnee, 1888-ban Máriaschenee (Stennapar), 1913-ban Máriahavas néven volt említve. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Jámi járásához tartozott. 1910-ben 692 lakosából 7 magyar, 679 román volt. Ebből 20 római katolikus, 671 görög keleti ortodox volt. Grintovec Grintovec (2558 m) a Kamniki-Alpok legmagasabb csúcsa. A Kamniška Bistrica, Suhi dol és Ravenska Kočna völgyek között helyezkedik el. A csúcsról szép kilátás van a Jezerska völgy felé, dél felé pedig látható a Ljubljanai völgy. Egy füzet meg egy pecsét található a csúcson. HC Slovan Bratislava A HC Slovan Bratislava jégkorongcsapata Szlovákia egyik legjobbja. Egyszeres csehszlovák bajnok és hatszoros szlovák. A Szlovák Extraliga tagja. A csapat a hazai mérkőzéseit a Samsung Arenában játssza. A Slovan Bratislava farmcsapata a Ružinov Bratislava amely a szlovák másodosztályban (Szlovák 1. Liga) szerepel. Híres játékosok Zdeno Cíger Vladimír Dzurilla Jozef Golonka Ľubomír Kolník Václav Nedomanský Dušan Pašek Dárius Rusnák Miroslav Šatan Martin Štrbák Anton Šťastný Marián Šťastný Peter Šťastný Ľubomír Višňovský Jelenlegi játékoskeret KAPUSOK #1 Sasu Hovi #30 Jan Chovan VÉDŐK #6 Jozef Kováčik #7 Jan Srdínko #39 Daniel Hančák #68 Milan Hruška #69 Petr Pavlas #76 Dušan Devečka #77 Peter Huba #97 Michal Sersen TÁMADÓK #9 Martin Kuľha #10 Igor Baček #11 Ľubomír Pištek #15 Andrej Kmeč #15 Michal Kokavec #18 Richard Kapuš #19 Martin Hujsa #23 Radoslav Kropáč #23 Juraj Sýkora #28 Ľubomír Hurtaj #79 Marek Uram #81 Miroslav Lažo #82 Juraj Gráčik #88 Matej Češík #93 Michal Hreus Pompéry Elemér Vallányi Pompéry Elemér (Pest, 1856. május 25. – Karlsbad, 1937. augusztus 3.) magyar királyi szabadalmi bíró. Élete Pompéry János író és Petrás Terézia fia, Pompéry Aurél testvérbátyja. Középiskolai tanulmányait 1869-ig Pesten, 1869-től 1871-ig Kornthalban (Württemberg) végezte. 1871-től 1873-ig a karlsruhei (Baden), 1873-tól 1877-ig a budapesti műegyetemen tanult, ahol mérnöki oklevelet nyert. Közben mint hadmérnökkari önkéntes hadnaggyá neveztetett ki. 1877-78-ban a párizsi és a Szajna folyó menti vízépítési műveket tanulmányozta, míg 1878. augusztusban a boszniai okkupációhoz rendelték le. 1879-ben a Győr-Sopron-Ebenfurthi vasút soproni szakaszának építésvezetője volt, 1880-tól mint állami mérnök a dunai szabályozási munkálatoknál, 1881-től 1884-ig a budapest-zimonyi vasút karlócai szakaszán mint építésvezető mérnök működött. 1886-tól 1888-ig igazgató főmérnök volt a Szolnok-Csongrád balparti ármentesítő társulatnál, 1888-től 1896-ig mint magánmérnök több vasúti nyomjelzésen, számtalan tagosításon kívül különösen Kolozsvár és Marosvásárhely városok belterületének háromszögellésével volt elfoglalva. 1896-ban szabadalmi bíróvá nevezték ki; egyszersmind 1902-től a magyar mérnök- és építészegylet igazgatója volt. 1896-ban beutazta Észak-Németországot és Hollandiát, 1898-ben Belgiumot, Angliát és Skóciát, 1899-ben Szász- és Bajorországot és Svájcot, 1902-ben a Rajna menti gyár- és hajótelepeket, Bremát, Hamburgot, Lübecket és Kielt, 1903-ban Lombardiát és Velencét, 1904-ben az Észak-amerikai Egyesült-Államokat egészen a Csendes-óceánig San Francisco, Chicago stb. érintésével és a nagyobb technikai telepek tanulmányozásával. A Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyében 1896-tól jelentek meg cikkei; a Földrajzi Közleményekben (1901. Nicaragua csatorna, amerika legészakibb atlanti világító tornya stb.); a Magyar Közgazdasági Értesítőnek 1899 végeig szabadalmi rovatát vezette (ennek I. füz.-ben: Szabadalmi jog története Magyarországon). Munkái A nagyszibériai vasut. Budapest, 1898. A moszkva-irkutszki közvetlen gyorsvonat. Budapest, 1900. Elektrogravure. Budapest, 1900. (Mind a három munka különnyomat a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyéből). Katzwinkel (Eifel) Katzwinkel település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Anžići Anžići (olaszul: Ansicci) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Višnjanhoz tartozik. Fekvése Az Isztria középső részén, Pazintól 12 km-re nyugatra, községközpontjától 6 km-re délkeletre levő dombvidéken, a 21-es számú főúttól 2 km-re keletre fekszik. Története A közvetlen közelében található a Muntajana (Montižana) nevű régészeti lelőhely, ahol 1973-ban feltárták a 6. században épített Szent Ágnes tiszteletére szentelt kora bizánci bazilika maradványait. A településnek 1880-ban 35, 1910-ben 40 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 42 állandó lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak. Nevezetességei A 6. században épített Szent Ágnes tiszteletére szentelt kora bizánci bazilika maradványai. A feltárt alapfalak szerint a háromhajós templom középen sokszögletű, oldalt félköríves apszissal, a teljes homlokzat szélességében kialakított széles narthexszel (a bejárat és a főhajó közötti előcsarnok) rendelkezett. Kialakítása a poreči Szent Euphrasius bazilikával volt hasonlatos. Padlóját geometriai motívumokkal, indákkal díszített mozaikpadló borította. Megtalálták a márvány oltárépítmény töredékeit és az oltár menzáját is. A falu előtt egy réten áll a Szentlélek tiszteletére szentelt temploma. Egyszerű, egyhajós, négyszög alaprajzú épület, homlokzata felett nyitott kétfülkés harangtoronnyal. Krisztus szülei házában Krisztus szülei házában (eredeti címe: Christ in the House of His Parents) John Everett Millais brit festő műve, 1849-1850 között készült. A festmény a gyermek Jézust ábrázolja szülei házában, illetve egy műhely környezetében. A festményt nagyon kritikusan fogadta a korabeli közvélemény, rengeteg negatív kritika látott napvilágot, egyiket maga Charles Dickens írta. Azonban a festmény révén a korábban ismeretlen preraffaeliták mozgalmát megismerte a szélesebb közvélemény, ami jelentősen elősegítette Millais és társa, William Holman Hunt és Dante Gabriel Rossetti pályáját. Leírása A festmény a gyermek Jézust ábrázolja, aki apjának, Józsefnek segít az ácsműhelyben. József a képen éppen egy ajtón dolgozik, amelyet a műhely munkaasztalára fektetett. A kis Jézus megsértette a kezét egy kiálló szögön, ami előrevetíti Jézus sorsát és stigmáit. A háttérben álló Szent Anna (a keresztény hagyomány szerint Szűz Mária anyja) egy harapófogóval eltávolítja a szöget, míg térdeplő anyja egy csókkal vigasztalja Jézust. József a sérülést vizsgálja, míg a kép jobb oldalán Keresztelő Szent János egy tálban vizet hoz, hogy kimossák a sebet - ezzel előrevetítve szerepét Jézus megkeresztelésében. Az eseményeket a kép bal oldalán látható segéd figyeli. A háttérben számos, teológiai jelentőséggel bíró tárgy látható: a falon függő létra Jákob lajtorjájára utal, egyik ágán a Szentléleket szimbolizáló galamb ül, mellette egy szerszám a Szentháromságot szimbolizálja. A háttérben látható nyáj a későbbi keresztény gyülekezetekre utal. A feltételezések szerint Millais képének egyik forrása Albrecht Dürer metszete, a Melancholia I, illetve 14. századi olasz festmények. Egy másik vélemény szerint John Rogers Herbert brit festő egyik képe lehetett az inspiráció. Fogadtatása A képet 1850-ben állították ki a Királyi Művészeti Akadémián és heves felzúdulást váltott ki, elsősorban a kép realista stílusa, amellyel az ácsműhely belsejét ábrázolta, a kosz és a munka maradványai, illetve a képen ábrázolt személyek megjelenése. A hagyományos akadémikus stílus szerint Jézust családja vagy apostolai körében, római tógában vagy hasonlóan magasztos ruhában kellett ábrázolni. Kritikájában Charles Dickens azzal vádolta meg Millais-t, hogy alkoholistának ábrázolta Szűz Máriát. A kritikusok másik kifogása volt, hogy a fiatal megváltót vörös hajú zsidó fiúként ábrázolta. Dickens leírása szerint a fiatal Jézus úgy nézett ki, mint egy "ferde nyakú fiú hálóingben, aki megbökte a kezét, miközben a szomszédos csatornában játszadozott". Más kritikusok azt hozták fel, hogy a képen ábrázolt személyek angolkórosak, ami csak a legrosszabb körülmények között élőkre volt jellemző. A felzúdulás érdekes módon arra ösztönözte Viktória királynőt, hogy a Buckingham-palotába kéresse a képet, hogy személyesen is meg tudja tekinteni. A Királyi Akadémia kiállításán társa, William Holman Hunt is kiállított egy képet, amely egy korai keresztény történetet dolgozott fel: egy keresztény hitre térített család misszionáriust rejtegetett a druidák üldözése elől. A festmény egyik jelentős hatása volt, hogy a közvélemény megismerte Millais-t, illetve az általa képviselt preraffaeliták csoportját. Hamarosan élénk művészeti vita indult a modernizmus, a realizmus és a középkori stílus szerepéről a korabeli művészetben. A kor híres művészetkritikusa, John Ruskin támogatta Millais-t (annak ellenére, hogy személyesen nem szerette a festményt) a sajtónak küldött levelében és később a preraffaellitákról szóló előadásában. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Christ in the House of His Parents című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Volvo-Alfa Localo A Volvo-Alfa Localo egy Volvo B7RLE alvázra épített, magyar gyártmányú, városi szóló autóbusz. A típust az - azóta megszűnt - Alfa Busz Kft. gyártotta 2003 és 2009 között Székesfehérváron. Budapesten a BKV alvállalkozója, a VT-Arriva jelenleg is rendelkezik ilyen típusú autóbusszal. Vidéken a KNYKK Zrt. Dunaújvárosban és Székesfehérváron, valamint a KMKK Zrt. Bátonyterenyén helyi, Salgótarjánban helyi és elővárosi, Balassagyarmaton pedig elővárosi vonalakon közlekedteti ezeket a járműveket. 2012. május 1-től a Nógrád Volán kilépett a BKV alvállalkozói közül és elvitték a buszait Salgótarjánba és Balassagyarmatra. Az eredeti tervben a buszok maradtak volna Budapesten, ám végül is nem lett rájuk igény, a Localokat más buszokkal pótolták. A busz részben alacsony padlós, mivel az első két ajtó esetében nincs, a harmadiknál viszont már van lépcső. A második ajtónál a kerekesszékesek számára rámpát helyeztek el. Volvo-Alfa Localók Budapesten A járművek általában az alábbi viszonylatokon teljesítenek szolgálatot: Római kori Duna-híd A római kori Duna-híd a mai Budapest területén, a Dunán a római korban átívelő híd volt, ami az aquincumi légiós tábort kötötte össze a barbaricumi oldallal. A mai Árpád hídtól valamivel északabbra állt, érintette a Margit-sziget északi csücskét. A híd végében állt a Transaquincum ellenerődje. A híd maradványai a Duna-meder kotrásakor kerültek elő a 19. század végén; az alacsony vízállás miatt a vízből kiemelkedtek a cölöpök, ezeket Zsigmondy Gusztáv mérnök figyelte meg. 1892-ben kezdték meg a felmérését és megállapították, hogy vagy egy ideiglenes jellegű fahíd vagy egy hajóhíd pillérei lehettek. Forrás Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 371. o. ISBN 963-05-6411-4 Lev Atamanov Lev Atamanov (Moszkva, 1905. február 21. – Moszkva, 1981. február 12.) örmény származású szovjet rajzfilmrendező. Életpályája 1926-ban Lev Vlagyimirovics Kulesov tanítványaként szerezte meg diplomáját. Az 1920-as évek végén J. Merkulov társaságában tűnt fel mint rendező-tervező. 1938-ban Jerevánban dolgozott (Kutya és kandúr, 1938). A folklorisztikus elemeket alkalmazó szovjet rajzfilmiskola egyik vezéralakja, a Szojuzmult stúdió munkatársa volt. Főként gyermekek részére dolgozott. Filmjei Éjszakai riadó (1928) Negyven szív (1931) Utcán keresztül (1931) Kutya és kandúr (1938, 1955 II. változat) Varázsszőnyeg (1948) A sárga gólya (1950) A bíborvörös virág (1952) Arany antilop (1954) A jégkirálynő (1957) A tavasz útja (1959) Elbeszélés az idegen festékről (1961) Tréfák (1963) A pásztorlány és a kéményseprő (1965) Virágcsokor (1966) Balerina a hajón (1970) Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 56. old. Közeli fényes csillagok listája Ez az oldal a legközelebbi fényes csillagok listáját mutatja a Naptól mért távolságuk növekvő sorrendjében. Ezek a csillagok Napunktól maximum 10 parszek távolságra találhatóak, abszolút fényességük nagyobb, mint 8,5 magnitúdó. A rektaszcenzió és deklináció J2000-es epochára, a távolságok pedig a Hipparcos-katalógus és más katalógusok alapján vannak megadva. Ledigos Ledigos település Spanyolországban, Palencia tartományban. Ledigos Lagartos, Villarrabé, Cervatos de la Cueza, Población de Arroyo és Moratinos községekkel határos. Lakosainak száma 67 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A szavak titkos élete A szavak titkos élete (La vida secreta de las palabras) egy 2005-ben készült spanyol filmdráma. Történet Egy olajfúrótoronyban az óceán közepén baleset történik. Kigyullad a torony. Hanna egy magányos, introvertált fiatal nő, aki mindig csirkét, rizst és almát eszik, és egy szappant csak egyszer használ. Egy celofánüzemben dolgozik, főnöke egy hónapos szabadságra küldi, mivel a kollegái bepanaszolják. Hanna elutazik, de nem tud mit kezdeni szabadidejével. Egy étteremben meghallja, hogy egy férfi ápolónőt keres. Odalép az asztalához és jelentkezik az állásra. Hannát elviszik a fúrótoronyhoz, ahol kiderül, hogy egy súlyosan megégett férfit kell ápolnia maximum két hétig. A férfi ideiglenesen a látását is elveszítette a balesetben. Hanna nem áll szóba az ott dolgozó férfiakkal. Joseffel is hidegen bánik, bár a munkáját tökéletesen elvégzi. Josef megpróbál összebarátkozni a lánnyal, és Corának szólítja. Josef folyamatosan beszél a nőhöz, Hanna fokozatosan oldódik fel a férfi társaságában. Nevet a viccein és napokkal később már a kérdéseire is válaszol. A többi férfi is megpróbál összebarátkozni a nővel. A szakács finom nemzeti ételekkel kényezteti őt és a csapatot, a tornyon dolgozik még egy szintén zárkózott óceonológus fiú, aki szintén bizalmába avatja a lányt. Josef és Hanna között meghittség bontakozik ki, egy titkokkal, igazságokkal, hazugságokkal, humorral és fájdalommal teli kapcsolat. Hanna az utolsó napon elmeséli történetét a férfinak, amiből kiderül, hogy a jugoszláv háborúban fogva ejtették és többszörösen megerőszakolták és megkínozták az amerikai ENSZ katonák. Hanna még nem épült fel a lelki sérüléseiből, és a hegeket is a testén viseli. Josef és Hanna között szerelem ébred azon az éjszakán. Másnap Josefet kórházba szállítják, ahol megműtik és visszanyeri a látását. Josefnél marad véletlenül Hannah táskája, aminek segítségével felépülése után Dániában megkeresei Hanna pszichiáterét, aki elmeséli a lány hátterét, mindazt, amit Hannától nem tudott meg. Josef elutazik Észak-Írországba, ahol Hanna él, és szerelmet vall neki. Szereplők Sarah Polley – Hanna Tim Robbins – Josef Javier Cámara – Simon Eddie Marsan – Victor Julie Christie – Inge Díjak Velencei Nemzetközi Filmfesztivál – Lina Mangiacapre-díj – Isabel Coixet Európai Filmdíj – legjobb színésznő jelölés – Sarah Polley R1-es busz (Budapest) A budapesti R1-es jelzésű autóbusz a Vágó Béla utca (később a végállomás neve Váci út lett) és Új köztemető, II-es körönd között közlekedett temetői járatként. A vonalat a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette. Története Az R1-es temetői járatot 1975. október 25-én indították el a Frangepán utca és az Új köztemető között. Végállomása 1978-ban a Vágó Béla utca lett, az elnevezése előbb Váci út, majd Árpád hídra változott. Utoljára 1986. november 2-án közlekedett. Vasaskőfalva Vasaskőfalva (Pietroasa), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Belényestől délkeletre, a Bihar-hegység alatt, Gurány keleti szomszédjában fekvő település. Története Vasaskőfalva nevét 1587-ben említette először oklevél Petroz néven. 1692-ben Petraz, 1808-ban Petrósz, 1913-ban Vasaskőfalva néven említették az oklevelek. 1660-ban Horváth Lázár birtoka volt, majd a görögkatolikus püspök lett a földesura, aki itt még a 20. század elején is birtokos volt. Az 1800-as években vasgyára is volt, amely 1871-ben pusztult el. Határa természeti szépségekben gazdag, itt található az úgynevezett "Beszélő szikla", a "Grejtor" szép hegycsúcsai között van a "Cornu Muntyilor", melyből a Drágán-patak, majd további folyásában a Sebes-Körös ered. Vasaskőfalva (Petrósz) határában fakad még a Hév-Szamos, a Bulsza- és a Galbina-patak is. Itt van a híres havasi "Csetátye-barlang" is, amely az ország legszebb, legérdekesebb és legnagyobb barlangjainak egyike. Rendkívüli nagyságával és vadregényességével meglepő hatással van az utazóra, és részleteiben is nagyszerű. Ugyancsak határában van a petrószi jégbarlang is, mely egy cseppkőbarlanggal áll összeköttetésben. 1917-ben 1077 lakosából 35 magyar, 24 német, 995 román volt. Ebből 40 római katolikus, 27 görögkatolikus, 991 görögkeleti ortodox volt. A 20. század elején Bihar vármegye Vaskohi járásához tartozott. Nevezetességek Csetátye-barlang Petrószi jégbarlang Beszélő szikla Feketenyakú gólya A feketenyakú gólya (Ephippiorhynchus asiaticus) a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Bhután, Kambodzsa, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Srí Lanka, Thaiföld, Indonézia, Pápua Új-Guinea és Ausztrália területén honos. Alfajai Ephippiorhynchus asiaticus asiaticus Ephippiorhynchus asiaticus australis Megjelenése Magassága 130-150 centiméter, szárnyfesztávolsága 230 cm. Nyaka kékesfekete. Életmódja Halakkal, békákkal és nagyobb rovarokkal táplálkozik. Szaporodása Fákon vagy bokrokon fészkel. Egy fészekalja 3-5 tojás. Az ausztráliai gólyák (Ephippiorhynchus asiaticus australis) tűző melegben a csőrükben hozott vízzel locsolgatják tojásaikat, hogy túl ne hevüljenek. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 21.) Saint-Blaise-la-Roche Saint-Blaise-la-Roche település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 239 fő (2015). Saint-Blaise-la-Roche Blancherupt, Colroy-la-Roche, Fouday, Plaine és Saulxures községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Frederiksborgi Leírás Származási helye Dánia. Dánia volt a szép, gyors mozgású katonalovak fő beszerzési helyszíne a 16. században, melyek a frederiksborgi nevet kapták, a II. Frigyes dán király által alapított ménes után. Ez volt a Dán Királyi Udvari Ménes. Ebből a ménesből került ki a lipicai törzs egyik alapítója is a 18. században. Tenyésztés Alapja spanyol, illetve nápolyi lovak voltak, majd később keresztezték őket angol, és keleti ménekkel. Az eredmény egy szép, jó mozgású, jól lovagolható, rendkívül erős ló. Ezt a fajtát gyakorta alkalmazták más fajták javítására, melynek következtében, a sokszori kivitel miatt az állomány megritkult. Manapság már csak néhány van belőlük. Tulajdonságok Feje egyszerű, de intelligens benyomást keltő, a nyaka rövidebb, a mar lapos, ami a fogatlovak jellegzetessége. A törzs hosszúsága és a lapockák meredeksége erőteljes mozgást ad a lónak. Marmagassága körülbelül 160 cm. Forrás Elwyn Hartley Edwards. Lovak. Budapest: Panemex Kiadó (1996). ISBN 963 9090 26 3 Az MTK Hungária FC 2001–2002-es szezonja Az MTK Hungária FC 2001–2002-es szezonja szócikk az MTK Hungária FC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében a 93. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 113. évfordulója. Mérkőzések Borsodi Liga 2001–02 Végeredmény (Felsőház) Hat pont levonás Németh Viktor jogosulatlan játékáért a 24.-25. fordulóban Primorszke Primorszke (ukránul: Приморське) falu Ukrajna Herszoni területén, a Hola Prisztany-i járásban. Saját önkormányzata nincs, közigazgatásilag Kruhloozerka községi önkormányzatához tartozik. Lakossága a 2001-es népszámlálás idején 368 fő volt. Ebből 90,22% ukrán, 9,51% orosz anyanyelvű. A települést 1927-ben alapították. A helybeliek visszaemlékezése szerint az első lakók a Vinnicjai területen található Dzihivka faluból költöztek oda. Közvetlenül a Fekete-tenger partján található síkságon fekszik. A Herszoni terület egyik jelentős üdülőtelepe. A falu három utcájában több, mint száz hétvégi ház, közvetlenül a tengerparton pedig üdülőtelepek és vendéglátó helyek találhatók. A faluban sem iskola, sem óvoda nem működik. A falu körül három kisebb tó – a Prokofjev-tó, az Usztricsne-tó és egy névtelen vízfelület – helyezkedik el. Monte di Procida Monte di Procida község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. Fekvése Nápolytól 15 km-re keletre fekszik. Határai: Bacoli. Története A település története szorosan kapcsolódik Cumae és Misenuméhoz, amelyeket az i. e. 9. században alapítottak görög telepesek. A Misenói-fokot uraló Monte fontos szerepet játszott a Misenumba vezető tengeri útvonalak védelmében. A Római Birodalom bukása után egy kis grófság alakult ki Misenum területén, amely a Nápolyi Hercegségnek volt alárendelve és amelyhez Procida szigete is tartozott. Misenum és Monte ekkor már egy összefüggő erődrendszerrel rendelkezett, emiatt a történészek gyakran castrum (erődített város) néven emlegetik. A sorozatos barbár és szaracén támadások miatt a város a 8. századra teljesen elnéptelenedett. Ekkor a vidék a procidai báró fennhatósága alá került. A 16. században Don Alfonso d’Avalos, pescarai márki szerezte meg, akinek családja tulajdonában maradt egészen 1734-ig, amikor a Bourbon-házból való Károly pármai herceg, a későbbi VII. Károly nápolyi király visszafoglalta, és a Nápolyi Királysághoz csatolta Montét és környékét. Monte de Procida 1970-ben vált önálló községgé. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Maria Santissima Assunta-templom – 1814-ben épült San Martino-sziget – kis sziget a Misenói-fok végében, amely egykor a város halásztelepe volt. Ma üdülőzközpont számos clubbal és étteremmel. 2009-es Roland Garros – férfi páros Ez a szócikk tartalmazza a 2009-es Roland Garros férfi páros mérkőzéseit. A címvédők, Pablo Cuevas és Luis Horna a harmadik fordulóban kiestek az orosz Igor Kunyicin–Dmitrij Turszunov-párossal szemben. A döntőben a cseh Lukáš Dlouhý és az indiai Lijendar Pedzs győzött három játszmában a dél-afrikai Wesley Moodie és a belga Dick Norman ellen. The Greatest Hits - Volume 1: 20 Good Vibrations A The Greatest Hits – Volume 1: 20 Good Vibrations a The Beach Boys egyik válogatásalbuma amit 1999-ben adott ki a Capitol Records. A lemezt eredetileg 1995-ben jelentették meg, akkor még "volume" szám nélkül. Később lett eldöntve hogy elkészítik a folytatását, így a lemezt újra kiadták 1999-ben, ugyanazon a napon mint a társát a The Greatest Hits – Volume 2: 20 More Good Vibrationst. A változás a két kiadás között, hogy míg az első lemezen a Be True To Your School és a Help Me, Rhonda album változata van, addig az 1999-es kiadásban a kislemezváltozat. A lemezen megtalálhatóak a zenekar 1962-66-ig tartó aranykorszakának legnagyobb slágerei, kiegészítve az 1988-as "Kokomo"-val. Az albumon két dalnál, a "Surfin' Safari"-nál és a "409"-nál nem Nick Venet-et jelölik meg producerként hanem Murry Wilsont, emellett a "Surfin' U.S.A." és "Shut Down"-nál pedig Brian Wilsont. A The Greatest Hits – Volume 1: 20 More Good Vibrations a 95. helyet érte el az U.S.A.-ban, miután az ABC-n leadták a Beach Boys életét bemutató filmet. Az album 2X-es platinum minősítést kapott a RIAA-től mivel 2 000 000 példányban kelt el az Egyesült Államok-ban. Számlista Minden dal Brian Wilson/Mike Love szerzemény, kivéve ahol jelölve van. " Surfin' Safari " – 2:05 "409" (Brian Wilson/Mike Love/Gary Usher) – 1:59 " Surfin' U.S.A. " (Brian Wilson/ Chuck Berry ) – 2:27 " Shut Down " (Brian Wilson/Roger Christian) – 1:49 " Surfer Girl " (Brian Wilson) – 2:26 " Little Deuce Coupe " (Brian Wilson/Roger Christian) – 1:48 "Catch a Wave" – 2:17 " Be True To Your School " – 2:06 " Fun, Fun, Fun " – 2:18 " I Get Around " – 2:13 " Dance, Dance, Dance " (Brian Wilson/Carl Wilson/Mike Love) – 1:59 "Do You Wanna Dance?" (Bobby Freeman) – 2:18 " Help Me, Rhonda " – 2:46 " California Girls " – 2:44 " Barbara Ann " (Fred Fassert) – 2:07 " Sloop John B " (Brian Wilson) – 2:55 " Wouldn't It Be Nice " (Brian Wilson/Tony Asher/Mike Love) – 2:23 " God Only Knows " (Brian Wilson/Tony Asher) – 2:49 " Good Vibrations " – 3:36 "Kokomo" (John Phillips/Mike Love/Terry Melcher/Scott McKenzie) – 3:35 Az eredeti 1995-ös kiadás. Minden dal Brian Wilson/Mike Love szerzemény, kivéve ahol jelölve van. " Surfin' Safari " – 2:05 " Surfin' U.S.A. " (Brian Wilson/ Chuck Berry ) – 2:27 " Surfer Girl " (Brian Wilson) – 2:26 " Little Deuce Coupe " (Brian Wilson/Roger Christian) – 1:48 " Be True To Your School " – 2:06 " Fun, Fun, Fun " – 2:18 " I Get Around " – 2:13 " Shut Down " (Brian Wilson/Roger Christian) – 1:49 " Dance, Dance, Dance " (Brian Wilson/Carl Wilson/Mike Love) – 1:59 "Do You Wanna Dance?" (Bobby Freeman) – 2:18 " Help Me, Rhonda " – 2:46 " California Girls " – 2:44 " Barbara Ann " (Fred Fassert) – 2:07 " Sloop John B " (Brian Wilson) – 2:55 " Wouldn't It Be Nice " (Brian Wilson/Tony Asher/Mike Love) – 2:23 " Good Vibrations " – 3:36 "409" (Brian Wilson/Mike Love/Gary Usher) – 1:59 " God Only Knows " (Brian Wilson/Tony Asher) – 2:49 "Catch a Wave" – 2:17 "Kokomo" (John Phillips/Mike Love/Terry Melcher/Scott McKenzie) – 3:35 A The Greatest Hits – Volume 1: 20 More Good Vibrations (Capitol 7243 5 21860 2) 11 hetet töltött a listán, és a 95. helyik jutott az U.S.A.-ban. Mihovljan (Krapina-Zagorje megye) Mihovljan falu és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Frkuljevec Mihovljanski, Gregurovec, Kuzminec és Sutinske Toplice tartozik hozzá. Fekvése Krapinátóltól 9 km-re délkeletre a horvát Zagorje területén fekszik.. Története A település és plébániájának első említése Đuro Sabo horvát történész szerint 1258-ból István ifjabb király és szlavón bán okleveléből származik. Ebben történik említés a Szent Mihály templomról és Selk fia birtokáról, mely nyugaton egy a semnicai uradalomhoz tartozó jobbágyok birtokával volt határos. Semnica ma is a mihovljani plébánia területéhez tartozik és a plébániatemplom közelében fekszik. Ezen kívül említés történik egy nagy útról, melyet a mai krapina-lepoglavai úttal azonosítanak, a Kenecna nevű patak pedig a mai Miholščica-pataknak felelne meg. Mindent összevetve Sabo a szöveget a mihovljani templommal hozza összefüggésbe. A mihovlajni plébánia első minden kétséget kizáró említése viszont csak 1334-ből Ivan zágrábi főesperesnek a zágrábi káptalan helyzetéről írott statutumából származik "item ecclesia sancti Michaelis prope Komor" alakban. A plébánia alapításáról nincsen pontos adatunk. A statutumban említett Komor a Bedekovics család középkori birtokával azonos. A komori Bedekovicsok nemcsak a vidék földesurai, hanem a mihovljani plébániatemplom fő támogatói és kegyurai is voltak. A népiskolai oktatás 1835-ben indult a településen. Mihovljan a 18. században lett a Sermage család birtoka, majd később házasság révén a Schlippenbachoké és Mikuletics ügyvédé lett. Rajtuk kívül birtokos volt itt Rakodzay Sándor is, aki 1907-1908-ban a horvát báni tisztséget töltötte be, valamint 1862-től a báró Fiedler család, akiknek leszármazottai ma is csodálattal beszélnek az egykori élet szépségeiről. Mihovljan már az Osztrák–Magyar Monarchia idején rendelkezett helyi önkormányzattal, majd 1962-ig volt önálló község. Önállóságát a független horvát állam megalakulása után kapta vissza. 1857-ben 1108, 1910-ben 1897 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. Középkori gótikus temploma sajnos már a múlté, mivel 1944. május 13-án egy bombatámadásban a községházával, a tűzoltószertárral és az iskolával együtt leégett. A településnek 2001-ben 1230 lakosa volt. Nevezetességei Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma már a középkorban állt. Az eredetileg gótikus templomot 1778 -ban barokk stílusban építették át. 1944-ben a második világháború során a régi templom leégett. A helyén építették fel a mai plébániatemplomot melyet Krisztus Király ünnepén, 1976 . november 21 -én szentelt fel Franjo Kuharić zágrábi érsek. A temető mellett áll a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt kis kápolna. Négyszög alaprajzú egyhajós épület, négyszög záródású apszissal. Homlokzata felett fából épített tornyocska emelkedik. Elhelyezkedéséből adódóan már messziről is látható. Az épületet az 1880-as földrengés súlyosan megrongálta és 1937-ig nem lehetett istentiszteletet tartani benne, ekkor azonban teljesen megújították és újraszentelték. Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt kápolnája a falu déli bejáratánál található. Kis négyszög alaprajzú, egyhajós épület egyszerű lekerekített apszissal. Oltára nincs, helyén Szent János szobra áll. A homlokzat felett fa harangtorony emelkedik. A 19. század első felében építették késő klasszicista stílusban . Csak búcsúnapján, Nepomuki Szent János ünnepén miséznek benne. Hriszto Bonev Hriszto Atanaszov Bonev (bolgárul: Христо Aтанасов Бонев, Plovdiv, 1947. február 3. –) bolgár válogatott labdarúgó, edző. A bolgár válogatott tagjaként részt vett az 1970-es és az 1974-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Edzőként Görög bajnok (1): 1989–90 Ciprusi kupa (1): 1994–95 Az év bolgár labdarúgója (3): 1969, 1972, 1973 A berni követ A berni követ 2014-ben bemutatott, valós történelmi eseményeken alapuló, de részben fikciós, magyar thriller Szász Attila rendezésében. A film egy néhány órás túszdráma története, amely 1958-ban zajlott a svájci főváros, Bern magyar nagykövetségén. A 76 perces film premierje 2014. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján volt az M1-es csatornán. Cselekménye Bános Tibor és Takács Ábel magyarországi emigráns fiatalok, akik az 1956-os forradalom leverését követően hagyták el az országot, és menekültek Nyugatra. Napra pontosan két hónappal Nagy Imre kivégzését követően úgy döntöttek, hogy bejutnak a berni magyar nagykövetségre, kihasználva több követségi alkalmazott szabadságát vagy pillanatnyi távollétét, és fegyverrel arra kényszerítik a nagykövetet, hogy adja át számukra a követségi üzenetek titkosításához használt kódkönyvet. Az akcióról viszonylag hamar tudomást szereznek a svájci rendőrök is, de jó ideig nem avatkoznak be; közben a két fiatal emigráns egyre kétségbeesettebben igyekszik a páncélszekrényt nyitó kód megadására, vagy a kódkönyv átadására kényszeríteni Koroknai Mihály nagykövetet, de úgy tűnik, hogy a kódot, illetve a könyv rejtekhelyét ő maga sem ismeri. Időközben kiderül az emigránsok szándéka is: a Szabad Európa Rádió élő adásában akarják beolvasni a titkos kódokat. Be is kapcsolják őket az adásba, de a kódokat nem tudják beolvastatni, csak annyit sikerül elérniük, hogy egy élő „interjú” keretében belehajszolják a nagykövetet néhány, a forradalom leverését és Nagy Imre kivégzését elítélő kijelentés megtételébe. Az utcán rekedt követségi alkalmazottak nyomására a berni rendőrök végül beavatkoznak az akcióba, melynek végén tűzharc alakul ki, melyben Bános Tibor életét veszti, Takács Ábelt pedig elfogják. A fiatalok akciója ettől függetlenül végső soron eléri a célját, mert az eset miatt hosszabb időre hatalmas médiaérdeklődés középpontjába kerül Magyarország. Az eseménysorozat a nagykövet számára is hasznot hoz: bár a film elején még úgy tűnik, hogy leáldozik a karrierje, és az „ávós” kereskedelmi attasé kapja meg a nagyköveti széket, de Koroknait a bátor helytállásáért a felettesei megerősítik a posztján, később pedig még feljebb emelkedik a politikai ranglétrán. Takács Ábel a tettéért rövid időtartamú szabadságvesztést kap, ami után Nyugaton alapít családot, Magyarországra először csak a rendszerváltás után tér majd haza. A film valóságalapja 1958. augusztus 16-án valóban történt egy hasonló támadás a berni magyar nagykövetség ellen, melynek két végrehajtója Nagy Sándor és Papp Endre 1956-os magyar emigránsok voltak. A követségre némi szerencsével jutottak be, illetve annak köszönhetően, hogy az őket beengedő Gottman követségi alkalmazott figyelmen kívül hagyott egy olyan, érvényben lévő biztonsági előírást, mely szerint két civil férfi egyidejűleg nem léphet be a követség épületébe. Nagy és Papp valós indítékai nem tisztázódtak kellőképpen, de a helyi sajtó úgy tudta, hogy Nagy és Papp a svájci magyar kommunista ügynökök aktáit akarta megszerezni, Marjai József követ túszul ejtésével, de a támadást egyúttal figyelemfelkeltő, demonstratív akciónak is szánták. A valós eseménysorozatról fennmaradt információkból arra lehet következtetni, hogy Marjai valójában keményebben szállt szembe a túszejtőkkel, mint filmbéli hasonmása, az viszont megfelel a valóságnak, hogy Marjai az esetet követő évtizedekben komoly diplomáciai és politikai karriert futott be, a minisztertanács elnökhelyetteseként vonult nyugdíjba. Érdekesség, hogy Marjai elvileg még láthatta is a filmet, hiszen megérte annak 2014. február 25-i bemutatóját, néhány hónappal azt követően hunyt el. Alkotók Szereplők Kulka János (Koroknai Mihály [Marjai József]) Kádas József (Bános Tibor [Nagy Sándor]) Szabó Kimmel Tamás (Takács Ábel [Papp Endre]) Szikszai Rémusz (Vermes elvtárs [Veres Mihály]) Lovas Rozi (Hajni) Balsai Móni (Edina) László I. Kish (Lambert felügyelő) Lábodi Ádám (Radó elvtárs [Szatmári]) Takátsy Péter (Gottman [Gottwald]) Közreműködők rendező: Szász Attila forgatókönyvíró: Köbli Norbert zeneszerző: Parádi Gergely operatőr: Nagy András producer: Lajos Tamás, Mink Tamás jelmeztervező: Kemenesi Tünde gyártásvezető: Valkony Zsolt vágó: Hargittai László Díjak Bronz Zenit Díj – Montreal World Filmfesztivál, 2014. Štrmac Štrmac (olaszul: Stermazio) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Sveta Nedeljához tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget keleti felén, Labintól 3 km-re északra, községközpontjától 2 km-re délre fekvő kis bányásztelepülés. Története A 18. század végén az Isztriával együtt francia megszállás alá került, majd az I. világháború végéig a Habsburg birodalom része volt. A településnek 1880-ban 152, 1910-ben 199 lakosa volt. Bányáját az 1880-as években nyitották és ezzel kapcsolatban új lakóházak, iskola és bolt épültek. A bányát 1955-ben zárták be és elhagyott területén öntödét építettek. Lakói kezdetben mezőgazdasággal, majd bányászattal foglalkoztak. Az I. világháború után Olaszország része lett, majd a II. világháborút követően Jugoszláviához csatolták. A Štrmac és Dubrova nevű településrésze közötti tetületen az 1970-es években ipari övezet (Labinprogres) létesült. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban a Labini járásból Kršan, Raša és Pićan mellett újra megalakult Sveta Nedelja község, melynek a település is része lett. 2011-ben 439 lakosa volt. Ma Štrmac elsősorban magas víztornyáról nevezetes, mely az egész Labinština területéről jól látható. Vízirigófélék A vízirigófélék (Cinclidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. 1 nem és 5 faj tartozik a családba. Gyors folyású patakokban, a folyásiránnyal szemben, a mederben futva szerzi be táplálékát. Rendszerezés A családhoz az alábbi nem és fajok tartoznak: Cinclus (Borkhausen, 1797 ) – 5 faj hegyi vízirigó (Cinclus pallasii) koronás vízirigó (Cinclus leucocephalus) rozsdástorkú vízirigó (Cinclus schulzi) szürke vízirigó (Cinclus mexicanus) vízirigó (Cinclus cinclus) Alaminos (Spanyolország) Alaminos egy község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Alaminos Brihuega, Cogollor, Las Inviernas, Mandayona, Mirabueno, Almadrones és Masegoso de Tajuña községekkel határos. Lakosainak száma 67 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Drebach Drebach település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Népesség A település népességének változása: Chemiré-sur-Sarthe Chemiré-sur-Sarthe település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 247 fő (2015). Chemiré-sur-Sarthe Contigné, Miré, Morannes-sur-Sarthe és Saint-Denis-d’Anjou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Geszt (település) Geszt (korábban Feketegeszt) község Békés megye Sarkadi járásában. Fekvése Geszt község a sarkadi kistérségben található, a Békés megyei Kis-Sárréten, 0,5 kilométerre a magyar-román határtól. Története Geszt község neve először 1213-ban jelenik meg az írott forrásokban, amikor az egyik helybeli gazdálkodó 34 juhát ellopták. A 13. században neve szerepelt a Váradi Regestrumban is. 1401-ben a Gesztiek nemesi birtokaként említették. Nevének változatai: 1401–1458 közt Gezth néven, 1475-ben Egyházasgeszt és Kisgeszt, 1485 körül pedig Nagygeszt néven volt feljegyezve. A trianoni békeszerződés értelmében, a település Tiszaradványpuszta nevű részét, 298 lakossal (162 fő román, 136 magyar) Romániához csatolták és rövidesen beolvadt Atyás településbe. Szintén elcsatolták a település Csákpuszta nevű részét is (49 magyar nemzetiségű lakossal). Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 79%-a magyar, 21%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Tisza-kastély - Épült 1772 -ben barokk stílusban, borosjenői Tisza László és felesége bályoki Hégen-Szénás Rebeka számára. 1800 körül átépítették klasszicista és copf stílusban, ekkor nyerte el mai L alakú formáját. 1860 nyarán Tisza Kálmán új terasszal és emelettel bővítette az épületet. A következő és egyben utolsó nagyméretű átalakítás 1902 -ben történt, amikor villanyvilágítást és telefonvonalat kötöttek be és vizestartályt vásároltak a kastély lakói részére. A sok értékes műkincset és gazdag könyvtárat is tartalmazó épületet 1944 szeptemberében kifosztották teljesen, nem sok minden maradt az értékes berendezéséből. Jelenleg iskola és könyvtár működik az épület falai között. 2017 ápriisában parlamenti döntéssel a református egyház ajándékba megkapta. Arany János Irodalmi Emlékház - 1851-ben (más forrás szerint 1851-52-ben) Arany János a Tisza-családnál lakott, télen a kastélyban, nyáron a kastély parkjában levő kerti lakban. Ebben a nádfedeles házban található az emlékmúzeum. Tisza kripta - Épült 1771 -ben, a borosjenői Tisza család temetkezési helyéül, ma összesen 33 Tisza családtag nyugszik benne, a mai Békés megye legnagyobb sírboltja, 1902-ben átépítették, ekkor a más birtokokon nyugvó családtagokat is áthozták az átalakított kriptába. 2001-ben az Amerikai Egyesült Államokban élő Tisza-leszármazott, Hámos László segítségével és pénzadományával felújították. Csörsz-árok - A településen halad át a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala. Neves szülöttek Gróf Tisza Lajos (1832–1898) a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, az 1879. évi szegedi árvíz újjáépítési kormánybiztosa, Bihar vármegye főispánja, országgyűlési képviselő. Tisza Domokos (1837–1856) Arany János tanítványa, költő. Testvértelepülései Bardóc ( Románia ) Cséffa ( Románia ) Daróc (szövet) A daróc a cigája vagy racka festetlen gyapjából készült szövet, gyapjúposztó, amelyből régen kabátfélét, felsőruhát készítették. Története A daróc szó eredete ismeretlen. A szó először 1349-ben fordult elő, de nem világos, hogy anyag vagy ruha értelemben említették-e. 1493-ban szürke posztó jelentésben fordult elő először. Ruha értelemben 1560-ból van róla az első biztos adat. Az írásos említésekben szokmány, kankószűr, zeke, condra kacagány neveken említették a belőle készült ruházatot. A daróc név Erdélyben általános, bár vannak rá alföldi, szegedi és bihari adatok is. Anyaga a Székelyföldön a cedele-, condra-, daróc-, harisnya- vagy zekeposztó-nak nevezett négynyüstös, ványolt posztó, melyeknek színe szürke, barna, fehér vagy fekete, ez jórészt a juhok gyapjának természetes színe is. Régen házilag készült, majd később leginkább kisiparilag állították elő. Kötése a legegyszerűbb vászon- vagy sávolykötés, csinozása pedig kallózás és préselés. E szövetek felülete is nemezült s ezért vízhatlanok. Szabásában a daróc a szűrhöz hasonlít, de jóval kisebb annál, mivel egyenes, varrás nélkül forduló válla, oldaltoldása van, valamint az ujjak beillesztésének módja és az egész ruha derékszögűsége miatt is. A darócot a szűrtől elejének rézsútos csukása is megkülönbözteti. Ez a rézsútos csukás a magyar öltözetben régi keleti elem. A darócot régen nyakba vetve, panyókán viselték, és a nyaknál szíjjal erősítették össze. Kitűnő minőségű darócot gyártottak Erdélyben: Brassóban, Nagyszebenben, Segesváron, Pinkafőn is, de daróckészítéssel foglalkoztak például a Bihar megyei Alsófeketevölgy lakói is. A leghíresebb daróc, a brassói Kenyeres Janó féle daróc volt. Ponciánus históriája A Ponciánus históriája és a Ponciánus császár históriája az Európa-szerte népszerű mesegyűjteménynek az 1570-es években keletkezett két különböző, magyar nyelvű fordítása. Az egyik latin, a másik német nyelvű szövegből készült. Magyarországon a 16. század szórakoztató irodalmában még a vers volt az uralkodó. A magyar nyelvű Ponciánus az első, és a 16. században egyetlen nagyobb terjedelmű, prózában írt regényszerű történet, novellagyűjtemény. Toldy Ferenc szerint (a latinból fordított változat) „…első kísérlete irodalmunkban a szépirodalmi prózának”, amely „szépségével is a nevezetesb régi magyar prózaművek közé tartozik” Eredete Ponciánus históriája ősi, ind és perzsa forrásokból származó mesék gyűjteménye. Perzsa címe: „Sindibád Nameh” (Szindibád könyve). Latin fordításban jutott el Európába és Historia septem sapientium (A hét bölcs mester) címen terjedt el. Latinból számos nyelvre lefordították, több száz kiadást ért meg, nagy számú verses és prózai feldolgozása ismeretes. Egyike volt a világirodalom legelterjedtebb novelláskönyveinek. Népszerűsége egy időben szinte a legnevesebb görög-római költői művekét is felülmúlta. A könyv lényegében példálózó mesék gyűjteménye, keretes elbeszélés. A fő történetbe kétszer hét mesét illesztettek, melyeket a császárnak mesélnek el. Cselekménye A keret-elbeszélés elmondja, hogy Ponciánus római császár fiát, Diocletianust távol az udvartól hét bölcs mester neveli. Mostohaanyja, Ponciánus második felesége az életére tör, ezért hazahozatja. A hét bölcs a csillagokból megtudja, hogy ha az ifjú megszólal, meghal. Ám Diocletianus azt olvasta ki egy csillagból, hogy csak hét napig nem szabad szót kiejtenie. Amikor hazatér, mostohaanyja kísérteni kezdi, el akarja csábítani. Diocletianus ellenáll, ezért a császárné megrágalmazza őt Ponciánus előtt. A császár haragra gerjed és halált mond fiára. Az ártatlan ifjú nem szólhat, így hát mesterei sietnek segítségére. A hét bölcs a vesztőhelyen hét napon át hét célzatos elbeszéléssel védi meg Diocletianust a haláltól. Otthon viszont a császárné ugyanúgy hét elbeszéléssel igyekszik gyors cselekvésre bírni férjét. A nyolcadik napon végre megszólal az ifjú: leleplezi mostoháját, aki asszonyi ruhába bújtatott szeretőt tartott. A császárné halállal lakol, Diocletianus megkapja apja birodalmát. A Poncinánusban foglalt epizódok meséi gyakran vaskos epizódokat és kifejezéseket is tartalmaznak. Példázataik a tanítók megbecsülésére, a megalapozatlan ítélkezés veszélyeire és a gonosz asszonyok furfangjaira figyelmeztetnek. Fő céljuk azonban nyilvánvalóan nem az erkölcsi alapú didaktikus nevelés, hanem a szórakoztatás volt. A rövidebb mesék közül leghíresebb az efezusi özvegy története, ezen alapszik Verseghy Ferenc Szentesiné című költői elbeszélése is. A két fordítás Ponciánus históriájának a 16. században két magyar fordítása készült, ráadásul szinte egyidőben: az egyik latin, a másik német szöveg alapján. A latin szövegből készült fordítás címe: Ponciánus históriája. 1573-ban adta ki Eberus Balázs (Blasius Eberus) tipográfus Bécsben . Teljes címe: Poncianus históriája azaz hét bölcs mesterek mondásit csuda szép hasonlatossággal foglalván mi módon a császár fiát Diocletianust hétszer haláltul megmentették legyen. A kiadás gróf Salm-Neuburg Eck győri főkapitány és pozsonyi főispán lakodalmára, a gróf költségén készült. Fordítóját nem ismerjük. A 19. század végén ebből készült Heinrich Gusztáv szövegkiadása: Poncianus históriája (Budapest, 1898; Régi magyar könyvtár.) A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára őrzi a Ponciánus egyik kiadását, melyet Lőcsén nyomtattak ki 1633-ban. Sokáig úgy gondolták, hogy ez a bécsi kiadásnak egyik késői szövegváltozata. Később bebizonyosodott, hogy egy másik fordításról van szó: „Szórakoztató és elbeszélő prózai emlékekben oly szegény 16. századi irodalmunknak tehát egyszeriben kétféle feldolgozású Ponciánus a is lett.” A bécsi kiadású fordítás hűen követi a latin szöveget, mondatai régiesek, de gördülékenyek. Heltai Gáspár jóval szebb, változatosabb stílusban ültette át a maga német eredetijét, ezzel a munkájával is a hazai világi széppróza kialakulását szolgálta. Samuel J. Kirkwood Samuel J. Kirkwood (Harford megye, 1813. december 20. – Iowa City, 1894. szeptember 1.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Iowa, 1866–1867 és 1877–1881). Víziőz A víziőz vagy kínai víziőz (Hydropotes inermis) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj. Rendszertani besorolása Mivel megjelenésben igen különbözik a többi szarvasfélétől, a víziőznek megalkották a saját nemét, a Hydropotes nevűt; sőt korábban eme emlőscsaládon belül egymaga alkotta az úgynevezett víziőzformák (Hydropotinae) Trouessart, 1898 alcsaládját is. Azonban az újabb DNS-vizsgálatok, melyek a mitokondriális citokróm-b nevű gént voltak hivatottak feltérképezni, azt mutatták, hogy a víziőz - bár nincs agancsa és „kardfogai” vannak - nem is áll olyan távol az őzek (Capreolus) nemétől, és nyugodtan besorolható az őzformák alcsaládjába. Előfordulása A víziőz Kína és Korea mocsaras, nádas területein és nyílt legelőin honos. Egyes populációi hegyvidéken is előfordulnak. Dél-Angliában és Franciaország egyes területein is meghonosították. Alfajai kínai víziőz (Hydropotes inermis inermis) Swinhoe, 1870 koreai víziőz (Hydropotes inermis argyropus) Heude, 1884 - mára Dél-Korea területéről nagy valószínűséggel kipusztult, Észak-Koreában még lehetnek élő állományai, de mivel az ország teljesen elszigeteli magát a külvilágtól, így nem lehet az alfajról tudni semmit. Megjelenése Az állat hossza 75-100 centiméter és marmagassága 45-55 centiméter. A hím testtömege 11-14 kilogramm, a nőstényé 8-12 kilogramm. Teste kis termetű, ívelt háttal. Szőrzete vörösesbarna, amely télen szürkésbarnává válik és sűrűbb lesz. Feje hosszú és keskeny, nem található rajta agancs. Szemei és fülei nagyok. Csak a hímeknek vannak agyaraik. Az agyarak megnyúlt felső szemfogak, amelyek az alsó állkapocs alá nyúlnak. A hímek agyaraikkal küzdenek egymás közt. Az állatok homlokukat fatörzsekhez dörzsölik, hogy szagmirigyekben lévő illatanyagot helyezzenek el rajtuk. Az illatokban lévő információ a fajon belüli kommunikációt szolgálja. A nőstény kisebb, mint a hím és megnyúlt szemfoga sincs. Az őzgidák hátán, a szarvasfélék borjaira jellegzetes fehér pettyek találhatók. Életmódja A víziőz nappal aktív; magányosan vagy párban él. Tápláléka főként fűfélék, de levelek és lágyszárú növények is. Fogságban 11 évig él, a szabad természetben kevesebbet. Szaporodása A hím második, a nőstény már első életévében éri el az ivarérettséget. A párzási időszak ősz és tél eleje között van. A vemhesség 176 napig tart, ennek végén 1-2, néha 3-4 gida születik. Eltérően a többi szarvasfélétől, a víziőz nőstényének nem kettő, hanem négy csecsbimbója van. Egyéb Állatkertekben viszonylag ritkán tartott faj. Mivel elég félénk, nem túl attraktív látvány a látogatóknak. Magyarországon egyetlen helyen láthatóak víziőzek, a Szegedi Vadasparkban él egy pár. Jegyzetek Harris, R.B. & Duckworth, J.W. (2008). Hydropotes inermis. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 8 April 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of vulnerable. doi:10.1098/rspb.1998.0362 Forrás Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 Az NDK az 1984. évi téli olimpiai játékokon Az NDK a jugoszláviai Szarajevóban megrendezett 1984. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 8 sportágban 56 sportoló képviselte, akik összesen 24 érmet szereztek. Északi összetett * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Női 63 kilogrammos cselgáncs a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a cselgáncs versenyszámokat Lignano Sabbiadoróban rendezték. A női 63 kilogrammos cselgáncs viadalokat július 6.-án rendezték. Gare de Latour-de-Carol - Enveitg Gare de Latour-de-Carol - Enveitg vasútállomás Franciaországban, Enveitg településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Portet-Saint-Simon–Puigcerdà-vasútvonal Rodalies Barcelona 3-as vonal Ligne de Cerdagne Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Porté-Puymorens Gare de Béna-Fanès 1998-as afrikai nemzetek kupája 1998-ban került megrendezésre a 21. afrikai nemzetek kupája. A házigazda Burkina Faso volt, a viadalnak két város adott otthont. A végső győzelmet Egyiptom válogatottja szerezte meg, az együttes a döntőben Dél-afrika csapatát múlta felül 2-0 arányban. Selejtezők Az Afrikai Labdarúgó-szövetség 28 tagja nevezett a kontinensviadalra. A válogatottakat hét négyes csoportba sorsolták, mindegyik csoport első két helyezettje jutott ki a kontinensviadalra, ahova automatikusan kvalifikálta magát a házigazda Burkina Faso valamint a címvédő, Dél-afrikai Köztársaság. Nesophontes longirostris A Nesophontes longirostris az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a kihalt karibicickány-félék (Nesophontidae) családjába tartozó faj. Rendszertani eltérések Egyes rendszerezők szerint a Nesophontes longirostris a Nesophontes micrus szinonimája. Ugyanezen kutatók szerint a Nesophontes submicrus és a Nesophontes superstes, melyek szintén kubai elterjedésűek voltak, azonosak ezekkel a taxonokkal, tehát véleményük szerint ezek is szinonimák. Előfordulása Ez az állat kizárólag azon a szigeten élt, ahol manapság Kuba fekszik. Maradványait eme szigetország déli részén levő Santiago de Cuba tartományhoz tartozó Daiquirí falu egyik barlangjában találták meg. Még nem tudjuk pontosan, hogy mikor is halt ki, tehát azt sem tudjuk, hogy a pusztulását európaiak okozták-e vagy sem. Életmódja A Nesophontes longirostris valószínűleg, mind a többi karibicickány-féle éjszaka, az avarban mozgott és rovarokkal, valamint egyéb gerinctelenekkel táplálkozott. Szandzsák A szandzsák az Oszmán Birodalomban a vilajet (helytartóság) kisebb területi egységeinek a neve. Szó szerinti jelentése zászló (törökül: sancsak). A magyar vármegye megfelelője. Eredetileg egy zászlóaljnyi katonaságot jelentett. Története A Oszmán Birodalom kialakulásakor a 13. században hozták létre Kis-Ázsiában és a Balkánon, élén katonai és polgári irányítóval. Vezetője a szandzsákbég, akinek a bég megtisztelő cím járt. A hódoltságban Buda 1541-es elfoglalása után a budai és a szegedi szandzsák 1541 és 1686 között megmaradt, a változó határok miatt a Dunántúlon minden jelentősebb vár köré szerveztek egy szandzsákot. Területi felosztása adózási és gazdasági egysége: a náhije igazságszolgáltatási egysége a kaza katonai egysége: a vár Nesophontes micrus A Nesophontes micrus az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a kihalt karibicickány-félék (Nesophontidae) családjába tartozó faj. Rendszertani eltérések Egyes rendszerezők szerint a Nesophontes micrus szinonimái a Nesophontes longirostris, a Nesophontes submicrus és a Nesophontes superstes, taxonok melyek szintén kubai elterjedésűek voltak. Előfordulása Ez az állat Kuba nyugati végén, Haitin és a Pines-szigeten volt honos. Maradványait patkányok (Rattus) és egerek (Mus) maradványaival együtt találták meg, tehát tudjuk, hogy az állat még létezett amikor az európaiak megérkeztek ezekre a szigetekre. Életmódja A Nesophontes micrus valószínűleg, mind a többi karibicickány-féle éjszaka, az avarban mozgott és rovarokkal, valamint egyéb gerinctelenekkel táplálkozott. Ali Csengizade Ali Csengizade törökül: Ali Çengizade (1578. k. – Temesvár, 1664. február k.) török pasa, Jenő, majd Temesvár parancsnoka, Köprülü Mehmed nagyvezír helyettese (szerdár). 1660-ban és 1662-ben vezette a török seregeket az Erdély elleni háborúban, s a nagyvezír szerdárrá tette. 1660-ban a budai pasával, Szejdi Ahmeddel közösen bevették Váradot, de annak védőit nagylelkűen szabadon bocsátották. 1663-ban a nagyvezír oldalán Magyarországon harcolt és jelen volt Érsekújvár bevételénél. A következő év télutóján az agg Ali pasa meghalt Temesváron, de lehetséges, hogy nem természetes halállal hunyt el, egyes feltevések szerint kivégezték. Vabre Vabre település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 797 fő (2015). Vabre Le Bez, Fontrieu, Ferrières, Lacaze, Lacrouzette, Montredon-Labessonnié és Saint-Pierre-de-Trivisy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ila Bálint Ila Bálint (Kunszentmiklós, 1903. február 15. – Budapest, 1975. augusztus 17.) történész, levéltáros. Élete A kunszentmiklósi református gimnáziumba (ma Baksay Sándorról van elnevezve) járt. 1927-ben Eötvös kollégistaként a Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát. 1927-től húsz hónapon át volt a Bécsi Magyar Történeti Intézet belső tagja. Itt a levéltárban dolgozott. 1930-1969 között, egészen a nyugdíjazásáig a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt. Megszervezte a mikrofilmcsoportot, melyet éveken át vezetett. Főként a középkori oklevélgyűjteményeket vizsgálta, húszezernél több középkori oklevél regesztáját készítette el. Az Union Internationale pour l'études scientifique de la population tagja. Művei 1927 A Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokainak kialakulása. Turul 1927/2. 1932 A Thurzó család levéltára. Levéltári Közlemények. 1934 A Thurzó levéltár protestáns egyháztörténeti iratai. Budapest. 1934 Az 1614.-i linzi egyetemes gyűlés. Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. 1937 Gömör vármegye iskolaügye 1770–1777. Budapest. ( Domanovszky Sándor Emlékkönyv) 1937 A gömöri jobbágyság a XVI-XVIII. században. Budapest. 1958 Úriszék, 16–17. századi perszövegek. Budapest. (szerk. Varga Endre) 1964 Veszprém megye helytörténeti lexikona I-II. (tsz. Kovacsics József ) 1968 Die Walachensteuer Tretina (Viehwirtschaft und Hirtenkultur). Budapest. 1993 Az Abaffy család levéltára, 1247-1515 - A Dancs család levéltára, 1232-1525 - A Hanvay család levéltára, 1216-1525 (kézirata alapján sajtó alá rendezte és szerkesztette Borsa Iván ). 1944/1946/1969/1976 Gömör megye I-IV. Sussat Sussat település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 104 fő (2015). Sussat Ébreuil, Lalizolle, Valignat, Veauce és Vicq községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (I Wanna Give You) Devotion (Remixes) Az (I Wanna Give You) Devotion Remixes a Nomad együttes 1990-ben megjelent dalának 1995-ös remixe, mely albumra nem került fel. Megjelenések 12" Franciaország Airplay Records – 577 805-1 A (I Wanna Give You) Devotion (Bump Full House Mix) 9:15 Remix – Bump On Behalf B1 (I Wanna Give You) Devotion (Soul Mix) (Scratch Effect is Deliberate) 4:56 Remix – Damon Rochefort, Steve McCutcheon B2 (I Wanna Give You) Devotion (Original Club Mix) 6:45 Szangaku A szangaku (japánul ��, Hepburn-átírással: sangaku) matematikai tábla. Eredete az Edo-korba nyúlik vissza, amikor a nemzeti izoláció (szakoku) alatt létrejött a vaszan (japánul ��), Japán hagyományos matematikája. A művészien diszített fatáblára geometriai problémafelvetéseket és megoldásukat vésték fel, levezetés, bizonyítás nélkül. A körök, ellipszisek, körök az ellipszisekben sokkal nagyobb jelentőséget kaptak a szangakun, mint a nyugati matematikában. A nagyon egyszerű feladatok mellett voltak szinte megoldhatatlannak tűnő problémafelvetések is, amiket a mai matematikusok nagy valószínűséggel nem geometriai módszerekkel oldanának meg. A szangaku táblák térgeometriai feladatokkal, diofantoszi egyenlettel is foglalkoztak. Buddhista templomokban, de főleg sintó szentélyek tetőeresze alá függesztették fel a szangaku táblákat. Talán azért, hogy köszönetüket fejezzék ki az inspiráló szellemeknek, vagy kihívásnak, üzenetnek szánták: Találd meg a választ, ha tudod! A legrégibb megmaradt tábla 1683-ból származik, Honsún, Kantó régió Tocsiki prefektúrájában találták. A szangakura felvésték készítőjének nevét és a dátumot is. A táblák tanúsága szerint szamurájok, kereskedők, egyszerű földművesek, sőt nők és gyerekek is foglalkoztak geometriai problémák megoldásával. La Neuville-Bosmont La Neuville-Bosmont település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 195 fő (2015). La Neuville-Bosmont Autremencourt, Bosmont-sur-Serre, Cilly, Cuirieux, Goudelancourt-lès-Pierrepont, Montigny-sous-Marle és Saint-Pierremont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Litvánia az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Litvánia az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 14 sportágban 62 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Atlétika ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el< Ökölvívás RSC - a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sárbogárd–Bátaszék-vasútvonal A Sárbogárd–Bátaszék-vasútvonal a MÁV 46-os számú fővonala. Végig egyvágányú, nem villamosított vasútvonal. Tolna megye székhelyét, Szekszárdot kapcsolja be az országos vasútvonal hálózatba. Fekvése A vasútvonal kezdőpontja menetrendi szempontból Sárbogárd (a személyszálító vonatok innen indulnak, 9 km-t közös nyomvonalon halad a villamosított Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonallal), forgalmilag viszont Rétszilas, ahol kiágazik a villamosított Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonalból. A vasútvonal a Mezőföldön halad párhuzamosan a Sárvízzel. Tolna–Mözs állomást követően éri el Szekszárd-Palánk megállóhelyet, ami után a Sió hídja, majd Szekszárd állomás következik. Szekszárdot követően a vonal továbbra is dél felé tart, majd eléri végpontját, Bátaszéket. Itt csatlakozik az 50-es számú Dombóvár–Bátaszék, a 154-es számú Bátaszék–Baja–Kiskunhalas fővonalakhoz, és a Pécs–Bátaszék-vasútvonalhoz. Ez utóbbin 1997 és 2009 között szakaszonként teljesen megszűnt a forgalom, a pálya azóta hiányos és járhatatlan. Története A jelenlegi vasútvonal két lépcsőben épült meg. A térségben történő vasútépítésre 17 különböző terv készült, melyek közül végül a Rétszilas–Szekszárd-vasútvonal megépítése mellett döntöttek. Ennek a szakasznak az építése 1883. május 9-én kezdődött meg, átadása 1883. december 2-án, kevesebb mint 7 hónap után történt meg. Ezt követte a Szekszárdot Bátaszékkel összekötő szakasz, ami 1897. augusztus 23-án nyílt meg, mint HÉV vonal. 2008. decemberére, a vasútvonal megnyitásának 125. évfordulójára 30 millió forintos ráfordítással felújították a szekszárdi vasútállomás felvételi épületét. Forgalom A vasútvonalon keresztül a 2008-as menetrendváltásig naponta közvetlen vonatok közlekedtek Bajáról Budapestre, illetve Székesfehérvárra. A vonatforgalmat M41-es sorozatú mozdonnyal vontatott vonatok és Bz motorkocsik látták el, melyek közül az M41-es mozdonyok a 2008-as menetrendváltástól szintén nem közlekednek. Iskolaszezonban vasárnapi közlekedési rend szerint közlekedik a Sugovica IC nevű InterCity vonat, amely a 2008/2009-es menetrendben az egyetlen közvetlenül Budapestre közlekedő vonat volt a vonalon. Ezt a mai napig Desiro teljesíti. A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület szerint a vasútvonal a 45-ös vonal mellett a 2008-as menetrendváltozás legnagyobb áldozata volt. A 2009-es menetrendváltástól új vonatnemet vezettek be a vonalon InterRégió néven, amelyet Uzsgyi motorvonat húz. A szerelvények Sárbogárd és Baja között közlekednek, Sárbogárdon csatlakozást biztosítva a Budapest és Pécs között közlekedő InterCity vonatokra. Ezen felül napi egy pár IC vonat, a Gemenc IC közlekedik közvetlenül Budapestre. A vonatok ettől fogva nem állnak meg Kajdacs, Kölesd-Alsótengelic, Szedres és Sárpilis-Várdomb megállóhelyeken, azok forgalma jelenleg szünetel. Közülük Kajdacs, Kölesd-Alsótengelic és Sárpilis-Várdomb megállóhelyeket a hivatalos menetrendben még feltüntetik. Az IC vonatok a 2012/2013-as menetrendváltástól expresszvonatként közlekednek. Az engedélyezett sebesség Rétszilas és Szekszárd között 100 km/h, Szekszárd és Bátaszék között 60 km/h. (Szekszárd állomás területén 40 km/h, az állomás még nem került átépítésre.) Járatok A vonalon bizonyos időszakokban további személyvonatok közlekednek a közbenső állomások között, valamint expresszvonatok közlekednek Budapest-Szekszárd-Baja útvonalon. Tóth Gyula (labdarúgó, 1902) Tóth Gyula (1902 – ?) válogatott labdarúgó, fedezet. Pályafutása A válogatottban 1922 és 1924 között 5 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az 1924-es párizsi olimpián részt vevő csapatnak, de pályára nem lépett. Laoszi kip A laoszi kip (laoul: ���) Laosz jelenlegi hivatalos pénzneme. Története A kipet 1957-ben vezették be a francia-indokínai piaszter helyébe 1:1 arányban. Váltópénze ekkor a cent volt (1 kip = 100 cent). 10, 20 és 50 cent értékű alumíniumérméket bocsátottak ki 1952-es évszámmal, francia és lao nyelvű feliratokkal. A bankjegyeket Franciaországban nyomtatták 1, 5, 10, 50, 100, 500 (1955); 20, 200, 1000 (1963) 10, 1000, 5000 (1974-1975) kip címletekkel. Küllemre mind hasonlóak. 1976-ban valutareformot hajtottak végre, az átváltási arány 1 új kip = 20 régi kip. A forgalomba hozott bankjegyeket Kínában nyomtatták. Címletek: 1, 10, 20, 50, 100, 200 és 500 kip. 1979-ben újabb pénzreformot hajtottak végre, az ekkor kiadott új kip 100 régivel volt egyenlő. Laosz Kínát és Vietnámot csak késve követte a gazdasági nyitásban, ennek egyik első lépése az árfolyam-lebegtetés és 1988-as bevezetése, egyúttal a kipet konvertibilissé tették a legtöbb folyószámla-tranzakció tekintetében. A bankot egy új törvény papíron önállósággal ruházta fel, a valóságban azonban a kormány kézi irányítás alatt tartja. A kilenvenes években folyamatosan, de normális mértékben értékelődött le a valuta a dollárral szemben, de a laoszi infláció kisebb volt, mint legfontosabb gazdasági partneréé, Thaiföldé, aminek következménye az exportkilátások romlása lett. Ez nyomás alá helyezte a laoszi pénzpolitikát, különösen miután 1997 júliusától Thaiföld is lebegtetni kezdte a bátot. Az eredmény: 1995 után meglódult az infláció, az ázsiai pénzügyi válság hatására pedig háromszámjegyű lett az infláció. 2000-re stabilizálódott a helyzet, de a bizalom csökkent a kip iránt, és teret nyert mind az amerikai dollár, mind a bát használata a gazdasági életben. Bankjegyek 2012 februárjában új 100 000 kipes bankjegyet bocsátottak ki, mivel az országban elterjedt az amerikai dollár és a thai bát használata, amit a nemzeti bank vissza akar szorítani. Emlékbankjegy 2010-ben 100 000 kipes emlékbankjegyet adtak ki Vientiane alapításának 450. évfordulója alkalmából. Máriássy István Márkusfalvi Máriássy István (Felsőbátka (Gömör megye), 1753. március 15. – Berzéte, 1830. szeptember 2.) királyi tanácsos, alispán. Élete Máriássy Pál és minaji Bornemisza Zsuzsa fia. 17 évig Gömör vármegye első alispánja, az 1790., 1792., 1796., 1802., 1807., 1811. és 1825. években pedig országgyűlési követ volt. Arcképe a megye tanácstermében állt. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Tekercselt huzalkötés A tekercselt huzalkötés az elektronikában olyan vezetékcsatlakoztatási eljárás, ahol a vezetéket nagy húzóerővel egy négyzetes keresztmetszetű, általában ónozott réz fémtüskére feltekerik. A nagy húzóerő, a négyzetes keresztmetszet és a viszonylag puha réz együttesen segítik elő az elektromos csatlakozást és a mechanikai szilárdság biztosítását. A húzóerő hatására a tüske sarkain a vezeték a puha ónozott felületbe préselődik. A menetenkénti 4 biztos kötéspont a menetszám növelésével még biztonságosabbá tehető. A tekercselt huzalkötés technikája népszerű volt a 60-as és 70-es években. Az ezzel a technikával készült berendezésekben nem használnak nyomtatott áramköröket. A huzalozás készülhet kézi munkával vagy gépi vezérléssel is. Az ilyen áramkörök megbízhatóbbak, mint a nyomtatott áramkörös konstrukciók: jobban ellenállnak a mechanikai hatásoknak, a vibrációnak. Kisebb sorozatú készülékekben a technikát a mai napig használják. Néhány nevezetes felhasználása: Apollo Guidance Computer – az Apollo űrprogram fedélzeti számítógépe, 1966-tól 1975-ig a Burrell Smith által épített első Macintosh prototípus, 1980 PDP-8 , PDP-10, PDP-11 számítógépek (1965,1966,1970) RASopátiás betegség A RASopátiás betegségek csíravonal-mutáció által okozott fejlődési rendellenességek. Azokat a géneket érintik, amelyek a jelátvitelt vezérlő RAS-alcsaládot és mitogén-aktivált fehérjekinázokat (MAPK) módosítják. Ide tartoznak: Kapilláris malformáció–arteriovénás malformáció szindróma Automimmun limfoproliferatív szindróma Kardio-facio-kután szindróma (CFC-szindróma) Örökletes foghús-fibromatózis Neurofibromatózis (I-es típus) Noonan-szindróma Costello-szindróma (Noonan-szerű) Legius-szindróma (Noonan-szerű) LEOPARD-szindróma (Noonan-szerű) Ribaforada Ribaforada település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Ribaforada Ablitas, Fontellas, Cabanillas, Fustiñana, Buñuel és Cortes községekkel határos. Lakosainak száma 3704 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1943-as magyar női nagypályás kézilabda-bajnokság Az 1943-as magyar női nagypályás kézilabda-bajnokság a tizenhetedik női nagypályás kézilabda-bajnokság volt. A bajnokságban tíz csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Névváltozások: A Drasche SE új neve Görgey Artúr SE lett. A Standard SC új neve Hétvezér SE lett. A Goldberger SE új neve Bethlen Gábor SE lett. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont II. osztály 1. Kerámia SC 32, 2. Herminamezei AC 31, 3. Wesselényi Miklós SE 30, 4. Elzett 23, 5. ETE 20, 6. EMERGÉ 15, 7. Fegyvergyár 12, 8. Felten SC 10, 9. Budakalász 7, 10. Hazai Fésűs SE 0 pont. Terembajnokság * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Forrás Sporthírlap 1943.12.22 (tabella, II. osztály) 1943.01.20 (terem, nem végleges) Nemzeti Sport 1943.02.01., 02.02., 02.08. (terem, eredmények) Kézilabdázás 1970/6. szám (Sportmúzeum könyvtára) Bray-et-Lû Bray-et-Lû egy község Franciaországban. Lakosainak száma 950 fő (2015). Földrajza Bray-et-Lû Montreuil-sur-Epte, Amenucourt, Bus-Saint-Rémy, Dampsmesnil, Fourges, Ambleville és Chaussy községekkel határos. Testvértelepülések Wilmington Csomolungma A Csomolungma (Qomolangma, Sagarmatha, angol nyelvterületen Mount Everest) a tengerszinttől számítva a legmagasabb hegy a Földön. A Himalája hegység része. Csúcsán halad át Kína és Nepál határvonala. A hegy 8848 m magas (2010-es nepáli mérés szerint; más mérések során 8840 és 8850 m közötti magasságot állapítottak meg), és évente kb. 4 milliméterrel nő. A Csomolungma név tibeti eredetű, jelentése „a Föld istenasszonya”. Az Everest kialakulása Története geológiai értelemben 40 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor az indiai szubkontinens (gyakorlatilag a mai India) összeütközött az Eurázsiai-kőzetlemezzel. Ez a tektonikai folyamat gyűrte fel a Himalája-hegység vonulatait. Csúcsa nem vulkáni eredetű kőzetekből, hanem a tengeraljzaton kialakult mészkőből áll, vagyis a hegymászók olyan mészvázas lények maradványain járnak, amelyek az egykori meleg óceánban éltek. A hegy csúcsát gleccserek csiszolták háromoldalú gúlává. Magassága 1852-ben Radhanath Sikdar indiai matematikus állapította meg először, hogy a Csomolungma a Föld legmagasabb hegye. Az első mérés 1856-ban 8839 métert adott, de 8840 m-t jelentettek. Erre azért volt szükség, mert 8839 m éppen 29 000 lábnak felel meg és azt az érzést keltette volna, hogy csak egy becsült adatról van szó. Az 1950-es évek indiai mérései szerint a magasság 8848 m. Az 1998-as amerikai Everest Expedíció GPS egységet helyezett el a legmagasabb sziklára. Ezen a berendezésen keresztül 8850 m magasságot kaptak. Az Everest a tektonikai lemezek mozgása miatt tovább nő évenként 3–5 mm-rel és évi 27 mm-rel mozdul el északkelet felé. 2005-ben a Kínai Állami Földmérő és Térképező Iroda expedíciót indított a hegy magasságának megmérésére. 2005. május 22-én érték el a hegy csúcsát. 2005. október 9-én hozták nyilvánosságra eredményüket, mely szerint a Csomolungma magassága 8844,43 m ± 0,21 m. Az intézet szerint ez volt az addigi legpontosabb mérés. Számításaik során csak a sziklákat vették figyelembe, a rajtuk lévő több méter havat és jeget nem. Az Everest éri el a legnagyobb magasságot a tengerszinttől. Még két másik hegyet is a Föld legnagyobb hegyeként emlegetnek. A Hawaii-szigeteki Mauna Kea a legnagyobb, ha az alapjától mérjük. Magassága 9 km az óceán fenekétől, ám tengerszint feletti magassága csak 4170 m. Az Andokban lévő Chimborazo 2,168 m-rel távolabb van a Föld középpontjától (6384,4 km-re) mint az Everest (6382,3 km) az egyenlítői kidudorodás miatt. Tengerszint feletti magassága 6267 m, e tengerszint feletti magasságtól még magában az Andokban is van magasabb csúcs. Elnevezések A serpák hiedelemvilágában az istenként imádott hegy neve „Csomolungma”, ami annyit tesz: a „világ anyja”. A Himalája neve az ősi indiai szanszkrit nyelvből eredeztethető: „a hó otthona” (hima: hó, álaja: hon, otthon). Ezek szerint helyes kiejtése Himálaja lenne, de a németes hangsúly nálunk is meghonosodott. Legmagasabb csúcsát az európaiak számára Sir George Everest fedezte fel. A hadmérnök ezredes méréseit 1852-ben fejezte be és ekkor derült ki az is, hogy az angolok által Peak XV néven ismert Csomolungma a világ legmagasabb csúcsa. Everest munkatársa és utódja nevezte el a hegyet Mount Everestnek. Később tudták meg az angolok (1907-ben), hogy a csúcsnak már réges-régen volt tibeti neve. Sőt az is kiderült, hogy francia hittérítők térképein már szerepelt a tibeti név 1733-ban is. Nagy vita kerekedett, hogy kit is illet meg a felfedezés dicsősége: a franciákat vagy az angolokat? (A tibetiek persze már több ezer éve ott éltek és már régen „felfedezték” a hegyet.) Azóta mindkét név használatban van. A legmagasabb csúcsot 1847-ben John W. Armstrong fedezte fel, aki akkor az Indiai Földmérési Szolgálatnál dolgozott. Megmászása Az első próbálkozás 1924. június 8-án George Mallory és Andrew Irvine (mindketten az Egyesült Királyságból) kísérelték meg a csúcs elérését, de soha nem tértek vissza. Noel Odell, az expedíció geológusa naplójában azt írta, hogy „látta Malloryt és Irvine-t a gerincen, a végső piramis lábánál” aznap 12:50-kor. 1979-ben a kínai Wang Hongbao egy kísérőjének elárulta, hogy 1975-ben talált egy holttestet, akiről úgy gondolja, hogy Irvine, ám egy nappal azelőtt, hogy pontosan behatárolhatta volna a területet, meghalt. 1999-ben a Mallory és Irvine Kutató Expedíció megtalálta Mallory holttestét, a régi kínai tábor közelében. Mallory ruházatának és holtteste környékének átkutatása után azonban fényképezőgépe nem került elő, a benne lévő film előhívása és az esetleges csúcsfotók előkerülése bizonyítékként szolgálhatott volna, hogy valóban feljutott a csúcsra. Feltételezések szerint azonban Irvine-nél is lehetett a gép, akinek azonban ezidáig nem találtak még a holttestét. Mallory-nél leveleket, karórát, magasságmérő (mindkettőt mutatók nélkül) és egyéb személyes tárgyakat találtak. Lányának elmondása szerint Mallory egy fényképet vitt magával feleségéről, melyet a csúcs elérése esetén fennhagyott volna, ezt sem találták meg holttesténél, ugyanakkor a csúcsot később sikeresen elért hegymászók sem jelentették, hogy látták volna. A Mallory zsebében talált védőszemüveg is arra enged következtetni, hogy Irvine-nel együtt felmásztak a csúcsra és a visszaúton, amikor már sötétedni kezdett, ereszkedés közben érte őket a tragédia. Azonban ezek csak feltételezések és mindezidáig nem sikerült bizonyítani, hogy ők értek volna fel a csúcsra elsőként. Irvine földi maradványainak hollétét még mindig homály fedi. 2010 januárjában Tom Holzel amerikai történész közzétett egy feltételezést Irvine holttestének helyéről, amelyet expedícióval akar igazolni. Hillary és Tendzing 1951-ben egy Eric Shipton által vezetett expedíció érkezett meg Nepálba, hogy felmérjen egy új útvonalat a déli oldalon. Az expedícióban részt vett Edmund Hillary is. 1952-ben egy svájci expedíció próbálta elérni a csúcsot a déli oldalon, de Raymond Lambert és Tendzing Norgaj 200 méterre a csúcstól visszafordulásra kényszerült. A svájciak még abban az évben újra próbálkoztak, megint sikertelenül. 1953-ban a kilencedik brit expedíció, amelyet John Hunt vezetett, visszatért Nepálba. Hunt két kéttagú hegymászó csoportot választott ki a csúcs elérésére. Az egyik csoport sikertelenül tért vissza a hegyről. A következő napon a másik csoport próbált feljutni. 1953. május 29-én helyi idő szerint 11:30-kor az új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli Tendzing Norgaj elérte az Everest csúcsát. Néhány évvel később Tendzing elismerte, hogy Hillary tette először lábát a csúcsra. 2003-ban, az első megmászás 50. évfordulójának ünneplése kapcsán Hillary fia, Peter és Tenzing fia, Jamling együtt sikeresen megmászták a csúcsot. Más nevezetes mászások A nők közül elsőként 1975. május 16-án Tabei Dzsunko japán hegymászónő jutott fel a Csomolungma/Mount Everest csúcsára. Reinhold Messner az első olyan ismert hegymászó, aki oxigénpalack használata nélkül többször is járt a csúcson. Apa (születési nevén Lhakpa Tenzing Sherpa) nepáli serpa volt az első ember, aki 21 alkalommal mászta meg a Mount Everestet, többször, mint őelőtte bárki más. 2013 óta közösen tartja ezt a rekordot egy másik nepáli serpával, Phurba Tashival. Magyar hegymászók kísérletei A sajtó sokáig első magyarként hivatkozott a szlovákiai Zoltán Demjánra, aki 1984-ben ért fel a csúcsra egy csehszlovák expedíció keretében. Azonban Demján maga cáfolta, hogy magyar lenne. Alig beszél magyarul, és a Zoltán keresztnevet is nagyanyja hatására adták neki a szülei, ez okozhatta a félreértést. Az első magyar Csomolungma-expedíciót dr. Nagy Sándor vezette 1996-ban. Az expedíciónak végül nem nyílt alkalma csúcstámadásra. (Az expedíció egyetlen külföldi – osztrák – tagja a legmagasabb, 8300 méteres 3-as táborban életét vesztette.) 2001-ben két magyar expedíció indult a hegyre. A hegy tibeti normál útjával próbálkozó csapatot Mécs László vezette, a másik csapat viszont a Csomolungma legnehezebbnek tartott keleti (avagy Kangshung) falán mászott, Klein Dávid vezetésével (Tibet, Kharta-völgy). A tibeti normál úttal próbálkozó csapat orvos-hegymászója, dr. Gárdos Sándor – vélhetően egy széllökés okozta zuhanást követően – életét vesztette. Első magyarként Erőss Zsolt érte el a csúcsot 2002. május 25-én. Klein Dávid 2005 tavaszán ismét visszatért: egy nemzetközi expedíció tagjaként 8500 méterig jutott a hegy nepáli normál útján (egy szembevérzés és szaruhártya ödéma miatt oxigénpalackkal), amikor egy vihar és egy csapattársának halála miatt a visszafordulás mellett döntött. 2006 tavaszán – szólóban, palack nélkül – 8450 méterig mászott a tibeti normál útvonalat követve. Erős szél és mély hó késztette visszafordulásra. 2007 májusában Várkonyi László és Klein Dávid a tibeti normál úton 8600 méter fölé jutottak, ismét palack nélkül. A terveikhez képest késői időpont miatt a visszafordulás mellett döntöttek. (Seregi Tamás "magashegyi kalandor" a 7000 méteres Északi-nyeregig kísérte az expedíciót.) A felsorolt expedíciós jellegű kísérleteken kívül Várkonyi László többször is (1999: 8650 m, 2000: 8400 m) próbálkozott a heggyel egyéni szervezésben. A csúcs elérésével nyolcszor próbálkozott. 2002-es eredménye a jelenlegi magyar magassági rekord az oxigénpalack nélküli mászást tekintve. 2007. május 23-án nepáli idő szerint 6:50-kor Jelinkó Attila a déli útvonalon, Nepál felől megközelítve a csúcsot, oxigénpalackkal ért fel a Mount Everest tetejére. Ezzel ő a második magyar hegymászó, aki felért, és az első amatőr is. 8600 méter felett eddig négy magyar hegymászó fordult meg palack nélkül: Ács Zoltán, Erőss Zsolt, Klein Dávid és Várkonyi László. Az Everest palack nélküli megmászása továbbra is élénken foglalkoztatja a magyar expedíciós hegymászókat. 2009. május 21-én Ugyan Anita első magyar nőként, egy nemzetközi expedíció tagjaként feljutott a Mount Everestre. 2010. március 25-én Várkonyi László és Klein Dávid indult el Budapestről, hogy a magyar hegymászók közül elsőként oxigénpalack nélkül hódítsák meg a világ legmagasabb hegyét. Április 26-án délben azonban tragédiába torkolt a csúcskísérlet. Várkonyi László eltűnt, Klein Dávid könnyebb sérüléseket szenvedett. 2016. május 20-án dr. Neszmélyi Emil budapesti ügyvéd, aki önmagát inkább felfedezőnek és nem hegymászónak tartja, az északi – tibeti – útvonalon érte el a csúcsot. Teljesítményének hozadéka, hogy Magyarországot azon országok között jegyzik, amelyek rendelkeznek az északi- és a déli útvonalon is sikeres csúcsmászással. Sok asztmás ember számára vált példaképpé, mert asztmás tünetei mellett érte el a csúcsot. A csúcstámadás alkalmával négy alkalommal kapott asztmás rohamot 8500 méteres magasság felett, majd a visszaúton 7500 métertől oxigénpalack nélkül volt kénytelen ereszkedni, mert az utolsó palackja gyártási hibás volt. Everest-tragédiák Az 1996-os mászószezon a hegymászás fekete éve: 19 hegymászó halt meg úton a csúcs felé. Május 10-én több hegymászót kapott el egy vihar a csúcs közelében, közülük nyolcan meghaltak. A halottak között volt a tapasztalt Rob Hall és Scott Fischer, akik fizető expedíciót vezettek a csúcsra. A tragédia nagy nyilvánosságot kapott. Jon Krakauer újságíró, aki az Outside magazinnak dolgozott, Hall csoportjában volt. Később egy könyvet jelentetett meg tapasztalatairól Ég és jég címmel (eredeti: Into Thin Air). 2004 májusában Kent Moore és John L. Semple a Torontói Egyetemtől úgy nyilatkozott a New Scientist magazinnak, hogy az időjárási feltételek vizsgálata szerint a tragédia napján az oxigén szintje 14%-kal alacsonyabb volt a szokásosnál. A 2006-os mászószezon végéig 2062-en érték el a csúcsot, akik közül 972-en 1998 óta. 2010-ig 216-an haltak meg mászás közben, körülbelül 120 test még mindig odafenn van. A hegyen olyan nehéz körülmények uralkodnak, hogy sok holttest még mindig ugyanott van és a hagyományos útvonalakról könnyen észre lehet venni őket. 2014. április 16-a újabb fekete nap lett a hegy történetében, egy az Everest déli oldalát az egyes és kettes tábor közötti szakaszon elérő lavina 25, többségében az útvonalon dolgozó serpát temetett el. Április 20-ig a mentőalakulatok 13 holttestet ástak ki, további három serpa biztosan elhunyt. A balesetnek további kilenc sérültje is volt, egy részük súlyos. A súlyos tragédia nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, és ismét felszínre hozta a himalájai modern hegymászás és a serpák munkakörülményeiről folyó vitákat. A legtöbb expedíció oxigénmaszkot és oxigéntartályt visz magával 8000 m fölé. Ezt a régiót nevezik „halálzónának”. Az Everestet meg lehet mászni kiegészítő oxigén nélkül, de különleges felkészülést igényel és nő a kockázat is. Alacsony oxigénszinten nehéz tisztán gondolkodni, és a rossz időjárásban, alacsony hőmérsékleten és a nehéz útvonalakon gyakran kell gyors, pontos döntést hozni. 2015. április 25-én igen erős, a Richter-skála szerint 7.8-as erősségű földrengés rázta meg a térséget. A hegyen a földrengés hatalmas károkat okozott, és lényegében véget vetett a 2015-ös hegymászóidénynek az Everesten. A földrengést követő hatalmas lavinák az Everest alaptábort teljesen romba döntötték, megölve legalább 22 embert, és megsebesítve 61-et. Ez volt az hegy történetének eddigi legsúlyosabb tragédiája. A csapdába esett túlélőkért kiterjedt mentőakció indult, a mentőcsapatok több mint 60 embert hoztak le a hegyről Az elmúlt néhány évben bekövetkezett sorozatos tragédiák, az - elsősorban csoportosan, fizetett út részeként, oxigénpalackban - mászók számának rendkívüli emelkedése, és ebből kifolyólag a táborokban tapasztalható évről évre növekvő káosz hatására a nepáli kormány bejelentette, hogy a jövőben megszigorítják a mászási engedélyek kiadását. Az intézkedés elsődleges célja, hogy a legveszélyeztetettebb tapasztalatlan, öreg, esetleg nagyon fiatal mászókat eltiltsa a kísérletezéstől, így csökkentve a kockázatot. A helyzetet bonyolítja, hogy a hegy körül élőknek sokszor ez a "magashegyi turizmus" az egyetlen bevételi forrásuk. A 2015-ös idényben a lavinák után minden csoport elhagyta az alaptábort, így 2015 az első év 1974 óta, hogy senki sem jutott fel a csúcsra. A 2016-os mászóidényben a szigorítások ellenére több mint 450 ember sikeresen mászta meg a hegyet, az idény végül 5 halálos áldozattal végződött. Extrém sportolók Az egyetlen extrém síelő, akinek sikerült lejutnia a Mount Everestről, a szlovén Davo Karničar. 2000. október 7-én, Elan léceken, a világon elsőként síelt le az akkor 38 éves sportoló a 8848 méteres csúcsról öt óra leforgása alatt az 5300 méter magasban lévő alaptáborig anélkül, hogy síléceit akár egyszer is levette volna. Az első deszkás lesiklást a francia Marco Siffredi hajtotta végre 22 éves korában. 2001. május 23-án az Everest északi oldalán, a Norton Couloiron ment le az alaptáborig Elan deszkán. Az orosz Valerij Rozov 48 évesen a Mount Everest északi oldalán lévő egyik szikláról, 7200 méteres magasságból hajtott végre bázisugrást, ennél magasabbról előtte még senki sem ugrott. Egy percen át repült mínusz 18 fokban, siklóruhában, elérte a 200 km/órás sebességet is. 5950 méteren ért földet, a Rongbuk-gleccseren. Kultúra A nepáliak nemzeti büszkeségüknek tekintik a hegyet, ezért a nepáli rúpia bankjegyein a köztársaság kikiáltása után a hegyet helyezték el az előlapokon. Csomor Kálmán Nagyabonyi Csomor Kálmán, Chomor (Gyöngyös, 1843. május 6. – Gyöngyös, 1904. március 10.) Gyöngyös város polgármestere 1881 és 1889 között. Élete Iparos szülők gyermeke, iskoláit a gyöngyösi gimnáziumban (1856) és a budapesti reáliskolában végezte, apja mesterségét, a szíjgyártóságot tanulta és azt mint mester 1881-ig folytatta, amikor augusztus 21-én Gyöngyös város közönsége polgármesterré választotta és ezen tisztét 1889. augusztus 21-ig viselte. 1891-től a Heves vármegyei gazdasági egyesület titkára volt. 1886. február 26-án és következő napokon a Budapesten tartott országos polgármesteri kongresszuson előadói tiszttel bízták meg. 1888 tavaszán a polgármesterek ismét összejöttek Budapesten az italmérési és kártalanítási törvények tárgyalása végett, és őt bízták meg a memorandum elkészítésével, melyet az országgyűléshez fölterjesztettek. Közigazgatási cikkeket írt az Egyetértésbe (1886. február), ezenkívül több vidéki és fővárosi lapba dolgozott. Munkái Félreismert boldogság (beszéd). Gyöngyös, 1876. Gyöngyös város vagyoni állapota és az 1882. évi ügyforgalmának kimutatása. Gyöngyös, 1883. Szerkesztette a Gyöngyös c. lapot 1872. december végétől 1877. szeptember 30-ig és 1878. október 20-tól 1882. január 1-ig. Álnevei és jegye Abonyi, Makutyi, János gazda és Cs. K. Dasnice Dasnice (németül: Daßnitz) község Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Sokolovi járásában. Közigazgatásilag hozzá tartozik Chlumek (Perglas). Nevezetességek Perglas kastélya Híres emberek Itt született Johann Böhm (1937) bajor politikus Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ambapálí Ambapálí, "Ambapálika" vagy "Amrapáli", egy nagarvadhu (udvari kurtizán) volt az ókori Vaisáli Köztársasában, Indiában i. e. 500 körül. Buddha tanítását követően elérte az arhat szintet. Nevét megemlítik a régi páli szövegek és a buddhista hagyományok, legfőképp, amikor Buddha az ő ligetében szállt meg (Ambapali vana). A területet később a szerzetesrendnek adományozta, ahol Buddha végül elmondta a híres Ambapalika szútrában olvashatókat. Élete Ambapálí szülei nem ismertek. Nevét onnan kapta, hogy a királyi udvar kertjében találtak rá egy mangófa tövében, Vaisáliban (a szó eredetileg két szanszkrit szó kombinációjából keletkezett: amra, amely mangót jelent, és pallava, amely fiatal leveleket vagy csírákat jelent). Ambapáliból felnőtt korára gyönyörűséges és elragadó grácia lett. A köztársaság fiatal nemesei közül sokan áhítoztak a társaságára. Hogy elkerülje kérőinek csatározását az államtól megkapta hivatalosan a vaishali kurtizán címet. Szépségének híre elért az ellenséges szomszéd királyhoz, Magadha uralkodójához, Bimbiszárához. A király megtámadta Vaisálit és közben néhány napot Ambapáli házában töltött közönséges utazóként. Ambapálí és Bimbiszára rögvest egymásba szerelmesedtek. Amikor azonban kiderült, hogy az utazó valójában Bimbiszára, Magadha királya, Ambapálí megkérte menjen el és állítsa le a háborút. Bimbiszára ezt meg is tette, így a Vaishali emberek gyáva királyként tekintettek rá onnantól. Később Amrapálí fiú gyermeket szült neki, aki a Vimala Kondanna nevet kapta. Adzsátasatru, Bimbiszára fia végül elfoglalta Vaisálit. Egyszer Ambapálí ételt szeretett volna felszolgálni Buddhának. A buddhista hagyomány szerint Buddha elfogadta a meghívást a vaisáli uralkodó osztály akaratának ellenére. Röviddel ezután lemondott kurtizáni címéről és felvette a buddhista vallást. Felnőve Vimala Kondanna is buddhista szerzetessé vált. Apach Apach település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 1022 fő (2015). Apach Kirsch-lès-Sierck, Merschweiller, Rustroff és Sierck-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bányai István (tanár) Felsőbányai Bányai István (Erdőhorváti, 1711 – Erdőhorváti, 1767. május 25.) református lelkész, egyházi író, kollégiumi tanár. Élete Tanult Sárospatakon, ahol a felsőbb tudományok hallgatói sorába 1727. október 23-án lett beiktatva; német nyelvet Pozsonyba ment tanulni; visszatérvén Sárospatakra 1736-ban a szónoklat tanítója lett; innen 1740 elején az franekeri (március 4.) és a leideni egyetemre ment. Hazatérte után 1743-ban a szónoklat és történelem tanára lett Sárospatakon; székfoglaló beszédet mondott 1744. február 7-én De libertate artium humaniorum nutrice címmel; még azon év juliusában a természeti jog tanítása is tisztévé tétetett. 1767. február 23-án kilépett hivatalából és Erdőhorvátiba vonult vissza. Művei Gileadi balsamom a döghalál ellen. Lampe Fridrik Adolf után németből ford. Franekera. 1741. Dissertatio prima ad vaticinia Danielis de capite aureo statuae et prima bestia . U. ott, 1742. Supremum pietatis munus . Kolozsvár. 1748. (Magyar halotti beszéd Szathmári Paksi Mihály felett 1744. jun. 16.) Kéziratban maradtak: Historia universalis, Jus naturae et gentium, Quaestiones juris naturalis és több nevezetes férfiú felett magyarul tartott halotti beszéde. Albuma, melybe barátai s tisztelői írtak emléksorokat, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában van. Falkland-szigeteki font A font a Falkland-szigetek hivatalos pénzneme. A font sterlinggel paritásban vannak. Valamennyi érmén és bankjegyen II. Erzsébet királynő portréja szerepel fő motívumként. Bankjegyek A bankjegyeket a De La Rue állítja elő. 2010-ben 200 000 darab 10 és 20 fontos bankjegy nyomtatására adott megbízást a szigetek kormánya. A bankjegyek méretei egységesen 145 x 75 mm. Brazatortas Brazatortas település Spanyolországban, Ciudad Real tartományban. Brazatortas Almodóvar del Campo, Puertollano, Cabezarrubias del Puerto, Fuencaliente, Cardeña és Conquista községekkel határos. Lakosainak száma 1020 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A bosszú (film) A bosszú (eredeti címén: Revenge) egy 2017-es francia akció-horrorfilm, melyet Coralie Fargeat írt és rendezett. A főszereplők Matilda Lutz, Kevin Janssens, Vincent Colombe és Guillaume. A filmet Franciaországban 2017. február 7-én mutatták be, míg Magyarországon három hónappal később szinkronizálva, május 10-én az ADS Service jóvoltából. A filmet megválasztották a 2017-es Torontó-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Midnight Madness szakaszában és a 21. Tallinn Black Nights Filmfesztiválon (PÖFF) a Midnight Shivers programjában. A film végig követ egy fiatal nőt, akit három házas férfi támad meg az éves találkozójukon a sivatagban. A halálból visszatérő nő bosszút áll saját magán. Cselekménye Jen egy amerikai társaságbeli nő, aki titkos kapcsolatban áll a francia milliomossal, Richarddal. A duó elutazik egy hétvégére Richard eldugott otthonába a sivatag közepén, hogy elkezdhessék az éves vadászatot, a férfi két barátjával, Stannal és Dimitrivel; Richard helikopterpilótája egy erős hatású kábítószert (Pejotl) ad nekik ajándékba. Azonban Stan és Dimitri hamarabb érkeznek meg a kissé kiábrándító Richardhoz, aki reméli, hogy titokban tudják tartani a Jen és közte való kapcsolatot. Míg a három férfi és Jen elszórakozva isznak és táncolnak, a nő elrejti a Pejotl a nyakláncába, Richard kérésére. Másnap reggel, míg Richard elmegy néhány órára, Stan megpróbálja meggyőzni Jen-t, hogy szexeljen vele, azt állítva, hogy az előző este vonzódott hozzá. Amikor elutasítja, megerőszakolja, míg Dimitri aktívan figyelmen kívül hagyja őket. Richard visszaérkezik, Stan esetét megbocsátva, majd Jen számára nagy összeget kínál, hogy elfelejtsék a történteket. Ahogy Richard nem hajlandó hazavinni a lányt, Jen a sivatagba rohan és a három férfi elkezdni üldözni, ám végül egy szakadékhoz érnek. Richard elmondja neki, hogy fel fogja hívni a pilótát a hazavitelével kapcsolatban, ezután lelöki őt a szakadékról, egyenesen egy kiálló fára felnyársalódva. A három férfi megígéri egymásnak, hogy folytatják tovább a vadászatot, mintha semmi sem történt volna. A felnyársalódott Jen magához tér, és gyújtóval felégeti maga alatt a fát, végül az a tűz hatására eltörik, majd a kiálló fadarab a hasában megakadályozza az elvérzésben. Legyengülve vándorol a sivatagban, megpróbálva elkerülni a három férfit, akik időközben már észrevették, hogy még életben van, ekkor hajtóvadászatot indítva elkezdik keresni őt. Jen az éjszaka folyamán látja Dimitrit a folyóba pisilni, és megpróbálja lelőni őt a saját puskájával, ám az nincs megtöltve. Dimitri bele akarja fújtani Jen-t a vízbe, de elveszi a vadászkését és mindkét szemét kiszúrja. kijön a véres folyóból és elteszi a kést, a fegyvereket, illetve Dimitri táskáját. Jen egy barlangban rejtőzik el, ahol megeszi a Pejotl-t, mielőtt még eltávolítaná magából a kiálló fadarabot, és a sebet egy alumínium sörös-dobozzal összeforrasztaná. A rávadászó férfiakkal való rémálmai után, Jen útnak ered. Miután a megmaradt két férfi felfedezi Dimitri holttestét a folyóban, Richard arra utasítja Stant, hogy kövesse Jen-t a SUVval. Stan autójából kifogy az üzemanyag és ahogy próbálja feltölteni a tankot üzemanyaggal, Jen vállon lövi őt. A két fél között lövésharc alakul ki, melyben Stan lelövi Jen fél fülét a puskájával, majd Jen üvegdarabokat szór szét, melybe a férfi közvetlen belelép. Stan eltávolítja az üveget a lábából és próbálja elgázolni Jen-t a SUVval. Jen azonban megöli Dimitri puskájával, és elviszi az autót. Richard visszatér a házba és felhívja a helikopterpilótát, majd elkezd lezuhanyozni, de zajt hall és elkezdi Jent keresni az ingatlanban. Hamar megtalálja őt a házon kívül, aki gyomron lövi, és ekkor kezdetét veszi a macska-egér játék a ház körül. Richard végül kiüti Jent a puskájával és megpróbálja őt megfojtani, de a nő időben a lőtt sebbe nyúlva, rákényszeríti őt a puska eldobására. Jen felkapja a puskát a földről és Richardot mellkason lövi, ezzel megölve őt. A véres és diadalmas lány kimegy a házból, majd a medence szélén megfordul, miközben hallja a közelgő helikopter megérkezését. Produkció és értékelés A film fő forgatása 2017. február 6-án kezdődött és 2017. március 21-én fejeződött be. A film világpremiere a Torontó-i Nemzetközi Filmfesztiválon volt 2017. szeptember 11-én. Franciaországban, 2018. február 7-én jelenet meg. 2018 elején a színházak kiválasztották az idei film legborzadalmasabb akció-horrorjává. A film 2018. május 11-én nyílt meg teátrálisan és további igény szerint. A film pozitív kritikákat kapott az értékelőktől, melynek eredményeképpen az átlag pontszáma 6,4 / 10 lett. A Metacritic oldalán a film értékelése 81% a 100-ból, ami 23 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Bosszú 91%-os minősítést kapott, 79 értékelés alapján. Bob az 1952. évi téli olimpiai játékokon Az 1952. évi téli olimpiai játékokon a bob versenyszámait február 14. és 22. között rendezték a Oslóban. Két férfi versenyszámban osztottak érmeket. Magyar sportoló nem vett részt a sportágban. Részt vevő nemzetek A versenyeken 10 nemzet 71 sportolója vett részt. Argentína (ARG) (4) Ausztria (AUT) (8) Belgium (BEL) (4) Egyesült Államok (USA) (10) Franciaország (FRA) (5) Németország (GER) (6) Norvégia (NOR) (9) Olaszország (ITA) (8) Svájc (SUI) (8) Svédország (SWE) (9) Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Marsolan Marsolan település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 471 fő (2015). Marsolan Blaziert, Castelnau-sur-l’Auvignon, Lagarde, Lectoure, La Romieu és Terraube községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A Diósgyőri VTK 2016–2017-es szezonja Ez a szócikk a Diósgyőri VTK 2016–2017-es szezonjáról szól, mely sorozatban a 6., összességében pedig az 54. idénye a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 106. évfordulója. A szezon 2016. július 17-én kezdődött, és 2017. május 27-én ért véget. OTP Bank Liga Második kör Élvezetes, fordulatokban bővelkedő, izgalmas mérkőzést láthattak a nézők Angyalföldön, ahol a vendégcsapat nagyon korán meglepte az Újpestet. A lila-fehérek azonban nem estek kétségbe a 3. percben bekapott gól után, s még a félidő derekán egyenlítettek, sőt bő negyedóra múlva fordítottak is, így előnnyel vonulhattak a szünetre. Fordulás után egy felesleges szabálytalanságot követően korán büntetőhöz jutott a Diósgyőr, amely olyannyira felbátorodott, hogy a tizenegyesből szerzett egyenlítő gól után sem az eredmény megtartására törekedett, hanem tovább támadott. Ennek az utolsó negyedóra kezdetén meglett az eredménye, akkor egy kiváló találat után ismét a vendégeknél volt az előny. Az Újpest azonban nem akart megbékélni a vereség gondolatával, nagy erőket mozgósított, s a lefújáshoz egyre közelebb kerülve, két perc alatt megfordította az állást. A DVTK-nak nagyon kevés ideje maradt, ezt a néhány percet azonban végül eredményesen töltötte: a hosszabbítás perceiben ugyanis a meccs elején csereként beállt Jagodinskis megszerezte a meccs nyolcadik, s a vendégek negyedik gólját, amelynek nyomán pontosztozkodással zárult a minden szempontból szórakoztató összecsapás. A fővárosi lila-fehérek egymás után negyedszer végeztek döntetlenre, s augusztus 17-e óta tart nyeretlenségi sorozatunk a bajnokságban. Az Újpest sorozatban a negyedik bajnoki mérkőzésén játszott döntetlent. A csapat immár hét forduló óta nyeretlen. A DVTK az eddigi szerzett góljai több mint egyharmadát, hatot az Újpest ellen érte el. A négy diósgyőri gólszerző közül kettő, Bognár István és Lipták Zoltán is korábban a lila-fehérek játékosa volt. Cseke Benjámin először szerzett két gólt egy élvonalbeli mérkőzésen. A lett válogatott Vitalijs Jagodinskis csereként állt be a mérkőzésen, majd az utolsó percben egyenlítő góllal tette emlékezetessé magyarországi bemutatkozását. A lila-fehérek mindössze kettőt nyertek meg az eddigi hét hazai találkozójukból. Pályaválasztóként tizenkét gólt kaptak eddig, ezekből nyolcat két mérkőzésen. A Videoton ellen három szerzett gól nem volt elég a pontszerzéshez, most négy a győzelemhez. Diósgyőrben fontos változások történtek a Magyar Kupa-továbbjutás után, Horváth Ferenc vezetőedzőt menesztette a klub vezetősége, a következő két találkozón az egyesület korábbi játékosa, Vitelki Zoltán irányít majd. Vitelki a 2014–2015-ös idényben öt meccsen már dirigálta a csapatot, akkori mérlege négy győzelem és egy döntetlen volt. A Diósgyőr mind a két tavaszi bajnoki meccsét elveszítette, kikapott Mezőkövesden a helyi csapattól, majd ugyanott az MTK-tól, utóbbin már pályaválasztóként. Legutóbb győzött Debrecenben, de nem a Loki ellen, hanem a diósgyőri stadion bezárása utáni első „hazai” mérkőzésén, a Haladás ellen. A DVSC minden hazai mérkőzése előtt megállapítható: az elmúlt évekhez képest példátlanul gyenge az otthoni mérleg, eddigi tíz hazai mérkőzéséből csak kettőt nyert meg a csapat, szeptember 10., az Újpest elleni 2-1 óta öt mérkőzésen csupán két pontot gyűjtött, egyetlen szerzett góllal. A DVSC a legutóbbi öt bajnoki találkozóján egyetlen gólt sem ért el. A Diósgyőr 2008. november 8-án győzte le legutóbb a DVSC-t a cívisvárosban. A találkozó elejétől a hazaiak irányították a mérkőzést, ám kevés lehetőségüket az első félórában nem tudták gólra váltani. Aztán négy perc alatt váratlanul két távoli lövésből két gólt is szerzett Loki, a vendégek kapusa, Rados mindkét találatnál nagyot hibázott. Szünet után már a diósgyőriek is többet kezdeményeztek, így élvezetes második félidőt láthatott a közönség. Gólt azonban ismét csak a hazaiak szereztek, akik teljesen megérdemelten tartották otthon a három bajnoki pontot. A Debreceni VSC október 29. óta először nyert bajnoki mérkőzést. Hét mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozatot szakított meg. A Loki szeptember 24. óta először szerzett egy mérkőzésen három gólt a bajnokságban. Az ellenfél akkor is a Diósgyőr volt. Leonel Pontes együttese október 22. óta nyolc mérkőzésen összesen szerzett annyi gólt, mint most 90, de valójában 30 játékperc alatt. Az idény korábbi részében a DVSC pályaválasztóként csak egyszer, a Gyirmót ellen ért el legalább három gólt ( 3. forduló, DVSC–Gyirmót 4–0 ). A Diósgyőr, a helyszíntől függetlenül, a legutóbbi hat bajnoki mérkőzését kivétel nélkül elveszítette a szomszédvár ellen. A legutóbbi három alkalommal mindig három gólt kapott. A Diósgyőri VTK mind a három eddigi tavaszi bajnokiját elveszítette ( Mezőkövesd–DVTK 3–0 , DVTK–MTK 2–3 , DVSC–DVTK 3–0 ). Ez mind a tizenegy riválisnál rosszabb mérleg. A Horváth Ferencet váltó Vitelki Zoltán először szenvedett (megbízott) vezetőedzőként vereséget az NB I-ben. Harmadik kör Amennyiben az MTK nem nyer Pakson, mind a két csapat megőrzi élvonalbeli tagságát. Ellenkező esetben a DVTK-nak nyernie kell. A DVSC csak akkor búcsúzik, ha az MTK és a DVTK is nyer az utolsó fordulóban. A Bódog Tamás által irányított diósgyőriek hetek óta veretlenek, de a legutóbbi három fordulóban csak egy-egy pontot gyűjtöttek. Pályaválasztóként Mezőkövesden (az MTK ellenit kivéve) minden mérkőzésüket megnyerték, két hete a Mezőkövesddel Debrecenben játszottak döntetlent. A debreceniek edzőt váltottak az utolsó forduló előtt, Leonel Pontes helyére a korábbi sikeredző, Herczeg András került. A Lokit hajdanán a BL-főtáblán is irányító szakember a mostani idényben egyszer már „beugrott”, Kondás Elemér menesztése után két találkozón hat pontot szerzett a csapattal (3. forduló: DVSC–Gyirmót 4–0 és 4. forduló: Mezőkövesd–DVSC 0–1). Ősszel nyert már a DVSC-vel Mezőkövesden, igaz, nem a DVTK, hanem a „főbérlő” ellen. Nincs könnyű helyzetben: a hétszeres bajnok 2016. november 19. óta a hét idegenbeli bajnokijából mindössze kettőn tudott pontot szerezni, mindkétszer a fővárosban (24. forduló: Vasas–DVSC 2–3 és 31. forduló: Ferencváros–DVSC 0–0). Diósgyőri VTK: Rados — Eperjesi, Karan, Tamás — Vela, Dausvili, Busai (Fülöp 85'), Nono (Ternován 73') — Makrai (Ugrai szünetben), Szarka, Novothny Fel nem használt cserék: Bukrán (kapus), Jagodinskis, Nagy T., Tucsa · Vezetőedző: Bódog Tamás Radoš hibájából a Debrecen gyorsan vezetést szerzett, a 9. percben Könyves a 16-os terület bal sarkáról laposan lőtt kapura, a labdát Rados vetődve kivédte, a játékszer Jovanovics elé pattant, aki egyből, kapásból magasan belőtte a még fekvő kapus fölött (0–1). Ez megalapozta a találkozót, hiszen így még inkább támadnia kellett a Diósgyőrnek. A miskolciak mentek is előre, de képtelenek voltak komolyabb helyzetet kialakítani. A félidő végén, már a hosszabbítás harmadik percében rendkívül nehéz helyzetbe került a DVTK, hiszen Tőzsér szabadrúgása után a 10 perccel korábban csereként pályára lépő Szatmári 6 méterről a hazaiak elvetődő kapusa mellett a hálóba fejelt (0–2). A fordulást követően a Debrecen a kontrákra rendezkedett be, a Diósgyőr megpróbálta folyamatos nyomás alatt tartani riválisát, amely gyors ellenakciókból dönthette volna el végleg a három pont sorsát. A 71. percben az első gólt szerző Jovanovics egy ilyen támadás végén a kapufát találta el. Az összecsapás végül a 82. percben dőlt el, amikor Jovanovics szélről beadott lövésére Könyves érkezett remekül és a kapu jobb oldalába vágta be a játékszert (0–3). A 92. percben megszületett a hazaiak szépítő gólja: a 16-os vonaláról Ugrai tolt egyet a labdán, majd jobb lábbal magasan a kapu bal oldalába lőtte, Danilovics vetődve sem tudott hárítani (1–3). A Diósgyőr bár kikapott, így is élvonalbeli csapat maradt, mivel az MTK csak döntetlent tudott játszani a Paks vendégeként. A bajnokság végeredménye Utolsó frissítés: 2017. május 27. Forrás: mlsz.hu - tabella A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám; 2. a bajnokságban elért több győzelem; 3. a bajnoki mérkőzések gólkülönbsége; 4. a bajnoki mérkőzéseken rúgott több gól; 5. az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések pontkülönbsége; 6. az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések gólkülönbsége; 7. az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzéseken az idegenben lőtt több gól; 8. a bajnokság fair play értékelésében elért jobb helyezés; 9. sorsolás. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes A Budapest Honvéd, mint a bajnokság győztese, a Bajnokok Ligája 2. selejtezőkörének, a Videoton FC, mint a bajnokság ezüstérmese, míg a Vasas SC, mint a bajnokság bronzérmese, valamint a Ferencvárosi TC, mint a Magyar Kupa győztese, az Európa Liga 1. selejtezőkörének résztvevője. Összesített statisztika * OTP Bank Liga kiírásban. Góllövőlista A táblázat a felkészülési mérkőzéseken esett találatokat nem tartalmazza. Kiírások Dőlttel a jelenleg még le nem zárult kiírásokat illetve az azokban elért helyezést jelöltük. Gare de Liesle Gare de Liesle vasútállomás Franciaországban, Liesle településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Franois–Arc-et-Senans-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Byans Central Belters A Central Belters a Mogwai negyedik válogatásalbuma, amelyet 2015. október 23-án, a zenekar 20. születésnapja alkalmából adott ki saját kiadójuk, a Rock Action Records. Leírás A lemez összefoglalja a zenekar addigi munkásságát; korábbi albumok dalai, kislemezek és ritkaságok találhatóak rajta. Címe a zenekar származási helyére (Central Belt, Központi régió) utal. A Metacriticen 9 értékelésből 86 pontot kapott, ezzel egyetemes elismerést vívva ki. Gare de Lille-Europe Gare de Lille-Europe vasútállomás Franciaországban, Lille településen. Lillének két vasútállomása is van: Gare de Lille-Europe állomásra érkeznek a nagysebességű vonatok (TGV, Eurostar), melyek a nemzetközi és a távolsági forgalmat szolgálják; Gare de Lille-Flandres a város régi vasútállomása, ahová a lassabb regionális belföldi, továbbá a belga regionális vonatok érkeznek. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: LGV Nord Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Calais - Fréthun Gare TGV Haute-Picardie Déli pályaudvar (16404) 1985 CM1 A (16404) 1985 CM1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1985. február 13-án. Lualaba tartomány A Lualaba tartomány a Kongói Demokratikus Köztársaság 2005-ös alkotmánya által létrehozott közigazgatási egység. Az alkotmány 2009. február 18-án, 36 hónappal az alkotmányt elfogadó népszavazás után lép hatályba. Az új alkotmány a jelenlegi Katanga tartományt négy részre osztja, melyeknek egyike a Lualaba tartomány. A tartomány az ország déli részén fekszik. Fővárosa Kolwezi. A tartomány nemzeti nyelve a szuahéli. Története 1960. január 21. Lualaba tartomány kiválik a Katanga tartományból 1966. április 24. Lualaba tartomány egyesül a Katanga Oriental tartománnyal és létrejön Dél-Katanga (Sud Katanga) tartomány. 1966. december 28. Dél-Katanga visszakerül Katanga tartományhoz. Elnökei (1965-től kormányzó) 1963. szeptember 23. - 1966. április 24. Dominique Diur Területi felosztása A tartomány körzetei az új alkotmány szerint: Sandoa Mutshatasha-Kolwezi Lubudi Kapanga Dilolo Ruages Ruages település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 100 fő (2015). Ruages Saizy, Anthien, Chitry-les-Mines, Corbigny, Dirol, Marigny-sur-Yonne, Moissy-Moulinot, Monceaux-le-Comte és Neuffontaines községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Villers-le-Sec (Aisne) Villers-le-Sec település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 289 fő (2015). Villers-le-Sec La Ferté-Chevresis, Pleine-Selve, Ribemont és Surfontaine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kiskörösfő Kiskörösfő, (szlovákul: Okružná, korábban Kerestvej) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. 2011-ben 462 lakosából 453 szlovák volt. Fekvése Eperjestől 13 km-re északkeletre fekszik. Története 1359-ben "Keuresfeu" alakban említik először. A sebesi váruradalom része volt. 1427-ben 10 portája adózott. Lakói többnyire zsellérek voltak, akik erdei munkákkal, állatkereskedelemmel, fuvarozással foglalkoztak. 1787-ben 41 házában 248 lakos élt. 1828-ban 76 háza volt 587 lakossal. A 19. század végén sok lakója kivándorolt az országból. Vályi András szerint "KŐRÖSFŐ. Keresztyej. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Haller Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Bertóldhoz 1 mértföldnyire, határja hegyes, és középszerű, legelője elég, erdeje is van, piatzozása közel." Fényes Elek geográfiai szótárában "Körösfő, Kerestweg, Sáros v. orosz falu, A. Sebeshez keletre 3/4 mfld: 10 romai, 509 g. kath., 68 zsidó lak. Gör. kath. anyaszentegyház. Nagy erdő. F. u. gr. Haller. Ut. p. Eperjes." 1910-ben 279, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. 2001-ben 443 lakosából 442 szlovák volt. Nevezetességei A Segítő Szűzanya tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1788-ban épült. Feketeúszójú szivárványhal A feketeúszójú szivárványhal, más néven nagy szivárványhal (Melanotaenia nigrans), a Kalászhalfélék családjába tartozó, Ausztrália és Pápua Új-Guinea vizeiben őshonos halfaj. Élőhelye, elterjedése Kelet-Ausztrália és Pápua Új-Guinea területén található meg. Kizárólag brakkvízben található meg, a tengerekhez közeli, mangrovemocsarakban, illetve folyótorkolatokban. Megjelenése Alapszíne kékes-zöldes, úszói narancssárgák. A tejesek színe élénkebb, az ikrásoké fakóbb, a hímek úszóinak szegélye sötétebb. Kopoltyúfedőiken rendszerint egy - egy vörös folt található. A két hátúszó és a farok alatti úszó megnyúlt, gyakran túlérnek a farokúszó tövén. Szaporodása Több napig ikráznak, naponta csak néhány ikrát tesznek le. Szabadon ikrázó faj, akváriumban is jól szaporodik. Akváriumi tartása Akváriumi tartása könnyű, igénytelen halfaj. Rajban érzi jól magát, tágas medencében, ahol van elég úszótere. Más halfajokkal is jól tartható, békés hal. Az akváriumnak rendszerint az alsó és középső szintjén tartózkodik. A 20 - 24 C-os hőmérsékleten érzi jól magát, a víz minőségét tekintve pedig a kemény vizet szereti, ezért a vízbe sót kell tenni (egy teáskanál sót 5 liter vízhez). Forrás Dick Mills: Akvarista kézikönyv Női AFC-olimpiai selejtezőtorna A Női AFC-olimpiai selejtezőtorna (angolul: AFC Women's Olympic Qualifying Tournament) egy női labdarúgó-selejtező-torna, amely az olimpiára történő kijutásról dönt. A sorozatban Ázsia női válogatottjai vesznek részt. Rodina a škola (Magyar Királyság) A Rodina a škola (lapcímének magyar fordítása Család és iskola) szlovák nyelven megjelenő pedagógiai szaklap volt a Magyar Királyságban. A havilap Svetozár Hurban-Vajanský szerkesztésében és kiadásában jelent meg 1900 és 1904 között Turócszentmártonban. Forrás Malá encyklopédia žurnalistiky, 1982, Pozsony Adorján József Vitéz Adorján József (Bród/Bród-Szávamente megye, 1894. február 16.–Kaposvár, 1976) kórházi ellenőr, százados. Népszerű nevén Abu Bácsi. Pályafutása Katonaként A császári és királyi Albrecht-főherceg 44. gyalogezredhez az első világháború eseményeinek hatására 1914 októberében önkéntesként csatlakozott. A tiszti iskola elvégzését követően 1915. április 30-án vezényelték az orosz hadszinttérre, Krukenicse (ukránul: Крукеничі]]) körzetében. 1915. június 2-án megsebesült. December 2-án az Ikva mentei orosz frontra vezényelték. Harcolt Lengyelországban a Łopusznoi, Ukrajnában a Pieniaki (ukránul: Пеняки) valamint a batkcwi fronton. A harcokat követően ezredét a román frontra vezényelték. Innen a bukovinai Waschkutzi, majd az olasz frontra, ahol ezredével a I. Piavei csatában harcolt Montello bevételén. 1918. június 16-án újra megsebesült. Gyógyulását követően újra az olasz frontra vezényelték, ahol a második piavei csatát követően a front összeomlott. Szakasz- majd századparancsnokként 45 hónapot töltött frontszolgálatban. A világháborút követően Kaposvárra került, neve gyorsan egybeforrt Somogy megye sportjával. 1949-ben meghurcolták, lakásából kiköltöztették, nyugiját elvették. Sportolóként Nagyszerű úszóként szerzett magának elismerést. Több sportágban is eredményesen tevékenykedett, jeleskedett az úszásban, a vízilabdában, a magyar amatőr labdarúgó válogatott kapuját egy alkalommal védte, több futószámban nyert területi bajnokságot, volt kerületi sakk- és kardvívó versenyek nyertese. Birkózás sportágban kerületi szinten emlékezetesen versenyzett. Sportvezetőként 1920-ban megalakult Kaposvári Turul Sport Egyesület elnökeként, szakmai irányításával megalakult a vízipóló szakosztály. A harmincas- negyvenes években a kaposvári Testnevelési- és Sporthivatal vezetője volt. Jelen volt Németországban, Berlinben a XI., az 1936. évi nyári olimpiai játékok úszó és vízilabdázók kísérőjeként. Tuniszban az úszóválogatottal. A második világháború után a Kaposvári Hunyadi Vasutas SE úszó szakosztályát irányította, egészen a hetvenes évekig. A Tüskevári uszodában szervezte és edzette az úszó és vízilabda sportolókat. Legfényesebb sikerei között szerepel dr. Csik Ferenc későbbi olimpiai bajnok, dr. Lengyel Árpád olimpiai bronzérmes, Németh Sándor úszóbajnokok felkészítése. Kaposváron előbb a sportoló edzőjeként, majd munkatársaként együtt dolgozott Győrfi Endrével, aki az Angliában rendezett XIV., az 1948. évi nyári olimpiai játékok vízilabda tornáján az ezüstérmes magyar válogatott kapusa volt. Játékvezető Jelvényes kitüntetéssel ellátott l'ang-osztályba nem sorolt labdarúgó, birkózó és vízilabda bíró. Szakmai sikerek Katonai kitüntetései: Tiszti arany vitézségi érem; III. o. kat. é. k.; Kat. é. é; mindkettő a kardokkal, Oi, O2, Br. vit. é.; K. es. k.; Seb. é.; H. e. é. Get Ready! A Get Ready! című debütáló stúdióalbum a holland származású 2 Unlimited duó első albuma, mely 1992-ben jelent meg. A duó Ray Slijngaard rapper és Anita Doth énekesnőből áll. Az áttörést a Get Ready For This című dal hozta meg számukra, mely az első kimásolt kislemez volt az albumról. Megjelenések és helyezések Az album 12. helyezett lett Hollandiában, az Egyesült Királyságban a 37. helyig jutott az Albumlistán. A duó egyike volt a kevés holland származású zenekarnak, akiknek sikerült az amerikai piacra is betörniük. Bár az amerikai Billboard 200-as listán csak 197. helyig jutott az album, végül sikerült 500.000 példányszámot produkálnia, így Arany státuszt kapott. Az album címének végén - Get Ready! - a felkiáltójelet az amerikai és brit kiadásnál lehagyták. Kritikák A zenei sajtó kedvelte ezt az albumot, ugyanúgy mint a soron következő No Limits című albumot is. Mark Sutherland a Smash Hits-től megjegyezte, hogy minden dal egy Top 10-es sláger, mely a techno és a zűrzavar összevisszaságából keletkezett. Az album dalai Európai változat Az amerikai és angol kiadás eltér az európai kiadástól. A dalok sorrendje és a különböző remix változatokban, valamint a játékidőkben mutatkozik meg. Szánkó (település) Szánkó, (1899-ig Sznakó, szlovákul: Snakov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában. 2011-ben 652 lakosából 373 szlovák, 199 roma és 67 ruszin volt. Fekvése Bártfától 20 km-re északnyugatra fekszik. Története Közvetett írásos bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a falu már a 15. században létezett, első írásos említése azonban csak 1543-ban történt. Valószínűleg a német jog alapján alapították és a falu első embere a soltész volt. A 16. század végére már a nagyobb falvak közé számított. Birtokosai a 15. század végén korotnoki nemesek, később a polyánfalvi Bornemissza család volt. 1524-ben Bárány Péternek volt itt birtoka és udvarháza. A 16. század végén a Thökölyeknek is volt itt birtoka. 1600-ban már több mint 30 jobbágyháza volt. Lakói többségben ruszinok voltak, akik állattartással, mezőgazdasággal, favágással foglalkoztak. 1785-ben 306 lakost számláltak a községben. 1834-ben nagy tűzvész pusztított a községben, melyben 33 ház égett le gazdasági épületekkel együtt. Ezen kívül még két nagyobb tűzvész volt 1877-ben és 1885-ben. A 19. században birtokosa a Dessewffy család, akiktől 1887-ben a birtokot a Lorbert család vásárolta meg. Új birtokosai kocsmát nyitottak a településen, ahol 1870-től szeszfőzde is működött. Nem csoda tehát, hogy a faluban elterjedt volt az alkoholizmus még a nők körében is. 1880-ban 504, főként ruszin lakos élt itt. Vályi András szerint " SZNAKO. Tót falu Sáros Várm. földes Urai Petróczy, és más Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Bártfához 1 1/4 mértföldnyire; határja hegyes, és néhol sovány." Fényes Elek szerint "Sznakó, orosz falu, Sáros vármegyében, Lénártó fiókja: 29 r., 556 g. kath., 23 zsidó lak. Gör. paroch. templom. Hegyes, és sovány határ. F. u. többen. Ut. p. Bártfa." 1910-ben 520, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott. 2001-ben 642 lakosából 531 szlovák és 91 cigány volt. Nevezetességei Görögkatolikus temploma 1843 -ban épült a Szeplőtelen Szűz tiszteletére. Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája 1895 -ben épült. Férfi 20 km-es egyéni indításos biatlon a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon a biatlon férfi 20 km-es egyéni indításos versenyszámát február 11-én rendezték a Soldier Hollow síközpontban. Az aranyérmet a norvég Ole Einar Bjørndalen nyerte, a távot ötvenegy perc alatt teljesítette, két lövőhibával. A dobogó második fokára a német Frank Luck, a harmadikra pedig az orosz Viktor Majgurov állhatott. Magyarországot képviselő Tagscherer Imre a 70. helyen zárt, három lövőhibával és közel nyolc perc és ötven másodperces időhátránnyal. Végeredmény Az időeredmények másodpercben értendők. Vízvári Gyula Vízvári Gyula (született Viszkidenszky) (Buda, 1841. július 4. – Margitliget, 1908. december 25.) színész, rendező, a Nemzeti Színház volt örökös tagja, az Országos magyar királyi Zeneakadémia tanára, a Ferenc József-rend lovagja. Vízváry Mariska apja. Élete Apja Wiszkidenszky kerületi jegyző volt a Bach-korszakban. Pályafutását Veszprémben kezdte 1859-ben, itt Csabay Pál társulatában lépett fel, később Debrecenben játszott. 1861 decemberétől 1864-ig a Budai Népszínház foglalkoztatta. 1864-ben Aradra ment Szilágyi Bélához, 1865-ben megfordult Nagyváradon és Pécsett, majd 1866-ban elszerződött Szekszárdra. 1866 őszétől 1872-ig vezető színész volt a debrecen–nagyváradi társulatban, 1872 nyarán Miklósy Gyula meghívására került Pestre, 1873-ban pedig Szigligeti Ede hívta a Nemzeti Színházhoz. 1905-ben vonult nyugállományba, ekkor választották meg a színház örökös tagjává. 1889-től lett rendező, és egyúttal a drámabíráló bizottság tagja. 1893-tól oktatott operajátszást a Zeneakadémián. Komikus szerepekben kitűnő volt. Legutolsó föllépése 1907. szeptember 22-én volt, amikor délutáni előadáson eljátszotta híres szerepét, a Durbints sógort. Azután nem lépett többé színpadra. Szélütés érte; mindennap hosszú sétákat tett; pár hétre a Margitligeti szanatóriumba költözött, ott érte a halál. Családja Leánya Vízváry Mariska, feleségei: Krecsányi Sarolta és Szigeti Jolán voltak. Fontosabb szerepei Dandin György ( Molière ) Első sírásó ( Shakespeare : Hamlet ) Bolond (Shakespeare: Lear király ) Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom ) Thersites (Shakespeare: Troilus és Cressida ) Bölcs Náthán (Lessing) Durbincs sógor ( Gárdonyi Géza : A bor) Pry Pál (Poole) Nagy Jancsi (Szigligeti Ede: A nagyapó) Sganarelle (Molière) Veaucourtois (Sardou: Agglegények) Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi) Fektetett dugványozás A fektetett dugványozás az energetikai célú ültetvénytelepítés egy módja, amely során méretes (akár több méter hosszú) dugványokat helyeznek el a talajban vízszintesen. A technológia előnye A fektetett hosszúdugványos technológia leglényegesebb előnye a hagyományos rövid állódugványos ültetvénytelepítési módszerrel szemben, hogy az ültetés nagyobb hatékonysággal végezhető, egységnyi területet rövidebb idő alatt, egyszerűbben lehet eltelepíteni. A technológia alkalmas arra, hogy a hagyományosan fás rövid dugvánnyal szaporított fafajok, fajták esetében fás szárú energetikai ültetvényeket illetve szaporítóanyag termesztő anyatelepeket létesítsünk. Dugványok előállítása A hosszú fás dugványok előállítása dugványtermesztő anyatelepeken történik. A hosszú fás dugvány a rövid simadugvány előállítással megegyező munkafolyamatok során kerül megvágásra, annyi különbséggel, hogy a rövid fás dugványok méretre darabolását és a csúcsrügyhöz igazított vágáslapok kialakítását kihagyjuk a folyamatból, kizárólag a megfelelő hosszra és átmérőtartományon belüli méretekre vágás a lényeg. Az anyatelepek kialakítása a minél nagyobb tömegű érett, dugványtermelésre alkalmas hajtás előállítását célozza. Fafajonként és akár fajtánként is eltérő az anyatelepek kialakításának technológiai követelményrendszere, mivel az anyatelepnek igazodnia kell az adott fafaj, fajta növekedésbiológiájához, hajtásképző sajátosságaihoz. A monopodiális, elágazásoktól mentes hajtásokat fejlesztő fajok esetében a fő szempont a hajtások képzése szempontjából optimális növőtér kialakítása. A már egyéves hajtások esetében is erős oldalágak képzésére hajlamos fajtáknál, mint például a fehér fűz és nemesített vonalai, kiemelt figyelmet kell fordítani a dugványtermesztő anyatelep hálózatának kialakítására. Gyorsan növő fajról lévén szó, a legkedvezőbb a kis sor és tőtávval végzett telepítés, melynek következtében a hajtások magasra törnek és hosszúkás, keskeny alakot vesznek fel, a kis növőtérnek köszönhetően pedig elsősorban felfelé törekedő vezérhajtásukat fejlesztik, az oldalágak képzése a szoros állás következtében fellépő fényhiány következtében redukált illetve gyengébb, mint szabad állás vagy tágabb hálózatok esetében. Termelés A dugványok alapanyagául szolgáló hajtások betakarítására jellemzően a vegetációs perióduson kívül, az elültetés időpontjához lehető legközelebb kerül sor, ami Magyarországon minden évben február, március hónapokra esik. Egyes fajták esetében lehetőség van vegetációs időszakban történő dugványtermelésre és ültetésre is, de ez csak egyedi esetekben, megkésett ültetés esetén indokolt. A dugványtermelés szakaszai a hajtások elválasztása az anyatelep törzsfáiról, a hajtások szükség szerinti oldalágazása, majd a dugványok megfelelő – a megrendelő vagy az ültetési technológia által megkövetelt – méretre vágása. A dugványtermelés során figyelemmel kell lenni a tárolására és a dugványok kezelésére. Kerülendő a túl magas hőmérsékleten, párás körülmények közti tárolás, mert az a gyors, idő előtti fakadást eredményezhet, és az ültetés során a kialakult hajtás és gyökérkezdemények letörhetnek, károsodhatnak, legyengítve a dugványt és utat nyitva az esetleges fertőzéseknek, gombakórokozóknak. A termelés során természetesen betartandóak a munkavédelmi előírások és a szerszámok tisztasága is kiemelt szempont kell legyen. A megtermelt dugványok jellemző hossza átlagosan 2 méter, átmérőjük 3 cm-től 0,5 cm-ig terjedhet. Az ennél vékonyabb hajtásrész bár jellemzően több rügyet tartalmaz, tartaléktápanyagban szegényebb, gyengébb hajtásokat hoz. A csúcsrügy ennek ellenére a fektetett dugványozás során a dugványon hagyható, ekkor a fektetés során az átfedéssel elhelyezett dugványok biztosítják a kellő számú és erősségű hajtás kialakulását. Technológia Sikeres, nagy produktumú fás szárú energetikai ültetvény vagy szaporítóanyag termesztő telep kialakítása elképzelhetetlen megfelelően megválasztott termőhely és az ott található talaj előkészítése nélkül. A talajelőkészítés folyamata a létesítést megelőző ősszel kezdődik. Használaton kívüli vagy ugaroltatott területek esetében megelőző gyomirtás és mélyszántás elengedhetetlen követelmény. A mélyszántás helyettesíthető mélylazítással, ha a mélyszántás talajhiba kizárja. Művelt területen a gyomok elleni védekezés vélhetően kevesebb ráfordítással, ültetéskor illetve a vegetációs időben szelektív szerekkel és mechanikus talajművelő eszközökkel megoldható. A talajművelés mélysége legalább a 25–30 cm-es mélységet el kell érje, hogy az ültetőgép problémamentesen tudja a dugványokat a talajba juttatni. Fás szárú kultúráról lévén szó a begyökeresedést nagyban segíti a mélyen előkészített talaj. Az ültetőgépek megfelelő működése, a dugványok kellő mélységbe juttatása érdekében az ültetést megelőzően a szántott talajt tárcsával, nehéztárcsával, fogashengerrel és simítóval az ültetés mélysége + 5 cm mélységben porhanyóssá, rögöktől mentessé kel tenni, nyilván ez talajtípustól és nedvességtartalomtól is erősen függ. Ilics Az Ilics (oroszul: Илыч, Ылыч, Ылыдз) folyó Oroszország európai részén, Komiföldön, a Pecsora jobb oldali mellékfolyója. Földrajz Hossza: 411 km, vízgyűjtő területe: 16 000 km², évi közepes vízhozama (a torkolattól 47 km-re, Makszimovo falunál): 177 m³/sec. Komiföld keleti részén, az Északi-Urál nyugati lejtőin ered. Kezdetben a hegyek vonalát követve sokáig dél felé halad, lejjebb nyugati irányba folyik egész a torkolatig. Felső folyásán alacsony partok között, a középső szakaszon mélyen bevágott völgyben folyik. Alsó szakaszán a Pecsora-alföldön halad végig, széles árterén az árvizek által elöntött rétek húzódnak. November elejétől április végéig befagy. Vegyesen hóolvadék- és esővíz táplálja. Legnagyobb, jobb oldali mellékfolyója a Kogel (193 km). A folyó bal partja mentén fekszik a Pecsora–Ilicsi természetvédelmi terület. Oroso Oroso település Spanyolországban, A Coruña tartományban. Oroso Santiago de Compostela, Trazo, Tordoia, Ordes, Frades, Galicia és O Pino községekkel határos. Lakosainak száma 7452 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Elveszett kozmonauták Az elveszett kozmonauták kifejezést azokra a szovjet űrhajósokra értik, akik feltehetően tettek látogatást a világűrben, ám létezésüket sem a szovjet, sem az orosz hatóságok nem erősítették meg. Az elmélet alapja, hogy nem Jurij Gagarin volt az első ember az űrben - ő csupán az első túlélő volt, legalább ketten pedig meghaltak a próbálkozások során. Vlagyimir Iljusin pedig, aki Gagarin előtt sikeres leszállást hajtott végre, Kína területén esett fogságba. A szovjet vezetés a teória szerint az űrprogramjának tisztasága miatt hallgatta el ezeket a tényeket. Az elmélet igazolására azonban nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, és egy részükről ki is derült, hogy hoax. Az 1980-as években egy James Oberg nevű újságíró kutatott a témában, de nem találta semmi valóságalapját a történeteknek. A Szovjetunió összeomlása után megnyíló adattárak sem tartalmaznak erre vonatkozó egyértelmű bizonyítékokat. Feltételezett balesetek A Pravda angol kiadásának 2001 áprilisi számában Gagarin űrrepülésének negyvenedik évfordulóján megjelent egy cikk [forrás?] , hogy az első űrutazást megelőzően legalább hárman életüket vesztették. Erre a következő, meg nem erősített állításokkal találtak igazolási alapot: 1959 decemberében egy magas rangú csehszlovák összekötő tiszt [pontosabban?] fontos adatokat szivárogtatott ki. [forrás?] Ezek szerint 1957 -ben Alekszej Ledovszkijt, később pedig Andrej Mitkovot egy átalakított R-5A-rakétában kilőtték a világűrbe. Hermann Oberth amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozva azt állította 1959-ben, hogy egy szovjet pilótát halálos baleset ért 1958 végén. A jelentésekben [pontosabban?] szó volt egy bizonyos Marija Gromováról is, akit kilőttek szuborbitális pályára, de utána nem hallottak többé róla. Ha az eset igaz, akkor Gromova volt az első nő a világűrben, másrészt viszont visszatérni nem tudott, így a repülés kudarcot vallott. Robert A. Heinlein tudományos-fantasztikus író 1960 -ban Vilniusban járt, ahol a szovjet Vörös Hadsereg kadétjai örömmel újságolták neki, hogy a szovjetek embert juttattak a világűrbe, ám a hivatalos szervek még aznap következetesen elkezdték tagadni ennek tényét. [forrás?] A valóságban 1960. május 15-én a Szputnyik–4 pályára állítására került sor. A NASA adatbázisa szerint ebben az ember nélküli űrhajóban működőképes életfenntartó rendszer (oxigén, fűtés) volt, és egy életnagyságú emberi bábu is helyet kapott. A rádiós kapcsolat ellenőrzése céljából a fedélzeten magnóról hangok is szóltak. A Szputnyik–4 visszatérése a földre valóban sikertelen volt; az űrhajó két évvel később égett el a légkörben. 1962 -ben az amerikaiak részéről Barney Oldfield ezredes bejelentette, hogy körülbelül két éve kering az űrben egy űrjármű, amely a rakétáinak meghibásodása miatt nem tért vissza a Földre . [forrás?] Iván Kacsur űrhajósról 1960-tól kezdve nincs több információ az adatbázisban, eltűnése rejtélyes. [forrás?] 1960-ban Gennegyij Zavadovszkij még mint a légierő extrém magasságokból végrehajtott ejtőernyős ugrója szerepelt. Később azonban az űrhajózás hősi halottai közé vették fel a nevét, [forrás?] anélkül, hogy a halál okát és időpontját megnevezték volna. Egy feltételezett házaspár, Ludmilla és Nyikolaj (vagy Anatolij) Tokov is eltűntek. Létezésük bizonyítékául egy, az eget rádióantennákkal kémlelő olasz testvérpár Torre Bertben rögzített felvételét szokták példaként felhozni. Az antennákkal befogták egy, a Föld körül keringő jármű adását, melyben egy kétségbeesett és összezavarodott női hangot lehet hallani orosz nyelven beszélve, aki képtelen volt visszatérni a Föld légkörébe. A hangot tulajdonítják Ludmillának, noha a neve sehol sincs megemlítve. Gennagyij Mihajlov szívroham következtében halhatott meg a világűrben 1961 -ben. A nyugati lapok szerint ő volt a Szputnyik–7 pilótája, noha a szovjetek szerint ez egy sikertelen Vénusz -szonda volt. A Torre Bert-i megfigyelők azonban állításuk bizonyításául általuk felvett lélegzés és szívdobogás rádiós jeleit hozzák fel. 1961 februárjában Föld körüli pályára lőhettek fel egy házaspárt. A keringő objektum rendszeresen sugározta a sikeres pályán keringés jeleit. Állítólag február 24-én a házaspár látott valamit az űrjárműből, amit feltétlenül meg kellett osztaniuk a szovjet űrprogram vezetőivel. Hogy mi volt az, nem tudni, de a kapcsolat megszakadt velük. Torre Bert-ben állítólag egyre gyengülő SOS-jeleket fogtak, ami szerintük annak a bizonyítéka, hogy az űrjármű kisodródott a mélyűrbe. [forrás?] Valentyin Bondarenko a földi kísérletek során vesztette életét az oxigénkamrában kialakult tűzben. Mivel nevét annak ellenére törölték az űrprogramból, hogy egy ígéretes tehetség volt, felröppentek a pletykák, de az 1980-as évekre kiderült az igazság. Alekszej Belokonyev állítólag egy háromfős csapat vezetőjeként járt 1962-ben az űrben. A Torre Bert-i adóval befogott adások tanúsága szerint az űrjármű fedélzetén tartózkodók aggódnak amiatt, hogy senki nem válaszol nekik, pedig a helyzet romlik, s a világ sosem fog tudni róluk. Bizonyítottan hamis esetek Iván Isztocsnyikov és kutyája a felröppent történetek és fényképek alapján a Szojuz–2 pilótái voltak. Azonban 1968 -ban egy sajnálatos balesetet követően létezésüket eltitkolták. Hamar kiderült azonban, hogy a Szojuz-2 ember nélküli program volt, a bizonyítéknak szánt fényképek pedig közönséges hamisítványok. Pável Popovics és Vitalij Szevasztyanov állítólag a Zond 6 fedélzetén az Apollo–8 előtt megkerülték hétszer a Holdat. Az információ tévesnek bizonyult: az űrverseny hevében röppentek fel ilyen pletykák, a Zond pedig nem volt alkalmas emberek szállítására. Andrej Mikoján neve felbukkan a balszerencsés N1 rakéta felrobbanásánál is, mint az egyik kozmonauta. Igaz, a történet egyik variációjában fellőtték az űrbe, de a Hold körüli pályára már nem tudott állni, és ezért elveszett a világűrben. A történet elterjedését egy amerikai tv-sorozat segítette elő, valóságalapja nincs. Egy régi hoax szerint a Szovjetunió összeomlásakor a Mir űrállomáson rekedtek űrhajósok, akiket nem tudtak lehozni. Egy másik változatban megpróbáltak visszarepülni a Földre, sikertelenül. Egy norvég rövidfilm szolgáltatta a történethez az alapot. Pjotr Dolgov, a szovjet légierő ezredese a pletykák szerint [forrás?] 1960 . október 11 -én halálos balesetet szenvedett egy sikertelen űrrepülési kísérlet közben. Halála azonban 1962 -ben következett be, egészen más okból: mintegy 30 ezer méteres magasságból kísérelt meg ejtőernyős ugrást, ám kiugráskor megsérült a védőruhája, és a fellépő nyomáskülönbség végzett vele. [forrás?] Alekszej Gracsov űrhajós halálát hasonló körülmények számlájára írják. [forrás?] Vlagyimir Iljusin állítólag öt nappal megelőzte Gagarint az űrben. Az, hogy mégsem ő az első ember az űrben, a teóriák állítói szerint az, hogy Kína területén ért földet az űrkapszulája, egy apró malőr miatt. Mivel a hidegháború ezen szakaszában a két ország viszonya fagyos volt, az esetet eltussolták, és Gagarin került a reflektorfénybe. A történet valóságalapját azóta számtalan tény cáfolta (pl. hogy Iljusin nem is lehetett űrhajós, korábbi autóbalesetéből eredő lábsérülése miatt). Iljusin 2010 -ben bekövetkezett haláláig nem nyilatkozott az ügyben. [forrás?] Azt is tudni vélték, hogy Jurij Gagarin és társa, Vlagyimir Szerijogin valójában nem repülőgép-szerencsétlenségben haltak meg. A szovjet űrprogram ekkoriban az ember Holdra juttatásán dolgozott, és a két űrhajós valójában a Zond 4 fedélzetén sikeresen megkerülte a Holdat, majd balszerencsésen a Földbe csapódott, s mindketten szörnyethaltak. A Zond 4 a hivatalos adatok szerint azonban nem emberekkel szervezett misszió volt. [forrás?] Bár a szovjetek elvesztették a Holdra szállásért folytatott versenyt, állítólag az utolsó pillanatokban be szerettek volna előzni. 1969 júliusának elején egy módosított Szojuz -űrhajóval célba vették a Holdat, az újonnan kifejlesztett, de kipróbálatlan N1-rakétával. Az eset azonban balszerencsésen végződött: a rakéta az indítóálláson felrobbant, s a két ismeretlen űrhajós szörnyethalt. Később bebizonyosodott, hogy a kérdéses Szojuz-modellt nem embereknek tervezték. Egyesek szerint a Luna és a Lunohod programok során is öngyilkos küldetéseket vállaltak egyesek, a visszatérés reménytelenségét is belekalkulálva. Ezt a hírt könnyedén megcáfolták. Se a Luna, se a Lunohod nem rendelkezett annyi szabad hellyel, ami egy ember számára elég lenne, nem is beszélve a létfenntartó berendezésekről. Uhu és pajtásai Az Uhu és pajtásai (eredeti címén The Owl & Co) színes, francia 3D-animációs sorozat, melyet a Studio Hari készített. Magyarországon a Boomerang tűzi műsorra 2015. június 22. óta. Cselekmény A történet középpontjában Uhu, a rózsaszín, nagy szemű bagoly áll, aki semmi másra nem vágyik, mint férgekre vadászni és pihenni, ám az erdő többi állata megakadályozza ebben. Nyüzsgésük folyamatosan bajba sodorja az ingerült madarat, amelyből sokszor ugyanúgy az állatok mentik ki Epizódok Uhu és az újonc varázsló Uhu Hernyószigeten Sigruhuf Uhu és a Bölcsek Hernyóköve Hőhuhullámok Excalibuhur Tarzanagy és Uhu Szülinapi tortuhúra Az utolsó szamuhuráj Pufók Uhu Bosszuhúállok Zúzó Uhu Uhu és a takarítógép Exkluhuzív bemutató Uhu és az ufóhernyó Bűvészmuhutatványok A nagy Uhu-ho horgász Aknamuhunka Undok Uhu Pupuuhu Ártatlanuhul megvádolva Mikuhulás Az Uhu és a jeti Uhutolsó ítélet Láthatatanuhul A kuhukta Búcsú Uhu Uhu repülni tanul Szuperuhu Itt az Uhu, hol az Uhu? Sorsuhuzás A mumuhus Mágikuhus Kakuhukk! Uhu Csodaországban Uhu és a kutyus Kitúrt Uhu Harmadik típuhusú találkozások Sportolj, Uhu! Búvár Uhu A hernyótuhutujgató Hernyópatamuhusz Hernyóháboruhuú Juhuj meteor Az uhunauta Uhu az odúban Csibe, csituhulj! Hernyóbőrbe bújt Uhu Kísérleti nyuhul Uhu és a varázskarkötő A buborékpuhukkasztó Uhúton nagyi felé Uhuban ajándék lapul Hókuszpókuhusz Uhunak a csók Madarat tolláról, Uhut barátjáról Piszkosuhul nehéz munka Uhutód Muhutáns képességek Imúúnuhus Uhu és a hordós suskus Felvétel induhul! Az Uhura utazó ügynök Hernyómentő Uhu Fenséges uhúr Uhumbug Turbó Uhu Uhu és a duplanátor Cirkuszi Uhu Kalózuhu Uhu és a kertészverseny Álmatlanuhul Tuhuhunhamon Szellemes Uhu Uhu és a kacagó sirály Uccu, Uhu! Uhu és a kabalahernyó Hipnotikuhus erő Magyar változat A szinkront a Turner Broadcasting System megbízásából az SDI Media Hungary készítette. Kautzky József (színművész) Kautzky József, Kautzky József Péter (Soroksár, 1927. január 15.) Jászai Mari-díjas magyar színész, Kállay Ilona színésznő özvegye. Életpályája 1948-ban végzett a Színművészeti Akadémián. 1948–49-ben a Debreceni Csokonai Színházban 1949-től 1952-ig a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1952 és 1958 között a Magyar Néphadsereg Színházában lépett fel. 1955-ben Csiky Gergely: A nagymama című darabjának olvasópróbáján ismerte meg Kállay Ilonát, akivel később házasságot kötött. 1953 és 2004 között 71 játék- és tévéfilmben játszott. Első filmes szerepe az 1953-ban készült A harag napja című filmben volt. 1958–1996 között a Jókai Színház, a Petőfi Színház, a Thália Színház, az Arizona Színház, a Művész Színház tagja volt. Színpadi szerepei közül kiemelkedik Gosztonyi János A néma énekesnő című komédiájában Martini úr megformálása. Családja Apja (idősebb) Kautzky József labdarúgó, anyja Lantos Irén. (Ifjabb) Kautzky Józsefnek három fiútestvére született: Kautzky Norbert költő, író, (idősebb) Kautzky Armand, valamint a szintén színész Kautzky Ervin, akinek a fia, (ifjabb) Kautzky Armand is a színészmesterséget választotta. Apjához hasonlóan fiatal korában (ifjabb) Kautzky József is futballozott, és az NB II-es Debreceni Kinizsiig jutott. Első felsége Spányik Éva színésznő volt, aki két fiúgyermeket hozott a világra, de az első halva született. Második fia autószerelő lett, akitől már unokája is született. Válása után másodjára Kállay Ilona színésznővel kötött házasságot, akinek már volt egy lánya az előző házasságából, akit még főiskolásként szült. Színházi szerepei Tuli József: Vallomás....Laci (Kamara Varieté) Coburn: Kopogós römi....Weller Martin (Soproni Petőfi Színház) Fekete Sándor : A Lilla-villa titka....Dali elvtárs a megyéből (Gyulai Várszínház) Friedrich Dürrenmatt : Búcsúkeringő - Játsszunk Strindberget!....Kurt (Jászai Mari Színház) Korognai Károly: Virágot Algernonnak....Nemur (Székesfehérvári Vörösmarty Színház) Zerkovitz Béla : Csókos asszony....Salvator (Székesfehérvári Nyári Színház) Magnier: Mona Marie mosolya....Carlier (Vidám Színpad) Chiara: Jöjjön el egy kávéra hozzánk....A prépost (Újpest Színház) Peter Shaffer: Játék a sötétben....Georg Banberger, milliomos (Népház-Játékszín) Jean Kerr: Mary, Mary....Oscar Nelson (Vörösmarty Színház) Molnár Ferenc : Olympia....Plata-Ettingen herceg, tábornok (Vörösmarty Színház) 1715 Évszázadok: 17. század – 18. század – 19. század Évtizedek: 1660-as évek – 1670-es évek – 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek – 1710-es évek – 1720-as évek – 1730-as évek – 1740-es évek – 1750-es évek – 1760-as évek Évek: 1710 – 1711 – 1712 – 1713 – 1714 – 1715 – 1716 – 1717 – 1718 – 1719 – 1720 Események február 26. – III. Károly magyar király a Habsburg birodalom minden bevételeinek és kiadásainak kezelésével a bécsi Universalbancalitätot bízza meg. június 15. – III. Károly szentesíti az 1708 -as és 1712 -es pozsonyi országgyűlések törvényeit. szeptember 1. – Dédapja, XIV. Lajos francia király halála után – a mindössze öt esztendős dauphin – Lajos foglalja el Franciaország és Navarra trónját. december 24. – Svéd csapatok elfoglalják Norvégiát Születések február 26. – Helvétius , francia filozófus, enciklopédista († 1771 ) szeptember 30. – Étienne Bonnot de Condillac , francia filozófus († 1780 ) november 13. – Dorothea Erxleben (Dorothea Leporin) , az első német orvosnő († 1762 ) LiuGong A LiuGong (eredetileg Kuanghszi LiuGong Machinery Corporation) egy kínai multinacionális vállalat, amely elsősorban építőipari gépek gyártásával foglalkozik, székhelye pedig a kínai Liozhou városában található. Ez a világ tizedik legnagyobb építőipari eszközöket gyártó vállalata a piaci részesedés alapján (és a legnagyobb Kínában), illetve a világ legnagyobb homlokrakodó gyártója. A LiuGongot 1958-ban Liuzhouban alapították. Termékei között találhatóak markolók, homlokrakodók, buldózerek, kompaktrakodók, targoncák, motoros földgyaluk, kotrógépek, hosszú gémű kotrók, lánctalpas daruk, mini kotrógépek, fúrógépek, kotrórakodók, bányászati dömperek és betonipari berendezések is. A vállalat részvényeit a sencseni tőzsdén jegyzik. Története Az 1958-as liuzhoui megalapítást követően a vállalat két éven belül megkezdte a buldózerek gyártását. Az első, ekkor még 80 lóerős darabok 1960-ban gördültek le a gyártósorról, 1966-ban pedig a vállalat alkotta meg Kína első modern homlokrakodóját, a Z435-öt. 1970-ben dobták piacra Kína első csuklós rakodóját, a ZL450-et, 1975-ben pedig sor került a ZL90-es kerekes rakodó legyártására. 1986-ban létrehozták az ország legnagyobb rakodóját, a ZL100B-t. Első kotrógépüket 1992-ben állították elő, ez volt a 40 tonnás WY40A. 1993 nagy fordulópontot jelentett a cég számra, ebben az évben vezették be ugyanis értékpapírjaikat a sencseni tőzsdére. Hogy a modern nyugati technológiákhoz hozzáférhessen és azokat felhasználhassa saját termékeihez is, a vállalat 1995-ben partnerségi megállapodást kötött a német ZF Friedrichshafen gyártócéggel. Ez a partnerség még napjainkban is aktív. 2000-ben a vállalat megvásárolta a Jiangyin Roller vállalatot, nem sokkal ezután pedig kiterjesztette termékkínálatát, immáron 12 különféle termékvonalat kínálva. Ezen termékvonalak már akkor lefedték az építőipari berendezések és speciális gépek szinte minden területét, beleértve az anyagmozgatókat és a mobil darukat is. Az évek során egyre terjeszkedő cég 2002-ben hozta létre sanghaji villástargonca-üzemét, 2003-ban pedig megalapították a kompakt munkagépek gyártására specializálódott Csiangszu LiuGong leányvállalatot. 2006-ban újabb gyárat építettek, ezúttal Labaóban. Ugyanebben az évben rekordforgalmat értek el, világszerte több mint 20 ezer legyártott és értékesített rakodógéppel, és összesen több mint százezer egységet gyártanak le. 2007-ben a LiuGong megvásárolta az Anhui Crane vállalatot, ezzel megvetve a lábát Indiában is, egy évvel később pedig megnyitották észak-amerikai és latin-amerikai részlegeiket. Indiában felépített kerekes rakodókat gyártó üzemük 2009-ben kezdi meg a munkát. Korábbi rekordját a cég néhány év múlva már jelentősen felülmúlta – 2010-ben ünnepelhették az első olyan évet, amikor világszerte több mint 200 ezer rakodógépet értékesítettek. Ugyanebben az évben megvásárolták a Sanghaj Hold vállalatot, amely lehetővé tette a LiuGong számára, hogy termékkínálatába bevezesse a cementipari berendezéseket is, illetve felépítették legújabb üzemüket a Csiangszu tartományban található Csangcsou városában. Ebben az évben a vállalat értékesítésből származó bevételei meghaladták a 18 milliárd jüant (azaz több mint 2,2 milliárd eurót). 2010-ben a vállalatnak jelentősen sikerült kiterjesztenie jelenlétét a globális piacon, ekkor alapították meg ugyanis európai, csendes-óceáni, dél-afrikai és közel-keleti részlegeiket is. Egy évvel később együttműködési megállapodást kötöttek a Cummins vállalattal középkategóriás motorok gyártására. 2012-ben felvásárolták a Lengyelországban működő HSW (Huta Stalowa Wola) vállalatot. A drezdai székhelyű cég megszerzésével vetették meg lábukat az európai buldózerek piacán. A vállalat ezzel a stratégiai jelentőségű akvizícióval szerzett hozzáférést az európai építőipari gépek piacához. 2012-ben a LiuGong több mint 42 ezer terméket adott el, teljes árbevétele meghaladta a 2 milliárd dollárt. Ugyanebben az évben megújították a ZF német vállalattal először még 1995-ben kötött együttműködési megállapodásukat. Ebben az évben már a globális kerekes rakodó piac 14,4 százalékát birtokolták, illetve a régió piacának 20,2 százalékát. A cég 2012-ben már a világpiac vezetőjének mondhatta magát. Napjainkban már szinte minden európai, amerikai és ázsiai országban jelen vannak termékeik. A LiuGong termékeket Magyarországon kizárólagosan forgalmazó Best Machinery Kft. szerint hazánkban több mint 200, a LiuGong által gyártott munkagép működik. Tevékenysége A vállalat napjainkban több mint ezer kutatómérnököt foglalkoztat üzemeiben, gyáraiban és kutatólétesítményeiben világszerte. A LiuGong jelenleg 24 létesítményt tart fenn, amelyekben összesen több mint 19 ezer embert foglalkoztat. A vállalat ma már 16 különféle termékvonalat gyárt, amelyek között szinte mindenfajta építőipari gép megtalálható. Egyik legismertebb termékvonaluk világszerte a targoncáké, a cég ugyanis dízel- gáz- és elektromos üzemű targoncák előállításával is foglalkozik már évtizedek óta. Eladói hálózatuk összesen 2650 értékesítési pontból és 440 viszonteladóból áll, amelyeket tíz, a mérnöki, marketing- és terméktámogatással foglalkozó regionális központ felügyel. Ezen felül tíz lerakatot tartanak fenn világszerte. A LiuGong birodalma igen kiterjedt, leányvállalataik működnek a dél-afrikai Johannesburgban, az ausztráliai Sydneyben, a brazil Belo Horezontéban, Dubajban, az indiai Új-Delhiben, a lengyel Stalowa Wolában, az oroszországi Moszkvában, Szingapúrban és a texasi Houstonban, illetve számos helyen Európában. 2012-ben a vállalat több mint 81 millió dollárt költött K+F programok finanszírozására. Együttműködések Kuanghszi Cummins Industrial Power 2011. október 11-én a LiuGong és a Cummings vállalatok aláírták közös vállalkozási szerződésüket, amelynek célja, hogy felépítsenek egy középkategóriás motorokat gyártó üzemet Liuzhouban, a Kelet-Kínában található Kuanghszi tartományban. A megállapodást a LiuGong székhelyén írta alá Wang Xiaohua, a LiuGong igazgatósági tanácsának elnöke és Steve Chapman, a Cummins China elnöke. Az együttműködésből azóta már született egy 9,3 literes motor, amelyet a közeljövőben tervez piacra dobni Kínában a két vállalat. Liuzhou ZF Machinery A német ZF céggel legelőször 1995-ben kötött együttműködési megállapodást a LiuGong, hogy a fejlett nyugati technológiákhoz hozzáférjen. A közösen létrehozott vállalkozás 49%-ban a LiuGong, 51%-ban a ZF Friedrichshafen tulajdonában áll, elsősorban építőipari gépek alkatrészeinek előállításával foglalkoznak. Beatriz Aguirre Beatriz Aguirre (Arteaga, Coahuila, Mexikó, 1925. március 21. –) mexikói színésznő. Élete Beatriz Aguirre 1925. március 21-én született Arteagában. Karrierjét 1944-ben kezdte. 1984-ben a La pasión de Isabela című telenovellában játszott. 1992-ben szerepet kapott a Los años de Greta című filmben. 2008-ban Mariana szerepét játszotta az Árva angyalban. Férje Guillermo Romano. Két gyermekük van: Carlos és Fabiola. Filmográfia Telenovellák Ni contigo ni sin ti (2011)... Doña Miranda De la Reguera de Fernández Árva angyal (Cuidado con el ángel) (2008 - 2009).... Mariana Bustos de San Román Peregrina (2005).... Jueza Navarro Corazones al límite (2004).... Doña Victoria Antillón De pocas, pocas pulgas (2003).... Jacobita Sin pecado concebido (2001).... Doña Salud Rojas de Villavicencio Barátok és szerelmek (Locura de amor) (2000).... Doña Esther Sandoval Esperanza (Nunca te olvidaré) (1999).... Alfonsa Valderrama Huracán (1997).... Doña Irasema Confidente de secundaria (1996).... Dinorah María José (1995).... Teresa Alondra (1995).... Rosita El vuelo del águila (1994).... Agustina de Romero Rubio (felnőtt) Entre la vida y la muerte (1993).... Doña Rebeca Destino (1990).... Antonia Dulce desafío (1988).... Doña Esther Sandoval Muchachita (1986).... Nena La pasión de Isabela (1984).... Celina Bianca Vidal (1982).... Emilia Déjame vivir (1982).... Graciela El hogar que yo robé (1981).... Janina Ambición (1980) Colorina (1980).... Iris Corazones sin rumbo (1980).... Lorenza Viviana (1978).... Luz María Doménica Montero (1978).... Doña Mercedes Robles Ladronzuela (1978) La noche del sábado (1978).... Condesa Rinaldi Los bandidos del río frío (1976).... Agustina La señora joven (1972).... Lucila Ricarte La Constitución (1970).... Carmen Romero Rubio La frontera de cristal (1969) .... Soledad Detrás del muro (1967) Más fuerte que tu amor (1966) Vivimos en una estrella (1963) El profesor Valdez (1962) Las gemelas I (1961).... Paula/Amelia Amar fue su pecado (1960) El hombre de oro (1960) Teresa (1959).... Luisa Filmek Los inadaptados (2011) .... Anita Las pasiones de Sor Juana (2004) .... Doña Soledad Acosada (2002) .... Mamá Beba Los años de Greta (1992).... Greta Terror, sexo y brujería (1989) Días difíciles (1987).... Doña Amalia Castelar En busca de un muro (1974).... Orozco anyja Un sueño de amor (1972) Secreto de confesión (1971).... María anyja Mamá Dolores (1970) Cautivo del más allá (1968) Dile que la quiero (1963) México de mis recuerdos (1963).... Carmelita Un día en diciembre (1962) Espiritismo (1962).... Estercita Sol en llamas (1961) Caperucita Roja y sus tres amigos (1961).... Caperucita anyja Senda prohibida (1961) Caperucita Roja (1960).... Caperucita anyja Mi madre es culpable (1960).... Lucía Arellano 800 leguas por el Amazonas (1959).... Yaquita Misterios de ultratumba (1959).... Rosario Chicas casaderas (1959) La edad de la tentación (1959) El ojo de cristal (1956) Mañana cuando amanezca (1955) Educando a papá (1955) Vuelo 971 (1954) Mi campeón (1952) Mi esposa y la otra (1952).... Alicia La hija de la otra (1951) La loca de la casa (1950) Sobre las olas (1950).... Lolita Mala hembra (1950) Vino el remolino y nos alevantó (1950).... Adela La dama del alba (1950).... Angélica Mariachis (1950) Tierra muerta (1949) La familia Pérez (1949) Cuando los padres se quedan solos (1949).... Charito El tigre de Jalisco (1947) Nuestros maridos (1946) En tiempos de la Inquisición (1946) Amor prohibido (1945).... Beatriz La pajarera (1945) La trepadora (1944) La monja alférez (1944) Sorozatok Plaza Sésamo (2006 - 2007).... Nagymama Reclusorio (1997).... Esther Iriarte Papá soltero (1987 - 1993).... Inés Los lunes... Teatro (1974) José Maria Rodrigues Alves José Maria Rodrigues Alves, ismertebb nevén: Zé Maria (Botucatu, 1949. május 18. –) világbajnok brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1970-es és az 1974-es világbajnokságon. Pályafutása A válogatottban 1968 és 1978 között 48 alkalommal szerepelt a brazil válogatottban. Tagja volt az 1970-es világbajnok csapatnak. Sikerei, díjai Paulista bajnok (4): 1977, 1979, 1982, 1983 Világbajnok (1): 1970 Bola de Prata (2): 1973, 1977 Kavadarci Kavadarci városa az azonos nevű község székhelye Macedóniában. Népesség Kavadarci városának 2002-ben 29 188 lakosa volt, melyből 28 354 macedón (97,1%), 368 cigány, 159 szerb, 151 török, 22 vlach, 4 bosnyák, 2 albán és 128 egyéb nemzetiségű. Kavadarci községnek 2002-ben 38 741 lakosa volt, melyből 37 499 macedón (96,8%), 679 cigány, 218 szerb, 167 török és 178 egyéb nemzetiségű. A községhez tartozó települések Kavadarci Begniste Bojancsiste Bohula Brusani Bunarcse Vatasa Vozarci Galiste Garnikovo Glisity (Kavadarci) Gorna Bosava Grbovec Dabniste Dobrotino Dolna Bosava Dragozsel Dradnya Drenovo (Kavadarci) Klinovo Konopiste (Kavadarci Kosani Krnyevo (Kavadarci) Kumanicsevo Majden Marena (Kavadarci) Mrezsicsko Pravednik Radnya (Kavadarci) Rajec (Kavadarci) Reszava (Kavadarci) Rozsden Rzsanovo (Kavadarci) Szopot (Kavadarci) Sztragovo Keszendre Faris Csemerszko Seskovo Sivec Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Paraguay címere Paraguay címere ötágú sárga csillag egy kék korongon, amelyet alul nemzeti színű szalaggal átkötött babérkoszorú vesz körül. Ez a csillag a Dél-Amerikában hagyományos szabadságjelkép, az ún. Május Napja. Az embléma felett az ország neve olvasható egy széles, vörös szalagon. A címer megtalálható a zászló egyik oldalán is. Drevljánok A drevljánok (ukránul деревляни, oroszul древляне) keleti szláv törzs volt, amely a mai ukrajnai Polézia területén élt a 6. és 10. század között és amely végül beolvadt a Kijevi Ruszba. Területük Szállásterületük nagyjából a mai ukrán Zsitomiri területnek és a Kijevi terület nyugati részének felel meg; keletről a Dnyeper, északról a Pripjaty, nyugatról a Szlucs folyók határolták. Régészetileg a szomszédos törzsekkel együtt a Luka-Rajkovecki kultúrához tartoztak. Szomszédaik északról a dregovicsok, délkeletről a poljánok, nyugatról a volhíniaiak, délnyugatról a buzsánok voltak. A krónikák szerint nevüket onnan kapták, hogy sűrű erdőkben (дерево - gyerevo - fa) laktak. Életmódjuk A korabeli források szerint a poljánokhoz képest barbárok és primitívek voltak. Sírjaikban nem találunk fegyvereket: ez békés természetre utal. Településeiken sarlókat, cserépedényeket, vasszerszámokat, vászon- és kikészített bőrmaradványokat találtak a régészek; a csontok tanúsága szerint marhát és lovat is tartottak. Kereskedelmi kapcsolataikra utalnak a megtalált ezüst-, bronz-, üveg- és karneolékszerek. Mivel pénzérméket nem találtak, feltehetően cserekereskedelmet folytathattak. Függetlenségük idején politikai központjuk Iszkoroszteny városa volt, a későbbiekben Ovrucsra változott. Meghódoltatásuk A krónikák szerint a drevljánok főleg a poljánokkal háborúskodtak. Már a Kijevi Rusz megalapítója, Oleg fejedelem meghódoltatta és adófizetésre kötelezte őket. Oleg bizánci hadjáratának résztvevői között felsorolják a drevljánok harcosait is. A fejedelem halála után beszüntették az adófizetést; erre annak utóda, Igor kellett hogy kényszerítse őket hadjáratával. 945-ben az idős Igor megemelt adót préselt ki belőlük, majd kísérete nagy részét előreküldve, visszatért hozzájuk és másodszori sarcot követelt rajtuk. A felháborodott drevljánok erre megölték; az egyik krónika szerint lábait két lehajlított nyírfához kötözték, majd a fákat felengedve kettészakították a fejedelem testét. Mal, a drevljánok vezetője (Jan Dlugosz lengyel krónikás szerint Niszkin volt a neve) ezután követséget küldött Igor özvegyéhez, Olgához, házasságot ajánlva neki. Olga a teljes követséget élve eltemettette; egy másik követségre rágyújtatta a fürdőt. Ezután az Igor halotti torára meghívott drevljánok között rendezett vérfürdőt, majd formális hadjárattal elfoglalta Iszkorotenyt és sok lakost megöletett vagy rabszolgává tett. Bosszújával véglegesen alávetette Kijevnek a törzset. I. Szvjatoszláv fejedelem Oleg fiát tette a drevljánok kormányzójává (970—977 között). I. Vlagyimir is fiait ültette az ország egyes részeinek vezetői székébe, ekkor a drevljánokat Szvjatoszláv herceg vezette, akit bátyja 1015-ben meggyilkolt. Bölcs Jaroszláv idején (1016—1054) a drevljánok földjét teljesen bekebelezte a Kijevi Rusz, a nép utolsó említése a krónikákban 1136-ból származik. EuroDomino Az EuroDomino egy kedvezményes nemzetközi vasúti jegy volt. 2007 április 1-jén beleolvadt az InterRailba. Ezt a jegyet országonként adták ki, melyek dominószerűen egymáshoz illesztve adták ki az európai hálózatot. A jegy árát a vasúttársaságok maguk állapították meg a saját vonalaikra, de természetesen bárhol megválthatók voltak. A jegyek érvénytartama 1 hónap volt, ezen belül kellett a jegyváltáskor – a konkrét napok megjelölése nélkül – nyilatkozni, hány napot kíván utazással tölteni az ügyfél. A jegy legalább három, legfeljebb nyolc napnyi utazást tett lehetővé. Az áruk legtöbbször a viszonylatra kiadottakéhoz hasonló. Ennek oka, hogy a célországba vagy a zónába utazáshoz a társaságok 25-50%-os kedvezményt adtak a „viszonylati” jegyárból. Noha e jegyek rugalmasabban és praktikusabban felhasználhatók voltak (hiszen még az EuroDomino esetén is legalább egy napnyi tetszőleges utazást tett lehetővé ugyanazért az árért), jellemző, hogy e jegyeket a nemzetközi pénztárosok akkor sem ajánlották az utasnak, ha az olcsóbb volt a viszonylatos árnál. Ennek oka részben a képzettség hiányára, részben az érdektelenségre volt visszavezethető. A nemzetközi pénztáros a jutaléka miatt ugyanis a drágább, egyszerűbb, gyorsabban elkészíthető jegyek kiadásában volt érdekelt. Zónák 2007. április 1. előtt az alábbi zónákra volt osztva Európa: 30 ország, 9 zónára osztva: A Zóna – Egyesült Királyság , Írország B Zóna – Finnország , Norvégia , Svédország C Zóna – Ausztria , Dánia , Németország , Svájc D Zóna – Bosznia-Hercegovina , Horvátország , Csehország , Magyarország , Lengyelország , Szlovákia E Zóna – Belgium , Franciaország , Luxembourg , Hollandia F Zóna – Marokkó , Portugália , Spanyolország G Zóna – Görögország , Olaszország , Szlovénia , Törökország H Zóna – Bulgária , Macedónia , Románia , Szerbia , Montenegró Baranya megyei 3. sz. országgyűlési egyéni választókerület A Baranya megyei 3. sz. országgyűlési egyéni választókerület egyike annak a 106 választókerületnek, amelyre a 2011. évi CCIII. törvény Magyarország területét felosztja, és amelyben a választópolgárok egy-egy országgyűlési képviselőt választhatnak. A választókerület nevének szabványos rövidítése: Baranya 03. OEVK. Székhelye: Mohács Területe A választókerület az alábbi településeket foglalja magába: Ág Alsómocsolád Apátvarasd Babarc Bár Belvárdgyula Beremend Bezedek Bikal Birján Bóly Borjád Dunaszekcső Egerág Egyházasharaszti Egyházaskozár Erdősmárok Erdősmecske Erzsébet Fazekasboda Feked Geresdlak Görcsönydoboka Hegyhátmaróc Hidas Himesháza Homorúd Hosszúhetény Illocska Ivánbattyán Ivándárda Kárász Kásád Kátoly Kékesd Kisbudmér Kisharsány Kisherend Kisjakabfalva Kiskassa Kislippó Kisnyárád Kistapolca Köblény Kölked Lánycsók Lapáncsa Lippó Liptód Lovászhetény Mágocs Magyarbóly Magyaregregy Majs Maráza Máriakéménd Márok Martonfa Máza Mecseknádasd Mekényes Mohács Monyoród Nagybudmér Nagyhajmás Nagyharsány Nagynyárád Nagypall Nagytótfalu Óbánya Ófalu Olasz Old Palkonya Palotabozsok Pécsdevecser Pécsvárad Peterd Pócsa Sárok Sátorhely Siklósnagyfalu Somberek Szajk Szalatnak Szárász Szászvár Szebény Szederkény Székelyszabar Szellő Szőkéd Szűr Tófű Töttös Udvar Újpetre Vékény Véménd Versend Villány Villánykövesd Vokány Zengővárkony Országgyűlési képviselője A választókerület országgyűlési képviselője Hargitai János (Fidesz-KDNP). Országgyűlési választások 2014 A 2014-es országgyűlési választáson az alábbi jelöltek indultak: Demográfiai profilja 2011-es adatok szerint a Baranya megyei 3. sz. választókerületben 89 362 ember él; közülük 74 062 felnőtt, 42 891 férfi és 46 471 nő. A lakosok közül 7173 diplomás, 24 913 érettségizett és 69 609 végezte el az általános iskolát. Document no.3 A Pg. 99 és a Reactor No.7 közösen kiadott kislemeze. A Pg. 99 oldalán lévő számok a "document #3" címen futnak a diszkográfiájukban. Ebből 1000 példányt nyomtak, amiből 350 fehér, a többi fekete lemez. 7" fotó: Tracklista A oldal: Pg. 99 mary get your knife (1:50) the longer now (3:10) B oldal: Reactor No.7 secret of the woods (1:40) openings (3:23) Vaskó Kálmán Vaskó Kálmán (Ószőny, 1874. november 23. – ?) magyar olimpikon, evezős. Pályafutásai A Pannónia Evezős Klub evezős sportolójaként, majd a Hungária Evezős Egylet MTK egyesület tagjaként versenyzett. Olimpiai játékok Az 1908. évi nyári olimpiai játékok kormányos nyolcevezős versenyszámban, Pannónia csapattársaival (Éder Róbert, Haraszthy Lajos, Hautzinger Sándor, dr. Kirchknopf Ferenc, Kleckner Sándor, Szebeny Antal, Várady Jenő, Wampetich Imre vezérevezős és Vaskó Kálmán kormányos) az 5. helyen végzett. Az 1912. évi nyári olimpiai játékok kormányos nyolcevezős versenyszámban, a Hungária Evezős Egylet csapattársaival (Szebeny István vezér evezős, Baján Artúr, Manno Miltiades, Jeney István, Gráf Lajos, Szebeny Miklós, Szebeny György, Vaskó Kálmán kormányos) a 7. helyen végzett. Date Kimiko Date Kimiko (����; Hepburn: Date Kimiko) (2001–2016 között férjezett nevén Krumm Date Kimiko) (Kiotó, 1970. szeptember 28. –) visszavonult hivatásos japán teniszezőnő, kétszeres olimpikon, az Ázsia-játékok arany- és bronzérmese, 1995-ben a világranglista 4. helyezettje. Hatévesen teniszezett először, profi karrierjét 1989-ben kezdte. 1996. szeptember 24-én bejelentette visszavonulását, de 2008 májusában folytatta pályafutását, majd 2017. szeptemberben, 47 évesen véglegesen visszavonult. Profi karrierje során nyolc egyéni és hat páros WTA-tornát nyert meg, emellett 14 egyéni és hét ITF-tornán végzett az első helyen. Egyéniben az első tornagyőzelmét 1992-ben szerezte Tokióban, az utolsót pedig 2009. szeptemberben, egy nappal a 39. születésnapja előtt, amivel ő az open era második legidősebb egyéni tornagyőztese Billie Jean King után. 2008-as visszatérését követően párosban is több versenyt nyert, 2013 májusában, 42 és fél évesen szintén a második legidősebb páros tornagyőztessé vált Martina Navratilova után. Legjobb eredménye Grand Slam-tornákon az elődöntő, ahova három alkalommal sikerült bekerülnie, először az 1994-es Australian Openen, majd az 1995-ös Roland Garroson, végül 1996-ban Wimbledonban. Az egyéni világranglistán 1995-ben a negyedik helyen is állt, amit egészen 2011-ig, a kínai Li Na Roland Garros-győzelméig egyedüli ázsiaiként mondhatott el magáról. 1994-ben bejutott az év végi világbajnokság elődöntőjébe, ahol a későbbi győztes Gabriela Sabatinitől kapott ki. Japán képviseletében vett részt az 1992-es barcelonai olimpia egyéni és páros versenyén, valamint az 1996-os atlantai olimpia egyéni versenyén, ahol a negyeddöntőig jutott. 1989–2013 között szerepelt Japán Fed-kupa-válogatottjában, és tagja volt az 1996-ban a világcsoport elődöntőjébe jutott csapatnak. Az Ázsia-játékokon 1994-ben Hirosimában arany-, 2010-ben Kantonban bronzérmet szerzett egyéniben. 1992-ben őt választották az év legtöbbet fejlődő játékosának. 2004-ben 3 óra 30 perc alatt lefutotta a londoni maratont. Férje 2001–2016 között Michael Krumm német autóversenyző volt, ez idő alatt a Krumm Date Kimiko nevet használta. Férjétől 2016. szeptemberben elvált. WTA-döntői Egyéni Győzelmei (8) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Challenger tornákat 2012-től rendeznek. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Pont-Aven Pont-Aven település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 2823 fő (2015). Pont-Aven Bannalec, Melgven, Névez, Riec-sur-Bélon, Rosporden és Trégunc községekkel határos. Népesség A település népességének változása: San Alfonso del Mar San Alfonso del Mar üdülőhely Algarrobóban, Chilében, körülbelül 100 km-re nyugatra a fővárostól, Santiago de Chilétől. Az üdülőhely arról híres, hogy itt található a világ legnagyobb medencéje. A medence 1 kilométer hosszú, 8 hektár felületű és 250 millió liter szűrt tengervízzel van feltöltve. A legmélyebb pontja 3,5 m. Vízellátása szűrés után közvetlenül a Csendes-óceánból megoldott. Kivitelezés A medencét a Crystal Lagoons chilei vállalat építette, és 2006 decemberében nyitotta meg. Az első becslések szerint csak a szűrőrendszer 3,5 millió USD lehetett, a későbbi becslések 1,5 és 2 milliárd USD köré teszik az építési költségeket, és további 4 millió USD évi fenntartási költséggel számolnak. Rodolfo Rodolfo, polgári nevén Gács Rezső (született: Gross Rezső, Budapest, 1911. május 16. – Budapest, 1987. január 25.) magyar bűvész, érdemes és kiváló művész. Életrajza Budapesten, a Józsefváros legmélyén, a Nagy Fuvaros utcában született, zsidó család gyermekeként. A környéken egymást érték a pálinkamérések, nyilvánosházak. Édesanyja Wolf Katalin, édesapja Gross Ignác (betűszedő), testvérei: András és Emma. Édesapja eredetileg nyomdász, majd egy helyi pálinkamérés tulajdonosa volt. Csendes, nagyon visszahúzódó gyermek volt. Négy elemit és négy polgárit végzett, elsősorban anyagi okokból. Tizennégy éves korában inasnak adták a Gál úridivat-üzletbe. Családnevét (Gross) 1945 decemberében magyarosította Gácsra. Pályája Bűvészkedésre egy kínai gyöngyárus inspirálta, aki megtanított neki egy bűvészmutatványt a dunai kavicsokkal. Odry Zuárd karolta fel és tanította az 1920-as évek második felében. Gyakori közös bemutatkozásaik után első önálló fellépését is mestere menedzselte 1929 tavaszán, s ettől fogva Pest és Buda számtalan egylete, klubja, szakmai és baráti köre hívta fellépni az ifjú mágust. Ekkor kapta Rodolfo Grosso művésznevét mesterétől. 1930 decemberében felvételét kérte a Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe, de sikere ellenére sem vették fel. Elhatározta, hogy leteszi a hivatásos artistavizsgát, időpontot kért, és három nap múlva a Royal Orfeumban megtartott nagy sikerű vizsgabemutatót követően, 1931 januárjától lett tagja a Magyar Artista Egyesületnek. A fiatal, fekete angolbajuszos bűvész könnyebb érvényesülése érdekében néhány reklámtrükkel próbált magának nagyobb publicitást szerezni. Az ujjelvágás, a zsilett-evés, valamint a nadrágtartó, nyakkendő és mindenféle személyes tárgy ellopása, majd többszöri visszaadása mára már legendává váltak. Ettől kezdve a – korabeli plakátok, reklámok szerint – profi bűvészt és zsebtolvajt a főváros számos ismert és kedvelt mulatóhelyén (Arizona, Clarusse, Alpesi Falu, Moulin Rouge) szerződtették hosszabb-rövidebb időre. 1935 őszén feleségül vette Nádor Olgát, akivel félévszázados házasságban töltött színes, változatos és – a művészvilág számára példamutató – harmonikus életet. A két Latabár (Árpád és Kálmán), Feleki Kamill, Halmai Imre, Fokker Géza, valamint Alfonzó és Rodolfo alkotta, s Vogel Eric jelmeztervezővel megerősített nagyszerű csapat a Moulin Rouge hazai és külföldi közönségét rendszeresen szórakoztatta az 1930-as évek közepén. Rodolfo 1939 elejétől kilépett a társulatból, s önálló revücsoportot hívott életre. Először Bulgáriában töltöttek két hónapot, majd Athén és Szaloniki a következő állomás. Isztambulban a Turán Varieté szerződtette őket, majd 1940 augusztusáig Egyiptomban turnéztak. Ezt követően a pesti Royal Orfeum adott lehetőséget a rendszeres fellépésekre. Egy kényszerű monori tartózkodás után 1941–43 között Kassa, Kolozsvár, Ungvár, Szabadka, Kecskemét és Újvidék közönsége többször is tapsolt Rodolfóéknak. A munkaszolgálat után 1945-ben az Országos Artista Egyesület elnökségi tagjává választották. Vidéki turnéira igen gyakran elkísérte – a később hazáját elhagyni kényszerült – Karády Katalint. 1948-tól művésztársával, Alfonzóval lépett fel állandóan, majd 1950-től a Latabár brigád tagjaként haknizott országszerte. 1956-ig nyolc éven át volt az Artista Akadémia, ill. az Állami Artistaképző Intézet tanára. Az 1960-as évektől tagja az Artistaképző Intézet állami vizsgabizottságának. 1956 után a volt Szovjetunió nagyobb városai (Moszkva, Leningrád, Riga) mellett viszonylag hosszabb ideig tartó fellépési lehetőséget és meghívást kapott Párizsba, Londonba, Brüsszelbe, Luxemburgba, valamint jó két évtized alatt ötven alkalommal Zürichbe. 1967-től állandó meghívottként vett részt a bűvészek világkongresszusain (például Baden-Baden, Amszterdam és Bécs). Ötvenedik születésnapja alkalmával az érdemes művész (1960), 1971-ben pedig (nyugdíjba vonulásakor) a kiváló művész kitüntető címet kapta meg. 1962-től a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál (MACIVA) állt alkalmazásban, s jelentős érdemeket szerzett az új Fővárosi Nagycirkusz helyreállításában (1971). SZOT-díjjal tüntették ki 1980-ban. Utolsó nyilvános fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon. (Rodolfo: Vigyázat! Csalok!) 1987. január 25-én hunyt el Budapesten. Sikereinek valódi forrása számainak tökéletes kidolgozása és a közönséggel való kapcsolatteremtő képessége voltak. Nyugdíjas korában is napi négy órát gyakorolt. Szlogenjévé vált mondata: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” Hitvallása is a következő volt: „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.” Minden idők egyik legnagyobb beszélő kézügyességi bűvésze és zsebtolvaja volt; rengeteg trükköt ismert a bűvészet minden területéről, ezek közül – saját elmondása szerint – körülbelül ezret tudott bármikor színpadképesen. Publikációi Vigyázat, csalok! (Budapest, 1959 ) Rodolfo bűvészkönyv (Budapest, 1963 ) A Füles rejtvényújságban évtizedeken át a bűvésztrükk rovatot vezette. A Fejezetek a Cirkuszlexikonból című sorozatban szerepelt ( Magyar Televízió ) Vigyázat, most nem csalok! (Budapest, 1987 ) Díjai Érdemes művész (1960) Kiváló művész (1971) SZOT-díj (1980) Amblimont Amblimont település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 195 fő (2015). Amblimont Euilly-et-Lombut, Mairy, Mouzon és Villers-devant-Mouzon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 25369 Dawndonovan A 25369 Dawndonovan (ideiglenes jelöléssel 1999 TR108) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. október 4-én. 2009-es junior műkorcsolya és jégtánc Grand Prix, Budapest Három földrész 29 országának, 87 műkorcsolyázó és jégtáncosa vett részt a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) budapesti junior Grand Prix versenyen 2009. augusztus 26. és augusztus 29. között. A versenyszámok időrendje A Grand Prix eseményei helyi idő szerint (GMT +01:00): Űrruha Az űrruha, más néven szkafander az űrrepülések egyik alapvető eszköze, több rétegű ruha, amelybe olyan életfenntartó és munkavégző eszközöket építettek, amelyek rendszert alkotva képesek életben tartani egy embert és biztosítani a mozgását a világűr ellenséges körülményei között. Alkalmazási területei az űrséták, holdséták, valamint az űrrepülések kritikus fázisai (indítások és leszállások), amikor biztonsági szempontok miatt öltik magukra az űrhajósok. A különféle célokra (űrséta, holdséta, indítás-földet érés) eltérő típusú űrruhákat alkalmaznak. A fő követelmény az űrruhával szemben a belső nyomás megtartása, valamint a megfelelő hőmérséklet biztosítása, ezen túlmenően sugárvédelmet is kell biztosítania. Egyes repülőgépes kísérleti repüléseken is alkalmaznak speciális ruhákat, amelyek nagyon hasonlítanak az űrruhákra - sőt a köznyelv sokszor a szkafander szóval illeti őket - ám ezek kevesebb követelménynek kell megfeleljenek, elsősorban nyomástartónak kell lenniük. Űrruhatípusok Történelmi típusok: Szovjet: SZK–1 – Jurij Gagarin által használt űrruha-típus, az első hat Vosztok repülésnél használták Berkut (Беркут; Szirti sas) – Alekszej Leonov űrruhája a világ első űrsétáján Krecset (Кречет; Északi sólyom) – A később törölt szovjet holdraszállás űrruhája Jasztreb (Ястреб; Héja) – A Krecseten alapuló továbbfejlesztett űrséta-űrruha Sztrizs (Стриж; Fecske) – A Buranhoz tervezett űrruha Amerikai űrruhák: Navy Mark IV = a Mercury-program -ban használt típus Gemini = a Gemini-program űrruhája MOL MH-7 = a Manned Orbiting Laboratory törölt programhoz tervezett űrruha Apollo/Skylab A7L = holdűrruha, amelyet az Apollo-programban és a későbbi Skylab-programban alkalmaztak Napjaink űrruhái: Orosz űrruhák: Orlan ( Орлан; Rétisas ) – Űrséta-űrruha Szokol ( Сокол; Sólyom ) – az NPP Zvezda által gyártott, a Szojuz-repüléseknél 1973-tól használt űrruha. Amerikai űrruhák: ACES (Advanced Crew Escape System Pressure Suit) – az űrrepülőgépen fel- és leszálláskor használt biztonsági űrruha EMU (Extravehicular Mobility Unit) – az űrrepülőgépen és a Nemzetközi Űrállomáson az űrsétákon alkalmazott, manőverezhető űrruha. Bahnhof Meidling (metróállomás) Bahnhof Meidling egy metróállomás Bécsben a bécsi metró U6 vonalán, Meidling vasútállomás nyugati végénél. Szomszédos állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Niederhofstraße Tscherttegasse Völci erődtemplom A völci erődtemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szeben megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SB-II-a-B-12585 sorszámon szerepel. Mijares Mijares település Spanyolországban, Ávila tartományban. Mijares Serranillos, Gavilanes, Navamorcuende, La Iglesuela, Casavieja, Villanueva de Ávila, Navarrevisca, Burgohondo és Sartajada községekkel határos. Lakosainak száma 736 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Bahnhof München-Moosach Bahnhof München-Moosach vasútállomás Németországban, Moosach tartományban. A német vasútállomás-kategóriák közül az ötödik csoportba tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: München–Regensburg-vasútvonal U3 S1 Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Bahnhof München-Laim Moosacher St.-Martins-Platz Munich Fasanerie station HMS Suffolk (1926) A HMS Suffolk a Brit Királyi Haditengerészet egyik County-osztályú nehézcirkálója volt. A County-osztály Kent alosztályába tartozó hajó építését 1924. november 15-én kezdték a Portsmouth Dockyardban. A hajó vízre bocsátására 1926. március 16-án, hadrendbe állítására pedig 1928. június 25-én került sor. A nehézcirkáló az angol Suffolk megyéről kapta nevét. A Suffolk testvérhajóihoz hasonlóan Kínában állomásozott, egészen a második világháború kitöréséig. 1939-ben a hajót hazarendelték az Egyesült Királyságba, majd 1939 októberében a Dánia-szorosnál őrjáratozott. 1940. áprilisában a Suffolk is részt vett a norvégiai hadjáratban. 1940. április 13-án a nehézcirkáló megérkezett Tórshavnba, hogy segédkezzen a Feröer-szigetek brit megszállásánál. Másnap, április 14-én a Suffolk elsüllyesztette a német Skagerrak tankerhajót a norvégiai Bodø partjainál. 1940. április 17-én a nehézcirkáló a stavangeri Sola légibázist ágyúzta. A britek a támadás során négy repülőgépet megsemmisítettek, és számos berendezést megrongáltak, de a felszálló német Junkers Ju 88-as gépek is komoly károkat okoztak a hajón. Többek közt a Suffolk X-lövegtornyának lőszerraktára is felrobbant. A hajónak nagy szerencséje volt, hogy túlélte a támadást, és el tudott jutni Scapa Flow-ig, hiszen a hajó farát másnap reggelre elárasztotta a víz. Amíg a hajó meg nem érkezett a kikötőbe, a németek azt is gondolták, hogy sikerült elsüllyeszteniük a hajót. A hajót 1940 áprilisa és 1941 februárja közt Clyde-ban javították. 1941 májusában a Suffolk részt vett a Dánia-szorosbeli csatában, és a német Bismarck csatahajó elsüllyesztésében. A brit nehézcirkáló kétszer találkozott a csata során a Bismarckkal, és ilyenkor számos sortüzet zúdított az ellenséges csatahajóra. Radarjának segítségével a Suffolk követni tudta a német csatahajót, majd kapcsolatba lépve a többi szövetséges egységgel, azokat a Bismarck útjába vezényelni. További javításokat követően a Suffolk a Honi Flottához csatlakozott, és 1942 végéig a sarkvidéki vizeken teljesített szolgálatot. Később, 1942 decembere és 1943 áprilisa közt, a brit nehézcirkáló felújításon esett át. A felújítás végeztével a hajót a Keleti Flottához rendelték, így a háború végéig az Indiai-óceánon szolgált. A Suffolkot 1948. március 25-én átadták a Bisco acélgyárnak, amely a J Cashmore vállalattal szétbontatta a hajót. A hajó 1948. június 24-én érkezett meg szétbontásának helyére, Newportba. 6teen A 6teen (magyarul: 6 tini) egy kanadai animációs tini helyzetkomédia, amely a Totál Dráma-sorozat és a Felspannolva készítőinek első alkotása volt. A sorozat kanadai premierje 2004-ben volt, az amerikai pedig 2008-ban. Se a magyar Cartoon Network, se a magyar Disney Channel nem jelentette még be, hogy műsorára tűzi, azonban a Cartoon Networkön már lehet látni a főcímet, mivel a Totál Dráma Akció 16. részében leadják, persze a TD-versenyzőkkel. Történet Hat 16 éves tinédzser dolgozik a Galleria Bevásárlóközpontban. Munka után mindig együtt lógnak. A sorozatban van móka, szerelem és munka. Forrás A 6teen az Internet Movie Database-ben Napóleon Lajos francia császári herceg Napoléon Eugène Louis Jean Joseph Bonaparte, (Párizs, 1856. március 16. – Ulundi, Zuluföld, ma: KwaZulu-Natal tartomány, Dél-afrikai Köztársaság, 1879. június 1.); a Bonaparte-házból származó francia császári herceg (prince impériale), III. Napóleon császárnak és feleségének, Eugénia császárnének egyetlen gyermeke. 1871-ben lemondott apjának, III. Napóleonnak elhunyta (1873) óta a francia bonapartisták IV. Napóleon császárként tartják nyilván. Az ancien régime-ből származó hagyomány szerinti másik hivatalos címzése: Fils de France, azaz „megkoronázott francia uralkodó vér szerinti fia.” A brit gyarmati hadsereg kötelékében, a zulukkal vívott harcban esett el. Ifjúsága 1856-ban született a párizsi Tuileriák palotájában, a Második Császárság dicsőségének tetőpontján. Ekkor fejeződött be a krími háború, melyben a brit–francia–piemonti–oszmán haderők fényes győzelmet arattak a cári Oroszország hadai felett. Az eseményt valóságos örömünnep követte: jótékonysági szervezetek, települések, rászorulók részesültek különféle juttatásokban, és amnesztiát hirdettek. A június 15-i nyilvános keresztelőn maga IX. Piusz pápa vállalta a keresztapaságot. Sok egyházi és világi méltóság megjelent az eseményen párizsi Notre-Dame-ban. Keresztanyja Jozefina svéd királyné lett, született Joséphine Maximilienne de Beauharnais, Eugène de Beauharnais fia, III. Napóleon császár unokanővére. A császári herceg (Prince Impérial) jó tanulónak bizonyult, és 14 évesen elkísérte apját a frontra. Amikor III. Napóleon a porosz–francia háború során 1870-ben fogságba esett, ennek nyomán megfosztották trónjától, édesanyjával az angliai Hastingsben, végül Chislehurstben telepedett le. Itt csatlakozott hozzájuk később a megbukott császár is, és békében éltek annak haláláig (1873). A bonapartisták élén Atyjának 1873-ban bekövetkezett halála után a császári herceget a bonapartisták IV. Napóleon császárnak kiáltották ki. Az 1870-es években közszájon forgott a pletyka, hogy összeházasítják a Bonaparte-családot mindvégig támogató Viktória brit királynő legifjabb leányával, Beatrix brit királyi hercegnővel, ez a terv azonban nem valósult meg. A császári herceg 1872–1875 között katonai iskolába járt, majd a brit birodalmi haderő mellett szolgált tiszti egyenruhában (politikai okokból hivatalosan nem nyerhetett tiszti rangot). Önként jelentkezett a Zuluföldre induló brit expedíciós hadseregbe. Itt felderítés közben a zuluk rajtaütöttek, és megölték egy elhagyott kraalnál az iTyotyosi folyó közelében. Halálhíre egész Európában óriási megdöbbenést váltott ki, hiszen ő volt az utolsó dinasztikus reménysége a bonapartisták és a Bonaparte-ház hatalomra kerülésének. Holttestét Angliába szállították, és egy különleges, édesanyja által építtetett mauzóleumban, a Szent Mihály oltalmába ajánlott Császári Kriptában temették el Hampshire megyében, Farnbourough-ban atyja, III. Napóleon mellé. A Petit-Prince (Kis Herceg) aszteroida-holdat 1998-ban róla nevezték el, mivel a 45 Eugénia nevű aszteroida, amely körül keringett, a herceg édesanyjának, Eugénia császárnénak nevét viselte. Férfi 30 km-es sífutás a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon a sífutás férfi 30 km-es szabad stílusú, tömegrajtos versenyszámát február 9-én rendezték a Soldier Hollow síközpontban. Az aranyérmet az osztrák Christian Hoffmann nyerte meg. A Magyarországot képviselő Tagscherer Zoltán a 66. helyen végzett. A német származású, de spanyol színekben indult Johann Mühlegg ért elsőként a célba, azonban utólag doppingolás miatt kizárták. Végeredmény Az időeredmények másodpercben értendők. Kanyaurek Lipót Kanyaurek Lipót (1884. november 13. – 1936. október 1.) válogatott labdarúgó, balfedezet. Az első labdarúgó volt, aki munkás sportegyesületből, a nyomdászok csapatából került be a válogatottba. Pályafutása A Typograpia labdarúgója volt. Labdakezelése megbízható volt, az összjátékban kitűnt társai közül. 1909-ben egy alkalommal szerepelt a válogatottban. 7,5 cm Gebirgsgeschütz 36 A 7,5 cm Gebirgsgeschütz 36 (rövidítve 7,5 cm Geb.G. 36 vagy 7,5 cm GebG 36, magyarul 7,5 cm-es hegyi löveg 36) egy német hegyi löveg volt, amit a második világháború alatt használtak. 1938 és 1945 között legalább 1193 darab készült belőle. Ez volt a szabványos hegyi lövege a német hegyi hadosztályoknak; a Wehrmacht és a Waffen-SS egyaránt használta a háború során. Fejlesztés és leírás A 7,5 cm GebG 36 löveget a Rheinmetall tervezte a hadsereg kívánalmait kielégítve, amely egy 7,5 cm-es mozsárágyú hadrendbe állításáról szólt a hegyi hadosztályok (Gebirgs Divisionen) számára, leváltva ezáltal az első világháború-korabeli hegyi lövegeket, melyek addig rendszerben voltak. Ilyen volt például az osztrák-magyar 7,5 cm Gebirgskanone 15. A gyártás 1938-ban kezdődött, habár az ez évben legyártott mennyiség ismeretlen. Az 1193 darab egy része 1939-45 között készült. A 7,5 cm GebG 36 tervezete viszonylag hagyományosnak mondható, szabványos német horizontális hátrasikló tömb závárzattal és csőszájfékkel. A löveg magas szögben való tüzelési képességeinek maximalizálása érdekében hátsó forgattyúcsapot szereltek be, hogy megnöveljék a távolságot a závárzat és a talaj között, habár rugók használatára is szükség volt, hogy kiegyensúlyozzák a csőszáj túlsúlyát. Továbbá különféle hátrasikló rendszereket alkalmaztak hozzá, hogy csökkentsék a visszarúgást, ahogy növelik a tüzelési szöget. A závárzat rendkívül masszív volt, mivel egyesült egy szállító illesztéssel, hogy elválasztható legyen a lövegcsőtől. A szétterpeszthető talpszárak végein lévő toldalékokat el lehetett távolítani. Általában könnyű-öntvény kerekeket használtak gumiabronnccsal, de a korai lövegeknek fa kerekeik voltak. Súlymegtakarítás végett nem alkalmaztak lövegpajzsot. A löveget összeszerelve lehetett vontatni vagy nyolc részre bontva öszvér, illetve lóháton szállítani. A súlya 750 kg volt. A 7,5 cm GebG 36 könnyű súlyából kifolyólag alacsony tüzelési szögnél a visszarúgó erők hatására minden lövésnél megugrott, emiatt a lövegtalpak toldalékait támasztékként használták, megemelték vele a kerekeket. Magas tüzelési szögnél teljesen biztonságos volt használni a löveget, mivel a talaj elnyelte a visszarúgás maradék energiáját, amit a hátrasikló rendszer nem nyelt el. Lőszer A 7,5 cm GebG 36 sokféle típusú lőszert tüzelhetett, kivéve a hagyományos páncéltörő lövedéket. A löveg egy különleges üreges töltetű páncéltörő lőszert használt, aminek a súlya 5,83 kg volt, maximális lőtávolsága pedig 9250 méter. A löveghez volt külön magas robbanóerejű (HE) lövedék is (5,83 kg), de ki tudta lőni a 7,5 cm FK 18 lövedékét is. Ezenfelül egy színes füst töltetet is ki lehetett vele lőni. Négyféle hajtóanyag keverékét használták hozzá, hogy elérjék a kíván lőtávolságot. Az ötödik töltetet helyettesítő töltetként használták, hogy a löveg lőtávolságán túl lévő célokat is támadhasson. Míg ez a lőtávolság tiszteletre méltó volt egy könnyű löveghez képest, a 7,5 cm-es kaliber rövidesen túl kicsinek bizonyult a második világháború kívánalmaihoz képest. Szervezés A lövegeket négy lövegből álló csoportokba szervezték, két-három csoport alkotott egy zászlóaljat. Egy hegyi tüzér ezred (Gebirgs-Artillerie Regiment) egy-három 7,5 cm GebG 36 löveggel felfegyverzett zászlóaljjal rendelkezett. Keszy József Keszy József (1791 körül – Miskolc, 1869. augusztus 2.) magyar színész, színigazgató, drámaíró és -fordító. Élete Vándorszínész 1820—21-ben illetve 1825-ben Győrött, majd ugyanebben az évben Miskolcon volt tag. 1831—32-ben Marosvásárhelyen mint színigazgató működött. 1837 márciusában az országos vásár idején tíz napot töltött társulatával Esztergomban. 1840—41-ben újfent Győrbe került. 1864. április 17-én arra vállalkozott, hogy igazgatóként a magyar kultúrát terjessze Óbudán, ahol 1834 óta nem volt magyar színjátszás. Főként idősebb hősöket és karakterszerepeket alakított. Meghalt Miskolcon, 1869. augusztus 2-án, 78 éves korában, agyvelő szélhűdésben. Zelenka Pál lelkész és Latabár Endre, ottani színigazgató temette el augusztus 3-án. Neje Gosztonyi Viktória színésznő volt. Fontosabb szerepei Abavári Fülöp (Holbein: Frigyesi Elek); Kemény Simon (Kisfaludy Károly); Perföldy (Kisfaludy Károly: A kérők); Feletri (Birch-Pfeiffer: Bársonycipő); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Artus király (Halm: Griseldis); Földesi (Szigligeti Ede: Zsidó). Munkái Egy német nyelvből készült drámafordításáról és három eredeti színművéről tudunk. A két özvegy, vagy hűség mind halálig, vígj. egy felv. Holbein után. Marosvásárhely, 1832. (Két költeményével.) Parádi emlék, ered. vígjáték egy szakaszban. Eger, 1853. Benkő még egy színművét említi: Debreczeni király c. és az Allgemeine Theaterzeitung: A zsiráf c. színművét idézi. Szkúner A szkúner (vagy sóner) a 16. században Hollandiában kialakított, legalább két árbóccal rendelkező vitorláshajó-típus. Mint kereskedelmi hajó a 19. században élte a fénykorát. A szkúner is, akárcsak a többi holland hajó, gyorsjáratú. Könnyen romlandó élelmiszert, halat szállított, de a rabszolga-kereskedelemben, csempészetre és hadihajóként is alkalmazták. Két árbócán csonkavitorlákat hordott, s ezek fölé később még csúcsvitorlák is kerültek. Az orrárbócra rögzített háromcsúcsú orrvitorlák egyetlen szkúnerról sem hiányozhattak. A szkúner vitorlázata nagyon egyszerű volt és könnyen kezelhető, úgyhogy ezek a hajók gyorsaságukkal és mozgékonyságukkal is kitűntek, valamint kis számú legénységükkel, ezért igen gazdaságosak voltak. A 19. század a szkúnerek, a klipperek és a barkok korszaka volt, ill. a vitorlások gazdag kombinációja. Olyan sokféle változat és alváltozat alakult ki az árbócok és vitorlázatok keverésével, hogy csak a szakemberek tudják őket megkülönböztetni. A szkúner kereszt- és csonka vitorlázatú változatban terjedt el. A 19. században a szkúnerek, klipperek, barkok gyártása mellett kombinációk is létrejöttek. A kereszteződéseknek köszönhetően a csónak és a keresztvitorla előnyei jobban érvényesültek. A brigg és a szkúner "új" variációkban kétféle eredményhez vezetett: teljes- és részleges változathoz. A teljes a brigantinnál jött létre, a részleges pedig a derékvitorlás szkúner és a sudárvitorlás szkúner esetében. A brigantinon elöl volt a keresztvitorla, esetleg csonka vitorlával, hátulra szkúner-csonka vitorla került. A sudárvitorlás szkúner mindegyik árbócán egy keresztvitorla - sudárvitorla - foglalt helyet. A sudárcsúcsvitorlás szkúner csak elöl hordott keresztvitorlát. A szkúner és a bark vitorlásokból jött létre a három árbócos derékcsúcsvitorlás szkúner, két keresztvitorlájú előárbócával. Rengeteg fajta szkúner jött azóta létre. Forrás Stefan Gulas: Vitorlás hajók története, fordította: Poór József, 1984 Gros-Chastang Gros-Chastang település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 178 fő (2015). Gros-Chastang Bassignac-le-Haut, Gumond, Marcillac-la-Croisille, La Roche-Canillac, Saint-Martin-la-Méanne és Saint-Pardoux-la-Croisille községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Martfű vasútállomás Martfű vasútállomás egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vasútállomás, Martfű településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Szolnok–Hódmezővásárhely-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Bagimajor megállóhely Tiszaföldvár vasútállomás Kanyon A kanyon (eredetileg spanyol cañón) sziklafalak közt húzódó mély völgy, amelyet gyakran egy folyó vájt ki. A legtöbb kanyon egy fennsík hosszú ideig tartó eróziójával jött létre. Gyakoribbak a száraz, mint a nedves éghajlatú vidékeken, mivel az eróziós időjárási hatások az előbbi helyeken erősebbek. A kanyonfalakat gyakran ellenálló homokkő vagy gránit sziklák alkotják. Léteznek víz alatti kanyonok is, gyakran egy folyó torkolatának meghosszabbításaként. A legismertebb kanyon az arizonai Grand Canyon. Az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részében a kanyonok gyakran régészeti szempontból is fontosak. Az ősi pueblo indiánok és más népek nagyszámú sziklalakást hagytak itt maguk után. A geológiai kiemelkedési folyamatok eredményeképp a kanyonok mélyén néha jelentős folyók kanyarognak. Ezek az úgynevezett beásott folyók, amelyek csak nagyon nehezen tudják módosítani folyóágyukat. Ilyen, tektonikai kiemelkedéssel létrejött beásott folyóvölgyet képez például az Egyesült Államokban a Colorado folyó és a Kígyó folyó. A vízben oldódó mészkő hegyekben gyakran úgy jön létre kanyon, hogy az előretörő víz először barlangokat váj magának, majd amikor a barlangrendszer beomlik, kanyon marad hátra. Ilyen beroskadással létrejöttt kanyon van például a somerseti Mendip dombságban (Mendip Hills) és az észak-angliai Yorkshire völgységben (Yorkshire Dales). A sikátorkanyon keskeny vízvájta kanyon, mint a híres arizonai Antilop-kanyon. A legnagyobb kanyonok A kanyonok nagyságának mérésére nem létezik széles körben elfogadott egzakt definíció. Mérhető például a kanyon mélysége, hossza, a kanyonrendszer területe, de az összehasonlítással gyakran gondok adódnak, például a legmélyebb kanyont keresve nehézség, hogy a viszonylag lapos fennsíkokba vésődő -tehát jól kivehető szegélyekkel rendelkező - kanyonok mélysége könnyen megállapítható, nem így van azonban a hegyi kanyonokkal. Sok nagy kanyon például a Himalájában megközelíthetetlensége miatt nem mérhető fel. Sokan a Tibetben a Jarlung Cangpo folyó mentén elnyúló Jarlung Cangpo kanyont tartják a világ legmélyebb kanyonjának, ami a Grand Canyonnál valamivel még hosszabb is. Mindezek alapján a legnagyobb kanyon címet is ez érdemli sokak szemében. Utána a nepáli Kali Gandaki kanyon, a tibeti Polung Cangpo kanyon, a perui Cotahuasi kanyon és az etiópiai Tekezé kanyon következnek. A nagy kanyonok közt tartják számon például a mexikói Chihuahua államban található Réz-kanyont (Barranca del Cobre) is. Kanyonok a földtörténet korábbi korszakaiban A ma létező kanyonoknál lényegesen nagyobbak keletkeztek a messinai sókrízis idején, amikor a Földközi-tenger kiszáradt. A belé ömlő folyók, ahogy azt a Rhône és a Nílus esetében már fúrásokkal kimutatták, ekkoriban több száz, helyenként több ezer méter mély kanyonokat vájtak ki jelenlegi medrük alatt. Ezek a kanyonok folytatódtak a Földközi-tenger jelenlegi medrében is, a medencék legmélyebb pontjai felé. Java Platform, Standard Edition A Java Platform, Standard Edition vagy Java SE egy széles körben elterjedt és használt platform a Java nyelv programozásához. A Java platform használható általános célú hordozható alkalmazások készítéséhez, telepítéséhez, futtatásához. Gyakorlatilag a Java SE tartalmazza a Java virtuális gépet, amelyeken a Java programok futnak (futtatókörnyezet), valamint java osztály könyvtárak halmazát (ez az ún. csomagok, angolul: package), melyek biztosítják a fájlrendszer, a hálózatok, GUI komponensek használatát a java programokon belülről. Nevezéktan, sztenderdek és specifikációk A Java SE-t korábban nevezték Java 2 Platform-nak, Standard Edition-nak ill. J2SE-nak is. Ez utóbbi elnevezés az 1.2-es verziótól egészen 1.5-ig verzióig volt használatos. Az "SE" használatos arra, hogy megkülönböztethető legyen az alap platform az Enterprise Edition-től (Java EE) valamint a Micro Edition-tól (Java ME). A "2" eredetileg azt hivatott nyomatékosítani, hogy lényeges változást hozott az 1.2-es változat, de az 1.6-ban már eltávolították a névből. A nevezéktan sokszor változott a Java verziók történetében. A J2SE 1.4 (Merlin) verziótól kezdve a Java SE-t a Java Community Process keretében fejlesztették tovább. A JSR (Java Specification Requests) 59 egy összefoglaló specifikáció volt a J2SE 1.4-hez, a JSR 176 pedig a J2SE 5.0 (Tiger)-hez, a Java SE 6 (Mustang)-ot pedig a JSR 270 alatt adták ki. A Java Platform, Enterprise Edition (Java EE) egy kapcsolódó specifikáció halmaz, amelynek megvalósítása tartalmazza az összes Java SE osztály könyvtárat, valamint számos más olyan könyvtárat, amelyek sokkal jobban használhatók a szervereken futó programok számára, ellentétben azokkal, melyek munkaállomásokon futnak. A Java Platform, Micro Edition (Java ME) szintén egy kapcsolódó specifikáció halmaz, mely azt a célt szolgálja, hogy hitelesített Java API gyűjteményt biztosítson olyan szoftver fejlesztések számára, melyek a kevés- és korlátozott erőforrással rendelkező eszközökön (mint pl. a mobiltelefonok, PDAk és set-top boxok) valósulnak meg. A Java Runtime Environment (JRE) és Java Development Kit (JDK) szoftver csomagok, letölthetők és installálhatók egy adott számítógépre, azért, hogy futtatni ill. fejleszteni lehessen Java programokat. Általános célú csomagok java.lang A java.lang Java csomag alapvető nyelv- és futtatókörnyezet közeli osztályokat és interfészeket tartalmaz, beleértve a gyökér osztályokat is. A legfontosabbak a következők: osztály hierarchia, a nyelv közeli definíciós osztályok, alap kivétel osztályok, matematikai metódusokat biztosító osztályok, szál kezelést biztosító osztályok, biztonsági funkciók, valamint számos információt visszaadó osztályok, melyeket az alatta lévő natív rendszerből biztosít a java. Ez a csomag 22 Exception osztályt tartalmaz a 32-ből, melyet a biztosít. A főbb osztályok a java.lang csomagban a következők: Object – a gyökere az teljes osztály hierarchiának. Enum – megszámlálható osztályok megvalósításához (J2SE 5.0-tól). Class – a gyökere a Java reflection rendszernek. Throwable – az alap osztálya az exception osztály hierarchiának. Error , Exception , és RuntimeException – alap az összes kivétel kezelő osztály gyökerét képezik az öröklési fában Thread – szál kezelési műveleteket biztosítja String – a stringek és string literálok kezelését biztosítja StringBuffer és StringBuilder – a string manipulációt végzik ( StringBuilder is a J2SE 5.0-től). Comparable – ez az interfész biztosítja az osztályok általános összehasonlítását és rendezését ( J2SE 1.2 óta). Iterable – ez az interfész biztosítja az általános iterációk használatát, melyek a továbbfejlesztett for ciklusokban használhatók (J2SE 5.0 óta). ClassLoader , Process , Runtime , SecurityManager , és System – ezek az osztályok "rendszer szintű műveleteket" látnak el, azaz kezelik az osztályok dinamikus betöltését, külső processz létrehozását, környezetről információkat képes lekérni mint, pl. az idő, és a biztonsági policyk végrehajtását is biztosítja. Math és StrictMath – ellátják az alap matematikai funkciókat a rendszerben, mint pl., sin, cosin, és négyzetgyök számítást ( StrictMath is a J2SE 1.3 óta). A primitív csomagoló osztályok, melyek osztályokba csomagolják az primitív típusokat mint pl. int -be. Alap kivétel osztályokat dob nyelvi szinten, továbbá más általános kivételeket is. A java.lang csomag osztályai automatikusan be lesznek importálva minden forrás fájlba, külön megjelölés nélkül. java.lang.reflect Technikák Két alapvető technika létezik a reflection-ban: java.io A java.io csomag olyan osztályokat tartalmaz, melyek támogatják az inputot és outputot. A csomagban lévő osztályok elsődlegesen stream-orientáltak; habár tartalmaz véletlen elérésű fájlokhoz is osztályt. A központi osztályok ebben a csomagban a InputStream és a OutputStream , amelyek abstract alap osztályok kifejezetten a bájt streamek olvasására és írására. A Reader -rel és Writer -rel kapcsolatos osztályok absztrakt alaposztályok kifejezetten a karakter stream-ek olvasásához és írásához. A csomag tartalmaz néhány vegyes osztályt is, melyek támogatják a host fájlrendszerrel kapcsolatos interakciókat. java.net A java.net csomag speciális IO rutinokat biztosít a hálózatokhoz, a HTTP kérésekhez, éppúgy, mint más egyéb megszokott tranzakciókhoz. java.text A java.text csomag string elemzési (parsing) rutinokat valósít meg, támogat számos emberi nyelvet és földrajzihely specifikus elemzést. Speciális célú csomagok java.rmi A java.rmi csomag Java remote method invocation-t biztosít a távoli metódushívásokhoz két java alkalmazás között, melyek különböző JVM-eken futnak. java.security A java.security csomag biztonsági támogatást tartalmaz, beleértve az üzenet digest algoritmust is. java.sql A java.sql csomag egy JDBC API megvalósítás SQL adatbázisok eléréséhez. javax.rmi A javax.rmi csomag támogatást nyújt az alkalmazások közötti távoli kommunikációhoz az RMI az IIOP protokoll feletti használatával. Ez a protokoll egyesíti az RMI és CORBA funkcionalitását. javax.swing.text.html.parser A javax.swing.text.html.parser csomag hibatűrő HTML elemzőt biztosít. Felhasználásával web böngészők és webes robotok írhatók. javax.xml.bind.annotation A javax.xml.bind.annotation csomag nagy számú annotáció tipust tartalmaz (összességében 30-at) a JDK 6-ban. Definiál annotációkat a Java program elemekeinek testreszabásához a XML séma mappelésekhez. Mahmod Hejazi Mahmod Mohamad Hejazi (1984. július 19. –) norvég labdarúgó, 2014 óta az Ullern csatára. McLaren MP4-25 A McLaren MP4-25 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett a 2010-es idényre. 2010. január 29-én, a csapat főszponzora, a Vodafone newbury-i székhelyén mutatták be a Ferrari után a McLaren volt a második csapat, amely bemutatta 2010-es autóját, az MP4-25-öt. A finn Heikki Kovalainen távozott egy év után a csapattól és érkezett a tavalyi szezon világbajnoka, Jenson Button a Brawn GP-től, míg Lewis Hamilton maradt a csapatnál. Button tavaly, Hamilton 2008-ban volt világbajnok, így 1989 óta először fordult elő, hogy a két legutóbbi év bajnoka egyazon csapatnál versenyez. Huszonegy évvel ezelőtt szintén a McLaren tudhatta kötelékében Alain Prostot és Ayrton Sennát. Bemutató Az új Ferrari bemutatása után egy nappal a McLaren-Mercedes is lerántotta a leplet az MP4-25-ről. A csapat főszponzora, a Vodafone newbury-i székhelyén megtartott prezentáción először állt egymás mellett a csapat két versenyzője, a világbajnoki címvédő Jenson Button, valamint Lewis Hamilton. A bemutatón Martin Whitmarsh csapatvezető mellett megjelentek a technikai fejlesztésekért felelős vezetők, így Jonathan Neale és Patrick Lowe is. Úgy volt, hogy a Mercedes részéről Norbert Haug is ellátogat Newburybe, ám a stuttgarti gyártó motorsportfőnöke megfázott, elment a hangja, ezért előző este kénytelen volt lemondani a részvételét. Tervezés A szabályváltozások miatt dupla akkora méretű benzintankot (legalább 230 literest) kellett beépíteni a kocsiba, emiatt hosszabb lettek az autó. Az első futóműnél a Brawn 2009-es megoldását másolták le, az alsó lengőkarba integrálták a kormányösszekötőt, ami az orrkúp alján jóval több helyet igényel, így nem hozták közelebb a bekötési pontokat és nem tettek az orrkúp tetejére semmilyen látványos kitüremkedést. Az első szárny a szokásos McLaren-féle sokelemű szárnylapot alkalmazta, új, többlépcsős szárnyvéglapokkal és egy belső terelőlemezzel. A magasra emelt orr alatt egy másik újdonság volt, egy légterelő-megoldás, amely az orr alatt beáramló levegő felső részét először lemetszi az alsóról, majd két oldalra kitolja. A kamera rögzítési pontok ennek a megoldásnak a folytatásaiként, a szárnytartók külső oldalán helyezkednek el. Az oldaldobozok a 2009-es modell továbbfejlesztései, szögletesebb, előrenyilazott beömlőnyílásokkal, és Brawn-stílusú alávágással. Maga a hűtőborítás jóval meredekebben lejt hátrafelé, mint a Ferrarié, elképesztően kicsire csomagolták a hűtőt, a motor körüli berendezéseket és a kipufogót. Maga a kipufogó sokkal hátrébb is végződik, mint a Ferrarié, és szinte függőleges lemezből bukkan elő. Ez volt az egyik leglátványosabb elem a kocsi újításai közül. A hűtés néhány elemét a motorburkolat felső meghosszabbításába tették. Ezt a részt a pilóta feje mögött-felett található rész táplálja levegővel. A túlélőcella tetején lévő háromszögletű nyílás, ami eddig csak a motort látta el levegővel, most két részre oszlik, egy lemez a felső részt már a nyílásnál leválasztja, ez a felső levegő fut hátra a cápauszonyba, hogy aztán a hátsó szárny alsó eleme felett egy szögletes nyíláson távozzon az autóból. Ám a sofőr feje mögött még egy nyílást láthatunk, ami eddig egy nyitott megoldással a levegőt oldalra terelte, most egy zárt csövet képez, azaz ez a levegő is hűtési célt szolgált. A hátsó felfüggesztéshez tolórudas (pushrod) megoldást alkalmaztak. A legvitatottabb megoldás az autón kétségtelenül az úgynevezett F-csatorna volt, mely az autó elején, a Vodafone-logó F-betűjénél volt látható, innen kapta a nevét. Ezen a kis csatornácskán is beáramlott a levegő, egyenesen a hátsó szárnyakhoz. Ha a csatornában lévó levegő nyomását megváltoztatták, az számottevő gyorsuláshoz vezetett. Ezt a pilóta a bal lábánál lévő kis lyukra helyezett lábbal tudta befolyásolni. Mivel ez nem mozgó aerodinamikai alkatrész volt, ezért a szabályok szerint nem is volt tiltott. A Red Bull Racing mindazonáltal óvást jelentett be az F-csatorna ellen, annak balesetveszélyességére hivatkozva, de nem tiltották meg abban az idényben a használatát. Eredmények (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) † – Nem fejezte be a futamot, de rangsorolva lett, mert teljesítette a versenytáv 90%-át. Jackson megye (Ohio) Jackson megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Ohio államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Jackson. Lakosainak száma 32 783 fő (2013. július 1.). Jackson megye Vinton, Lawrence, Gallia, Scioto, Pike és Ross megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Alaotra-tavi bambuszmaki Az Alaotra-tavi bambuszmaki (Hapalemur alaotrensis) nem az emlősök (Mammalia) osztályába, a főemlősök (Primates) rendjébe és a makifélék (Lemuridae) családjába tartozó faj. Rendszertani besorolása Az Alaotra-tavi bambuszmaki faji hovatartozása ma is vita tárgya, régebben a szürke bambuszmaki (Hapalemur griseus) alfajának tartották, ma már sokan külön fajnak tekintik. Előfordulása Madagaszkár keleti részén, a szigetország legnagyobb tavának, az Alaotra-tó mentén él egyre kevesebb számban. A főemlősök között egyedülálló élőhelyeken, a tavak szegélyező nádasban és papiruszsásosban él. Egészen az 1950-es évekig a tótól 60 kilométerre északra található Andilamena környékén is előfordult, mára azonban onnan kihalt. Megjelenése Hossza 38-40 centiméter, a farka 39-41 centiméter hosszú, a kifejlett állatok 1,1-1,4 kg súlyúak. Valamivel nagyobb, mint a közeli rokon szürke bambuszmaki. Szőrzete sűrű és gyapjas. Az állat testének felső részén sötét szürkésbarna színű, míg a hasán világosabb. Fejének felső része gesztenyebarna, ez a szín a vállakon is előfordulhat. Feje kerek, arca szürke. Mint minden bambuszmakinak orra rövid, fülei alig látszanak ki a szőrzetből. Életmódja Napi aktivitására jellemző a katemaritás, vagyis nem állapítható meg egyértelmű nappali vagy éjszakai életmód. Napi aktivitásai csúcsai a nappali időszak első és utolsó három órájára esnek, de olykor éjszaka is aktív. Gyorsan képes futni a földön, de kiválóan mászik a fákon is. Ezen faj egyedei szívesen ugrálnak a víz felszínén lévő sűrű növényzeten, sőt úszni is jól tudnak. Legszívesebben azonban a bozótsűrűségű bambuszerdőben tartózkodnak. Kis, 2-9 egyedből álló csoportokban él. A csoportok többnyire egy szülőpárból és fiatal utódaikból állnak. A nagyobb csoportokban olykor kettő kifejlett nőstény is lehet. Egy-egy csoport territóriuma 1-8 hektár közötti. Revírjét szaganyagokkal és hangokkal védelmezi a szomszéd csoportoktól. A csoporton belül a kölcsönös szőrzetápolás fontos szociális szereppel bír. Tápláléka elsősorban nádból, papiruszsásból és bambuszból áll. A kemény, rendkívül rostos, magas ciántartalmú bambuszt a többi főemlős nem tudja elfogyasztani. A makikat hosszú, tűhegyes szemfogaik segíti a kemény növényi részek aprításában. Szaporodása A párzási időszak a vadonban általában júniusra esik, az ellések pedig szeptember és február között zajlanak le. Az északi félteke állatkertjeiben azonban más időszakban is lehetséges a párzás, illetve az utódok világra jövetele. Általában egyetlen utódja születik, de elég gyakran (nagyjából az ellések 40%-ában) ikrek születnek. A fiatal makik elég fejletten jönnek a világra, születésük után már képesek anyjuk hátára felmászni és az anyaállat többnyire mindenhová magával viszi őket. A kölyköt 3 hónapos koráig hordja az anyja, de előfordul, hogy az apja is átveszi őt egy időre. A fiatalok 2–3 éves korukban válnak ivaréretté. Élettartamuk 10-15 év, állatkertekben akár 20-25 év is lehet. Természetvédelmi helyzete A faj teljes populációja egy nagyjából 200 km²-es területen fordul elő az Alaotra-tó körül. Ezen a területen belül sem fordul elő egységesen mindenütt, hanem két alpopulációra bomlik. A kisebbik csoport a tő északi partján egy félszigeten él, míg a legtöbb állat a tó délnyugati részének nádasaiban él. Fő veszélyeztető tényezője az élőhelyvesztés, mivel a nádasokat rizsföldek nyerése céljából ma is irtják. A fajra a védelem ellenére ma is vadásznak részben húsnyerés céljából, részben hogy élve házikedvencként tarthassák a parasztok. Populációja a kutatások szerint az utóbbi tíz évben felére csökkent. Míg 1994-ben még 11.000 egyedre, addig 2002-ben már csak 2500 egyedre becsülte a Természetvédelmi Világszövetség az egyedszámát vadon, és a feltételezések szerint azóta is rohamosan fogynak a populációik. Legnagyobb problémát az élőhely csökkenése jelenti, vagyis az otthont adó mocsaras területek lecsapolása, a rizsföldek terjeszkedése. Emiatt a fajt Vörös Listán a „kihalóban” levő kategóriába sorolta be. Állatkertekben ritkán tartott faj, nagyjából 100 egyedét tartják világszerte. Az európai fajmegmentési programját (EEP) a Gerald Durrell alapította Durrell Wildlife Conservation Trust állatkertjében vezetik. Magyarországon csak a Szegedi Vadasparkban él egy pár belőle. A vadasparkban élő párnak 2013 július 23-án kölyke született, mely az első Magyarországon született képviselője fajának. San Bartolomé de las Abiertas San Bartolomé de las Abiertas település Spanyolországban, Toledo tartományban. San Bartolomé de las Abiertas Santa Ana de Pusa, Retamoso de la Jara, Alcaudete de la Jara, Las Herencias, La Pueblanueva és San Martín de Pusa községekkel határos. Lakosainak száma 464 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Ketchup A ketchup (ejtsd: kecsap vagy kecsöp) paradicsomból fűszerek hozzáadásával készült, savanykás ízű, az egész világon igen elterjedt mártás. A név A ketchup szó egyes feltételezések szerint kínai eredetű (Ké Tsiap, ��) és egy fűszeres halszósz neve volt, ez azonban vitatott. Története A ké tsiap mártás már 350 évvel ezelőtt szerepelt a kínai írásokban, az angol nyelvben 1690-től ismert. A kínaiak azonban különböző halfélékből és puhatestűekből készítették a fűszeres mártást. Angol és holland tengerészek közvetítésével jutott Európába. Érdekesség Ha egy ideig folyamatosan rázzák egy ketchupos készítmény üvegét, akkor a félig szilárd pép hamarosan vörös folyadékká alakul. Az anyag viszkozitása teljesen megváltozik. (Lásd tixotrópia.) Receptek A Wikikönyvekben 2015-ös magyar asztalitenisz-bajnokság A 2015-ös magyar asztalitenisz-bajnokság a kilencvennyolcadik magyar bajnokság volt. A bajnokságot február 27. és március 1. között rendezték meg Budapesten, az Ormai László Csarnokban. Forrás 98. EGYÉNI ORSZÁGOS BAJNOKSÁG - harmadik nap Stazione di Cropani Stazione di Cropani vasútállomás Olaszországban, Cropani településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Jonica-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Sellia Marina Stazione di Botricello A színlelt együgyű A színlelt együgyű Wolfgang Amadeus Mozart 1769. május 1-jén Salzburgban bemutatott opera buffája. A darabot eredetileg a Mária Terézia mellett akkor már társuralkodóként tevékenykedő II. József rendelte meg, de az udvari intrikák megakadályozták a bécsi ősbemutatót. Az opera története A Mozart család 1767-ben, nagy európai koncertkörútjának egyik állomásaként utazott az osztrák fővárosba. Bécsben ekkoriban tört ki a fekete himlő-járvány, amelyet a fiatal Wolfgang és nővére, Nannerl is elkapott. A manapság is veszélyes betegséget azonban sikerült átvészelniük. A csodagyerek meggyógyulásának híre eljutott a Burgba is, s ennek örömére Mária Terézia és a fiatal II. József fogadta a Mozart családot. A látogatás végén a zenekedvelő császár kérte fel Wolfgangot egy opera komponálására a bécsi Hotoper számára. Fizetségként 100 dukátot ajánlott fel. Az opera témájául az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő komédia költő, Carlo Goldoni egyik vígjátékát, a La finta semplice címűt választották. A 12 éves Mozart a szövegkönyv kézhez vétele után egyből hozzáfogott a munkához. A komponálással igen jól haladt, már csak azért is, mert a bécsi operában ez időben több kiváló buffonista is működött, így a siker szinte garantálva volt. A darab hamar elkészült, csakhogy a színházat bérlő és üzemeltető Giuseppe Afflisio igen féltékeny természetű lévén, minden eszközt bevetett, hogy hátráltassa a darab bemutatóját. Sikerült is elérnie, hogy a Habsburg udvar elálljon az opera bemutatásának szándékától, de a kész műért kifizették a honoráriumot. A család végül hazatért Salzburgba, ahol a hercegérsek színháza vállalta az opera bemutatását. A mű további sorsáról nem sok biztosat lehet tudni 1921-ig. Ekkor Karlsruhe városában vitték színpadra Anton Rudolph német nyelvű szövegével. A német szöveggel mutatták be 1925-ben Bécsben, 1927-ben Breslauban, 1928-ban Prágában is. A német változat alapján készült a dán fordítás, amely 1923-ban csendült fel Koppenhágában. Az eredeti változatot Bernhard Paumgartner, a Mozart-hagyaték jelentős kutatója és ápolója (egyébként zenetudós és karmester) állította helyre 1956-ban. Az általa rekonstruált, eredeti, olasz nyelvű változatból hangfelvétel is készült. De ezután még három évtizedre volt szükség, hogy Mozart eme korai operája eredeti állapotában támadjon fel hamvaiból. 1983-ban valósult meg az eredeti, olasz nyelvű változat első, modern előadása Salzburgban, a Mozart-hét keretein belül, igaz, csak koncertelőadás formájában. Ezen előadás után kerülhetett sor az opera első, hitelesnek tekinthető teljes felvétele. Manapság két kiadó is kereskedelmi forgalomba hozta a művet a Mozart-összkiadás keretein beül: a Phillips és a Brilliant Classic. Az opera szereplői és helyszínei Történik: Cremona környékén a XVIII. században. Játékidő: 2 óra 46 perc Az opera cselekménye I. felvonás Fracasso és Donna Giacinta, valamint Simone és Ninetta között szerelem szövődik. Giacinta esetében azonban a házasság létrejöttéhez szükség lenne fivérei beleegyezése, és Ninetta is csak gazdái engedélyével mehetne férjhez. A szobalány mindjárt ki is találja, hogyan lehetne a fivérek beleegyezését megszerezni: szerelmessé kell tenni őket. Erre máris kínálkozik egy kitűnő alkalom, ugyanis Rosina épp ekkor érkezik látogatóba. A magyar bárónő pedig különös szépség hírében áll. A szerelmesek beavatják tervükbe az asszonyt, aki persze rögtön a pártjukat fogja. Polidorót hamar elcsábítja, hiszen ő csak a bátya iránti szolidaritásból volt nőgyűlölő. Csakhamar elhalmozza bókjaival és ajándékaival az imádott hölgyet. Cassnadro azonban már keményebb dió. Vele szemben a szépség és a kacérság mit sem ér. Rosina ezért taktikát vált: együgyűnek tetteti magát és a férfi hiúságán át hódítja meg annak szívét. Cassandro élvezi, hogy szellemileg fölébe kerekedhet egy szép és bájos hölgynek. Rosina hamar eléri, hogy meginvitálja magához Cassandro: lakjon náluk, egy számára berendezett kis lakosztályban. II. felvonás Rosina beköltözik a házba és gyorsan eléri, hogy a két agglegény bájai miatt egymásnak ugorjon. Eközben Giacinta és Fracassa szökést színlelve eltűnik és magukkal viszik a féltve őrzött családi vagyont is. A két zsugori uraság most már csak egyet akar: visszaszerezni pénzüket. Annak ígérik feleségül a lányokat (Giacintát és Ninettát), akik visszaszerzik a vagyonukat. III. felvonás Simone és Fracassa amint meghallják a váratlan fordulatot, rögtön visszaszolgáltatják a titokban kölcsön vett pénzt. Hamarosan Giacinta is előkerül. Nincs más hátra, mint megtartani az esküvőt. Azonban mindenki meglepetésére nem kettő, hanem három esküvőre kerül sor. Cassandro ugyanis nem tud tovább élni a magát együgyűnek tettető Rosina nélkül. Az opera zenéje Az opera ősbemutatóján a mű nyitányaként a KV 46 jelzésű D-dúr szimfónia hangzott el, és Mozarttól szokatlan módon, egy korábbi koncert ária is belekerült a zenei anyagba, a KV 35 jelzésű. A műben felcsendülő 21 áriában Mozart fiatal korához képest bámulatos pontossággal tapint rá egy-egy jellemre. Persze, a későbbi operákra jellemző, hiteles karakter ábrázolásokkal e művében még adós maradt a szerző. Az opera dallamvilága a német Liedhez áll közel, de a feldolgozás az olasz opera nyelvezetének tökéletes ismeretéről árulkodik már ekkor is. jól sikerült a Cassandro-Fracasso párbajkettős és szépek az egyszerűen, gondosan kivitelezett finálék. De a mű egészében véve kissé sematikusra sikeredett, az opera buffa műfajához képest kissé terjengős. Mindenesetre a Mozart operák iránt érdeklődőkben jó szórakozást kínál a zene. Gavaudun Gavaudun település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 283 fő (2015). Gavaudun Lacapelle-Biron, Biron, Paulhiac, Montagnac-sur-Lède, Salles, Cuzorn és Blanquefort-sur-Briolance községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pfedelbach Pfedelbach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 9108 fő (2014). Holmens Kirke A Holmens Kirke templom Koppenhága belvárosában, a Holmens Kanal nevű utcában. Az eredetileg 1563-ban horgonykovácsműhelyként épült épületet IV. Keresztély dán király alakíttatta át a haditengerészet templomává. Itt nyugszanak többek között Niels Juel és Peter Tordenskjold tengerész hősök, valamint Niels Wilhelm Gade zeneszerző. A templomot mások mellett Bertel Thorvaldsen és Karel van Mander művei díszítik. Többek között arról ismert, hogy itt tartották 1967-ben II. Margit dán királynő és Henrik dán herceg esküvőjét. A királynőt itt is keresztelték 1940-ben, akárcsak Frigyes dán királyi herceg és Mária dán királyi hercegnő ikergyermekeit – Vince dán herceget és Jozefina dán hercegnőt – 2011-ben. .dd .dd volt az Német Demokratikus Köztársaság ISO 3166-1 kódja. A rövidítés az ország német nevéből jön. Az IANA szabályainak megfelelően a kód elérhető volt az országnak mint legfelső szintű tartomány kód. Soha nem kérték a cím aktiválását, így soha nem hozták létre a gyökérszervert. Németország egyesülésével megszűnt az NDK, így már nem volt értelme a .dd fenntartásának.1990-ben törölték a kódsorból. 5220 Vika Az 5220 Vika (ideiglenes jelöléssel 1979 SA8) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1979. szeptember 23-án. Drinak Drinak falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Novi Vinodolskihoz tartozik. Fekvése A horvát tengerpart északi részének közepén, Novi Vinodolskitól 7 km-re délkeletre, a tengerparttól 3 km-re a hegyek között fekszik. Története 1857-ben 138, 1910-ben 142 lakosa volt. 1920-ig Modrus-Fiume vármegye Novi járásához tartozott. 2011-ben 8 állandó lakosa volt. Csaitjaváda A csaitjaváda vagy csetijaváda korai buddhista iskola vagy szekta, amely a mahászánghika irányzatból alakult ki, főleg a szerzetesek magaviseleti szabályzatát illető vitát követően. Azokat a mahászánghikákat hívták csaitjavádának, akik a Dhanyakataka (ma Dharanikota falu) közelében éltek. Az irányzat követői a nagylelkűség és adakozás (lásd: dána) gyakorlói voltak, akik hódoltak a felállított sztúpák előtt. Ma a nepáli nevar buddhizmus áll legközelebb a csaitjaváda vallásfilozófiájához. Története Gautoama Buddha halála után (parinirvána) a testét elhamvasztották és szétosztották a törzsek között. Ezeknek a népeknek a kultúrájához hozzátartozott, hogy az elhunyt személyek maradványai fölé emléképületeket, sztúpákat emeltek. A Buddhát megelőző korokban például a dzsainák is már építettek hasonló szenthelyeket. A buddhizmus esetében ezek az emlékművek voltak hivatottak szimbolizálni Buddha örök jelenlétét. A sztúpa előtt lerótt tisztelet hagyománya és a sztúpa tárgyként való imádata idővel felerősödött. Erről a kultúráról tanúskodnak a Száncsiban és egyéb helyszíneken található faragott falelemek. A sztúpát úgy nevezték, hogy csetija A csaitjaváda iskola alapítója egy bizonyos Mahádéva. Az általa alapított kultuszban érdemszerzésnek számított a csaitják előtti tiszteletadás, virág-, koszorú- és tömjénfelajánlás, valamint az építmények körbejárása. Adzsátasatru császár állítólag nyolc olyan sztúpát emeltetett Buddha halála után, amelyek Buddha hamvaira épültek. Ezt említi a Maháparinirvána-szútra is. A későbbi beszámolók Asóka királyt említik, hogy ő hordatta szét Buddha maradványait további sztúpákba is. Asóka oszlopfeliratai azonban nem tesznek erről említést. Amaravati mellett találtak olyan feliratot, amely említi a csetijavada szektát. Egy kanonikus mű tibeti fordításában szerepel egy Iuuhed Bhavja nevű szerzetes, aki említést tesz, hogy egy Mahádéva nevű szerzetes alapította a csaitjavádát, a mahászánghika egyik ágaként. A mahászánghika a théraváda irányzatból vált ki, néhány vinajával (szerzetesi magaviselettel kapcsolatos alapszabályzat) kapcsolatos nézeteltérés miatt. Gavin Hastings Gavin Hastings (Edinburgh, 1962. január 3.) skót rögbijátékos, a Brit Birodalom Tisztje (OBE), sokak szerint a valaha élt legjobb skót rögbis. Fogó poszton játszott, 1986 és 1995 között 61-szeres válogatott volt, pályafutása alatt 667 pontot ért el. Egy hosszú korszak játékstílusának összegzője, e korszak lezárója. Visszavonulásának ideje korszakhatárt jelentett a rögbiben: lehetővé tette a profizmust és ezáltal a sportot elárasztották a hatalmas termetű játékosok, a ligarögbiből visszatért vagy ilyenre kinevelt óriások. A kezdetek Hastings 1962-ben született Edinburgh-ban, középosztálybeli családban. Középiskolája a patinás, remek rögbiklubbal rendelkező Watson’s College. Nevelő klubja az 1875-ben alapított, kétszeres skót bajnok Watsonians – Skóciában csak (Angliához képest „már”) 1973-ban szervezték meg a hazai bajnokságot. Egyetemre a még patinásabb Cambridge-be ment a Paisley College közgazdasági karára. Itt 1984-ben és ’85-ben kétszer megnyerte az Oxford ellen játszott Varsity Kupát – az utóbbi alkalommal már ő volt a csapatkapitány! A remek egyetemi szereplés felhívta a válogatók figyelmét a tehetséges fogóra, és 24 évesen bekerült a válogatottba a franciák elleni meccsen, melyen bátyja, Scott is szerepelt (még sokszor játszottak együtt a későbbiekben). 6 berúgott büntetőjével nyertek a skótok 18-17-re a nagy francia csapat ellen (Blanco, Sella, Camberabero, Berbizier), és nyerték meg velük holtversenyben az Hat Nemzet Bajnokságát. Ehhez még kellett egy rekordgyőzelem az angolok ellen (33-6 a sokat látott murrayfieldi pályán; ilyen nagy öröm rég volt Skótföldön). Gavin 21 ponttal járult hozzá a győzelemhez! A 21 pont skót rekord a 4-5-6 Nemzeten egy meccs alatt elért pontok tekintetében (mármint Skóciában). Gavin három meccsén 56 pontot ért el, ez is skót rekord. 1987-ben a skótok nem kis reményekkel utaztak a déli féltekére, a vb-re. Csoportjukból könnyen jutottak tovább, de a negyeddöntőben a bombaformában játszó Új-Zéland várt rájuk, és kínos, 30-3-as vereséget szenvedtek. 1989-ben már a Lions tagja lett a csapat ausztráliai túráján, ahol mindhárom meccsen ő volt a fogó. 28 ponttal járult hozzá a Lions 2-1-es sikeréhez. A legnagyobb sikerek 1990-ben érte el a legnagyobb sikert a válogatottal: Grand Slam az Öt Nemzeten! A döntő összecsapáson 13-6-ra verték Angliát hazai pályán. Az 1991-es tavaszi Öt Nemzet-meccseken simán kikaptak Londonban és Párizsban, mégis az ebben az évben rendezett a világbajnokságon érte el a skót válogatott a legjobb eredményt. A csoportmérkőzéseken biztosan verték Japánt és újra Zimbabwét, és az írek is megkeserülték az újabb találkozót. Az elődöntőben Skócia egy szoros meccsen 9-6-ra kikapott az angoloktól úgy, hogy Gavin kihagyott egy szinte biztosnak látszó büntetőt a mérkőzés elején. Ez a 9-6 végzetes állás volt Skócia számára, mivel a 3. helyért lejátszott összecsapáson az All Blacks ennyire vezetett a mérkőzés vége előtt (Hastings ekkor is kihagyott két rúgást), és a végén John Kirwan bevitte a biztos új-zélandi győzelmet jelentő célt. Valószínűleg ez a kettő volt Hastings számára a két legszomorúbb és legkevésbé sikerült mérkőzés. Egyedül tán csak az vigasztalta őket, hogy a döntőben az angolok is kikaptak. A skótok bizonyára Ausztráliának szurkoltak – Gavin is egy sárga-zöld mezben jelent meg a döntőn. A csapat le, Gavin fel Ezután szomorúbb idők következtek, sem a válogatott, sem Hastings nem alkotott maradandót az Öt Nemzeten, 1994-ben az Anglia elleni hazai mérkőzésen öt (!) büntetőt hagyott ki. Az 1995-ös vb előtt azért felpörgött a válogatott, az Öt Nemzeten legyőzték otthon az íreket, visszavágtak az egy évvel ezelőtti megalázó vereségért Walesnek, sőt 26 év után újra diadalmaskodtak Párizsban. Ám a világbajnokság az azért más. A legjobb európaiak mellett ott vannak a déliek, sőt ezen a világversenyen vett részt először Dél-Afrika (akik meg is nyerték a tornát). Ezen a versenyen érte el Gavin Hastings a legnagyobb egyéni pontrekordjait. Elefántcsontpartot 89-0-lal intézték el a skótok, e 89-ből 44-et vállalt a csapatkapitány! Ezt megtoldotta Tonga ellen 31-gyel, ezzel ő lett a torna pontkirálya. A két könnyebb összecsapás után a franciák visszavágtak a tavaszi párizsi vereségért. A hárompontos különbség azt jelentette, hogy Skócia csoportmásodikként Új-Zélanddal került össze a negyeddöntőben, ahol, bár helytálltak, 48-30-ra kikaptak. Ez a mérkőzés volt a végállomás Gavin Hastings válogatott pályafutásában. Az Elefántcsontpart elleni 9 jutalomrúgás és a Tonga elleni 8 büntető két szempontból rekord: a legtöbb, melyet skót válogatott játékos egy meccsen elért, de a világbajnokságok történetében sem hozott össze senki egy mérkőzésen többet az utóbbiból. Gavin Hastings tehát a három vb-jén 227 pontot szerzett, ezzel sokáig vezette a legjobb pontszerzők listáját, de Jonny Wilkinson 2007-ben megelőzte (az angol játékos 249 ponttal áll). Elvesztette elsőségét 667 válogatottbeli pontjával is, mert Chris Paterson már 700 fölött jár. Igaz, Hastings idejében nem játszottak túl sok mérkőzést alacsonyan jegyzett csapatok ellen. Az aktív pályafutás után Jonah Lomuról nyilatkozta: „Ha ilyen [ekkora] játékosok jönnek rögbizni, akkor abba kell hagyni ezt a játékot”. Az 1995-ös évadot követően ő is így tett. Visszavonulása után megalakította saját sportmenedzser cégét, a Hastings Internationalt. Belekóstolt az újságírásba is: a BBC kommentátora, és rendszeresen ír is a lapokba. Az igazi szerelem persze a rögbi maradt: néha még játszik a nevelőegyesülete, a Watsonians öregfiúcsapatában. 2003-ban beválasztották a Rögbi Hírességek Csarnokába és az "Év játékosát" megválasztó zsűribe. Madonna a gyermekkel esti tájban (Tiziano, 1560) A Madonna a gyermekkel esti tájban Tiziano 1550–1560 között, Velencében festett képe (olaj, vászon, 174 x 133 cm). Jelenleg Münchenben, a Staatliche Pinakothek galériában látható. Története A képet az idős mester föltehetően II. Fülöp spanyol király megrendelésére festette. Sokáig az Escorial sekrestyéjében őrizték. A kép A monumentálisan egyszerű kompozíció a festő késői korszakának egyik legközvetlenebb, megragadó alkotása. Az édesanyja ölében rakoncátlanul fészkelődő, kövér kisgyerek és az őt szeretettel átölelő szépasszony kettőse Raffaello kompozícióira emlékeztet, a csodálatos naplemente, a csendes táj, az esti hangulatban utoljára felizzó ég azonban a velencei festészetre jellemző. CP 2500 sorozat Az CP 2500 sorozat egy portugál Bo'Bo' tengelyelrendezés, 25 kV 50 Hz AC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat. A mozdonyt a Groupement d'Étude d'Électrification Monophasé 50Hz, a Henschel, az Alstom és a Sorefame gyártotta a CP részére. 1956 és 1957 között összesen 15 db állt forgalomba. A sorozatot 2009-ben leselejtezték, mindössze egy mozdonyt őriztek meg. Émile Mpenza Eka Basunga Lokonda "Émile" Mpenza (Brüsszel, 1978. július 4. –) belga válogatott labdarúgó, legutóbb az azerbajdzsáni Neftchi Baku támadója volt. Testvére, Mbo Mpenza szintén focista volt, 2008-ban visszavonult. Pályafutása klubszinten Émile pályafutását a KV Kortrijk csapatánál kezdte, ezek után a RE Mouscron klub volt a következő állomása. Mindkét klubban testvérével, Mbo-val játszott együtt. 2000-ben a Bundesligában szereplő Schalke 04-hez szerződött, honfitársa, Marc Wilmots is a klub játékosa volt, akkoriban elég sikeres volt a gelsenkircheni gárda, Émile Német kupát nyert a csapattal, a bajnoki címet az utolsó fordulóban bukták el. Három évvel később a csatár visszatért hazájába, ezúttal a Standard Liège csapatát erősítette. A 2004-05-ös szezonban ismét Németországba szerződött 2.5 millió euróért, a Hamburg gárdáját erősítve. 2006-ban nagy meglepetés volt mindenki számára, amikor a támadó Katarba, az Al Rayyan klubjához igazolt. A Manchester Cityben 2007. február 14-én írta alá a szerződését a Manchester City egyesületéhez. "Nem vagyok erre kész, de bizonyítani fogok Manchesterben"–mondta Émile a belga Bel-RTL rádióműsorában. "Ezt a lépést azért teszem meg, mert ez egy bosszú, mindazok számára, akik bírálták a katari döntésemet". Émile végül a Wigan Athletic ellen debütált, a görög Jórgosz Szamarász helyére állt be. Ezután egy góllal vette ki részét a Middlesbrough legyőzésében, melyet csapata 2-0-ra nyert meg, majd az ő nevéhez fűződött a Newcastle elleni találat is. Aztán gólt szerzett a Tottenham Hotspur ellen idegenben, de végül csapata alulmaradt a mérkőzésen. 2008 júliusában csapatával nem hosszabbította meg a szerződését. A City után A szezon elején, 2008. szeptember 2-án írt alá az angol másodosztályú Plymouth Argyle klubjához. A Norwich City ellen kapott először lehetőséget, a 70. percben állt be. Első gólját a Charlton Athletic ellen szerezte, a mérkőzés 2-2-es döntetlennel fejeződött be. Később betalált a Cardiff City kapujába is, megszerezve a döntő gólt. Ezek után Émile megsérült, és a klub nem volt hajlandó meghosszabbítani a szerződését. A 2009-10-es szezonban a csatár Svájcba igazolt, az FC Sion csapatánál próbált szerencsét. Visszanyerte régi formáját, 32 mérkőzésen 21 gólt szerzett. 2010 augusztusában folytatta vándorlását, az azerbajdzsáni Neftçi Baku klubjához írt alá 3 évre. Pályafutása válogatott szinten Émile már 1997 óta tagja a belga válogatottnak. Sorozatos sérülései miatt számos kihagyásra kényszerült, többek között nem lehetett ott a 2002-es világbajnokságon, azonban részt vett a 2000-es Európa-bajnokságon, ahol a svédek ellen ő rúgta a belgák első gólját, és az 1998-as világbajnokságon szereplő keretben is részt vett. Sikerei, díjai Schalke 04 Német kupagyőztes : 2000–01, 2001–02 Hamburg SV Intertotó-kupa -győztes: 2005 Neftchi Baku Premyer Liqası -győztes: 2010–11 Koszmosz–164 Koszmosz–164 (oroszul: Космос 164) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 felderítő műhold. Küldetés Kialakított pályasíkja mentén fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1967. június 8-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.4 perces, 65.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 196 kilométer, az apogeuma 296 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap. Koszmosz–157 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak. 1967. június 14-én 6 napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Żygląd Żygląd falu Lengyelországban, Kujávia-pomerániai vajdaságban. A falu a középkorban jött létre. Éghajlat A falu évi csapadékmennyisége 550 milliméter. Átlaghőmérsékletek: Január -1 °C Április 8 °C Július 17 °C Október 9 °C 1946-os magyar asztalitenisz-bajnokság Az 1946-os magyar asztalitenisz-bajnokság a huszonkilencedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot május 10. és 12. között rendezték meg Budapesten, a Mezőkémia Dugonics utcai termében, majd a Nemzeti Sportcsarnokban. Forrás Népsport 1946.05.12., 05.15. Lávagém A lávagém (Butorides sundevalli) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A Galápagos-szigetek területén honos. A tengerparti részek és mangroveerdők lakója. Életmódja Tápláléka halakból és rákokból áll. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. október 28.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. október 28.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. október 28.) Forrás Heinzel, Hermann and Barnaby Hall. Galapagos Diary. Los Angeles; University of California Press, 2000. 1979-es NFL-szezon A National Football League 1979-es szezonja a 60. szezon volt az amerikai professzionális amerikai futball ligában. A szezont a Super Bowl XIV zárta, amelyet a Pittsburgh Steelers a Los Angeles Rams ellen nyert meg. Alapszakasz ↑ a: A San Diego szerezte meg az AFC 1. helyét a Pittsburgh előtt, a jobb egymás elleni eredmény miatt (1–0). ↑ b: A Seattle az Oakland előtt végzett az AFC West divízióban, a jobb egymás elleni eredmény miatt (2–0). ↑ c: A Dallas a Philadelphia előtt végzett az NFC East divízióban, a jobb konferencia eredménye miatt (10–2; Philadelphia: 9–3). ↑ d: A Tampa Bay a Chicago előtt végzett az NFC Central divízióbana jobb divízió eredménye miatt (6–2; Chicago: 5–3). ↑ e: A Chicago szerezte meg az NFC 5. helyét a Washington előtt, az összes mérkőzésen elért több nettó pontja (pontkülönbsége) miatt (57; Washington: 53). Nachthorn Nachthorn – orgonaregiszter; a fuvolák családjába tartozó orgonaregiszter. Francia megfelelője a „Cor de nuit”, a magyar nyelv „Éjikürt” néven ismeri. Ez a regiszter a barokk kor óta van jelen a diszpozíciókban – pl. a bécsi Michaelkirche orgonája. A francia és német romantika is alkalmazta aztán a regisztert a romantika kori diszpozíciókban. Szinte kizárólag 8’, 4’, 2’ és 1’ magasságban készül, a "Rauschpfeife" és a "Rauschquint" regiszterben kevertként is előfordul. Építőanyaga ón vagy vörösréz, jellege nyitott, alakja cilindrikus, hangja jól keveredik és olvad más regiszterekkel, átható. Kayes (Mali) Kayes (bambara: Kayi, szoninke: Xaayi) város Mali délnyugati csücskében, a Szenegál folyó partján. Kayes az azonos nevű régió székhelye, lakossága meghaladja a 100 000 főt. Neve a szonkike karré szóból ered, amely a város alacsony fekvésére és páradús éghajlatára utal. A város 510 km-re délnyugatra fekszik a fővárostól, Bamakótól. Éghajlat A város beceneve - Afrika kuktafazékja - is utal a rendkívül magas átlaghőmérsékletre, amely köszönhető a települést körülvevő vasércben gazdag hegyeknek is. Az átlagos napi maximum hőmérséklet 35 °C, de mikor áprilisban és májusban tetőzik a hőmérséklet, az átlag 46 °C. Ezzel Kayes nem csak Afrika, hanem az egész világ legforróbb éghajlatú állandóan lakott települése. Története A francia gyarmati terjeszkedésig Kayes csak egy jelentéktelen falucska volt. Miután megépítették a falut érintő Dakar-Niger vasútvonalat, Kayes kereskedelmi központtá lépett elő. 1881-re a franciák vezetése alatt a kis falucska jelentős várossá fejlődött, 1882-ben Francia-Szudán fővárosa lett. Később Bamako töltötte be ezt a tisztséget, ami először 1899-ben Felső-Szenegál és Niger székhelye, majd 1908-ban egész Francia-Szudán fővárosa lett. Napjainkban Kayes nem csak saját postával, telefon- és villamosenergia-szolgáltatással rendelkezik, hanem nemzetközi repülőtere is van. José Ruiz Jose Ruiz -Jorge José Ruiz Aguilar (Mexikóváros, 1904 – ?) mexikói labdarúgócsatár. Shor-algoritmus A Shor-algoritmus (kvantumszámítógépekre tervezett) kvantumalgoritmus, amellyel polinomiális időben végezhető el az egész számok prímfelbontása. Az algoritmust feltalálójáról, Peter Shor amerikai matematikusról nevezték el. Ha N jelöli a számot, amelynek prímtényezőit keressük (tehát a bemenet mérete log N), akkor az algoritmus O((log N)3) időben fut le. Ez azt jelzi, hogy a prímfelbontási probléma a BQP bonyolultsági osztályba tartozik. A Shor-algoritmus hatékonysága a kvantum Fourier-transzformáció és az ismételt négyzetre emelésekkel végrehajtott moduláris hatványozás hatékonyságán alapszik. Wernau Fekvése Wernau Délnyugat-Németországban, Baden-Württemberg tartomány Esslingen kerületében található, 25 km-re délnyugatra Stuttgarttól, a Neckar folyó mentén. A városka a Neckar folyó mellett épült. A folyónak a városka mellett elvezető szakaszát már 1818-ban szabályozták. A város szomszédságában egykor elterülő Neckar-holtágat 1820-tól több szakaszban feltöltötték. A település környékén a 20. században kavicsbányászat folyt, ennek maradványa a Großer See (Nagy tó) és a Kleiner See (Kis tó) nevű vízfelületek. A tavakat 1981-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A 45 hektáros tóvidék mellett védett a wernaui agyagbányák nevű, 4,5 hektárnyi terület is. Wernau a Stuttgart–Tübingen vasútvonal mellett fekszik, 2009-re tervezik a stuttgarti S-Bahn meghosszabbítását a településig. Története Helyén 1384-ben és 1681-ben is megpróbáltak már települést létrehozni, de a korabeli falvak gyorsan elnéptelenedtek. Wernaut 1938-ban hozták létre az egymás közelében fekvő Pfauhausen és Steinbach települések összevonásával. A település népességét a második világháború végén Magyarországról kitelepített svábok gyarapították. Wernaut 1968. április 1-jén nyilvánították várossá. Nevezetességei A Freiherren von Palm nemesi család kastélya a 18. századból Maria-Hilf-kápolna 1667-ből Itt született Johannes Kreidler zenész Testvérvárosa Bonyhád , Magyarország Johan Sjöstrand Johan Sjöstrand (Skövde, 1987. február 26. –) olimpiai ezüstérmes svéd kézilabdázó, jelenleg az MT Melsungen kapusa. Karrierje Karrierjét szülővárosa csapatában, az IFK Skövde HK-ban kezdte. 2009-ben Németországba, a Flensburg csapatába igazolt. 2010-ben az FC Barcelona szerződtette a visszavonuló David Barrufet helyére. A Barcelonával a spanyol bajnoki címek mellett sikerült megnyernie a Bajnokok ligáját is. A svéd válogatottban 2008-ban mutatkozott be, legnagyobb sikerét a 2012-es olimpián érte el, ahol ezüstérmes lett. HTC Sensation Az HTC Sensation egy okostelefon, amit a HTC 2011. május 19-én hozott kereskedelmi forgalomba. A készülék A készülék Android 2.3.3 operációs rendszerrel fut. A készülék, az új generációs HTC-k közé tartozik, melyeken indításnál az aláírt HTC felirat és szlogen jelenik meg. A cég 2011 novemberében közzétette, hogy 2012 márciusában, kijön HTC Sensation-re az Android 4.0 Icecream Sandwich frissítés. Pfronten Pfronten település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 8221 fő (2015. december 31.). Kayseri (település) Kayseri (görögül Καισάρεια/Kaisareia; latinul: Caesarea Mazaca, zaza nyelven: Qeyseriye) város Törökországban, Kayseri tartomány székhelye. A város nagyvárosi önkormányzattal (Büyükşehir Belediyesi) rendelkezik, gazdasága olyan mértékben növekszik, amivel bekerült az „anatóliai tigrisek” közé. 2013 májusától Miskolc testvérvárosa. Labdarúgócsapata, a Kayserispor az első osztályban játszik. Itt született Abdullah Gül, Törökország köztársasági elnöke. Nevének eredete A várost az ókorban Mazaca vagy Mazarca néven ismerték. Kr. e. 160 körül V. Ariarathész Euzebiusz, Kappadókia királya után az Eusebia nevet kapta. Archealus (Kr. e. 36–Kr. u. 14), az utolsó kappadókiai király Caesareára változtatta (Caesarea in Cappadocia). Az arabok ezt Kaisariyahra módisították, ami a szeldzsuk törökök idejében, 1080 körül módosult Kayserire. Történelem Kayseri már Kr. e. 3000-től lakott település volt. Több fontos kereskedelmi útvonal, például a selyemút mentén fekszik. Nem messze tőle található Anatólia egyik legrégebbi települése, Kültepe. Mazaca néven Kappadókia királyainak székhelye volt, régi városrésze még őrzi az ősi emlékek egy részét. Kr. e. 260-ban a szászánida I. Sápúr földig rombolta az akkor csaknem 400 000 fős települést. Később Nagy Szent Vazul hozott itt létre egyházi központot, majd I. Justinianus bizánci császár erős falakat és erődöt építtetett a városban. A várost Kr. u. 647-ben az arab hadvezér, Muavija foglalta el Bizánctól. Az arabok a Kaisariyah nevet adták a városnak, ami a korábbi római Caesarea torzulása, majd a szeldzsukok ezt Kayserire módosították, amikor 1064-ben Alp Arszlán bevette a települést. 1243-ban mongol kézre, a 15. században pedig oszmán uralom alá került. Hedda Zinner Hedda Zinner (Lviv, 1905. május 20. – Berlin, 1994. január 7.) német író, színész, újságíró és színházi színész. Hamar politizálni kezdett, a nemzetszocializmus elől Ausztrián és Csehszlovákián keresztül a Szovjetunióba menekült, majd a második világháború után az NDK-ba tért vissza. Munkái Unter Dächern. Gedichte, 1936. Das ist geschehen , Gedichte 1939. Caféhaus Payer. Schauspiel, 1945. Humanistisches Sonett. 1947. Alltag eines nicht alltäglichen Landes. Reportagen und Gedichte, 1950. Der Teufelskreis. Drama, 1953. Lützower. Schauspiel, 1955. General Landt. Schauspiel, 1959. Was wäre wenn …? Komödie, 1959. Nur eine Frau. Roman, 1954. Leistungskontrolle. Jugendstück, 1960. Ravensbrücker Ballade. Tragödie, 1961. Ein Amerikaner in Berlin. Posse, 1963. Wenn die Liebe stirbt. Erzählungen, 1965. Elisabeth Trowe. Filmerzählung, 1969. Ahnen und Erben. Romantrilogie. Regina. 1968. Die Schwestern. 1970. Fini. 1973. Auf dem roten Teppich. Reportagen, 1978. Katja. Roman, 1980. Die Lösung. Roman, 1981. Arrangement mit dem Tod. Roman, 1984. Die große Ungeduld. Erzählung 1988. Selbstbefragung. Erinnerungen 1989, ISBN 3-371-00195-4. Erik Axelryd Erik Axelryd (Svédország, Lomma–?) svéd nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Svéd labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1971-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A svéd nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 22. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1976-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 5. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Skandináv Bajnokság Nordic Championships/Északi Kupa labdarúgó tornát Dánia kezdeményezésére az első világháború után, 1919-től a válogatott rendszeres játékhoz jutásának elősegítésére rendezték a Norvégia, Dánia, Svédország részvételével. 1929-től a Finnország is csatlakozott a résztvevőkhöz. 1983-ban befejeződött a sportverseny. Legatus legionis A legatus legionis a Római Birodalomban a principatus idején egy legio senatori rendű parancsnoka volt. Eredete A tisztség a köztársaságkori legatus tisztségből fejlődött ki. A senatus legatusokat küldhetett ki a hadszíntérre a főparancsnok imperator mellé bizonyos speciális feladatok ellátására, például a békefeltételek kialakítására, egy új provincia megszervezésére. Ezek mindig senatori rendűek, tapasztalt emberek, gyakran volt hadvezérek voltak. Először Pompeiust, majd Caesart is felhatalmazták, hogy maguk nevezzenek ki legatusokat. Pompeius részben, Caesar kizárólag légióparancsnokként alkalmazta őket. A gyakorlatot a Caesar halála utáni polgárháborúban mindkét fél folytatta. Helye a hivatali előmenetelben A tisztséget az előzményekre támaszkodva Augustus hozta létre, mint a senatorok cursus honorumának részét. Előtte a praetor tisztségét kellett betöltenie a jelöltnek, tehát nemcsak senatori, hanem praetori rangú tisztség is volt. A szolgálati idó letöltése után egy egylégiós provincia helytartója lehetett: legatus Augusti pro praetore egy császári vagy propraetor egy szenátusi provinciában. Feladatának megfelelő más hivatalok Olyan esetekben, amikor nem senatori rendű személyt kellett kinevezni légióparancsnoknak, akkor a tisztség neve sem volt legatus legionis. Ilyen eset volt a nem senatori, hanem lovagrendű helytartó alá kinevezett légióparancsnok. Augustus idejétől a praefectus Aegypti, az egyiptomi helytartó alatt szolgáló praefectus legionis. Septimius Severus idejétől ilyen típusú provincia volt Mesopotamia is, amelynek élén a praefectus Mesopotamiae állt. Ugyancsak Septimius Severus kezdte alkalmazni, majd Gallienustól lényegében kizárólagossá vált, hogy a legatus legionis helyett mindenhol lovagrendi praefectus legionis agens vice legatit alkalmaztak légióparancsnokként. Stazione di Dolianova-Serdiana Stazione di Dolianova-Serdiana vasútállomás Olaszországban, Szardínia régióban, Dolianova településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Cagliari–Isili-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Donori railway station Dolianova railway station Is Mizas railway station Benqué Benqué település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 84 fő (2013). Benqué Mauvezin, Bonnemazon, Bourg-de-Bigorre, Molère, Sarlabous és Tilhouse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de L’Isle-d’Abeau Gare de L'Isle-d'Abeau vasútállomás Franciaországban, L'Isle-d'Abeau településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lyon-Perrache-Grenoble-Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de La Verpillière (Lyon-Perrache pályaudvar) Gare de Bourgoin-Jallieu (Gare de Marseille-Saint-Charles) Vass Tamás (grafikus) Vass Tamás (Marosvásárhely, 1942. december 15. – Marosvásárhely, 1988. március 28.) grafikusművész. Életpályája 1949 és 1956 végezte elemi iskoláit Székelyudvarhelyt. 1956 és 1962 között a marosvásárhelyi Zenei és Képzőművészeti Líceumban Nagy Pál tanítványa volt. 1963 és 1969 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán tanult. Már főiskolás korában a Napsugár című folyóirat külső grafikai munkatársa. 1970-1971 -ben ő volt a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör című lap grafikai szerkesztője. Ezt követően 1972 és 1987 között az Új Élet és a marosvásárhelyi Igaz Szó című lapok külső grafikai munkatársaként tevékenykedett. Eközben 1982-től 1987-ig a Dacia (Kolozsvár), Kriterion (Bukarest) és Ifjúsági könyvkiadók külső grafikai munkatársa volt. Csoportos kiállításai 1969-1988 között a megyei képzőművészeti tárlatokon 1971-ben a csurgói művésztelepen (Szabadka) 1973-ban "Salon republican de desen si gravura" (Bukarest) 1973-ban országos képzőművészeti tárlat, az 1848-as forradalom 125. évfordulójára (Bukarest, Dales terem) 1974-ben Első Erdélyi Képzőművészeti Kiállítás (New York) 1974-ben "Salon republican de desen si grafica" (Bukarest) 1979-ben "Festival concurs de pictura si grafica „Voronetiana” IV." (Suceava) 1979-ben Megéneklünk Románia Erdélyrészi Képzőművészeti Kiállítás (Kolozsvár) 1979-ben a marosvásárhelyi Igaz Szó c. folyóirat szerkesztőségében 1981-ben "Festival concurs de pictura si grafica „Voronetiana” VI." (Suceava) Egyéni kiállításai 1981-ben a Vatra c. folyóirat szerkesztőségében 1987-ben Képzőművészek Országos Szövetsége marosvásárhelyi kiállítótermében 1987-ben a kolozsvári Magyar Színház előcsarnokában Posztumusz kiállításai 1988-ban Képzőművészek Országos Szövetsége sepsiszentgyörgyi kiállítótermében (halála után, édesapja szervezésében) 1993-ban Macskássy Izoldával közös tárlat a Képzőművészek Országos Szövetsége marosvásárhelyi kiállítótermében 2004-ben emlékkiállítás a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület szervezésében a Képzőművészek Országos Szövetsége marosvásárhelyi kiállítótermében Művei Korai munkák Irigyeink (aquatinta) 1968 Kőrösfői lányok (színes, linó, házi levonat) 1969 Veletek együtt (litográfia) 1969 A halál árnyékában (rézkarc) 1969 Jóska (vázlat, tus) 1970 Lola (tusrajz) 1970 Önarckép (tusrajz) 1974 Zűrzavar (litográfia) 1969 Puterea metalului (tempera) 1973 Prometheus (gouache, tempera) 1983 Pagini de glorie (színes fémmetszet) Városképek 1976 Régi utcák – régi emlékek (cinkkarc) 1974 Este az én utcámban(linóleummetszet, házi levonat) 197(?) A város színfalai (cinkkarc) 1979 A magányos(kőlenyomat/rézkarc) 1983–84 Segesvár I–II–III. Önéletrajzi vonatkozású képek 1976 A kereszt (rézkarc) 1981 In memoriam Nagy Pál (cinkkarc) 1980 Önarckép önéletrajzi elemekkel (aquaforte, mezzotinta) 1987 Szerelem (rézkarc) 1980 Elválások (rézkarc) 1988 Feltámadás (rézkarc) Sokalakos, drámai kompozíciók 1980 A győztes (rézkarc) 1983 Székek (rézkarc) 1983 A fal (aquaforte) 1985 Quo vadis, Domine? (rézkarc) 1985 Októberi ünnep (rézkarc) 1986 Az önkiválasztott (rézkarc) Aktok 1986 Óda I–IV. (rézkarc) Portrék, ékszer-tervek, plakátok 1987 Kós Károly arcképe (tus) 1978 Zsóka portré (rézkarc) 1987 Izsák Márton arcképe (tus) 1987 Csíky Csaba két arcképe (tus) 1978 borítókép a Balázs Éva színésznő Anyám, anyám... balladaestjéről készített Electrecord -lemezhez. Betiltották. Díjai, elismerései Főiskolások országos képzőművészeti tárlatán 3. díj és különdíj „Voronetiana” VI. országos grafikai tárlat 1. díja (1981) Forrás Kárpát Galéria Marosi Ildikó: Elég ha értenek… In: Új Élet, 1986/14. http://artportal.hu/lexikon/muveszek/vass_tamas https://prezi.com/.../vass-tamas-egy-elfeledett-marosvasarhelyi-grafikusrol ... Csonka Péter Csonka Péter (Szőny, 1974. június 10. –) kortárs magyar madár- és természetfotós. Élete Szőnyben született 1974-ben. Gyermekkorától kezdve a Vértesalján élt, majd házasságkötését követően a Gerecse lábához költözött. Fiatal kora óta járja a természetet és sokat tesz a természeti értékek megőrzéséért és minél szélesebb megismertetéséért. Lokálpatriótája szűkebb környezetének, Komárom-Esztergom megyének. Jelentős időt fordít ragadozó madarak és harkályok felmérésére, megismerésére és védelmére. Természetfotózással 2007. óta foglalkozik. Munkássága Legfőbb inspirálója maga a természet, a fotózás számára csupán eszköz a természeti értékek védelmére. Fényképeinek jelentős része szűkebb hazája tájain, az Által-ér völgyében és a Gerecsei Tájvédelmi Körzetben született. Mottója: „Csináld azt, amit nem akarsz!” Ennek szellemében ha ideje engedi, bármilyen időjárási körülmények között kint dolgozik a természetben. Célja az egyes fajok minél alaposabb megismerése, amihez saját magának generál témát: terepen, épített fix és alkalmi lesekből vagy álcaháló alól készülnek képei. Barátai segítségével, az állami és a civil természetvédelem összefogásával rendszeresen szervez természetvédelmi nyíltnapokat, táborokat, és rendszeresen tart előadásokat is. A Tatai Vadlúd Sokadalom rendezvény kitalálója és főszervezője. Elismerései 2008 -ban Chernel István-emlékérmet kapott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjaként. 2017. augusztus 20-án Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapott: „A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi tájegységvezetője, kitüntetésben részesül a Gerecse-vidék természeti kincseinek védelme érdekében, valamint a "Tatai Vadlúdsokadalom" nevű természetvédelmi rendezvény megszervezése és lebonyolítása során végzett magas színvonalú munkájáért.” Cheryl Cole-diszkográfia Cheryl Cole angol énekesnő diszkográfiája négy stúdióalbumból, egy középlemezből, nyolc kislemezből (melyek közül három közreműködés) és tizenhárom videoklipből áll. Cole először a Heartbreaker című szám videoklipjében jelent meg, majd a dal brit változatán már énekesnőként is közreműködött. A kislemez 4. helyezett lett az Egyesült Királyságban több mint 250 000 eladott példánnyal, ezzel a dal ezüst minősítést kapott, és 2008. 31. legsikeresebb kislemeze lett. Cole szóló karrierje a Fight for This Love című felvétellel kezdődött, mely debütáló, 3 Words című nagylemezének első kislemezeként jelent meg. A kislemez első helyezett lett a brit kislemezlistán, de nemzetközileg is nagy sikereket ért el: top 10-es szám lett Franciaországban, Németországban és Hollandiában is. Az album továbbvitte a sikert: 125 271 példány kelt el belőle az Egyesült Királyságban a kiadást követő héten. 2009. november 6-án a lemez platina minősítést kapott, amely azóta már tripla platina lett, 1 milliós eladással. 2010 októberében jelent meg Cole második albuma, a Messy Little Raindrops, mely szintén első helyezett lett a brit albumlistán 300 000-es eladással, platina minősítést szerezve. Első kislemezként a Promise This jelent meg, mely szintén első helyezett lett a szigetországban. A megjelenés hetében 157 210 példány kelt el, mely a 2010-es év egyik legsikeresebb eredménye volt. Cole harmadik albuma, a A Million Lights 2012 júniusában jelent meg, második helyezést elérve a brit albumlistán 34 934 eladott példánnyal az első héten. A nagylemez később arany minősítést kapott 100 000 eladás után. Az erről megjelenő első kislemez, a Call My Name Cole harmadik első helyezett kislemeze lett, 152 001-es eladással, ezzel a 2012-es év egyik leggyorsabban fogyó dala lett a szigetországban. Cole negyedik albuma, az Only Human várhatóan 2014 novemberében jelenik meg. Erről az első kislemez, a Crazy Stupid Love 2014. július 20-án jelent meg Tinie Tempah közreműködésével. A dal első helyezett lett a brit kislemezlistán 118 000-es eladással, de Írországban is a lista legtetejéig jutott. Cole így már kilenc első helyezett dallal büszkélkedhet (beleszámítva a Girls Aloud-dal kiadott dalait, valamint a 2010-es, jótékonysági célokra kiadott Everybody Hurts feldolgozást). Geri Halliwell és Rita Ora után ő a harmadik brit énekesnő, aki ezt az eredményt elérte. 2574 Ladoga A 2574 Ladoga (ideiglenes jelöléssel 1968 UP) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Mihajlovna Szmirnova fedezte fel 1968. október 22-én. Bárdháza Bárdháza (Bartháza, Barthausen, Barbisti, Barbora) település Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban. Fekvése Munkácstól délre, Munkács és Makarja közt fekvő település. Etimológia A Bárdháza helységnév magyar eredetű, előtagja a latin Bartholomeus azaz ’Bertalan’. Személynévből rövidült a Bart, amihez a birtokos személyjel ellátott ház főnév kapcsolódik. Története Az első német falvakkal azonos eredetű település. A falu 1272-ben már létezett, plébániája is volt, azonban később megszűnt és csak 1773-ban népesedett be újra német telepesekkel. A falu a Schönborn-Buchheim grófi család birtokai közé tartozott, amely a falu Szent Anna templomának a kegyura is volt. Nagy határa a Szernye-mocsárig terjed. Egykori lakói a mocsárban bőven fellelhető csíkokkal és teknősbékákkal kereskedtek. 1910-ben 1096 lakosából 25 magyar, 489 német, 582 ruszin volt. Ebből 455 római katolikus, 595 görögkatolikus, 46 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. 1944-1945 között a településről 118 férfit és 35 nőt hurcoltak el málenkij robotra. Dezperadoz A Dezperadoz (korábban Desperados) egy német "Western-metal" együttes, Tom Angelripper gitárosának, Alex Kraftnak a bandája. A heavy metal együttesre az 1960-as és 1970-es években megjelent spagettiwestern filmek filmzenéi voltak nagy hatással. Eddig négy albumuk jelent meg, ebből kettő a német heavy metal record label AFM közreműködésével készült. Már több figyelemreméltó heavy metal vendégzenésszel dolgoztak együtt: Michael Weikath, Tobias Sammet, Joacim Cans, és Doro Pesch. Történet Eredetileg egy kisebb projektnek indult - korábban "Desperados"-nak hívták az együttest - ekkor Tom Angelripper volt az énekes. Az ötlet az volt, hogy összegyúrják a régi olasz vadnyugati filmek hangulatát a mai rock és metal stílusával. A Dawn of Dying (2000, Drakkar Records) megjelenése után a Dezperadoz tartott egy hosszabb szünetet és lecseréltek pár tagot a zenekaron belül. Alex Kraft átvette az énekesi posztot. 2006-ban megjelent a Dezperadoz második lemeze, The Legend and the Truth címmel amit az AFM Records adott ki, a producer Dennis Ward (Pink Cream 69) volt. Ez egy koncept-album, ami életre kelti a western-legenda Wyatt Earp életét. Tobias Sammet, Michael Weikath, Doro és sokan mások működtek közre a beszélős részeknél. Túrnék, koncertek, fesztiválok sorozata következett. 2008-ban megjelent az An Eye for an Eye, ami egy újabb koncept-album. Vissza utazunk 1898-ba, egy férfi történetét meséli el a hitről és a becsületről. Véres bosszút keresve megöli a legjobb barátját és végül halálra ítélik. Az ő szemszögéből vagyunk tanúi élete utolsó perceinek. Ezt az albumot is az AFM Records adta ki, producere Dennis Ward volt. A Dezperadoz egész karrierje során támogatást kapott a színpadon olyan zenekaroktól mint a Krokus, a Gotthard, a Thin Lizzy, a Rage, a Sodom, a Doro, a Volbeat, a U.D.O., a Tesla, és még sokan másoktól. Különböző fesztiválokon is felléptek, mint a Wacken Open Air, a With Full Force, az Earthshaker, vagy a Summerbreeze, koncerteztek és turnéztak Európában és Oroszorszában. 2012-ben új lemezszerződést írtak alá a Drakkar Recordsnál, majd megjelent a negyedik albumuk, a Dead Man's Hand, valamint egy új kiadása az első lemezüknek, a Dawn of Dyingnak is, amely egy bónusz dalt tartalmaz. 2017-ben a Dezperadoz visszatér egy új albummal melynek címe "Call of the Wild", egy történet W.H. Bonneyról, más néven Billy, a Kölyök. Diszkográfia The Dawn of Dying - 2000 The Legend and the Truth - 2006 An Eye for an Eye - 2008 Dead Man's Hand - 2012 Call of the Wild - 2017 Ricardo Franco Ricardo Franco (Aguascalientes, 1980. szeptember 4. –) mexikói színész. Élete Ricardo Franco 1980. szeptember 4-én született Aguascalientesben. Karrierjét 2008-ban kezdte a La Rosa de Guadalupe című sorozatban. 2009-ben Miguel Molinát alakította a Mi pecado című sorozatban. 2011-ben José Carlos szerepét játszotta a Ni contigo ni sin ti című telenovellában. 2012-ben Rodolfót alakította A szív parancsában. 2013-ban Eduardo szerepét játszotta a Maricruz című sorozatban. Filmográfia Telenovellák Veronica aranya (Lo imperdonable) (2015) .... Julio Luna Que te perdone Dios (2015) .... Gerardo López-Guerra A Macska (La gata) (2014) .... Dr. Edgar Suárez Quiero amarte (2013) .... Salvador Romero Maricruz (Corazón Indomable) (2013) .... Eduardo Quiroga A szív parancsa (Amor bravío) (2012) .... Rodolfo Lara Ni contigo ni sin ti (2011) .... José Carlos Rivas Olmedo Llena de amor (2010-2011) .... Alfredo Hasta que el dinero nos separe (2009-2010) Mi pecado (2009) .... Miguel Molina Sorozatok Mujeres asesinas (2009)-(2010) .... Teniente Morán La Rosa de Guadalupe (2008) .... Különböző epizódok Brañosera Brañosera település Spanyolországban, Palencia tartományban. Brañosera Hermandad de Campoo de Suso, Valdeolea, Aguilar de Campoo, Barruelo de Santullán, San Cebrián de Mudá, Cervera de Pisuerga és La Pernía községekkel határos. Lakosainak száma 250 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ambrus Attila Ambrus Attila (Csíkszentlélek, 1967. október 6. –) a „Viszkis rabló” néven hírhedtté vált egykori jégkorongozó. Bankrablásairól ismert, 1993 és 1999 között a legtöbbször elmaszkírozott arccal és „álruhában”, 30 alkalommal rabolt ki bankokat, takarékszövetkezeteket, utazási irodákat, postákat. Egyes helyszíneken többször is járt. A legtöbb bűncselekménye alkalmával taxival ment rabolni és úgy távozott, hogy a taxisofőr semmit sem sejtett. Ragadványnevét onnan kapta, hogy közvetlenül a rablások előtt, a helyszínekhez közeli kocsmákban 1–2 deci whiskyt ivott. „Brutálisabbá a rablássorozat vége felé kezdett válni, a Grassalkovich utcai OTP-ben például az egyik banki alkalmazottat, egy nőt fejbe vert a fegyverével. Egyáltalán nem volt egy Grál-lovag” – jegyezte meg róla később egy nyomozó, aki visszatetszőnek találta, hogy „Rózsa Sándort csináltak Ambrus Attilából”. Utolsó rablása során, szökés közben társát elfogták, aki kihallgatása során lebuktatta, így tudták elfogni menekülés közben, a román–magyar határon, az ártándi közúti határátkelőhelynél. Fél év múlva megszökött az előzetes letartóztatásból a Gyorskocsi utcából, és további három rablást követett el, melyek során fegyverét is használta és túszt is szedett. A rendőrség az utolsó rablás helyszínén felejtett telefonkártyája segítségével találta meg segítőtársát, majd rejtekhelyét. 2002. szeptember 26-án az akkori Legfelsőbb Bíróság (LB) másodfokú, jogerős ítéletében tizenhét év fegyházbüntetésre ítélte. Jó magaviselete miatt 12 év után szabadult. Élete Erdélyben, a Hargita megyei Csíkszentléleken született 1967-ben, édesanyja másfél évesen elhagyta, apja verte, helyettük a nagymamája nevelte 10 éves koráig, majd annak halála után egyik apai nagynénje vette pártfogásba. Több lopási eset után 14 éves korától két évet javítóintézetben, majd további két évet munkatáborban töltött. 1988-ban egy vonat alá, a kerekek közé kapaszkodva szökött át a román határon Magyarországra. Először egy ampullagyárban dolgozott, később volt sírásó, házmester, és feketén állatbőrökkel is kereskedett. Magyarországra településéig az SC Csíkszereda jégkorong csapatának kapusa volt. Sportolóként Magyarországon a másodosztályú Pomázi ICO SE-ben, majd az 1989–1990-es szezonban a Sziketherm HK-ban jégkorongozott. Az 1991–1992-es szezonban került az Újpesti TE csapatához, ahol egy ezüstérem jelentette a legnagyobb sportsikerét. Az 1997–1998-as szezonban a Ferencváros jégkorong csapatához szerződött, majd egy év után visszatért az Újpesti TE csapatához. 1993-ban első rablását azért követte el, mert bizonyítani akart akkori barátnője jómódú szülei előtt. Posta- és bankrablásai során első elfogásáig valamivel több mint 142 millió forintot, második elfogásáig 196 millió forintot zsákmányolt. Ambrus Attilára 2002-ben 17 év fegyházbüntetést szabtak ki, azonban jó magaviselete miatt 2012. január 31-én, feltételesen szabadlábra helyezték. 2003-ban ügyvédje, Magyar György beadványt nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, mivel Ambrus nemhogy gyilkossági kísérletet nem követett el, hanem inkább megakadályozta a vérontást azzal, hogy magához vette a banki biztonsági őrök fegyverét. Az elfogása előtti időszakban rövid ideig bizonyos népszerűségre tett szert. Sok rajongója volt és van; Csala Zsuzsa segítségével pl. a börtönben leérettségizett, kerámiakészítéssel foglalkozott, angolul tanult és haditudósítónak készült. A Dunaújvárosi Egyetemen kommunikációból, 2009-ben le is diplomázott. Julian Rubinstein könyvet írt róla A viszkis rabló balladája címen, majd filmet is készített róla, amelyet az Investigation Discovery tévé Szökésben című sorozatában 2010. április 25-én adott le. 2010 augusztusában több hírportál alaptalanul halálhírét keltette, heves reakciókat kiváltva a közvéleményben. Miután 2012-ben szabadult a börtönből, foglalkozásként folytatta a börtönben elkezdett kerámiakészítést. 2017-ben Esztergom-Búbánatvölgybe költözött, ahol egyedi kerámiákat készít, jellemzően vázákat, bögréket, korsókat, amelyeket vásárokban árusít. Saját honlapot hozott létre, ahol megtekinthetők a kerámiák fotói. 2017-ben filmet készítettek életéről, A Viszkis címmel, Antal Nimród rendezésében. 2017-ben Az Ázsia Expressz című műsorban szerepelt, ahol a versenyzőknek Vietnámot, Laoszt, Kambodzsát és Thaiföldöt kellett átszelniük a műsor során. Berki Krisztián és Ambrus Attila volt a győztes, 10 milliós nyereményt vehettek át. A páros a kalandról egy könyvet is írt, amivel - nem sokkal később - több tízmilliós összegeket kerestek. Rablásai Rablásait Ambrus Attila eleinte önállóan követte el. Kezdetben postahivatalokat, majd utazási irodákat, bankokat, takarékszövetkezeteket rabolt ki. A negyedik rablását unokatestvérével, Veress Lászlóval hajtotta végre, aki látva a Viszkis életszínvonalát, kérte hogy bármivel szerzi is a pénzt, avassa be a „buliba”. Ő elfogadta ajánlkozását, mivel már megfogalmazódott benne korábban, hogy egy társsal együtt kisebb kockázatot jelent a rablás. További előny, hogy eredményesebben felkutathatók a pénzkészletek a helyszíneken. Két sikeres közös rablás után, a harmadik alkalommal váratlan esemény történt. A Villányi úti postahivatalban, amit a Viszkis már korábban egyedül is kirabolt, rosszul lett Veress László a rablást megelőző pillanatban. Ez volt az utolsó közösen tervezett rablásuk, Veress szívproblémái miatt „kiszállt”. Veresst később a romániai Fitód nevű faluban fogták el 2008-ban. Rövidesen Ambrus új társat talált, Antal Károlyt, egy sporttársát, aki az adósságai miatt kérte a Viszkist, hogy avassa be a titkaiba. Egyetlen közös rablást hajtottak végre. Antal a sikeres rablás után rendezte adósságait, a továbbiakban nem működött együtt Ambrussal. Őt 2004-ben vették őrizetbe az ártándi határátkelőnél, amikor a Csíkszeredai ISK ifjúsági jégkorongcsapatának másodedzőjeként egy zágrábi versenyre tartott. Társ nélkül maradva Ambrus 8 alkalommal önállóan rabolt, majd ismét akadt egy sporttársa a hokicsapatból, Orbán Gábor. Elfogásukig (1999. január 15.) a továbbiakban ő volt a társa, 13 rablást hajtottak végre közösen. Szökése utáni és másodszori elfogása előtti három rablását egyedül követte el. A rablások listája: 1999. október 27-én este, Budapest XIV. kerületében, az Erzsébet királyné útja és a Nagy Lajos király útja sarkán álló négyemeletes társasház egyik 2. emeleti lakásán fogták el. Könyv P. Gál Judit: Én A Whiskys Ambrus Attila , Interpress, Budapest, 1999, ISBN 9638339314 Ambrus Attila: Haramia , Art Nouveau, 2015, ISBN 9786155104572 Julian Rubinstein: A Viszkis Fordította: Kepes János, Európa Könyvkiadó, 2017, ISBN 9789634055648 Julian Rubinstein: A viszkis rabló balladája Fordította: Tamás Anna, Hamu és Gyémánt, Budapest, 2005, ISBN 9632170342 Orbán Gábor: A Viszkis és én , Atlantic Press Kft., 2016, ISBN 9786155332920 Gyuricza Péter, Kardos Ernő: A viszkis – Igaz története napjainkig , Kossuth Kiadó, 2017, ISBN 9789630990561 Gyuricza Péter, Kardos Ernő: Ambrus Attila, a Whiskys szökésben avagy a szabadság fogságában , Magyar Könyvklub, Budapest, 2000, ISBN 963547170X Rosszfiúk Ázsiában - Ambrus Attila - Berki Krisztián - Karizs Tamás A Viszkis film (2017) Antal Nimród filmrendező A Viszkis című filmjét 2017. november 23-án mutatták be. A már a bemutatást követő első hétvégén 65 ezer nézőszámmal komoly sikert aratott filmben, Ambrus Attila szerepét Szalay Bence alakítja. Ambrus maga is megjelenik a filmben egy taxisofőr szerepében. Sportolói pályafutása 1988-ig – SC Csíkszereda 1988–1989 – Pomázi ICO SE 1989–1990 – Sziketherm HK 1991–1996 – Újpesti TE 1997–1998 – Ferencvárosi TC 1999 – Újpesti TE Olga Szergejevna Szavarenszkaja Olga Szergejevna Szavarenszkaja, Ольга Сергеевна Саваренская, (Leningrád, 1948. január 15. – Szentpétervár, 2000. január 5.) szovjet-orosz díszlet- és jelmeztervező, festőművész, grafikus. Élete, munkássága Apja katonatiszt volt, oktató egy katonai akadémián. Édesanyja mentőorvos volt. 1971-ben diplomázott a leningrádi Állami Színházművészeti Akadémián(ru). Összesen hetvenkét színházi előadásnak volt tervező képzőművésze Szentpétervár, Moszkva, Petrozavodszk, Arhangelszk, Krasznojarszk, Omszk, Novoszibirszk, és más orosz városok színházaiban, a legjelentősebb színházrendezők mellett is. Képeit 1972-től kezdve rendszeresen kiállította Szentpétervárott, Moszkvában és Németország különböző városaiban. Munkái megtalálhatóak Moszkva, Szentpétervár múzeumaiban, magángyűjteményekben – többek között – Németországban és Franciaországban is. 2000-ben rákbetegségben hunyt el. Férje Vagyim Zsuk volt. Gyermekük, Iván, dzsesszzenész. Carlo Abate Carlo Maria Abate (Torino, 1932. július 10. –) olasz autóversenyző. Kezdeti évek A francia családból származó fiatalember 1955-ben kezdte a pályafutását a Sestrieres Rallyn, ahol egy FIAT 1100-as autóval indult. Két évre rá már az olasz GT-bajnokság 1300 köbcentiméteres kategóriájának a bajnoka volt, valamint először indult a híres olasz derbin a Mille Miglián, ahol elsőre a 33. helyet szerezte meg Alfa Romeójával. Nemzetközi karrier 1958-ban bajnok az olasz hegyiverseny-bajnokságban, és a Targa Florión a 9. helyet szerezte meg Gianni Balzarini társaságában. A következő évben a Mille Miglia bajnoka Balzarinivel, olasz GT-bajnok ismét, második a Coppa Inter Europa Monza versenyen, és az autós Tour de France-on az 5. helyet szerezte meg. 1960-ban a karrierje töretlen, ugyanis győzött a Coppa Inter Europán, nyolcadik a sebringi futamon Giorgio Scarlattival és Siennával trióban, nyolcadik a nürburgringi 1000 kilométeres futamon Colin Davisszel, majd hatodik a hegyi Európa-bajnokságon az összetettben. A következő évben szerepelt először a Le Mans-i 24 órás versenyen egy Ferrarival, de váltóhiba miatt kiállt, azonban a nürburgringi 500-ason győzött. Együléses „kiruccanás” Az évet a Trophée d'Auvergne megnyerésével kezdte, majd év közben átnyergelt az együlésesekre és mindjárt a Formula–1 kategóriára, de egyelőre csak vb-n kívüli futamokra nevezett, nem is kevés sikerrel, ugyanis a XV. Grand Premio di Napolin a negyedik lett Porschéjával, Ennában pedig a harmadik. Ebben a szezonban nevezett a francia nagydíjra és a német nagydíjra egy Lótusszal, de különböző problémák miatt nem indult. 1963-ban a Targa Florión győzött Joakim Bonnierrel párban, majd Reimsben ismét nyert a GT kategóriában, az együléseseknél pedig Siracusában ismét harmadik lett, és vb futamra is nevezett az olasz nagydíjra egy Porsche versenygéppel, de ismét hiányzott a rajtlistáról. Későbbi évek Az utolsó autós szezonjában (1964-ben) csak Sebringben és Le Mans-ban indult, de már nem volt sikeres. Emiatt vissza is vonult. A későbbi években a Renio Papa dell'Acs Ticino klinika igazgatója lett. Naranjilla A naranjilla avagy lulo, illetve „quitói narancs” (Solanum quitoense) a csucsorok közé tartozó, Dél-Amerikában honos cserje, a tomatillo és a perui földicseresznye (poha) közeli rokona. Származása, élőhelye Az Andokban honos. Latin-Amerika hegyvidékein gyakran, az Óvilág trópusain ritkán termesztik. Az igényes növény tápanyagban gazdag talajon, árnyékos helyen, csapadékban gazdag trópusi hegységekben, 1000 és 2500 m között, 18 °C körüli hőmérsékleten tenyészik. A virágok vetés után 4-5 hónap múlva jelennek meg, és kb. egy év múlva kezdődhet a mintegy 4 évig tartó betakarítás. Hűtés nélkül egy hétig, de hűtve is legföljebb csak egy hónapig tárolható; az érett bogyók gyorsan romlanak. Legközelebbi rokona az Orinoco-paradicsom. Megjelenése Dúsan elágazó, legfeljebb 2,5 m magas, gyengén fásodó szárú növény. Szórt állású, elálló, lágy szőrű levelei tojásdad-elliptikusak, a szélük durván fogazott, hirtelen kihegyezettek és szíves vállúak. A levélnyelet és a levélereket lila csillagszőrök borítják, akár a fiatal levéllemezt és a szárat. Hosszú, merev tüskéket is hordozhatnak. A mintegy 3 cm átmérőjű virágok rövid kocsányon 1–10-esével fejlődnek a levélhónaljban; a csésze lila-molyhos, az 5 cimpájú fehér párta alján lila szőrök nőnek. Gömbölyű, legfeljebb 6,5 cm átmérőjű bogyói vastag kocsányon nőnek. A bogyókon megmarad a nagy, kehely alakú, ötcimpájú, molyhos csésze. Az érett termés héja akár 4 mm vastag is lehet; bőrnemű, fényes narancsszínű, érdes. A bogyókat letörölhető, világosbarna, nemezes csillagszőrök vonják be. Belsejük halvány narancsszínű, húsos. Hártyaszerű, hosszanti falak négy üregre tagolják, és azokat üveges, nagyon bő levű, savanykás, zamatos, sárgásnarancs színű pulpa tölti ki. E termésfalak közül kettő bordás; azokhoz tapadnak a lapos-gömbölyded vagy tojás alakú, zöldesfehér, 2–2,5 mm-es magok. Felhasználása A bogyókból ízletes italokat készítenek. Ehhez eltávolítják a külső nemezréteget, majd a bogyót pürésítik, édesítik és jeges vízzel keverik. Dél-Amerikában a termés levéből bort állítanak elő. Desszertként a félbevágott gyümölcs pulpáját cukorral megszórják, és úgy kanalazzák ki a héjból. A vastag héjat banánnal vagy más hozzávalóval megtölthetik és megsüthetik. Lekvárt, zselét és szirupot is készítenek belőle. Zdenac Zdenac falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Tounjhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 32 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re keletre, a Tounjčica bal partján fekszik. Története A falunak 1857-ben 480, 1910-ben 354 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. 2011-ben a falunak 207 lakosa volt. Grotte di Castro Grotte di Castro település Olaszországban, Viterbo megyében. Lakosainak száma 2626 fő (2017. január 1.). Grotte di Castro Acquapendente, Onano, San Lorenzo Nuovo és Gradoli községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Javorniczky István Javorniczky István (Budapest, 1952. január 11.) magyar újságíró. Élete Javorniczky István Budapesten született 1952. január 11-én Javorniczky József és Szőllőssy Nóra gyermekeként. 1971-1976 között az ELTE JTK hallgatója volt. 1979-1982 között szociológiát tanult. 1976-2000 között a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1991-1998 között az Alkotmánybíróság sajtófőnöke volt. 1997-től 10 évig a Fundamentum című folyóirat szerkesztője volt. 2001 óta a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola szakvezető docense. Művei Eljő az a nagy, szép idő... (regény, 1990) Magyar politikusok arcképcsarnoka (társszerző, 1998) Adatőrségen. Történetek a Tüköry utcából ; szerk. Javorniczky István, Majtényi László; Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ–Indok, Bp., 1999 Személyes ezredforduló. 16 beszélgetés a 20. századról (2001) Díjai Mihályfi Ernő-díj (1986) IRAT-nívódíj (1991) Nagy Imre-emlékplakett (1995) Joseph Pulitzer-emlékdíj (1998) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Bibarcfalva Bibarcfalva (románul Biborțeni) falu Romániában Kovászna megyében. Közigazgatásilag Baróthoz tartozik. Fekvése Sepsiszentgyörgytől 42 km-re északnyugatra a Barót-patak mentén fekszik, Baróthoz tartozik, melytől 5 km-re keletre fekszik.Google Maps Nevének eredete Neve valószínűleg a régi Tiborc személynévből származik. A monda szerint gyógyforrásait Tiborc fakasztotta a Szent Anna-tó feletti tündérvárból, felesége kívánságára. Története A falu felett emelkedő vár eredete, sorsa ismeretlen, valószínűleg vaskori eredetű erősség. A Dungó-patak bal partján bronzkori telep maradványaira bukkantak. A települést 1332-ben Bybouth alakban említik először. Református temploma a 13-14. század fordulóján épülhetett. Híres borvízforrásokban rendkívül gazdag terültéről, vízét messze földre is elvitték borvízfuvarosai, 1880-tól palackozták is. Gyógyvizű fürdője 1972-ig működött. 1910-ben 883 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. 1992-ben 825 lakosából 821 magyar, 3 román, 1 német volt. Látnivalók A falu felett délre emelkedő 617 m magas Vár-bükk hegy tetején állnak Tiburcz várának romjai. Református temploma a 14. század elején épült fel, a 15. század elején gótikus stílusban átalakították, 1762 -ben bővítették, tornyát 1794 -ben átépítették, mai formáját az 1897 . évi átalakítással nyerte el. 15. századi freskók díszítik, melyek közül az északi falon látható a Szent László-legenda jelenetsorát mutatja (képünkön jobbra). A kisharang 1638-beli, újraöntve 1797-ben, 3 mázsás, felirata: Dum trahor audite, voco vos ad sacra, venite, a nagyharang 1874-ból való, újraöntve 1956-ban. Felirata: „Az éloket hívogatom a holtakat elsiratom”. Tömege: 500 kg. Ortodox templomát 1937 -ben építették, de 1940 -ben lebontották. Bibarcfalva temetőjében látható Borbáth László (1814–1898) 1848–1849-es huszár százados síremléke. Híres emberek Itt született 1813 -ban Bartalis Ferenc mezőgazdász, a Makk-féle összeesküvés résztvevője, 1854 -ben végezték ki Sepsiszentgyörgyön , továbbá Bertalan László és Benedek Dániel, akiket 1854-ben Marosvásárhelyen akasztottak fel. Itt született 1867 -ben Zathureczky Viola háztartástani író. Alarilla Alarilla település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Alarilla Espinosa de Henares, Humanes, Mohernando, Montarrón, Taragudo és Torre del Burgo községekkel határos. Lakosainak száma 122 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 3913 Chemin A 3913 Chemin (ideiglenes jelöléssel 1986 XO2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. CERGA fedezte fel 1986. december 2-án. Irsai Olivér Az Irsai Olivér a szőlőfélék (Vitaceae) családjába a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) sorolt magyar nemesítésű hibrid csemege- és fehérborszőlő fajta. Eredete és elterjedtsége 1930-ban nemesítette Kocsis Pál Magyarországon a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér fajtákból. Később, 1960-ban Bakonyi Károly az Irsai Olivér és a Piros tramini keresztezésével alkotta a Cserszegi fűszeres szőlőfajtát. Magyarországon nagyobb mennyiségben a Pannonhalma-Sokoróaljai, Balatonboglári, Mátraaljai, Ászár-Neszmélyi borvidékeken termelik. Számos európai országban, kiemelten Szlovákia, Csehország és Ausztria (főként Burgenland) bortermelő területein termesztik, de Japánban, Indiában, Kínában és Ausztráliában is vannak ültetvényei. Kocsis Pál a második világháborút követően nagy mennyiségű vesszőt adott Oroszországnak (akkor Szovjetunió), ahol a mai napig nagy területen termesztik. A fajta jelenleg Magyarország egyik legkedveltebb szőlőfajtája. 1967-ben 340 hektáron termesztették, főként csemegeszőlőnek. 1985-ig 2300 hektárt telepítettek be e fajtával. 2000-ben 1272 hektár Irsai Olivér ültetvény volt nyilvántartásban. Jelenleg 985 ha felületen termesztik. A név eredete Sok legenda kering a névadásról, többek közt, hogy Irsai Olivér mesebeli figura volt, vagy esetleg száz pengőt fizettek az elnevezésért. Egyik sem igaz, valóságos személy volt Irsai M. Olivér, aki 1930-ban született akár a szőlőfajta. Kocsis Pál barátja, Irsai M. József iránti tiszteletből nevezte el annak fiáról az új hibridet. Tehát nem igaz a sokáig élő feltételezés, hogy Irsai Olivér borkereskedőként fizetett volna egy saját szőlőnévért. Jellemzői Tőkéje erős növekedésű, sima vesszője jól gyökeresedik. Fürtjei közepes nagyságúak kúp alakúak, vállasak és lazák, bogyói kicsik, vékony de szívós héjúak, nehezen rothadnak. Színe szép, aranysárga, pettyezett. Korán érik, augusztus közepétől szüretelik. Íze kitűnő, muskotályos zamatú, de a kicsi bogyók miatt a piacon nem tetszetős. Bora zöldes-sárgás színű, erősen muskotályos ízű, lágy savakkal; hibája, hogy gyorsan vénül. Ernesto Pauli borlexikona Irsay Oliver néven ismeri és a következő hasonneveket találta: Aranyló; Carola; Karola; Zolotis; Muscat Oliver; Zolotisztuej Rannij; Irsai Olivér Muskotály; Korai Aranyló; Aranyló Korai; Oliver Irsai. Károlyházy Frigyes Károlyházy Frigyes (Budapest, 1929. december 28. – Budapest, 2012. július 2.) magyar elméleti fizikus, tankönyvíró, egyetemi tanár. Rendkívül tehetséges tanár volt, igyekezett a laikusok számára is érthetővé tenni komplex fizikai problémákat is. Groma István szerint: “Habár briliáns matematikai képességekkel rendelkezett, a kvantummechanika tanításában többet szeretett volna, mint a formális matematikai megértés. Próbálta azt a matematikában kevésbé jártas ember számára is érthető módon, szemléletesen is elmagyarázni". Családja Károlyházy Gyula és Patay Mária harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja a XIX. kerületi tanács tisztviselője, anyja orvos volt. Bátyja és húga is orvosok. Feleségétől, Keszegh Évától egy gyermeke született, dr. Károlyházy László. Ő a kémiatudományok doktora, az MTA köztestületi tagja, szakterülete a szerves kémia. Életútja A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd felvételt nyert az ELTE matematika-fizikatanári szakára. Az egyetemmel egyidőben felvételt nyert az Eötvös Collegiumba, majd az országban uralkodó politikai helyzet miatt egy év után kizárták (nem volt hajlandó támogatni Rajk László elítélését). Magyarországon ekkor még nem volt elméleti fizikusképzés, ezért jelentkezett ide, majd néhány évvel később, mikor már lehetőség adott rá, átiratkozott kutató fizikusi szakra. 1952-ben végzett az egyetemen, doktori fokozatát húsz évvel később, 1972-ben szerezte meg. A Chapel Hill-i Egyetem vendégkutatója (USA, 1964), a santiagói Chile Egyetem vendégtanára (1970). Munkássága Doktori tézisének és kutatásának témája a kvantumfizika és az általános relativitáselmélet kapcsolata. Ezt egy új szemszögből, a kvantumelmélet és a gravitáció egyesítésének szemszögéből próbálta vizsgálni. Jelentős eredményeket ért el a relativisztikus térelmélet terén, egy új modellt adott az ún. Mach-elv beépítésére. A kvantumelméletben a koherencia és szuperpozíció érdekelte, értékes munkája a koherencia-kérdés makroszkopikus szintig összetett rendszerekre való kiterjesztése. Később az elektrogáz-dinamikai generátorok hasznosításának lehetőségeit kutatta. Nevéhez fűződik annak az irányzatnak a kezdeményezése, amely a kvantummechanikai véletlenszerűséget nem a mérési folyamatnak, mint külső beavatkozásnak rótta fel, hanem az időbeli fejlődés szerves, a Schrödinger-egyenlet folyamatosan módosító részének tekinti. Munkássága olyan világhírű kutatók figyelmét keltette fel, mint Richard Feynman, Wigner Jenő vagy Roger Penrose. Versenyei, publikációi Az egyetemi hallgatók mellett külön gondot fordított a középiskolásokkal való foglalkozásra is. Hosszú időn keresztül vett részt a KöMaL szerkesztésében és az Eötvös fizikaverseny feladatainak kitűzésében, de számíthattak mélyen szántó fizikai gondolataira a Mikola-verseny és a Károly Ireneusz verseny szervezői is. Általános iskolák számára készülő fizika tankönyvek írásában is részt vállalt, ugyanúgy mint egyetemi könyvek szerzésében. Legfontosabb műve az 1976-ban megjelent Igaz varázslat, mely a kvantummechanika ismeretterjesztő irodalmának kiemelkedő darabja. Díjai, elismerései Bródy Imre-díj (1962), Prométheusz-érem (1979), Apáczai Csere János-díj (1993), Eötvös József-koszorú (1997), Felsőoktatási Díj (Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 2006). CSM București A Clubul Sportiv Municipal Bucureşti, más néven CSM Bucureşti, CSM vagy CSM Bukarest egy női kézilabdacsapat Bukarestben, Romániában. A klubot 2007-ben alapították, mérkőzéseit az 5300 férőhelyes Sala Polivalentában játssza. A 2010-es évektől kezdve a CSM București mind a román, mind pedig az európai kézilabdázás meghatározó csapata. A csapat még sohasem esett ki a Liga Naţionalából, azaz az élvonalból. Három egymást követő évben nyert hazájában bajnoki címet, és ez idő alatt a Bajnokok Ligája is mindannyiszor résztvevője volt a Final Fournak. A csapat kabalaállata a tigris. A klub története A kezdeti évek A CSM Bucureşti 2007-ben alakult a fiatalok körében a kézilabda népszerűsítésére irányuló program részeként. Két szezont töltöttek a román másodosztályban, majd amikor a 2008–2009-es szezon végén a Rapid Bucureşti pénzügyi nehézségekkel küzdött, tizenegy játékosa és edzője, Vasile Mărgulescu is a CSM-hez tette át székhelyét. Az új játékosok tapasztalatának köszönhetően a klub minden Divizia A mérkőzését megnyerte, és feljutott az élvonalba. 2010-től a CSM Bucureşti a Liga Naţională mezőnyének állandó tagja. Debütáló szezonjában harmadik lett az Oltchim Vâlcea és a kolozsvári CS Universitatea mögött. A 2011–2012-es szezonban a nemzetközi porondon is bemutatkozhattak, miután kiharcolták az EHF-kupa-szereplés jogát. A legjobb tizenhat között a szintén román zilahi HC Zalău ejtette ki a csapatot. Az első bajnoki cím (2015) Mărgulescut a 2014-es rossz szezonkezdet után kirúgták, és Mette Klit vette át a helyét a csapat élén. A klub vezetősége ekkor már egyértelműen a bajnoki cím megszerzését tűzte ki célul. 2014 tavaszán négy brazil világbajnok, Mayssa Pessoag, Ana Paula Belo, Deonise Cavaleiro és Fernanda da Silva, valamint két Európa-bajnok, a spanyol Carmen Martín és a dán Linnea Torstenson érkezett a csapathoz, miközben a román válogatott tagjai közül itt játszott Oana Manea, Iulia Curea és Talida Tolnai. Az előszezonban megnyerték az első ízben megrendezett Bukarest Trophyt, a döntőben a Budućnost Podgoricát legyőzve. A szezonban az első nyolc és az utolsó hat bajnokiját is sorozatban nyerte meg a CSM, és története első bajnoki címét ünnepelhette, megelőzve a rivális nagybányai HCM Baia Mare csapatát. Bajnokok Ligája-diadal és sorozatos bajnoki győzelem Romániában (2016–) A bajnoki cím megnyerésével a CSM automatikusan indulási jogot szerzett a 2015–16-os Bajnokok Ligája csoportkörébe. Újabb meghatározó, nemzetközi szinten is jelentős játékosok érkeztek, így a svéd Isabelle Gulldén, a románok legendás átlövője, Aurelia Brădeanu és a dán Line Jørgensen, valamint Maria Fisker. Augusztus 23-án újra megnyerték az előszezonbeli Bukarest Trophyt, majd 2015 szeptemberében Mette Klitet Kim Rasmussen váltotta a kispadon. Rasmussen vezetésével a CSM huszonöt egymást követő bajnoki győzelmet ért el, és 2016 szeptemberében második bajnoki címét is megszerezte a csapat. Ebben az évben a hazai kupát és a Szuperkupát is megnyerte a CSM, mindkét címet a CSM Roman elleni győzelemmel. A Bajnokok Ligájában a ZRK Budućnost, az IK Sävehof és az SPR Lublin SSA ellen mutatkoztak be. Négy győzelmet szerezve a Podgorica mögött csoportmásodikként jutottak tovább. A középdöntőben ugyan a Győri Audi ETO és a ŽRK Vardar is legyőzte Rasmussen csapatát, de a CSM így is bejutott a torna negyeddöntőjébe, majd Final Fourjába, miután az orosz Rosztov-Don csapatát mindkét találkozón legyőzte. 2016 májusában a Vardart legyőzve bejutott a sorozat döntőjébe a csapat, ahol a Győrrel mérkőzött meg a trófeáért. Május 8-án a CSM Bucureşti Isabelle Gulldén 15 góljával és Aurélia Bradeanu nagyszerű játékával büntetőkkel megnyerte a Bajnokok Ligáját, 52 év után első román csapatként. A csapat kapusa, Jelena Grubišić lett a négyes döntő MVP-je. A 2017–2018-as Bajnokok Ligája idényben sorozatban másodszor szerezték meg a bronzérmet. Sikerei Román bajnok : 2014–15, 2015–16, 2016–17, 2017–18 Román Kupa győztes: 2016, 2017, 2018 Román Szuperkupa győztes: 2016, 2017 Bajnokok ligája győztes: 2015–16 bronzérmes: 2016–17, 2017–18 Statisztika Bajnokok Ligája-góllövőlista (All-time). Góllövők a hazai sorozatokban (2014-) Híres játékosok Cristina Vărzaru Aurelia Brădeanu Carmen Martín Linnea Torstenson Mayssa Pessoa Ana Paula Belo Fernanda da Silva Jekatyerina Vetkova Csonszung állomás Csonszung állomás (hangul: ���, Csonszung-jok, handzsa: ���, latin betűkkel: Chŏnsŭng-yŏk, ’Hódítás’) állomás Észak-Koreában, Phenjan Moranbong-kujok (Moranbong-kuyŏk) városrészén, a phenjani metró vonalán. 1975. szeptember 9-én adták át. Az állomás közelében található a Phenjani Metrómúzeum és a Csonu (Chŏnu) állomás. Talecsán megye Talecsán megye (perzsául: ������� ������) Irán Alborz tartománynak északi megyéje az ország északi részén. Északon Mázandarán tartomány, délkeleten Karadzs megye, délen Szávodzsbolág megye, nyugaton Kazvin tartomány határolják. Székhelye a 3200 fős Talecsán városa. A megye lakossága 25 781 fő. A megye egy további kerületre oszlik: Központi kerület. A terület ismert enyhe, napos nyarairól és hűvös teleiről. Kazahsztán a 2011-es úszó-világbajnokságon Kazahsztán a 2011-es úszó-világbajnokságon 42 sportolóval vett részt. Szinkronúszás Anastassiya Sholkova Kristina Tynybayeva Vízliabda Férfi Alexandr Shvedov Sergey Gubarev Murat Shakenov Roman Pilipenko Alexey Panfili Alexandr Fenochko Alexandr Axenov Rustam Ukumanov Evgeniy Zhilyayev – Kapitány Mikhail Ruday Ravil Manafov Nikita Kokorin Alexey Demchenko Női Galina Rytova Lyudmila Chegodayeva Aizhan Akilbayeva Anna Turova Kamila Zakirova Kamila Marina Natalya Alexandrova Darya Vassilyeva Agata Tnasheva Marina Gritsenko Yelena Chebotova Assem Mussarova Yelena Starodubtseva Formigliana Formigliana település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 507 fő (2017. január 1.). Formigliana Carisio, Casanova Elvo, Villarboit, Balocco és Santhià községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Eurycanthinae Az Eurycanthinae a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjébe, ezen belül a valódi botsáskák (Phasmatidae) családjába tartozó alcsalád. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi nemek és fajok tartoznak: Asprenas Brachyrtacus Carlius Canachus Dryococelus Gurney, 1947 Lord Howe-szigeti botsáska (Dryococelus australis) Erinaceophasma Eupromachus Eurycantha kéregutánzó sáska (Eurycantha calcarata) Labidiophasma Microcanachus Neopromachus Oreophasma Papuacocelus Hennemann & Conle, 2006 Papuacocelus papuanus Paracanachus Symetriophasma Thaumatobactron Trapezaspis Falus Elek Falus Elek (Orosháza, 1884. december 31. – Budapest, 1950. május 20.) grafikus, iparművész, színházi díszlettervező. A magyar könyvillusztrátorok egyik jeles képviselője. Életpályája Budapesten a Mintarajziskolában tanult, nyaranként a nagybányai művésztelepen festett, majd Zemplényi Tivadarnál dolgozott a szolnoki művésztelepen. Itthon 1904-től szerepelt szecessziós stílusú műveivel kiállításokon. Tapasztalatszerzésre Münchenbe, Londonba is kijutott, Londonban iparművész-tervezőként és illusztrátorként működött. Később Berlinben lakásberendezéseket tervezett. Itthon művészi könyvborítóival, plakátjaival keltett feltűnést, sikerrel alkalmazott magyar népies motívumokat. 1909-től Falus illusztrálta a Nyugatot és a Nyugat-könyveket. Iványi-Grünwald Béla vezetésével ő is a többi nagybányai neóssal együtt megalapította a Kecskeméti művésztelepet (1909-), ő lett ott a szőnyegszövő műhely vezetője. Később belső építkezéssel, enteriőrök (Belvárosi Színház nézőtere) és pavilonok tervezésével foglalkozott. A Vígszínház előadásaihoz tervezett díszleteket, például Lengyel Menyhért: Tájfun, Molnár Ferenc: A testőr c. előadásaihoz . Kerámiái és szőnyegtervei sikeresek voltak, kedvelt épületdíszítő és lakberendező volt nagypolgári körökben. Művei (válogatás) Kiss József : Levelek hullása : versek; Falus Elek rajzaival. Budapest. : Singer és Wolfner, 1908. Lengyel Menyhért:Taifun : [dráma négy felvonásban]; ill. Falus Elek. Budapest : Nyugat, 1909. Pólya Tibor emlékkiállítása / a Szinyei Merse Pál Társaság megbízásából rend. Falus Elek, Herman Lipót , Zádor István . Budapest, 1938. Társasági tagság Szinyei Merse Pál Társaság (egyik alapító tagja) Lewis Hodous Lewis Hodous (Vesec, ma Liberec része, 1872. december 31. – Northfield, 1949. augusztus 9.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Hé Lèyì; magyar népszerű: Ho Lö-ji; egyszerűsített kínai: ���; hagyományos kínai: ���) amerikai protestáns misszionárius, sinológus, buddhológus. Élete és munkássága A cseh származású Hodous családja 1882-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. Iskolai tanulmányait a Cleveland High Schoolban (1893–1897), az Adelbert College of Western Reserve Universityben (1897–1900) és a Hartford Theological Seminaryban (1900) végezte, de egy évet tanult Németországban a Hallei Egyetemen is. 1901-től 1917-ig a Külföldi Misszók Biztosainak Amerikai Bizottsága (American Board of Commissioners for Foreign Missions) megbízásából missziós munkát végzett Fucsouban. Hittérítő tevékenysége mellett a buddhizmussal és a kínai népi vallásossággal kapcsolatos kutatásokat végzett. 1917-ben tért vissza az Egyesült Államokba, ahol a Kennedy School of Missions of Hartford Seminary Foundation kínai professzorává nevezték ki. Ezt a címét 1945-ig viselte. 1928-tól 1941-ig a vallásfilozófia és a vallástörténet professzora is volt. A második világháború idején tolmácsként dolgozott az amerikai kormány számára. Főbb művei Chinese translation of Edward L. Thorndike's Principles of Teaching: Based on Psychology (1918) Buddhism and Buddhists in China (1924) Folkways in China (1929) Careers for Students of Chinese Language and Civilization (1933) A Dictionary of Chinese Buddhist Terms: with Sanskrit and English Equivalents and a Sanskrit-Pali Index (1937, William Edward Soothillel ) Férfi 400 méteres vegyesúszás a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszás férfi 400 méteres vegyesúszás versenyeit július 8-án rendezték, Lignano Sabbiadoroban. Bárdossy család A Bárdossy család ősi, Vas vármegyei főnemesi család, első ismert okleveles említése 1368-ból való. Híres tagjai Bárdossy János (1738–1819) Szepes vármegyei ülnök, gimnáziumi igazgató tanár, levéltáros Dr. Bárdossy Jenő (1861–1934) miniszteri tanácsos, Bárdossy miniszterelnök apja Dr. Bárdossy László (1890–1946) miniszterelnök Bárdossy György (1925–2013) Széchenyi-díjas magyar geológus, geokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Bárdossy Szabolcs (1945 k.) katonatiszt Bárdossy Péter (1969) történész–levéltáros, családfakutató Csonthülye 2. – Csapás a múltból A Csonthülye 2. – Csapás a múltból (eredeti cím: Mr. Bones 2: Back from the Past) 2008-as amerikai-indiai-dél-afrikai vígjáték, a Csonthülye folytatása. Cselekmény A történet 1879-ben játszódik, amikor is a britek megszállták Kuvukiföldet. Ez időben választották Kuvukiföld királyává Hekulét. Hekule (Tongayi Chirisa) kapott egy elátkozott követ a haldokló Kunji Balanadintől (Kaseran Pillay). Csontos (Leon Schuster), a király eszetlen vajákosa egy ellenvarázslattal próbálkozik, de ez balul sül el, és a 130 évvel későbbi Durban-ban találják magukat. Ott találkoznak egy szépséges hölggyel, Reshmivel (Leeanda Reddy), aki segít nekik visszavinni a követ az eredeti helyére. Narcocorrido A narcocorrido (drogballada) egy mexikói zenei irányzat, ami a norteño nép zenéjéből alakult ki. Ezt corrido hagyománynak hívják. Zenei alapként használják a polka ütemét, és a harmonikát. A zenei szövegek leginkább a drogokról, a forradalmi harcosok történeteiről, és a bűnözésről szólnak. Egy zenekritikus a narcocorrido zenét a gengszterraphez hasonlította, a dalszövegei miatt. A dalszövegek igazi dátumokat és helyeket tartalmaznak, de nem ritkán gyilkosságokról, kínzásról, csempészésről, illegális bevándorlásról szólnak. Olykor politikai korrupció ellen tiltakozó szövegek is felfedezhetők egyes dalokban, de ezek a száma elenyésző. Története A narcocorrido zene legkorábbi képviselői között volt Los Alegres de Teran aki sok dalt vett fel ebben a stílusban. Az 1980-as években Rosalino Chalino Sánchez is nagyban hozzájárult a zenei irányzat terjedéséhez. Szövegei leginkább lelki fájdalmaiból álltak, de volt köztük társadalmi, gazdasági és forradalmi kérdéseket felvető szöveg is. Chalino Sánchezt egy koncert után 1992-ben meggyilkolták Culiacánben. Halála legendává tette őt, ezen zenekedvelők körében, és a zenei stílus átterjedt az Amerikai Egyesült Államokba, ott is leginkább Kaliforniába. Különféle vállalatok, kormányzati ügynökségek, és civil tüntetők arra törekednek (évtizedek óta), hogy a narcocorridost tiltsák be, mert a társadalomra (főleg a fiatalabb generációkra) negatívan hat, és eltorzult kép alakul ki bennük a világról. Ezen kísérletekbe több rádióállomás is beszállt, volt, hogy napokig nem játszottak dalokat. Vicente Fox, Mexikó elnöke, aki szintén azt javasolta: Tiltsák be a narcocorridost. A zenei stílus terjedése A narco-kultúra fontos szerepet kapott a zenei irányzat virágzásában. Mexikóban himnuszként dicsőítik a rajongói ezt a fajta zenét, ám nap-mint nap tiltakoznak emiatt önkéntes szervezetek. Mexikóban a zene terjedésében nagy szerepet játszik az internet, ahonnan letölthetőek a dalok, mivel a boltokban tilos árulni a lemezeket. Kalózmásolatok is készülnek, melyeket külföldről hoznak országukba. Gyilkosságok 2006 és 2011 között több mint egy tucat kiemelkedő mexikói zenész, aki csatlakozott a narcocorrido műfajhoz, gyilkosság áldozata lett. Az erőszak tovább nőtt, és drogháborúk törtek ki. A legismertebb zenészek között volt Valentin Elizalde, aki halálával beállt a szomorú 27-esek klubjába és Zayda a Zayda y Los Culpables énekesnője (jelenleg az egyetlen énekesnői halott az évek óta tartó drogháborúban). Szintén gyilkosság áldozata lett Diego Rivas és Sergio Gómez is. 2010. június 26-án Sergia Vegát, akit El Shakaként ismertek, Sinaloa államban lőtték le, azért mert megtagadta . A rendőrség ugyan nyomoz az ügyben, a mexikói média szerint kicsi az esélye, hogy valaha is elkapják azokat a gyilkosokat, és drogbárókat, akiknek közük van a gyilkosságokhoz. 2013. április 25-én szintén a mexikói drogmaffia lelőtte Chuy Quintanilla mexikói narcocorrido zenészt-énekest. A kedélyek azóta sem csillapodtak, a rendőrség viszont tehetetlen. Luca Zuffi Luca Zuffi (Winterthur, 1990. március 27. –) svájci labdarúgó. Pályafutása Winterthur Luca Zuffi édesapja, Dario Zuffi is profi labdarúgó volt. Luca az FC Oberwilben kezdett focizni, mivel apja akkor az FC Basel játékosa volt. 1998 nyarán Dario Zuffi visszatért a Winterthurhoz, és mivel a család is hazaköltözött vele, Luca is itt folytatta pályafutását. Az első csapatban a 2006-2007-es szezonban mutatkozott be, a következő idényben pedig rendszeres játéklehetőséget kapott, tizennyolc bajnokin négy gólt ért el. Thun A 2012-13-as Super League szezon elején a Winterthur kölcsönadta az FC Thunnak. Huszonhat bajnokin lépett pályára és bemutatkozhatott a Európa-ligában is. Zuffi mind a hat csoportmérkőzésen pályára lépett, a Thun pedig végleg megvásárolta a játékjogát. Basel A 2014-15-ös szezon kezdete előtt az FC Basel bejelentette, hogy három évre szóló szerződést kötött Zuffival. 2014. július 19-én, egy Aarau elleni 2-1-re megnyert bajnokin mutatkozott be új csapatában. Első gólját 2014. augusztus 9-én szerezte meg a Zürich elleni 4-1-es hazai győzelem alkalmával. A 2014-15-ös szezon Paulo Sousa irányításával Zuffinak is és a Baselnek is sikeresen végződött. A bajnoki címet sorozatban hatodszor hódította el a csapat és kupadöntőt játszhattak a Sion ellen, igaz ott 0-3-ra kikaptak, sorozatban harmadik kupadöntőjüket elveszítve. A Bajnokok Ligájában továbbjutottak a csoportkörből, a nyolcaddöntőben az FC Porto ejtette ki őket, miközben 2014. december 9-én 1-1-es döntetlent értek el a Liverpool ellen az Anfield Roadon. Zuffi a szezonban huszonkilenc bajnokin, három kupamérkőzésen és hét nemzetközi kupamérkőzésen lépett pályára és hét gólt szerzett. A következő szezonban Urs Fischer lett a Basel új vezetőedzője, akivel Zuffi együtt játszott a Thunban. Ezúttal az Európa-ligában jutottak el a kieséses szakaszig, Zuffi 2016. február 25-én a St. Jakob-Parkban duplázott a francia AS Saint-Étienne ellen 2-1-re megnyert hazai találkozón. Az ezt követő két bajnoki címet is megszerezték, így Zuffi sorozatban harmadszor, klubja nyolcadszor, összességében huszadik alkalommal lett svájci bajnok. A 2016-17-es Super League szezon végén sikerült elhódítani a kupát is. Sikerei, díjai Svájci bajnok : 2014–15, 2015–16, 2016–17 Svájci kupagyőztes : 2016–17 Svájci Kupa döntős: 2014–15 Maials Maials település Spanyolországban, Lleida tartományban. Maials Seròs, Almatret, Riba-roja d'Ebre, Llardecans és Flix községekkel határos. Lakosainak száma 945 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: César López Fretes César López Fretes (Asunción, 1923. március 21. – Pereira, 2001. július 13.) paraguayi labdarúgócsatár, edző. Dohánybogár A dohánybogár (Lasioderma serricorne) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül az álszúfélék (Anobiidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ez a bogárfaj eredetileg az Amerikák trópusi részein fordult elő. Azonban manapság az ember akaratlan segítségével világszerte elterjedt. Megjelenése A felnőtt dohánybogár 2-4 milliméter hosszú. Félgömb alakú, és vörösbarna színű. Életmódja Ez a bogárfaj főleg a nyers vagy a feldolgozott dohányban fordul elő; valószínűleg ezért kapta a nevét. A dohányon kívül, más szárított növényi anyagokban is megtalálható, például: gyümölcsben, zöldségben, orvosi székfűben (Matricaria recutita), földimogyoróban (Arachis hypogaea), aszalt déligyümölcsben (füge (Ficus) és datolyában (Phoenix)), sőt a kókuszdió (Cocos nucifera) reszelékében és a szárított gombákban (Fungi) is. A dohánybogárnak, csak a lárvája károsít. A lárva jelenlétét az általa rágott apró, kis kerek lyukakról és az azokból kitúrt ürülékről ismerhetjük fel. Az általa megrágott anyag, emberi fogyasztásra, alkalmatlanná válik. A lakásba fertőzött élelmiszerekkel kerül be, s a kirajzó dohánybogarak más élelmiszereket is megfertőznek. Szaporodása A nőstény a táplálékul szolgáló anyagokra helyezi petéit, s a belőlük kikelő lárvák behatolnak a tápanyagba, és abban rövidebb-hosszabb járatokat készítenek. A lárva a táplálékból gubót, készít magának, amelyben bebábozódik. Kifejlődésének ideje a táplálék mennyiségétől, minőségétől, nedvességtartalmától és a hőmérséklettől függ. Irtásuk Ha fertőzésre utaló jeleket észlelünk, az első teendőnk az, hogy gondosan takarítsuk ki az élelmiszer tároló helyet. A dohánybogár táplálékául szolgáló összes élelmiszert tüzetesen vizsgáljuk át. A kifejlett bogarakat és a lárvákat egyaránt könnyen fölfedezhetjük. A fertőzött anyagokat jól záródó zacskóban gyűjtve dobjuk ki a szemétbe vagy égessük el. Rovarirtó szert fölösleges használni. Nyurgacsiborfélék A nyurgacsíborfélék (Hydrochidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Zöld gyurgyalag A zöld gyurgyalag (Merops superciliosus) a madarak (Aves) osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Afrikában Angola, Botswana, Burundi, Comore-szigetek, Dzsibuti, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea, Etiópia, Kenya, Madagaszkár, Malawi, Mayotte, Mozambik, Namíbia, Ruanda, Szomália, Dél-Szudán, Szudán, Tanzánia, Uganda, Zambia, Zimbabwe területén honos. Mivel nagy területen fordul elő, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) nem fenyegetett fajként tartja számon. Alfajai Merops superciliosus alternans - a nyugati alfaj Merops superciliosus superciliosus - a keleti, déli és szigeteki alfaj Megjelenése Ennek a madárnak a testhossza 23-26 centiméter, a farktollai további 7 centiméter. A hím és tojó között nincs nemi kétalakúság. A felnőtt tollazata bronzos-zöld színű. Olívazöld fejtetővel és sárgás-fehér homlokkal, szem fölötti részel, pofával és torokkal. A faroktő környéke és farktollak kékek. Az evezőtollai feketék. Életmódja Kelet-Afrikában és Madagaszkáron a nyílt füves puszták lakója, míg Angolában a partokon is megtalálható. Csak kis mértékben vonuló madár. A költést főleg a területeinek a délebbi részén végzi, míg a száraz évszakban északabbra vonul. Szaporodása A költési időszaka az esős évszak elején kezdődik. Fészkét üregekbe készíti. A fészekalj általában 4 tojásból áll. A fiókák december elején kelnek ki. Más gyurgyalagoktól eltérően, e madárfaj fiókáit kizárólag a szüleik etetik. A kis madár, körülbelül 19 naposan válik röpképesé. Teleki Pál-érdemérem A Teleki Pál-érdemérem a Bethlen Gábor Alapítvány kitüntetése. Az érmet Rieger Tibor szobrászművész készítette Teleki Pál születésének 125. évfordulójára. Első alkalommal az alapítvány kuratóriuma 2004 novemberében, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott díjátadó ünnepségén a tudós-államférfi közadakozásból létesített és Balatonbogláron felállított bronz szobrának támogatóinak adományozta az elismerést. Következő évben további két személy vehette át a díjat. 2006-tól a magyar örökség elszánt védelmezőit, az értékteremtő munkát, Teleki szolidáris szellemiségét, emberi példáját követőket ismerik el a kitüntetéssel. A Teleki Pál portréját ábrázoló bronzérem hátlapján a „MERJÜNK MAGYAROK LENNI!” felirat olvasható. Díjazottak Lengyel Nagykövetség, (Budapest) Külföldi Magyar Cserkészszövetség, (USA) Dr. Kovács Miklós polgármester (Balatonboglár) Szőllősi Ferenc plébános (Balatonboglár), Dr. Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök,(Szeged) Nemeskürty István író,(Budapest) Polish Business Club in Hungary,(Budapest) Grzegorz Lubczyk volt magyarországi nagykövet (Lengyelország), Butty Ferenc öregcserkész (Kanada) Magyaródy Szabolcs öregcserkész (Kanada) a Magyar Tudományos Akadémia Éremtára, valamint Shingo Minamizuka egyetemi professzor (Japán) Csoóri Sándor költő, a HITEL főszerkesztője, (Üröm) Görömbei András irodalomtörténész, a HITEL főszerkesztő-helyettese, (Debrecen) Jegyzetek Kitüntetések, bethlenalapitvany.com (hozzáférés: 2018. szept. 5.) Forrás Teleki Pál-érdemérem , bethlenalapitvany.com 12Y busz (Eger) Az egri 12Y-es jelzésű autóbuszok a Tesco áruház és Ipari park között közlekednek: a Tesco áruház felé mindennap, az Ipari park felé viszont csak munkanap és szabadnapokon, munkaszüneti napokon nem. A viszonylatot a KMKK üzemelteti. Služovice Služovice település Csehországban, a Opavai járásban. Služovice Hněvošice, Oldřišov, Štěpánkovice, Chlebičov és Kobeřice településekkel határos. Lakosainak száma 790 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gachalá (smaragd) A Gachalá a világ egyik legértékesebb smaragdja. A 858 karátos (172 grammos) drágakövet 1967-ben találták Kolumbiában, a Cundinamarca megyei Gachalá közelében, a Vega de San Juan bányában. Értékét az adja, hogy rendkívül ritkák az ekkora méretű és színüket ilyen jól megőrző smaragdok. A feldarabolatlan, nyers drágakövet 1969-ben Harry Winston a washingtoni Smithsonian Intézetnek adományozta, azóta is ennek a gyűjteményének a részét képezi, katalógusszáma 122078. Adrián Martín Adrián Martín (Valencia, 1992. július 9. –) spanyol motorversenyző, jelenleg a MotoGP 125 köbcentiméteres géposztályában versenyez. A sorozatban 2008-ban mutatkozott be, az utolsó hat versenyből ötön állt rajthoz. Malajziában egy pontot szerzett. Két év szünet után, 2010-ben tért vissza, immár egész szezonra szerződtetett versenyzőként. Ebben a szezonban többször is pontszerzőv olt, eddig legjobb eredménye egy tizenegyedik hely. Teljes MotoGP-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Spanyolország az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Spanyolország az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 17 sportágban 123 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Lovaglás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vízilabda Eredmények A táblázat tartalmazza a C csoportban lejátszott Spanyolország – Bulgária 6–4-es eredményt. Bailey Wright Bailey Colin Wright (Melbourne, 1992. július 28. –) ausztrál válogatott labdarúgó, jelenleg a Preston North End játékosa. Nadine Krause Nadine Krause (Waiblingen, 1982. március 25. –) német kézilabda-játékos. 2006-ban a világ legjobb kézilabdázójának választották. Ő az első német női játékos, aki a díjazottak között szerepel. Kézilabdakarrierjét az akkor másodosztályú VfL Waiblingennél kezdte, ahol többek között az édesapja is edzette. Innen a HSG Blomberg-Lippe együtteséhez igazolt. 2001 óta a Bayer Leverkusen elsőosztályú csapatban játszott, majd idén, 2007-ben igazolt a dán elsőosztályba, az FCK Handboldhoz. A német nemzeti válogatottban 1999. november 23-án 17 évesen debütált Románia ellen. A 2005-ös női kézilabda-világbajnokságon Oroszországban a világbajnokság gólkirálynője lett 60 találattal. A 2006-os Európa-bajnokságon újra gólkirálynő lett, 58 góllal. Sikerei 2001 Junior világbajnoki harmadik helyezett 2003 Ifjúsági Európa-bajnoki harmadik helyezett 2005 világbajnoki hatodik helyezett 2006 Európa-bajnoki negyedik helyezett 1998, 1999 kétszeres német ifjúsági bajnok (VfL Waiblingen) 2002 német kupagyőztes (Bayer Leverkusen) 2005 német kupadöntős (Bayer Leverkusen) 2005 Challenge Cup győztes (Bayer Leverkusen) 2006, 2007 kétszeres német bajnoki ezüstérmes (Bayer Leverkusen) Díjai 04/05, 05/06, 06/07 szezon legjobb kézilabdázója a Bundesligában 2005, 2006 az év női kézilabdázónője Németországban 2006 A világ legjobb kézilabdázója 2005-ös világbajnokság gólkirálynője 2006-os Európa-bajnokság gólkirálynője 2005, 2006 a Bundesliga gólkirálynője Dronten vasútállomás Dronten vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Dronten városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lelystad–Zwolle-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Lelystad Centrum vasútállomás Kampen Zuid vasútállomás Pálffy Pál (főispán) Erdődi gróf Pálffy Pál (Pálffy Pál József Miklós, Bécs, 1827. június 27. – Bécs, 1866. április 4.) Pozsony vármegye örökös főispánja, a Szent István-rend vitéze, császári és királyi kapitány. Élete Pálffy Miklós gróf császári és királyi kamarás és Rossi Teréz grófnő fia. Császári és királyi kamarás és lovaskapitány volt, 1852-ben megkapta a Szent István-rend lovagkeresztjét. A szász királyi udvarnál Ausztria követe volt. 1855. május 9-én nőül vette Károlyi Geraldina grófnőt (1836-1915), aki gróf Károlyi István és gróf Esterházy Franciska lánya volt. Boldog családi életet élt Malackán, hét gyermekük született, széles baráti körrel rendelkezett. Mint a magyar sportember egyik mintaképe és a fóti rókakopók egykori jeles vadásza, a versenypályának buzgó pártfogója, valamint az általa néhány évvel halála előtt létrehozott ménesnek mindinkább szebb eredménnyel tenyésztett ivadékai által a legjelesebb sportkedvelők közt foglalta el helyét. De mindenek felett a malackai vadásztérnek nagyszerű fővadállománya, jelesen rendezett vadászatai, cserkészetei és szívélyes vendégszeretete által – melyhez ama jeligét választotta, melyet őseinek egyike a károlyházi vadászkastély kapuja felett tüzetett ki: «Sibi et amicis» – a legkitűnőbb vadászúr hírét szerezte meg. Gyermekei Franciska Mária Romana Leopoldina Henriette grófnő (Malacka, 1856. július 9. – ?) Anna Mária Terézia Geraldina grófné (Bécs, 1858. február 19. – Budapest, 1932. szeptember 2.) Mária Geraldina Terézia Gabriella (Malacka, 1859. szeptember 5. – Bern, 1928. március 20.) Miklós Antal herceg (Malacka, 1861. november 11. – Bécs, 1935. március 6.) Margit Mária Terézia Gabriella (Malacka, 1863. július 10. – Mór, 1954. augusztus 7.) Sándor (Malacka, 1865. január 11. – Bécs, 1921. augusztus 28.) Paula Mária Klára Barthelemy (Malacka, 1866. augusztus 24. – Budapest, 1945. augusztus 2.) Želechovice nad Dřevnicí Želechovice nad Dřevnicí település Csehországban, a Zlíni járásban. Želechovice nad Dřevnicí Horní Lhota, Provodov, Lípa, Březůvky, Zlín és Březnice településekkel határos. Lakosainak száma 1855 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Arnstein (Sachsen-Anhalt) Arnstein település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 7180 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: 3928 Randa A 3928 Randa (ideiglenes jelöléssel 1981 PG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Paul Wild fedezte fel 1981. augusztus 4-én. Oroszhegy Oroszhegy (románul Dealu) falu Romániában, Hargita megyében. Fekvése A falu Székelyudvarhelytől 11 km-re északra az Őrhegy déli lábánál a Bosnyák- és a Balé-patakok völgyében fekszik. Nevének eredete Nevét az ómagyar urit (= hegyi út) főnév alapján (amely olyan hely, ahova utat kellett vágni), vagy első szláv telepeseiről kaphatta. Története A falut 1333-ban Uriczhegy néven említik először. Az Őrhegy melletti Deskő-hágó közelében találhatók Mákvár csekély maradványai. A vár az ásatások eredményeképpen a korai bronzkorból származik. Az egykori Udvarhelyszék egyik legnépesebb települése. Első temploma a ma Diafalvának nevezett részen volt, 1670-ben bontották le. 1910-ben 2129 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 1833 lakosából 1814 magyar, 17 cigány és 2 román volt. Látnivalók 1764 és 1770 között épült mai temploma, melynek tornya eredeti többi részét 1937 és 1940 között újjáépítették. A Kápolnamező helyén egy 1723 -ban épített Szent László-kápolna állott, a helyet a közeli gyógyforrás miatt Sátorhelynek nevezik. Egykor híres búcsújáróhely volt. Testvértelepülése Deszk , Magyarország Újszilvás , Magyarország Neubuz Neubuz település Csehországban, a Zlíni járásban. Neubuz Vizovice, Všemina, Dešná, Slušovice és Trnava településekkel határos. Lakosainak száma 459 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 2015 új világörökségi helyszínei Az UNESCO Világörökség Bizottsága a 2015. június 28-án kezdődött bonni ülésszakán a következő helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: Phapitreron A Phapitreron a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjének a galambfélék (Columbidae) családjába és a gyümölcsgalambformák (Treroninae) alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: fehérfülű gyümölcsgalamb (Phapitreron leucotis) ametiszt gyümölcsgalamb (Phapitreron amethystinus) más néven (Phapitreron amethystina) szürkefülű gyümölcsgalamb (Phapitreron cinereiceps) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 6.) Lucas-szám A Lucas-szám vagy Lucas-sorozat egy pozitív egész számokból álló sorozat, melyet Édouard Lucas (1842–1891) francia matematikusról neveztek el. A Lucas-sorozat egy rekurzív sorozat, ahol a sorozat minden tagja az előző két szám összege. Hasonló a Fibonacci-sorozathoz, csupán az a különbség, hogy a sorozat itt nem 0-val és 1-gyel kezdődik, hanem 2-vel és 1–gyel: 2, 1, 3, 4, 7, 11, 18, 29, 47, 76, 123,…… Szlovák labdarúgó-szövetség A Szlovák labdarúgó-szövetség (szlovákul: Slovenský futbalový zväz – angolul Slovak Football Association (SFZ) Szlovákia nemzeti labdarúgó-szövetsége. 1938-ban alapították. A szövetség szervezi a Szlovák labdarúgó-bajnokságot valamint a Szlovák kupát. Működteti a Szlovák labdarúgó-válogatottat valamint a Szlovák női labdarúgó-válogatottat. Székhelye Pozsonyban található. Történelme 1938-ban alapították. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) 1994-től tagja. 1993-tól az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagja. Fő feladata a nemzetközi kapcsolatokon kívül, a Szlovák labdarúgó-válogatott férfi és női ágának, a korosztályos válogatottak illetve a nemzeti bajnokság szervezése, irányítása. A működést biztosító bizottságai közül a Játékvezető Bizottság (JB) felelős a játékvezetők utánpótlásáért, elméleti (teszt) és cooper (fizikai) képzéséért, foglalkoztatásáért. Spanyolország az 1992. évi téli olimpiai játékokon Spanyolország a franciaországi Albertville-ben megrendezett 1992. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 17 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ghána az olimpiai játékokon Ghána az olimpiai játékokon 1952-ben vett részt először, amikor még Aranypart néven (brit gyarmatként) jegyezték. Azóta majdnem minden nyári olimpián képviseltette magát, mindössze az 1956-ost és az 1976-ost - utóbbit egy bojkott miatt (reagálásul Új-Zéland szereplésére, és annak sportkapcsolataira a fajüldöző Dél-Afrikával) - hagyta ki, valamint 1980-ban csatlakozott az Amerikai Egyesült Államok vezette bojkotthoz. Ghána 2010-ben először vett részt a téli olimpián, Vancouverben egy sportoló képviselte. Ghána eddig négy olimpiai érmet szerzett: hármat ökölvívásban, egyet pedig U23-as labdarúgásban, 1992-ben. A Ghánai Olimpiai Bizottságot 1952-ben alapították, és a NOB még abban az évben fel is vette tagjai közé. 2011 januárjában a NOB felfüggesztette a tagságot, mert az ország olimpiai bizottságába a politika is beleszólt. Parc Malou A Parc Malou (franciául) vagy Park Malou (hollandul) Belgiumban, Brüsszel városában található. A park a Woluwe-St-Lambert kerületben található, a Woluwe folyó völgyében. Elhelyezkedése A park a Boulevard de la Woluwe - Woluwedal főúttól keletre fekszik, északról az Avenue Debeckerlaan, délről a Chausse de Stockel - Stokkelsesteenweg, illetve keletről a Chemin du Struybekenweg határolja. A park nyugati határa mentén található a Woluwe folyó medre, amely keresztülfolyik a park közepén álló tavon is. A park teljes területe a tóval együtt kb. 8 hektár és számos vadkacsának, illetve hattyúpárnak ad otthont. A park határain belül található szabadidős és szórakozási lehetőségek: a Woluwe folyó mentén, illetve a tó körül kialakított sétaút-hálózatot 2001-ben építették újjá; a Château Malou körül illetve a kastély előtti pázsit szabadtéri kiállításoknak, nyáron koncerteknek ad otthont; a botanikus ligetben kőris és égerfa , borostyánligetek, illetve a mocsaras területekre jellemző növénytársulások élnek; a kastélytól keletre található játszótéren egy kalózhajót állítottak fel a gyerekeknek. Története A parkot a 18. század során alakították ki a Woluwe folyóba ömlő Struybeek patak mentén fekvő mocsaras, mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területekből. 1774-ben a parkban 7 halastó, egy kisebb vízgyűjtő és a t'Speelgoet nevű vadászkastély állt. A park elődje tulajdonképpen a Speelgoet kastély díszkertje volt, amelyet a kastély első tulajdonosai, a helyi Preud'homme család alakított ki. 1776-ban a szintén helyi lakos és sikeres bankár Lambert de Lamberts a parkban építette fel rezidenciáját, amelyet ma leghíresebb tulajdonosa után Château Malou-nak hívnak. A kastély egymást követő tulajdonosai folyamatosan formálták a kastélyt körülölelő fás területet. 1951-ben a Woluwe-St-Lambert kerület önkormányzata megvásárolta a kastélyt és a körülötte fekvő területet és kialakította a park mai formáját. Az eredeti mocsaras, vizenyős területek egy kis maradványa ma is látható a Moulin de Lindekemale vízimalom mögötti területeken. Látnivalók, érdekességek A park egyik legjellegzetesebb látnivalója a Château Malou neoklasszikus stílusú épülete, 1776-ból. A kastélyt 1853-ban foglalta el leghíresebb lakója, a későbbi belga miniszterelnök Jules Malou, a park és az épület névadója. A park északi csücskén áll egy oroszlánszobor, a közelében található a 12. sz.-ban épült Moulin de Lindekemale (hollandul De Lindekemalemolen) vízimalom, amely ma étteremként szolgál. Montepulciano Szent Ágnes Montepulciano Szent Ágnes (olaszul: Agnese Segni di Montepulciano) (Montepulciano, 1268. január 18. – 1317. április 20.) szentté avatott domonkos-rendi apáca. Élete Agnese Segni Montepulcianóban született, 1268-ban, valószínűleg nemesi családból. 9 éves korában lépett be a domonkos rendbe, ahol korán kitűnt szellemi és lelki kiválóságával. 14 évesen magiszternőjével együtt meghívták, hogy Proceno mellett alapítson kolostort. Egy évvel később, alig 15 éves korában megválasztották a kolostor pénztárosának. 1288-ban, húszéves korában a kolostor elöljárója lett. A feljegyzések szerint sok beteg gyógyult meg imádságának hatására. 1306-ban Montepulciano elöljárói hazahívták, hogy alapítson ott is kolostort. A kolostor alapítólevele 1306. július 3-án kelt, majd az első nővérek ugyanazon év augusztusában tették le fogadalmukat. Elöljárónak szeptember 23-án választották meg, s ezt a feladatát haláláig ellátta. Itt sokszor volt látomása, többek között ebben megbízást kapott, hogy építse fel a Santa Maria Novella templomot. Ebben a templomban következett be a nevéhez köthető manna-csoda, amikor a helyi püspök jelenlétében manna borította el az oltárt. Tisztelői között volt Sziénai Szent Katalin is. 1316-ra egészségügyi állapota nagyon megromlott, ezért orvosi tanácsra, és nővérei kérésére a szomszédos fürdőváros Chiancianóba ment gyógyulni. Bár ő nem gyógyult meg, de sok beteg körülötte imádságának hatására felgyógyult. Kolostorába nem sokkal halála előtt hordágyon vitték vissza. 1317. április 20-án halt meg. A domonkosok próbáltak balzsamozó szereket szerezni, de ez a tervük nem sikerült. Halála után egy évvel testét végleges temetési helyre akarták helyezni, s ekkor kiderült, hogy a bomlási folyamat nem indult meg. Teste a mai napig a montepulcianói kolostor templomában megtekinthető. Életrajzát Capuai Boldog Rajmund írta meg, nem sokkal halála után. A Domonkos rendben 1601-től tisztelik, hivatalos szentté avatását XIII. Benedek pápa 1726-ban végezte el. Stazione di Fermignano Stazione di Fermignano 1987-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, Marche régióban, Fermignano településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Fano-Urbino-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Urbino Haaniella A Haaniella a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjéhez, ezen belül a Heteropterygidae családjához és a Heteropteryginae alcsaládjához tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Haaniella dehaanii - szinonimája: Heteropteryx dipsacus Haaniella echinata Haaniella erringtoniae Haaniella grayii - szinonimája: Heteropteryx australe Haaniella jacobsoni Haaniella muelleri - szinonimák: Leocrates glaber , Leocrates mecheli , Haaniella erringtoniae novaeguineae , Heteropteryx rosenbergii , Haaniella muelleri simplex Haaniella saussurei - szinonimák: Haaniella echidna , Heteropteryx grayi , Heteropteryx saussurei Haaniella scabra Erik Zürcher Erik Zürcher (Utrecht, 1928. szeptember 13. – Warmond, 2008. február 7.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Xǔ Lǐhé; magyar népszerű: Hszü Li-ho; egyszerűsített kínai: ���; hagyományos kínai: ���) holland sinológus, a leideni egyetem professzora, a leideni Sinológiai Intézet igazgatója. Élete és munkássága Erik Zürcher a kínai buddhizmus témakörében írt disszertációjával szerzett doktori fokozatot 1959-ben. 1962-ben kinevezték professzorrá. A kínai buddhizmus mellett a kereszténység kínai fogadtatásával is foglalkozott tudományos munkája során. A Holland Király Tudományos Akadémiának, valamint a francia Académie des inscriptions et belles-lettres-nek is tagjává választották. A Holland Becsületrend tulajdonosa, valamint a Orde van de Nederlandse Leeuw lovagja. Főbb művei (2007), Kouduo richao. Li Jiubiao's Diary of oral admonitions. A Late Ming Christian journal , translated, with introduction and notes by Erik Zürcher, Sankt Augustin (Institut Monumenta Serica Brescia), 2 volumes, ISBN 978-3-8050-0543-2 (Monumenta Serica monograph series, 56/1- 2). (2007), The Buddhist Conquest of China. The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China , Leiden (Brill), ISBN 978-90-04-15604-3 (Leidensia Sinica, vol. 11). (2002), Traditionele bouwkunst in Taiwan ( Traditional Architecture in Taiwan ), (Dutch adaptation from the Chinese), Antwerp-Apeldoorn (Garant), ISBN 90-5350-202-5. (1996), Herrmann, Joachim and Erik Zürcher (eds.), History of Humanity. Scientific and Cultural Development , Vol. III: From the Seventh Century BC to the Seventh Century AD , London (Routledge), ISBN 0-415-09307-4 (Routledge reference). UNESCO. (1995), Chun-Chieh Huang and Erik Zürcher (eds.), Time and Space in Chinese culture , Leiden (Brill) ISBN 90-04-10287-6, (Leidensia Sinica, vol. 33). (1993), Confucianism for development? , Leiden (Leiden University Rijks). (1993) Chun-Chieh Huang and Erik Zürcher (eds.), Norms and the State in China , Leiden (Brill) ISBN 90-04-09665-5, (Leidensia Sinica, vol. 28). (Papers presented at a conference held July 8–12, 1991 at the Sinological Institute of Leiden University). (1991) Zürcher, Erik, Nicolas Standaert and Adrian Dudink (eds.), Bibliography of the Jesuit Mission in China (ca. 1580-ca. 1680) , Leiden (Centre of Non-Western Studies), ISBN 90-73782-05-8, (CNWS publications, No. 5). (1990), Zürcher, E. and T. Langendorff (eds.), The Humanities in the Nineties. A View from the Netherlands , Amsterdam (Swets & Zeitlinger), ISBN 90-265-1133-7. (1990), Bouddhisme, Christianisme et société chinoise , Paris (Julliard), ISBN 2-260-00683-3. (1978), Het leven van de Boeddha , ( The Life of the Buddha ), (translated from the earliest Chinese tradition and introduced by E. Zurcher), Amsterdam (Meulenhoff), ISBN 90-290-0608-0, (The Oriental Library, 10) (1964), Vos, F. and E. Zürcher, Spel zonder snaren. Enige beschouwingen over Zen , ( Play without Strings. Some Reflections on Zen ), Deventer (Kluwer). (1962), Dialoog der misverstanden , ( Dialogue of Misunderstandings ), Leiden (Brill) (1959), The Buddhist Conquest of China. The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China , Leiden (Brill), 2 volumes, vol. 1: Text, vol. 2: Notes, bibliography, indexes (Leidensia Sinica, vol. 11).Promise Leiden. (1976), Syllabus "Boeddhisme" , ( Syllabus "Buddhism" ), Leiden (Sinological Institute). (1974), Aardrijkskundig overzicht van China , ( Geographical overview of China ), Leiden (Sinological Institute). (1971), Chronologie van de Culturele Revolutie , ( Chronology of the Cultural Revolution ), Leiden (Documentation for the current China, Sinological Institute). (1970), Inleiding traditionele Chinese staat en maatschappij , ( Introduction Traditional Chinese State and Society ), Leiden (Documentation for the current China, Sinological Institute). (1970), Geschiedenis van het Chinese communisme. Overzicht en chronologie , ( History of Chinese Communism. Overview and chronology ), Leiden (Documentation for the current China, Sinological Institute). (1970), Geschiedenis-overzicht van China , ( History Overview of China ), Leiden (Documentation for the current China, Sinological Institute). (1970), De Chinese Volksrepubliek (1949- ). Kort chronologisch overzicht , ( The Chinese People's Republic (1949 -). Short Chronological overview ), Leiden (Documentation for the current China, Sinological Institute). Meaux Meaux település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 53 720 fő (2015). Meaux Nanteuil-lès-Meaux, Chauconin-Neufmontiers, Poincy, Trilport, Villenoy, Chambry, Crégy-lès-Meaux, Fublaines és Mareuil-lès-Meaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jouy-sous-Thelle Jouy-sous-Thelle település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 1041 fő (2015). Jouy-sous-Thelle Bachivillers, Beaumont-les-Nonains, Hardivillers-en-Vexin, La Houssoye, Le Mesnil-Théribus és Porcheux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Énok első könyve Énok első könyve (Énok etióp könyve) az i. e. 3. – i. sz. 1. században keletkezett apokaliptikus jellegű apokrif irat. A hagyomány Énok prófétának tulajdonítja a művet, aki a Genesisben (vö. Gen. 5:21–24) leírtak alapján Istennel járt, és Isten elragadta 365 éves korában. Névváltozatok Énok nevének több változata ismert, amely különböző ejtési hagyományokkal magyarázható, illetve feltehetőleg azzal is összefügg, hogy a könyvei nem kanonizálódtak. Énok neve héberül: ������ (ejtsd:hanokh), melyet angolszász területen „Enoch”-ként írnak át. Magyarországon az „Énok” a legelterjedtebb írásmód, de „Henok”-változatban is találkozhatunk vele. Keletkezési ideje, eredeti nyelve A tudósok többsége nem fogadja el autentikusnak a művet, ám nincs egységes nézet a keletkezési idejéről. Némelyek véleménye szerint a Kr. e. 6. századra tehető ez az időpont, mások inkább a Makkabeusok kora és késői keresztény kor között helyeznék el. A mű az ókorban jól ismert volt mind a vallásos zsidók, mind az esszénusok, mind a keresztény közösségek körében. Ismeri a Barnabás levele, a Péter apokalipszise, idézi Szent Jusztinusz, Szent Iréneusz, Órigenész, Alexandriai Szent Kelemen. Mivel teljes terjedelmében csak 1773-ban került elő Etiópiából etióp nyelven az írás J. Bruce révén, etióp Énok könyve néven is ismeretes, és eredeti nyelvének kérdése sokáig vita tárgya volt. Később egyiptomi keresztény sírokból középkori görög nyelvű töredékei kerültek elő, melyeknek korát Kr. u. 800 körülre teszik. A vitát végül az ókorból való kumráni leletek döntötték el, amelyek a mű arámi nyelvű kéziratát tették kutathatóvá. Az irat saját bevezője szerint közvetlenül az özönvíz után született, amit a keresztény hagyomány Kr. e. 2370-re tett. Júdás levele pontosan idéz a Énok könyvéből Énok prófétának tulajdonítva az idézett részt. (Júd. 1:14)[forrás?] Szöveghagyomány A 19. században Énok első könyve etióp nyelven terjedt el Európában, több változata ismert. Az etióp szöveget görögről fordították, az eredeti szöveg valószínűleg héber vagy arámi nyelven íródott. Az arámi Énok első könyve felfedezése Qumránban valószínűsíthetővé teszi, hogy bizonyos fejezetek eredetije arámi nyelvű volt (1–36. fej. és 72–107. fej.). Az arámi szöveg kisebb része megmaradt görög fordításban: a Virrasztók könyve, Az égi fények mozgásának könyve (77:7–78:1, 78:8, 85:10–86:2, 87:1–3), Énok levele (97:6–105) és Noé születése (106–107:3). A görög fordítás valószínűleg már az i. sz. 1. század végére elkészült, mert a Jelenések könyvében is használják bizonyos motívumait. A Virrasztók könyvének fennmaradt egy szír nyelvű változata is a 12. századból. Az etióp verziót, amely a teljes Énok első könyvét tartalmazza, az 5–6. században fordították le az eredeti szöveg görög fordításából. Felépítése Énok első könyve hét kisebb könyvre tagolódik, amelyek a következők: Virrasztók könyve (1–36. fejezet) kb. i. e. 3. sz.–2. sz. Virrasztók könyve (1–16. fejezet) Énok égi útjai (17–36. fejezet) Képes beszédek könyve (37–71. fejezet) i. sz. 1. sz. Az égi fények mozgásának könyve (72–82. fejezet) i. e. 3. sz. Álmok könyve (83–90. fejezet) i. e. 2. sz. Énok levele (91–105. fejezet) i. e. 2. sz. első harmada Noé születése (106–107. fejezet) i. e. 2. sz.–1. sz. Énok utolsó könyve (108. fejezet) i. sz. 1. sz. Tartalma 1) Virrasztók könyve: legfontosabb motívumai: az égi lények bukása, Énok csodás utazásai, melyek végigvonulnak a korpusz későbbi könyvein is. 1–5. fejezet: Bevezetés, melyben a szerző az eljövendő ítéletet és az univerzum szabályos létezéséből következő isteni rendet írja le. 6–11. fejezet: A Virrasztók lázadása és bukása, mellyel a Gen. 6:1–4 elbeszélése is párhuzamosságot mutat. Semihaza a vezető és a többi Virrasztó megkívánják az ember lányait és utódok születnek tőlük: az óriások. A Virrasztók különböző tiltott dolgokra, mágiára és pusztító fegyverek készítésére tanítják az embereket. Gábriél arkangyal feladata lesz, hogy elpusztítsa az óriásokat, Mikáélé pedig, hogy bebörtönözze a Virrasztókat. 12–36. fejezet: Énok utazásával folytatódik az elbeszélés, melynek során Énok meglátja a Teremtés elemeit (gyehenna, Paradicsom, Nap, csillagok stb.) és Isten trónusát. 2) Képes beszédek könyve: nem találták meg Qumránban, a qumrániak az Óriások könyve című alkotást örökítették tovább. 37–71. fejezet: a megváltásról és a végítélet napjáról szól. Az Emberfia/Választott/Messiás/Igaz nevű lény itt jelenik meg először az Énok-korpuszon belül, aki még az ember teremtése előtt lett teremtve, s majd az Ítélet Napján fog bíráskodni az emberek felett. 3) Az égi fények mozgásának könyve: ennek a könyvnek a Qumránban megtalált változata sokkal hosszabb az etióp fordításnál, az Énok-korpusz többi részétől függetlenül hagyományozódott. 72–82. fejezet: A szöveg témája: asztronómiai és meteorológiai leírások, illetve a 364 napos időszámítás alapjai. A 364 napos év négy, 91 napos periódusra oszlik a szoláris naptár alapján. Ez a rész bizonyos rokonságot mutat a Gen. 5:23-ban leírt 365 napos évvel, amennyi idősen Énokot elragadta Isten, ugyanakkor bizonyos kronológiák a Bibliában a 364 napos évre épülnek. Az égitestek és a természeti jelenségek szabályosságának magyarázata azt a célt szolgálja, hogy evvel bizonyítsa a szerző, hogy a világban isteni törvényszerűség uralkodik. Az égi törvények ismerete az isteni törvény ismeretének az alapja, tehát ha valaki félreérti a természeti jelenségeket, az az isteni törvény ellen vét. 4) Álmok könyve: Énok első könyvének legegységesebb része, két álom tagolja a könyvet. Hasonlít a Képes beszédek könyvéhez, mert itt is a végítéletről van szó. 83–90. fejezet: Az első álomban az ítélet a Genesisből ismert vízözön-történet mintájára van elmesélve. A második álom, az Állatszimbólum-látomás a bűn–büntetés–szabadulás ciklikus váltakozására épül. Az elbeszélő három korszakra osztja fel a történelmet, a múlt periódusai nála a következők: vízözön története–Izrael története a Makkabeus-felkelésig–a szabadulás kora. 5) Énok levele: ez a rész többféle változatban is fennmaradt: ismerjük két arámi s egy görög nyelvű kéziratát, valamint egy kopt és egy latin nyelvű töredékes szövegvariánsát. 91–105. fejezet: A Hetek apokalipszise tíz periódusra osztja a történelmet, ebből hét már megtörtént: a Teremtés, a vízözön, Ábrahám, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás, a Templom, az igazak kiválasztása. Három periódus fog még eljönni: az igazak győzedelmes felemelkedése, a Templom újjáépítése és a végítélet beköszönte. 6) Noé születése: 106–107. fejezet: Noé névadását és születését meséli el a szerző ebben a könyvben. A vízözön is megjelenik, de mint Isten megújító ígéretét hangsúlyozandó kép, és szó van róla, hogy csak Noé és fiai fogják túlélni a pusztítást. 7) Énok utolsó könyve: az utolsó könyv az egész korpusz összefoglalása. 108. fejezet: A végítéletet tartalmazza, bemutatva az igazakat, akik jutalomban fognak részesülni, mert megvetették az evilági örömöket az égi örömök kedvéért. Hatástörténete Judaizmus Valószínűsíthető, hogy az esszénusok, később a qumráni esszénusok között volt liturgiai funkciója Énok első könyvének. Az i. e. 2. századi Jézus, Sirák fia című deuterokanonikus könyvben többször is megjelenik Énok alakja (16:7, 44:16, 49:14) mint az igaz ember, akit elragadott Isten. Szóba kerül az óriások és bűnös létük is. A Jubileumok könyvében (i. e. 1. sz.) Mózest találjuk Énokéhoz hasonló szerepben, aki szintén egy angyal által tesz szert fontos tudásra a történelem menetére vonatkozóan, és ugyanúgy Mózes is leírja mindezen ismereteket tanúságtétel formájában. Ugyanakkor a könyvben nem bibliai, hanem kifejezetten az Énok első könyvének részleteit olvashatjuk a Virrasztókkal és az özönvízzel kapcsolatban, többek között, hogy a Virrasztók és az ember lányainak egyesülése tisztátalanságot hozott a földre. Énok első könyvének kéziratai az i. e. 2. századtól az i. sz. 1. századig keletkeztek Qumránban. AzÉnok-korpusz és a naptárrendszer feltehetőleg a közösségi élet és liturgia részét képezte, az apokaliptikus motívum-rendszer pedig a qumrániak végítéletről alkotott nézeteit tükrözte. Az ember lányai és a Virrasztók tisztátalan élete a qumrániak értelmezésében alapvetően a bűnös és tisztátalan élet elleni figyelmeztetésként jelent meg, s a tematika alkalmasnak bizonyult arra, hogy a jeruzsálemi kultusz beszennyezése iránti aggodalmukat juttassák kifejezésre vele. Salamon bölcsességében (i. e. 1. sz.) Énok mint igaz ember jelenik meg, akit elragadott Isten, és habár az emberek tanúi voltak az esetnek, mégsem tanultak belőle (4:10–15). A könyv, hasonlóan az Énok-korpuszhoz, egy mennyei közbenjáró segítségével íródott, továbbá az eszkhatológiája is Énokéhoz hasonló. A Pszeudo-Jonatán targumban olvasható, hogy az ember lányai gyönyörűek voltak, festették a szemüket, meztelenül jártak, és ebben az időben bukott le Semihaza az égből. Kereszténység Énok könyve nagy szerepet játszott a korai kereszténységben, Barnabás levelének és Péter apokalipszisének írója is felhasználta. Énok első könyve Szent Jusztinusz, Szent Iraeneusz, Órigenész és Alexandriai Szent Kelemen egyházatyát is inspirálta műveik megírásában. Tertullianus nagy jelentőséget tulajdonított neki, de később a könyvet nem kanonizálta a nyugati kereszténység. Az etióp kereszténység az első fordítástól kezdve érdeklődött a korpusz iránt, a fordítás legkorábban fennmaradt kéziratai a 15. századból származnak. Valószínűleg az vezetett az etióp kánonba való kerüléséhez, hogy az etióp egyház szoros kapcsolatot ápolt Alexandriával, és a 4. században, amikor a Biblia etióp fordítása elkészült, Alexandriában ismert és népszerű lehetett Énok könyve. Egy másik tényező, amely nemcsak Énok könyve, hanem más pszeudo-epigrafikus könyvek hagyományba való felvételét is előmozdította, a kanonizációval függ össze, nevezetesen, hogy az etióp egyház nem a héber kanonizálást követte. Énok könyvének bizonyos motívumai, úgymint a duális világkép és az angelológia, rokonságban álltak az etiópok világnézetével és környezetével. Természeti adottságaik, például a magas hegyeik, amelyeket szentként tiszteltek, Énok nyugatra és keletre történő utazásaira emlékeztették őket. Jegyzetek churchofgod.hu Benyik, i. m., I. kötet, 93. oldal Nickelsburg, 1 Enoch 1, pp. 9–16. Dobos–Fröhlich, Henok könyvei pp. 20–186. A keletkezési évszámok és az elsődleges forrás ebben a kötetben találhatók meg. Greenfield–Stone, The Books of Enoch, p. 91. Greenfield–Stone, The Books of Enoch, p. 93. Encyclopaedia Judaica, p. 443. Encyclopaedia Judaica, p. 443. Nicklesburg, 1 Enoch 1, pp. 71–81. Charlesworth, Pseudepigrapha vol 1., p. 8. Énok első könyve magyar nyelven Énok könyve (magyar nyelven). churchofgod.hu. (Hozzáférés: 2015. január 11.) Énok könyve (magyar nyelven). enok.uw.hu. (Hozzáférés: 2015. január 11.) Henoch apokalypsise (ford. Hamvas Béla ), Bibliotheca, Budapest, 1945, 126 p ( reprint kiadás: Holnap Kiadó, Budapest, 1989, ISBN 963-345-003-9) Fröhlich Ida (szerk.): Henok könyvei (ford. Dobos Károly Dániel, Fröhlich Ida, Hollós Attila). Ószövetségi apokrifek 1, Piliscsaba: PPKE BTK, 2009 Forrás Benyik György. Az újszövetségi szentírás I–II. Szeged: JATE Press (1995) Rebeka A Rebeka (héberül: ����) héber eredetű női név, a jelentése bizonytalan, a legvalószínűbb értelmezése szerint üsző, de más megfejtések szerint jól táplált illetve megkötöző, megigéző illetve boszorkány. Gyakorisága Az 1990-es években hirtelen lett igen gyakori név, a 2000-es években a 22-30. leggyakoribb női név. Névnapok március 9. szeptember 2. Híres Rebekák Szabó Rebeka biológus, ökológus, politikus Gyulay Rebeka fitnesz-Európa-bajnok Rebecca Hall angol színésznő Rebekka Bakken norvég dzsesszénekesnő Rebekka Hammon amerikai származású orosz kosárladbázó Rebecca Njau kenyai írónő Rebecca Soni magyar származású amerikai úszónő Rebecca Lavelle ausztrál énekesnő Rebecca Black amerikai énekes Rebecca Ferguson brit énekesnő Egyéb Rebeka, Uhrin Benedek -dal Arany János Vörös Rébék című balladájának címszereplője Zöld macskakígyó A zöld macskakígyó (Boiga cyanea) Délkelet-Ázsiában honos, fán lakó, hátsóméregfogas siklófaj. Megjelenése A zöld macskakígyó általában 100–115 cm hosszú; az eddig talált legnagyobb nőstény 187 cm-es, a legnagyobb hím pedig 177 cm-es volt. Teste karcsú, kissé lapított, farka vékony és hosszú. Széles, háromszögletű feje jól elkülönül keskeny nyakától. Orra lekerekített. Szürke szemei kimondottan nagyok, pupillájuk függőleges rés alakú. Háti pikkelyei simák, hosszúkásak. Színe a hátán és az oldalán egyenletesen zöld, esetleg kékes- vagy szürkészöld. A pikkelyek közötti rész fekete, a feji pikkelyeit is fekete vonal szegélyezi. Felső ajka sárgás lehet, alsó állkapcsa égszínkék. Hasi pikkelyei nagyok, színe sárgászöld. A fiatal példányok feje zöld, de teste vörösbarna vagy okkersárga; csak 9-10 hónapos korukban zöldülnek ki teljesen. Előfordulása Délkelet-Ázsiában honos, Északkelet-Indiától és Kína déli határvidékétől kezdve az egész Indokínai-félszigeten (Vietnam, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Mianmar, Malajzia) megtalálható. Életmódja Esőerdőkben vagy vízben gazdag erdőkben található meg kb. 2000 méter tengerszint fölötti magasságig. Éjszakai életmódot él; napközben egy faodúban rejtőzik vagy ágra tekeredve pihen. Zöld színe kiválóan álcázza a lombok között. Ideje szinte teljes egészét a fákon tölti, hosszú, mozgékony farkával jól tud kapaszkodni az ágakba. Gyíkokkal, madarakkal, tojásokkal, kis kígyókkal, kisemlősökkel táplálkozik. Nem agresszív kígyó, sokszor hagyja megfogni magát. Ha fenyegetik, kitátott szájával és fekete szájpadlásával próbálja elijeszteni támadóját, de csak ritkán marja meg az embert. A hátsóméregfogas siklók közé tartozik, mérge megbénítja zsákmányát. Ha embert mar meg, apró méregfoga a legtöbb esetben nem éri el a bőrt; a harapás helye azonban befertőződhet. Mérge emberre nem veszélyes. A párzás után 42-50 nappal a nőstény 7-14 tojást rak. Méretük 4 cm x 2,5 cm. A tojások 28 °C-on kb. 85 nap alatt kelnek ki, a fiatal kígyók 30–35 cm-esek. A zöld macskakígyót terráriumban, díszállatként is tartják. Brech Brech település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 6661 fő (2015). Brech Pluvigner, Pluneret, Plumergat, Auray, Ploemel, Locoal-Mendon, Landaul és Crac’h községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nyár A nyár a mérsékelt égöv egyik évszaka, a leghosszabb nappalok és a legmelegebb időjárás jellemzi, időben a tavasz és az ősz között helyezkedik el. Trópusi, illetve száraz égövi tájakon nem létezik. Az egyes évszakok kezdete kultúráktól függően változó, csillagászati és az adott területi meteorológián alapul. Általában amikor a déli féltekén nyár van, az északin tél, és fordítva. A trópusi és szubtrópusi területeken az esős évszak nyáron következik be, ekkor trópusi ciklonok alakulnak ki és vándorolnak a trópusi és szubtrópusi óceánok felett. A kontinensek belsejében viharok hozhatnak jégesőt is délutánonként és esténként. Az iskolákban nyári szünet van a forró időjárás és a hosszabb napok előnyeinek kihasználására. Kialakulásának okai A Föld gömb alakjából következően alakulnak ki az éghajlati övek. A pólusokon a beesési szög kicsi, a kis beesési szög alatt érkező hőmennyiség is kicsi, és jelentős részben visszaverődik. Az Egyenlítőn a beesési szög nagy, ezért itt erősebb a felmelegedés. Az éghajlati övek határait meghatározott szélességi köröknél vettük fel: ezek a térítők és sarkkörök. A legtöbb energiát a két térítő közötti trópusi öv, ezen belül az Egyenlítő kapja. A beesési szögek szempontjából kitüntetett időpontok vannak a keringési pályán. A Baktérítőn való (legdélebbi) zeniten delelés a téli napforduló (december 22.), a Ráktérítőn való (legészakabbi) zeniten delelés a nyári napforduló (június 22.) napja, március 21. és szeptember 23. a tavaszi és őszi napéjegyenlőségek időpontjai. Kezdete és vége Csillagászati szempontból a napéjegyenlőségek és napfordulók az adott évszakok közepén vannak, azonban időszakos eltolódások előfordulnak, hogy az évszak meteorológiai kezdete – ami az átlaghőmérsékleten alapul – több héttel később következik be, mint a csillagászati kezdete. A meteorológusok szerint a nyár kiterjed június, július és augusztus hónapokra az északi féltekén, illetve december, január és február hónapokra a déli féltekén. A nyár meteorológiai meghatározása igazodik ahhoz az általános véleményhez, hogy a nyár az az évszak, melyben az év leghosszabb és legmelegebb nappalai vannak. Csillagászati szempontból a nappalok folyamatosan hosszabbodnak a napéjegyenlőségtől a napfordulóig, a napforduló után pedig fokozatosan rövidülnek. Az évszakoknak ezt a meteorológiai meghatározását alkalmazzák Ausztráliában, Dániában és a volt Szovjetunió területén, valamint sokak által az Egyesült Királyságban is, ahol a nyár május közepétől augusztus közepéig tart. A napéjegyenlőségeken és napfordulókon alapuló meghatározás az Egyesült Államokra jellemző, ahol több területen van kontinentális éghajlat kb. hat hetes hőmérsékleti eltolódással. Máshol a napéjegyenlőségek és napfordulók az évszakok közepét jelzik, nem a kezdetét. A kínai csillagászatban például a nyár május 5. körül kezdődik egy jiéqìvel (napciklus) vagy lixiával (��), és augusztus 6. körül végződik. A nyugati használatra példa William Shakespeare Szentivánéji álom című műve, mely a nyár legrövidebb éjszakáján játszódik, ez a nyári napforduló. Írországban a Met Eireann, a nemzeti meteorológiai szolgálat szerint a nyár június, július és augusztus hónapokban van. Azonban az ír naptár szerint a nyár május 1-jétől augusztus 1-jéig tart. Az iskolai tankönyvek is inkább a kulturális normát követik, és a május 1-jei dátumot használják a nyár kezdetére a meteorológia által alkalmazott június 1. helyett. Dél- és Délkelet-Ázsiában, a monszunok előfordulási helyén a nyár időszakát általában márciustól májusig, június elejéig tartják, arrafelé ezek az év legforróbb hónapjai, ez a monszunesők érkezéséig tart. Az Egyesült Államok néhány területén a nyári évszak a Memorial Day (háborús hősök emléknapja) állami ünnepen kezdődik, ez május utolsó hétfője, és a Labor Day (a magyarországi munka ünnepének megfelelő ünnepnap) napján végződik, ami szeptember első hétfője. Hasonlóképpen más, popkulturális nézet szerint a nyár akkor kezdődik, amikor az általános és középiskolák bezárnak, vagyis június közepén, és addig tart, amíg az iskolák elkezdődnek, vagyis szeptember elejéig. Az Egyesült Államokban leggyakrabban a nyári évszakot a nyári napfordulótól az őszi napéjegyenlőség napjáig számítják. Hazánkban A csillagászati nyár a nyári napfordulótól az őszi napéjegyenlőségig tart, tehát az északi féltekén június 21. – szeptember 23., míg a déli féltekén pedig december 23. – március 20. közé esik a nyár. Az északi féltekét nyáron éri a nap legnagyobb, vagyis merőleges beesési szöge, azaz pontosan június 22-én, a leghosszabb napon. Ezen a napon merőlegesen süti a Ráktérítőt a Nap. A déli félgömb nyarán, vagyis december 22-én, amikor nálunk a legrövidebb a nap, vagyis az ottani leghosszabb napon a déli félgömbön lévő Baktérítőt éri merőlegesen, ezért van Magyarországon tél. Hazánkban a meteorológiai nyár június 1-jétől augusztus 31-ig tart. Az időjárás és a természet A trópusi és szubtrópusi területeken nyáron érkezik az esős évszak. Amikor az esős időszak az uralkodó széljárásokhoz köthetően váltakozva következik be, azt monszunnak nevezzük. Az esős évszak a legfontosabb időszak a növények növekedése szempontjából a szavanna területein. Ez egyben azt is jelenti, hogy az esős időszakot az élelemhiány jellemzi, amíg a növények el nem érik a teljes érettséget. Emiatt a fejlődő országok népeinek testsúlya az évszakok változásával együtt változik; az esős évszak során súlycsökkenés, majd az első betakarítást követően súlygyarapodás jellemző. A malária előfordulása is gyakoribbá válik a magasabb hőmérséklet és nagy esőzések idején. A szarvasmarhák az esős évszak kezdetén ellenek. Az esőzések kezdete jelzi a Pompás királylepkék elindulását Mexikóból. A lepkék trópusi fajtáinak ekkor nagyobb minták láthatóak szárnyaikon, hogy elriasszák lehetséges támadóikat. A lepkék ebben az időszakban aktívabbak, mint a száraz évszakban. A trópusokon és forróbb területeken az esőzések miatt csökken a tengerpartok sótartalma, ami serkenti a krokodilok fészekrakási kedvét. Más fajok, mint az Arroyo varangy is, az esős időszakot követő hónapokban párosodnak. A tatuk és a csörgőkígyók ilyenkor magasabban fekvő területekre vonulnak. Az Atlanti-óceán északi részén rendszeres trópusi viharok törnek ki június 1. és november 30. között, csúcspontjuk késő augusztustól kezdve szeptemberben jellemző. A statisztikák szerint a tetőpont szeptember 10-e. A Csendes-óceán északkeleti részén nagyobb időszakot ölel fel az ilyen típusú aktivitás, de hasonló időpontokban, mint az Atlanti területeken. A Csendes-óceán északnyugati felén egész évben általánosak a hurrikánok, február-március környékén a legkisebb, szeptember elején a legnagyobb intenzitással. Az Indiai-óceán északi területein áprilistól decemberig fordulnak elő a viharok, májusi és novemberi tetőponttal. A déli féltekén a trópusi viharok időszakának körforgása július 1-jétől kezdődik, felöleli a trópusi viharok évszakát, mely november 1. és április vége között van, tetőpontjai február közepétől március elejéig tartanak. Észak-Amerika belsejében zivatarfelhők hoznak jégesőt március és október között, ez jellemzően a délutáni és esti órákban történik, többségében májustól szeptemberig. A Wyoming-beli Cheyenne Észak-Amerika leginkább jégesőre hajlamos városa, ahol átlagosan 9-10 jégvihar fordul elő évszakonként. Férfi 4 × 100 méteres vegyesúszás a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszás férfi 4×100 méteres vegyesúszás versenyeit július 31-én rendezték, Tbilisziben. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Előfutamok Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 csapat jutott a döntőbe. Madár-sziget (Szlovákia) A Madár-sziget (szlovákul: Vtáčí ostrov) 6,86 hektáros sziget a bősi víztározó részét képző Körtevélyesi-víztározón (2518 ha), Somorja településtől délnyugatra. A sziget létrehozása a bős–nagymarosi vízlépcső építése miatt vált szükségessé, hogy ellensúlyozzák az elárasztott területek nagyságát. A sziget a Dunajské luhy fokozottan védett terület része, vízimadarak fészkelnek rajta. A legfontosabb fészkelő madarak a szerecsensirály (Larus melanocephalus), melynek ez az egyetlen fészkelési helye Szlovákiában, és a piroslábú cankó (Tringa totanus), mely Nyugat-Szlovákiában csak itt fészkel. A szigetre tilos a belépés fészkelési és telelési idő alatt. Fontossága a madaraknak általánosságban a sirályok egyik legfontosabb költőhelye Szlovákiában a bősi víztározó kialakítása miatti erdők és Duna-ágak elárasztása miatt a sziget az egyik utolsó hely, ahol a vízimadarak fészkelhetnek a fészkelés és telelés feltételei az élőhelyek irányításától függenek Földrajz a sziget nagy része füves, összefüggő erdők nincsenek a part sziklás, nehezen megközelíthető a Duna legközelebbi partja 700 m-re van Fészkelő madarak Dankasirály Szerecsensirály Küszvágó csér Telelő madarak Kontyos réce Barátréce Nagy lilik .ml A .ml Mali internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1993-ban hoztak létre. Itt is vannak előre rögzített második szintű tartományok, mint például a .org és a .com. Második szintű tartománykódok com.ml – kereskedelmi szervezeteknek. net.ml – internetszolgáltatóknak. org.ml – nonprofit szervezeteknek. edu.ml – oktatási intézményeknek. gov.ml – kormányzati intézményeknek. presse.ml – helyi sajtónak. Wertheimer Ede Monori Wertheimer Ede vagy németesen Eduard von Wertheimer (Pest, 1848. június 2. – Berlin, 1930. december 26.) történész, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a Habsburg Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia belpolitikájának és külkapcsolatainak vizsgálata volt, legjelentősebb munkája Andrássy Gyula-monográfiája. Életútja Középiskoláit Pesten fejezte be. A Pesti Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd 1866–1867-ben a bécsi, 1867–1869-ben a berlini egyetemen folytatta tanulmányait. Ezt követően évekig az Osztrák Történetkutató Intézetben (Institut für Österreischische Geschichtsforschung) képezte tovább magát. 1876-ban egyetemes történelemből magántanárrá habilitált a Kolozsvári Tudományegyetemen. 1877-től a nagyszebeni, 1885-től a kolozsvári, 1886-tól pedig a pozsonyi jogakadémián volt a történelem rendes tanára. 1914-ben nyugalomba vonult, érdemei elismeréseképpen udvari tanácsossá nevezték ki, és Bécsbe, majd 1925 körül Berlinbe költözött. Munkássága Wertheimer fő kutatási területe a Habsburg Birodalom és Magyarország, valamint Franciaország 18–19. századi politikája és diplomáciatörténete volt. Pályája korai szakaszában még a korábbi évszázadok köztörténeti vonatkozásai foglalkoztatták, így például behatóan vizsgálta I. Miksa 1565–1566. évi törökellenes harcait. De már ekkor megmutatkozott a dinasztikus és diplomáciai kapcsolatok iránti érdeklődése, amikor több nagy lélegzetű tanulmányban elemezte I. Erzsébet angol királynő Angliája és a korabeli Habsburg Birodalom közötti politikai, dinasztikus és vallási kapcsolatokat (1876–1879). Az 1880-as évektől érdeklődése már határozottan a 18–19. századi Habsburg Birodalom diplomáciatörténete felé fordult. Kutatásaiban feltárta az európai nagyhatalmak 1787–17980 közötti közeledését egy törökellenes szövetség reményében (1880), II. József és a porosz II. (Nagy) Frigyes kapcsolatának részleteit (1883), a napóleoni Franciaország ellen összefogó második koalíció történetét, valamint a napóleoni háborúk 1809. évi hadtörténeti vonatkozásait és lezárulását (1889). Ugyanebben az időszakban készült el az 1800-as évtizedbeli Habsburg Birodalom és Magyarország történetének nagymonográfiájával, amely magyarul és németül egyaránt megjelent (1890). Az elkövetkező időszakban folytatott kutatásai szintén a 18–19. századforduló körüli történeti eseményekre irányultak. Jelentősebb eredményei közé tartozik I. Ferenc birodalomerősítő dinasztikus kapcsolatairól írott tanulmánya első három – Erzsébet Vilmával, Mária Teréziával és Mária Ludovikával kötött – házasságán keresztül (1893), behatóan foglalkozott a napóleoni premier empire 1814–1815-ös bukásával (1897) és a kisded II. Napóleon uralkodásával (1902), valamint az 1813. évi tiroli forradalmi mozgalmakkal (1904). Ezt követően készült el élete fő művével, melynek témája időben is közelebb állt saját korához: Andrássy Gyula életéről és politikai tevékenységéről, történelmi szerepéről írt nagymonográfiájával (1910–1913). Munkájáért 1914-ben elnyerte az MTA Szilágyi-alapítványának díját. Nyugdíjas éveiben előbb az európai békekonferenciák és békeszerződések 19–20. századi történetét tekintette át (1917), majd Kossuth Lajos amerikai útjáról (1925), illetve a törökországi Kossuth-emigrációról (1928) írott tanulmányaival keltett feltűnést. Több évtizeden keresztül munkatársa volt hazai német nyelvű napilapoknak, a Pester Lloydnak és a Neue Freie Pressének. Szakcikkei főként a Historische Zeitschrift, a Századok és a Budapesti Szemle című lapokban jelentek meg. Társasági tagságai és elismerései 1900-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1926-ban rendes tagjává választották. Az uralkodó 1906-ban nemességgel tüntette ki és a „monori” nemesi előnévvel ruházta fel. Főbb művei A tervezett négyes szövetség Ausztria-, Orosz-, Franczia- és Spanyolország közt. 1787–1790: Adalék Ausztria keleti politikájához. Budapest: Akadémia. 1880. = Értekezések A Történeti Tudományok Köréből IX. 1, Online Geschichte Oesterreichs und Ungarns im ersten Jahrzehnt des XIX. Jahrhunderts I–II. Leipzig: Duncker; (hely nélkül): Humblot. 1884–1890. Ausztria és Magyarország a tizenkilencedik század első tizedében I–II. Budapest: Ráth. 1890. Die drei ersten Frauen des Kaisers Franz. Leipzig: Duncker; (hely nélkül): Humblot. 1893. Die Verbannten des ersten Kaiserreichs: Louis Bonaparte, Jérome etc. Leipzig: Duncker; (hely nélkül): Humblot. 1897. Der Herzog von Reichstadt: Ein Lebensbild. Stuttgart; Berlin: Cotta. 1902. Die Revolutionierung Tirols im Jahre 1813 I–II. Berlin: Paetel. 1904. Gróf Andrássy Gyula élete és kora I–III. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1910–1913. Friedenskongresse und Friedensschlüsse im XIX. und XX. Jahrhundert. Berlin: Ullstein. 1917. Békekongresszusok és békeszerződések a XIX. és XX. században. Budapest: Athenaeum. 1918. Bismarck im politischen Kampf. Berlin: Hobbing. 1930. Rubídium-82-klorid A rubídium-82-klorid a rubídium radioaktív, 82Rb izotópját tartalmazó rubídium-klorid. Az Amerikai Egyesült Államokban Cardiogen-82 néven forgalmazzák, szívizom perfúziós képalkotó eljárásban használják. Mivel a szervezet nem tudja megkülönböztetni a rubídiumot a káliumtól, a radioaktív rubídium a magas káliumtartalmú szövetekben halmozódik fel. A szívizomsejtek gyorsan felveszik, ezáltal pozitronemissziós tomográfiás eljárással (PET) meg lehet találni a szívizom azon részét, amely kevés vért kap. A 82Rb felezési ideje 1,27 perc, ezért általában a vizsgálat helyén állítják elő rubídium generátorral 82Sr-ből. Közép-Makedónia 2011. január 1. előtt Közép-Makedónia (görögül Περιφέρεια Κεντρικής Μακεδονίας [Periféria Kentrikísz Makedoníasz]) egyike volt Görögország 13 közigazgatási régiójának. Területe 18 811 km² (több mint kétszer akkora, mint a legnagyobb magyarországi megye, Bács-Kiskun). Népessége 1 931 870 fő. Bár földrajzilag Közép-Görögország része, az Athosz-hegy közigazgatásilag nem tartozik a régióhoz, mivel autonóm államot képez, görög szuverenitás alatt. Prefektúrái Halkidiki Imathia Kilkisz Pella Pjeria Szérez Szaloniki Fontos települései Ampelókipoi (Αμπελόκηποι) Evoszmosz (Εύοσμος) Kalamariá (Καλαμαριά) Kateríni (Κατερίνη) Políhni (Πολίχνη) Szérez (Σέρρες) Sztavrúpoli (Σταυρούπολη) Szikiéz (Συκιές) Szaloniki (Θεσσαλονίκη) Véria (Βέροια) 2015–2016-os UEFA Ifjúsági Liga A 2015–2016-os UEFA Ifjúsági Liga a legrangosabb utánpótlás labdarúgókupa, melyet az UEFA Bajnokok Ligája szerint bonyolítanak le, vagyis csoportkör és egyenes kiesés rendszerben. Ez volt ennek a tornának a 4. kiírása. A negyedik tornát a Chelsea U19 csapata nyerte, vagyis megvédte előző címét. A lebonyolítás kicsit változott az eddigi megszokott rendszerhez képest. A nyolc csoportból az első helyezettek bejutnak a nyolcaddöntőbe, míg a csoport másodikok bejutnak a legjobb 24 csapat közé. Ebben az évben bevezettek egy felsőházi rájátszást is, ahol az a legjobb 32 ifjúsági csapat szerepel, akik hazájuk bajnokságában és az UEFA koeficiensei alapján a legjobbak. Egyenes kieséses szakasz Legjobb 24 A csoportkörök első helyezettjei automatikusan juttak be a nyolcaddöntőbe. Vörös bőgőmajom A vörös bőgőmajom (Alouatta seniculus) az emlősök (Mammalia) osztályának főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a pókmajomfélék (Atelidae) családjába tartozó faj. Egyes rendszerbesorolások a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába sorolják. Előfordulása E majom elterjedési területe Kolumbia és Venezuela északi részétől délre az Amazonasig terjed. Az Andoktól keletre a Madeira folyóig és Bolívia területén is megtalálható. Alfajai Alouatta seniculus arctoidea Alouatta seniculus juara Alouatta seniculus seniculus Megjelenése A hím testhossza 49–72 centiméter, a nőstényé 46–57 centiméter. Farokhossza 46–75 centiméter. A hím testtömege 6,5–8 kilogramm, a nőstényé 4,5–6,4 kilogramm. Szőrzete hosszú és selymes, színe barnás-narancsszínűtől a vörösig terjedhet. Pofája előreugró és szőrtelen, de szőrzet keretezi. Orra széles. Karja és lába hosszú, de erőteljes felépítésű. A fogókéz erős és ügyes. Farka izmos és hosszú, az ágakon való fogódzkodásra alkalmas; sűrű szőrzet borítja az utolsó harmad alsó részéig, amely teljesen szőrtelen. Életmódja A bőgőmajom nappal aktív és különböző nagyságú csoportokban él. Reggelente és esténként vagy amikor más bőgőmajom csoport közeledik a revírhez, nagyon hangos bőgést hallatnak. Tápláléka főként levelek, gyümölcsök, virágok, mogyoró és magok, de alkalmanként fogyaszt kisemlősöket, hüllőket és madarakat is. Bőgése olyan hangos, hogy 5 kilométer távolságban is hallható. Szaporodása Az ivarérettséget 3,5–4 évesen éri el. A párzási időszak egész évben tart. A vemhesség 186–194 napig tart, ennek végén 1 kölyök születik. A kölyök kétéves korban válik önállóvá. A nőstények csak kétévente ellenek. Carlos Alberto Peña Carlos Alberto Peña (Ciudad Victoria, 1990. március 29. –) egy mexikói válogatott labdarúgó, 2018-tól a Cruz Azul játékosa, kölcsönben a Rangers FC-től. Beceneve, a Gullit, onnan származik, hogy sokak szerint hasonlít (vagy egyik hajviselete hasonlított) a korábbi híres holland labdarúgóra, Ruud Gullitra. Pályafutása Klubcsapatokban A mexikói bajnokság első osztályában 2010. április 14-én mutatkozott be a Pachuca színeiben, amikor csapata egy 2–2-es döntetlent ért el a Cruz Azul otthonában. 2012-től a Leónban játszik, amellyel megnyerte a 2013-as Apertura és a 2014-es Clausura bajnokságot is. 2015 decemberében jelentették be, hogy a következő szezontól a Guadalajara játékosa lesz; sajtótájékoztatóján hozzátette: ezt a döntést nem ő hozta. 2017-ben a Rangershez került, majd innen 2018 elején visszatért hazájába, és (kölcsönadva) a Cruz Azulhoz csatlakozott. Sikerei, díjai Mexikói másodosztály bajnok (1): 2012 (Clausura) Mexikói bajnok (2): 2013 (Apertura), 2014 (Clausura) Mexikói szuperkupa (1): 2016 Család (település) Család (szlovákul Čeľadice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Fekvése Nyitrától 12 km-re, keletre fekszik. Nevének eredete Neve a szláv cseléd = rab, szolga szóból származik, eredetileg valószínűleg szolgálók települése volt. Története 1113-ban "Scala" néven említik először a zoborhegyi apátság birtokai között. A 12. században a nyitrai vár tartozéka. Lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1232-ben "Chalad" alakban említik. 1312-ben már megvolt a plébániája. 1316-ban Gyarmati György a birtokosa. 1374-ben a Családi és Ludányi családok birtoka. 1616-ban a Forgáchoké, később több nemesi családé, így a Bacskády, Emődy, Hunyadi, Jánoky, Simányi, gróf Cseszneky, Babothy, Desericzky, Borsiczky családé és másoké. 1715-ben szőlőskertje és 10 háztartása volt. 1751-ben 32 család élt a településen. 1787-ben 56 házában 529 lakos élt. 1828-ban 59 háza volt 411 lakossal, akik mezőgazdasággal, napszámos munkákkal foglalkoztak. Vályi András szerint: "CSALÁD. Jó tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Hindhez közel, ’s ennek filiája, Nyitrától, egy és 3/4. mértföldnyire, határja termékeny, tűzi fája elég, szőlei termékenyek, borát könnyen elárúlhattya, helyben gyümöltsös kertyei jók, elegendő legelője van, malma helyben, piatzozása egy órányira, első Osztálybéli." Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Család, tót falu Barsmegye határán, Bodoktól északkeletre. Lakosainak száma 561, vallásuk r. kath. Postája Pográny, táviró és vasúti állomása Nyitra. Temploma a mult század közepén épült. A XII. században a nyitrai vár tartozéka volt. Későbbi földesurai a Babóthyak, Tersztyánszkyak és Kelecsényiek voltak." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból. Népessége 1880-ban 486 lakosából 384 szlovák, 50 magyar, 41 német anyanyelvű és 11 csecsemő; ebből 445 római katolikus, 37 zsidó és 4 evangélikus vallású. 1890-ben 561 lakosából 45 magyar és 491 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 543-an lakták: 56 magyar és 467 szlovák anyanyelvű. 1910-ben 540 lakosából 486 szlovák, 43 magyar és 11 német anyanyelvű. 1921-ben 647 lakosából 25 magyar és 615 csehszlovák volt. 1930-ban 770 lakosából 764 csehszlovák volt. 1991-ben 796-an lakták, ebből 6 magyar és 788 szlovák. 2001-ben 746 lakosából 736 szlovák és 4 magyar volt. 2011-ben 914 lakosából 878 szlovák, 9 magyar, 4 cseh és 20 ismeretlen nemzetiségű. Nevezetességei Szent Katalin tiszteletére épített temploma a 12. században épült. Fából faragott oltára és monstranciája 17. századi . Tornya 1797 -ben épült. A 19. században átépítették. Saint-Clément-de-Valorgue Saint-Clément-de-Valorgue település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 229 fő (2015). Saint-Clément-de-Valorgue Gumières, Saint-Jean-Soleymieux, La Chaulme, Saint-Anthème és Saint-Romain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: II. Paszebahaenniut II. Paszebahaemniut (uralkodói nevén Titheperuré vagy Tyetheperré, görögösen Pszuszennész (ógörögül: Ψουσέννης), Kr. e. 943) egyiptomi fáraó Kr. e. 967-től haláláig. Élete Nem lehet kideríteni, hogy Sziamon fia volt-e, vagy azonos a Paszebahaenniut nevű thébai főpappal. Vele ért véget a XXI. dinasztia uralma, és a líbiai katonai arisztokrácia, mely átvette az egyiptomi nyelvet és kultúrát – de megőrizte törzsi hagyományait és részben szervezetét – erősebbnek bizonyult a királyi háznál. I. Sesonk követte a trónon. Krotóni Alkmaión Krotóni Alkmaión (ógörögül: Ἀλκμαίων, latinul: Alcmaeon), Peirithosz fia, Püthagorasz tanítványa volt, híres hellén orvos, természettudós és filozófus. Foglalkozott meteorológiával és asztrológiával is. Akméját Kr. e. 520 körülre teszik. Munkái – néhány töredéket leszámítva – elvesztek. Szerinte a négy elem (meleg, hideg, nedvesség és szárazság) egyensúlya alapja az egészségnek, valamelyiknek túlsúlya pedig a betegség előidézője. A lelket halhatatlannak gondolta. Faborinusz szerint ő állította össze az első természetfilozófiai értekezést. Orvoslás Állítólag ő végzett először viviszekciót (élveboncolás) állatokon, és ő fedezte fel az Eustach-féle kürtöt és a látóideget. Felismerte, hogy a kecske látóidege az agyba vezet, ebből azt a következtetést vonta le, hogy általában az érzékelés központja az agy. A gondolkodás központjaként is az agyat jelölte meg. 3949 Mach A 3949 Mach (ideiglenes jelöléssel 1985 UL) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1985. október 20-án. Monterosso al Mare Monterosso al Mare község (olaszul comune) Olaszországban, Liguria régióban, La Spezia megyében. 1997 óta a közeli Palmaria, Tino és Tinetto szigetekkel, valamint a Cinque Terre többi településével együtt az UNESCO Világörökségének része. Fekvése A Ligur-tenger keleti partján fekszik. A Cinque Terre legnyugatibb települése. Maga Monterosso egy kis öböl partján alakult ki, tőle nyugatra, a Kapucinusok-dombja (Colle dei Capucini) mögött található Fegina, amely egykoron külön település volt, mára azonban összenőtt Monterossóval. A legnagyobb a Cinque Terre települései közül és neki van a leghosszabb, strandolásra is alkalmas tengerpartja. Története Valószínűleg a rómaiak alapították, de csak a 7. században épült ki. Tulajdonképpen két faluból áll. Mindkettő külön-külön völgyben épült ki, a közöttük magasodó meredek sziklafalon egy alagút biztosítja a kapcsolatot. Először a keleti, a Buranco folyó völgyében fekvő település jött létre, majd Fegina, a nyugati település. A 13. század elején a pisaiak hódították meg, és csak 1254-ben engedték át a genovaiaknak. Többször is gazdát cserélt, majd 1276-tól a Genovai Köztársaság része lett. 1818-ban a Szárd Királyság, majd 1861-ben az Olasz Királyság része lett. 1997 óta a közeli Palmaria, Tino és Tinetto szigetekkel, valamint a Cinque Terre többi településével együtt az UNESCO Világörökségének része. A bizottság indoklása szerint a kelet-liguri riviéra, Cinque Terre és Porto Venere között egy kiemelkedő értékű kulturális helyszín, egy rendkívül festői táj, amely az ember és természet harmonikus kölcsönhatásának révén jött létre és amely évezredek óta jól szemlélteti az a hagyományos életformát, ami napjainkban is meghatározza az itt élő közösségek társadalmi és gazdasági életét. Demográfia A népesség számának alakulása: Fő látnivalók a 13. században, gótikus stílusban felépült San Giovanni Battista-templom a barokk Mortis et Orationis nevű kápolna a 17. században épült kapucinus kolostor az egykori erőd romjai, valamint a 16. században épült Torre Aurora őrtorony Arrigo Minerbi alkotása, a 14 méter magas Neptun-szobor. Lexus A Lexus a japán Toyota óriásvállalat luxusautókat gyártó leányvállalata. A Lexus márkát több mint 70 országban forgalmazzák világszerte. A Lexus központja Nagojában van, de világszerte operatív központok találhatók Brüsszelben, Belgiumban és az Egyesült Államokban is. Története Kezdetek 1983-ban a Toyota elnöke, Eiji Toyoda meg szerette volna építeni a világ legjobb autóját. A projekt kódneve F1 lett ("Flagship One", vagyis Zászlóshajó 1). Kidolgozták a Lexus LS 400 tervét azzal a céllal, hogy bővítsék a Toyota termékcsaládot a prémium szegmensben. Az F1 projektet a Toyota Supra sportkocsi és a prémium Toyota Mark II modellek követték, ám az F1 tervezők az új szedánnal a nemzetközi piacokat szerették volna megcélozni, ezért elkezdtek egy új V8-as motor fejlesztését is. 1986-ban a Honda bemutatta Acura prémium márkáját az Egyesült Államokban, majd 1987-ben a Nissan is az Infiniti-t, ezek pedig még inkább befolyásolták a Toyota luxus részlege jövőbeli terveit. A Toyota kutatói az Egyesült Államokban folytattak piackutatást, valamint fókuszcsoportos interjúkat a luxus fogyasztók körében. Megállapították, hogy egy külön márkára és értékesítési csatornára volna szükség, hogy bemutassák az új szedánt. Megszületett a Lexus, mely egyes elméletek szerint egy szóösszetételt jelent ("luxus" és a "elegancia"), de egy másik elmélet szerint ez egy mozaikszó: "Luxus export az USA-ba". Az F1 projekt 1989-ben befejeződött, és januárban debütált a Lexus LS 400-as modell az Észak-Amerikai Nemzetközi Autókiállításon Detroitban. Az LS400-on kívül a kisebb ES250-est is a piacra dobták. 1989 végén, összesen 16.392db LS 400 és ES 250 szedánt értékesítettek. Bár az értékesítés lassabb ütemben kezdődött el, mint az várható volt, a kitűzött 16.000 darabos célt végül elérték az évben. Első generáció (XE10; 1998–2005) 1998-2000 1990-ben, túl az első teljes értékesítési éven, a Lexus eladott 63.594db LS 400 és ES 250 szedánt. 1991-ben a Lexus bemutatta első sportkupé modelljét, az SC 400-at, majd ezt követte a második generációs ES 300-as szedán. 1993-ban a Lexus elindította a közepes méretű GS 300 sport szedán gyártását, majd 1994-ben bemutatta a második generációs LS 400-at. 1996-ban debütált a Lexus első sport terepjárója, az LX 450, majd nem sokkal később megszületett a harmadik generációs ES 300 szedán is. 1998-ban megjelent a cég első luxus márkájú crossover SUV modellje, az RX 300, melynek célközönsége az elővárosi vásárlók voltak, akik egy igényes SUV-ot akartak, de nem volt szükségük a LX modell nyújtotta off-road képességekre. Második generáció (XE20; 2005–2013) 2005-2008 2000-ben a Lexus bemutatta az IS modell palettát, ez pedig egy sor sport szedán belépését jelentette a piacra. 2002-ben debütált a GX 470 közepes méretű SUV, majd 2003-ban a második generációs RX 330. 2004-ben az első luxus márkájú sorozatgyártású hibrid SUV, az RX 400h is meglátta napvilágot. Ez a jármű a Toyota Hybrid Synergy Drive rendszert használta, és kombinálta a benzines és az elektromos motorokat. 2006-ban a Lexus elkezdte értékesíteni a GS 450h, V6 hibrid szedánt, és elindította a negyedik generációs LS vonalat is, amely mind a normál kivitelben, mind hosszú tengelytávú V8 (LS 460 és LS 460 L) és hibrid (LS 600h és LS 600h L) változatban is kaphatóak voltak. 2007 januárjában a Lexus bejelentette, hogy elindult az új F típus részlege, amely nagy teljesítményű, versenyzés ihlette változatokat fog kínálni. Az IS F debütált a 2007-es Észak-Amerikai Nemzetközi Autókiállításon, emellett pedig megjelent a Lexus LF-A koncepcióautó is. 2008-2010 2010 végén a Lexus elkezdte értékesíteni a CT 200h, kompakt négyajtós hibrid ferde hátú modelljét. A Lexus tizenegy egymást követő éven keresztül a legkelendőbb luxus autómárka volt az USA-ban, de 2011-ben ezt átvette a BMW, majd a Mercedes-Benz. Ezt követően, a Toyota elnöke Akio Toyoda megfogadta, hogy visszaállítja a szenvedélyt a márka iránt és tovább növeli a Lexus szervezeti függetlenségét. 2012 januárjában elkezdődött a negyedik generációs GS vonal bevezetése, beleértve a GS 350 és GS 450h változatokat, valamint egy kisebb lökettérfogatú GS 250 modellt. 2012 áprilisában megjelent a hatodik generációs ES 350 és ES 300h a New York-i Nemzetközi Autókiállításon. 2016 márciusában a Lexus bejelentette, hogy új zászlóshajójuk a kétajtós LC 500 lesz, mely 2017-ben fog megjelenni. A járművet 2017 végéig gyártották egy 468 lóerős V8 verzióban. Az LC 500h, a V6 hibrid verzió 2018 elején lesz elérhető. Harmadik generáció (XE30; 2013–napjainkig) Facelift 2016- Az autó a díjnyertes Tahara üzemben készült. Az autó 2016-ban egy ráncfelvarrást kapott ami érintette az első lökhárítót, hűtőrácsot, fényszórókat, hátsó lökhárítót. Rendelhetővé vált a Lexus Safety System+ csomag: - ütközés előtti biztonsági rendszer - fejlett sávtartó asszisztens - adaptív sebességtartó automatika - jelzőtábla felismerő rendszer - gyalogosvédelem Modellek Lexus modellek elnevezését egyöntetűen alfanumerikus kétbetűs megnevezések, majd három számjegy kísérik. Az első betű a Lexus modellválaszték relatív állapotát (rangsor) jelenti, míg a második betű autó karosszériájára utal (pl. LS "luxus sedan"). Az 'S' utalhat sedan vagy a sport változatra, míg az "X" betű luxus terepjárót vagy SUV modellt jelöl. A három számjegy jelzi a lökettérfogatot literben, szorozva százzal (Pl. 350 az 3,5 L motorra utal). Egyes modellek neve után a kisbetűs alfanumerikus jelölések a hajtómű típusát jelölik ("h" hibrid, "d" diesel, "t" turbófeltöltésű), míg a nevet követő nagybetűk az altípus osztályt mutatják ("L" hosszú tengelytávú, "C" kupé, "AWD" összkerékhajtású). Ez alól kivételt képeznek az "F marque" modellek, mivel ők kétbetűs jelölést és az "F" betűt használják számok és kötőjelek nélkül. (Pl. IS F) Jelenleg gyártott modellek CT (ZWA10_) (2010.12-) GS (_L1_) (2009.11-) IS III (_E3_) (2013.04-) LC (_Z10_) (2016.10-) LS (_F5_) (2017.10-) NX (_Z1_) (2014.07-) RC (_C1_) (2014.08-) RX (_L2_) (2015.10-) Beszüntetett gyártású modellek SC - 300, 400 (1991-2000, Generáció 1); 430 (2001-2010, Generáció 2) ES - 250 (1989-1991, Generáció 1); 250, 300 (1992–1996, Generáció 2); 250, 300 (1997–2001, Generáció 3); 300, 330 (2002–2006, Generáció 4); 240, 350 (2007–2012, Generáció 5) LX - 450 (1996–1997, Generáció 1); 470 (1998–2007, Generáció 2) RX - 220, 240, 300 (1999–2003, Generáció 1); 300, 330, 350 (2004–2009, Generáció 2); 270, 350 (2010–2015, Generáció 3) LS - 400 (1990–1994, Generáció 1); 400 (1995–2000, Generáció 2); 430 (2001–2006, Generáció 3); 460, 600h (2007–2017, Generáció 4) IS - 200, 300 (1999-2005, Generáció 1); 220, 250, 300, 350, F (2006–2013, Generáció 2) GS - 300, 400 (1993-1997, Generáció 1); 300, 400, 430 (1998–2005, Generáció 2); 300, 350, 430, 460 (2006–2011, Generáció 3) Koncepció járművek A Toyota Motor Corporation luxus jármű részlege, a Lexus LF egy sor koncepcióautót épített. A "LF" megjelölés a "Lexus Future" nevű szóra utal, magyarul "Lexus Jövő". LF-A LF-AR LF-C LF-C2 LF-Ch LF-CC LF-FC LF-Gh LF-LC LF-NX LF-S LF-SA LF-Sh LF-X LF-Xh Motorsport Lexus 1999-ben lépett be először a motorsport arénába a "Team Lexus" nevű csapattal. A kezdőcsapat két GS 400 járművel indult a Motorola Kupa észak-amerikai utcai túraautó versenyén. 1999-es szezonban a Team Lexus elérte az első győzelmét a hatodik futamán a "Road Atlanta" nevű pályán, Georgia államban. 2001-ben a csapat IS 300-as modellekre cserélte a járműveit, majd több versenyt is megnyertek a Grand-Am kupában. 2005-ben a Lexus Japánban, a Super GT sorozat nagy túraautó bajnokságán is elkezdett versenyezni, a GT500-as szériában. Angerville-la-Campagne Angerville-la-Campagne település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 1214 fő (2015). Angerville-la-Campagne Arnières-sur-Iton, Les Baux-Sainte-Croix, Évreux és Guichainville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Modell-nézet-nézetmodell A modell-nézet-nézetmodell minta (MVVM) egy architekturális minta. A minta leválasztja a grafikus felhasználói felületet és az üzleti logikát (adatmodell). A nézetmodell értékkonverter, ez a felelős az adatok átalakításáért a könnyű kezelhetőséghez és reprezentálásához. A nézetmodell inkább modell, mint nézet, de az hozza létre a megjelenítés logikáját is. Megvalósíthatja a közvetítő programtervezési mintát is, megszervezve a hozzáférést a nézet használati esetei számára. A modell-nézet-nézetmodell Martin Fowler prezentációs modell mintájának változata; ugyanúgy vonatkoztatja el a nézet állapotát és viselkedését, de a prezentációs modell nézete nem függ a felhasználó platformjától. A modell-nézet-nézetmodell és a prezentációs modell származtatható a modell-nézet-vezérlő mintából. Mindkét mintát Ken Cooper és Ted Peters, a Microsoft architektjei fejlesztették ki, hogy egyszerűsítsék a felhasználó interfészek eseményvezérelt programozását. John Gossman, a Microsoft WPF és Silverlight tervezője blogján jelentette be a modell-nézet-nézetmodell mintát, ami kiterjeszti a két termék képességeit. A modell-nézet-nézetmodellre úgy is hivatkoznak, mint modell-nézet-összekötő, különösen a .NET platformján kívül. A Javában írt ZK webalkalmazás keretrendszer és a JavaScript KnockoutJS ezen a néven használja. Részei A modell a tartománymodellre utal, ami a tartalom állapotát reprezentálja (objektumorientált módban), vagy adathozzáférési réteg (adatközpontú megközelítés). A nézet egy szerkezet, elrendezés vagy megjelenítés, amit a felhasználó a képernyőn láthat. Ez a GUI A nézetmodell a nézet absztrakciója, ami publikus tulajdonságokat és metódusokat tartalmaz. Az MVC modell vezérlője vagy az MVP megjelentője helyett az MVVM összekötőt tartalmaz, ami a nézetmodellben közvetít a nézet és az adatok között. A nézetmodellt az adatok állapotaként írják le a modellben. Az összekötőt a minta implicit tartalmazza. A Microsoft solution stackjében az összekötő egy leírónyelv, a XAML. Ez segíti a programozót abban, hogy ne kelljen szószátyár kódot (boiler-plate) írnia a nézetmodell és a nézet között. Általában az ennek megvalósítására szolgáló technológia kulcsfontosságú a minta megvalósításában.Sablon:Clarify Előnyei Az MVVM-et úgy tervezték, hogy a WPF adatkapcsolati függvényeket használja, hogy jobban elkülönítse a nézet fejlesztését a minta többi részétől. Virtuálisan eltávolítja a GUI kódját a nézet rétegből. A direkt kódolás helyett leírónyelvet használhatnak, és adatkapcsolatokat hozzanak létre a nézetmodellel, amit alkalmazásfejlesztők készítenek és tartanak karban. A szerepek elkülönítése miatt a nézet készítőinek nem kell foglalkozniuk az üzleti logikával. A rétegeket külön személyek vagy csapatok fejleszthetik, így jobban be lehet tartani a határidőket. Még egy fejlesztő is felgyorsul, ha ezt a mintát használja, mert a legtöbb változtatási igény a nézetet érinti, nem a logikát, így ahhoz ritkábban kell hozzányúlni. A minta egyesíteni próbálja az MVC és az adatösszekötés előnyeit, miközben a keretrendszert az adatok összekapcsolásával olyan tisztán tartja, emennyire csak lehet.Sablon:Clarify Használja az összekötőt, a nézetmodellt és az üzleti réteg adatellenőrzését a bejövő adatok ellenőrzéséhez. Ennek eredményeként a modell és a keretrendszer végzi el a legtöbb műveletet, kiküszöbölve vagy minimalizálva az alkalmazáslogikát, amivel közvetlenül kezeli a nézetet. Hátrányai John Gossman, a minta megalkotója szerint az egyszerű műveletek a minta használata esetén lelassulnak, különösen nagyobb alkalmazások esetén. Az adatösszekötés nagyon nagy méretű alkalmazásokban a memóriafogyasztást is érezhetően megnöveli. Eriocnemis cupreoventris Az Eriocnemis cupreoventris a madarak (Aves) osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Louis Fraser brit zoológus írta le 1840-ben. Előfordulása A Kolumbia és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, gyepek és cserjések. Megjelenése Testhossza 9-10 centiméter, testtömege 5,6 gramm. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. július 1.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. július 1.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. július 1.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. július 1.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. július 1.) Józef Stogowski Józef Bronisław Stogowski (Toruń, 1899. november 27. – Toruń, 1940. május 14.) lengyel jégkorongozó, olimpikon. Az 1928. évi téli olimpiai játékokon játszott először a jégkorongtornán a lengyel csapatban. A B csoportba kerültek, ahol rajtuk kívül csak kettő csapat volt. Első mérkőzésükön 2–2-es döntetlent játszottak a svédekkel, majd egy szoros mérkőzésen 3–2-re kikaptak a csehszlovák csapattól. A csoportban az utolsó helyen végeztek 1 ponttal. Összesítésben a 9. lettek. Stogowski a svédek ellen játszott és gólt nem ütött. Az 1932. évi téli olimpiai játékokon is játszott a jégkorongtornán. Ez az olimpia az USA-ban volt és csak 4 válogatott vett részt: Kanada, USA, Németország és Lengyelország. Egy csoportba került mind a 4 csapat és oda-visszavágós rendszer alapján játszottak. Mind a 6 mérkőzésen kikaptak. Csak 3 gólt tudtak ütni. Utoljára az 1936. évi téli olimpiai játékokon vett részt a jégkorongtornán. Az A csoportba kerültek. Kanadától és az osztrákoktól kikaptak majd megverték a letteket. A csoportban a 3. helyen végeztek és nem jutottak tovább. Összesítésben a 9. helyen végeztek. Részt vett még 5 jégkorong-világbajnokságon. Az 1930-ason, az 1931-esen, az 1933-ason, az 1935-ösön, és az 1937-es jégkorong-világbajnokságon. Az 1931-es világbajnokság jégkorong-Európa-bajnokságnak is számított és így ezüstérmesek lettek Klubcsapata a Toruński KH és a AZS Poznań volt. Cífer vasútállomás Cífer vasútállomás Cíferen, a Nagyszombati járásban van, melyet a Železničná spoločnosť Slovensko a.s. üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pozsony–Zsolna-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Báhony megállóhely Nagyszombat vasútállomás Spardorf Spardorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1908 fő (1987. május 25.). Címek és megszólítások a Csoszon-dinasztiában A Csoszon-dinasztia korában Koreában kiterjedt rendszer volt érvényben a királyi család és udvar tagjainak címeit és megszólítását illetően. A király általános megnevezése a vang (�, �) volt, Kodzsong 1897-ben hvangdzsévé (��), azaz császárrá koronáztatta magát, ez a cím korábban csak a kínai uralkodónak járt ki. A hivatalos címek mellé különböző megszólítási módok tartoztak, attól függően, ki szólított meg kit. Királyi család Nevek Az uralkodóknak Koreában (kínai szokást követve) számos nevük volt, a rangjukkal együtt változott. A fiúgyermek gyermekkori nevet kapott, majd amikor koronaherceggé nevezték ki, felnőttkori nevet és koronahercegi nevet kapott. Királyként az alábbi táblázatban lévő megszólítások jártak ki neki. Halálát követően több nevet is kapott: a Csoszon-királyokat két kivétellel az úgynevezett templomi nevükön (mjoho (myoho), ��) jegyzik (a királyok listájában is így szereplnek), ezt akkor kapták, amikor a lélektáblájukat elhelyezték a Csongmjo (Jongmyo)-szentélyben. A templomi név kétféle végződésű lehetett, cso (�, �, „alapító”, jo) és csong (�, �, jong). Az első szótag a királyra jellemző jelző volt. A másik név a posztumusz név (siho, ��), amely egy hosszabb név, az uralkodására jellemző jelzőkkel. Például Kjongdzsong (Gyeongjong) király posztumusz neve Kjongdzsong Kakkong Tokmun Ingmu Szunon Szonhjo Tevang (��������������, Gyeongjong Gakgong Deokmun Ingmu Sunin Seonhyo Daewang), a Kjongdzsong (Gyeongjong) a templomi neve. Címek és megszólítások A megszólításokat vagy a névvel, vagy a címmel, vagy mindkettővel kombinálták, például: Thedzso tevang mama: „őfelsége [az elhunyt] Thedzso király” Tonggung mama (kedveskedő, csak idősebb hozzátartozók mondhatták); Szedzsa csoha: „őfelsége a koronaherceg” Kongdzsu agissi, (gyermekkorban); kongdzsu mama (felnőttkorban): „őfelsége a hercegnő” Hitvesek és ágyasok A háremben (hugung, ��/ ��) élő hitveseknek és az ágyasoknak rangsora volt, ennek megfelelően változott a titulusuk és a megszólításuk. A titulushoz a mama (�� / ��) megszólítás járt. A rangok sorrendben legmagasabbtól a legalacsonyabbig, a királyné után: Kapcsolódó szócikkek Korea uralkodóinak_listája#Csoszon (1392–1897) Megjegyzések A király ezen a néven hivatkozott saját magára alattvalói előtt. Kedveskedő, csak idősebb hozzátartozók mondhatták Számos változata létezett, például �� (Hibin) / �� (Szukpin) / �� (Kjongbin) / �� (Cshangbin) / �� (Szonbin) stb. Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács A Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács (rövidítve leginkább: BKFMK, gyakran 500–as Tanács) a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt (1919. március 21. – 1919. augusztus 1.) a fővárosi ügyekkel foglalkozó, 500 tagot számláló irányító testület volt. Gyakorlatilag az országgyűlés szerepét töltötte be a Tanácsok Országos Gyűlése összehívásáig, majd az után. Elődje a Budapesti Munkástanács volt. Felépítése és tevékenysége A tagokat a kerületi munkás- és katonatanácsok választották saját tagjaik közül. A választások figyelembe vették a különböző kerületek lakosságszámarányát. A BKFMK élén egy 80 tagú intéző bizottság állt, amelyet 1919. április 15-én választottak meg. Ennek élén volt még egy 5 tagú elnökség; Ágoston Péter, Barna Jenő, Biermann István, Bogár Ignác, Bokányi Dezső. Fő feladata Budapest közigazgatásának irányítása, a közegészségügyi, kulturális, közellátási stb. problémák megoldása volt. Intézkedett a lakáskérdés kapcsán és a szociális ügyekben. A BKFMK tagjai tevékeny szerepelt vállaltak a fővárosi lakosság május-júniusi mozgósításában. A kommün kritikusabb napjaiban a Forradalmi Kormányzótanács kérte megerősítését döntéseiben. Erre volt precedens 1919. május 2-án, amikor a Forradalmi Kormányzótanács az előző napi - a honvédelemről szóló - ülésen hozott kormányzótanácsi határozatot a BKFMK megerősítette. Az utolsó ülést 1919. augusztus 1-jén tartották, 50-60 tag részvételével. Biermann István elnökölt, s nyitóbeszéde után átadta a szót Rónai Zoltánnak, aki bejelentette, hogy a románok Pestszentlőrincen vannak, s megállítani nem tudják őket. Ezután Fonyó Sári vette át a szót, aki azt ajánlotta, hogy minden katona összegyűjtésével vegyék fel a harcot a Dunántúlon. Ezt a résztvevők elutasították, majd bejelentették a Forradalmi Kormányzótanács lemondását. A BKFMK átadta a hatalmat a szakszervezeti kormánynak. Cercomacra A Cercomacra a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nemet Philip Lutley Sclater írta le 1858-ban, jelenleg az alábbi 7 vagy 11 faj tartozik ide: Cercomacra manu Cercomacra brasiliana Cercomacra cinerascens Cercomacra melanaria Cercomacra ferdinandi Cercomacra nigrescens vagy Cercomacroides nigrescens Cercomacra carbonaria füstös hangyászmadár (Cercomacra tyrannina vagy Cercomacroides tyrannina) Cercomacra laeta vagy Cercomacroides laeta Cercomacra parkeri vagy Cercomacroides parkeri Cercomacra serva vagy Cercomacroides serva Hans Ulrich von Eggenberg Reichsfürst und herzog Hans Ulrich von Eggenberg und von Krumau (krumaui herceg Eggenberg János Ulrik) (Graz, 1568 – Laibach, 1634. október 18.) osztrák államférfi, tartományfőnök. Élete Gazdag protestáns családból származott. Édesapja Seyfried von Eggenberg zu Erbersdorf, édesanyja Anna Benigna Galler von Schwanberg. Előbb a hollandok ellen harcolt, majd Ferdinánd főherceg bizalmasa és pohárnoka lett. 1602-ben, amikor katolikussá lett, Krajna tartományi főnöke lett. 1605-ben a prágai udvarhoz ment, ahol Rudolf császár kedveltje lett. Többször megfordult fontos politikai küldetésben a spanyol udvarnál, 1615-ben főudvarmester és a titkos tanács elnöke lett. II. Ferdinánd alatt a spanyolellenes párthoz csatlakozott és hogy a liga és Miksa bajor herceg hatalmát ellensúlyozza, elősegítette egy önálló császári hadsereg felállítását Wallenstein vezérlete alatt, akinek végig pártfogója maradt. 1622-ben a cseh protestáns nemesek elkobzott vagyonából potom áron birtokokat szerzett és elnyerte a krumaui herceg címét. A krumaui birtok megvásárlásával egy több évszázados hagyományokkal rendelkező serfőzdét is vásárolt, melynek működését 1630-ban indította meg újra. Wallenstein megöletése után Laibachba ment. Családja 1598. április 5-én, Graz-ban elvette Maria Sidonia von Thannhausen-t, aki hat gyermeket szült neki: Maria Anna (?) Maria Ottilia (?) Maria Sidonia (?) férje: graf Julius Neidhard von Mörsberg Maria Franziska (1607-1679?) férje: Karl Leonhard Harrach zu Rohrau und Thannhausen Johann Anton (1610-1649) felesége: markgräfin Anna Maria von Brandenburg-Bayreuth Maria Margarete Theresia (1617?-1657) Híres Eggenberg-birtokok Három mára híresebb kastélya maradt fenn. Ezek: a grazi palota, a Český Krumlov -i kastély, és a soproni Eggenberg-ház Ezek közül csehországi birtokáról vette előnevét, ugyanis Český Krumlov németül Krumau. Leyland-számok A számelmélet területén a Leyland-számok a következő alakban felírható pozitív egész számok: ahol x és y 1-nél nagyobb egész számok. Nevüket az őket tanulmányozó Paul Leyland matematikusról kapták. Az első néhány Leyland-szám: Lényeges követelmény, hogy x és y is 1-nél nagyobb legyen, különben minden pozitív egész Leyland-szám lenne, lévén felírhatók x1 + 1x alakban. Ezen túl, az összeadás kommutativitása miatt általában elő szokták írni az x ≥ y feltételt is, hogy ne jelenjenek meg a sorozatban kétszer a Leyland-számok (összességében tehát 1 < y ≤ x). Egy Leyland-prím olyan Leyland-szám, ami egyben prím, az első néhány ilyen prímszám: Fentiek a következő alakban írhatók fel: Érdemes lehet azt is megvizsgálni, hogy fix y esetén milyen x értékek adnak Leyland-prímeket, például az x2 + 2x a következőkre prím: x = 3, 9, 15, 21, 33, 2007, 2127, 3759, ... ( A064539). 2012 novemberében a legnagyobb igazoltan prím Leyland-szám az 51226753 + 67535122 volt, 25050 számjeggyel. 2011 januárjától áprilisáig ez volt a legnagyobb prím, aminek a prím voltát ECPP-vel (elliptikus görbés prímtesztelés) sikerült igazolni. 2012 decemberében ezt javították a 311063 + 633110 (5596 számjegy) és a 86562929 + 29298656 (30008 számjegy) igazolásával, melyek közül az utóbbi volt az új rekorder. Az előzőeknél sokkal nagyobb valószínű prímek is ismertek, például a 3147389 + 9314738, de a nagy Leyland-számok primalitásának a bizonyítása nehézkes. Ahogy Paul Leyland írja a weboldalán: „Még újabb az észrevétel, miszerint az ilyen alakban felírható számok ideális tesztalanyai az általános célú prímtesztelő programoknak. Egyszerű algrebrai leírásuk ellenére nem rendelkeznek olyan nyilvánvaló körosztási tulajdonságokkal, amit specializált algoritmusok ki tudnának használni.” Létezik egy XYYXF nevű projekt az összetett Leyland-számok prímfaktorizációjára. Másodfajú Leyland-számok A másodfajú Leyland-számok a következő alakban írhatók fel: ahol x és y 1-nél nagyobb egész számok. Az első néhány másodfajú Leyland-szám: A másodfajú Leyland-prímek olyan másodfajú Leyland-számok, melyek egyben prímek. Az első néhány ilyen prímszám: A valószínű prímeket lásd itt:. A Ferencvárosi TC 1927–1928-as szezonja A Ferencvárosi TC 1927–1928-as szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban is a 25. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 29. évfordulója. Mérkőzések PLASZ I. osztály 1927–28 Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Ferencvárosi TC 1927/28-as bajnokságban elért eredményei. Live in Midgård A Live in Midgård a svéd szimfonikus metal zenekar, a Therion első hivatalos koncertlemeze. A dupla-lemezes albumot Kolumbiában, Németországban és Magyarországon vették fel a banda Secret of the Runes albumának világkörüli turnéján 2001 őszén és telén. A borítót Axel Jusseit és Thomas Ewerhard készítette. Számlista Első CD Ginnungagap (Prologue) Invocation of Naamah Birth of Venus Illegitima Enter Vril-Ya Riders of Theli Symphony of the Dead A Black Rose (Covered With Tears, Blood And Ice) The Return Baal Reginon Flesh of the Gods Seawinds ( Accept cover) Swarzalbenheim In the Desert of Set Második CD The Wings of the Hydra Asgård Secret of the Runes (Epilogue) The Rise of Sodom and Gomorrah Summer Night City ( ABBA cover) The Beauty in Black|The Beauty in Black Seven Secrets of the Sphinx Wine of Aluqah Raven of Dispersion To Mega Therion Cults of the Shadow Koszmosz–255 Koszmosz–255 (oroszul: Космос 255) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műszaki műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 (oroszul: Зенит-2) felderítő műhold. Küldetés Kialakított pályasíkja mentén fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 GRAU-kódja (11F61) ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1968. november 29-én a Pleszeck űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) hordozórakétával juttatták alacsony (LEO = Low-Earth Orbit) Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,5perces, 65,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 195 kilométer, az apogeuma 312 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap. Koszmosz–253 programját folytatta. Teljes hossza 4.3 méter, átmérője 2.3 méter, mindkét végét kúpforma zárja, Hővédelemmel (árnyékolás módszere) látták el a kamerák (fényképező készülék) és a műszeres egységet, sűrített nitrogénnel biztosították a működési stabilitást. Az orrkúpban kapott helye a műszeres egység, a farkúpban a motoregység (manőverezés, fékezés). Fotóegysége a Ftor-2R (oroszul: Фтор-2Р), SA–10 (felbontás 30-50 méter) és SA–20 (felbontás 10 méter) kamera. 500 filmkazetta biztosította a képrögzítést. A fedélzeten elhelyezett rádióadók (Kust-12M; oroszul: Куст-12М) által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak. 1968. december 7-én 7 napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. La Roche-Posay La Roche-Posay település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 1551 fő (2015). La Roche-Posay Yzeures-sur-Creuse, Coussay-les-Bois, Leigné-les-Bois, Lésigny, Pleumartin és Vicq-sur-Gartempe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mike Stone Mike Stone (vagy Mike „Clay” Stone) (1951 – 2002 májusa) angol hangmérnök és zenei producer. Legismertebb közreműködései Legismertebb közreműködései az America, Asia, Blue Öyster Cult, George Carlin, KISS, Foreigner, Journey, Queen, Lou Reed és Frank Zappa zenészekkel/együttesekkel voltak. A 70-es évek végén és a 80-as évek elején független kiadóvállalatot vezetett Clay Records néven. A Queen együttes Good Old-Fashioned Lover Boy dalában (A Day at the Races album, 1976) elénekelt pár sort. Munkái 1973 Queen – Queen , hangmérnök 1974 Queen – Queen II , hangmérnök 1974 Queen – Sheer Heart Attack , hangmérnök 1975 Queen – A Night at the Opera , hangmérnök 1976 Queen – A Day at the Races , hangmérnök, kiegészítő vokál 1977 Queen – News of the World , hangmérnök, társproducer 1978 Peter Criss – Peter Criss , hangmérnök 1978 Daniel Amos – Horrendous Disc , producer 1978 Paul Stanley – Paul Stanley , mixer 1981 Journey – Escape , producer 1982 Asia – Asia, producer 1982 Discharge – Hear Nothing See Nothing Say Nothing , producer 1982 Charged GBH – City Baby Attacked by Rats , producer 1983 Asia – Alpha , producer 1983 Journey – Frontiers , producer 1984 Tommy Shaw – Girls with Guns , producer 1986 Journey – Raised on Radio , producer 1987 Whitesnake – Whitesnake , producer 1996 Ten – Ten , társproducer és mixer 1996 Ten – The Name of the Rose , társproducer és mixer 1997 Ten – The Robe , mixer Modellező és barkácskönyvek Romániában Modellező és barkácskönyvek – A barkácsoló „ezermesterkedés” sajátos ágazata a modellezés. Tapasztalataink szerint a fából faragott hajócska, a tutaj a leggyakoribb régi gyermekjátékok közé tartozik, a század repülési láza pedig a gyermekvilág szintjén repülő-modellek építésében nyilvánul meg (lásd Károly Sándor Mosolygó esztendők c. emlékiratát). Mióta a technika megszerettetése, népszerűsítése kiemelkedő feladat lett, a gyermekjátékból hamarosan "műszaki sport" lett, amelynek világszerte önálló irodalma alakult ki szakfolyóiratokból és modellezési ágak szerint repülő-, hajó-, autó-, vasút-, ill. rakétamodellező szakkönyvekből. Romániában magyar nyelven a két világháború közötti diáklapok kezdtek elsőként írni a repülőmodellezésről, az első tervrajzok és munkafogás-tanácsok is ezekben jelentek meg. A második világháború után az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg Repülőmodellezés címmel az első könyvecske (1950), amely bevezette az olvasót a modell-építés gyakorlatába. Hints Ottó ugyancsak Repülőmodellezés c. 1956-ban megjelent könyve (a rádióirányítású modellekről szóló fejezetét Béni Attila írta) már a szakma világszintjén álló munka volt, a szerző – sikeres versenyző, nemzetközileg is jegyzett repülőmodell-tervező, szakköri oktató – olvasmányos, a repülőmodellezés kérdéskörét akkor maradéktalanul kimerítő szakkönyvet írt, amelynek tervrajz-mellékletei rávezették az olvasót a modellezés szépségeire. Sikeres könyv volt a szerző Korszerű modelljátékok kezdő modellezők részére c. munkája (1961), amely inkább a játékbarkácsolás felé tereli a figyelmet. Bár jellegét tekintve elsősorban sportkönyv, Bartha Béla és Szakács József Vitorlázó és sárkányrepülés c. munkája (1981) műszaki tanácsokat is adó fejezetei miatt különleges barkácskönyvnek is tekinthető. A többi műszaki sport – autózás, motorozás, rádiózás, távolsági tévé-vétel – számára azonban még ennyit sem nyújtott eddigi könyvkiadásunk, e téren mindössze egyetlen címet említhetünk, egy 1957-ben Készítsünk rádiókészüléket címmel kiadott, M. Ionescu tollából származó, T. Tóth Éva fordításában megjelent munkáét. A barkácsolás tárgykörébe vágó gyér könyvtermés inkább nevelői ötletek közreadását szolgálta. A. Băltăreţu munkája például, melyet Hamburg Péter matematikus fordított (Készítsünk elektrosztatikai készülékeket 1956), valamint az első romániai magyar szerzőtől írott ilyen kiadvány, Vasas Samu Hasznos műszerek készítése c. munkája (1962) nyíltan ezt tartotta céljának, s Vonház József kötete, a Barkácsoljunk háztartási eszközöket, tárgyakat és berendezéseket (1972) is inkább általános barkácsmunkákat ír le, s csak részben szól kísérleti eszközök előállításáról; ez az egyébként hasznos tanácsokat adó, módszeresen felépített kötet az asztalosmunkára összpontosít, s ugyancsak didaktikus, mondhatnók, egy barkácskönyv és egy kisdiákoknak szóló fizikai kísérletező könyv ötvözete. A Ceres Könyvkiadónál 1978-ban megjelent Csináld magad (szerzője Lokodi András) is a ház körüli egyszerűbb tennivalók elemi szintű enciklopédiája, s háztartási barkácsötleteket tartalmaz Turós László Szép lakás, kellemes otthon c. könyve is (1986). A romániai barkácskönyvek érdekes színfoltja Inczeffy Lajos Vegyészeti barkácsoló c. munkája (1985), mely vegyészeti eljárásokat tárgyal, a szerző – gyakorló vegyészmérnök – eredeti munkafogásait ismertetve. Modellező kiadványokról csak a különnyomatokként megjelenő tervrajzok esetében beszélhetünk. Ilyeneket közölt Hints Ottó, Béni Attila, Benedek István, Palotás József. A barkácsolás egyszerűbb formáit ismertetik a folyóiratok, napilapok is. A Napsugár hosszú évekig rendszeresen közölt kisiskolások számára játékkészítési tanácsokat, ilyesmivel foglalkozott alkalomszerűen a Pionír, majd a Jóbarát is. A Dolgozó Nő szinte megjelenésétől kezdve közölt lakberendezési és kézimunka-tanácsokat. 9257 Kunisuke A 9257 Kunisuke (ideiglenes jelöléssel 1552 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 24-én. Richard Alan Searfoss Richard Alan Searfoss (Mount Clemens, Michigan, 1956. június 5. – Bear Valley Springs, Kalifornia, 2018. szeptember 29.) amerikai pilóta, űrhajós, ezredes. Életpálya 1978-ban a Haditengerészeti Akadémián (USAF Academy) repülőmérnöki oklevelet szerzett. 1979-ben a California Institute of Technology keretében megvédte diplomáját. 1980-ban kapott repülőgép vezetői jogosítványt. Szolgálati repülőgépe F–111A volt. 1981-1984 között Angliában teljesített szolgálatot. 1984-1987 között oktató pilóta, fegyverzeti tiszt. 1988-ban tesztpilóta kiképzésben részesült, majd tesztpilóta oktatóként tevékenykedett. Több mint 6000 repült, több mint 77 különböző repülőgép változatot vezetett, tesztelt. 1990. január 17-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Az Űrhajózási Iroda megbízásából az űrrepülőgép technikai felkészítéséért, szállításáért felelt. Három űrszolgálata alatt összesen 39 napot, 3 órát és 18 percet (939 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 1998. december 31-én fejezte be. 2003-ig a Dryden Flight Research Center tesztpilótája. Űrrepülések STS–58 , a Columbia űrrepülőgép 15. repülésének pilótája. A mikrogravitációs laboratórium segítségével a legénység biológiai, orvosi, élettani és anyagtudományi kísérleteket hajtott végre. Több technikai és egyéb, meghatározott kutatási, kísérleti programot végeztek. Szolgálatukkal az egyik legsikeresebb missziót hajtották végre. Egy űrszolgálata alatt összesen 14 napot, 00 órát és 12 percet (336 óra) töltött a világűrben. 9 400 000 kilométert ( 5 800 000 mérföldet) repült, 225-ször kerülte meg a Földet. STS–76 , a Atlantis űrrepülőgép 16. repülésének pilótája. A harmadik dokkoló küldetés a Mir űrállomással . Hosszútávú szolgálatra érkezett űrhajós Shannon Lucid , valamint 2200 kilogramm életfeltételi (víz, élelmiszer) árút, technikai felszerelést szállítottak. Visszafelé 1100 kilogramm hulladékot hoztak. Az első iskolai oktatás az űrállomásról. Harmadik űrszolgálata alatt összesen 9 napot, 5 órát és 16 percet (221 óra) töltött a világűrben. Hatórás űrsétája alatt űrhajója dokkolt az űrállomással. 6 100 000 kilométert ( 3 800 000 mérföldet) repült, 145 alkalommal kerülte meg a Földet. STS–90 , a Columbia űrrepülőgép 25. repülésének parancsnoka. A Spacelab mikrogravitációs laboratóriumban hat űrügynökség és hét amerikai kutató intézet által összeállított kutatási, kísérleti és anyagelőállítási küldetését végezték. Kilenc ország 31 programját teljesítették. A legénység 12 órás váltásokban végezte feladatát. Egy űrszolgálata alatt összesen 15 napot, 21 órát és 50 percet (382 óra) töltött a világűrben. 10 000 000 kilométert ( 6 200 000 mérföldet) repült, 256 alkalommal kerülte meg a Földet. Kapoly Kapoly község Somogy megyében, a Tabi járásban. Fekvése A település a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon közelíthető meg vasúton. A helyi vasútállomáson 2001 megszűnt a menetjegykiadás. Története Kapoly neve először a III. Béla király által a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben fordult elő. Nevének változatai: 1337-ben Keethkapul alakban írták, 1347-ben Egyházaskapoly, 1400-ban Kápolnáskapoly néven szerepelt. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka volt, de az 1267 évi pápai bulla szerint a tihanyi apátságnak is voltak itt birtokai. Neve később1332-1337 között szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. 1400-ban Kápolnáskapoly birtokrészeit Zsigmond király Osztopáni Bálintnak és Péternek adományozta. 1460-ban az egyik Kapoly Ugron Imre birtoka volt. 1488-ban Bálványosi Györgynek Egyházas és Kápolnás helységekben levő birtokait nyerték adományul Nagylucsei Orbán egri püspök és testvérei, továbbá Endrédi Somogyi Bernát, de 1488-1489 között birtokai voltak itt Bocskai Jakabnak is. 1512-ben Kápolnás-Kapolyt Perneszi Pál fia, Imre nyerte adományul II. Ulászló királytól. 1536-ban Kápolnás-Kapoly Baronyay Máté, Ewleweldy (Óleveldi) László, Perneszi István özvegye, Perneszi Egyed és Imre, Egyházas-Kapoly pedig Ugron Bernát és Pál, Perneszi Imre, a veszprémi püspök, Kys Mihály és Baronyay Máté birtoka volt. Az 1557 évi adólajstrom szerint pedig mindkét Kapoly a Perneszi nemesekbirtoka volt. 1577-ben osztopáni Perneszy András felsőlendvai várnagy nyerte adományul Rudolf királytól. 1583-ban Kápolnás-Kapoly Perneszi Andrásé, Egyházas-Kapoly pedig a veszprémi püspökségé volt. 1598-1599-ben Nagykapoly néven a tihanyi várhoz tartozott. Az 1609 évi urbárium szerint Nagykapolyon 10 jobbágy lakott. 1612-ben Zala vármegye törvényszéke Nagykapolyt, Lullyát, Felsőendrédet és Alsóendrédet Tóti Lengyel Jánosnak ítélte oda. 1645-ben pedig a tihanyi apátsághoz tartozott. 1660-ban mindkét Kapoly a Perneszieké volt. 1665-ben Perneszi János Kis-Kapoly helységben fekvő birtokait Szabó Jánosnak idegenítette el. 1695-ben birtokosai Perneszi Zsigmond és Anna Julianna voltak. 1715-ben 6 háztartását írták össze és ekkor Babócsay Ferenc özvegye, született Perneszi Anna Julianna, volt a földesura. 1733-ban fele a Perneszi családé, fele pedig a tihanyi apátságé volt. 1776-ban Tallián Gábor örökösei, Tallián Antal, Horváth József, Nagy özvegye, Terstyánszky özvegye, Forintos özvegye és Farkas János voltak itt birtokosok. 1848 előtt a tihanyi apátság, a Tallián és a Csapody családok, az 1900-as évek elején pedig csak a tihanyi apátság volt birtokosa. 1855-ben itt nagy kolerajárvány pusztított, ekkor 60-an haltak meg kolerában. Kapolyhoz tartozott Böcscsehegy, Kapolyi-puszta és Simon-major is. A Kapolyi-puszta helyén fekhetett a középkorban Kápolnás, vagy másként Nagy-Kapoly. A 17. század második felében elpusztult, a 18. században németek települtek le a faluba. A 20. század elején Somogy vármegye Tabi járásához tartozott. 1910-ben 1020 lakosából 1018 magyar volt. Ebből 404 római katolikus, 577 református, 30 evangélikus volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 74,1%-a magyarnak, 1,9% cigánynak, 1,9% németnek mondta magát (25,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,4%, református 16,3%, evangélikus 1,2%, felekezet nélküli 6,4% (32,4% nem nyilatkozott). Nevezetességei Katolikus templom Református templom Kádár-ház (A Fiumében született Czermanik János József, aki három hónapos korától itt töltötte gyermekéveit a nevelőszüleinél, később Kádár János néven a 20. századi magyar történelem meghatározó alakjává vált. Az épületet több helyütt tévesen Kádár János szülőházának nevezik.) II. világháborús emlékmű Hubert Goltzius Hubert Goltzius (Venlo, 1526. október 30. – Brugge, 1583. március 24.) német származású grafikus, festő, nyomdász, numizmatikus és történész. Életpályája Goltzius Venlo városában született, de német származású, mert ősei szülőhelye Würzburg. Festeni Lambert Lombard híres festőművész műhelyében tanult, mint annyian abban az időben. Goltzius figyelmes lett az ő mestere által gyűjtött római és a frank régiségekre, s készített azokról rajzokat. Itt ébredt fel az ő érdeklődése az antikvitás iránt, s hamarosan nagy buzgalommal tanulmányozta azon pénzérméket, amelyek a római császárok arcmását ábrázolták, e munkájában segítette egy Van Waaterviet nevű úr, mert bizony e kutatások sok költséggel jártak. A császárokat ábrázoló érmék felkutatása után Goltzius ezeket fatáblákba vagy rézbe metszette, s különféle színekben nyomtatta ki, a munka elvégzéséhez egy tehetséges festőt is vett maga mellé, neve Joos van Gietleughen. Julius Caesartól V. Károlyig illetve Ferdinánd császárig mindegyik uralkodóról készített metszetet, akinek arcmásáról nem talált érmét, azt egy üres körrel helyettesítette. Időrendi sorrendben helyezte el a metszeteket, s mindegyik római császárról írt egy életrajzot elsősorban latin nyelven, de kiadta azokat németül, franciául és olaszul is, saját nyomdáját szinte kizárólag saját metszeteinek és írásainak kiadására használta. 1563-ban megjelentett egy latin nyelvű könyvet Caius Julius Caesar vagy a római császárok története régi érmék alapján címmel, hamarosan 1566-ban is megjelentetett egy szintén latin nyelvű kötetet Fasti címmel, e kötetben az ókori rómaiak tisztségviselőit és győzelmi ünnepeit ismertette Róma alapításától kezdve Augustus császár haláláig, Kr. e. 27-ig. Hubert Goltzius tudós munkálkodását igen nagyra becsülték Rómában is, 1567-ben Róma díszpolgárává fogadták, a római díszpolgárokat megillető összes kiváltságokkal együtt. Goltzius római díszpolgárságát bizonyító okmányát Augustus császárról szóló könyvében jelentette meg. 1574-ben kétkötetes könyvet adott ki Augustus császár életéről és uralkodásáról, e kötetekben a korszakhoz tartozó érmék mindkét oldalát lerajzolta és bemutatta. 1576-ban Görögország városainak és népeinek története címmel adott ki kötetet latin nyelven, e kötetben a görög pénzeket ismertette és megadta leírásukat. Festői, díszítői megbízásoknak is eleget tett, Brugge-i aktivitása idején igen szívesen hallgatta egy franciskánus barát prédikációit, később emlékezetből megfestette arcképét. Antonis Mor festőművészt megajándékozta egy díszes kötésű éremkötettel, a festő hálából megfetette Goltzius máig legkiválóbb portréját. Mind a nagy urak, mind a tudósok sokra becsülték Goltzius munkásságát, szakértelmét, józan ítélőképességét. Már életében sok elismerésben részesült, például az angol Daniel Rogier a következő epigrammát írta a Antonius Mor által festett Goltzius portréra: Családja Első felesége Pieter Coecke van Aelst időrendben az utolsó feleségének nővére volt. Házasságukból sok gyermek született, gyermekeiknek római neveket adtak (Marcellus, Julius, stb.), mivel az atya római polgár volt. Özvegységre jutván újra megnősült, de nem éppen jó hírű hölgyet vett feleségül, remélte, hogy majd tud rajta változtatni, de ez nemigen sikerült. Magyarországon elérhető kötetei De Re nummaria antiqua, opera quae extant universa. Tomus quintus. Icones Imperatorum Romanorum, Ex priscis Numismatibus ad viuum delineata, & breui Narratione historica illustratae per Hubertum Goltzium, Accessit modo Imp. Romano-Austriacorum Series ab Alberto II. Aug. ad usque Ferdinandum Aug. per annos CC. continuos deducta. Stylo et opera Casperii Gevartii...Antverpiae, Officina Plantiniana Balthasaris Moreti, M.DC.XLV. [1645.] / Goltz, Hubert De Re nummaria antiqua, opera quae extant universa. Antverpiae, Prostant Apud Henricus & Cornelium Verdussen, 1708. / Goltz, Hubert Deák család (köpeczi) A köpeczi Deák család egy erdélyi nemesi család. A család története A család eredeti fészke Bölön és Köpec az Erdővidéken Háromszékben, jelenleg Marosszéken található. Hajdani neve "Bocz", utóbb "Litterati", és ebből "Deák" lett. Nemeslevelét Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől szerezte meg a család őse Gyulafehérváron 1615. július 10.-én, amelyet 1616. július 21.-én SepsiszentGyörgyön hirdették ki. Címeres levelet azonban Mária Terézia magyar királynő által 1766-ban nemes Litterati György nevére megújította. A Deák nevezetet már György viselte 1616-ban, ki előbb még "nobilis Georgius Litterati de Kőepecz" név alatt volt ismer. Az ő fia, köpeczi Deák Mihály már Marosszékbe telepedett, hol ivadéka Szentmiklóson, Ilencfalván, Somordon élt, és ez utóbbi helyen birtokolt is, nagyobbára gazda életet folytatva. Großaitingen Großaitingen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3620 fő (1987. május 25.). Villyó Villyó település Horvátországban, Eszék-Baranya megyében fekvő település. Fekvése A Dráva déli partján, Verőce és Eszék közt fekvő település. Története Villyó(Viljevo) Árpád-kori település. Nevét 1228-ban Willow, Vyllou, 1281-ben Vilio neveken említette először oklevél. Villyó egykor a Rahóci uradalom tartozékai közé tartozott. 1281-ben a Geregye nemzetséghez tatozó Acho mester birtoka volt, aki a birtokot 1311 előtt a Csák nemzetségbeli [Újlaki] Ugrin Maran fia Zeno-nak adományozta. 1317-ben Ugrin fia Miklós a birtokadományt megújította Maran fia András részére. Zöld Öv Mozgalom A Zöld Öv Mozgalmat a kenyai Wangari Maathai alapította 1977-ben. A mozgalom eredményeként több mint 30 millió fát ültettek el összesen 12 afrikai országban, alig egy évtized alatt. Matthait a kezdeti években üldözték és be is börtönözték, ma már annyira népszerű, hogy szinte tabu. Az ültetett fákért nem fizetett a mozgalom, csupán ha a facsemetét gondozták és ha a fa már elég erős volt ahhoz, hogy maga is életben tudjon maradni. 2004-ben Nobel-békedíjban részesült Wangari Maathai a mozgalom miatt. Eritrin Az eritrin (névváltozatok: erythrite, kobaltvirág, kobaltcsillám, kobaltarzén) hidratált kobalt-arzenát. Monoklin kristályrendszerben többnyire megnyúlt prizmás termetű kristályok. Sokszor legyezős, csillag alakú tűs-sugaras kristályokban vagy gömbös összenövésekben található, gyakran földes vagy porszerű halmazokban fordul elő. A vivianitcsoport ásványegyüttesének tagja. Kobaltércként használják fel. Festékszínezékként a kobaltkék színárnyalatot adja. Nevét a görög erythrosz (ερυθρός = vörös) szóból kapta. Kémiai és fizikai tulajdonságai Képlete: Co 3 (AsO 4 ) 2 ·8H 2 O. (Esetenként magnézium (Mg), vas (Fe) és cink (Zn) szennyezi) Szimmetriája: a monoklin kristályrendszerben, kevés szimmetriát mutatnak kristályai. Sűrűsége: 3,0-3,2 g/cm³. Keménysége: 1,5-2,5 lágy kristály (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Hasadása: jól hasítható. Törése: egyenetlen törésű. Színe: bíborvörös, ibolyásan vörös, lilás, rózsaszín, barackvirág színű. Fénye: gyémánt vagy üvegfényű. Földes változata fénytelen. Átlátszósága: átlátszó vagy áttetsző. Pora: rózsaszín vagy halványvörös. Kiszáradva kék, izzítva feketévé válik. Különleges tulajdonsága: sósavban kékes elszíneződést okozva oldódik. Elméleti tartalma : kobaltoxid: = 37,5% Arzénoxid: =38,4% Víz = 24,1% Felismerése és keletkezése 1832-ben a francia származású Francios Sulpire Beudant geológus különítette el. Másodlagosan kobalttartalmú szulfidok és arzenidek mállása során keletkezik az érctelepek oxidációs zónájában. Üledékekben is gyakran megtalálható. Előfordulásai Németországban a szászországi Annaberg közelében, valamint a Harz-hegységben több helyen és a Fekete-erdő területén, Hessen tartományban Schneeberg közelében is megtalálható. Angliában Cornwall vidékén. Szlovákiában Dobsinán, Libetbányán (Lubietova) és Szomolnokon (Smolnik). Csehország területén Jachymov közelében. Románia területén Nagyág, Oravicabánya és Csiklovabánya vidékén. Lengyelországban Kowar és Górahy Zlotych közelében. Norvégia területén. Svédországben Bolidenben. Ausztriában Salzburg vidékén. Franciaországban Allemont térségében. Olaszországban Elba-szigetén. Oroszországban az Ural-hegységben. Nagyobb mennyiségben Marokkó területén, Bou Azzer és Mibladen környékén. Irán területén található nagyobb mennyiségben. Az Amerikai Egyesült Államokban Idaho, Kalifornia és Új-Mexikó szövetségi államokban. Kanadában Ontarióban tartományában Cobalt város közelében. Előfordulásai ismertek Mexikó, Peru. Kongó, Azerbajdzsán és Ausztrália területén. Feliceto Feliceto település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 217 fő (2015). Feliceto Santa-Reparata-di-Balagna, Cateri, Muro, Nessa, Pioggiola, Speloncato, Sant’Antonino és Zilia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: .onion A .onion egy internetes pszeudo-legfelső szintű tartomány, a Tor hálózaton belül elérhető anonim rejtett szolgáltatások (hidden service) jelölésére. Az .onion végződésű címek nem valódi DNS nevek, az .onion tartománynév nem része a DNS-gyökérzónának, de megfelelő proxy használatával egyes programok (pl. böngésző) hozzáférhetnek a szolgáltatásokhoz. A címek a rejtett szolgáltatás konfigurálásakor automatikusan generált 16 karakteres hessek. A 16 karakter tartalmazhatja az angol ábécé kisbetűit és 2 és 7 közötti számokat. A cím gyakorlatilag egy base64-enkódolt 80 bites szám. Laringa Az Ariadne a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjához tartozó Biblidinae alcsalád egyik neme. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Laringa horsfieldii Laringa castelnaui Forrás Laringa Aphex Twin Aphex Twin, valódi nevén Richard D. James (Limerick, 1971. augusztus 18.) angol techno/ambient/IDM/drum and bass zenész. Korai évei Walesi szülők gyermekeként 1971-ben született Cornwallban. Kiskorától kezdve érdeklődött az elektronika iránt. Egy versenyt azzal nyert meg, hogy Sinclair Spectrum számítógépét a TV-re kötve különböző zajokból dallamokat játszott le, a képernyő színeit pedig ehhez igazította. A helyi rendezvényeken lett DJ és zenész, felvéve az Aphex Twin nevet, melynek első tagja egy jelfeldolgozó berendezéseket gyártó cég neve, második része pedig utalás a halvaszületett ikertestvérére, az eredeti Richard Jamesre. A középső D. a nevében a tőle való megkülönböztetésre szolgál. Zenei karrierje 1991-ben alapító tagja lett a Rephlex Recordsnak és megjelentek első lemezei is a belga Mighty Force és R&S Records cégeknél. Rövid időn belül Londonba költözött és további lemezeket jelentetett meg a nagy névnek számító Warp Recordsnál. Számos felkavaró klipet készített, amelyeket Chris Cunningham rendezett (köztük a ’Come to daddy’, amelyet a Music TV rövid időn belül az éjszakai blokkokból is száműzött és – nem véletlenül – a „Valaha készült legfelkavaróbb klip” címmel illet, valamint a nem kevésbé ’erős’ Windowlicker klip). Munkásságával kitolta a techno, ambient és a drum&bass stílusok határait és hatalmas mennyiségű zenét írt, amelyek legtöbbje kiadatlan. Zenéinek hatása lépten-nyomon fellelhető a mai zenék többségében. A legutóbbi albumán preparált zongorával készített dalok is szerepelnek, John Cage stílusához hasonlóan. Tulajdonában van egy páncélozott felderítő jármű, egy tengeralattjáró és egy átépített banképület, ahol él és dolgozik. Ma is folytatja a stílusok határain kalandozó zenéinek írását. Diszkográfia Digeridoo (1992) The Aphex Twin (1992) Xylem tube EP (1992) Selected ambient works 85–92 (1992) On / On remixes (1993) Selected ambient works vol.2. (1994) Words & music (1994) Classics (1994) …I care because you do (1995) Ventolin / Ventolin EP (1995) Donkey rhubarb (1995) 51/13 Singles collection (1996) Girl/Boy EP (1996) Richard D James (1996) Come to daddy / Remixes EP (1997) Windowlicker (1999) Drukqs (2001) Cock 10 / 54 Cymru beats (promo) (2001) 26 mixes for cash (2003) Syro (2014) Computer Controlled Acoustic Instruments pt2 (2015) Cheetah EP (2016) Álnevek alatt Számos álnév alatt szintén jelentős mennyiségű munkája jelent meg AFX Analogue bubblebath (1991) Analogue bubblebath 2 (1991) Analogue bubblebath 3 (1993) Analogue bubblebath 4 (1994) Analogue bubblebath 5 (1995 kiadatlan) Hangable auto bulb (1995) Hangable auto bulb (1995) Analogue bubblebath 3.1 (1997) 2 remixes by AFX (2001) Chosen Lords (2006) Brad Strider Bradley’s beat (1995) Bradley’s robot (1996) Caustic Window Joyrex J4 (1992) Joyrex J5 (1992) Joyrex J9 (1993) Compilation (1998) Caustic Window (2014) GAK GAK (1994) Polygon Window Surfing on sine waves (1993, 2001-ben újra kiadva) Quoth Power Pill Pac-man (1992) Q-Chastic Q-Chastic EP (1992 kiadatlan) Valamint Universal Indicator: Red (1991) Universal Indicator: Green (1995) The Tuss (2 cd-t adott ki, 2009) Aphia minuta Az Aphia minuta a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja. Előfordulása Az Aphia minuta előfordulási területe az Atlanti-óceán keleti részén van, és a norvégiai Trondheimtól, egészen Marokkóig tart. A következő tengerekben is megtalálható: Norvég-, Északi-, Földközi-, Fekete- és Azovi-tenger. Megjelenése Ez a hal legfeljebb 7,9 centiméter hosszú. 26-28 csigolyája van. Hátúszóján 4-6 tüske látható. A hím hát- és farok alatti úszói hosszabbak, mint a nőstényé. Teste áttetsző, kisebb-nagyobb vöröses árnyalattal. Fején és mellúszóinak tövében kromatofórák vannak. Életmódja Nagy elterjedése miatt az Aphia minuta egyben mérsékelt övi és szubtrópusi hal is. Sós- és brakkvízben egyaránt megél. A nyílt vizeket kedveli, ahol a hőmérséklet 13-16 Celsius-fok között van. 97 méter mélyre is lemerülhet, azonban általában 5-80 méteres mélységben tartózkodik. A tengerpartok közelében és a folyótorkolatokban is fellelhető, ahol a homokos vagy vízinövényzettel benőtt aljzaton ül. Állati planktonnal táplálkozik, főleg evezőlábú rákokkal (Copepoda) és Mysidaelárvákkal. Legfeljebb 1 évig él. Szaporodása Az ívási időszaka nyáron van. Körtealakú ikráit üres kagylóhéjakba rakja le. Ívás után mindkét szülő elpusztul. Felhasználása Az Aphia minutának van ipari halászata. Dol (Krašić) Dol (más néven Dol Pribićki) falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Krašićhoz tartozik. Fekvése Zágrábtól 38 km-re délnyugatra, községközpontjtól 4 km-re északra a Zsumberki-hegység délkeleti lejtőin fekszik. Története A település Szűz Mária templomát már a 14. században említik. A 17. században Zrínyi Péter búcsújáró kápolnát emeltetett ide, melyet a 18. században jelentősen bővítettek. 1886-ban tűzvész pusztította. Leégett a harangtorony, de még abban az évben újjáépítették. A falunak 1857-ben 254, 1910-ben 404 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. 2001-ben 216 lakosa volt. Nevezetességei A Doli Szűzanya tiszteletére szentelt templomát 1740-ben Miha Šegina plébános kezdte építtetni annak a kápolnának a felhasználásával, melyet még a 17. században Zrínyi Péter bán építtetett. A harangtorony, a szentély, a hajó boltozata és a három mellékkápona a 18. század közepén épültek barokk stílusban. A harangtornyot az 1886-os tűzvész után újjá kellett építeni. Belsejét vigágos népi motívumokkal, rokokó ornamentikával festették ki. Oltárai és orgonája rokokó stílusúak. A templom Franjo Kuharić érsek kedvelt helye volt, aki szülőhelyéről a közeli Pribić faluból gyakran járt ide imádkozni a Doli Szűzanyához. Holéczy Roger Holéczy Roger (Chicago, 1976. október 19. –) visszavonult magyar válogatott jégkorong játékos. Élete Chicagóban született magyar emigránsok gyermekeként. Édesapja 1968-ban hagyta el Magyarországot, édesanyja három évvel később költözött az Egyesült Államokba. Gyerekkorában egyszerre tanult angolul és magyarul, odahaza anyanyelvén beszéltek szüleivel. Sportolói pályafutása a legrangosabb amerikai juniorligában, az USHL-ben kezdődött. Két évet töltött el itt a Dubuque Fighting Saints csapatában. Ezt követően az amerikai egyetemi bajnokságba az NCAA-ba igazolt. Itt négy szezont töltött a Northeastern University-ben, amelynek örökranglistáján a harmadik legtöbbet játszott és a 25. legtöbb gólpasszt adott játékos a mai napig. Egyetemi tanulmányait követően éveken át egy másodosztályú professzionális bajnokságban az ECHL-ben kergette a pakkot. 2000-ben tett egy rövid kitérőt Németországban, majd Pat Cortina ajánlásával az Alba Volán csapatába került, ahol három szezonon keresztül játszott. Miután a székesfehérvári vezetés nem tartott tovább igényt a játékára, egy svéd harmadosztályú klubhoz, a Gislaved SK-hoz igazolt, majd a Vasas Budapest Stars csapatában játszott, 2010-ben visszatért Fehérvárra a Volánhoz. Eddig karrierje során 43-szor öltötte magára a magyar válogatott mezét. Felnőttként negyedik Világbajnokságán játszik 2010-ben, többek között a 2009-es A csoportoson is szerepelt. A 2010-es Divízió 1-es vb-n egyből az első mérkőzésén betalált Dél-Korea ellen. 2011 nyarán bejelentette visszavonulását. Ezt követően a MAC Budapest Jégkorong Akadémia utánpótlás-edzője volt, majd 2016-ban visszatért az Egyesült Államokba. Trélivan Trélivan település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 2693 fő (2015). Trélivan Aucaleuc, Bobital, Brusvily, Léhon, Quévert, Saint-Carné, Trébédan és Vildé-Guingalan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Egycsillagos szálloda Az egycsillagos szálloda olyan kereskedelmi szálláshely, mely Magyarországon megfelel a következő törvényi előírásoknak a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 40. §-a és az 54/2003. (VIII.29.) GKM rendelet alapján: Felszereltsége 1. Fogadóhelyiséggel, tartózkodó helyiséggel, étkezővel, 30 ágy felett pedig recepcióval is rendelkezik. 2. A szállodai szobaegység nagysága legalább a szobák 80%-ánál: Egyágyas: legalább 8 négyzetméter. Kétágyas: legalább 12 négyzetméter. Kétágyasnál több: ágyanként további 5 négyzetméter. 3. A szobák berendezése, felszereltsége: Berendezés: ágy (ajánlott méret: 100 x 200 cm, legalább 80 x 190 cm), ágyanként ülőalkalmatosság, éjjeliszekrény vagy tárolóhely, bőröndtartó vagy bőröndtároló, olvasólámpa, ruhás-"szekrény", ágyanként legalább négy darab egyforma vállfa (női, férfi), papírkosár, cipőtisztítási lehetőség, ruhakefe, sötétítő függöny vagy zsalu. Telefon: a portán áll a vendégek rendelkezésére. Antenna: legalább a szobák 30%-a rendelkezik antennacsatlakozóval. 4. Vizesblokkok száma: minden megkezdett 10 ágy után egy közös emeleti vizesblokk és nemenként elkülönített WC, a szobákban hideg-meleg víz biztosított. 5. A vizesblokk berendezése, felszereltsége: – a szobákban: mosdó, tükör, piperepolc, törülközőtartó, elektromos csatlakozó, fedett szeméttároló, – közös WC: WC-kefe tartóval, WC- papírtartó WC-papírral, a női WC-ben egészségügyi tasak is, kézmosó, higiénikus kézszárítási lehetőség (papírtörlő vagy meleg levegővel szárítás), – a közös fürdőben: kád vagy zuhanyzófülke, mosdó, tükör, törülközőtartó, ruhafogas, fedett szeméttároló, – a mosdókban: kéztörlő és fürdőtörülköző, szappan, fogmosó poharak az ágyszámmal azonos mennyiségben. 6. A vendégek részére biztosítandó tájékoztatás, eszközök: – a szobákban: hotel- és helységdokumentáció (tájékoztatás a szolgáltatásokról és a településről), tájékoztatás a fogyasztó által a szobáért, valamint a szolgáltatásokért fizetendő árról, illetve díjról a Magyar Köztársaság területén törvényes fizetőeszköz szerint meghatározva, és tájékoztatás a menekülési útvonalról. 7. Lift: csak a három emeletnél magasabb szállodákban. 8. Parkolók, garázsok: a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletben előírt mértékben. 9. Gazdasági és személyzeti bejárat: külön gazdasági bejáratot alakítanak ki. 10. A személyzet öltözete: a vendéggel érintkező munkakörökben a szálloda személyzete egységes formaruhát visel. 11. Tárolási lehetőség hűtőszekrényben. Ez csak az egycsillagos szállodánál követelmény. 12. A szobákat és valamennyi mellékhelyiséget kötelező naponta takarítani. Kötelező szolgáltatások 1. Recepciószolgálat: egy – idegennyelv-ismerettel rendelkező – munkatárs látja el. A szálloda tevékenységéért felelős személy éjszaka is elérhető. 2. Textilváltás: – ágynemű legalább egyszer hetente, új vendég esetén azonban – a vendég érkezése előtt – kötelező az ágyneműcsere, ágyazás naponta, – fürdőszobai textíliák: kéz- és fürdőtörülköző kétnaponta, illetve a vendég kívánsága szerint. 3. Étel-, italkínálat: – reggeli: continental reggeli 10 óráig, – étel: ebéd- és vacsoraidőben szűkített á la carte választék, – ital: a nyitvatartási idő alatt. 4. Egyéb szolgáltatások: csomag- és értékmegőrzés, üzenetközvetítés, ébresztés. Fakultatív szolgáltatások Az egycsillagos szállodánál az elérendő minimális pontszám: 0. Lásd még A szállodák osztálybasorolásának feltételeit a szálloda szócikk tartalmazza . Forrás A kereskedelmi és a fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről szóló 45/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet 54/2003. (VIII.29.) GKM rendelet Bárfai Endre: Szállodai ismeretek (Budapest, 1997) Távoktatási tankönyv Dr. Csizmadia László: Elszállásolási Ismeretek (Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola, Budapest 1996., kiadott jegyzet) Toni Häusler-Peter Kühler: Szállodai marketing (Budapest, 1997)Távoktatási tankönyv Sebastian Polter Sebastian Polter (Wilhelmshaven, 1991. április 1. –) német labdarúgó, az Union Berlin csatára kölcsönben a Mainz 05-től. Légcsavar A légcsavar, idegen szóval propeller a repülőgépek körében általánosan használt erőátviteli megoldás, amely a motor teljesítményét közvetíti a hordozó közegre, a levegőre. A légcsavar megforgatására repülőbenzinnel hajtott dugattyús motort vagy kerozinnal üzemelő gázturbinát alkalmaznak. A légcsavaron a szárnyakhoz hasonló módon felhajtóerő keletkezik, ami a repülőeszközt előre mozgatja. Története A mai formában ismert – motorteljesítményhez és levegőáramláshoz optimalizált – légcsavar korai változata először a Wright fivéreknél jelent meg 1903-ban. Gépük, a Wright Flyer (1900-ban az észak-karolinai Kitty Hawkba költöztek) fából faragott légcsavarral és egy bicikliműhelyben épített motorral szállt fel. A légcsavar hatékonysági mutatója 80%-os volt. Ők ismerték fel először, hogy a légcsavarlapát szárnyként viselkedik, és a saját profilja körüli áramlásnak számítható aerodinamikája van, illetve már ebben a korai stádiumban is végeztek szélcsatorna-kísérleteket, ahol megfigyelhették a légcsavarok körüli áramlásokat. Ennek eredményeként még száz évvel munkásságuk után is ugyanazon elvek alapján számítják és alakítják ki a leghatékonyabb légcsavarformákat. Természetesen már a tudományos megfigyeléseken és számításokon alapuló műszaki megoldások előtt is sokan tettek kísérletet kezdetleges légcsavarhajtás előállítására, ahogyan az alábbi képeken látható. Ezek a mai értelemben véve még nem légcsavarok, de létezésük szükséges volt a mai légcsavarig vezető hosszú úton. class="wikitable" Felépítése Anyaga lehet fa (ez a régebbi repülőgépeknél volt elterjedt alapanyag), lehet fém, és lehet kompozit szénszálas műgyanta is. A légcsavarnak lapátjai vannak, de a légcsavartoll elnevezés is használatos. A lapátok elrendezésének a tömegközéppontja pontosan a légcsavartengelyre van szabályozva. A nagyon pontos beszabályozás rendkívül fontos, mert ha a légcsavar tömegközéppontja nem forgásszimmetrikus, a légcsavar „üt”, és ezzel a motor, illetve az egész repülőgép biztonságát kockáztatja. A szabályozás mértékét érzékelteti, hogy a finombeállítást a légcsavartollakra felvitt festékrétegek vastagságának változtatásával végzik. A légcsavarlapát tulajdonképpen egy szárny a szó aerodinamikai értelmében: van profilja, belépő és kilépő éle, amelyek a forgási iránynak megfelelően vannak kialakítva, és van állásszöge, ami lehet állandó vagy változtatható. Ez utóbbi a „változtatható állásszögű légcsavar”, röviden az „állítható légcsavar”. Ezen túlmenően a korszerű légcsavarlapátnak nem állandó sem a húrhossza, sem az emelkedési szöge. Mindkét jellemző feltűnő, hiszen a lapátok végei kifelé elvékonyodnak, valamint a forgási síkkal nagyjából párhuzamosan, nulla emelkedési szögön állnak, és a lapát körül kialakuló áramlás minél csendesebb leválasztásában, kiegyenlítésében vesznek részt. A kisgépes repülésnél nagyon fontos, hogy a légcsavarlapátok kerületi sebessége nem lépheti át a hangsebességet, mert az ilyenkor kialakuló rezonanciák, áramlásleválások tönkretehetik a légcsavart, illetve a motort. Belátható, hogy a kerületi sebesség fogalma miatt nem az egész légcsavaron következne be a hanghatár átlépésével járó lökéshullám, hanem csak a lapátvégeken, ami komoly terhelést okozna a lapát azon részén, ahol a szubszonikus és a már szuperszonikus rész találkozik. Természetesen erre is lehet méretezni a légcsavart és annak anyagát, de ez a kisgépes (dugattyús-motoros) repülőgépeknél nem gyakorlat és nem is szükséges. Átmérője, a lapátok száma A légcsavar átmérőjétől függ az egyszerre megmozgatott levegő mennyisége és így a légcsavar vonóereje is. Minél nagyobb levegőtömeget kell egyszerre megmozgatni, annál nagyobb teljesítményű motorra van szükség a meghajtáshoz. Emellett, minél nagyobb a légcsavar átmérője, annál lassabb lehet a maximális fordulatszáma. Az optimális esetben a lapátvégek kerületi sebessége még a kb. 220 m/s értéket sem lépi túl. Ha az átmérőből, a forgatási sebességből, az állásszögből és a standard levegősűrűségből számított vonóerő nem lenne elegendő a repülőgép felszállásához, a következőket lehet tenni: Egy picit rövidebbre veszik az átmérőt és beiktatnak még egy lapátot. Ezáltal növelhető a maximum forgási sebesség, illetve még egy plusz "szárny" azaz légcsavarlapát vesz részt a forgatóerő levegőnek történő átadásában. Ennek természetesen „ára” van, mert minél több lapát van a légcsavaron, annál erősebb motor kell az azonos sebességű megforgatáshoz. Ez a folyamat addig ismételhető amíg végül elfogy a légcsavarkoszorún az újabb lapátok számára a hely, vagy elértük a használt hajtómű maximális erőleadási képességét. A légcsavarátmérő kiszámításánál figyelembe kell venni a lapátvégek repülőgéptörzstől és a talajtól való biztonságos távolságát. Meghajtása A légcsavar meghajtása lehet közvetlen, vagy áttételes. A közvetlen meghajtás esetében a légcsavar közvetlenül a motor főtengelyének kivezetésére van erősítve, így a motor fordulatszáma megegyezik a légcsavar fordulatszámával. A kisgépeknél ez az általánosan elterjedt megoldás, lévén, hogy a fogaskerekes áttételek, reduktorok jelentős plusz tömeget képviselnek. A nagyobb lapát-átmérők esetében már szükséges a reduktor alkalmazása, mert a kerületi sebességre érvényes korlátok miatt a légcsavar fordulatszáma alacsonyabb, ez esetben viszont a motorok forgatónyomatéka lehet kevés. Csillagmotorok esetében a bolygókerekes reduktor az általános, míg a soros vagy boxer elrendezésű repülőgépmotoroknál a fogaskerekes áttétel az elterjedt, ott ahol ez szükséges. A motor és a légcsavar viszonya egyfajta kompromisszum, mivel a légcsavar szempontjából a folyamatos nagy forgatónyomaték lenne az ideális minden fordulatszám-tartományban, de a motorok sajátosságaiból adódóan az alacsony fordulaton kívánt nagy nyomaték csakis az átlagosnál nagyobb űrméret alkalmazásával valósítható meg. Ez persze nagyobb fogyasztást és nagyobb súlyt is jelent. Ha a légcsavarátmérő nagy, abban az esetben hatalmas a megmozgatott levegő mennyisége is, de a légcsavar nem is foroghat túl gyorsan (kerületi sebesség!). Belátható, hogy 1000 lóerő leadásához, kb. 2200-as percenkénti fordulaton kb. 30 000 köbcentis motorra van szükség, miközben esetleg a négylapátos 3,6 méter átmérőjű légcsavar csak 1500-at foroghat maximum. Ez egy konkrét példa, további részletek az An–2 repülőgépről szóló szócikkben. Állásszög A légcsavarlapát is egy szárny, és mint ilyen, csak bizonyos állásszög-tartományokban fejti ki hatását. Nulla állásszögön a légcsavar nem fejt ki húzóerőt. Túl nagy állásszögön pedig – csakúgy mint a repülőgépszárny – átesik. Az optimális határok a légcsavar fizikai kialakításától (profil, húrhossz, lapáthossz, fordulatszám) függnek. Főként szállítógépeknél a lapátok negatív állásszögre is állíthatóak, így a leszállás után, kigurulásnál a légcsavart a repülőgép fékezésére, a kigurulási úthossz csökkentésére lehet használni. Felszálláskor a lehető legnagyobb teljesítményleadásra van szükség, ez a légcsavar kis állásszögén a leghatékonyabb, azaz így van a légcsavar az álló levegőhöz képest optimális pozícióban, az átesési kritikus állásszögtől távol. A földön álló gép esetében- amely ekkor még a levegőhöz képest nem mozog – valós állásszögről beszélünk, de amikor a légcsavar által felvett levegő már a repülés mindenkori sebességével "érkezik", a dinamikus állásszög kifejezés használatos. Ez relatív fogalom, amely a megfújás sebességével fordítottan arányos. Ebből következik, hogy minden valós állásszöghöz tartozik egy olyan repülési sebesség, ahol a dinamikus állásszög nullára csökken. Gyakorlatilag ez a nem változtatható állásszögű légcsavar sebességhatára. A légcsavar ekkor nem ad le vonóerőt (tolólégcsavar esetében tolóerőt), mert a gép repülési sebességvektorával egyenlő, de azzal ellentétes irányú megfújás pontosan akkora sebességgel érkezteti a levegőt a légcsavarlapátokhoz, amekkorát azok "kiharapnának" az álló levegőből. A dinamikus állásszög ebben a pillanatban nulla. A repülőgép sebességének további növelése a gravitáció irányába nyomással lehetséges, de ekkor már a légcsavar dinamikus állásszöge negatív lesz, ami erős visszahatást fejt ki és ezzel jelentős terhelést jelent a légcsavarlapátoknak és a motornak egyaránt. Az állítható szögű légcsavar pont ezen jelenségek kiküszöbölésére alkalmazható. Felszállás után, amikor már nem a nagy erőleadás a fő szempont, hanem a folyamatos utazósebesség, illetve a gyorsítás lényeges, egyre nagyobb szögre kell állítani a légcsavart, megtartva ezzel a dinamikus állásszöget az optimális erőkifejtő tartományban. Ezzel a módszerrel folyamatosan lehet gyorsítani a repülőgépet, amíg a légcsavar eléri a legnagyobb beállítási szögét. Általában úgy választják meg a lehetséges szögállítási tartomány legnagyobb szögű felső határát, hogy a légcsavar a földön álló repülőgép esetében se forogjon folyamatos átesésben. Fordulatszám-szabályozás Az előző szakaszban tárgyalt változtatható állásszög egy újabb problémát is felvet, amely szerint az egyre nagyobb állásszögön forgó légcsavar egyre nagyobb terhelést jelent a motor számára. Azaz például 20 fokos szögben álló lapátokkal egy 500 lóerős motor percenként 2000-es fordulattal tud megforgatni egy légcsavart, míg ugyanez az erőforrás már csak 1700-as percenkénti fordulatra lesz képes ha a lapátok szögét 40 fokosra állítjuk. Ez a példa természetesen leegyszerűsített formában, de érthetően mutatja, hogy szükség van a használt repülőgépmotor teljesítményét is valamilyen formában kezelni, hogy se túlterhelés, se kihasználatlan motorteljesítmény ne legyen jellemző a repülőgépre. A repülőgépmotor terhelését a megfelelően méretezett légcsavar jelenti, tehát a légcsavar mérete, állásszögei, fordulatszáma mindenkor arányban kell álljon a használt erőforrás teljesítményével. A gyakorlatban ez többnyire úgy néz ki, hogy a légcsavarszög-állító mechanizmus egyben a motor fordulatszám-szabályozását is vezérli, így az állítható szögű légcsavarokat gyakran állandó fordulatú légcsavarnak is nevezik. Úgy választják meg a beszabályozott fordulatszám felső határát, hogy azt a motor a maximálisra állított lapátszögek mellett is képes legyen teljesíteni. Ezzel megoldottá válik az optimális motorkihasználás, illetve a túlterhelés sem jelentkezik a nagyobb lapátszögek beállításakor. A nem állítható légcsavarral szerelt repülőgépekben a motor fordulatszámát jelző műszer egyben az aktuális motorteljesítményt mérő műszer is, mivel ezeknél a (kis)gépeknél a fordulatszám egyenes arányban áll a motorteljesítménnyel. A változtatható állásszögű légcsavaros gépek esetében, amikor a pilóta nagyobb szögre állítja a légcsavart és már működésbe lépett a fordulatszám-szabályozó, a fordulatszám mérő műszer kijelzése "megáll" az éppen beszabályozott fordulatszámnál és a továbbiakban az úgynevezett szívótérnyomásmérő műszerrel lehet figyelemmel kísérni a motor teljesítményét, ami a gázkar segítségével szabályozható. Ez természetesen csak a dugattyús motorral szerelt gépek esetében van így, ahol létezik a szívótér fogalma. Az egyes motorműszerek figyelése és kiszolgálása plusz feladat a pilóta számára, amely a motorok számának növelésével együtt sokszorozódik. Egy négymotoros gépen például az egyes fordulatszámok és szívótérnyomások egyszerre figyelése és vezérlése már komoly gyakorlatot és rutint igényel. Manapság már automatikus fordulatszám-szabályozás és légcsavarszög állítás jellemző a korszerű légcsavaros gépekre, de a kisebb sportrepülőgépek esetében még többnyire ez is a pilóta feladata. A régebbi cseh és orosz gyártású műrepülőgépek egy ötletes mechanikus légcsavarszabályozót kaptak, amely a repülési sebességből eredő légáramlás változásait használja fel, levéve ezzel a légcsavarszabályozás terhét a pilóta válláról, aki ezáltal fokozottabban koncentrálhat a műrepülés közbeni feladatokra. Autorotálás Ha repülés közben a hajtómű felőli meghajtás lecsökken vagy megszűnik, a légcsavart az érkező megfújó levegő forogni kényszeríti, ezt hívjuk autorotálásnak. Ha eközben a hajtómű kis teljesítményen jár, annak fékező hatása (motorfék) nem engedi túlpörögni a légcsavart. Gond akkor lehet, ha teljes teljesítményen járó motorral ereszkedik gyorsan a repülőgép, mert ebben az esetben – a negatív dinamikus állásszögből eredően – az autorotáció túlforgatja a légcsavart és a hajtóművet is. Álló motor esetében az autorotáláshoz szükséges energia erős fékezőhatásként érvényesül, lassítva ezzel a gép repülését. Ez súlyos gond lehet többmotoros repülőgépek esetében, ahol a légcsavarok által kifejtett vonó(toló)erővektor nem esik egybe a gép hossztengelyével. A szárnyon elhelyezett motorok esetében komoly problémát jelent a csak az egyik oldalon jelentkező fékhatás. Kifejezetten erre az esetre találták ki a vitorlába állítás lehetőségét. Ekkor a megfújásra merőleges helyzetbe lehet állítani a légcsavarlapátokat, megakadályozva ezzel az autorotálást és a féloldalas fékezőhatást. Létezik automata vitorlába állító rendszer is, amely a hajtómű repülés közbeni leállása esetén automatikusan vitorlába állítja a légcsavart. Az autorotálás a helikopterek esetében a kényszerleszállás egyetlen túlélhető módja. A helikopter hajtóművének leállásakor a rotorlapátokat gyorsan negatívba állítva kell zuhanni a géppel, ekkor a megfújás alulról érkezik és a negatívban (nem emelő hanem süllyesztő pozícióban) álló rotorlapátokat pontosan a jó irányba forgatja tovább a levegő. A talaj fölött – a kellő pillanatban – a pilóta gyorsan pozitívba állítja a lapátok állásszögét, és a lapátok tehetetlensége miatt kis ideig tovább forgó rotor termel még annyi felhajtóerőt, hogy a helikoptert biztonságosan a talajra lehessen tenni. Reakciónyomaték és precesszió A hatás-ellenhatás törvénye miatt a forgási iránnyal ellentétes irányú reakciónyomaték keletkezik a repülőgépen a légcsavar megforgatásával. A gyakorlatban a pilóta felől nézve a légcsavar forgási irányával ellentétes irányú elfordulás érzékelhető, amely hatás a legnagyobb teljesítményen – felszálláskor – érezhető a legkifejezettebben. Az egymotoros elrendezésű – a gép hossztengelyével egybeeső pozícióban elhelyezett – légcsavar egyirányú forgásából adódó légcsavarszél, aszimmetrikus megfújást eredményez a mögötte elhelyezkedő függőleges vezérsíkon. Ezek együttes hatásai a még talajon haladó repülőgép felszállóegyenesről való kitörését idézhetik elő. Ezért ezt az oldalkormány segítségével ellen kell tartani, hogy a felszálló gép megtartsa a helyes pályairányt. Egyes többmotoros szállító-repülőgép típusokon olyan hatalmas lenne a reakciónyomaték ereje, hogy a tervezők úgy küszöbölték ki annak hatását, hogy a hajtóművek kihajtásán két-két egymással ellentétes irányban forgó légcsavarkoszorút ún. koaxiális légcsavart helyeztek el. Erre a legkiválóbb példa az Antonov tervezőiroda mérnökei által megalkotott An–70-es szállító repülőgép. A négymotoros gépeknél a nagy visszaható forgatónyomaték a szárnyvégek közelében elhelyezett külső motorok esetében már tekintélyes mértékű, ezért a hosszú erőkaron jelentkező durva csavaró irányú erőre mindenképp méretezni kell a gép szárnyának tartórendszerét. Sajnos a repülésben tévesen terjedt el, hogy az előbbiekben tárgyalt reakciónyomatékot összetévesztik a precesszióval. A precessziós hatás akkor alakul ki, amikor egy megforgatott testet kitérítünk a forgási síkjából. Ennek hatására a kitérítő erő irányával ellentétes precessziós nyomaték keletkezik, amely törekszik a test eredeti forgási síkját megtartani. Egy egymotoros gép orrán elhelyezett légcsavart két kormány segítségével lehet kimozdítani a forgási síkjából, ezek az oldalkormány és a magassági kormány. Működésük egymásra és a légcsavar fogási síkjára is merőleges elmozdulást okoz, így precessziós ellen-nyomatékot idéznek elő. Ezzel szemben a gép hossztengelyével párhuzamos forgómozgást előidéző csűrőkormány nem téríti ki a légcsavart a síkjából, így precessziós nyomatékot a légcsavarra nézve nem okoz, ám a légcsavar forgásából adódó reakciónyomaték miatt könnyebb orsózni a légcsavar forgási irányával szembe, mint vele egyező irányba. Más szavakkal kifejezve: a repülőgép fel-le, illetve jobbra-balra irányú mozgásainál a légcsavar precessziós nyomatékát, míg a hossztengely körüli forgásnál illetve le- és felszállásnál a visszaható forgatónyomatékot, azaz a reakciónyomatékot kell figyelembe venni. Koaxiális légcsavar Mindamellett, hogy az előzőekben tárgyalt reakciónyomatékot ki lehet küszöbölni az egy közös tengelyen egymás mögött ellentétes irányban forgó koaxiális légcsavarokkal, ennek az elrendezésnek több más előnye is van. Természetesen csak ott alkalmazható, ahol a különlegesen erős mechanikai áttételek és a kettőzött légcsavarkoszorúk többletsúlya arányban állnak a géptől elvárt teljesítménnyel. Ez kisebb gépeken nem jellemző, és nem is szükséges, de az egyes katonai gépek, illetve a nagyobb szállítógépek esetében bevált megoldásnak számít. A koaxiális légcsavar nem tévesztendő össze a hajtóművenkénti egylégcsavaros, de oldalanként egymással szembeforgó megoldásokkal. Ez utóbbinál a gép két oldalán a motorok és a légcsavarok egymásnak szembe forognak, csökkentve a hátsó vezérsíkok körüli aszimmetrikus légáramlást, amely az egyirányú forgásból adódna. Az egylégcsavaros hajtóműveknél a légcsavar körül kialakuló áramlás energiájának egy jelentős része elvész az egyirányban forgó légörvénnyel együtt. Ezt képes megakadályozni a koaxiális elrendezés, ahol a második légcsavar az első által keltett légörvény energiáját felvéve hasznosítja azt, miközben gyengíti is annak aszimmetrikus hatását. A koaxiális elrendezésű helikopterek a szembeforgás által kiegyenlített reakciónyomatékok miatt képesek farokrotor nélkül repülni, a vízszintes elfordulást az egymáshoz képest külön szabályozható rotorok kismértékű eltérésével oldják meg. A lassabb rotor kisebb reakciónyomatékot gerjeszt, így a gyorsabban forgó nagyobb ellennyomatéka felé (gyakorlatilag a lassabb irányába) fordul az ilyen felépítésű helikopter. A koaxiális elrendezés minden esetben precíz mechanikai megoldásokat és bonyolult fordulatszámvezérlést kíván, de hosszú évek tapasztalata bizonyítja a koaxiális légcsavarok létjogosultságát. Köpenyes (gyűrűházas) légcsavar A hatásfokjavítás másik módja a szárnyvégeken leváló áramlások veszteségének csökkentése. Ezt a propeller köré helyezett lemezgyűrűvel (gyűrűházzal) érik el. Ilyen alkalmazást találunk a magyar légimentők Eurocopter EC-135 típusú helikoptereinek hátsó propellerénél. Légcsavaros gázturbinás hajtómű Repülőgépek hajtására elterjedten alkalmazzák a turbólégcsavaros meghajtást, amikor a légcsavar forgatását egy gázturbina végzi. A turbólégcsavaros hajtómű legelőnyösebb tulajdonsága a magas hatásfoka, míg hátrányai közé az alacsonyabb elérhető maximális sebesség, és főként az utasszállító repülőgépek esetén fontos szempontként szereplő magas zajszint tartozik. Turbólégcsavaros meghajtásnál a légcsavar forgatására leggyakrabban légcsavaros gázturbinát alkalmaznak, amelynél a gázturbina égésteréből kilépő gáz mozgási energiáját a gázturbina tengelyének forgatására használják. A légcsavaros gázturbinában a turbina, a kompresszor és a reduktor egy tengelyre van szerelve. Főként helikoptereknél, de ritkábban repülőgépeknél is alkalmazzák a szabadturbinákat (más néven: tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbinás hajtómű), amelyeknél a kompresszort és a reduktort hajtó turbinafokozatok külön tengelyen találhatók. A világ első működő légcsavaros gázturbinájának megalkotása Jendrassik György nevéhez fűződik. Az 1938-ban megtervezett és a Ganznál 1940-ben elkészített Cs 1 típusú légcsavaros gázturbinát a Varga László tervei alapján kifejlesztett X/H és X/G kéthajtóműves felderítő repülőgéphez szánták. Joy to the World (Eruption-dal) A Joy To The World a 2. kimásolt kislemez a brit Eruption együttes Our Way című albumáról. A dal 7 inches kislemezen, és 12-es lemezen is megjelent. Túlzott sikert azonban nem ért el, így slágerlistás helyezés sem lett belőle. A kislemez a Jupiter Records lemezkiadónál jelent meg. Az eredeti verzió 1970-ben jelent meg a Three Dog Night nevű együttes előadásában kislemezen. A számok listája Németország Jupiter Records 613 563) " Joy To The World " - 3:28 " Time " - 2:33 Németország Super Sound Single (Jupiter Records 620 156) " Joy To The World " - 3:28 " Time " - 2:33 Kiss Attila (régész) Kiss Attila (Brassó, 1939. június 27. – Budapest, 1999. november 30.) magyar régész. Élete Édesapja Kiss Vilmos közgazdász, revizor. 1962-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen régész oklevelet szerzett, majd 1965-ben doktorált. 1962–1973 között a pécsi Janus Pannonius Múzeum muzeológusa, majd 1973-tól a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának tudományos munkatársa, 1984-től tudományos főmunkatársa. 1998-ban PhD-fokozatot szerzett. Elsősorban a Kárpát-medence népvándorlás kori és honfoglalás kori történetével, illetve Magyarország államalapítás kori történetével foglalkozott. A 7–8. századi ötvösművészet emlékeit is vizsgálta. A majsi Árpád-kori temető (1963–1967), a pécsváradi vár és apátság (1965–1973), a kozármislenyi római kori kocsisír (1969–1970) és a Kölked-feketekapui avar kori telep és temető ásatásainak vezetője (1970–1999) volt. Nevéhez fűződik Baranya megye avar és honfoglalás kori leleteinek közzététele. 1966-tól felesége Zoffmann Zsuzsanna antropológus. Elismerései 1987 Kuzsinszky Bálint-emlékérem 2000 Széchényi Ferenc-emlékérem (posztumusz) Művei 1977 Avar cemeteries in county Baranya. 1983 Baranya megye X-XI. századi sírleletei. 1989 Das römerzeitliche Wagengrab von Kozármisleny. 1992 Népvándorlás kori aranykincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban (tsz. Garam Éva ) 1999 Szilágysomlyó - A gepida királyok aranykincsei. (tsz. Alfred Bernhard-Walcher) A titkok könyvtára 3. – A Júdás-kehely átka A titkok könyvtára 3. – A Júdás-kehely átka (The Librarian: Curse of the Judas Chalice) 2008-as amerikai film, a Titkok könyvtára-sorozat harmadik, egyben befejező része. A filmet, melyet Jonathan Frakes rendezett, az Amerikai Egyesült Államokban a TNT televíziós adón mutatták be 2008 decemberében. A főszereplő könyvtárost – aki egy titkos gyűjteményt védelmez Vlad Draculától és annak vámpír csatlósaitól – ezúttal is Noah Wyle alakítja. Szereplők Noah Wyle – Flynn Carsen Bob Newhart – Judson Jane Curtin – Charlene John Curran – Clerk Bruce Davison – Lazlo/Vlad professzor Stana Katić – Simone Renoir Dikran Tulaine – Sergei Kubichek Épineuse Épineuse település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 251 fő (2015). Épineuse Fouilleuse, Avrigny, Bailleul-le-Soc, Maimbeville, Catenoy és Sacy-le-Grand községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Olimpiai gól Olimpiai gólnak azt nevezik, amikor a labdarúgásban a játékos úgy csavarja be a kapuba a labdát szögletrúgásból, hogy abba senki sem ér bele. Eredete Az elnevezés 1924-ből származik, amikor október 2-án Cesáreo Onzari a mérkőzés 15. percében egy ilyen gólt rúgott Uruguaynak, a címvédő olimpiai bajnoknak. Ez a gól is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nagy rivális Argentína győzzön a meccsen. Dél-Amerikában ez után terjedt el a "Gol olímpico" kifejezés, amely Észak-Amerika közvetítésével az egész világon meghonosodott. Történelem A labdarúgó világbajnokságok történetében az egyetlen olimpiai gólt a kolumbiai Marcos Coll lőtte a legendás Lev Jasinnak, egy 1962-es, a Szovjetunió ellen 4-4-re végződő meccsen. A jegyzett meccseken eddig a legtöbb ilyen gólt, szám szerint nyolcat, a szerb Dejan Petković szerezte. Fornalutx Fornalutx település Spanyolországban, a Baleár-szigeteken. Fornalutx Sóller és Escorca községekkel határos. Lakosainak száma 663 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kollár József (építész) Kollár József (Pest, 1869. december 18. – Budapest, 1943. július 8.) építész. Életútja Kohn Dávid pénzváltó és Weisz Anna elsőszülött fia. Kohn családi nevét 1892-ben változtatta Kollárra. A budapesti műegyetemen tanult, ahol 1894-ben szerzett oklevelet. 1892-ben külföldön járt tanulmányúton. Ezután Schmahl Henrik tervezőirodájának lett a munkatársa, 1900-ban pedig társult Révész Sámuellel. Közösen nyerték meg az első díjat a Központi Zálogház palotájára kiírt pályázaton. Számtalan villát, bérházat, bankat és részvénytársasági székházat terveztek és építettek. Ilyenek pl.: Deák Ferenc téri áruház, a Kossuth Lajos tér 10., a Vörösmarty tér 4. sz. bérházak. A fővárosban első ízben alkalmaztak „cour d'honneur”-szerű beépítést az Üllői út 59. sz. bérháznál. Művein megfigyelhetők időrendben az olasz gótika, a szecesszió és a barokkos motívumok. 1919. május 23-án a pest-terézvárosi római katolikus plébánián megkeresztelkedett. Halálát hólyagrák, szívizom elfajulás okozta. PPA A PPA (Personal Package Archive) személyes csomagtároló. A személyes csomagtárolók az Ubuntu (és származékai) felhasználói számára tervezett, harmadik féltől származó szoftvertárolók. (Nem tévesztendő össze a .ppa fájlkiterjesztéssel). Előfordul, hogy a külső tárolók használatára van szükség, mert az Ubuntu alapesetben nem tartalmaz egy-egy számunkra szükséges programot. Ezek lehetnek külső fejlesztésű programok, vagy egyes programoknak más verziószámú változatai. Ezeket a ppa-kat nem az Ubuntu fejlesztői tartják karban, ezért használatuknál nem árt némi óvatosság. A tároló felvétele és a program telepítése nem bonyolult. Terminálba beírva: $ sudo add-apt-repository ppa:ppaneve majd: $ sudo apt-get update és: $ sudo apt-get install csomagnév Forrás Ubuwiki Probarbus A Probarbus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és az Barbinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nemhez az alábbi 3 faj tartozik: Probarbus jullieni Probarbus labeamajor Probarbus labeaminor Forrás Encyclopedia of Life Erkel Ferenc Vegyeskar (Budapest) A Budapesten működő Erkel Ferenc Vegyeskar 1948-ban, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) kórusaként alakult. Megalapítása óta lényegében szünet nélkül működik, ám jelenlegi arculata 1997-es újjáalakulásával alakult ki. A kórus hitvallása szerint minél több kor és zenei stílus kórusirodalmából válogatva igyekszik a műveket minél hitelesebben, lehetőleg eredeti nyelven tolmácsolni a közönség számára. Történet A Budapesten működő Erkel Ferenc Vegyeskar 1948-ban, OKISZ Erkel Ferenc Vegyeskar néven alakult Pászti Miklós és Fasang Árpád vezetésével. 1963-tól Maklári József kiváló karnagyi munkája révén – akinek az 1990-es évek elején Gráf Zsuzsanna is besegített - a legjobb hazai kórusok egyike lett. Amikor Maklári tanár úr már nem tudta folytatni munkáját, az énekkart a széthullás veszélye fenyegette. Ám a kórus elkötelezett kis magjának és Takács Annamária buzgó ügyszeretetének köszönhetően 1997 szeptemberében 2 fiatal főiskolás, Tardy Gergely és Frank Zoltán vezetésével sikerült kilábalni a krízishelyzetből. 1998-ban Cseri Zsófia is bekapcsolódott a munkába, és 2002-től egyedül vezeti a kórust. Karnagy A kórus jelenlegi karnagya: Cseri Zsófia, aki 1999-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem TFK ének-zene, karvezetés szakán végzett, majd 2001-ben szerezte meg egyetemi diplomáját a pécsi JPTE ének-zene, karvezetés szakán, és karvezetés tanulmányait a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktori képzésén folytatta. 1996-ban első helyezést ért el Szegeden a Főiskolások Országos Karvezető versenyén. 1998-tól előbb társkarnagyként, majd 2002 óta a kórus karnagyaként vesz részt az Erkel Ferenc Vegyeskarban. 2003-ban a IX. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen a zsűri ítélete alapján külön karnagyi díjban, a Lantos Rezső-díjban részesült. 2006-ban a Kodály Zoltán IV. Magyar Kórusversenyen ismét megkapta a Lantos Rezső-díjat, 2012-ben a „Seghizzi" 51. Nemzetközi Kórusversenyen karnagyi különdíjat nyert. Repertoár A kórus repertoárja a reneszánsz mesterektől kezdve a barokk, klasszikus és romantikus stílus képviselőin át egészen a XX. századi zeneszerzőkig terjed. Ezek között is fontos helyen állnak a magyar zeneszerzők művei, amelyek jelentős része magyar népdalok illetve híres magyar költők verseinek feldolgozásai. Egyházi és világi műveket egyaránt énekelnek, lehetőleg eredeti nyelven (magyar, német, angol, francia, olasz, svéd és latin), így követve leghívebben a zeneszerző elképzelését. David Coulthard David Coulthard (teljes nevén: David Marshall Coulthard; Twynholm, Kirkcudbrightshire, Skócia, Nagy-Britannia, 1971. március 27. –) skót autóversenyző. 1994 és 2008 között 247 Formula–1-es versenyen indult. Visszavonulásakor a mezőny korelnöke és egyik legrutinosabbja volt, nála csak Rubens Barrichello, Riccardo Patrese és Michael Schumacher indult több Formula–1-es versenyen. A világbajnokságot sosem nyert versenyzők között ő szerezte a legtöbb világbajnoki pontot. 2008. november 2-án, az brazil nagydíjon fejezte be hosszú Formula–1-es karrierjét. Utolsó csapatánál, a Red Bull Racingnél továbbra is alkalmazásban marad, mint tanácsadó, továbbá a 2009-es évad első néhány versenyén tartalékversenyzőként működik közre. Pályafutása A Formula–1 előtt Coulthard tizenkét éves korában érte el első jegyzett sikereit gokartozásban. 1983-ban, 1984-ben és 1985-ben sorozatban háromszor nyerte meg a skót junior bajnokságot. 1986-ban megnyerte a nyílt junior skót bajnokságot, a brit Super 1 junior bajnokságot és a nyílt felnőtt skót bajnokságot is. 1989-ben váltott autókra és tíz futamgyőzelemmel azonnal megnyerte a brit Forma-Ford 1600-as bajnokságot. Teljesítményéért elsőként kapta meg a Forma 1-es McLaren csapat és az Autosport magazin által alapított „Az év ifjú versenyzője” díjat, amelyet azóta is minden évben átadnak. Ugyanebben az évben kilenc futamgyőzelemmel megnyerte a P&O Forma-Ford 1600 junior bajnokságot is és harmadik lett a Brands Hatch-i Forma-Ford Fesztiválon. 1990-ben eltörte a lábát egy Spa-Francorchamps-i futamon, ám a Paul Stewart Racing színeiben ebben a csonka évében is negyedik lett a brit Vauxhall Lotus Challenege sorozatban (futamgyőzelem Silverstone-ban és Brands Hatchben) és ötödik a GM Lotus Euroseries sorozatban (futamgyőzelem Knutsdorpban). 1991-ben a Paul Stewart Racinggel együtt feljebb lépett a Formula–3-ba és második helyezett lett a brit bajnokságban öt futamgyőzelemmel. Megnyerte a Zandvoort-i Marlboro Masters futamot és a híres Makaói Világkupát is. 1992-ben – továbbra is a Paul Stewart Racinggel – a Forma-3000-ben folytatta pályafutását, ahol kilencedik lett. 1993-ban ugyanebben a sorozatban a harmadik helyen végzett. Elindult a Le Mans-i 24 órás versenyen is a Jaguar csapat színeiben és győzelmet aratott a GT osztályban, összetettben pedig 15. lett. Teljesítményére már a forma 1-ből is felfigyeltek és a Williams csapat leszerződtette tesztpilótájának. A Formula–1-ben Coulthard 15 évig tartó pályafutása során többször leendő vagy aktuális világbajnokokkal versenyzett egy csapatban. Mégis csak 7 évadban kerekedtek felül rajta csapaton belül. Ezt Hillnek kétszer, Häkkinennek 6 közös év alatt négyszer, Räikkönennek 3 közös év alatt kétszer sikerült. Williams 1994 Az 1994-es szezonnak Coulthard mint a Williams-Renault tesztpilótája vágott neki, ám a csapat első számú versenyzőjének, Ayrton Sennának imolai halála után lehetőséget kapott a versenyzésre Damon Hill oldalán. Első versenyén, Barcelonában elektronikai hiba miatt kiesett, a másodikon, Montrealban azonban az ötödik hellyel már pontot szerzett. 1994-ben Coulthard összesen nyolc futamon indulhatott. Mivel a Williams motorszállítója, a Renault jobban szerette volna, ha egy ismertebb versenyző ül az autóban Hill mellett, így az 1992-es világbajnok, Nigel Mansell foglalta el a Williams második autóját négy futamon (Magny-Cours, Jerez, Suzuka, Adelaide). Coulthard legjobb eredménye a szezon során estorili második helye volt, a világbajnoki pontversenyben pedig 14 ponttal a nyolcadik helyen végzett. 1995 1995-ben Coulthard egész éves versenyzési lehetőséget kapott a Williams csapattól. A skót pedig 16 futam alatt bebizonyította, hogy érdemes volt szerződtetni: ötször indulhatott pole-pozícióból, 10-szer állt a dobogóra, egyszer pedig győzött, a portugál nagydíjon, Estorilban. A világbajnoki pontverseny harmadik helyén zárt, csapattársa, Damon Hill mögött. McLaren 1996 1996-ban Coulthard csapatot váltott és aláírt a McLaren-Mercedeshez. Új csapattársa Mika Häkkinen lett, aki 1993 óta versenyzett a wokingi istállónál. Coulthard két alkalommal tudott dobogóra állni (Nürburgring: harmadik hely, Monaco: második hely). Az 1996-os évben és 18 ponttal hetedik lett a világbajnoki pontversenyben. Häkkinen 31 ponttal ötödik volt. 1997 Az 1997-es szezon remekül kezdődött Coulthard számára: rögtön az első versenyt megnyerte Ausztráliában. Az év során még egyszer – Monzában – tudott diadalmaskodni, két alkalommal (Zeltweg, Jerez) pedig második volt. Utóbbi futamot megnyerhette volna, ám a McLaren csapatutasítására el kellett engednie csapattársát, Häkkinent, aki így learatta pályafutása első futamgyőzelmét. Coulthard így is sikeresebb évet zárt, mint a finn: 36 pontjával (és Michael Schumacher utólagos kizárásával a világbajnokság második helyéről) a harmadik helyen végzett a pontversenyben, míg Häkkinen 27 ponttal csak hatodik lett. Ennek ellenére a finn versenyző vált a McLaren favoritjává a következő esztendőkben. 1997-ben a McLarenhez szerződött Adrian Newey, aki a korszak legsikeresebb tervezője volt, s aki nagyban hozzájárult a Williams 1992-től 1997-ig tartó aranykorához innovatív aerodinamikai megoldásaival. Newey mellett a Bridgestone is szerződött a McLarennel, míg a csapat legnagyobb riválisának számító Ferrari továbbra is Goodyear abroncsokat használt. 1998 A McLaren MP4/13 1998-ban a leggyorsabb autó volt a mezőnyben, ám ebből nem Coulthard, hanem Häkkinen tudta a legjobbat kihozni. Az első futamon, Melbourne-ben Coulthard sokáig vezetett – miután Häkkinennek elrontották a kerékcseréjét –, de néhány körrel a futam vége előtt csapatutasításra el kellett engednie a finnt. Sokak szerint ez ébresztette rá Coulthardot, hogy a csapatvezetés Häkkinent favorizálja vele szemben. Mindenesetre maga Coulthard évekkel később úgy nyilatkozott, hogy ha újra futnák azt a versenyt, nem engedné el Häkkinent. Innentől kezdve Häkkinen szárnyalt, Coulthard pedig a kettes számú versenyző szerepébe kényszerült. Mindössze egy versenyt nyert (Imola), miközben csapattársa kereken 100 ponttal világbajnok lett. Coulthard 56 ponttal a harmadik helyen végzett, Michael Schumacher mögött. Szerzett három pole-pozíciót és összesen kilenc alkalommal végzett a dobogón (ebből egyszer az első, hatszor a második, kétszer a harmadik helyen). Nagy botrányt robbantott ki a belga nagydíjon Michael Schumacherrel való ütközése, mikor a német 40 másodperces előnnyel vezetve beleszállt az előtte lévő Coulthardba, akit épp lekörözni készült. Schumachernek leszakadt a kereke, Coulthardnak a hátsó szárnya. Miután mindketten beértek a boxba, Schumacher a McLaren-boxhoz rohant, és majdnem nekiesett a skótnak. Schumacher azzal vádolta Coulthardot, hogy direkt lefékezett, és ütközött vele, hogy segítse a csapattárs, de már kiesett Mika Häkkinent, aki Schumacherrel volt harcban a világbajnoki címért. Távolról viszont úgy tűnt, hogy Schumacher rohant bele a McLarenbe, de valószínű, az igazságra soha nem derül fény. 1999 1999 ismét Häkkinen éve volt. Coulthard ugyan aratott két futamgyőzelmet (Silverstone, Spa-Francorchamps), ám hét alkalommal kiesett (ebből hatszor műszaki hiba miatt) és ismét nem jelentett veszélyt csapattársára, aki 76 ponttal megszerezte második világbajnoki címét. Coulthard 48 ponttal negyedik lett. 2000 A 2000-es szezon első felében hármas csata alakult ki a világbajnoki címért Schumacher, Häkkinen és Coulthard között azáltal, hogy Coulthard jobb formában kezdte az évet, mint csapattársa. Nyert Silverstoneban, Monacóban és Magny-Cours-ban és szerzett két pole-pozíciót (Nürburgring, Hockenheim). Az osztrák nagydíjtól kezdve azonban ismét Häkkinen javára fordult a kocka csapaton belül, így végül újra a finn és Schumacher párbajává változott a világbajnokság. Ezúttal azonban Schumacher nyert, Häkkinen második lett, míg Coulthard a harmadik helyen végzett 73 ponttal. Az év krónikájához tartozik, hogy 2000 májusában Coulthard – akkori menyasszonyával, Heidi Wichlinskivel – lezuhant a franciaországi Lyon közelében magánrepülőgépével. A repülőt vezető két pilóta életét vesztette, ám Coulthard és menyasszonya a csodával határos módon apró zúzódásokkal megúszták a balesetet. 2001 2001-ben Coulthard 1997 óta először le tudta győzni csapattársát, Häkkinent, ám ez részben köszönhető volt a finn autója megbízhatatlanságának, illetve hanyatló motivációjának is. Mint utóbb kiderült, 2001 volt Häkkinen utolsó Formula–1-es szezonja, Coulthard pedig hiába vált a McLaren „vezéregyéniségévé” ebben a szezonban, a Ferrari dominált, így Schumacher fölényesen (123 pont) nyert, míg Coulthardnak 65 ponttal és két futamgyőzelemmel (Interlagos, Zeltweg) a második hely jutott. 2002 2002-ben, Häkkinen visszavonulása után a szintén finn Kimi Räikkönen lett Coulthard csapattársa a McLarennél, aki az előző évben debütált a Formula–1-ben a Sauber-Petronas csapatban. Coulthard első közös szezonjukban több mint kétszer annyi pontjával 51-24 pont arányban maga mögé tudta utasítani az ifjú Räikkönent a pontversenyben – és a csapat egyetlen futamgyőzelmét is a skót aratta le (Monaco). 2003 Sokak szerint – és maga Coulthard is így vélekedett – a 2003-tól bevezetett egykörös időmérő edzés nem kedvezett a skót versenyzőnek. Ugyan az első futamon, Melbourneben még nyerni tudott, ám miután a következő versenyen, Malajziában Räikkönen megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, egyre inkább rá koncentrálódott a McLaren csapat figyelme. Räikkönen több versenyt ugyan nem nyert a szezon során, de rendkívül egyenletes teljesítménnyel mégis a második helyen végzett a pontversenyben – mindössze két ponttal elmaradva a világbajnok Schumachertől. Coulthard eközben 51 ponttal hetedik lett. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a skót több alkalommal segítette csapattársát. Ekkor már tudni lehetett, hogy 2004 Coulthard utolsó éve lesz a McLarennél, miután a csapat 2003 második felében bejelentette, hogy 2005-től Juan Pablo Montoyát szerződteti Räikkönen mellé. 2004 Coulthard búcsúja a McLarentől nem sikerült emlékezetesre – igaz, a csapatnak összességében sem volt jó éve. A skót versenyző a világbajnokság tizedik helyén végzett, 24 ponttal. Csapattársa, Räikkönen is csak hetedik lett (45 pont), de ő legalább három alkalommal dobogós helyen végzett. Coulthard és a McLaren 2004-es különválásával a Formula–1 történetének egyik leghosszabb versenyző-csapat kapcsolata ért véget. Red Bull Racingnél 2005 Coulthard 2005-től a Jaguart felvásárló Red Bull Racingnél folytatta pályafutását, ahol valósággal kivirult: a McLaren szigorúan kontrollált kommunikációja után a Red Bullnál a skót sokkal nyíltabb, őszintébb lett. 2005-ben két ifjú csapattárs, az osztrák Christian Klien és az olasz Vitantonio Liuzzi váltotta egymást a Red Bull második számú autójában versenyről versenyre, ám Coulthard helye biztos volt. A skót versenyző a bizalmat a világbajnokság 12. helyével és 24 ponttal hálálta meg – legjobb helyezése két negyedik hely volt (Melbourne, Nürburgring). 2006 A csapat elégedett volt Coulthard teljesítményével és 2006-ra is meghosszabbították szerződését, amikor is már végig Klien volt a csapattársa. Megszerezte a csapat első dobogós helyezését a legendásan nehéz monacói nagydíjon. A szezon végén Adrian Newey is csatlakozott a csapathoz, s ez pozitív jövőt sejtet az istálló számára – Coulthard ki is fejezte azon kívánságát, hogy a következő évben is maradhasson a Red Bullnál. 2007 A 2007-es szezon nem a legjobban indult a skót versenyző számára, ugyanis az első 3 futamon (Ausztrália, Malajzia, Bahrein) is kiállni kényszerült. Ám ezután, hatalmas meglepetésre, 5. lett Spanyolországban a gyengécske Red Bullal. Ezután a verseny után pár csapat nyomására az FIA elkezdett vizsgálódni a Red Bull autóival kapcsolatban, ugyanis többek szerint Coulthard azért tudott ilyen jó eredményt elérni, mert az autójának hátsó szárnya nagy sebességnél elhajlik, ezáltal nagyobb sebességet biztosítva a versenyzőnek. Ám hiába a feljelentés, a csapat autóin nem találtak semmi szabályellenest, így a büntetés is elmaradt. A következő futamon, Monacóban, ahol az előző évben 3. lett, ezúttal csak a csalódást keltő 14. hely jutott neki. Ezzel egy hosszabb szünet következett, ugyanis a monacóival együtt 5 versenyen képtelen volt pontot szerezni. A kaotikus európai nagydíjon ismét pontot szerzett, 5. lett. Ezután újabb 4 futamon maradt pont nélkül, majd következhetett a versenynaptárba 30 év után visszakerülő fujin rendezett japán nagydíj. A versenyen elképesztően rossz körülmények uralkodtak (sűrű köd, szakadó eső), ám őt ezek, és a többször a pályára hajtó biztonsági autó sem zavarta meg. A versenyen Coulthard végig nagyon szépen haladt, és sokáig esélye is volt, hogy beállítsa az istálló legjobb eredményét, vagyis 3. legyen, ám kevéssel a vége előtt, a későbbi világbajnok Kimi Räikkönen körbeautózta őt, így meg kellett elégednie a 4. hellyel, ám így is ez volt az évben a legjobb eredménye. Kínában ismét pontot szerzett, 8. lett, majd az évadzáró brazil nagydíjon épp, hogy csak lecsúszott az 1 pontot érő 8. helyről. A szezont így 14 szerzett pontjával az összetett 10. helyén zárta, megelőzve csapattársát, Mark Webbert. 2008 2008-ban továbbra is a Red Bull versenyzője. Az idénnyitón összeütközött Felipe Massával, és kiesett. A maláj nagydíj szabadedzésén szerencsés kimenetelű balesetet szenvedett az autó felfüggesztésének meghibásodása miatt. Az FIA vizsgálatot indított, hogy típushibáról van-e szó, ám végül megadta a rajtengedélyt mindkét Red Bull-versenyzőnek. A futamon alig maradt le a pontszerzésről, a 9. helyen végzett. Bahreinben ismét ütközött, ezúttal Jenson Buttonnal. Sérült autójával csak a 18. helyen ért célba. A spanyol nagydíjon, ahol az előző évben jó eredményt ért el, csak a 9. sorba kvalifikálta magát, 10 rajthellyel hátrébb, mint csapattársa, Webber. A versenyen újabb ütközés hátráltatta, ezúttal Timo Glock lökte meg hátulról. Rövid ideig úgy tűnt, nem sérült az autója, de a következő körben bal hátsó defektet kapott és elvesztette minden esélyét a pontszerzésre. Végül a 12. helyen ért célba, körhátrányban. A török nagydíjtól kezdve biztatóbb eredményeket ért el, az időmérő edzésén sikerült a legjobb tízbe kerülnie. A versenyen 9. lett, ismét lemaradva a pontszerzésről. Monacóban ismét sikerült a legjobb tízbe kerülnie az időmérő edzésen, de a 2. időmérő-szakasz letelte előtt nem sokkal az alagútból kijövet falnak csapódott, így a 3. részben mért kör nélkül, a 10. helyre kvalifikálta magát. Ráadásul a csapatnak nem sikerült váltócsere nélkül újjáépítenie az összetört Red Bullt, ami a szabályok szerint 5 helyes rajtbüntetéssel jár. Az esőben tartott versenyen a 15. helyről indulhatott, és a rajt utáni körökben föl is jött pár helyet. Már a 11. helyen autózott, amikor a Massenet kanyarban hirtelen falnak ütközött, ráadásul a mögötte haladó Bourdais is neki ment, így feladni kényszerült a versenyt. A kanadai nagydíjon - precíz vezetéstechnikájának köszönhetően - az egyik leggyorsabb tudott lenni a mezőnyben a feltöredező aszfalton, és a harmadik helyen végzett a két BMW mögött. Franciaországban a 8. helyről rajtolt, de megint éppen hogy lemaradt a pontszerzésről: a 9. lett. Jelenleg 6 pontja van a világbajnokságban, amivel a 12. helyen áll. Hazai versenye, a brit nagydíj előtt Coulthard bejelentette, hogy az év végén visszavonul az aktív versenyzéstől és a továbbiakban tanácsadóként működik közre a Red Bull csapat munkájában. A futamon már az első körben kiesett, mert összeütközött Vettellel. Németországban a 10. helyről indult, és a 13. helyen ért célba. Magyarországon a 13. rajtkockából lett 11. Valenciában csak a 17. helyről rajtolhatott. A rajtnál összeütközött Piquet-vel, majd Sutillal, akit előzni próbált. Így visszaesett az utolsó helyre, ahonnan a futam végéig nem mozdult előre. Az esős Belga-és Olasz Nagydíjon csak a célba érésnek örülhetett. Nem úgy a Szingapúrban, ahol – másodszor 2008 során – a pontszerző helyen intették le, 7. lett. Mint utóbb kiderült, ekkor szerzett utoljára pontot pályafutása során. A japán nagydíjon kiesett, utolsó célba érését Kínában könyvelhette el. Pályafutása utolsó Formula–1-es versenyére, a brazil nagydíjra különleges festésű autóval, overállal és sisakkal készült. Az időmérő edzésen ismét nem sikerült bejutnia a harmadik szakaszba, a 14. helyen végzett. Az esős futamon már a második kanyarban kiesett, amikor Nico Rosberg hátulról meglökte és megpördült, majd az őt kikerülni igyekvő Nakadzsima Kadzuki nekiütközött. Coulthard 2008-ban megbízhatóan versenyzett (17-ből 12 futamon célba ért), bár kevéssé eredményesen: Mindössze kétszer szerzett pontot, ebből egyszer dobogóra állhatott. Három alkalommal csak egy hellyel maradt le a pontszerzésről. A 2008-as világbajnokságot a 16. helyen zárta, 8 ponttal. 2009 2009-ben a Red Bull Racing tanácsadójaként és a BBC szakkommentátoraként dolgozik.[forrás?] Miután kiderült, hogy a csapat új tesztpilótája, Brendon Hartley nem kapta meg a Formula–1-es szuperlicencet, a 2009-es világbajnokság első néhány futamán Coulthard látja el a teszt-és tartalékversenyzői feladatokat. Összes Formula–1-es eredménye (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Magánélete Coulthardot korábban igazi playboyként tartották számon, akinek barátnői mindig fotómodellek voltak. A skót jegyben járt Andrea Murray-vel, Heidi Wichlinskivel és Simone Abdelnour-ral is.[forrás?] 2000. május 2-án, a franciaországi Nizza környékén repült egyik barátjával, ám egyszer csak motorproblémát észleltek, és Lyon mellett, a kényszerleszállás közben a földbe csapódtak. Coulthard akkori barátnője, az amerikai modell Heidi Wichlinski, valamint a személyi edzője, egyben testőre, Andy Matthews túlélték a szerencsétlenséget, ám a másodpilóta életét vesztette.[forrás?] David Coulthard nőtlen, 2006. június 2-án eljegyezte a belga Karen Miniert, aki korábban Formula–1-es újságíróként dolgozott. A pár Monacóban él, de Coulthardnak vannak házai Londonban és Svájcban is, s több luxushotel tulajdonosa Nagy-Britanniában és Monacóban.[forrás?] 2008. november 21-én megszületett a fia, Dayton Minier Coulthard. Becenév David Coulthardot a médiában gyakran emlegetik „DC” (ejtsd: díszí) néven.[forrás?] Amenmosze (herceg) Amenmosze („Ámon gyermeke”) ókori egyiptomi herceg a XVIII. dinasztia idején, I. Thotmesz legidősebb fia és kijelölt örököse, végül azonban már apja halála előtt meghalt. Feltehetőleg pár évvel apja trónra lépése előtt született. Nem tudni, neki és Uadzsmesz nevű öccsének Ahmesz vagy Mutnofret királyné volt az anyja; előbbi esetben Hatsepszutnak, utóbbi esetben II. Thotmesznek az édestestvére volt. Uadzsmesszel közös tanítójuk, Paheri El-Kab-i sírjában maradt fenn egy ábrázolása, ezenkívül az övé volt egy kis kőszentély, melynek egy darabja fennmaradt. Nevét kártusba írta, amint az a XVIII. dinasztia idején néhányszor előfordult trónörökös hercegeknél, annak ellenére, hogy rendszerint csak a fáraó és a királyné(k) írhatták nevüket kártusba. Tükrözve azt, hogy a fáraó hadvezéri szerepe az Újbirodalom idején egyre fontosabbá vált, a királyi hercegeknek is kezdtek katonai címeket adni, Amenmosze volt az első. Ő „A király legidősebb fia” cím mellett viselte a „nagy tábornok” címet is, ami először a Középbirodalom idején tűnt fel, és később, a ramesszida korban (XIX.-XX. dinasztia) gyakori címe lett a fontosabb hercegeknek. Forrás Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 p.138 Dodson–Hilton, op.cit., pp.130–131 Dodson–Hilton, op.cit., p.138 Dodson–Hilton, op.cit., pp.25,138 Dodson–Hilton, op.cit., p.22 Dodson–Hilton, op.cit., p.25 Richard Burns Rally Richard Burns Rally (röviden RBR) egy raliszimulátor, amellyel játszhatunk PC-n, PS2-n és Xbox-on egyaránt. A játék a híres raliversenyző, Richard Burns nevét viseli. Versenyhelyszínek Murva: Anglia Ausztrália USA Japán Aszfalt: Franciaország Hó: Finnország Versenyautók A játékban nyolc autó közül választhatunk: Subaru Impreza WRC 2003 Subaru Impreza WRC 2000 Toyota Corolla WRC Citroen Xsara WRC Peugeot 206 WRC Mitsubishi Lancer WRC Hyundai Accent WRC MG Super 1600 Bodegraven Bodegraven ( kiejtése�) város és alapfokú közigazgatási egység, azaz község Hollandia nyugati részén, Dél-Holland tartományban található. A község területe 38,50 km², amiből 1,02 km² vízzel borított. A Bodegraven kistérség települései Bodegraven városa mellett Meije és Nieuwerbrug. Elhelyezkedés Bodegraven Hollandia "Zöld Szíve" (Groene Hart) középpontjában fekszik, nagyjából egyenlő, kb. 30 km, távolságra Amszterdam, Rotterdam, Hága és Utrecht városoktól. A szomszédos kistérségek: Nieuwkoop, Woerden, Reeuwijk, Boskoop és Alphen aan den Rijn. A város az Oude Rijn folyócska partjain fekszik. A folyót egy zsilip szabályozza és egy híd íveli át a város központjában. Itt található a legöregebb épület, a református Szent Gallus templom is, az északi oldalon. Történelem Bodegraven területe már az ókori Római Birodalom idején is lakott volt. Az északi határ, a Limes Germanicus közelsége miatt több katonai tábor, kikötő és út épült a környéken a rómaiak által. Az útmenti városok egyike volt Bodegraven. Nem sokat tudunk az ezt követő évszázadok eseményeiből. A szájhagyomány szerint egy 809-en készült, de elveszett térkép említ egy "Bodelo" nevű uradalmat, de az biztos hogy 1050 körül egy kis település jött létre a mai Dopskerk helyén. Mivel a település Hollandia és Utrecht tartományok határán fekszik, Hollandia hercege és Utrecht érseke is magáénak követelte. Két évszázadnyi huzavona után végül Bodegraven Hollandia tartomány része lett. A Bodegraven környéki mocsaras földek a késői középkorban lettek lecsapolva, a közeli folyókra merőleges és párhuzamos csatornák ásásával. Ezek a csatornák adják ma is a környék jellegzetes "hálós" arculatát. 1350 körül egy zsilip is épült a városnál. 1672-ben, mikor kitört szárazföldön a francia–holland háború, tengeren a harmadik angol–holland háború (1672–1674) a Holland Köztársaság, Anglia, Franciaország, Münster és Köln között, Bodegraven közvetlenül a holland vízvédelmi vonal mögött találta magát. A vízvonal elárasztásával kívánták a francia hadsereg előretörését megakadályozni, de a téli hidegben a franciák át tudtak kelni a befagyott csatornákon, és Meije-n és Zwammerdam-on keresztül Alphen aan den Rijn felé meneteltek, ahol a holland hadsereg feltartóztatta őket. Ekkorra viszont a jég megolvadt, és a francia csapatok kénytelenek voltak az Oude Rijn töltése mentén visszavonulni, Bodegravenen keresztül, amit leromboltak. Hasonló pusztítás megelőzésére épült később a Wierickerschans erőd a város keleti határában. Bodegraven töretlenül fejlődött egészen 1870-ig, amikor is tűz ütött ki a pékségben, és a város nagy része leégett. 100 ház semmisült meg és 130 család maradt fedél nélkül. A város megsegítésére nemzeti gyűjtést rendeztek amely segítette a gyors helyreállítást. A XX. században Bodegraven terjeszkedett: a déli oldal az Oude Rijn és a vasút között 1900 körül, az északi oldal a két világháború közt és a vasútvonaltól délre eső terület 1950 után épült ki. Gazdaság Bodegraven központi szerepet játszik a sajt kereskedelemben, a Goebel család vezényletével, bár az utóbbi időkben a sajt raktárak megfogyatkoztak és 2001 óta a keddi sajt vásárt sem tartják meg. A városban található egy sajt múzeum és a templom előtt egy sajt emlékmű is áll. Bodegraven stratégiai helyzete a Zöld Szív közepén, jelentős utak találkozásánál viszonylag nagy számú ipari vállalkozást vonzott. A "De Arkduif" szélmalom a késői XVII. században épült, jelenleg egy kis sörfőzde üzemel benne. Közlekedés Az alábbi főútvonalak érintik Bodegravent: A12 autópálya, amely Hágából vezet kelet felé a német határig, Utrechten és Arnhemen keresztül. N11 autóút, amely az A12 autópályát köti össze az A4 autópályával Leiden -nél Vonat Vasútállomás: óránként 2 vonat Leiden és Utrecht között, mindkét irányban Busz A 178-as busz járat köti össze Bodegraven-t Gouda városával, Reeuwijk-en keresztül. A 450-es (helyi) busz a Bodegraven-t és a környékbeli településeket - Zwammerdam, De Meije, Zegveld, Woerden, Nieuwerbrug - köti össze. Háztartások száma Bodegraven háztartásainak száma az elmúlt években az alábbi módon változott: Csordás István Csordás István (1939. június 8. –) labdarúgó, hátvéd, labdarúgóedző. Pályafutása 1961 és 1973 között a Komlói Bányász labdarúgója volt. Az élvonalban 1962. március 4-én mutatkozott be a Dorog ellen, ahol csapata 3–0-s győzelmet aratott. Tagja volt 1970-es magyar kupa-döntős csapatnak. Összesen 160 első osztályú bajnoki mérkőzésen lépett a pályára és négy gólt szerzett. Visszavonulása után edzőként tevékenykedett. Az 1987–88-as idényben az első osztályú Kaposvári Rákóczi vezetőedzője volt. Dolgozott továbbá a Komlói Bányásznál, Mohácson, Barcson, Siklóson és a Pécsi Postásnál. Öt évig volt a PVSK utánpótlás edzője. Sikerei, díjai Magyar kupa (MNK) döntős: 1970 Rabanales Rabanales település Spanyolországban, Zamora tartományban. Rabanales Alcañices, San Vitero, San Vicente de la Cabeza, Gallegos del Río, Samir de los Caños és Fonfría, Zamora községekkel határos. Lakosainak száma 545 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Dhammakaja mozgalom A dhammakaja mozgalom, dhammakaja hagyomány vagy viddzsa dhammakaja (thai: �����������������, IPA: �hrrmkāy khel�̄̀xnh̄�w) thai buddhista hagyomány, amelyet Luang Pu Szodh Kandaszaro indított a 20. században. Néhány templom szorosan kapcsolódik ehhez az irányzathoz, amelyek közül mind a bangkoki Paknam Bhaszicsaron kolostortemplomot tekinti elődjének. A mozgalom tagjai a dhammakaja meditációt gyakorolják, amelyet a tudósok a jógácsára hagyományhoz kötnek. A mozgalom központi fontosságú tana szerint Buddha a dhammakaja meditáció révén érte el a megvilágosodást. Úgy tartják, hogy ez a meditáció később feledésbe merült, egészen, amíg Luang Pu Szodh Kandaszaro újból fel nem élesztette azt. A dhammakaja mozgalomhoz tartozó templomokban a dhammakaja meditációt jelentős stílusbeli és struktúrabeli különbségekkel gyakorolják, ezért vannak, akik a dhammakaja mozgalom kifejezést nem szeretik, helyette szimplán dhammakaja templomokról, illetve dhammakaja hálózatról beszélnek. Főbb templomok Paknam Bhaszicsaroen kolostortemplom ( thaiul : ������������������ , Bangkok ) Phra Dhammakaja kolostortemplom (Pathum Thani, Bangkoktól északra) – mérete miatt a legközismertebb, és a középosztály számára a legnépszerűbb. Ez a templom a meditáción, adakozáson és önkénteskedésen keresztüli érdemszerzést hangsúlyozza. Világszerte 1 millióan követik ezt a hagyományt. A szerzetesek, papnövendékek és világi alkalmazottak száma együttesen meghaladja az ezret. Szlogenjük: „Világbéke belsőbékén keresztül”. Radzsoraszaram kolostortemplom (jelentése: a király fiának temploma, korábbi neve: Csomthong) – a Csakri-dinasztia idején vált királyi intézménnyé, a burmai-sziámi háború előtt. Az építészete sok kínai hatást mutat. A templomban egyházi és állami iskola is működik. Luang Phor Sodh Dhammakayaram kolostortemplom (Ratcsaburi tartomány, Bangkoktól nyugatra) Jellemzői Revivalist school Annak ellenére, hogy a mozgalom szerepelt az ellentmondásos az amerikai globális Fundamentalizmus projekt (The Fundamentalism Project) tanulmányai között,, a tudósok általában mégsem tekintik ezt a mozgalmat fundamentalistának, sokkal inkább egy régi hagyomány feléledésének. Vita tárgyát képezi, hogy ez a mozgalom új mozgalomnak számít-e. A Phra Dhammakaja kolostortemplomban kifejezetten kijelentették, hogy nem kívánnak új buddhista rendet létrehozni. A mozgalom központi fontosságú tana szerint Buddha a dhammakaja meditáció révén érte el a megvilágosodást. Úgy tartják, hogy ez a meditáció később feledésbe merült, egészen, amíg Luang Pu Szodh Kandaszaro újból fel nem élesztette azt. A hagyományban több templomban is kifejezték, hogy szembeszállnak a hagyományos mágikus szertartásokkal, a jövendöléssel és a lottószámok megjóslásával. A Phra Dhammakaja templom életrajzi írása szerint Luang Pu Sodh hasonló elveket vallott. Azonban ő gyakran gyógyított embereket meditáció segítségével, illetve a személyes amulettjének a mai napig varázserőt tulajdonítanak. A mozgalom ugyanis nem tagadja a csodákat, amelyek a meditáció gyakorlatához köthetők. Tantrikus théraváda A 2000-es évektől új bizonyítékok láttak napvilágot, amelyek alapján Luang Pu Sodh buddhista felfogása eredhet a jógácsára (vagy tantrikus théraváda) hagyományból is. A dhammakaja meditációs módszer sikeresen túlélte a modernizációs kényszernyomást a 19. században, és a tudósok elmélete szerint az elméleti része a jógácsárával közös őshöz vezethető vissza. Azonban Luang Pu Sodh a jógácsára hagyománnyal is azonosítható mágikus gyakorlatokat a Paknam templomban. Életrajzából az derül ki, hogy szerinte Buddha tanításainak nem képezte fő részét a természetfeletti erők használata. Elegendő bizonyítékok hiányában a jógácsára és a dhammakaja mozgalom elméleti kapcsolódásának vitája a mai napig nincs lezárva. Dhammakaja meditáció és az igaz lélek A dhammakaja mozgalom legfőbb templomaiban a meditáció a legfontosabb gyakorlat. A mozgalmat lényegében a dhammakaja teszi különbözővé a többi théraváda buddhista hagyománytól, ugyanis a mozgalom követői úgy tartják, hogy minden meditációs módszer a dhammakája eléréséhez vezet, és a nirvána elérésének csak ez a módja létezik. A mozgalom szerint Buddha felfedezése volt, hogy a nirvána lényegében az igaz lelket jelenti. A mozgalomban ezt a lelket, vagy spirituális lényegiséget nevezik dhammakajának. A mozgalomban úgy tartják, hogy a buddha és a nirvána ezen esszenciája szó szerint létezik minden érző lényben. Az éntelenség tanát arra használatos módszernek tekintik, amely által elengedhető mindaz, ami nem „én” , és ezen keresztül érhető el az igaz „én”, ami a lélek. Paul Williams filozófus szerint a dhammakaja mozgalom tanításai bizonyos szempontból hasonlítanak a mahájána buddhizmus buddha-természet és trikája tanításaihoz. Úgy véli, hogy a dhammakaja mozgalom a mahájána tathágata-garbha hagyománytól függetlenül fejlődött ki, azonban hasonló buddhista értelmezésre jutott. Irányított körmentes gráf A számítógéptudományban és a matematikában az angol neve (directed acyclic graph) után DAG-nak is nevezett irányított körmentes gráf egy irányított kört nem tartalmazó irányított gráf; ami azt jelenti, hogy egyetlen v csúcsához sincs v-ből induló és ugyanott végződő irányított út. DAG-ok alapvetően az olyan modellekben fordulnak elő, amelyben önmagába záródó úttal rendelkező csúcsnak nincs értelme, például ha egy u→v él azt jelenti, hogy v egy része u-nak, tehát ilyen út azt jelentené, hogy u önmaga része, ami értelmetlen. Minden irányított körmentes gráfhoz megfeleltethető a csúcsai egy részbenrendezése, amelyben u ≤ v pontosan akkor áll fenn, ha a gráfban létezik u-ból v-be menő irányított út. Ugyanakkor egy ilyen részbenrendezést sok különböző irányított körmentes gráf is reprezentálhat. Ezek között a legkevesebb élt a tranzitív redukált, a legtöbbet a tranzitív lezárt tartalmazza. Elnevezések Forrás a bejövő, nyelő a kimenő élt nem tartalmazó csúcs. Egy véges DAG-nak legalább egy forrást, és legalább egy nyelőt tartalmaznia kell. Egy véges DAG hossza a leghosszabb irányított útja csúcsainak száma. Tulajdonságok Minden irányított körmentes gráfnak van egy topológiai rendezése, ami a csúcsainak egy olyan sorozata, amelyben minden csúcs a belőle elérhető csúcsok előtt szerepel. Ez a rendezés általában nem egyértelmű. Az azonos részleges rendezéssel reprezentált irányított körmentes gráfhoz tartozó topológiai rendezések halmaza is azonos. A DAG-ok fák általánosításának is tekinthetők abból a szempontból, hogy a DAG-okban az egyes részfák a gráf különböző részein többször is előfordulhatnak. Egy sok azonos részfát tartalmazó fa esetén ez a struktúra méretének drasztikus csökkenését okozhatja. Ugyanakkor viszont a DAG-ok erdőkké bővíthetők a következő algoritmussal: Amíg létezik 1-nél nagyobb n bemeneti fokszámú v csúcs, Hozzuk létre v n másolatát úgy, hogy minden példány ugyanazokkal a kimeneti élekkel rendelkezzen, de bemenő élet nélkül, Csatoljuk v bemenő életinek egyikét minden ily módon létrejött csúcshoz, Töröljük v -t. Ha a gráfot változtatás, vagy a csúcsok egyenlőségének vizsgálata nélkül járjuk be, akkor a fenti módon létrejött erdő azonosnak fog tűnni a kiinduló DAG-gal. Egyes algoritmusok sokkal egyszerűbbek általános gráfok helyett DAG-okra alkalmazva. Például a mélységi keresésen alapuló gráfalgoritmusok futtatásakor általában nyilván kell tartanunk a már bejárt csúcsokat. Erre azért van szükség, mert enélkül egy kör bejárásakor végtelen ciklusba juthatnánk. DAG-ok esetében nincsenek ilyen körök. Az n csúcsú, nem-izomorf DAG-ok számát a Weisstein-sejtés adja meg: eszerint az n csúcsú, nem izomorf DAG-ok száma egyenlő a csak 0-t és 1-et tartalmazó n × n-es mátrixok számával, melyek sajátértékei pozitív valós számok. A sejtést McKay és társai bizonyították be. Alkalmazások Az irányított körmentes gráfokat sokféleképpen használja a számítástudomány: Bayes-hálók A szemétgyűjtő algoritmusok általában DAG-okkal tartják nyilván a referenciákat Parancs-ütemezés és makefile-ok függőségi gráfja Objektumorientált programozási nyelvekben az öröklődéssel létrehozott osztályok függőségi gráfjai Irányított körmentes szó-gráfok használhatóak sztring -halmazok (szó-halmazok) memóriatakarékos tárolására A Wikipédia kategóriarendszere is DAG-gal ábrázolható, amennyiben a kategóriaszervezési irányelvek tiltják az önmagukat tartalmazó kategórialáncok kialakítását, viszont engedélyezik, hogy egy kategória több fő-kategóriának is al-kategóriája lehessen. Procambarus A Procambarus a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Cambaridae családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 16 alnem és 161 faj tartozik: Acucauda Hobbs, 1972 - 1 faj Procambarus fitzpatricki Hobbs, 1972 Austrocambarus Hobbs, 1972 - 20 faj Procambarus acanthophorus Villalobos, 1948 Procambarus atkinsoni (Ortmann, 1913) Procambarus catemacoensis Rojas, Alvarez & Villalobos, 2000 Procambarus citlaltepetl Rojas, Alvarez & Villalobos, 1999 Procambarus cubensis (Erichson, 1846) Procambarus llamasi Villalobos, 1954 Procambarus mexicanus (Erichson, 1846) Procambarus mirandai Villalobos, 1954 Procambarus niveus Hobbs & Villalobos, 1964 Procambarus oaxacae Hobbs, 1973 Procambarus olmecorum Hobbs, 1987 Procambarus pilosimanus (Ortmann, 1906) Procambarus primaevus (Packard, 1880) Procambarus rodriguezi Hobbs, 1943 Procambarus ruthveni Pearse, 1911 Procambarus sbordonii Hobbs, 1977 Procambarus vasquezae Villalobos, 1954 Procambarus veracruzanus Villalobos, 1954 Procambarus williamsoni (Ortmann, 1905) Procambarus zapoapensis Villalobos, 1954 Capillicambarus Hobbs, 1972 - 3 faj Procambarus brazoriensis Albaugh, 1975 Procambarus hinei (Ortmann, 1905) Procambarus incilis Pennington, 1962 Girardiella Lyle, 1938 - 19 faj Procambarus barbiger Fitzpatrick, 1978 Procambarus ceruleus Fitzpatrick & Wicksten, 1998 Procambarus cometes Fitzpatrick, 1978 Procambarus connus Fitzpatrick, 1978 Procambarus curdi Reimer, 1975 Procambarus ferrugineus Hobbs & Robison, 1988 Procambarus gracilis (Bundy, 1876) Procambarus hagenianus (Faxon, 1884) Procambarus kensleyi Hobbs, Jr., 1990 Procambarus liberorum Fitzpatrick, 1978 Procambarus nigrocinctus Hobbs, Jr., 1990 Procambarus parasimulans Hobbs & Robison, 1982 Procambarus pogum Fitzpatrick, 1978 Procambarus regalis Hobbs & Robison, 1988 Procambarus regiomontanus Villalobos, 1954 Procambarus reimeri Hobbs, 1979 Procambarus simulans (Faxon, 1884) Procambarus steigmani Hobbs, Jr., 1991 Procambarus tulanei Penn, 1953 Hagenides Hobbs, 1972 - 7 faj Procambarus advena (LeConte, 1856) Procambarus caritus Hobbs, 1981 Procambarus geodytes Hobbs, 1942 Procambarus pygmaeus Hobbs, 1942 Procambarus rogersi (Hobbs, 1938) Procambarus talpoides Hobbs, 1981 Procambarus truculentus Hobbs, 1954 Leconticambarus Hobbs, 1972 - 13 faj floridai kék rák (Procambarus alleni) (Faxon, 1884) Procambarus apalachicolae Hobbs, 1942 Procambarus barbatus (Faxon, 1890) Procambarus capillatus Hobbs, 1971 Procambarus econfinae Hobbs, 1942 Procambarus escambiensis Hobbs, 1942 Procambarus hubbelli (Hobbs, 1940) Procambarus kilbyi (Hobbs, 1940) Procambarus latipleurum Hobbs, 1942 Procambarus milleri Hobbs, 1971 Procambarus pubischelae Hobbs, 1942 Procambarus rathbunae (Hobbs, 1940) Procambarus shermani Hobbs, 1942 Lonnbergius Hobbs, 1972 - 2 faj Procambarus acherontis (Lönnberg, 1894) Procambarus morrisi Hobbs, Jr. & Franz, 1991 Mexicambarus Hobbs, 1972 - 1 faj Procambarus bouvieri (Ortmann, 1909) Ortmannicus Fowler, 1912 - 55 faj Procambarus acutissimus (Girard, 1852) Procambarus acutus (Girard, 1852) Procambarus ancylus Hobbs, 1958 Procambarus angustatus (LeConte, 1856) Procambarus attiguus Hobbs, Jr. & Franz, 1992 Procambarus bivittatus Hobbs, 1942 Procambarus blandingii (Harlan, 1830) Procambarus braswelli J. E. Cooper, 1998 Procambarus caballeroi Villalobos, 1944 Procambarus chacei Hobbs, 1958 Procambarus delicatus Hobbs & Franz, 1986 Procambarus enoplosternum Hobbs, 1947 Procambarus epicyrtus Hobbs, 1958 Procambarus erythrops Relyea & Sutton, 1975 Procambarus evermanni (Faxon, 1890) Procambarus fallax (Hagen, 1870) Procambarus franzi Hobbs & Lee, 1976 Procambarus geminus Hobbs, 1975 Procambarus gonopodocristatus Villalobos, 1958 Procambarus hayi (Faxon, 1884) Procambarus hirsutus Hobbs, 1958 Procambarus horsti Hobbs & Means, 1972 Procambarus hybus Hobbs & Walton, 1957 Procambarus jaculus Hobbs & Walton, 1957 Procambarus lecontei (Hagen, 1870) Procambarus leitheuseri Franz & Hobbs, 1983 Procambarus leonensis Hobbs, 1942 Procambarus lepidodactylus Hobbs, 1947 Procambarus lewisi Hobbs & Walton, 1959 Procambarus litosternum Hobbs, 1947 Procambarus lophotus Hobbs & Walton, 1960 Procambarus lucifugus (Hobbs, 1940) Procambarus lunzi (Hobbs, 1940) Procambarus mancus Hobbs & Walton, 1957 Procambarus marthae Hobbs, 1975 Procambarus medialis Hobbs, 1975 Procambarus nechesae Hobbs, Jr., 1990 Procambarus nueces Hobbs, Jr. & Hobbs III, 1995 Procambarus orcinus Hobbs & Means, 1972 Procambarus pallidus (Hobbs, 1940) Procambarus pearsei (Creaser, 1934) Procambarus pictus (Hobbs, 1940) Procambarus planirostris Penn, 1953 Procambarus plumimanus Hobbs & Walton, 1958 Procambarus pubescens (Faxon, 1884) Procambarus pycnogonopodus Hobbs, 1942 Procambarus seminolae Hobbs, 1942 Procambarus texanus Hobbs, 1971 Procambarus toltecae Hobbs, 1943 Procambarus verrucosus Hobbs, 1952 Procambarus viaeviridis (Faxon, 1914) Procambarus villalobosi Hobbs, 1969 Procambarus xilitlae Hobbs & Grubbs, 1982 Procambarus youngi Hobbs, 1942 Procambarus zonangulus Hobbs, Jr. & Hobbs III, 1990 Paracambarus Ortmann, 1906 - 2 faj Procambarus ortmannii Villalobos, 1949 Procambarus paradoxus (Ortmann, 1906) Pennides Hobbs, 1972 - 19 faj Procambarus ablusus Penn, 1963 Procambarus clemmeri Hobbs, 1975 Procambarus dupratzi Penn, 1953 Procambarus echinatus Hobbs, 1956 Procambarus elegans Hobbs, 1969 Procambarus gibbus Hobbs, 1969 Procambarus lagniappe Black, 1968 Procambarus lylei Fitzpatrick & Hobbs, 1971 Procambarus natchitochae Penn, 1953 Procambarus ouachitae Penn, 1956 Procambarus pentastylus Walls & Black, 2008 Procambarus penni Hobbs, 1951 Procambarus petersi Hobbs, 1981 Procambarus raneyi Hobbs, 1953 Procambarus roberti Villalobos & Hobbs, 1974 Procambarus spiculifer (LeConte, 1856) Procambarus suttkusi Hobbs, 1953 Procambarus versutus (Hagen, 1870) Procambarus vioscai Penn, 1946 Procambarus Ortmann, 1905 - 1 faj Procambarus digueti (Bouvier, 1897) Remoticambarus Hobbs, 1972 - 1 faj Procambarus pecki Hobbs, 1967 Scapulicambarus Hobbs, 1972 - 6 faj kaliforniai vörösrák (Procambarus clarkii) (Girard, 1852) Procambarus howellae Hobbs, 1952 Procambarus okaloosae Hobbs, 1942 Procambarus paeninsulanus (Faxon, 1914) Procambarus strenthi Hobbs, 1977 Procambarus troglodytes (LeConte, 1856) Tenuicambarus Hobbs, 1972 - 1 faj Procambarus tenuis Hobbs, 1950 Villalobosus Hobbs, 1972 - 10 faj Procambarus contrerasi (Creaser, 1931) Procambarus cuetzalanae Hobbs, 1982 Procambarus erichsoni Villalobos, 1950 Procambarus hoffmanni (Villalobos, 1944) Procambarus hortonhobbsi Villalobos, 1950 Procambarus riojai (Villalobos, 1944) Procambarus teziutlanensis (Villalobos, 1947) Procambarus tlapacoyanensis (Villalobos, 1947) Procambarus xochitlanae Hobbs, 1975 Procambarus zihuateutlensis Villalobos, 1950 Mecsekalja-Cserkút vasútállomás Mecsekalja-Cserkút vasútállomás egy Baranya megyei vasútállomás, Pécs városában, melyet a MÁV üzemeltet. Megközelítés tömegközlekedéssel Helyi busz: 26 , 26Y , 27 , 27Y , 28 , 28A , 28Y , 29 , 29Y Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonal Gyékényes–Pécs-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Bicsérd vasútállomás Pécsi pályaudvar Az egyiptomi piramisok listája Lásd még: az egyiptomi piramisok tipológiája Leánylakások Leánylakások a neve annak a két mesterséges üregnek, amelyeket egyesek a Barátlakások részeként említenek, viszont azoktól egy kicsit távolabb fekszenek. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, a Tihanyi-félszigeten találhatók. Előfordulnak az irodalmukban Keszi-barlang, Keszi lyuka, Leánylakás és tihanyi Leány-barlangok néven is. 1. sz. Leánylakás A tihanyi Óvár legmagasabb pontjától (220 méter) pontosan keletre, 350 méterre, az ezen a részen csak 10–15 méter magas sziklafalban van. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. Eljuthatunk hozzá a zöld jelzésű turistaúton, ha kelet felé megyünk a Barátlakásoktól körülbelül 120 métert. Innen a jelzett turistaút lefelé tart a Ciprián-forráshoz, de egy kevésbé járt ösvény jobbra kiágazik belőle, ami a sziklafallal párhuzamosan halad – ez utóbbi úton menjünk tovább még 100 métert. Ott találjuk a két Leánylakást. A keletebbre lévő, nagyobbik méretű az 1. sz. Leánylakás. Északkelet felé néz a nagy, 4,5 méter magas, 4,3 méter széles, trapéz formájú nyílása. Egy lejtős 50 centiméteres lépcsőn juthatunk le egyetlen téglaformájú üregébe. A fronttal párhuzamos oldala 4,5 méter, a másik oldala 2,9 méter és a magassága átlagosan 4,25 méter. A térfogata 56 köbméter. A kőzetanyaga mikrolapillis homokos mésszel cementált bazalttufit, mely a települési rétegzettséget jól mutatja. Lehet, hogy ez is a remetetelephez tartozott (Margittay Rikárd 1942, 1943), de egyesek (Uzsoki András 1980) későbbi készítésűnek vélik. 1750 körül egy Keszi Ferenc nevű ember lakott benne (a 2. sz. Leánylakásban is) eszelős lányával (Rómer 1868, Margittay 1943). 1983-ban Eszterhás István vizsgálta meg részletesen. Előfordul az irodalmában 1. Leánylakás, „E”-barlang és Leánylakások D-i ürege néven is. 2. sz. Leánylakás A tihanyi Óvár északkeleti, 10–15 méter magas sziklafalában, az 1. sz. Leánylakás mellett van. A 2. sz. Leánylakás a nyugatabbra lévő, a kisebbik méretű. Körülbelül 170 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. Ugyanúgy juthatunk el hozzá mint az 1. sz. Leánylakáshoz. Észak-északkelet felé néz az 1,4 méter széles és 2,3 méter magas bejárata. Ez egy 2,6 méter hosszú és 4 méter széles üregbe vezet. A jobb oldali falban egy nagyobb, a bal oldaliban egy kisebb bevésett polc van. A térfogata 25 köbméter. A kőzetanyaga hasonló, mint az 1. sz. Leánylakásé. Épp úgy, mint a szomszédos üreg, lehetett a remetetelep része, de lehet, hogy későbbi készítésű. 1750 körül ezt is Keszi Ferenc lakta eszelős lányával. 1983-ban Eszterhás István vizsgálta meg részletesen. Előfordul az irodalmában 2. Leánylakás, „D”-barlang és Leánylakások É-i ürege néven is. Női gyeplabdatorna a 2012. évi nyári olimpiai játékokon A 2012. évi nyári olimpiai játékokon a női gyeplabdatornát július 29. és augusztus 10. között rendezték. A tornán 12 nemzet csapata vett részt. A címvédő a holland válogatott volt, amely megvédte címét és története során harmadszor lett olimpiai bajnok. Valamennyi mérkőzésnek a londoni Riverbank Arena ad otthont. Lebonyolítás A csapatokat két darab hat csapatból álló csoportba sorsolták. A csoportmérkőzések után az első két helyezett jutott az elődöntőbe. Az elődöntő győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért mérkőzhettek. A csoportkör azonos helyein végző csapatok helyosztó mérkőzést játszottak egymással. Rózsásmellű szakállaspapagáj A rózsásmellű szakállaspapagáj (Psittacula alexandri) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a papagájfélék (Psittacidae) családjába és a nemespapagáj-formák (Psittaculinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Banglades, Bhután, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Thaiföld és Vietnám területén honos. Szingapúrba betelepítették. Vándorlásai során Hongkongban is előfordul. Alfajai Psittacula alexandri abbotti (Oberholser) 1919 Psittacula alexandri alexandri (Linnaeus) 1758 Psittacula alexandri cala (Oberholser) 1912 Psittacula alexandri dammermani (Chasen & Kloss) 1932 Psittacula alexandri fasciata (Statius Muller) 1776 Psittacula alexandri kangeanensis (Hoogerwerf) 1962 Psittacula alexandri major (Richmond) 1902 Psittacula alexandri perionca (Oberholser) 1912 Megjelenése Tollazata nagy részben zöld, melle rózsaszín. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. szeptember 9.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. szeptember 9.) Anglikán Közösség Az Anglikán Közösség a nemzeti anglikán egyházak nemzetközi társulása. Nem létezik egy „Anglikán Egyház” a nemzeti vagy regionális egyházak felett, amelyek teljes autonómiát élveznek. „Anglikán Egyház” alatt magyarul a Church of Englandet szokták érteni, „anglikán egyház” kisbetűkkel azonban az Anglikán Közösség bármely tagja lehet. Mint a neve is sugallja, tagjai teljes kommunióban élnek a Church of Englanddel, az első anglikán egyházzal, amely anyaegyházuknak is tekinthető, illetve annak főpapjával, Canterbury érsekével. A teljes kommunió azt jelenti, hogy kölcsönösen egyetértenek bizonyos alapvető doktrínákban és a Közösség egyházainak tagjai részt vehetnek a többi egyház rítusaiban. Több mint 80 millió tagjával az egyik legnagyobb keresztény közösség. Egyes tagegyházai nevükben is őrzik anglikán eredetüket, mások, mint az Amerikai Egyesült Államok Episzkopális Egyháza, a Skót Episzkopális Egyház vagy a Church of Ireland („Írország Egyháza”) más neveket választottak. Minden tagegyháznak megvan a maga dogmatikája és liturgiája, a legtöbb esetben a Church of England hagyományaira támaszkodva. Minden egyháznak saját döntéshozó folyamatai és püspöki hierarchiája van, saját főpapjuk vezetése alatt. Canterbury érseke, az anyaegyház feje nem rendelkezik hivatalos hatalommal saját egyházán kívül, a Közösség azonban szimbolikus vezetőjének tekinti. A többi főpap közt primus inter pares, „első az egyenlők közt”. Az Anglikán Közösség az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Egyház részének tekinti magát, egyszerre katolikusnak és reformáltnak. Követői egy része pápa nélküli katolicizmusként tekint rá, mások számára egy fajta protestantizmus, de domináns alapító alak nélkül, mint amilyen Luther, Knox, Kálvin, Zwingli vagy Wesley voltak. Megint mások számára az anglikanizmus a kettő egyfajta ötvözete. Mindenesetre a gondolkodások és gyakorlatok széles skáláját öleli fel, az evangelicizmustól és a liberális kereszténységtől az anglokatolicizmusig. Ekkléziológia, struktúra, ethosz Jogi értelemben nem létezik Anglikán Közösség, nincsenek vezetői sem, akik hatalmat gyakorolhatnának a tagegyházak felett. A canterburyi érsek égisze alatt van egy Anglikán Közösségi Iroda Londonban, de ennek csak támogató, szervező szerepe van. A Közösséget nem szervezeti struktúra, hanem a közös örökség tartja össze, amely az ekkléziológiában, a belső szervezetben, az ethoszban és a nemzetközi konzultációs szervezetekben való együttműködésben nyilvánul meg. A kommunió összetartásában három közös alapelv viszi a főszerepet. Az egyik a tagegyházak hasonló struktúrája, amely az episzkopális (püspöki) hierarchiára, az apostoli utódlás elvére és a zsinati kormányzásra épül. A második az Isten imádásában kifejeződő vetett hit, amely fontosságot tulajdonít az elfogadott imakönyveknek és szövegeiknek. A harmadik elem a Közösség ethoszát befolyásoló dokumentumok és teológiai művek összessége. A Rómától való elszakadást követően hamar az Anglikán Egyház angol nyelvű imakönyvet fejlesztett ki (Book of Common Prayer), amely nagy jelentőségre tett szert. Más tradícióktól eltérően, az anglikán egyházat nem irányította tanítóhivatal, alapító teológus, vagy a Credo feletti dogmagyűjtemény, mint a Presbiteriánus Egyház Westminsteri Hitvallása. Ehelyett az anglikánok a teológiát és vallásgyakorlatot illetően tipikusan a Book of Common Prayerre és utódaira támaszkodnak. Emiatt visszatérő eleme az anglikán identitásnak és hitvallásnak a lex orandi, lex credendi elve („az imádság törvénye a hit törvénye”). A 17. században az egyik oldalon a radikálisabb protestánsokkal, a másik oldalon a pápát elismerő katolikusokkal való elhúzódó konfliktusok közelebb vonták egymáshoz azokat az egyházakat, amelyek szándékosan nem voltak dogmatikailag szigorúak, ugyanakkor bátrak voltak a megengedhető eltérések paramétereinek kidolgozásában. Ezeket artikulálták az egymást követő imakönyvek kiemelései és az 1563-as Harminckilenc Cikkely a Vallásról. A Cikkelyek, bár sosem voltak kötelezőek, jelentős hatást gyakoroltak a Közösség ethoszára és erre ráerősítettek értelmezéseik és kiterjesztésük olyan befolyásos korai teológusok által, mint Richard Hooker, Lancelot Andrewes, John Cosin és mások. A Brit Birodalom növekedésével az anglikanizmus Nagy-Britannián és Írországon kívül is egyre több helyen vert gyökeret, így a Közösség az egység új eszközeinek megteremtésén fáradozott. E törekvés első jelentős kifejeződése volt a püspökök lambethi konferenciáinak hagyománya, amely a Charles Longley canterburyi érsek által először 1867-ben összehívott találkozóval vette kezdetét. E találkozók kezdettől nem a megjelenő új anglikán tartományok alávetését célozták, hanem a közös gondolkodás platformjának megteremtését. A Chicago-Lambeth-négyszög E konferenciák korai határozatai közül az egyik tartós hatású a Chicago-Lambeth-négyszög volt. Az eredeti szándék szerint a Római Katolikusokkal és az ortodox egyházakkal való újraegyesüléshez adott volna alapokat, valójában azonban az anglikán identitás paramétereit alkotta meg. A négy elv: A Szentírás , az Ó- és Újtestamentum , amely 'mindent tartalmaz, ami szükséges az üdvözüléshez', a hit szabálya és végső sztenderdje. Az apostoli hitvallás , mint keresztelési szimbólum; a niceai hitvallás , mint a keresztény hit elegendő megvallása. A két maga Krisztus által megszentelt szentség - a keresztelés és az úrvacsora -, Krisztus szavainak és az általa megszentelt elemekkel alkalmazva. A történelmi episzkopátus az Isten által egyháza egységébe hívott nemzetek és népek helyi igényeihez alkalmazva. A Kommunió eszközei A Közösségnek jogilag nincs nemzetközi szervezete. A canterburyi érsek személye egyesítő, de csak szigorúan szimbolikus értelemben. A Közösség három nemzetközi szervezete konzultációs jellegű, határozataiknak nincs kötelező érvénye a Közösség tartományaira. E négy a Közösség „eszközeiként” szolgál, mivel valami tagegyház részt vesz bennük. Időrendi sorrendben az eszközök a következők: Canterbury érseke (ab origine) a Közösség szellemi vezetője. Ő az egység fókuszpontja, mivel nincs olyan egyház, amely a Közösség tagjának tartaná magát anélkül, hogy vele is kommunióban lenne. A jelenlegi érsek Justin Welby. A lambethi konferenciák (az első 1867 -ben) a legrégebbi anglikán nemzetközi konzultáció. A Közösség püspökei vesznek benne részt hogy megerősítsék az egységet és a kollegialitást az episzkopátus manifesztálásával, és hogy irányelvül szolgáló határozatokat hozzon. Körülbelül tízévente tartják, a canterburyi érsek meghívására. Az Anglikán Konzultációs Tanácsot (először 1971 -ben) az 1968 -as lambethi konferencia határozata hívta életre és általában háromévente ülésezik. A 38 provinciaban választott képviselőkből - püspökökből, papokból és világiakból - áll. Állandó titkársága van, az Anglikán Közösségi Iroda (Anglican Communion Office), amelynek Canterbury érseke az elnöke. Az Anglikán Közösség Főpapi Találkozója (először 1979 -ben) a nemzetközi egyeztetés legfiatalabb fóruma, amelyet először Donald Coggan érsek hívott össze „a könnyed gondolkodásra, imára és mély konzultációra”. Mivel a Közösségen belül nincs kötelező tekintély, e nemzetközi szervezetek a konzultáció és a meggyőzés terepei. Az utóbbi években a meggyőzés komoly vitáknak adta át a helyét az alkalmazkodásról a dogmák, a fegyelem, a hitgyakorlat és az etika bizonyos területein. A legismertebb példa a Közösség több tartományának (főként Afrikáé és Ázsiáé) tiltakozása a homoszexuálisok szerepének változása ellen az észak-amerikai egyházakban (pl. az azonos nemű párok megáldása), illetve az ellen, ahogy e változások történtek. A tiltakozók a Szentírással ellenkezőnek, egyoldalúnak mondták ezeket, olyan lepéseknek, amelyek a Közösség előzetes egyeztetése nélkül történtek. Az Egyesült Államok Episzkopális Egyháza és a Kanadai Anglikán Egyház válasza e kritikákra az volt, hogy e változásokra a Szentírás és a teológia alapos tanulmányozása után került sor, az érintett egyházak kánonjoga alapján és a Közösség tartományaival való kiterjedt konzultációt követően. Gaia űrtávcső A Gaia űrtávcső (Global Astrometric Interferometer for Astrophysics) az Európai Űrügynökség Horizon 2000 programja keretében épült asztrometriai műhold, a Hipparcos utódja. 2013. december 19-én egy Szojuz–Fregat (Szojuz–FG) hordozórakéta segítségével emelkedett a magasba. Induló tömege 2030 kilogramm, hasznos teher 710 kilogramm, műszerezettségének súlya 920 kilogramm, pályára állást segítő, illetve korrekciós manőverekhez szükséges üzemanyagának súlya 400 kilogramm. Pályakorrekciókat mikrófúvókák üzemeltetésével biztosítják. A műhold kinyitott napelemtáblával, üzemkész állapotban 10 méter átmérőjű. Lissajous típusú zárt pályán kering az L2 Lagrange-pont körül. 2014. január 7-én kritikus manőverre került sor. A hajtóművek begyújtása után 263 000 × 707 000 × 370 000 km adatokkal jellemezhető pályára állt az L2 pont körül, 180 napos keringési idővel. Küldetés A Gaia nagyon pontos méréseket fog végezni mintegy 1 milliárd csillag esetében. Ennek során feltérképezi a pontos pozíciót, megméri a mozgásokat, a felszíni hőmérsékletet, a fényességet és a kémiai összetevőket. Az ötéves működése során minden csillagra 70-szer kerül sor. Összesen egy millió gigabájt adatról van szó. Az adatok alapján készülő csillagkatalógus segítségével előállítható a Tejútrendszer háromdimenziós (3D) modellje. Jellemzői Feladata égboltfelmérés, a 20 magnitúdónál fényesebb csillagok katalógusának összeállítása: Asztrometria: a csillagok koordinátáinak megállapítása: 7 mikroívmásodperc 10 magnitúdónál fényesebb, 20 mikroívmásodperc a 15 magnitúdónál fényesebb, 200 mikroívmásodperc a 20 magnitúdónál fényesebb csillagok esetén. Az összes észlelt objektum színképének felvétele. Radiális sebesség mérések . Legfőbb mérőműszerei: Astro – kettő azonos felépítésű távcső és képalkotó rendszer, BP/RP – kék és piros fotométer. Nagyon gyors fotometriai méréseket végez, hogy megállapíthassa az égitestek színképét és polaritását (meleg, hideg). A bolygó gravitációs vonzása által kismértékben rángatott csillag egyszer közeledik a Földhöz , utána pedig távolodik tőle, a Doppler-hatáson keresztül az objektum színképvonalait váltakozva a kék illetve a vörös hullámhossz-tartomány felé tolja el. Az apró elmozdulások pontos ismeretében megbecsülhető a bolygó tömegének alsó határa. Radial Velocity Spectrometer (RVS) – színképelemzés végzése, Data Processing and Analysis Consortium (DPAC) – a nyers adatok feldolgozása és elemzése Az ESA további felfedezések vár: Naprendszerünkben több százezer aszteroida és üstökös feltérképezésével, a Naprendszeren túl közel hétezer bolygó adatainak mérésével, több tízezer "nem" csillag, úgynevezett barna törpék megismerésével, húszezernél több felrobbanó csillag, úgynevezett szupernóvák helyének meghatározásával, százezernél több távoli aktív galaxisok és kvazárok adatainak pontosításával. Gaia jellemző adatai 5,5 éves működési ideje alatt mintegy 70 alkalommal figyelhetjük meg a közel egymilliárd csillagot. Ez átlagosan 40 millió megfigyelés egy nap alatt! a tejútrendszer csillagainak mintegy 1 százalékát tudja vizsgálni, az egymilliárd csillag mintegy 99 százaléka soha nem volt mérhető műszereinek pontosságával, a legnagyobb digitális fényképezőgépet viszi az űrbe, közel egymilliárd pixel képfeldolgozással. Az okos-telefon kamerák mintegy 10 millió pixelre képesek. felismeri a szabad szemmel nem látható, milliószor halványabb égi objektumokat, a a szabad szemmel nem látható, 4000 -szer halványabb égi objektumokat 24 mikroszekundum pontossággal meghatározza. A Hipparcos az emberi hajat 20 kilométer távolságból is behatárolta. A Gaia érzékenységére jellemző, hogy az emberi hajat 1000 kilométer távolságból behatárolja. a legközelebbi csillagok távolságát 0,001% pontossággal méri. A mintegy 30 000 fényévre elhelyezkedő központi galaxis objektumait 20%-os pontossággal méri, adatainak feldolgozásán, elemzésén a DPAC közreműködésével, több mint 400 személy, kiegészítőként további 2000 személy dolgozik, a program végeztével az archivált adatok mennyisége meghaladja az 1 petabytet (1 millió gigabytet ), ami körülbelül 200 000 DVD értékű adat. Szolgálati idejét 5,5 évre (2019) tervezték, beleértve a 0,5 éves tesztüzemét. 1760 Sandra Az 1760 Sandra (ideiglenes jelöléssel 1950 GB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ernest Leonard Johnson fedezte fel 1950. április 10-én, Johannesburgban. 2016-os Firestone Grand Prix of St. Petersburg A 2016-os Firestone Grand Prix of St. Petersburg volt a 2016-os IndyCar Series szezon első futama. A versenyt március 13-án rendezték meg a Floridában található St. Petersburg-ben. A versenyt az ABC közvetítette. Nevezési lista A versenyen összesen 4 újonc képviseltette magát. Conor Daly, aki korábban már több futamon is részt vehetett, Spencer Pigot, aki a tavalyi évben az IndyLights szezonban lett bajnok. Továbbá még a két ex-F1-es, Max Chilton és Alexander Rossi is első futamukat teljesítették a kategóriában. Időmérő Az időmérőt március 12-én, délután tartották. A pole-pozíciót végül a pénteki napon nagyot bukó Will Power szerezte meg. Csapattársai a 2–4. helyig végeztek, így a Team Penske már kisebb előnyre tett szert. Mögöttük a tavalyi bajnok, Scott Dixon végzett, a legjobb Hondás, Ryan Hunter-Reay pedig a hatodik helyen zárt. Verseny A versenyt március 13-án, délután tartották. Az eredeti pole-pozíciós, Will Power gyomorfájdalmakra hivatkozva a nem tudott részt venni a bemelegítő edzésen, ahol Oriol Servià helyettesítette. Mint később kiderült, Power a pénteki edzésen elszenvedett baleseténél szenvedett enyhe agyrázkódást, így a futamon nem tudott rajthoz állni. A szabályok értelmében Pagenaud örökölte meg az első helyet, Servià-nak pedig az utolsó helyről kellett rajtolnia. Pagenaud jó rajtjának köszönhetően megőrizte első heylét, a mezőny pedig megúszta az első köröket nagyobb baleset nélkül. Az első sárga zászlós periódust Marco Andretti idézte elő, aki az első kanyarban találta el Luca Filippi autóját, majd fulladt le a menetiránnyal szemben. A mezőny nagy része kiállt kerékcserére, kivéve Conor Daly-t és Tony Kanaant, akik utána vezették a versenyt. Juan Pablo Montoya az újraindítást követően tört az élre, majd a hármas kanyarban Carlos Muñoz találta el Graham Rahal autóját, hatalmas torlódást előidézve. Az újabb sárga zászlós szakasz után ismét Montoya vezetett, Pagenaud előtt, mögöttük lemaradva jött Hélio Castroneves és Ryan Hunter-Reay. Hunter-Reay két körrel a leintés előtt megelőzte Castronevest feljőve ezzel a harmadik helyre. Montoya megszerezte a győzelmet, mögötte Pagenaud, Hunter-Reay, Castroneves, Aljosin és Szató értek be. A top 10-be még Dixon, Muñoz, Kanaan és Kimball fértek be. A legjobb újonc Alexander Rossi lett 12. helyével. Statisztikák Az élen töltött körök száma Simon Pagenaud : 48 kör (1–48) Juan Pablo Montoya : 44 kör (64–81), (85–110) Conor Daly: 15 kör (49–63) Ryan Hunter-Reay : 3 kör (82–84) Olimpiai érmesek listája biatlonban Ez a lap az olimpiai érmesek listája biatlonban 1924-től 2018-ig. A sílövészet ősének számító military patrol egyetlen alkalommal, 1924-ben szerepelt a játékok hivatalos programjában (később még 3-szor bemutató sportágként). Hosszú szünetet követően tért vissza a sportág, biatlon néven, 1960-ban. Ekkor még csak egyetlen versenyszámban, férfi egyéniben (20 km) hirdettek győztest. 1968-ban már a férfi váltók (4 × 7,5 km) is olimpiai aranyért küzdhettek, majd 1980-tól sprint- (10 km), 2002-től üldözőversenyeket (12,5 km), 2006-tól pedig tömegrajtos indítású (15 km) versenyeket is rendeztek. A női biatlon 1992-ben jelent meg az olimpia programjában, ekkor még csupán sprint (7,5 km), egyéni (15 km) és váltó versenyeket rendeztek. Hasonlóan a férfiak mezőnyéhez, 2002-től a női üldözőversenyben (10 km), 2006-tól pedig a női tömegrajtos (12,5 km) indítású viadalokban is olimpiai bajnokot hirdettek. A női váltó versenyeket 1992-ben 3 × 7,5 kilométeren rendezték, 1994 és 2002 között 4 × 7,5 kilométer volt a táv, melyet 2006-tól 4 × 6 kilométerre módosítottak. Összesített éremtáblázat (A táblázatokban Magyarország és a rendező nemzet sportolói eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Ulcs járás Az Ulcs járás (oroszul Ульчский район) Oroszország egyik járása a Habarovszki határterületen. Székhelye Bogorodszkoje. Népesség 1989-ben 28 746 lakosa volt. 2002-ben 23 930 lakosa volt, melyből 2 028 ulcs (9,15%). 2010-ben 18 736 lakosa volt. Drymophila squamata A Drymophila squamata a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Martin Lichtenstein német zoológus írta le 1823-ban, a Myiothera nembe Myiothera squamata néven. Előfordulása Brazília délkeleti részén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 12–13 centiméter, testtömege 10,5–11 gramm. Életmódja Kevésbé ismert, rovarokkal és valószínűleg pókokkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 18.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. november 18.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. november 18.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. november 18.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. november 18.) Cereseto Cereseto település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 416 fő (2017. január 1.). Cereseto Moncalvo, Ozzano Monferrato, Pontestura, Ponzano Monferrato, Sala Monferrato, Serralunga di Crea, Treville és Ottiglio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Építési napló Az építési napló papíralapú, majd 2013. október 1-jétől elektronikus, írásos műszaki dokumentáció, amely hatósági és bírósági eljárásban felhasználható, az építőipari kivitelezés során elvégzett munkák és környezeti hatások állapotai (pl. a mindennapi 7:00, 13:00 és 21:00-kor mért időjárási és hőmérsékleti adatok, ill. szélsőséges esetek), építési hibák kerülnek rögzítésre benne. Az építtető felek egymásnak szóló üzenetei rögzítésére szolgál az építést (a műszaki átadás-átvételi eljárást) követő későbbi peres eljárásokban bizonyítékkén használják fel. Benne kellő részletességű ábraanyag alkalmazása esetén a felmérési napló alkalmazása szükségtelen. A műszaki átadás-átvételi eljárás alapdokumentuma. Formáját tekintve az idők folyamán változott, bővült, módosult, az éppen aktuális jogszabályi keretekhez igazodva. Vezetése szigorú szabályokhoz kötött, jogszabályokban rögzített. Magyarországon róla a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről című jogszabály rendelkezik. A rendszerint kétpéldányos (korábban három), sorszámozott lapokból álló, nyomdában készült bekötött füzetet pontos és érthető fogalmazásban, az utólagos módosításokat kizáró módon (üresen maradt sorokat/mezőket kihúzva), olvashatóan kézzel írva készül. A naplóba bejegyzéseket csak az előre meghatározott – rendszerint műszaki közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező – személyek végezhetik. Tartalmát és bejegyzéseit a beruházók érdekeit képviselő szervek és szakemberek (pl. a műszaki ellenőr) ellenőrzik. Az építési naplót az építési munkaterület átadásának, illetve a kivitelezés megkezdésének napján a helyszínen kell megnyitni. A munkaterület átadása a kivitelezői szerződés szerint kell történjen, a területet az építtető adja át a fővállalkozónak, aki továbbadja alvállalkozóinak. Minden kivitelező (fő- és al-) vállalkozónak naplót kell nyitnia, vagy a fővállalkozói naplóban nyilatkoznia. A 2013-as év január 1-jétől bevezetésre került ÉTDR-hez (Építésügyi hatósági engedélyezési eljárást Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszer) hasonló módon kötelező érvényűvé váló rendelkezés szerint elektronikus úton kell vezetni az e-építési naplót ügyfélkapun keresztül, melyről a 191/2009. Korm. rendelet 42. § (4) bekezdés rendelkezik. Kezdetben ez a dátum 2013. július 1-jére lett megállapítva, azonban rendszerüzem-változások és más, a bevezetést akadályozó okok miatt a kezdési dátumot több ízben elhalasztották (majd október 1., végül 2014. január 1., kivételes esetekben pedig későbbi dátumok lettek megszabva). Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásokról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 39. § (8) bekezdés még lehetővé tesz papíralapú építési naplók vezetését is a 2013. október 1-je (korábban június 30-a) előtt záradékolt építési engedélyt kapott, illetve kivitelezésre bejelentett munkáknál. Ez a rendszer az ÉTDR-rel együtt szervesen kapcsolódik az OÉNY (Országos Építésügyi Nyilvántartás) rendszerébe. Korábban vezetésének módjáról a 290/2007. (X. 31.) Korm. rendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről, az építési naplóról és a kivitelezési dokumentáció tartalmáról, illetve az 51/2000. (VIII. 09.) FVM-GM-KöViM rendelet az építőipari kivitelezési, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról, valamint a 14/1970. (VI. 6.) ÉVM rendelet az építési és a felmérési naplóról című jogszabályok rendelkeztek. A 14/1970-es rendeletet az 51/2000-es, a 290/2007-est a 191/2009-es helyezte hatályon kívül. Habsburg-ház A Habsburg-házba vagy Habsburg-dinasztiába a Habsburg-család uralkodói címet viselő tagjai tartoztak 1437-től 1740-ig, a Habsburg-család férfiágon való kihalásáig, illetve a magyar királyi trónon 1780-ig, Mária Terézia haláláig. A Habsburg-ház két fő ága az osztrák Habsburgok és a spanyol Habsburgok voltak. Az osztrák Habsburgok legfontosabb uralkodói címei közé tartozott a német-római császári és a magyar királyi cím. A Habsburg-házat a Habsburg–Lotaringiai-ház követte a császári és magyar királyi trónon (1740, illetve 1780). A spanyol Habsburgok a spanyol és portugál királyi címet birtokolták. Habsburg uralkodók névsora Osztrák Hercegségben IV. Albert, Habsburg grófja (1118 körül –1239) ∞ Kiburgi Hedvig I. Rudolf osztrák herceg (1218–1291) ∞ Hohenbergi Gertrúd I. Albert osztrák herceg (1255–1308) ∞ Görzi Erzsébet III. Rudolf osztrák herceg (1281 körül –1307) III. Frigyes osztrák herceg (1289–1330) ∞ Aragóniai Izabella I. Lipót osztrák herceg (1290–1326) ∞ Savoyai Katalin II. Albert osztrák herceg (1298–1358) ∞ Johanna von Pfirt IV. Rudolf osztrák (fő)herceg (1339–1365) ∞ Luxemburgi Katalin Ottó osztrák herceg (1301–13539) II. Rudolf osztrák herceg (1271–1290) ∞ Přemysl Ágnes Német-római Birodalomban IV. Albert, Habsburg grófja (1118–1239) ∞ Kiburgi Hedvig I. Rudolf német király (1218–1291) ∞ Hohenbergi Gertrúd I. Albert német király (1255–1308) ∞ Görzi Erzsébet III. Frigyes német király (1289–1330) ∞ Aragóniai Izabella II. Albert osztrák herceg (1298–1358) ∞ Johanna von Pfirt III. Albert osztrák herceg (1349–1395) ∞ Nürnbergi Beatrix IV. Albert osztrák herceg (1377–1404) ∞ Bajorországi Johanna Zsófia II. Albert német király (1397–1439) ∞ Luxemburgi Erzsébet III. Lipót osztrák herceg (1351–1386) ∞ Viridis Visconti II. Ernő osztrák herceg (1377–1424) ∞ Mazóviai Cymburgis III. Frigyes német-római császár (1415–1493) ∞ Portugáliai Eleonóra I. Miksa német-római császár (1459–1519) ∞ Burgundi Mária Szép Fülöp, Burgundia hercege (1478–1506) ∞ Őrült Johanna V. Károly német-római császár (1500–1558) ∞ Portugáliai Izabella I. Ferdinánd német-római császár (1503–1564) ∞ Jagelló Anna II. Miksa német-római császár (1527–1576) ∞ Spanyolországi Mária II. Rudolf német-római császár (1552–1612) ∞ nem házasodott meg Mátyás német-római császár (1557–1619) ∞ Habsburg–Tiroli Anna II. Károly osztrák főherceg (1540–1590) ∞ Bajorországi Mária Anna II. Ferdinánd német-római császár (1578–1637) ∞ Bajorországi Mária Anna III. Ferdinánd német-római császár (1608–1657) ∞ Spanyolországi Mária Anna IV. Ferdinánd német király (1633–1654) ∞ nem házasodott meg I. Lipót német-római császár (1640–1705) ∞ Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna I. József német-római császár (1678–1711) ∞ Braunschweig–Lüneburgi Vilma Amália VI. Károly német-római császár (1685–1740) ∞ Braunschweig–Wolfenbütteli Erzsébet Krisztina Cseh Királyságban I. Albert német király (1255–1308) ∞ Görzi Erzsébet I. Rudolf cseh király (1281 körül –1307) II. Albert osztrák herceg (1298–1358) ∞ Johanna von Pfirt III. Albert osztrák herceg (1349–1395) ∞ Nürnbergi Beatrix IV. Albert osztrák herceg (1377–1404) ∞ Bajorországi Johanna Zsófia Albert német és cseh király (1397–1439) ∞ Luxemburgi Erzsébet László német és cseh király (1440–1457) ∞ Franciaországi Magdolna III. Lipót osztrák herceg (1351–1386) ∞ Viridis Visconti II. Ernő osztrák herceg (1377–1424) ∞ Mazóviai Cymburgis III. Frigyes német-római császár (1415–1493) ∞ Portugáliai Eleonóra I. Miksa német-római császár (1459–1519) ∞ Burgundi Mária Szép Fülöp, Burgundia hercege (1478–1506) ∞ Őrült Johanna I. Ferdinánd német-római császár, cseh király (1503–1564) ∞ Jagelló Anna I. Miksa német-római császár, cseh király (1527–1576) ∞ Spanyolországi Mária II. Rudolf német-római császár, cseh király (1552–1612) ∞ nem házasodott meg II. Mátyás német-római császár, cseh király (1557–1619) ∞ Habsburg–Tiroli Anna II. Károly osztrák főherceg (1540–1590) ∞ Bajorországi Mária Anna II. Ferdinánd német-római császár, cseh király (1578–1637) ∞ Bajorországi Mária Anna III. Ferdinánd német-római császár, cseh király (1608–1657) ∞ Spanyolországi Mária Anna I. Lipót német-római császár, cseh király (1640–1705) ∞ Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna I. József német-római császár, cseh király (1678–1711) ∞ Braunschweig–Lüneburgi Vilma Amália II. Károly német-római császár, cseh király (1685–1740) ∞ Braunschweig–Wolfenbütteli Erzsébet Krisztina Mária Terézia német-római császárné, cseh királynő (1717–1780) ∞ Lotaringiai Ferenc István Magyar Királyságban IV. Albert osztrák herceg (1377–1404) ∞ Bajorországi Johanna Zsófia Albert német és magyar király (1397–1439) ∞ Luxemburgi Erzsébet V. László német és magyar király (1440–1457) ∞ Franciaországi Magdolna III. Lipót osztrák herceg (1351–1386) ∞ Viridis Visconti II. Ernő osztrák herceg (1377–1424) ∞ Mazóviai Cymburgis III. Frigyes német-római császár (1415–1493) ∞ Portugáliai Eleonóra I. Miksa német-római császár (1459–1519) ∞ Burgundi Mária Szép Fülöp, Burgundia hercege (1478–1506) ∞ Őrült Johanna I. Ferdinánd német-római császár, magyar király (1503–1564) ∞ Jagelló Anna Miksa német-római császár, magyar király (1527–1576) ∞ Spanyolországi Mária Rudolf német-római császár, magyar király (1552–1612) ∞ nem házasodott meg II. Mátyás német-római császár, magyar király (1557–1619) ∞ Habsburg–Tiroli Anna II. Károly osztrák főherceg (1540–1590) ∞ Bajorországi Mária Anna II. Ferdinánd német-római császár, magyar király (1578–1637) ∞ Bajorországi Mária Anna III. Ferdinánd német-római császár, magyar király (1608–1657) ∞ Spanyolországi Mária Anna IV. Ferdinánd német király, magyar király (1633–1654) ∞ nem házasodott meg I. Lipót német-római császár, magyar király (1640–1705) ∞ Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna I. József német-római császár, magyar király (1678–1711) ∞ Braunschweig–Lüneburgi Vilma Amália III. Károly német-római császár, magyar király (1685–1740) ∞ Braunschweig–Wolfenbütteli Erzsébet Krisztina II. Mária Terézia német-római császárné, magyar királynő (1717–1780) ∞ Lotaringiai Ferenc István Spanyol Királyságban Szép Fülöp, Burgundia hercege (1478–1506) ∞ Őrült Johanna I. Károly spanyol király, német-római császár (1500–1558) ∞ Portugáliai Izabella II. Fülöp spanyol király (1527–1598) ∞ Ausztriai Anna III. Fülöp spanyol király (1578–1621) ∞ Ausztriai Margit IV. Fülöp spanyol király (1605–1665) ∞ Ausztriai Mária Anna II. Károly spanyol király (1661–1700) Portugál Királyságban I. Károly spanyol király, német-római császár (1500–1558) ∞ Portugáliai Izabella I. Fülöp spanyol és portugál király (1527–1598) ∞ Ausztriai Anna II. Fülöp spanyol és portugál király (1578–1621) ∞ Ausztriai Margit III. Fülöp spanyol és portugál király (1605–1665) ∞ Ausztriai Mária Anna Nápoly és Szicília Királyságaiban Szép Fülöp, Burgundia hercege (1478–1506) ∞ Őrült Johanna V/II. Károly spanyol, nápolyi és szicíliai király, német-római császár (1500–1558) ∞ Portugáliai Izabella I. Fülöp spanyol, nápolyi és szicíliai király (1527–1598) ∞ Ausztriai Anna II. Fülöp spanyol, nápolyi és szicíliai király (1578–1621) ∞ Ausztriai Margit III. Fülöp spanyol, nápolyi és szicíliai király (1605–1665) ∞ Ausztriai Mária Anna VI/III. Károly spanyol, nápolyi és szicíliai király (1661–1700) I. Ferdinánd német-római császár (1503–1564) ∞ Jagelló Anna II. Károly osztrák főherceg (1540–1590) ∞ Bajorországi Mária Anna II. Ferdinánd német-római császár (1578–1637) ∞ Bajorországi Mária Anna III. Ferdinánd német-római császár (1608–1657) ∞ Spanyolországi Mária Anna I. Lipót német-római császár (1640–1705) ∞ Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna I. József német-római császár (1678–1711) ∞ Braunschweig–Lüneburgi Vilma Amália VII/IV. Károly német-római császár, nápolyi és szicíliai király (1685–1740) ∞ Braunschweig–Wolfenbütteli Erzsébet Krisztina Fantasztikus Négyes A Fantasztikus Négyes egy kitalált szereplőkből álló szuperhőscsapat a Marvel Comics képregényeiben. A csapatot Stan Lee és Jack Kirby alkotta meg. A Marvel első szuperhősökből álló csapatként a Fantasztikus Négyes első szereplése a Fantastic Four első számában volt 1961 novemberében. A csapatra gyakran utalnak „a Marvel első családja”-ként is. Tagok A Fantasztikus Négyesnek hagyományosan négy állandó tagja tagja van. A csapat első tagjai Reed Richards (Mr. Fantastic) tudós és feltaláló, Sue Storm (Láthatatlan) és öccse Johnny Storm (Fáklya) valamint Ben Grimm (a Lény), pilóta voltak. A kis csapat tagjai szuperképességeiket egy űrbéli tudományos küldetés során szerezték, mely során testüket kozmikus sugárzás járta át. A sugárzás hatására Reed teste hihetetlenül elasztikussá vált. Sue képes lett láthatatlanná válni és láthatatlan erőteret létrehozni, öccse, Johnny pedig képessé vált „lángra lobbanni” és repülni. Ben teste egy hatalmas narancsszínű kőóriáséhoz vált hasonlóvá, mely emberfeletti erőt és szinte sebezhetetlenséget kölcsönzött a számára. 1961-es megjelenésük óta a csapat egy nem éppen hétköznapi családként működik, melyben azonban felmerülnek a hétköznapi családi problémák is. A szuperhős hagyományokkal szakítva, a Fantasztikus Négyes tagjainak nem titkos a személyazonosságuk és egyfajta közszereplőkké váltak. A Fantastic Four első számának megjelenésével egy időben vált a Marvel Comics egy kisebb kiadóból a ma ismert képregény-nagyhatalom elődjévé. A csapat ezért kitüntetett helyet foglal el az amerikai képregények történelmében. Bár a Fantasztikus Négyes soha nem tartozott a legnépszerűbb képregények közé, kalandjaik más médiában, így televíziósorozatokban és filmekben is helyet kaptak. Az alapító tagok az évek folyamán csak kivételes esetekben hagyták el a csapatot. Ilyenkor a megüresedett hely ideiglenes betöltésére más szuperhősöket kértek fel. 2007 márciusában, a Fantastic Four 543. számával a Láthatatlan és Mr. Fantastic elhagyták a csapatot. Helyükre az X-Men egykori tagja, Vihar és férje, a Bosszú Angyalai volt tagja, a Fekete Párduc kerültek. Marcelháza Marcelháza (szlovákul Marcelová, 1942-1948 között Marcelkeszi) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. 1942-ben alakult Marcelháza és Kurtakeszi egyesítésével. Fekvése Komáromtól 15 km-re északkeletre fekszik. A község kataszterileg határos Újpusztával, Szentpéterrel, Izsával, Pattal, Dunaradvánnyal, Virttel és Szilasházával. Közúton Hetény, Szilasháza és Virt felől közelíthető meg. A falu nagy része síkságon fekszik, keleti részén homokdombokkal, melyeket erdei fenyő és akácerdő borít, északra alacsony dombokkal, melyek a szőlőtermesztésükről híresek. Marcelháza területe 35,75 km², mely két kataszteri területből áll: Marcelháza (Marcelová) – 18,15 km², Kurtakeszi (Krátke Kosihy) – 17,60 km². Élővilága Marcelházán négy gólyafészek vagy alátét található. Az egyikben 2011-ben 5, 2012-ben 2, 2013-ban 3 fiókát számoltak össze, azóta nem volt költés. A többi alátét jelenleg nincs használatban. Története Területe a neolit kor óta lakott, bronzkori, népvándorlás és honfoglalás kori temetőket tártak itt fel. Marcelháza első írásos említése 1353-ból származik "Nagkezeu" néven, Kurtakeszié 1256-ból. A 15.-16. században nemesi birtok. 1552-ben 19 házból álló elhagyott településként említik. A 17. század végén a Pálffyak telepítik újjá (nagyrészt Trencsén és Nyitra vármegyei jobbágyokkal) és uradalmi központtá teszik. 1784-ben likőrgyártó manufaktúra, később szeszgyár létesült. Fényes Elek 1848-ban írt Komárom vármegye leírása című munkájában így ír a faluról: Marczelháza, magyar kis részben tót fala Kurtakeszihez közel, a Zsitva folyam mellett rónáságon fekszik és számlál 506 r. kath., 528 reform., 15 zsidó lakost. Ref. anyaegyház. Határa 4358 holdnyi, s van itt 53 1/2 jobbágytelek, mellyből 3 4/8 curiális, 1/2 iskoláé, 1/2 a kurtakeszi plébanusé, 49 robotos, 10 udvarteleki ház, 34 robotos zsellér, 3 szabados; telkesgazda 92, hazátlan zsellér 24. Urasági szántóföld 1480 mérő 740 hold, 40 h. kenderes, 41 1/8 hold kaszáló. A szőlőbül 115 kapás urasági, 400 kapás jobbágyi. Papi dézmát birja az urodalom, természetben szedi, a kilenczed 4 ezüst forintért váltatik meg egy telek után, s illy telek ára középszámítással 1500—2000 váltó forint. Földe nagyobbrészt fekete homok s igen jó termő, Virth felől sárgahomokos. Mesterember 3. u. m. 2 kovács, 1 takács. De legnagyobb nevezetessége e helységnek az urodalom nagy szeszgyára, 1 gőzkazánnal, 3 burgonyazúzó, 11 élesztőkáddal. Naponként 75 köböl burgonyából 10—13 akó 20—25 foknyi szeszt éget, mellynek akóját 30—35 v. fért adja, s 11 személyt foglalatoskodtál. Épületei s felszerelési töke 25,000 forgótőke 9900 p. forint. Földesura: herczeg Pállfy Antal, s a bátorkeszi uradalomhoz tartozik. Az önkéntes tűzoltó-egyesület 1886-ban alakult meg Marcelházán. A trianoni békeszerződésig mindkét község Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. A mai község 1942-ben jött létre az akkori Marcelháza és Kurtakeszi egyesüléséből. A kitelepítések 1946. decemberében kezdődtek a községben és 1948. októberéig tartottak. 1948-ig a Marcelkeszi (szlovákul Marcelové Kesy) nevet viselte. Miután a falut 1945-ben visszacsatolták Csehszlovákiához, betiltották a magyar nevek használatát, majd 1948-tól az egyesített község magyar neve Marcelháza lett. 2005-ben lakossági referendumot írtak ki a falu nevének Marcelkeszire (Marcelove Kosihy) változtatására, ez azonban eredménytelen volt. Népessége 1910-ben Kurtakeszinek 1058, Marcelházának 2046, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 3822 lakosából 3381 magyar (88,4 %) és 377 szlovák (11,2 %) nemzetiségű. A 2000-es években kezdődött a Komáromban lakbért fizetni képtelen romák szervezett beköltöztetése a faluba, 2007-ben már mintegy 420-an voltak. 2011-ben 3751 lakosa volt, ebből 3228 magyar és 442 szlovák. Gazdasága A szocializmus évtizedeiben országszerte híres volt zöldségtermesztéséről, ez az ágazat azonban a rendszerváltás óta hanyatlásnak indult, 1996-ban a termelőszövetkezet is tönkrement. Jelenleg zöldségfelvásárló és szállító vállalat, valamint zöldségszárító üzem működik a faluban. Az olajos magvak pörkölésével, csomagolásával és forgalmazásával foglalkozó vállalat 1990 óta működik a községben. Nevezetességek Az eredetileg gótikus stílusban épült, Kurtakeszi falurészben álló római katolikus Keresztelő Szent János-templom az 1731 -es földrengéskor nagyon megrongálódott. A templomot 1901 -ben és 1986 -ban újították fel. A felújításhoz felhasználták a régi építmény egy részét. A templom egyhajós építmény poligonális zárású szentéllyel és hatalmas, előrenyúló toronnyal a nyugati részén. A Baranyay család oratóriuma, amely szentély lett, később épült hozzá a nyugati oldalon. A homlokzatok simák, csupán a félkörös zárású vagy csúcsos ablakok tagolják. A szentély boltozatán finom rokokó stukkódíszek vannak: Isten szeme, csillagok és hold alakú díszek. A Jézus Szíve-, valamint a Szűz Mária-mellékoltárok az 1860-as években készültek. A református templom ot 1786 -ban kezdték építeni és az első istentiszteletet 1787 . január 21-én tartották benne. A templom torony nélkül épült, ezt 1833-ben építették hozzá. A hosszúkás teremtemplomhoz előcsarnok csatlakozik; a csúcsos homlokzatba illeszkedik a kétemeletes torony. A torony falazatát vállpárkányzat zárja, ezen nyugszik a kupolás toronysisak. A templomtérben három oldalról fakarzat helyezkedik el. A templom falán helyezték el az I. világháború áldozatainak emléktábláját. Az 1952 - 1962 -es években épült baptista imaház hosszúkás, földszintes épület, sima homlokzatait félkörös zárású ablakok tagolják. Belső berendezése korunkbeli. A Művelődési otthon alapjait 1956-ban rakták le. Átadása 1962-ben történt. Az első átépítésére 1975-77 között került sor, majd a mai, teljesen új formáját 2001-ben kapta. A község társadalmi életének központja. A művelődési otthonban található kis galériában képzőművészeti alkotásokból és kézimunkákból időszaki kiállításokat rendeznek. A faluközpontban levő szép park ot a 19. században létesítették. A faluhoz közeli Temető (Pohrebište) nevű védett területen több mint hetven madárfaj él. A védett területen – amely egykori mocsár lecsapolt maradványa – nyárfákkal és fűzfákkal övezett vízfelület található összefüggő nádassal. A Marcelházi-homokos (Marcelovské piesky) természetvédelmi területen a homokkedvelő növényzetet és a melegkedvelő rovarvilágot védik. Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub. Szobrok, emlékművek, emléktáblák Baróti Szabó Dávid gipsz mellszobra az alapiskola melletti parkban áll. Gáspár Péter pozsonyi szobrászművész alkotását 1995 . december 1 -én avatták fel. A második világháború református áldozatainak emlékműve a református templom bejárata mellett található. A katolikus templom kertjében található az eredetileg az első világháború katolikus áldozatainak emlékére emelt emlékkereszt , melyet később a második világháborúban elesettek névsorával is kiegészítettek. Az idegen földben nyugvó marcelháziak emlékére a marcelházi és a kurtakeszi temetőben is kopjafák at állítottak. A második világháború után kitelepítettek emlékművét (Bélai Tibor kőfaragó alkotása) 2002 . július 7-én adták át a Hídverő Napok keretében. Kurtakeszi első írásos említésének 750. évfordulójára 2006 . október 1 -jén a katolikus templom mellett emlékművet állítottak. A Csemadok megalakulásának 50. évfordulójára 1999 -ben a kultúrház épületének falán emléktáblát helyeztek el. A Baranyay János Cserkészcsapat megalakulásának 10. évfordulóján , 2003 -ban a kultúrház épületének falán emléktáblát helyeztek el. Szakrális kisemlékek A Szent Annát ábrázoló barokk szoborcsoport Kurtakeszin található, egy hatalmas hársfa mellett. 1764 -ben állították. Barokk Immaculata szobor Kurtakeszin, a falu szélén, a Komáromszentpéterre vezető út mentén található. Felirata szerint 1764-ben állították, 2008 -ban restaurálták. Kurtakeszin, a Hársfasoron található egy szoborfülkés képoszlop , mely eredetileg a temető melletti homokbánya helyén állt. Szent Flórián oszlopon álló szobra a katolikus templom kertjében található, az önkéntes tűzoltó-egyesület megalakulásának 120. évfordulóján, 2006 . május 6-án avatták fel. Kurtakeszin, az Új utcában található egy 1826 -ban állított, süttői vörösmészkőből készült feszület (felirata szerint Tapoltsány György állíttatta). Útmenti, fából készült feszület a Radványi utcában. Harangláb és fa feszület a marcelházi falurészben. A Baranyai-sírkert keresztje , korpuszos öntött kereszt, a 19. század második feléből származik, a kurtakeszi temetőben található. A kurtakeszi temető beton nagykeresztje . A marcelházi temetőben két nagykereszt is található, mindkettő fából készült. Lásd még Kurtakeszi Testvértelepülés Badacsonytomaj , Magyarország Szepetnek , Magyarország Vasad , Magyarország Rudeau-Ladosse Rudeau-Ladosse település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 161 fő (2015). Rudeau-Ladosse Connezac, Beaussac, Champeaux-et-la-Chapelle-Pommier és Lussas-et-Nontronneau községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sid Meier’s Alpha Centauri A Sid Meier’s Alpha Centauri (SMAC, vagy csak egyszerűen Alpha Centauri) egy körökre osztott 4X-típusú stratégiai játék, melyet Brian Reynolds és Sid Meier készített a Firaxis Games segítségével 1999-ben. A játék alaptörténete egy bolygó kolonizálása az Alpha Centauri rendszerben. A játéknak később megjelent egy kiegészítő része is, a Sid Meier's Alien Crossfire (SMACX vagy egyszerűen SMAX). A két részt később együtt is kiadták Planetary Pack néven. Története A játék története szerint az emberiség elpusztította magát a háborúk, a betegségek, az éhínség és más katasztrófák által. Az Egyesült Nemzetek Szervezete elindította az Egység (Unity) nevű űrhajóját az Alpha Centauri rendszerbe, ahol korábban felfedeztek egy Chiron (vagy egyszerűen csak "Bolygó") névre hallgató föld-típusú planétát. Azt remélték, hogy az emberiség legjobbjai, akik a hajón voltak, képesek lesznek egy tökéletes civilizációt létrehozni. Ahogy az Egység elérte az Alpha Centauri rendszerét, egy hiba folytán a felső tisztek felébredtek mély álmukból. Mialatt a legénység megpróbálta kijavítani a hibát, Garland parancsnokot orvul megölték. A hajó súlyos sérülése miatt a hét tiszt a számára szimpatikus tagokkal beszállt egy-egy mentőkabinba, majd leszálltak a Chiron felszínére. Heten, az ütköző személyiségükkel és ideológiájukkal, hét különböző társadalmat kezdtek el építeni saját elképzelésük szerint – az emberiséget újra háborúkba és pártviadalokba taszítva. Építészeti tervdokumentáció A tervdokumentáció típusai Előkészítő munkarészek és tervdokumentációk A tervkészítés előtt meg kell fogalmazni a szöveges építtetői programot. Ennek tartalma az építeni kívánt helyiségek neve és mérete, a megcélzott minőség, a várható rövid, közép, esetleg a hosszútávú éppítetői célok. Ezt követően, jellemzően költségbecslés és vázlattervek készülnek, a helyszín közművesítése, terepadottságai, benapozása, és az altalaj szerkezetének ismerete alapján. Elvi építési engedélyezési tervdokumentáció Ennek a tervfajtának két jellemző típusa van. Az egyik a beépítés vagy az illeszkedés feltételeit előzetesen vizsgáló tervdokumentáció (például foghíjbeépítések esetén). A másik lényegében egy 1:200-as léptékű teljes tervdokumentáció, amihez viszont nem kell igazolni a tulajdonosi jogosultságot. Építési engedélyezési tervdokumentáció A jogszabályok által meghatározott esetekben (jellemzően minden komolyabb építési vagy átépítési szándék esetén) kötelező tervfajta. Az építési engedélyezési eljárás során ezt a dokumentációt vizsgálja az építésügyi hatóság, az építés megkezdésére feljogosító építési engedélyt – határozat formájában – erre adják ki. Az építési engedélyezési tervdokumentáció jellemzően 1:100-as léptékű építész tervekből (alaprajzok, metszetek, homlokzatok), helyszínrajzból, számításokból és szakági munkarészekből áll, mely utóbbiak jellemzően a műleírás fejezeteiben jelennek meg. a speciális szakágak esetén külön eljárási rend (és jogszabályok) alapján: külön engedélyezési tervek készülnek, pl: közmű bekötések engedélyezése: víz-, csatorna-, gáz-, elektromos; tűzjelző- és oltó rendszerek engedélyezése; egyéb engedélyezéshez kötött tevékenységek (berendezések telepítése pl.: röntgen; bizonyos üzemeléstechnológiák alkalmazása); Ajánlati (más néven: Tender) dokumentáció Az engedélyezési dokumentációnál részletesebb, de a kivitelezéshez szükséges összes szükséges részletet még nem tartalmazó tervfajta. Alapvető ismérve: olyan részletezettségűnek és tartalmúnak kell lennie, hogy abból pontos, minden részletre kiterjedő kivitelezési ajánlatot lehessen készíteni. szakági munkarészek: itt már külön tervdokumentációban szerepelnek, az építész dokumentációnak megfelelő részletezettséggel; Kiviteli (Kivitelezési) tervdokumentáció Az építési tervdokumentáció egy formája, mely a hatályos építésügyi szabályozásnak megfelelő esetekben és módon kerül(het) elkészítésre az erre jogosult (építész, mérnök) szakember által. Az engedélyezési tervdokumentációnál általában részletesebb. Tartalmazza a kivitelezés, megvalósítás fázisait illetve az építési munkálatok elvégzésére vonatkozó előírásokat. A kivitelezéshez szükséges összes részletet tartalmazó tervfajta. szakági munkarészek: teljes részletezettségű szakági tervek: tartószerkezeti dokumentáció; közmű tervek; épületgépészeti dokumentáció (víz-, csatorna-, fűtés-, hűtés-, szellőzés-, technológiai berendezések- stb. tervei); épületelektromos vagy épületvillamos dokumentáció; kertészeti terv; belsőépítészeti , padló- és egyéb- burkolati terv; útterv (jellemzően közútcsatlakozást érintő esetekben); A tervdokumentáció részei Szöveges munkarészek Nyilatkozatok A tervezők nyilatkozata arról, hogy a terveket a vonatkozó jogszabályoknak, előírásoknak megfelelően, az érintett szakhatóságokkal egyeztetve készítették; és a tervezéshez szükséges jogosultságokkal rendelkeznek. Műleírások (Műszaki leírások) A műleírás tartalmazza mindazokat, az építménnyel kapcsolatos, információkat, amik a tervlapokon nem, vagy csak részben ábrázolhatók; de különösen: az építés rövid célját, az építtetőre vonatkozó alapadatokat; az építmény rendeltetésére vonatkozó leírást; a beépítési- és alapterületi adatokat; az alkalmazott szerkezeteket részletesen; az alkalmazott építéstechnológia leírását; jogszabály által előírt leírásokat, mellékleteket (pl.: környezetvédelmi, hulladékkezelési stb.Ö esetlegesen: üzemeléstecnológiai leírást; tűzvédelmi leírást; Szakvélemények, számítások geotechnikai szakvélemény; statikai számítások, szakvélemények; hőtechnikai és energetikai számítás; költségvetések, költségbecslések Rajzi munkarészek A köznapi értelemben vett tervrajzok. A leggyakrabban előforduló engedélyezési tervdokumentációk rajzi munkarészei térképmásolatok : a földhivatali hivatalos alaptérkép kivonata; lépték : M=1:1000, esetleg: M=1:2880; helyszínrajz: a földhivatali térkép alapján készített felülnézeti rajz; lépték : M=1:1000, esetleg: M=1:500; alaprajzok : az építmény összes használati szintjéről készített alaprajz; lépték : M=1:100, esetleg: M=1:50; metszet (ek): az építmény értelmezéséhez szükséges számú (de min. 2, egymással szöget bezáró alaprajzi vonalú), és a szintáthidaló(k) ábrázolásával készülő metszetrajz ; lépték : M=1:100, esetleg: M=1:50; homlokzati rajzok; lépték : M=1:100, esetleg: M=1:50; Speciális rajzok (tervek) Engedélyezési dokumentációknál: felmérési tervek: amennyiben meglévő építmény átépítéséről, bővítéséről, bontásáról van szó; utcakép: jellemzően zártsorú beépítés esetén, a szabályozási terv előírhatja a szomszédos épületek utcai homlokzatainak ábrázolásával készítendő utcakép készítését; Kiviteli terveknél: kitűzési terv: az építmény kitűzési alappontjainak ábrázolása, a telek jellemző méreteivel és az azoktól mért távolságokkal; részletrajzok (csomóponti rajzok): az építmény részletmegoldásit ábrázoló, jellemzően metszeti (esetleg alaprajzi, v. axonometrikus) rajzok; lépték : M=1:10, M=1:5, M=1:2, M=1:20; a kiviteli tervek jellemző léptéke: M=1:50 (alaprajzok, metszetek, homlokzatok esetében); konszignációs tervek, műhelyrajzok: a terven szereplő (jellemzően: ismétlődő), műhelyben gyártandó rész-szerkezetek részlet-tervei, gyártási adatainak meghatározása: asztalos konszignáció: nyílászárók gyártási adatai (jellemzően még akkor is asztalos konszignációnak hívják, ha nem fa szerkezetű nyílászárókról van szó); beépített bútorok, egyéb asztalos szerkezetek (például faburkolatok) részlet-tervei; lakatos konszignáció: lakatos (fémszerkezetű) szerkezetek részlettervei (pl.: acél lépcső, korlátok stb.); műkő konszignáció; előre gyártott (vasbeton) szerkezetek konszignációja; Források Kivitelezési terv. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.) Egyéb fényképdokumentáció: felmérési terveknél a meglévő állapot dokumentálására szolgál. Vonatkozó jogszabályok 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet, az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről.-Hatályon kívül !!! Helyette : 37/2007. (XII.13.) ÖTM rendelet - az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról - 2013 óta ez is hatályon kívül van helyezve. 2017 januárjában érvényes jogszabályok: 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról, valamint a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről, mely jogszabály a Kivitelezési terv vonatkozásában fontos forrás, valamint a 155/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet a lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről - mely erre az esetre ugyancsak mind az engedélyezési (bejelentési) fázisra, mind pedig a kiviteli tervi fázisra fontos előírásokat tartalmaz. Szarvaszó Szarvaszó (románul: Sarasău, jiddisül �������) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban. Fekvése Máramarosszigettől hét kilométerre nyugatra, a Románia és Ukrajna között határfolyót képező Tisza bal partján fekszik. A község 8523 hektáros területéből 3051 hektár rét, 2168 hektár erdő, 1186 hektár legelő és 1054 hektár szántó. Nevének eredete Nevét patakjáról kapta, az pedig az 'elágazó vízmeder' jelentésű szarv és az 'időszakos vízfolyás' jelentésű aszó szó összetételéből való. 1345-ben Zorwazou, 1360-ban Zarvassov, 1398-ban Zaruaszou alakban írták. Története Lajos király 1345-ben megerősítette kenézségében Erdő vajda fiait, Aprusát és Marust, nagybátyjukat, Sztánt és ennek fiát, Myket. Ők 1360-ra nemességet kaptak és a falut birtokukként kapták. Közülük származott a Máramaros vármegyében gyakran fontos tisztségeket betöltő Gerhes (Görhes), Bank és Birtok család. Máramarosi román kisnemesi falu volt. A Bánk és Girhes családok tagjai részt vettek a Dózsa György-féle parasztfelkelésben. 1720-ban tizenöt nemesi és két jobbágytelket írtak össze benne. Görögkatolikus iskoláját először 1845-ben említették. 1880-ban 692 lakosából 553 volt román, 75 német (jiddis), 28 magyar és 22 ruszin anyanyelvű; 594 görögkatolikus, 75 zsidó és 21 római katolikus vallású. 2002-ben 2416 lakosából 2400 volt román anyanyelvű; 1232 ortodox, 1031 görögkatolikus és 76 baptista vallású. Látnivalók Ortodox (volt görögkatolikus ) temploma talán a 16. században épült. Narthexét 1699-ben festették ki. 1770-ben újították. A Mihályi-ház (2. sz.) a 18. században, a Iurca- (202. sz.) és a Man-ház (204. sz.) a 19. században épült. A Ciuroi-patak vízesése egy 35–40 méteres, függőleges andezitsziklán zúdul le. A falu patakja mentén forrásirányban, délnyugat felé egy hegyen valószínűleg a 13. században épült, ovális alaprajzú vár szerény nyomai fedezhetők fel. Híres emberek Itt született 1816-ban Iosif Man (Mán József) 1848-ban máramarosi kormánybiztos, később főispán. Itt halt meg 1875-ben Mihályi Gábor 1848/49-es máramarosi kormánybiztos és főispán. Európai Hosszútávú Vándorutak Az Európai Hosszútávú Vándorutak az Európai Gyalogtúra Szövetség (The European Ramblers’ Association (ERA)) által kialakított 11 európai távolsági túraútvonal. A cél: Európa népeit összekötő túraútvonal-hálózat kialakítása. 1969 óta, amikor az Európai Gyalogtúra Szövetség létrejött, 11 európai hosszú távú túraútvonal került kijelölésre. A 11 európai gyalogtúra-útvonal teljes hossza 55 000 km körül van. Ebből 2350 km esik Magyarország területére. Barbiano Barbiano, németül: Barbian, település Olaszországban, Bolzano autonóm megyében. Lakosainak száma 1699 fő (2017. január 1.). Barbiano Laion, Renon, Castelrotto, Ponte Gardena és Villandro községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szász Béla (tanár) Szász Béla (Kolozsvár, 1872. október 30. – Budapest, 1944. szeptember 29.) erdélyi magyar református lelkész, vallástanár, egyházi író. Életútja, munkássága Apja id. Szász Béla költő, műfordító, egyetemi tanár. Középiskoláit szülővárosában a Református Kollégiumban végezte, 1891–95 között teológiát hallgatott Budapesten; 1895–96-ban az edinburgh-i New College hallgatója, itt teológiai magántanári képesítést is szerzett. Hazatérve Szász Károly mellett segédlelkész, majd püspöki titkár Budapesten és Kolozsváron. Közben 1898-tól a kolozsvári egyetemen is tanult. 1901-től magyardécsei lelkész. 1910-től 1940-ig a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium tanára. Írásait a Református Szemle (1908–1932) közölte. Írásai Az egyházi éneklés ereje (Szamosújvár, 1906); A felsőbb ember és az embernek fia (Szamosújvár, 1907); A hitnevelés alapproblémái (Sepsiszentgyörgy, 1912); Br. Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnok emlékezete (Sepsiszentgyörgy, 1912); Az öreg zsoltár titka (r., Brassó, 1934). Pontotoc megye (Oklahoma) Pontotoc megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Oklahoma államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Ada. Lakosainak száma 37 992 fő (2013. július 1.). Pontotoc megye Seminole, Johnston, Murray, Hughes, Coal, McClain és Garvin megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: PS3 operációs rendszer A Playstation 3 operációs rendszer a frissíthető rendszer szoftvere Playstation 3 konzolnak. A frissítése történhet offline módon például USB kulcs segítségével vagy online módon a konzol menüjéből közvetlenül. Ezenkívül a játékszoftver lemezek is tartalmazhatnak szükséges frissítéseket. Minden frissítés tartalmazza az összes korábbi verziós frissítést. Épületgépészet Az épületgépészet feladata, hogy biztosítsa az épület használói számára a komfortérzetet, ivóvizet, a keletkező szennyvíz elvezetését, a megfelelő hőmérsékletet, a megfelelő minőségű és paraméterű levegőt. Az épületgépészet nagy általánosságban az épületeken belüli csőhálózatokkal, azok szerelvényeivel és a hozzájuk kapcsolódó berendezésekkel foglalkozik. Az épületgépészet több részből tevődik össze: fűtéstechnika vízellátás, csatornázás gázellátás - (égéstermék-elvezetés) légtechnika, szellőzés klímatechnika (lásd Légkondicionáló) Érdekesség: az épületgépészeti szakma magyarországi alapító professzora, dr. dr. h. c. Macskásy Árpád (1904–1977) találta ki még a szót is: épületgépészet. Ő alapította a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Gépészmérnöki karon az Épületgépészeti Tanszéket 1950-ben, melynek 1971-ig volt vezetője. (Közben 3 évig volt vendégprofesszor Drezdában, ahol szintén beindította az épületgépészeti képzést). Épületgépészeti tevékenység A hatályos KSH TEÁOR'08 (NACA rev.2) szerint az alábbiak tartoznak a vállalkozói értelemben vett épületgépészeti tevékenység körébe: 43.2 Épületgépészeti szerelés tárgyszó alá 43.21 Villanyszerelés részletesen valamennyi épületen és egyéb építményen elektromos rendszerek felszerelése és helyszíni szerelése elektromos vezeték és csatlakozó, mérőóra számítógép-hálózat és kábeltelevízió vezetékei száloptikás vezetékkel együtt távközlési vezetékhálózat antenna világítási rendszer tűz- és betörés elleni riasztórendszer közúti, vasúti világítási és elektromos jelzőrendszer repülőtéri kifutópálya világítása az elektromos eszközök és háztartási felszerelések csatlakoztatása 43.22 Víz-, gáz-, fűtés-, légkondicionáló-szerelés részletezés nélkül 43.29. Egyéb épületgépészeti szerelés részletesen épület és egyéb építmény különféle szerkezeteinek szerelése, beleértve a javítást és karbantartást, kivéve az előző pontokben említetteket, valamint az ipari gép szerelését felvonó, mozgólépcső, mozgójárda automata- és forgóajtó irányjelző világító sáv központi porszívórendszer hő-, hang- vagy rezgésszigetelés felszerelése épületen és egyéb építményen. Fűtéstechnika A fűtéstechnika a jó közérzet biztosításának egyik eszköze. Ezt télen fűtéssel, nyáron hűtéssel lehet biztosítani. A komfortérzetet több tényező befolyásolja, ezeket az MSZ CR 1752:2000, Épületek szellőztetése, épületek belső környezetének tervezési alapjai c. szebvány tartalmazza. Tájékoztatólag a jó közérzethez téli fűtési időszakban kb. 20-22 C fok körüli helyiséghőmérséklet megfelelő. Maga a fűtési rendszer a következőkből áll: hőleadó, hőfejlesztő készülék hőcserélő felület, fűtőfelület biztosító berendezések fűtési rendszer elrendezés, elemek szabályozás A hőfejlesztő berendezések mai korszerű típusai közé tartozik a kondenzációs gázkazán, ill. megújuló energiával történő hőtermelés (pl. pelletkazán). A hőcserélő felületek terén az alacsony felületi hőmérsékletű fűtőfelületek adnak energiatakarékos fűtést. Biztonsági berendezések közül a túlnyomás biztosító szelep és a tágulási tartály általánosan szükséges, de vegyes tüzelésű, vagy pelletkazánokhoz külön további szerelvények szükségesek. A fűtési rendszer leggyakrabban zárt vízkörű, szivattyús, többrétegű műanyag csöves, kétcsöves, szivattyús rendszer. Szabályozáshoz, és kezeléshez megfelelő szerelvényeket alkalmaznak, így légtelenítő, leürítő, elzáró szerelvényeket, fűtőtesteken termosztatikus szelepeket, fűtési vízhőmérséklet szabályozást, és folyamatos kazán teljesítmény, valamint szivattyú fordulatszám szabályozást. A szabályozások összefoghatók központi épületfelügyeleti rendszerekbe, melyek más funkciókat is tartalmaznak, pl. világítás, riasztó. Vízellátás, csatornázás Vízellátás gyakorlatilag hideg ivóvíz közművesítést jelent. Az utcai vezetékből egy bekötő leágazás vezet a vízóráig (aknáig), onnan a fogyasztói vezeték az alapvezetékből, majd a felszálló, és vízszintes elosztó vezetékekből áll. A víznyomás max. 6 bar, efölött nyomáscsökkentőt alkalmaznak. Az ivóvíz vezeték elosztásakor a fogyasztási helyek (kifolyók) előtt biztonsági elzárókat alkalmaznak (csempeszelepek). A rendszer vízteleníthetősége érdekében folyamatos lejtéssel emelkedik a vezeték a fogyasztási helyekig. A vízóránál, vagy (pl. magasabb helyről alacsonyabb helyre menő külső vezeték esetén) az épület előtt víztelenítő főelzárót alkalmazunk, amit javítások, víztelenítés esetén lezárhatunk. Egyéni vízellátás esetén kútvízzel és hidroforral biztosítjuk a hideg ivóvíz ellátást. Ehhez engedélyes kút, és bemért vízminőség szükséges (ANTSZ engedély). A melegvíz ellátás vízforrása az ivóvíz hálózat, melyhez egy vízmelegítő készüléket csatlakoztatunk, gáztüzelésű készülékek esetén átfolyós, vagy tartályos típust, ill. elektromos HMV készítő készüléknél általában tartályos (bojler) melegvízkészítést alkalmazunk. Ritkán használt helyen, az épület távoli pontján, átfolyó elektromos vízmelegítő is használható. A melegvízkészítéskor higiéniai szempontként felmerül, hogy a vezetékekben ne legyen állott, baktériumtelep kialakulását lehetővé tevő víz, valamint ilyen esetben időszakos fertőtlenítési lehetőséget is biztosítanak. A kilépő melegvíz maximális hőmérsékleét keverő automatikus csapokkal lehet beállítani. Nagyobb rendszerekben a veszteségek csökkentésére cirkulációs rendszer is épül. A vízellátásban keletkezett szennyezett víz elvezetése a csatornázási rendszerrel történik. A környezetvédelmi rendeletek szerint a közcsatornára rá kell kötni, egyébként környezetterhelési díjat kell fizetni. A csatorna a kifolyók helyétől egyenletes lejtéssel, eséssel jut el a tisztítóaknáig, ill. közterületi csatornába. Az esővizet nem feltétlenül lehet közcsatornába engedni, csak, ha a közcsatorna rendszer egyesített, egyébként külön esővíz közcsatorna kell, vagy magánterületen elszikkasztással nyeletik el az esővizet. A csatorna gáztalanítására függőleges szellőző vezetékeket alkalmaznak, ami az áramlás zavaró hatásait egyenlíti ki, és megtartja a vízzárakat, biztosítja az áramlást. Ha a közcsatorna színtje magasabban van, mint az épület alapvezetéke, akkor szennyvízátemelőt alkalmaznak. Ha az esővíz csatorna színtje van a közcsatorna alatt, akkor nagy esőzés visszafolyásának meggátlására visszafolyás elleni csappantyút alkalmaznak. Gázellátás A lakossági gázellátás Magyarországon nagyrészt vezetékes földgázellátással történik. A közterületen földbe fektetett vezetékek kezelői, ill a gázszolgáltatók adnak felvilágosítást a gázellátáshoz történő csatlakozás módjairól. A csatlakozásra külön szabályzat vonatkozik (GMBSZ). A csatlakozás függ a hálózat nyomásától (kisnyomás, növelt kisnyomás, középnyomás, nagyközép nyomás), a közterületi közművek, műtárgyak helyétől, a telken belüli vezetékek helyétől. A telken belül, a telekhatár mellett általában nyomáscsökkentő, főelzáró, de gázóra is elhelyezhető. A csatlakozó vezeték anyaga általában KPE, a környező tárgyak függvényében védőcsőben szerelve, a felállások acélcsőben készülnek. Gázmérők elhelyezésére erre megfelelő helyen az épületben kerül sor, szabványos vezetékkialakítás mellett, Maguk a fogyasztó készülékek is a biztonsági szabályoknak legfelelően helyezhetők el, (pl. lakószobában nem), ill. a nyitott, zárt, vagy kondenzációs készüléknek megfelelő módon, és légellátással. A gázkészülékek felszerelése, biztonsága szükségessé teszi, hogy egyúttal a szellőzés egyes módjait is a gáztervező határozza meg. Légtechnika (szellőzés) Komfort célú légtechnikai rendszer: Létesítését többféle tényező indokolhatja: ilyenek pld. a szagok elszívása, helyiségek, köztük a külső nyílászáróval nem rendelkező helyiségek légellátása, hővisszanyerő szellőzés (energiamegtakarítás), felszabaduló légszennyezés koncentrátumának hígítása, vagy egyszerűen csak a légfűtés igénye. Alapvetően megkülönböztethetünk szabadáramlású (gravitációs - indirect) és kényszeráramlású (ventilátoros - direkt) szellőzéseket. A gravitációs rendszerek alapelve az, hogy a levegőoszlop hőmérsékletkülönbségének (a két levegő sűrűség- különbség hatására felhajtóerő keletkezik) hatására nyomáskülönbség jön létre, és így áramlás indul meg. Ennek legismertebb példái az ipari csarnokok jellegzetes tetőgerinc-ablakos megoldásai, vagy a magas épületek szellőzőkürtői. Közvetve, gravitációs légellátás az az eset is, amikor nyílt égésterű fűtőberendezés kéményhuzata szívja be légbevezetőkön keresztül a légtérbe az égéslevegőt. Lakások gravitáviós szellőzésének egyik lehetősége, hogy a konyhában, vagy WC-ben természetes huzatú kürtő vezeti el a helyiségek légbevezetőin beáramló levegőt. A gravitációs áramoltatás korlátait (gyk. kezelhetetlen légáram) oldják fel a ventilátor által létrehozott nyomáskülönbséget felhasználó rendszerek. A ventilátor, mint jellegzetes épületgépészeti berendezés a szivattyúkkal rokon. A szellőző rendszer létesítésének alapfeltétele, hogy legyen honnan szellőztetésre alkalmas friss levegőt vételezni, illetve hogy az elhasznált levegőt legyen hová "kidobni". A szellőztető levegőt befúvás előtt kezelni kell: ez szűréssel, léghevítéssel, léghűtéssel, nedvesítéssel, légszárítással, illetve speciális esetben sterilizálással történhet. Ez a légkezelés régebben falazott szerkezetekből épített légkezelőkben történt: ma már nagyobb igény esetén ún. modul rendszerű légkezelő szekrények az általánosak. A légkezelő egységet ezekből a szekrényekből állítják össze a kívánt légminőségnek és légmennyiségnek megfelelően. A légtechnikai rendszer szembeötlő ismérve az épületgépészet többi rendszereihez képest "hatalmas" csőkeresztmetszetek, ill. családi házak hőcserélő szellőzéseinél az álmennyezetek. Ezekre azért van szükség, mivel a kisebb keresztmetszetben azonos mennyiségű levegő csak nagyobb sebesség mellett vihető át (lásd: hidraulikai fejezet), és ez levegő esetében kellemetlen zajhatással jár. Ezt a csőhálózatot méretei miatt igen nehéz (néha: lehetetlen) "elrejteni" az épületben. A szellőztetett tér belső nyomásviszonyainak szempontjából megkülönböztetünk depressziós-, kiegyenlített- és túlnyomásos szellőzésű helyiségeket. A három kategóriát a helyiségbe befújt és elszívott levegő aránya adja meg: például ha nagyobb nyomással fújunk be, mint amilyennel elszívunk, akkor a helyiség túlnyomásos lesz (a többi eset ebből levezethető). A gyakorlatban ez a három kategória igazából kettő: kiegyenlített szellőzést a rendszer bizonytalanságai miatt igen nehéz csinálni, így a gyakorlatban ez is kismértékben depressziósan vagy túlnyomásosan fog működni. A nyomásviszony megválasztását elsősorban a szagok és a szennyező anyagok áramlásának figyelembe vétele indokolja: egy konyhában például nem célszerű túlnyomásos szellőzést csinálni, mivel ekkor a környező átjárható helyiségekbe is átterjedhet a kellemetlen szag. A közel nulla energiaigényű házak egyik legmegfelelőbb szellőzési rendszere a hőcserélő szellőzés, mely úgy takarít meg energiát, hogy a beszívott (télen) hideg levegőt a kifúvott meleg levegővel hőcserélőben felmelegíti, és maga a rendszer egy légelosztó légcsatorna hálózattal rendelkezik. A szellőzés mértéke ezzel mindenütt biztosítja a páramentességet, huzatmentességet, és a kézi szellőzés veszteségei is elkerülhetők. Azonban mindegyik rendszer esetén végig kell vizsgálni a lakásba/épületbe benyíló, vagy kivezető összes nyílást, így nyitott égésterű fűtőkészüléket (kályha, kandalló, gázkazán, vízmelegítő, fali melegítő), befúvóvó, vagy elszívó ventilátort, levegő bevezetőt, szellőző aknát, kémény kürtőt. Csak a zárt égésterű készülékek nem vesznek részt a lakás/épület szellőzésében (kondenzációs, vagy turbós kazán, gázkonvektor). Depressziós rendszer: Amikor egy szellőzést depressziósra választunk, és ezt kizárólag elszívással valósítjuk meg, akkor is gondolni kell a légutánpótlás útjára. Ennek legeklatánsabb rossz példája, amikor egy (esetleg elszívó ventilátoros) WC-hez csaknem hermetikusan záródó ajtót tesznek "a szagok kiáramlásának megakadályozására". (Ha az ajtórács nem megoldható, akkor is le lehet gyalultatni az ajtó aljából 1–2 cm-t.) Hasonlóan, egy konyhai tűzhely nagyteljesítményű elszívója hatástalan, ha nincs a konyhában megfelelő külső térből nyíló légbevezető. Ha ilyen esetben egy nyílt égésterű fűtőberendezés kéménye is a légtérben van, akkor az elszívó annak a füstjét fogja (tűz- és életveszélyes módon) leszívni. Mivel jelenleg a kéményseprés magánlakásokhoz nem kötelezően előírt szolgáltatás, érdemes áttekinteni a legjellemzőbb eseteket. Ha egy légtérben van nyitott égésterű kályha/kandalló és gáztűzhelyhez előírt konyhai elszívó, akkor szükség van egy reteszelésre a kályha hőmérséklete és a konyhai elszívó között, kb. 50 C fokos füstcső hőmérsékletnél az elszívónak meg kell állnia. (Természetesen az elszívóhoz légbevezetőt is fel kell szerelni.) Ha ugyanabban a térben egy nyitott égésterű gázkészülék is működik, pl. a fürdőszobában, ajtóval elválasztható térben, akkor a fürdőszoba ajtóra rugós záró zsamért kell felszerelni (automatikus ajtózáráshoz). Ilynekor látszik, hogy van értelme a kerámialapos elektromos tűzhelynek, mert ahhoz nem kell égéslevegőt biztosítani, és az égésterméket elszívni, vagy a turbós gázkazánnak, mert nem kell rugós ajtózárás. Beszabályozás A légtechnikai hálózatokra is vonatkozik a hidraulikai beszabályozás szükségessége, amire minden más rendszernél kényesebbek: a túl nagy fojtások ugyanis óhatatlanul zajosak lesznek. A zajoknak az áramlással összefüggő része azonban még így is a kisebbik hányad, a legnagyobb zajforrás maga a ventilátor: emiatt ma már szinte kötelező a légcsatorna hálózatba hangcsillapító elemek elhelyezése. Ezek azonban nem minden frekvencián hatásosak (mint köztudott, az emberi hallás elvileg a 20 Hz-es legmélyebb hangoktól a 20 kHz-es legmagasabb hangokig terjed), ráadásul nagy ellenállásuk miatt "túladagolásuk" nagyobb (és így zajosabb) ventilátor szükségességét vonja maga után. A paraméterek tehát egymás ellen dolgoznak… A zaj másik megjelenési formája a két helyiség közti áthallás (a légcsatornákon keresztül): a hang terjedése ugyanis nem függvénye a levegő áramlási irányának (de a közbe eső közegek például: falak, válaszfalak minőségétől igen). Ilyen áthallást kell megakadályozni pl. hőcserélős szellőző rendszerekben. A légcsatorna hálózat legvégén általában valamilyen rácsot találunk: ez a légtechnikai ellátottság vizuális megfelelője a helyiségben. A rácsok kivitele igen széles skálán mozog: ma már egész kis "tudományág" épült a légbefúvás- és elszívás technikáira. Azonban a kifúvó-, és beszívó rácsok fajtája befolyásolhatja a rendszer energiatakarékosságát, pl. a kifúvó rácsokhoz célszerű a túlnyomásra nyíló zsaluk alkalmazása, mert a szélnyomás így nem fordítja meg az áramlást. Beszívó nyílásoknál a szívó ventilátor nyomáskülönbsége és a szellőzőtt tér nyomása határozza meg, hogy milyen zsalut alkalmazunk, ill. mennyi nyomáskülönbség a megengedett. A szellőztetett helyiségben mindenesetre fontos, hogy a szellőztető légmennyiség alaposan öblítse át a tartózkodási zónát (ez az ún. légvezetési rendszer megválasztásával biztosítható), anélkül, hogy huzatérzetet okozna. A két feltétel megintcsak egymásnak ellentmond, nehéz megtalálni az optimumot. Fontos szempont, csak sajnos hazánkban ma még új rendszereknél sem gondolnak rá a tervezők, hogy a légcsatorna hálózatok tisztíthatóak legyenek. Ezen felül szükség van szűrőkre is. (Itt jutnak eszembe azok a -rendszerint amerikai- filmek, amelyekben a szereplők az irodából valamiért a szellőző rendszeren át menekülnek, és egy "kényelmes" közlekedésre alkalmas rendszeren másznak végig egyetlen pillangószelepbe ütközés nélkül…) A tisztíthatóság fontos szempont, mivel a kezelt levegő sem tökéletes, és évek során nemcsak szervetlen, de organikus szennyezettség is felléphet. Erre a célra megfelelő helyekre tisztítóajtókat kell beépíteni, amelyeken át nagynyomású tisztítóberendezéssel (például gőzborotva) a tisztítás elvégezhető (gondolni kell a légcsatornából ilyenkor kifolyó szennyezett vízre is). Tűzvédelem Meg szeretném még említeni a légtechnikai rendszer passzív és aktív szerepét az épület tűzvédelmében. A légtechnikai komfort befúvó- és elszívóhálózatba minden egyes ún. tűzszakaszhatárra a tűz terjedését megakadályozó szerkezetet építenek (tűzcsappantyú: tűz esetén zár; füstcsappantyú: tűz esetén nyit[az égés 3 feltétele: éghető anyag + megfelelő hőmérséklet + oxigén]. Ebből a szempontból aktív szerepük van az ún. tűzvédelmi szellőzéseknek: ezek kizárólag tűz esetén működnek, és feladatuk az épületben az egyes tűzszakaszhatárok közti "zsilipek" és menekülési útvonalak füstmentesítése (olyan biztosító biztosítórendszerek, melyek megakadályozzák a tűz esetén a friss levegő helysége juttatását). Garázsok szellőztetése Garázsszinttel ellátott épületekben ezen kívül légtechnikai rendszer feladata a gépkocsik által termelt CO biztonságosan alacsony szinten tartása. Lakások ill. családi házak garázsának szellőztetése általában nem igényel gépi szellőzést, és csak a kocsi beindításánál keletkező gázok elvezetése szükséges. Hosszabb szerelés, vagy járatás nyitott garázsajtókkal történhet. Ehhez az OTSZ az alapterület 1%-át kitevő nyílás biztosítását tekinti természetes szellőzésnek. Ezt állandóan nyitva tartani nem szükséges, csak a gépkocsi beindításakor. A garázs nyílászárókkal szellőzés tekintetében a többi helyiségtől lezsilipelhető. Nyílászárók filtrációja Nem szorosan a szellőzés témaköréhez tartozik ugyan, de fel szeretném vetni a frisslevegő befúvással nem, csak kültérbe nyíló ablakkal rendelkező helyiségek egyik problémáját. Ez a probléma az utóbbi időben került előtérbe, amikor megjelentek a formatervezett ablakprofilok szinte tökéletes légzárással, illetve fokozott hőszigetelésű épületek. A gyakorlatban az ilyen ablak vitathatóan előnyös: a helyiség fűtéséhez szükséges energiaigényt csökkenti ugyan, de a minimális természetes légáramlást is megakadályozza. A helységnek kell egy bizonyos szellőzés, ezért nem szabad csak a nyílászárók hézagaira bízni a szellőzést, hanem erre a célra szolgáló (páratartalom szerint, vagy hőmérséklet szerint szabályozó) légbevezetőket, ill. hővisszanyerő szellőzést lehet alkalmazni. Ezek hiányában a helyiség levegőjében elszaporodhatnak a mikroorganizmusok, penészgomba-spórák, és penészesedést és/vagy betegségeket okozhatnak. Meda (Olaszország) Meda település Olaszországban, Lombardia régióban, Monza e Brianca megyében. Lakosainak száma 23 387 fő (2017. január 1.). Meda Barlassina, Cabiate, Lentate sul Seveso, Seregno és Seveso községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Vranovice (Příbram járás) Vranovice település Csehországban, a Příbrami járásban. Vranovice Sedlice, Láz, Rožmitál pod Třemšínem és Vysoká u Příbramě településekkel határos. Lakosainak száma 310 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Sidicinusok A sidicinusok oszk nyelvet beszélő népcsoport volt az ókori Itáliában. A sidicinusok hatalma a Liris völgyére terjedt ki valamint a Roccamonfina környékére, de a történelmi források szerint az övék volt Fregellae is, még mielőtt a volscusok elfoglalták volna. Legfontosabb településük Teanum Sidicinum városa volt (mai Teano), amely i. e. 334 körül hódolt be Rómának, hadserege pedig beolvadt a rómaiak campaniai seregébe. Ezt követően nincs róluk említés, viszont az általuk egykoron lakott vidék (Sidicinum ager) feltűnik a pun háborúk leírásaiban, amelyek szerint Hannibal seregei, útban Capua felé kifosztották az itt létező településeket. Szentháromság-szobor (Makó) A makói Szentháromság-szobor egyike a város legrégebbi műtárgyainak, amely a Városközpontban található, a Szent István Plébániatemplom melletti parkban. A szobor neobarokk stílusban készült 1888-ban. A rajta elhelyezett emléktábla szerint Turi Fodor Péter és felesége, Bagaméri Ágnes emelte az Úristen dicsőségére. A szükséges helyet a polgármesteri hivatal adta ajándékba. Az oszlop lábazatos, több lépcsős, és oszlopfejes. Tetején található a Szentháromság, a három alak Szent Pált, Szent Pétert és Nepomuki Szent Jánost ábrázolja; fölöttük egy-egy szárnyas angyalfej-relief látható. Valószínűleg hálaadási célból állították. A kor izlésére jellemzően mellőzi a túldíszítettséget és mozgalmas megformálást. A szobor alakjai eredetileg színesek voltak. Első restaurálása 1941-ben került sor, amelyet Bácskai Karle István szegedi szobrászművész végzett el. Pótolta a hiányzó részeket, eltávolította a festést, és az időjárással szemben ellenállóbbá tette. A második világháború után többször rongálás áldozatává vált. Gajdos Dezső helyreállítása után a figurák szenvedtek el csonkítást. Makó város önkormányzata 2002-ben restaurálta a szorot, amelyet május 26-án áldott meg Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke. A műemlékjegyzék szerint a római katolikus plébániatemplom műemléki környezetéhez tartozik, törzsszáma 9043. A térdnadrágos detektívek A térdnadrágos detektívek Thomas Brezina (1963–) osztrák szerző legismertebb és legsikeresebb sorozata[forrás?]. Eredeti címe: Die Knickerbocker-Bande. Az első kötetek 1990-ben jelentek meg Ausztriában, Magyarországon 1995-ben. Az első könyveket a Kellermayer Könyvkiadó adta ki. Az első könyv címe: A hószörny rejtélye, amely a csapat alakulásáról szól. A második kötet az Amadeus, az ufó címet viseli. A Magyarországon harmadik kötetének, a Bajorvirsli-vámpírok éjszakájának az a különlegessége, hogy Ausztriában a sorozat 11. kötete. Ez annak köszönhető, hogy Brezina kötetei között nincs olyan szoros összefüggés. Ezt használta ki a Deák és Társa könyvkiadó. A következő, Magyarországon megjelenő kötet Az arc nélküli ember volt. Ezt már a Deák és Társa adta ki, 2002-ben. Ez a kötet a sorozat 45. kötete. Ezt még további két kötet követte: A sárga csuklyák titka (34.) és A vörös múmia bosszúja (17.). A sorozat negyedik része, A szultán kardja (15.) már nem jelent meg. A kiadó eleinte nem vette át az eredeti rajzokat, ezeket magyar illusztrátorokkal készítette el: Mohó Virággal és Vass Petrával. A következő könyvek 2006-ban jelentek meg: A pokoli szalamandrák háza (38.) és Az iskola fantomja (6.) címmel. Ezeket a köteteket már az eredeti alakban és a eredeti illusztrációkkal (Jan Brick német illusztrátor rajzaival) adták ki – miután a sorozat Ausztriában is arculatváltozáson ment át. Ennek a sorozatrésznek a harmadik kötete a 2007-ben jelent meg A piramis lánya. címmel (ez az eredeti sorozat 62. része) Ezenkívül a kiadó kiadta még a sorozat különkiadásait, Nyomozz magad! sorozatcímen. Ennek négy kötete jelent meg, sorrendben: A megmérgezett delfin, Fékezd meg dr. Medúzát! (A detektív te vagy!), A kísértet-orgona, Amikor a farkasember üvölt. Ausztriában a sorozatnak eddig 65 kötete, és 22 különkiadása jelent meg. Vilmos cambridge-i herceg és Kate Middleton esküvője Vilmos cambridge-i herceg és Kate Middleton esküvője 2011. április 29-én pénteken volt. A pár esküvője magyar idő szerint 12 órakor (CET) kezdődött a londoni westminsteri apátsági templomban. Az esküvőn a királyi család barátai, közeli ismerősei mellett az Egyesült Királyságba delegált diplomaták, illetve az európai uralkodó házak képviselői voltak jelen - összesen 1900 vendég. Az eseményt akár kétmilliárdan is nézhették az egész világon. Az eljegyzés Vilmos herceg és Kate Middleton először 2001-ben találkoztak a skóciai St. Andrews egyetemen, ahol mindketten művészettörténetet hallgattak. Kapcsolatuk 2004-ben vált hivatalossá és 2007-ben rövid időre szakítottak. Vilmos herceg 2010. október 20-án, egy kenyai nyaralás alkalmával kérte meg Kate kezét. Az eljegyzést hivatalosan 2010. november 16-án a Clarendon House-ban jelentették be. Vilmos herceg édesanyja, Diána walesi hercegné kék zafírral és gyémántokkal díszített gyűrűjét adta Kate-nek. Mivel Vilmos herceg nem uralkodó és nem is a trón közvetlen örököse, ezért az esküvő nem volt hivatalos "állami rendezvény". A pár saját maga dönthetett számos kérdésben, többek között az esküvőre meghívott 1900 személy összeválogatásában. Ennek ellenére az esküvő napja, április 29-e ünnepnap volt az Egyesült Királyságban. II. Erzsébet királynő az eljegyzés reggelén megadta hivatalos hozzájárulását a házassághoz, amelyre az 1792-es "Királyi Házasságok Törvény" (Royal Marriages Act 1772) miatt volt szükség. Az eljegyzés napján csak annyit jelentettek be, hogy az esküvőre "valamikor 2011 tavaszán" kerül majd sor, és 2010. november 23-án pontosították az április 29-i dátumot. Később bejelentették, hogy az esküvő napja munkaszüneti nap lesz az Egyesült Királyságban, amit a királynő hivatalosan december 15-én a Királyi Államtanács ülésén hagyott jóvá. Emellett a Brit Nemzetközösséghez tartozó Bermuda, a Kajmán-szigetek, a Man-sziget, Gibraltár, Guernsey, Jersey, a Falkland-szigetek, Montserrat és a Turks- és Caicos-szigetek nyilvánította munkaszüneti napnak április 29-ét Az esküvő Az esküvő 2011. április 29-én helyi idő szerint 11 órakor, magyar idő szerint 12 órakor kezdődött a westminsteri apátsági templomban. Vilmos herceg az Ír Őrezred tiszteletbeli ezredesének vörös egyenruháját viselte. Kate Middleton esküvő ruháját a brit divattervező, Sarah Burton készítette, míg a fején lévő, gyémántokkal ékesített tiarát II. Erzsébet királynőtől kapta kölcsön. Vilmos tanúja öccse, Henrik brit királyi herceg volt, míg Kate tanúja húga, Pippa Middleton. A misét John Robert Hall, a westminsteri templom esperese celebrálta, a házassági szertartást Rowan Williams canterburyi érsek vezette, a prédikációt pedig Richard Chartres, London püspöke mondta. A pár esküvőjét hatalmas tömeg kísérte végig. London utcáira több mint 1 millió ember vonult ki, hogy legalább csak egy pillanatra is, de hadd láthassa a királyi párt. Számos nézelődő már napokkal a helyszínre érkezett, hogy a lehető legközelebb kerüljenek a Buckingham-palotához. Az esküvő után Katalin, és Vilmos nyitott lovaskocsival a Buckingham-palotához ment, és annak erkélyéről integettek az éljenző tömegnek. Közben egy lovastestőr leesett, egy a tömegtől megvadult lóról, és nem is tudott vissza ülni rá. Néhány perccel a pár megcsókolta egymást, majd a Brit Királyi Légierő gépei repültek el a palota felett. Érdekességek Az esküvő előtti nap több külföldi informatikai szaklap is az esemény miatt túlterhelődő internethálózatokkal ijesztgette a felhasználókat. Magyar vonatkozások A Magyar Köztársaság herendi porcelánkészletet ajándékozott az egybekelő párnak. Az ajándékot Csák János nagykövet adta át. A háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabda-válogatott egy „Catherine” és egy „William” névre hímzett, válogatott köpenyt és egy dedikált pekingi olimpiai csapatfotót ajándékozott az ifjú párnak. Az esküvőn részt vett Gróf Kálnoky Tibor magyar származású gróf és felesége, Kálnoky Anna, akik pár éve ismerkedtek meg Károllyal, amikor a walesi herceg meglátogatta őket Miklósváron , és megnézte az ottani, szállodaként, illetve vendégfogadóként üzemeltetett uradalmi kastélyt. Pontus Wernbloom Pontus Anders Mikael Wernbloom (Kungälv, Svédország, 1986. június 25. –) svéd labdarúgó, aki jelenleg a CSZKA Moszkvában játszik középpályásként. A svéd válogatott tagjaként ott volt a 2012-es Európa-bajnokságon. Pályafutása Wernbloom megfordult a Herrljunga SK és az IK Kongahälla ifiakadémiáján is, mielőtt 2004-ben az IFK Göteborghoz került volna. 2005-ben kapta meg első profi szerződését a csapattól. A szurkolók hamar megkedvelték kemény belépői, harcossága és félelmet nem ismerő játékstílusa miatt. Miután Håkan Mild visszavonult a 2005-ös szezon végén, állandó tagja lett a Göteborg kezdőjének. 2007-ben azonban új menedzser érkezett a csapathoz, aki új játékrendszert talált ki, amiben Wernbloom kevesebb lehetőséget kapott. Miután 2007 nyarán Marcus Berg távozott, leginkább csatárként küldték pályára. 2009 júniusában a holland AZ Alkmaarhoz igazolt, ahol 67 bajnokin lépett pályára és hét gólt szerzett. 2012 januárjában a CSZKA Moszkvához szerződött. Eleinte sérülések hátráltatták, egy Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen mutatkozott be, ahol meglepetésre a CSZKA 1-1-es döntetlent ért el. Válogatott Wernbloom 2007. január 18-án, Ecuador ellen mutatkozott be a svéd válogatottban. Első góljait 2010. szeptember 3-án, egy Magyarország elleni Eb-selejtezőn szerezte. Kétszer is betalált, ezzel nyert csapata 2-0-ra. Bekerült a 2012-es Európa-bajnokságon részt vevő svéd keretbe. Sikerei, díjai IFK Göteborg Svéd bajnok : 2007 Svéd kupagyőztes : 2008 Svéd szuperkupagyőztes : 2008 Magánélete Wernbloom 2010-ben vette feleségül barátnőjét, Ninát, egy évvel később megszületett közös fiuk, Mille. A 2010-es svéd választások előtt nyíltan kritizálta a demokratákat, és kijelentette, hogy a szocialisták mellett áll. Rögeszmés-kényszeres személyiségzavar A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar /Obsessive-compulsive personality disorder/ (később: OCPD) egy olyan személyiségzavar, amely magában foglal egyfajta beteges vágyat a tökéletességre, valamint megszállottságot a szabályokra és a szervezésre nézve. Az OCPD-s személyek aggodalmat érezhetnek, ha észreveszik a nem helyén való vagy nem az ő szabályaik szerint működő dolgokat. Ez a dolgok elvégzésének rutinos, szabályos módjához vezethet, akár saját maguk, akár családjuk életéről legyen szó. Jelek és tünetek Az OCPD-s betegek első tünetei: belefeledkeznek a részletekbe, szabályokba, döntési listák készítésébe, rendszerességbe, szervezésbe vagy akár menetrendekbe; hitük merev és megváltoztathatatlan; perfekcionizmus, amely zavarja őket a feladatok megoldásában; túlzott hangsúlyt fektetnek idejük megfelelő beosztására; nagyon lelkiismeretesek; rugalmatlan erkölcsökkel, etikával és értékrendszerrel rendelkeznek; felhalmoznak olyan dolgokat, amelyek már értéktelenek; és vonakodnak attól, hogy átruházzanak egy feladatot/munkát valaki másra, mert félnek, hogy szigorú szabályaik így nem fognak teljesülni. Rögeszme A rögeszme állandóan visszatérő, nem kívánt, tolakodó gondolat, amely gyakran agresszív vagy szexuális cselekedeteket sugall. Néhány OCPD-s beteg megszállott szükséget mutat a tisztaságra. Akik nem mutatnak ilyen hajlamot, azok is kiváló rendszereket állítanak fel a tisztaság fenntartására, de nem feltétlenül követik ezeket, más sokkal fontosabb prioritások miatt. Például, annak szükségessége, hogy a személy jó minőségű munkát végezzen, vagy befejezzen egy adott feladatot a munkahelyén, rákényszerítheti az OCPD-s személyt, hogy otthona meglehetősen rendezetlenné és szervezetlenné váljon. Ugyanakkor egyazon személy, ha hirtelen munkanélkülivé válik, vagy befejezi más tevékenységeit könnyen a tisztaság megszállottjává válhat, mivel egyéb tevékenységei kevesebb időt kötnek le. Bár a rögeszmés viselkedés része a szorongás kontrolljának, mindazonáltal sok feszültség marad a személyben. A rögeszme természete alapján lehet jelentős, vagy kevésbé jelentős, tehát az OCPD-s személyre nem húzható rá a „szervezett” sablon; lehet, hogy kaotikusan él, különösen, ha az OCPD mellett depresszió és/vagy szorongásos betegség is jelen van. Bár felszínes hasonlóságok vannak a döntési listakészítő rögeszme és az Asperger-szindróma rögeszmés tünetei között, ezt a betegséget gondosan meg kell különböztetni az OCPD-től, különösen érzelmi vonatkozásban; például az empátia, szociális megküzdés, és általában a szociális készségek tekintetében. Kényszer A kényszer olyan visszatérő cselekedet, amelynek az egyén nem képes ellenállni, úgy érzi, hogy végeznie kell; rituális viselkedés. Egy feladat vagy probléma megoldására egy OCPD-s személy esetében hatással lehet, ha túl hosszú idő van a feladat helyes megoldására. A személyes és társas kapcsolatok gyakran jelentős terhelés alatt vannak, mert a szorongó OCPD-s személy ragaszkodik a felelősségéhez és ahhoz, hogy ő az egyetlen, aki tudja, hogy mi a helyes. Rendszeresen fordítanak sok időt a pontosságra, mint például minden dolog pontos helyre rakása, pontosan a megfelelő módon. Az OCPD-ben szenvedők lehetnek szorongók az életük eseményeinek lehetséges rossz kimenetelével kapcsolatban, és érzékenyen reagálnak a pénz felhalmozásával kapcsolatosan. Az is előfordulhat, hogy a kóros pénzfelhalmozás, úgy mint a fukarság vagy zsugoriság másokkal szemben, minimalizálja a személy mindennapi kiadásait. Az előrehaladott OCPD-s személyek cselekvései és hiedelmei sarkítottak, szélsőségesek, lehetnek teljesen helyesek vagy abszolút helytelenek, ahol az OCPD-s egyén mindig a jót, a helyeset képviseli. Ahogy az várható volt, az interperszonális kapcsolatok bonyolultak, nehézkesek a barátokkal, partnerekkel és gyermekekkel szembeni túlzott elvárások miatt. Néha, ha mások nem teszik azt, amit az OCPD-s személy szeretne, csalódottságuk haragba, sőt akár erőszakba csap át. Az OCPD-s emberek gyakran negatívan tekintenek az életükre, jövőjükre, pesszimisták, ez a depresszió egyik alapvető formája. Ez időnként olyan súlyossá válhat, hogy az öngyilkosság igazi kockázati tényezővé válik. Valóban, egy tanulmány szerint a személyiségzavarok kiválthatnak pszichiátriai megbetegedéseket. További problémákat okozhat egy jelentősebb depressziós periódusban. Amikor egy OCPD-s beteg nyugtalan vagy izgatott, jelentkezhet nála arcrángás, grimaszolás, vagy kiadhat különböző hangokat, mint a Tourette-szindrómában, vagy tehet kiszámíthatatlan dolgokat, ezzel kockázatot vállalva. Tarthatják otthonukat tökéletesen rendezetten, vagy aggódhatnak, ha másra ruháznak át egy feladatot, hogy az nem lesz tökéletesen elkészítve. Ragaszkodhatnak ahhoz, hogy másoktól vegyenek át feladatokat, annak érdekében, hogy azok helyesen legyenek végrehajtva. Négy OCPD-s közül egy merev és makacs jellemvonásokat mutat, ez meghatározó kritérium. Okok Az OCPD-re való családi hajlamot DNS vizsgálatokkal lehet kimutatni. Két tanulmány szerint a DRD3 gén sajátos formájával rendelkező embereknél valószínűbb az OCPD, illetve a depresszió kialakulása, különösen férfiaknál. Az OCPD-re való hajlam genetikailag meghatározott, ugyanakkor, szunnyadhat, amíg az élet eseményei ki nem váltják a betegséget. Ennek a nézőpontnak fontos következményei vannak. A genetikai hajlammal született gyermekeknél talán soha nem alakulnak ki a jellemző vonások. Sok függhet a környezettől, amelyben a gyermekek felnőnek. Ha az OCPD megjelenik a gyermek környezetében, aki OCPD-re hajlamos, kiváltódhat a betegség, és ennél fogva tovább súlyosbodhat. Tehát, például, ha egy gyermek olyan családban nevelkedik, ahol a szülők OCPD-ben szenvednek, a gyermek hajlama kifejeződik a viselkedésben és attitűdjeiben. Azonban ennek ellenkezője is igaz. Egy másik nézőpont szerint azon gyermekek, akik nem örökölték a genetikai hajlamot, szintén felvehetik a családi interperszonális és viselkedési szokásokat és kialakulhat náluk az OCPD. Diagnózis DSM A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) negyedik kiadása egy széles körben használt kézikönyv mentális zavarok diagnosztizálására, valamint a rögeszmés-kényszeres személyiségzavar megállapítására (Axis II Cluster C). Olyan mértékben foglalkoztatják a részletek, szabályok, listák, a rend, a szervezettség vagy a menetrendek, hogy az általa végzett tevékenység lényegét veszti. Perfekcionizmust mutat, amely zavarja a feladatmegoldásban (pl. képtelen teljesíteni egy feladatot, mert a saját túlzottan szigorú szabályai nem teljesülnek). Túl sok energiát fordít a munkájára és teljesítményére, kizárja életéből a szabadidős tevékenységeket és a baráti kapcsolatokat (nem a nyilvánvaló gazdasági szükségletek kielégítése érdekében és mértékében). Lelkiismeretes; erkölcsi, etikai és értékrendjével kapcsolatos kérdésekben rugalmatlan (nem fogadja el mások kulturális vagy vallási azonosulását). Nem képes megválni elhasználódott vagy értéktelen tárgyaitól, még ha azokhoz nincs is érzelmi kötődése. Vonakodik attól, hogy másra ruházza át feladatait kivéve, ha az adott személy teljes mértékben aláveti magát az ő szigorú szabályainak, és a szerint oldja meg a feladatot. Kiadásait minimalizálja mind önmaga, mind mások irányába; a pénzre úgy tekint, mint egy felhalmozandó dologra, a jövőbeli katasztrófák megoldására. Merevséget és makacsságot mutat. Kritika Egy 2004-es tanulmány támadta három kritérium hasznosságát: perfekcionizmus, merevség és makacsság, zsugoriság. Egy 2007-es tanulmány szerint az OCPD etológiailag elkülönül az elkerülő és függő személyiségzavaroktól, sugallva ezzel, hogy tévesen sorolták a C csoportú zavarok közé. WHO A WHO ICD-10 (World Health Organization's) meghatároz egy fogalmilag eltérő zavart a rögeszmés-kényszeres személyiségzavartól, melyet Anankastic személyiségzavarnak nevez. Túlzott aggodalom és óvatosság; Részletekbe, szabályokba, listákba, rendbe, szervezettségbe, menetrendbe való belefeledkezés, megszállottság; Perfekcionizmus, mely zavarja a személyt a feladatmegoldásban; Túlzott lelkiismeretesség, aggályoskodás, és betarthatatlan teljesítmény-elvárás, az örömérzet és az interperszonális kapcsolatok kirekesztése az egyén életéből; Túlzott ragaszkodás a szociális konvenciókhoz; Merevség és makacsság; Észszerűtlen ragaszkodás ahhoz, hogy mások elfogadják az ő pontos, szigorú szabályait a dolgok elvégzésében, vagy észszerűtlen idegenkedés attól, hogy másokat engedjen megoldani a feladatokat; Tolakodó ragaszkodás, kellemetlen gondolatok és impulzusok. Millon-féle altípusok Theodore Millon a kényszerességnek 5 altípusát azonosította: Lelkiismeretes kényszeresség – függőségeket foglal magában Erkölcsös kényszeresség – paranoiás tulajdonságokat foglal magában Bürokratikus kényszeresség – nárcisztikus tulajdonságokat foglal magában Takarékos kényszeresség – skizoid tulajdonságokat foglal magában, hasonlóan a Fromm-féle kényszeres betegséghez Kínzó/babonás kényszeresség – negatív, passzív agresszív tulajdonságokat foglal magában Differenciáldiagnózis Az OCPD gyakran összetéveszthető a rögeszmés-kényszeres betegséggel (OCD). A hasonló név ellenére ezek különböző betegségek, bár néhány OCPD-s személy OCD-ben is szenved, és a kettő gyakran megtalálható egy családon belül, gyakran evészavarokkal kíséretében. Az OCPD-től szenvedő emberek általában nem érzik szükségét rituális cselekedetek többszöri megismétlésének – ami gyakori tünete az OCD-nek. Az OCPD gyakran jár együtt hangulatzavarokkal úgy, mint a depresszió vagy a generalizált szorongásos zavar. Kezelés Az OCPD kezelése rendszerint magában foglalja a pszichoterápiát és az önsegítést. A gyógyszeres kezelés önmagában általában nem javasolt erre a személyiségzavarra, de a fluoxetine szedése elősegíti a kezelés sikerességét. Szorongás elleni gyógyszer csökkentheti a félelemérzést, míg az SSRI-k (anti-depresszánsok) enyhíthetik a frusztrációt. Enyhe nyugtató csökkentheti az alkoholfüggőséget, amennyiben ez fennáll. Az ADHD-k javíthatják a feladatmegoldást, a szellemi koncentráció javításával, amely szemmel látható sikert eredményez és javítja a kilátásokat a gyógyulásra. A koffein érzékenység súlyosbító tényező lehet az OCPD kezelésében. Pszichoterápia Kognitív viselkedésterápia Viselkedésterápia – a kényszerek egészségesebb, hatékony viselkedéssé formálásának módjait beszélik meg egy terapeutával. Ezen terápia egyik hatékony formája a kognitív analitikus terápia. Pszichoterápia – beszélgetés egy képzett tanácsadóval vagy pszichoterapeutával, aki megérti a beteg állapotát és tanácsokkal látja el. Pszichofarmakológia – egy pszichiáter felírhat gyógyszert, ami elősegíti az önsegítést, és képessé teszi a pácienst más terápiákban való hatékonyabb részvételre. Epidemiológia Az OCPD a teljes népesség kb. 1%-ánál fordul elő. A pszichiátriai járó betegek körében gyakoribb, mintegy 3-10%-uknál megjelenik. Kétszer olyan gyakori férfiaknál, mint nőknél. Történet 1908-ban, Sigmund Freud írta le, a ma rögeszmés-kényszeres személyiségzavar néven ismert betegséget, ő az effajta betegségben szenvedőket „análisan fixált személyeknek” nevezte. Azonosította e személyiségtípus fő jellemvonásait: a rendezettségbe, takarékoskodásba belefeledkező, önfejű, makacs és merev személyek. Ez a koncepció beleillik a pszichoszexuális fejlődési elméletébe is, miszerint a gyermek pszichoszexuális fejlődése során a libidó más-más területeket vesz birtokba. Ez alapján öt pszichoszexuális fejlődési szakaszt különböztet meg, melyek közül a második az anális szakasz, vagy anal stage (1-3 éves korban). Valamely környezeti hatás, vagy a szülőkkel való nem megfelelő kapcsolat miatt ebben a szakaszban libidófixáció következhet be, mely alapot adhat a későbbi betegesen rendszerető, tisztaságmániás, babonás vagy fukar személyiségjegyek kialakulásának. Az 1990-es évek eleje óta jelentős új kutatásokat végeztek az OCPD-vel, és annak jellegzetességeivel kapcsolatban, többek között azt a tendenciát vizsgálva, hogy az OCPD evészavarokkal együtt jelenhet meg a családokban, és hogy már gyermekkorban is kialakulhat. Placebo (album) Placebo az angol rock együttes, a Placebo saját magáról elnevezett és a Virgin Records által 1996. július 16-án kiadott album címe. 1998-ban a Q magazin olvasói minden idők 87. legjobb albumának választották. Az albumot megjelenésének tizedik évfordulóján remaszterelt és kibővített formában adták ki újra 2006. szeptember 18-án. Dalok "Come Home" – 5:09 "Teenage Angst" – 2:42 "Bionic" – 5:00 "36 Degrees" – 3:05 "Hang on to Your IQ" – 5:13 "Nancy Boy" – 3:48 "I Know" – 4:44 "Bruise Pristine" – 3:35 "Lady of the Flowers" – 4:47 "Swallow" – 2:24 Tartalmaz egy rejtett számot is: "Hong Kong Farewell" – 14:52 Az album egyes verzióin a "Nancy Boy" 3:48 szám helyett egy kissé megváltoztatott "Nancy Boy (Sex Mix)"-ként ismert szám található. Új dalok a 2006-os kiadáson 11. "Paycheck (demo)" 12. "Flesh Mechanic (demo)" 13. "Drowning By Numbers (b-side)" 14. "Slackerbitch (b-side)" 15. "H K Farewell" A 2006-os kiadás bónusz DVD-je Come Home – Alexandra Palace (2006) Teenage Angst – The Big Breakfast (1996) Nancy Boy – Top Of The Pops (1997) Lady of the Flowers – Glastonbury (1998) Teenage Angst – The White Room (1997) Bruise Pristine – Top Of The Pops (1997) 36 Degrees – Wembley Arena (2004) 36 Degrees (promo) Teenage Angst (promo) Nancy Boy (promo) Bruise Pristine (promo) Toplistahelyezések #5 – UK #50 – France Goran Hadžić Goran Hadžić (szerb cirill betűkkel Горан Хаџић, magyar átírással Goran Hadzsics, Pacsinta (Pačetin), akkori Jugoszlávia, mai Horvátország, 1958. szeptember 7. – Újvidék, 2016. július 12.) horvátországi szerb politikus, a horvátországi háborúban elkövetett háborús bűnei miatt a Nemzetközi Törvényszék körözést adott ki ellene. Fiatal évei Hadžić 1958-ban született egy Pacsinta nevű kis faluban, mely félúton található Vukovár és Vinkovce között. Politikusi pályája előtt raktárosként dolgozott. Fiatal korában belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba, az 1980-as évek végén pedig csatlakozott a horvátországi Szerb Demokrata Párthoz. Politikai karrierje ezután gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1990 júniusában a párt vukovári helyi szervezetének elnöke lett. 1991. márciusában már Vukovár önkormányzati bizottságának elnökeként tevékenykedett, valamint tagja volt a Demokrata Párt politikai és végrehajtó bizottságának Tinninben, és vezetője a párt kelet-szlavóniai, baranyai és nyugat-szerémségi (ez egyike volt az etnikai szerbek által önkényesen kikiáltott politikai entitásoknak) területi bizottságának. 1991. június 25. előtt Hadžić a Szerb Nemzeti Tanács és a Szerb Demokrata Fórum jelentős vezetői közé tartozott. Szerb szakadárként Habár Horvátország még Jugoszlávia része volt, a válságot már érezni lehetett, és a szlovén elszakadás után már csak idő kérdése volt, hogy Horvátország mikor kezdi meg függetlenségi háborúját Jugoszláviával szemben. Hadžić részese volt a Plitvicei-tavaknál történt eseményeknek 1991 márciusának végén, a horvátországi háború kezdetén. 1991. június 25-én egy kelet-szlavóniai szerbek csoportja kongresszust rendezett (Velika narodna skupština Slavonije Baranje i Zapadnog Srema), ahol döntöttek egy Szerb Autonóm Régió (Serb Autonomous Oblast - SAO) felállításáról. A SAO a már említett kelet-szlavóniai, baranyai és nyugat-szerémségi területek, valamint a Horvátországtól további elszakadó területekből állott össze. Hadžićot megválasztották az új „ország” kormányfőjének. Hamarosan a SAO egyesült két másik politikai csoportosulással és megalakult a Szerb Krajinai Köztársaság (RSK). Az új országot nemzetközileg nem ismerték el. [forrás?] 1992. február 26-án a köztársaság parlamentje Goran Hadžićot tette meg a Szerb Krajinai Köztársaság új elnökének, Milan Babić-ot váltva ezen a pozíción. Babićnak azért kellett távoznia mert ellenezte a Cyrus Vance nevével jelzett béketervet, Slobodan Miloševićcsel ellentétben. Egyes jelentések szerint Hadžić azzal dicsekedett, hogy ő a jugoszláv elnök hírvivője. Hadžić 1994. decemberéig töltötte be a szerb köztársaság legmagasabb funkcióját. [forrás?] 1993 szeptemberében, amikor Horvátország elindította a Medački džep hadműveletet, Hadžić sürgönyzött Belgrádnak a maguk számára erősítésért, fegyverekért és felszerelésekért. A kérvényt a szerb hivatali körök mellőzték, habár körülbelül 4000 tagból álló félkatonai alakulatok, élükön Arkan kapitánnyal és a Szerb Önkéntes Gárdával, érkeztek az országba, hogy erősítsék a krajinaiak hadseregét. 1994 februárjában Milan Martić váltotta Hadžićot az elnöki székben. 1995-ben azzal fenyegetőzött, hogy Kelet-Szlavóniát elszakítja Krajnától, mert azt tervezte, hogy majdan egyesíteni kell egész Krajnát a Szerb Krajinai Köztársasággal. 1995. augusztusában, a Vihar hadművelet után a felbomló Krajinai Köztársaság egyes, észak-szlavóniai részei még a horvát kormány irányításán kívül maradtak. 1996 és 1997 között Hadžić elnöke volt a Srem-Baranja körzetnek, miután ezen régiót békésen újraegyesítették Horvátországba az Erdődi Egyezmény kikötései alapján. Hadžić később Szerbiába költözött, amely ekkor még tagja volt Jugoszláviának. 2000-ben részt vett a háborús bűnökkel vádolt Željko Ražnatović-Arkan temetésén Belgrádban, "nagy hősnek" nevezve őt nekrológjában. Megvádolása és bujkálása Hadžićot távollétében két esetben ítélték el Horvátországban: 1995-ben bűnösnek találták a Šibeniket és Vodicét ért rakétatámadások miatt, 20 év börtönt kapott. 1999-ben a Tenjában (közel Eszékhez) elkövetett háborús bűnök miatt további 20 év börtönbüntetés letöltésére ítélték. 2001-ben felkerült az Interpol legkeresettebb személyek listájára és vörös színkóddal ellátott megfigyelést terjesztettek ki rá, ez a legmagasabb szint az Interpol hét kategóriája közül. 2002-ben a horvát főügyész újabb vádiratot hozott fel ő ellene, az úgynevezett „vukovári hármas” (Veselin Šljivančanin, Mile Mrkšić és Miroslav Radić), valamint a Jugoszláv Néphadsereg legmagasabb rangú katonai parancsnokai ellen, majdnem 1300 horvát meggyilkolása Vukovárott, Eszékben, Vinkovcében, Županja-ban stb. vádjával. A Nemzetközi Törvényszék vádjai A jugoszláviai eseményekkel foglalkozó Nemzetközi Törvényszék 2004. június 4-én vádolta meg Hadžićot háborús bűnökkel. A volt vezetőt 14 pontban vádolták meg háborús és emberiesség elleni bűnökkel, azzal, hogy nagy valószínűséggel részese volt horvát civilek ezreinek deportálásában és meggyilkolásában a Horvát Köztársaság területén 1991 és 1993 között. Vádirata külön kitért az 1991-es vukovári mészárlásra, amikor 250 ember, legtöbbjük horvát lelte halálát, de ugyancsak vizsgálni kívánták Hadžić szerepét a dályai, erdődi, lovasi mészárlásokban, ahogyan részvételét a óécskai, bégatárnoki, szávaszentdemeteri koncentrációs táborok felállításában, valamint otthonok, kulturális és szakrális épületek féktelen lerombolását Dályában, Erdődben, Lovasban, Felsőtárnokon és Vukovárott. Hetekkel tervezett letartóztatása előtt, Hadžić eltűnt újvidéki otthonából. 2005-ben a szerb média jelentette, hogy talán egy szerb ortodox kolostorban bujkál Ürögben, vagy esetleg Bijelában, Montenegróban. Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetője, 2006-ban állította, hogy Hadžić egy rendházban bujkál, valahol a Tarcal-hegységben. Egy időben olyan pletykák is napvilágra kerültek, hogy a körözött volt politikus Fehéroroszországban tartózkodik. 2007 októberében a szerb kormány nemzetbiztonsági tanácsa 250 ezer eurót ajánlott fel információkért, melyek elvezethetnek Hadžić tartózkodási helyéhez és végül letartóztatásához. 2010-ben az amerikai külügyminisztérium által indított Rewards for Justice Program 5 millió amerikai dollárt ajánlott fel ugyanerre a célra. Még ebben az évben Szerbia megemelte a vérdíjat 1,4 millió dollárra. A sajtó azon kérdésére, hogy az ICTY tárgyalja-e majd Hadžić ügyét, a horvátországi szerb politikus Milorad Pupovac jelezte, jobb lenne, ha a per Horvátországban zajlana le (mivel Hadžić horvát állampolgár volt, erre lehetett volna lehetőség). A szerb rendőrség rajtaütött Hadžić házában 2009. október 9-én, és lefoglalta néhány holmiját, de további részleteket nem közölt az akció után. Az Európai Unió Tanácsa 2005-ben határozatban befagyasztotta Hadžić minden pénzvagyonát, 2007-ben pedig családját is kitiltotta az Európai Unió területéről. Radovan Karadžić 2008-as és Ratko Mladić 2011. májusi elfogásával Goran Hadžić maradt az utolsó olyan szerb háborús bűnös, akit a Nemzetközi Törvényszék megvádolt és még szökésben volt. Amikor a srebrenicai mészáros Mladićot 15 év bujkálás után letartóztatták, az események felgyorsultak az "utolsó nagy hal" Hadžić ügyét illetően is. Elfogása sokak szerint azért is volt fontos, mert ezzel elhárult az utolsó olyan akadály Hadžić személyében, amit az Európai Unió támasztott feltételként Szerbia irányába, hogy megkezdődhessenek a két fél között a csatlakozási tárgyalások. Elfogása Goran Hadžićot 2011. július 20-án reggel fél 9 előtt pár perccel fogták el a szerb hatóságok a vajdasági Tarcal-hegységben, a hírt maga az elnök, Boris Tadić közölte a sajtóval. Egy lopott Modigliani-mű vezette el a nyomozókat a politikus hollétére. Goran Hadžić készpénzért akart túladni a festményen, hogy abból a pénzből fedezze tovább bujkálását. Az elnök szerint a letartóztatással lezárult egy nehéz fejezete a szerb történelemnek. A rendőrség Krušedol Selo falunál, a Tarcal-hegységben találta meg, ahol valószínűleg a kezdetektől fogva bujkált, a nyomozók pontban 8:24-kor csaptak le rá. Még aznap őrizetbe vették Belgrádban. A bujkálás évei alatt egy helyi nőtől született lánya. A lakosok elmondása szerint fogalmuk sem volt, hogy Hadžić a szomszédukban lakik. A volt politikus az évek során nem sokat változott (pl. Karadžićhoz képest), kissé megőszült. Ezzel a hatóságok kezére került a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (NT) által háborús bűnökkel vádolt utolsó szerb vezető is. Reakciók Ratko Mladić elfogása után az EU továbbra is ragaszkodott az utolsó háborús bűnös kiadatásához is Hágának, hogy ott folytassák le a pert. Az EU kijelentette, hogy amíg van háborús szökevény, az visszafogja Szerbia lehetséges EU-tagságát és magát az országot, a New York Times szerint, "Szerbiának eleget kell tennie kötelességének az ENSZ törvényszék felé". Várhatóan Szerbia hivatalos tagjelölt lehet már 2011 decemberében. Az EU vezetői gratuláltak Szerbiának az elfogásért és azt Szerbia elkötelezettségét egy jobb európai jövőért jeleként értékelték." Uri Rosenthal holland külügyminiszter szerint a letartóztatás "egy jó lépés. Miután Mladićot letartóztatták, azt mondtuk a szerbeknek: most már tényleg eljött az utolsó lépés, el kell kapni Hadžićot [az EU-csatlakozáshoz]. És ez most megtörtént. Ez magába foglalja az emberi jogokat, a korrupció és csalás visszaszorítását, a gazdaság rendbetételét és nem utolsósorban az együttműködést a jugoszláv ügyeket vizsgáló törvényszékkel. Ez utóbbi valóban történik." Ebből az következik, Tadić legfontosabb külpolitikai célja az EU-hoz való csatlakozás. Az elnök szerint a kiadatás napokon belül meg fog történni. Ügyvédje, Toma Fila már korábban leszögezte, hogy nem fognak fellebbezni a kiadatás ellen: "Goran Hadžić aláírta [a dokumentumot], hogy lemond minden fellebbezési jogáról a kiadatás kapcsán... A feltételek a kiadatáshoz teljesültek." Kiadatása és tárgyalása 2011. július 22-én Snežana Malović igazságügyi miniszter megerősítette, hogy Hadžićot kiadták Hágának, a politikust egy kis Cessna repülőn szállították el, miután beteg édesanyja meglátogathatta a börtönben, akárcsak felesége, fia és testvére. Meghallgatása július 25-én, hétfőn kezdődött meg Hágában. Hadžićot a scheveningeni börtönből szállították az 1-es számú tárgyalóterembe, ahol jelen volt védője, a Fila ügyvédi iroda képviselője, Vlada Petrović is. A Hadžić iránti médiaérdeklődés meg sem közelítette az elődei iránt tanúsított felfokozott figyelmet. Alig pár, jórészt az egykori Jugoszlávia területéről érkezett médium képviselője jelentette be részvételét a tárgyalás menetének kísérésére. Hadžić a bírák előtt akkor még nem nyilatkozott arról, hogy bűnösnek tartja-e magát az ellene felhozott vádakban. Egy hónappal később, második meghallgatásán már tagadta bűnösségét az ellene felhozott 14 vádpontot illetően. 2012 októberében az ügyészség vádismertetésével hivatalosan is megkezdődött Hadžić pere. Douglas Stringer ügyész bevezetőjében hangsúlyozta Hadžić szoros kapcsolatát a szerbiai vezetéssel, a vádlottat Slobodan Milošević elnök egykori fő horvátországi végrehajtójának nevezve. Stringer szerint Hadžić rendszerét Belgrádból finanszírozták. 2013 decemberében Hadžić kérelmet nyújtott be, amelyben bizonyítékok hiányára hivatkozva szabadon engedését kérte. Beadványát a Nemzetközi Törvényszék 2014 februárjában elutasította. 2014 októberében perét felfüggesztették, miután egészségi állapotára hivatkozva nem tudott megjelenni az esedékes tárgyalásnapon. Novemberben előrehaladott agydaganatot diagnosztizáltak nála, kemoterápiás kezelését azonnal megkezdték. Az ügyészség indítványozta, hogy a per távollétében folytatódjon, a törvényszék azonban ezt elutasította. Kezelés céljából 2015 áprilisában Hága ideiglenesen szabadlábra helyezte a következő hónap erejéig. Hadžić a szerb belügyminisztérium kezessége alapján utazhatott el Hollandiából azzal a kikötéssel, hogy szerbiai tartózkodása idején nem hagyhatja el Újvidék közigazgatási területét, éjjel nem hagyhatja el a házat ahol tartózkodik, és ahol naponta meglátogatja őt a belügyminisztérium képviselője. 2015 júniusában ismét gyógykezelésre távozott Szerbiába, ezúttal már határozatlan ideig azzal a feltétellel, hogy kezelőorvosának rendszeres jelentést kellett tennie Hadžić állapotáról a Törvényszék felé. A Nemzetközi Törvényszék 2016 áprilisában Hadžić perének határozatlan idejű megszakítása mellett döntött, a vádlott egészségi állapotára hivatkozva. Szinte napra pontosan öt évvel elfogása után, 2016. július 12-én Hadžić a kezelése helyszínéül szolgáló egyik újvidéki kórházban meghalt, így büntetőperében nem született ítélet. Kártevőriasztó növények Az alábbi lista olyan növényeket tartalmaz, amik rovar-, illetve kártevőriasztó hatással rendelkeznek. Rovarok Csombormenta Fodormenta Déli üröm ( Artemisia abrotanum ) Gilisztaűző varádics Ánizs Metélőhagyma Koriander Fokhagyma Gólyaorr Csombormenta Petúnia Fodormenta Déli üröm ( Artemisia abrotanum ) Gilisztaűző varádics Paradicsom Déli üröm ( Artemisia abrotanum ) Illatos macskamenta Izsóp Kakukkfű Kender Menta Paradicsom Rozmaring Sarkantyúka Zeller Zsálya Üröm Feketegyökér Koriander Rozmaring Zsálya Bakszakáll ( Tragopogon ) Üröm Szójabab Árvacsalán Len Bab Lóhere Retek Gilisztaűző varádics Fokhagyma Muskátli Ruta Gilisztaűző varádics Muskátli Petúnia Fokhagyma Muskátli Vöröshagyma Petúnia Sarkantyúka Petúnia Büdöske Sarkantyúka Nikandra ( Nicandra physalodes ) Fehér mustár Molyok és lárváik Gilisztaűző varádics Déli üröm ( Artemisia abrotanum ) Borágó Büdöske Bazsalikom 'Opal' ( Ocimum basilicum purpurascens ) Élősködők Büdöske ( Tagetels patula, Tagetes erecta ) Spárga Dália Körömvirág Zsálya Hagymafélék Rozmaring Üröm Emlősök Ricinus Hasindító kutyatej (nagy sárfű) Csillagvirág Menta Hagymafélék 2010-es MotoGP indianapolisi nagydíj Az indianapolisi nagydíj volt a 2010-es MotoGP-világbajnokság tizenegyedik futama. A versenyt az Indianapolis Motor Speedwayen rendezék augusztus 29-én. A 125 cm³ végeredménye Marc Márquez a pálya levágásáért 20 másodperces büntetést kapott a verseny után. Brekiék Hollywoodban A Brekiék Hollywoodban (eredeti cím: The Muppets Go Hollywood) 1979-ben bemutatott amerikai vegyes technikájú film, amelyben élő és báb szereplők közösen szerepelnek. A játékfilm rendezője Stan Harris, producere Jim Henson. A forgatókönyvet Don Hinkley és Jerry Juhl írta, a zenéjét Peter Matz szerezte. A tévéfilm a Henson Associates gyártásában készült. Amerikában 1979. május 16-án a CBS-en, Magyarországon 1982. június 26-án az MTV1-n vetítették le a televízióban. Szereplők További magyar hangok: Basilides Zoltán, Kézdy György, Vogt Károly Betétdalok Zeneszerző : Richard A. Whiting Dalszöveg : Johnny Mercer Montfort-l’Amaury Montfort-l’Amaury település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 2953 fő (2015). Montfort-l’Amaury Bazoches-sur-Guyonne, Grosrouvre, Méré, Les Mesnuls és Saint-Léger-en-Yvelines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nombrevilla Nombrevilla település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Lakosainak száma 31 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Benátky (Svitavy járás) Benátky település Csehországban, a Svitavy-i járásban. Benátky Čistá, Janov, Osík, Litomyšl és Strakov településekkel határos. Lakosainak száma 363 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Larré (Morbihan) Larré település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 1016 fő (2015). Larré Le Cours, Molac, Questembert, La Vraie-Croix és Elven községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Felix Sturm Felix Sturm (eredeti neve:Adnan Ćatić) (Leverkusen, 1979. január 31.) bosnyák származású német ökölvívó. Amatőr eredményei 1998-ban német nagyváltósúlyú bajnok. 1999-ben német nagyváltósúlyú bajnok. 2000 -ben Európa-bajnok nagyváltósúlyban . A selejtezők során legyőzte Balzsay Károlyt . 122 mérkőzéséből 113 nyert meg. Profi karrierje 2003. szeptember 13. – 2004. június 5. világbajnok WBO 2006. március 11. – 2006. július 15. világbajnok WBA 2007. április 28-tól világbajnok WBA 2003. szeptember 13-án az argentin Hector Javier Velazco legyőzésével lett a WBO középsúlyú világbajnoka. A spanyol Ruben Varon Fernandez elleni sikeres címvédés után az amerikai Oscar De La Hoya ellen vitatható pontozással vesztette el címét. 2006. március 11-én a szamoai Maselino Masoe legyőzésével megszerezte a WBA középsúlyú övét, amit a következő meccsén a spanyol Javier Castillejóval szemben veszített el. 2007. április 28-án a visszavágón legyőzte Castillejot és azóta Sturm a WBA bajnok. 2008. április 5-én a düsseldorfi Universum gála főmérkőzésén a hetedik meneteben technikai kiütéssel védte meg világbajnoki címét az ausztrál Jamie Pittmannel szemben. 49 mérkőzéséből 40-et nyert meg, 6-ot vesztett el és 3 végződött döntetlennel. Cerje Pokupsko Cerje Pokupsko falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Pokupskóhoz tartozik. Fekvése Zágráb központjától 35 km-re délre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra a Pokupskót Lijevi Štefankival összekötő út mellett fekszik. Településrészei Išeki, Kraljevići, Silaji és Žugaji. Története Cerje első írásos említése 1525-ben „praedium Cherye” néven történt. 1570-ben „Czerye”, 1673-ban „Tzerye” alakban említik a korabeli források. A falunak 1857-ben 147, 1910-ben 230 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Pisarovinai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 99 lakosa volt. Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt fakápolnája 1932-ben épült. Építői az előtér felirata szerint lijevi štefanki ácsmesterek voltak. Az előtér négy tartóoszlopát ugyanaz a csipés ornamentika díszíti, mint Pokupsko régi faházait. A homlokzat oromzatát szintén csipkézett szegély díszíti, mely a felette magasodó harangtornyon is folytatódik. A kápolna egyszerű kis oltára a 17. században készült még a régebbi kápolna számára, amely a lijevi štefanki kápolnához hasonló volt. Barbie és a rózsaszín balettcipő A Barbie és a rózsaszín balettcipő (eredeti cím: Barbie in the Pink Shoes) egész estés amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amelyet Owen Hurley rendezett. A forgatókönyvet Alison Taylor írta, a zenéjét Jim Dooley szerezte. Amerikában 2013. februárjában, Magyarországon pedig ugyan abban az évben március 12-én adták ki DVD-n. Bief-des-Maisons Bief-des-Maisons település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 74 fő (2015). Bief-des-Maisons Gillois, Foncine-le-Haut, Arsure-Arsurette és Les Chalesmes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Angol masztiff Az angol masztiff (English Mastiff) egy angol munkakutya. Története Kialakulása Kr. e. 1000 körülre tehető. Már a római hódítás idején a britek harci kutyája volt, bátorságukról Julius Caesar is megemlékezett. 1415-ben, a franciaországi agincourti ütközetben Sir Peers Legh testét masztiffja élő pajzsként védte a tomboló harcban. Visszatérve Angliába, állítólag ez a kutya alapozta meg a híres Lyme Hall vérvonalat. Az angol masztiff a második világháborút követően csaknem kipusztult, de azóta ismét örvendetesen gyarapodik a fajta egyedszáma. Külleme Magassága 70-76 centiméter, tömege 70-90 kilogramm. Hatalmas testű, erőteljes felépítésű, szilárd csontozatú, kidolgozott izomzatú, már az ókorban is ismert fajta. Bátorsága és kiváló őrző-védő munkája miatt jelentős hírnévre tett szert. Alapvető jellegzetessége a szilárd és arányos vázrendszerrel alátámasztott, masszív test. Feje bármely oldalról nézve szögletes. Vadnak tűnő külleme ellenére kezes, engedelmes állat. Az őrző-védő munkában megbízható, nem sok esélyt ad a betolakodóknak. Jelleme Természete engedelmes és éber. Nagy hely- és mozgásigény jellemzi, emellett értelmes és ragaszkodik az ember társaságához. A leendő gazdák számítsanak arra, hogy sok időt kell szánniuk kutyájukra. Forrás David, Alderton. Kutyák, Határozó Kézikönyvek sorozat. Panem-Grafo (1993) Nagy-Britannia az 1956. évi téli olimpiai játékokon Nagy-Britannia az olaszországi Cortina d’Ampezzóban megrendezett 1956. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 41 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Sífutás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Philip Seymour Hoffman Philip Seymour Hoffman (Fairport, New York, 1967. július 23. – New York, 2014. február 2.) Oscar-díjas amerikai színész és színházi rendező. Élete és pályája A New York állambeli Fairpontban született. Bátyja a forgatókönyvíró Gordy Hoffman, akinek a nevéhez fűződik többek közt a Love Liza és a A Coat of Snow című film is. Három gyermeke született barátnőjétől, Mimi O'Donnell-től: Cooper Alexander (2003), Tallulah (2006) és Willa (2008). Miután a középiskolában is foglalkoztatta a színjátszás, a New York-i Egyetem Laurence Tischről elnevezett karára iratkozott be, ahol 1989-ben, dráma szakon szerzett diplomát. 1991-ben a My New Gun című filmben kapta első valódi filmszerepét, de 1992-től kezdve több nagyobb produkcióban feltűnt, így az Egy asszony illatában, A tehetséges Mr. Ripleyben is, igaz, hogy csak mellékszerepekben. Paul Thomas Andersonnal, a rendezővel is többször forgatott együtt, például a Boogie Nights, Magnólia, Kótyagos szerelem című filmekben. Keresett karakterszínészként nagy költségvetésű filmekben, így a Vörös sárkányban, a Hideghegyben és a Mission: Impossible III–ban is szerepelt. 2005-ben széles körű elismerésben részesült a Capote című portréfilm címszerepében nyújtott alakításáért; többek között a Golden Globe legjobb férfi főszereplőnek járó díját és a BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek járó díját is besöpörhette, de ugyanebben a kategóriában a 2006-os Oscar-díjat is megnyerte. Rendszeresen játszott a Broadwayn; két Tony-jelölést is begyűjtött már színpadi alakításaiért, de rendezőként is voltak sikerei. Hoffman 2014-ben halt meg, holttestét a New York-i, Greenwich Village-i lakásában találták meg. A rendőrségi boncolás szerint drogtúladagolás volt a halál oka. A színész 46 éves volt. Válogatott filmográfia Az éhezők viadala: A kiválasztott – Befejező rész ( 2015 ) – Plutarch Heavensbee Az üldözött ( 2014 ) – Günther Bachmann Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. rész ( 2014 ) – Plutarch Heavensbee Az éhezők viadala: Futótűz ( 2013 ) – Plutarch Heavensbee A búcsúkoncert ( 2012 ) – Robert Gelbart A hatalom árnyékában ( 2011 ) – Paul Zara Rockhajó ( 2009 ) – a báró Kétely ( 2008 ) – Flynn atya Synecdoche, New York ( 2008 ) – Caden Charlie Wilson háborúja ( 2007 ) – Gust Avrakotos Mielőtt az ördög rádtalál ( 2007 ) – Andrew "Andy" Hanson Apu vad napjai ( 2007 ) – Jon Savage Mission: Impossible III ( 2006 ) – Owen Davian Capote ( 2005 ) – Truman Capote A múlt fogságában ( 2005 ) (TV) – Charlie Mayne Strangers with Candy (2005) – Henry Derült égből Polly ( 2004 ) – Sandy Lyle Hideghegy ( 2003 ) – Veasey tiszteletes Mattress Man Commercial ( 2003 ) (TV) – Dean Trumbell Owning Mahowny (2003) – Dan Mahowny Az utolsó éjjel ( 2002 ) – Jacob Elinsky Vörös Sárkány (2002) – Freddy Lounds Kótyagos szerelem ( 2002 ) – Dean Trumbell Love Liza ( 2002 ) – Wilson Joel Majdnem híres ( 2000 ) – Lester Bangs Ennyi! (2000) – Joseph Turner White A tehetséges Mr. Ripley ( 1999 ) – Freddie Miles Magnólia (1999) – Phil Parma Hibátlanok (1999) – Rusty Zimmerman Patch Adams ( 1998 ) – Mitch Roman A boldogságtól ordítani (1998) – Allen A nagy Lebowski (1998) – Brandt Csodaország, végállomás (1998) – Sean Amerikai bérgyilkosnő (1998) – Duncan Culture (1998) – Bill Boogie Nights ( 1997 ) – Scotty J. Twister ( 1996 ) – Dustin Davis A szerencse zsoldosai (1996) – fiatal kockajátékos The Fifteen Minute Hamlet ( 1995 ) – Bernardo, Horatio és Laertes Senki bolondja ( 1994 ) – Raymer rendőr Ha a férfi igazán szeret (1994) – Gary The Yearling (1994) (TV) – Buck Szökésben (1994) – Frank Hansen Nesze semmi, fogd meg jól! ( 1993 ) – Cochran (My Boyfriend's Back) (1993) – Chuck Bronski Joey Breaker (1993) – Wiley McCall Egy asszony illata ( 1992 ) – George Willis, Jr. Páratlan prédikátor (1992) – Matt My New Gun (1992) – Chris Triple Bogey on a Par Five Hole ( 1991 ) – Klutch Toronyvédő játék A toronyvédő játék (angolul: tower defense) egy videojáték-műfaj. A cél, hogy a játékos tornyok építésével megakadályozza, hogy az ellenfelek eljussanak egy bizonyos pontig. Az első ilyen játék az Altari Game által kiadott Rampart volt. [1] Később sok Tower defense típusú játék készült, köztük a Kingdom Rush-sorozat (Kingdom Rush, Kingdom Rush Frontiers, Kingdom Rush Origins) és Plants vs. Zombies (illetve ennek a második része). Habsburg Mária Krisztierna Mária Krisztierna (németül Maria Christina von Österreich-Steiermark) (Graz, 1574. november 10. – Hall, Tirol, 1621. április 6.) Habsburg főhercegnő, II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király nővére, 1595-től Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem felesége. Származása, testvérei 1574. november 10-én Grazban született a Habsburg-házból való II. Károly osztrák főherceg (1540–1590) és Mária Anna bajor hercegnő (1551–1608) leányaként. Tizenöten voltak testvérek, köztük volt: Anna (1573–1598), III. Zsigmond lengyel király első felesége II. Ferdinánd (1578–1637) német-római császár, magyar és cseh király ( 1619 - 1637 ) Margit (1584–1611), III. Fülöp spanyol király felesége Lipót (1586–1632) tiroli főherceg Konstancia (1588–1631), III. Zsigmond lengyel király második felesége Mária Magdolna (1589–1631), II. Cosimo de’ Medici toszkánai nagyherceg felesége Károly József (1590–1624), Breslau és Brixen püspöke, a Német Lovagrend nagymestere A családi feljegyzések szelíd lelkű, komoly, engedelmes kislányként emlékeznek meg Mária Krisztiernáról. Felnőttkori képén nem a szépsége, inkább tiszta, komoly tekintete, kedves lénye a megragadó. Grazban és Münchenben nevelkedett, kitűnően írt és fogalmazott, ami még a legjobb neveltetésben részesült hölgyek között is kimagaslónak mondható. Latinul is jól tudott, és ennek nagy hasznát vette Erdélyben. Ugyan jobbára szerénynek, visszafogottnak mutatkozott, mégis rendelkezett az uralkodói családban felnőtt hölgyre jellemző magabiztossággal. Házassága Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1595-ben nagybátyja, Bocskai István tanácsára szakított a Török Portával, és szövetséget kötött a Habsburgokkal. Ugyanebben az évben Bocskai vezetésével erdélyi küldöttség érkezett II. Rudolf német-római császár prágai udvarába a szövetség megkötésére. A szerződésben a felek kölcsönösen megígérték egymásnak, hogy nem kötnek békét a törökkel a másik tudta nélkül, valamint hadianyaggal és katonákkal segítik egymást. Ezenkívül I. Rudolf elismerte Báthory Zsigmond hatalmát, és ezt bizonyítandó ajánlotta fel neki a 21 esztendős Mária Krisztierna főhercegnő kezét. A házasság a grazi leánykéréssel és jelképes esküvővel kezdődött. A nagytemplomban a fejedelmet nagybátyja, Bocskai képviselte a vőlegény szerepében. Talán itt szövődött az a bizalmas barátság, amely a későbbiekben Erdélyben is jellemezte a főhercegnő és Bocskai kapcsolatát. Mária Krisztierna 1595 júliusában indult el Erdélybe a Felvidéken keresztül, nagy kerülővel és hosszú, viszontagságokkal teli úton. A negyven hintóból és fegyveres lovasokból, egyházi személyekből álló menetet édesanyja kísérte egy darabig. A menyasszony az utazás alatt végig magas láztól szenvedett, „naponként kirázza a hideg, sápadt, egészen megváltozott” az Erdély felé vezető utazás során – írta édesanyja. A súlyos lázas betegség miatt többször kellett kényszerpihenőt tartaniuk Bécsújhelyen, Pozsonyban. Majd a Vág völgyén, Kassán keresztül értek Kolozsvárra július végén, ahol óriási ünnepléssel fogadták a küldöttséget. Az esküvő augusztus 6-án zajlott le, miután a fejedelem néhány nappal korábban egy, a szabadban felállított sátorban ismerkedett meg leendő feleségével. A kedves, finom, művelt főhercegnőt igen bizalmas viszony fűzte édesanyjához, legalábbis erről tesznek tanúbizonyságot hozzá írott levelei. Neveltetése és édesanyja tanácsai is hozzájárultak ahhoz, hogy nemcsak jó szívvel elfogadta a dinasztia érdekében kötendő házasság tervét, de őszinte, nyitott szívvel közeledett Zsigmondhoz, leendő férjéhez is. Saját levelei szerint meg is szerette a zaklatott lelkivilágú, változékony hangulatú és természetű ifjút. Zsigmonddal kötött házassága azonban súlyos emberi és politikai kudarcba torkollott amiatt, hogy a fejedelem – nem tudjuk, milyen okból – képtelen volt a házaséletre. Alfonso Carillo atya, Zsigmond gyóntatóatyja és legfőbb tanácsadóinak egyike szerint valamiféle természetbeni fogyatkozás (naturae defectus) lehetett ennek oka. Mivel a megkötött házasság elhálása nem történt meg, az jogi értelemben véve érvénytelenné vált. Ezt később, a válási procedúra idején három belső szobalány is tanúsította, így a válás kimondásához kétség sem férhetett. „Az ország-világra szóló eljegyzésre Somlyóra (ma Szilágysomlyó) gyűlt Erdély akkori egész úri világa, itt forgolódott a fejedelmi udvartartás is. Ám a férfiasságát bizonyítani semmiképpen nem tudó fejedelem rövidesen őrjöngve hagyja el a nászházat, hogy szerencsétlen feleségéhez többé még közeledni se merészeljen. A hercegnő életének menete a lehető legszerencsétlenebbül folytatódott: a fejedelem Kővárba záratja, ahol szinte rabként tartják fogva, majd a nagy külföldi és családi benhatásra kijut egy klastromba, ahol apácaként fejezi be életét.” „Ő ma bejött hozzám és így szólt: mondanivalója volna számomra. Nem tudja, mi történt vele, hogy az Isten bünteti-e, vagy gonosz emberek átka fogott rajta. Mert azelőtt ő is olyan volt, mint a többi férfi, de most többé nem. […] Megkérdeztem tőle, hogy már korábban is észlelte-e ezt magán, mire azt felelte, hogy nem. Csak a lakodalom előtt három nappal fogott gyanút, de akkor nem gondolta a dolgot komolynak, remélte, hogy elmúlik, többször is bement a templomba és könyörgött, hogy múljék el róla. Ha tudta volna, hogy nem múlik el, nem engedte volna, hogy megeskessenek bennünket” – írta Mária Krisztierna 1595. december 25-ei levelében. Később beszámolt anyjának arról is, hogy a fejedelem mindenféle varázslatos gyógymódot kipróbált, de semmi sem használt. Egy alkalommal pedig keservesen sírva panaszolta feleségének, hogy belehal, ha nem segítenek rajta hamarosan. A titokba beavatott Bocskai hallgatásra intette a fejedelemasszonyt. Báthory szabadulni akart Mária Krisztiernától, ezért 1597-ben Kővárba száműzte. A fejedelem január közepén Prágába indult, hogy elindítsa a válási procedúrát, és megegyezzen Rudolffal a fejedelmi trónról való lemondása feltételeiben. Az elindulása előtti éjszakán utoljára felkereste feleségét, s hogy mi történt köztük, arról Krisztierna anyjához írott leveléből értesülünk: „éjjel fél 11-kor jött, s úgy 3 óra körül ment el. Ilyen finoman kedves még sohasem volt hozzám, bár nem sokat beszélt. Bocskainak jelenlétemben megparancsolta, hogy az én tudtom nélkül semmilyen intézkedést az országban ne tegyen. Miután Bocskai elment, arról beszélt, hogy a császár, fenséged és én magam is mennyire megtiszteltük őt, amikor elvállaltam, hogy feleségül megyek hozzá, ebbe a messzi és veszélyes országba, s amikor őt oly szívből szerettem, amit ő nagyon nagyra értékel. Mivel azonban az Isten őt bünteti, ahogy ezt én is tudom, az irántam való szeretetből és az Ausztriai Ház iránti becsülésből ezt az ügyet végleg le akarja zárni. […] Közben mindketten sírtunk. Másnap a nuncius azt mondta, hogy férjem utasította őt, mindent adjanak meg nekem, amit csak kívánok, de ő többé nem akar engem látni.” Amikor a fejedelem lemondott a trónról, a rendek felszólítására 1598. április 18-án felesége átvette az uralmat a fejedelemségben, a valóságban azonban I. Rudolf biztosai kormányoztak helyette. Igazi kötelességtudó Habsburg főhercegnőként igyekezett részt venni a döntésekben, megismerni a gondjaira bízott ország szokásait, kormányzati rendjét. 1598. augusztus 20-án Báthory visszavette trónját, feleségével kibékült, és abban is megállapodtak, hogy testvéri viszonyban, de együtt fognak maradni és élni, s együtt kormányozzák Erdélyt. Báthory férfiúi önbecsülése azonban mindinkább összeomlott, kapkodott, hol kedvesen közeledett, hol látni sem bírta feleségét, aki eközben Fogarason és Kővárban tengette napjait, s várta a végkifejletet. Egyre nagyobb kétségek gyötörték, ezeket édesanyjának írott leveleiből tudjuk, de a korabeli posta lassúsága miatt igen sokára jöttek meg a válaszok. Ezekben a hónapokban egyedül Bocskai volt bizalmas jó barátja, távoli édesanyján kívül vele osztotta meg legbensőbb titkait, és igyekezett az ő tanácsait követni. Báthory végül 1599 márciusában másodszor is lemondott a trónról, unokatestvére, Báthory András bíboros javára. Visszatérés Ausztriába 1599 áprilisában Mária Krisztierna, akit időközben Erdélyben nagyon megszerettek kedvessége, a helyi viszonyok megismerésére mutatott igyekezete és barátságos természete miatt, visszatért Ausztriába, anyja grazi udvarába. Sokat bánkódott az Erdélyben történtek miatt, remélte, Báthory egyszer még visszatér hozzá. 1599. augusztus 17-én VIII. Kelemen pápa felbontotta házasságát. 1607-ben a halli jezsuita kolostorba lépett, s annak főnökasszonyaként halt meg 1621. április 6-án. 1981-es Formula–1 monacói nagydíj A monacói nagydíj volt az 1981-es Formula–1 világbajnokság hatodik futama. Futam Az első rajtkocka Piquet-é lett, Villeneuve második, a Lotusszal versenyző Nigel Mansell harmadik lett. A rajt után Andrea de Cesaris és Mario Andretti összeütközött, az élmezőnyben nem történt változás. Mansell a 16. körben a hátsó felfüggesztés miatt, majd Reutemann váltóhiba miatt esett ki. Alan Jones ezután felzárkózott az élen haladó Piquet és Villeneuve mögé. Az 53. körben a brazil a korlátnak ment, így számára véget ért a verseny. Jones ekkor az élre állt. A 67. körben az ausztrál versenyző a boxba hajtott technikai probléma miatt, és bár Villeneuve elé tudott visszajönni, a kanadai három körrel a futam leintése előtt megelőzte, és megnyerte a versenyt. Jones második, Laffite harmadik lett. Statisztikák Vezető helyen: Nelson Piquet: 53 (1-53) Alan Jones: 19 (54-72) Gilles Villeneuve: 4 (73-76) Gilles Villeneuve 5. győzelme, Nelson Piquet 5. pole-pozíciója, Alan Jones 9. leggyorsabb köre. Ferrari 80. győzelme. Drámapedagógia A drámapedagógia a pedagógiai gyakorlat különböző színterein és szintjein alkalmazott dramatikus pedagógiai eljárások gyűjtőneve Magyarországon. (Az elnevezés különböző volta más nyelveken egyben koncepcionális különbségekre és lényeges eltérésekre is utal: német nyelvterületen például a Theaterpädagogik elnevezés ismert, angol nyelvterületen a Drama in Education mellett a Theatre in Education is elterjedt, de többnyire csak drama néven emlegetik, addig például Szlovákiában dramatoterapia megnevezéssel illetnek egyes dramatikus tevékenységeket.) Annak ellenére, hogy magyarországi szakemberei többnyire pedagógiaként, némely meghatározása szerint pedig ezen belül is reformpedagógiai irányzatként határozzák meg, a publikációk jelentős hányadában módszerként, művészetpedagógiai módszeregyüttesként jelenik meg. Valamennyi megközelítésmód megegyezik azonban abban, hogy középpontjában a cselekvésen, ezen belül is elsősorban a dramatikus cselekvésen keresztül megvalósuló tanulás áll. Kaposi László definíciója szerint: a dráma olyan csoportos játéktevékenység, amelynek során a résztvevők képzeletbeli (fiktív) világot építenek fel, majd ebbe a képzeletbeli világba szereplőként vonódnak be. A fiktív világon belül ugyanakkor valós problémákkal találkoznak, s ezekből a találkozásokból valós tudásra és tapasztalatra tesznek szert. Annak ellenére azonban, hogy dráma a színház eszköztárát alkalmazza, a drámapedagógiai tevékenység a nevelés folyamatát hangsúlyozza, amelynek nem feltétlen velejárója a résztvevők által közönség előtt bemutatott előadás. Jellemző tevékenységtípusai – Gavin Bolton angol drámatanár felosztásában – a következőek: Az utóbbi dramatikus tevékenységtípus kiválóan alkalmas egyes szaktárgyi tudásterületek feldolgozására. Ezt szolgálja a világhírű angol drámapedagógus, Dorothy Heathcote által kidolgozott szakértői játék, a szerep gördítése, és a megbízatás modell is. Egyre ismertebb a Cecily O'Neill nevéhez kötődő folyamatdráma is. Egyik különleges és egyre népszerűbb megvalósulása a színházi nevelésnek a Versszínház a Suliban programsorozat. Turek Miklós Versszínháza József Attila, Radnóti Miklós, Faludy György, illetve Petőfi Sándor verseivel mutatja be a szerzők korának érzéseit, történelmi folyamatait és a művészek életét. Története A drámapedagógia magyarországi története az 1970-es évek elejére datálható, ekkor a legteljesebb kidolgozottságát Angliában elért reformpedagógia közvetítő országok és személyek segítségével jut el Magyarországra. Hazánkban eleinte elsősorban a gyermek- és diákszínjátszó csoportok munkájában, továbbá a játszóházi dramatikus foglalkozásokon kap teret. Későbbiekben a dramatikus módszerek megjelennek az iskolai oktatásban, főként az irodalom és a történelem, valamint az idegen nyelvi órákon. A drámapedagógia hazai adaptálása és terjesztése ekkor elsősorban Mezei Éva és Debreczeni Tibor, később Debreczeni és Gabnai Katalin nevéhez fűződik. Fordulópont a drámapedagógia magyarországi történetében: David Davis angol drámaprofesszor 1991-es fóti kurzusától kezdődően, összefüggésben a hazai politikai változásokkal, a magyarországi drámapedagógusok egyre nagyobb rálátással rendelkezhettek a drámatanítás külföldi szakirodalmára és pedagógiai gyakorlatára. A külföldi hatások közül legjelentősebbnek egyértelműen az angol bizonyult; miután 1992-ben szakemberek egy kisebb csapatának munkájával, közös erőfeszítéssel sikerül megalkotni a magyar terminológia alapjait, Kaposi László szerkesztői és szervezői, valamint Szauder Erik fordítói és szakírói munkájának eredményeként sorozatban jelentek meg szakkönyvek és fontos tanulmányok fordításai. A közvetlenül Angliában szerzett tapasztalatok a magyar szakemberek egy jelentős körének módszertani gondolkodására is nagy hatással voltak. Ugyancsak a fentiek adtak lökést a magyarországi színházi nevelés fejlődéséhez az első hazai TIE-társulat, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ 1992-ben történt megalakulásával. A drámapedagógia hazai ügyeit egy országos tevékenységet végző civil szervezet gondozza: a még a rendszerváltás előtt, 1988-ban megalakult Magyar Drámapedagógiai Társaság. A szakterület egyetlen periodikája az 1991-ben Debreczeni Tibor alapító szerkesztő, 1995-től Kaposi László felelős szerkesztő nevével jegyzett Drámapedagógiai Magazin. Célja A dráma fő célja a megértésbeli változás előidézése. (Annak megértésében kell előrelépnünk, amiről az adott, konkrét esetben a dráma szól). A főcélt rövidebb időtartamokra szóló - ideiglenes - célok leválthatják. Ilyenek például a következők: a dráma formanyelvének tanítása, nyelvhasználat fejlesztése, a csoportos tevékenységet akadályozó közösségi problémák megoldása, a drámához szükséges képességek fejlesztése. Követelmények A drámapedagógia követelményei, hogy a gyakorlatok során sajátítsák el a drámai kifejezési formákat, melyek a mindennapi kapcsolatfelvételt és kapcsolattartást megkönnyítik. Ismerjék meg magukat, társaikat, környező világukat egy-egy gesztus, hanglejtés, az arckifejezés, a viselkedés tükrében. A foglalkozások során a tanulók elemezzék, hogy az író által tudatosan létrehozott drámai feszültség a mindennapok dramaturgiájából táplálkozik. Testi adottságaiknak és személyiségüknek megfelelően a legkülönbözőbb élethelyzetekben pontosan és tisztán fejezzék ki magukat. Törekedjenek arra, hogy a játékbeli társak vagy épp a széles nyilvánosság ne gátolja meg őket a közlés árnyaltságában és teljességében. S mivel a nyilvánosság elviselését az önmagukkal való azonosság tudata teszi lehetővé, el kell érni, hogy az identifikáció biztonsága ily módon is hozzásegítse őket az önmegvalósításhoz. Alakuljon ki bennük erős szociális és esztétikai érzékenység. A rögtönzött játékok során gyakorolják a különféle élethelyzetek, szituációk felismerését, az azokban való eligazodást, a döntést. Erősödjék empátiás készségük, legyenek képesek szerepcserére a játékbeli helyzetekben. Ismerjék fel minél pontosabban a hétköznapi életben és a különböző műfajú művekben megjelenő esztétikai minőségeket, szerepeljen ezek meghatározása állandó napi gyakorlatukként, természetesen koruknak megfelelő formában és mélységben. Érvényesüljön a drámával való foglalkozás tantárgyhatárokon áthatoló integráló szerepe. Legyen érték a tanulók szemében az új összefüggések feltárása. Színház a suliban Turek Miklós Versszínházi produkciója visszatérő vendége a magyarországi középiskolák irodalom- és történelemóráinak. A Németországot, Kanadát és az Egyesült Államokat is megjárt produkciók több mint százhúsz alkalommal kerültek eddig színpadra. A rendhagyó tanórákra nyitott intézmények általában pályázat, vagy alapítványi támogatás segítségével szervezik meg az előadásokat. A rendezvények közönsége a végzős, illetve az irodalom és a színház irányában nyitott tanulókból, valamint azon osztályokból áll, amelyek a tananyagban épp az előadásban feldolgozott költővel foglalkoznak. Forrás Lépésben a változásokkal, Elhangzott előadások I. 199x-1992, Hajdúböszörmény 1992. Összeállította: Kovácsné dr. Bakos Éva Lhez Lhez település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 76 fő (2015). Lhez Bordes, Oueilloux, Mascaras és Angos községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Frida Boccara Frida Boccara (Casablanca, Marokkó, 1940. október 29. – Párizs, 1996. augusztus 1.) francia énekesnő. Pályafutása Boccara gyermekkorától fogva kapcsolatban állt a zenével, egyik bátyja, és nővére Lina is tehetséges zongoristák voltak. Mindhárman Párizsba költöztek, ahol zenei tanulmányokat végeztek.Az 1960-as években több zenei fesztiválon is részt vett, így a Rose d'or d'Antibes-on és a Sanremói Fesztiválon. Un jour, un enfant című dalával versenyzett az 1969-es Eurovíziós Dalfesztiválon és egy négyes holtverseny tagjaként az első helyen végzett. A másik három győztes a holland Lenny Kuhr, a spanyol Salomé és a brit Lulu volt.1980-ban és 1981-ben ismét elindult a dalfesztivál francia nemzeti döntőjén, de nem sikerült győznie. 1996-ban tüdőbetegségben hunyt el. Halála után több válogatáslemezt is kiadtak, melyeken legnagyobb slágereit gyűjtötték össze. Diszkográfia 1961: On n'a pas tous les jours 20 ans/Berceuse tendre/Les nuits/Les yeux de maman 1961: Cherbourg avait raison/Comme un feu/Un jeu dangereux/Tiens, c'est Paris 1961: La Seine à Paris/Les amours du samedi/Les Bohémiens/Jenny 1962: Chanson tendre/Bohème/À l'amitié/L'orgue des amoureux/Le doux caboulot 1962: Les 3 mots/Aujourd'hui je fais la fête/Je veux chanter/Je ne peux plus attendre 1962: Un premier amour/Bruxelles/L'homme de lumière/Les pas 1963: Java des beaux dimanches/Les Javas/Rose de sang/Quien sabe (Qui peut savoir) 1963: Moi je n'avais pas compris/J'ai peur de trop t'aimer/On les a attendus/Rien a changé 1964: Souviens-toi des Noëls de là-bas/Donna/Johnny Guitar/Ballade pour notre amour 1965: Tous les enfants/Aujourd'hui/Plus jamais/Un jour 1966: Le ciel du port/Les portes de l'amour/Ballade pour un poète/D'abord je n'ai vu 1966: Verte campagne/Quand la valse est là/Le grand amour/Depuis ce temps-là 1967: Autrefois/Chaud dans mon cœur/Le souffle de ma vie/Je suis perdue 1968: Frida Boccara (válogatáslemez, 1961-1967) 1969: Un jour, un enfant 1969: Les vertes collines 1970: Au pays de l’arbre blanc 1971: Pour vivre ensemble 1971: Place des Arts ‘71 1971: So ist das Leben/Er wird Dir dankbar sein/Schöne von Luxemburg/Jesus bleibet meine Freunde/Wiegenlied 1972: Rossini et Beaumarchais 1972: Greatest Hits 1975: Oriundi 1976: Valdemosa - Oublier 1977: An Evening With Frida Boccara 1978: L’année où Piccoli… 1979: Un monde en sarabande 1980: Un enfant de France/Écrit dans la pierre 1981: Voilà comment je t'aime 1983: Dis-leur/Aime-moi 1984: Cent mille chansons "Série grandes vedettes" 1988: Témoin de mon amour 1989: Expression 1993: Master Série 1994: Un jour, un enfant (válogatáslemez) 1999: Un jour on vit 1999: Ses premiers succès (válogatáslemez) 2003: Canta en espanol (válogatáslemez) 2006: Un sourire au-delà du ciel 2007: La Grande Frida Boccara, l'ultime compilation (válogatáslemez) 2008: Un enfant de France Csuday Jenő Csuday Jenő (Győr, 1852. szeptember 11. – Budapest, 1938. január 31.) római katolikus pap, premontrei szerzetes, történész, egyetemi magántanár. Győrött született, itt végezte el a főgimnáziumot és teológiai tanulmányait. 1875-ben lépett a premontrei rendbe és ekkor szentelték pappá is, illetve lett a szombathelyi Királyi Katolikus Főgimnáziumnál tanár. Itt oktatott hosszú időn keresztül történelmet és földrajzot. Tanári oklevelét 1883-ban a Budapesti egyetemen nyerte el. 1893-tól múzeumi segédőr Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1894-ben egyetemi magántanárrá képesítették. 1901-ben kilépett a premontrei rendből. Több földrajzi és történelmi középiskolai tankönyvet írt. Művei Az Osztrák-Magyar Monarchia politikai földirata Szombathely, 1881. (tankönyv a gimnáziumok számára; 4. rövidített kiadás: 1884ː 5. kiadás, 1887) A honfoglalás kezdete és befejezése , Szombathely, 1884. A magyarok történelme , Szombathely, 1884. (tankönyv a gimnázium III. osztálya számára) Zrinyiek a magyar történelemben 1566–1704 , Szombathely, 1884. (→ismerteti az Egyetértés című folyóirat 220. sz.) Világtörténelem I–IV., Szombathely, 1885–1888 (gimnáziumi tankönyv) A honfoglalás éve , Szombathely, 1891. (→ismerteti a Magyar Állam című folyóirat 87. sz.) A magyarok történelme I–II., Szombathely, 1891 (Németül: Első kötet Második kötet ) Történelmi helynevek szótára (Bp., 1901); A középkori intézmények bomlása és a renaissance Budapest, 1904 (a Nagy képes világtörténet VI. kötete, Schönherr Gyulával közösen). → Elektronikus elérés Mások még rosszabbak (érvelési hiba) A mások még rosszabbak érvelés egy irreleváns, azaz a relevancia szabályát megszegő érvtípus, érvelési hiba. A relevancia szabálya azt mondja ki, hogy érveléseknél a felek álláspontjaikat csak úgy védhetik meg, hogyha az állásponthoz kapcsolódó, tehát releváns érveket ismertetnek. Az irrelevancia olyan megjegyzésekre utal, amelyek nincsenek kapcsolatban a tárggyal, azaz nem segítik a racionális vita céljának megvalósulását (azaz az igazság megtalálását). Példa Mechanizmus A vitázó fél azzal az érvvel próbálja megvédeni a műsort, hogy vannak más műsorok, amik még annál is rosszabbak. A mások még rosszabbak hiba esetében egy rossz, kritizált dolgot azon az alapon próbálnak védeni, elfogadhatónak beállítani, hogy még rosszabb dolgok is előfordulnak, illetve, hogy más, még rosszabb dolgokat elfogadunk. A második megszólaló nem érvel amellett, hogy a műsor ne lenne rossz, sőt, azt el is fogadja, valamint azzal, hogy rámutat a még rosszabb műsorok létezésére szintén nem támasztja alá a saját konklúzióját, azaz irreleváns érveket használ fel a vitában. Kivételek Amennyiben egy szituációban véges számú lehetőség van, abban az esetben ez lehet releváns érvelés. Például ha a szereplők mindenképp tévét akarnak nézni, kizárólag két tévécsatorna van, és a másikon a Mégvalóbb Világ megy (amit a beszélgetők még szörnyűbbnek tartanak), akkor ez lehet releváns érv amellett, hogy ne kapcsoljanak át arra. Egy ideális, elképzelt alternatíva (egy jó műsort kéne nézni, ami nincs) ugyanis Nirvána-érv. Bajkálontúl A Bajkálontúl (oroszul: Забайкалье) tájegység (nagytáj) Oroszországban; földrajzi szempontból Szibéria déli hegyvidékeihez tartozik. Neve Az orosz Zabajkalje (magyarul Bajkálontúl) régóta használt elnevezés. Általában a délnyugat–északkeleti irányú, ívben elnyúló Bajkál-tó és a déli, délkeleti országhatár közötti, – tehát a központi Oroszországtól távolabbi, „túlsó” – területet jelölte. (A területnek egy kisebb része már jóval korábban Dauria néven vált ismertté.) A 19. század közepétől az Orosz Birodalom egyik nagy közigazgatási egységét is így nevezték (Zabajkalszkaja oblaszty, vagyis Bajkálontúli terület). A Szovjetunió létrejötte után nem volt ilyen nevű közigazgatási egység, (csak Burjátföld és Csitai terület), de a Bajkálontúl nevet nem hivatalosan továbbra is használták. A 2008-ban létrehozott Bajkálontúli határterületet a sajtóban sokszor szintén csak Zabajkalje (Bajkálontúl) néven említik, holott a földrajzi értelemben vett Bajkálon túli országrésznek csak kb. a felét foglalja el; a másik fele közigazgatásilag Burjátföldhöz, egy kisebb darabja pedig az Irkutszki területhez tartozik. Ez a szócikk a továbbiakban csak a természetföldrajzi tájegységgel foglalkozik. Bajkálontúl A Bajkálontúl (Zabajkalje) – óriási hegyvidék, mely a Bajkálmelléktől dél és délkelet felé az országhatárig, kelet felé az Oljokma völgyéig és a Silka torkolatáig terjed. Domborzatát délnyugat–északkelet csapásirányú hegyláncok és hegyközi medencék váltakozása jellemzi. Hegységei általában középhegységek, egy részük fennsík; néhány magashegységének csúcsa 2500 m fölé emelkedik. Kialakításában nyugaton és középső részén jelentős szerepet játszott az archaikum végén lezajlott bajkál gyűrődés, később a kaledóniai és a variszkuszi hegységképződés. Ennek megfelelően nyugaton kemény kristályos kőzetek, illetve óidei pala, kvarcit építik fel. A pliocénban lezajlott vulkánosság nyomai a bazaltfennsíkokon láthatók. Keleti része fiatalabb gyűrődések hatására alakult ki, paleozoikumi és harmadidőszaki különféle kőzetekből áll. Általában nyugati, központi és keleti részre osztják. Nyugati részéhez, a Szelenga és a Vityim vízgyűjtő területéhez tartozik: délnyugaton a Cagan-Daban, a Cagan-Hurtej és más középhegységek északkeleten a Vityim-felföld Központi részének (melyet néha Dauriá nak is neveznek) délnyugat–északkelet irányú legnagyobb hegységei: a Jablonovij-hegyvonulat és a vele párhuzamos Cserszkij-hegyvonulat (vagy Cserszkij-hegység) az Oljokmai-hegylánc (Oljokminszkij Sztanovik) a Cserszkij folytatása a Nyercsa folyón túl a Cserszkijtől délkeletre húzódik a Daur-hegység, valamint a Mogojtuj-hegység A keleti rész széles völgyekkel elválasztott, párhuzamosan futó alacsony középhegységei: Erman-, Gazimur-, Nyercsa-, Klicska-hegyvonulat legnagyobb a Silka jobb partja mentén elnyúló Borscsovocsnij-hegység . Bajkál-Sztanovoj-hegyvidék A Bajkál-Sztanovoj-hegyvidék (vagy egyszerűen Sztanovoj-hegyvidék) – Szibéria déli hegyvidékeinek legészakibb tagja; oroszul: Bajkalszko-Sztanovaja oblaszty, de előfordul a Szevero-Zabajkalje, vagyis Észak-Bajkálontúl elnevezés is. Nagyjából az északi szélesség 55° és 60° között terül el. A Bajkál-tó északi-északkeleti csücskétől kelet felé a Maja forrásvidékéig terjed, északon a Felső-Léna völgye határolja. A hegyvidék három vagy négy nagyobb részre osztható: Három északnyugati felföldje a hegyvidék legalacsonyabb és legkevésbé tagolt része: Észak-bajkáli-felföld Patom-felföld Oljokma–Csara-felföld A tőlük délebbre elterülő Sztanovoj-felföldet erősen tagolt, magas hegységek alkotják, mély völgyek szabdalják, a hegyoldalakat sűrű tajga borítja: Észak-mujai-hegység (a Muja a Vityim mellékfolyója) Dél-mujai-hegység Kodar-hegység , itt van a Bajkál-vidék legmagasabb csúcsa (3073 m) Kalar-hegység Udokan-hegység Az Oljokmától keletre hosszan nyúlik el a Sztanovoj-hegylánc ; jelentős (de nem a teljes) része tartozik a hegyvidékhez. A legkeletebbre fekvő Aldan-felföldet , melynek szerkezeti alapja is eltérő (Aldan-őspajzs), nem mindig sorolják a Bajkál-vidékhez. Mássalhangzó-zöngésülés és -zöngétlenedés A fonológiában a zöngésülés és zöngétlenedés hangváltozást jelent. Ennek során a mássalhangzó megváltozik, és egy adott zöngétlen hang a zöngés párjává alakul vagy fordítva. A zöngésülés a mássalhangzók változásain belül a részleges hasonulások közé tartozik, a hang hangszálműködés szerint hasonul. A zöngésülés esetei A h két magánhangzó közt vagy zengőhang szomszédságában, azok hatására, zöngésül. sugorgat > zsugorgat Zöngésülés előfordult a magyar nyelvfejlődésben, pl. a p- -ből b- lett. Intervokalikus zöngésülés: a zöngésülés a környező magánhangzók miatt lépett fel Halotti Beszéd: szoboduχ’χ’a ~ szabadíjja Csak egyes szavakra kiterjedő zöngésülés k > g Szó elején: török küren > magyar görény Szó végén: török tözäk > magyar tőzeg t > d Szó elején: török törsöl > magyar dörzsöl sz > z Szó elején: szaj > zaj Szó belsejében: hé-szak > hézag s > zs Szó elején: sugorgat > zsugorgat Szó belsejében: török törsöl > magyar dörzsöl Zöngétlenedés A szóvégi zöngés mássalhangzó gyakran zöngétlenedik a Du.túl nyugati részén. Pl.: küszöp, szalat, áty. Példák a zöngésülésre az angol nyelvben Az alábbi néhány angol szópár bemutatja a mássalhangzók zöngésülését: belie f - belie v e li f e - li v e proo f - pro v e stri f e - stri v e thie f - thie v e Philipp Klement Philipp Klement (Ludwigshafen, 1992. szeptember 9. –) német korosztályos válogatott labdarúgó, az SC Paderborn középpályása. Gyáni János Gyáni János (Gyula, 1959. február 25. –) kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes, senior Európa-bajnok, 2-szeres senior világbajnok magyar cselgáncsozó. Az atlantai senior világkupa meghívásos résztvevője, de sérülés miatt, melyet az ott rendezett előversenyen szerzett haza kellett utaznia. Az előversenyen első helyezést ért el és a döntőben sérült meg. Három leánygyermek apja, (közülük Brigitta is aktív cselgáncsozó). A békéscsabai alvilág egyik rettegett tagja volt, de a sportszakosztály nyomására a versenyzés és az utánpótlás-nevelés irányába vette útját. Élete 1969-ben kezdett el cselgáncsozni a Honvéd Szalvai Mihály Sportegyesületnél. Országos bajnokságokon 15 bajnoki címet nyert. 1975-től egészen 1989-ig a válogatott tagja volt (ifjúsági, junior, felnőtt korosztályokban). 1980-ban juniorként kivívta az indulást a moszkvai olimpiai játékokra 78 kg súlycsoportban. 1982-ben Debrecenben a Felnőtt Európa-Bajnokságon 86 kg súlycsoportban bronzérmes lett. 1984-ben a Belgrádban megrendezett felnőtt Európa-bajnokságon szintén bronzérmes helyezést ért el. Az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékokra - amire a bojkottálás miatt nem utazhatott el - Varsóban rendeztek meg egy pótversenyt. Ezen a ’csonka olimpián’ 86 kg súlycsoportban 5. helyezést ért el. 1985-ben a szöuli világbajnokságon szintén 5. helyezett lett. 1989-ben lemondott a válogatottságról. Ezen időszakban igen sok hazai, nemzetközi versenyt nyert és lett helyezett. Általában a magyar válogatott első számú utazó kerettagja volt 86 kg súlycsoportban. 1982-ben adományozták neki az Európa Bajnokságon elért sikereiért a II. DAN fokozatot. Kora ellenére is edzésben tartja magát – sokat gyakorol tanítványaival -, így méltónak érezte magát, hogy elinduljon a 2004-es Mesterek Világbajnokságán. A Világbajnokságot 2004. június 30.-július 3. között rendezték meg Bécsben, +100 kg-ban világbajnok lett. Edzőként 1997-ben megalapította a Békés Megye Judójáért Alapítványt, melynek keretein belül újraélesztette Békéscsaba városában a cselgáncsot. 2001-ben ezen alapítvány átalakult Békés megyei Kano Judo Sportegyesületté, a jelen időszakban is ennek az egyesületnek az elnöke és vezető edzője. A 2000-es évek végén is több mint 120 tanítvánnyal foglalkozott, akik között fokozatosan mutatkoztak országos és nemzetközi eredmények. Gyáni nem titkolt célkitűzése, hogy olimpikont neveljen Békéscsabán, aki újra nevessé teszi a várost. Sporteredményei Többszörös olimpiai résztvevő (Moszkva, Los Angeles/Varsó, Szöul) 2-szeres Eb-bronzérmes (1981. Debrecen, 1986. Belgrád) Világbajnoki 4. és 5. helyezett 19-szeres országos magyar bajnok kétszeres Senior világbajnok Senior Európa-bajnok Sebestyén Gábor (ügyész) Kocsi Sebestyén Gábor (Debrecen, 1794. február 14. – Pest, 1864. április 4.) ügyvéd, Veszprém vármegye ügyésze, főtörvényszéki tanácsos, színműíró. Pályája Sebestyén István református kollégiumi tanár, később lelkész és Kis Julianna fia. Tanult szülőhelyén, Hajdúböszörményben, 1808-tól Kecskeméten és 1810-től Pozsonyban. Debrecenben jogot végzett. A debreceni kerületi táblánál és Pesten a királyi táblánál töltött gyakorlati évei után, 1819-ben ügyvédi vizsgát tett, majd Veszprémben telepedett le, ahol 23 évig volt a vármegye szolgálatában. 1820-ban a megye tiszteletbeli, 1827-ben rendes alügyésze és 1837-től megyei főügyész volt. Az 1843. és 1847. évi országgyűlésen Veszprém megye követének választották. Itt kötött barátságot Palóczy Lászlóval, a tudós Borsod megyei követtel, akivel annak haláláig jelentős levelezés folytatott. Nyilvános beszédeiben feltűnt olvasottságával, magánbeszélgetéseiben pedig kifogyhatatlan anekdotáival, rögtönzéseivel, amiért magyar Démokritosznak nevezték el. 1850-ben a soproni főtörvényszék ülnöke lett, 1855-ben az ottani úrbéri főtörvényszékhez helyezték át. 1862-ben nyugalomba vonult és olvasmányainak élt. Lelkesen gyüjtötte a magyar nótákat és 1823-tól kezdve tizenöt füzetben adta közre Bihari Sándor, Csermák Antal, Lavotta János, Rózsavölgyi Márk zeneműveit. Publikált többek között történeti, nyelvészeti, zenei, egyházi tárgyú cikkeket. Néhány középszerű színműve Kotzebue hatását mutatja, de javára írják, hogy legalább nem fordítások. Munkái Öröm-ének, Melly Nagym. gróf Széki Teleki László, Somogy vármegye fő ispányi administratorának sat. a septemvirális tábla tagjává való ki neveztetése alkalmatosságával szereztetett. Rév-Komáromban, 1819. Tuba az égő és oktató szerelem. Két részben. Egy rézre metszett képpel. Buda, 1819. (Költemény.) A nap országa, mellyet Mélt. Szilasi és Pilisi Szilassy József urnak ... ajánl. Pest, 1820. Eredeti víg- és érzékeny játékai. Pest, 1822. (Két tréfás színdarab: Asszonyi praktika és Kaczki Pál, vagy a megtalált arany gyűrű.) Napország és annak kulcsa. Hely és év n. Genethliakon, seu anagrammata Virgiliana, ad honorem Seren. caes.-reg. coronae-principis Rudolphi, die 21. mensi Augusti a. 1858. fausto numine nati, ex unico Virgilii versu, ad haec solemnia adplicito, juxta auctorem classicum, stylo classico, in 60 rythmice sonantibus dictis, diebus nativitatem statim sequentibus, constructa, illustrata, dicata. Sopronii, 1858. Alagya, melyet ... Aszalay László kanonoknak ünnepélyes beiktatása alkalmára készített. Eger, 1862. (Anagrammák.) Magyar nóták gyűjteménye, 1823-tól 1832-ig kiadott 15 füzetben; mindegyik füzet más-más „főrangú dámá”-nak van ajánlva. Kézirati munkái Elegyes mulatság. Pozsony, 1810.; Adnotationes, két kötet; Házassági gondolatok 1821.; Országgyűlési beszédei 1843-44.; Színművei (Bandi Pál, Ádám és Éva élete); Versek és halotti bucsúztatók; Anagrammata (latin, magyar); A magyarországi ref. eccl. történetére való jegyzetek; Költemények. Tam Tam A Tam Tam Amanda Lear, francia énekesnő 1983 decemberében megjelent nagylemezének a címe. Kiadója a nyugatnémet Ariola Records. A lemezt Olaszországban vették fel, a milánói Regson Studiosban, de a korong nem lett sikeres. Ez volt az énekesnő utolsó lemeze az Ariolánál, és az első, amelynek nem Anthony Monn a producere. Az albumot a dupla „A” oldalas Love Your Body / Darkness And Light című kislemez harangozta be, amely Giorgio Moroder stílusában készült, Monn munkatársa, Peter Lüdemann (a korábbi LP-ken Peter Ludermann néven szerepelt) közreműködésével. A kislemez az NSZK-ban, Franciaországban és Skandináviában nem is volt sikertelen, mégsem került fel egyik dal sem a Tam Tam albumra. Amanda az Ariolával való megromlott kapcsolata miatt nem volt hajlandó személyesen népszerűsíteni a lemezt, a cég pedig az Olaszországban megjelent No Regretsen kívül sehol nem járult hozzá, hogy kislemezt adjanak ki az album anyagából. A dalok „A” oldal Tam Tam (A. Lear – Villahermosa – R. Cacciapaglia) 3.30 Bewitched (A. Lear – T. Carrasco – R. Cacciapaglia – P. Nicolosi – L. Nicolosi) 4.28 Wicked Lady (A. Lear – R. Cacciapaglia) 4.25 No Regrets (A. Lear – P. Micioni – M. DiCarlo – R. Masala) 4.24 „B” oldal Magic (A. Lear – R.Cacciapaglia) 4.11 It's All Over (A. Lear – Menegale – Ferrato) 3.36 Gipsy Man (A. Lear – T. Carrasco – Nicolosi P. L. R. D.) 4.28 Music Is (A. Lear – R. Cacciapaglia) 3.30 Közreműködők Producer: Roberto Cacciapaglia Társproducer: Tony Carrasco, Maurizio Cannici CGD Messaggerie Musicali S.P.A. Zenei rendező: Roberto Cacciapaglia, Stefano Previsti Dob: Tony Carrasco Hangmérnök: Paolo Bocchi Elektromos gitár: Claudio Cattafesta Billentyűsök: Stefano Previsti Ruha, ékszer: Artemio of Milano Borítóterv: Graphic Studio CGD Különböző kiadások 1983, NSZK: Ariola 203 450-320. 1983, NSZK: Ariola 205 895. 1983, Olaszország: Ariola ARL 39175. 1983, Olaszország: Ariola 30 ARL 39175 (kazetta). 1984, Argentína : Ariola 80268. Kimásolt kislemezek 7" 1983 Love Your Body (Albumon nem jelent meg) / Darkness and Light (Albumon nem jelent meg) (NSZK, Ariola 105 240 100) 1983 Love Your Body / Darkness and Light (Franciaország, Arabella 105 240) 1983 Love Your Body / Darkness and Light ( Svédország , Ariola ARI 8320) 1983 No Regrets / It's All Over (Olaszország, Ariola ARL 37 109) 12" 1983 Love Your Body (Extended) / Darkness and Light (Extended) (NSZK, Ariola 600 792-213) 1983 No Regrets (Extended Vocal Version) / No Regrets (Instrumental Dub) (Olaszország, Ariola ARl 38020) 1983 Bewitched (Extended Vocal Version) / Bewitched (Instrumental Dub) (promóciós lemez) (Olaszország, Ariola ARL 38023) Orosz CD Az LP-k hanganyaga alapján. Tam Tam / Secret Passion Érd vasútállomás Érd vasútállomás egy Pest megyei vasútállomás, Érd városában, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Pusztaszabolcs-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Érd felső megállóhely Százhalombatta vasútállomás Augustin Thierry Jacques Nicolas Augustin Thierry [ejtsd: tierí] (Blois, 1795. május 10. – Párizs, 1856. május 22.) francia történetíró, Amédée Thierry történetíró bátyja. Élete Párizsban végezte tanulmányait, azután tanító lett egy vidéki városban. 1814-ben visszatért Párizsba, ahol Saint-Simon fiává fogadta. 1817-től kizárólag a történelem tanulmányozására adta magát. 1830-ban az akadémia tagjai közé választotta. Récits des temps mérovingiens című, 1840-ben megjelent munkáját az akadémia a nagydíjjal jutalmazta. Élete végén megvakult. Munkáiból Thierry halála után összkiadást rendeztek (Oeuvres, 9 köter, Párizs, 1883). Maga Thierry a Recueil des monuments inédits de l'histoire du tiers état kiadásával (Páris 1843-70, 4 kötet) fejezte be tevékeny életét. Főbb munkái Histoire de la conquete de l'Angleterre par les Normands (Párizs, 1825) Lettres sur l'histoire de France (Párizs, 1827, 13. kiad. 1868) Dix ans d'études historiques (Párizs, 1834) Récits des temps mérovingiens (1840, 2 kötet). Essai sur l'histoire de la formation et des progres du tiersétat (tanulmány, 1853) Világbajnoki rekordok listája atlétikában A világbajnoki rekordok listája atlétikában a szabadtéri atlétikai világbajnokságokon elért eddigi legjobb eredményeket tartalmazza. Versenyszámok A következő versenyszámokban tartanak nyilván világbajnoki rekordokat: 100 m, 200 m, 400 m, 800 m, 1500 m, 5000 m, 10 000 m, 4 × 100 m váltó, 4 × 400 m váltó, maraton, 110 m gát, 400 m gát, 3000 m akadály, 20 km-es gyaloglás, 50 km-es gyaloglás, magasugrás, rúdugrás, távolugrás, hármasugrás, súlylökés, diszkoszvetés, kalapácsvetés, gerelyhajítás, tízpróba. 100 m, 200 m, 400 m, 800 m, 1500 m, 5000 m, 10 000 m, 4 × 100 m váltó, 4 × 400 m váltó, maraton, 100 m gát, 400 m gát, 3000 m akadály, 20 km-es gyaloglás, magasugrás, rúdugrás, távolugrás, hármasugrás, súlylökés, diszkoszvetés, kalapácsvetés, gerelyhajítás, hétpróba. Az atlétikai világrekordok fejlődése a versenyszámokra kattintva érhető el. Csuja Imre Csuja Imre (Hajdúnánás, 1960. július 11. –) Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. Életpályája 1984-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát Simon Zsuzsa osztályában, majd a Pécsi Nemzeti Színházhoz került. 1987-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, 1989-ben az egri Gárdonyi Géza Színház tagja lett. 1990-től az Arany János Színházban töltött négy évet, majd szabadfoglalkozású művészként lépett színpadra. 10 év szabadúszást követően 2004-ben leszerződött az Örkény István Színházhoz. Színpadi kedvencei a görög klasszikusok, és Shakespeare művei. Sokat foglalkoztatott, népszerű szinkronszínész, több mint 800 filmnek kölcsönözte a hangját. Sajátos hangszíne és stílusa szinte összetéveszthetetlen. A kortárs magyar film egyik sokat foglalkoztatott művésze, a mai magyar valóságra jellemző ismerős, kicsit a periférián mozgó embertípusok egyik első-számú megformálója. 2009-ben összeállította önálló estjét, melyen Ady műveit adta elő. 2015-ben a Hungary’s Got Talent című tehetségkutató műsor zsűritagjaként tűnt fel az RTL Klub csatornán. Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 120; ugyanitt három színházi fotón is látható. William Shakespeare: Lear király Frankföld királya A makrancos hölgy ...Tranio, Lucentio szolgája Vízkereszt, vagy bánom is én Orsino herceg Szeget szeggelPorkoláb A viharStephano Hamlet Polonius Tévedések vígjátéka (Solinus herceg) Molière : Úrhatnám polgárFilozófiatanár George Dandin, avagy a megcsúfolt férjGeorge Dandin Anton Pavlovics Csehov : SirálySamrajev ApátlanulVengerovics Arthur Miller : Pillantás a hídrólEddie Az ügynök halálaBen bácsi Bertolt Brecht : Filléres opera Tigris Brown A kivétel erősíti a szabálytKereskedő Arturo Ui feltartóztathatatlan felemelkedéseAz öreg Dogsborough; Egy színész Friedrich Dürrenmatt : János királyLipót, Ausztria hercege; Lord Bigot; Angol hírnök A fizikusokMöbius Ödön von Horváth : Kasimir és KarolineRauch Mesél a bécsi erdőMiszter Alekszandr Galin: A lelátóOleg Potyehin Vajda Anikó-Vajda Katalin: Villa NegraDiák csavargó, a Villa Negra lakója Jevgenyij Lvovics Svarc : HókirálynőHolló úr Bernardo Bibbiena: CalandriaFessenio, szolga Aiszkhülosz - Euripidész - Szophoklész : Test-vér-harcŐr Andrzej Maleszka: Vihar a Gogo SzínházbanVőlegény Maurice Maeterlinck : A kék madárKutya Marschalko Zsolt: KaméleonidászXerox, fogadós Bereményi Géza : A jéghegyek lovagjaMelkolf Tankred Dorst: AmálkaMiniszterelnök Edward Bond : Kinn vagyunk a vízbőlColin David Mamet: Amerikai bölényBob, Don védence és kisegítője John Gay: KoldusoperaTsenneő Kóbi, Macheath bandájának tagja Weöres Sándor : A kétfejű fenevadOrkhán, pécsi szandzsák-bég; Döröghy Gáspár Alekszandr Valentinovics Vampilov: A megkerült fiúKugyimov Arnold Wesker: A királynő katonáiGinger Richardson Jean Giraudoux: Amphitryon '38'Amphitryon Oldřich Daněk: Jelentés N. város sebészetéről Charles Dickens : Olivér Mikszáth Kálmán : A Noszty fiú esete Tóth Marival Sarkadi Imre : Oszlopos Simeon, avagy lássuk Uramisten, mire megyünk kettenPostás, szállító Alan Alexander Milne : MicimackóMicimackó Hilda Hellwig: Mi lesz veled, emberke?Kleinholz kereskedő; Rendőr Charles-Ferdinand Ramuz: A katona történeteKatona Egressy Zoltán: Kék, kék, kékFil Spiró György : Fogadó a Nagy KátyúhozSchwartz Adolf, pesti fogadós Allan Livier : PokolSzomszéd Bodó Viktor : AttackApa Jon Fosse: TélFérfi Tamási Zoltán: Gyilkos nap (Héroszok)Tulaj Alessandro Baricco: Novecento - Az óceánjáró zongorista Kárpáti Péter: Első éjszaka avagy az utolsóGhúl Kárpáti Péter: BúvárszínházSajó Sławomir Mrożek: TangóEugéniusz Podmaniczky Szilárd : Beckettre várva Podmaniczky Szilárd: Albert Einstein paprikáskrumpliMileva, Einstein felesége Vaszilij Szigarjev: GuppiLeonyid Tasnádi István: Kihagyhatatlan Oleg Presznyakov: CsónakJon Szigligeti Ede : LiliomfiKányai, fogadós Podmaniczky Szilárd: József és testrészei Örkény István : Tóték Henrik Ibsen : Peer Gynt John Steinbeck : Egerek és emberekGeorge Carlo Goldoni : Két úr szolgája...Truffaldino Georges Feydeau: A barátom barátnője...Adonis Georges Feydeau: A hülyéjePinchard Luigi Pirandello : Hat szereplő szerzőt keresDíszítő Aiszkhülosz : A leláncolt Prométheusz Prométheusz Euripidész : AndromakhéHírnök Euripidész: HelenéHírnök Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij : Hozomány nélküli menyasszonyJurij Kapitanics Karandüsev Klaus Mann : MefisztóGöring Katona József : Bánk bán Biberach George Bernard Shaw : CandidaEugene Marchbanks Johann Wolfgang von Goethe : StellaFernando Martin McDonagh : MacskabajDonnie Heinrich von Kleist : Homburg hercegKottwitz ezredes Örkény István : Pisti a vérzivatarbanApa Weöres Sándor: Holdbéli csónakosIdomeneus, krétai király Illyés Gyula - Litvai Nelly : Szélkötő KalamonaIgazgató Füst Milán : BoldogtalanokSirma Ferenc Csiky Gergely : IngyenélőkBankó Béni Hernádi Gyula : HagyatékSzelénosz Jókai Mór - Böhm György - Korcsmáros György : A kőszívű ember fiaiÖdön Szomory Dezső : BellaPrinc Liebesberg; Tormai Gusztáv Schwajda György : MariDr. Nagy Béla Csurka István : Ki lesz a bálanya?...Csüllögh Kamondi Zoltán : Szentivánéji állomásVackor Egressy Zoltán : PortugálKocsmáros Gáspár Ildikó: BohéméletSchaunard Miguel de Cervantes : La Mancha lovagjaPedro Václav Havel : AudienciaSörmester Nyikolaj Erdman: A mandátumGuljacskin Pavel Szergejevics Gerhart Hauptmann : Henschel fuvarosWermelskirch Vinnai András- Bodó Viktor : Motel Pierre Barillet-Jean-Pierre Grédy: A kaktusz virágaIgor Tasnádi István: FinitoBlondin Gáspár Roland Schimmelpfennig : Az arab éjszakaHans Lomeier Parti Nagy Lajos : Jógyerekek képeskönyveApusunk Pozsgai Zsolt : PrófétakeringőBányász Radnóti Miklós : Virrasztó éji felleg Daniel Keyes– Szalay Krisztina –Sultz Sándor: Az ötödik SallyEliot Anyám tyúkja 1; 2 (Vers összeállítás) Mohácsi János –Mohácsi István– Parti Nagy Lajos : Köd utánamMizsei Lajos Thomas Mann -Gáspár Ildikó: József és t4estvéreiLábán Szinkron szerepei Sorozatok A szupercsapat Dwight Schultz Csillagközi szökevények Lani John Tupu (Pilóta) Egy rém rendes család Ed O’Neill (Al Bundy) A Simpson család : Homer Simpson (egyetlen egyszer) CD-k és hangoskönyvek Alessandro Barrico: Novecento (2006) A Grimm testvérek legszebb meséi (2007) Móricz Zsigmond : Hét krajcár - Tragédia - Barbárok és más novellák (2016) Vázsonyi Endre : Rémusz bácsi meséi 1. rész (2016) Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi 2. rész (2017) Díjai Jászai Mari-díj (2005) Érdemes művész (2010) Budapestért díj (2012) Páger Antal-színészdíj (2016) Kiváló művész (2018) Gábor Miklós-díj (2018) Családja Felesége 1983 óta Árvay Zsuzsa szinkronrendező. Három gyermekük született, Fanni lányuk (1987) szintén színész, szinkronszínész. Veje Telekes Péter, színész. Három unokája van. San Giovanni Incarico San Giovanni Incarico település Olaszországban, Lazio régióban, Frosinone megyében. Lakosainak száma 3307 fő (2017. január 1.). San Giovanni Incarico Arce, Colfelice, Falvaterra, Pastena, Pico, Pontecorvo, Roccasecca és Ceprano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Szászalmád Szászalmád (románul Alma Vii, németül Almen) falu Romániában Szeben megyében. Közigazgatásilag Muzsna községhez tartozik. Fekvése Medgyestől 18 km-re délkeletre fekszik, Muzsnához tartozik, melytől 8 km-re délkeletre van. Története 1289-ben Alma néven említik először. A falu feletti kis halmon hatalmas szász erődtemplom áll, 16. századi erődfalát három négyszögletes torony erősíti. 1910-ben 581, többségben német lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Medgyesi járásához tartozott. Szlávy László Dr. Szlávy László (Budapest, 1907 – ?) jogász, polgármester. Élete Jogászként Debrecenben kezdett dolgozni, jegyzőként a honvédtörvényszéknél. Bihar vármegye főszolgabírója volt, majd 1939-től a Belügyminisztériumban volt alkalmazásban. 1941 áprilisában kinevezték Miskolc polgármester-helyettesének, 1943. január 1-jén pedig polgármesternek. Beiktató beszédében magát a magyar faj elsőszámú védelmezőjeként jelölte meg, egyben egyértelművé tette a politikai érdekek elsőbbrendűségét a szakmai munkával szemben. Egyéves működése alatt a pártoktól, vallásoktól független városvezetés évtizedekre visszanyúló elve és gyakorlata a múlté lett. Aktívan közreműködött a zsidótörvények helyi végrehajtásában, a korlátozó intézkedések egymás után való bevezetésében. Bő egy évig volt polgármester, mert 1944. május 7-én Szilágy vármegye főispánja lett. További sorsa ismeretlen. Svibje Svibje falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Rugvicához tartozik. Fekvése Zágráb központjától 15 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, az A3-as autópálya mellett fekszik. Története 1857-ben 45, 1910-ben 64 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Dugo Seloi járásához tartozott. 1955-től Dugo Selo község része volt. 1993-ban az újonnan alakított Rugvica községhez csatolták. A fővároshoz való közelsége miatt az 1970-es évektől lakosságának száma intenzíven emelkedik. 1971-óta a nyolcszorosára nőtt. A betelepülés különösen a honvédő háború idején volt nagyarányú, amikor nemcsak az ország különböző vidékeiről, hanem Bosznia Hercegovinából is jelentős horvát népesség érkezett. A falunak 2001-ben 443 lakosa volt. A fegyver A Fegyver 1971-ben bemutatott magyar rajzfilm, amelynek rendezői és írói Macskássy Gyula és Várnai György. A zeneszerzője Pethő Zsolt. A rövidfilm a Pannónia Filmstúdió gyártásában készült. Ismertető A fegyver a fegyverforgatót sem kíméli, visszaüt, mint a bumeráng. Alkotók Írta, tervezte és rendezte : Macskássy Gyula , Várnai György Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Operatőr : Neményi Mária Hangmérnök : Bársony Péter Vágó : Hap Magda Rajzolták : Máday Gréte, Spitzer Kati Gyártásvezető : Gyöpös Sándor Készítette a Pannónia Filmstúdió Hugh Latimer Hugh Latimer (Thurcaston, (Leicester), kb. 1490 – 1555. október 16.) angol reformátor, protestáns mártír, akit máglyán égettek meg. Életpályája VIII. Henrik angol királynak Aragóniai Katalinnal való vitájában tűnt fel először, amennyiben mint a cambridge-i egyetem részéről kiküldött vizsgáló bizottság tagja, a király mellett nyilatkozott. A király hálából udvari káplánjává, majd 1535-ben worcesteri püspökké tette. Amikor 1543-ban VIII. Henrik nőül vette utolsó hitvesét, a kétszeres özvegy, 32 esztendős és gyermektelen Parr Katalin-t, az új királyné, aki titokban a protestáns hit szabályait követte, egy igen merész és váratlan lépésként pont Hugh Latimer-t nevezte ki udvari lelkészévé. Gardiner püspök, az elkötelezett katolikus egyházi ember, a leendő I. Mária angol királynő lelkes támogatója, kezdettől fogva azon volt, hogy akár hamis vádakkal is, de befeketítse Parr Katalin-t VIII. Henrik előtt. Amikor Henrik uralkodásának a vége felé a reakció pártja került uralomra, a betegsége miatt Londonba utazott Latimert elfogatták, és őt titkos törvényszék elé állítva, a Towerbe záratták. Amikor VI. Eduárd lépett Anglia trónjára, Latimer kiszabadult, de bár a parlament közbelépésére visszanyerte püspöki székét, nem foglalta azt el többé. Eduárd halálával a többi reformátorral együtt őt is újra börtönbe vetették 1554-ben, és a következő évben reformátor-társával, Nicholas Ridley-vel együtt megégették. Művei Egyházi beszédeit ismételten kiadták Londonban 1825-ben két, majd 1845-ben négy kötetben. Ullmann-palota A nagyváradi Ullmann-palota műemlék épület Romániában, Bihar megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-m-B-01026 sorszámon szerepel. Leírása A December 1. park (románul Parcul 1 Decembrie) szélén található. Montgivray Montgivray település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 1634 fő (2015). Montgivray La Châtre, Lacs, Lourouer-Saint-Laurent, Le Magny, Nohant-Vic és Sarzay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Isabelle Delobel Isabelle Delobel (Clermont Ferrand, Franciaország, 1978. június 17.) francia jégtáncos. A jégen 1990 óta Olivier Schoenfelderrel alkot egy párt. Jelenleg Franciaországban, Lyonban él. Edzője Muriel Zazoui valamint Romain Haguenauer. Koreográfusa Frederic Veron, M.-F. Dubreuil és P. Lauzon. A jégtáncospár 2007-ben megnyerte az Európa-bajnokságot, 2008-ban pedig a világbajnokságot. Ikertestvére, Véronique Delobel szintén hosszú ideig versenyzett jégtáncosnőként. Isabelle 2009. június 27-én ment feleségül Ludovic Rouxhoz. Fiuk, Loïc október elsején látta meg a napvilágot. Faragó Béla Faragó Béla (Kaposvár, 1961. május 22. –) magyar zeneszerző. Eddigi életútja Faragó Béla 1961-ben született Kaposváron. Az általános iskolát a kaposvári Tóth Lajos (korábban Anna utcai, később Kodály Zoltán) általános iskola akkor induló ének-zene tagozatos osztályában végezte. Osztályfőnöke, ének-zene tanára, az iskola gyerekkórusának karnagya Zákányi Zsolt. Első zongoratanára Kardos Kálmán. Zeneszerzés tanulmányait a budapesti Bartók Konzervatóriumban, majd a Zeneakadémián végezte. 1991/92-ben a hágai Royal Conservatory-ban zeneszerzést és komputerzenét tanult. 1990 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszékének klasszikus zeneszerzés tanára, jelenleg főiskolai docens. 1996-ban a Bárka Társulat alapító tagja – 2007-ig a Bárka Színház zenei vezetője. 1977-től napjainkig különböző együttesek tagjaként résztvevője a magyar és külföldi kortárs zenei eseményeknek (1977-81: Kis Zenei Stúdió- / 1982-90: 180-as csoport- / 1992-2004: az EAR együttesben folytat előadói és zeneszerzői tevékenységet.) A kortárs zene olyan egyéniségeivel dolgozik és koncertezik együtt, mint például Alvin Curran, Louis Andriessen, Tom Johnson, Steve Reich, Terry Riley, Meredith Monk. 1978 óta közel száz film-, rádiójáték-, balett-, valamint színházi kísérőzenét alkotott. Kompozíciói négy szerzői- ill. számos egyéb lemezen, CD-n hallhatóak. Előadóként mintegy harminc kortárs zenei albumon szerepel. 1986-94-ig a Fiatal Zeneszerzők Csoportja ügyvivője. 1994-96-ig a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökségi tagja. 1994-től az Artisjus Választmányának tagja. Díjak, elismerések 1987-ben az esztergomi Gitárfesztivál Zeneszerzői Versenyének díja. 1989-ben kompozícióiért elnyeri a Szirmai Alapítvány díját. 1993-ban a Banff Centre for the Arts (Kanada) Művészeti Központ, 1996-ban az ohio-i (USA) Now Music Festival rezidens zeneszerzője. 1993-96-ban a Művelődési Minisztérium Kodály-ösztöndíjasa. 1996-ban a VII. nápolyi Videobalett fesztiválon elnyeri a legjobb zene díját a "Villik" c. balettzenéért. 1996-ban zeneszerzői tevékenységéért Erkel Ferenc-díjat kapott. Fontosabb művei Zongora if… for piano solo (1978) NGC 1961 M 22 (1978) Holdárnyék szonatina (1999) 2 zongora Invenció – 2 zongora (1978) Négyszólamú invenció – 2 komputer-vezérelt zongora (1991) Ütőhangszer Az első nap – 5 előadóra (1979 A pók násza – 5 tom-tom (1982) Duók Négy harsonaduó (1979) Musica Ficta – 18 darab 2 és 3 gitárra (1979-1987) Mindig, amikor távol vagy – 2 gitárra (1985) Új Musica Ficta – 4 darab 2 gitárra (1999) 2 hangszer Három tánc – trombita , zongora (1991) Gregor Samsa vágyakozása – basszusklarinét/ klarinét , zongora (1987-1991) 3 hangszer Musica Realtá – klarinét, klarinét/basszusklarinét, fagott (2005) Kamarazene – kamaraegyüttes Fúvósötös – fl, ob, cl, fg, cor. (1979) A pók tivornyája – fl, perc, vl, vla. (1980) A pók halála – fl, ob, fg, trb, 2pf, vl, vla, vlc, cb. (1982-1983) Feljegyzés egy álomról – fl/alto, ob/cor.ing, cl/cl.basso, fg, trb, pf, synth, vl, vla, vlc, cb. (1990) Vonósnégyes – vl.I, vl.II, vla, vlc. (1998) Két közjáték – fl, ob, cl, fg, cor, tr, trb, perc, pf, vl, vla, vlc, cb. (2000) Ének József Attila -dalok – szoprán, hegedű , zongora (1996) Ave Maria (koncertária W.A. Mozart zenéjéhez) – szoprán, vonószenekar Vegyeskar Prométheusz – kantáta (szöveg: Aiszkhülosz, Matuz János) narrátor, kórus (S-A-T-B), perc, hangszalag (2000) Csöndes éj (F.X. Gruber-feldolgozás) – kórus (S-A-T-B), perc. (2000) Kamarazene + ének Musik für T. – sopr, vl, org. (1987) Utolsó vacsora – utoljára – sopr, mezzo, vl, org. (1988) Gloria és Sanctus – 10 hangszeresre/hangra ob, cl, fg, 2tr, trb, perc, vla, 2cb. (1995) 353 nap – "Mise" – 10 hangszeresre/hangra ob, cl, fg, 2tr, trb, perc, vla, 2cb. (1995) Eastern Still Life (Kovács András Ferenc) – ten, fl, cl, chit, pf, perc, vl, vla, vlc, cb. (2002) Hogyan találjuk meg elveszett szerelmünket? ( Háy János ) – sopr, mezzo, alt, bar, fl, sopr.sax, tr, trb, chit, synth, perc, chit.B. (2002) Speciális Nem lett-e hűvösebb? ("Ist es nicht kalter geworden?") (Hortobágyi Lászlóval) – sopr, pf, synth, perc, tabla, sitar, vl, chit.B. (1986) Anankhé (Hortobágyi Lászlóval) – szoprán, mezzo, fl, synth, tabla, sitar, vl, chit.B. (1987) Vonószenekar (Ifjúsági zenekar) Két miniatűr (Hangközjáték / Gyász óda) (2004) Szimfonikus zenekar Búcsú Váradtól – Kantáta Janus Pannonius verseire – sopr, alto, bariton solo, mixed choir (S-A-T-B), 2fl/picc/fl.alto, 2ob/cor.ing, 2cl, 2fg, 4cor, 2tr, 3trb, T, org, 2perc, 12-10-8-6-4 (1990) Opera A titok – Kamaraopera egy felvonásban (Szöveg: Magács László ) sopr, mezzo, fl, trb, perc, vl, cb. (1993-94) East Side Story – Opera két felvonásban (Librettó: Gém György ) fl, ob, cl, fg, cor, tr, trb, perc, vl, vla, vlc, cb. (1999-2000) Az átváltozás - kamaraopera két felvonásban Franz Kafka novellája nyomán 10 énekhangra és 10 hangszerre (Librettó: Kovács Kristóf) (2009) Ludas Matyi - Daljáték (Librettó: Szőcs Géza) (2011) Walkürök – Video-opera (Szöveg: Kukorelly Endre ) előkészületben Operett Operett – három felvonásban (W. Gombrowicz) (Versek: Parti Nagy Lajos ) fl, cl, tr, trb, synth, perc, vl, vla, vlc, cb. (2003) Balett / Pantomim Az utolsó valcer (N.Y.T. Táncszínház, Koppenhága , Dánia. Koreográfus: Warren Spears) – 11 hangszer (1989) A villik (Szegedi Balett. Koreográfus: Bozsik Yvette ) – synth, vl, vla, cb, tape (1993) Az ezüsttükör – pantomim Füst Milán szövegére ( Nemzeti Színház Stúdió, Budapest. Rendező: Magács László) – synth. (1993) Életbúcsú – pantomim (Szkéné Színház, Rendező-koreográfus: Regős Pál ) – synth. (1998) Beckett szimfónia – pantomim (Baltazár Színház-Szkéné Színház, Rendező-koreográfus: Regős Pál) – synth. (2002) Kaddish önmagamért – pantomim (Szkéné Színház, Rendező-koreográfus: Regős Pál)- synth. (2004) Elektro-akusztikus / Hangszalag "SEIKO" – 100 zenélő kvarcórára (1984) Jelentés az Akadémiának – hangszalag (1985) A villik (balettszvit) – synth, vl, vla, cb, tape (1993) Piszkos munka – hangszalag (1993) --+++egy – sakuhacsi-játékos/színészre, synth. (1994) 1101 hang – hangszalag (1997) Lux Perpetua – fl./fl.alto, tr, perc(írógép), synth, vlc. (1998) Janus-arc – synth, vl. (1998) Pattern Modulációk No. 2. – synth, vl, chit.B. (1999) Prométheusz – kantáta (szöveg: Aiszkhülosz, Matuz János) narrátor, kórus (S-A-T-B), perc, hangszalag (2000) Négy lélegzet Usuinak – shakuhachi, fl, perc, synth. (2001) A fény arcai – hangköltemény (szöveg: Aiszkhülosz , Csányi János, Faragó Béla) sopr, ten, bass solo, synth. (2000-2001) Árnyének – sopr, cimb, synth, chit.B. (2003) Aerofon meditáció – ének, furulya, duda, dob (tapan), synth, vl. (2004) Zazen – Hommage à L. Vidovszky – vl, synth, hangszalag (2005) Hangszalag + Hangszer "…sub galli cantum…" – tr, tape (1991) Performansz / Zenés-színház A művészetek ébredése – multimédia kollázs (Proto & Pseudo Színház, Budapest) (1980) Az én faliújságom – 100 zenélő kvarcórára, 24 írógépre, magnetofonokra, diavetítőkre, fényképezőgépekre (1984) Szerelem Na'Conxypánban – misztériumjáték Gulácsy Lajos szövegeire – táncosnő, 3 színész, trb, vl, perc. (1994-95) ---+++egy – sakuhacsi-játékos/színészre (1994) Diszkográfia Hanglemez A pók halála + Sírfelirat megjelent: 180-as csoport II. (1985) HUNGAROTON – SLPX 12799 Mindig, amikor távol vagy megjelent: Fiatal Zeneszerzők Csoportja II. (1988) HUNGAROTON – SLPX 12946 Bari Károly verseit mondja Kísérőzene (1992) HUNGAROTON – SLPX 14234 CD Feljegyzés egy álomról megjelent: Fiatal Zeneszerzők Csoportja IV. (1995) HUNGAROTON Classic – HCD 31192 Faragó Béla: Kompozíciók (1995) VTCD Media – VT 002 …sub galli cantum… megjelent: Aritmia (1995) HUNGAROTON Classic – HCD 31624 Glória és Sanctus megjelent: Hommage à Bartók (1996) MAGYAR RÁDIÓ – MR 011 Édes álom – lassú halál (részletek) megjelent: „ISMEAM” (1997) MAGYAR RÁDIÓ – HEAR 103 Faragó Béla: 353 nap – „Mise” / Sírfelirat / Gregor Samsa vágyakozása (1999) BUDAPEST MUSIC CENTER – BMC CD 023 Lux Perpetua megjelent: Hungarian live electronic works (2000) HUNGAROTON Classic – HCD 31868 Gregor Samsa vágyakozása megjelent: Tihanyi Gellért: Kurtág / Bartók / Faragó / Strawinsky / Reich (2001) BUDAPEST MUSIC CENTER – BMC CD 048 Faragó Béla: A fény arcai (2001) BINDER MUSIC MANUFACTURY – BMM 0203-35214539 Faragó Béla – Parti-Nagy Lajos: Dalok egy Operettből (2004) BÁRKA KHT – BR 001 Az ezüsttükör megjelent: Music Colours (2004) BUDAPEST MUSIC CENTER – BMC PCD 015 Négy lélegzet Usuinak megjelent: EAR Ensemble (2005) HUNGAROTON Classic – HCD 32347 Nyomtatásban megjelent művei Partitúra Musica Ficta – 16 darab két gitárra Universal Edition (UE 18989), Bécs, 1995. Mindig, amikor távol vagy – két gitárra Akkord (A-1043), Budapest, 1998. Négy harsonaduó Kortárs Zeneműhely (CHA 03), Budapest, 2006. 353 nap - Mise (10 hangszerre, ad libitum kórussal) Kortárs Zeneműhely (CHA 12), Budapest, 2008. Musica Realtá (2 klarinét, fagottra) Kortárs Zeneműhely (CHA 16), Budapest, 2010. Könyv Faragó Béla zeneszerző NYOMDACOOP "Íves könyvek 3", Budapest, 1995. Írások / Tanulmányok "Az ördög zenéje" – Fejezetek az elektronikus zene történetéből megjelent: "Törökfürdő", Budapest (1993-1997) Rádió- és TV-felvételek VPRO RADIO, Hilversum, Hollandia 1992: Négyszólamú invenció RADIO FRANCE, Párizs 1989: A pók halála + Sírfelirat HESSISCHER RUNDFUNK, Frankfurt a.M., Németország 1984: A pók halála + Sírfelirat 1986: Musica Ficta 1987: Áthatoló szükségszerűség ("Durch-Dringende Not-Wendigkeit") WESTDEUTSCHER RUNDFUNK, Köln, Németország 1986: A pók násza RTV BEOGRAD, Belgrád, Jugoszlávia 1984: A pók halála + Sírfelirat MAGYAR RÁDIÓ, Budapest 1987: Mindig, amikor távol vagy, Nem lett-e hűvösebb? 1988: Gregor Samsa vágyakozása I., Fúvósötös 1990: Búcsú Váradtól, Feljegyzés egy álomról 1991: "…sub galli cantum…" 1992: Pattern manipulációk, Humanoid szonáták, Erik Satie emlékdal 1993: Négyszólamú invenció, A villik – balettszvit, Gregor Samsa vágyakozása I-IV. 1994: Szerelem Na'Conxypán-ban 1995: A titok, Seiko, Glória és Sanctus 1996: József Attila-dalok 1997: 1101 hang 1999: Lux Perpetua, Pattern modulációk No. 2., Új Musica Ficta 2000: Prométheusz, East Side Story 2001: A pók tivornyája, Négy lélegzet Usuinak, NGC1961 M22 2002: A fény arcai 2003: Árnyének, Dies Irae 2005: Négy lélegzet Usuinak, "Zazen" – Hommage á L. Vidovszky Magyar Televízió 1990: Nem lett-e hűvösebb?, Feljegyzés egy álomról 1992: Gregor Samsa's vágyakozása 1993: A villik (Balett-film) 1994: Szerelem Na'Conxypán-ban 1995: 353 nap – ”mise” 1998: Mindig, amikor távol vagy 2000: East Side Story Bebek Domokos (püspök) Pelsőci Bebek Domokos (? – Nagyvárad, 1374. október 31.) csanádi, majd váradi püspök, Bebek Domokosnak, a Bebek család pelsőci ága alapítójának a fia. 1349-ben esztergomi kanonok, s ekkor VI. Kelemen pápa engedélyével egyben egri kanonok is lesz. 1352-ben esztergomi Szent Tamás-prépost, 1357-ben szepesi prépost, 1360-tól pedig csanádi püspök volt. 1367-ben megválasztják kalocsai érseknek, neve egyszer elő is fordul Nagy Lajos oklevelében ilyen minőségben, de a pápa végül nem nevezi, marad csanádi püspöknek. 1372-től váradi püspök, ahol orvosolta elődjének, Demeter püspöknek a káptalan jogain tett sérelmeit, s erről pecsétes oklevelet is kiadott. Püspöksége alatt kezdte a káptalan szerkeszteni saját chartulariumát. 1374. október 31-én halt meg. Hamvait a nagyváradi kápolna oltára alá helyezték nyugalomra. Hivatkozások kislexikon.hu: Bebek Magyarul oklevél-másolati könyv, amelybe egy intézmény a birtokjogait biztosító okleveleket másolták be, a hathatósabb jogbiztosítás céljából. A középkorban nagyon fontos szerepet az adott intézmény története - historia domus - szempontjából. mek:Bebek Domokos Forrás Magyar Nagylexikon Harmadik kötet Bah-Bij. Budapest: (kiadó nélkül). 1999. Bástya (várépítészet) A bástya kialakulása a várépítészetben a tüzérség megjelenésével függ össze. Az ostromló tüzérségnek a vártornyok kitűnő célpontot jelentettek, a vártornyok lerombolása a védőkre nagy veszélyt rejtett. A védőtüzérség elhelyezésére alkalmazott új olasz várépítési mód a „sistema bastionata” azaz a bástyázott rendszer volt. A bástya a vár külső védőfalának sarkait megerősítő külső védmű. Legtöbbször ötszög alakúak, két hosszabb oldalukkal ék alakban kinyúlnak a várfaltól. Ezek a bástyák nem magasabbak a várfalaknál, feladatuk a várfal ostromának megakadályozása ill. elhárítása volt. A szabályos ötszögű bástyaforma kialakulása előtt a védők ágyúinak elhelyezésére a fal elé sokszögű (Siklós, Sárospatak, Eger, Diósgyőr és Gyula), vagy kerek alakú védőműveket építettek. A kerek alakú védőművek sok típusa melyek nem csak szerkezetükben, de feladatukban is eltértek. Rondella : olyan alacsony, kör alaprajzú mű, amely a XVI. sz. derekán terjedt el és az ágyúk számára biztosított kilövési lehetőségeket a leginkább veszélyeztetett területek irányába. A köznyelv ezt a formát hívja tévesen körbástyának, pedig kör alaprajzú bástyák sosem épültek. Torrine : toronyszerűen magas és sokszor tetővel ellátott, de erős és vastag falazatú építmény, amelynek emeletén ágyúk kaptak helyet földszintjén pedig a várárokra tüzelő gyalogsági lőrések voltak. Tetején viszont még a középkori várakhoz hasonló gyalogsági lőállások vannak (számszeríjászok). A köznyelv ezt a formát is tévesen körbástyának hívja. Barbakán : a kapuk elé épített a várfalon kívül létesített, a kapuk előtti teret tűz alatt tartó erődelemek egy része egyszerű torrine vagy köralakú torony volt. Az előző két forma fejlesztése a Baluardo , mely külső fala már tömör 6-10 méter vastag is lehet, az alsó szintjén oldalazó ágyúállásokkal, az árok pásztázására, emeletén kifelé mutató lőrésekkel a könnyű ágyúk számára. Alacsonyabb és inkább oldalazó tüzelésre használt formája a Bollwerk , amely szó azonban a németalföldi, földből készült és tégla gyalogsági állással védett, a rondella feladatát betöltő ágyúdombokat is jelöli. Az oldalazómű olyan tömör (földelfeltöltött) köralakú mű, mely alig magasabb a vár kötőfalainál, de tetején a bollwerkhez hasonlóan szabadon tüzelő lövegek vannak. Érdekessége a "nyak", amely a várhoz köti és amelyben két oldalra kazamatákat helyeztek el, ahonnan lövegek és gyalogsági fegyverek tűz alatt tarthatták az árkot és a várfalakat. A szögletes kialakítású védművek jelentős része a kerek alakúak fejlődésével jött létre. Ilyen a holttér mentes, szögletes oldalazómű és baluardó. Eleve szögletes formában fejlődött ki a puntone ötszög alakú kapuvédő oldalazómű; valamint az ék alakú piattaforma, amely a fő védművek közötti falakon épült lőréses gyalogsági állás, amit azt tett szükségessé, hogy a korabeli puskák nem tudtak ellőni egyik bástyától a másikig ezért sok volt a holttér. A szölgetes puntone-k, oldalazóművek és baluardók tapasztalatainak elhasználásával alakították ki a bástyákat. A bástya abban tér el a korábbi elemektől, hogy szinte teljes egészében tömör, kővel vagy földdel feltöltött műről beszélünk amit nem tudott rombolni az ostromtüzérség, és ágyúállások csak védetten oldalirányban voltak rajta. A bástyák legfejlettebb típusa az úgynevezett füles bástya (olaszbástya) – az első, füles bástyákkal ellátott erődöt az itáliai Aquilában építették 1534 után; Magyarországon először Győrben (1564–65). A füles bástyák ágyútermeit (casamata) a bástya homlokfalai mögé visszahúzott szárnyakban helyezték el, így azokat az ellenséges tüzérség nem tudta belőni. Ezekkel az ágyúkkal a védőfal (kötőgát, cortina) előtti teret lőhették, a szomszédos bástyák homlokfalait és az árkokat pásztázhatták leginkább a kisebb űrméretű ágyúkkal, sugárágyúkkal (falconettákkal). Távolra (az ellenséges táborba, az ellenséges lőállásokba) a kötőgátak mögötti földhányásokról és a falak mögött emelt ágyúdombokról lőttek a nagyobb kaliberű ágyúkkal (bombardákkal). A bástyák három generációja ismert. Az első generációban még önállóan épült füles és fültelen (ahol nem kellett tartani az ostromlövegek zavaró tüzétől,mert pl. volt földsánc vagy kanopier a vár előtti térben) bástyák egészítették ki a hagyományos várakat. Ilyenek találhatóak a budai és az egri váron. A második generációban (ó-olasz rendszer) már tervezett rendszerben készültek a sarokbástyák, amelyek egymást fedező körkörös védművet alkottak. A 3., új-olasz rendszerben a bástyák előtti tér kiegészül mindkét oldalán (kívüli is!) kifalazott árokkal, amely előtt a falaktetejéig érő lejtőket és gátműveket emelnek, hogy az ellenség közvetlenül ne tudja lőni a kötőfalakat és bástyákat. Ez már előre mutat a soklépcsős erődrendszerekig, amelyek csúcsát Vauban munkássága alatt érik el. A bástya szó a magyar nyelvbe a 15-16. században került be. A bástya kifejezést a magyar források összevissza, következetlenül használják. Siecq Siecq település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 215 fő (2015). Siecq Ballans, Beauvais-sur-Matha, Bresdon, Haimps, Louzignac, Macqueville, Massac, Neuvicq-le-Château és Saint-Ouen-la-Thène községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bodor János Bodor János (Felsőcsernáton, 1861. március 10. – Szászváros, 1949. október 23.) magyar elbeszélő, emlékíró. Életpályája A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium elvégzése után református lelkészként működött Zágonban és Szászvároson, ahol 1932-ben nyugalomba vonult. Elbeszélései Életképek c. alatt jelentek meg (Marosvásárhely, 1928), önéletírását a Székely Mikó és Bethlen Kollégium elöljárósága adta ki Utam a csernátoni parókiától a zágoni papi parókiáig címmel (I-II. Kolozsvár, 1936). Az emlékirat egy sokgyermekes székely tanítócsalád küzdelmes életének s a kollégiumi diákéveknek társadalmi és művelődéstörténeti szempontból hiteles megörökítése. Nasz nye dogonyat Nasz nye dogonyat (oroszul cirill betűkkel Нас не догонят, angolul Not Going To Catch Us vagy Not Gonna Get Us, magyarul Nem kapnak el minket) a t.A.T.u. második dala a 200 po vsztrecsnoj című bemutatkozó albumukról. A dalt 2001 márciusában adták ki Oroszországban. Videoklip A videó Julia és Lena rendőrségi fotóinak bemutatásával kezdődik. Ők közben kint futnak a havas környezetben, ahol lopnak egy nagy teherautót, azzal keresztülszáguldanak egy repülőtéren és áttörnek egy kerítést, miközben énekelnek. A két lány később a hófödte Szibériában száguld. Közben elgázolnak egy építési munkást, akit Ivan Sapovalov játszik. Eközben mindkét lány néhány családi fotóját mutatják be. A videoklip végén a lányok megölelik egymást a lángoló teherautó tetején. A felvételeket Ivan Shapovalov irányította. CD információ A dalt Lengyelországon kívül máshol nem adták ki külön CD/DVD-n; a dalt a 200 po vsztrecsnoj és a 2006-os The Best című albumokon adták ki. Dallista a 2003-as lengyel CD-n "Ya Soshla S Uma" – 3:34 "Nas Ne Dogonyat" – 4:20 "30 Minutes" – 3:18 "All The Things She Said" – 3:34 Steve Stone Steven Brian Stone (Gateshead, 1971. augusztus 20. –) angol válogatott labdarúgó. Az angol válogatott tagjaként részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon. A Fiumei Úti Sírkert nevezetes halottainak listája Ezen a lapon a Fiumei Úti Sírkert nevezetes halottainak listája található családi név szerinti betűrendben, születési és halálozási évvel, a sírhely pontos megjelölésével szögletes zárójelben. A, Á Abafi Lajos (1840–1909) irodalomtörténész [17/2-12-4] Ady Endre (1877–1919) költő [19/1-sziget] Aggházy Károly (1855–1918) zeneszerző, zongoraművész [40-0-1-63] Aigner Sándor (1854–1912) építész [18-3-23] Alexy Károly (1816–1880) szobrászművész [18-2-5] Almásy Pál (1818–1882) politikus [B. 332] Alpár Ignác (1855–1928) építész [Á. J. út] Alszeghy Kálmán (1852–1927) színész, rendező [39-1-118] Alvinczi József (1735–1810) tábornagy [17/1-1-40] Ambrus Zoltán (1861–1932) író [46-1-93] Andrássy Katinka grófnő (1898–1985) író [Károlyi-mauzóleum] Angyal Dávid (1857-1943) történetíró Antall József (1932-1993) miniszterelnök, történész, tanár, muzeológus [28-közép] Arany János (1817–1882) költő [14-sziget] Arany László (1844–1898) költő [14-sziget] Asbóth Jenő (1858–1934) atléta [45-1-83] Asztalos Lajos (1889–1956) nemzetközi sakkmester [33/3-1-18] Ábel Jenő (1858–1889) filológus [34/2-1-51] Ábrányi Emil, id. (1851–1920) költő [37/2-1-33] Ábrányi Emil, ifj. (1882–1970) zeneszerző [37/2-1-33] Ábrányi Kornél (1822–1903) zeneszerző [28-díszsor-4] Ábrányi Kornél, ifj. (1849–1913) író, újságíró [10-1-1] Ángyán Béla (1849–1920) orvos belgyógyász, egyetemi tanár [37-1-19] Ángyán János (1956–2017) elméleti kémikus [34-0-20] B Babits Mihály (1883–1941) író, költő, műfordító [34-1-30] Bachó István (1858–1915) karmester, zeneszerző [33/1-1-9] Bacsó Béla (1891–1920) író, újságíró [20-sziget] Baghy Gyula (1891–1967) színész [34/1-1-38] Bajza József (1804–1858) költő [34/1-1-21] Bakó László (1872–1928) színész [35-9-14] Bakó Márta (1920-2013) színésznő Bakonyi Károly (1873–1926) író, dalszerző [39-1-33] Balassa János (1814–1868) sebész, az általános érzéstelenítés meghonosítója [J. 194/195] Balázs Árpád (1874–1941) zeneszerző, dalköltő [46-1-2] Balázs Béla (1884–1949) író, költő, filmesztéta [Munkásmozgalmi Panteon] Bálint Zoltán (1871–1939) építész [41-1-50] Ballagi Aladár (1853–1928) történész [43-1-71] Ballagi Mór (1815–1891) teológus, nyelvész, szótáríró [34/1-1-10] Balló Ede (1859–1936) festőművész [48/4-1-31] Bánffy Dezső (1843–1911) miniszterelnök (1895–99) [29/2-1-2. sarok] Bánhidi Antal (1902–1994) gépészmérnök, repülőgép-tervező és pilóta [47-1-130] Bányai Elemér (1875–1915) író, újságíró [20-1-40] Barabás Miklós (1810–1898) festőművész [28-1-5] Barcza Gedeon (1911–1986) tanár, sakkozó, sakkpedagógus és szakíró [33/3-1-7] Barcsay Jenő (1900–1988) festőművész [34/2-1-50] Bárczy István (1866–1943) Budapest főpolgármestere [J. 557.] Bartók Lajos (1851–1902) költő, drámaíró [29/2-1-10] Bartoniek Emma (1894–1957) történész [J.] Basilides Mária (1886–1946) operaénekesnő [24-1-72] Báthory Giza (1884–1941) színésznő [17/3-2-2] Batthyány Lajos (1807–1849) Magyarország első miniszterelnöke, szabadságharcos, vértanú [Batthyány-mauzóleum] Baumgarten Ferenc Ferdinánd (1880–1927) esztétikus, kritikus [26/1-1/a-33] Beketow Mátyás (1867–1928) műlovar, budapesti Nagycirkusz igazgatója [43-3-43] Benedek Jenő (1906–1987) festőművész [34/2-2-27] Benedek Lajos (1858–1890) színész [34/1-2-26] Benza Ida (1845–1880) operaénekes [34/1-2-21] Beöthy Ákos (1838–1904) politikus [28-ds.-41] Beöthy László (1826–1857) író [29/1-1-3] Beöthy Zsigmond (1819–1896) költő, író [28-9-29] Beöthy Zsolt (1848–1922) irodalomtörténész [36/2-1-38] Berán Lajos (1882–1943) szobrász [J. 372.] Bercsényi Béla (1844–1901) színész, író [28-2-160] Berczik Árpád (1842–1919) novellista, színműíró [19/1-1-6] Beregi Oszkár (1876–1965) színész, rendező, színigazgató [34/1-1-36] Bethlen István (1874–1946) politikus, miniszterelnök [12/2-közép] (jelképes sír) Békássy István (1907–1995) színész [34/1-1-36] Berky Lili (1886–1958) színésznő [34/2-1-36] Bertalan Árpád , vitéz (1898–1941) katona, az ejtőernyős fegyvernem megszervezője Berzeviczy Béla (1870–1922) honvéd vezérkari főnök [37/1-1-33] Bethlen István , gróf (1874–1946) politikus, jogász [12/2-közép] Bethlen Miklós, gróf (1831–1899) színész, újságíró [28-18-24] Bihari Sándor (1855–1906) festőművész [33/2-1-3] Bíró Lajos (1856–1931) természettudós, néprajzi gyűjtő [34/2-73] Blaha Lujza (1850–1926) színésznő [18/1-sziget] Bláthy Ottó Titusz (1860–1939) gépészmérnök, feltaláló [34-1-45] Bókay Árpád (1856–1919) belgyógyász [J. 490.] Bókay János (1892–1961) író [J. 490.] Bortnyik Sándor (1893–1976) festőművész [34/2-1-30] Bodoky Lajos (1833–1885) vízépítő mérnök [34/1-3-4] Bozzay Dezső (1912–1974) ipari formatervező [34-2-19] Bozzay Margit (1895–1942) író [34-2-19] Brodszky Sándor (1819–1901) festőművész [28-11-12] Brüll Adél (Léda) (1872–1934) (Ady-múzsája) [35-1-51] Bugát Pál (1794–1865) orvos, orvosi-szakíró [J.169.] C Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajztudós, tanár [33-2-31] Chorin Ferenc (1842–1925) politikus és üzletember, Gyáriparosok Országos Szövetségének megalapítója és igazgatója (1902–25) [26/1-1-14] Clark Ádám (1811–1866) skót mérnök [35-1-80] Cs Csány László (1790–1849) politikus, 1848–49 es vértanú [29/1-2-11] Csepreghy Ferenc (1842–1880) népszínműíró [34/1-1-29] Csernus Menyhért ( Csernyus Emmánuel ; 1808–1849) minisztériumi tisztviselő, 1848-as vértanú [31-közép] Csiky Gergely (1902–1994) drámaíró, műfordító [34/1-1-12] Csillag Teréz (1862–1925) színész [39-1-7] Csók István (1865–1961) Kossuth-díjas festőművész [35-1-74] Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) festőművész [34/2-1-14] Csortos Gyula (1883–1945) színész [10-7-2] Csurka István (1934-2012) politikus, drámaíró [57] Czuczor Gergely (1800–1860) nyelvtudós, író, költő [29/1-2-10] D Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville (1811–1849) lengyel nemes, katona, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a Honvédség századosa Damjanich Jánosné szül. Csernovics Emília (1819–1909) Darvas József (1912–1973) író, politikus [34/2-1-23] Dáni Balázs (1864–1944) katonatiszt, országgyűlési képviselő [44/1-1-82] Deák-Ébner Lajos (1850–1934) festőművész [34-2-36] Deák Ferenc (1803–1876) politikus [Deák-mauzóleum] Demján Sándor (1943–2018) üzletember, vállalkozó [19/1-sziget] Derkovits Gyula (1894–1934) festőművész [Mm-panteon] Déchy Mór (1851–1917) geográfus, a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója [20-4-38] Dési Huber István (1895–1944) festőművész [Mm-panteon] Dezső József (1867–1915) színész, újságíró [26/1-4-9] Kozineki Diósy Sándor tábornok [11/1-1-30] Dobi István (1898–1968) politikus, miniszterelnök (1948–49, 1952–67) [Mm-panteon] Dobozy Imre (1917–1982) író [12-2-2] Dóczy József (1863–1913) nótaköltő [18/1-1-46] Domanovszky Endre (1907–1974) festőművész [34/2-1-28] Donáth Leó (1888–1941) úszó, sportvezető, a Magyar Úszószövetség főtitkára [34-1-61] Dunaiszky László (1822–1904) szobrász [J. 188] Dunaiszky Lőrinc (1784–1833) szobrász [J. 188] E, É Eck Imre (1930–1999) táncművész, koreográfus 42/1-A-26 Edvi Illés Aladár (1858–1927) gépészmérnök 11-1-28 Egressy Ákos (1830–1914) színész 29/1-2-9 Egressy Béni (1814–1851) zeneszerző [34/1-1-26] Egressy Gábor (1808–1866) színész, rendező, színigazgató [29/1-2-9] Endresz György (1893–1932) repülőgép pilóta, 1931-ben átrepülte az Atlanti-óceánt [47-1-128] Endrődi Sándor (1850–1920) költő, író [26-1-14] Eötvös Loránd (1848–1919) fizikus [10/1-1-9] Erkel Elek (1850–1934) zeneszerző, karmester [34/1-3-7] Erkel Ferenc (1810–1893) zeneszerző [29-1-6] Erkel Sándor (1846–1900) zeneszerző [28-díszsor-9] Evva Lajos (1851–1916) író, színházigazgató [18-1-47] Énekes István (1911–1940) ökölvívó olimpiai bajnok [34-9-13] Érdy János (1796–1871) régész [B. 242.] F Fadrusz János (1858–1903) szobrászművész [28-díszsor-30] Falk Miksa (1828–1908) író, politikus [29/3-1-13] Faludy György (1910–2006) író, költő, műfordító [41-2-15] Faragó Géza (1877–1928) festő, grafikus [34-11-21] Farkasházy Zsigmond (1874–1928) politikus, újságíró [43-1-64] Fáncsy Ilka (1842–1904) színésznő [34/1-2-32] Fáncsy Lajos (1809–1854) színész [29/1-1-12] Fáy Szeréna (1865–1934) színésznő [48/1-1-12] Fejér Lipót (1880-1959) matematikus [34/2-1-5] Fejtő Ferenc (1909–2008) történész [35-2-63] Feleky Miklós (1818–1902) színész, rendező [29/1-1-14] Ferenczi Zoltán (1857–1927) irodalomtörténész, könyvtáros [39-1-121] Ferenczy Béni (1890–1967) szobrász, grafikus [34/2-1-16] Ferenczy Károly (1862–1917) festőművész [34/2-1-15] Ferenczy Noémi (1890–1957) festő, gobelinművész [34/2-2-8] Ferenczy Valér (1885–1954) festő, grafikus [34/2-1-37] Festetics Géza, gróf (1865–1917) jogász, Budapest alpolgármestere (1915–17) [10/1-1-8] Flór Ferenc (1809–1871) orvos [J. 116] Fodor József (1843–1901) orvos, higiénikus [34/1-1-44] Forster Géza (1850–1907) mezőgazdász [Á. B. 6.] G Ganz Ábrahám (1814–1867) vasöntőmester, gyáros [J. 191-193. (Ganz-mauzóleum)] Garay János (1812–1853) költő, újságíró [29/1-1-38] Gábor Andor (1884–1953) író, költő [34-15-17] Gelley Kornél (1932–1989) színész [42/1-A-15] Gerbeaud Emil (1932–1989) cukrász [26-1-4] Gerle Lajos (1863–1910) építész [10-1-68] Gerlóczy Károly (1835–1900) Budapest első alpolgármestere (1873–97) [28-díszsor-35] Gerster Béla (1850–1923) mérnök [B. 299.] Gillemot Ferenc (1875–1916) sportújságíró, edző [20-1-32] Peter Giron (1798–1849) honvédezredes, 1848-as vértanú [31-közép] Goda Gábor (1911–1996) író [34/1-1-41] Gombaszögi Ella (1898–1951) színésznő [33-1-51/a] Gombaszögi Frida (1890–1961) színésznő [34-közép Miklós Andor-mauzóleum] Gömbös Gyula (1886–1936) politikus, miniszterelnök [19/1-2-20] Görgei Artúr (1818–1916) honvédtábornok [Á. J. 1] Greguss Ágost (1825–1882) író, esztéta [34/1-1-23] Gróh István (1867–1936) iparművész [48/3-1-25] Grosschmid Lajos (1886–1940) matematikus [41-1-36] Gundel Károly (1883–1956) vendéglős [Á. B. 26] Gy Gyarmati Fanni (1912-2014) nyelvtanár, Radnóti Miklós özvegye [41-2-41] Gyenes László (1857–1924) színész [45-1-97] György Aladár (1855–1906) író [29/1-2-26] Györgyi Giergl Alajos (1821–1863) festőművész [J. 98] Gyulai Pál (1826–1909) irodalomtörténész, költő [B. 558] H Haan Rudolf Mihály nagyszálloda-tulajdonos G. Hajnóczy Rózsa (1892–1944) (Germánus Gyuláné) író [34-7-10] Hauszmann Alajos (1847–1926) építész [10/1-1-4] Heim Pál (1875–1929) gyermekorvos [36/2-1-26] Hegedűs Lóránt (1930-2013) református püspök Heltai Jenő (1871–1957) író, költő, újságíró [34/1-3. sarok] Helyey László (1948–2014) színész, szinkronszínész [...] Henszlmann Imre (1813–1888) építész [34/2-1-47] Hevesi Sándor (Hoffmann Sándor) (1873–1939) rendező, színigazgató, író [41/1-1-23] Hidas Antal (1899–1980) író, költő [42/1-A-3] Hivatal Anikó (Lendvay Mártonné) (1814–1891) színésznő [34/1-2-22] Hock János (1859–1936) újságíró, politikus [48/4-1-35] Holló Lajos (1859–1918) újságíró, politikus [17/1-1-60] Hopp Ferenc (1833–1919) műgyűjtő, világutazó 38-1-118 Horger Antal (1872–1946) nyelvtudós, tanár [34-3-22] Horn Gyula (1932-2013) politikus, miniszterelnök (1994-1998) [15] Horti Pál (1865–1907) festő- iparművész [17/3-1-24] Horusitzky Henrik (1870–1944) geológus [34-7-6] Horusitzky Zoltán (1903–1985) zeneszerző, zongoraművész [34-7-6] Horváth Ernő (1883–1943) repülőgép-tervező, pilóta [49-2-57] Horváth Mihály (1809–1878) történész, vallás- és közoktatásügyi miniszter (1849) [B. 286.] Horvay János (1873–1944) szobrász [26-sziget] Hőgyes Endre (1847–1906) orvoskutató [Á. J. 44] Hubay Jenő (1858–1937) hegedűművész, zeneszerző [25/1-1-26] családi kripta Huber Károly (1828–1885) hegedűművész, zeneszerző, Hubay Jenő apja [25/1-1-26] Hugonnai Vilma (1847–1922) az első magyar orvosnő [34-11-12] Hunyady Sándor (1890–1942) író, költő, újságíró [34-2-56] Huszár Adolf (1843–1885) szobrász [34/1-2-42] Hübner Jenő (1863–1929) építész [43-1-17] Hültl Dezső (1870–1946) építész [Bmm. 2. (Batthyány-mauzóleum hátoldala)] I, Í Ignotus , eredetileg Veigelsberg Hugó (1869–1949) kritikus, költő, író [24/1-2-72] Ilku Pál (1912–1973) politikus, katonatiszt [Mm. alsó] Illés Béla (1895–1974) író, újságíró [34/2-1-42] Illés Lajos (1942–2007) zenész, zeneszerző [41-2-18] Illyefalvi I. Lajos (1881–1944) statisztikus [34-14-23] Ilosvay Lajos (1851–1936) kémikus [48/2-1-5] Imrédy Béla (1891–1946) politikus, miniszterelnök [27/1-1-13] Indali Gyula (1851–1880) költő [38-3-75] Irányi Dániel (1822–1892) politikus [29-1-8] Irk Károly (1882–1924) kémikus [27/1-2-20] Istóczy Győző (1842–1915) politikus, ügyvéd [J. 548.] Iszer Károly (1860–1929) újságíró, sportvezető [43-16-16] Ivánfi Jenő (1863–1922) színész, színházi rendező [36/2-1-34] Iványi-Grünwald Béla (1867–1940) festő [41/1-1-73] Izsó Miklós (1831–1875) szobrász [34/1-3-10] J Jakab Ödön (1854–1931) költő, író, irodalomtörténész [46-1-13] Jakabházy Zsigmond (1867–1945) farmakológus, orvos [31/2-1-29] Jakubovich Emil (1883–1935) nyelvész, paleográfus [46-2-48] Jancsó Miklós (1921-2014) Kossuth-díjas filmrendező Jankó János, id. (1833–1896) festő, grafikus [11-1/a-25] Jankó János, ifj. (1868–1902) néprajzkutató [47-15-29] Jánosi Béla (1857–1921) esztéta [36/2-1-46] Jánossy Lajos (1912–1978) fizikus [34/2-1-32] Janny Gyula (1842–1916) sebész [20/1-1(2)-53] Járitz Józsa (1893–1986) festő [11-1-26] Jász Géza (1863–1937) filozófus [48/2-3-6] Jászai Mari (1850–1926) színész [28-díszsor-18] Jekelfalussy Lajos (1828–1899) politikus [31/2-2-26] Jendrassik Ernő (1858–1921) belgyógyász, ideggyógyász [J. 268] Jendrassik Jenő (1824–1891) fiziológus [J. 268] Jerney János (1800–1855) őstörténész, nyelvész, utazó [J. 34.] Jeszenszky Sándor (1852–1917) jogtudós, politikus [Á. J. 31.] Jóború Magda (1918–1982) pedagógus, művelődéspolitikus [ Mm. b. 21.] Jókay Jolán (1849–1922) író [Á. J. 6.] Jókai Mór (1825–1904) író [Jókai körönd] Jókai Róza (1861–1936) festő, író [34/2-1-3] Jordán Károly (1871–1959) matematikus [B. 24.] Josipovich Géza (1857–1934) politikus [B. 568.] József Attila (1905–1937) költő [35-2-59] József Jolán (1899–1950) író [35-2-59] Jubál Károly (1818–1853) tanár, 1848-as vértanú [31-közép] Juhász Andor (1864–1940) jogász [34-1-31] Juhász Gyula (1930–1993) történész [27. MTA.] Juhász Ferenc (1928–2015) költő, a nemzet művésze Jungfer Gyula (1841–1908) műlakatos, iparművész [Á. B. 8] Jurányi Lajos (1837–1897) botanikus [46-2-11] Justh Gyula (1850–1917) politikus [10/1-1-18] Jutassy Ödön (1870–1945) újságíró [34-2-84] K Kaas Ivor (1842–1910) politikus, újságíró [28-díszsor-27] Kabdebó Gyula (1874–1926) építész [28-ds-27] Kacziány Ödön (1852–1933) festő [47-1-59] Kacsóh Pongrác (1873–1923) zeneszerző, zenepedagógus [10-1-61] Kádár János (1912–1989) politikus [12-közép] Kadosa Pál (1903–1983) zeneszerző, zongoraművész [42/1-U-1] Kahána Mózes (1897–1974) költő, író [Mm. alsó] Kaiser Károly (1864–1929) vegyészmérnök, bakteriológus [35-1-86] Kajlinger Mihály (1860–1924) gépészmérnök [20/1-1-20] Kállai Gyula (1910–1996) politikus [42. új] Kallina Mór (1844–1913) építész [34-3-6] Kallós Ede (1866–1950) szobrász [33/5-5-1] Kalmár Tibor (1893–1944) zeneszerző, karmester [33-3-1] Kamermayer Károly (1829–1897) várospolitikus [28-díszsor-36] Kandó Kálmán (1869–1931) gépészmérnök [46-1-6] Kandó László (1886–1950) festő [46-1-6] Káplány Géza (1880–1952) könyvtáros [51-9-4] Karácsony Sándor (1891–1952) pedagógus, filozófus [33/1-1-22] Karch Kristóf (1877–1955) közgazdász [11-1-40] Karinthy Ferenc (1921–1992) író [41-1-35] Karinthy Frigyes (1887–1938) író [41-1-35] Karinthy Gábor (1914–1974) költő [41-1-35] Karlovszky Bertalan (1858–1938) festő [34-1-47] Karl János (1842–1882) zoológus [34/2-2-5] Károly Rezső (1868–1945) növénynemesítő [39-3-23] Károlyi Árpád (1853–1940) történész, levéltáros [34-7-5] Károlyi Mihály (1875–1955) politikus, köztársasági elnök [Károlyi-mauzóleum] Kasselik Ferenc (1795–1884) építész [20/1-1-1] Kaszás Ferenc (1922–1974) katonatiszt [30/2-1-51] Katona Clementina (1856–1932) író, publicista [28-díszsor.-4] Katona Lajos (1862–1910) néprajzkutató, filológus, irodalomtörténész [17/1-1-33] Kauser József (1848–1919) építész [36/2-1-37] Kautz Gyula (1829–1909) közgazdász [28-1-?] Kazaliczky Antal (1852–1917) színész [32-4-33] Kelen Béla (1870–1946) röntgenológus Kelen Jolán (1891–1979) művelődéspolitikus, író [Mm. alsó] Kelety Gusztáv (1834–1902) festő, műkritikus [29/1-1-50] Kéméndy Jenő (1860–1925) festő, díszlet- és jelmeztervező [37/1-2-16] Kemény Gábor (1883–1948) pedagógus [24/1-1-49] Kempelen Béla (1874–1952) családtörténész, heraldikus [34/1-1-5] Kenyeres Balázs (1865–1940) törvényszéki orvos [34-1-55] Kerékgyártó Árpád Alajos (1818–1902) történész [29/2-4-2] Kerényi Imre (1943–2018) színházi rendező, miniszterelnöki megbízott Keresztessy József (1819–1895) vívó [46-3-39] Kerkapoly Károly (1824–1891) politikus, közgazdász [29-1-11] Kern Aurél (1871–1928) zenetudós, zeneszerző [J. 30] Kerner István (1867–1929) karmester [55-1-64] Kertbeny Károly (1824–1882) műfordító, bibliográfus Kertész Imre (1929–2016) író Kétly Károly (1839–1927) belgyógyász [Á. B. szegély.] Király György (1887–1922) irodalomtörténész [36/2-1-29] Király János (1858–1929) jogász [35-1-58] Királyi Pál József (1818–1892) politikus, újságíró [17/2-2-10] Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) szobrász [34/2-1-27] Kisfaludy Károly (1788–1830) drámaíró, író, költő [29/2-1-1] Kisházi Ödön (1900–1975) politikus [Mm. J. 16.] Kismarty-Lechner Jenő (1878–1962) építész [11/1-1-27] Kiss Árpád (1918–1970) politikus [Mm. J. 12.] Kiss Ferenc (1791–1859) régész, numizmatikus [17/1-1/b-1] Kiss György (1852–1919) szobrász [27/1-1-36] Kiss Irén (1869–1942) színésznő [10-1-21] Kiss István (1927–1997) szobrász [42/1] Kiss János (1857–1930) filozófus [56-1-38] Kiss József (1748–1812) vízépítő mérnök [11/1-1-8] Kiss Károly (1903–1983) politikus [Mm. J. 16.] Kiss Péter (1959-2014) politikus, miniszter Klapka György (1820–1892) katonatiszt [29-1-4] Klein Gyula (1844–1915) botanikus, mikológus [19/1-2-4] Klösz György (1844–1913) fényképész [18-1-37] Klug Nándor (1845–1909) orvos, fiziológus, biofizikus [36/2-2-11] Klupathy Jenő (1861–1931) fizikus [35-2-46] Kmetty János (1889–1975) festő, grafikus [34/2-1-28] Knopp Imre (1867–1945) festő [34-15-5] Kóczé Antal (1872–1926) cigányprímás [11-10-5] Kóka Ferenc (1934–1997) festő [42-új] Kolbenheyer Gyula (1851–1918) építész, festő [34-1-89] Kollányi László (1934–2006) növénynemesítő [Belvárosi sírkert-58] Kollár József (1870–1943) építész [35-13-6] Kolosy György (1824–1850) százados, 1848-as vértanú [31-közép] Kolossváry Dezső (1854–1919) katonatiszt [B. 303.] Kolta Ervin (1897–1976) belgyógyász, ideggyógyász [27/1-1-7] Koltai Virgil Antal (1857–1907) pedagógus, műfordító [34-2-105] Koltói Anna (1891–1944) politikus [20-sziget] Komját Aladár (1891–1937) költő, újságíró [Munkásmozgalmi Panteon] Komját Irén (1895–1982) újságíró [Munkásmozgalmi Panteon] Komjáthy Jenő (1858–1895) költő [34/1-3-23] Kövérné Komlóssy Ida (1822–1893) színésznő [34/1-2-23] Komócsy József (1836–1894) költő, újságíró [34/1-1-25] Komócsin Zoltán (1923–1974) politikus [Mm. B. 15.] Komor Imre (1902–1966) újságíró [30/2-1-18] Konek Sándor (1819–1882) statisztikus [B. 317.] Konkoly-Thege Gyula (1876–1942) statisztikus [37/2-sziget] Kónya Albert (1917–1988) fizikus, oktatáspolitikus [27. MTA.] Kónyi Gyula (1923–1976) politikus [Min.sor 10.] Koós Aurél (1874–1967) orvos, a m. gyermeksebészet megalapítója [34/2-2-2] Kopré József (1919–2000) költő Korach Mór (1888–1975) vegyészmérnök [34/2-1-29] Id. Korányi Frigyes (1828–1913) belgyógyász [Á. J. 45] Ifj. Korányi Frigyes (1869–1935) gazdaságpolitikus [Á. J. 45.] Korányi Sándor (1866–1944) belgyógyász [Á. J. 45] Korb Erzsébet (1899–1925) festőművész [51-1-2] Korb Flóris Nándor (1860–1930) építész [51-1-2] Korizmics László (1816–1886) mezőgazdász, agrárpolitikus [37/1-1-8] Koroda Miklós (1909–1978) író, újságíró [47/1-1-22] Koroda Pál (1858–1933) költő, író [47/1-1-22] Kóródy Béla (1901–1944) újságíró [11-4-21] Koroknyai Ottó (1856–1898) festő [34/1-2-14] Korvin Ottó (1894–1919) munkásmozgalmi harcos [Munkásmozgalmi Panteon] Kossa István (1904–1965) politikus [Mm. B. 10.] Kossuth Ferenc (1841–1914) politikus [Kossuth-mauzóleum] Kossuth Lajos (1802–1894) politikus, Magyarország kormányzója [Kossuth-mauzóleum] Koszta József (1861–1949) festő [33-1] Kosztolányi Ádám (1915–1980) író [42-1-98] Kosztolányi Dezső (1885–1936) költő, író, műfordító [42-1-98] Kovách Aladár (1866–1922) sebész [36/2-1-39] Kovács Apollónia (1926-2012) Kossuth-díjas énekesnő, színésznő [41-1] Kovács István (1913–1996) fizikus [27. MTA.] Kovács József (1832–1897) sebész [29-1-13] Kovács Sebestény Aladár (1858–1921) vízépítő mérnök [B. 279.] Kovács Sebestény Endre (1814–1878) sebész [B. 279.] Kovácsy Sándor (1892–1968) könyvtáros [25-1-52] Kovács Gyula (1849–1935) jogász Kozma Andor (1861–1933) költő, műfordító [47-1-89] Kozma Lajos (1884–1948) építész, iparművész, grafikus [34/2-2-1] Kozma Sándor (1825–1897) jogász [29/2-1-34] Köllő Miklós (1861–1900) szobrász [28-21-55] Kőnig Dénes (1884–1944) matematikus [10/1-1-12] Kőnig Gyula (1849–1913) matematikus [10/1-1-12] Köpesdy Sándor (1840–1925) pedagógus [37/1-2-19] Környey Béla (1875–1925) operaénekes [45-1-115] Kőrösi Albin (1860–1936) műfordító [J. 511/a-b] Köteles Jenő (1914–1966) katonatiszt [Min.sor 5.] Kövér Lajos (1825–1863) író [29/1-1-9] Kövesligethy Radó (1862–1934) fizikus, csillagász [48/1-1-72] Kövess Hermann (1854–1924) katonatiszt [26/1-1-29] Kövessy Albert (1860–1924) színházi rendező [45-1-104] Kresz Géza (1846-1901) orvos [J. 212] Krúdy Gyula (1878-1933) író [34/2-1-17] Kruspér István (1818–1905) meteorológus, geodéta [29/3-1-76] Kugler Henrik (1830–1904) cukrász [B. 345.] Kuzsinszky Bálint (1864–1938) régész (Aquincum feltárója) [41-1-34] Kürti József (1881–1939) színész [41-1-77] L Lábass Juci (1896–1932) színésznő [35-1-49] Laborfalvi Róza (1817–1886) színésznő [34/2-1-3] Lajta Béla (1873–1920) építész Lánczy Ilka (1861–1908) színésznő [17/1-3-6] Lánczy Leó (1852–1921) bankelnök [19/1-1-2] Laurisin Miklós (1899–1949) zongoraművész, zeneszerző [24/1-1-75] Lechner Ödön (1845–1914) építész [28-díszsor-19] Lendvay Márton, id. (1807–1858) színész [34/1-2-19] Lendvay Márton, ifj. (1830–1875) színész [34/1-2-19] Lenhossék József (1818–1888) anatómus, Lenhossék Mihály apja, Szent-Györgyi Albert nagyapja [34-3-16] Lenhossék Mihály (1863–1937) anatómus [34-4-14] Lesznai Anna (1885–1966) költő, grafikus, iparművész [20/1-1-78] Ligeti Antal (1823–1890) festőművész [34/2-1-41] D. Ligeti Juliska (1877–1945) színésznő [26/1-4-9] Ligeti Miklós (1871–1944) szobrász [18/1-1-sarok] Lotz Károly (1845–1914) építész [28-díszsor-40] Lovik Károly (1874–1915) író, újságíró [19/1-1-36] Lukács György (1885–1971) filozófus, esztéta [Mm. J. 13] Lukács László (1850–1932) politikus, miniszterelnök (1912-13) [46-1-99] Lux Elek (1884–1941) szobrász [50/1-1-15] Lükő Gábor (1909–2001) néprajztudós [33/1] M Madarász Viktor (1830–1917) festőművész [19-1-34] Maderspach Károlyné Buchwald Franciska (1804–1880) az 1848-49-es szabadságharc áldozata [31-0-39] Magyari Béla (1949–2018) tartalékos űrhajós Mahunka Imre (1859–1923) bútorgyáros és nemzetgyűlési képviselő [26-1-1] Major Tamás (1910–1986) színész, rendező, színigazgató [42/1-A-12] Makkai László (1914–1989) történész [33/4-2-13] Makkai Sándor (1890–1951) erdélyi református püspök, író [33/4-2-13] Malonyai Dezső (1866–1916) író, művészettörténész [20-1-19] Mambriny Gyula (1874–1928) hegedűművész [51-1-99] Mándy Iván (1918–1995) író [34/1-1-39] Margó Célia (1865–1942) énekesnő [50/1-1-21] Marik Miklós (1936–1998) csillagász [42] Maróczy Géza (1870–1951) nemzetközi sakknagymester [33/3-13/4] Maróti Géza (1875–1941) építész, szobrász, festő [32-1-3] Martinovics Ignác (1755–1795) apát, a m. jakubinus mozgalom vezetője [11/1-sziget] Mary Zsuzsi (1947–2011) énekesnő [58-bal-10. szakasz-US-45] (jelképes sír) Mádl Ferenc (1931–2011) Széchenyi-díjas magyar jogtudós, 2000 és 2005 között a Magyar Köztársaság elnöke [28-1-40] Mátrai Lajos György (1850–1906) szobrász [29/3-3-47] Mátray Gábor (1797–1875) zeneszerző [34/1-1-27] Mechwart András (1834–1907) gépészmérnök [J. 560] Medgyaszay Vilma (1885–1972) színésznő [34/1-1-35] Medgyessy Ferenc (1881–1958) szobrászművész [34/2-1-9] Mednyánszky László (1852–1919) festőművész [34/2-1-43] Meinig Artúr (1853–1904) építész [49/4-1-19] Mesterházi Lajos (1916–1979) író [34/2-1-34] Mészöly Géza (1844–1887) festőművész [34/1-1-15] Mező Ferenc (1885–1961) sportíró, tanár, epikai művével olimpiai bajnok lett (1928) [34/1-1-34] Miklós Andor (1880–1933) újságíró, az Est c. lap megalapítója és tulajdonosa [34-közép (Miklós Andor-mauzóleum)] Dálnoki Miklós Béla (1890–1948) vezérezredes, politikus, miniszterelnök (1944–1945) [24/1-1-72] Mikszáth Kálmán (1847–1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA tagja [10/1-közép] Mikus Sándor (1903–1982) szobrász [42/1-A-1] Molnár Erik (1894–1966) történész, politikus [Mm. B. 11.] Molnár László (1885–1956) színész [17/3-2-2] Molnár László (1857–1925) színész [45-1-105] Montágh Imre (1935-1986) logopédus, nyelvész [34-2-6] Móricz Zsigmond (1879–1942) író, újságíró, szerkesztő [34-1-28] Morvai László (1947–2004) grafikus, zománcművész [42/1-A-41] Mosonyi Mihály (1815–1870) zeneszerző [29/2-3-1] Munkácsy Flóra (1836–1906) színésznő [29/1-1-14] Munkácsy Mihály (1844–1900) festő [33/34-sziget] N Náday Ferenc (1840–1909) színész, rendező [28-díszsor-43] Nagy Balogh János (1874–1919) festőművész [34/2-1-11] Nagy Imre (1849–1893) Nemzeti Színház első drámai művésze [34/1-2-21] B. Nagy János (1940–2007) operaénekes [42/1-D-1/2] Nagy Lajos (1883–1954) író [34/2-1-2] Nemes Marcell (1866-1930) műgyűjtő, mecénás [56-1-56] Noszlopy Gáspár (1820–1853) honvédőrnagy, 1848-as vértanú [31-közép] O Obersovszky Gyula (1927–2001) költő, író [57-D-1] Obersovszky Péter (1960–2015) újságíró, szerkesztő, műsorvezető [57-D-1] Olcsai-Kiss Zoltán (1895–1981) szobrász [42/1-A-5] Olgyay Ferenc (1872–1939) festőművész [41-1-28] Orlai Petrich Soma (1822-1880) festőművész [34/1-1-16] Ortutay Gyula (1910-1978) néprajzkutató, politikus [34/2-1-33] Ódry Árpád (1876-1937) színész [42-1-64] P Pádua Ildikó (1921–2004) színművész Pákh Albert (1823–1867) ügyvéd, újságíró [J. 239] Palágyi Lajos (1876–1932) színész [34-2-55] Pállik Béla (1845–1908) festő [34-2-55] Pálmay Ilka (1859–1945) színésznő, operettprimadonna [44/1-1-75] Pásztor János (1881–1945) szobrász [33-1-1] Pataky Kálmán (1896–1964) operaénekes [34/1-1-3] Paulay Ede (1836–1894) színész, rendező [34/1-1-2] Pauler Tivadar (1816–1886 jogász, egyetemi tanár, miniszter) [34/1-1-48] Péchy Blanka (1894–1988) színésznő, író [42/1-A-14] Pecz Samu (1854–1922) építész [B. 567] Pege Aladár (1939–2006) zeneszerző, nagybőgős [34/1-1-43/a] Péli Tamás (1948–1994) festőművész [42/1-A-21] Pentelei Molnár János (1878–1924) festőművész [45-1-101] Péterfy Jenő (1850–1899) író, kritikus [28-1/a-15] Petheő Attila (1891–1942) színész [49-1-47] Pethes Imre (1864–1924) színész [45-1-100] Pethő Sándor (1885–1940) publicista, történész, szerkesztő [34-1-59] Petőfi István (1825–1880) költő, mezőgazdász [17/1-1-1] Petőfi Zoltán (1848–1870) színész, költő [17/1-1-1] Petrik Lajos (1851–1932) vegyész, tanár [46-1-46] Pór Bertalan (1880–1964) festőművész [30/2-1-6] Pósa Lajos (1850–1914) költő, író [9-1-100] Pulszky Ferenc (1814–1897) politikus, régész, művészettörténész, az MTA tagja [J. 30] Puskás Ferenc (1848–1884) a budapesti telefonközpont létrehozója [B. 339.] Puskás Tivadar (1844-1893) mérnök, feltaláló [34/1-2-2] R Radics Béla (1867–1930) cigányprímás, zeneszerző [11-2-17] Radnóti Miklós (1909-1944) költő [41-2-41] Rajk László (1909–1949) politikus, miniszter [11-10-4/a] Rákosi Jenő (1842–1929) író, politikus [10-1-66] Rákosi Szidi (1852–1935) színésznő [48/2-1-35] Ranschburg Jenő (1935–2011) pszichológus Rácz Sándor (1933-2013) forradalmár, politikus Ráth György (1828–1905) író [10/1-1-1] Ráth-Végh István (1870–1959) író, jogász [29/1-1-29] Rátkai Márton (1881–1951) színész [33-1-56] Reguly Antal (1819–1858) nyelvtudós, utazó, etnográfus [29/1-1-2] Reich Kálmán (1879–1926) építész, festő [39-1-44] Reitter Ferenc (1813–1874) mérnök, városépítész [17/1-1/b-14] Rerrich Béla , id. (1881–1932) műépítész [46-1-97] Rerrich Béla , ifj. (1917–2005) olimpiai ezüstérmes vívó [46-1-97] Révay Mór János (1867–1930) könyvkiadó, író [26/1-1-26] Reviczky Gyula (1855–1889) költő [34/1-1-13] Récsi Emil (1822–1864) jogtudós, műfordító az MTA professzora Réti István (1872–1945) festőművész [34-2-29] Rideg Gábor (1940–2001) művészettörténész, kritikus [42/1-A-8] Rochlitz Gyula (1827–1886) építész [48/1-2-15] Rotschild Klára (1903–1976) divattervező [34-12-16] Rózsa Ferenc (1906–1942) politikus, újságíró [Mm. panteon] Rösler Endre (1904–1963) operaénekes [47-9-21] Rubik Ernő, id. (gépészmérnök) (1910–1997) repülőgép-tervező, pilóta [47/1-126] S Sajó Sándor (1868–1933) költő [46-2-20] Salamon Ferenc (1825–1892) irodalomkritikus, történész [29-1-12] Sarkadi Imre (1921–1961) író [34/2-1-45] Sárközy Soma (1821–1853) ügyvéd, 1848-as vértanú [31-közép] Sárosi Gyula (1816–1861) költő [29/1-1-6] Sas Ede (1869–1928) író, színpadi szerző [43-1-61] Schickedanz Albert (1846–1915) építész, festőművész [20-1-18] Schöpflin Aladár (1872–1950) kritikus, író [33-2-42] Schwaabe József (1817–1876) császári és királyi kapitány [B. 97] Semmelweis Ignác (1818–1865) orvos [34/2-1-1] Sértő Kálmán (1910–1941) költő [50/1-3-23] Simon Andor (1901–1986) költő [34-9-35] Simonyi József (1777–1837) huszár ezredes, óbester "a legvitézebb huszár" [18/1-1-6] Sipőcz Jenő (1878–1937) Budapest főpolgármestere (1934–37) [34-1-25] Sík Sándor (1889–1963) költő [J. 511] Solymossy Sándor (1864–1945) néprajzkutató [24/1-2-43] Somlay Artúr (1883–1951) színész [33-1-50/a] Somló Emma (1877–1927) színésznő [51-1-62] Somogyi Béla (1868–1920) újságíró [20-sziget] Spányi Béla (1852–1914) festőművész 9-1-60 Springer Ferenc (1863–1920) ügyvéd, politikus, az FTC és az MLSZ egyik alapítója [41-1-30] Steindl Imre (1832–1902) építész [B. 221] Steinmetz Miklós (1913–1944) katona, mártír [Szovjet katonai parcella] Stephanides Károly (1872–1964) zeneszerző, karmester [11/1-1-30] Stephanides Károly, ifj. (1904–1976) karmester [11/1-1-30] Streith Miklós (1800 – 1849) plébános, 1848-as vértanú [31-közép] Strobl Alajos (1856–1926) szobrász [26/1-1-35] Stromfeld Aurél (1878–1927) vezérkari tiszt [Mm. B. 9.] Stühmer Frigyes (1843–1890) ipari úttörő, cukorka- és csokoládégyáros [19-1-2] Sz Szabad György (1924–2015) történész, egyetemi tanár, politikus [28] Szabados Béla (1867–1936) zeneszerző [34/1-1-8] Szabados Károly (1860–1892) zeneszerző, karmester [34/1-1-8] Szabó Ervin (1877–1918) szociológus, könyvtárigazgató [Munkásmozgalmi-panteon] Szabó Dezső (1879–1945) író, kritikus [24-1-16] Szabó Lőrinc (1900–1957) költő [34-5-43/44] Szabolcska Mihály (1861–1930) népies költő [47/1-1-2] Szacsvay Imre (1818–1849) ügyvéd, politikus, 1848-as vértanú [31-közép] Szacsvay Imre (1854–1939) színész [41/1-1-4] Szántó Judit (József Attila élettársa) (1903–1963) szavalóművész [Mm. B. 1.] Szarvas Gábor (1832–1895) nyelvész [26-1-74] Szász Károly (1829–1905) költő, író [28-díszsor-13] Szathmáry Árpád (1847–1901) színész [28-8-1] Szathmáry Károly (1831–1891) író [34/1-1-11] Szecsődi Irén (1917–2001) énekesnő [42/1-A-33] Szemlér Mihály (1833–1904) festő, grafikus [34/1-3-28] Szendrey Júlia (1828–1868) költő, író (Petőfi Sándor felesége) [17/1-1-1] Szendy Árpád (1863–1922) zongoraművész, zeneszerző [52-1-22] Szentirmay Elemér (1836–1908) zeneszerző [17/1-4-9] Szentpétery Zsigmond (1798-1858) színész, színrendező, színigazgató, a Nemzeti Színház alapító tagja [9-4-56] Szentpétery Zsuzsanna (1816–1888) színésznő [29/1-2-9] Szerb Antal (1901–1945) író [24/1-77] Szervátiusz Tibor (1930–2018) szobrászművész, a nemzet művésze Szigeti Jolán (1855–1907) színésznő [34/1-3-20] Szigligeti Ede (1814–1878) drámaíró [34/1-1-30] Sziklay Szeréna (1881–1923) költő [28-díszsor-37] Szilágyi Béla (?1836–1899) színész, színigazgató [34/1-2-30] Szilágyi Dezső (1840–1901) politikus, igazságügy-miniszter, egyetemi tanár, az MTA l. tagja [29-1-1] Bulyovszkyné Szilágyi Lilla (1833–1909) színésznő [B. 302] Szilárd Leó (1898–1964) fizikus [27. MTA] T Tagányi Károly (1858–1924) levéltáros, történész [34-5-38] Táncsics Mihály (1799–1884) politikus, forradalmár [34/1-1-46] Tanner Ilona ( Török Sophie ; 1895–1955) író, költő [34-1-30] Telepy Károly (1828–1906) festő [29/3-3-45] Thallóczy Lajos (1856–1916) történész [10/1-1-14] Than Károly (1834–1908) kémikus [Á. B. 9] Thomán István (1862–1940) zongoraművész [42/1] Tihanyi Miklós (1880–1913) színész [19-2-7] Toldy Ferenc (1805–1875) irodalomtörténész [42/1] Toperczer Ilka (1847–1876) énekesnő [28-1-101] Tóth Ede (1844–1876) színműíró [34/1-1-28] Tóth József színész [29/1-2-4] Tóth László (1869–1895) festő [39-1-126] Tóth Tihamér (1889–1939) egyházi író, veszprémi püspök [34-1-29] Törzs Jenő (1887–1946) színész, író, rendező [34-2-121] Tőkéczki László (1951–2018) történész Trefort Ágoston (1817–1888) művelődéspolitikus [29-1-5] Türr István (1825–1908) tábornok [28-díszsor-28] U, Ú Udvarhelyi Sándor (Agyagfalvy) (?–1885) énekes, színész [34/1-2-27] Uitz Béla (1887–1972) festő, grafikus [34/2-1-20] Újházi Ede (1841–1915) színész, színészpedagógus [28-díszsor-28] Ujj József (1876–1950) karnagy [34/2-1-40] V Vadász Miklós (1881–1927) festő, grafikus [51-1-55] Vadnai Károly (1832–1902) író, újságíró [29/1-1-16] Vahot Imre (1820–1870) író [34/1-1-24] Vajda János (1829–1897) költő, publicista [34/1-1-32] Varnus-család Vas Gereben (1823–1868) író [34/1-1-22] Vámbéry Ármin (1832–1913) orientalista [18/1-1-13] Vándor Sándor (1901–1945) karmester, zeneszerző [24-1-75] Váradi Hédi (1929–1987) színésznő [42/2-A-16] Várady Sándor (1920–2000) szobrász [42/1-A-32] Várnai Zseni (1890–1981) költő [34/2-1-8] Vásárhelyi Pál (1795–1846) vízépítő mernők [10/2-sziget] Vastag György, id. (1834–1922) festő [37/1-1-32] Vastagh György ifj. (1868–1946) szobrász [37/1-1-32] Vastagh László (1902–1972) szobrász [37/1-1-32] Vedres Márk (1870–1961) szobrász [34/1-1-33] Veres Péter (1897–1970) író, politikus [34/2-1-18] Verő György (1857–1941) zeneszerző, színműíró, rendező [50/1-1-21] Vetter Antal (1803–1882) 1848-as honvéd altábornagy [24/1-körönd] Vidor Pál (1846–1906) színész, énekes, színműíró [48/2-1-75] Virág Benedek (1858–1937) költő, író [34/2-2-13] Vízvári Gyula (1841–1908) színész, komikus [34/1-3-19] Vízvári Mariska (1877–1954) színésznő [34/1-3-19] Volkmann Róbert (1815–1883) zeneszerző [34/1-1-31] Vörösmarty Mihály (1800–1855) költő [J. 82] W Wartha Vince (1844–1914) kémikus [34-11-12] Weiner Leó (1858–1937) zeneszerző [34/2-1-23] Wekerle Sándor (1848–1921) miniszterelnök (1892–95, 1906–1910, 1917–1918) [10/1-1-5] Wessely Ferenc (1928-1990) szinkronrendező, dramaturg Wohl Janka (1846–1901) költő, író [28-2-103] X Xántus János (1825–1894) természettudós [29-1-10] Y Ybl Miklós (1814–1891) építész [34/1-1-1] Z Zádor Gyöngyi (1920–1941) színésznő [11-1-2] Zala György (1858–1937) szobrász [34-1-48] Zalka Máté (1896–1937) író, tábornok [Mm. B. 20.] Zerkovitz Béla (1881–1948) zeneszerző [24/1-1-68] Zichy Mihály (1827–1906) festő [28-díszsor-14] Zilahy Lajos (1891–1974) író [A. B. 263-264] Zwack Péter (1927-2012) politikus; üzletember Zs Zsigmondy Vilmos (1821–1888) bányamérnök [18-1-18] Barboși (település) Barboși, falu Romániában, Moldvában, Vaslui megyében. Fekvése Hoceni-től és Huszvárostól délnyugatra fekvő falu. Története A Hoceni községhez tartozó falunak a 2002 évi népszámláláskor 806 lakosa volt. Martine Aubry Martine Aubry született Martine Delors (Párizs, 1950. augusztus 8. –) francia politikus, Lille város polgármestere, a Szocialista Párt tagja, 2008 és 2012 között a főtitkára. Élete Családja Anyja baszk származású; apja Jacques Delors, az Európai Bizottság egyik legsikeresebb elnöke (1985–1995). Első, Xavier Aubry üzletemberrel kötött házasságából egy lánya született, s bár elvált, férje nevét azután is megtartotta, hogy 2004-ben hozzáment Jean-Louis Brochen lille-i ügyvédhez. Politikai pályája François Mitterrand 1981-es elnökválasztási győzelme után a foglalkoztatási és szociális minisztériumban eltöltött tanulóévek, valamint a versenyszférában tett hároméves kitérő tapasztalatainak birtokában 1991-től a Szocialista Párt 1993-as választási vereségéig a munkaügyi tárcát irányította, előbb Édith Cresson, majd Pierre Bérégovoy kormányában. 1995-ben a Jacques Chirackal szemben alulmaradt szocialista elnökjelölt, Lionel Jospin szóvivője volt, majd amikor két év múlva pártja megnyerte a parlamenti választásokat, a Jospin-kormány második embere lett szociálisminiszterként. A 35 órás munkahét bevezetésével beírta nevét a történelembe. 2000 őszén lemondott ugyan a miniszterségről, de pár hónappal később Lille polgármesterévé választották. A 2002-es választásokon nem sikerült mandátumot szereznie. 2008. november 25-én a francia Szocialista Párt főtitkárává nyilvánították, miután a november 21-ei – második fordulós – szavazás után riválisa, Ségolène Royal csalás miatt újraszámlálást kért. Aubry 102 vokssal kapott többet a leadott több mint 134 ezerből, mint Royal. Emerse Faé Emerse Faé (Nantes, 1984. január 24. –) francia születésű és korosztályos válogatott, elefántcsontparti válogatott labdarúgó. Haplocyon A Haplocyon az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fosszilis medvekutyafélék (Amphicyonidae) családjába és az Amphicyoninae alcsaládjába tartozó nem. Tudnivalók A Haplocyon-fajok a késő oligocén korszakban éltek, azaz 28,4-23,03 millió évvel ezelőtt. Maradványaikat Svájcban fedezték fel. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Haplocyon crucians Haplocyon elegans Siegburg Siegburg település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 39 878 fő (2014. december 31.). Fekvése Bonntól északkeletre, a Sieg völgyének kijáratánál fekvő település. Földrajza A Sieg völgyében fekvő város fölé magasodó három domb közül a legmagasabb a Michaelsbergen. Története A Michaelsberg lábánál keletkezett település 1180-ban kapott városjogot. A Michaelsbergi benedekrendi apátságot 1060 körül II. Anno kölni érsek alapította. Csontjait az apátsági kápolnában őrzik. Szent Szerváciusról elnevezett temploma a 12. és a 15. század között épült. Szentélye kora gótikus stílusú. Gazdag kincstára van. Helytörténeti múzeuma a Városházán található. Nevezetességek Benedekrendi apátság St. Servatius templom Városháza Középkori pellengér Itt születtek, itt éltek Engelbert Humperdi (1854- )- több meseopera komponistája Rohonyi Gábor Rohonyi Gábor (Pécs, 1966. július 17. –) magyar televíziós- és filmrendező, forgatókönyvíró, színész. Életpályája 1966-ban született Pécsett, Sopronban nőtt fel. 1984-ben érettségizett a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. 1989-1993 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Diplomaszerzése után számos dokumentumfilmet készített Indiáról, ázsiai országokról. 1996-ban készítette el első kisfilmjét: "A bűvész" címmel. 2007-ben került bemutatásra első kisjátékfilmje, a "Konyec". Sok évnyi kihagyás után, 2017-ben társrendezőként jegyezte a "Brazilok" című filmet. Számos reklámfilmet, zenei videókat és sorozatot is rendezett. Filmes és televíziós rendezései A bűvész (1996) Konyec - Az utolsó csekk a pohárban (2007) Brazilok (2017) Korhatáros szerelem (2017-2018) Dokumentumfilmjei Laos (2000) Indiák (2004) Myanmar (2004) Színészi munkái Kontroll (2003) Kalandorok (2008) Új-Mexikó kormányzóinak listája Ez a lista az Amerikai Egyesült Államok Új-Mexikó államának kormányzóit sorolja föl. Egészen 1846-ig spanyol uralom alatt volt a terület míg nem egy 1700 fős amerikai seregtest bevonult Santa Fébe. 1848-ban kötötték meg a békét melyben véglegesen az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolták a területet. A területek egy részét Mexikótól és Texastól vásárolták. A ritkán lakott vidéken csak lassan indult meg a fejlődés. A polgárháború idején texasi csapatok törtek be, hogy a déli Konföderációhoz csatolják, de a helyszínre érkező északi csapatok visszaverték őket. 1867-ben Geronimo apacs törzsfőnök felkelése söpört végig az államon. Ezt azonban a számbeli és technikai fölényét kihasználó amerikai hadsereg rövidesen leverte. A kormányzót négy évre választják, s egyszer újraválasztható. Ezután négy év kihagyás után válik ismét választhatóvá az adott személy Jelenleg hivatalban a 17. kormányzó a Republikánus Párthoz tartozó Susana Martinez tölti be a kormányzói tisztséget 2011. január 1-től. A kormányzóhelyettes a szintén republikánus John Sanchez. A pártmegoszlás az alábbi volt: Demokrata : 19 Republikánus : 12 Európai barátcinege Az európai barátcinege (Poecile palustris palustris) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó barátcinege (Poecile palustris) alfaja. Elterjedése Az európai barátcinege elterjedési területe Észak- és Közép-Európa. Megjelenése Az európai barátcinege a széncinegénél kisebb, 11 centiméter hosszú. Közép-Európában csak a kormosfejű cinegével téveszthető össze, de az európai barátcinege fejtetője fényes fekete, evezőtollain pedig nincs világos szegély. Hangja „csiu, csiui” vagy „zje-de-de”. Életmódja Az európai barátcinege ligeterdők, nyirkos lomberdők, parkok és kertek lakója. Nyáron a tápláléka rovarok és pókok-a fiatalokat kizárólag ezekkel eteti-emellett olajos magvak. Télen különféle magvakat fogyaszt, különösen az éger magját kedveli. A téli etetőknél egyedül az európai barátcinege vesz az eleségből egyszerre több darabot a csőrébe, és elrepül, hogy valami laza kéreg alá elrejtse azokat. Bár rejtekhelyeiről megfeledkezik, időnként néhányra véletlenül mégis rátalál. Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 Egyesült Arab Emírségekbeli labdarúgó-szövetség Egyesült Arab Emírségekbeli labdarúgó-szövetség (arabul: ������� ��������� ���� �����). Történelme 1971-ben alapították. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) 1972-től tagja. 1974-től az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) tagja. Fő feladata a nemzetközi kapcsolatokon kívül az egyesült arab emírségekbeli labdarúgó-válogatott férfi és női szakága, a korosztályos válogatottak illetve a nemzeti bajnokság szervezése, irányítása. A működést biztosító bizottságai közül a Játékvezető Bizottság (JB) felelős a játékvezetők utánpótlásáért, elméleti (teszt) és cooper (fizikai) képzéséért. 1,3-dioxán Az 1,3-dioxán vagy m-dioxán heterociklusos szerves vegyület, képlete C4H8O2, CAS-száma 505-22-6 , EC száma 208-005-1, RTECS kódja JG8224000. Az 1,3-dioxán és 1,3-dioxolán származékait karbonilvegyületekből állítják elő 1,3-propándiollal vagy 1,2-etándiollal, Brönsted- vagy Lewis-sav katalizátor jelenlétében. Krásná Hora nad Vltavou Krásná Hora nad Vltavou település Csehországban, a Příbrami járásban. Krásná Hora nad Vltavou Svatý Jan, Kovářov, Milešov, Vysoký Chlumec, Zduchovice, Klučenice, Kamýk nad Vltavou és Petrovice településekkel határos. Lakosainak száma 1101 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bodrog (Magyarország) Bodrog egy község Somogy megyében, a Kaposvári járásban. Fekvése Kaposvártól 20 km-re észak-északnyugatra található. Áthalad rajta a Hetest az Osztopán és Somogyfajsz közötti úttal összekötő út. Bodrog szomszéd települései keletre Somogyjád (szilárd burkolatú úttal nincsenek összekötve), délkelet-délre Csombárd, észak-északkeletre pedig Osztopán. Bodrognak saját vasútállomása vagy vasúti megállója nincs, a legközelebb Osztopán állomása és a földúton megközelíthető somogyjádi állomás található hozzá. Története Bodrog nevét 1313-ban említették először az oklevelek, maga a név (eredetileg „Botrok”, „Bodrok” formában) a lankás, bodros szóból alakult ki, és csak a 19. század óta írják G végződéssel. 1449-ben a Bő nemzetség birtokai közé tartozott. A Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok osztályos egyezségre léptek a helység fölött. 1512-ben Messer István is birtokos volt itt, aki itteni birtokrészeit eladta Perneszi Imrének. 1726-ban nevét Bodrok alakban írták. Később a Lengyel családé lett. 1767-ben Nagy Benedek és Farkas József, majd a Hermann család birtoka volt, a 19. század elején pedig a Bottka család lett itt birtokos. 1911-től a Keller és a Hegyesy családok örökölték e birtokot. Az itt lévő egyik kúriát Bottka Antal a 19. század eleje körül építtette, a másikat pedig báró Pongrácz Gusztáv építtette a 19. század elején. A határban, az úgynevezett Törökhegyen nagyméretű földalatti építkezés nyomait találni, melyek valószínűleg a török megszállás idejéből valók. A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. 1910-ben 563 lakosából 536 magyar volt. Ebből 494 római katolikus, 63 református, 5 izraelita volt. A községhez tartoztak: Alsóbű-, Felsőbű-, Hidegér- és Álláskút-puszták is. Bő Alsóbű- és Felsőbű-puszták helyén a középkorban a Bő nemzetség ősi birtoka, Bő helység feküdt, amelyet 1229-ben Bev alakban említett először oklevél; ekkor a székesfehérvári káptalan birtokában állt. Nevét 1329-ben Bew alakban írták, majd előfordult az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is mint egyházas hely Bun alakban. 1458-ban és 1536-ban az oklevelek Szent-Keresztről címzett prépostságát is említették. 1500-ban Lak (Öreglak) tartozékai között szerepelt. 1549-ben Butsányi Korlátkőy Annát iktatták be a helység birtokába, 1559-ben pedig Tahy Ferenc és neje, Zrínyi Ilona vásárolták meg. 1701-1733 között neve Nagybű alakban fordult elő, ekkor Jankovics István birtoka volt. 1835-ben már két Bű nevű település is létezett: Alsóbű a Jankovics, Felsőbű a Pongrácz családé volt. Alsóbű Jankovics Xavértől vétel útján Siskovics Tamásra szállt. Felsőbű még 1856-ban is a báró Pongrácz családé volt. Felsőbű ma a település északi részét alkotja, míg Alsóbű körülbelül ott feküdt, ahol a mai Petőfi utca eléri a Pogány-völgyi víz patakot. Az alsóbűi elhagyott temetőben néhány régi síremlék és egy összetört kőkereszt még ma is látható. Szentmártonkő Bű szomszédságában, az 1536. évi adólajstromban Szentmártonkő helységet találjuk, amely valószínűleg azonos azzal a Szent-Márton helységgel, amely az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is előfordult. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,3%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 1,2% németnek, 0,2% románnak mondta magát (7,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 51,5%, református 2,5%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 5,9% (23,3% nem nyilatkozott). Nevezetességei Marton Ákos megyei főépítész tervei alapján új templom építésébe kezdtek 2005-ben, az építkezés 2010-ben készült el. Ennek a templomnak a közelében is, valamint mind a „régi” Bodrog településrészen, mind Felsőbűn áll egy-egy helyi védelem alatt álló harangtorony. Alsóbűn találták meg a székely–magyar rovásírás legkorábbi emlékének tartott, vitatott olvasatú alsóbűi feliratot egy vaskohóban használt fúvókán. A lelet 1999-ben került elő. A falutól nyugatra található egykori Álláskútpuszta lakóépületei mára nyomtalanul eltűntek, de a régi temető, valamint benne egy kápolna és egy 89 éves kőkereszt még ma is láthatók a szántóföldek között. A helyi tűzoltóegyesület 2015 óta minden húsvétkor végigjárja a falut, és tűzoltófecskendőjük segítségével locsolják meg az itt lakó lányokat, asszonyokat. The Punkles A Punkles egy hamburgi zenekar, akik Beatles dalokat játszanak a Sex Pistols és a Ramones stílusában. 1998-ban alakultak, mint a Prollhead mellékprojektje. 2005. októberében, és 2006-ban a Beatallicával turnéztak. A Beatallicától eltérően, ők a Beatles dalokat úgy játsszák, "ahogy vannak", az eredeti szöveggel, csak egy "kicsit" gyorsabb tempóban. Európában és Japánban egyaránt sikeresek. A Pistol című albumuk a japán Top 50-be is bekerült. Az együttes tagjai Joey Lennon - gitár , ének Sid McCartney - basszusgitár Rat Harrison - szólógitár Markey Starkey - dob Diszkográfia The Punkles - 1998 , Wolverine Records Punk! - 2002 , Bitzcore Beat The Punkles - 2002, Bitzcore 1998 - 2003 - 2003 , Teichiku Records Pistol - 2003, Bitzcore Punkles for Sale - 2006 , Teichiku Records Máthé Gábor (teniszező) Máthé Gábor (Debrecen, 1985. július 2.) siketlimpiai bajnok magyar férfi teniszező, Máthé András fotóművész fia, aki mind egyesben, mind párosban játszik. Csapata a debreceni Tatár Tenisz Club Debrecen-Pallagon. Életút Hallássérüléssel született, melynek mértéke 55 decibel a jobbik fülére, a másikkal szinte semmit nem hall. Egyébként ez a határérték a hallássérültek versenyén is, amit minden alkalommal ellenőriznek. 8 éves korában kezdett teniszezni, 10 éves korától már versenyeken is indult, gimnáziumban sporttagozatos osztályba járt. Eredmények 2016. Siket Tenisz Eb, Portoroz, Horvátország. Ezüst 2013. Siketlimpia , Szófia, Bulgária. Egyéni arany 2012. Magyar Bajnok párosban 2010. Tenisz Siket Világkupa, Las Vegas, USA. Egyéni ezüst, illetve páros arany 2009. Siketlimpia , Taipei, Kína. Bronz 2008. Siket Tenisz Eb, Bukarest, Románia. Arany 2006. Brit Siket Nyílt Bajnokság, Nottingham, Nagy-Britannia. Egyéniben és párosban is arany 2005. Tenisz Siket Világkupa, Kottingbrunn, Ausztria. Ezüst 2004. Siket Tenisz Eb. 5-8. hely 2001. Siketlimpia , Róma, Olaszország. Elindult 2000. Siket Tenisz Eb. 16 közé jutás A 2013-as szófiai Nyári Siketlimpián Máthé Gábor második kiemeltként kezdte a küzdelmeket. Elsőként egy indiai ellenféllel játszott (6:1, 6:2). Ezután a 16 között egy amerikai teniszezőt győzött le 6:2, 6:0 arányban. A legjobb nyolc között egy német sportolóval került szembe, s diadalmaskodott 6:1, 6:2-re. A legjobb négy között a harmadik kiemelt osztrák Mario Kargl ellen sikerült győznie 6:4, 6:3-ra. A debreceni teniszező az augusztus 2-i, szombati döntőben három órás küzdelemben 7:6, 6:2, 7:6 arányban győzte le a nagy riválist, az elsőként kiemelt francia Mikaël Laurent-t. Ezzel az eredménnyel játszmaveszteség nélkül lett siketlimpiai bajnok. Egyéb díjak 2009 Taipei Siketlimpia Fair Play Díj győztese 2008 Az év döntős sportolója Racer A Racer vagy teljes nevén Racer Free Car Simulation egy ingyenesen letölthető, három operációs rendszeren (Microsoft Windows, Linux és Mac OS X) játszható videojáték. A szimulátorban van multiplayer mód is (bár ehhez nagyon jó gépre van szükség) a sima, géppel irányított ellenfél mellett. A játék fő erőssége az élethűen utánzott motor és a szép grafika. Rendszerkövetelmény CPU: 500 MHz Videokártya: 3D grafikus kártya, 64 MB Memória: 512 MB Oliver Norwood Oliver James Norwood (Anglia, Burnley, 1991. április 12. –) angol születésű északír labdarúgó, jelenleg az angol labdarúgó-bajnokság első osztályában szereplő Brighton & Hove Albionban játszik középpályásként, kölcsönben a Fulhamnál szerepel. Pályafutása Manchester United Norwoodra a Manchester United már 6 éves korában felfigyelt és 7 évesen csatlakozott is a klubhoz. 2009 júliusában profiként szerződtették a szabadrúgás-specialista ifjút. A 2009–10-es szezon remekül alakult Norwood számára, jó teljesítményének köszönhetően feljutott a tartalék játékosok közé, sőt egy alkalommal a felnőtt csapatba is nevezték a VfL Wolfsburg elleni Bajnokok Ligája-csoportmeccsen. Bár Norwood elutazott Németországba, azonban a 18 fős meccskeretbe nem került be. Carlisle United - kölcsön 2010. szeptember 16-án Norwood egy hónapos kölcsönszerződéssel csatlakozott a Carlisle Unitedhoz, miután a csapat kapitánya, Paul Thirlwell térdsérülést szenvedett. Válogatott Anglia Az U17-es angol válogatottba először 2007 szeptemberében hívták meg, a 2008-as Észtországban megrendezett U17-es Eb selejtező meccsein lépett pályára, Málta, Észtország és Portugália ellen 2007. október 21. és 26. között. Észak-Írország Norwood az északír válogatott B csapatában 2009. május 6-án mutatkozott be először, amikor 3–0 arányú vereséget szenvedtek Skócia B csapatától. 2009. augusztus 12-én debütált az U21-es válogatottban, amikor Corry Evanst váltotta a Portugália ellen játszott idegenbeli összecsapáson. 2009 novemberében az egész nemzetközi média felfigyelt, amikor Németország és Csehország ellen is betalált szabadrúgásból az U21-es csapat tagjaként. 2010 májusában Norwood az északír válogatott 19 éven aluli csapatában a 2010-es U19-es Európa-bajnokság elit selejtezőjében játszott. Első meccsén az utolsó 10 percben szerzett 2 góljával megmentette csapatát a döntetlen végeredménytől, majd tovább folytatta a remek teljesítményét, két nappal később büntetőből talált be. Norwood 2010. augusztus 11-én mutatkozott be az északír felnőtt csapatban, idegenbeli mérkőzésen 2–0-s vereséget szenvedtek Montenegró otthonában. Sammy Clingan helyére állt be a második félidőben. Ernest Laszlo Ernest Laszlo (született László Ernő) (Budapest, 1898. április 23. – Los Angeles, 1984. január 6.) magyar származású amerikai operatőr volt, aki több mint 60 film elkészítésében vett részt és Robert Aldrichkal valamint Stanley Kramerrel való együttműködéséről volt híres. Tagja, 1972-től 1974-ig pedig elnöke volt az Amerikai Operatőrök Társaságának. Élete és munkássága Az Osztrák–Magyar Monarchiában született, Budapesten, majd az Egyesült Államokba emigrált, ahol olyan neves némafilmeken kezdett dolgozni, mint például a Szárnyak. 1927 és 1977 között 69 filmen dolgozott operatőrként, nyolc alkalommal jelölték Oscar-díjra, Legjobb Operatőrnek, amelyek közül el is nyert egyet, 1966-ban a Bolondok hajója című filmért. Richard Oswalt Covey Richard Oswalt Covey (Fayetteville, Arkansas, 1946. augusztus 1. –) amerikai űrhajós, ezredes. Életpálya 1964-ben a Légierő Akadémiáján diplomázott. 1969-ben a Purdue Egyetemen űrhajózásból mérnöki vizsgát tett. 1970-1974 között harci pilóta, alklamazott repülőgépei F–100 Super Sabre, A–37 Dragonfly és A–7 Corsair II voltak. A vietnámi háborúban 339 harci bevetésen vett részt. 1975-ben tesztpilóta kiképzést kapott. 1975-1978 között a F–4 Phantom II, az A–7D és az F–15 Eagle repülőgépek változatainak tesztelője. Több mint 5700 órát töltött a levegőben (repülő/űrrepülő), több mint 30 különböző típusú repülőgép tesztelését végezte. 1978. január 16-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. 1989-ben elnöke a NASA űrhajós pilótáinak. 1991-ben a hajózószemélyzet Üzemeltetési Igazgatóság helyettes vezetője. Kiképzett űrhajósként tagja volt az STS–5, az STS–61–B, és az STS–61–C támogató (tanácsadó, problémamegoldó) csapatának. Négy űrszolgálata alatt összesen 26 napot, 21 órát, 9 (645 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 1994. július 1-én fejezte be. 1998-tól a Boeing Company igazgatóhelyettese. Űrrepülések STS–51–I , a Discovery űrrepülőgép 6. repülésének pilótája. Pályára állítottak három kommunikációs műholdat , visszanyerve megjavítottak egyet. Első űrszolgálata alatt összesen 7 napot, 2 órát, 17 percet és 42 másodpercet (170 óra) töltött a világűrben. 4 698 602 kilométert ( 2 919 576 mérföldet) repült, 112 alkalommal kerülte meg a Földet . STS–26 , a Discovery űrrepülőgép 7. repülésének pilótája. Az STS–4 küldetés óta először voltak űrszkafanderben az űrhajósok indításkor és leszálláskor. Útnak indítottak egy távközlési műholdat. Második űrszolgálata alatt összesen 4 napot, 1 órát és 00 percet (97 óra) töltött a világűrben. 2 703 000 kilométert ( 1 680 000 mérföldet) repült, 64 kerülte meg a Földet. STS–38 , az Atlantis űrrepülőgép 7. repülésének parancsnoka. Az Amerikai Védelmi Minisztérium megbízásából indított Space Shuttle repülés. Harmadik űrszolgálata alatt összesen 4 napot, 21 órát és 54 percet (118 óra) töltött a világűrben. 3 267 000 kilométert ( 2 045 056 mérföldet) repült, 79 kerülte meg a Földet. STS–61 , az Endeavour űrrepülőgép ötödik repülésének parancsnoka. Az egyik legbonyolultabb küldetés a Space Shuttle program történetében. A legénység tizenegy megjavította Hubble–űrteleszkóp hibás optikáját. Negyedik űrszolgálata alatt összesen 10 napot, 19 órát és 58 percet (260 óra) töltött a világűrben. 7 135 464 kilométert ( 4 433 772 mérföldet) repült, 163 kerülte meg a Földet. Berber ló A Berber ló Észak-Afrika nyugati sivatagos részén élő lófajta, mely kiválóan alkalmazkodott a száraz sivatagi éghajlathoz. Története A berber ló a jégkorszakot túlélő vadló változata. Örökítőfajta, a spanyol-nápolyi fajták kialakulásában, mint az andalúz, lusitano, mind az angol telivér nagy szerepe van. Az andalúz eredetű musztángoknál is jól felismerhetők a berber jellegek. Az észak-afrikai berber ló a mór hadsereg fontos harci állata volt, a 8. századi spanyol hódítások lovasságának főszereplőjeként. Az Észak-Afrikába érkező francia gyarmatosítók nagyon megkedvelték és francia tenyészeteket hoztak létre. Jelenleg Franciaországban vannak a legnagyobb egyedszámú berber ménesek. Tisztavérűen a tuaregek őrizték meg a mai napig. Jellemzői A berber lófajta inkább keménységet és erőt sugároz, mint szépséget. Marmagassága: 147–160 cm között van, bottal mérve. Övmérete 170–180 cm között, szárkörmérete 18,5 és 19,5 között, súlya 380–450 kg között van. A feje egyenes, gyakran kosfejű, erős nyak, mely középmagasan illesztett, jellemzi, koponyája szűk, egyszerű. Lapockája meredek, a vállak kiállóak. Az ágyéka feszes, háta inkább rövid, mint hosszú. Fara csapott, farka mélyen tűzött, hátsó végtagjai nem túl tökéletesek. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény. A szürke szín a legjellemzőbb rá, de más színekben is előfordul. Eredeti színe a fekete és a pej. Rövidtávon gyors, jól teljesítő fajta. Rendkívül igénytelen mind a tartással, mind a takarmányozással szemben, kiválóan alkalmazkodott a sivatagi éghajlathoz. Hasznosítása Hátaslóként és sportlóként egyaránt jó, a sportban főként ugrólóként használják. II. Vilmos flamand gróf II. Dampierre Vilmos (1224 – 1251. június 6.) középkori nemesúr, 1231. után Dampierre ura, 1247-től flamand társgróf. Élete Anyja II. Margit flamand grófnő, apja Margit második férje, II. Vilmos, Dampierre ura. 1231-ben apja halála után örökölte Dampierre-t. 1244-ben anyja örökölte Hainaut és Flandria grófságokat nővére, Johanna halála után. Szinte azonnal kitört a flandriai és hainaut-i örökösödési háború Margit első és második házasságából származó gyermekei között. 1246-ban IX. Lajos francia király közbeavatkozott és Flandria grófságát a Dampierre-leszármazottaknak adta, míg Margit első házasságából származó gyermeke, Jean d'Avesnes Hainaut grófságot kapta. 1247-től Vilmos hivatalosan mint társgróf uralkodott anyja mellett. Ebben az évben Leuvenben megnősült, felesége Brabanti Beatrix. 1248-ban II. Vilmos holland gróf és német ellenkirály előtt hódolt a Német-római Birodalomhoz tartozó flamand területek fejében. IX. Lajos közbeavatkozása után is folytatódott a háborúskodás a Dampierre és az Avesnes család között a Namuri Grófság miatt. A békét 1250. május 19-én írták alá. A következő évben, 2521. június 6-án Trazegnies közelében tartott lovagi tornán Vilmos halálos balesetet szenvedett - bár anyja szerint az Avesnes család megbízásából lovagok egy csoportja meggyilkolta. A két család közötti háború újraindult, de ekkor már Vilmos öccse, Guy de Dampierre vezette a Dampierre-klánt, mint flamand társgróf. Családja és leszármazottai Felesége Brabanti Beatrix (1225 - 1288. november 11.), II. Henrik brabanti herceg és Maria von Hohenstaufen lánya. A házasságból nem született gyermek. Lásd még Flamand grófság Flandria grófjainak listája Belgium történelme Forrás Charles Cawley: Medieval Lands . 545-ös busz Az 545-ös jelzésű regionális autóbusz Nagykőrös, Szabadság tér és Kocsér, Szent István tér között közlekedik. A járatot a Volánbusz üzemelteti. Története A korábbi 2475-ös járat 2016. december 11-étől 545-ös jelzéssel közlekedik. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon közlekedő 546-os busz nincs feltüntetve! (17436) 1989 SV3 A (17436) 1989 SV3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. szeptember 26-án. Viagrande Viagrande település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 8672 fő (2017. január 1.). Viagrande Aci Bonaccorsi, San Giovanni la Punta, Zafferana Etnea, Aci Sant’Antonio és Trecastagni községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Sebesújfalu Sebesújfalu (Bistra), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése A Réz-hegységalatt, a Bisztra patak mellett, Margittától délkeletre fekvő település. Története Sebesújfalu nevét 1472-ben p. walachalis Wyfalwa néven említette először oklevél. 1692-ben Papuifalu, 1808-ban Újfalu (Bisztra-), Spurkany, 1888-ban Bisztra-Újfalu, 1913-ban Sebesújfalu néven írták. Sebesújfalu birtokosai a 19. század elején a Baranyiak voltak. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: 1910-ben 447 lakosából 18 magyar, 423 román volt. Ebből 45 görögkatolikus, 14 református, 382 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Margittai járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti temploma - 1700 körül épült. Svojić Svojić falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Barilovićhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 25 km-re, községközpontjától 15 km-re délnyugatra a Kordun területén fekszik. Története A településnek 1857-ben 352, 1910-ben 360 lakosa volt. Trianon előtt Modrus-Fiume vármegye Vojnići járásához tartozott. 2011-ben 46 lakosa volt. Oliver Stone Oliver Stone, teljes nevén William Oliver Stone (New York, 1946. szeptember 15. –) amerikai filmrendező, forgatókönyvíró. Sajátos képi világa, lenyűgöző vizualitása, remekül szerkesztett operatőri munkája teszi jellegzetessé munkáit. Filmjei dinamikusak, rendkívül hatásos kifejezőerővel bírnak. Több munkájában játszott is, legtöbbnek producere és forgatókönyvírója is volt. Élete Apja, Louis vallását nem gyakorló, zsidó származású (eredeti neve Silverstein), anyja, Jacqueline Goddet, vallását nem gyakorló római katolikus francia. (Stone gyermekkorában jobban beszélt franciául, mint angolul.) Jó anyagi körülmények között éltek, a fiatal Oliver elitiskolákba járhatott. A filmek iránti érdeklődés apja hatására alakult ki benne, első meghatározó filmélménye Fellini Édes élet c. filmje volt. 1964-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Yale-en. Egy évvel később már angolt tanított egy katolikus iskolában, Saigon egyik külvárosában, de hamarosan úgy érezte, a tanári pálya nem neki való, így abbahagyta tanulmányait. Hajókon dolgozott, és az írással kezdett próbálkozni. 1967-ben lépett be a hadseregbe, a dél-karolinai Fort Jacksonban kapott gyalogsági kiképzést. 15 hónapot szolgált Vietnámban, 1968 áprilisától egy felderítő szakaszban, amelynek tagjai későbbi filmje több szereplőjének is mintájául szolgáltak. Kétszer sebesült meg; bíborszívvel és bronzcsillaggal tüntették ki. Visszatérve New Yorkba egy kölcsönkamerával amatőr filmeket kezdett készíteni, illetve nekilátott a Break című forgatókönyvnek, mely a Platoon alapjául szolgál majd. Beiratkozott a New York-i Egyetem Filmiskolájába (New York University's Film School), ahol Martin Scorsese előadásai komoly hatással voltak rá. Ebben az időszakban három rövidebb fekete-fehér filmet készített, miközben taxisofőrként próbált megélni. Első egész estés filmje Seizure egy kanadai mecénás támogatásával készülhetett el. Egy ideig Los Angelesben építette karrierjét, majd ismét New Yorkban élt, s – 1976 nyarán – itt látott neki első nagy hatású filmje, A szakasz forgatókönyvének. A kész művel – immár véglegesen – Los Angelesbe költözött. A történetet ugyan egy stúdió sem akarta megfilmesíteni, de Stone tehetségére felfigyeltek, és a Columbia Pictures megbízta Billy Hayes önéletrajzi könyvének, a Éjféli expressznek forgatókönyvvé alakításával, melyért 1979-ben Oscar-díjat kapott. Szintén forgatókönyvíróként működött közre Brian de Palma remake-jében, a A sebhelyesarcúban. A szakasz forgatásának 1986-ban láthatott neki, a film nyolc Oscar-jelölést kapott, s négy szobrot nyert el, köztük a legjobb rendezésért járót is. (Ezért forgatókönyvíróként is jelölték.) Még 1986-ban jelölve volt a Salvador című politikai thriller forgatókönyvírójaként. A Vietnám-téma trilógiává bővült, 1989-ben készült el a Született július 4-én (melynek rendezéséért szintén Oscart kapott és jelölve volt producerként és forgatókönyvíróként), majd 1993-ban a Heaven & Earth. 1991-ben elkészítette a JFK – A nyitott dosszié című életrajzi, összeesküvés elméletet boncolgató filmet, amelyért újabb három kategóriában jelölték. Két évre rá készült el a Nixon című filmje, amelyért legutóbbi jelölését kapta. Filmjei Last Year in Viet Nam (1971) Seizure (1974) Mad Man of Martinique (1979) A kéz (1981) Salvador (1986) A szakasz (1986) Tőzsdecápák (1987) Hívd a rádiót! (1988) Született július 4-én (1989) The Doors (1991) JFK – A nyitott dosszié (1991) Ég és föld , (1993) Született gyilkosok (1994) Nixon (1995) Halálkanyar (1997) Minden héten háború (1999) Comandante (2003) Persona Non Grata (2003) Nagy Sándor, a hódító (2004) Looking for Fidel (2004) World Trade Center (2006) W. (2008) South of the Border (2009) Tőzsdecápák: A pénz nem alszik (2010) Castro in Winter (2012) Vadállatok (2012) Oliver Stone - Amerika elhallgatott történelme (dokumentumfilm-sorozat, 2012–2013) Snowden (2016) Szentkeresztbánya Szentkeresztbánya Szentegyháza településrésze Romániában, Hargita megyében. 1968 előtt önálló település. Bányászata, ipara Hajdani vaskohászata és vasöntődéje messze földön híres volt. Ugyanakkor szerhámorárugyár is működött. A Lövétebányán kitermelt vaskövet dolgozták fel az 1980-as évekig, amikor a készletek kimerültek. Ismert emberek Itt született 1951 . november 12-én Varga Béla mérnök, műszaki szakíró, egyetemi tanár. Itt született 1955 . június 1-én Zsigmond Emese a magyar nyelv- és irodalom tanára, lapszerkesztő. Neuma A neuma (latin; görögül pneuma [πνεύμα], jelentése: „intés” [taglejtés, a kórusvezénylés kézjelei]) az énekhangok lejtését, illetve egy-egy dallamfrázist leíró grafikus jel. Egy neuma 1-4 hangos dallamformulát jelöl. Egyes hangjelei a noták (latin: „hangjegy, megjegyzés”). A szövegsorok közé úgynevezett in campo aperto („nyílt téren”) írt neumák azt mutatják, hogy a szöveg egyes szótagjait milyen irányú – lefelé, vagy fölfelé elmozduló – dallammal kell megszólaltatni. A korai jelek sem a hangmagasságot, sem a ritmust nem jelölik. A neumajelek formailag a kherionomiára és az antik görög verselés hangmagasságra vonatkozó prozódiai jeleire vezethetők vissza. A zene írásbeli rögzítését szolgáló neumaírás, azaz hangcsoportírás a hangjegyírás legelső formája. Európában a neumák kialakulása szorosan összekapcsolódik Nagy Károly frank király 781-ben kezdődő írásreformjával, ezzel párhuzamosan a latin nyelvű egyházi liturgia egységesítését célzó törekvésekkel és a gregorián énekkel. A zene hangzásbeli összetettségének – hangmagasság, kötések és díszítések – mind tökéletesebb grafikus leírását célzó törekvések eredményeként az európai énekes iskolákban (schola cantorumokban) egymás mellett, párhuzamosan kialakult írásmódok összeolvadásával a 9-10. század fordulóján rögzült a dallammozgás hangközeit is megjelenítő úgynevezett diasztematikus neumaírásmód, majd a 11. századtól Arezzói Guidó vonalrendszerbe illesztett notációi. Ekkorra a neuma eredeti – dallamfrázist, illetve hangcsoportot leíró – tartalma mellett önálló hangjegyértelmezést is kapott, írásmódja az egyes hangok és szótagok összetartozását is megjelenítette. Legfejlettebb formája a ma is használatos kvadrátírás, a római notáció – amely már jelöli a hangmagasságot és a dallamot, de a ritmust nem – és a rombuszos, vagy menzurális német korálnotáció, mely már a hangok ritmikus értékviszonyait is jelzi. A mai zenetudomány a neuma szóval jelöli a legkorábbi hangjegyírás alapformáit, és ugyanezt az elnevezést használja azon hangcsoportokra is, melyek a gregorián zenében a kottaolvasás alapelemei. A hangjegyírás kezdetei A zene kezdetben egyszólamú, a kultuszokhoz kötődő, szájhagyomány útján élő művészet volt. Nem igényelte az írásos rögzítést. A zene legkorábbi ábrázolását a mindennapi életet megjelenítő képeken láthatjuk, amelyek a zenei előadás egy pillanatát rögzítik. Ekfonetikus jelek Mivel a kultuszok szertartásai a szent szövegek ismételgetése köré épültek fel, egy következő állomásnak a zenei mondanivaló tagolására és hangsúlyaira vonatkozó emlékeztető jeleket tekintjük. A „musziké” – a múzsai művészet Az ókori görög archaikus korban (Kr. e. 7–6. század) a tánc–zene–nyelv esszenciájaként alakult ki a lírikus költészet (lírakíséretes ének), amelyben a versritmus – a hosszú és rövid szótagok váltakozása, emelkedése süllyedése – megújult, kiemelt szerepet kapott. Ugyanekkor jelent meg a versben a változó hangmagasság is, ami körülbelül egykvintnyi terjedelmet jelentett. Az előadó egy személyben költő és énekes is volt, a nyelv zenévé vált. A musziké fogalmának egysége később felbomlott, de a klasszikus görög verset hanyatlásának idején, oktató céllal rendszerezték. Ekkor alakultak ki a görög prozódia (énekbeszéd) jelei és elnevezései. E jeleket felosztjuk a próza előadásmódját leíró ekfonetikus-neumákra – tagolás, zárlatok – azaz recitációs formulákat jelző lekció jelekre, és az éneklést visszaadó fölfelé, lefelé irányuló és a hullámzó mozgást megjelenítő dallam-, vagy akcentus-neumákra. Ezen akcentus jelek közül az acutus és a gravis nagyon hasonlítanak egyes neumákra, nagy valószínűséggel a legelső jelek mintái voltak. Az énekbeszéd jelein túl, a Kr. e. 6. században kialakult a görög betű-kottaírás, amely az egyetlen ókori notáció. A zsinagógai énekbeszéd A másik legkorábbi neumákkal kapcsolatba hozható jelrendszer az óhéber Tóra recitálás ekfonetikus (görögül: ekphónészisz – ἐκφώνησις, jelentése kvázi-dallamos előadásmód) jelei voltak. Kr.e. 5. századi adat szerint az őskeresztény szent szövegek és imák a beszédhez kötődő énekléssel szólaltak meg. Az énekbeszédben ekfonetikus hangsúlyokkal (tagolás, zárlat) emelték ki a mondatok kezdetét és végét, illetve jelezték a szöveghez vagy szótagokhoz tartozó visszatérő dallamfordulatokat. Az egyházi zene fejlődése Az őskeresztény egyház zenéjéről nincsenek közvetlen emlékek; szájhagyományon alapult. Forrásait egyfelől a zsidó templomi zenében, főként a zsinagógai énekbeszéd (kantilláció) vokális formáiban és hagyományában; másfelől a késő ókori, Földközi-tenger melléki területek hellenisztikus zenéjében találjuk meg. Az ún. „apostoli korban” – 4-7. század – alakult ki az istentiszteletek és ünnepek szertartásrendje. Ugyanekkor jött létre a hitbéli ismeretek megőrzése érdekében a szerzetesség intézménye (Rómától viszonylag független érsekségek és kolostorok alakultak), és a liturgikus énekek megőrzése és fejlesztése érdekében az énekes kollégiumok, a scholák intézménye – közöttük a legfontosabb a római Schola Cantorum. Az egyházi zenében különböző liturgiák és éneklési módok éltek egymás mellett: keleten Bizánc, Jeruzsálem, Alexandria, Antiokheia, központtal a bizánci, a kelet- és nyugatszír, kopt liturgiák, míg nyugaton Itália, Hispania és Gallia területén a római és milánói (ambrozián), spanyol (mozarab), gallikán és ír-brit (kelta) liturgiák. A bizánci neumák Az uralkodó nézet szerint, az első neumaírásmód Bizáncban alakult ki a 9. század elejére, az énekbeszéd, és az összes korábban kialakult zenei jel ötvözésével. Ezt támasztják alá a Keletrómai Birodalom nagyobb városainak kulturális aktivitásáról és a zenei kompozíciók sokszínűségéről számot adó régi dokumentumok, továbbá a bizánci zene kéziratos és nyomtatott emlékeinek hatalmas ránk maradt mennyisége. A Római Birodalom kettészakadásával (Kr. u. 395) Bizáncban megalakult a keleti egyház, amely igen sokoldalú: magában foglalja a korai kereszténység országainak egyházait (Palesztina, Szíria, Görögország) valamennyit más-más nyelvvel és eltérő zeneiséggel. A bizánci zene és ezen belül a bizánci egyházi zene gyökerei a görög, szír, valamint a héberen keresztül a zsinagógai énekes tradíciókra nyúlnak vissza. (Például: 380 körül, a szír illetve bizánci területen íródott Apostoli Konstitúciók 8. könyvében találjuk a legrégibb teljes miseszöveget.) A bizánci hangjegyírás, magában hordozta a görög írás ekfonetikus és speciális zenei jeleit, valamint az egyes dallamszakaszok lejtésére vonatkozó grafikus jeleket (kicsiny ecsetvonásokat, vesszőket, pontokat) is. Ezek az önálló jelek a kézjelekkel való irányításra, vezénylésre, más néven kheironomiára visszavezethető pontok és vonalak kombinációinak tekinthetők. A kheironomia (latinul khironomia – intés, figyelmeztetés) jelentette a kezeknek a táncban megnyilvánuló pantomimikáját, és az előénekes dallammozgást leíró, vezénylő kézmozdulatainak, intéseinek stilizált rajzolatait. A görög neuma (intés, figyelmeztetés) a kheironomiával azonos jelentésű. Az előadás dallamát csupán emlékeztető jelleggel megjelenítő korai bizánci neumajelek lényeges továbbfejlesztését a keleti egyházi szertartásrend nem tette szükségessé. Általánosan tekintve a keleti kultúrák liturgiája máig megőrizte improvizatív jellegét és szájhagyomány útján továbbadott művészi hagyományait. A 15-19. század során megreformált görögkeleti hangjegyírás elterjedésével a bizánci neumajelek használata megszűnt. A Nyugati liturgia neumáinak kialakulása A 6. század végén, I. Gergely pápa a római egyház hatalmának megerősítése érdekében hozott központosító reformtörekvései elsősorban az egyházi igazgatást, és az egyházjogot, másodsorban a liturgiát és az énekeket érintették, ez utóbbiak mint gregorián énekek ebben az időben kapcsolódtak össze legendaszerűen I. Gergely alakjával. A nyugati liturgia egységesítése céljából több pápa vezetése alatt ekkor indult meg a római dallamok összegyűjtése. Róma központosító törekvéseit a Karoling-monarchia támogatásával sikerült biztosítani. Pipin uralkodása alatt Gallia, majd Nagy Károly idejében az egész Frank Birodalom római hatás alá került. A liturgikus énekeket Rómában egy speciális kórus énekelte, énekeseit kifejezetten erre képezték ki és ezért Schola Cantorumnak, „énekes iskolának” nevezték. 7 énekesből állt, az első három szólistaként is szerepelt, a 4. volt a „főmellékénekes” (archiparaponista), az 5-7. „mellékénekesek” voltak és csak kórusban énekeltek. A római schola cantorum mintájára egész Európában megalakultak az énekes iskolák, amelyek között kimagaslott Tours, Metz és Szt. Gallen iskolája. Ahhoz hogy a római szertartásrend zenei vonatkozásban is egyértelmű, és egységesíthető legyen szükségessé vált a dallamok leírása. Ám az énekek írásba foglalására a rögzítés elemeinek hiányában nem kerülhetett sor. A zenei írás kialakítását csaknem minden középkori énekes és íróiskola megpróbálta, amelynek eredményeként 8. század során, a 9. század elejére kialakultak az európai kottaírás első formái. Az európai, vagy nyugati neumák kialakulását többféleképpen vezeti le a zenetudomány: Legkorábbi elméletek képviselői a kheironomia jeleit tekintették kiindulópontnak. A legelső neumákat, az előénekes (cantor) vezénylő kézmozdulatainak, intéseinek stilizált rajzolataként értelmezték. A neuma elnevezés maga is arra utal, hogy kezdetben, amikor nem volt kottaírás a hangcsoportokat kézmozdulatokkal, a hanglépéseknek levegőbe rajzolásával jelölték. Napjainkra azonban többen megkérdőjelezik, hogy a kora középkori szerzetesek Európa-szerte egységes kézjeleket használtak volna; és a két szó – kherionomia és neuma – tartalmi (intés) azonossága nem tekinthető megfelelő bizonyítéknak. A bizánci-görög elmélet szerint a latin neumaírás jelei, a bizánci-neumák leszármazottai. Ma is kutatások tárgyát képezi, hogy van-e közvetlen kapcsolat a görög-szír; a szír-örmény, görög-kopt és a latin „pontozásos” notációk és a bizánci illetve a héber ”ekfonetikus jelek” – mint például a Taamim – és a neumák között. Az akcentus-elmélet képviselői a nyelvi kultúrából, a görög énekbeszéd prozódiai jeleiből vezeti le a neumák formáját. (lásd fent A musziké szakaszban) Felmerült, hogy a Gallia egyes déli területein és Hispániában használatos nyugati gót írásjeleknek a 8-9. század folyamán kialakult kalligrafikusabb változatát – amelynek „különös ismertetőjele, hogy a rövidítéseket a szó feletti vonalkával, és felette egy ponttal jelöli” – a karoling-írásformák kialakulása során mintaként használták. Az is feltételezhető, hogy a neumák direkt minták nélkül, újonnan alakultak ki a karoling korban. A legelfogadottabb megfogalmazás szerint „a neumaírás a karoling liturgikus, zenei, pedagógiai és írás-reform összefüggésébe illeszkedik.” „Minthogy az ezt megelőzően legfejlettebb fokon álló antik görög hangjegyírás sem volt alkalmas a hajlékony, díszítésekkel (melizmákkal) teli dallamok rögzítésére, ezért Bizánchoz hasonlóan a karoling iskolák is a régebbi, a dallamvonalat jobban visszaadó kheironomiából indultak ki. Leírták a kheironomia jeleit, és hozzájuk kapcsolták az ókori görög prozódia hangsúlyjelei közül azokat, amelyek a hang magasságára vonatkoztak. A kheironomia »utánaírásából« így létrejött új, voltaképpen kheironomikus hangjegyírás, az önálló elemekből álló hangsúlylejegyzéses notáció, a neumaírás.” A neumaírás fejlődésének állomásai Az egymástól térbeli elzártságban működő középkori énekes- és íróiskolákban, egymással párhuzamosan, más-más neumaírás-módok fejlődtek ki. Így megkülönböztetünk angol, breton, északfrancia, metzi, aquitán, katalán, spanyol, német, Szt. Gallen-i, novalesai, észak-itáliai, milánói, közép-itáliai, és beneventán neumaírásokat. A legelső neumák és neumacsaládok A Frank Birodalom legfontosabb korabeli vallási központjai Tours és Chartres, Metz, és Laon kolostorai, a Sankt Gallen-i apátság, délen Montpellier, és Aquitania voltak. E központokban kialakított első neumaírásokat egyedi vonásaik alapján paleofrank vagy északfrancia – energikus, erőteljes vonalakkal rajzolt –, metzi – enyhén hullámos vonalak –, Szt. Gallen-i – vékony vonalak jellemzik –, és aquitán – törékeny, pontokra bontott vonalakkal ábrázolt – neumacsaládokba soroljuk. Ezek az első neumák emlékeztető jellegűek voltak. A korai neumaírás feltételezte, hogy az énekesek a dallamot a pontos hangközökkel a hagyomány alapján viva voce megtanulták és ismerték. E kezdeti korban a neumajeleket „in campo aperto”, azaz a szövegsorok közti üres térben helyezték el, és a függőleges irányt csak korlátozottan használták. Nem rögzítették a hangmagasságot, csak az egyes szótagokhoz tartozó hangok számát és hogy azok közül melyik van magasabban, melyik mélyebben; a jel csak az irányra és nem a lépés nagyságára (nem a hangközre) utalt. Egy neuma jelölhetett egy kitartott hangot vagy a szöveg egy szótagjára énekelendő 2-3-4 hangból álló dallamfrázist. Az első nyugati jellegű neumákkal jegyzett szövegemlék a Charlemagne's desire, amelyet 800 körül, a metzi schola cantoruban írtak, frank énekesek részére. A metzi schola évszázadokon át a karoling birodalom leghíresebb énekiskolája volt, ahová kezdetben Kis Pipin, majd Nagy Károly kérésére I. Adorján pápa többször is énekeseket küldött Rómából, az udvari liturgia betanítására, és a helyi énekesek átképzésére. A legkorábbi neumák használata nem korlátozódott a gregorián ének-repertoár lejegyzésére, hanem a liturgián kívüli vallásos énekek és világi dalok leírására is használták, ahogyan azt Boethius vagy Martianus Capella írásai bizonyítják. Északfrancia neumák Mivel a reform elsősorban karoling érdek volt, így az első kheironomikus hangjegyírás föltételezetten az északfrancia területen kialakult paleofrank notáció volt. „Vonalai világosak, finomak, vonalvezetése energikus és meredeken emelkedő. Jellemzője néhány jel felső végének megvastagítása, valamint bizonyos jeleinek végén levő "zászlócska". Legfontosabb emléke a dijoni apátság nagy Tonáriuma.” Ebből az írásból fejlődött ki az angol és normann neumaírás, majd a 12. századtól kezdve a frank-normann-aquitán notációkból alakult ki a ma is használatos kvadrátírás. Szt. Galleni neumák Ez a neumaírás a Sankt Gallen-i kolostorban kialakított egyszerű, tiszta vonalvezetésű, a kézíráshoz hasonló kurzív neumaírás. A Szt. Galleni notáció őrizte meg legtovább a korai neumaírás hagyományait. Használata a délnémet területeken terjedt el; ebből fejlődött a német neumaírás, majd a metzi írással kölcsönhatásban a gótizáló írásmód átvételével feloldódott a patkószög-notációban. Metzi neumák A metzi neumaírás jelei dőlt állásúak (jobbra hajlóak) voltak. A kurzív írás miatt egyes neumák sajátos rövid, hullámos horgot kaptak () és egyes vonalak vastagításával jelezték a dallamban bekövetkező változásokat. Az egyházi iskolák közvetítésével a metzi neumaírás terjedt el a Keleti Frank Birodalomban, majd az észak-német területeken. A német neumaírással párhuzamosan fejlődött; 14-15. századi továbbfejlesztett változata a gótikus patkószög-notáció. Új hatás – Breton notáció 799-ben Nagy Károly elfoglalta az addig független Bretagne-t. Az itt használt neumaírás, a breton notáció az egyes jeleket eltérő magasságokban írta le, így már a dallam relatív hangmagasságára is utalt. A breton neumák a Karoling birodalom-szerte igen gyorsan terjedtek és nagy hatással voltak a további három nagy körzetre is, de elsősorban Aquitaniára. A 10. századi kódexekben már világosan megkülönböztethető, letisztultabb neumaírás-típusokkal találkozunk. A három legelső, kizárólag gregorián énekeket tartalmazó, neumákkal jelzett liturgiagyűjtemény a 10. század eleji Szt. Gallen-i Codex Sangallensis 359, a Laon-i Codex Laon 239 és a Bretagne-i Codex Chartres 47. Az ebben megjelenő neumák – napjainkban Szt. Gallen-i neumák, lotharingiai-, vagy metzi neumák és breton neumáknak nevezzük – hasonlítanak is, nem is; az egyes jelvariációk egyedi jellegzetességgel bírnak, és alkalmazkodnak az ottani énekesek tapasztalatához, tanulási, memorizálási szokásaihoz. Diasztematikus neumaírás A zene sokszínűségét mind jobban, mind pontosabban leíró jelrendszer kialakítását célzó törekvések sorában jelentős változást hozott a dallamlépések relatív nagyságát is jelző, a dallammozgás hangközeit is megjelenítő ún. diasztematikus írásmód kialakulása; továbbá az a fordulat, hogy a neuma eredeti – „dallamfrázis”– tartalma mellett „önálló hangjegy” jelentést is kapott. Ezáltal könnyebbé vált a liturgia egyértelmű lejegyzése. A diasztematikus (görögül: diasztema – hangköz) notáció már jelezte a szótagok és az egyes hangok összetartozását, és átmenetet képez a 11. században kialakult vonalas neumaírás felé. Aquitán neumák Az aquitaniai iskolákban (a breton hatást befogadó) neumaírás fejlődése során a dallamívet még együttesen jelölő neumákat pontokra bontották, és a pontokat a hang magassági viszonyainak megfelelően, különböző magasságokban rendezték el. Később, 1000 körül, már egy vonalat karcoltak a dallamtér közepére; és a pontokat ezen a „tájékozódási vagy tónus vonalon”, illetve körülötte rendezték el, amivel igen megkönnyítették az azonos hangok eltalálását. A 11. század közepe Aquitániában (és Beneventóban) a diasztematika teljes kialakulásának és a tónusvonal-rendszer tökéletesítésének korszaka volt. Az egyes dallamok leggyakrabban énekelt hangjaira illetve hangnemenként, különböző erősségű és színű vonalakat alkalmaztak, és e vonalakra írták a hangjegypontokat. Az aquitániai írásiskolák központja a limoges-i Szt. Martial kolostor volt; ahol ezt az írásmódot egészen a 12. századig használták. Az itáliai neumák Itália területén Róma és Milánó mellett Benevento volt az írásreformok fontos központja. A észak-itáliai neumák az önálló városok életéhez igazodva sokszínűek, változatosak; a közép-, és dél-itáliai írások egységesebb képet mutatva szögletesek és díszesek voltak. Az itáliai neumaírások közül az aquitániai hatásra a déli, beneventumi őrizte meg leginkább a diasztematikus írásmódot. Hangjegyeinek karaktere nagyon hasonlít az e területen alkalmazott unciális betűírásra; erőteljes, vastag vonalak, gerendák jellemzik, legfőbb ismertetői egyes jelek elszögletesedése, megnyújtása és az álló vonalak párhuzamos vezetése volt. Miután 1053-ban a Beneventói Hercegség az egyházi állam fennhatósága alá került, a beneventán neumaírás egész Közép-Itália és Róma-szerte uralkodó zenei írásformává vált. A közép-itáliai írásmódot forradalmasították Arezzói Guidó zeneelmélet-író (1000 - 1050) négyvonalas rendszerbe illesztett notációi. Arezzói Guido reformjának lényege a terctávolságú vonalak és a C- vagy Ut és az F- vagy Fa betűkulcsok használata. A karcolt vonalak közé húzott színes – a sárga C-vonal és a piros F – vonalakkal már pontos hangokat és pontos hangmagasságokat lehetett jelölni, sőt a félhangok fekvését is megkülönböztethetően lehetett ábrázolni. „A vonalak alkalmazásával lehetővé vált ismeretlen dallamok lapról való pontos, az eredetihez hű leéneklése.” Ekkortól a neumák jelkészlete már alkalmassá lett a zene hangzásbeli összetettségének – hangmagasság, kötések és díszítések – grafikus leírására; egyedül a ritmust nem rögzítette. Noha Johannes Affligemensis 1100 körül már szabályos neumáknak nevezte a vonalas-kulcsos írást, a vonalrendszer bevezetése és általánossá válása a zenei lejegyzésben nem volt gyors folyamat. A neumák egyes típusai, valamint a diasztematikus hangjegyírások elég hosszú ideig megmaradtak területi változataikban. Vonalas-kulcsos neumaírások A vonaltalan írás lényege a dallammozgás ábrázolása; az új, vonalas rendszer legfontosabb újítása az egyes hangok helyének megállapítása és kijelölése volt. A 13. század fordulójára három nagy íráscsaládra egyszerűsödött a korábbi vidékenkénti változatosság. Nyugat- és Dél-Európában az ún. kvadrátírás, Északon és Keleten a német-, illetve a metzi neumaírás gótikus változata uralkodott (ezek összeolvadásából alakult ki a 14. század folyamán, a gótikus hangjegyírás). Gótikus patkószög-notáció Az északfrancia (először a normandiai és flandriai) területeken – angol hatásra – elterjedt a ferde tartású, vágott írótoll használata. Ezáltal a Karoling minuszkula betűi elszögletesedtek, elkeskenyedtek és a különböző irányú vonalak különböző vastagságúak lettek. Ez a kézírás, a gótikus minuszkula a 12. századtól Európa-szerte fokozatosan terjedt, és stílusjegyei a 13-15. században a notációkba is bekerültek. A német és metzi neumák a vonalrendszer használatának elterjedésével is megtartották eredeti stílusjegyeiket; kurzív vonalvezetésük különösen kedveltté vált, mivel a dőlt jelek jól elkülönültek a vízszintes vonalaktól. A két íráscsoportot mindössze az egyes hangok jelölésére használt neumák különböztették meg. A metzi neumaírás az egyes hangokra csak pontot (punctumot) használt, míg a német írás pontot és virgát is; ám a pontok a gótizálódás során egységesen rombusszá vastagodtak, a dőlt vonalak (virgák) függőleges állásúak lettek és ún. patkószöggé alakultak. Ez a jellegzetes patkószög-írás, amely a 14-16. századi német korálkönyvek általános írásmódja volt, csak stilisztikailag hasonlított a nyugati, illetve latin területeken egyidejűleg használt, fejlettebb szintre jutott kvadrátíráshoz. Kvadrát-notáció A kvadrátírás a 12. századtól kezdve az északfrancia- és az aquitán neumákból keletkezett úgy, hogy a neumák pontszerű fejei az új íróeszköz használata miatt négyzetekké erősödtek. A kvadrát-notáció alaki jegyein kívül tartalmilag is különbözött a korábbi neumaírásoktól, mivel a jelek kivétel nélkül különálló hangokat jelöltek. Hiányossága abban állt, hogy formai merevsége miatt a díszítőhangok lejegyzésére nem volt alkalmas, ezzel a dallamok veszítettek eredeti gazdagságukból. Ezt a lejegyzésmódot kezdetben Île-de-France katedrálisaiban használták, majd Angliára és Itáliára is átterjedt. A francia területeken a domonkosok és a kartauziak, az olasz területeken a ferencesek segítették egységes használatának elterjedését. A 13. században már a világi zenék (trubadúrénekek, trouvère-ek, laudák – itáliai egyházi népénekek) kéziratait, is a Nota quadratával jegyezték le. Az új típusú Nota quadrata az újkori gregorián reformmal, a római katolikus egyházi énekek máig is hivatalos írásmódja maradt. Rómában III. Miklós pápa új, kvadrátírású kódexek és misekönyvek készítését írta elő, a régieket – buzgóságában – megsemmisíttette. Ennek a korális notációnak alapján kezdődött meg a hangjegyírás mai jelformáinak kialakulása. A továbbfejlődést a több szólamú, illetve a szöveg nélküli hangszeres zene lejegyzésére irányuló törekvések váltották ki. Neumaírások Magyarországon – esztergomi notáció Magyarország egyházi központjai, István király egyházszervező rendeletei révén már a 11. század eleje óta rendelkeztek liturgikus énekeskönyvekkel. Ezek az első, a 11-12. századfordulói zenei emlékek a Szt. Galleni (német) neumaíráson alapultak, de formájukban különböző itáliai neumatípusok átvétele is kimutatható (Codex Albensis). A 12. század folyamán a különböző neumaírások egységesítésével, és az Arezzói Guido-féle vonalrendszer alkalmazásával, az Esztergomi érsekség iskolájában kialakult egy sajátos magyar neumaírás, az esztergomi notáció. Az esztergomi notáció fejlődése, 12-15. századok alatti hosszú kalligrafikus átalakulása sok kéziraton és régi töredéken tanulmányozható, egyedi vonásai a 15. század végi nyomtatott missalék kéziratos hangjegyeiben, majd a protestáns graduálisokon át egészen a barokk kori énekeskönyvekig nyomon követhetők. Legkorábbi forrása a Pray-kódex, amely első prózai nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet tartalmazza. A 13. században, a szerzetesrendek megtelepedése a neumaírások kavalkádját eredményezte: a ciszterciták az északfrancia írást használták, a premontreiek a metzi, a ferencesek és a domonkosok pedig kvadrát notációt alkalmazták. A 15. századra három fő neumastílus: a kvadrátírás (Mátyás-graduale, Corvinák (1480-90)), a gótikus patkószög neumák (szepesi graduale és antiphonale (1426 körül)), valamint az esztergomi notáció és a metzi-gót neumaírás stilizált változatának (Bakócz-graduále, és a pálos eredetű leleszi antiphonale (16. század második fele)) használata jellemezte hazánkat. Ezt a megújult magyar neumaírást a pálosok a 18. századig – a rend feloszlásáig – alkalmazták. A 15. század elejétől a cseh befolyás jeleként megjelent az ún. rombikus írás is (Ulászló-graduále, 1500 körül). A neumák és a ritmus A kezdeti notációkra az volt jellemző, hogy csak a dallamvonal jelzésére törekedtek, nincs ütembeosztás és nem alakítottak ki súlypontokat. A zenei tagolást és a dallam ritmusát a szöveg tartalma, összefüggései és nyelvi gesztusai határozták meg. Így a neumaírással jegyzett gregorián éneknek a modern értelemben nincs ritmusa. Az általános gyakorlatban a szillabikus vagy szótagoló előadásnál minden szótag fölött van egy-egy hangjegy (punctum vagy virga), itt a ritmus a szöveghez és annak hangsúlyaihoz igazodik. Melizmatikus előadásnál egy-egy szótag fölött több hangot megjelenítő neumák állnak; egy hangsúlyos hangot egy vagy két hangsúlytalan követ, így többnyire kettős és hármas csoportok váltakoznak. Minden kottasor végén áll egy kis szöveg nélküli kottafej, a custos, amely a következő sorkezdet hangmagasságát adja meg. Ezen túl egyes régi kódexek apró jeleket vagy betűket használtak annak jelölésére, hogy az előadásban mely hangokon alkalmazzanak kis nyújtást vagy rövidítést. A neumaírás mellékjelei Az adiasztematikus, azaz sem a hangmagasságot sem a pontos dallammenetet nem jelölő korai neumaírásokban (jellemzően a metzi, a Szt. Galleni és chartresi kéziratokban) már a 9-11. században megjelennek Romanus-betűkkel (litterae significativae) jelzett előadási utasítások is. A hagyomány szerint e jelzőbetűk használata egy Nagy Károlyhoz küldött római szerzetes találmánya, és a dinamikára, a tempóra valamint a kifejezésmódra és a hangmagasság változására vonatkoztak. Leírásuk Notker Balbulus († 912) egyik oktatólevele nyomán maradt ránk. Néhány példa: a – altius, szélesebben, magasabban; c – celeriter, gyorsan; m – mediocriter, közepesen; p – pressio, nyomni, lenyomni; f – cum fragore, lármásan; e – equaliter, egyenlő magasságban; i – iusum, inferius, lejjebb; l – levare, emelni; t – tenere, trahere, tartani, húzni; x – expectare, várni. A német neumaírás a vonalak nélküli diasztematikus írásmódot alkalmazta, kiegészítve azt rövid, vízszintes, ritmusváltásra figyelmeztető, a hang határozatlan idejű nyújtására vonatkozó vonalakkal, ún. episzémákkal. Az episzéma megbonthatta a több hangot leíró neumák egységes ritmusát, tagolta a neumákat, ami új ritmikát adott az előadásnak. Solesmes notació és hatása A 19. század elején Joseph Pothier (1835-1923) és André Mocquereau (1849-1930) apátok, a solesmesi Szt. Péter bencés apátság szerzetesei a gregorián dallamok hiteles, régi alakjának megtalálása érdekében összegyűjtötték és lemásolták vagy lefotózták a legkorábbi gregorián kéziratokat és középkori kódexeket, a megcsonkított gregorián dallamokat kijavították, majd Paléographie musicale címen kötetbe rendezték. A sorozat 1889-ben megjelent első kötete a Szt. Galleni 339. kézirat fakszimiléjét tartalmazta. Az énekek előadásmódjával kapcsolatosan megalkották azt az ekvalista nézetet, miszerint a betűjelzéses, illetve a nyújtott és rövidített mozdulatokat jelző ritmikus kéziratok tanúsága alapján a gregoriánban alkalmazott apró ritmikai eltéréseket külön kellett jelezni; ebből következik, hogy a klasszikus gyakorlatban minden hangot egyforma hosszan kellett énekelni. X. Pius pápa támogatta a solesmes-i szerzetesek munkáját, és a helyreállított dallamok alapján új énekeskönyvek kiadásáról rendelkezett, amelyek 1908-tól folyamatosan jelentek meg. A múlt évszázadban több elmélet született a gregorián ritmusáról; a menzuralista csoport álláspontja szerint a gregoriánban az egyenlő alapérték nem jelentett monoton egyformaságot, mert a szöveg és a melizma-rajz érzékenyen ingó tempót biztosított. A menzuralista álláspont képviselői eltérő módszereket dolgoztak ki a neumák mai ütemrendbe illesztéséhez. Például: Houdard ritmikai felfogása szerint minden neuma-alakzat (akár egy, akár több hangból áll) egyetlen, azonos időegységet képvisel, amely egy negyedhangnak felel meg. Egy másik elmélet (Jeannin) szerint „a gregorián ritmus egyfajta vázra, »bordázatra« vezethető vissza. Azt állította, hogy a latin szóhangsúly hosszú magánhangzót jelent és az ütem hangsúlyos (»erős«) részével esik egybe. Azt javasolta, hogy a kéziratok összes nyújtott hangjait negyedhanggal írják át, a többi hangokat pedig nyolcadokkal.” Az 1970-es években kibontakozó legújabb szemiológiai iskola a neumák egyazon hangsorozaton belül megmutatkozó sokféleségét, a neumaírás zenei-ritmikai tartalmát, és a szó-neuma viszonyát kutatja, valamint a kódexíró által választott grafikus jel belső logikáját tanulmányozza az összehasonlító forráselemzés és az esztétikai elemzés módszerével. A gregorián szemiológia megalkotója, Eugene Cardine solesmes-i bencés szerzetes felfigyelt arra, hogy „ugyanarra a dallamra ugyanaz a kódex különböző helyeken más és más jeleket használ. Több évtizedes kutatásai során bebizonyította, hogy a legrégebbi kódexekben szereplő neumaváltozatok (alakváltozatok, episzéma használata, neumatagolás, jelentéshordozó betűk stb.) eltérő előadásmódra utalnak.” A neumák nevei és formái A neumák teljes sorában a legfontosabb csoportot a dallam felfelé- és lefelé mozgását jelölő akcentus-neumák, vagy alap-neumák képviselik. Ezeken belül megkülönböztetünk egy hangot- és több hangot leíró, csoportneumákat. A csoportneumákon belül a két vagy több jel összekötésével keletkezett neumák a ligatúrák; két vagy több neuma egymásmellettiségéből keletkezett neumák a konjunktúrák. (A ligatúra és konjunktúra között nincs előadásbeli különbség.) Az elő- vagy alápontozással kiegészített neumák az összetett neumák, az előadásmódra utaló jelek az ún. liquescens és díszítő- vagy horog neumák. A nyolc alap-neuma Az egy hangot jelölő neumák punctum („pont”), az ókori ( gravis ) hangsúly alapján lefelé irányuló mozgást, azaz egy mélyebb hangot vagy lent-maradást jelöl, virga („pálcika”), az ókori „ / ” actus -hangsúlyból ered és felfelé mozgást, vagy magasan maradást jelent. A punctum és a virga leéneklése egyedi, csupán a dallam irányát mutatja. Két hangot jelölő neumák podatus vagy pes („láb”) mély-magas mozgás, a punctum és a virga összekapcsolása, két hangból álló ligatúra. clivis vagy flexa („hajlás”) két hangból álló magas-mély mozgást jelent, eredete az ókori ( circumflexus ) hangsúly; Leéneklésük szintén egyedi, mert sem a hangmagasságot sem a hangok közötti távolságot – szekundot, tercet, kvartot stb. – nem jelzik. Három hangot jelölő neumák scandicus három hangból álló emelkedés, felfelé mozgás climacus három hangból álló lefelé történő mozgás, konjunktúra torculus három hangot jelölő mély-magas-mély porrectus magas-mély-magas, három hangból álló ligatúra Összetett neumák A jelek sora további három-négy és több hangból álló összetett neumákkal bővült, amelyeket mindig egy szótagra énekeltek. Kiegészítő jeleik a praepunctis (előpontozás) és a subbipunctis (alápontozás). Gyakran használt összetett neumák: a pes subbipunctis (láb és alatta két pont); a porrectus flexus; és Speciális neumák Ide tartoznak az előadásmódra utaló és díszítő neumák, amelyek csak a legkorábbi kéziratokban találhatók. Pontos jelentésük a gregorián szemiológia vizsgálati témája. Az apró liquescens jellel díszített további neumák: az ancus vagy liquescens climacus; cephalicus vagy liquescens clivis; epiphonus vagy liquescens pes. Kulcsok és további jelek A dallamok átlagos hangterjedelmének megfelelően az énekek lejegyzéséhez 4 terctávolságot jelölő vonalat és két kulcsot használtak: a C- vagy Ut kulcsot és az F- vagy Fa kulcsot. Mindkettőt különböző pozíciókban aszerint helyezték a sor elejére, hogy éppen melyik vonal jelölte a C illetve az F hangok helyét. A hangoknak nem volt egységesen elfogadott abszolút magassága, a kulcsok csupán a félhangok és egészhangok helyének jelölésére szolgáltak. Arezzói Guido korabeli rendszerében az a két vonal, amely alatt félhang van más színű volt: a C-vonal sárga, az F-vonal piros. A vonalak színezése a 16. évszázadig megmaradt. Jegyzetek Két rendszere volt: egy régebbi a hangszeres, és egy újabb a vokális zenére. A vokális betű-kottaírás igen szisztematikusan alkalmazta az ión ábécét: minden betű meghatározott hangmagasságot jelöl (az alfa a diatonikus f alapfokot, a béta az egyszeresen felemelt kromatikus fiszt, a gamma a kétszeresen felemelt enharmonikus fokot). A hangszeres írásban az archaikus (magánhangzók nélküli) ábécé betűit használták és az alapfokot jelölő betűk egyszeres, vagy kétszeres elforgatásával ábrázolták az emeléseket. A dallamvonal jelölésén túl, a zene sokszínűségének megjelenítéséhez a ritmusra és előadásmódra vonatkozó speciális jeleket is alkalmaztak. A guidói reform oktatási téren is újat hozott, a vonalrendszer használatával az írást összekapcsolta a hallásképzés új módszerével, a különböző hangokat a kézen való mutogatással. A guidói kezet, mint szemléltetőeszközt, rövidesen az iskolákban is kezdték használni, majd az egész középkorban általánosan bevezetett módszerré vált. Ez az eljárás a szolmizáció használatára vezetett, és feltételezhetően mai ötvonalas rendszerünk is ebből ered. Forrás Ulrich Michels. Zene, SH Atlasz. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft., 115, 159, 175, 181-185, 187. o. (1994). ISBN 963 7775 63 3 Nancy Phillips. Die Lehre vom einstimmigen liturgischen Gesang, 349. o. (2000). ISBN 3-534-01204-6 Die Neumen (Palaeographie der Musik. Bd. 1, Fasz. 3), 3.12–3.21. o. (1977). ISBN 3-87252-065-2 Max Haas, Kassel et altera 1997, Spalte 311ff Korakeresztény és bizánci éneklés története és gyakorlata. (Hozzáférés: 2010. szeptember 10.) Gerorián ének. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2010. szeptember 10.) Révai Lexikona Löblin Judit: A hangjegyírás a kezdetektől a tipográfiáig pp. I2-I5. Finale 2011 - make music. (Hozzáférés: 2010. szeptember 10.) Rajeczky Benjámin: [mek.oszk.hu/03200/03240/03240.rtf Zenei paleográfia. Írásos emlékeink hangjelzései.]. MEK. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.) Max Haas, Kassel et altera 1997, Spalte 314 Byzantinische ekphonetische Zeichen über dem Text, spätes 10. Jahrhundert Codex von Aleppo Jakó Zsigmond-Radu Manolescu: A latin írás története - A nyugati gót írás. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.) [http://penta.hcbc.hu/kantorkepzo/jegyzet/gregorian4.htm A gregorián ének A hangjegyírás a kezdetektől a tipográfiáig]. Harmat Artúr Központi Kántorképző. (Hozzáférés: 2010. szeptember 10.) James Grier Ademar de Chabannes, Carolingian Musical Practices, and "Nota Romana", Journal of the American Musicological Society, Vol. 56, No. 1 (Spring, 2003), pp. 43-98, Hozzáférés ideje: July 2007 Nancy Phillips, Darmstadt 2000, S. 347 u. 431f Ewald Jammers, Tutzing 1965, S. 78f Nancy Phillips, Darmstadt 2000, S. 348f Max Haas, Kassel et altera 1997, Spalte 303 Hufnagelnotation (14. Jahrhundert) Szendrei Janka disszertációja Notkers Brief an Lantpertus Solange Corbin, Köln 1977, S. 3.205ff Luigi Agustoni: A római egyház "saját" zenéjéről William P. Mahrt, "Chant," A Performer's Guide to Medieval Music p. 18. Béres György: Gregorián ősbemutatók Béres György születésnapja alkalmából Ruthner Judith: A gregorián múltja és jövője. Tanulmányok. (Hozzáférés: 2010. augusztus 25.) Sznegovo Sznegovo (macedónul: Снегово) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Bitolai járásában. Népesség 2002-ben lakatlan település. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Svojšín Svojšín település Csehországban, Tachovi járásban. Svojšín Benešovice, Černošín, Stříbro és Ošelín településekkel határos. Lakosainak száma 438 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Het Bildt Het Bildt former municipality of the Netherlands Hollandiában, Frízföld tartományban. Lakosainak száma 10 610 fő (2017. augusztus 1.). Székhelye Sint Annaparochie. A népessége 10,657 volt 2014-ben. Tengerpartja 15,4 kilométer hosszú. A község termőföldje jó, ezért a fő jövedelme a mezőgazdaságból származik. Főként hagymát, burgonyát és gyümölcsöt (almát) termelnek. Földrajza Het Bildt Ferwerderadiel, Franekeradeel, Leeuwarderadeel, Terschelling, Ameland, Menameradiel és Leeuwarden községekkel határos. Gibraltári labdarúgó-bajnokság (első osztály) A gibraltári labdarúgó-bajnokság első osztálya a legmagasabb szintű, évenként megrendezett labdarúgó-bajnokság Gibraltáron. A pontvadászatot a Gibraltári labdarúgó-szövetség 1905 óta írja ki és bonyolítja le. A jelenlegi címvédő az Europa FC. A bajnokság rendszere A pontvadászat 10 csapat részvételével őszi-tavaszi lebonyolításban zajlik. Az bajnokság során a csapatok körmérkőzéses rendszerben mérkőznek meg egymással, minden csapat minden csapattal kétszer játszik. Az bajnokság végső sorrendjét az alábbi szempontok szerint határozzák meg: a bajnokságban szerzett pontok összege; a bajnoki mérkőzések gólkülönbsége; a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok száma; A bajnokság győztese a gibraltári bajnok, az utolsó két helyezett kiesik a másodosztályba. Jelentős külföldi játékosok A félkövérrel jelölt játékosok szerepeltek hazájuk felnőtt válogatott keretében labdarúgó-világbajnokságon. A bajnokság helyezése az UEFA-rangsorban A bajnokság helyezése 2015-ben az UEFA rangsorában. (Dőlt betűvel az előző szezonbeli helyezés, zárójelben az UEFA-együttható). 50. (48.) Walesi bajnokság (2,875) 51. (49.) Örmény bajnokság (2,750) 52. (53.) Andorrai bajnokság (0.833) 53. (52.) San Marinó-i bajnokság (0,499) 54. (-.) Gibraltar Premier Division (0,250) Dolno Melnicsani Dolno Melnicsani (macedónul: Долно Мелничани) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Centar Zsupa-i járásában. Népesség 2002-ben 11 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may 5460 Tsénaat’a’í Az 5460 Tsénaat'a'í (ideiglenes jelöléssel 1983 AW) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Skiff, B. A. fedezte fel 1983. január 12-én. Li Weifeng Li Weifeng (Csangcsun, 1978. december 1. –) kínai válogatott labdarúgó. Rachel Weisz Rachel Hannah Weisz (ˈre�t��l ˈva�s 1970. március 7. –) Oscar- és Golden Globe-díjas magyar származású angol színésznő. Életútja A kezdetek Rachel Weisz Londonban született és nőtt fel, és a Cambridge-i Egyetemre járt. Édesanyja, Edith Ruth Teich osztrák származású tanárnő, később pszichoterapeuta. Édesapja George Weisz magyar feltaláló, akinek a családja a náci üldöztetés elől menekült Angliába. George Weisz askenázi zsidó, Edith Weisz egyes források szerint katolikus, más források szerint zsidó, vagy zsidó származású. Egy testvére van, Minnie Weisz művész. Karrierje Weisz számára a kitörési lehetőséget a walesi rendező, Sean Mathias 1995-ös Design For Living című Noel Coward–színdarabja jelentette. Kisebb televíziós szerepek után az első moziszerepét a Láncreakció című filmben kapta Keanu Reeves oldalán. Ezután több angol filmben is szerepelt, 1999-ben pedig szerepet kapott Szabó István A napfény íze című munkájában. A nemzetközi figyelmet A múmia című film hozta meg számára Brendan Fraser oldalán. Később olyan filmekben játszott, mint a Constantine, a démonvadász és Az elszánt diplomata, utóbbiért Oscar- és Golden Globe-díjjal jutalmazták, valamint megkapta a BAFTA-díjat és a Londoni Filmkritikusok díját is. 2006-ban férje, Darren Aronofsky A forrás (The Fountain) című filmjének játszotta a főszerepét, majd a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Pálma jelölést kapott My Blueberry Nights - A távolság íze című hongkongi-kínai-francia romantikus filmben kapott szerepet. 2009-ben a Komfortos mennyország (The Lovely Bones) című filmben szerepelt, melyet a háromszoros Oscar-díjas Peter Jackson rendezett. A film további szereplői Mark Wahlberg, Susan Sarandon, Saoirse Ronan és Stanley Tucci. A filmmel kapcsolatban Ronan és Tucci alakítását díjazták a kritikusok (utóbbi Oscar-jelölést is kapott), de Weisz alakítását is dicsérték. Ugyanebben az évben a valaha készült legdrágább spanyol produkciónak, a történelmi témát feldolgozó Agora című alkotásnak játszotta a főszerepét. A 391-ben Egyiptomban játszódó filmet az Oscar-díjas Alejandro Amenábar rendezte és Weisz Alexandriai Hüpatia, az első ismert matematikusnő szerepében tűnik fel a mozivásznon. Alakítását a Spanyol Filmakadémia Goya-díjra jelölte. Magánélet Rachel Weisz Darren Aronofsky amerikai filmrendezővel élt együtt 2002 és 2010 között, egy gyermekük van, Henry Chance, aki 2006. május 31-én született New Yorkban. 2010 novemberében a pár bejelentette, hogy különválnak, de fiuk neveléséből mindketten kiveszik a részüket. Aronofskyval történt szakítása után pletykákat lehetett hallani arról, hogy Weisz Daniel Craig brit színésszel találkozgat. Weisz és Craig régóta ismerték egymást és 2010 decemberében hivatalosan is elismerték kapcsolatukat. 2011. június 22-én egy szűk ceremónia keretein belül, ahol Weisz fia és Craig lánya volt jelen a pár összeházasodott. Díjak és jelölések 2006 Oscar-díj , legjobb női mellékszereplő: Az elszánt diplomata 2006 Golden Globe-díj , legjobb női mellékszereplő: Az elszánt diplomata 2006 BAFTA-díj , legjobb női szereplő: Az elszánt diplomata Buddhizmus A buddhizmus filozófiai, illetve gyakorlatalapú világnézet és vallás, amely bizonyos országokban vallási irányzatok kialakulását eredményezte. Az i. e. 6. században jött létre Indiában, s elsősorban azoknak a körében terjedt, akik a hinduizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakoztak. A buddhizmus nagy mértékben Gautama Sziddhártha, közismertebb nevén a történelmi Buddha (páli/szanszkrit nyelven „a megvilágosodott”), tanításain alapszik, aki az indiai szubkontinens északkeleti részén élt és tanított. Buddha valamikor az i. e. 6. és 4. század között élt. Megvilágosodott tanítóként ismerték, aki igyekezett megosztani másokkal saját tapasztalatait, azzal a céllal, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől, elérjék a nirvána állapotát, és kiléphessenek az újjászületés és szenvedés örökös körforgásából. A buddhizmusra hagyományosan úgy tekintenek, mint a megszabadulás útjára, melyet a valóság legvégső természetének megismerésén keresztül lehet elérni. A buddhizmus három fő ága a hínajána („kis út"), a mahájána („nagy út”) és a vadzsrajána („gyémánt út”). A hínajána buddhizmus egyik legősibb, máig fennmaradt alága a théraváda buddhizmus, amelyet sokan követnek Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában. A mahájána ág Kelet-Ázsia-szerte terjedt el, melyhez a zen buddhizmus, a nicsiren buddhizmus, a tibeti buddhizmus, a singon buddhizmus és a tendai buddhizmus hagyományai tartoznak. A harmadik ág a vadzsrajána buddhizmus, amely egyesek szerint a mahájána egyik ága. Számos forrás szerint a buddhisták száma a világon 230 és 500 millió között van. Magyarországon a gyakorló buddhisták és a buddhizmussal szimpatizálók száma 5 és 10 ezer fő között van. A buddhista iskolák olykor különböző módon tekintenek a megszabaduláshoz vezető útra, illetve a szent szövegekre és tanításokra. A buddhista gyakorlat alapja a három drágaságban való menedékvételen alapszik: Gautama Buddha, a dharma/dhamma (a tanítások) és a szangha (a közösség). Kialakulása A buddhizmus a történelmi Buddha, Gautama Sziddhártától ered, aki körülbelül i. e. 563–483 között élt, a sákja vagy szkíta nemzetség harcos kasztjához tartozó uralkodó család fiaként. Sziddhárta csodás körülmények között született Indiában, és egy uralkodó család fiatal hercegeként nevelkedett. Azonban megrázó élményt jelentett számára harmincéves kora körül az a felismerés, hogy a betegség, az öregség és a halál (vagyis a szenvedés) minden érző lény osztályrésze. E felismerést követően elhagyta a családját, lemondott a gazdagságról, és a megvilágosodás keresése érdekében remetének állt. Harmincöt évesen, egy éjszakai elmélkedése alatt döbbent rá arra, hogy a szenvedés (azaz a lét alapvetően nem kielégítő volta) a tudatlanságból (nem az intellektuális szegénység, hanem a szellemi vakság értelmében) fakad, és a szenvedés oka a mohó vágy, mely viszont a tudatlanságból fakad. A szenvedéstől való megszabadulás ezzel együtt lehetséges, ha megszüntetjük annak okát; ennek módszere pedig a nemes nyolcrétű ösvény. Az, aki legyőzte a tudatlanságot, képes megszabadulni a vágytól, így elérheti a nirvánát (a nirvána jelentése ellobbanás, a szenvedés gyökerének okai lobbannak el). Hátralévő életét tanítással töltötte. Buddha nem isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki ki van téve a betegségeknek, megöregedésnek, s akinek az élete szintén halállal végződik. De megkülönbözteti a többi embertől, hogy minden szenvedélyt és elvakultságot legyőzött, azaz megvilágosodott, megvalósította a nirvánát. A különböző buddhista írások szerint Gautama Sziddhártát több buddha előzte meg és fogja még követni. Buddha tehát ember, aki legyőzött önmagában minden tudati elhomályosulást (zavaró érzelmet), szellemi tökéletessége következtében hatalmas erők bontakozhattak ki benne, és erre a tudásra saját erejéből tett szert, nem más tanítómesterek, isteni kinyilatkozás vagy szent iratok tanulmányozásának a segítségével. Buddha tanítása szerint ez az út azonban a buddhává válásig „mások véleménye és saját elmélkedésünk révén” világosodik meg. Bár az útmutatásra szükség van, a szintézis hangsúlyos szerepet kap tanításaiban. Gautama Buddha a hagyományok szerint emberfeletti erőkkel és képességekkel rendelkezett. Tisztában volt a kétkedő tudat működésével, ezért többször válaszolta az őt csodatevésre kérőknek, hogy „...nem szeretem, elutasítom és megvetem a csodákat” (Dígha-nikája – Buddha hosszú beszédei), és nem tett eleget csodákkal kapcsolatos kérésüknek. A képességekre a hagyomány szerint mély meditáció révén tett szert, akkor, amikor a világi életet maga mögött hagyta és aszkéta gyakorlatokat végzett éveken keresztül. Csodákat csak akkor hajtott végre, amikor az érző lények javára akart cselekedni, és intette az őt követőket, hogy az ilyen képességek megszerzése nem célja az általa ajánlott útnak. A történelmi Buddháról műalkotás nem született egészen a 2. századig, elsősorban a korabeli szobrászat anikonista szemlélete miatt. Buddha fizikai testének jellemzése néhány korai írásból ismert. Ezekből az írásokból meríthették modelljüket a korai szobrok és domborművek szerzői is. Főleg a páli kánonban szereplő „Egy nagyszerű ember 32 jellemzője” írás volt nagy hatással a művészekre. Ezt a 32 jellemzőt kiegészíti további 80 másodlagos jellemző is (páli: Anubjandzsana). A Dhammacsakkappavattana-szutta a buddhista hagyományok szerint Buddha első tanításait jelenti a megvilágosodása után. Úgy tartják, hogy Buddha az indiai Nerandzsara folyó melletti bódhifa alatt ülve, meditálás közben érte el ezt a szintet. Ezt követően 49 napot csöndben töltött, majd elutazott Bodh-Gajából a közép-indiai Szárnáthba, a szent város, Váránaszi közelébe. Itt találkozott korábbi aszkéta gyakorlótársaival, akikkel hat évig gyakorolt együtt. Az aszkéták először kétkedve fogadták Buddhát, mivel azt gondolták, hogy az feladta az igazság keresését és az aszkéta gyakorlatokat. De amint meglátták Buddha kisugárzását, megkérték, hogy tanítsa meg nekik, amit megértett. Ekkor adta Buddha azt a tanítást, amit később a Dhammacsakkappavattana-szuttába lejegyeztek. A buddha-vacsana (páli és szanszkrit: „Buddha szava”) azokra a buddhista hagyományok által elfogadott művekre vonatkozik, amelyeket elfogadnak a Buddha tanításaként. Minden hagyomány elfogad bizonyos szövegeket buddha-vacsanaként, amely nem jelenti azt, hogy ezek a történelmi Buddha ténylegesen használt szavai voltak. A legfontosabb buddhista zarándokhelyek az észak-indiai Gangeszi-síkságon és Dél-Nepálban helyezkednek el, az Újdelhi és Rádzsgír közötti területen, ahol Gautama Buddha élt és tanított. Az életéhez kapcsolódó helyek mára fontos zarándokhelyekké váltak a buddhisták és a hinduk számára. Azonban számos más országban is léteznek ereklyék és zarándokhelyek, amelyekben jelenleg vagy korábban jelentős volt a buddhizmus. A buddhista hagyományok korai terjedése Srí Lanka, Burma és Thaiföld théraváda iskolái a szthaviraváda, illetve még pontosabban a vibhadzsjaváda iskola utódai. A théraváda kétszer ment át névváltozáson, és valamikor a 4. század környékén vették fel a „théraváda” nevet. A korai iskolák hagyományait több mahájána iskola is megőrizte. A tibeti buddhizmus összes iskolája a múlaszarvásztiváda-féle vinaját használja és a szarvásztiváda abhidharmát gyakorolja, amelyeket kiegészítettek mahájána és vadzsrajána szövegekkel. A kínai iskolák a dharmaguptaka iskola vinajáját használják főleg. Tudomány, filozófia és vallás Buddha nem fektette írásba tanait, azok megismerése közvetítők útján terjedt. A tan folyamatosan változik a mai napig, kanonizálása a különféle iskolák által tartott zsinatok során történt. A legrégebbi iskolák páli nyelven írott kánonja, a Tipitaka sem tekinthető Buddha beszédei közvetlen lejegyzésének, hiszen ezen (addig szóban áthagyományozott) szövegek Asóka (i. e. 272–232) korában keletkeztek, tehát bő két évszázaddal Buddha halála után. Ennek ellenére meglehetősen konkrétan támaszkodhatunk e szövegek tartalmi egységére, a visszatérő formulákra, így például a négy nemes igazság, a függő keletkezés, az állandó én nemléte, a nemes nyolcrétű ösvény és a nirvánáról, az újraszületések sorozatának megszüntetéséről mint végső célról szóló tantételek. A buddhizmus és a nyugati tudományok már többször bizonyultak kompatibilisnek a történelem során. Ma a buddhizmus és bizonyos tudományos területek között folyamatos párbeszéd folyik. A buddhizmuson belül a filozófiai és pszichológiai tanítások hasonlóságot mutatnak a modern tudományos és filozófiai elképzelésekkel. Például a buddhizmus támogatja a természet pártatlan vizsgálatát (a páli kánonban ezt úgy nevezik, hogy dhamma vikaja) – a vizsgálat fő tárgya az én. A buddhizmus néhány népszerű koncepciója köthető az evolúció, kvantumelmélet és kozmológia tudományaihoz, azonban a legtöbb tudós számára problémát jelent összeegyeztetni a buddhizmus vallási és metafizikai kijelentéseit a tudományos módszerekkel. 1993-ban Jean Piaget kiadta a tanuláselméletét, amelyben azt írta, hogy a buddhizmus a gondolkodás negyedik fajtája a varázslat, a tudomány és a vallás mellett. A Buddha párbeszédeit tartalmazó Kalama szutta sokkal inkább egybecseng a tudományos módszerekkel, mint a hagyományos, hitalapú vallások. Az írás kimondja, hogy a tényeket megfelelően meg kell vizsgálni, hit, spekuláció és másoktól vett információ nélkül. Az 1970-es években több tudományos kísérletből az derült ki, hogy a buddhista meditáció segítségével bepillantást lehet nyerni a pszichológiai állapotok hatalmas kínálatába. Valamivel később – az agyszkennelő technológiák (Funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat vagy a SPECT) egyre tágabb körökben való hozzáférése után – egyre több tudóst foglalkoztatott az, hogy a meditáció használatával milyen tudatállapotokba lehet eljutni. Az ilyen és ehhez hasonló tanulmányokat lelkesen támogatta a jelenlegi dalai láma, Tendzin Gyaco, akit már régóta érdekelt a buddhizmus és a tudomány közötti kapcsolat, és aki rendszeres résztvevője a Tudat és Élet intézet (Mind and Life Institute) által rendezett konferenciáknak. Amennyiben Buddha a megváltás tanának lényegét a dharmákra vonatkozó elméletben látja, akkor a buddhizmus koherens filozófiai rendszerként értelmezhető. A létezés folyamatait racionalitással vizsgálja, és megpróbálja feltárni a folyamatok közötti oksági kapcsolatokat. Eltekint az olyan örök szubsztanciák feltételezésétől, mint isten, lélek, anyag, ezzel együtt metafizikus szemléletű rendszer. Karmikus következményekről és megváltásról beszél, elismeri a mulandó túlvilági lények létezését a mennyekben és az alvilágban. A szent dolgok iránti elkötelezettsége, erőteljes etikai tartalma, szervezeti felépítése miatt a buddhizmust azonban vallási rendszerként is tárgyalhatjuk. Élet és a világ Buddha abból a felismerésből indult ki tanításai során, hogy a világi jelenségek, amelyek körbevesznek bennünket, átmenetiek. A keletkezés és pusztulás örök körforgásában változó jelenségek mélyebb okait kutatva megállapította, hogy az ember és világa egymástól függő alkotórészek összessége, a testi dolgok, érzések, észlelések, elképzelések, ösztönök és tudatos cselekedetek kombinációi, amelyek szintén ki vannak téve a változás örökös körforgásának. Az átmeneti kapcsolatok új, minőségileg egyedi jelenségeket alkotnak, majd ezek felbomlása után a szintén változásnak kitett alkotórészek másfajta kapcsolatokra lépnek. A materializmussal ellentétben tehát azt állítja, hogy nincs egy végső, megbonthatatlan anyagi atomszerűség, amely szervezettségével létrehozza a testeket, és gondolkodó szerveket, hanem ezek az alkotórészek maguk is állandóan változnak. Egyúttal tagadja a halhatatlan lelkek (átman) vagy szellem-monádok létezését, amelyek a test elpusztulása után tovább élnek. Nem ismeri el az örök ős szubsztancia létét sem, amelyből minden szellemi és anyagi keletkezett. Az elemeket, melyek már nem tevődnek össze másokból, véglegesen különálló egységek, „dharmának” nevezik. A föld, víz levegő, tűz ilyen dharmák, de a különböző képességek, mint látás, hallás, érzékelés, az öntudat, a nem tudás, a gyűlölet, a vágy, az óvatosság, a dicsőség, a szépség, a gazdagság, az igazság, a hamisság, a nemi hovatartozás, az alvás, az éhség, a betegség, a születés, a keletkezés, öregedés, halál és sok-sok más is. Az élőlények és konkrét tárgyak konkrét dolgai kivételével a régi szövegek mindent dharmának neveznek, amiből hatás indulhat ki. A karma maga a cselekvési kényszer. A dharma, azaz a hindu világtörvény szerinti felfogása itt egy szűkebb értelmezést kapott, amelyet a buddhizmusban alapvető, vagy végső lételemeknek is fordíthatunk. Ami számunkra egységes személyiségnek látszik, az Buddha szerint különböző dharmák összessége, szuperpozíciója, amelyek látszólag egységes egésszé fonódnak össze. A dharmák együttműködése olyan harmonikus, elmúlásuk és keletkezésük olyan gyorsan történik, hogy képtelenek vagyunk ennek tudatára ébredni. A tapasztalat világában a dharmák állandó mozgásban vannak, más dharmáktól függően keletkeznek, majd megsemmisülnek, hogy újaknak adják át a helyet (lásd: függő keletkezés). Létrejöttük előfeltétele más dharmák sokaságának létezése, mint ahogy a növény létrejötte a legkülönfélébb környezeti hatások függvénye (mag, talaj, levegő, napsütés stb.). Ha egy dharma hatóereje kimerül, az őt létrehozó okok ugyanolyan másik dharmát teremtenek, és ez lép a kiesett helyébe. Az ember tehát egy folyamatosan változó dharmák alkotta folyamat, amely a halállal sem szakad meg, mivel azok a dharmák, amelyek együttesen alkotják az egyént (természeti, fizikai, erkölcsi dharmák), a halál után sem szűnnek meg, hanem működnek tovább, létrehozva az alapfeltételeket egy új individuum megjelenéséhez. Ez az új individuum örökli az elpusztult test valamennyi jó és rossz tettének következményeit. Karma: ok és okozat Az egyszerű elemek, amelyek az egyén külső és belső világát meghatározzák, folyamatos mozgásban vannak, azonban nem összefüggés nélkül, egymástól függetlenül lépnek fel, és nem ok nélkül enyésznek el, hanem szigorú törvényszerűségek alapján. Buddha tanítása szerint ezek az alapelemek a világtörvény (dharma) végtelen sokaságú megnyilvánulásai, amelyek jelen vannak az univerzum rendjében, a karma következmény-okság elvén alapuló erkölcsi világrend kialakításában. Újjászületés A brahmanizmussal és a hinduizmussal ellentétben, amelyek szerint a halott testéből egy önálló szellemi-monád szakad ki, és hatol be az új anyatestbe, és mintegy birtokba veszi a létéhez szükséges fizikai környezetet, addig Buddha egy olyan újramegtestesülést tanít, amelyben egy szüntelenül változó és mozgásban levő tudatáramlás hozza létre, a véget ért létezésben felgyülemlett erők hatása révén, az új individuumot. Ennek megfelelően a lélekvándorlás kifejezés csak akkor alkalmazható a buddhizmusra, ha „lelken” valami teljesen mást értünk, mint a brahminok, azaz a hindu papság vagy mint a legtöbb ókori, keresztény vagy iszlám filozófus. A halott és az, aki a tőle öröklött karmikus erők révén újjászületik, két különböző lény, de mégsem az, mivel az új szükségszerűen következik a régiből, mint őrségváltáskor az őrtüzek is folyamatosságukban követik egymást. A két lét közötti összekötőkapocs az akaratmegnyilvánulások és hajlamok összessége, amelytől az új létezés elemeinek (dharmák) összefonódása függ, mindenekelőtt a vágy az élet akarására (trisná). A sokszoros újjászületés során egyre inkább közelítünk a szenvedélyektől mentes élethez, míg csaknem végtelen újjászületés és megszámlálhatatlanul sok létforma megélése után elérjük a tökéletesen szenvedély- és szenvedésmentes létezést, és világi vándorlásunk véget ér. Megszűnik a karmánk által előírt és kikényszerített újjászületési folyamatsor, eljutunk a nirvána örök nyugalmába. Ez maga is dharma, a világtörvény realitása, de ez abban különbözik minden más dharmától, hogy ezt nem a hajlamok (szankhára) idézik elő, tehát nem is enyészhet el. Szamszára Az élet szenvedés, mivel mulandó, és még a legboldogabb egyén is ki van téve a betegségeknek, öregségnek, halálnak. Ez a szenvedés csak akkor szűnhet meg, ha a trisná és a szenvedélyek, amelyek az újramegtestesülést előidézik, megszűnnek. Ez azonban csak fokozatosan, sok újjászületés után lehetséges. Szenvedés: okok és megoldások Négy nemes igazság A páli Tipitaka szerint a négy nemes igazság Gautama Buddha első tanításai voltak, miután megvilágosodott. Gyakran a buddhista tanítások alapjaként is tekintenek a négy igazságra. Buddha először meghatározta azt, hogy mi a szenvedés, utána megmondta, hogyan jön létre, aztán megállapította, létezik a szenvedés megszűnése, végül elmondta a szenvedés megszűnésének okát. Nemes nyolcrétű ösvény A nemes nyolcrétű ösvény (szanszkrit: árjástánga-márga, páli: arija-atthangika-magga)) a „történelmi Buddha” egyik legfőbb tanítása, aki azt tanította, hogy ennek a módszernek a követése a szenvedés megszüntetéséhez (dukkha) és a megvilágosodáshoz vezető út legfontosabb gyakorlata. A buddhisták ezeknek a tanításoknak az intelmeit arra használják, hogy a jelenségek tiszta természetébe bepillantást nyerjenek, és megszabaduljanak a kapzsiságtól, a gyűlölettől és az érzéki csalódásoktól. A nemes nyolcrétű ösvény a négy nemes igazság negyedik pontjának felel meg, miközben a nemes nyolcrétű ösvény első pontja megegyezik a négy nemes igazság megértésével. Ezt nevezik a buddhizmusban középútnak. A buddhista szimbolikában a nemes nyolcrétű ösvényt gyakran ábrázolják a dharma-kerék (dharmacsakra – vagyis a tan kereke) szimbólumával, melynek nyolc küllője az ösvény nyolc összetevőjét jelenti. Középút A buddhizmus egyik fontos tanítása a középút (páli: maddzshimá patipadá), amit a történelmi Buddha közvetlenül a megvilágosodása után tanított. A középútnak számos definíciója van: A nem-végletesség gyakorlása. Az önsanyargatás és a végletes érzéki örömök közötti középső út. Középút bizonyos metafizikai (filozófiai) nézetek között (például, hogy a dolgok végső soron léteznek-e, vagy nem léteznek) A nirvána magyarázata, azé az állapoté, amikor világossá válik, hogy a világban minden megjelenő dolog kettősség, vagy dualitás és csupán tévedés. Egy másik kifejezés az ürességre, a jelenségek végső természetére (a mahájánában), az eredendő létezés hiányára, ami az állandóság és a nihilizmus - vagy az eredendő létező és a semmi - végleteit kerüli el. Nágárdzsuna rendszerében a középút elnevezése madhjamaka. A valóság természete A buddhizmus a valóság természetét három jellemzőn keresztül írja le: múlandóság (aniccsa), éntelenség (anatta) és szenvedés (dukkha). Ez a három jellemvonás minden érző lényt jellemez. Állandótlanság, éntelenség és szenvedés A mulandóság (páli: ������� aniccsa; szanszkrit: ������ anitja; tibeti: ��������� mi rtag pa; kínai: �� vúcsáng; japán: �� mujō; thai: ������� anitcsang, a páli aniccsából) a létezés három jellegének egyik fontos tana a buddhizmusban. Ezen a buddhista fogalom azt fejezi ki, hogy kivétel nélkül minden függő létezés folyamatosan változó állapotot mutat. A páli aniccsa szó jelentése „állandótlan”, amely két különálló szó összefonódásából keletkezett: 'niccsa' (folytonosság, tartósság) és az 'a' fosztóképző. Az anatta vagy anattá (páli) vagy anátman (szanszkrit: ��������) a buddhizmusban a „nem-Én” állapotára utal (éntelenség, önlét hiánya). A legkorábbi szövegekben Buddha rendszerint arra használta ezt a kifejezést, hogy megtanítsa: minden, amit az érzékszerveink érzékelnek (ebbe a gondolkodás is beleszámít), az valójában nem az „én” vagy az „enyém”. Éppen emiatt nem szabad kötődni hozzájuk. A páli szútrák az ember által átélt jelenségeket öt csoportba („szkandhák” – az öt lét-aggregátum) sorolják. Ezek szolgáltatják a ragaszkodás alapját és az én érzetét. A nikájákban Buddha kifejti, hogy nem csupán az öt szkandha, az azokhoz való ragaszkodással együtt, eredményez boldogtalanságot. Az anatta nem az én tagadását jelenti, hanem a létezés egyik (a felsorolásban a harmadik) jellemzője. A korai szövegekben Buddha annak kifejezésére használta, hogy elmagyarázza, hogy ez az Én, a lélek nem létezése. A szó nem azt jelzi, hogy nem létezik semmilyen én-esszencia, hanem hogy az nem az az Én-kép, amit agyunk megalkotott. Meg kell szabadulni a forma, az érzékelés, a gondolatok és a tudatosság által azonosított önmagunktól, hogy a dolgokat úgy lássuk, ahogy valójában vannak. Ezek a dolgok természetüknél fogva folyamatosan változó dolgok, amelyekkel azonosítani állandónak hitt énünket boldogtalanságot eredményez. A dukkha (páli: ����� dukkha; szanszkrit: ���� duhkha; a nyelvtani hagyományok szerint a dus-kha „nem könnyű” kifejezésből ered, de Monier-Williams angol tudós szerint vélhetően a „dus-stha” prakritizált alakja lehet, melynek jelentése „kiegyensúlyozatlan, elhalkítatlan”) egy páli fogalom, amelyhez számos magyar fogalom párosítható. Általában „szenvedésnek, elégedetlenségnek, nem kielégítő jellegnek” fordítják. A buddhizmusban a létezés három jellemzője közül a dukkha a második (a másik kettő az anatta és az aniccsa), ezen kívül ez a négy nemes igazság első pontja. Függő keletkezés A függő keletkezés avagy a pratítja-szamutpáda (szanszkritul: ���������������� pratítjaszamutpáda, páliul: paticcsaszamuppáda, kínaiul: ��) a buddhizmus egyik fő tana, amely szerint ok-okozati összefüggés van a pszichológiai jelenségek között. Ez tartja fent a dukkhát (elégedetlenség) a világi tapasztalásokban. Ezt fordítják „függő keletkezés”-nek vagy „függőségben való keletkezés”-nek is. Ez jelenti a második nemes igazság bővebb magyarázatát is. A tizenkét oksági láncszem (páli/szanszkrit: ����� - nidána – „ok, alap, forrás vagy eredet”) a függő keletkezés gyakorlati alkalmazása, amelyben a keletkezéssel járó szenvedés eredete az tévelygés (avidjá). Nem érteni a szenvedést, nem érteni a szenvedés okát, nem ismerni a szenvedés megszüntetését, nem ismerni a szenvedés megszűnéséhez vezető gyakorlatokat: ezt nevezik tévelygésnek. Az öt szkandha A szkandhák (szanszkrit:������ szkandha, páli: khandha, jelentése magyarul: „összesség”, „halom”, „tömeg”) a buddhista tudomány szerint a létesülés öt alapvető csoportosulását (aggregátumát) jelentik. A szkandhák a feltételüktől függően keletkeznek és múlnak el. Az öt szkandha a forma, az érzékelés, az érzés, a törekvés és a tudat. A hat érzékszerv a szem, fül, test, orr, nyelv és tudat, és a tárgyaik a forma, hang, érzet, szag, íz és érzékelés. A buddhizmusban ezek a szamszára káprázatának a jelenségei. A történelmi Buddha tanítása szerint ezek közül egyik sem „én” vagy „enyém”. A théraváda értelmezés szerint akkor keletkezik szenvedés, amikor valaki azonosul vagy ragaszkodik bármelyik aggregátumhoz. A szenvedéstől úgy szabadulhatunk meg (nirvána), ha lecsökkentjük és megszüntetjük a ragaszkodást a szkandhákhoz. A mahájána hagyomány hozzáteszi még azt is, hogy a legvégső felszabadulás úgy jön létre, hogy az egyén mélyen megtapasztalja, hogy az aggregátumok önállóan, mindentől függetlenül nem léteznek. Üresség Az üresség (szanszkrit: ������� súnjata; páli: suññatā) a szövegkörnyezettől függően többféle jelentéssel bír. A théravada buddhizmusban a súnjata gyakran utal a tapasztalás öt halmazának nem-én (páli: anatta, szanszkrit: anátman) természetére és a hat észlelési alapra. A súnjata kifejezés szintén jelölhet egy meditatív állapotot vagy élményt. A 14. dalai láma elmondása szerint (gelugpa iskola): Megvilágosodás Nirvána Buddha úgy jellemezte a nirvánát, hogy a tökéletesen nyugodt tudat állapota, amely megszabadult a vágyakozásoktól, haragtól és egyéb kínzó állapotoktól (klésák). Ez egyben a „világ végét” is jelenti, hiszen nem marad utána öntudat, és a tudatnak nincs határa. A tudat megleli a békét az egész világgal, együtt érez minden lénnyel, és lemond a rögeszmékről és a berögzülésekről. Ezt a létező alaköltés szenvedéseinek lecsendesítésével és az újabbak megszületésének megakadályozásán keresztül éri el. A nirvánában a vágyakozás és utálat gyökere kerül kiirtásra. Ezután az ember már nincs kitéve szenvedésnek (páli: dukkha) és további újjászületéseknek a szamszárában. A páli kánon szerint a nirvánában megtapasztalható a dolgok üres természete (súnjata) is. A Dhammapada szentírásokban Buddha azt mondja, hogy a nirvána a „legnagyobb boldogság”. Ez egy kitartó, mindent átható boldogság, amely a megvilágosodással keletkező nyugodtsággal jár. A nirvánát kísérő tudást a bodhi (megvilágosodás) szó fejezi ki. Buddhák A buddhaság a buddhizmusban a tökéletes megvilágosodás állapotát jelenti (szanszkrit: ������������� – szamjakszambódhi; páli: ������������ – sammāsambodhi). Az úgynevezett buddha eredeti értelmezés szerint a tudat tökéletesen megvalósított állapotát jelenti, de buddhának nevezik a buddhizmusban azt a személyt is, aki a dharma követésével megvilágosodott, felismerte a „tökéletes igazságot”, és megszabadult a létforgatagból, a „szamszárából”. A különböző tanoktól függően változnak a vélemények, hogy ez a szint milyen mértékű eltávolodást jelent a hétköznapi élettől (aszkéta gyakorlatok). Buddhának vagy történelmi Buddhának nevezik a Sákjamuni Buddhát, aki körülbelül 2560 évvel ezelőtt született a mai Nepál területén, királyi család sarjaként. Harmincöt évesen, hat év mély meditáció után felismerte a tudat valódi természetét, és így elérte a megvilágosodást. Az elkövetkező negyvenöt évben Buddha tehetséges tanítványok ezreinek tanította azokat a módszereket, amelyekkel a megvilágosodás elérhető. A történelmi Buddha tanítása szerint a megvilágosodás a legmagasabb szintű időtlen öröm. Nincs semmi kielégítőbb vagy teljesebb, mint minden dolog, minden idő, minden lény és minden irány egységének az állapota. A théraváda buddhizmus hagyományai szerint a buddhák saját maguk erejéből érik el ezt a szintet, mindenféle tanító segítsége nélkül, olyan időszakban, amikor a négy nemes igazság vagy a nemes nyolcrétű ösvény tana nem létezik a világon. Ezzel szemben bizonyos mahájána hagyományok szerint (főleg a Lótusz szútra követői) a buddhaság egyetemes és minden érző lényben megtalálható, és megfelelő gyakorlással el is érhető még a jelenlegi életében, méghozzá „világi élvezetektől” való mindenféle lemondás nélkül. Ebből is látszik, hogy rendkívül széles skálán mozognak a vélemények, hogy milyen módszerekkel érhető el a buddhaság. Bodhiszattvák A buddhizmusban a bodhiszattva (szanszkrit: ���������� bodhiszattva; páli: �������� bódhiszatta) vagy egy megvilágosodott (bódhi) lét (szattva) vagy egy megvilágosodott személy vagy a szanszkrit helyesírás szerint véve (satva) „hős tudatú (szatva) a megvilágosodásért (bódhi)”. Találkozhatunk még magyarul a világosságra törő vagy a megvilágosodott lény kifejezésekkel. A théraváda buddhizmusban ez a cím elsősorban Gautama Buddhát takarta, még mielőtt megvilágosodott volna. A mahájána buddhizmusban bővebb jelentéssel bír. Ide tartoznak azok, akik minden érző lény üdvéért világosodnak meg, és saját szellemi erejükkel másokat is a megvilágosodáshoz vezetnek. Az ilyen bodhiszattva nem távozik a nirvána állapotába, hanem halála után a Tushita-mennyben várakozik, míg minden lény el nem éri a megvilágosodás állapotát. A hínajána buddhizmusban csupán 24 bodhiszattva van. Buddhista kozmológia A buddhista kozmológia a világegyetem alakjának és fejlődésének buddhista szövegekben történő jellemzése. Ezt a kozmológiát részletesen leírja a théraváda és a mahájána irányzatoknál található Abhidharma is. Ez a különböző buddhista hagyományokban szereplő szútrák és vinaják világegyetemről szóló elemzéseinek és egyeztetéseinek a végterméke. A buddhista kozmológia leírásainak megfelelő világ képe nem tekinthető a világegyetem szó szerinti leírásának. Következetlen és nem is lehet következetessé tenni még a korabeli indiai csillagászati adatokkal sem. Azonban nem is annak szánták ezt a kozmológiát, hogy a hétköznapi ember által észlelt világot írja le; sokkal inkább egy olyan világ, ahogyan a divjacsaksusz (páli: dibbacsakkhu), az „isteni szem” lát – amellyel egy buddha vagy egy arhat megfigyelheti az összes többi világot és a bennük keletkező (születő) és elmúló (elpusztuló) lényeket. Ezt a kozmológiát szimbólumokon és allegóriákon keresztül is értelmezték. A buddhista kozmológiát két egymáshoz kapcsolódó részre lehet osztani: térbeli kozmológia, amely a világegyetemen belüli különböző világok elosztását írja le, és az időbeli kozmológia, amely jellemzi a világok keletkezését és elmúlását. A térbeli kozmológiát két ágra lehet osztani: az egyik a függőleges (vagy csakravála) kozmológia – amely függőleges irányban osztja el a világokat (némelyik magasabban, némelyik alacsonyabban van) –, a másik a vízszintes (szahaszra) kozmológia a függőlegesen elhelyezett világokat rendezi ezres, milliós vagy milliárdos csoportokba. A függőleges kozmológiában a világegyetem sok világból áll (lokáh). Ezeket nevezik birodalmaknak, mezőknek vagy síkoknak is, amelyek egymásra helyezett rétegekben helyezkednek el. Mindegyik világ egy tudatállapotnak vagy létállapotnak felel meg. A világ azonban nem jelöl egy helyet, mint ahogy az azt alkotó élőlények teszik, csupán a karmájuk (cselekedetük) tartja azt fent, és ha ennek a világnak a lakói elpusztulnak, akkor az egész világ is megsemmisül. Ugyanígy keletkeznek ezek a világok, az első lakó megszületésével egyetemben jelennek meg. A különböző világok fizikai különválása nem is annyira lényeges, mint a mentális. Annak ellenére, hogy az emberek és az állatok egyazon fizikai környezeten osztoznak, mégsem tartoznak egy világhoz, mivel a tudatuk máshogyan fogja fel és reagál a saját környezetére. A függőleges kozmológia 31 létezési síkra van osztva, amelyek három birodalomban (dhátu) helyezkednek el. Mindegyik sík külön tudatállapotnak felel meg. A három világ (Tridhátu) a nem anyagi birodalom vagy az alaknélküliség 4 birodalma (arúpa-vacsara), a 16 finom anyagi birodalom avagy az alakok 16 birodalma (rúpa-vacsara) és az érzéki vágyak 15 birodalma (káma-vacsara). A mi naprendszerünkben, azaz ezen a létsíkon „öt vagy hat érzéki birodalom” létezik. Előfordul, hogy az arúpa-vacsara és a rúpa-vacsara birodalmakban született összes élőlényét „istenként” osztályoznak (déva). Ám ez a fogalom nem teljesen világos, ugyanis bármely olyan lényre vonatkozhat, amely hosszabban és boldogabban él, mint az ember. A többségük nem isten a szó hétköznapi értelmében, hiszen semmi közük nincs az emberekhez. A vízszintes (szahaszra) kozmológia a függőlegesen elhelyezett világokat rendezi ezres, milliós vagy milliárdos csoportokba. Buddha szerint az univerzum időben is és térben is végtelen. Az összes világ és birodalom egy egységet alkot (Szakvala), amely a naprendszer méretének felel meg (Szalvala). Ezer naprendszer csoportját nevezik „Szahasri Loka Dhat” néven (vagy kis csilliókozmosz). Erről úgy tartják, hogy a Tejút méretének felel meg. Egymillió naprendszer csoportja „Divi Szahasri Loka Dhatu” (vagy közepes dicsiliókozmosz). A legnagyobb csoport egytrillió naprendszerből áll. Ezt „Thri Szahasri Loka Datu”-nak vagy nagy tricsiliókozmosznak nevezik. Egy ilyen utóbbi csoportban egyszerre csak egyetlen buddha létezhet. A buddhista időbeli kozmológia leírja, hogy hogyan keletkezik és múlik el a világegyetem. Egyéb ind kozmológiához hasonlóan végtelen időt tartalmaz és ciklikusságot. Ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan ugyanazok az események történnek benne, csupán a nappal-éjjel, tél-nyár körforgás a jellemzője. Az idő mérésének alapegysége a mahákalpa vagy „Nagy Eon” (jap: �� daigó). Emberi években ez egyszer sincs megfogalmazva, de nagyon hosszú időt takar – milliárd években vagy még többen kell számolni. Egy mahákalpa négy kalpára vagy „eonra” (jap: � kó) van osztva: Vivartakalpa „kialakulás eonja” – ez alatt jön létre a világegyetem. Vivartaszthájikalpa „kialakulás-megtartás eonja” – ez alatt az idő alatt a világegyetem megtartja kialakult formáját. Szamvartakalpa „feloszlás eonja” – ez alatt az idő alatt a világegyetem feloszlik. Szamvartaszthájikalpa „feloszlás-megtartás eonja” – ez alatt az idő alatt a világegyetem üres állapotot tart fent. Mindegyik kalpa fel van osztva húsz antarakalpára (páli: antarakappa; jap: ��, „eonon belül”) – mindegyik egyenlő hosszú. A buddhizmus főbb iskolái A buddhizmus tanrendszere egy hasonlattal élve egy nagy házra hasonlít, amelyre a lakók folyamatosan újabb emeletráépítéseket húznak fel, és amíg a fenn lakók szükségesnek és jogosnak ismerik el az alsó emeletek létezését, addig az alsó emeletek lakói idegenkedve, elutasítóan viselkednek az emeletráépítési törekvésekkel szemben. A két fő áramlat a théraváda (ősi tanítás) és a mahájána (nagy szekér vagy nagy jármű) néven ismert. A mahájána felsőbbrendűnek tartja magát, és lenézően hínajánának, kis, azaz hitvány szekérnek nevezi az eredeti, régebbi felfogást. Azt vallja, hogy minden embernek törekedne kell arra, hogy bodhiszattvává (a bodhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják) váljon, ennek a célnak a megvalósítása érdekében aktív etikát tanít. 1933-ban Kőrösi Csoma Sándor lett az első európai, akit Japánban bodhiszattvának nyilvánítottak. Sírja buddhista zarándokhely lett. Mindketten elismerik az ősi iratok tanításait, azonban mahájána, a hagyományos buddhista tanokat átértelmező gondolatvilágát új iratok felfedezésével próbálta igazolni, amit a „kis szekér” képviselői kétségbe vontak. Az indiai „szellem” toleranciájának és türelmének köszönhetően a két fő tábor között sem alakult ki európai értelemben vett vallási ellentét, sőt, máig előfordul, hogy a két buddhista áramlat hívői egyazon kolostorban élnek együtt a legnagyobb egyetértésben. Mindkét irányzat szerint a jelenségek nem rendelkeznek önvalóval, egy egységes megfogható és azonosítható lényeggel, a világ valamennyi jelenségét átmenetinek tartják. Mindkét iskola elismeri, hogy a parinirvána (teljes kialvás) után nem lehet semmit állítani Buddháról. Gautama tanait később tanítványai foglalták írásba. A legrégibb irat a páli nyelvű Tipitaka (szanszkrit: Tripitaka – három kosár), amely az alaptanításokat írja le. Ezek kiindulópontja az a felismerés, hogy az egész élet szenvedés, melynek oka az élethez való ragaszkodás. Akinek sikerül lemondania a vágyakról, az kiszabadul az újabb szenvedéseket hozó újjászületésekből, és eljut a nirvánába, ami nem a teljes megsemmisülés, hanem a léten túli, szavakkal ki nem fejezhető állapot a mahájána irányzat szerint, míg a hínajána szerint csak a vágyak kialvása. A mahájána szútrák (tankönyvek) szanszkrit, kínai és tibeti nyelven írott művei közül a következők a legfontosabbak: A bölcsesség tökéletessége (Pradzsnyápáramitá) A Tiszta Ország rendszere (Szukhávati-vjúha) A Jó Törvény Lótusza (Szaddharma-pundarika) A Tan ceyloni kinyilatkoztatása (Lankávatára) A Buddha-ékszer (Buddhávatamszaka) Az eredeti, régebbi felfogás szerint (théraváda iskola) a buddhák száma korlátozott, a világ meghatározott korszakaiban lépnek fel, és ugyanabban a kozmikus rendszerben csak egy létezik belőlük. A hínajána szerint az egyén külső és belső világa is egyszerű elemekre osztható, amelyek azonban szigorú törvényszerűségnek vannak alárendelve. A mahájána ezzel szemben azt tanítja, hogy a világ egységes, és minden a tudat teremtménye (jógácsára), de van olyan irányzat is (madhjamaka), amely e világot illúziónak, nem létezőnek, önlét nélkülinek tartja. A jógácsára filozófia alapítója Vaszubandhu, a madhjamaka filozófia alapítója pedig a második században élt Nágárdzsuna. A jelenleg elterjedtebb mahájána szerint a buddhák száma csaknem végtelen, és minden lényben benne van potenciálisan a buddhává válás képessége, azaz a számtalan újjászületés fokozatosan érleli buddhává azt, aki erre az útra lép, így a létezés megannyi fokán álló lény között jelenleg is található olyan, aki a jövőben buddhává érik majd. A nirvána a mahájána irányzat szerint nem a teljes megsemmisülés, hanem a léten túli, szavakkal ki nem fejezhető állapot, míg a hínajána szerint csak a vágyak kialvása. A számtalan buddha feltételezése a mahájána buddhizmusban felvetette annak a lehetőségét is, hogy ezek a már üdvözültek jótékony hatással vannak a földi élőlényekre, tehát hozzájuk imádkozni szintén üdvözítő hatású. Ezzel együtt kialakult egy gazdag mitológiai hitkör, amelyeket a hinduizmushoz hasonlatos kultuszokkal imádtak. A mahájána buddhista eszmekör megjelenése elősegítette a buddhizmus terjedését olyan országokban is, ahol a kultuszoknak, a többistenhitnek és vallási tiszteletnek régebbi, mély gyökerei voltak (például brahmanizmus). A meglévő ind vallások, elsősorban a hinduizmus, brahmanizmus behatásainak következtében éppen a mahájána buddhizmus adott lehetőséget az eredeti tanok háttérbe szorítására, illetve arra, hogy megtörje a tan ellenállóerejét. Ezzel egy időben (i. sz. 1000 körül) már megmutatkoztak a jelei a vallás bizonyos mértékű regressziójának is (ebben a szubkontinens északnyugati részén ekkortájt terjeszkedő iszlám is szerepet játszott). Ezzel együtt lehetőséget adott, többek között, az indiai kasztrendszer merevségének feloldására, hiszen a buddhista szerzetesrendek kasztoktól függetlenül fogadtak be „bodhiszattvákat”. (Bővebben: A buddhizmus története Indiában) Elterjedés és változatok Az i. e. 3. században Srí Lankán és Nepálban, misszionáriusok térítő tevékenysége útján az 1. századtól Kínában, a 4. században Koreában és Indonéziában, míg Japánban a 6., Tibetben a 8., Mongóliában és a mai Oroszország egyes területein pedig az első ezredfordulótól terjedt el. (Bővebben: Buddhizmus Kelet-Ázsiában) Indokínában (Kambodzsa, Khmer Birodalom, Angkor) és Ceylon (Srí Lanka) szigetén Hátsó-Indiában, Burmában (Mianmar) a hínajána vagy théraváda buddhizmus a meghatározó. Az indonéz szigetvilágban az iszlám terjedéséig a hinduizmussal vállvetve erős vallási tényező volt. (Bővebben: Buddhizmus Délkelet-Ázsiában) A kínai szellemi életben, a kínai univerzalista tanok mellett sokszor császári támogatással, sokszor hivatalos üldöztetések közepette tartotta meg befolyását. Kínában, Koreában és Japánban elsősorban a meditációs iskola terjedt el, a mahájána különböző változatai (például:Tiszta Föld buddhizmus és a meditációt hangsúlyozó irányzat, a csan (koreai szon, japán zen). (Lásd még: Koreai buddhizmus) A zen ma is Japán legnagyobb buddhista szektája, egyedi vonásokkal, mint például, hogy a kezdetektől elvetette a papi nőtlenséget. Ezek a buddhista iskolák már bőségesen merítettek a taoista szemléletből, illetve a kelet-ázsiai természetvallások világából. Tibetben (és Mongóliában, valamint Oroszország egyes területein) a mahájána rituáléiból, illetve a mágikus formák citálásából kialakultak a buddhista tantrizmus különböző fajtái is, amelyek a későbbiekben önálló szekérré alakultak (például a gyémánt szekér). Ez az áramlat az i. sz. 600-as években Bengáliából kiindulva érkezett Tibetbe, azonban az itteni („bön”: egyfajta démonhit) vallással szemben kezdetben csak kevéssé érvényesült. Amint az indiai szerzetesek, a papság szerepe erősödött a szellemi, kulturális és állami életben, úgy vette át az állam irányításának szerepét az a sajátos iskola, amely a „khubilgani öröklési rend” néven vált ismertté, ahol is feltételezik, hogy a lhászai főpap, a dalai láma halála után az egy gyermekben testesül meg újra, akinek kilétét különböző égi jelek alapján meg lehet állapítani. A tan összefoglaló neve a vadzsrajána. A tibeti buddhizmus hivatalosan elismert öt fő irányzata a nyingmapa, a szakjapa, kagyüpa, a gelugpa és a dzsonangpa. Őszentsége, a 14. dalai láma a gelug iskolának a tagja, ám az intézménynek nem a legfőbb személye (az mindenkor a Ganden kolostor vezetője, Ganden Tripa). A lámaista hierarchia és egyházrend helyzetében nagy változásokat hozott Tibet kínai annektálása (1951), ami a dalai lámát Indiába való menekülésre kényszerítette (1959). Szokás külön venni az Amerikában és Európában terjedő buddhizmust, bár a metafizikai tanítások nem térnek el a fentebb említett hagyományos iskoláktól, de a közösségi előírások terén megpróbálnak alkalmazkodni a nyugati életformához. A buddhista vallás Nyugaton először a szaktudósok tevékenységéhez kötődött, Sir Monier Monier-Williams szanszkrit szótára (Oxford, 1899.), T. W. Rhys Davids és William Stede páli szótára (London, 1921.) és Kőrösi Csoma Sándor tibeti szótára nyitotta meg a szövegek gazdag tárházát a nyugati érdeklődők előtt. Sir Edwin Arnold elbeszélő költeménye, az Ázsia világossága 1879-ben már önálló nyugati alkotás volt. A Tan nyugati értelmezéseinek sorát a Teozófiai Társulat nyitotta meg. Henry Steel Olcott tevékenységét a buddhista világban is általános tisztelet övezi, a Srí Lanka-i főváros egyik fő utcáját róla nevezték el, s az általa tervezett buddhista zászlót 1952 óta világszerte használják. Önálló nyugati vallási irányzatként jött létre 1968-ban a Nyugati Buddhista Rend, újabb nevén Triratna Buddhista Rend. Ennek legfontosabb vallási újítása, hogy a rend tagjai nem szerzetesek, hanem "dhammacsári" világi felavatást kapnak. A rend alapítója Bhante Sangharakshita a második világháború után angol katonaként maradt Indiában, ott tanult húsz éven át, majd a hippimozgalom idején már Londonban szervezte az egyházat. Fő művét magyar nyelven a Dzsaj Bhím Közösség jelentette meg A Dharma jelentése címmel 2014-ben Agócs Tamás fordításában. Az ún. jobb oldali út a függőség kioltását a vágyak kioltásával akarja megvalósítani, az ún. bal oldali, tantrikus út, megengedi a vágyakat, amennyiben a függőséget el lehet kerülni tudással. A buddhizmus Magyarországon Magyarországon a buddhista irodalomnak komoly hagyományai vannak, Kőrösi Csoma Sándortól kezdődően a 20. század első felében megjelent fordításokig. A buddhista tanok közvetlenül is terjedhettek, éppen az egyházilag legsötétebb időkben, ugyanis Budapesten 1952-ben megalakult a Buddhista Misszió, amely 1956-tól a német származású Anagarika Govinda és az általa vezetett Árja Maitréja Mandala rend támogatását élvezte. Könyveket ugyan nem adhattak ki, ám szamizdat formájában már az 1980-as években jegyzeteket sokszorosítottak, amelyek 1989 közeledtével egyre komolyabb külsőt kaptak, és könyvként is megjelenhettek. A misszió vezetője Hetényi Ernő volt, aki 1956. október 8-án kapott beavatást Dapa Kasszapától a rendi hierarchia egyenes ági leszármazási vonalába. 1956. november 2-án pedig a Legfelsőbb Rendi Tanács és Láma Góvinda a „doctor philosopiae buddhologiae” címmel ismerte el munkásságát. Ugyancsak 1956-ban alapította Hetényi Ernő Budapesten a buddhológiai intézetet, amely a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet nevet kapta. 1990 után sorra alakultak a buddhista rendek, iskolák, a hirtelen jött szabadság azonban bizonyos fokú felhígulást eredményezett. A tan könyvkiadása is átvette a könnyedebb, ám kevésbé alapos angolszász kézikönyveket, ugyanakkor Kőrösi Csoma Sándor munkáinak jó része még ma is lefordítatlan. Magyarországon ezidáig hét sztúpát (emlékhelyet) építettek: Budapesten (2), Budakeszin, Bükkmogyorósdon (Csernelyben), Zalaszántón, Tar községben és Becskén. 2006-ban autentikus tibeti láma helyezi székhelyét Magyarországra. A Tiszteletreméltó Láma Kalszang, Szakja Trizin személyes küldötte, aki azóta is, mint a magyarországi szakjapa közösség rezidens lámája, tanításokat és meghatalmazásokat ad. 2014. Szeptember 22-én reggel 6 órakor indult el Magyarország első buddhista rádió adója, a Buddha FM online rádió. A rádió „alkotói a magyarországi buddhista közösségek, a Tan Kapuja Buddhista Egyház és Főiskola tagjai, tanítói, diákjai és az élet”. Szerzetesi élet A buddhista szerzetesrend hagyományosan két nagy gyülekezetre osztható: a szerzetesekre (bhikkhu) és az apácákra (bhikkhuni). Kezdetben Buddha tanítványai csak férfiakból álltak, azonban Buddha nevelőanyja Mahá Padzsápatí Gótamí kérésére és Ánanda közbenjárására 500 nő megkapta az engedélyt, hogy belépjen a szanghába. A vadzsrajána hagyományban (Tibet és Nepál) nem alakult ki bhikkhuni hagyományvonal, viszont a mai napig léteznek a kelet-ázsiai közösségekben. 2007 óta több helyen is sikerült újra feléleszteni ezeket a hagyományokat. A szerzetesek és apácák a buddhista közösségekben ma is fontos szerepet töltenek be. Első és legfontosabb feladatuk, hogy megőrizzék a tanokat és tartsák be a szabályokat. Példát kell mutatniuk a világi közösség számára, és segíteniük kell a világi embereket abban, hogy ők is erényekre tehessenek szert. Ezt úgy tehetik, ha ajándékot adnak az egyházi személyeknek. Cserébe a szerzetesektől és apácáktól elvárják, hogy aszkéta életet éljenek, tanulmányozzák a tanokat és végezzenek meditációkat. A bhikkhuk és bhikkhunik először növendékek lesznek (srámanera és srámanerí) néhány évig. Bizonyos feltételeknek meg kell felelni, mielőtt valakit felvesznek a buddhista közösségbe: 7 és 70 év között kelle lennie, nem szegte még meg a sílát (magaviseleti szabályok csoportja). A fiú növendékek rendszerint igen fiatal korban beállnak srámanerának, de legtöbbször 8 éves kor után. A nők általában csak felnőttkorban állnak be srámanerínek, mivel velük szemben nincs semmilyen elvárás. A srámanerák a tíz buddhista szabály szerint élnek és nem vonatkozik rájuk a szerzetesek összes szabálya – vinaja. A magasabb – bhikkhu és bhikkhuni – szintekbe nem nyerhetnek felvételt a 20 évnél fiatalabbak. A nők esetében hasonló a rendszer, az ő esetükben azonban általában öt évig maradnak srámaneríként. Thaiföldön a szerzeteseket a közösség ellátja, amiért cserébe ők spirituális segítséget nyújtanak a közösségnek. A bhikkhuk és bhikkhunik eskütétel után bármikor elállhatnak esküjüktől és visszatérhetnek a világi életbe. Ezt követően később újból felvehetik esküjüket, és visszafogadhatja őket a szangha. A vinaja szerint a bhikkhunikra ez a szabály nem vonatkozik, ha egyszer egy bhikkhuni leadta a fogadalmát, többé abban az életében nem veheti őt vissza a szangha. A bhikkhuk akár hétszer is felvehetik és leadhatják fogadalmukat. A vinaja szabályainak megszegése bizonyos súlyos esetekben arra az életre vonatkozóan a rendből való kizárást is maga után vonhatja. Burmában, Tajvanban és Hongkongban néha a világi emberek egy hétre vagy egy hónapra is fogadalmat tehetnek. Thaiföldön jelenleg csak a férfiak számára van ilyen lehetőség. A fegyelmi szabályok arra hivatottak, hogy a szerzetesek és apácák számára lehetővé tegyék az egyszerű és összpontosított életvitelt, nem az aszkézis a fontos. A nőtlenség és hajadonság fontos különbségtétel egy szerzetes és egy háztulajdonos között. A hagyománytól függően a szerzetesek csak napi egyszer étkezhetnek és csak a világi emberek adományaiból vagy a kolostor konyhájából, amit a világi közösség adományaiból tartanak fent. A keresztény szerzetességgel ellentétben a buddhista szerzeteseknek nem kell engedelmeskedni semmilyen felsőbb hatalomnak, azonban az elvárás, hogy a felsőbb szinten álló szerzetesek felé tiszteletet kell mutatni (a thai hagyományban az számít felsőbb szintű szerzetesnek, aki már több esős évszakban végzett elvonuláson vett részt). Buddha nem jelölt ki utódot, és senki nem köteles engedelmeskedni a szerzetesi szabályoknak. Az egyes csoportok együttesen hoznak döntéseket a közösség rendszeres gyűlésein. Ekkor döntenek szabályszegésekről és a kommunális javak elosztásáról. A tanító-tanítvány kapcsolatokat is megvitatják, de nincsenek előírt szabályok, sem parancshozók. Egy apát vagy apáca van általában megbízva azzal, hogy a napi adminisztrációkat elvégezze, és kijelölhet másokat, hogy segítséget nyújtsanak neki. Egyes hagyományokban ezeket a szerepeket szavazással döntik el, más hagyományokban a világi közösség választja ki őket – például Thaiföldön. Speciális tanulási módszerek a tibeti kolostorokban Vitázás A szerzetesek buddhista tanokról szóló vitázási gyakorlata a tanulás folyamatának részét képezi a Szera kolostor főiskoláin. Ezáltal jobban elsajátítják a buddhista filozófia megértését, és magasabb szinten tudják folytatni tanulmányaikat. Erről a gesztusokkal kiegészített vitázási hagyományról úgy tartják, hogy a Szera kolostor sajátossága. Látogatók is meg szokták hallgatni a vitákat, amelyeket meghatározott menetrend szerint szoktak tartani, minden nap a kolostor 'vitaudvarán'. Eljárások és szabályok A szerzetesek a tanáraik előtt vitáznak, és a kérdező és a válaszoló is betartja az alaposan kidolgozott szabályokat és eljárásokat. Az ehhez hasonló vitázások hagyománya az ősi indiai ‘Hindu ortodoxiában’ keresendő, amely aztán átszállt a tibeti hagyományokba is a 8. század környékén. A vitagyakorlatok a kolostor falain belül történnek. A védőnek meg kell védenie a nézőpontját az adott vitatémában. A vita egy Mandzsusríhez intézett könyörgéssel (invokáció) kezdődik, amelyet hangosan és éles hangon olvasnak fel. A kérdezőnek tömören kell kérdeznie, és a védőnek egy meghatározott időn belül kell válaszolnia. A vita lezárását meghatározott válaszok jelzik, például: „Elfogadom (do), az ok nem megalapozott (ta madrup), vagy nincs átjárás (Kyappa majung)”. Sokszor a megvitatott kérdések csak arra szolgálnak, hogy félrevezessék a téma védőjét. Ha a védő ugyanis nem képes egy megszabott időn belül válaszolni, csúfos kifejezést érdemel. A tibeti vitagyakorlatokban a vitát hallgató közönségnek nincs szerepe, és nincs döntőbíró sem. Azonban ha a védő oldaláról közvetlen ellentmondás van, akkor formális döntés következik, hogy ki nyerte a vitát. Fizikális gesztusok A vitákat élénk gesztusok kísérik, amelyek élettel töltik meg a gyakorlatot. Minden egyes gesztusnak megvan a saját jelentése, amelyek közül egyesek drámaiak (szimbolikus értékűek): minden kérdés után hangosan összeütik a tenyerüket, hogy kifejezzék érvelésük hatalmát és bizonyosságát; a védő által tett rossz válasz esetén az ellenfele a kezével három kört rajzol a védő feje köré, és közben hagos sikítással igyekszik elbizonytalanítani a védőt; az ellenfél hibáját úgy jelzik, hogy a szerzetesi ruhájának felső részét a derekukhoz dörzsölik; általános a hangos tenyércsapkodás és intenzív verbális szóváltás. A lényege az egésznek, hogy a másikat helytelen érvelésbe keverjék. Mindig, amikor új kérdést tesznek fel, a tanár a kinyújtott bal tenyerébe csap a jobb tenyerével. Amikor egy kérdést helyesen válaszolnak meg, akkor a tanár a jobb kézfejét visszahúzza a bal tenyerébe. Amikor a védő nyeri a vitát, akkor allegorikusan kétségbe vonja a kérdező bölcsességét buddhistaként. Buddhista szövegek A buddhista szövegeket sokféleképpen lehet csoportosítani. A nyugati tudósok a kézirat, kanonikus írás kifejezéseket nem egységes módon alkalmazzák a buddhizmus területén. Például egyesek két csoportra osztják a szövegeket: kéziratokra és kanonikus szövegekre. Mások a kéziratokat kanonikus, magyarázó és pszeudo-kanonikus szövegekre osztják. Egy másikfajta csoportosításban a "Buddha szavait" (buddha-vacsana) különböztetik meg az összes többi szövegtől. A különböző buddhista iskolák különböző hangsúlyt fektetnek a szövegek tanulmányozására. Sok más vallással ellentétben a buddhizmusban nincs egy olyan központi szöveg, amelyet minden hagyomány követne. Ennek ellenére néhány tudós a Vinaja-pitakát és a Szutta-pitaka első négy nikájáját (gyűjteményét) tekinti az összes buddhista hagyomány közös alaptanításának. Ez félrevezető lehet, ugyanis a mahájána hagyományban ezeket csupán bevezetőnek tekintik, nem fő tananyagnak. A tibeti buddhizmusban például az ágamák többségét le sem fordították (bár elméletileg elfogadják azokat) és Kínában és Japánban sem játszik szerepet sem az egyházi, sem a világi emberek vallási életében. Más tudósok szerint nem nevezhetünk meg közös alaptanításként semmilyen buddhista szöveget. A buddhista kánonok mérete és összetettsége megnehezíti a buddhista filozófia megértését. A théraváda buddhizmus követői a páli kánont veszik alapul, míg a mahájána buddhizmusban a mahájána szútrákat és a saját vinajájukat követik. A páli szútrák, egyéb szövegekkel együtt, szorosan kapcsolódnak a más iskolák által használt ágamákhoz. Történtek korábban különböző kísérletek, hogy létrehozzanak egy közös buddhista kánont a buddhizmus összes fő tanával. A théraváda hagyományban a papnövendékek számára létrehoztak összesűrített 'tanulmányi szövegeket', amelyek népszerű és befolyásos szövegeket rendeztek egy kötetbe. Később Srí Lankán a Dhammapada hatalmas sikereket ért el egységesítő szövegként. A páli Tipitaka A páli Tipitaka (jelentése: "három kosár") a Vinaja-pitaka, a Szutta-pitaka és az Abhidhamma-pitaka szövegeire utal. A Vinaja-pitaka tartalmazza a buddhista szerzetesek és az apácák magaviseleti szabályzatait, illetve magyarázatokat, hogy miért és hogyan alakultak ki ezek a szabályok. A Szutta-pitaka tartalmazza a Gautama Buddhának és a tanítványainak tulajdonított példabeszédeket. A később keletkezett Abhidhamma-pitakát tartják Buddha magasabb szintű, rendszerezett tanításainak. A páli Tipitaka az egyetlen korai Tipitaka (szanszkrit: Tripi�aka), amely érintetlenül fennmaradt eredeti nyelven. Fennmaradtak még ezen felül részletek a szarvásztiváda, a dharmaguptaka, a mahászánghika, a kásjapíja és a mahísászaka iskolák Tipitakáiból is. Ezek többsége kínai nyelvű fordításokban maradt fent. Egyes források szerint néhány korai buddhista iskolának öt vagy hét pitakája is létezett. Az írások szerint Buddha halála után hamar megtartották az első buddhista tanácskozást, amelynek elnöke Mahákásjapa (páli: Mahákasszapa) volt. A zsinat célja Buddha tanításainak összefoglalása volt. Upáli elszavalta a vinaja teljes szövegét, Ánanda pedig a dharma tanításokat mondta vissza emlékezetéből. Ezek váltak a Tripitaka alapjává. Azonban ezeket a tanításokat kezdetben csupán szájról szájra hagyományozták és csak az i.e. 1. században írták le őket először. Ezért a buddhista iskolák szútrái és a vinaják igen eltérő elemeket tartalmaznak, köztük a példabeszédek, a szövegmagyarázatok, a kozmológiai és kozmogóniai szövegek, Gautama Buddha korábbi életeinek történetei és egyéb témák tekintetében. A kánon nagy része nem kifejezetten "théraváda", inkább olyan tanítások gyűjteménye, amelyet ez az iskola őrzött meg a korai, nem szektariánus tanításokból. Mahájána szútrák A mahájána szútrák buddhista szövegek elég tág fogalma, amelyeket a mahájána hagyományokban használnak és úgy tekintik, hogy Buddha tanításai. Egyes mahájána követők Gautama Buddha tanításaként fogadják el a korai buddhista tanításokat (köztük a szarvásztiváda Abhidharmát is, amelyet Nágárdzsuna később kritizált) és a mahájána szútrákat egyaránt, és úgy tartják, hogy ezek különböző személyiségű és spirituális szintű embereknek készültek. Ezek a szútrák gyakran hangzanak úgy el, mint Buddha mélyebb, fejlettebb tanításai, azon gyakorlók számára, akik a bodhiszattva ösvényt követik. Az ösvényt úgy magyarázzák, hogy a motivációjuk az, hogy minden érző lényt meg szeretnének szabadítani a szenvedéstől. A mahájána buddhizmus kezdete nem tisztázott. A mahájána buddhizmus korai szakaszáról nyugaton előzőleg úgy tartották, hogy külön álló iskolaként az ún. Hínajána iskolával versengett. A buddhák és bodhiszattvák imádatáért gyakran tekintették a mahájána irányzatot hitre épülő, világi jellegű buddhizmusnak, amely állítólag a sztúpák iránti hódolatból fakadt. Azáltal, hogy egyre több korai szöveghez lehet könnyen hozzáférni, manapság ezeket a nézeteket többnyire elvetették. A legkorábbi mahájána szövegek az időszámításunk elejéről valók. Nem található olyan bizonyíték, amely kimondaná, hogy a mahájána valaha is a buddhizmus egy szektája lett volna, vagy egy különálló iskola. Sokkal inkább eszmék egy csoportja volt és a bodhiszattva út tana. Paul Williams szerint a mahájána irányzatnak sohasem volt saját fegyelmi szabályzata (vinaja) és nem is akart, ahogy saját hagyományvonala sem volt korai buddhista iskolákból. Emiatt minden egyes bhikkhu (szerzetes) és bhikkhuni (apáca) aki felvételt nyert mahájána intézményekbe formálisan egy korai iskolához tartozott. Ugyanez folytatódik ma is a kelet-ázsiai dharmaguptaka szerzetes rend vonalánál és a tibeti buddhizmus múlaszarvásztiváda vonalánál. Éppen ezért a mahájána soha nem is volt a korai iskolák egyik kívül álló, rivális szektája. A mahájána eredetének korai bizonyítékai a mahájána szövegek korai kínai fordításait jelentik. Ezeket a mahájána tanításokat egy Lókakséma nevű buddhista szerzetes terjesztette Kínában a 2. században. A 4. századi Bodhiszattva-pitaka mellett a legfőbb kánont a kínai és tibeti fordítások jelentik, amelyek eredeti szanszkrit vagy prakrit szövegekből készültek. Nem létezik egyetlen meghatározott mahájána kánon, inkább szöveggyűjtemények léteznek. A legalapvetőbb mahájána szútrák manapság a Pradzsnyápáramitá szútrákba tartozó Szív szútra és a Gyémánt szútra. A szabványos kínai buddhista kánon a Taisó Tripitaka, amelyet az 1920-as években szerkesztettek újra Japánban. A 85 kötetes mű kanonikus és nem-kanonikus műveket is tartalmaz: ágamákat, többféle vinaja változatot, az abhidarmát és tantrikus írásokat. Meditáció A buddhista meditáció a buddhista filozófia és vallás meditációs gyakorlatainak összefoglaló elnevezése. A legfőbb meditációs technikákat ősi buddhista szövegekből és a tanító-tanítvány kapcsolatokban szájról szájra átörökített tudásból ismerjük. A buddhisták azért meditálnak, mert ez jelenti az utat a megvilágosodás és a nirvána felé. A buddhizmus klasszikus nyelveiben a meditációhoz legközelebb álló kifejezések a bhávaná és a dhjána. A buddhista meditációs technikák világszerte népszerűek, nem kizárólag a buddhista szemléletű emberek körében. A buddhista meditáció vonatkozhat egy sor különböző meditációs technikára, amelyek fejlesztik a tudatosságot, koncentrációt, természetfeletti képességeket, nyugodtságot és belátást. Általában kétféle meditációról beszélhetünk a buddhizmusban: analitikus és egyhegyű (összpontosító). Az elsőnél a meditáló elemzési folyamatnak veti alá a meditáció tárgyát, miközben újra és újra megpróbálja megismerni. A másodiknál a meditáló a meditáció tárgyára koncentrál, további elemzés nélkül. A kétféle meditáció ötvözése hatékony technika. Jóga A jógagyakorlatok szorosan kapcsolódnak a hinduizmushoz, a buddhizmushoz és a dzsainizmushoz. A három hagyományban azonban eltérő jógakifejezéseket használnak. A hinduizmusban a jóga általánosságban a jóga nyolc végtagjára utal, ahogy azok az i. e. 100 körül keletkezett Patanydzsali jóga szútráiban is szerepelnek. A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből származik, aminek jelentése: összeköt, egyesít, igába fog. Az egyéni lélek (átman) és az univerzális lélek (Paramátman, Brahman) egyesítésére utal, de vonatkoztatható a test, a tudat és a lélek egyesítésére történő utalásként is. A tibeti vadzsrajána buddhizmusban a „jóga” kifejezés mindenféle spirituális gyakorlatot jelölhet a tantráktól kezdve (mint például a krija-jóga vagy a csarja-jóga) az „isten-” és a „guru-jógák”ig. Az Indiából származó Szútrajána és Tantrajána szövegek korai fordítási időszakában Tibetben a legmegfelelőbb „átruházás” (szanszkrit: jána) az adi-jóga (szanszkrit) volt (lásd még: buddhista jóga). A buddhizmus és a modern tudományok A buddhizmus és a modern tudományok már rengetegszer bizonyultak kompatibilisnek a történelem során. A buddhizmus és bizonyos tudományos területek képviselői között az elmúlt évtizedekben felélénkült a párbeszéd. A buddhizmuson belül a filozófiai és pszichológiai tanítások hasonlóságot mutatnak a modern tudományos és filozófiai elképzelésekkel. Például a buddhizmus támogatja a természet pártatlan vizsgálatát (a páli kánonban ezt úgy nevezik, hogy dhamma vikaja) – a vizsgálat fő tárgya az én. A buddhizmust többen jellemezték úgy, hogy racionális és dogmáktól mentes, és bizonyítékok szolgálnak rá, hogy ez így volt egészen a történetének kezdetétől fogva. Egyesek szerint a buddhizmus ezen jellemzője főleg a modern időkben kapott nagyobb hangsúlyt, és részben ez már egy újraértelmezett verzió. A buddhizmus nem minden formája mentes a dogmáktól. Egyes formái nem maradnak semlegesek a természetfeletti témákkal kapcsolatban és nem nyitottak a tudományos felfedezések irányában. A buddhista iskolák között is találni fundamentalista és elkötelezett hagyományokat, amelyekben helyi szellemeknek hódolnak, vagy mindenféle babonákat követnek. Mindezek ellenére megfigyelhetők bizonyos hasonlóságok a tudományos vizsgálódás és a buddhista gondolkodás között. Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma egy tudományos konferencián kifejtette, hogy a buddhizmus és a tudomány is elővigyázatosak az abszolútumokkal, és inkább a kauzalitás és az empirizmus módszereit részesítik előnyben. Buddhista művészet A buddhista művészet azokra a művészeti alkotásokra vonatkozik, amelyekre hatással volt a buddhizmus. Ebbe beletartoznak azok a művészetek, amelyek ábrázolják a különböző buddhákat, bódhiszattvákat és egyéb lényeket, ismert történelmi vagy mitológiai buddhista alakokat, ezek életéből narratív jeleneteket, de ide sorolhatók a mandalák és a buddhista gyakorlatok egyéb vizuális segítőeszközei és fizikai tárgyai, mint például a vadzsrák, harangok, sztúpák és buddhista templomok. A buddhista művészet eredete az indiai szubkontinensen keresendő a történelmi Buddhát követő i. e. 6–5. században, amely után más kultúrákkal keveredve fejlődött és terjedt el Ázsiában és az egész világon. A buddhista művészet követte a hívőket a dharma terjedésével, és mindenfelé helyi jellegzetességeket vett fel. A buddhista művészet északi ága Közép-Ázsián és Kelet-Ázsián át terjedt, míg a déli ág Délkelet-Ázsiában hódított teret magának. Indiában virágzott legkorábban a buddhista művészet, amely hatással volt a hindu művészetekre is, egészen addig, amíg a 10. század környékére majdnem teljesen eltűnt a régióból, köszönhetően az iszlám dinamikus terjedésének és a hinduizmus felélénkülésének. Az i. e. 2–1. században a szobrok már egyértelmű jeleneteket ábrázoltak Buddha életéből és tanításaiból. Kezdetben szegélydíszeken vagy fogadalmi táblákon jelentek meg, általában sztúpák díszítésében. Annak ellenére, hogy az indiai ábrázolóművészetekben már régóta jelen volt a szobrászat hagyománya és mesteri szintre fejlődött az ikonográfia, a Buddhát soha nem ábrázolták emberi alakban, csupán buddhista szimbólumokon keresztül. Ezért nevezhető ez az időszak anikonistának. Buddha ember alakú ábrázolása az 1. század környékén kezdődött Észak-Indiában. Az alkotások két fő központja a mai Pakisztán területén található Gandhára és az Észak-India középső részén található Mathura volt. Gandhára művészete sokat köszönhetett a görög kultúra hatásainak, amelyek Nagy Sándor hódításai során kezdődtek, majd Görög-Baktria és az indo-görög királyságok megalakulása után erősödtek. Ezek hatására alakult ki a görög-buddhista művészet. A gandhárai buddhista szobrászatban megtalálhatók az ókori görög művészet hatásai és úgy tartják, hogy az „ember-isten” koncepcióját alapvetően a görög mitológia kultúrája ihlette. Művészetileg a gandhárai szobrászati iskola hozta be a buddhista művészeti ábrázolásba többek között a hullámos hajat, a mindkét vállat fedő szerzetesi ruházatot, a cipőt és a szandált, az akantuszfű leveleivel való díszítést, a nirvána szimbólumot. A későbbi buddhista művészetet a kezdetektől a valósághű idealizmus jellemezte, amelyben egyesültek az ember realisztikus arányai, testtartása és egyéb jellemzői, valamint az isteni tökéletesség és a higgadtság érzete. Buddhának ez az egyszerre emberként és istenként való ábrázolása vált az ezt követő buddhista művészetben az ikonográfia kánonjává. Ahogy az 1. század után a buddhizmus Indián kívülre is tovább terjedt, az eredeti művészeti formák összemosódtak egyéb hatásokkal, amelyek egymás után adódtak hozzá és alakítottak ki helyi művészeti formákat. Két fő útvonal alakult ki, amelyeken keresztül terjedt a buddhizmus: északi út – az 1. században Közép-Ázsián keresztül: Nepál , Tibet , Bhután , Kína , Korea , Japán és Vietnám – ezekben dominánssá vált a mahájána buddhizmus. déli út – Mianmar , Srí Lanka , Thaiföld , Kambodzsa és Laosz – ahol a mai napig a théraváda buddhizmus dominál. A buddhizmus és a társadalom Nők a buddhizmusban A nők a buddhizmusban egy olyan téma, amelyet különböző nézőpontokból lehet megközelíteni, például teológiai, történelmi, antropológiai vagy feminista nézőpontból. A legfontosabb érintett témák közé tartozik a nők teológiai státusza, a nőkkel való bánásmód a buddhista társadalmakban otthon és a közéletben, a nők története a buddhizmusban és a nők tapasztalatainak összehasonlítása a buddhizmus különböző formái között. Ahogy más vallásokban is, a buddhista nők tapasztalatai jelentősen eltérnek egymástól. Buddha azt tanította ugyan, hogy a feleség engedelmeskedjen az urának (Anguttara-nikája 5:33), azt is tanította viszont, hogy a férj tisztelje a feleségét, amely forradalminak számított abban a korban. Az olyan tudósok, mint Bernard Faure és Miranda Shaw, egyetértenek abban, hogy a buddhista tudományok még eléggé gyermekcipőben járnak a „társadalmi nemet” (gender) illetően. Noha a korai buddhista szövegekben, mint például a Vinaja-pitaka gyűjteménybe tartozó Csullavagga, szerepel Gautama Buddha állítása, hogy a nők elérhetik a megvilágosodást, az is egyértelműen szerepel viszont a Bahudhátuka-szuttában, hogy soha nem lehet nőnemű buddha. A théraváda buddhizmusban, amely a legkorábbi szövegekkel rendelkező mai modern buddhista irányzat, a buddhaság elérése nagyon ritka esemény. A gyakorlók arra összpontosítanak, hogy elérjék az arhatság tudatszintjét (a legmagasabb tudatszint), amely szint elérése lehetséges mind a férfiak és a nők számára. Buddha korábbi felesége Jasodará, gyermekük Ráhula édesanyja, elérte az arhat szintet miután csatlakozott a buddhista apácák (bhikkhuni) rendjéhez. A mahájána iskolában a gyakorlók célja, hogy elérjék a buddhaság szintjét. A mahájána szútrák szerint a nők elérhetik a megvilágosodást, viszont nem női testben. Például a 4. századi Bodhiszattvabhúmi szerint az a nő, aki elérné a megvilágosodás szintjét, előtte férfiként még újjá fog születni. Miranda Shaw szerint „a női test elégtelenségének közvetítése negatív vonzattal bír". A vadzsrajána buddhizmus tantrikus ikonográfiájában női buddhák is feltűnnek. Olykor a meditációs mandala fő jidamjainak kísérőhölgyeként szerepelnek, mint például Vadzsrajoginí, Tárá és Simhamukha. Sákjamuni Buddha jóslata szerint, a mahájána Lótusz szútra 13. fejezetében, a jövőben meg fog világosodni Mahá Padzsápatí Gótamí és Jasodará. A 20. századi Tenzin Palmo tibeti buddhista apáca (a Kagyü iskola Drukpa Kagyü szektája) a következő fogadalmat tette: „Megfogadtam, hogy elérem a megvilágosodást női alakban – nem számít, hogy hány élet szükséges hozzá”. Családi élet a buddhizmusban Az Anguttara-nikája 5:33-ban Buddha azt mondja a jövőbeli feleségeknek, hogy engedelmeskedjenek férjeiknek, kedveskedjenek nekik, ne bosszantsák fel őket a saját vágyaikkal, hamarabb keljenek reggel, és később feküdjenek le este, mint a férjük. Ezen felül a férjes asszonyoknak elsorolja (Anguttara-nikája 7:59; IV 91–94) a feleség hét típusát – az első három sorsa boldogtalanság, a második négyé – akik önkontroll alá vetik magukat – a boldogság. Ez utóbbiakat a gondviselés (anyaszerű feleség), a társiság (baráti feleség) és az alázatosság (nővér-feleség és szolga-feleség) jellemzi – ezáltal Buddha többfajta feleségtípust is helyeselt a házasság kötelékében. Anyaság Az anyaság státusza a buddhizmusban hagyományosan a dukkha vagy szenvedés kifejezését szolgálja, amely az emberi létezés legfőbb jellemzője. Susan Murcott a páli kánonban szereplő arhat tudatszintet elért nők történeteiről szóló, Therigatha című könyvében azt írja, hogy „az anyaságról szóló fejezetekben mindig szerepel a gyász témája is. A fejezetben szereplő anyákat az késztette arra, hogy buddhista apácának álljanak, hogy gyermekeik halála utáni bánatot nem bírták elviselni”. Azonban a korai buddhizmusban az anyaságot saját jogán is értékes cselekedetnek tekintik. Májá királynő, Gautama Buddha édesanyja a szülés után pár nappal meghalt, hogy spirituális fejlődését egy másik létsíkon folytathassa. A kis Sziddhártha herceget nevelőanyja, Mahá Padzsápatí Gótamí nevelte fel, akinek szintén két saját gyermeke volt. Később ő lett a legelső női buddhista szerzetes. Mindkét gyermeke: fia, Nanda és lánya, Szundari Nanda csatlakozott a szerzetesi közösséghez. Gautama Buddhának és feleségének, Jasodarának közös fiuk született, Ráhula (jelentése: béklyó), akiből hétéves korában szintén szerzetes lett, és később Jasodará is apáca lett. Szerelem, szexuális magaviselet és házasság Noha általánosság szerint a buddhizmusban ideálisabbnak tekintik a cölibátusi szerzetesi életet, elismerik a házasság intézményének társadalmi fontosságát. Léteznek bizonyos útmutatások is az ideális házastársi viszonyra vonatkozólag. Bár a buddhista álláspontok eltérőek lehetnek a különböző buddhista iskolák szerint, a házasság azon kevés dolog közé tartozik, amelyet kifejezetten megemlítenek a spirituális fegyelemmel foglalkozó etikai szövegek (Síla). Az öt fogadalomban szerepel egy intés a helytelen szexuális viselkedéssel kapcsolatban. Arról viszont eltérően vélekednek a különböző buddhista iskolák, hogy mi számít helytelennek. A korai buddhizmusban jellemzésre kerül a tisztelet, amellyel a házastársak tartoznak egymásnak. Azonban a szerelemnél és a házasságnál magasabbra helyezik a nirvána állapotát. Olyan történetek igazolják ezt, mint például Nanda szerzetes és felesége, Dzsanapada Kaljáni története. Nanda a házasságkötésük után, még ugyanazon a napon beállt szerzetesnek, és a buddhista szangha kedvéért elhagyta újdonsült feleségét. A páli kánon ehhez hasonló történeteiben a szerelmet általában a szamszárához (az újjászületések állandó körforgása) való ragaszkodásként jellemzik. Abortusz Nem létezik egyetlen átfogó buddhista nézet az abortusszal kapcsolatban, jóllehet a hagyományos buddhizmusban elutasítják az abortuszt, mivel az az élet szándékos elpusztítását jelenti, amely a fogantatás pillanatában kezdődik. Egyes buddhista nézet szerint az élet örökös körforgásnak tekinthető és emiatt a fogantatás pillanata nem tekinthető az élet kezdetének. Japánban és az Egyesült Államokban toleránsabbak a buddhisták az abortusszal kapcsolatban, mint a világ más részein. Japánban a nők abortusz vagy vetélés után előfordul, hogy részt vesznek a mizuko kujó (���� – szó szerint: újszülött csecsemő megemlékezési szolgálat) elnevezésű szertartásokon vagy, hogy enyhítsenek gyászukon, vagy azért, hogy kifejezzék bűnbánatukat. A hasonló tajvani szertartás elnevezése jingling gongjang. A 14. dalai láma azt mondta, hogy az abortusz "negatív cselekedet", de vannak kivételek. Úgy fogalmazott, hogy „az abortuszt úgy kell elutasítani vagy elfogadni, hogy megvizsgáljuk az egyedi körülményeket”. Eutanázia A théraváda buddhizmusban ha egy szerzetes a halál előnyeit hirdeti, amelybe beletartozik az is, ha valakinek egyszerűen az élet szörnyűségeiről beszél vagy a halál üdvéről olyan módon, hogy az úgy érezze, hogy öngyilkosságot kell elkövetnie, az az egyik legfontosabb vinaja szabályzat megszegését jelenti és azonnali kizárással jár a szerzetesi közösségből (szangha). A halálos betegségek esetében nem szabad senkit hamarabb halálhoz segíteni, mint ahogy az a betegség természetes állapotában lezajlana. A 14. dalai láma véleménye szerint megengedhető az eutanázia azok számára, akik olyan kómában vannak, amelyből nem lehetséges a felépülés: Buddhista nézetek a halálbüntetésről A buddhisták nézetei a halálbüntetésről megoszlanak az egyes buddhista országok hagyományaival és a különböző értelmezésekkel összefüggésben. A legtöbb hagyományosan buddhista országban hivatalosan nem törölték el teljesen a halálbüntetést. Nepál, Bhután és Kambodzsa törvényben tiltja, Dél-Korea, Laosz, Mianmar és Srí Lanka pedig egyáltalán nem alkalmazza a halálbüntetést (bár törvény szerint még létezik). Mongóliában évekkel ezelőtt moratóriumot hirdettek a halálbüntetésre. Bár jogilag még nem szűnt meg, a gyakorlatban már nem alkalmazzák (a legutolsó kivégzés 2008-ban volt). A buddhizmus és más vallások A buddhizmus és a kereszténység A buddhizmus és a keleti vallások A buddhizmus és a hinduizmus A buddhizmus és a dzsainizmus Kritika A buddhizmus kritikája – ahogy általában más vallások kritikája is – azoktól származik, akik nem értenek egyet tanításaival vagy megkérdőjelezik a buddhista iskolák kijelentéseit, hitét és egyéb más tényezőket. Buddhista felekezeteket, számos buddhista nemzetet és egyes buddhista vezetőket bíráltak már ilyen vagy olyan módon. A kritika forrása lehet például agnoszticizmus, szkepticizmus, vallásellenesség, filozófia, racionalizmus, de eredhet más vallások támogatóitól, vagy olyan buddhistáktól, akik nemtetszésüket fejezik ki a meglévő tanokkal szemben, illetve reformokra buzdítanak. Bármilyen gondolatrendszer bírálatának két fajtája van. Az egyik a tanok, szövegek, tanítások és gyakorlatok racionális kiértékeléséből, a másik a tanokat alkalmazó gyakorlók következetességéből vagy következetlenségéből fakad. Megjegyzések "Kutatók a Világörökség részét képező nepáli Májá déví templománál egy i. e. 6. századból származó gerendát találtak. A megmunkált fa az épület belsejében állhatott, amelyet - sok egyéb szentély mellett - Gautama Sziddhártha, vagyis a Buddha születési helyeként tisztelnek. Egészen mostanáig nem volt régészeti bizonyíték a világ egyik legnagyobb vallása, a buddhizmus meghatározó alakjának életéről az i. e. 3. századnál régebbről." A fejezet, amelyben a bal oldali útról ír: Awaikening to desire: "What distinguishes the tantric or left-handed, path is its recognition that desire itself can be transformed through a process that is at once mental, emotional, psychological and spiritual." A fejezet, amelyben a jobb oldali útról ír: The Middle Way: "In the right-handed path, the Buddha's followers turned away from the pursuit of sensory pleasure..." Parla Parla település Spanyolországban, Madrid tartományban. Parla Fuenlabrada, Humanes de Madrid, Griñón, Torrejón de la Calzada, Torrejón de Velasco és Pinto községekkel határos. Lakosainak száma 125 898 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Híres személyek Borja Mayoral Moya labdarúgó Würzburgi egyházmegye A Würzburgi egyházmegye a római katolikus egyház egyik egyházmegyéje Németországban. A püspöki széke Würzburg városában található. Szomszédos egyházmegyék Bambergi főegyházmegye Erfurti egyházmegye Freiburgi főegyházmegye Fuldai egyházmegye Mainzi egyházmegye Rottenburg-Stuttgarti egyházmegye Aethopyga Az Aethopyga a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nektármadárfélék (Nectariniidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 18 faj tartozik: szürketorkú nektármadár (Aethopyga primigenius vagy Aethopyga primigenia) apo nektármadár (Aethopyga boltoni) Aethopyga linaraborae tűzmellű nektármadár (Aethopyga flagrans) fényesszárnyú nektármadár (Aethopyga pulcherrima) elegáns nektármadár (Aethopyga duyvenbodei) aranytorkú nektármadár (Aethopyga shelleyi) Aethopyga bella Gould-nektármadár (Aethopyga gouldiae) zöldfarkú nektármadár (Aethopyga nipalensis) jávai nektármadár (Aethopyga eximia) hajnani nektármadár (Aethopyga christinae) feketetorkú nektármadár (Aethopyga saturata) skarlát nektármadár (Aethopyga siparaja) Aethopyga vigorsii bajszos nektármadár (Aethopyga mystacalis) Aethopyga temminckii tűzfarkú nektármadár (Aethopyga ignicauda) Vrhovac Vrhovac falu Horvátországban, a Karlovác megyében. Közigazgatásilag Ozalyhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 18 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re északra fekszik. Története Vrhovac plébániáját már a 14. században említik. A mai plébániatemplomot 1756-ban építették. A falunak 1857-ben 275, 1910-ben 477 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. 2011-ben 356 lakosa volt. Nevezetességei Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt plébániatemploma 1756 -ban épült barokk stílusban . A templom szentélye sokszögzáródású, hozzá jobbról csatlakozik a sekrestye. Harangtornya a homlokzat felett emelkedik, barokk toronysisak fedi. A homlokzat elé utólag előteret építettek, itt van a templom bejárata. Oltárai, szószéke, orgonája és szobrai a 17. – 18. században készültek. A Prepelić-kastély kora barokk épület, a Fodrózy család tulajdonában volt. Borovi A borovi vagy borovi fenyő tűlevelű faanyag, az erdeifenyő (Pinus sylvestris) sokoldalúan használható, tartós anyaga. Az élő fa 20…35 m magas, ágdús, laza göcsű fa. Kérge fiatalon rókavörös, pikkelyesen hámló; idősebb korban rozsdavörös, repedezett. A szabadon álló fák gyakran csavarodottak, görbék. A faanyag Szíjácsa széles, sárgás vagy halvány vöröses, gesztje vörösesbarna, az átmérőnek kb. kétharmadát teszi ki. A puha, könnyű anyagban sok nagyméretű gyantajárat van. A tavaszi és az őszi pászta élesen elkülönül, az évgyűrűk gyakran hullámosak. Felhasználása Sokoldalú faanyag. A magasépítésben, a föld- és vízépítésben, a bútorgyártásban, hajóépítésben, bányafának, vasúti talpfának, vezetékoszlopnak használják. Gyantatartalmának eltávolítása után papírgyártásra alkalmas. Gyökértuskójából kolofónium, a gyantás fából terpentin, fenyőszurok, fenyőkorom nyerhető. Brensbach Brensbach település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Steven Reid Steven Reid (London, 1981. március 10. –) angol labdarúgó. Pályafutása London Kingston upon Thames kerületében született, a Richard Challoner School tanulója volt. Pályafutása 17 éves korában indult. Az 1997–1998-as szezonban a Millwall FC színeiben játszott. Hamar felfigyeltek tehetségére, különösen látványos játéka volt a Norwich City FC elleni mérkőzésen, amelyben hozzásegítette a csapatát a 4-0-s győzelemhez. 2003-ban a Blackburn Rovershez igazolt át. 2006-ban Reid góljának köszönhetően nyerte meg a csapat Chelsea FC elleni mérkőzést, így bebiztosítva helyét a 2006–2007-es UEFA-kupában. Sérülés (keresztszalag-szakadás) miatt a 2006–2007-es angol bajnokságban nem játszott. A 2008–2009-es szezont szintén kihagyta térdsérülés miatt. 2009. november 19-én a Queens Park Rangershez került kölcsönjátékosként, megpróbálva helyreállítani pályafutását két év kihagyás után. 2010. március 5-én a West Bromwich Albion szerződtette egy hónapra kölcsönjátékosként. 2010. május 26-án Reid a West Bromwich állandó játékosa lett két évre szóló szerződéssel. Liam Burt Liam Burt (Glasgow, 1999. február 1. –) skót korosztályos válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Rangers FC játékosa. Sikerei, díjai Rangers FC : Skót másodosztály : 2015-16 Scottish Challenge Cup: 2015-16 Vrhpolje (Vipava) Vrhpolje falu Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban, a Vipava-völgyben fekszik. Közigazgatásilag Vipavához tartozik. A 2008-as népszámlálási adatok alapján a falu lakossága 750 fő volt, amelyből 742 szlovén, 4 fő magyar, 3 fő ismeretlen, 1 fő pedig azonosítatlan nemzetiségű volt. A falu templomát Szent Primusz és Felicián tiszteletére emelték és a Koperi egyházmegyéhez tartozik. Katonasírok és jelöletlen sírok Vrhpolje területén két jelöletlen sír található a második világháború idejéből. Az úgy nevezett Templom-sír (szlovénül: Grobišče ob cerkvi) a falu temploma közelében található. A sír egy német katona földi maradványait rejti, aki a világháború során Vipava közelében esett el. A Zavetnik-sír (Grobišče Zavetnikov grunt) mintegy egy kilométernyire észak-északkeletre fekszik a falu templomától egy szőlőültetvény melletti erdőben. A sírban a Malo Poljéből származó Marija Krapež földi maradványai találhatóak, akit 1943 novemberében a partizánok végeztek ki. (17968) 1999 JX46 A (17968) 1999 JX46 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 10-én. Vajda Júlia (operaénekes) Vajda Júlia (Makó, 1957. február 16. –) Liszt Ferenc-díjas magyar opera-énekesnő (szoprán). Életpályája Főiskolai tanulmányait a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar–ének szakát végezte 1975–1979 között. Tanárai voltak: Bárdi Sándor, Gyimesi Kálmán valamint Berdál Valéria. Karrierje kezdetén a szegedi Kisoperában énekelt. 1979 óta a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1985 óta magánénekes. Színházi szerepei Operákban: Rosina ( Mozart : Così fan tutte ) Susanna, Cherubino (Mozart: Figaro házassága ) Donna Elvira, Zerlina (Mozart: Don Giovanni ) Papagena (Mozart: A varázsfuvola ) Norina ( Donizetti : Don Pasquale ) Adina ( Donizetti : Szerelmi bájital ) Berta ( Rossini : A sevillai borbély ) Leonóra ( Verdi : A trubadúr ) Gilda (Verdi: Rigoletto ) Violetta (Verdi: Traviata ) Oscar (Verdi: Az álarcosbál ) Valois Erzsébet királyné (Verdi: Don Carlos ) Aida, Főpapnő (Verdi: Aida ) Desdemona (Verdi: Otello ) Alice (Verdi: Falstaff ) Margit ( Gounod : Faust ) Tatjana ( Csajkovszkij : Anyegin ) Fluthné ( Otto Nicolai : A windsori víg nők) Micaëla ( Bizet : Carmen ) Giulietta, Antonia ( Offenbach : Hoffmann meséi) Musette ( Puccini : Bohémélet ) Cso-cso-szán (Puccini: Pillangókisasszony ) Manon Lescaut (Puccini: Manon Lescaut ) Liù (Puccini: Turandot ) Nedda ( Leoncavallo : Bajazzók) Coigny grófnő ( Giordano : André Chénier) Mademoiselle Jouvenot ( Cilea : Adriana Lecouvreur) Császárné ( Kodály Zoltán : Háry János ) Cselédasszony ( Szokolay : Vérnász) Ilona ( Huszár Lajos : A csend) Mostoha ( Csukás István –Nagy Imre Erik: Szökevény csillagok) Mortadella ( Tóth Péter : Árgyélus királyfi) Operettekben és egyéb zenés darabokban: Szaffi ( ifj. Johann Strauss : A cigánybáró ) Adele (ifj. Johann Strauss: A denevér ) Carla Schlumberger ( Kálmán Imre : A cirkuszhercegnő) Violetta (Kálmán Imre: Montmartre-i ibolya) Németh (Barillet–Grédy: A kaktusz virága) Golde (Joseph Stein–Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn) Francia királykisasszony ( Bakonyi Károly – Kacsóh Pongrác : János vitéz ) Agnese (Vajda Katalin– Valló Péter – Fábri Péter : Anconai szerelmesek) Maria ( Venyige Sándor : Callas) Retteginé (Kellér–Horváth–Szenes: A szabin nők elrablása) Házvezetőnő (Wassermann–Leigh–Darion: La Mancha lovagja) Farkasházy Antónia ( Huszka Jenő : Mária főhadnagy) Királynő (Huszka Jenő: Bob herceg) Gizella grófnő (Iván Sára: Ez történt Bécsben) Színművekben: Roticsné ( Molnár Ferenc : Az üvegcipő) Nyikolajevna, az állomásfőnök felesége ( Bulgakov : Menekülés) Díjai Arany Fácán díj – Hatvan (1984) Szocialista Kultúráért (1986) Epizód díj, Operafesztivál – Szeged (1987) Bartók–Pásztory-díj (a szegedi operatársulat tagjaként, 1989) Szeged Város Alkotói díja (1989, 1993) Székely Mihály-emlékplakett (1990) Közönségdíj (1992) Mecénás díj (1994) Vaszy Viktor-díj (1990, 1995, 2001) Szegedért Emlékérem (1998) Dömötör-díj (2000, 2002, 2004, 2005, 2007, 2009) Artisjus-díj (2004) Príma Díj (2006) Liszt Ferenc-díj (2007) Szeged Kultúrájáért díj (2008) A Szegedért Alapítvány fődíja (2010) A Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja (2015) Galaktikus Köztársaság A Galaktikus Köztársaság volt a neve annak a bolygóközi kormányzásnak a Csillagok háborúja univerzumban, amely megelőzte a Galaktikus Birodalmat. A Birodalom bukása után alakult Új Köztársaságtól megkülönböztetendő, az endori csata után néha Régi Köztársaságnak is nevezték. Jóakaró demokratikus kormányzás, amely teljesen bele volt gabalyodva a bürokrácia rétegeibe. A Köztársaságnak demokratikus kormánya volt és több mint 25 000 évig sikerült fenntartania magát. Teljes történelme egyesek szerint több ezer könyvtárat töltene meg. Történelme A Köztársaságot a yavini csata előtt (Y. e.) 25.053-ban alapították, a coruscant-i alkotmány aláírásával, a hiperűrugrás képességét használni képes fajok által. Nem tudni, hogy az emberi faj mennyire játszott ebben nagy szerepet, vagy hogy a Coruscant az anyaviláguk volt, avagy sem, de tény, hogy ez lett a galaxis központja, a 0-0-0 koordináta a térképeken. A Köztársaság több mint egymillió bolygóból állt. Az elsők között csatlakozott a szövetséghez az Ossus bolygó, s így kerültek a Köztársaságba az első Jedi lovagok. A klónok háborúja, amely Y. e. 22 és Y. e. 19 között zajlott, az első totális háború volt a megalakulása óta. Ez a kijelentés azonban félreérthető, mert a történelem más háborúkat is megemlít, mint a Százéves sötétség (Y. e. 7 000), a Nagy Hiperűr-háború (Y. e. 5 000) és a Nagy Sith háború (Y. e. 4 000). Ez a látszólagos ellentmondás abból ered, hogy az utolsó Sith-ekkel való csata a Ruusan bolygón (Y. e. 1 000) a galaxist annyira megviselte, hogy a Köztársaságot szinte teljes egészében újra fel kellett építeni (lásd: ruusani reformáció). A későbbi politikusok gyakran használták ezt a dátumot, amikor a Köztársaság alapításáról beszélnek, innen a felfogás, hogy a Klónháború előtt nem volt „totális” háború a „Köztársaság alapítása” óta. Kisebb konfliktusokat nem számítottak „totálisnak”. Államforma Alapjában véve a Galaktikus Köztársaság államformája a demokrácia, ám több rendszerben (pl.: Naboo, Dantus, Rodia, Kereskedelmi Szövetség) diktatúra volt a hivatalos államforma. A Galaktikus Szenátus A Köztársaság legfontosabb szerve a Galaktikus Szenátus volt, amelyben több szenátor képviselt minden bolygót. A körzeti kormányzás a helyileg választott uralkodó kezében volt, aki kinevezte a szenátorokat. A Szenátus egy hatalmas épület volt, amelyben sok lebegő pódium volt, mindegyiken egy vagy több szenátor állt. Minden pódium a szenátusban a galaxis egy-egy „körzetét” képviseli, és minden bolygó abból a körzetből küldött egy-egy szenátort. Egy gyors becslés alapján legkevesebb néhány ezer pódium kellene legyen a szenátusban. A szenátorok mellett az uralkodók is szavazhattak a szenátusban és törvényeket kezdeményezhettek. Érdekcsoportok, mint a Kereskedelmi Szövetség, is képviseltethették magukat a Szenátusban. A Szenátus tagjai egy főkancellárt választottak, aki a Köztársaság kormányfőjeként (a jelek szerint nem volt államfő) és fő diplomataként működött. A filmek alapján a Szenátus valamiféle pszeudo-parlamentáris törvényeket követ. A Baljós árnyakban látható, amint Valorum főkancellárt a szenátus megbízhatatlansági indítvány alapján lemondatja, amelyet Amidala királynő, a Naboo uralkodója indítványoz. A Szenátus története a Köztársaság alapításával és a Jedi lovagrend alapításával függ össze, huszonötezer évvel a yavini csata előtt. A Szenátus mint a Köztársaság kormányzási szerve működött, míg a Jedi rend a védelmezője volt. A Köztársaság elkezdett egyre több kölcsönös védelmi és kereskedelmi szövetségbe lépni több rendszerrel a galaxisban. Nem sokkal ezután a megalakították a Szenátust a Coruscant bolygón, 0-0-0 koordinátákkal a standard galaktikus rendszerben, ezzel is jelezve központi szerepét a galaxisban. Az eredeti struktúrájában a Köztársaságban minden bolygónak saját követe volt, és ez 24 000 évig fennmaradt. Ez azt jelentette, hogy több millió szenátornak kellett volna lennie, ami rendkívül kényelmetlen lett volna adminisztratív szempontból. Körülbelül 1 000 évvel a filmek cselekményei előtt a ruusani reformáció idején átszervezték a Köztársaságot és körzeti szintre emelték a jelöltséget. A Szenátus a Köztársasággal együtt nőtt; a Köztársaság első napjaiban minden küldöttség egy bolygót képviselt, majd egy egész naprendszert. Mikor a bolygók száma túl nagyra nőtt és a Szenátus már nem volt hatékony, a bolygókat ötvenessével egy-egy körzetbe sorolták, és mindegyik küldött egy-egy delegációt. Mikor a körzetek száma is túl nagy volt már, akkor ezeket körülbelül ezer régióba sorolták, és mindegyik régió egy-egy küldöttséggel képviseltette magát. Mivel a Köztársaság demokratikus alapokra épült, minden küldöttség (nagyságtól és fontosságtól függetlenül) egy szavazattal rendelkezett. Minden küldöttség tagja volt a Szenátusi Ülésnek, amelyből a Legfelsőbb Kancellárt választották. Az Ülés ezután több kisebb bizottságra oszlott, mindegyiknek megvolt a maga adminisztratív területe. Habár a Szenátusban megszavazott törvények minden bolygóra érvényesek voltak, a mindennapi törvényeket bolygó-, körzet- vagy régió-szinten szavazták meg. Ezért a Szenátus fő funkciója az volt, hogy a tagjai közti vitákat moderálja, a Köztársaság védelmét biztosítsa. A jedik, akik csak a főkancellárnak tartoztak felelősséggel, a Szenátus kiküldött követei lettek, nemcsak a Köztársaság védelmét látták el, hanem moderátorként is felléptek az egyéni viták alkalmával. A Köztársaság legnagyobb hibája a szabályszerű felépítés hiánya volt. Működésének legnagyobb része kötetlen alkotmányos egyezményeken nyugodott, amelyeket legtöbbször figyelmen kívül hagytak a korrupt és hatalomra éhes politikusok. Egy másik gyengesége a túlságosan is központosított struktúrája volt; a jelek szerint a legapróbb konfliktust is (mint például a Naboo illegális blokádja) a Szenátus elé kellett vinni. A Köztársaság az utolsó éveiben már túl nagy volt a korrupció és a szociális igazságtalanság. A Szenátus megoszlott azok között, akik fenn akarták tartani a Köztársaság demokratikus elveit és azok között, akik csak a saját céljaikat akarták elérni. Egy sor vezetésre képtelen Legfelsőbb Kancellár és a Naboo bolygóval kapcsolatos krízis után eljött az idő, hogy egy erős vezetés véget vessen a korrupciónak. A korhatár, amely megszabta a szenátorok választását a jelek szerint nagyon alacsony volt. Sok politikust már gyerekkorában beválasztottak, mint például Leia Organa, aki az Alderaan szenátora volt. A Köztársasági Hadsereg Történelmének legnagyobb részében a Köztársaság nem tartott állandó hadsereget, csak ceremóniai célokból. Ez is mutatta a Köztársaság békés eszméjét, ugyanakkor a jedi lovagok voltak a békefenntartó erők. Több kereskedelmi szervezet, mint például a Kereskedelmi Szövetség és a Kereskedőcéh droidhadsereget tartott fenn, hogy az áruikat megvédjék, de gyakran visszaéltek ezzel a hatalmukkal, mint például a nabooi csatában is. Az egyes körzetek ugyancsak gondoskodtak a saját védelmükről, de ennek ellenére nem volt központi haderő. A Klónháború mindezt megváltoztatta. A Köztársaság védtelen maradt a Független Rendszerek Szövetsége ellenében és egy törvényt szavaztak meg, amelyet több békepárti szenátor is ellenzett (mint például Padmé Amidala), akik féltek a háború lehetőségétől. Egy klón hadsereg már létrejött titokban a Kamino bolygón tíz évvel korábban. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Szövetségnek esze ágában sincs tárgyalásokba bocsátkozni, a Köztársaság alkalmazta ezt a hadsereget, más fegyvernemekkel együtt. A demokrácia vége A Baljós árnyak végén a Köztársaság menthetetlenül korrupt lett. Palpatine szenátort (a Naboo bolygóról) megválasztották főkancellárrá 32 YE-ben. Hagyományosan csak négy évig viselhette volna a címet, a valóságban azonban sokkal hosszabb ideig lehetett az. tekintettel arra, hogy a rendkívüli állapotra tekintettel újra és újra meghosszabbíttatta mandátumát. A krízis akkor tört ki, amikor több naprendszer egyesült annak érdekében, hogy kiváljanak a Köztársaságból. Ez lett később a Független Rendszerek Szövetsége. A krízis a klónháborúba torkollott, amelyet A klónok támadása filmben lehet látni. Palpatine szenátor a háború során egy sor rendkívüli jogosítványt kapott, amelyet a szenátus szavazott meg neki, Jar Jar Binks indítványára. Szép lassan egyre nagyobb és nagyobb lett a hatalma, miután a hadsereg feletti parancsnokság is az övé lett, és a szenátus megkérdezése nélkül is dönthetett számos kérdésben. A Jedik és néhány szenátor aggodalmasan figyelték növekvő hatalmát, és egyáltalán nem bíztak benne, hogy a háború végeztével vissza fogja azt adni. Mikor kiderült, hogy Palpatine egy Sith nagyúr, Darth Sidious, a Jedik megkíséreltek leszámolni vele, de Anakin Skywalker közbelépése miatt kudarcot vallottak. Palpatine arca a támadás során eltorzult, amelyet remek eszközül használt arra, hogy a nyilvánosság előtt úgy állítsa be mindezt, mint a Jedik puccsát a demokrácia ellen. A 66-os parancs végrehajtásával a klónhadsereg katonái szinte az összes élő Jedit megölték, amely parancs titokban mindegyikükbe bele volt kódolva. Mindezeket felhasználva Palpatine a szenátus rendkívüli ülésén, ováció közepette, átalakította a Köztársaságot Galaktikus Birodalommá, melynek ő lett az uralkodója. A Szenátus, mint törvényhozó szerv, formálisan megmaradt, de mivel érdemi eszköz nem maradt a kezében, mindössze egy vitafórummá és egy automatikusan mindent megszavazó szervvé silányodott. Röviddel a yavini csata előtt, a terjedő lázadás miatti félelmében, Palpatine feloszlatta a Szenátust és ezzel elmosta a Galaktikus Köztársaság utolsó nyomait is. A Birodalom bukása és a Galaktikus Polgárháború után, a újra kikiáltották a Köztársaságot, Új Köztársaság néven. Ezt követően a Galaktikus Köztársaságot Régi Köztársaságnak nevezték. Popovec Popovec városrész Horvátországban, Zágráb főváros Sesvete kerületében található. Fekvése Zágráb központjától 15 Km-re északkeletre az A4-es autópálya és a 3-as főút mellett található. Lakosság A városrésznek 2001-ben 976 lakosa és 274 lakóingatlana volt. Penzai járás A Penzai járás (oroszul Пензенский район) Oroszország egyik járása a Penzai területen. Székhelye Kondol. Népesség 1989 -ben 41 323 lakosa volt. 2002 -ben 41 318 lakosa volt, akik főleg oroszok , mordvinok és tatárok . 2010 -ben 51 308 lakosa volt, melynek 87,2%-a orosz, 6,8%-a mordvin, 3,6%-a tatár. Hegyi fakúsz A hegyi fakúsz vagy hosszúkarmú fakúsz (Certhia familiaris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fakúszfélék (Certhiidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Carl von Linné német természettudós írta le 1758-ban. Alfajai Certhia familiaris bianchii Hartert, 1905 Certhia familiaris brittanica Ridgway, 1882 Certhia familiaris caucasica Buturlin, 1907 Certhia familiaris corsa Hartert, 1905 Certhia familiaris daurica Domaniewski, 1922 Certhia familiaris familiaris Linnaeus, 1758 Certhia familiaris japonica Hartert, 1897 hosszúfarkú fakúsz (Certhia familiaris macrodactyla) C. L. Brehm, 1831 Certhia familiaris persica Zarudny & Loudon, 1905 Certhia familiaris tianschanica Hartert, 1905 Előfordulása Európa és Ázsia területén honos. A természetes élőhelye elsősorban a hegyvidékek öreg tű- és lomblevelű erdői. Költőhelyén állandó, de kóborol. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon állandó és rendszeres fészkelő. Megjelenése Testhossza 12-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 17-21 centiméter, testtömege 8-11 gramm. Vékony, lefelé hajló csőre van. Tollazata alfajtól függően a szürkétől a vörhenyesbarnáig terjed. Életmódja A fák kérgének repedéseiben jellegzetes csavarvonalban keresgéli apró rovarokból (pattanóbogarak, hangyák, levélbogarak, poloskák) és pókokból álló táplálékát. Szaporodása A hím énekel, a tojó fészket épít, évente kétszer. Fészekalja 4-10 tojásból áll, melyen 14-15 napig kotlik. A fiókákat még 15-16 napig gondozza. Védettsége A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint nem fenyegeti különösebb veszély, és mivel ez az európai populációkra is igaz, SPEC értékelése sincsen. Magyarországon mindemellett védett, eszmei értéke 25 000 forint. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 11.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 11.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 11.) Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2018. február 11.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. február 11.) (angolul) Body Language A Body Language a negyedik dal a brit Queen rockegyüttes 1982-es Hot Space albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt. A Hot Space azon számainak egyike volt, amelyeket a legjobban befolyásolt az amerikai fekete zene, a funk és a diszkó hatása. A felvételek során Mercury és John Deacon basszusgitáros ezeket a modern hangzású dalokat favorizálták, míg Brian May gitáros és Roger Taylor dobos az együttes régi stílusát kedvelték – ebből aztán több vita is volt a felvételeken. Háttérbe szorult az élő zene jelentősége, programozott szintetizátorral játszották fel a basszusgitár és dob hangzást. A dal 4/4-es, Esz dúrban íródott, és viszonylag gyors, percenkénti 132-es a ritmusa. A dal szövege nagyon minimalista, Mercury három-négy mondatot ismételget, amelyek között kevés összefüggés van. A szöveg erősen szexuális tartalmú – ezt akarták kihangsúlyozni a dalhoz forgatott videoklippel is –, és általános vélekedések szerint Mercury homoszexuális vágyaihoz kapcsolódik. May szerint: „Jól emlékszem Freddie merészségére, mert jó pár dal, amit írt, nagyon határozottan meleg volt. Emlékszem, azt mondta, »Szép lenne, ha ez a cucc univerzálisan értelmezhető lenne, mert vannak barátaink mindenféle irányultsággal.« Szép dolog így bevonni az embereket. Ami nem szép, ha kizárjuk az őket. És én valamiféle kiközösítettséget éreztem egy ennyire egyértelműen meleg himnusz után, mint a »Body Language«.” 1982. április 19-én kislemezen s megjelent, és harsányan jelezte a rajongók előtt, hogy milyen zenére számíthatnak a Hot Space albumon. Angliában csak a huszonötödik helyet érte el, de meglepetés siker lett Amerikában, ahol a tizenegyedik lett a slágerlistán. A kislemez borítója a klipből ragadott ki egy képet, egy háton fekvő meztelen férfit, és egy rajta fekvő meztelen nőt ábrázolt. Ahogyan a klipben, úgy a borítón sem volt látható közvetlen szeméremsértő jelenet, az együttes amerikai kiadója, az Elektra Records mégsem mert kockáztatni vele, ezért az ottani kiadás egyszínű kék borítót kapott. A kritikusok általában kedvezően írtak róla, a Sounds szerint „Jó, hangzásilag kiegyensúlyozott felvétel, a diszkókban nagy sláger lesz”, míg egy másik lap így összegezte a véleményét: „Azóta nem volt ilyen felháborító a Queen, mióta azok a hölgyek bicikliztek. A borítótól eltekintve, ez egy kiváló kislemez. Nem hiszem, hogy Mary Whitehouse-nak tetszeni fog.” A Rolling Stone viszont „nem túl szórakoztató funk számnak” nevezte, a Stylus szerint pedig „Bekerült az amerikai Top 20-ba, annak ellenére, hogy nem áll másból, mint programozott dallamhurokból, kevés billentyűssel megfűszerezve, miközben Freddie azt rikoltozza: “GIVE ME YOUR BODY! SEXY BOD-AY!” Rendkívül mókás (tetszenek a furcsa, petárdaszerű effektusok is), de nélkülözi az album többi dalának súlyát.” A dalhoz készített klipet Brian Grant rendezte, teljes mértékben Mercury ötletei alapján. Az énekes elképzelését némileg árnyalta a „fentről érkezett” utasítás, hogy bizonyos csupasz testrészeket el kell fedni, innen jött a bőrre festett színes nyilak ötlete. A statisztákat Los Angelesben toborozták, majd átrepültették őket Torontóba, ahol a filmet felvették. Mercury kívánságára a híres Los Angeles-i táncos, Tony Fields is szerepelt a klipben. A túlzott meztelenség miatt végül az MTV nem sugározta. Ritkán, de játszották az 1982-es Hot Space turnén, annak is inkább az amerikai állomásain. Maizières (Calvados) Maizières település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 453 fő (2015). Maizières Le Bû-sur-Rouvres, Condé-sur-Ifs, Ernes, Rouvres, Sassy és Soignolles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Olivia Cooke Olivia Kate Cooke (Manchester, 1993. december 27.) angol színésznő. Tshuapa tartomány A Tshuapa tartomány a Kongói Demokratikus Köztársaság 2005-ös alkotmánya által létrehozott közigazgatási egység. Az alkotmány 2009. február 18-án, 36 hónappal az alkotmányt elfogadó népszavazás után lép hatályba. Az új alkotmány a jelenlegi Egyenlítői tartományt öt részre osztja fel, melyeknek egyike lesz Tshuapa tartomány, az Egyenlítői tartomány jelenlegi körzete. A tartomány az ország középső részében fekszik. Fővárosa Boende. A tartomány nemzeti nyelvei a kikongo, a lingala és a csiluba. Területi felosztása A tartomány körzetei az új alkotmány szerint: Monkoto Ikela Djolu Bokungu Boende Befale Khrüszipposz Khrüszipposz (ógörögül: Χρύσιππος, latinul: Chrysippus), (i. e. 279 körül – i. e. 206 körül) ókori görög sztoikus filozófus. Khrüszipposz Tarszoszban vagy Soliban született. Athénben tanult Kleanthész – és talán Kitioni Zénón – tanítványaként. Mások szerint Pitanéi Arkeszilaosz és Laküdész voltak a mesterei. Kleanthész halála után Khrüszipposz lett a sztoikus filozófusok legelismertebb vezetője. Rendkívül termékeny író volt: Diogenész Laertiosz 705 (!) munkát tulajdonít neki. Elmélkedése a gyakorlati filozófia kérdései, különösen az etika felé irányult. Írt grammatikai munkákat is, valamint több görög költő műveihez, különösen Pindaroszhoz való szkolionokat. Sajnálatos dolog, hogy művei az évszázadok során fokozatosan elvesztek. Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos . Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Chrysippus Torre de Madrid A Torre de Madrid (Madrid tornya) egyike a legmagasabb madridi felhőkarcolóknak. A Plaza de Españán áll, 142 méter magas, 36 emelettel. 1954 és 1957 között épült korai modernista stílusban Julio Otamendi és Joaquín Otamendi, akik a szomszédos Edificio España épületét is tervezték. 1967-ig, a brüsszeli Tour de Midi megépítéséig Európa legmagasabb felhőkarcolója volt. A spanyol főváros legmagasabb épülete volt 1989-ig, amikor megépült a Torre Picasso. Friedreich-ataxia A Friedreich-ataxia a leggyakoribb genetikai eredetű öröklődő ataxia, mely általában felnőttkorban jelenik meg, és teljes leépüléshez, végül 20-30 éven belül halálhoz vezet. Nevét Nikolaus Friedreich német orvosról kapta, aki először írta le ezt a rendellenességet 1863-ban. Előfordulása 50 000 születésből 1. Ok Az FXN gén mutációja a 9-es kromoszóma q 13 lokuszán . A mutáció a GAA nukleotidok ismétlődésében rejlik. Normál állapotban a GAA kevesebb mint 30-szor ismétlődik, míg patológiás állapotban 60-szor, vagy akár 1000-szer is. A mitokondriális vas - anyagcsere során szerepet játszó frataxin koncentráció csökkenését eredményezi a mutáció. Az idegek és az izmok membránjai is érintettek. Leírás Neurológiai tünetek Egyensúlyzavar, mozgáskoordinációs nehézségek, beszédképesség csökkenése és a reflexek visszaszorulása jellemzik. Hallásvesztés is bekövetkezhet. Csont- és porcrendszer tünetei A lábboltozat elváltozásai és jelentős gerincferdülés (scoliosis). Az első tünetek megjelenése után kb. 5 évvel a beteg már tolószékhez kötött. Szervi tünetek 4-5 évvel a neurológiai tünetek után szívizomzavarok, melyek az esetek többségében a halálért is felelősek. 5-ből 1 esetben diabetes ( cukorbetegség ). Kezelés A koenzim Q10 vagy annak idébénon nevű származéka hatással van a szívpanaszokra, de a neurológiai tünetekre szinte hatástalan. Öröklődés Autoszomális recesszív öröklődés Prenatális diagnosztika Azon szülőnél, akiknél fennáll a beteg gyermek születésének kockázata, ajánlott. Karadzs megye Karadzs megye (perzsául: ������� ���) Irán Alborz tartománynak keleti megyéje az ország északi részén. Északon Mázandarán tartomány, északnyugaton Talecsán megye, nyugaton Szávodzsbolág megye, délen Fardisz megye határolják. Székhelye a másfél milliós Karadzs városa. A megye lakossága 1 709 481 fő. A megye két további kerületre oszlik: Központi kerület és Ászara kerület. További öt város található a megyében: Ászara, Garmdarre, Kamal Shahr, Mahdaszt, valamint Mohammadshahr. Roiffé Roiffé település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 754 fő (2015). Roiffé Fontevraud-l’Abbaye, Couziers, Lerné, Bournand, Raslay, Saix és Les Trois-Moutiers községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Berchem vasútállomás Berchem vasútállomás vasútállomás Luxemburgban, Roeser településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: 60-as vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Luxemburg vasútállomás Bettembourg vasútállomás Friedrich-Wilhelm-Lübke-Koog Friedrich-Wilhelm-Lübke-Koog település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Penzsinai járás A Penzsinai járás (oroszul Пенжинский район) Oroszország egyik járása a Kamcsatkai határterületen. Székhelye Kamenszkoje falu. Népesség 2002-ben 2 990 lakosa volt, akik főleg korjákok, oroszok, evenek és csukcsok. 2010-ben 2 341 lakosa volt. Popovits Pál Popovits Pál (románul: Pavel Ladislau Popovits ; 1976. június 28. –) visszavonult román labdarúgó, jelenleg a Szeged 2011 vezetőedzője. Jagelló Hedvig lengyel királyi hercegnő Jagelló Hedvig (lengyelül Jadwiga Jagiellonka, litvánul Jadvyga Jogailaitė, 1408. április 8. – 1431. december 8.) lengyel királyi hercegnő, a lengyel trón örököse és litván nagyhercegnő. A Jagelló-ház tagja. Élete Édesapja II. (Jagelló) Ulászló lengyel király és litván nagyherceg volt, Algirdas litván nagyfejedelem (1296 körül–1377) és Uljána (1325 körül–1392) tveri nagyhercegnő fia. Édesanyja Anna (1380–1416) cillei grófnő volt, Cillei Vilmos birodalmi gróf (1361–1392) és Piast Anna lengyel királyi hercegnő (1366–1425) (III. Kázmér lengyel király és Piast Hedvig glogaui hercegnő lánya) egyetlen leánya, II. (Jagelló) Ulászló király második felesége. Nevét apjának első felesége, I. Hedvig (1374–1399) lengyel királynő után kapta. Édesanyját korán elveszítette, nyolcéves volt ekkor. Nem ment férjhez, 1431 decemberében hajadonként hunyt el. Sokaknak az volt a véleménye, hogy korai halálában szerepe lehetett apja negyedik feleségének, Holszański Zsófia királynénak, de ez a pletyka sohasem bizonyosodott be. Féltestvérei voltak: nővére, aki pár hetes korában, jóval az ő születése előtt meghalt, Erzsébet Bonifácia (1399–1399) és öccsei, akik már az ő életében születtek: I. (III.) Ulászló (1424–1444) lengyel és magyar király és IV. Kázmér (1427–1492) litván nagyherceg és lengyel király, Habsburg Erzsébet (1437–1505) magyar királyi hercegnőnek, Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet lányának a férje. Nem ment férjhez, gyermekei nem születtek. A jegyese volt Hohenzollern Frigyes (1413–1471), 1440-től II. (Vas) Frigyes néven Brandenburg őrgrófja és választófejedelem. A jegyességük ismeretlen okból felbomlott. Alakja az irodalomban és a filmművészetben Krúdy Gyula 1925-ben megjelent regényében, a Tizenhat város tizenhat leánya c. könyvében és az ebből készült tévéfilmben, a Tizenhat város tizenhat lánya c. tévéjátékban megjelenik a lengyel király lánya, de a regényben és a filmben Annának hívják, és a valóságban 1412-ben, amikor a mű játszódik, még csak négyéves volt. A hercegnő anyjának a neve volt ténylegesen Anna, de ő nem szerepel a történetben. A Lubomirski család egy tagja a történet szerint a lengyel királylány vőlegénye volt. Az 1412-ben Zsigmond magyar király által II. Ulászló lengyel királynak elzálogosított szepesi város polgárlánya, a késmárki Fabeícius Anna túszként a lengyel király húgának, a fejedelemasszonynak a kolostorába kerül. A hercegnőt pedig a királyi csillagász jóslata miatt, miszerint a hercegnőt veszély fenyegeti az udvarban, az apja a húgához, a hercegnő nagynénjéhez, a fejedelemasszonyhoz küldi. A csillagász azonban elárulja a királyt, és a lányát el akarja raboltatni, aki egy titkos alagúton mégis bejut épségben a nagynénje várába, ahol összeismerkedik a késmárki takácsmester lányával, akivel nemcsak a nevük hasonló, hanem a külsejük is, ezért szerepet cserélnek, mikor a hercegnő életét veszély fenyegeti. Ugyanis a hajdemákok vezetője elrabolja a magát Anna hercegnőnek kiadó Fabrícius Annát. Lubomirszky herceg párbajban megöli a rablóvezért, és kiszabadítja a hercegnőnek hitt Annát. A történet végén a hercegnő kolostorba vonul, és a herceg nem korábbi jegyesét, hanem Fabrícius Annát vezeti oltárhoz. A filmben a lengyel hercegnő megformálója Lengyel Kati, míg Fabrícius Annáé az ikertestvére, Lengyel Zsuzsa volt. David Ogilvy David MacKenzie Ogilvy (West Horsley, Egyesült Királyság, 1911. június 23. – Château de Touffou, Bonnes, Franciaország, 1999. július 21.) üzletember, az Ogilvy & Mather reklámvállalat alapítója, reklámszakember. David Ogilvy, a „Reklámszakma Atyja”, közel öt évtizedes pályafutása alatt átformálta az amerikai és ezen keresztül a nemzetközi reklámszakma arculatát. Élete Karrierje kifejezetten lassan indult be. Számos tanulmányi kudarc után, 1936-ban bátyja, Francis Ogilvy tanácsára az Egyesült Államokba utazott tanulni az akkoriban születő modern reklámszakmát. Ez a tanulmányút azonban félbeszakadt. 1948-ban Ogilvy rászánta magát élete legnagyobb vállalkozására: New Yorkba költözött, és a bátyja közreműködésével szerzett 6000 dollárból három társával együtt megalapította reklámcégét, a Hewitt, Ogilvy, Benson & Mathert. Cége az első években nem tudott nagy sikereket produkálni. A gyorsan fejlődő reklámpiac azonban hamar megértette Ogilvyvel, hogy ha sikereket akar elérni, akkor nem tehet mást, mint vállalja a kockázatot. Az 1950-es évek elején néhány cég, például a Dove, illetve a Schweppes, szabad kezet adtak Ogilvynek reklámkampányuk kitalálásában. Ogilvy a monoton reklámok helyett forradalmit újított. A ma már egyszerűnek tűnő ötlet mögött álló gondolatot Ogilvy ekképpen foglalta össze: A cég később Ogilvy & Mather néven lett ismert. Mikor a vállalkozás növekedésnek indult, ömlöttek hozzájuk a megrendelések, a Shelltől a Rolls-Royce-ig mindenki velük akart dolgozni. Az Ogilvy and Mather ma már világcég, amelynek mintegy száz országban – köztük Magyarországon – működik képviselete. David Ogilvy 1975-ben vonult nyugdíjba. Eleinte tanítványaira bízta a céget, majd visszavonult a Touffou-ban vásárolt középkori kastélyába. Bár megmaradt cége elnök-vezérigazgatójának, életét jótékony céloknak szentelte, támogatta a New York-i Filharmonikusokat, és harcolt az állatok védelméért. 1989-ben cégét felvásárolta a brit tulajdonban lévő WPP konzorcium. Továbbra is ő maradt a cég tiszteletbeli elnöke, operatív döntésekbe azonban már nem szólt bele. David Ogilvy hatása a reklám világára felbecsülhetetlen. Megszámlálhatatlan szakmabeli forgatta bibliaként két magyarul is megjelent könyvét. Csörghe Ádám marketingszakember megjelentetett egy magyar nyelvű elektronikus könyvet, amely összefoglalóan és olvasmányosan vezet végig David Ogilvy nagy ötletein és még ma is érvényes gondolatain, legendás kampányain. A modern reklám és marketing megteremtője volt. Magyar nyelvű könyvei Egy reklámszakember vallomásai, Park Kiadó 1995. A reklámról, Park Kiadó 1998. 2016-os brüsszeli terrortámadás 2016. március 22-én három robbantásos merénylet történt Brüsszelben: kettő a repülőtéren, egy a Maelbeek metróállomáson. A támadásnak 32 fő civil áldozat volt, három elkövető is meghalt. A sebesültek száma kétszáz fölött volt. Két magyar állampolgár – egy kormányalkalmazott és egy helyi cég dolgozója – sebesült meg a merénylet során, egyiküket belső vérzés, másikukat csonttörés miatt kellett megműteni. A történteket az Iszlám Állam nevű terrorszervezet vállalta magára. Háttér Lakosságához viszonyítva Belgiumban a legmagasabb a külföldön harcoló dzsihádisták száma a nyugat-európai országok közül. Az országot sokan emlegetik a „dzsihádista ideológia melegágyaként”, illetve „dzsihádista toborzó központként”. Terrorizmus Brüsszelben 2014. május 24-én a brüsszeli Zsidó Múzeum előtt tört ki lövöldözés, amelynek során 4 ember vesztette életét. 2015 januárjában terrorelhárító műveletet hajtottak végre egy csoport ellen, akik feltehetően újabb merényletet terveztek a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen. A rajtaütés során két gyanúsított életét vesztette. A 2015. november 13-i párizsi terrortámadás elkövetőinek búvóhelye Brüsszel Molenbeek negyedében volt. 2016. március 18-án itt fogták el Salah Abdeslamot, akit a terrortámadásban való részvétellel gyanúsítanak. Robbantások A brüsszeli repülőtéren 2016. március 22-én nem sokkal 8 óra után két robbanás történt a Brüsszeli repülőtéren. Az egyik az American Airlines és a Brussels Airlines pultja közelében, a másik egy Starbucks kávézó mellett. A belga szövetségi ügyész megerősítette, hogy öngyilkos merénylők követték el a támadást. A Maelbeek/Maalbeek metróállomáson 9 óra 11 perckor Brüsszel központjában, a Maelbeek és az Arts-Loi metróállomás között közlekedő metrószerelvényen történt robbanás az Európai Parlament épületéhez közel. A metró azonnal leállt. A halálos áldozatok száma itt 21 volt, valamint több százan megsebesültek, sokan súlyosan. Metate A metate egy ősi, mezoamerikai eredetű, őrlésre használt konyhai kőeszköz, amelyet Mexikóban még ma is használnak. Neve a navatl nyelvű metlatl szóból származik. Többféle kőből is készülhet, de leggyakoribb alapanyagául vulkáni kőzetek szolgálnak. Felülnézetből téglalap alakú, de alakja görbült, és legtöbbször három lábon áll, de előfordul lábatlan változat is. A metatét férfiak készítették és vitték egyik helyről a másikra, de többnyire nők használták. Lehetett rajta őrölni állva vagy térdelve, az eszközt elhelyezhették a földre, asztalra vagy valamilyen alátétre is, és szinte bármilyen élelmiszer, például kukorica, kakaó, annatto és szezámmag megőrlésére használhatták, de segítségével készítettek nixtamalt és nyerték ki a bíbortetű színezőanyagát is. Egyes vidékeken a metate számított az egyik leggyakoribb ajándéknak, de mára ott is kiszorították a konyhai robotgépek. (18215) 4792 P-L A (18215) 4792 P-L a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Kiss László (labdarúgó, 1956) Kiss László (Taszár, 1956. március 12. –) magyar labdarúgó, csatár, edző. 2010 és 2012 között a női labdarúgó válogatott szövetségi edzője volt. Pályafutása Klubcsapatban 1974-ig nevelőklubjában a Kaposvári Rákócziban játszott. Két év pécsi kitérő után már a Rákócziban lett első osztályú labdarúgó. 1978-ban kerül a Vasashoz. A piros-kékkel egyszeres Magyar Kupa győztes és kétszeres bronzérmes a bajnokságban. 1985 és 1987 között Franciaországban játszott mint profi labdarúgó. Hazatérése után szinte idényenként váltogatja csapatait miután végképp szögre akasztja a stoplis cipőt. A magyar első osztályban 1976 és 1989 között 271 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 124 gólt szerzett. A válogatottban A magyar válogatottban 33 alkalommal szerepelt 1979 és 1984 között és 11 gólt szerzett. Az 1982-es spanyolországi világbajnokságon szereplő csapat tagja. A nyitó csoportmérkőzésen El Salvador ellen csereként beállva hét perc alatt szerzett három gólt. Korábban a selejtezők során a norvégoknak rúgott fontos és emlékezetes gólokat. Edzőként 1993 óta tevékenykedik edzőként. 2000 és 2011 között az 1. FC Femina női labdarúgócsapat vezetőedzője, de az MLSZ-szel is szerződésben áll szinte folyamatosan, a korosztályos utánpótlás férficsapatok mellett tevékenykedik, segítve az együttesek felkészülését. A Vasasnál is foglalkozott a csatárok felkészítésével. 2010. novembere és 2013 januárja között a női válogatott szövetségi edzője volt. Mérlege: 8 győzelem, 2 döntetlen és 14 vereség. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság 3.: 1979–80, 1980–81 Magyar kupa (MNK) győztes: 1981 döntős: 1980 Közép-európai kupa (KK) győztes: 1983 Edzőként Magyar bajnokság bajnok: 2000–01, 2001–02, 2002–03, 2005–06, 2006–07, 2007–08 3.: 2004–05 Statisztika Mérkőzései női szövetségi kapitányként Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. 1335 Demoulina Az 1335 Demoulina (ideiglenes jelöléssel 1934 RE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1934. szeptember 7-én, Heidelbergben. Gare de Neuville-sur-Sarthe Gare de Neuville-sur-Sarthe vasútállomás Franciaországban, Neuville-sur-Sarthe településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Le Mans–Mézidon-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Chies d’Alpago Chies d’Alpago település Olaszországban, Veneto régióban, Belluno megyében. Lakosainak száma 1364 fő (2017. január 1.). Chies d’Alpago Barcis, Claut, Pieve d’Alpago, Puos d’Alpago és Tambre községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Kécza András Kécza András (Budapest, 1965. május 5.) magyar filmrendező. Pályakép A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1983-ban. 1982–1983 között színházrendezést tanult Keleti Istvánnál. Népművelést hallgatott a Tanítóképző Főiskolán, közben sikerrel felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Filmrendezést tanult Makk Károly osztályában. Az 1988-as Tavaszi Fesztiválra megrendezte Vidovszky László: Nárcisz és Echo című operáját, ami a mű ősbemutatója volt. A főiskola elvégzése után többek között Tarr Béla (Sátántangó) és Makk Károly (Játékos) asszisztenseként dolgozott. Részt vett egy Magyarországon forgatott kanadai tévésorozat munkálataiban is. Televíziós műsorokat elsősorban a Duna Televízió részére készített. Sziveri Jánosról szóló portréfilmjéért a költőről elnevezett díjat kapott 1999-ben. Shakespeare: III. Richárd című tragédiáját monodrámává írta át, bemutatója azonban a színész, Bertók Lajos halála miatt elmaradt. 2000-ben kötetet adott ki Osvát Andrással közösen 1 könyv, 2 film címmel. Publikált folyóiratokban is, elsősorban irodalmi és szellemtudományos témákban. Tíz évig tanított Théba Művészeti Szakközépiskolában film- és színházrendezést, filozófia- és vallástörténetet. 2006-ban a zalaegerszegi a Griff bábszínházban bábelőadást rendezett Goethe: Mese a zöld kígyóról és a szép Liliomról című műve alapján. 2014-ben, hosszú szünet után, kezdte el forgatni első egész estés filmjét, mindenféle anyagi támogatás nélkül. A teljes film önerőből készült. Csak a fogyó kellékek kerültek pénzbe, minden szereplő és munkatárs barátságból dolgozott. GoPro kamerával forgatták le a filmet, a magyar nagyjátékfilmek között elsőként. A Magánterület bemutatója 2015. május 2-án volt Budapesten, a Cirko-gejzír moziban. Jelentősebb munkái 1988 – Vidovszky László: Nárcisz és Echo; operarendezés (Tavaszi Fesztivál, ősbemutató) 1993 - Valamicske a banditák lelkéből 2000 – 1 könyv, 2 film (Valo-Art kiadó) 2015 – Magánterület ( független játékfilm) Televíziós műsorok Az ifjúság örök jogán (1992, MTV) Gyermek született nékünk (1994, Duna Tv) Érintettek (1995, Duna Tv) Harmadnapra legyőzte a halált (1995, Duna Tv) Mint 2000 évvel ezelőtt (1995, Duna Tv) Add a tüzet tovább (koncertfilm, 1995, Duna Tv) Görögkeleti feltámadási szertartás (élő közvetítés a Petőfi téri templomból 1995, Duna Tv) Kis karácsonyi ének (1997, Duna Tv) „Sziveri János voltam, ez volt büntetésem” (1997, Duna Tv) Bábrendezés Goethe: Mese a zöld kígyóról és a szép Liliomról (2006, Griff Bábszínház, Zalaegerszeg) Publikációk Pünkösdi ünnepi előadás a szociális művészetről, A szeretet filozófiája és okkult jelentősége című könyvben, 2008. Antropozófia és politika, Új Impulzus 17. évfolyam 5. szám Férfi 800 méteres síkfutás a 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámokat Trabzonban rendezték. A férfi 800 méteres síkfutás előfutamait július 26.-án, a döntőjét pedig július 29.-én rendezték. Selejtező Minden selejtezőcsoport első 2 helyezettje (Q) illetve a további legjobb 2 időeredménnyel (q) rendelkező sportoló jutott tovább az elődöntőbe. Tölgy-zsákhordóbogár A tölgy-zsákhordóbogár (Clytra quadripunctata) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A tölgy-zsákhordóbogár elterjedési területe Európa nagy része. Megjelenése A tölgy-zsákhordóbogár 0,8-1 centiméter hosszú. Az Európában élő három zsákhordóbogárfajt a sárgásvörös szárnyfedőkön látható 4 fekete foltról lehet jól felismerni. A fajok megjelenésükben erősen hasonlítanak egymáshoz, eltérő ökológiai igényeik alapján azonban könnyen megkülönböztethetők: a fűzfa-zsákhordóbogár (Clytra laeviuscula) például fűz- és nyárféléken, míg a tölgy-zsákhordóbogár főleg nyír- és tölgyfákon, valamint galagonyán él. Életmódja A tölgy-zsákhordóbogár mezei fás növénycsoportok, utak széle, száraz gyepek és erdőszélek lakója. Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 David Paymer David Paymer (született USA, New York, Oceanside 1954. augusztus 30.) amerikai színész. Élete David zsidó családba született és nevelkedett. Apja, Marvin Paymer aki először ócskavas kereskedő volt, majd zongoristaként és karmesterként dolgozott. Édesanyja, Sylvia a nácik elől menekült Belgiumból. 1973-as válásuk előtt két gyermekük született, Steve és David. Steve Paymer (1951- ) szintén színész lett, akivel később David játszott együtt. A Michigan Egyetemen tanult színészetet és pszichológiát. További tanulmányokat folytatott New Yorkban. Első sikerét a 70-es években szerezte. A Grease című musicalben kapott egy mellékszerepet. Sonny Latierrit alakította. Ezzel a szereppel jutott el a Broadway-re. Közel harmincéves pályafutása alatt körülbelül 130 szerepet játszott, sorozatokban, TV-filmekben és mozi filmekben. 1988-ban vette el Liz Georges-t, akitől egy lánya született. Díjak és jelölések Oscar-díj 1993 - Jelölés a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában (Mr. Saturday Night) Golden Globe-díj 1993 - Jelölés a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában (Mr. Saturday Night) 1997 - Jelölés a legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) kategóriában (Az évszázad bűnesete (A Lindbergh-bébi elrablása)) David Philip David Philip (? –?) skót nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottsága minősítése alapján lett a Scottish Football League játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot végzett. Nemzetközi játékvezetés A Svéd labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1908-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 1912-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 4. Olimpiai játékok Az 1912. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Partbírói feladatot nem kellett ellátnia. A Svéd labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága az élvonalbeli játékvezetők közül biztosította a partbírókat. Brit Bajnokság 1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották. Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója (röviden: EFOTT) 1976-ban jött létre. Ezért Magyarország egyik tradicionális fesztiváljának számít. Mindig más és más helyszínen jelentkezik újra, az ifjúság mindig máshova látogat el, így ismeri meg az új generáció Magyarország szépségeit. Az 1970-es években a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség irányítása és felügyelete alatt működtek nyári táborok, üdültetések; a középiskolások részére az ODOT, az Országjáró Diákok Országos Találkozója nyújtott nyári elfoglaltságot, a felsőoktatásban nem tanuló, középiskola után munkát vállalóknak pedig az Ifjúmunkás Kempingek, így csak az egyetemisták és a főiskolások maradtak nyári nagyrendezvény nélkül. Ezért a kor ifjúsági szervezete, a KISZ 1976-ban életre hívta az EFOTT-ot, mely - a kor ideológiájának megfelelően - sportra, kultúrára, hazánk turisztikai kincseinek megismerésére sarkallta a felsőoktatás résztvevőit. A KISZ – a magyar kommunista állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) ifjúsági szervezet volt 1957 és 1989 között – kongresszusa célul tűzte ki egy egész ifjúságot átfogó turisztikai rendszer létrehozását. A kezdetekben még nem a mai modern értelemben vett fesztiválról volt szó, sokkal inkább hasonlított egy-egy korabeli úttörőtáborhoz, az általános érvényű programok közé tartozott többek között a táncház, filmvetítés, disco, fakultatív sportversenyek, városismereti versenyek, tájékozódási futóverseny, politikai fórumok, tábortűz és utcabál. Az esti szórakoztató műsorokon olyan előadók léptek fel, mint Nagy Bandó András, Sándor György és Boros Lajos, a zenei repertoárban többek közt a RE-SHOW együttes, Cseh Tamás, és a Voga-Turnovszky duó szerepelt. Az első találkozó helye a Pécs melletti Abaliget volt, 1976 nyarán 25 felsőoktatási intézmény 350 hallgatója vett részt a négy napos eseményen. A következő években a látogatószám folyamatosan nőtt ('77 - Debrecen 750 fő, '78 Keszthely 800 fő, '79 - Nyíregyháza 900 fő, '80 - Sirok 1000 fő, '81 Fonyódliget 1260 fő), az ezredfordulóhoz közeledve pedig már több tízezer fiatal szórakozott az EFOTT-on. Természetesen a rendszerváltás után maga a fesztivál is átalakult, a politikai ideológiák helyét átvette a könnyűzene, és a fesztivál nevében fémjelzett "turisztika" is a háttérbe szorult. Az elmúlt években rekordokat döntöget a látogatói szám, - bár a 2011-es fesztiválon nem dőlt meg a rekord, így is - közel 70.000-en voltak kíváncsiak a hazai fesztivál-felhozatal hivatalos hallgatói bulijára. Évenkénti lebontás 2010 Július 13-tól július 18-ig a házigazda Pécs-Orfű volt. A zenei programok, érdekességek mellett Európa Kulturális Fővárosában számos program, kiállítás várt minden kedves felsőoktatási hallgatót. Ebben az évben is volt Civil Falu, illetve különböző sport és turisztikai programok, fürdési lehetőség és rengeteg móka és kacagás. A hőmérsékletre nem lehetett panasz, hiszen végig 30 fok felett maradt. 2009 Július 14-től július 19-ig került megrendezésre a bajai EFOTT. A Fesztivál egyedülálló módon már a mínusz 4. napon megnyitotta kapuit hetijegyesei számára - július 10-13. között, a Halfőző Fesztiválon is részt vehettek mindazok, akik időben, teljes terminusra váltottak belépőt. 2008 Július 16-ától július 20-ig tartott a dunaújvárosi EFOTT. A 2008-as évi programsorozat között található volt a cseh karnevál. Természetesen a cseh sör mellett cseh zene és cseh karaoke ment (cseh hiphop, cseh Ska, cseh Sramli, cseh R'n'B). A másik aktualitása a 2008-as évnek az „EFOTT Sportaréna” volt. Carnac Carnac település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 4236 fő (2015). Carnac Ploemel, Crac’h, La Trinité-sur-Mer, Plouharnel és Erdeven községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lucius Domitius Domitianus Lucius Domitius Domitianus (? – Egyiptom, 297 decembere) egy Diocletianus ellen fellépő római trónkövetelő volt Egyiptomban. Létéről csupán numizmatikai és papirológiai bizonyítékok tanúskodnak. Bár az események rekonstrukciójára több lehetőség is van, az egyik elterjedt változat szerint Domitianus 297 (esetleg már 296) június-júliusa folyamán lázadt fel Diocletianus ellen Egyiptomban. A császár ősszel vonult ki ellene, és 298 márciusára verte le a lázadást, amit akkor már Aurelius Achilleus vezetett. (A korabeli írott források egyedül őt nevezik meg egyiptomi trónkövetelőként.) Feltehető, hogy Domitianus már 297 decemberében meghalt, és correctora, az eredetileg Alexandria védelmével megbízott Achilleus ekkor vette át a lázadás irányítását. Angrivariusok Angrivariusok, ókori germán törzs. Területük a Weser folyó partjai mentén, a chaucusok, bructerok, cheruscok és fosok törzsei közt terült el. Tacitus „Germania" című munkájának tanúsága szerint később a chamavusokkal együtt elfoglalták a bructerusok földjét is. Egyetlen licit aukció Az egyetlen licit aukció egyfajta stratégiai játék, mely a klasszikus árverésekre emlékeztet. A nyertes általában a legkisebb egyetlen licitet tevő, de ennél sokkal ritkábban a legnagyobb egyetlen ajánlattevőt is jelölhetik nyertesként. Az egyetlen licit árveréseket gyakran használják verseny- vagy lottószerűen. Egyszámjáték néven is ismert. Habár a játék neve és a benne használt kifejezések aukcióra emlékeztetnek, közelebb áll a sorsoláshoz vagy a fogadáshoz. sorsoláshoz A játék tehát matematikailag abból áll, hogy mindenki fogad egy pozitív számra, és azok közül a számok közül, amelyikre csak egyvalaki fogadott, a legkisebb nyer. A szerencsejátékot rendező bevétele a részvételi díjból (amit a játékban való részvételért kell fizetni) vagy a licitdíjból (amit az egyes tétek után kell fizetni) származik. A számokhoz pénzegységet rendelnek (pl. forint vagy dollár), a „licitlépcsőt” (a pozitív számok körét) úgy határozzák meg, hogy a nyertes szám ne legyen nagy (például 1 forint vagy 0,01 dollár), így a játék lezárásakor a nyertes tét csábítóan hasson a leendő játékosokra. A lezárult játékok esetében ugyanis általában nyilvánosságra hozzák a nyertes téteket, azonban megtévesztő ezeket vételárként feltüntetni, mivel a licitdíj ennek sokszorosa lehet. Akik nem nyernek, természetesen elbukják a licitdíjat. pozitív számra ! Licit !! Licitálók száma !! Eredmény |- | 1 Ft | 34 | nem egyetlen |- | 2 Ft | 9 | nem egyetlen |- | 3 Ft | 0 | nincs tét |- | 4 Ft | 57 | nem egyetlen |- | 5 Ft | 35 | nem egyetlen |- | 6 Ft | 1 |bgcolor="#00FF00"| legkisebb egyetlen (nyertes) |- | 7 Ft | 17 | nem egyetlen |- | 8 Ft | 1 | egyetlen, de nem a legkisebb |- | 9 Ft | 8 | nem egyetlen A játékosok nem látják, hogy a többiek milyen téteket tettek meg. Ha egy új licitáló meg akarja nyerni a játékot, akkor nem elég egy új egyetlen licitet tennie, de az addigi nyertes tétet és a sajátjánál kisebb egyedi liciteket is meg kell tennie. Mivel ez rendkívül nehéz feladat elé állítaná a játékosokat, a játék szervezői információkat csepegtetnek: megadhatják, hogy a legkisebb licit milyen tartományban található, de szabhatnak licitmaximumot is, ezzel felülről is korlátozva a megtehető számok körét (az alsó korlát 0). Magyarországon 2009 elején hirtelen több honlapot is létrehoztak egyetlen licit aukciós rendszerű szerencsejátékok szervezésére, ezek azonban egy éven belül megszűntek. picilicit.hu (ADR Agency Kft) licithaz.hu (Globalweb Design Studio Kereskedelmi és Szolgáltató Bt) fogdesvidd.hu (IPS Magyarország Kft) picilicit.hu (ADR Agency Kft) licithaz.hu (Globalweb Design Studio Kereskedelmi és Szolgáltató Bt) iphone3gmobil.com iPhone Homoródbene Homoródbene (egyes forrásokban Szászbénye, románul Beia, németül Meburg, az erdélyi szász nyelven Mebrich) település Romániában, Brassó megyében. Fekvése Brassótól és Kőhalomtól északra, Rádos, Pálos és a Hargita megyei Petek közt fekvő település. Története Először 1442-ben Hunyadi János egyik itt kelt oklevelében említik, Bene néven. 1494-ben Meburg néven említik, de neve 1733-ban Szászbénye formában is előfordul. A települést a középkorban a szászok lakták, akik a reformáció idején felvették a lutheránus vallást. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. 1944-ben német lakossága Németországba menekült, helyükre román telepesek érkeztek. Látnivalók Lutheránus temploma a 14. században épült, késő gótikus stílusban. 1493–1505 között nagymértékben átalakították. Szárnyasoltára 1513 -ban készült, Johann Stoss segesvári művész alkotása. A templom harangját is a 15. században öntötték, Segesváron. Lakossága 1910-ben 957 lakosa volt, ebből 493 szász, 194 román, 146 cigány, 90 magyar és 34 szerb nemzetiségű. 2002-ben 378 lakosából 254 román, 86 cigány, 29 magyar és 9 német volt. Hivatkozások Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro Forrás Léstyán Ferenc : Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Radagaisus Radagaisus vagy Radagais (elhunyt 406. augusztus 23-án) a gótok királya volt (a latin forrásokban rex). 405 végén százezres nagyságúra becsült seregével támadást indított Észak-Itália ellen, azonban a következő évben Stilicho nyugatrómai hadvezértől vereséget szenvedett. A háborús vereséget túlélő gótok Alarik vizigót királyhoz csatlakoztak, aki 410-ben feldúlta Rómát. Élete 405-ben vandál, burgund és svév vegyes csapatok törtek be a Nyugatrómai Birodalom területére Radagaisus vezetésével. Velük tartottak az alánok, és egy 12 ezer fős gót csapat is. A velük együtt vonuló asszonyokkal és gyerekekkel a sereg egyes becslések alapján elérhette a százezer főt is. A soknemzetiségű néptömeg a mai Nagyalföld területéről indulhatott útjára, feldúlta Pannonia és Noricum provinciákat, majd betört Észak-Itáliába. A nyugatrómai hadvezér, Stilicho tisztában volt azzal, hogy a rendelkezésére álló sereg nem elég egy ekkora áradat feltartóztatására, ezért újoncokat keresett és a rabszolgákat is besorozta, de még így is csak 30-40 ezer embere volt a feladatra, viszont seregét kiegészítették a rómaiakhoz hű barbár csapatok: szerencséjére Uldin hun király segédcsapatokat küldött a Nyugatrómai Birodalomnak. A támadó germán sereg elhaladt Ravenna, valamint Stilicho ticinumi tábora mellett. Míg Stilicho egyre halasztotta a barbárokkal való csatát, addig azok Itália több városát kifosztották. Stilicho Firenzénél utolérte a germán hadat, és elhatározta, hogy azzal módszerrel próbálja megállítani őket, ami a gótoknál 403 tavaszán már bevált, azaz bekeríti és kiéhezteti őket. A terv bevált, Radagais többszöri kitörési kísérlet után kegyelemért könyörgött. A fogságba esett királyt fiaival együtt megölték: 406. augusztus 23-án érte a halál. A kiéheztetett germánok mind a rómaiak fogságába kerültek és eladták őket rabszolgának. A tizenkétezerre becsült gót katonát Stilicho római zsoldba fogadta. Mintegy százezer szvéb, vandál, alán és burgund azonban visszamaradt az Apenninnek és az Alpok, valamint az Alpok és a Duna között, támadásra készen. A történészek Radagaisus támadását olyan döntő eseménynek tartják, mely nagyban hozzájárult a Nyugatrómai Birodalom felbomlásához és megszűnéséhez. Azáltal, hogy Stilicho Észak-Itália megvédésére koncentrált, a birodalomnak nem maradt elég ereje a rajnai határ megvédéséhez: 406. december 31-én vandálokból, alánokból és szvévekből álló germán tömeg áttörte a rajnai limest, majd átlépve a Rajnát ellepték Galliát. 408-ban pedig megkezdődött Alarik nyugati gót király itáliai hadjárata is. Forrásértelmezési problémák Radagaisus tudomásunk szerint nem tartozott sem a keleti, sem a nyugati gót uralkodók sorába, a kortárs szerzők mégis királynak címezték. A nagy népvándorlás germán népeinél egy-egy hadvezér vagy törzsfő több csoportot egyesíthetett, ilyen volt Radagaisus kortársa, Alarik is. Radagaisus hadjáratának tanulsága, hogy a kora középkorban vegyes összetételű, soknemzetiségű néptömegek vándoroltak Keletről Nyugatra. Mindennek a magyar őstörténet szempontjából is nagy jelentősége van. Poprád (település) Poprád (szlovákul Poprad, németül Deutschendorf) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Poprádi járásának székhelye. A Magas-Tátra kapuja és egyik idegenforgalmi központja. Fekvése Késmárktól 15 km-re délnyugatra, a Poprádi-medence keleti felén, a Poprád folyó mellett, annak nagy kanyarulatában fekszik. Nevének eredete A város a rajta keresztülfolyó folyóról kapta a nevét. Története Már az őskorban lakott hely volt, a tatárjárás előtt jobbára szlávok lakták. A város a tatárjárás után indult lassú fejlődésnek, amikor IV. Béla németeket telepített ide. Oklevélben először 1244-ben említik "villa Theutonicalis" néven, mai nevén pedig 1256-ban "Poprad" néven. 1300-ban "Popprat", 1310-ben "Villa Tedescha", 1328-ban "Teutschendorff", 1346-ban "Popradzaza", 1412-ben "Dewchendorff" néven említik. Főként mezőgazdasági jellegű település volt, mely híres volt lentermesztéséről, lenvásznairól és kitűnő káposztájáról. 1412-ben Zsigmond ezt is elzálogosította 15 másik szepesi várossal együtt. A 16. században határában rézércet bányásztak, bányája a 18. századig működött. Csak a 18. században indult nagyobb fejlődésnek vásári jogának elismerése és a kézművesség fejlődése – különösen a rézművesség – révén. Ekkor már vásártartási joga is volt. 1772-ben visszakerült Magyarországhoz és a 16 szepesi városhoz tartozott. Papírgyárát 1692-ben alapították, kiváló minőségű papírt állítottak itt elő. 1870-ben a Kassa–Oderbergi Vasút egyik fontos állomása lett, jelentősége ekkor nőtt meg. Egymás után alapították üzemeit. 1856-ban sörfőzde, 1876-ban gabonaraktár épült. A 19. század végére fejlett iparváros lett. 1904-ben alapították azt a lakatosműhelyt, melyből később kifejlődött a Tátrai Vagongyár. 1907-ben pénzintézet, 1908-ban villanytelep és konzervgyár épült. 1913-ban alapították önsegélyező egyletét. 1908-ban alapították a Tátrai villanyvasutat. Ekkor épültek ki a Tátra turistaútjai. Lakói közül sokan a növekvő turizmusból éltek, fiákeresek, fuvarozók voltak. Vályi András szerint "POPRÁD, vagy Poprádháza, Deutsendorf. Szepes Vármegyében, egygy a’ 16 Szepességi Városok közzűl, földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik Poprádvize mellett igen szép helyen; mindekelőtte 1718-dikban el nem égett, sokkal gazdagabb Város vala. Tornyán ezek olvastathatnak: IVnIVs apposIte posVIt fVnDaMIna tVrrIs prospere; at aVgVstVs ContInVaVIt opVs. Ispotállya is van. Poprád-vize gyakran meg szokta önteni legelőjit, ’s ollykor Gömör Vármegyében is kárt szokott szerezni, más javai ugyan meglehetősek, második osztálybéli." Fényes Elek szerint "Poprád, Deutschendorf, Szepes vgyében, vagyonos szepesi város a Poprád jobb partján, ut. p. Késmárkhoz délre 1 1/2 mfdnyire egy rónaságon: 425 kath., 745 evang. német lak., kik gyolcsot szőnek, pálinkát főznek, s hires rézmüvesek. Kath. és evang. anyatemplom. Kőhid a Poprádon. Vendégfogadó. Liszt- és papiros-malom. Elég erdő. Sok és jó káposzta. – A XVI szepesi városokhoz tartozik." A trianoni békeszerződésig Szepes vármegyéhez tartozott rendezett tanácsú városként. 1945 után lakossága megtízszereződött, részben a hozzácsatolt Szepesszombat, Felka, majd az 1960-ban csatlakozott Strázsa és az 1974-ben csatlakozott Mateóc lakosságának, részben az iparfejlesztésnek és a nagy lakótelepek felépítésének köszönhetően. Népessége 1910-ben 2283 lakosából 818 német, 758 szlovák és 689 magyar volt. 2011-ben 52 862 lakosából 43 020 fő szlovák volt. Nevezetességei Szent Egyed temploma 13. századi eredetű, a 15. században gótikus stílusban átalakított épület, korabeli freskókkal . A harangtorony 1685 -ben épült reneszánsz stílusban . A Mária-oszlop 1834 -ben készült barokk stílusban . Evangélikus temploma 1829 – 34 -ből származik, klasszicista stílusú . Hétfájdalmú Szűzanya temploma az 1940-es évek elején épült. A Tátra Múzeumban, amelyet 1886 -ban a Magyarországi Kárpát-egyesület alapított a Tátra természetrajzi és néprajzi gyűjteménye látható. A múzeum előtt található a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) választmányi tagjának, a Tátra Múzeum egyik alapítójának és mecénásának, Husz Dávidnak (1813–1889) emlékműve. A Városháza a 18-19. században épült klasszicista stílusban . Zsinagógája 1830 -ban épült, klasszicista épület. Délre a hegyipark környezetében van Virágvölgy (Kvetnica) gyógy- és üdülőtelep. Az első épületeket a Magyarországi Kárpát Egyesület emeltette 1875 -ben az egykori városi erdészlak környékén. Mai legnagyobb épülete 1932 -ben épült fel. Híres emberek Itt született Lenhardt Sámuel (Poprád, 1790 táján – Pest, 1840 után) réz- és acélmetsző. Itt született 1823 -ban Alexy Károly szobrászművész. Itt született Kiss László (Leslie Kish) (1910–2000) amerikai magyar statisztikus, a mintavételi eljárások módszertani fejlesztője, az MTA tagja. Itt született 1870 -ben Krompecher Ödön magyar orvos, patológus, egyetemi tanár. Itt született 1886 -ban Hankó Béla magyar zoológus, ichthiológus , természettudományi szakíró. Itt született 1963 -ban Miroslav Lajčák szlovák diplomata, politikus. Itt született 1983 -ban Daniela Hantuchová szlovák hivatásos teniszező. Testvérvárosok Szarvas , Magyarország ( 1980 ) Laska A laska régi magyar szőlőfajta, amely a filoxérát követően szorult háttérbe. Napjainkban csak néhány tőke található meg belőle Magyarországon. A laska bora testes, magas csersavtartalmú, a bordeaux-i fajtákból készített borokra emlékeztet. Karakašica Karakašica falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 29, közúton 38 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északra, a dalmát Zagora középső részén, az 1-es számú főút mentén fekszik. Története A középkorban területe a Subićok majd Nepilićek birtoka volt. 1536-ban elesett Sinj vára és vele együtt ez a térség is török uralom alá került. Sinj várával együtt 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. 1699-ben a karlócai béke értelmében a terület végképp felszabadult, de a béke nem maradt tartós. Az újabb velencei-török háborúnak az 1718-as pozsareváci béke vetett véget, mely után a török veszély végképp megszűnt ezen a vidéken. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 265, 1910-ben 345 lakosa volt. A II. világháború idején a Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Területe 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 665 lakosa volt. Lakosság (1869-ben, 1921-ben és 1931-ben Čitluk, Jasensko és Šuhac lakosságát is ide számították.) Nevezetességei Szent Leopold Mandić tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1978-79-ben épült. A sinji plébánia filiája. Betonból készült épület fedett bejárattal és sekrestyével, mely egyúttal hittanteremként is szolgál. Harangtornyában, melyet 2013-13-ban emeltek három harang található. Torreblanca Torreblanca település Spanyolországban, Castellón tartományban. Torreblanca Alcalà de Xivert, Benlloch és Cabanes községekkel határos. Lakosainak száma 5419 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Krón Jenő Krón Jenő, Eugen Kron (Szobránc, 1882. május 1. – Budapest, 1974. január 7.) grafikus, litográfus. Pályafutása 1909 és 1913 között és 1917-18-ban Mintarajziskolában tanult, ahol Zemplényi Tivadar és Olgyai Viktor voltak a mesterei. 1911-12-ben Nagybányán dolgozott. 1913-ban 10 rézkarcból álló sorozatot adott ki a diósgyőri vasgyárból vett motívumokkal. Kiállított Párizsban, Londonban és az 1914-es lipcsei könyv- és grafikai kiállításon. Az első világháború után Kassán telepedett le, 1920-tól 1928-ig dolgozott itt, a kassai múzeum rajziskolájának vezetője volt. 1924-ben Zürichben, majd a Nemzeti Szalonban rézkarcokat, litográfiákat és tusrajzokat állított ki. Későbbi munkáival az expresszionizmus felé közeledett. 1928 és 1956 között Olaszországban, majd 1956-tól Budapesten élt. Több lapja van a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében. Egyéni kiállítások 1938 • Kelet-szlovákiai Múzeum , Kassa 1957 • Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa (kat.) • Derkovits Terem, Budapest 1963 • Derkovits Terem, Budapest 1972 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.). Művek közgyűjteményekben Herman Ottó Múzeum, Miskolc • Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • M. Civico, Milánó • M. Corsini, Róma • Szépművészeti Múzeum, Budapest. Barcsay Domokos Nagybarcsai Barcsay Domokos (Nagyszeben, 1848. december 13. – Kolozsvár, 1913. január 20.), a főrendiház tagja volt és a szóbeli magyar anekdota irodalom nagy mestere. Életútja Tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd rövid időre katonai pályára lépett. Kolozsvár és megyéje életében vezérszerepet vitt. Érdemei elismeréséül a király egyik erdélyi útja alkalmával a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki, de 1892-ben bánffyhunyadi országgyűlési képviselővé választották, s így főrendiházi tagsága megszűnt. 1911. január 19-én azonban a király ismét kinevezte a főrendiház élethossziglani tagjává. Harsányi Zsolt Barcsayról Harsányi Zsolt írta: „ ..nem ült igazi trónon de azért „fejedelem”-nek nevezte a köztudat… Barcsay Domokost, mindnyájan fejedelemnek neveztük. Nemcsak azért, mert abból a családból származott, amely fejedelmet adott valaha Erdélynek. Abban, hogy „fejedelem” volt társaságbeli becézőneve, benne rejlett elismerése közéleti tekintélyének, éles eszének, társaságtápláló kedélyének, legyőzhetetlen tréfahajlamának…” Domokos egyébként nem volt közvetlen fejedelmi leszármazott. Barcsay Ákos erdélyi fejedelem (1658-1660) ugyanis két feleségét is meggyászolta, gyermeke azonban nem volt. Domokos őse a fejedelem testvére, Barcsay Sándor alispán volt. „…Magastermetű, testes ember volt…lassan, lomhán, mégis méltóságosan sétált a kolozsvári főtéren, olykor meg-megállva valamely ismerőssel beszélgetni…. Ott élt bánffyhunyadi kastélyában, de többnyire Kolozsvárott tartózkodott, vagy pedig mint országgyűlési képviselő, Pesten tanyázott, ahol a Nemzeti Kaszinó volt az otthona… Mikor Ferenc József lent járt Erdélyben hadgyakorlaton (1894 őszén), ragaszkodott hozzá, hogy vendégül lássa. A vendéglátás költségeit a kabinetiroda meg akarta fizetni neki, azt büszkén visszautasította. Pedig ő maga nem volt vagyonos ember, csak igen gazdagon házasodott: a híres nevezetes örmény nábob Korbuly Bogdán lányát vette feleségül. A ferencjózsefi vendéglátás költségeit is Korbuly fizette, mégpedig kétszer. Mert az első húszezer forintot, amit a vő kérésére kiutalt, a fejedelem még azon éjszaka egy ültő helyében elkártyázta. Korbuly másnap kénytelen volt még egyszer odaadni a húszezer forintot…. ….Rudolf trónörökössel is jó barátságban volt, gyakran vadásztak együtt az erdélyi havasokban. …Valakinek folyton mellette kellett volna somfordálni, s a mit mond, rögtön jegyezni, hogy annak elmeéle, magyarsága, jó íze el ne vesszen. De elveszett. Az ilyen elmésség megnevettet, gyönyörködtet, aztán akik hallották, rövidesen elfelejtik…. Azért tréfáinak lényege talán mégsem ment egészen veszendőbe. Életének emlékéhez nagy alkotások nem tapadnak ugyan, de hozzátapad valami jóleső, zamatos szájíz: annak az erdélyi magyar humornak a szájíze, ami elmúlhatatlan….” Sisakos feljegyzéseiből A „fejedelem” élcei azért nem tűntek el nyomtalanul - 1905-ben egy „Sisakos” álnevű szerző „Barcsay Domokos képviselőházi és egyéb adomái” című 164 oldalas művében emléket állított a „fejedelem”-nek. A nevezetes hadgyakorlatról írja: „A bánffyhunyadi hadgyakorlatok idején Ő Felsége részére külön sátrat, az u.n. custozzai sátort készítették. Ebben a sátorban ebédet adott egyik napon Ő Felsége s erre az ebédre Barcsay Domokos is hivatalos volt. Ott ült a király jobbján s tartotta szóval a társaságot és vídámította pompásabbnál pompásabb élcekkel a királyt. Délután három órakor kezdődött az ebéd s megtörtént az a hallatlan eset, hogy Ő Felsége esti 10 óráig ott maradt a sátorban, hol Barcsay egyre ontotta magából páratlan humorának gazdag derűjét. A búcsúnál meg is mondta Őfelsége őszintén és magyarosan Barcsaynak: „Igazán nagyon jól éreztem magamat és nagyon sajnálom, hogy tovább nem élvezhetem társaságát.” Cs. Szabó László megemlékezése Cs. Szabó László így emlékezett róla: „…mindenki csak „fejedelemnek” szólította. Így ismerte az egész ország, mely tréfáin, ötletein, sokat nevetett. Politikában, társaságban, mindenki szerette…Egy asztaltársaság volt Neuszidler Géza vendéglőjében,… a mai Ferenciek terén. A kis szobában rendszerint öten ültünk: Mikszáth Kálmán az asztalfőn…Barcsay Domokos mindig Mikszáth mellett ült , minthogy különben is meleg barátság fűzte össze őket…. Barcsay mókáin Mikszáth nagyokat nevetett. A Fejedelem szeretett történeteket előadni. Anekdotázó magyar volt, de ebben az anekdotákban benne volt a kor képe, melyről beszélt…” Barcsay és Mikszáth Mikszáth Kálmán is megemlékezett róla, fivérének, Barcsay Kálmánnak halála alkalmából írott cikkében: „…úgy megszoktuk a két Barcsayt, mint az emberi arcon a két szemet, két mosolygós vidám szemet, két mosolygós vidám szemet…Az igazságot belegöngyölte egy kis csintalanságba, a maliciát körülcukrozta, hogy ne bántson. Bölcs volt, aki mulattatva tanított és mézet kevert a vitriolba, mielőtt rácsöppentett belőle valakire….”. Barcsay és Munkácsy Jó barátságban állt Munkácsy Mihállyal is. A művész halála alkalmából : ”Munkácsy Mihályról” címen írt feljegyzést a Magyar Polgárban, „Én is voltam valaha Munkácsynak kocsisa” alcímmel. Aminek az a története, hogy egy alkalommal nála vendégeskedett a festő, és akkor kapta ajándékba azt az ősi kürtöt Barcsaytól, amit aztán „…oda is festett a „Honfoglalás” képére…”. Bánffyhunyadról a maga hajtotta saját négyesfogatán vitte be Munkácsyt Kolozsvárra, ahová a gyorsvonatnál egy negyedórával hamarabb be is érkeztek. Ezzel dicsekedett aztán, hogy a művész kocsisa volt. Egy évvel később franciaországi otthonában, Auteuilleben látta vendégül Munkácsy Mihály. Meg is kérdezte Barcsayt, hogy a kürt ajándékot hogyan honorálhatná végre. Domokos, a rá jellemző módon így válaszolt: „Hiszen nem sürgős, majd ha megint lejössz Hunyadra, eligazítjuk a dolgot. Tudod, van két kis szobám, már nagyon rászorulnak a festésre. Amelyikhez kedved lesz, kipingálod…. Ezzel aztán kvittek leszünk.” Utoljára egy udvari fogadáson találkoztak. A délceg művészember akkor már meg volt törve. A Barcsay nevére már nem emlékezett, csak arra, hogy: „Én is voltam valaha a Munkácsy kocsisa!” Barcsay és Szentgyörgyi A kolozsvári színészről, Szentgyörgyi Istvánról mesélik: „Barcsay Domokos, a „fejedelem” is meginvitálta olykor-olykor próbák után egy néhány pohárka finom italra. Pista bátyánk nem kedvelte ugyan az úri társaságot, sokszor dohogta, hogy nem szeret nagyurakkal egy tálból cseresznyét enni, de Barcsay Domokos kivétel volt. Bohém volt, tréfás kedvű, mindig évelődő, a komédiásnépet imádó, közvetlen egyéniség, akiből társaságban sohasem ütközött kis a fejedelmi vér gőgje…”. Epilógus Az egykori bánffyhunyadi Barcsay kastélyparknak botanikai érdekessége az az óriásfenyő, amely alatt a halálosan megsebesült II. Rákóczi György a szászfenesi csatából menekülőben a legenda szerint megpihent. Az interneten Barcsay Domokos földszintes kastélyáról, mint Bánffyhunyad egyik „látnivalójáról”, ez áll: „A Barcsay-kastély (Avram Iancu utca 41 sz.) a 18. században épült. Jelenleg román nyelvű kisegítő iskolának helyet adó műemlék. A kastély területén tekinthető meg az az emelvény, amelyről I. Ferenc József végignézte az 1894-es nagy őszi hadgyakorlat seregszemléjét. Vörösmarty tér (metróállomás) A Vörösmarty tér (korábban Gizella tér) a kisföldalatti nyugati végállomása, a vonalon a Deák Ferenc tér követi. Több elképzelés is született a metróvonal hosszabbításáról, erről az állomásról. Köztük szerepel, egy, a Vigadóról induló gyalogoshíd alsó emeletén a földalatti meghosszabbítása Budára, vagy az eredeti Erzsébet híd másolatán keresztül átvinni Budára, vagy csak simán meghosszabbítani a pesti oldalon a Vigadó térig. Tuberculum anterior vertebrae cervicalis A processus transversus vertebrae-án található a tuberculum anterior vertebrae cervicalis ami egy dudor. A musculus longus collinak biztosít tapadási helyet. Albert Lebrun Albert Lebrun (Mercy-le-Haut, 1871. augusztus 29. – Párizs, 1950. március 6.) francia mérnök, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 14. elnöke. Pályafutása Jómódú lotaringiai parasztcsaládban született a német határ mellett. Apja Mercy-le-Haut polgármesteri tisztségét töltötte be. A fiatal Lebrun az iskola mellett rendszeresen segített apjának a földeken. A tanító felfigyelt a kiváló képességű fiúra, és rábeszélte, hogy iratkozzon be Nancyban a gimnáziumba. Az École polytechnique és az École nationale supérieure des mines de Paris (Mines ParisTech) intézményekben szerzett mérnöki diplomát. Vesoulban és Nancyban dolgozott, majd a HEC Paris tanára lett. 1900-ban kezdődött politikai pályafutása, amikor Briey képviselőjévé választották. 1906-ban már Meurthe-et-Moselle megye tanácsának elnöke. Ezt a tisztséget köztársasági elnökké választásáig megtartotta. Armand Fallières elnöksége idején gyarmatügyi miniszter, 1913 januárjában pedig rövid időre hadügyminiszter volt. Raymond Poincaré elnöksége alatt, 1913–14-ben, ismét a gyarmatügyekért felelős miniszter. 1920-tól Meurthe-et-Moselle szenátora, 1926-ban a szenátus elnökhelyettese, 1931–32-ben pedig elnöke. Paul Doumer váratlan halála után 1932-ben köztársasági elnökké választották. Nagyon keveset foglalkozott a kormányügyekkel. A halálos áldozatokat is követelő, 1934. február 6-i zavargások után Gaston Doumergue-t kérte fel a nemzeti egységkormány alakítására. 1939. április 5-én ismét elnökké választották. Mandátumát állandó kormányválságok jellemezték. 17 miniszterelnök váltotta egymást 1932 és 1940 között. 1940. június 22-én, a compiègne-i fegyverszünet után a távozó Paul Reynaud helyére Pétaint nevezte ki miniszterelnöknek. Bár nem mondott le köztársasági elnöki posztjáról, de július 10-én visszavonult Vizille-be. 1943. július 27-én a Gestapo letartóztatta és Tirolba, Itter várába vitte. Ott tartották már fogva Édouard Daladier-t, Paul Reynaud-t, Léon Jouhaux szakszervezeti aktivistát et Maurice Gamelint. Lebrun hamarosan megbetegedett. A német orvosok attól féltek, hogy meghal, ezért Hitler döntésére visszaküldték Franciaországba. Pétain perében koronatanú volt. Juan Carlos Touriño Juan Carlos Touriño (Buenos Aires, 1944. július 14. – Buenos Aires, 2017. március 7.) spanyol válogatott argentin labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban Touriño 1944. július 14-én született Buenos Airesben spanyol szülők gyermekeként, akik polgárháború elől menekültek Dél-Amerikába. Játszott a River Plate, az Arsenal de Sarandí és a Quilmes korosztályos csapataiban. Utóbbi csapatban 1966-ban mutatkozott be a felnőttek között. 1970-ben szerződött Spanyolországba a Real Madridhoz, ahol három bajnoki címet és két spanyol kupagyőzelmet ért el az együttessel. 1977-ben a kolumbiai Independientében szerepelt, majd visszatért Argentínába. 1977-ben újra a Quilmes, majd 1978-ban a Gimnasia y Esgrima de La Plata labdarúgója volt. Szerepelt ezután még a San Lorenzo (MdP) és a Chacarita Juniors csapatában is, mielőtt visszavonult. A válogatottban 1972. január 12-én egy alkalommal szerepelt a spanyol válogatottban Magyarország ellen. A madridi barátságos mérkőzésen 1–0-s spanyol győzelem született. Edzőként Az 1983–84-es idényben a spanyol Palencia FC, majd a következő idényben a Recreativo de Huelva vezetőedzője volt. Sikerei, díjai Spanyol bajnokság bajnok (3): 1971–72 , 1974–75 , 1975–76 Spanyol kupa (Copa del Rey) győztes: 1974, 1975 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) döntős: 1970–71 Johann Strauss (zeneszerző, 1825–1899) Ifjabb Johann Strauss (németül Johann Strauß Sohn) (Bécs, 1825. október 25. – Bécs, 1899. június 3.) osztrák zeneszerző, többek között a Kék Duna keringő és A denevér megkomponálója, már életében a „keringőkirály” becenévvel illették. Bécsben született, zeneszerző család tagja. Apja, idősebb Johann Strauss kedvelt és elismert zeneszerző, karmester volt. Ifjabb Johann Strauss hatéves korában komponálta első dalát, de mivel apja nem a muzsikus pályát szánta neki, titokban tanult Fritz Amon első hegedűstől. Gimnáziumi tanulmányai után banki pályára készült. Apja azonban elhagyta családját, ezért ő kötelességének érezte, hogy anyját és testvéreit támogassa, így a jó megélhetést biztosító zenész pályát választotta. Johann Anton Kohlmann és Joseph Drechsler tanítványa volt. 1844-ben alapította meg első zenekarát, s emiatt összetűzésbe került apjával. Viszonyuk éveken át feszült volt, s megtagadta, hogy csatlakozzék apja zenekarához. Annak halála után 1849-ben egyesítette a két Strauss-zenekart és 1851-től számos koncertkörutat tett Európában. Legnépszerűbb művét, a Kék Duna keringőt 1867-ben mutatták be Párizsban hatalmas sikerrel. 1872-ben Amerikába utazott, ahol a bécsi divatos zenei stílusokat (operett, polka, keringő) népszerűsítette. Nemcsak kiváló zeneszerző és karmester volt, hanem kiváló szervező is, a bécsi zenei élet egyik kiemelkedő egyénisége. 1863 és 1870 között az udvari bálokat vezette, majd 1877-ben felkérték a párizsi operabál rendezésére is. Művei közül a keringők a legjelentősebbek: még Bülow, Wagner és Brahms csodálatát is kivívták. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette kedélyes könnyedséggel vegyítve, és mindezt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította. Színpadi művek írására Offenbach példája késztette, közülük legmaradandóbb A denevér. Magánélete kevésbé szerencsésen alakult. Első felesége, Jetty Treffz 1878 tavaszán meghalt. Következő házassága Angelica Dittrich-hel csak öt évig tartott. Harmadik házasságát Adele Deutsch-csal 1885-ben kötötte. Életútja Származása Ifj. Johann Strauss 1825. október 25-én született Bécsben. A keresztségben a Johann Baptist nevet kapta. Apja id. Johann Strauss zeneszerző, karmester, anyja Anna Streim, egy bécsi kocsmáros leánya volt. Az idősebb Strauss Lanner zenekarában brácsázott, többek közt Josef Streim fogadójában. Nem volt állandó lakhelye, szülei már nem éltek. Amikor megtudta, hogy Anna állapotos, útlevélkérelmet nyújtott be, menekülni próbált a felelősség elől, de a lány apja keresztülhúzta számításait; elérte, hogy nyilvánítsák katonaszökevénynek. A Bécsben maradt zenészt arra kötelezte, hogy vegye el leányát és arra is gondja volt, hogy Strauss ne a muzsikálásban produkálja magát, hanem valami „tisztességes” foglalkozást keressen magának. Hosszas viták után 1825. június 24-én a házasságkötési engedély megadásakor Bécs városának magisztrátusa előtt a „hivatásos zenetanár“ foglalkozásban állapodtak meg. Az esküvő után az ifjú pár beköltözött első otthonába, ahol - a Sankt Ulrich nevű nyugati előváros 76-os számú házában - október 25-én reggel fél nyolckor megszületett a második gyermekük, a Schaninak (az olasz Gianni vagy francia Jean alapján) becézett ifjabb Johann Strauss. Az apa kötelezettségei oly mértékben megnőttek, hogy már alig volt képes családjával is törődni, így a háztartás irányításába az apa négy évvel idősebb nővére, Ernestine is besegített. Anna 1831. szeptember 29-én szülte meg második leányát, Theresét. A megnövekedett család 1833-ban átköltözött a Karmelitenplatzra, a Sankt Josef-templommal szembe, ahol mindhárom gyermeket keresztelték. Johannak további két fiútestvére volt, Eduard és Josef, valamint a mindössze tíz hónapig élt Ferdinánd. Josef és Maria Streim, Schani nagyszülei 1826 áprilisában egy kis házat vásároltak a várostól északra fekvő Salmannsdorfban. 1828 és 1834 között az ifjú Johann és testvérei itt töltötték nyaraikat. Az ifjú Johann itt ismerkedett meg a zenével, a családi zongorának köszönhetően. Édesanyja, aki ragyogó gitáros hírében állott, 1832 augusztusában két rögtönzött keringőt jegyzett le. E két darab utóbb zongorakísérettel ellátva Erster Gedanke címen meg is jelent. Az ifjú Johann olyan fordulatokat utánzott e darabokban, amelyek apja zenekarának házi próbáiról lehettek ismerősek számára, egyebek között az Alexandra-keringőből valamint a Das Leben ein Tanzból. A Strauss dinasztia Ifjabb Johann Strauss 1825. október 25-én született Bécsben, apja, Johann Strauss első fiaként. Apja akarata ellenére, akárcsak két öccse, Josef és Eduard, ő is zenésznek állt. A bécsi polgár Johann szívesen ellátogatott a kültelki kocsmákba és a Bécs környéki dombok hangulatos nyári vendéglőibe és nézte, hallgatta, hogyan mulatott a nép, hogy ropták a táncot az osztrák parasztok, miképp pengetett szapora ritmusokat a sramlizenekar és miféle dallamokat „kaptak fel” a külváros lakói: iparosok, mesterlegények, katonák, diákok. Straussnak három felesége volt. Az első, Jetty Trefs énekesnő hamar elhunyt. Másodjára Angela Dietrichhel kötötte össze életét, aki viszont elhagyta egy másik férfiért. Harmadik feleségét Adelét túl az ötvenen, érett fejjel ismerte meg. Adele is asszony volt már akkoriban, egy gyermek anyja, ráadásul ő is a Strauss családi nevet viselte, ám férje pusztán névrokona volt a nagy zeneszerző-családnak. Sokan Adelét tekintik Strauss igazi nejének, aki odaadó rajongással vette körül férjét, sőt a bécsiek az operett Cosimájának is nevezték, mert jó tanácsaival előrevitte a mester munkáját. Feljegyezték, hogy amikor a A cigánybáró próbáira készültek, maga a mester sem bízott a sikerben, mind a színház direktora, mind Zsupán alakítója, az ismert Girardi is szkeptikusan álltak a premierhez. Adele kitartása, és határozott fellépése beigazolódott talán még a Denevérnél is nagyobb sikert hozott Straussnak ez az operett. Bécs zenei élete A század első évtizedeiben Franz Schubert nem csak a válogatott zeneélvezők muzsikusa volt. A kocsmák táncai behatoltak a városba és e polgári aranykor idején kiszorították az úri világ valamennyi menüettjét, gavottját és egyéb főúri táncait. A keringő, amely valaha a nép körében született, megigézte az egész várost. Ne gondoljuk, hogy ez a kritika egyedülálló volt. Az akkori Európának majdnem minden jelentősebb zenekritikusa, esztétája megemlékezett a bécsi „keringőkirály” diadalútjáról. Ám a Walzer-König hamarosan veszedelmes vetélytársra talált. A vetélytársat, saját fiát is Johann Straussnak hívták. Ádáz versengés indult a két Strauss között, amit az 1848-as forradalom még ki is élezett. A revolúció híre az ifjabb Johann Strausst a Balkánon érte utol, és ő lóhalálban sietett Bécs felé, hogy jelen legyen a történelmi eseménynél. Egykorú képek őrzik a „történelmi” találkozó emlékét. Ifjabb Johann Strauss zenekarával a polgárőrök élén haladt, az öreg Strauss a császári csapatok zenekarát vezényelte. A forradalom leverése után az ifjú muzsikusnak jó ideig bujkálnia kellett. Az apa és fia közötti versengésnek az idősebb Strauss halála vetett csak véget. A vita eldőlt: a Walzer-König most már véglegesen az ifjabb Strauss és lassacskán eltűnt az „ifj.” szócska is, mert Strauss csak egy van: az a lobogó energiájú, kifogyhatatlan dallaminvenciójú, ragyogóan muzsikáló fiatal művész, akinek lábai előtt hevert az egész császárváros. A küzdőtérre szólította Josefet is, aki a legjózanabb foglalkozást választotta: egy mérnöki irodában dolgozott. Josef Strauss szinte hónapok alatt sajátította el a szükséges zeneelméleti tudást és hamarosan már ő is egy Strauss-zenekar élén állt. Majd színre lépett a harmadik Strauss testvér: Eduard is. Ha amazok a walzer poétái voltak, akkor Eduard a keringő diplomatája, pénzügyminisztere, nagyvállalkozója, aki megszervezte a Strauss dinasztia világhírét. Közben Johann mindinkább visszavonult a hangversenyszerepléstől és úgyszólván kizárólag komponálással foglalkozott. Művei Több száz keringő, polka és induló mellett nagyobb lélegzetű művei: A denevér (1874) Egy éj Velencében (1883) A cigánybáró (1885) Simplicius (1887) Pázmán lovag (1892) Kék Duna keringő Bécsi vér , amelyet halála után a Strauss-keringők legjavából állítottak össze Zempléni Kornél Zempléni Kornél (Debrecen, 1922. szeptember 4. – Budapest, 2013. július 22.) kétszeres Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész, zenepedagógus, érdemes művész. Életpályája A debreceni zeneiskolában Galánffy Lajosnál tanult, később Szabó Emilhez került, aki zeneelméletre és zeneszerzésre oktatta. A Zeneakadémiát 1940-46 között végezte, Dohnányi Ernő és Böszörményi-Nagy Béla növendéke volt. Zeneszerzés tanulmányait Siklós Albertnél, majd Kókai Rezsőnél folytatta. Az 1943-as Liszt versenyen II. helyezett volt, 1943 őszén Dohnányi Ernő felvette mesteriskolájába. Az 1948-as Bartók versenyen, illetve az 1949-es VIT versenyen kiemelkedő sikerrel szerepelt, s ezzel nemcsak országos koncertkarrierje kezdődött el, hanem az akkor bejárható európai országokba is meghívásokat kapott. 1947-től 1964-ig a Nemzeti Zenede és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, 1964-től 1983-ig a Zeneakadémia zongoratanára volt. 1981-83 között tanszékvezető, 1983-tól 1989-ig egyetemi tanár. 1984-től 1986-ig az Oszakai Művészeti Egyetemen is tanított. Évtizedeken át Weiner Leó szellemében kifejtett művészi és tanári munkásságáért, a Zeneakadémia professor emeritusaként 2008-ban Weiner Leó Emlékdíjjal tüntették ki. Díjak, kitüntetések Liszt Ferenc-díj (1954, 1963) Érdemes művész (1976) Bartók–Pásztory-díj (1997) Weiner Leó-emlékdíj (2008) Satöbbi (együttes) A Satöbbi egy alternatív rockzenekar, ami 1982. április 1-jén alakult Óbudán, Magyarországon. A két alapító tag, akik még ma is tagok: Seres Péter (gitár, ének, vers) és Pethő Th. Zsolt (ének). Pályafutása A kezdetektől a lemezfelvételig A Satöbbi nevű formáció először 1983-ban a "Ki Mit Tud?" tehetségkutató versenyen tűnt fel, azóta különböző felállásban szinte töretlenül koncerteznek elsősorban budapesti művelődési házakban és zenés klubokban. 1985-ben a Depeche Mode első budapesti fellépésén a Satöbbi előzenekarként lépett fel. A zenekar 1986-ban a rádióban felvett egy nagylemeznyi hanganyagot, de önálló lemez ekkor még nem jelent meg. Ez végül 1995-ben történt meg, ekkor stúdióba vonultak, és Live címmel saját kiadásban először kazettát jelentettek meg, amit 1997-ben a Világ legszebb dalai című ma már klasszikusnak mondható album követett. Láng Művelődési Ház A Láng Művelődési Házban rendszeresen adtak közös koncertet az azóta feloszlott Wei Wu Wei zenekarral és az új reggae irányzatot képviselő Ladánybene 27-tel. Ezt a Club Cadillac követte. Banán Klub A kilencvenes évek második felében egy ideig a Csörsz utcai WigWam klub, majd a csillaghegyi Banán Klub volt a Satöbbi koncertek állandó otthona, de végül a klub megszűnésével ez a korszak is lezárult. Gödör Klub Egy átmeneti időszak után a Gödör Klubban tartották rendszeres fellépéseiket, ahol többek között a Malacka és a TAhÓ, valamint az Ef Zámbó Happy Dead Band zenekarok után vagy előtt koncerteztek. Stílus és tartalom A reggae, tangó, csacsacsa, boogie, beat és punk zenei alapokra épülő számokat az abszurd humor műfajából táplálkozó néhol szürrális, ironikus, vagy éppen lírai dalszövegek teszik különlegessé. A zenei betétek mellett a fellépések elmaradhatatlan részei a zenekari tagok és a közönség közötti kölcsönös élcelődés, a közösen szavalt versek és mondókák. Tagok Jelenlegi tagok Giret Fruzsina – ének, vers Seres Péter – gitár, ének, versszerző Pethő Th. Zsolt – ének Szabó Márton – basszusgitár Németh Márton – billentyűk Max – dob Egykori tagok Balassa Márió – dob Erkel László – billentyűk, ének Gyenes Béla – szaxofon Giret Gábor - basszusgitár (főképp, de gitározott és dobolt is akár koncerten) May Gábor - basszusgitár Vörös Gábor – basszusgitár Pethő Attila - billentyűk Koszta János – dob Zentai László - dob Deák Gábor – szaxofon Lendvay Péter – basszusgitár Diszkográfia Nagylemez A világ legszebb dalai (1996) Vissza a pénzt! (2017) Csapás a múltból A Csapás a múltból (Blast from the Past) egy 1999-ben bemutatott amerikai romantikus vígjáték Brendan Fraser és Alicia Silverstone főszereplésével. Történet Calvin Webber (Christopher Walken) zseniális tudós, aki atomháborútól való félelmében minden igényt kielégítő föld alatti bunkert épít a családjának. Egyik nap épp a televítióban nézik a kubai rakétaválság kirobbanását. Calvin félelmei beigazolódni látszanak, így a férfi azonnal a búvóhelyre menekíti állapotos feleségét (Sissy Spacek). Épp bezáródik a bunker ajtaja, amikor egy harci repülőgép pilótájának meghibásodás miatt katalpultálnia kell, és a gépe Calvinék házába csapódik. Családjuk és barátaik halottnak hiszik a házaspárt. Calvin, a becsapódás miatt azt hiszi, valóban atombomba robbant, így 35 évre lezárja a bunker ajtaját. Az időzárat nem lehet kézzel feloldani. A család a bunkerben éli mindennapjait, itt születik meg fiuk, Adam (Brendan Fraser) is. Adamet mindenre megtanítják, több nyelven beszélő, sportos és művelt fiatalember válik belőle. Mikor az időzár 35 évvel később kiold, Webber felmegy megnézni, milyen is lett a világ a feltételezett atomháborút követően. A környékükből azóta gettó lett, amit Calvin a háború utáni zűrzavarnak vél. Fájdalmat érez a mellkasában, ezért elküldi Adamet segítségért. A bunkerben nevelt Adam rendkívül naiv és jó hiszemű, majdnem sikerül is átvernie a baseball-kártyákat árusító bolt tulajdonosának, amikor Adam értékes kártyákat akar eladni, hogy pénzhez jusson. Az átverést az ott dolgozó fiatal lány, Eve (Alicia Silverstone) akadályozza meg, amiért kirúgják. Eve segít Adamnek felszereléseket és gyógyszert vásárolni, és közben egymásba szeretnek. Végül Calvin és felesége felköltöznek a felszínre, Adam pedig eljegyzi Eve-et. A film humorforrása Adam, aki semmit sem tud a modern világról, hatvanas évekbeli ruhákban jár, rég elavult angolsággal beszél és ismeretlenek számára a modern technikai eszközök is. Olivier Schoenfelder Olivier Schoenfelder (Belfort - Franciaország, 1977. november 30.) francia jégtáncos. Schoenfelder a jégen 1990 óta Isabelle Delobellel alkot egy párt. Jelenleg Franciaországban, Lyonban él. Edzője Muriel Zazoui, valamint Romain Haguenauer. Koreográfusa Frederic Veron, M.-F. Dubreuil és P. Lauzon. A jégtáncospár 2007-ben megnyerte az Európa-bajnokságot, 2008-ban pedig a világbajnokságot. Vilém Slavata Vilém Slavata gróf (Čestín (Kutná Hora közelében);1572. december 1. – Jindřichův Hradec, 1652. január 19.) cseh államférfi, történész. Életpályája Tanulmányait Prágában végezte. Hosszabb ideig utazgatott Angliában és Spanyolországban, majd 1600-ban II. Rudolf császár udvari marsallja és az országos törvényszék elnöke lett. 1602-ben feleségül vette Lucia Ottiliát, a Hradec-ház örökösét, és ezzel fejedelmi vagyonra tett szert. 1618.május 23-án őt és Jaroslav Martinitz helytartót a felkelők kidobták a prágai vár üléstermének ablakából („második” defenesztráció). II. Ferdinánd diadala után 1628-ban Csehország főkancellárja lett. Műve Slavata megírta Csehország történetét, amelyből a II. Miksa császártól a fehérhegyi csatáig terjedő részeket J. Jireček adta ki (Prága 1868-77). Rudy Rotta Rudy Rotta (Villadossola, 1950. október 14. – Verona, 2017. július 3.) olasz gitáros, blueszenész. Többek között a Beatles dalainak blues-átiratairól ismert. Életpályája A Piemont Svájcba benyúló részében fekvő Villadossolában született, majd Luzernben nevelkedett, ahová a családja emigrált. Bár Svájcben kezdte karrierjét 14 éves korában, hamarosan a híres venetói városba, Veronába költözött. Pályafutása során számos nevezetes blueszenésszel játszott együtt, mint pl. Brian Auger, John Mayall, Robben Ford és Peter Green. Saját együttesével, a Rudy Rotta Banddel számos hangfelvételt készített. Betegsége következtében 2017. július 3-án Veronában hunyt el. Diszkográfia (albumok) 1990 - Reason to Live 1990 Alabianca - EMI (1991 EMI / Toshiba Japan) 1991 - Diabolic Live Hot Fok`s / In-Akustic – CD 1991 - Blues Greatest Hits Hot Fok`s / In-Akustic – CD registered in Chicago 1995 - So di Blues Rossodisera / Sony Music – CD 1997 - Live in Kansas City Acoustic Music Records- CD 1998 - Loner and Goner Alabianca / EMI – CD 1998 - Real Live LMJ – Vinyl 1999 - Blurred Acoustic Music Records - CD 1999 - Montreux Festival 'with other artists - CD 2001 - The Beatles in Blues Azzurra Music – CD 2004 - Some of My Favorite Songs Pepper Cake-ZYX - CD 2004 - Springtime Blues with other artists – CD 2005 - Captured Live with Brian Auger Pepper Cake-ZYX – CD 2006 - Winds of Louisiana Pepper Cake-ZYX - CD registered in New Orleans 2009 - Blue Inside Pepper Cake-ZYX - CD registrato in studio ad Imola (Italy), e live a Winterthur (CH) e Castelfranco Emilia (Modena Italy) 2011 - Me, My Music and My Life Pepper Cake-ZYX - CD Café Mayer A Café Mayer (Kaffee Mayer) patinás, tradicionális kávéház és cukrászda Pozsonyban. A Főtér és a Sedlárska (Nyerges) utca sarkán található, pontos címe: Hlavné námestie 4. A kávéházat Julius Mayer alapította 1873-ban. Mind a belföldiek, mind a külföldiek között az egyik legismertebb kávéház, és a bécsi kávéházakhoz hasonlóan megőrizte a régi berendezését, amely az alapítás idejére nyúlik vissza. A kávéház mellett cukrászda is működik, amely egyaránt kínál szlovák és bécsi süteményeket. Ugyanebben az épületben található a görög nagykövetség is. A kommunista időkben a kávéház nem működött. Csak 1993-ban nyitott meg újra. Pozsony egyik ismert alakja, Schöne Náci a kávéház törzsvendége volt. Harminc évvel halála után, 1997 júliusában egy szobrot állítottak fel emlékére a kávéház előtt. Nordenham Nordenham település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 26 294 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Parminder Nagra Parminder Kaur Nagra (Leicester, Leicestershire, Anglia, 1975. október 5. –) angol-indiai színésznő. Legismertebb szerepe Neela Rasgotra doktor a Vészhelyzetben. Legelső filmje a Csavard be, mint Beckham volt, ekkor figyeltek föl a tehetségére. Élete Parminder Kaur Nagra Leicester-ben született Sukha és Nashuter Nagra gyermekeként. A szülei a 60-as években emigráltak Angliába, ezért Parminder ott nőtt fel. Két fiútestvére és egy lánytestvére van. Legjobb barátnője Maura Tierney, aki szintén játszik a Vészhelyzet című sorozatban. Parminder 2009. január 17-én összeházasodott James Stensonnal. 2009. május 19-én megszületett első gyermeke, Kai David Singh Stenson. Díjak, elismerések Európai Filmakadémia ( 2002 ) - Legjobb női alakítás jelölés - Csavard be, mint Beckham Országos Gerincgyógyászati Központ Az OEP-finanszírozott Országos Gerincgyógyászati Központ Budapest XII. kerületében, a Királyhágó utcában található. Az intézmény Magyarország egyetlen olyan kórháza, amely a gerincbetegségek diagnosztikájának és kezelésének szinte teljes spektrumát átfogja a diagnosztikától a műtét nélküli és műtéti kezeléseken át a rehabilitációig. A kórház felszereltségének és szakmai felkészültségének köszönhetően az ország vezető gerincgyógyászati szakmai műhelye. Történet A központ a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának Gerincsebészeti és Rehabilitációs Osztályából alakult 1995-ben. Több éven keresztül a Központi Honvédkórház, majd az Országos Gyógyintézeti Központ szervezetébe integráltan működött, mígnem 2005-ben teljes önállóságot ért el. Jelenleg a Budai Egészségközpont Kft. üzemelteti. Az intézet alapítója és jelenlegi főigazgatója Dr. Varga Péter Pál. A központot alapító munkacsoport tagjai: Dr. Ferenc Mária reumatológus, Dr. Jakab Gábor ortopédsebész és Dr. Tóth István idegsebész főorvosok. Gerincgyógyászati tevékenység Az Országos Gerincgyógyászati Központban a gerincbetegségek kezelése több szakma találkozási területe. A központban általános-, ortopéd-, baleseti és idegsebészek, reumatológusok mellett nagyszámú aneszteziológus-intenzív orvos, radiológus, pszichológus, gyógytornász és egyéb szakmák specialistái (urológus, nőgyógyász, ideggyógyász, szemész, gégész, stb.) tevékenykednek a gerincbetegségek teljes körű kivizsgálására és kezelésére koncentrálva. Fekvőbeteg ellátás Gerincsebészet Az intézményben a gerincsebészeti tevékenység teljes spektrumában jártas szakemberek közreműködésével nemzetközileg is elismert műtéti tevékenység folyik az alábbi területeken: gerincdeformitások kezelése gerincdaganatok sebészi kezelése gerincprotetika (gerinc protézisek) hagyományos gerincsebészeti eljárások időskori gerincbetegségek kezelése komplex diagnosztikai eljárások minimál invazív gerincsebészet Gerincbetegségek konzervatív terápiás (nem műtéti) kezelése A kórház konzervatív terápiás részlegének elsődleges tevékenységi köre a nem műtétes gerincbetegek állapotfelmérése, konzervatív kezelése és kivizsgálása. Az állapotfelmérés elsősorban az aktivitással összefüggő, vagyis a mechanikai eredetű gerincbetegségek úgynevezett feltáró módszere. Az állapotfelmérés eredménye mind a sebészi tevékenység, mind a konzervatív terápia számára komplex tervezhető gondozási program alapját szolgálja. A konzervatív kezelés célja a gerincbetegséggel összefüggő fájdalom csökkentése, a napi aktivitás és a minél előbbi munkába állítás elősegítése, valamint a gerinc funkcionális kapacitásának és ezáltal terhelhetőségének növelése. Alkalmazott konzervatív terápiás lehetőségek: különböző fájdalomcsillapító infúziók, injekciók, ízületi -és ideggyöki, valamint gerinccsatornába adott blokád injekciók, fizioterápiás kezelések/ kiemelendő az egyéni gyógytorna program/, pakolások, pszichoterápia és gerinciskola keretében működő betegnevelés és betegoktatás. A bent fekvés során a kivizsgálás részeként történő megfigyelésünk kizárja vagy alátámasztja a gerincfájdalom és végtagfájdalom okaként szereplő egyéb lehetséges- a gerinc eredetű tüneteket utánzó- differenciáldiagnosztikai problémát jelentő kórképet vagy kórképeket, vagy a panaszok hátterében álló pszichoszociális tényezőket. Járóbeteg ellátás Jelenleg az intézményben mozgásszervi, aneszteziológiai, neurológiai, pszichológiai, gyógytorna és sürgősségi ambulancia működik. Mozgásszervi ambulancia Nagy forgalmú ambulancia, ahol évente több mint tízezer járóbeteg vizsgálata és ellátása történik. Zömében gerincbetegek vizsgálata és ellátása zajlik az intézetben, de nem elhanyagolható az egyéb mozgásszervi (általános ortopédia, traumatológiai) panaszokkal érkező betegek száma sem. Gyógytorna ambulancia Az intézetben zajló, elsősorban gerincproblémákra szakosodott komplex gyógyító tevékenység szerves része a fizioterápia. Összehangolt, egymásra épülő team munka (orvos-gyógytornász) segíti betegeink mielőbbi gyógyulását, rehabilitációját. A fizioterápiás részleg több mint tízéves tapasztalattal rendelkezik a gerincgyógyászat területén. A pácienseink számára egyéni kezelések alkalmával testre szabott aktivitási programot állítanak össze a gyógytornászok. Helyreállítják a gerinc funkcionális kapacitását, vagyis az elváltozások adta lehetőségekhez mérten növelik a mozgásterjedelmet, a gerincet stabilizáló izomzat erejét, és állóképességét. Az általuk megtanított speciális tréning rendszeres gyakorlásával pácienseink olyan életminőségbeli javulást érhetnek el, amely hosszútávon képessé teszi őket a napi tevékenységek (munka, sport, szabadidő) tünetmentes elvégzésére. Aneszteziológiai ambulancia A műtéti előkészítés szerves és elengedhetetlen részét képező altatóorvosi kivizsgálás is intézményünk belül, a mozgásszervi beavatkozások aneszteziológiájában különösen jártas szakemberek végzik. Neurológiai ambulancia Azon betegek részére, akiknél a diagnózis felállításhoz differenciáldiagnosztikai okokból organikus neurológiai és/vagy komplex elektrofiziológiai kivizsgálás elvégzése is szükséges. Sürgősségi ambulancia Amennyiben a beteg állapota sürgős ellátást igényel, az intézményben lehetőség van soron kívüli ellátás igénybevételére. Radiológia Az Országos Gerincgyógyászati Központ radiológiai osztályán Magyarországon az elsők között helyeztek üzembe az osztályon direkt digitális (ddR) röntgenberendezést, amely alacsonyabb sugárterheléssel, röntgen film használata nélkül teszi lehetővé a radiológiai vizsgálatok teljes spektrumát. 2005. szeptember vége óta üzemel a 3D/4D képalkotásra képes ultrahang berendezés. A CT-MR laborban korszerű, gyors 4 szeletes multisclice CT berendezés minden testrégió vizsgálatára alkalmas. A nyitott MRI készülék a klausztrofóbiás betegek vizsgálatát is lehetővé teszi. A koponya és gerinc vizsgálatán kívül a berendezés kiválóan alkalmas mozgásszervi elváltozások, ízületek, sportsérülések diagnosztizálására is. Pszichoterápia A Pszichoszomatikus Ambulanciát 2010-ben alapította Dr. Császár Noémi és Prof. Dr. Bagdy Emőke, azzal a céllal, hogy korszerű és hathatós segítséget nyújtson az alapvetően krónikus testi panaszoktól szenvedő betegeknek. Dr. Császár Noémi, a munkacsoport vezetője, másfél évtizede foglalkozik pszichoterápiával, és sok éve a pszichoterápiás módszerek oktatója. Az Országos Gerincgyógyászati Központ Pszichoterápiás Osztálya vizsgálati (állapotfelmérési) rendszert alakított ki, melynek segítségével a lelki zavarok már kezdeti fázisban felismerhetőek, így megelőzhető a stressz következtében előálló tartós testi-lelki terheltség számos formája. Nemzetközi kapcsolatok Az Országos Gerincgyógyászati Központ fontos szerepet játszik a gerincgyógyászat nemzetközi életében. A munkatársak a hazai és nemzetközi szakmai szervezetekben igen aktívak, a konferenciákon tartott előadások mellett sok intézeti meghívásnak tesznek eleget. Az intézet tagja az AOSpine nemzetközi gerincgyógyászati társaságnak, melynek Dr. Varga Péter Pál a magyarországi elnöke. A központ szervezője és házigazdája az évente megrendezésre kerülő Bologna-Budapest nemzetközi gerincgyógyászati konferenciának. Kutatás-fejlesztés Az intézetben nemzetközileg jegyzett kutatás-fejlesztési tevékenység zajlik. A tudományos munka központi koordinálását a Kutatás-fejlesztési részleg végzi, ahol négy PhD hallgató mellett, kutatóorvos, gyógytornász és tudományos asszisztensek dolgoznak a projektek napi feladatain. Az intézet által végzett kutatások középpontjában a degeneratív gerincbetegségek és a gerincdaganatok molekuláris biológiai, biomechanikai és klinikai kérdései állnak. A vizsgálatok többnyire pályázati (OTKA, Európai Unió, Eurospine, AOSpine, stb.) forrásokból valósulnak meg, de ipari fejlesztési projektekben is aktívan részt vesznek az intézet orvosai. A tudományos munka eredményességét a nemzetközi folyóiratban publikált közlemények mellett, a hazai és nemzetközi konferenciákon díjazott előadások emelkedő száma is jelzi. Társadalmi felelősségvállalás Az Országos Gerincgyógyászati Központ tevékenységei között kiemelten fontos szerepet kap a prevenciós és betegtájékoztatási tevékenység. A prevenciós részleg vezetője Dr. Somhegyi Annamária. Az intézmény 1995-től szorosan együttműködik a Magyar Gerincgyógyászati Társaság tartásjavító torna iskolai elterjesztésével kapcsolatos prevenciós programjával. Az intézet elsődleges prevenciós tevékenysége a kórházi keretekből kilépve, a társadalom életében az egyéni és a közösségi élet színterein jelenik meg és alapvetően az iskoláskorú gyermekek egészségének megőrzését célzó munkát jelenti. A kórházon belüli prevenciós munka főképpen a konzervatív kezelés részeként jelenik meg. Helyi szinten az intézet szerepet vállal az Egészséges Hegyvidék programban, melynek célja az egészségtudatos életmód ösztönzése, és az ehhez szükséges ismeretek minél szélesebb körű terjesztése. Vezetőség Varga Péter Pál, dr. főigazgató, gerincsebész, ortopéd szakorvos Papik Kornél, dr. ügyvezető igazgató, ortopéd szakorvos Hoffer Zoltán, dr. orvosigazgató, gerincsebész, ortopéd szakorvos Jakab Gábor, dr. tudományos és oktatási igazgató, gerincsebész, ortopéd szakorvos Urosevics Milica, dr. orvosigazgató, aneszteziológus szakorvos Tóth István, dr. főigazgató szakmai helyettese, gerincsebész, traumatológus, idegsebész szakorvos Somhegyi Annamária, dr. PhD prevenciós igazgató, reumatológus szakorvos Bajus Bajus település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 371 fő (2015). Bajus La Comté, Magnicourt-en-Comte, La Thieuloye és Diéval községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Majd most kiderül A Majd most kiderül (eredeti cím: Sex and the Single Girl) 1964-ben bemutatott amerikai romantikus vígjáték. Rendezője Richard Quine, a főbb szerepekben Tony Curtis, Natalie Wood, Henry Fonda, Lauren Bacall és Mel Ferrer látható. A film történetének alapjául egy 1962-ben megjelent ismeretterjesztő, szexuális tanácsadó könyv, a Sex and the Single Girl szolgált, melynek szerzője Helen Gurley Brown pszichológus volt. A film anyagilag sikeresnek bizonyult, 1964-ben benne volt a 20 legjobban jövedelmező filmek listájában. Magyarországi bemutató: 1969. október 2. A film DVD-n 2009. február 3-án jelent meg. Cselekménye Bob Weston (Tony Curtis) elismert újságíró a Stop nevű szennylapnál. Az újság szerkesztőségében minden reggel értekezletet tartanak, ahol a lap főszerkesztője (egyben tulajdonosa) szóbeli elismeréseket oszt ki a jelenlévő újságíróknak a lapban megjelent aljas hazugságokért, és tisztességtelen cikkeikért, és újabbak írására ösztönzi őket. A lap példányszáma hirtelen megemelkedett, miután Bob Weston cikket írt Dr. Helen Brown pszichológus (Natalie Wood), házassági tanácsadó nemrégiben megjelent könyve kapcsán. A cikkben Bob Weston azt fejtegette, hogy a fiatal hölgy minden valószínűség szerint még szűz, pedig már 23 éves, tehát nyilván nem tud tanácsot adni házas embereknek, mivel személyes tapasztalata nincsen e téren. Dr. Helen Brown és a pszichológiai intézetben dolgozó kollégái felháborítónak tartják az újság egyéb kitalációit Dr. Helen Brownnal kapcsolatban, de egyébként olvassák a lapot. Amikor Bob Weston látszólag szeretne bocsánatot kérni és felhívja Dr. Helen Brownt (valójában egy interjú reményében), az felháborodva és szitkok kíséretében lecsapja a kagylót. Bob Westonnal egy udvarban lakik Frank Broderick (Henry Fonda), nőiharisnya-gyártó a feleségével, Sylviával (Lauren Bacall), akivel állandóan veszekszenek, a nő ugyanis állandóan arra gyanakszik, hogy férje más nők után jár, pedig ő csak szakmai érdeklődésből nézi a nők lábát. Bob Westonnak remek ötlete támad, amivel két legyet üthet egy csapásra: bejelentkezik Dr. Helen Brownnál házassági tanácsadásra, a Frank Broderick nevet használva, így talán segíteni tud Franknek a családi probléma megoldásában, ő maga pedig közel férkőzhet a nőhöz, aki gyanútlanul majd mindent elmond neki, ő pedig megírhatja az újabb mocskos cikket róla. A dolog azonban nem teljesen Bob tervei szerint alakul. Bár sok mindent megtud a nőről, időközben észrevétlenül szerelmes lesz, és a nő is hasonlóképpen érez, ezt azonban egyikük sem vallja be. Néhány hivatalos találkozó után Bob felhívja a nőt telefonon azzal, hogy annyira el van keseredve, hogy öngyilkos lesz, vízbe fog ugrani a mólóról. A nő azonnal odarohan, és amikor már tisztázódik a helyzet, véletlenül mindketten a vízbe esnek. Mivel „Frank”-hez nem mehetnek, a nő magával viszi a lakására. Itt Bob Weston, miután ruhái mind vizesek, női köntöst vesz fel, és emiatt többször Jack Lemmonhoz hasonlítják (ez utalás Tony Curtis és Jack Lemmon 1959-ben bemutatott fekete-fehér filmjére, a Van, aki forrón szeretire, ahol mindketten női ruhába bújva menekülnek üldözőik elől). Bob a nő tapasztalatlanságát kihasználva leitatja martinivel (azt mondja neki, hogy tudományos kutatások szerint egyszerre kell lehajtani egy pohárral, akkor nem árt), majd puszilgatni kezdi, miközben a nő elmondja neki, hogy a kutatásai szerint a nőknek hol vannak érzékeny területeik. Végül Helen bevallja neki, hogy szereti, ami helytelen, hiszen a férfi nős. Bob ekkor azzal áll elő, hogy rendben van a dolog, mert ő törvényesen nem nős. Helen azonban nem hisz neki, és arra kéri, hogy menjen el és másnapra küldje be a feleségét, Sylviát. Ennek megszervezése túl jól sikerül: megjelenik a valódi Sylvia, Frank felesége, Frank barátnője (akit sikerül rábeszélnie, hogy játssza el Sylvia szerepét), valamint Frank titkárnője is (mert Frank barátnője eleinte nem vállalja a dolgot egy meghallgatás miatt). Végül Bob lelepleződik a nő előtt, aki bosszúból egyik kollégájával a Fidzsi-szigetekre akar utazni. A Frankre vonatkozó tanácsok sem váltak be olyan simán, ahogy számítani lehetett volna rá, Franket ugyanis őrizetbe veszik bigámiáért (másnapra kiderül, hogy a vád alaptalan volt). Vicces autós üldözések következnek az autópályán a Los Angeles-i repülőtér felé, ezek zárják a könnyed, romantikus történetet, ahol mindenki megtalálja a hozzáillő párt, és Bob Weston részéről jellemfejlődés is bekövetkezik. Szereposztás Natalie Wood : Helen Gurley Brown, pszichológus, házassági tanácsadó Tony Curtis : Bob Weston, újságíró egy szennylapnál Henry Fonda : Frank Broderick, nőiharisnya-gyártó Lauren Bacall : Sylvia Broderick, Frank felesége Mel Ferrer : Dr. Rudolph DeMeyer (Rudy), Helen Brown kollégája Edward Everett Horton : tulajdonos és főszerkesztő a Stop magazinnál Fran Jeffries : Gretchen Otto Kruger : Dr. Marshall H. Anderson Howard St. John : Randall Leslie Parrish : Susan Larry Storch : motorosrendőr Stubby Kaye : sebességmegszállott sofőr Max Showalter : Holmes William Lanteau : Sylvester Helen Kleeb : Hilda Count Basie : önmaga Fogadtatás A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 60%-ra értékelte a filmet 5 vélemény alapján. 17982 Simcmillan A 17982 Simcmillan (ideiglenes jelöléssel 1999 JK57) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 10-én. Vörössapkás fülemülerigó A vörössapkás fülemülerigó (Catharus frantzii) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. Magyar neve forrással, nincs megerősítve. Rendszerezése A fajt Jean Cabanis német ornitológus írta le 1861-ben. Alfajai Catharus frantzii alticola Salvin & Godman, 1879 Catharus frantzii chiapensis A. R. Phillips, 1969 Catharus frantzii frantzii Cabanis, 1861 Catharus frantzii juancitonis Stone, 1931 Catharus frantzii nelsoni A. R. Phillips, 1969 Catharus frantzii omiltemensis Ridgway, 1905 Catharus frantzii waldroni A. R. Phillips, 1969 Catharus frantzii wetmorei A. R. Phillips, 1969 Előfordulása Mexikó déli részén, valamint Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador és Panama területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők, magaslati cserjések és legelők. Nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 15,5-18 centiméter, testtömege 28-32 gramm. Életmódja Gerinctelenekkel és bogyókkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 16.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. március 16.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 16.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 16.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 16.) (angolul) 1349-es busz Az 1349-es jelzésű autóbusz egy regionális járat amely Salgótarján és Eger között közlekedik. A járatok több útvonalon közlekednek. Az alap útvonal során Mátraszele, Mátraterenye, Pétervására, Bükkszék és Egerbakta településeken halad át. Bizonyos járatok Eger felé (hétköznap 1, hétvégén 2) betérnek Mátranovákra. Két járat nem tér be Bükkszék, Gyógyfürdő megállóhoz, illetve két járat az alap útvonal helyett Bátonyterenye és Nemti irányába közlekedik. Utóbbi járatok nem haladnak keresztül Terpes, Szajla és Bükkszék településeken sem. Járművek A vonalon a KMKK egri és salgótarjáni területi igazgatóságának autóbuszai közlekednek. A regionális közlekedésben résztvevő járművek szinte mindegyike megfordul a vonalon. A leggyakrabban Ikarus E95 és Mercedes-Benz Intouro típusú autóbuszok fordulnak meg a vonalon. A 12-es és 15-ös számú járaton az egri üzem egyik Credo Inovell típusú busza, a 3-as számú járaton pedig szintén az egri területi igazgatóság egyik Volvo 9700 típusú busza közlekedik. Ritkább alkalmakkor más típusok is feltűnhetek a járatokon. The Score Az 1996-os The Score a Fugees második, egyben utolsó nagylemeze. Az albumon különböző stílusú sample-ök, és hangszerek széles skálája hallható. Megfigyelhetőek rajta az alternatív hiphop egyes elemei, amely az 1990-es évek közepének uralkodó műfaja volt a hiphop kultúrában. Az albumon hallható néhány vendégzenész: Rah Digga, Young Zee és Pacewon az Outsidaz'-ből, továbbá Omega, John Forté és Diamond D. Több kiadáson szerepel négy bónuszdal: a Fu-Gee-La három remixe, valamint egy rövid akusztikus dal, a Mista Mista Wclef Jean előadásában. A lemez már megjelenésekor nagy kereskedelmi sikereket ért el: mind a Billboard 200-on, mind a Top R&B/Hip Hop albums listán az első helyig jutott. A Killing Me Softly, Fu-Gee-La és Ready or Not kislemezek is jelentős sikereket értek el a listán, ezzel elősegítve az együttes elismerését. 1997. október 3-án a The Score hatszoros platinalemez lett. A kritikusok is dicsérték az albumot, továbbá több kritikai listára felkerült. Szerepel a The Source 1998-as a 100 legjobb rapalbum listáján. 2003-ban 477. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. A Killing Me Softly dalért 1996-ban Grammy-díjat kaptak a legjobb R&B duó vagy együttes teljesítményért, míg az album a legjobb rapalbum kategóriában kapta meg a díjat. Krüpteia Krüpteia, spártai intézmény, az állandósuló helóta felkelések leverésére ( a legnagyobb Kr. e. 461-ben történt). A krüpteia másik nagy feladata a spártai ifjúság edzése volt. Ez az edzés már egészen ifjúkorban elkezdődött, sportos fizikum és a fegyelem kialakítása miatt. Az ephoroszoknak hivatalba lépésük időpontjától kötelességük volt felvenni a harcot a helótákkal, ezért spártai fiúkat küldtek szét az országban, kik éjszakánként titkos rajtaütésekkel „semlegesítették” a gyanús helótákat. Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. 1982-es jégkorong-világbajnokság Az 1982-es jégkorong-világbajnokság a 48. világbajnokság és az 59. Európa-bajnokság volt, amelyet a Nemzetközi Jégkorongszövetség szervezett. A vb-ken a csapatok három szinten vettek részt. A világbajnokságok végeredményei alapján alakult ki az 1983-as jégkorong-világbajnokság csoportjainak mezőnye. Ez volt a 48. világbajnokság és az 59. Európa-bajnokság, melyet a Szovjetunió nyert meg 18. és 21. alkalommal. A csoportos vb Az A csoportos világbajnokságot a finnországi Helsinkiben és Tampereben rendezték meg április 15. és 29. között. A nyolc induló csapat egy selejtezőcsoportot alkotott. Az első négy helyezett újabb csoportmérkőzésen, ahová magukkal vitték minden selejtezőbeli eredményüket, döntötték el az érmek sorsát. B csoportos vb A B csoportos vb küzdelmeit 8 csapattal Klagenfurtban bonyolították le. C csoportos vb A C csoportos vb küzdelmeit 8 csapattal Jacában bonyolították le. Neuschloss család A 19. századvégi Budapesten nagykereskedelemmel és iparral foglalkozott, Morvaországból származó, zsidó eredetű polgári családnak komoly szerepe volt a hazai gazdaság fejlődésében. Története A család őse, Neuschloss Jakab a 18. század végén menekült el Morvaországból, az ottani zsidóellenes jogszabályok elől. A felvidéki Vágvecsére került, ami a korabeli fakereskedelem egyik központja volt. Neuschloss Jakab itt alapította meg első vállalkozásait, fakereskedelemmel és erdőgazdálkodással foglalkozott, ám volt kocsmája és tímárműhelye is. A helyi zsinagógát is ő építette. A felvidéken kitermelt fát tutajokon úsztatták le a Duna mellékfolyóin keresztül, majd a Dunán egészen Pestig. A pesti „felső rakparton” (ma az újpesti Dunapart) a tutajokat szétszedték és rakományukkal együtt a fővárosi épületek állványaiba, tetőszerkezeteibe épültek be. A már Párkányban tevékenykedő Neuschloss Izsák lerakatának legnagyobb forgalma Pestre irányult. Fakereskedése az 1810-es budai tűzvész, valamint az 1838-as pesti árvíz utáni újjáépítésben jelentős szerepet kapott, elsősorban árukészleteinek rövid időn belüli felvásárlásával. Neuschloss Izsák családjával 1832 körül költözött Károlyi István fővárosi birtokára, Újpestre, az úgynevezett zsidó gyarmatra. A család építteti Újpesten az első zsinagógát, több tagja az izraelita hitközség elnöke is volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a család Lipótvárosba, a Duna-partra költözött, azonban a család később sem marad hűtlen Újpesthez, Neuschloss Izsák fiai közül Neuschloss Bernát „Újmegyer” pénztárosa (Lukács György dédapja), Neuschloss Simon 1851-1853 között újpesti bíró lett. A család építési vállalkozásai elsősorban a fővárosban dolgoztak, ám sikeresen működtek szerte Magyarország és az Osztrák–Magyar Monarchia területén, sokfelé építettek mezőgazdasági épületeket, laktanyákat és erődöket. A Neuschloss család (egyes ágai Neuschlosz formában írta nevét, később többen Nyitraira magyarosították) tagjai a budapesti társadalom megbecsült tagjai lettek. Vállalkozásaik Neuschloss Izsák az első pesti fatelepét 1832-ben létesítette a felső rakpart mellett, a mai Victor Hugo utca északi felén, az utca déli része a család egy másik ágának tulajdonába került 1859-ben. Az újabb létesítésű fatelepeken, a főleg szlovák munkások már gőzfűrészeken és gattereken dolgoztak. A fővárosi és dunántúli kirendeltségek központja a mai Árpád út északi részén volt, ahol a raktárak mellett lakások, műhelyek és istállók is voltak. A Neuschloss család fakereskedései révén hamar bekapcsolódott a hazai vasútépítési munkákba. A kisebb őrházaktól kezdve nagyobb vasúti épületeket, felvételi épületeket is emeltek. Részt vettek az első budapesti pályaudvar, az 1867-ben megnyitott Józsefvárosi pályaudvar (akkori nevén Losonci pályaudvar) építésében. A faszerkezetű vasúti hidak építése mellett épületek cölöpözését (régies nevén pilótázás) is vállalták, a Duna partján létesítendő hatalmas ferencvárosi gabonaraktár, az Elevátorház cölöpözési munkáit is ők végezték 1881-ben. A fával nemcsak kereskedtek, hanem parkettát is gyártottak belőle, a hagyományos és intarziás padlók gyártása mellett vállalták annak lerakását is. A Rudas gyógyfürdő 1886-os felújítása során a fürdő nyugati szárnyában, az emeleti öltözőkhöz vezető, gazdagon faragott falépcsőt a Neuschloss és Marczel cég készítette. Az 1885-ben rendezett országos kiállítás épületeit, és az 1896-ban rendezett Millenniumi ünnepségek több mint 30 épületét Neuschloss Emil építette, őrá bízták a várbéli királyi palota ácsmunkáit is. A fővárosi állatkert 1912-es átépítési munkáiban Neuschloss Kornél vett részt, az ő nevéhez fűződik az elefántos főkapu és az elefántház tervezése. 1890-ben Neuschloss Károly és Fia és Horschitz Frigyes építővállalatok közösen kértek engedélyt a Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal megépítésére, a 41,8 km hosszú vasútvonal nem egészen egy év alatt készült el. A társaság később engedélyt kapott a vasútvonalból kiágazó 8,2 km hosszú, Tokod és Annavölgy közötti szárnyvonal megépítésére is. Az 1914-ben alapított albertfalvai Első Magyar Repülőgépgyár az első világháború után a család érdekeltségébe került. A Neuschloss és Lichtig Repülőgépgyár és Faipari Részvénytársaságnak komoly szerepe volt a hazai repülőgépgyártás újraindulásában, a vállalat 1922-től, Oravecz Béla vezetésével újra gyártott fából készült repülőgépeket. Secuieni (Bákó megye) Secuieni település és községközpont Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Története Községközpont, 7 falu: Berbinceni, Chiticeni, Fundeni, Glodişoarele, Secuieni, Valea Fânaţului és Văleni tartozik hozzá. 2750 Loviisa A 2750 Loviisa (ideiglenes jelöléssel 1940 YK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yrjö Väisälä fedezte fel 1940. december 30-án. Ollastra Ollastra település Olaszországban, Szardínia régióban, Oristano megyében. Lakosainak száma 1217 fő (2017. január 1.). Ollastra Fordongianus, Simaxis, Villanova Truschedu, Siapiccia és Zerfaliu községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 1. BAFTA-gála Az 1. BAFTA-gálát 1949. május 29-én tartották, melynek keretében a Brit film- és televíziós akadémia az 1947. év legjobb filmjeit és alkotóit díjazta. Díjazottak és jelöltek (a díjazottak félkövérrel vannak jelölve) Legjobb film Életünk legszebb évei Legjobb brit film Egy ember lemarad Legjobb speciális film The World is Rich Zendülők A Zendülők Márai Sándor regénye. Először 1930-ban jelent meg a Révai Kiadónál. Márai nem járult hozzá művei magyarországi kiadásához, miután emigrációba kényszerült a második világháború után, ezért a Zendülők csak a rendszerváltás és Márai halála után jelenhetett meg újra. 2007-ben a Zendülők megjelent angolul is The Rebels címmel George Szirtes fordításában. Az 1980-as években Márai a Zendülők, a Féltékenyek, a Sértődöttek és a Sereghajtók címmel megírt korábbi műveit dolgozta össze A Garrenek műve címmel regényciklussá. A Zendülők a A Garrenek műve regényciklus első kötete, Előhangja. Történet A zendülők az első világháború utolsó napjaiban játszódik egy vidéki magyar kisvárosban, ahova közvetlenül nem ér el ugyan a háború, de közvetetten „az apák” hiányán keresztül hatása mégis alapvetően meghatározza a regény cselekményét. A regény főszereplői, a zendülők, négy érettségi előtt álló fiatal fiú, akik gyerekes módon lázadnak a felnőttek világa ellen. Felelőtlen játékaikban becsapják a felnőtteket, féltett tárgyakat emelnek el otthonról és végül pénzt lopnak. A felnőttek világából csak két embert engednek be maguk közé: Lajost, egyikük bátyját, aki már megjárta a háborút, ahol elvesztette egyik karját, illetve Lajoson keresztül Amadét, a színészt. A lopástól maguk is megrettenve kerülnek kapcsolatba Havassal, a városka zsidó zálogosával, aki kihasználva naivitásukat és éretlenségüket a színész segítségével leitattatja a fiúkat és homoszexualitásba torkolló „előadást” rendeztet magának a helyi színházépületben, amit csak ő lát titokban a sötét nézőtérről, és amivel másnap megzsarolja a fiúkat. Megjelenések magyar nyelven Zendülők, Révai, Budapest, 1930. Zendülők, Helikon Kiadó, Budapest, 2005. angol nyelven The Rebels, Alfred A. Knopf, 2007 március, ford.: George Szirtes francia nyelven Les révoltés, Paris, Albin Michel, 1992. Ljubljana–Zágráb-vasútvonal A Ljubljana–Zágráb-vasútvonal (szlovénül: Železniška proga Ljubljana–Zagreb, horvátul Pruga Ljubljana–Zagreb) egy 142 km hosszú vasútvonal Szlovéniában és Horvátországban, Ljubljana és Zágráb között. A vonal a Száva völgyét követi. Része a X. páneurópai közlekedési folyosónak, egyik irányban folytatódik Salzburg felé, a másik irányba Szkopje és Szaloniki felé. A vonalon közlekedett az Orient expressz is 1919 és 1977 között. Ljubljana és Dobova között 3 kV egyenárammal, Dobova és Zágráb között 25 kV 50 Hz-cel villamosított és végig kétvágányú. Hacsek (jel) A hacsek (ˇ) ékezet; főleg mássalhangzók hangértékét módosító mellékjel, amelyet egyes szláv és balti nyelvek használnak. A Unicode-ban caron a neve, csehül háček, szlovákul mäkčeň, szlovénül strešica, horvátul és szerbül kvaka vagy kvačica, finnül hattu. Köznapi nyelven egyszerűen csak fordított kalapnak nevezik. (A bal oldali vonásnak vastagabbnak kell lennie, mint a jobb oldalinak.) Megjegyzendő, hogy három kisbetűn aposztrófhoz hasonló alakban jelenik meg: ľ, ď, ť. Ezek nagybetűs alakjai közül csak az Ľ-en látható hasonló formában, a másik két betű nagybetűs változatán már szabályos kinézetű: Ď, Ť. Windows alatt tehát a megfelelő alapbetűk lenyomása előtt az AltGr és a 2 billentyűt (amelyen a hacsek jele ˇ található) szükséges lenyomni az említett betűk előhívásához. Ellentéte a circumflex, kúpos ékezet, ill. kalap, háztető néven ismert jel (^). A cseh nyelvbe Husz János vezette be a De Ortographia Bohemica c. művében (1412). Ma használják a cseh, a szlovák, a szlovén, a szerbhorvát, a szorb, a lett és a litván nyelvben, valamint idegen szavakban és nevekben a finn és az észt is. A matematikában szimbólumként, esetleg az adott kifejezést modifikáló tagként ismerhető fel. Soběraz Soběraz település Csehországban, a Jičíni járásban. Soběraz Bradlecká Lhota, Syřenov, Valdice, Radim és Železnice településekkel határos. Lakosainak száma 98 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Core Design A Core Design egy brit videojáték-stúdió volt, ez alkotta meg a népszerű Tomb Raider videojáték-sorozatot, de más játékokat is tervezett. A cég tulajdonosa az Eidos Interactive brit videojáték-forgalmazó cég volt, amely 2003-ban a Tomb Raider játékok fejlesztését átadta egy másik leányvállalatának, mire a cég fejlesztői közül többen kiléptek a csapatból. Az Eidos végül 2006-ban eladta a cég maradékát a Rebellion videojáték-fejlesztő cégnek, a Core márkanevét és szellemi tulajdonát azonban megtartotta, beleértve a Tomb Raider anyagait is. Történet A Core Design-t 1988-ban hozta létre Chris Shrigley, Andy Green, Rob Toone, Terry Lloyd, Simon Phipps, Dave Pridmore, Jeremy Heath-Smith és Greg Holmes, Derby városában, Angliában; az alapítók közül néhányan korábban a Gremlin Graphics alkalmazottai voltak. Az Eidos Interactive 1996-ban megvásárolta a stúdiót a CentreGold terjesztőcég részeként. Ennek részeit később eladta, azonban a stúdió tulajdonosa, az U.S. Gold az Eidos-nál maradt. A Core stúdió fennállása alatt néhány játékot produkált Sega játékkonzolokra, mint pl. a Thunderhawk Mega-CD-re és később ők készítették az eredeti Tomb Raider játékot Sega Saturn konzolra. Tomb Raider A Tomb Raider sorozat által a cég igazán közismert lett, Toby Gard-nak és Paul Howard-nak köszönhetően. A kornak megfelelően eredetileg férfi főhős állt a középpontban, azonban Toby Gard a figurát egy női kalandorra cserélte. A tervezett Laura Cruz nevet megváltoztatva lett Lara Croft a főhős. 1996 őszén látott napvilágot és megjelenését szinte azonnal siker koronázta. A feszülő pólós, rövidnadrágos, mindkét kezében pisztolyt tartó Lara hamar népszerű lett a PC-s játékosok körében, azonban Gard még ebben az évben távozott a csapattól, mivel nem volt hajlandó a főhősből szexszimbólumot csinálni. Azonban a jogok ott maradtak az Eidos Interactive & Core Design páros kezében. Lara alakja mellett a másik ok, ami hozzájárult a sikerhez, hogy ebben az időben ez volt az egyetlen 3D-s külső nézetes kalandjáték. Játékaik Asterix and the Great Rescue (uncredited) Asterix and the Power of the Gods Banshee Battlecorps BC Racers Bubba 'N' Stix CarVup Chuck Rock Corporation Curse of Enchantia Darkmere Doddlebug Fighting Force Fighting Force 2 Thunderhawk Firestorm: Thunderhawk 2 Thunderhawk: Operation Phoenix Free Running Heimdall Hook Herdy Gerdy Jaguar XJ220 Ninja: Shadow of Darkness Project Eden Rick Dangerous Saint and Greavsie Smart Bomb Soulstar Shellshock Skeleton Krew Skidz Switchblade The Big Red Adventure Thunderhawk Tomb Raider Tomb Raider II Tomb Raider III Tomb Raider: The Last Revelation Tomb Raider Chronicles Lara Croft: Tomb Raider: The Angel of Darkness Universe War Zone Wolfchild Wonder Dog Gifu Gifu város Japánban, Gifu prefektúrában, annak tartományi fővárosa. Nevét Oda Nobunaga adta elfoglalása után. Az Edo-korban fontos stratégiai központ volt. A japán divat egyik fontos városa. Itt található a Gifu kastély, Nobunaga kastélyának másolata. Évente több fesztivált rendeznek a városban. A Sóhódzsi templomban áll az ország egyik legnagyobb Buddha-szobra, a gifui óriás Buddha. 1982-es magyar férfi kézilabda-bajnokság (első osztály) Az 1982-es magyar férfi kézilabda-bajnokság a harminckettedik kézilabda-bajnokság volt. Tizenkét csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. A Veszprémi ÁÉV SC új neve Veszprémi Építők lett. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Dömötör Károly Dömötör Károly (Haraszti, Baranya vármegye, 1831. december 10. – Nagyharsány, 1886. július 19.) református lelkész, énekszerző. Élete Dömötör Sámuel református lelkész és Gózon Mária fiaként született, 1831. december 15-én keresztelték. A gimnáziumot Kiskunhalason és Kecskeméten járta; tanulói pályáját megszakította a magyar szabadságharc, melynek lezajlása után ismét folytatta és elvégezte felsőbb tanulmányait, majd az orvosi pályára szánta magát és a pesti egyetemre beiratkozott. Részt vett a Noszlopy-féle összeesküvésben, egy őszi estén elfogták, Bécsben és Kufsteinban egy évi vizsgálati fogságban tartották. A bécsi börtön magánzárkájában szerezte az országszerte ismert nóták dallamait: Jaj de búsan harangoznak Tarjánban, Kecskeméti emlék, Nem hallottam soha oly bús harangot, A ricaca sat. Kiszabadulása után a kecskeméti kollégiumban folytatta és elvégezte a teológiát, majd édesapja mellé vonult. 1859-ben jogi vizsgát tett és kórósi káplán, majd helyettes pap lett; 1868-ban pacséri lelkésszé, 1874-ben egyházkerületi tanácsbíróvá választották; később Nagyharsányban (Baranya megye) lelkészkedett. Munkái A valódi hazafi élő képe. Dicsőült gr. Teleki László emléke. Temesvár, 1861. (Egyházi beszéd.) A Nefelejtsben (1867.) van egy ford. beszélye és protestáns egyházi énekeket szerzett. Vöröstarkójú hölgylóri A vöröstarkójú hölgylóri, más néven feketesapkás lóri vagy asszonylóri (Lorius lory) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a lórifélék (Loriidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Új-Guinea érintetlen esőerdeiben, a Geelvink-öböl egyes szigetein és a Pápua-szigetcsoport nyugati részén található meg ez a madár. Új-Guinea politikai megosztottsága miatt Indonézia és Pápua Új-Guinea területén is honos. Alfajai Lorius lory lory - a nyugati Pápua-szigeteken és a Vogelkop-félszigeten (Új-Guinea) él. Lorius lory erythrothorax - Új-Guinea szigetének déli partvidékén, a Vogelkop-félszigettől keletre honos. Lorius lory somu - Új-Guinea szigetének középső területein él. Lorius lory salvadorii - Új-Guinea szigetének északnyugati részén honos. Lorius lory viridicrissalis - Új-Guinea nyugati részének északnyugati partvidékén él. Lorius lory jobiensis - a Geelvink-öbölben fekvő Japen és Mios Num szigeteken honos. Lorius lory cyanuchen - Biak-szigetén él. Megjelenése Testhossza 31 centiméter, szárnyfesztávolsága 55 centiméter és testtömege 150–200 gramm. Tollazata a szárnyán zöld, tarkóján, nyakán és farka tövén vörös, míg feje teteje, hasa, szárnya végei és farka vége fekete. A többi papagájhoz hasonlóan ennek a lórinak is két ujja előre és kettő pedig hátra felé áll. Ezekkel könnyen tud kapaszkodni a faágon. Lábát táplálkozás közben kézként használja. Farka rövid és lekerekített. Életmódja Magányos vagy páros. Táplálkozáskor gyakran csoportokba verődnek. Tápláléka virágokból, gyümölcsökből, rovarokból, nektárból, virágporból és magvakból áll. Kéz helyett lábait és csőrét használja amikor táplálkozik. A lóripapagáj a gyümölcsök levét, valamint a virágok nektárját ecsethez hasonló, rojtos nyelvével veszi fel. Élettartama a szabad természetben nem ismert, de fogságban elél 8–10 évet is. Szaporodása Ivarérettségüket 2–3 évesen érik el. A költési időszak fogságban április és szeptember között van. A költések száma 1–2, egy fészekaljban 2 tojás található. A költés körülbelül 24 napig tart. E madarak szaporodását csak fogságban figyelték meg. Seddiner See Seddiner See település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Dolomiti Superski Dolomiti Superski (teljes olasz nevén Federazione dei Consorzi di Zona degli Imprenditori Esercenti Impianti di Trasporto a Fune Dolomiti Superski, röviden Federconsorzi Dolomiti Superski) egy regionális sípálya-szövetség az olaszországi Dolomitokban, közös jegykiadó és tarifarendszerrel. Leírása A sílifteket működtető vállalkozók koordinációs konzorciumát 1974-ben alapította meg, akkor még hat sízóna részvételével egy milánói ügyvédi iroda. A konzorcium székhelye a dél-tiroli Kastelruth (Castelrotto) községhez tartozó Runggaditsch (Runcadic) frakcióban található. A konzorcium tagjai, a sílifteket és sípályákat működtető vállalkozások teljes vállalkozói önállóságban tevékenykednek (2014-ben 130 tagja volt), maga a Dolomiti Superski szövetség koordinációs feladatokat lát el, központilag kezeli a jegyrendeléseket, eladásokat, szervezi a marketing-munkát. A pénzbevételeket a belső szabályzatban foglalt kulcsok alkalmazásával kiosztja a tagoknak. A kulcsokat úgy alakították ki, hogy a résztvevőket minőségjavításra és tisztes versenyre ösztönözze. Jelenleg (2015) 12 területi zónára oszlik, melyek egy-egy kiemelt síközpont körül helyezkednek el. Ezek összesen 450 különféle sífelvonót (síliftet, kötélpályát, függővasutat, mozgójárdát, stb.) működtetnek, és több, mint 1220 km össz-hosszúságú lesiklópályát kezelnek. Az egész pályarendszer egyetlen közös bérlettel (Dolomiti Superskipass) használható, de az egyes zónákra külön bérleteket is lehet vásárolni, számos változatban különféle időtartamokra, egynapos jegytől az egész síszezonra szól bérletekig. Az egymással összeérő zónák szélső pályái mindkét szomszédos zóna jegyeivel használhatók. A Dolomiti Superski rendszerébe foglalt pályák 1200 és 3269 tszf. m közötti magasságban fekszenek, kedvező hóbiztonságot nyújtva. A pályák 90%-a hóágyúzásra is fel van készítve, több pályát világítással is felszereltek, éjszakai síeléshez. Az összes zónára érvényes Dolomiti Superski síbérlet Olaszország legnagyobb területre érvényes régióbérlete. A 2013/2014 szezonban egy hatnapos Superski bérlet 262 euróba került, az egész szezonra szóló bérlet ára pedig 770 euró volt. Zónái A Dolomiti Superski szövetség által kezelt síterület (il comprensorio) 12 tarifa-zónára (Talschaft / area sci) tagozódik: Cortina d’Ampezzo (beleértve San Vito di Cadore , Misurina és Auronzo di Cadore községeket) Kronplatz (Plan de Corones) Abtei-völgy (Alta Badia) Grödeni-völgy (Val Gardena) + Seiser Alm (Alpe de Siusi) Fassa-völgy (Val di Fassa) + Karersee (Carezza) Arabba + Marmolada Sexteni-Dolomitok (Dolomiti di Sesto) + Felső- Puster-völgy (Hochpustertal / Alta Pusteria) Fiemme-völgy (Val di Fiemme) + Obereggen San Martino di Castrozza – Rolle-hágó Eisack-völgy (Valle Isarco) Tre Valli (Trevalli) – Moena / Lusia – San Pellegrino / Falcade Civetta (Ski Civetta) A zónák a Trentino–Alto Adige régió, azaz Dél-Tirol (Bolzano megye) és Trentino (Trento megye) valamint Veneto régió (Belluno megye) területére esnek, a három megye határvonalai a Sella masszívum legmagasabb pontján, a 3152 m magas Piz Boè csúcsán találkoznak. A Központi-Dolomitokban, a Sella-masszívumot körülvevő völgyekben és hegyoldalakon egy összefüggő pálya- és felvonórendszer épült ki, a Sella Ronda (kb. „Sella-körút”) amely lehetővé teszi a hegycsoport teljes körbesíelését, mindkét irányban. A Sella-kerülés (egy irányban) egy nap alatt, a liftek nyitvatartási idejében reálisan teljesíthető. A Sella Ronda pályái 4 zónán haladnak át (Fassa-völgy, Gröden, Alta Badia és Arabba), a körtúrára több helyen be lehet csatlakozni vagy ki lehet lépni belőle más sízónák felé. Érdekesség Az elektronikus síbérletek tulajdonosai a Dolomiti Superski szövetség internetes honlapján, a „Ski-Performance” oldalon megjeleníthetik a sípályákon előzőleg igénybe vett sílifteket, a pályán lefutott kilométereiket, a teljesített magasság-különbségeket. What Do I Do A What Do I Do című dal a nigériai születésű, de Svédországban tevékenykedő Dr. Alban 2000-ben megjelent Prescription albumának kislemeze. A dal csupán hazájában volt slágerlistás, és a 43. helyig jutott. Tracklista "What Do I Do" (radio version) - 3:23 "What Do I Do" (singback version) - 3:25 "Telephone Love" - 2:53 "What Do I Do" (radio version) - 3:23 "What Do I Do" (singback version) - 3:25 Berdál Valéria Berdál Valéria (Kőszeg, 1933. július 4. – Szeged, 2003. december 17.) magyar opera-énekesnő (szoprán). Életútja Tanulmányait a Zeneakadémián végezte 1950-1955 között Jászó Györgyné, Luigi Renzi és Hoór Tempis Erzsébet tanítványaként. 1955-ben debütált Antónia szerepében Jacques Offenbach Hoffmann meséi című operájában. Ugyanebben az évben a Szegedi Nemzeti Színház alkalmazta magánénekesként. Elsősorban a szubrett-koloratúr szerepekben játszott. 1972-től a szegedi Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1985-től a szegedi Zeneakadémián tevékenykedett pedagógusként. Tanítványai voltak többek között Tokody Ilona, Tas Ildikó, Komlósi Ildikó, Temesi Mária, Matkócsik Éva, Bátori Éva, Frankó Tünde, Felber Gabriella, Altorjay Tamás, Busa Tamás, Somogyvári Tímea Zita, Miklósa Erika. Életéről Vitray Tamás filmet készített. Díjai Érdemes művész (1971) Liszt Ferenc-díj (1972) Szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 85. 1958 - Weber : A bűvös vadász - Annuska - Szegedi Nemzeti Színház 1962 - Mozart : Szöktetés a szerájból - Blonde - Szegedi Nemzeti Színház 1964/ 1977 - Gaetano Donizetti : Szerelmi bájital (opera) - Adina, falusi lány - Szegedi Nemzeti Színház 1965 - Szergej Prokofjev : Három narancs szerelmese - Ninetta, narancsba zárt hercegnő - Szegedi Nemzeti Színház 1965/ 1973 - Giacomo Puccini : Angelica nővér - Genivieffa/ Genoveva nővér - Szegedi Nemzeti Színház 1965/ 1973 - Giacomo Puccini : Gianni Schicchi - Lauretta - Szegedi Nemzeti Színház 1968 - Hindemith : Mathis, a festő - Regina - Szegedi Nemzeti Színház 1969 - Verdi : Rigoletto - Gilda - Szegedi Nemzeti Színház 1969/ 1974 - Wolfgang Amadeus Mozart - Emanuel Schikaneder: A varázsfuvola - Pamina - Szegedi Nemzeti Színház 1969/ 1974 - Giuseppe Verdi - Eugéne Scribe: Az álarcosbál - Oszkár, apród - Szegedi Nemzeti Színház 1970/ 1978 - Giacomo Puccini : Bohémélet - Mimi - Szegedi Nemzeti Színház 1971 - Richard Wagner - Hugo von Hofmannsthal: A rózsalovag - Sophie, Faninal lánya - Szegedi Nemzeti Színház 1971 - Ábrahám Pál - Földes Imre : Viktória - Viktória - Szegedi Nemzeti Színház 1972 - Giuseppe Verdi - Francesco Maria Piave: Traviata - Valery Violetta - Szegedi Nemzeti Színház 1972 - Jules Massenet - Henri Meilhac - Philippe Gille: Manon Lescaut - Manon - Szegedi Nemzeti Színház 1972/ 1976 - Johann Strauss - Ignaz Schnitzer: A cigánybáró - Arzéna, Zsupán leánya - Szegedi Szabadtéri Játékok 1973 - Giuseppe Verdi - Arrigo Boito : Falstaff - Annuska, Ford leánya - Szegedi Nemzeti Színház 1974 - Gaetano Donizetti - Giovanni Ruffini: Don Pasquale - Norina, fiatal özvegy - Szegedi Nemzeti Színház 1974 - Gottfried von Einem - Friedrich Dürrenmatt : Az öreg hölgy látogarása - Illné - Szegedi Nemzeti Színház 1974 - Charles Gounod - Jules Barbier - Michel Carré : Faust - Margit - Szegedi Nemzeti Színház 1975 - * Mozart : Figaro házassága - Susanna - Szegedi Nemzeti Színház 1975 - Vántus István - Móra Ferenc : Aranykoporsó - Titanilla, Galerius leánya - Szegedi Nemzeti Színház 1975 - Kodály Zoltán - Paulini Béla - Harsányi Zsolt : Háry János (opera) - Mári Lujza - Szegedi Szabadtéri Játékok 1976 - Csajkovszkij : Anyegin - Tatjána - Szegedi Nemzeti Színház 1976 - Giuseppe Verdi - Temistocle Solera: Nabucco - Anna - Szegedi Szabadtéri Játékok 1977 - Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij : Borisz Godunov (opera) - Xenia, Godunov gyermeke - Szegedi Nemzeti Színház 1977 - Bart Lotigiers - Németh Amadé : Villon - Huguetta - Szegedi Nemzeti Színház 1978 - Wolfgang Amadeus Mozart . Così fan tutte - Rosina -Szegedi Nemzeti 1979 - Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa : Sybill - Nagyhercegnő - Szegedi Nemzeti Színház 1982 - Franz Schubert - Heinrich Berté - Alfred Maria Willner - Heinz Reichert: Három a kislány - Grisi Lucia, énekesnő - Szegedi Nemzeti Színház 1983 - Erik Charell - Jürg Amstein - Robert Golbert - Paul Burkhard: Tüzijáték - Berta, nagynéni - Szegedi Nemzeti Színház Mohamed Al Mehairi Mohamed Al Mehairi (1974. január 9. – ) egyesült arab emírségeki nemzetközi labdarúgó-partbíró, asszisztens. Teljes neve Mohamed Jasem Saif Hamad Al Jalaf Al Mehairi. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetői vizsgáját követően lakókörzetének labdarúgó-szövetség által üzemeltetett bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. Az Egyesült Arab Emírségekbeli Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével 2003-tól a Etisalat National League asszisztense. Nemzetközi játékvezetés Az Egyesült Arab Emírségekbeli labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi asszisztensnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2005-től tartja nyilván asszisztensi keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint AFC-bajnokok ligája klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást partbíróként. Labdarúgó-világbajnokság A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon, valamint a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB asszisztenseként foglalkoztatta. Selejtező mérkőzéseken az AFC zónában tevékenykedett. Ázsia-kupa A 2015-ös Ázsia-kupán az AFC JB bíróként alkalmazta. Svájci női jégkorong-válogatott A svájci női jégkorong-válogatott Svájc nemzeti csapata, amelyet a Svájci Jégkorongszövetség irányít. A válogatott a világbajnokságon 2012-ben szerzett bronzérmet. Az olimpián a legnagyobb sikerük a 2014-ben nyert bronzérem. Eredmények Világbajnokság 1990 – 5. hely 1992 – 8. hely 1994 – 7. hely 1997 – 7. hely 1999 – 8. hely (kiesett a divízió I-be) 2000 – 10. hely 2001 – 9. hely (feljutott a főcsoportba) 2004 – 8. hely (kiesett a divízió I-be) 2005 – 9. hely (feljutott a főcsoportba) 2007 – 5. hely 2008 – 7. hely 2009 – 4. hely 2011 – 6. hely 2012 – 03 Bronz 2013 – 6. hely 2015 – 6. hely 2016 – 7. hely 2017 – 7. hely Európa-bajnokság 1989 – 5. hely 1991 – 5. hely 1993 – 5. hely 1995 – 03 Bronz 1996 – 5. hely Olimpiai játékok 1998 – nem jutott ki 2002 – nem jutott ki 2006 – 7. hely 2010 – 5. hely 2014 – 3 Bronz 2018 – 5. hely Corenc Corenc település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 3980 fő (2015). Corenc Le Sappey-en-Chartreuse, La Tronche, Meylan és Quaix-en-Chartreuse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Roland Joffé Roland I. V. Joffé (London, 1945. november 17. –) angol-francia filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Kétszer jelölték Oscar-díjra: az 1984-es Gyilkos mezőkben és az 1986-os A misszióban. Első TV-s munkái között szerepelnek a Coronation Street (1973–1974) és a The Stars look down (1975). Élete Tanulmányait a Carmel College-ben illetve a Manchesteri Egyetemen végezte el. 1973 óta a londoni Nemzeti Színház rendezője. Az 1984-es Gyilkos mezők című film a kambodzsai rezsim rémuralmáról szól. Két évvel később A misszió című filmjéért Cannesben Arany Pálma-díjat nyert. Szorosan együttműködött David Puttnam producerrel minden filmnél. 1989-ben a Fat Man és Little Boy című filmhez írta első forgatókönyvét. A főszereplő Dwight Schultz és Paul Newman volt. 1992-ben a City of Joy című filmnek ő volt a rendezője és a producere is. Magánélete Jane Lapotaire színésznő volt a felesége 1971-1980 között. Kapcsolata volt Cherie Lunghi-val is. Jacob Epstein szobrászművész unokája. Filmjei Rendezőként Coronation Street (1973–1974) Sam (1974-1975) The Stars look down (1975) Crown court (1976) Bill Brand (1976) Headmaster (1977) Second City Firsts (1977) Play for today (1978–1981) Nem, mama, nem (1980) Egyesült Királyság (1981) Kár, hogy kurva (1982) Gyilkos mezők (1984) A misszió (1986) Fat Man és Little Boy (1989) (forgatókönyvíró is) City of Joy (1992) (producer is) Super Mario Brothers (1993) (producer is) A skarlát betű (1995) (producer is) Hazugságok labirintusa (1998) Vatel (1999) (producer is) Undressed (1999-2002) (producer is) Captivity (2007) You and I (2010) Singularity (2010) (forgatókönyvíró is) There be dragons (2011) (producer és forgatókönyvíró is) Producerként Waterproof (1999) Hidden Medicine (2000) Díjai Itália-díj (1978) San Fidele-díj (1985) cannes-i Arany Pálma (1986) A misszió Razzie-díj (1996) A skarlát betű Forrás Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 963-8477-64-4 Bere (keresztnév) A Bere egy régi magyar személynév, esetleg valamely Ber- kezdetű név beceneve volt. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok augusztus 14. 5545 Makarov Az 5545 Makarov (ideiglenes jelöléssel 1978 VY14) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmilla Vasziljevna Zsuravljova fedezte fel 1978. november 1-én. X.500 Az X.500 egy számítógép-hálózati szabványcsomag, ami kiterjed a címtárak szolgáltatásaira. Az X.500-at az ITU-T fejlesztette ki (előző nevén CCITT) és először 1988-ban fogadták el, a címtárszolgáltatásokat azért hozták létre, hogy támogassa az X.400 elektronikus levél küldést és névkeresést. A szabvány fejlesztésében a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) volt az a partner, aki belefoglalta az Open Systems Interconnection protokollcsomagba. Az ehhez tartozó ISO azonosító az ISO/IEC 9594. X.500 protokollok Az X.500 tartalmazza: DAP (Directory Access Protocol) DSP (Directory System Protocol) DISP (Directory Information Shadowing Protocol) DOP (Directory Operational Bindings Management Protocol) Mivel ezek a protokollok az OSI hálózati vermet használták, számos DAP alternatíva lett kifejlesztve, hogy elérhetővé tegye az X.500 címtárat internetező klienseknek TCP/IP-n keresztül. A legismertebb DAP alternatíva a Lightweight Directory Access Protocol (LDAP), annak ellenére, hogy a DAP és az X.500 protokollok már TCP/IP-n is implementálva vannak, az LDAP még mindig népszerű. X.500 adat modellek Az X.500 alap gondolata, hogy egy Directory Information Tree (DIT) van, ezek hierarhikusan rendezett bejegyzések, amik elosztódnak egy vagy több szerveren amiket Directory System Agent-eknek (DSA) nevezünk. Egy bejegyzés egy csoport attribútumból áll ezek mindegyikének egy vagy több értéke van. Minden bejegyzésnek egy Distinguised Name (egyedi neve) van, amit úgy kapunk meg, hogy sorba fűzzük a Relative Distinguised Name (RDN), egy vagy több attribútumot a bejegyzésből és a felette levő RDN-eket a DIT gyökeréig. Mivel az LDAP egy nagyon hasonló adatmodellt használ, ezért ezt továbbtárgyaljuk az LDAP cikkben. Az X.520 és X.521 közösen adják meg azokat az attribútumokat és objektumosztályokat, amiket arra használunk, hogy embereket és szervezeteket tároljunk a DIT-ben, ezek a leggyakrabban használt fehér lap sémák (white pages schema). Az X.509 része a szabványnak határozza meg az autentikáló vázrendszert, ezt széles körben használják az X.500-on kívül is, mivel meghatározza a nyilvános kulcs bizonylatokat. Fogadtatás Nem valószínű, hogy az X.500 terv valaha is megvalósul, mivel a címtár bejegyzések értékesek és/vagy titkosítottak és nem valószínű, hogy a tulajdonosuk a világhálóra bocsátaná egy X.500 címtár al-fájaként és egy világméretben egyedi azonosító, amit mindenki használhat nem valószínű, hogy megtörténik. Mivel az X.500 túl komplex asztali számítógépek és internettel összekötött gépeknek az LDAP-ot használják a „halandók”. Spineshank A Spineshank egy amerikai metalegyüttes Los Angelesből. A zenekar 1996-ban alakult egy Basic Enigma nevű formáció romjain. A Spineshank első albuma Strictly Diesel címmel jelent meg 1998-ban a Roadrunner kiadásában. Az indusztriális hatásokat felvonultató második nagylemezük két évvel később jött ki. 2001-ben felléptek a Ozzfesten. 2003-ban megjelent harmadik albumukról a Smothered című dalt Grammy-díjra jelölték a Best Metal Perfomance kategóriában. 2004-ben a frontember Jonny Santos kilépett az együttesből. Helyét Brandon Espinoza, aki három éven keresztül volt a Spineshank énekese, de lemezek nem készültek vele. 2008-ban visszatért Santos, és a Roadrunner ennek okán piacra dobta a The Best of Spineshank válogatást. Egy új stúdióalbum négy évet kellett várni. 2012 júniusában a Century Media kiadásában jelent meg a Spineshank negyedik nagylemeze, az Anger Denial Acceptance. Tagok Jonny Santos – ének, gitár (1996–2004, 2008–napjainkig) Mike Sarkisyan – gitár, piano (1996–napjainkig) Robert Garcia – basszusgitár, háttérvokál (1997–napjainkig) Tom Decker – dobok, programozás, billentyűsök (1996–napjainkig) Brandon Espinoza - ének (2005–2007) Diszkográfia Strictly Diesel (1998) The Height of Callousness (2000) Self-Destructive Pattern (2003) The Best of Spineshank (válogatás, 2008) Anger Denial Acceptance (2012) Bretenoux Bretenoux település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 1386 fő (2015). Bretenoux Biars-sur-Cère, Cornac, Girac, Glanes, Prudhomat és Saint-Michel-Loubéjou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saul zsidó király Saul zsidó király (Kr. e. 1079 – Kr. e. 1007) Benjámin törzsének tagja, Kr. e. 1047–1007 között Izrael királya. Élete Benjámin törzséből származott, Kis fia volt. Az i. e. 11. században a zsidó törzsek a filiszteusok és az ammóniak sorozatos támadásainak voltak kitéve. Az ellenük folytatott védekezés vezére volt Saul, s a veszély elhárítása érdekében szükség volt az egységes hadvezetésre és irányításra. Ettől a céltól vezérelve Saul egyesítette Izrael tizenkét törzsét. A Biblia szerint Isten parancsára Sámuel próféta kente fel királlyá Sault, s ezzel megvalósult a királyságra való áttérés, amit a külső támadás veszélye mellett az egyistenhit is erősen motivált, mely erősen eltért a környező népek hitbéli elképzeléseitől. Saul több hadjáratot is vezetett a filiszteusok ellen az első időkben sikerrel. Az államigazgatás szervezetét azonban nem sikerült neki létrehoznia, csupán az állandó hadsereg megteremtése felé tett maradandó eredményt hozó lépéseket. Idegbetegségben szenvedett, ami eluralkodott rajta. A legenda szerint Dávid hárfajátékával igyekezett a király búskomorságát enyhíteni. Dávid feleségül vette Saul leányát, Mikhált, s ezáltal a király veje lett. A király később azonban szembekerült Sámuellel és Dáviddal is. Végül egy filiszteusok elleni csatában a Gilboa hegyen, miután a harcban három fiát is megölték, a fogságba esés elől menekülve kardjába dőlve öngyilkos lett. Halála után a nép Dávidot választotta királlyá. Hegymagas Hegymagas község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban. Fekvése A Balaton-felvidéken a Tapolcai-medence területén található, a Szent György-hegy délnyugati lábánál, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén. A Balatontól 5 km-re fekszik. Megközelíthetősége Legkönnyebben Tapolca és 71-es főút felől. A település tömegközlekedési eszközökkel is könnyen megközelíthető. A mindössze 6 km-re lévő Tapolcáról autóbusz csatlakozással 20 perc alatt elérhető a község. A lehetőségeket bővíti a falu határát megközelítő „Balaton Körút” névre keresztelt kerékpárút. A település területén áthalad az Országos Kéktúra 5. számú szakasza is. Története Egy 1083–1095 közötti hiteles pannonhalmi korai oklevél Vgmogos néven származtatja a települést. Hegymagas nagy hegyéről, a mai Szent György-hegyről 1274-ben tesznek említést először a feljegyzések. Ebben az időben két Hegymagas létezett egy néven: a mai Kisapáti és a ma is Hegymagasnak nevezett község. Minthogy az egyik Hegymagas a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtoka volt, ezt Apáti névvel különböztették meg a másiktól. A község élete szervesen kapcsolódik össze a heggyel. A település fejlődése a mezőgazdaság fejlődésével indult meg erőteljesen. Fő profil volt a szőlőtermesztés és az állattenyésztés. Ma már a 251 főt számláló kis község mindjobban bekapcsolódik az idegenforgalomba. A Balaton közelsége miatt a nyári idegenforgalmi szezonban a 251 lelket számláló kisközség létszáma többszörösére emelkedik. A körjegyzőségben működő önkormányzat elsősorban a településüzemeltetési feladatokat, továbbá a törvényekben előírt államigazgatási feladatokat látja el. A település földrajzi adottságaiból adódóan egyre fontosabb idegenforgalmi szerepet tölt be, melynek egyik fontos része a kulturális programok szervezése. E feladatának az áprilistól októberig tartó, a község hagyományaihoz kapcsolódó kulturális programok szervezésével tesz eleget. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,5%-a magyarnak, 4,9% németnek, 1,9% cigánynak mondta magát (16,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,2%, református 2,3%, evangélikus 1,1%, felekezeten kívüli 13,3% (30,4% nem nyilatkozott). Nevezetességei A látnivalók közé tartozik többek között a 18. században épült Tarányi présház és a mellette lévő Lengyel-kápolna. A 415 m magas vulkanikus kőzetű Szent György-hegy szigetszerűen emelkedik ki a medence síkságából. A hegyet 70–90 m vastag bazalttakaró fedi, belőle 30 magas 1-1,5 m átmérőjű sokszög alakú európai hírű bazaltoszlopok merednek az ég felé. A természeti ritkaságként számontartott, népnyelven bazaltorgonák, kőzsákok a hegy ékességeként szolgálnak. Nemcsak geológiai értékek, hanem botanikai különlegességek is megtekinthetők a tanösvény és a Kéktúra útvonal segítségével. Növénytani ritkaság a fehér virágú Lumnitzer-szegfű és a bazaltorgonák repedéseiben tenyésző, hazánkban csak itt előforduló páfrányfaj, a cselling. Páratlan kilátásban lehet részük a hegyre látogatóknak a Balatonra, a közelben található Szigligeti várra, a Badacsonyi hegygerincre, Keszthelyi-fennsíkra és Tapolca városára. A hegyoldalt körbe szőlők borítják, köztük felkereshetők a borturizmusba bekapcsolódó hangulatos, tájjellegű borokat értékesítő pincék, présházak. Az útba eső tiszta vizű források enyhítik a megfáradt turisták szomját. Lengyel-kápolna a Szent György-hegyen Tarányi-présház (1786) Katolikus templom (1755) A településen áthalad az Országos Kéktúra . Ismert személyek, akik a településhez kötődnek Itt él Sallee Barbara humánökológus, ökológiai tanácsadó, aki 2010 és 2014 között a település polgármestere is volt. Vinaja-pitaka A Vinaja-pitaka buddhista szöveg, a háromrészes Tipitaka egyik része. Legfőbb témája a női és férfi szerzetesek szabályai. A Vinaja-pitaka (vinayapi�aka) elnevezés ugyanaz páli, szanszkrit és a korai buddhisták által használt nyelveken. Jelentése: fegyelmi szabályok kosara. A Vinaja-pitaka három fő része a Szutta-vibhanga, a Khandaka és a Parivára. Keletkezése Tudományos körökben egyetértenek abban, hogy a Múlaszarvásztiváda vinaja az időszámításunk szerinti első évszázadokban keletkezhetett, még akkor is ha a kéziratok és fordítások valamivel későbbről valók. Fennmaradt változatok Teljes egészében hat változat maradt fenn, amelyek közül három van még használatban. 1. Théraváda - A Vinaja-pitaka páli verziója, amely a páli kánon részét képezi Szutta-vibhanga : magyarázat a Prátimoksa szöveghez, sok szövegbeágyazással Mahá-vibhanga: férfi szerzeteseknek Bhikkhuní-vibhanga: női szerzeteseknek Khandaka : 22 fejezet különféle témával Parivára : több néző pontból elemzi a szabályokat 2. Múlaszarvásztiváda - 'Dul-ba, a múlaszarvásztiváda verzió tibeti fordítása, amelyet a tibeti hagyományban használnak Vinájavastu: 16 szkandhaka (khandhaka) és a 17. kezdő része Pratimoksa-szútra - férfi szerzeteseknek Vinaja-vibhanga - férfi szerzeteseknek Pratimoksa-szútra - női szerzeteseknek Vinaja-vibhanga - női szerzeteseknek Vinajaksudrakavasztu: a 17. szkandhaka további része és továbbiak Vinajottaragrantha: függelékek, közte az Upaliparipriccsa, amely megegyezik a Parivára egyik fejezetével 3. Dharmaguptaka - A "Vinaja négy részben" (kínai:���, pinjin: Shìfēnlǜ, Wade–Giles: Ssŭ-fen lü) (Taisho katalógusszám 1428). Ez a dharmaguptaka verzió kínai fordítása, amelyet a kínai hagyományban használnak. Ennek a változatait használják Koreában, Vietnamban és Japánban. Bhiksu-vibhanga - férfi szerzeteseknek Bhiksuni-vibhanga - női szerzeteseknek Szkandhaka Szamjuktavarga Vinájaikottara, a Parivára fejezetnek felel meg 4. Szarvásztiváda - Sih-szung lü (T1435), a szarvásztiváda verziónak felel meg Bhiksu-vibhanga Szkandhaka Bhiksuni-vibhanga Ekottaradharma, a Vinajaikottara-hoz hasonló Upaliparipriccsa Ubhajatovinaja Szamjukta Paradzsikadharma Szanghavaszesa Kuszaladhjaja 5. Mahísászaka - Wu-fen lü (T1421), a Mahiszaszaka verzió fordítása Bhiksu-vibhanga Bhiksuni-vibhanga Szkandhaka 6. Mahászánghika - Mo-ho-szeng-cs'i lü ����� (T1425), a mahászanghika verzió fordítása (a női szerzetesek szabályait lefordította a néhai Hirakawa professzor angolra - Monastic Discipline for the Buddhist Nuns, Patna, 1982) Bhiksu-vibhanga Bhiksuni-vibhanga Szkandhaka Eredete Az első buddhista tanácskozás alkalmával született, a történelmi Buddha halála után nem sokkal. A különböző fennmaradt verziók elég hasonlóak. A legtöbb tudós szerint a Vinaja legnagyobb része elég korán keletkezett, még a buddhista iskolák szétválása előtt. Tartalma A Prátimoksa páli verziója a buddhista szerzetesek viselkedési szabálya, amely 227 fő szabályt tartalmaz a férfi (bhikkhu) és 311 fő szabályt a női (bhikkhuni) szerzetesek számára. A Vinaja-pitaka Vibhanga része magyarázó szövegeket is tartalmaz. Ezek részletesen elmagyarázzák a szabályokat és rövid történetek segítségével az egyes szabályok eredetét is bemutatja. A Khandhaka/Szkandhaka részek számos kiegészítő szabályt tartalmaznak. Ezeket tárgyuk szerint csoportosították és ezekhez is vannak eredetmesék. A Buddha a saját tanát "Dhamma-vinajának" nevezte, kihangsúlyozva a filozófiai tanítást, amely az erény edzését jelenti. Kapcsolódó szócikkek Abhidhamma-pitaka Buddhista szövegek Források Vanessa R. Sasson Little Buddhas: Children and Childhoods in Buddhist Texts 2012 46. oldal, "The Pāli Vinaya has been critically edited and translated in its entirety and will serve as a point of comparison with the Northern Mūlasarvāstivāda tradition that is the focus of this study. Dating the Mūlasarvāstivāda Vinaya is problematic, since all the manuscripts and translations are relatively late.14 Scholarly consensus places it in the early / centuries of the first millenium. " New Penguin Handbook of Living Religions, page 380 Bibliográfia Davids, T. W. Rhys, Oldenberg, Hermann (joint tr): Vinaya texts, Oxford, The Clarendon press 1881. 1. kötet (angolul) 2. kötet (angolul) 3. kötet Internetes archívum (angolul) Szavada Kentaró Szavada Kentaró (Kamakura, 1970. május 15. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 4 mérkőzést játszott. What Is Love (Haddaway-dal) A What Is Love című dal a trinidad-német származású Haddaway debütáló kislemeze a The Album című 1993-ban megjelent első stúdióalbumról. A dalt írta Dee Dee Halligan (Dieter Lünstedt a.k.a. Tony Hendrik) és Junior Torello. A dalt a Coconut kiadó jelentette meg. A dal az Egyesült Királyságban és Németországban 2. helyezést ért el, azonban 13 másik országban első helyezett volt. A dal 1993 augusztus 28-án 87. helyezést ért el megjelenése napján, a Hot 100-as listán a 11. helyezést érte el az Egyesült Államokban, Ausztráliában 12. helyig jutott 1994 márciusában. A kislemezt a világon 2.6 millió példányban értékesítették. Megjelenések CD Maxi Németország Coconut 74321 12486 2 What Is Love (7" Mix) - 4:31 What Is Love (12" Mix) - 6:42 What Is Love (Club Mix) - 5:02 Sing About Love - 4:40 7" Hollandia Coconut 74321 12486 7 What Is Love - 4:28 Sing About Love - 3:12 12" remix Spanyolország Coconut 74321139661 A What Is Love (Eat-This-Mix) - 6:54 B1 What Is Love (Tour De Trance-Mix) - 6:00 B2 What Is Love (7"-Mix) - 4:27 Feldolgozások 2006-ban a finn metál együttes, a Leningrad Cowboys Zombies Paradise című albumára dolgozta fel a dalt. 2007-ben, a The Gossip elnevezésű indie együttes készítette el saját változatát, énekesük, Beth Ditto viszont kissé változtatott a szövegen. 2009-ben , Diane Birch teljesen átrendezte a dalt, a 2010-es [Billboard Magazine Mashup Monday]-be is bekerült. 2010-ben, Eminem No Love című dalába is sample-ként került be, melyen Lil Wayne rapper is közreműködött (a 2010-es Recovery -re került fel). 2010-ben a svéd E.M.D. egy zongorás változatot adott ki a Rewind című albumuk második kislemezeként. 2012-ben Daniella Pick izraeli énekesnő adta ki a dal feldolgozott változatát. 2012-ben az ír Genevieve is felvette saját változatát. 2012-ben floppy meghajtókkal készített változat került fel YouTube -ra. 2012-ben Paige Thomas, az X Factor második évadjának versenyzője adta elő sajátos dance-pop stílusban. Martti Ahtisaari Martti Oiva Kalevi Ahtisaari (IPA-kiejtése [ˈm�rt:i ˈoiv� ˈk�le�i ˈ�htis�:ri], Viipuri, 1937. június 23.) finn Nobel-békedíjas diplomata, politikus, köztársasági elnök. Fiatalkora Édesapja a finn hadseregben szolgált, a finnországi Kuopio városában élt édesanyjával a második világháború alatt. Gyermekkorának jelentős részét is itt töltötte. 1952-ben család Ouluba költözött, iskoláit is itt járta. Levelező hallgatóként tanult az Oului Egyetem pedagógia szakán, ahol 1959-ben szerzett diplomát. 1960-ban a YMCA (Young Men's Christian Association, Fiatal Férfiak Keresztény Szövetsége) kiküldte Pakisztánba, Karacsi városába. Diplomáciai pályafutása 1963-ban tért haza Pakisztánból és két évvel később hazája diplomáciai szolgálatába állt, a Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési és együttműködési főosztályánál kezdett el dolgozni, 1972 és 1973 között annak főosztályvezető-helyettese volt. 1973-ban hazája Dar es-Salaam-i nagykövetévé nevezték ki, majd akkreditálták Zambiába, Szomáliába és Mozambikba. 1977-től az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának namíbiai főmegbízottjaként dolgozott, bár ahogy elődeit, az apartheid-korszakban Namíbiát uraló Dél-afrikai Köztársaság nem ismerte el posztját. 1981-ben tért haza. 1984-ben Finnország fejlesztési segélyekért felelős helyettes államtitkárává nevezték ki, majd 1987-ben az ENSZ főtitkár-helyettesévé választották (az akkori főtitkár Javier Pérez de Cuéllar volt). Emellett 1989 és 1990 között ismét a főtitkár namíbiai különmegbízottjaként tevékenykedett, segítve az ország függetlenné válását. 1991-ben ismét hazatér, a finn kormány külügyi államtitkárává nevezték ki. Eközben 1992 és 1993 között az ENSZ főtitkárának jugoszláviai és boszniai különmegbízottja volt. Politikai pályafutása Alsóbb kormányzati pozíciói után 1993-ban a finn szociáldemokrata párt elnökévé választották, majd egy évvel később megválasztották az ország köztársasági elnökévé. Posztját 2000-ig viselte. Elnöksége alatt körbeutazta Finnországot, nagy népszerűséget szerezve. Támogatta hazája Európai Uniós csatlakozását és próbált a nagyhatalmak között mediálni. Ennek következményeként Borisz Nyikolajevics Jelcin orosz, ill. Bill Clinton amerikai elnök Helsinkiben találkozott. Hatéves elnöki periódusa alatt több konfliktushelyzetben próbált közvetíteni (pl. 1999-ben tárgyalt az akkori szerb vezetéssel Koszovó ügyéről). 2000-ben egy nemzetközi válságcsoport társelnökévé nevezték ki. Munkája során közvetített az indonéziai Aceh tartományban (2005), ill. Koszovóban is (2007), ahol részletes béketervet dolgozott ki (ún. Ahtisaari-terv). A 2000-ben Észak-Írországban az IRA fegyver-beszolgáltatását felügyelte a brit kormány felkérésére. Díjai Diplomáciai tevékenységét 2008 -ban Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért”. A bizottság 197 jelöltből választotta Martti Ahtisaarit. 2009 -ben a CEU Nyílt Társadalom Díjával tüntették ki. Islands (King Crimson-album) Az Islands a King Crimson negyedik nagylemeze, mely 1971. decemberében jelent meg. Az albumot az Island Records jelentette meg, míg amerikában az Atlantic Records jóvoltából került a lemezboltok polcaira. Ez volt a formáció utolsó lemeze, melynek dalaiban Peter Sinfield szövegei hallhatóak. Az album zenei anyagára leginkább a sokszínűség jellemző, ezért a kritikusok vegyes fogadtatásban részesítették. Stigmaphyllon A Stigmaphyllon a Malpighiales rendjébe és a malpighicserjefélék (Malpighiaceae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 93 faj tartozik: Stigmaphyllon aberrans C.E. Anderson Stigmaphyllon acuminatum A. Juss. Stigmaphyllon adenodon A.Juss. Stigmaphyllon adenophorum C.E. Anderson Stigmaphyllon affine A. Juss. Stigmaphyllon alternans Triana & Planch. Stigmaphyllon alternifolium A. Juss. Stigmaphyllon angulosum (L.) A. Juss. Stigmaphyllon angustilobum A. Juss. Stigmaphyllon arenicola C.E. Anderson Stigmaphyllon argenteum C.E. Anderson Stigmaphyllon auriculatum (Cav.) A.Juss. - típusfaj Stigmaphyllon bannisterioides (L.) C.E.Anderson Stigmaphyllon blanchetii C.E.Anderson Stigmaphyllon bogotense Triana & Planch. Stigmaphyllon boliviense C.E. Anderson Stigmaphyllon bonariense (Hook. & Arn.) C.E. Anderson Stigmaphyllon bradei C.E.Anderson Stigmaphyllon calcaratum N.E. Br. Stigmaphyllon carautae C.E.Anderson Stigmaphyllon cardiophyllum A. Juss. Stigmaphyllon cavernulosum C.E. Anderson Stigmaphyllon chiapense Lundell Stigmaphyllon ciliatum (Lam.) A.Juss. Stigmaphyllon coloratum Rusby Stigmaphyllon columbicum Nied. Stigmaphyllon convolvulifolium A. Juss. Stigmaphyllon cordatum Rose ex Donn.Sm. Stigmaphyllon crenatum C.E.Anderson Stigmaphyllon cuzcanum C.E. Anderson Stigmaphyllon dichotomum (L.) Griseb. Stigmaphyllon diversifolium (Kunth) A. Juss. Stigmaphyllon echitoides Triana & Planch. Stigmaphyllon ecuadorense C.E. Anderson Stigmaphyllon eggersii C.E. Anderson Stigmaphyllon ellipticum (Kunth) A.Juss. Stigmaphyllon emarginatum (Cav.) A. Juss. Stigmaphyllon finlayanum A.Juss. Stigmaphyllon floribundum (DC.) C.E. Anderson Stigmaphyllon florosum C.E. Anderson Stigmaphyllon gayanum A.Juss. Stigmaphyllon glabrum C.E.Anderson Stigmaphyllon goudotii C.E. Anderson Stigmaphyllon harleyi W.R. Anderson Stigmaphyllon hatschbachii C.E.Anderson Stigmaphyllon herbaceum Cuatrec. Stigmaphyllon hispidum C.E.Anderson Stigmaphyllon hypargyreum Triana & Planch. Stigmaphyllon jatrophifolium A. Juss. Stigmaphyllon jobertii C.E.Anderson Stigmaphyllon laciniatum (Ekman ex Nied.) C.E. Anderson Stigmaphyllon lacunosum A. Juss. Stigmaphyllon lalandianum A.Juss. Stigmaphyllon lindenianum A.Juss. Stigmaphyllon macedoanum C.E.Anderson Stigmaphyllon macropodum A. Juss. Stigmaphyllon matogrossense C.E.Anderson Stigmaphyllon maynense Huber Stigmaphyllon megacarpon Griseb. Stigmaphyllon microphyllum Griseb. Stigmaphyllon nudiflorum Diels Stigmaphyllon orientale Cuatrec. Stigmaphyllon palmatum (Cav.) A. Juss. Stigmaphyllon panamense C.E. Anderson Stigmaphyllon paraense C.E. Anderson Stigmaphyllon paralias A.Juss. Stigmaphyllon peruvianum Nied. Stigmaphyllon pseudopuberum Nied. Stigmaphyllon puberulum Griseb. Stigmaphyllon puberum (Rich.) A.Juss. Stigmaphyllon retusum Griseb. & Oerst. Stigmaphyllon romeroi Cuatrec. Stigmaphyllon rotundifolium A. Juss. Stigmaphyllon sagraeanum A. Juss. Stigmaphyllon saltzmannii A.Juss. Stigmaphyllon sarmentosum Cuatrec. Stigmaphyllon saxicola C.E. Anderson Stigmaphyllon selerianum Nied. Stigmaphyllon singulare C.E.Anderson Stigmaphyllon sinuatum (DC.) A.Juss. Stigmaphyllon stenophyllum C.E. Anderson Stigmaphyllon strigosum Poepp. ex A. Juss. Stigmaphyllon stylopogon C.E. Anderson Stigmaphyllon suffruticosum Cuatrec. Stigmaphyllon tarapotense C.E. Anderson Stigmaphyllon tergolanatum Cuatrec. Stigmaphyllon tomentosum A.Juss. Stigmaphyllon tonduzii C.E. Anderson Stigmaphyllon urenifolium A. Juss. Stigmaphyllon velutinum Triana & Planch. Stigmaphyllon venulosum Cuatrec. Stigmaphyllon vitifolium A.Juss. Stigmaphyllon yungasense C.E. Anderson Forrás Stigmaphyllon Adr. Juss. The Plant List Vinateros (metróállomás) Vinateros metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 9-es vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a Consorcio Regional de Transportes de Madrid. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 9-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Artilleros (Arganda del Rey, 9-es metróvonal) Estrella (Paco de Lucía, 9-es metróvonal) Pachystropheus A Pachystropheus az őskori hüllők egyik neme, amely a késő triász időszakban (a rhaeti korszakban) élt Délnyugat-Anglia területén, és feltehetően a choristoderák (champsosaurusok) közé tartozik. Friedrich von Huene nevezte el 1935-ben, aki a Pachystropheust champsosaurusként írta le, de ez tény évtizedekre feledésbe merült, mígnem G. W. Storrs és D. J. Gower újabb leírást készített a leletről. Ez az újraértékelés visszafelé 45 millió évvel kibővítette a champsosaurusok fosszilis rekordját. Férfi curlingtorna a 2014. évi téli olimpiai játékokon A 2014. évi téli olimpiai játékokon a férfi curlingtornát Szocsiban az Ice Cube Curling Centerben rendezték február 10. és 21. között. A tornán 10 nemzet csapata vett részt. Az aranyérmet a kanadai csapat nyerte, Kanadának ez volt a 3. olimpiai aranyérme férfi curlingben. Lebonyolítás A 10 részt vevő csapat egyetlen csoportban szerepelt. A csoportban körmérkőzéseket játszottak a csapatok, minden csapat 9 mérkőzést, összesen 12 fordulóban. A csoport első négy helyezettje jutott be az elődöntőbe, ahol a csoportkör 1. helyezettje a 4. helyezettel, valamint a 2. helyezett a 3. helyezettel játszott. Az elődöntőből a két győztes jutott tovább a döntőbe, a két vesztes a bronzéremért mérkőzhetett. Csoportkör Nagy-Britannia és Norvégia azonos győzelem-vereség aránnyal állt 9 mérkőzés után, emiatt a továbbjutásról közöttük egy újabb mérkőzés döntött, amelyet Nagy-Britannia nyert meg. A kalapács azt a csapatot jelzi, amelyik az első endben az utolsó követ lökte. 1. forduló február 10., 9:00 2. forduló február 10., 19:00 3. forduló február 11., 14:00 4. forduló február 12., 9:00 5. forduló február 12., 19:00 6. forduló február 13., 14:00 7. forduló február 14., 9:00 8. forduló február 14., 19:00 9. forduló február 15., 14:00 10. forduló február 16., 9:00 11. forduló február 16., 19:00 12. forduló február 17., 14:00 Rájátszás február 18., 9:00 Norvégia és Nagy-Britannia azonos győzelem-vereség aránnyal állt 9 mérkőzés után, emiatt a továbbjutásról közöttük egy újabb mérkőzés döntött. Egyenes kieséses szakasz Elődöntők február 19., 19:00 (16:00) Bronzmérkőzés február 21., 12:30 (09:30) Döntő február 21., 17:30 (14:30) Vaudes Vaudes település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 718 fő (2015). Vaudes Clérey, Montceaux-lès-Vaudes, Rumilly-lès-Vaudes, Saint-Parres-lès-Vaudes és Saint-Thibault községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár 1968-tól működik ezen a néven, és központja 1984-ben költözött mai helyére, az egykori Pénzügyi palotába (Miskolc, Fazekas utca 2.). 2012-től a Magyar Nemzeti Levéltár tagintézménye. A megyei levéltáron kívül hozzá tartozik az alsózsolcai és a sátoraljaújhelyi fióklevéltár is. A gyűjtemény súlyponti részét Borsod, Abaúj és Abaúj-Torna, valamint Zemplén vármegye törvényhatóságának és Miskolc törvényhatósági jogú város korábban önálló levéltári anyaga képezi. Története a 20. század közepéig A levéltár működésének kezdetét Miskolc, illetve Borsod vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek őrzésétől lehet számítani. Miskolc jegyzőkönyvei 1569-ben indultak, de már a 14. századból ismertek olyan oklevelek, amelyeket a város főbírája adott ki. Egyre gyakoribbakká váltak a lakosság ügyeivel kapcsolatos iratok is. Miskolc levéltárának első leltára 1683. május 1-jei dátummal maradt fenn. Ebből kiderül, hogy az iratokat tematikus rendben csoportosították, és hogy az iratanyagon kívül egyéb dolgokat is őriztek a levéltárban: régi pénzeket, zászlókat. A legérdekesebb az, hogy az iratvédelemről úgy gondoskodtak, hogy a legfontosabbakat komló között tárolták. A második leltári jegyzőkönyv dátuma 1714. február 27., amikor Miskolc már 15 000 forintért megváltotta magát a diósgyőri koronauradalmi függőség alól (igaz, csak néhány évtizedre). Ezzel összefüggésben az iratok száma erősen megnövekedett, és már csak három vasládában fértek el (egy zöldben, egy veresfiókosban és egy pártázatlanban). A tartalmilag összefüggő iratokat egy kötegben helyezték el, és a leltár 39 pontban fel is sorolja ezeket. A levéltári ládákat a városházán őrizték, csak akkor vitték más helyre (például az avasi templomba), ha valamilyen veszélynek voltak kitéve. Az iratanyag közben annyira felduzzadt, hogy kezelésére a város 1790. december 31-i tanácsülésén bizottságot rendelt ki. A bizottság nem működhetett túl hatékonyan, ezért 1793-ban Szrogh Sámuel ügyvédet kérték fel (100 arany tiszteletdíjért) a levéltári anyag rendezésére. Szrogh két évig munkálkodott, és ez alatt rendbe rakta az 1792 előtti, mintegy 8000 iratot, a tárgy szerint harminc speciesre (sorozatra) osztotta. Szrogh Sámuel után Vadnay Károly hivatalnokot bízta meg a város az iratanyag további kezelésével, illetve a mutatók elkészítésével, de a munkát végül Zsóry Gedeon ügyvéd végezte el. Az ezt követő években lényeges munka nem folyt az iratrendezés ügyében, bár a város még 1800-ban új iratkezelési és levéltári rendet vezetett be. Az ülés elé kerülő ügyek sorszámot kaptak, és ez alapján kerültek a levéltárba. Kun Miklós, aki 1841-ben Miskolc város főbírája lett, meg akarta írni a város történetét (a Miskolcz' múltja 's jelenje tekintettel jövőjére 1842-re készült el), és munkájához a levéltár anyagát kívánta felhasználni. A levéltárat azonban akkor meglehetősen rossz állapotban találta. Elhanyagolt, nyirkos környezetben, penészes, romló állagú iratokat talált, végül a levéltárat saját költségén hozta elfogadható állapotba. 1860-ban Martinyi Ágost levéltárnok (tulajdonképpen a levéltár ügyeivel is foglalkozó írnok) kigyűjtötte és beköttette a történeti fontosságú iratokat. Három ilyen kötet készült el: az első kettőbe főleg a város szempontjából fontos adománylevelek kerültek, a harmadikba a XXVII. species (török levelek). Fontos megemlíteni, hogy Martinyi az anyag egy részét át is másolta. 1871-ben Miskolc városi levéltárnokot alkalmazott Vadnay Pál személyében, majd 1887-ben megszüntette a státuszt, a feladatát az aljegyző vette át. Miskolc 1909. január 1-jén törvényhatósági jogot elnyert városának első levéltárosa Nyíri Dániel lett. Jogott végzett, de 1906-ban megszerezte a levéltárosi képesítést is. Mellette még egy hivatalsegéd dolgozott, és ez a felállás lényegében 1950-ig nem változott. Nyíri fontos feladatának tekintette a történeti fontosságú anyag megmentését, megőrzését. 1911-ben a diósgyőri koronauradalom bedarálásra ítélt iratait mentette meg, és rendszerezve átadta a múzeumnak. Ez az anyag az 1950-es években került át az akkor már Miskolci Állami Levéltár nevet viselő intézménybe. Nyíri Dániel az egyik első levéltáros volt, aki felismerte, hogy a levéltárnak mekkora közművelődési jelentősége van, publikált, előadásokat tartott, tudományos folyóiratot indított. A Borsod vármegyei közgyűléseket 1579-ig Miskolcon tartották (1659-től egy ideig több helyen, alkalmilag Ónodon és Szendrőn), s irataikat külön kezelték. Az első ismert közgyűlési jegyzőkönyv 1578. március 23-áról ismert, de feltehetően készült korábban is ilyen. Az iratokat a vármegye ládájában őrizték, amit az alispán, illetve a jegyző gondjára bíztak. A levéltári anyag ügyviteli jelentősége lassan megnőtt, gyakran volt szükség ügyek visszakeresésére egy aktuális ügy, per miatt. Ez a visszakeresés azonban az indexelés hiánya miatt igen nehézkes volt, ezért a vármegye a 18. század elején a legfontosabb bejegyzésekről kivonatokat (index), ehhez a kötethez pedig mutatót (index indicis) készíttetett. A század második felében tovább finomították a rendszert, két nagy iratsorozatot hoztak létre: a közigazgatási típusú iratok sorozatát (Acta politica), illetve a jogbiztosító típusú iratok sorozatát (Acta judicialia). Amikor 1727-re felépült a megyeháza elődépülete, a közgyűléseket is ebben az épületben tartották, és itt helyezték el a megyei levéltárat is. Az anyag kezelése a jegyző feladata volt, akinek a munkáját 1717-től írnok segítette. 1834-ben Novák István, leleszi nyugalmazott jegyző végezte el a fontosabb és már nehezen olvasható anyagok másolását. Zemplén vármegye levéltárának legrégibb őrzőhelye Csicsva vára volt, ám egy 1527-es tűzvészben elpusztult a teljes iratanyag. Az ez utáni iratokat a mindenkori alispán, illetve a megyei jegyző házában tárolták, de a csicsvai várban is 1713-ig. Amikor Sátoraljaújhelyen 1770-re felépült Zemplén vármegye székháza, az összegyűlt iratanyagot ott helyezték el két teremben, szekrényes, fiókos, polcos bútorokban. Manapság már 15 raktári szobában őrzik Zemplén vármegye iratait. A levéltár kezelésébe kerültek Abaúj-Torna vármegye levéltárából 19. századi és 20. századi (1919–1938, 1945–1950) iratok (töredékben), továbbá járási és községi közigazgatási iratok. A feudális, az 1919 előtti polgári közigazgatási, valamint 1938–1944/1945 közötti iratokat a Kassai Állami Levéltár őrzi. A levéltár 1950 után A Borsod, Abaúj-Torna, valamint Zemplén vármegye és Miskolc levéltárait 1950-ben összevonták, ami egybeesett a három megye egyesítésével, illetve az állami levéltárak területi szervezetének kialakításával. Az új intézmény 1952-ben felvette a Miskolci Állami Levéltár nevet, és a sátoraljaújhelyi levéltár is ennek része volt. Ezt követően a szervezeti változások gyakran követték egymást. 1960-ban a sátoraljaújhelyi levéltár kivált a szervezetből, és Kazinczy Ferenc Állami Levéltár néven önállósodott, hogy 1968-ban – a területi levéltárak tanácsi kezelésbe kerülésével – ismét visszakerüljön a megyei rendszerbe. A levéltár 1984-ig a megyeházán működött, innen költözött az egykori Pénzügyi palota épületébe, annak magasföldszintjére. Itt van a levéltár igazgatósága és a törzsgyűjtemények. A levéltári komplexum neve 1986 után lett Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. 1985-ben Mezőcsáton is nyílt egy fióklevéltár, 1993-tól pedig Miskolcon működött egy Baross Gábor utcai részleg is, de amikor 2008-ban létrehozták az Alsózsolcai Fióklevéltárat, megszűnt ez is és a mezőcsáti is. A gyűjtemény legrégebbi része a Mohácsi csata előtt keletkezett 150 oklevél (78 Borsod vármegye, 39 Zemplén vármegye, 33 Miskolc levéltárának a része). Ezek közül is a legrégebbi a Borsod és Zemplén vármegye levéltárához tartozó 1272. és 1270. évi két eredeti oklevél. Az iratanyag 16. századi jegyzőkönyvekkel kezdődik, Borsod vármegyéé az 1578-as, Zempléné az 1558-as, Miskolcé az 1569 évektől. Miskolc és Borsod vármegye levéltára, a községi, iskolai, egyesületi stb. fondok (fond=vegyes terjedelmű levéltári egység), valamint Abaúj és Abaúj-Torna vármegye levéltárának töredéke az intézmény miskolci központjában található, Zemplén vármegye levéltárának és az 1950 utáni zempléni megyerészre vonatkozó fondok a Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárban lelhetők fel. Az anyakönyvi másodpéldányok, az 1950 utáni tanácsi iratanyag, a jogszolgáltatási, gazdasági szervek iratai, valamint az MSZMP archívuma az intézmény Alsózsolcai Fióklevéltárában vannak elhelyezve. Történelmi sajátosság, hogy Abaúj és Abaúj-Torna vármegye levéltári anyagának jelentős részét a Kassai Területi Levéltárban őrzik. 1968 után újabb típusú gyűjtemények is létrejöttek a levéltárban, mint például a helytörténeti aprónyomtatványok, vagy a mikrofilmtár. Az 1980-as évek elején képzett munkatársakkal könyvkötő és papírrestaurátor műhely nyílt az intézményben, és munkájuk révén az állomány jelentős része már restaurált iratokból, minőségi kötetekből áll. 2000 után tovább bővült az eszköztár, bevezették a számítástechnikát a levéltári gyakorlatba, az iratanyag digitalizálásába, a nyilvántartásba, az ügyfélszolgálatba stb. A levéltár közönség felé nyitottságát jelzi, hogy a sátoraljaújhelyi részlegben időszaki kiállításokat rendeznek, Miskolcon levéltári órákat tartanak iskolai osztályoknak. Mindeközben természetesen folyik a régi iratanyaggal kapcsolatos tervszerű munka, valamint az újonnan keletkező iratok feldolgozása, kezelése is, a források kiadványok, forrásközlések, publikációk formájában való közzététele. A levéltárban tárolt iratanyag mennyisége 2014-ben elérte a 12 000 iratfolyómétert, amivel az egyik legnagyobb vidéki gyűjteménynek számít. Kiadványai A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár kiadványai (1971-től): Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Levéltári Évkönyvei (1977-től) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltári Füzetek (1971-től) Miskolc írásban és képekben 1–10. (1994–2003) Miskolc története 1–5. (1996–2007) Acta Archivistica (1996-tól) Tanulmányok Diósgyőr történetéhez (1997–2007) Sorozaton kívüli könyvek, kiadványok (1988-tól) Intézményei A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár intézményei: Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára. 3525 Miskolc, Fazekas utca 2. Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Alsózsolcai Fióklevéltár. 3571 Alsózsolca, Kossuth utca 149. Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár. 3980 Sátoraljaújhely, Kossuth tér 5. Fityma-helyreállítás A fityma-helyreállítás olyan eljárás, melynek során a során a pénisz bőrét megnyújtják a fityma rekonstruálása érdekében, ha az körülmetélés során vagy sérülés miatt eltávolításra került. A fityma helyreállítását általában nem sebészi úton valósítják meg úgy, hogy a visszamaradt bőrt nyújtják, de sebészi módszerek is léteznek. Története A fityma-helyreállítás története ókori eredetű, és Tibériusz császár uralkodására nyúlik vissza. Ekkor sebészi úton hosszabbították meg olyanok fitymáját, akiknek vagy rövid volt az előbőre, amely így nem takarta be teljesen a makkot, vagy körülmetélés miatt teljesen szabadon volt a makkjuk. A klasszikus görög és római társadalmakban illetlenségnek számított, ha a makk látszódott, mert ez nem felelt meg a hellének idealizált meztelenség felfogásának. A rövid fitymájú férfiak egy "kynodesme" nevű szalaggal megkötötték a fitymát a makk előtt, vagy egy karikát tettek rá, hogy a makk ne látszódjon ki. Ennek a társadalmi stigmának a következményeként az ókori Rómában élő zsidók egy része a fityma helyreállító műtét egy korai változatát, az "epispasm" módszert alkalmazta. A második világháború során az európai zsidók egy része újból a fityma helyreállítása felé fordult, hogy elkerülje a náci üldöztetést. Nem sebészeti módszerek Szövet nyújtás A fityma helyreállítására a szélesebb körben alkalmazott nem sebészeti módszer a szövet nyújtás. Mind a hímvessző szárának külső bőre, mind a belső nyálkahártya bélés is nyújtható, amennyiben maradt belőle a körülmetélés után. Régóta ismert, hogy a bőrszövet nyújtása elősegíti a mitózist és kutatások szerint az így újraalkotott emberi szövet az eredeti szövet tulajdonságaival bír. A hagyományos szövetnyújtási módszerektől eltérően, a fityma nem sebészeti úton történő helyreálltása több évig is eltarthat. A szükséges idő függ a nyújtható bőr mennyiségétől, attól, hogy mennyi bőrt szeretne elérni az illető a folyamat végén és a felhasznált nyújtási módszerektől is. Türelemre és kitartásra van szükség, amelyben a támogató csoportok segítséget nyújthatnak (lásd a külső linkek c. fejezetet). A bőr nyújtását informálisan gyakran "tugging"-nak, magyarul kb. húzásnak/vontatásnak nevezik ezekben a csoportokban, különösen az interneten. Módszerek és eszközök A szövetnyújtási módszer alkalmazásakor a megmaradt péniszbőrt előre húzzák a makkra, és a feszességet vagy kézi úton, vagy egy fitymahelyreállító eszköz segítségével tartják fenn. A kézi módszereket gyakran használják azok a férfiak, akik először kezdenek bele a helyreállításba, de később is használhatóak a helyreállítási folyamat bármely szakaszában. Ilyenkor a helyreállítást végző személy kézi úton tartja fenn a feszességet úgy, hogy a bőrt az ujjaival feszesen tartja a különböző ujjelhelyezési variációk valamelyike szerint. Az (angol nyelvű, online) kereskedelemben kapható továbbá számos kifejezetten fityma helyreállításra szánt eszköz, amelyek ragasztószalaggal vagy anélkül tartják meg a bőrt. Ezek feszessége súlyok, rugalmas szalagok vagy felfújható ballon segítségével szabályozható, vagy ezen módszerek kombinációjával. A rugalmas szalagok használatának egyik példa eszköze a T-Tape (T-ragasztószalag) módszer, amit az 1990-es években fejlesztettek ki azzal a céllal, hogy a helyreállítás gyorsabban megvalósítható legyen. 2009-ben bemutatásra került a helyreállító közösség számára a Reverse Taping Method (Fordított Ragasztószalag Módszer), az RTM, amely helyreállítja a fitymát az érintetlen megjelenésre sok esetben 2 éven belül és a közösség az életmódjába könnyen beilleszthetőnek találta. Az RTM szinte bármely típusú ruhadarab alatt észrevétlenül hordható, legyen az melegítőnadrág vagy úszónadrág és az a lehetőség, hogy lehet vele vizelni és bőrápoló krémeket alkalmazni a használat közben nagyon egészséges és gyors módszerré tette. A felfújható eszközökkel végzett szövetnyújtás az utóbbi években szerzett népszerűséget a www.restoringforeskin.org fórumán lévő férfiak körében. A felfújással működő módszer használata során a makk és a ráhúzott bőr közötti terület lezárásra kerül egy csíptető eszközzel (általában babacumit alkalmaznak) és vagy a bőrt fújják fel, vagy egy bőr alá tett ballont. Ez körkörösen nyújtja a bőrt, amelyről úgy tartják, hogy elősegíti a mitózist. Az ezen módszert alkalmazó férfiak gyors helyreállító bőrnövekedésről számolnak be és különösen úgy gondolják, hogy a belső bőr (nyálkahártya) növekedésének ösztönzésére előnyösen hat. Ezen szövetek nélkülözhetetlenek a fityma síkosító funkciójának helyreállításához. Óvintézkedések A feszítés mértékét minden módszernél úgy kell beállítani, hogy ne okozzon sérülést, fájdalmat vagy kényelmetlenség érzést és ez az új bőr növesztési sebességének korlátja. Fennáll a komoly szöveti sérülés veszélye, ha a feszítés mértéke eltúlzott vagy túl hosszú ideig kerül alkalmazásra. A témával foglalkozó oldalak javaslatai az időtartam vonatkozásában eltérnek: onnantól, hogy mérsékelt feszítést alkalmazzunk napi több órán keresztül, odáig, hogy erőteljesebb feszítést alkalmazzunk napi néhány percre, mint a kézi módszereknél. Visszatartó eszközök Új bőr növesztése helyett, vagy ameddig nem nőtt elég bőr a szövet nyújtás révén, a férfiak egy része azt választja, hogy egy visszatartó eszközzel a makkon tartja a megmaradt bőrt, ha ez lehetséges, hasonlóan az ősi görög "kynodesme"-hez. A makkot eredetileg nyálkahártya fedi, amíg a körülmetélésnél el nem távolítják a fitymát, így a visszatartási módszerek célja a makk védő borításának biztosítása. Ha a megmaradt bőr nem elégséges arra, hogy a makkot fedje, az illető használhat az interneten beszerezhető mesterséges makkot fedő anyagot. Kétféle mesterséges makkvédő borítás kapható: latex műfityma amely a makkot nedvesen tartja, valamint egy fehérnemű, amely a péniszt egy kétrétegű, puha anyagból készült "kapucniba" csomagolja, ezáltal minimalizálva a makkot érő súrlódást. Sebészeti technikák Fityma rekonstrukció A fityma helyreállítását szolgáló műtéti módszereket fityma rekonstrukciónak nevezzük. Ezek során általában bőrt ültetnek át a pénisz makkhoz közelebbi disztális oldalára. Az átültetett bőr általában a herezacskóról származik, amely a péniszhez hasonlóan simaizom szöveteket tartalmaz. Az egyik módszer négy lépésből áll, és a pénisz szárát egy időre a herezacskóba temetik be. Az ilyen technikák költségesek és nem mindig járnak a kívánt eredménnyel, vagy súlyos komplikációk alakulhatnak ki az átültetett bőrrel kapcsolatban. A fitymafék (frenulum) is helyreállítható. Paul Tinarit, a kanadai Brit Columbia lakosát 8 éves korában lefogták és körülmetélték, amelyről azt nyilatkozta, hogy ez akkoriban a bentlakásos iskolákban rutin büntetésnek számított maszturbálásért. Jogi eljárást követően Tinari sebészeti fityma helyreállítását fedezte a Brit Columbiai Egészségügyi Minisztérium. Kanadában ez volt az első ilyen műtét és a plasztikai sebész a fent leírthoz hasonló módszert használt. A fityma újraalkotása Az utolsó két évtizedben figyelemreméltó eredmények születtek a regeneratív orvoslásban. Több működő testrészt és szervet sikerült újraalkotni. Újabban növekvő érdeklődés mutatkozik a regeneratív orvoslás iránt, az emberi fityma újraalkotásának eszközeként. Ez a lehetőség a fityma helyreállítástól eltérően azt eredményezné, hogy valódi emberi fityma lenne létrehozható. A regeneratív orvoslás úttörői között találjuk Dr. Anthony Atalát, a Wake Forest Institute of Regenerative Medicine (WFIRM) részéről. Dr. Atala sikeresen alkotott újra egy működő nyúl péniszt, de emberi péniszt még nem alkottak újra. 2010 elején megalakult a Foregen, egy olasz civilszervezetet, amely elkötelezett abban, hogy egy klinikai kísérletet támogasson, melynek célja az emberi fityma újranövesztése az extracelluláris mátrix segítségével, annak reményében, hogy végül ingyenes helyreállítást ajánlhassanak a körülmetélt férfiak számára. A Foregen jótékony adományokra szorul, hogy kutatásait megvalósíthassa. 2010 végére kitűztek egy klinikai kísérletet, de nem kaptak elég adományt, hogy ez megvalósulhasson. A szükséges adományok 2012 júniusára folytak be és ekkor szereztek egy labort és együttműködést kötöttek biokémikusokkal, valamint a regeneratív orvoslás szakértőivel. Az első klinikai kísérletük eredményeit 2013-ban publikálták és készülnek az emberkísérletekre. Az első emberi alanyokon történő kísérletek legkorábban 2019-ben valósulhatnak meg. A tervezett módszer szerint a pácienst elaltatnák a műtét idejére. A pénisz bőrét megnyitnák a körülmetélési hegnél és a hegesedett szövetet műtéti úton eltávolítanák. A seb mindkét oldalára egy biomedikális oldatot vinnének fel, amely azt okozná hogy a fityma újranövekedne a páciens saját sejtjeinek DNS információjával. Egy biológiailag lebomló "állványzat" (egy elhunyt emberből származó, sejtektől megtisztított fityma sejtrács) tartaná a növekvő fitymát. Bár a közösségi fórumok segítették az ezen módszerrel kapcsolatos jelenlegi eszközök és akadályok megvitatását, tudományos és orvosi intézményeket és biomérnöki cégeket kell bevonni, hogy professzionális és jelentőséggel bíró vita és akcióterv jöjjön létre. A fityma újraalkotás a laborban növesztett péniszekhez (a teljes pénisz újraalkotása) hasonlóan nagyon hamar elérhetővé válhat. 2014-ben azt jelentették be, hogy 5 éven belül lehetséges lehet az eredeti bejelentéstől számítva. Nem tisztázott, hogy egy helyreállított fityma, amely teljesen fedi a makkot, gátolja-e, hogy egy sejtrács "állványzatot" rögzítsenek a péniszre és ezután újranövesszék a fitymát. A fityma újraalkotás jelenleg kizárólag kísérleti szakaszban van. Hangsúlyozni kell, hogy a mai napig emberi fityma még nem került újraalkotásra és nem is lett rárögzítve egy ember testére. Nem lehet garantálni, hogy a fityma újraalkotás valaha sikeres lesz. Eredmények Az időszükséglet A fityma nem sebészeti helyreállításhoz szükséges idő függ a folyamat megkezdésekor rendelkezésre álló bőr mennyiségétől, az illető elkötelezettségének mértékétől, a használt módszerektől, a test természetes formálhatóságától és az egyén által kívánt fityma hosszától. A sebészeti helyreállítás eredményei azonnaliak, de sokszor nem kielégítőek és a legtöbb helyreállítással foglalkozó segítő csoport a műtét ellen érvel. Testi vonatkozások A helyreállítás egy fitymához hasonló előbőrt hoz létre, de a körülmetéléskor eltávolított specializált szöveteket nem lehet visszanyerni. Különösen ilyen az idegekkel sűrűn átszőtt "gyűrődött szegély" (angolul ridged band, latinul cingulus rugosus), amely a fityma fordulópontjánál veszi körbe a péniszt és más funkciók mellett segíti a makk körüli összezáródást. Léteznek sebészeti módszerek arra, hogy a nyílás méretét csökkentsék, miután a fityma helyreállítása befejeződött (amint a fenti képen látható), vagy kiváltható a szövetnyújtás melletti hosszabb ideig tartó elköteleződéssel, melynek során több bőr gyűlik össze a csúcsnál. A körülmetélési heg rejtetté válik, amikor a pénisz szárának bőre elkezd ráncosodni, ezzel utánozva a fityma normál működését és megjelenését. Az érintetlen fityma simaizom szövetből,) nagy vérerekből, külső bőrből és belső nyálkahártyából áll és idegekkel sűrűn átszőtt. Az érintetlen fityma három fő részből áll a vérereken, idegeken és az kötőszöveteken kívül: bőrből, amely kívülről látható, nyálkahártyából, amely a makkal érintkezik petyhüdt állapotban és a fityma csúcsában található izomgyűrűből. Általában a nyújtás hatására a bőr készségesebben nő, mint a nyálkahártya. Az izomgyűrű, amely normál esetben zárva tartja a fitymát, teljesen eltávolításra kerül a körülmetélések többségében és nem növeszthető újra, így a nyújtó technikák által létrejövő bőrnyílás általában lazább, mint az érintetlen fityma esetén. Ennek ellenére néhány megfigyelő szerint nehéz megkülönböztetni egy helyreállított fitymát egy eredetitől, mivel a helyreállítás egy "majdnem érintetlen" kinézetű fitymát eredményez. A nem sebészeti úton történő fityma helyreállítás nem állítja vissza a fitymaféket és a gyűrődött szegélyt, amelyek a körülmetélés során eltávolításra kerültek. Bár nem gyakran alkalmazzák, léteznek korrekciós "szépítő" műtétek, amik a helyreállított fitymán újraalkothatják a fitymafék és a szegély működésének egyes részeit. A fityma helyreállítás célja a körülmetélés során eltávolított szövet egy részének pótlása, valamint a makk fedettségének biztosítása. Kutatások szerint a fityma a pénisz bőrének és nyálkahártyájának a felét teszi ki. A férfiak egy részénél a fityma helyreállítás enyhítheti a körülmetélésnek tulajdonított egyes problémákat. Ilyen problémák a feltűnő hegesedés (33%), az elégtelen mennyiségű megmaradt bőr a kényelmes erekcióhoz (27%), az erekciós görbület a nem kiegyensúlyozott bőrveszteség miatt (16%), valamint a vérzés/fájdalom az erekció/kezelés során. Ez a kutatás rákérdezett a fityma helyreállítás ismertségére/alkalmazására és tartalmazott egy nyitott megjegyzés rovatot. Sok válaszadó és a feleségeik jelezték, hogy a helyreállítás megoldotta a körülmetélt pénisz természetellenes szárazságát, amely dörzsöléshez, fájdalomhoz vagy vérzéshez vezetett közösülés közben, és hogy a helyreállítás egyedülálló élvezetet nyújtott, amely növelte a szexuális intimitást. Egy férfi jelezte, hogy a fityma hiánya miatt nagymértékben veszített a makkja az érzékenységéből. A helyreállítást vállaló férfiak egy része láthatóan simább makkról számol be, melyet némelyikük annak tulajdonít, hogy a helyreállítást követően csökkent a szarusodás mértéke. Érzelmi, lélektani és pszichiátriai vonatkozások A fityma helyreállítása beszámolók szerint kedvező érzelmi hatása van a férfiak egy részénél, és javasolták azon férfiak számára, akik negatív érzéseket táplálnak a saját körülmetélésükkel kapcsolatban, amelyről valaki más döntött csecsemőkorukban. Szervezetek A 20. század vége óta különböző csoportok alakultak, különösen Észak Amerikában, ahol a körülmetélést rutinszerűen végezték a csecsemőkön. 1982-ben a Egyesült Testvériség a Jövőbeli Fitymákért (Brothers United for Future Foreskins, BUFF) csoport publikálni kezdett a nem sebészeti helyreállításról 1989-ben a Helyreállító Férfiak Nemzeti Szervezete (National Organization of Restoring Men, NORM) az USA-ban alakult meg nonprofit támogató csoportként olyan férfiak számára, akik vállalkoznak a fityma helyreállítására. 1991-ben megalakult a Körülmetéletlenítő Információs és Erőforrás Központok (UNCircumcising Information and Resource Centers, UNCIRC) amely belépett a NORM-ba 1994-ben. A NORM több csoportja alakult meg az Egyesült Államokban és más országokban is: Kanadában, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Új Zélandon és Németországban. Franciaországban 2 szervezet is alakult: az "Association contre la Mutilation des Enfants" AME (Szövetség a gyermek csonkítás ellen), és később a "Droit au Corps" (testhez való jog) Lásd még Mitózis NORM-EGYESÜLT KIRÁLYSÁG Emberi szövet újraalkotás Fityma-helyreállító eszközök Megjegyzések Money, John (1991). „Sexology, body image, foreskin restoration, and bisexual status”. Journal of Sex Research 28 (1), 145–56. o. DOI:10.1080/00224499109551600. Hodges, Frederick Mansfield (2001). „The Ideal Prepuce in Ancient Greece and Rome: Male Genital Aesthetics and Their Relation to Lipodermos, Circumcision, Foreskin Restoration, and the Kynodesme”. Bulletin of the History of Medicine 75 (3), 375–405. o. DOI:10.1353/bhm.2001.0119. PMID 11568485. Rubin, Jody P. (1980). „Celsus' decircumcision operation Medical and historical implications”. Urology 16 (1), 121–4. o. DOI:10.1016/0090-4295(80)90354-4. PMID 6994325. Tushmet L. Uncircumcision. Medical Times. 1965 [archived 2013-10-23];93(6):588–93.Sablon:MEDRS Collier. Whole again: the practice of foreskin restoration. CMAJ. 2011;183(18):2092–3. doi:10.1503/cmaj.109-4009. PMID 22083672. Cordes, Stephanie (1997. október 15.). „Tissue Expanders”. University of Texas Medical Branch Department of Otolaryngology Grand Rounds. [2004. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. Manual Tugging. [2014. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 16.) Manual Methods of Foreskin restoration. [2014. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 16.) Restoring with T-Tape - A graphic guide. [2015. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 16.) Griffiths, R. Wayne: NORM - Recommended Restoration Regimen. (Hozzáférés: 2006. augusztus 27.) Foreskin Restoration Chat Manual Restoration Method and Guide. (Hozzáférés: 2006. augusztus 27.) About Methods. [2014. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 16.) SenSlip Foreskin - Overcome Circumcision. [2014. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 15.) ManHood: The foreskin substitute for circumcised men. [2015. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 15.) Greer, Donald M. (2010). „A technique for foreskin reconstruction and some preliminary results”. The Journal of Sex Research 18 (4), 324–30. o. DOI:10.1080/00224498209551158. (2015) „[Penile frenulum lengthening for premature ejaculation]” (Chinese nyelven). Zhonghua Nan Ke Xue = National Journal of Andrology 21 (2), 149–52. o. PMID 25796689. Euringer, Amanda (2006. július 25.). „BC Health Pays to Restore Man's Foreskin”. The Tyee. Laliberté J. BC man's foreskin op a success. Nat Rev Med. 2006 [archived 2006-08-15];3(12). „Cell and Tissue Types”, 2010. június 23. (Hozzáférés ideje: 2010. június 23.) 2010 Trial Postponed, 2010. szeptember 21. [2012. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 12.) Foregen FAQ: When will the procedure to regenerate my foreskin become available?. [2015. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 15.) „Circumcised? Foregen wants to regrow your foreskin and restore sexual pleasure”, 2014. február 21. „Clinical Regen Trial”, 2010. június 23.. [2010. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. június 23.) „Epistemcouk can create foreskin”, 2012. január 29.. [2015. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. január 19.) http://www.huffingtonpost.ca/2014/10/08/laboratory-grown-penis_n_5951870.html?fb_action_ids=882834578407011&fb_action_types=og.commentsSablon:Full+citation+needed Foregen’s stance on foreskin restoration. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.) Taylor, John R.. „Interview with John Taylor”, 1997. február 4. Bigelow. The Joy of Uncircumcising!, 13. o. Bigelow. The Joy of Uncircumcising!, 1998, 188–192. o. Jefferson, Geoffrey. The peripenic muscle: some observations on the anatomy of phimosis. Surgery, Gynecology & Obstetrics. 1916;23:177–81. Cold CJ, Taylor J.. The prepuce. BJU Int. 1999;83 Suppl 1:34–44. doi:10.1046/j.1464-410x.1999.0830s1034.x. PMID 10349413. Goodwin WE. Uncircumcision: a technique for plastic reconstruction of a prepuce after circumcision. J Urol. 1990;144(5):1203–5. doi:10.1016/s0022-5347(17)39693-3. PMID 2231896. Bigelow, Jim. The Joy of Uncircumcising!, pp. 188-191. Taylor JR, Lockwood AP, Taylor AJ. The prepuce: specialized mucosa of the penis and its loss to circumcision. Brit J Urol. 1996;77(2):291–5. doi:10.1046/j.1464-410X.1996.85023.x. PMID 8800902. Hammond T. A preliminary poll of men circumcised in infancy or childhood. BJU Int. 1999;83 Suppl 1:85–92. doi:10.1046/j.1464-410x.1999.0830s1085.x. PMID 10349419. Kirby RS. The Joy of Uncircumcising! Restore Your Birthright and Maximize Sexual Pleasure. BMJ. 1994;309(6955):676–7. doi:10.1136/bmj.309.6955.679a. Penn, Jack (1963). „Penile Reform”. British Journal of Plastic Surgery 16, 287–8. o. DOI:10.1016/S0007-1226(63)80123-X. PMID 14042759. Boyle, G.J. (2002). „Male Circumcision: Pain, Trauma and Psychosexual Sequelae”. Journal of Health Psychology 7 (3), 329–43. o. DOI:10.1177/135910530200700310. PMID 22114254. Bigelow J. Uncircumcising: undoing the effects of an ancient practice in a modern world. Mothering. 1994;Summer:36–60. Griffiths, R. Wayne: NORM - History. (Hozzáférés: 2006. augusztus 21.) Droit au Corps. Qui sommes-nous? [Retrieved 29 August 2017]. Methanothermus A Methanothermus a Methanothermaceae családba tartozó Archaea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Saint-Sauveur (Isère) Saint-Sauveur település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 2100 fő (2015). Saint-Sauveur Saint-Vérand, Beauvoir-en-Royans, Chatte, Izeron, Saint-Marcellin, Saint-Pierre-de-Chérennes, Saint-Romans és Têche községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hondarribia Hondarribia (spanyolul: Fuenterrabía) település Spanyolországban, Gipuzkoa tartományban. Hondarribia Pasaia, Lezo, Spain, Irun és Hendaye községekkel határos. Lakosainak száma 17 049 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Friedrich Schleiermacher Friedrich Schleiermacher (Breslau, 1768. november 21. – Berlin, 1834. február 12.) evangélikus lelkész, teológus, a romantikus vallásbölcselet és teológiatörténet fejlődésének meghatározó alakja, a liberális teológia atyja. Élete Sziléziában született református lelkész fiaként. Pietista nevelést kapott, 15 éves korától a Zinzendorf által alapított herrnhuti testvérközösség szellemiségét követő intézményekben nevelkedett. 1787-ben szakított a herrnhuti szellemiséggel és a hallei egyetemre ment tanulni elsősorban filozófiát (Kantot és görög szerzőket). Ezek után lelkész és házitanító volt, többek között Berlinben. Itt került kapcsolatba a német romantika számos képviselőjével, elsősorban Friedrich Schlegellel, akivel baráti kapcsolatot alakított ki. Közösen találták ki Platón műveinek fordítását (Schleiermacher végül egyedül fordította le Platón műveit). Schlegel biztatására, és egy barátaival történő fogadás nyomán jelentette meg Schleiermacher 1799-ben A vallásról (Über die Religion) című beszédsorozatát, mely hírnevet szerzett neki. 1802-ben elhagyta Berlint és Stolp városában volt lelkész két évig. 1804-ben a hallei egyetem rendkívüli tanárává nevezte ki, ahol anyai nagybátyja, Samuel Stubenrauch is tanított még ekkor, majd két évre rá rendes tanárrá. 1806-ban Napóleon poroszok felett aratott jénai győzelme miatt az egyetemet bezárták, 1807-ben mégis a teológia doktorává avatták. Berlinbe visszatérve Wilhelm von Humboldt segítségével megalapították az ottani egyetemet, ahol 1810-től a teológiai fakultás professzora volt. Miután tagja lett a Porosz Tudományos Akadémia filozófiai tagozatának is, Fichte és Hegel mellett a filozófiai fakultáson is előadott. Mindeközben a berlini Szentháromság-templom lelkésze is volt haláláig. Teológiája Karl Barth jellemzése szerint Schleiermacher nem egyszerűen csak a liberális teológiai iskolának, de az egész modern teológiai gondolkodásnak kezdőpontja és megalkotója. Über die Religion 1799-ben írta meg a liberális teológia alapművét, az Über die Religion. Reden an die Gebildeten unter ihren Verächternt (A vallásról. Beszédek a műveltekhez megvetőik között.), melyben a szkepticizmussal szemben védelmébe vette a vallást. Elbeszélése szerint a vallás több, mint etika és teológia, több, mint a jó ismerete és cselekvése, a vallás az érzések világához tartozik. "A vallás nem más, mint a végtelen dolgok iránti érzék és vonzalom". Bár Schleiermacher ezen gondolatai pietista neveléséből fakadnak, meg is haladják a pietizmus szemléletét, amikor nem csupán azt állítja, hogy a vallás több, mint tudás és cselekvés, szerinte a vallás lényegében különbözik a tudástól és a cselekvéstől. A vallás idegen eszméktől és elvektől, melyek a tudáshoz tartoznak. Ebből következően a vallás nem kapcsolódik a tudáshoz és cselekvéshez. Ugyancsak különbözik a vallás a teológiától. A vallás önmagában lévő, nem feltételez teológiát. Ellenben a teológia hasznos funkciója, hogy reflektál a vallásra. Míg a vallás nem jelent tudást, a vallásról lehet tudást szerezni, s ez a teológia lényege. E gondolatban vitázik Schleiermacher azokkal a szkeptikusokkal, akik egyes szűklátókörű teológus miatt ellenzik a vallást, mondván, a szkeptikusok a lényeget veszítik szem elől, vagyis azt, hogy a teológia és a vallás két különböző dolog. Schleiermacher e gondolatában határozottan szakít a korábbi, a teológiát és a vallást összekapcsoló szemléletekkel. Míg addig a teológiát Isten kinyilatkoztatásairól szóló tudománynak nevezték, Schleiermacher olyannyira külön választja e kettőt, hogy szerinte a hittételek ismerete és elfogadása annyira távol áll az igazi vallástól, hogy az akadályozza a legmélyebb vallási élmény átélésében. Schleiermacher tehát a teológiát az ember vallási tapasztalatát vizsgáló tudománynak nevezte. A kinyilatkoztatás schleiermacheri értelme minden egyes ember vallásos tapasztalatát jelentette. Ilyen módon a kinyilatkoztatás már nem kötődik akár a Bibliához, vagy más külső mértékhez, egyedül az átélt minőséget jelenti, amely az egyes ember számára jelenik meg kinyilatkoztatásként. Der christliche Glaube Schleiermacher másik fő műve a Der christliche Glaube (A keresztyén hit) átfogó rendszeres teológiai műve előbb 1821-22-ben, majd átdolgozva 1830-31-ben jelent meg. Lényegében ugyanazt az álláspontot képviseli, mint az Über der Religionban, noha mérsékeltebb hangvételű mű. Fő gondolata szerint a kegyesség lényege nem a tudásban és a cselekvésben, tehát nem a dogmatikában és az etikában, hanem az Istenhez való kötődés tudatában rejlik. Az Istenről szóló beszédek voltaképpen sohasem Istenről magáról szólnak, hanem arról, a végső függéssel kapcsolatos érzéseink miképpen köthetők Istenhez. A Biblia tehát eszerint nem az Isten kinyilatkoztatását, vagy Istennek a történelemben véghez vitt cselekedeteit mutatja be, hanem az ember vallásos tapasztalatairól számol be. Teológiájának értékelése Az Über die Religionban bemutatott teológia- és vallás-értelmezés korának megdöbbentően újszerű felfogásával hatásosan szállt szembe a vallást racionális érvekkel támadó szkeptikusokkal, ugyanakkor meglepően nagylelkűen bánt a tartalmak feláldozásával is. Így miközben a pietizmust is meghaladó módon a belső tapasztalatot és az érzést állította középpontba, a vallás formai minőségét őrizte meg a tartalommal szemben. Kritikusai ugyancsak felróják neki, hogy teológiájában leértékelte az ember bűnösségének kérdését, ezzel az üdvtörténet hangsúlytalanabb részeire száműzte Krisztus váltságművét. Magyarul A vallásról. Beszédek a vallást megvető művelt közönséghez ; ford., utószó Gál Zoltán; Osiris, Bp., 2000 ( Osiris könyvtár. Filozófia ) Clara Zetkin Clara Zetkin (Született: Clara Eissner, Wiederau, 1857. július 5. – Szovjetunió, Arhangelszkoje, 1933. június 20.) német szocialista politikus és nőjogi harcos. 1917-ig Németország Szociáldemokrata Pártjának aktív tagja volt, ezután pedig Németország Független Szociáldemokrata Pártjához (USPD) csatlakozott, annak is a szélsőbaloldali szárnyához, a Spartakus-csoporthoz, melyből később a Németország Kommunista Pártja (KPD) kialakult. Ezen párt színeiben volt képviselő a Reichstagban a Weimari köztársaság idején 1920 és 1933 között. Élete Ifjúkora A szászországi Wiederauban született. Tanárnak tanult, 1874-től kezdve kapcsolatokat épített ki a német nőjogi mozgalommal és a munkásmozgalommal. 1878-ban csatlakozott a Szocialista Munkáspárthoz (Sozialistische Arbeitpartei, SAP). Ezt a pártot 1875-ben alapították, két korábbi párt egybeolvadásának gyümölcseként. Az egyik az ADAV volt, amit Ferdinand Lassalle alapított, a másik pedig az SDAP, melyet August Bebel és Wilhelm Liebknecht hoztak létre. 1890-ben nevüket Német Szociáldemokrata Pártra (SPD), változtatták. Pályafutása Mivel Bismarck 1878-ban betiltotta a szocialista mozgalmakat, 1882-ben Zetkin Zürichbe ment, majd később Párizsban élt. Párizsban töltött ideje alatt fontos szerepet játszott a Második Internacionálé nevű nemzetközi szocialista szervezet létrehozásában. Ekkoriban vette fel társa, egy orosz-zsidó forradalmár Ossip Zetkin nevét. A férfitól egyébként a későbbiekben két fia született. Később hozzáment Georg Friedrich Zundelhez, a híres művészhez, akinek 1899-től 1928-ig volt felesége. Az SPD-ben Zetkin és nagyon közeli barátja és elvtársa, Rosa Luxemburg voltak a fő figurái a szélsőbaloldali forradalmi szárnynak. Vele együtt támadta Eduard Bernstein revizionista nézeteit. Zetkint érdekelték a nők politikai jogai, harcolt az egyenlő lehetőségekért és a nők választójogáért. Ő a megalapítója a szociáldemokrata női mozgalomnak Németországban. 1891-től 1917-ig ő szerkesztette az SPD nőknek szóló újságját, az „Egyenlőség”-et (Die Gleicheit). 1907-ben ő lett a vezetője az SPD újonnan alapult női tagozatának. Ő hozta létre az első nemzetközi nőnapot, 1911. március 8-án. Az első világháború alatt Zetkin, Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg és egyéb befolyásos SPD párti politikusok visszautasították a párt „Burgfrieden" politikáját (vagyis azon szerződés betartását, melyet a kormánnyal írtak alá, és arról szólt, hogy tartózkodnak a háború alatt minden sztrájktól). Egyéb háborúellenes aktivistákkal együtt Zetkin rendezett egy nemzetközi szocialista női háborúellenes konferenciát Berlinben 1915-ben. Háborúellenes nézeteiért többször letartóztatták a háború alatt. 1916-ban Zetkin egyike volt a Spartakus-csoport (Spartakusgruppe), majd 1917-ben a Németország Független Szociáldemokrata Pártja (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands – USPD) alapítóinak. A németországi novemberi forradalom után a Németország Kommunista Pártja (Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) alapító tagja, és 1920-tól 1933-ig parlamenti képviselője a Reichstagban. Interjút készített Leninnel a nőket érintő kérdésekről. 1924-ig Zetkin a KPD Központi Irodájának tagja volt, 1927-től 1929-ig pedig a párt Központi Bizottságának tagja. 1921 és 1933 között a III. Internacionálé vagyis a Komintern végrehajtó bizottságának tagja volt. 1925-ben a német baloldali szolidaritási szervezet, a „Vörös segély" (Rote Hilfe) elnökévé választották. 1932 augusztusában a Reichstag rangidős házelnökeként felszólította az embereket, hogy harcoljanak a nemzetiszocializmus ellen. További élete Mikor 1933-ban Adolf Hitler és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt hatalomra kerültek, a Reichstag felgyújtása után a Német Kommunista Pártot kitiltották a Reichstagból. Zetkin, ezúttal utoljára, száműzetésbe vonult, mégpedig a Szovjetunióba. Moszkva közelében, Arhangelszkojéban, az egykori főnemesi birtokon halt meg 1933. június 20-án, közel 76 évesen. Moszkvában temették el, a Kreml fala mellé. Budkov (Třebíči járás) Budkov település Csehországban, a Třebíči járásban. Budkov Mladoňovice, Lomy, Rácovice, Třebelovice, Štěpkov, Domamil, Komárovice, Jemnice és Oponešice településekkel határos. Lakosainak száma 357 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Dolph Ziggler Nicholas Theodore Nemeth (1980. július 27. –) ismertebb néven Dolph Ziggler, amerikai pankrátor és színész. 2004-ben szerződött le a WWE-vel, majd a különböző fejlődési ágaihoz került: Először az Ohio Valley Wrestlingnél, később pedig a Florida Championship Wrestling-nél birkózott, majd átkerült a fő névsorba. Pályafutása alatt kétszer nyerte meg a nehézsúlyú bajnoki övet, egyszer a WWE Tag Team bajnoki övet, kétszer az FCW Tag Tam bajnoki övet, négyszer a WWE interkontinentális övet, valamint egyszer a WWE országos bajnoki övet. Jelenleg a WWE-vel áll szerződésben. Profi pankrátor karrier World Wrestling Entertainment/WWE Ohio Valley Wrestling (2004–2005) Németh 2004-ben kötött szerződést a World Wrestling Entertainmenttel, majd "Nick Nemeth" néven debütált a Ohio Valley Wrestling (OVW)-nél, ami a WWE egyik fejlődési ága volt. Itt viszályba keveredett Paul Burchill-lel, majd az OVW Television Championshipet tűzte ki célul, de kikapott Ken Doane-tól. 2005. szeptember 19-én felhívták a RAW egyik epizódjára, a "Sunday Night Heat"-re. Itt összeállt Chavo Guerreróval – akinek a ringneve ekkor Kerwin White volt, majd összecsaptak Shelton Benjamin és Matt Striker csapata ellen. Eddie Guerrero halála után a csapat feloszlott, majd néhány hónap múlva Némethet visszaküldték az OVW-hez. A Spirit Squad (2005–2006) 2005 végén az OVW-nél bekerül a "Spirit Squad" nevű csapatba, a ringneve pedig "Nicky"-re változik. Az 5 fős csapat WWE televíziós bemutatkozása 2006. január 23-án volt, a RAW-on, ahol segítenek Jonathan Coachmannak megnyerni a Royal Rumble meccset. A csapat ezután Shawn Michaelsszel, valamint a WWE elnökével, Vince McMahonnal került viszályba. Április 3-án, a RAW-on legyőzték a Big Show és Kane párosát, így megnyerték a World Tag Team Championshipet. (Igaz segítséggel, mivel Kennynek és Mikey-nak segített a másik 3 Spirit Squad tag.) Ezt követően folytatták a rivalizálást Shawn Michaelsszel. Nem sokkal később Triple H is bekapcsolódott a történetbe, majd együttes erővel néztek szembe a Spirit Squaddal: Újra megalapították a D-Generation X (DX) nevű csapatot, és többször összeütköztek velük. A DX-szel való viszályuk mellett többször megvédték Tag Team világbajnoki címüket Jim Duggan és Eugene, Charlie Haas és Viscera, Snitsky és Val Venis valamint Robbie és Rory McAllister párosa ellen is. A bajnoki öveket végül 2006. november 5-én, a Cyber Sunday-en bukták el Ric Flair és Roddy Piper ellen. A csapat november 27-én feloszlott a RAW-on, miután 5 a 3 elleni handicap meccsen veszítettek a DX és Flair ellen. Visszatérés a fejlődési ágakhoz (2007-2009) A Spirit Squad feloszlása után 2007. január 17-én visszatért az OVW-hez, ahol ringneve ismét "Nick Németh" lett. Itt összeállt Mike Mondóval illetve Mike Kruellal, majd összecsaptak Seth Skyfire, Shawn Spears, és Cody Runnels ellen. Nem volt hosszú életű ez a csapat, hiszen 2007 elején feloszlott. Németh ezt követően különböző sötét mérkőzéseken vett részt Chris Cage, Bradley Jay és Jake Hager ellen, majd augusztusban ismét csapatot alapított Mondóval. Augusztus végén Németh és Mike Mondo átkerült a Florida Championship Wrestling (FCW)-hez, ami a WWE egy másik fejlődési területe volt. Itt megkapta a "The Natural" becenevet, majd Hade Vansen legyőzésével debütált. 2007 novemberében Big Rob lett a menedzsere, majd 2008 elején összeállt Brad Allennel. Március 22-én megnyerték az FCW Florida Tag Team bajnoki címet, miután legyőzték Eddie Colón és Eric Pérez párosát. Sokáig azonban nem örülhettek neki, mivel Colón és Pérez április 15-én visszanyerte tőlük. Ezután Kofi Kingston és Ron Killings ellen több sötét meccset vívott, majd összeállt Gavin Spearsszel. 2008. augusztus 16-án legyőzték Colón és Pérez, valamint Scotty Goldman és Kafu párosát, így ismét megnyerték az FCW Florida Tag Team bajnoki címet. Kevesebb, mint egy hónap múlva azonban elvesztették Heath Miller és Joe Hennig ellen. Szeptember 15-én újra debütált a RAW-on, "Dolph Ziggler" néven. Október 10-én felfüggesztették 30 napra a "WWE Wellness Program" megsértése miatt. Visszatérése utáni első meccse Batista ellen volt december 1-jén, ám vereséget szenvedett tőle; de a következő hetekben legyőzte R-Truthot, majd Charlie Haast is. Bajnoki célkitűzés (2009–2011) 2009. április 17-én, a SmackDownban debütált, ahol legyőzte az országos bajnokot, Montel Vontavious Porter (MVP)-t. Ezzel egy rivalizálás vette kezdetét; Ziggler többször próbálkozott, de a bajnoki címet nem sikerült elnyernie tőle. Ezután The Great Khalival keveredett viszályba, akivel számtalanszor összecsapott. Ezt követően egy WWE Diva, Maria lett a segítője, majd Rey Mysteriot, és az interkontinentális övet helyezte a célkeresztbe. A SummerSlamen és a Night of Champions-on is megmérkőztek egymással, de Ziggler mindkét meccsen veszített. Időközben John Morrison elvette Mysteriótól az övet, így ezután Morrisonnal feudolt. Az év végén Mariaval való kapcsolatának véget vetett, majd 2010. március 28-án, a WrestleMania XXVI-on részt vett a Money in the Bank létrameccsen, de nem sikerült megnyernie. 2010 júniusában Vickie Guerrero lett az új segítője, aki elkezdte őt kikísérni a ringhez. Az idők során tulajdonképp ő lett a menedzsere, valamint egy romantikus szál is fűződött közöttük. (A történet szerint.) Augusztus 6-án a SmackDownban Ziggler legyőzte Kofi Kingstont, és ezzel megnyerte a WWE interkontinentális bajnoki címet. Az övet ezután többször megvédte Kofi, Kaval valamint Jack Swagger ellen; végül 160 nap után, 2011. január 4-én vette el tőle Kofi a SmackDown-ban. Ugyanezen az éjszakán Ziggler megnyert egy "felnégyeléses" mérkőzést Cody Rhodes, Drew McIntyre, és a Big Show ellen; így ő lett az első számú kihívója a nehézsúlyú világbajnoki címnek. A Royal Rumble-n tehát összecsapott Edge-vel, a WHC bajnokkal, de veszített. A visszavágót a SmackDownban rendezték meg, és az övet végül Ziggler-nek ítélték. Uralkodása csak 11 perc és 23 másodpercig tartott, mivel Theodore Long közbenjárásának köszönhetően Edge kapott egy visszavágót, amit meg is nyert. WWE országos bajnok (2011–2012) 2011. márciusában Ziggler és Vickie Guerrero egyesítették erőiket a LayCool nevű díva csapattal (Michelle McCool és Layla), majd viszályba kezdtek John Morrison, Trish Stratus és Snookival. Ez egy vegyes tag team mérkőzéshez vezetett a WrestleMania XXVII-en, amit Ziggler és csapata elveszített. Június 19-én, legyőzte Kofi Kingstont a Capitol Punishmenten, így ő lett az új országos bajnok. Ezt követően többször megvédte címét Kofi, Jack Swagger, Alex Riley, John Morrison és Zack Ryder ellen is. 182 nap uralkodás után az övet végül Zack Ryder vette el tőle, 2011. december 18-án, a TLC-n. 2012-ben a WWE bajnoki övet szerette volna megszerezni, s emiatt CM Punkkal rivalizált. Többször összecsaptak, ám Ziggler nem tudta elnyerni tőle. Ezután Jack Swaggerrel összeáll egy csapatba, hogy megszerezzék a Tag Team öveket. Nem jártak sikerrel, valamint Vickie Guerrero miatt is feszültség volt közöttük, ezért a csapat feloszlott. Június 17-én, a No Way Outot összeütközött Sheamusszal, a WHC bajnokkal. Veszített és a visszavágót sem sikerült megnyernie. Eközben Guerrero belefáradt, hogy Ziggler és Swagger folyton civakodnak egymással, ezért a következő Raw-on kiír nekik egy mérkőzést. Ziggler nyerte a meccset Guerrero kegyeiért, így viszályuk véget ért egymással. WHC bajnok (2012–2013) Július 3-án a SmackDown-ban legyőzte Alex Riley-t, így részt vehetett a július 15-én megrendezett létrameccsen a Money in the Bank-on. Ziggler itt legyőzte Damien Sandow-t, Tyson Kiddet, Christiant, Santino Marellát, Tensait, Cody Rhodes-t és Sin Cara-t, így övé lett az a táska, amit bárhol és bármikor beválthat egy címmeccsre. Többször megkísérelte a beváltani Sheamus ellen, ám Alberto Del Rio ezt nem hagyta annyiban. Ezután Chris Jericho ellen kezdődött el egy rövid viszály, melynek eredményeképp összecsaptak egymással a SummerSlam-en. A következő riválisa ezután Randy Orton lett, mégpedig azért, mert megtámadta őt a "MITB táska" beváltása közben. November 18-án, a Survivor Seriesen a Ziggler csapat legyőzte Mick Foley csapatát egy 5 az 5 elleni tag team meccsen. Decemberben John Cena ellen került összetűzésbe, akit le is győzött a TLC-n. Vickie Guerrero féltékeny volt AJ Lee-re, így szövetkezett Cena-val. Ziggler emiatt összeállt AJ-vel, valamint Big E Langstonnal, így ezután ők kísérték ki a ringhez. 2013 januárjában véget ért viszálya Cena-val, majd a Royal Rumble meccsen elsőként lépett a szorítóba. 49 perc és 47 másodperc után Sheamus ejtette ki őt. Februárban megpróbálta beváltani a táskát Del Rio ellen a RAW-on, de Ricardo Rodriguez ezt megakadályozta. Egy rövid ideig összeállt Big E Langston-al, majd a WrestleMania 29-en a Team Hell No (Kane és Daniel Bryan) ellen vívtak egy Tag Team bajnoki címmeccset; sikertelenül. A következő RAW-on Ziggler beváltotta a MITB táskát a sérült Alberto Del Rio ellen, így ő lett az új nehézsúlyú világbajnok. (A WHC bajnoki címet ezzel másodjára nyerte meg.) Június 16-án rendezték meg a visszavágot a Payback-en, ahol 69 nap után Del Rio visszanyerte tőle a címet. A Money in the Bankon megrendezett visszavágót is elbukta, majd ezután megromlott a viszonya AJ-vel illetve Langstonnal is. Interkontinentális bajnok (2013–2015) Ziggler egyre népszerűbb a rajongók között, de ezt az időszakot sorozatos vereségek kísérték. 2013. szeptember 15-én, a Night of Championson összecsapott Dean Ambrose-zal az országos bajnoki címért, de ez a próbálkozása sikertelennek bizonyult. Ezután az interkontinentális öv felé fordult, majd különböző szupersztárokkal versengett az első számú kihívó helyért; sikertelenül. 2014. január 9-én a WWE Superstars című műsorban agyrázkódást szenvedett a Ryback elleni mérkőzésén. A Royal Rumble-ra tért vissza, de 6 perc 9 másodperc után Roman Reigns kiejtette őt. Április 6-án, a WrestleMania XXX-en részt vett a 31 emberes "Andre the Giant" emlékére megtartott battle royal meccsen, de Alberto Del Rio kiejtette őt. Június 29-én a Money in the Bank-on megrendezett létrameccsen, valamint július 20-án a Battleground-on megrendezett 19 emberes battle royal meccsen is részt vett, de egyiket sem sikerült megnyernie. 2014. augusztus 17-én megtört a sikertelenségi széria, hiszen legyőzte The Miz-t, s ezzel ő lett az új interkontinentális bajnok. 35 nap után, szeptember 21-én a Miz visszanyerte tőle a Night of Champions-on, de Ziggler másnap a RAW-on ismét elvette tőle. Ezzel már háromszoros interkontinentális bajnoknak mondhatta magát. Ezután Cesaro, valamint a Miz ellen többször megvédte a címét, majd 56 nap után Luke Harper vette el tőle november 17-én, a RAW-on. Eközben kisebb összetűzései voltak a Vezetőséggel, majd december 14-én, a TLC-n ismét visszaszerezte a címét Harpertől. (4 hónap leforgása alatt ezzel háromszor szerezte meg az interkontinentálsi övet.) Az IC övet 22 nap után, 2015. január 5-én bukta el Bad News Barrett ellen, a RAW-on, majd újabb sikertelenségi széria következett. A 2015-ös Royal Rumblen utoljára lépett szorítóba, de kevesebb, mint 3 perc alatt Big Show és Kane kiejtette őt. A Fastlane-n egy 6 fős tag team meccset vívott Eric Rowan és Ryback oldalán a Vezetőség csapata ellen, de nem sikerült nyerniük. Március 29-én, a WrestleMania 31-en részt vett az interkontinentális övért vívott létrameccsen, de kikapott. Ezután Sheamusszal rivalizált a Paybacken és az Extreme Rules-en. Május végén részt vett az Elimination Chamber meccsen, valamint június elején a Money in the Bank-on megrendezett a létrameccsen, de nem tudta megnyerni egyiket sem. Kapcsolat Lana-val (2015-2016) Ziggler életében feltűnt Lana, aki május végén megcsókolta őt a RAW-on. Lana (aki korábban Rusev menedzsere volt) ettől a perctől fogva rendszeresen elkísérte Zigglert a ringhez, de ez Rusevet nagyon dühítette. Júniusban Summer Rae és Rusev szövetséget kötöttek, majd Lana és Ziggler ellen kezdtek el rivalizálni. Viszályuk 2015. augusztus 23-án, a SummerSlamen bontakozott ki, ahol Ziggler legyőzte Rusevet. A visszavágót a Night of Championson rendezték meg, ahol ismét Ziggler győzött. Ezután Summer Rae mutatott egy videót, ahol kiderült, hogy Ziggler csókolózott Summerrel; ezért Lana szakított Zigglerrel. Októberben Tyler Breeze ellen kezdett el rivalizálni. A többszöri támadások egy meccshez vezettek a Survivor Series nevű rendezvényen, ahol Ziggler veszített. 2015. decemberében Kevin Owensszel kezdett el rivalizálni. Viszályuk, és az Interkontinentális címért folytatott harc 2016-ban is folytatódott. SmackDown (2016-2018) 2016. július 19-én a WWE Draftot hirdetett ki, ahol a SmackDown vezetői Dolph Zigglert választották egyik emberüknek. A megújult SmackDown első adásán kihirdettek egy első számú kihívói meccset, ahol Dolphon kívül AJ Styles, John Cena, Bray Wyatt, Apollo Crews és Baron Corbin vett részt. Dolph megszerezte a győzelmet egy hatalmas Superkickel. A második adáson Dolph és Dean szócsatába kezdett, de hirtelen megjelent Bray Wyatt, és megtámadta Zigglert. Később összecsapott Wyatt-tel, bizonyítva azt, hogy ő méltó arra, hogy Ő legyen az #1-es számú kihívó. Augusztus 21-én a SummerSlam-en Ambrose legyőzte Zigglert. 2016 őszén az interkontinentális bajnoki övet szerette volna megszerezni, emiatt többször összecsapot The Miz-el. A "Backlash"-en vereséget szenvedett, a "No Mercy"-n viszont legyőzte a Mizt, s ezzel ötödik alkalommal nyerte meg az interkontinentális övet. A címet 2016.11.15-én visszenyerte a Miz, a SmackDown Live 900. adásán.Aztán jött egy kisebb hullámvölgy ,és sorozatosan vesztett meccseket. Egy Baron Corbin elleni meccs után Kalisto jött segítségére,mivel Corbin megtámadta Zigglert.Dolph egy nagy Superkicket adott Kalistonak,mondván neki nem kell segítség.Ez egy kisebb rivalizáláshoz vezetett Kalisto ,Apollo Crews, és Dolph Ziggler között.Az Elimination Chamber-en egy handicap meccs volt ahol Ziggler veszített.A Wrestlemania 33 adásán ugyan szerepelt az André the Giant Memorial Battle Royal-on viszont nem sikerült megnyernie.Hozzáteszem ,hogy Ziggler munkája a WWE-nél Gatekeeper szerepként van,ami azt jelenti hogy az NXT-ből feljutó pankrátorokat szoktassa a főcsapathoz. Shinsuke Nakamura volt az aki most feljutott, és Ziggler egy kisebb rivalizálás után a "Backlash"-en vereséget szenvedett.Ez után jött egy kis szünet a TV-s adásokról.Majd 2017 Augusztusában visszatért a képernyőkre, olyan szereppel hogy, más pankrátorok bevonulásait parodizálta ki.Ez 3 hétig ment,amikor Bobby Roode megelégelte ezt az egészet,és kihívta Zigglert egy sima meccsre hogy eldöntsék ki a legjobb előadó. Ez a meccs a Hell in a Cell adáson le is zajlott,ahol Roode csalással nyert,ezt Ziggler is észrevette,meg is jutalmazta Bobby-t egy Zig Zag mozdulattal.A PPV utáni adáson Ziggler ugyan úgy nyert mint Roode,aki egy döntőt kért , a meccs tétje a Survivor Seriesen való megrendezett "RAW vs SmackDown" meccsen való részvételért, a meccs egy "Best of 3" meccs volt. Ziggler veszített 2-1 eredménnyel. Ziggler ismét kihagyott egy SmackDown heti adást, de attól függetlenül, a WWE barakta őt a United States Championship mérkőzésbe, mellette Bobby Roode, és Baron Corbin is szerepelt a meccsben. Az utóbbi volt a bajnok. A PPV-n ,senki sem gondolta hogy Ziggler nyerni fog. Megtörtént a csoda Dolph Ziggler megnyerte a mérkőzést,és ezzel lett kétszeres Országos bajnok. A Clash of Champions utáni Smackdown adáson, Dolph visszaemlékeztette a WWE Univerzumot ,hogy mégis mi történt az elmúlt 12 évben, Ziggler említette hogy senki se bízott benne azon a napon mikor megnyerte az övet. Elmondta hogy nem érdemlik meg Zigglert, és mondta hogy akkor kéne valami amitől az emberek fejébe fog maradni. Ránézett az övre, és ledobta a ring közepére, és eltávozott üres kézzel. Csapatban Drew Mcintyre-el (2018-) A Wrestlemania utáni héten a Shakeup során Dolph Ziggler átkerült a RAW-ra, méghozzá az NXT-ből debütáló Drew Mcinytre-el , és egy csapatot alkotva kezdték el legyőzni az összes csapatot.A csapatot "The Show"-nak hívják. Időközben Ziggler válaszolt Seth Rollins Interkontinentális bajnoki nyílt kihívására ,amit sikerült megnyernie így ő az új bajnok. Filmes karrier Ziggler 2009. november 3-án szerepelt a "Deal or No Deal" nevű televíziós játék show-n; 2010. augusztus 9-én a "Lopez Tonight" nevet viselő talk show 121. epizódjában valamint 2011-ben a "Silent Library" játék show 4. évad 62. epizódjában. Emellett rendszeresen megjelenik a WWE pankrátorait bemutató YouTube sorozatokban, a "WWE Download"-ban valamint különböző WWE videókban. 2001-ben felbukkan A nagyon nagy ő (Shallow Hall) című filmben, mint egy Night Club kidobó embere.Valamint 2016-ban A Countdown filmben főszereplő Kane és Paige mellett. Magánélete Németh régóta rajongója a hivatásos birkózásnak. 5 évesen részt vett egy birkózó eseményen a Richfield Colosseum-ban, majd tizenkét éves korában úgy döntött, hogy egyszer Ő is profi birkózó lesz. Öccse, Ryan is hivatásos pankrátor, aki korábban már dolgozott a WWE-nél illetve az NXT-nél Briley Pierce név alatt. Az egykori Spirit Squad csapattársaival baráti kapcsolatot ápol, különösen Michael Brendlivel, akivel Floridában élt 2008-ig. Zigglernek szerelmi kapcsolata volt korábban Amy Schumer humoristával, illetve Nikki Bella WWE divával, de egyik sem volt örök életű. A "Colt Cabana Art of Wrestling Podcast"-on kiderült, hogy ő magyar nemzetiségű; valamint azért választotta "Dolph" nevet, hiszen dédapjának is ez volt a neve. A barátja később a "Ziggler" nevet javasolta neki, így lett Dolph Ziggler. Eredményei FCW Florida Tag Team Championship (2x) 2008.03.23.: Csapattársával, Brad Allennel győzött egy "live event"-en Eddie Colón és Eric Pérez ellen. 2008.08.16.: Csapattársával, Gavin Spearsszel győzött egy "live event"-en Eddie Colón és Eric Pérez valamint Scotty Goldman és Kafu párosa ellen. World Heavyweight Championship (2x) 2011.02.15.: SmackDown 600. epizódjában legyőzte Edge-t. 2013.04.08.: RAW-on beváltotta a Money in the Bank táskáját Alberto Del Rio ellen. World Tag Team Championship (1x) 2006.04.03.: The Spirit Squad (Johnny, Kenny, Mikey, Mitch) tagjaként győztek a RAW-on Big Show és Kane ellen. WWE Intercontinental Championship (6x) 2010.07.28.: Legyőzte Kofi Kingston-t a SmackDown-ban. 2014.08.17.: Legyőzte The Mizt a SummerSlamen. 2014.09.22.: Legyőzte The Mizt a RAW-on. 2014.12.14.: Legyőzte Luke Harper-t a TLC-n. 2016.10.09.: Legyőzte The Mizt a No Mercyn 2018.06.19.: Legyőzte Seth Rollinst a RAW-n WWE United States Championship (2x) 2011.06.19.: Legyőzte Kofi Kingstont a Capitol Punishment-en. 2017.12.17.: Legyőzte Baron Corbint és Bobby Roode-ot a Clash of Championson Money in the Bank győzelem (1x) 2012.07.15.: Legyőzte Damien Sandow.t, Tyson Kiddet, Christian-t, Santino Marellát, Tensait, Cody Rhodest valamint Sin Carát a Money in the Bank rendezvéynen. Slammy-díjak (2x) Best Twitter Handle or Social Champion (2014) – @HEELZiggler Az év meccse (Match of the Year, 2014) – Cena csapat vs Vezetőség csapat a Survivor Series-en Játékokban Dolph Ziggler a Smackdown vs Raw 2010-es játékban debütált, emellett játszható karakter a Smackdown vs Raw 2011 , WWE 12 ,WWE 13, WWE 2K14, WWE 2K15, WWE 2K16, WWE 2K17, WWE 2K18, WWE 2K19 játékokban is. Mozdulatai Zig Zag Superkick Jumping DDT Sleeper hold Famouser Stinger Splash Neckbreaker Bevonuló zenéi "Never Thought My Life Could Be This Good" előadó: Jim Johnston (2005. szeptember 19. – 2005. november; Kerwin White-al való Tag Team során) "I Am Perfection" előadó: Cage 9 szerző: Jim Johnston (2009. június 26. – 2011. július 18.) "I Am Perfection (V2)" előadó: Downstait szerző: Jim Johnston (2011. július 25. – 2011. november 20.) "Here to Show the World" előadó: Downstait szerző: Jim Johnston (2011. november 21. - napjainkig) Ajánlott oldalak World Heavyweight Championship title history WWE United States Championship title history World Tag Team Championship title history Intercontinental Championship title history Az iszlám Kairó Az iszlám Kairó (arabul: ����� �����) néven Egyiptom fővárosában az új, modern negyedek - a mai Kairó központja - megépülése előtti városrészt nevezzük. A terület magja az a fallal körülvett városrész, amelyet a Fátimidák alapítottak 969-ben. Kairónak ez a történelmi negyede 1979 óta szerepel az UNESCO kulturális világörökségek listáján. A világon ebben a városnegyedben található a legtöbb középkori iszlám műemlék. Csúcsos minaretek és kupolák nyújtózkodnak az ég felé, tanúiként egy olyan kornak, amikor Kairó a világ leggazdagabb városa volt. Az akkori várost körülvevő falak persze már régen nincsenek meg, de műemlékek százai sorakoznak az út menti márványkutaktól kezdve a medreszéken és mauzóleumokon át a látványos mecsetekig. Mivel a terület egy nagyvárosi körzet szívében helyezkedik el, otthont kell adnia az egyre sűrűsödő 21. századi lakosságnak, amely ma is itt él a középkori negyedekben. A vízvezeték- és csatornahálózat már régen feladta a harcot, és akik tehették elköltöztek innen. Az iszlám Kairó több km² területen fekszik, felfedezése több napot - akár egy hetet - is igénybe vesz. A fontos épületek szerencsére tömböt alkotnak egy lineáris, kényelmesen végigjárható útvonal mentén. Ez körülbelül 2,5 km hosszú. Történet Az arabok 641-ben hódították meg Egyiptomot Amr ibn al-Ász vezetésével. Ő alapította meg Fusztát városát 643-ban (a mai Kairó déli részén), mely sokáig a tartomány központja és az észak-afrikai terjeszkedés kiindulópontja volt. Ezt a várost illetik Ó-Kairó néven. A hatalmi torzsalkodások következtében a 8. század közepén al-Fusztát az Abbászidák kezére került, akik északkeleti irányban tovább bővített várost nagy katonai táborrá építették ki, és nevét al-Aszkarra (jelentése: „tábor”) változtatták. A 9. században az Abbászidák bérbe adták Egyiptomot a törököknek. Az első, 868-ban önállósodó emírdinasztia, a Túlúnidák alapítója Ahmed ibn Tulún a régi várostól északra nagyarányú építkezéseket indított el, és hatalma megszilárdítása érdekében 30 000 fő befogadására alkalmas katonai tábort is létesített. Az új főváros az al-Katái („őrség”) nevet kapta. Bár a Túlúnidák 905-ös bukásakor központjukat nagyrészt lerombolták, hamarosan újra benépesült, és Kairó később bekebelezte. A mai iszlám Kairót (amelyet Fátimida-Kairónak is hívnak) 969-ben a fátimida hódító Dzsavhar asz-Szikillí alapította, amikor elragadta az Ihsídida emírektől Egyiptomot és új kalifátusa székhelyének tette meg. A város új elnevezése ekkor lett al-Qahira (Kairó). A későbbi metropolisz több kisebb, fokozatosan összekapcsolódó városból jött létre. Itt-ott falakkal körbevett történelmi negyedében több mint hatszáz nyilvántartott műemlék található. Az évszázadok során a területet egymást követő dinasztiák uralkodói irányították, köztük Szaladin szultán a 12. század végén, valamint a mameluk szultánok 1250 és 1517 között. A város a 16. századtól a 19. századig az Oszmán Birodalom része volt. A fátimida korszak legszebb műemlékei az El-Azhar negyedben találhatók, köztük három városkapu, a városfal négyzet alaprajzú tornyai és öt mecset. Az El-Aznar mecset, Egyiptom harmadik legrégebbi mecsete 970 és 972 között épült. Az épületegyüttes egy részében 989-től az iszlám szunnita irányzatának jogi és arab nyelvű egyeteme működik, igazgatója napjainkban is az ország legmagasabb rangú vallási tekintélye. A városkép meghatározó eleme a Citadella, építése 1176-ban kezdődött Szaladin szultán utasítására. Az erődítmény nagy részét 1825-ben egy lőporrobbanás elpusztította, majd 1830-tól itt épült fel a Mohamed Ali-, más néven Alabástrom-mecset. Főbb látnivalók Khán el Khalíli bazár és sikátorok el-Azhar mecset és egyetem el-Hakim mecset Ibn Tulun-mecset Mohamed Ali-mecset Hasszán Szultán és Er-Rifai-mecset Citadella Medreszék, mauzóleumok (Barkuk, Kaálun, Mohamed Nászir) Városkapuk (Báb az Zuvejla, Báb al-Futuh, Báb al_Naszr) Iszlám művészetek múzeuma Amr-mecset, a legrégibb mecset (642-827), Dél-Kairóban található) Apple A5X Az Apple A5X egy 32 bites egylapkás rendszer (SoC) az Apple tervezésében, amelyet a harmadik generációs iPad piaci megjelenésével egyidőben mutattak be, 2012. március 7-én. Ez nem más, mint az Apple A5 csip egy nagyobb teljesítményű változata; Az Apple saját állításai szerint a csip grafikai teljesítménye a kétszerese az A5-ének. A csipet az Apple A6X processzor váltotta fel a negyedik generációs iPadben. Kialakítás Az A5X jellemzői a kétmagos ARM Cortex-A9 MPCore CPU amely 1 GHz-es órajelen fut, és a négymagos PowerVR SGX543MP4 GPU, amelynek órajele mindössze 250 MHz. Az Apple megduplázta az A5X memória interfészének méretét az A5-höz képest, amelybe beletartozik a memória interfész alrendszer négy 32 bit széles LP-DDR2 memória vezérlővel. Ezt szükséges volt, hogy elérjék a megfelelő sávszélességet a harmadik generációs iPad igen magas pixelszámú Retina Display kijelzője kielégítő meghajtásához. Az A4 és A5 processzorokkal ellentétben az A5X-et fém hőelosztó lemez borítja és nem is package-on-package (PoP) összeállításban készül. A korábbi csipekben a RAM az egylapkás rendszer (SoC) tetején ült, az A5X-ben azonban a RAM nem tartozik bele a SoC-ba, ehelyett az A5X csip az alaplap egyik oldalára van szerelve és egy iker Samsung LP DDR2 SDRAM van forrasztva közvetlenül az alaplap másik oldalára. Az A5X 45 nm-es eljárással készül és a Samsung gyártja. A szilíciumlapka mérete drasztikusan megnövekedett az A5-tel összehasonlítva, 162,94 mm2, tehát kb. 12,76 × 12,76 mm, ami háromszor nagyobb, mint az eredeti A4-es 53,3 mm2-es lapkafelülete. Apple A5X processzort tartalmazó eszközök iPad (3. generáció) – 2012 márciusa Mikrovezérlő A mikrokontroller vagy mikrovezérlő egyetlen lapkára integrált, általában vezérlési feladatokra optimalizált cél-számítógép. A mikrokontroller egy mikroprocesszor kiegészítve az áramköri lapkájára integrált perifériákkal. Manapság sok hétköznapi használati eszközben mikrokontroller lapul a digitális hőmérőtől az autónkon át akár a gyorséttermi ajándék játékig. Régebben mikroprocesszor-típusokat használtak a vezérlési feladatok elvégzésére. A mikroprocesszor használatakor a szükséges perifériák miatt további integrált áramköröket (IC) kellett beépíteni. Az áramköri technológia fejlődésével egyre több perifériát az IC-tokba lehetett integrálni, így alakult ki a mikrokontroller, nagyon tömör áramkört eredményezve. A mikrovezérlő Költséghatékonyan képes ellátni egyszerű, kis számítási teljesítményt és operatív tárat igénylő műveleteket. A tervezés során törekszenek rá, hogy minél kevesebb járulékos alkatrésszel lehessen megoldani a feladatok legszélesebb skáláját amellett, hogy az eszköz fogyasztását, méretét és költségét minimalizálják. Ezt a IC lábainak multiplex felhasználásával és beépített perifériákkal érik el. Az áramköri tok lábai programozhatóan kapcsolódnak a belső perifériák ki-bemeneteihez, vagy a mikrokontroller programja direktben beállíthatja/ beolvashatja őket. A mai (2013) tipikus mikrokontroller 1-100 MHz órajelen fut, 100 byte-100 kByte flash programtárat, és tucat Byte-tól néhány 100 kByte-ig terjedő méretű RAM memóriát tartalmaz. Tipikus tápfeszültségük 1,8 V...3,3 V...5 V, maximális áramfelvételük 100 mA tartományban van, a tokozás lábszáma 8 és néhány száz láb közötti. A belső adatméret alapján 8, 16 és 32 bites mikrokontrollereket különböztethetünk meg. A mikrokontrollereket általában real-time (valós-idejű) feladatokra használják, ahol valamilyen környezeti jelzésre nagyon rövid időn belül (általában ezred-másodperceken belül) reagálni kell. Általában nincs operációs rendszerük, hanem az adott cél-feladatra készített program fut a mikrokontrollerben. A működtető program betöltése a mikrokontrollerbe vagy a *PROM-okhoz (PROM, EPROM, EEPROM) hasonlóan külön programozó készülékben, vagy ISP (In System Programming) módon a végleges áramkörbe beépített állapotban, illetve nagy szériánál a mikrokontroller előállításával egy időben maszk programozással történik. A régi típusok egyszer voltak programozhatóak, de az új eszközök gyakorlatilag mindegyike Flash-ROM alapú programtárat tartalmaz, így akár sok ezer beírás/törlés ciklust is elviselnek. A programozásuk a mikroprocesszorhoz hasonlóan gépi kódú (assembler) utasításokkal, vagy saját programnyelven, nagyobb mikrokontrollerek esetében magas szintű, pl. C programnyelven történik. Részegységei (perifériái) A mikrokontroller az ellátandó feladatától függően sok perifériát tartalmazhat. Minden egyes perifériának fogyasztása van (amely függ a periféria állapotától, annak beállításaitól), amelyek összeadódnak és a mikrokontroller összfogyasztását növelik. A fölösleges fogyasztások elkerülése végett az egyes perifériák ki- ill. bekapcsolhatóak akár a program futása folyamán is. Gyakran előforduló perifériák: oszcillátor : órajelet ad a processzor számára, ezen kívül egy számláló vezérlésével időmérésre is használható operatív tár a vezérlőprogram tárolására ROM és futás közbeni adatok tárolására RAM számlálók/időzítők: ezeket külső és belső jelek segítségével lehet léptetni. Használhatók egyszerű impulzusszámlálási feladatokra és frekvenciamérésre is watchdog időzítő: biztonsági eszköz a működtető program "lefagyása" ellen. Egy időzítő, melyet a szoftvernek periodikusan nullázni kell. Ha nem teszi, akkor a watchdog áramkör hardveresen újraindítja a mikrokontrollert, amitől talán elmúlik a lefagyást előidéző állapot. EEPROM memória : kalibrációs adatok vagy más paraméterek, és adatok tárolására szolgál. A tápfeszültség elvesztése után is megőrzi a tartalmát. DSP (digitális jel-processzor): a nagysebességű digitális jelfeldolgozáshoz szükséges különleges számítási műveleteket gyorsító számolóegység Jelátalakítók: Analóg-digitális átalakító (A/D konverter) a külső analóg jeleket (feszültséget) digitális formába, a processzor által feldolgozhatóvá alakítja Digitális-analóg átalakító (D/A konverter) a belső digitális jeleket alakítja át analóg jelekké. Komparátor: két analóg feszültséget hasonlít össze. Kommunikációs interfészek buszok : a különböző eszközök egymással történő kommunikációját valósítják meg. I2C (Inter-Integrated Circuit) busz, UART (Universal Asynchron Receiver/Transmitter), SPI (Serial Peripheral Interface) busz, CAN (Controller Area Network) busz, Ethernet , 1-Wire, USB , parallel port külső párhuzamos busz Memória jellegű tárok kezelés párhuzamos adat- és címbuszú memóriák kezelése SD-kártya kezelése Meghajtó egységek: LCD -panel meghajtók LED kijelző meghajtók Jelgenerátorok: PWM : négyszögjel elállítása megfelelő kitöltéssel, általában teljesítmény-szabályozáshoz debug interface: a mikrokontroller hibakereséséhez és programállapot-figyeléshez. A program futtatását teszi lehetővé miközben össze van kötve egy számítógéppel. Így a futás jellemzőit nyomon lehet követni: regisztereket, memóriát meg lehet nézni. A program futását le lehet állítani, majd újra lehet indítani. Elterjedt típusok Microchip PIC Atmel AVR , Atmel ATmega és ATmega32 Motorola / Freescale (pl. 68HC , S08 , S12 , DragonBall , ColdFire , M-CORE, MPC5xx, i.MX családok) Intel MCS-41/42 – 1979-ben bevezetett perifériavezérlők Intel MCS-48 Intel MCS-51 és klónjai Intel MCS-96 Intel MCS-296 Parallax SX Parallax P8x32 alias Propeller Parallax Propeller 2 Közönséges molnárlazac A közönséges molnárlazac (Brycinus longipinnis) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és az Alestidae családjába tartozó faj. Előfordulása A közönséges molnárlazac az afrikai kontinens nyugati részén őshonos. Elterjedési területe Szenegáltól Angoláig terjed. Ez a halfaj egyaránt jól érzi magát a nagy folyamokban, de a kis patakokban is. Megjelenése A hal elérheti a 12,5 centiméteres hosszúságot is, de azért általában a legtöbbjük ennél kisebb méretű. A halak mérete a vizek nagyságától is függ, mivel a patakokban kisebbek a példányok, míg a folyókban a közönséges molnárlazacok is nagyobb méretűek. Életmódja Habár az édesvízet részesíti előnyben, ez a halfaj a brakkvízet sem kerüli el. A közönséges molnárlazac mindenevőnek számít, mivel egyaránt táplálkozik rovar lárvákkal, kis rákokkal, de algákkal is. Akváriumban való tartása Ez a hal, mindenféle haleledelt elfogad a fogságban. Egyaránt megeszi a friss és fagyasztott árvaszúnyog lárvákat, a kis rákokat és a kis vízibolhákat is. Tamássy Éva (operaénekes) Tamássy Éva (Budapest, 1933. augusztus 19. –) opera-énekesnő (mezzoszoprán). Élete Dr. László Géza énektanítványa volt. 1951-ben debütált az Operaházban Péter (Kadosa Pál: Huszti kaland) szerepében. Néhány évadon belül vezető szerepekhez jutott, 1958-ban mégis emigrált. 1959-ben a bécsi Staatsoperben vendégszerepelt. Nyugat-Németországban telepedett le. Előbb a wiesbadeni színházban énekelt, majd az 1962-63-as évadban Bernben, később, 1969-ig Mannheimben. 1970-ben lelt végleges otthonra Kölnben. Rendszeresen vendégszerepelt német, francia, olasz színpadokon. Jelenleg teljesen visszavonultan él. Szerepei Bizet: Carmen – címszerep Csajkovszkij: Jevgenyij Anyegin – Olga Gluck: Orfeusz és Eurüdiké – Orfeusz Kadosa Pál: Huszti kaland – Péter Mascagni: Parasztbecsület – Lola Mejtusz: Az Ifjú Gárda – Ulja Gromova Muszorgszkij: Borisz Godunov – Marina Mniszek Puccini: Pillangókisasszony – Kate Pinkerton Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila Richard Strauss: Elektra – Klütaimnésztra Szokolay Sándor: Hamlet – Gertrud királyné Verdi: Rigoletto – Maddalena; Giovanna; Ceprano grófné Verdi: A trubadúr – Azucena Verdi: La Traviata – Flora Bervoix; Annina Verdi: Álarcosbál – Ulrica Verdi: Don Carlos – Eboli hercegnő Wagner: Trisztán és Izolda – Brangäne Wagner: A Nibelung gyűrűje – Erda; Fricka Munkáltatói kölcsön Olyan kölcsön, melyet a munkáltató nyújthat a munkavállalója számára. A kölcsön szabályait, a törlesztés gyakoriságát, futamidejét, kamatát, egyéb költségeit a munkáltató határozza meg. Csak előre meghatározott célra lehet munkáltatói kölcsönt nyújtani, ez általában valamilyen lakáscél - fontos, hogy a méltányolható lakásigény mértékét nem haladhatja meg a kölcsön összege. A törlesztőrészleteket nem közvetlenül a munkáltatónak kell fizetni, hanem az egész kölcsön nyújtása valamely pénzintézeten keresztül valósul meg. A törlesztőrészleteket a pénzintézet számára kell megfizetni. Forrás Munkáltatói kölcsön. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.) 1982–1983-as kupagyőztesek Európa-kupája A KEK 1982–1983-as szezonja volt a kupa 23. kiírása. A győztes a skót Aberdeen FC lett, miután a döntőben hosszabbítás után 2–1-re legyőzte a Real Madrid CF együttesét. Érdekesség, hogy az Aberdeen egészen a selejtezőktől jutott el a végső győzelemig. Umetić Umetić falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Donji Kukuruzari községhez tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 22, közúton 31 km-re délre, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Zágrábot Hrvatska Kostajnicával összekötő 30-as számú főút mentén, a Sunja bal partján fekszik. Története A falu török kiűzése után betelepített falvak közé tartozik. Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. Az első pravoszláv népesség 1690 körül érkezett. Ők Boszniából a bosanska dubicai moštanicai monostor szerzeteseivel és Ljubojević Atanáz metropolita vezetésével érkeztek és megalapították a közeli komogovinai pravoszláv kolostort. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. Az osztrák generálisok azonban védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be azokat, akik korábban török szolgálatban éppen a horvát falvak és városok fosztogatását végezték. Ekkor már nemcsak a határövezetből, hanem Hercegovina, Nyugat-Szerbia, Montenegró, Koszovó és Metohija, valamint Bosznia más vidékeiről is számos szerb család érkezett. Ezzel e vidék etnikai összetétele véglegesen megváltozott. A falvak legnagyobb része a 18. század elején és közepén alakult ki. Fejlődésük a 18. század második felében Károlyvárosból Glinán és Petrinyán át Kostajnicára menő főút megépítésének és a forgalom újbóli megindulásának köszönhető. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Umetich” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában szintén „Umetich” a neve. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Umetich” néven 28 házzal és 111 lakossal szerepel. A Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. 1857-ben 157, 1910-ben 205 lakosa volt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járáshoz tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része felkelt az új rend ellen. A délszláv háború előtt teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a szerb erőkhöz csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 7-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült és helyükre a boszniai Szávamentéről, Közép-Boszniából és Banja Luka környékéről horvát lakosság érkezett. A településnek 2011-ben 73 lakosa volt. Gyömbér (növénynemzetség) A gyömbér (Zingiber) a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjának névadó nemzetsége. Fajai fűszerként, gyógyszerként használt gyöktörzséről ismertek. Ezek közül is legelterjedtebb a közönséges gyömbér (Zingiber officinale). Fajok Zingiber acuminatum Valeton Zingiber albiflorum R.M.Sm. Zingiber apoense Elmer Zingiber argenteum Mood & Theilade Zingiber atrorubens Gagnep. Zingiber aurantiacum (Holttum) Theilade Zingiber banhaoense Mood & Theilade Zingiber barbatum Wall. Zingiber bisectum D.Fang Zingiber bradleyanum Craib Zingiber brevifolium N.E.Br. Zingiber bulusanense Elmer Zingiber capitatum Roxb. Zingiber cernuum Dalzell Zingiber chlorobracteatum Mood & Theilade Zingiber chrysanthum Roscoe Zingiber chrysostachys Ridl. Zingiber citriodorum Theilade & Mood Zingiber clarkei King ex Benth. & Hook.f. Zingiber cochinchinense Gagnep. Zingiber cochleariforme D.Fang Zingiber collinsii Mood & Theilade Zingiber coloratum N.E.Br. Zingiber corallinum Hance Zingiber curtisii Holttum Zingiber cylindricum Thwaites Zingiber densissimum S.Q.Tong & Y.M.Xia Zingiber eberhardtii Gagnep. Zingiber eborinum Mood & Theilade Zingiber elatior (Ridl.) Theilade Zingiber elatum Roxb. Zingiber ellipticum (S.Q.Tong & Y.M.Xia) Q.G.Wu & T.L.Wu Zingiber flagelliforme Mood & Theilade Zingiber flammeum Theilade & Mood Zingiber flavomaculosum S.Q.Tong Zingiber flavovirens Theilade Zingiber fragile S.Q.Tong Zingiber fraseri Theilade Zingiber georgeae Mood & Theilade Zingiber gracile Jack Zingiber gramineum Noronha ex Blume Zingiber griffithii Baker Zingiber guangxiense D.Fang Zingiber gulinense Y.M.Xia Zingiber idae Triboun & K.Larsen Zingiber incomptum B.L.Burtt & R.M.Sm. Zingiber inflexum Blume Zingiber integrilabrum Hance Zingiber integrum S.Q.Tong Zingiber intermedium Baker Zingiber junceum Gagnep. Zingiber kawagoii Hayata Zingiber kelabitianum Theilade & H.Chr. Zingiber kerrii Craib Zingiber kunstleri King ex Ridl. Zingiber lambii Mood & Theilade Zingiber laoticum Gagnep. Zingiber larsenii Theilade Zingiber latifolium Theilade & Mood Zingiber leptorrhizum D.Fang Zingiber leptostachyum Valeton Zingiber ligulatum Roxb. Zingiber lingyunense D.Fang Zingiber loerzingii Valeton Zingiber longibracteatum Theilade Zingiber longiglande D.Fang & D.H.Qin Zingiber longiligulatum S.Q.Tong Zingiber longipedunculatum Ridl. Zingiber longyanjiang Z.Y.Zhu Zingiber macradenium K.Schum. Zingiber macrocephalum (Zoll.) K.Schum. Zingiber macroglossum Valeton Zingiber macrorrhynchus K.Schum. Zingiber malaysianum C.K.Lim Zingiber marginatum Roxb. Zingiber martinii R.M.Sm. Zingiber matutumense Mood & Theilade Zingiber mekongense Gagnep. Zingiber menghaiense S.Q.Tong Zingiber mioga (Thunb.) Roscoe Zingiber molle Ridl. Zingiber monglaense S.J.Chen & Z.Y.Chen Zingiber monophyllum Gagnep. Zingiber montanum (J.König) Link ex A.Dietr. Zingiber multibracteatum Holttum Zingiber neesanum (J.Graham) Ramamoorthy Zingiber neglectum Valeton Zingiber negrosense Elmer Zingiber neotruncatum T.L.Wu, K.Larsen & Turland Zingiber newmanii Theilade & Mood Zingiber nigrimaculatum S.Q.Tong Zingiber nimmonii (J.Graham) Dalzell Zingiber niveum Mood & Theilade Zingiber nudicarpum D.Fang Zingiber odoriferum Blume Zingiber officinale Roscoe Zingiber oligophyllum K.Schum. Zingiber olivaceum Mood & Theilade Zingiber orbiculatum S.Q.Tong Zingiber ottensii Valeton Zingiber pachysiphon B.L.Burtt & R.M.Sm. Zingiber panduratum Roxb. Zingiber papuanum Valeton Zingiber pardocheilum Wall. ex Baker Zingiber parishii Hook.f. Zingiber paucipunctatum D.Fang Zingiber pellitum Gagnep. Zingiber pendulum Mood & Theilade Zingiber peninsulare Theilade Zingiber petiolatum (Holttum) Theilade Zingiber phillippsiae Mood & Theilade Zingiber pleiostachyum K.Schum. Zingiber porphyrosphaerum K.Schum. Zingiber pseudopungens R.M.Sm. Zingiber puberulum Ridl. Zingiber pubisquama Ridl. Zingiber raja C.K.Lim & Kharuk. Zingiber recurvatum S.Q.Tong & Y.M.Xia Zingiber roseum (Roxb.) Roscoe Zingiber rubens Roxb. Zingiber rufopilosum Gagnep. Zingiber simaoense Y.Y.Qian Zingiber smilesianum Craib Zingiber spectabile Griff. Zingiber squarrosum Roxb. Zingiber stenostachys K.Schum. Zingiber stipitatum S.Q.Tong Zingiber striolatum Diels Zingiber sulphureum Burkill ex Theilade Zingiber thorelii Gagnep. Zingiber tongtak K.Schum. Zingiber tuanjuum Z.Y.Zhu Zingiber vanlithianum Koord. Zingiber velutinum Mood & Theilade Zingiber vinosum Mood & Theilade Zingiber viridiflavum Mood & Theilade Zingiber wandingense S.Q.Tong Zingiber wightianum Thwaites Zingiber wrayi Prain ex Ridl. Zingiber yingjiangense S.Q.Tong Zingiber yunnanense S.Q.Tong & X.Z.Liu Zingiber zerumbet (L.) Roscoe ex Sm. Felhasználása Évente csaknem másfél millió tonna gyömbért fogyasztanak világszerte, a legtöbbet Délkelet-Ázsiában és Indiában. A gyömbér a szusi egyik kiegészítője a waszabi és a daikon (jégcsapretek) mellett. Évszázadok óta ízesítenek vele süteményeket, mézeskalácsot, kekszeket, s készül gyömbérsör is. A gyömbér íze egyszerre kesernyés, csípős, édeskés, frissítő, fűszeres. A főtt gyömbér sokkal enyhébb ízű, mint a nyers. A gyömbérrel jól harmonizáló borok például a fűszeres tramini vagy a (száraz vagy édes) muskotályok. Eutropius bizánci miniszter Eutropius (? – 399) római politikus, eunuch, Arcadius császár befolyásos kegyence. Eutropius I. Theodosius római császár udvarának egyik eunuchja volt, aki a Római Birodalom felosztása után a konstantinápolyi császári udvarban gyakorolt nagy befolyást Arcadius kamarásaként. Első nagy sikere az volt, hogy Rufinus lánya helyett a saját támogatóját, Aelia Eudoxiát adták a császárhoz feleségül. Rufinust nem sokkal ezután meggyilkolták, így Eutropius rövidesen a császár legbelsőbb tanácsadójává vált. Meglehetősen népszerűtlen volt: kegyetlen és kapzsi hírében állt, de ez feltehetően rabszolga származásának és eunuch voltának volt köszönhető. 397-ben I. Alarich nyugati gót királyt, a Peloponnészoszi-félszigetre 396-ban betört nyugati gótok fejedelmét – Gainas gót hadvezér és Aelia Eudoxia császárné egyetértésével – a császár Illyricum keleti részének főparancsnokává tette. Ez nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy Stilichót, aki a nyugati birodalomfélben hasonló szerepet töltött be a császár mellett, mint ő Konstantinápolyban, távol tartsák a keleti birodalomféltől. (Ugyanis 396-ban segítséget nyújtva átkelt Hellaszba, és majdnem sikerült csapdába ejtenie a gótokat az Iszthmosz elzárásával, azonban azok gyorsan átszelték a Korinthoszi-öblöt, és minden zsákmányukkal együtt biztonságba kerültek Épeiroszban.) Stilicho vagyonát is elkobozták. Sőt mi több, Eutropius 398-ban meggyőzte az Africa provinciában fellázadt Gildót, hogy Róma helyett Konstantinápoly fennhatósága alá helyezze területét. 398-ban sikeresen megállított egy hun betörést, így jelentősen megerősödött a pozíciója. Mindazonáltal nagy felháborodást keltett, amikor a következő évre a császár consulnak jelölte eunuch létére, és hadseregfőparancsnokká tette. Azonban hiába választották meg, még abban az évben megbuktatta Aelia Eudoxia császárné és Gainas, a gót zsoldosok vezére által vezetett összeesküvés. (A Phrügia területén állomásozó gót csapatok Tribigild vezetésével fellázadtak, és fő követelésük a miniszter menesztése volt. Arcadius végül a császárnéra és Gainasra hallgatva feláldozta kegyencét.) Eutropius Ciprusra menekült, ám visszahívták, és Aranyszájú Szent János sorozatos kérései ellenére még 399 folyamán kivégezték. Arcadius új bizalmasa Anthemius, a praefectus praetorio lett élete végéig. Ismail Kadare Ismail Kadare (Gjirokastra, 1936. január 28. –) albán író, költő, esszéíró. A kortárs albán irodalom legnagyobb, nemzetközileg is elismert alakja, ugyanakkor hazájában pártállami múltja miatt megítélése ambivalens. Francia nyelven írt műveit Ismaïl Kadaré név alatt jelentette meg. Élete A dél-albániai Gjirokastra városában született egy törvényszéki kézbesítő fiaként. 1956-ban tanári diplomát szerzett a Tiranai Állami Egyetem történelem és pszichológia szakán. 1958-ban a moszkvai Makszim Gorkij Irodalmi Intézet ösztöndíjas hallgatója lett. 1960-ban – miután a Szovjetunió és Albánia közötti kapcsolatok elhidegültek – visszatért hazájába, és újságíróként kezdett dolgozni. Hogy a rendszerben elképzelhető viszonylagos szabadsággal alkothasson, Kadare alkalmazkodott a párt diktálta vonalhoz és elvárásaihoz, és az 1960-as évek második felétől a szocialista realizmus élen járó szóvivője lett. 1974-ben a Zeri i Popullit című pártlapban még vezércikket is írt A szocialista realizmus – a forradalom magasművészete címmel, ugyanakkor mértékadó irodalmi elemzések szerint néhány kivételtől eltekintve prózai művei nem tekinthetőek a szocialista realizmusban fogant alkotásoknak. 1975-ben rövid időre tiltólistára tették, de néhány, a cenzúra által nonkonformistának bélyegzett műve kiadását pártpotentátok (például Ramiz Alia) kijárták, arra hivatkozván, hogy Kadare „Albánia új hangja”. Emellett 1970–1982 között az állampárti Albánia nemzetgyűlési képviselője volt.[forrás?] Tagja volt az Albán Tudományos Akadémiának, alelnöke az Albán Írószövetségnek és társelnöke az Albánok Világszövetségének. 1990. október 26-án, a kommunista rendszer összeomlása előtt két hónappal Kadare politikai menedéket kért Franciaországban. A vasfüggönyön túli világ legzordabb országából érkezett albán író egy csapásra hihetetlen népszerűségre tett szert. Kadare élt is a szabad és cenzúra nélküli alkotás lehetőségével, és párizsi tartózkodásának évei bizonyultak legtermékenyebb írói korszakának. Albánul és franciául egyaránt publikált, a Fayard kiadó pedig 1993 és 2004 között mindkét nyelven, tíz kötetben kiadta összegyűjtött műveit. 1996-ban az Académie des Sciences morales et politiques rendes tagja lett. Az 1990-es évek közepétől Kadare felváltva a francia és az albán fővárosban tartózkodott, 1999 óta Tiranában él. Felesége, Helena Kadare szintén regényíró. Életműve Kadare életműve regényei és lírai költeményei tükrében egyaránt jelentős, az elmúlt három évtized albán irodalmának vezéralakja. Irodalmi pályáján gimnáziumi éveiben költőként indult, s két eredeti szellemiségű verseskötetet is publikált (Frymëzimet djaloshare, ’Ifjúkori inspirációk’, 1954; Ëndërrimet, ’Álmok’, 1957). 1961-ben Shekulli im (’Az én évszázadom’) címmel megjelent verseskötete modernista hangütésével új utakat nyitott az albán költészetben. Őszinte és szókimondó szerelmi lírája hasonlóképpen újszerűen hatott a hagyományosan szemérmes albán irodalomban. 1964-es Përse mendohen këto male (’Amiről hegyeink elmélkednek’) című gyűjteményének darabjai a vészterhes Enver Hoxha-korszak megélésének legletisztultabb költeményei. Kadare korai költészete kevésbé dagályos, mint a megelőző korszakoké, s könnyen utat talált a magukra és érzéseikre ismerő tömegek szívéhez. Versei az 1960-as évek albán ifjúságának emblematikus alakjává tették. Az 1960-as évek első felében, huszonéves korában mutatkozott meg széles körben prózaírói tehetsége is. 1963-ban jelent meg első regénye, a Gjenerali i ushtrisë së vdekur (magyar címén A halott hadsereg tábornoka), amely egy csapásra népszerűséget hozott neki. Kadare előszeretettel helyezi regényeit és elbeszéléseit történeti kontextusba, művei a Balkán-félsziget és hazája történelmének, kultúrájának alapos ismeretéről vallanak. Nem a szó klasszikus értelmében ír történelmi regényeket, mert bár a műveiben megjelenő korok és helyszínek aprólékosan kidolgozottak, az események láncolata a legtöbb esetben valamely társadalmi-társadalompszichológiai probléma kibontását szolgálja. Néhány korábbi művét egyesek a Hoxha-rendszer melletti kiállásként értékelik, ilyen például a Dimri i madh (’Hosszú tél’) című regénye, amely néhány elemzés szerint a rettegett pártfőtitkár irodalmi emlékműve. 1982-ben olasz–francia koprodukcióban, Anouk Aimée, Michel Piccoli és Marcello Mastroianni főszereplésével Luciani Tovoli azonos című filmet rendezett Kadare A halott hadsereg tábornoka című regényéből. Az 1990-es évek óta több művelődéstörténeti, társadalomfilozófiai esszét írt. Kadare művei több mint negyven nyelven jelentek meg (magyarul kiadott könyveinek listája itt megtalálható. 1992-ben munkásságát a Cino Del Duca Nemzetközi Díjjal jutalmazták. Neve 1994 óta évről évre szerepel az irodalmi Nobel-díjra jelöltek névsorában. 2005. június 27-én elsőként ő vehette át a frissen alapított Nemzetközi Man Booker Díjat. Megítélése Az 1991-es demokratikus fordulat óta Kadarét több oldalról is támadások érték. Azzal vádolják, hogy a kommunista rendszer alakja, Enver Hoxha nómenklatúrájának tagja, az egyetlen támogatott, éppen ezért konformista irodalmár volt, és csak a felelősségre vonás elől menekült Párizsba az eresztékeiben is recsegő Albán Népköztársaságból. Kadare Gjirokastra Palorto nevű negyedében született, ahogy Enver Hoxha is, és ezt sokan szintén érvként használták fel Kadare kommunista múltja kapcsán. Kadare támogatói azzal érvelnek, hogy akárhogy is alakult Kadare múltja, az információktól elzárt, irodalmilag elzüllesztett pártállami érában munkássága volt az egyetlen vigaszt és reményt nyújtó „ablak” a külvilágra. Maga Kadare e közbeszédhez csak annyit tett és tesz hozzá, hogy nem kell védekeznie, ma is érvényes művei magukért beszélnek. Legutóbb 2006 októberében támadták újult erővel Kadarét az albán sajtóban, azzal vádolva őt, hogy a kommunista korszakban egy személyes sérelem miatt járta ki Hoxhánál a sérelmet okozó család üldöztetését. Ugyanekkor felrótták neki vélelmezett muzulmán- és aromunellenességét, rasszizmusát. A Kadare elleni közhangulatot tematizálók között találunk olyan közszereplőket, mint a koszovói Rexhep Qosja irodalomkritikus, Kristo Frashëri történész, Fatos Lubonja író és Paskal Milo politikus. Művei Magyarul megjelent művei A halott hadsereg tábornoka - regény, fordította Schütz István, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1972 A fellegvár - regény, fordította Békés András, Budapest, Zrínyi. 1982 A piramis - regény, fordította Csaba Emese, Budapest, Holnap, 1994 Kettétört április - regény, fordította Szántó Judit , Budapest, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2000 Aiszkhülosz, a nagy vesztes - művelődéstörténeti esszé, fordította Schütz István, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2001 ( Mérleg sorozat) A háromlyukú híd - francia, franciából fordította Takács M. József, Budapest, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2001 Az Álmok Palotája - regény, fordította Takács M. József, Budapest, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2003 ( Ulpius klasszikusok sorozat) Jairam Ramesh Jairam Ramesh (Chikmagalur, 1954. április 9. –) indiai politikus, parlamenti képviselő, Ándhra Prades délkelet-indiai államot képviseli az indiai felső házban 2004 júniusa óta. A környezetvédelmi minisztériumban dolgozik 2009 májusa óta. 2006 januárjától 2009 májusáig az indiai kereskedelmi és ipari kamara minisztere volt. 1978-ban csatlakozott a Világbankhoz. 1979-ben visszatért Indiába. A 2009-es ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény konferenciáján Mr. Jairam Ramesh kijelentette Indiát a globális felmelegedés által kitett veszélyek szempontjából a világ legsebezhetőbb országának kell tekinteni. Írói munkássága Több könyve jelent eddig meg, 2005-ben a Making Sense of Chindia: Reflections on China and India, 2002-ben a Kautilya today - Jairam Ramesh on a globalizing India, 1979-ben a Mobilising Technology for World Development. Jairam Ramesh újságíróként is publikált cikkeket, többek között a Business Standard, Business Today, The Telegraph, Times of India és az India Today újságokban. Időnként a "Kautilya" szerzői álnevet használta. Magánélete Házastársát tamil Jayashree Jairam-t 1981. január 26-án vette feleségül. Két fia van Anirudh és Pradyumna. Mindketten jogot tanulnak. Az egyik az Oxfordra jár, a másik az indiai Hyderabad városban tanul. A család Lodi Gardennél lakik eredetileg, Újdelhiben. Tömörkényi Halgazdasági Vasút A Tömörkényi Halgazdasági Vasút, vagy más néven Csanyteleki Halgazdasági Vasút egy Csanytelek közelében található kizárólag teherszállításra használt kisvasút, mely a felszabdalt Csaj-tavon létesült halgazdaság szállítási igényeit szolgálja ki 760 mm nyomtávolságú, egyvágányú vasúthálózaton. Története Építésének okai A halastavak közötti szállítás lebonyolítására a kisvasutat találták a legcélszerűbb eszköznek. Ennek legfőbb oka, hogy a tavak között található keskeny, nagy terhelésre alkalmatlan töltés nem lett volna megfelelő megbízható közúthálózat létesítésére. A vasút mellett szólt az is, hogy a közúthálózat kiépítése igen sokba került volna. Az évi 15 000 tonna szállítanivaló, valamint az alkalmazott technika is a kisvasút létesítésének kedvezett. A vasúthálózatot úgy tervezték kialakítani, hogy a használt technikának megfelelően, vonattal az összes hal etető- és teleltető helyhez, zsiliphez, és még egy homokbányához is el lehessen jutni. A kocsik vontatását ekkor még kézi-, illetve állati erővel képzelték el. Építése A Csongrád megyei Csanytelek határában található a Csaj-tó, amit 1965-ben felszabdaltak. A tavon a Tömörkényi Alkotmány Szövetkezet hozott létre halgazdaságot, melynek szállítási feladataihoz egy 760 mm nyomtávolságú, 15 kilométer hosszú vasúthálózatot hoztak létre. Az 1965 március 25-én jóváhagyott építési program alapján 1967. februárjában beruházási céljavaslat készül a halgazdaság keskeny nyomtávolságú iparvasútjának létesítésére. Jelene Mivel a kisvasúton személyforgalom nem zajlik, így mind a pálya, mind a járművek karbantartása hosszú időn át a minimális szintet is alig érte el, így ez a hálózat hazánk leginkább felújításra szoruló vasútjai közé tartozik. Járműállomány Mozdonyok C–50-es mozdonyok 1; E04–053: Múltja nem ismert 2; E04–052; ex. GV 5709: Korábban a Várpalotai -, Öttevényi -, és Balatonfenyvesi GV -ken közlekedett. Tömörkényben 1969 . április 18. óta található meg. 3; E04–051; ex. KVVG 4509: Korábban a Békéscsabai-, és a Kecskeméti Kisvasúton közlekedett. Tömörkényben 1976 . március 11. óta található meg. 4; E04–050; ex. GV 3761: Korábban a Dombóvári -, Kaposvári -, Lepsényi - és Villányi GV -ken közlekedett, Tömörkényben 1976 . decemberétől található meg. 5; E04–049; ex. GV 3708: Korábban a Balatonfenyvesi , Lepsényi és Dombóvári GV -ken közlekedett, Tömörkényben 1979 . január 23. óta található meg. 6; E04-048; ex. GV 3712: Korábban az Ercsi -, Lepsényi - és Dombóvári GV -ken közlekedett, Tömörkényben 1979 . január 23. óta található meg. M 2003; ex. GV 3776: Korábban a Balatonfenyvesi -, Villányi -, és Dombóvári GV -ken, majd a Dombóvári Úttörővasút on közlekedett. Tömörkényben 1989 óta található meg. (Az egyetlen piros mozdony .) GV 5711 : Korábban a Balatonfenyvesi - és Várpalotai GV -ken közlekedett, Tömörkényben 1996 eleje óta található meg. A mozdonyok nagy száma ellenére csak kevés üzemképes, a többi erősen leromlott állapotban található meg a vasútnál. Üzemképes általában a 3-as, az M 2003-as, illetve néha a 4-es. L–60-as mozdony A helyiek elmondása alapján volt ilyen típusú gép is a vasútüzem tulajdonában, de nagy tengelyterhelése miatt sosem állították üzembe. A mozdony Mezőhegyesről érkezett, 1985 körül vágták szét. B–26-os mozdony Mezőhegyesről érkezett a vasútra (az L–60-assal együtt) a '70-es években, ahol üzembe is állt. L–60-as társával együtt vágták szét, azonban a vezetőfülkéje máig megtalálható a vasút különböző pontjain. Kocsik A vasúton személykocsi nem található, azonban a Dombóvárról Tömörkénybe került Bak 54127 pályaszámú személykocsi megtalálható a vasúton. Kocsiszekrénye nélkül halszállító teherkocsinak használják. A vasút vontatott állományát Ubn típusú csillék, R-lórék, és négy tengelyes Ja kocsik alkotják. A vasúton található még az egykori Gyulai Gazdasági Vasút Dta 660 pályaszámú permetező kocsivá alakított kalauzkocsija is. Gyömbér Pál Gyömbér Pál (Csanytelek, 1859. november 7. – Szeged, 1890. április 2.) csúfnevén Kató Koszpitál, Szegvár környéki rablógyilkos, aki romantikus szerelemtől hajtva a korabeli Alföld egyik legnagyobb szabású gyilkosságsorozatát követte el. Gyilkosságaira két dolog motiválta: nem akart dolgozni, viszont pénzre volt szüksége, hogy imponálhasson szerelmének. Élete Bűnözői pályakezdés Gyömbér Pál szegény családban született a Csongrád és Szeged közötti Csanypusztán Gyömbér Ágnes törvénytelen gyermekekén, 1859. november 8-án keresztelték. Szülei nem voltak házasok, a gyerek ragadványnévként a Kató Koszpitál nevet viselte. Életének korai szakaszáról nem maradtak fenn adatok, a bírósági szerint tanult szakmája nem volt, iskolát nem látogatott, ezért olvasni sem tudott. Saját bevallása szerint szeretet nélküli közegben nőtt fel, gyakran költözött anyjával tanyáról tanyára, négy éven át Kunszentmártonon élt. Gyermekkori cimboráitól tudható, hogy Gyömbérnek ellenére volt a fizikai munka, ugyanakkor nem volt részeges természetű és elvetette a szerencsejátékokat is. A fiatalember a korszakban kifejezetten hosszú ideig, öt éven át udvarolt egy mindszenti leánynak, Pap Erzsébetnek. A leány örömmel fogadta a fiatalember közeledését, Gyömbér pedig szerette volna elkápráztatni a leányt. A munkából való megélhetés azonban igen nehezen ment, így Gyömbér kisebb bűncselekmények elkövetésébe kezdett, de lebukott és előbb két és fél évre, majd három hónapra börtönbe került. A börtönben a Rúzsa Sándor bandájába tartozó (később kivégzett) Besenyei Páltól "oktatást" kapott. A Besenyeitől kapott tanácsok lényege az volt, hogy a rablások a helyszín felderítése nélkül is véghez vihetők, de semmiképpen sem szabad tanúkat hagyni és a gyilkossághoz nem szabad tettestársat igénybe venni. E tudással a zsebében Gyömbér már komolyabb bűncselekmények elkövetésére is vállalkozott. A gyilkosságsorozat 1888. február 19-én Gyömbér szállást keresvén bekopogtatott a csongrádi Öregszőlőben élő idős Förgeteg-házaspárhoz. Az öregek megvendégelték, majd megágyaztak neki. Hajnalban Gyömbér felkelt és rátámadt az idősekre. Az öreg Förgeteget egy bottal leütötte, annak világtalan feleségét pedig egy székkel eszméletlenre verte. (Az idős ember nem élte túl a támadást, a vak asszony azonban igen.) Február 29-én Gyömbér az idős szentesi Balázs Borbálától kért szállást éjjelre. A meggondolatlan asszony már korábban kifecsegte, hogy van 300 megtakarított forintja, amiből kocsmát akar nyitni. A fiatalember az idős asszonyt álmában egy rozoga baltával agyonütötte, majd kifosztotta a lakást. Ráakadt az asszony 280 forintot érő takarékkönyvére is, de analfabéta lévén nem tudta az abban foglaltakat értelmezni, így eldobta. A lakásból ékszereket vett magához, amelyeket egy nappal később jegyajándékként menyasszonyának adott. (A rendőrség egy Pethő István nevű környékbelit gyanúsított Balázs Borbála megölésével. Pethőt egy hónapra börtönbe is zárták.) Gyömbér 1888. november 10-ről 11-ére virradó éjjelen Kiskunhalasról hazafelé gyalogolván rátámadt a Kisteleken italmérést üzemeltető Tisóczky-házaspárra, mert azt sejtette, hogy náluk jelentősebb összeget, 300-500 forintot találhat. A kocsmárosokat részegen találta otthon, ő maga is elfogyasztott 10 liternyi bort, majd szállást kért a fogadóstól. Az alvóhelyet előkészítő Tisóczkyt ezután baltával fejbeverte, majd az asszonytól azt az éléskamrába beszorítva pénzt követelt. Az asszony nem volt hajlandó a pénz átadására, ezért őt is fejbe ütötte a baltával. A tett színhelyét ezután megtévesztő módon átrendezte: tányérokat és edényeket vett elő, hogy a nyomozók több tettesre gyanakodjanak, majd kifosztotta a kocsmát. A rablásból származó ruhaneműket jegyesének és anyósának ajándékozta. 1888. november 27-én délután Gyömbér Pál elindult, hogy házasságot kössön Pap Erzsébettel. Útközben megtámadta a magyartési határban lévő tanyáján egyedül tartózkodó Vincze Rókusnét. Az asszonyt baltával fejbe ütötte, azonban a balta feje lerepült a nyeléről és használhatatlanná vált. Gyömbér egy falról leakasztott mángorlófával fejezte be a gyilkosságot. Az asszony holttestét az ágyba tette és betakarta, a lakásból 25 forintot, egy csizmát és egy rend ünneplő öltözetet rabolt el. A holttestre rázárta az ajtót és távozott. A halott asszonyra a mezei munkából hazaérkező családtagok találtak rá. (A csendőrök a gyilkosság elkövetésével Vincze Rókust és egy környékbeli tanyás lakost gyanúsítottak, akikből erőszakos fellépésükkel ki is csikarták a beismerő vallomást.) Gyömbérnek igencsak igyekeznie kellett a gyilkosság után, mert Pap Erzsébettel másnap (november 28-án) volt az esküvője Szegváron. Az esküvőre már megmosakodva, a meggyilkolt asszony fiának ruhájában és csizmájában érkezett. A szertartás tiszteletdíját a magyartési tanyáról rabolt 25 forintból fizette ki a papnak. Házasságkötése után Gyömbér a Szentesen kocsmát üzemeltető Lévi Lénit szemelte ki áldozatnak. 1888. december 17-én Lévi kocsmájába betért, majd az őt kiszolgálni érkező tulajdonost egy baltával megütötte. Lévi azonban nem kábult el eléggé, mert megharapta az őt fojtogató Gyömbér egyik ujját. Gyömbér a harapástól és a kocsmáros férjének megjelenésétől megijedve elmenekült a helyszínről, egy sötét árokban elbújva vészelte át az éjszakát. Az utolsó ismert rablógyilkosság-kísérlete 1889. április 17-én éjjel került sor. Gyömbér akácfából egy bunkót készített magának és megtámadta az unokáira vigyázó szegvári Fazekas Istvánnét. Az idős asszonyt leütötte, arcát pedig késsel összevagdalta, miközben pénzt és élelmet követelt tőle. Gyömbér a lakást kifosztotta, majd Szegvár felé menekült. Ezúttal azonban elhagyta az addigi szerencséje. Az összevert asszonyt megtalálták, az unoka pedig látta, hogy a tettes merre távozott. A fellármázott szomszédság és a család férfitagjai a rabló üldözésére indultak. Az üldözők Szegvár külterületén beérték Gyömbért, aki egy kútba ugorva akart volna öngyilkosságot elkövetni, ám elfogták, a földre teperték és átadták a hatóságoknak. Gyömbért a szegedi csillag börtönbe szállították. Per és ítélet A rablógyilkos perére 1889 augusztusában Szegeden került sor. A királyi ügyészség a fiatalembert 5 rendbeli rablógyilkossággal, három rendbeli gyilkossági kísérlettel, valamint lopással vádolta meg. Perének elején Gyömbér Pál magabiztosan nyilatkozott. Úgy vélte, hogy a gyilkosságsorozatot enyhe büntetéssel megúszhatja, legfeljebb 1-2 évet kell majd börtönben töltenie. A bírósággal kezdetben magabiztosan és hidegvérrel beszélgetett. A hallgatóság és a bíróság döbbenetére az egyes eseteknél röviden és érthetően el is magyarázta, hogy miként és miért követte el a gyilkosságokat, külön hangsúlyozván, hogy tetteiben mennyire következetesen és fegyelmezetten járt el. Néhány gyilkosság tárgyalásánál leszögezte, hogy eleve emberölési szándékkal érkezett a helyszínre. Érzelmeket csak akkor mutatott, ha felesége került szóba. Pap Erzsébet előtt ugyanis titkolta bűnözői életvitelét, a rablásokból származó gáláns ajándékait pedig a jól végzett munkája fizetségeként magyarázta. A per során mindössze akkor mutatott valamiféle bűnbánatot, amikor a vizsgálóbíró megmondta neki, hogy a felesége elutasítja cselekedeteit és haragszik reá. A tárgyalás során Gyömbér szinte büszkélkedett több olyan bűncselekménynek az elkövetésével, amelyek a korszak törvényei szerint egyenként is halálbüntetést érdemeltek volna, így védőjének nem maradt más lehetősége, mint hogy a vádlott elmeháborodottságára hivatkozva annak életfogytig tartó elmegyógyintézeti elhelyezését kérje a bíróságtól. Ezen szándéka azonban pont a vádlott fellépése és jól felépített mondanivalója miatt sikertelen volt. Gyömbér Pált 1889. augusztus 13-án a szegedi bíróság minden vádpontban bűnösnek találta és kötél általi halálra ítélte. Fellebezése után az ítéletet nem enyhítették. Kivégzésére 1890. április 2-án került sor. Gyömbért a szegedi dorozsmai úti rabtemetőben temették el. Kivégzése után a bíróság a kor szokásainak megfelelően a bűncselekmények elkövetéséhez használt eszközeit elárverezte. Megjelenése a kultúrában Az elkövetett tettek hidegvérűségéből és a felesége irányába mutatott romantikus szerelemből következő ellentmondás felcsigázta a korszak emberének érdeklődését. A környékbeli városokban az utcán árulták a képét, a tetteit taglaló verses ponyvafüzetek jelentek meg, amelyet az utca népe gyorsan szétkapkodott. A Szegedi Naplóban Gárdonyi Géza közölte Gyömbér tetteiről szóló verseit. A vidék paraszti népe dalokba, balladákba szőtte bele alakját. Szállj el madár szállj el Mindszentön keresztül Nézd meg az én Örzsikémet, Maga van egyedül Ha kérdi hun vagyok mond meg, hogy rab vagyok A szögedi nagy fegyházba félig vasba vagyok Richtolsheim Richtolsheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 348 fő (2015). Richtolsheim Artolsheim, Saasenheim, Schœnau, Schwobsheim és Sundhouse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sighere essexi király Sighere (angolszászul: SIGHERE SIGEBRYHTING ESTSEAXANA CYNING), († 683), Essex királya 664–683 között rokonával, Sæbbivel. I. Sigeberht essexi király fia. Sighere unokatestvérével, Sæbbivel ellentétben pogány maradt. Uralkodásuk rivalizálásokkal telt, Sighere szövetségese Wessex, míg Sæbbié Mercia volt. Sighere halála után Sæbbi egyedül uralkodhatott halálág (694). Gyermekei Sighere Wulfhere merciai király unokahúgát, Osyth-ot vette felségűl, de 673 körül eltaszította. Gyermekük valószínűleg nem született. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Sighere of Essex című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Karađorđević Ilona szerb királyi hercegnő Karađorđević Ilona szerb királyi hercegnő (szerbül: Принцеза Јелена Карађорђевић / Princeza Jelena Karađorđević, oroszul: Kнягиня Елена Петро́вна Романова; Fiume, 1884. november 4. – Nizza, 1962. október 16.) szerb királyi hercegnő, házassága révén orosz hercegné. Élete Származása és ifjúkora Ilona királyi hercegnő 1884 novemberében született I. Péter szerb király és Petrović-Njegoš Zorka montenegrói hercegnő első gyermekeként és egyben egyetlen leányaként. Édesanyja korai halála után a hercegnőt anyai nagynénje, Milica és Anasztázia hercegnők gondjára bízták. Milica és Anasztázia mindketten Szentpétervárott éltek, ahová kisgyermekként kerültek politikai okból. Később orosz nagyhercegekhez mentek nőül, így maradva Oroszországban. Mikor Ilona hercegnő hozzájuk került, beíratták egykori iskolájukba, a jómódú leányok számára fenntartott Szmolnij Intézetbe. „Igen szép arcú, ámbár egyszerű leány volt, gyönyörű sötét szemekkel, igen csendes és kedves a maga módján” – írta a hercegnőről a cár leányainak nevelőnője, Margaretta Eagar. Ilona hercegnő a Szmolnij elvégzése után a Szentpétervári Egyetemen orvostudományt hallgatott. A kor szelleme szerint a hercegnő forradalmi döntést hozott, mikor beiratkozott az egyetemre. Tanulmányait csak első gyermeke születésekor hagyta abba. Házassága és gyermekei Ilona hercegnő 1911-ben találkozott először Ivan Konsztantyinovics orosz herceggel. Ilona hercegnő nagynénjénél, Ilona olasz királynénál ismerkedtek meg egy családi összejövetelen, és Ivan Konsztantyinovics érdeklődését nyomban magára vonta a hercegnő. A herceg leánykérése meglepetésként hatott, teljesen ellenkezve addigi mély vallásosságából fakadó egyházi terveivel. Ilona hercegnő oroszországi használatra a „Jelena Petrovna” nevet választotta; menyegzőjükre 1911. szeptember 3-án került sor az utolsó olyan házasságkötésként, mely cári beleegyezéssel született meg. Noha Jelena Petrovna élénk, temperamentumos személyisége ellentétben állt Ivan herceg természetével, kapcsolatuk boldogan, harmonikusan alakult. Két gyermekük született: Vszevolod Ivanovics herceg ( 1914 . január 20. – 1973 . június 18. ), háromszor nősült Jekatyerina Ivanovna hercegnő ( 1915 . július 12. – 2007 . március 13. ), házassága révén di Villaforesta őrgrófné. Rabsága, száműzetésben Az első világháborút követő forradalom kitörése után Jelena Petrovna önként követte férjét a szibériai rabságba. Ivan herceggel együtt tartották fogságban nagynénjét, Jelizaveta Fjodorovna nagyhercegnét, valamint nagybátyját, Dmitrij Konsztantyinovics nagyherceg, illetve öccseit, Igor és Konsztantyin hercegeket. Mindannyiukat egy nappal II. Miklós cár és családja meggyilkolása után, 1918. július 18-án végezték ki egy alapajevszki bányában. Maga Jelena hercegné férje rábeszélésére visszatért két kisgyermekéhez, akikre addig nagyanyjuk, Jelizaveta Mavrikijevna nagyhercegné felügyelt. A helyi bolsevik vezetés engedélyezte ugyan a hercegné számára Alapajevszk elhagyását, de Jelena Petrovnát Jekatyerinburgban letartóztatták, és egy permi börtönbe vitték. A börtönbe állítólag bevittek hozzá egy fiatal leányt azzal, hogy mondja meg, azonos-e Anasztaszija Nyikolajevna nagyhercegnővel, a cár holtnak hitt legifjabb leányával; ám Jelena hercegné nem ismerte fel benne unokahúgát. A hercegné gyermekei nagyanyjukkal Viktória svéd királyné segítségével kijutottak az országból, és Stockholmban leltek menedékre. Maga Jelena Petrovna átkerült a moszkvai Kreml egyik fogdájába. Anyósa kijárta a svéd királyi családnál, hogy közös svéd–norvég diplomáciai nyomásra a bolsevik vezetés szabadon engedje a hercegnét. Csatlakozott gyermekeihez, akiket Jelizaveta Mavrikijevna nagyhercegné segítségével nevelt fel. Miután mindkét gyermeke önálló életet kezdett, a hercegné a legtöbb orosz emigránshoz hasonlóan Franciaországban telepedett le. Férje emlékét megőrizte, soha nem házasodott meg újból. Az özvegy orosz hercegné Nizza városában hunyt el 1962. október 16-án. Vszevolod Ivanovics herceg 1939 májusában oltár elé vezette Lady Mary Lygon angol arisztokratát, férjezett Romanovszkaja-Pavlovszkaja hercegnét, akitől 1956-ban elvált. Még abban az évben nőül vette a magyar származású Emilia de Gosztonyit; frigyük felbontását 1961-ben mondták ki. Szintén 1961-ben lépett házasságra Valli Knusttal, férjezett Romanovszkaja-Knuszt hercegnével. Vszevolod Ivanovics hercegnek egyik házasságából sem származott gyermeke. Jekatyerina Ivanovna hercegnő 1937-ben ment feleségül Ruggero Farace di Villaforesta márkihoz, akitől három gyermeke született. A pár 1945-ben elkülönült egymástól, noha válásukat soha nem mondták ki. Vaudéville Vaudéville település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 164 fő (2015). Vaudéville Aydoilles, Longchamp és Sercœur községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: III. Gázi Giráj krími kán III. Gázi Giráj (krími tatár: III Ğazı Geray, � ���� ����), (1673 — 1709 júniusa) krími tatár kán. Élete Gázi I. Szelim kán fia volt. Állítólag jóképű, inkább európai, mint tatár külsejű férfi volt. 1692 és 1699 a budzsáki nogáj tatárok szeraszkereként szolgált. Bátyja, II. Devlet kán núreddinné nevezte ki, de mikor azzal gyanúsították, hogy megmérgezte másik bátyját Sahbazt, elmenekült és budzsáki tatárjainál próbált felkelést szítani Devlet ellen. Ezután Törökországba költözött, itt Rodosz szigetén élt. Apja negyedik uralkodásának idején kalgává nevezték ki (1703–1704), aztán I. Szelim halála után megörökölte a trónt. Kalgának és núreddinnek Kaplan és Mengli öccseit tette meg. Kánként korábbi hívei, a budzsáki nogájok felkelését kellett elfojtania, akik ki akartak kerülni a Krím fennhatósága alól. Toleráns vallási politikát folytatott, 1704-ben engedélyezte egy jezsuita misszió felállítását Bahcsiszerájban. 1707-ben az isztambuli orosz követ bepanaszolta, hogy támogatja a kubanyi nogájokat, akik Dél-Oroszország ellen indítottak fosztogató portyákat; a szultán erre hivatkozva leváltotta. Ezután Karinabadban élt, ahol két év múlva pestisben meghalt. A jamboli mecsetben temették el. Vicente Ramos Pérez Vicente Ramos (teljes nevén Vicente Ramos Pérez) (1919. szeptember 7. – 2011. június 2.) spanyol történész, helytörténész, akadémikus. Művei Literatura alicantina 1839-1939 (1966) Historia de la provincia de Alicante y su capital (1971) La guerra civil en la provincia de Alicante (1972-1974) Pancatalanismo entre valencianos (1978) Historia parlamentaria, política y obrera de la provincia de Alicante (1988-1992) Alicante en el franquismo' (1992-1994) Historia de la Diputación Provincial de Alicante (2000-2002). Emlékezete Már életében elnevezték róla az Avenida Historiador Vicente Ramos sugárutat Alicante Playa de San Juan városrészében. Martín Montoya Martin Montoya Torralbo (Gavà, 1991. április 14. –) spanyol labdarúgó, a Brighton & Hove Albion játékosa. Pályafutása Barcelona Montoya szülővárosában, a CF Gava csapatánál ismerkedett meg először a labdarúgással, majd az FC Barcelona ifjúsági akadémiájára került 9 évesen. 2009-ben már a B csapatban szerepelt. A 2009-10-es szezonban 22 mérkőzésen szerepelt a Luis Enrique által vezetett csapatban, amely feljutott a másodosztályba, 11 év távollét után. 2011. február 26-án debütált az első csapatban, Adriano Correiát váltotta a 85. percben, egy 3-0-s győzelem alkalmával a RCD Mallorca ellen. 2011. márciusában, olyan pletykák keringtek, hogy Montoya a Valencia CF csapatába igazol 3.000.000 euró-s kivásárlási összeggel. Április 30-án kezdőként lépett pályára a Barcelona színeiben a Real Sociedad ellen, ahol sérülést szenvedett és ki kellett hagynia a szezon további mérkőzéseit. Válogatott Szerepelt már a spanyol U17 és a U18-as válogatottban is. 2011-től a Spanyol U21-es válogatott tagja és a 2011-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokságon is részt vett amit megnyertek. Sikerei, díjai Klub Spanyol bajnok : 2010–11 Spanyol kupa : 2011-12 , 2014-2015 Válogatott U21-es Európa-bajnokság : 2011 Haraszti György Haraszti György, dr. (Budapest, 1912. január 7. – Budapest, 1980. november 26.) nemzetközi jogász, egyetemi tanár, Takács Marianna művészettörténész férje. Életpályája Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karán folytatta, ahol 1933-ban szerzett jogtudományi doktorátust. 1938-ban tett bírói és ügyvédi vizsgát. Az ügyvédi kamarába nem kerülhetett felvételre. Behívták munkaszolgálatra. A második világháború után gyakorló jogász volt: 1948-ban az Iparügyi Minisztériumban dolgozott, majd a Külügyminisztérium nemzetközi jogi főosztályát vezette. 1950-ben koholt vádak alapján félreállították. 1952-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) nemzetközi jogi tanszékén oktatott, 1962-ben kapott egyetemi tanári kinevezést. Ő szerkesztette a Questions of International Law-t (I. Leyden, 1960; II. Rockville-Bp., 1981), amely a magyarországi nemzetközi jogi irodalom jelentős idegennyelvű kiadványsorozata volt. Lefordította Hugo Grotius: A háború és a békejogáról írt munkáját (1-3. köt. társszerzők Brósz Róbert és Diósdi György, Bp., 1960). Kutatási területe Szűkebb szakterülete a hágai Nemzetközi Bíróság joggyakorlata, a nemzetközi szerződési jog, a konzuli jog és a világűrjog volt. Tudományos fokozatai 1957-ben szerezte meg az állam- és jogtudományok kandidátusa fokozatot. 1969-ben lett az állam- és jogtudományok doktora (1969) Testületi tagságai Tagja volt a Nemzetközi Jogi Intézetnek, s az ENSZ Világűrjogi Bizottságának (éveken át ő volt a Holddal foglalkozó munkacsoport elnöke). A Nemzetközi Jogi Társaság magyar tagozatának, továbbá a Magyar Jogász Szövetség nemzetközi jogi bizottságának elnöke volt. Művei A Nemzetközi Bíróság joggyakorlata. 1946-1956 (Bp., 1958) A nemzetközi szerződések értelmezésének alapvető kérdései (Bp., 1965) A nemzetközi szerződések megszűnése (Bp., 1973) Some Fundamental Problems of the Law of the Treaties (Bp., 1973) Nemzetközi jog (egyetemi tankönyv, társszerzők Herczegh Géza és Nagy Károly, Bp., 1976, 1985; többekkel Bp., 1989) Treaties and the Fundamental Change of Circumstances (Leyden, 1976) 1. vonósnégyes (Bartók) Bartók Béla I. vonósnégyesét (a-moll) (Op. 7, Sz. 40, BB 52) 1909. január 27-én fejezte be, mely a Bartók által komponált hat vonósnégyesből az első. A darab három tételes, a három tétel szünet nélkül - attaca - játszandó: Lento Allegretto Allegro vivace A mű komponálására Bartókot Geyer Stefi iránt érzett beteljesületlen szerelme inspirálta, Bartók egyik Geyer Stefinek írt levele szerint az első tétel hasonlít egy gyászszertartáshoz, melynek nyitó hangjaiban megszólal Bartók Geyer Stefinek komponált, sokáig kiadatlan I. hegedűversenyének témái. A darabban Bartók nem kisebb feladatra vállalkozott, mint arra, hogy a népzenei gyűjtések friss élményét a vonósnégyes klasszikus formájában rögzítse, és ily módon megteremtse a magyar műzene új stílusát. A premier 1910. március 19-én volt a Waldbauer-Kerpely Quartet közreműködésével, akikkel közösen Bartók pár nappal azelőtt Kodály Zoltán műveket mutatott be, majd a mű első kiadása nem sokkal ezután, 1911-ben történt. Molnár Antal, a vonósnégyest bemutató Waldbauer vonósnégyes egykori tagja, méltatja a Zeneközlöny 1911. március 1-jei számában, melyben a cikk szerzője nemcsak a remekműre ráérző kritikusként, hanem annak avatott megszólaltatójaként is ír: "Ez a munka a négy hangszerre írt dolgozási mód tökéletes mintája. Oly céltudatos és biztos a fölépítésben, mintha az egész kompozíció önmagától vésődött volna márványba… Az első rész (Lento) hangulatára ne használjuk az átszellemültnek jelzőjét. Más is átszellemült. Ez a halkan kezdődő és fúgaszerűen tovaszövődő áradat a maga minden pillanatában újabb nagy megfeszülést hozó rezgéseivel úgy halad, úgy hullámzik föl a nagy fortékig, úgy éli le titokszerűen fenomenális életét, mint az álom, melyről reggel csak annyit tudunk már, hogy fönségesen rettenetes volt… Ez az első rész a legtisztább nyugalommal járja meg az útját, úgy halad befejezéséig, mint a mártír, akit senki sem ért meg, s aki többet érzett életében, mint elítélőinek egész pereputtya. Lehet, lesz idő, melynek érzésvilága az ártatlan hangulatok közé sorolja ezt a hatalmas darabot, de akkor már olyan lesz az erőteljesebb, hogy mai szervezetnek arról sejtése sem lehet… Az utolsó részt három főösszetevő tartja egyben. Az egész olyan, mint az öntudatlanban való fékevesztett tovarohanás, de extázisa nem szilajság, hanem a megláncolt szabadság utáni vágyakozás tehetetlen, de sohasem nyugható küzdése. Az említett részek 1. a főrész kalapácsosan leütő témái, 2. az ellentétes, csendes téma, 3. Adagio, be-beszőve a rohanó tömegek közé…" Tételek Lento (attacca) A lassú első tétel polifon szerkesztésű kezdete és befejezése között szenvedélyes, majd derűsebb hangra váltó dallamot hallunk. Az első tétel tulajdonképpen egy bonyolult kontrapunktikus fúga – ezért sokszor hasonlítják ezt a művet Beethoven Op. 131. No. 14-es vonósnégyeséhez, mely szintén egy lassú fúgával nyit. Allegretto (attacca) A közvetlenül ehhez kapcsolódó második tétel motivikus munkával szerkesztett szonátaformája klasszikus hatásra vall. Allegro [Introduzione] – Allegro vivace Gordonkaszóló vezeti be a finálé népzenei ihletésű, lendületes muzsikáját. Martín Rodríguez Martín Vladimir Rodríguez Torrejón (Diego de Almagro, 1994. augusztus 5. –) chilei válogatott labdarúgó, aki a mexikói labdarúgó-bajnokságban szereplő Cruz Azul játékosa. Bekerült a 2017-es konföderációs kupán résztvevő chilei keretbe. Sikerei, díjai Huachipato Chilei bajnok : 2012–C Colo-Colo Chilei bajnok : 2015–A Chilei kupa: 2016 Gijsbert Karel van Hogendorp Gijsbert Karel van Hogendorp (Rotterdam, 1762. október 27. – Hága, 1834. augusztus 5.) németalföldi államférfi, id. Dirk van Hogendorp öccse, ifj. Dirk van Hogendorp apja. Életrajza Porosz katonaiskolában nevelkedett, s rövid ideig porosz seregben szolgált is. Hazatérve, jogot tanult, azonban nagyobb jelentőségre csak Hollandia felszabadítása idején emelkedett, a franciák elleni szabadságharcban. Mint azon bizottságnak elnöke, mely az új alkotmány kidolgozásával volt megbízva, nagy befolyást gyakorolt e bizottságra, úgy hogy Hogendorpot a németalföldi alaptörvények tulajdonképpeni megalkotójának tekinthetjük. Hogendorp az állami tanács alelnöke is volt és mint ilyen grófi rangot nyert. 1816-ban gyöngélkedése miatt a magánéletbe vonult vissza. Levelezését fia adta ki: Brieven van Hogendorp (Hága, 1866-1876, 3 kötet). Főbb művei Lettres sur la prospérité publique (1830) La séparation de la Hollande et de la Belgique (1830) Memoiren über den Handel mit Indien und mit Java (1861 és 1884. 2 kötet) Forrás Bokor József (szerk.). Hogendorp, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Kees Immink Kees A. Schouhamer Immink (Hollandia, Rotterdam, 1946. december 18. –) holland mérnök, vállalkozó és tudós 1946. A kompakt lemez, a DVD és a Blu-ray disc lemez társfeltalálójaként tett szert hírnévre. Életrajz Immink villamosmérnöknek tanult az Eidenhoven Egyetemen, ahol 1985-ben doktorált. 1967 és 1998 között a Philips kutatólaboratóriumaiban dolgozott a hollandiai Eidenhovenben. Jelenleg a Turing Machines Inc. elnök-alapítója és vendégprofesszor a németországi Essen Kísérleti Matematikai Intézetében és a szingapúri Adattárolási Intézetben. 2001 és 2002 között ő töltötte be az Audio Engineering Society elnöki posztját. Karrierje során számos digitális adathordozó, például a kompakt lemez (CD), a videó kompakt lemez (VCD), a DAT, a DCC, a DVD és a Blu-ray disc lemezrendszer kialakításában és kifejlesztésében játszott szerepet. Immink kutatásait több mint 100 műszaki szakcikk és több mint 1000 egyesült államokbeli és külföldi szabadalom dokumentálja. Immink kulcsszerepet játszott az audio- és videoeszközök kódolási technológiájának kifejlesztésében. Ő fejlesztette ki a CD-lemezeken és a DVD-lemezeken használt EFM és EFMPlus forráskódokat. Eußenheim Eußenheim település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3191 fő (1987. május 25.). Eußenheim Gössenheim, Karsbach, Hammelburg, Arnstein és Karlstadt községekkel határos. Szentpéterfa Szentpéterfa (horvátul Petrovo Selo, németül: Prostrum) község Vas megyében, a Szombathelyi járásban. Fekvése Szombathelytől 19 km-re délnyugatra, Pornóapátitól 9 km-re délre, Monyorókeréktől 3 km-re délkeletre, a Pinka bal partján, az osztrák-magyar határ mellett fekszik. Nevének eredete Nevét Szent Péter apostol tiszteletére szentelt templomáról kapta. Története A község területe már a római korban lakott hely volt, mivel határában római sírokat és egyéb emlékeket találtak. 1221-ben Ecclesia S. Petri, 1369-ben Zempeturfalua néven említik. Egykori magyar lakossága valószínűleg a 16. században elpusztult és helyükre horvátok települtek. 1549-ben 27 adózó portát számláltak az Erdődy család birtokában. 1698-ban 392 lakosa volt. 1787-ben 110 házában 701 lakos élt, a monyorókeréki uradalomhoz tartozott, földesura az Erdődy család volt. Vas vármegye 1898-ban kiadott monográfiájában "Szent-Péterfa, pinkamenti község, 166 házzal és 1378 r. kath. és ág. ev. vallású magyar és horvát lakossal. Postája Monyorókerék, távírója Szombathely. Határában fogják elvezetni a tervezett pinka-mindszent-szombathelyi vasutat. A község határában római sírokat, feliratos köveket és egyéb római emlékeket találtak. Plébániája és góthikus temploma a XVII. századból való. Kegyura a gróf Erdődy -család." 1910-ben 1481, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1923-ban lakossága népszavazással döntött a Magyarországhoz tartozás mellett, ezért Vas Vármegye Törvényhatósági Bizottságától a többi érintett községgel együtt megkapta a Communitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Község címet, (ld. még soproni népszavazás). A község ma is horvát többségű, 2001-ben 1093 lakosából 796 horvát volt. 1948-ban megszűnt az átjárás a határon és csak 1991-ben nyílt határátkelőhely Monyorókerék felé, amely 2007-ig üzemelt, a schengeni egyezmény életbe lépésekor bezárták. 1997-ben közös szennyvíztisztító épült Szentpéterfán, befogadva az osztrák Monyorókerék község szennyvizeit is. A tisztító fejlesztése és bővítése 1,6 millió euróba kerül, melyet 78 százalékban közösségi támogatással fedeznek. Az építkezés 2012 júniusában kezdődik és már ősszel el is készül. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,3%-a magyarnak, 80,2% horvátnak, 2,5% németnek, 0,3% ukránnak mondta magát (4,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 91,7%, evangélikus 0,3%, felekezet nélküli 0,3% (7,5% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus temploma 15. századi gótikus eredetű, a 17. században barokk stílusban építették át. Híres személyek Geosits István A víz világnapja A víz világnapja egy évente ismétlődő esemény, melyet 1993 óta minden év március 22-én tartanak meg. A világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára és az édesvízkészletek veszélyeztetettségére. A világnapot 1992-ben, a Rio de Janieróban tartott nemzetközi Környezet és Fejlődés konferenciát követően kezdeményezte az ENSZ közgyűlése. Célok Az ENSZ közgyűlése által 2015-ben elfogadott Fenntartható fejlesztési célok 6. pontja azt a célkitűzést foglalja magában, hogy 2030-ig mindenki számára biztosítani kell a Földön a hozzáférést az egészséges ivóvízhez. Ez a célkitűzés közvetve aláhúzza azt a tényt, hogy a víz témája a nyomor elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú kérdése. Éves témák 2017 A 2017. évi világnap mottója magyarul ez volt: „Szennyvizek? Tiszta vizet!" A cél, melyre ebben az esztendőben a világnap fel akarta hívni a figyelmet, a szennyvíz mennyiségének csökkentése, illetve a keletkező szennyvíz újrafelhasználási arányának növelése. A szennyvíz olyan erőforrásnak is tekinthető, mely segíthet a Fenntartható fejlesztési célok 7. célkitűzésének elérésében. Ez az ENSZ-célkitűzés a szennyvíz tekintetében konkrétan azt a szándékot jelöli meg, hogy 2030-ig a jelenleginek felére csökkenjen a világon a kezeletlen szennyvíz részaránya, valamint növekedjen a szennyvíz újrahasznosításának és biztonságos újrafelhasználásának aránya. Didaktika A didaktika vagy oktatástan (görög didaszkó = tanítok) az oktatás ill. tanítás elméleteként kialakult pedagógiai tudomány. A didaktika tehát a pedagógia (neveléstan) egyik ága. A didaktikával foglalkozó szakembert oktatáselméleti szakembernek, vagy didaktikusnak nevezzük. Alapfogalmak Míg a hétköznapi nyelvben „tanítás” és „oktatás” szinonimaként fordulnak elő, a didaktikai szakirodalom megkülönbözteti a két fogalmat, bár szerzőktől függően előfordulnak eltérő értelmezések. Az itthon többek között Finánczy Ernő és Imre Sándor által képviselt elgondolás („szűkebb értelmezés”) szerint az oktatás a tanítási folyamatnak csupán része, míg Nagy Sándor, Báthory Zoltán és mások szerint az oktatás a szélesebb körű, „tágabb” fogalom, és a tanítás és tanulás egységét jelenti. A tanítás-tanulás pedagógusok és növendékek olyan, pedagógus által szervezett és irányított együttes tevékenysége, amely a nevelés céljának, valamint a növendékek fejlettségi szintjének megfelelően kiválasztott, majd tananyaggá szervezett művelődési tartalom feldolgozásával fejleszti a gyermekek, fiatalok egész személyiségét. Az oktatáselmélet magában foglalja mind a tanítás, mind a tanítás által irányított tanulás minden elméleti és gyakorlati problematikáját; az oktatás céljának tartalmának, folyamatának, szervezeti formáinak, kereteinek, eszközeinek tudományos kifejezését; az alkalmazott pedagógiai módszerek és munkaformák rendszerezését. A didaktika a gyakorlat számára kritériumokat állít, az ismeretek, jártasságok, készségek, viselkedésformák, attitűdök megszerzésének legcélravezetőbb módjaira vonatkozó szabályokat fogalmaz meg, s útmutatást nyújt a tanítás, tanulás értékeléséhez is. tanítás-oktatás: a tanulás irányítása, szabályozása. tanulás: elméleti, gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek elsajátítása, képességek kialakítása, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlesztése, valamint a magatartás tanulása. (A tanulás-tanítás bipoláris feladat) ismeret: a tények és a belőlük levont általánosítások egysége, a megismerési folyamat eredményeként kialakuló pszichikus képződmény. képesség: valamely cselekvésre, teljesítményre való alkalmasság, egyik embert a másiktól megkülönböztető sajátosság a pszichikum aktuális fejlettségi szintje, melyben integráltan jelentkeznek az egyén ismeretei, készségei, jártasságai, problémamegoldó gyakorlottsága jártasság: új feladatok, problémák megoldása az ismeretek alkotó alkalmazásával, maximálisan begyakorolt feladatmegoldás, ahol a törvények, szabályok felidézése szükséges készség: a tudatos tevékenység automatizált komponense, mely sok gyakorlás során alakul ki. Pszichológiailag dinamikus sztereotípia , és maximálisan begyakorolt műveletvégzés. (Pl.: írás , számolás ) Az oktatás összetevői 1-Elméleti irányzatok Réthy Endréné 2-Társadalmi meghatározottság Nahalka István 3-A tanonc/tanuló Golnhofer Erzsébet 4-A nevelő/pedagógus FALUS IVÁN 5-A tanulás /megismerés[kognició] Nahalka István 6-Az oktatás célredszere [rétegei/struktúrák] Kotschy Beáta 7-Tartalom és fejlődés-lélektan Nahalka István 8-A tanterv és elmélete Ballér Endre 9-Oktatási folyamat [megismerés és indíték ] Réthy Endréné 10-Távlatok[stratégiák] és módszerek FALUS IVÁN 11-Tanítás szervezés; irányítás Szivák Judit 12-Eszközök, tárgyi feltételek Petriné Feyér Judit 13-Oktatási keretek, formák. M.Nádasi Mária 14-Arc/front; Egyén; Pár; Csoport. M.Nádasi Mária 15-Értékelés; viszonyítás; értékrend Golnhofer Erzsébet 16-Különleges bánásmód [gyerek] Petriné Feyér Judit 17-Különleges bánásmód [csoport] Vámos Ágnes 18-Oktatás tervezés Kotschy Beáta 19-A nevelés kezdése Szivák Judit Saint-Front (Charente) Saint-Front település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 367 fő (2015). Saint-Front Aunac, Couture, Mouton, Saint-Amant-de-Bonnieure, Saint-Ciers-sur-Bonnieure, Valence és Ventouse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1983-as Formula–1 detroiti nagydíj A kelet-amerikai nagydíj volt az 1983-as Formula–1 világbajnokság hetedik futama. A versenyt Michele Alboreto nyerte Tyrrell-Ford Cosworth-tal, ez volt a turbókorszak előtti utolsó szívómotoros győzelem. Statisztikák Vezető helyen: Nelson Piquet: 28 (1-9 / 32-50) René Arnoux: 22 (10-31) Michele Alboreto: 10 (51-60) Michele Alboreto 2. győzelme, René Arnoux 16. pole-pozíciója, John Watson 5. leggyorsabb köre. Tyrrell 23. győzelme. Metin Tokat Metin Tokat (Batman, 1960. május 27. –) török nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1993-ban lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2006-ban vonult vissza. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 2. Nemzetközi játékvezetés A Török labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1995-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A török nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 4. helyet foglalja el 6 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2003-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 9. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra és Franciaországba a XVI., az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra és Belgiumba és Hollandiába a XI., a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Intertotó-kupa A nyári labdarúgó tornának több csoportja és több döntője van. Laszlovszky József (1773–1833) Ifjabb Laszlovszky József az idősebb Laszlovszky József és Kramerlauf (Kalmárffy) Veronika legidősebb fia. Budán született 1773. február 21-én. Első hivatalos említése az Archi Gymnasium Budense Regium 1786-os secundo semestri in I. humanitatis schola névsorának eminentes részében olvasható, Joſephus Laſzlovſzky írásmóddal. A következő dokumentum II. Lipót 1790. decemberében kelt 55. számú, Liber Regius... című rendeletében van, amelyben – többek közt – édesapja nemesi címet kapott. Testvérei is jórészt innen ismertek. Ifjabb Laszlovszky József 1819-től Pest vármegye táblabírája és Buda városbírója. E címeket az előző évben elhunyt édesapjától vette át. Az 1820-as évek legelején az apai örökségből rá szállt Laszlovszky-majorhoz kapcsolódó tevékenysége a legjelentősebb. Felépített egy vendéglőt a korábbi majorsági épületek mellé. Apja idejében a major még csak a meghívott piknikező főurak szórakozóhelye volt, ezidőben az előkelő társaság kedvelt kirándulóhelyévé, a társasági élet egyik központjává vált. Nem sokkal később egy kocsma is nyílt, ahová már a középrétegek is eljárhattak. Fényes Elek 1837-ben a „1/2 órányi messzeségre” lévő szórakozóhelyről írt, de a beinduló zugligeti tömegközlekedés hamarosan ezt a problémát is orvosolta. A Jelenkor 1833. évi 80. száma közölte a halálhírét. Fennmaradt egy kis méretű (10,2×8,3 cm) akvarell arcképe, amelyet Ferdinand Lütgendorf (1785–1858) festett. A képet jelenleg a Fővárosi Képtár őrzi. Családja Felesége Ghequier Leopoldina. Gyermekei: Anna Barbara Veronika (született 1800. május 18.) József (született 1801. december 13.) Borbála (1803. április 17 – 1881) Ghyczy Ignác felesége lett Antal (1804–1864) Pomázon telepedett meg, és később a pomázi választókerület országgyűlési képviselője volt Emilia Veronica, 16.3.1809, Pest - 14.3.1837 Pest. Appel József de Kapocsány (1801 - 1891) első felesége. Florentina (született 1811. február 11.), Hegyesy Péternek, a Bach-korszak főállamügyészének felesége lett Galesburg (Illinois) Galesburg város az USA Illinois államában. Lakosainak száma 32 195 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Didier Auriol Didier Auriol (1958. augusztus 18. –) francia raliversenyző. Montpellier-ben született, eredeti szakmája mentőautó-sofőr. Auriol az 1990-es évek során a rali-világbajnokságban való részvétele révén vált ismertté, 1984 és 2005 között összesen százötvenkét versenyen vett részt. Az 1988-as Korzika-ralin megszerezte pályafutása első világbajnoki futamgyőzelmét, 1994-ben világbajnok lett, hazájából elsőként. Gyári versenyző volt többek között a Lanciánál, a Toyotánál és a Peugeot-nál, majd a 2003-as szezon végén a Skodától vonult vissza. Karrierje során ötvenháromszor állt dobogón, több mint ötszáz szakaszon lett első és húsz versenyt nyert. Pályafutása 21 évesen kezdett ralizni egy régi Simca 1500-zal. Két éven keresztül versenyzett a Simcával, majd egy Renault 5 Turbo-ba ült át, amivel a Francia Ralibajnokságon vett részt. 1986-ban egy MG-kereskedőtől kapott egy Metro 6R4-et, amivel megnyerte első francia bajnoki címét. Az A csoportos időszak kezdetén Ford Sierra Cosworth-ra váltott, majd 1987-ben és 1988-ban is francia bajnok lett. Auriol első világbajnoki futamgyőzelmét 1988-ban, a Korzika Ralin szerezte meg Ford Sierra Cosworth-szal. 1989-re a Lancia Martini csapathoz szerződött ahol aztán négy szezont töltött el, és az akkori időkben meghatározó Lancia Delta Integrale három egymást követő verziójával is versenyzett. 1992-ben, az autó utolsó evolúciójával egy szezonon belül hat futamot győzött, (ezt a rekordot csak 2005-ben sikerült megdöntenie Sebastien Loeb-nek,) de a többi futamon elért gyenge eredmények és a szezonzáró RAC Ralin való kiesés miatt a világbajnoki címet Carlos Sainz szerezte meg. 1993-ban Auriol a Toyota csapathoz ment, majd a legendás Toyota Celica GT-Four ST185 nyergében 1994-ben megnyerte a világbajnokságot. 1995-ben megszerezte a Celica GT-Four ST205 első győzelmét a Korzika Ralin. Viszont az év későbbi szakaszában, a Catalunya Ralin a Toyotáról kiderült, hogy a turbófeltöltőben egy szabálytalan alkatrészt használnak, hogy növeljék a motor teljesítményét. A csapatot megfosztották 1995-ös eredményeitől, és 12 hónapra eltiltották a világbajnokságon való részvételtől. 1996-ban Auriol csak két futamon állt rajthoz. Subaruval indult Svédországban, majd Mitsubishivel San Remo-ban. 1997-ben a Monte Carlo Ralin egy privát Forddal indult, és néhány futamon a Toyota új Corolla WRC-jét vezette. A Toyotánál maradt a következő két évre is, ezalatt két futamgyőzelmet szerzett. Amikor a Toyota kivonult a Rali Világbajnokságból, a Seathoz szerződött. A Seat Auriol tapasztalata ellenére sem tudta a Cordoba WRC-t élvonalbeli autóvá fejleszteni, így a spanyol gyártó visszavonult. Auriolnak sikerült szerződést kötnie a Peugeot-val a 2001-es szezonra, de csak az aszfaltos ralikon volt gyorsabb csapattársánál, Marcus Grönholmnál. Auriol egyetlen győzelmét abban az évben a Catalunya Ralin szerezte. 2002 egyfajta pihenőév volt számára, de 2003-ra a Skodához, szerződött ahol ő volt felelős a Skoda Fabia WRC kifejlesztéséért. Pályafutásában az is figyelemre méltó , hogy hatszor sikerült megnyernie a Korzika Ralit, ezzel Bernard Darniche-al megosztva csúcstartó. Auriol még 2001-ben is dobogós helyen zárta ezt a futamot. Angyali üdvözlet templom (Solymosvár) A solymosvári Angyali üdvözlet templom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Arad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AR-II-m-B-00617 sorszámon szerepel. Heidenau (Harburgi járás) Heidenau település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 2241 fő (2016. december 31.). Heidenau Hollenstedt és Regesbostel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Plouigneau Gare de Plouigneau vasútállomás Franciaországban, Plouigneau településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Brest-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Morlaix (Gare de Brest, Párizs–Brest-vasútvonal) Gare de Plounérin (Paris Gare Montparnasse, Párizs–Brest-vasútvonal) Gyöngyi Izsó Gyöngyi Izsó (Miskolc, 1860. március 28. – Budapest, 1923. december 5.) színész, színigazgató. Életútja Gimnáziumi tanulmányai után, 1876. október 6-án kezdte pályáját, Kőmives Imrénél, Simontornyán. Előbb kórista volt, majd 1879-ben Miskolcon és Szatmárt szerelmesszínész, bonviván, tenor-komikus. Innen eljutott Debrecenbe, Temesvárra, Pozsonyba. 1887. október 1-től 1890. október 19-ig a Népszínház tagja volt. 1891-ben a debreceni színház társigazgatója, onnan Budára szerződött. 1897-től 1901. március 25-én a Vígszínház tagja, ahonnan a kolozsvári színházhoz került. 1903-ban a Király Színház tagja, itt három évig működött; nemsokára elfogadta a Magyar Színház meghívását, fellépett a Nemzeti Színházban, majd 1911-ben az Operaház súgója lett. 1904-ben Feld Mátyással közösen bérelte az Ősbudavárban a nagy Varieté színpadot, Guthi Somával együtt pedig a Royal Szálló dísztermében hoztak létre gyermekszínházat. Kivált a népszerű életképek komikus szerepeivel ért el nagy sikert. Így a Goldstein Számit százszor is játszotta. 1906. október 5-én ülte meg 30 éves, 1910. augusztus 9-én 35 éves jubileumát. 1908-tól 1910-ig Debrecenben működött Zilahy Gyulánál, 1917 és 1920 között pedig a Magyar Színháznál. Tagja volt 1920-ban a Scala Színháznak. 1923. október 1-én nyugdíjba vonult. Sokat fáradozott nyomorgó nyugdíjas kartársai érdekében, akiknek karácsonyi megajándékoztatási akciójában meleg szívvel buzgólkodott. Sírkövét Incze Sándor szerkesztő emelte, 1927. november 1-én. Családja Felesége Redlich Irma, meghalt 1894. február 27-én, Pozsonyban. Leánya Gyöngyi Jolán, énekesnő. Fia, Gyöngyi Zoltán, egy ideig színész volt. Fontosabb szerepei Goldstein Számi (Kövessy A.: Az új honpolgár) Bódi (Follinus A.: Náni) Passpartout (Török R.: Utazás a föld körül) Quicly Tóbiás (Millöcker: Szegény Jonathán) Agamemnon (Szép Heléna) Gargousse (Kalózkirály) Frick (Párisi élet) Jolivet (Strogoff Mihály utazása) Flink Lőrinc (Három pár cipő) Turteltaub (Milliárdos kisasszony) Színművei Irma öröksége , szmű. Bem. 1893. jún. 27. Budai Színkör. Hortobágyi virtus , népsz. 3 felv, Bem. 1894. máj. 9. Városligeti Színkör. (Zenéjét szerezte Orbán Árpád.) Gyurkovits úr , boh. 3 felv. (Magyar színpadra alkalmazta.) Bem. 1898. dec. 27. Kisfaludy Színház. Könyve Színész egy félszázadon át (1921) Vaku A vaku vagy villanófény egy fényképezésnél használt mesterséges fényforrás, ami az exponálás ideje alatt rövid időre erős fénnyel világítja meg a fényképezni kívánt tárgyat. Használatával jobban megvilágított kép, esetleg különleges képhatások érhetők el. A legtöbb vaku színhőmérséklete 5500 kelvin körüli, ami megegyezik a nappali fénnyel. Kialakulása A fényképezés kialakulásakor az alacsony fényérzékenységű lemezek és a kis fényerejű objektívek miatt csak erős napfényben, sokáig egy helyben lévő tárgyakat tudtak lefényképezni. Az igen hosszú expozíciós idők (ami eleinte több óra volt) kizárólag tárgyak fényképezését tették lehetővé. A technika fejlődésével a várakozási idő hosszú percekre „rövidült”, ezeket már a kitartóbb modellek kibírták. A fényképészek előtt nyilvánvaló volt, hogy élő emberek fényképezéséhez (a nyersanyagok érzékenyebbé tétele mellett) a mesterséges megvilágítás is jelentős könnyebbséget jelentene, ezért ennek megvalósításával sokan foglalkoztak. Műtermi körülmények között erre már az 1800-as évek közepén lehetőség nyílt, amikor megjelentek az első egyenáramú ívlámpák. Ezek erős fényük miatt fényképezés céljára is megfeleltek. Az ívet (pontosabban az elektromos rudak közötti távolságot) a fényképész a kép készítése előtt gondosan beszabályozta, az ív kialakulása (és ezzel fényereje) ugyanis nagyban függött ennek értékétől. Az ív fennállása közben a távolság rohamosan nőtt, ahogy az égés fogyasztotta a rudakat, így az erős fény csak korlátozott ideig állt fenn. Az első komoly, gázüzemű dinamókkal táplált, ívlámpákkal felszerelt műtermet Van der Weyde nyitotta meg 1877-ben Londonban. A mindennapi életben, riportszerű körülmények között, mozgó témák esetén azonban a rögzített, nehéz, energia- és beállításigényes ívlámpák használata szóba sem jöhetett, más megoldásra volt szükség. Hamar megtapasztalták, hogy erős fényre csak viszonylag rövid ideig van szükség, amit bizonyos anyagok heves égésekor vagy elektromos kisüléssel lehet előállítani, ezért a kísérletek ezekben az irányokban folytak. Régóta ismert volt, hogy a tűzijátékoknál alkalmazott anyagok erős fényt bocsátanak ki. Ezek fénye azonban jelentősen eltért a napfény spektrumától, az eredmény technikailag jó volt, de a képeken kiégett, meszes arcok voltak láthatók. A másik ismert anyag a magnézium volt, ami oxigén jelenlétében nagy fénnyel és hevesen ég. Ennek fényspektruma és erőssége is megfelelő volt. Eme tulajdonságait ismerve Robert Bunsen professzor egyike volt azoknak, akik fényforrásként való használatát javasolták a fényképezéshez. William Crookes 1859-ben publikálta kézben tartott magnéziumhuzal elégetésével készített barlangfelvételeit. Az első portrékat magnéziumfénnyel a manchesteri Alfred Brothers készítette. A magnéziumdrót azonban drága volt, használata pedig körülményes. A megfelelő villanószer előállítására az áttörés 1887-ben történt, amikor a német Adolf Miethe és Johannes Gaedicke felfedezte a jól használható villanóport, amely magnézium és kálium-klorát (KClO3) keveréke volt. A kálium-klorát oxigénforrásként szerepelt. A villanóport egy tartórúdra szerelt tálkán égették el, az égéskor keletkezett fénymennyiség arányban volt a por mennyiségével. A villanóport mechanikusan keltett szikrával vagy alkoholos lámpával gyújtották be. Az égés robbanásszerű, heves volt és kb. 10-20 másodpercig tartott. A por használata tűz- és robbanásveszélyes volt, füstje mérgező, ráadásul sok hamu keletkezett, mégis az egyszerűsége miatt sokáig alkalmazták ezt a módszert. A villanópor nyílt térben való égésével járó problémák és a balesetek kiküszöbölésére zárt rendszerű megoldásokat kerestek. A holland Philips cég 1927-ben jelent meg az egyszer használatos, foglalatba csavarható villanólámpával, melyben vékony magnéziumfólia-szálak voltak, amiket egy gyújtó izzószállal égettek el. 1929-ben jött létre a német „Vakublitz”, amiben a drága magnézium helyett alumíniumfólia volt oxigénben hermetikusan lezárva. Ezt a vakuégőt a Hauser Company kezdte gyártani Johannes B. Ostermeier szabadalma alapján. Ezt követően az USA-ban ugyanezzel a megoldással, Sashalite néven a General Electric lépett a piacra. A Vakublitz exponálókábeléhez az első elektromos szinkroncsatlakozót a Kine Exakta gépbe építették be 1939-ben. Az 1950-es évekre az üvegballon néhány köbcentiméteresre csökkent, a vékony szálak egy beépített, görbült fényvisszaverő felület előtt égtek el (ez növelte a fényhasznosítást). Az egyszer használatos villanóégőket egy elektromos kábelen keresztül adott impulzussal indították, ami a fényképezőgép exponálógombjával volt összeköttetésben. Vakutípusok Egyesvaku Az egyesvaku működése hasonló a villanóporokéhoz, viszont vakukörtébe zárt magnéziumszalagot, vagy magnéziumfóliát tartalmaz, így használata sokkal biztonságosabb és egyszerűbb. Nevét onnan kapta, hogy csak egyszeri villantásra alkalmas, az elhasznált körtét cserélni kell. Lobbanó lámpának is szokták nevezni. Az egyesvaku elektronikus úton csatlakozik a fényképezőhöz, a fényképező zárszerkezete adja az impulzust a vakuban található gyújtószerkezetnek. A gyújtószerkezet elemmel, vagy ütésre szikrával süti el a vakukörtét. Villanás során a körte nagyon felforrósodik, ezért nem lehet azonnal cserélni. A színes fényképezés megjelenésével a vakukörtékre kékes színű műanyag fólia került, aminek köszönhetően a villanás színhőmérséklete közelebb került a nappali fényéhez, a fólia nélküli körték színhőmérséklete kb. 4000 K. A fólia ezen kívül védelmet nyújt a ritkán bekövetkező villanás alatti felrobbanás ellen is. Később, a nagyobb fényerő érdekében a magnéziumot cirkóniummal helyettesítették. Az egyesvakunak több időre van szüksége a teljes fényerő eléréséhez, mint az elektronikus vakuknak, ezért hosszabb záridőre, vagy másfajta szinkronizációra van szükség a helyes megvilágítás érdekében. Egyesvakuval – típustól függően – 1/10 és 1/50 másodperc közti záridőt szokás használni. M-szinkron használatával lehetőség van csökkenteni a záridőt, mert ilyenkor a zárszerkezet előbb indítja a gyújtást, mint a zár nyitását. Magicube A Kodak Instamatic gépekhez kifejlesztett kockavaku. A 3×3 cm méretű kocka mind a négy oldalába építettek egy-egy lámpát, így négy villantásra alkalmas. Filmtovábbításkor a kocka 90°-kal elfordul. Örökvaku Napjainkban szinte kizárólag örökvakut használnak. Nevét a többi vakufajtával szemben szinte örökké tartó élettartamáról kapta, hiszen egy örökvaku több mint 20 000 villanást bír ki. Az örökvakukban xenon gázzal töltött villanócső ívkisülése adja a fényhatást. Működési elvük lényege, hogy kisütéskor a villanócső végeihez kötött kondenzátorból kb. 500 voltos feszültség ionizálja, vagyis vezetőképessé teszi az egyébként rossz vezető gázt és ezáltal a kondenzátorba sűrített energia lavinaszerűen kisül. A kisülés alatt a csőben nagy mennyiségű ion és elektron keletkezik, és a gázból néhány ohm ellenállású plazma képződik. A plazmában az ionok a katód, az elektronok az anód felé repülnek nagy sebességgel. Mozgás közben a részecskék ütköznek, ezáltal további energiát gerjesztenek, amit fény formájában kisugároznak. A kisülés után a plazmaállapot megszűnik és a gáz a kisülés előtti állapotba kerül, így újra ismételhető a folyamat. A kisülést közvetlen hőjelenség nem kíséri, csak a kibocsátott fény elnyelődése a vaku alkatrészeiben okoz felmelegedést. A villanócső működtetését tápegység végzi, ami hálózatról, vagy valamilyen elemről kapja az energiát. Hálózatról üzemeltetett vakuban a 230 voltos váltakozó áramot egy transzformátor nagyfeszültségre alakítja, majd egyenirányítón keresztül feltölti a kondenzátort. Elemes használatnál az egyenáram miatt a transzformátor és az elem közé egy oszcillátort iktatnak, ami váltakozó feszültséget állít elő, amit a transzformátor nagyfeszültségre alakít át. Ma már a legtöbb vaku képes arra, hogy a kondenzátor feltöltése után lekapcsolja az oszcillátort, így növelve az elemek élettartamát. A villanócső felvillanása igen rövid idő – 1/500–1/10 000 másodperc – alatt megy végbe. A villanás ideje alatt a fénykibocsátás nem egyenletes. Gyújtás után a fényerősség hamar eléri a maximumot, majd valamivel lassabban csökken nullára. Szinkronizáció szempontjából jelentős a gyújtási idő, azonban gyújtás közben még annyira kicsi a kibocsátott fény mennyisége, hogy az expozícióban nem játszik szerepet. Filmes fényképezésnél figyelembe kell még venni az ultrarövididő–effektusnaknevezett problémát, ugyanis az emulziók igen rövid megvilágítási idő mellett nem képesek megfelelően hasznosítani a fényt. Ez fekete-fehér nyersanyagoknál 1/1000, színesnél már 1/500 másodpernél rövidebb megvilágítás esetén jelentkezik. Központi záras fényképezőgépekkel X-szinkront használva minden záridő helyesen szinkronizált az örökvakuval, viszont redőnyzár esetén csak a redőnyök egy bizonyos állásánál van szabadon a film teljes felülete. Fémlamellás redőnyzárral a szinkronsebesség 1/100–1/250, vászonredőnyös gépeknél sokkal hosszabb, 1/30–1/60 másodperc. Automata örökvaku Az automata, vagy más néven komputeres vaku a villanási időt – és ezzel a fény mennyiségét – automatikusan szabályozza egy kapcsoló áramkör és egy érzékelő segítségével. Segítségével számolás és rekeszállítás nélkül is közel helyes expozíciót kapunk a legtöbb esetben. Működése annyiban tér el az egyszerű örökvakutól, hogy a kondenzátor és a villanócső közé egy kapcsolót építenek. Exponálásnál a vaku fénye visszaverődik a témáról és a kapcsoló fényérzékelőjére esik. Amikor elég nagy a visszaverődő fény mennyisége, a kapcsoló megszakítja a cső és a kondenzátor közti áramkört. Ilyenkor a kondenzátor nem ürül ki teljesen, így rövidebb a következő feltöltési idő, valamint telepes táplálásnál élettartam növekedés érhető el. Az automata vakuk csak bizonyos tartományon belül képesek helyesen működni. Ez azt jelenti, hogy a maximális fényerőnél erősebbet értelemszerűen nem tudnak villantani (maximális fényerő ilyenkor azt jelenti, hogy az automata nem avatkozik be és a teljes kondenzátor kisül), valamint az alsó határnál kisebbet sem tudnak villantani, mert ilyenkor a rendkívül rövid idő miatt bizonytalanná válna a működésük és ezzel pontatlanná az expozíció. A legtöbb egyszerű – kompakt fényképezőbe épített – vakunál az érzékelési tartomány alsó határa 0,3–1 méter, felső határa 4–8 méter. A nagyobb tudású automata vakukon több rekeszérték-program és érzékenység (DIN vagy ISO) közül választhatunk. Ha a fényképezőn is ennek megfelelően állítjuk be a rekeszt, a vaku – a programhoz tartozó határokon belül – helyes expozíciót fog adni. A maximális hatótávolság gyakran nehezen ellenőrizhető, ezért sok vakun visszajelző lámpa található, ami tesztvakuzáskor – ha a távolság megfelelő a helyes expozícióhoz – felvillan. TTL vaku A TTL (Through The Lens) jelentése objektíven keresztül. A rendszervakunak is nevezett TTL vaku szorosan együttműködik a fényképezővel, digitálisan kommunikálnak egymással, egy rendszert alkotnak. Exponáláskor a fényképező az objektíven keresztül méri és kiértékeli a téma fénysűrűségét és ez alapján a megfelelő pillanatban egy megszakító jelet küld a vakunak. Az egyszerű automata vakut megzavarhatják az olyan helyről jövő fényvisszaverődések, amik a fényképen nem lesznek rajta, így hibás mérést eredményeznek. A TTL mód használatával ez kiküszöbölhető. Ez a hiba zoomobjektíveknél gyakran előfordul, mivel a vaku saját szenzora fix – általában 30° körüli – látószögű, így nem tudja követni a zoomolás közbeni látószögváltozást. Rendszertől függően egyes gépek az exponálás előtti pillanatban egy vagy több kisebb elővillantással értékelik ki a témát, és ez alapján határozzák meg a fővillantás hosszát (és ezzel erősségét). A legtöbb modern kompakt fényképező beépített vakuja is TTL alapon működik, itt a fénymérő és a vakuvezérlő egybe van építve. A tükörreflexes fényképezőkhöz kapható külső TTL vakuk rendszerint csak egy adott márkájú fényképezővel tudnak kommunikálni, mivel a nagyobb gyártók saját TTL rendszereket dolgoztak ki. A nem kompatibilis géphez csatlakoztatott vaku általában automata vakuként képes működni, csak a TTL lehetőséget nem tudja kihasználni. Vaku használata napfényben Nemcsak sötétben vagy kevés fényben használhatjuk, de napsütésben is javíthatjuk vele képeink minőségét. Ha portrét fotózunk nappali fénynél, akkor vigyáznunk kell az arcot csúfító árnyékokra. Ilyenkor jó szolgálatot tesz a vaku. Derítéssel csökkenthetjük az árnyékok erősségét vagy eltüntethetjük azokat. Használatával lágyíthatjuk a fényeket tűző napnál. A vaku szinkronideje a fényképezőgépek záridő gombján fel van tüntetve. Ez az idő minél rövidebb, annál nagyobb szabadságot kapunk elképzeléseink megvalósításához. Nemcsak a szinkronidővel fotózhatunk, de használhatunk hosszabb záridőt is. Ilyenkor a vaku villanása után a zár még nyitva marad a beállított értéknek megfelelően, ezt nevezzük „lassú vakuszinkron”nak. A második redőnyre való szinkronizálás azt jelenti, hogy közvetlenül az expozíciós idő vége előtt villan a vaku. Másodvaku Olcsó örökvakus fényképezőgépek használati lehetőségeit bővítheti a másodvaku vagy pótvaku, amely nincs közvetlen összeköttetésben a zárral, hanem a fővaku felvillanása indítja. Egy fényérzékelő eszköz (általában fotodióda) érzékeli a kis teljesítményű villanófény villanását (a hirtelen fényerőváltozást) és indítja a második vakut, ami már képes a témát megfelelően megvilágítani. A fényérzékelő reakcióideje nagyságrenddel kisebb, mint a fényképezőgépek zárideje (50-100 μs az 1-10 ms-mal szemben), ami lehetővé teszi, hogy teljes mértékben kihasználjuk a második vaku teljesítményét. Használható nagyobb téma megvilágítására, vagy a háttér fényviszonyainak javítására, esetleg normál körülmények között derítőfény indítására. Mivel a fényképezőgéppel nincs közvetlen összeköttetésben, használata tapasztalatot igényel és nagyobb alkotói szabadságot biztosít. A túlvilágítás megelőzésére lehetséges az átkapcsolható energiatároló kondenzátor, és az állítható vakufókusz. Vakugyártó cégek Canon Metz Nikon Olympus Pentax Sigma Sony Vincent Lavenu Vincent Lavenu (Briançon, 1956. január 12. –) korábbi francia profi kerékpáros. Jelenleg az általa 1992-ben alapított francia AG2R La Mondiale csapat vezérigazgatója, menedzsere. Csábi József Csábi József (Szolnok, 1967. február 14. –) válogatott labdarúgó, hátvéd, edző. 2013-ban egy mérkőzésig a magyar labdarúgó-válogatott megbízott szövetségi kapitánya. Pályafutása A válogatottban 1993 és 1995 között 10 alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1988–89, 1990–91, 1992–93 2.: 1995–96 3.: 1991–92 Magyar kupa győztes: 1989 döntős: 1996 Edzői statisztika Csak a bajnoki mérkőzéseket számítva Eroll Zejnullahu Eroll Zejnullahu (1994. október 19. –) német–koszovói labdarúgó, jelenleg az 1. FC Union Berlin támadó középpályása. Pályafutása Fiatal éveit a Tasmania Gropiusstadt és a Hertha Zehlendorf csapatainál kezdte, majd 2012-ben az 1. FC Union Berlin akadémiájához került. 2013 február 1-jén debütált a felnőttek között az SV Sandhausen elleni bajnokin. Ezután a tartalék csapatban kapott állandó lehetőséget. 2015 október 17-én a St. Pauli ellen 3-3-s döntetlen hozó mérkőzésen szerezte meg első felnőtt bajnoki találatát. Válogatott 2014 május 25-én debütált a koszovói labdarúgó-válogatottban egy szenegáli labdarúgó-válogatott elleni barátságos mérkőzésen. Isola Rizza Isola Rizza település Olaszországban, Veneto régióban, Verona megyében. Lakosainak száma 3262 fő (2017. január 1.). Isola Rizza Bovolone, Oppeano, Roverchiara, Ronco all'Adige és San Pietro di Morubio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2016–2017-es magyar férfi kézilabda-bajnokság (első osztály) A 2016–2017-es magyar férfi kézilabda-bajnokság első osztálya a bajnokság 65. kiírása. A bajnokság címvédője az Telekom Veszprém csapata, amely az ezt megelőző kilenc bajnokságot megnyerte. Az alapszakaszt a MOL-Pick Szeged nyerte, a bajnoki döntőt az alapszakasz másodikjával, a Telekom Veszprém KC-val vívta 2017. május 20-án és 24-én. A két mérkőzés alapján 50–47-es összesítéssel a veszprémi csapat nyerte a bajnokságot, amelynek ez volt zsinórban a 10. bajnoki címe, összesen pedig a 25. Az alapszakasz harmadik és negyedik helyezettje, azaz a Grundfos Tatabánya KC és a CYEB Budakalász a következő szezonban az EHF-kupában indulhat. A bajnokság gólkirálya a Balatonfüredi KSE játékosa, Győri Mátyás lett 158 góllal. Alapszakasz A bajnoki címvédő, MVM Veszprém KC ezúttal részt vesz az alapszakasz küzdelmeiben, emellett ebben az idényben is részt vesz a SEHA-liga küzdelmeiben. A 14 csapat az alapszakaszban oda-vissza vágós körmérkőzést játszik. Az alapszakasz első két helyezettje jut be a bajnoki döntőbe. Az eredetileg 2016. december 16-án megrendezett Tatabánya–Szeged mérkőzés 18–18-as döntetlennel végződött, azonban a szegedi csapat óvást nyújtott be a mérkőzés utolsó másodperceiben a tatabányai egyenlítő találat után történt játékvezetői műhiba miatt. Az MKSZ Verseny Albizottság az óvást elutasította, majd a fellebbezést az MKSZ Fellebviteli Bizottsága elfogadta, és újrajátszást rendelt el. Az újrajátszott mérkőzést 2017. április 25-én a szegedi csapat nyerte 24–23-ra. Tabella Forrás: keziszovetseg.hu Eredmények Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2017. május 14. Forrás: MKSZ adatbank 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Döntő A bajnoki döntőbe az alapszakasz első két helyezettje jutott: a Pick Szeged és a Telekom Veszprém KC. A bajnoki döntő egy oda-vissza vágós párharc után döntött a magyar bajnoki címről, az első mérkőzést 2017. május 20-án Veszprémben, a visszavágót május 24-én Szegeden rendezték. A két mérkőzés összesített eredménye alapján a bajnok 50–47 arányban a Telekom Veszprém KC lett. Chilhac Chilhac település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 193 fő (2015). Chilhac Aubazat, Cerzat, Lavoûte-Chilhac és Saint-Privat-du-Dragon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mährische Westbahn A Mährische Westbahn (csehül: Moravská západní dráha) egy magánvasút-társaság volt az egykori Osztrák–Magyar Monarchíában, melynek vonalai a mai Csehország területén voltak. A társaság fővonala a Strecke Proßnitz–Trübau vonalszakasz volt Morvaországban. A társaság központja Bécsben volt. Története 1886 július 11-én a Frankfurt am Main–i Erlanger & Söhne Bankház engedélyt kapott egy helyi érdekű normálnyomtávú gőzüzemű vasút megépítésére és üzemeltetésére Proßnitz-tól Plumenaun, Konitzon, Kornitzon és Mährisch Trübaun át Triebitzig, leágazással Kornitznál Gewitschon át Opatowitzig. A koncesszió része volt ezenfelül egy kötelezettségvállalás, hogy állami igény esetén szárnyvasúti összeköttetést kell létesíteni az Mährisch Neustadt-hoz vagy Hohenstadt–hoz a (Mährische Grenzbahn)-al, továbbá Skalitz-hoz (A StEG Brünn–Bodenbach szakasza). A koncesszió alapja a vasútkoncessziós jog volt 1854 december 14-től „törvény, illetve engedmény és kedvezmény helyi érdekű vasúthoz” 1880 május 25-ig. Az engedményezettnek azonnal el kellett kezdeni az építést és köteles volt két éven belül befejezni. A koncessziós idő 90 évre szólt. Az alaptőke 3 622 200 Gulden volt. 18 111 db. 200 gulden névértékű törzsrészvényt bocsájtottak ki és 17 550 db 200 gulden névértékű kötvényt. 1925-ben a cseh Tomáš Baťa cipőgyáros megszerezte a részvények többségét. Célja, hogy a Mährischen Westbahn vonalai része legyen egy jövőben létesülő vasúti összeköttetésnek Prága és Szlovákia között. A második világháború megakadályozta a terv megvalósulását, 1945 október 10-én pedig államosították a társaságot. Vonalai Proßnitz–Triebitz (Prostějov–Třebovice) Kosteletz–Cellechowitz (Kostelec–Čelechovice) Chornitz–Opatowitz (Chornice–Opatovice) Bihon Győző Bihon Győző (Nyíregyháza, 1959. június 2. –) magyar festő. Élete Gyermekkora óta tanulmányokat folytatott Berecz András műtermében. 1978-ban felvételt nyert a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára, ahol korábbi mestere volt a tanára. A sikeres diplomaszerzés után Budapesten tanított iskolákban. Ez idő alatt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Klimó Károly irányítása alatt anatómia és tárgyábrázolást valamint festészetet tanult. 1988-ban meghívást kapott Bécsbe Adolf Frohner képzőművésztől az Andgewandte Kunst Művészeti Akadémiára. Jelenleg Szentendrén él és dolgozik. Munkássága 1989 óta tagja a Magyar Alkotóművészek országos Egyesületének és a Fiatal Művészek Stúdiójának, valamint 2008 óta a Magyar Festők Társaságának. Kezdeti években (1990-2002) akt képeket festett erősen expresszionista stílusban. Egy átmeneti időszakot követően érdeklődése a tájkép festészet felé fordult 2006, nagy magasságokból madár- távlatú alkotásokat készített és készít napjainkig. Több országos és külföldi kiállításon vett részt. Egyéni kiállítások (válogatás) 1988. Gallery 2000 Taiteilla Seura Turku, Finnország 1992. Galleria Castello Rovigo, Itália 1993. Zeneakadémia, Budapest 2002. Városi Galéria Hajdúszoboszló 2003. Körmendi Galéria Sopron 2004. Hajnóczy- Bakonyi-ház Sopron 2007. Bank-Center, Budapest 2005. Galery Isabel Innsbruck, Ausztria 2008. Hajnóczy- Bakonyi-ház ,Sopron 2008. Pál Gyula-terem, Nyíregyháza 2010. Sopron, Pannónia Galéria 2010. Szentendre, Inno-Art Műhely Galéria 2011. Public –Art Szentendre Fődíj 2013. Vajda Lajos Stúdió, Szentendre 2014. Pintér Galéria, Budapest 2014. Kernstok Galéria, Nyergesújfalu 2015. Gerenday-ház Lábatlan 2015. Duna Múzeum, Esztergom 2015. Aba-Novák Galéria, Leányfalu 2016. Egry József Múzeum, Badacsony 2017. Rómer Flóris Múzeum, Győr Csoportos kiállítások (válogatás) 1990. A Fiatal Művészek Stúdiójának kiállítása az Ernst Múzeumban 1992. STÚDIÓ 92, Magyar Nemzeti Galéria 1992. Duna Galéria, Budapest 2001. Művészet malom, Szentendre 2001. Salon de Prowance,, Franciaország 2009. Szekko, Szentendre Képtár 2009. Szentendrei Art Fesztivál 2010. Budapest Krisztina Pallace, Art-Market 2011. Szeged, Nyári-Tárlat 2012. Local Color, Szentendre 2014. Kép-Tár-Ház, Szombathely 2014. Múzsám, Adria, Szombathely 2014. Várkert Bazár 2015. Fétis Vajda Lajos Stúdió, Szentendre. 2016. 100 éves a Dada VlS, Szentendre. Díjak, ösztöndíjak 2011. Public- art fődíj a Pannó című alkotásért, mely szentendrei Egészség házban található. 2013. NKA ösztöndíj Cikkek A szabad ég alatt. Lévai Balázs beszélgetőtársa: Bihon Győző Stipan Krunoslav Grgić Stipan Krunoslav Grgić (Bajaszentistván, 1836. - 1914.) bunyevác költő, író. Szerkesztője volt a Nevennek, a Danicának. Bedulita Bedulita település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 738 fő (2017. január 1.). Bedulita Capizzone, Sant'Omobono Terme, Roncola, Costa Valle Imagna és Berbenno községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Közönséges szerecsenlepke A közönséges szerecsenlepke (Erebia aethiops) európai elterjedésű, a tarkalepkefélék családjához tartozó lepkefaj. Előfordulása Elsősorban Közép- és Kelet-Európai faj. Írországból, az Ibériai-félszigetről, az Appennini-félszigetről (általában a mediterrán régióból) ás Skandináviából hiányzik. A Brit-szigeteken Skóciában él. Keleti irányban Észak-Törökországon keresztül egészen Nyugat-Szibériáig terjed élettere. Magyarországon csak az Őrségben, a Zempléni-hegységben és az Aggteleki-karszton fordul elő. Megjelenése A közönséges szerecsenlepke hímjeinek szárnyfesztávolsága 44–48 mm, míg a nőstények valamivel nagyobbak, 46–52 mm-esek. A szárnyak alapszíne sötét csokoládébarna-feketésbarna. A szárnyak szélén vörös gyűrűvel övezett fekete szemsor húzódik, melyek közepén kis fehér pupilla is látható. A széles vörös gyűrűk gyakran sávvá olvadnak össze, mely az elülső szárnyakon láthatóan erőteljesebb. A szárnyak fonákja valamivel világosabb, hamvasabb, rozsdásabb árnyalatú. Az elülső szárny fonákján ugyanaz a rajzolat található, mint a színén; a hátulsó szárnyakon viszont szemek helyett csak a pupillák apró fehér pontsora látszik. A hátsó szárnyak fonákján széles barnásszürke és vöröses őzbarna sávok (melyek ívben hajolva követik a szárny külső szegélyét) váltják egymást. A hernyó sárgásbarna-sárgásszürke, hosszában fehéren-sötétbarnán-fakózölden csíkozott. Feje sötétebb sárgásbarna. Életmódja A nedves folyó- és patakvölgyeket, lápréteket, üde erdők peremét kedveli, ahol tápnövényei nagy mennyiségben nőnek. Az imágók július-augusztusban repülnek, többnyire csak napsütésben; felhős időben a fűszálak közé rejtőznek. A párzás reggel vagy kora délelőtt történik és mintegy egy óráig tart. A nőstény a hernyó tápnövényeire rakja le kerek, sárga (hamar bebarnuló) petéit, melyek 2-3 hét múlva kelnek ki. Hernyói fűfélék: kékperje (Molinia), nyúlfarkfű (Sesleria), rozsnok (Bromus), szálkaperje (Brachypodium), perje (Poa), csenkesz (Festuca), ebír (Dactylis), helyenként sás (Carex) leveleivel táplálkoznak. A hernyók esténként és reggel táplálkoznak, növekedésük lassú. Az első vedlés után az ősz beköszöntével a fű tövéhez vonulnak és hibernálódva vészelik át a telet. Áprilisban aktiválódnak, összesen háromszor vedlenek, majd június közepén laza selyemszálak alkotta gubóban a moha vagy száraz fű között bebábozódnak. A bábból két-három hét múlva kelnek ki a pillangók. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft. San Martino Buon Albergo San Martino Buon Albergo település Olaszországban, Veneto régióban, Verona megyében. Lakosainak száma 15 148 fő (2017. január 1.). San Martino Buon Albergo Caldiero, Lavagno, Mezzane di Sotto, San Giovanni Lupatoto, Verona és Zevio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Afrikai vörösszemű bülbül Az afrikai vörösszemű bülbül vagy más néven pirosgyűrűs bülbül (Pycnonotus nigricans) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Dél-Afrikában, Angola, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho, Namíbia, Szváziföld, Zambia és Zimbabwe területén honos. Alfajai Pycnonotus nigricans griseisentior Pycnonotus nigricans nigricans Pycnonotus nigricans superior Heidgraben Heidgraben település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Buești Buești község és falu Ialomița megyében, Munténiában, Romániában. Fekvése A megye déli részén található, a megyeszékhelytől, Sloboziatól, tizennyolc kilométerre nyugatra, a Ialomița folyó jobb partján. Története Buești községet a kommunista éra elején alapították. 1968-ban elveszítette községi rangját és Albești község irányítása alá helyezték. 2004-ben ismét önálló községi rangot kapott. Ami eltűnik, elő is kerül (Lost) Az Ami eltűnik, elő is kerül (…And Found) a Lost c. amerikai televíziós sorozat második évadának ötödik része. 2005. október 19-én mutatták be először az Amerikai Egyesült Államokban, az ABC műsorán, a sorozat 29. részeként. Az epizódot Damon Lindelof és Carlton Cuse írta és Stephen Williams rendezte. Középpontjában Sun-Hwa Kwon és Jin-Soo Kwon áll. Visszaemlékezések Sun épp öltözködik, amikor benyit hozzá az anyja, és megkérdezi, valóban azokat a magassarkú cipőket akarja-e felvenni. Mivel Sun nem érti, mi a baj velük, az idősebb nő elmagyarázza, hogy akivel találkoznak, lehet, hogy alacsonyabb nála, ezért cseréli ki lapos sarkúakra őket. Sun anyja elégedetlen azzal, hogy lánya nem talált férjet a főiskolán, viszont a nő válasza szerint ő tanulni ment oda. Az apja azonban most akar vejet szerezni magának. Eközben Jin egy nagy hotel állásinterjújára készül, barátja, Tai Soo pedig egy asztrológiai könyvből azt jósolja neki, idén megtalálja a szerelem. Jin viccből megkérdezi, honnan tudja majd, hogy ő az igazi. Tai Soo válasza: „Narancs.” Jin kifejti álláspontját, arról, hogy ha egy férfi keményen dolgozik, előrébb jut, és nevet szerezhet magának. Mikor barátja arra kíváncsi, mit mondjon, ha keresi a szerelem, Jin azt válaszolja: „Várjon.” Jin az interjún elmondja, hogy dolgozott egy másik hotelben pincérsegédként, aztán felszolgálóvá léptették elő. A hotel vezetője, miután érzékeltette vele, hogy ő csak egy falusi halász fia, felveszi Jint ajtónyitogató embernek azzal a kikötéssel, hogy az olyanokat, mint ő, ne engedje be. Sun egy házasságközvetítő útján találkozik egy férfival, Jae Leevel, aki nagyon gazdag, és családjának tizenhárom hotel van a birtokában. Bár a nőnek nem fűlik a foga ehhez, ő és a férfi abban a hotelben találkoznak, ahol Jin is dolgozik. Jin kinyitja Jae Lee autójának ajtaját, az pedig, mivel Sunnal találkozik, elkéri tőle a zsebébe tűzött virágot. A férfi közli terveit a nővel, melyek szerint összeházasodik egy Harvardon megismert amerikai nővel, és elárulja, hogy csak a szülei nyomása miatt találkozgatott Sunnal. A nő lesújtva távozik. Ugyanekkor Jinhez odamegy egy szegény férfi, akinek a gyereke használni szeretné a hotel toalettjét. A férfi az utcai nyilvános vécét javasolja nekik, ám a fiú azt inti a fejével, nem bírná ki odáig. Jin végül is belemegy, az apa pedig jó embernek nevezi, ám pont ekkor jön ki az ajtón a szállodaigazgató, aki felelősségre vonja, és utasítja, hogy dobja ki őket. Jin azonban inkább felmond. Később egy hídon sétálva a férfi észrevesz egy narancssárga ruhás nőt. Azon gondolkodva, mit jósolt neki a barátja, figyelmetlenségében nekimegy az épp arra járó Sunnak. A nő elejti a táskáját, amit a férfi segít felvenni. Ekkor mindketten elhallgatnak. Ez az első találkozásuk. A parton Sun és Claire mosnak, amikor a koreai nő megkérdezi, mi lehet a tutajon. A másik megnyugtatja, mert véleménye szerint Michael érti a dolgát. Eközben Sun észreveszi, hogy eltűnt a jegygyűrűje. Később Jack látja, hogy a nő keres valamit. Miután megtudja, mi az, amit nem talál, elmeséli az ő történetét az elveszett gyűrűjéről. Felforgatta a kukákat, a lefolyót is szétszerelte, de nem találta meg. Hogy a felesége ne tudja meg, csináltatott egy ékszerésszel egy ugyanolyat. Mivel Sun észreveszi, hogy nincs a kezén a gyűrű, a doktor elmondja, hogy azóta is a fiókban hányódik. A férfi fel is ajánlja segítségét, de a nő elutasítja, mert abban bízik, úgyis előkerül. Sun ezután Hurleyhez fordul, aki, miután megtudja, hogy a nő előző nap megetette Vincentet, a kutyára gyanakszik. A férfi elmesél vicces történetet Buster kutyájáról, aki lenyelt egy marék ötcentest. Hurley megkérdezi, volt-e már kutyája, a nő pedig azt válaszolja, hogy igen, és Bpo Bpónak nevezte el, ami azt jelenti, „Egy csók”. Sun kétségbeesésében feldúlja kertjét, ám ekkor megjelenik Locke. A férfi nyugodt marad, mire a nő megjegyzi, még sosem látta idegesnek. Locke nevetve azt válaszolja, régebben nagyon dühös és frusztrált volt, de mióta „nem elveszett”, már többé nem az. Ezt úgy érte el, hogy „ami eltűnik, megkerül”, így már nem keresgél. Végül Kate próbálja megnyugtatni Sunt, aki bevallja neki, hogy megtalálták a palackot, melybe a túlélők üzeneteiket tették. Kate megkérdezi, hol van most, a nő pedig megmutatja, hová temette el. Kiásva az üveget, Kate elkezdi elolvasni a cetliket. Sun megállítja, arra hivatkozva, hogy az magánügy. A nő bevallja, azért csinálja ezt, mert nem tudott elbúcsúzni Sawyertől. Kate aztán a homokra pillant, és szól Sunnak, nézzen oda. A jegygyűrű ott fekszik a földön, a nő pedig, miközben ujjára húzza, örömében sírni kezd. A sziget belsejében Jin, Michael és Sawyer a farokrész túlélőinek bunkerének egyik felében vannak, a többiek a másikban tanácskoznak. Michael megnyugtatja Jint, mert szerinte Sun biztosan jól van. Ana Lucia közli velük, hogy elmennek oda, ahonnan Sawyerék jöttek, és hosszú útra készüljenek. A bunkerből kilépve Sawyer azt javasolja Michaelnak, szökjenek meg, ám az afroamerikai ki akarja deríteni, mi történt a többiekkel. Ana Lucia kiadja az utasításokat: párokban gyűjtsenek élelmet. Cindyt Ekóval, Libbyt Michaellel teszi egy csapatba, míg ő és Bernard horgásznak. Jin velük akar menni, Sawyer pedig megerősíti őket, hogy a koreai férfi nagyon jó halász. A nő végül megengedi, hogy velük tartson. A tengerparton Ana és Bernard hálóval próbálnak halászni, de Jin nem segít nekik, hanem egy tengeri sün segítségével beetet, majd nagyon sok halat fog ki. Michael és Libby gyümölcsöt próbálnak gyűjteni, de nem járnak sikerrel. A nő elnézést kér, mert bedobták őt és a barátait a verembe. A férfi azonban Sawyert nem tartja a barátjának. Megkérdezi, miért tették be őket a gödörbe, a nő azt válaszolja, félelemből, és azért, mert gondjaik vannak a bizalommal. Michael nem érti, miért nem szednek gyümölcsöt a másik oldalon lévő fákról, Libby szerint viszont oda nem mehetnek, mert „»ők« onnan jönnek”. Eközben Jin, Ana Lucia, Cindy és Bernard a hallal foglalkozik, miközben Sawyer pihen. Ekkor egy kés áll egy Sawyer feje melletti fadarabba. A fegyvert Mr. Eko állította oda, aki szerint biztonságosabb ezzel az utazás. Bemutatkozik neki, majd rögtön egy gúnynevet is kap tőle: Mr. Ed. Libby futva tér vissza a táborba, és elárulja, Michael berohant a dzsungelbe. Jin biztos benne, hogy Waltért indult. Meg szeretné keresni, de Ana Lucia el akar indulni. Sawyer egyértelművé teszi, ő sem megy Michael után, így Jinnek egyedül kéne elindulnia, ám Eko némi kakaskodás után felajánlja segítségét, ezért ketten erednek Michael nyomába, míg a többiek a tábor felé tartanak. Útközben Eko meg akarja állítani Jint, aki azonban továbbmegy, és felökleli egy vaddisznó, így legurul egy holttest mellé. „Goodwinnak hívták” - mondja Eko. „Többiek?” - kérdi Jin, Eko pedig bólint. Eko rámutat Jin gyűrűjére, és megkérdi, nős-e. Miután megtudja, hogy igen, a nevéről érdeklődik. A koreai elárulja, hogy Sunnak hívják. Aztán arra kíváncsi, a gépen vele utazott-e. Jin fejével igent int. A férfi aztán lábnyomokat talál, melyekről azt hiszi, Michaeléi. Eko meghallja, hogy jön valaki, ezért elbújnak. A bokrok közül látják, hogy egy csapat ember majdnem teljes csendben átvonul előttük. Csak a Többiek lábát látják térdtől lefelé, és azt, hogy mezítláb vannak és sárosak, és az utolsó, egy gyerek a játékmackóját húzza maga után. Ezek után Jin vissza akarja küldeni Ekót, az azonban azt mondja, együtt kell maradniuk. Sawyer az út közben elfárad, ezért leül. Ana biztosítja afelől, hogy ha hátráltatja őket, hátrahagyják. A férfi megkérdezi, akkor hogyan találja meg a tábort. A nő azt válaszolja, megkerülik a szigetet, és Eko úgyis visszajön. Ezután flörtölni kezdenek, és szarkasztikus kérdéseket tesznek fel egymásnak. Sawyer megkérdezi, férjnél van-e. A nő azt feleli, nem, majd arra kíváncsi, a férfi meleg-e. Sawyer ezt viccesnek nevezi, majd továbbmegy. Jin végül megtalálja Michaelt, aki egy vízesénél kiáltozza fia nevét. Michael megpróbálja meggyőzni a koreait, hogy forduljon vissza. Megjelenik Eko, de hiába akarja rábeszélni, menjen vissza velük, nem hallgat rá. Jin azt mondja neki angolul: „Megtalálod Waltot”. Végül ez bírja rá Michaelt, hogy egy időre feladja a keresését. Rugonfalvi Kiss István Rugonfalvi Kiss István (Csíkgyimes, 1881. január 14. – Biharkeresztes, 1957. április 9.) a debreceni egyetem történelmi intézetének egykori oktatója és igazgatója, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja. Életpályája Az udvarhelyszéki Rugonfalváról eredő tekintélyes primori család leszármazottja. Édesapja Kiss Ferenc pénzügyőrtiszt, édesanyja Bálint Júlia volt. Az elemi iskolát Csíkszentgyörgyön végezte, majd a székelykeresztúri unitárius és a székelyudvarhelyi református gimnáziumba járt. Tizenhat éves korában édesapja meghalt, ezért a család visszaköltözött az ősi fészekbe, Rugonfalvára. Hogy tanulmányait folytatni tudja, tanítványokat vállalt. 1898-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karára, latin–történelem szakra. Ezzel párhuzamosan két évig jogot is hallgatott, mert érdekelte a magyar jogtörténet. A Rugonfalvi Kiss família tulajdonában volt egy 1676-ban, Lőcsén kiadott nyomtatvány, amely Balassi Bálint és Rimay János verseit tartalmazta. 1901-ben erről a kötetről írta első tudományos közleményét. A tanulmányra felfigyelt báró Radvánszky Béla koronaőr, a kor neves történésze, aki meghívta magához sajókazai kastélyába, hogy rendezze a család gazdag könyvtárát és oklevéltárát. 1904-ben sikerrel védte meg bölcsészdoktori diplomáját, melynek megszerzése után „egyéves önkéntesként” a békéscsabai 101-es közös gyalogezredhez vonult be. Az ezred egyik zászlóalját Bécsbe vezényelték. Itt szabad idejében különleges parancsnoki engedéllyel levéltári kutatásokat folytatott. A Helytartótanács I. Ferdinánd korában című művét még Sajókazán kezdte írni, de csak katonai szolgálata alatt fejezte be. Sajókazán ismerkedett meg a Radvánszky család háziorvosának leányával, Fábri Jolánnal, akit 1907-ben feleségül is vett. E házasságból két fia született, István és András. A család ekkor már Győrben élt, mert Rugonfalvi Kiss István elnyerte Győr vármegye főlevéltárosi tisztét. A Győrben töltött négy esztendő alatt több mint harminc tanulmányt írt. Itt készült el kétkötetes műve, az 1909-ben kiadott Az utolsó nemesi felkelés, mely a győri csatát és annak előzményeit mutatja be. 1911-ben a Debreceni Református Kollégiumban a teológiai és a jogi kar mellé életre hívták a bölcsészfakultást is. Rugonfalvi Kiss István megpályázta és elnyerte az új, a Magyar Történeti Tanszékre meghirdetett állást. 1914-ben a Református Kollégiumból létrehozták az állami Gróf Tisza István Tudományegyetemet. Az új intézmény oktatói közé átvette Rugonfalvi Kiss Istvánt is. A világháborús mozgósítás miatt tartalékos főhadnagyként be kellett vonulnia. 1916-os felmentéséig két évet szolgált az orosz, majd az olasz fronton. Az összeomlás után a Debrecenben élő székelyek és a hozzájuk csatlakozó menekültek megalakították a Székely Nemzeti Tanácsot. Elnökükké Rugonfalvi Kiss Istvánt választották. Amikor 1918. december elején Marosvásárhelyen összehívták a székely nemzetgyűlést, Kiss István az ő képviseletükben szólalt fel. Nagy hatású beszédében fegyveres ellenállásra biztatott. Részt vett a Székely Hadosztály első alakulatainak a megszervezésében is. Amikor 1919 januárjában a Székely Hadosztály áttette székhelyét Debrecenbe, Rugonfalvi Kiss István toborzókörútra indult és sikerrel közvetített a hadosztály iránt bizalmatlan Károlyi kormányzat, és a harcoló alakulat között. Sikerült Böhm Vilmos hadügyminisztert meggyőznie a keleti védelmi vonal megerősítésének szükségességéről, és a hadosztály számára pénzt és fegyvert szereznie. 1919. március 2-án Szatmárnémetiben Károlyi Mihály több kormánytaggal együtt megtekintette a székelyek harckészségét. Ezt a Károlyit árulónak tartó székely katonák arra akarták felhasználni, hogy az ország vezetőit elfogják, de az akciót sikerült Rugonfalvi Kiss Istvánnak személyes fellépésével megakadályoznia. Kun Béla hatalomra kerülése után azonban 1919. március 30-án a románok előtti fegyverletétel mellett érvelt. Mivel ő őrizte a Székely Hadosztály pénzalapját, mintegy harmincmillió koronát, a megszálló hatóságok megpróbálták elfogni, de sikerült időben átszöknie a Nemzeti Hadsereg által ellenőrzött területre. A Horthy-féle konszolidáció után visszatért a debreceni egyetemre, ahol a Magyar Történeti Tanszék vezetőjeként és a bölcsészettudományi kar dékánjaként vett részt az egyetemi élet újraindításában. Még egyetemi hallgatóként ismerkedett meg Szekfű Gyulával, ám később a közöttük fellángoló szakmai viták nem egyszer elkeseredett személyeskedésbe torkolltak. Az első összecsapásuk tárgya Szekfű Gyulának A száműzött Rákóczi című, botrányt kavaró tanulmánya volt. 1929-ben ismét hevesen egymásnak feszültek, amikor megjelent Szekfű Gyula Bethlen Gábor című tanulmánya. A két kiváló történésznek eltérő volt a véleménye Bethlen Gábor személyiségéről és történelmi jelentőségéről. Kiss István a saját költségén kiadott, az Átértékelt Bethlen Gábor című nagylélegzetű tanulmányában válaszolt ellenfelének. A harmincas évektől egyre inkább szülőföldje, Erdély került érdeklődésének homlokterébe. Ebben az alkotói korszakában született meg a legismertebb vállalkozása, A nemes székely nemzet képe című műve. A front közeledtével a már nyugállományba helyezett professzor Debrecenből Budapestre menekült. A főváros ostromát szerencsésen túlélte, ám ugyanakkor kéziratainak jelentős része a bombázások során megsemmisült. A háború után az őt ért vádak ellen volt kénytelen védekezni. Az ellene kibontakozó hisztériában valószínűleg része volt az új hatalommal megalkuvó, magának befolyást, jó pozíciót biztosító Szekfű Gyulának is. Sorsát végleg az pecsételte meg, hogy visszautasította a történészszakma egyik új irányítója, Molnár Erik együttműködési ajánlatát. Két koncepciós per is indult ellene, majd többszöri tárgyalás után a büntetőtanács az idős történészt börtönbüntetésre ítélte. A szegedi Csillag börtönből csak súlyos betegség árán szabadulhatott. Családja ekkor már Biharkeresztesen élt. Szabadulása után ide tért meg, ahol haláláig élt. Debrecenben temették el. Munkássága Stúdiumai átölelték a jog- és alkotmánytörténetet, a hivataltörténetet, foglalkozott heraldikával és genealógiával, valamint a magyar és azon belül a székely társadalom történeti változásaival, irodalomtörténeti kérdésekkel és politológiával is. Művei A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveles könyve . Budapest, 1908. Kiadatlan kéziratai, a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Kézirattára, Rugonfalvi Kiss István iratai. Ms. 146. Hadikfalva Hadikfalva (Dornești) település Romániában, Bukovinában, Suceava megyében. Története Hadikfalva magyar telepesközség, melyet 1764-ben Ezemberg császári tábornok alapított a székely határőrvidék szervezésekor Moldvába menekültekből. A faluba megalapításakor 40 család érkezett, akik falujukat Hadik András grófról, a magyarság pártfogójáról nevezték el Hadikfalvának, aki II. Józseftől letelepedési mentességet szerzett a falunak. 1786-ban Hadikfalvának már 685 lakója volt. 1930-as népszámláláskor 4934 lakosa volt, melyből 4530 magyar volt és ebből 4693+34 volt katolikus. A 2002-es népszámláláskor 4365 lakosából 1 magyar, 4348 román, 162 cigány, 6 ukrán, 5 német és egyéb lakosa volt . Ebből 3649 ortodox, 68 római katolikus, 11 görögkatolikus, 4 evangélikus és egyéb volt. Híres emberek Itt született 1940 . június 24 -én Tamás Menyhért író, költő, műfordító. Dubrovnik Dubrovnik, régi magyar nevén Raguza (latinul: Rausium később Ragusium, olaszul: Ragusa), város és kikötő Horvátországban, az ország legdélibb részén, az Adria partján. Dubrovnik-Neretva megye székhelye, lakosainak száma 43 728. Az Adria gyöngyének nevezett várost korábban a Délszláv Athénnek is titulálták. A középkorban a tengeri kereskedelem egyik központja, a sokáig a Velencei Köztársasággal is rivalizáló Raguzai Köztársaság székhelye volt. Virágkorát a 15. és 16. században élte, amikor 40 000 lakosával Európa legnagyobb városai közé tartozott. I. Lajos magyar király 1358-ban megszerezte Velencétől, és egészen 1526-ig a magyar korona tulajdona volt. Jelentős magyar emlék, hogy a város kolostoraiban őrzik Szent István király állkapcsát és koponyadarabját, illetve Szent László jobbját. A város a horvát művészet, a nyelv és irodalom egyik legjelentősebb központja, sok neves költő, író, festőművész és tudós lakhelye. Központja 1979 óta a Kulturális Világörökség része. A dubrovniki repülőtér az ország harmadik legnagyobb utasforgalmú repülőtere évi mintegy kétmillió utassal. A város védőszentje Szent Balázs (Sveti Vlaho), akinek szobrai szerte a városban megtalálhatók. Szent Balázs hasonlóan fontos, mint Velence számára Márk evangélista, így a város legnagyobb templomát is róla nevezték el. Szent Balázs napját (február 3.) a városlakók fesztivállal ünnepelik. Ez már a Raguzai Köztársaságban is ünnep volt, amin mindenki részt vett. Ezen a napon a fegyencek, a száműzöttek és az áttértek két nappal az ünnepség előtt és után szabadon közlekedhettek a városban, de ha senki sem ismerte fel őket, akkor a szabadságjogot kibővítették egy-egy héttel az ünnepség előtt és után is. A fesztiválra az egész országból érkeznek a városba turisták és távoli rokonok. Ilyenkor a helyiek népviseletbe öltöznek, és különböző kulturális programokat állítanak össze. Nevének eredete A város a 7. században alakult ki a dalmát tengerparton. A településhez közeli Epidaurumból menekülők alapították a Rausius sziklazátonyon, neve Laus volt. A Ragusa elnevezést a Lau szóból eredeztetik, ami ógörögül meredeket jelent. Más elképzelés szerint a lava vagy lau, ami görögül sziklát jelent, a laus latinul lejtőt, szakadékot jelent, és ezekből eredeztethető az elnevezése. Az biztos, hogy ez a korai településnév és a sziklazátony, melyre épült, adta az alapját a város további elnevezéseinek: Laus → Lausium → Rausium → Ragusium → Ragusa. Dubrovnik a szláv dub (= tölgy) főnévből származik A dubrovnikiak szó először Kulin bán levelében szerepel 1189-ben, a város neve pedig 1215-ben kelt levélben olvasható, amely Stefan szerb ispáné volt. Későbbről is maradtak fent különböző írások, amelyben szerepel a Dubrovnik szó. Miletius a 11. században ír arról, hogy Ragusa szláv neve Dubrovnik, a Dubravi szó után, amely a dubrava, azaz tölgyes szóból ered. Fekvése A Neretva folyó deltavidékén kívül a Dubrovnik-Neretva tartományhoz tartozik még az a keskeny partvidék is, amelyet egy hegylánc a szárazföldi belső területektől elválaszt. A Dinári-hegységnek ez a hegyláncolata három hegysorrá ágazik el, melynek bércei a külső területekről is jól láthatók. Ezeknek a hegyláncoknak a csúcsai képeznek természetes határt a partvidék és a szárazföldbeli, ott elhelyezkedő Hercegovina között, antropogeográfiai és klimatikus határt is képezve az Adria-part és a szárazföld belső területei között. A terület északnyugati részén a Pelješac-félsziget parti sávja, Ston partszűkülete, és az igen keskeny, a Dubrovačka-folyó öbléig nyúló dubrovniki partszakasz található. A várostól keletre a Župa Dubrovačka partrész helyezkedik el egy öböllel. Majd Cavtat városkától délkeletre a valamivel szélesebb Konavle-i parti sáv található. Egészen délkeleten látható a horvát tengerpart legdélebbi pontjaként a Pevlaka-félsziget, a Boka-öblöt körülölelő Ostro hegyvonulattal. A Dubrovik-Neretva tartomány partvonal-szakasza előtt számtalan sziget található. Ezeket nyugaton a Korčula, a Lastovo és a Mljet-sziget vezeti be. A Neretva-torkolat és kifejezetten Korčula szigete – amely részek jelenleg is a tartományhoz tartoznak – a mintegy 1375 km²-es területükkel a hajdanvolt Raguzai Köztársaság, a Földközi-tenger e kicsi, de jelentős kalmár-köztársaságának ahhoz a területéhez tartoztak, amelyen a Kelet kalmárútvonalai a nyugatiakkal találkoztak, s a Földközi-tenger térségének azon félreesőnek ítélt területének számított, amely pedig – főként a 14–17. századok során – igen nagy jelentőséggel bírt. Ezek a települések alkották a „Dubrovniki Városállam” magját, vagyis a „Raguzai Köztársaság”-ot. Dubrovnik, mint város is, jelentős helyen van. A város előtt terül el a Lokrum-sziget, a keleti Adria szigetei között legutolsóként. Dubrovniktól délkeletre az Otrantói-szoroson át nyílik ki a nagy Földközi-tenger – és ezen át tovább az óceán is. Az északnyugati irányban a part hosszában a számtalan szigetképződmény az uralkodó. Ezek védett tengersávot hoztak létre, amelyen jól lehet közlekedni vitorlás hajókkal. Dubrovnik közvetlen közelében van a Dinári-hegység, a karavánkereskedelem számára kedvező adottságú hegyi hágóival. Az ezen a helyen létrejött település tulajdonképpen eleve kereskedővárosnak rendeltetett, természetes védőháttérrel, a szomszédos földrajzi térségtől és geopolitikai területektől, eseményektől védetten. Éghajlat Dubrovniknak a mediterrán (Köppen klímarendszere szerinti „Csa klíma”) és a nedves szubtrópusi (Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”) éghajlati öv határán fekszik. Az évi középhőmérséklet 16,4 °C. Egy évben több mint 250 napon át süt a Nap. A hó ritka, a csapadék főleg télen esik. A tenger sótartalma 3,8%. Története A település keletkezésének története részben legendás elemeket is tartalmaz, valószínű azonban, hogy a város keletkezése kapcsolatba hozható az Epidaurum (mai nevén Cavtat) nevű római város 7. századbeli pusztulásával. Epidaurum régi település, valószínűleg korai görög kolónia volt, erről azonban nincsenek szilárd bizonyítékok. A város már a rómaiak korában is jelentős település és fontos cserekereskedelmi hely volt. A 4. században egy erős földrengés komoly pusztítást végzett, és jelentős részei a tengerbe süllyedtek. Az avar szövetségben támadó szlávok Epidaurumot lerombolták, életben maradt lakói a Laus nevű sziklasziget erdőibe menekültek. Laus vagy Lava görögül sziklát, latinul lejtőt, szakadékot (szurdokot) jelent, és olyan szigetre vonatkozik, amelynek a tenger felőli meredek oldalát számtalan szirt alkotja. A középkorban A sziget és a szárazföld között szűk tengerszoros nyúlt el oly módon, hogy a szigeten létesített települést a tenger és a szárazföld felől is védte. A menekültek érkezését megelőzően a sziget bizonyára már lakott volt, ezért népessége jócskán megnövekedett. A legújabb archeológiai kutatások és különösen Dubrovnik korai, 7. századi házainak feltárása alapján úgy tűnik, hogy – Velence és Split alapításához hasonlóan ezt a várost is menekültek alapították. Közben Raguzánál a tengerszoros és az öböl szárazföldi partszakaszaira horvát népesség is települt, ez a hely a környező erdőségektől a Dubrovnik (dubrava=tölgyes) nevet kapta. Idővel állandósult a két település közti közlekedés (érintkezés), és megkezdődött a szárazföldi horvát lakosság és a szigeten lakó római népesség keveredése, egybeolvadása. A mai város tehát két kisváros, Laus és Dubrava egyesítésével keletkezett. A város a Ragusa, avagy Ragusium nevet kapta, és alapításától kezdve a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt. A dubrovniki katedrális renoválásakor derült ki, hogy már a 7. században is állt ott egy templom. Első említése 850-ből való. A 9. században már fejlett municipium, olyan erős bástyákkal, védművekkel, hogy a szaracénok 15 hónapos körülzárásának is ellen tudott állni. A védelemben Bizánc hadihajói is segítséget nyújtottak. A dubrovniki érsekséget a 10. században alapították. A 10–11. század során a szárazföld és a sziget közti keskeny tengeröböl áradások következtében lassan eliszaposodott, sőt a 11. század végére teljesen fel is töltődött. Ott, ahol a sziget és a szárazföld összekapcsolódott, manapság Dubrovnik legszélesebb és legismertebb utcája, a Stradun található. Végül a 12. század során a két település teljesen egybefolyt, és egy olyan közös védőműrendszert létesítettek, amely mindkét településrészt körülfogta. Végül a 13. században ehhez az északi előváros is csatlakozott. Szabályozták az utcahálózatot, és ezzel a város felvette a jelenlegi formáját és szerkezetét. Magának a Dubrovnik névnek az első említése 1189-ből, a boszniai Kulin bán egyik okiratában szerepel. Ebben a bán kereskedelmi privilégiumot adományozott Dubrovniknak. Ezen kívül Dubrovnik neve megjelenik Pfaffen Dulkjanin 12. századi krónikájában is. Ebben írója azt a tényt közli, hogy a Laus-szigeti római lakosság a horvát nemzeti többség keretei közti izoláltsága még mindig megvan, és megemlíti, hogy a településegyesítési folyamatot fel kellene gyorsítani név-összevonással, hogy a rómaiak a bizánci „Themetes Dalmatien” más területeihez hasonlóan asszimilálódjanak. A 14. században a horvátosítási folyamat már befejeződött. Ennek lett az eredménye az, hogy a városban rövidesen virágzó horvát nyelvű irodalmi tevékenység jött létre. 1032-ben az arabok elleni háborúban a dubrovniki hajók a bizánci flottához csatlakoztak. 1153-ban Al-Idríszi arab szerző azt írja, hogy a korabeli Horvátország területének legjelentősebb városa Raguza (ekkoriban inkább a Raguza/Ragusinum elnevezést használták), Dubrovniknak sok hajója van, amelyek távoli tengeri utazásokat hajtanak végre. Dubrovnik és Pisa 1169-ben a Bizánc és Pisa közötti mediterrán térségben való tengeri kereskedelemről kötöttek szerződést, a 12. század végéig pedig már számos adriai várossal volt kereskedelmi szerződése, köztük Molfetta, Ravenna, Fano, Ancona, Monopoli, Bari, Termoli, Rovinj és Kotor városaival. Különösen fontosak voltak azok a közbenjárási (együttműködési) szerződések, amelyeket Dubrovnik szárazföldi szomszédjaival kötött, így Boszniával és Szerbiával. Nemsokára Dubrovnik lett a balkáni kereskedők legfontosabb árucsere-helyszíne. Dubrovnik sok vonatkozásban egyre inkább Velence vetélytársává kezdett válni, ezért a Serenissima (Velencei Köztársaság hivatalnoki rendszere) mindent megtett annak érdekében, hogy konkurensét elnyomja. A köztársaság megalakulásáig 1204-ben a keresztesek által elfoglalt Konstantinápoly, vagyis Bizánc nem tudott védelmet nyújtani, így a város kénytelen volt Velence fennhatóságát elismerni, ettől kezdve mintegy 150 éven át Velence irányítása alá tartozott. A hatalmas, de távoli Signoriát Velencéből küldött bizalmi személy, a rektor képviselte. Ekkor vezették be a velencei intézményeket, alakult meg a minden nemest magában foglaló Nagytanács, és a rektor nevében kormányzó Kistanács. Dubrovniknak Velence által kijelölt rektort és püspököt kellett vállalnia, Velence nevezte meg a Nagytanács tagjait, és mindent elkövetett, hogy a várost ellenőrzése alatt tarthassa. A 13. század folyamán Dubrovnik sokszor akart kiszabadulni Velence fennhatósága alól, a városlakók három alkalommal is fellázadtak, hogy kivívják szabadságukat. Egyúttal a polgárokra vonatkozó, a városi élet szabályozását szolgáló rendeletek kibocsátása is fontos volt. Ebben az időben Dubrovnik lakossága szociálisan differenciált (köznép, a hajótulajdonos és a kereskedő patrícius-nemesség, a környékhez tartozó földbirtokos- és a vegyes nemesség), s ekkortól említhető egy, az agrárvidéken regnáló nemesi réteg is. A nemesség a város minden hivatali helyét kisajátította magának, ezzel a város a Földközi-tenger medencéjének tipikus nemesi köztársasági formáját vette fel. A Velencei Köztársaság idején a város autonóm volt. Megválaszthatta kis- és nagytanácsát, szenátusát és más vezetőket. A közösség 1272-ben alapszabályzatot fogadott el. A város ekkor Boszniával is kereskedett. A város kereskedelme – ugyan Velence elől titkoltan – a 13. században erőteljesen fejlődött. A század folyamán az olasz és horvát parti városok és területek közt (mint Epirusz és Albánia) szerződéseket, kereskedelmi megállapodásokat kötöttek, a kereskedelmi kapcsolataikat Szíriáig és Észak-Afrikáig is kiterjesztették. Dubrovnik kikötőjében egyre több idegen hajó horgonyzott, és a dubrovniki kereskedők is béreltek idegen hajókat, hogy a növekvő árukereslet szállításait ki tudják elégíteni. A velencei fennhatóság korszakában a virágzó földközi-tengeri kereskedelmi forgalmában háttérbe szorított Dubrovnik egyre fontosabbá vált. A várost ekkor gazdag nemesek, kereskedők, írók, parasztok lakták. A nemesek alkották a város vezetőrétegét. A 13. században a dubrovniki kormányzás már a szomszéd vidékekre is kiterjedt, nemcsak a városra. 1333-ban Lastovo is csatlakozott a városhoz, ezzel megalakult a Dubrovniki Köztársaság. A stoni csatában a szerbek átengedték a félszigetet a Köztársaságnak. 1345-ben már Mljet szigete is a dubrovniki kormányzat alá tartozott. Ston fontos stratégiai pont volt Dubrovnik számára, mert innen ellenőrizhette a Mljeti-csatorna forgalmát. Raguzai Köztársaság 1358-ban a zárai békével a Magyar Királyság része lett. Hűbérura és királya Nagy Lajos lett, de a Raguzai Köztársaság mindvégig bizonyos önállóságot élvezett, a legtöbb ügyben a király nélkül is dönthettek. A korábbi „Comunitas Ragusina” címet mostantól „Respublica Ragusina” váltotta fel. A köztársaság 168 évig tartozott magyar fennhatóság alá, és ez olyan rövid periódus volt, amikor a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között a Szent Koronához történő tartozás nem volt gátja a városállam fejlődésének. A fennhatóság elismerésének jeléül harminc gálya kiállítására kötelezték magukat, 500 aranyforintot fizettek Mátyás királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket tartottak. Erről az időszakról Hegedűs István így ír: Az oszmánok balkáni uralma idején a kereskedelem, a hajózás és a hajóépítés a köztársaság legfontosabb gazdasági ágainak számított. A dubrovniki hajóépítés világszerte ismert volt („hajóépítés dubrovniki módra”). A 16. század közepén több mint 180 nagy hajója 36 000 kocsirakománynak megfelelő hajótérrel rendelkezett. 1667-ben hatalmas földrengés rázta meg a várost, de hamar újjáépítették. A 19. századtól napjainkig 1808. január 31-én Auguste Frédéric Louis Viesse de Marmont marsall megszüntette a Raguzai Köztársaságot, és a francia Illír tartományhoz csatolta. A várossal szemközti Lokrum sziget csúcsán a Napóleon-kori francia erőd romjai ma is láthatók. 1813-ban Điva Natalija Dubrovčani felkelést robbantott ki a szabadságért, de az osztrák hadsereg leverte és bevonult a városba. 1815-ben a Bécsi Kongresszus Dubrovnikot a Habsburg Birodalomhoz csatolta, és 1918-ig osztrák uralom alatt maradt. Az első világháború végén, 1918. december 1-jén, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A várost és környékét egy körzetbe sorolták és Dubrovnikot tették meg központtá. 1941-ben a horvát állam része lett, majd olasz megszállás alá került. Az olaszországi fegyverszünet után a németek vonultak be. A városban is működött egy partizáncsoport, emiatt a fasiszták sorozatosan terrorizálták a város lakóit. 1944 őszén a fasiszták kiűzése után felszabadult a környék és kommunista irányítás alá került. A kommunisták 109 civilt öltek meg. A város a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1951. február 20-án egy 1,9 kilogrammos meteorit zuhant le Molunatun, amit „dubrovniki meteorit”-nak neveztek el. 1990-ben a horvátországi többpárti választáson a legtöbb szavazatot a HDZ szerezte meg. Ekkoriban a város lakossága 70 ezer fő volt, amiből 58 ezer horvát és 4500 szerb volt. Az 1991-ben tartott népszavazáson a választók többsége a horvát függetlenségre szavazott. A város sokat szenvedett a délszláv háborúban is, 1991 októberétől 1992 májusáig lőtték a szerb és montenegrói csapatok, akik a belváros műemlékeit sem kímélték. A háború után a megrongálódott épületeket az UNESCO segítségével állították helyre. 2007 nyarán hatalmas tűzvész pusztított a régióban. Dubrovnikot nehezen tudták megvédeni, és néhány peremvidékén sok kár keletkezett. Lakosság Napjainkra a város lakóinak döntő többsége horvátnak vallja magát. A 14 évszázados múltra visszatekintő városban a délszláv dominanciát azonban más nemzetek is színesítették. Már alapítói is nagy valószínűséggel a rómaiak leszármazottai voltak, és nyelvük az újlatin nyelvek közé sorolt, mára már kihalt dalmát nyelv volt. Az évszázadok során, ahogy változott a gazdasági és politikai környezet, úgy érték lakóit a domináns délszláv mellett görög, velencei, magyar, arab, török, zsidó, albán és olasz hatások. A dalmát nyelv raguzai nyelvjárása a 16. századra kihalt, és átvette helyét az olasz nyelv, majd a 19. századtól a horvát nyelv lett a városban a meghatározó. Zsidóság a városban Durazzóból érkező zsidó kereskedőkről a város 1368-ban keltezett forrása számolt be. A zsidók 1492. évi spanyolországi kiűzetése után a város több hullámban sok menekülőnek adott otthont, hasonlóan a többi balkáni kereskedővároshoz. Az itt élő zsidó kereskedők a selyem-, gyapjú-, bőr- és fűszerkereskedelemben vettek részt. A zsinagóga 1532-től állt szolgálatban, a zsidó temető 1612-től 1910-ig volt használatban. A városban gettó is létesült, de a fokozatos atrocitások mellett is gyarapodott a közösség létszáma. A 18. században a város 6000 lakójából 218 volt zsidó vallású. A teljes emancipációt a közösség 1873-ban érte el. A hitközség tagjainak száma az első világháborút követően egyre jobban csökkent. A második világháború üldöztetéseit itt is megszenvedték, hiszen a megmaradottak jelentős része emigrált és 1969-re csak 69 fő maradt a városban. Zsinagógája mindezek ellenére működött, és a dubrovniki rabbi volt felelős a dél-dalmát, a montenegrói és a hercegovinai térségért. Az 1991–92-es tüzérségi támadás miatti tűzvész megrongálta a zsinagóga tetejét. A helyreállítás után a zsinagóga múzeumként üzemel, az itt élő kicsiny zsidó közösség egyébként a zágrábi hitközséghez tartozik. 2001-es népszámlálás A 2001-es népszámlálás szerint 43 770 lakosa van a városnak. Ebből: horvát : 38 690 (88,39%) szerb : 1426 (3,26%) bosnyák : 1387 (3,17%) montenegrói : 242 (0,55%) ismeretlen: 853 (1,95%) A lakosok 96,49%-a (42 232 fő) anyanyelvként a horvátot jelölte meg. A lakosság vallási megoszlás szerint: római katolikus: 37 015 (84,57%) muzulmán: 2310 (5,28%) ortodox: 1697 (3,88%) ismeretlen: 1430 (3,27%) ateista: 935 (2,14%) Közigazgatás A várost nyolc városrész alkotja: Ploče-Iza Grada, Grad, Pile-Kono, Lapad, Montovjerna, Gruž, Komolac, Mokošica A város vezetése a városi tanácsból, a polgármesterből és a városi elöljáróságból áll. A polgármester 2010-ben Andro Vlahušić. A városi elöljáróság kilenc részlegből áll, a városi tanács pedig 25 tagból. A tanács elnöke Olga Muratti. Dubrovnik község Dubrovnik községhez az alábbi 32 település tartozik: Konzulátusok A városban öt konzulátus működik: Belgium Dánia Hollandia Ausztria Egyesült Királyság Gazdaság Dubrovnik már a 11. században kereskedelmi központ volt. A fő megélhetés a hajóépítés, a kereskedelem, a halászat volt évszázadokig, az utóbbi időkben pedig a turizmus. A kereskedelem bányászati, mezőgazdasági és állattenyésztési termékeket foglal magában. A környéken levő konyhasó előállítás is jelentős kereskedelmi tétel. A 16. században a városnak 180 hajója volt. Dubrovniki hajók szelték át a Földközi-tengert és eljutottak Angliába és Észak-Amerikába is. A városban több ismert cég is működik: például az „Atlantska Plovidba” (tengeri szállítás), a „Hotel Dubrovnik Palace” (turizmus). Látnivalók A város védőszentje Szent Balázs (Sveti Vlaho), akinek szobrai szerte a városban megtalálhatók. Szent Balázs hasonló fontosságú, mint Márk evangélista Velence számára, a város legnagyobb templomát is róla nevezték el. A város számos régi épülettel dicsekedhet, de itt található a Trsteno Arborétum, a világ legrégibb arborétuma, melynek története 1492-nél korábbra nyúlik vissza. Dubrovnik büszkélkedhet a világ harmadik legrégibb apotékájával, amely 1317 előtt épült, és még ma is működik a Testvérkék templomában. A Dubrovniki öbölben található a 72 hektáros, fával borított Lokrum sziget, ahol a legenda szerint Oroszlánszívű Richárd is kikötött, miután 1192-ben hajótörést szenvedett. A szigeten egy erőd, egy botanikus kert, egy kolostor és egy nudistastrand is található. Dubrovnik említésre került több népszerű filmben és színdarabban. Például a Michael Caine főszereplésével készült 20 000 mérföld a tenger alatt című film egyik szereplője Dubrovnikról álmodozott, bár csak helyi legendákból és az irodalomból hallott róla. Városfal A városfalat a 13. és a 17. század között építették, 1940 méter hosszú és 25 méter magas. Vastagsága 4–6 méter, a tengernél 3 m körüli. Több erődöt is építettek hozzá. A Minčeta-erődöt 1319-ben fejezték be, majd 1464-ben bővítették. A Bokar-erőd a városfal nyugati oldalán van, csillagnak is hívják. 1461 és 1463 között építették. Itt tartják a nyári játékokat. A Szt. Iván-erőd a város délkeleti felén van, a 16. században építették. Lovrijenac-erőd a nyugati fal külső felén található egy 36 méteres sziklán, a 14. században építették. Revelin-erőd a város keleti felén fekszik és 1462-ben építették. A városba két kapun lehetett bejutni. A Pile kapu, vagyis a nyugati kapu és a Pločai kapu a város keleti végénél található, és a 15. században építették. A Pile kapu két részből áll: a belső gótikus, amely 1460-ban épült, és a külső reneszánsz kapu, amely 1537-ben. A középkorban itt volt a felvonóhíd. A városfalon belüli részt, az óvárost az UNESCO 1979-ben a kulturális világörökség részévé nyilvánította. Templomok és kolostorok Dubrovnik legnagyobb temploma a katedrális, amelyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. A dubrovniki katedrális 1713-ban épült egy földrengésben elpusztult 12. századi katedrális helyére, de a régészek 7. századi templom maradványait is megtalálták. A városban több templomot is a 14. században építettek: Szt. Klára-templom, zsinagóga, Ferences-kolostor és templom, Domonkos-kolostor és templom. A zsinagóga Európában a második legrégibb, illetve a világon az első szefárd zsinagóga, amit a Spanyolországból száműzött zsidók építettek. A Ferences-kolostor és templom a Strandunon keresztül érhető el. A Szt. Balázs-templomot 1706–15 között építették barokk stílusban. Szent Balázs több szobron, freskón is szerepel. A Szt. Megváltó-templomot 1520-ban, egy földrengés után, a városi tanács építette fogadalmi templomként, hálából a túlélők nevében és az áldozatok emlékére. Az 1667-es földrengést sértetlenül megúszta, és eredeti formája azóta sem változott. Reneszánsz stílusban épült. A Jezsuita-kolostor és a Szt. Ignác-templom barokk épületek a 18. századból. A helyiek csak jezsuitáknak nevezik az épületeket. 1725-ben végeztek a templom építésével, majd 1729-ben nyílt meg a lakosság számára. A Szt. József-templomot 1667-ben építették barokk stílusban. A Benedek-kolostort és templomot a 11. században építették, a legöregebb épületek közé tartoznak a városban. Korai romantikus stílusban építették. A Szt. Rókus-templom 16. századi reneszánsz templom. A Szt. Miklós-templomot a 13. században emelték román stílusban, de a dél-dalmáciai stílus elemeit is tartalmazza. Más felekezetűek is élnek a városban, akiknek templomuk van. A szerb ortodox hívők a Szt. Hír Szerb Ortodox Templomot használják, amelyet 1877-ben építettek, ikonjain a szent hír közlése (annuntiatio) látható. A muzulmánok a Mesdžidben, a Miho Pracat utcában levő iszlám épületben imádkoznak. A muzulmánok az 1878-as boszniai megszállás után érkeztek a városba. Paloták A hercegi udvar valamikor a Raguzai Köztársaság központja, ma múzeum. A másik ismert palota a Sponza-palota, amely gótikus-reneszánsz stílusban épült. Itt korábban bank és pénzverde volt. Skočibuha-palota Stay-palota (Polača utca 9–11.) – 1991-ben megsérült Isusović-Braichi-palota Ranjina-palota (braće Andrijića utca 10.) – gótikus-reneszánsz palota a 15. századból. Sorgo-palota (Držićeva poljana 3.) – 17. század végén építették. Pozza-palota (Od puča 1) – Barokk palota a 17. századból, ma luxushotel. Trifoni-Giorgi-palota (Od puča 17, Široka 5) Nyaralók Petar Sorgo-nyaraló Lapadán – 1472 és 1535 között gótikus-reneszánsz stílusban építették. Bona-Caboga-nyaraló Batahovinán – 16. században építették. Stay-nyaraló Batahovinán Resti-nyaraló Rožaton – A 16. század második felében építették. Klement Gozze-nyaraló Obuljenán – 1575 és 1581 között építették, romos állapotban van. Vice Skočibuhe-nyaraló Boninovon – 1938 és 1941 között helyreállították. Cerva-Pozza-nyaraló Gradacon- 16. század végén építették, a Pilai kapunál. Pozza-nyaraló Pilán Bona-Gradi-nyaraló Gružon – gótikus-reneszánsz nyaraló. Egyéb látnivalók Az Orlando-oszlop Orlando vitéz kőoszlopa. Hosszú ideig itt volt emléke egyedül a világon. Az oszlopon a szobra látható, amint egy kardot tart. Városi harangtorony vagy óratorony – először 1444-ben építették. A ma is látható tornyot 1929-ben emelték. Harangja eredeti, 2 tonnás. Boninovo temető volt a város főtemetője, azonban 2007-ben megtelt. Dubacon választották ki az új helyet. A város védőszentje Szent Balázs, akinek szobrai az egész városban láthatók. A helyiek büszkén emlegetik George Bernard Shaw -t, aki 1929 -ben ittjártakor azt mondta: „Ha látni akarod a földi paradicsomot, gyere el Dubrovnikba” . Dubrovnik mellett található a világ legrégibb arborétuma, a Trstenói arborétum, melyet 1492 előtt alapítottak. 300 fafajta van benne. 1991 -ben a háborúban a 80%-a leégett. Porporela városi fürdőhely az óvárosban. Lazareti a városfaltól 300 méterre keletre található épületegyüttes elnevezése. A Raguzai Köztársaság idején épült, és karanténnak használták. A Stradun, avagy Placa Dubrovnik 500 éves, 300 méter hosszú főutcája kávézókkal és üzletekkel, melyek megőrizték korabeli kinézetüket. A Stradun az egyetlen széles utca az óvárosban. 2010 nyara óta libegővel fel lehet jutni Srđ-re. Kultúra Fesztiválok Dubrovniki nyári játékok A Dubrovniki nyári játékok (Dubrovačke ljetne igre) fesztivált minden évben július 10. és augusztus 25. között rendezik meg, az elsőt 1949-ben rendezték meg. A játékokon reneszánsz és barokk stílusban adnak elő a zenei, drámai és táncos műsorokat. A csontváz-fesztiválon Marin Držić, Ivan Gundulić, Ivo Vojnović, William Shakespeare, Carlo Goldoni műveit, görög drámákat és komédiákat adnak elő. A zenei programokon a legjobb horvát előadók, zenekarok lépnek fel. A nyári játékokon operákat is előadnak. Szent Balázs Fesztivál Szent Balázs napja február 3-án van, amelyet a városlakók fesztivállal ünnepelnek meg. Ez már a Raguzai Köztársaságban is ünnep volt, amin mindenki részt vett. Ezen a napon a fegyencek, a száműzöttek és az áttértek két nappal az ünnepség előtt és után szabadon közlekedhettek a városban, de ha senki sem ismerte fel őket, akkor a szabadságjogot kibővítették egy héttel az ünnepség előttre és utánra is. A fesztiválra az egész országból érkeznek a városba turisták és távoli rokonok. Ilyenkor a helyiek népviseletbe öltöznek és különböző kulturális programokat állítanak össze. „Julian Rachlin és barátai” zenei fesztivál Ezt a fesztivált 2000 óta rendezik meg a hercegi udvarban, a nyár végén. A fesztiválon az ismert Julian Rachlin hegedűművész vendégeként meghívott híres zenészek lépnek fel. Libertas Filmfesztivál A Libertas Filmfesztivált 2005-ben rendezték meg első alkalommal. A dubrovniki filmeket mutatja be. Minden év nyár végén rendezik meg, a repertoárban játék- és dokumentumfilmek szerepelnek. A pályázati filmek a Dubravka díjért küzdenek. A zsűri a legjobb rövidfilmért, a legjobb játékfilmért, a legjobb dokumentumfilmért osztja ki a díjakat. Közönségdíjat is kiosztanak. A filmfesztivált a Marin Držić Színházban és a Jadran Nyári Színházban tartják meg. Dubrovniki Nemzetközi filmfesztivál A Dubrovnik International Film Festival (DIFF) egy nemzetközi filmfesztivál, amit 2003 óta rendeznek meg a városban. A zsűri ugyanazokat a kategóriákat jutalmazza, mint a Libertas filmfesztiválon, csak itt már külföldi filmek is versenyeznek. Karantén A Karantén kortárs színművészeti fesztivál 1997-ben került először megrendezésre az „Art Lazareti Műhely” szervezésében. Ez a fesztivál a kortárs művészeket gyűjti egybe, ahol saját munkáikból rendeznek kiállításokat. Ezenkívül alternatív multimédiás, táncos, zenei programok is várják az érdeklődőket. A kiállítók között helyi és külföldi művészek is vannak. Marin Držić Színház Dubrovnik fő színháza a híres helyi íróról elnevezett Marin Držić Színház. A színház repertoárjában a régi dubrovniki drámák, komédiák, kortárs előadók darabjai és sok más műfajú darab szerepel. A színházban rendezik a Dubrovniki Nyári Játékokat is. Az épületet 1865-ben építették. Irodalom Dubrovnik irodalma adta a horvát nyelv alapját. Az illírizmus a városban alakult ki. Ivan Gundulić későbbi helyi író fogalmazta meg a horvát irodalmi nyelv alapjait. A helyi irodalmi termékek nagy számban készültek és népszerűek voltak a lakosok között. Csak kevés mű maradt fenn, mert a nyomdász korszak előtt a szerelmes költemények kivételével nem jutottak el a szélesebb csoportokhoz a költemények. A nagy fellendülés a 16. században következett be a könyvnyomtatás időszakában. Ekkor Šiško Menčetić és Džore Držić írók volt a legismertebbek a városban. A verseik a Ranjinin zbornik-ban jelentek meg, amely kb. 820 verset tartalmazott, de nem maradtak fent. Ismert szerző volt még Mavro Vetranović, aki dalokat, hazafias verseket és drámákat is írt. Az egyik legismertebb dubrovniki irodalmár Marin Držić volt. Legismertebb művei a Dundo Maroje, Skup és a Novela od Stanca. Ebben az időben kezdett elterjedni a színház és állandó színtársulatok voltak a városban. A humanista-latin irodalmat a városban Ilija Crijević és Jakov Bunić képviselte. A 17. században élt Ivan Gundulić, aki az Osmanom eposszal vált ismertté. Továbbá vallási drámákat és pásztordrámákat is írt. Lásd még: Raguzai költők listája Múzeumok Kulturális-történeti Múzeum: a hercegi udvarban van. Történelmi tárgyak vannak kiállítva. Könyvtár, múzeumi bolt is található itt. Tengeri Múzeum: tengerrel kapcsolatos tárgyak vannak kiállítva. 1941 -ben alapították és a Szt. Iván-erődben található. Ugyanitt található a Tengeri és tengerparti Akvárium és Intézet. A 27 akváriumban halakat, kagylókat és korallokat és egyéb tengeri élőlényeket láthatunk. Régészeti Múzeum: történelem előtti időkből, ókorból valló tárgyakat állítanak ki. Található még a 13. századtól 1667 -ig numizmatikai és egyéb gyűjteményt. Néprajzi Múzeum: a helyi népviseleteket és a város története során fennmaradt fotókat tekinthetjük meg. Könyvtár is van. Kortárs Történeti Múzeum 1956 -ban alapították és időszaki kiállítások és könyvtár találhatók benne. Két emlékház van a városban. Ronald Brown-emlékház Ronald Brown életét mutatja be, míg Marin Držić-házban színházi gyűjtemény található. A városban több egyházi múzeum is van. A Domonkos-kolostor múzeumában iratok és kézírások gyűjteménye, dubrovniki festők képei vannak a 15–16. századból, sőt egy Tiziano kép is található itt 1550 -ből. A Ferences-kolostor múzeumában régi mesterek képeit, 1317 -es orvosi leltárt és arany eszközöket találunk. A Katedrális kincstárában arany és ezüst relikviákat őriznek. Például kereszteket, egyházi tárgyakat, Tiziano és Raffael festményt. A Zsinagóga Múzeumban tórát , zsidó emléktárgyakat lehet megtekinteni. Dubrovniki Szimfonikus Zenekar A zenekar a hagyományos dubrovniki zenét játssza: mind a Raguzai Köztársaság idejéből, mind napjainkból. Állandó szereplője a Dubrovniki Nyári Játékoknak is. A legtöbbet játszott művek a 18. századból valók, különösen Luka Sorkočević és Ivan Mane Jarnović műveiből játszanak. A hercegi udvarban és a Crijević-Pucić-villában is sok koncertet adnak. A nézők között belföldi és külföldi személyek is megtalálhatók. Közlekedés Dubrovniknak egy nemzetközi repülőtere van. 2010-re tervezik megépíteni az A1-es autópályát a városig. A városi buszvállalat a Libertas, amely a környékbeli falvakból is szállít utasokat. A városban 12 buszvonal van. Komolactól Vitaljináig terjed ki az elővárosi hálózata. Vasútja nincs a városnak. 1998–2002 között épült a dr. Franjo Tuđman híd, amely a város nyugati végén található. Ezzel a híddal gyorsabban érhető el a város. A dubrovniki repülőtér a várostól 15 kilométerre található, és egy terminálja van. Az 1996-os repülőbaleset 1996 áprilisában egy különleges személyek szállítására átalakított Boeing 737 típusú (IFO-21; US Air Force CT-43), sugárhajtású repülőgép, amely kiemelt fontosságú személyeket, többek között a dubrovniki amerikai nagykövetet szállította, az éjszakai órákban, valószínűleg a Dubrovnik fölötti erős vihar, valamint egyes műszerek hiánya (csupán 1 db INS rendszer működött a gép fedélzetén, a biztonságos 2 helyett), a pilóták hibája, pilóták által használt térkép (Jeppsen megközelítési térkép), valamint a város polgárháború által megrongált, korszerűtlen repülőtere miatt a város repülőteréhez közel lévő hegybe csapódott. A repülés során egy E-3 Sentry típusú légtérellenőrző repülőgép felszólította az útvonal megváltoztatására, amely megtörtént. Ennek oka az volt, hogy a repülőgép nagymértékben letért a repülési tervben megjelölt útvonalról, olyannyira, hogy a kijelölt légi útvonalat is elhagyta. A megközelítés során az első ADF irányadó jeleit sikeresen fogták, az általa sugárzott jelekből átadott irányt követték. A második adó jeleit is sikeresen fogták, irányra fordultak, azonban a megközelítési térkép hibája miatt a biztonságosnál alacsonyabb magasságon repültek. A repülőtér napjainkra ILS rendszerrel van felszerelve, a repülőtér színvonala száz százalékban nőtt. Magyar vonatkozás 2007 áprilisában Dubrovnikban emléktáblát avattak Szabó Lőrincnek, aki gyakran járt itt, és több emlékezetes verset írt (például Beszélgetés a tengerrel, Egy raguzai leanderhez stb.). Szent István király állkapcsát és koponyadarabját, illetve Szent László jobbját a városban őrzik. Szent László jobbját a Ferences kolostorban lehet megtekinteni, míg Szent István koponyacsontját a domonkos kolostorban. Oktatás Az általános iskolák közül kitűnik a Luk Sorkočević Művészeti Iskola általános és középiskola, amely egyben balett- és zeneiskola is. A Ruđer Bošković Gimnáziumot a 17. században alapították, mint jezsuita iskolát. A Közgazdasági és Kereskedelmi Iskolát 1913 -ban alapították. Fejlett médiatechnikával van felszerelve (laptop, LCD projektor stb.) A legrégibb iskola a városban a Dubrovnik Gimnázium. A 11. században hozták létre a benedek-rendiek. Az Orvostudományi Iskolát 1959 -ben alapították, de hamar be is zárták, majd 1992 -ben újraalapították. A Tengertechnológiai Iskola a tengerészettel kapcsolatos eszközökkel, hajókkal ismerteti meg a diákokat. Megtanulják a hasznos technikákat a tengeren. Az iskolát a 19. század közepén alapították. A Turisztikai Iskolában a turizmushoz köthető szakmákat tanulhatnak a diákok. A Luk Sorkočević Művészeti Iskola általános és középiskola is egyben, illwtve balett- és zeneiskola. A dubrovniki egyetem ősét már 1624 -ben megalapították „Collegium Rhagusinum” néven. A Raguzai Köztársaság szenátusa 1654 -ben döntöttek arról, hogy az egyetemen művészetet és természettudományt oktassanak. A modern időkben a külkereskedelemmel, a turizmussal és a tengerbiológiával foglalkozik az egyetem. 1994 -ben a horvát szábor határozata alapján alapították újra, s 1996 -ban indult újra. Az American College of Management and Technology (ACMT) az amerikai Rochester Institute of Technology kihelyezett egyeteme. 1997-ben alapították. Sport Dubrovnik ismert a vízilabdacsapatáról, a Vaterpolski klub Jug csapata három alkalommal volt európai bajnok, LEN-kupa győztes. 1923-ban alapították. A csapatban több olimpikon is játszik. Ennek a klubnak a női klubja a "ŽVK Jug". További két klub van még a városban: a „VK Dubrovnik” és a „Dubrovački veterani”. Az NK GOŠK Dubrovnik ifjúsági labdarúgócsapat a horvát harmadosztályban játszik. Sakk Klub is működik a városban. A Sakk-központban van az állandó helyük, és bajnokságot is szoktak rendezni. 1966-ban alapították. Két jelentősebb kosárlabdacsapat működik Dubrovnikban. A „KK Dubrovnik” egy 1946-ban alapították. A és B osztályban is játszanak a csapatai. A „ŽKK PGM Ragusa” női kosárlabdacsapat, amely az első ligában játszik. A „Dubrovačka banka” női röplabdacsapat 1998-ban a legjobb horvát női együttes és európai bajnok is volt. A városban még két első osztályú csapat működik: az „OK Dubrovnik” és a „ŽOK Nova Mokošica”. A „Plivački klub Jug” úszóklub, amelyet 1923-ban alapítottak. A klub úszói több európai és országos rekordot is elértek. Ezen kívül a városban működik rögbi és kézilabda klub is. A város híres szülöttei Ivan Gundulić , költő Ivan Siskov Gundulić, költő Mario Kopić, filozófus és publicista Marin Držić, író Džore Držić, költő Mavro Vetranić, író Junije Palmotić költő és drámaíró Ivo Vojnović, író Ignjat Đurđević, író Joakim Stulli (Stulić), horvát lexikográfus Marin Getaldić, tudós Ruđer Bošković , tudós Ivan Bunić Vučić, költő Andrija Čubranović , költő Frano Supilo, politikus Šiško Menčetić, költő Luka Sorkočević, zeneszerző Nikola Božidarević, festő Lovro Dobričević, festő Mavro Orbini , történetíró Mihajlo Hamzić, festő Vlaho Bukovac , festő Milan Milišić, irodalmár Eduard Miloslavić, orvos és tudós Miho Klaić, politikus Andro Knego, kosárlabdázó Mario Bonić, labdarúgó Veselin Đuho, vízilabdázó Goran Sukno , vízilabdázó Božo Vuletić, vízilabdázó Luko Paljetak, akadémikus Vlaho Paljetak, költő, zeneszerző Đelo Jusić, zeneszerző és karmester Petar Kriste, politikus Josip Ivanović, szobrász Tereza Kesovija, énekesnő Milo Hrnić, énekes Slaven Tolj, művész Sanja Jovanović, úszónő Mihovil Španja, úszó Svédország az olimpiai játékokon Svédország az 1904-es játékok kivételével valamennyi olimpián képviseltette magát. Sportolói eddig 627 érmet nyertek, legeredményesebb sportágaik a birkózás és a sífutás. Svédország fővárosában, Stockholmban rendezték az 1912-es olimpiát, ezen kívül 1956-ban - mivel a szigorú állategészségügyi törvények miatt Ausztráliába nem volt szabad lovakat bevinni - a lovas sporteseményeknek Svédország adott otthont. A Svéd Olimpiai Bizottság 1913-ban alakult meg, a NOB még ebben az évben felvette tagjai közé, a bizottság jelenlegi elnöke Stefan Lindberg. Érmek sportáganként Érmek a nyári olimpiai játékokon sportáganként A fenti táblázat nem tartalmazza a svéd sportolók által az 1908-as és az 1920-as nyári játékokon műkorcsolyában nyert érmeket (3 arany, 2 ezüst, 1 bronz). Érmek a téli olimpiai játékokon sportáganként A fenti táblázat tartalmazza a svéd sportolók által az 1908-as és az 1920-as nyári játékokon műkorcsolyában nyert érmeket (3 arany, 2 ezüst, 1 bronz). Afritz am See Afritz am See (szlovénül Zobrce) osztrák község Karintia Villachvidéki járásában. 2016 januárjában 1432 lakosa volt. Elhelyezkedése Afritz am See Karintia középső részében fekszik, a Gurktali-Alpok Gegendtal völgyében, a 48 hektáros Afritzi-tó déli partján. Az önkormányzat 11 falut és egyéb települést fog össze: Afritz (327 lakos), Afritz am See (17), Berg ob Afritz (81), Gassen (114), Kraa (289), Lierzberg (167), Möderboden (0), Scherzboden (314), Tassach (25), Tauchenberg (18), Tobitsch (91). A környező települések: északra Feld am See, keletre Arriach, délre Treffen am Ossiacher See, nyugatra Fresach. Története A Gegendtal csak a középkor közepe táján népesült be; a völgy napsütötte oldaláról 1300 körül irtották ki az erdőt. A Gegend megnevezést 1308-ban, Afritz nevét 1450-ben írták le először. A falu Szt. Miklósnak szentelt templomát 1516-ban említik először. A középkor végétől az ortenburgi grófsághoz tartozott és saját törvényszékkel rendelkezett. A napóleoni háborúk alatt a francia megszállás idején a villachi bírósági kerülethez csatolták. 1973-ban Afritz önkormányzatát egyesítették a szomszédos Feld am See-ével. 1991-ben ismét önállóvá vált, 2000-ben pedig átnevezték Afritz am See-re (bár a tó nagyobbik része Feldhez tartozik). Lakosság Az afritzi önkormányzat területén 2016 januárjában 1432 fő élt, ami visszaesést jelent a 2001-es 1519 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 96,6%-a volt osztrák állampolgár. 57,3% evangélikusnak, 35,7% római katolikusnak, 1% mohamedánnak, 4,4% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Látnivalók az afritzi Szt. Miklós katolikus templom eredetileg késő gótikus stílusban épült, később részben átépítették. Háromszintes, barokk hagymakupolás tornya 1716-ban lett készen. az evangélikus templom 1980-81-ben épült a kálváriakápolna a gasseni Porcia-ház 1662-1848 között a Porcia grófok birtokában volt. Az eredetileg reneszánsz stílusú kétszintes ház homlokzata 1785-ben megújult, majd a 19. században ismét átépítették. Híres Sankt Stefan-iak Claudia Strobl (1965-) alpesi síző Matthias Mayer (1990-) alpesi síző, olimpiai bajnok Beregszilvás Beregszilvás (ukránul: Кузьмино [Kuzmino]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban. Önálló önkormányzata nincs, a beregsárréti tanácshoz tartozik. Fekvése Munkácstól északnyugatra, Oroszkucsova és Bereghalmos közt fekvő település. Története 1910-ben 525 lakosa volt, melyből14 magyar, 145 német, 366 ruszin volt. Ebből 371 görögkatolikus, 154 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Latorcai járásához tartozott. Fixin Fixin település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 744 fő (2015). Fixin Couchey, Brochon, Gevrey-Chambertin, Clémencey, Fénay és Perrigny-lès-Dijon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vulgar Display of Power Az 1992-es Vulgar Display of Power a Pantera hatodik nagylemeze. Ez az utolsó album, ahol Darrell Abbott "Diamond Darrell"-ként van feltüntetve. A Vulgar Display of Power a 90-es évek legnagyobb befolyással bíró groove metal-albuma, sokak szerint nagyban meghatározta a műfajt. A dalok közül több lett az együttes legismertebb száma, köztük a Fucking Hostile, a Mouth for War, a This Love és a Walk, utóbbi a 35. helyig jutott a brit kislemezlistán. Ez az együttes első albuma, amelyre felkerült a "Parental Advisory" bélyeg. Az album címe egy 1973-as filmből, Az ördögűzőből származik. A lemez a 44. helyig jutott a Billboard 200 listán, 2004-ben dupla platina lett. 1993-ban Kanadában arany minősítést kapott. 2001-ben a Q magazin minden idők 50 legkeményebb albuma egyikének nevezte. Az IGN szerint a 11. legnagyobb hatású heavy metal-album. A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 10. helyre rangsorolta. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. 2012-ben, az album kiadásának 20. évfordulójára, újra megjelent a Vulgar Display of Power. A nagylemez hanganyagát remaszterizálták és az addig kiadatlan Piss című dallal egészítették ki. Az album mellé egy bónusz DVD is került, rajta három dal videoklipjével, illetve az 1992-es Monsters of Rock turné olasz fellépésének felvételével. San Martino in Badia San Martino in Badia, németül: St. Martin in Thurn, ladin nyelven San Martin de Tor település Olaszországban, Bolzano autonóm megyében. Lakosainak száma 1719 fő (2017. január 1.). San Martino in Badia Badia, Bressanone, Corvara in Badia, La Valle, Luson, Marebbe, Santa Cristina Valgardena, Selva di Val Gardena és Villnöß községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Roller Mátyás Roller Mátyás (Üröm (Pest megye), 1840. szeptember 13. – Budapest, 1898. november 8.) polgári iskolai igazgató, mérnök, tanár. Élete Iskoláit Vácon kezdte, Budán folytatta és 1856-ban már mint segédtanító működött Nagykovácsin. 1857-ben tanítói oklevelet nyert; ezután Budaörsön hat évig tanítóskodott. 1863-ban elhagyta állását és 1864-ben beiratkozott a politechnikumra, melyen sok nélkülözéssel és még nagyobb szorgalommal tisztén önerejéből a gépészmérnöki tanfolyamot végezve, 1868-ban oklevelet nyert és azonnal kinevezték ugyanoda tanársegédnek. Ezen állását csak 1870-ben hagyta el, midőn a fővárosi tanács igazgatónak választotta meg a VI. kerület egyik elemi iskolájában megnyílt első polgári iskolához. 1884-ben a vezetése alatt levő polgári iskola mellé fölállították a középkereskedelmi iskolát; 1885-ben megnyílt az alsófokú kereskedelmi iskola is. 1891-ben a fővárosi tanács Rollert bízta meg, hogy a fővárosban levő összes alsófokú kereskedelmi iskolaköteles tanulókat nyilvántartsa, ugyanezen évben az Eötvös-alap (melynek egyik alapítója volt) pénztárnokságával is őt bízták meg. Tanársegédi ideje alatt csillagászattal is foglalkozott. Egyik idevágó értekezését az akadémiában olvasták fel, megjelent az Astronomische Nachrichten című szaklapban. 1871-ben kormánysegéllyel beutazta Németországot a polgári iskolák tanulmányozása végett. 1873-ben Schenzl Guidó meteorológiai intézeti igazgatóval beutazta az Északnyugati felföldet, a föld delejes viszonyainak felvétele végett. Tagja volt a fővárosi bizottságnak. Cikkei az Akadémiai Értesítőben (1870. A bolygók befolyásairól az üstökösök járására, A naprendszer tovamozdulásáról az üstökös pályákból itélve); a Természettudom. Közlönyben (1870. A Wolga-folyam jégviszonyai, vízállása és az erdő-irtások, 1872. Az évi középhőmérséklet és a halálozások); a Pallas Nagy Lexikonba a mértékekről szóló cikkeket írta. Munkái A métermérték a háztartásban és kereskedésben. Táblázatok a régi mértékeknek az új mértékekre való átváltoztatására. Iparosok és kereskedők, de különösen a háztartás szükségleteinek tekintetbevételével. Bpest, 1875. (2. bőv. kiadás. 1876., 3. bőv. k. 1890. U. ott. Németül. U. ott, 1875.) Könyvviteltan. Polgári iskolák számára. I. rész. Egyszerű könyvvitel. U. ott, 1876. (Wittinger Jánossal együtt. 2. átdolg. kiadás, rövid váltóismével, polgári iskolák és rokonintézetek számára. U. ott, 1882., 3. jav. kiadás. U. ott, 1886.) Alkalmazott geometria, polgári iskolák és rokon intézetek számára. U. ott, 1880. Egyszerű könyvviteltan és rövid váltóisme. Iparosok, ipar- és ismétlő iskolák számára. U. ott, 1883. Üzlettervek és feladványok a könyvvitel tanításához. U. ott, 1890. 28. Golden Globe-gála A 28. Golden Globe-gálára 1971. február 5-én került sor, az 1970-ben mozikba, vagy képernyőkre került amerikai filmeket, illetve televíziós sorozatokat díjazó rendezvényt a kaliforniai Beverly Hillsben, a Beverly Hilton Hotelben tartották meg. A 28. Golden Globe-gálán Frank Sinatra vehette át a Cecil B. DeMille-életműdíjat. Filmes díjak A nyertesek félkövérrel jelölve. Televíziós díjak A nyertesek félkövérrel jelölve. Különdíjak Cecil B. DeMille-életműdíj A Cecil B. DeMille-életműdíjat Frank Sinatra vehette át. Miss/Mr.Golden Globe Anne Archer Angüés Angüés település Spanyolországban, Huesca tartományban. Angüés Alcalá del Obispo, Abiego, Siétamo, Ibieca, Casbas de Huesca, Lascellas-Ponzano, Barbuñales, Pertusa, Antillón és Blecua y Torres községekkel határos. Lakosainak száma 360 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Felsőfarkasd Felsőfarkasd Gombához tartozó településrész Pest megyében a Monori kistérségben. A településrész mérete Mindössze egyetlen utca és néhány mellékösvény alkotja a településrészt.[forrás?] Népessége mintegy 100 fő. Nevezetességek és érdekességek Felsőfarkasdon található egy 1965-ben völgyzárással létrehozott halastó. Eredeti funkciója mezőgazdasági víztárolás volt, ma viszont kizárólag halastóként üzemel, amelyen intenzív telepítés folyik. A tóban ponty, amur, csuka, süllő, szürkeharcsa, kárász, busa, keszeg és a nyári szezonban afrikai harcsa él. A településrész közelében még egy tejgazdaság és egy lovardával kiegészült csárda található. Felsőfarkasd nevezetes lakója volt gróf Wartensleben Ágoston honvéd alezredes, dandárnok az 1848–49-es forradalom és szabadságharc katonája, aki a szabadságharc bukását követő fogsága után itt telepedett le. Forrás Gomba honlapja Parti géb A parti géb (Pomatoschistus microps) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A parti géb a homokos talajú sekély parti vizeket kedveli. Egyaránt megtalálható a tengerben és a brakkvízben. Elterjedési területe a Balti- és a Földközi-tenger nyugati fele, Spanyolországtól Közép-Norvégiáig. Megjelenése A hal testhossza 3 - 4 centiméter, legfeljebb 5 centiméter. 41 - 52 pikkelye van a hosszanti sorban. Tarkója, a hát eleje, az első hátúszó végéig, és a melltájék, a hasúszók tövéig, pikkelyek nélküli. A faroknyél pikkelyei nagyobbak, mint amelyek a test oldalain vannak. A nászruhás hímen sötét keresztsávok vannak, a torka is sötét. Az első hátúszó hátulsó végén sötétkék folt látszik. Életmódja Társas természetű fenékhal, amely főként apró rákokkal táplálkozik. Szaporodása Április - augusztus között ívik. Az ikrákat a hím őrzi, körülbelül 9 napon keresztül. 2010–2011-es andorrai labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2010–2011-es Primera Divisió az andorrai labdarúgó-bajnokság legmagasabb szintű versenyének 16. alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 8 csapat részvételével 2010. szeptember 19-én kezdődött és 2011. március 20-án ért véget. A bajnokságot a címvédő FC Santa Coloma együttese nyerte meg az ezüstérmes Sant Julià, és a bronzérmes Lusitanos előtt. Ez volt a klub 6. andorrai bajnoki címe. Az élvonaltól egyenes ágon a Casa Estrella del Benfica, osztályozón keresztül pedig az FC Encamp búcsúzott, helyüket a másodosztály bajnoka, a Rànger’s és az osztályozó győztese, az UE Engordany foglalta el. A gólkirályi címet az UE Santa Coloma spanyol csatára, Víctor Bernat nyerte el 16 találattal, míg az Év Játékosá-nak járó díjat a bajnokcsapat 34 esztendős irányítójának, Manolo Jiméneznek adták át. A bajnokság rendszere A bajnoki év 8 csapat részvételével őszi-tavaszi lebonyolításban zajlott és két fő részből állt: egy alapszakaszból és egy helyosztó rájátszásból. Az alapszakasz során a csapatok körmérkőzéses rendszerben mérkőztek meg egymással, minden csapat minden csapattal kétszer játszott: egyszer pályaválasztóként, egyszer pedig vendégként. Az alapszakasz végső sorrendjét a 14 bajnoki forduló mérkőzéseinek eredményei határozták meg a szerzett összpontszám alapján kialakított rangsor szerint. A mérkőzések győztes csapatai 3 pontot, döntetlen esetén mindkét csapat 1-1 pontot kapott. Vereség esetén nem járt pont. Azonos összpontszám esetén az alapszakasz sorrendjét az alábbi szempontok alapján határozták meg: a bajnoki mérkőzések gólkülönbsége a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok száma Az alapszakasz végeredménynének megfelelően a mezőnyt két részre bontották. Az 1–4. helyezettek kerültek a bajnoki címért folyó felsőházi, az 5–8. helyezettek pedig az élvonalbeli tagság megőrzéséről döntő alsóházi rájátszásba. A csapatok a helyosztó csoportokba minden alapszakaszbeli eredményüket magukkal vitték, majd újfent körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben mérkőztek meg egymással. A rájátszások végső sorendjét az alapszakaszban ismertetett eljárás alapján az utolsó fordulót követően határozták meg. A felsőházi rájátszás győztese lett a 2010–11-es andorrai bajnok, az alsóházi rájátszás utolsó helyezettje kiesett a másodosztályba, az alsóházi rájátszás 3. helyezettje pedig osztályzó mérkőzést játszott a másodosztály ezüstérmesével. A párosítás győztese indult a 2011–12-es élvonalbeli küzdelmekben. Változások a 2009–10-es szezonhoz képest UE Engordany , 8. helyen Casa Estrella del Benfica , a másodosztály bajnokaként Részt vevő csapatok Megjegyzés: Minden élvonalbeli mérkőzésnek a törpeállam nemzeti stadionja, az Estadi Comunal d’Aixovall ad helyet, így a pályaválasztói jog csak képletes. Az alapszakasz Végeredménye Forrás: Andorrai Labdarúgó-szövetség (katalánul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredményei Forrás: Andorrai Labdarúgó-szövetség (katalánul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Helyosztó rájátszások Felsőházi rájátszás Végeredménye Forrás: Andorrai Labdarúgó-szövetség (katalánul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma.1A Sant Julià nyerte a 2010–2011-es andorrai kupát, ezért a 2011–2012-es Európa-liga 2. selejtezőkörében indult. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredményei Forrás: Andorrai Labdarúgó-szövetség (katalánul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Alsóházi rájátszás Végeredménye Forrás: Andorrai Labdarúgó-szövetség (katalánul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredményei Forrás: Andorrai Labdarúgó-szövetség (katalánul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. A góllövőlista élmezőnye Víctor Bernat Cuadros (UE Santa Coloma) Norberto Urbani (FC Santa Coloma) Juan Raya (Lusitanos) Alejandro Romero (FC Santa Coloma) Marc Fillola (Principat) Marcelo Iguacel (Sant Julià) Mariano Urbani (FC Santa Coloma) Boris Antón Codina (UE Santa Coloma) Osztályozó Az alsóházi rájátszás 3. helyezett (összesítésben a 7.) csapata oda-visszavágós osztályozót játszik a másodosztály bronzérmesével, az UE Engordany csapatával. A párosítás győztese a 2011–12-es élvonalbeli küzdelmekben vehet részt. 2. mérkőzés Az UE Engordany csapata 5–1-es összesítéssel megnyerte az osztályozót, így az élvonalba jutott, míg az FC Encamp kiesett. Nemzetközikupa-szereplés Eredmények Megjegyzés: Az eredmények minden esetben az andorrai labdarúgócsapatok szemszögéből értendőek, a dőlttel írt mérkőzéseket pályaválasztóként játszották. UEFA-együttható A nemzeti labdarúgó-bajnokságok UEFA-együtthatóját az andorrai csapatok Bajnokok Ligája-, és Európa-liga-eredményeiből számítják ki. Andorra a 2010–11-es bajnoki évben nem szerzett pontot, ezzel az utolsó, 53. helyen zárt. Nagy Dániel (író) Nagy Dániel (Battonya, 1886. augusztus 11. – Budapest, 1944. március 14.) író, újságíró. Életútja 1886 augusztus 11-én született Battonyán, paraszti családban. Apja kétszer is szerencsét próbált Amerikában, édesanyja korán meghalt, ezért nagyanyja vette gondjaiba. Öt gimnáziumi osztályt végzett, majd autodidaktaként képezte magát. Szépen hegedült és énekelt, fiatalon vándorszínészekhez csatlakozott. Sorsa jobbra fordulását házasságának köszönheti. 1912-ben miniszteri engedéllyel feleségül veszi egy jómódú újaradi kereskedő tizenöt éves leányát, Dengl Bertát. Az első világháború kitörésekor a katonai szolgálat alól felmentik, miután néhány lábujját összeroncsolta és szimulánsként elmegyógyintézetbe záratta magát. Írói tűzkeresztségének éve 1915. Megpályázta az Érdekes Újság „háborús novella”-pályázatát, s elbeszélésével elnyerte az első díjat. Sokat köszönhet a zsűri elnöke, Osvát Ernő „tehetség-felfedező lázának”. Most már saját nevén közli a Nyugat 1918-as évfolyamában folytatásokban Börtönök bús lakója című regényét, s ugyanitt megjelenik Pistike című dramolettje, majd Sárika című novellája is. Regénye 1919-ben könyvalakban is megjelent. Az első világháború után Aradon telepedett le, ahol nyomdára tett szert, Főbusz, majd Fórum néven kiadóvállalatot alapított; 1924-1927 között újságot is szerkesztett, a Magyar Újságot, 1928-29-ben a Reggeli Újságot. Írókat, műfordítókat bocsát szárnyra, megjelenteti könyveiket és saját munkáit. Írásaival jelentkezik a kolozsvári Napkeletben s a korszak minden jelentős magyar lapjában. Hősei az élet áldozatai, a társadalom perifériájára szorultak, nyomorgó kisemberek, a város veszedelmeinek csapdáiba eső falusiak, a felnőttek gonoszsága miatt tragikus sorsú kisgyerekek, árvák, megesett lányok, prostituáltak, a háború borzalmaitól testi és lelki sebekből vérző szenvedők. A gonosz megtestesítői a hatalmasok, gazdagok, katonatisztek, romlott nők. Naiv társadalomszemlélete és filozófiája olykor mosolyra fakasztó. A kor megkésett avantgárd-sugárzása őt is megérinti, írói szemléletén mély nyomot hagyott a modern európai irodalom háború- és romantikaellenessége, ugyanakkor a népies elbeszélés rég elfelejtett hagyománya és modora is. Írói fejlődésének csúcsára akkor ér, amikor a bécsi emigrációból érkező Franyó Zoltán Genius című lapjának felelős szerkesztője lesz. A Kölcsey Egyesület támogatásával megjelenő szemlében közölt könyvismertetőit mérséklet és józan ítélet jellemzi. Hat szám megjelenése után viszont az anyagi nehézségek és a széthúzás miatt kilép ebből a kötelékből, de ezeknek az időknek a terméke 1926-ban az ESZC kiadásában megjelent fő műve, a Cirkusz is, ez a kritikusai szerint „szabálytalan és egyenlőtlen remekmű”. Modernségével egyedülálló a kor háborúellenes alkotásai sorában. Allegóriái könnyen megfejthetők: az áldozattá váló publikum vérében fürdő „Rémike” például a tömeggyilkos hatalomvágy. A cselekmény „haláltáncában" földi szerepet kap az Isten, aki a pusztulás ellen egyezségre lép a Halállal. A vér égig csap, az emberi testek roncsait sodorva magával. A szerző csak egyetlen értéket ismer, az életet. Pályája nem emelkedett tovább, könyv- és lapkiadó vállalkozásai a tőkeerős, szervezett részvénytársaságokkal nem voltak képesek felvenni a versenyt. Az író magánélete is zátonyra futott, felesége elvált tőle. 1929 végén Magyarországra költözött. Budapesten vállalt ideiglenes állásokat, cikkdíjakból próbált megélni. Egy-egy írását a Tolnai Világlapja, Színházi Élet, Délibáb közli, olykor felolvas a rádióban. Nyomorog, mert szerkesztőségben nem talál helyet, nincs állandó munkahelye, sokszor sorban áll levesért az ingyenkonyhán... 1934-ben bemutatják Ady című darabját, az előadás azonban nem jó, leveszik a műsorról. Átírja, és újra szeretné bemutatni Budapesten, anyagi támogatás híján azonban, a terv megbukik. A kényszerűség ráviszi, hogy részben angol csengésű álnevek alatt rövid kalandregényeket írjon. Több mint 50 ponyvája jelenik meg. Az 1940-es években újra felragyog szerencsecsillaga. Régebbi elbeszéléseit (Száz novella címmel) és néhány új kisregényét is megjelentetik, de a sok nélkülözés, éhezés, mértéktelen dohányzás aláásta egészségét. A budapesti Herczeg-klinikán szívinfarktus végzett vele. Művei Börtönök bús lakója (regény, Budapest, 1919) Novellák (Arad, 1922) Piros frakk (regény, Arad, 1922) Hogyan kopaszodott meg Grün Bernát (elbeszélés, Arad, é.n.) Ady Endre (színmű, 1924) Egy szegény kisfiú élettörténete. Novellák ; Révész, Marosvásárhely, 1925 ( Erdélyi könyvbarátok társasága ) Cirkusz (regény, 1926) Árvák (regény, 1927) Lopott boldogság. Regény ; Általános Ny., Bp., 1935 ( Friss újság színes regénytára ) Magra Ivanovna. Regény ; szerzői, Bp., 1939 Édes kis fiam (elbeszélés, 1940) A medvebörtön. Regény ; Magyar Népművelők Társasága, Bp., 1940 ( Érdekes regények. Röptében a világ körül ) Bill Wonton: Tamandra szerelme. Regény ; szerzői, Bp., 1940 Édes kisfiam ; Egyetemi Ny., Bp., 1940 Május volt ; Egyetemi Ny., Bp., 1940 Halálra ítéllek. Regény ; szerzői, Bp., 1940 Kínai kémnő. Regény ; szerzői, Bp., 1940 Bill Wonton: Bujdosó cowboyok. Regény ; szerzői, Bp., 1940 A púpos vámszedő. Regény ; szerzői, Bp., 1940 Bill Wonton: A kalózkapitány szerelme. Regény ; szerzői, Bp., 1940 Fekete hegyek lovasa. Regény ; szerzői, Bp., 1940 Bill Wonton: Állj, mert lövök! Regény ; szerzői, Bp., 1940 A nutrabai temetőőr. Regény ; szerzői, Bp., 1940 Halállovas. Regény ; szerzői, Bp., 1940 C. Alexis: A titokzatos robbantó. Regény ; Nagy, Bp., 1941 Fred Crang: Arany és puskapor. Regény ; Duna, Bp., 1941 P. Hard: A coltok bajnoka. Regény ; Duna, Bp., 1941 W. R. Robber: A zöldszemű sátán. Regény ; Duna, Bp., 1941 A. G. Murphy: Texasi legénybúcsú. Regény ; Duna, Bp., 1941 Th. Osborne: Egy szelíd cowboy. Regény ; Duna, Bp., 1941 William Saxton: A titkok farmja. Regény ; Duna, Bp., 1941 Alice Barrington: Dolly férjhezmegy. Regény ; Duna, Bp., 1941 Peter House: Banditaváros. Regény ; Duna, Bp., 1941 Fred Craig: A becsület parancsa. Regény ; Duna, Bp., 1941 Bill Harper: Farmerkisasszony. Regény ; Duna, Bp., 1941 B. B. Ariane: Százezer dolláros leány. Regény ; Duna, Bp., 1941 Bill Wonton: A gyilkos én vagyok. Regény ; Duna, Bp., 1941 Fred Brook: A földalatti banditák. Regény ; Duna, Bp., 1941 P. Ward: Cowboyvirtus. Regény ; Duna, Bp., 1941 Max Dalton: A tengerjáró cowboy. Regény ; Duna, Bp., 1941 Bill Wonton: A sardingi titok. Regény ; szerzői, Bp., 1941 Zsiványfogás lasszóval. Regény ; szerzői, Bp., 1941 Garry Daniels: A fehér banda fia. Regény ; Duna, Bp., 1941 B. B. Ariane: A tanítókisasszony. Regény ; Duna, Bp., 1941 C. Alexis: A vörös álarc banditája. Regény ; Duna, Bp., 1941 F. Alexis: Vadnyugati expressz. Regény ; Duna, Bp., 1941 L. Condor: Pipogya Bill. Regény ; Duna, Bp., 1941 Fred Brook: Hét város ördöge ; Aurora, Bp., 1941 Alice Barrington: Fifi papát keres. Regény ; Duna, Bp., 1941 Fred Brook: A becsület lovasa ; Fény, Bp., 1941 Enyém leszel. Regény ; Duna, Bp., 1942 ( Duna kis regények ) Fred Brook: Ördöngös fiúk ; Fény, Bp., 1942 Gordon Tracey: A "Bulldog" nyomoz ; ford. Nagy Dániel; Duna, Bp., 1942 Fred Brook: Kölyök farkas ; Fény, Bp., 1942 Fred Brook: Az árnyak órája ; Fény, Bp., 1942 Alice Barrington: Házasság felesleges ; Duna, Bp., 1942 A. G. Murphy: A texasi fantom ; Globus Ny., Bp., 1942 Halálos szerelem. Regény ; Hellas, Bp., 1942 100 novella, 1-2. ; Mérnökök Ny., Bp., 1943 ( Erdélyi értékek ) Pesti kaland. Regény ; Duna, Bp., 1943 Visszavárlak. Regény ; Duna, Bp., 1943 A cigánylány bűne. Regény ; Duna, Bp., 1943 ( Duna kis regények ) Három vőlegény. Regény ; Duna, Bp., 1943 ( Duna kis regények ) Sikoltott a szívem. Regény ; Duna, Bp., 1943 ( Duna kis regények ) Egy szív megszakad ; Hellas, Bp., 1944 A. G. Murphy: Az ellopott sheriff ; Hungária Ny., Bp., 1946 ( Tarka könyvek ) Nagy Dániel–Nánási László: Két parasztember elmondja: Mit látott a Szovjetunió mezőgazdaságában ; Szikra Ny., Bp., 1950 Cirkusz. Regény ; Irodalmi, Bukarest, 1967 ( Romániai magyar írók ) Forrás Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6 Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Soft Heap A Soft Heap együttes egy, a canterburyi szcénához tartozó szupergrup volt, amely 1978 januárjában alakult. A név első fele a Soft Machine együttesre utalt, míg a "Heap" az alapító tagok - Hugh Hopper (basszus), Elton Dean (szaxofon), Alan Gowen (billentyűsök) és Pip Pyle (dobok) - nevének kezdőbetűjéből származott. Hopper és Dean együtt játszottak a Soft Machine-ben, Gowen és Pyle pedig a National Health együttesben találkoztak. Az együttes 1978-ban turnéra indult, de - mivel Pyle el volt foglalva a National Health-szel - Dave Sheen helyettesítette, az együttes nevét pedig Soft Head-re változtatták. A turnéról Rogue Element címmel egy élő album készült, amely 1978-ban jelent meg. Az eredeti Soft Heap felállás azonban újra összejött 1978 októberében és felvette az 1979-ben megjelenő Soft Heap című albumot. 1979-80-ra az ugyancsak a National Healthből érkező John Greaves váltotta Hoppert. 1981-ben ismét új társasággal álltak fel, a tagok Dean, Pyle, Greaves és a gitáros Mark Hewins voltak. Ez utóbbi Gowen halála miatt érkezett. Az 1980-as években többször turnéztak, néha vendégzenészekkel. 1996-ban jelent meg az A Veritable Centaur című albumuk, melynek nagy része egy 1982-es franciaországi koncert felvétele, az első szám viszont egy 1983-as, BBC-beli szereplés eredménye. Al Dente címmel 2008-ban jelent meg archív albumuk, amely egy 1978-as koncertet örökít meg. Perecsényszabadi Perecsényszabadi (1899-ig Precsin-Lehota, szlovákul Prečinska Lehota) Lednicróna településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Trencséni kerületben, az Puhói járásban. 2001-ben Lednicróna 4169 lakosából 4089 szlovák volt. Fekvése Puhótól 6 km-re délnyugatra a Vág jobb partján fekszik. Története A 14. században a német jog alapján alapították, első írásos említése 1413-ból származik. A Horovecky, Nozdrovicky és Perecsényi családok birtoka volt, majd a 18. századtól a lednici uradalom része. 1598-ban 9 háza volt. 1784-ben 13 házában 16 családban 84 lakosa élt. 1828-ban 10 háza és 136 lakosa volt. 1910-ben 585, többségben szlovák lakosa volt, jelentős cseh, német és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Puhói járásához tartozott. 1926-ban csatolták Lednicrónához. Montmelard Montmelard település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 343 fő (2015). Montmelard Beaubery, Dompierre-les-Ormes, Gibles, Matour, Ozolles és Verosvres községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Borsovai főesperesség A borsovai főesperesség az egykor létezett hasonló nevű vármegye plébániáinak az egri püspökség joghatósága alá tartozó részének egyházkormányzati neve, mely jobbára a mai beregi főesperességgel azonos. Ortvay szerint Bereg és Borsova egyébként is azonos területet jelezne, amennyiben ez utóbbi kiegészítő része lett az előbbinek. A főesperesi okmányokban először 1248-ban szerepel. Forrás Révai nagy lexikona Errol Az Errol angol eredetű férfinév, az Earl szinonimája. Híres névviselők Errol Barnett (született 1983-ban), a nemzetközi CNN műsorvezetője, tudósítója Errol Barrow (1920-1987), Barbados első miniszterelnöke Errol Étienne (született 1941-ben), kiemelkedő Skót művész Errol Flynn (1909–1959), filmszínész az 1930-as, 40-es és 50-es években Errol (zeneszám), 1981-es, Flynn tiszteletére íródott dal, az Australian Crawl együttes Sirocco nevű albumáról Errol Morris (született 1948-ban), Oscar-díjas dokumentumfilm-rendező Errol Brown (született 1948-ban), jamaicai énekes és dalszerző Errol Mann (1941–2013), amerikaifutball-játékos, 1968-1978 Errol Zimmerman (1986), surinamei kickboxoló Egyéb Errolok Errol (Harry Potter) , a Weasley család baglya a Harry Potter könyvekben Errol, mocsári sárkány a Guards! Guards! című Discworld novellában Errol, karakter a Blöff (Snatch) című filmben Errol, menyét és egyben a fő gonosztevő a Chip és Dale - A Csipet Csapat film Love is a Many Splintered Thing nevű epizódjában Errol (eredetileg Erol írásmódban), gonosztevő a Jak II -ben, és a fő gonosztevő a Jak 3-ban . Errol, 5. kategóriás csapatvezető a CSR Racing-ben. Földrajzi névként Errol, Perth and Kinross, skót település Errol, New Hampshire, város az Egyesült Államokban Nagy Dóra (labdarúgó) Nagy Dóra (Szombathely, 1994. november 5. –) válogatott labdarúgó, csatár. Jelenleg a Viktória FC labdarúgója. Pályafutása Klubcsapatban 2007-ben a Viktória FC csapatában kezdte a labdarúgást. 2009-ben mutatkozott be az élvonalban. A szombathelyi csapattal egyszeres kupagyőztes és bajnoki ezüstérmes. A válogatottban 2013-ban egy alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 2009–10, 2010–11, 2011–12 3.: 2012–13 Magyar kupa győztes: 2011 döntős: 2012 Statisztika Mérkőzései a válogatottban Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. Ersa (Haute-Corse) Ersa település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 153 fő (2015). Ersa Rogliano és Centuri községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mikó István (színművész) Mikó István (Budapest, 1950. október 22. –) Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, zeneszerző, érdemes művész. Élete Mikó 1962-ben 12 évesen a Tavasz, nyár, ősz c. dalban kislemezen énekelt Sennyei Vera, Bilicsi Tivadar, Záray Márta és Vámosi János társaságában. 1969–1973 között a Kaláka alapító tagja volt, és a Malévnél is dolgozott: a budapesti Dorottya utcai Malév-irodában külföldi jegyeladással foglalkozott. 1973-tól tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1977-ben végzett. Karrierje a Thália/Arizona Színházban indult (1991–1993 között az Arizona igazgatója), közben egyúttal 1991-től a Soproni Petőfi Színház igazgatója volt (2002. január 1-jén mondott le), 1986–1987 között az Operettszínház vendége, majd 1987-től másodállású tagja. A kisvárdai Várszínház egyik alapítója volt. 2003 óta a Turay Ida Színház színésze, rendezője és szakmai igazgatója. Jelenleg a Mindhalálig Beatles nevű együttes tagja, népszerű szinkronszínész, állandó szinkronszerepei közé tartozik Robin Williams, a Disney-féle Micimackó, Breki a Muppet Show-ból, vagy Dzsini a Disney Aladdinjából, vagy a magyar A nagy ho-ho-horgász rajzfilm jól ismert kukaca. 1988-ban jelent meg nagylemeze: SLPM 16762. A „Miko® csendül fel a régi nóta” című korongon néhány saját szerzeménye is szerepel. Ezek közül az egyik legismertebb a Szenes Iván szövegére írt „A magam erejéből lettem senki” című dal. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 269; (Színész: 196; rendező: 48; szerző: 13; dalszöveg: 5; zeneszerző: 3; koreográfus, díszlettervező, jelmeztervező, dramaturg: 1-1) ugyanitt negyvenhét felvételen is látható. Filmjei Játékfilmek A mérkőzés (1980) Kojak Budapesten (1980) Vízipók-csodapók (1982) - Barna kis béka Boszorkányszombat (1984) Egészséges erotika (1985) – Párttitkár Akli Miklós (1986) Macskafogó (rajzfilm) (1986) – Lusta Dick (hangja) Az erdő kapitánya (rajzfilm) (1988) - Góliát (hangja) Sárkány és papucs (rajzfilm) (1989) - Udvari bolond (hangja) Hagyjátok Robinsont! (1989) – Robinson Macskafogó 2. – A sátán macskája (rajzfilm) (2007) – Lusta Dick (hangja) Kis Vuk (animációs film) (2007) – Nyúlpapa (hangja) Tévéfilmek Beszterce ostroma 1-3. (1976) Csongor és Tünde (1976) - Duzzog Süsü, a sárkány (bábsorozat) (1976-1980) – Írnok (2. hangja) (6-9.) Boldogság (1977) A Zebegényiek (1978) Amerikai komédia (1978) - könyvelő a hajózási cégnél Pomádé király új ruhája (1979) A dicsekvő varga (1979) Gombó kinn van (1979) Lóden-show (1980) A nagy ékszerész (1980) Csupajóvár (1980) A Mi Ügyünk, avagy az utolsó hazai maffia hiteles története (1980) A filozófus (1981) Rest Miska (1981) Mese az ágrólszakadt Igricről (1981) A 78-as körzet (1982) Mikkamakka, gyere haza! (1982) – Dömdödöm A nagy ho-ho-horgász (rajzfilmsorozat) (1982-1984) – Főkukac (hangja) Buborékok (1983) Különös házasság 1-4. (1984) Vízipók-csodapók III. (1984) – Kis béka (hangja) T.I.R. (1984) Idegenek (1985) Kérők (1986) Trombi és a Tűzmanó I-II. (1987-1990) – Tűzmanó (hangja) Az angol királynő (1988) Barbárok (1989) Zenés húsvét (1993) A préri pacsirtája (1994) – Winnetou (hangja) Kisváros (1997) Tea (2003) Hacktion (2012) Cd-k, hangoskönyvek Jancsi és Juliska és más Grimm mesék Rádiószínházi szerepei A Pál utcai fiúk Mesélő Rendező: Budai Péter (2008) Kele1.csuri Rendező: Szakács Tibor (2005) A Gyűrűk Ura Zsákos Bilbó Rendező:Göncz Árpád (1998) Az aranyember Török rablókapitány Rendező: Vadász Ágnes (1991) Díjak Jászai Mari-díj (1985) A Fővárosi Tanács Nívódíja (1990) Erzsébet-díj (1990) EMeRTon-díj (1993, 2000) A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994) Turay Ida-vándordíj (2011–2012) Kálmán Imre-emlékplakett (2014) Érdemes művész (2018) Kehl Kehl település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 34 513 fő (2014. december 31.). Kehl Rheinau községgel határos. Bereguardo Bereguardo település Olaszországban, Lombardia régióban, Pavia megyében. Lakosainak száma 2802 fő (2017. január 1.). Bereguardo Borgo San Siro, Torre d’Isola, Trivolzio, Trovo, Vigevano, Zerbolò és Motta Visconti községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Líbia története Kadhafi idejében A Líbiai Arab Dzsamahiríja (arabul : ���������� ������� �������, Al-Jamāhīriyyah al-ʿArabiyyah al-Lībiyyah), – hivatalos nevén 1986-ig a Népi Szocialista Líbiai Arab Dzsamahiríja (���������� ������� ������� ������� ����������, Al-Jamāhīriyyah al-ʿArabiyyah al-Lībiyyah aš-Šaʿbiyyah al-Ištirākiyyah) onnantól pedig Nagy Szocialista Népi Líbiai Arab Dzsamahiríja –a Moammer Kadhafi vezette líbiai rezsim által használt hivatalos megnevezése volt az országnak. A vezér uralma több mint négy évtizedig, 1969-től 2011-ig tartott. Az ország neve 1969 és 1977 között Líbiai Arab Köztársaság (�������� ������� �������, Al-Ǧumhūriyya al-ʿArabiyya al-Lībiyya) volt. Kadhafi ténylegesen 1969. szeptember 1-jétől vezette az országot, mikor egy államcsínyt végrehajtva fiatal líbiai katonákkal megdöntötte az addig uralkodó Idrisz líbiai király hatalmát. Elmenekülése után a Kadhafi vezette Líbiai Forradalmi Irányító Tanács eltörölte a monarchiát és az alkotmányt, s megalapította az új Líbiai Arab Köztársaságot, melynek jelmondata: "szabadság, szocializmus, egység" lett. Hatalomra jutásuk után rögtön munkához látott, forrásokat csoportosított át annak érdekében, hogy mindenkinek biztosítva legyen az oktatás, az egészségügy és a lakhatás. A nem mindig teljesen hatékony reformok meghozták a hatásukat. A közoktatás ingyenes, az alapfokú oktatás pedig mind a fiuk, mind a lányok számára kötelező. Az orvosi ellátás szinte mindenki számára térítésmentesen elérhető. Az egyetlen feladat, amit nem sikerült végrehajtani, a lakhatás teljes körű biztosítása. 1977-ben Kadhafi átnevezte az országot. Ekkor lett belőle Líbiai Népi Arab Szocialista Dzsamahiríja. Ezt az államformát Kadhafi találta ki. Általában "a tömegek államának" szokták fordítani. Kadhafi idejében az átlagos jövedelem 11 000 dollárra növekedett. Ez akkoriban Afrikában az ötödik legmagasabb átlagjövedelem volt. A prosperáló gazdaság mellé azonban aggályos külpolitika és politikai elnyomás társult. Az 1980-as és 1990-es években Kadhafi nyíltan támogatta a nemzetközi terrorizmust. Ennek hatása a nemzetközi elszigetelődés és Líbia amerikai bombázása lett. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után azonban Kadhafi kihátrált a terrorizmus mögül. Ennek hatására az évtized folyamán normalizálódott az ország nemzetközi kapcsolatrendszere. Kadhafi utoljára 2009. szeptember 23-án, szinte önkívületi állapotban az ENSZ előtt elmondott 100 perces beszédével, illetve 2010. júliusában a G–8 olaszországi megbeszélésén képviselte Líbiát. 2011 elején az arab tavasz alatt polgárháború tört ki Líbiában is. A Kadhafi-ellenes erők 2011. február 27-én megalapították az Átmeneti Nemzeti Tanácsot. Ez a felkelők által ellenőrzött területeken működő ideiglenes szervezet volt. Számos támadás, háborús bűncselekmény miatt, és a további tömeggyilkosságok megakadályozása érdekében, a NATO vezette nemzetközi egységek március 21-én a civil lakosság védelme érdekében behatoltak az ország területére. 2011. június 27-én a Nemzetközi Büntetőbíróság kőrözést adott ki Kadhafi és szövetségesei ellen. Tripoli elestével Kadhafit elüldözték a központból, de elszórtan még két hónapig kitartottak a szövetségesei. Legtovább a 2011. szeptember 1-jétől az ország fővárosának számító Sirte és környéke tartott ki mellette. A Kadhafi támogatói kezén lévő utolsó városok eleste, Sirte elfoglalása és Kadhafi 2011. október 20-i halálhíre jelentette a Líbiai Arab Dzsamahiríja történetének a végét. 1969-es államcsíny 1959-ben a jelentős olajtartalék felfedezése és az ennek hatására kialakuló líbiai olajszektor által hozott bevételek lehetővé tették, hogy a Líbiai Királyság Afrika szegényei közül felemelkedjen, és az egyik leggazdagabb ország legyen a térségben. Bár a bevételek megnövelték a líbiai kormány költségvetési mozgásterét, elégedetlenségek robbantak ki, mivel a jövedelmek nagy része Idrisz király saját bevételét képezték. Ezt tetézte az akkoriban a Közel-Keleten és Afrikában kialakuló, és Líbiát is elérő nasszerizmus és arab nacionalizmus. 1969. szeptember 1-jén egy 70 fiatal katonából és más férfiakból álló, úgynevezett Szabad Hivatalnokok Mozgalma átvette a kormány felett az irányítást, és megbuktatta a líbiai monarchiát. A puccs Bengáziból indult, és két óra alatt az egész országban sikerrel végződött. A hadsereg gyorsan átállt a felkelők oldalára, és pár napon belül megszervezték Tripoli és a többi nagyváros katona ellenőrzését is. Az ország lakossága, főleg a fiatalabb, városokban élők kitörő lelkesedéssel fogadták a puccs hírét. Sokan attól tartottak, hogy a siker Cyrenaicában és Fezzanban ellenállásba ütközik. Ezek azonban alaptalan félelmeknek bizonyultak. A puccsal kapcsolatban egyetlen halálesetről vagy sérültről sem érkezett jelentés. A puccs végrehajtását magára vállaló Szabad Közalkalmazottak Mozgalmát egy 12 tagú, magát Forradalmi Irányító Tanácsnak (RCC) nevező direktórium irányította. A puccs után belőlük alakult meg az új líbiai kormányzat. Szeptember 1-jei első kiáltványukban az RCC kinyilvánította, hogy az állam szabad és független ország lesz, neve pedig Líbiai Arab Köztársaságra változik. Az ország a „szabadság, egyenlőség, társadalmi igazságosság útján kíván járni, garantálja, hogy minden polgára egyenlő jogokkal rendelkezik, és megnyitja az ajtót mindenki számára a tisztességes munka előtt." Az eddig itt lévő törököket, olaszokat, és az épphogy elüldözött „reakcionista” rezsim korszakát a „sötét korszaknak” nevezte, míg az eljövendő jövő szerinte elhozza majd a növekedés, egyenlőség és elismertség korszakát. Az RCC rögön megnyugtatta a Líbiába delegált diplomatákat, hogy a forradalmi változásokat nem az országon kívülről kezdeményezték, és a megkötött szerződések, egyezmények változatlanul érvényben vannak. Ezek mellett garantálták a külföldiek és az általuk tulajdonolt javak védelmét. Világszere rettentő gyorsan elismerték az új kormány jogosságát. Az USA szeptember 6-án ismerte el az új államalakulatot. Mivel a nemzetközi elszigeteltség veszélye elhárult az ország elől, innentől a legnagyobb veszélyt az elűzött király, Idrisz, vagy kievezett utódja, Hasan ar Rida visszatérése, vagy egy általuk szított felkelés jelentette. Hassan azonban napokon belül lemondott mindenféle trónigényéről, és támogatásáról biztosította az új rendszert. Az embereket is arra buzdította, hagyjanak fel a vérengzéssel, és fogadják el új kormányukat. Idrisz egyiptomi közvetítőn keresztül közölte Kadhafival, hogy elhatárolódik minden olyan kísérlettől, mely a brit intervenciót próbálja meg erőltetni, és bejelentette, lemond minden olyan lehetőségről, melynek kapcsán visszaszerezné a trónt. Ezért cserébe az RCC garantálta, hogy családjából azoknak, akik az országban maradtak, semmi bántódása nem fog esni. Kérésének megfelelően, Nasszer jóváhagyásával véglegesen Egyiptomba költözött, és száműzetését 1983-as haláláig itt töltötte le. 1969. szeptember 7-én az RCC bejelentette, hogy kinevezte az új köztársaság első kormányának tagjait. Miniszterelnöknek az Amerikában tanult, 1967-ben politikai tevékenységei miatt bebörtönzött műszaki szakembert, Mahmud Sulayman al-Maghribit nevezték ki. Ő állt a nyolctagú Minisztertanács élén. A miniszterek közül hatan – Maghrabihoz hasonlóan – civilek, ketten – Adam Said Hawwaz és Musa Ahmad – pedig katonák voltak. Egyikük sem tartozott az RCC tagjai közé. A Minisztertanács feladata "az állam általános, az RCC által meghatározott politikájának a végrehajtása" volt. Nem volt kétséges, hogy kinek a kezében összpontosul a tényleges hatalom. Másnap az RCC úgy határozott, Kadhafi kapitányt tábornokká nevezi ki, és innentől kezdve ő lesz a Líbiai Fegyveres Erők főparancsnoka. Bár az RCC szóvivője egészen 1970. januárig nem nevezte másképp a tagokat, mint addig, mindenki előtt világos volt, hogy Kadhafi de facto nemcsak a szövetség, hanem az ország feje is. Az elemzők rögtön rámutattak, hogy a puccs kísértetiesen hasonlított arra az 1952-es egyiptomi puccsra, melynek következtében Nasszer szerezte meg a hatalmat. Világos volt, hogy a felkelés akkori vezetője volt a Szabad Közalkalmazottak Szövetségének a példaképe. 1969 végén a demokratikus intézményrendszer kialakításával egy időben az RCC vezetői bejelentették, hogy nem foglalnak állást a nagyhatalmak ellentétében, de mindenféle gyarmatosítást és az imperializmus összes manifesztálódását elítélik. Azt is világosan kijelentették, hogy Líbia az arab egység, Palesztina függetlenségének a pártján, Izrael ellen van. Az új rendszerben Líbia az "arab nép" része lett, az iszlámot pedig megtették államvallássá. Megszüntették a parlamenti intézményrendszert, minden jogalkotói hatáskör az RCC-nél összpontosult, és tovább folytatták a politikai pártok 1952-ben megkezdett üldöztetését. Az új rezsim – elsősorban az ateista nézetei miatt – kategorikusan visszautasította a kommunizmust, és megalkotta a szocializmus arab változatát. Ennek alapjai az iszlámén nyugszanak, azonban néhány társadalmi, politikai és gazdasági reformot mindenképp be kellett ehhez vezetni, Líbia – lényegében egyik napról a másikra – a tradicionálisan konzervatív arab államok közül átállt a radikális nacionalisták oldalára. Líbiai Arab Köztársaság (1969–1977) Kísérlet az államcsíny megdöntésére A Líbiai Arab Köztársaság megalakítása után Kadhafi és társai azt hirdették, kormányuk nem egyszemélyi döntéseket fog hozni, hanem minden döntést kollektívan hoznak majd meg. Ennek ellenére hamarosan kiderült, hogy Kadhafi valójában diktátorként működik, a többiek pedig csak rábólintanak a döntéseire. A kabinetet rögtön átalakították, amint kritikák érték a rezsim működését. 1969. decemberben Adam Said Hawwaz hadügyminisztert és Musa Ahmad belügyminisztert letartóztatták, és puccskísérlettel vádolták meg. A válság után alakított új kormányban Kadhafi,, az RCC vezetője, addigi posztját megtartva, egyúttal miniszterelnök és honvédelmi miniszter is lett. Major Abdel Salam Jallud, Kadhafi után az RCC második legerősebb embere lett a miniszterelnök-helyettes és a belügyminiszter. A kormánynak összesen 13 tagja volt, közülük öten egyben az RCC tisztviselői is. Másodszor 1970. júliusban kellett nagyobb ellenállással szembe néznie a kormánynak, mikor Abdullah Abid Sanusi és Ahmed al-Senussi – Idrisz király távoli unokatestvérei – és a Sayf an Nasr klán tagjai összeesküvéssel akarták megszerezni a hatalmat. Miután erre fény derült, ismét átalakították a kormányt. Ez volt az első alkalom, hogy a miniszterek többsége az RCC tagjai közül került ki. Kadhafi hatalmának megszilárdítása Az RCC szóvivője már a kezdetektől jelezte, hogy a megbukott rezsim vezetőit felelősségre akarják vonni. 1971–1972-ben 200-nál is több kormányzati tisztviselőt – többek között miniszterelnököket, kancelláriaminisztereket – Idrisz királyt és a királyi család többmás tagját is korrupció és hazaárulás vádjával a Líbiai Népi Bíróság elé állították. Közülük többeket – akik Idrisz királyhoz hasonlóan száműzetésben voltak – távollétükben ítéltek el. Bár a vádlottak többségét felmentették, voltak 50 éves letöltendő, illetve hatalmas pénzbírságokat kiszabó ítéletek is. Öt halálos ítéletet hoztak, ezek közül azonban csak egynek az áldozata volt az országban. Fatima volt királynét öt, míg Hasan ar Ridát három év börtönre ítélték. Ezalatt Kadhafi és az RCC feloszlatta a szanúszi rendet, és hivatalosan megpróbálták leértékelni a Líbia függetlenségének elérésében játszott szerepüket. A regionális és törzsi különbségeket amiatt ostorozta, hogy ezek a társadalmi fejlődés, valamint az arab egység megteremtésének útjában állnak. Eltörölte a hagyományos, törzsi alapon szervezett igazgatási rendszert, és a közigazgatási határokat úgy határozta meg, hogy azok átszelték a líbiai törzsek lakóhelyeit. A Szabad Tisztviselők Mozgalmát az egyiptomi Arab Szocialista Unió mintájára ugyanarra a névre átnevezte. Ezzel együtt egypártrendszert vezettek be az országban. Lényegében „a nemzet kifejezésének eszköze” volt, melynek fő célja „a líbiaiak politikai éberségének felélesztése” és az, hogy „nyilvános vitákon keresztül segítse az RCC álláspontjának kialakítását." Minden szakszervezetet összevontak, a sztrájkot, törvénytelennek minősítették. Az addig is cenzúra alatt lévő sajtóról 1972-ben megállapították, hogy nem más, mint a forradalom ügynökeinek segítője. Az országban maradt olaszokat és zsidókat száműzték, vagyonukat pedig 1970-től folyamatosan államosították. Líbia Egyiptommal és Szíriával közösen 1972-ben csatlakozott az Arab Köztársaságok Szövetségéhez, de az elképzelt pánarab unuió nem hozta el az elvárt sikert, és 1973. után lényegében már tetszhalott volt. Az idő múlásával Kadhafi hirtelen apokaliptikus látomásokat látott. Eszerint a forradalmi pánarabizmus és az iszlám erkölcsi fertőbe süllyed, melyet szavai szerint a reakcionista, imperialista, cionsta démoni erők fognak kiváltani. Egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a nemzetközi környezetre, és a belügyekkel nem kell olyan mértékben foglalkozni. Ennek eredményeképp a mindennapi ügyek intézését o Major Jallud vette át, aki 1972-ben az ország miniszterelnöke lett. Két évvel később Jallud az összes, még megmaradt hivatali és protokoll funkciót átvett, hogy a vezérnek elegendő ideje legyen az elméletek gyártására. A külföldi sajtó azt kezdte el találgatni, vajon csökkent-e Kadhafi súlya és tekintélye az RCC-n belül. Erre maga a vezető adta meg a választ, mikor neki látott a líbiai társadalom gyökeres átszervezésének. Kapcsolata a szovjet blokkal A szeptemberi puccs után az amerikai légierő lelassította az előző rezsimmel kötött megegyezés értelmében megkezdett kivonulást a Líbiában üzemeltetett légi támaszpontról. Az utolsó amerikai katona 1970. június 11-én hagyta el az afrikai országot. Ez lett az egyik nemzeti ünnepük. Az Amerikával ápolt viszony megromlásával egyidejűleg Kadhafi szorosabbra fűzte a szálakat országa és a Szovjetunió, valamint más, kelet-európai államok között. Ezzel egyidejűleg fenntartotta az ország a semlegességét, és nem kívánta a szocializmus arab területeken történő térnyerését sem. A forradalom óta az ország hadserege az akkori 6000 főről felduzzadt, és az addigi brit fegyverek helyét korszerűbb, szovjet gyártmányok váltották fel. Olajpolitika A líbiai forradalom gazdasági hátterét az olajkincse biztosította. Azonban a többi arab államhoz képest kicsinek minősült a készletek mérete. Ennek következtében Líbia jobban a gazdasági igényeihez tudta méretezni a kitermelését, és kisebb ráhatása volt az árak alakulására. Az olaj egyszerre kínált pénzügyi hátteret a roppant elszegényedett, fejletlen gazdaság és társadalmi rendszer átalakítására, és egy nagyon hatékony politikai fegyver volt az arab világ és Izrael között folyó harcban. Az 1969-es forradalom után az ország nagyobb részt akart kihasítani az olajár emelkedésből származó haszonból, és nagyobb ellenőrzést akart gyakorolni az ország olajiparának fejlődése fölött. A külföldi érdekeltségű olajvállalatok 1971-ben megállapodtak, hogy háromszorosára emelik az olaj érét. Az addigi 90 cent helyett innentől 3,45 dollárba került egy barel olaj. Erre válaszul decemberben a líbiai kormány megváltoztatta a külpolitikai álláspontjait, és hirtelen államosította a British Petroleum líbiai érdekeltségeit, valamint a brit bankokból 550 millió dollárnyi befektetést vont ki. A British Petroleum nem fogadta el a neki felajánlott kárpótlást, és a brit kormány nem engedte meg, hogy az ország részese legyen a sterling övezetnek. 1973-ban a líbiai kormány bejelentette, hogy ellenőrző befolyást kíván szerezni az ország területén működő összes olajipari érdekeltségű társaságban. A lépés hatásaként 1974 elején az ország ellenőrzése alatt állt az olajipar 60%-a. Az év végére ez az arány hirtelen 70%-ig emelkedett. Mivel a külföldi szakértőkre és a tőkére szükség volt az olajkitermelés bővítésében az olaj kitermelésében és elosztásában, az új olajmezők felkutatásában, ezért a teljes államosítás szóba sem került. Mivel az olaj egy olyan eszköz volt, mellyel szinte sakkban lehetett tartani Izraelt és nyugati szövetségeseit is, Líbia hevesen támogatta a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, az OPEC megalakítását. Nagy arányban kivette részét az olajárak emelésében, és a bevezetett embargók kialakításában is. Ezen lépések hatására Líbia olajbevétele úgy nőtt a négyszeresére, hogy ezen időszak – 1970 és 1974 között – a termelés mennyiségét felére csökkentették. Az olajtermelés tovább csökkent, 1975-ben 11 éves mélypontját érte el. A kormány az itt befolyt jövedelmekből más gazdasági szektorokat kezdett el fejleszteni. Innentől a termelés folyamatosan napi 2 millió barell körül volt. Mivel magas volt a líbiai nyersolaj kitermelési költsége, ezért az 1980-as években a termelés mennyisége, és így az ebből befolyt jövedelem is csökkent. Ehhez hozzájárult, hogy a fejlett világban az akkori recesszió amúgy is csökkentette az olajtermékek iránti igényt. Líbia 1975-ben bejelentett Ötéves Gazdasági és Társadalom Átalakítási Programja (1967–1980) 20 millió dollárt irányzott elő olyan gazdasági ágazatok fejlesztésébe, melyből az országnak az olajtartalékok kimerülése esetén is biztos bevétele származik. Líbia élelmiszerekkel saját piacról történő önellátásának biztosítása érdekében a csomag legnagyobb részét a mezőgazdaság kapta meg. A forradalom előtt szinte nem is létezett ipari szektor az első, és az 1981-ben bejelentett második reformcsomag forrásaiból is jelentős mértékben részesedett. Kubai lappantyú A kubai lappatyú (Caprimulgus cubanensis) a madarak (Aves) osztályának a lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjéhez, ezen belül a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Kuba és Hispaniola szigetén honos. Alfajai Caprimulgus cubanensis cubanensis (Lawrence, 1860) Caprimulgus cubanensis ekmani (Lonnberg, 1929) Caprimulgus cubanensis insulaepinorum Garrido, 1983 Magnification A Magnification a Yes tizenhetedik stúdióalbuma, 2001-ben adták ki. Ez az együttes első olyan lemeze, amely az új évezredben jelent meg, s a második, amelyen egy szimfonikus zenekar is megszólal (az első a Time & A Word volt). Billy Sherwood és Igor Khoroshev távozása után a megmaradt zenészek (Jon Anderson, Chris Squire, Steve Howe és Alan White) úgy döntöttek, hogy a billentyűs hangszereket Larry Groupé szimfonikus zenekarának hangzásvilágával pótolják. A Magnification később elnyerte a kritikusok és a rajongók tetszését is, bár nem olyan mértékben, mint a régi, klasszikusnak számító lemezek (például a Fragile és a Close to the Edge). 2002-ben aztán megjelent az album duplalemezes változata; a második korong három koncertfelvételt tartalmaz, illetve a CD-Rom-sávban egy videóinterjú mellett a Don’t Go klipje, valamint a The Gates of Delirium koncertvideója is megtalálható. Számok Magnification – 7:16 Spirit of Survival – 6:02 Don’t Go – 4:27 Give Love Each Day – 7:44 Can You Imagine – 2:59 We Agree – 6:30 Soft As A Dove – 2:17 Dreamtime – 10:46 In the Presence of – 10:24 I) Deeper II) Death of Ego III) True Beginner IV) Turn Around and Remember Time Is Time – 2:09 A 2002-es bónuszlemezen: „Deeper (In the Presence Of)” (koncertfelvétel) – 11:18 „The Gates of Delirium” (koncertfelvétel) – 23:47 „Magnification” (koncertfelvétel) – 7:44 A CD-ROM-sávon: videóinterjú Jon Andersonnal „Don’t Go” (klip) „The Gates of Delirium” (videófelvétel koncertről) A 2004-es kiadás CD 1 „Magnification” – 7:16 „Spirit Of Survival” – 6:02 „Don’t Go” – 4:27 „Give Love Each Day” – 7:44 „Can You Imagine” – 2:59 „We Agree” – 6:30 „Soft As A Dove” – 2:17 „Dreamtime” – 10:46 „In The Presence Of” – 10:24 „i) Deeper” „ii) Death of Ego” „iii) True Beginner” „iv) Turn Around and Remember” „Time Is Time” – 2:09 CD 2 „Close to the Edge” (koncertfelvétel) – 20:04 „Long Distance Runaround” (koncertfelvétel) – 3:44 „Gates of Delirium/Soon” (koncertfelvétel) – 22:41 Közreműködő zenészek Jon Anderson – ének, szintetizátoros és akusztikus gitár Chris Squire – basszusgitárok , háttérvokál Steve Howe – akusztikus és elektromos gitárok , pedálos acélgitár, mandolin és háttérvokál Alan White – dobok és egyéb ütőshangszerek, zongora, háttérvokál A szimfonikus zenekart Larry Groupé vezényli. Érdekességek A Can You Imagine-t eredetileg az XYZ tagjai (Squire, White, Page ) írták, és készítettek el demófelvételként "Believe It" címmel. A lemezt Nagy-Britanniában 2001. szeptember 11-én adták ki, de a terrortámadások miatt Amerikában csak három hónap múlva került a boltokba. Az Essentially Yes című box seten teljes egészében hallható a Magnification. Kielce Kielce ( kiejtése�, IPA: [ˈkʲ�l��]) város Közép-Lengyelországban, 202 609 lakossal (2006). Szentkereszt vajdaság fővárosa 1999 óta, előtte Kielce vajdaság székhelye volt (1919-1939, 1945-1998). A Świętokrzyskie-hegységben fekszik, a Silnica partján. Régebben mészkőbányáiról volt híres, ma kereskedelmi központ. Története A legenda Egy Lengyelország-szerte ismert legenda Kielce alapítását Mieszkóval, Merész Boleszláv fiával kapcsolja össze. Több mint 900 évvel ezelőtt, azon a helyen, ahol ma Kielce áll, sűrű, feltöretlen erdők voltak, tele vadállatokkal, melyek vonzották a vadászokat. Mieszko is itt vadászott. Amikor vadat kergetve elszakadt társaitól, kiért egy ismeretlen tisztásra és elfáradva elaludt a gyepen. Azt álmodta, hogy banditák támadták meg és mérget akartak erővel letölteni a torkán. Amikor már fogytán volt az ereje, hirtelen megjelent neki Szent Adalbert, felemelte pásztorbotját és a földre kanyargós utat rajzolt, amely patakká változott. Mieszko felébredt, s nemsokára forrást talált. A belőle fakadó víz édes volt, kristálytiszta, mint álmában. Újra erőre kapott és hamarosan meglelte társait. A közelben egy ismeretlen, hatalmas vadállat agyaraira talált, talán vaddisznóéi lehettek. Megfogadta, hogy ezen a helyen várost épít templommal. Hamarosan a rengeteg közepén települést épített, a tisztáson pedig templomot, Szent Adalbertnek szentelve. A patakot, amelyből visszanyerte erejét a herceg, Silnicának hívták, a települést pedig Kielcének (kieł = agyar) emlékeztetőül a hatalmas agyarakra. Események időrendben 1171 – a Legszentebb Szűz Máriának szentelt társaskáptalan építése 1364 – Kielce magdeburgi városi jogokat kap 1496 – Jagello Frigyes kardinális Kielcének címert ad 1661 – II. János Kázmér király és udvara Kielcébe látogat 1662 – a Związek Święconyba tartozó lázadó katonák (kb. 12 ezren) elfoglalták 1655 – a város pusztulása a svéd háború alatt 1789 – Kielce a köztársaság tulajdonába megy át 1794 – Tadeusz Kościuszko vezér egységeit itt szállásolja be a Szczekocinyi csata után. A súlyosan sebesült Wojciech Bartos Głowacki halála a kielcei kórházban 1800 – egy félelmetes tűzvész csaknem az összes lakóházat elhamvasztja a városközpontban, a városháza is leégett 1809 – a várost a Varsói Hercegséghez csatolják 1815 – Kielcét elfoglalják az oroszok 1816 – Stanisław Staszic kezdeményezésére megnyílik a Szkoła Akademiczno-Górnicza – az első lengyel műszaki főiskola 1818 – a krakkói vajdaság fővárosa Kielce lesz 1844 – az orosz uralom elleni összeesküvés leleplezése és az előkészítő Piotr Ściegienny letartóztatása 1845 – Kielce kormányzósági központ lesz 1885 – az Iwanogród-Dąbrowa vasútvonal építése 1914 – Kielcében felállítják a Lengyel légió I. ezredét Józef Piłsudski parancsnoksága alatt 1919 – megalakul a Kielcei vajdaság 1945 . január 15. – az I. ukrán front kiveri a német csapatokat a városból 1946 – a kielcei pogrom a zsidók ellen 1974 – a Politechnika Świętokrzyska (műszaki egyetem) alapítása 1999 – Kielce lesz a Świętokrzyskie vajdaság központja Gazdasága A város gazdaságának alapja a XV. századtól kezdve az ásványi kincsek kitermelése és feldolgozása volt: vasércet, rezet, ólmot, márványt és homokkövet bányásztak. Ma többek között az építőipar, építőanyag-ipar, villamosgépgyártás és élelmiszeripar virágzik. Fontos szerep jut a Kielcei vásárnak, amely a második legnagyobb expo Lengyelországban. Műemlékek Krakkói püspökök palotája : 1637 – 1641 között épült, Tomasz Poncino Jakub Zadzik püspök kezdeményezésére. 1971 óta a Nemzeti múzeum székhelye Katedrális : 1173 körül Gedko krakkói püspök építtette, többször átépítve a XVI., XVII. és XIX. században, végül kora barokk háromhajós bazilika lett. Szent Adalbert-templom : a legrégibb kielcei templom, története a X. századig nyúlik vissza, jelenlegi alakját 1763 -ban kapta. A templom előtti téren megmaradt egy része annak a falnak, ahol a németek nyilvánosan agyonlőtték a Honi Hadsereg (Armia Krajowa) katonáit, 1943 -ban. Szentháromság-templom : 1640 – 1644 között épült. Zieliński-palota : 1847 – 1858 között Tomasz Zieliński, a kultúra nagy támogatójának a tulajdona volt. Templom és kolostor a Karczówka hegyen : 1624 – 1631 között a bencések építették, ám a rendet a cári hatóságok 1864 -ben feloszlatták. Helyőrségi templom : a korábban ortodox templom, 1902 – 1904 között. Evangélikus templom : klasszicista stílusban épült 1840 körül Laszczyk-udvarház : vörösfenyő udvarház 1788 -ból, jelenleg falumúzeum Piactér : helye még a középkorban lett kijelölve. épületei a XVIII. és XIX. századból valók, a piactér melletti kis téren Szent Tekla szobra áll ( 1765 ) Sienkiewicz utca : Kielce főutcája, a XIX. század húszas éveiben alakult ki sok műemlék épülettel "Stary" (régi) temető : alapítva 1800 körül. Eredetileg katolikus, evangélikus, ortodox és unitárius híveknek szánva Városi park : alapítva 1830 -ban, a már létező XVIII. századi kert helyén Karscha-udvarház : építette a Stumpf család a XIX. sz. I. felében. 1888 – 1890 között itt volt Jan Styka festőművész műterme. Múzeumok Muzeum Narodowe w Kielcach (Kielcei nemzeti múzeum) Muzeum Lat Szkolnych Stefana Żeromskiego (Stefan Żeromski iskolaéveinek múzeuma) Muzeum Zbiorów Geologicznych (Geológiai múzeum) Muzeum Zabawkarstwa (Játékmúzeum) Muzeum Wsi Kieleckiej (Kielcei falumúzeum) Muzeum Pamięci Narodowej (A nemzeti emlékezet múzeuma) Skarbiec Katedralny – (A katedrális kincstára) Oktatás Egyetemek és főiskolák: Uniwersytet im. Jana Kochanowskiego www Politechnika Świętokrzyska www Wszechnica Świętokrzyska www Wyższa Szkoła Administracji Publicznej w Kielcach www Wyższa Szkoła Ekonomii i Administracji im. prof. Edwarda Lipińskiego www Wyższa Szkoła Handlowa im. Bolesława Markowskiego www Wyższa Szkoła Technik Komputerowych i Telekomunikacji www Wyższa Szkoła Telekomunikacji i Informatyki www Wyższa Szkoła Umiejętności w Kielcach www (poprzednio Wyższa Szkoła Ubezpieczeń) Wyższa Szkoła Zarządzania Gospodarką Regionalną i Turystyką www Wyższe Seminarium Duchowne w Kielcach www Świętokrzyska Szkoła Wyższa Wyższa Szkoła Dziennikarska im. Melchiora Wańkowicza (kihelyezett részleg) Sport Korona Kielce SA – labdarúgás VIVE Kielce – kézilabda Kielecki Klub Aikido Kobayashi Kielecki Klub Karate Kyokushin Kielecki Klub Shorin-Ryu Kielecki Klub Shidokan Karate Oficina da Capoeira Kielce Capoeira Abada Kielce Kielcei automobil klub Klub Sportowy "Stella" Kielcei Aeroklub Świętokrzyskie Kolarstwo Górskie (hegyi kerékpározás) Akademicki Klub Turystyki Kwalifikowanej PTTK – Sabat Świętokrzyski Klub Alpinistyczny AZS Politechniki Świętokrzyskiej Kultúra Színházak: Stefan Żeromski Színház Teatr Lalki i Aktora "Kubuś" (bábszínház) Kielecki Teatr Tańca (táncszínház) Teatr "Ecce Homo" Filharmónia Oskar Kolberg Szent Kereszt Zenekar Kultúrházak Kieleckie Centrum Kultury , Wojewódzki Dom Kultury (Vajdasági kultúrház) Dom Środowisk Twórczych Wojewódzka Biblioteka Publiczna (könyvtár) Kompania Wolontarska Testvérvárosok Herning, Dánia (1991) Orange , Franciaország (1992) Vinnicja , Ukrajna (1993) Gotha , Németország (1997) Budapest , Magyarország (2005) Ramla, Izrael (2006) Platyglanis depierrei A Platyglanis depierrei a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a Claroteidae családjába tartozó faj. Nemének az egyetlen faja. Előfordulása A Platyglanis depierrei Kamerun endemikus harcsája. Kizárólag a Sanaga folyómedencében lelhető fel. Megjelenése Ez a hal legfeljebb 17,2 centiméter hosszú. Életmódja Trópusi, édesvízi harcsa, amely főleg a meder fenekén tartózkodik. Ducsai Ábel Ducsai Ábel (1998. július 1. –) magyar szinkronszínész, youtuber. Élete Édesanyja Jaksity Kata modell, műsorvezető. Hozzá fűződik számos film és sorozat szereplőinek magyar hangja, mint például A karate kölyök (Dre Parker), a Sok sikert, Charlie! (Gabriel „Gabe” Duncan), vagy a Trónok harca (Bran Stark). Játszott a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban. Youtube csatornáját 2012-ben hozta létre Stormeee névvel. Libovice Libovice település Csehországban, a Kladnói járásban. Libovice Řisuty, Kvílice, Jedomělice, Slaný, Tuřany, Plchov és Kutrovice településekkel határos. Lakosainak száma 374 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Emléktáblák Budapest XXI. kerületében Budapest XXI. kerülete szócikkhez kapcsolódó képgaléria, mely helyi, országos vagy nemzetközi hírű személyekkel, valamint épületekkel, műtárgyakkal, helynevekkel és eseményekkel összefüggő emléktáblákat tartalmaz. Paderne de Allariz Paderne de Allariz település Spanyolországban, Ourense tartományban. Paderne de Allariz San Cibrao das Viñas, O Pereiro de Aguiar, Esgos, Maceda, Baños de Molgas, Xunqueira de Ambía, Allariz és Taboadela községekkel határos. Lakosainak száma 1414 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ruhland Ruhland település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Tiszaroff Tiszaroff község Jász-Nagykun-Szolnok megye Kunhegyesi járásában. Fekvése A Tisza bal partján fekszik. Autóbusz-összeköttetése van a közeli falvakkal és a közeli városokkal: Kunhegyessel és Törökszentmiklóssal. A község éghajlata az Alföld középső térségének éghajlatához hasonlít, szélsőséges és szeszélyes. Kevés csapadék, nyári magas, téli alacsony hőmérséklet a jellemző. Története A község területén és környékén feltárt leletek azt bizonyítják, hogy a Tisza partján az emberek már az őskorban letelepedtek. A kőkorban és az azt követő rézkorban is éltek itt emberek. Az itt feltárt leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók. A nyelvi hagyományok és a népmondai elemek alapján úgy tartják a roffiak ma is, hogy a község határában lévő Ajtóshát és borshalom dombjain a hunok díszes bőrsátrai álltak hajdan, s Roff vezér után Attila is táborozott ezen a vidéken. Ennek hitelességét történelmi kutatás eredménye nem igazolta. A Rákóczi-szabadságharc után 1711-ben 20 jobbágy és 6 zsellér lakja a területet. Ekkor kerül a falu egy része a Borbély família tulajdonába. Az 1780-as években már több földesura is van a falunak. Borbély Mihály 1757-ben a meglévő protestáns imaházhoz tornyot építtetett, majd 1762-ben a különálló s ma is meglévő kőtorony is felépült. Az 1840-es évekig rossz, járhatatlan földutak kötik össze a környező helységekkel. A község 13,5 km hosszúságban a Tisza partján fekszik, ebből 2,5 km közvetlen belterület. A települést érintő szabályozás (átmetszés) 1854–55-ben készült el. Párhuzamosan folyt a gátépítés is. A belső település olyan magas parton fekszik, hogy a falut árvíz nem vitte el, de határa többször került víz alá. A kiegyezés utáni évtized közigazgatási átszervezései jelentősen érintették Tiszaroff életét. 1872. május 11-én nagyközséggé alakult. Az 1876-os megyerendezés során kettévált Heves és Külső-Szolnok vármegye, Tiszaroff ennek déli részével az újonnan alakuló Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez került és 1908-ig (Törökszentmiklósra helyezéséig) e megye Tiszai közép járásának székhelye volt, és egy ideig adóhivatal is volt a településen. Tiszaroff a népességi csúcsát 1900-ban érte el több mint 4000 fővel, lakossága azóta folyamatosan csökken, eltekintve az 1930-as és 40-es évektől. 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása után a községben is megalakult a Vörös Őrség. Leverése után volt parancsnokát elfogták és kivégezték. Más, szóbeli információk szerint a helyi Vörös Őrség parancsnok (Varga Gyula - 1896–1919 - községi tanító) halála nem volt formális kivégzés. A községet megszálló román hadsereg katonái elfogták, lovaskocsin szállították, melynek során egy helyi földesúr (Sigray?) orvul lelőtte. Síremléke ma is megtalálható a község északi részén lévő református temető bevezető útja mellett. A síremlék állagának természetes romlása miatt leesett márvány sírfelirattáblát valaki (2015–16-ban) a helyére rögzítette. 1945 után a háborús veszteségekkel, de újra nekikezdett a község a munkának. 1948-ban gépállomás kezdte meg működését 24 dolgozóval és 9 géppel. Termelőszövetkezetek alakultak. Híres volt az 1906–1908 között létesült gőzmalom, melyet 1949-ben államosítottak. 1963 januárjától működött a Tiszaroff és Vidéke Körzeti FMSZ, melynek Tiszaroff volt a központja. 1961-ben új kultúrotthon létesült, melyben elhelyezést nyert a könyvtár is. A faluban bölcsőde, óvoda és 8 osztályos iskola működött. 1926-tól filmszínház is működött a községben. Mindig jelentős volt Tiszaroffon a sport, legjobb eredményt a röplabdások érték el, de a labdarúgó-, asztalitenisz- és kerékpár szakosztályok is jól, sikeresen működtek. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Forrás Cseppentő Miklós: Tiszaroff története (1971) Nevezetességei Borbély-kastély Híres emberek Itt született 1782 -ben Bajnóczi János református lelkész, énekszerző. Itt született 1826 . november 13 -án nagysarlói Magyary-Kossa Ferenc földbirtokos, állatorvos Itt született 1875 . március 29 -én roffi Borbély György földbirtokos, politikus, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja Itt született 1957 . szeptember 4. -én Farkas Flórián magyarországi roma politikus. Tiszaroff az irodalomban Tiszaroff a címadó helyszíne Lipták Gábor A tiszaroffi bujdosó című, s a balatonfüredi író Amiről a vizek beszélnek című novelláskötetében szereplő novellájának. Neuvy-en-Dunois Neuvy-en-Dunois település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 315 fő (2015). Neuvy-en-Dunois Villars és Villeau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 9617 Grahamchapman A 9617 Grahamchapman (ideiglenes jelöléssel 1993 FA5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Az UESAC program keretében fedezték fel 1993. március 17-én. Elnevezése Az aszteroidát Graham Chapman-ről, a Monty Python brit humortársulat tagjáról nevezték el. Az aszteroida egyike a kisbolygóöv számos, személyekről elnevezett kisbolygóinak. Ezek között hat viseli a Monty Python tagjainak nevét: 9617 Grahamchapman 9618 Johncleese 9619 Terrygilliam 9620 Ericidle 9621 Michaelpalin 9622 Terryjones Gornja Stupnica Gornja Stupnica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 38, közúton 54 km-re délre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 15 km-re északnyugatra a Báni végvidék déli részén, a Zrinska gora déli lejtőin fekszik. Története Stupnica földje 1287-ben a Babonić család birtoka volt, akik 1346-ig birtokolták. A közeli Pedalj várának uradalmához tartozott. 1347-től cserével a Zrínyi család birtoka volt. A 16. században a térség településeivel együtt megszállta a török. Az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Stupnica benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 61 lakosa volt. Népesség (1857 és 1931 között lakosságát Stupnica néven Donja Stupnicához számították.) Nevezetességei A fasiszta terror helybeli és a közeli három faluból származó áldozatainak emlékművét 1954-ben avatták. 1995-en lerombolták. Stock.xchng A stock.xchng (más néven SXC) ingyenesen letölthető stock fotókat és illusztrációkat kínáló, magyar eredetű weboldal volt. A név szójáték, a "stock exchange" rövidítése, amely egyrészt a képek csereberéjére utal, másrészt a tőzsde szó angol megfelelője. Az oldalt 2001 februárjában indította Hamza Péter vezetésével a Dream Interactive az Inertia.hu webdizájn portál részeként, azzal a céllal, hogy a felhasználók megoszthassák egymással saját készítésű fotóikat és grafikáikat, így segítve egymás munkáját. 2009-ben az oldalnak több mint 2 500 000 regisztrált látogatója volt (ebből több mint egymillió csak az Egyesült Államokból), valamint több mint 400 ezer letölthető kép volt a rendszerben. A stock.xchng-et 2010 óta Freeimages.com néven a Getty Images üzemelteti. Működés A stock.xchng a képmegosztó és a közösségi oldal keveréke volt. A felhasználók nagy felbontású képeket tölthettek le ingyen, saját profil oldalt készíthettek, megoszthatták egymással saját fotóikat, blogolhattak és fórumozhattak. Az oldal közösségi funkciói a felvásárlás után pár évvel megszűntek, de a megosztás és a letöltés továbbra is működik. Bár a képek ingyenesek, csak bizonyos feltételek betartása mellett használhatóak, és tulajdonjoguk nem száll át a felhasználóra. Története A stock.xchng 2001 februárjában egy lelkes hobbiprojektként indult és pár év alatt a legnagyobb ingyenes stock fotó oldallá nőtte ki magát. A milliós felhasználói bázisra támaszkodva 2005 szeptemberében indult az SXC fizetős, ún. "microstock" társoldala, a Stockxpert, ahol olcsó (akár 1 USD) áron lehetett képeket vásárolni. Az oldal készítői 2006-tól az amerikai Jupiterimages-zel közösen üzemeltették a szolgáltatásokat, egészen 2009-ig, amikor a Jupiterimages-t felvásárolta a Getty Images. Az oldal alapítói ekkor eladták maradék részesedésüket és Stockfresh.com néven új fizetős stock fotó szolgáltatást indítottak, a korábbi közösség aktívabb tagjai pedig RGBStock.com néven indítottak egy új oldalt a stock.xchng szellemiségében. 2010 februárjában a Stockxpert az iStockphoto-val való összeférhetetlenség miatt bezárt, de a stock.xchng Freeimages.com néven, jelentősen átalakítva továbbra is üzemel. Tendzin Gyaco Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (olykor Gjaco átírással is), született Lhamo Donrup (tibeti: ����������������; Wylie: Lha-mo Don-'grub), (Takcer, 1935. július 6. –) a tizennegyedik dalai láma, a tibeti emigráns kormány egykori vezetője, akinek a rezidenciája az indiai Dharamszala városában található. Ő a tibetiek legfőbb spirituális vezetője, akit úgy is neveznek, hogy Gyalva rinpocse („drága győztes”) vagy Jise norbu („kívánságteljesítő drágakő”). A tibeti buddhizmus felfogása szerint az elődei reinkarnációjaként született e világra. Tendzin Gyaco ötödik gyermekként született egy tizenhat gyermekes családba (csak hét érte meg a felnőttkort) Takcer faluban, amely ma a kínai Csinghaj tartományához tartozik. Első nyelvként az amdói dialektust sajátította el. Kétéves korában ismerték el a 13. dalai láma tulkujaként, vagyis újjászületéseként. Tizenöt éves korában, 1950. november 17-én, egy hónappal a kínai hadsereg tibeti megszállása után dalai lámaként trónra lépett. Ezzel a régió legfontosabb vallási vezetőjévé és politikai uralkodójává vált. 1959-ben, egy sikertelen felkelést követően, a tibeti ellenállási mozgalom összeomlása után a dalai láma Indiába menekült. 1951-ben pekingi küldöttsége katonai nyomásra jóváhagyta a Tizenhétpontos egyezményt, amelynek következtében országa a Kínai Népköztársaság részévé vált. Indiában emigráns kormányt állított föl. A 80 000 főt számláló menekültcsoporttal együtt, akik követték őt a száműzetésbe, Tendzin Gyaco igyekszik megőrizni a hagyományos tibeti oktatást és kultúrát. A kínai kormány, amely 1959-ben megszállta Tibetet, továbbra is úgy tekint rá, mint egy elavult teokratikus rendszer szimbólumára. Világszerte híres előadó, gyakran karizmatikus egyéniségként jellemzik. Ő az első a dalai lámák sorában, aki nyugatra utazott, hogy a buddhista tanításokat hirdesse, és hangsúlyozza az etika és az egyetemes felelősségtudat valamint a vallások közötti párbeszéd fontosságát. 1989-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat. Sorban tüntették ki egyetemek és nemzetközi szervezetek elismerő címekkel és díjakkal. 2006-ban például tiszteletbeli kanadai állampolgárságot kapott, 2007. október 7-én pedig az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki. A dalai láma Tibeten kívül több mint százötven tiszteletbeli címet és díjat kapott. A 14. dalai láma eddig hét alkalommal járt Magyarországon. Legelőször 1982-ben, majd 1990-ben, 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban, 2000-ben és 2010-ben. 2008. december 17-én, több hónapos elmélkedés után kijelentette, hogy félig kilátásba helyezi nyugalomba vonulását. Azt mondta, hogy annak a mozgalomnak a sorsa, melynek élén csaknem öt évtizeden keresztül állt, most már a Szamdong rinpocse miniszterelnöksége alatt megválasztott menekült kormány kezében van. A Nobel-díjas vezető, aki nem sokkal korábban műtétre szorult, Dharamszalában azt mondta a riportereknek: „Megöregedtem… Jobb lesz, ha teljesen nyugalomba vonulok és félreállok a tibeti mozgalom útjából.” 2011. március 10-én lemondott a tibeti emigráns kormány vezetéséről, átadva a miniszterelnöki (kalon tripa) posztot Loszang Szengének. Gyermekkora Lhamo Donrup (vagy Lhamo Thondup – szó szerint: „kívánság teljesítő istennő”) 1935. július 6-án született, paraszti családba Takcer („üvöltő tigris”) faluban, a tibeti Amdó régióban, amely politikailag 1928 óta a kínai Csinghaj tartomány részét képezte. Egyike volt a család hét gyermeke közül, akik túlélték a gyermekkort (összesen 16 gyermeket szült édesanyja). A fiatal Lhamónak két lány- és négy fiútestvére volt. A szülei főleg hajdinát, árpát és krumplit termesztettek. Édesapja közepes termetű, temperamentumos ember volt. Legidősebb nővére, Cering Dölma tizennyolc évvel volt idősebb nála. Legidősebb bátyját, Tubten Dzsigme Norbut nyolcéves korában ismerték el egy magas rangú láma, Takcer rinpocse reinkarnációjaként. Egyetlen húga, Ama Dzsecün Pema az 1997-ben készült Hét év Tibetben című filmben édesanyjukat alakította, és szinte teljes felnőtt életét a Tibeti gyermekfalvak projekttel töltötte. A gyermek dalai láma első nyelve az ő szavaival „egy tört hsziningi nyelv volt, amely a kínai egyik dialektusa”, ugyanis a családja nem beszélte a tibeti nyelvet. A tibetiek a dalai lámákat elődeik reinkarnációjának tartják a hagyomány szerint, akik mindannyian Avalókitésvara bodhiszattva emberi megtestesülései. Még hároméves sem volt a fiú, akit később tizennegyedikként ismertek el, amikor a kormány a dalai láma fölkutatására útnak indított egy bizottságot. Azt mondják, hogy több másik előjel mellett a 13. dalai láma bebalzsamozott testének dél felé fordított feje holtában északkelet felé fordult, ezzel mintegy kijelölve az irányt, hogy merre keressék utódját. Hitük szerint általában kilenc hónaptól két évig terjedő idő telik el a dalai láma halála és a reinkarnáció megszületése között. 1475 óta, amikor az első dalai láma 84 éves korában elhunyt, az új lámák maximum kétéves szünetekkel születtek, de sokszor még egy év sem telt el. Éppen ezért az akkori régenst, az 5. reting rinpocsét különösen aggasztotta, hogy az új reinkarnációt sehonnan sem jelentették még. Ezért a Lhászától 150 kilométerre fekvő tóhoz, a Lhamo La-co környékére ment további jelek után kutatni. A szent tónál látomása volt, amely arra utalt, hogy Amdó környékén kell folytatnia a keresést, és egy keskeny ösvény végén lévő földszintes ház után kell kutatnia esőcsatornával. A kiterjedt keresés végül a Donrup-házhoz vezetett, aminek paraméterei nagyon hasonlítottak a régens vízióihoz. A kisfiúnak különféle, egymáshoz nagyon hasonló relikviákat, köztük játékokat is mutattak (például málákat, botokat, elefántcsont dobokat), melyek egy része hajdanán a 13. dalai lámáé volt, más részük viszont nem. A vizsgálódás során senkinek nem mondták el, hogy kinek a reinkarnációját keresik a kis tibeti fiúban. A fiú minden egyes tárgyat helyesen azonosított, amelyek a korábbi dalai lámáé voltak, és közben fel-felkiáltott: „Ez az enyém! Ez az enyém!” Lhamo Donrupot hivatalosan is elismerték a reinkarnálódott dalai lámaként, és a Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (jelentése: szent egyetlen, gyengéd dicsőség, magasztosan szóló, könyörületes, a hit tanult védője, erényekkel ékes ragyogó óceán) vallási nevet kapta. A tibeti buddhisták általában jisinorbuként (jelentése: kívánságteljesítő ékkő) vagy kjabdróként (jelentése: megváltó) hivatkoznak rá, vagy csak egyszerűen Kundunnak (jelentése: jelenlét) hívják. Követői leggyakrabban „Őszentsége, a dalai láma” néven szólítják, és ezt a megszólítást alkalmazzák a dalai láma hivatalos honlapján is. Hatéves korától kolostori oktatásban részesült, fő oktatói Jongdzin Ling rinpocse (idősebb tanára) és Jongdzin Tridzsang rinpocse (ifjabb tanára) voltak. A dalai lámának szánt tananyag megegyezett bármely, buddhista doktorátusra vágyó szerzetes tananyagával. Az öt nagyobb tantárgy közé tartozott a logika, a tibeti művészet és kultúra, a szanszkrit nyelv, az orvoslás és buddhista filozófia (a bölcsesség tökéletessége (pradzsnyápáramita), a középút filozófiája (mádhjamika), a szerzetesi fegyelem kánonja (vinaja), metafizika (abhidharma), valamint logika, illetve episztemológia (pramána). Az öt kisebb tárgy volt a stilisztika, a zene és dráma, az asztrológia, versmérték és verselés, valamint lexikográfia. Az év nagy részét a Potala palotában töltötte, de minden évben kora tavasszal átköltözött a Norbulingkába. 11 éves korában találkozott az osztrák hegymászó Heinrich Harrerrel, amikor Lhászában egy távcsövön keresztül szemlélődve észrevette őt a tömegben. Harrer az ifjú dalai láma eredményes oktatójának bizonyult, és a Tibeten kívüli világról tanította a fiatal fiút. Egészen 2006-ig, Heinrich Harrer haláláig barátok maradtak. 1954-ben, az éves monlam imafesztivál, a nagy ima ünnepe idején a lhászai Dzsokhang templomban, Csenrezig szobra előtt megkapta a buddhista bhiksuvá (szerzetessé) való teljes fölavatást. 1958 nyarának végén kolostori záróvizsgáinak letételére először a Drepung, majd a Szera kolostorba utazott. Több napon át a két egyetem legjobb tudósaival kellett vitatkoznia. Sikeres vizsgát tett, és az egyik apát szerint kimagasló teljesítményt érhetett volna el, ha ugyanolyan körülmények között tudott volna felkészülni, mint egy átlagos szerzetes, és nem zavarja tanulmányait a Kínával való konfliktus. Élete dalai lámaként Amellett, hogy az első számú vallási vezető volt Tibetben, a dalai láma egyben hagyományosan az ország abszolút politikai uralkodója is volt. Azelőtt, hogy a 14. dalai lámát hivatalosan beavatták volna tisztségébe, 1950 októberében a Kínai Népköztársaság 80 000 fős hadserege behatolt az országba, könnyedén áttörve a 8500 fős tibeti védelmi vonalat. Kissé sietve, 1950. november 17-én avatták be hivatalába a 15 éves lámát, Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco néven, ezzel immár ő lett Tibet spirituális és világi vezetője. Hatalomra kerülésének egyik első intézkedése az volt, hogy amnesztiát hirdetett az országban, így minden rabot kiengedtek a börtönökből. Ezután kinevezett két új miniszterelnököt, akikkel együtt küldöttségeket szerveztek a nyugati országokba, köztük az Egyesült Államokba, az Egyesült Királyságba és Nepálba, hogy rávegyék őket, hogy avatkozzanak be a Tibettel szembeni erőszak megállítása érdekében. Követet küldtek Kínába is annak reményében, hogy tárgyalásokat kezdeményezzenek Kína Tibetből való kivonulásáról. A tárgyalások vége az lett, hogy 1951 áprilisában erőszakkal aláíratták az általuk „tibeti önkormányzatnak” nevezett küldöttséggel az úgynevezett Tizenhétpontos egyezményt, amely kimondja, hogy Tibet békésen átadja területeit a Kínai Népköztársaság részére. Ezt követően úgy döntöttek, hogy biztonságosabb, ha a dalai láma egy Indiához közeli, Szikkimmel határos déli területre, a Csumbi-völgyi Dromóba utazik, mert onnan könnyebb elmenekülni, ha súlyosabbra fordul a Kínai nyomásgyakorlás. A következő hét hónapot a völgyben töltötte a tibeti vezető, és csak 1951 augusztusában tért vissza Lhászába. 1954 júliusában a dalai láma Kínába látogatott, hogy béketárgyalásokba kezdjen a kínai vezetőkkel. Közel egyéves tartózkodása során találkozott többek között Mao Ce-tunggal, Csou En-lajjal és Teng Hsziao-pinggel. A kínai vezetők igyekeztek rávenni a dalai lámát egy 46 fős bizottság felállítására, amely megalapítaná az autonóm Tibetet. Valójában a küldöttséget azzal a szándékkal hozták létre, hogy aláássa a dalai láma tevékenységét és megerősítse a Kínai uralmat. 1956-ban meghívták a dalai lámát Buddha halálának 2500. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségre, Indiába. A pár hónapos ott tartózkodása során találkozott az indiai miniszterelnökkel, Dzsaváharlál Nehruval, hogy megsürgesse India nyomásgyakorlását Kínára egy tibeti autonóm kormány létrehozásához, mivel Tibet kapcsolatai Kínával nem bizonyultak sikeresnek. Nehru nem akarta, hogy tovább nőjön a feszültség India és Kína között, ezért arra ösztönözte a dalai lámát, hogy térjen vissza hazájába, és próbáljon meg együttműködni a kínaiakkal a Tizenhét pontos egyezmény alapján. Tendzin Gyaco utolsó szerzetesi vizsgáját Lhászában tette le (gese tudományos fokozat) 1958–1959 telén. Tibetben az általános nyugtalanság fokozódott, és a kínaiak egyre sűrűbben vetettek be erőszakos eszközöket a tömegek megfékezésére. 1959 márciusában tízezrek gyűltek össze a nyári palotánál attól félve, hogy a kínaiak el akarják rabolni a dalai lámát. Végül március 17-én szökött el a katonai álruhába öltöztetett dalai láma kísérőivel együtt az egyre fokozódó fizikai attrocitások elől. Egy 14 napos, embert próbáló utazás után, március 31-én érték el az indiai határt. Száműzetés Indiába Az indiai kormány segítséget nyújtott a tibeti menekültek számára. Új területük az észak-indiai Dharamszala városa volt. Nehru miniszterelnökkel megállapodtak, hogy az indiai oktatásügyi minisztériumon belül létrehoznak egy tibeti oktatással foglalkozó független társaságot. 1959. június 20-án a dalai láma összehívott egy sajtótájékoztatót, amelyen érvénytelennek nyilvánította a kínai vezetők által törvénytelen eszközökkel kierőszakolt és hamisított pecséttel ellátott 17 pontos megállapodást. Radikális változások történtek az adminisztráció területén is. A száműzetésben felállított ideiglenes tibeti kormányban helyet kaptak vadonatúj minisztériumok, például oktatási, információs, családügyi, biztonságügyi, vallásügyi és gazdasági minisztérium. A menekültek száma közben elérte a 30 000 főt, akiket sátrakban szállásoltak el. 1960. március 10-én, mielőtt a mintegy nyolcvan tagú Központi Tibeti Adminisztráció elhagyta volna Dharamszalát, a dalai láma a következő hivatalos közleményt adta ki, a tibeti felkelésre megemlékezve: 1963-ban a dalai láma megfogalmazta fiatal kormánya új alkotmányát, amelyet számos reform követett. A reformok után kialakult új alkotmánynak a „Száműzött tibetiek alaptörvényei” címet adták. A szabályzat szólásszabadságot, vallásszabadságot, gyülekezési szabadságot, illetve a személyek szabad mozgását mondja ki. 1990-ben a dalai láma új demokratikus választásokat szorgalmazott, amelynek értelmében a tibeti minisztertanács (Kasag) tagjait már nem a dalai láma jelöli ki, hanem demokratikusan választják meg. 1992-ben a száműzetésben lévő kormány külön alkotmánytervet dolgozott ki a jövőbeli szabad Tibetre vonatkozóan. 2011-ben, többéves előkészítés után, a dalai láma önként lemondott világi tisztségéről. Külföldi kapcsolatok 1967 óta a dalai láma számos látogatást tett különböző országokban. Gyakran tart vallási és egyetemes értékű világi beszédeket is. Találkozott VI. Pál pápával a Vatikánban 1973-ban, II. János Pál pápával 1980-ban, majd 1982-ben, 1986-ban, 1988-ban, 1990-ben és 2003-ban. II. János Pál rendkívül nagy hatással volt rá, önéletrajzában így ír róla: „Nagy szellemi vezető, nem fér hozzá kétség; aki merénylőjét képes testvérének nevezni, mint II. János Pál, az nagy lelki-szellemi magasságokba jutott”. Szintén nagy hatással volt rá Teréz anya is. 1990-ben Dharamszalában egy zsidó tanárokból álló küldöttséggel találkozott, hogy kiterjedt vallásközi párbeszédet folytasson velük. Azóta háromszor látogatott el Izraelbe, és 2006-ban találkozott az izraeli askenázi főrabbival Yona Metzgerrel. 2006-ban magánmegbeszélést folytatott XVI. Benedek pápával. Találkozott továbbá a későbbi canterburyi érsekkel, Robert Runcie-val és az anglikán egyház más vezetőivel Londonban, Gordon B. Hinckley-vel, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának (mormonok) későbbi elnökével, mint ahogy az ortodox egyház, a muszlimok, a hinduk, a zsidók és a szikhek vezető tisztviselőivel is. A pekingi olimpia felfutása idején a dalai láma az Egyesült Államok felé tartó útja során Japánba látogatott 2008. április 10-én, miközben szerte a világban nagy tiltakozások követték az eljárást, ahogy a kínaiak kezelték a tibeti zavargásokat. A dalai láma, akit Peking a zavargások egyik felbujtójának titulált, nyugalomra intette a népet, de a tiltakozások csökkenésének csak kevés jele mutatkozott. A dalai láma kijelentette, hogy nem támogatja a 2008. évi nyári olimpiai játékok bojkottját. Japán kormánya viszonylag semleges maradt a Tibetben alkalmazott erőszak megítélése szempontjából, és Peking iránti tiszteletből hivatalosan nem foglalkozik a dalai lámával. Tokió azonban biztosítja a vízum megadását a spirituális vezetőnek, aki viszonylag sűrűn látogatja Japánt. A dalai láma számos alkalommal tartott beszédet az Európai Parlamentben. Több ízben kapott meghívást a Fehér Házból, így többször is találkozott az Amerikai Egyesült Államok elnökével. Legutoljára 2014. február 21-én Barack Obama elnökkel találkozott Washingtonban. Vallásközi dialógusok 1973-ban a dalai láma találkozott VI. Pál pápával Vatikánban. II. János Pál pápával többször is találkozott: 1980, 1982, 1986, 1988, 1990 és 2003. 1990-ben Dharamszalában fogadott egy zsidó tanítókból álló küldöttséget. Azóta háromszor is ellátogatott Izraelbe, és 2006-ban találkozott Izrael főrabbijával. Ugyanebben az évben négyszemközti beszélgetésen vett részt XVI. Benedek pápával. Londonban találkozott Robert Runcie canterbury érsekkel és más anglikán egyházi személyekkel, valamint egyéb ortodox keresztény, iszlám, hindu, zsidó, és szikh vezetőkkel. A dalai láma jelenleg is tagja az Elidzsah Vallásközi Intézet részeként létrehozott Világ vallási vezetői tanácsának (Board of World Religious Leaders), és részt vett a 2007-es tanácskozáson, Amritszárban (India). A tanácskozás témája a szeretet és a megbocsátás volt. 2009. január 6-án a nyugat-indiai Gudzsarát állambeli Mahuva városban a dalai láma nyitotta meg a vallásközi „Világvallások – párbeszéd és szimfónia” konferenciát, amelyet a hindu Morari Bapu hívott össze. Az eseményen a főszervező szerint „olyan módokat kerestek, amelyek által a fő vallások viszályait lehetne kezelni”. Morari Bapu szerint bizonyos esetekben a modern tudományos eredményeket kell alapul venni a nem bizonyított vallási babonák eloszlatásához. A dalai láma – több buddhista tudóssal együtt – 2010. május 12-én az amerikai Indiana állambeli Bloomington városban megnyitotta a „Közös nevező” elnevezésű projektet (Common Ground Project), amelyet a jordániai Ghazi bin Muhammad herceggel együtt terveztek éveken át, személyes találkozásaik alkalmával. A projekt egy könyvre épül: Közös nevező az iszlám és a buddhizmus között (Common Ground between Islam and Buddhism). Oktatási tevékenysége és előadásai A 14. dalai láma előadásokat és nyilvános beszédeket tart az év minden időszakában, különböző helyszíneken. Az indiai rendezvények a nagyközönség számára ingyenesen látogathatók, Indián kívül azonban általában belépőjegyet kell váltani az előadásokra. Az ezekből bejövő összegek a dalai láma látogatásával és a rendezvénnyel kapcsolatos költségeket fedezik. A dalai láma egyik fő tevékenysége, hogy felkérések esetén előadásokat tart a világ minden táján hatalmas létszámú buddhista és nem buddhista közönségek számára, a rendezők által kért témában, amelyeken keresztül rendszerint megoszthatja gondolatait az egyetemes értékekről, a vallásharmóniáról és a tibeti kultúra értékeiről. Ezen felül kisebb csoportok is szoktak kérni találkozót tőle, akiket az indiai rezidenciáján szokott fogadni és ezek számára belsőbb hangvételű tanítást szokott adni. Annak ellenére, hogy 2015-ben betöltötte a 80. életévét, a dalai láma programja továbbra is viszonylag sűrű, amely nem nélkülözi a hosszú fárasztó utazásokat sem. Előadásait és tanításait a meghívó szervezetek weblapjain keresztül rendszeresen közvetítik élőben, ahol a tolmácsolásnak köszönhetően gyakran különböző nyelvek közül is lehet választani. A korábbi előadásokat, konferenciákat, interjúkat és párbeszédeket is vissza lehet nézni. A dalai láma a tibeti naptár első hónapjának 16. napján – amely általában februárra vagy márciusra szokott esni – tartja az éves tavaszi tanításait (a monlam tanításokat) a dharamszalai főtemplomban. A tanítási sorozat általában 15 napig tart, amely hivatalos tolmácsolásban hallgatható FM csatornán keresztül. Ezeket a népszerű tanításokat több ezer ember – tibeti és nem tibeti egyaránt – hallgatja. Az év folyamán a dalai láma rövidebb tanításokat ad különböző időpontokban. Az elmúlt években például különböző tajvani és koreai buddhista gyakorlók kérték fel, hogy tartson nekik külön előadásokat. Ezeket rendszerint FM csatornán keresztül lefordítják kínai vagy koreai nyelvre, illetve angolra. Az indiai téli hónapok alatt gyakran látogat Bodh-Gajába vagy a dél-indiai tibeti településekre, ahol szintén előad. A tanítások mellett a dalai láma számos felhatalmazási és beavatási szertartáson vesz részt az év folyamán, amelyek általában egybeesnek egyéb tanításokkal is. A kálacsakra beavatás egy összetett és széles körű beavatási szertartás, amelyet 2005-ig 29 alkalommal tartott. Mindazonáltal mindig kihangsúlyozta, hogy a szertartásnál sokkal fontosabb, hogy a gyakorló vegyen részt a tanításokon és értse meg mélyebben a buddhista filozófiát. Ezeken túlmenően a dalai láma szívesen ad elő olyan témákban, amelyek közel állnak a szívéhez. A mintegy egyórás nyilvános előadások után általában lehetőség nyílik a hallgatóság számára, hogy kérdéseket tegyen fel neki. A dalai láma egyik legismertebb oktatása a Kálacsakra tantra, amelyet 2014-ig 33 alkalommal rendeztek meg, leggyakrabban India Himalájához közel eső régiójában, de akadtak rendezvények nyugati városokban is, mint például New York, Los Angeles, Washington, Barcelona, Graz, Sydney vagy Toronto. A kálacsakra (Időkerék) a buddhizmus egyik legösszetettebb tanítása, amely néha két hétig is eltart és rendszerint hatalmas hallgatóság előtt zajlik, akár egyszerre 200 000 ember előtt. A 14. dalai láma nevében számtalan könyvet adtak ki, amelyek közül sok foglalkozik buddhista témákkal, vagy még specifikusabb témakörökkel, mint például a dzogcsen, egy nyingma gyakorlat, de akadnak olyan könyvek is, amelyekben a dalai láma saját, személyes véleményét osztja meg világi témákkal kapcsolatban. A dalai láma gyakran fogad el meghívást a világ minden tájáról, hogy klasszikus buddhista szövegekkel kapcsolatos szövegmagyarázatokkal szolgáljon, általában a Nálanda hagyomány 17 nagy mestereinek műveiről van szó, mint Nágárdzsuna, Kamalasíla, Santidéva, Atísa, Árjadéva, stb. A dalai láma ezen mesterek követőjének vallja magát, és gyakran kifejti, hogy valójában a tibeti buddhizmus az ősi Nálanda kolostor és egyetem hagyományaira épül, ugyanis az itteni tanítómesterek szövegeit szállították Tibetbe, majd fordították le tibeti nyelvre. Utazásai során a buddhista tanítások mellett nem buddhista témájú felkérései is előfordulnak olyan témákban mint a béke, a boldogság, a modern erkölcs, a környezetvédelem, gazdasági és társadalmi ügyek, a nemiség kérdése, stb. A három elkötelezettség Annak ellenére, hogy a 14. dalai láma „egyszerű buddhista szerzetesként” jellemzi magát, valójában a világbéke nagykövete és inspiráló szószólója is egyben. Bármerre jár a világban, az egyetemes értékekről beszél: együttérzés, elfogadás, megbocsájtás. Három fő dolog mellett kötelezte el magát egész életére: Elsőként, az emberi lények szintjén, elkötelezte magát, hogy támogatja az egyetemes emberi értékeket, például az együttérzést, a megbocsájtást, az elfogadást, az elégedettséget és az önfegyelmet. Minden beszédében kinyilvánítja, hogy minden ember ugyanolyan érzelmileg és fizikálisan is. Mindenki boldogságra vágyik és kerüli a szenvedést. Kiemeli, hogy a nem hívő emberek is fontosnak tartják ezeket az értékeket, amelyek által boldogabb lehet az életük. A dalai láma ezt úgy nevezi, hogy világi etika. Elkötelezte magát, hogy ezen értékek fontosságát megossza az emberekkel. Másodikként, hívőként, elkötelezte magát, hogy támogatja a nagy világvallások hagyományai közötti harmóniát és egyetértést. Magyarázata szerint a filozófiai különbözőségek ellenére minden világvallásban megvan a lehetőség, hogy jó embereket neveljen. Emiatt fontosnak tartja, hogy minden világvallás tisztelje a többit és fogadja el a többiek hagyományainak értékeit. Az egy vallás, egy igazság elve az egyén szintjén értendő, azonban a közösség szintjén szükségszerű a vallási sokszínűség, hiszen többféle az igazság is. Harmadikként, mivel tibeti és a dalai láma címet viseli, elkötelezte magát, hogy megőrzi a tibeti buddhista kultúrát, amely a béke és az erőszakmentesség kultúrája. Nemzetközi gyermekfalvak A dalai láma régóta támogatja az SOS Gyermekfalvak szervezetét. Gyakran látogat el a falvakba, és baráti kapcsolatban van az alapítóval, Hermann Gmeinerrel. Az SOS erőfeszítéseit így jellemezte: Tendzin Gyaco és a modern tudományok Köztudott, hogy a 14. dalai lámát egészen gyerekkora óta érdeklik a tudományok. 1973-ban látogatást tett a Cambridge-i Egyetem asztrofizikai laboratóriumában. Tíz évvel később részt vett az Alpbach szimpozia a tudatosságról című rendezvényen, ahol találkozott Francisco Varela chilei neurobiológus-filozófussal. Később is többször beszélgettek egymással, majd a dalai láma egyik franciaországi tartózkodása során meghívta Varelát, hogy töltsön el egy hetet vele Dharamszalában. A dalai láma találkozott Adam Engle amerikai buddhista jogásszal és üzletemberrel is, akit szintén érdekelt ez a fajta tudományköziség. 1987-ben történt meg a találkozás, amely az első olyan hét volt, amikor a dalai láma párbeszédet folytatott nyugati tudósokkal. Egyetértettek abban, hogy a valóság természetének kutatásában a nyugati tudomány játszotta eddig a domináns szerepet, ám ez nem bizonyult elegendőnek. Úgy vélték, hogy ugyan a tudomány empirizmusra, technológiára, „objektív” megfigyelésre és elemzésre épül, további módszereket is be kell vetni egy sikeresebb vizsgálódás érdekében. Ezekkel egyenlő értékben az alaposan kifinomított kontemplációs gyakorlatokat és a befelé figyelés módszerét lehetne és kell is alkalmazni. A dalai lámával való első párbeszéd óta már 26 rendezvényt tartottak, amelyek alkalmával találkozhatott a keleti és nyugati tudomány. A dalai láma 2013-ban Ausztráliában (Adelaide) a következőket mondta egy beszéde során a boldogságról: A 2015-ös Élet és tudat konferenciát októberben tartották az amerikai Massachusetts államban. Társadalmi állásfoglalásai Abortusz A dalai láma árnyalt és viszonylag rugalmas véleményt formált az abortusszal kapcsolatban. Magyarázata szerint a buddhista fogadalmak nézőpontjából az abortusz gyilkosságnak számít. Kiemelte ugyanakkor, hogy bizonyos terhességmegszakításokat etikusan elfogadhatónak lehet tekinteni, „amennyiben biztosan tudni lehet, hogy az anyaméhben lévő gyermek szellemileg visszamaradott lenne, vagy ha a szülés komoly egészségügyi veszélyt jelentene mind az édesanya, mind a csecsemő számára” – ezért minden egyes eset egyedi és külön meg kell vizsgálni pontosan az adott körülményeket. Demokrácia, erőszakmentesség, vallásharmónia és Tibet kapcsolata Indiával Tendzin Gyaco társadalmi-gazdasági szempontból a mai napig marxistának tartja magát – „A kapitalista országokban egyre nő a szakadék a gazdagok és a szegények között. A marxizmusban az egyenlő elosztáson van a hangsúly”. Ugyanakkor, úgy véli, hogy még mindig a demokrácia a legjobban működő rendszer az emberi jogok érvényesítése szempontjából. A dalai láma gyakran hangoztatja, hogy India üzenetét hordozza, amikor az előadásai alkalmával az erőszakmentességről és a vallásharmóniáról beszél – „Az ősi indiai gondolkodásmód küldötte vagyok”. Azt mondja, hogy Indiában mély gyökerei vannak a demokráciának. Rendszeresen adózik tisztelettel India előtt, amikor Indiát nevezi Tibet „gurujának” (tanítómester). Ezt azzal indokolja, hogy a 8. században a Nálanda egyetemről nagy buddhista tudósok, mint például Nágárdzsuna, érkeztek Tibetbe, hogy a buddhizmust hirdessék. Nyugati tudósokra hivatkozva gyakran említi meg, hogy az előző évszázadban mintegy 200 millióan vesztették életüket a háborúkban, sok országnak ment tönkre a gazdasága, az évszázad „az erőszak, a háború és a vérengzés évszázadának” nevezhető. Ennek kapcsán szokta megemlíteni beszédeiben, hogy az erőszakmentességet aktívan képzeli el, amelyben kulcsszerepet játszik a párbeszéd – „Legyen a 21. század a tolerancia és a párbeszéd évszázada”. 1993-ban a dalai láma az Emberi jogok világkonferenciája meghívott vendége volt, amelyen beszédének címe az Emberi jogok és az egyetemes felelősség volt. 2013-ban nyíltan kritizálta azokat a buddhista szerzeteseket, akik abban az évben megtámadtak muszlim kisebbségben élő burmaiakat – „Tényleg, elképzelhetetlen a vallás nevében megölni embereket, nagyon szomorú”. Étrend és állatjogok A dalai láma az együttérzést szorgalmazza az állatok irányában, és gyakran felveti, hogy az emberek próbálják ki a vegetarianizmust, vagy legalább csökkentsék az elfogyasztott hús mennyiségét. Tibetben, ahol történelmileg a hús volt a leggyakoribb étel, a szerzetesek – a dalai lámákat is beleértve – mindenevők voltak. A 14. dalai láma húsfogyasztó családban nőtt fel, de áttért a vegetarianizmusra, miután emigránsként letelepedett Indiában, ahol a zöldségekhez sokkal könnyebben hozzá lehet jutni. Évekig nem fogyasztott húst, majd májgyulladásos fertőzést kapott és nagyon legyengült a szervezete. Az orvosai tanácsára elkezdett bizonyos napokon húst is fogyasztani. Évekkel később ismét megpróbált áttérni a vegetarianizmusra, ám egészségügyi okokból ismét csekély mennyiségben húsevésre kényszerült. Gazdaság A dalai láma marxistának vallja magát, és így fogalmazott meg kritikát a kapitalizmussal szemben. Fiatal korában hallott először a kommunizmusról, de csak a kommunista Mongólia pusztításaival kapcsolatosan. Csak jóval később, pekingi látogatása alkalmával ismerkedett meg a marxista elmélettel. Akkoriban – mondja – „annyira vonzódtam a marxizmushoz, hogy ki is fejeztem szándékomat, hogy én is a Kínai Kommunista Párt tagja szeretnék lenni”. Nagyra becsülte az önfenntartás és az egyenlő elosztás elméletét. Mindazonáltal úgy tartja, hogy Kína nem alkalmazta alaposan az „igazi marxista politikát”, és a Szovjetunióhoz hasonló kommunista államok „sokkal jobban törődtek a szűk nemzeti érdekeikkel, mint a nemzetközi munkásszövetséggel”. Ezen túl úgy tartja, hogy a történelmileg marxista államok túl nagy hangsúlyt fektettek az uralkodó osztály elpusztítására, és nem szenteltek elegendő figyelmet az együttérzésre. Ennek ellenére a kapitalizmusnál többre tartja a marxizmust, mert nézete szerint az előbbinél csak a nyereségszerzés számít, az utóbbinál pedig a „morális etika”. 1993-ban a következőket mondta: Környezet A dalai láma rendszeresen felszólal a környezetvédelemmel kapcsolatban. Rámutatott, hogy Ázsia több folyója Tibetből ered, és a Himalája olvadó gleccserei miatt jelentős problémák jelentkezhetnek azokban az országokban, amelyeken keresztülfolynak ezek a folyók. Nagy örömmel fogadta azt a kínai törvényt, amely megtiltotta a tibeti erdők kiirtását, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy ezek a törvények a korrupció miatt kijátszhatók. Kijelentette, hogy „a környezetvédelem a mindennapi életünk részévé kellene, hogy váljon”; személy szerint azzal mutat példát, hogy kád helyett zuhanyozik, és lekapcsolja maga után a lámpát, amint elhagyja a helyiséget. 2005 környékén kampányba kezdett a vadállatok védelme érdekében, amelynek keretében kiadott egy vallási szabályzatot, amely tiltja a tigris- és a leopárdbőrből készült ruházatot. Támogatja a bálnavadászat elleni fellépést, ugyanakkor kritikával illet bizonyos aktivista csoportokat. A 2009-es ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény konferencia előtt arra buzdította a nemzeti vezetőket, hogy tegyék félre a nemzeti érdekeket és együttesen lépjenek fel a klímaváltozás negatív hatásaival szemben. Szexualitás A gyermekkora óta szerzetesként élő dalai láma szerint a szex gyorsan múló kielégülést okoz, és később problémákhoz vezet, míg a szerzetesi szüzességi fogadalom „több függetlenséget és több szabadságot” azaz jobb életet kínál. Megfigyelése szerint a házaséletből származó problémák olykor öngyilkossághoz vagy gyilkossághoz is vezetnek. Kifejtette, hogy az összes vallás hasonlóan vélekedik a házasságtörésről. A hagyományos buddhista nézőpontot a helyes szexuális viselkedésről a következőképpen magyarázta: a megfelelő szervet a megfelelő szervbe, megfelelő időben. Ezt úgy értelmezték, hogy az orális, a kézi és az anális közösülés (homoszexuális és heteroszexuális) helytelennek számít a buddhizmusban. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a mai modern időkben minden közös akaratból történő szexuális aktus, amellyel nem bántanak másokat, etikusan elfogadható, és hozzátette, hogy a társadalomnak nem szabadna diszkriminálni a meleg nőket és férfiakat, hanem szekuláris szempontból el kellene fogadni és tisztelni kellene őket. Egy 1994-es OUT Magazine által készített interjúban a dalai láma világossá tette, hogy „ha valaki odajön hozzám és megkérdezi, hogy a homoszexualitás rendben van-e vagy sem, akkor megkérdezem tőle, hogy 'mi a partnered véleménye erről?' Ha mindketten beleegyeztek, akkor azt hiszem az a válaszom, 'ha két férfi vagy két nő önakaratából beleegyezik és mindkettőjük elégedettségével történik, anélkül, hogy másokat bántanának ezzel, akkor rendben van'”. Ugyanakkor a CBC News: Sunday egyik műsorában adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a buddhizmusban a homoszexualitás is a helytelen szexuális magaviseletek közé tartozik. Hasonlóan nyilatkozott a kanadai Vancouver Sun számára is. Az 1996-os A dogmán túl című könyvében a következőképpen írta le a helyes szexuális magaviselet hagyományos buddhista meghatározását: „Egy szexuális cselekedetet helyesnek nevezhetünk akkor, ha a pár a szexuális közösülésre való szerveiket használják és semmi mást… A homoszexualitás, történjen férfiak vagy nők között, önmagában nem helytelen. Ami helytelen, az az előzőekben helytelenként meghatározott szervek használata szexuális érintkezés céljából.” 1997-ben kifejtette, hogy a tanítás alapja ismeretlen volt számára. Közvetítette saját szándékát, hogy megfontolja annak a lehetőségét, hogy némely tanítás csak valamilyen kulturális vagy történelmi kontextusra vonatkozik. A dalai láma együttérzését fejezte ki a meleg, a biszexuális és a transzszexuális beállítottságú emberekkel szemben elkövetett erőszakos cselekedetekkel kapcsolatban, és toleranciára és az emberi jogok tiszteletben tartására buzdított. A nők jogai A nemiséggel és a nőkkel kapcsolatban a dalai láma több alkalommal nevezte magát feministának. Úgy véli, hogy a nők természetüknél fogva együttérzőbbek annál az oknál fogva, hogy biológiailag képesek gyermeket szülni és táplálni. Felszólította a nőket, hogy „teremtsenek és vezessenek egy együttérzőbb világot”. A dalai láma a Hamburgi Egyetemen tartott 2007-es Nők a buddhizmusban című előadáson a következőket mondta: Egészség 2013 áprilisban az északír Derry városában rendezett „Az Együttérzés kultúrája” rendezvényen kifejtette a nyugodt tudat gyakorlásának fontosságát: „A melegszívűség kulcsfontosságú az egészséges egyének, családok és közösségek számára… A tudósok azt mondják, hogy az egészséges tudat kulcsfontosságú az egészséges test számára. Ha komolyan veszitek a saját egészségeteket, gondolkozzatok és minden telhetőt tegyetek meg a nyugodt tudat megőrzésére. Ez nagyon, nagyon fontos”. Eutanázia A dalai láma véleménye szerint az eutanázia megengedhető azok számára, akik olyan kómában vannak, amelyből nem lehetséges a felépülés: Evolúciós elmélet Sok buddhista hallgatólagosan elfogadja az evolúciós elméletet, mivel annak a legfontosabb buddhista tanítások nem mondanak ellent. A világegyetem örökkévalóságáról és a végtelenségéről való kérdések azok közé tartoznak, amelyekre Buddha nem válaszolt (lásd megválaszolatlan kérdések), mivel ezek a spekuláció kontraproduktív területei. A buddhisták nem foglalkoznak az ilyen jellegű kérdésekkel, mivel úgy tekintik, hogy ezek nem adnak semmit ahhoz, hogy valaki megszabadulhasson vagy megszabadíthasson másokat a szenvedéstől. Ahhoz, hogy valaki elérje a megvilágosodást, nem kell tudnia az élet eredetét és nem is kell egyetértenie Buddhával a tudományos kérdésekben. A 14. dalai láma elutasítja a természetes kiválasztódáson nyugvó evolúciós elméletet: Lopez kifejti, hogy az újjászületés folyamata (bármilyen nagy számban történjen és vonatkozhat bármely érző lényre a különböző birodalmakban) mindig a karmától függ, amely megmagyarázza a dalai láma nézőpontját. A vallás és az erkölcs A dalai láma „szekuláris etikának” nevezi a valóság tudományos vizsgálatára épülő, modern világnézetet, amelyben az egyetlen logikus viselkedésforma alapja az együttérzés, a tolerancia, a gondoskodás, a megbocsájtás, stb. 2012. szeptember 10-én a következő üzenet jelent meg a dalai láma hivatalos facebook oldalán: Magyarországi látogatásai A 14. dalai láma eddig hét alkalommal járt Magyarországon. Legelőször 1982-ben, majd 1990-ben, 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban, 2000-ben és 2010-ben. Elsőként – útban Rómába, II. János Pál pápához – az 1982. szeptember 26-ról 27-ére virradó éjszakát töltötte hazánkban, a Magyar Népköztársaság kormányának vendégházában, ahol a kormány részéről Marjai József, miniszterelnök helyettes fogadta. A repülőtéri váróban a mongol nagykövet mellett találkozott Hetényi Ernővel, a Magyarországi Buddhista Misszió alapító vezetőjével. 1990. április 25–30. között Tendzin Gyaco több magyar buddhista egyház meghívására Budapestre látogatott. Ittléte alatt Csenrezig beavatást adott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem), valamint a Szent István-bazilikában közös szertartáson vett részt Paskai László bíborossal és a történelmi egyházak képviselőivel. 1992. július 20–25. között, többek között a Csan Buddhista Egyház meghívására látogatott hazánkba. A Sportcsarnokban 4000 ember előtt tartott nyilvános előadást, a Közgazdaságtudományi Egyetemen pedig buddhista tanítást adott. Ellátogatott Tarra, ahol felszentelte a Karma Ratna Dargye Ling Egyház Kőrösi Csoma Sándornak szentelt (a nagy magyar tudós halálának 150. évfordulójára készült) 13 méter magas sztúpáját. Egy évvel később fölszentelte a Bop Jon buddhista szerzetes jóvoltából Zalaszántón felépített 36 méter magas sztúpát, amely Európában a legnagyobb ilyen építmény volt. 1996. október 27–28-án a Budapest Klub meghívására újra Magyarországra látogatott, és több humán politikus, vallási vezető, tudós és művész társaságában aláírta a Planetáris Tudat Kiáltványát. Másnap az Építők Kongresszusi Központjában tartott nyilvános előadást. 2000. október 12–14. között a Közép-európai Egyetem és Tibetet Segítő Társaság meghívására érkezett az országba a 14. dalai láma, ez alkalomból Orbán Viktor miniszterelnök is fogadta. Első nap az egyetemen tartott sajtótájékoztatót, majd magyarul megjelenő könyvét mutatta be a Libri Könyvpalotában. 13-án a Sportcsarnokban tartott előadást, másnap pedig ugyanott buddhista tanítást adott. 14-én délután Pannonhalmán, a bencés apátságban találkozott Várszegi Asztrik főapáttal és beszédet mondott a kolostor templomában. 2010-ben több mint tízezer ember előtt tartott előadást a Sportarénában. Demszky Gábor akkori főpolgármester a budapesti városházán Budapest díszpolgárává avatta a dalai lámát. A láma beszédében arról beszélt, hogy a 21. század a dialógus évszázadává is válhat. Díjak, kitüntetések A dalai láma díjainak és elismeréseinek száma meghaladja a százötvenet, amelyből több mint ötven tiszteletbeli doktori cím. Ezek között szerepelnek díszpolgári, tiszteletbeli doktori és professzori elismerések, életműdíjak, medálok és aranyérmek. Az egyik legjelentősebb elismerését 1989. december 10-én kapta, amikor a Nobel-békedíjat neki ítélte a svéd Nobel-bizottság. 2006. június 22-én egyike lett annak a négy embernek, akik megkapták a díszpolgárságot a kanadai kormányzótól. 2010. szeptember 18-án, hetedik magyarországi tartózkodása során átvehette Budapest díszpolgára címét. Ugyanígy díszpolgára számos európai nagyvárosnak, többek között például Varsónak, Wrocław-nak Párizsnak, Rómának és Velencének. Nobel-békedíj 1989. december 10-én a dalai láma elnyerte a Nobel-békedíjat. A bizottság elismerte fáradozását a Tibet szabadságáért folytatott küzdelemben és az erőszak helyett a békés megoldásért tett erőfeszítéseit. A Nobel-bizottság elnöke azt mondta, hogy részben Mahátma Gandhi emlékének szól a díj. Elfogadó beszédében a dalai láma kritizálta Kínát az 1989-es Tiananmen téri diáktüntetések erőszakos elfojtása miatt. Azt mondta, hogy erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak. Beszédének középpontjában az állt, hogy kiemelten fontosnak tartja az erőszakmentességet, valamint reméli, hogy tud majd párbeszédet kezdeményezni Kínával, és sikerül megoldást találni a problémára. 2006 óta évente megrendezik a Nobel-békedíjasok világ-csúcstalálkozóját a Nobel-békedíjasok számára. A csúcstalálkozót Vadim Zagladin és a Gorbacsov alapítvány kezdeményezte. A találkozók elnöke az egykori szovjet elnök és Nobel-békedíjas Mihail Gorbacsov, valamint Walter Veltroni, Róma korábbi polgármestere. A rendezvényt egy állandó jelleggel működő titkárság szervezi, amelyet 2006-ban alapítottak nonprofit szervezetként. A találkozókat 1999 óta minden évben megtartották. A 14. világ-csúcstalálkozót 2014 októberében tartották volna a dél-afrikai Fokvárosban. Azonban a rendezvény mégsem került megrendezésre, mert a Nobel-békedíjasok többsége lemondta a találkozót, mintegy tiltakozva az ellen, hogy a dél-afrikai kormány nem adta meg a vízumot (nem először) Tendzin Gyacónak, a 14. dalai lámának. A jelentések szerint Kína megköszönte Dél-Afrikának, hogy nem adott vízumot a dalai lámának. A 2014-es világ-csúcstalálkozót végül az év végén tartották meg Rómában. Utódlás és reinkarnáció 2011. szeptember 24-én a dalai láma a következő közleményt adta ki a reinkarnációjával kapcsolatban: 2011. október 3-án a dalai láma megismételte a nyilatkozatát a kanadai CTV News-nak tett interjújában. Elmondta, hogy a reinkarnáció alapján történő utódlását célzó kínai törvények nem befolyásolják a döntését. Hozzátette, hogy természetesen a következő élete csak rajta múlik, senki máson, illetve kihangsúlyozta, hogy ez nem politikai kérdés. A német Welt am Sonntag, német lapnak adott 2014. szeptember 7-i interjújában a dalai láma kijelentette, hogy a dalai láma intézménye fennállásának öt évszázada során megszolgálta a célját, a jelenlegi dalai láma igen népszerű és talán célszerű lenne egy népszerű dalai lámával befejezni a hagyományvonalat. A kínai kormány válaszul azt üzente, hogy a 14. dalai láma döntésétől függetlenül ők megválasztanák a saját dalai lámájukat. Vitás esetek A „Sugden” ügy A Dordzse Sugden (nem létező személy, hanem a gelug iskolával kapcsolatos, egy fajta haragos védőszellem) ügy a Sárga könyv 1976-os kiadásával került újból a felszínre. A könyvben több olyan történet szerepel, amelyben Dordzse Sugden védelmezi a gelug iskolát, mintegy megkülönböztetett figyelmet szentelve ennek az iskolának, jóllehet az alakjához egyéb, nyingma iskolához tartozó gyakorlatokat is szoktak társítani. Erre reagálva a 14. dalai láma - aki szintén a gelug iskolához tartozik és a tibeti buddhista iskolák gyakorlatainak szabad használatát pártolja – nyíltan a könyv ellen szólalt fel 1978-ban, ugyanis véleménye szerint az csak az iskolák közötti harmóniát bomlasztotta és a szekták eltávolodásához járult hozzá. Kihangsúlyozta, hogy az összes tibeti iskola a dharma egyenrangú képviselője. Az ügy kiváltotta a nyugati Dordzse Sugden gyakorlók haragját, akik 2008-ban és 2014-ben tüntetést szerveztek. Első sorban a Kelszang Gyaco alapítású új kadampa hagyomány követői tiltakoztak, akik 1991-ben váltak külön a gelug iskolától. Az ügyet bonyolítja, hogy Robert Thurman szerint a Sugden követőit támogatja a kínai kormány, a dalai láma elleni stratégiájuk részeként. A CIA tibeti programja 1998 októberében a dalai láma irodája elismerte, hogy az 1960-as években évi 1,7 millió dollár támogatást kapott az amerikai kormánytól a Központi Hírszerző Ügynökségen (CIA) keresztül. Amikor John Kenneth Knaus, CIA-ügynök 1995-ben a CIA tibeti programjáról kérdezte a dalai lámát, az azt válaszolta, hogy a program morálisan segítette a kínaiakkal szembeni ellenállókat, azonban az ellenállás következtében ezrek vesztették életüket és az amerikai kormány csupán a Kínával szembeni hidegháborús stratégia részeként segített Tibetnek. A Száműzetésben szabadon című művében kritikával illette a CIA-t, amelyet szerinte nem Tibet függetlensége érdekelt, hanem a kommunista kormányok világméretű destabilizálása. 1999-ben a dalai láma azt nyilatkozta, hogy a CIA tibeti programja káros volt Tibetre nézve, mert az főleg amerikai célokat szolgált, és amint megváltozott az amerikai kormány Kínával szembeni politikája, a segítség is elmaradt. Kapcsolatai Indiával A kínai sajtó kritizálta a dalai lámát az Indiával folytatott szoros kapcsolatai miatt. Amikor a dalai láma a 2010-es Nemzetközi Buddhista Konferencián azt mondta, hogy „külsőre tibeti, de a spiritualitása indiai” és magát „India fiának” nevezte, a People's Daily kínai lap elítélte, hogy ha kínai helyett inkább indiainak vallja magát, akkor miért jelentené ő a „tibeti nép hangját”?" Dhundup Gyalpo, a Tibet Sun újságírója azzal válaszolt, hogy a tibeti vallás visszavezethető az indiai Nálanda Egyetem hagyományaira, illetve, hogy a tibetieknek egy pár ételen kívül semmi közük nincs Kínához. A People's Daily kihangsúlyozta a kínai és a tibeti buddhizmus kapcsolatát és azzal vádolta a dalai lámát, hogy elárulta Tibet déli részét India részére. Filmek róla Martin Scorsese : Kundun, 1997 Jean-Jacques Annaud : Hét év Tibetben (Seven Years in Tibet), 1997 Jochen Breitenstein: Der Ring des Buddha, 2001 Werner Herzog : Rad der Zeit, 2004 Rick Ray: 10 Questions for the Dalai Lama, 2006 Khashyar Darvich: Dalai Lama Renaissance , 2008 – narrátor: Harrison Ford Könyvek A dalai láma nevével fémjelzett műveket nem minden esetben írta ténylegesen a dalai láma. Neki tulajdonítják a vele készített interjúkból, előadásaiból és idézeteiből készített könyveket is. A hivatalos weboldalán szereplő listából három életrajzi (My Land and My People, Száműzetésben - szabadon, My Spiritual Journey), hat idézetes könyv (Love, Kindness and Universal Responsibility, Út a nyugalomhoz, The Little Book of Buddhism, The Little Book of Wisdom, Pocket Dalai Lama, 365 - Dalai Lama Daily Advice from the Heart), négy a vallásharmóniáról (The Good Heart – A Buddhist Perspective on the Teachings of Jesus, Spiritual Advice for Buddhists and Christians, Toward a True Kinship of Faiths, My Appeal to the World), öt a világi etika témájában (Ősi bölcsesség, modern világ, The Dalai Lama's Book of Wisdom, A béke szellemében, A szeretet kiterjesztése, Túl a valláson). A Tudat és Élet intézet kapcsán 15 könyv jelent meg (MindScience – An East – West Dialogue, Gentle Bridges, Worlds in Harmony, Sleeping, Dreaming and Dying, A boldogság művészete – Kézikönyv az élethez, A boldogság művészete a munkában, A boldogság művészete felfordult világunkban, Consciousness at the Crossroads, Buddha Heart, Buddha Mind, Healing Emotions, Romboló érzelmek, A Force For Good, New Physics and Cosmology, Dalai Lama at MIT, Emotional Awareness). 31 könyv témáját képezi előadás, interjú, cikkek vagy egyéb beszélgetések. Nem meglepő módon a könyvek többségének a témája a tibeti buddhizmus. Ezek közül hét tekinthető általános jellegű bemutatásnak (A bölcsességszem felnyitása, Kindness, Clarity and Insight, Opening of the Eye of New Awareness, My Tibet, The Global Community and the Need for Universal Responsibility, Heart of Compassion, The Universe in a Single Atom). Több mint húsz könyv foglalkozik klasszikus tibeti buddhista irodalmi szövegmagyarázattal. Ezek közül kiemelkedik Congkapa, Nágárdzsuna, Santidéva és a korábbi dalai lámák alakjai. A megjelent könyvek alapján a dalai láma legkedvesebb témái az együttérzés, a buddhista meditáció, a vallásharmónia és a tibeti buddhista hagyományok. Megjegyzések „Akkoriban a falunkban, mondta, tört kínait beszéltünk. Gyermekként először kínaiul beszéltem, de ez egy tört hsziningi nyelv volt, amely a kínai egyik dialektusa. Akkor a legelső nyelved, „válaszoltam egy tört kínai dialektus volt… nem a tibeti. Akkor tanultál meg tibetiül, amikor Lhászába mentél? Igen, felelte, így van (…)”. megjegyzés: hivatalos magyar fordítása még nem létezik Jegyzetek The Spiritual Leader - The Dalai Lama. buddhist-tourism.com. (Hozzáférés: 2017. október 4.) Thubten Jigme Norbu, Colin Turnbull. Tibet. Simon and Schuster, 283. o. (1968). ISBN 9780671205591 Significance. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. május 22.) Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 15. o. Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 16. o. Dalai Lama - hero. Moreorless. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Expert: Tibetan 'government-in-exile' still a theocratic power. China Daily, 2008. április 29. (Hozzáférés: 2015. május 22.) Dalai Lama: A charismatic figure in his adopted land. The Economic Times, 2008. január 24. (Hozzáférés: 2015. május 22.) Dalai Lama Wins the Nobel Peace Prize. NY Times, 1989. október 6. (Hozzáférés: 2015. május 22.) Dalai Lama becomes honorary citizen. Canada.com, 2006. szeptember 10. (Hozzáférés: 2015. május 22.) Bush and Congress Honor Dalai Lama. NY Times, 2007. október 18. (Hozzáférés: 2015. május 22.) Marcello, Patricia Cronin. The Dalai Lama: A Biography. Greenwood Publishing Group, 154. o.. o. (2003). ISBN 9780313322075 Szeptemberben Magyarországra látogat a dalai láma. Alfahir, 2010. május 6. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Budapest díszpolgárává avatták a dalai lámát. Index, 2010. szeptember 18. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Távozik a dalai láma a tibeti emigráns kormány éléről. Index. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Marcello 3. o. BEING HAPPY Human Values & the Education of Children - Dzsecun Pema előadása Japánban. Tibethouse.jp. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Laird 262. o. Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 19. o. Chhaya 55-58. o. Chhaya 59. o. Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 20. o. Chhaya 70. o. A 14. dalai láma hivatalos oldala. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. május 23.) Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 26. o. Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 28. o. Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 46-47. o. Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 90. o. Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 138. o. Tendzin Gyaco. Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó, 10. o. (2005). ISBN 978-963-04-1953-6 Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 63-64. o. Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 127. o. Birth to exile. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Brief biography. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Dalai láma - Száműzetésben - szabadon 211. o. Dalai Lama Meets Chief Rabbis, Muslim Leaders. Dalailama.com, 2006. február 19. (Hozzáférés: 2015. június 3.) Dignitaries Met: 1990 - 1999. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. május 23.) Dignitaries Met: 2005 - 2010. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. május 23.) Visits to the European Parliament by spiritual leaders. Epthinktank.eu. (Hozzáférés: 2015. május 23.) Obama, Dalai Lama meet despite China's appeal. CNN, 2014. február 21. (Hozzáférés: 2015. május 23.) Kamenetz,Rodger. The Jew in the Lotus. Harper Collins (1994) The Elijah Interfaith Institute – Buddhist Members of the Board of World Religious Leaders. Elijah-interfaith.org, 2006. december 24. (Hozzáférés: 2013. július 17.) Third Meeting of the Board of World Religious Leaders. Elijah-interfaith.org, 2013. április 7. (Hozzáférés: 2013. július 17.) „Dalai Lama inaugurates 6-day world religions meet at Mahua”, Indianexpress.com, 2009. január 7.. [2015. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. május 2.) (angol nyelvű) Canada Tibet Committee: Dalai Lama to inaugurate inter-faith conference. Tibet.ca. (Hozzáférés: 2010. május 2.) Paine, Jeffery. „Boston.com”, The Buddha of suburbia, 2003. szeptember 14. Dalai Lama, Muslim Leaders Seek Peace in Bloomington. Islambuddhism.com, 2010. május 31. (Hozzáférés: 2013. július 17.) Islam and Buddhism. Islambuddhism.com, 2010. május 12. (Hozzáférés: 2013. július 17.) Teachings. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Schedule. Office of the Dalai Lama. (Hozzáférés: 2015. május 19.) Browse webcasts - Teachings. Office of the Dalai Lama. (Hozzáférés: 2015. május 19.) His Holiness Dalai Lama leading the 33rd Kalachakra World Peace Prayer in Ladakh. (Photojournalism). Demotix, 2014. július 21. Kalachakra Initiations by His Holiness the Dalai Lama. Office of Dalai Lama. (Hozzáférés: 2015. május 19.) „List of” Dalai Lama Delivers Kalachakra Buddhist Teaching To Thousands Of Devotees. Huffington Post, 2014. július 7. „Roughly 150,000 devotees reportedly converged for the event” Books (on Buddhism) by the Dalai Lama. Various. (Hozzáférés: 2015. május 3.) Dzogchen, Heart Essence of the Great Perfection. Shambala Publications. (Hozzáférés: 2015. május 3.) Schedule. Office of Dalai Lama. (Hozzáférés: 2015. május 3.) His Holiness the Dalai Lama in Brisbane, 2015. január 5. Nagarjuna. Encyclopedia Britannica, 2014. április 24. When Indian Pandit Kamalashila defeated China’s Hashang in Tibet. Sherpa World. (Hozzáférés: 2015. május 3.) Dalai Lama teaching Kamalashila text in Australia, 2008. Dalai Lama in Australia, 2008. június 11. Compassion in Emptiness: Dalai Lama Teaches Shantideva (DVD set). Oscilloscope, 2011. május 7. Disciples from over 60 countries attend the Dalai Lama’s teachings. Phayul.com, 2012. október 1. The Dalai Lama's Boston teachings. Shambala Publications, 2012. október 17. The Seventeen Pandits of Nalanda Monastery (Online Magazine). FPMT, 2012. július 1. (Hozzáférés: 2015. május 19.) About the Seventeen Pa��itas of Nālandā. Bodhimarga. (Hozzáférés: 2015. május 19.) „Tibetan language must to keep Nalanda tradition alive: Dalai Lama”, Hindustan Times, 2015. március 7. Public talks (Video). Office of the Dalai Lama. (Hozzáférés: 2015. május 19.) The Dalai Lama's three commitments. Oceandesagesse.org. (Hozzáférés: 2015. május 23.) Three Main Commitments. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. május 23.) SOS Children's Villages: Dalai Lama (ASPX). (Hozzáférés: 2009. március 6.) Dalai Lama of Tibet. bestdalailamaquotes. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Watson 169. o. Barinaga 44-46. o. Dalai Lama's guide to happiness (A dalai láma útmutatója a boldogsághoz) - A 2013-as ausztrál „A valláson túl” című rendezvénysorozat részeként. Youtube.com. (Hozzáférés: 2015. január 30.) Dialogues with the Dalai Lama. Mind and Life. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Gary Stivers: Dalai Lama meets Idaho’s religious leaders. Sunvalleyonline.com, 2005. szeptember 15. [2008. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Claudia Dreifus. „New York Times Interview with the Dalai Lama”, New York Times, 1993. november 28.. [2009. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. március 31.) I am a Marxist, Dalai Lama says. Times of India, 2015. január 13. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Politics and Environment: An Interview. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. április 24.) I'm messenger of India's ancient thoughts: Dalai Lama. India Express, 2009. január 7. [2015. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 24.) I'm messenger of India's ancient thoughts: The Dalai Lama (angol nyelven). Hindustan Times. [2015. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Address by His Holiness The XIV Dalai Lama Of Tibet To the United Nations World Conference On Human Rights. (Hozzáférés: 2014. október 10.) „Dalai Lama decries Buddhist attacks on Muslims in Myanmar”, Reuters, 2013. május 7. (Hozzáférés ideje: 2013. október 12.) Universal Compassion Movement. Universalcompassion.org, 2010. november 25. (Hozzáférés: 2013. július 17.) Barkha Dutt of NDTV Interview. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. április 24.) The (Justifiably) Angry Marxist: An interview with the Dalai Lama. Tricycle: The Buddhist Review. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.) Halliwell: Of course the Dalai Lama's a Marxist. The Guardian, 2011. június 20. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Catherine Phillips: ‘I Am Marxist’ Says Dalai Lama. Newsweek, 2015. január 30. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Dalai Lama: Condolence Message from His Holiness the Dalai Lama at the Passing Away of Baba Phuntsog Wangyal, 2014. március 30. (Hozzáférés: 2014. május 3.) 14th Dalai Lama. „Long Trek to Exile For Tibet's Apostle”, Time, 1999. szeptember 27.. [2015. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 29.) Tibet and China, Marxism, Nonviolence. Hhdl.dharmakara.net. (Hozzáférés: 2010. május 2.) „'Marxist' Dalai Lama criticises capitalism”, The Sunday Telegraph, 2010. május 20. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 28.) Morgan, Joyce. „Think global before local: Dalai Lama”, The Sydney Morning Herald, 2009. december 1. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 28.) „Dalai Lama bemoans deforestation of Tibet”, 2007. november 21. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 28.) His Holiness the Dalai Lama's Address to the University at Buffalo. Archive.org. (Hozzáférés: 2010. május 2.) „Dalai Lama Campaigns to End Wildlife Trade”, ENS, 2005. április 8. Justin Huggler. „Reports Fur Flies Over Tiger Plight”, New Zealand Herald, 2006. február 18. „Dalai Lama Reminds Anti-Whaling Activists to Be Non-Violent”, 2010. június 23. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 28.) Perry, Michael. „Dalai Lama says climate change needs global action”, 2009. november 30.. [2015. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 28.) (angol nyelvű) Dalai Lama Is OK with Same Sex Marriage. Breitbart.com. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Published: 5:18 pm GMT 29 November 2008. „Sexual intercourse spells trouble, says Dalai Lama”, Telegraph.co.uk, 2008. november 29.. [2015. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. május 2.) (angol nyelvű) The Dalai Lama comments on Tiger Woods' scandal (angol nyelven). FOX Sports, 2010. február 20. [2015. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 9.) The Buddhist religion and homosexuality. Religious Tolerance. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Andrew Walden: Dalai Lama: “They want me to condone homosexuality…a relationship between two men is wrong.”. Hawaii Free Press. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Gay Marriage: What Would Buddha Do?. The Huffington Post, 2009. július 13. (Hozzáférés: 2015. április 24.) The Dalai Lama, Like the Pope, Says Gay Sex is “Sexual Misconduct”. LifeSiteNews, 2007. november 2. [2015. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Tendzin Gyaco. Beyond Dogma. North Atlantic Books (1996). ISBN 978-1556432187 Conkin, Dennis: "Dalai Lama Urges 'Respect, Compassion, and Full Human Rights for All', including Gays". Bay Area Reporter, 1997. június 19. (Hozzáférés: 2015. április 24.) His Holiness the Dalai Lama issues statement in support of human rights of lesbian, gay, bisexual and transgender people. WORLD, 24/04/2006. (Hozzáférés: 2015. április 24.) Conniff, Tamara. „The Dalai Lama Proclaims Himself a Feminist: Day Two of Peace and Music in Memphis”, www.huffingtonpost.com, 2009. szeptember 23. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 20.) „Tamara Conniff: The Dalai Lama Proclaims Himself a Feminist: Day Two of Peace and Music in Memphis”, Huffingtonpost.com, 2009. szeptember 23. (Hozzáférés ideje: 2013. július 17.) A Summary Report of the 2007 International Congress on the Women's Role in the Sangha: Bhikshuni Vinaya and Ordination Lineages – 4. rész: Harmadik nap és Őszentsége utolsó gondolatai. Berzinarchives.com. (Hozzáférés: 2011. november 5.) 04/18/2013 5:23 pm EDT. „Dalai Lama 'Culture Of Compassion' Talk: Key To Good Health Is 'Peace Of Mind' (VIDEO)”, Huffingtonpost.com, 2013. április 18. (Hozzáférés ideje: 2013. július 17.) http://www.tibet.ca/en/library/wtn/archive/old?y=1996&m=9&p=18_4 tibet.ca - Canada Tibet Committee in the World Tibet Network News, dátum: 1996.09.18. A vallások különbözősége az evolúció kérdéskörében (angol nyelven). pewforum,org, 2009. február 4. [2015. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 13.) Asma, Stephen: Evolution doesn't bother Buddhists (Az evolúció nem zavarja a buddhistákat). Chicago Tribune. (Hozzáférés: 2014. december 13.) Buddha bölcsessége és együttérzése (Buddha's Wisdom and Compassion) Four reasons Buddhists can love evolution. Wildmind. (Hozzáférés: 2014. december 13.) Dalai Lama. A világegyetem egyetlen atomban (The Universe in a Single Atom : The Convergence of Science And Spirituality). Random House (2005). Hozzáférés ideje: 2014. április 20. , p. 112 Donald S Lopez Jr. Buddhism and Science: a Guide for the Perplexed. University of Chicago Press (2008). ISBN 978-0226493121. Hozzáférés ideje: 2014. december 13. , p.146 Dalai Lama: Dalai Lama. Facebook. Facebook, 2012. szeptember 10. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.) A buddhizmus Magyarországon. Gerlo.hu. (Hozzáférés: 2015. április 23.) 25 éve történt a magyarországi rendszerváltozás, 1990. április 27-május 3. - KRONOLÓGIA. MTVA.hu. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Őszentésge a Dalai Láma látogatása Budapesten. Tarr Dániel. (Hozzáférés: 2015. április 23.) KIÁLTVÁNY A PLANETÁRIS TUDATRÓL. Bocs.hu. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Pannonhalma a magyar kultúrában. Korunk. (Hozzáférés: 2015. április 23.) Bejött a pestieknek a láma kisfiús bája. Origo, 2010. szeptember 18. (Hozzáférés: 2015. május 22.) Awards & Honors: 2000 - 2013. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. május 22.) Award & Honors: 1957 - 1999. Dalailama.com. (Hozzáférés: 2015. május 22.) Kanada állampolgárságot adott a dalai lámának. (Hozzáférés: 2015. június 2.) Budapest díszpolgára lett a dalai láma. hir24.hu. [2015. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 18.) Varsó díszpolgára lett a dalai láma. Népszabadság Online. (Hozzáférés: 2015. május 24.) Róma díszpolgárává avatja a dalai lámát, 2009. január 16. [2009. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 6.) Római díszpolgár lesz a dalai láma (ASPX). [2009. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 6.) The 14th Dalai Lama - Facts. Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2015. május 22.) SA Nobel Peace summit cancelled - reports. News24 , 2014. október 1. (Hozzáférés: 2014. október 1.) China ‘thanks’ SA over Dalai Lama visa. news24.com, 2014. szeptember 5. [2015. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 2.) Peace. Living it!. nobelforpeace-summits.org. (Hozzáférés: 2015. április 23.) A 14. dalai láma, Tendzin Gyaco nyilatkozata a saját reinkarnációjával kapcsolatban. Dalailama.com, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés: 2015. május 25.) CTV Exclusive: Dalai Lama will choose successor. CTV, 2011. október 3. (Hozzáférés: 2014. június 27.) Dalai Lama says successor not required. Aljazeera, 2014. szeptember 7. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.) China Will Make the Dalai Lama Reincarnate Whether He Likes It or Not. The Wire, 2014. szeptember 10. (Hozzáférés: 2014. szeptember 12.) Kay 47. o. Kay 50. o. The Page Turner: Monks protest against the Dalai Lama. Oxford Mail, 2008. május 30. (Hozzáférés: 2015. május 25.) Thurman 2013a Thurman 2013b „World News Briefs; Dalai Lama Group Says It Got Money From C.I.A.”, The New York Times, 1998. október 2.. [2015. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva] William Blum. Rogue State: A Guide to the World's Only Superpower. Zed Books (2006). Hozzáférés ideje: 2010. május 2. Mann, Jim. „CIA Gave Aid to Tibetan Exiles in '60s, Files Show”, Los Angeles Times, 1998. szeptember 15. (Hozzáférés ideje: 2013. szeptember 8.) Jonathan Mirsky: Tibet: The CIA's Cancelled War. The New York Review of Books. (Hozzáférés: 2013. november 3.) „A look at the Dalai Lama's ridiculous Indian heart”, China Tibet Information Center, 2010. január 22. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 17.) Gyalpo, Dhundup. „Why is the Dalai Lama "son of India"?”, Tibet Sun, 2010. február 9.. [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 18.) (angol nyelvű) Források ↑ Barinaga: Barinaga, Marcia. Studying the Well-Trained Mind. Science (2003. október 3.) ↑ Chhaya: Chhaya, Mayank. Az ember, a szerzetes, a misztikus – A Dalai Láma hivatalos életrajza. Trivium Kiadó, 55-58. o. (2008). ISBN 978-963-9711-35-8 ↑ Dalai láma - Száműzetésben - szabadon: Száműzetésben - szabadon – a tibeti Dalai Láma önéletírása. Írás Kiadó. ISBN 9789630419536 (1990) ↑ Kay: Kay, David N.. Tibetan and Zen Buddhism in Britain: Transplantation, development and adaptation. Routledge Curzon, 44–52. o. (2004). ISBN 0-415-29765-6 ↑ Laird: Laird, Thomas. The Story of Tibet: Conversations With the Dalai Lama (2007) ↑ Marcello: Marcello, Patricia Cronin. The Dalai Lama: A Biography. Greenwood Publishing Group (2003). ISBN 9780313322075 ↑ Thurman (2013a): Thurman, Robert. The Dalai Lama And The Cult Of Dolgyal (2013a). Hozzáférés ideje: 2014. április 28. ↑ Thurman (2013b): Thurman, Robert. Foreword. In: Bultrini (2013), "The Dalai Lama and the King Demon: Tracking a Triple Murder Mystery Through the Mists of Time". Tibet House / Hay House Incorporated (2013b). ISBN 978-0-9670115-23 ↑ Watson: Watson, Gay. Beyond happiness: deepening the dialogue between Buddhism, psychotherapy and the mind sciences. Karnac Books (2008). ISBN 1-85575-404-5 Videófelvételek Bevezetés a tibeti buddhizmusba 1. rész (magyarul) Bevezetés a tibeti buddhizmusba 2. rész (magyarul) Csenrézi (magyarul) Együttérzés: A boldogság művészete (magyarul) Val di Nizza Val di Nizza település Olaszországban, Lombardia régióban, Pavia megyében. Lakosainak száma 624 fő (2017. január 1.). Val di Nizza Ponte Nizza, Valverde, Varzi, Ruino, Fortunago és Montesegale községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Foulayronnes Foulayronnes település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 5307 fő (2015). Foulayronnes Agen, Bajamont, Castella, Colayrac-Saint-Cirq, La Croix-Blanche, Laugnac, Madaillan és Pont-du-Casse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1384 Kniertje Az 1384 Kniertje (ideiglenes jelöléssel 1934 RX) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Hendrik van Gent fedezte fel 1934. szeptember 9-én, Johannesburgban. Gornja Trnovitica Gornja Trnovitica (1953-ig Trnovitički Vinogradi) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Velika Trnoviticához tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 24, közúton 29 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 9 km-re nyugatra, a Monoszlói-hegység erősen hegyes-dombos keleti lejtőin fekszik. Története Gornja Trnovitica eredetileg Trnovitica szőlőhegye volt, ahol már évszázadok óta álltak a trnoviticai lakosok borospincéi, présházai. Önálló településnek csak a 20. század eleje óta számít. Lakosságát is csak 1900-ban számlálták meg először, amikor 192 lakosa volt. Lakói főként szőlő- és gyümölcstermesztésből éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 93%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 56 lakosa volt. Lakossága (1857 és 1880, valamint 1910 és 1931 között lakosságát az egységes Trnoviticához számították.) Karcsú bülbül A karcsú bülbül (Phyllastrephus debilis) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába és a Phyllastrephus nembe tartozó faj. 13-14 centiméter hosszú. Kenya, Mozambik, Tanzánia és Zimbabwe nedves, erdős és bokros területein él. Rovarokkal táplálkozik. Monogám, decembertől májusig költ. Alfajok P. d. rabai (Hartert & van Someren, 1921) – közép- és dél- Kenya partvidéke, északkelet- Tanzánia partvidéke; P. d. albigula (Grote, 1919) – kelet- Tanzánia hegyvidéke (ezt az alfajt egyes rendszerezések külön fajnak tekintik, Phyllastrephus albigula névvel); P. d. debilis (W. L. Sclater, 1899) – délkelet- Tanzánia , dél- Mozambik , kelet- Zimbabwe . Lathen Lathen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 6363 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Regensburgi egyházmegye A Regensburgi egyházmegye (latinul: Dioecesis Ratisbonensis, németül: Bistum Regensburg) egy németországi római katolikus egyházmegye. Alapítása a 8. századra tehető. Az egyházmegye a münchen-freisingi érsek alá tartozik, jelenlegi püspöke Rudolf Voderholzer. Székesegyháza az regensburgi Szent Péter-katedrális. Története Alapítása Regensburg környékén már a 4. században is biztosan volt keresztény közösség. A 6. és 7. században több püspök is teljesített missziós szolgálatot a városban, püspökség alapítására azonban ekkor még nem került sor. Ilyen missziós püspökök voltak például Szent Emmerám és Szent Erhard, akik ma az egyházmegye társvédőszentjei. Az egyházmegyét Szent Bonifác alapította 739-ben III. Gergely pápa megbízásából, első püspökét, Gaubaldot is Bonifác választotta ki, ekkor a Salzburgi főegyházmegye alá tartozott. Gaubald egyben a regensburgi Szent Emmerám-kolostor apátja is volt, így e két tisztség kezdetben összefonódott. 972-től 994-ig volt püspök Szent Wolfgang, aki leválasztotta az egyházmegyéről a bencés apátságot, illetve ő adott engedélyt, hogy egyházmegyéje területéből kiválva létrejöjjön a Prágai egyházmegye. 1052-ben XII. Piusz pápa szentté avatta, ezzel ő lett Regensburg első szentje és patrónusa. A Német-római Birodalomban A 11. század folyamán a püspök fejedelmi rangot kapott a császártól, így világi uralkodóvá is vált a Német-római Birodalomban. Ennek ellenére a püspök komoly hatalmat nem tudott szerezni, 1254-ben Regensburg városa is kikerült uralma alól, mivel szabad birodalmi városi rangot nyert. Az ezt követő századokban a püspökség virágkorát élte. 1260-tól rövid ideig Nagy Szent Albert, a skolasztikus filozófia kiemelkedő alakja volt a város püspöke. A reformáció időszaka komoly megpróbáltatásokat hozott. A lakosság nagy része, így Regensburg városa is protestáns hitre tért, de akadtak területek, amelyek többször is vallást cseréltek. A katolicizmus helyreállítása érdekében a püspökök a szomszédos bajor és pfalzi fejedelemségeket uraló Wittelsbachok támogatását szerezték meg. Regensburgi Érsekség 1803-ban Regensburgba tette át érseki székhelyét Károly Tivadar mainzi érsek és választófejedelem (Karl Theodor von Dalberg), a Mainzot elfoglaló francia csapatok ugyanis elűzték a városból, a választófejedelemséget pedig felszámolták. Von Dalberg ekkor érseki székhelyét Regensburgba helyezte át, s megszerezte a város, a püspökség és néhány további, kisebb jelentőségű uradalom feletti hatalmat. Az így létrejött Regensburgi Fejedelemség magába foglalta a püspökség korábbi területeit, Regensburg városát és néhány további területet. Uralkodójának tisztsége miatt Regensburgi Érsekségnek is nevezték az új államot, azonban egyházkormányzati hatalma nem volt jelentős. Ez az államalakulat azonban igen rövid életű volt: csak 1810-ig állt fenn, ekkor a Bajor Királyság annektálta, a még megmaradt egyházi vagyont pedig szekularizálták. Újraalapítása A mai formájában (azaz világi hatalom nélkül) 1817-ben alapították újra a püspökséget a Bajor Királyság és a Szentszék között létrejött konkordátum alapján, melyben rendezték a bajor egyházmegyék sorsát. Regensburg metropolitája a münchen-freisingi érsek lett. A modern kori egyházmegye püspökei közül kiemelkedik Ignatius von Senestrey, aki 1858 és 1906 között állt a püspökség élén, és részt vett az első vatikáni zsinaton is. XIII. Leótól ad personam érseki címet kapott. 2002-ben Gerhard Ludwig Müllert nevezték ki püspöknek, aki 2012-ig állt az egyházmegye élén, ekkor pedig a Hittani Kongregáció prefektusi posztját kapta meg. Egyházszervezet Az egyházmegye Bajorország legnagyobb egyházmegyéje, területe közel 15 000 km² a tartomány északkeleti részén. Az egyházmegyében 33 espereskerületben 769 plébánia működik. Az egyházmegye püspökei Regensburg missziós püspökei Szent Emmerám (650 körül) Szent Rupert (697 körül) Szent Erhard (700 körül) Boldog Albart (720 körül) Ratharius (730 körül) Wikpert (730 után) Regensburg püspökei Boldog Gaubald (739–761) Sigerich (762–768) Simpert (768–791) Adalwin (791–816) Baturich (817–847) Erchanfried (847–864) Ambricho (864–891) Aspert (891–893) Boldog Tuto (893–930) Isangrim (930–942) Boldog Gunthar (942) Mihály (942–972) Szent Wolfgang (972–994) I. Gebhard (995–1023) II. Gebhard, von Hohenwart (1023–1036) III. Gebhard, gróf , von Hohenlohe (1036–1060) Ottó, von Riedenburg (1061–1089) IV. Gebhard, gróf , von Hohenlohe-Gotzesheim (1089–1105) I. Hartwig, gróf, von Spanheim (1105–1126) I. Konrád (1126–1132) Regensburg hercegpüspökei I. Henrik, gróf, von Wolfratshausen (1132–1155) II. Hartwig, gróf, von Ortenburg (1155–1164) (Sváb) Eberhard (1165–1167) II. Konrád, von Raitenbuch (1167–1185) III. Konrád, von Laichling (1186–1204) IV. Konrád, gróf, von Frontenhausen (1204–1227) Siegfried (1227–1246) I. Albert, gróf, von Pietengau (1247–1260) Szent II. Albert (1260–1262) Leó, Thundorfer (1262–1277) II. Henrik, von Rotteneck (1277–1296) V. Konrád, von Luppurg (1296–1313) Miklós, von Ybbs (1313–1340) I. Frigyes, von Zollern-Nürnberg III. Henrik von Stein (1365–1368) IV. Konrád, von Haimberg (1368–1381) Theoderich, gróf, von Abensberg (1381–1383) I. János, von Moosburg (1384–1409) III. Albert, von Stauffenberg (1409–1421) II. János, von Streitberg (1421–1428) VII. Konrád, von Soest (1428–1437) II. Frigyes, von Parsberg (1437–1450) III. Frigyes, von Plankenfels (1450–1457) I. Rupert, von Pfalz-Mosbach (1457–1465) IV. Henrik, von Absberg (1465–1492) Regiomontanus (1476) II. Rupert, von Pfalz-Simmern (1492–1507) III. János, von Pfalz (1507–1538) Pankraz, von Sinzenhofen (1538–1548) Gergely, von Pappenheim (1548–1563) Vitus, von Fraunberg (1563–1567) Dávid, Kölderer von Burgstall (1567–1579) Fülöp, bíboros von Bayern (1579–1598) Zsigmond Frigyes, báró , von Fugger (1598–1600) II. Wolfgang, von Hausen (1600–1613) IV. Albert, báró, von Toerring-Stein (1613–1649) Ferenc Vilmos, bíboros , gróf, von Wartenberg (1649–1661) János Gergely, gróf, von Herberstein (1662–1663) Ádám Lőrinc, báró, von Törring-Stein (1663–1666) Guidobald, bíboros, salzburgi érsek , gróf, von Thun (1666–1668) Albert Zsigmond, bajor herceg, freisingi püspök (1668–1685) József Kelemen , bajor herceg, kölni érsek és választófejedelem , freisingi püspök (1685–1716) Kelemen Ágost , bajor herceg (1716–1719) János Tivadar, bíboros, freisingi és Liège-i püspök (1719–1763) Kelemen Vencel, szász herceg, freisingi püspök (1763–1769) Antal Ignác, gróf, von Fugger-Glött (1769–1787) Miksa Prokop, gróf, von Törring-Jettenbach, freisingi püspök (1787–1789) József Konrád, báró, von Schroffenberg, freisingi püspök (1790–1803) Károly Tivadar, báró, von Dalberg, mainzi , majd regensburgi érsek és választófejedelem, konstanzi és wormsi püspök, a Rajnai Szövetség hercegprímása (1803–1817) Regensburg püspökei Johann Nepomuk Wolf (1821–1829) Johann Michael Sailer (1829–1832) Georg Michael Wittmann (1833) Franz Xaver Schwäbl (1833–1841) Valentin Riedel (1842–1857) Ignatius von Senestrey (1858–1906) Anton von Henle (1906–1927) Michael Buchberger (1927–1961) Rudolf Graber (1962–1982) Manfred Müller (1982–2002) Gerhard Ludwig Müller (2002–2012) Rudolf Voderholzer (2013–) Szomszédos egyházmegyék Augsburgi egyházmegye (délnyugat) Eichstätti egyházmegye (nyugat) Bambergi főegyházmegye (északnyugat) Plzeňi egyházmegye (északkelet) Passaui egyházmegye (délkelet) München-Freisingi főegyházmegye (dél) Gyöngyösi kódex A Gyöngyösi kódex késő középkori magyar kézirat. A 16. század elejéről származó művet 4 ismeretlen másoló készítette. A 35 levél terjedelmű alkotás imádságokat tartalmaz (pl. Emlékdal Mátyás király halálára, Ének Szent László királyhoz), és a Magyar Tudományos Akadémia tulajdona. A Volf György-féle Nyelvemléktárnak a II. kötetében jelent meg 1874-ben. Forrás Magyar irodalmi lexikon . Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926. 323. o. (reprint kiadás, Kassák Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7765-38-7) A Gyöngyösi kódex az Ómagyar Korpuszban Hongkong az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Hongkong a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 11 sportágban 38 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Vívás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Riecke Werner Riecke Werner (Haldensleben, NDK, 1953. június 8.) német születésű magyar közgazdász. Tanulmányai Édesanyja irodai alkalmazott, édesapja mérnök végzettségű, az akkori NDK néphadseregének műszaki tisztje, nyugdíjazása után kulturális minisztériumi alkalmazott volt. Öccse egy türingiai tartományi napilap fotóriportere, szerkesztője. Az általános és a középiskolát Erfurtban végezte. A matematika és a természettudományok iránt érdeklődött elsősorban. Külföldi ösztöndíjasként került Magyarországra 1972-ben. 1978-ban diplomázott, miután elvégezte az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem népgazdaság tervezése szak gazdaságmatematikai szakágazatát. Tagja volt a Rajk László Szakkollégiumnak. Pályája Az egyetem elvégzése után először az akkori Számítástechnikai Alkalmazás Kutató Intézetben (SZÁMKI), a Szakolczai György-vezette Ökonometriai Főosztályán helyezkedett el, tudományos segédmunkatársként. Akkor még nagy divatja volt az ágazati kapcsolatok mérlegén alapuló makrogazdasági modellezésnek. Onnan, egy rövid árhivatali kitérő után, 1982-ben a Hágelmayer István-vezette Pénzügykutató Intézetbe vezetett útja. Itt került figyelmének központjába az árfolyam- és fizetési mérleg elmélet, a fizetési mérleg monetáris megközelítése, a kis, nyitott gazdaságok működése. 1987-től 1989-ig Kupa Mihály adóreform titkárságán dolgozik az szja, az áfa és a társasági adó bevezetésén, majd rövid ideig, egészen pontosan az első szabad választásokig, a Németh-kormány Medgyessy Péter által felügyelt gazdaságpolitikai titkárságon kormányfőtanácsos. 1990-től az MNB-ben dolgozott, előbb elnöki tanácsadó, majd a monetáris elemzések osztályának vezetője, a pénzpolitikai főosztály vezetője, 1995-től ügyvezető igazgató, 1998-tól 2004-ig az MNB monetáris politikáért, statisztikáért és nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke. Ugyanezen időszakban a jegybanktanács, később monetáris tanács tagja. Az MNB-ben töltött 15 év során közreműködött a korszerű monetáris politikai eszköztár kidolgozásában, az árfolyamrendszer átalakításában, az inflációs célkövető monetáris politika bevezetésében, az államadósság kezelés MNB-től való leválasztásában, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) létrehozásában. Több alkalommal képviselte az MNB-t az IMF-fel való tárgyalásokban. Több tucat előadást tartott a BIS, az IMF, az OECD és a Világbank által szervezett konferenciákon. 2004-től 2006-ig egy pénzügyi kockázatkezeléssel foglalkozó magánvállalkozás ügyvezetője. 2006-tól 2011-ig az IMF megbízásából három közép-ázsiai országban (Azerbajdzsán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán) foglalkozik az államadósság kezelés és az állampapírpiac fejlesztésével. 2012-től az UNCTAD DMFAS nevű, fejlődő országok számára kidolgozott államadósság kezelő szoftver adaptálásával foglalkozik, ismét Ázsiában. Magánélete Feleségével 1999-óta laknak egy Római-parti családi házban, az 1982-ben született lányuk és az 1986-ban született fiuk már elköltöztek a családi fészekből. Rendszeresen hazalátogatnak, akárcsak a Duna-árvíz idején, az utóbbi eddig minden negyedik (véletlenül választási) évben. 2002-ben, a megfelelő jogosítványok megszerzését követően, a tengeri és balatoni vitorlázás vált a fő szabadidős foglalkozásává. Elismerései 2005-ben az MNB első elnöke után elnevezett Popovics-érme. Testületi tagságok Magyar Közgazdasági Társaság, 2003-tól 2006-ig a társaság pénzügyi szakosztályának vezetője Rajk László szakkollégium, VOSZK, volt szakkollégisták köre. Művei Riecke Werner–Szalkai István–Száz János: Tanulmányok az árfolyamelmélet és árfolyampolitika témaköréből ; Pénzügykutató Intézet, Bp., 1981 ( Pénzügykutatási Intézet ) Riecke Werner–Szalkai István–Száz János: Árfolyamelméletek és pénzügypolitika ; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1985 Tóth Ferenc–Bock Gyula–Riecke Werner: Fejezetek a nemzetközi közgazdaságtanból ; Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Politikai Gazdaságtan Tanszék, Bp., 1989 Bank-kislexikon. Magyar-német-angol ; ford. Sulyok-Pap Márta, angol címszavakkal kieg. Riecke Werner, Sulyok-Pap Márta; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1991 Médréac Médréac település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 1810 fő (2015). Médréac Saint-M’Hervon, Landujan, Montauban-de-Bretagne, Quédillac, Saint-Pern, La Chapelle-Blanche, Guitté és Plouasne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Barisey-la-Côte Barisey-la-Côte település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 220 fő (2015). Barisey-la-Côte Allamps, Bagneux, Barisey-au-Plain és Bulligny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cajetan von Felder Cajetan von Felder (Bécs, 1814. szeptember 19. – Bécs, 1894. november 30.) báró, osztrák politikus. Élete Bécsben született és ugyanott végezte tanulmányait is. 1848-ban a forradalomhoz csatlakozott és a községi tanácsban nagy szerepet játszott. A felkelés leveretése után beutazta a forróövi és a hideg zónát, és becses növénygyűjteményekkel tért vissza Bécsbe, ahol azután az ügyvédi pályának szentelte magát. Az alkotmányos élet beköszöntésétől (1861) az alsó-ausztriai tartománygyűlés és a bécsi községi tanács tanácskozásaiban tevékenyen vett részt. 1868-ban Bécs városa főpolgármesterré választotta, mely állásban 1878-ig megmaradt. Amellett Alsó-Ausztria tartományi marsallja és báró is lett. Makacs szembaja miatt 1878-ban visszavonult a magánéletbe, csupán az urak házában, melynek élethossziglani tagja volt, jelent meg továbbra is, ahányszor fontos tárgy került napirendre. Mindvégig híve maradt a német alkotmányos pártnak. Idejében készítették vagy tervezték az új vízvezetéket és a Duna-szabályozást, a városi tan- és szegényügy pedig hathatós lendületnek indult. Hivatalos működéséről beszámolt a Die Gemeindeverwalrung der Reichshaupt- und Residenzstadt Wien, 1867-70. és 1871-76. (2. kiad., 4. kötet) című műben. öregkorára teljesen megvakult. Fia, Rudolf botanikusként szerzett hírnevet. White Tiger (képregény) White Tiger egy identitás amit használt több kitalált karakter a Marvel Comics-ban. Az összes ember, akik magukat White Tiger-nek adták ki különleges képességekkel rendelkeztek. Ezt az erőt a Jáde-Tigris amulettnek köszönhették. Fehér Tigris (karakter) White Tiger egy identitás amit használt több kitalált karakter a Marvel Comics-ban Az összes ember, akik magukat White Tiger-nek adták ki különleges képességekkel rendelkeztek. Ezt az erőt a Jáde Tigris amulettnek köszönhették. Hector Ayala - El Tigre Blanco Az első White Tiger ( Hector Ayala ) képzett harcművész Bill Mantlo író és George Pérez művész műve a Marvel magazin-ban, Elsőként "The Deadly Hands of Kung Fu #19 (1975)". Hector Ayala San Juan , Puerto Rico-ban született. Az alteregója, harcolt bűn ellen, összeállt más hősökkel, beleértve a Daredevil és Pókember. Sok év után a bűnözés elleni harcban, majdnem megölték, miután a titkos identitását nyilvánosságra hozta LightMaster. Lelkileg és fizikailag is rabjává vált a Tigris amulettnek, Ayala visszavonult. De egy idő után a vágy, hogy felvegye az amulettet és harcoljon a gonosszal túl erős, és Hector ismét a FehérTigris. Nem sokkal később, Hector egy gyilkosságba keveredett és elítélték erőfeszítései ellenére is. Ügyvédje Matt Murdock (Daredevil). Lelőtték, mikor menekülni próbált, röviddel azelőtt, hogy a felmerült bizonyítékok bizonyították az ártatlanságát. Rokonai/Családja Szülei: Nestor Ayala és Maria Ayala Testvérei: Filippo Ayala(drogos testvére), Ailda Ayala-Del Toro(húga) Ava Ayala (nővére) Lánya: Ava Ayala Unokahúga: Angela Del Toro Felesége: Soledad Ayala White Tiger (Evolved Tiger/Uplifted Tigres) A második White Tiger a "Heroes for Hire"-ben egy Kelet-indiai származású nő (valódi neve ismeretlen) Kasper Cole A harmadik White Tiger (Kevin "Kasper" Cole), egy zsidó / afro-amerikai örökségű rendőr. Később a Fekete Párduc amikor megtalálta T'Challa jelmezét. Angela Del Toro A negyedik White Tiger (Angela Del Toro) Ava Ayala A ötödik White Tiger (Ava Ayala), Hector Ayala lánya. Forrás: White Tiger (comics) Galisteo (Spanyolország) Galisteo egy község Spanyolországban, Cáceres tartományban. Galisteo Aldehuela de Jerte községgel határos. Lakosainak száma 985 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 412-es busz A 412-es jelzésű autóbusz a budapesti agglomerációban közlekedő helyközi járat, a budapesti Stadion autóbusz-pályaudvart és Hatvant köti össze. Plau am See Plau am See település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Fekvése Neubrandenburgtól nyugatra, a Plauer See nyugati partján fekvő település. Története A Plauer See nyugati partjának közepe körül a 15. században a brandenburgi rablólovagok elleni védekezésül a mai Plau helyén a középkorban ertődítményt építettek, melyből mára csak az öregtorony és a vár tömlőcül szolgáló része maradt fenn. Plau városa a 13. században létesült, ott, ahol az Älde folyó ömlik a tóba. Akkoriban ez volt Mecklenburg déli határa, ahol fontos kereskedelmi útvonalak vezettek keresztül. A város szülötte, dr. Alban találta fel a gőzgéppel hajtott szövőgépet, ezzel kezdődött meg a manufaktúra iparrá alakulása. Ő helyezte üzembe Mecklenburg első gőzhajóját is. Nevezetességek Temploma - Plau egyik jellegzetes épülete. Vizimalom Népesség A település népességének változása: Közös szemmozgató ideg A szemmozgató idegek idegzik be mozgatóan a szem mozgásait biztosító finom működésű szemizmokat. Ezek közül kettő kivételével a többségüket a közös szemmozgató ideg. Felső szemhéjat emelő izmot is ellátja. Közös szemmozgató ideg (III. agyideg) A közös szemmozgató ideg (nervus oculomotorius) motoros funkciójú agyideg: Szomatomotoros és paraszimpatikus motoros része van. A közös szemmozgató ideg magvai Az idegnek két motoros magja van: a fő motoros mag és a járulékos paraszimpatikus mag A mag fő része annak a szürkeállománynak az elülső részében helyezkedik el, amely körbeveszi a Sylvius-csatornát a középagyban. A felső ikertestek szintjében van. Olyan idegsejtekből áll, amelyek kettő kivételével a (felső ferde és az oldalsó egyenes) ellátják az összes külső szemizmot. A kiinduló idegrostok előrefelé keresztülhaladnak a vörös mag (nucleus ruber) állományán és a középagy (mesencephalon) elülső felszínén az agykocsányok közti árokban (fossa interpeduncularis) lépnek ki. A fő motoros mag rostokat kap mindkét oldali agyféltekéből. Rostokat kap a felső ikertestekből, és ezen az úton keresztül információkat kap a látókéregből. Ugyancsak kap rostokat a medialis hosszanti kötegből (fasciculus longitudinalis medialis), amelyen keresztül kapcsolatban áll a negyedik, hatodik és a nyolcadik agyideg magvaival. Az ideg járulékos paraszimpatikus magja (nucleus accessorius parasympathicus) (Edinger-Westphal mag) a fő mag mögött helyezkedik el. Az idegsejtek axonjai, amelyek preganglionaris rostok, elkísérik a többi oculomotorius rostot a szemüregbe (orbita). Itt a szemüregben lévő dúcban (ganglion ciliare) átkapcsolódnak, és a postganglionaris rostok a (nervi ciliares breves) a szivárványhártya pupillaszűkítő izmához és a sugártest (corpus ciliare) izmaihoz futnak. A mag rostokat kap az agykéregből az akkomodációs reflexhez, és rostokat a tectum előtti magból (nucleus pretectalis) a direkt és a konszenzuális fényreflexekhez. A közös szemmozgató ideg lefutása A közös szemmozgató ideg a középagy a elülső felszínén (fossa interpeduncularis) lép ki a központi idegrendszerből. Előrefelé áthalad a hátsó agyi verőér (arteria cerebri posterior) és a felső kisagyi verőér (arteria cerebelli superior) között. Azután a középső koponyagödörben fut a barlangos agyi vénás öböl a (sinus cavernosus) oldalsó falában. Itt egy felső és egy alsó ágra oszlik, amelyek a szemüregbe a felső szemgödri hasadékon (fissura orbitalis superior) keresztül lépnek be. A következő külső szemizmokat idegzi be: a felső szemhéjemelő izom (musculus (m.) levator palpebrae superioris), a felső egyenes szemizom (m. rectus superior), a belső egyenes szemizom (m. rectus medialis), az alsó egyenes szemizom (m. rectus inferior) és az alsó ferde szemizom (m. obliquus inferior). A ganglion ciliarehoz futó ágán és a rövid ciliaris idegeken (nervi ciliares breves) keresztül paraszimpatikus rostokkal beidegzi a következő belső szemizmokat: a pupilla szűkítő izom (musculus constrictor pupillae iridis) és a sugártest izmai (musculi ciliares). Így a nervus oculomotorius kizárólag mozgató ideg és a következő mozgásokat kontrollálja: a felső szemhéj emelése, a szemgolyó elfordítása fölfelé, lefelé és medialis irányba; a pupilla szűkítése; és a szem akkomodációja. A közös szemmozgató ideg bénulása Teljes bénulás esetén az érintett oldalon a ptosis teljes (a szem csukott és a beteg képtelen kinyitni), az érintett szem kifelé és lefelé helyezett (m. abducens túlsúly miatt), a pupilla tág, a direkt és az ellenkezö szemböl kiváltott indirekt pupilla reakció is kiesett. A részleges bénulás gyakoribb, ennek során a pupillomotoros rostok nem, vagy alig érintettek. Ilyen paresisek diabeteses vagy vascularis encephalopathiában szenvedö betegeknél általában ictálisan (hirtelen, rohamokban) alakulnak ki és lassan, hetek-hónapok alatt remittálnak (enyhülnek, gyógyulnak). Kubinszky Mihály (püspök) Kubinszky Mihály (Dunapataj, 1824. augusztus 1. – Baja, 1881. február 23.) kanonok, a Kalocsai főegyházmegye segédpüspöke. Élete Édesapja Kubinszky Mátyás seborvos, édesanyja Kröwik Erzsébet. Tanulmányait Baján, Kalocsán, Szegeden és Egerben végezte. 1844-től volt kalocsai papnövendék, ahonnan a pesti Központi Szemináriumba küldték. Hittudományokból a pesti egyetemen végzett. 1848 július 5-től volt káplán Bikityen, 1849-től további tanulmányokat folytatott a bécsi Augustineumban. Teológiai doktori címét 1851-ben szerezte, ezután a kalocsai nagyszeminárium lelkiigazgatója volt, ugyanitt 1852-től teológiai tanár. Tiszteletbeli udvari káplán címét 1856-ban szerezte. 1860-tól a nagyszeminárium igazgatója, 1865-től apát. Két évvel később a budapesti Központi Szeminárium igazgatójává nevezték ki. 1869-től pápai kápláni cím viselője. 1873-ban nevezték ki érseki főtanfelügyelővé, 1875-ben a kalocsai nagyszeminárium prodirektorává. Részt vett a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek polgári iskolai tanítónőképzőjének megalapításában, ahol nevelés- és módszertant tanított, 1878-ban óvónőképzőjük felállításában. 1876-tól püspök, a kalocsai érsek helyettese. Elnöke volt a Szent László Társulatnak, amely sokat tett a csángókért, a moldvai csángók helyzetét két útja során személyesen is tanulmányozta. Művei Cikkek a Munkálatok ban (1846), a Religio ban (1850-es évek), a Magyar Állam ban (1870.) Társulati Értesítő mint Jézus szent szive Hirnöke (folyóirat szerkesztője és kiadója) Memoriale Sacrorum Exercitiorum in alma dioecesi Csanadiensi asservatorum . (Kalocsa, 1859.) Szentek élete . (Vogel Máté után ford., Kalocsa, 1865.) Allocutio ad alumnos seminarii centr. Pestiensis dum regimen eiusdem capesseret . (Pest, 1867.) Két korszerű kérdés: a.) Mire való az apácza a földön? b.) Mire valók az iskola-nénék Szabadkán? (Kalocsa, 1871.) Tanügyi tapasztalatok, egybe állítva nehány Kalocsa-főmegyei paptanító által. (Szulik Józseffel együtt, Kalocsa, 1873.) A tökéletességnek és keresztény erényeknek gyakorlása. (3 kötet, Rodriguez Alfonz után Jáky Ferenc és Tóth Mike ford., Kalocsa, 1874.) Forrás http://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/kubinszky-mihaly Szinnyei: Magyar írók élete és munkái, VII. köt. Montois-la-Montagne Montois-la-Montagne település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 2562 fő (2015). Montois-la-Montagne Homécourt, Jœuf, Amnéville, Moyeuvre-Grande, Roncourt és Sainte-Marie-aux-Chênes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cseberből vederbe A Cseberből vederbe a Vakáción a Mézga család című rajzfilmsorozat 5. része, melyet a Magyar Televízió mutatott be 1980-ban. A cselekmény szerint előbb-utóbb Mézgáékért megy néhány csónak a zátonyszigetre, s a saját szigetükre viszik őket. Márist viszont csak később szállítja egy mentőhelikopter a szigetre. Itt hamar megismerkedik a sziget elnökkirályával, aki hallván, hogy Máris doktor, kinevezi őt a saját kórháza orvosává. Máris ezután jobbnál jobb tanácsokat ad a királynak, többek között azt is, hogy a Mézga családot süssék meg és tálalják fel turistacsemegének. Emiatt a családtagokat fel akarják hizlalni, ezért másnap reggel bőséges reggelit szolgálnak fel nekik, ők azonban azt hiszik, hogy isteneknek tartják őket, ám később, amikor találkoznak Márissal, ő elmondja nekik, hogy erről szó sincs, őket csak meg fogják enni. Végül azonban Máris kitalál egy megoldást, amivel meglóghatnak a szigetről. Az egyik istenszobrot oda akarják adni egy befutott amerikai jachtnak, amely így felvenné és sok pénzzel ellátná őket. Idő közben viszont a szigetlakók elfogják, és börtönbe vetik őket. Innen a jacht egyik milliomosa kiszabadítja őket, és Maffiáért(a macska) cserébe felajánlja, hogy elviszi őket Floridába. Maffia viszont eltűnik a milliomos lányával, Bettyvel együtt, az emberrablók pedig 2 millió dollár váltságdíjat követelnek. Géza, Paula, Aladár, Kriszta és Máris elindulnak megkeresni a macskát, az igazi maffia viszont magára veszi, így elrabolja, és túszul ejti őket. Cselekmény A rész elején Mézgáék a zátonyszigeten vannak, ahol tikkasztó a meleg. Egyszercsak csónakokat látnak a távolban, melyek elviszik őket, Máris viszont a zátonyszigeten marad. Hamarosan azonban ő is megmenekül: egy helikopterben száll le ugyanarra a szigetre, amelyikre Mézgáékat is vitték. Az új szigeten Máris találkozik az elnökkirállyal, aki kinevezi őt a saját doktorának, mivel kórháza van, de orvos nincs benne. Máris ezt követően kiváló javaslatokkal látja el az elnököt, többek között azzal is, hogy minden bevándorlót oltsanak be injekcióval dollárért, vagy ha nem vállalkoznak erre, akkor kérjenek tőlük dupla díjat. Emellett azt is javasolja a királynak, hogy Mézgáékból csináljanak idegenforgalmi attrakciót: süssék meg és körítéssel feltálalva szolgálják fel őket a szigetre érkező turistáknak. Ezért a párt és a gyerekeket fel szeretnék hízlalni, így másnap bőséges reggelit áldoznak nekik, ők viszont az hiszik, hogy isteneknek hiszik őket, de mikor találkoznak Márissal, ő elárulja nekik, hogy egyáltalán nem így van, őket csupán el akarják fogyasztani. Végül is Máris kieszel egy megoldást, amivel elmenekülhetnek a szigetről. Az egyik istenszobrot oda szeretnék adni egy beérkezett jachtnak. Közben azonban a bennszülöttek elkapják őket, és börtönbe csukják. Innen kimenti őket a jacht egyik milliomosa, és Maffiáért cserébe elvinné őket Floridába. Elrabolták a milliomos lányát, Bettykét Maffiával együtt, az emberrablók pedig kétmillió dollár váltságdíjat követelnek. A család és Máris így keresik a macskát, ám az igazi maffia félreértésből túszul ejti őket. Alkotók Rendezte : Baksa Edit, Nepp József , Tóth Sarolta Írta : Romhányi József Dramaturg : Lehel Judit Zenéjét szerezte : Deák Tamás Zenei rendező : Pethő Zsolt Operatőr : Cselle László, Henrik Irén , Losonczy Árpád Hangmérnök : Bársony Péter Hangasszisztens : Zsebényi Béla Vágó : Hap Magda Vágóasszisztens : Halla Erzsébet Tervezte : Baksa Edit, Tóth Sarolta Háttér : Csík Márta Rajzolták : Kiss Ilona, Kuzma Gabriella, Paulovics András, Schibik József Színes technika : Kun Irén Felvételvezető : Kő Edit Gyártásvezető : Marsovszky Emőke Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Szereplők Mézga Géza : Harkányi Endre Mézgáné Rezovits Paula : Győri Ilona Mézga Kriszta : Földessy Margit Mézga Aladár : Geszti Péter Dr. Máris (Ottokár) : Bárdy György Mesélő : Gálvölgyi János Sir King President kapitány : Farkas Antal Gazdag hajós : Surányi Imre Gazdag hajós felesége : Géczy Dorottya Gazdag hajós lánya : Kökényessy Ági Aahotepré Ammu Aahotepré kevéssé ismert hükszosz uralkodó volt; az ókori egyiptomi XIV. dinasztiához tartozott. Kim Ryholt 1997-ben azonosította Ammu Aahoteprét a torinói királylista neveinek rekonstruálása során. Ammu nevét kb. 30 szkarabeusz említi. Jürgen von Beckerath korábban (1964) az Aahotepré nevet a XVI. dinasztia egyik fáraója uralkodói nevének tartotta, a királyt pedig a hükszoszok vazallusának. Ammu és egy bizonyos Hauszerré nevű király szkarabeuszai stilisztikailag annyira hasonlóak, hogy William A. Ward azonosnak tartja őket. Ezzel Daphna Ben Tor is egyetért, a második átmeneti kor szkarabeuszaival kapcsolatos kutatásában. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Aahotepre című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben az Aamu című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Kim Ryholt. The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c. 1800 - 1550 BC. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 50. o. (1997. október 10.). ISBN 87-7289-421-0 Aahotepre on Eglyphica.de Hayes, William C.. The Cambridge Ancient History. Cambridge University Press, 64. o. (1973) Ryholt 1997: 324 n. 1116 von Beckerath, Jürgen (1964), "2. Zwischenzeit", Archiv für Orientforschung William A. Ward: in Studies on Scarab Seals. Volume II: Scarab Seals and their Contribution to History in the Early Second Millennium B.C. Olga Tufnell, ed; with Contributions by G. T. Martin and William A. Ward; Warminster 1984; S. 162ff Daphna Ben-Tor: Scarabs, Chronology, and Interconnections, Egypt and Palestine in the Second Intermediate Period. (= Orbis biblicus et orientalis, Series archaeologica. Bd. 27). Academic Press, Freiburg (CH) 2007, ISBN 978-3-525-53204-1, ISBN 978-3-7278-1593-5, S. 106–108, Tafel 46, 13-14. p. 107 Ág (település) Ág (németül: Neuda) település Baranya megyében, a Hegyháti járásban. Fekvése, megközelítése A Baranyai-Hegyhát északi részén található, legközelebbi szomszéd települései észak felől Gerényes, kelet felől Alsómocsolád, délről Kisvaszar, nyugatról pedig Tékes. Közúton a 611-es főút felől közelíthető meg Gerényesen keresztül, a főútról ehhez Vásárosdombónál kell letérni. Rossz minőségű erdei úton megközelíthető még a Dombóvár–Bátaszék-vasútvonal Mágocs–Alsómocsolád megállóhelye felől is, de lényegében zsáktelepülésnek tekinthető. Története A falu első írásos emléke 1487-ből származik Naghagh változatban. A török hódoltság végén Esterházy Pál herceg birtoka. 1780-tól a magyar lakosság mellé német telepesek költöztek be. 1945 után a lakosság jórészt kicserélődött. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 75,7%-a magyarnak, 22,64% cigánynak, 4% németnek mondta magát (23,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,2%, evangélikus 2,8%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 13,6% (24,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Műemléki védettség alatt álló, neogót stílusban épült evangélikus templom. Bő , Sé és Őr mellett Ág Magyarország mindössze négy olyan helységének egyike, amelyek neve csupán két betűből áll. 5653 Camarillo Az 5653 Camarillo (ideiglenes jelöléssel 1992 WD5) egy földközeli kisbolygó. Eleanor F. Helin, Kenneth Lawrence fedezte fel 1992. november 21-én. Apró tinamu Az apró tinamu (Crypturellus soui) a tinamualakúak (Tinamiformes) rendjébe, ezen belül a tinamufélék (Tinamidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Johann Hermann francia természettudós írta le 1783-ban, a Tinamus nembe Tinamus soui néven. Alfajai Crypturellus soui albigularis (Brabourne & Chubb, 1914) Crypturellus soui andrei (Brabourne & Chubb, 1914) Crypturellus soui capnodes Wetmore, 1963 Crypturellus soui caquetae (Chapman, 1915) Crypturellus soui caucae (Chapman, 1912) Crypturellus soui harterti (Brabourne & Chubb, 1914) Crypturellus soui inconspicuus Carriker, 1936 Crypturellus soui meserythrus (P. L. Sclater, 1860) Crypturellus soui modestus (Cabanis, 1869) Crypturellus soui mustelinus (Bangs, 1905) Crypturellus soui nigriceps (Chapman, 1923) Crypturellus soui panamensis (Carriker, 1910) Crypturellus soui poliocephalus (Aldrich, 1937) Crypturellus soui soui (Hermann, 1783) Előfordulása Mexikó déli részétől, Közép-Amerikán keresztül, Dél-Amerika közepéig honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések, valamint ültetvények. Nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 21,5-24 centiméter, a hím testtömege 65-204 gramm, a tojóé 174-268 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel, bogyókkal, gumókkal és magvakkal táplálkozik, de fontosak számára a rovarok is. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 19.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 19.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 19.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. február 19.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. február 19.) Gyöngyössy Sámuel Gyöngyössy Sámuel (Miskolc, 1833. november 22. – Tiszanána, 1886. május 20.) református lelkész. Élete Régi nemes családból származott, apja id. Gyöngyössy Sámuel, anyja Fazekas Zsuzsánna. Tanulását a miskolci református líceumban kezdte, ahol 1848-ban írta alá az iskolai törvényeket. A IX. honvédzászlóaljat éppen ekkor toborzották Miskolcon és a 15 éves ifjú a sorozó bizottság elé állott, de apja felmutatta az ifjú keresztlevelét és kihuzatta nevét. 1849-ben azonban, midőn Schlick Felső-Magyarországba tört, ő is beállott a miskolci (később borsodi) guerillák közé, ahol őrmesterségig vitte. A Debrecen felé induló Görgeit követte; ekkor azonban apja meghalt, anyja pedig halálos beteg volt. Két heti szabadságot kért és nyert; ez mentette meg életét, mert csapatát a debreceni csatában a kozákok lemészárolták. Még két évig tanult Miskolcon; az utolsó évben Puky Miklós két fiának nevelője volt. 1851-ben Patakra, 1852-ben Debrecenbe ment, ahol a szónoklatban Révész Bálint volt a mestere. 1853-ban a hittanszakot elvégezvén, Szikszóra bocsáttatott ki rektoriára, ahol egymaga négy osztályos algimnáziumot vezetett. 1855-ben kápláni vizsgát tett Debrecenben és B.-Újfalun nyert alkalmazást; innét Révész Bálint mellé ment Debrecenbe segédlelkésznek. 1855-ben, szoboszlai Papp István halálával, a debreceni tanács helyettes lelkésznek választotta meg. 1860-ban Tégláson lett rendes lelkész, 1866-ban pedig Nyíregyházán. A politikai mozgalmak megindultával a polgári egylet megválasztotta elnökéül, ezen egyletnek aztán könyvtárt szerzett és részvények útján emeletes házat építtetett. A társadalmi mozgalmakban is élénk részt vett. 1870-ben a nagykállói egyház meghívását fogadta el. Itt már visszavonult a pártmozgalmak vezetésétől és a 18. századi alapon nyugvó rossz iskolákat szervezte át. Megbetegedett, s orvosainak tanácsára 1875 nyarán a miskolciak meghívását fogadta el és 1876. április 4-án oda költözött. 1879. szeptember 21-én Tiszanána választotta meg lelkészének. Írásai A Császár Ferencz Divatcsarnokába (1853) Hernádvölgyi álnév alatt vidéki leveleket írt; cikkeket írt a Révész Bálint Egyházi Könyvtárába (1859-60. Jeruzsálem végnapjai, héber régiségi s történelmi tanulmány és ugyanott vallásos költeménye, Husz János és Prágai Jeromos, Az önkény áldozatai, egyháztört. tanulmány s A dúsgazdag és Lázár, szenttörténeti ballada), a Nyír és utóbb a Tisza-Vidék c. lapba (A nagy idők apró történetei, elbeszélés az 1848-49. időből, A kis főhadnagy, A hullák hídja, A hős dalárok, Fejér galamb fejér rózsa, A losonczi leány, Egy őrült nő története sat. E lapnak csakhamar egész szellemi terhe Gyöngyössy vállaira nehezült; a szerkesztő magyarul jól nem tudván, ő nézte át a kéziratokat, javította a lapot és hónapokig maga töltötte ki annak minden rovatát). Munkái Imák és egyházi beszédek tára I. füzet. Debreczen, 1862. (Több nem jelent meg). Magyar protestáns egyházi szónoklatok. Miskolcz, 1874-75. Két kötet. Gyászbeszéd. Bpest, 1879. (Halotti beszédek és imák Szathmári Király Pál fölött. Többekkel együtt). Magyar protestáns egyházi szónoklatok. Ünnepi, alkalmi, közönséges és gyászesetekre. III-IV. füzet. Új folyam 1. és 2. füzet. Miskolcz, 1883. A Tiszavidéket 1870. január 3-tól május 2-ig névleg is szerkesztette. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896. Liburna A liburna vagy liburnica császárkori római evezős hadihajó volt, amelyik vitorlákkal is rendelkezett. A principatus időszakában váltotta fel fokozatosan a nála nagyobb, de lassúbb triremiseket. Ezután meghatározóvá vált és még a középkorban is használták. A liburnát eredetileg a dalmatiai liburnusok fejlesztették ki, mint egysorevezős hajót és kalózhajónak használták. Tőlük vették át a rómaiak és az i. e. 1. században kétsorevezőssé fejlesztették, ahol minden evezősnek saját evezője volt. Gyorsaságát kis mérete és vitorlája mellett a többi hajóhoz képest nagyobb evezősűrűségének köszönhette. Ennek titkát még nem sikerült megnyugtatóan feltárni, de középkori analógia alapján feltételezik, hogy az evezőpadot ferdén helyezték el benne. Így egymás mellett akár 3-5 evezős is elfért úgy, hogy evezés közben nem zavarták egymást. A hajótornyokat úgy helyezték el, hogy lefelé, az ellenség átszálló alakulataira is lehessen tüzelni velük, és a saját tengerészgyalogosokat is támogatni tudják róla. A tornyok azonban könnyen összedőlhettek, és ha egy hajónak menekülnie kellett, inkább a tengerbe dobták őket. Festésük követ utánzott, és a megkülönböztethetőség végett minden flotta más színűre festette tornyait. A hajópalánk merev volt, de – a pajzsok megtámasztása miatt – csak térdig ért. A korábbi gyakorlat utánzásaként pajzsokat festettek rá. 13926 Berners-Lee A 13926 Berners-Lee (ideiglenes jelöléssel 1986 XT) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1986. december 2-án. Nevét Tim Berners-Lee angol számítástechnikus után kapta. K A K a latin ábécé tizenegyedik, a magyar ábécé tizennyolcadik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 75, kisbetű – 107. Jelentései Irodalom K. a neve Franz Kafka A per című regénye és több más írása főszereplőjének Fizika k : az erőkar, más szóval sugár jele k : a képtávolság jele k : a Boltzmann-állandó jele k : a Coulomb-féle arányossági tényező jele K : a Kelvin hőmérsékletskála rövidítése K : a képnagyság jele Kémia K : a kálium vegyjele K : az egyensúlyi állandó jele Matematika K : a kerület jele Egyéb k : a kilo-, vagyis egy mennyiség ezerszeresének (10³) jelölése az SI -rendszerben K : naptárakban a kedd rövidítése K : Kambodzsa nemzetközi autójelzése K : a Wolfgang Amadeus Mozart műveit katalogizáló Köchel-jegyzék rövidítése Férfi egyéni tőrvívás vívómestereknek az 1896. évi nyári olimpiai játékokon A legelső újkori olimpián, Athénban megrendezettt 1896. évi nyári olimpiai játékokon a vívómestereknek megrendezett egyéni tőrvívás egyike volt a három vívószámnak. Kettő vívómester indult: a görög Leonídasz Pírgosz és a francia Joanni Perronet. Humes-Jorquenay Humes-Jorquenay település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 570 fő (2015). Humes-Jorquenay Beauchemin, Champigny-lès-Langres, Chanoy, Charmes, Langres, Rolampont, Saint-Ciergues és Saint-Martin-lès-Langres községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aminta Az Aminta görög eredetű olasz női név, jelentése: védelmező. Torquato Tasso hasonló című pásztorjátéka nyomán vált ismertté, de ott férfinévként szerepel. Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Aminta sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok január 30. augusztus 17. Gillemot Ferenc Gillemot Ferenc (családnevének ejtése [�ilmo], kb. [zsilmó]; Budapest, 1875. szeptember 11. – Petrozsény közelében, 1916. november 9.) labdarúgó, edző, játékvezető, sportújságíró, a magyar labdarúgó-válogatott első szövetségi kapitánya. Francia származású családban született. Apja Gillemot Vilmos (1843-1924) rózsakertész, nagyapja Gillemot György Lajos (1813-1892) rózsakertész, dendrológus, fia Gillemot László gépészmérnök, anyagtudós, az MTA tagja, leánya Gillemot Katalin, a Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa. Az első világháború kezdetén bevonult Pólába a tengerészethez, majd áthelyezték a népfelkelő gyalogsághoz, ahol a gépfegyvertanfolyamot elvégezve oktató tiszt lett. A román betöréskor önként jelentkezett a petrozsényi harctérre, ahol életét vesztette. 1917. május 13-án a Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra. Pályafutása Labdarúgóként, sportolóként A 19. század végén kibontakozó sportmozgalmak egyik lelkes, sokoldalú híve, elismert sportoló polihisztora. Eleinte kerékpáros volt, 1896-ban, majd 1898-ban a Budapesti TC (BTC) színében kétszer nyerte meg a Budapest–Siófok 100 km-es országúti versenyt. 1898-ban az 50 és 100 km-es táv csúcstartója. Atlétaként az osztrák és csehszlovák bajnokságok egész sorát nyerte. 1901–1905 között a MAFC atlétája. 1901-ben az 1 angol mérföldes futás országos bajnoka. Évekig a 3 mérföldes rekordot is tartotta. Vezérevezőse volt a Pannonia klubnak, a Duna Budapesti Evezős Egylet profi edzőjeként és versenyzőjeként aratott sikereket.Edzőként 1910 után csak az evezősökkel foglalkozott. Ezen kívül úszott, birkózott, öklözött, de kedvelte a téli sportágakat is. A Műegyetemen egy padban ült Hajós Alfréddal, a kétszeres olimpiai bajnok úszóval, aki egyben az első magyar labdarúgó válogatott csatára. Labdarúgásban az első magyar csapat, a BTC tagja. 1897. május 5-én az első hivatalos labdarúgó mérkőzés résztvevője. 1897-ben a Műegyetemi FC hátvéd labdarúgója, ahol egy csapatban szerepelt Hajós Alfréddal és Ray Ferenccel. 1900-ban a 33 Football Club csapat egyik szervezője. Az első bajnokságban (1901) a Magyar Úszó Egyesület (MÚE) csapat tagjaként ezüstérmes. Nemzeti játékvezetés 1897-től segítette a labdarúgó játék fejlődését. Az első hazai, önként vállalt bírók egyike. Az egymás után alakuló labdarúgó-egyesületek felkészülési, illetve barátságos mérkőzéseinek volt a Műegyetemi AFC csapat-játékvezetője – ha saját csapatában nem játszott, akkor elfogadta a másik csapat meghívását. Korabeli irodalom szerint 1901–1904 között, vizsga nélkül az egyik legjobb bíró. 1898-ban Horváth Ferenc, Bartos Károly, Füzeséry Árpád társaságában részese volt a Magyar Atlétikai Szövetség bizottságának, akik Bély Mihály által írt első szabálykönyvet összhangba hozták az angol "Referees Chart" szövegével. 1900-ban a Tornaszövetség is kiadott egy szabálykönyvet, amely alapján egy hattagú bizottság (Harsády József, Horváth Ferenc, Kárpáti Béla, Pobuda Tivadar és Speidl Zoltán társaságával az első országos vizsgabizottságot alkották. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. 1903-tól az NB I bírója. 1905-ben az MLSZ meghatározta a professzionizmus fogalmát - ha valaki bármely sportágban professzionista, a futballban is annak tekintendő. Így az első profi futballista lett. A nemzeti játékvezetéstől 1905-ben visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 7. Sportvezetőként 1901-ben közreműködött a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) megalapításában, egyik alelnöke, majd 1904-ben főtitkára. Az MLSZ-nek Edzőként Magyarország első hivatalos, sokoldalú és alaposan képzett edzője. Még játékos-edzőként a 33 Football Club csapatnál tervszerűen kezdte a felkészítést. Csapatával 1902-ben, a 2. még amatőr bajnokságban a 3. helyen végeztek. A 33-asoknál, már akkor megszámozta a játékosokat, hogy jobban lehessen látni, ki hol van, hogyan járul hozzá a játék eredményességéhez. A MAC az első magyar hivatásos labdarúgóedző. Mielőtt a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) megindította volna a nemzetek közötti mérkőzéseket, több alkalmi mérkőzést játszott a magyar válogatott. Először nem volt szövetségi kapitány, még válogató bizottság sem, a kiküldöttek tanácsa állította össze a csapatot. A rendszeres nemzetközi mérkőzéseknél már nehézkesnek bizonyult a szavazás, mert nem a legjobbakat hozta össze a csapatba. A bizottsági válogatók mellé kapitányt választottak, aki intézte a kijelölt csapat sorsát. Tárgyilagosság hiányában a válogató bizottság megszűnt, ezért a legjobbnak tartott szakemberre bízták a válogatást, ő lett a szövetségi kapitány. A szövetségen belüli – hatalmi – irányvonalaknak köszönhetően egy-egy vereség után a válogató bizottság vissza-vissza tért. 1902 és 1904 között pedig a labdarúgó válogatott első hivatalos, sokoldalú és alaposan képzett edzője, szövetségi kapitánya volt. Öt mérkőzésen pozitív mérlege volt: három győzelem és két vereség. Edzési elveit dr. Veress Imre, a MAC vezetője így foglalta össze: Egyénenkénti technikai oktatás. Kollektív taktikai oktatás. Az erőnlét biztosítása. Tehetségek kiválasztása és képzése. Az összjáték megteremtése. Csapatszellem, közösségi érzés kialakítása. A játékosok egyénenkénti kezelése. Minden egyes mérkőzésre való különleges felkészülés. A pihenő időben, labdarúgó-szünetben való levezető és formába hozó edzés. Előzetes gondoskodás a következő mérkőzésről. Kiegészítő sportok gyakorlása (atlétika, torna, kerékpár, korcsolyázás, stb.) A mai korszerű magyar edzésmódszer alapelveit már csaknem teljesen meg lehetett találni a zseniális Gillemot edzési elveiben. Az evezősöknél a Duna Evezős Egyletben hasznosította tapasztalatait, tudását, sok hazai és nemzetközi győzelemre vezette tanítványait. 1910 után már csak az evezősökkel foglalkozott. Írásai A modern hazai sportújságírás egyik úttörője. Írásai 1897-től folyamatosan jelentek meg, a Sport-Világban, az Pesti Hírlapban, a Nemzeti Sportban. 1910-ben Az Est sportrovatát vezette. A Sportfutárnál 1910–1911 között előbb Herendi Arturral, majd önálló szerkesztő. 1911-ben Tribün címmel sportlapot indított, ami egy év múlva megszűnt. Sportújságíró munkája során jelentős eredményeket ért el, az osztrák Allgemeine Sportzeitung is szívesen közölte írásait. A londoni olimpiáról a Pesti Hírlapban írott tudósításai feltűnést keltettek. 566-os busz Az 566-os jelzésű regionális autóbusz Cegléd, autóbusz-állomás és Cegléd, termálfürdő között közlekedik. A járatot a Volánbusz üzemelteti. Története A korábbi 2468-as járat 2016. december 11-étől 565-ös és 566-os jelzéssel közlekedik. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon közlekedő 565-ös busz nincsen feltüntetve. Kéklebenyes hokkó A kéklebenyes hokkó (Crax alberti) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a hokkófélék (Cracidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kolumbia északi részén, szétszórtan, kis területeken honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi éghajlati övben található síkvidéki esőerdők. Megjelenése Átlagos testhossza 83-93 centiméter. A tollazata fekete és fényes, kivéve a farktolláinak a hegye és a hasa, ami fehér, a csőre kék. Majuro Majuro a Marshall-szigetek fővárosa és legnagyobb városa. A Majuro-atoll 64 apró szigetén épült főváros az ország fő kikötőjének, repülőterének és üzleti központjának ad otthont. Fekvése A város központi területei az ún. D-U-D-szigeteken (Delap, Uliga és Djarrit) fekszenek. Uliga a központi üzleti negyed, idegenforgalmi és a pénzügyi szektorban játszott szerepe kiemelkedik. Uliga-sziget ad otthont az ország fő oktatási intézményeinek, míg Delapon a kormányzati központ és raktárak találhatóak. Djarrit elsősorban lakónegyed, de itt kaptak helyet az ország legnagyobb alapfokú oktatási intézményei is. A város központi területétől 43 kilométernyire fekszik az egyre jelentősebb népességű és népszerű strandfürdővel is rendelkező Laura település. Itt található a város legmagasabb pontja is, amely 3 méterrel emelkedik az óceán szintje fölé. A városrész talaja a legjobb minőségű a szigeteken, így itt több ültetvény, kert is található. Majuro igen szorosan kötődik a körülötte fekvő Csendes-óceánhoz. A Majuro-atoll területe mindössze 9,7 km², ám a hosszan kígyózó sziget egy 295 km² területű lagúnát zár körbe. Az atoll igen keskeny, az óceán partjáról a legtöbb helyen percek alatt át lehet sétálni a lagúna partjára. A földnyelv sok helyen annyira keskeny, hogy csak a városi főút és az egyik oldalán sorakozó épületek férnek el rajta. A város szárazföldi területe csak két helyen szélesedik ki annyira, hogy a körbefutó fő útra merőleges utcák épülhessenek. Kereskedelem Majuro az ország legfontosabb kikötője. Itt gyűjtik össze, dolgozzák fel és rakják hajókra a Marshall-szigetek egyik legfontosabb exportcikkét, a kókuszolajat. A helyiek halászattal, a szigetre érkező turisták pedig búvárkodással múlatják az időt. Majuroban találkoznak az ország távolabbi szigeteire induló repülő és hajójáratok. A Marshall-szigeteken igen olcsó a kereskedelmi hajók regisztrációja, ennek következtében a Majuro a világtengereken járó hajók jelentős részének honi kikötője. Sport Majuroban rendezték meg 2010-ben a Mikronéziai Játékokat. Testvérvárosok Guam , Guam (1973) Kawai, Japán Tajpej , Kína (1999) Riedl Szende Riedl Szende (Besztercebánya, 1831. március 15. – Budapest, 1873. október 15.) bölcseleti doktor, nyelvész, szerkesztő, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Riedl Frigyes édesapja. Életútja Riedl Károly királyi kamarai hivatalnok és Lipták Teréz fia. Apja fiát születése percétől fogva az egyházi pályára szentelte és csakis a kolostorok lakóinál található «Mansvetus Anselmus» névre kereszteltette. Riedl midőn 1847-ben a besztercebányai gimnáziumból kikerült, csakugyan az egyházi pályára lépett és felsőbb tanulmányait Pozsonyban és Nagyszombatban folytatta és Németországban bölcseletdoktori rangot nyert. Azonban a heves képzelmű és tudományszomjas ifjú a nagyszombati szeminárium falai között kevés gyönyört talált Kempis Tamás és a jezsuita moralisták aszkétikai irataiban és egyik rokonérzelmű növendék-, később pedig tanártársával, Bartal Antallal, a német bölcselők műveit, nevezetesen Fichte iratait tanulmányozta. Midőn a szabadságharc alatt a növendékpapokat világgá bocsátották, Riedl nem vált meg azonnal, mint társai közül többen a papi köntöstől, hanem szülővárosában, a Szumrák-családnál nevelősködvén, szíve csakhamar szerelemre gyulladt növendékeinek nővére iránt és midőn meggyőződött arról, hogy érzelmei viszonszerelemre találtak, ott hagyta a papi pályát és szíve választottját nőül kérte (akit 1855-ben oltárhoz vezetett). Az 1850-es évek elején a híres utazó, Bagreff-Speranski grófnénak, a nagyhírű Speranski orosz miniszter leányának házában Grillparzer kiváló német drámaköltővel megismerkedvén, ennek ajánlatára gróf Thun akkor vallás- és közoktatási miniszter őt, aki 1852-ben a lőcsei gimnáziumban helyettes tanárul alkalmaztatott, 1854-ben a prágai egyetem magyar nyelvi tanszékére nevezte ki. Thun gróf az osztrák 1849-iki szabadelvű alapokon újjászervezte a tanintézeteket és sikerült a prágai egyetemre is kiváló külföldi tudósokat tanárul megnyerni, így egyebek közt Schleicher és Curtius voltak Riedl tanártársai, akik közül az első az indogermán összehasonlító nyelvtudományban, az utóbbi pedig a klasszika-filológiában elsőrangú világhírű tekintéllyé vált. Riedl Schleicher és Curtius társaságában csakhamar arról győződött meg, hogy tulajdonképpen mit sem tud, amiért is ernyedetlen buzgalommal tanult. Schleicher (akinek ajánlatára jutott tanszékéhez) előadásain rendesen megjelent és tanítványául szegődött. Prágai tartózkodása általában életének fénykorát képezi: kitünő tudósok társaságában nagyra törekvő szelleme folyvást ösztönt nyert a munkára és minden munkálkodását siker koronázta. Ide tartozik főként azon munkássága, melyet mint a Kolber által kiadott; Kritische Blätter für Kunst und Literatur című tudományos folyóiratnak főmunkatársa és később szerkesztője fejtett ki, továbbá a híres «Királyi-udvari kézirat» legelső fordítása, az «Igor» ó-orosz eposznak magyarítása és ezek mellett számos cikk a legjelesebb német folyóiratokban, melyekben a magyar tudományos és irodalmi mozgalmakat a művelt külfölddel megismertetni iparkodott. Megindította Prágában 1860. június 1-jén az Irodalmi Lapokat, melyeknek feladata volt a külföldi tudományt a magyar tudományos mozgalmakkal összhangzásba hozni, melyek azonban, miután a szerkesztő 1860-ban Pestre jött, az első füzettel megszűntek. 1858. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának megválasztotta. Midőn Thun Leó gróf ultramontán törekvései következtében a prágai egyetem tanárai egymásután visszamentek Németországba, Riedl a megszokott körön kívül idegennek érezvén magát a cseh fővárosban, szintén visszatért övéihez és keresett magának megfelelő alkalmazást. Midőn az októberi diploma megjelent, Riedl emlékiratot szerkesztett, melyet kívüle Corzán Gábor és Bartal Antal is aláírtak (megjelent a Pesti Napló 1861. 1. számában); ezen emlékiratában sürgette az akkori kormányt, hogy az úgynevezett államgimnáziumokban működő germanizűtorokat bocsássa el rögtön. Riedl lelkes szavai nemcsak a kormánynál hatottak, hanem az egész országban visszhangra találtak, mert az állami és községi iskolákban azon tanárok, akik a hazai nyelven képtelenek voltak előadásokat tartani, azonnal elbocsáttattak és ez alkalommal neveztetett ki Riedl a pesti állami gimnázium tanárává. Munkás szelleme itthon is tágas működési tért talált. Legelhanyagoltabbnak a kritikai tért látván, a szükségnek akart megfelelni és előfizetést hirdetett a Kritikai Lapok című folyóiratra; és bár nem érkeztek elegendő számú előfizetők, 1862. március 1-jén megindította a vállalatot, mely (havonként kétszer, 1863-tól hetenként jelent meg) eleinte csupán irodalommal foglalkozott, később azonban a tanügyet is fölkarolta és 1863. július 1-jén Kalauz nevet vett föl. E folyóirat is 1865. június 25-én a pártolás hiánya miatt megszűnvén, Schvarz Gyula és gr. Lázár Kálmán társaságában az Uj Korszak című lap szerkesztésénél működött közre (1865. július – 1866. június 30.); továbbá Majláth Kálmán gróf társaságában a Vezér című politikai lapot is szerkesztette 1862. szeptember 27-től 1863. június 30-ig. Ezenkívül tankönyvein és különösen értekezésein kívül nagy szorgalommal gyűjtötte az anyagot a tudományos magyar grammatikához, melynek szerkesztésével az akadémia őt megbízta. 1863-ban az összehasonlító nyelvtudomány egyetemi magántanárrá képesíttetett, 1864-ben helyettes tanárrá, 1866. április 1-jén a német nyelv és irodalom egyetemi nyilvános rendkívül tanárává, 1869. február 6-án nyilvános rendes tanáráva neveztetett ki. A társadalmi téren is nagy érdemet szerzett magának az által, hogy a budapesti tanáregyletet létrehozta, mely nemsokára országos egyletté kibővülve a középiskolai tanügyön sokat lendített. Utolsó munkája, mely élénk vitákra adott alkalmat, az ikes ragozás ellen írt akadémiai értekezése volt. A magyar királyi gimnáziumi tanárvizsgáló-bizottság tagja, a helsingforsi finn irodalmi társaság külső és a magyar királyi fordító osztály beltagja volt. Anyagot gyűjtött egy tudományos magyar nyelvtan megírásához. Az újgrammatikus tanok alapján vizsgálta a magyar nyelv rokoni kapcsolatait és tipológiai vonásait. A magyar beszédhangok első tudományos igényű rendszerezője. Az új külföldi nyelvtudományi ismeretek és módszerek elsajátítására és népszerűsítésére törekedett. Elhunyt 1873. október 15-én éjjeli 11 órakor, örök nyugalomra helyezték 1873. október 17-én délután. Felesége, Szumrák Julianna elhunyt 1921. január 13-án Budapesten, 85 éves korában, 48 évi özvegység után. Arcképe: kőnyomat, rajzolta Marastoni József, 1867 Pesten, nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben (a Hajnal-Albumban, Bécs, 1867). Munkái Wehmuts-Klänge. Poetische Versuche. Neusohl (Besztercebánya), 1852. Mutatványok a magyar irodalomból, egyszersmind olvasó könyv serdültebbek használatára. Prága, 1856. Ungarischer Geschäftsstyl. Sammlung von Beispielen zur Abfassung von Geschäftsbriefen und anderen schiftlichen Aufsätzen über alle Fälle des gewöhnlichen Lebens, nebst einem Verzeichniss der im niedern Geschäftsstyle am häufigsten vorkommenden Ausdrücke, ungarischer Tauf- und Ortsname, sowie Tabellen und Vorbildern für die ungarische Formlehre. U. ott, 1856. (és Wien, 1866 hozzá: Aufgabe-Schlüssel). A királyudvari kézirat. Költemények a csehek őskorából magyarította. Kiadja Hanka Venczel. Prága, 1856. (Ford.) Kőnyomatta. Szózat Igor hadjáratárúl a palóczok ellen. Hősköltemény az oroszok őskorából. Prága és Lipcse, 1858. (Ford.). Magyarische Grammatik. Wien, 1858. Leitfaden für den Unterricht in der magyarischen Sprache. U. ott, 1858. A magyar nyelvrendszer alapvonalai. I. Magyar hangtan . Prága és Lipcse, 1859. (Ism. Pesti Napló 156. sz. Hunfalvy János). Az igeszó módalakjai a magyar és rokon nyelvekben. Székfoglaló: (Magy. Akad. Értesítő I. osztály 1860-61. I. kötet. 67. l.). Német nyelvtan. Pest, 1862. (2. kiadás 1864. 1868. 5. jav. kiadás. U. ott, 1873. 6. kiadás. Budapest, 1870. U. ott). Logika vagy gondolkodástan. Zimmermann Róbert után németből ford. U. ott, 1863. Magyar nyelvtan. U. ott, 1864. Irányeszmék a magyarországi gymnasiumok újjászervezéséhez. U. ott, 1864. Tapasztalati lélektan Zimmermann Róbert után németből ford. U. ott, 1864. Magyar olvasókönyv. U. ott, 1864. két kötet. (l. 2. kiadás Budapest, 1874., 4. jav. k. 1876.). Német gyakorló és olvasókönyv. U. ott, 1865. (2. jav. és bőv. kiadás. U. ott, 1872. 4. jav. és bőv. kiadás. Budapest, 1876.). Kisebb magyar nyelvtan. Pest, 1866. A német nyelv és irodalom kézikönyve. U. ott, 1865. (2. kiadás. U. ott, 1871. Ism. Uj M. Sion). Aufgaben-Schlüssel zur ungarischen Grammatik für den Schul- und Selbstunterricht. U. ott, 1866. Mutatványok a német irodalomból s egyszersmind olvasókönyv serdültebbek használatára. U. ott, 1868. Az ó- és újszövetségi Szentírás, a Vulgata szerint, figyelemmel az eredeti szövegre. Díszkiadás 230 nagy külön képpel s a szöveg közé iktatott díszrajzokkal Doré Gusztávtól. Kiadták Hatala Péter és Riedl Szende. I. füzet. U. ott, 1869. Emlékbeszéd Schleicher Ágost felett. Budapest, 1873. (Értekezések a nyelvtudomány köréből III. 7.) Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. U. ott, 1873. (Értekezések a nyelvtud. kör. III. 9.). Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának? U. ott, 1873. (Értekezések a nyelvtudomány köréből III. 11.). Szerkesztette az említetteken kívül az Ungarische Revue-t, mely 1869-ben Lipcsében Brockhausnál jelent meg, azonban az első kötettel megszűnt. 2000–2001-es lengyel labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2000–2001-es lengyel labdarúgó-bajnokság a lengyel labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának 67. alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 16 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Wisła Kraków nyerte az ezüstérmes Pogoń Szczecin, és a bronzérmes Legia Warszawa előtt. Az Orlen Płock, és a Ruch Radzionków kiesett. Keith Treacy Keith Treacy (1988. szeptember 13. Dublin) ír hivatásos labdarúgó, bal oldali szélső középpályás. Jelenleg az angol bajnokságban szereplő Preston North End játékosa. Pályafutása Treacy 2005-ben írta alá első profi szerződését, és a Blackburn Rovers játékosaként az angol labdarúgó-ligakupában mutatkozott be a Portsmouth ellen, első alkalommal a Coventry City ellen volt a kezdő csapat tagja az angol labdarúgókupában. Ezen a mérkőzésen csapata súlyos, 4-1-es vereséget szenvedett, a mérkőzésen Treacyt lecserélték, helyette Matt Derbyshire csatár állt be. 2009 júliusában Treacyt fél évre kölcsön adták a Sheffield Unitednek, bemutatkozása a Middlesbrough elleni 0-0-s eredménnyel végződött szezonnyitó mérkőzésen volt. A rákövetkező héten két gólpasszal folytatta a Watford ellen, majd három nappal később egy távoli góllal a Leicester City elleni mérkőzésen. Bár a szezon elejétől rendszeres kezdőjátékos volt, novemberre már kimaradt a kezdő csapatból, emiatt december közepén idő előtt visszatért a Blackburnhöz. 2010. február 1-jén két és fél éves szerződést írt alá a Preston North End klubbal, további egyéves hosszabbítási opcióval. 2000–2001-es magyar férfi vízilabda-bajnokság (első osztály) A 2000–2001-es magyar férfi vízilabda-bajnokság a kilencvennegyedik magyar vízilabda-bajnokság volt. A bajnokságban tizenkét csapat indult el, a csapatok egy kört játszottak. Az alapszakasz után az 1-6. és a 7-12. helyezettek az addigi eredményeiket megtartva újabb két kört játszottak egymással. A középszakasz után az 1-4. helyezettek play-off rendszerben játszottak a bajnoki címért. A párharcok (a döntő kivételével) az alapszakaszbeli eredményeket is beszámítva 8 pontig tartottak. Az ÚVMK Eger új neve Egri VK lett. Alapszakasz * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Középszakasz B csoport * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Rájátszás Elődöntő: Bp. Honvéd-Domino–Ferencvárosi TC-Mirato 12–5, 11–10, 8–9, 8–9, 11–8 és BVSC-Brendon–Vasas SC-Plaket 6–5, 5–13, 12–11, 6–7, 14–8, 10–9 Döntő: Bp. Honvéd-Domino–BVSC-Brendon 10–12, 11–9, 12–8, 12–11 Forrás Magyar sportévkönyv 2002 Nevado del Ruiz A Nevado del Ruiz egy rétegvulkán az Andokban, Kolumbiában, Caldas és Tolima megyék határán. Ez a legészakibb és legmagasabb vulkán történelmi aktivitással az országban. 1985. november 13-án a Nevado del Ruiz kitört. A piroklasztikus folyások elolvasztották a havat és a jeget a csúcson. Ez az olvadék lahart hozott létre, amely több völgyön folyt le a hegyről. A folyások 50 m vastagok voltak és 100 km-ig haladtak. Sok települést elpusztítottak. Armero települést teljesen belepte a törmelék. Kb. 21 ezer ember halt meg Armeroban. A kitörés halottainak száma összesen 25 000, 5 ezer sebesült és 5 ezer megsemmisült épület. Ez volt a 20. század második legsúlyosabb vulkáni katasztrófája (a Mont Pelée 1902-s kitörése volt a legsúlyosabb). Az ottlakókat többször is figyelmeztették a kitörés veszélyére, de a múltbéli hamis információk miatt azok nem vették komolyan. A várost még az 1990-es évek közepén is hat méter hamu és törmelék borította. A helyiek sokszor találnak emberi maradványokat. 13963 Euphrates A 13963 Euphrates (ideiglenes jelöléssel 1991 PT4) egy kisbolygó a Naprendszerben. Eric Walter Elst fedezte fel 1991. augusztus 3-án. The Trinity A The Trinity Sean Paul harmadik albuma. 2005. szeptember 15-én jelent meg. Fire Links Intro Head in the Zone We Be Burnin Send It On Ever Blazin Eye Deh A Mi Knee Give It Up to Me Yardie Bone (featuring Wayne Marshall) Never Gonna Be the Same I'll Take You There Temperature Breakout Head to Toe Connection (featuring Nina Sky) Straight Up All on Me (featuring Tami Chynn) Change the Game (featuring Looga Man) The Trinity Labastidette Labastidette település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 2443 fő (2015). Labastidette Saint-Clar-de-Rivière, Lherm és Muret községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Agancsos papagáj Az agancsos papagáj vagy szarvas papagáj (Eunymphicus cornutus) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a papagájfélék (Psittacidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Új-Kaledónia területén honos. Legfőképp 1200 méter tengerszint feletti magasságban él párás erdőkben. Előnyben részesíti az Agathis és az Araukária fenyőket, de kerüli a kókuszdió-ültetvényeket és a part menti területeket. Alfajai agancsos papagáj (Eunymphicus cornutus cornutus) Uvea-agancsos papagáj (Eunymphicus cornutus uvaeensis) Megjelenése Élénk színű tollazatú madár. Hossza 32 cm, testtömege 130-150 g. Farka vége kék, szárnya vége fekete. Feje teteje piros, arca fekete. Testének nagy része zöld és sárga tollazatú. A fiatal madarak feje teteje elsősorban fekete. Életmódja Kisebb, nagyobb csoportokban táplálkozik. Tápláléka nagyrészt magokból és diófélékből áll. Szaporodása Fészkét sziklákra, kidőlt fákra, vagy faodvakba készíti. A párzási ideje szeptembertől márciusig tart. Fészekalja 2–4 tojásból áll. A költés 21–22 nap. A fiókák 5–6 hét után repülnek ki a fészekből. Természetvédelmi helyzete A fajnak kicsi a népessége, amiről azt gondolják, hogy átesett némi csökkenésen, ám az oka nem ismert. Aktuális helyzete veszélyeztetett az élőhely pusztítása miatt, és a fészkeket kifosztó emlősök miatt is (kifejezetten a patkány). Szerencsére kevés a bizonyíték arra, hogy kereskednének vele, vagy hogy csapdába kerülne. Nem jelent rá veszélyt az orvvadászat, bár vannak a szigeten fogságban tartott egyedek. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 12.) Arkive.org Idre.hu - szarvas papagáj Zettemin Zettemin település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Gilles Kepel Gilles Kepel (Párizs, 1955. június 30. –) francia szociológus, politológus, egyetemi oktató. Az Institut d’études politiques de Paris tudományos intézet francia professzora, aki ugyanitt a Közel-Kelet és Mediterránum tanszéket vezette. Több szociológiai és politikatudományi mű szerzője. A politikai iszlám és a radikális iszlamizmus egyik legjobb szakértőjének számít. De más vallások szélsőséges, extrém mozgalmaival is foglalkozik. Élete Szociológiát, anglicisztikát és arabisztikát hallgatott. Társadalomtudományból és politikatudományból is doktorált. 1994-ben a New York University, 1995-96-ban a Columbia University vendégprofesszora volt. 2009-2010-ben a London School of Economics and Political Science történelem és nemzetközi kapcsolatok tanszékén (Philipe Roman) oktatott. Rendszeresen publikál a Le Monde, a The New York Times, a La Repubblica, az El País című neves újságokban és szerepel a különböző arab médiákban. Gilles Kepel tagja az Arab Világ Intézet (Institut du monde arabe) vezető testületének és a Institut d’études politiques de Paris Kuwait programjának tudományos igazgatója. Művei Franciául Le Prophète et le Pharaon. Aux sources des mouvements islamistes, Paris, Le Seuil, [1984], édition révisée 1993. Les banlieues de l'islam. Naissance d'une religion en France, Paris, Le Seuil, [1987], 1991. A l'ouest d'Allah, Paris, Le Seuil, [1994], 1996. Jihad : expansion et déclin de l'islamisme, Paris, Gallimard, [2000], édition révisée 2003. Chronique d'une guerre d'Orient, automne 2001. Brève chronique d'Israël et de Palestine, avril-mai 2001, Paris, Gallimard, 2002. La Revanche de Dieu : Chrétiens, juifs et musulmans à la reconquête du monde, Paris, Le Seuil, [1991], 2003. Fitna : guerre au cœur de l'islam : essai, Paris, Gallimard, 2004. Du jihad à la fitna, Paris, Bayard / BNF, 2005. Terreur et martyre. Relever le défi de civilisation, Paris, Flammarion, 2008, 224 p. Angolul The revenge of God : The resurgence of Islam, Christianity and Judaism in the modern world, Cambridge, Polity, 1994. Allah in the West : Islamic movements in America and Europe, Oxford, Polity, 1997. Bad moon rising : A chronicle of the Middle East today, Londres, Saqi, 2003. Jihad : The trial of political Islam, Londres, I. B. Tauris, 2004. The war for muslim minds: Islam and the West, Cambridge, Mass / Londres, Belknap Press, 2004. The roots of radical Islam, Londres, Saqi, 2005 Németül Der Prophet und der Pharao. Das Beispiel Ägypten: Die Entwicklung des muslimischen Extremismus. Piper, München 1995, ISBN 3-492-03786-0. Die Rache Gottes. Radikale Moslems, Christen und Juden auf dem Vormarsch. Piper, München 2001, ISBN 3-492-21841-5. Das Schwarzbuch des Dschihad. Aufstieg und Niedergang des Islamismus. Piper, München, Zürich 2002, ISBN 3-492-04432-8. Die neuen Kreuzzüge. Die arabische Welt und die Zukunft des Westens. Piper, München 2005, ISBN 3-492-24533-1. Al-Qaida. Texte des Terrors, zusammen mit Jean-Pierre Milelli. Piper, München 2006, ISBN 3-492-04912-5. Magyarul Dzsihád. Európa Könyvkiadó 2007. ISBN 978 963 07 8235 7 A harmadik országbeli állampolgárok munkavállalása Magyarországon A harmadik országbeli állampolgárok munkavállalása Magyarországon: 2006–2010 Harmadik országbeli állampolgár fogalmának meghatározása: harmadik országbeli állampolgár a 355/2009. (XII.30.) Kormányrendeletben meghatározott harmadik országbeli állampolgár, azaz a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek kivételével, a nem magyar állampolgár és a hontalan. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek tipikusan az Európai Unió állampolgárai. A harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatása hasonlóan sok más országhoz hazánkban is engedélyhez kötött. A harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatására kiadott munkavállalási engedélyek száma 2006 és 2008 stagnált, 2009-ben erős visszaesés volt, majd 2010-ben ismét emelkedett. A legtöbb engedélyt az ukrán állampolgárok kapták (3833 db-ot), ezzel részesedésük a harmadik országbelieknek kiadott engedélyek számához képest 34%, másodsorban a kínai állampolgárok kaptak engedélyt 2335 db, részesedésük így 21%, őket a szerbek követték 1230 db engedéllyel és 11%-os részesedéssel. E három ország munkavállalói együttesen 65%-ban részesedtek az engedélyekből. (Forrás: Foglalkoztatási Hivatal/Statisztika) Az egyes országok állampolgárai természetes módon munkavállalás szempontjából hazánkat különböző mértékben értékelik. Egészen más rangsor alakul ki az országokat sorba állítva, ha az egyes országok munkavállalói részére kiadott engedélyeket az adott ország lakosságának számára vetítjük. Ebben az esetben a legtöbb fajlagos engedélyt a szerb állampolgárok kapták (300 db/millió fő), majd jócskán lemaradva következett Ukrajna (100 db/millió fő alatt) és Horvátország (mintegy 25 db/millió fő) részesedéssel. Kína csupán a 11. helyezést érte el. Egy országon belül az egyes állampolgárok motivációját külföldi munkavállalásra vonatkozóan sok szempont befolyásolja, pl. rokoni, ismerősi kapcsolatok, az adott ország szokásos külkapcsolatai. Vélhetően erős motiváció lehet a külföldi munkavállalásra a célország erősebb gazdasági helyzete. Magyarország ebben a tekintetben persze elmarad a nyugat európai fejlett országoktól, ennek ellenére érkeznek hozzánk munkavállalók egészen távoli országokból is. A következő diagram a hazánkba érkezett külföldi munkavállalók származási országának GDP-jére eső az adott ország munkavállalóinak kiadott engedélyek számát mutatja be. Ebben az esetben az élen Mongólia szerepel, őket követi Szerbia és Ukrajna. A harmadik országbeli munkavállalóknak együttesen kiadott engedélyek számának alakulása foglalkozási főcsoportok (FEOR 1 számjegy) szerint 2006 és 2010 között elsősorban a szakképzettséget nem igénylő foglalkozási főcsoportban kezdtek a harmadik országbeli munkavállalók tevékenykedni, részesedésük egyharmad és közel fele arány között mozgott, és 2007-től folyamatosan csökkent. 2010-re a szegmens részesedése a 2007 csúcsérték háromnegyedére csökkent. A második helyen a szolgáltatás jellegű főcsoport áll, részesedése egytized és egynegyed között mozgott, 2006 óta folyamatosan növekedett, mintegy kétszeresére. A legtöbb munkavállalási engedélyt 2010-ben az ukrán állampolgárok kapták. Az ukrán állampolgárok háromnegyede (76%) a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozási főcsoportban kezdte meg tevékenységét. A kínai munkavállalók háromnegyede (75%) pedig a szolgáltatási jellegű foglalkozási főcsoportban kaptak munkavégzésre lehetőséget. Az ukrán és kínai munkavállalókhoz hasonlóan a munkát kezdő mongol dolgozóknál is megfigyelhető egy adott foglalkozás preferálása, nevezetesen az ipari és építőipari foglalkozási főcsoport, amelyben a mongol összes, éppen munkát kezdő dolgozói állományt alapul véve kétharmados részesedést értek el. Az amerikai és szerb munkavállalók valamennyi foglalkozási főcsoportban 50% alatt részesedtek. Az amerikai munkavállalók elsősorban a magasabb végzettséget igénylő, magas elvárásokat támasztó munkaköröket töltötték be, így: felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozási főcsoport (44%), Törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők (24%), vagy egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozási főcsoport (22%). A harmadik országbeli munkavállalóknak kiadott engedélyek számának alakulása iskolai végzettség szerint Az amerikai állampolgárok háromnegyede (77%) főiskolai vagy egyetemi végzettséget igénylő munkakört töltött be. Más országok munkavállalói által betöltött munkakörök nem igényeltek ilyen részesedéssel magasan képzett dolgozókat, ezen országok állampolgárai által betöltött munkakörök aránya mindösszesen 1-8%-ot ér el (mongolok 1%, szerbek 8%). Az ukrán munkavállalóknak nagy része (négyötödük) a legalacsonyabb végzettséget igénylő munkakört kezdte ellátni. A kínai és a mongol munkavállalók döntő többsége pedig középfokú végzettségű munkakör betöltésére nyert lehetőséget. A harmadik országbelieknek kiadott engedélyek számának alakulása nemzetgazdasági ág (TEÁOR 1 számjegy) szerint A harmadik országbeliek mintegy egyharmada-egynegyede a feldolgozóiparban, egyötöde-negyede pedig az építőiparban helyezkedett el. A feldolgozóipar és az építőipar mintegy egyharmaddal csökkentette munkaerőigényét 2010-ben 2006-hoz képest, a szálláshely szolgáltatás, ill. a kereskedelem, javítás azonban több mint kétszeresére növelte a kezdő munkaerő létszámát. A harmadik országbeli munkavállalóknak kiadott engedélyek számának megoszlása nemek szerint 2010-ben a férfiak több mint kétharmados részesedéssel (69,1%) kezdtek részt venni a hazai munkaerőpiacon. 2006-ban a férfiak részesedése 71,5% volt. 2010-ben a mongol munkavállalók esetében a nők részesedése mintegy kétharmad volt, ugyanakkor a szerb munkavállalóknak kevesebb, mint egyötöde volt női dolgozó. Kiadott engedélyek számának alakulása életkor szerint A harmadik országbeli dolgozók mintegy kétharmada a 21-40 éves korosztályból kerül ki. A hatvan év fölötti munkavállalók csupán 1%-ban részesednek a teljes állományból. Kiadott engedélyek számának alakulása életkor szerint néhány kiemelt ország állampolgáraira vonatkozóan, néhány kiemelt foglalkozásban Amíg a thaiföldi munkavállalók esetében inkább a 31-40 éves korosztály kezdte meg munkáját hazánkban, addig a kínaiak esetében inkább a 21-30-as korosztály. Néhány kiemelt harmadik ország esetében a munkavállalók részére kiadott engedélyek számának megoszlása fizetési kategóriák szerint Az amerikai munkavállalók állományának nagy része a két és félmillió Ft-os fizetési osztályba sorolható. Az ukrán munkavállalók 99%-a a 0-500 000 Ft-os sávba került. Farkas Éva (vágó) Farkas Éva (Budapest, 1949. november 2. – 2018 április 3.) Balázs Béla-díjas vágó Munkássága 1967-ben érettségizett a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, majd 1980-ban esti képzés keretében a Színház- és Filmművészeti Főiskola vágó szakán szerzett diplomát. 1967-től dolgozott a Magyar Televíziónál, kezdetben a Híradónál, majd 1972-től a Natúra szerkesztőségében, ahol a természetfilmek nagy többségét ő vágta. Több filmrendezővel dolgozott együtt, mások mellett Kovács Andrással, András Ferenccel, Simó Sándorral, Ragályi Elemérrel. Az 1990-es évek második felétől ismét a híradónak vágott és dokumentumfilmeken dolgozott. Fontosabb televíziós munkái A megsebzett bolygó – (Rácz Gábor) 12 hónap az erdőn – (Rácz Gábor) Teleki expedíció – ( Sáfrány József ) Kamerun – ( Sáfrány József ) Heltai Jenő: Az orvos és a halál – TV-játék ( Szitányi András ) Luzitánia – ( Fehér György ) Otthon művészete – (Kútvölgyi Katalin) Száz vasutat, ezeret… – ( Sáfrány József ) Tisztelendők – sorozat (szerk.: Róbert László) Jártál-e már Isonzonál? – (Gulyás testvérek) Nagy László – ( Zolnay Pál ) Nakokszipán – ( Zsigmondi Boris ) Díjak, kitüntetések Nívódíjak 18. Miskolci Tévéfesztivál díja a Tisztelendők c. sorozat Itália c. részének ( 1978 ) Játékfilmszemle dokumentum kategória (Gulyás fivérek) Balázs Béla-díj ( 2006 ) Perfekt gráf A gráfelméletben perfekt gráfnak nevezünk valamely gráfot, ha minden H feszített részgráfjának kromatikus száma és klikkszáma (a legnagyobb teljes részgráf csúcsainak száma) megegyezik: A klikkszám minden gráf esetén alsó becslést ad a kromatikus számra, hiszen a színezés során a legnagyobb klikk csúcsai mind különböző színt kapnak, azaz ennyi színre biztosan szükség van a gráf kiszínezéséhez. Azok a gráfok perfektek, amelyekre ez a becslés éles, nemcsak magában a gráfban, hanem minden feszített részgráfjában is. Nem perfekt gráfok színezéséhez több színre is szükség lehet, mint a legnagyobb klikk mérete. Ilyenek a páratlan és legalább 5 hosszúságú körök, amelyek színezéséhez legalább 3 szín kell, de a legnagyobb klikk mérete csak 2. Történetük A perfekt gráfok elmélete Gallai Tibor 1958-as eredményéből alakult ki. Gallai eredménye szerint minden páros gráf komplementere perfekt. Ez az eredmény egyenértékűnek tekinthető a Kőnig-tétellel, ami egy sokkal korábbi eredmény a párosításokkal és csúcsfedésekkel kapcsolatban páros gráfokban. A perfekt gráf kifejezés 1963-ban Claude Berge tanulmányában jelent meg először. Ebben a tanulmányban Berge definiálta a perfekt gráf fogalmát. Egyesítette Gallai eredményeit néhány hasonló eredménnyel és megfogalmazta a perfekt gráfok karakterizációjáról szóló sejtését, az erős perfektgráf-sejtést. 1972-ben Lovász Lászlónak sikerült bebizonyítania, hogy egy gráf akkor és csak akkor perfekt, ha komplementere perfekt. Perfekt gráfok Egy G gráf perfekt, ha (G gráf kromatikus száma megegyezik G klikkszámával) és ez G minden feszített részgráfjára is teljesül. Feszített részgráf: kiválasztjuk egy gráf néhány csúcsát és minden olyan élét amely a kiválasztott csúcsok között fut, ekkor a kiválasztott pontokból és élekből álló gráf az eredeti gráf feszített részgráfja. Példák perfekt gráfokra fagráfok teljes gráfok páros gráfok , komplementereik ( Kőnig Dénes ) és élgráfjaik intervallumgráfok páros gráfok élgráfjai összehasonlítási gráfok merevkörű gráfok (minden 3-nál hosszabb körnek van húrja, tehát nincs feszített, 3-nál hosszabb kör) Speciális perfekt gráfok Herschel-gráf Franklin-gráf Heawood-gráf Möbius–Kantor-gráf Hoffman-gráf Pappus-gráf Folkman-gráf Desargues-gráf Intervallumgráf Definíció: A gráfelméletben az intervallumgráf olyan gráf, aminek a pontjai megfeleltethetőek a valós számok egy-egy intervallumának, és két pontja között pontosan akkor van él, ha a megfelelő intervallumok metszete nem üres. Tétel: Minden intervallumgráf perfekt. Bizonyítás: Intervallumgráfoknak feszített részgráfjai is intervallumgráfok, tehát elég belátni, hogy minden intervallumgráfra . Azt tudjuk, hogy ezért elég belátni, hogy . Legyen . Színezzük az intervallumokat bal végpontjuk szerint, balról jobbra, a legelső színnel, ami nem mond ellent a korábbi intervallumok színezésének (ez tehát a mohó algoritmus használata). Ha a -edik színt kellene használnunk valamelyik intervallum színezéséhez, az azt jelentené, hogy ennek az intervallumnak q bal oldali végpontja benne van másik intervallumban. Ez azt jelentené, hogy van a gráfban méretű klikk, ami ellentmondás. (Hiszen , azaz a legnagyobb klikk mérete k). Páros gráfokkal kapcsolatos tételek Tétel: Minden páros gráf perfekt. Bizonyítás: Páros gráf minden feszített részgráfja szintén páros gráf. Ezért elég belátni, hogy minden G páros gráfra ,ami igaz, mert egy páros gráf 2 színnel színezhető és nem tartalmaz háromszöget, tehát klikkszáma is 2. Tétel: Minden G páros gráf komplementere perfekt. Bizonyítás: Páros gráf komplementerének feszített részgráfja egy páros gráf komplementere. (Az eredeti páros gráf megfelelő feszített részgráfjának komplementere.) Elég belátni, hogy . Mivel minden gráfra teljesül, azt kell belátni, hogy kiszínezhető színnel. Legyen X ∪ Y egy maximális méretű klikk -ben, X ⊆ A és Y ⊆ B. Ekkor X ∪ Y a G gráfban egy független ponthalmazt alkot. Van G-ben olyan párosítás, ami A \ X minden pontjához egy Y -beli pontot párosít. Ha nincs, akkor a Hall-tétel szerint létezik egy olyan Z ⊆ A \ X ponthalmaz az (A \ X) ∪ Y által feszített páros gráfban, amelyre |N(Z)| < |Z|. Ekkor (X ∪ Z) ∪ (Y \ N(Z)) egy X ∪ Y -nál nagyobb klikk -ben (üres G-ben). Hasonlóan, G -ben van párosítás, ami B \ Y -t X -be párosítja. Ezáltal -ben minden (A \ X) ∪ (B \ Y)-beli ponthoz rendeltünk egy vele nem szomszédos X ∪ Y-beli pontot. X ∪ Y pontjait kiszínezzük színnel, minden további pontot kiszínezhetünk úgy, hogy az előbb definiált párjának színét adjuk neki. Ez jó színezés, hiszen minden szín legfeljebb két ponton fordul elő, és ezek biztosan nem szomszédos pontok. Perfektgráf-tételek Perfektgráf-tétel Tétel: Egy gráf akkor és csak akkor perfekt, ha a komplementere perfekt. Eredetileg ez volt a (gyenge) perfektgráf-sejtés (Fulkerson, 1971). Lovász László látta be 1972-ben. Később Lovász igazolta, hogy egy G gráf pontosan akkor perfekt, ha minden H feszített részgráfjára igaz Mivel ez a feltétel szimmetrikus G-re és G komplementerére, az eredmény azonnal adja a perfektgráf-tételt. Erős perfektgráf-tétel Mely gráfok nem perfektek? Nem perfekt egy legalább öt hosszú páratlan kör, hiszen ebben a maximális klikk mérete 2, viszont kromatikus száma 3. Az előbbi tétel szerint a legalább öt hosszú páratlan körök komplementerei sem perfektek. Ennek megfordítása több évtizedig nyitott volt. Tétel: Egy G gráf akkor és csak akkor perfekt, ha sem G, sem nem tartalmaz feszített részgráfként legalább öt hosszú páratlan kört. Ezt már Berge megsejtette 1960-61-ben, akkor erős perfektgráf-sejtés néven lett ismert. Nem sokkal ezután Chudnovsky, Cornuéjols, Liu, Seymour és Vušković polinomiális algoritmust talált annak eldöntésére, hogy egy adott gráf perfekt-e. Források (Lovász 1972). (Hozzáférés: 2009. május 13.) (Chudnovsky, Robertson, Seymour, Thomas 2002). (Hozzáférés: 2009. május 13.) Katona Gyula Y, Recski András, Szabó Csaba. A számítástudomány alapjai. Typotex Kiadó (2001). ISBN 963-9326-68-2 Friedl Katalin, Recski András, Simonyi Gábor. Gráfelméleti feladatok. Typotex Kiadó (2006). ISBN 963-9664-01-4 Dr. Takách Géza előadása The Strong Perfect Graph Theorem (Vašek Chvátal). Nyitott problémák perfekt gráfokkal (American Institute of Mathematics). Perfect graph (Wolfram Mathworld). L. Lovász: Normal hypergraphs and the perfect graph conjecture, Discrete Mathematics , 2 (1972), 253–267. Lovász László: A kombinatorika minimax tételeiről, Matematikai Lapok , 26 (1976), 209–264. M. Chudnovsky, N. Robertson, P. Seymour, R. Thomas: The strong perfect graph theorem, Annals of Mathematics , 164 (2006), 51–229. M. Chudnovsky, G. Cornuéjols, X. Liudagger, P. Seymour, K. Vuskovic: Recognizing Berge Graphs, Combinatorica , 25 (2005), 143–186. Javasolt könyvek, cikkek, linkek Könyvek Golumbic, Martin Charles. Algorithmic Graph Theory and Perfect Graphs. Academic Press (1980). ISBN 0-444-51530-5 Second edition, Annals of Discrete Mathematics 57, Elsevier, 2004. László, Lovász. Combinatorial Problems and Exercises. Akadémiai Kiadó (1979) Katona Gyula Y, Recski András, Szabó Csaba. A számítástudomány alapjai. Typotex Kiadó (2001). ISBN 963-9326-68-2 Cikkek Berge, Claude (1963). „Perfect graphs”. Six Papers on Graph Theory: 1–21, Calcutta: Indian Statistical Institute. Chudnovsky, Maria; Robertson, Neil; Seymour, Paul; Thomas, Robin (2006). „The strong perfect graph theorem”. Annals of Mathematics 164 (1), 51–229. o. Gallai, Tibor (1958). „Maximum-minimum Sätze über Graphen”. Acta Math. Acad. Sci. Hungar. 9, 395–434. o. DOI:10.1007/BF02020271. Lovász, László (1972). „Normal hypergraphs and the perfect graph conjecture”. Discrete Mathematics (journal) 2, 253–267. o. DOI:10.1016/0012-365X(72)90006-4. 9672 Rosenbergerezek A 9672 Rosenbergerezek (ideiglenes jelöléssel 1997 TA10) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. P. Pravec fedezte fel 1997. október 5-én. Montoy-Flanville Montoy-Flanville település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 1182 fő (2015). Montoy-Flanville Coincy, Noisseville, Nouilly, Ogy és Retonfey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vineuil (Loir-et-Cher) Vineuil település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 7724 fő (2015). Vineuil Blois, La Chaussée-Saint-Victor, Huisseau-sur-Cosson, Mont-près-Chambord, Saint-Claude-de-Diray, Saint-Denis-sur-Loire és Saint-Gervais-la-Forêt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2000–2001-es spanyol labdarúgó-bajnokság (első osztály) A La Liga 2000-01-es szezonja volt a bajnokság jubileumi, hetvenedik kiírása. A szezon 2000. szeptember 9-én kezdődött és 2001. június 17-én ért véget. A bajnokságban 20 csapat vett részt, a győztes a Real Madrid CF lett. Ez volt a klub huszonnyolcadik bajnoki címe. Kereszttáblázat Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2009. december 12. Forrás: angol Wikipédia 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Mary Lou Williams Mary Lou Williams amerikai dzsesszzongorista, zeneszerző, hangszerelő volt. Százával alkotott és hangszerelt számokat, lemezeinek száma is száz körül van. Hangszerelt Duke Ellington és Benny Goodman számára, barátja és mentora volt sokaknak, így Thelonious Monknak, Charlie Parkernak, Miles Davisnek, Dizzy Gillespie-nek és sok mindenki másnak. Szólólemezei 2007: The Circle Recordings 1999: 1944-1945 1978: Solo Recital (Montreux Jazz Festival 1978 - Live) 1977: My Mama Pinned a Rose on Me 1975: Free Spirits 1974: Zoning 1970: From the Heart 1964: Mary Lou's Mass 1963: Black Christ of the Andes 1953: The First Lady of the Piano 1945: The Zodiac Suite 1944: Roll 'Em Kékszegélyes papagájhal A kékszegélyes papagájhal (Scarus ghobban) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a papagájhalfélék (Scaridae) családjába tartozó faj. Előfordulása A kékszegélyes papagájhal az Indiai- és a Csendes-óceánokban honos. Előfordulási területe a Vörös-tengertől és a Dél-afrikai Köztársaság vizeitől a Húsvét-szigetig terjed. Elterjedésének északi határát Japán déli része, míg déli határát az ausztráliai Új-Dél-Wales képezi. További állományai vannak a Seychelle-szigetek környékén, valamint a Kaliforniai-öbölben és Ecuador partmenti vizeiben. A kékszegélyes papagájhal az első papagájhalféle, amely bejutott a Földközi-tenger keleti részébe, valószínűleg a Szuezi-csatornának köszönhetően. Megjelenése Ez a halfaj általában 30 centiméter hosszú, de akár 90 centiméteresre is megnőhet. Fiatal korában sárga és kék sávok jellemzik. Idősebb korában nagyon hasonlít a Scarus forstenira. Életmódja A kékszegélyes papagájhal megtalálható a trópusi sós- és brakkvízben is. A korallzátonyokon él, általában 3-36 méteres mélységben. A lagúnákba is beúszik. Sokszor magányos hal, de néha kisebb csoportokban is látható. A hímek a sekélyebb vizekben élnek, körülbelül 10 méteres mélységig, míg a nőstények a mélyebb vizeket kedvelik. Az ivadék a partmenti, iszapos és moszatos részeket keresi fel. Tápláléka algákból áll, amelyeket, erős csőrével, kövekről és virágállatokról kapar le. Legfeljebb 13 évig él. Egy bizonyos kor elérése után a nőstényekből hímek lesznek. Felhasználása Ennek a papagájhalnak van ipari mértékű halászata. Az akváriumokban is kedvelik. Hálóval és egyéb halászati eszközzel halásszák. Általában frissen árusítják. Sikkasztás A büntetőjogban, illetve a szabálysértési jogban a sikkasztás egy vagyon elleni bűncselekmény, illetőleg szabálysértés. A hatályos magyar jog szerint sikkasztást az követ el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik. A szabálysértési alakzat elhatárolása a bűncselekménytől egyrészről a dolog értéke szerint történik – a sikkasztást legalább kisebb értékre kell elkövetni ahhoz, hogy bűncselekményt valósítson meg –, illetve másrészről aszerint, hogy a sikkasztás valamelyik minősített esetét követik-e el, mert utóbbi esetben az elkövetett sikkasztás a dolog értékétől függetlenül bűncselekményt valósít meg. Ágner Lajos Ágner Lajos, írói álnevein: Dolyáni Gyula, Kárpássy Alajos, Nippon Dzsin, R. E., Rimóczy Elek (Szécsény, 1878. február 16. – Budapest, 1949. április 30.) magyar irodalomtörténész, orientalista, pedagógiai író. Élete és munkássága A Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát magyar irodalomból és nyelvészetből, majd tanári oklevelet magyar és latin filológiából.1902–1903-ban az állami ösztöndíjjal a Berlini Egyetemen foglalkozott a japán és kínai nyelvekkel. 1902-től négy éven keresztül a jászberényi főgimnázium tanára volt. Itt kötött barátságot kollégájával, Pintér Jenővel, akivel majd 1911-ben közösen részt vesz a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megalapításában. A Jászberényben töltött évei alatt alapította meg a Jászkürt című helyi újságot. 1907-ben Budapestre helyezik át, ahol az Óbudai Árpád Gimnázium tanára volt egészen 1938-ig, a nyugdíjba vonulásáig. A gimnáziumi katedrát csak fél évre hagyta el: 1918 őszén az Országos Tanári Kongresszus kívánságára a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba rendelik, ahol a középiskolai ügyosztály személyi ügyeit intézi. 1919 tavaszától pedig tanári szolgálatra beosztott igazgatóként tevékenykedik tovább az Árpád Gimnáziumban. Pályájának fontos részét képezte tudományos munkássága. Pedagógiai munkássága mellett kiemelkedő az orientalisztikai, kínai és japán tárgyú publikációi, fordításai. Részt vett a Magyar Irodalom Történeti Társaság megalapításában, amelynek évtizedeken át választmányi tagja volt. Tagja volt a Révai nagy lexikona szerkesztőségi bizottságának is. Tagságai Magyar Irodalomtörténeti Társaság Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület Magyar Paedagogiai Társaság Magyar Néprajzi Társaság Wa-Doku-Kai (japán-német) Társaság Orientalische Gesellschaft (München) Könyvei, tanulmányai Vachott Sándor élete és költészete . (Budapest, 1901.) Ferenczy Teréz emlékezete . (Balassagyarmat, 1903.) A japánság súlya és törekvése . (Jászberény, 1905.) Kölcsönös hatások a hazai nyelvek között . (Budapest, 1905.) Konfucius : Ta Hio (Nagy Tudomány) . (Jászberény, 1906.) A kínai nevelés . (Jászberény, 1907.) A japáni szókincs európai elemei. ( Keleti Szemle , 1909. Vol. X. 153–155. o.) Kína és Japán kultúrviszonyainak kérdéséhez. ( Kultúra , Sopron, 1912.) Az új Kína és a köznevelés kérdése. ( Magyar Pedagógia , 1915. vol. 15.: 361–364. o.) Japán művelődéspolitikai törekvései. ( Magyar Pedagógia , 1915.) A kínai iskolák reformja. ( Magyar Pedagógia , 1913.) Kínai diplomata javaslata a beteg Európa meggyógyítására. ( Nemzet , 1925.) Száz kínai vers . (műfordítások, Budapest, 1937.) A legfőbb lényről és az erényről . ( Lao-ce : Tao te King , műfordítás, Budapest, 1943.) Segovina Segovina falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Ludbreghez tartozik. Fekvése Ludbregtől 6 km-re délkeletrea Kalnik-hegység északkeleti részén meghúzódó völgyben fekszik. Története A települést 1464-ben még "Zegune" alakban említik a ludbregi uradalom részeként. 1468-ban az uradalommal együtt a Thuróczy család birtoka lett, majd 1695-től a Batthyányaké, akik egészen a 20. századig voltak a földesurai. 1857-ben 172, 1910-ben 199 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ludbregi járásához tartozott. 2001-ben 18 háza és 51 lakosa volt. Makaj Sándor Makói és gelei Makaj Sándor, névváltozat: Makay (Lugos, Krassó vármegye, 1806. április 14. – Lugos, 1890. november 23.) királyi tanácsos, törvényszéki elnök, országgyűlési követ, alispán. Élete A gimnáziumot Temesvárt, a líceumot Szegeden, a jogot Nagyváradon végezte 1826-ban. Egy évig a megyében praktizált. 1827-ben Pesten Jakabffy Simon mellett az országgyűlés alatt patvarista, 1828-ban a királyi táblánál gyakornok, 1829-ben cenzurált és hazament. A megyénél másod-, majd első aljegyző, 1835-ben főjegyző, 1836-ban mint követ Pozsonyba ment, barátságra lépett Kossuthtal és Széchenyivel. A kerületi és országgyűléseknek egyik legtevékenyebb tagja volt; részt vett Széchenyivel a Lánchíd- és más bizottságokban. 1845-ben II. alispán és 1847-ben ismét országgyűlési követ lett. 1849-ben I. alispán és az is maradt 1849. augusztus 29-ig, amikor állásáról lemondott és Törökországba menekült. Viddinben a legnagyobb nélkülözések közt élt, majd visszajött, mire Pestre internálták, ahonnét 1850 áprilisában tért haza. Ekkor Bogsánban ügyvédi irodát nyitott, melyet 1851-ben Lugosra tett át és mint ügyvéd 1868-ig működött. Ekkor újra alispánnak választották és e tisztet viselte 1872-ig, mikor törvényszéki elnök lett. Később nyugalomba vonult. A közművelődési egyletek megtéremtésében szülővárosában nagy része volt és azokat anyagilag is gyámolította. Az ő feljegyzései alapján készült az 1850-ben megjelent A magyar menekültek Törökországban című munka. Neje nagybudafai Vermes Laura volt. Országgyűlési beszédeit a Naplók és politikai lapok közölték. 2017-es Roland Garros – női egyes selejtező A 2017-es francia nyílt teniszbajnokság női egyéni tornájának selejtezőjében 96 játékos vesz részt a 3 fordulós selejtezőn a főtábla első fordulójába jutást jelentő 12 helyért május 23. és 26. között. A világranglistán elfoglalt helyük alapján a selejtezőben indulásra jogosult két magyar versenyző, Gálfi Dalma és Stollár Fanny az 1. körben búcsúzni kényszerült. Kiemeltek Zárójelben: hányadik körben esett ki. Sara Errani (kvalifikálta magát) Markéta Vondroušová ( kvalifikálta magát ) Beatriz Haddad Maia ( kvalifikálta magát ) Richèl Hogenkamp ( kvalifikálta magát ) Ana Bogdan ( kvalifikálta magát ) Chang Kai-chen (második kör) Han Hszin-jün (első kör) Maryna Zanevska (harmadik kör) Alison Van Uytvanck ( kvalifikálta magát ) Ons Jabeur ( harmadik kör , szerencsés vesztes (LL)) Arina Szabalenka (első kör) Bethanie Mattek-Sands ( kvalifikálta magát ) Heather Watson (harmadik kör) Anna Blinkova (harmadik kör) Naomi Broady (első kör) Aleksandra Krunić (harmadik kör) Nina Stojanović (első kör) Jang Su-jeong (harmadik kör) Rebecca Šramková (második kör) Nicole Gibbs (harmadik kör) Dalila Jakupović (első kör) Tamara Korpatsch (második kör) Anna Kalinskaya (első kör) Sachia Vickery (első kör) Kvalifikációt szerzett versenyzők Sara Errani Markéta Vondroušová Beatriz Haddad Maia Richèl Hogenkamp Ana Bogdan Quirine Lemoine Françoise Abanda Petra Martić Alison Van Uytvanck Kato Miju Katerina Kozlova Bethanie Mattek-Sands Sorsolás Rövidítések TBD: to be determined = meghatározandó PR: protected ranking = védett rangsor (a legkevesebb 6 hónapnyi sérülés után visszatérő versenyzők számára megőrzik a sérülésük első 3 hónapjának átlaghelyezését, amely alapján benevezhetnek a versenyekre a sérülés után) WC: wildcard = szabadkártya Forrás Selejtező sorsolása Buhača Buhača falu Horvátországban Karlovác megyében. Közigazgatásilag Cetingradhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 38 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re északkeletre, a Kordun területén fekszik. Története A településnek 1857-ben 743, 1900-ban 598 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Szluini járásához tartozott. 2011-ben 34 lakosa volt. Breznik Žakanjski Breznik Žakanjski falu Horvátországban, a Karlovác megyében. Közigazgatásilag Žakanjéhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 20 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délkeletre fekszik. Története 1783-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Bresnik Dolni” és „Dorf Gorni Bresnig” néven szerepel. A településnek 1857-ben 185, 1910-ben 161 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 2011-ben 13-an lakták. Csendes kis vidéki település hagyományos népi építészettel. Nevezetességei Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelt kápolnája. Montpellier–Méditerranée repülőtér A Montpellier–Méditerranée repülőtér (IATA: MPL, ICAO: LFMT) egy nemzetközi repülőtér Franciaországban, Montpellier közelében. Bégapata Bégapata románul: Spata, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Lippától délkeletre fekvő település. Története Bégapata nevét 1444-ben említette először oklevél Spata néven. 1477-ben Zpatha néven említették, mint Solymosvár 26. tartozékát. 1607-ben Zpata, 1785-ben Spada, 1808-ban Spata, 1851-ben Szpata, 1888-ban Spatta (Szpatta), 1913-ban Bégapata néven volt említve. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Bégai járásához tartozott. 1910-ben 421 lakosából 12 magyar, 8 német, 401 román volt. Ebből 12 római katolikus, 400 görög keleti ortodox, 8 izraelita volt. Ceyx argentatus A Ceyx argentatus a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Arthur Hay Tweeddale skót ornitológus írta le 1877-ben, Ceyx argentata néven. Jelenlegi besorolása vitatott, egyes szervezetek az Alcedo nembe sorolják Alcedo argentata néven Alfajai Ceyx argentata flumenicola vagy Ceyx flumenicola Ceyx argentata argentata Előfordulása A Fülöp-szigetek endemikus faja. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és száraz erdők, valamint vizes élőhelyek. Megjelenése Testhossza 14 centiméter, testtömege 18,8–23,8 gramm. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. február 23.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. február 23.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. február 23.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. február 5.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. február 23.) Berettyán Nándor Berettyán Nándor (Debrecen, 1992. december 8. –) magyar színművész. Életpályája 1992-ben született Debrecenben. Gyermekkorát Balmazújvárosban töltötte, itt járt általános iskolába. 2011-ben érettségizett a debreceni Ady Endre Gimnáziumban. Érettségi után a Debreceni Egyetem magyar szakán tanult 1 évig. 2017-ben végzett a Kaposvári Egyetem színész szakán. 2017-től a Nemzeti Színház tagja. Bátyja Berettyán Sándor, aki szintén színész. Fontosabb színházi szerepei Az ember tragédiája (2018) - Lucifer Egri csillagok (2018) - Bornemissza Gergely Csíksomlyói passió (2017) - Krisztus III. Richárd (2017) - Polgár Cyrano de Bergerac (2016) Psyché (2015) Éden földön (Hany Istók legendája) (2015) - Istók Körhinta (2015) - Bíró Máté Isten ostora (2014) - Püspök Fekete ég - Molnár Ferenc: A fehér felhő (2014) János vitéz (2014) - Rablóvezér Regis-Breitingen Regis-Breitingen település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Regis-Breitingen Neukieritzsch, Borna, Treben, Haselbach, Meuselwitz, Lucka és Groitzsch községekkel határos. Népesség A település népességének változása: III. Nikomédész bithüniai király III. Nikomédész Euergetész (ógörögül: Νικομήδης Εὐεργέτης), (? – Kr. e. 94) bithüniai király Kr. e. 128-tól haláláig. II. Nikomédész fia és utóda. A rómaiak fennhatósága alatt uralkodott. Egy ideig VI. Mithridatész pontoszi király szövetségese volt, később azonban Paphlagonia birtoklása miatt meghasonlott vele. Kr. e. 94-ben hunyt el, utóda fia, IV. Nikomédész lett. Forrás Bokor József (szerk.). Nicomedes, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. október 8. (20549) 1999 RH110 A (20549) 1999 RH110 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 8-án. Mohéli füleskuvik A Mohéli füleskuvik (Otus moheliensis) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. Megjelenése Testhossza 20-22 centiméter, tömege a hímeknél 35 gramm, a valamivel testesebb tojóknál 116 gramm. Két színváltozat ismert: egy sötétbarna és egy világosabb, roszdabarnás színű. Tollfülei nagyon rövidek, többnyire észre sem lehet venni őket a fejtollazatban. A barna színváltozat fejének felső fele és a testének felső oldala feketével foltozott és csíkozott. Válltollai világos fahéjbarnák. Arca és hasa élénk vöröses-fahéjbarna színű. Mellén egy fekete sáv látható. A rozsdavörös színváltozatnál ez a szín az egész testen egyformán látható. Elterjedése, élőhelye A faj kizárólag a Comore-szigetek Mohéli szigetén honos, ahol 1995-ben fedezték fel. A szigeten előforduló 700 és 800 méteres tengerszint feletti magasságban húzódó hegyi erdőség maradványfoltjainak lakója. A Saint-Antoine hegyen (700 méter) és a Mzé Koukoulé hegyen (790 méter) fordul elő elsősorban. Szinte kizárólag elhagyatott, háborítatlan erdőkben honos, a háborgatott erdőket, melyeket mezőgazdasági területek vesznek körül elkerüli. Táplálkozásáról, életmódjáról és szaporodási szokásairól nincsenek adatok. Természetvédelmi helyzete Mivel szinte kizárólag háborítatlan erdőkben honos, élőhelye a mezőgazdaság térnyerése miatt egyre fogy. Élőhelyei 1968 és 1995 között a korábbi 30%-ról 5%-ra estek vissza. A kitermelt fák helyén a heves esők komoly talajeróziót indítanak el, ami ellehetetleníti az erdő felújulását. A meghonosodott invázív növényfajok ellehetelenítik sokfelé az erdők természetes megújulását. A szigeten meghonosodott házi patkányok táplálékkonkurrensei a fjanak és elképzelhető, hogy alkalomadtán elpusztítják fészekalját is. A BirdLife International becslése szerint a szigeten csak mintegy 400 egyed él a fajból. Ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „kihalóban” levő kategóriába sorolja a madarat. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Mohéli-Zwergohreule című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 8.) D’Alembert-elv A Newton II. törvényét kifejező egyenletet Jean le Rond d’Alembert egyensúlyi egyenlet alakjában írta fel: Ez az átrendezés nem egyszerű algebrai átrendezés, sokkal mélyebb értelme van. Az m*a mennyiség a mozgásjellemzőket tartalmazó oldalról az erő oldalra került át, tehát megváltozott a jellege. Így a (m*a) mennyiséget erőnek kell tekintenünk, és ezt a képzelt erőt d’Alembert-féle tehetetlenségi erőnek nevezte. D’Alembert elve értelmében a mozgó testre ható erők a tehetetlenségi erővel együtt egyensúlyban vannak. Ezt az egyensúlyi állapotot statikai egyensúlytól megkülönböztetve kinetikai egyensúlynak nevezzük. Jeff Hanneman Jeffrey John "Jeff" Hanneman (Oakland, Kalifornia, 1964. január 31. – Kalifornia, 2013. május 2.) amerikai zenész, leginkább a Slayer nevű thrash metal együttes alapítójaként és gitárosaként ismert. Los Angelesben nőtt fel. Leginkább a punkzene volt rá hatással, amire azt mondta Hanneman, hogy ez a stílus késztette a Slayert arra, hogy gyorsabb és agresszívebb zenét készítsenek. Hanneman minden Slayer-albumra írt számot, gyakorlatilag az összes híres Slayer-számban része volt vagy szövegileg, vagy zeneileg. Ilyen számok a "Raining Blood", a "War Ensemble", a "Seasons in the Abyss" és az "Angel of Death", amelyeket a zenekar minden koncertjén eljátszanak. Biográfia Hanneman 1964. január 31-én született, Oaklandben, Kaliforniában, de Long Beachen nőtt fel, veterán családban: édesapja Normandiában harcolt a második világháborúban, bátyjai pedig Vietnámban; így a háború gyakran volt beszédtéma az asztalnál. A háborús filmek népszerűek voltak abban az időben, és Hanneman gyakran csatlakozott testvéreihez tank- és repülőgépmodelleket készíteni vagy színezni. Érdeklődése a háborúhoz és a katonai történelemhez neveltetésének tulajdonítható. A háborús témák megjelennek a dalszövegeiben is, jó példa erre az "Angel of Death". Hanneman akkor találkozott Kerry Kinggel, amikor King meghallgatásokat tartott egy zenekar alapításához. A próba zenélés után beszélni kezdtek és Iron Maiden, valamint Judas Priest dalokat játszottak. A Slayer akkor született, mikor Hanneman megkérdezte Kinget, hogy alapítsanak-e egy közös zenekart, erre King így válaszolt: „B*ssza meg, igen!” 1982-ben, Hannemannek, Dave Lombardónak, és a Suicidal Tendencies gitárosának, Rocky George-nak volt egy közös punk projektje, amit "Pap Smear"-nek neveztek el. Amikor Pap Smear stúdiózni mehetett, a Slayer menedzsere, Rick Rubin nem engedte el Hannemant, ugyanis szerinte „ilyenek miatt bomlanak fel zenekarok.” 1997-ben, Hanneman elvette Kathrynt, akivel az 1980-as évek elején ismerkedett meg. Gyermeke még nincsen. A pár Los Angelesben lakik, 40 percre King lakásától. Kathryn otthon szokott maradni, amikor a Slayer turnézik; Hanneman azt állítja, hogy amikor haza érkezik turnék végén, felesége „újra új neki”. Kathryn húsz év alatt kétszer volt turnézni a zenekarral. Hanneman és a Slayer énekese, Tom Araya egy időben kokainnal és pirulákkal éltek. Úgy döntöttek leállnak a drogozással, ugyanis rájöttek, hogy „ez csak halálhoz vezethet, vagy rosszabbhoz, túl messzire mentünk.” Mind Hanneman, mind Araya visszafogják magukat, ha sörivásról van szó. Hanneman az Oakland Raiders szurkolója. Érdekeltsége háborús témában Hannemant érdekelték a német háborús ereklyék, a náci Németország több dalszövegében is szerepel. Az érdeklődést apja keltette fel benne, aki egy medált adott neki, amit egy halott német katonától vett el. Legértékesebb érme egy lovagkereszt, amit egy Slayer rajongótól vett ezer dollárért. Amikor a Motörheaddel turnéztak, Hanneman tudomást szerzett arról, hogy Lemmy, a Motörhead énekese is gyűjti a II. világháborús ereklyéket. Az "Angel of Death" szövege - amit Hanneman írt - miatt sok ember képzelte azt a Slayerről, hogy náci szimpatizánsok. Hanneman így védekezett: „Nem kell bele tennem a szövegbe, hogy egy rossz ember volt, ezt mindenki tudja. Ezt nem kell a szádba rágni.” A zenekar többször is kijelentette, hogy nem náci szimpatizánsok, csupán a téma érdekli őket. Stílus és hatások Hannemant elsősorban a korai heavy metal és a punk befolyásolta, ami meglátszik a Slayer 1996-os Undisputed Attitude című albumán is. Hanneman és King gitárszólói "vadul kaotikusnak", és "csavarosan zseniálisnak" vannak leírva. Korai albumoknál, mint a Hell Awaits-nél, és a Reign in Blood-nál a "siránkozó stílus" és a "dal áldozatainak a sikolyát utánzó szólók" voltak a jellemzőek. A South of Heaven már "több technikás" gitár riffet tartalmazott. Hanneman és King együtt tizedikek lett a Guitar World Minden idők 100 legjobb heavy metal gitárosa listán. Dalszövegek és zene Hanneman írta a zenéjét a zenekar legnépszerűbb dalainak, mint például a "South of Heaven", a "War Ensemble", a "Raining Blood", az "Angel of Death", a "Mandatory Suicide", és a "Seasons in the Abyss", amiket a Slayer minden koncertjén eljátszanak. Kedvenc albuma a Reign in Blood, és elmondása szerint nagyon élvezi eljátszani a "Raining Blood"-ot, és az "Angel of Death"-et. A zenekar összes albumához hozzájárult mind szövegileg, mind zeneileg, ezzel partnerséget kialakítva Arayával. Ez a partnerség többször beárnyékolja King kreativitását. Az új anyag elkészítésekor először a zenét írják meg, után következik a szöveg. Hanneman gyakran ír otthonában riffeket, amiket többsávosan vesz fel, és dobgépet használ hozzá. Ezután kikéri zenekar társai véleményét; King és Lombardo teszik a javaslatokat a változtatásokra. A zenekar először a riffet játssza el, hogy fel legyen építve a dal struktúrája, és utána írják meg a szöveget és a szólókat. Felszerelése Amikor turnéztak, Hanneman hat gitárt vitt magával, mindegyiket különbözőre hangolva. A korai albumok, mint a Haunting the Chapel - Divine Intervention D#-re vannak hangolva, míg a későbbi albumok, mint a Diabolus in Musica - Christ Illusion változóan vannak hangolva. Az első album, a Show No Mercy hagyományosan van hangolva, miközben a koncerteken, 1984 óta, D#-re vannak hangolva a dalok. Több gitárt is visz magával, annak érdekében, hogy legyen még, ha esetleg a húrok elpattannának, vagy a gitár elromlana. ESP Jeff Hanneman Signature. Jackson Custom Shop Soloist 2 EMG pick-up -al EMG 81/85 pick-upok EMG SPC Mid-Boost áramkörrel Kahler hidak D'Addario .009-.042 húrok Shure Wireless System, Dunlop Crybaby From Hell Wah-Wah Pedal Eventide H3000S Harmonizer MXR Super Comp MXR Smart Gate MXR 10 band EQ Monster kábel Marshall JCM-800 erősítő, Marshall ModeFour Speaker Cabinets (280 vagy 400 watt-os modell) Heineken Pilsener Halála Jeff Hanneman már 2011 óta egészségügyi problémákkal küszködött, mert egy pókcsípés következtében szervezetét húsevő baktérium támadta meg, így turnékat és koncerteket is le kellett mondania. 2012-ben Tom Araya Jeff felépüléséről nyilatkozott, azonban 2013 februárjában Kerry King már azt mondta, hogy Hanemann egészségi állapota miatt továbbra sem tud együtt dolgozni az együttessel. 2013. május 2-án hunyt el májzsugorban. Diszkográfia 1983: Show No Mercy 1984: Haunting the Chapel 1985: Hell Awaits 1986: Reign in Blood 1988: South of Heaven 1990: Seasons in the Abyss 1994: Divine Intervention 1996: Undisputed Attitude 1998: Diabolus in Musica 2001: God Hates Us All 2006: Christ Illusion 2009: World Painted Blood Komorovice Komorovice település Csehországban, a Pelhřimovi járásban. Komorovice Humpolec, Mladé Bříště, Vystrkov, Bystrá és Staré Bříště településekkel határos. Lakosainak száma 199 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság a futball történetének 7. Európa-bajnoksága volt. Franciaországban rendezték június 12. és 27. között. Az Eb-t a házigazda francia csapat nyerte, története során először. Michel Platini ezen az Eb-n mindegyik mérkőzésén szerzett gólt, és kétszer mesterhármast is elért. Ez volt az első olyan Európa-bajnokság, amelyen már nem játszottak a harmadik helyért. Hivatalosan mindkét vesztes elődöntős a harmadik helyen végzett. Helyszínek A mérkőzéseket az alábbi hét helyszínen játszották: Selejtezők A selejtezőket 1982 májusától 1983 decemberéig játszották le. A selejtezőben 32 válogatott vett részt. A házigazda Franciaország nem vett részt a selejtezőkön. A csapatokat 7 csoportba sorsolták. Négy darab ötcsapatos és három darab négycsapatos csoportot alakítottak ki. A csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben játszottak egymással. A csoportelsők kijutottak az Európa-bajnokságra. A következő csapatok vettek részt az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon: Játékvezetők Az Európa-bajnokságra az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Játékvezető Bizottsága a hagyományos rend szerint delegált játékvezetőket illetve partbírókat. A játékvezetők, ha nem vezettek mérkőzést, akkor működő társuknak partbíróként tevékenykedtek. Paolo Bergamo Vojtěch Christov Adolf Prokop Volker Roth Michel Vautrot George Courtney Heinz Fahnler Robert Valentine Erik Fredriksson Augusto Lamo Castillo André Daina Romualdas Juška Alexis Ponnet Jan Keizer Eredmények Gólszerzők Michel Platini Frank Arnesen Preben Elkjær Larsen Jean-François Domergue Rui Jordão Antonio Maceda Rudi Völler Végeredmény Az első két helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározásához az alábbiak lettek figyelembe véve: több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve) jobb gólkülönbség több szerzett gól A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Beek-Elsloo vasútállomás Beek-Elsloo vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Stein településen. Az állomást az Nederlandse Spoorwegen üzemelteti. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Maastricht–Venlo-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Geleen-Lutterade vasútállomás Bunde vasútállomás Sokorópátka Sokorópátka község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri járásban található. Fekvése A település Győrtől, a megyeközponttól 28 km-re délre helyezkedik el. A Sokorói-dombság, a Bakony egyik nyúlványa. A Kisalföld és a Bakony közötti átmeneti terület. Három völgye közül egyik a Sokorói völgy. Ennek az utolsó települése Sokorópátka. A megye egyik leghosszabb faluja a maga 7 kilométerével. Megközelíthető a 8309. számú úton Győr-Ménfőcsanakról Tényőn keresztül; vagy a 8302. számú, Veszprémvarsányt - Pápával összekötő út felől a Gic községbeli elágazáson keresztül gépkocsival illetve autóbusszal. Autóbusz megközelítéssel a győri járatok ajánlatosak. A Tatabánya–Pápa-vasútvonalon Gic községben van a legközelebbi vasúti megállóhelye. Természeti szépségét a falu határát felölelő erdők, a domborzati viszonyok adják. Kiváló a rálátás a Bakonyra illetve a Kisalföldre. A szőlőjéről és ízletes málnájáról híres községben még fellelhetők a népi építészet emlékei. A falu közelében található Vadalmás nevű terület vadászházánál juthatunk el a tájvédelmi körzetbe(Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet). Története Első irásos említése 1258-ban volt, amikor a mai faluhoz a dombvidék nyugati vonulatának - a Sokorónak - teknő alakú völgyében fekvő Potkát Egyed comes a zsámbéki premontreieknek adományozta. 1482-ben a pálosok zsámbéki, később pedig pápai monostorára szállt. Volt itt birtokrésze a pannonhalmi apátságnak is. Maga a település nyilván az adományozó oklevélben körülírt területen volt, hisz ez a Pátka - Nagydém határának északkeleti csücskét foglalta el, északnyugat felé pedig Kajárral volt határos. Délről Répás - a község mostani határaihoz tartozó terület - mint külön határokkal jelölt település szerepel. A mai Sokorópátka helyét 1323-ban a Szent Márton apátság birtokaként említik. Egyéb írásos említései Pathka, Patka formában 1358-ra, 1387-re, 1453-ra, 1490-re datálhatók. Egy 1527-ből származó oklevél a falut szintén Patka néven említi. A törökök környékbeli megjelenése más településekkel együtt ennek pusztulását is okozta. 1592-ben Dereskey Demeter mint enyingi Török István képviselője tiltakozott a pápai városhoz tartozó pátkai erdők elfoglalása ellen. 1621-ben pedig Bethlen Gábor átirati levelében Pátkát mint pusztát említi, mint a lövöldi perjelséghez tartozó birtokot. Húsz évvel később, 1641-ben viszont a Skothinszky János pápai pálos perjel nevében eljáró Radich Miklós Győr megyei főbíró tiltott mindenkit Pátka birtokba vételétől. A pápai pálosok birtokjoga fönn is állt egészen a rend megszüntetéséig. A névadó település minden valószínűség szerint a Várhegynek és Harangozónak nevezett terület környékén lehetett. Ezt a még ma is élő faluhely dűlőnév is megerősíteni látszik. A pálosok pátkai pusztájához tartozó hegy promontoriális hasznosításának megerősítését az 1765. május 20-i keltezésű hegyközségi szerződés bizonyítja. Eszerint a tényői határtól a Szt.-Mártoni gyalogúttal a gici határig érintett területet szőlők tsinálására kiadták. A mai - újratelepült - község történtének innen számítható a kezdete. A névazonosság könnyen magyarázható Pátkapusztának - mint birtokigazgatási helynek - továbbélésével. A vállalkozó környékbeliek 1766. január 1-jétől számítva nyolc évet kaptak a hegy megtisztítására, szőlőkkel való betelepítésére. Új helyzetet teremtett a rend megszüntetése. A kimért szőlőterületen kívüli rendi birtok kincstári kezelésbe került. Megjelentek a továbbra is Pátka-pusztán székelő bérlők, akikkel nem kevés gondja támadt a hegyközségbelieknek. Az 1765-tel kezdődő szakasz a megtelepedés első és legfontosabb időszaka. A 19. század végére azonban jelentősen megnő az Amerikába véglegesen vagy ideiglenesen kivándoroltak száma. Lakói elsősorban szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Így kaphatta a község a „kenyeretlen Pátka” nevet, ugyanakkor a „gyümölcsös Pátka” nevet is. Nem véletlen, hogy az erdők közvetlen közelében élő erdőbirtoklásból kizárt lakosság körében az erdőhasználat különböző szokásai is kialakultak, a gombázástól a téli tüzelő beszerzéséig. Az ölfavágás, folyamatos erdei munka még a 60-as évek közepén is rendszeres vagy idény jellegű tevékenység volt. A Nagyatádi-féle földreform enyhített gondjaikon azzal, hogy a házhelyek juttatása mellett a vallásalapítványi birtokokból szántóföldhöz is juttatott családokat. Ennél jelentősebb volt az 1945-ös földreform újabb házhely- és szántóföld-juttatásai révén. A falu 1934-ig a Tényői Körjegyzőséghez tartozott, utána önálló 1977-ig. Ekkor a Tényői Községi Közös Tanács társközsége lett. 1990 után ismét önálló a községi önkormányzat. Az itteni gazdálkodás lehetőségeit nem csupán a szűkre szabott tér, hanem az erősen kötött anyagos talaj is befolyásolta. A megélhetés biztosítéka az ugyanolyan nagyságú területen elvégzett - szerencsésebb határú településekhez képest - dupla vagy tripla munkaenergia volt. Mindemellett a falu határa kiválóan alkalmasnak bizonyult egy önellátásra, belterjes állattartásra épülő mezőgazdálkodásra. Kiegészítő jövedelmet századunk első felében a gyümölcstermesztés, később az intenzív állattartás biztosított az embereknek. A málna és egyéb bogyós gyümölcsűek lassacskán a mezőgazdasági terület üde színfoltjává válnak. A termelőszövetkezetet 1959-ben szervezték meg, a megyében az utolsók között. Később egyesítették a tényői termelőszövetkezettel. Ennek felszámolása után - az 1990-es évektől egészen napjainkig új birtok- és gazdálkodási viszonyok formálódnak. Jelene A településnek az 1898. évi IV. törvénycikkel megállapított neve lett Sokorópátka. Az 1900. évi hivatalos helységnévtárban még Pátka néven szerepelt. A Sokorói-dombvidék lakott helyei közül ez az egyetlen, amely ma is viseli a „Sokoró” megkülönböztető jegyet. A falu 1934-ig a tényői körjegyzőséghez tartozott, utána vált önállóvá. 1977-től a Tényői Községi Közös Tanács társközsége volt. 1990-től ismét önálló község lett. A közég közintézményei jó állapotban vannak. Művelődési házát 1932-ben, a községházát 1934-ben építették. 1980-ban 50 férőhelyes napközi otthonos óvodát építettek 100 adagos konyhával. Ezzel megoldódott az általános iskolások menzai és az öregek szociális étkeztetése. 1992-ben új orvosi rendelővel gazdagodott a község, azóta minden nap van orvosi rendelés. Az egészségügyi intézményben fogorvosi rendelő is helyet kapott. 1997-től a faluban gyógyszertár működik. Infrastrukturális fejlődésében nagy lépés volt az 1960-ban bevezetett villany. A helyi utakat először 1965-ben, majd 1967-ben újították meg nemcsak az átmenő, hanem a helyi közlekedés könnyítésére is. A gici út (1986) és a Ravazd irányába kiépített erdei aszfaltozott út (1986) a gazdasági érdekeken túl a jobb megközelítést és kapcsolattartást is szolgálja. Az autóbusz 1986-tól a Majori út–Rákóczi út vonalán közlekedik. Az ivóvízhálózat üzembe helyezése 1990-ben, a szennyvízcsatorna kiépítése 1997-ben valósult meg, a földgázhálózat 1997-ben létesült, Utána a közutakat is helyreállították, 2000-től valamennyi belterületi út szilárd burkolatú.. A belterületi csapadékvíz elvezetésére az árokrendszer 2000–2010-ig valósult meg. Az általános iskola önálló, 1991-től a gici, 2009-től a bakonytamási gyermekek is ide járnak. 1995-ben tornaterem és számítástechnikai terem épült, 2010-2011-ben két tanteremmel bővült az iskola és a 21. századi nevelési, oktatási körülményeket alakítottak ki. A napköziotthonos óvoda tagóvodája lett 2007-ben a gici, később a bakonytamási is. 2009-től az intézmény egységes óvodaként és bölcsődeként működik. 2010-2011-ben tornateremmel gazdagodott. 2006. évben önkéntes munkával fedett főállású lőtér létesült a Kőhányáson önkéntes munkával, 2007-ben a sportöltöző bővítése és felújítása valósult meg . 1989-ben kiadták az ország első falusi újságját Sokoróaljai Kisbíró címmel. 1996-ban millecentenáriumi emlékmű épült a Honfoglalási Parkba. 2006-ban kialakították az 56-os és a Kutassy Parkot, 2008-ban a Születések Parkját. Az Életút Program keretében rendeletben szabályozták az emberi élet sorsfordulóinak támogatását. 2003-ban közösségi ház épült a civil szervezetek részére. Az önkormányzat 2005-ben ételszállító járművet, 2009-ben falubuszt vásárolt. A vörös barátok mondáját 2015. évben a Győr-Moson-Sopron megyei Értéktár Bizottság - kulturális örökség szakterületen - elsőként megyei értéknek, megyerikumnak nyilvánította. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,2%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 73,5%, református 0,7%, evangélikus 3,2%, felekezeten kívüli 4,5% (17,3% nem nyilatkozott). Látnivalók Római katolikus templom (1913). Romantikus stílusú épület. A templom előtti kertben I. világháborús hősi emlékmű és Mária-szoborfülke (1899). Megtalálható: Öreg u. 65. (a falu északi részén). Az általános iskolában egy, a 20. század iskolatörténetét bemutató gyűjtemény látható. Néprajzi kiállítás Vörösbarátok „vára” (rom) Pálos kolostor (rom) Harangozóhegy Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet Népszokások: A szentestei mendikálás, A húsvéthétfői locsolás, a májusfaállítás , templombúcsú minden év október második vasárnapján. Népmonda: vörös barátok mondája Népi ételek:: csiripiszli, prósza, lakodalmi kujcsos, kuglóf. Nevezetes emberek Itt születtek: Kutassy Pál őrnagy Osztályparancsnok az 1848/1849. évi szabadságharcban . Aradon először halálra ítélik, majd 12 év várfogságra változtatják. Kutassy Ignác főszázados. Aradon 10 év várfogságra ítélik. Testvérével 1848 -ig Brunner családnéven voltak ismertek. Katonai pályafutását a kiegyezés után vezérőrnagyként fejezi be. Sokorópátkai Szabó István a Fridrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam-kormány és Teleki kormányának kisgazdaügyi minisztere, később a szentmártoni (pannonhalmi) kerület országgyűlési képviselője Testvértelepülése Sokorópátka testvértelepülése régen a felvidéki Diósförgepatony volt, ma az erdélyi Görgényüvegcsűr. Albiztur Albiztur település Spanyolországban, Gipuzkoa tartományban. Albiztur Alkiza, Beizama (Gipuzkoa), Larraul, Legorreta, Tolosa, Errezil és Bidania-Goiatz községekkel határos. Lakosainak száma 320 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Emmanuelle Gagliardi Emmanuelle Gagliardi (Genf, 1976. július 9.) svájci teniszezőnő. 1994-ben kezdte profi pályafutását, nyolc egyéni és hat páros ITF-tornát nyert meg. Legjobb egyéni világranglista-helyezése negyvenkettedik volt, ezt 2002 májusában érte el. Apáczai Csere János Művelődési Ház Az Apáczai Csere János Művelődési Ház a Pest megyei Solymár központjában álló közművelődési létesítmény, amely 1970 óta működik ezen a néven, a Templom tér 25. házszám alatt. A 2010-es évek dereka óta szervezetileg hozzá tartozik a Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény, majd később ugyancsak a művelődési ház szervezeti rendjébe sorolták be a település tájházát is. Maga az épület még az 1900-as évek legelején épült, és működésének első négy évtizedében az egyik módos helyi sváb család által fenntartott nagyvendéglő működött benne; 1949 után, az államosítással került községi kézbe. Története Előzmények Solymár főterének közelében a XIX-XX. század fordulóján már működött egy nagyvendéglő, néhány háznyira a templomtól, amikor Taller József (1862–1938) helyi lakos gazda, azokban az években a település bírója elhatározta egy másik nagyvendéglő építését. Taller József a lányának és vejének, Schäffer Bernátnak (1885–1915) kívánta átadni az épületet, amit Jablonszky Ferenc helyi lakos műépítész és Folláth József kőműves bevonásával terveztetett át a saját elképzelései szerint. A beruházás tervei 1905-ben készültek el, a tervanyag pedig 1909-ben kapta meg a főszolgabírói engedélyt; a kivitelezés valószínűleg még abban az évben be is fejeződhetett. Eredetileg a művelődési ház mai, két utcára nyíló ingatlana két telek volt, ennek megfelelően a ma látható épületnek első változatában csak a Templom tér felőli szárnya épült meg. A Marczibányi utca felől nyíló szomszédos telek tisztázatlan időpontban került a vendéglőt üzemeltető család birtokába, minden bizonnyal 1919 után, mert abban az évben még egy másik család tulajdonaként említik. Az 1930-as években azonban már biztosan állt a két telekre kiterjedő nagyvendéglő, amelynek bálterme a hátsó részen került kialakításra. A maga korában igen korszerűen kialakított létesítményben volt nyitott táncterem, kaszinó, kuglipálya és jégverem is. A létesítményt az 1920-as évektől már az építtető unokája, Schäffer Bernát (1904–1980) és családja működtette. Államosítás 1950-ben a kulákoknak minősített személyek elleni akkori intézkedések keretében az időközben Sarlós névre magyarosított Schäffer Bernáttól is elvették a vendéglőjét, amit átadtak a helyi földműves szövetkezetnek, az azonban nem tudta azt gazdaságosan működtetni, ezért úgy döntöttek, hogy átadják a községi tanácsnak kultúrház céljára. Így jött létre, a korábbi bálterem színházteremmé alakításával, kültéri színpad építésével és a korábbi nyári helyiség egy részének elfalazásával az Alkotmány kultúrotthon, melyet 1952. augusztus 20-án avattak fel. Helytörténeti források szerint az 1950-es években a létesítmény tiszteletdíjas vezetői Csöndes József és Friedrich Ignácné helyi pedagógusok, továbbá Dulicsek Mária és Jozefka Sándor voltak. 1961-ben az épület komolyabb felújításon esett át, melynek részeként átépült a tetőszerkezete, megnőtt a nagytermének mérete és további fejlesztések történtek. A beatzenei stílus robbanásszerű terjedése Solymáron is életre hívott egy beatzenekart, a Wulcant, melynek egyik törzshelye lett ezekben az években a művelődési ház – olyannyira, hogy idővel, a zenekar nagy népszerűsége miatt máshonnan ideérkező, és a helyieket kiszorító tömegek miatt egy időben bizonyos korlátozásokat is életbe kellett léptetni. Ebben az évtizedben a kultúrház igazgatói Karall Mátyás, Csornai Irén, Temesi Miklós, Répási Miklós, Sipos Szilveszter és Paál Gyula voltak. Apáczai Csere János nevén Valamikor az 1960-as évek végén került Solymárra kultúrház-vezetőként egy agilis fiatalember, Paál Gyula, aki egyeztetés nélkül meghozott döntései, nemegyszer a hatáskörét túllépően megtett intézkedései sok problémát okoztak a községben. Legmaradandóbb lépése ezek közül a kultúrház névadása volt, amelyet önkényesen, községi szintű egyeztetés nélkül hagyatott jóvá – sikerrel – a felső hatóságokkal. A történet legbizarrabb része azonban az, hogy – Seres István helytörténeti kutató, akkori tanácsi végrehajtó bizottsági titkár (tehát az eset közvetlen érintettje) visszaemlékezése szerint Paál tévedésből adta le bejegyzésre Apáczai Csere János nevét, miközben ő a neves Ázsia-kutatóról, a szintén háromnevű Kőrösi Csoma Sándorról akarta elneveztetni a kultúrházat. Az szinte szóra sem érdemes, hogy a községhez egyik jeles személyiségnek sem volt olyan köze, ami egy ilyen névadást indokolhatott volna. Az új nevén lényegében 1972-ben kezdett működni a művelődési ház, előtte ugyanis két tanéven keresztül a helyi általános iskola használta a helyiségeit – saját épületének átépítése miatt –, majd ismét egy nagyobb felújítás következett, ekkor kapott önálló helyiséget az épületben a községi könyvtár és az MSZMP-pártbizottság; az utcai oldalon presszó, az udvari részen pedig kiállítóterem létesült. 1989-ben a művelődési ház gondozásában jelent meg a település első, azóta is működő helyi lapja, a Solymári Hírmondó. A 2000-es években az intézmény hivatalos elnevezése Apáczai Csere János Művelődési Ház és Könyvtár lett. A 2010-es években szervezetileg hozzá csatolták a község akkori másik közművelődési létesítményét, a két házzal arrébb álló Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjteményt, majd az évtized derekán a művelődési ház szervezeti egysége lett az ugyancsak néhány házzal arrébb, a Dózsa György utca 6. szám alatt álló tájház („Bauernhaus”) is. Az intézmény ma Az intézmény főbejárata a Templom tér keleti végén található, pontosan a Dózsa György utca betorkollásával szemben. A bejárattól balra (keletre) lévő épületszárny utcára néző egyetlen helyisége a klubszoba, ez az állandó helyisége a kultúrház keretei közt működő nyugdíjas klubnak, illetve kórusok is próbálnak itt, de gyakran tartanak a helyiségben kiállításokat és előadásokat is. Ugyanebben a szárnyban található még egy büféhelyiség, a két helyiségből álló pinceklub lejárata, az intézmény ugyancsak két helyiségből álló irodája, a tanterem - amelyet főként kisebb létszámú klubrendezvények és moderntánc-edzések céljára vesznek igénybe, de a napközbeni időszakokban gyakran kereskedelmi célokra is kibérelik. A főbejárattől jobbra eső, lényegesen nagyobb - egészen a Marczibányi utcáig végigérő, nagyjából észa-déli tájolású - épületszárny Templom tér felőli, utcai részén kapott helyet a négy helyiséget elfoglaló községi könyvtár. Az épületszárny következő részében található a kazánház és más technikai helyiségek, amiket a zeneterem követ - ez jelenleg elsősorban próbahelyiségként, valamint előadások idején a közreműködők öltözőhelyiségeként szolgál, hiszen innen közvetlen bejárás nyílik a színpad hátsó részére. Az épületszárny déli felét a kb. 200 férőhelyes színházterem teszi ki, illetve az épületrész Marczibányi utcai végén található még egy kis alapterületű színpadtechnikai-világítási helyiség is. Az épületegyüttest kiegészíti egy, a fő homlokzat tengelyével párhuzamos, körülbelül kelet-nyugati tájolású épületrész a Marczibányi utca felől, ahol az aula található; ez szolgál a színházterem főbejáratául, itt van a ruhatár és gyakran tartanak itt kiállításokat is. Az épületegyüttes belső udvarán két fedett színpad is található, egy nagyobb, állandó és egy kisebb, ideiglenes kialakítású. Az udvar egyébként hétköznapokon és az intézmény nyitvartartási idejében egyben átjárási lehetőséget is biztosít a Templom tér és a Marczibányi utca között. Megközelítése A művelődési ház Solymár központjában, a Templom tér 25. szám alatt található, amely mindössze néhány lépésnyire van a BKV 64A jelzésű buszjáratának külső, Solymár, Templom tér nevű végállomásától. Megáll a téren a 64-es és a 164-es busz is, a Solymárt érintő egyéb közösségi közlekedési járatoktól (264-es busz, a településen áthaladó Volánbusz-járatok, esztergomi vasút) pedig hosszabb-rövidebb sétával érhető el a létesítmény. Nyitvatartási rendje A művelődési ház egy nyári, 5 vagy 6 hetes zárva tartási időszakot leszámítva az év minden hetében nyitva tart, hétköznapokon reggeltől estig, és rendezvények idején hétvégén is. Ezen belül a könyvtár hétfőn, szerdán és pénteken 13 és 19 óra között, kedden és csütörtökön 10-től 19 óráig látogatható. Alkalomszerűen az épület több helyiségében is tartanak kiállításokat, ezek nyitvatartási rendjéről a művelődési ház honlapján (www.apaczai.com) lehet előzetesen tájékozódni. Dufala József Dufala József (Rudabánya, 1933. október 9. –) magyar belsőépítész. Életpályája Dufala József 1958-ban szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítőművész tagozatán, mesterei: Kaesz Gyula, Hornicsek László. 1962-től a Magyar Építőművész Szövetség, majd a kamara tagja. 1987-ben megszerzi az építész vezetői tervezői jogosultságot. A nagyobb munkái között van 3 Ybl Miklós-díjas épület belső kialakítása is. Több kivitelezett munkája megyei és városi nívódíjat kapott. Országos tervpályázaton három alkalommal díjazták. 1987-ben az eddigi munkásságát bemutató kiállítás nyílt Budapesten. 1958-96 között Miskolcon az ÉSZAKTERV tervezője. 1964: a Budapesti Nemzetközi Vásáron szállodai bútorokért "Az év legszebb terméke"; 1970, 1976: a Miskolcterv nívódíja: Alabárdos étterem és söröző, Postaforgalmi épület Köztéri művei 1970 • Alabárdos Étterem 1972 • Megyei Könyvtár 1974 • Junó Szálló 1977-78 • Avasi Posta • Avasi Kávéház 1981 • Miskolci Egyetem nagy előadó és előcsarnok 1982-96 • miskolci üzletek, irodák. 1970 • Hotel Olefin 1978 • Házasságkötő Terem • Városháza tanácsterme. 1968-69 • Étterem • ABC • Posta • Gyógyszertár Budapesten , Egerben , Sárospatakon , Aggteleken valósultak meg munkái. WS-MetadataExchange A WS-MetaDataExchange egy Webszolgáltatás protokoll specifikáció, melyet a BEA Systems, IBM, Microsoft, és SAP adott ki. A WS-MetaDataExchange része a WS-Federation irányvonalnak, és arra tervezték, hogy együttműködjön a WS-Addressing, WSDL és WS-Policy-el, hogy lehetővé tegye a metaadat lekérdezését a webszolgáltatás végponttól. SOAP üzeneteket használ a metaadat lekérésekhez és így tovább megy az alap technikán, amely egyszerűen csak a ?wsdl hozzárakását jelentette a szolgáltatás név URL-jéhez. Szojuz–19 A Szojuz–19 a Szojuz–Apollo-program szovjet Szojuz 7K–TM típusú űrhajója volt. Calcasieu megye (Louisiana) Calcasieu megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Louisiana államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Lake Charles. Lakosainak száma 195 296 fő (2013. július 1.). Calcasieu megye Beauregard, Jefferson Davis, Cameron, Newton és Orange megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Lókút Lókút (németül Rossbrunn) község Veszprém megyében, a Zirci járásban. Fekvése Lókút Veszprémtől északra, Zirctől 7 km-re délre elterülő község a Bakonyban, azon belül a Magas-Bakonyban. A völgyet, melyben az ófalu fekszik, délkeleti irányban a Kávás-tető, déli irányban a Papod-tető (644 m) szelíd lankái határolják. A jórészt mezőgazdaságból, fakitermelésből és bányászatból élő falut szántóföldek és legelők, valamint vadban gazdag erdők, vadvirágos, ligetes rétek övezik. A falu a Dunántúl egyik legmagasabban fekvő települése, így klímája is meglehetősen sajátos: érezhetően hűvösebb, csapadékosabb, mint a légvonalban alig tíz kilométerre elterülő Veszprémé. Télen jóval több hó esik, és sokkal tovább meg is marad. Az idősek szerint az sem ritka, hogy búcsú idején (szeptember 29.) már leesik az első hó, mely akár egész télen át megmarad. Ilyenkor előfordulhat, hogy az országban minden kopár, szürke, míg a Bakonyt méteres hó fedi. A völgy délkeleti irányú nyitottságának köszönhetően tiszta időben a falu magasabb pontjairól jól látható a Balaton kékeszöld víztükre, ám e csekély távolság ellenére akár több hetes késéssel köszönt a tavasz Lókútra, az ősz pedig sokkal hamarabb érkezik. Története A jelenlegi község területe már a rézkor, a késői bronzkor és a korai vaskor idején (i. e. 1000 – i. e. 500 körül) lakott volt. Az ásatások során telepnyomokra és urnamezős kultúrára utaló halmokra bukkantak a régészek. Később a vidék elnéptelenedett, bár római kori pénzek is előkerültek az ásatások során. A középkorban fontos út vezetett erre, mely Pápát illetve Győrt kötötte össze Veszprémmel. Az út mentén sorra itatóhelyek voltak, melyek emlékét a helységnevek ma is őrzik (Lókút, Büdöskút). Területe a cseszneki váruradalomhoz tartozott, illetve a 17. századtól az Esterházyaké lett. A településről fennmaradt első írásos említés 1758-ból ismert (Lókút). A török visszaszorítása után a környéken is megindult a szlovák, illetve a német nyelvű lakosság betelepítése. A környékbeli építkezésekre a lóitató kútra járó dűlőből hordták a fát, melynek megakadályozására, erdeinek védelmére az Esterházy-uradalom egy kis falut telepített ide: Lókutat. 1758–1759-ben húsz szlovák család települt le, akik kápolnát és iskolát építettek. Később, a 18. század második felében további szlovák, majd bajor telepesek érkeztek. Megindult a lakosság keveredése, majd elnémetesedése, amit elősegített az 1760–1770-es években a mai óbánya helyén felépített üveghuta felépítése, melynek munkásai szinte kizárólag németajkúak voltak. A település 1800-ban a Bertalan család birtokába került, lakossága a 19. században főként állattenyésztéssel, fuvarozással és faeszközök készítésével foglalkozott. 1910-ben a településen 1753 magyar és német lakos élt. A második világháborút követően, 1948-ban mintegy hatvan lókúti német családot telepítettek ki Németországba. A falu 1984–1992 között Zirchez tartozott. Területéből 1956-ban vált ki és alakult önálló községgé Gyertyánkút (Hárskút néven), illetve Pénzeskút (Pénzesgyőr néven). Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93%-a magyarnak, 29,4% németnek, 0,2% szerbnek mondta magát (6,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 71%, református 3,5%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 7,2% (18% nem nyilatkozott). Testvértelepülései Hebertshausen Németország Nevezetességei A lókúti templom 1868–1869-ben épült, neogótikus-romantikus stílusban, Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. Fekvése festői: a község főterének tekinthető egykori lóitató kúttal szemközti dombtetőn, az iskola és óvoda karéja fölé magasodik. Előteréből kilátás nyílik a falura és a környékre, mögötte kálvária található. Noha nem a falu legmagasabb pontján épült, mégis szinte mindenhonnan látszik a faluban és környékén. Természeti környezet Lókút és a környék igazi kincse, nevezetessége a buja növény- és a rendkívül gazdag állatvilág. A falut környékező dombok bozótos rétjeit tavasszal ezerféle virág illata lengi be. A hó elolvadtával előbújik a hóvirág, néhol csapatostul, másutt tömegestül borítja a kopasz erdők talaját. Május elején, utoljára kihasználva a még lombtalan bükkösök hűs aljának fényét, valóságos virágszőnyeget sző a medvehagyma. Később a fák is virágba borulnak, a vadcseresznye és a kőris fehéren pettyezi a zöldülő erdőt. A virágparádé a nyáron át, egészen őszig zajlik, és a legvégső fellépők sem utolsók: nyílik az őszi kikerics csodálatos színével díszítve a mezőt. Nyáron és ősszel a bokrok roskadoznak a csipkebogyótól, kökénytől, galagonyától és szedertől; táplálják és elrejtik a vadat. Az erdők és ligetek fái madárcseresznyétől piroslanak, ágaik a vadalma vagy a vadkörte súlyától hajladoznak. Eső után a mezőkön, erdőkben számtalan ízletes gomba található, messziről idecsalogatva a gombászokat. Zsákmányuk akár fejnyi nagyságú pöfeteg, félméteres őzláb, vagy több kilónyi csibegomba is lehet. Az erdőkben megterem a gombák királya, a szarvasgomba is. A falu tetői közt ezer meg ezer fecske cikáz: ebédet gyűjtenek az ereszek alatt cseperedő fiókáiknak. Künn a mezőn pacsirta csivitel, egerészölyv és sas les áldozatára. Az éjjeli bagoly huhogását vészjóslóan visszhangozzák a Papod erdei. Ám csak a fű között megbúvó hörcsögöknek, pockoknak van félnivalójuk. Nem csak égen, földön is van ellenségük: a rókák, borzok, görények nem csak őket, a házi aprójószágot sem kímélik. De nem csak a gyors, apró ragadozók merészkednek el egészen a házakig! Gyakran látni esténként őzeket a kert végében. A vaddisznók éjjeli látogatását legtöbbször csak túrásuk nyoma árulja el. Ősszel a távolból hallatszik a hatalmas szarvasok bőgése, agancsaik csattogása, amint viaskodnak. Szép időben harsány színű gyíkok sütkéreznek a nap sugarában, a mezőn sikló, vagy lábatlan gyík pikkelye csillan a napfényben. Szerencsés, aki őket meglátja, mert félénk állatok, gyorsan eliszkolnak. Forrás Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 219. o. ISBN 963-9257-07-9 2001-es U17-es labdarúgó-világbajnokság A 2001-es U17-es labdarúgó-világbajnokságot Trinidad és Tobagóban rendezték 2001. szeptember 13. és szeptember 30. között. A világbajnokságon 1984. január 1. után született labdarúgók vehettek részt. A tornát a francia csapat nyerte meg. Csoportkör A csoportok első két helyezettje jutott tovább a negyeddöntőkbe, onnantól egyeneses kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek. A mérkőzések kezdési időpontjai helyi idő szerint vannak feltüntetve. Gólszerzők Florent Sinama-Pongolle Femi Opabunmi Caetano 14. september A 14. september egy feröeri újság volt. 1947 és 1994 között adták ki. Politikailag a Tjóðveldisflokkurin nevű, a Dániától való elszakadást támogató párthoz (Köztársaság Párt) kötődött. Nevét az 1946-os autonómia-népszavazás dátumáról, szeptember 14-ről kapta. Főszerkesztők 1947 - 1949 Dánial Pauli Danielsen 1949 - 1962 Erlendur Patursson 1962 - 1973 Ólavur Michelsen 1973 - 1976 Erlendur Patursson 1976 - 1978 Ólavur Michelsen 1978 - 1980 Leivur Hansen 1991 - 1993 Finnbogi Ísakson 1992 - 1994 Hergeir Nielsen Claudio Monteverdi Claudio Monteverdi (Cremona, 1567. május 15. – Velence, 1643. november 29.) olasz barokk zeneszerző, pedagógus és karnagy. Az opera első nagy mestere volt, Cremonában született Baldassare Monteverdi orvos fiaként. Apja hamar felismerte fia tehetségét és támogatta annak tanulmányait, így a fiatal Claudio Marc-Antonio Ingegneri (1545–1592), a cremonai székesegyház karnagyának felügyelete alatt végezte zenei tanulmányait. Első művét tizenöt évesen vetette papírra. 1590-ben a mantovai hercegi udvar szolgálatába lépett, ahová Vincenzo Gonzaga hívta meg. 1599-ben feleségül vette Claudia Cattaneót. A herceg sokat utazott, és utazásaira magával vitte Monteverdit is, aki hamar a hercegi udvar zenei életének tényleges irányítójává vált, annak ellenére, hogy hivatalosan csak egyszerű violajátékosként állt a Gonzagák szolgálatában. Járandósága igen alacsony volt és azt is rendszertelenül folyósították. 1607-ben az Accademia degl’Invaghiti megbízásából komponálta első operáját Orfeo címen. A darabot egy zártkörű előadás keretében mutatták be, és olyan sikert aratott, hogy a herceg a következő évben fia esküvőjére újabb operát rendelt Monteverditől. Az Arianna bemutatója is nagy sikert aratott. Monteverdit közben súlyos csapás érte: Claudia meghalt, így özvegyember lett. Többé nem nősült meg, két gyermekét egyedül nevelte. Az 1608-as ünnepségek kimerítették, kérte elbocsáttatását az udvartól, de a herceg nem akarta elengedni. Végül 1612-ben, Vincenzo Gonzaga halála után, Francesco Gonzaga minden előzetes indoklás nélkül elbocsátotta. Monteverdi visszautazott Cremonába, de nem sokáig maradt állás nélkül: a következő évben felajánlották neki a velencei Szent Márk-székesegyház karnagyi posztját. A zeneszerző elfogadta a felkérést. Hamar megszerette a dinamikusan fejlődő várost, ahol jobban megbecsülték, mint Mantovában. A székesegyház karnagyaként több feladatott kellett ellátnia, de jóval több fizetést is kapott, és a maga ura lehetett. A Gonzaga-házzal azonban nem szakította meg a kapcsolatait. A hercegi udvar többször is megpróbálta visszahívni Mantovába, de a zeneszerzőnek esze ágában sem volt visszamenni a városba. Viszont a hercegi udvar felkérésére továbbra is több zeneművet komponált. Az 1620-as évek végén Massimiliano nevű fiát perbe fogta az inkvizíció, végül azonban apja közbenjárására elengedték. Az 1630-as évek végén megnyíltak az első nyilvános operaházak Velencében, Monteverdi pedig az egyik legkeresettebb színházi ember lett, aki ekkoriban több operát is komponált, amelyek közül csak kettő maradt fenn: az Odüsszeusz hazatérése és a Poppea megkoronázása. Az idős mester 1643-ban már nem tudta ellátni feladatait, végül ez év november 29-én Velencében érte utol a halál. Élete Gyermekkor és tanulmányi évek 1567. május 15-én Cremonában született. A Monte Verde vagy Monteverdi név nem volt ritka a cremonai családok között. Apja, Baldassare Monteverdi, orvosként működött a városban. Baldassare származása nem ismert, korábbi életéről sem tudnak semmit a kutatók. A zeneszerző anyjáról is mindössze annyi ismert, hogy a keresztneve Maddalena volt. Különböző források alapján arra következtetnek, hogy Claudio születésekor apja családja mintegy száz éve lehetett már ismert Cremonában. Baldassare Monteverdi köztiszteletben álló, jól kereső orvos volt, aki megengedhette magának, hogy gyermekeit hosszú ideig taníttassa. Claudiónak három testvére volt, de közülük csak Giulio Cesare lépett muzsikusi pályára. Baldassare hamar felismerte fia tehetségét, és igyekezett minden eszközzel támogatni, akárcsak Guilio Cesarét. A zeneszerző első mestere a neves egyházi muzsikus és a cremonai székesegyház karnagya, Marc-Antonio Ingegneri (1545–1592) volt, aki bátran kipróbálta a korszak zenei újításait. Védőszárnyai alatt a fiatal Monteverdi igen alapos és sokoldalú zenei oktatásban részesült. Ekkor sajátította el az egyházi polifónia minden törvényszerűségét, de a világi canzonetta és villanella, valamint a madrigál műfajaival is. Claudio ezenkívül orgonálni és hegedülni tanult, és ekkor keletkeztek első kompozíciói is. Első művét tizenöt évesen vetette papírra: a Sacrae Cantiunculae egy háromszólamú, vallásos dalgyűjtemény volt, és 1582-ben nyomtatásban is megjelent. A kiadványban szereplő darabok azonban még csak a nagyra hivatott növendék példás dolgozatai voltak. A következő évben újabb gyűjteménnyel jelentkezett, de sajnos a Madrigali spiritualinak csak egyetlen szólama maradt fenn. E művét Alessandro Fraganescónak ajánlotta, aki pártfogolta az ifjú mestert, és valószínűleg a kiadás költségeit is fedezte. Az, hogy első műve után alig egy évvel máris új gyűjteményét adták ki, ráadásul ezúttal egy velencei nyomda, arra utalhat, hogy már ekkor anyagi nyereséget jelenthetett Monteverdi műveinek publikálása. Erre vall az is, hogy az 1584-ben megjelent Canzonette a tre voci címlapján mecénása helyett ismét tanítómesterének, Ingegnerinek a neve szerepelt, akárcsak az első műve esetében. Vagyis nem volt senki, aki fedezte volna a két kiadás költségét: a nyomdák maguk vállalhatták a kiadás költségeit. Ebben az időben leginkább a madrigál műfaja érdekelte Monteverdit. 1587-ben kiadásra is került első madrigálkötete. A gyűjteményt a szerző egy másik cremonai pártfogójának, Marco Veritá grófnak ajánlotta. A mantovai Gonzaga-udvar szolgálatában Cremona a 16–17. században a Milánói Hercegséghez tartozott, így az elsődleges nagyváros, a nagyvilág, a város lakóinak szemében Milánó volt. Monteverdi az 1590-es évek elején próbált szerencsét a városban. Giacomo Riccardi, a szenátus elnöke szívesen fogadta és biztosította pártfogásáról. Egy estélyen bemutatta Monteverdit a házában mulató vendégeknek, akiket lenyűgözött a zeneszerző hegedűjátéka. Csak ígéreteket kapott, így visszatért szülővárosába. 1590-ben megjelentette második madrigálkötetét, e munkája az utolsó, melynek címlapján Ingegneri tanítványának nevezi magát. A művet Riccardinak ajánlotta, mert azt remélte, hogy a gróf pártfogója lesz Milánóban. Vincenzo Gonzaga 1587-ben lett Mantova hercege. Vincenzo, akárcsak apja, kedvelte a művészeteket: költőket, zenészeket, festőket hívott meg udvarába, értett a színházhoz, színtársulata egész Európában ismert volt. Követei és megbízottjai rendszeresen utazgattak Itália-szerte, és ha találkoztak egy-egy fiatalabb művészemberrel, rögtön megírták a hercegnek, aki rendszerint felkarolta őket. Természetesen Vincenzo követei Monteverdire is felfigyeltek, és mivel a fiatal mester éppen állást keresett, hamar meg is egyeztek vele. 1590-ben Caludiót kinevezték a herceg violajátékosává. A Gonzaga-család egyébként nem tartozott a korabeli Európa leghatalmasabb dinasztiái közé, de fényűző udvartartást vezettek, és kulturális szempontból a mantovai hercegi udvar rendkívül gazdag volt. A munkakörülmények azonban nem mindig voltak ideálisak: Vincenzo herceg akaratos, sokat követelő és zsarnoki hajlamú volt, és rendszeresen előfordult, hogy nem fizette ki alkalmazottai járandóságát időben. Egyébként Monteverdi és a többi művész fizetése sem volt éppen kielégítő. A zeneszerző kezdetben Giovanni Giacomo Gastoldi irányítása alatt dolgozott, aki 1582-től volt Maestro di cappella az udvarban. A zeneszerző sokat tanulhatott Giaches de Werttől is, aki korának híres madrigál komponistája és a mantovai székesegyház előző karnagya volt. Rajtuk kívül az udvarnál több jelentős muzsikus is tevékenykedett: Benedetto Pallavicino, Lodovico Grossi da Viadana és Salamone Rossi. Egy zárt és elfoglalt zenészkört alkottak, akiknek fő feladatuk a helyi egyházi hivatalok és a hercegi udvar folyamatos zenei igényének kielégítése volt. Monteverdi hivatalosan nem volt több egyszerű violajátékosnál, de sokoldalú tehetsége és mozgékony szelleme révén fokozatosan az udvari zenei élet főszervezője és irányítója lett. Egy idő után jelenléte nélkül nem folyhattak le a zenei próbák és előadások, az ő véleménye volt a döntő a szerződtetés előtt álló zenészek és énekesek képességeiről, a későbbiekben pedig valamennyi új alkalmazott az ő tanítványa volt. Mindemellett folyamatosan komponálnia kellett: zenét kellett írnia az udvari ünnepségekre és a palota péntek esti összejöveteleire. Ezenkívül eleget kellett tennie a herceg szeszélyes kívánságainak is (például Vincenzo verseinek megzenésítése). A megfeszített munkatempó és a város nedves éghajlata is hozzájárulhatott Monteverdi gyakori betegeskedéséhez: szinte állandó fő- és szemfájás gyötörte egész mantovai szolgálata alatt. A zeneszerzőt emellett anyagi gondjai is gyötörték: a kifizetetlen járandóságok és be nem teljesült ígéretek, valamint a költséges udvari élet következtében szüntelenül pénzhiánnyal küszködött. 1592-ben kiadatta harmadik madrigál kötetét, amelynek darabjait még jó részt Cremonából hozta magával. A Vincenzo hercegnek ajánlott gyűjtemény a szerző minden addigi sikerét túlszárnyalta: 1594–1621 között hét kiadást ért meg. Utazások a hercegi udvarral 1599-ben a zeneszerző feleségül vette Claudia Cattaneo énekesnőt, aki az egyik udvari zenész lánya volt. Közben Vincenzo herceg már a török elleni hadjáratra készülődött: rokonát, II. Rudolf császárt (Rudolf magyar királyt) akarta megsegíteni. A herceg a magyarországi hadjáratot nagyszabású erődemonstrációnak szánta. Nem sajnálta a pénzt a költségekre: csak saját kísérete ezerötszáz főt tett ki és a zenészeit is magával vitte. Monteverdi indulása előtt fiatal feleségét Cremonába küldte az apai házba, ugyanis távolléte alatt a herceg a zenészeknek csak fele annyi fizetést juttatott, mint normál esetben. A hadjárat előkészületei a zeneszerző pénztárcáját sem kímélték: magának kellett gondoskodnia útiruháról, felszerelésről és az esetleges zenélések alkalmával az illő öltözékről. Végül Baldassare doktor segítette ki fiát anyagilag: amellett, hogy nála maradhatott a felesége, még pénzt is küldött számára. A herceg és hadserege Innsbruckon, Linzen, Prágán és Bécsen át érkezett meg Magyarországra. Esztergomnál és Visegrádnál táboroztak le egy rövid időre. A sereg elfáradt a hosszú úton, és a katonák harci kedve is alábbhagyott, ráadásul járvány ütötte fel a fejét köztük. Hogy a muzsikusoknak a herceg ilyen körülmények között hogyan vette hasznát, nem lehet tudni. Monteverdi sokat látott és tapasztalt az utazás során, a tábori élet különleges élményt jelentett számára, amelyet később a Tankréd és Klorinda párviadala című madrigáljában (amelyet újabban szcenírozva, operaszínpadokon is szoktak játszani) elevenített fel újra. Muzsikájával sikerült lenyűgöznie a törököket is: a török források nagy tisztelettel emlékeztek meg a „mantovai basa” csodálatos művészéről. Hazaérkezésükkor Monteverdi rögtön nekilátott, hogy újjászervezze a szétzilált zenei életet. A rossz munkakörülmények és az udvari intrika miatt a zeneszerző többször is megpróbált másfelé is tájékozódni. Még 1594-ben megpályázta a városi dóm karnagyi állását, de a posztot végül Lodovico Grossi da Viadana kapta meg. Aztán röviddel a magyarországi hadjárat után meghalt Giaches de Wert, az udvari zenekar karmestere. Monteverdi azonban ezúttal is kosarat kapott: Werth megüresedett helyét végül Benedetto Pallavicino töltötte be. Így a mester megmaradt egyszerű violajátékosnak, a tennivalói nem csökkentek, sőt növekedtek, míg a fizetése semmit sem emelkedett. A kincstár a herceg kiszámíthatatlan szeszélyei miatt zavaros anyagi körülmények közé került. Sógora temetésére, tíz napig tartó útjára, háromezer főnyi kíséretet vitt magával Ferrarába, majd nem sokkal ezután a híres flandriai fürdőhelyre indult pihenni. Természetesen üdülésére is magával vitte zenészeit. Monteverdi felesége, aki ekkor már első gyermeküket várta, ismét apósához utazott. Az újabb utazás csak nyűg volt Monteverdi számára: megint szembetalálta magát egy sor váratlan kiadással. 1599 júniusában keltek útra. Tirolon, Svájcon keresztül Lotaringiába, majd Spába, a divatos fürdőhelyre éreztek. Ezután Liège és Antwerpen következett, majd Brüsszelben időztek. Monteverdi a flandriai utazás alatt megismerkedett a francia muzsikával és költészettel. Tanulmányozta a francia chansonok szerkezetét és hangvételét, valamint a francia időmértékes verselést. Artusi Monteverdi-ellenes támadásai Giovanni Artusi bolognai kanonok volt, aki csupán néhány jelentéktelen dalt és egy zenei traktátust írt. 1600-ban Velencében jelentette meg L’Artusi ovvero delle Imperfettioni della musica moderna (A modern zene tökéletlenségeiről) című röpiratát. A könyv nem említi konkrétan Monteverdi nevét, de a madrigálcímek egyértelműen a komponistára utalnak. A madrigálokról megállapítja a könyv két beszélője, hogy ezek szöges ellentétben állnak Zarlino mester tanításaival, hallgatásuk inkább kínos, nem pedig kellemes. A kellemetlen érzést Artusi szerint meg nem engedett disszonanciák és hangközlépések okozzák. A kanonok támadása válasz nélkül maradt, ezért Artusi újabb kiadvány bocsátott közre, amelyet ezúttal fiktív levelek formájában írt, Ottuso Accademico aláírással. Ezúttal segítségül hívta az egész antik irodalmi örökséget, sőt az egyházatyák tanításait is, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyíthassa Monteverdi stílusának helytelenségét. Monteverdi erre sem válaszolt, de 1603-ban megjelentette negyedik madrigálkötetét, amely magában foglalta Artusi elrettentő példatárának hírhedt darabjait. A kanonok részéről példátlan magatartás volt, hogy olyan művet vett támadás alá, ami még meg sem jelent. A zeneszerző pedig éppen azzal válaszolt a gyalázkodásra, hogy kiadta a kifogásolt műveket, amelyek már akkor is Itália-szerte ismertek voltak, és miután nyomtatásban is megjelentek, óriási sikert arattak – Artusi röpirata ellenében. Közben Monteverdit egyéb elfoglaltságok kötötték le: 1600-ban megszületett Francesco nevű fia, majd a következő évben Pallavicino halála után ismét megüresedett a mantovai karnagyi állás. A zeneszerző nyomban levelet írt az időközben ismét magyarországi hadjáratra induló hercegnek, hogy őt nevezze ki a helyére. Azzal érvelt, hogy már látta de Wert, Francesco Rovigo és most Pallavicino halálát. Szinte követelte az állást, és végül meg is kapta. De a fizetése így is alacsony maradt, a munka nehéz és fárasztó volt, így Monteverdi ezután is sokat panaszkodott. 1603-ban Monteverdi a herceg parancsára pártfogásba vette a fiatal, római származású Caterina Martinellit, aki ígéretes tehetségű énekesnőnek látszott. A lány beköltözött Monteverdi házába, és tehetségének, valamint Monteverdi gyakorlott tanítási módszerének köszönhetően énektechnikája szép fejlődésnek indult, olyannyira, hogy rövidesen a hercegi udvar legismertebb primadonnája lett. A következő évben egy mantovai lakos, bizonyos Antonio de’Preti, halála után kisebb birtokot hagyott a zeneszerzőre. Vincenzo herceg, hogy enyhítse zenésze anyagi gondjait, elengedte az örökség után járó adót, bár ezt a körülményt csak Emil Vogel, az első Monteverdi életrajz írója említi. Annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy ez az esemény sem javított jelentősen a zeneszerző anyagi helyzetén. A mester több levelet is küldött a hercegnek, amelyben rossz anyagi körülményeit panaszolta és fizetésemelést kért, de Vincenzo valószínűleg nem sokat törődött az ilyen ügyekkel, ráhagyta azokat a kincstárra, amely rendkívül kicsinyes és pontatlan volt. 1604-ben megszületett Monteverdi második gyermeke, akit Massimilia névre kereszteltek. Claudia Cremonában szült, valószínűleg az öreg Baldassare orvos segítette újabb gyermeke világrahozatalakor. A következő évben sor került az ötödik madrigálkönyv kiadására. Ennek a kiadványnak Monteverdi nagy jelentőséget tulajdonított: maga utazott Velencébe, hogy ellenőrizze a nyomtatást. Az előszóban utalt Artusi támadásaira, és ígéretet tett rá, hogy legközelebb válaszol is azokra. Válaszának címet is adott: Az új módszer, alatta pedig alcímként: A modern zene tökéletessége. A cím sejteti, hogy új módszere minden elemeit Monteverdi tudatosan válogatta össze. Az ígért választ azonban végül nem publikálta. 1607-ben testvére, Giulio Cesare rendezte sajtó alá Scherzi Musicali című gyűjteményét, amelyhez egy határozott hangú nyilatkozatot csatolt, és amellyel következetesen megvédte az új stílust. Monteverdi az 1630-as években gondolkozott ismét egy nagyobb elméleti munka írásán, de terve végül ekkor sem valósult meg. Az Orfeo 1600-ban mutatták be Firenzében Jacopo Peri Euridice című operáját, amely a legrégebbi fennmaradt opera. Az új műfaj még éppen csak kezdett elterjedni Itáliában, amikor Vincenzo Gonzaga már felfigyelt rá. Rövid idő leforgása alatt neves énekeseket és hangszervirtuózokat gyűjtött össze udvarában, hogy minél magasabb színvonalon tudjon hódolni az új műfajnak. Hamarosan Monteverdi is felkérést kapott egy zenés színpadi mű megkomponálására. Az Accademia degl’Invaghiti elnevezésű, műkedvelő zenész arisztokratákból álló kör adott megbízást a zeneszerzőnek az Orfeo történet megzenésítésére. Az Accademia tagja volt többek között Striggio és Francesco Gonzaga is. A szövegkönyv Alessandro Striggio munkája volt, aki híres madrigálkomédiák szerzőjeként magas hivatalt viselt a Mantovai udvarban. Az Orpheusz mítosz az egyik leggyakrabban megzenésített történet volt már akkor is, és az maradt egészen az 1800-as évekig. A történet és a benne kifejezésre jutó erős érzelmek tökéletesen megfeleltek egy olyan műfaj számára, amely maga is a szélsőségekre törekedett. A reneszánsz Orpheusz alakját Jézussal azonosította, így egy újabb jelentéstöbbletet adott a mítosznak. Monteverdi jól ismerhette a történetet és annak korabeli zenés változatait is. Akkoriban még nem használták az opera műfaji megjelölést, így Monteverdi a Favola in Musica (mese zenében elbeszélve) megjelöléssel élt. A bemutató zárt körben 1607. február 24-én zajlott le a hercegi palotában, majd két hét múlva ugyanott még egyszer előadták. A sikeren felbuzdulva a herceg ezután parancsot adott, hogy az előadást még két alkalommal meg kell ismételni, de immár az udvari színházban, szélesebb közönség előtt. Az Orfeót két év múlva Torinóban is bemutatták, majd valószínűleg Firenzében is színre került. Egy-egy részlete olykor felcsendült a zártkörű akadémiák hangversenyein is. 1609-ben nyomtatásban is megjelent, a trónörökösnek, Francesco Gonzagának szóló ajánlással. Az Orfeo volt az egyetlen Monteverdi-opera, amelyet publikáltak, ezért ezt a korai Monteverdi-operát ismerik a legjobban a kutatók: nem töredékes, nincsenek benne hiányzó részek, és a hangszerelésről is pontosabb képet lehet alkotni, mint más Monteverdi-operák esetében. Claudia halála és az 1608. évi ünnepségek 1607. szeptember 10-én Monteverdi elvesztette a feleségét. Claudia halála mélyen lesújtotta, az asszony valószínűleg megértő és hű társa lehetett, de személyiségéről semmi biztosat nem tudnak a kutatók. A zeneszerző ezután nem házasodott meg újra, így ezután két gyermeke nevelése is az ő feladata maradt. A hercegi udvarban azonban nem állt meg az élet. A Gonzaga-ház fényes ünnepségek keretei között készülődött megülni a trónörökös Gonzaga és Savoyai Margit esküvőjét. Az esküvővel Gonzaga birtok lett a Monferrato Hercegség is, és egy ilyen jelentőségű eseményt méltóképpen kellett megünnepelni. Alig telt el néhány nap Claudia halála után, és Monteverdi máris levelet kapott a hercegtől, amelyben visszahívta a szolgálatba. Vincenzo újabb zenés színjátékot kért tőle az esküvő alkalmából. Ezúttal Ottavio Rinucci, az Euridice szövegkönyvírójára készítette az opera librettóját. A komponálás próbára tette a zeneszerzőt. A mester szenvedett felesége halála, kínzó fejfájásai, de hajszolt munkatempója miatt is. Az ő munkatempója lassú, pontos és megfontolt volt, de az Arianna esetében szorította a határidő. A bemutató elé váratlan akadályok gördültek: a címszerepet éneklő Caterinucci megbetegedett, majd 1608 márciusában meghalt. Fiatal pártfogoltja elvesztésével újabb csapás érte Monteverdit. De a herceg is megsiratta felfedezettjét, és ő készítette az énekesnő sírfeliratát. Az Arianna bemutatóját végül Virginia Andreini (művésznevén Florinda) mentette meg, aki ugyan színésznő volt, nem énekesnő, de meggyőző drámai alakítása ellensúlyozni tudta énekhangjának hiányosságait. A májusi bemutató nagy nyilvánosság előtt zajlott le, óriási sikerrel. Az Arianna a korban szokatlanul nagy létszámú publikum előtt került bemutatásra, de nem került publikálásra, így a zene egyetlen részlet kivételével elveszett. Az udvari ünnepségek júniusban is folytatódtak. E hónapban két nagyobb szabású előadást is rendeztek. Az egyik Guarini udvari költő Idropica című színdarabjának bemutatása volt. A megzenésítésben az udvar valamennyi zenésze, így Monteverdi és testvére is részt vett. Közben Rinuccini a hercegnő kérésnek engedelmeskedve már az Arianna előkészületei közben egy táncjáték szövegkönyvén dolgozott, amely A könyörtelenek bálja címet viselte. A zenét Monteverdinek kellett komponálnia hozzá. Az 1608-as évben Monteverdi alkotóereje teljében volt, de túlhajszoltnak és alulértékeltnek érezte magát. Túl sok feladatott kellett rövid idő alatt teljesítenie. Évekkel később mondta, hogy az 1608. évi ünnepségek alatt az Ariannán kívül 1500 verssort kellett megzenésítenie. Saját elmondása szerint tisztában volt vele, hogy gyorsan is lehet dolgozni, ugyanakkor mindig hangsúlyozta, hogy a gyorsaság nem tesz jót a minőségnek. Az utolsó mantovai évek Az 1608-as év minden addiginál nagyobb dicsőséget hozott Monteverdi számára, de az udvar továbbra is szűkmarkú volt vele, miközben egyes zeneszerzőket (például Marco da Gaglianót) bőkezűen honorált. Mindeközben egészségi problémái is egyre szaporodtak. Kimerültnek érezte magát, ezért kérte a herceget, hogy adja ki a szabadságát. Apjához akart utazni, hogy Cremonában kipihenhesse magát. Baldassare doktor maga is közbenjárt fia érdekében: arra kérte a herceget, hogy bocsássa el fiát, vagy juttasson számára könnyebb szolgálatot. Az apa keservesen panaszkodott fia egészségi állapotáról és zilált pénzügyeiről. Mivel Gonzaga nem válaszolt a levelére, az idős doktor végül az hercegnőhöz fordult. Ám ez a második levél még célba sem ért, mikor Cremonába érkezett Chieppiónak, a herceg titkárának az üzenete, hogy Monteverdi haladéktalanul térjen vissza a hercegi udvarba. Monteverdi ezúttal maga válaszolt a hercegnek. 1608. december 8-án kelt levelében keserűen kifakadt: elpanaszolta a mantovai udvar kapzsiságát, be nem tartott ígéreteit, a herceg fárasztó követeléseit és szeszélyeit. Megjegyezte egyes kollégái anyagi jólétét is, majd a levél utolsó soraiban arra kérte Vincenzo herceget, hogy bocsássa el szolgálatából. Mivel özvegyemberként élt, Claudiónak nagy gondot jelentett gyermekei neveltetése. Körültekintő és szerető apa volt, ezért gondosan választott pályát fiai számára. Idősebb fiát papi pályára szánta. Azt szerette volna, ha a fiú Rómában tanulhat, ezért 1610-ben az örök városba utazott. Személyesen akart fia számára helyet szerezni a Seminaro Romanóban. A városban hírnevének és Ferdinando Gonzaga bíboros ajánló levelének köszönhetően meleg fogadtatásban részesült. De Francesco felvételét a szemináriumba nem tudta elérni, ezért végül dolgavégezetlenül utazott el Rómából. Még ebben az évben Velencében két misét jelentetett meg, Missa In Illo Tempore címmel. Útközben megállt Firenzében, ahol találkozott Giulio Caccinivel, majd visszatért Mantovába. 1612-ben meghalt Vincenzo Gonzaga, az új herceg fia, Francesco Gonzaga lett, aki minden előzetes indoklás nélkül felmondott a zeneszerzőnek, aki így végre újra szabad volt. Visszautazott Cremonába, majd ismét szerencsét próbált Milánóban. Meglátogatta néhány régi ottani ismerősét, köztük Riccardit is, de végül eredmény nélkül távozott a városból. Közben Francesco Gonzaga utasítást adott az udvari színház számára, hogy tűzze műsorra az Ariannét és tervezte Monteverdi visszahívását is, de a városban himlőjárvány tört ki, aminek maga is áldozatául esett. Utódja Fernando Gonzaga bíboros volt, aki Rómából hozott magával zenészeket. Így Monteverdi számára bezárult Mantova kapuja. A velencei Szent Márk-székesegyház karnagya 1613 nyarán elhalálozott Giulio Cesare Martinengo, a velencei Szent Márk-székesegyház karnagya. Halála után a köztársaság tanácsa nyomban hozzálátott, hogy megkeresse a megfelelő utódot, akinek nemcsak a szakmai, hanem bizonyos személyi követelményeknek is meg kellett felelnie. Megbízták a köztársaság római, milánói és mantovai nagykövetét, hogy legyen segítségre az új karnagy kiválasztásában. Véletlen egybeesés, de mind a három követ Claudio Monteverdit ajánlotta, aki ez idő tájt Cremonában tartózkodott, és éppen munkát keresett. Mivel legtöbb szerzeményét velencei nyomdák adták ki, a városban nem volt ismeretlen Monteverdi neve. A hagyományos kötelezettségek alól azonban őt sem mentették fel: próbahangversenyt kellett adnia, amelyen nagy valószínűséggel fényesen szerepelt. A velencei állam jóval bőkezűbb feljebbvalója volt a zeneszerzőnek, mint a hercegi udvar. Fizetését nem sokkal hivatalba lépése után a háromszorosára emelték, valamint ingyen lakást és számos kedvezményt biztosítottak számára. A járandóságát ezentúl mindig pontosan megkapta, végre fellélegezhetett: rendezni tudta adósságait és nem voltak többé anyagi gondjai. Ezenkívül a munkakörülmények is kedvezőbbek voltak. A mester korlátlan ura volt a székesegyház zenei életének, alkalomadtán saját szakállára világi főurak kívánságainak is eleget tudott tenni, valamint az éghajlat is kedvező volt, állandó egészségi problémái is megszűntek. Monteverdi hivatalosan 1613. augusztus 19-én lépett hivatalba Velencében. A város akkoriban Európa egyik leghíresebb és legpezsgőbb nagyvárosa volt, gazdag és befolyásos, ahová a világ minden részéből sereglett a nemesség. Zenei élete is európai hírű volt: itt élt és alkotott Andrea és Giovanni Gabrieli, de ide jártak továbbképezni magukat a német muzsikusok is (köztük Heinrich Schütz). A városban nyílt meg a világ első nyilvános operaháza, és rengeteg operaszerző működött a köztársaság területén. Monteverdi hamar megszerette a várost és a tőle kapott megbecsülést. A zeneszerzőnek bőven akadt munkája: a Szent Márk-székesegyház karnagyi posztja előkelő társadalmi pozíció is volt, ami tömérdek kötelezettséggel járt. A templom zenekarának és kórusának irányítása mellett ő bírálta el zenei és liturgiai szempontból egyaránt a székesegyházban előadni kívánt darabokat, de az előadás stílusát is neki kellett ellenőriznie. Ezenkívül ő felelt a szemináriumi növendékek zenei oktatásáért, és a világi ünnepekre is zenét kellett komponálnia, hetente háromszor pedig személyesen kellett vezényelnie a templomban. Újabb kapcsolatok a Gonzaga udvarral Az 1600-as évek elején már szinte minden itáliai város ismerte Monteverdi műveit, különösen egyes madrigáljai örvendtek nagy népszerűségnek. 1613-ban Francesco Medici elkérte a mantovai hercegtől az Arianna partitúráját, és színre vitette a firenzei karneválon. A következő évben Monteverdi sajtó alá rendezte hatodik madrigálkötetét, ennek újdonsága, hogy a ötszólamú darabokhoz hangszeres kíséret járult, ezzel a komponista megtette az első lépést egy új műfaj, a kantáta felé. A címlapon ezúttal nem szerepelt ajánlás. Ez jelzésértékű: a zeneszerző ezzel is kifejezhette, hogy immár a maga ura, nem tartozik hálával egy fejedelmi pártfogónak sem. A kötet talán legnagyobb értéke, hogy szerepelt benne a Lamento d’Arianna (Arianna siralma), amely így az Arianna című opera egyetlen nyomtatásban megjelent és az utókor számára fennmaradt részlete lett. Közben Mantova is hallatott magáról: Ferdinando Gonzaga több alkalommal megpróbálkozott a zeneszerző visszacsábításával a hercegi udvarba, majd 1614-ben zenés pásztorjátékot rendelt tőle. Monteverdi rendre kitért az ajánlatok és kérések elől, de azért megpróbálta saját javára fordítani a Gonzaga udvar közeledését: leveleiben utalt elmaradt évjáradékára, amit még Vincenzo herceg ígért meg neki, de a mantovai udvar ezzel már nem óhajtott foglalkozni (Monteverdi még 1628-ban is írogatta ez ügyben leveleit). Ennek ellenére Monteverdi mégsem szakította meg a kapcsolatot a Gonzaga udvarral, egyfajta különös, szinte családias kapcsolatot haláláig fenntartott a hercegi udvarral. Jog szerint nem volt már semmi közük egymáshoz, de Ferdinando herceg továbbra is rendelt kompozíciókat a velencei karnagytól, aki ha tehette, teljesítette is ezeket a megrendeléseket. Mantovai kérésre született meg például a Striggi szövegkönyve nyomán írt Tiris e Clori című balett. Ez a darab az egyetlen drámai mű, amely az Arianna és az Odüsszeusz hazatérése között eltelt harminchárom évből ránk maradt. 1616-ban zajlott le Mantova új hercegének, Ferdinando Gonzagának a koronázása, a koronázási ünnepségek keretein belül valószínűleg előadásra került a Tirsi e Clori is. Ezután nem sokkal napirendre tűzték Ferdinando és Medici Katalin esküvőjét, ez alkalomból természetesen Monteverditől is rendeltek új zeneműveket. Megbízták Scipione Agnelli Péleuszról és Thétiszről szóló művének megzenésítésével. A prózai darabot a mantovai Árkádia Akadémián igen nagy tetszéssel fogadták. Monteverdi azonban már unta a divatos pásztorjátékok komponálását. Nem sok kedve volt kiszolgálni az üres divatot, ezért hosszú levélben fejtette ki aggályait a szövegkönyvet illetően. Ez nem maradt hatás nélkül: Agnelli rövidesen új librettóval állt elő, Alkésztisz és Admétosz címmel. Közben a mester megbízást kapott a pármai udvartól is: maga a parmai hercegnő által írt librettó alapján kellett egy intermediumot írnia. Ezekben az években írta a zeneszerző az Andromeda című darabját is, amelyet a feltámadás napi nagy látványosságra szánt, de amely végül befejezetlen maradt és elkallódott. 1619-ben megjelent a hetedik madrigálkötet, ezúttal ismét fejedelmi ajánlással. A zeneszerző Medici Katalinnak ajánlotta művét, feltehetőleg azért, mert tőle várta a még mindig rendezetlen mantovai járadék ügyei kifizetését. Közben fiai taníttatására is nagy gondot fordított, Velencében külön házitanítót fogadott melléjük. Miután Francescót nem vették fel a római szemináriumba, Páduába küldte, hogy az ottani egyetemen jogot tanulhasson. Itt állítólag jobban érdekelte az éneklés, mint a tanulás, ezért 1619-ben Bolognába küldte tovább, ahol egy évvel később belépett a milánói karmelita rendbe. A kisebbik fiú, Massimiliano, orvosnak készült, és Bolognában tanult az egyetemen. A Gonzaga-család közben folyamatosan próbálta visszahívni a hercegi udvarba Monteverdit: sűrűn jártak a levelek Velence és a hercegi udvar között. De a zeneszerzőt ekkor már semmi sem vonzotta vissza Mantovába. 1616-ban ismét fizetésemelést kapott, két bolognai akadémia is tagjául választotta, főurak és fejedelmek versengtek zeneműveiért. Hívták a Német-római Birodalom egyes fejedelemségeibe is: Michael Praetorius lelkesen írt muzsikájáról. Mindenütt nagy tekintélynek örvendett. Zeneszerzői elfoglaltságai mellett arra is maradt ideje, hogy kielégítse természettudományok iránti érdeklődését is: különböző alkímiai kísérleteket végzett, és büszke volt rá, hogy aranyat és higanyt sikerült ötvöznie. A kortársak a kémia területén is „nagy tudornak” tartották. Egy új opera terve 1626 októberben váratlanul meghalt a mantovai herceg. Utódja II. Vincenzo lett, akit állandóan az ágyhoz kötött gyógyíthatatlan betegsége. Rövid uralkodása alatt a kormányzás teendőit a teljhatalomra emelt Alessandro Striggio látta el, aki ismét megpróbálta visszahívni az udvarba Monteverdit, de a zeneszerző nem bírálta felül korábbi álláspontját. A Gonzagákal való együttműködéstől azonban továbbra sem zárkózott el, és mikor Striggio újabb operát rendel tőle, elvállalta a megbízást, azzal a feltétellel, hogy hagynak neki elegendő időt a komponáláshoz. Levelében említést tett egy Giulio Srozzi által írt szövegkönyvről is, amely igen megtetszett neki. Nagyon fellelkesítette egy újabb színpadi mű komponálásának a gondolata: egymás után írogatta a leveleket Striggiónak, amelyekben új művét tervezgette. A Licori megkomponálása alkalmat adott neki, hogy a színpadot új oldaláról ismerje meg. Újabb és újabb ötletekkel állt elő a szövegkönyvírónak, és mikor Strozzi levelei késtek, gyötörte a türelmetlenség. Ezúttal Monteverdi sürgette az alkotást. Strozzi megértette a zeneszerző szándékait és elfogadta javaslatait: mindenben eleget tett kéréseinek. Ennek köszönhetően a munka igen jól haladt. 1627 júniusában Monteverdi már lázasan komponálta a Licori zenéjét, majd a következő hónapban szembetegségét panaszolta Striggiónak. De a baj hamar elmúlt és különösebben nem zavarta meg a munkában. De közben egyéb kötelezettségeinek is eleget kellett tennie, amelyek elvonták a munkától. Júliusban az angol követ házában rendeztek hangversenyt, amelyen természetesen Monteverdinek is fel kellett lépnie. A Licori végül szeptemberben készült el. A darabot nyomban elküldték Mantovába, de további sorsáról nem lehet tudni semmit. A partitúra nagy valószínűséggel 1630-ban semmisült meg, amikor a mantovai örökösödési háború során német zsoldosok feldúlták és kirabolták a Gonzaga palotát. Így a Licorit csak hírből ismerhetik a zenetörténészek. Massimiliano pere az inkvizícióval, újabb színpadi művek Az 1627-es év a töretlen munkakedv esztendeje volt a mester életében. 27 levele maradt fent ebből az évből, amelyek betekintést engednek a zeneszerző műhelyébe, megismertetnek alkotói módszerével. Monteverdi lankadatlan energiával látta el templomi kötelezettségeit, emellett továbbra is vállalt megrendeléseket a Gonzaga-háztól, valamint fenntartotta a jó viszonyt a Farnese családdal, a pármai uralkodóházzal is. Monteverdi 1627-ben két művet is írt Parma számára: a Mercurio e Marte című intermediumot és a La vittoria dell’amore című táncjátékot. Mindeközben gondozta karnagy elődei kompozícióit is: előadatta őket a liturgia, de a világi hangversenyek során is. Ebben az évben rendezte sajtó alá a korszak híres flamand mesterének, Jacques Arcadeltnek a madrigáljait. Massimiliano Monteverdi 1626 márciusában megszerezte az orvosi diplomát. Apja után jogos mantovai polgárnak számított, ezért a városban óhajtott letelepedni. Itt tartóztatta le az inkvizíció egy tiltott természettudományos könyv olvasása miatt. A zeneszerző minden követ megmozgatott fia érdekében, de Massimiliano így is négy hónapot töltött az inkvizíció börtönében. A kétségbeesett apa könyörgésére végül Striggio vállalta, hogy közbenjár a fiatal orvos szabadon bocsátása érdekében. A Szent Hivatal végül száz dukát biztosíték ellenében hajlandó volt elengedni Massimilianót. Monteverdi a mantovai hercegtől kapott aranyláncát küldte el Striggiónak, hogy annak az árából fedezze a költségeket, de a régi barát nem fogadta el az ékszert, hanem saját zsebből fizette ki a száz dukátot. De ezzel még nem volt vége az ügynek. A szabályszerű vizsgálatot a Szent Hivatal 1628 nyarán kívánta megtartani, így végül csak két év múlva mentették fel a vádak alól Massimilianót. Az 1630-as évekre Monteverdin újabb alkotói láz vett erőt. 1630-ban két operával is a nyilvánosság elé lépett. Az egyik Girolamo Mocenigo megrendelésére készült, a megrendelő lányának esküvőjére. A darabot a Mocenigo palotában mutatták be La Proserpina rapita címmel, de több adat nem maradt fenn róla, a partitúra elveszett. Az ez évben írt másik operáját Bolognában mutatták be Delia e Ulisse címen, társszerzője vagy szövegkönyvírója Francesco Manelli volt. A partitúra ez esetben is megsemmisült, ezért nem lehet tudni biztosan, hogy a Delia e Ulisse egy opera, vagy esetleg kettő. A cím egy 1855-ös színháztörténeti munkából ismert, és ez alapján nem világos, hogy egy operát jelölt-e vagy többet. 1945-ben Domenico De Paoli úgy gondolta, hogy két operáról van szó. A két mű közül pedig valószínűleg az Ulisse lenne Monteverdi munkája, márpedig akkor az 1641-es Il Ritorni di Ulisse című opera valószínűleg nem Monteverdi alkotása. Azonban már az 1960-as években elvetették a kutatók ezt az okfejtést. Ugyanis a bolognai tudósítás a két komponista közül Monteverdi nevét említi először, vagyis még ha két operáról is van szó, akkor is a Delila című kell legyen Monteverdi alkotása. 1630 őszén pestisjárvány tört ki Velencében, negyvenhatezer ember pusztult el. November 28-án a dózse hálaadó misét rendelt el a Szent Márk-székesegyházban, annak örömére, hogy a járvány véget ért. Az ünnepi misét természetesen Monteverdi írta. Az átvészelt pestis valószínűleg nagy szerepet játszott abban, hogy a zeneszerző valóra váltotta felesége halála óta dédelgetett tervét, és belépett a papság kötelékébe. Ezekben az években Monteverdi fokozott érdeklődéssel fordult elméleti kérdések felé. Saját maga számára akarta tisztázni a komponálás időszerű kérdéseit, amikor felvázolta egy elméleti mű, a Melodia, overo Seconda Prattica musicale tervét. Elképzelései szerint a könyv első része a szövegről, a második a harmóniáról, a befejező rész pedig a ritmusról értekezik majd. A traktátusról egy 1634 februárjában kelt levélben olvashattunk utoljára. A mű további sorsáról semmit sem tudnak a kutatók. Az utolsó évek 1637-ben Velencében megnyitotta kapuit a világ első nyilvános operaháza, a kezdeményezés nem maradt hatás nélkül: a század folyamán csak Velencében közel tíz operaház nyitotta meg kapuit. Nem kétséges, hogy az újonnan megteremtett színházi életnek Monteverdi keresett és tevékeny komponistája lehetett. Első ízben 1639-ben rendelt tőle operát egy nyilvános dalszínház: a SS. Giovanni e Paolo Színház felkérte Paolo Vendramin Adone című szövegkönyvének megzenésítésére. Az Adone előadásával avatták fel a színházat. A darab olyan sikert aratott, hogy több évadon át újból és újból elővették a karneváli mulatságok alkalmával. Még ugyanebben az évben egy másik színház, a San Moise is megnyitotta kapuit. A megnyitó előadáson az Ariannát tűzték színpadra. Ez alkalomból a zeneszerző valószínűleg átdolgozta művét. 1641-ben két színház mutatta be az idős mester egy-egy darabját: az Aeneas és Lavinia menyegzője a SS. Giovanni Paolóban, míg az Odüsszeusz hazatérése San Cassiano Színházban került bemutatásra. Az Aeneas opera elveszett, az Odüsszeusz hazatérése pedig egészen 1881-ig ismeretlen volt. Ekkor August Wilhelm Ambros véletlenül rátalált a bécsi udvari könyvtárban a partitúra egy erősen töredezett változatára. A darab szerzőségét a zenetörténészek évtizedeken át vitatták, csak bizonyos fenntartásokkal tulajdonították Monteverdinek. A következő évben, 1642-ben került színpadra utolsó operája (a SS. Giovanni Paolóban) Poppea megkoronázása címen. A darab nagy újdonsága volt, hogy nem mitológiai, hanem történelmi témát dolgozott fel. A zeneszerző közben élete utolsó két gyűjteményét is sajtó alá rendezte. 1638-ban publikálta a Harcos és szerelmes madrigálokat, három évvel később pedig az egyházi műveit magába foglaló Erkölcs és áhítat című sorozatot. Napvilágot látott nyolcadik madrigálkötete is, de ez már csak konvenciói által kapcsolódott a korábbi kötetekhez. A gyűjtemény mai szemmel nézve már nem madrigálokat, hanem sokkal inkább kantátákat tartalmaz. Művét III. Ferdinánd császárnak ajánlotta. 1643 januárjában az idős mester már nem tudta ellátni munkáját, ezért a prokurátorok elkezdték keresni utódját. Hat hónap szabadságot kapott, s ezt az időt arra használta, hogy még egyszer felkeresse gyermekkorának és fiatalságának helyszíneit. Elutazott Mantovába, és szomorúan látta, hogy a háború mindent elpusztított. Ezután Cremonába ment, majd úgy döntött, hogy Velencében szeretne meghalni, ezért visszatért a lagúnák városába, ahol még kilenc napig gyengélkedett, majd 1643. november 29-én meghalt. Posztumusz hírneve Kortársai elismerték Monteverdi nagyságát és jelentőségét, műveit egész Itália-szerte játszották, de Európa többi részébe nem jutottak el sem madrigáljai, sem operái. Az Orfeo első külföldi előadása 1904-ben volt Párizsban, vagyis majdnem három száz évvel az ősbemutató után. Mivel nyomtatásban nem jelentek meg operái, ezért sokáig egyoperás szerzőnek ismerték, az Odüsszeusz kéziratát csak 1881-ben, a Poppeáét csak 1888-ban, illetve 1931-ben fedezték fel. A mester temetésén még az egész olasz zenei élet gyászolt, aztán alig telt el tíz év, és operái eltűntek az operaszínpadokról. Kéziratainak nagy része megsemmisült: Mantovában német zsoldosok, Velencében francia katonák hordták szét, semmisítették meg őket. Ennek köszönhetően ma csak három operája ismert, azok közül is kettő töredékes. Monteverdi halála után pár évvel egyszerűen kiment a divatból. A 17. század második felében a madrigál már nem számított széles körben közkedvelt és divatos műfajnak, az opera műfajában pedig komponisták sokasága kezdett el alkotni, akiknek művei kiszorították Monteverdi több évtizeddel korábban keletkezett alkotásait a színpadokról. Halála után több mint száz év telt el anélkül, hogy bárki is megemlékezett volna róla. 1775-ben Martini atya megjelentett egy ellenpont-tankönyvet, amelyben idézett néhány példát Monteverditől, de ezzel nem tudta felkelteni a nagyközönség érdeklődését a régi mester iránt. Az 1800-as évek első felében Carl von Winterfeld kiadott egy Giovanni Gabrieli-tankönyvet, amely ráirányította a figyelmet az opera első nagy mesterére. A teoretikusok és a zenetörténészek elkezdtek kutatni Monteverdi után, és ezzel szép lassan kezdetét vette műveinek újra felfedezése. De még évtizedek teltek el, mire 1881-ben megjelent az Orfeo első modern kiadása. Ettől kezdve itt-ott előadtak már Monteverdi-operát. Mint már fentebb is említettük, 1904-ben Párizsban az Orfeót, amit aztán 1913-ban a Metropolitanben is színre vittek. Az 1880-as években újabb Monteverdi-operák kéziratai kerültek elő, a német Emil Vogel pedig lelkes kezdeményezője lett a Monteverdi-kutatásnak. Az 1900-as évek első évtizedében napvilágot látott az Orfeo második modern kiadása is Vincent d’Indy gondozásában, aki 1905-ben bemutatta a Poppeát a párizsi Schola Cantorum hangversenyszerű előadásán. Szintén az ő nevéhez fűződik az Odüsszeusz első modern bemutatója is 1925-ben. Az igazi áttörés azonban akkor következett be, amikor Raymond Leppard elkezdte színpadra állítani a Monteverdi-operákat a glyndebourne-i operafesztiválon. Többek között Magyarországon is az ő hatására kezdték el játszani a Poppeát és az Odüsszeuszt. Munkássága Az életmű problémái Monteverdi életműve, akárcsak a legtöbb kora barokk zeneszerző esetében, rendkívül sok problémát vet fel. A hosszú évszázadok alatt nem csak a zenei műfajok, hanem a hangszerek is nagy változáson mentek át. Ma már a legtöbb, Monteverdi korában közkedvelt hangszer kiment a divatból, és helyüket újabb, akkoriban ismeretlen, vagy kevésbé ismert hangszerek foglalták el. Ezenkívül megváltozott a hangszerek készítésének a módja is, ami azt eredményezte, hogy mai hegedűk nem úgy szólnak, ahogy a tizenhetedik századiak (ez elsősorban annak köszönhető, hogy ma már acélból, nem pedig bélből készült húrokat használnak). A kutatók mára már sok mindent megtudtak a korabeli színházi gyakorlatról és a barokk opera előadási gyakorlatáról, de még mindig sok a fehér folt, illetve az ismeretek egyértelműen arra mutatták rá, hogy a mai világban lehetetlen egy minden tekintetben korhű barokk operaelőadást lebonyolítani. A barokk korban használt hangszerek hangszíne sokkal harsányabb volt, mint a maiaké, ezért a tizenkilencedik században kezdetét vette a régi zenei darabok áthangszerelésének, átírásának a gyakorlata. Nem voltak ez alól kivételek Monteverdi művei sem. A korabeli zenészek és karmesterek úgy gondolták, hogy csak megfelelő modernizálás után lehet a barokk zeneműveket megszerettetni a közönséggel. Ennek az előadói gyakorlatnak köszönhetően Monteverdi műveinek első modern előadásai meglehetősen megcsonkították a darabokat, főleg az operákat. Ezen interpretálások mentségére meg kell jegyeznünk, hogy az előadóknak nem volt könnyű dolguk. Az Odüsszeusz 1881-ben előkerült kézirata például csak az énekszólamokat, a basszust és a zenekari közjátékokat tartalmazza, a hangszerelést nem. A Poppeának két eltérő posztumusz forrása van, amelyek szintén csak az énekszólamokat és a számozott basszust tartalmazzák. Vagyis az első modern előadások nem tehettek mást, mint saját elképzeléseik szerint újrahangszerelték a műveket. Az operák első modern hangszerelését Vincent d’Indy végezte el, majd őt követte Orff, Respighi, Hindemith, Dallapiccola, Reidlich stb. átdolgozása (a szerzők közül nem mindegyik nyúlt hozzá mind a három operához). Raymond Leppard érdemei a régi operák felfedezésében és felújításában vitathatatlanok, de egyben az is igaz, hogy erős húzásokkal, önkényes zenei betoldásokkal csonkította meg a darabokat, és teljesen a 19. századi opera hangzásvilágához idomította azokat. A korhű hangszereken, a korabeli hangzást leginkább megközelítő előadói gyakorlat, az úgynevezett historikus előadás, csak a huszadik század második felében kezdett szélesebb körben elterjedni. Monteverdi esetében a Nikolaus Harnoncourt-féle Orfeo előadás eredményezte az igazi fordulópontot. Harnoncourt ezután az összes Monteverdi-operát lemezre vette historikus előadásmódban, és azóta a nagy operaházak is igyekeznek a historikus előadási gyakorlatot követni a barokk operák bemutatásakor. Madrigáljai Bár Monteverdi ma elsősorban mint operaszerző él a köztudatban, úgy tűnik, hogy a mestert a zenei műfajok közül nem az opera, hanem a madrigál érdekelte a legjobban. A madrigál általában egy rövid költemény megzenésítése volt több hangra, eleinte zenekari kíséret nélkül, később már hangszeres kísérettel. A madrigál számtalan dalformát magába foglalt, és sok tekintetben az operát előlegezte meg. Monteverdi egész életművét végigkísérte a műfaj. A zenetörténészek kimutatták, hogy a madrigálstílus nagy hatást gyakorolt Monteverdi operáinak recitativóira. Monteverdi összesen nyolc kötetnyi madrigálgyűjteményt jelentett meg életében. Feltűnő, hogy amíg operái esetében – egy kivételtől eltekintve – nem gondolt a publikálásra, addig madrigál termését időről időre összegyűjtötte és sajtó alá rendezte. A madrigálok első kötete 1587-ben jelent meg. Ebben könnyed, pasztorális szövegek megzenésítésével találkozhatunk. A darabok a rövid lélegzetű, ritmikailag egységes canzonetta-stílusban készültek. A második könyvben, amely három évvel később jelent meg, már fejlettebbek a formák és igényesebbek a szövegek. A dalok nagy része a nagy barokk költő, Torquato Tasso versei alapján készült. Itt már a monodikus, nem pedig az ellenpontos stílus dominál, a basszus pedig gyakran átvette az alapszólam szerepét. A harmadik és negyedik madrigálkönyv 1592-ben és 1603-ban került publikálásra. E kötetek darabjai ötszólamúak, mindkét kötet 20–20 madrigált tartalmaz, Guarini Il pastor fido (A hűséges pásztor) és Tasso La Gerusalemme liberata (A megszabadított Jeruzsálem) szövegeire. A darabok már megelőlegezték a zeneszerző operastílusát, nagyobb szerepet kapott bennük a disszonancia. Emiatt írta hírhedt-híres röpiratát a szerző ellen Artusi. Az ötödik madrigálkönyv (1605) már döntő lépés volt a 16. századi madrigál koncertté és kantátává átalakításához vezető úton. A gyűjtemény darabjaihoz Monteverdi első ízben komponált basso continuo kíséretet, eléggé fakultatív módon. Az utolsó hat darabban a homogén szólamszerkezet fellazult, szólisztikus, kis szólamszerkezetű szakaszok jelennek meg. A szokásos ötszólamúság az utolsó darabokban hat-, illetve kilencszólamúsággá bővült. A mű kezdetén és végén is egy hangszeres sinfonia található. A canzonetta stílusú könnyed darabok teljesen eltűntek, a szövegek nagy része Guarini Il pastor fidójából származik. Monteverdi a könyv előszavát Artusi állásfoglalásával szemben fogalmazta meg, és kifejtette benne, hogy új stílusa célja, hogy az emberi érzelmeket valósághűen ábrázolja. A zeneszerző 1614-ben publikálta következő madrigálgyűjteményét, amely tartalmazza a Lamento d’Arianna című ciklust, melyben a monodikus lamento feldolgozása az Arianna című operából származik. Ezenkívül megtalálható a kötetben Scipione Agnelli Sestina-ciklusának megzenésítése is. Mindkét dalciklust a megszokott ötszólamú imitációs stílusban komponálta meg a szerző, a régi stílus utolsó példáiként madrigálkönyveiben. A gyűjteményben emellett megjelentek basso continuóval kísért, concertato megjelölésű darabok is. Az 1619-ben kiadott hetedik madrigálkötet már a címében is utal rá, hogy nem régi értelemben vett madrigálokat tartalmaz. Monteverdi a concerto műfaj megjelöléssel élt. A gyűjtemény egy-, két-, három-, négy- és hatszólamú dalokat, valamint egyéb énekeket tartalmaz, legnagyobb részben már hangszeres kísérettel, basso continuóval. A zeneszerző ezzel a kötettel mondott búcsút a madrigál minden korábbi hagyományának. A következő műveiben már szabadon élt a drámai kifejezés új, eddig még ki nem próbált eszközeivel. A Szerelmi és harci madrigálok 1638-ban publikált kötete zárta le Monteverdi madrigáltermését. A gyűjtemény darabjai 1–8 szólamra íródtak, basso continuo kísérettel. A könyv tartalmazza az 1608-as Könyörtelenek bálját és a Tankréd és Klorinda párviadalát, amely operái miatt fontos. A zeneszerző madrigáljait vizsgálva a legszembetűnőbb, hogy Monteverdi kétstílusú zeneszerző. Egyrészt kapcsolódott a palestrinai hagyományokhoz, amennyiben alkalmazta és tovább fejlesztette a Prima pratica (első módszer) stílusát, amelyben az ellenpont szabályainak betartása a legfontosabb. Seconda pratica (második módszer) esetében viszont a legfontosabb, hogy a zene a szöveg tartalmát, az abban megjelenő érzelmeket adja vissza. Vagyis még a Prima pratica esetében a szöveg alárendelődik a zenének, addig a Seconda pratica esetében ez fordítva van, a zene a szöveg érthetőségét szolgálja. Monteverdi egyrészt továbbfejlesztette Palestrina stílusát, szinte mindegyik madrigálját többszólamú kórusra írta, de a dallam a későbbi műveiben egyre inkább a legfelső szólamba helyeződik át. Ez a megoldás is polifón, de mivel legfelső szólam kiemelekedik, a zeneművet egy ember is előadhatja úgy, hogy a legfelső szólamot énekli, a többit pedig a csembalón játssza valaki. Operái Monteverdi operái jelentették a műfajjal való kísérletezés időszakának betetőzését. A firenzei zenés drámák egyhangúságát olyan kompozícióvá alakította át, amelyben a zene minden eszközzel a drámai szöveget szolgálta. Több mint tizenöt operát komponált, de ezek közül csak három maradt fenn. Ezek azonban olyan drámai erővel és képzeletgazdagsággal rendelkeznek, hogy egyedüliként maradtak repertoárdarabok a korai operák közül. Monteverdi idejében még nem használták az opera szót, mint műfaji megjelölést. Ezért nevezte első operáját Favola in musicanak. Az Orfeo a témának köszönhetően is, még magán viselte a pásztorjátékok jellegzetességeit, de a drámai egység és a formai differenciáltság révén az operaműfaj első csúcspontjaként tartják számon a kutatók. Gazdag és színes hangszer-összeállítást igényel, de nem állapítja meg a pontos hangszerelést. A szólószámok mellett még zárt, madrigálszerű részekkel, illetve önálló zenekari elő-, köz- és utójátékokkal találkozhatunk a műben. Az opera fúvós fanfárral kezdődik és táncos morescával fejeződik be. Ezt nyilván azért oldotta így meg a szerző, mert a mű egy farsangi ünnepség alkalmával került színre. Monteverdi következő operája az Arianna volt, amely elveszett, az egyetlen Lamento d’Arianna kivételével. Ez egy szabadon recitáló, teljesen a beszéd dallamát követő áriarészlet. Gyakorlatilag divatot teremtetett vele a szerző: az önálló lamento sorát nyitotta meg a témára. A huszadik században a művet kezdetben Ottorino Respighi 1908-as, majd Carl Orff 1925-ös átdolgozásában játszották. Az 1900-as években a hangversenytermek kedvelt és népszerű darabja lett. A zeneszerző ezután írt operáinak csak a címeit ismerjük, a partitúrák mind megsemmisültek, elkallódtak vagy napjainkig lappanganak. Az egyetlen összekötőkapocs az Orfeo és az Odüsszeusz, valamint a Poppea között az 1624-ben keletkezett Tankréd és Klorinda párviadala, amely nem opera ugyan, hanem madrigál, de olyan hatásos drámai jelenetet rejt magában, hogy a huszadik században divatba jött a Tankréd szcenírozott előadási gyakorlata. A műben a tenorszólam parlando-elbeszéléséből válik ki a két szereplő párbeszéde. A szerző számos hangfestő effektust alkalmazott a lovaglás és a párbaj ábrázolására. A darab egyértelműen a drámaibb, a szöveg és a zene egységét jobban megvalósító operastílus felé mozdította el a madrigál műfaját. Az Odüsszeusz hazatérése a kézirat műfaji megjelölése szerint dramma in musica. Monteverdi e művében eltávolodott a stile recitativótól és zártabb számokat alkalmazott (ariosókat és együtteseket). A zenei szövet erőteljesen hangszeres fogantatású, de a beszéd drámai erejét megőrizte. A személyeket és a jellemeket differenciáltabban jellemezte, megjelentek a történetben a komikus és népies elemek is. Az első öt felvonás szövegkönyve, valamint egy három felvonásos zenei változat maradt fenn. Ez utóbbi valószínűleg nem teljes egészében Monteverdi műve. Az Odüsszeusszal Monteverdi zseniálisan megoldotta a feladatot, hogy a viszonylag avatatlan közönség számára is élvezhető zenés dráma kerüljön színpadra. A mű kapcsán talán az a legfontosabb, hogy a korábbi operák allegorikus elemeit az emberi kapcsolatok plasztikus ábrázolása váltotta fel. A Poppea megkoronázása a zenei megvalósítás terén alapvető ösztönzést jelentett a 17. század második felében. Monteverdi utolsó operájában már világosan elkülönítette a recitativikus és az arioso jellegű szakaszokat. A záró duett da capo formában íródott, ami arra enged következtetni, hogy nem a szerző keze munkája, hanem későbbi hozzátoldás. A kórusnak csekély szerep jutott, ez is az egyik fő jellemzője lesz a 17. század második és a 18. század első felében kibontakozó opera seria irodalomnak. A Poppeában már egyértelműen a zenéé a főszerep, a szöveg csak másodrangú. Ettől kezdve nem számít már, ha a tiszta érthetőség csorbát szenved a megzenésítés során, mert a drámai erő és érzelmi töltés erőteljesebben tud kibontakozni. Egyéb művei 1607-ben jelenet meg a Scherzi musicali (Zenei tréfák), amely háromszólamú strófikus dalok gyűjteménye, hangszeres bevezetővel. A dalok előtt lévő hangszeres rész ritornell elnevezése a fogalom egyik első előfordulása volt. Olykor motivikus kapcsolat figyelhető meg a ritornell és az utána következő ária között. Az utolsó, ballatának nevezett záródarabban pedig hangszeres részek ékelődtek a vokális darabba. A gyűjtemény két műve Giulio Cesare Monteverdi alkotása, aki az utószóban részletesen kifejtette álláspontjukat Artusival szemben a modern új stílusról. Egyházzenei darabjainak legnagyobb gyűjteményét Monteverdi 1610-ben publikálta Sanctissimae Virginis missa ac Vesparea cum nonnullis sacris concentibus címen. A kötetet V. Pál pápának ajánlotta. A Missa In illo tempore hatszólamú kompozíciója basso continuo kísérettel készült, de még sok tekintetben a 16. századi vokális polifóniát idézte. A Mária-vesperások már vegyes stílust tükröznek. A vesperás zsoltárok között az antifóniák helyét egy-háromszólamú motetták vették át, a dallamok nagy része gregorián eredetű, ezek feldolgozása azonban az ellenpont-technikára és cantus firmusra épít. A művekben megjelennek Monteverdi új stílusának jellegzetességei is: monodikus és koncertáló szakaszok, hangszeres ritornellek, ostinatók, kettős kórus, visszhang-effektusok stb. Ezek a megoldások a szerző egyházzenéjét is az operához közelítették. Olybá tűnik, minthogyha Monteverdi tudatosan haladt volna a madrigáltól és az egyházi daraboktól az operaműfaj felé. Művei Nyomtatásban megjelent gyűjtemények Sacrae Cantiunculae tribus vocibus 1582 Madrigali spirituali a quattro voci 1583 Canzonette a tre voici 1584 Il primo libro de madrigali a cinque voci 1587 Il secondo libro de madrigali a cinque voci 1590 Il terzo libro de madrigali a cinque voci 1592 Il quarto libro de madrigali a cinque voci 1603 Il quinto libro de madrigali a cinque voci 1605 Scherzi musicali a tre voci 1607 Sanctissimi Virginis Missa Senis Vocibus 1610 Il sesto libro de madrigali a cinque voci 1614 Concerto. Settimi libro de madrigali a 1, 2, 3, 4 et 6 voci 1619 Sherzi Musicali cioé aria e madrigali in stila recitativo con una ciacona a 1 e 2 voci 1632 Madrigali guerrieri et amorosi. Libro ottavi 1638 Selva morali e spirituale 1640 Messa a quattro voci et salmi 1650 Madrigali e canzonette a 2 e 3 voci. Libro nono 1651 Operák L’Orfeo 1607 L’Arianna 1608 Il ritorno d’Ulisse in patria 1640 L’incoronazione di Poppea 1641 Egységmátrix A lineáris algebrában az egységmátrix (vagy n-edrendű egységmátrix) olyan n × n-es négyzetes mátrix, melynek főátlójában csupa 1-esek, a többi helyen 0-k szerepelnek. Az egységmátrixot gyakran In-nel, En-nel vagy ha n adott, akkor I-vel vagy E-vel jelölik. (Néhány területen, például a kvantummechanikában megvastagított 1-gyel is jelölik 1). Definiáló tulajdonság Ha T test és Mn(T) a T feletti n × n-es mátrixok algebrája, akkor egyetlen olyan ∈ Mn(T) mátrix van, melyre teljesül, hogy minden A ∈ Mn(T)-re: és ez az n-edrendű egységmátrix. Ugyanis világos, hogy a diagonális, a főátlójában csupa egyest tartalmazó mátrix rendelkezik a fenti tulajdonsággal, továbbá ha lenne két ilyen, mondjuk és *, akkor az = * = * * = * egyenlőség miatt ezek egyenlők lennének. Az egyetlen ilyen tulajdonságú mátrix tehát az egységmátrix. Ez azt is jelenti, hogy az n × n-es mátrixok multiplikatív csoportjának (a GL(n,T) csoportnak) egységeleme, illetve hogy az Mn(T) algebra egységelemes. Általában, a T test feletti bármilyen mátrixon halmazában (melyben az összeadás és a szorzás csak parciálisan értelmezett, hisz csak a megfelelő alakú mátrixokkal végezhetők el) igaz az egységmátrixokra, hogy és minden A -val jelölt m × n-es és B -val jelölt n × m-es mátrixra. Mint lineáris leképezés Ha V a T test feletti n dimenziós vektortér, akkor a V egy B bázisára vonatkozóan felírható tetszőleges lineáris leképezés mátrixa. Ebből a szempontból az In egységmátrix az x x identitás leképezés mátrixa akármelyik bázisban: ha B és C a V tetszőleges bázisa. Világos, hogy az identitás leképezés és az egységmátrixszal való szorzás azonosítható, így (hiszen nem növel térfogatot), egyetlen sajátértéke az 1 és minden vektor ezzel a számmal sajátvektora, minden bázisban a diagonalizációja (azaz önmaga), amiből a nyoma: Ez utóbbi azért van, mert tetszőleges kvadratikus A mátrixra: így az A = esetben a sorfejés jobb oldalának főátlójában a sorösszeg van, ami e, míg a főátlón kívüli elemekre a jobb oldal 0-t ad. Kronecker-szimbólum Az n×n-es mátrixok nem mások, mint az (i,j) alakú párokon értelmezett T-be képező függvények, ahol 1 ≤ i, j ≤ n. Ebben az értelemben az egységmátrix azonos a Kronecker-féle δ függvénnyel, melyre: és így minden 1 ≤ i, j ≤ n-re. Egységgyökök Egy n × n-es A mátrixot k-adik egységgyöknek nevezünk, ha az A mátrix k-adik hatványa az n-edrendű egységmátrix. Például a 2 × 2-es egységnégyzetgyökök: Fjodor Vasziljevics Tokarev Fjodor Vasziljevics Tokarev (oroszul: Фёдор Васильевич Токарев; 1871. június 2. – Moszkva, 1968. június 7.) szovjet-orosz fegyvertervező. Legismertebb alkotása a TT pisztoly. Élete Születése helyére és időpontjára vonatkozóan többféle adat ismert. A szakirodalom által leginkább elfogadott verzió szerint 1871. június 2-án született az egykori Doni területen (ma: Rosztovi terület) található Jegorlik-folyó partján fekvő kis kozák településen. 1891-től egy kozák ezrednél szolgált fegyvermesterként. Kozák junker-iskolában tanult, amelyet 1900-ban végzett el. Ezt követően beiratkozott Oranienbaum tiszti iskolájába, ahol a lőfegyverek elméleti alapjaival is megismerkedett. 1907-ben készítette el első fegyverét, egy öntöltő puskát, amelyet az 1891-es Moszin–Nagant-puskából alakított ki. 1908–1914 között a szesztrorecki fegyvergyárban dolgozott, ahol tovább korszerűsítette az általa kidolgozott fegyvert. 1914-től az I. világháború keleti frontjain szolgált, majd 1916-ban visszatért Szesztroreckbe, a fegyvergyárba. 1921-ben Tulába ment, és az ottani fegyvergyárban dolgozott, amelyhez a későbbi sikeres és ismert fegyver-konstrukciói kötődnek. Tokarev a Maxim-géppuska korszerűsítésével kialakította az MT-géppuskát, amelyet a Vörös Hadsereg 1924-ben rendszeresített. 1926-ra kifejlesztette a Maxim-géppuska újabb változatát, amelyet repülőgépeken alkalmaztak. 1927-ben készült el a pisztolylőszerhez szerkesztett első szovjet géppisztollyal. Az 1920-as évek végén egy pályázatra készítette el Tokarev a 7,62×25 mm-es lőszerhez szerkesztett öntöltő pisztolyát. 1930-ban két másik hazai pisztollyal és néhány külföldi fegyverrel végeztek lőtéri próbákat, amelyek során Tokarev konstrukcióját találták a legjobbnak. A TT típusjelet kapott fegyvert 1930-ban rendszeresítették, és a második világháborúban a legelterjedtebb tiszti oldalfegyver volt. Az 1938-ban elkészült SZVT–38, majd az 1940-re kifejlesztett SZVT–40 öntöltő puskák a kmásodik világháború sikeres fegyvereinek bizonyultak. Utóbbinak elkészítette az automata változatát is, az AVT–40-t. Ez volt Tokarev utolsó fegyvere, az 1940-es években már nem foglalkozott fegyvertervezéssel. 1940-ben tudományos fokozatot szerzett, a műszaki tudományok doktora lett. Még abban az évben Tokarev a Szovjet Kommunista Párt tagja, majd 1941-ben pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője lett és Moszkvába költözött. 1950-ig volt tagja a szovjet törvényhozó testületnek. 1968. június 7-én hunyt el Moszkvában, sírja a tulai városi temetőben található. Tokarev kiemelkedő fegyverkonstruktőri munkáját számos kitüntetéssel is elismerték, többek között a Szovjetunió Hőse, négyszeres Lenin-rend és a Munka Vörös Zászló érdemrendje birtokosa. Victorinox A Victorinox egy késgyártó cég, melynek központja Ibach-ban (Svájc) van. Mióta 2005-ben felvásárolta Wenger nevű riválisát, újra egyedüli kés-beszállítója lett a svájci hadseregnek. Történelem A vállalat 1884-ben alakult meg, és 1891 óta szállított késeket a hadseregnek. A híres Victorinox embléma – a pajzson lévő kereszt – 1909 óta létezik. Ebben az évben az alapító, Karl Elsener édesanyja elhunyt, így az ő tiszteletére "Victoria" lett a vállalat neve. 1921-ben, az "inox" [a "rozsdamentes acél" francia jelentéséből (acier inoxydable)] termékeik közé történő bevezetésével a vállalat neve és márkája a jelenlegi "Victorinox" (Victoria + Inox) lett. 2005. április 26-án a neves késgyártó felvásárolta a konkurens Wenger céget, melynek márkáját legutóbbi nyilatkozatuk alapján meg kívánják szüntetni a Victorinox cégbe való integrálásának érdekében. 2006-ban a cég dolgozóinak száma eléri a 900-at, és ekkor már több mint 100 országban válik a márka ismertté. Termékek Svájci tiszti zsebkések A svájci tiszti zsebkések máig a Victorinox cég kiemelt termékei. A cég addigi egyetlen szállítmányozóként, 1908-ban kötött egyezséget a Wengerrel. A megállapodás szerint a Victorinox eredeti svájci tiszti zsebkésként (originales) hirdethette termékeit, míg a Wenger a késeit valódi svájci tiszti zsebkés (echtes) néven reklámozta. A svájci tiszti zsebkések széles körben elterjedtek, és ma már nagy választékban kapható multifunkcionális szerszámokként számos helyen használják őket a mindennapi életben. A Victorinox zsebkések megjárták már a Mount Everestet és az Északi-sarkot, még a NASA űrhajósai is magukkal viszik alapfelszerelésként. A SwissChamp, amely a cég vezető modellje, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának állandó gyűjteményében kapott helyet. Mindezek mellett létezik egy svájci tiszti zsebkés „moddingoló” közösség is, amely különböző tartozékokból új modelleket állít elő. Az egyik legismertebb ilyen cég a SwissBianco. A cég újabban a pendrive-tól az mp3 lejátszóig sok mindent beépít a bicskáiba. SwissCard A Victorinox ezen modelljével a zsebkések utóbbi években csökkenő tendenciát mutató keresletéhez próbált alkalmazkodni, megőrizve a termék multifunkcionalitását egy praktikus kivitelben. A Swisscard egy bankkártya méretű, természetesen vastagságában eltérő, műanyag tok amiben több apró szerszám van elrejtve: Általában kis penge, olló, toll, tű, körömreszelő, csipesz, fogpiszkáló, de van nagyítós, lámpás verzió is. Multi-tools A Victorinox összecsukható kombinált fogói, melyek markolatában további eszközök találhatóak. Órák A cég számos órát is készít, melyek között többféle zseb- és karóra kap helyet. Ruházat, poggyász Tulajdonképpen a vállalat már annyira sokoldalúvá vált, hogy a szerszámokon és órákon kívül számos ruházati terméket, kisebb nagyobb táskákat, hátizsákokat, bőröndöket, parfümöket is gyárt. Gornji Okrug Gornji Okrug falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Delnicéhez tartozik. Fekvése Fiumétól 27 km-re északkeletre, községközpontjától 10 km-re északnyugatra, a horvát Hegyvidék középső részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 25, 1910-ben 24 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben 2 lakosa volt. Victory Songs A Victory Songs a finn Ensiferum harmadik nagylemeze, és az első, melyen Petri Lindroos énekes, Sami Hinkka basszusgitáros, és Janne Parviainen dobos szerepel. 2007-ben jelent meg a Spinefarm Recordsnál. Videoklip az Ahti és a One More Magic Potion című számokra készült. Az album dalai Az összes dalszöveg szerzője Sami Hinkka, kivéve Raised by the Sword (Enho) és The New Dawn (Lindroos). Bill Gates háza Bill Gates amerikai milliárdos lakóháza az USA-ban, Washington államban található. Beceneve Xanadu 2.0 Felépítése hét évbe telt és 63 millió dollárba került. Tiszteletjegy (jegy) A tiszteletjegy (angolul complimentary ticket) olyan ingyenes, ajándékba adott belépőjegy, amely meghatározott rendezvényre (gyakran színi- vagy mozielőadásra) való belépésre jogosít. Tiszteletjegy közlekedési eszköz igénybevételére is jogosíthat. A tiszteletre való hivatkozás azt fejezi ki, hogy meghatározott személynek juttatják és a jegy át nem ruházható. Forrás szinonimak.hu Farkastelke Farkastelke település Romániában, Fehér megyében. Közigazgatásilag Cserged községhez tartozik. Fekvése Gyulafehérvártól keletre, Balázsfalvától délkeletre fekvő település. Története Farkastelke nevét 1306-ban említette először oklevél Farkastelke néven. 1318-ban p. Farkasteluke, 1331-ben p. Farkasteluk néven írták. 1336-ban az egresi apát indított pert érte Fenefalvi Blauuch és Hnnyng ellen, akik már 1318-ban esküt tettek arra, hogy Farkastelkét királyi adományként birtokolják. 1336-ban említették a Csergődről idevezető utat is. 1459-ben a Haranglábi, a Hunyadi Szentiváni és a Szentiváni és Hederfáji családok birtokának írták. 1467-ben Hunyadi Mátyás király adományként adta a falut Ernuszt János udvari vitéznek és testvéreinek Zsigmondnak és jánosnak. 1769-ben az elpusztult települések közé sorolták. Magyar lakosai helyébe románok települtek az elpusztult faluba. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Balázsfalvi járásához tartozott. 1910-ben 893 lakosából 892 román volt. Ebből 777 görögkatolikus, 113 görögkeleti ortodox volt. Protoss Templomosok A templomosok vagy papok (templar) a StarCraft univerzumában található protoss faj társadalmi ranglétrájának előkelő részén helyezkednek el, az Auir szülőbolygó védelmezőiként és a Khala, az "Emelkedés Útjának" legtisztább, legigazabb követőiként. A templomosok története A protoss fajon belül kitört több száz éves polgárháború, a Viszály Eonja (Aeon of Strife) közepette egy különleges bölcs képviselőjük, Khas, a Misztikus (The Mystic) lépett színre, aki a letűnt Xel'naga ismereteket tanulmányozva újraélesztette a protossok egykori pszionikus kapcsolatait amikor megérintette az ősi khaydarin kristályokat. Belátva, hogy az évszázados keserűségből fakadó vérrontást a faj egoizmusából eredeztethető, ugyanakkor a teremtőket is hibáztatta a rajtuk elkövetett kísérletezgetésből kifolyólag. Az elnyomott emlékek előretörtek és több tucat fiatal, fásult protoss válaszolt Khas hívására és megtagadva maradi törzseik rosszallását, a próféta követőivé lettek. Lassan de biztosan erősödött az új rend és egyre több törzs csatlakozott az egységbe, így fedezve fel az elfeledett erőiket. A protoss faj hamarosan újra magára talált... Khas egy erős, kaszt-alapú hierarchiát vázolt fel, hogy a legutolsó törzsi kicsinyesség se álljon többé útjába. Létrehozta a Judikátorok, a Templomosok és a társadalom nagy részét adó Khalai civilek kasztját. A judikátorok vezették a fajt az általa felépített Khala szellemi- és filozófiai rend alapján, a Templomosok a faj pszionikus erői felett uralkodtak, míg a Khalai kaszt Aiur újjáépítéséről gondoskodott. A Konklávé számára afféle "végső-erőszakszervezetként" is funkcionáló templomosok feladata volt a Khalát megtagadók- és elhagyók megbüntetése is, de Adun végrehajtó templomos nem teljesítette feljebbvalói véres döntését és bár titokban megtanította a bujkáló törzseknek az új út előnyeit, azok akkor sem akartak egyesülni fajuk többi részével, mely végül éles ellentétekhez vezetett. A Konklávé -hogy elkerülje a törzsek beismerését és egy újabb polgárháború- száműzte ezeket a protossokat a bolygóról, Adunnal együtt. Az aranykort követően a protoss expedíciós űrflotta a Koprulu-szektor terranok lakta részébe tartott, hogy egy korábban talált idegen szerves, biológiai mély-űrszonda által közölt útvonal után járjanak. A flottát vezető Tassadar hamar észrevette az emberi világokat fenyegető, magukat zergként nevező hódítók nyomait, akik először Mar Sara világát kezdték bekebelezni. Tassadar vezetői parancsára a bolygó felszínét felégettette, ezzel elpusztítva a zerg fertőzéssel együtt az ottani embereket is. A terranok sokkét érő csapásra válaszolva hadihajókat vetettek be, de a végrehajtó és serege visszavonult. A zerg-terran háború hamar fordulóponthoz érkezett, amikor a Charon tanyázó Zerg Központi Tudat értesült az első számú célpontjának, a protossok szülőbolygójának pontos helyzetéről. A zerg invázió Aiur lerohanva a Konklávé bukását és a sötét templomosok megjelenését hozta el. Az anyabolygón kitört rövid és szinte érdemtelen polgárháború után a Khala rend pusztulását követően a templomosok többsége elfogadta sötét testvéreik segítségét, csak Aldaris judikátor és társai nem kívánták az auiri protoss menekülteket befogadó sötét templomosokat követni saját bolygójukra, Shakurasra. Aldarist végül a feltörekvő Sarah Kerrigan ölte meg, így a két templomos rend egyesült erővel indíthatott támadást az Aiurt megszálló zergek ellen. Kerrigan azonban hamar megszegte a szövetséget és miután a Második Központi Tudatot az utolsó irányítóival együtt elpusztította, a Zerg Rajjal a háta mögött megostromolta a protossok új világát, amit csak nagy véráldozatok árán sikerült megtörni. A protossok új társadalmi rendszert kiépítésén fáradozva a templomosok sötét fajtársaik erejét is tanulmányozni kezdték... A templomosok feladata A templomosok eredendő pszionikus képességeiknek megismerésén és így saját hatalmuk növelésén munkálkodnak, hogy megvédhessék fajukat bármiféle fenyegetéssel szemben. Önön szellemi mentalitásukat, pszionikus erejüket és belső energiájuk összpontosításával váltak a faj legjelesebb képviselőivé. A beavatottak kezdetben csak az alkarjukra illesztett kristálybázisú karperecbe képesek összpontosítani dühöngő pszionikus erejüket, így formálva különleges anyagtalan pengéket, de a Khala igaz követői a tér és az idő folyamának tudásával felvértezve kedvükre befolyásolhatják a valóságot, idézhetnek pusztító erőket ellenfeleik felé vagy csaphatják be azok érzékeit, végső áldozatként pedig átalakulhatnak tömény pszionikus erővé. A StarCraft játékban elérhető templomos egységek és épületek StarCraft Zealot (Zelóta, mint egység) High Templar (Főtemplomos, mint egység) Archon (Arkhón, mint egység) Arbiter ("Bíró" űrhajó, mint egység) Citadel of Adun (Adun Fellegvára, mint épület) Templar Archives (Templomos Archívum, mint épület) StarCraft II (Az eddigi információk alapján) Zealot High Templar Archon Templar Archives Twilight Council (Alkony Tanács, mint épület) Pas-de-Calais Koordináták: é. sz. 50° 36′, k. h. 2° 19′50.6, 2.3166666666667 Pas-de-Calais (IPA: [ˌp�d(�)kaˈl�]) megyét az alkotmányozó nemzetgyűlés 1790. március 4-ei határozata nyomán hozták létre a francia forradalom idején. Elhelyezkedése Pas-de-Calais megye a Nord-Pas-de-Calais régióban fekszik. Északkeleten a Nord, délen a Somme megyék határolják. Települések A megye legnagyobb városai 2011-ben: Ágotakövesd Ágotakövesd, 1912-ig Kövesd (románul: Coveș, korábban Cuieșd, németül: Kabisch, szászul Käbeš) falu Romániában, Szeben megyében, Szentágotától nyugatra. Története Első írásos említése 1357-ből maradt fenn Kuesd alakban. Nevének további változatai: villa Kwes (1403), Kuybsch (1523), Kewbesch (1549). Gótikus temploma 1535-ben épült, építtetőjének Tomori Miklóst tartják. Megfogyatkozott szász lakossága helyére a 17. század elején románok és magyarok települtek. A 17–18. században a Boér család birtoka volt. Az országgyűlés 1669-ben kötelezte a szász lutheránusokat, hogy a templomot osszák meg a reformátusokkal. A lutheránus egyház 1766-ban szűnt meg, ekkor református gyülekezete Szászzalatnával együtt még 29 férfiből és 27 nőből állt. Később templomát lebontották, köveit a bürkösi református templomba építették be, szentségfülkéjét a kolozsvári történeti múzeum őrzi. 1826–64-ben a ferencesek gondozták római katolikus hívőit. A 20. század elején főként udvarhely- és háromszéki székelyek szegődtek a faluba gazdasági cselédnek. Nagy részük le is települt itt, de elrománosodtak. A település 1876 előtt Felső-Fehér vármegye, azután Nagy-Küküllő vármegye területéhez tartozott. 1850-ben 551 lakosából 449 román, 49 magyar, 36 cigány és 17 német nemzetiségű, 441 ortodox, 42 görögkatolikus, 27 református, 21 római katolikus és 17 evangélikus vallású volt. 2002-ben 732 lakosából 671 volt román, 48 cigány és 12 magyar; 717 ortodox, 6 római katolikus és 6 pünkösdi vallású. Rumohr Rumohr település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: The Vine (bus rapid transit) A The Vine egy bus rapid transit vonal a Washington állambeli Vancouverben, amelyet a C-Tran üzemeltet. A 9,7 km-es járat a belvárostól a Fourth Plain sugárút mentén haladva a Vancouver bevásárlóközpontig közlekedik, közben 34 megállót érintve. A 2017. január 8-án megnyílt vonal a portlandi agglomeráció első BRT-rendszere. Az ötlet 2005-ben merült fel Fourth Plain BRT Project néven. A C-Tran, a vancouveri városi tanács és a szövetségi közlekedési hatóság 2012-ben fixálta az útvonalat, majd 2015 augusztusában kezdődtek a kapcsolódó munkálatok. Az 53 milliós projekt nagy részét szövetségi forrásból fedezték. A vonal a 4-es és 44-es buszokat váltotta ki; ezeket összesen naponta hatezren vették igénybe. Történet A Délnyugat-washingtoni Regionális Közlekedési Tanács 2008-ban kezdte vizsgálni egy Vancouvert és Clark megyét kiszolgáló BRT kiépítésének lehetőségeit. Négy útvonal jöhetett szóba: a 99-es út, a Fourth Plain körút, az Interstate 205 és a Mill Plain körút. A C-Tran, a környék tömegközlekedési szolgáltatója 2010-ben egy húsz éves fejlesztési tervet fogadott el, aminek javaslata alapján a Fourth Plain körút mentén épült ki a vonal. Az utat korábban az Észak-Portland felé közlekedő 4-es és 44-es buszok, a hálózat legzsúfoltabb járatai szolgálták ki. A látványterveket 2011-ben és 2012-ben mutatták be; a C-Tran, a városi tanács és a közlekedési hivatal végül ezek módosított változatát fogadta el. Azért, hogy a várost beköthessék a Metropolitan Area Express hálózatába, 2012. november 6-án 0,1%-kal növelték volna az ÁFA-t, erről szavazást tartottak. Ebből egyrészt a BRT működési költségeit kívánták fedezni, másrészt egy új hidat (Columbia River Crossing) építettek volna Washington és Oregon közé. Amikor a népszavazáson a projekt megbukott, 2014-ben a szövetségi közlekedési hatóság is részt vállalt a buszvonal finanszírozásában. A bus rapid transit ellenzői a 2014-ben Clark megyei Legfelsőbb Bíróságra keresetet adtak be, amivel megakadályozták volna, hogy a C-Tran további forrásokhoz jusson, mivel szerintük a vonalnak nem elég nagy a kapacitása. 2015-ben a bíróság az üzemeltető javára döntött. 2014-ben egy névpályázatot hirdettek, ahol a „The Vine” név győzött; a zsűri szerint „lombokra, levelekre és ágakra emlékeztet”. Az 53 millió dolláros beruházás a 2015. augusztus 24-i alapkőletétellel indult. A 38,5 millió dolláros szövetségi támogatást szeptemberben kapták meg; az önrészt a C-Tran, az állami közlekedési hivatal és a regionális közlekedési tanács biztosította. A 2017. január 8-i átadási dátumot 2016 októberében tűzték ki. Egy nappal előtte 200 ember részvételével vásárt és próbamenetet tartottak. Az indulás napján hóvihar miatt 12 méteres szólóbuszok közlekedtek, amik négy, kisebb megállót szolgáltak csak ki, mivel a csuklós buszok nem rendelkeztek hólánccal; ez utóbbiak a következő napon állhattak forgalomba. Leírás Az induló végállomás a 7. utcai, a Washington és Main utcák között, az Esther Short Parktól egy sarokra elterülő Turtle Place; a korábbi park egykor buszpályaudvarként működött. A buszok Vancouver belvárosában dél felé a Washington utcán, észak felé pedig a Broadwayen haladnak. A járat ezután a McLoughlin körútra fordulva elhalad az Interstate 5 alatt, majd a Marshall/Luepke Közösségi Központot elhagyva a Fort Vancouver útra érkezik. Innen északkeletre, a Clark Főiskola felé közlekedik tovább, majd érinti a háborús veteránok orvosi rendelőjét. Innen újra nyugatra fordul, majd az 500-as úttal párhuzamos Fourth Plain sugárúton halad, ezután a Thurston útról északra fordulva éri el végállomását, a Vancouver Mall Transit Centert. A megállók körülbelül egyharmad mérföldre (0,54 kilométer) helyezkednek el egymástól. Minden megállóhely 15 méter hosszú és magasperonos, valamint esőbeállóval és az induló buszokat kijelző monitorokkal felszerelt. Az útvonal mentén a buszokat jelzőlámpákkal több helyen is előnyben részesítik. Működés A járat csúcsidőben 10 percenként, csúcsidőn kívül és hétvégén pedig negyedóránként jár. Az üzemidő hétköznapokon 4:30-tól 0:40-ig, hétvégén pedig 6:00-tól 0:25-ig tart. A teljes árú jegy ára 1,75 dollár. Az utazáshoz használható a Hop Fastpass érintéses kártya; ezt 2017 februárjában kezdték tesztelni, majd a július 1-jei éles bevezetés csúszása után 17-étől használható. A kártyaolvasók a megállókban találhatók. A működtető C-Tran üzemelteti a 60-as buszt is, amely a Jantzen-strandot köti össze a Hayden-szigettel és a Delta Park/Vanport vasúti megállóval a Columbia-folyón keresztül; ezzel a megszüntetett 4-es és 44-es járatokat pótolja. Járművek A járaton a 18 méteres New Flyer Xcelsior XDE60 hibridbuszok járnak, amelyek 100 fő szállítására képesek. A háromajtós, alacsony padlós járműveken három kerékpárt lehet rögzíteni. Az első darabok 2016 áprilisában érkeztek. Párnacsata A párnacsata egy gyakori játék, amit általában kisgyermekek játszanak (de néha tinédzserek vagy felnőttek is). A játékban egymást párnákkal ütik vagy dobálják meg. A fegyverként használt párnák puhák, így ritkán fordulnak elő sérülések, viszont a párna becsapódásának ereje el tud lökni egy gyermeket, főleg egy puha felszínen, mint például egy ágyon. A régi, tollakkal töltött párnák gyakran szétszakadtak, széthullatva töltetüket az egész szobában. A mai párnák erősebbek, és többnyire összefüggő, szivacsból vagy más anyagból készült töltetet tartalmaznak, megakadályozva ezt a jelenséget. Ennek ellenére a tollak szétszóródása ma is a párnacsata jellegzetes eleme. A párnacsaták menete A párnacsatát az energia veszélytelen levezetésére játsszák. A játéknak nincsenek kialakult szabályai, a játékmódot a helyzet dönti el. A párnacsatában a játékosok csapatokban vagy "mindenki mindenki ellen" módon harcolnak, a cél az ellenfél megtámadása párnával és ütéseinek kivédése. Többnyire nincs győztes, a játékot általában nem a győzelemért, hanem szórakozásból játsszák, de a sikeresen bevitt, illetve az elszenvedett ütések száma alapján akár a játékos győzelme vagy veresége is lehetséges. A játék a látszólagos céltalanságával ellentétben jelentős ügyességet és taktikát igényel. Nyilvános párnacsaták Villámcsődület jelleggel 2006-tól szerveznek nyilvános párnacsatákat, melyek a nemzetközi párnacsata napban egyesültek. 2006. február 14. San Francisco; február 18. New York 2007. Észak Amerika nagyvárosaiban, összesen kb. 10 alkalommal 2008. március 22. III. nemzetközi párnacsata nap 2009. április 4. IV. nemzetközi párnacsata nap 2010. április 3. nemzetközi párnacsata nap 2011. április 2. nemzetközi párnacsata nap 2012. április 7. nemzetközi párnacsata nap - BUdapest UP! - Március 15-e tér 2013. április 6. nemzetközi párnacsata nap - Budapest UP! - Fővám tér, Salkaházi Sára felőli része Szojuz–33 A Szojuz–33 (oroszul: Союз 33) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a negyedik Interkozmosz küldetést a Szaljut–6 űrállomásra, melynek keretében repült Bulgária első űrhajósa, Georgi Ivanov. Küldetés Fő feladata a közös szovjet-bolgár kísérletek végrehajtása az űrállomáson. A sikertelen dokkolás miatt a kutatási programot, később (más űrrepülés alkalmával az űrállomáson végrehajtották. Jellemzői Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték. 1979. április 10-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.9 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 279 kilométer volt. Hasznos tömege 6860 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 1 órát, 23 percet és 6 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 2 alkalommal kerülte meg a Földet. A pályakorrekciók során az űrhajó főhajtóműve nem működött rendesen. Így a Szaljut-6 űrállomással való dokkoláshoz és a leszálláshoz sem lehetett igénybe venni. Mivel a Szojuz–33 nem tudott kapcsolódni a Szaljut–6 űrállomáshoz, a fent lévő legénységet a szovjet-magyar közös űrutazásra tervezett Szojuz–34 űrjárművet legénység nélkül küldték az űrállomáshoz. A Szojuz–32, amelynek közben lejárt az űrben tölthető 90 napos üzemideje (108 nap után tért vissza a földre), legénység nélkül tért vissza a földre. A bolgár nemzeti tudósok által összeállított, elmaradt program összetétele. Pirin programban ötvözetek olvasztása és kristályosítása. A szovjet-NDK fejlesztésű MKF-6M spektrozonális fotókamerával Bulgária kiválasztott területeinek fotózása. A bolgár elektrofotométerrel megfigyelések végzése az ionoszféra optikai jelenségeiről (sarki fény, egyenlítői fénylés, közepes szélességű vörös ívek). A Szpektr-15 bolgár készülékkel nagyszámú színkép készítése a földfelszínről, a légkörről, a lenyugvó és a felkelő Napról. 1979. április 12-én a tartalék hajtóművek segítségével belépett a légkörbe, a kényszerleszállás (megterhelés 8-10g) hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 320 kilométerre délkeletre értek Földet. Személyzet (zárójelben a repülések száma a Szojuz–33-mal együtt) Nyikolaj Rukavisnyikov (3) Georgi Ivanov (1) Tartalékok Jurij Romanyenko űrhajós parancsnok Alekszandar Alekszandrov kísérletező pilóta Artolsheim Artolsheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 998 fő (2015). Artolsheim Bœsenbiesen, Bootzheim, Hessenheim, Mackenheim, Richtolsheim, Schœnau és Schwobsheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tenisz a 2004. évi nyári olimpiai játékokon A 2004. évi nyári olimpiai játékokon a teniszben négy számban avattak olimpiai bajnokot. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értékei vastagítással kiemelve.) Marcus Vitruvius Pollio Marcus Vitruvius Pollio, általánosan elterjedt nevén Vitruvius (Kr. e. 80/70 körül – Kr. e. 15 után) római építész, hadmérnök és szakíró. Újabb feltételezés szerint Julius Caesar hadmérnökével, Mamurrával azonos. Vízvezetéket, hajítófegyvereket tervezett, egy Umbriában épített bazilikáját saját leírásából ismerjük. Műve Hírnevét a De architectura libri decem című, az Az építészetről írt, Augustus császárnak ajánlott munkájának köszönheti, melyet tankönyvnek szánt. A könyvet 1414-ben egy svájci kolostorban fedezték fel, így a reneszánsz építészetre is nagy hatással lehetett. A mű tíz kötetre oszlik, az ókori építészet történetének egyik legbiztosabb alapja. Az arányokról való megfigyeléseit az emberi testre is kiterjesztette, elgondolásai adták az alapot Leonardo Vitruvius-tanulmányához és ebben a híressé vált rajzhoz, amin az emberi test körökbe és négyzetekbe illeszkedik. Silberhornstraße (metróállomás) A Silberhornstraße egy metróállomás Németországban, a bajor fővárosban, Münchenben a müncheni metró U2 és U7 metróvonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: U2 U7 Stammstrecke 2 Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Kolumbusplatz Untersbergstraße Baktériumok A baktériumok (Bacteria) egysejtű, többnyire pár mikrométeres mikroorganizmusok. Változatos megjelenésűek: sejtjeik gömb, pálcika, csavart alakúak lehetnek. A mikrobiológia egyik ága, a bakteriológia foglalkozik a baktériumok tudományos és élettani vizsgálatával. A Föld minden élőhelyén megtalálhatóak a baktériumok: vízben, szárazföldön vagy a levegőben, még mélytengeri hőforrásokban és nukleáris hulladékban is. Egy gramm talaj kb. 40 millió, egy milliliter felszíni víz egymillió baktériumsejtet tartalmaz. A Földön pedig összesen mintegy 5 kvintillió (5 × 1030) baktérium élhet. A baktériumok alapvető szerepet töltenek be a bioszféra anyagforgalmában, mint például a légköri nitrogén megkötésében. Ennek ellenére a baktériumfajok nagy részét nem ismerjük: a baktériumtörzsek fele rendelkezik csak olyan fajokkal, amelyek laboratóriumi körülmények között tenyészthetők. Tízszer annyi baktérium van az emberi testben, mint emberi sejt. A legtöbb baktérium a bőr felszínén és az emésztőrendszerben található. A baktériumok nagy része ártalmatlan vagy hasznos, de akad néhány fertőző megbetegedést kiváltó patogén (kórokozó) baktérium is, mint például a kolera, szifilisz, lépfene, lepra vagy a pestis kórokozója. Gyakori és súlyos bakteriális megbetegedés a tuberkulózis (TBC), amely évente kétmillió embert öl meg nagyrészt Afrikában, a Szaharától délre eső területeken. A fejlett országokban antibiotikumokat használnak a fertőzések leküzdésére. Ezek túlzásba vitt használata, különösképpen pedig a baktériumok széles körére ható antibiotikumok kiterjedt használata eredményeként egyre több antibiotikumellenálló típus fejlődött ki. Ennek egy speciális esete figyelhető meg a Clostridium difficile baktériumnál. Az antibiotikumellenállás elterjedéséhez hozzájárult ezeknek a gyógyszereknek a helytelen használata, az orvosi előírás pontos betartásának elhanyagolása (lásd lejjebb). Az iparban a szennyvíztisztításban, a tejtermékek gyártásában, az antibiotikumok és más szerves anyagok előállításában használnak baktériumokat. A baktériumok prokarióta szervezetek, tehát szemben az állatokkal és más eukariótákkal, nincs sejtmagjuk és más membránnal határolt sejtszervecskéjük. Ámbár hagyományosan baktériumnak neveznek minden prokariótát, a tudományos nevezéktan az utóbbi pár évben megváltozott, miután molekuláris biológiai módszerekkel a prokariótákat sikerült két alapvetően eltérő felépítésű és származású csoportra különíteni. Ez a két domén az Archaea és a Bacteria. A bakteriológia története Az első baktériumokat Anton van Leeuwenhoek holland természettudós pillantotta meg 1674-ben, egy saját maga által készített egylencsés, kétszázszoros nagyításra képes mikroszkópban. Megfigyeléseit a Királyi Társasághoz írt leveleiben publikálta. Maga a baktérium elnevezés a görög βακτηριον szóból származik, melynek jelentése „kis pálca”; a nevet Christian Gottfried Ehrenberg javaslatára 1828-ban vezették be. A 19. század második felében Louis Pasteur bizonyította a mikrobák szerepét az erjedéssel, rothadással és fertőzésekkel kapcsolatban. Pasteur nyomán Joseph Lister angol sebész 1865-ben felismerte, hogy a sebfertőzés okozói is baktériumok és orvosi műszereit karbolsavval sterilizálta. Ugyanebben az évben halt meg Semmelweis Ignác magyar szülész-nőgyógyász, aki 1847-ben állati eredetű „bomlott szerves anyag” nyílt sérülésekre való átvitelével magyarázta, és klórmeszes kézfertőtlenítéssel akadályozta meg a gyermekágyi láz (Streptococcus sebfertőzés) kialakulását. Robert Koch 19. századi német orvosbiológus nevéhez fűződik számos baktériumfaj azonosítása. Különböző laboratóriumi technikái (például a lemeztenyészet) segítségével elkülönítette és azonosította a tuberkulózis, lépfene és kolera kórokozóját. A tuberkulózissal végzett kutatásaiért Koch 1905-ben Nobel-díjat kapott. A Koch-féle posztulátumok – a betegségek mikrobiális eredetére vonatkozó követelmények – ma is használatban vannak. Habár már a 19. században ismert volt, hogy számos betegséget baktériumok okoznak, sokáig nem sikerült hatásos antibakteriális kezelést kidolgozni. 1910-ben Paul Ehrlich fejlesztette ki az első antibiotikumot. A szifilisz kórokozóját, a Treponema pallidum nevű spirochaetát szelektíven festő anyagban cserélt ki komponenseket oly módon, hogy az új keverék a patogént szelektíven elpusztította. Ehrlich szintén Nobel-díjat kapott az immunológia területén végzett munkájáért, és élen járt a különböző baktériumok kimutatására és azonosítására használt festési eljárások kidolgozásában. Az ő munkái képezték alapját a Gram-festésnek és a Ziehl–Neelsen-festésnek is. A baktériumok tanulmányozásában jelentős lépés volt Carl Woese azon felismerése 1977-ben, hogy az Archaea a baktériumoktól eltérő evolúciós vonalat képvisel. Ez az új filogenetikus osztályozás a 16S riboszomális RNS szekvenálásán alapult, és a prokariótákat két evolúciós doménre osztotta, kialakítva így a 3 doménes rendszert. Eredet és evolúció A mai baktériumok ősei egysejtű mikroorganizmusok, a Föld első életformái voltak, melyek 4 milliárd évvel ezelőtt éltek. Mintegy 3 milliárd éve az összes élőlény mikroszkopikus méretű volt, a baktériumok és Archaea domén ősi képviselői voltak az élet domináns formái. Habár léteznek bakteriális kövületek, mint például a Sztromatolitok, a jellegzetes morfológiai jegyek hiánya nem teszi lehetővé, hogy a bakteriális evolúciót, vagy egy bizonyos baktériumfaj eredetét rajtuk keresztül lehessen tanulmányozni. A genetika azonban lehetővé teszi a bakteriális törzsfejlődés rekonstruálását, és ezek a kutatások arra utalnak, hogy a baktériumok az Archaea vonaltól elválva kezdtek el külön úton fejlődni. A baktériumok és az Archaea utolsó közös ősei valószínűleg azok a termofil szervezetek lehettek, melyek 2,5–3,2 milliárd évvel ezelőtt éltek. A második nagy evolúciós szétválásban, az archeák és az eukarióták szétválásában is szerepet játszottak a baktériumok. Az eukarióták akkor jelentek meg, amikor ősi baktériumok endoszimbiózisra léptek az eukarióta sejtek őseivel, melyek maguk is feltehetően az Archea csoport tagjai voltak. Ennek során az ősi forma bekebelezett egy alfa-proteobaktériumot (melyből később a mitokondrium lett) és egy cianobaktériumszerű organizmust (melyből később a színtest lett). Ezt az ún. endoszimbionta-elméletet Lynn Margulis (1938–) amerikai kutató 1967-ben publikálta először. Margulis szerint a bekebelezett kisebb prokarióta sejtek tovább éltek a sejten belül, és az együttélés sikeres sejtkapcsolatnak bizonyult. Az elmélet bizonyítéka lehet az, hogy a mitokondrium és a színtest bakteriális méretű; saját örökítőanyaggal rendelkeznek, ami a prokariótákhoz hasonlóan kör alakú DNS; saját enzimatikus apparátussal rendelkeznek és osztódásuk a sejt osztódásától független. Morfológia A baktériumok alakja és mérete nagyon változatos képet mutat. A baktériumsejtek az eukarióta sejteknél kb. 10-szer kisebbek, leggyakrabban 0,5–5 mikrométer a hosszúságuk. Azonban akad néhány faj, mint például a Thiomargarita namibiensis és a Epulopiscium fishelsoni, melyek akár a fél milliméteres nagyságot is elérik, és szabad szemmel is láthatóak. A legkisebb baktériumok a Mycoplasma nemzetségbe tartozó fajok; mindössze 0,3 mikrométeres méretük megegyezik a legnagyobb vírusok méretével. A legtöbb baktériumfaj gömb vagy pálcika alakú. A gömb alakúak másik neve coccus a görög kókkos szó után, mely magot jelent. A pálcika alakúak másik neve bacilus, a latin baculus, pálca szóból származtatva. Tipikus képviselőjük a kólibacilus (Escherichia coli). Néhány pálcika alakú baktérium hajlott vessző alakú (más néven komma vagy vibrio alak), mint a koleravibrio (Vibrio cholerae). A spirillumok merev csavar alakú baktériumok. A dugóhúzó alakú, hosszú és nagyon vékony spirochaeták sejtfala nem merev, ezért mozgás közben elhajolnak. Kevés tetraéder vagy kocka alakú fajt is ismernek. A baktériumok alakját a bakteriális sejtfal és a citoszkeleton (sejtváz) határozza meg. Az alak alapvetően befolyásolja, hogy a baktérium hogyan tud táplálékot szerezni, letapadni, folyadékban úszni, vagy támadói elől elmenekülni. A sejtfallal eredetileg rendelkező, de azt elveszített, L-forma baktériumegyedek ezért a kiindulási baktérium alakjától függetlenül gömb vagy szferoid alakúak. Számos baktériumfaj egyetlen sejtként éli le életét, mások jellegzetes mintázatot alkotva társulnak és csoportokat vagy telepeket képeznek egymással: a Neisseria fajok párokat (diploidokat) képeznek, a Streptococcusok láncot alkotnak, a Staphylococcusok szőlőfürtszerűen csoportosulnak. A baktériumok fonalszerűen megnyúlhatnak, mint például az Actinobacteria (sugárgombák). A fonál alakú baktériumokat gyakran tok veszi körül, mely számos egyedülálló sejtet is tartalmaz. Bizonyos fajok, mint a Nocardia nemzetség, összetett elágazó fonalakat formáz, mely megjelenésre hasonlít a gombák micéliumára. A baktériumok gyakran tapadnak különféle felületekhez és egybefüggő bevonatot, biohártyát (biofilm) vagy baktériumszőnyeget alkotnak. A bevonat vastagsága néhány mikrométertől a fél méterig terjedhet, és benne több baktériumfaj, valamint a Protista és az Archaea csoport képviselői is előfordulhatnak. A bevonatban élő baktériumok sejtjei és a sejten kívüli komponensek bonyolult módon rendeződnek el, másodlagos struktúrákat, például mikrokolóniákat hoznak létre, melyeken keresztül csatornák rendszere biztosítja, hogy a tápanyagok megfelelő módon jussanak el az egyes sejtekhez. Természetes körülmények között, mint például a földben és a növények felületén a baktériumok többsége bevonatot alkotva található meg. A biohártya fontos a krónikus bakteriális fertőzéseknél, vagy a beültetett orvosi eszközöknél fellépő fertőzéseknél, mert a baktériumokat megvédi, és így sokkal nehezebben pusztíthatók el, mint az egyedi sejtek. Néha még összetettebb morfológiai változások is lehetségesek. Aminosavhiány esetén a myxobaktérium (Myxobacteria) fajok sejtjei egymás felé vándorolnak, összetapadnak és akár 500 mikrométer hosszú, fajra jellemző alakú és színű termőtestet formáznak, melyekben közel 100 000 baktériumsejt található. A termőtestben a baktériumok már külön feladatokat is végeznek a többsejtű szerveződés egyik egyszerű típusaként. Például kb. minden tizedik sejt a termőtest felszínére vándorol, és egy speciális állapotú sejtté, ún. myxospórává alakul. A myxospórák a kiszáradásnak és a káros környezeti feltételeknek jobban ellenállnak, mint a normális sejtek (kitartó képlet). Felépítés Sejten belüli struktúrák A bakteriális sejtet lipidmembrán, más néven sejtmembrán burkolja, mely egyrészt határolja a sejttartalmat, másrészt akadályt képez, és a tápanyagokat, fehérjéket és a citoplazma egyéb életfontosságú alkotórészeit a sejten belül tartja. A sejtmembrán szoros kapcsolatban áll a sejtet kívülről határoló sejtfallal. A foszfolipidekből és fehérjékből álló kettős hártya szerepe sokrétű: a DNS a mezoszómához tapad a membránon; a légzési enzimek is a membrán lemezes betüremkedéseiben helyezkednek el, illetve a bioszintetikus, metabolikus reakciók egy része is a hártya mentén folyik. Mivel prokarióta szervezetek, nincsenek membránnal borított sejtszervecskék (sejtorganellumok) a citoplazmában, és így kevés sejten belüli struktúrát tartalmaznak. Mindegyikükből hiányzik a sejtmag, a mitokondrium, a színtest és az eukarióta sejtekben megtalálható többi sejtszervecske, mint például a Golgi-készülék vagy az endoplazmatikus retikulum. A baktériumok nem rendelkeznek membránnal borított sejtmaggal, örökítőanyaguk, a DNS rendszerint egy darab körkörös kromoszóma. Ez a citoplazmában levő szabálytalan formájú képletben, az ún. nukleoidban található, a hozzátapadt hisztonszerű fehérjékkel és az RNS-sel együtt. A 80%-os víztartalommal rendelkező sejtplazmában találhatók (mint minden élő organizmus esetében) a fehérjeszintézist végző riboszómák, de ezek felépítése egyrészt eltér az eukarióták és az archeák riboszómáinak felépítésétől, másrészt számuk jóval nagyobb, mint az eukariótákban. A Planctomycetes rend tagjai kivételesek abból a szempontból, hogy esetükben a nukleoidot membrán veszi körbe, és rendelkeznek egyéb membránnal borított sejtstruktúrákkal is. A baktériumok egy része sejten belüli tápanyag-raktározó gömböket (granulumokat) képez, melyek glikogént, polifoszfátot, esetleg ként tartalmaznak. Ezek a granulumok lehetővé teszik, hogy a baktériumok ezeket az anyagokat későbbi használatra elraktározzák. Bizonyos baktériumfajok, mint például a fotoszintetizáló cianobaktérium-fajok gázvezikulumokat képeznek a sejten belül, melyekkel a sejtjeik felhajtóerejét szabályozzák annak érdekében, hogy optimális fény- és tápanyagviszonyok közé kerüljenek. Sejten kívüli struktúrák A sejtmembránon kívül helyezkedik el a bakteriális sejtfal, mely a baktériumot védi a környezeti hatásoktól és esetleg a gazdaszervezet immunrendszere ellen. A sejtfal emellett fontos szerepet játszik a sejt magas ozmózisnyomásának fenntartásában, ami akár a légköri nyomás tizenötszöröse is lehet. A sejtfal fő alkotórésze peptidoglikán, azaz olyan molekulák, amelyekben a peptidekhez poliszacharidláncok kapcsolódnak kovalens kötéssel. A bakteriális peptidoglikán (más néven murein) térhálós szerkezetű: poliszacharidláncai D-aminosavakat tartalmazó peptidekkel van keresztülkötve. A bakteriális sejtfal eltér a növények és a gombák sejtfalától, mivel azok cellulózból, illetve kitinből állnak. A baktériumok sejtfala az archeák sejtfalától is különbözik, mivel azok sejtfala nem tartalmaz peptidoglikánokat. A sejtfal alapvető fontossággal bír a túlélés szempontjából: a penicillinszármazékok éppen azáltal teszik lehetővé a baktériumok elpusztítását, hogy gátolják a peptidoglikán szintézisét. Leegyszerűsítve két különböző típusú sejtfal található a baktériumokban, ezek alapján Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokra lehet felosztani a fajokat. A név a baktériumfajok osztályozására régóta használatos Gram-festés eredményére utal. A Gram-pozitív baktériumok sejtfala vastag, sok peptidoglikán- és lipoteichnoinsav-réteget tartalmaz. A Gram-negatív baktériumok ezzel szemben viszonylag vékony sejtfallal rendelkeznek, mely csak néhány réteg peptidoglikánból áll, melyet lipopoliszacharidokat és lipoproteineket tartalmazó második lipidmembrán burkol. A legtöbb baktérium a Gram-negatív csoportba tartozik, csak a Firmicutes és Actinobacteria törzs tagjainak van Gram-pozitív sejtfala. A felépítésbeli különbségek eltérő érzékenységet eredményeznek az antibiotikumokkal szemben, például a vankomicin csak Gram-pozitív baktériumokat tud elpusztítani, és Gram-negatív patogénekkel, mint például a Haemophilus influenzae vagy a Pseudomonas aeruginosa fajokkal szemben hatástalan. Számos baktérium esetében egy merev szerkezetű fehérjemolekulákból álló S-réteg borítja a sejtet. Ez a réteg kémiai és fizikai védelmet biztosít a sejtfelszínnek, és egyben a makromolekulák diffúzióját akadályozza. Az S-rétegnek más, még kevéssé ismert funkciói is vannak. Ismeretes például, hogy a Campylobacter fertőzőképességéhez hozzájárul, és a Bacillus stearothermophilus esetében felszíni enzimeket is tartalmaz. Az ostorok kb. 20 nanométer átmérőjű, és akár 20 mikrométer hosszúságú merev fehérjeképződmények, melyek az aktív helyváltoztatást szolgálják. A mozgáshoz szükséges energiát az elektrokémiai gradienst követve a sejtmembránon áthaladó ionok szolgáltatják. A csillók 2–10 nanométer átmérőjű és legfeljebb néhány mikrométer hosszú fehérjefonalak. A sejtfelszínt beborító csillók finom szőrzetre emlékeztetnek az elektronmikroszkópban. Mai ismereteink alapján a szilárd felületekhez vagy más sejtekhez történő tapadásban játszanak szerepet, és egyes patogén baktériumok fertőzőképességét is meghatározzák. A pilusok az ostoroknál némileg nagyobb sejtfüggelékek, melyeken keresztül az összetapadt baktériumsejtek genetikai anyagot cserélnek egymással (konjugáció, l. később). A baktériumok egy részét körülvevő tokok vagy nyálkaburkok szerkezetileg erősen eltérőek: megtalálható közöttük a sejten kívüli strukturálatlan polimertől kezdve a szigorúan strukturált tokig vagy glikokalix burokig minden. Ezek a struktúrák megvédhetik a sejteket más sejtek, például makrofágok által történő bekebelezéstől. Antigénként szerepet játszhatnak abban, hogy az immunrendszer rajtuk keresztül felismeri a betolakodókat, de segítik a különböző felületekhez történő tapadást és a biohártyák képzését is. Ezeknek a sejten kívüli struktúráknak az összeállítása a bakteriális kiválasztórendszerektől függ. Ezek a rendszerek juttatják ki a fehérjéket a citoplazmából a periplazmába vagy a sejt környezetébe. Számos ilyen rendszer ismert, és mivel a patogének fertőzőképességének szempontjából meghatározóak, intenzíven kutatják ezeket. Endospórák A Gram-pozitív baktériumok bizonyos nemzetségei, mint például a Bacillusok, Clostridiumok, például Clostridium difficile, Sporohalobacterek, Anaerobacterek vagy a Heliobacteriumok sejtjei nyugvó állapotú képletekké, ún. endospórákká alakulhatnak. Legtöbbször csak egyetlen endospóra képződik a baktériumsejtben, amely az eredeti sejt pusztulásával kerül a szabadba, így célja nem a szaporodás, hanem a kedvezőtlen körülmények átvészelése (kitartó képlet). Az Anaerobacter fajok képesek akár 7 endospórát képezni egyetlen sejtben (kitartó és szaporító képlet). Az endospórák közepén található a citoplazma a DNS-sel és a riboszómákkal, ezeket veszi körbe egy külső réteg (kéreg), melyet egy át nem eresztő merev burok zár körbe. Az endospóráknak nincs anyagcseréje. Szélsőséges fizikai és kémiai körülményeket képesek átvészelni, például erős UV- vagy gamma-sugárzást, oldószereket, fertőtlenítőszereket, hőséget, nyomást és kiszáradást. Sőt évmilliókig életképesek maradhatnak a nyugvó állapotban. Az endospóráknak köszönhetően a baktérium még az űrben található vákuumot és sugárzást is túlélheti. Az endospórákat képező baktériumok között kórokozók is akadnak: például a lépfene elkapható a Bacillus anthracis endospóráinak belélegzésével, vagy a mély sebbe jutott Clostridium tetani endospóra tetanuszt okoz. Anyagcsere A magasabb rendű organizmusokkal szemben a baktériumok anyagcseréje nagyon változatos képet mutat. Hagyományosan az anyagcsere jellegzetességei alapján határozták meg a rendszertanukat, de ez az osztályozás gyakran eltér a modern genetikai osztályozástól. A bakteriális anyagcsere durva felosztásának alapját az adja, hogy az adott baktérium a növekedéshez milyen szén- és energiaforrást használ, valamint az energiatermelő folyamatok során mely anyagok és vegyületek adják az elektront (elektrondonor) és mely anyagok és vegyületek kapják a végén az elektront (elektronakceptor). Szénforrás szempontjából a baktériumok lehetnek heterotrófok, azaz a környezetükben található szerves szénvegyületeket használják szén- és energiaforrásként, vagy autotrófok, azaz szénforrásként a környezet szén-dioxidját használják. Az autotróf baktériumok tipikus képviselői a fotoszintetizáló cianobaktériumok, zöld kénbaktériumok és részben a bíborbaktériumok, de autotróf sok kemolitotróf faj is, mint például a nitrifikáló és a kénoxidáló baktériumok. Energiaforrás szempontjából a baktériumok vagy fotoszintetizálók, azaz fotoszintézis útján a fényből nyerik az energiát, vagy kemoszintetizálók, azaz kémiai vegyületekből nyerik az energiát. A kemoszintetizálókat tovább szokás bontani kemolitotrófokra (a légzéshez szervetlen elektrondonort használnak) és kemoorganotrófokra (a légzéshez szerves elektrondonort használnak). Kemolitotróf baktériumok esetében a leggyakoribb energiaforrás a hidrogén, szén-monoxid, ammónia (ennek eredménye a nitrifikálás), esetleg vasion, vagy más redukált fémion, és számos kénvegyület. A legtöbb kemolitotróf szervezet autotróf, míg a kemoorganotróf szervezetek heterotrófok. Elektrondonorok és -akceptorok tekintetében: a kémiai vegyületek energiaforrásként történő felhasználása során az oxidálódó anyagból az elektronok a végső elektronfelvevőnek kerülnek átadásra, redukciós folyamat során. Ebben a reakcióban energia szabadul fel, mely az anyagcsere során felhasználható. Az aerob élőlények esetében az oxigén az elektronfelvevő. Anaerob élőlények esetében más szervetlen vegyület, például nitrát, szulfát, vagy szén-dioxid az elektronfelvevő, aminek eredménye az ökológiai szempontból is fontos denitrifikálás, kéntelenítés és acetogenezis). Léteznek fakultatív anaerob baktériumok, melyek ha nem áll rendelkezésre végső elektronfelvevő, erjedéssel biztosítják életműködésüket. Ennek során cukrokból, vagy egyéb magas energiatartalmú vegyületekből állítanak elő az erjedés típusától függően tejsavat, etil-alkoholt, hidrogént, vajsavat vagy egyéb végtermékeket. A környezetszennyezésre adott biológiai válaszban is fontosak ezek a folyamatok, például szulfátredukáló baktériumok termelik a környezetben található különösen mérgező higanyvegyületek (metil-, és dimetil-higany) nagy részét. Az aerob fotoszintetizáló és a kemolitotróf szervezetek esetében oxigén az elektronfelvevő, de anaerob körülmények között az oxigén helyett szervetlen vegyületeket használnak. Különleges eset a metanotróf baktériumok esete, amikor a metángáz szolgáltatja az elektronokat és egyben szénforrás is. A fotoszintézis során megkötött szén-dioxid mellett néhány baktérium a légköri nitrogént köti meg a nitrogenáz enzimmel (ilyenek például a talajban élő nitrifikáló baktériumok). A nitrogénkötő képesség csaknem mindegyik fent felsorolt anyagcseretípussal párosulhat. Szaporodás A többsejtű szervezetektől eltérően a baktériumsejtek méretének növekedése és osztódása szorosan összefügg egymással. A baktériumok egy bizonyos méretig növekednek, majd kettéosztódnak. A folyamat ivartalan szaporodás, amit a baktériumok esetében hasadásnak szokás nevezni, megkülönböztetve a valódi sejtmaggal és kromoszómákkal rendelkező eukarióta sejtek sejtosztódásától. Optimális körülmények esetén a baktériumok rendkívül gyorsan növekednek és osztódnak, akár 9,8 perc alatt is megduplázódhat egy baktériumpopuláció. A sejtosztódás során két azonos utódsejt keletkezik. Néhány ivartalanul szaporodó baktérium ennél bonyolultabb képleteket alakít ki a szaporodás során, ezek az újonnan létrejött utódsejtek eloszlását szabályozzák. Erre jó példa a myxobaktériumok termőteste, a Streptomyces fajok hifái vagy a bimbózás, mely során egy kitüremkedő rész letörik, és így jön létre az utódsejt. Laboratóriumban a baktériumokat rendszerint szilárd vagy folyékony közegben tenyésztik. Tiszta tenyészetek izolálásához szilárd közeget, például agaragar-táptalajt, a szaporodás méréséhez vagy nagy mennyiségű sejt előállításához folyékony közeget használnak. A folyékony közeget folyamatosan keverik, hogy egyenletes sejtszuszpenziót kapjanak, amit könnyű tovább szaporítani és szállítani, viszont nehéz belőle egy-egy baktériumcsoportot elkülöníteni. A baktériumok azonosítása történhet szelektív (például bizonyos tápanyagok vagy antibiotikumok hozzáadásával vagy kihagyásával előállított) közeg felhasználásával. Nagy mennyiségű baktérium gyors és olcsó előállításához a legtöbb laboratóriumi technika bőségesen adagolja a tápanyagokat. Természetes körülmények között azonban a tápanyagok mennyisége véges, ami azt is jelenti, hogy a baktériumok nem tudnak korlátlanul szaporodni. A tápanyagok korlátossága különböző növekedési stratégiákhoz vezetett (r-K stratégia). Néhány organizmus rendkívül gyors szaporodásra képes, ha a tápanyagok rendelkezésre állnak (r-stratégia). Erre jó példa az algavirágzás jelensége, amely a nyári melegben oxigénszegénnyé vált, de tápanyagokban gazdag sekély tavakban katasztrofális méreteket is ölthet a cianobaktériumok (régi nevükön kékmoszatok) elszaporodásával. Más baktériumok inkább utódaik túlélési esélyét növelik (K-stratégia). Például a Streptomyces fajok különféle antibiotikumokat termelnek, amivel más mikroorganizmusok növekedését gátolják. A természetben sokan választják a közösségi életet (például biohártya), amely segíthet a táplálkozásban és védelmet is nyújthat, de létfeltétel is lehet (például ilyen a szintrófia jelensége, amikor két mikroorganizmus kölcsönösen függ egymás anyagcseretermékétől). A baktériumpopulációk növekedése három fő szakaszra osztható. Amikor baktériumok kerülnek a megfelelő tápanyaggal ellátott környezetbe, a sejteknek először alkalmazkodniuk kell az új környezethez. A növekedés első szakasza a lappangó fázis, a lassú növekedés szakasza, mikor a sejtek felkészülnek és átállnak a gyors növekedésre a megfelelő enzimrendszerek, transzportfehérjék szintetizálásával. A második növekedési szakasz a logaritmikus fázis, más néven exponenciális fázis. Ennek jellemzője a gyors, exponenciális növekedés. Az egyedszám időegység alatti növekedését mutatja a növekedési ráta, az egyedszám megduplázódását pedig a generációs idő. Ebben a fázisban a sejtek a tápanyagokat maximális sebességgel használják fel az anyagcseréjükben, a gyors reprodukció miatt a genetikai állomány megkettőződése folyamatosan zajlik. Még mielőtt az első kettőződés végbemenne, megkezdődik a következő. Ezért egy időben több replikációs villát is láthatunk a DNS-en. Ez egészen addig tart, míg a tápanyagok el nem kezdenek fogyni, korlátozva a szaporodást. Az utolsó fázis a stacioner vagy veszteglő fázis, melyet a tápanyaghiány okoz. A sejtek csökkentik az anyagcseréjüket, és lebontják a nem életfontosságú sejtfehérjéket. A stacioner fázis a gyors növekedés állapotából a stresszre adott válaszállapotba történő átmenet, melynek során megnövekedik a DNS-javítással, az antioxidáns-anyagcserével és a tápanyagszállítással összefüggő gének aktivitása. Genetika A baktériumok többségének egyetlen, körkörös kromoszómája van. Méretét tekintve a Mycoplasma genitalium kórokozó 580 ezer bázispárral a legkisebb, míg 12,2 millió bázispárral a talajlakó Sorangium cellulosum a legnagyobb ismert bakteriális kromoszóma. A spirochaeták (például a Lyme-kór kórokozója, a Borrelia burgdorferi) ettől eltérően lineáris kromoszómával rendelkeznek. A bakteriális kromoszóma hisztonok helyett hisztonszerű fehérjéket tartalmaz. A baktériumsejtben előfordulhatnak plazmidok is, olyan kis méretű, kör alakú öröklődő DNS-darabok, amelyek nem részei a kromoszómának. A plazmidok antibiotikum-rezisztenciáért, fertőzőképességért felelős géneket is hordozhatnak. A bakteriális DNS egy része víruseredetű. Számos bakteriális vírus, azaz bakteriofág ismeretes. Néhány egyszerűen megfertőzi és elpusztítja a baktériumokat, mások beépülnek a bakteriális kromoszómába. A bakteriofág tartalmazhat olyan géneket, melyek a gazda fenotípusát is befolyásolják. Például az Escherichia coli O157:H7 és a Clostridium botulinum evolúciója során bakteriofág toxingének változtatták át az eredetileg ártalmatlan baktériumokat halálos kórokozókká. A baktériumok ivartalanul szaporodnak, így utódaik genetikai állománya megegyezik. A baktériumok evolúciója a genetikai anyagban bekövetkezett rekombináció és mutáció révén előálló módosulások szelekciójával valósul meg. Mutáció a DNS hibás másolásakor, vagy mutagénekkel történő érintkezéskor következik be. A baktériumfajok, sőt az egy fajba tartozó törzsek mutációs rátája is nagyon eltérő lehet. Mutációhoz vezethet a stressz is: ilyenkor bizonyos, a növekedést korlátozó folyamatokkal összefüggésben álló géneknek növekedik meg a mutációs rátája. Sok baktériumnál megfigyelték az örökítőanyag sejtek közötti átvitelét (horizontális géntranszfer). Ennek három fő módja van. A transzformáció során a baktérium képes a környezetében levő DNS-t felvenni. Az így felvett DNS gyakran nem kerül be a baktérium kromoszómájába, hanem plazmidként található meg a sejtben. Gének kerülhetnek be a baktériumba a transzdukció útján is, ekkor egy bakteriofág illeszt a bakteriális kromoszómába idegen DNS-t. A harmadik mód a konjugáció, amikor közvetlen sejtkapcsolat útján cserélődik ki DNS. A horizontális géntranszfer természetes körülmények között gyakori jelenség. A génátvitelnek jelentős szerepe van az antibiotikumrezisztencia szempontjából is, mivel lehetővé teszi a rezisztenciáért felelős gének gyors átadását akár különböző kórokozó fajok között is. Mozgás A baktériumok ostorral, csúszással, rángatózó mozgással, vagy a felhajtóerő változtatásával képesek helyüket megváltoztatni. A baktériumok között egyedülálló módon a spirochaetáknak ostorhoz hasonló képletei, ún. axiális filamentumai vannak, melyek nem a sejthártyában, hanem a sejthártya és a külső membrán közötti periplazmatikus térben találhatók. Jellegzetes spirálisan csavart testük van, mely mozgás közben meghajlik. Az ostorok száma és a sejt felszínén történő elrendeződése eltér a baktériumfajoknál. Vannak, melyeknek egyetlen ostora van (monotrich), léteznek fajok, melyeknél a sejt két végén van egy-egy ostor (amfitrich), esetleg a sejt egyik végén egy halomban van sok ostor (lofotrich), vagy a sejt mindkét végén több flagellum található (amfilofotrich), és ismertek fajok, melyeknél a sejt teljes felületét beborítják az ostorok (peritrich). Az élőlények mozgását szolgáló valamennyi struktúra közül a baktériumok ostorának a szerkezetét és működését ismerjük a leginkább. Az ostor mintegy 20 fehérjéből épül fel, és körülbelül másik 30 fehérje játszik szerepet a szabályozásában és elkészülésében. Az ostort az ostor tövében elhelyezkedő motor forgatja, amely a hajócsavarhoz hasonlóan hajtja előre a sejtet. Számos baktérium (például az E. coli) két különböző módon tud mozogni: előrehaladó mozgással (úszás) és bukfencezéssel. A bukfencezéssel tudnak új irányba állni, és térben mozogni. A mozgásra képes baktériumokat bizonyos ingerek vonzzák vagy taszítják, ezt a viselkedést taxis utótaggal jelölik: például kemotaxis, fototaxis vagy magnetotaxis. A myxobaktériumoknál figyelhető meg az a jelenség, hogy az egyes baktériumsejtek együtt mozognak, miközben a sejtekből hullámok formálódnak, melyekből később az endospórákat tartalmazó termőtestek lesznek. Ezek a baktériumok csak akkor mozognak, ha szilárd felszínen vannak, de például az E. coli akár folyékony közegben, akár szilárd felszínen is képes mozogni. Néhány Listeria és Shigella faj a gazdasejten belül a gazdasejt citoszkeletonjának segítségével mozog (amit egyébként a sejt a sejtszervecskék mozgatására használ). A sejtjeik egyik oldalánál elősegítik az aktin polimerizációját, és a növekvő aktin filamentumok nyomják a másik irányba a baktériumsejteket a gazdasejten belül. Osztályozásuk és azonosításuk Az osztályozás célja, hogy leírja az egyes baktériumfajok közötti eltéréseket az élőlények hasonlóságán alapuló csoportosítással és elnevezéssel. A baktériumok a sejtstruktúráik, anyagcseréjük vagy az olyan sejtalkotókban levő különbségek alapján osztályozhatóak, mint a DNS, zsírsavak, pigmentek, vagy az antigének. Bár ezek alapján lehetővé vált a baktériumtörzsek azonosítása és osztályozása, nem volt világos, vajon a különbségek fajok közötti eltérések, vagy pedig egy fajon belüli eltérések. Ennek a bizonytalanságnak az az oka, hogy a legtöbb baktériumfajban nincsenek jól megfigyelhető jellegzetes képletek, valamint hogy az egymástól független fajok között is létezik a horizontális géntranszfer jelensége. A horizontális géntranszfer miatt a közeli rokonságban álló baktériumoknak is egészen eltérő morfológiája vagy anyagcseréje lehet. Annak érdekében, hogy ez a bizonytalanság csökkenthető legyen, a modern bakteriológia egyre inkább a molekuláris rendszertanra támaszkodik, olyan technikákat felhasználva, mint a guanin-citozin arány meghatározása, vagy olyan gének DNS-szekvenciálása, melyeket nem érintett komolyan a horizontális géntranszfer (például rRNS-gének). A baktériumok azonosítása különösen az orvostudományban jut nagy szerephez, ahol a megfelelő kezelés a fertőzést okozó baktériumfaj ismeretétől függ. Emiatt a baktériumok azonosítására szolgáló technikák fejlődését döntően befolyásolta az emberi kórokozók azonosításának sürgető igénye. A baktériumokat különböző festési eljárásokkal szembeni viselkedés alapján is szokták csoportosítani. Az egyik ilyen eljárás a Gram-festés, melyet 1884-ben Hans Christian Gram fejlesztett ki. Ez a módszer a baktériumokat a sejtfal strukturális sajátosságai alapján különíti el. A festés során kristályibolya (vagy genciánaibolya)-festékkel festik meg a baktériumkészítményt, majd etanollal mosási próbát végeznek. Gram-pozitív baktériumok esetén a festék nem mosható ki a sejtből, míg a Gram-negatív baktériumoknál igen. A Gram-negatív baktériumok láthatóvá tétele érdekében további fukszinos festést alkalmaznak. A Gram-pozitív baktériumok lilának látszanak, míg a Gram-negatív fajok rózsaszínűek lesznek a festés után. A Gram-festést a morfológiával kombinálva a legtöbb baktérium besorolható 4 csoport egyikébe (Gram-pozitív coccusok, Gram-pozitív bacilusok, Gram-negatív coccusok, Gram-negatív bacilusok). Gram-pozitív baktériumok például a tüdőgyulladást okozó Streptococcus pneumoniae, Gram-negatív az emberi bélcsatornában élő Escherichia coli. Bizonyos élőlények kimutatására a Gram-festés helyett más módszereket alkalmaznak, például a Mycobacterium tuberculosis vagy a Nocardia egyedeinek kimutatására elterjedt a Ziehl–Nielsen-féle saválló festés. Ennél a módszernél forró fenolos fukszinnal festenek, ami ezekből a fajokból nem oldódik ki sav hatására (saválló), így a sejtek a háttérhez képest sötétebb színt vesznek fel. A Corynebacterium dyphtheriae foszfáttartalmú volutinszemcséit, az ún. Babeş–Ernst-szemcséket lehet láthatóvá tenni a Neisser-festéssel. Számos baktériumot annak alapján azonosítanak, hogy milyen speciális közegen tenyészthetőek. Ezeknek a technikáknak az az alapja, hogy bizonyos baktériumfajok szaporodását a közeg elősegíti, míg más fajok szaporodását gátolja. Ezek a technikák gyakran bizonyos mintákra specifikusak, például a köpetmintát úgy kezelik, hogy a tüdőgyulladást okozó kórokozót azonosítsák, míg a székletmintákat olyan szelektív közegeken tenyésztik, hogy ki tudják mutatni a hasmenés kórokozóját, egyúttal megakadályozzák a nem kórokozó baktériumok szaporodását. A normális körülmények között steril mintákat (vér, vizelet, gerincvelői folyadék) olyan közegen tenyésztik, mely lehetővé teszi az összes baktérium szaporodását. Ezek mellett egyéb, például szerológiai technikákat is bevetnek azonosítás céljából. Mint a baktériumok osztályozásánál, az azonosításnál is növekvő szerephez jutnak a molekuláris biológiai módszerek. Például gyorsan növekszik a tenyésztéshez képest gyors és pontos DNS alapú diagnosztikai módszer, a polimeráz láncreakció népszerűsége. Ezek a módszerek lehetővé teszik azoknak az élőlényeknek a felismerését és azonosítását is, amelyek ugyan anyagcseréjüket tekintve aktívak, azonban nem osztódnak, és nem tenyészthetőek kultúrában. Kapcsolat más élőlényekkel Nyilvánvaló egyszerűségük dacára a baktériumok bonyolult módon képesek együttműködni más élőlényekkel. Ezeket a szimbionta kapcsolatokat feloszthatjuk parazita, mutualista és kommenzalista típusúakra. A baktériumok kis mérete miatt a kommenzalizmus közönséges, állatokon és növényeken ugyanolyan jól növekednek, mint bármilyen más felületen. Mutualista együttműködés A rizoszféra (a növényi gyökerek által befolyásolt talajrész) nitrifikáló baktériumai légköri nitrogént kötnek meg, így könnyen felvehető nitrogént biztosítanak olyan növényeknek, amelyek maguktól nem képesek a molekuláris nitrogén megkötésére. Számos más baktérium él szimbiózisban az emberrel és más élőlényekkel. A normál emberi bélflórában jelen levő több mint 1000 baktérium nagyban hozzájárul a bél immunrendszeréhez, folsav-, K-vitamin, és biotin-szintéziséhez, valamint a különben nem vagy nehezen emészthető szénhidrátok emésztéséhez. Lactobacillus fajok segítik a tejfehérjék tejsavvá alakítását a bélben. A bélflóra hasznos baktériumai gátolják a potenciálisan kórokozó baktériumok szaporodását (általában kompetitív kizárás révén). Ezeket a hasznos baktériumokat, mint probiotikus tápanyag-kiegészítőket forgalmazzák is. Kórokozók Kórokozónak tekintjük, ha a baktériumok parazita együttműködést alakítanak ki más élőlénnyel. A fertőzés létrejöhet érintkezéssel, táplálékkal, levegő vagy víz útján. A kórokozó baktériumoknak a vírusok mellett nagy szerepük van a betegségek, fertőzések kialakításában. Baktériumok állnak számos emberi megbetegedés mögött: különféle gyulladások, mint a mandulagyulladás, középfülgyulladás, szőrtüszőgyulladás, pattanás; gyomorrontást, hasmenést okozó fertőzések, mint a szalmonella, campylobacteriosis, vérhas, kolera; olyan ismert betegségek, mint a pestis, lepra, TBC (tuberkulózis), skarlát, diftéria, tífusz, tetanusz (vérmérgezés) és számos nemi betegség, mint a gonorrhea (tripper, kankó) vagy a vérbaj (szifilisz). Bizonyos betegségeknél sok évvel a betegség leírása után derül ki, hogy kórokozó áll a háttérben, erre példa, hogy sokáig nem volt egyértelmű, hogy a gyomorfekély hátterében a Helicobacter pylori baktérium áll. A növényi kórokozókra példa az almafélék tűzelhalásos megbetegedéséért felelős Erwinia amylovora baktérium. Mindegyik kórokozó jellegzetes módon lép kapcsolatba a gazdaszervezettel. A Staphylococcus és Streptococcus például bőrfertőzést, tüdőgyulladást vagy akár szepszist okozhat. Emellett ezek az élőlények a normális emberi flóra részei, a bőrön és az orrban is megtalálhatóak és semmiféle megbetegedést nem okoznak. Más baktériumok, például a csak más élőlények sejtjein belül növekedő és szaporodó Rickettsia fajok kivétel nélkül betegségeket okoznak (a Rickettsiák egyik faja okozza a tífuszt). A sejten belüli parazitákhoz tartoznak a Chlamydia fajok, melyek a tüdőgyulladásért vagy a húgyúti fertőzésekért felelősek, és talán a szívkoszorúér megbetegedésekben is részük van. Végül léteznek az opportunista kórokozók (mint a Pseudomonas aeruginosa, Burkholderia cenocepacia, vagy a Mycobacterium avium), melyek csak akkor okoznak megbetegedést, ha a immunhiányos vagy cisztás fibrózisban szenvedő embereket fertőznek meg. A bakteriális fertőzések kezelhetőek antibiotikumokkal, melyeket baktericidnek nevezünk, ha elpusztítják a baktériumokat, vagy bakteriosztatikusnak hívunk, ha csak a szaporodásukat gátolja. Számos különböző típusú antibiotikum létezik, mindegyikük valamilyen módon gátol egy, a kórokozóban és a gazdaszervezetben eltérően működő folyamatot. Erre példa a chloramphenicol és a puromycin, melyek a bakteriális riboszómák működését gátolják, de nincsenek hatással az ettől eltérő eukarióta riboszómára. Az antibiotikumokat az emberi megbetegedések kezelése mellett az intenzív állattenyésztés során is használják, annak érdekében, hogy serkentsék az állatok növekedését. Ezzel azonban hozzájárulhatnak a baktériumpopulációkban a gyors antibiotikumellenállás kialakulásához. A baktériumfertőzés elleni védekezés módjai Higiénia – Járvány idején kerülni kell a tömegeket, gyakran kell tisztálkodni, kezet mosni. Csak ivóvízből szabad inni, az élelmiszereket pedig lehetőleg frissen kell fogyasztani. Az orvosi műszereket használat előtt sterilizálni kell. Védőoltás, injekció beadása, sebészeti beavatkozás előtt a bőrt alkohollal kell fertőtleníteni. Jó kondíció – Kevésbé betegszünk meg, ha közérzetünk, testi, lelki állapotunk jó, ha eleget mozgunk, egészségesen táplálkozunk. Védőoltás – A baktériumos megbetegedések megelőzésének is eszköze lehet a védőoltás . Antibiotikumok – A már kialakult baktériumos megbetegedések ellenszere, baktériumölő, vagy szaporodását gátló anyag. Figyelem : Ez egy kétélű fegyver; csak akkor segít, ha az orvosi előírást pontosan betartjuk, mert a gyógyszerkutatók a leghatásosabb gyógyszermennyiség, beszedési időszakok és összidőtartam összességét kísérletileg állapították meg úgy, hogy a kezelés a baktériumkoncentrációt annyira csökkentse, hogy a maradékkal egyéni immunrendszerünk könnyen elbánhasson. Ha a beteg, magát jobban érezve a gyógyszer bevételét elhanyagolja, vagy a kúrát nem fejezi be, akkor a baktériumok megmaradó hányada ismét felszaporulhat. Darwin természetes kiválasztódás elmélete szerint az az egyed marad meg, amely az adott körülményekhez gyorsabban alkalmazkodik. Itt a megmaradó baktériumok jobban ellenálltak a kezelésnek, vagyis akaratunk ellenére a kezelés elhanyagolásával egy antibiotikum-ellenálló csoportot fejlesztettünk ki. Ügyeljünk tehát az orvos által előírt adagolás pontos betartására, hogy ne segítsük elő ellenálló baktériumok kifejlődését. Jelentőségük az iparban és a technológiában Az emberiség évezredek óta használja a baktériumokat (az élesztőkkel és penészgombákkal együtt) olyan alapvető élelmiszerek készítésére, mint a bor, sajtok, savanyúság, ecet, szójaszósz, savanyú káposzta vagy joghurt. Figyelemreméltó a baktériumoknak azon képessége, ahogy szerves anyagokat képesek lebontani. Emiatt az iparban hulladékfeldolgozásra, szennyvíztisztításra hasznosítják őket, de speciális szerves alapanyagú üveget is kristályosíttatnak baktériumokkal. A kőolajban levő szénhidrogéneket lebontó baktériumokat olajfoltok megszüntetésére használják. Sikeresen alkalmazták ezt a módszert az 1989-es Exxon Valdez hajókatasztrófa olajszennyezésénél is, amikor műtrágyát szórtak ki a Prince William öbölben, hogy elősegítsék a természetesen is jelenlevő baktériumok szaporodását. Ipari szennyezőanyagok lebontására is használnak baktériumokat. A vegyiparban gyógyszerek és mezőgazdasági termékek előállításában szintén baktériumok működnek közre. A biológiai védekezés során a növényvédőszerek helyett is használhatóak baktériumok. Leggyakrabban a Bacillus thuringiensis nevű Gram-pozitív talajlakó baktérium valamelyik alfaja jut szerephez, mivel ezek a Lepidoptera rendre (lepkék, molyok) specifikus „rovarirtók”. Mivel az emberre, az élővilágra és a hasznos rovarokra kicsi vagy semmilyen káros hatással nincsenek, környezetbarát rovarirtónak tekinthetőek. A gyors növekedésük és a könnyű manipulálhatóságuk miatt a baktériumok a molekuláris biológia, a genetika és a biokémia „igáslovai”. A bakteriális DNS módosításával, és az ennek eredményeként megváltozó fenotípus tanulmányozásával a tudósok képesek a gének, enzimek funkcióját és az anyagcsere útjait meghatározni, és ezeket az eredményeket a magasabb rendű szervezetekre is alkalmazni. A biotechnológiában a bakteriális anyagcsere és genetika megértése teszi lehetővé, hogy olyan módosított baktériumokat állítsanak elő, melyek terápiás célból képesek inzulin, növekedési faktorok vagy antitestek előállítására. Sydenham állomás A Sydenham a londoni Overground egyik állomása a 3-as zónában, az East London line érinti. Története Az állomást 1839. június 5-én adták át a London and Croydon Railway részeként. 2010. április 27-étől az újraindított East London line egyik állomása. (21174) 1994 CG12 A (21174) 1994 CG12 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. február 7-én. Tuman (együttes) A Tuman (cirill betűkkel: Туман, jelentése: köd) magyar black metal zenekar. Albumaikat a "The Sinister Flame" lemezkiadó jelenteti meg. 2002-ben alakultak meg Szegeden. Angol és magyar nyelven egyaránt énekelnek. Első nagylemezüket 2003-ban adták ki. Az együttes diszkográfiája összességében négy nagylemezt, egy split lemezt és két demót tartalmaz. Szövegeik témái: sátánizmus, Erdély, sötétség, utálat. Diszkográfia Transylvanian Dreams (2005) Loquitar Cum Alqo Sathanas (2007) The Past is Alive (2014) Zuhanás (2017) Egyéb kiadványok Split lemezek Storm of the Shallow Voices (2005) Demók Beginning of the End (2003) Funeral Fog (2004) Tagok Dim - ének, gitár Shadow - basszusgitár Gelal - ütős hangszerek Pasarét Pasarét (németül Sauwiesen) Nagy-Budapest 1950-es megalakulása óta a főváros II. kerületében található, mely természet-földrajzilag a Budai-hegység szerves része. Fekvése Pasarét a Nagykovácsin eredő és a Dunába ömlő Ördög-árok patak kiszélesedő völgyében, az Apáthy-szikla aljától a Városmajorig, a Hűvösvölgyi út és a Pasaréti út által határolt terület. Észak felől Rézmál, Törökvész, Lipótmező, délről a Városmajor, Kútvölgy, Virányos, Szépilona, Kurucles határolják. Nevének eredete Mai nevét Döbrentei Gábor 1847-es dűlőkeresztelője alkalmával kapta, amikor is Buda akkori német városrész neveit magyarosították. Az addigi Sauwiesen (Disznórét) és Schmalzbergel (Zsírdomb) név helyett Abdurrahmán Abdi Arnaut, az utolsó budai török pasa emlékére a terület a Pasarét nevet kapta. Más vélemény szerint az Ördög-árok melletti zsombékos területet szerbül pasaként, németül riedként említették és ezek együtteséből („Pasa-Ried”) eredne a Pasarét név. Története Pasarét őskori történetéről régészeti emlékek hiányában semmit sem tudni, de valószínűsíthető, hogy az ingoványos völgy az őskori ember és állatvilág számára lakhatatlan volt. Az i. sz. III.- IV. századi római kori villa rustica temetőjének leletanyaga is a magasabban fekvő Zsírdombon, a mai Vasas sportcentrum területéről került elő 1863-ban. A honfoglalás kori magyarság is a nyéki és a Ferenc-halmi dombokra települt, legelőnek, kaszálónak hagyva meg az Ördög-árok völgyét. A tatárjárást követően megerősödő Budai vár, és a királyi udvar 13. század végi Budára költözésével az udvari szolgálónép is letelepedett a közeli Budai hegyekben. Ilyen település volt a Solymár, Nagykovácsi és Hidegkút is, melyekben a királyi solymászok, fegyverkovácsok és királyi hadizenészek telepedtek meg. Ekkoriban Pasarét és környéke egészen a mai Margit körútig, és a Duna parti Felhévíz nevű település a Szent István ispotályos keresztes kanonokrend Szent Kereszt perjelségének a birtoka volt. A 13. század végén Kunc ispán budai bíró bérelte a környéket a felhévízi egyháztól. A mai Szent Ilona városrész dombján lévő központjából irányította a szőlőművelésen és gabonatermesztésen alapuló gazdaságát. 15. században a területet már budai patríciusok, majd a század közepétől Erzsébet anyakirályné és a király birtokolta a nyéki királyi vadaskerttel együtt, ami a mai Kuruclestől, a Lipótmezőn át a hűvösvölgyi Nyékig terjedt, középpontjában a Fekete István utcában található vadászkastéllyal. A vadászkastélyt Zsigmond király idején kezdték építeni, de fénykorát Mátyás király és a Jagellók alatt élte. A török időkben a terület Veli bej rétje néven a budai pasák kaszálója volt. 1599-ben - a tizenöt éves háború egyik eseményeként - itt fogták el a magyar hadak Dev (Ördög) Szulejmán budai pasát. A Budai hegyekbe a 18. századtól német telepesek érkeztek, akik felelevenítették a szőlő-és bortermelés római és középkori hagyományait. Ekkor kapják a budai részek német neveiket. A II. kerület ekkori neve Országút külterület. 1820-ban az Ördög-árkot szabályozták, a Disznórétet feltöltötték, kukoricatermesztésre alkalmassá téve. 1847-ben kapta a Pasarét nevet és ebben az időben kezdte meg működést a Drasche Henrik féle téglagyár is, ami 1868-ban felvette a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat nevet és 1932-ig itt működött, amikor csődbe ment. Pest, Buda és Óbuda 1873. évi egyesülése után Budapest világvárossá fejlődésével a külterületek is fokozatosan beépültek. 1869-ben megindul a lóvasút Zugliget irányába, majd ennek szárnyvonalaként 1903-ban a villamosközlekedés is a Hűvösvölgybe, amely a kezdeti turistavonalból a 20. század közepére fő tömegközlekedési úttá fejlődött. A közúthálózat fejlesztéséhez már az ókortól meglévő Hidegkúti út (ma Hűvösvölgyi út) mellett a Pasaréti út kiépítésére (1899) és az Ördög-árok befedésére (1877) is szükség volt. A pasaréti kertes, nyaraló és villaövezet kiépülése a Házmán utca 1900-as évekbeli kialakításával és a Pasaréti, Hidegkúti út villáinak megépülésével kezdődött (például a Hűvösvölgyi út 85. alatti Márkus Emília, és a 87. alatti Herczeg Ferenc villák 1912-ben épültek). Az első világháború után az 1920-as, 1930-as években eklektikus és Bauhaus stílusú házakkal új utcák keletkeztek. A Pasaréti és a Ditró utca kereszteződésében épült a második legnagyobb hazai filmgyár, a Star, amiben az 1990-es évek elejéig a Mafilm szinkronstúdiói voltak. A Ditró utca másik oldalán a Pénzügyi Tisztviselők Budagyöngye SC sportlétesítményei - 1950-től a Pénzügyőr SE. labdarúgópályája – kaptak helyet. Az 1930-óta közlekedő – Pasaréti téri végállomású - 5-ös busz a főváros egyik legrégibb autóbuszjárata. Pasarét a két világháború között épült be teljesen. Ekkor (1931) épültek a késői Bauhaus stílusú Napraforgó utcai villatelep házai, a Lukóy-villa a Battai lépcső 12/a alatt, a Pasaréti téri (1937) autóbusz-végállomás a római katolikus templommal és rendházzal, a Torockó téri református templom, továbbá a Pasaréti út, Szilágyi Erzsébet fasor, Hűvösvölgyi út és a keresztutcák lakóházai, valamint a Budapesti Budai Torna Egylet székháza és sporttelepe (1940), a volt Drasche téglagyár helyén (1947-től Vasas sporttelep). A második világháború idején a 3. Ukrán Front X. Gárda lövész hadteste 1944. december 25-én, elsőként nyomult be Budára a Hűvösvölgyi úton (40 éven keresztül Vöröshadsereg útja), egészen a Szent János kórház vonaláig. Itt az oroszok útját az Egyetemi Rohamzászlóalj akasztotta meg egészen 1945. február elejéig. A Budát védő német egységek 1945. február 11-i kitörése főképp az Ördög-árok völgyén át történt. Az Akadémia előtti csatorna kijáratánál fogták el a Budát védő erők parancsnokát, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS vezérezredest vezérkarával együtt. 1950-es évekbeli újjáépítés során a rendszerváltásig elsősorban középületek születtek. Szabó Lőrinc kéttannyelvű általános iskola és gimnázium (korábban Bányai Júlia Általános iskola), Budagyöngye bevásárlóközpont, PSE székház. A rendszerváltást követően újra beindult a lakóházak, villák építése a még meglévő foghíjtelkeken. 1999-re fejeződött be az 56-os villamos vonalrekonstrukciója a régi mintára készült fa megállóépületekkel, és ekkor épült ki az Ördög-árok mentén a Duna-parti után Budapest második leghosszabb kerékpárútja, valamint megnyitotta kapuit a Hidász utcai Honvéd Lovarda is. 2003-ban avatták fel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Hűvösvölgyi úti részlegét az egykori Márkus villában. Nevezetességek Gábor Áron -emlékmű - Szilágyi Erzsébet fasor, Németh László -szobor - a Vasas pályánál, Mária-kút - a Pasaréti tér közepén - Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész alkotása, 1939 Raoul Wallenberg -szobor - Szilágyi Erzsébet fasor , Napraforgó közi emlékoszlop, Jávor Pál -emléktábla - Pasaréti út elején, Szabó Lőrinc -emléktábla - Volkmann utca, Bartók Béla -emlékház – Csalán út Pasaréten laktak Bartók Béla zeneszerző – Csalán út 29. Darvas József politikus, író - Hidász utca 27. Déry Tibor író - Lotz Károly utca 20. Dohnányi Ernő zeneszerző - Széher út 24. Fábri Zoltán filmrendező és felesége Apor Noémi színésznő - Hidász utca 5. Herczeg Ferenc író - Hűvösvölgyi út 87. Issekutz Béla gyógyszerész professzor - Hidász utca 13. Jávor Pál színész - Pasaréti út 8. Joó Sándor református lelkipásztor - Torockó tér 1 Márkus Emília színésznő és veje Vaclav Nyizsinszkij táncművész - Hűvösvölgyi út 85. Nagy Imre kommunista politikus, 1953-ban és az 1956-os forradalomban miniszterelnök - Orsó utca Németh László író - Szilágyi Erzsébet fasor 79. Károlyi Amy költő és férje, Weöres Sándor költő - Muraközi utca 10/A. Kókai Rezső zeneszerző - Torockó utca 11. Lukin László énektanár, karnagy - Vérhalom utca 20. Örkény István író - Pasaréti út 39. Szabó Lőrinc költő - Volkmann utca 8. Szabó Magda író és férje, Szobotka Tibor író - Júlia utca 3. Szakáts Miklós színész - Hidász utca 5. Szepes Mária író - Júlia utca 13. Szerb Antal író - Torockó utca 9/a. Pinczési Judit költő - Nagyajtai utca 1/b. Tábori Nóra színésznő - Házmán utca 7. Várkonyi Zoltán színész-rendező - Nagyajtai utca 10. A városrész a filmekben, irodalomban A Pasaréti út és a 48-as szám alatti villa lényeges helyszín Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében. 140D busz (Törökbálint) A törökbálinti 140D jelzésű autóbusz a Dióskert és a Nyár utca között közlekedett. A vonalat az OMI Kft. üzemeltette. Története 2017. április 13-a és 23-a között 140D jelzésű pótlóbusz közlekedett a Dióskert és a Nyár utca között az 1B, a 140-es és 140B járatok helyett. Orx Orx település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 598 fő (2015). Orx Bénesse-Maremne, Labenne, Saint-André-de-Seignanx és Saubrigues községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Viczián Ottó Viczián Ottó (Kazincbarcika, 1974. június 5. –) Jászai Mari-díjas magyar színész, a Madách Színház és a Soproni Petőfi Színház örökös tagja. A Digi Life, a Digi World és a Digi Animal World egyik hivatalos hangja. Élete 1996-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Madách Színházhoz szerződött, ám 10 év után más prózai színészekkel együtt megvált a társulattól. Bár elsősorban színpadi színész, mégis hangja tetté ismertté, sok film és sorozat fő vagy főbb szereplőjének adta a hangját, többek között ő Adrien Brody (A zongorista) és Brendan Fraser állandó magyar szinkronja. 2011-től a Turay Ida Színház tagja. A Soproni Petőfi Színház örökös tagja. 2011-ben Jászai Mari-díjat kapott a magyar Köztársasági Elnöktől. 2017-től az Új Színház tagja. Fontosabb szerepei Színház Várkonyi Mátyás : Sztárcsinálók Edmond Rostand : A sasfiók – A reichstadti herceg Romain Weingarten: A nyár – Simon Várkonyi - Bródy : Will Shakespeare… – Will Ken Ludwig: Csillagok Buffaloban – Howard Herman Wouk : Zendülés a Caine hadihajón – Junius Urban jelzőszázados Heiner Müller: Drachenoper – Lanzelot (Berlin) Jókai Mór : A bolondok grófja – a gróf Pozsgai Zsolt : Szerelmes etűdök – Mozart John Steinbeck : Egerek és emberek – Curley Tennessee Williams : Üvegfigurák – Tom Wingfield F. Dürrenmatt : Írói élmény – Látogató Németh László : Cseresnyés – Völgyes Rudolf Bognár László: Élektra – Oresztész Bitó László : Ábrahám és Izsák - Izsák Stein-Bock-Harnick: Hegedűs a háztetőn – Fegyka Arthur Miller : Édes fiam – Chris Keller William Shakespeare : Hamlet, dán királyfi – Hamlet Leonard Gershe: A pillangók szabadok - Don Baker Görgey Gábor : Komámasszony, hol a stukker? - Kiss Film Szalmabábuk lázadása ( 2001 ) A boldogság színe ( 2003 ) Kaffka Margit és Bauer Henrik ( 2003 ) Thelomeris – Sorsvonalak ( 2009 ) Ariadne barlangjai – Húsz év a Pilis mélyén ( 2013 ) narrátor Szinkron 4400 : Tom Baldwin ( Joel Gretsch ) Ally McBeal : Richard Fish (Greg Germann – első hang) Angyalok Amerikában: Prior Walter ( Justin Kirk ) A szupercsapat : Templeton Peck /Szépfiú/ ( Dirk Benedict ) Beverly Hills 90210 : Colin Robbins ( Jason Wiles ) Beverly Hills-i nindzsa : Goblei ( Robin Shou ) Bleach 3. évad: Ashido Kano (Kase Yasuyuki) (japán), (Travis Willingham) (angol) Brooklyn South: Clement Johnson rendőr (Richard T. Jones) Büszkeség és balítélet : Mr. Wickham Rupert Friend Calcium kölyök : Pete Wright (Tamer Hassan) Cobra 11 : Chris Ritter ( Gedeon Burkhard ) A csillagjegyek ura: Loïc Daguerre (Boris Terral) Deadwood: Seth Bullock ( Timothy Olyphant ) Death Note : L (Yamaguchi Kappei) (japán), (Alessandro Juliani) (angol) Doki: dr. Clint ’Doc’ Cassidy ( Billy Ray Cyrus ) Doktor Addison : dr. Cooper Freedman (Paul Adelstein) Dr. Csont : dr. Jack Hodgins (T.J. Thyne) Dutyidili: Harry Fletcher (Larry Riley) Az elveszett világ: Lord John Roxton (William Snow) Én és a hercegem 2. – A királyi esküvő : Edvard király (Luke Mably) Esmeralda : Adrián Lucero (Alejandro Ruiz) Ezel : Kenan İmirzalıoğlu (Ezel Bayraktar) A farm ahol élünk: John Carter (Stan Ivar) Fedőneve: Donnie Brasco : Joseph D. Pistone/Donnie Brasco) ( Johnny Depp ) Flipper a delfin: Dean Gregson (Scott Michaelson) Fullmetal Alchemist - A bölcsek kövének nyomában : Sebzett - Scar (Okiayu Ryotaro) (japán), (Dameon Clarke) (angol) Fullmetal Alchemist: Testvériség : Sebzett - Scar (Miyake Kenta) (japán), (J. Michael Tatum) (angol) A Gyűrűk Ura 2, 3: Éomer ( Karl Urban ) A halál ára : Raphael ( Johnny Depp ) A harc törvénye: Louis Malone nyomozó (Louis Mandylor) Harmadik műszak : Tyrone ’Ty’ Davis, Jr. (Coby Bell) Hawaii üzenetek: Richard DeMorra (Richard Grieco) A holtsáv: Johnny Smith (Anthony Michael Hall – első hang) Az igazság bajnokai: Danny Burke (David Gail) Az igazság harcosai: Charles Conti (Jason O’Mara) InuYasha, a film - Az időt felülmúló szerelem : Menoumaru (Seki Tomokazu) (japán), (Vincent Gale) (angol) Jack és Bobby: Tom Wexler Graham ( Bradley Cooper ) Jack és Jill : David ’Jill’ Jillefsky (Ivan Sergei) Jack Hunter – Ugarit elveszett kincse: Jack Hunter (Ivan Sergei) Kung Fu – A legenda folytatódik: Peter Caine (Chris Potter) Kettős bevetés: Karl-Heinz Dilba (Jockel Tschiersch) L.A. Heat – Halálos páros: Chester ’Chase’ McDonald nyomozó (Wolf Larson) M, mint muskétás: D'Artagnan (Tobias Mehler) Madison: R.J. Winslow (Jonathan Scarfe) Ments meg! : Franco Rivera (Daniel Sunjata) Mielőtt felkel a Nap : utcai költő (Dominik Castell) Monte Cristo grófja: Bertuccio (Sergio Rubini) A múmia – A Sárkánycsászár sírja : Rick O’Connell ( Brendan Fraser ) Nancy ül a fűben : Dean Hodes (Andy Milder) A törvényen kívüli : Ned Kelly ( Heath Ledger ) New York sűrűjében: Jimmy Flynn különleges ügynök (FBI) (Titus Welliver) Ray Donovan: Ray Donovan ( Liev Schreiber ) Rex felügyelő : Alexander Brandtner ( Gedeon Burkhard ) Róma : Mark Antony (James Purefoy) Rosalinda : Fernando José Altamirano del Castillo ( Fernando Carrillo ) Rubi az elbűvölő szörnyeteg: Héctor Ferrer Garza ( Sebastián Rulli ) A sivatag szerelmesei : Andres Bustamante ( Francisco Gattorno ) Strange Days – A halál napja : Lenny Nero ( Ralph Fiennes ) Szerelmek Saint-Tropez-ban: Benjamin Lauset (Grégory Fitoussi) Szeretni bolondulásig : dr. Sergio Zambrano (Gerardo Murguía) A színfalak mögött : Tom Jeter (Nathan Corddry) Szívtipró gimi : Costa ’Con’ Bordino (Salvatore Coco) A szökés : Donald Self (Michael Rapaport) Szulejmán : Pargali Ibrahim pasa ( Okan Yalabık ) Szuper csapat: Templeton ’Faceman’ Peck hadnagy (Tim Dunigan/ Dirk Benedict ) Titokzatos Násztya: Sándor orosz cárevics (Dmitrij Iszajev) Tengeri őrjárat : Angelo Sammarco (Lorenzo Crespi) Tudorok : Thomas Cranmer ( Hans Matheson ) Undercover – A titkos csapat: Jake Shaw (Jon Seda) Az ügynökség: Matt Callan (Gil Bellows) Vágyak földje: Pierre/Louis (Xavier Deluc) Visszatérés az édenbe : Tom McMaster (Warren Blondell) Dogma: Azrael ( Jason Lee ) Még mindig tudom mit tettél: Will Benson (Matthew Settle) A mandzsúriai jelölt: Raymund Shaw ( Liev Schreiber ) A zongorista : Wladyslaw Szpilman ( Adrien Brody ) Einstein és Eddington: Sir Arthur Eddington ( David Tennant ) Ezel : Ezel Bayraktar ( Kenan İmirzalıoğlu ) Karol - Az ember, aki pápa lett: Karol Wojtyła ( Piotr Adamczyk ) Karol - A pápa, aki ember maradt: Karol Wojtyła ( Piotr Adamczyk ) Díjai Jászai Mari-díj (2011) Magyarszinkron.hu közönségdíja, amit a közönség szavazása alapján osztottak ki (2017) Periphylla periphylla A Periphylla periphylla a kehelyállatok (Scyphozoa) osztályának a koronamedúzák (Coronatae) rendjébe, ezen belül a Periphyllidae családjába tartozó faj. Nemének eddig az egyetlen felfedezett faja. Előfordulása A Periphylla periphylla mélytengeri csalánozófaj, amely akár 7000 méteres mélységekben is megtalálható. Előfordulási területe a Csendes-, az Indiai- és az Atlanti-óceánok, valamint a Mexikói-öböl, az Északi- és a Földközi-tenger. Norvégia fjordjaiban is él, ahol az 1970-es évektől kezdve túlszaporodott; jelentős károkat okozva a helybéli halászati iparnak. A túlszaporodás okát még nem fejtették meg a biológusok. Megjelenése A kifejlett állat 30 centiméter hosszú. A kehelyállat testének a 90 százalékát a víz alkotja, a maradékot pedig nyálkás szövetek. A Periphylla periphylla példányok, az egymás közti kommunikációra vöröses biolumineszcenciára képesek. A „harang” szélén kis, fényérzékelő szervek találhatók. Ez az állatfaj kerüli a napfényt. Életmódja Ragadozó életmódot folytat és planktonnal táplálkozik. Éjszaka, táplálékkeresés közben feljebb vándorol, de amikor hajnalodik, a Periphylla periphylla visszahúzódik a mélybe. Szaporodása A többi kehelyállattól eltérően, a Periphylla periphylla életciklusában nincsenek polipforma és ephyra állapotok. A felnőtt állat a petéit a nyílt vízbe bocsátja. A petékből kikelt Periphylla periphyllák szüleiknek a kicsinyített másai. Életük elején a tápban gazdag szikzacskóval táplálkoznak. 755 Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek – 760-as évek – 770-es évek – 780-as évek – 790-es évek – 800-as évek Évek: 750 – 751 – 752 – 753 – 754 – 755 – 756 – 757 – 758 – 759 – 760 Egyéni síugrás nagysáncon az 1994. évi téli olimpiai játékokon Az 1994. évi téli olimpiai játékokon a síugrás egyéni nagysánc versenyszámát február 20-án rendezték. Az aranyérmet a német Jens Weißflog nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eredmények A verseny két sorozatból állt. A két ugrás pontszámainak összege határozta meg a végső sorrendet. A távolságok eredményei méterben értendők. Hoorn Kersenboogerd vasútállomás Hoorn Kersenboogerd vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Hoorn községben, településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Zaandam–Enkhuizen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Hoogkarspel vasútállomás Hoorn vasútállomás Sports Illustrated A Sports Illustrated heti rendszerességgel megjelenő sportmagazin az Amerikai Egyesült Államokban, a Time Warner médiakonglomerátum tulajdonában. 1954-ben alapították, 2007-ben 3,5 millió előfizetővel rendelkezett és hetente huszonhárom millió felnőtt (ebből 18 millió férfi) olvasta. A '30-as, '40-es években két magazin is indult Sports Illustrated néven, mindkettő halva született, majd Henry Luce a sok szkeptikus hang ellenére eldöntötte, hogy egy heti sportmagazint indít. A napilapoknak akkoriban is volt sportmellékletük, és úgy vélték, sporttal nem lehet heti rendszerességgel megtölteni egy magazint, főleg nem télen. Ettől függetlenül meg akarták venni a Sports nevet 200 000 dollárért, de ez nem sikerült, majd a Sports Illustrated nevet sikerült 10 000 dollárért megvenni, ezért lett ez a neve. A Sports Illustrated 1954 óta minden évben meghirdeti az Év sportolója díjat. Tiger Woods az egyetlen, akinek két alkalommal is sikerült ezt elnyernie. 2008-ban a pekingi olimpián nyolc aranyérmet szerző Michael Phelpsnek ítélték a címet. 1964 óta évente megjelenik fürdőruha-kiadványa (Sports Illustrated-Swimmsuite Issue), amelyben híres modellek egzotikus helyszíneken mutatnak be fürdőruhákat. A megjelenéshez TV show-t, videót és naptárakat is gyártanak. Gina Lollobrigida Luigina Lollobrigida (Subiaco, 1927. július 4. –) Golden Globe-díjas olasz filmszínésznő, fotóművész. Művészneve Luigina keresztneve rövid alakja, közismert beceneve: Lollo. Az 1950-es évek, 1960-as évek egyik legnépszerűbb filmcsillaga volt világszerte. Noha jellemábrázoló képességei vitathatatlanok, számos filmjében elsősorban külseje miatt szerepeltették. Pályafutása Gina egy festői szépségű hegyi faluban töltötte gyermekkorát három lánytestvérével együtt. Rómában, a Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanult. Fiatalon, feltűnő szépségének köszönhetően modellként kapott munkát. Kisebb filmszerepekre is hívták, elsősorban operafilmekbe. Indult az 1947-es Miss Itália szépségversenyen, ahol harmadik helyezést ért el. (A győztes, Lucia Bosé szintén jelentős színészi karriert futott be.) Meghívást kapott Hollywoodba, egyes pletykák szerint azért, mert felkeltette a különc milliomos, Howard Hughes érdeklődését. Szakmailag azonban semmilyen előrelépést nem jelentett számára az amerikai tartózkodás, ezért 1949-ben hazatért. Olaszországban megismerkedett Milko Škofič szlovén orvossal, akihez még abban az évben feleségül ment. (1971-ben válással végződött házasságukból egy fiúgyermek született.) A hollywoodi kitérő után az olasz filmesek egyre nagyobb és főleg egyre igényesebb szerepeket ajánlottak számára: Luigi Zampa, Mario Monicelli, Steno, Carlo Lizzani, Alessandro Blasetti és Pietro Germi irányítása alatt tanulta meg igazán pályája mesterfogásait. Nemzetközi hírnevét mégis egy francia filmnek köszönheti: Adeline-t alakította Gérard Philipe oldalán a Királylány a feleségem (1952) című emlékezetes kalandfilmben. Ugyancsak Philipe-pel, abban az évben játszott René Clair Az éjszakai szépei című munkájában. A következő évben kitűnő partnernők – May Britt, Marina Vlady, Anna-Maria Ferrero, Iréne Papasz – mellett nyújtott emlékezetes alakítást a Hűtlen asszonyok című filmben, amiben kisfia is szerepelt. Ugyancsak 1953-ban Mario Soldati A vidéki lány című drámájában és Luigi Comencini Kenyér, szerelem, fantázia című vígjátékában is sikert aratott, és hosszú évekre a közönség egyik kedvencévé vált. Ekkor már hollywoodi karrierje is beindult, elsőként John Huston Afrika kincse (1953) című alkotásában játszott Humphrey Bogart partnereként. Hazájában A római lány (1955) című Alberto Moravia-regény Luigi Zampa rendezte változatában alakította a főszerepet. Comencini újabb filmjében, a Kenyér, szerelem, féltékenységben (1954) ismét eljátszotta Maria szerepét. A harmadik rész kapcsán állítólag elfogadhatatlan anyagi követelésekkel állt elő, ezért Sophia Lorent szerződtették helyette. A két színésznő között egy szerencsétlen megjegyzés miatt kirobbant „kebelháború” évekig témát adott a bulvársajtónak, noha viszályuk később állítólag barátságba fordult. Lollo nemzetközi karrierjének további sikeres darabjai az 1950-es évek második feléből: A világ legszebb asszonya (1956); Trapéz (1956); A párizsi Notre-Dame (1956); Salamon és Sába királynője (1959). Főszerepet játszott Jules Dassin A törvény (1959) című drámájában. (Partnernője, Melina Mercouri évekkel később egy interjúban azt nyilatkozta, hogy szívesen emlékszik vissza mindegyik kollégájára, akikkel pályafutása során együtt dolgozott, és csak egyvalakit utált: Lollobrigidát.) Az 1960-as években is voltak emlékezetes szerepei: az Őrült tenger (1963) című komédiában Jean-Paul Belmondo mellett játszott, aki később szeretettel emlékezett vissza rá, ám a Gyilkosság a hajón (1964) című krimi forgatásán – amelyben egy megtévesztett asszonyt alakított – megromlott a kapcsolata Sean Conneryvel. A skót színész ugyanis az egyik jelenet felvétele közben túl erősen vágta pofon kolléganőjét, akinek felrepedt az ajka. A haragos Ginát óriási rózsacsokorral sem lehetett kiengesztelni. Emlékezetesen formálta meg Napóleon húgát a Császári Vénusz (1963) című filmben, továbbá Alessandro Blasetti társadalomrajzában, az Én, én, én… és a többiekben (1965) is megállta a helyét. Kitűnő alakítást nyújtott a Cicababák (1965) című szkeccsfilm Boccaccio-novella alapján készült epizódjában. Felejthetetlen volt a Jó estét, Mrs. Campbell! (1968) című vígjáték főszerepében is. Ez volt az utolsó, igazán sikeres filmje. Az 1970-es évek elején bejelentette, hogy visszavonul a filmvilágtól, és a fotózásnak szenteli magát. Italia mia címmel 1973-ban kiadott egy fotóalbumot. Hírességeket is fotózott, nagy visszhangja volt Fidel Castro kubai vezetővel készített interjújának. Nem utasított vissza néhány televíziós felkérést: a Falcon Crest című amerikai szappanopera esetében a felajánlott gázsi is sokat nyomott a latban, A római lány 1988-as tévéváltozatában viszont arra kapott lehetőséget, hogy bő 3 évtizeddel a címszerepben nyújtott alakítása után az anya szerepét játssza el. A feladatot kitűnően megoldotta, ám a lányát (az ő régi szerepét) játszó új csillagocska, Francesca Dellera egyáltalán nem volt szimpatikus számára. Lollobrigida a politikával is megpróbálkozott, de sikertelenül. Több ízben járt Magyarországon: első, egyben legemlékezetesebb fellépése a Magyar Televízió 1972-es szilveszteri műsorában volt. Sajnos későbbi magyarországi látogatásaihoz rossz emlékű incidensek fűződnek. A díva 2006 decemberében másodszor is férjhez akart menni. A vőlegény (Javier Rigau y Rafols) egy 34 évvel fiatalabb férfi lett volna, aki még Lollo fiánál is fiatalabb: a pár 1984 óta ismeri egymást. Lollo 2006-ban 49 éves „gyermeke” mindenesetre az első meglepetés után gratulált édesanyjának, és sok boldogságot kívánt neki, akárcsak a vőlegény mamája. A médiában viszont gúnyos megjegyzések is elhangzottak a tervezett esküvővel kapcsolatban, ezért a vőlegény végül lefújta a lagzit. A lakodalomra New Yorkban került volna sor, a meghívottak között Silvio Berlusconi, volt olasz kormányfő is szerepelt. 2017. novemberében elmondta hogy kétszer is megerőszakolták.[forrás?] Filmjei 1997 Nagydarab és Kicsiagy (XXL) 1996 Una donna in fuga 1995 101 éjszaka (Les cent et une nuits de Simon Cinéma) 1988 A római lány (La romana) (tévéfilm) 1985 Deceptions (tévéfilm) 1981 Falcon Crest (tévésorozat) 1973 Peccato mortale 1972 Pinokkió (Le avventure di Pinocchio) (tévésorozat) 1972 Király, dáma, bubi (King, Queen, Knave) 1971 Bad Man's River 1969 Gyönyörű november (Un bellissimo novembre) 1968 Jó estét, Mrs. Campbell! (Buona sera, Mrs. Campbell) 1968 Sör, lányok, háború (The Private Navy of Sgt. O'Farrell) 1968 La morte ha fatto l'uovo 1968 Stuntman 1967 Cervantes 1966 Les Sultans 1966 Hotel Paradiso 1966 Le piacevoli notti 1965 Strange Bedfellows 1965 Cicababák (Le bambole: a Monsignor Cupido című epizódban) 1965 Én, én, én… és a többiek (Io, io, io… e gli altri) 1964 Gyilkosság a hajón (Woman of Straw) 1963 Császári Vénusz (Venere imperiale) 1963 Őrült tenger (Mare matto) 1962 Ippolita szépsége (La bellezza di Ippolita) 1961 Mr. Szeptember (Come September) 1961 Menj meztelenül világgá! (Go Naked in the World) 1959 Salamon és Sába királynője (Solomon and Sheba) 1959 Elsöprő túlerő (Never So Few) 1959 A törvény (La legge) 1958 Első szerelem (Anna di Brooklyn) 1956 A párizsi Notre-Dame (Notre-Dame de Paris) 1956 Trapéz (Trapeze) 1956 A világ legszebb asszonya (La donna più bella del mondo) 1955 A római lány (La romana) 1954 Kenyér, szerelem, féltékenység (Pane, amore e gelosia) 1954 Il maestro di Don Giovanni 1954 Le Grand jeu 1954 Egy nap a bíróságon (Un giorno in pretura) (nincs feltüntetve a stáblistán) 1953 Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia) 1953 Afrika kincse / Ördögi kör (Beat the Devil) 1953 A vidéki lány (La provinciale) 1953 Hűtlen asszonyok (Le infedeli) 1952 Az éjszaka szépei (Les belles de nuit) 1952 Királylány a feleségem (Fanfan la Tulipe) 1952 Moglie per una notte 1952 Régi idők (Altri tempi) 1951 Achtung! Banditi! 1951 Öt város meséje (A Tale of Five Cities) 1951 Enrico Caruso: a legendás hang (Enrico Caruso: leggenda di una voce) 1951 Amor non ho… però… però 1951 La città si difende 1950 Kutyaélet (Vita da cani) 1950 Campane a martello 1950 Alina 1950 Miss Italia 1949 Follie per l'opera 1949 Cuori senza frontiere 1949 A menyasszony nem tud várni (La sposa non può attendere) 1947 A Man About the House 1947 A Giovanni Episcopo-bűntény (Il delitto di Giovanni Episcopo) 1947 Bajazzók (Pagliacci) 1947 Il segreto di Don Giovanni (nincs feltüntetve a stáblistán) 1946 Aquila nera 1946 Szerelmi bájital (L’elisir d'amore) 1946 Lammermoori Lucia (Lucia di Lammermoor) (nincs feltüntetve a stáblistán) Fontosabb díjak és jelölések BAFTA-díj 1955 jelölés Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia), legjobb külföldi színésznő Bambi-díj Megkapta: 1957, 1958, 1959, 1960, 1987, 1990 David di Donatello-díj 1956 díj A világ legszebb asszonya (La donna più bella del mondo) , legjobb színésznő 1986 különdíj: Golden Medal of the City of Rome 1996 életműdíj 2006 jubileumi díj Ezüst Szalag díj 1954 díj Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia) , legjobb színésznő 1963 díj Császári Vénusz (Venere imperiale) , legjobb színésznő Golden Globe-díj 1961 Henrietta-díj: legnépszerűbb színésznő 1969 jelölés Jó estét, Mrs. Campbell! (Buona sera, Mrs. Campbell), legjobb női alakítás vígjáték/musical kategóriában 1985 jelölés Falcon Crest, legjobb női mellékszereplő tévésorozatban Magyarul Az én Itáliám. Gina Lollobrigida felvételei ; bev. Alberto Moravia, ford. Balabán Péter, Pődör László; Corvina, Bp., 1973 Befogó A befogó egy matematikában használatos fogalom, a derékszögű háromszög, belső, 90°-os szöge (derékszög) melletti két oldalt nevezzük befogónak. A szöggel szemközti oldal az átfogó. A Japán Filmakadémia díja A Japán Filmakadémia díja (��������, eredeti nevén Nippon Akademí-só) az amerikai Oscar-díjnak megfelelő japán díj, amit 1978 óta osztanak a japán filmművészetben. A díjátadót, ahol az előző évben megjelent filmeket díjazzák, minden év februárjában vagy márciusában rendezik meg, CartoSat–2 CartoSat–2 indiai első generációs, térhatású térképészeti műholdja. Küldetés A Remote Sensing Satellite (RSS) program 12. műholdja. Tudományos adatszolgáltatásával elősegíteni India feltérképezését, hogy eredményes mezőgazdasági folyamatok jöjjenek létre, előre jelezni a veszélyek kialakulását, a riasztást. Jellemzői Tervezte és építette az Indiai Űrkutatási Szervezet (angolul: Indian Space Research Organisation, ISRO). A Nemzeti Távérzékelési Központ felelős az adatfeldolgozásért. Társműholdjai a LAPAN-TubSat, SRE-1, PehuenSat voltak. Megnevezései: CartoSat–2 (Cartographic Satellite); IRS–P7 (Indian Remote Sensing); COSPAR: 2007-001B; Kódszáma: 29710. 2007. január 10-én a Sriharikota rakétabázisról LC–11 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy PSLV-C7 hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 97,40 perces, 98 fokos hajlásszögű, geostacionárius pálya perigeuma 629 kilométer, az apogeuma 644 kilométer volt. Naponta 14 alkalommal kerüli meg a Földet. Az indiai kormány erőforrás-gazdálkodás, és annak ellenőrzésére műholdat készített. Az űreszköz terep modellező képeivel kiválóan hozzájárult a nemzet természeti kincseinek feltárásához. Kettő kamerája fekete-fehér sztereoszkópikus képeket készít, telemetria rendszerén keresztül (rögzíti) folyamatosan továbbítja a földi vevőállomásokra. Képfelbontó képessége 1 méter. Az adatok segítik a mezőgazdasági folyamatokat (termény, talaj), a vízkészlet, az erdészet, az aszály és az árvíz előrejelzését, a térképészet a város tervezést és a tengerpart ellenőrzését teszi lehetővé. Képalkotó szolgálata lefedi az egész Földet, 126 napos ciklusokban ugyanazon szelvényeket fényképezi. Szolgáltatását világszerte elérhetik. India a polgári távérzékelés területén vezető szereppel bír. Tervezett időtartam 5 év. Alakja ferdén levágott prizma, tömege 680 kilogramm. Háromtengelyesen stabilizált űreszköz. Az űreszközhöz napelemeket rögzítettek (1.1 kW) , éjszakai (földárnyék) energia ellátását nikkel–kadmium akkumulátorok biztosították. A műhold gázfúvókákkal rendelkezik, hogy biztosítani tudja pályaelemeinek tartását. A légkörbe történő belépésének ideje ismeretlen. Istenszülő elszenderedése fatemplom (Incsel) Az incseli Istenszülő elszenderedése fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07569 sorszámon szerepel. III. Szenuszert piramisa III. Szenuszert piramisa Dahsúrban épült fel a középbirodalmi XII. dinasztia idején az i. e. 19. században. Az óbirodalmi Sznofru Vörös piramisának északi szomszédja, II. Amenemhat „Hatalmas piramisától” egy kilométerre északra fekszik. Az építtető A piramist III. Szenuszert Hakauré építtette, aki a Középbirodalom korának egyik legstabilabb helyzetű királya volt. A piramis alapterülete mégsem különbözik a többi középbirodalmi piramis méretétől, pontosan 200 egyiptomi könyök oldalhosszúságúra épült. Falai azonban meredeken emelkedtek, így a legmagasabb korabeli piramis – eredetileg 78 méter –, csak ennyi utal Szenuszert hatalmára. A piramis mellett még hét darab szatellit-piramis is emelkedett a királynék számára – három nagyobb a déli oldalon és négy kisebb az északin –, ezek azonban mára teljesen elpusztultak. Ezeket Dieter Arnold 1997-es ásatásáig masztabáknak vélték. A piramis szerkezete Az épület tájolása csak hozzávetőlegesen észak-déli. A piramist a szokvány középbirodalmi technológiával építették. Az alap átlóiban kőtámfalakat emeltek, amelyek közeit agyagtéglával, régi agyagedények törmelékével és homokkal töltötték fel. A téglák két jellemző méretben készültek, 12,8×20×38 és 14,2×23×43 cm oldalhosszakkal. Az edénytöredékek részben az Óbirodalom korából származnak, a homok pedig a réseket töltötte ki, így nem kellett habarcsot használni. A stabilitás érdekében a fő támfalakhoz az oldalakra merőlegesen mellék támfalak is csatlakoztak. A téglamag egy 25–30 cm magasságú platformon áll, amelyet kőből raktak ki. Ettől számítva 0,5–1 méter mélységű és 4,5–4,9 m széles árok képezte a burkolat alapjait, amelyben három sor téglára helyezett kőréteg volt a teherhordó elem. A borítás jó minőségű turai mészkőből készült, ennek kvádereit fecskefarkú illesztéssel kapcsolták össze. A kőburkolat eredetileg elérhette a 4,5 m vastagságot, nagy részük egyenméretű, 0,59×1,83×2,52 méteres. A belső mag eredetileg lépcsőzetes volt, amelynek néhány sorára a burkolatot támasztó kvádereket helyeztek. A piramis északi oldalához egy kis kápolna csatlakozott, de ez már nem található meg, kevés maradványait Howard Vyse és Richard Lepsius írták le. A halotti templom keleten állt a piramiskörzeten kívül, de mivel külön kerítése volt, ez egy második kultuszkerületet alkotott. Ez is elpusztult már a Ramesszidák korában, és már nem lehet rekonstruálni sem. Csak az agyagtégla alapok maradtak meg, ennek alapján területe körülbelül 18×15 m lehetett. Vörös gránit ajtókeretet, domborművek töredékeit találták meg a környéken. A második kerítésen kívül a nyugati sarok mellett állt a bárkagödör. A piramis sírkamrájához vezető folyosó az egyiptomi történelem során először nem az északi oldalról nyílik, hanem a nyugati oldalról, de annak sem a közepéről. A gipsszel bevakolt gránit sírkamrát három hatalmas kőtömb zárta volna el, de sosem zárták le a kamrát. A kanópuszedények hiánya – miközben a kanópuszláda megvan – és az üres szarkofág arra enged következtetni, hogy nem ez volt Szenuszert valódi sírhelye, hanem az abüdoszi. A sírkamrát álboltozat fedi, amely felett öt mészkő gerenda és egy téglaboltozat egészítette ki a teherhordó szerkezetet. A folyosók és a sírkamra a VI. dinasztia elrendezésére emlékeztető. A délnyugati sarokban álló szatellit-piramis sírkamrája is a piramis alatt helyezkedik el. Feltárása Az első kutató John Shae Perring volt, aki 1839. szeptember 8-án igyekezett felkutatni a piramis bejáratát. Ez azonban sem neki, sem Gaston Masperónak nem sikerült az 1882–1883-as ásatási szezonban. Jacques de Morgan lépett be először a piramisba 1895 novemberében. Ákos István (gyógypedagógus) Ákos István, eredeti nevén Scherer István (Kölesd, 1861. január 8. – Budapest, 1958. április 7.) magyar gyógypedagógus. Életpályája Kezdeményezője (1890-ben) és vezetője volt (1897-ig) a budai Paedagogiumban a Siketnémák oktatására képesítő tanfolyamnak, amely mellett (1891-ben) gyakorló iskolát szervezett, a mai siketek budapesti iskolájának jogelődjét. Tanított Vácott (1897–1901) a Királyi Siketnéma-Intézetben, Budapesten (1901-től) a gyengeelméjűek intézetében, ugyanitt nyugdíjazásáig (1920) igazgatóhelyettes, közben (1909–1910) az ideges gyermekek intézetének tanára. Tevékenyen részt vett a Siketnémákat Gyámolító Egyesület megszervezésében (1894) és a II. Országos Egyetemes Tanügyi Kongresszus munkájában (1896) Az első magyar gyógypedagógiai szaklap (Kalauz a siketnémák oktatása és nevelése terén) elindítója és szerkesztője (1887–1900), a Magyar Gyógypedagógia másodszori beindításának kezdeményezője (1909), annak 1912-ig technikai szerkesztője volt. Elsőként javasolta a Magyar Gyógypedagógiai Társaság megalakítását (1917), amelynek létrejöttekor (1922) ügyvezető alelnökké választják. A magyar gyógypedagógiai szaklapok gyakori és ismert szerzője. A külföldi gyógypedagógiai oktatásról hozott törvényeket ő fordította le magyar nyelvre és előszót írt e fordítások bevezetőjeként. E törvények két fő elv alapján készültek: Minden fogyatékos gyereknek joga van ahhoz, hogy a gyakorlati életben számára megfelelő képzettséget szerezhessen. Minden szülőnek, legvégső esetben az államnak kötelessége, hogy módot nyújtson a képzettség megszerzéséhez. Ákos István szerint a magyar törvények szerkesztésénél figyelembe veendő szempontok: Minden törvényhatóság köteles a fogyatékosság minden fajának megfelelő számú intézetet létrehozni, két kisebb törvényhatóság egyesülhet és közösen tarthatja fenn az intézeteket. A tanítás ingyenes. Az állam feladata a megfelelő számú tanerő biztosítása, a tanítás, illetve hogy nevelés a követelményeknek feleljen meg. A törvényhatóság gondoskodik az intézetek dologi szükségleteiről. Gondnok alkalmazása kinek feladata: az anyagi ügyek intézése az intézetek igazgatóival együtt. Az iskolaszékek kötelesek gondoskodni arról, hogy minden tanköteles korú fogyatékos gyerek megfelelő intézetbe kerüljön. Az elhelyezés költségeit a szülőktől szedik be a községek. Szegény vagy vagyontalan szülő helyett a község fedezi a költségeket. A szülőket ill községeket a lakás, élelmezés, ruházat és az esetleges gyógykezelés terheli. Tanköteles kor: 5-17 év. Csak indokolt esetben lehet ettől eltérni. Ákos István tanulmánya a következőket tartalmazza a fogyatékosság szempontjából: Napóleon szerint az államnak nem érdeke, hogy fogyatékos gyerekek szülessenek, mivel a fogyatékosok nem rendelkeznek teljes munkaerővel. A vak, siket, a nyomorék hátrányban van munkaképesség szempontjából, a közterhek viselését sem tudja vállalni, így az államnak nem érdeke, hogy fogyatékosok szülessenek, de ennek megelőzéséért semmit sem tesz. A megelőzés teendői pedagógiai szempontból 2 csoportra oszthatók: Születés előtti időkben mik a teendők A már „beállott” fogyatékosság esetében mit kell tenni Az első esetben az orvosnak van a legfontosabb feladata: felkészíteni a szülőket, illetve figyelmeztetni őket, hogy mit ne tegyenek, ha egészséges gyereket szeretnének. A második esetben a gyógypedagógusnak van jelentős szerepe. A szülők nem igazán törődnek a fogyatékosság kialakulása utáni fejlesztés lehetőségeivel. Ez lenne a gyógypedagógus feladata, valamint a gyerek szakszerű felügyelet alá helyezése és a megmaradt képességek felhasználása a fejlesztésben. Kötete József cs. és kir. főherczeg ... védnöksége alatt 1899. évi szeptember hó 13-17. napjaiban tartott Nemzetközi Gyermekvédő Kongresszus naplója / szerk. Scherer István. Budapest : Pesti Könyvny., 1900. VIII, 474 p. Austroglossus Az Austroglossus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) rendjébe és a nyelvhalfélék (Soleidae) családjába tartozó nem. Rendszerezésük A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Austroglossus microlepis (Bleeker, 1863) Austroglossus pectoralis (Kaup, 1858) Forrás http://www.fishbase.org/identification/SpeciesList.php?genus=Austroglossus - Fishbase Magyar Afrika Társaság A Magyar Afrika Társaság (AHU) egy budapesti székhelyű, nemzetközi fejlesztéssel és segélyezéssel, afrikai-magyar kulturális kapcsolatok ápolásával foglalkozó nem-kormányzati, nonprofit szervezet. A Társaságot Balogh Sándor, az Afrika-ügyért elkötelezett üzletember és további tíz magánszemély alapította 2006-ban. Azóta több tucat Afrikával foglalkozó személy, tudós, üzletember, diplomata, zenész csatlakozott a szervezet munkásságához. A Társaság Afrikában halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, kisebbségek számára hosszú távú megoldást nyújtó támogatási programokat szervez. Az AHU idáig több, mint tíz afrikai országban indított programot: Angola, Etiópia, Guinea, Kongói Demokratikus Köztársaság, Madagaszkár, Malawi, Mali, Marokkó, Mauritánia és Uganda többek között. Orvosi misszióiban idáig több tucat magyar önkéntes egészségügyi szakember dolgozott, akik több tízezer beteghez jutottak el, például a kiwanjai menekülttáborban (Kongó), Bamakóban (Mali), a Los-szigeteken (Guinea), Antsirabe városában (Madagaszkár), Mbale-ban (Uganda), Blantyre környékén (Malawi) és olyan falvakban, ahol egészségügyi ellátás egyáltalán nem létezik vagy nehezen érhető el. Az AHU Etiópiában, Maliban és Ugandában iskolákat és szociális intézményeket is támogat, továbbá több rally szakmai partnere. A szervezet a rallyk során (Budapest- Bamako, Saharun) minden év elején több tonnányi adományt juttat el Afrika különböző oktatási, szociális és egészségügyi intézményeibe. A Magyar Afrika Társaság a magyar Afrika-ügy legnagyobb támogatója megalapulása óta Magyarországon. Ismeretterjesztő és tudományos expedíciók, kiállítások, művészeti tevékenységek, könyvkiadások, szemléletformáló programok visszatérő támogatója, szponzora. A Magyar Afrika Társaság a magyar és európai Afrikával foglalkozó civil szektor aktív tagja. Magyarországon szemléletformáló, valamint érdekérvényesítő programokban vesz részt. Az AHU ma Magyarország legnagyobb Afrika-fókuszú médiaszereplője: Afrika-fókuszú rádióműsorokat (Gazdasági Rádió - Beszállókártya a Harmadik Világ Üzleteibe, Poptarisznya) és több weboldalt (www.ahu.hu, www.afrikatudastar.hu) működtet, illetve rendszeresen hírlevelet ad ki. A Társaság Magyarországon egyedüliként és hiánypótló módon Afrika-specifikus friss hírek közlésében közreműködik a globoport.hu hírportállal, a GloboTv-vel és a Tropical Magazinnal együttműködésben. Ezen felül a szervezet számos független audiovizuális projekttel működik együtt. Az AHU igyekszik minél több figyelemfelkeltő, Afrikával kapcsolatos kezdeményezést és rendezvényt népszerűsíteni (kulturális-ismeretterjesztő projektek, expedíciók, kiállítások), valamint támogatni Magyarországon. A szervezet fontosnak tartja annak tudatosítását a magyar társadalomban, hogy a globális társadalmi felelősségvállalás jegyében az, ami ma Afrikában történik ránk is hatással van, ezért a kontinens sikerei és problémái minket sem hagyhatnak hidegen. Az AHU tagja a Nemzetközi Humanitárius és Civil Fejlesztési Szövetségnek (HAND) és számos más hazai és nemzetközi fórumnak. A Magyar Afrika Társaság története Az AHU-t Balogh Sándor üzletember és tíz további magánszemély alapította 2006-ban az első Szerencs Summit Konferencián. Az Egyesület bejegyzésére 2007. január 3-án került sor. Balogh Sándor Balogh Sándor magyar üzletember és igazi kozmopolita. Elkötelezett támogatója a széles társadalmi rétegeket érdeklő és érintő civil ügyeknek itthon és külföldön egyaránt. Balogh úr több, mint egy évtizede figyelemmel kíséri az afrikai kontinens sorsának alakulását, Afrika számos országában járt, dolgozott. Hamar megszerette Afrikát, és arra az elhatározásra jutott, hogy a kontinens nagyobb figyelmet és segítséget érdemel, mint amennyit kap. Ezért döntött úgy önerőből, hogy felkarolja Magyarországon az 'Afrika-ügyet'. Balogh Sándor úr évek óta az AHU lelke, motorja, és a magyar-afrikai, illetve afrikai-magyar értékteremtő projektek támogatója, mecénása. Nevéhez fűződik számos afrikai témájú könyv kiadása, afrikai fókuszú médiaműsor és ismeretterjesztő projekt támogatása, hátrányos helyzetű afrikai ember megsegítése, kulturális esemény szervezése. Annak a gondolatnak az égisze alatt, miszerint azt a globális világot, melyben élünk érdemes megismerni, az Afrikával foglalkozó hálózatát kiterjesztette más kontinensekre is a nevéhez fűződő Globoport, GloboTV hírportálokon és a HTCC (Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központokon) keresztül, amely több irodát működtet Afrika öt nagyvárosában. Tevékenységek és eredmények, évről évre 2007 Az Egyesület már a bejegyzés évében aktívan megkezdte munkáját, többek között afrikai kulturális rendezvények szervezésében vett részt: Miss Afro Szépségverseny, Africa Day, Szerencs Summit Konferencia. 2008 2008-ban tovább bővült az afrikai rászorultak megsegítésére irányuló projektek köre. Kenyában, Ugandában és Maliban indult új segélyakció, valamint a Budapest–Bamako Rally alkalmával az AHU csapatának tagjai egy kútfúrást is támogattak a mauritániai El-Gheddiyában. Az AHU gondozásában megjelent A háború gyermekei: Gyermekanyák és gyermekkatonák a Nagy Tavak vidékén című könyv. Útjára indult az AfriCafe, a Radiocafé 98.6 Afrika-tematikus műsora. 2009 2009 februárjában elindult az Egyesület Háború Gyermekei Segélyakciója, melynek keretében magyar önkéntes orvosok a kelet-kongói Kiwanja menekülttáborban dolgoztak, és egy mobilklinika működtetésével a környező, eldugott falvakba is eljutottak. Az öt, egyenként négyhetes misszióban résztvevő 14 önkéntes orvos több mint 15 000 betegnek nyújtott ingyenes egészségügyi ellátást. Az AHU a kongói "Torday Emil nyomában" expedíció főtámogatója volt 2009-ben. 2010 Az Egyesület a Budapest-Bamako Rally Szervezőiroda hivatalos partnereként szervezte a verseny humanitárius programját, melynek keretében egy 20 tonnás, célzott adományokkal teli kamiont juttatott el Marokkó, Mauritánia és Mali oktatási, egészségügyi és szociális intézményeibe. Útjára indult a Mali humanitárius misszió, mely a világ egyik legszegényebb országát célozta meg. Az egyesület célja az orvosi ellátás mellett felvilágosító előadások tartása is, elsősorban egészségügyi, higiéniás és gyermeknevelési témában, önkéntesek bevonásával. A 2009-es Torday-Kongó Expedíció eredményeként az Egyesület kiadta a Kongó: Torday Emil nyomában című könyvet. 2011 Az AHU gyermektámogatási programot indított Etiópiában, valamint tovább erősítette média partnerségeit és kommunikációját. A hetente megjelenő Afriport hírlevél és kéthetente kiküldött AHU hírlevél az Afrikával foglalkozók táborának fontos olvasmányává vált. Az AHU a Publikon Kiadóval is partnerségre lépett. Az AHU-könyvsorozatán belül afrikai témájú, ismeretterjesztő és tudományos művek kerültek kiadásra. Magyarország európai uniós elnökségi programjának keretében több Afrikával foglalkozó civil szervezettel együtt nyert pályázatot, amelynek keretében részt vett Magyarország Új Afrika stratégiájának kidolgozásában, illetve javaslatokat fogalmazott meg Magyarország Külügyminisztériuma számára. A pályázat óta Afrika ügyekben az egyesület a KÜM visszatérő konzultánsa, partnere. 2012 A Magyar Afrika Társaság (AHU) 2012. évi első programja egy Afrika-hét szervezése volt, a budapesti Balassi Bálint Gimnáziumban. Az AHU a Budapest-Bamako Rally humanitárius szakmai partnereként ismét gyűjtötte, koordinálta, majd a több tonna segélyszállítmányt Marokkó, Mauritánia, Szenegál és Bissau-Guinea iskoláiba, kórházaiba, valamint szociális intézményeibe juttatta el. Márciusban először indult útjára a Saharun rally, amelynek humanitárius partnereként az AHU számítógépeket, iskolai felszereléseket juttatott el Tunézia hátrányos helyzetű iskoláiba. Később humanitárius utazást szervezett Etiópiába, melynek során az AHU a Yohannes érsek Alapítvánnyal közös gyermektámogatási projektjét látogatták meg a szervezet munkatársai, illetve adományok átadására is sor került. Az AHU társszervezésében került sor a Colour Fesztiválra az Odeonban, ahol migráns-filmbemutató, vitafórum, kerekasztal-beszélgetések, étel- és italkóstoló várta a vendégeket. A Közép-Európai Egyetem (CEU) Nádor utcai épületében május 22-én megrendezett Africa Day 2012 eseményen az AHU társszervezőként standdal és büfével várta a mintegy 800 vendéget. Júniusban Dr. Gyurácz Andrea AHU-tag könyvbemutatója volt az AHU székházában. Az Egy szőke nő Afrikában c. könyve a Magyar Afrika Társaság támogatásával jelent meg. Szeptemberben szemléletformáló, ismeretterjesztő Afrika-nap keretében az AHU ellátogatott egy szlovák iskolába, Zselnicbe, majd a Tatabányai Családi Nap keretében szervezett egész napos Afrika-tematikájú rendezvényt. Szeptember 19-24. között került sor az AHU által támogatott marokkói Ouirgane-i Általános Iskola és kisdiákjai meglátogatására, ahol adományok (tanszerek, falfesték, linóleum) és egy mentőautó került átadásra. Nagyszabású díjkiosztó gálának, az AfriQ’care-nek adott otthont Debrecen október 5-én. A nívós esemény főszponzora az AHU volt. Díjat kapott többek között a legjobb tanuló, a legszebb lány, a legsportosabb diák és a legtehetségesebb művész is. Október 24-én, a Szegénység Elleni világnap alkalmából, a Külügyminisztérium szervezésében került sor arra a fotókiállításra, amelyen az AHU nyolc orvosi missziója alkalmával (Kongó, Mali, Madagaszkár és Guinea) készült képeket is megtekinthették a Corvinus Egyetemre látogatók. December 5-én került sor Balogh Sándor, a Magyar Afrika Társaság elnöke Lesotho aranya c. könyvének bemutatójára a Makadám Mérnök Klubban. Rádióműsoraink a Gazdasági Rádión (Business Class), a Kossuth Rádióban és a poptarisznya.hu online rádióban egész évben futottak. Egyre több mali, etióp kisgyerek és madagaszkári diák talált támogatóra az Egyesület távtámogatási programjainak keretében. Az AHU szintén jelen volt a Mesefesztiválon (Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ), könyvbemutatókon (Makadám Mérnök Klub), valamint iskolákban folytatta szemléletformáló tevékenységét (az orosházi Székács József Evangélikus Iskolában, a pesthidegkúti Waldorf Iskolában, a Vakok Intézetében, az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban). A Társaság támogatta az angolai "Magyar László nyomában" expedíciót. Az AHU tevékenységei által ebben az évben is több tízezer emberhez jutott el Afrika hat országában, akik egészségügyi ellátásban, oktatási támogatásban vagy adományban részesültek programjaik által. 2013 A Magyar Afrika Társaság IX. önkéntes orvosi misszióját indította el 2013 őszén, ezúttal Uganda északnyugati részén gyógyítottak magyar orvosok. Az egy hónap alatt 2000 beteg gyermeket és felnőttet látott el a három magyar orvos, akik a gyógyszeres kezelés mellett felvilágosító tevékenységet is folytattak. Az Afrika közelről elnevezésű, öt hetes tanfolyam keretében a hallgatók közelebbről ismerhették meg Afrikát, annak történelmét, kultúráját, gazdaságát ismert és elismert szakemberek előadásában. A Budapest-Bamako rally keretében az AHU koordinálásában újra több száz kilogrammnyi adomány jutott el Marokkó, Mauritánia, Szenegál és Bissau-Guinea iskoláiba, kórházaiba és szociális intézményeibe. A tunéziai sivatagi futam, a II. Saharun Rally humanitárius partnereként orvosi műszereket, kötszereket juttatott el tunéziai kórházakba a Magyar Vöröskereszttel közösen. A Társaság 2013-ban is több tucat iskolában, művelődési házban, kulturális eseményen és könyvtárban tartott szemléletformáló előadásokat, bemutatókat Afrikáról (pl. Szabó Ervin Könyvtár, Angyalföldi Afrika-nap, Komárom, Múzeumok Éjszakája stb.) Az AHU a bamakó-i sérült gyermekek és etióp árva kisdiákok megsegítésére létrejött gyermektámogatási projektjeit látogatta meg és adta át a támogató szülők által összegyűjtött adományokat. Az AHU partnerszervezetének, a Village Ventures-nek a vezetője, Pam Young látogatott el a Társasághoz és beszélt az önkéntes munka lehetőségeiről Afrikában. A Magyarországra akkreditált afrikai nagykövetségekkel közösen, az AHU társszervezőként vett részt az Africa Day 2013 megszervezésében, melynek 2013-ban a Mezőgazdasági Múzeum adott otthont és amelyet Martonyi János külügyminiszter is megtisztelt látogatásával. A Magyar Afrika Társaság a Külügyminisztérium által szervezett nívós rendezvény, a Budapest Africa Forum konferencia kísérő rendezvényeit (fotókiállítás, afrikai témájú könyvek szerzőinek bemutatója) segítette.Útjára indult a hiánypótló Magyar Afrika Tudástár (afrikatudastar.hu), mely rendszerezi és összegyűjti az összes, magyarok által Afrikáról írt cikket, tanulmányt, és bemutatja az Afrika-szakértők munkásságát. 2014 Az AHU immár hetedik alkalommal működött együtt a Budapest-Bamako Rally szervezői csapatával és gyűjtötte, koordinálta, valamint szétosztotta az adományokat a futam helyszínéül szolgáló afrikai országokban. Humanitárius gyermektámogatási missziót indított Mali fővárosába, Bamakóba, melynek eredményeként elindult az AHU bamakói gyermektámogatási programja, melyben a Chérifoula iskola szorgalmas, ám szegény családból származó diákjainak keresnek támogató szülőket. Ugandában a Makindye kerület árvaházában és a St. Kizito csecsemőotthonban tettek látogatást a szervezet önkéntesei és vittek adományokat a nehéz sorsú gyermekeknek. Ezen felül az AHU otthont adott a Trópusi betegségek felismerése és ellátása című akkreditált továbbképző szaktanfolyamnak, megrendezte az Afrika közelről című előadássorozatot, megépítette az afrikai kunyhót a Fővárosi Állat- és Növénykertben, valamint támogatta Lantai-Csont Gergely tizenegy afrikai országon átívelő expedícióját is. 2015 A 2015-ös évben a Magyar Afrika Társaság három orvosi missziót küldött a fekete kontinensre. Az első két misszió során Ugandában, míg a harmadikban Malawiban gyógyítottak az orvosok és egészségügyi szakemberek. A hosszú távú egészségügyi ellátás biztosításának érdekében pedig az AHU a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központtal (HTCC) együttműködve egészségügyi központok létrehozását tűzte ki célul Afrikában. Az első egészségügyi központ felépítését megkezdte az ugandai Kapekében. Magyarországon is segítettek az AHU orvosai a rászorulóknak, ugyanis a migrációs hullám idején a bicskei, nagyfai és debreceni menekülttáborokban segédkeztek önként a menekültek orvosi ellátásában. A Budapest-Bamako Rally humanitárius partnereként az AHU ebben az évben is gyűjtötte, koordinálta és szétosztotta az adományokat. Együttműködések jöttek létre az AHU és hazai, valamint külföldi szervezetek között és a szervezet tevékenyen részt vállalt a Fejlesztés Európai Éve programsorozat hazai megvalósításában is, ahogy a hazai nagykövetségekkel közösen megrendezett Africa Day 2015 szervezésében. A Társaság jóvoltából Magyarországra látogatott és koncerteket tartott többek között az Africa Day-en az afrikai Oscar-díjas zenész, Agorosso is. Emellett pedig a Társaság tagjai és önkéntesei folytatták a megkezdett szemléletformáló tevékenységet és több alkalommal, különböző helyszíneken tartottak előadásokat Afrikáról és az AHU tevékenységéről. 2016 2016-ban a Magyar Afrika Társaság két orvosi missziót szervezett Afrikába, Malawiba és Ugandába. A missziókban 8 orvos összesen 10.000 beteget látott el és 43 sikeres műtétet végzett el. A Társaság a HTCC -vel (Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központtal) együttműködve egészségügyi központok létrehozását tűzte ki célul Afrikában. Az AHU Health Centers Project célja a hosszútávon fenntartható egészségügyi infrastruktúra biztosítására azokban az afrikai országokban, amelyekben az orvosi ellátáshoz való hozzáférés jelentős problémát jelent a lakosság számára. A szervezet első egészségügyi központjának építése megkezdődött az ugandai Kapekében. 2016 nyarán, az AHU folytatta a 2015-ben megkezdett tevékenységét a BÁH körmendi befogadó állomásán, ahol az AHU orvosi csapata kiegészítő egészségügyi alapellátást nyújtott, több ezer beteget látott el. A Budapest-Bamako Rally humanitárius szakmai partnereként több tonnányi adományt juttatott Mauritánia és Mali szociális, oktatási és egészségügyi intézményeibe. Három gyermektámogatási program keretében - Etiópiában, Maliban és Ugandában -összesen 139 halmozottan hátrányos helyzetű gyermek tanulmányait illetve nevelkedését segítette a Társaság. Az AHU 2016-ban is hangsúlyt fektetett olyan ismeretterjesztő programok megszervezésére, amellyel az afrikai kultúrát népszerűsíti, közelebb hozva az emberekhez a távoli kontinenst, így például művészeti ösztöndíjat nyújtott Abdoul Camara szenegáli díjnyertes táncművész számára, továbbá támogatta a Ballet Camara Hagyományőrző Társulat turnéjáz Magyarországon. A Magyar Afrika Társaság 2016-ban az Afrika Expo együttműködő partnere és kiemelt kiállítója volt. 2017 Az AHU, az ASHU és a LATIMO fogadás keretében megrendezte a második Protocoll Officers’s Club rendezvényét, ahol a diplomáciai képviseletek munkatársait látta vendégül, és egyben Balogh Sándor és Szántó Éva beszámoltak a sajtónak a FINA Vizes Világbajnokság előkészületeiről. Januárban célba ért Mauritániába az a 11 darab varrógép, amit az AHU adományként juttatott ki, hogy az ott élő nők megélhetését, önállóbb életét segítse. A Magyar Nyelvőr Alapítvány adományosztó akciója keretében Erdélyben járt Könczöl Zsófia, az AHU gyakornoka, ahol magyar nyelvű szépirodalmi köteteket, tankönyveket, illetve tanszereket osztott ki rászoruló diákoknak, illetve egy, az AHU-t bemutató előadást is tartott a csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Március 2-a és 6-a között az Utazás Kiállítás keretein belül, immár hatodik alkalommal rendezték meg az Afrika Expo és Vásárt, melynek névadó szponzora idén is a HTCC volt. Az AHU is jelen volt standjával: programokkal és előadásokkal várta az érdeklődőket. A Lakitelek Népfőiskola 2017. március végén szakmai képzést indított Afrika Kollégium elnevezéssel. A kollégium célja az Afrika-politika, a stratégiai célkitűzések, külgazdasági megfontolások, és a célországok kulturális sajátosságainak bemutatása. A képzéseken az AHU több munkatársa is részt vett előadóként. Szintén márciusban sikerült elindítani az Ethnologia folyóiratot, ami újdonság a hazai folyóiratirodalom palettáján. Az elektronikus kiadást követően Balogh Sándor, a Magyar Afrika Társaság elnöke segítségével papíralapú kiadásban is megjelent. Az első számot Biernaczky Szilárd felelős szerkesztő mutatta be a Makadám Mérnök Klubban. Április folyamán az AHU négy alkalmas előadássorozatot indított a SOTE-n „Önkéntesként Afrikában” címmel. Az előadók missziót megjárt orvosok és az AHU munkatársai voltak. Az előadásokon nagy volt az érdeklődés, az AHU számos új önkéntessel lett gazdagabb. Hasonló témájú, missziókról szóló előadással vett részt a szervezet a Pécsi Tudományegyetem 650 éves fennállása alkalmából rendezett „Nemzetközi Tavasz - Afrika napok” nevű programsorozaton. Az AHU elindította fiatalokat megszólító érzékenyítő programját, hogy közelebb hozza és interaktív módon bemutassa az afrikai kultúrát az itthoni diákoknak. Az első ilyen programunk Királyréten zajlott, ahol a Serengeti Troupe fellépésével egybekötött Afrika-napot tartottunk a Csepp a tengerben Alapítvány táborában. A program kapcsán képzés tartottak az AHU munkatársai az érzékenyítő program leendő önkénteseinek, hogy felkészítsék őket a különböző korcsoportokkal való közös munkára. Szintén ebben a hónapban indult el egy két napos rendszerű önkéntesképzés, a legelső tréningen a Középsuli szereplői is részt vettek. Május 12-19-ig az AHU XV. orvosi missziója Malawiban végzett sikeres fül-orr gégészeti műtéteket. Még ebben a hónapban lezajlott a második kétnapos önkéntesképzés. Budapesten járt Pam Young, a Village Ventures Alapítvány alapítója, akivel a Jakkel Anna doktornő által indított szemüveggyűjtési akcióról, és a Pam által Maliba szervezett szemműtét-projektről egyeztetett a szervezet. Dr. Jakkel Anna doktornő még év elején tett közzé felhívást jó állapotú, használt szemüvegek gyűjtésére. Az akció nagyon sikeres, több ezer szemüveg gyűlt össze, amit az AHU a missziók során folyamatosan eljuttat az afrikai betegekhez. A szemüvegek dioptriabemérésében több optika is részt vett: a pesterzsébeti Al-Bana Optika és a kecskeméti Ács Optika, továbbá segítséget nyújtott a Magyar Látszerész Szövetség optikusképző iskolája, illetve három AHU tag is segített a bemérések szervezésében: Dr. Jakkel Anna, Venance Wapokurwa és Tamási László. Pam Young szervezésében az év végéig több száz szürkehályogműtétet végeztek el Diemában, Maliban. A projektet az AHU is támogatta, többek között a Dr. Jakkel Anna kezdeményezésére összegyűjtött szemüvegekkel. Május 25-én lezajlott az Afrika-nap a Mezőgazdasági Múzeumban. Budapestre érkezett Agorosso, aki közel két és fél hónapot töltött Magyarországon, számos jótékonysági fellépéssel, illetve a Fina Vizes VB színpadán is zenélt. A nyár elején az AHU nagy lépést tett az AHU Mentőszolgálat projektjeinek megindításához: megvette a mentőautót. Folytatódtak a zenés, Afrika témájú gyerekprogramok a nyár folyamán a Szent János Kórház Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Rehabilitációs Osztályán. Ezeken a foglalkozásokon a Serengeti Troupe biztosította a hangulatot. AHU Kaleidoszkóp címmel ismeretterjesztő előadássorozat indult az érdeklődőknek, az első előadást dr. Kármán Marianna afrikanista tartotta meg „Az iszlám Afrikában” címmel, a Makadám Mérnök Klubban. A 17. FINA Világbajnokság és a 17. FINA Masters Világbajnokság ideje alatt a Magyar Afrika Társaság lehetőséget kapott a Duna Aréna mellett lévő Szponzori és Szurkolói Zónában (Market Street) való megjelenésre. A Világbajnokság ideje alatt a Serengeti Troupe és Agorosso is adott koncerteket a VB színpadán, Budapesten és Balatonfüreden is. Augusztusban elindult a XVI. orvosi misszió egy hónapra Ugandába, ezúttal Manafwa körzetbe. A misszió utolsó napjaiban csatlakozott az orvosokhoz a Középsuli sorozat csapata, akik az egészségügyi központban forgattak a missziós munkáról, illetve két iskolába is ellátogattak. Sikeresen lezajlott az AHU X-BLS tanfolyama Gáspár Attila mentőtiszt vezetésével a Csontváry Általános Iskolában. Szeptemberben a Társaság ismét részt vett a Gödöllői Belvárosi Napokon. Az AHU Mentőszolgálat első komplex egészségnapjára Ópályiban került sor. Az orvosi szűréseken és a gyerekprogramon is nagyon sokan részt vettek, megközelítőleg 200 ember vett részt a prevenciós szűréseken. A Pécsi Tudományegyetem és az AHU meghívására Magyarországra érkezett Malawiból Dr. Ahoka, aki fél éves továbbképzésen vesz részt az egyetemen. Ittlétét az AHU is támogatta. Októberben került megrendezésre a harmadik AHU önkéntes képzés. A XVII. orvosi misszió két hetet töltött Malawiban, ezúttal idegsebészeti műtéteket végeztek. Elindult a Magyar Afrika Társaság Ko nipa Afrika! – Taníts Afrikáról! nevű oktatási projektje. A programsorozatban összesen nyolc óvodai csoport és általános iskolai osztály vett részt, tanév közben pedig több mint egy tucat iskola csatlakozott a projekthez országszerte egy napos rendezvények igénylése formájában. Novemberben lezajlott az AHU mentőszolgálat második komplex egészségnapja Monoron, szintén nagyszámú érdeklődővel és önkéntessel. Az AHU Kaleidoszkóp második előadását Dr. Turóczy Ildikó tartotta, ahol Észak-szudáni tapasztalatairól és a kala azar betegségről beszélt. November 25-én Debrecenben Szabó Gábor Attila támogató jótékonysági estet szervezett az AHU következő orvosi missziójának támogatására. November és december folyamán Ugandában a Földművelésügyi Minisztérium és az AHU együttműködésével, magyar szakemberek segítségével agrároktatás zajlott az egyetemen. Az AHU részt vett a Dankó utcai Wesley János Óvodában a Mikulás-napi ünnepség lebonyolításában a Serengeti Troupe fellépésével. Tevékenységek Afrikában Egészségügyi tevékenység Önkéntes orvosmissziók Az AHU legjelentősebb humanitárius programja az "Önkéntes Orvosmisszió", melynek keretében az Egyesület 2-4 fős magyar orvosokból álló csoportokat küld Afrika olyan térségeibe, ahol az egészségügyi ellátás rendkívül nehezen vagy egyáltalán nem érhető el a helyi lakosok számára. A Magyar Afrika Társaság 2009 óta tizennyolc sikeres orvosi missziót küldött Afrikába, melynek keretében több mint 30 magyar orvos és egészségügyi szakember több mint 30 000 betegnek nyújtott orvosi ellátást a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Maliban, Malawiban, Madagaszkáron, Guineában és Ugandában. Az Egyesület folyamatosan keres segíteni vágyó, tettre kész magyar orvosokat önkéntes orvosi misszióihoz. Az orvosok tiszteletdíj nélkül, szabadságuk terhére vállalják a munkát, a költségeket pedig az AHU adományokból, az orvosok által beérkezett felajánlásokból és szponzoroktól fedezi. Az AHU folyamatosan küld orvosokat Afrikába, a misszió időtartama általában négy hét. Társaságunk szakterülettől függetlenül várja az érdeklődő orvosok, egészségügyi dolgozók és önkéntesek jelentkezését, akik elhivatottságot éreznek, és szívesen segítenek. AHU Health Centers Project A Magyar Afrika Társaság a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központtal együttműködve egészségügyi központok létrehozását tűzte ki célul Afrikában. Az AHU Health Centers Project célja a hosszú távon fenntartható egészségügyi infrastruktúra biztosítására azokban az afrikai országokban, amelyekben az orvosi ellátáshoz való hozzáférés jelentős problémát jelent a lakosság számára. A szervezet első egészségügyi központjának felépítése megkezdődött Ugandában. Az építkezés befejezéséhez a Társaság folyamatosan keres támogatókat. Humanitárius tevékenység Az AHU a Budapest-Bamako Rally és a Saharun Adventure futamok humanitárius partnere. A rallyk során feladatunk a csapatok által összegyűjtött adományok térségbe juttatása és a rally útvonalán az adományátadó programok (kórházak, gyermekotthonok, iskolák és közösségek részére) megszervezése és lebonyolítása. Az évek során tekintélyes mennyiségű adományt juttattunk el így Marokkóba, Mauritániába, Maliba, Szenegálba, Bissau-Guineába és Tunéziába. Gyermektámogatási programok St. Kizito Gyermekotthon - Uganda A Mbale-ban, Ugandában található St. Kizito gyermekotthon a magára hagyott újszülötteknek és az árván maradt kisgyermekeknek ad menedéket. A támogatható gyermekek arcképcsarnoka ide kattintva tekinthető meg. A havi támogatás összege 4000 ft Etióp gyermektámogatás Az AHU és a Yohannes érsek nevét viselő alapítvány közös programja, mellyel az etióp árvákat és a legszegényebb közösségekből származó gyermekeket támogathatják jelképes örökbefogadó szülőként. Ezeket a gyermekeket jelenleg semmilyen szervezet és személy nem támogatja. A gyermekek Mekellében, Tigray tartomány fővárosának közelében élnek. A támogatók kétféleképpen segíthetnek: egy évre szóló jelképes örökbefogadással, melynek javasolt havi támogatási összeg 6000 ft, vagy egyszeri támogatással, tetszés szerinti összeggel. Alapítvány a Bamakói Sérült Gyermekekért (AEDMP) A sérült gyermekek megsegítésére létrehozott AEDMP egyesület egy brit, sérült gyermekeket segítő humanitárius alapítvány, amely az ADD (Action on Disability and Development) néhány évvel ezelőtt megkezdett munkáját vette át. A támogatási programban résztvevő gyermekek arcképcsarnoka a www.ahu.hu oldalon megtekinthető. A havi támogatási összeg 4000 ft. Tevékenység Magyarországon Az afrikai-magyar kulturális kapcsolatok ápolása érdekében 2007 óta az AHU számos Afrikával kapcsolatos magyarországi kezdeményezésben vett részt. Az Egyesület nevéhez köthető a 2006 óta évente megrendezett Szerencs Summit, valamint ennek folytatásaként az Afrika Summit Konferencia, amely 2014-ben már közép-kelet-európai regionális kitekintésben került megrendezésre. A világszerte május 25-én ünnepelt "nemzetközi Afrika-nap" kapcsán az AHU a Budapestre akkreditált afrikai diplomáciai szervezetek kiemelt szervezőpartnere az Africa Day rendezvénysorozatban. Az AHU külön figyelmet szentel Afrika hiteles médiamegjelenítésének, így működése során - Magyarországon egyedülálló módon - több rádióadóban szervezett rendszeres, Afrika-tematikájú rádióműsorokat. Média-portfóliójába beletartozik, hogy a médiában felmerülő afrikai hírek kapcsán tagjain, szakértői hálózatán keresztül szakértőket szólaltat meg a legkülönbözőbb témákban (M1, HírTv, Atv, Kossuth Rádió, InfoRádió stb.). Emellett az AHU rendszeres résztvevője a Budapest–Bamako Rallynak, támogatója az Inter Afrika FC magyarországi afrikaiakból álló focicsapatnak és fontos szerepet játszott abban, hogy a szomáliai Németh 'Luigi' Lajos és Szamira magyar állampolgárságot kaphattak. Mindezek mellett az AHU támogatásával jött létre a 2009-es Torday-Kongó Expedíció, a 2012-es Magyar László Expedíció, továbbá a 2013-as Nagy Afrikai Expedíció. Az AHU orvosai a magyarországi menekülttáborokban A Magyar Afrika Társaság a Magyar Ázsia Társasággal közreműködve úgy döntött, hogy az egyesület orvos bázisának segítségével, az eddigi misszióiban megszerzett tudással és tapasztalattal enyhít az országunkra háruló terheken. A Magyar Afrika Társaság magyarországi menekülttáborokat célzó programja augusztus hónaptól vette kezdetét. Az ún. Nyílt Befogadó Központok közül Bicskén, Nagyfán és Debrecenben vállalnak önkéntes munkát az AHU orvosai és egészségügyi szakemberei. AHU Mentőszolgálat A Magyar Afrika Társaság mentőszolgálati tevékenységeit 2017 szeptemberétől végzi. Egy év alatt négy településen (Ópályi, Monor, Pécel, Szegi) végzett kulturális, érzékenyítő gyerekprogramokkal egybekötött egészségügyi szűrőnapokat. Az egészségügyi napokon 100-200 fő egészségügyi szűrését végzik el önkénteseink, a gyermekprogramokon 50-100 gyerek vesz részt átlagosan. A szűrőnapok mellett az AHU Mentőszolgálat egészségügyi tanfolyamokat is szervez: BLS-, XBLS-képzéseket, illetve mentőápolói tanfolyamot indít. Missziókba induló önkéntesek számára pedig speciális egészségügyi képzéseket tart a Magyar Afrika Társaság. Ezekre a képzésekre iskolák is jelentkeztek: Gáspár Attila 2017 szeptemberében például a XVIII. Kerületi Csontváry Kosztka Tivadar Általános Iskola diákjai számára tartott XBLS-tanfolyamot. Ko nipa Afrika - Taníts Afrikáról! Az elsősorban gyerekekkel foglalkozó projektcsomagnak többek között fontos szerepe van a toleranciára való korai nevelésben és a kisebbségekkel szembeni érzékenység kialakításában, továbbá a tudományos gondolkodás kialakításában és egy olyan kutatási területre való figyelemfelkeltésben, mely a magyar oktatási rendszerben kevésbé érintett terület: az afrikai kontinens. Az egyre inkább multietnikussá váló hazai környezetben megvalósuló projekt erre a kihívásra próbál modellértékű megoldást adni. A program három korcsoportot céloz meg: • az óvodások közül elsősorban az iskolakezdés előtt álló nagycsoportosokat vagy a többségében iskolába készülő gyerekekből álló vegyes csoportokat; • az általános iskolában alsó tagozatosokat és/vagy min. 3 éve angol nyelvet tanuló iskolásokat; • a középiskola pályaválasztás előtt álló diákjait. Mivel a jelenlegi civil kezdeményezések elsősorban az egy alkalmas előadásokhoz szoktatták az oktatási intézményeket, illetve folyamatosan felmerült annak igénye, hogy kulturális rendezvény keretében az AHU munkatársai Afrika-napot tartsanak, így a projekt keretein belül az AHU elvállalta az ilyen alkalmak szervezését és lebonyolítását is alkalmi előadások és kulturális napok formájában. A 2017/2018-as tanév során résztvevő partnereink voltak: Budafok-Tétényi Baross Gábor Általános Iskola, Enyingi Batthyány Fülöp Gimnázium és Általános Iskola, Kispesti Hársfa Óvoda, Kispesti Eötvös József Általános iskola, továbbá a Budapest XVIII. Kerületi Csontváry Kosztka Tivadar Általános Iskola, Dr. Török Béla Általános Iskola, Gödöllői Hajós Alfréd Általános Iskola, KONTYFA Középiskola, Szakiskola és Általános Iskola, Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium, a Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium, az Újlak Utcai Általános, Német Nemzetiségi és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola és a Wesley János Óvoda. Tudományos tevékenységek A Magyar Afrika Társaság a magyarországi afrikanisztika szakembereivel aktív kapcsolatot tart fenn fennállása óta, ennek az együttműködésnek egyik legfontosabb eredménye az Afrika Tudástár létrehozása volt 2013-ban. A folyamatosan frissülő adatbázis lehetővé teszi a magyar afrikanisztika szakembereinek tudományos tevékenységeinek elérhetőségét. A 2017 nyarán indult Kaleidoszkóp előadássorozat pedig egy olyan kulturális, tudományos és önkéntesismereti tudástár, melynek során a közönség ismeretterjesztő előadások formájában nyerhet betekintést a szervezet munkájához kapcsolódó szakterületekre. Lezárt projektek Madagaszkár - iskolatámogatási program, 2008 Az Egyesület a madagaszkári bejegyzésű Ny Antsika szervezettel együttműködésben 2008-ban pénzadománnyal támogatta a Fananana Abositrakely Általános Iskolát, majd meghirdetett egy távtámogatási programot az ott tanuló diákok számára. A távtámogatók a diákokkal tarthatják a kapcsolatot, sőt, néha akár ajándékot, leveleket is küldhetnek nekik. Mali - csecsemőotthon támogatás, 2008 Az AHU és a bamakói ASE-Mali (Association for Safeguarding Children) központ közösen indított el egy projektet a Niober Csecsemőotthon és Árvaház lakóinak támogatására. A program keretében Fábry Sándor is örökbefogadott egy csecsemőt. Uganda - önsegélyező program leányanyáknak (IGAP-program), 2008-2009 Az AHU és a Respond ReNUH szervezet közös projektje, melynek lényege olyan gyakorlati tudás átadása volt, mellyel a résztvevők havi biztos jövedelmet tudtak biztosítani családjaik számára. 2009 szeptemberéig 30 leányanya és 113 gyermeke vett részt a programban. Kenya - menekültek támogatása, 2007- 2008 A "Ne sírj többet Szomália!" elnevezésű program keretében az Egyesület a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Bicskei Menekülteket Befogadó Állomásán tartózkodó szomáliai menekültek Afrikában élő hozzátartózóinak nyújtott segítséget. Az AHU erre a célra Nairobiban fenntartott egy oktatási és közösségi központot (Rajo Központ). Munkatársak és támogatók Az állandó és önkéntes munkatársak mellett számos ismert személyiség is csatlakozott már a Magyar Afrika Társasághoz, vagy támogatója az Egyesület munkájának: Abebe Dániel, Al-Ghaoui Hesna, Behumi Dóra, Fábry Sándor, Csányi Sándor, Falusi Mariann, Frei Tamás, Jaksity Katalin, Jáksó László, Kálid Artúr, Kembe Sorel és még sokan mások. Köszönjük közreműködésüket ezúton is! Right Now Kapow A Right Now Kapow egy animációs sorozat, melyet a Warner Bros. Animation gyártott a Disney XD-nek. Ez az első együtt működés a Warner Bros. Animation és a Disney XD között. Amerikába 2016. szeptember 19-én volt a premierje. Magyarországon még nem mutatták be. A sorozat alkotói Justin Becker és Marly Halpern-Graser, akik korábban dolgoztak egy Cartoon Network produkción, aminek a címe MAD amit Magyarországon nem mutattak be. Periódus (zene) Zeneelméleti, ezen belül formatani fogalom. Fogalma A klasszikus formai gondolkodás alaptörvénye a párosság. A páros forma nyugalmat, kiegyensúlyozottságot jelent. A formapárok sokszorozódása közben elérünk egy határt, amikor úgy érezzük, hogy zártabb egységhez jutottunk, egy gondolatot kifejtettünk. Az ilyen, rendszerint 8 ütemes, frázissal határolt egységet periódusnak hívjuk. A periódus a klasszikus formálás legkisebb alapvető zenei egysége. Két tagból áll, ezek rendszerint egyenlő hosszúságúak, s a dallam és a harmónia szempontjából nyitás-zárás, kérdés-felelet viszonyban vannak egymással. A klasszikus periódus alaptípusa 8 ütemes: 4 ütem előtag + 4 ütem utótag = periódus. Az előtag Az előtag a „kérdést” teszi fel, itt is megmutatkozik a párosság: rendszerint két motívumból áll. (Motívum: A zene legkisebb értelmes része, ami legalább 2 hangból áll. A nyelvhez lehet hasonlítani. pl.: motívum=szó, periódus=mondat.) Az első motívum karakterében különbözik a másodiktól, tehát viszonyuk: A-B. A második motívum záródhat domináns félzárlaton, (V. fokon áll meg) vagy gyenge tonikai egészzárlaton (a tonikai akkord tercén, vagy ritkábban kvintjén áll meg). Az utótag Az utótag megadja minderre a feleletet, ez is két motívumból áll. Az első motívum rendszerint az előtag első motívumához hasonlít, viszonyuk így A-Av. A második motívum pedig lehet az előtag második motívumának variálása, tehát viszonyuk B-Bv. Ennek tonikai egészzárlaton kell befejeződnie (a tonikai akkordnak az alaphangján áll meg). Képlete A periódus így keletkelezett formája tehát: A-B-Av-Bv Különleges periódusok A fent említett szabályszerűségek a „szabályos” periódusokra vonatkoznak. A zeneművekben viszont bővelkednek a szabálytalan periódusok is. Bővített periódusok : A periódust a zeneszerző egy, vagy több ütemmel kibővíti. A periódus a bővítmény elhagyásával is értelmes maradna. Nagyperiódusok : A periódus előtagja, és utótagja is kétszeresére nő, így terjedelmük 16 ütem lesz. Saint-Varent Saint-Varent település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 2459 fő (2015). Saint-Varent Airvault, Glénay, Luché-Thouarsais, Luzay, Pierrefitte, Sainte-Gemme, Saint-Généroux és Taizé községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rombikuboktaéder A rombikuboktaéder a tizenhárom lehetséges félig szabályos poliéder (más néven arkhimédészi test) egyike. 26 lapjából 18 négyzet és 8 szabályos háromszög. 24 csúcsa és 48 éle van. A Rubik-kígyó nevű játék összehajtogatott alakban rombikuboktaédert formáz. Felszín és térfogat Egy a élhosszúságú rombikuboktaéder A felszíne és V térfogata a következőképpen számolható ki: Galopp (lóverseny) A galopp vagyis a vágta a ló leggyorsabb haladási módja. A lovak, ha fokozzák sebességüket vágtázni kezdenek. A ló szervezetét, izomzatát, ízületeit, lábait ez a mozgás veszi a legjobban igénybe. A vágta sebessége szerint kétféle változata van, a kenter és galopp (versenyvágta) mozgás. Ez a cikk a galopp kialakulásával, történetével foglalkozik. A galopp technikája A ló leggyorsabb haladási módja, háromütemű ugrások sorozataiból álló jármód. A törzs előrevitelét az egyik hátulsó végtag végzi, a törzsre ható tolóerő az impulzust adó hátsó végtag felől, az átlós helyezkedésű elülső végtag felé hat. A vágtázó ló testének hossztengelye nem a haladás irányában, hanem az átlós végtagokat összekötő egyenes irányában van. Munka vágta A vágtaugrások ütemesek, a térnyerés vágtaugrásonként kb. egy lóhossz. Az iram kb. 225–250 m/perc, mely igényli a ló képzett egyensúlyát. A tanuló lovasok ezt a vágtát alkalmazzák először. Közép vágta A ló, az ütem megtartása mellett, 350-375 métert tesz meg percenként, hosszabb vágtaugrásokkal. Tereplovaglások alkalmával általában ezt az iramot lovagolják. A nyújtott vágta A kiképzés előrehaladottabb fokán lévő lovakkal lovagolható legnagyobb térnyerési mód, melyet a díjlovagló feladatok végrehajtása során alkalmaznak. A rövid vágta Összeszedett vágtának is nevezik, rövidebb, magasabb vágta ugrások jellemzik. Valamennyi jármód irama közül ez az egyetlen, amelyet egyenes vonalon is kisfokú belső állításban lovagolnak. Erre azért van szükség, hogy a csekély térnyerés mellett fenntartható legyen az ütemesség és a lendületesség, a vágta ne váljon négy üteművé. Története A galopp versenyekben a lovak vágtában futnak a cél felé, nyergükben a zsoké irányításával. Ezeken a versenyeken leginkább angol telivérek futnak, amely kimondottan versenyre kitenyésztett lófajta: 900-3200 méter közötti távon a telivérek nem találnak legyőzőre. Megkülönböztetünk sík és ugró versenyeket, az utóbbinál gátak illetve akadályok nehezítik a célba jutást. Néhány kiemelkedő hazai verseny: Nemzeti Díj, Magyar Derby (a 2004. évi a 82. Magyar Derby lesz), Kincsem Díj, Szent László Díj. Galopp lófajták Híres galopp lófajták az Angol telivérek és az Arab telivérek, Shagya Arab, Kisbéri félvér Anglo arab. Híres galopplovak Man O'War Kincsem Imperiál Overdose Dodó Lendvarózsavölgy Lendvarózsavölgy (korábban Ganicsa, szlovénül: Gančani) falu Szlovéniában, a Muravidéken. Közigazgatásilag Belatinchez tartozik. Fekvése Muraszombattól 10 km-re délkeletre, Belatinctől 3 km-re északra a Lendva jobb partján fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkor éltek emberek. Ezt bizonyítják az talált kőbalta és cseréptöredékek. A bronzkorból egy település maradványai, főként szintén cseréptöredékek kerültek elő. A római korból több halomsír és római út maradványai láthatók a falu határában. A település első írásos említése 1398-ból való "Poss. Ganicza" néven, ekkor Nemti (ma Lenti) várának része volt. 1411-ben "Gancha", 1428-ban "Kanycha", 1481-ben "Ganycza" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A 15.-17. században a belatinci uradalom része volt, s a Bánffy család birtokolta. A Bánffyakat követték a Csákyak, akik alig egy évszázadig voltak a falu birtokosai, végül a 19. században a Gyika család kezében volt az uradalom. A falut korábban többször elárasztotta a Lendva vize, ezért eredeti helyéről délebbre, a mai helyére települt. Vályi András szerint "GANICSA. vagy Ganitzani. Horvát falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Belatintzhoz nem meszsze, ’s ennek filiája. Határja gazdag, vagyonnyai nevezetesek, tulajdonságaira nézve hasonlít Bratontzhoz, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Ganicsa, vindus-tót falu, Zala vmegyében, 699 kath. lak. F. u. Gyika. Ut. p. A. Lendva." Az 1910. évi népszámlálás szerint 1069, többségben szlovén lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Zala vármegye Alsólendvai járásához tartozott. 1920-ban a trianoni békeszerződés értelmében a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kapta meg. 1941-ben ismét magyar fennhatóság alá került, 1945-ben Jugoszlávia visszakapta. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 996 lakosa volt. Nevezetességei A Jézus Szíve kápolna 1908 -ban épült. Római kori halomsírok. Római út maradványai. Rézkori település. Bronzkori település. Kulturális emlék az 1901 -ben épített Jerebic-ház. Híres emberek A falu szülötte Sziszeki Márk író. Gyümölcsgalambformák A gyümölcsgalambformák (Treroninae) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó alcsalád. Rendszerezés Az alcsaládjába az alábbi 10 nem és 122 faj tartozik: Phapitreron ( Bonaparte , 1854 ) – 3 faj fehérfülű gyümölcsgalamb (Phapitreron leucotis) ametiszt gyümölcsgalamb (Phapitreron amethystinus) más néven (Phapitreron amethystina) szürkefülű gyümölcsgalamb (Phapitreron cinereiceps) Treron ( Vieillot , 1816 ) – 23 faj nyílfarkú zöldgalamb (Treron apicauda) pirosvállú zöldgalamb (Treron australis) fahéjfejű zöldgalamb (Treron fulvicollis) szürkefejű zöldgalamb (Treron olax) Pompadour-zöldgalamb (Treron pompadora) papagájcsőrű zöldgalamb (Treron curvirostra) floresi zöldgalamb (Treron floris) tajvani zöldgalamb (Treron formosae) fehérhasú lombgalamb (Treron sieboldii) ) hegyesfarkú zöldgalamb (Treron sphenurus) más néven (Treron sphenura) szumba-szigeti zöldgalamb (Treron teysmannii) rózsaszínhasú zöldgalamb (Treron vernans) sárgahasú lombgalamb más néven papagájgalamb (Treron waalia) timori zöldgalamb (Treron psittacea) vastagcsőrű zöldgalamb (Treron capellei) pemba-szigeti zöldgalamb (Treron pembaensis) São Tomé-i zöldgalamb (Treron sanctithomae) fehérhasú zöldgalamb (Treron seimundi) szürkemaszkos zöldgalamb (Treron griseicauda) bengáli lombgalamb (Treron bicincta) afrikai lombgalamb (Treron calva) szumátrai zöldgalamb (Treron oxyura) sárgalábú zöldgalamb (Treron phoenicoptera) Ptilinopus (Swainson, 1825 ) – 50 faj Ptilinopus cinctus Ptilinopus dohertyi rózsásfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus porphyreus) karmazsin gyümölcsgalamb (Ptilinopus marchei) Merrill-gyümölcsgalamb (Ptilinopus merrilli) sárgamellű gyümölcsgalamb (Ptilinopus occipitalis) vörösfülű gyümölcsgalamb (Ptilinopus fischeri) jambu gyümölcsgalamb (Ptilinopus jambu) barnaállú gyümölcsgalamb (Ptilinopus subgularis) feketeállú gyümölcsgalamb (Ptilinopus leclancheri) skarlátmellű gyümölcsgalamb (Ptilinopus bernsteinii) Wompoo-gyümölcsgalamb (Ptilinopus magnificus) ékszer gyümölcsgalamb (Ptilinopus ornatus) gyöngyös gyümölcsgalamb (Ptilinopus perlatus) Tanna-szigeti gyümölcsgalamb (Ptilinopus tannensis) aranyfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus aurantiifrons) fehértorkú gyümölcsgalamb (Ptilinopus wallacii) pompás gyümölcsgalamb (Ptilinopus superbus) sárgás gyümölcsgalamb (Ptilinopus perousii) bíborfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus porphyraceus) palaui gyümölcsgalamb (Ptilinopus pelewensis) Cook-szigeteki gyümölcsgalamb (Ptilinopus rarotongensis) Mariana-szigeteki gyümölcsgalamb (Ptilinopus roseicapilla) Ptilinopus regina tahiti gyümölcsgalamb (Ptilinopus purpuratus) ezüstsapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus richardsii) makatea-szigeti gyümölcsgalamb (Ptilinopus chalcurus) Ptilinopus coralensis Grey-gyümölcsgalamb (Ptilinopus greyii) rapa-szigeti gyümölcsgalamb (Ptilinopus huttoni) fehérsapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus dupetithouarsii) Marquises-szigeteki gyümölcsgalamb (Ptilinopus mercierii) - kihalt henderson-szigeti gyümölcsgalamb (Ptilinopus insularis) koronás gyümölcsgalamb (Ptilinopus coronulatus) vörössapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus pulchellus) kéksapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus monacha) Ptilinopus rivoli pajzsos gyümölcsgalamb (Ptilinopus solomonensis) Ptilinopus viridis fehérfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus eugeniae) Bismarck-szigeteki gyümölcsgalamb (Ptilinopus insolitus) narancshasú gyümölcsgalamb (Ptilinopus iozonus) kékfejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus hyogastra) más néven (Ptilinopus hyogastrus) Ptilinopus granulifrons feketesapkás gyümölcsgalamb (Ptilinopus melanospila) más néven (Ptilinopus melanospilus) törpe-gyümölcsgalamb (Ptilinopus nainus) más néven (Ptilinopus naina) negrosi gyümölcsgalamb (Ptilinopus arcanus) narancsszínű gyümölcsgalamb (Ptilinopus victor) sárgafejű gyümölcsgalamb (Ptilinopus layardi) aranyos gyümölcsgalamb (Ptilinopus luteovirens) Drepanoptila ( Bonaparte , 1855 ) – 1 faj Drepanoptila holosericea Alectroenas (Gray, 1840 ) – 4 faj madagaszkári gyümölcsgalamb (Alectroenas madagascariensis) seychelles-szigeteki gyümölcsgalamb (Alectroenas pulcherrima) Comore-szigeteki gyümölcsgalamb (Alectroenas sganzini) mauritiusi gyümölcsgalamb (Alectroenas nitidissima) – kihalt Ducula (Hodgson, 1836 ) – 38 faj Ducula poliocephala fehérhasú császárgalamb (Ducula forsteni) mindoroi császárgalamb (Ducula mindorensis) szürkefejű császárgalamb (Ducula radiata) pettyes császárgalamb (Ducula carola) bronz császárgalamb (Ducula aenea) fehérszemű császárgalamb (Ducula perspicillata) elegáns császárgalamb (Ducula concinna) mikronéz császárgalamb (Ducula oceanica) bütykös császárgalamb (Ducula pacifica) polinéz császárgalamb (Ducula aurorae) Marquises-szigeteki császárgalamb (Ducula galeata) vörösbütykös császárgalamb (Ducula rubricera) feketebütykös császárgalamb (Ducula myristicivora) Ducula pistrinaria karácsony-szigeti császárgalamb (Ducula whartoni) rózsásfejű császárgalamb (Ducula rosacea) borneói császárgalamb (Ducula pickeringii) fahéjmellű császárgalamb (Ducula basilica) bíborfarkú császárgalamb (Ducula rufigaster) Finsch-császárgalamb (Ducula finschii) fénylő császárgalamb (Ducula chalconota) barnafarkú császárgalamb (Ducula latrans) Brenchley-császárgalamb (Ducula brenchleyi) Baker-császárgalamb (Ducula bakeri) új-kaledón császárgalamb (Ducula goliath) pinon-szigeti császárgalamb (Ducula pinon) bismarck-szigeti császárgalamb (Ducula melanochroa) Müller-császárgalamb (Ducula mullerii) örvös császárgalamb (Ducula zoeae) hegyi császárgalamb (Ducula badia) feketehátú császárgalamb (Ducula lacernulata) timori császárgalamb (Ducula cineracea) kétszínű gyümölcsgalamb (Ducula bicolor) fehér császárgalamb (Ducula luctuosa) Torresian császárgalamb (Ducula spilorrhoa) Kimberley-császárgalamb (Ducula constans) sárgás császárgalamb (Ducula subflavescens) Hemiphaga ( Bonaparte , 1854 ) – 1 faj óriás-gyümölcsgalamb (Hemiphaga novaeseelandiae) Lopholaimus (Gould, 1841 ) – 1 faj kontyos gyümölcsgalamb (Lopholaimus antarcticus) Cryptophaps (Salvadori, 1893 ) – 1 faj foltoshasú gyümölcsgalamb (Cryptophaps poecilorrhoa) Gymnophaps (Salvadori, 1874 ) – 3 faj pápua gyümölcsgalamb (Gymnophaps albertisii) hosszúfarkú hegyi gyümölcsgalamb (Gymnophaps mada) malaita-szigeti gyümölcsgalamb (Gymnophaps solomonensis) Kilenced (vallás) A katolicizmusban kilenced (latinosan novena) a neve az intenzív imádságban eltöltött, kilenc napig tartó, rendszerint valamilyen jelentős vallási ünnepben végződő kötetlen formájú időszaknak. A novena bibliai alapja az áldozócsütörtök és a pünkösd közti időszak, amikor a hagyomány szerint Szűz Mária és az apostolok Jeruzsálemben imádkozva és böjtölve várták a Szentlélek eljövetelét. Forrás Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István ; szerk. Viczián János . Budapest: Szent István Társulat. 2001. Vida Péter pincészet Vida Családi Borbrtok a szekszárdi borvidék egyik legismertebb borgazdasága. Tulajdonosa és vezetője Vida Péter borász, a honi szakma egyik legelismertebb művelője és előadója. "A szőlőtőkén megszülető szőlő gyümölcse a fermentálás során, élesztőgombák segítségével, egy teljesen más léptékű élőlénnyé válik, amely magában hordozza a lehetőségét annak, hogy akár évtizedekig hirdesse a bor dicsőségét" – írta ars poeticájában. A pincészet 10 hektáron gazdálkodik, maga a pince és a feldolgozó Szekszárdon, a város fölötti Bakta dűlőben található. Évente átlag 64 ezer palack bort állít elő . Valamint 2011-ben megszavazták az Év Bortermelőjének. Ültetvényei: Hidaspetre, Baranyavölgy, Bakta. Borai: Rosé, Kadarka, Cabernet Franc – Merlot barrique, Cuvée, Kékfrankos, Merlot, Cabernet Franc. Plectrohyla acanthodes A Plectrohyla acanthodes a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Guatemalában és Mexikóban él. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők és folyók. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Újlőrincfalva Újlőrincfalva község Heves megye Füzesabonyi járásában. Fekvése A Tisza folyó jobb partján, Poroszló és Sarud közt fekvő település. Nevének eredete Nevét az egykor itt élő királyi halászok nevéből vehette. Története Újlőrinczfalva régen nem mai helyén, hanem a „Cserőközben”, a Tisza egyik morotvájában (szigetében) feküdt. A falu az egri püspökség ősi birtokai közé tartozott; a püspökség 1261 évi megerősítő-levelében az egri egyház legrégibb birtokai között Halaz in Chereukuz alakban írva említették először, később pedig Tisza-Halász néven említették az oklevelek. Az 1546. évi összeírás szerint az egri püspökség földesúri hatósága alá tartozott, 11 portával, ebből 7 adóköteles és 4 adómentes volt. 1549-ben 6, 1552-ben 5 portát írtak itt össze. Az 1554. évi adóösszeírásban pedig már az elpusztult helységek között tartották számon. 1564-ben már újra mint lakott hely szerepelt, ekkor 6 portával vették fel az összeírásba. 1612-ben Mező János és Török Bálint birtoka volt, akik a nádortól nyerték adományba, mikor az 1609 évi 10. törvénycikk értelmében a püspöki birtokokat a kincstár kezelésébe vették és Ónod és Szendrő szükségleteire rendelték fordítani. Az 1670-es évek közepén a falut a rablóktól való félelem következtében lakosai elhagyták. 1693-ban az egri püspök pusztájaként szerepelt az összeírásban. Az 1876. évi nagy árvíz után Schlauch Lőrinc szatmári püspök volt a falu birtokosa, aki a községet a pusztahidvégi pusztára telepítette és a kitelepítő püspök nevéről elsőre Lőrincfalvának, majd Újlőrincfalvának nevezték el. 1804-ben a szatmári püspökség birtokába került. Jelenlegi nevét az 1903 évi 23.197 számú belügyminiszteri rendelet állapította meg. A 20. század elején legnagyobb birtokosai a szatmári püspökség, gróf Nemes Vinczéné, a tiszanánai gazdák, Losonczy Mihály és Borbély Géza voltak, és Heves vármegye Tiszafüredi járásához tartozott az 1950-es megyerendezésig. 1910-ben 429 magyar lakosa volt. Ebből 276 római katolikus, 149 református volt. A község területének több mint 2/3 része, így a régi Tiszahalász helye is víz alatt áll az 1970-es években megépült (akkor még Kiskörei-víztározónak nevezett) Tisza-tó megépítése miatt. 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A település a rendszerváltás előtt társközségként működött Poroszló községgel közös tanácsi rendszerben. Nevezetességek Római katolikus templom, amelyet Kisboldogasszony tiszteletére szenteltek fel. Református templom Életfa-szobor Testvértelepülés Lőrincfalva , Erdély (Maros megye) (2003) Łęka Opatowska, Lengyelország (2004) Békás-busz (Budapest) A budapesti Békás-busz Békásmegyer helyi, szerződéses járata volt, Békásmegyer, HÉV-állomás és az Óbudai rendelőintézet között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Története A járat 2001. október 20-ától közlekedett, a békásmegyeri lakótelepről biztosított gyors eljutást az Óbudai temetőhöz, a Vörösvári úthoz és az Óbudai rendelőintézethez. 2008. szeptember 5-én megszűnt, helyét az új, 160-as busz vette át, mely több megállóban állt meg és a Batthyány térig járt. Érdekesség, hogy 2016. január 16-ától a budai fonódó villamoshálózat átadásakor a 160-ast lerövidítették és azóta lényegében a korábbi Békás-busz útvonalán jár. Begovići Begovići falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 21, közúton 37 km-re, községközpontjától légvonalban 16, közúton 22 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gora északi lejtőin, Tremušnjaktól keletre fekszik. Története A "Gradina" nevű magaslaton található régészeti leletek tanúsága szerint területén már a történelem előtti időben is éltek emberek. Az itt emelt erőd később, a középkorban is használatban volt. További erődök állhattak a 400 méter magas "Kula" és a 360 méteres "Gartovo brdo" nevű magaslatokon is, de ezeknek a helyeknek a régészeti feltárása még nem történt meg. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Begovichi” alakban szerepel. Nevét egykori lakóiról, a Begović családról kapta. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. A falu benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 139, 1910-ben 373 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 99%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 58 lakosa volt. Nevezetességei Ókori eredetű várhely a Gradina nevű magaslaton. II. világháborús emléktábla a közösségi ház épületén. Runk (Beszterce-Naszód megye) Runk (románul: Runcu Salvei vagy Runc, németül: Runck) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében. Nevének eredete Neve a román runc 'irtás' szóból való. Először 1547-ben Runck, majd 1642-ben Runkfalva és Runcu, 1689-ben Rung alakban írták. Földrajz Fekvése, domborzat Naszódtől 15 kilométerre északnyugatra, a Radnai-havasok délkeleti, a Cibles délnyugati lábánál fekszik. Története Naszód vidékéhez, 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez tartozott. 1948-ban Szálva községhez csatolták. 2002-ben helyi népszavazást tartottak a kiválásról, amelyet a voksolók 95%-a támogatott. Ennek értelmében 2005-ben önálló községgé alakult. Lakói hagyományosan juhtenyésztésből éltek, amellett faedényeket és kolompokat állítottak elő. Az egyetlen hely a megyében, ahol még a 2000-es években is készítettek bocskort. Népesség A népességszám változása Népességének korai összeírásai ellentmondásosak, alighanem azért, mert néha csupán a faluközpontot, néha pedig a teljes szórt települést vették számba. 1641-ben 43, 1698-ban hat, 1713-ban 19, 1721-ben 37, 1733-ban 73 családdal írták össze. Népessége modern népszámlálások megkezdése óta 1966-ig nőtt, azóta csökken. Etnikai és vallási megoszlás 1850-ben 767 lakosából 766 volt román nemzetiségű; 763 görögkatolikus vallású. 2002-ben 1430 román nemzetiségű lakosából 1346 volt ortodox , 39 pünkösdi és 37 görögkatolikus vallású. Látnivalók Ortodox (eredetileg görögkatolikus ) fatemploma 1757-ben épült. A Zaharia Apitis által 1760 körül készített belső festéséből csak az apszisban maradtak részletek. 1784 -ben az apszist Vasile Hojdea, a hajót és a pronaoszt pedig ismeretlen mester festette újra. Latin feliratú harangját 1597-ben öntötték. Híres emberek Itt született 1961-ben Ioan Pintea költő. Kényszerfeltétel A kényszerfeltétel egy fizikai rendszerre (tömegpontra, pontrendszerre, merev testekből álló rendszerre) ható szabaderők hatását (így a rendszer mozgását) korlátozó, általában geometriai jellegű mellékfeltételek elnevezése. A kényszerfeltételek által ezek a rendszerek szabad mozgás helyett kényszermozgást végeznek. Kényszert jelenthet az, hogy a rendszer csupán egy felület vagy egy görbe mentén végezheti mozgását (pl. a lejtőn való mozgás vagy az ingamozgás; ekkor a kényszerfeltételeket a felület vagy a görbe egyenletei jelentik). Ezek a feltételek olyan más testek hatásaként jönnek létre, amelyek mechanikai szempontból erőt, ún. kényszererőt jelentenek. A gyakorlatban a mozgások rendszerint kényszermozgások, hiszen egy szerkezet szinte bármely elemének olyan mozgást kell végeznie, amelyet más szerkezeti elemmel mint kényszerrel biztosítunk. A kényszermozgást előíró erők lehetnek nyugalomban, de mozoghatnak is (álló és mozgó kényszerek), ennek megfelelően a kényszerek általános esetben a hely, az idő és a viszonyított sebesség függvényei. A kényszerfeltételek csoportosítása Ha a kényszerfeltételek matematikailag csak maguk a koordináták és esetleg az idő között fennálló (de azok differenciáljait nem tartalmazó) egyenletek, a kényszer holonom (a kényszer integrálható). Holonom kényszer áll fenn pl. a fonalinga esetében, amelynek hossza l és a koordináta-rendszer origójában van felfüggesztve (a fonalinga golyója csak egy l sugarú gömb felszínén, vagy annak belsejében mozoghat): A nem integrálható kényszerek esetében a mozgást egyértelműen jellemző koordináták és az idő között függvényszerűen nem írható fel kapcsolat, de megváltozásaikra felírhatók egyenletek (pl. egy kerék gördülésénél). Az ilyen kényszert nemholonom nak vagy anholonom nak nevezzük. Pl. egy R sugarú kerék akkor gördül csúszás nélkül egy sík felületen, ha a síkon mért elmozdulás és a kerék kerületén mért ívhossz egyenlő: Ha a kényszer explicite függ az időtől, akkor a kényszer reonom (rheonom) . Reonom kényszer hat az x tengely mentén állandó v sebességgel mozgó szögű lejtőn csúszó m tömegpontra (lásd az ábrát): Ha a kényszer explicite nem függ az időtől, akkor szkleronom . A holonom és anholonom kényszerekre bemutatott esetek egyben szkleronomok is. A kényszereket általában egy alakú matematikai függvénnyel adjuk meg - így a kényszerek csoportosítása táblázatban: Minden holonom kényszer a rendszer szabadsági fokainak a számát eggyel csökkenti. Megszabott felület esetén a mozgás szabadságfoka kettő, megszabott pályagörbe esetén egy. Ankershagen Ankershagen település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Gare de Saillans Gare de Saillans vasútállomás Franciaországban, Saillans településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Livron–Aspres-sur-Buëch-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Crest Gare de Die Tennó Haruka Tennó Haruka (�� ���; Hepburn: Haruka Tenoh), más néven Sailor Uranus (��������; Szérá Uranuszu, ’magyar változatban Frederique Tenno, illetve Uránusztündér’) egy kitalált szereplő Takeucsi Naoko Sailor Moon című manga- és animesorozatában. Haruka egyike a legnépszerűbb úgynevezett kitalált coming out-szereplőknek anime berkekben. Férfias személyisége egy standard archetípusa a juri történeteknek. A szereplő Harukát egy makacs, erős akaratú, tehetséges és elbűvölő személyiségként mutatják be. A manga és az anime harmadik történetében mutatkozik be, noha az anime második évadának legutolsó epizódjában már felbukkan a sziluettje. Mindössze tizenhat éves, de már nagyszerű autóversenyző. Bár átlagosan két évvel idősebb a holdharcosoknál, születésnapja olyan időpontra esik, hogy valójában csak egy évfolyammal jár feljebb. Rövid hajával, férfias öltözködésével és maszkulin kedvteléseivel a fiatal nő egyfajta androgén jelenség a döntő többségében határozottan lányos Sailor Harcosok között. Rendkívül kacér és szeret csinos lányokkal flörtölni akik a viselkedése és ruházkodása miatt félreismerik a nemét és fiúnak gondolják. A mangában még meg is csókolja Uszagit. Haruka alakja azokon a japán színésznőkön alapul, akik a Takarazuka Revüben férfiszerepeket játsszanak. Habár a kapcsolata Micsiruval nem mutat be szexuális irányú utalásokat, de számos romantikus töltetű szituációban szerepelnek együtt. Takeucsi Naoko a két szereplő egymáshoz való viszonyát szintén egyértelműsítette a San Diego Comic Con fesztiválon 1998-ban. Ez számos humoros esemény forrása, főleg mert kevés más Szensi-nek vannak komoly, hosszú távú romantikus kilátásai, és mert a különben kihívó Haruka udvariatlannak tartja, hogy megvitassa az emberek érzelmi ügyeit. Minden olyan rajongói találgatás ami azt állítja, hogy Haruka férfi, vagy hermafrodita valótlan. Takeucsi kijelentette, hogy a Haruka mindig lány volt és az is marad. Haruka a szexizmus céltáblája az anime 98. részében, de sosem találkozik homofób megnyilvánulással. A Micsiruval való kapcsolata mellett közeli barátságot ápol Szecunával. Ők hárman alkotják az „Outer Senshi” csapatát. Később, Sailor Saturn újjászületése után őt is befogadják maguk közé, és együtt nevelik, mint egy nagy család. Haruka családi hátteréről semmit sem tudunk, a mangában mindössze csak arra történik utalás, hogy neki és Micsirunak gazdag támogatói vannak. Az erőfeszítésben, hogy ne érje célzottan ilyen szexuális utalásokkal rendelkező hatás a fiatal közönséget, amit egy leszbikus szereplő képernyőn való megjelenése jelent, az Egyesült Államokban a szinkronban a két partner unokatestvérekként szerepel. Ez sok átírási problémát vetett fel, amit nem is mindig sikerült gördülékenyen megoldani. Megjegyzendő, hogy ugyanezen okokból a szereplő körül Japánban is folytak viták. Magyarországon, követve a francia mintát, Haruka identitását kétfelé bontották: civilben férfiként ábrázolták (ekkor Seszták Szabolcs kölcsönözte a hangját, illetve az első pár részben Bartucz Attila), harcosként viszont már nő volt (ekkor, leszámítva az első pár részt, Simonyi Piroska volt a hangja). A musicalekben (Sera Mjú) Haruka és Micsiru kapcsolata változatlan marad, sőt a Kaguja Sima Denszecu Kaiteiban musicalben csókolóznak is. Ők ketten az egyedüliek, akik puszta kézzel is szembeszállnak Sailor Galaxiával (habár megsebezniük nem sikerül őt). Haruka álma, azon túl, hogy jó holdharcos legyen, az, hogy elismert autóversenyzőként tartsák számon. Ezért a versenyzés a hobbija is, amint azt a mangában is sugallják. Emellett nagyszerű futó is, az iskolai atlétika-klub tagja. Zongorázni is tud, amint az anime egyik epizódjában látható. Személyisége kicsit fellengzős és nehezen megközelíthető, nem nyitott. Kedveli a salátákat, de utálja a nattót. Kedvenc színe az arany. Akárcsak Sailor Neptune és Pluto, az anime negyedik évadából teljesen kimaradt a karaktere. Viszont a Sailor Moon SuperS Movie-ban ismét felbukkan, ami a történetben ellentmondásokat okoz. Megjelenései Haruka a többi Szensihez hasonlóan többféle identitást birtokol a sorozat során, kezdve az Ezüst Millennium idejétől a 30. századig. Sailor Uranus Ez Haruka Szensi identitása. A kosztümje sárga és mélykék. A titulusa az Ég harcosa, amely a régi római isten, Uránusz titulusából ered. Kesztyűje, szokatlan módon, meglepően rövid szárú. Egyike a legagresszívebb harcosoknak. Nála van a három talizmán egyike, mely kard formájában testesül meg - ezzel képes harcolni is. Általában Sailor Neptune-nan együtt szokott megjelenni. A manga és az anime során egyenruhája a cselekmény során megváltozik: az animében egyszer, a „Super” formát elérve, a mangában pedig kétszer, a végén az „Eternal” forma elérésével. Uránusz hercegnő Az Ezüst Millennium alatt Sailor Uranus a szülőbolygója hercegnője volt, aki a Miranda kastélyban élt és mélykék köntöst hordott. Ismeretlen, hogy abban az időben volt e bármilyen kapcsolata Neptunusz hercegnővel. Ekkor a feladata az volt, hogy védelmezze a Naprendszert a külső betolakodóktól. Képességei és készségei Habár Haruka rendkívül erős és rendelkezik bizonyos pszichikus képességekkel is, civilben egyáltalán nem szokta ezeket a képességeit fitogtatni. Átváltozásra ő is egy „varázstoll” segítségével képes, amely egy fénykört húz köré és ebben nyeri el harcos alakját. Ereje az égből fakad, utalva Uránusz istenre, noha első támadása, a „World Shaking” inkább földalapúnak tűnik, hiszen ez nem más, mint egy földbe dobott tűzgolyó. Második támadását a talizmánja segítségével éri el, ez a „Space Sword Blaster”, egy kard alapú támadás. Harmadik, legerősebb támadása csak a mangában látható. Ez a „Space Turbulence”. Karaktere Sailor Uranus karaktere már azután keletkezett, hogy az írónő megalkotta a belső holdharcosok jól kiforrott csapatát. Ezért egy különleges karaktert tervezett, aki ellentéte, de elválaszthatatlan párja Sailor Neptune-nak. Takeucsi Naoko elsőre meglepődött, amikor látta az anime-Haruka személyiségét, de aztán örült neki, amikor látta, hogy a rajongók megkedvelték. Haruka az első vázlatokon egy sokkal nőiesebb karakter volt, mint amilyen később lett. Végül is némiképp a többi lány védelmezőjeként lépett színre, Csiba Mamoru ellenpárjaként. A mangában férfias és nőies megjelenése között drámai különbségek vannak, első ránézésre fel sem lehet ismerni a hasonlóságot köztük. Az animében pedig gyakorlatilag nem is lehet civilben nőiesen öltözve látni. Haruka sportautók birtokosa is, a mangában egy Ferrari 512M, az animében egy Toyota 2000GT és egy Mazda Miata birtokosa. Haruka nevét kandzsikkal a � (ten = ég) és a � (ó = király) jelekkel kell leírni. Együtt leírva az Uránusz japán nevét, a Tennószeit (���) adják ki. Keresztnevét hiraganával írja (���), ami jelentheti azt is, hogy „távoli”. Angolul hasonló megfontolásból Amara lett a neve. A francia és a magyar változatban pedig Frederique-nek hívták, mégpedig azért, mert ez a név lehet férfinév és női név is. Megformálói Eredeti japán szinkronhangja Ogata Megumi, aki a sorozatban korábban már alakított szörnyet, Petzet, az egyik Ajakasi nővért, és a fiatal Mamorut. Szerepe eljátszása során úgy instruálták, hogy tegyen úgy, mintha karaktere és Micsiru házasok lennének. Ogata 1995-ben elnyerte a 16. Animage Anime Grand Prix legjobb szinkronszínész díját, amit ennek a szerepnek köszönhetett. A musicalekben négy színész: Kimura Szanae, Takagi Nao, Ucsida Aszako, és Nakajama Akiko játszotta. A karakter az élőszereplős sorozatban nem szerepel. Aquila (állatnem) Az Aquila a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 12 faj tartozik: békászó sas (Aquila pomarina) ékfarkú sas (Aquila audax) fekete sas (Aquila clanga) ibériai sas (Aquila adalberti) indiai békászósas (Aquila hastata) kaffersas (Aquila verreauxi) parlagi sas (Aquila heliaca) pápua sas (Aquila gurneyi) pusztai sas (Aquila nipalensis) szavannasas (Aquila rapax) szirti sas (Aquila chrysaetos) Wahlberg-sas (Aquila wahlbergi) Egyes rendszerek ide sorolják az alábbi fajokat is afrikai héjasas (Hieraaetus spilogaster vagy Aquila spilogastra) ausztrál törpesas (Hieraaetus morphnoides vagy Aquila morphnoides) héjasas (Hieraaetus fasciatus vagy Aquila fasciata) törpesas (Hieraeetus pennatus vagy Aquila pennata) vöröshasú törpesas (Hieraaetus kienerii vagy Aquila kienerii) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Aglasterhausen Aglasterhausen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 4823 fő (2014. december 31.). Oláh Sándor (festő) Oláh Sándor, Gyenis (Magyarcséke, 1886. november 5. – Szabadka, 1966. április 25.) festőművész, grafikus. Pályafutása 1904-ben a kassai Felsőipariskolában, majd a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. 1905 és 1908 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, Zemplényi Tivadar volt a mestere. 1908-ban a Müncheni Akadémián folytatta tanulmányait Angelo Janknál, egyúttal Hollósy Simonnál magániskolájátban is képezte magát. 1909-ben a Nagybányai Művésztelepre, majd Szabadkára ment, ahonnan 1912-ben Iványi-Grünwald Béla hívta meg Kecskeméti Művésztelepre. 1914 és 1917 között mint katonai szolgálatot teljesített, ez idő alatt 1916-17-ben a dalmáciai Neumban festett, s itt nevezték ki tisztnek. 1923-ban többekkel létrehozta a szabadkai festőművészek klubját, s a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének zsűritagja volt. 1924-ben műtermet kapott Szabadka városától, cserébe megfestette több polgármester portréját is. Dolgozott a Nagybecskereki Művésztelepen, majd 1915-től 1934-ig többször kiállított a Műcsarnokban. 1947-től a szabadai figurális rajztanfolyam vezetője volt. 1953-ban belépett a Szerbiai Képzőművészek Egyesületébe. Díjak, elismerések 1934: Szinyei Társaság nagydíja 1962: Szabadka város Októberi Díja. Egyéni kiállítások 1961 • Oláh Sándor retrospektív kiállítása, Városi Kiállítási Csarnok, Szabadka 1986 • Oláh Sándor emlékkiállítás, Városi Múzeum, Szabadka. Válogatott csoportos kiállítások 1951 • Szabadkán élő és dolgozó képzőművészek kiállítása, Városi Múzeum, Szabadka 1952 • Magyar képzőművészek kiállítása, Nagy terasz, Palics 1953 • Szabadkai képzőművészek kiállítása, a Városi Könyvtár olvasóterme, Szabadka 1954 • Szabadkai festők és szobrászok kiállítása a palicsi fürdő 100 éves évfordulója alkalmából, Nagy terasz, Palics 1956 • A Szerbiai Képzőművészek Egyesületének XXI. kiállítása, Umetnicki paviljon, Belgrád 1963 • Májusi kiállítás, Városi Kiállítási Csarnok, Szabadka 1966 • Májusi kiállítás, Városi Kiállítási Csarnok, Szabadka 1970 • Képzőművészeti alkotások 1945-1970, Városi Múzeum, Szabadka 1973 • Magyar képzőművészek alkotásai Vajdaságban, 1830-1930, Városi Múzeum, Szabadka 1980 • Likovna umetnost u Vojvodini 1944-54, G. savremene likovne umetnosti, Újvidék 1984 • Városi Múzeum, Szabadka 1984 • Képzőművészeti alkotások 1944-84, Képzőművészeti találkozó, Szabadka Nagy József (labdarúgó, 1892) Nagy József (Budapest, 1892. október 15. – Budapest, 1963. január 22.) négyszeres magyar bajnok labdarúgó, csatár, edző. A svéd labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya az 1934-es és 1938-as világbajnokságon. Pályafutása Játékosként 1918-tól 1922-ig négy szezont töltött az MTK-ban, mind a négy évben a bajnokcsapat tagja volt. Edzőként 1922-től 1959-ig különböző svéd csapatoknál edzősködött. Az 1924. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a bronzérmes svéd labdarúgó-válogatott edzője volt. Aktív labdarúgó pályafutását Svédországban fejezte be. Szakmai felkészültsége alapján felkérték a nemzeti válogatott irányítására. Három alkalommal volt szövetségi kapitány: 1924-1927 között, majd a világbajnokságra történő felkészülénsél 1934-ben és 1938-ban. Olaszországba a II., az 1934-es labdarúgó-világbajnokságon és Franciaországba a III., az 1938-as labdarúgó-világbajnokságon a Svédország nemzeti tizenegyének szövetségi kapitányaként szolgált. 1934-ben a 8., 1938-ban a 4. helyet szerezték meg. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1918–19, 1919–20, 1920–21, 1921–22 Edzőként Olimpiai játékok bronzérmes: 1924, Párizs - Svédország Közép-európai kupa (KK) győztes: 1932 - Bologna FC 1909 Világbajnokság 4.: 1938 - Franciaország - Svédország Csánó Zoltán Csánó Zoltán (Főrév, 1939. március 23. – 2018. május 10. előtt) magyar cselgáncsozó, edző. Pályafutása 1957 és 1970 között az MTK cselgáncsozója volt. 1957-ben és 1958-ban ifjúsági magyar bajnoki címet szerzett egyéniben és csapatban. 1961-ben a második kiusok versenyében egyéni magyar bajnok lett. A Pécsi Tanárképző Főiskolán testnevelő tanári, 1970-ben a Testnevelési Főiskolán cselgáncsszakedző diplomát szerzett. Négy danos dzsúdómester volt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság (második kiu) bajnok: 1961 2915 Moskvina A 2915 Moskvina (ideiglenes jelöléssel 1977 QY2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. augusztus 22-én. Violaxantin A violaxantin (E161e) egy a természetben is előforduló, ipari mennyiségben szintézis során előállított, sárga színű pigment. A karotinoidok közé, azon belül is a xantofillek közé tartozik. Összegképlete: C40H56O4 CAS száma: 126-29-4 Élelmiszer-adalékanyagként való felhasználása elhanyagolható. Az USA-ban és az Európai Unióban nem engedélyezett. Kelet-Góbi tartomány Kelet-Góbi tartomány (mongolul: Дорноговь аймаг) Mongólia huszonegy tartományának (ajmag) egyike. Az ország délkeleti részén terül el, székhelye Szajnsand. Terület – 109 500 km 2 Népesség – 66 606 fő (2016) Népsűrűség – 0.61 fő/km² Alapítás éve – 1931 Tartományi székhely Szajnsand. Földrajz Nyugaton Közép-Góbi- és Dél-Góbi-, északon Góbi-Szümber- és Hentij-, keleten Szühebátor tartomány határolja; délen és délkeleten Kínával határos. Itt van Mongólia „déli kapuja”, a határállomás: Dzamin-Űd (Замын-Үүд). A tartomány nagy része a Góbi félsivatagos és sivatagos területén, 1200–1600 m magasságban (tszf) fekszik. Közel 400 kisebb tava van, melyek csapadékhiányos időszakban kiszáradnak. Az éghajlat szélsőségesen kontinentális. A januári középhőmérséklet -24 °C, a júliusi 21 °C. Az éves csapadékmennyiség kb. 150 mm. A tartományt délkelet felé átszeli a Transzmongol vasútvonal. Mellette vezet az Ulánbátor–Szajnsand–Dzamin-Űd (határállomás) aszfaltozott főút, melynek építését 2014-ben fejezték be. Ásványi kincsei: kőszén (Alagtogó, Алагтогоо), fluorit (Dalandzsargal járás), kőolaj. A Góbiban, Szajnsand tartományi székhelytől kb. 45 km-re délre, Dzűnbajan (Зүүнбаян) környékén 1940-ben jelentős olajlelőhelyet fedeztek fel, kitermelését (természetesen Oroszországgal közösen) 1948-ban kezdték meg. Később ugyanott olajfeldogozó üzem is épült, és Szajnsandtól odáig vasútvonalat fektettek le. 1969-ben azonban a termelést leállították. A tartományi székhelytől kb. 25 km-re délre, a Tusile-hegynél, kis- és nagytestű dinoszauruszok maradványainak jelentős lelőhelye található. 2011-es MotoGP holland nagydíj A holland nagydíj volt a 2011-es MotoGP-világbajnokság hetedik futama. A versenyt Assenben rendezték június 25-én. A MotoGP-ben Ben Spies végzett az élen Casey Stoner és Andrea Dovizioso előtt, a Moto2 versenyét Marc Márquez nyerte, megelőzve Kenan Sofuoğlut és Bradley Smith-t. A nyolcadliteresek Maverick Viñales, Luis Salom, Sergio Gadea sorrendben állhattak dobogóra. A 125 cm³ végeredménye A kezdődő eső miatt a 22 körösre tervezett futamot a 14. kör után leintették. Gorogyiscsei járás (Penzai terület) A Gorogyiscsei járás (oroszul Городищенский район) Oroszország egyik járása a Penzai területen. Székhelye Gorogyiscse. Népesség 1989-ben 58 266 lakosa volt. 2002-ben 53 125 lakosa volt, melynek 60,5%-a orosz, 31,9%-a tatár, 5,9%-a mordvin, . 2010-ben 52 480 lakosa volt, melynek 58,5%-a orosz, 35%-a tatár, 4,4%-a mordvin. Székelyandrásfalva Székelyandrásfalva (Más néven Románandrásfalva, 1899-ig Oláh-Andrásfalva, románul Săcel) falu Romániában Hargita megyében. Fekvése Székelykeresztúrtól 9 km-re északnyugatra a Mogyorós- (vagy Szenterzsébeti) -patak völgyében fekszik. Nevének eredete Nevének előtagját Udvarhely vármegyei fekvése alapján kapta. Története A falut 1680 körül birtokosa Gyulai Lajos gróf telepítette Brassó környéki román telepesekkel. Sf. Archangeli ortodox temploma 1848-ban épült a korábbi, 1772-ben épített templom helyett. Tornya a 17. századból való. A falutól délre fekvő sírkertben temették el 1869-ben gr. Gyulai Ferenc császári kamarást. 1910-ben 418 lakosából 317 román, 60 magyar és 41 cigány volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 1992-ben 146 lakosából 106 román, 35 cigány és 5 magyar volt. Társközségeivel együtt 1457 lakosából 1008 magyar, 336 román és 113 cigány volt. Híres emberek Itt született Mihail Jacob akadémikus, egyetemi tanár. 1845 Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század Évtizedek: 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek Évek: 1840 – 1841 – 1842 – 1843 – 1844 – 1845 – 1846 – 1847 – 1848 – 1849 – 1850 Események március Floridát az USA 27. tagállamává nyilvánítják. december Az USA ,,bekebelezi`` Texas államot. december 11. - 1846 március 9. Az első angol-szikh háború. Az év témái 1845 a tudományban Párizs és Ruen között kiépül az első távíróvonal. Levegővel töltött szelepes gumiabroncs feltalálása. Ninive romjainak régészeti feltárása. Az elektromágnes gyakorlati alkalmazása. Művészet, tudomány január 29. – Ezen a napon jelenik meg Edgar Allan Poe „ A holló ” című poémája Költői verseny Petőfi Sándor , Tompa Mihály és Kerényi Frigyes között Születések január 7. – III. Lajos bajor király († 1921 ) február 3. – Károlyi István politikus, országgyűlési képviselő, az MTA tagja († 1907 ) március 3. – Georg Cantor matematikus († 1918 ) június 7. – Auer Lipót hegedűs († 1930 ) július 4. – Szinyei Merse Pál festőművész († 1920 ) augusztus 27. – Lechner Ödön építész († 1914 ) október 18. – Klug Nándor orvos, fiziológus, az MTA tagja († 1909 ) november 1. – Gróf Teleki Sámuel magyar világutazó, az egyik legnagyobb magyar Afrika -kutató, MTA tagja († 1916 ) november 29. – Dóczy Lajos magyar író , költő , műfordító († 1919 ) Pártos Gyula építész († 1916 ) Millac Millac település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 532 fő (2015). Millac Abzac, Asnières-sur-Blour, Availles-Limouzine, L’Isle-Jourdain, Luchapt, Mouterre-sur-Blourde és Le Vigeant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vedat Dalokay Vedat Ali Dalokay Elazığ, (1927. november 10. – Kırıkkale, 1991. március 21.) török építész, aki korábban Ankara polgármestere is volt. Életrajz 1927-ben született a kelet-anatóliai régióban (törökül: Doğu Anadolu) található Elazığ városában (Elazığ (tartomány), Törökország). Az általános és a középiskolát követően az Isztambuli Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát, majd 1952-ben fejezte be a posztgraduális tanulmányait a párizsi Sorbonne Egyetem Urbanisztikai és Városfejlesztési Intézetében. Számos díjnyertes projektje volt Törökországban. Dalokay elnyerte az Iszlám Fejlesztési Bank nemzetközi díját (Rijád, Szaúd-Arábia, 1981). A leghíresebb projektje a pakisztáni Fejszál-mecset Iszlámábádban, (1969). Egy építészeti pályázaton elnyerte a jogot és megtervezte az ankarai Kocatepe-mecsetet, de az ellentmondásos kritika eredményeként az nem épült meg (csak az alapozás készült el a tervek alapján). Később ennek módosított terve szolgált az iszlámábádi Fejszál-mecset alapjául. 1973-ban megválasztották ankarai polgármesternek a Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltjeként. 1991. március 21-én egy közlekedési balesetben hunyt el, amelyben felesége Ayca (44) és fia, Barış (17) is meghalt. Makláry János Makláry János (Budapest, 1907. február 10. – Budapest, 1980. november 18.) magyar színész, érdemes művész. Életút Makláry Zoltán öccse. 1925-ben került be a Színiakadémiára bátyja ösztönzésére, azonban nem tartották tehetségesnek és elbocsátották. Először Vígszínházban láthatta a közönség epizódszerepben 1927-ben, ezután kilenc évig vidéken játszott. 1936-ban Bárdos Artúr szerződtette a Belvárosi Színházhoz, ahol epizódszerepekben tűnt fel. Élete harmadik színpadi szerepe hozza meg a szakmai elismerést első ízben, a fővárosban, "Az ördög cimborája" című darabban Törzs Jenő és Csortos Gyula partnereként, Kristóf szerepét a korabeli kritika is kiemelte. 1937–38-ban a Művész Színházban játszott, majd 1939–40-ben a Magyar és az Andrássy Színházban lépett fel. 1942-től 1944-ig az Andrássy Színház művésze volt, majd 1945-ben került a Nemzeti Színházhoz, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1971-ig játszott. Fontosabb színházi szerepei Sírásó (Shakespeare: Hamlet) Kígyós ember (Shakespeare: Antonius és Kleopátra) Keszeg András (Shakespeare: Vízkereszt) Antonio (Beaumarchais: Figaro házassága) Paraszt (Sánta F.: Éjszaka) Lod Lod (héberül: ����; arab ������� ) város Izraelben, Tel-Aviv központjától kb. 15 km-re délkeletre fekszik, annak egy elővárosa. Lakossága 71 ezer fő volt 2012-ben. Izrael fő repülőtere, a Ben-Gurion nemzetközi repülőtér a várostól északra található. A város területén Kr. e. 6. évezredbeli eszközöket, továbbá kánaánita és középkori romokat találtak. Történelem Lod nevével először az ősi egyiptomi írásokban találkozunk a Kr. e. 15. századból. A zsidó hagyományok alapján Józsué idejében (újra)alapították. A várost kőfallal vették körül. A babiloni fogság után Benjámin törzsi családok telepedtek le itt. A bibliai Ószövetségben Lód néven, majd az Újszövetségben görög nevén Lidda (Lüdda) néven van említve. A 2. századi Bar Kochba-lázadás leverése után Hadrianus császár idegeneket telepített ide. A bizánci uralom alatt Szent György nevéről Georgopolusnak keresztelték (őt 303-ban itt temették el). Az arab hódítás után ez a város, A-Lid néven volt a régió fővárosa. A keresztes háborúk korában ismét keresztény város lett - nevét Szent György-re változtatták. 1191-ben Szaladin egyiptomi szultán foglalta el, majd 1271-ben a tatárok rombolták le a várost. A török időkben kis muzulmán városka volt, jelentéktelen számú keresztény lakossal. Az angol mandátum idején körzeti székhely és vasúti csomópont a Libanon-Egyiptom és Jaffa-Jeruzsálem vasútvonalak találkozásában. A szent iratokban Péter apostol itt gyógyította meg Éneászt. Az iszlám hadíszban az utolsó idő végén itt lesz megöletve a Daddzsál, az antikrisztus. Kilkenny megye Kilkenny megye (írül Contae Chill Chainnigh) Írország délkeleti részében elhelyezkedő megye, Leinster tartományban. A régió legfontosabb városáról, Kilkennyről kapta nevét. Belvidéki, tengerpart nélküli megye. Területe 2061 km² (200 km²-rel kisebb, mint a legkisebb magyar megye, Komárom-Esztergom). Lakossága 2006-ban 87 394 volt. A kilkennyeket gyakran "Kilkenny Macskái" ("Kilkenny Cats") néven is emlegetik. Ez utalás azokra az ír mondákra, amelyek alapján a macskák a kitartó és önfeláldozó harcosok jelképeivé váltak (innen ered a közmondás: "harcolt, mint Kilkenny macskái". Kilkenny Cats a megye hurling csapatának neve is (hagyományosan az egyik legjobb az országban). Kilkenny területén volt valamikor Osraige Királyság, egy ütközőállam Ulster és Leinster között, amely ennek ellenére nagyon sokáig fennmaradt: legalább a Kr. e. 2. századtól a 13. századig. A királyságot a "Három Nővér" közül kettő, a Barrow és a Suir határolta, északon pedig általában a Slieve Bloom-hegység. Kilkenny városai Ballyhale, Ballyragget, Bennetsbridge Castlecomer, Castlewarren, Callan Freshford Gowran, Graiguenamanagh Inistioge Jenkinstown Johnstown Kells , Kilkenny , Kilmacow, Knocktopher Mooncoin, Mullinavat Paulstown Redhouse Thomastown Slieverue Urlingford Windgap Kilkenny báróságai Callan Crannagh Fassadinin Galmoy Gowran Ida Iverk Kells Kilkenny City Knocktopher Shillelogher Misc Sport A Kilkenny Cats hurling csapat 29-szer nyerte meg az ír-szigeti bajnokságot, legutoljára 2006-ban, amikor a rivális Corkot győzték le. Kuk (Cetingrad) Kuk falu Horvátországban Karlovác megyében. Közigazgatásilag Cetingradhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 39 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re nyugatra, a Kordun területén fekszik. Története A településnek 1900-ban 120 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Szluini járásához tartozott. 2011-ben 2 lakosa volt. Kariba-tó A Kariba-tó mesterséges tó Zimbabwe és Zambia határán, a világ legnagyobb térfogatú mesterséges tava. A Kariba-gát duzzasztja meg a Zambézi folyót, ami így egy tóvá szélesedik. A víztároló képessége 180 km3. SB/DV 16a Az SB/DV 16a Nr.: 301 egy szerkocsis gőzmozdony volt a Déli Vasútnál (németül: Südbahngesellschaft, SB). Kifejlesztése Várható volt, hogy az SB 18 és az SB 19 sorozatok hamarosan már nem lesznek képesek sík pályán a gyorsvonatokat 60 km/ő sebességgel továbbítani a növekvő vonatterhelések miatt, így a Bécsújhelyi Mozdonygyárban Karl Gölsdorf tervei alapján építettek egy 2B tengelyelrendezésű mozdonyt. A bécsújhelyi gyár a Világkiállításra épített egy másik példányt is, amit a Világkiállítás után az Osztrák Északnyugati Vasút Österreichische Nordwestbahn, ÖNWB) megvásárolt. Technikai felépítése A hátsó csatolt tengely a tűztér mögött volt, ami megnövelte a tengelytávolságot, ami az első forgóváz 1320 mm-es és a csatolt 1900 mm-es kerékátmérőkkel nagyon nyugodt futást és 80 km/ó maximális sebességet eredményezett A hátsó csatolt tengely miatt szűkebbre behúzott tűzszekrény miatt a teljesítmény a DV 18 és 19 sorozatnál kisebb maradt. A mozdony külsőkeretes, Hall excenterforgattyús, átlógó tűzszekrényes volt alacsonyan elhelyezett kazánnal. A hordrugók felfüggesztése nem volt kiegyenlítő karral ellátva, ezért kissé szabálytalan volt a futása. A mozdonyon volt egy kis vezetőfülke is. Az SB/DV 16a A mozdony pályaszámait a táblázatban láthatjuk. Az 1873-as tőzsdekrach után nem rendelt az SB a mozdonytípusból többet. A mozdony azonban irányadó lett a későbbi 2B építésű mozdonyok mint pl. az SB 17a,b,c,d sorozat megépítéséhez. Az SB mozdony utolsó működési területe Innsbruck volt. 1914-ben selejtezték. A Rittinger a ÖNWB-nél Összehasonlítva más vasúttársaságokkal, az ÖNWB-é volt a Bécs és Berlin között a legrövidebb vasúti összeköttetés. Ugyanakkor Bécs és Čáslav között 10-14 ‰-es lejtők és sok 285 méter sugarú ív volt, amely megnehezítette a gyors haladást. Hogy megtalálják a megfelelő mozdonyt erre a vonalra, ÖNWB az 1874-es Bécsi Világkiállítás után megvásárolta az ott kiállított RITTINGER-t. Az ÖNWB a RITTINGER-t az Ia sorozatba osztotta és 81 pályaszámot adott neki. 1889-ben a ÖNWB új állókazánt épített be, kiszélesítette a vezetőfülkét és egy ÖNWB tipusú szabályzót szerelt fel a mozdonyra. Kezdetben, a mozdony a Bécs-Znojmo vonalon szolgált, majd később átkerült a Elba-völgyi vonalra. Utoljára tolatószolgálatot látott el Reichenberg-ben. Az ÖNWB 1909-es államosítása után a kkStB a gépet 201,01 pályaszámmal látta el, ami így az egyedüli képviselője lett ennek a sorozatnak. A RITTINGER-t már 1910-ben eladták egy magyar ipari vasútnak. Jakutföld Jakutföld (oroszul: Якутия), hivatalos nevén Szaha Köztársaság (Республика Саха, helyi nyelven: Саха Өрөспүүбүлүкэтэ) az Oroszországi Föderáció egyik alkotórésze (alanya), a világ legnagyobb, önálló államisággal nem rendelkező közigazgatási egysége. Fekvése Területének északi határa a Henrietta-sziget, vízi határai a Laptyev- és a Kelet-szibériai-tenger, valamint az északi Jeges tenger. Ezek a vizek az északi földrész leghidegebb és legjegesebb vizei, évente 9-10 hónapon keresztül jég borítja őket. Szárazföldi határai: Csukcs Autonóm Körzet, Magadani terület, Habarovszki határterület, Amuri terület, Bajkálontúli határterület (volt Csitai terület), Irkutszki terület és a Krasznojarszki határterülethez tartozó volt Tajmiri (Dolgan-Nyenyec) autonóm körzet és Evenki autonóm körzet. A köztársaság fővárosa Jakutszk, lakosainak száma: 210 000 fő. Moszkvától való távolsága: 8468 km. Területe: 3 103 200 km², ennek több mint kétötöde az északi sarkkörön túl található. Lakossága 949 248 fő, népsűrűsége 0,3 fő/km². A köztársaság kiterjedése: K-NY irányban 2500 km, É-D irányban 2000 km. Tengerpartjainak hossza 4500 km. Földrajz, éghajlat Jakutföld 3 időzónában helyezkedik el, a budapesti időhöz képest 8,9 és 10 óra az időeltolódás. Területének kétharmad része fennsík, illetve hegy a többi, pedig síkság. Legmagasabb pontja a Pobeda (Győzelem) csúcs: 3147 méteres magasságával Jakutföld majdnem teljes területe az örök fagy birodalmába tartozik, aminek átlagos vastagsága 300-400 méter, de van, ahol 1500 méter mély. A klíma kontinentális, hosszú tél és rövid nyár jellemzi. A hőmérséklet különbség a leghidegebb januári hónap és a legmelegebb júliusi hónap között: 70-75 °C. A tél 6,5-9 hónapig is tarthat. A leghidegebb téli hőmérséklet a keleti hegyláncokban -67,8 °C is lehet. Az átlagos januári hőmérséklet: -50 °C, míg a júliusi + 19 °C. Az évi átlagos csapadék mennyiség a középső részeken 200 mm. A rövid nyári hónapokat, a júniust és július, esetleg augusztust az állandó világosság jellemzi, míg a téli hónapokban sötétség van. 2012. január 25-én nyolcvan éve nem mért meleget mértek itt, a hőmérséklet -10 °C-ra emelkedett, egy anticiklon miatt. Jakutföldön sok nagy folyó és kisebb méretű, hegyi folyó található, melyek teljes hossza 2 000 000 km. Rendkívül sok a tó, számuk elérheti a 800 000-t is. A legnagyobb folyó a Léna, 4400 km hosszú. Jakutföld területe négy földrajzi zónában helyezkedik el. Területének 80%-a tajga, a többi tundra, erdős tundra és sarki síkság. Az erdős terület 85%-át dauri vörösfenyő alkotja, de megtalálható itt a borovi fenyő, a cédrus, luc, nyírfa, nyárfa. Legkiterjedtebb hegyláncait a Verhojanszki-hegylánc alkotja, amely párhuzamosan fut a Léna folyóval, északon nagy körívet húzva az Ohotszki-tengertől a Laptyev-tengerig, valamint a Cserszkij-hegylánc, mely a Verhojanszki-hegylánctól keletre található. Itt található még a Kolima-hegyvidék, amely arany lelőhelyeiről nevezetes. Lakossága A jakutok által beszélt szaha nyelv a török nyelvek családjába tartozik. Az idők folyamán erős mongol hatások érték, de megőrzött néhány paleoszibériai (szaha) nyelvi maradványt is. Etnikai csoportok a 2002-es népszámlálás szerint: Városi lakosság: 64,3% Falusi lakosság: 35,7% A fenti etnikumok közül a csuvasok, jakutok és dolgánok, a gagauzokkal együtt, Oroszország török nyelvű keresztény (főleg ortodox és csekély mértékben protestáns) népeit alkotják. 1880-ban száműzöttként érkezett Jakutföldre a lengyel Wacław Sieroszewski, aki később a térség neves néprajztudósává vált. Fő műve a Tizenkét év a jakutok országában című mű, ami behatóan foglalkozott ezen népek szokásaival, életével. Települések Jakutföldön (a 2010. évi népszámláláskor) 13 város, 42 városi jellegű település és 586 falusi település található, mely utóbbiak közül 39 lakatlan. A Jakutföldön található Verhojanszk Oroszország egyik legkisebb népességű városa. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 67 volt, a Szovjetunió megszűnése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan, 3 viszont azóta városi címet kapott. A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Jakutföldön 64% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége meghaladja a tízezer főt, és összesen 12-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 8%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják. Jakutföld városai a következők (2010. évi népességükkel): Jakutszk (269 601) Nyerjungri (61 747) Mirnij (37 188) Lenszk (24 966) Aldan (21 275) Udacsnij (12 613) Viljujszk (10 234) Nyurba (10 157) Pokrovszk (9495) Oljokminszk (9494) Tommot (8057) Szrednyekolimszk (3525) Verhojanszk (1311) Közigazgatás és önkormányzatok Jakutföld (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 34 járásra oszlik, melyekre gyakran orosz nyelvű szövegekben is a jakut ulusz szót használják. A 13 város közül 5 (Jakutszk, Mirnij, Nyerjungri, Nyurba és Pokrovszk) köztársasági alárendeltségű, melyek így nem tartoznak egyik járáshoz sem. Jakutszk városához van beosztva Zsataj városi jellegű település és jelentős falusi terület is, így ezek sem tartoznak egyik járáshoz sem. Az önkormányzatok területi beosztása nagyjából megegyezik a közigazgatási felosztással. A 34 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg Jakutszk a hozzá beosztott falusi településekkel együtt a járásoktól független városi körzetet alkot, és külön városi körzetet alkot Zsataj is. (A városi körzeteknek egyszintű önkormányzata van, mely egyszerre gyakorolja a járási és a községi önkormányzati hatásköröket.) A közigazgatási beosztás szerint a járásoktól független Mirnij, Nyerjungri, Nyurba és Pokrovszk viszont nem alkotnak városi körzetet, hanem annak a járási önkormányzatnak vannak alárendelve, amelynek a székhelyei. A járásokhoz összesen 48 városi község – ezek székhelye egy város vagy városi jellegű település – és 361 falusi község tartozik. A köztársaság területén található 3 községközi terület is, melyek valamely járásnak a községekhez nem tartozó, ritkán lakott területei. Közigazgatási szempontból tehát Jakutföld 34 járásra és 5 városra tagozódik, míg önkormányzati rendszerét 34 járási önkormányzat és 2 városi körzet, a járási önkormányzatoknak alárendelve pedig 48 városi és 361 falusi község alkotja. A járások és székhelyeik: Abiji járás (Belaja Gora) Aldani járás (Aldan) Allaihai járás (Csokurdah) Amgai járás (Amga) Anabari járás illetve Anabari nemzetiségi (dolgan-evenki) önkormányzati járás (Szaszkilah) Buluni járás ( Tyikszi ) Csurapcsai járás (Csurapcsa) Even-bitantaji nemzetiségi járás (Batagaj-Alita) Gornij járás (Bergyigesztyah) Hangalasz járás (Pokrovszk) Kobjaji járás (Szangar) Lenszki járás (Lenszk) Megin-Kangalasz járás (Nyizsnyij Besztyah) Mirniji járás (Mirnij) Momai járás (Honuu) Namci járás (Namci) Nyerjungri járás (Nyerjungri) Nyizsnyekolimszki járás (Cserszkij) Nyurbai járás (Nyurba) Ojmjakoni járás (Uszty-Nyera) Olenyoki evenki nemzetiségi járás (Olenyok) Oljokminszki járás (Oljokminszk) Szrednyekolimszki járás (Szrednyekolimszk) Szuntari járás (Szuntar) Tattai járás (Itik-Kjujol) Tompói járás (Handiga) Uszty-aldani járás (Borogonci) Uszty-janszki járás (Gyeputatszkij) Uszty-majai járás (Uszty-Maja) Verhnyekolimszki járás (Zirjanka) Verhnyeviljujszki járás (Verhnyeviljujszk) Verhojanszki járás (Batagaj) Viljujszki járás ( Viljujszk ) Zsiganszki evenki nemzetiségi járás (Zsiganszk) Politikai vezetés Jakutföld első számú vezetője (glava; a korábbi köztársaság elnöke cím megszűnt): Jegor Afanaszjevics Boriszov: 2010-től 2018. május 28-áig. Hivatali idejének lejárta előtt lemondott. Ajszen Szergejevics Nyikolajev: 2018. május 28-tól – Putyin elnök megbízottjaként a köztársaság vezetőjének feladatait ideiglenesen látta el. Megbízatása a 2018. szeptemberben esedékes választásig szólt. Kormányzónak megválasztva 2018. szeptember 9-én. The World of Tibetan Buddhism – An Overview of Its Philosophy and Practice A The World of Tibetan Buddhism – An Overview of Its Philosophy and Practice (magyarul: A tibeti buddhizmus világa – filozófiájának és gyakorlatainak bemutatása) a buddhista gondolkodásmód és a buddhista gyakorlatok alapos áttekintése. A könyv Thupten Dzsinpa, a dalai láma neves tolmácsának szerkesztésében jelent meg, amely tartalmazza a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco 1980-as évek végén Londonban tartott előadását, tehát a könyv hangvétele a nyugati emberek számára lett kialakítva, főleg a mahájánára és a tantrikus rendszerekre vonatkozó részek. A könyv első része a buddhizmus összes iskolájára jellemző témákkal foglalkozik: a három magasabb szintű gyakorlat, a dharma kerekének (dharmacsakra) háromszori megforgatása, a négy dharma pecsét (az igaz buddhista tanítások négy jellemzője), stb. Ezeken keresztül könnyebben érthető meg a második fejezetben tárgyalt bodhiszattva ösvény és a harmadik fejezetben szereplő vadzsrajána, amelyek nem egyszerű, Buddha után jött későbbi kreálmányok, hanem Buddha igazi, eredeti és tiszta tanításai, amelyek a korábbi tanítások részletesebb kifejtései. Az angol nyelvű könyv előszavát Richard Gere, amerikai színész írta. A könyvnek magyar nyelvű kiadása nem jelent meg. Violoncello Violoncello - orgonaregiszter; német nyelven találkozhatunk még ugyanezzel a regiszterrel „Violonbass” vagy „Cello” néven is. Ha „Cello” a megnevezés, akkor 8’ magas; amennyiben a másik kettő, akkor 8’ vagy 16’ magas a regiszter. A romantika kora óta ismert regiszter, anno a német- és a francia romantika is használta. Anyaga leggyakrabban fenyőfa, ritkábban ón vagy horgany; alakja henger vagy hasáb; jellege nyitott; hangja halk, vonós jellegű, a „Cello” regiszter hangja erőteljesebb vonós hangot ad. Piatnitzkysaurus A Piatnitzkysaurus a theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely a középső jura időszakban (a callovi korszakban) élt Argentína területén. Az egyes tanulmányok megalosauridának vagy bazális carnosaurusnak tartják. Csak a részleges csontvázai ismertek; két részleges koponya és a koponya alatti (posztkraniális) csontváz részei, amik alapján a Piatnitzkysaurus egy közepes méretű, könnyű felépítésű, körülbelül 4,3 méter hosszú és mintegy 275 kilogramm tömegű, két lábon járó húsevő volt, amely erős mellső lábakkal rendelkezett. A típusfajról, a Piatnitzkysaurus floresiről Jose Bonaparte készített leírást 1979-ben. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Piatnitzkysaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Paul, Gregory S.. Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster, 288. o. (1988). ISBN 0-671-61946-2 Tetanurae. [2009. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.) Laborpatkányok A Laborpatkányok (eredeti cím: Lab Rats) 2012-től 2016-ig futott amerikai kaland sorozat. Az amerikai Disney XD csatorna sorozata, amelyet 2012. február 27-től kezdtek vetíteni 2016. február 3-ig. Magyarországon a Disney Channel 2014. február 8-tól. Stazione di Monteroni d’Arbia Stazione di Monteroni d'Arbia vasútállomás Olaszországban, Monteroni d’Arbia településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Siena-Grosseto-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Buonconvento Stazione di Ponte a Tressa Rijád Fárid Hidzsáb Rijád Fárid Hidzsáb (arabul: ������� ���� ���� ����, Dajr ez-Zaur, 1966 –) szíriai politikus, aki a szíriai polgárháború idején, 2012. június 23. - augusztus 6. között az ország miniszterelnöki tisztségét töltötte be. Augusztus 6-án lemondott, majd családjával együtt Jordániába menekült, ezzel ő lett a legmagasabb rangú politikus aki dezertált Bassár el-Aszad elnök híveinek táborából. Élete Rijád Fárid Hidzsáb egy szunnita családban született, a kelet-szíriai Dajr ez-Zaur városban. Egyetemi tanulmányait Damaszkuszban folytatta, ahol mezőgazdasági mérnökként doktorált le. 1989-ben lépett be a Baasz Párt egyetemi csoportjába, majd 1998-tól a párt elnökségi tagja lett. 2008-ban kinevezték a jórészt Izrael megszállása alatt levő Kunejtíra kormányzóság kormányzójává, majd 2011. február 22-én Latakia kormányzóság vezetésével bízták meg. 2011. április 14-én Ádel Szafar kormányában mezőgazdasági miniszter lett. Ez a miniszteri kinevezése már a - később polgárháborúba torkolló - Bassár el-Aszad szíriai elnök elleni tüntetések kitörésére esik. Mikor az addig jórészt politikai jellegű konfliktus egyre súlyosabb fegyveres összetűzésekbe torkollott a hadsereg és a felfegyverzett lázadók közt, Aszad elnök megpróbálta politikai reformokkal elejét venni a konfliktus eszkalálódásának. Ennek a reformkísérletnek a részeként, 2012. június 6-án Szíriában szabad választásokat tartottak, melyet azonban az ellenzék bojkottált. Ennek ellenére - a szavazatokra hivatkozva - Aszad elnök Rijád Fárid Hidzsábot bízta meg kormányalakítással. Miniszterelnöki kinevezését követően az Egyesült Államok szankciókat léptetett életbe vele szemben is. Augusztus 6-án minden előzmény nélkül Hidzsáb lemondott miniszterelnöki pozíciójáról, majd családjával együtt Jordániába menekült. A tisztséget ideiglenesen Omár Ibrahim Galavandzsi vette át. A volt miniszterelnök rövidesen egy nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben az Aszad-rezsimet egy gyilkos rezsimnek nevezte és kifejezte eltökéltségét az általa "forradalomnak" titulált események iránt. Röviddel ezt követően Katarba utazott, ahol az ellenzéki Szíriai Nemzeti Koalíció vezetőivel találkozott. Hidzsáb távozását követően három nappal, Aszad elnök Vaer Nader el-Halkit, a Baasz Párt egyik vezetőjét nevezte ki Szíria új miniszterelnökévé. 2015 decemberében Hidzsábot bízták meg a genfi béketárgyalásokra képviselőket küldeni szándékozó ellenzéki koordináció hivatalos képviselőjének. 5786 Talos Az 5786 Talos (ideiglenes jelöléssel 1991 RC) egy földközeli kisbolygó. Robert H. McNaught fedezte fel 1991. szeptember 3-án. Romhányi Ágnes Romhányi Ágnes (Budapest, 1953. május 29.) egyetemi tanár, műfordító, szövegíró, dramaturg. Édesapja, Romhányi József (1921–1983) költő volt. Férje, Rigó Béla (1942–2017) költő, író. Életpályája 1971–1976 között az ELTE BTK magyar-olasz szakos hallgatója volt. 1979-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1980–1997 között a Magyar Televíziónál dramaturgként működött. 1991 óta a Magyar Állami Operaház dramaturgja. Színházi munkái A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: műfordítóként: 26; dalszövegíróként: 1. Műfordítóként Gennaro: La serva padrona (1976) Carlo Goldoni : Két úr szolgája (1980) Offenbach-Moinaux: A két vak (1985-1986) Offenbach: Pitzelberger úr szalonja (1985) Scribe: Alkalom szüli a tolvajt (1986) Hammerstein: Carousel (1986) Fo-Rame: Nyitott házasság (1989, 1998) Bender: Banditacsíny (1991) Crémieux-Halévy: Orfeusz az alvilágban (1992) Rice: Chess ( Sakk ) (1993, 1995, 2010) Haffner-Genée: A denevér (1992, 2002) Beaumarchais: Figaro házassága (1996, 2004) Nicolaj: Hamlet pikáns szószban (1997) Csehov: Három nővér (2000) Scribe: Szerelmi bájital (2000) William Shakespeare : Macbeth (2002) Da Ponte: Don Gioavanni (2003) Murger: Bohémélet (2004) Merimée: Carmen (2012) Dalszövegíróként Fiastri-Camfora: Szerelmeim (1989) Librettói Madarász Iván : Lót Darvas Ferenc : Szerelem a palackban Soproni József : Aranylövés Egyéb műfordításai Strauss: A denevér Verdi: A trubadúr Verdi: Aida Puccini: Bohémélet Janacek: Jenufa Verdi: Otello Verdi: Rigoletto Mozart: Szöktetés a szerájból Puccini: Tosca Puccini: Turandot Tolcsvay: Mária evangéliuma Fekete Gy.: Római láz Művei A beteg hangya (2006) Kisvakond ábécéje (2009) A kisvakond és az egér karácsonya (2012) A vidám Pöfivonat (2013) Teri és Feri. Álomfejtő gyerekversek ; Ulpius-ház, Bp., 2013 Babászat ; Ulpius-ház, Bp., 2014 Lepkefarsang ; Ulpius-ház, Bp., 2014 Díjai Nádasdy Kálmán-díj (2003) Jegyzetek 2013. november 22-i lekérdezés Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Vágar Vágar (más néven Vágoy, dánul: Vågø) Feröer harmadik legnagyobb szigete. Nevének jelentése Öblök, amelyet a déli partján található három öbölről kapott. Itt található Feröer repülőtere, a Vágari repülőtér. Földrajz Vágar területe 176,38 km², ezzel a harmadik legnagyobb sziget Streymoy és Eysturoy után. Legmagasabb pontja, az Árnafjall 722 m magas. Itt található Feröer két legnagyobb tava, a Leitisvatn és a Fjallavatn. A sziget alakja egy kutya fejére emlékeztet. Élővilág A sziget madárvilága nemzetközi jelentőségű. A fészkelőhelyek többnyire a sziget északnyugati, nyugati és délnyugati partjain találhatók. Évente több, mint 150 000 pár tengeri madár költ ezeken a területeken. A legjelentősebb fajok az északi sirályhojsza (100 000 pár), a lunda (40 000 pár), a háromujjú csüllő (8 400 pár), az európai viharfecske (5000 pár), a lumma (2700 egyed), az üstökös kárókatona (500 pár), a fekete lumma (400 pár) és a nagy halfarkas (20 pár). A szigeten jelen lévő vándorpatkány-állomány veszélyt jelent a fészkelő madarakra. Népesség A sziget lakosainak száma 3067 fő (2009. jan 1.) +/-. A szigeten három nagy és három kicsi falu található. Korábban volt egy hetedik település is, Víkar, amely azonban 1910-ben elnéptelenedett. A legnagyobb az 1062 lakosú Miðvágur, amely fekvése miatt a sziget központja, rendőrőrssel és orvosi rendelővel. Gazdaság A tenger hullámzásának energiáját egy, a tervek szerint 2010-ben elkészülő hullámerőmű fogja hasznosítani. A projekt gazdája a SeWave, amely 2008 decembere óta a SEV feröeri elektromos művek kizárólagos tulajdonában van. Közlekedés Vágar szigetén található Feröer egyetlen repülőtere, a Vágari repülőtér. Az angolok építették a II. világháború alatt, majd közel 20 évig kihasználatlanul állt. Ezután felújították, kibővítették, és azóta polgári légikikötőként működik. Évente mintegy 170 000 utas fordul meg itt. Ez feröeri viszonylatban nagy forgalmi terhelést jelent a közlekedési hálózatnak, ezért épült meg 2002-ben a 4900 m hosszú tenger alatti alagút, a Vágatunnilin, amely összeköttetést teremt Streymoy (rajta a főváros, Tórshavn), valamint Eysturoy felé. Az alagút nagy jelentőséggel bír Vágar életében mind az idegenforgalom, mind a mindennapi élet szempontjából. Lengyel-Tátra A Lengyel-Tátra geográfiai (nem politikai) értelemben már a történelmi Árvában kezdődik, az Oszobita (1687 m) csúcsával s a Liptói-havasok, majd a Magas-Tátra északi szegélyeként kelet felé a Roztoka és Bialka-patak völgyéig vonul, magába foglalja Liptói-havasok és a Magas-Tátra északi töredéket. Szorosan csatlakozik a központi gránitvonulathoz s attól csak az árvai Sztudena-Latana patakok völgyei, a határmenti Tomanova-hágó (1689 m), a Csendes-völgy legfelső szakasza, a határmenti Sima-hágó (1994 m), a lengyel Öt-tavak medencéje, és a Roztoka-völgy választja el. Ez a terület tehát nem azonos a politikai Lengyel-Tátrával, mert Árva megye területére is kiterjed, viszont nem tartozik hozzá a Halas-tó völgye s annak hegykoszorúja. Túlnyomórészt mészkőhegyek, csupán legkeletibb, de egyben leginkább magashegyi jellegű szakaszát: a Swinicából kiágazó gerincet alkotja gránit. A Fekete Dunajec mindkét ága: a Chocholowi- és Koscieliska-völgyek a hegységet teljesen átvágják s utat nyitnak a Liptói-havasok szívébe; ezek az áttörési szakaszok alkotják különösen a Koscieliska-völgy híres szépségeit. Hegységünket a vizek egyébként is erősen feldarabolták: legalább is négy főrészre. A Ny-i darab, a Chocholowi-völgyig, az Oszobita csoportja; a Chocholowi-völgy és Koscieliska-völgy közt a sziklás Kominy Telkowe (1826 m); a Koscieliska-völgytől a Liliove-hágóig a határthordozó, nagyrészt fűves-törmelékes Czerwone Wierchy (Vörös-hegyek, 2128 m), előtérükben, Zakopane fölött a Giewonttal (1900 m); végül pedig a Liliove-hágótól, illetőleg a Swinnica (2306 m) határcsúcsától indul a Lengyel-Tátra legnagyobb, legvadabb, gránitból faragott vonulata: a Swinnica-Granaty-Woloszyn gerince. Mind e hegyek É-i lábait széles homokkőpászta szegélyezi, melyek hegyei Árvában még tekintélyes magasságra emelkednek (Szkorusina, 1312 m), míg a lengyel oldal hegyi tanyákkal teleszórt hegyvidéke (Podhala) lassan a nowytargi medencébe hanyatlik. Az Oszobita szép csoportjához három völgy vezet bennünket: az Árva folyó két mellékfolyójának: a Sztudena-pataknak és Oravicénak völgyei, valamint a Fekete Dunajec Ny-i forrásvölgye: a Chocholowi-völgy. Az a fentebb már említett menedékház, amelyet a Sztudena-völgy egyik felső ágát alkotó Latana-völgyben (1924-26), majd a fővölgy Zverovka rétjén (1928-ban) a KCST alsókubini osztálya épített: bár elsősorban a Rohács-csoportnak szólott, az Oszobita meglátogatásánál is jó szolgálatot tesz, éppúgy a Varsói Síklubnak (Warszawski Klub Narciarzy) a Chocholowka-réten (1150 m) 1930-31-ben épült 55 személyes menedékháza is. Kizárólag az Oszobitának szól az a menedékház, amelyet a KCST turdossini osztálya 1931-ben az Oravice egyik, az Oszobitáról ÉK-nek lefutó mellékvölgyében: a Sucha-dolinában régi vadászház átalakításával létesített (ez úgy látszik, már meg is szűnt), valamint ugyanez osztálynak Oravicéban 10000 csK költséggel épített, 32 ágyas menedékháza (1934). Úgy, mint ahogyan az Oszobita környékének vizeit az Oravice, azonképen a Giewont környékének patakjait a Fehér Dunajec gyűjti össze. Előbbi fejénél, patakjai összefolyásánál az árvai Oravice, utóbbinál a lengyel Zakopane települt. Míg azonban előbbi szegényes telep, mely, mint láttuk, csak a legújabb időben nyújt némi lehetőséget az idegenek befogadására (a KCST fentebb említett menedékházán kívül a gyönyörű fekvésű s pompás környékkel bíró telepet vendéglő, vadászház, kápolna s legújabban nehány villa alkotja), addig utóbbi néhány évtized alatt világfürdővé nőtt, ahol évente a vendégek tízezrei fordulnak meg. E fejlődést is turistaegyesület indította meg, a MKE testvéregyesülete: a Towarzystwo Tatrzanskie. Turistaszempontnál négy külön csoportot, illetőleg útvonalat alkot: legkeletibb része az igazi magashegység-jellegű és komoly hegymászóproblémákat nyujtó Swinica-Woloszyn vonulat; külön terület a Zakopane feletti Giewont és környéke, valamint Ny-on a Fekete Dunajec két völgye: a Koscieliska- és Chocholowi-völgyek. A Swinica-Woloszyn gerinc túráinak kiindulópontja ÉNy-on a Suchawoda felső völgye: a Hala Gasienicowa havasi pásztortanyája, illertőleg a Czarny Staw (Fekete fó), DK-en pedig a Lengyel-öt-tónak katlanából a Bialka-völgybe ereszkedő Roztoka-völgy. Minde helyeken a lengyel turistaság fontos alkotásai állanak. A Roztoka-völgy torkolatánál a PTT már 1876-ban épít kétszobás, konyhás, kamrás famenedékházat (Pol-menedékház) s azt 1897-ben, amikor a mellette elvezető halas-tavi országutat építeni kezdik, 23 személyesre bővítette, 1912-ben pedig új menedékházat épített. A réginek értékét (1900) 2680 K-ra, az újét (1930 körül) 50000 zl-ra becsülik. A lengyel Öt-tavak legnagyobbikának alsó partján 320 K költséggel kis kőkunyhó épül (1876, Zejszner-menedékház); 1898-ban idehelyezik a Hala Waksmundzka közelében (Czerwone Brzegi), a Halas-tó felé vezető gyalogút mentén 1891-ben épült, de közben ott a halas-tavi országút kiépítése folytán feleslegessé vált fakunyhót s azt a következő években további két helyiséggel bővítik (8 ágy, értékét 1900-ban 2500 K-ra becsülik . A háború után (1931) itt mintegy 120000 zl költséggel emedetes, 6-szobás, mintegy 70 hálóhelyes famenedékházat emelnek, majd pedig, amikor ez az épület télen nem vált be, azt 1933-ban 25000 zl költséggel kőházzá építik át. A Hala Gasienicowa pásztortanyája a Zakopanéból jövő turistaforgalom fontos állomása; a PTT 1890-ben itt telket és két szénakunyhót vásárol; az egyiket egy szobával bővítve (1894) 7-ágyas menedékházzá fejleszti, a másikat a vezetők szállásául szánja (értéküket 1900-ban 1800, ill. 300 K-ra becsülik); a háború után a PTT varsói osztályának kezdeményezésére itt épül az egész Tátra legpompásabb menedékháza: 1925-ben avatják ezt a több, mint 40 helyiséggel, 120 ággyal bíró, mintegy 500000 zl értéket képviselő házat. Közelében 8-szobás, 40 hálóhelyes magánmenedékház. Vendéglős menedékház épült (1911 körül) a Gasienicowa-Fekete-tó partján is (1925-ben leégett), míg egyszerűbb menedékkunyhókat többfelé emeltek, legelsősorban természetesen a leglátogatottabb útvonalat és kilátópontok körül. A Halas-tónak Jaszczurówkán és a Hala Waksmundzkán át a Roztoka-menedékházhoz vezető, hajdan népszerű útvonala mentén két ilyen kunyhó épült: a Sucha woda partján (Polana Poroniec, 1889; értékét 400 K-ra becsülték) és a Hala Waksmundzka közelében (Czerwone Brzegi, 1891); a halas-tavi országút kiépítése és a Zawrat útjának divatbajövetele óta ez az útvonal elvesztvén jelentőségét, az utóbbi kunyhót, mint fentebb már említettem, 1898-ban az Öt-tó partjára helyezik át. Kunyhó épült továbbá a Kereszt-nyereg (Krzyzne) (Nowicki-kunyhó, 1880, 240 K) a Swinica és Szélső-torony (Skrajna Turnia) közti hágóban (1890, 320 K), Gasienicowa-Zöld-tó fölött( 1896, 200 K költséggel; 1906-ban a hó tönkretette, mire 1907-ben újjáépítik), a Miedziane alatt (1894, 300 K költséggel; azóta elpusztult), sőt liptói területen: a Szmrecsini-völgyben is (1895-ben, 100 K költséggel). Természetesen kiépült az úthálózat is, bár többnyire egyszerűbb módon, mint a déli oldalon. Turisták szempontjából legérdekesebb az a láncokkal, sodronykötelekkel, kampókkal megerősített útvonal, mely az említett Swinica-Woloszyn gerincen végig a Zawrat-hágójától a Roztoka-völgy torkolatáig vezet: ez a "Sas-út", melyet W. Gadowski tarnowi lelkész és F. Nowicki 1903-ban a PTT 1000 K-ás segélyének felhasználásával, de egyébként saját költségükön építettek. Zakopane házi hegyének, a Giewontnak északi lejtőjén két szép sétaút kanyarog a hegyoldalban, keresztezve a Zakopanénak futó völgyeket; az egyik az erdőben: pod Reglami, a másik az erdők fölött: nad Reglami. Utóbbi a Kondratowa-völgyből egészen a Koscieliska-völgyig húzódik; ennek mentén, valamint a Zakopanénak futó völgyekben ugyancsak tömb védkunyhó épült, mint a Bramka-völgyben (1890, 200 K, átépítve 1905), a Strazyska-völgyben (itt két 200 K-ás kunyhó is épült; egyik: az Althkunyhó "pod Kominami" 1886-ban, majd másodszor 1907-ben, a másik "przy Siklawici" 1895-ben), valamint a Sarnia Skala alatt (1901). Kunyhó épült a határmenti Kondraczka-hágóban is (1889, majd 1909). Ma a Strazyska-völgyben magánvendéglő áll, a Kalatowka-réten pedig a háború után a Tatrzanskie Towarzystwo Narciarzy (Tátrai Sí Egyesület) 7-szobás, 18-ágyas lakott símenedékházat épített. A Koscieliska-völgy híres szépségi is korán ideirányítják a feltárómunkát. A PTT az idők folyamán a völgy négy helyén is létesít egyszerű védkunyhót. A legelső a völgy alsó részében, a hajdani vashámor környékén (Stare Koscieliska) épül (Goszczynski-kunyhó, 1875, 140 K), ezt azonban 1891-ben jóval följebb viszik, a Smytnia-rétre, a Pol-kereszthez, mivel régi helyén a területtulajdonos Zamoyski L. gróf épített háromszobás, vendéglős menedékházat, miután a völgy kocsiútja is kiépül (1886-98). Kunyhó épül azonkívül a Pisana-réten (az első 1887-1906 közt állott, a második 1907-ben épült: Znamirowski-kunyhó, 160 K), a Szmrecsini-tó fölött (1896, 300 K), végül pedig a Pyszna-réten, ahol a PTT síszakosztálya pásztorkunyhót rendez be síkunyhónak (1909); ez utóbbit 1933-ban jelentékenyen kibővítve 50 személy befogadására teszik alkalmassá. A Koscieliska-völgy a Fekete Dunajec K-i ágának forrásvölgye, míg a Ny-ié a Chocholowi-völgy, melynek patakjai (Jarzebica, Starorobota) már a Liptói-havasok szívében erednek. A Starorobota-völgy torkolata közelében (Iwanowka-rét) a PTT 1912-ben síkunyhót épít, 1930-31-ben pedig az akkor már pusztuló kunyhó helyett: ettől Ny-ra, a Chocholowka-rét pásztortelepe fölött (1150 m) 55 hálóhelyes, villannyal, vízvezetékkeI ellátott pompás menedékházat épít, elsősorban természetesen a Liptói-havasok síterepei kedvéért. A Lengyel-Tátra forgalmának, különösen pedig a síéletnek nagy lendületet adott az a 4 km hosszú és 900 m-es magasságkülönbséget legyőző kötélpálya, amely Kuznicét, Zakopane külvárosát a főgerincen emelkedő Gáspár-csúcs (Kasprowy Wierch, 1989 m) füves csúcsával kapcsolja össze s melynek középső állomását 1936 elején már meg is nyitották. Forrás A Magas-Tátra feltárása - Belai-havasok, Lengyel-Tátra Vioménil Vioménil település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 146 fő (2015). Vioménil Escles, Belrupt, Charmois-l’Orgueilleux, Harsault, La Haye és Hennezel községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Generátorhalmaz Az absztrakt algebrában egy G csoport S részhalmaza generátorhalmaz, ha G minden eleme előáll S elemeinek és azok inverzeinek véges szorzataként. Egy G csoport S részhalmaza által generált részcsoportot, tehát azt a legkisebb csoportot, amely tartalmazza az S halmazt, így jelöljük: . Ez a legkisebb csoport egyértelműen létezik az S halmazt tartalmazó részcsoportok metszeteként. Az részcsoport pontosan azokat az elemeket tartalmazza, amelyek előállnak S elemeinek és azok inverzeinek véges szorzataként. Ha G=, akkor S generátorhalmaza a G csoportnak, más szóval S generálja G-t. Az S halmaz elemeit nevezik generátoroknak is. Ha S az üres halmaz, akkor ={e} az egységelemet tartalmazó csoport, mert az üres szorzat definíció szerint az egységelem. Ha S csak egyetlen x elemet tartalmaz, akkor használható a jelölés is a generált csoportra, ami nem más, mint x hatványainak halmaza, tehát az x elem által generált ciklikus csoport. Ha =G, akkor azt mondjuk, hogy x generálja a csoportot. Egy x elem pontosan akkor generálja a csoportot, ha x rendje |G|. Végesen generált csoport Ha S véges, akkor G= végesen generált csoport. Sok tétel van, ami végesen generált csoportokra igaz, de általában csoportokra nem áll fenn. Minden véges csoport végesen generálható, hiszen G=. Például az egész számok halmaza az összeadás műveletre nézve végesen generálható például a <-1> vagy a <1> konstrukciókkal. Ha egészek relatív prímek, azaz lnko(m, n)=1, akkor az {m, n} halmaz is generálja az egész számok halmazát. Viszont a racionális számok halmaza az összeadás műveletére nézve nem generálható végesen. Szabadon generált csoport Az S halmaz által generált legnagyobb csoport az S által generált szabad csoport. Minden S által generált csoport izomorf ennek egy faktorcsoportjával. Ez a csoportok reprezentációjának egy alapvető eredménye. Frattini-részcsoport Egy érdekes rokon terület a nemgenerátorok elmélete. Valamely x elemet nemgenerátornak hívunk, ha minden x-et tartalmazó S generátorhalmaz az x elem nélkül is generálja a csoportot. Az összes nemgenerátor halmaza is G egy részcsoportját alkotja. Ezt a részcsoportot nevezik Frattini-részcsoportnak. Példák Az U(Z9) csoport a 9-hez relatív prím egészek multiplikatív csoportja mod 9 (U9 = {1, 2, 4, 5, 7, 8}). Ebben a csoportban modulo 9 kell számolni. A 7 nem generálja ezt a csoportot, mivel de 2 igen, mert: Másrészt n > 2 -re az n-edfokú szimmetrikus csoport nem ciklikus, nem generálható egy elemmel. De generálható két permutációval: (1 2)-vel, és (1 2 3 ... n)-nel. Például az S3 harmadrendű szimmetrikus csoport: Vannak végesen generálható végtelen csoportok is. Ilyen például az egész számok additív csoportja. A 2 elem önmagában nem generálja, mivel a páratlan számok kimaradnak. A {3, 5} kételemű halmaz generálja, mivel (−5) + 3 + 3 = 1. Sőt, minden relatív prím pár generátorhalmaza az egész számok csoportjának. Lugos magyar irodalmi élete Lugos magyar irodalmi élete (kezdetektől 1989-ig) A város már az 1333. évi pápai tizedjegyzékben szerepel; magyar írásbelisége a 16. századig vezethető vissza. E század derekán már jelentős, a románok körében is hódító református gyülekezetei vannak, s a kálvinizmus térnyerése nyomán több magyar nyelvű oklevél maradt innen az utókorra. Fejlődését az 1658-as török hódítás megakasztja, a magyarság nagyrészt elmenekül az erdélyi városokba, főleg Tordára, befogadásukról az 1660. évi erdélyi országgyűlés határoz. Lugos művelődési életről újra csak a 18. század derekától lehet beszélni, számottevő magyar kulturális eredményeket pedig csak a kiegyezést követő korszak hozott. 1919 előtt 1852-ben alakult meg a Lugosi Magyar Dal- és Zeneegylet, ez megszakítás nélkül 1948-ig működött, amikor is a Ion Vidu Kórusba olvasztották be. 1879-ben indult a Krassó-Szörényi Lapok, amely szintén átvészelte az 1919-es hatalomváltozást, s 1939-ig jelent meg folyamatosan. 1919 előtt jelentős szellemi erőket tömörített a neves lugosi Állami Főgimnázium. Tanárai között volt Iványi István, a mindmáig alapvetőnek tekinthető Lugos rendezett tanácsú város története c. munka (Szabadka, 1907) szerzője, nemkülönben Turchányi Tihamér, aki három történelmi munkát is megjelentetett Lugoson, köztük a Krassó-Szörény vármegye története (1905) c. monográfiát. Itt tanított Putnoky Miklós, akinek irodalmi munkássága – Mihai Eminescu-fordításai, magyar-román és román-magyar szótára, Carmen Sylva életéről és műveiről írt könyve (1910) – úttörő a magyar-román szellemi kapcsolatok építésében. Itt volt tanár és tanfelügyelő Dengi János költő, irodalomtörténész, verstani kézikönyvek szerzője. Kitűnő tükre e korszaknak Szántó György Csőd c. regénye, amely a Lugoson nevelkedett író ifjúkori élményeit idézi fel. A népszerű Fráter Lóránd Lugoson írta Tele van a város akácfavirággal és Száz szál gyertya c. közismert dalát. A két világháború közt Bár 1919 után a magyar értelmiség jelentős része elhagyta a várost, a kiadói tevékenység nem szűnt meg; magyar nyelvű könyveket 1918-1940 között, szám szerint 131-et, kiadványokat továbbra is nyomtattak a Wencely-Virányi-, Husvéth és Hoffer-, Szidon- és Auspitz-féle nyomdában. A lapkiadásban kiemelkedő időszak kezdődött azáltal, hogy az Országos Magyar Párt (OMP) erős tagozata alakult meg Jakabffy Elemér vezetésével, aki hosszú időn át a párt országos alelnöke is. Ő szerkeszti a Magyar Kisebbség c. "nemzetpolitikai szemlét", amely 1922-től 1942-ig folyamatosan a kisebbségtudomány, nemzetiségi politikaelmélet s nemzetközi jog jelentős orgánuma volt. Mellette számos más kisebbségpolitikai vonatkozású munka is megjelent, így Jakabffy tollából az Erdély statisztikája (Lugos, 1923), a Glasul Minorităților mint időszaki kiadvány vagy Willer József parlamenti beszédeinek gyűjteménye. A Krassó-Szörényi Lapok a két világháború között szintén az OMP szócsöve volt. Általában hetente kétszer jelent meg, s vezércikk gyanánt tartalmas politikai elemzéseket közölt Jakabffy, Willer József, a Mihai Eminescu-fordító nagyszebeni Szőcs Géza, Sulyok István s az 1926-tól a betiltásáig felelős szerkesztőként szereplő Arató Andor tollából. Itt a Krassó-Szörényi lapokban publikálta cikkeit, tudósításait, helytörténeti írásait Schwager József költő és helytörténész. Jelentős mértékben Lugoshoz kötődik Szombati Szabó István református lelkipásztor irodalmi pályája. Itt jelenteti meg A vallási kisebbségek Erdélyben c. angolból fordított művet (1925). Az 1920-1930-as években több művelődéstörténeti jellegű írását adta ki Márki Ferenc nőrincsei plébános. A 2. világháború éveiben a magyar nyelvű szellemi élet a Dal- és Zeneegylet tevékenységére korlátozódott, de a közlési lehetőségek megőrzésére irányuló kísérletek közül honismereti értékeinél fogva jelentős lett a Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek sorozatának megjelentetése. 1944 után Az 1944-es fordulat után pár évig önálló magyar középiskola és tanítóképző működött Lugoson. Megszűnésük visszaesést jelentett a magyar művelődési életben, s ehhez még az is hozzájárult, hogy a száz éven át volt megyeszékhely, a tartományok létrehozásával vidéki kisvárossá minősült vissza. Napjainkban az irodalmi törekvéseket az 1972-ben megalakult József Attila Irodalmi Kör támogatja. Kezdetben Berinde György tanár vezette, majd Fülöp Lídia írónő, a Dolgozó Nő munkatársa (Begaparti kavicsok címen gyermekélményeit, Tenyérnyi napfény címen marokkói útijegyzeteit közölte). Az 1980-as évek elejétől a Bakk Miklós szervezte szabadegyetemi előadásokra is e kör keretén belül került sor. A kör tagjai írásaikkal a temesvári Szabad Szó, valamint a Lépcsők c. antológiák hasábjain jelentkeznek. Az irodalmi érdeklődés ébrentartásában jelentős szerepet játszott a Lugosi Népszínház 1969-ben megalakult magyar tagozata is, amely Petőfi-, Arany- és Ady-emlékműsorokat is bemutatott; a hazai magyar drámaírók közül Méhes György, Tomcsa Sándor, Sütő András, Lőrinczi László, Fülöp Miklós, Márton János és Rappert Károly műveit vitte színre. A város magyar szellemi színfoltja, hogy a Kirjat Széfer lugosi zsidó kiadó 1935-ben Szécsi Ferenc fordításában itt jelentette meg Albert Einstein: Hogyan látom a világot c. munkáját. Aquino Aquino település Olaszországban, Lazio régióban, Frosinone megyében. Lakosainak száma 5358 fő (2017. január 1.). Aquino Castrocielo, Piedimonte San Germano, Pontecorvo és Pignataro Interamna községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Békés Rita Békés Rita (Debrecen, 1925. július 26. – Budapest, 1978. december 16.) Jászai Mari-díjas magyar színésznő. Békés István író lánya, Békés András rendező és Békés Itala színésznő testvére. Életpályája 1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Egy évadot játszott a Nemzeti Színházban, majd 1950-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1954-től 1956-ig a pécsi Nemzeti Színház, 1956-tól 1962-ig pedig a József Attila Színház tagja volt. 1962-től haláláig, 1978-ig a Vígszínház tagja volt. Első filmszerepe a Mindenki ártatlan című játékfilmben volt 1961-ben, utolsó filmes szerepe az Úszó jégtáblák című tévéfilmben volt 1978-ban, amelynek bemutatóját már nem érte meg. Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 72; ugyanitt negyven színházi felvételen is látható. Fagyejev: Az ifjú gárda....Uljana Gromova Seribe: Egy pohár víz....Anna királynő Jókai Mór –Hevesi Sándor: A kőszívű ember fiai....Alphonsine Gorkij : Kispolgárok....Jelena Oscar Wilde : Bunbury....Miss Prims Dürrenmatt: A fizikusok....Möbiusné William Shakespeare : III. Richard....Margit királynő Örkény István : Macskajáték....Giza E. Bond: Fej vagy írás....Dajka Csehov : Három nővér....Olga Díjai Jászai Mari-díj (1956) Filmkritikusok díja (1974) Duldurgai járás A Duldurgai járás (oroszul Дульдурги́нский район) Oroszország egyik járása a Bajkálontúli határterületen. Székhelye Duldurga. Népesség 1989-ben 15 550 lakosa volt. 2002-ben 15 316 lakosa volt, melynek 53%-a burját, 44%-a orosz. 2010-ben 15 350 lakosa volt. Behren-Lübchin Behren-Lübchin település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Hidantoin A hidantoin heterogyűrűs vegyület. Felfogható a glikolsav és a karbamid „kettős kondenzációs” termékeként. Az imidazolidin(en) dionja. (Az imidazolidin az imidazol telített származéka.) A hidantoin származékait (elsősorban epilepszia elleni) gyógyszerként használják (pl. fenitoin). Előállítás A hidantoint először Adolf von Baeyer izolálta 1861-ben, és a húgysavról szóló tanulmányában tette közzé. Allantoin hidrogénezésével állította elő, innen a vegyület neve. 5-metil-származékát Urech szintetizálta 1873-ban alanin-szulfátból és kálium-cianátból(en). Az eljárást róla nevezték el Urech hidantoin szintézisnek: Az 5,5-dimetil-származék megkapható aceton-ciánhidrinből és ammónium-karbonátból A reakciót ugyancsak Urech fedezte fel. Ezt a reakciótípust Bucherer–Bergs-reakciónak nevezik. Felhasználás Reakció A hidantoin reagál a forró, híg sósavval. Az egyik keletkező termék a glicin. Gyógyszerek Származékok Az izomlazító dantrolén malignus hyperthermia (altatás közben fellépő rosszindulatú láz és görcs), malignus neuroleptikus szindróma, izomgörcs és Ecstasy-mérgezés elleni szer. A hidantoin néhány N-halogenizált származékát fertőtlenítő és csíraölő szerekben használják. A három legfontosabb származék: 1,3-dikloro-5,5-dimetil-hidantoin, bromokloro-dimetil-hidantoin és dibromo-dimetil-hidantoin. Gyógyszeripar A hidantoint használják a következő antiepileptikumok előállításához: ethotoin fenitoin mefenitoin foszfenitoin A DNS oxidációja hidantoinná a sejt halála után A szervezet halála után a DNS-ben található citozin és timin egy része hidantoinná oxidálódik. Ez megnehezíti a régi DNS-minták vizsgálatát. Juignettes Juignettes település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 237 fő (2015). Juignettes Les Bottereaux, Chambord, Saint-Antonin-de-Sommaire, Glos-la-Ferrière és Saint-Nicolas-de-Sommaire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Radvanov (Josefov) Radvanov (németül: Robesgrün) Jozefov településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Sokolovi járásában. Központi községétől 1 km-re délnyugatra fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 17 lakóháza és 26 lakosa van. 5798 Burnett Az 5798 Burnett (ideiglenes jelöléssel 1980 RL7) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1980. szeptember 13-án. Sínai-hegy A Sínai-hegy vagy Szináj (arabul ��� �����, átírva �ūr Sīnāʼ, héberül �� ����) vagy Hóreb, amelyet Mózes-hegynek is neveznek (Jabal Mūsā, Dzsebel Múszá), a mai Egyiptomhoz tartozó Sínai-félsziget déli részén található hegycsoport. Itt van Egyiptom legmagasabb csúcsa is, ahol egy 12. századi mecset és egy kápolna, a görög ortodox Szentháromság-kápolna áll. Ez utóbbit 1936-ban építették, egy 6. századi templom helyén. Valaha gyönyörű festményeket és dísztárgyakat állítottak ki a kápolnában, de a turisták áradata miatt manapság már elzárva tartják. A judaizmus, a kereszténység és az iszlám vallás szent irata alapján Mózes a hegyen kapta a Tízparancsolatot Istentől. A hegy lábánál fekszik a 6. században épült Szent Katalin kolostor. A hagyomány szerint ezen a helyen volt az égő csipkebokor, ahol Mózes megkapta az isteni kinyilatkoztatást. (2 Móz. 3,1-2) Néhány kutató vitatja, hogy a Sínai-félszigeten lenne a Bibliában említett Sínai-hegy. Egyesek szerint a Negev-sivatagban, mások szerint Szaúd-Arábia északnyugati csücskében, az Akabai-öböllel átellenben lévő vulkanikus hegységben található. San Rafael megye San Rafael egy megye Argentína nyugati részén, Mendoza tartományban. Székhelye San Rafael. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Harkálypinty A harkálypinty (Camarhynchus pallidus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a sármányfélék (Emberizidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés A besorolása vitatott, egyes rendszerezők a sármányfélék (Emberizidae) családjába sorolják. Előfordulása Az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteken honos. A természetes élőhelye trópusi és szubtrópusi száraz erdők és bokrosok. Állandó, nem költöző faj. Alfajai Camarhynchus pallidus pallidus (P. L. Sclater & Salvin, 1870) Camarhynchus pallidus productus Ridgway, 1894 Camarhynchus pallidus striatipecta (Swarth, 1931) Megjelenése Testhossza 10-15 centiméter, átlagos testtömege 21,55 gramm. Életmódja A harkálypinty territoriális madár. Tápláléka rovarok és lárváik. Táplálékát a növényzetben vagy korhadt fában kutatja föl. A harkálypintynek az a szokása, hogy egy apró ággal vagy kaktusztüskével kiszedegeti a termeszeket és rovarlárvákat a fakéreg barázdái közül. Mivel kizárólag rovarokkal eteti a fiókáit, előfordul, hogy évekig nem szaporodik, ha a szárazság miatt nincs elegendő rovartáplálék. Szaporodása A költési időszak az esőzésektől függ, többnyire január és május között van. A fészekalj 1-5, többnyire 3 halvány színű, barna pettyes tojásból áll. A kotlás 12 napig tart és csak a tojó végzi, de eközben a hím látja el táplálékkal. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiatal madarak 13-15 nap múlva repülnek ki. Rokon fajok A harkálypinty közeli rokonságban áll, a Galápagos-szigetek többi pintyével. Az élet rendje (Lost) 2005. április 6-án került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 20. részeként. Janet Tamaro írta, és Stephen Williams rendezte. Az epizód középpontjában Jack Shephard áll. Ismertető Visszaemlékezések Jack segít megkötni barátja, Marc Silverman nyakkendőjét egy öltönyboltban. Marc egy beszédet készül tartani, ezért Jack bátorságot önt belé. A bolt tulajdonosa odaad egy szmokingot a vőlegénynek, Jack-nek. Jack az esküvő előtti pariján, Marc átadja a mikrofont a beszédje után Jack menyasszonyának. Sarah elmondja, hogyan ismerte meg Jack-et. Beszél az autóbalesetéről, az eltört gerincéről, és hogy Jack hogyan állította őt talpra csodával határos módon. „Az én hősöm, Jack.” – fejezi be a beszédjét Sarah. Sarah azt szeretné, ha hozzá hasonlóan Jack is mondana egy fogadalmat közelgő esküvőjükön. Azonban Jack nem képes megfogalmazni az érzéseit. Az is megfordul a fejében, hogy csak azért házasodik össze Sarah-val, mert megmentette az életét. „Elkötelezettség… szerintem ettől pánikolsz. Csak az a gond, hogy nem tudod elismerni a kudarcot.” – mondja Jack-nek az apja, Christian. Az esküvőn, miután Sarah elmondta a fogadalmát, a pap Jack-et is megkéri a sajátja elmondására. Jack egy ideig csöndesen álldogál, mígnem bevallja, hogy nem készült esküvel. Ehelyett, elmondja, hogy nem ő állította talpra Sarah-t; Sarah állította talpra őt. Szereti, és mindig is szeretni fogja. Valós idejű történések (41-42. nap) Jack, Sun, és Kate ádázul küzdenek, hogy ellássák Boone sérüléseit. Miközben Sun Jack-nek segédkezik, Kate elindul Sawyer-hez alkoholért a fertőtlenítéshez. Jack megígéri a fájdalomtól és vérveszteségtől szenvedő Boone-nak, hogy helyrehozza. Sawyer, Michael, és Walt szünetet tartanak a tutaj építésében, és sült halat esznek. Jin egy percnyi pihenést sem enged meg magának. Látszik rajta, hogy mindenáron el akarja hagyni a szigetet. Kate rohanva megy oda Sawyer-hez alkoholért. Miután megtudja mi történt, Sawyer is a barlangokhoz akar menni, de Kate szerint már elegen vannak ott. Jack Boone megmentésén igyekszik, miközben Boone halkan mormog valamit a láz hevében. Jack megállapítja, hogy vérátömlesztésre lesz szüksége. Charlie szerint elő kellene keríteni Shannon-t, de Jack-nek sejtelme sincs hol lehet. Sun egy fadarabot rak Boone szájába, hogy enyhítse a fájdalmát, majd leszorítja a vállait, amíg Jack helyrerántja a lábát. Boone üvölt a fájdalomtól. Kate amilyen gyorsan csak tud, olyan sebesen rohan vissza a barlangokhoz. Útközben elesik, és több alkoholos üveg is eltörik. Kate nyögéseket hall a közelből. Rátalál Claire-re, akinél beindult a szülés. Kate tudja, hogy Jack túl messze van ahhoz, hogy Claire-t elvezesse oda. Segítségért kiáltozik, ám ezt egyedül Jin hallja meg. Félbehagyja a munkát, és odarohan a tisztásra. Kate megérteti vele, hogy ide kell küldenie Jack-et, majd odaadja neki az alkoholt, hogy magával vigye. A barlangoknál, Sun a vércsoportja felől kérdezgeti az egyre rosszabbul levő Boone-t. Jack tű híján keresni próbál valamit, amivel a vénába tud hatolni, de csak bambuszt talál. Eközben, Boone halkan azt mormogja, A-negatív. Jack elküldi Charlie-t, hogy kérdezze meg a túlélőktől a saját vércsoportjukat, és hogy keresse meg Shannon-t. Shannon és Sayid megérkeznek egy gyönyörű, félreeső partszakaszra, ahol Sayid meglepetés piknikkel lepi meg Shannon-t. Charlie rossz hírrel tér vissza Jack-hez. Csak négy túlélő tudta megmondani a vércsoportját, de nekik sem A-negatív. Shannon pedig nincs sehol. Sun egy tengeri sünt ad Jack-nek, hogy a tüskéjét tűként használhassa. Jack a saját vérét ömleszti át Boone-ba, ami 0-negatív. Nem a legmegfelelőbb, de nincs más lehetőség. Jin megérkezik a barlangokhoz, és Sun segítségével tudatja Jack-kel, hogy Claire szülni fog. Jack Charlie-val együtt visszaküldi Jin-t, mert a vérátömlesztés miatt nem tud menni. Azt mondja Charlie-nak, Kate-nek kell világra segítenie a kisbabát. Elmondja a legfontosabb teendőket, többek között azt, hogy ha Claire fájásai percenként jönnek, teljes erőből nyomnia kell. A tisztáson, Claire úgy véli, abbamaradtak a fájásai, és nem ma fog szülni. Fel akar állni, és elmenni, mikor hirtelen elfolyik a magzatvize. Claire pánikba esik és nem akar szülni. Kate megnyugtatja őt; azt mondja, Jack mindjárt itt lesz. Boone magához tér a transzfúzió közben, és megpróbálja tájékoztatni Jack-et a repülőről, amivel lezuhant a fáról. Megemlíti, hogy Locke azt mondta, ne szóljon senkinek a „fülkéről”. Jack tovább akarja faggatni őt, de Boone eszméletét veszti. Shannon egy időre abbahagyja a csókolózást Sayid-dal, hogy beszéljen neki a Boone-nal való komplikált kapcsolatáról. Elmondja, hogy Boone-nal nem vérrokonok, csupán mostohatestvérek. Shannon testvéreként szereti őt, de Boone szerelmes belé. Sayid megértést tanúsít, amikor Shannon azt mondja, lassítaniuk kéne. „Reményeim vannak, nem elvárásaim” – mondja Sayid. Miután Jin-nel együtt megérkezik a tisztásra, Charlie elismétli Kate-nek Jack utasításait. Eközben, Claire fájásai folytatódnak. Sun kiveszi a csőt Jack karjából; azt mondja, már elég vért adott Boone-nak. Jack szerint a transzfúzió eredménytelen, mert a vér szétfolyik Boone sérült lábában. Sejti, hogy Boone nem úgy sérült meg, ahogy Locke mondta, ugyanis a lába teljesen össze van roncsolódva. Hurley-vel odahozatja Michael-t. Arra készül, hogy a repülőgépről megmaradt fémkonténer ajtajának hirtelen lecsapásával levágja Boone lábát. Sun nem érti, Jack mért akarja ezt tenni, mert Boone-on már nem lehet segíteni. Kate a fájások gyakoriságából megtudja, itt az idő, hogy Claire nyomni kezdjen. Claire visszatartja a levegőjét, mert nem akar szülni. Azt gondolja, a kisbabája megérzi, hogy túl akart adni rajta, és utálni fogja. Kate megkérdezi tőle, most akarja-e a kisbabát. Claire igennel felel, mire Kate megnyugtatja, hogy a kisbaba ezt is érzi. Végül, sikerül rávennie Claire-t, hogy nyomjon. Charlie oda akar szaladni segíteni, de Jin higgadtságra inti őt. Michael segítségével, Jack a konténerhez viszi Boone-t. Épp készül lecsapni az ajtaját, mikor Boone azt mondja, „Várj!” Tudja, hogy már nem lehet rajta segíteni, ezért felmenti Jack-et az ígérete alól, és arra kéri, hagyja meghalni. Utolsó szavaival egy üzenetet akar átadni Shannon-nak (minden bizonnyal azt, hogy szereti), de már nincsen benne elég életerő. Jack a kezével lecsukja a halott Boone szemeit. Kate tovább segít Claire-nek a szülésben. Már látja a baba fejét, és miután Claire még egy jó erőset nyom, egy egészséges kisfiút vesz a kezébe. Charlie és Jin egymást ölelgetve, ujjongva ünnepel. Másnap reggel, Claire megmutatja a túlélőknek a kisbabáját. Hurley szól Jack-nek, hogy Shannon és Saiyd épp most tértek vissza a táborba. Miután Jack beszél neki Boone haláláról, Shannon zokogva megy oda a holttesthez. Később, a tengerparton, Kate észreveszi Jack-et, ahogy vizes palackokat pakol a hátizsákjába, hogy elmenjen valahová. Úgy hiszi, Boone nem balesetet szenvedett, hanem meggyilkolták. Elindul megkeresni Locke-ot. Áldozattal járul hozzád Az Áldozattal járul hozzád egy egyházi ének. Dallama a Tárkányi–Zsasskovszky énekgyűjteményből való, szövegét Tárkányi Béla írta. Tárkányi Béla egy másik szöveget is írt ugyanehhez a dallamhoz Üdvössége lett e háznak címmel. Ezt búcsú alkalmával és a templom- vagy kápolnaszentelés évfordulóján éneklik. Kotta és dallam A másik szöveg: Jegyzetek Zsasskovszky testvérek – Tárkányi Béla: Katholikus egyházi énektár. Eger: (kiadó nélkül). 1855. 18. o. Források Áldozattal járul hozzád. users.atw.hu (Hozzáférés: 2017. feb. 11.) (orgonakíséretes kotta, szöveg) HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv: SZVU/220: Áldozattal járul hozzád (Miseének). andre.lapok.hu (Hozzáférés: 2017. feb. 11.) (szöveg) Szent vagy, Uram!. Szerkesztette Harmat Artúr és Sík Sándor . Budapest: Szent István Társulat . 1974. ISBN 963-360-015-4 220. és 267. ének Hozsanna! Teljes kottás népénekeskönyv. Bárdos Lajos és Werner Lajos. A liturgikus reform alapján átdolgozott és bővített, 20. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2007. ISBN 978 963 361 889 9 220. és 267. ének Éneklő egyház: Római Katolikus Népénektár. 7. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2005. ISBN 963 361 676 X 149. és 136. ének Felvételek SZVU 220 Áldozattal járul hozzád. YouTube. Kassa, Szemináriumtemplom (2011. márc. 20.) (Hozzáférés: 2017. feb. 11.) (audió) SB Tw 20–29 Az SB Tw 20–29 egy keskenynyomtávú villamos motorkocsi sorozat volt a Déli Vasútnál. Története A Mödling-Hinterbrühl H.É.V. használatában A járműveket 1903-ban vásárolta a Mödling-Hinterbrühl H.É.V. Azért volt szükség rájuk, mert az 1883-ban beszerzett nyolc SB Tw 1-15 osztályú motorkocsik már nem volt elegendő, hogy megbirkózzon a forgalommal. Ugyanakkor átépítették a hálózati áramellátó központot is Mödlingben. Ezen túlmenően átépítették a felsővezetéket is, mivel a továbbiakban már csak egy vezetékre volt szükség, mivel másik vezetéknek a síneket használták. A nyolc régi motorkocsit mellékkocsikká építették át. 1924-ben a BBO vette át a helyi vonal üzemeltetését megtartva a járművek pályaszámait. A vasút 1932-es bezárását követően a járműveket leállították. Sorsuk 1932 után Az Anschluss után a Deutsche Reichsbahn négy 1932 óta leállított motorkocsit a sächsischen Schmalspurbahn Klingenthal–Sachsenberg-Georgenthal helyezett át. Ezek a 20., 21., 26. és 27 motorkocsik voltak. Ezeket 1939-től használták Szászországban, de a 26 és 27 számúak gyenge teljesítményük miatt csak mellékkocsiként üzemeltek. A négy motorkocsit átnevezték a következők szerint: Tw 20 = 198 01 ET Tw 21 = 198 02 ET Tw 26 = 198 01 EB Tw 27 = 198 02 EB 1944 vagy 1946 a volt ET 198 02 ( ex Tw 21) a Dessaui javítóműhelyben egy új, zárt kocsiszekrényt kapott. Az átépítés után azzal a különleges rendelkezett, hogy csak az egyik oldalon voltak ajtók. Ez csak azért lehetséges, mert a Schmalspurbahn Klingenthal–Sachsenberg-Georgenthal minden vonalán ugyanazon az oldalon voltak a peronok . A járműpark 1956-1958 közötti modernizációja után Klingenthalban az osztrák járművek szükségtelenné váltak, és kivéve a felújított ET 198 02t ( ami tartalék járműként raktáron maradt ) 1959-ig leselejtezték őket. A Klingenthaler Bahn 1964-es bezárását követően az ET 198 02 a Klingenthaler Bahn új építésű járműveivel együtt a Straßenbahn Plauenhez került, ahol azonban már nem használt őket (és új számot sem kaptak ) . Mint a legtöbbet 1967-ben felújították (és a történelmileg hamis No. 22 pályaszámmal látták el ) és még ugyanabban az évben , Plauen városvezetés ajándékaként visszatért osztrák hazájában . Ott egy rövid sínszakaszra került szemben Hinterbrühla plébániatemplomával, emlékműként . Mivel továbbra is ki volt téve az időjárás és a vandalizmus kártételének, 1998-ban az osztrák Österreichischen Omnibusmuseumba került (ÖOM) Ternitzben , ahol azóta elérhetetlenül egy teremben hátul áll. A fennmaradó motorkocsit eladták a Teplice-Schönau-i (ma Csehország) városi villamosvaútnak. A 24 és 25 kocsi onnan hamarosan Brux-ba került (jelenleg:Most ), ahol csak ritkán, mint helyettesítő jármű használták őket. A fennmaradókocsiból kettőt szolgálati vagonná építettek át. Mivel az elektromos rendszerek alkatrészei többségének ellátása egyre megoldatlanabb lett, három motorkocsit mellékkocsvá építettek át. Egy kocsi (a No. 14 mellékkocsi) 1982-ig elveszettnek tűnt, azonban egy vasutas egy leltár során megtalálta a Mödlingi pályaudvaron, ahol még 1939-ben félreállították Ma Mödling Közlekedési Múzeumáé (melyet az egykor Helyiérdekű Vasút járműcsarnokában hoztak létre), pillanatnyilag azonban Amstetten van, ahol restaurálják. Reigneville-Bocage Reigneville-Bocage település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 39 fő (2015). Reigneville-Bocage Hautteville-Bocage, La Bonneville, Orglandes, Rauville-la-Place és Sainte-Colombe községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2011-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság A 2011-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság volt a 18. ilyen jellegű korosztályos bajnokság Európában. 2008. december 10-én jelentették be hivatalosan, hogy Dánia lesz a torna házigazdája. Selejtezők 2009. február 4-én tartották a selejtező csoportjainak sorsolását. Dánia, rendező országként automatikusan bejutott a döntőbe. A többi 52 szövetség csapatait tíz csoportból húzták (négy ötcsapatos és két hatcsapatos csoport). A selejtezők 2009. márciusának utolsó hetén kezdődtek el. Az egyes csoportok győztesei és a legjobb második helyezettek jutottak egyenesen a döntőbe. A 2009-es U20-as labdarúgó-világbajnokság hatásai a selejtezőkre Az a hat európai szövetség, amely kijutott a 2009-es U20-as labdarúgó-világbajnokságra, Egyiptomba (Németország, Olaszország, Csehország, Magyarország, Spanyolország és Anglia) ötcsapatos csoportba került. A 2012-es nyári olimpia és Nagy Britannia csapata A torna döntője jelentette az európai csapatok számára az olimpiai selejtezőket. A Londonban rendezett 2012. évi nyári olimpiai játékokra a torna legjobb csapatai jutottak ki. A négy brit szövetség külön-külön indult a selejtezőkön, de nem jutott ki az olimpiára automatikusan, hiszen arra Nagy-Britannia lenne jogosult. Mivel nincs egységes szövetségük ezért nincs automatikus továbbjutás számukra. A sorsolás csoportjai A: Spanyolország, Anglia, Olaszország, Németország, Szerbia, Franciaország, Ausztria, Törökország, Izrael, Oroszország B: Fehéroroszország, Csehország, Portugália, Svédország, Finnország, Wales, Svájc, Ukrajna, Románia, Horvátország C: Hollandia, Belgium, Skócia, Magyarország, Görögország, Norvégia, Moldova, Örményország, Bulgária, Észak-Írország D: Lengyelország, Lettország, Szlovákia, Albánia, Macedónia, Izland, Szlovénia, Írország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró E: Ciprus, Grúzia, Litvánia, Kazahsztán, Andorra, Feröer-szigetek, Észtország, Málta, San Marino, Azerbajdzsán, Liechtenstein, Luxembourg Csoportkör Valamennyi időpont Közép-európai nyári idő szerint (UTC+2) van feltüntetve. Az UEFA versenyszabályzata alapján, ha két vagy több csapat a csoportmérkőzések után azonos pontszámmal állt, az alábbiak alapján kellett meghatározni a sorrendet: az azonosan álló csapatok mérkőzésein szerzett több pont az azonosan álló csapatok mérkőzésein elért jobb gólkülönbség az azonosan álló csapatok mérkőzésein idegenben szerzett több gól az összes mérkőzésen elért jobb gólkülönbség az összes mérkőzésen szerzett több gól jobb fair play-pontszám sorsolás Egyenes kieséses szakasz Olimpiai selejtező A 2012-es nyári olimpiai játékok rendezője, Anglia (Nagy-Britannia) nem jutott az elődöntőbe, ezért egy mérkőzést játszottak, amely az olimpiai részvételről döntött. A két döntős mellett ennek a mérkőzésnek a győztese szerzett olimpiai részvételi jogot. Gólszerzők Adrián López Admir Mehmedi Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. E helyezések meghatározásához az alábbiak lettek figyelembe véve: több szerzett pont jobb csoportbeli helyezés jobb gólkülönbség több szerzett gól egymás elleni eredmény A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Killpop A Killpop az egyik legismertebb amerikai metalegyüttes, a Slipknot videoklippel ellátott kislemeze. Ez a dal a 2014-es .5: The Gray Chapter című albumon található és először 2014. október 16-án publikálták, azonban mint kislemez, csak 2015 áprilisában jelent meg. Ebben a dalban úgy tűnik első hallásra és a fordítások alapján, hogy egy nőről énekelnek, és a pop-rock vonulatok találhatók meg benne. A dal lényege igazából az énekessel készített interjú alapján az, hogy mennyire szeret zenélni, de az üzleti dolgokat gyűlöli. Egyfajta szeretet-gyűlölet kapcsolatról énekel és azokról a dolgokról, amik őt frusztrálják. Általánosságban véve a zeneiparról énekel és azt is elmondta az interjúban, hogy amit szeret, az ellene fordulhat és akár meg is gyűlölheti. Lugosi Viktória Lugosi Viktória (Budapest, 1962. március 3. ) író, televíziós szerkesztő Élete A budapesti Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát 1985-ben. Ezzel egyidőben szerkesztő-riporteri szakon végzett a Magyar Rádió Oktatási Stúdiójában. Férje Müller László, gyermekei Müller Dániel és Müller Tamás. Újságírói tevékenysége 1985-től 1988-ig szerkesztő-riporter volt a Magyar Rádióban. 1988-tól 1997-ig szerkesztő-, riporterként, szerkesztőként és műsorvezetőként dolgozott a Magyar Televízió Híradójában, magazin műsoraiban, dokumentumfilmeket szerkesztett és saját talk show-ja volt. 1997-ben, a kereskedelmi televíziók indulásakor a TV3-at választotta, ahol a híradónál dolgozott. Időközben rendszeresen publikált a sajtóban. 2005-től négy éven át Stíl címmel rovata volt a Figyelőben, ahol Parti Nagy Lajossal és Görgey Gáborral felváltva írta a tárcákat. 2002-ben kipróbálta a sajtó másik oldalát is, amikor kommunikációs igazgató lett a Nemzeti Kulturális Örökség Minirisztéumában. Nevéhez fűződik a az akkori legnagyobb kulturális portál, a kultura.hu kitalálása, létrehozása és felelős szerkesztése, továbbá a Múzeumok éjszakájának magyarországi létrehozása és bevezetése. 2006-és 2008 között a Kogart Baráti Kör Művészeti vezetője, 2009-től 2010-ig a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatója. 2009-től a mai napig Kaviart néven saját, különleges kulturális programokat szervező cégét vezeti. Munkássága 2000-ben a Könyvhétre jelent meg az első regénye, amely idáig öt kiadást élt meg. Hümmögő c. gyerekregénye 2003-ban az Év gyerekkönyve díjat kapta - IBBY Művei Ajvé (regény Norán 2000, Ulpius ház 2009, Park 2018) Hümmögő (gyerekregény Norán 2003) Dafke regény (Ulpiusház 2009) Vándorhomár (Park 2018 ) CD,Hangoskönyv Ajvé 2009 Antológia Kövek meséi - Irodalmi séták a pesti zsidónegyedben - Stories in the stones, Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Budapest, 2008 Elfelejtett lények boltja, Cerkabella Könyvek Kft., Budapest, 2011 Tejbegríz, Lovász Andrea (szerk.), Móra kiadó, Budapest, 2013 Macskamuzsika - Hetvenhét magyar esti mese, Lovász Andrea (szerk.), Cerkabella Könyvek Kft., Budapest, 2018 Díjai Nívódíj – Magyar Televízió IBBY díj- az év gyerekkönyve Flaucourt Flaucourt település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 290 fő (2015). Flaucourt Assevillers, Barleux, Biaches, Cléry-sur-Somme, Feuillères és Herbécourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Barna halfarkas A barna halfarkas (Stercorarius antarctica) vagy (Stercorarius antarcticus) a madarak osztályába, a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj. Egyes rendszerbesorolások a Catharacta nembe sorolják Catharacta antarctica néven. Előfordulása A Déli-sarkvidéken, Dél-Amerika, a Falkland-szigetek és Dél-Afrika területén fészkel. Alfajai Stercorarius antarcticus antarcticus (Lesson, 1831) Stercorarius antarcticus hamiltoni (Hagen, 1952) Stercorarius antarcticus lonnbergi (Mathews, 1912) – egyes rendszerbesorolások önálló fajként tartják nyilván mint Stercorarius lonnbergi Megjelenése Tollazata sötétbarna színű, világosabb mintázattal. Életmódja Halakkal táplálkozik, de megtámad szinte mindent, amit meg tud ölni, többek közt a pingvin fiókákat is. Szaporodása Egy fészekaljban többnyire 2 tojás található. 1958-as magyar úszóbajnokság Az 1958-as magyar úszóbajnokságot augusztusban rendezték meg. Deani erdő Koordináták: é. sz. 51,79500°, ny. h. 2,54196°51.795, -2.54196 A (Királyi) Deani erdő (angolul Forest of Dean) régió Gloucestershire-ben, Angliában. Hozzávetőleg háromszög alakú, nyugatról és északról a Wye folyó, délről a Severn folyó, keletről Gloucester város határolja. Területén mintegy 110 négyzetkilométer vegyes erdő található, amely Anglia legősibb megmaradt erdői közé tartozik. A régió a Deani erdő önkormányzat névadója. Az erdő legfontosabb városa és adminisztratív központja Coleford; Cinderford is forgalmas központ. A régió viszonylagos elzártsága miatt sajátos, ízes helyi angol dialektus fejlődött ki. 1938-ban az erdőt nemzeti parkká nyilvánították, és az Erdészeti Bizottság felügyelete alá került. Története A terület erőforrásait, beleértve a vasércet és a faszenet már a rómaiak is kiaknázták, akik meg is telepedtek itt. Később, a Tudor-dinasztia idején az erdőt csak az uralkodók használhatták vadászterületként, de gazdag vasérckincse újra a vas fő lelőhelyévé tette Angliában. Nagyon kedvelt volt az erdőből származó fa, amiből a Tudor korban hajókat építettek, például a Mary Rose-t. Még később szenet fedeztek fel itt, ami a bányászat gyors fejlődéséhez vezetett. A kereskedelmi szénbányászat az 1980-as évekig folyt, de még mindig használatban van néhány kis privát bánya. A bányászat lehanyatlása egy ideig érzékenyen érintette a régiót, de hamarosan high-tech iparágak telepedtek meg, amelyeket a kedvezmények és a jó munkaerő vonzott ide. A régió fontos bevételi forrása a turizmus és a mezőgazdaság is. Az erdő területén élő lakosság máig megtartotta a középkorban megszerzett feudális jellegű juhlegeltetési jogát, és a Speech House-ban fenntartja a "királyi erdész-bíróságát", mely napjainkban jogi anakronizmusnak számít. A régió híres szülöttei William Tyndale , az első angol nyelvű Újszövetség fordítója. Dennis Potter, számos dráma- és televíziós sorozat írója Colefordban született és gyakran választotta a régiót írásai helyszínéül, például a The Singing Detective (Az éneklő detektív) sorozatban, illetve a Karaoke/Cold Lazarus tévéfilmekben. A helyi dialektus Potter munkái miatt gyakran hallható a BBC adásaiban. A cinderfordi Jimmy Young a BBC Radio 1 és a Radio 2 lemezlovasa. A cinderfordi régióban bukkant fel a korai britpop zenekar, az EMF. Fontosabb falvak és városok Berry Hill Blaisdon Bream Cinderford Clearwell Coleford English Bicknor Huntley Lydney Milkwall Mitcheldean Newlands Parkend St Briavels Yorkley Érdekes helyek Clearwelli barlangok Dean-erdei vasút Deani Örökség Központja Hopewell Colliery RSPB Nagshead Nature Reserve Parkend and Lydney Railway Puzzlewood – ókori római vasbánya A Deani erdő szoborparkja Speech House Symond's Yat – falu és turistacélpont a Wye folyónál Albánia Határait Kijelölő Nemzetközi Bizottság Az Albánia Határait Kijelölő Nemzetközi Bizottság (angol International Commission for Definition of Albanian Boundaries; albán Komisioni Ndërkombëtar i Kufijve të Shqipërisë) az európai nagyhatalmak által a londoni nagyköveti konferencián 1913. augusztus 5-én felállított testület volt, amely az első Balkán-háború lezárásaként, demográfiai adatok és helyszíni bejárások alapján 1913. december 13-áig kijelölte a független Albánia Görögországgal közös határait. Az általuk meghatározott államhatárokat az 1913. december 17-én aláírt firenzei egyezmény foglalta össze. Előzmények Az albán függetlenség 1912. november 28-ai kikiáltását követően a brit külügyminiszter, Sir Edward Grey javaslatára 1912. december 17-én kezdetét vette a londoni nagyköveti konferencia. Egyik fő célkitűzése az volt, hogy az első Balkán-háború lezárásaként közös döntéssel rendezzék Albánia államszervezeti kereteinek és államhatárainak kérdését. A Grey elnökölte konferencia állandó résztvevői az öt másik európai nagyhatalom – Franciaország, Németország, Osztrák–Magyar Monarchia, Olaszország és Oroszország – Londonba akkreditált nagykövetei voltak. Az ország északi, Montenegróval és Szerbiával közös határairól már 1913. március 22-éig megszületett a döntés, amelyet végül az 1913. május 30-án aláírt londoni egyezménnyel ratifikáltak. 1913 márciusától a déli, Görögországgal közös államhatár kérdése került napirendre. Az egyezség lassan formálódott, nem pusztán azért, mert délen számottevőek voltak a vegyes albán–görög etnikumú területek, hanem az albánokat támogató Olaszország is vehemensen érvelt az Otrantói-szorossal kapcsolatos geopolitikai törekvései érdekében. Története Az elvi döntés végül 1913. augusztus 11-én született meg, amelynek értelmében Korça, Leskovik, Përmet, Gjirokastra és Delvina albán területen marad, ám a pontos államhatárok meghúzására a tárgyalóasztal mellett ülő nagykövetek nem vállalkoztak. Ezért már augusztus 5-én úgy döntöttek, hogy helyszíni szemle keretében ismerkednek meg a régió etnikai viszonyaival, s a feladat elvégzésére a nagyhatalmak delegáltjaiból álló nemzetközi határbizottságot kérték fel. Úgy rendelkeztek, hogy a bizottság 1913. szeptember 1-jétől három hónapon keresztül végezze el a déli határkijelölés helyszíni munkáját, figyelembe véve a lakosság anyanyelvét és nemzeti érzelmeit, valamint a földrajzi viszonyokat egyaránt. A bizottság további feladatául jelölték ki, hogy szerezzen érvényt a már megállapított északi határvonal, a londoni egyezmény betartásának. A görög csapatok elől elmenekült albánok 1913. szeptember 3-án kelt emlékirata Nagy-Britannia külügyminiszteréhez, Sir Edward Greyhez: „Tudomásunkra jutott, hogy az albán területeket korábban elfoglaló görög hatóságok most uszítják és mozgolódásra bujtják fel a lakosságot. A görögök evakuálását megelőző túlkapásokat és rombolást jól ismerjük Macedónia és Trákia példáján. Egész falvakat telepítenek ki, hogy az igazságot meghamisítsák a határbizottság előtt. Arra kérjük, hogy a brit kormány figyelmét minderre felhívva tegyék meg a megfelelő lépéseket nemzettársaink élete és vagyona védelmében. Korçai, kolonjai, leskoviki, konicai, rogoui, përmeti, gjirokastrai és delvinai menekültek nevében: Idhomene Kosturi és Stavri Karoli” A határbizottság két csoportra osztva végül csak októberben kezdte meg a munkát: a bizottság egyik része október 16-ától a délkeleti Kolonja vidékétől haladt a Jón-tengerig, míg az északi határvonalat az Ohridi-tó partján fekvő Lintől Shkodra felé haladó bizottsági tagok járták be október 18-a után. A hónap végére nyilvánvalóvá vált, hogy az okkupált területek görög adminisztrációja mindent elkövet, hogy a határkijelölés munkáját ellehetetlenítse. Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia – a többi nagyhatalom tudta nélkül – diplomáciai jegyzékben tiltakozott a görög kormány és hivatalos szervek hozzáállása miatt. Szóvá tették, hogy a bizottság rossz tapasztalatokat szerzett, egyes görög agitátorok igyekeztek megakadályozni, hogy a bizottság az albán lakossággal találkozzék, felmérhesse helyzetüket és érzelmeiket. Esetenként az albán lakosságot ideiglenesen elszállították, és helyükbe szomszédos falvak görögjeit hozták a határbizottsági látogatás idejére. Arról is tájékoztatták a görögöket, hogy utasításukra a határbizottság olasz és osztrák–magyar delegáltjai minden olyan településre albán többségűként tekintenek, ahol azt tapasztalják, hogy görög részről akadályozzák vagy megnehezítik a munkájuk elvégzését. Egyúttal felszólították a görög kormányt, hogy csapataikat legkésőbb az év végéig vonják ki a már augusztusban Albániának ítélt területekről. A határbizottság munkájának nehézségei a többi nagyhatalom előtt is ismertek voltak, ezért végül a brit kormány a többi nagyhatalom támogatása mellett azt javasolta, hogy a helyszíni munkát függesszék fel, és a bizottság térképek és demográfiai adatok alapján végezze el a déli határ kijelölését. Október 31-én a bizottság elhagyta Albániát és Firenzébe tette át székhelyét, ahol a helyi katonai földrajzi intézet segítségével folytatták a munkát. 1913. december 13-áig a határbizottság elvégezte a déli államhatárok kijelölésének munkáját, amelynek eredményeit a december 17-én kelt, firenzei egyezményként ismert dokumentumban foglalták össze. A döntés értelmében a két ország között húzódó határ követi a Szarantáporosz folyó medrét a Vjosa völgyéig, majd onnan az Ohridi-tóig úgy alakították ki a határvonalat, hogy Saranda, Delvina, Gjirokastra, Tepelena, Përmet, Leskovik és Korça körzetei Albániához kerültek, ugyanakkor Konica és Janina városai Görögországéi lettek. A döntéssel mintegy 16 ezer görög ajkú népesség marad albán fennhatóság alatt, ugyanakkor a Görögországhoz került çamëriai területeken 80 ezer albán élt 10 ezer görög mellett. A görög kormány elutasította a firenzei egyezmény elfogadását (ahogy az albánoknak ítélt területek katonai kiürítését is), az albánok viszont aláírták. Labrosse (Loiret) Labrosse település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 93 fő (2015). Labrosse Augerville-la-Rivière, Briarres-sur-Essonne, Coudray, Dimancheville, Le Malesherbois és Manchecourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Laura Teani Laura Teani (Bergamo, 1991. március 13. –) olasz válogatott vízilabdázónő, a Plebiscito Padova kapusa. Faskó Jakab Faskó Jakab, Faschkó (17. század) bánóci evangélikus lelkész, iskolaigazgató. Élete Breznóbányai származású volt. 1648 és 1654 között Bánban volt rektor, később Bazinba került, ahol szlovák lelkész lett. Midőn 1649-ben Wranai Dorottyával egybekelt, barátai ez alkalomból latin üdvözlő költeményt adtak ki. Munkái Dissertatio de vetere ecclesiae unica nota, praedicatione nimirum verbi dei pura; resp. Venceslao Dentulino drietomiensi. 1650. De summo bono. 1651. IMOCA 60 Az IMOCA 60 osztályba olyan egytestű vitorlás hajók tartoznak, amelyeknek a hivatalos szervezete az International Monohull Open Class Association (IMOCA). Leírás Az IMOCA 60-asok egytestű, nagy teljesítményű versenyhajók, amelyeket elsősorban szólóvitorlázásra építenek. Több ismert vitorlásverseny alapul ezek a hajók köré, mint a VELUX 5 Oceans Race, a Vendée Globe valamint a Barcelona World Race (páros indulók), a Calais Round Britain Race (csapatverseny a Brit-Szigetek körül), a Route du Rum, a Transat Jacques Vabre, a Quebec-St Malo a Single-Handed Trans-Atlantic Race, valamint az Europa Race. A hajóosztály Az IMOCA fő hangsúlya az osztályon van. Ahogy a neve is utal rá, ez egy "nyitott" osztály, ami azt jelenti, hogy nincsenek kötelezően rögzített hajótervek; ehelyett úgynevezett "dobozszabály" van, amely lehetővé tesz bármilyen dizájnt, amíg az megfelel bizonyos korlátozásoknak. Az osztály szabályozása rögzíti a hajó hosszát (59-től 60 lábig, vagy 18 métertől 18,3 méterig), valamint a maximális merülést (4,5 m), de nincs külön előírása a hajó szélességének, az árboc magasságának vagy a vitorlafelületnek. Vannak még előírások a lebegőképességre, egyéni kiegyenlítő képességre, a biztonsági és a túlélőberendezésekre. A hajóosztályt elismeri a Nemzetközi Vitorlásszövetség. Az IMOCA 60 hajók általában könnyűek, nagy vitorlafelülettel rendelkeznek. A hajó héja jellemzően szénszálerősítésű elemekől épül fel, a komfortot illetően kevés engedmény van, de a konyha és két hálófülke kötelező. IMOCA-versenyek Calais Round Britain Race Rolex Fastnet Race Transat Jacques Vabre Barcelona World Race Transat B to B Single-Handed Trans-Atlantic Race Route du Rum Vendée Globe Szolgáltatásrekord A szolgáltatásrekord (SRV-rekord, SRV record) az internetes Domain Name Systemben egy szolgáltatás helyét, pl. az állomásnevet és portszámot meghatározó bejegyzés. Az RFC 2782 írja le, típuskódja 33. Egyes internetes protokollok, köztük a Session Initiation Protocol (SIP) és az Extensible Messaging and Presence Protocol (XMPP) megkövetelik az SRV rekordok támogatását működésükhöz. A rekord leírása Az SRV rekordok a következő módon néznek ki: service : szolgáltatás – a keresett szolgáltatás szimbolikus neve, például ldap vagy kerberos . proto : protokoll – Az átviteli protokoll típusát jelzi. Ez csaknem kizárólag TCP vagy UDP , bár elméletben más protokollok is használhatók.. name : név – A DNS-tartománynév, amelyhez az erőforrásrekord tartozik, ponttal kell végződnie. TTL : Time to Live – a megszokott DNS élettartam-mező. class : osztály – a megszokott DNS osztály mező (értéke minden esetben IN ). priority : prioritás – a célállomás prioritása, az alacsonyabb értékű cél jobban preferált. weight : súly – azonos prioritású rekordok közötti relatív súlyozás, a magasabb érték jobban preferált. port : a TCP vagy UDP port, amin a szolgáltatás elérhető. target : cél – a kért szolgáltatás nyújtására képes kiszolgáló DNS-tartománynevét tartalmazza. Az itt szereplő névhez tartoznia kell egy megfelelő állomáscím (A) erőforrásrekordnak, amely alapján a kérdéses IP-cím meghatározható. Egy zónafájlban megtalálható példa szervizrekord például ilyen lehet: Ez a rekord a sipserver.example.com kiszolgálóra mutat, ami az 5060-as TCP porton válaszol Session Initiation Protocol (SIP) protokoll szerinti kérésekre. A megadott prioritás 0, a súlyozás 5. Ahogy az MX rekordoknál, a szervizrekord „target” értéke is egy állomásnévre kell mutasson, ami címrekord – A vagy AAAA rekord lehet. A CNAME-re mutató állomásnév érték érvénytelen. Magas rendelkezésre állás A priority mező határozza meg a rekord adatainak precedenciáját. A kliensek mindig először a legalacsonyabb prioritási értéket használják, ha ez sikertelen, akkor fordulnak a megegyező vagy magasabb prioritású rekordokban meghatározott állomásokhoz. Ha egy szolgáltatáshoz több, azonos prioritású SRV rekord tartozik, a kliensek a weight mező alapján döntik el, melyik hosztot használják. Ez a súlyozási mező kizárólag a szolgáltatás többi súlyozási értékéhez képest értelmezhető, azon belül is csak az azonos prioritású rekordok között. A következő példában a priority és a weight mezőket is felhasználjuk terheléselosztás és hibatűrés céljából. Az első négy rekord a 10-es prioritási értéken osztozik, tehát a súlyozás dönti el, hogy kliensek melyik kiszolgálóhoz (állomásnév-port kombinációhoz) csatlakozzanak. A négy súlyérték összege 100, tehát az idő 60%-ában a bigbox.example.com -ot fogják használni. A smallbox1 és a smallbox2 a lekérdezések 20–20%-ra fog válaszolni, a smallbox2-re érkező lekérdezések fele (tehát az összes lekérdezés 10%-a) az 5060-as portot, a másik fele az 5066-os portot használja. Ha a bigbox nem érhető el, a két megmaradó szerver között egyenlően fog eloszlani a terhelés, hiszen mindegyiket az idő 50%-ában fogják elérni. Ha egyik 10-es prioritású szerver sem érhető el (például mert az elsődleges telephellyel történt valami), a kliensek a következő legkisebb prioritású értékű kiszolgálót fogják választani, ami a backupbox.example.com. Ez például egy másik telephelyen található, valószínűleg nem érintette az a szolgáltatáskiesés, ami az első három állomást igen. A szolgáltatásrekordok segítségével eléggé korlátozott mértékű terheléselosztás érhető el, hiszen az információ lényegében statikus. A kiszolgálók pillanatnyi terhelését egyáltalán nem veszi figyelembe. Egy szolgáltatásrekord lekérdezése Az SRV rekordokat a megszokott hálózati adminisztrációs eszközökkel lehet lekérdezni, amilyen a Domain Information Groper (dig) vagy az nslookup. Microsoft DNS Az SRV-rekordok szükségesek a Microsoft Active Directory-szolgáltatásainak eléréséhez. Ilyen módon történik például az LDAP-protokoll segítségével a 389-es TCP-porton keresztül elérhető Active Directory-szolgáltatás megkeresése is. Alaphelyzetben két címkeresési zóna található meg a tartománnyal integrált DNS-ben. Tekintsük a ceg.local nevű tartományt! A ceg.local mellett az _msdcs.ceg.local (Microsoft Domain Controllers) is tovább bontható dc, domains, gc és pdc bejegyzésekre. A gc a globális katalógust jelenti, a pdc bejegyzés pedig a PDC-emulátorra utal (lásd FSMO-szerepkörök). A ceg.local alatt az alábbi altartományokat kell találnunk: _sites – itt a tartományvezérlőket telephelyek szerinti bontásban találjuk, ez alapján találják meg a munkaállomások a hozzájuk legközelebb eső kiszolgálókat _tcp és _udp – az egyes szolgáltatások felbontása a használt protokoll szempontjából. Amennyiben ezek a bejegyzések hiányoznak, az Active Directory alapfunkcióit sem képes ellátni. A tartományi SRV-rekordok regisztrációjáért a NetLogon szolgáltatás felelős, amely a bejegyzéseket induláskor hozza létre. A Windows tartományokban használt fő szolgáltatástípusok (általában tartományvezérlőkre mutatnak): _ldap : LDAP szolgáltatás _ gc: globális katalógus szolgáltatás _kerberos: Kerberos KDC (Key Distribution Center) _kpasswd: Kerberos Password Change server Használata az interneten Szolgáltatásrekordokat használnak a következő szabványosított kommunikációs protokollok: Teamspeak 3 (a 3.0.8. verziótól kezdve sem a prioritást, sem a súlyt nem veszi figyelembe. A kliens vélhetőleg véletlenül választ az SRV rekordok között. ) Minecraft (az 1.3.1 verziótól kezdve, _minecraft._tcp ) CalDAV és CardDAV Client SMTP Authorization DNS Service Discovery (DNS-SD) IMPS Kerberos LDAP Puppet SIP XMPP Mail submission, Post Office Protocol , and Internet Message Access Protocol Libravatar az avatar képkiszolgálók megtalálására Microsoft Lync (_sipinternaltls.) Microsoft System Center Configuration Manager (_mssms_mp_) Microsoft volume activation (KMS): _VLMCS Citrix Receiver A Microsoft Windows 2000-től kezdve a kliensek a szolgáltatásrekordok segítségével találják meg a tartományvezérlőt az Active Directory szolgáltatásaihoz. Az SRV-rekordokat használja továbbá a Microsoft Outlook 2007-es és újabb verziói az Exchange Autodiscover szolgáltatásához. A Microsoft Windows-alapú hálózatokban a dinamikus DNS alapvető fontosságú, mivel a tartományvezérlők regisztrálják a szolgáltatásaikat a DNS-ben, hogy a tartomány vagy erdő többi számítógépe rájuk találhasson. A szolgáltatásrekordokban használható szolgáltatásnevek és a hozzájuk tartozó protokollok jegyzékét az RFC6335 határozza meg és az IANA tartja karban. Nazar A nazar amulett (törökül: nazar boncuğu, mavi boncuk (kék amulett) vagy göz boncuğu (szem-amulett), közismertebben nazar vagy Allah szeme egy török amulett, mely a néphagyományok szerint véd a szemmel verés, a rontás ellen. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Allah szeme elnevezést a törökök nem, csak a külföldiek használják, mivel az iszlámban tilos az istenábrázolás, így Allah „szemét” sem ábrázolhatják. A nazar szó jelentése „szemmel verés”. A hiedelem szerint vannak emberek, aki csupán a tekintetükkel rontást, betegséget vagy akár halált is képesek okozni. A törökök ezért szinte mindenhová boncukot akasztanak, a szobába, a ház falára, az autó visszapillantó tükrére, buszok ablakaiba; viselik ékszer (nyaklánc, karkötő, fülbevaló) formájában, de nem csak az otthonokban találhatjuk meg, jelen van a hivatalokban is, sőt egyes helyeken még a járdába is belesüllyesztik. Különösen kell vigyázni a gyerekekre, akik a legvédtelenebbek a szemmelverés ellen, ezért az édesanyák apró nazar boncuğu kitűzőket tűznek a gyerekek ruhájára. Az amulett alapszíne kék (a hiedelem szerint a szőke, kék szemű emberek rendelkezhetnek ártó erővel), általában szem alakú (bár leginkább vízcseppre emlékeztet), három, esetleg négy körből áll, a legbelső fekete, mely egy sárga vagy világoskék körben ül, ez egy nagyobb fehér körben található, a külső kör pedig mindig sötétkék színű. Általában üvegből vagy műanyagból készül. Kaphatóak egyszerűbb, és díszesebb (például miniatűr kilimhez kapcsolt) változatai. Az amulett rendkívül népszerű ajándék a turisták körében, emiatt a hagyományostól eltérő alakban és különböző ajándéktárgyak díszítőelemeként is árusítják őket. 5808 Babel’ Az 5808 Babel' (ideiglenes jelöléssel 1987 QV10) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Georgijevna Karacskina fedezte fel 1987. augusztus 27-én. Paizs Ödön Paizs Ödön (Budapest, 1892. augusztus 26. – Budapest, 1979. szeptember 5.) újságíró, szerkesztő. Paizs Goebel Jenő (1896–1944) festő bátyja. Életútja Érettségi vizsgáit egy fővárosi felsőkereskedelmi iskolában tette le, majd beiratkozott a Bécsi Egyetemre. Annak elvégzését követően rövid ideig banktisztviselőként dolgozott Budapesten, amikor 1912-ben az Egyetértés című politikai napilap újságírója lett. Utóbb Aradra költözött, ahol a Függetlenség felelős szerkesztőjeként tevékenykedett, de csakhamar visszatért a fővárosba, és a Budapesti Hírlap riportereként folytatta újságírói pályáját (ő tudósított a Queen Elizabeth első útjáról is 1938-ban). Ezzel párhuzamosan 1920 után Az Est Lapok rendőri, törvényszéki, majd városházi tudósítója volt, valamint a Népszavának is küldött írásokat. Az 1920-as évektől magyarországi tudósítóként bekapcsolódott több tengerentúli magyar lap, így a clevelandi Szabadság és a kanadai Magyar Hírek munkájába. 1926-ban első ízben el is utazott Kanadába, ezt követően a hazai olvasóközönségnek számolt be a magyar emigránsok mindennapjairól. 1928-ban kormánymegbízotti titkárként vett részt a New York-i Kossuth-szobor leleplezésénél. Az ország német megszállását követően felhagyott az újságírói munkával, s a Magyar Fatermelők, Fakereskedők és Tüzelőanyag-kereskedők Országos Egyesületének sajtótitkári feladatait látta el. 1945-ben szovjet hadifogságba került, ahonnan megrendült egészségi állapotban tért haza. 1948-ban nyugdíjazták. Főbb művei Groteszk mesekönyv. Országos Irodalmi Rt. Budapest: (kiadó nélkül). 1913. Magyarok Kanadában: Egy most készülő országról. Athenaeum. Budapest: (kiadó nélkül). 1928. Képsor A képsor a képregény egy műfaja, mely néhány egymást követő kép és általában szóbuborékokba foglalt szöveg felhasználásával mesél el egy rövid, gyakran humoros csattanóval záruló történetet. Formai megjelenése országonként változhat: az Egyesült Államokban elterjedt változat három, vízszintes elrendezésű, Japánban általában négy, függőlegesen elrendezett képkockából áll, míg Franciaországban nem ritka az egész oldalas képsor. A képsor jellegzetességi nyomán alakult ki az internetes webképregény stílusa. Nevezetes képsorok Garfield Kázmér és Huba Peanuts Fasori református templom A fasori református templom és a hozzá kapcsolódó paplak (parókia) Budapest VII. kerületében a Városligeti fasor délkeleti oldalán áll. A telket az utcától terméskő-fém anyagú, két részből álló kerítés választja el, amelynek szakaszai ívesen kanyarodnak be a közvetlenül a járdára nyíló főhomlokzathoz. A templom melletti – parókia előtti – kertben áll alistáli Laky Adolf szobra, Reith Béla szobrász műve. Leírása A főhomlokzat középső háromszögű oromzatában ötös résablaksor található. Dobozszerű kapuépítmény áll a főhomlokzat középső része előtt, középen csúcsíves kapunyílással. A templomteret óriási félköríves termálablak világítja meg, ami a kapunyílás felett helyezkedik el. A főhomlokzat aszimmetrikus kialakítású, mivel középső részét baloldalt négyzetes alaprajzú és magasabb, jobboldalt pedig íves alaprajzú, alacsonyabb torony fogja közre. A nagytornyot magas gúlasisak, a kistornyot kettős kúpsisak fedi le. A többi templomhomlokzat építészeti kialakítása hangsúlytalanabb, a tömör falfelületeket – a két másik termálablak kivételével – egyenes és parabolikus lezárású ablakok törik át. A kapu a haránt irányú tengelyű előcsarnokba nyílik, a templombelső görögkereszt alaprajzú centrális tér, melyet egy 13,7 méter átmérőjű félgömbkupola fed le. A középső térhez rövid, harántdongákkal fedett keresztszárak – amelyek három hatalmas kapu formájú festett üvegablakon keresztül kapják a fényt – csatlakoznak. A keresztszárakban az emeleten karzatok kaptak helyet, közülük a bejárattal szemközti az orgonakarzat. Az orgonakarzat alatti tömör falfelület középső szakaszán található félköríves falfülke ad helyet a liturgikus tér eszmei középpontjának: a két oldalról félköríves lépcsővel megközelíthető szószéknek, előtte az Úrasztallal. A szószék fölötti, modern vonalú orgona mintegy megkoronázza az egész együttest. Geometrikus stukkómotívumok díszítik a belső tér építészetileg hangsúlyos részeit: karzatmellvédek, dongahevederek, szószékfülke hátfala. Az asztalosmunkákat Kovács Zsigmond, míg a lakatos- és fémmunkákat Miákits Károly készítette, beleértve a míves világítótesteket is. A magyar népművészet ihlette pirogránit burkolat a pécsi Zsolnay-gyárban készült, a festett üvegablakokat pedig a neves üvegfestő-művész Róth Miksa alkotta. A padok, stallumok, fém világítótestek, a díszburkolat, valamint a színes üvegablakok is a tervező Árkay Aladárnak a belső egységes ornamentikájának kialakítására törekvő talentumát tanúsítják. A templom építészeti összhatásához a magas színvonalú szakipari és művészi munka jelentősen hozzájárul. Minden nemes anyagból készült: márványból, bronzból, kerámiából, fából, üvegből. Áhítatot sugároz a forma és anyag harmóniája. A méretek impozánsak, a templom mintegy ezer hívő befogadására alkalmas. A templom keleti sarkához az egyemeletes L alaprajzú lelkészlak csatlakozik. Földszintjén található a gyülekezeti terem, valamint a lelkészi hivatal. Az emeleten és a tetőtérben egy-egy szolgálati lakás kapott helyet. Gambais Gambais település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 2431 fő (2015). Gambais Bazainville, Bourdonné, Gambaiseuil, Grosrouvre, Maulette és Millemont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tour of Qatar A Tour of Qatar profi országúti kerékpárverseny Katarban. Az első versenyt 2002-ben rendezték, melyet a német Thorsten Wilhelms nyert meg. A jelenlegi címvédő a brit Mark Cavendish. A verseny a UCI Asia Tour része. Luhanszki Népköztársaság A Luhanszki Népköztársaság (orosz nyelven Луганская Народная Республика) orosz nemzetiségű kelet-ukrajnai lakosok és oroszszimpatizánsok által önálló államnak kikiáltott szerveződés az Ukrajnában fekvő Luhanszki területen. Daevid Allen Daevid Allen (Melbourne, 1938. január 13. – 2015. március 13.) ausztrál költő, gitáros, énekes, zeneszerző és performansz művész, leginkább arról ismert, hogy egyik alapítója volt a Soft Machine nevű pszichedelikus rock együttesnek Nagy-Britanniában, 1966-ban, és a Gongnak, Franciaországban, 1970-ben. Életrajz 1960-ban, a beat generáció szerzői által inspirálva (akiket egy melbourne-i könyvesboltban dolgozva fedezett fel), Daevid Allen Párizsba utazott, a Beat Hotelben lakott, abban a szobában, amelyből éppen akkoriban költözött ki Allen Ginsberg és Peter Orlovsky. Miközben az International Herald Tribune-t árulta a Le Chat qui Peche és a Quarter Latin környékén, találkozott Terry Rileyvel és szabad bejáráshoz jutott a környék jazz klubjaiba. 1961-ben Angliába utazott, Lyddenben, Dover közelében bérelt szobát és megpróbált zenészként elhelyezkedni. Először egy újsághirdetésre válaszolt, melyben a doveri Rolling Stones együttes keresett gitárost az énekes-gitáros Neil Landon helyére, de mégsem csatlakozott hozzájuk. William S. Burroughs és a Sun Ra filozófia hatására létrehozott egy free jazz formációt, a Daevid Allen Triót, melynek tagja volt háziurának fia, a 16 éves Robert Wyatt is. Felléptek Burroughs darabjában, amely a The Ticket That Exploded című regény alapján készült. 1966-ban megalakították a Soft Machine nevű zenekart Kevin Ayers és Mike Ratledge társaságában. Ayers és Wyatt korábban a Wilde Flowersben játszott. Egy európai turnét követően Allent nem engedték be Angliába, mivel egy korábbi tartózkodása idején túllépte a vízum által engedélyezett időt. Párizsban maradt és 1968 májusában részt vett az egész várost megrázó tüntetéseken. Játék mackókat nyújtott a rendőrök felé és tört francia nyelven verseket szavalt. Manapság bevallja, hogy a többi tiltakozó beatniknek tartotta. A rendőrség elől menekülve Mallorcára tartott párjával Gilli Smyth-szel. Itt vették fel az első albumot Gong név alatt. A címe Magick Brother volt és a BYG Actuel jelentette meg 1969-ben. Csatlakozott hozzájuk a fuvolista Didier Malherbe, akiről azt állították, hogy egy barlangban élt Robert Graves birtokán. 1970-ben Allen felvette és kiadta első szóló albumát, a Banana Moon-t (néha Bananamoon-nak írják). Ezen az albumon - mások mellett - Robert Wyatt is közreműködött. 1971-ben a Gong kiadta a Camembert Electrique című albumot. Egyfajta anarchista kommunaként éltek a vidéki Franciaországban 1972 és 1974 között. 1972-ben csatlakozott hozzájuk az elektronikus zenét játszó Tim Blake, majd Steve Hillageés Pierre Moerlen is, hogy - miután szerződést kötöttek a Virginnel - felvegyék a Radio Gnome Trilogy darabjait, a Flying Teapot, az Angel's Egg és a You című albumokat. Allen elhagyta a Gongnak ezt a változatát és felvett három szóló albumot, Good Morning (1976), Now Is The Happiest Time Of Your Life (1977) és N'existe pas! (1979) címmel. Ez idő tájt egy hippi kommunával élt Mallorcán és részt vett a Can Am Des Puig nevű együttes Book of Am című albumának létrejöttében azzal, hogy kölcsönzött nekik egy négysávos, orsós magnetofont. 1977-ben előadta és felvette a Planet Gongot és újraalakult a Gong 70-es évek-eleji változata egy, a párizsi Hippodrome-beli előadásra. A több óráig tartó koncert egy része megjelent a Gong Est Mort? Vive Gong című dupla albumon. 1980-ban Allen összeállt Bill Laswell-lel és létrehozták a punk-jellegű New York Gongot. A próbálkozás egy LP-t eredményezett, melynek címe About Time volt. Ezután több projekt következett, köztük az Opera Company Of Tibet, a Brainville, az Ex (nem összetévesztendő a The Ex nevű holland punk együttessel) és a Magic Brothers. 1981-ben Allen visszatért Ausztráliába, letelepedett Byron Bayben, ahol performanszokkal és költészettel foglalkozott. Fellépett David Tolley performansz művésszel végtelenített magnószalagokat és dobgépeket alkalmazva. Jelenleg egy you’N’gong (szójáték a “Young Gong” kifejezésre) nevű projektben érdekelt fiával, Orlandóval és az Acid Mothers Temple nevű nevű együttes tagjaival (a formáció Acid Mothers Gong néven lép fel), valamint a Guru And Zero nevű improvizációs társulatban. Daevid Allen több éve tagja a University of Errors együttesnek, mellyel négy albumot adtak ki, valamint a Brainville 3 nevű jazz-rock formációnak. Részt vett a Spirits Burning nevű space-rock szupergroup lemezfelvételén. Az együttes tagjai Alan Davey, Bridget Wishart, Karl E. H. Seigfried és Simon House voltak. Kísérletező kedvét leginkább a hosszú életű noise-együttes, a Big City Orchestra oldalán élhette ki, élő fellépések, valamint több mint fél tucat lemez felvétele során. 2006 novemberében Amszterdamban megtartották a Gong Family Unconvention című rendezvényt, melyre a Gong több korábbi tagja összeállt a korai 70-es évek klasszikus felállásából. További Gong koncertek következtek Londonban, 2008 júniusában, a fellépők között volt maga Allen, Gilli Smyth, Steve Hillage, Miquette Giraudy és Mike Howlett. 2007 novemberében Allen egy brazíliai koncertkörúton vett részt a Gong egy újabb verziója, a Daevid Allen and Gong Global Family (Daevid Allen: ének, gitár; Josh Pollock: gitár, megafon és ütősök; Fred Barley: dobok és ütősök; Fabio Golfetti: gitár; Gabriel Costa: basszus; Marcelo Ringel: fuvola, tenorszaxofon) nevű együttessel, másik bandájával, a University of Errorsszal (Daevid, Josh Pollock, Michael Clare, Fred Barley) együtt. A fellépések São Paulóban (november 21-22.) és San Carlosban (november 24.) voltak. A zenészek (Marcelo kivételével)néhány új dalt is felvettek az egyik São Paulo-i stúdióban. A november 21-i koncert anyaga Angliában DVD-n és CD-n is megjelent. Diszkográfia 1963: Live 1963 (Daevid Allen Trio) 1971: Banana Moon 1973: BMO Vol.16 : Gong on Acid 73(a Gonggal ) 1976: Good Morning (a Euterpe-pel) 1977: Now Is the Happiest Time of Your Life 1977: BMO Vol 1: Studio Rehearsal Tapes 1977 (a Euterpe-pel)- 2008-ban jelent meg CD-n 1978: Mother - Gilli Smyth (Daevid Allen vendégszerepelt néhány számban és ő volt az album producere) 1979: N'existe pas! 1980: BMO Vol 9: Divided Alien Playbax Disk 2 - 2009-ben jelent meg CD-n 1980: BMO Vol 8: Divided Alien Playbax Disk 1 - 2008-ban jelent meg CD-n 198- BMO Vol 3: Self Initiation 1982: Ex/Don't Stop (David Tolleyval) 1981: Divided Alien Playbax 80 1984: BMO Vol.14 : Radio Art 1984 1988: Live Spring '88: The Return 1989: The Owl and the Tree (Mother Gong) 1990: Stroking the Tail of the Bird (Gilli Smyth-szel és Harry Williamsonnal) 1990: Australia Aquaria 1990: Seven Drones (VoicePrint) 1990: The Australian Years (VoicePrint) 1990: BMO Vol 10: Melbourne Studio Tapes (az Invisible Opera Company of Ozzal) 1992: Who's Afraid (Kramerrel) 1992: Live at the Witchwood 1991 (Magick Brothers) 1993: 12 Selves 1995: Hit Men (Kramerrel) 1995: Dreamin' a Dream 1995: BMO Vol 4: Bards of Byron Bay (Russell Hibbs-szel) 1998: Eat Me Baby I'm a Jellybean 1998: 22 Meanings (Harry Williamsonnal) 1998: BMO Vol.11 : Live in Glastonbury Town (a Magick Brothers-szel) 1998: BMO Vol.15 : Solo @ The Axiom, Cheltenham '98 1999: BMO Vol 2: Live in the UK (a Brainville-lel) 1999: The Children's Crusade (Brainville) 2001: Sacred Geometry (a Micro Cosmickal) 2001: Nectans Glen (Russell Hibbs-szel) 2002: BMO Vol.17 : Beauty the Basket Case(a Guru and Zeróval) 2004: Makoto Mango (a Guru & Zeróval) 2004: BMO Vol 6: Live @ the Knit NYC (Nicoletta Stephanz) 2004: BMO Vol.7: The Mystery Disque (a das-szal) 2004: BMO Vol.13: Altered States of Alien KWISP(az Altered Walter Funkkal) 2005: Sacred Geometry II (a Micro Cosmickal) 2006: BMO Vol.12: Glissando Grooves (SFO Soundtribe 3)(Don Falcone-nal) University of Errors 1999: Money Doesn't Make It (University of Errors) 2000: e2x10=tenure (University of Errors) 2000: BMO Vol 5: Live in Chicago (w/University of Errors) 2001: Live at Schuba's 2001 (University of Errors) 2002: Ugly Music For Monica (University of Errors) 2002: Go Forth and Errorize! Live in the USA (University of Errors) Olvasmányok Allen, Daevid. Gong Dreaming 1 (SAF Publishing ) ISBN 0-946719-82-9 Daevid Allen visszaemlékezéseinek első kötete, a Gong Dreaming 1 újra megjelent 2007 januárjában. Korábbi kiadás: ISBN 1-899475-00-1 McFarlane, Ian. Whammo Homepage. Encyclopedia of Australian Rock and Pop. St Leonards, New South Wales: Allen & Unwin (1999). ISBN 1865080721. Hozzáférés ideje: 2010. január 29. Spencer, Chris, Zbig Nowara, Paul McHenry with notes by Ed Nimmervoll. The Who's Who of Australian Rock. Noble Park, Vic.: Five Mile Press [1987] (2002). ISBN 1865038911. Hozzáférés ideje: 2010. január 29. Jukagir szerelmeslevelek Jukagir szerelmeslevelek, az északkelet-szibériai jukagir nép fiatal leányai által kedvesüknek küldött, nyírfakéregbe éles késsel metszett szerelmeslevelek. E leveleket kizárólag fiatal lányok készítették, mivel a nép körében uralkodó erkölcsi normák nem engedték meg, hogy szerelmüket nyíltan, szóban is megvallják, ehhez csupán a fiatal férfiaknak volt joguk. A leányok az évente néhány alkalommal megtartott táncos ünnepségek során találhattak módot arra, hogy levelüket választottjukhoz eljuttassák. A levelek nem a hagyományos, betűkből álló írással készültek, sokkal inkább szimbólumokkal adnak elő egy történetet. Az egyik legszebb ilyen dokumentumot Krahmer tette közzé 1896-ban (lásd kép). A levél így szól: „Te most elmégy. Te egy orosz leányt szeretsz, aki nem enged hozzám. Majd jönnek a gyerekek, és te örülni fogsz nekik. Én pedig örökké gyászolok és csak rád gondolok, bár van egy másik férfi is, aki szeret." A levél ideogramjainak értelmezése: Az A/B keret egy házat jelöl, itt lakik C, a szomorú leány. A jukagir viseletnek megfelelő keskeny, legyezőszerű kabát és a pontozott vonallal ábrázolt hajfonat a jukagir lányt jelenti. A házban két vonalköteg keresztezi egymást, ez a bánat jele. Balra a leányétól látható egy másik, amelynek a keretvonalai nincsenek egészen lehúzva, ez azt jelenti, hogy a ház lakói (F és G) nincsenek otthon. F jelöli az orosz nőt, amint a szélesebbre szabott ruha (H) mutatja. Az illető szereti a férjét és ragaszkodik hozzá, ezt az F és G közti, egymást keresztező vonalak mutatják. Az F-ből (az orosz nőből) kiinduló J vonal átmetszi a K és L vonalat. Ez a két vonal pedig a jukagir leánynak G (a nős orosz férfi) iránt érzett viszonzatlan szerelmét ábrázolja. Az M (vonalak összevisszasága) azt mondja, hogy a leány a J elválasztó vonal ellenére csak szerelmére gondol. O az a jukagir férfi, aki vonzódik a leányhoz, a kusza N vonal az ő szerelmét ábrázolja. P és Q az F-G pár két gyermeke. E szerelmeslevelek egészen a 20. század elejéig voltak fellelhetőek a jukagir hagyományban, mára a szokás -leginkább az írásbeliség elterjedésével- kiveszett. Silvano d’Orba Silvano d’Orba település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 1990 fő (2017. január 1.). Silvano d’Orba Capriata d’Orba, Castelletto d’Orba, Lerma, Ovada, Rocca Grimalda és Tagliolo Monferrato községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Jak–36 A Jak–36 (oroszul: Як–36, NATO-kódja: Freehand), gyári jelzéssel V gyártmány (oroszul: изделие В [izgyelije V]) szovjet kísérleti helyből felszálló repülőgép, melyet az OKB–115 tervezőiroda a későbbi Jak–38-as haditengerészeti vadászrepülőgép kifejlesztéséhez szükséges rendszerek és eljárások kipróbálására épített. Négy példány készült belőle. Kettőt a földi tesztekre és statikai vizsgálatokra használtak, kettővel repülési próbákat végeztek az 1960-as években. Története Jakovlev 1960-ban látta repülni a brit Short SC.1 kísérleti helyből felszálló repülőgépet. Ekkor határozta el, hogy megtervez egy hasonló repülőgépet a Szovjetunióban. Hamarosan elnyerte ehhez a Repülőgépipari Minisztérium támogatását. A tervezőirodában megszervezett egy tervezőcsoportot a helyből felszálló repülőgép koncepciójának kidolgozására Sztanyiszlav Mordovin és Leon Sehtyer vezetésével. A munkába bekapcsolódott V. N. Matvejev és Aram Rafaeljanc is a Repülő-kísérleti Intézettől (LII) több más mérnökkel, akik az 1956-ban épített Turboljot nevű kísérleti repülő eszközzel már szereztek tapasztalatokat a sugárhajtóműves helyből felszálló repülés terén. A koncepciók kidolgozása során több elképzelés is született. Az első, 1960 végén született Jak–30V jelzésű tervezet a Jak–30 (V – Vertyikalnij, magyarul: függőleges) sugárhajtású gyakorló repülőgépen alapult, melyet két RU–19–300 emelő hajtóművel láttak volna el. Ezt az elképzelést hamarosan egy új elképzelés váltotta fel, amely a Hawker P.1127 hajtómű-elrendezését követte. A gépbe olyan hajtóművet képzeltek el, amely – a brit Pegasus hajtóműhöz hasonlóan – négy elfordítható fúvócsővel rendelkezik, amelyből kettő a kétáramú sugárhajtómű külső, hideg áramköréhez kapcsolódik. A szovjet repülőgépipar azonban még tervek szintjén sem rendelkezett ilyen hajtóművel, a Repülőgépipari Minisztérium (MAP) pedig visszautasította Jakovlev ez irányú igényét. Helyette a MAP és a CIAM egy egyszerűbb megoldást javasolt. Egy már létező gázturbinás sugárhajómű átalakítását és elfordítható fúvócsűvel történő felszerelését szorgalmazták. A választás Tumanszkij R–27-es hajtóművére esett. A hajtómű módosítását a Tumaszkij tervezőirodában (OKB–300) K. Hacsaturov irányította. 1961 elejére kialakult a gép koncepciója. A tervezőmunkát Oreszt A. Szidorov főkonstruktőr irányította. A főmérnök V N. Pavlov volt. A fejlesztést a Repülő-kísérleti Intézet munkatársai is támogatták. Bekapcsolódott a munkába Jurij Garnajev is, aki az LII-nél a Turboljottal számos felszállást végzett. Kezdetben a projekt a V gyártmány (Izgyelije V) nevet viselte, majd később a Jak–36 típusjelzést kapta. Négy gépet építettek. Az elsőként egy sárkányszerkezet készült, melyet a szilárdsági tesztekhez használtak fel. Műszaki adatok Geometriai méretek és tömegadatok Fesztáv: 10 m Hossz: 816,4 m Magasság: 4,3 m Szárnyfelület: 17 m² Üres tömeg: 5400 kg Normál felszálló tömeg: 9400 kg Üzemanyag: 2600 kg Hajtómű Hajtóművek száma: 2 db Típusa: Tumanszkij R–27–300 gázturbinás sugárhajtómű Maximális tolóerő: 2×51,993 kN Repülési jellemzők Maximális sebesség: 1100 km/h Maximális repülési magasság: 12 000 m Hatótávolság: 500 km Nagy Lajos (lelkész, 1856–1924) Ráczkevi Nagy Lajos Csokonya (jelenleg Csokonyavisonta része), (Somogy megye), 1856. augusztus 22. – Lábod, 1924. május 15.) református esperes-lelkész és egyházmegyei főjegyző. Élete Nagy Sándor református lelkész és Thulmon Emilia fia. Iskolai tanulmányait 1866-ban Pápán kezdette, 1869-1870-ben Vinkovcén a Határőrvidéken. 1870-től 1873-ig ismét Pápán folytatta és 1873-1874-ben Sopronban végezte. 1874-től 1878-ig a teológiai tanfolyamot Debrecenben hallgatta. 1878-tól 1883-ig segédlelkész volt a belsősomogyi református egyházmegyében. 1883-ban a bázeli egyetemre ment. 1884-től 1887-ig ismét segédlelkész volt. 1887. március 8-án rendes lelkésszé választották Zádorban, 1890. decembertől lelkész volt Lábodon (Somogy megye). 1892-ben egyházmegyei aljegyzővé, 1895-ben főjegyzővé, 1901. februárban a belsősomogyi református egyházmegye esperesévé választatott. Cikkei a Dunántuli Prot. Lapban jelentek meg (tört. tanulmány, egyházi beszéd sat.) Munkája Emlékkönyv főt. és mélt. Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök úrnak a belső-somogyi ev. ref. egyházmegyében 1898. ápr. 17-től máj. 15-ig tartott egyházlátogatásáról. Összeállította és kiadta… A tiszta jövedelem a pápai ev. ref. növeldében létesített alapítvány gyarapítására fordíttatik. Kaposvár, 1899. Szerkesztette A felsősomogyi ev. reform. egyházmegye 1899. júl. 11. és 12. Csurgón tartott rendes évi közgyűlésének és az 1898. okt. 31. s 1899. ápr. 5., 6. Kaposváron és 1899. júl. 11. Csurgón tartott közigazgatási birósága ülésének jegyzőkönyvét (Kaposvár, 1899.). Nazca-kultúra A dél-perui partvidék legjelentősebb kultúrája a Nazca volt az Acani völgyében. A velük egyidőben elő népek (1-8. század) az északi fennsíkon a cajamarca és a recuay indiánok, az északi parton a mocsikák, s Peru középső partvidéken a lima indiánok, s a pukarák a déli fennsíkon. Szertartási központjuk Cahuachi volt monumentális építményeivel, és tereivel. Lakóházaikat viszont Tambo Viejo-ban építették fel. A város meglehetősen sűrűn lakott volt, egyetlen lakónegyedében 8800 egymás mellé épített helyiséget találtak. Kialakulása A legújabb kutatások szerint a dél-perui Nazca-kultúra kialakulásáért és eltűnéséért is a klímaváltozás felelős. Míg a szárazság miatt a folyóvölgyekben koncentrálódó népesség igen fejlett kultúrát teremtett, az elsivatagosodás a kultúra eltűnéséhez vezetett. Bernhard Eitel és Bertil Machtle a német Geographische Rundschau-ban megjelent tanulmányában ír a témáról. A félszáraz trópusi területek alapvetően kedvező feltételeket kínálnak az emberi megtelepedésre, ugyanis itt nem jellemzők a pusztító trópusi betegségek; a nyílt füves puszták pedig kedveznek a vadászat és a földművelés (öntözéses kultúrák) számára. Ugyanakkor ezek a területek reagálnak a legérzékenyebben a klímaingadozásra, így az ott élő lakosság igencsak kiszolgáltatott a környezeti változásoknak – írja a szerzőpáros. Itt elsősorban nem a hőmérséklet, hanem a vízháztartás változásáról van szó. Ugyanis akár 50–100 mm/év csapadékmennyiség is képes gazdag, füves pusztává „varázsolni” egy sivatagot, és fordítva. Tehát míg egy ilyen mértékű változás nedvesebb éghajlati körülmények között nem igazán tűnik fel, a sivatagi peremterületeken komoly változást idéz elő az ökoszisztémában, és jelentősen befolyásolja a lakosság életfeltételeit. Ennek megfelelően a Paracas-Nazca-kultúrára is valószínűleg jelentősen hatott a sivatag keleti irányba történő terjeszkedése. Nazca-emberek Arcvonásaikat jól ismerjük a gyönyörűen előállított kerámiákról és a sírokban jól megőrzött múmiákról. Igen elterjedt volt közöttük a koponyatorzítás szokása. A fej természetellenesen megnyújtott és a homlok felett egyenes, amit a hajviselettel még inkább kiemeltek. A csecsemő homlokára párnát a fej hátsó részére deszkát kötöttek. Az ásatások során feltárt sírok esetében a Nazca-emberek 68%-ának, mindkét nem esetében, a koponyája deformált volt. Mivel írásuk nem volt, így nyelvüket nem tudjuk rekonstruálni. A nazcák több száz évvel a spanyolok megérkezése előtt éltek, így feljegyzések nem maradtak róluk. Trófeafejek A trófeafej része a kerámiákon és textíliákon használt ikonográfiának. A Nazca-emberek a háborúban legyőzött ellenség fejét eltávolították és közszemlére bocsátották, mint a harcos rettenthetetlenségének bizonyítékát. A fejek ilyen nyilvános bemutatásának a célja rituális okokból történt. Ez a szokás tükröződik a kerámiák trófeafejein. Nagyszámú mitológiai lényt ábrázolnak trófeafejjel. A leggyakrabban előforduló antropomorf mitológiai lény - aprólékosan díszített öltözékben - egyik kezében emberi fejet, a másik kezében pedig botot tart. Vitatkoznak rajta, hogy a mitikus lény vajon sámán vagy egy megtestesült természetfölötti lény. A trófeafej megjelenik önálló témaként is. A késői Nazca-ikonográfia sejtetni engedi, hogy a Nazca-társadalomban egyfajta tekintélyt jelentett a trófeafej tulajdona, és a vezetőknek sikeres fejvadászoknak kellett lenniük Kerámia A nazkák ritkán építettek nagy méretű szertartási épületeket, azonban kerámiájukkal, amely jelentősen különbözött az északi part kerámiájától domború aljával, híddal összekötött dupla kiöntőjével, sima, magasfényű felületi kidolgozásával és gazdag szín- és mintavilágával, számottevő művészi formát hoztak létre. A tárgyban forgó kerámiák szín- és formavilága meglehetősen sokféle. Egyes kerámiák növényi mintákat ábrázolnak, míg mások témája állatok és mitológiai teremtmények. A kezdeti elegáns egyszerű ábrázolást fokozatosan felváltotta a szembeszökő bonyolultság és merész stilizáltság. Nazca-vonalak A nazca kultúrát nemcsak a sokszínű cserépedényei tették híressé, hanem a Nazca-vonalak (geoglifák) révén is ismert. A kb. 200 km hosszú vonalas rajzhálózat, Dél-Peruban a Nazca-völgy száraz felszínén, régóta foglalkoztatja a világot, mint az emberi művészet egyik legtitokzatosabb gigantikus alkotása. A Nazca-vonalak úgy készültek, hogy az időjárás által lekoptatott sivatagi földet bizonyos helyeken teljesen lekaparták, s így előtűnt az alsó világosabb agyagréteg és hatalmas geometrikus minták jöttek létre, melyek madarakat és más állatokat ábrázolnak. Ezek az alakzatok csak a magasból, repülőgépről tekinthetők jól át. A legkorábbi vonalak állati és növényi (biomorf) alakzatokat ábrázolnak: növények, halak, madarak - például kolibri –, amelyeket a cserépedényeken is felfedezhetünk. A kolibri szárnytávolsága több mint 60 méter. Az ilyen nagy léptékű ábrák a pontos arányok betartásával alapvető geometriai és elemi mérési módszert igényeltek. A kilométeres hosszúságú egyenes vonalakat később „rajzolták”, talán az inkák idejében. 1926-tól kezdve különféle elméletek magyarázzák a rajzok létrejöttét. Gondolták már öntözőrendszernek, az inkák szent útjának, “csillagászati könyvnek”. A legismertebb és legerőltetettebb elmélet szerint földönkívüliek leszállópályája. Mások szerint versenypálya, vagy térkép, amely fontos vízlelőhelyekhez vezet. A magyar Zelkó Zoltán öntözőcsatorna-rendszerként értelmezi, mert minden egyes rajzolat rendelkezik egy bevezető kezdő-, és egy kivezető végponttal, s mindkettő elzárható. Tehát elsősorban gyűjtőhelyek voltak, ahonnan tárlókba vezették a vizet, az állatok számára pedig itatóhelyül szolgáltak. A tervezők páratlan tudással rendelkeztek; a kőtömböket fékként iktatták be, ez mutatja, hogy milyen áramlási ismereteik voltak. Hogy állatfigurákat rajzoltak, az az állatok megkülönböztetett tiszteletét igazolja, lehet, hogy istenként is tisztelték azokat. Piramisok A nazca-völgyi piramisokat régészek tárták fel. A legismertebb a dombon álló, 20 méter magas, lépcsős piramis. A lapított tetejű építményt vályogfallal kerítették be. Hasonlóan fallal védték a 45 x 75 méteres teret is. A nazca kultúra i. e. 200 és i. sz. 800 közötti időszakában papok töltötték be a vezető szerepet. A vallási életről keveset tudunk, de a gyakori állatábrázolások arra engednek következtetni, hogy egyes állatokat, mint a macskát, szentként tisztelték. A lakóházakat nádfonatra tapasztott sárból készítették. Különböző korokból származó sírokat is találtak a kutatók. Bukása Az Andok előterében vett üledékminták arról árulkodnak, hogy itt valamikor (11000-4000 évvel ezelőtt, a lösz keletkezésekor) nedves környezet uralkodott (ennek bizonyítékai a csiga-fosszíliák) és gazdag növénytakaró borította a területet. Ez után, vagyis mintegy i. e. 2000-től már száraz időszak következett; ekkorra megszűnt a löszképződés, és a folyóvíz helyett már csak a szél és az időszakos esőzések szállították a finom üledékszemcséket. A régészeti leletekkel egybevetve kiderül, hogy ez az időszak - a nyílt füves vegetáció átmenete száraz, sivatagos környezetbe – egybeesik a Paracas-Nazca-kultúra gyökereinek megjelenésével. A két jelenség egybeesése nem meglepő, hiszen a sivatagi területek növekedése a környéken élő népeket arra kényszerítette, hogy a folyóvölgyek oázisaiban tömörüljenek, ahol legalább az Andokból érkező időszakos víz biztosítva volt. Ekkor kezdett a kultúra fejlődni: ez a kerámiák és a geoglifák keletkezésének időszaka. A száraz időszak a Paracas-kultúrától a Nazca-kultúra közepéig (i. e. 200-tól i. sz. 600-ig) tartott. Ebben az időszakban jellemző volt, hogy az időszakosan fellépő heves esőzés miatt a folyók megáradtak és így nagy mennyiségű termékeny üledéket hordtak magukkal és terítettek szét az oázisokban (az egyiptomi Nílus áldásos áradásaihoz hasonlóan). Ez élhető körülményeket teremtett az itt élő népesség számára: kedvező klíma, termékeny talaj, trópusi betegségek hiánya; viszont az érzékeny ökoszisztéma egyben nagy kockázatot is rejtet magában. Időszámításunk után a 4. századtól viszont egyre inkább elmaradt a termékeny folyóvízi hordaléklerakódás. A szedimentológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a bevágódó folyók elsősorban kavicsot és egyéb durva hordalékot hoztak magukkal. Szakértők szerint ez arra utal, hogy a területen megnövekedett a szárazabb időszak aránya, amit rövid, de heves esőzések kísértek. Ezt bizonyítják a régészeti leletek is, vagyis, hogy a sivatag keleti irányba történő eltolódását a helyi népesség is követte. Ennek következtében az időszámításunk utáni 2. századtól a lakott területek központja keletebbre, az Andok hegylábi régiójába tevődött át. A 7. századra a szárazodás olyan mértéket öltött, hogy az egykori folyóvölgyi oázisok már nem tudták biztosítani a korábbihoz hasonló életfeltételeket a helyi népesség számára, és feltehetőleg ez vezetett a Nazca-kultúra összeomlásához. Több közvetett bizonyíték van arra, hogy térségben legkésőbb a 14. századtól újabb nedves időszak köszöntött be, és ezzel a terület újra benépesült; viszont a 16. században jelentkező ún. kis jégkorszaktól kezdve újra sivatagossá vált a vidék, és kialakult a mai kép. Forrás Donald A. Proulx: Nasca Headhunting and the Ritual Use of Trophy Heads, University of Massachusetts Véghelyi Mónika: Indiánok Dél-Amerikában Források és jegyzetek Donald A. Proulx: Nasca Headhunting and the Ritual Use of Trophy Heads University of Massachusetts Erősen érinthető számok A számelmélet területén egy erősen érinthető szám (highly touchable number), az erősen összetett szám és az érinthetetlen szám analógiájára, olyan pozitív egész szám, mely bármely nála kisebb számnál többször jelenik meg valamely természetes szám valódiosztó-összegeként. Az első néhány erősen érinthető szám: Újra együtt Az Újra együtt (Connect! Connect!) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat kilencvenkilencedik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó vetítette 2009. január 11-én. Az epizód cselekménye Amikor Edie kidobja Dave-et, Mike felajánlja neki, hogy átmenetileg költözzön hozzá. Susan eközben bejelenti a lányoknak, hogy másik városba költözik Jackson-nal. Carlos üzleti útra megy, amit a lányai nehezen viselnek el, ezért Gaby-val gonoszkodnak. Lynette rájön, hogy az anyja rejtegeti Porter-t, s cselhez folyamodik, hogy a fiú végre hazatérjen. Alex nem nézi jó szemmel, ahogy Bree Orson-nal viselkedik, s ennek hangot is ad. Mike és Katherine kapcsolata pedig egyre szorosabbá válik... Mellékszereplők Polly Bergen - Stella Wingfield Mary Alice epizódzáró monológja A narrátor, Mary Alice monológja az epizód végén így hangzik (a magyar változat alapján): "Aznap délután 5 óra 15 perckor Edie Williams elkezdte hívogatni a barátnőit, hogy tudtukra adja, hogy a férje visszatért hozzá. Nagy bánatára nem érte el egyiküket sem. Gabrielle nem fogadta a hívást: nem ért rá, mert azt figyelte, hogy mondják meg a lányainak, hogy fogadjanak szót az anyjuknak. És közben próbált nem vigyorogni. Lynette otthon sem volt, amikor Edie hívta: az anyja szobájában ült, nevetgélve és a régi szép napokat idézgetve. És minden percet élvezve. Bree is házon kívül volt: jövendőbeli vejének mutatott színmintákat az új otthonhoz, amit ő vett nekik. És udvariasan mosolygott, ha nem értettek egyet vele. És Susan... Nos, ő sem vette fel, mert a kedvenc karosszékében ücsörgött egy bögre teával, és tanulgatta életében először élvezni azt, hogy milyen egyedül lenni." Érdekesség Habár ez a rész nem nyitóepizódja az évadnak (a ötödik évad tizenkettedik része), Magyarországon egy több hónapos szünet után 2009 . szeptember 25-én a TV2 ezzel folytatta a sorozat vetítését, míg a megelőző hetekben a szezon már korábban sugárzott epizódjait ismételték a hatodik résztől a tizedikig . Nápolyi sárga A nápolyi sárga vagy antimonsárga egy sárga fémfesték, kémiai összetételét tekintve ólom-antimonát. A nápolyi jelzőt arról kapta, hogy Nápoly melletti Vezúv környékén tartós, élénksárga földfestékre bukkantak. A nápolyi sárga a 15. és a 16. században elterjedt, 1750-ig használt ólom-ón sárga festék szerepét vette át. Mérgező hatású, ezért napjainkban nápolyi sárga néven más, kevésbé mérgező sárga pigmentek keverékei vannak forgalomban, ezek színe a gyártótól függően sokféle lehet. Az eredeti nápolyi sárga az egyik legrégibb szintetikus festékanyag. Úgy készítették, hogy 3 rész antimonsavas káliumot 6 rész ólom(II)-nitráttal és 14 rész konyhasóval lassú melegítéssel összeolvasztottak. Színe a világos citromsárgától a narancsos-rózsaszínig terjed. Fényálló, mészálló, de kén-hidrogénre érzékeny. Állítólag fémtárggyal érintkezve feketedik. Olajfestékként kevés olajat igényel, gyorsan szárad. Prunières (Isère) Prunières település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 365 fő (2015). Prunières Susville, Cognet, Mayres-Savel, La Motte-Saint-Martin, La Mure és Saint-Arey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lengyel József (író) Lengyel József (Marcali, 1896. augusztus 4. – Budapest, 1975. július 14.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő. Kezdetben Budapesten és Pozsonyban járt egyetemre, első versei Kassák Lajos lapjaiban jelentek meg. 1918-ban a KMP tagja lett, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követően Ausztriába menekült, ahol megjelent első önálló könyve (Ó Hit Jeruzsálem... Gábriel Lajos változásai), s belépett az Osztrák Kommunista Pártba, amelynek 1921-ig volt tagja. 1927-ben Németországba költözött, itt mint újságíró működött, fordításokat készített baloldali lapoknak, és tagja lett Németország Kommunista Pártjának is. 1930-ban Moszkva következett, ahol dramaturgként, illetve lapszerkesztőként kereste kenyerét, itt adták ki Visegrádi utca című művét, amelyben 1918–19-es személyes élményeit írta meg. 1938-ban letartóztatták, elítélték, és nyolc évig különböző Gulag munkatáborokban raboskodott, 1946-ban kiszabadult, ám újra letartóztatták és Szibériába száműzték. 1955-ben visszatért Magyarországra, itthon többek között a szovjet lágerekről is írt. Élete és munkássága A kezdetek Szülei Lengyel Pál gabonakereskedő és Vittmann Janka voltak. Az elemi iskola négy osztályát Marcaliban, a gimnázium első osztályát Keszthelyen végezte. Gyerekként Petőfi hatására verseket írt. 1907-ben apja tönkrement, családja Pestre költözött. Tanulmányait a budapesti Barcsay utcai gimnáziumban folytatta. 1914-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára, ahol művészettörténetet is hallgatott. 1915-ben megkezdte tanulmányait a pozsonyi egyetem jogi karán is, de 1916-ban azt is abbahagyta. Első két verse 1916-ban Kassák Lajos lapjában, A Tettben jelent meg. 1916–17-ben több verse, egy novellája, művészeti kritikái jelentek meg A Tett, majd a Ma folyóiratokban, valamint 1917-ben az Új költök könyve c. kötetben. 1917 végén az oroszországi forradalmi események hatására György Mátyással, Komját Aladárral és Révai Józseffel együtt kiváltak a Ma köréből, s Kilencszáztizenhét címen új irodalmi folyóirat programját hirdették meg, ám azt a cenzúra már indulásakor betiltotta. A programot röpiratként terjesztették. 1918-ban megalakították a forradalmi szocialista írók csoportját, majd 1918 Szabadulás című közös kötettel léptek a nyilvánosság elé. A forradalmak sodrásában Megismerkedett Szabó Ervin nézeteivel, részt vett az illegális antimilitarista mozgalomban, csatlakozott a forradalmi szocialisták csoportjához. Az őszirózsás forradalom győzelme után a csoport agitációs tevékenységet folytatott a polgári forradalommal elégedetlen munkások körében, 1918. november végén a csoporttal együtt csatlakozott a KMP-hez, később pedig a Vörös Ujság szerkesztőségében dolgozott. 1919. február 21-én, a KMP vezetőségével együtt letartóztatták, március 20-án szabadon bocsátották. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Vörös Ujság kultúrrovatának, majd az Ifjú Proletár című lap szerkesztője volt. A Tanácsköztársaság bukása után Pest környékén és Pesten rejtőzködött. Barátja, Nemes-Lampérth József műtermében bujkálva megírta első novelláját, Szegény Kovács Gábor tanulság nélküli élete címen. 1919. október 28-án Ausztriába szökött. A határon osztrák rendőrök elfogták, és bécsi kihallgatás után a karlsteini internálótáborba vitték. Bécsi emigrációban 1920–1927 között Bécsben élt. 1922–1923-ban a Bécsi Egyetem hallgatója volt. Az egyetemen történelmi és műtörténeti órákra is beiratkozott, angolul tanult, valamint foto- és mikrofotográfiai kurzusra is járt. Alkalmi munkából, majd munkanélküli segélyből élt. Házasságot kötött Kornhauser Irénnel, az orvosi egyetem hallgatójával. A házassága rövid ideig tartott. A bécsi tartózkodás alatt kétszer járt Olaszországban. 1919–1921 között Ausztria Kommunista Pártjának tagja volt. 1921–1924-ben lelki válságba került, kilépett a pártból is, majd visszalépett. Fizetés nélkül a Die Rote Fahne kommunista lap külpolitikai munkatársa volt. Néhány írása megjelent az emigráns magyar lapokban. Fordítással is foglalkozott. 1923-ban az általa szerkesztett, az Írók könyvtára sorozat 3. köteteként megjelent első önálló könyve Ó Hit Jeruzsálem... Gábriel Lajos változásai, egy verssel és egy novellával, valamint németül a népmeséket feldolgozó Sternekund und Reinekund mesekönyv és korábbi novellája Des armen Gábor Kovács Lebenslauf címmel. Németországi emigrációban 1927-ben Berlinbe költözött. 1927–1930 között a Németország Kommunista Pártja tagja volt. Az Antiimperialista Ligában archívumot rendezett, a Vörös Szakszervezeti Internacionálé folyóirata számara angolból németre fordított, később a Der drohende Krieg, majd a Film und Volk szerkesztője és a Welt am Abend külpolitikai rovatának vezetője volt. Dramaturgként is dolgozott a Prometheus Film és Weltfilm filmvállalatoknál. 1929-ben Berlinben írta meg a Visegrádi utca című művét, amelyben személyes élményei alapján az 1918–19-es magyar forradalmak eseményeit dolgozta fel. A proletárforradalom hazájában. Érkezéstől letartóztatásig 1930 áprilisának végén Moszkvába érkezett a Berlin am Morgen lap tudósítójaként. Ősztől a Vörös Szakszervezeti Internacionáléban dolgozott. Volt a szovjet–német Mezsrabpomfilm vállalat dramaturgja. 1932-ben feleségül vette Kizevalter Nyina Szergejevnát, zene- és ritmika (mozgásművészet) tanárt. 1936-ban felvette a szovjet állampolgárságot. 1932–34-ben a moszkvai Külföldi munkások kiadóvállalata magyar szekciójának vezetője volt. Publikált a Sarló és Kalapács magyar nyelvű lapban (novellákat, publicisztikákat), 1933-34-ben a szerkesztője volt. Az 1930-as évek közepétől (vagy 1935-től vagy 1936-tól) szabadfoglalkozású volt. Magyar és orosz nyelven Moszkvában kiadták a Visegrádi utcát, 1936-ban megjelent a kanadai magyar kiadás is, néhány könyve oroszul is. Három regény írásába kezdett: Föld és külföld, A moszkvai követ és Prenn Ferenc hányatott élete. A Föld és külföld című regénye a Szovjetunióban működő külföldi szakemberek életéről szólt, egyes fejezetek megjelentek a Sarló és Kalapácsban, valamint oroszul az Oktyabr folyóiratban. A moszkvai követ című regény, amely gróf Brockdorff-Rantzau, a weimari Németország moszkvai követéről szólt, befejezetlenül maradt (csak két fejezete készült el). Novellákat írt (Szőlők, nóták, álmok, Kulcs, Wengraf, A német, Örökkévalóság). A Gulágon, száműzetésben 1938. február 21-én letartóztatták, 1939 májusában a Belügyi Minisztérium Rendkívüli Bizottsága (OSzO) 1939. április 23-án az 58. paragrafus (8) (10) pontja alapján távollétében 8 évi javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Büntetését a norilszki és kanszki táborokban töltötte le. Csak 8 év és 10 hónap letelte után, 1946 utolsó napján szabadult. Több hétig tartó útját a kényszer-letelepedési helyig az Elejétől végig művében írta le. 1947–48-ban az úgynevezett 101. kilométeren, a Moszkvától 113 km távolságban lévő Alekszandrov városban élt. Lektor-fordítóként alkalmazták az Idegennyelvű Kiadónál. Eleinte gyakran utazott be Moszkvába, s egy-két napot családjával töltött. Két mesét írt orosz nyelven, valamint az Alka című elbeszélést. 1947 tavaszán beadta hazatérési kérvényét. 1948 telén a moszkvai lakásán ellenőrizték, és 24 órán belül vissza kellett térnie a bejelentkezési helyére, Alekszandrovba. Ott találkozott sorstársával, Olga Szergejevna Ancipo-Csikunszkájával, aki ugyanabban a házban volt bejelentve, de addig Moszkvában, a barátainál lakott. Néhány magyarnak sikerült visszatérni Magyarországra. Lengyel József hazatérési kérelmét még 1948 tavaszán utasították vissza, de erről nem értesítették. Ősszel is reménykedett a hazatérésben. November 22-én ismét letartóztatták, s a vlagyimiri börtönbe szállították. 1949. február 9-én örök száműzetésre ítélték. 1949 márciusában börtönvagonban visszavitték Szibériába. Letelepedési helyének Makarovót, a Kanszktól 50 kmre eső falut jelölték ki. Itt írta a későbbi Igéző ciklusának majdnem minden darabját („jóformán az egészet; amit most »elévült tartozás«-nak nevezek utólag”), valamint az Isten ostora című filmdrámát. Makarovóban csőszként, szénégetőként, erdőkerülőként dolgozott a helyi kolhozban. 1949 őszén önként hozzáköltözött Olga Szergejevna. 1954. július 26-án Dzerzsinszkoje községben letartóztatták, 1954. szeptember 1-én a Krasznojarszki határterület Dzerzsinszkojei járás népbírósága 3 évi munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. 1955. február 23-án szabadult. 1955 februárjában élettársával együtt visszatért Moszkvába, és beadta a rehabilitálási kérvényt. Májusban házasságot kötött az asszonnyal, majd június 25-én bűncselekmény hiányában rehabilitálták. Újrakezdés 60 évesen 1955 augusztusában feleségével együtt 35 évi távollét után hazatért Magyarországra. Sikerült átcsempésznie 2557 oldalnyi kéziratot, feljegyzést. 1956 augusztusában megjelent korábbi novelláit tartalmazó első magyarországi kötete, a Kulcs, 1957-ben a Visegrádi utca első hazai kiadása, 1958-ban befejezte és kiadta a Prenn Ferenc hányatott élete című regényét. 1959–60-ban egy történelmi regényen dolgozott, amelynek hősei a Lánchidat megálmodó Széchenyi és az azt megépítő William Tierney Clark és Clark Ádám. A regény Három hídépítő (más címén Hídépítők) címmel 1960-ban jelent meg. Az év nyarán Kínába utazott. Az utazás élményeiről szóló Keresem Kína közepét című útinaplója 1963-ban jelent meg. Életének ebben a szakaszában Margittay Ilona volt az élettársa (bár feleségétől nem vált el). 1968-ban Duczyńska Ilonával együtt vettek egy parasztházat Monoszlón, a későbbiekben a nyarakat ott töltötte. Élete végén néhány színdarabot (Ilók és Mihók, Anyu, Antiktirón) és újból verseket írt. A Gulag magyar írója Hazatérése után írói és emberi hivatását abban látta, hogy elmondhassa mindazt, amit átélt a lágerekben, a száműzetésben. Az 1950-es évek végén azokon a műveken dolgozott, amelyek első fogalmazványait Szibériában írta meg. Elsőként a Reggeltől estig c. elbeszélése jelent meg. A ciklust 1958-ban fejezte be. Az 1961-ben megjelent Igéző című kötet a címadó kisregényen kívül 5 művet tartalmazott, amelyekben a szovjet táborok és kényszerlakhelyek világát írta meg. 1962-ben a ciklusból további művek jelentek meg (Nefelejcs, Sárga pipacsok, Kicsi mérges öregúr). Az Open Society Archives (OSA) archívumban Lengyel József anyagában feljegyezték, hogy „orosz munkatáborokról szóló novellák közlése miatt feljelentést tett ellene Andics Erzsébet Aczél Györgynél”. A Kicsi mérges öregúr közlése után Illés Lajost, az Új írás főszerkesztőjét, figyelmeztették, hogy mellőzze hasonló írások publikálását. 1962 szeptemberében Lengyel József művei egy nagyobb írószövetségi vita egyik fő témájává váltak. Miután 1962 novemberében a szovjet Novij Mir folyóiratban megjelent Szolzsenyicin Iván Gyenyiszovics egy napja című elbeszélése, Illés Lajos vállalta az Elejétől végig közlését, amely így Magyarországon egy hónappal megelőzte Szolzsenyicin művét. Rövidesen a Magyar Nemzetben egy terjedelmes cikkben azzal vádolták Lengyel Józsefet, hogy Szolzsenyicinnel ellentétben, akinél ártatlanul elítélt emberek „szocialista várost építenek”, ő csak emberi mivoltukból kivetkőzött alakokat ábrázol és közelharcot a falat kenyérért, a hőse, Nekeresdi György, szabadulván odakint is „tábort” talál. Műve mellett Tatay Sándor és Hevesi Gyula állt ki. 1963-ban az „egész életművéért, különösen az Igéző című novelláskötetéért” Lengyel József Kossuth-díjat kapott. Erről beszámolt a Szabad Európa Rádió. Rövidesen ott egy külön méltatás hangzott el, amelyben Lengyelt először nevezték a „magyar Szolzsenyicin”-nek. A Kossuth-díj nem szüntette meg a közlési akadályokat. Magyarországon nem jelenthetett meg Elévült tartozás című újabb kötete. Erre 1964-ben került sor, de az csak a már publikált műveket tartalmazhatta. Jóllehet számos külföldi kiadó érdeklődött az Elejétől végig iránt, a Szerzői Jogvédő Hivatal utasítást kapott, hogy ne engedélyezze további publikációit. Mégis 1965–68-ban több nyelven megjelent az Igéző, az Elejétől végig és más lágertémájú művei. Harc a Szembesítés megjelenéséért Az 1960-as évek elején új regényeken kezdett dolgozni, amelyek a Prenn Ferenc hányatott élete című regényéhez kapcsolódtak. A tervezett pentalógiából (öt regény) 1965-ben kettő jelent meg Mit bír az ember közös címmel: Trend Richárd vallomásai és Újra a kezdet. 1965 végén befejezte újabb regényét, a Szembesítést, amelyet életműve „zárókövének” tartott. A cselekménye két napon (1948 kora tavasszal) a moszkvai Magyar Követségen és Alekszandrov városban játszódik. Majdnem hét évig tartott az író harca, hogy a regény megjelenjen Magyarországon. Több kiadónak, lapszerkesztőségnek, írónak eljuttatta a gépelt példányokat. 1969. február 28-án a regényről vitát rendeztek az Írószövetségben, amelyről III/III jelentés is készült. A hírek a regényről és az írószövetségi vitáról külföldre is eljutottak. A harc a szocialista országok számára precedens nélküli eredménnyel zárult: 1971 végén a regény „kézirat gyanánt” korlátozott számú példányban jelent meg. Több külföldi lap tudósított a regény zártkörű megjelenéséről. Peter Owen, Lengyel József angol kiadója kijelentette, hogy élni fog az opciós jogával és kiadja a regényt. A magyar hatóságoknak nem sikerült megakadályozni a regény külföldi megjelentetését. 1973-ban Duczynska Ilona (Anna Novotny álnéven) fordításában a regény megjelent angolul Angliában és az USA-ban, 1975-ben pedig franciául, valamint egy londoni kiadó gondozásában oroszul is. A regény megjelenéséért folytatott többéves harc, valamint a magyarországi politikai légkör változásai hátrányosan hatottak az íróra, a tervezett ötödik regényt, a Banicza végnapjait, amely 1956 előtt és közvetlenül utána játszódott volna, már nem tudta megírni, csak töredékben maradt fenn. Életének végén belső emigrációban élt. A szocialista gazdasági rendszer megváltoztatására „se evolúciós, se revolúciós utat” nem látott reálisnak. 1968-ban végképp szakított a kommunizmussal, bár baloldali, az igazságért küzdő meggyőződését élete végéig megőrizte. 1968. augusztus 21-én, a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai bevonulása napján kijelentette: „Nem érzem magam tovább párttagnak!”. Elhallgattatása és nézeteinek hamisítása halála után Az író 1970-ben írt végrendeletében megtiltotta hivatalos temetését. Egyértelműen fogalmazta meg, hogy az irodalmi hagyatékot helyezzék el „egy nyilvános könyvtárban vagy archívumban”. Az akaratát nem tartották tiszteletben. Halála után sikerült az, amivel életében hiába próbálkoztak: a nevével manipuláltak, hithű, rendíthetetlen kommunistának állították be, aki vakon hitt a kommunista párt igazságában és az eszme csalhatatlanságában, csak a személyi kultusz hibáit kritizálta. A gondolatait meghamisították. Könyveit nem adták ki. A hagyatékát hosszú évekre elzárták az olvasók és kutatók elől. Csak 1988-ban jelent meg a Szembesítés, 1989-ben pedig válogatás a noteszeiből. Emlékezete Versek Lengyel Józsefről Baranyi Ferenc: Már megértem… L. J.-nek (vers, Új Írás, 1964. 8. sz.) Vihar Béla: Verssorok a hűségről. L. J. nevére (Új írás. 1965. 2. sz.). Ízes Mihály: Könyörtelen jóratörekvő: Lengyel József hetvenöt éves (Napjaink. 1971. 11. sz.) Károlyi Amy: Búcsú helyett (Élet és Irod. 1975. 29. sz.) Weöres Sándor: L. J. emlékére (Élet és Irod. 1975. 29. sz.) Juhász Ferenc: Óda-kezdet (vers, Új Írás, 1975. 10. sz.) Vészi Endre: Csonka rekviem. L. J. (Titokzatos párhuzamok. Bp., 1977., online elérés ) Csokonai Attila: Szembesítés: Lengyel Józsefnek saját szavaival (Tekintet. 2003. 2.) Évfordulók és alkalmi megemlékezések Murányi Gábor: Tűrt, támogatott, tiltakozott: 100 éve született Lengyel József (HVG. 1996. XVIII. évf. 33. sz. 73-75. p.) Vámos Miklós: Tudom, amit nem (Élet és Irodalom. 2004. 44. sz., online elérés ) Kende Tamás: A szembesítés kínjai. (Beszélő, 2006. online elérés ) Pomogáts Béla: Szobor a feledés ellen. Lengyel József marcali szobrának avatásán. (Kritika. 2006. március online elérés ) Pomogáts Béla: Lengyel József számvetése a történelemmel (Tekintet. 2012. 5. sz., online elérés )) Tudományos konferenciák, kiállítások 1982: Lengyel József tudományos tanácskozás (Marcali) 1986: Lengyel József tudományos tanácskozás (Marcali) 1999: két kiállítást rendezték Oroszországban: a Marina és Anasztaszija Cvetaeva Irodalmi és Művészeti Múzeumban (Alekszandrov) és Magyar Kulturális Központban (Moszkva) 2000: Oldás és kötés. Kiállítás az Orosz Kulturális Központban Budapest Posztumusz kitüntetések, emléktáblák, szobrok 1980-ban posztumusz Marcali város díszpolgárává avatták. 1985-ben utcát neveztek el róla Oroszlányban . 1986-ban a Lengyel József Helytörténeti Múzeum előtt felavatták az író mellszobrát, amely Gera Katalin alkotása. 2012-ben a szobrot a Lengyelkert – Tancsics utcák kereszteződésében található játszótérre helyezték át. (A Lengyerkert utcát a helybeliek az író apja, Lengyel Pál után nevezik így). 1986-ban emléktáblát helyeztek el Monoszlón, Lengyel József egykori házán (Hegyi út 20.) 1991-ben posztumusz megkapta a Demény Pál-emlékérmet . 1999-ben Alekszandrovban emléktáblát helyeztek el a házon, ahol 1947–48-ban lakott. 2005-ben szobrot állítottak neki a marcali Széchenyi utcai szoborparkban (Gera Katalin alkotását). Nevét viselő intézmények 1985-ben az oroszlányi Gimnázium és Szakközépiskola Lengyel József (LeJó) nevét vette fel, azonban 2012-ben a két városi középiskola egyesítése után az intézmény neve Oroszlány városi Gimnázium és Szakközépiskola lett, 2012. szeptember 1-jétől pedig a Hamvas Béla Gimnázium és Szakközépiskola nevet viseli. 1986-ban a Marcali város múzeum neve Lengyel József Helytörténeti Múzeum lett. Lengyel József-díj Lengyel József végrendeletében a jogdíjainak 1/3 részét arra szánta, hogy abból egy „harminc évesnél nem idősebb író” kapjon egy-egy évig havi ösztöndíjat. A díjat háromszor osztották ki: Deák Mór, Koppány Zsolt (1985); Debreczeny György (1986); Márton László, Babus Antal (1989) kapta. Könyvei Önálló kötetek Új költők könyve. György Mátyás, Kassák Lajos, Komját Aladár, Lengyel József lírai antológiája ; Ma, Bp., 1917 Általános munkakényszer és proletárfegyelem (1919) Ó hit-Jeruzsálem... Gábriel Lajos változásai (1923) Visegrádi ucca. Történelmi riport ; bev. Kun Béla; Sarló és Kalapács, Moszkva, 1932 ( A "Sarló és Kalapács" könyvtára. Szépirodalmi sorozat ) Visegrádi ucca (Kanadai Magyar Munkás Könyvtár) (1936) Kulcs (1956) Visegrádi utca: Történelmi riport (1957) Prenn Ferenc hányatott élete avagy minden tovább mutat (1958) Három hídépítő. Elbeszélés egy alkotás élőéletéről ; Szépirodalmi, Bp., 1960 Igéző (1961) Keresem Kína közepét: Útinapló (1963) Elévült tartozás (1964) Mit bír az ember: Két kisregény (1965) Mérni a mérhetetlent (Összegyűjtött munkái 2 kötetben) (1966) Tükrök (1967) A tudás fája (1968) Ézsau mondja... (1969) Szembesítés (»kézirat gyanánt«, 1971) Elejétől végig (1975) Fegyverhordó Ndoló naplója (1978) Elejétől végig (1984) Szembesítés (1988) Beszélgetések (1988) Lengyel József noteszeiből : 1955-1975 (1989) Igéző. Kicsi, mérges öregúr. Oldás és kötés (2007) Lengyel József összes művei sorozat (Magvető, 1970–1978) Bécsi portyák (1970) Trend Richárd vallomásai avagy Ante, apud... ultra, trans (1970) Újra a kezdet (1970) Hídépítők (1971) Igéző (1-2. köt., 1971) Isten ostora (1972) Levelek Arisztophanészhez (1972) Ó Hit-Jeruzsálem (1972) Visegrádi utca (1972) Argonidész hajói (1973) Az őszinteség lépcsőin (1974) Neve: Bernhard Reisig: Föld és külföld (1978) Idegen nyelvű kiadások Sternekund und Reinekund: Sechs Märchen . Drezda , Verlagsanst. Proletarischer Freidenker Deutschlands, 1923 Des armen Gábor Kovács Lebenslauf . Regensburg: Habbel & Naumann Verlag, 1923 Изобретатель Андреас . Москва , Изд. ЦК МОПР, 1930 Исторический репортаж . Москва, Советская Литература, 1933 Три домны . Москва, Журн.-газ. Объединение ЦК МОПР, 1933 Visegráder Strasse . Berlin ; Budapest , Dietz; Corvina, 1959 Беспокойная жизнь Ференца Пренна или стрелки указывают будущее . Москва, Иностр. лит., 1961 Batte il cuore della Cina . Milánó , Milano Nuova, 1964 Bosorák . Bratislava, Slovensky spisovatel, 1965 Dal principio alla fine . Milánó, Ferro, 1965 Sortilegio. Milano , Ferro, 1965 From beginning to end . London , Peter Owen, 1966 Prenn drifting: a novel . London, Peter Owen, 1966 Das unruhige Leben des Ferenc Prenn . Berlin, Volk u. Welt, 1966 Le pain amer . Párizs , Denoël, 1966 Die Attraktionen des Herrn Tördeky und andere Erzählungen . Reinbeck bei Hamburg, Rowohlt, 1967 Die Bekenntnisse des Richard Trend . Berlin; Weimar, Aufbau-Verlag, 1976 Čarodějník . Prága , Odeon, 1967 From beginning to end . Englewood Cliffs, Prentic-Hall, 1968 The judge's chair: A novel . London, Peter Owen, 1968 Fra begyindelsen til enden og andre fortaellinger . Koppenhága , Samleren, 1969 Acta Sanctorum and other tales . London, Peter Owen, 1970 Czarownik . Varsó , Pañstwowy Instytut Wydawniczy, 1971 Confrontation . London, Peter Owen, 1973 Confrontation . Secaucus, N. J., Citadel Press, 1973 Лицом к лицу . London, Overseas Publications Interchange Ltd, 1975 Deux communistes . Párizs, Fayard, 1975 Endurance humaine . Bp., Corvina, 1976 Die Bekenntnisse des Richard Trend . Berlin ; Weimar , Aufbau-Verlag. 1976 Pohnuty život Ference Prenna . Praha, Odeon, 1976 Attila - Bič Boži . Prága, Lidové nakladatelství, 1978 The Bridgebuilders . Bp., Corvina, 1979 Избранное . Москва, Худ. лит-ра, 1984 Die Kettenbrücke . Berlin. Verlag der Nation; Corvina, 1981 Gegenüberstellung . Frankfurt , Neue Kritik, 1990 Незабудки . Москва, Известия, 1990 Очная ставка . Москва, Радуга, 1990 Просроченный долг . Москва, 2016. ISBN 978-5-904280-67-3 Fordításai Rosa Luxemburg : Levelek a börtönből. – Bécs: Europa, 1922. – (Europa ismeretterjesztő könyvtár; 4) K. Zetkin : Emlékezések Leninre, Moszkva, 1932. – (A Sarló és Kalapács könyvtára) Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj : Szakadékok, Archip. Gróf Caliostro, Zavaros idők történet, Víz alatt, A cvikkeres ember, Fekete péntek, Iván Szudarev elbeszélései // Ősi út: elbeszélések / Tolstoj, Aleksej; Lengyel I. [József] és Sarkadi V. (ford.). - Bp : Új Magyar Kvk., s. a. [1948]. (Alekszej Tolsztoj válogatott művei; 2) Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj: Misuka Nalimov, A kis kakas, A sánta herceg, Szakadékok, A víz alatt, A cvikkeres ember, Zavaros idők története, Fekete péntek, Az ősi út, Éjjel a pitvarban, a szénán, Ahogy kezdődött, A hét szurtos, Nyina // Elbeszélések / Alekszej Tolsztoj, Ford. Lengyel József et al. - Bp.: Új Magyar Kiadó., 1956. Alekszandr Tvardovszkij: Kályhások // Nagyvilág. 1959. IV. évf. 4. sz. - 468-488. p. Mai orosz elbeszélők. Európa, 1960. kötetben is volt Mihajlo Kocjubinszkij: Fata morgana: Válogatott művek / Mihajlo Kocjubinszkij; Ford.: Lengyel József, Brodszky Erzsébet. – Bp.: Európa Könyvkiadó - Kárpáti Kiadó., 1971. – 362-488. p. Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj: Éjjel a pitvarban, a szénán, Ahogy kezdődött, A hét szurtos, Nyina // Fagyos éjszaka: Válogatott elbeszélések / Alekszej Tolsztoj; Ford. Lengyel József et al. - Bp.: Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1986. Műveiből készült filmek Oldás és kötés című novellája alapján Jancsó Miklós rendezett filmet (1963). Wengraf című novellája alapján Horváth Jenő készítette tévéfilmet (1968). Én, Prenn Ferenc – Lengyel József regényéből Keleti Márton rendezett tévéfilmet (1969). Agitátorok , fekete-fehér film. Rendező: Magyar Dezső. A forgatókönyvet Sinkó Ervin , Lengyel József és mások művei alapján Magyar Dezső és Bódy Gábor írta (1969). Igéző c. elbeszéléséből Szinetár Miklós készített tévéfilmet (1970, online elérés ). Vallomások . Egri István Lengyel József művei alapján rendezett tévéjátékot (1974). Visegrádi utca . Tévéfilm (rendezte: Ruszt József , 1986). Sárga pipacsok . Tévéfilm (rendezte: Biró Miklós , 1989). Művei az interneten Lengyel József: Mérni a mérhetetlent összegyűjtött munkái Lengyel József noteszeiből, 1955-1975 Lengyel József: Szembesítés Lengyel József: Bécsi portyák Lengyel József: Sternekund und Reinekund A hídépítők. Elbeszélés egy alkotás előéletéről Budapesti Negyed 9 (1995/3) Három hídépítő (részletek) Kicsi mérges öregúr és Az Acta Sanctorum új fejezete Lengyel József: Nyírfa Lengyel József: A fegyverhordozó Ndoló naplója Lengyel József: 13 magyar haiku Lao-ce: Az erény valójáról; Az erkölcsök egyszerűsége. Lengyel József fordítása Lengyel József: Egy Johann Strauss koncert (részletek) // Evangélikus Élet. 2006. Filipescu // Ezredvég. 2007. 3. sz. NORILSK II Erzählung von Jozsef Lengyel (Die Zeit, 25.11.1966 Nr. 48) Lengyel József: Máttis Teutcsh János a Ma folyóirat első kiállításán. Nyugat. 1917. József Lengyel: Die Strasse der Flucht Teodózia A Teodózia görög eredetű női név, jelentése: az isten ajándéka. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok április 2. május 29. Híres Teodóziák Feodoszija Fjodorovna orosz nagyhercegnő ( 1592 – 1594 ) Montzéville Montzéville település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 156 fő (2015). Montzéville Aubréville, Avocourt, Béthelainville, Chattancourt, Esnes-en-Argonne, Fromeréville-les-Vallons, Marre és Récicourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Billy-le-Grand Billy-le-Grand település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 124 fő (2015). Billy-le-Grand Livry-Louvercy, Les Petites-Loges, Sept-Saulx, Trépail, Vaudemange és Villers-Marmery községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Arvati Arvati (macedónul: Арвати, albánul Arvati) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Reszeni járásában. Népesség 2002-ben 137 lakosa volt, akik közül 85 albán, 51 macedón és 1 bosnyák. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Síugrás a 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon A 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon a síugrás versenyszámait február 16. és 18. között rendezték a Lillehammeri Lysgårdsbakken síugrósáncon. Részt vevő nemzetek A versenyeken 19 nemzet 32 sportolója vett részt. Éremtáblázat (A táblázatokban az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Amponville Amponville település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 363 fő (2015). Amponville Rumont, Boissy-aux-Cailles, Buthiers, La Chapelle-la-Reine, Fromont, Guercheville és Larchant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tanácsosok Háza (Japán) A Tanácsosok Háza (japánul: ���, átírással: Szangín) a Japán Országgyűlés felsőháza (másik háza a Képviselőház). A japán alkotmány értelmében ez a kétkamarás Országgyűlés az államhatalom legfőbb szerve. A házelnök 2007. augusztus 7-e óta Eda Szacuki. Felépítés A Tanácsosok Háza 242 tagú, a mandátumok hat évre szólnak. Képviselő lehet minden harmincadik életévét betöltött japán állampolgár. A házat feloszlatni nem lehet, mivel a háromévenkénti választásokon a képviselői székek feléről döntenek. A 121 képviselőből, akit megválasztanak az egyes voksolásokon, 73 prefektúrák szerinti többmandátumos választókerületből, 48 pedig országos listáról kerül be. Törvényhozás A Tanácsosok Háza szűkebb jogkörrel rendelkezik, mint a Képviselőház. Mivel a legtöbb új törvényjavaslatot a Képviselőházban nyújtják be, a Tanácsosok Háza legtöbbször az utolsó állomás a törvényhozási folyamatban. Ha a Képviselőház elfogad egy törvényjavaslatot, azt elbírálásra elküldik a Tanácsosok Házába. Amennyiben a Tanácsosok Háza is elfogadja, a törvényt a császár hirdeti ki. Viszont ha a Tanácsosok Háza nem szavazza meg, vagy módosítja a törvényjavaslatot, visszakerül a Képviselőház elé. A Képviselőház elfogadhatja a módosításokat, így a törvényjavaslatból törvény lesz. Ha azonban nem ért egyet a Tanácsosok Házával, az alkotmány értelmében kétharmados vagy annál nagyobb többséggel felülbírálhatja a Tanácsosok Házának döntését. Forrás Tanácsosok Háza hivatalos weboldal (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 5.) 2017–2018-as spanyol labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2017–2018-as La liga (a szponzorok miatt lehet La Liga Santander is a neve) a spanyol labdarúgó-bajnokság 87. szezonja. A bajnokságot a FC Barcelona csapata nyerte, ez volt a 25. bajnoki címük. A kiesők a Deportivo La Coruña, a Las Palmas és a Málaga. Résztvevő csapatok Résztvevők és stadionjaik Alavés Athletic Club Atlético de Madrid Barcelona Celta Vigo Deportivo La Coruña Eibar Espanyol Getafe Girona Las Palmas Leganés Levante Málaga Real Betis Real Madrid Real Sociedad Sevilla Valencia Villarreal Mérkőzések A fordulók eredményei a jobb oldali szövegre kattintva nyitható/csukható. Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2018. január 28. Forrás: laliga.es (angolul) Helyezések fordulónként BL–csoportkör EL–csoportkör EL–3. selejtezőkör Osztályozó Segunda División Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2017. december 11. Forrás: laliga.es (angolul) Nézők száma mérkőzésenként legtöbb néző legkevesebb néző Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2018. január 28. Forrás: laliga.es (angolul) A Kappa Mikey epizódjainak listája A Kappa Mikey amerikai anime, ami 2006. február 25. és 2008. szeptember 20. között futott a Nicktoons csatornán. Magyarországon 2006. novembere és 2010. február 15. között adta a Nickelodeon. Bár a rajzfilm amerikai, Japánban játszódik és anime szereplők vannak benne. (Kivéve Mikey-t). A sorozatnak két évada készült közte egy két részes különkiadással, a "The Karaoke Episode"-dal. Magyarországon kihagyták az 1. részt és a 14-nek illesztették be. A 13. rész pedig az 5., a 12. rész pedig a 8., illetve a 21. rész a 15.lett a magyar vetítési sorrendben. Radó Gyula (politikus) Radó Gyula (Nagyölbő, 1882. március 11. – Szekszárd, 1976. július 28.) ügyvéd, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője. Élete Ifjúkora és közszereplővé válása Bürgner Jakab gazdatiszt és Krausz Mária második gyermeke. Hárman voltak testvérek, bátyja fiatalon elhunyt. Bürgnerről 1889-ben magyarosította a család Radóra a nevét. Izraelita vallásban nevelkedett. 1931-ben megnősülése idején keresztelkedett meg és választotta a római katolikus vallást. Az elemi iskola elvégzése után a pápai református főgimnáziumban tanult, 1899-ben érettségizett. A budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán 1904-ben szerzett abszolutóriumot, 1906-ban pedig jogi doktorátust. 1910-ben letette az ügyvédi vizsgát, és önálló irodát nyitott Budapesten. Az első világháború kitörése után nem sokkal behívták katonának és tartalékos főhadnagyként az orosz frontra került. 1915 márciusában Przemyślnél megsebesült és fogságba esett. Elítélt hazai kommunistákért cserébe engedték szabadon. Hazaérkezése után Szekszárdon települt meg szüleit követve, és ott folytatta tovább ügyvédi tevékenységét. Politikai pályája A Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártban kezdte meg pártpolitikai tevékenységét. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után 1937-ben csatlakozott ismét politikai párthoz, belépett a Független Kisgazdapártba. Főügyésze lett a Tolna megyei szervezetnek. A felesége származása révén (aki egy Illy lány volt) a zsidótörvények nem érintették. A rendőrség azonban politikai okok miatt a nyilas hatalomátvétel után letartóztatta, majd novemberben a nagykanizsai internálótáborba hurcolták. Csak 1945 márciusában szabadult, akkor tért vissza Szekszárdra. 1945 tavaszán ismét csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz. 1947-ben azonban a párt balra tolódása miatt kilépett az FKGP-ből és belépett a Demokrata Néppártba. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon. A Baranya és Tolna megyei listán bejutott az Országgyűlésbe. A diktatúra idején 1949 májusától az ÁVH "reakciós személyként" megfigyelés alá helyezte. Számos atrocitás érte politikai múltja miatt, de azért is, mert többek között nem volt hajlandó békekölcsönt jegyezni. Belső száműzetésbe vonult. 1953 februárjában szekszárdi házát lefoglalták, családjával a város melletti szőlőhegyen lévő, komfort nélküli présházba telepítették. Kilakoltatásuk 1956 októberében, a forradalom napjaiban ért véget. A forradalomban nem vállalt aktív szerepet. 1957-58-ban azonban a forradalom Tolna megyei vezetőinek perében védte a vádlottakat. Válaszul az Ügyvédeket Felülvizsgáló Bizottság hivatására alkalmatlannak nyilvánította. Alacsony nyugdíja miatt egyéb munkavállalására kényszerült. 1964-től haláláig a Béri Balogh Ádám Múzeum teremőreként dolgozott. 1957 augusztusában a szekszárdi római katolikus egyházközség jogtanácsosává választották. Közéleti tevékenysége mellett fontos megemlíteni, hogy mind Budapesten, mind Szekszárdon sokat tett a sportkultúra terjesztéséért. Vezetője volt az MTK birkózó szakosztályának. Szekszárdon megszervezte a jégpálya és a városi fürdő és az evezőszakosztály létrehozását. Beilstein (Mosel) Beilstein település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Hunyadi-család A Hunyadi-család a magyar történelem egyik legismertebb és legbefolyásosabb családja. A törökverőként is ismert Hunyadi János talán a legsikeresebb magyar hadvezér volt, Hunyadi Mátyás, az európai mércével is nagy formátumú reneszánsz uralkodó pedig Magyarország legjelentősebb királyai közé tartozott. A család eredete A modern magyar történettudomány álláspontja szerint család egyértelműen román eredetű. Kubinyi András, a téma neves kutatója erről így írt: A magyar történészek egy része mindig igyekezett a román származás helyett mást találni a család számára. Felvetették, hogy Havasalföldről Magyarországra menekült, kun, esetleg besenyő eredetű családról van szó, ám egyes feltételezések szerint a család a Luxemburgi-ház fattyú ága, ugyanis Zsigmond magyar király (feltételezett) ágyasa: Morzsinai Erzsébet, Hunyadi János anyja. A család eredetétől függetlenül, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, és a család többi, olyan tagja, akikről adatokkal rendelkezünk, egész életükben már magyarnak vallották és tartották magukat. Csak Hunyadi Jánostól kezdődően ismert a „Hunyadi” családi név; az ő apja, Vajk (és testvérei) 1409-ben, Zsigmond királytól kapták meg az erdélyi Hunyadvár (Vajdahunyad, Románia) birtokát, ezért ez a család a hunyadvári Hunyadi család volt. A család címere Román forrás szerint Mátyás nagyapjának birtoka a Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevet viselte, és ez is kapcsolatba hozható a címerrel. A gyűrűt tartó holló már Hunyadi János címerén is látható volt, és V. László magyar király oklevele szerint korábbi királyi adományaként használta a család. A családfa A1. N , h: N B1. Serbe (Sorba?) (†1409 előtt), h: N C1. Vajk , (*? - †1419 előtt); h: Morzsinai Erzsébet (*?- †?) D1. Hunyadi János , (*1409? - †1456), kormányzó: 1446-1453, 1453-tól Beszterce grófja; h: Szilágyi Erzsébet (*? - †1484) E1. Hunyadi László , (*1431? - †1457) E2. Hunyadi Mátyás , (*1443- †1490), király: 1458-1490; 1. h: Podjebrád Katalin , (*1449 - †1464); 2. h: Aragóniai Beatrix (*1457 - †1508) F1. (első feleségétől): N. (fiú) (*1464 február - †1464. február) magyar királyi herceg és trónörökös F2. (ágyasától, Edelpeck Borbálától): Corvin János herceg (*1473 - †1504); h: Frangepán Beatrix (*? - †1510) G1. Erzsébet (*1496 - †1508) G2. Kristóf (*1499 - †1505) G3. Mátyás (*1504 - †1505) D2. János , (*? - †1441?) D3. Vajk , (*? - †?) D4. N , h: Szentgyörgyi Székely János (*? - †?) D5. Klára , (*? - †), h: Dengelegi Pongrác György (*? - †?). C2. Magos , (*? - †?) C3. Radol („László”) , (*? - †?) B2. Radol (*? - †?) Jelölések * = születés † = elhalálozás h. = házasság 1.h., 2.h. = első házasság, második házasság N = ismeretlen nevű, keresztnevű Saint-Gildas-de-Rhuys Saint-Gildas-de-Rhuys település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 1694 fő (2015). Saint-Gildas-de-Rhuys Sarzeau és Arzon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Teopanzolco Teopanzolco egy régészeti lelőhely Mexikóban, Cuernavaca városában. Története Az egykori település neve a navatl nyelvből származik: a teopan jelentése „templom”, a zolli jelentése „régi”, „öreg”, a co pedig helynévképző, így a teljes név jelentése körülbelül: „az öreg templomban”. Teopanzolco nagyjából 1150 és 1521 között, a középső és késői posztklasszikus korban élte virágkorát, ám a leletek tanúsága szerint az első település megsemmisült, romjait eltemetve pedig később újat építettek helyette. Első lakói valószínűleg (16. századi írott források szerint) a tlavikák voltak, majd az aztékok megérkezésével új palotákat, templomokat és lakóépületeket emeltek itt. Ezek közül is kiemelkedik egy kettős templom, amelyet Tlaloknak és Vitzilopocstlinak szenteltek. A spanyol hódítók megérkezése utána a település elpusztult, a modern Cuernavaca város növekedése pedig nagy területeket elfoglalt még Teopanzolco maradványaiból is, így a terület pontos egykori kiterjedése nem ismert. Első régészeti feltárásait José Reygadas Vertiz és Manuel Gamio végezte 1921-ben. Ennek során eltávolították a piramison kinőtt növényzetet és a rárakódott földet és törmeléket (a dombot addig „el mogotének” nevezték az emberek). A 2017. szeptember 19-i földrengés során Teopanzolco épületeiben is károk keletkeztek, és ezek kijavítása során, 2018-ban a szakemberek érdekes felfedezést tettek: a központi piramis belsejében feltártak egy minden eddig ismertnél régebbi, valószínűleg az 1150 és 1200 közötti időkből származó Tlalok-templomot. Ennek vizsgálatából vannak, akik arra következtetnek, hogy a korábban feltételezettekkel ellentétben nem is az aztékok hatottak építészeti stílusukkal a régió építészetére, hanem pont fordítva: a tlavika stílus volt hatással rájuk, még a tenocstitlani nagytemplomra is. Ugyanekkor kerámiákat, egy füstölőt és nagy mennyiségű szenet is találtak: ez utóbbi lehet, hogy valamilyen szertartás kelléke volt, de az is lehet, hogy a régi települést elpusztító katasztrófa nyoma. Leírás Teopanzolco maradványai Mexikó középső–déli részén helyezkednek el, Morelos állam fővárosának, Cuernavacának a lakott területeivel szorosan körbeépítve, a Vista Hermosa nevű városrészben, a Río Balsas utca mellett. Turisták számára belépődíj ellenében látogatható, a területen idegenvezetés és oktatási szolgáltatások is igénybe vehetők, valamint rendelkezésre állnak mosdók is. A nagyjából négyzet alakú romterület középpontjában áll a legnagyobb piramis, amely az újonnan felfedezett Tlalok-templom romjaira épült. A korábbi templom 6 méter hosszú, 4 méter széles lehetett, lépcsője a nyugati oldalon húzódott. Később a piramis tetejére két új templom épült: az északi felére egy Tlalok-, a délire egy Vitzilopocstli-templom. A piramison kívül még több kisebb, szögletes és kerek épületalapzat is megmaradt a területen. Luigi Apolloni Luigi Apolloni (Frascati, 1967. május 2. –) olasz válogatott labdarúgó, edző. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását a Lodigiani csapatában kezdte 1983-ban, amely ekkor a negyedosztályban szerepelt. Egy évvel később a Pistoiesehez került és két évet eltöltve itt vált profi labdarúgóvá. Újabb egy év következett ezúttal a AC Reggiana színeiben, majd 1987-ben a Parma igazolta le. Hamar kulcsjátékossá vált újdonsült csapatában és nem kis részben járult hozzá, a Parma sikerkorszakához. 1992-ben az olasz-kupát nyerték meg, 1993-ban a Kupagyőztesek Európa-kupája, mellett az UEFA-szuperkupa serlegét is elhódították. Ezt követte két UEFA-kupa siker, 1995-ben és 1999-ben. Az olasz kupát és az olasz szuperkupát szintén megnyerték 1999-ben. Még ezen a nyáron kölcsönbe került a Hellas Verona csapatához, majd egy évvel később leigazolták. Több csapatban már nem játszott, innen vonult vissza az aktív játéktól 2001-ben. A válogatottban 1994 és 1996 között 15 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban. Részt vett az 1994-es világbajnokságon, ahol bejutottak a döntőbe és az 1996-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Olasz kupa (2): 1991–92 , 1998–99 Olasz szuperkupa (1): 1999 UEFA-kupa (2): 1994–95 , 1998–99 Kupagyőztesek Európa-kupája (1): 1992–93 UEFA-szuperkupa (1): 1993 Világbajnoki döntős (1): 1994 Edzőként Szlovén kupa (1): 2013–14 Haimura Kijotaka Haimura Kijotaka (������ vagy ��������; Hepburn: Kiyotaka Haimura; Onomicsi, Hirosima prefektúra, 1973. szeptember 7. –) japán játékszereplő-tervező és mangarajzoló stílusművész. Legismertebb munkája a Toaru madzsucu no Index light novel, amit Kamacsi Kazuma története alapján rajzolt. Munkái Illusztrálás Maid keidzsi (2006–2009) Sprite Spiegel (2007–) Toaru madzsucu no Index (2004–2011) Sinjaku: Toaru madzsucu no Index (2011–) Szereplőtervezés Hotel ergriffen (2001) Kókjú sófu: Korutidzsána ( ���� ���������� ; Hepburn : Kōkyū shōfu: Korutijāna ) (2002) Mizuto genszó – Venice Fantastica ( ���� - Venice Fantastica - ; Hepburn : Mizuto gensō – Venice Fantastica ) (2003) Jume miru kuszuri (2005) Kakuszanszei Million Arthur (2012) Művészeti album Rainbow Spectrum: Colors ( ��������� rainbow spectrum:colors� ) , ASCII Media Works , 2011. február, ISBN 978-4-04-870384-0 Giorgio Puia Giorgio Puia (Gorizia, 1938. március 8. –) világbajnoki ezüstérmes olasz labdarúgó, hátvéd, középpályás, majd edző. Pályafutása Klubcsapatban A Pro Gorizia csapatában kezdte a labdarúgást. 1958-ban mutatkozott be a Triestina első csapatában. 1960 és 1963 között a Vicenza labdarúgója volt. 1963 és 1972 között a Torino csapatában szerepelt ahol két olasz kupát nyert az együttessel (1968, 1971). 1972-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1962 és 1970 között hét alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és két gólt szerzett. 1970-ben a mexikói világbajnokságon ezüstérmet szerzett a csapattal. Edzőként 1974–75-ben az Ivrea, 1976–77-ben a Biellese, 1983–84-ben a Latina vezetőedzője volt. Sikerei, díjai Világbajnokság ezüstérmes: 1970, Mexikó Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1968 , 1971 Naßfeld Naßfeld vagy a Naßfeld-Hermagor sírégió (szlovénul: Mokrine) Ausztria tíz legjobb téli üdülőközpontja közé tartozik. A Naßfeld-hágó mellett található. A területen több, mint 220 hóágyú és 30 sílift működik. A közelben található Presseger-tó nyáron úszásra alkalmas. Bosseval-et-Briancourt Bosseval-et-Briancourt település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 414 fő (2015). Bosseval-et-Briancourt Donchery, Gernelle, Gespunsart, Issancourt-et-Rumel és Vrigne-aux-Bois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Síugrás az 1968. évi téli olimpiai játékokon Az 1968. évi téli olimpiai játékokon a síugrás versenyszámait Grenoble-ban rendezték február 11-én és 18-án. Két versenyszámot rendeztek: a normálsáncot (70 méter) és nagysáncot (90 méter). Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Rimapálfala Rimapálfala (más néven Rimapálfalva, szlovákul Pavlovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. Fekvése Rimaszombattól 8 km-re délkeletre, a Rima folyó bal partján található. Története A települést 1431-ben "Palfalwa" alakban említik először. A Jánosy család birtoka volt 17 portával. 1556-ban elpusztította a török és lakói egészen 1683-ig a töröknek adóztak. Ekkor a lengyel-litván hadak ismét elpusztították a falut és 1730-ig pusztaság volt. 1773-ban 17 jobbágy és 4 zsellércsalád élt itt. 1828-ban 41 házában 345 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "PÁLFALVA. Paulovavész. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai külömbféle Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Feledhez nem meszsze, mellynek filiája, Rima vizéhez közel, földgyének 1/6 része sovány, a’ többi közép termékenységű, hasznos piatza nem meszsze, legelője, és tüzre való fája elég van, szőllőmunkából is van keresettyek, gyümöltsös, és káposztás kertyeik jók, első osztálybéli." Fényes Elek szerint "Pálfalva, magyar falu, Gömör vmegyében, Jánosi szomszédságában: 64 kath., 281 ref. lak. F. u. többen. Ut. p. Tornalja." Gömör-Kishont vármegye monogrfiájában "Pálfala, rimavölgyi magyar kisközség, 85 házzal és 402 ev. ref. vallású lakossal. E község 1431-ben már a mai nevén szerepel. Földesura a Török család volt. A 18. században Pawlowawes tót neve is fölmerül. Ág. ev. temploma 1792-ben épült. Ide tartozik Belső- és Külső-Dobra puszta is. A község postája Jánosi, távírója és vasúti állomása Feled." A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt. Népessége 1910-ben 361-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 1991-ben 289 lakosából 234 volt magyar, míg 2001-ben 352 lakosából már csak 191 magyar és 91 cigány. 2011-ben 379 lakosából 293 magyar, 48 szlovák és 26 cigány. Nevezetességei Református temploma 1786-ban épült. Híres emberek Itt született 1843-ban Pap Gyula költő, etnográfus. Guainville Guainville település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 725 fő (2015). Guainville Neauphlette községgel határos. Népesség A település népességének változása: Francesco Corbelletti Francesco Corbelletti, római könyvkiadó és nyomdász. Első kiadványát a katalógusok 1625-tel datálják, az utolsót pedig 1672-vel. Számos jezsuita művet adott ki, sőt kiadványai nagy része jezsuita szerzőktől való vagy teológiai tárgyú. Nála jelent meg Silvester Petra Sancta, jezsuita szerzetes híres heraldikai műve is. A németalföldi szabadságharc miatt Corbelletti tájékozott volt az ottani eseményekről. Ő adta ki először (latinul) a népszerű De Bello Belgico… (Róma, 1632) című könyvet a spanyol és a németalföldi tartományok közti háborúról. A szerzője Famianus vagy Famiano Strada (Róma 1572 – Róma, 1649), jezsuita szerzetes, a római Collegium Romanum tanára. A mű spanyol- és katolikus párti volt. Több kiadása is ismert (Antverpiae, Cnobbarus, 1635, 1636, 1640; Amsterdam 1648; Párizs 1644; Mainz 1651; London 1667; holland nyelvű kiadásai: Ian. Cnobbaert, Antwerpen, 1645; Amsterdam, Nicolaes van Ravesteyn, 1646; Dordrecht, Iacobus Savry Iacob Braat, 1655 stb.). Híres a könyv címlapja, mely Belgium térképét oroszlán formájában (Leo Belgicus) ábrázolja. Corbelletti nagyon hamar, már 1639-ben használatba vette Petra Sancta 1638-as vonalkázási rendszerét. Egy évvel korábban, 1637-ben szintén Corbelletti adta ki Petra Sancta művét VIII. Orbán pápa (1623-1644) temetési beszédével II. Ferdinánd császár (1619-1637) emlékére. (Pietrasanta, Silvestro, Oratio funebris … habita ad Urbanum VIII … dum iusta exequiarum Ferdinando II. austriaco electo imperatori persolverentur. Romae, typis F. Corbelletti, 1637) Újszeged Újszeged Szeged egyik városrésze. A Tisza bal partján található. Ma megközelítőleg 25 300 ember lakja a városrészt. Története 1550 körül Királicának hívták. Izabella királynénak volt a birtoka. A törökök kiűzése után katonai közigazgatás alá került. 1779-ben Torontál vármegyéhez tartozott. 1771-ben Szeged bérbe vette. Újszeged 1796-ban lett mezőváros, 1880. június 5-én csatolták Szegedhez. 1918. november 17-én a szerb hadsereg osztaga, 1919. február 5-én egy francia tüzérezred foglalta el a városrészt. A megszállás 1921. augusztus 20-áig tartott. Újszeged saját vasútállomással rendelkezik. Vonattal a MÁV 121-es számú Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes–Újszeged-vasútvonalán érhető el. Újszeged állomás Szőreg után található. Azoknak, akik vonattal kívánnak továbbutazni helyi közlekedéssel kell eljutniuk a szegedi nagyállomásig, mivel a szegedi vasúti Tisza-hidat 1944-ben lebombázta a szövetséges légierő, és az azóta sem épült újjá. Szeged vasúti hídja a Pest-Szeged vasútvonal Temesvár-Orsova-Bukarest felé irányuló folytatásaként épült 1858–1859-ben, Cézanne mérnök tervei alapján. Munkálatait Jókai Mór is megtekintette, a technikai vívmányok iránt mindig fogékony író állítólag leszállt a Tisza fenekére is a pillérek építőihez. A híd maradványa látható Újszegeden, az Alsókikötő soron. Nevezetességek Itt található az Újszegedi Szabadtéri Színpad, a Vakok Intézete, a Népliget, az Egyetemi Füvészkert, a Gabonatermesztési Kutató Intézet (GKI), a Napfényfürdő (ex Ligetfürdő), a Partfürdő és a lebontott Termálfürdő (Gomba), a Forrás szálló és termálfürdője, valamint a városi Sportcsarnok. Dumitru Pavlovici Dumitru Pavlovici (Temesvár, 1912. április 26. – 1993. szeptember 28.) román válogatott labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban 1931-ben a Dacia Timișoara csapatában kezdte a labdarúgást. 1933-ban igazolt a Ripensia Timișoara együtteséhez, ahol három bajnoki címet szerzett (1934–35, 1935–36, 1937–38) a csapattal. 1941-ben a CFR Turnu Severin labdarúgója lett. 1943-ban román kupát nyert a csapattal. 1946 és 1951 között a CFR Timișoara csapatában szerepelt és itt vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1936 és 1942 között 18 alkalommal szerepelt a román válogatottban. Tagja volt a franciaországi világbajnokságon részt vevő csapatnak. Sikerei, díjai Román bajnokság bajnok: 1934–35, 1935–36, 1937–38 Román kupa (Cupa României) győztes: 1936 Román kupa (Cupa României) győztes: 1943 Lauregno Lauregno, németül: Laurein, település Olaszországban, Bolzano autonóm megyében. Lakosainak száma 341 fő (2017. január 1.). Lauregno Cagnò, Proves, Revò, San Pancrazio (Dél-Tirol), Brez, Castelfondo, Ultimo (Dél-Tirol) és Cloz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Náray György Náray György (Felsőpálfa, 1645. április 23. – Nagyszombat, 1699. december 5.) esztergomi kanonok, énekszerző. Élete Náray István és Kórodi Anna ágostai evangélikus szülők fia. Már kora ifjúságában római katolikus nevelést nyert egyik rokonától. Iskoláit Győrben és Nagyszombatban végezte. Győrött élete nagy veszedelemben forgott, beleesett a Dunába s csak úgy tudott kimenekülni, hogy két deszkát sikerült megragadnia. A nagyszombati jezsuita kollégium rektorának ajánlása folytán 1666-ban bejutott a római Collegium Germanico-Hungaricumba. Harmadfél év múlva azonban betegeskedése miatt kénytelen volt visszatérni hazájába. 1668-ban misés-pappá szenteltetett és az egri püspök maga mellé vette káplánjának. 1674-ben plébános lett Csütörtökön, 1677-ben alesperes, 1680-ban pedig püspöki plébános. Bírta emellett a Szent Andrásról nevezett javadalmat is Pozsonyban. 1684. június 9-én pozsonyi kanonokká neveztetett ki. 1685-ben és 1689-ben a Szent Imréről nevezett papnevelő-intézet kormányzója, 1686-ban a káptalan dékánja volt. 1690. március 4-én az esztergomi káptalanban nyert stallumot. Itt előbb tornai, 1691. április 21-én zólyomi esperessé lépett elő. 1692-ben egyházlátogatást tett főesperessége területén. Nemcsak apostoli buzgalmú szónok, hanem költő is volt. Művei NoVVs AnnVs BIsseXtILIs CVM pLVrIbVs speratIs aeternVs qVoqVe feLIX, appreCatVs, ParoChIs ZoLiensibus Cae terisqVe PraesbIterIs (= 1692.), medio Epistolarum & monitiuncularum subsequentium. Tyrnaviae. A Szentháromság olvasójáról. Imádság szükségéről és módgyárul. Tyrnaviae, 1693. Lyra Coelestis svavi concordia Divinas Laudes personans. Hominumqve animos A Terrenis Ad Coelestia avocans. Elaborata, et juxta Musicales Notas In Harmoniam adoptata. Nuncque primo Typis edita: Opera & studio… Tyrnaviae, 1695. (A szöveg legnagyobb részét magyar énekek teszik hangjegyekkel.) Latin levele, magyar utóirattal, kelt Esztergomban 1695. jún. 22. Bizonyos tartozások tárgyában magát mentegeti és a káptalant kéri, hogy vele méltányosan és kegyesen bánjanak. (Tört. Tár 1881. 265. lap.) Kéziratban maradt: Adnotationes variae. Romae, 4-rét és Conciones festivales et dominicales. Püspökini, 12-rét. (Mindkettőt az esztergomi főegyházmegyei könyvtár őrzi.) Romuva A romuva a litvánok által a kereszténység felvétele előtt gyakorolt ősi balti vallás modern kori újjáéledése. A kifejezés, mely Romuva, Romovė és Ruomuva formában is ismert, az óporosz nyelvből ered, ahol jelentése templom, illetve szentély volt. A romuva 1387-ig a Litván Nagyhercegség hivatalos államvallása volt. Ez a vallás – a hozzá közeleső ősi lett vallással, a dievturival együtt – a legtovább fennmaradt európai pogány hit volt. Litvánia és Lettország az utolsók közt vette fel a kereszténységet Európában. Bár a modern romuva hívei szerte a világon megtalálhatók, a vallást mindenekelőtt Litvániában és a szomszédos országokban gyakorolják. Erősen kötődik a litván és balti nemzeti érzelemhez, bár a litván nemzetiség nem előfeltétele a vallási közösséghez való csatlakozásnak. A romuva-hit gyakorlása leginkább a nemzeti és kulturális büszkeség kifejezésére, a hagyományos művészetek művelésére, a néphagyományok újjáélesztésére, népi ünnepek gyakorlására, hagyományos zene játszására és népdalok éneklésére, tájvédelemre és szent helyek bemutatására, idegenvezetésre irányul. Nárcisz (növénynemzetség) A nárcisz (Narcissus) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Nagyobbrészt trópusi vagy szubtrópusi, ritkán északi mérsékelt övi elterjedésű, hagymás vagy néha rizómás, sokszor tőlevélrózsás növények tartoznak ide. Virágzatuk ernyőszerű, vagy a virágok magánosak. Nevét Narkisszosz mitológiai alakról, esetleg narkotikus (narkoa, görögül bénítani) tulajdonságairól kapta. Fajok Mivel évszázadok óta vadon és kerti növényként is előfordul, egyes populációkról szinte lehetetlen megállapítani, hogy botanikai értelemben fajt alkotnak-e, vagy keresztezett hibridekről van szó. Magyarországon a csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius) fordul elő, védett. Európa délnyugati részén honos a fehér nárcisz (N. poëticus). A sárga nárcisz (N. pseudonarcissus) jól ismert dísznövény. A kései nárcisz (N. serotinus) ősszel virágzik, köves legelőkön, garrigue-okban fordul elő. Az alábbi lista a theplantlist.org szerint van készítve és benne 108 faj és hibrid van elfogadva: Narcissus × abilioi Fern.Casas Narcissus abscissus (Haw.) Schult. & Schult.f. Narcissus albimarginatus D.Müll.-Doblies & U.Müll.-Doblies Narcissus alcaracensis S.Ríos, D.Rivera, Alcaraz & Obón Narcissus × alejandrei Fern.Casas Narcissus × alleniae Donn.-Morg. Narcissus × aloysii-villarii Fern.Casas Narcissus × andorranus Fern.Casas csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius) Curt. Narcissus assoanus Dufour ex Schult. & Schult.f. Narcissus assoanus subsp. assoanus Narcissus assoanus var. palearensis (Romo) Barra Narcissus assoanus var. parviflorus (Pau) Barra Narcissus assoanus subsp. praelongus Barra & G.López Narcissus asturiensis (Jord.) Pugsley Narcissus atlanticus Stern Narcissus × bakeri K.Richt. Narcissus blanchardii Zonn. Narcissus × boutignyanus Philippe Narcissus × brevitubulosus A.Fern. Narcissus broussonetii Lag. Narcissus bujei (Fern.Casas) Fern.Casas harangvirágú nárcisz (Narcissus bulbocodium) L. Narcissus bulbocodium subsp. bulbocodium Narcissus bulbocodium var. pallidus (Gattef. & Weiller) Maire & Weiller Narcissus bulbocodium subsp. praecox Gattef. & Weiller Narcissus bulbocodium subsp. quintanilhae A.Fern. Narcissus × buxtonii K.Richt. Narcissus calcicola Mendonça Narcissus cantabricus DC. Narcissus cantabricus subsp. cantabricus Narcissus cantabricus subsp. monophyllus (Durand) A.Fern. Narcissus cantabricus subsp. tananicus (Maire) A.Fern. Narcissus × caramulensis P.Ribeiro, Paiva & H.Freitas Narcissus × carpetanus (Barra & G.López) Fern.Casas Narcissus × carringtonii Rozeira Narcissus cavanillesii Barra & G.López Narcissus × cazorlanus Fern.Casas Narcissus cernuus Salisb. Narcissus × chevassutii Fern.Casas Narcissus × christianssenii A.Fern. Narcissus × compressus Haw. Narcissus × confinalensis Uribe-Ech. & Urrutia Narcissus cuatrecasasii Fern.Casas, M.Laínz & Ruíz Rejón Narcissus cuatrecasasii var. segimonensis (Fern.Casas) Fern.Casas bókoló nárcisz (Narcissus cyclamineus) DC. Narcissus × dordae Fern.Casas Narcissus dubius Gouan Narcissus elegans (Haw.) Spach Narcissus enemeritoi (Sánchez-Gómez & al.) Sánchez-Gómez & al. Narcissus eugeniae Fern.Casas Narcissus × felineri Fern.Casas Narcissus foliosus (Maire) Fern.Casas Narcissus × fosteri Irwing Narcissus gaditanus Boiss. & Reut. Narcissus × georgemawii Fern.Casas Narcissus gigas (Haw.) Steud. Narcissus × gredensis Fern.Casas Narcissus × hannibalis A.Fern. Narcissus hedraeanthus (Webb & Heldr.) Colmeiro Narcissus hesperidis Fern.Casas Narcissus × incomparabilis Mill. Narcissus × incurvicervicus Barra & G.López Narcissus × infundibulum Poir. Narcissus jacetanus Fern.Casas Narcissus jacetanus subsp. vasconicus Fern.Casas Narcissus jeanmonodii Fern.Casas Narcissus jonquilla L. Narcissus jonquilla subsp. cordubensis (Fern.Casas) Zonn. Narcissus jonquilla subsp. fernandesii (Pedro) Zonn. Narcissus jonquilla subsp. jonquilla Narcissus jonquilla subsp. jonquilloides Baker Narcissus × libarensis Sánchez García & Mart.Ort. Narcissus × litigiosus Amo Narcissus longispathus Degen & Hervier ex Pugsley Narcissus lusitanicus Dorda & Fern.Casas Narcissus × maginae Fern.Casas & Susanna Narcissus × magnenii Rouy Narcissus × martinoae Nava & Fern.Casado Narcissus × medioluteus Mill. Narcissus moleroi Fern.Casas Narcissus × montserratii Fern.Casas & Rivas Ponce Narcissus munozii-garmendiae Fern.Casas Narcissus × neocarpetanus Rivas Ponce, C.Soriano & Fern.Casas Narcissus nevadensis Pugsley Narcissus nivalis Graells Narcissus × nutans Haw. Narcissus obesus Salisb. Narcissus obsoletus (Haw.) Spach Narcissus × odorus L. Narcissus papyraceus Ker Gawl. Narcissus papyraceus subsp. pachybolbus (Durieu) D.A.Webb Narcissus papyraceus subsp. panizzianus (Parl.) Arcang. Narcissus papyraceus subsp. papyraceus Narcissus papyraceus subsp. polyanthus (Loisel.) Asch. & Graebn. Narcissus × perangustus Fern.Casas Narcissus × perezlarae Font Quer Narcissus peroccidentalis Fern.Casas Narcissus × poculiformis Salisb. fehér nárcisz (Narcissus poeticus) L. Narcissus × ponsii-sorollae Fern.Casas Narcissus × pravianoi Fern.Casas Narcissus primigenius (Fern.Suárez ex M.Laínz) Fern.Casas & Laínz sárga nárcisz (Narcissus pseudonarcissus) L. Narcissus × pugsleyi Fern.Casas Narcissus × pujolii Font Quer Narcissus × rafaelii Patino & Uribe-Ech. Narcissus × rogendorfii Batt. & Trab. Narcissus romieuxii Braun-Blanq. & Maire Narcissus romieuxii subsp. albidus (Emb. & Maire) A.Fern. Narcissus romieuxii subsp. jacquemoudii (Fern.Casas) Zonn. Narcissus romieuxii subsp. romieuxii Narcissus × romoi Fern.Casas Narcissus rupicola Dufour Narcissus rupicola subsp. marvieri (Jahand. & Maire) Maire & Weiller Narcissus rupicola subsp. rupicola Narcissus rupicola subsp. watieri (Maire) Maire & Weiller Narcissus × rupidulus Fern.Casas & Susanna Narcissus scaberulus Henriq. Narcissus segurensis S.Ríos, D.Rivera, Alcaraz & Obón kései nárcisz (Narcissus serotinus) L. Narcissus × somedanus Fern.Casado, Nava & Suárez Pérez Narcissus supramontanus Arrigoni Narcissus × susannae Fern.Casas Narcissus × taitii Henriq. Narcissus tazetta L. Narcissus tazetta subsp. aureus (Jord. & Fourr.) Baker Narcissus tazetta subsp. canariensis (Burb.) Baker Narcissus tazetta subsp. chinensis (M.Roem.) Masam. & Yanagih. Narcissus tazetta subsp. corcyrensis (Herb.) Baker Narcissus tazetta subsp. italicus (Ker Gawl.) Baker Narcissus tazetta subsp. tazetta Narcissus × tenuior Curtis Narcissus tingitanus Fern.Casas Narcissus × tortifolius Fern.Casas Narcissus triandrus L. Narcissus × tuckeri Barra & G.López Narcissus villarvildensis (Diaz & Fdez. Prieto) Rivas Mart. et al. Narcissus viridiflorus Schousb. Narcissus × xaverii Nava & Fern.Casado Narcissus yepesii S.Ríos, D.Rivera, Alcaraz & Obón Toxicitás Minden Narcissus-faj tartalmazza a mérgező likorin alkaloidot, elsősorban a hagymában, de a levelekben is. Ültetés Mélység: 5-10 kötöttebb talajokon és későbbi ültetésnél sem kell mélyebbre ültetni. A laza homok talajokon és a kori ültetésnél ami megfagyhat célszerű mélyebbre ültetni. A sekélyen ültetett kardvirágokat fel kell tölteni 10 cm-re. Tápanyagellátást tekintve nagy mennyiségű szerves trágya igénye van. Tenyészidőszak alatt 2-3szori műtrágya kiegészítésre van szüksége. Minden egyes permetezésnél lombtrágyát is juttassunk ki. Virágzás Fontos hogy az időjárás is befolyásolja a virágzás időpontját, a korai ültetésnél hosszabb tenyészidőre kell számítani, a késő nyári ültetésnél akár 4-7 nappal is hamarabb kinyílhat. Növényvédelem Fundazollal gombabetegségek ellen illetve Bi-58, decis a rovarkártevők elleni védekezés érdekében. Az első permetezést 2-3 leveles korában kell megejteni Fundazol, réz- és kéntartalmú szerekkel gombabetegségek ellen, rovarkártevők ellen (kaliforniai virágtripsz) érdemes felszívódó szert alkalmazni pl.: Bi-58, Zolone, Cesh, Mospilan. Lombtrágyával érdemes kiegészíteni ezeket. Felszedés előtt egy héttel tripsz ellen is le kell permetezni, hogy minél kevesebb teleljen át. Gennagyij Jegorovics Jevrjuzsihin Gennagyij Jegorovics Jevrjuzsihin (oroszul: Геннадий Егорович Еврюжихин; Kazán, 1944. február 4. – Moszkva, 1998. március 15.) orosz labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1966 és 1973 között 37 alkalommal szerepelt a szovjet válogatottban és 6 gólt szerzett. Részt vett az 1968-as Európa-bajnokságon és az 1970-es világbajnokságon, illetve az 1972. évi nyári olimpiai játékokon. Sikerei, díjai Szovjet bajnok (1): 1976 (tavasz) Szovjet kupa (2): 1966–67, 1970 KEK-döntős (1): 1971–72 Olimpiai bronzérmes (1): 1972 Nagy László (pszichológus) Nagy László (Kisújszállás, 1857. június 27. – Budapest, 1931. február 25.) pedagógus, gyermekpszichológus. A magyarországi gyermektanulmányi mozgalom úttörője. Nagy László tanfelügyelő fia. Életpályája Édesapja id. Nagy László tanfelügyelő és tanügyi író, édesanyja ónodi Veres Mária, a kisújszállási főbíró lánya. Nagy László elemi iskoláit Nagykőrösön végezte, középiskolai tanulmányokat a budapesti református gimnáziumban folytatott, 1875-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen végzett, pályakezdőként a borsodi Bottlik család gyermekeihez fogadták fel nevelőnek. A középiskolai tanári diploma (1881) megszerzése után Budapest II. kerületében a tanítóképzőben tanított (1881-1907), majd VI. kerületi állami tanítóképző tanáraként működött. Természettudományi tárgyakat tanított, később főleg lélektant és pedagógiát. 1896-ban megszervezte a II. Országos és Egyetemes Tanügyi Kongresszust, melynek napirendjébe felvette a gyermekpszichológiai kérdések témakörét. Az 1899-ben megalapított Magyar Tanítóképző Intézeti Tanárok Egyesülete főtitkárává választotta, melynek folyóiratát, a Magyar Tanítóképző címűt szerkesztette. 1903-ban megszervezte a Gyermektanulmányi Bizottságot, 1906-ban megalapította a Magyar Gyermektanulmányi Társaságot, melynek haláláig ügyvezető elnöke volt, s szerkesztette a társaság folyóiratát, A gyermek c. folyóiratot. A VI. kerületi állami tanítóképzőben lélektani laboratóriumot létesített, amely az ő irányítása alatt a kísérleti pszichológia és a gyermektanulmány továbbképző központjává vált. Az Apponyi Kollégiumban Nagy László kísérleti pszichológiát adott elő (1916). 1918-ban kinevezték tanítóképző intézeti szakfelügyelőnek. Az őszirózsás forradalomban és a tanácsköztársaság alatt vállalt szerepe miatt 1922-ben nyugdíjazták. Ő töretlenül folytatta gyermektanulmányi munkáját, megszervezte a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, ahol lélektani laboratóriumot működtetett, amelyben főleg pályaalkalmassági vizsgálatokat végzett, haláláig azt vezette. Munkássága A gyermektanulmány területén a gyermekek érdeklődésének, erkölcsi, érzelmi fejlődésének ciklusait, törvényszerűségeit tárta fel. Az érdeklődés témakörével kapcsolatban a gyermekrajzok elemzése segítette őt munkájában, s az a felismerés, hogy az érdeklődési folyamatot irányító legfontosabb elem az érzelem. Jeles európai pszichológusok is felfigyeltek Nagy László eredményeire, köztük Ernst Meumann (1868-1915) kísérleti pszichológus, Jean Piaget svájci pszichológus. Lélektani vizsgálatai szinte valamennyi esetben pedagógiai indíttatásúak voltak, a gyermeki lélektani fejlődési folyamatok megismeréséhez új pedagógiai módszerereket, eszközöket, új tanterveket dolgozott ki a pedagógusok számára. Szembement a korabeli oktatásban uralkodó verbalizmussal, az iskolai tanítást Nagy László nem az ismeretek felől közelítette meg, hanem a gyermekek személyiségének fejlődése felől. A tantermekben töltött időt szerinte csak az ismeretek összefoglalására, rögzítésére és tudatossá tételére kell fordítani. A tanulókat az öntevékenység, az aktivitás révén kell eljuttatni a problémamegoldáshoz. Egy munkaiskola-elmélet, szaktanítási elmélet, művészeti nevelés-elmélet is kifejezésre jut Nagy László didaktikai és tantervi koncepcióiban, melyeknek alapelvei: az egyéni szabadság, a nemzeti közösségi tudat ápolása, a közösségi érzés fejlesztése és a demokrácia. Ugyanekkor tudatában van annak, hogy az iskola gyermekvédelmi intézmény is, kötelessége tehát a gyermekek egészségének, erkölcsének védelme és a tehetséggondozás. Reformtervei egyenesen Eötvös József 1870-ben készült javaslataihoz kapcsolódtak. Magyarországi pedagógusok, pszichológusok (többek között Kemény Gábor, Baranyai Erzsébet, Mérei Ferenc) sokat merítettek Nagy László pszichológiai és pedagógiai munkásságából, hogy emberibbé, hasznosabbá és eredményesebbé tegyék az iskolai oktatást. Művei Emlékirat a felvétel, tanterv és tanítóképesítés ügyében. Bpest, 1890. Emlékirat a tanítóképző tanárok fizetése, képesítése és alkalmazása ügyében. Bpest, 1896. A gyermekpsychologia Olaszországban. Bpest, 1896. A tanítók egyesületi életének fejlesztése. Bpest, 1898. (Ezek különnyomatok a Magyar Tanítóképzőből). Az országos és egyetemes tanügyi kongressus története. Bpest, 1898. (A kongressus Naplójából különnyomat). A gyermekek kora érettségéről. (A budapesti nemzetközi gyermekvédő congressuson tartott előadás). Bpest, 1899. A gyermeki lélek megfigyelése. Bpest, 1901. (Különny. a Néptanítók Lapjából). Megfigyelések a gyermekek társaséletéről. Bpest, 1901. (Különnyomat a Magyar Tanítóképzőből). A gyermek képzelete. Bpest, 1902. (Különnyomat a Magyar Pestalozziból). A gyermek tanulmányozása. Bpest, 1902. (Különnyomat a Népnevelők Lapjából). Rajongás és szerelem. Bpest, 1902. (Különnyomat a Magyar Pestalozziból). Schvarcz Gyula mint kulturpolitikus. A magyar paedagogiai társaság 1902. jan. 25. közgyűlésén tartott emlékbeszéd. Bpest, 1902. A gyermek tanulmányozása az amerikai tanítóképző intézetekben. Bpest, 1903. (Különnyomat a Magyar Tanítóképzőből). Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából. Budapest, 1905. A gyermektanulmányozás mai állapota. Budapest, 1907. A gyermek érdeklődésének lélektana. Budapest, 1908. A háború és a gyermek lelke. Budapest, 1915. Az Új Iskola célja, pedagógiai és didaktikai alapelvei, tantervének megokolása. A Gyermek, 1916. 22-31; 285-294. p. A magyar közoktatás reformtervezete. A Gyermek, 1919. 210-215. p. Didaktika gyermekfejlődéstani alapon. (A nyolcosztályú egységes népiskola tanterve. II. rész.) Budapest, 1921. Saint-Girons-d’Aiguevives Saint-Girons-d’Aiguevives település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 974 fő (2015). Saint-Girons-d’Aiguevives Générac, Berson, Saint-Christoly-de-Blaye, Saint-Paul és Saugon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A Kenguru-sziget emlősfajainak listája Erszényesek (Marsupialia) nyugati erszényespele Cercartetus concinnus tasmán erszényespele Cercartetus lepidus déli erszényescickány Sminthopsis aitkeni Derby-kenguru Macropus eugenii kenguru-szigeti szürke óriáskenguru Macropus fuliginosus fulinginosus kis bandikut Isoodon obesulus gyűrűsfarkú erszényes Pseudocheirus peregrinus közönséges rókakuzu Trichosurus vulpecula koala Phascolarctos cinereus Kloákások (Monotrema) rövidcsőrű hangyászsün Tachyglossus aculeatus kacsacsőrű emlős Ornithorhynchus anatinus Méhlepényes emlősök Tengeri emlősök Cetek (Cetacea) déli simabálna Eubalaena australis, Balaena glacialis australis törpe simabálna Caperea marginata trópusi bálna Balaenoptera edeni közönséges barázdásbálna Balaenoptera physalus közönséges delfin Delphinus delphis kardszárnyú delfin Orcinus orca hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfin Globicephala melaena palackorrú delfin Tursiops truncatus kis ámbráscet Kogia breviceps törpe ámbráscet Kogia simus nagy ámbráscet Physeter macrocephalus déli kacsacsőrű cet Hyperoodon planifrons Gray-féle csőröscet Mesoplodon grayi Cuvier-féle csőröscet Ziphius cavirostris agyaras csőröscet Mesoplodon layardii Ragadozók (Carnivora) új-zélandi medvefóka Arctocephalus forsteri ausztrál medvefóka Arctocephalus pusillus doriferus ausztráliai oroszlánfóka Neophoca cinera Szárazföldi emlősök Rágcsálók (Rodentia) nyugat-európai házi egér Mus musculus domesticus bozótpatkány Rattus fuscipes vidrapatkány Rattus lutreolus vándorpatkány Rattus norvegicus házi patkány Rattus rattus Denevérek (Chiroptera) Saccolaimus flaviventris Mormopterus planiceps Tadarida australis Chalinolobus morio Chalinolobus gouldii Eptesicus darlington Eptesicus regulus Nyctophilus geoffroyi Házi-, illetve haszonállatok házi macska (Felis silvestris catus) házikecske (Capra aegagrus hircus) házisertés (Sus scrofa domestica) juh (Ovis aries) Gare de Saint-Germain-en-Laye Gare de Saint-Germain-en-Laye vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Saint-Germain-en-Laye településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Saint-Lazare–Saint-Germain-en-Laye-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare du Vésinet - Le Pecq Török Zsigmond Török Zsigmond (Szolnok, 1826. január 22. – 1882 után) királyi törvényszéki bíró, színész, színigazgató, szakíró. Élete Iskoláit elvégezve az 1843. évi országgyűlésen Almási Pál, Heves megye követe mellett mint jurátus működött. 1845-ben a Honderűbe írt. 1846 elején Petőfivel együtt a Pesti Divatlapnak volt segédszerkesztője. 1848-ban honvéd lett; mint Görgei Artúr galopinje, Görgey Istvánnal együtt jelen volt a Csepel-szigeten gróf Zichy Ödön kivégeztetésénél. A móri csatában (1848. október) mint a Hunyady zászlóalj főhadnagya elfogatott és Komárom feladásáig a königgrätzi várban volt internálva. A szabadságharc után színész lett. A Nemzeti Színházban lépett fel először 1848. január 30-án. Aradon, Debrecenben, Nagyváradon és Szatmáron működött. 1853. július 8-án újra vendégszereplő volt a Nemzeti Színházban. 1859-től Kassán színigazgatóként dolgozott. 1862-ben kinevezték Nógrád megyében esküdtnek és e minőségében előbb köz-, később váltójogi diplomát nyert. 1882-ben királyi törvényszéki bíró lett Szabadkán. Neje Hetényi Amália volt, Hetényi József színigazgató lánya. Cikke a Hölgyfutárban (1856. 95., 96. sz. A vidéki színészet ügyében). Fontosabb szerepei Dezső (Czakó Zs.: I. László és kora) Myska (Katona József: Bánk bán) Zarándi Béla (Vahot I.: Farsangi iskola) Bois-joli (Dumanoir–Clairville: Az élet színfalai) Munkái Emlékek. Szabadka ... Apró fényképek. Szabadka, 1882. Dun-les-Places Dun-les-Places település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 349 fő (2015). Dun-les-Places Quarré-les-Tombes, Gouloux, Montsauche-les-Settons, Brassy, Marigny-l’Église, Saint-Agnan és Saint-Brisson községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A hős 2. (Sanctuary – Génrejtek) A hős 2. - Törött nyíl (Hero II. - Broken Arrow) a Sanctuary – Génrejtek című kanadai sci-fi-fantasy televíziós sorozat harmadik évadjának ötödik epizódja. Ismertető A Menedékben riasztás történik ismeretlen kémiai anyag levegőbe kerülése miatt. A biztonság kedvéért az épület egyes lakóit biztonságosabb helyre szállítják. Az út során Will és Kate teherautóját megtámadják, és a küzdelem során egy korábbi eset kapcsán megszerzett abnormális lény kiszabadul. A zselészerű anyag Kate testére folyik, így a támadók őt viszik magukkal. Dr. Magnus és Will a ruha egykori áldozatához, Walterhez (Christopher Gauthier) megy információért, szerintük ő beszélhetett valakinek az abnormális lény létezéséről és a Menedékről. Egy cég - mellyel korábban kapcsolatban állt a Menedék - vezetője, Virgil St. Piere (Matty Finochio) az, aki meg akarja szerezni az abnormálist. Miközben St. Piere tudósa megpróbálja eltávolítani a lényt Kate testéről, sikerül Kate-nek kiszabadulnia, és a helyszínre érkező Magnus kérésének ellenállva elszökik. St. Piere elárulja, hogy a ruhát ő maga készíttette tudósaival, mely egy baleset következtében kijutott a laboratóriumból, és akkor talált rá Walter. Walterrel ellentétben azonban Kate nem uralja a ruhát, nem kommunikál vele, így nem is tud megszabadulni tőle. Magnus terve az, hogy egy elektromágneses hullámokat kibocsátó eszközzel magukhoz vonzzák Kate-et, és a lény Walterrel találkozva elhagyja a lányt, hogy korábbi gazdatestét válassza. A terv nem válik be, Kate ismét megszökik. Dr. Magnus embereivel a nyomában van, azonban Henry-t, Nagyfiút és Willt is kiüti. Miközben Magnus igyekszik meggyőzni őt, hogy az élete veszélyben van, St. Piere embere energiafegyverével Kate-re lő, és a helyszínre érkező Walter a lövés elé ugrik. A halálán lévő Walteren csak a ruha regeneráló ereje segíthet, és a lény ezúttal engedelmeskedik a kérésnek. Elhagyja Kate-et át Walter testét veszi birtokba. St. Piere rájuk támad embereivel, de Walter szupererejének segítségével végül elintézi őket. Fogadtatás A nézettség alapján az előző heti adatok szerint a negyedik részhez képest 300 000-rel több, majdnem 1,6 millió néző volt kíváncsi az ötödik epizódra. Indexszám Az indexszám vagy egyszerűen index a gazdaságban és a pénzügyi szektorban reprezentatív adatok változásának statisztikai mérését szolgálja. Egyszerűen megfogalmazva az indexszámok statisztikai sort jelentenek, számokat, melyek egy bázisra (100%) vonatkoztatva százalékokban térnek el. Indexszámok tetszőleges forrásból képezhetők (árindex, munkanélküliségi index, gazdasági index, termelékenységi index, részvényindex stb.). A különböző gazdasági indexek a gazdasági élet állapotáról adnak jelzéseket, a pénzügyi (tőzsde) indexek a tőzsdei vállalatok teljesítményének a mérőszámai. Fajtái Az egyszerű indexszám egy változó érték relatív változásait írja le. A kompozit (összetett) indexszám lehetővé teszi, hogy több változó értékéből meghatározott szituációban képezett adathalmazt egy szám segítségével hasonlítsunk valamilyen referenciaszituációhoz. Ilyen például az úgynevezett fogyasztói kosár. Története Indexszámot a 18. században kezdtek számolni: Angliában William Fleetwood 1707-ben tette fel a kérdést, hogy mennyit érhetett 1700-ban az általa igazgatott kollégium alapításakor adományozott 5 font számolásához 4 alapvető termék (búza, hús, sör, és vászon) árát hasonlította össze. Számításai eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy az alapítók eredeti 5 fontos adománya 1700-ban 30 fontnak felelt meg. Franciaországban 1738-ban Dutot hasonlította össze XII. és XV. Lajos francia király éves jövedelmét. Fleetwoodhoz hasonlóan alapvető termékek árát hasonlította össze, de az kiegészítette bérjellegű adatokkal például a napszámosok egy napi bérével. Joseph Lowe-ot tekintik az első „valódi” index megteremtőjének. 1823-ban „Anglia helyzete” (The present state of England) című művében írt le egy olyan képletet, amit a mai napig is használnak. Az indexeléshez a két vizsgált időpont árait és az első dátum időpontjában mért értéket (vásárlói kosarat) használta fel képletében. A 19. században a német statisztikusok, Étienne Laspeyres (1871) és Hermann Paasche (1874) ma is használatos képleteket dolgoztak ki, és elméleti kutatásokat végeztek az indexelés területén. A 20. században folytatódott az indexelési eljárások elméleti kutatása. Legnagyobb jelentőséggel a finn közgazdász Törnqvist által 1970-es években kidolgozott indexszámítási eljárás bír. Ez, mint mondani szokták kielégíti a common sense requirements-t (a józan ész követelményeit). Axiomatikus indexelési eljárások Dutot-index Elemi vagy más néven súlyozatlan árindex. Javak homogén csoportjain mért átlagárak hányadosa a t és 0 időperiódusokban. A Dutot-index a csoportok számtani középértékével számol. Jevons-index Elemi vagy más néven súlyozatlan árindex. Javak homogén csoportjain mért átlagárak hányadosa a t és 0 időperiódusokban. A Jevons-index a csoportok mértani középértékével számol. Laspeyres-index Bázisidőszaki súlyozású árindex. A jószágok eredeti mennyiségének az árát arányosítja az eredeti és az új árral. Paasche-index Tárgyidőszaki súlyozású volumenindex. A jószágok új mennyiségének az árát arányosítja az eredeti és az új árral. Fisher-index A Irving Fisher "ideális" árindexe a and : mértani közepe, ahol a Laspeyres-index és a Paasche-index. Törnqvist-index Mind a két oldal logaritmusát véve kapjuk a következő kényelmesebben számítható logaritmikus formáját a Törnqvist-indexnek: Az index kiszámítására minden termékre a időszakok i szerint indexelt mennyiségeit és árait használjuk. Az i. termék ára időpontban . A analóg módon az i. termék t időpontban mért mennyisége. A Törnqvist-index, két időszak súlyozatlan átlagrészesedéseivel súlyozott mértani átlag. Eredeti formájában a Törnqvist-index szorzatokkal dolgozik, a számítások egyszerűsítése céljából alkalmazzák inkább a logaritmikus formulát. (Matematikailag ez megtehető, mivel a függvény szigorúan monoton növekvő függvény.) Gazdaságossági indexelési eljárások Konüs-index Az az árindexek külön csoportját képezik a megélhetési árindexek. A megélhetési árindex egy adott életnívó megtartásához szükséges javak minimális költségeinek a változását méri. Legjelentősebb a Konüs-index. A periódus árura vetített árvektora . A függvény a fogyasztói költségfüggvény. Agout Az Agout folyó Franciaország területén, a Tarn bal oldali mellékfolyója. Földrajzi adatok A folyó Hérault megyében ered 1060 méterrel a tengerszint felett, és Saint-Sulpice városkánál ömlik be a Tarnba. A vízgyűjtő terület nagysága 3500 km², hossza 194,4 km. Mellékfolyói a Vébre, Bertou, Thoré, Dadou. Megyék és városok a folyó mentén Hérault : Cambon-et-Salvergues , Fraisse-sur-Agout , La Salvetat-sur-Agout Tarn : Brassac, Castres, Lavaur , Saint-Sulpice Luigi Musso Luigi Musso (1924. július 28. – 1958. július 6.) olasz autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta. Az 1950-es évek elején rendezett sportkocsiversenyek legnagyobb alakja. Pályafutása Egy Maserati 250F-sel megnyerte a világbajnokságon kívül megrendezett pescarai nagydíjat és második lett az 1954-es Formula–1-es spanyol nagydíjon. 1955-ben sorozatban érte el a jó eredményeket, így 1956-ban szerződést kapott a Ferraritól. Még abban az évben megnyerte az első Formula–1-es futamát, az argentin nagydíjat, miközben Lancia-Ferrariján Juan Manuel Fangióval osztozott. Ekkor már csapattársaival Mike Hawthornnal és Peter Collinsszal is meg kellett küzdenie. Halála 1958. július 6-án rendezték az 1958-as Formula–1-es világbajnokság hatodik futamát, a francia nagydíjat. A verseny kilencedik körében Musso egy éles jobb kanyarban kisodródott Ferrarijával. Holtan emelték ki az összetört roncsból. Monzingen Monzingen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Virgin Trains A Virgin Trains egy angliai vállalat, melynek 51%-a a Virgin cégcsoport része, a maradék 49% a Stagecoach Csoport birtokolja. Vasúti személyszállítást bonyolít le Angliában. 2008 decemberétől a West Coast Main Line modernizálását követően új ütemes menetrendet vezettek be: 03, 23, 43 perckor Birmingham, 00, 20, 40 Manchester, 07 Liverpool, 30 Glasgow és 10 perckor Észak Wales-be indulnak járatok. A Virgin Trains talán egyik legnagyobb ismertetőjele a szerelvények. 1997-ben a Virgin Trains Anglia történelmének legnagyobb vasúti tenderében, melynek értéke meghaladta 1 milliárd angol fontot, szerezte be a British Rail 390-es Pendolino villamos motorvonatokat. Az új szerelvényekkel 2004-re teljesen kiváltotta a British Railways-től örökölt járműállományt, és mostanra a teljes WCML forgalmát Pendolino vonatokkal bonyolítják. Billy Simpson Billy Simpson (Belfast, 1929. december 12. – Glasgow, 2017. január 27.) válogatott északír labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban 1946 és 1950 között a Linfield játékosa volt, ahol két-két bajnoki címet és kupa győzelmet ért el a csapattal. 1950 és 1959 között a skót Rangers együttesében szerepelt. Négy bajnoki címet és egy skót kupa győzelmet ért el a glasgowi csapattal. 1959-ben a Stirling Albion, 1959-60-ban a Partick Thistle labdarúgója volt. 1960-61-ben az angol Oxford United csapatában játszott és itt fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1951 és 1958 között 12 alkalommal szerepelt az északír válogatottban és öt gólt szerzett. Tagja volt az 1958-as svédországi világbajnokságon részt vevő csapatnak. Sikerei, díjai Északír bajnokság bajnok (2): 1948–49, 1949–50 Északír kupa győztes (2): 1948, 1948 Skót bajnokság bajnok (4): 1952–53, 1955–56, 1956–57, 1958–59 Skót kupa győztes (1): 1953 Masny Masny település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 4121 fő (2015). Masny Pecquencourt, Auberchicourt, Écaillon, Erchin, Lewarde, Loffre, Monchecourt és Montigny-en-Ostrevent községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Plestin-les-Grèves Plestin-les-Grèves település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 3598 fő (2015). Plestin-les-Grèves Plufur, Tréduder, Trémel, Guimaëc és Plouégat-Guérand községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Chamblet Chamblet település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 1097 fő (2015). Chamblet Doyet, Malicorne, Néris-les-Bains és Saint-Angel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Moldva (folyó) A Moldva (csehül Vltava) Csehország egyik legfontosabb, egyben leghosszabb, nemzetinek számító folyója. Az ország déli részén, a Šumavában eredő, 430 km hosszú folyó Český Krumlov, České Budějovice és Prága érintésével halad észak felé, majd Mělníknél ömlik az Elbába. A két folyó összefolyásánál a Moldva vízhozama nagyobb az Elbáénál, a folyó geográfiai jellegzetességei miatt azonban az alsó szakasz az Elba nevet viseli. 2002 augusztusában a folyó történetének egyik legnagyobb árvize következményeként több part menti város, köztük Prága és Český Krumlov is részben víz alá került. A prágai metróhálózatot is elárasztó árhullámnak 7 halálos áldozata volt. Bedřich Smetana Má vlast (Szülőföldem) című művének második, világszerte ismert része a folyó nevét viseli, zenében örökítve meg annak folyását. Xindi A xindik öt fajból álló faj a Star Trek-univerzumban.A xindi valójában öt különböző értelmes fajból áll, mindegyikük különböző bolygón jött létre. Az ötök komplex kapcsolatot építettek ki egymás között, amelyben a szövetségek folyamatosan változnak. Nem ismeretlenek a két vagy több faj közti háborúk, az egyik ilyen elpusztította a xindi anyavilágot, valamint a hatodik fajt, a madárszerűeket. Vízi xindik: A vízi xindik visszahúzódók és hagyják, hogy más döntsön. Fókaszerű lények. A vízi-xindik azon kevés ismert fajok egyike, amelyek jobban érzik magukat a víz alatt, mint a szárazföldön. Rovar: Nagyjából 1,9 m magas hangyákhoz hasonlítanak. Elégé agresszívak. Egyike azon csoportnak, amelyik erőltette a Föld elleni támadást. A rovarok csak kb. 12 évig élnek. Nem-nélküliek, minden rovar képes tojást rakni. A tojásoknak szokatlan védelmi mechanizmusuk van: olyan anyagot szórnak ki, amely képes megfertőzni egy közeli személyt, akiben erős ösztön alakul ki, hogy megvédje a tojásokat. Főemlősök: Bizonyára fán élő emlősből fejlődtek ki. A leginkább humanoid xindik. A főemlősök kevésbé agresszívak, mint a többiek, de ezen felül jóval ravaszabb és körmönfontabb a természetük. Ők is az emberiség elleni támadás pártfogói. Hüllők: A rovarokhoz hasonlóan igen agresszívak. Arcuk zöld, erről lehet igazán felismerni őket. Igen hajlamosak a xenofóbiáig terjedő paranoiára. A hüllők és a rovarok pusztították el a xindi anyabolygót, véget vetve a száz évig tartó háborúnak. Lajhárszerűek: Talán a legbékésebb faj a xindik közül. Általában bölcsek. A lajhárszerű az egyik legemberibb faja a xindiknek. Közülük néhányan az emberek szövetségese lett, és igyekeztek véget vetni az emberek és a xindik közti ellenségeskedésnek. Genotoxikus anyag A genotoxikus anyag (vagy mutagén) olyan mérgező anyag, mely a testi és ivari sejtek örökítőanyagára hat, megváltoztatja a DNS által tárolt genetikai információt. Ezek a változások egyetlen gént vagy génszakaszt, gének egy tömbjét vagy kromoszómákat érinthetnek. Hatásaként felléphet elsődleges DNS károsodás és mutáció is. A mutagén anyagoknak kitett szülők leszármazottai és a következő generációk lehetséges károsodása következhet be, ha mutációk jönnek létre a szülői csírasejtekben. A mutációk a szomatikus sejtekben halálosak lehetnek vagy átadásra kerülhetnek a leánysejtekbe, káros következményekkel az érintett szervezetre. Jules d’Anethan Báró Jules Joseph d’Anethan (Brüsszel, 1803. április 23. – Brüsszel, 1888. október 8.) belga politikus és államférfi, 1870–1871 között Belgium miniszterelnöke. Pályafutása A Belga Katolikus Párt tagjaként előbb a belga képviselőház, majd a szenátus tagja, utóbbinak elnöke. Első kormányzati pozícióját 1843-ban kapta, Sylvain Van de Weyer kormányában igazságügyi miniszter volt, majd ugyanezt a posztot töltötte be a következő kormányban Barthélémy de Theux de Meylandt vezetése alatt 1847-ig. 1846-ban rövid ideig hadügyminiszter, 1860 - 1865 között I. Lipót belga király, majd 1865 - 1866 között II. Lipót belga király személyi titkára. 1870. július 2-án II. Lipót belga király felkérésére alakította meg kormányát, amelyben a külügyminiszteri és hadügyminiszteri posztot is betöltötte. Bár a király követeléseinek ellenére távol tartotta Belgiumot az 1870-es porosz–francia háborútól, de mégis kompromisszumot kellett kötnie a királlyal: a Lipót által követelt katonai reformok (mint pl. az általános hadkötelezettség bevezetése, az antwerpeni és termondei erődök felépítése) végrehajtását vállalta a kormány, viszont nem egyeztek bele a választójog kiszélesítésébe. D’Anethan miniszterei azonban élesen ellenezték a király által kikényszerített katonai reformokat. Amikor Limburg tartomány kormányzójának, Pierre de Decker-nek kinevezése után lázongások törtek ki, a király felhasználta az alkalmat és a vele szemben álló miniszterek lemondását követelte, mire szolidaritásból d’Anethan 1871. december 7-én felajánlotta az egész kormány lemondását. Ezt követően kinevezték Belgium vatikáni nagykövetének, és ezt a posztot 1880-ig töltötte be, amikor az első iskolaháború következményeként Walthère Frère-Orban miniszterelnök megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel és visszahívta országa nagykövetét. Ezt követően a belga szenátus tagja, majd 1884–1885 között elnöke lett, ezzel egyidőben Leuven polgármestere is volt. A d’Anethan-kormány tagjai Változások 1870 . július 24. Jules Malou - kinevezték tárca nélküli miniszternek. 1870 . augusztus 3. Pierre Tack lemondott a pénzügyminiszteri tisztségről, utóda Victor Jacobs. Victor Jacobs lemondott a közmunkaügyi miniszteri posztról, utóda ideiglenesen Jules Joseph d’Anethan. 1870 . szeptember 12. Armand Wasseige lesz az új közmunkaügyi miniszter. 5 december 1870 Jules Malou lemond a tárca nélküli miniszteri posztról. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Jules d'Anethan című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Tizenhatos számrendszer A tizenhatos (hexadecimális) számrendszer a 16-os számon alapuló számrendszer, az informatika kulcsfontosságú számrendszere (zsargonban: hexa). A tizenhatos számrendszer a 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 számjegyeken kívül az A, B, C, D, E, F betűket (vagy ezeknek kisbetűs megfelelőjét; mindkettő használat megengedett) használja, ezek segítségével ábrázolja a számokat. A 0–9 számjegyek használata értelemszerű (azaz: a tízes számrendszernek megfelelő), az A számjegy 10-et, a B számjegy 11-et, a C számjegy 12-t, a D számjegy 13-at, az E számjegy 14-et és az F számjegy 15–öt jelöl (ez összesen 16 számjegy, tekintettel arra, hogy a nulla az első). Az eltérő számrendszer használatára általában a szám után írt alsó indexes H betű utal, például: C9H. A tizenhatos számrendszerben leírt szám számjegyei tulajdonképpen a tizenhatos szám 0-val kezdődő és számjegyenként eggyel növekvő exponensei a szám legkisebb helyiértékű számjegyeitől haladva a legnagyobb helyiértékűekig (azaz jobbról balra). Például 3F8H a tízes számrendszerben 1016 (= 3×162 + 15×161 + 8×160). A hexadecimális kifejezés a görög nyelv έξι (hexi) szavából (jelentése: „hat“) és latin nyelv decem (jelentése: tíz) szavaiból származik. A hexadecimális szám felírási módjai Mivel az egyes programozási nyelvekben gyakran fordulnak elő hexadecimális számok és mivel a programozási nyelvek sokrétűek és fejlődésük hektikus, ezért a hexadecimális számok felírása is különböző: az Ada és VHDL programozási nyelvek a számot egy "numerikus idézőjelbe" ("#" karakter) teszik "#" (például "20#5A3#"), a C programozási nyelv és a rajta alapuló nyelvek (például a Java programozási nyelv ) a „0x” prefixet használja (például „0x5A3”). A „0” azt jelenti a fordítóprogram számára, hogy számról van szó, az „x” pedig azt, hogy he x adecimális számról, a HTML nyelvben szintén az „x” karakter használatos, például a decimális „ & #1443;” hexadecimális megfelelője az „ & #x5a3;”, Pascal -ban és néhány Assembly -ben a szám mögé egy „h” betűt írunk; ha a szám betűkarakterrel kezdődne, akkor elé még egy nullát is, példák: „0A3Ch”, „5A3h”, a többi Assembly -ben ( AT&T , Motorola ) és néhány Basic nyelvjárásban, a Turbo Pascal-ban , és a Delphiben a „$” prefix használatos (például „$5A3”), a többi Basic -ben a „&h” karakterek használatosak („&h5A3”), Megjegyzés: a fenti példákban az idézőjel csak a jobb érthetőség miatt szerepel, valójában nem szabad kiírni, mert félreérthető. Alkalmazásai A tizenhatos számrendszer gyakran használatos a számítógépek körüli tudományágakban, mivel e számrendszer alapja, a 16-os szám, egyenlő 24-nel, ami azt jelenti, hogy egy hexadacimális szám éppen négy bitet (1 nibble-t) képvisel. Így tehát egy bájt értéke kifejezhető éppen egy kétjegyű hexadecimális számmal (a 00H – FFH intervallumban). Ezzel az ábrázolással egyszerűbb a bitsorozatokat leírni, könnyebb olvasni, és nehezebb eltéveszteni: 1010.1111.1111.1110.0000.1000.0001.0101 = AFFE.0815 = 2952661013 A Bailey-Borwein-Plouffe-összegképlettel a π szám tetszőleges tizenhatodos jegye meghatározható az előző jegyek ismerete nélkül. Átváltása Átváltás 10 alapú számrendszerből tizenhatos számrendszerbe A legkönnyebben megérthető módszer az, hogy megnézzük, hányszor van meg benne a lehető legnagyobb 16-hatvány, és ezt ismételjük, amíg nullát nem kapunk. A sorozatos osztás módszere Az előző módszer finomítása a sorozatos osztás módszere. Ahelyett, hogy egyből a lehető legnagyobb hatvánnyal osztanánk, az új alappal osztunk sorozatosan, így a kisebb egységektől haladunk a nagyobbak felé. A maradékok az egyre nagyobb egységek számát jelzik. Előnye, hogy nem kell előre megbecsülni, hogy mekkora a lehető legnagyobb hatvány, ami még nem kisebb az adott számnál. Az eredeti számot maradékosan osztjuk tizenhattal, így megkapjuk, hány tizenhatos lenne benne. A maradék az egyesek számát adja. Megnézzük, hogy van-e elég tizenhatos ahhoz, hogy egy nagyobb egységet képezzen. Ha van, akkor egy maradékos osztással megkapjuk, hány tizenhatost nem lehet egy nagyobb egységre beváltani. Ismételjük az osztásokat, amíg nem kapunk egy tizenhatnál kisebb számot. Ez lesz a tizenhatos számrendszerbe átírt szám első jegye. A többi jegyét fordított sorrendben adják a maradékok. A sorozatos szorzás módszere Az előbbi módszerekkel csak egész számokat tudunk átváltani. A sorozatos szorzás módszerével azonban a tizedestörtek is átválthatók. Feltehetjük, hogy a tizedestört nulla és egy közé esik. Szorozzuk meg a tizedestörtet tizenhattal, és vegyük az egészrészét. Ez megadja a tizenhatodostört első jegyét. A másodszori szorzás eredményének egészrészeként a tizenhatodostört második jegyét kapjuk, és így tovább. Véges tizenhatodostört esetén az eljárás véget ér. Más racionális számok esetén elég addig alkalmazni a módszert, amíg egy teljes szakaszt nem kapunk. Irracionális számokra az eljárás nem ér véget. Így csak az első jegyet kaphatjuk meg. Ha egy valós számnak van egészrésze és törtrésze is, akkor ezt a módszert az előző kettő valamelyikével kell kombinálni. Átváltás tizenhatos számrendszerből 10 alapú számrendszerbe Alkalmazhatók a fordított irány esetén használt módszerek. Mivel csak a decimális számrendszerben szoktunk számolni, ezért egyszerűbb lehet, ha használjuk a következő képletet: Kétjegyű számokra különösen egyszerű. Szorozzuk az első jegyet tizenhattal, és adjuk hozzá a második jegyet. A 0 és a 255 közötti számok átszámításának megkönnyítésére szolgál az átszámolási táblázat. Átszámolási táblázat A programozói gyakorlatban gyakran van szükség a 0–255 tartományban lévő számok átszámolására a tízes és a tizenhatos számrendszerek között. A következő táblázat segítségével gyorsan elvégezhető az átváltás oda-vissza. A táblázat lényege, hogy a táblázat cellái tartalmazzák a decimális értékeket, míg a táblázat első sora és első oszlopa a tizenhatos számrendszerbeli értékeket. Átváltás más 2-hatvány alapú számrendszerekbe és vissza Tizenhatos számrendszerbeli számot különösen egyszerű egy másik 2-hatvány alakú számrendszerbe átírni. Ezt azért lehetséges, mert 16 is 2 hatványa. Kettes számrendszerbe Helyettesítsünk minden jegyet azok kettes számrendszerbeli alakjával. Kettes számrendszerből Az eljárás az előbbi fordítottja. Osszuk a biteket hátulról kezdve négyes csoportokra, és helyettesítsünk minden négyest tizenhatos számrendszerbeli alakjával. Nyolcas számrendszerbe Ez az átváltás az előzőekhez hasonlóan végezhető el. Ehhez segítségül hívjuk a kettes számrendszert. Először a tizenhatos számrendszerben megadott számot átírjuk kettes számrendszerbe, majd onnan tovább nyolcas számrendszerbe: a biteket hátulról kezdve hármas csoportokba osztjuk, és minden hármas helyett azok nyolcas számrendszerbeli alakját írjuk. Négyes számrendszerbe és onnan Lásd: négyes számrendszer Nyolcas számrendszerből Az előző algoritmus fordítottjával az átváltás ebben az irányban is egyszerű. Hexadecimális törtek Helyi értékes rendszerekben a vessző után álló n-edik jegy helyi értéke , ahol B a számrendszer alapját jelöli. Így a tizenhatodosvessző utáni első jegy helyi értéke , a másodiké , a harmadiké , és így tovább. A 16 kettőhatvány, és mivel a kettes prímszám, ezért 16-nak csak egy prímosztója van. Így a törtek csak akkor írhatók fel véges tizenhatodostörtként, ha nevezőjük kettő hatványa, más esetekben szakaszos végtelen tizenhatodostörtként írhatók fel: A tizenhatos számrendszer matematikai ábrázolása Decimális számrendszerben: Hexadecimális számrendszerben: Lachelle Lachelle település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 639 fő (2015). Lachelle Baugy, Jaux, Jonquières, Margny-lès-Compiègne, Remy és Venette községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Anna holland királyné Anna holland királyné, született Anna Pavlovna orosz nagyhercegnő (oroszul: Великая Княжна Анна Павловна Романова, hollandul: Koningin Anna Paulowna van Nederland; Szentpétervár, 1795. január 7./18. – Hága, 1865. március 1.) orosz nagyhercegnő, házassága révén Hollandia királynéja és Luxemburg nagyhercegnéje. Származása és ifjúkora Anna Pavlovna nagyhercegnő I. Pál cár és Zsófia Dorottya württembergi hercegnő nyolcadik gyermekeként, illetve hatodik leányaként született. Tíz testvére közül csak kilenc érte meg a felnőttkort: Anna legfiatalabb nénje, Olga Pavlovna elhalálozott hároméves korában, épp abban az évben, amelyben Anna nagyhercegnő született. A nagyhercegnő idősebb testvéreinek nevelését nagyanyjuk, II. Katalin cárnő felügyelte, de Anna Pavlovna tanítása már teljes mértékben édesanyja kezében volt. A nagyhercegnőt elsősorban zenére, rajzolásra, irodalomra oktatták, de fontos volt a társalgás művészete is. Anna Pavlovna nagyon bensőséges kapcsolatban állt öccseivel, a későbbi I. Miklóssal és Mihail Pavloviccsal. Házassága és gyermekei I. Napóleon francia császár már 1809-ben új feleséget keresett magának, és először egy Romanov-menyasszonyt szeretett volna, ily módon biztosítandó az Orosz Birodalom barátságát Franciaország számára. Miután 1810-ben elvált első feleségétől, Jozefina francia császárnétól, Napóleon először Anna nénjét, Jekatyerina Pavlovnát szemelte ki magának. A frigybe azonban sem I. Sándor, a nagyhercegnők bátyja, sem az özvegy anyacárné nem egyezett bele, Jekatyerinát pedig gyorsan eljegyezték egyik unokatestvérével. Napóleon ezek után Annát vette célba, és őt szerette volna oltár elé vezetni. Kérését azonban megint elutasították, így végül a császár Habsburg–Lotaringiai Mária főhercegnőt vette el. 1814-ben Károly Ferdinánd francia királyi herceg kívánta oltár elé vezetni a nagyhercegnőt. Amennyiben azonban Anna Pavlovna nőül ment volna Károly Ferdinánd herceghez, át kellett volna keresztelkednie katolikus hitre, ezt viszont az orosz ortodox egyház törvényei nem tették lehetővé. 1815 decemberében Vilmos holland trónörökös és édesapja, I. Vilmos holland király Szentpétervárra érkeztek abból a célból, hogy feleséget válasszanak a trónörökös számára. Vilmos herceg egy ideig jegyben járt Sarolta Auguszta walesi hercegnővel, ám miután az eljegyzést felbontották, Alekszandr Pavlovics cárevics tanácsára Vilmos király Oroszországban nézett új feleséget fiának. 1816. február 21-én, Szentpétervárott Anna nagyhercegnő feleségül ment a holland trónörököshöz. A házasság – mint a legtöbb az uralkodók gyermekei között – érdekből jött létre, hogy Oroszország és Hollandia jó kapcsolatba kerüljenek egymással. A nagyhercegnő ismertebb nevét, az Anna Paulownát új hazájának köszönhette, ott ugyanis a 19. századi holland–orosz átírás miatt így nevezték. A frigyből öt gyermek született: Vilmos Sándor herceg (1817–1890), később Hollandia királya Sándor Frigyes herceg (1818–1848) Henrik herceg (1820–1879), Luxemburg helytartójának nevezték ki 1850 -ben Ernő Kazimir herceg ( 1822 . május 21. – október 22. ), kisgyermekként elhalálozott Zsófia Mária Vilma hercegnő (1824–1897), házassága révén Szász–Weimar–Eisenach nagyhercegnéje. Annának a holland királyi család nem engedte meg, hogy megtartsa ortodox hitét. Apósával nem tudott jó kapcsolatot kialakítani, férje pedig hűtlen volt hozzá, több balkézről származó gyermeke is született. A trónörökösi házaspár rendelkezésére állt a Kneuterdijk palota mellett a Soestdijk palota is; ám Anna Pavlovna nem tudta megszokni az északi klímát, ezért délebbre költözött családjával, és Brüsszelben tartózkodott az év legnagyobb részében. Brüsszelben a házaspár nagy népszerűségnek örvendett, elsősorban a gazdagabb polgárok körében; azonban amikor 1830-ban kitört a belga szabadságharc, a családnak menekülnie kellett. Holland királynéként I. Vilmos király 1840. október 7-én lemondott a trónról, hogy feleségül vehessen egy alacsonyabb származású hölgyet. Vilmos és Anna Hollandia uralkodói lettek, ez pedig azt eredményezte, hogy egyre jobban eltávolodtak egymástól. Mint holland királynénak, Anna Pavlovnának elvileg a népe szokásait és hagyományait be kellett volna tartania, de ő továbbra is orosz felfogás szerint élt, udvartartását is az orosz etikettnek megfelelően vezette. Híres volt pompaszeretetéről és büszkeségéről, az udvari szabályok betartását mindenkitől szigorúan megkövetelte. 1848-ban meghalt kedvenc fia, Sándor Frigyes herceg, 1849. március 17-én pedig férje hunyt el. Anna királyné ezután visszavonult a közéletből, magányosan élt. Mivel királynéként ő is, férje is hatalmas háztartást vezetett, adósságokba keveredett, melyeket csak bátyja, I. Miklós orosz cár segítségével tudott rendezni. Több festménytől is kénytelen volt megválni, hogy viszonozza fivére szívességét. Utolsó éveit megkeserítették unokahúgával és utódjával, Zsófia württembergi királyi hercegnővel való nézeteltérései. Anna holland királyné és orosz nagyhercegnő 1865. március 1-jén halt meg, Hágában, hosszas betegeskedés után. Halálos ágyánál jelen volt egyetlen leánya, Zsófia hercegnő. Delft városában temették el, egy orosz ortodox és egy protestáns temetési szertartást követően. Észak-Hollandiában egy önkormányzatilag önálló város, Anna Paulowna kapta róla a nevét, mint ahogy a Paulownia fák nemzetsége is. Alakja feltűnik a nagy orosz író, Lev Nyikolajevics Tolsztoj híres könyvében, a Háború és békében. Koncz Zsuzsa archív A Koncz Zsuzsa archív című gyűjteményes CD 1988-ban jelent meg. Az album dalai Zeng az ének Ha fordul a világ Ősz elején A város közepén A hitetlenség átka Szabadság, szerelem Kertész leszek A város fölött A Kárpáthyék lánya Mama kérlek Különvonatok Valahol egy lány Ha én rózsa volnék Miért hagytuk, hogy így legyen Turbo (Judas Priest-album) A Turbo a brit Judas Priest tizedik nagylemeze, mely 1986-ban jelent meg. Az amerikai slágerlistákra szánt, refréncentrikus dalok komoly csalódást okoztak a Judas Priest táborban. A gitárszintetizátorok használatát sem fogadták kitörő lelkesedéssel a rajongók. Máig ezt a lemezüket érte a legtöbb kritika. Ennek ellenére a Turbo turné is hatalmas arénákban zajlott, zajos sikert aratva. A korong legismertebb száma a Turbo Lover melyre a Locked In-nel együtt videoklip is készült. A Reckless című szám felkerült a Top Gun filmzenealbumra is. A Metalrules.com pedig minden idők legjobb glam metal albumainak listázásakor a 39.-ik helyre sorolta. A turné során Ian Hill a Love Bites előadása során kétnyakú basszusgitárt használt. Számlista A dalokat Rob Halford, K. K. Downing és Glenn Tipton írta. Turbo Lover – 5:33 Locked In – 4:19 Private Property – 4:29 Parental Guidance – 3:25 Rock You All Around the World – 3:37 Out in the Cold – 6:27 Wild Nights, Hot & Crazy Days – 4:39 Hot for Love – 4:12 Reckless – 4:17 2002-es bónuszok All Fired Up – 4:45 Locked In (élő) – 4:24 Zenészek Rob Halford : ének K. K. Downing : gitár, gitárszintetizátor Glenn Tipton : gitár, gitárszintetizátor Ian Hill : Basszusgitár Dave Holland : dob Vendég Jeff Martin háttérvokálozik Wild Nights, Hot & Crazy Days c. dalban. Forrás Mike Clifford: New Illustrated Rock Handbook Pátroha Pátroha község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Kisvárdai járásban. Fekvése Pátroha Nyíregyházától mintegy 35 kilométerre található a Rétköz területén. A település megközelíthető közúton: a 4-es főúton Nyírtass közelében balra kanyarodva, innen 5,5 km; vasúton: a Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonalon. Története A falu nevének eredete bizonytalan, lehet szláv eredetű is, de magyar személynév is. Eredeti neve Legyr volt, de mint terrát említik e néven 1232-ben, tehát akkor aligha lakott hely. Majdnem bizonyos, hogy a várispánsági szervezetbe tartozó királyi birtok volt, ,későbbi Őr jelzője is utal ere. 1290-ben IV. László kun hívének, Zvetunnak megszakadása révén reá háramlott Patruh nevű birtokát Kállay Mihálynak adományozta. Az adományos kunok egy részének utódai 1322-ben még éltek, mert ezek adták el a Béla és István királyok által adományozott birtokot Magyar Pál gímesi (Gymus) várnagynak. Más részét pedig Barabási Iván adta el ugyanannak. Kállay Mihály utódai atyjuk részét 20 márka ellenében adták el Magyar Pálnak. A falu hatalmas határral rendelkezett és ez idő tájt két részre oszlott. a templomos részt Egyházas-, a másik falut Őrpatrohának nevezték. 1354-ben Magyar Pál Erzsébet leányának adta leánynegyed fejében. A 14. század végén a váradi püspök és Várdai János volt a földesura, a 15. század elején még a két földesúr perel egymással érte, de 1470 óta egészében a Várdai-birtokhoz tartozott. Ettől kezdve sorsa egy a Várdai-uradalom sorsával. 1556-ban 39 dézsmafizető jobbágya alapján 195-200 lakója lehetett. A Várdai-örökségből Nyáry Pál birtokába jutott 1603-ban, majd a Lónyay, a Barkóczy, az Esterházy és a Bercsényi család tartott nőági örökség címén rá igényt. A 18. században az Esterházy és Barkóczy család maradt a két legnagyobb földesúr, mellettük számos középnemesi család alkotta az itteni közbirtokosságot. A jobbágyfelszabadítás idején 642 lakosa volt, és jellegzetes kisnemesi falunak számított. A falu határába olvadt be a Bajul nevű, 1324-ben Karászi Sándor birtokaként emlegetett hely. Ez talán azonos a mai napig élő Bajor nevű határrésszel, amely a határ délnyugati sarkában fekszik. Másik középkori hely Doboka; ma is élő határnév a berkeszi útfélen. 1325-ben tűnik fel Tass határjárása során Magyar Pál birtokaként. Később Diósdoboka a neve. Végül a középkorban, ugyancsak 1324-ben említik a Temeháza alias Miskolc nevű lakott helyet. Ez is élő helynév a mai határ délkeleti részén. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetessége Bajorhegy Református templom, késő barokk , 1808 Say You Do A Say You Do Janet Jackson amerikai énekesnő harmadik kislemeze bemutatkozó, Janet Jackson című albumáról. 1983-ban jelent meg. A Billboard Hot 100 slágerlistán az 58., az R&B-slágerlistán a 15., a dance listán a 11. helyre került, ez volt Janet első top 20 dance slágere. A dalnak két albumváltozata van, a CD-re és a kislemezre a hosszabb, 6:48 perces változat került, a Specially Remixed Version, míg a hanglemezre a rövidebb (5:20). Jackson 2008-as Rock Witchu turnéja volt az első turné, amin előadta a dalt. Hivatalos változatok/Remixek Say You Do (Album version) – 5:20 Say You Do (Edited Version) – 3:48 Say You Do (Specially Remixed Version) – 6:49 Számlista Say You Do (Specially Remixed Version) You’ll Never Find (A Love Like Mine) Forrás The Jacksons Family Database Nátrium-fluorid Nátrium-fluorid egy ionos vegyület NaF képlettel. Színtelen, szilárd anyag, melyet főleg fluoridforrásként használnak különböző célokra. A nátrium-fluorid kevésbé drága és higroszkópos, mint a kálium-fluorid, ennek ellenére a kálium-fluoridot szélesebb körben használják. Kémiai szerkezet és felhasználás NaF kristályszerkezete hasonló a nátrium-kloridéhoz, melyben mind a Na+ és a F− oktaéderes elrendeződést mutat. Gyakran használják fluoridok előállításának reagenseként. Más fluoridokhoz hasonlóan szerves szintetikus deszililezési reakciókban használják. Felhasználás A fluoridsókat széleskörűen alkalmazzák fogszuvasodás elleni védelemben. A legtöbb fogkrém hasonló célból tartalmaz nátrium-fluoridot. A nátrium-fluorid a fogzománcot ellenállóbbá teszi a savakkal szemben, melyeket a plakkokban lévő baktériumok cukrokból állítanak elő, elősegíti a re-mineralizációt, gátolja a fogszuvasodást okozó mikroorganizmusok savtermelését és tevékenységét. A fluorid kalcium-foszfáthoz való nagyfokú affinitása következtében minden kalcium-foszfát tartalmú szövetbe beépül. A csontokba beépülő és ott felhalmozódó fluorid növeli az apatitkristályok méretét, csökkenti oldékonyságukat, ezáltal csontstabilizáló hatású. A fogzománc hidroxi-apatit kristályaiban is helyettesíteni képes a hidroxil-csoportot, így savaknak ellenállóbb zománc alakul ki. Az elfogyasztott fluor növeli a nyál fluortartalmát, ez elősegíti a nyál által végzett remineralizációt. A nátrium-fluoridot használják antibiotikumokban, patkánymérgekben és kerámiákban. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Natrii fluoridum néven hivatalos. Kabos Sándor Kabos Sándor (másként: Alexander Kabos, Nagyvárad (Bihar megye), 1742. november 19. – Vörösberény, 1773 után) Jézus-társasági áldozópap. Élete Budán végezte a bölcseletet, teológiai tanulmányai végzésével egyidejűleg nyelveket is tanított. 1760-ban vették föl a rendbe. A rend föloszlatása után, 1773-tól világi papként működött és nemsokára Vörösberényben meghalt. Munkája Panegyricus D. Ivoni. Tyrnaviae, 1770. 1463 Nordenmarkia Az 1463 Nordenmarkia (ideiglenes jelöléssel 1938 CB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yrjö Väisälä fedezte fel 1938. február 6-án, Turkuban. 2992 Vondel A 2992 Vondel (ideiglenes jelöléssel 2540 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Nexhip Draga Nexhip Draga bég vagy albánosan Nexhip Bej Draga (Mitrovicsa, 1867 – Bécs, 1921. július 21.) a macedóniai albánság egyik politikai vezetője az albán függetlenségi harcok időszakában, az 1900-as–1910-es években. Életútja Koszovói muzulmán család sarja volt. Apai nagyapja, Ali Ferhat Draga bég volt a jenipazari új mecset építtetője; apja, Ali Draga pasa az 1877–1878-as orosz–török háborúban tüntette ki magát, amiért a szultántól elnyerte a pasa címet és egy 5 ezer hektáros földbirtokadományt Koszovóban, az Istog melletti Mojstirnál (ma Istočni Mojstir, Szerbia). Nexhip öccse, Ferhat Draga (1880–1944) szintén politikai pályára lépett, a koszovói albánság egyik vezéralakja volt. Köprülüben (ma Velesz, Macedónia) végzett alapiskoláit követően Konstantinápolyban folytatott közigazgatási tanulmányokat (rövid ideig feltehetően Párizsban is képezte magát). Szülőföldjére visszatérve vásárolt egy gőzüzemű fűrészmalmot, és vállalkozásba fogott, emellett 1896 és 1902 között Kratova, Jenipazar és Köprülü kajmakámja volt. A Hasan Prishtinához fűződő ismeretsége révén egyre inkább bevonódott az albánok függetlenségi törekvéseibe, s Bajram Currival együtt az illegális ifjútörök Egység és Haladás Bizottság macedóniai szervezetének tagja lett. Az albánság monasztiri kongresszusának résztvevőjeként támogatta a latin betűs albán ábécé bevezetését. Az ifjútörök forradalom győzelme után, 1908-tól a konstantinápolyi parlament tagja, Üszküp követe lett. Az alsóház több más albán tagjával (Prishtina, Ismail Qemali, Shahin Kolonja és mások) együtt egyre kevésbé tudtak azonosulni az ifjútörökök politikai módszereivel és céljaival, így Hasan Prishtina mellett az 1912-es albán felkelés egyik politikai vezetője lett. Az 1912. május 20-ai juniki gyűlésen megjelent albánok az ifjútörök kormányzat elűzését tűzték ki célul, s fegyveres felkelésüket végül siker koronázta: az ifjútörök kormány megbukott, s az új oszmán kabinet ígéretet tett a birodalmon belüli albán vilajet megalakítására. 1912 októberében azonban kitört az első Balkán-háború, amelynek első heteiben Montenegró, Szerbia és Görögország lerohanta az albán lakta területek nagy részét. Október 14-én hazafias koszovói albán vezetők egy csoportja – Hasan Prishtina, Nexhip Draga, Bajram Curri, Midhat Frashëri és mások – Üszküpben találkozott a Honmentők Fekete Társasága (albán Shoqëria e Zezë për Shpëtim) nevű titkos egyesület gyűlésén, amelyen hitet tettek amellett, hogy fegyverrel őrzik meg népük függetlenségét és Albánia területének egységét. Az üszküpi gyűlés után azonban a katonai helyzet drámaian fokozódott. Az elkövetkező napokban a szerb sereg már Koszovó földjén járt, az albán vezetőket, köztük Dragát letartóztatták és Belgrádban fogolyként őrizték. Draga belgrádi fogságából kiszabadulva visszatért szülőföldjére. Egészségi állapota megszenvedte a megpróbáltatásokat, 1918-ban egy bécsi szanatóriumban kezelték. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megalakulását követően, 1919 augusztusában Kenan Zijával együtt Bitolában megalakították az Iszlám Társaság az Igazság Védelméért elnevezésű pártot (Islam Muhafazai Hukuk Cemiyeti, rövid albán és szerb nevén Xhemijet, illetve Džemijet), amelynek 1919. december 18-án vezetőjévé is megválasztották. 1920-ban pártjának öt másik tagjával együtt bekerült a belgrádi parlamentbe. Egészsége azonban csakhamar ismét leromlott; miután torokrákot diagnosztizáltak nála, Bécsben kezelték, ahol egy operáció következményeként életét vesztette. Pártja vezetését öccse, Ferhat Draga vette át. Bimbó Tamás Bimbó Tamás (Kecskemét, 1968 –) magyar festő. Élete és munkássága 1968-ban született Kecskeméten. Már gyermekkorában egyik kedvenc időtöltése a festés és rajzolás volt. A 20-as évei elején ismerkedett meg későbbi mestereivel, Bán Tiborral és Gayer-Móricz Róberttel. Az ő munkáik inspirálták, hogy sok év után ecsetet ragadjon. 1994 óta a festészet elkötelezett híve. Festői pályafutása eleje nem volt viszontagságoktól mentes, de mestereinek és kitartásának köszönhetően túljutott a kezdeti nehézségeken, és mára alkotásai nagy része megtalálható Magyarországon kívül is. Többek közt művei megtalálhatóak Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban és Szerbiában. Műveinek fő ihletője az alföldi táj és a Tisza-part. Alkotásai gyakran jelennek meg a lenyűgöző naplemente színvilágával, mellyel a hideg téli tájat is kellemessé, meleggé varázsolja. Műveit leginkább a realista életszemlélet és az ennek megfelelő színvilág jellemzi. SHINE (együttes) A SHINE budaörsi központtal működő ifjúsági világzene együttes és zenekedvelő társaság. Repertoárjukon elsősorban világ-, nép- és régizene szerepel. Történet és működés Az együttes 2005-ben alakult, tagjai a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskola jelenlegi és volt növendékei, a kistérség és Budapest zeneszerető fiataljai, valamint szüleik. A zenekar célja a zene mint örömforrás alkalmazása, saját fejlődésük, valamint a településeik zenei életéhez való hozzájárulás. A munkában mindenki saját készségei és hangszeres tudása szerint vesz részt. A fiatalok legtöbbje zenei versenyek győztese és helyezettje, többen jelentkeznek zenei szakiskolákba, illetve képviselik Magyarországot külföldi seregszemlén, intézményekben. A csoport ugyanakkor zenélési és fejlődési lehetőséget ad a zenei képzés kereteiből már kikerült, zenét szerető és igénylő fiatalok, valamint családtagjaik számára is. Koncertjeiken – felkéréstől függően – 3–20 fiatal vesz részt előadóként. A SHINE elnevezés kifejezi a tagok zenéhez való viszonyát, a minőségi zene hatását az emberre, egyben a német zeneszerző, Schein tiszteletére is utal. Az együttes létrejöttének és működésének alapja a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskola. A csapat az egyik kamarazene-csoportból nőtt SHINE együttessé, az intézmény támogatásával működik, a legtöbb próbának is a zeneiskola ad otthont. A zenekar tevékenységét és szakmai fejlődését művésztanárok és vendégművészek folyamatos közreműködése segíti. Repertoár A húros, fúvós, valamint kiemelt szerepű ütős szekciót foglalkoztató együttes előadásában nép-, világ- és régizene, ütőhangszeres darabok, egyházi és világi zene, táncok, valamint rögtönzések és népszerű dallamok szerepelnek. Hangszeres és énekes muzsika, a tagok által kísért tánc és tánctanítás egyaránt része koncertjeiknek. Ünnepek idején az alkalomhoz illő versek is elhangzanak előadásukban. A rögtönzések és feldolgozások alapjai a fiatalok által ismert népek és korok zenéi, egészen a legmodernebb stílusokig. Koncertek, programok A SHINE együttműködik települése oktatási, kulturális és szociális intézményeivel. Kiállítások, rendezvények, fesztiválok programjában vesz részt, koncerteket ad idősek, iskolások és óvodások számára, közönségnevelő programokon, zene- és hangszermegismertetésben közreműködik. Hagyományos és interaktív koncert, hangulatteremtő percek, tánc és a közönséggel való közös zenélés egyformán palettájuk részét képezi. Szakmai háttér A hangszereléseket, feldolgozásokat és az elhangzó kompozíciókat Novák Anikó írja. Mellette a SHINE koncerteken és táborokban Csáky-Bogár Rita, Süveges-Szöllősi Melinda, Varasdy-Kovács Mariann, Szalkay Dávid, Takáts Róbert, Varasdy Dávid és a Gandharvák tagjai közreműködnek. Alapító és jelenlegi törzstagok Abdelhaffez Yanka, Abdelhaffez Yehia, Barta Bálint, Bruck Ádám, Czeglédi Anna, Csikós Márton, Farkas Henriett, Donkó Mária, Fazekas Mihály Samu, Fazekas Péter, Kósa Réka, Mizsei Lili, Nagy Ottó, Princz Borbála, Rujp András, Székely Réka, Schenk Dóra, Vatamány Dorina, Wächter Baldó. Sanchey Sanchey település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 931 fő (2015). Sanchey Chaumousey, Darnieulles, Les Forges, Renauvoid és Uxegney községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Az év magyar vitorlázója Az év magyar vitorlázója címet 1970 óta ítéli oda a Magyar Vitorlás Szövetség. Srednje Mokrice Srednje Mokrice falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 14, közúton 22 km-re délnyugatra, községközpontjától 8 km-re nyugatra, a Báni végvidék középső részén, az Utinja jobb partján fekszik. Története Mokrice neve 1366-ban tűnik fel először „possessio Matricha” alakban. 1370-ben „possessio Mokricha” néven birtokként, 1424-ben személynév részeként „de Moccrucha”, néven említik. A középkorban tehát még egységes település volt. A térséget a 16. század második felében megszállta a török és a 17. század közepéig török uralom alatt állt. A felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ a század végére az Una folyóhoz került vissza. Ezzel párhuzamosan a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 100%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán október 10-én megszállták a szerb erők és felgyújtották házait. Október 22-én a horvát erők ellentámadása felszabadította a települést, de még a következő hónapokban is súlyos harcok folytak a térségben, mely 1992. januárjában szabadult fel végleg. A háború folyamán a továbbiakban itt, a falu közelében délkeletre és a Kulpánál húzódott a Krajinai Szerb Köztársaság határa. Lakossága nagyrészt elmenekült és csak a háború után tért vissza. 2011-ben 33 lakosa volt. Népesség (Lakosságát csak 1953 óta számlálják önállóan.) Bulgária az 1936. évi téli olimpiai játékokon Bulgária a németországi Garmisch-Partenkirchenben megrendezett 1936. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 7 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Bulgária először vett részt a téli olimpiai játékokon. Tapolcai IAC VSE A Tapolcai IAC VSE (teljes nevén: Tapolcai Ifjak Atlétikai Clubja Városi Sportegyesület) egy tapolcai sportegyesület. Ebben a klubban sportolt Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető. Illetve ennek a klubnak az egyik elődjében (a Tapolcai Bauxit ISE) is focizott a válogatott labdarúgó, Huszti Szabolcs. Története Alapítástól az 50-es évekig Tapolcán először sportcsapat 1908-ban alakult Tapolczai Athletikai Club (TAC) néven alakult.A klubnak labdarúgó, nehézatlétika, könnyűatlétika és úszó szakosztálya volt. Az egyesületben a polgári réteg ifjai sportoltak. 1909-ben ezért a vasutasok, iparosok és mezőgazdaságban tevékenykedő fiatalok megalapították a Tapolczai Vasas Sportkört. De 1913-ban egyesültek, mivel a Vasasnak anyagi problémái voltak. Az új klub az Ébredő Magyarok Szövetsége TURUL nevet vette fel. Aztán az első világháború után már igény volt egy új sportegyesület megalapítására. 1920 létrejött TIAC VSE, akkori nevén: Tapolczai Iparosifjak Athletikai Clubja. A TIAC-nak eleinte csak labdarúgó szakosztálya volt. A város kezdeményezésére egyesültek a tapolcai klub fiatalja a TIAC-ba. 1930. május 24-én megtartották az alapító ülést. A klubnak atlétika-, asztalitenisz-, labdarúgó-, birkózó-, ökölvívó-, vívó-szakosztálya volt. Bár hiába volt Tapolcán egyesített klub, senki sem biztosított stabil anyagi hátteret. Ezért 1936-ban a klub vezetői felkeresték a MÁV-ot, hogy támogassa a klubot. Az elnök engedélyt adott és 1936-ban már Tapolcai Vasutasok Sportegyesülete néven működött a klub. Ekkor a klubnak labdarúgó és vívó szakosztálya volt. 1946-ban a háború után újra élesztették a klubot ( mert a háború idején megszűnt) MÁV TIAC néven, utalva a vasutas és a régi klub nevére. A klubnak ekkor labdarúgó, vívó, majd 1948-49-es idénytől asztalitenisz, atlétika és teke szakosztály is megalakult. 50-es évektől 1978-ig Ebben az időben gyakran változtatott nevet a klub, így Spartacus-, Lokomotív-, Törekvés-, MÁV TIAC néven működött. Ebben az időben vált országszerte ismerté Tapolca, mivel ebben a klubban sportolt Csermák József kalapácsvető az 1952-es Helsinki olimpia aranyérmese. Ez az időszak volt a TIAC atlétika szakosztályának aranykora. Ebben az időben a labdarúgók általában az NBIII-ban szerepeltek. 1950-es évektől Tapolcán több sport klub is alakult, ami gyengítette a TIAC-ot. 1978-tól 1978-ban a TIAC egyesül a Bauxitbányász SE-vel Tapolcai Bauxitbányász Sportegyesület (TBSE) néven. A klubnak hat szakosztálya volt (atlétika, labdarúgás, kézilabda, röplabda, természetjárás, vívás). Ekkor mintegy 350-en sportoltak a hat szakosztályban és labdarúgásban, kézilabdában és röplabdában a csapatok az NBII középmezőnyéhez tartoztak. 1987-ben a kézilabda csapat feljutott az NB1-be, de nem indulhatott, mert nem volt fedett sportpályája és anyagilag is ingatag volt. 1990-ben a klub ketté vált és létrejött a TIAC ( Tapolcai Ifjak Atlétikai Clubja) és 1991-ben a Tapolcai Bauxit Ifjúsági Sportegyesület(TBISE). Aztán 2001-ben, amikor a TIAC pályára gyógyszálló épült a csapat labdarúgó szakosztálya egyesült a Tapolcai Honvéd SE-vel (a Honvéd 1998-ban egyesült a TBISE-vel) amely akkor az NBII-ben játszott a TIAC pedig a megye I-ben. Az új csapat TIAC-Honvéd VSE néven indult az NBIII-ban. Jelenleg a klub megye I-ben játszik. Híres sportol Tóth Balázs Huszti Szabolcs : válogatott labdarúgó Koplárovics Béla : válogatott labdarúgó Novák Csanád : labdarúgó Gellei Imre : volt szövetségi kapitány Glázer Róbert : volt szövetségi kapitány Források és jegyzetek N. Horváth Erzsébet: 100 év sport Tapolcai Pályák, Edzők, Játékosok (Tapolca, 2008) http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/105 - Tapolca, TIAC VSE Nebelkönig farkasfalka Az Nebelkönig farkasfalka a Kriegsmarine tengeralattjárókból álló második világháborús támadóegysége volt, amely összehangoltan tevékenykedett 1942. július 27. és 1942. augusztus 14. között a Norvég-tengeren, az Izlandtól északkeletre. A Nebelkönig (Ködkirály) farkasfalka tíz búvárhajóból állt. A falka egy hajót sem süllyesztett el, a tengeralattjáróknak nem volt veszteségük. Az év magyar öttusázója Az év magyar öttusázója címet 1964 óta ítéli oda a Magyar Öttusa Szövetség. A nőket 1985 óta díjazzák. A díjat legtöbb alkalommal Balogh Gábor (7) valamint Vörös Zsuzsanna (9) nyerte el. Férfi maratonfutás az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon az atlétika férfi maratonfutás versenyszámát augusztus 9-én rendezték. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben férfi maratonfutásban: A versenyen új rekord nem született. Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: DNS : nem indult a futamon DNF : nem ért célba Végeredmény A döntőt augusztus 9-én rendezték. Béldi család Az uzoni nemes és gróf Béldi család régi, székely nemesi család. Története A család nevét a Maros partján fekvő Béld községről, míg előnevét Uzon háromszéki faluról vette. Első ismert őse Benedek, akit a grófi cím adományozásáról szóló okirat említ, mint 1383-ban élt Béldi őst. A Béldi névről azonban már 1319-ben tesznek említést. Benedek unokája, Pál, 1509-ben Moldvában harcolt a betörni akaró zavargók ellen, 1514-ben pedig Szapolyainak segített a Dózsa-féle lázadást leverni. Unokája, János, a Báthory fejedelmek uralkodása alatt főasztalnok és tanácsos volt, 1599-ben a Csíkszentdomokos melletti csatamezőn esett el. Fia, Kelemen, a fejedelmi székre pályázó Székely Mózes támogatója volt. Báthory Gábor és Bethlen Gábor korában háromszéki főkapitány és tanácsúr volt. Főkapitányként 1625-ben a székelyekkel harcolt Brassó mellett Radu Mihnea vajda ellen. Bánffy Máriától született fia, Pál, II. Rákóczi György tábornoka volt, Pál unokája, József fogarasvidéki főkapitány pedig 1770-ben grófi rangra emelkedett. Nevezetes családtagok Béldi Ákos (1846–1932) Kolozs vármegye főispánja, tanácsos, főrendiházi tag Béldi Ferenc (1798–1880) küküllői főispán Béldi Mihály (1707–1804) költő Béldi Miklós (1925–2007) pedagógus, ornitológus Béldi Pál (1621–1679) főasztalnok, háromszéki főkapitány, tábornok Forrás Révai nagy lexikona (III. kötet, BÉKE-BRUTTÓ) Escaunets Escaunets település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 128 fő (2015). Escaunets Villenave-près-Béarn, Bédeille, Maure, Montaner, Ponson-Debat-Pouts, Pontiacq-Viellepinte és Séron községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Straža (Netretić) Straža falu Horvátországban Karlovác megyében. Közigazgatásilag Netretićhez tartozik. Fekvése Károlyvárostól 12 km-re nyugatra, községközpontjától 6 km-re délre a Dobra bal partja felett fekszik. Története A falunak 1857-ben 361, 1910-ben 234 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. A településnek 2011-ben 20 lakosa volt. Dompierre-sur-Héry Dompierre-sur-Héry település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 80 fő (2015). Dompierre-sur-Héry Moraches, Beaulieu, Guipy, Héry, Michaugues és Neuilly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jelky András Jelky András (Baja, 1738. április 20. – Buda, 1783. december 6.) szabó, kalandor, felfedező. Karaktere az életútját bemutató szépirodalmi feldolgozások által vált népszerűvé. Hiteles történeti források alapján igazolható, hogy a Holland Kelet-indiai Társaság katonájaként Batáviába (az akkori Holland Kelet-India fővárosába, a mai Jakartába) jutott, azonban a róla szóló történetek sok állítása hitelesen nem alátámasztható. Történetét először németül írták meg valószínűleg maga Jelky tollbamondása alapján 1779-ben, melynek első magyar nyelvű kiadása 1791-ből származik. Az életútját bemutató elbeszélések igazi népszerűségét azonban Hevesi Lajos 1872-es, Jelky András kalandjai című ifjúsági regénye hozta. Legendabeli életútja Édesapja kiszolgált császári katona volt, aki Baján szabóként dolgozott. Fiát – hasonlóképp annak bátyjához, aki a bécsi császári ruhatárnál szabóskodott – szintén szabónak szánta. Jelky András 1754. március 13-án vándorútra kelt, és Prágán, Lipcsén, Nürnbergen át Erlangenbe érkezett, ahol mintegy két hónapig tartózkodott. Innen továbbutazott Franciaországba, azonban az egyik útjába eső városban, Aschaffenburgban éppen katonaállítás volt: a hadra fogható fiatalembereket, tekintet nélkül azok származására, erőszakkal besorozták katonának. Hogy ezt a katonafogdosást elkerülje, egy menyecske a puttonyában az eladó gyümölcs alá rejtve kicsempészte a városból. Innen továbbutazott Hanauba, azonban megérkezésekor a város kapujában eltépték útlevelét, és a kaszárnyába hurcolták. Néhány napos fogság után sorstársaival együtt átszállították Hannoverbe, hogy hajóval a tengerentúlra küldjék. A hajó azonban megtelt emberekkel, s amíg a másik hajóra vártak, Jelky megszökött, és Nijmegenbe ment. Itt azonban kelepcébe került, több némettel és hollanddal együtt. Ezúttal nem kerülhette el sorsát: 1755. október 30-án elindult vele a hajó Holland Kelet-India felé. A hajóba azonban az odaúton villám csapott, és elsüllyedt. Jelky egy fadarabba kapaszkodva tartotta fenn magát, míg halászok kimentették. Ezután egy holland hajóskapitány vette magához a hajójára, hogy a legénység ruháit javítgassa. Suriname-be utazott, onnan 1756-ban ért vissza, Lisszabonba. Innen egy máltai hajóval utazott tovább, azonban kalózok támadták meg őket, foglyul ejtették, s rabszolgának eladták egy töröknek. Jelky új gazdájának egyik emberével, a rabszolgák felvigyázójával kievezett egy szigetre, de odaúton kilökte őrét a csónakból, s megszökött. Hét napig barangolt a tengeren, amíg egy portugál kereskedő felvette a hajójára. 1757 májusában Makaóba érkezett, innen továbbvitorlázott Kantonba. Kantonban Hollandia katonai szolgálatába állt, és Batáviába (ma Jakarta) utazott, ahová 1758 januárjában érkezett meg, s még hét hónapig katonáskodott. Leszerelése után Petrus Albertus van der Parra („Parrai Péter Albert”), a Holland Kelet-indiai Társaság elnöke és vezérigazgatója mint szabót a házához fogadta, s beírták a városi polgárok közé. Még abban az évben feleségül vette Seguin, angol haszonbérlőnek a leányát. Egy véletlen szerencsétlenség és félreértés folytán magára vonta munkaadója haragját, aki elűzte a házától és a katonasághoz küldte. 1760-ban elhagyta Batáviát, feleségét apósa gondjaira bízta. Ceylon szigetére utazott, ahol három hónapig táborozott. Amikor az egyik szomszédos szigetre ment társaival fát vágni, emberevők támadták meg őket: több társát levágták, a többit elfogták. Jelky egy előkelő főnök tulajdonába került, aki ketrecben tartotta, hogy később valamelyik bálványuknak áldozatul megsüsse. Fogságából gazdájának leánya mentette meg, akivel két bennszülött társaságában elmenekült. A megszabadítója 13 hónap múlva meghalt; Jelkyt egy öt nap múlva arra vitorlázó hajó vette fel, és Batáviába szállította. Van der Parra, aki közben Holland Kelet-india főkormányzója lett, megbocsátott neki és kegyeivel halmozta el, felesége is tárt karokkal fogadta. Tiszti ranggal egy árvaház igazgatója lett, emellett komoly vagyont szerzett, és 1767-ben egy 1400 házból álló ültetvényt vett. 1770-ben a polgári őrség kapitányává nevezték ki, a holland követség titkos tanácsosa lett, többször járt követségben Japánban és Jáván. 1772-ben meghalt a felesége, 1775. december 28-án pedig jótevője, Van der Parra. Jelky búskomorságba esett, s hazájába kívánkozott. Lemondott az állásáról, és 1776. október 25-én Európába utazott. 1777. augusztus 30-án érkezett meg Amszterdamba, október 2-án Bécsbe, ahol bátyját még életben találta. A császárvárosban nagy feltűnést keltett, november 28-án bemutatták Mária Teréziának is. 1778-ban hazajött, és Budán telepedett le. Ismét megnősült, s egy fia született. 45 évesen, tüdővészben halt meg. Történeti hitelesség Kutatások Jelky András életének kutatásával kapcsolatban visszatérő probléma, hogy a források kis száma, illetve a szépirodalmi feldolgozások miatt az életút egyes vélt szakaszainak történeti hitelessége kétséges, nehezen igazolható. A világutazó érdekes történetének többen is nyomába eredtek, többek között Borsay Jenő, Balla Mihály, Kollár Kálmán és Solymos Ede kutatómunkája figyelemre méltó. Az összegyűlt tényanyag elsősorban levéltári adatokra alapozva ma már néhány ponton bizonyítani tudta a szépirodalmi feldolgozások részbeni hitelességét, máshol azonban cáfolta azok egyes részleteit. Ismert életrajzi adatok Igen valószínű, hogy Jelky András valóban létezett, azonban nevére vonatkozóan is maradtak bizonytalanságok. Apja neve Ilka János György, így az eredeti családnév Ilka lehetett. Kellner Évával kötött házasságából született 10 gyermek közül a legfiatalabb gyermeket Jilka András Anzelm Nepomuk néven anyakönyvezték. A családtagokról szóló forrásokban az Ilka név több változata is megjelenik, azonban ezek között nem szerepel Jelky, így bár a legifjabb gyermek Jelky András kalandorral való azonosítása viszonylagosan elfogadott, teljes bizonyosság e kérdésben nincs, ahogy arról sem, hogy a holland közigazgatási feljegyzésekben említett Jan Andries Jelleke és Jilka András Anzelm Nepomuk bajai szabólegény személye megegyezik. Kalandos életútjának azon részei, amelyek során a Holland Kelet-indiai Társasággal kapcsolatban állt, részben ellenőrizhetők, ugyanis a társaságnak részletes jegyzékei voltak a vele jogviszonyban állókkal, azok akár katonák, akár egyéb gazdasági, közigazgatási, vagy politikai szerepű megbízottak voltak. A hágai Holland Országos Levéltár adatai szerint 1755-ben kötött szerződést a Holand Kelet-indiai Társasággal, ahol Andreas Jelleke néven, közkatonaként vették nyilvántartásba. A bejegyzés szerint Jelky származása „Ongaen bij de stad baja”, melyben Ongaen valószínűleg a hallás után ferdítéssel leírt Hongaars azaz magyar nemzetiségre utal, megjelölve Baja városát is, ezért úgy vélik, hogy a bejegyzés valóban annak a Jelky Andrásnak a besorozását dokumentálja, akiről a történetek szólnak. Ugyanitt szerepel az is, hogy 1755-ben a Blijdorp nevű hajón hagyta el Hollandiát, majd 21 évvel később, 1776-ban, a Popkensburg fedélzetén tért vissza Európába. A Blijdorppal 1756. január 10-én ért Kaapstadba (ma Fokváros), ahonnan január 26-án Batávia (ma Jakarta) felé indult tovább, ahová ez év április 12-én érkezett meg, ötéves katonai szolgálatra. Jelenleg tehát nincs arra utaló adat, hogy az Indonéziába érkezés előtti legendabeli történetek (így a hajótörés, a suriname-i történések, az afrikai rabszolgaság stb.) hitelesek lennének. Egyes kutatók, pl. Pusztai Gábor rámutatnak arra, hogy a kor népszerű regénye, Defoe Robinson Crusoe-ja hatással lehetett az útleírásra, így kerülhettek a történetbe a „magyar Robinson” hajótörését leíró részletek. Egy batáviai anyakönyvi bejegyzés alapján ismert, hogy 1758. október 12-én házasságot kötött. Felesége, Elisabeth Seguin – a legenda 1791-es kiadásával is ellentétben – nem angol, hanem a zeelandi Middelburgból származó holland volt. A dokumentumban Jelky származására úgy utalnak, hogy „Van Neder-Hongarije uit de stad Baja”, azaz Alsó-Magyarországi, bajai, ami jól alátámasztja a feltevést, hogy az említett Jelleke és Jelky azonos személyek lehettek. A katonaévek utáni, batáviai életvitelével kapcsolatban, a helyi névjegyzék alapján továbbá ismert, hogy 1764-ben a Batáviai Nyugati Polgárőrség tisztjei között szolgált zászlósként, 1765-től pedig hadnagyként. 1767-tôl egy éven keresztül a fizetséggel is járó „heemraad” tisztséget viselte, amely minőségben egy akkor Batáviában működő, közfeladatokért felelős, kilenctagú testület tagja volt. Ezek alapján megalapozatlannak tűnik a legenda titkos tanácsosi rangra utalása, amely tisztség ekkor e helyen nem is létezett, továbbá túlzó kijelentés, hogy „a’ napkeleti Indiai Társaságot, szint úgy magát az Országot illető legfontosabb dolgok reá bízattattnak”. A legenda azon része, amely Jelky Japánban való követi tevékenységére vonatkozik, nem támasztható alá. Hollandia ekkor – egyedüli európai partnerként – jelen volt Japánban, jelesül Deshimában (a mai Nagaszakiban) egy kereskedelmi teleppel, s pontos kimutatásokat vezetett a Japánban szolgáló hivatalnokokról, akik között nem szerepel Jelky, vagy ehhez hasonló név. Hazatérésének körülményei a szépirodalmi forrástól némileg eltérve a következők: 1776-ban, feleségét és két gyermekét hátrahagyva a Popkensburg hajóval indult el, mellyel 1777. június 18-án érkezett Hollandiába, a Rammekens erőd(wd) kikötőjébe. Európába való visszatérése után, 1779-ben jelent meg első beszámolója, valószínű, hogy ekkor nevezték először Jelkynek. Budán telepedett le, ahol továbbra is Jelleke névvel, 1782-ben feleségül vette házvezetőnőjét, Eva Seizerint. 1783. május 28-án gyermekük született, akit apja után Joannes Andreas Jellekeként anyakönyveztek. 1783. december 6-án Budán temették el Consiliarius Hollandicusi ranggal, azaz holland tanácsosként a Szent Anna-templom kriptájában. Dainese A Dainese egy olasz vállalat, amely technikai sportokhoz gyárt védőfelszereléseket. Elsősorban a motorkerékpározáshoz gyártott ruhái és protektorai ismertek, de hegyi kerékpározáshoz és síelők részére is gyárt felszerelést. A vállalat termékei motoros körökban jól ismertek és a piac prémium kategóriájába tartoznak, mind minőségben, mind árban. Számos, a motorsport szempontjából jelentős országban (például Olaszország, Anglia, Németország, Spanyolország, Franciaország, USA, Hollandia stb.) piacvezető. Céginformációk A cég hivatalos neve: Dainese S.p.A. A cég székhelye Molvenában , Vicenza megyében található. Ügyvezető igazgató: Franco Scanagatta Éves forgalma meghaladja az 50 millió eurót Logó: stilizált ördögfej Története A vállalatot 1972-ben alapította Lino Dainese, aki jelenleg elnöki posztot tölt be. Eleinte krosszmotorozáshoz gyártottak bőrnadrágokat. A kezdetektől fogva figyeltek arra, hogy termékeiket sikeres motorversenyzők szponzorálásával tegyék ismertté és népszerűvé, ma is olyan versenyzők öregbítik a márka hírnevét, mint Valentino Rossi és Max Biaggi. A népszerűsítés mellett a másik súlypont a folyamatos fejlesztés volt. Számos újdonságot a Dainese vezetett be a motorsportba, ezeknek része volt a motorsport biztonságának növelésében. A szponzorált sportolókon keresztül lehetőség nyílt a legújabb fejlesztések élesben történő tesztelésére is. A nyolcvanas évek végén termékprofiljukat bővítették: a ruhagyártás mellett kesztyűt, csizmát és bukósisakot is elkezdtek gyártani. A kilencvenes években pedig más, fokozott sérülésveszéllyel járó sportok számára is elkezdték a védőfelszerelések kifejlesztését. Selles (Haute-Saône) Selles település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 221 fő (2015). Selles Passavant-la-Rochère, Alaincourt, La Basse-Vaivre, Montdoré és Pont-du-Bois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Life After Death A Life After Death The Notorious B.I.G. East Coast rapper második albuma. Mezei juhar A mezei juhar (Acer campestre) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe és a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A mezei juhar egész Európában közönséges; főleg az irtásokon, legelőkön feltűnő. E növényfaj előfordul a Bükk-vidéken. Alfajok, változatok Acer campestre subsp. leiocarpum (Opiz) Schwer. Acer campestre subsp. marsicum (Guss.) Hayek mátrai juhar (Acer campestre var. acuminatilobum) J.Papp Az Appennini-félsziget déli részén élő változata, az Acer campestre var. marsicum levelei háromkaréjúak, ép szélűek – ezzel a francia juharhoz (Acer monspessulanum) hasonlít, ezért lehetségesnek tartják, hogy e két faj természetes hibridje. Megjelenése A mezei juhar kisebb termetű, lombhullató fa, ritkán éri el a 10–15 méternél nagyobb magasságot, de kivételes esetekben akár 25 méterig is felmagasodhat. Koronája sűrű, szabályos gömbölyded, sokszor terebélyes. Kérge mélyen repedezett, apró pikkelyekben hámlik. A frissen levált pikkelyek helyén a kéreg narancs-barna, később vörösbarnára sötétül. Az első éves hajtások kérge még zöldesbarna, és sárga paraszemölcsök tarkítják. A többnyire görbe törzs keskenyen bordás, a vesszők gyakran vastagon paralécesek. Fiatal hajtásai kissé szőrösek. Szabályosan 5 karéjú, 4–8 centiméteres, hosszú nyelű levelei átellenesen állnak, a csúcsuk lekerekített, a szélük ép vagy kevés tompa foggal tagolt. Egyes karéjok az alapjuk felé elkeskenyednek. A levéllemez felül fénytelen sötétzöld, a fonákja világosabb, enyhén pelyhes. A porzós virágban öt csészelevél és ugyancsak öt visszás-lándzsás alakú, zöldessárga sziromlevél alakult ki. Termős és porzós virágai ugyanazon a fán, de külön, kevés virágot tartalmazó, laza, molyhos kocsányú bugákban nyílnak. Iker lependék termésének szárnyai csaknem egy vonalban (közel 180°-os szögben) állnak. A szárnyfüggelék kissé görbült. Életmódja A tápanyagban gazdag vályog- vagy törmeléktalajokon 800–900 méter magasságig az ártéri erdőktől a karsztbokorerdőkig a legtöbb erdőtársulásban előfordul, de a legjellemzőbben az aljnövényzetben bővelkedő gyertyános–tölgyesekben. Virágai áprilisban, a levélrügyek kipattanásával egy időben nyílnak. Levelei ősszel aranysárgára sárgulnak. Felhasználása A Földközi-tenger egyes vidékekein oszlop helyett telepítették, és az így ültetett fák közé húzták ki a szőlőt tartó drótokat. Jól esztergálható fájából főleg konyhai eszközöket és ültető szerszámokat készítenek. Díszfának is ültetik, ezért a városokban sem ritka. Zimmern ob Rottweil Zimmern ob Rottweil település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Méritein Méritein település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 293 fő (2015). Méritein Bastanès, Castetnau-Camblong, Navarrenx és Vielleségure községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kizeli önkormányzati járás A Kizeli önkormányzati járás (oroszul Кизеловский район) Oroszország egyik járása a Permi határterületen. Székhelye Kizel. Népesség 2002-ben 35 100 lakosa volt, melynek 80,5%-a orosz, 12,7%-a tatár, 1,8%-a ukrán nemzetiségű. 2010-ben 25 065 lakosa volt, melyből 20 118 orosz, 2 609 tatár, 311 ukrán, 208 német, 115 baskír stb. Stazione di Orio Litta Stazione di Orio Litta vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Orio Litta településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pavia–Mantua-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Ospedaletto Lodigiano Stazione di Lambrinia Megyer (Budapest) Megyer Budapest városrésze a IV. kerületben. A városrész az 1950-ben Budapesthez csatolt Újpest városának azt a kertvárosi jellegű részét foglalja magába, mely az egykori történelmi településmagtól északra, a mai kerület középső részén alakult ki a 20. század első felében. Története Megyer városrész határát délen Újpest városrész felé a Rév utca – Váci út – Fóti út vonala, északon Káposztásmegyer felé a Szilas-patak képezi, kelet felé a IV. kerület határa, nyugat felé pedig a Duna. 2001-ben a városrész népessége 4733, lakásainak száma 1839 volt. Wakeboard A wakeboard egy a szörfözés ihlette, extrém sport. A wakeboardnak két fajtája van a kötélpályás és a motorcsónakos. Történelmi szempontból különböző időpontokhoz köthető a két fajta kialakulása. Története A kábeles wakeboard története egészen az ötvenes évekig nyúlik vissza, Németországba. Bruno Rixen müncheni mérnök hollandiai nyaralása során kipróbálta a vízisít. Nagyon megtetszett neki ez a sportág, de negatív élményként érte a hosszú sorban állási idő. Németországban a túlszabályozott vizek miatt szükségét érezte egy olyan rendszernek, amely több embert tud egyszerre mozgatni, olyan helyen ahol kevés a hely a csónakok számára. Mérnökként megpróbálta megalkotni azt a rendszert, amely a normál sí szabályokat próbálja meg vízre levetíteni. Az ötlet alapja a sípályákon használt kábeles sífelvonó volt, amely a vízisízőket képes a vízen megfelelő sebességgel szállítani. Az ötletből bő tíz évvel később, 1962-ben lett valóság, ugyanis ekkor mutatta be az első olyan berendezést, amellyel egyszerre több mint tíz ember tudott vízisíelni. Rixen minden erejét befektette, hogy népszerűsítse a vízisínek e formáját. Végül újabb tíz évvel később elérte célját, és 1972-ben megrendezték az első kábelversenyt Németországban. Sokáig csak vízisíelésre használták ezt a rendszert, ugyanis 1980-ig nem ismerték a wakeboardot. Ekkor egy vállalkozó szellemű fiatal houstoni szörfös, Jimmy Redmon maga mögött hagyva a partot és a hullámokat egy Austin nevű kisvárosba ment, hogy itt folytassa tovább felsőfokú tanulmányait. Hamarosan azonban elkezdett neki hiányozni a szörf és elkezdett vízisíelni. Egy idő után azonban kezdett unalmassá válni neki és inkább szörffel ment volna a csónak után, ámde a szörfdeszkákat nem vontatásra tervezték. Mivel volt már némi tapasztalata a szörfdeszka gyártásban ezért elhatározta, hogy készít egy olyan szörföt, amit hajó után is lehet vontatni. Egyik hétvégén mikor hazament meg is alkotta a deszkát. Ekkor még nem gondolta, hogy új sportág szülőatyjává vált. Mikor kivitte a találmányt a vízre, rájött, hogy nem elég erős és trükközni sem lehet vele. A deszka 45 perc után széttört. Jimmy azonnal hazarohant és készített egy másikat, ami kicsit erősebb volt és több mint két óráig bírta, ez az idő elég volt arra hogy felkeltse az emberek érdeklődését. Akkora volt az érdeklődés az új találmány iránt, hogy Redmon 1985-ben otthagyta az iskolát és bátyjával, Johnnal üzleti tervet készítettek és 1986-ban megalapították saját cégüket a Redline Desingst. Az első deszkák még nem voltak elég strapabíróak és vastagabbak is voltak a maiaknál. Redmon 1987-ben megrendezte az első versenyt, majd 1988-ban megalapította a Word Wakeboard Association nevű szervezetet. Innentől kezdve sportág népszerűsége felívelt. 1992-ben megalapították a Wake Tech nevű céget, ahol egy új eljárással könnyebb, vékonyabb és strapabíróbb deszkákat hoztak létre. Mára a WWA-nak csak az USA-ban 3000 tagja van és még mindig Jimmy Redmon az elnök. A wakeboard népszerűsége máig töretlen és világszerte egyre több ember hódol ennek a sportnak. Ausztrália és Óceánia Ausztrália és Óceánia alatt értjük a Föld egyik kontinensét, amely két részre bontható: Ausztráliára, valamint Óceániára. Ausztráliát tovább nem bontják régiókra, mivel ez egy ország (Ausztrál Államszövetség) is egyben; Óceánia kontinenst pedig Mikronéziára, Melanéziára, Polinéziára, valamint Új-Zélandra osztjuk. Országok Ausztrália Fidzsi-szigetek Kiribati Marshall-szigetek Mikronézia Nauru Palau Pápua Új-Guinea Salamon-szigetek Szamoa Tonga Tuvalu Új-Zéland Vanuatu Kelet-Timor Államok, melyek óceániai területtel is rendelkeznek Amerikai Egyesült Államok Franciaország Egyesült Királyság Indonézia Nemzetközi szervezetek Bővebben: Csendes-óceáni Fórum Bővebben: Csendes-óceáni Közösség Ausztrália és Óceánia kontinensen két fontosabb nemzetközi szervezet működik: Csendes-óceáni Fórum Csendes-óceáni Közösség 1960-as indianapolisi 500 A 44. alkalommal megrendezett indianapolisi 500 mérföldes verseny volt az 1960-as Formula–1 világbajnokság harmadik futama, amelyet 1960. május 30-án rendeztek meg. Ez volt az utolsó verseny, amely beleszámított a Formula-1 sorozatába. Statisztikák Vezető helyen: Rodger Ward : 58 kör (1 / 4-18 / 38-41 / 123-127 / 142-146 / 148-151 / 163-169 / 171-177 / 183-189 / 194-196) Eddie Sachs : 21 kör (2-3 / 42-51 / 57-61 / 70-72 / 75) Troy Ruttman : 11 kör (19-24 / 52-56) Jim Rathmann : 100 kör (25-37 / 62-69 / 73-74 / 76-85 / 96-122 / 128-141 / 147 / 152-162 / 170 / 178-182 / 190/193 / 197-200) Johnny Thomson : 10 kör (86-95) Bekeő Benedek Lajos Bekeő Benedek Lajos, Bekeő Benedek Alajos (Pusztagyarmat, 1794. június 1. – Deáki, 1846. szeptember 3.) Benedek-rendi szerzetes, pap. Élete A középiskola befejezése után a Benedek-rendbe lépett.Teológiai tanulmányait Pannonhalmán folytatta. 1815–1819 között Győrött volt tanár. 1821. szeptember 13-án pappá szentelték. 1821–1822-ben ismét Győrött, 1822–1823-ban Komáromban, 1823–1825 között Sopronban, 1825–1828 között Kőszegen, 1828–1831 között ismét Komáromban volt tanár. 1831–1834-ben Füssön, 1834-ben Deákiban a plébánia adminisztrátora volt. Munkái Méltóságos és főtisztelendő Kováts Tamás ő nagyságának, midőn a Pannonhegyről nevezett szent-mártoni főapátság székébe iktatnék, a rév-komáromi gymnasiumtól ajánlva. Győrött, 1830. 591-es busz Az 591-es számú autóbusz Pilis, vasútállomás és Újlengyel, autóbusz-forduló között közlekedik. A járatot a Volánbusz üzemelteti. 2016. október 2-áig 2264-es jelzéssel közlekedett. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon, de nyáregyházi kitérővel közlekedő 590-es és 595-ös buszok nincsenek feltüntetve. Egyes járatok csak Nyáregyháza, autóbusz-forduló és Pilis, vasútállomás között közlekednek. Hajnalban két járat megállás nélkül közlekedik Pilis, vasútállomástól Újlengyel, autóbusz-fordulóig. Oskar Werner Oskar Werner, születési nevén Oskar Josef Bschließmayer (Bécs, 1922. november 13. – Liechtenstein, Marburg an der Lahn, 1984. október 23.) osztrák színész, rendező, forgatókönyvíró. Élete Család Nagyanyja Karoline Zelta, anyja Steffi Bschließmayer volt. A gyermek hatéves korában szülei elváltak. Gyermekkor Nagybátyja, Franz Zelta világosító volt a Sascha-Filmnél. Filmrészleteket vitt haza, Oskar házimozit fabrikált, ez lett a „Bschließmayer-Kino“. Oskar népiskolába, majd reáliskolába járt. Tizenévesen már fellépett kabaréban és színházban is. Színészi pálya Érettségit nem tett, a Wiener Burgtheater szerződtette. Megnősült, felesége Elisabeth Kallina lett. A fiatal színész 1941 októberében debütált Oskar Werner néven. Decemberben a Wehrmacht behívta. Az orosz frontra küldték, ahol szakszolgálatos lett. 1944-ben született lányuk, Eleonore. Decemberben családjával megszökött, a bécsi erdőben rejtőztek. Visszatért a bécsi színpadokra, majd 1948-ban eljátszotta első filmszerepét: Engel mit der Posaune. Angliában ugyanennek az angol változatában is játszott: The Angel With The Trumpet. Feleségétől elvált. 1950-ben Hollywoodba ment; első amerikai filmje, a Decision Before Dawn után visszatért a bécsi színpadokra. 1952-ben egy építész barátjával házat épített a liechtensteini Triesen városában. Ott érezte jól magát, ötezer kötetes könyvtárában. 1953-ban Frankfurt am Mainban játszotta a Hamlet címszerepét. 1954-ben újra megnősült, második felesége az amerikai Anne Power lett. 1956-ban Bécsben játszotta a Hamletet. 1958-ban az Ein gewisser Judas TV-film forgatókönyvét írta (Erasmus Nothnagel néven), rendezte és játszott benne. 1963-ban színjátszókört alapított Theater Ensemble Oskar Werner néven. Második feleségétől is elvált. 1966 megszületett házasságon kívüli fia, Felix Florian, anyja az amerikai Diane Anderson volt. Legismertebb filmjeit az 1960-as években forgatta (Jules és Jim; 451 Fahrenheit; Bolondok hajója), utóbbiban nyújtott alakításáért Oscar-díjra is jelölték a Legjobb Színész kategóriában, 1966-ban. A Magyarországon igen népszerű Colombo című krimi-sorozatban is játszott. 1970-ben Hamletet rendezett a Salzburger Festspielen-en. Az 1970-es években Antje Weisgerber német színésznővel élt együtt. Utolsó fellépése 1983-ban a Homburg hercegében volt, Kremsben. Az utolsó fellépés 1984. október 22-én egy NSZK-beli felolvasás közben rosszul lett. Másnap szívroham következtében meghalt. Választott hazájában, Liechtensteinben temették el. Szerepei Film 1948 Der Engel mit der Posaune 1949 Eroica 1950 The Angel with the Trumpet 1951 Decision Before Dawn 1955 Der letzte Akt 1955 Mozart 1955 Lola Montès 1958:Ein gewisser Judas (TV-film) 1962 Jules et Jim 1965 Ship of Fools 1965 The Spy Who Came in from the Cold 1966 451 Fahrenheit 1968 Interlude 1968 The Shoes of the Fisherman 1975 Columbo: Playback (TV-film) 1976 Voyage of the Damned Almássy Kornél Almássy Kornél (Budapest, 1976. augusztus 30. –) politikus, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) volt alelnöke és budapesti szervezetének egykori elnöke. Tanulmányai 1994-ben érettségizett a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, majd 1999-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán okleveles építőmérnökként végzett. 1999-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán doktori képzésben vett részt. 2000–2002 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karán Master of Business Administration (MBA) diplomát kapott. Tudományos elismerései 1999-ben a Tudományos Diákköri Konferencia 2. helyezettje az építőmérnöki szekcióban. 2000-ben a Kari Hallgatókért díjat nyert (BME Építőmérnöki Kar), 2002-ben a Tudással Magyarországért díj kitüntetettje (Országos Tudományos Diákköri Tanács). 2010 decemberében Aszfalt pályaszerkezeti rácsok viselkedése címmel megvédte doktori disszertációját a BME Építőmérnöki Karán. Közéleti szerepvállalása A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) 2001–2003 között elnöke. Az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottságának és az Ifjúsági és Sportbizottságának külső szakértője 2001–2003 között. A Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) tagja 2002–2004-ben. A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram (GYIA) tanácsának tagja 2002–2003-ban. Az Eszterházy Károly Főiskola Társadalmi Szenátusának a tagja 2001-ben. Politikai szerepvállalása A Magyar Demokrata Fórum Országos Elnökségének 2003-tól tagja, az Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF) elnöke 2004-től 2006-ig, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke ugyancsak 2004-től, az MDF Budapesti Választmányának elnöke 2005-től. 2006-tól országgyűlési képviselő, az Oktatási és Tudományos bizottság tagja, a Sport- és turisztikai bizottság alelnöke. Pártján belül elsősorban az oktatási ügyekkel foglalkozott. A megfigyelési ügy Az MDF 2008-as elnökválasztásán Dávid Ibolya elnök kihívójaként indult. Az MDF-elnökasszonya pár nappal a választás előtt, 2008 szeptemberében egy sajtótájékoztatón egy birtokába került hangfelvételre hivatkozva azt állította, hogy őt és más politikusokat törvénytelenül megfigyeltek és ezzel Almássy Kornélt is összefüggésbe hozta. (A megfigyelési ügy később tovább dagadt Csányi Sándor bankár, Demeter Ervin és Kövér László fideszes politikusok, valamint Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszter és az UD Zrt. vezetőinek főszereplésével.) Az Országos Gyűlésre elnökjelölő Országos Választmányi ülés előtt, Dávid Ibolyával folytatott megbeszélés után Almássy hirtelen visszalépett. Szeptember 26-án először, majd szeptember 29-én másodszorra már törvényesen kizárták az MDF országgyűlési frakciójából is. Később tagadta az ellen felhozott vádakat, és azt állította, fenyegetéssel bírták rá a visszalépésre. Azóta független képviselőként vesz részt az Országgyűlés munkájában. 2008. október 29-én a pártból is kizárták. A megfigyelési ügy részleteire azóta nem derült fény, a szóba hozott Csányi Sándor az UD Zrt.-nél lefoglalt és cégei adatait tartalmazó szerverek miatt írásban panaszt emelt. 2010 szeptemberében a Fővárosi Bíróság első fokú ítélete szerint Almássy pert nyert Dávid Ibolya ellen a jó hírnévhez fűződő jog megsértése miatt, nem vagyoni kártérítésként 1,4 millió forint kártérítés illeti az alperesektől. Almássy a pert 2011 februárjában másodfokon, jogerősen is megnyerte Dávid Ibolya és az MDF ellenében, de 2012. január 11-én a Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet azzal az indoklással, hogy Dávid „a nyilvánosságra került hangfelvétellel kapcsolatban, a megismert tények alapján fejtette ki általánosságban megfogalmazott politikai véleményét”, ezért nem bizonyított tényként állította Almássyról, hogy ő lenne a felelős az elnökasszony elleni adatgyüjtésért. Később 2008. december 13-án az Ifjúsági Demokrata Fórum alelnökévé választották. 2008 nyara óta a Magyar Élet és Vízimentő Szakszövetség elnöke. 2010. augusztus 26-án a Ferencvárosi Torna Club Jégkorong szakosztályának elnökségi tagjává választották. 2010. november 19. óta az FKF Zrt. Közútfenntartási Ágazati Igazgatója. 2011. október 1. óta a BKK Közút Zrt. vezérigazgatója. Családja Nős, két gyermek édesapja. Almássy Kornél nem a történelmi Almássy család leszármazottja. Díjai, elismerései Báthory-díj (2007) Lauro Müller Lauro Severiano Müller (1863. november 8. – 1926. július 30.) brazil politikus, diplomata és katonai mérnök. Élete Ifjúkora 1863-ban született Santa Catarin állam, Itají nevezetű városában, Brazíliában. Édesapja (Peter Müller) és édesanyja (Anna Michels) német emigránsok voltak, a Rajna-vidékről. Unokatestvére Filipe Schmidt (szintén német származású) két terminuson keresztül Santa Catarina állam elnöke volt. Katonai szolgálatra jelentkezett, majd később egy kereskedelmi irodában kapott munkát. Politikai pályafutása Politikai pályafutása 1889-ben kezdődött meg, mikor Deodoro da Fonseca, brazil miniszterelnök őt nevezte ki az állam elnökévé. Később az állam szenátora lett (1899-1926). Befolyásos politikusként több közlekedési és ipari reformot is végrehajtott Brazíliában, miközben folyamatosan kisebb írásokban publikálta a munkássága alatt szerzett tapasztalatait. Barão do Rio Branco brazil külügyminiszter halálát követően őt választották külügyminiszterré, ám 1917-ben kénytelen volt aláírni lemondását, mert német származása miatt az emberek nem voltak képesek eltűrni pozíciójában. Hivatalos útjai során számos külföldi kitüntetésben részesült. Amerikai látogatása alkalmával a Harvard Egyetem a Doctor Honoris Causa címet adományozta neki, míg Japánban tiszteletbeli szamurájjá avatták. Visszatért szülőállamába, ahol ismét elnöknek választották, ám ő lemondott a címről és államának szenátora maradt. Müller népszerű volt gyakorlati alkotásai (Rio de Janeiro főtere és kikötője) miatt, azonban német származása miatt gyakran megvetették. Az idős politikus 1926-ban hunyt el Rio de Janeiróban. Pránanadi A pránanadi a finomtest csatornája, amely összeköti a csakrákat, és amelyen át a testműködést szabályozó életerő (prána) áramlik. A pránanadi tehát életenergia-csatornának fordítható. Többnyire 72 ezer csatorna létezését fogadják el, de egyes szövegek (pl. Siva-szamhitá 2,13) szerint 350 ezer létezik. Két szanszkrit eredetű szóból alkotott kifejezés, amelyek az ájurvéda és a jóga központi fogalmai. A prána (szanszkrit: �����) jelentése: szél, életerő, energia Időszámításunk előtt adták ezt a nevet a minden élő testben megtalálható életerőnek vagy életenergiának de a prána a világegyetem elméjének az energiája is. A prána egy egyetemes elv, valami, ami áthatja a teret, és az elmével és az anyaggal együtt az abszolút hármas megnyilvánulást képezi. A prána az erő, amelynek segítségével a testben végbemegy minden aktivitás, amellyel a testnek minden mozgása történik, amellyel működik minden funkció, amellyel az életnek minden jele megnyilvánul. A prána tehát megtalálható a levegőben, vízben, táplálékban stb. Ezekből az élő szervezet a pránát felszívja és felhasználja a test működtetésére. A nádi (szanszkrit: ����) jelentése: ér, cső, csatorna, folyam A nadik, a csakrák és a szervezet számára életenergiát vesznek fel az ember környezetéből, a kozmoszból, azután rezgésekké alakítják át, ami a fizikai és az energiatestek működéséhez, fenntartásához elengedhetetlenül szükséges. A prána a pránanadi filozófiája szerint egyfajta mindent átható erőteljes energia, ami támogatja az életfolyamatokat, elősegíti az öngyógyító folyamatokat. Használata, ebből eredően, harmóniát hoz létre a fizikai és tudati szintek között. Magyarországon 1992-ben vált ismertté a módszer, melynek átadása azóta tanfolyam keretében oktatható. A pránanadi, módszer független minden vallástól, a buddhizmustól is, bár ez utóbbinak köszönheti a fennmaradását, ugyanis a buddhizmus egyik ágazata őrizte meg évezredeken keresztül a tanokat A pránanadi hatásmechanizmusa A pránanadi hatása A pránanadi hatásmechanizmusát a módszer követői a következőképpen magyarázzák: Életfolyamatokat támogat, valamennyi – fizikai, pszichikai, spirituális – síkon hat. Igazodik minden élő és élettelen egyéni igényeihez. Támogatja a személyiség fejlődésének folyamatát. Pozitívan befolyásolja a gyógyulási folyamatokat, enyhíti a fájdalmat, segít a félelem, harag, méreg, depresszió, aggodalom és kétségek közt lévő levertség legyőzésében. [forrás?] Megkönnyíti a nehéz fizikai és pszichikai megterhelés leküzdését, segíti a tanulást. Előnyösen befolyásolja az emberekhez való viszonyulásunkat, komoly szerepe van a kapcsolatok építésében, ápolásában. Serkenti a kreativitást, növeli a teljesítő-képességet. Elősegíti az önmegismerést, támogatja a könnyebb beilleszkedést. [forrás?] A pránanadiról részletesen A prána tanítás szerint minden energia ősforrása. Az élet megnyilvánulásának minden síkja a felvett és az el nem használt prána – vagy abszolút energia – rezgésétől, minőségétől függ. A prána egy összetett energiarendszer, ami nélkül a fizikai test önmagában nem létezhet. A mindent átható prána vagy életenergia folytonos, állandó, meg nem szűnő mozgásban, rezgésben, áramlásban van, s az egész univerzumban mindenhol megtalálható. A nadik és a csakrák a szervezet számára életenergiát vesznek fel az ember környezetéből, a kozmoszból , azután rezgésekké alakítják át, ami a fizikai és az energiatestek működéséhez, fenntartásához elengedhetetlenül szükséges. A fennmaradt tibeti szövegekben 350 000 nadiról tesznek említést. A hangolási, avatási szertartások után már egy finomabb energiarendszeren keresztül képes az ember kapcsolatba lépni azokkal az erőkkel, amelyek a környezetében, a világegyetemben jelen vannak.[forrás?] A testbe bejuttatott prána a nadikon halad keresztül, és ezeken a vezetékeken kering, mint a vér az érrendszerben. A vezetékek olyan finomak, hogy szabad szemmel nem is láthatók; nem párosíthatók például idegekhez, erekhez, s azoknál finomabb minőségben hálózzák be a test minden egyes pontját . Három fő nadit ismerünk, amelyekből oldalágak válnak ki. Ezek az oldalágak újabb oldalágakra oszlanak, mielőtt behálózzák a teljes fizikai testet. A pránanadi napjainkban A pránanadi célja a természetes életmóddal kapcsolatos oktatási, nevelési tevékenység, valamint az önfejlesztő módszerek, technikák megismertetése, terjesztése, különös tekintettel a meditációra ; továbbá az önismereti, természeti törvényekkel összhangban álló gondolkodás- és magatartásmód felismeréséhez, valamint ezek gyakorlásához való segítségnyújtás. A Pránanadi-alapítvány hatékony ismeretterjesztési, világnézeti, nevelési és képességfejlesztési, továbbá oktatási, kulturális és sport tevékenységet végez. Fontos célkitűzése az iskolának megismertetni az emberekkel a természetes gyógymódokat, valamint kezelési lehetőségeket biztosítani a gyógyulni vágyók számára. Ennek kapcsán kiemelt hangsúlyt helyeznek a Pránanadi-gyakorlatok oktatására, a családsegítő magatartásra és az idősgondozásra. Védjegyoltalom A Magyar Szabadalmi Hivatal a 2004. november 30-án M04 04801 ügyszámon bejelentett PRÁNANADI megjelölést 2007. február 23-án, 188 739 lajstromszámon védjegyként bejegyezte. Az utóbbi időben a pránanadi iskola vezetője a saját honlapján a módszert „A MAGYAR PRÁNANADI® ÖNFEJLESZTÕ ÉS GYÓGYÍTÓ RENDSZER” névre változtatta. A pránanadi kritikái Shenphen Rinpocse egy 2008-as fórumbejegyzésében "new age" szektának nevezte a pránanadit. Szabad préda A Szabad préda Robert Sheckley 1959-ben írt fantasztikus regényének címe. Főszereplők Thomas Blaine, kezdő jachttervező; Marie Thorae, menedzser asszisztens; A küszöb Egyéb A regényből Szabad préda címmel mozifilm készült, Mick Jagger és Emilio Estevez főszereplésével. A film története lazán követi a könyv tartalmát, inkább csak ötleteket vett át belőle. Saint-Hilaire-du-Rosier Saint-Hilaire-du-Rosier település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1921 fő (2015). Saint-Hilaire-du-Rosier Saint-Just-de-Claix, Saint-Lattier, La Sône, La Baume-d’Hostun, Saint-Nazaire-en-Royans, Chatte és Saint-Bonnet-de-Chavagne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bekmünde Bekmünde település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 156 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Streisand-effektus Streisand-effektusnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az interneten publikált információ cenzúrázására vagy eltávolítására tett kísérlet ellentétes hatást vált ki, és ennek következtében az szélesebb körben ismertté válik. A jelenség nevét Barbra Streisand amerikai művésznőről kapta, aki 2003-ban próbálta eltávolíttatni malibui házának fotóit az internetről, ám ezzel akaratlanul nagyobb nyilvánosságot generált ezeknek. A "Streisand Effect" kifejezés Mike Masnick amerikai bloggertől ered, aki megírta az esetet, miután Streisand eredménytelenül perelte 50 millió dollárra Kenneth Adelman fotóst és a képet leközlő Pictopia.com oldalt személyiségi jogainak megsértése miatt. Adelman eredetileg a parti erózió dokumentálására készítette a fotót a California Coastal Records Project keretében, melynek a kormányzatra való nyomásgyakorlás volt a célja. A per előtt a 12 000 fotót tartalmazó nyilvános albumban megtalálható "Image 3850" elnevezésű képállományt mindössze 6 alkalommal töltötték le, ebből kettő Streisand ügyvédjeihez köthető. Később, a per után viszont hatalmas publicitást kapott az ügy, ennek következtében 420 000 alkalommal keresték fel az oldalt a következő egy hónap során. Hasonló esetek Magyarországon 2014 . július 15-én Orbán Viktor miniszterelnök fia, Orbán Gáspár levelet írt a róla fotót közlő 444.hu hírportálnak, hogy a továbbiakban ne tekintsék őt közszereplőnek, és ne írjanak róla több cikket. Miután a 444 lehozta a levelet, pillanatok alatt végigsöpört a hír a magyar internetes sajtóban, előásva Orbán Gáspár korábbi sajtószerepléseit is, aki emiatt néhány nappal később úgy döntött, visszavonul profi futball pályafutásából. 2014. november 12-én Vida Ildikó André Goodfriend amerikai ügyvivővel történt találkozójáról készült Hír TV -s videófelvétel is bejárta az internetet, mivel azt a Hír TV megpróbálta leszedetni több fórumról, internetes videómegosztóról és egyéb weboldalról is, mondván "A Hír TV webes felhasználást nem engedélyezett". A törlések hatására felhasználók százai töltötték le a videót, és töltötték fel számtalan példányban több különböző videómegosztóra. 2014 őszén Széles Gábor nagyvállalkozó le akart tiltani egy vele készült Indexes riportot, amiben megkérdezték hogy áll Széles „energiacella” néven elhíresült projektje, amit a vállalkozó utóbb sérelmesnek ítélt. Az Index ennek nem tett eleget, majd miután az eset híre gyorsan elterjedt számos más hírportál is lehozta a konfliktusról készült videót. Széles később pert is indított becsületsértés miatt, de 2015 decemberében a bíróság másodfokon jogerősen elutasította keresetét. 2015 . március közepén felkerült a YouTube -ra Az Apa Zenél nevű egyszemélyes zenei projekt Baszódjál meg, KDNP című videoklipje, amely nem kevés trágársággal bírálta a KDNP -t, a 200 m²-nél nagyobb alapterületű üzletek vasárnapi nyitvatartásának betiltását célzó, s az Országgyűlés által március 15-i hatállyal elfogadott javaslatuk miatt. Az eredeti videót valamivel több mint egy nap után a YouTube elérhetetlenné tette, ám ennek hatására több felhasználó is visszatöltötte a videómegosztó oldalra, illetve ugyanez a szám rövid időn belül megjelent más videómegosztó felületeken is; végül a YouTube újból elérhetővé tette az anyagot az eredeti helyén is. A dal letöltéseinek száma – vélhetően a törlés internetes visszhangjának is köszönhetően – csekély idő alatt elérte a százezres számot. Hormozgán tartomány Hormozgán tartomány (perzsául ����� ������� [Ostân-e Hormozgân]) Irán 31 tartományának egyike az ország déli részén, a Perzsa-öböl, a Hormuzi-szoros és az Ománi-öböl partján. Északnyugaton Fársz, északkeleten Kermán, keleten Szisztán és Beludzsisztán, délen az Ománi- és a Perzsa-öböl, nyugaton pedig Busehr tartomány határolja. Székhelye Bandar-e Abbász városa. Területe 70 697 km², lakossága 1 365 377 fő. Közigazgatási beosztás Hormozgán tartomány 11 megyére (sahrasztán) oszlik. Ezek: Abumuszá, Bandar-e Abbász, Basztak, Dzsászk, Hádzsiábád, Hamir, Kesm, Lenge, Mináb, Pársziján (2007-ig Gávbandi), Rudán. Jamaicai labdarúgó-válogatott A jamaicai labdarúgó-válogatott – avagy becenevükön The Reggae Boyz, azaz a ’reggae-fiúk’ – Jamaica nemzeti csapata, amelyet a jamaicai labdarúgó-szövetség (angolul: Jamaica Football Federation) irányít. A CONCACAF-tag szigetország az egyik legeredményesebb válogatottal rendelkezik a Karib-térségben. Eddig három alkalommal hódították el a legjobb térségbeli csapatnak járó karibi kupát, illetve 1998-ban kijutottak a labdarúgó-világbajnokságra. Korábbi mérkőzések 2011-ben |} Nemzetközi eredmények Bronzérmes : 1 alkalommal ( 1993 ) Aranyérmes : 5 alkalommal ( 1991 , 1998, 2005, 2008, 2010) Ezüstérmes : 2 alkalommal ( 1992 , 1993 ) Bronzérmes : 2 alkalommal (1997, 1999) Bronzérmes : 1 alkalommal (1962-es közép-amerikai és karibi játékok) Világbajnoki szereplés 1930 – 1962 : Nem indult . 1966 : Nem jutott be . 1970 : Nem jutott be . 1974 : Visszalépett . 1978 : Nem jutott be . 1982 : Nem indult . 1986 : Visszalépett a selejtezők során . 1990 : Nem jutott be . 1994 : Nem jutott be . 1998 : Csoportkör. 2002 : Nem jutott be . 2006 : Nem jutott be . 2010 : Nem jutott be . 2014 : Nem jutott be . 2018 : Nem jutott be . CONCACAF-aranykupa-szereplés 1991 : Csoportkör. 1993 : Bronzérmes 1996 : Nem jutott be . 1998 : 4. hely 2000 : Csoportkör. 2002 : Nem jutott be . 2003 : Negyeddöntő. 2005 : Negyeddöntő. 2007 : Nem jutott be . 2009 : Csoportkör. 2011 : Negyeddöntő. Játékosok Jelenlegi keret Az alábbi keretet nevezték a 2018. szeptember 7-i Ecuador és a szeptember 9-i Kajmán-szigetek elleni barátságos mérkőzésekre. A válogatottságok és a gólok az Ecuador elleni mérkőzés utáni állapotnak megfelelőek. (29589) 1998 FV98 A (29589) 1998 FV98 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. március 31-én. 1986-os magyar férfi kézilabda-bajnokság (első osztály) Az 1986-os magyar férfi kézilabda-bajnokság a harminchatodik kézilabda-bajnokság volt. Tizennégy csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. A Szegedi Volán új neve Tisza Volán lett. A Szegedi EOL AK és a DÉLÉP SC egyesült Szegedi EOL-DÉLÉP SE néven. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Az ókori Róma helyőrségi csapatai A magában az ókori Róma városában állomásozó csapatokat a következő egységekre szokás osztani: Cohortes praetoriae, cohortes urbanae, cohortes vigilum, valamint a helyőrség idegen csapatai, az auxiliárisok. Cohortes praetoriae Cohors praetoria már a római köztársaság korában előfordult a fővezér testőrsége, illetve a praetorium őrségének szerepében. Ez azonban nem a köztársaság legelejétől volt így, hiszen a Róma fennállásának első századaiban alkalmazott polgári hadsereg egyik lényeges eleme, hogy a fővezérnek nem ad testőrséget. Amikor a fővezér először testőrséget kapott, annak tagjai a socii tagjai közül kerültek ki. Változást a numantiai háború hozott, amelynek vezetését i. e. 134-ben vette át ifjabb Scipio Africanus. A helyzet nehézsége abban állt, hogy a legnehezebb feladat nem az ellenséggel szemben várt rá, hanem az elvadult, rendetlen római sereget kellett rendbe szednie, s erre a célra feltétlenül megbízható, hűséges és engedelmes csapatra volt szüksége. A senatus külön engedélyével egy mintegy 4000 főből álló önkéntes csapatot toborzott, amelynek jó részét a socii állította ki, emellett barátaiból és clienseiből mintegy 500 főnyi polgári sereget alakított. Ez az eredete a fővezéri testőrség későbbi formájának, amely a socii által addig kiállított pedites et equites extraordinarii helyébe lépett, s a neve: cohors praetoria vagy cohors amicorum. Ettől kezdve minden tartományi kormányzónak megengedték, hogy ilyen csapatot toborozzon a polgárok közül, amely csapat létszáma 500 fő lehetett. A következő változás az első triumvirátus korában volt. A philippi csata után (i. e. 42) Marcus Antonius és Octavianus újjászervezték hadseregüket. Az elbocsátás előtt álló, ám tovább szolgálni akaró mintegy 8000 főnyi legénységből cohortes praetoriaet alakítottak. Ettől kezdve tehát lényegesen különböznek a cohorsok a cohors amicorumtól. Az utóbbi is megvolt a császárok korában, a császári ház férfi tagjainak udvartartásában, a császár környezetében a comites Augusti felelnek meg nekik. Ez utóbbiak rendszerint a senatori rendű, magasabb rangú férfiak közül kerültek ki, egyszerű lovagrendű személy ritkán jutott be soraik közé. Ők képezték a császár szűkebb tanácsát és végezték a császár bizalmasabb jellegű megbízásait. Rendes fizetést kaptak, amelynek nagyságáról egyetlen forrásunk van: Suetonius írja Tiberiusról, hogy kísérete két fizetési osztályba tartozott, a 600 000 és a 400 000 sestertius fizetésűbe, azt azonban nem tudjuk, hogy ezt a fizetést mettől meddig terjedő időre kapták. Augustus tehát a cohors praetoriaet készen kapta, s miután a fővezér a császár lett, kinek állandó székhelye Rómában van, természetes volt, hogy ezek a csapatok is odakerültek. A cohorsok parancsnoka maga a császár lett, akinek nevében i. e. 2 óta a lovagrendű praefecti praetorio parancsnokolnak, de csupán helyettesként. Általában ketten voltak, néha csak egy, ám Commodus után néha hárman is betöltötték ezt a tisztet. A testőrség kilenc cohorsból állt, Augustus korában ebből három állomásozott Rómában, a többi Itáliának azokon a helyein, ahol az uralkodó meg szokott fordulni. A cohorsokat Tiberius egyesítette, felépítve számukra a castra praetoriát. Mint a későbbi történelmi eseményekből kitűnt, ezzel az egyesülésükkel nyerték veszedelmes jelentőségüket. Claudius 12-re, Vitellius 16-ra emelte cohorsaik számát, Vespasianus azonban ismét kilencre redukálta számukat. Traianus már tízet kapott, de hogy ki bővítette eggyel a cohorsokat, nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy nem ő. Feltehetőleg Nagy Konstantin oszlatta fel a csapatokat. Felépítésük: Cohortes miliaria equitatae, 10 centuriával és 10 turmával, az egyes cohorsok parancsnoka tribunus volt. Augustus a köztársaság kori szellemnek megfelelően önkéntesekből toboroztatta őket, később azonban létszámukat a legiókból egészítették ki. Zsoldjuk az egyszerű legionáruis zsoldjának kétszerese, szolgálati idejül 16 év volt. A praefecti praetorio alárndeltjei a statores Augusti voltak, akik egy több centuriából álló numerus statorum praetorianumot képeztek. Már a köztársaság korában is előfordultak az apparitores magistratuum között, a császárság korában kizárólag a császár belső szolgálatára rendelték őket. Rangban a cohortes urbanae és a cohortes vigillum közt álltak. Cohors Augustus császár (Kr. e. 27-Kr. u. 14), amellett, hogy megteremtette az állandó hadsereget, hosszú távra annak szerkezetét is kialakította. A cohorsok és alák ettől kezdve a római birodalom bennszülött, alapvetően nem római jogállású lakosságából sorozott segédcsapatok, úgynevezett auxiliaris erők alakulatai lettek. Csapáserejüket tekintve lehettek ötszázfősek, cohortes quingenariae, de lehettek ezerfősek is, cohortes milliariae. A gyalogos cohorsok lovasokból, equitesből álló erősítést is kaphattak, az ilyen cohors neve cohors equitata volt. Az auxiliaris cohorsok neve egy sorszámból és egy népnévből állt. A sorszám mindig azt jelezte, hogy a felállítás időpontjában az adott népből egyszerre szervezett cohorsok közül a szóban forgó alakulatot hányadikként hozták létre. A népnév arra a népre (törzsre) utalt, melyből a cohorsot felállították. A cohors neve kitüntető jelzőkkel is kiegészülhetett. A cohorsok kezdetben többnyire még a legiókkal együtt, közös táborban voltak elkvártélyozva, Claudius császár alatt azonban már külön parancsnokot kaptak, és különálló tábort, auxiliaris castellumot. Közvetlen parancsnokaik lovagrendű római tisztek, az ún. praefecti cohortis lettek. Végső soron azonban a tartományi haderő részét képezték, így főparancsnokuk a helytartó volt. Claudius császár az auxiliaris katonák szolgálatát és jutalmazási feltételeit is szabályozta. A honesta missio (tisztes elbocsátás) feltétele számukra huszonhat év katonáskodás lett. A honesta missio során az auxiliarisok – így a cohorsokban szolgálók is – jutalomként civitas Romanát (római polgárjogot) és conubiumot (törvényes házasságkötési jogot) kaptak. A szolgálatuk előtt vagy alatt született gyermekeik ugyancsak megkapták a római polgárjogot egészen Antoninus Pius uralkodásáig. Az elbocsátáskor kapott jogokat egy hitelesített okmány, az úgynevezett diploma militaris (katonai diploma) igazolta, melyet az elbocsátott auxiliaris katona, veteranus számára névreszólóan állítottak ki. A római polgárjogot kitüntetésként egyébként már a szolgálat alatt is el lehetett nyerni. Háborúban való helytállás eetén akár az alakulat összes katonája is megkaphatta ezt jutalomként. A római polgárjognak a tartományi lakosság körében való terjedése folytán a 2. században már mind gyakrabban találkozunk cohortes civium Romanorummal is, vagyis olyan cohorsokkal, melyek már római polgárok alakulatai voltak. Az auxiliairis gyalogosegységek megnevezése mellett a cohors megjelölést változatlanul alkalmazták a legió ötszáz fős taktikai egységeinek megnevezésére is. Cohortes Urbanae Szintén Augustus szervezte őket, s Tiberius korában épültek be végleg Róma államszervezetébe. Szoros kapcsolatban álltak a cohortes praetoriaeval és számozásuk is azonénak folytatása: nem cohors I. Urbana, hanem cohors X. Urbana. Eredetileg három ilyen cohirs volt, Caligula halála táján keletkezett a negyedik (XIII. sorszámmal), amelynek székhelye Lugdunum volt; Claudius szervezte Ostia számára a XIV., Puteoli számára az XV. sorszámút. Nero haláláig keletkeztek még a XVI-XVIII. sorszámúak. Vitellius mindet eltörölte, s csupán az Augustus-féle hármat hagyta meg Rómában, s egyet Lugdunumban. Ezekhez Vespasianus csatolt még egyet, cohors I. Urbana Flavia néven, amelynek állomáshelye feltehetőleg Karthágó volt. s a 3. században állomást cserélt a Lugdunumival. Rómában a 4. században még megvannak. Laktanyájuk Rómában a forum suariumon volt. Az egyes cohorsok létszáma 1000 ember, parancsnoka a cohorsnak tribunus, az egésznek a senatori rendű praefectus urbi. Zsoldjuk a legionáriusokéhoz képest valamivel nagyobb, szolgálati idejük ugyanannyi volt. Cohortes vigilum Augustus alapításai, aki 6-ban tűzoltóságként szervezte őket, egyúttal rendőrségi szerepet is osztva rájuk. Lovagrendi parancsnokuk a praefectus vigilum volt. Annyiban volt kapcsolatuk a rendes haderővel, hogy tisztjeik és altisztjeik átléphettek a legiókba és a cohortes urbanae, valamint a praetoriae kötelékébe. Katonai céljuk nem volt, s nem is feltétlenül polgárokból toborozták őket, sok volt közöttük ugyanis a felszabadított, köztük olyanok is, akik jogállásukat tekintve csupán az ún. Latini Iuniani kategóriájába tartoztak. 24-ben a lex Visellia hat évi, később egy senatus consultum három évi szolgálat után polgárjogot adott a tagjainak, akik ennek elnyerésével léphettek át a fentemlített csapatokba. Összesen hét cohors vigilum volt, mindegyik két-két városi régióra vigyázott, s mindkettőben őrséget (excubitorium) tartott. Cohortes miliariae s talán equitatae is volt. Minden cohors hét centuriára oszlott, amelyek parancsnokai tribunusok voltak. A praefectus vigilumnak volt subpraefectusa. A vigilek cohorsai a Severus-korban már rendes katonai alakulatok voltak. A helyőrség idegen csapatai A fentebb már említett csapatokon kívül peregrinus csapatok is állomásoztak Rómában, ezek a következők voltak: Germani vagy Batavi Már Actiumnál található egy csapat Octavianus seregében Calagurritani néven, amelyet tehát Hispaniából soroztak. Ennek a helyét foglalja el később a Germani vagy Batavi. A birodalom területén élő népek közül valóak voltak, feladatuk a császári család mellett való szolgálattétel. A feliratos emlékek mindig collegium Germanorum néven említik őket, de az ókori szerzők numerus, cohors és manus néven egyaránt. A familiae és a collegia servorum mintájára decuriákba tagozódtak, s nem csupán gyalogosok, hanem lovasok is vannak köztük. Galba a csapatot megszüntette, s csak Caracalla alatt találkozunk vele ismét. Equites singulares Augusti vagy Impearatoris Feltehetőleg a Galba által megszüntetett Germani helyét foglalták el, különösen Traianus korától említik gyakran őket. A singularis cím egyébként már régebben is előfordult, mint: 1. katonai rang olyan segédtisztnek a címe, amilyen minden magasabb rangú parancsnok mellett van, például singularis consularis, singularis legati stb. 2. mint válogatott tartományi csapat, amelynek tagjait a különféle csapatokból válogatták össze, s mivel ilyen módon keletkeztek, nem lehetett őket egy nemzetiségről sem elnevezni, így a csapatot alae et cohortes singulariumnak hívták. Mint a testőrség része fordultak elő nem csak a császári udvarban, hanem tartományi helytartók, valamint a praefectus praetorium mellett is. Utóbbiaknak megfelel a tribunus vigilum mellett a secutores. Főparancsnokuk a praefectus praetorio volt. Eleinte két szakaszra osztva a castra priora és a castra nova Severianában állomásoztak, élükön egy-egy tribunus állt. A 3. században egy numerusban egyesítették őket, amelynek közvetlen parancsnoka praepositus volt. Frumentarii Rómában állomásozott egy numerus frumentariorum, amelyet a különböző legiókból odavezényelt legénység alkotott. A legiokban altiszti rangjuk volt: principales. Nevük eredete nem ismert. A császárkorban futárszolgálatot teljesítettek, s ennek megfelelően lovasok voltak. Egy részük Ostiában és Puteoliban is állomásozott, legalábbis egy ideig. Szolgálatuk az egész birodalomra volt szervezve, s ez a magyarázata annak, hogy némely tartományban olyan legio frumentariusának maradt emléke, amely legio ott sohasem állomásozott. Valószínűleg Hadrianus szervezte, és rendőri szolgálatra is felhasználták őket. Táboruk a castra peregrina a Mons Caelius mellett volt. Erről a táborról kapta a nevét parancsnokuk: princeps (castrorum) peregrinorum, kinek alárendeltjei voltak a subprinceps és az optio. Ugyanebben a táborban állomásoztak a centuriones deputati és supernumerarii is, vagyis a vezényeltek és a létszámfelettiek. Haditengerész-szakasz A fentiek mellett egy kisebb haditengerész-szakasz is állomásozott Rómában, legalábbis Commodust követően. Közönséges katonai szolgálaton kívül az volt a feladatuk, hogy részt vegyenek a naumachiában, és az amfiteátrumban a ponyvafedelet kifeszítsék. Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (röviden MÁVAG) a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára, a MÁV-ot mozdonyokkal és gördülőállománnyal ellátó gyár volt. Valaha több ezer főt foglalkoztató állami ipari nagyvállalatként működött, amely Budapest VIII. kerületében a Kőbányai út, a Hungária körút, Vajda Péter utca, Orczy út által határolt kiterjedt ipari terület létesítményeit foglalta magába. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművekkel együtt a hazai gépgyártás egyik legnagyobb üzemeként tartották számon. Első mozdonyát 1873-ban gyártotta, leghíresebb terméke pedig az 1924-től gyártott 424-es gőzmozdony volt. Munkásai a Millennium előtt és körül érkeztek a Monarchia területéről és a környező országok ipari vidékeiről. Maga a gyár és a hozzá tartozó lakótelep egy korábbi temető területére épült, ahonnan még az ötvenes években is rendre kerültek elő csontok. A gyár leghíresebb termékei a gőzmozdonyok voltak. Az üzem szomszédságában volt a Ganz-gyár, amely gőz-, benzin- és dízelmotorkocsikat és -motorvonatokat, valamint személy- és teherkocsikat gyártott bel- és külföldi vasutak részére. Az üzem elnevezése az évek során az alábbiak szerint változott: 1870 – Magyar Királyi Államvasutak Gép- és Kocsigyára 1873 – Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára (innentől röviden: MÁV Gépgyár) 1902 – Magyar Királyi Állami Vasgyárak 1925 – Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (innentől röviden: MÁVAG) 1943 – Vitéz Horthy István Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak 1945 – Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak 1949 – MÁVAG Mozdony- és Gépgyár 1959 – Ganz–MÁVAG Mozdony- Vagon- és Gépgyár ( 1988 -ig) Története Előzmények Magyarország első vasútvonalának építése 1844 második felében kezdődött meg. A kész vonalon Pest és Rákospalota, később Pest és Vác közt állítólag ekkor közlekedett hazánkban első ízben befűtött gőzmozdony. A vaspálya ünnepélyes megnyitására 1846. július 15-én került sor. Szócikk: Magyarországi vasúttörténet A Kőbányai úti Gépgyár két elődcége az 1868-ban megalapított Magyar-belga Gép- és hajtóépítő társaság, valamint az Északi Járműjavító helyén létesült Magyar-svájci vasúti kocsigyár. Ez utóbbi cég készítette az Alföld–Fiumei Vasút vontatott járműveinek nagy részét. Azonban 1870-re mindkét cég csődbe jutott és felszámolás alá került. A kezdet A két üzemet a magyar állam megvásárolta és közös irányítás alá helyezve 1870. augusztus 1-jével megalapította a Magyar Királyi Államvasutak Gép- és Kocsigyárát és előbb MÁV igazgatóságának kezelésébe adta, majd saját igazgatóságot hozott létre. A gyár első igazgatója Zimmermann Frigyes volt. Az 1867. évi kiegyezés után elhárult az akadály a nemzeti ipar fejlődésének útjából, befejeződött az addigi mozdonyimport. Szaporodtak a társasági (magán) vasutak, amelyek MÁV-val együtt nagy mennyiségű mozdonyt és kocsit igényeltek. A gyár 1872-ben kezdte meg a járműgyártást, elsőként 50 db kokszszállító kocsit és a bécsújhelyi Sigl gyár tervei alapján az első hazai gyártású III. osztályú (később 335 sorozatú) tehervonati gőzös 1873-ban, melyet még abban az évben bemutattak a bécsi világkiállításon. Ezt a gőzöst 108 pályaszámmal, a 109 psz. társával együtt 1874. január 3-án állították forgalomba. A világgazdasági válság miatt a céget átmenetileg újra a MÁV kezelésébe helyezték. 1873. július 28-án leégett az egykori magyar-svájci kocsigyár épülete, melyet újjáépítettek, de ezután már nem a gyárhoz tartozott, hanem a MÁV saját főműhelye lett (→Északi Főműhely). A gyár első saját tervezésű mozdonya, 7-es szerkezetszámmal 1878-ban készült el. A Tiszavidéki Vasút részére gyártott Szolnok nevű C-tengelyelrendezésű univerzális mozdonyt, mely később a MÁV-nál IIId. osztály-, végül 314 sorozatjelet kapta, bemutatták az az évi párizsi világkiállításon is. A gyár 1877-től mezőgazdasági erőgépek, majd cséplőgépek gyártását is megkezdte. 1880-ban a gyárat a magyar kormány összevonta a Diósgyőri Vasgyárral és közös igazgatóságot hozott létre M. Kir. Államvasutak Gépgyárának és a Diósgyőri M. Kir. Vas- és Acélgyárak Igazgatósága, Budapesten névvel. 1881-től a gyár nagyobb hidak építésére is képes volt és számos hidat épített a MÁV és a Kassa-Oderbergi Vasút részére, valamint itt készült a Keleti pályaudvar vasszerkezete is. A gyár vezetését 1881 júniusától Kordina Zsigmond vette át. Az első igazán jelentős hazai fejlesztésű mozdony az 1883-as 10. szerkezetszámú, a MÁV-nál Ia osztályú, később a 220 sorozatú mozdonytípusa volt. Ugyanebben az évben készült el a gyár első kompaund rendszerű mozdonya a 15. szerkezetszámú, MÁV X. osztály 568 psz., később 20 sorozatú jármű, mely a gyár 75. elkészült gőzöse volt. 1884-ben a gyár vezetése a MÁV-tól a Kereskedelem- és közmunkaügyi m. kir. Minisztériumhoz került. A gyár igazgatója 1890-től Förster Nándor lett. Ez évben elkészült a gyár ezredik cséplőgépe. A gyár 500. gőzmozdonyát a 28. szerkezetszámú, a MÁV-nál IIIe. osztály 2535 pályaszámú (később 326 sorozatú) mozdonyt 1893. május 31-én adták át. Az ezredik mozdony, a 31. szerkezetszámú MÁV Ie. osztály 468 pályaszámú (222 sorozat) mozdony már 1896-ra elkészült és a millenniumi kiállításon is bemutatták. Szintén 1896-ban készítette el a gyár az Újpesti vasúti híd és a Ferencz József híd (ma: Szabadság híd) acélszerkezetét. 1900-ban készült el a gyár 1500. mozdonya, az 50. szerkezetszámú Il. osztály 701 psz. (201/202 sorozat), mely a 46. szerkezetszámú IVd. osztály 4405 pályaszámú (422 sorozat) és az Erdélyi Bányavasút „Govasdia” nevű keskenynyomközű mozdonyával együtt elnyerték a párizsi világkiállítás Grand Prix-jét, hasonlóan a gyár arató- és cséplőgépeihez és lokomobiljaihoz. 1900-tól a vasgyárak igazgatója Vajkay Károly, az Államvasúti Gépgyár vezetője pedig 1903-tól Róth Pál lett. A fénykor A 20. század gazdasági visszaeséssel kezdődött: a gyár évi 100 db-os gőzmozdonygyártása 1904-re 44 db esett vissza, ezek majdnem fele is külföldre, főleg Olaszországba készült. A Ganz és Társa cég részére ekkor készítették el a Kandó Kálmán tervei alapján a szintén olasz Val Tellina vasút részére gyártott villamos mozdonyok járműszerkezeti részeit (VM1 és VM4 gyári jelleg). Szintén a Ganz és Társa számára a gyár kazánműhelye 159 db de Dion-Bouton-rendszerű gőzfejlesztőt szállított a Ganz gőzmotorkocsijaihoz. A gyár hídosztálya ekkor jelentős megrendeléseken dolgozott: 1898-ban kezdték építeni és 1903-ban adták át a budapesti ||Erzsébet híd (Budapest)|Erzsébet lánchidat]], mely a kor legjelentősebb hazai műszaki és építészeti teljesítményei közé tartozik. A híd építésének idején a világ legnagyobb, 290 m nyílású lánchídja volt; szerkezete Czekelius Aurél, gyönyörű kapuzatai Nagy Virgil tervei nyomán készültek. Az acélszerkezeteket a Magyar Királyi Állami Vasgyárak készítette. Ebben az időben készült el többek között a 400 m hosszú Algyői vasúti Tisza-híd. A recesszió elmúltával a gőzmozdonygyártás is újra felfutott: 1910-re már évi 250 db mozdonyt készített a gyár. Az 1900-as években számos, a korábbiaknál jóval nagyobb méretű és teljesítményű gőzmozdonyt tervezett és készített a Magyar Királyi Állami Vasgyárak: így többek között a 71. gyári jellegű, In. osztályú (később: 203 sorozatú ) gyorsvonati, a 84. gyári jellegű IIIs. osztályú (később: 322 sorozatú ) személyvonati, a 90., 108., 114. gyári jellegű IIIu. osztályú (később: 324 sorozatú ) teher- és személyvonati, a 62. gyári jellegű IVe. osztályú (később: 401 sorozatú ) Mallet-rendszerű hegyipálya gyorsvonati, a 87. gyári jellegű VIm. osztályú (később: 651 sorozatú ) Mallet-rendszerű hegyipálya tehervonati, illetve mellékvonali szolgálatra az TV. és TVa. osztályú (később: 375 és 376 sorozatú ) univerzális mozdonyokat (gyári jellegük:74., 92., 93., 110. és 115., illetve 91., 109.,116.). Ezek közül a 324 sorozatú osztályú mozdonyokat évtizedekig, a legnagyobb darabszámban valaha készült magyar gőzmozdonyokként összesen 905 példányban, míg a 375 mozdonyokat fél évszázadon át gyártották – ez utóbbi típus többszörösen korszerűsített változata volt a legutolsó magyar gyártású gőzmozdony is. Az 1908-ban elkészült In. osztály 816 (később 203,015) pályaszámú mozdony volt a gyár 2000. mozdonya. Ekkor a gyár főkonstruktőre – Kordina Zsigmond halála óta – Dvorák Hubert volt. A hídosztály ekkor készítette többek között a Baja–Bátaszék, a komáromi vasúti és a gombosi Duna-hidakat. A mezőgazdaság részére a CT és XCT közúti gőzvontatók , különféle lokomobilok és gőzekék is épültek. 1910-es években a gyár néhány kivétellel már csak túlhevítős gőzmozdonyokat épített. A korszak két gyönyörű gyorsvonati mozdonytípusa, az Európa egyik legerősebb 2'C1' tengelyelrendezésű mozdonyának számító 97. és 101. gyári jellegű (301) és a gyengébb felépítményű pályákra is alkalmas 102. és 103. gyári jellegű (327 sorozatú) gőzmozdonyok az első világháború kitöréséig 22, illetve 140 db-os példányszámban készült el. Az 1913-ban átadott 327,023 pályaszámú gőzmozdony volt a gyár 3000. gyári számát viselő mozdonya. A Magyar Királyi Állami Vasgyárak készítette el Európában a kor legnagyobb méretű és teljesítményű mozdonyának számító 105. szerkezetszámú, 601 sorozatú Mallet-rendszerű univerzális hegyipálya mozdonyt. A típus 31. egysége volt a gyár 4000. gyári számú mozdonya, mely 1917-ben készült el. Ekkorra a gyár éves kapacitása meghaladta a 300 mozdonyt, de az igények egyes kisebb típusok más üzemekben való gyártatását is megkövetelték. A háborús vörösrézhiány miatt 1915-től csak Brotan–Deffner-rendszerű, acél vízcsövekkel határolt tűzszekrényű kazánokkal készültek többek között a már említett 324, 375, 376 és 601 sorozatú mozdonyok is. Elkészültek az első elővárosi mozdonyok is: a három kapcsolt kerékpárú 342 sorozatú mozdonyok és a négy kapcsolt kerékpárú 442 sorozatú mozdonyok első példányai. Ezen kívül terveket készítettek új, 2'C tengelyelrendezésű gyorsvonati (328 sorozat), 1'D tengelyelrendezésű nehéz teher- és hegyipálya személyvonati (424 sorozat) és C'C tengelyelrendezésű Mallet-rendszerű rendszerű hegyipálya tehervonati (620 sorozat). E típusok közül azonban már csak a 118. szerkezetszámú 328 sorozat gyártása kezdődhetett meg. A két világháború között Az első világháború elvesztése kezdetben nem gyakorolt jelentős hatást a gyár életére. A tanácsköztársaság bukását követő román megszállás során elhurcolt és a trianoni békeszerződés által a szomszéd országoknak ítélt nagy számú korszerű mozdony miatt ugyanis a MÁV nem mondta le a háború alatt született megrendeléseit, így 1923-ig bezárólag több száz új mozdonyt szállíthattak. A gyár igazgatója 1919-től az addig főkonstruktőr, Dvorák Hubert lett. 1925-ben a budapesti és diósgyőri vasgyárakat összevonták a győri Ágyúgyárral és a vállalat új neve Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak, röviden: MÁVAG lett. Ebben az időszakban a hídosztály két jelentősebb hidat: a dunaföldvári Duna-hidat és a Horthy Miklós (ma Petőfi) hidat. Mezőgazdasági gépek közül a két háború között a 405 db traktor említhető meg. A MÁVAG igazgatója 1937. július 1-jétől a kormányzó fia, Horthy István lett. A 424-es és társai 1924-re készült el a gyár háború után első új gőzmozdonytípusa, el a magyar gőzmozdonygyártás talán legismertebb sorozata, a később európai hírnévre szert tett 122. gyári jelleg, a 424-es első példánya. A háború alatt született terveket teljesen átdolgozták, a kazán méreteit jelentősen megnövelték és a tengelyelrendezést is módosították. A született megoldás a „célszerű szegény ember” találékonyságának szép példánya: a két háború közötti valamennyi forgalmi igény lefedésére, tehát nehéz tehervonattól a nehéz személy- és gyorsvonatokig, alkalmas volt. Kazánja remekül sikerült, mely a korábbi típusoknál alacsonyabb fogyasztást tett lehetővé. A járműtípus később több, mint három évtizeden át maradt gyártásban, belőlük 514 darabot készített a MÁVAG nemcsak a MÁV, hanem a második világháború után több külföldi vasúttársaság részére is. Ekkor azonban a MÁV szűkülő lehetőségei miatt még csak mindössze 26 db beszerzésére volt lehetősége. A 424,027, egyben a gyár 5000. gyári számú mozdony beszerzésére a gazdasági helyzet már csak hosszas pénzügyi tárgyalások után, voltaképpen presztízsokokból kerülhetett sor. 1928-ban született meg a 424-esek „kistestvérei”, a 126. szerkezetszámú, 22 sorozatú, ún. „motorpótló” gőzmozdonyok, melyek a gazdasági válság miatt lecsökkent forgalomban nemcsak mellékvonali vonatokat, hanem még könnyű fővonali gyorsvonatokat is továbbítottak. Mindkét típusra jellemző volt a többcélú felhasználhatóság, az egyszerű szerkezet, a kis szénfogyasztás és a alacsony fenntartási költségek. Az 1930-as években a MÁVAG-ot is elérte az ipari formatervezés és az áramvonalasítás szele. Ennek jegyében és a Ganz gyár „ÁRPÁD”-gyorssínautóbuszainak konkurenseként született meg a 129. szerkezetszámú 242 sorozatú áramvonalas szertartályos gőzmozdony. A korlátozott teljesítőképessége miatt azonban nem vált jelentős sorozattá. Az 1930-as évek a rossz gazdasági helyzetben amúgy sem a gőzmozdonygyártásról szólt. A mélypont az 1934. esztendő volt, amikor mindössze 3 db gőzmozdony készülhetett el, de a háború kitöréséig nem volt olyan év, ahol a kibocsátott mennyiség a 20 db-ot elérte volna. Egyedül a kazánműhely termelt komolyabban: indiai megrendelésre 500-nál is több mozdonykazánt szállítottak ki. Az első villamos mozdonyok a MÁV részére A MÁVAG a legelejétől fogva szerepet vállalt a MÁV vasútvillamosításában: a gyárban készült el a 29 db VM7 (V40 sorozatú) és a 3 db VM8 gyári jellegű (V60 sorozatú) Kandó-rendszerű fázisváltós villamos mozdony járműszerkezete. A második világháború évei A második világháború alatt a MÁVAG a Weiss Manfréd Acél- és Fémművekkel egyetemben az ország legfontosabb hadiüzemévé vált. A MÁVAG 1938–1939-ben 82 db Toldi könnyű harckocsit, 1940–1941-ben 59 db Turán típusú közepes harckocsit és 135 db Nimród típusú önjáró löveget, 1944-ben pedig 6 db Zrínyi típusú rohamlöveget szállított. Közúti járművek gyártásából is kivette a részét: 1944-ig 1337 db Botond terepjárót, 1853 db különféle LO-típusú tehergépkocsit és autóbusz-alvázat készítettek. A győri program részeként a gőzmozdonygyártás is felfutott: 1944-ig 218 db gőzmozdony készült, többségükben 424-esek. Német megrendelésre mozdonykazánok is készültek, de ekkor még a gyár nem tudott megfelelő minőségű hegesztett kazánt előállítani, úgyhogy mindössze 25 db-ot szállítottak ki. A Horthy István igazgatósága alatt létrehozott repülőgép-gyáregység 1939-ben kezdte meg a termelést: kezdetben WM–21 Sólyom és M 25 Nebuló típusú, majd 1942-től Re-2000 Héja, 1943-tól Arado Ar-96 típusú gépek készültek. A gyár 1944. december végén, Budapest ostroma idején szüntette be a termelést. A hídosztály végezte ebben az időben az újonnan épített Szeretfalva–Déda-vasútvonalon a hidak vasszerkezeteinek legyártását. A második világháború után A második világháború után Magyarországnak tetemes összegű jóvátételt kell fizetnie a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia részére. Ennek jelentős részét vasúti járművek szállítása tette ki, melynek keretén belül a MÁVAG 525 darab mozdonyt és mozdonyalkatrészeket szállított öt év alatt. Ez elsősorban 122. szerkezetszámú (424 sorozattal azonos) normál (illetve a Szovjetuniónak széles), 110. szerkezetszámú (375 sorozattal azonos) normál és 70. szerkezetszámú (490 sorozattal azonos) keskeny nyomtávú mozdonyok gyártását jelentette, de hamarosan beindult 135. szerkezetszámon az ЭР sorozat gyártása szovjet tervek alapján. Ez lett a gyár legnagyobb példányszámban épített típusa: 1 350 db készült a típusból, öt példány kivételével a „nagy testvér” részére. A jóvátételi szállítások befejezése után az addig gyártott típusok gyártása folytatódott, immár kereskedelmi szerződések alapján. Szintén szovjet tervek alapján gyártották a КВ4 sorozatú keskenynyomközű mozdonyokat is. A gyár hídosztályának legfőbb feladata ekkor a háborúban elpusztult hidak újjáépítése volt. A gyár jelentős közútijármű-szállításokat is végzett az 1940-es évek második felében: 350 db Tr5 típusú (ún. „trambusz”) motoros alvázat, 95 db N5 típusú alvázat és 162 db B5 típusú tehergépkocsit. A mezőgazdasági géposztály több száz T20 és T35 típusú traktort szállított. Ezeket a termékeket később központilag más gyárak (Csepel Autó és az egykori Hofherr) hatáskörébe utalták. Részben jóvátételre, részben kereskedelmi szerződés alapján több száz lokomobil is készült a Szovjetunió részére. Ebben az időszakban a MÁV igényei igencsak hátra szorultak. Még a háború alatt kezdték meg, de csak 1951-re készült a gyár utolsó saját tervezésű mozdonya, a 130-as szerkezetszámú, a MÁV-nál 303 sorozatjelet kapott nehéz gyorsvonati mozdony. A 303,001 pályaszámú mozdony volt a MÁVAG 6000. gyári számú mozdonya. Ebből a típusból már csak 2 db készült el, míg a 424 sorozat kazánján alapuló 1'E tengelyelrendezésű tehervonati, valamint 2'D2' tengelyelrendezésű helyi személyvonati mozdonyok, valamint egy E tengelyelrendezésű tolató gőzmozdony egyáltalán nem került gyártásba arra hivatkozva, hogy helyettük dízelmozdonyok gyártására kell áttérni. A döntés mai szemmel elhamarkodottnak tekinthető, mivel a dízel- és villamos mozdonyok fejlesztése igen nehezen haladt és ez az 1960-as évekre a MÁV-nál komoly vontatójármű-hiányt okozott. A MÁV számottevő mennyiségben csak 1955-től juthatott új gőzmozdonyokhoz és ezek is a már régóta gyártott 424 és 375 sorozatú gőzösöket jelentették. Az előbbi típus gyártása 1958-ban fejeződött be, míg az utolsó Magyarországon gyártott gőzmozdonyként a 7578. gyári számú 375,1032 pályaszámú mozdony 1959 márciusában hagyta el, a már új nevű és szervezetű (lásd lejjebb) gyár kapuját. A gyár háború utáni első villamos mozdonya a VM10 gyári típusjelű öttengelyes fázis- és frekvenciaátalakítós mozdony volt, melyből 1950 és 1957 között 12 db készült. Elsősorban a háttéripar elmaradottsága miatt folyamatos határidő-csúszással készültek, és alacsony megbízhatósággal üzemeltek. Dízelmozdonyok tervezésére típusprogramot dolgoztak ki. A DVM2 gyári típusjelű 600 lóerős, nehéz tolató és könnyű vonali dízel-villamos mozdonyok első példánya a Ganz gyárral együttműködve 1954 végére készült el és a MÁV-nál M424,5001 pályaszámot kapta. Ez a típus 195-től M44 sorozatjellel készült és nagy sikert aratott. A DHM1-gyel jelölt 450 lóerős dízel-hidraulikus tolatómozdonyok első példánya Egyiptom vasútja számára 1957-re készült el. Ez a típus a dízelmotorok hibájából kezdetben rengeteg fejfájást, sőt presztízsveszteséget is okozott a két gyárnak. Még rosszabbul járt a szintén 1957-re elkészült egyetlen M601 sorozatú nehéz fővonali mozdony, mely szintén a dízelmotor hibájából soha nem került sorozatgyártásra. Mivel az iparpolitika akkori vezetői a gőzmozdonygyártás megszüntetése és a dízelmozdony-gyártás erőteljes fejlesztése mellett döntöttek, nem látszott célszerűnek a járműszerkezeti részt gyártó MÁVAG és a gépezeti berendezésért felelős, időközben államosított Ganz gyár külön szervezetként való működtetése, így a két, amúgy is egymás tőszomszédságában található üzem egyesítése: így 1959. január 1-jétől a két üzem egy vállalatként, Ganz–MÁVAG Mozdony- Vagon- és Gépgyár néven működött tovább. A MÁVAG-kolónia és a Tisztviselőtelep A gyár a kezdetektől fogva számolt szükséges munkáskezek betelepítési igényével. Budapest VIII.kerületében a Kőbányai úton, majd a Delej utcában épített fel egy úgy nevezett kolóniát, vagy mai szóval lakótelepet, amelyben olcsó bérű szolgálati lakáshoz jutottak a munkások. Ez az épület várjellegű, körben zárt, csak kapukon keresztül lehet bejutni a közepére, ahol két alacsonyabb épület, az ún. majom-sziget és a MÁVAG-kultúrház található. A kultúrház adott otthont már az első világháború után a báloknak, a hangversenyeknek, továbbá itt található egy sportterem (például kosárlabdához), különböző ének, zene és tánc próbatermek és egy könyvtár. A második világháborúig volt egy tisztasági fürdő is, tekintve, hogy egy lépcsőház kivételével a 24 lépcsőházra tagolt négyemeletes épületek lakásaiban nem volt fürdőszoba, és a külön WC is kinn volt a lépcsőházban. Az 1950-es években a gyárból hangszórón közvetítették a mozgalmi dalokat műszakváltás előtt, április 4. előtt pedig katonák gyakorolták a díszszemlét a gyár és a kolónia közt a forgalommentes Golgota úton. Az épület belsejében lévő udvarban biztonságosan, de nem zavartalanul játszottak a gyerekek, mert szinte minden lépcsőházban lakott egy házmester ("Nem szól ránk a házmester"), aki az udvart locsolta és sepregette. Gépkocsik nem voltak, nyaranta lovaskocsin hozták a parasztok, földművesek a zöldséget és gyümölcsöt, a húsért pedig sorba kellett állni az egyetlen belső boltban, egy húsközértben. A gyár vezetőinek tekintélyes része lakott a közeli, ma is kertvárosi jellegű Tisztviselőtelepen. Közösségi helyek Volt az épületben még egy közös mosókonyha, ahol az asszonyok üstökben főzték a szennyest, kézi mángorlóval csavarták ki a vizet, és kihúzható, meleg levegővel fűtött szárítórekeszekben szárították a ruhát. Volt orvosi rendelő, mentőállomás, víztorony, egy dekorációs műhely, amely különösen az ötvenes években sokat dolgozott az udvaron az egymást követő ünnepek jelszavait és transzparenseit festegetve, ahogy ez a Csinibaba c. filmben is látszik, mivel ezt a helyet használták fel eredeti helyszínként. Volt továbbá egy erősen felfrissített szakszervezeti könyvtára. A MÁVAG-könyvtárban dolgozott egykor Nagy László költő és éveken át Vaszy Viktor vezényelte a gyár szimfonikus zenekarát. A Ganz (később Vörösmarty) Művelődési Ház alagsorából ma az egykori híres Fekete Lyuk nevű underground pinceklub ismeretes. A MÁVAG-nak volt továbbá még egy Acélhang nevű kórusa és néptánc-együttese is. Templom A kolónia előtt van a Golgota tér, illetve Golgota út, ahol egykor domb állt, rajta egy kápolna, előtte három kereszt, és az Orczy út felől egy stációsorozat. (A tér róluk kapta nevét.) Az épületet és a dombot elhordták a hatvanas években, a stációkból egy-két példány maradt mutatóba, amelyek a Rezső téri Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom mögött láthatók. Hétvége A MÁVAG-osoknak Budaörsön voltak vállalati juttatott hétvégi telkeik, oda jártak kertészkedni, pihenni és énekelni. Az ötvenes években pedig természetjárással kapcsolódtak ki, mivel volt a gyárnak, természetbarát, úszó, kosárlabda és labdarúgó szakosztálya. A labdarúgópálya a Kőbányai úton volt, kocsmával és kuglipályával kiegészítve. Mostanában értékesítik a letarolt telket. Lakópark épül rajta. Nevezetes lakók Jellemző volt a sokgyerekes család és a generációk, „dinasztiák” helyben maradása, egy örökölt életformához kötődése. Például Ujvári László öntőmunkás a két világháború között jött oda Hámorból, György, Zoltán, László és Miklós nevű fiát nevelte fel a kolóniai egyszobás lakásában. György 1956-ban Dániába kivándorolt, Zoltán kosárlabda-válogatott volt, de korán meghalt, László szintén neves sportoló, úszó volt és korán elment, míg Miklósnak is kosárlabdás sikerek jutottak. Az ő lánya Ujvári Eszter, mai válogatott kosárlabdázó. A kolóniában lakott az Illés együttes alapítója, Illés Lajos és a birkózó Kozma István (Pici vagy Bivaly). Az iskola Szemben a kolóniával épült egy fiú- és egy lányiskola, amely korábban a Simor utcai iskola nevet viselte. 1970-ig a fiúk és a lányok külön-külön használhatták az épület két szárnyát. Oda járt az egykori sportköri névadója Benedek Gábor öttusázó olimpikon is. Más híres növendékei: Rejtő Ildikó vívó olimpiai bajnok, Kozma István birkózó olimpiai bajnok, Regőczy Krisztina világbajnok műkorcsolyázó, Ináncsi Rita Eb-ezüstérmes atléta, Illés Lajos, az Illés együttes alapítója, Sánta Ferenc, Jakupcsek Gabriella televíziós műsorvezető, Spányi Antal katolikus püspök és még sokan mások. Mai neve Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola Bár korábban alapították, 1924-ben adták át mai műemlék jellegű épületét, melyet a kor híres építésze, Kismarty Lechner Ödön tervezett. Az iskolában kezdettől fogva alapfokú (elemi, polgári, majd általános iskolai) tanítás folyt. Az iskola jelenleg közoktatási típusú sportiskolai módszertani központ, az ELTE és a Raoul Wallenberg Humán Középiskola gyakorlóiskolája, a nemzetközi ÖKOISKOLA hálózat tagja. A Gépgyárban készült vasúti járművek gyári jelölési rendszere A gyárban készült minden vasúti jármű egyedi jelölést, úgynevezett gyári számot kapott. A számozás mind a gőz-, villamos- és dízelmozdonyok, mind a szerkocsik esetében 1-től indult és típustól függetlenül jellemzően a rendelések beérkezésének sorrendjében került kiosztásra (egy adott időpontban több típusra beérkezett rendelésnél típusonként foglaltak le a készítendő járműveknek egy-egy egymás utáni gyáriszám-tartományt). A mozdonyok tehát nem feltétlenül a gyári számok sorrendjében gördültek ki a gyárkapun és a gyári szám nem utalt a mozdony típusára. Megrendelés visszavonása esetén a gyári számokat általában újra felhasználták, bár az ellenkezőjére is volt példa: a gyárban összesen 7573 db gőzmozdony készült, azonban az utolsó példány a 7578-as gyári számot viselte. Az egyes járműtípusokat 1890-ig egy nagybetűből (esetleg egy kisbetűvel kiegészítve) és egy, alsó indexben szereplő arab szám jelezte, ezt egészített ki egy, a felső indexbe helyezett római szám, amely a típuson belüli gyártási sorozatra, alváltozatra utalt. A betű(k) a mozdony felhasználási területére utalt, az arab szám jelölte, hogy az adott kategórián belül hányadik típusról van szó. Így például a MÁV-nál eredetileg IIIe. osztályba sorolt, 1911-től a 326,011 pályaszámot viselő mozdony a D3I gyári típusjellel készült, azaz a harmadik tehervonati mozdonytípus első gyártási sorozatában. A gyár 1890-től új rendszert vezetett be, innentől a mozdonyok típusát - jellegükre való minden utalás nélkül - egy arab szám, az úgynevezett szerkezetszám jelezte, melyet a gyári számhoz hasonlóan a rendelések beérkezésének sorrendjében osztottak ki. Az adott típuson belüli gyártási sorozatot pedig a felső indexbe helyezett (később pedig egyszerűen kötőjellel a szerkezetszám után írt) arab számmal jelölték. A régi jelölési rendszerrel készült típusokat visszamenőleg besorolták az új szisztémába - a nevezett mozdonyé például 131 (a tizenharmadik gőzmozdonytípus első gyártási sorozata) lett, a típusra pedig mint a "13 számú szerkezet" utaltak. A gyári számokkal ellentétben a már lefoglalt szerkezetszámot akkor sem adták ki újra, ha az adott típusból végül egyetlen példány sem készült. Így a 137 gőzmozdony-szerkezetszámból csak 131 esetén készült ténylegesen jármű. A gőzmozdonyok szerkocsijainál - a gyári számhoz hasonlóan külön futó számsorozattal - ugyanezt a rendszert alkalmazták, későbbiekben a szerkezetszám "S" előtaggal egészült ki. A villamos mozdonyok esetében a szerkezetszám "VM" előtaggal, dízelmozdonyok esetén - erőátviteltől függően - "DVM" (villamos erőátvitel, kezdetben "DEM"-ként jelölve), "DMM" (mechanikus erőátvitel), illetve "DHM" (hidraulikus erőátvitel) rendelkezett. Az üzemben a két világháború között néhány motorkocsi is készült, itt a szerkezetszám "GyK" (gyorskocsi) előtagot kapott. 431 Nephele A 431 Nephele (ideiglenes jelöléssel 1897 DN) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Auguste Charlois fedezte fel 1897. december 18-án. Ruszinka A Ruszinka (macedón írással: Русинка, magyarul: orosz lány) egy dal, mely Macedóniát képviselte a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt a macedón Vlatko Ilievszki adta elő macedón nyelven. A dal a 2011. február 27-én rendezett macedón nemzeti döntőben nyerte el az indulás jogát. A döntőben egy zsűri pontjai és a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az eredményt. A dal mindkét listán az élen zárt, így összesítésben az első helyen végzett a húszfős mezőnyben. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a dalt először a május 12-én rendezett második elődöntőben adták elő, a fellépési sorrendben tizenegyedikként, a bolgár Poli Genova Na inat című dala után, és az izraeli Dana International Ding Dong című dala előtt. Az elődöntőben 36 ponttal a tizenhatodik helyen végzett, így nem jutott tovább a május 14-i döntőbe. Macedóniának ez sorozatban negyedszer nem sikerült. A következő macedón induló Kaliopi Crno I Belo című dala lesz a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Tapsi Hapsi – Anyák napi különkiadás A Tapsi Hapsi – Anyák napi különkiadás (eredeti cím: The Bugs Bunny's Mother's Day Special) 1979-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amely a Bolondos dallamok című rajzfilmsorozat alapján készült. A rendezője James Davis, a forgatókönyvírója Hal Geer, a zeneszerzője Harper MacKay. A tévéfilm készítője és forgalmazója Warner Bros. Television. Műfaját tekintve filmvígjáték. Amerikában 1979. május 19-én a CBS-en, Magyarországon 1987. május 2-án az MTV1-en vetítették le a televízióban. Összeállítások Quackodile Tears Mother Was a Rooster (Kakas mama) Bushy Hare Stork Naked Goo Goo Goliath Apes of Wrath (Majomparádé) Turdossini járás A Turdossini járás (szlovákul Okres Tvrdošín) Szlovákia Zsolnai kerületének közigazgatási egysége. Területe 479 km², lakosainak száma 35 829 fő (2011), székhelye Turdossin (Tvrdošín). Története A mai Turdossini járás községei 1918 előtt Árva vármegye két járásához, a Trsztenai járáshoz és a Turdossin székhelyű Vári járáshoz tartoztak, az előbbihez Turdossin, Krasznahorka, Medvedze, Alsóstepanó, Felsőstepanó, Nizsna, Nemesdedina, Podbjel, Bjelipotok, Habovka, Zuberec és Zábidó, utóbbihoz Trsztena, Usztye, Oszada, Hámri, Brezovica, Ljeszek, Csimhova, Vitanova, Hladovka és Szuchahora. A Vári járáshoz az előbbieken kívül délnyugaton a mai Alsókubini járásból Árvaváralja, Alsólehota, Felsőlehota, Parasztdubova, Dluha, Kriva és Chlebnice, a Trsztenaihoz pedig az egykori Árva vármegye Lengyelországi része tartozott. Árva megye 1918-tól csehszlovák és lengyel uralom alatt állt, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban. A két új birtokos ország közötti határ azonban évekig vitatott volt, az első megállapodás 1920-ban született, végül 1924-ben egy területcserével rögzítették a ma is érvényes határt úgy, hogy Hladovka és Szuchahora Csehszlovákiához, míg Alsólipnica Lengyelországhoz került. 1923-ban a csehszlovák uralom alatt már Turdossininak nevezett Vári járást felosztották az Alsókubini és a Trsztenai járások között, utóbbi határai ettől kezdve egészen 1960-ig megegyeztek a mai Turdossini járáséval, de székhelye Trsztena volt. (A már említett Hladovka és Szuchahora csak 1924-től lett a járás része.) Szintén 1923-tól a mai Szlovákia területét hat nagymegyére osztották, a járás ezek közül Vágmente megyéhez (Považská župa) került. 1928-ban a nagymegyék is megszűntek, Csehszlovákiát négy tartományra osztották, ekkor a járás a Csehszlovákián belüli Szlovákia része lett. 1938 végén, a müncheni egyezményhez kapcsolódóan Lengyelország megszerzett egyes vitatott területeket Csehszlovákiától, így Hladovkát és Szuchahorát is. 1939 tavaszán, amikor Csehszlovákia megszűnt, a független Szlovákiában ismét hat megyét hoztak létre, a Trsztenai járás ezek közül Tátra megyéhez (Tatranská župa) tartozott. Ugyanazon év végén, Lengyelország német lerohanását követően Szlovákia megszerezte az egykori Árva vármegye teljes Lengyelországhoz tartozó területét, és ez is a Trsztenai járás része lett, mely így elérte legnagyobb kiterjedését. A második világháború után visszaálltak az 1938 előtti országhatárok, az újjáalakult Csehszlovákia közigazgatási beosztása hasonló volt az 1928-38 közöttihez, a Trsztenai járás ismét a szlovák tartományhoz tartozott. 1949-ben viszont az 1923-28 közötti nagymegyékhez hasonló nagyobb közigazgatási egységeket hoztak létre, de ezek neve most kerület (kraj) lett, és járásunk a Zsolnai kerülethez került. 1960-tól jelentősen átszervezték a járásokat, a korábbiaknál sokkal nagyobbakat hozva létre. A Trsztenai járást (a Námesztói járással együtt) beolvasztották az Alsókubini járásba, így az magába foglalta az egykori Árva vármegye szinte egészét. Szintén 1960-ban a kerületek száma Szlovákiában hatról háromra csökkent, az Alsókubini járás pedig a Közép-Szlovákiai kerület része lett. A kerületek 1990-ben ismét megszűntek és csak a (nagy)járások maradtak Csehszlovákiában. 1996-ban a már független Szlovákia közigazgatási felosztását ismét jelentősen átalakították. A járások száma 38-ról 79-re nőtt és ezeket nyolc kerületbe osztották be. Az egykori Trsztenai járás helyén megalakult a Turdossini, a Námesztói járás is ismét kivált az Alsókubiniból, és mindhárom ismét a Zsolnai kerület része lett, mint 1949 és 1960 között. A Turdossini járás települései Bjelipotok (Oravský Biely Potok) Brezovica Csimhova (Čimhová) Habovka Hladovka Ljeszek (Liesek) Nizsna (Nižná) Podbjel (Podbiel) Stepanó (Štefanov nad Oravou) Szuchahora (Suchá Hora) Trsztena (Trstená) Turdossin (Tvrdošín) Vitanova (Vitanová) Zábidó (Zábiedovo) Zuberec Reißeck Reißeck osztrák község Karintia Spittal an der Drau-i járásában. 2016 januárjában 2199 lakosa volt. Elhelyezkedése Reißeck Karintia nyugati részén fekszik, a Möll (a Dráva mellékfolyója) alsó szakaszánál. Északról a Reißeck-csoport, délről a Kreuzeck-csoport hegyei fogják közre. Az önkormányzat 17 falut és egyéb települést fog össze: Gappen (109 lakos), Hattelberg (19), Litzldorf (50), Mitterberg (57), Moos (3), Napplach (261), Oberkolbnitz (314), Penk (274), Polan (127), Preisdorf (97), Rottau (15), Sandbichl (52), Teuchl (82), Tratten (55), Unterkolbnitz (387), Zandlach (268), Zwenberg (56). A környező települések: északra Malta, keletre Trebesing, délkeletre Mühldorf, délre Sachsenburg, Steinfeld, Greifenburg, nyugatra Stall, északnyugatra Obervellach. Története Kolbnitz önkormányzata 1850-ben jött létre, de 15 évvel később Obervellachhoz csatolták. 1876-ban ismét önállóvá vált. 1913-ban Mühldorf elszakadt tőle. Az 1973-as karintiai közigazgatási reform során Kolbnitz, Mühldorf és Penk községeket Reißeck néven egyesítették a területén található, hasonló nevű, 2965 méter magas hegycsúcs után. 1992-ben egy népszavazást követően Mühldorf visszanyerte önállóságát. Lakosság A reißecki önkormányzat területén 2016 januárjában 2199 fő élt, ami visszaesést jelent a 2001-es 2331 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 94,6%-a volt osztrák, 1,5% német és 1%-a horvát állampolgár. 82,1%-uk katolikusnak, 7,2% evangélikusnak, 6,9% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Látnivalók a danielsbergi Szt. György-templom Kolbnitz plébániatemplomát 1124-ben említik először. Mai formájában késő gótikus és barokk stílusjegyeket mutat. az 1716-ban épült, fából készült Sandbichli Mária-kápolna Oberkolbnitzban. az 1233 előtt alapított penki templom Teuchl 1685-ben épített barokk temploma az 1847-ben épült naplachi Mária-kápolna a Reißeck-Kreuzecki és a maltai vízierőművek Mölltheuer várának romjai Penktől északra a Rieggenbach patak vízimalmai kelta kultuszhely a Danielsbergen a Bernitzbach vízesése Testvértelepülések Königsbronn , Németország Thalmässing , Németország Porvafélék A porvafélék (Dermestidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Ismertebb fajok Közönséges szalonnabogár (Dermestes lardarius) (Linnaeus, 1758) Pusztító múzeumbogár (Anthrenus verbasci) (Linnaeus, 1767) 2011–2012-es EBEL-szezon Az Osztrák jégkorongliga (németül: Österreichische Eishockey-Liga) – alapítva 1923-ban –, jelenleg a névszponzor után Erste Bank Eishockey Liga (rövidítve: EBEL), a legmagasabb szintű jégkorongbajnokság Ausztriában. 2011-2012-es szezon részt vevő csapatok Jelenleg a bajnokságban 11 klub küzd a győzelemért. A hat osztrák klub mellett 2 szlovén, egy magyar magyar, egy horvát és egy cseh csapat vesz részt. EHC Liwest Black Wings Linz (EHL) EC Red Bull Salzburg (RBS) EC Klagenfurt (KAC) Vienna Capitals (VIC) EC Villacher SV (VSV) Graz 99ers (G99) HK Jesenice (HKJ) HDD Olimpija Ljubljana (OLL) Sapa: Fehérvár AV 19 (AVS) KHL Medveščak Zagreb (MZA) HC Orli Znojmo (ZNO) Alapszakasz A csapatok 54 mérkőzést játszanak. Minden páros hat alkalommal találkozik egymással, 3 hazai és 3 idegenbeli mérkőzésen. Az első hat bejut a rájátszásba. Középszakasz Az alapszakasz után egy felső és egy alsó házra osztódik az eredményeket figyelembe véve. Az alapszakasz első hat helyezése a felső- az utolsó öt az alsó házba kerül. A felső háziak a jobb rájátszás helyért, az alsó háziak a rájátszásért harcolnak. A felső háziak és az alsó ház első két helyezése jut a rájátszásba. A középszakaszban a csapatok kétszer játszanak egymással. Egyszer otthon egyszer idegenben. A csapatok az alapszakaszbeli helyezésük alapján bónusz pontokat kapnak. Az alapszakasz első 4, a második 3, a harmadik 2, a negyedik 1 pontot kap. Az alsó házban a bónusz pontok eloszlása: a hetedik 3, a nyolcadik 2, a kilencedik 1 pontot kap. Rájátszás (Play-Off) A 10 csapatból 8 csapat kerül a rájátszásba. Ahol szintén mindenki játszik mindenkivel, majd két ágra osztva az 1. a 8. helyezettel, a 2. a 7. helyezettel, a 3. a 6. helyezettel és a 4. az 5. helyezettel játszik negyeddöntőt. A továbbjutás egy meccsen dől el minden esetben. Ezután következik az elődöntő, majd a döntő. Husje Husje falu Horvátországban, a Károylváros megyében. Közigazgatásilag Károlyvároshoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 5 km-re keletre a Kulpa bal partján fekszik. Története A településnek 1857-ben 180, 1910-ben 296 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 2011-ben 177-en lakták. Az ón izotópjai A kémiai elemek közül az ónnak (Sn) van a legtöbb stabil izotópja (tíz, bár három közülük feltehetően radioaktív, de bomlásukat mindeddig nem figyelték meg), ami valószínűleg kapcsolatban van azzal a ténnyel, hogy a protonok száma (50) mágikus szám. Ezenkívül 29 további instabil izotópja ismert, köztük a duplán mágikus ón-100 (100Sn) (felfedezés éve: 1994) és ón-132 (132Sn). A leghosszabb élettartamú radioizotópja a 126Sn (felezési ideje 230 000 év), a többi izotóp felezési ideje egy évnél rövidebb. Standard atomtömeg: 118,710(7) u Táblázat Rövidítések:EC: ElektronbefogásIT: Izomer átmenet A stabil izotópok félkövérrel vannak kiemelve Az ismert legnehezebb nuklid, melyben több proton van, mint neutron Az ismert legnehezebb nuklid, melyben ugyanannyi proton és neutron van A várakozások szerint β+β+-bomlással 112Cd-vé alakul Elméletileg spontán maghasadásra képes Hasadási termék A várakozások szerint β−β−-bomlással 122Te-vé alakul A várakozások szerint β−β−-bomlással 124Te-gyé alakul több mint 1·1017 év felezési idővel Hosszú felezési idejű hasadási termék Megjegyzések Ismeretesek olyan geológiai minták, amelyek izotóp-összetétele a szokásos értékeken kívül van. Az atomtömeg bizonytalansága ezeknél meghaladhatja a jelzett hibahatárt. A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek. A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg. Étables-sur-Mer Étables-sur-Mer település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 3022 fő (2013). Népesség A település népességének változása: Piedratajada Piedratajada település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Piedratajada Luna, Valpalmas, Puendeluna, Loscorrales, Alcalá de Gurrea és Marracos községekkel határos. Lakosainak száma 110 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Genzkow Genzkow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 142 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Toxoflavin A toxoflavin élénksárga szilárd anyag. Számos baktérium, pl. a Burkholderia gladioli által termelt méreg. Egyúttal antibakteriális hatása is van. pH-indikátor: 10.5-ös pH-értéknél sárgáról színtelenre változik. Egy tanulmány szerint elektronhordozó hatása miatt a szervezetben hidrogén-peroxid keletkezik. Ez magyarázza a mérgező és egyúttal antibakteriális hatást. Ezt erősíti meg az is, hogy oxigénhiányos környezetben a toxoflavin hatása nem jelentkezik. 1933 körül fedezte fel van Veen, hogy a Pseudomonas cocovenenans nevű baktérium a felelős a jávai bongkrek-mérgezésekért. E mikroorganizmus két mérgező anyagot termel, melyek egyike a baktérium sárga pigmentje, a toxoflavin. (A bongkrek-mérgezésekért a másik méreganyag, a bongkrek-sav volt a felelős, mely a Burkholderia gladioli-val fertőzött fermentált kókuszdióban keletkezett.) Casas de Fernando Alonso Casas de Fernando Alonso település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Casas de Fernando Alonso Casas de los Pinos, San Clemente, Cuenca, Vara de Rey és Casas de Haro községekkel határos. Lakosainak száma 1208 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Vektor (regény) A Vektor Robin Cook huszonegyedik, 1999-ben, eredetileg angolul megjelent regénye, melynek fő témája a bioterrorizmus. Főbb karakterek Jurij Davidov – orosz emigráns; Connie Davidov – Jurij felesége; Curt Rogers – tűzoltóhadnagy; Steve Henderson – tűzoltó; Jack Stapleton – igazságügyi orvosszakértő, a Vakság és több Robin Cook-regény szereplője; Laurie Montgomery – igazságügyi orvosszakértő, a Vakság és több Robin Cook-regény szereplője; Lou Soldano – a gyilkossági csoport hadnagya, a Vakság és több Robin Cook-regény szereplője; Warren Wilson – Jack barátja; Flash Thomas – Connie bátyja; Jason Papparis – szőnyegkereskedő. Cselekmény Jurij Davydov az „amerikai álom”-ban való csalódása, és sokévnyi amerikai taxisofőrként való robot után hazatérését tervezi Oroszországba. Ám visszatérése előtt bosszút kíván állni az Államokon, de leginkább az Államokat működtető gépezeten. Jurij fiatalkorában a Szovjetunióban, Novoszibirszkben található Vektor nevű állami vállalathoz került, mely elsősorban katonai felhasználásra készített himlővírust, ő pedig egy lépfenespóra és botolinustoxin előállításán dolgozó csoportba került, ahonnan később egy súlyos baleset miatt (melynek valójában nem ő volt az okozója, de neki kellett „elvinnie a balhét”) katonai börtönbe kényszerült távozni, majd 1994-ben az Államokba emigrált. Itt ismerkedett meg Curt Rogersszel és Steve Hendersonnal, akik az Árja Nép Hadsereg, egy skinheadekből álló, antiszemita csoport vezetői. Együtt tervelték ki a Federal Building nevű kormányépület megtámadását. Jurij pincéjében kezdi el tenyészteni a lépfenespórát, és a botolinustoxint, a skinhead-csapat által lopott kellékekkel. Tervét egy Jason Papparis nevű szőnyegkereskedőn teszteli, akit lépfenespórákkal fertőz meg, és aki nem sokkal később meg is hal. Eddig minden terv szerint halad. A bonyodalom Jurij feleségével kezdődik, aki kezdi sejteni, hogy férje mit művel a gondosan bezárt pincében. Egyik nap feltöri a zárakat, és kérdőre vonja férjét, aki eldönti: elteszi kedvesét láb alól, és ezzel egyidőben kipróbálja a botolinustoxint is, húsmérgezésnek álcázva így az esetet. Connie fagyijába csempészi a port, kihúzza a lány telefonját, hogy ne tudjon segítséget hívni. Később kihívja a mentőket, ám azok nem sokat tudnak segíteni a lányon – boncolás nincs. Itt kerül a történetbe Robin Cook előző regényeiből már ismert Soldano-Montgomery-Shapelton visszatérő hármas. Shapelton boncolja Connie-t, aki egyik barátjának, Flash Thomasnak a bátyja. Kisebb-nagyobb problémák leküzdése után sikerül bejutni a temetkezési vállalkozáshoz, mintákat venni a lány holttestéből, és később sikerül bebizonyítani, hogy botolinustoxin okozta halálát, ráadásul igen nagy mennyiség. Nyomozásba kezd, még Jurijhoz is ellátogat, Laurie társaságában. Jurij nem ismeri fel őt (Jack korábban Jason ügyében járt a szőnyegboltnál, ahol találkozott az éppen tervének sikerességét ellenőrző már találkozott Jackkel annak irodájánál). Bezárja Laurie-t és Jacket a pincébe, és megmondja nekik, hogy jegyezzék meg a nevét, és mondják meg mindenkinek. Eközben közeledik a „Rozsomák hadművelet” névre keresztelt támadás a kormányépület ellen. Jurij a botolinustoxin helyett is lépfenefórát kezdett tenyészteni (annak gyorsabb szaparodása, és nagyobb mennyiségben való előállíthatósága miatt), és az orosz külön támadást is szervez: egy permetezőgéppel kívánja szétszórni a termesztett spórákat a Central Parkban, ám ez nem igazán tetszik két barátjának, Curtnek és Steve-nek. Ők csak az Amerikát tönkretevő kormánygépezetre akarnak lesújtani. Megérkezik Steve és Curt a vírusokért, a permetezőgéppel, amit nemrégen loptak. Ahogyan korábban kérték, Jurij leírta nekik a spórák előállításának módját. Miután megkapták a csomagot, Steve és Curt azonban nem szándékozik folytatni a barátkozást az orosszal: Curt lelövi, majd távoznak. Másnap érkezik meg Flash és Warren, Jack barátai, akik kiszabadítják Laurie-t és őt. Jack azonnal intézkedni kezd, és rettenetesen megijednek, mikor kiderül, hogy már késő: a támadás megtörtént. Ám a válsághelyzetet kezelő csoport vezetője azonban felvilágosítja őket: nem történt igazi támadás, lépfenespóra helyett fahéjjal színezett lisztet találtak – az orosz utolsó tetteként tulajdonképpen megmentette Amerikát. Az utószóból megtudjuk, hogy a vastag boríték, melyet Steve és Curt kapott, egy apró kis szerkezetet rejt, mely barnás porral fújja tele a menekülő férfiak kocsiját. A szerző utószavával zárja a művét, melyben felhívja a figyelmet, hogy a biológiai fegyverek akár otthon is előállíthatóak, és már kis mennyiségben is rendkívül veszélyesek, és egyszerű körülmények között óriási mennyiséget lehet előállítani. A bioterrorizmus napjaink egyik legfenyegetőbb problémája. Idézetek - Mi az ördög lehet?! – kérdezte fennhangon. Biztos volt abban, hogy nem valamilyen szokványos hirdetés. Kivette a lapot – közben arra gondolt, milyen ragyogó reklámügynök lehet az, aki ilyen drága hirdetést rá tud tukmálni egy takarítóvállalatra –, és látta, hogy a két összeérő széle le van ragasztva, a közepére pedig figyelmeztetést nyomtattak: MEGLEPETÉS! Lefejtette a ragasztószalagot, és az összehajtott lap szétnyílt, a benne lévő kis tasak pedig port és apró fényes csillagocskákat lövellt ki. Jasont megijesztette a váratlan fejlemény, pillanatra mozdulatlanná merevedett, majd többször is mély lélegzetet vett, beszívta a port. Utána elmosolyodott, mert meglátta a lap belső felére nyomtatott felhívást: „Hívjon minket, hogy eltüntessük a szemetet!”. Ngor iskola A ngor iskola vagy ngorpa a tibeti buddhizmus szakja iskolájának egyik aliskolája. A szekta fő kolostora a Ngor kolostor a tibeti Ü-Cang tartományban Sigace prefektúra szintű várostól mintegy 20 km-re délnyugatra. A szakja hagyományvonal A szakja hagyomány Tibet négy fő vallási hagyománya közül az egyik. Abban az időben vált jelentőssé, amikor a 11. században fejlődésnek indult és terjesztésre került az új Tantra. A szakja hagyomány eredete szorosan összekapcsolódik a Khön családdal, amelynek hagyományvonala több, mint ezer évre vezethető vissza. Az iskola szerint a család ősei mennyei lények voltak. 1073Ban a Khön család egyik tagja, Khön Koncsok Gyalpo megalapította a szakja iskolát. A hagyományvonaluk a mai napig töretlen maradt. Ebbe az átadási vonalba tartozott több neves szakja buddhista tudós és mester, többek között Szacsen Kunga Nyingpo (1092–1158), Szönam Cemo (1142–1182), Dzsecun Dragpa Gyalcen (1147–1216), Szakja Pandita (1182–1251) és Csögyal Phagpa (1235–1280). A tibeti buddhizmus más iskoláihoz hasonlóan a szakjapának is kialakultak aliskolái. A Ngorcsen Kunga Szangpo (1382–1457) és az ő tanítványai, Koncsök Lhundrup, Tharce Namkha Palszang és Drubkhang Palden Dhondup vonalból alakult ki a ngor iskola. A szakja iskola jelenti a hagyományvonal törzsét, amelynek a ngor és a char az ágai. Ez a szakja hagyomány három iskolája, tibetiül a „sza-ngor-char-gszum”. A ngor átadási vonal A szakjapa két fő aliskolája a ngor és a car. A ngor kolostort 1429-ben alapította Ngorcsen Kunga Szangpo (1382–1450). Az alapító a tibeti naptár víz-kutya évében született, tanulmányait szakja és más kolostorokban végezte, és kiváló tudós és tanító vált belőle. 1430-ban Ngorcsen 48 éves korában megalapította a Ngor kolostort a szakja kolostor közelében. A Ngor kolostor tibeti neve Ngor Evam Csödan lett, ugyanis az építkezés során Ngorcsen Kunga Szangpo azt álmodta, hogy az összes dharma gyűjteménye az „E” és a „VAM” betűkből száll fel. Ngorcsen számos fontos vadzsrajána szövegmagyarázatot írt, illetve az összes lamdre tanítás rajta haladt keresztül. Fontos ngor mester volt még Koncsöd Lundrup, Pancsen Ngavang Csödrag és Loter Vangpo. Az 1959-es kínai megszállást követően a ngor új apátja, Luding Khencsen Dzsamjang Tenpei Nyima rinpocse vezetésével épült fel az új ngor kolostor egy észak-indiai erdő területén (Manduwala, Uttarakhand). Az ügyes vezetésnek köszönhetően a kolostor újból elérte a régi ragyogását, fiatal szerzetesek laknak és tanulnak a központjában, könyvtára van, és itt található India egyetlen Szakja Pandita emlékhelye. Szekeres Dorina Szekeres Dorina (Zalaegerszeg, 1992. július 30. –) magyar úszó, olimpikon. Sportpályafutás 2007-ben a rövid pályás Európa-bajnokságon 100 m háton a 33., 200 m háton a 15. helyen végzett. 2008-ban az ifjúsági Európa-bajnokságon nem jutott döntőbe az egyéni számokban. A vegyes váltóval kilencedik lett. A 2010-es Európa-bajnokságon 50 méter háton 27., 100 méteren 33., 200 méteren 15. volt. Ebben az évben először szerzett aranyérmet a magyar bajnokságon. 2011-ben az országos bajnokságon 200 méteren első lett. Az universiaden 28. lett 50 méteren, 31. 100 méteren. Ettől az évtől az Indiana University hallgatója lett. 2012-ben az Eb-n 50 méteren 38., 100 méteren 36., 200 méteren 17. volt. A londoni olimpián 200 méter háton 35. lett a selejtezőben. Férfi négyesbob a 2014. évi téli olimpiai játékokon A 2014. évi téli olimpiai játékokon a bob férfi négyes versenyszámát február 22-én és 23-án rendezték a Szanki bob- és szánkóközpontban, Krasznaja Poljanában. A versenyszámban nem vett részt magyar csapat. Eseménynaptár Az időpontok moszkvai idő szerint (UTC+4), zárójelben magyar idő szerint (UTC+1) olvashatóak. Eredmények A verseny négy futamból állt. A negyedik futamban az első három futam időeredményeinek összesítése alapján az első 20 csapat vehetett részt. A négy futam időeredményének összessége határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A futamok legjobb időeredményei vastagbetűvel olvashatóak. 2017. november 24-én a férfi négyes bob aranyérmes orosz válogatottjaitól doppingvád miatt elvették az aranyérmet. Ugyanilyen ok miatt a 4. helyezett Oroszország-2, valamint a 27. helyezett Lengyelország válogatottjának eredményét is törölték. Authe Authe település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 92 fő (2015). Authe Autruche, Belleville-et-Châtillon-sur-Bar, Brieulles-sur-Bar, Germont és Saint-Pierremont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2K22 Tunguszka A 2K22 Tunguszka (oroszul: 2К22 Тунгуска) orosz fejlesztésű önjáró légvédelmi harcjármű, melynek fegyverzete irányított rakétákból és gépágyúkból áll. A 2K22 GRAU-kódú rendszer feladata a gyalogsági és páncélos erők teljes körű védelme alacsonyan támadó repülőgépek, helikopterek és manőverező robotrepülőgépek ellen, bármely időjárási körülmények között. A jármű rakétáinak NATO-kódja SA–19 Grison. Tovább fejlesztett változata a 2007-től gyártott Pancir–SZ1. A rendszer elemei Egy légvédelmi rakétaüteg 6 db 2SZ6 szállító-indító járműből áll, amelyek 9M311 föld-levegő rakétával, illetve 2 db 2A38 típusú 30 mm-es gépágyúval van felszerelve. A rendszerhez tartozik még ütegenként: 6 darab 2F77M töltő jármű, Kamaz-43101 (6x6) alvázon 1R10-1M javító-karbantartó jármű, Ural-43203 (6x6) alvázon, felépítménnyel 2F55-1M javító-karbantartó jármű, Ural-43203 (6x6) alvázon, felépítménnyel 2V-110-1 karbantartó jármű, Ural-43202 (6x6) alvázon, felépítménnyel MTO-ATG-M1 javító műhely berendezés, ZIL-131 (6x6) alvázon 9V921 automatikus, mobil tesztállomás, GAZ-66 alvázon, K-66 felépítménnyel. Isztrorománok Az isztrorománok a vlachok azon ága, amely a középkorban vándorolt el nyugat felé az ún. protorománok kialakulásának területéről, és a ma Horvátországhoz tartozó Isztriai-félszigeten telepedett le. Mivel már az odatelepülése óta elkezdett beleolvadni az ottani többségi lakosságba, ma az isztrorománok számát, ezeken az isztroromán nyelvet beszélőket értve, ezer alattira becsülik. Élnek még isztrorománok az Učka-hegységtől északkeletre fekvő Žejane faluban és e hegytől délre található még hét kisebb-nagyobb faluban. Mások szétszóródtak horvát városokban vagy kivándoroltak főleg Nyugat-Európába, az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába. Az „isztroromán” nyelvészek által alkotott nép- és nyelvnév. Az érintettek magukat vlåš-nak (egyes számban vlåh) nevezik az Učka-hegységtől délre, és žejånci-nak Žejaneban. Az isztrorománokkal, de főleg nyelvükkel viszonylag sok kutató foglalkozik a 19. század közepe óta, de eredetük pontos helye még ma is vitatott. Az isztrorománok kulturális sajátosságai mára csaknem teljesen kihaltak, nyelvüket pedig erősen befolyásolja a horvát nyelv, ezért az UNESCO nagy veszélyben levőnek tekinti. Az utóbbi időben léteznek némely, az isztroromán identitás és nyelv megmentésére és megtartására tett erőfeszítések, amelyeket kulturális egyesületek vállalnak magukra némi állami segítséggel. A kutatások története A kezdetek Az isztrorománok iránti érdeklődés a 19. században kezdődött, a romantika korában, amelyben megvolt a népek hagyományainak és eszmei örökségének a kultusza. 1819-ben Ivan Feretić, egy Krk-szigeten élő pap, lejegyzett két imát a szigeteken élő vlachok nyelvjárásában, amely az isztrorománhoz volt hasonló, és a század első felében halt ki. Elsőnek egy isztriai polihisztor, Antonio Covaz jelentetett meg 1846-ban egy olyan sajtócikket, amelyben hasonlóságokat állapított meg a dákoromán és az isztroromán nyelv között. Ugyanakkor már ő jegyezte meg e nyelv kihalását a beszélői által kevesebb számban lakott településeken, valamint a horvát jövevényszavak jelenlétét. Cikkébe néhány grammatikai elemet is beleiktatott, valamint két rövid szöveget latin és olasz fordításaikkal. Ez a szerző úgy gondolta, hogy az isztrorománok az Isztriába betelepült rómaiak leszármazottai. Ugyanabban az évben és kiadványban levél alakú cikk jelent meg a trieszti Pietro Paolo Kandler történész és régész tollából, aki osztotta Covaz véleményét az isztrorománok eredetéről. Ugyanez a szerző utólag más cikkeket és régi dokumentumokat is megjelentetett e témában. Az első román, aki az isztrorománokról írt, 1847-ben, Gheorghe Asachi polihisztor volt, aki ismerte Covaz és Kandler írásait. Carlo de Franceschi egy másik olasz, aki foglalkozott az isztrorománokkal 1852-ben, azt állítva, hogy ezek az adriai szigetekről kerültek Isztriába szlávokkal együtt. Az első román, aki kapcsolatba lépett isztrorománokkal falvaikban az erdélyi Ioan Maiorescu történelemtanár volt, előbb 1857-ben, majd 1861-ben, de élményei csak halála után láttak napvilágot, előbb cikksorozatban 1872-ben, utólag pedig fia, Titu Maiorescu által kiadatott könyvben. Ioan Maiorescu ugyanazon a véleményen volt az isztrorománok eredetéről, mint Covaz és Kandler. 1861 és 1900 között A tulajdonképpeni kutatások kezdete nyelvészeknek köszönhető. 1861-ben az első viszonylag terjedelmes tanulmány jelent meg Graziadio Isaia Ascoli tollából, aki bőven hasonlította össze a dákorománt az aromán nyelvvel, visszautasítva azt, hogy az isztrorománok római telepesek leszármazottai lettek volna Isztriában. Német nyelvű tudósok is bekapcsolódtak az isztrorománok kutatásába. Az első Franc Miklošič szlovén szlavista volt, 1861-ben megjelent írásával, aki további két munkában is foglalkozott a témával. Ezekben a szerző azt állítja, hogy az isztrorománok a Dunától délre fekvő régióból vándoroltak Isztriába. A harmadik írásában közölt isztroromán szövegeket Antonio Ive és Theodor Gartner újlatin nyelvekkel foglalkozó nyelvészek bocsátották a rendelkezésére. Miklošič első írásának megjelenése után Hermann Ignaz Bidermann az Osztrák-Magyar Monarchia területén élő újlatin népekről szóló 1877-ben megjelent könyvében az isztrorománokról is írt, a 15. vagy a 16. századra téve az Isztriába való bevándorlásuk kezdetét. Franjo Rački horvát történész is írt tizenegy oldalon az isztrorománokról egy 1881-es írásában. Szerinte vándorlásuk a 12. században kezdődött a Balkán-félsziget keleti részén, és kis csoportokban zajlott le Szerbián, Bosznián, Horvátországon és Dalmácián keresztül Isztriáig és a Krk-szigetig. Gustav Weigand, a román nyelv német szakértője is közzétett tanulmányokat az isztroromán nyelvről 1892-ben, 1894-ben és 1895-ben. A kutatók egyre gyakrabban mentek személyesen a falvaikban tanulmányozni az isztrorománokat és nyelvüket, ahol különféle szövegeket jegyeztek le, mint imákat, népdalokat, meséket, szólásokat, közmondásokat. Miklošič még mások által előbb gyűjtött szövegeken dolgozott, de Weigand őmaga által gyűjtötteken is. A második román, aki sokat foglalkozott az isztrorománokkal Teodor Burada népművészet-, néprajz- és zenekutató volt. 1890-ben és 1893-ban látogatta meg őket, és utazásairól 1896-ban jelentetett meg könyvet. Neki köszönhetően került az első isztroromán, Andrei Glavina, az akkori Romániába és Erdélybe, ahol tanulmányokat végzett. Egy terjedelmes isztroromán szószedetet Arthur Byhan szerkesztett és tett közzé 1899-ben. Giuseppe Vassilich elsőként tette közzé a téma 1900-ig megjelent irodalmát, kielemezte az írásokat és aprólékosan hasonlította össze az isztrorománokról mint Isztriába letelepedett rómaiak leszármottairól szóló eszmét azzal, mely szerint bevándoroltak Isztriába. Kimondta, hogy az utóbbi elmélet határozott híve, és az isztriai jelenlétük kezdetét a 14. századra tette. 1900 után A 20. században kibővült az isztrorománokkal és nyelvükkel foglalkozó irodalom. Ekkor jelentette meg Andrei Glavina és szerzőtársa az első isztroromán nyelvű könyvet is, 1905-ben. Glavina cikkeket is írt a népcsoportjáról. Sextil Pușcariu nyelvész 1906-ban publikálta az isztroromán nyelvről szóló addig legkiterjedtebb munkának az első részét, amelyet majd csak 1926-ban követett a második és 1929-ben a harmadik. Pușcariu munkájának két része között Iosif Popovici nyelvész két kötete jelent meg 1909-ben és 1914-ben újabb isztroromán szövegekkel és szószedettel. Silviu Dragomir történész 1924-ben jelentetett meg könyvet az isztrorománok eredetéről, amelyben Miklošič-csal ért egyet a Dunától délre fekvő származási helyükről. A következő évben Tache Papahagi nyelvész, néprajz- és népművészet-kutató írt tanulmányt a mócokról, kihangsúlyozva az ezek és az isztrorománok közötti hasonlóságokat. A második, népi verseket, elbeszéléseket, vallásos és erkölcsre tanító szövegeket tartalmazó isztroromán nyelvű könyvet 1928-ban jelentette meg Leca Morariu népművészet-kutató és irodalomtörténész. Az 1930-as évek-ben megjelent Emil Panaitescu, a Római Román Iskola igazgatójának útinaplója, és kiadta helyszíni kutatásainak eredményeit Traian Cantemir népművészet- és néprajzkutató. A második világháború után a kutatások lankadtak, de nem szűntek meg. Megemlítendő Ion Coteanu, Emil Petrovici, Petru Neiescu, August Kovačec, Antony H. Hurren tevékenysége. 1990 után a kiadványok megszaporodtak. Fontosabb szerzők August Kovačec, Elena Scărlătoiu, Richard Sârbu, Vasile Frățilă, Goran Filipi, Antonio Dianich. Az isztrorománok története A történelmi források elégtelen volta miatt az isztrorománokkal kapcsolatos történetírás szorosan kötődik nyelvészeti kutatásokhoz, ezek segítségével próbálva kideríteni eredetüket és meghatározni azt az útvonalat, amelyet az Isztriába való letelepedésükig követtek. Ezek a kérdések mindmáig vitatottak. Az első szerzők azon eszméjét, hogy az isztrorománok Isztriába letelepedett rómaiak leszármazottai lennének, a későbbi kutatók visszautasították. Ma is van olyan elmélet, amelyet a legtöbben visszautasítanak. Ez csak Žejane lakosaira vonatkozik, és tagadja ezek román eredetét, azt állítva, hogy protohorvátok leszármazottai, akik iráni eredetűek lennének. A 20. századbeli kutatók körében két fő elmélet dominál. Ovid Densusianu szerint az isztrorománok Erdély délnyugati részéről és a Bánságból származnak, ahonnan a 10. században vándoroltak el. Nyelvi vonásokra alapozza állítását, például a latin eredetű szavakban található magánhangzók közötti rövid [n] > [r] változásra, mint a mócok nyelvjárásában. Ezt az elméletet más kutatók is követik. Más véleményen volt Sextil Pușcariu, aki az isztrorománokat a mai Szerbia területéről származtatta, de elfogadta azt is, hogy kapcsolatban voltak a Dunától északra fekvő területen élő románokkal. Szerinte a majdani isztrorománok a 13. században váltak le a többi románról. A pontos hely megítélésével kapcsolatban eltérően Pușcariu elméletét is elfogadják más kutatók. E két fő elméleten kívül van még egy közöttük elhelyezkedő is, Elena Scărlătoiué, aki azt feltételezi, hogy az isztrorománok több helyről származnak, mégpedig Erdély központi, nyugati és északnyugati régióiból, valamint a Dunától délre fekvő régiókból is, főleg a timok-prizreniből. Eredeti helyüktől függetlenül az isztrorománok voltak az utolsók, akik elváltak a többi romántól, és nyugat felé vándoroltak, főleg pásztorkodással foglalkozva. Giuseppe Vassilich és Sextil Pușcariu úgy vélték, hogy a későbbi isztrorománokat nevezik Μαυρόβλαχοι-nak (olvasd „mavrovlachoi”, jelentése „fekete vlachok”) a bizánci dokumentumok. Ennek alapszava a Βλάχοι („vlachok”), ami a középkori görög nyelvben a románok neve volt általában. A Μαυρόβλαχοι-ból a dalmáciai latin nyelvű dokumentumokban Moroulahi, Morovlachi, Moroblachi, Morolachi, Morlachi vagy Murlachi lett, majd az olasz nyelvűekben Morlacchi, a szerb és a horvát nyelvűekben pedig Morlaci. Magyarul „morlákok” a megfelelője. Ugyanakkor a „vlachok” szónak megfelelő különféle nyelvű szavakat is használták megnevezésükre. Idővel a „morlákok” és a „vlachok” terminusokat nemcsak román, hanem elszlávosodott román, sőt, más etnikumú pásztorokra is használták. „Nyugati románok”, ahogy Pușcariu nevezte őket, már a 11. században értek Dalmáciába, ha 1018-as és 1070-es dokumentumokban talált Danulus és Negulus személynevek románnak tekinthetők. A 12. században a mai Friuli-Venezia Giulia olasz régióba is eljuthatott egy részük, mivel 1181-ben egy, az Aquileai Pátriarchátus területén található zárda Ermelinda nevű főnöknője által kiadott iratban egy Radul nevű telepes neve szerepel, akinek földet adott használatra. 14. századi dokumentumok vlachokról tesznek említést Split, Trogir, Šibenik és Zadar közelében, valamint Rab, Pag és Krk szigeteken. Ez utóbbi szigeten csak helységnevek maradtak utánuk, például Fintira (vö. román fântână „kút”), Sekara (román secară „rozs”). Egy, az isztriai Buzet helységre vonatkozó 1329-es dokumentumban egy Pasculus Chichio vlach személy neve jelenik meg, amely az isztrorománok megnevezésére a horvátok által ma is használt Ćići népnévből származik, és amely a korabeli latin nyelvű dokumentumokban Chichii alakban található. A 15. században pestisjárványok pusztítottak Isztriában, és a Velencei Köztársaság, amely Isztria tengerparti területeit birtokolta, elősegítette a török hódítók elől menekülő, dokumentumaiban Morlacchi-nak nevezett, valamint délszláv csoportok ottani letelepedését. Ennek következtében vlachokról van említés például 1449-ből az isztriai Buje helységben. A Cici szó először jelenik meg tulajdonképpeni népnévként egy 1463-as dokumentumban. Chichii alakban a népnév újból megjelenik 1517-ben, 1524-ben és 1527-ben Trieszt levéltárában fennmaradt latin nyelvű írásokban. A 16. században Isztria területén már sok helyen szétszórt isztroromán településeket jeleztek, sűrűbben Žejane és Mune helységek körzetében az Učka-hegységtől északra, és Šušnjevica körzetében e hegytől délre. 1641-ben Giacomo Filippo Tomasini, cittanovai (horvátul Novigrad) tudós püspök a morlákokról is írt, megjegyezve, hogy „saját nyelvük van, amely sok szó révén hasonlít a latinhoz”. Egy másik olasz szerző, Ireneo della Croce szerzetes, 1698-ban megjelent Trieszt történetében írt „a mi Chichi-jeink”-ről, megjegyezve, hogy ők rumeri-nek nevezik magukat. Ez a szó a latin romanus-ból ered, két olyan hangtani változással, amely a keleti újlatin nyelvekre általában jellemző (hangsúlytalan [o] > [u] és hangsúlyos [a] + rövid [n] + magánhangzó > [�], amit az olaszban e-vel adnak vissza), valamint egy olyannal, amely az isztrorománban történt meg: magánhangzók közötti rövid [n] > [r]. A szerző felsorol 21 isztroromán főnevet (nyolcat determinánssal és 13-at anélkül), valamint két mondatot is, latin fordításukkal együtt. Ez a nyelv első illusztrálása helység- és személyneveken kívül, amelyekből már előbb is megjelentek írásban. Az Isztriában való letelepedésük után elkezdődött az isztrorománok beolvadása a többségi lakosságba. Identitásukat és nyelvüket inkább az általuk sűrűbben lakott régiókban tartották meg, azaz Žejane și Šušnjevica körzetében. Azt, hogy sokkal nagyobb területen voltak településeik, helységnevek bizonyítják. Egy egész észak-isztriai régiót, amely nagyobb részben ma Horvátországhoz, kisebb részben Szlovéniához tartozik Ćićarijának hívják (olaszul Cicceria). Isztroromán településnevek Floričići (vö. román floare ’virág’), Jerbulišće (vö. román iarbă ’fű’), Katun, Kature (román cătun ’tanya’), Fečori (román feciori ’legények’), Kerbune (román cărbune ’szén’) Az isztrorománok hagyományos foglalkozása a pásztorkodás volt, de mással is foglalkoztak. Már a 14. századból vannak utalások arra, hogy karavánokat szerveztek és tejtermékeikkel kereskedtek, de más árukat is szállítottak, például ólmot Boszniából Raguzába (ma Dubrovnik), és sót a tengerpartról visszafelé. A raguzaiak kereskedelmében a latinul caseus vlachescus vagy vlachiscus néven, egy 1357-es dokumentumban pedig brença (vö. román brânză ’túró, sajt’) néven megjelenő terméknek olyan kelete volt, hogy fizetőezközként is használták, árát pedig hatóságilag szabták meg. A 19. században és a 20. első felében az isztrorománok egyik tipikus foglalkozása a faszén készítése volt, amelyet messzire is szállítottak eladásra. Sextil Pușcariu részletesen írta le, hogyan történt a szénégetés. Ugyanakkor ecettel is kereskedtek. 1896-ban Teodor Burada azt állapította meg, hogy nagy a szegénység az isztrorománoknál. A juhászkodás lehagyatlott, a háztáji állattartás el volt hanyagolva, a mezőgazdaság pedig gyengén termelt. Azelőtt termesztettek ugyan szőlőt, de a filoxéra véget vetett ennek. Azzal is próbáltak javítani a helyzeten, hogy zsályát termesztettek, főleg Šušnjevicában. A 19. század vége felé Isztria az Osztrák–Magyar Monarchia Osztrák–Illír Tengermellék-nek nevezett közigazgatási régióhoz tartozott, és többféle etnikum lakta, főleg horvátok és olaszok. Ezekkel ellentétben az isztrorománokat nem ismerték el külön nemzetiségként. A korabeli kutatók megállapították, hogy negatív diszkriminációnak voltak kitéve. Gustav Weigand megjegyezte, hogy iskolázásuk nagyon el volt hanyagolva. Úgy a horvátok, mint az olaszok be akarták őket olvasztani, következésképpen falvaikban nem voltak se horvát, se olasz, és annál kevésbé román nyelvű iskolák. Ugyanazt jelezte az erdélyi Vincențiu Nicoară, aki gimnáziumi tanár volt Fiuméban, valamint Czink Lajos geográfus is, aki Nicoară barátjával (akit Nikóra Vincze néven említ) együtt járt Isztriában. Czink azt írja, hogy 47 šušnjevicai lakos kérelmezett saját nyelvű iskolát a tartományi képviselőháztól, eredmény nélkül. Részben ellentmond Weigand állításának az, hogy az olasz képviselők a kérés elfogadásáért szálltak síkra, de kisebbségben voltak a horvátokkal szemben. Tizenhat évvel azután Andrei Glavina is fel akarta hívni a figyelmet ugyanerről. Mindhárman azt is megjegyezték, hogy az isztrorománok templomaiban csak a latin és a horvát nyelv volt használtos, és hogy a papok híveik művelődésének megakadályozására törekedtek. Az első világháború után Isztria Olaszországhoz került. 1921-ben Glavinának köszönhetően megnyitották az első olyan iskolát, ahol isztrorománul és románul tanítottak, de mivel ő 1925-ben meghalt, az iskola bezárt. Ugyancsak Glavina lett az Učka-hegységtől délre fekvő isztroromán falvakból alakított község polgármestere. 1945-ben Isztria Jugoszlávia része lett. Ekkor a kivándorlás csaknem halálos csapást jelentett az isztroromán közösség számára. Népnevek Külső népnevek A „vlachok” (görögül Βλάχοι, latinul Vlachi, szerbül és horvátul Vlahi, majd Vlasi) népnevet az isztrorománokra is használták már a középkorban, de ez megtévesztő lehet, mert különféle jelentése van, attól függően, hogy melyik nép használta vagy használja, és melyik időszakban. A bizánciak a románokra általában használták, de szerb és horvát dokumentumokban mindenféle etnikumú pásztorokat is jelentett az egész délszláv területen. Ma a görögök ezzel a szóval nevezik az arománokat és a meglenorománokat, szerbül és bolgárul pedig a timok-völgyi románokat is így nevezik, akik a mai Románia területéről származnak. A „morlákok” (görögül Μαυρόβλαχοι, latinul Moroulahi stb., horvátul Morlaci, olaszul Morlacchi) népnév előzőleg a még nem isztrorománokká vált népcsoportra volt használatos, de ez is mindenféle más etnikumú pásztorokra is vonatkozott, és ma nem használják. Az első olyan népnév, amely csak az isztrorománokat nevezi meg, Ćići, a horvátoktól ered. Megjelenik latin nyelvű dokumentumokban Chichii alakban, olasz nyelvűekben előbb Chichi alakban, majd Cici vagy Cicci-ként, németül pedig Tschizen, Tschitzen, Zitschen, Tschitschen, Ziegen vagy Zische lett belőle. A szó eredete az lenne, hogy az isztrorománok a szerb/horvát čiča szóval szólították egymást, ami „nagybácsit, bácsit” jelent. Ma ez a népnév pontatlan, mivel a Ćićarija régióban élő horvátokra is használják. Egy másik horvátok által régebben használt népnév a Ćiribiri, amely Ascoli szerint lenéző volt. Ezt ma a Ćiribirci változatban használják. Ellenőrizhetetlen feltételezés szerint a szó eredete az isztroromán cire bire mondat lenne (románul ține bine ’tartsd jól’). A horvátok a Vlasi szóval is nevezik az isztrorománokat. Kutatói körökben is több népnevet használtak. Covaz Rimgliani o Vlahi d'Istria-nak nevezte őket. Az első a szerb/horvát Rimljani átírása, ami „római”-t jelent. Carlo de Franceschi, Ascoli és Vassilich a Rumeni d'Istria, Ioan Maiorescu a „români istrieni”, olaszul, illetve románul „isztriai románok”-at jelentő szókapcsolatokat használták, Weigand pedig franciául Valaques d'Istrie „isztriai vlachok”-at írt. Az „isztroromán”-nak megfelelő terminust elsőként Gheorghe Asachi használta, de ennek megfelelője különböző nyelveken csak később lett általános Miklošič révén, aki előzőleg istrischen Rumunen („isztriai románok”) névvel írt róluk, majd az istro-rumunisch szót használta. Saját népnevek Amint azt Ireneo della Croce megírta, a 17. században az isztrorománok magukat rumeri-nek hívták, de ez a név nem fordul elő többé dokumentumokban. Majd csak Andrei Glavina és Leca Morariu használták újra. Ma az isztrorománok általában falujuk nevéből képzett melléknevet használnak saját népnévként, a žejaneiek csak azt (žejånci), az Učka-hegységtől délre azt is, és az általános vlåš ’vlachok’ (egyes számban vlåh), amit a délszlávoktól vettek át. Használják még a horvát Rumunji szót is, amikor idegenekkel vannak kapcsolatban, a román kutatók hatására. Beolvadási folyamat Már az isztriai letelepedésükkor elkezdődött az isztrorománok beolvadása a helyi lakosságba, főleg a horvátba. Ennek több oka volt. Elsősorban számuk sokkal kisebb volt, mint a többieké, és településeik zöme szét volt szóródva a többségiekéi között. Anyanyelvük hiánya az istentiszteleteken ugyancsak hozzájárult használatának a hanyatlásához. Horvát, szlovén vagy olasz papjaik még elő is segítették a beolvadást. Amikor megkezdődött az iskolázás a falvakban is, az isztroromán írásbeliség hiánya lehetetlenné tette ezt anyanyelvükön. Ráadásul, amikor az isztrorománok román nyelvű iskolázásban akartak részesülni, a horvátok megakadályozták őket ebben, mivel be akarták őket olvasztani. Az iskolák hiánya miatt a 20. század elején az isztrorománok 90%-a analfabéta volt. A helyzet fokozatosan javult, főleg a második világháború után. Ma az isztrorománoknak több mint 95%-a írástudó, de horvát nyelven. Azok, akik felemelkedtek a társadalmi létrán, identitásuk feladásának árán tették. Eképpen nem alakult ki saját elit, amely fenn tudta volna tartani az etnikai öntudatot, és hozzá tudott volna járulni a nyelv megőrzéséhez. A beolvadás felgyorsult 1950 után, mivel a falvak elszigeteltsége csökkent az utak korszérűsítése nyomán, és a lakosság mozgékonyabb lett az iparosítás miatt. Ezek a jelenségek még egy beolvadási tényezőt idéztek elő, mégpedig a vegyes házasságokat. Mindez a nyelvük társadalmi hasztalanságának az érzetét fokozták az isztrorománok körében. A beolvadás miatt az isztrorománok száma, mármint azoké, akik beszélik a nyelvet, fokozatosan csökkent, de ezt a számot mindig inkább csak becsülni lehetett, mivel e népcsoport csak ritkán szerepelt nevével a népszámlálások adataiban. Ez a szám hozzávetőlegesen a következőképpen változott: Az isztrorománok önmeghatározása nem egységes. Egyrészt, mivel még viszonylag nemrég hegység választotta el őket egymástól, a vlåh-ok és a žejaneiek között nincs meg az etnikai és nyelvi közösség érzete. Másrészt a legtöbben horvátoknak, esetleg vlåh-nyelvű, illetve žejanei nyelvű horvátoknak, száz alatti számban románoknak, mások pedig olaszoknak vallják magukat. Egyesek csak románokkal érintkezve mondják magukat románoknak. Jelenleg a falvaikban élők között 150-re becsülik az isztrorománul folyékonyan beszélők számát, akik a szüleiktől tanulták a nyelvet. Lehetnek még kétszer vagy háromszor ennyien városokban, és még néhány százan Horvátországon kívül: Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában. Antonio Dianich becslése szerint az Egyesült Államokban 400–500 isztroromán él, akik közül 200-an ismerik a nyelvet. Mindezek középkorúak vagy idősek. Az 1950 után születettek gyakorlatilag már nem adták át a nyelvet gyerekeiknek. Az a kevés 30 éves körüli személy, aki tudja, a nagyszüleitől tanulta meg, mint második vagy harmadik nyelvet. Egyébként minden isztrorománul tudó isztroromán legalább kétnyelvű. Az isztrorománok és nyelvük nem jelennek meg mint olyanok a népszámlálások adataiban, de ott lehetnek a románokra vonatkozókban. 2011-ben egész Horvátország területén 955 román anyanyelvű és 435 román nemzetiségű személyt regisztráltak, de nem tudni, hányan közülük beások, akik anyanyelve a dákoromán. Ugyanakkor Isztria-megyében 49-en vallották magukat románoknak és 6-an vlachoknak, illetve 70-en román, és 6-an vlach anyanyelvűeknek. Ezekhez hozzájöhet még 31 román és 3 vlach a Tengermellék-Hegyvidék megyéből, ahol Žejane van. Ugyanakkor itt 40 román ajkú személyt regisztráltak. Jelenleg vannak még isztrorománok lakta falvak Északkelet-Isztriában, egy falu az Učka-hegységtől északra és néhány ettől délre. Nevük több változatban jelenik meg, nyelvtől és kutatótól függően: Az isztroromán nyelv helyzetét jól tükrözi jelenléte a Veszélyeztetett nyelvek vörös könyve című UNESCO kiadványban, és a A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlasza címűben. Életmód, népművészet, szokások Ma az isztrorománok életmódja nem különbözik a többségi lakosságétól. Az 1950-és években elkezdődött iparosítás következtében ők is a városokban kerestek munkát, odaköltözve vagy ingásokként. A hagyományos szénégetés nem halt ki teljesen, legalábbis 2008-ban volt még a régióbeli éttermeknek szállító faszén-termelő. Az isztrorománoknak valamikor gazdag népi kultúrájuk volt: táncok, énekek, mesék, közmondások, mágikus praktikák, születéshez, lakodalomhoz, temetkezéshez, ünnepekhez kötött szokások. Ezek saját nyelvükön zajlottak, és hasonlóságokat mutattak a románokéihoz általában. Még eléggé élők voltak, amikor lejegyezték őket az első látogatók és kutatók, akik publikáltak is belőlük, megjegyezve ugyanakkor, hogy kezdenek kihalni. A beolvadás folyamatában ezeket részben horvát nyelven gyakorolták, majd a társadalom modernizációjának folyamatában majdnem teljesen kihaltak. Megvan még Žejanéban húshagyókedden a zvončar-ok (kolomposok) szokása, amely nem csak isztroromán, de vannak némi jellegzetességei a Horvátország más régióiban létező hasonló szokásokhoz képest. A kereszténység felvétele előtti, a tél rossz szellemeinek elűzésére tartott szertartásokból ered, akárcsak a busójárás. Ma a zvoncsárok folklóregyüttesként működnek, amely tovább viszi a szokást a faluban, bemutatja a rijekai karneválon és más országokban is. Vallásukat tekintve az isztrorománok római katolikusok, de valamikor ortodoxok lehettek, mert Ascoli azt állítja, hogy a jesenoviki templom ortodox volt mielőtt katolikussá vált. Az isztrorománok nyelve A nyelvészek többsége szerint az isztrorománok a román nyelv egyik dialektusát beszélik, a többi a dákoromán, az aromán és a meglenoromán lévén. Radu Flora szerint az isztroromán csupán a dákorománhoz tartozó nyelvjáráscsoport, egyes nyelvészek (Petar Skok, Alexandru Graur, Ion Coteanu) szerint pedig külön keleti újlatin nyelv. Antonio Dianichnak is ez a véleménye. A történelmi körülmények miatt az isztrorománok fokozatos beolvadása során az isztrorománt egyre nagyobb mértékben befolyásolta a horvát nyelv, olyannyira, hogy Coteanu „vegyes nyelv”-nek tekintette. Sok benne a jövevényszó, beleértve viszonyszókat is, valamint alaktani szinten is van benne horvát befolyás. Mindegyik falunak megvan a változata, kisebb eltérésekkel az Učka-hegységtől délre fekvőkéi között, és nagyobbakkal ezek és a žejanei között. Identitás- és nyelvmentés Az isztroromán nyelv írásbeliségének kialakítása és sztenderdizálása nem történt meg, ezért kihalásának folyamata felgyorsult. Mentési kísérletek csak az 1990-es években kézdődtek, és 2000 után szaporodtak meg. Hivatalos lépések Horvátország tagja az Európa Tanácsnak, és 1997-ben aláírta, valamint ratifikálta A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartáját, felsorolva azokat a nyelveket, amelyekre vonatkoztatja. Ezek között nem szerepel sem a román, sem az isztroromán. A Karta előírásainak betartását szakértői bizottság figyeli, és időközönként jelentéseket tesz róla. 2008. március 12-én jelenik meg az isztroromán nyelv egy ilyen jelentésben, először egy Európa Tanácstól származó hivatalos dokumentumban, amely megemlít egy, a horvát kormányhoz intézett korábbi kérést: „Egyes elemek igazolják egy isztrorománnak nevezett nyelv beszélőinek kis közösségének hagyományos jelenlétét Isztriában. A Szakértői bizottság információkat szeretne kapni erről a nyelvről a következő jelentés alkalmával” (48. bekezdés). A jelentés idézi a horvát kormány válaszát is: „[…] 2007 szeptemberében a Művelődési minisztérium elhatározta, hogy megadja ennek a nyelvnek a nem-anyagi kulturális javaknak járó státuszt. Ennek következtében az isztrorománt beiktatták Horvátország védett kulturális javainak regiszterébe” (a jelentés 2. melléklete, 8. pont). Valóban, az isztroromán szerepel Horvátország védett nem-anyagi kulturális javak jegyzékében, istro-rumunjski govori („isztroromán nyelvjárások”) néven, amely része a Kulturális javak regiszterének, a Kulturális javak védelmére és megőrzésére vonatkozó törvény alapján. Elégteleneknek tartva a horvát kormány intézkedéseit, Vlad Cubreacov, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja Moldova részéről határozati javaslatot kezdeményezett, amelyet még 33 különböző országokbeli képviselő írt alá, és 2008. április 21-én benyújtotta. Ebben azt kérik, hogy ajánlják Horvátországnak azt, hogy hivatalosan ismerje el az isztroromán kisebbséget, és biztosítsa neki Az emberi jogok európai egyezményében előírt jogok gyakorlását, névleg az isztroromán és a román nyelv használatát az oktatásban, a vallási gyakorlatban és a médiában, valamint azt, hogy támogassa az isztrorománok kulturális egyesületeit. Ugyanakkor a javaslat azt is kéri, hogy ajánlják a romániai hatóságoknak a horvátokkal való közreműködést abban, hogy sürgős intézkedéseket hozzanak az isztrorománok identitásának és nyelvének megőrzése érdekében. Végül a Közgyűlés nem tárgyalta meg a javaslatot. Helyi szinten a hatósagok tettek egyes lépéseket, például a 2009-ben elfogadott Isztria-megye státuszában az is szerepel, hogy támogatják a helyi dialektusok megőrzését, melyek között az isztrorománét is. A Karta betartásáról szóló 2011. októberi jelentésben Berényi József szlovákiai képviselő megjegyzi, hogy belefoglalta Vlad Cubreacov határozati javaslatát, és hogy az isztroromán kisebbség esetét olyan példaként mutatja be, amely különös figyelmet kíván. Emlékeztet a 2008. március 12-i jelentésbe foglalt információkra, majd nagyobb figyelmet kér a kihalással fenyegetett isztroromán nyelvnek, és kifejezi a kisebbség hivatalos elismerésének és megóvásának szükségességét, azt ajánlva a Szakértői bizottságnak, hogy vegye figyelembe a következő jelentésében az ebbe a jelentésbe foglalt megjegyzéseket. Hatósági döntés értelmében 2010 óta a čepići „Ivan Goran Kovačić” általános iskolában foglalkoznak az isztrorománnal, és emiatt az iskolának különleges státusza van, azaz nem kell betartania a tanulók létszámára vonatkozó szabályokat. A 2016–2017-es tanévre az iskola tantervében szakköri tevékenységként évi 70 óra van előírva, havonta kettő, két pedagógussal, az istrorumunjski jezik („isztroromán nyelv”) tanítására és egyéb, az isztroromán hagyományokkal kapcsolatos foglalkozásokra. Ezeket a šušnjevicai iskola épületében tartják, amely a čepići iskolához tartozik. A román kormány a horváttal való kétoldali viszony keretében foglalkozik az isztrorománok kérdésevel. 2011-ben megbeszélések utáni közös sajtónyilatkozatban az hangzott el, hogy „érintettek egy rendkívülien fontos és Romániát nagyon foglalkoztató témát, mégpedig az isztroromán közösségét”, valamint hogy „Románia nagyon nagyra értékeli és értékelni fogja a horvát hatóságok részéről jövő támogatást arra, hogy megőrizzék ezt a közös kulturális örökséget”. Tudományos tevékenységek 2000-ben Pólában megtartották a 3. érintkezésben lévő nyelvekről szóló nemzetközi szimpóziumot, melynek témája „Az isztroromán nyelv tegnap, ma és holnap” volt. Ez volt az első nagyméretű isztroromán témában lezajlott rendezvény. Részt vettek rajta nyelvészek, történészek, néprajzkutatók, kultúrával foglalkozó szakemberek és a médiában tevékenykedők Horvátországból, Romániából és Olaszországból, valamint horvát és román hivatalos személyek, ami felkeltette annak reményét, hogy történni fog valami az isztrorománok identitása és nyelve megmentésének érdekében. Kutatók újból terepmunkát kezdtek végezni. 2007-ben temesvári egyetemi oktatók csoportja újabb nyelvjárási felméréseket végzett isztrorománok lakta helységekben, majd 2008-ban a nagyszebeni „Astra” múzeumi komplexum néprajzkutatói tevékenykedtek ott. Ugyanabban az évben az „Astra” simpóziumot szervezett „Isztrorománok: kulturális és történelmi támpontok” címmel. Ez alkalommal bemutatkoztak ott a žejanei zvoncsárok is. Civil szervezkedések Az isztroromán identitás és nyelv megmentésének céljából létrejött néhány egyesület Horvátországban és azon kívül, valamint néhány személyes kezdeményezés is. A trieszti „Decebal” olasz–román baráti társaság még 1987-ben alakult meg. Megszervezett például 2007-ben egy vándorkiállítást „Isztrorománok, kis kultúra a nagy történelemben” címmel, melyet bemutattak Olaszországban, Ausztriában és Romániában, ez utóbbiban a nagyszebeni szimpózium alkalmával. Ugyanabban az irányban tevékenykedik a római „Andrei Glavina” isztroromán kulturális egyesület, amit 1994-ben alapítottak. Létezik még az Očuvęj vlåška ši žejånska limba (A vlåh és žejanei nyelv megőrzése) projekt, amelyet 2005-ben Zvjezdana Vrzić a New York Egyetemen dolgozó nyelvész kezdeményezett Amerikába kivándorolt isztrorománok csoportjával együtt. 2007-ben a projekt kiterjedt Horvátországra is az Isztriai Néprajzi Múzeum, majd 2011-ben három isztriai kulturális egyesület bevonásával. Támogatja a horvát Művelődési Minisztérium, két megyei tanács és két községi önkormányzat. 2010 óta honlapja van, amelyen hang- és videófelvételek vannak isztroromán nyelven, Kovačec 1998-as szótárának az online változata, nyelvleckék stb. Egy másik fontos tényezője az isztroromán identitás megőrzésének Marisa Ciceran honlapja, az Istro-Romanian Community Worldwide (Isztroromán közösség világszerte), amely nagy számban publikál mindenféle anyagot a témában. Isztroromán irodalom A kutatók által az idő folyamán gyűjtött és publikált népi, szóbeli irodalmon kívül, az egyesületeknek és projekteknek köszönhetően létezik ma egy kis méretű isztroromán írott irodalom is, mely versekből (egyesek megzenésítve), esszékből, visszaemlékezésekből, fordításokból áll. Egyes alkotások az első isztroromán nyelvű folyóiratban, az „Andrei Glavina” egyesület által 1996 és 2002 között megjelentetett Scrisore către fraț Rumer-ben („Levél a rumer testvérekhez”) voltak olvashatók, mások kötetben, megint mások csak az Interneten. 1486. évi törvénycikk Az 1486. évi törvénycikk (Decretum maius, magyarul: Nagy dekrétum) I. Mátyás magyar király „örök érvényűnek” szánt, főképpen magán- és büntető-eljárásjogi szabályokat tartalmazó törvénykönyve. A dekrétum 78 törvénycikkből (tc.) áll. Az első magyar kodifikációs kísérlet és az első magyar törvény (jogszabály), ami nyomtatásban megjelent. Története Előzmények A 13. század a végére a köznemesség – korábbi, egyre határozottabb törekvései eredményeképpen – elérte, hogy részt vehessen a politikai hatalom gyakorlásában, ezen belül is elsősorban a törvényhozásban. III. András az 1290. évi dekrétumát így például már az ország báróinak és „összes nemeseinek hozzájárulásával” alkotta meg. Az Anjou királyok idejében azonban az uralkodók maguknak tartották fenn a törvényhozással, a törvények módosításával és hatályon kívül helyezésével kapcsolatos jogosultságokat. Az ezt követő folyamatos fejlődés eredménye lett a XV. század közepére kialakult elv, miszerint a törvényalkotás a király és a rendek – tehát az országgyűlés – együttes joga. Az 1486-os országgyűlés és törvénykönyv A király 1485 karácsonyára összehívta a rendeket nádorválasztásra, majd 1486-ban elfogadtatta az országgyűléssel a Decretum maiust, vagyis az 1486. évi törvénykönyvet. Ekkoriban a gyakori háborúskodás miatt keveset tartózkodott az országban, nem tudott kellően részt venni a jogalkotásban és az igazságszolgáltatásban. A bűntények elszaporodtak, törvényeivel a rendet kívánta helyreállítani. Mátyás további szándéka volt, hogy a széttöredezett, partikuláris feudális jogot egységesítse, azaz megteremtse az egységes országos jog alapjait. Dekrétuma ebből a szempontból a kodifikáció első tudatos hazai kísérletének tekinthető. Elképzelése nem volt egyedülálló, a korban más közép-európai országokban is – például Lengyelországban – megjelent az igény az ország jogának egységesítésére, kodifikációjára. Utóélete Mátyás a hatályos szokásjog (consuetudo regni) helyébe az írott jogot (ius scriptum) szerette volna örök időkre állítani. Törvénykönyvének utolsó, LXXVIII. cikkelyében leszögezi, hogy „az abban foglaltakat soha sem kell megváltoztatni”, „minden záradékukban és pontjukban változatlanul és sértetlenül meg kell tartani”. A korabeli joggyakorlat szerint azonban a király által hozott törvények utódját csak annyiban kötik, amennyiben azokat megújítja. Mátyás nem érte el ezt a célját, mert halálát követően II. Ulászló új – bár szövegében egyébként nagyrészt az 1486-os dekrétumon alapuló – törvényei hatálytalanították és felváltották a Decretum maiust. Kiadásai Mátyás, kihasználva az akkoriban újdonságnak számító könyvnyomtatást, kétszer is kinyomtattatta a törvénykönyvet, így a Decretum maius lett az első olyan magyar törvény, ami nyomtatásban is megjelent. Az első kiadás Lipcsében, 1488. június 2-án jelent meg Moritz Brandis nyomdájában. A másodikat Konrad Kachelofen – szintén lipcsei – nyomdász készíthette, feltehetőleg az 1490-es évek elején. A két kiadás szövege megegyezik, a sajtóhibák hasonlósága alapján valószínűsíthető, hogy a második kiadás az első alapján készült. Mátyás törvénykönyve, valamint később Werbőczy István Tripartituma megelőzték az 1595-től rendszeresen nyomtatásban megjelenő hivatalos törvénykiadásokat. Brandis és Kachelofen IV. Kázmér lengyel király törvényeit is kinyomtatták. A „Constitutiones regni Poloniae” szintén két kiadásban készült el, a Mátyás-féle törvénykönyv kiadásaival nagyjából egy időben, ráadásul azonos textúratípussal. A lengyel törvénykönyv Kachelofen-féle kiadását ezen felül még ugyanazzal a fametszettel is díszítették, mint a magyart, csak Mátyás címerét a lengyel királyi címerre cserélték. Tartalma Mátyás a Decretum maius bevezetőjében, az „Előbeszéd”-ben kiemeli a törvények fontos szerepét, s kitér arra, hogy a folyamatos háborúskodás miatt nem tudott kellően részt venni az ország belügyeinek igazgatásában. A bűntények elszaporodtak, dekrétumával a rendet kívánja helyreállítani. A törvénykönyv 78 cikkelyének legtöbbje a bíráskodással és a perjoggal kapcsolatos, összegyűjtve és rendszerezve a korábbi királyok erre vonatkozó rendelkezéseit és a magyarországi bírósági gyakorlat szabályait. Ezen felül tartalmaz olyan rendelkezéseket is, amik a gazdasági és hétköznapi életet, valamint az egyházhoz való viszonyt szabályozzák. Az I. tc. megszüntette a nádori törvényszéket, a III. tc. pedig két új nyolcados törvényszéket (iudicium octavale) állított fel. Az V. tc. a bírók túlkapásait korlátozva kimondta, hogy a peres felek minden peres ügyben egyezkedhetnek. A XIV. tc. a tanúvallatás és a dolgok, okiratok szemügyre vételének szabályait állapította meg, utóbbi esetében teljesen az országos szokásra támaszkodva. A XVIII. tc. korlátozta a párbaj mint bizonyítási eszköz perben való használhatóságát. A XX. tc. a per lefolytatásának színhelyét, az ítélet szóbeli és írásbeli közlésének a módját szabályozta. A XXI. tc. minden olyan mentességet eltörölt, ami a tulajdonosát a bánok, vajdák, vármegyei ispánok vagy alispánok bíráskodása alól mentesíti azzal a céllal, hogy csak a királyi felség joghatósága alá tartozzon. Erőtlennek nyilvánított egyes adományleveleket is, amik az ispán és a nyolcados törvényszék jogszolgáltatásának hatékonyságát gyengítették (pl. XXIII. tc.). Ezek – illetve más, a rendekre és azok kiváltságaira vonatkozó cikkelyek – alapján feltételezhető, hogy Mátyás a köznemesség befolyásának növelését is szem előtt tartotta, mivel hatalmának bázisaként kizárólag ezt a réteget szemelte ki. A XXIX. tc. előírja, hogy „miként mehetnek végbe az országban a letartóztatások”, így védve azokat a szegényebb kereskedőket, akiknek megélhetéséhez szükséges a folyamatos utazgatás, és különböző letartóztatásokkal „terhelni, akadályozni, háborgatni” őket helyrehozhatatlan károkat okozhat. Leszögezi, hogy a bíróság előtt egyházi és világi személyek azonos bírságban marasztalhatók, ilyen tekintetben közöttük különbség a jogszolgáltatás terén nem tehető (LXXII. tc.). Az anyagi jogi szabályok közül a hadviselés fontossága miatt kiemelhető az, amelyik megtiltja a katonáknak, hogy a lakosságnak károkat okozzanak, és károkozás esetére büntetést ír elő, „mivel a katonák utazása és megszállása eddigelé, mint mondják, az országlakosoknak igen nagy terhére és kárára volt” (XXXI. tc.). Kodifikálta a birtokháramlás pontos szabályait is, hogy elkerülhetők legyenek az ezzel kapcsolatos későbbi félreértések és jogi bizonytalanságok. Nem hozott új szabályokat azonban, rögzíti is, hogy „ez a szokás és rendtartás eddigelé is divatban volt” (XXVI. tc.). A XXXII. tc. arról rendelkezik, hogy ingatlan javakat semmilyen módon nem lehet lengyeleknek vagy velenceieknek ideiglenesen vagy véglegesen átszolgáltatni, „mivel a velenczeiek és lengyelek minden áron és uton és minden ármánynyal azon voltak és mindenkor azon vannak, hogy lábukat a szent koronára tartozó földekre és uradalmakba betegyék és ezeket bitorolják, a minthogy némely részüket tényleg bitorolták is”. A cikk fontos adalék a lengyel-magyar kapcsolatokhoz. A jobbágyok elrablásáról szól, illetve a jobbágyság szabad költözésének jogát erősíti meg a XXXIX. cikkely. Büntetést helyez kilátásba azokkal szemben, aki ezt a rendelkezést nem tartják tiszteletben, „mivel a jobbágyok vagy parasztok erőszakos és jogtalan elvitele miatt különféle zugolódások és különféle panaszok, különféle perpatvarok és egyenetlenségek is támadnak”. Számos rendelkezésben is megjelenik Mátyásnak az az „Előbeszéd”-ben említett törekvése, hogy a bűncselekmények számát intézkedéseivel csökkentse. A LXVI. cikkely szerint pl. „a ki korcsmába akar menni, a fegyverét tegye le”. Románia címere Románia címere (2016-ban elfogadott változatában) egy kék színű pajzs közepén egy sassal fején koronával, mely csőrében egy orthodox keresztet, karmaiban pedig kardot és jogart tart. A sas mellén egy öt részre osztott pajzs van, amelyen a jelenlegi állam történelmi alkotóelemeinek címerei láthatók: Havasalföld, Moldva, a Bánság és Erdély jelképei mellett, az alsó kettő közötti ötödik mezőben lévő két delfin a Fekete-tenger partvidékét, Dobrudzsát jelzi. Története Az első világháború utáni új címert (a mai alapját) I. Ferdinánd román király személyes megbízására köpeczi Sebestyén József magyar heraldikus tervezte 1921-ben. 2016-ban visszahelyezték a sas fejére az úgynevezett "acélkoronát". Az ördög szeme (film, 1960) Az ördög szeme (eredeti cím: Djävulens öga) egy 1960-ban bemutatott Ingmar Bergman által rendezett svéd fantasztikus vígjáték. Történet A Sátán (Stig Järrel) szemét kimondottan szúrja a lelkész (Nils Poppe) lányának, Britt-Marie (Bibi Andersson) tisztasága. Hogy megszabaduljon ettől a kellemetlenségtől Don Juant (Jarl Kulle) küldi fel a Pokolból, hogy vegye el a húszéves lány szüzességét és szerelemben vetett hitét. Britt-Marie mégis ellen tud állni a csábításnak, és végül minden fordítva történik, mert Don Juan szeret bele a lányba. A tény, hogy elsőnek esik szerelembe a férfi sokat veszít a legendás vonzerején, ezért visszatér a Pokolba. Bénes László Bénes László (Dunaszerdahely, 1997. szeptember 9. –) magyar nemzetiségű szlovák válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Borussia Mönchengladbach játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Az FC GBS Šamorín csapatában ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, majd 2007-ben a DAC 1904 csapatához került, itt egészen 2011-ig szerepelt. Ezután 2015-ig a magyar Győri ETO akadémiájára, a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémiára került. 2014. december 6-án az élvonalban a Budapest Honvéd ellen debütált a 82. percben Pátkai Máté cseréjeként. A győriek új szerződést ajánlottak neki, de túl nagy kivásárlási összeget állapítottak meg, és ezt a játékosa nem fogadta el. 2015. február 6-án visszatért Szlovákiába és az MŠK Žilina együttesének lett a játékosa. Április 4-én a Košice ellen debütált új klubjában. A 2015–2016-os szezonban 23 bajnokin 2 gólt szerzett. 2016 nyarán 5 évre aláírt a Bundesligában szereplő Borussia Mönchengladbach csapatához. A szezon első felében a tartalék csapatban kapott lehetőséget, ahol decemberig 11 mérkőzésen egy gólt és 4 gólpasszt jegyzett. 2017. február 7-én a kupában a SpVgg Greuther Fürth ellen néhány perc játéklehetőséget kapott. Március 19-én a Bayern München ellen a 81. percben pályára lépett, amivel a bajnokságban is bemutatkozott. Április 5-én a Hertha BSC elleni bajnoki mérkőzésen megszerezte első gólját a felnőtt csapatban, ahol először volt a kezdőcsapat tagja. A mérkőzés 16. percében szabadon vehette át a labdát a Hertha kapujától 20 méterre, egy állítás után pedig a bal alsóba lőtte a labdát, ezzel megszerezte csapatának a vezetést. Válogatott 2012. szeptember 9-én az Osztrák U16-os labdarúgó-válogatott ellen mutatkozott be a Szlovák U16-os labdarúgó-válogatottban, a mérkőzést 3–0-ra elvesztették. Az U18-as válogatottban két mérkőzésen lépett pályára 2014-ben, a Cseh U18-as és az Osztrák U18-as labdarúgó-válogatott ellen. December 11-én az U19-esek között debütált a 2015-ös U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjében az Azeri U19-es labdarúgó-válogatott ellen, 3 percet töltött a pályán. Ez időben ajánlották neki a magyar állampolgárságot, de nem fogadta el. A Magyar U19-es válogatott ellen megszerezte első gólját a 66. percben. 2015. október 8-án az U21-es válogatottba is meghívott kapott és pályára is lépett a Ciprusi U21-es labdarúgó-válogatott ellen. 2017 májusában Ján Kozák szövetségi kapitány behívta a felnőttek keretében a június 10-i Litvánia elleni vb-selejtezőre készülő csapathoz. Részt vett a 2017-es U21-es Európa-bajnokságon. Statisztika 2017. május 24-i állapot szerint. SKASZ A SKASZ (oroszul: ШКАС — Шпитального—Комарицкого авиационный скорострельный), magyar átírásban: /pulemjot/ szkorosztrelnij, Spitalnovo-Komarickovo, aviacionnij) a Szovjetunióban az 1930-as évek elejétől gyártott, Borisz Spitalnij és Irinarh Komarickij által tervezett 7,62 mm-es repülőgép-fedélzeti géppuska. Ez volt az első szovjet nagy tűzgyorsaságú repülőgép-fedélzeti géppuska. Szárnyba és forgatható toronyba épített, valamint légcsavarkörön keresztül tüzelő, sziknkronizált változata létezett. Abdulinói járás Az Abdulinói járás (oroszul Абдулинский район) Oroszország egyik járása az Orenburgi területen. A járás 1935-ben jött létre. Népesség 1989-ben 17 123 lakosa volt. 2002-ben 14 485 lakosa volt. 2010-ben 10 373 lakosa volt, melyből 3 658 tatár, 2 896 orosz, 1 946 mordvin, 1 645 csuvas. Notre-Dame-de-Vaulx Notre-Dame-de-Vaulx település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 510 fő (2015). Notre-Dame-de-Vaulx Saint-Théoffrey, Monteynard, La Motte-d’Aveillans, La Motte-Saint-Martin, Notre-Dame-de-Commiers, Saint-Georges-de-Commiers és Saint-Jean-de-Vaulx községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1489 Évszázadok: 14. század – 15. század – 16. század Évtizedek: 1430-as évek – 1440-es évek – 1450-es évek – 1460-as évek – 1470-es évek – 1480-as évek – 1490-es évek – 1500-as évek – 1510-es évek – 1520-as évek – 1530-as évek Évek: 1484 – 1485 – 1486 – 1487 – 1488 – 1489 – 1490 – 1491 – 1492 – 1493 – 1494 Események Határozott dátumú események február 14. – Mátyás elrendeli, hogy az erdélyi országos és hetivásárokon a szász székek és Brassó városa mértékeit ( rőf , mázsa , font ) használják. március 14. – Cornaro Katalin ciprusi királynő átadja királyságát Velencének és ezzel megszűnik a Ciprusi Királyság . június 23. – A szabad királyi városok a király felszólítására felesküsznek Corvin Jánosra mint trónörökösre. (Ugyanígy tesznek a főurak, a várak és a megyék is.) október 13. – Mátyás király a pilisi ciszterci monostornak adja Szentgotthárdon az apátválasztás jogát és ezzel felemeli a hanyatló szentgotthárdi apátságot . Határozatlan dátumú események március – Mátyás király az osztrák tartományok kormányzását Szapolyai István szepesi grófra bízza. tavasz – Corvin János herceg várható királlyá választásáról értesíti sógorát, Alfonz calabriai herceget, akit arra kér, tegyen lépéseket, hogy a nápolyi udvar ne támogassa Beatrix királyné törekvéseit a magyar trónra. Filipec János váradi püspök, titkos kancellár Mátyás megbízásából IV. Kázmér lengyel királlyal tárgyal. (Célja, hogy szövetség jöjjön létre a török ellen, valamint Kázmér és fia, Ulászló cseh király szövetségének felbontása.) az év folyamán – Tífusz söpör végig Spanyolországon , a betegség első feltűnése Európában . VIII. Ince pápa megállapodik II. Bajazid szultánnal , hogy éves adó, valamint a keresztre feszített Krisztus testébe szúrt szent lándzsa átadása ellenében a szultán hazájából elmenekült testvérét, a trónkövetelő Dzsem herceget fogságban tartja a Vatikánban . Mátyás Dzsem herceg kiadásáról és egy török elleni hadjárat tervéről tárgyal a pápával, továbbá meghosszabbítja a fegyverszünetet III. Frigyessel . Giovanni Dalmata szobrász irányításával befejeződik a budai várkápolna átépítése. Gian Cristoforo Romano olasz szobrász márvány domborművet készít Mátyásról és feleségéről, Beatrix királynéról . Magyar miniátorok reneszánsz stílusban kidíszítik Nagylaki István bácsi és fehérvári kanonok kódexét . Angelo Poliziano olasz humanista 18 könyvet, főként klasszikus alkotásokat küld a magyar királynak. Születések június 23. – II. Károly (János Amadé) savoyai herceg († 1496 ). július 2. – Thomas Cranmer canterburyi érsek († 1556 ) november 28. – Tudor Margit , VII. Henrik angol király leánya († 1541 ). Megérzés (film) A Megérzés (Premonition) egy People's Choice-díjra jelölt, 2007-ben készült amerikai thriller. A filmet a német Mennan Yapo rendezte, a főszerepben Sandra Bullock és Julian McMahon látható. Történet Linda Hanson takaros házban él, szerető férje és két csodálatos lánya van. Élete idilli boldogságban telik – egészen addig a napig, míg meg nem kapja a hírt, hogy férje, Jim autóbaleset áldozata lett. Linda számára ez a legszörnyűbb, amit csak el tud képzelni. Lehet hogy tényleg csak képzeli, mert másnap reggel felébredve a ház ura nagyon is elevennek tűnik. Az összezavarodott családanya eleinte azt képzeli, a baleset rémálom volt. Aztán újra megtörténik ugyanaz… Az egyik reggel maga mellett találja a sértetlen Jimet, máskor pedig özvegyként ébred. Élete őrjítő és szívszorító zűrzavarrá változik. Linda előérzetei idegtépő események sorozatát indítják el, melyek mintha az időt is kizökkentenék szokásos medréből. Élete a feje tetejére áll, a szürreális élmények hatására pedig szembe kell néznie azzal, hogy tökéletesnek hitt élete talán mégsem volt olyan tökéletes, mint ahogy hitte. Hogy megmentse családját, kétségbeesett versenyfutásba kezd az idővel vagy a sorssal. Sandra Bullock ezúttal komoly oldalát mutatja ebben a túlfűtött érzelmekkel operáló, izgalmas thrillerben. Szereplők Sandra Bullock – Linda Hanson Julian McMahon – Jim Hanson Nia Long – Annie Kate Nelligan – Joanne Hanson Amber Valletta – Claire Francis Peter Stormare – Dr. Norman Roth Courtney Taylor Burness – Bridgette Hanson Shyanne McClure – Megan Hanson Szlogenek a filmhez "Reality is only a nightmare away." – A valóság csak egy rémálomnyira van. "It's not your imagination." – Nem csak képzelődsz. Érdekességek Habár Sandra Bullock előző filmje, a Ház a tónál egy korábbi koreai film, az Il Mare című Sidus-alkotás remake-je volt, a Megérzés , melynek eredeti címe Premonition , nem a 2004-es Yogen című thriller remake-je, melynek angol címe szintén Premonition volt. A filmben a pénteki napon, amikor Sandra Bullock karaktere új ház után néz, egy tóparti ház előtt álldogál, ezzel visszautalva a színésznő egy évvel korábbi filmjére, a Ház a tónál ra. Ez a megoldás Sandra Bullock 2005-ös Beépített szépség 2. – csábítunk és védünk című filmjében is észrevehető, mert az egyik jelenetben, a reptéren az első rész (a 2000-es Beépített szépség ) posztere látható. A hazai és a külföldi bemutatók időpontjai Magyarország : 2007 . május 10. Kanada : 2007 . március 16. Egyesült Királyság : 2007 . március 16. Izrael : 2007 . március 29. Olaszország : 2007 . március 30. India : 2007 . június 22. Belgium : 2007 . augusztus 29. Hollandia : 2007 . szeptember 6. Németország : 2007 . szeptember 20. 4349 Tibúrcio A 4349 Tibúrcio (ideiglenes jelöléssel 1989 LX) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Landgraf W. fedezte fel 1989. június 5-én. Abdulla Yusuf Helal Abdulla Yusuf Helal (1993. június 12. –) bahreini labdarúgó, az East Riffa Club csatára. Boszporoszi uralkodók listája A Boszporoszi Királyság a Krím-félszigeten helyezkedett el. A görögök több tengerszorost neveztek Boszporosznak, köztük a Pontosz Euxeinosz és a Maiótisz között lévőt is. Forrás http://www.friesian.com/hist-1.htm#bosporus Az uralkodók genealogiája Az uralkodók pénzérméi Jemnice Jemnice település Csehországban, a Třebíči járásban. Jemnice Mladoňovice, Lomy, Báňovice, Dešná, Budíškovice, Třebětice, Staré Hobzí, Lhotice, Radotice, Menhartice, Slavíkovice, Kostníky, Jiratice, Pálovice, Chotěbudice és Budkov településekkel határos. Lakosainak száma 4034 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jamasze Kódzsi Jamasze Kódzsi (Hokkaido, 1981. szeptember 22. –) japán válogatott labdarúgó. A japán U20-as válogatott tagjaként részt vett a 2001-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon. A kenguru jobb horga A Kenguru jobb horga című kislemez az Első Emelet 2. megjelent kislemeze, mely albumra nem került fel. A dal tartalmazza még az Álmatlanul című dalt is. Megjelenések 7" Magyarország Start SPS 70673 A kenguru jobb horga - 4:57 Álmatlanul - 3:40 Saint Kilda-szigetcsoport A Külső-Hebridáktól nyugatra fekvő Saint Kilda-szigetcsoport több vulkanikus eredetű szigetből áll. A legnagyobb sziget a Hirta, ezt követi a Soay, majd a Boreray, s körülöttük több kisebb sziget található, mint a Dùn, Stac Levenish, Stac Lee és a Stac an Armin. A szigetcsoport legmagasabb pontja a 430 m magas Conachair, amelynek északi oldalán egy 300 méter magas függőleges sziklafal van. Boreray 384 m, Soay 378 m magasra nyúlik, így ez a társulás Nagy-Britannia legmagasabb tengeri sziklacsoportja. Mellettük van még néhány függőleges kőoszlop, a legmagasabb a Stac an Armin, amely 196 m magas, a Stac Lee pedig 172 m. A szigetcsoport már a történelem előtti idők óta folyamatosan lakott volt, de a lakosság létszáma drasztikusan visszaesett, amikor a 19. században sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba és Ausztráliába. Az otthon maradottakat pedig különböző betegségek tizedelték. 1930. augusztus 29-én költöztették el a szigeteken maradt utolsó 36 lakost. A szigetcsoport 8,5 km²-es szárazföldi területe több nagy létszámú tengerimadár-kolóniának ad otthont. A világ egyik legnagyobb, 60 000 párt számláló szula-fészkelőhelye mellett itt van Nagy-Britannia legnagyobb északi sirályhojsza-telepe, a sziklákon kb. 30 000 pár költ. Jelentős a lundák száma is. A szigetcsoporton nincsenek fák, s ennek oka a hűvös nyarakban és a nagy viharokban keresendő. Így a növényzetet a sovány gyep, a moha és a törpecserje képviseli. A szigetcsoport szárazföldi területe már 1986-ban a Világörökség védelme alá került, majd ezt terjesztették ki 2003-ban a körülötte fekvő tengerre, így ma a védelem alá eső terület nagysága 225 km². 2005 júliusában a Saint Kilda-szigetcsoport megkapta mindkét világörökségi státuszt, a természetit és a kulturálist is. Calviac-en-Périgord Calviac-en-Périgord település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 496 fő (2015). Calviac-en-Périgord Carlux és Carsac-Aillac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Törökország címere A Török Köztársaság egyike azon államoknak, melyek nem rendelkeznek hivatalos címerrel. Létezik azonban egy embléma, vagy logó, melyet a legtöbb kormányhivatal is használ. Leírása Az embléma ovális alakú, vörös színű, melyen a török zászló fehér félholdja és csillaga szerepel függőlegesen elfordítva. Az oválison a Török Köztársaság kifejezés fut körbe török nyelven (Türkiye Cumhuriyeti). Története 1925-ben az Oktatásügyi Minisztérium (Maarif Vekili, ma Eğitim Bakanlığı) pályázatot írt ki a nemzeti címer elkészítésére. A versenyt a festő Namık İsmail Bey alkotása nyerte meg, melyen vörös alapon a fehér félhold-csillag mellett egy fehér farkas volt látható, ami az oguz törökök szimbólumaként ismert. Végül azonban mégsem fogadták el hivatalos címerként. Csemegi Ignác Csemegi Ignác (Nasch Ignác; Csongrád, 1827. szeptember 29. – Csongrád, 1891. február 28.) magyar honvédszázados, Csemegi Károly öccse. Apjuk Nasch József zsidó származású kereskedő. A testvérek nevét magyarosították, s római katolikus hitben nevelkedtek. Életútja A gimnáziumi érettségi után a szegedi katonai nevelőintézetben folytatta tanulmányait. Hadfiként 1845-1847-ben a 62. gyalogezredben teljesített szolgálatot, majd kilépett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején 1848 nyarától nemzetőr tiszt, szeptembertől főhadnagy a 22. zászlóaljban, ugyanitt 1849. februártól százados a Kazinczy-hadtest 1849. augusztus 24-i zsibói fegyverletételéig. A szabadságharc bukása és a kiegyezés közti időszakról nincs adat. Az 1867-es kiegyezés után a Csongrád megyei honvédegylet jegyzője lett, majd 1869-től reaktívált honvédszázados, 1881-ben őrnagyi címmel vonult nyugalomba. 1891-ben szülővárosában érte a halál, Csongrádon a Köztemetőben helyezték örök nyugalomra, sírhelyét már felszámolták. Mollerussa Mollerussa település Spanyolországban, Lleida tartományban. Mollerussa El Palau d'Anglesola, Vila-sana, Golmés, Miralcamp, Torregrossa és Fondarella községekkel határos. Lakosainak száma 14 574 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: IV. Antef IV. Antef (más számozással V. Antef, uralkodói nevén Szehotepkaré) az ókori egyiptomi XIII. dinasztia egyik uralkodója. Memphiszből kormányzott, kevesebb mint tíz évig, i. e. 1759 és 1749 között valamikor, esetleg i. e. 1710 körül. Említései Nevét említi a torinói királylista (Kim Ryholt számozása szerint a hetedik oszlop 22. sora, az Alan Gardiner és Jürgen von Beckerath által használt számozás szerint a hatodik oszlop 22. sora). A papirusz Imiermesa és Széth Meribré közé teszi. Emellett említi a karnaki királylista is. Ezeken kívül említi egy ülőszobor alsó része Renenutet istennő templomkomplexumából a Fajjúmban található Medinet Madiból. A szobor ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található (JE 67834). Helye a kronológiában Antef pontos helye a kronológiában nem ismert, mert az őt megelőző királyokkal kapcsolatban sok a bizonytalanság. Darrell Baker szerint dinasztiája 23. uralkodója, Ryholt szerint a 24., von Beckerath szerint a 19. Ryholt úgy tartja, Szehetopkaré Antef az ötödik uralkodó volt, aki az Antef nevet viselte, Aidan Dodson, von Beckerath és Darrell Baker viszont IV. Antefnek nevezik. Uralkodásának pontos hossza nem ismert, mert a torinói papirusz sérült, csak a vége látszik: „… és 3 nap”. Kim Ryholt szerint az egymást követő Imiermesa, Szehotepkaré Antef és Széth Meribré összesen tíz évig uralkodtak. A XIII. dinasztia idején íródott Boulaq 18 papirusz fontos bizonyíték lehet Antef uralkodásának hosszát tekintve. A papirusz többek közt beszámol a királyi családról, megemlíti a király tíz lánytestvérét, ismeretlen számú fiútestvérét, három lányát, egy Redienef nevű fiát és egy Aya nevű királynét. Bár a király neve a papirusz sérülése miatt nem olvasható, Ryholt elemzése szerint csak Imiermesáról vagy Szehotepkaré Antefről lehet szó. Ez azért lényeges, mert a papirusz megemlíti a király 3. és 5. uralkodási évét is. Emellett az „5. év aratás évszaka 3. havának 18. napja” ismert egy befejezetlen piramiskomplexumból Hendzser piramisa mellett. Ez a déli dél-szakkarai piramis néven ismert piramis talán Imiermesa vagy Antef számára épült. Nem tudni pontosan, hogy ért véget Antef uralkodása, de a tény, hogy utóda, Széth Meribré nem utalt apjára nevében, azt jelenti, nem volt királyi születésű. Ryholt ebből arra következtet, hogy proposes that Széth Meribré uszurpálta a trónt. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Sehetepkare Intef című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Jürgen von Beckerath: Handbuch der Ägyptischen Königsnamen, 1999, p. 94 Flinders Petrie:Scarabs and cylinders with names (1917), available copyright-free here, pl. XVIII, n. 13.DE. Jürgen von Beckerath: Handbuch der Ägyptischen Königsnamen, 1999, p. 94 Flinders Petrie:Scarabs and cylinders with names (1917), available copyright-free here, pl. XVIII, n. 13.DE. K.S.B. Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800-1550 BC, (Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997), 342, File 13/24. Thomas Schneider: Lexikon der Pharaonen Vogliano, Achille. Un'impresa archeologica milanese ai margini orientali del deserto libico. Milan: Regia Università, Istituto d'alta cultura (1942. október 6.) , pls. IX-X Dodson, Aidan and Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. 2004. Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008 Mehdi Abid Charef Mehdi Abid Charef (Kaszentína, 1980. december 14. –) algériai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Részt vett a 2015-ös afrikai nemzetek kupáján Egyenlítői-Guineában, a 2016-os afrikai nemzetek bajnokságán Ruandában, a 2017-es afrikai nemzetek kupáján Gabonban, valamint a 2018-as afrikai nemzetek bajnokságán Marokkóban. Szintén egyike volt a játékvezetőknek a 2015-ös és a 2017-es U17-es labdarúgó-világbajnokságon. Nemzetközi mérkőzések 2015-ös afrikai nemzetek kupája Elefántcsontpart vs Guinea (csoportkör) 2015-ös U17-es labdarúgó-világbajnokság Németország vs Ausztrália (csoportkör) Franciaország vs Paraguay (csoportkör) 2016-os afrikai nemzetek bajnoksága (CHAN) Mali vs Uganda (csoportkör) 2017-es afrikai nemzetek kupája Ghána vs Mali (csoportkör) Ghána vs Burkina Faso (bronzmérkőzés) 2017-es U17-es labdarúgó-világbajnokság Németország vs Costa Rica (csoportkör) Honduras vs Új-Kaledónia (csoportkör) Mali vs Ghána (negyeddöntő) 2018-as afrikai nemzetek bajnoksága (CHAN) Zambia vs Uganda (csoportkör) Szudán vs Líbia (bronzmérkőzés) Binturong A binturong (Arctictis binturong) a pálmasodróformák (Paradoxurinae) alcsaládjába tartozó cibetmacskaféle emlős. Erősen visszafejlődött fogazata miatt nyestmedve, vagy medvenyest néven régen a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába sorolták. Előfordulása Bhután, Banglades, Brunei, Kambodzsa, Kína, Malajzia, India, Indonézia, Mianmar, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnám területén honos. Bár elterjedési területe nagy, sehol sem gyakori. Csaknem kizárólag sűrű erdőben, a fákon él. Alfajai Arctictis binturong binturong – ez az alfaj él az elterjedési terület java részén Palawani binturong (Arctictis binturong whitei) (Allen, 1910) – Fülöp-szigeteken élő alfaj. Megjelenése Külseje sokkal inkább emlékeztet a medvefélékre, mint a cibetmacskákra, ezért medvemacskának is hívják. Ennek érdekes ellenpontjaként ez az egyetlen olyan óvilági emlős, amelynek teljesen kifejlett fogó- (kapaszkodó-) farka van. Az egyik legnagyobb cibetmacskaféle: kb. 95 cm hosszúra nő, a farka további 90 cm. Tömege eléri a 14 kg-ot. Feje vaskos, arcorra megnyúlt, lábai rövidek, erősek, talpa csupasz. Lábain 5-5 ujj nő; erős karmait csak részben tudja visszahúzni. Sűrű, meglehetősen durva, bozontos bundája általában feketés, de egyes egyedek szőrzetébe fehér vagy krémszínű szőrök is keverednek, amitől az állat szürkésnek tűnik. Rövid, lekerekített fülein szőrpamacsot visel; szőre testén és különösen a farkán hosszú, végtagjain jóval rövidebb. Illata a meleg pattogatott kukoricára emlékeztet. A binturong nagyon sokféle hangot ad ki: sziszeg, morog és röffent. Életmódja Éjszakai állat. Mindenevő: étrendjén gyümölcsök, kis állatok, levelek, bogyók és tojások is szerepelnek. Jól kúszik, és az ágakon fogófarka segítségével közlekedik; különösen olyankor veszi jó hasznát, amikor lefelé mászik. Általában viszonylag lassan mozog, de azért jól úszik, és a víz alá bukva a halakat is megfogja. Kisebb állatokra (mint például a kacsákra) fölülről veti magát. Szaporodása A nőstény évente kétszer kölykezik, kb. három havi vemhesség után. Kölykeinek száma ritkán elérheti a hatot, de rendszerint csak kettő születik. A binturong egyike annak a mintegy száz emlősfajnak, amelyre az embrionális diapauza jellemző (azaz az embrió fejlődése egy időre megáll). Egyéves korára lesz ivarérett. Természetvédelmi helyzete Természetes ellensége jóformán nincs. Élőhelyeinek egy részén csak életterének beszűkülése fenyegeti, máshol viszont ínyencfalatnak számít, és a népi gyógyászat is igényt tart egyes részeire. Ha élve befogják, igen vadul védekezik, de ha fiatalon fogják el, könnyű megszelídíteni. A világ állatkertjeiben gyakran bemutatják; fogságban jól szaporodik. A legöregebb binturong mesterséges körülmények között 26 évet élt. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban és a Nyíregyházi Állatparkban tekinthető meg. 1494 Évszázadok: 14. század – 15. század – 16. század Évtizedek: 1440-es évek – 1450-es évek – 1460-as évek – 1470-es évek – 1480-as évek – 1490-es évek – 1500-as évek – 1510-es évek – 1520-as évek – 1530-as évek – 1540-es évek Évek: 1489 – 1490 – 1491 – 1492 – 1493 – 1494 – 1495 – 1496 – 1497 – 1498 – 1499 Események január 12. – I. Katalin navarrai királynőt (ur.: 1483 – 1517 ) Pamplonában férjével, III. Jánossal együtt királlyá koronázzák. január 25. – II. Alfonz ( I. Ferdinánd fia) trónra lépése Nápolyban . (Egy év múlva lemond a trónról). május 4. – Kolumbusz Kristóf második expedícióján felfedezi Jamaicát . május 8. – II. Alfonzt Nápolyban királlyá koronázzák. június 7. – Spanyolország és Portugália megkötik a tordesillasi szerződést , melyben felosztják egymás között az Újvilágot. október 22. – Ludovico Sforza , (I. Francesco fia) Milánó hercege lesz ( 1499 -ben megfosztják a tróntól, 1500 -ban a franciák elfogják és haláláig bebörtönzik). II. Ulászló magyar király Kinizsi Pált országbíróvá nevezi ki. Kinizsi seregével felmenti az ostromlott Nándorfehérvárt , majd átkel a Dunán és bevesz két török erősséget, de rövidesen meghal. II. Ulászló hadat indít Újlaki Lőrinc ellen, Drágfy Bertalan erdélyi vajda elfoglalja Újlak várát. november 8. – A firenzeiek elűzik urukat II. Piero de’ Medicit és kikiáltják a köztársaságot (mely 1512 -ig tart). Az itáliai háborúk kezdete. Az aberdeeni egyetem alapítása. Születések február 2. – Sforza Bona , I. Zsigmond lengyel király második felesége. március 24. – Georg Agricola , német tudós április 9. – François Rabelais , francia humanista író szeptember 12. – I. Ferenc francia király , egy ideig Milánó hercege († 1547 ) november 6. – I. Szulejmán , az Oszmán Birodalom tizedik szultánja . († 1566 ) Toyota TF102 A Toyota TF102 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Toyota tervezett a 2002-es Formula–1 világbajnokságra.A csapat pilótái Mika Salo és Allan McNish volt. 2 ponttal a 10. helyen végeztek a konstruktőri világbajnokságban. A 2002-es szezon A Toyota már az előző év decemberében leleplezte 2002-es versenygépét, azaz 2001 decemberében Kölnben. A japánok autója a TF102 kódnevet kapta, aminek a tervezési munkálatait Gustav Brunner és Dago Rohrer vezette. A szezon első versenyén Ausztráliában a kvalifikáción 22 autóból a 14. és a 16. helyen végeztek a pilóták. Mika Salo rögtön az első futamon pontot szerzett, igaz, ez elsősorban a sok kiesésnek volt köszönhető. Malajziában Salo 10. lett a kvalifikáción, másnap pedig McNish villogott, hiszen kis híján pontot tudott szerezni, a 13 célba érőből hetedikként intették le. Brazíliában Salo megismételte a jó időmérős eredményt, majd vasárnap újfent pontot szerzett. Ekkor örvendhetett utoljára pontszerzésnek ebben az évben a Toyota. A Toyota története első évét a 10. helyen zárta a bajnokságban, csak a szezon felénél kiszálló Arrowst tudták megelőzni. A pilótáknak nem volt maradásuk a következő évre. Eredmények (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Champagne-i Aliz ciprusi királyné Champagne-i Aliz (1195/96 – 1247), görögül: Αλίκη της Καμπανίας , franciául: Alice (Alix) de Champagne, születése jogán az anyja által jeruzsálemi királyi hercegnő és trónörökös, az apja okán champagne-i grófnő és a Champagne-i Grófság trónkövetelője, első házassága révén ciprusi királyné, Ciprus és a Jeruzsálemi Királyság régense, harmadik házassága folytán antiochiai fejedelemné és tripoliszi grófné. I. (Montferrati) Mária jeruzsálemi királynő és Lusignan Szibilla örmény királyné féltestvére, Champagne-i Mária konstantinápolyi latin császárnénak, I. (Flandriai) Baldvin császár feleségének az unokahúga, valamint II. András magyar király harmadfokú unokatestvére. A Blois-ház tagja. Élete Édesapja I. Henrik iure uxoris jeruzsálemi király és II. Henrik néven champagne-i gróf. Édesanyja I. (Anjou) Izabella jeruzsálemi királynő. Anyja révén féltestvére volt I. (Montferrati) Mária jeruzsálemi királynő, valamint Lusignan Szibilla, I. Leó örmény király második felesége és I. Izabella örmény királynő anyja. Apja révén közeli rokonságban állt Champagne-i Mária konstantinápolyi latin császárnéval, I. (Flandriai) Baldvin császár feleségével, aki az apjának volt a húga, és aki a jeruzsálemi látogatása során, 1204. augusztus 9-én halt meg. Ugyancsak az apja révén elsőfokú unokatestvére volt I. (Blois) Tibold navarrai királynak, IV. Tibold néven Champagne grófjának, aki apja öccsének, III. Tibold champagne-i grófnak volt a fia. Aliz nagybátyját, III. Tiboldot választották a IV. keresztes háború: (1202–1204) vezetőjévé 1201-ben, azonban még az utazás előtt meghalt. Ezután Aliz anyjának, I. Izabella királynőnek egy másik sógorát, Montferrati Bonifácot választották a keresztesek a vezetőjüknek, aki I. Izabella második férjének, I. (Montferrati) Konrádnak volt az öccse, és Aliz féltestvérének, I. (Montferrati) Máriának a nagybátyja. A IV. keresztes háború idején foglalták el Konstantinápolyt a keresztesek, és választották elsőként császárrá 1204-ben IX. Baldvin flandriai grófot, Aliz nagynénjének, Champagne-i Máriának a férjét. Aliz az elsőfokú unokatestvérével, IV. (Champagne-i) Tibolddal, a későbbi navarrai királlyal örökösödési vitában állt a Champagne-i Grófságért, hiszen Aliz volt apjának legidősebb élő lánya, és mivel apja volt az elsőszülött, így magának követelte a Champagne grófnője címet unokatestvérével szemben, aki csak a másodszülött fiúnak, Aliz nagybátyjának, III. Tibold volt a fia. 1208-ban feleségül ment a mostohatestvéréhez, mostohaapjának, anyja negyedik férjének, II. Amalrik jeruzsálemi királynak és I. Amalrik néven ciprusi királynak Ibelin Échive ramlai úrnőtől származó fiához, I. Hugó ciprusi királyhoz. Házasságukból három gyermek született. II. András magyar király szentföldi hadjárata során 1217-ben megállt Cipruson, ahol csatlakozott hozzá I. Hugó is. II. András az édesanyja, Châtillon Anna antiochiai hercegnő révén közeli rokonságban állt a ciprusi királynéval, Alizzal, így a ciprusi királyi pár családtagként üdvözölte a magyar királyt. II. András II. Baldvin jeruzsálemi király ükunokája volt. A Jeruzsálemi Királyságban érvényes trónöröklési rend szerint II. Izabella jeruzsálemi királynő halála esetén, aki ekkor a névleges uralkodó volt, hiszen csak 5 éves volt, anyai nagynénjét, Champagne-i Alizt illette a jog a jeruzsálemi trónra. Hugó II. Andrással együtt érkezett a Jeruzsálemi Királyságba, ott megbetegedett, és 1218. január 10-én váratlanul elhunyt. II. András is megbetegedett, de felgyógyult (a következő szöveg korabeli helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „1217 közepén Palesztina felé vonult, szept. 8-án Cyprusba érkezett. A Libanon völgyében megmérgezett italt adtak neki; elővigyázóan előbb megizlelte; ettől megbetegedett.” I. Hugót egyéves fia, I. Henrik követte a trónon Cipruson, aki anyja révén a Jeruzsálemi Királyság trónöröklési listáján a második helyen állt. Gyermekei 1. férjétől, I. (Lusignan) Hugó ( 1193 / 94 – 1218 ) ciprusi királytól , 3 gyermek: Mária ( 1215 előtt– 1251 / 53 ) ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnő, férje IV. (Brienne-i) Valter ( 1205 előtt– 1244 / 47 ), Jaffa grófja, III. (Brienne-i) Valter tarantói hercegnek és Hauteville-i Elvira szicíliai királyi hercegnőnek, I. Tankréd szicíliai király lányának a fia, 3 gyermek, akiket kizártak a ciprusi trónöröklésből 1267 -ben Izabella ( 1216 előtt– 1264 ), ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnő, a Jeruzsálemi Királyság régense és trónörököse, férje Poitiers-i Henrik (– 1276 ) antiochiai herceg, a Jeruzsálemi Királyság legfőbb bírája, 2 gyermek, többek között: III. (Poitiers-i) Hugó ( 1240 előtt– 1284 ) antiochiai herceg, ciprusi ( 1267 ) és jeruzsálemi király ( 1268 ), felvette a Lusignan családnevet (második Lusignan-ház (Lusignan-Poitiers-ház)), felesége Ibelin Izabella ( 1241 – 1324 ) bejrúti úrnő, 11 gyermek Henrik ( 1217 – 1253 ), I. Henrik néven ciprusi király és a Jeruzsálemi Királyság régense, 1. felesége Aliz ( 1214 / 20 – 1233 ) montferrati őrgrófnő, I. (Montferrati) Mária jeruzsálemi királynő unokahúga, nem születtek gyermekei, 2. felesége Szaven-Pahlavuni Stefánia ( 1217 – 1249 ) barbaroni úrnő, I. Hetum örmény király nővére, nem születtek gyermekei, 3. felesége Poitiers-i Plaisance ( 1237 / 38 – 1261 ) antiochiai hercegnőtől, 1 fiú: (3. házasságából): II. Hugó ( 1252 – 1267 ) ciprusi király , felesége Ibelin Izabella ( 1252 körül– 1282 / 83 ) bejrúti úrnő, nem születtek gyermekei 2. férjétől, Dampierre-i Vilmos úrtól, nem születtek gyermekei 3. férjétől, V. Bohemond ( 1200 körül– 1251 / 52 ) antiochiai hercegtől és tripoliszi gróftól , elváltak, nem születtek gyermekei 4. férjétől, Soissons Rudolf ( 1215 – 1277 ) ( Raoul de Soissons ) cœuvres-i úrtól, a Jeruzsálemi Királyság régensétől, III. (Nesle-i) Rudolf (Raoul) soissons-i gróf fiától, nem születtek gyermekei Saint Kitts és Nevis az olimpiai játékokon Saint Kitts és Nevis az 1996-os nyári olimpiai játékokon szerepelt először. Az ország sportolói eddig még nem szereztek olimpiai érmet, és nem vettek részt egyik téli olimpián sem. A Saint Kitts és Nevis-i Olimpiai Bizottság 1986-ban alakult meg, a NOB 1993-ban vette fel tagjai közé, a bizottság jelenlegi elnöke Alphonso Bridgewater. Változás szele A Változás szele a Stratégia 2009-ben kiadott harmadik lemeze. Dalok Gyökerek Hamis dallamok Hol az a nép Válaszd el Szabadrabság Változás szele Népek tavasza Egyszerűen Múlt és jelen Feláldozva Lángoló dél Magyar vagyok Zenekar Török József - ének Szilágyi Zsolt - gitár Kurunczi Ferenc - gitár Mészáros István - basszusgitár Győri Gergely - dob Kovács Róbert - billentyűk, vokál Karl Heyer Karl Heyer (Hanau, Hessen, 1888. november 30. – Freiburg, Breisgau, 1964. július 24.) író, történész, antropozófus. Ősi hugenotta családból származik. 1907–1910. Genfben jogot és történelmet tanul. 1911 januárjában hallgatja először Rudolf Steiner előadását. 1920-ban Heyer is aktív részese Steinernek a német néphez intézett felhívásában, csakúgy mint a szociális hármas tagozódás terjesztője. 1945-ben írta egyik legnagyobb hatású könyvét a nemzetiszocializmus okkult hátteréről, elsőként ebben a témában. Főbb művei Denkmalpflege und Heimatschutz im deutschen Recht (1912) Die Wandlungen des Fürstenbegriffes (1917) Der Machiavellismus (1918) Rechts- und staatsgeschichtliche Entwicklungslinien (1922) Das Wunder von Chartres (1926) Menschheitsfragen der Gegenwart im Lichte anthroposophischer Welterkenntnis (1927) Das Schicksal des Deutschen Volkes (1932) Wie man gegen Rudolf Steiner kämpft (1932) Kulturkrise und Anthroposophie (1933) Aus dem Jahrhundert der französischen Revolution (1937) Geschichtsimpulse des Rosenkreuzertums (1938) Beiträge zur Geschichte des Abendlandes illetve Studienmaterialien zur Geschichte des Abendlandes sorozatcím alatt: I. Von der Atlantis bis Rom (1939); Atlantisztól Rómáig (ABG Kiadó, 2012) II. Mittelalter (1939) A középkor (ABG Kiadó, 2012) III. Die neuere Zeit (1940) IV. Machiavelli und Ludwig XIV (1951) V. Friedrich der Grosse und das Preussentum (1951) VI. Gestalten und Ereignisse vor der Französischen Revolution (1952) VII. Die Französische Revolution und Napoleon (1953) VIII. Sozialimpulse des deutschen Geistes im Goethe-Zeitalter (1954) IX. Kaspar Hauser und das Schicksal Mitteleuropas im 19. Jahrhundert (1958) Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a XIX. században (Arkánum Szellemi Iskola Alapítvány, 2013) Wenn die Götter den Tempel verlassen… (1947) Vom Genius des Mittelalters (1960) Wer ist der deutsche Volksgeist? (1961) Der Staat als Werkzeug des Bösen [1965] Rudolf Steiner über den Nationalismus [1998] Wesen und Wollen des Nationalsozialismus und das Schicksal des deutschen Volkes [1991]; A nemzetiszocializmus lénye és szándéka és a német nép sorsa (Ita Wegman Alapítvány, 2006) Aus meinem Leben [1990] Kumcshon-ku cshong állomás Kumcshon-ku cshong (Geumcheon-gu cheong) állomás a szöuli metró 1-es vonalának állomása Kumcshon-ku (Geumcheon-gu) kerületben. Az állomás a KTX-vonalat is kiszolgálja. BioWare A BioWare egy kanadai videojáték fejlesztő vállalat, melyet 1995 februárjában alapított három friss diplomás orvostanhallgató: Ray Muzyka, Greg Zeschuk és Augustine Yip. A cég jelenleg az Electronic Arts tulajdonában van. Főként szerepjátékok készítésével foglalkoznak, melyekkel komoly sikereket érek el. Legutóbbi játékaik a 2011 decemberében megjelent Star Wars: The Old Republic című MMORPG, illetve a 2012 márciusában megjelent Mass Effect 3. 2011 októberében a BioWare hat stúdióból állt: BioWare Edmonton, BioWare Austin, BioWare Mythic, BioWare Montreal, BioWare Ireland és BioWare San Francisco (korábban EA2D). Míg Muzyka és Zeschuk fontosabb pozíciókat töltenek be az Electronic Arts és a BioWare berkein belül, addig Augustine Yip 1997-ben úgy döntött visszatér az orvosi pályához. Játékaik Shattered Steel (1996) Baldur's Gate (1998) Baldur's Gate: Tales of the Sword Coast (1999) MDK2 (2000) Baldur's Gate II: Shadows of Amn (2000) Baldur's Gate II: Throne of Bhaal (2001) Neverwinter Nights (2002) Neverwinter Nights: Shadows of Undrentide (2003) Neverwinter Nights: Hordes of the Underdark (2003) Neverwinter Nights: Kingmaker (2005) Star Wars: Knights of the Old Republic (2003) Jade Empire (2005) - PC (2007) Mass Effect (2007) - PC (2008) Sonic Chronicles: The Dark Brotherhood (2008) Dragon Age: Vérvonalak (2010) Dragon Age: Vérvonalak - Eszmélés (2011) Mass Effect 2 (2010) Dragon Age II (2011) Star Wars: The Old Republic (2011) Star Wars: The Old Republic – Rise of the Hutt Cartel (2013) Mass Effect 3 (2012) Dragon Age: Inquisition (2014) Mass Effect: Andromeda (2017) BioWare motort használó más fejlesztésű játékok Planescape: Torment (1999) Icewind Dale (2000) Icewind Dale: Heart of Winter (2001) Icewind Dale: Trials of the Luremaster (2001) Icewind Dale II (2002) Star Wars: Knights of the Old Republic II: The Sith Lords (2004) Neverwinter Nights 2 (2006) The Witcher (2007) Close My Eyes (Sander van Doorn-dal) A Close My Eyes című dal Sander van Doorn holland techno és trance zenét játszó DJ és lemezproducer dala, amelyen közreműködik Robbie Williams brit popénekes, a Pet Shop Boys együttes és Chris Zippel. Különböző kiadások Close My Eyes (Radio Edit) (3:05) Close My Eyes (Club Mix) (7:24) Close My Eyes (Dub) (6:08) Close My Eyes (Radio Edit) (3:05) Close My Eyes (Club Version) (07:26) Close My Eyes (Alternative Club Version) (06:22) Close My Eyes (Dub) (06:07) Close My Eyes (Radio Edit UK) (02:49) Close My Eyes (Club Mix) (7:24) Close My Eyes (Radio Edit UK) (02:49) Close My Eyes (Radio Edit) (3:05) Close My Eyes (Club Mix) (7:24) Close My Eyes (Dub) (6:08) Close My Eyes (Video) (03:05) 4366 Venikagan A 4366 Venikagan (ideiglenes jelöléssel 1979 YV8) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmilla Vasziljevna Zsuravljova fedezte fel 1979. december 24-én. Italióta művészet Az Itáliában és Szicíliában élt ókori görögök művészete. A legkorábbi emlékek a mükénéi kultúra görögségétől származnak a Kr. e. 15. századból. A mükénéi állam összeomlását követően a kapcsolatok megszakadtak. Mikor a Kr. e. 8. században megindult a gyarmatosítás, ismét élnék kereskedelmi és kulturális kapcsolat jött létre, nagy számú görög telepes érkezett a területre, legelőször Ischia szigetére majd a szomszédos Cumae-ba. A Kr. e. 7. században rengeteg görög város alapult Dél-Itáliában (görög nevén Magna Graecia) és Szicíliában: Nápoly - Neapolis, Paestum, Rhegium, Taranto - Tarentum, Agrigento - Agrigentum, Selinus, Gela, Metapontion, Megara Hyblea, Locri - Lokroi Epizephyroi. Ezek a városok voltak a művészet központjai. Az anyavárosokból folyamatos ösztönzések érkeztek, de a helyi hagyományok (lásd: italikus művészet) is erősen hatottak, így alakult önállóvá az italióta művészet. Építészet Az építészetben a dór és az ión oszloprenden kívül mást nem alkalmaztak, a templom alaprajzát azonban a helyi kultúrák hatására módosították. Szobrászat A nagyszobrászatban jellemzőek a monumentalitásra törekvő domborművek, melyek közül a Selinosból előkerült a legjellemzőbb példa. A kisplasztika kedvelt anyaga a terrakotta, számos szobrocska került elő a sírokból. Ugyancsak sírokból kerültek elő a bronzszobrászat emlékei. Jelentős az éremművészet leletanyaga is, e műfaj volt az italióta művészet legsikeresebb műfaja. Az éremművészet virágkorát a Kr. e. 6-5. században élte, központja Syrakusai (Siracusa) volt (pl.: Arethusa-pénzek). Az a tény is ismert, hogy Hellász legnagyobb mesterei is jártak és alkottak ezen a területen, mint Mürón és Lüszipposz. Festészet Hellászhoz hasonlóan itt is a vázafestészet maradt csak az utókorra. A vázafestészet előzményei a Kr. e. 8. századig követhetők nyomon, az egyik első ismert ilyen váza az Arisztonothosz-váza. A Kr. e. 5. században megjelent a vörösalakos vázafestészet, mely ezt követően másfél évszázadon át virágkorát élte. Központjai Apulia, Lucania, Paestum, Campania és Szicília voltak. A Római Köztársaság hódítását követően az élénk kapcsolat az anyavárosokkal megszakadt, az alkotások igénytelenebbek lettek. Bár görög jellegüket és mesterek technikai tudását megőrizték, önállót már nem tudtak alkotni. Így lett az italióta művészet az Augustus-korabeli klasszicizmus egyik közvetlen forrása. Forrás Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Bp, 1966. Államok vezetőinek listája 1981-ben Ezen az oldalon az 1981-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Albánia (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára – Enver Hoxha (1944–1985) Államfő - Haxhi Lleshi (1953–1982), lista Kormányfő - Mehmet Shehu (1954–1981) Adil Çarçani (1981–1991), lista Andorra (parlamentáris társhercegség) Társhercegek Francia társherceg - Valéry Giscard d’Estaing (1974–1981) François Mitterrand (1981–1995), lista Episzkopális társherceg - Joan Martí i Alanis (1971–2003), lista Ausztria (szövetségi köztársaság) Államfő - Rudolf Kirchschläger (1974–1986), lista Kancellár - Bruno Kreisky (1970–1983), szövetségi kancellár lista Belgium (parlamentáris monarchia) Uralkodó - I. Baldvin király (1951–1993) Kormányfő - Wilfried Martens (1979–1981) Mark Eyskens (1981) Wilfried Martens (1981–1992), lista Bulgária (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Todor Zsivkov (1954–1989), a Bolgár Kommunista Párt főtitkára Államfő - Todor Zsivkov (1971–1989), lista Kormányfő - Sztanko Todorov (1971–1981) Grisa Filipov (1981–1986), lista Ciprus (köztársaság) Államfő - Szpírosz Kiprianú (1977–1988), lista Észak-Ciprus (1975 óta török megszállás alatt) Államfő - Rauf Raif Denktaş (1975–2005), lista Kormányfő - Mustafa Çağatay (1978–1985), lista Csehszlovákia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Gustáv Husák (1969–1987), a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára Államfő - Gustáv Husák (1975–1989), lista Kormányfő - Lubomír Štrougal (1970–1988), lista Dánia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Margit királynő (1972–) Kormányfő - Anker Jørgensen (1975–1982), lista Feröer Kormányfő – Atli Pætursson Dam (1970–1981) Pauli Ellefsen (1981–1985), lista Grönland Kormányfő – Jonathan Motzfeldt (1979–1991), lista Egyesült Királyság (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet Nagy-Britannia királynője (1952–) Kormányfő - Margaret Thatcher (1979–1990), lista Gibraltár (brit tengerentúli terület) Kormányzó - Sir William Jackson (1978–1982), lista Főminiszter – Sir Joshua Hassan (1972–1987), lista Guernsey Bailiffség (brit koronafüggőség) Alkormányzó - Sir Peter Le Cheminant (1980–1985), lista Jersey Bailiffség (brit koronafüggőség) Alkormányzó - Sir Peter Whiteley (1979–1985), lista Man (brit koronafüggőség) Alkormányzó - Sir Nigel Cecil (1980–1985), lista Finnország (köztársaság) Államfő - Urho Kekkonen (1956–1981) Mauno Koivisto (1981–1994), lista Kormányfő - Mauno Koivisto (1979–1982) Eino Uusitalo (1981–1982), ügyvezető, lista Åland Kormányfő – Folke Woivalin (1979–1988) Franciaország (köztársaság) Államfő - Valéry Giscard d’Estaing (1974–1981) François Mitterrand (1981–1995), lista Kormányfő – Raymond Barre (1976–1981) Pierre Mauroy (1981–1984), lista Görögország (köztársaság) Államfő - Konsztantínosz Karamanlisz (1980–1985), lista Kormányfő - Georgiosz Rállisz (1980–1981) Andréasz Papandréu (1981–1989), lista Hollandia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Beatrix királynő (1980–2013) Miniszterelnök - Dries van Agt (1977–1982), lista Holland Antillák (a Holland Királyság tagállama) lásd Észak-Amerikánál Izland (köztársaság) Államfő - Vigdís Finnbogadóttir (1980–1996), lista Kormányfő - Gunnar Thoroddsen (1980–1983), lista Írország (köztársaság) Államfő - Patrick Hillery (1976–1990), lista Kormányfő - Charles Haughey (1979–1981) Garret FitzGerald (1981–1982), lista Jugoszlávia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Lazar Mojsov (1980–1981) Dušan Dragosavac (1981–1982), a Jugoszláv Kommunista Liga Elnökségének elnöke Államfő - Cvijetin Mijatović (1980–1981) Sergej Kraigher (1981–1982), Jugoszlávia Elnöksége elnöke, lista Kormányfő - Veselin Đuranović (1977–1982), lista Lengyelország (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Stanisław Kania (1980–1981) Wojciech Jaruzelski (1981–1989), a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára Államfő - Henryk Jabłoński (1972–1985), lista Kormányfő - Józef Pińkowski (1980–1981) Wojciech Jaruzelski (1981–1985), lista Liechtenstein Uralkodó - II. Ferenc József herceg (1938–1989) Kormányfő - Hans Brunhart (1978–1993), lista Luxemburg (parlamentáris monarchia) Uralkodó - János nagyherceg (1964–2000) Kormányfő - Pierre Werner (1979–1984), lista Magyarország (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Kádár János (1956–1988), a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára Államfő - Losonczi Pál (1967–1987), az Elnöki Tanács elnöke, lista Kormányfő - Lázár György (1975–1987), lista Málta (köztársaság) Államfő - Anton Buttiġieġ (1976–1981) Albert Hyzler (1981–1982), ügyvivő, lista Kormányfő - Dom Mintoff (1971–1984), lista Monaco Uralkodó - III. Rainier herceg (1949–2005) Államminiszter - André Saint-Mleux (1972–1981) Jean Herly (1981–1985), lista NDK (Német Demokratikus Köztársaság) (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Erich Honecker (1971–1989), a Német Szocialista Egységpárt főtitkára Államfő – Erich Honecker (1976–1989), az NDK Államtanácsának elnöke Kormányfő – Willi Stoph (1976–1989), az NDK Minisztertanácsának elnöke NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) (szövetségi köztársaság) Államfő - Karl Carstens (1979–1984), lista Kancellár - Helmut Schmidt (1974–1982), lista Norvégia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - V. Olaf király (1957–1991) Kormányfő - Odvar Nordli (1976–1981) Gro Harlem Brundtland (1981) Kåre Willoch (1981–1986), lista Olaszország (köztársaság) Államfő - Sandro Pertini (1978–1985), lista Kormányfő - Arnaldo Forlani (1980–1981) Giovanni Spadolini (1981–1982), lista Portugália (köztársaság) Államfő - António Ramalho Eanes (1976–1986), lista Kormányfő - Diogo de Freitas do Amaral (1980–1981) Francisco Pinto Balsemão (1981–1983), lista Románia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Nicolae Ceaușescu (1965–1989), a Román Kommunista Párt főtitkára Államfő - Nicolae Ceaușescu (1967–1989), lista Kormányfő - Ilie Verdeț (1979–1982), lista San Marino (köztársaság) Régenskapitányok Spanyolország (parlamentáris monarchia) Uralkodó - I. János Károly király (1975–2014) Kormányfő - Adolfo Suárez (1976–1981) Leopoldo Calvo Sotelo (1981–1982), lista Svájc (konföderáció) Szövetségi Tanács : Kurt Furgler (1971–1986, elnök), Willy Ritschard (1973–1983), Hans Hürlimann (1973–1982), Georges-André Chevallaz (1973–1983), Fritz Honegger (1978–1982), Pierre Aubert (1978–1987), Leon Schlumpf (1979–1987) Svédország (parlamentáris monarchia) Uralkodó - XVI. Károly Gusztáv király (1973–) Kormányfő - Thorbjörn Fälldin (1979–1982), lista Szovjetunió (szövetségi népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Leonyid Brezsnyev (1964–1982), a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára Államfő – Leonyid Brezsnyev (1977–1982), lista Kormányfő – Nyikolaj Tyihonov (1980–1985), lista Vatikán (abszolút monarchia) Uralkodó - II. János Pál pápa (1978–2005) Államtitkár - Agostino Casaroli bíboros (1979–1990), lista Afrika Algéria (köztársaság) Államfő - Csadli Bendzsedid (1979–1992), lista Kormányfő - Mohamed Ben Ahmed Abdelgáni (1979–1984), lista Angola (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – José Eduardo dos Santos (1979–1991), az Angolai Munkáspárt Népi Mozgalmának főtitkára Államfő - José Eduardo dos Santos (1979–2017), lista Benin (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Mathieu Kérékou tábornok (1979–1990), a Benini Népi Forradalmi Párt főtitkára Államfő - Mathieu Kérékou tábornok (1972–1991), lista Bissau-Guinea (köztársaság) Államfő - João Bernardo Vieira (1980–1984), lista Botswana (köztársaság) Államfő - Quett Masire (1980–1998), lista Burundi (köztársaság) Államfő - Jean-Baptiste Bagaza (1976–1987), lista Csád (köztársaság) Államfő - Goukouni Oueddei (1979–1982), lista Comore-szigetek (köztársaság) Államfő - Ahmed Abdallah (1978–1989), lista Kormányfő – Salim Ben Ali (1978–1982), lista Dél-afrikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - Marais Viljoen (1979–1984), lista Bophuthatswana (el nem ismert állam) Államfő - Lucas Mangope (1968–1994) Ciskei (el nem ismert állam) Ciskei 1981. december 4-én kiáltotta ki függetlenségét. Államfő - Lennox Sebe (1973–1990) Transkei (el nem ismert állam) Államfő - Kaiser Matanzima (1979–1986) Kormányfő - George Matanzima(1979–1987), lista Venda (el nem ismert állam) Államfő - Patrick Mphephu (1969–1988) Délnyugat-Afrika (Népszövetségi mandátum, dél-afrikai igazgatás alatt) Főadminisztrátor – Danie Hough (1980–1983), lista Kormányfő – Dirk Mudge (1980–1983), Délnyugat-Afrika miniszterelnöke Dzsibuti (köztársaság) Államfő - Hassan Gouled Aptidon (1977–1999), lista Kormányfő - Barkat Gourad Hamadou (1978–2001), lista Egyenlítői-Guinea (köztársaság) Államfő - Teodoro Obiang Nguema Mbasogo (1979–), lista Egyiptom (köztársaság) Államfő - Anvar Szadat (1970–1981) Szúfi Abu Tálib (1981), ügyvivő Hoszni Mubárak (1981–2011), lista Kormányfő - Anvar Szadat (1980–1981) Hoszni Mubárak (1981–1982), lista Elefántcsontpart (köztársaság) Államfő - Félix Houphouët-Boigny (1960–1993), lista Etiópia (népköztársaság) Államfő - Mengisztu Hailé Mariam alezredes (1977–1991), lista Felső-Volta (köztársaság) Államfő - Saye Zerbo (1980–1982), lista Kormányfő - Saye Zerbo (1980–1982), lista Gabon (köztársaság) Államfő - Omar Bongo (1967–2009), lista Kormányfő - Léon Mébiame (1975–1990), lista Gambia (köztársaság) Államfő - Sir Dawda Jawara (1970–1994), lista Ghána (köztársaság) Államfő- Hilla Limann (1979–1981) Jerry Rawlings (1981–2001), lista Guinea (köztársaság) Államfő - Sékou Ahmad Touré (1958–1984), lista Kormányfő – Louis Lansana Beavogui (1972–1984), lista Kamerun (köztársaság) Államfő - Ahmadou Ahidjo (1960–1982), lista Kormányfő – Paul Biya (1975–1982), lista Kenya (köztársaság) Államfő - Daniel arap Moi (1978–2002), lista Kongói Köztársaság (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Denis Sassou Nguesso (1979–1991), a Kongói Munkáspárt Központi Bizottsága elnökségének elnöke Államfő - Denis Sassou Nguesso (1979–1992), lista Kormányfő – Louis Sylvain Goma (1975–1984), lista Közép-afrikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - David Dacko (1979–1981) André Kolingba (1981–1993), lista Kormányfő – Jean-Pierre Lebouder (1980–1981) Simon Narcisse Bozanga (1981) Lesotho (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Moshoeshoe király (1965–1990) Kormányfő - Leabua Jonathan (1965–1986), lista Libéria (köztársaság) Államfő - Samuel Doe (1980–1990), lista Líbia (köztársaság) De facto országvezető - Moammer Kadhafi (1969–2011), lista Névleges államfő - Abdul Ati al-Obeidi (1979–1981) Muhammad az-Zarúk Radzsab (1981–1984), Líbia Népi Kongresszusa főtitkára Kormányfő - Dzsadallah Azzúz at-Talhí (1979–1984), lista Madagaszkár (köztársaság) Államfő - Didier Ratsiraka altengernagy (1975–1993), lista Kormányfő - Désiré Rakotoarijaona alezredes, (1977–1988), lista Malawi (köztársaság) Államfő - Hastings Banda (1966–1994), lista Mali (köztársaság) Államfő - Moussa Traoré vezérőrnagy (1968–1991), lista Marokkó (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Hasszán király (1961–1999) Kormányfő - Máti Buabíd (1979–1983), lista Nyugat-Szahara (részben elismert állam) Államfő - Mohamed Abdelaziz (1976–2016), lista Kormányfő - Mohamed Lamine Úld Ahmed (1976–1986), lista Mauritánia (köztársaság) Államfő - Mohamed Khouna Ould Haidalla (1980–1984), lista Kormányfő - Szid Ahmed Úld Bneidzsara (1980–1981) Maaouya Ould Sid'Ahmed Taya (1981–1984), lista Mauritius (monarchia) Uralkodó – II. Erzsébet királynő (1968–1992) Főkormányzó – Sir Dayendranath Burrenchobay (1978–1983), lista Kormányfő - Sir Seewoosagur Ramgoolam (1960–1982), lista Mayotte (Franciaország tengerentúli megyéje) Prefektus - Philippe Jacques Nicolas Kessler (1980–1981) Pierre Sevellec (1981–1982), lista A Területi Tanács elnöke - Younoussa Bamana (1976–2004) Mozambik (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Samora Machel (1975–1986), a Mozambiki Felszabadítási Front elnöke Államfő - Samora Machel (1975–1986), lista Niger (köztársaság) Államfő - Seyni Kountché (1974–1987), lista Nigéria (köztársaság) Államfő - Sehu Sagari (1979–1983), a Legfelsőbb Katonai Tanács elnöke, lista Ruanda (köztársaság) Államfő - Juvénal Habyarimana (1973–1994), lista São Tomé és Príncipe (köztársaság) Államfő - Manuel Pinto da Costa (1975–1991), lista Seychelle-szigetek (köztársaság) Államfő - France-Albert René (1977–2004), lista Sierra Leone (köztársaság) Államfő - Siaka Stevens (1971–1985), lista Szenegál (köztársaság) Államfő - Abdou Diouf (1981–2000), lista Kormányfő – Habib Thiam (1981–1983), lista Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha (Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Geoffrey Colin Guy (1976–1981) John Dudley Massingham (1981–1984), lista Szomália (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Sziad Barré (1976–1991), a Szomáliai Forradalmi Szocialista Párt főtitkára Államfő – Sziad Barré (1969–1991), lista Szudán (köztársaság) Államfő - Dzsáfar Nimeri (1969–1985), lista Kormányfő – Dzsáfar Nimeri (1977–1985), lista Szváziföld (abszolút monarchia) Uralkodó - II. Sobhuza király (1921–1982) Kormányfő - Mabandla Dlamini herceg (1979–1983), lista Tanzánia (köztársaság) Államfő - Julius Nyerere (1962–1985), lista Kormányfő - Cleopa David Msuya (1980–1983), lista Zanzibár Államfő – Mwinyi Aboud Jumbe sejk (1972–1984), elnök Togo (köztársaság) Államfő - Gnassingbé Eyadéma (1967–2005), lista Tunézia (köztársaság) Államfő - Habíb Burgiba (1957–1987), lista Kormányfő - Mohammed Mzali (1980–1986), lista Uganda (köztársaság) Államfő - Milton Obote (1966–1971), (1980–1985), lista Kormányfő - Otema Alimadi (1980–1985), lista Zaire (köztársaság) Államfő - Mobutu Sese Seko (1965–1997), lista Kormányfő - Jean Nguza Karl-i-Bond (1980–1981) N'singa Udjuu Ongwabeki Untubu (1981–1982), lista Zambia (köztársaság) Államfő - Kenneth Kaunda (1964–1991), lista Kormányfő – Daniel Lisulo (1978–1981) Nalumino Mundia (1981–1985), lista Zimbabwe (köztársaság) Államfő - Canaan Banana (1980–1987), lista Kormányfő – Robert Mugabe (1980–1987), lista Zöld-foki Köztársaság (köztársaság) Államfő - Aristides Pereira (1975–1991), lista Kormányfő - Pedro Pires (1975–1991), lista Dél-Amerika Argentína (köztársaság) Államfő - Jorge Rafael Videla (1976–1981) Roberto Eduardo Viola (1981) Carlos Lacoste (1981), ügyvivő Leopoldo Galtieri (1981–1982), lista Bolívia (köztársaság) Államfő - Luis García Meza Tejada (1980–1981) Junta (1981) Celso Torrelio (1981–1982), lista Brazília (köztársaság) Államfő - João Figueiredo (1979–1985), lista Chile (köztársaság) Államfő - Augusto Pinochet tábornok (1973–1990), lista Ecuador (köztársaság) Államfő - Jaime Roldós Aguilera (1979–1981) Osvaldo Hurtado (1981–1984), lista Falkland-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Sir Rex Hunt (1980–1982), kormányzó lista Guyana (köztársaság) Államfő - Forbes Burnham (1980–1985), lista Miniszterelnök - Ptolemy Reid (1980–1984), lista Kolumbia (köztársaság) Államfő - Julio César Turbay Ayala (1978–1982), lista Paraguay (köztársaság) Államfő - Alfredo Stroessner (1954–1989), lista Peru (köztársaság) Államfő - Fernando Belaúnde Terry (1980–1985), lista Kormányfő - Manuel Ulloa Elías (1980–1982), lista Suriname (köztársaság) De facto vezető – Dési Bouterse altábornagy, a Nemzeti Katonai Tanács elnöke, (1980–1988) Államfő - Hendrick Chin A Sen (1980–1982), lista Kormányfő – Hendrick Chin A Sen (1980–1982), lista Uruguay (köztársaság) Államfő - Aparicio Méndez (1976–1981) Gregorio Conrado Álvarez (1981–1985), lista Venezuela (köztársaság) Államfő - Luis Herrera Campins (1979–1984), lista Észak- és Közép-Amerika Amerikai Egyesült Államok (köztársaság) Államfő - Jimmy Carter (1977–1981) Ronald Reagan (1981–1989), lista Puerto Rico (Az Egyesült Államok társult állama) Kormányzó - Carlos Romero Barceló (1977–1985), lista Amerikai Virgin-szigetek (Az Egyesült Államok társult állama) Kormányzó - Juan Francisco Luis (1978–1987), lista Anguilla (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Charles Harry Godden (1978–1983), lista Főminiszter - Ronald Webster (1980–1984) Antigua és Barbuda (parlamentáris monarchia) 1981-ben nyerte el függetlenségét. Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Antigua és Barbuda királynője, (1981–) Főkormányzó - Sir Wilfred Jacobs (1967–1981), Antigua kormányzója; (1981–1993), lista Kormányfő - Vere Bird (1976–1994), lista Bahama-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, a Bahama-szigetek királynője (1973–) Főkormányzó - Sir Gerald Cash (1979–1988), lista Kormányfő - Sir Lynden Pindling (1967–1992), lista Barbados (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Barbados királynője (1966–) Főkormányzó - Sir Deighton Lisle Ward (1976–1984), lista Kormányfő - Tom Adams (1976–1985), lista Belize (parlamentáris monarchia) Brit Honduras 1981. szeptember 21-én nyerte el függetlenségét. Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Belize királynője, (1981–) Főkormányzó - James Hennessy (1980–1981), Belize kormányzója Dáma Elmira Minita Gordon (1981–1993), lista Kormányfő - George Cadle Price (1961–1984), lista Bermuda (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Richard Posnett (1980–1983), lista Kormányfő - David Gibbons (1977–1982), lista Brit Virgin-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - James Alfred Davidson (1978–1982), lista Kormányfő - Lavity Stoutt (1979–1983), lista Costa Rica (köztársaság) Államfő - Rodrigo Carazo Odio (1978–1982), lista Dominikai Közösség (köztársaság) Államfő - Aurelius Marie (1980–1983), lista Kormányfő - Dáma Eugenia Charles (1980–1995), lista Dominikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - Antonio Guzmán Fernández (1978–1982), lista Salvador (köztársaság) Államfő - Junta (1979–1982), lista Grenada (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Grenada királynője, (1974–) Főkormányzó - Sir Paul Scoon (1978–1992), lista Kormányfő - Maurice Bishop (1979–1983), lista Guatemala (köztársaság) Államfő - Fernando Romeo Lucas García (1978–1982), lista Haiti (köztársaság) Államfő - Jean-Claude Duvalier (1971–1986), Haiti örökös elnöke, lista Holland Antillák (A Holland Királyság társult állama) Uralkodó - Beatrix királynő , a Holland Antillák királynője, (1980–2010) Kormányzó - Bernadito M. Leito (1970–1983), lista Miniszterelnök - Dominico Martina (1979–1984), lista Honduras (köztársaság) Államfő - Policarpo Paz García (1978–1982), lista Jamaica (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Jamaica királynője, (1962–) Főkormányzó - Sir Florizel Glasspole (1973–1991), lista Kormányfő - Edward Seaga (1980–1989), lista Kajmán-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Thomas Russell (1974–1982), lista Kanada (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Kanada királynője, (1952–) Főkormányzó - Edward Schreyer (1979–1984), lista Kormányfő - Pierre Trudeau (1980–1984), lista Kuba (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Fidel Castro (1965–2011), főtitkár Államfő - Fidel Castro (1976–2008), lista Miniszterelnök - Fidel Castro (1959–2008), lista Mexikó (köztársaság) Államfő - José López Portillo (1976–1982), lista Montserrat (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - David Kenneth Hay Dale (1980–1984), lista Kormányfő - John Osborne (1978–1991), lista Nicaragua (köztársaság) Államfő - A Nemzeti Újjáépítés Tanácsa (1978–1985), lista Panama (köztársaság) De facto országvezető – Omar Torrijos (1968–1981) Florencio Flores Aguilar (1981–1982), a Nemzeti Gárda parancsnoka Államfő - Aristides Royo (1978–1982), lista Saint Kitts és Nevis Saint Christopher and Nevis (az Egyesült Királyság társult állama) Kormányzó - Sir Probyn Ellsworth-Innis (1975–1981), kormányzó Kormányfő - Kennedy Simmonds (1980–1995), lista Saint Lucia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Szent Lucia királynője, (1979–) Főkormányzó - Boswell Williams (1980–1982), lista Kormányfő - Allan Louisy (1979–1981) Winston Cenac (1981–1982) John Compton (1982–1996), lista Saint-Pierre és Miquelon (Franciaország külbirtoka) Prefektus - Clément Bouhin (1979–1981) Claude Guyon (1981–1982), lista A Területi Tanács elnöke - Albert Pen (1968–1984), lista Saint Vincent és a Grenadine-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Saint Vincent királynője, (1979–) Főkormányzó - Sir Sydney Gun-Munro (1976–1985), lista Kormányfő - Milton Cato (1974–1984), lista Trinidad és Tobago (köztársaság) Államfő - Sir Ellis Clarke (1972–1987), lista Kormányfő - Eric Williams (1956–1981) George Chambers (1981–1986), lista Turks- és Caicos-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - John Clifford Strong (1978–1982), lista Főminiszter - Norman Saunders (1980–1985), lista Ázsia Afganisztán (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Babrak Karmal (1979–1986), az Afgán Népi Demokratikus Párt főtitkára Államfő – Babrak Karmal (1979–1986), lista Kormányfő – Babrak Karmal (1979–1981) Szultán Ali Kestmand (1981–1988), lista Bahrein (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Ísza emír (1961–1999) Kormányfő - Halífa ibn Szalmán Al Halífa, lista (1970–) Banglades (köztársaság) Államfő - Ziaur Rahman (1977–1981) Abdusz Szattar (1981–1982), lista Bhután (abszolút monarchia) Uralkodó - Dzsigme Szingye Vangcsuk király (1972–2006) Brunei (brit protektorátus) Főmegbízott - Arthur Christopher Watson (1978–1984), Brunei brit főmegbízottja Uralkodó - Hassanal Bolkiah , szultán (1967–) Kormányfő - Pengiran Dipa Negara Laila Diraja Pengiran Abdul Mumin (1972–1981) Pehin Orang Kaya Laila Wijaya Dato Haji Abdul Aziz Umar (1981–1983), ügyvezető, lista Burma (köztársaság) Államfő - Ne Vin (1962–1981) Szan Ju tábornok (1981–1988), lista Kormányfő - Maung Maung Kha ezredes (1977–1988), lista Dél-Korea (köztársaság) Államfő - Cson Duhvan (1980–1988), lista Kormányfő - Nam Dakvu (1980–1982)), lista Egyesült Arab Emírségek (abszolút monarchia) Elnök - Zájed ibn Szultan Ál Nahaján (1971–2004), lista Kormányfő - Rásid bin Szaíd Al Maktúm (1979–1990), lista Az egyes Emírségek uralkodói (lista) : Abu-Dzabi – Zájed bin Szultan Ál Nahaján (1971–2004) Adzsmán – Rásid ibn Humajd an-Nuajmi (1928–1981) Humajd ibn Rásid an-Nuajmi (1981–) Dubaj – Rásid bin Szaíd Al Maktúm (1979–1990) Fudzsajra – Hamad ibn Muhammad as-Sarki (1974–) Rász el-Haima – Szakr ibn Muhammad al-Kászimi (1948–2010) Sardzsa – Szultán ibn Muhammad al-Kászimi (1972–) Umm al-Kaivain – Ahmád ibn Rásid al-Mualla (1929–1981) Rásid ibn Ahmad al-Mualla (1981–2009) Észak-Korea (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Kim Ir Szen (1948–1994), főtitkár Államfő - Kim Ir Szen (1972–1994), Észak-Korea elnöke Kormányfő - Li Dzsongok (1977–1984), lista Fülöp-szigetek (köztársaság) Államfő - Ferdinand Marcos (1965–1986), lista Kormányfő – Ferdinand Marcos (1978–1981) Cesar Virata (1981–1986), lista Hongkong ( brit koronafüggőség ) Kormányzó - Sir Murray MacLehose (1971–1982), lista India (köztársaság) Államfő - Nilam Szandzsiva Reddy (1977–1982), lista Kormányfő - Indira Gandhi (1980–1984), lista Indonézia (köztársaság) Államfő - Suharto (1967–1998), lista Irak (köztársaság) Államfő - Szaddám Huszein (1979–2003), lista Kormányfő - Szaddám Huszein (1979–1991), lista Irán (köztársaság) Legfelső vallási vezető - Ruholláh Homeini (1979–1989), lista Államfő - Ábolhasszán Bániszádr (1979–1981) Ali Hámenei (1981–1989), lista Kormányfő – Mohammad Ali Rajai (1980–1981) Mir-Hoszein Muszavi (1981–1989) Izrael (köztársaság) Államfő - Jichák Návón (1978–1983), lista Kormányfő - Menáhém Begín (1977–1983), lista Japán (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Hirohito császár (1926–1989) Kormányfő - Szuzuki Zenko (1980–1982), lista Dél-Jemen (Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság) (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Ali Naszír Muhammad (1980–1986), a Jemeni Szocialista Párt főtitkára Államfő – Ali Naszír Muhammad (1980–1986), Dél-Jemen Legfelsőbb Népi Tanácsa elnökségének elnöke Kormányfő – Haidar Abu Bakr al-Attasz (1971–1986) Észak-Jemen (Jemeni Arab Köztársaság) (köztársaság) Államfő - Ali Abdullah Szaleh (1978–2012), lista Kormányfő – Abd al-Karím al-Irjáni (1980–1983), lista Jordánia (alkotmányos monarchia) Uralkodó - Huszejn király (1952–1999) Kormányfő - Mudár Badrán (1980–1984), lista Kambodzsa (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Pen Szovan (1981) Heng Szamrin (1981–1991) Államtanács elnöke – Heng Szamrin (1979–1992) Kormányfő - Pen Szovan (1981) Csan Szü (1981–1984), lista Katar (abszolút monarchia) Uralkodó - Halífa emír (1972–1995) Kormányfő - Halífa emír (1970–1995) Kína (népköztársaság) Legfelső Vezető – Teng Hsziaoping (1970–90-es évek) A kommunista párt főtitkára - Hua Koufeng (1976–1981) Hu Jaopang (1981–1987), főtitkár Államfő - Je Csian-jing (1978–1983), lista Kormányfő - Csao Cejang (1980–1987), lista Kuvait (alkotmányos monarchia) Uralkodó - III. Dzsáber emír (1977–2006) Kormányfő - Szaad al-Abdulláh al-Szálim asz-Szabáh (1978–2003), lista Laosz (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Kajszone Phomviháne (1975–1992), főtitkár Államfő - Szuphanuvong (1975–1991), ügyvezető elnök, lista Kormányfő - Kajszone Phomviháne (1975–1991), lista Libanon (köztársaság) Államfő - Elíasz Szárkisz (1976–1982), lista Kormányfő - Safík Wadzan (1980–1984), lista Makaó (Portugália tengerentúli területe) Kormányzó - Nuno Viriato Tavares de Melo Egídio (1979–1981) Vasco de Almeida e Costa (1981–1986), kormányzó Malajzia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Ahmad szultán (1979–1984) Kormányfő - Husszein Onn (1976–1981) Mahathir bin Mohamad (1981–2003), lista Maldív-szigetek (köztársaság) Államfő - Maumoon Abdul Gayoom (1978–2008), lista Mongólia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Jumdzságin Cedenbál (1958–1984), Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára Államfő - Jumdzságin Cedenbál (1974–1984), Mongólia Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnöke, lista Kormányfő - Dzsambün Batmönkh (1974–1984), lista Nepál (alkotmányos monarchia) Uralkodó - Bírendra király (1972–2001) Kormányfő - Szurja Bahadur Thapa (1979–1983), lista Omán (abszolút monarchia) Uralkodó - Kábúsz szultán (1970–) Kormányfő - Kábúsz bin Száid al Száid (1972–), lista Pakisztán (köztársaság) Államfő - Mohammad Ziaul Hakk (1978–1988), lista Kormányfő - Mohammad Ziaul Hakk (1977–1985), lista Srí Lanka (köztársaság) Államfő - Junius Richard Jayewardene (1978–1989), lista Kormányfő - Ranasinghe Premadasa (1978–1989), lista Szaúd-Arábia (abszolút monarchia) Uralkodó - Khalid király (1975–1982) Kormányfő - Khalid király (1975–1982) Szingapúr (köztársaság) Államfő - Benjamin Sheares (1971–1981) Devan Nair (1981–1985), lista Kormányfő - Li Kuang-jao (1959–1990) Szíria (köztársaság) Államfő - Hafez al-Aszad (1971–2000), lista Kormányfő - Abdul Rauf al-Kasm (1980–1987), lista Tajvan (köztársaság) Államfő - Csiang Csinkuo (1978–1988), lista Kormányfő - Szun Junszuan (1978–1984), lista Thaiföld (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Bhumibol Aduljadezs király (1946–2016) Kormányfő - Prem Tinszulanonda (1980–1988), lista Törökország (köztársaság) Államfő - Kenan Evren (1980–1989), lista Kormányfő - Bülend Ulusu (1980–1983), lista Vietnám (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Lê Du�n (1960–1986), főtitkár Államfő - Nguy�n H�u Th� (1980–1981) ügyvezető Trư�ng Chinh (1981–1987), lista Kormányfő - Ph�m Văn Đ�ng (1955–1987), lista Óceánia Amerikai Szamoa (Az Amerikai Egyesült Államok külterülete) Kormányzó - Peter Tali Coleman (1978–1985), lista Ausztrália (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Ausztrália királynője, (1952–) Főkormányzó - Sir Zelman Cowen (1977–1982), lista Kormányfő - Malcolm Fraser (1975–1983), lista Karácsony-sziget (Ausztrália külterülete) Adminisztrátor - Mac Holten (1980–1982) Kókusz (Keeling)-szigetek (Ausztrália külterülete) Adminisztrátor - Charles Ivens Buffett (1977–1981) Norfolk-sziget (Ausztrália autonóm területe) Adminisztrátor - Peter Coleman (1979–1981) Thomas Ferguson Paterson (1981–1982) Kormányfő - David Buffett (1979–1986), lista Csendes-óceáni-szigetek (ENSZ gyámsági terület, USA adminisztráció) Főbiztos – Adrian P. Winkel (1977–1981) Janet J. McCoy (1981–1987) Északi-Mariana-szigetek (autonóm terület) Kormányzó - Carlos Camacho (1978–1982), lista Marshall-szigetek (autonóm terület) Államfő - Amata Kabua (1979–1996), lista Mikronézia (autonóm terület) Államfő - Tosiwo Nakayama (1979–1987), lista Palau (autonóm terület) Államfő - Haruo Remeliik (1981–1985), lista Fidzsi (monarchia) Uralkodó – II. Erzsébet királynő , Fidzsi királynője, (1970–1987) Főkormányzó – Ratu Sir George Cakobau (1973–1983), lista Kormányfő - Ratu Sir Kamisese Mara (1967–1987), lista Francia Polinézia (Franciaország külterülete) Főbiztos - Paul Cousseran (1977–1981) Paul Noirot-Cosson (1981–1983), lista Guam (Az USA külterülete) Kormányzó - Paul McDonald Calvo (1979–1983), lista Kiribati (köztársaság) Államfő - Ieremia Tabai (1979–1982), lista Nauru (köztársaság) Államfő - Hammer DeRoburt (1978–1986), lista Nyugat-Szamoa (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Malietoa Tanumafili II, O le Ao o le Malo (1962–2007) Kormányfő - Tufuga Efi (1976–1982), lista Pápua Új-Guinea (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Pápua Új-Guinea királynője (1975–) Főkormányzó - Sir Tore Lokoloko (1977–1983), lista Kormányfő - Sir Julius Chan (1980–1982), lista Bougainville (autonóm terület) Miniszterelnök – Leo Hannett (1980–1984) adminisztrátor Pitcairn-szigetek (Az Egyesült Királyság külbirtoka) Kormányzó - Sir Richard Stratton (1980–1984), lista Salamon-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , a Salamon-szigetek királynője (1978–) Főkormányzó - Baddeley Devesi (1978–1988), lista Kormányfő - Peter Kenilorea (1976–1981) Solomon Mamaloni (1981–1984), lista Tonga (alkotmányos monarchia) Uralkodó - IV. Tāufaʻāhau Tupou király (1965–2006) Kormányfő - Fatafehi Tu'ipelehake herceg (1965–1991), lista Tuvalu (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Tuvalu királynője (1978–) Főkormányzó - Sir Fiatau Penitala Teo (1978–1986), lista Kormányfő - Toaripi Lauti (1975–1981) Tomasi Puapua (1981–1989), lista Új-Kaledónia (Franciaország külbirtoka) Főbiztos - Claude Charbonniaud (1978–1981) Christian Nucci (1981–1982), lista Új-Zéland (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Új-Zéland királynője (1952–) Főkormányzó - Sir David Beattie (1980–1985), lista Kormányfő - Robert Muldoon (1975–1984), lista Cook-szigetek (Új-Zéland társult állama) A királynő képviselője - Sir Gaven Donne (1975–1984) Kormányfő - Tom Davis (1978–1983), lista Niue (Új-Zéland társult állama) Kormányfő - Sir Robert Rex (1974–1992), lista Tokelau-szigetek (Új-Zéland külterülete) Adminisztrátor - Frank Corner (1975–1984) Vanuatu (köztársaság) Államfő - Ati George Sokomanu (1980–1989), lista Kormányfő - Walter Lini (1979–1991), lista Wallis és Futuna (Franciaország külterülete) Főadminisztrátor - Robert Thil (1980–1983), lista Területi Gyűlés elnöke - Manuele Lisiahi (1978–1984), lista To właśnie my (album) A To właśnie my a Czerwone Gitary 1966-ban megjelent első nagylemeze, melyet a Pronit adott ki. Katalógusszáma: XL 0350 (mono). Az album dalai A oldal To właśnie my Nie mów nic Nie zadzieraj nosa Pechowy chłopiec Kto winien jest Randka z deszczem Historia jednej znajomości B oldal Czy słyszysz co mówię Pięciu nas jest Matura Śledztwo zakochanego Mówisz, że kochasz mnie jak nikt Dlaczego pada deszcz Bo ty się boisz myszy Bér Dezső Bér Dezső, 1904-ig Behr (Kalocsa, 1875. április 10. – Budapest, 1924. október 7.) magyar festő, grafikus, karikaturista és plakáttervező. Élete és munkássága Behr Mór és Pirniker Zsófia gyermeke. Felesége Bleuer Erzsébet volt. Budapesten megkezdett jogi tanulmányait két év után abbahagyta, majd 1894-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1898-tól 1901-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan, Balló Ede és Hegedűs László tanítványa volt. Tanulmányait külföldön mélyítette el, Párizsban, Münchenben, majd Rómában folytatott tanulmányokat. Hazatérve munkásságával a modern magyar plakátművészet egyik kimagasló alakjává vált. Sokan az ő és Faragó Géza nevéhez kötik a modern európai színvonalú magyar plakátművészet kialakulását. Napi megélhetés végett újságoknak készített illusztrációkat, de legnagyobb népszerűséget politikai és társadalmi témájú karikatúráival éri el. Rajzolója volt a Bolond Istók és Kakas Márton nevű élclapoknak, bár munkássága leginkább a Borsszem Jankó nevű élclaphoz fűződött, amelynek kezdetben csupán külső, majd belső munkatársa, rajzolója volt, később a szerkesztői tisztségét is ellátta, és Faragó József után, 1910-től fogva a lap művészeti vezetője volt, egészen haláláig. A Kommün alatt leváltották tisztségéből, bár tudása miatt a központi irányítás alá vett lap munkatársaként meghagyják. A kommün leverése után visszakerült eredeti posztjába, és tovább felügyelte a lap művészi színvonalát. 1903-ban a Nemzeti Szalonban, 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban rendezett kiállítást. Őszi szántás a Naphegyen című színes rajzával 1911-ben elnyerte a Nemzeti Szalon ezüstérmét. Illusztrálja feleségének, Bér Böskének a Kis emberekről, kis embereknek című mesegyüjteményét. Plakátjai megtalálhatóak a nagyobb magángyűjteményekben épp úgy, mint a Magyar Nemzeti Galéria Plakáttárában. Kőnyomatos plakátjai méltón képviselik a XX. század elejének magyar társadalmi, gazdasági sokszínűségét, rajzai, karikatúrái pedig hűen mutatják be a kor politikai- és társadalmi viszonyait. Karikatúráiban nem a felszínes hasonlóság adta olcsó viccelődést képviseli, hanem gyakran választotta témájául és élcelődött azokon a groteszk helyzeteken, amelyet a kor társadalma, politikai közélete megkerült. Szókimondó, mély emberi érzésekből fakadó rajzai napok alatt elhíresültek, mint például a két pártra szakadt parlament, egymással egyáltalán nem beszélő, egymás javaslatait rendre leszavazó képviselők víg közös csoportképe, amelynek szöveg aláírásából kiderül, egyszer és egy dologban létrejön az egyetértés, mindnyájan Kőbányai Polgári sert isznak. A rajzban benne van a kor átlag-emberének nézete, a politikáról, és csak a saját érdekeiket szemlélő akkori képviselőkről, akik ha jó ser akad, rögvest hagyják az ország érdekeit veszni, miközben köztudott a valóság: „s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” (József Attila). Bér rajzai, plakátjai fontos része kultúránknak, a hazai alkalmazott grafika egyik legjelesebbjeként. 1924. október 7-én délelőtt fél tizenkettőkor halt meg Budapesten, a halál oka szívbénulás volt. 1924 októberében a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Műveiből Önarckép ( 1900-as évek ) (vegyes technika, papír; Kieselbach Galéria) Őszi szántás a Naphegyen ( 1911 ) Jobb mint otthon : plakát ( 1910-es évek ) Díjak Nemzeti Szalon ezüstérme ( 1911 ) Strmec (Preseka) Strmec falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Presekához tartozik. Fekvése Zágrábtól 37 km-re északkeletre, községközpontjától 1 km-re keletre a megye északkeleti részén fekszik. Története A falunak 1857-ben 63, 1910-ben 91 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kőrösi járásához tartozott. 2001-ben 28 lakosa volt. Wilhelm Keitel Wilhelm Bodewin Johann Gustav Keitel (Bad Gandersheim, 1882. szeptember 22. – Nürnberg, 1946. október 16.) német tábornok, a német tábornoki törzskar tagja, második világháborús főbűnös. Életút Carl és Apollonia Keitel fia, vidéki iparoscsaládban nevelkedett. 1909-ben nősült meg, házasságából hat gyermeke született. 1901-ben lépett be a német hadseregbe. Az első világháborút hadnagyként szolgálta végig. A háború után a Reichswehr hivatásos tisztjeként szolgált tovább a hadseregben. A weimari köztársaság idején a szokott módon lépdelt előre a katonai ranglétrán. 1931-ben elérte az ezredesi rendfokozatot. Az egyre nagyobb hatalommal bíró nácikkal nem ápolt különösebb kapcsolatot. Az NSDAP-ba soha nem lépett be. Keitel jó érzékkel kapcsolatokat keresett a nácikkal és hamarosan fő szószólójuk lett a Reichswehren belül. 1935-ben a nácik a hadügyminisztériumba hívták, hogy ott az alakuló Wehrmacht ügyeinek megbízottja legyen. 1937-től a tüzérség főparancsnoka. 1938. február 4-én a Wehrmacht főparancsnoki posztjára aspiráló két főtiszt (Blomberg és Fritsch) közötti konfliktus elfajulása vezetett oda, hogy Adolf Hitler végül Keitelt jelölte a tisztségre. 1939-ben Keitel (kívülmaradása ellenére) megkapta a náci párt arany pártjelvényét. Keitel a főparancsnoki székben érte meg a háború kezdetét. Parancsnoki tevékenysége során Hitler utasításait gyorsan és vak engedelmességgel teljesítette. Az 1940-es nyári győzelmek után Keitel a Größter Feldherr aller Zeiten („Minden Idők Legnagyobb Hadura”) címmel tüntette ki Hitlert. Simulékonysága és Hitlerrel való jó viszonya miatt tiszttársai „Lakeitel” (ném. Lakei = lakáj) gúnynévvel illették. 1940. június 22-én a compiègne-i erdőben ő írta alá a francia fegyverletételről szóló okmányt. 1940. július 19-én a berlini Kroll Operaházban tartott ünnepségen Hitler vezértábornaggyá nevezte ki. A háború további részében alig hagyta el a Führer főhadiszállását. Két gyermekét elveszítette a Berlin elleni bombatámadások során. 1944. július 20-án Hitlerrel egy szobában tartózkodott, amikor az összeesküvők bombája felrobbant. A tudósítások szerint Keitel maga szabadította ki a csupán könnyebben megsérült Führert a szoba romjai alól és ő is vezette ki Hitlert az égő épületből. 1945 tavaszára Berlinbe szorult vissza, tehetetlenül nézte végig a Wehrmacht és Németország végső haláltusáját. 1945. május 8-án szintén ő írta alá Berlinben – Hans-Georg von Friedeburg tengernaggyal (Generaladmiral) és Hans-Jürgen Stumpff vezérezredessel (Generaloberst) együtt – az addigra már szétvert Wehrmacht fegyverletételét a Vörös Hadsereg előtt. Keitel ezután Flensburgba szökött, hogy ott az új náci kormányt felállítani próbáló Karl Dönitz főtengernagyot támogassa. Itt esett május 13-án egy brit kommandó fogságába. Vádlottként Nürnbergben Keitelt hamarosan Nürnbergbe vitték, ahol többi náci vezetővel együtt perbe fogták. Keitelnek bizonyított szerepe volt az európai államok elleni agresszió előkészítésében. Nevéhez fűződik hírhedt „komisszárparancs” kiadása, amelynek értelmében az elfogott politikai komisszárokra kivégzés várt. Keitelre a bíróság halálos ítéletet mondott ki 1946. október 2-án. Fellebbezését és a francia kegyelmi kérvényt (mely szerint katonaként golyó általi halált kellene halnia) elutasították. Wilhelm Keitelt 1946. október 16-án felakasztották. A nyakára a kötelet az amerikai Woods őrmester helyezte fel. Juliformia A Juliformia az ikerszelvényesek (Diplopoda) osztályának és az ezerlábúak (Chilognatha) alosztályának egyik öregrendje. Tudnivalók A Juliformia-fajok hosszú és hengeres testűek. A külső vázukat úgynevezett szkleritek, azaz megkeményedett lemezszerű részecskék alkotják; ezek a szkleritek testrésztől függően három típusúak lehetnek: hasi lemezek, oldallemezek vagy háti lemezek, azaz tergitek. Ez a három lemez, minden szelvényen össze van forrva, gyűrűt alkotva az ízeltlábú teste körül. Eme öregrend tagjainak mindegyik szelvényén - kivéve a leghátsók közül néhányat - visszataszító bűzmirigyek vannak. Eddig az egyetlen olyan ismert soklábúak csoportja, amelyek 1,4-benzokinont tudnak termelni. A hímeknek két lábpárjuk - a 8. és a 9. - alakult át ivarszervvé; a vaspondrók (Julida) és a Spirobolida-fajok esetében főleg 9. lábpár a fontosabb hímsejtátadó, míg a Spirostreptida-fajoknál a 8. lábpár élvez elsőbbséget. A Juliformia-fajoknak hiányzik a Tömösváry-szervük, mely más csoportoknál a fejen, a csáp töve mögött található; azonban igen fejlett nyakpajzssal (collum) rendelkeznek. Rendszerezés Az öregrendbe az alábbi 3 élő rend és 1 fosszilis csoport tartozik: vaspondrók (Julida) Brandt , 1833 Spirobolida Bollman, 1893 Spirostreptida Brandt, 1833 † Xyloiuloidea Cook, 1895 - kora devon - késő karbon ; korábban a Spirobolida rendbe sorolták, azonban a 2006-ban felfedezett fajok miatt, önálló csoportra jogosultak. Don Schollander Donald Schollander (Charlotte, 1946. április 30. –) ötszörös olimpiai bajnok amerikai úszó. Tehetségére hamar felfigyeltek, miután 1962-ben megnyerte az amerikai bajnokságot 200 méteres gyorsúszásban. Ő volt az első, aki a két percen belül úszta le a távot. Az 1964-es olimpián négy aranyérmet nyert. A két gyorsváltó mellett 100 és 400 méteres gyorsúszásban is győzni tudott. Ugyanebben az évben elnyerte a James E. Sullivan Emlékdíjat. Az olimpia után a Yale Egyetemen tanult, ahol folytatta úszókarrierjét. Az 1968-as olimpián 4x100-on aranyérmet, 200 gyorson ezüstérmet szerzett. Pályája során többszörös világcsúcstartó volt. Az olimpia után visszavonult. Kőhalmy Tamás Dr. Kőhalmy Tamás (Sárosd, 1936. február 16. – Sopron, 2003. szeptember 10.) magyar erdőmérnök, vadbiológus, a Nyugat-magyarországi Egyetem egyetemi tanára. Életútja A Fejér megyei Sárosdon született 1936. február 16-án idősebb vitéz Kőhalmy Tamás általános iskolai tanító harmadik gyermekeként. 1955-ben erdésztechnikusi oklevelet szerzett Sopronban az Erdészeti Technikumban, majd 1960-ban erdőmérnöki oklevelet vehetett át. Az akkoriban kötelező erdőrendezői gyakorlatot a Kaposvári Erdőrendezőségnél töltötte le (1960-61), majd apróvadas vadászati előadó volt a Mezőföldi Erdőgazdaságnál (1961). 1962-től a Balaton-felvidéki Erdőgazdaságnál (Veszprém) és annak jogutódjánál dolgozott, mint a Zirci Erdészet fahasználati műszaki vezetője (1962-65), majd központi fahasználati előadó. Innen a HM Budapesti Erdőgazdaság Lovasberényi Erdészetéhez került erdészetvezetőnek (1967-68), majd a Gemenci Erdő- és Vadgazdaságnál vadászati osztályvezetőként dolgozott (1968-1976). Ilyen minőségben vett részt az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás előkészítésében, többek közt a mongol kiállítási pavilon anyagának válogatásával és kialakításával. 1976-tól az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékén tudományos főmunkatárs, 1979-től tanszékvezető egyetemi docens, 1994-től egyetemi tanár. A Vadgazdálkodási Intézet első igazgatója 2001-ig. Súlyos betegség után, 2003. szeptember 10-én halt meg. Munkássága 1973-ban egyetemi doktori címet, 1979-ben a mezőgazdasági (erdészet) tudomány kandidátusa tudományos fokozatot szerzett. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozatát nyerte el doktori értekezésével. Nevéhez fűződik a Vadgazda Mérnöki Szak alapítása Sopronban és Csíkszeredában (távoktatás), a Vadgazdálkodási Doktori Program létesítése, erdőmérnök- és vadgazda-mérnök diákok generációinak oktatása. 1987-től a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) bejegyzett szakértője, 1991-től a magyar delegáció tagja, 1996-tól a CIC Európa-Ázsia Nagyvad Bizottsága alelnöke. 1971 és 1996 között kilenc alkalommal járt állami kiküldetéssel vadgazdálkodási delegáció, kutatócsoport tagjaként, illetve vezetőjeként Mongóliában, egy alkalommal Kínában. Az MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Bizottságának alelnöke, a Vadgazdálkodási Albizottságnak több cikluson át elnöke; tagja, alelnöke majd elnöke az Országos Vadgazdálkodási Tanácsnak, s sok más szakmai és tudományos szervezetben töltött be tisztségeket. Tulajdonosa sok kitüntetésnek: többszöri Kiváló Dolgozó, Vad- és Természetvédelmi Díj, a Pro Silva Hungariae Díj, Nimród Emlékérem, Hubertus Kereszt Arany fokozata, Bársony István Emlékérem, Magyar Nemzeti Vadászrend, az OMVK Aranyérme jelzik elismertségét. Halála előtt nem sokkal kapta meg a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet (2003). Írásainak száma több mint 300. 7 könyve, könyvrészlete, 8 egyetemi jegyzete segítette a diákok felkészülését. Az egyetemi tanár archetípusa: a hallgatókhoz legendásan jóindulatú, hihetetlen kifinomult műveltségű, adomázó, igazi reneszánsz ember volt. Kedvenc vadfaja, a vaddisznó életét talán mindenkinél jobban ismerte. Kedvelt időtöltése a vadászaton kívül az utazás, a kertészkedés és a fafaragás volt. Művei Kőhalmy T. (1984): Vadgazdálkodástan I. Egyetemi jegyzet, Sopron Kőhalmy T. (1984): Vadgazdálkodástan II. Egyetemi jegyzet, Sopron Kőhalmy T. (1991): A vadászterület berendezései. Kőhalmy T. (1990): Vadgazdálkodás Kőhalmy T. (szerk.) (1995): Vadászati enciklopédia. Mezőgazda Kiadó, Budapest Kőhalmy T. (1995): Nagyvad élőhelygazdálkodás. Egyetemi jegyzet, Sopron Kőhalmy T. (1995): Vadállomány hasznosításának gyakorlata. Egyetemi jegyzet, Sopron Kőhalmy T. (1995): Vadbefogás-vadtelepítés. Egyetemi jegyzet, Sopron Kőhalmy T. (1999): Korbecslések a szarvastól a siketfajdig. Kőhalmy T. (2003): Vadászattörténet. Egyetemi jegyzet, Sopron Kőhalmy T. (1997): Vadászálmok Mongóliában. Terraprint Kiadó, Budapest Kőhalmy T. (2000): Tizenkét holdtölte. Kőhalmy T., Mészáros K. és Völgyi L. (2002): A vad által és a vadban okozott károk, valamint a vadászati kár. Egyetemi jegyzet, Sopron Kőhalmy T. és Márkus L. (é.n.): Vadászati ökonómia (válogatott fejezetek). Egyetemi jegyzet, Sopron Mezoszkopikus fizika A mezoszkopikus fizika a kondenzált anyagok fizikája, azon belül a szilárdtestfizika egy ága, mely a mikrovilág (~10 nm) és a makrovilág (~1 μm) mérettartományai közé eső méretű agyagok, fizikai összefüggések és jelenségek vizsgálatával foglalkozik. Tárgyai az atomi méretnél nagyobb, de makroszkopikus méretet el nem érő anyagi szerkezetek, például a makromolekulák és a nanoszerkezetek, illetve ezek elektromos és optikai jellemzői. A mezoszkopikus anyagok a tömbi anyagokhoz hasonlóan sok atomból épülnek fel, így leírásukra gyakran nem, vagy nehezen alkalmazhatók a mikroszkopikus összefüggések (pl. a Schrödinger-egyenlet), viszont bizonyos jellemzőik mégis kvantummechanikai tárgyalásmóddal értelmezhetők. Gyakori jellemzőjük például a kvantumbezárás, mely olyan esetekben lép fel, ha a vizsgált rendszernek valamely kiterjedése összemérhető a rendszerben fellépő valamely fizikai jelenség egy karakterisztikus méretével. Tárgya Az atomi méretű rendszerek kvantummechanikai leírása illetve a makroszkopikus rendszerek viselkedését jól közelítő klasszikus mechanika között új átmeneti szakterületként jött létre a mezoszkopikus fizika. Megnevezése (latin mezo=köztes, középső) a köztes méretű rendszerek természetének tárgyalására utal. Egyes makroszkopikus jellemzők a vizsgált rendszer lefelé skálázásakor alapvetően megváltoznak, egy adott anyag kisméretű szerkezete bizonyos jellemzőit tekintve nagymértékben különbözhet ugyanezen anyag tömbi formájának jellemzőitől. Például a hétköznapi méretekben értelmezett vezetőképesség klasszikusan leírható olyan anyagjellemzőként, mely egy adott vezető esetén a keresztmetszeti felülettel egyenesen, a vezető hosszával fordítottan arányos, azaz , ahol G a vezetőképesség, a vezetőre jellemző vezetőképességi állandó, A a felület, pedig a vezető hossza. Ha a vezető mérete olyan kicsi, hogy összemérhető a vezető elektronok anyagbeli hullámhosszával, a fenti egyszerű modell már nem írja le a tapasztalatot. Ilyen méretek esetén helyére kvantummechanikára alapozott modell kerül, mely képes leírni azt a tapasztalatot, hogy a vezetőképesség változása diszkrét lépésekben lehetséges. A mezoszkopikus fizika által tárgyalt rendszerek vizsgálatára kísérleti és elméleti módszereket fejlesztettek ki. A nanotechnológiai eljárások segítségével egyes mezoszkopikus rendszerek felépíthetők, így konkrét mérések elvégzésére is lehetőség nyílik. Ilyen rendszerek például egyes nanoszerkezetek, például kvantumpöttyök, nanopálcák és -csövek, stb. Ezzel párhuzamosan folyik az elméleti kutatás, mely során molekuladinamikai, vagy Monte Carlo-szimulációkkal, egyéb numerikus módszerekkel és számításokkal igyekeznek leírni a rendszerek méretének skálázódásakor fellépő jelenségeket. Alapjelenségei Kvantumbezárás A kvantumbezárás jelensége a nanorészecskék igen jellemző tulajdonsága, mely akkor lép fel, ha a vizsgált rendszer valamely mérete összemérhető a benne levő valamely részecske de Broglie-hullámhosszával. A kvantumbezárás hatására az anyag egyes fizikai jellemzői nagymértékben módosulnak, a tömbi viselkedéstől eltérnek. Ez a nanotechnológia egyik fontos kiindulópontja, részben ez okozza, hogy a nanoszerkezetek különleges tulajdonságokkal bírnak. Ha egy fizikai rendszer valamelyik kiterjedése igen kicsi, és már összemérhető a benne található valamely elektronok állapotfüggvényének hullámhosszával, akkor érdekes új jelenségek jelennek meg. A kvázi-egydimenziós szerkezetek (például szén nanocsövek) jellemzője a van Hove-szingularitás, mely a sávszerkezetben található sávélek körüli szinguláris állapotsűrűséget jelenti. Egyes ilyen rendszerekben mágneses tár hatására megfigyelhető a kvantált Hall-effektus, a törtszámú Hall-effektus, illetve kvantumoszcillációs jelenségek, például a Shubnikov–de Haas-hatás, illetve a de Haas–van Alphen-hatás. Egyes rendszerekben a bezárás hatására a vezetőképesség kvantálttá válik, csak diszkrét lépésekben változhat. Bizonyos feltételek mellett szóródásmentesen végbemenő, úgynevezett ballisztikus vezetés is kialakulhat. Ilyen rendszerek viselkedését nem a Drude-modell, illetve az abból származtatható Ohm-törvény írja le, hanem a Landauer-formalizmus. Utóbbi figyelembe veszi azt, hogy a vizsgált vezeték hossza összemérhető, vagy rövidebb, mint a terjedő elektron momentumrelaxációs szabad úthossza. Mezoszkopikus rendszerekben kétdimenziós elektrongáz is kialakítható. Ez azt jelenti, hogy a rendszer egy kétdimenziós tartománya, jellemzően egy sík határfelület mentén az elektronok szabadon mozoghatnak, azonban a harmadik irány felé (például a felület által határolt anyagi tartományok belseje felé) kvantumbezárás érvényesül. Ekkor emiatt diszkrét energiaszintek alakulnak ki az elektronok számra. Mezoszkopikus interferenciajelenségek A modern fizika fontos kísérletei a kétrés-kísérletek, melyekben interferenciajelenségeken keresztül megmutatkozhat az anyag és az elektromágneses sugárzás kettős természete. Ezen kísérletekben azért lépnek fel interferenciajelenségek, mert a két résen át érkező részecskéket reprezentáló hullámok koherens módon és meghatározott fáziskülönbséggel érkeznek az ernyő különböző pontjaira. A koherencia egy fontos feltétele, hogy a vizsgált fotonok szabad úthossza nagyobb legyen, mint a rendszer: ha a rendszerben rugalmatlan szóródás történhetne, a koherencia elveszne, az interferencia jelensége pedig nem lépne fel. Ehhez hasonló interferenciajelenségek figyelhetők meg egy mezoszkopikus rendszer transzportjellemzőiben. Ugyanis ezen rendszerek méretei egy nagyságrendbe eshetnek a terjedő elektronok fáziskoherencia-hosszával. Ez azt jelenti, hogy az elektron a rendszerben való mozgása során nem szenved olyan szóródást melyben a fázisa véletlenszerűen változna meg, így az elektronokra fáziskoherencia lesz érvényes. Ennek hatására az elektronok transzportja fázisfüggő jelenségeket, interferenciajelenségeket fog mutatni. A jelenség például megfigyelhető nanoáramkörökben, ahol egyes elektródákon feszültséget adva a keltett áramban jelentkeznek az interferenciajelenségek. A legegyszerűbb eszköz, melyben ezen jelenségek megfigyelhetők, az Aharonov–Bohm-gyűrű, mely mindössze egy kétutas áramkörből áll. Egy ilyen eszközben megfigyelhető például az Aharonov–Bohm-jelenség, a vezetőképesség-fluktuáció, a vezetőképesség-kvantum illetve a gyenge lokalizáció jelensége. A fentiek alapján a mezoszkopikus rendszerekben az elektronok fáziskoherenciája figyelhető meg, hiszen a rendszer nem elég nagy ahhoz, hogy rajta áthaladva az elektron olyan szóródást végezzen, melyben a fázisa véletlenszerű változást szenved. Így ha a koherencia egy mezoszkopikus rendszerben mégis elvész, az lehetővé teszi a koherenciavesztéshez vezető folyamatok vizsgálatát, mint például az elektron-fonon kölcsönhatás miatt fellépő, azaz a hőmérséklet miatti fáziskoherencia-vesztést. Autobotok Az autobotok a Transformers című film „jófiúi”. Ellenségeik az „álcák”. Őseik a 13 Prime és Primus. A Kibertron (Cybertron) bolygóról származnak. Nevük jelentése Az „autobot” az „autonóm” (=önállóan mozgó) és a „robot” szavakból tevődik össze, egyúttal utalás az „autó” szóra. Autobotok a képregényben Optimusz fővezér Űrdongó Fortyogó Izmos Acélfej Csatár Napcsillantó Portyázó Jazz Délibáb Kék Villám Ösvényvágó Racsni Kerék Röptűz Széllovas Vadászeb Autobotok a mozifilmben Optimusz fővezér Űrdongó Jazz Racsni Acélfej Csatár Arcee Chromia Elita-1 Szán Sárfogó Sokk Dino Agy Wheelie Que Sentinel fővezér Padlógáz Útszaggató Dugóhúzó Drift Célkereszt Vadászeb Waldorf Hilton A Waldorf Hilton, eredetileg egyszerűen Waldorf Hotel egy ötcsillagos szálloda Aldwychnél a West Enden, Londonban. A Hilton Hotels üzemelteti. A szállodát 1908-ban építették. Egy 35 millió fontos újrabútorozást követően 2005-től a belső terek többsége már a 21. század stílusát hordozza magán. A cég elődjét 1893-ban alapították New Yorkban. Később egyesült az egyik nagy ellenfelével, az Astoriával. Kőhalomszék Kőhalomszék (másként Kőhalom szék, Kőhalom-szék vagy Kosd szék, németül Stuhl Reps, erdélyi szász nyelven Stuhl Räppes) különleges közigazgatási egység volt a Magyar Királyságban, Erdélyben: az erdélyi szász székek egyike volt a 14. századtól 1876-ig. Területe 619 km², a terület lakóinak száma 1891-ben 21.387 fő, székhelye Kőhalom volt. Fekvése Erdély délkeleti részén, északról Udvarhelyszék, keletről Felső-Fehér vármegye, délről Fogaras vidék, nyugatról Nagysinkszék, Felső-Fehér vármegye és Segesvárszék határolta. Története A reformáció előtt a kosdi káptalansághoz tartozott. Nevét 1512-ben említette először oklevél a kőhalomszéki falusi elöljárókkal kapcsolatban: "Symone Gereb in Ugra Nicolao similiter Gereb et Luca Zygyartho in Thykus, Petro Biro in dicta Kyralhalma et altero Petro Thorda in eadem Kyralhalma" (TT 1891. 629. Mayláth). Kőhalomszék feltehetően a Károly Róbert király ellen föllázadt és 1324-ben Kőhalom várában megostromlott Henning szász ispánnal kapcsolatban említett királyi vár körül szerveződött, Kőhalom meg nem nevezett időben a szászoké lett, akik úgynevezett mentsvárként használták, vagyis Kőhalom város minden lakosának lakhelye volt a várban veszély esetén. A várat 1691-1699 között korszerűsítették, 1704-1708 között a kurucoké volt, később pusztulni kezdett, a 19. századra pedig már csak rom maradt. Kőhalom szász népe a reformáció után lutheránus lett, ez időtől az Árpád-kori eredetű, 15-17. századi erődített templomok birtokosa is. 1786-1790 táján II. József alatt Fogaras vármegyébe osztották, a király halála után azonban önállóságát visszanyerte. 1787-ben lélekszáma 17.256 fő volt, 3773 házzal, 4119 családdal. 1850-1854 között a Bach-korszakban a Nagyszebeni Katonai Kerület kőhalmi körzetének garati, kacai, kőhalmi, ugrai és zsiberki alkörzetébe került, 1854-1860 között pedig a brassói kerületbe osztották. Az önkényuralom bukásával visszanyert önállóságát ezután 1876-ig, a vármegyerendezésig megtartotta. Az 1876. évi XXXIII. törvénycikk alapján az újonnan alakított Nagy-Küküllő vármegye kebelezte be. Települései Kőhalomszékhez 19 helység tartozott. (Zárójelben a német név szerepel.) Felmér ( Felmern ) Garat avagy Garád ( Stein ), Styéna Halmágy ( Halwegwn ), Hélmázá Homoród ( Homrod ) Homoróddaróc avagy Daróc ( Draß ) Kaca ( Katzendorf ) Kóbor ( Kivern ), Kubura Kőhalom ( Reps ) város, külterülete Turzon ( Freithum ) (lásd alább), 1850: 4 ház 5 családjában 27 fő]), lélekszáma mezővárosként 1787: 403 ház 540 családjában 2015 fő, 1850: 588 ház 723 családjában 2624 fő, 1870: 18 község és 1 lakott hely. Lemnek avagy Lebnek ( Leblang ), Lovnik Mirkvásár ( Streiforth ), Martyása Oláhtyúkos ( Walachisch Tekes ), Gainár Olthévíz avagy Turzon ( Warmwasser , erdélyi szászul Warmbach ), praedium Sona , ( Schönen ), Sonág Sövénység avagy Sövényszeg ( Schweicher ), Csiser Szászfehéregyháza avagy Fejéregyháza ( Weßkirch ), Gyishrics Szásztyúkos ( Deutsch Teckes ), Gelinár Szászzsombor avagy Sombor ( Sommerburg ), Simbor {Olvasva: Zsimbor} Ugra avagy Szászugra ( Galt ) Zsiberk ( Senburg ) Abe Sinzó Abe Sinzó (�� ��; Hepburn: Shinzō Abe; Nagato, 1954. szeptember 21. –) japán politikus, a jobboldali Liberális Demokrata Párt főtitkára és Japán miniszterelnöke 2012 óta, és korábban 2006 és 2007 között. Abe a távol-keleti ország második világháború óta harmadik leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnöke. Abét 2006 szeptemberében, a Japán országgyűlés soron kívüli ülésén választották meg először miniszterelnöknek, amikor 52 évesen az ország legfiatalabb háború utáni és első háborút követően született miniszterelnöke lett. 2007 szeptemberében váratlanul mondott le több hónapnyi politikai nyomás és népszerűtlenség miatt. A miniszterelnöki poszton Fukuda Jaszuo követte, akivel kezdődően Japánnak öt olyan miniszterelnöke volt, akik 16 hónapnál rövidebb ideig maradtak az ország élén. 2012-ben Abe visszatért a japán politika élvonalába. Szeptemberben újraválasztották pártja élére, és decemberben a Liberális Demokrata Pártot elsöprő választási győzelemre vezette., így Josida Sigeru óta ő lett az első japán miniszterelnök, aki visszatért a miniszterelnöki posztra. 2014-ben és 2017-ben is kétharmados választási győzelmet aratott pártjával és koalíciós partnerével, a Kómeitó párttal. Abe politikai dinasztia sarja. Politikatudományi szakon végzett Japánban és az Egyesült Államokban. A magánszektorban dolgozott 1982-ig, amikor kormányzati hivatalban kapott állást. 1993. július 18-án megnyerte a képviselőházi választást Jamagucsi prefektúra 4. választókerületében. Mori Josiró és Koizumi Dzsunicsiró kormányzása alatt több poszton szolgált, az utóbbi kormányában (2005. október 31-e és 2006. szeptember 26-a között) a kabinet főtitkáraként. Országos ismertséget az Észak-Korea elleni kemény állásfoglalásával szerzett, amely elősegítette abban is, hogy az LDP elnökévé és Japán miniszterelnökévé váljon. Abe Jamagucsi prefektúra 4. választókerületének képviselője a japán parlament alsóházában. Ezt a tisztséget 1995. október 20-a óta tölti be. Családja Abe édesapja, Abe Sintaró a japán Liberális Demokrata Párt főtitkára volt, és több miniszteri posztot is betöltött. Édesanyja, Kisi Jóko, Kisi Noboszuke lánya. Noboszuke 1957 és 1960 között Japán miniszterelnöke volt. Apai nagyapja, Abe Kan, egy Jamagucsi prefektúrabéli település polgármestere, majd később a parlament alsóházának tagja volt. Abe nagy-nagybátyja, Szató Eiszaku, szintén japán kormányfő volt, 1964 és 1972 között. Bátyja, Kisi Nobuo szintén politikus, a Tanácsosok Házának tagja. Felesége Abe Akie, leánykori nevén Macuzaki Akie, akivel 1987-ben kötöttek házasságot. Akie háziasszony és alkalmi rádiós lemezlovas. Közös gyermekük nincs. Fiatalkora Abe Nagato városában született, ám nem sokkal később családjával Tokióba költözött. A Szeikei Gakuen Alapiskolán tanult, a középiskolai végtettséget a Szeikei Középiskolán szerezte meg. Iskoláiban liberális nézeteket tanítottak neki és diáktársainak, önállóságra nevelték őket. 1977-ben végzett a Szeikei Egyetem jogi karán, ahol politikatudományt hallgatott. Az egyetem elvégzése után az Egyesült Államokba költözött, ahol angolul tanult és a Dél-kaliforniai Egyetemre járt. Japánba való visszatérésekor, 1979-ben, a Kobe Steelnél, az ország egyik legnagyobb acélipari cégénél kezdett dolgozni. A vállalatot 1982-ben hagyta el. Számos kormányzati tisztséget töltött be: dolgozott a külügyminiszter személyes tanácsadójaként, az LDP-főtanács vezetőjének és az LDP főtitkárának titkáraként is. Politikai pályája 1993-ban, két évvel édesapja halála után, Abet a Jamagucsi prefektúra 1. választókörletének parlamenti képviselőjévé választották. A prefektúra történelmének legtöbb szavazatát kapta meg. 1996-ban már a prefektúra 4. választókerülében jelöltette magát képviselőnek, sikeresen. 1999-ben az országgyűlés szociális bizottságának vezetője lett. 2000 és 2003 kötött, Mori Josiró és Koizumi Dzsunicsiró kormányában a kormány főtitkárának helyettese volt. 2003-ban jelölték az LDP elnöki posztjára, de a választásokat elvesztette Koizumi javára. Abe volt a japán kormány fő tárgyalója az Észak-Koreába elhurcolt japán állampolgárok családjai részéről. 2002-ben elősegítette és részt is vett a Koizumi és Kim Dzsongil közti találkozón. Az észak-koreai vezérrel ellenkezve kitartott az elraboltak Japánba való látogatásai mellett, amivel országos ismertséget szerzett. 2005. október 30-án Koizumi Hoszoda Hirojuki utódaként a kormány főtitkárának nevezte ki. Az LDP-n belül egy kutatócsoport vezetője volt, amely a túlzott szexuális és nemtől független oktatásról végzett közvéleménykutatást. A csapat kifogásolta, hogy a tantermi segédeszközöket a diákok korát figyelembevétele nélkül választják meg. A fiúk és lányok hagyományos fesztiváljának betiltását és a két nem együttes testnevelési oktatását is ellenezték. A csoport a Demokrata Párttal szemben helyezkedett el, amely támogatta az ilyen politikát. 2006. szeptember 20-án a kormányzó LDP elnöke lett. Fő ellenfelei a pártelnöki és egyben miniszterelnöki posztra Tanigaki Szadakazu és Aszó Taró voltak. A kezdeti felmérések alapján a legesélyesebb Fukuda Jaszuo volt, de ő később nem indult a választásokon. Mori Josiró korábbi miniszterelnök, akinek a frakciójába Fukuda és Abe is tartozott, Abe Sinzót támogatta. 2006. szeptember 26-án Abet megválasztották miniszterelnöknek az országgyűlés alsóházában 475-ből 339 szavazattal és a felsőházban döntő többséggel. A miniszterelnöki poszton Tervei szerint megreformálta volna az oktatásügyet, állandó helyet szerzett volna Japánnak az ENSZ Biztonsági Tanácsában, a költségvetésben pótolta volna a kieső bevételeket miközben megőrizte volna a bruttó hazai termék 3%-os növekedését és javította volna Japán kapcsolatait Dél-Koreával és Kínával. Belpolitikája Megválasztása után Abe elkötelezte magát a Koizumi-féle költségvetési politika folytatása mellett. Pénzügyminiszterének az adószakertő Omi Kódzsit választotta, aki adónöveléssel kívánta pótolni a költségvetési hiányt. A miniszterelnök ettől elhatárolódott és a kiadások csökkentését választotta a költségvetés helyreállítására. Kormányzása alatt a legnagyobb port a történelemkönyvekkel és a második világháborús japán szerepvállalással kapcsolatos nézetei kavarták. Abe már 1997 óta támogatta a történelemtankönyv reformját és az azt szorgalmazó, vitatott csoportosulást. Abe az új tankönyvekbe nem akarta belefoglalni a második világháborús japán háborús bűnöket (többek között a szexrabszolgaságot). Véleménye szerinte a történelemórákon a diákok nemzeti öntudatát építeni, nem pedig rombolni kell. Ellenezte azt is, hogy Dél-Korea és Kína kritizálja a könyveket és ezzel beleszóljon japán belügyeibe. 2006. október 6-án a Japán Országgyűlés ülésén Abe több évnyi ellenkezés után nyilvánosan elfogadja a szexuális rabszolgaság voltát, amelyet a japán állam már 1993-ban hivatalosan elismert. Több beszédében és könyvében azonban továbbra is azt állította, hogy a Tokió Perben emberiség elleni bűncselekményekkel vádoltak a japán törvények szerint nem követtek el bűncselekményt. Tagadta azt is, hogy Mandzsukuo bábállam lett volna. 2007. március 1-jén Abe beszédében újra megkérdőjelezte a szexuális rabszolgaságot. A kijelentetés nagy felháborodást keltett Japán szomszédainál, főként az érintett államokban. A konzervatív Abe nem támogatta, hogy a japán császári trónra nő is ülhessen. A parlamenttel elfogadtatta azt a törvényt, amely a Védelmi Ügynökséget felújította Honvédelmi Minisztériummá. Törekedett az alkotmány 9. paragrafusának átdolgozására, hogy Japán rendelkezhessen valódi hadsereggel. Külpolitikája Abe egy öntudatosabb külpolitikát alkalmazott. Japánt a nemzetközi színtéren nagyobb szerephez akarta juttatni. Elődjéhez, Koizumihoz hasonlóan támogatta országa és az Amerikai Egyesült Államok közti szoros politikai és főként katonai szövetséget. Észak-Korea Abe Sinzó kemélyen foglalt állást Észak-Korea és a japán állampolgárok észak-koreai elrablása ügyében. 2002-ben a Japán és Észak-Korea közti tárgyalásokon Koizumi Dzsunicsiró és Kim Dzsongil megegyeztek abban, hogy az elrabolt állampolgárok rövid időre meglátogathatják hazájukat. Az első ilyen látogatás második hetében a Japán Országgyűlés úgy döntött, hogy az elraboltak nem térhetnek vissza családjaikhoz Észak-Koreába. Abe Tovább egy gyönyörű nemzet felé (eredeti japán nevén �����, átírással Ucukusí kuni e) című bestseller könyvében bizalmat szavazott ennek a politikai elhatározásnak. Észak-Korea a japánok döntését a diplomáciai ígéret megszegésének nyilvánította, a két ország közötti tárgyalások emiatt megszakadtak. 2006. július 7-én Észak-Korea rakétakísérleteket hajtott végre a Japán-tenger felett. Aszó Taró hivatalban levő külügyminiszter azt az elhatározását, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsába Észak-Korea elleni szankciókról szóló tervezetet nyújtson be, Abe, akkor még a Koizumi-kormány főtitkáraként is erősen támogatta. India Abe 2007 augusztusában 3 napra Indiába látogatott. Célja egy új ázsiai szövetség kialakítása volt a növekvő kínai gazdasági, politikai és katonai befolyás ellensúlyozására. Az indiai-japán és a indiai-ausztrál „kapocs” lett volna a szövetség megszületése (az amerikai-ausztrál, amerikai-japán, japán-ausztrál és amerikai-indiai szövetségek akkor már léteztek). Kína az országok közti együttműködést „ázsiai NATO”-nak minősítette. Abe India-politikájának alapja Japán újjáéledő gazdaságának segítése volt, miközben az ország új stratégiai partnert szerzett volna magának. India az egyetlen ázsiai nagyhatalom, amelynek a múltban nem volt komoly katonai összetűzése Japánnal. A legtöbb indiai Japánt az indiai függetlenség segítőjének (a japánok a második világháború alatt támogatták Netadzsi és Indiai Nemzeti Hadseregének függetlenségi mozgalmát) és pacifista országnak tekintik. Az indiai Radhabinod Pal bíró a Tokiói per alatt egyedül hitt a japán katonai vezetés ártatlanságában, ezzel az indiaiak rokonszenvesnek tűnnek a japánok szemében. Lemondása Macuoka Tosikacu mezőgazdasági, erdészeti és halászati miniszter 2007. május 28-i öngyilkosságát követően Abe és kabinetjének támogatottsága tartósan 30% alá csökkent. A mezőgazdasági miniszteri poszton a Macuokát követő Akagi Norihiko korrupciós botrányai miatt lemondásra kényszerült. 2007. július 29-én a kormányzó LDP, így az Abe-kormány is súlyos vereséget szenvedett a felsőházi választásokon. A többséget az ellenzéki Demokrata Párt szerezte meg. 2007. augusztus 27-én, hogy mentse pártját, Abe új kormányt nevezett ki. Ennek ellenére az új mezőgazdasági miniszter, Endó Takehiko, úgy mint elődje, korrupciós ügyek miatt lemondott mindössze 7 nap után. Miután visszatért Japánba az ausztráliai APEC-csúcsról, egy 2007. szeptember 12-i sajtókonferencián váratlanul bejelentette lemondását, három nappal az új parlamenti ciklus megkezdése után. Azt mondta, hogy népszerűtlensége gátolta hogy az új terrorizmus elleni törvényt elfogadja az országgyűlés. 2007. szeptember 13-án a stressz és a kimerültség okozta bélrendszeri gyulladás miatt Abet kórházba szállították 2007. szeptember 23-án az LDP külöleges pártgyűlésén Fukuda Jaszuo 330 voksot kapott a párt 387 képviselőjétől valamint 141 tartományi és helyi vezetőjétől (az egyetlen ellenfele, Aszó Taró, 197 szavazatot szerzett magának), ezzel ő lett az LDP új elnöke és Japán következő miniszterelnöke egyben. Kormánya Abe már megválasztása napján, 2006. szeptember 26-án összeállította kormányát. Az egyetlen miniszter, aki a Koizumi-kormányban is viselt posztot, Aszó Taró volt. Az előző kabinet posztjai mellé Abe öt új tanácsadói tisztséget hozott létre. Az átalakított kormány 2007. augusztus 27-én állt össze. Jegyzetek:1 Macuoka Tosikacu 2007. május 28-án öngyilkosságot követett el korrupciós vádak miatt. Utódja, Akagi Norihiko 2007. augusztus 1-jén, önként mondott le. Vakabajasi Maszatosi környezetvédelmi minisztert nevezték ki földművelésügyi miniszternek, így ő két tisztséget viselt egyszerre. ² Vakabajasi Maszatosit 2007. szeptember 3-án nevezték ki földművelésügyi miniszternek Endó Takehiko lemondását követően. Endó pénzügyi botrányok miatt mondott le hivatalából. ³ Abe kormányzása előtt ez a tisztség a Védelmi Ügynökség vezértábornoka nevet viselte. 4 Kjuma Fumio 2007. július 3-án mondott le a hirosimai bombázásról tett vitatott kijelentése után. Utódja Koike Juriko nemzetbiztonsági tanácsadó lett. 5 Vatanabe Josimit 2006. december 28-án nevezték ki a közigazgatási reformért felelős tárca nélküli miniszternek Szata Genicsiró lemondása után. A posztot a szabályozási reformért felelős tárca nélküli miniszter tisztség mellett töltötte be. Kormányzása után 2010. augusztus 10-én Kan Naoto demokrata párti miniszterelnök és kormánya bocsánatot kért Dél-Koreától a japán megszállásért. Abe kritizálta a kormány lépéset, a kiadott közleményt meggondolatlannak, Kant és kabinetfőtitkárát, Szengoku Jositót pedig tudatlannak nevezte a történelmi ügyek kezelésében. Újra Japán élén 2012. szeptember 26-án Abét újraválasztották pártja, az akkor ellenzékben lévő Liberális Demokrata Párt elnöki posztjára. Kampányában a gazdaság fellendítésére tett ígéretet, illetve határozottabb fellépést sürgetett Kínával szemben a Szenkaku-szigetek (kínaiul Tiaojü-szigetek) körül kialakult vitában. A 2012 decemberi választásokon fölényes győzelemre vezetette pártját, december 26-án a japán parlament másodszor is miniszterelnöknek választotta. Belpolitikája Hivatalba lépése után agresszív gazdaság- és monetáris politikába fogott: január első felében a kormány gazdaságélénkítő csomagot hagyott jóvá (amelynek nagy része a 2011-ben földrengéssel és szökőárral sújtott területek újjáépítésére, valamint infrastruktúra-fejlesztésre van kijelölve), a jegybankkal 2%-os inflációs célt fogadtatott el, illetve annak élére a saját maga által is valott nézeteket (az újfajta, határozottabb gazdaságpolitikai és monetáris megközelítést) hangoztató és a kormány politikáját támogató Kuroda Haruhikót ültette. Abe gazdasági politikája Abenomics néven vált ismertté. A miniszterelnök 2013 januári országgyűlési beszédében jelentette be és vázolta fel az Abenomics három elemét (japánul „három nyílnak” hívják az elemeket, Móri Motonari daimjó történetére utalva). Külpolitikája Abe újonnani kormányra kerülése után is kiemelkedő fontosságúnak tartotta az indiai–japán kapcsolatokat. 2013 májusában a Japánba látogató Manmohan Szingh indiai miniszterelnök és Abe közös nyilatkozatban kötelezték el magukat a békés célú nukleáris együttműködés mellett. Megegyeztek, hogy felgyorsítják a két ország között zajló tárgyalásokat azon egyezmény megkötéséről, amelynek értelmében Japán nukleáris technológiát és felszerelést nyújt majd át Indiának. A két miniszterelnök elkötelezte magát a további, gyakoribb indiai-óceáni közös haditengerészeti gyakorlatok mellett is. Frakciói Abe a Liberális Demokrata Párton belül a Mori frakció (hivatalos japán nevén �������, átírással Szeiva Szeiszaku Kenkjó-kai) tagja. A frakciót Mori Josiró volt japán miniszterelnök vezeti. Koizumi Dzsunicsiró régebben tagja volt a Mori frakciónak, de elhagyta, mivel egy magas párttisztséget fogadott el. 1986-tól 1991-ig Abe apja, Abe Sintaró vezette ezt a frakciót. Italodalmát nyelvek Az italodalmát nyelvek az újlatin nyelvek egyik csoportja az Ethnologue besorolása szerint, amelybe a kihalt dalmát nyelv, illetve az ahhoz közel álló, az Isztriai-félszigeten beszélt kihalófélben lévő isztriot nyelv, a (sztenderd) olasz nyelv, a nápolyi nyelv a calabriai dialektusokkal, illetve a többi délolasz dialektussal, valamint a szicíliai nyelv tartozik. Az utóbbi kettőt sokan – még maguk a beszélőik is – csak olasz dialektusoknak tekintik. 2003-as férfi kézilabda-világbajnokság A 2003-as férfi kézilabda-világbajnokságot 2003. január 20. és február 2. között rendezték Portugáliában. A világbajnok története során először a horvát csapat lett, amely a döntőben 34–31-re győzte le a német válogatottat. A torna legjobb játékosának a német Christian Schwarzert választották. A magyar válogatott a hatodik helyen végzett. A világbajnokságról az első 7 csapat kijutott a 2004-es olimpiára. Lebonyolítás A 24 csapatot 4 darab, 6 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első négy helyezett jutott tovább a középdöntőbe, ahová a csapatok az egymás elleni eredményeiket magukkal vitték. A csoportkör ötödik és hatodik helyezettjei kiestek. A középdöntőben a 16 csapat 4 darab, 4 csapatos csoportot alkotott. Innen az első helyezettek jutottak az elődöntőbe, a másodikok az 5–8. helyért játszhattak.mérkőzéseket. Középdöntők A csoportkörből továbbjutott csapatok az egymás elleni eredményeiket magukkal hozták. A középdöntőből az elsők jutottak be az elődöntőbe, a másodikak pedig helyosztómérkőzéseken döntötték el a további sorrendet, és az olimpiai szereplés jogát. Luka Zahović Luka Zahovič (Guimarães, 1995. november 15. –) szlovén labdarúgó, jelenleg az NK Maribor labdarúgója. Édesapja a korábbi szlovén válogatott labdarúgó, Zlatko Zahovič. Pályafutása Zahovič a portugál Benfica és a szlovén Maribor akadémiáján nevelkedett, utóbbi csapatban 2013-ban mutatkozott be a felnőttek között. Luka tehetségére 2015-ben a holland Heerenveen is felfigyelt, amely szerződtette őt. 2017 óta ismét a Maribor játékosa. Sikerei, díjai Maribor: Szlovén bajnokság : 2012–13, 2016–17 Saint-James Saint-James település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 2833 fő (2015). Saint-James Saint-Senier-de-Beuvron, Le Ferré, Carnet, La Croix-Avranchin, Montjoie-Saint-Martin és Villiers-le-Pré községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: I. Reginár hainaut-i gróf Hosszúnyakú Reginár (a korabeli forrásokban „Rignerius Langhals” v. „Raginerus dictus Longi-colli”) középkori nemesúr, a németalföldi Hainaut első ismert grófja. Élete Apja Giselbert, Maasgau grófja, anyja ismeretlen lotaringiai hercegnő (feltehetően Ermengarde?). 850-ben született. Életének korai szakaszáról semmi nem ismert, de feltehetően a nyugati-frank uralkodó oldalán harcolt a betörő vikingek ellen. II. (Kopasz) Károly frank király 877. június 14-én kelt oklevelében megnevezi Reginárt, mint birodalma egyik befolyásos grófját („Arnulfus comes, Gislebertus, Letardus, Matfridus, Widricus, Gotbertus, Adalbertus, Ingelgerus, Rainerus”), akik a Meuse folyó folyásán túl támogatták volna fia utódlását II. Lajos német király ellenében. Bár nem ismert, hogy Reginár mikor foglalta el az hainaut-i grófi trónt, de feltehetően a 877. után, hiszen az Hainaut-i grófság a Meuse (Maas) folyásán innen (i. e. a bal partján) fekszik. Károly halála után Reginár a Lotaringiai Királyság uralkodójához, Zwentibold-hoz csatlakozott. 898-ban azonban Zwentibold száműzte Reginárt és később ostrom alá vette Durfost várában, amely a Maas folyó mellett, Maastricht alatt található. Arnulf császár 899-es halála után Reginár vezette a lotaringiai nemesek felkelését Zwentibold ellen, amikor utóbbi szerette volna királyságát a Keleti Frank Királyságtól függetleníteni. A felkeléshez később számos lotaringiai nemes csatlakozott és 900 augusztusában Reginár csatában legyőzte és megölte Zwentiboldot. Zwentibold halála után Reginár visszakapta birtokait, amiket korábban Zwentibold kobzott el. Lajos király eredetileg Gebhard-ot nevezte ki Lotaringia hercegévé, azonban 910-ben bekövetkezett halálakor Reginár megkapta ezt a címet is. Lajos halála (911) után Reginár vezette a lotaringiai nemeseket, akik III. (Együgyű) Károly nyugat-frank királyt választották meg Lotaringia királyának. Együgyű Károly uralkodása idején Reginár a Lotaringiai Hercegség katonai vezetője volt, amely tisztséget 915-ben bekövetkezett halálig viselte. Reginárt 915-ben Károly őrgróffá nevezte ki . „Ragenerus vir consularis et nobilis cognomento Collo-Longus” halálát 915. v. 916-os dátummal Richer jegyzi fel. Halála után a hercegi címet fia, Gilbert örökölte, de utódainak nem sikerült véglegesen megszerezni Lotaringia hercegségét. Családja és leszármazottai Felesége Albereda (868 - 916), akinek leszármazása ismeretlen, de elképzelhető, hogy Hainaut grófság örökösnője volt. Guillaume de Jumièges leírja, hogy Reginár gróf felesége foglyokat küldött Rollo viking vezérnek, aranyban és ezüstben váltságdíjat fizetett neki, de nem nevezte meg az asszonyt. Reginár grófnak és feleségének három gyermeke ismert: Giselbert (885/900 - 939) Apja halála után örökölte a lotaringiai hercegi címet, azonban III. Károly nyugati frank király megtagadta, hogy megerősítse ebben a tisztségben. Ezért 918 -ban Gislebert fellázadt a király ellen és Szász Henrik herceg , a későbbi német király támogatását kérte. Később Giselbert ismét elnyerte a francia király pártfogását és visszahelyezték tisztségébe. Berengár namuri gróf foglyul ejtette Giselbertet, és csak azután engedte szabadon, hogy Giselbert rokonait ( „filiis Ragenarii fratris ipsius Gisleberti” ) adta szabadságáért cserébe. Giselbert ezután feldúlta Berengár birtokait. 925 -ben a német király hadai elfoglalták és a német királysághoz csatolták Lotaringiát és 928 -ban Giselbert lotaringiai herceg lett. 939 . október 2-án Andernach közelében a Rajnába fulladt. Utóda Henrik bajor herceg, I. Henrik német király fia lett. Reginár (885/900 - 932 után) Az „Annales Hanoniæ” feljegyzi „Raginerus”-t, mint „Raginerus dictus Longi-colli” fiát. Apja halála után II. Reginár néven örökölte a grófi címet. ismeretlen lánygyermek. Flodoard krónikája feljegyzi egy bizonyos Berengár feleségét mint „sororem [Gislebertum]”, de nem adja meg a nevét. Férje Berengár namuri gróf . Lásd még Hainaut-i grófság Hainaut grófjainak listája Forrás Charles Cawley: Medieval Lands . Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán elérhető. Szergej Ivanovics Ognyov taxonjai Ezen a listán azok a taxon nevek szerepelnek, amelyeket Szergej Ivanovics Ognyov (1886 – 1951) alkotott. Azok a taxon nevek, amelyek nincsenek belinkelve, manapság csak szinonimaként használtak (az alábbi lista nem teljes): Emlősök Eulipotyphla Erinaceus centralrossicus Ognev, 1926 - európai sün Erinaceolus Ognev, 1928 - Hemiechinus Hemiechinus auritus major Ognev & Heptner, 1928 - Hemiechinus auritus libycus Hemiechinus auritus turkestanicus Ognev, 1928 - Hemiechinus auritus megalotis Mesechinus Ognev, 1951 Paraechinus hypomelas eversmanni Ognev, 1927 Crocidura dinnicki Ognev, 1922 - keleti cickány Crocidura pamirensis Ognev, 1928 - keleti cickány Crocidura zarudnyi Ognev, 1928 Neomys soricoides Ognev, 1922 - Miller-vízicickány Neomys argenteus Ognev, 1922 - közönséges vízicickány Neomys brachyotus Ognev, 1922 - közönséges vízicickány Neomys balkaricus Ognev, 1926 - Neomys teres Sorex iochanseni Ognev, 1933 - erdei cickány Sorex uralensis Ognev, 1933 - erdei cickány Sorex buchariensis Ognev, 1921 Sorex melanderi Ognev, 1928 - törpecickány Sorex mirabilis Ognev, 1937 Sorex satunini Ognev, 1922 Sorex volnuchini Ognev, 1922 Denevérek Murina ussuriensis Ognev, 1913 Hypsugo velox Ognev, 1927 - Hypsugo alaschanicus Hypsugo savii tauricus Ognev, 1927 - Hypsugo savii caucasicus; az alpesi denevér egyik alfaja Rágcsálók Dipus innae (Ognev, 1930) - sivatagi ugróegér Szevercov-szöcskeegér (Sicista severtzovi) Ognev, 1935 Sicista siberica Ognev, 1935 - csíkos szöcskeegér Platacanthomyini Ognev, 1947 - tüskéspelefélék Typhlomyinae Ognev, 1947 - tüskéspelefélék Myospalax incertus Ognev, 1936 - szibériai zokor Myospalax tarbagataicus Ognev, 1936 - szibériai zokor Arvicola caucasicus Ognev, 1933 - közönséges kószapocok Arvicola cubanensis Ognev, 1933 Arvicola djukovi Ognev & Formosov, 1927 Arvicola ferrugineus Ognev, 1933 Arvicola jacutensis Ognev, 1933 Arvicola jenissijensis Ognev, 1933 Arvicola kuznetzovi Ognev, 1933 Arvicola meridionalis Ognev, 1922 Arvicola pallasi Ognev, 1913 Arvicola tataricus Ognev, 1933 Arvicola taurica Ognev, 1923 Arvicola turovi Ognev, 1933 Arvicola variabilis Ognev, 1933 Arvicola volgensis Ognev, 1933 - közönséges kószapocok Chionomys personatus Ognev, 1924 - Chionomys roberti Chionomys loginovi (Ognev, 1950) - havasi pocok Microtus innae Ognev, 1950 - Microtus ilaeus Microtus kirgisorum (Ognev, 1950) - Microtus ilaeus Microtus caspicus Ognev, 1950 - Microtus levis Microtus rossiaemeridionalis Ognev, 1924 - Microtus levis Microtus paradoxus Ognev & Heptner, 1928 Microtus nikolajevi Ognev, 1950 - társas pocok Microtus satunini Ognev, 1924 - társas pocok Microtus ciscaucasicus (Ognev, 1924) - Major-földipocok Alexandromys Ognev, 1914 - a Microtus nem egyik alneme Microtus buturlini (Ognev, 1922) - keskenyfejű pocok Microtus dukelskiae Ognev, 1950 Microtus kossogolicus (Ognev, 1923) Microtus major (Ognev, 1923) Microtus tarbagataicus Ognev, 1944 Microtus tundrae Ognev, 1944 - keskenyfejű pocok Microtus argyropoli Ognev, 1944 - csalitjáró pocok Microtus argyropuli Ognev, 1950 Microtus argyropuloi Ognev, 1952 - csalitjáró pocok Microtus brevirostris Ognev, 1924 - mezei pocok Microtus gudauricus Ognev, 1929 Microtus macrocranius Ognev, 1924 Microtus ruthenus Ognev, 1950 Microtus transcaucasicus Ognev, 1924 - mezei pocok Microtus altaicus Ognev, 1944 - északi pocok Microtus montiumcaelestinum Ognev, 1944 Microtus petshorae Ognev, 1944 Microtus shantaricus Ognev, 1929 - északi pocok Wrangel-szigeti örvöslemming (Dicrostonyx vinogradovi) Ognev, 1948 Lagurus saturatus Ognev, 1950 - lemmingpocok Alticola longicaudata Ognev, 1950 - Alticola argentatus Alticola rosanovi Ognev, 1940 Alticola shnitnikovi Ognev, 1940 - Alticola argentatus Alticola tuvinicus Ognev, 1950 Alticola depressus (Ognev, 1944) - Alticola strelzowi Alticola desertorum Ognev, 1950 - Alticola strelzowi Myodes irkutensis (Ognev, 1924) - deres erdeipocok Myodes kolymensis (Ognev, 1922) - deres erdeipocok Myodes baikalensis (Ognev, 1924) - sarki erdeipocok Myodes laticeps (Ognev, 1924) Myodes parvidens (Ognev, 1924) - sarki erdeipocok Allocricetulus microdon (Ognev, 1925) - Eversmann-törpehörcsög Cricetulus neglectus Ognev, 1916 - szürke hörcsög Cricetulus pamirensis Ognev, 1923 Cricetulus pulcher Ognev, 1924 - szürke hörcsög Cricetus latycranius Ognev, 1923 - mezei hörcsög Cricetus tauricus Ognev, 1924 Cricetus tomensis Ognev, 1924 - mezei hörcsög Mesocricetus avaricus Ognev & Heptner, 1927 - kaukázusi törpehörcsög Tscherskia Ognev, 1914 Tscherskia albipes Ognev, 1914 - koreai törpehörcsög Meriones jaxartensis (Ognev & Heptner, 1928) - Tamariszkusz versenyegér Sylvaemus Ognev, 1924 - Apodemus Apodemus chorassanicus (Ognev & Heptner, 1928) - izraeli erdeiegér Apodemus fulvipectus (Ognev, 1924) - izraeli erdeiegér Apodemus septentrionalis Ognev, 1924 - pirókegér Apodemus tianschanicus Ognev, 1940 - pirókegér Apodemus samariensis Ognev, 1923 - sárganyakú erdeiegér Apodemus ciscaucasicus (Ognev, 1924) - kislábú erdeiegér Apodemus mosquensis (Ognev, 1913) - kislábú erdeiegér Mus musculus borealis Ognev, 1924 - Mus musculus musculus Mus musculus funereus Ognev, 1924 Mus musculus hanuma Ognev, 1948 - Mus musculus musculus Rattus ruthenus Ognev & Stroganov, 1936 - házi patkány Maria Duval Maria Duval (született az olaszországi Milánóban, Maria Carolina Gamba néven) Franciaországban élő jósnő. Neve egy több országban szélhámosság miatt betiltott céghálózathoz kötődik, melynek tevékenységét a CNN ötrészes oknyomozó sorozatban leplezte le. A nemzetközi szervezet vásárolt adatbázisokkal kifejezetten a rászorulókat, nehézségekkel küszködőket és kispénzűeket célozza meg, személyre szabott leveleket küldve nekik, amelyekben a (Maria Duval nevét használó) feladó megalapozatlan ígéretekkel pénzt kér. A CNN szerint a céghálózat az elmúlt néhány évtized alatt legalább 200 milliós haszonra tett szert. Maria Duval maga az Astroforce nevű vállalat tulajdonosa volt, annak 1997-es eladásáig. A vállalatot a hongkongi székhelyű Health Tips Ltd (mai nevén Harmonie Ltd) vette meg. Duval később a Nizza melletti Callas kisvárosában található Institute for Parapsychological Research elnöke lett. Az Astroforce továbbra is használja Maria Duval nevét.[forrás?] A vállalat egy világszerte ismert csalás, szélhámosság keretében használja a jósnő nevét. Az Astroforce vállalat az általa szerzett címlistákat direkt marketing vállalatoknak adja el.[forrás?] Az Astroforce eladása után Maria Duval a Destiny Research Center mellett kezdett dolgozni .[forrás?] A vállalatok működési elve A fent említett vállalatok újságokban, magazinokban helyeznek el hirdetéseket és időnként személyesnek tűnő, de valójában "tömeggyártott" leveleket küldenek ki a megszerzett címekre. Az "áldozatok", akik válaszolnak ezekre a hirdetésekre vagy levelekre, még több személyre szabott levelet kapnak. Ezek a levelek is tömeggyártottak. Az egyen leveleket úgy írják meg, mintha maga Maria Duval írta volna, aki pénzért cserébe segítséget kínál. Ezek a levelek például ilyen hamis állításokat tartalmaznak: 1. hamis állítás: pontos és bizonyítható jóslatok az elmúlt 23 évben legalább 2400 TV-műsorban és 8400 rádióműsorban 2. hamis állítás: a jósnő sikerei több mint 700 újságcikkben megjelentek 3. hamis állítás: a dollár árfolyama, valamint a tőzsdei index megjóslása, továbbá kiemelt főoldali újságcikkek 4. hamis állítás: a jósnő rendszeresen működik együtt orvosokkal és a rendőrséggel 5. hamis állítás: a jósnő telepátiásan több mint 20 eltűnt személyt beazonosított 6. hamis állítás: a világ minden tájáról járnak a jósnőhöz hírességek A fenti állítások közül egy sem bizonyítható. Az Egyesült Királyság hatóságai a fenti állításokra tett panaszokat jóváhagyták. A levelek további 8-10 oldalon át folytatódnak. Duval a levélben azt állítja, hogy telepátiásan fontos és sürgős üzenetet kapott, kifejezetten a levél címzettjére vonatkozóan. A csillagok különleges együttállása (vagy valami ehhez hasonló) azt jelzi, hogy a levél címzettje életében fontos, új szakasz kezdődik. A levél szerint a levél címzettjének legfontosabb kívánságai most megvalósulhatnak, ám kizárólag Maria Duval segítségével. A segítség abban rejlik, hogy Duval a levél címzettjének küld egy tárgyat, azt állítva, hogy különleges szertartásokat fog végezni, külön a levél címzettje érdekében. Az elküldött tárgy lehet egy különleges rezgésű "kristály", amely állítólag telepátiás kapcsolatot hoz létre; lehet egy pentagramma, amelyet a levél címzettje a párnája alá kell, hogy helyezzen; más esetekben egy kabala, amulett vagy talizmán, esetleg egy okkult titkokat tartalmazó könyv vagy egy titkos kézikönyv, amely a lelket mágneses vibrációval tölti fel. A levél címzettjét gyakran arra szólítják fel, hogy végezzen valamiféle szertartást egy időben azzal, amikor Duval is úgymond éppen szertartásait végzi. Ezekért a szolgáltatásokért a levél "akciós" árat kínál, amely az Egyesült Államokban nagyjából 50 dollár szolgáltatásonként. A leveleket láthatóan professzionális marketingesek írták, akik számos jól ismert marketinges technikát alkalmaznak. Panaszok Az Astroforce leveleivel kapcsolatos panaszoknak az Egyesült Királyság reklámetikai hatósága, az Advertising Standards Authority 1999. decemberében helyt adott. A vállalat hirdetéseivel kapcsolatos panaszoknak az Egyesült Királyság hatóságai 2000 márciusában helyt adtak. Az Astroforce 2005-ben kénytelen volt felhagyni új zélandi hirdetéseivel, miután az ország fogyasztóvédelmi felügyelete panaszt tett. 2014-ben Duvalt az Egyesült Államok Szövetségi Bírósága előtt perelték be. Virágosvölgy Virágosvölgy románul: Valea Florilor, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Tordától északra fekvő település. Története Virágosvölgy a Kolozsbós határában eredő és Aranyosgyéres fölött az Aranyosba ömlő patak völgye, ahol vasút kanyarog. 1808-ban val+riv Világosvölgy ~ Virágosvölgy. Tanyaszerű lakott helyeinek egy része Virágosvölgy néven faluvá szerveződött. 1913-ban Virágosvölgy Ploszkos tartozéka volt. Virágosvölgy korábban Torda (mun. Turda) része volt. Különvált Labodás (Lobodaş), Martalja (Costeşti, utóbb Labodás [Lobodaş] része lett), valamint Békás (Bicaş), Bagoly (Bogomirea) és Sóspatak (Valea Sărată) is; utóbbiak később visszakerültek. 1956-ban 194 lakosa volt. 1966-ban 268 lakosából 259 román, 9 magyar, 1977-ben 446 lakosából 442 román 4 magyar, 1992-ben 287 lakosából 285 román, 2 magyar volt. A 2112-es népszámláláskor pedig 302 román lakosa volt. Nevezetességek Területén egykor sóbányászat folyt, ősi-, a La Tène -korból való sóbányák nyomait tárták fel. James A. McClure James A. McClure (Payette, 1924. december 27. – Garden City, 2011. február 26.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Idaho, 1973–1991). Lokca Lokca (szlovákul Lokca) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Námesztói járásában. 2011-ben 2265 lakosából 2166 szlovák volt. Fekvése Námesztótól 7 km-re délnyugatra a Hrustin-pataknak a Fehér-Árvába torkollásánál fekszik. Története A falu a 16. század középén a vlach jog alapján keletkezett, először 1554-ben "Lokza" alakban említik. Az árvai váruradalomhoz tartozott a községi bíró irányítása alatt. A 17. században a portyázó kuruc és császári hadak többször is kifosztották. 1715-ben 420 lakosa volt. 1778-ban 616 lakos élt a településen. 1828-ban 153 házában 919 lakos élt. Lakói a földművelésen kívül főként kézművességgel foglalkoztak. Később mezőgazdasággal, állattartással, favágással, szövéssel foglalkoztak. Vályi András szerint "LOKCZA. Tót falu Árva Várm. földes Ura a’ K. Kamara, ez előtt mintegy 21 esztendővel egészszen meg égett, lakosai katolikusok, fekszik Magúra hegye alatt, határja meg lehetős termékenységű, egyéb javai is tűrhetők, réttye szép van Oravitze vizénél." Fényes Elek szerint "Lokcza, tót falu, Árva vmegyében, 904 kath., 15 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Árva zab termesztés. Sessioja 75. F. u. az árvai uradalom, de 10 sessio és curia a Gyurcsák familiáé. Ut. posta Rosenberg." A 20. század elején nevét Árvalakra magyarosították. 1910-ben 929, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Námesztói járásához tartozott. 2001-ben 2166 lakosából 2153 szlovák volt. Nevezetességei Szentháromságnak szentelt római katolikus plébániatemploma 1665 -ben épült de leégett, a 18. században barokk stílusban bővítették és felújították. Nepomuki Szent János szobra 1751 -ben készült. Lengyel–lovagrendi háború (1326–30) 1326-30-as lengyel-lovagrendi háború a Lengyel Királyság és a Teuton Lovagrend konfliktusa. A négyéves háború során a német lovagok vagy öt alkalommal (1326, 1327, 1328, 1329, 1330) nyomultak be északról Lengyelországba, míg délről a csehek támadták az országot. A lengyelek sokat köszönhettek a magyar király fegyvereinek, aki a háború folyamán végig támogatta katonákkal I. Ulászlót. A Német Lovagrend és Lengyelország viszálya A német lovagok és a lengyel királyság kapcsolata 1300-tól a nullpontra süllyedt. A teutonokat a lengyelek keleti hódításaihoz akarták felhasználni, de a rend a pápától és a császártól kapott kiváltságai értelmében függetlenítette magát a királyságtól és lényegeben teljesen maga igazgathatta államát. Ügyeikbe a lengyelek egyáltalán nem szóltak bele. A 13. század végére a rend a kelet-balti területeket (Litvánia kivételével) már teljesen meghódította. Megszervezte saját országát és miután a szegénységi fogadalmukat hatálytalanították, közvetlen merkantilista gazdaságpolitikát folytathattak. A termékeny kelet-balti régiókon rövidesen hatalmas gabonatermő területek jöttek létre. Ennek fő inspirálója a Hanza volt. Ezen a csatornán keresztül áramlott nagy mennyiségű gabona Nyugat-Európába, valamint Norvégiába. Az országokra így gazdaságilag nagy nyomást tudott gyakorolni a Hanza és a Német Lovagrend, Norvégiára különösképpen. A Hanza ki akarta terjeszteni a gabonafelvásárlás területét, ezért tevékenyen támogatta a Német Lovagrendet, aki fegyveres segítséget nyújtott neki. A lovagrend államától délre még nagyobb termőterületek voltak, ezért a 14. században főleg Lengyelország felé terjeszkedett a rend. Szövetségesek A lovagrend Csehországgal kötött szövetséget. A I. (Luxemburgi) János cseh király 1304-ben megtámadta Lengyelországot, akkor Károly Róbert Aba Amádét küldte a lengyel király megsegítésére. Az 1309-es háborúban a lovagok Danzigot és a pomerelleni hercegséget foglalta el a lengyelektől. A következő évben a teutonok több ízben is behatoltak Nagy-Lengyelországba és Kujáviába. A szövetségüket Csehországgal egyre szorosabbra fűzték és megállapodtak abban, hogy az ország déli fele cseh, míg északi a lovagrend uralma alá kerül. A cseh-teuton szövetség komolyan fenyegette a fejedelemségekre tagolt, gyenge központi hatalommal bíró Lengyelország létét, akit keletről és északkeletről a tatárok, illetve a litvánok zaklattak rablótámadásaikkal. Közben a magyar-lengyel szövetség egyre erősödött, míg a csehekkel a viszony csak romlott. A háború 1326-ban a teuton lovagok megtámadták északról Kujawyt. Ekkor Károly Róbert tekintélyes számú segédhadat küldött, melynek segítségével elhárították a támadást. A Ulászló lengyel király segítséget kért Gediminas litván nagyfejedelemtől, aki ellen a lovagrend szintén keresztes hadjáratot vezetett. A magyarok és a lengyelek az Osa folyót átlépve benyomultak a rend területére és elfoglalták Graudenzt (Grudziądz). A lovagok négy támadásával kellett még a lengyeleknek megbirkózniuk. 1329-ben a német lovagok bevették Dobrzyńt, amit a lengyeleknek hat évig nem sikerült visszafoglalniuk. Az 1330. évi hadjáratot követően újabb cseh-lengyel háború tört ki, így egy időre szünet állt be a lengyel-teuton harcokban. További események Az osztrák herceg és a magyar király szövetségre lépett a cseh király ellen Lengyelország mellett, ez a cseh-magyar kapcsolatok végét jelentette. A csehek vereséget szenvedtek. Erre a Német Lovagrend 1331-ben ismét megtámadta Lengyelországot. A cseh, magyar és osztrák uralkodók közvetítőként próbáltak meg fellépni a háborúzó felek között. 1335-ben megkötötték a visegrádi békét, önmagában ez még nem csillapította a viszályt. A kaliszi béke sem hozott tartós eredményt. Dobrzyńt noha kétszer is visszaadták a lovagok a lengyeleknek, de később újból meghódították. A lengyelek végleg csak 1411-ben szerezték vissza a várost és környékét. Tobarra Tobarra község Spanyolországban, Albacete tartományban. Lakosainak száma 7754 fő (2017). Földrajza Tobarra Albacete, Chinchilla de Monte-Aragón, Fuente-Álamo, Ontur, Albatana, Hellín és Pozohondo községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: IV. Erik svéd király IV. Erik Anundsson (849 – 882) svéd király 873-tól haláláig. II. Anund fiaként született. A Hervarar saga és a Harald Fairhair saga szerint apja, Erik Emundson harcolt I. Harald norvég király ellen és Anund Uppsale halála után örökölte trónját. A Landnámabók szerint Erik II. Adrián és VIII. János pápák alatt uralkodott. A Széphajú Harald saga szerint a király akkor halt meg, amikor Széphajú Harald már 10 éve volt az egyesített Norvégia királya. A saga továbbá megemlíti, hogy Erik szerette volna kiterjeszteni Svédország határait nyugat felé. Halála után fia, III. Björn követte a trónon. Jegyzetek http://fabpedigree.com/s060/f280325.htm N. Kershaw angol fordításában a Hervarar saga.. [2006. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 16.) Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Eric Anundsson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Goussancourt Goussancourt település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 124 fő (2015). Goussancourt Cierges, Coulonges-Cohan, Vézilly, Villers-Agron-Aiguizy és Sainte-Gemme községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 14 Irene A 14 Irene a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. John Russell Hind fedezte fel 1851. május 19-én. 1961-es magyar gyeplabdabajnokság Az 1961-es magyar gyeplabdabajnokság a harmincegyedik gyeplabdabajnokság volt. A bajnokságban tizenegy csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Ütött gól G-: Kapott gól P: Pont Forrás A magyar sport évkönyve 1962 Turkcell A Turkcell Törökország piacvezető mobiltelefon-szolgáltatója, mely 1994-ben kezdte meg működését az ország első mobiltelefon-szolgáltatójaként. 2008 márciusában 35 millió előfizetővel rendelkezett, amivel – az előfizetők számának tekintetében – Európa harmadik legnagyobb mobilszolgáltatója lett. A cég részvényeivel 2000 óta kereskednek az isztambuli és a New York-i tőzsdén. A vállalat tagja a mobiltelefon-szolgáltatók szövetségének, a GSM Assocation-nek. A Turkcell leányvállalatain, a Finturon (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Örményország, Moldova) és az Asteliten (Ukrajna) keresztül külföldön is képviselteti magát, illetve jelen van Észak-Cipruson is; összesen több mint 20 millió külföldi előfizetővel rendelkezik. A vállalat több díjat is nyert, többek között 2002-ben GPRSLand elnevezésű szolgáltatásukért World Communication Awards díjat kaptak. A Turkcell több labdarúgó- és kosárlabda csapatot is szponzorál, és a török labdarúgó-bajnokság névadó fő szponzora is egyben. Négy régi magyar népdal (BB60) A Négy régi magyar népdal Bartók Béla 1910-ben írt, 1926-ban átdolgozott műve négyszólamú férfikarra (Sz 50, BB 60, W 30). Az ősbemutató 1911. május 13-án volt Szegeden: a Szegedi Kórust König Péter vezényelte. A négy dal: Bartók Béla : Rég megmondtam, bús gerlice. Magyar Állami Férfikar Vass Lajos vezényletével YouTube (1958. máj. 29.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 25.) (audió) Bartók Béla : Jaj Istenem, kire várok. Magyar Állami Férfikar Vass Lajos vezényletével YouTube (1958. máj. 29.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 25.) (audió) Bartók Béla : Ángyomasszony kertje. Magyar Állami Férfikar Vass Lajos vezényletével YouTube (1958. máj. 29.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 25.) (audió) Béreslegény, jól megrakd a szekered Forrás Bartók Béla zeneművei (időrendben). MTA Zenetudományi Intézet (Hozzáférés: 2016. jún. 10.) a fiatalkori és érettkori művek külön lapon. Musli Musli középkori falu volt a mai Győr-Moson-Sopron megye területén, a Rába mentén, Rábaszentmihály és Rábapatona környékén. Győr török általi elfoglalásáig (1594) önálló település volt. A 16-17. században a Seregély család birtokolta. A török hódítás során teljesen elpusztult. A 19. században a szarvaskendi Sibrik család volt a puszta birtokosa.[forrás?] Sandy & Junior A Sandy & Junior egy brazil popduó aminek tagja két testvér: Sandy Leah Lima (született: 1983. január 28. –) és Durval de Lima Junior (született: 1984. április 11. –). 2 albumuk bekerült a 10. legtöbbet eladott brazil lemezek listájára. A duó Sandy & Junior gyerekdalokkal és countryzenével kezdték pályájukat. Első kislemezük címe: "Maria Chiquinha". Az idő során, ahogy kamaszodtak, változtattak a zenei stíluson és inkább a pop felé közeledtek. A stílusváltás 1997-ben volt. Sandy szerepelt az Estrela Guia című brazil telenovellában. A duó együtt az "O noviço rebelde" című filmben szerepeltek. 2007-ben készült el az MTV Unplugged albumuk.Ők voltak minden idők legsikeresebb brazil popcsapata, 15 millió lemezt adtak el. 17 évig tartó karrierjük alatt olyan hazai és nemzetközi énekesekkel dolgozhattak és énekelhettek együtt mint: Xuxa, Gilberto Gil, Toquinho, Andrea Bocelli, Laura Pausini és Enrique Iglesias. Albumok 1991 - Aniversário do Tatu 1992 - Sábado a Noite 1993 - Tô Ligado Em Você 1994 - Pra Dançar Com Você 1995 - Você é D+ 1996 - Dig-Dig-Joy 1997 - Sonho Azul 1998 - Era Uma Vez (Ao Vivo) 1999 - As Quatro Estações 2000 - Todas As Estações - Remixes 2000 - As Quatro Estações - O show 2001 - Sandy e Junior (2001) 2002 - Internacional 2002 - Ao Vivo no Maracanã/Internacional Extras 2003 - Identidade 2006 - Sandy e Junior 2007 - Acústico MTV Agyi keringés Az agyi keringés, a központi idegrendszernek a megfelelő vérellátása nélkülözhetetlen fontosságú az emberi szervezet ezen alapvető szabályozó rendszerének működéséhez. Ez az emberi szervezet vérellátásra legérzékenyebb szerve/szervrendszere, vérellátásának zavarai hamar végzetes kimenetelűek lehetnek. Az agy verőerei Az agyat a kétoldali belső feji verőér (arteria carotis interna) és a kétoldali gerincmenti verőér (arteria vertebralis) látja el. Az artériák az agyalapon a pókhálóhártya alatti (subarachnoidealis) térben helyezkednek el, és egymást összekötő (anasztomizáló) ágaikkal alkotják az agyalapi artériás gyűrűt (circulus arteriosus cerebri; Willis-féle agyalapi artériás gyűrű, vagy hatszög). A belső feji verőér (arteria carotis interna) a közös feji verőér (arteria carotis communis) kettéágazódásánál kezdődik, ahol általában egy helyi tágulata van, ez a sinus caroticus. Az ér felszáll a nyakon, és a koponyaüregbe a halántékcsontban lévő, a koponyaalapon kezdődő saját csatornáján (canalis caroticus) keresztül lép be. Ezután az artéria a barlangos vénás öblön (sinus cavernosus) keresztül, a subarachnoidealis térbe belépve, eloszlik elülső és középső agyi verőérre (arteria cerebri anterior és media). Az utóbbi egy ágcsoportja az agyalapon benyomulva segít a törzsdúcok és a belső tok (capsula interna) ellátásában. A gerinc menti verőér (arteria vertebralis) a kulcscsont alatti verőér (arteria subclavia) első szakaszának egy ága, a nyakon fut fölfelé a felső hat nyaki csigolya haránt nyúlványaiban lévő lyukakon, majd az öreglyukon (foramen magnumon) lép be, és áttörve a kemény agyhártyát és a pókhálóhártyát belép a pókhálóhártya alatti (subarachnoidealis) térbe. Azután a nyúltvelőn fölfelé, előre fut. Az alapi verőér (arteria basilaris) a kétoldali gerinc menti verőér egyesüléséből jön létre a híd alsó szélénél. Felfelé száll a híd elülső felszínének közepén saját sekély barázdájában (sulcus basilaris). A híd felső szélén kettéoszlik a két hátsó agyi verőérre (arteria cerebri posterior). Az agyalapi artériás gyűrű a legjelentősebb anasztomózis rendszer. A pókhálóhártya alatti térben futó artériaágak között is vannak kisebb anasztomózisok, de ezek sem tudják kompenzálni a szomszédos területeket ellátó artériák kiesését. Az agy állományába belépő verőerek viszont már jól körülhatárolt területeket látnak el, oldalirányú összeköttetésük minimális, a szomszédos területeket ellátó artériák kiesését nem képesek pótolni, azaz végartériák. Az agy vénás elvezetése Az agy vénáinak fala vékony, és nem tartalmaznak izomszövetet, valamint nincsenek vénabillentyűik. Az agyból lépnek ki, és a pókhálóhártya alatti (subarachnoidealis) térben helyezkednek el. Átfúrják a pókhálóhártyát (arachnoidea mater) és a kemény agyhártya (dura mater) belső (meningealis) lemezét, majd a koponyaűri vénás öblökbe (sinus durae matris) ömlenek. Ez utóbbiak a kemény agyhártya sajátos, lényegében véna funkciót betöltő képződményei. A vénás vér fő kilépési helye a torkolati nyílás (foramen jugulare) hátsó, nagyobb része. A vénás öblök utolsó szakasza (sinus sigmoideus) itt megy át a mély nyaki visszérbe (vena jugularis interna). Agyi keringés Perui labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Primera División vagy Campeonato Descentralizado, Peru legfelsőbb osztályú labdarúgó-bajnoksága, melyben tizenhat csapat szerepel. A bajnokságot 1912-ben hozták létre. Lebonyolítás Az éves szezon négy részre van osztva. Az első a nyári szezon, a második az Apertura, a harmadik a Clausura, a negyedik pedig a végső döntő. A nyári szezonban két 8-as csoportban játszanak a csapatok, majd a két győztes oda-visszavágós döntőt játszik, és aki itt nyer, az bejut a Libertadores-kupába. Az Apertura és a Clausura részben mindenki egyszer-egyszer játszik mindenkivel, és ezek két győztese a bajnokság döntőjébe jut be. Ha mindkétszer ugyanaz a csapat nyer, akkor automatikusan bajnok lesz. Története Az első szezont 1912-ben rendezték, ám egészen 1921-ig csak fővárosi csapatok részvételével zajlott. Ezután néhány év szünet következett, majd 1926 és 1950 között amatőr formában működött tovább a bajnokság. 1951 óta professzionális rendszerben rendezik a küzdelmeket. Saint Vincent és a Grenadine-szigetek az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Saint Vincent és a Grenadine-szigetek a dél-koreai Szöulban megrendezett 1988. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 7 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Saint Vincent és a Grenadine-szigetek első alkalommal vett részt az olimpiai játékokon. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Annie Lennox Annie Lennox (Aberdeen, 1954. december 25. –) Grammy- Golden Globe- és Oscar-díjas skót énekes és zeneszerző. Élete Annie Lennox 1954. december 25-én született Aberdeenben Thomas A. Lennox és Dorothy Ferguson gyermekeként. Tanulmányait az Edinburgh-i Zeneakadémián végezte. 1978-ban Londonban Dave Stewarttal megalakította a Tourists együttest. 1982-ben megalapította a Eurythmicst, amely 1990-ben feloszlott. 1991-ben az Arista lemeztársaság szerződtette. Magánélete Első házassága rövid ideig, 1984-től 1985-ig tartott, első férje egy német Krisna-hívő, Radha Raman volt. 1988-ban házasságot kötött Uri Fruchtmann izraeli producerrel, akivel 2000-ig élt együtt. Két sikertelen házasságát követően kijelentette, hogy soha többet nem házasodik meg, 2012-ben mégis meggondolta magát, és szeptember 15-én, Londonban hozzáment egy 54 éves orvoshoz, Mitch Besserhez. A férfival, aki egy, az AIDS ellen küzdő dél-afrikai szervezet vezetője, az énekesnő még 2009-ben ismerkedett meg egy jótékonysági kampány során. Lemezei Annie Lennox diszkográfia Stúdióalbumok Diva (1992) Medusa (1995) Medusa – Live in the Central Park (1996) Bare (2003) Songs of Mass Destruction (2007) Válogatásalbumok The Annie Lennox Collection (2009) Eurythmics diszkográfia Stúdióalbumok In the Garden (1981) Sweet Dreams (Are Made of This) (1983) Touch (1983) Be Yourself Tonight (1985) Revenge (1986) Savage (1987) We Too Are One (1989) Peace (1999) Élő albumok Live 1983-1989 (1993) Válogatásalbumok Greatest Hits (1991) Ultimate Collection (2005) Filmzene-albumok 1984 (For the Love of Big Brother) (1984) Egyéb albumok Touchdance (1984) Díjai Grammy-díj (2005) Oscar-díj (2004) A legjobb filmdal: A Gyűrűk Ura: A király visszatér (film) Golden Globe-díj (2004) A legjobb filmdal: A Gyűrűk Ura: A király visszatér (film) Brit-díj (1984, 1986, 1989, 1990, 1993, 1996, 1999) A király és a madár A király és a madár (eredeti cím : Le Roi et l’Oiseau) 1980-ban bemutatott egész estés francia rajzfilm, amely Hans Christian Andersen meséje alapján készült. Franciaországban 1980. március 19-én, Magyarországon 1985. január 17-én mutatták be a mozikban, új magyar változattal 1985. április 6-án az MTV1-en vetítették le a televízióban. Szereplők További magyar hangok (2. magyar változatban): Balázsi Gyula, Füzessy Ottó, Kautzky József, Örkényi Éva, Szabó Ottó, Tyll Attila 3-as metró (Párizs) A párizsi 3-as metró, Párizs harmadik metróvonala, melynek első szakaszát 1904. október 10-én nyitották meg. A Pont de Levallois - Bécon és a Gallieni állomások között közlekedik. A 11,7 km-es vonal a város kilencedik legforgalmasabb vonala, 2004-ben több mint 87,6 millió utasa volt. Walensee A Walensee (magyarul Wallenstadti-tóként is ismert) Kelet-Svájcban, St. Gallen és Glarus kantonokban található tó. Neve jelentése: a welsch-ek tava. A kora középkorban a Walensee képezte a nyugati területen letelepedett allamanok és a keleten élő rétorománok (a welschek) közötti nyelvi határt. Fekvése Tengerszintfeletti magassága 419 m, hossza 15 km, területe 24 km². Legmélyebb pontja 151 m mélységben található. Egy völgyben fekszik mindkét oldalról 1000 m magas meredek hegyfalakkal körülvéve, ami miatt a víz hőmérséklete egy pár fokkal mindig hidegebb, mint a szomszédos tavaké, nyáron is csak ritkán emelkedik 20°C fölé. Fő forrása eredetileg a Seez folyó volt, de az 1807 és 1811 közötti Linth-szabályozás óta a Linth folyó a fő forrása az Escher-csatornán keresztül. A Linth korábban egyáltalán nem érintette a Walenseet: Glarnerland területéről egyenesen a Zürichi-tó irányába folyt. A Linth folyót és a Walenseet a Maag folyó (Ziegelbrückénél egyesül a Linth-tel) segítségével sikerült összekötni. A Linth szabályozása miatt a víz magassága 5.5 métert csökkent; áradás esetén a tó vízszintje az eredeti állapot magasságával megegyező. Települések Települések a Walensee partján: Walenstadt, Mols, Unterterzen, Murg, Mühlehorn, és Weesen, valamint az északi partján a Betlis és Quinten nevű falvak. Turisták körében nagyon népszerű az "autómentes" Quinten, ami csak hajóval vagy több órás túrával érhető el. Az északi irányból érkező hideg szélnek semmi esélye lehűteni a település mediterrán jellegű klímáját, mivel az északi parton emelkedő Churfirsten meredek sziklafala felfogja azt. A különleges éghajlat hatására füge, kivi és más mediterrán jellegű növények is megteremnek. Az északi oldalon, magasan a tó fölött található még a teraszra épült Amden. Déli partján találhatjuk Flumserberg és Kerenzerberg téli és nyári turista régióit. Közlekedés Közlekedés szempontjából a Walensee és közvetlen környéke sík terület hiánya miatt már a középkorban nagy kihívást jelentett. Vasút és autópálya galériákon és alagutakon keresztül halad a tó mellett. A Walensee-út megépüléséig a Linth-síkság és Walenstadt közötti távot szárazföldön csak Kerenzerbergen keresztül, Mollis és Quarten között lehetett megtenni. Ezért az áruszállítás Zürich és Chur között sokáig vízi úton hajóval történt. A Linth-csatorna megépülésével Walenstadt és Zürich között közvetlen áruszállításra is lehetőség van. 1974-ben készült el a Linth-síkon a négysávos A3 autópálya. Weesen és Mühlehorn között kétsávos gyorsforgalmi út, a Walenseestrasse lesz belőle. 10375 Michiokuga A 10375 Michiokuga (ideiglenes jelöléssel 1996 HM1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nakamura, A. fedezte fel 1996. április 21-én. Mezítlábas szerelem A Mezítlábas szerelem (eredeti cím: Barfuss) 2005-ben bemutatott egész estés német film, amely a Filmstiftung Nordrhein-Westfalen gyártásában készült. Főszereplője Nick, egy hedonista agglegény, akit a film rendezője, Til Schweiger alakít. Történet Nick négy év alatt, mióta a barátnője elhagyta, még mindig nem talált magának stabil munkahelyet, ezért kénytelen elvállalni egy takarítói állást egy ideggyógyintézetben, hogy bebizonyítsa gazdag szüleinek: egyedül is boldogul. Itt megismerkedik a 19 éves Leilával, akit anyja a haláláig fogva tartott a házukban. Anyja halála után poszttraumás szindrómában szenved, alig beszél, és saját magáról semmit sem mond az őt kezelő orvosnőnek vagy a többi ápoltnak. Állandóan mezítláb jár. Nick megmenti a lány életét, amikor az fel akarja akasztani magát a zuhanyzóban. A férfit már az első napon kirúgják az állásból, mert szabadon hagyja a tisztítószereket és az egyik ápolt beleivott az egyik vegyszerbe. A lány ezután a férfi után lopózik, amikor az hazasétál a lakásába, és megkéri rá, hogy egy napot ott maradhasson. A lány azonban később is ragaszkodni kezd a férfihoz. Amikor a férfi vissza akarja vinni a kórházba, a lány megfenyegeti, hogy újból öngyilkos lesz. Nick ezért eleinte kényszerből, majd egyre nagyobb rokonszenvvel „élni” tanítja a külvilágtól eddig elzárt, ezért hétköznapi dolgokban is tapasztalatlan lányt (aki például még autóbuszon sem utazott soha). Három napon át utaznak együtt, miközben Nick az öccse esküvőjére igyekszik (aki a volt barátnőjét fogja elvenni), amire csak az anyja kedvéért megy el. Útjuk során kisebb-nagyobb balesetek történnek, többnyire a lány tapasztalatlansága miatt. A lány az esküvői vacsora után is rohamot kap, ezért a férfi úgy dönt, hogy mégiscsak vissza kell vinnie a kórházba, hogy orvosi kezelést és megfelelő gyógyszert kapjon. Ám miközben a férfit a családja próbálja visszafogadni egy családi hátterű, de kíméletlen üzleti vállalkozásba, Nick rádöbben, hogy Leila az élete értelme, ezért őrültségi rohamot szimulál, így ugyanabba a kórházba kerül, ahol Leilát is ápolják. A doktornő átlát a férfi trükkjén, de ő bevallja neki, hogy szereti a lányt és hogy szerinte az együttlétük a lány hasznára fog válni. (A filmből nem derül ki, de nincs arra való utalás, hogy szexuálisan érintkeztek volna egymással). A doktornő végül beleegyezik a dologba, így Nick is „bentlakó” lesz az intézetben. Ladinek Judit Ladinek Judit (Budapest, 1969. szeptember 1. –) magyar színésznő. Pályafutása Gyerekkorában szertornázott és néptáncolt. A Talentum Művész Együttesben tett érettségi vizsgát, ugyanitt hivatásos táncos képesítést szerzett. 1993-tól Szinetár Miklós osztályában tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán, itt szerzett diplomát 1997-ben. 1989-től táncosként, az egyetem elvégzése után színészként a Madách Színház tagja. Fontosabb színházi szerepei Cooney - Chapman: Ne most, drágám! - Miss Whittington Cooney: Nem ér a nevem - Brenda Dixon Cohen: A fejedelem - Dorothea Sondheim: Kis éji zene - Petra Bitó: Ábrahám és Izsák - Hágár Gershwin-Carter: Crazy for you - Polly Bernstein: West Side Story - Consuelo Marriott-Foot: Csak semmi szex, angolok vagyunk - Barbara Leigh: La Mancha lovagja - Aldonza, Kander-Ebb: Kabaré - Fräulein Lolly Jókai Mór: Bolondok grófja - Kalazáncia grófnő Boublil - Schönberg - Kretzmer: Nyomorultak - Eponine Gregg Opelka: C’est La Vie: Dominique Müller P. - Tolcsvay - Müller P. Sz: Isten pénze: Fanny A. L. Webber: Az Operaház Fantomja: Meg Giry Kander-Ebb: Chicago - Velma Kelly Stroman-Weidman: Contact - Feleség Brooks-Meehan: Producerek - Ulla T. S. Eliot - A. L. Weber: Macskák - Mindlevery T. S. Eliot - A. L. Weber: Macskák - Bombalurina Chapman - Cooney: Ne most, drágám! - Sue Lawson Rice-Webber: József és a színes szélesvásznú álomkabát - Narrátor Kocsák - Miklós: Anna Karenina - Lídia Rice-Webber: Jézus Krisztus Szupersztár - Démon Bolba-Szente-Galambos: Csoportterápia - Natasa Neil Simon: Furcsa pár - Gwendoline Disney-Cameron Mackintosh: Mary Poppins - Winifred Banks Neil Simon: A Napsugár fiúk - Nővér Galambos - Orosz - Szente - Szirtes: Poligamy - Pусскaя Mamma Mia! - Tanya Mészáros Ferenc (labdarúgó, 1919) Mészáros Ferenc, (Muzsla, 1919. május 5. – 1977. november 21.) válogatott labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1936-ban a dorogi csapat tagja volt. 1937-től a Tokod együttesében szerepelt. 1941 és 1943 Újpesten játszott. Az 1943–44-es idényben a bajnok Nagyváradi AC játékosa volt. 1944 őszén a Nemzeti Vasas csapatában játszott. 1945-ben rövid ideig ismét Nagyváradon játszott, majd két bajnoki címet szerzett az ITA Arad csapatával. Ezt követően visszatért Budapestre, de hamarosan már Olaszországban, Portugáliában játszott. A válogatottban 1943-ban egy alkalommal a magyar, 1946-ban három alkalommal a román válogatottban szerepelt. Edzőként Több országban is megfordult, mint szövetségi kapitány. A Közel-Keleten, 1954-ben Szíriában, majd 1958–59-ben Iránban dolgozott. Latin-Amerikában, 1961-ben Nicaraguában, 1968–69-ben Guatemalában tevékenykedett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1943–44 Román bajnokság bajnok: 1945–46, 1946–47 Péchy Zsigmond Pécsújfalusi Péchy Zsigmond (Pécsújfalu, 1846. december 26. – Pécsújfalu, 1930. június 30.) földbirtokos, Abaúj-Torna vármegye és Kassa szabad királyi város főispánja, országgyűlési képviselő. Élete Származása 1846-ban született a család névadó településén Pécsújfaluban. Édesapja Péchy Lúcián (meghalt 1884-ben), sáros megyei alispán, eperjesi törvényszék elnöke, édesanyja Usz Aurélia (meghalt Eperjesen 1894-ben, 73 évesen) volt. Szülei házasságából 5 gyermek érte meg a felnőtt kort: Hermina (1844-1920), Bujanovics Sándor felesége Zsigmond Aurél (1848-1929) Kassai királyi törvényszéki elnök, felesége Hoffer Erzsébet Ágnes (1849-1932) Piller Kálmán felesége Andor (1855-1927) országgyűlési képviselő, császári és királyi kamarás, nevezetes versenyló tulajdonos. Iskoláit Eperjesen és Nagyszombatban , jogi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1878-ban ügyvédi irodát nyitott. 1886-ban a tasnádi kerület szabadelvű párti képviselője lett. Pályája Jogi tanulmányait 1868-ben végezte el Eperjesen. Sáros vármegyében lépett közigazgatási pályára, 1869. szeptember 6-án, amikor is a vármegye aljegyzője lett. 1870. december 5-én első aljegyzővé lépett elő. 1871. december 20-án főjegyzőnek választották meg. 1875. január 21-én lett a vármegye alispánja. Tizenhét évig vezette a vármegye ügyeit, amikor a király 1892 októberében Abaúj-Torna vármegye és Kassa szabad királyi város főispánjává nevezte ki, ünnepélyes beiktatására október 31-én került sor. Az ünnepség alkalmával Sáros vármegye küldöttsége a kassai vármegyeházán külön elbúcsúzott tőle, átadták neki Sáros vármegye közgyűlésének átiratát, amiben biztosítják hálájukról őt, „ki szerető, gondos atyai kezével törölte le a fájó könnyeket, az 1873. évi kolera alkalmával támaszától, az 1879. évi ínség alkalmával kenyerétől megfosztott, az 1887. évi eperjesi nagy tüzvész által hajléktalanná lett ügyefogyottak szeméből, ki igazságos és méltányos birája, önzetlen támogatója volt erősnek s gyengének egyaránt.”. Főispáni kinevezését 13 évig viselte; 1905. októberében a Fejérváry- kormány kormányzása alatt lemondott. Ezután, 1906-ban a héthársi kerület alkotmánypárti képviselője lett. 1910-ben ismét mandátumot nyert, de már a Nemzeti Munkapárt színeiben. Kitüntetései között szerepel az 1881-ben megkapott III. osztályú vaskoronarend, tulajdonosa a Lipót-rendnek. Az MKE választmányi tagja (1881-). Az MTE Kassavidéki osztály elnöke (1896-). A Kassai Tornázó- és Vívóegyesület; a Felső-magyarországi Kertészeti Egyesület; a Kassai Irodalmi Társaság (1898-tól a Kassai Hírlapírók Otthonával egyesülve Kazinczy-kör néven működött) díszelnöke; a Vöröskereszt kassai fiókegylete elnöke. Főispáni székfoglaló beszédeit közli a Kassai Szemle (1892. 127. szám) Családja, leszármazottai Feleségétől maglódi Wodiáner Angélától két lánya született Mária (1892-1976) Bornemissza István neje és Angéla (1893-1957). Angéla lázi és bernicei Ghillány Sándor báróhoz, huszárfőhadnagy, országgyűlési képviselőhöz ment feleségül. Ghillányi szülei Imre (1860-1922) földművelésügyi miniszter és Probstner Zsófia (1853-1954), Szinyei Merse Pál festő korábbi felesége volt. Nagy bandikut A nagy bandikut (Isoodon macrourus) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjéhez és a bandikutfélék (Peramelidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Ausztrália, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelye a füves puszták és a bozótosok. Megjelenése Testhossza 40–15 cm. Testtömege 260-1500 g. Szőrzete világosbarna színű. Életmódja A nagy bandikut mozgékony állat. Mindenevő, tápláléka rovarok, földigiliszták, bogyók és fűmagvak. Néha a nőstény megeszi a kölyköket. Szaporodása A párzási időszak egész évben eltart. A 12 napos vemhesség végén a nőstény 2-4 kölyöknek ad életet. 60 naposan kerül sor az elválasztásra. Sainte-Alvère Sainte-Alvère település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 821 fő (2015). Sainte-Alvère Cendrieux, Pezuls és Sainte-Foy-de-Longas községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pierre-Hugues Herbert Pierre-Hugues Herbert (Schiltigheim, 1991. március 18. –) francia hivatásos teniszező. Háromszoros Grand Slam győztes honfitársával Nicolas Mahut-tal. Karrierje során ezen kívül 6 World Tour 1000-es tornán diadalmaskodtak együtt és 4 egyéb ATP tornát nyert párosban. Egyéniben 1 elveszített döntővel rendelkezik. Anacamptis palustris Az Anacamptis palustris az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó faj. Rendszertani besorolása Ezt a növényfajt, korábban a mocsári kosbor (Anacamptis laxiflora) alfajának vélték; de manapság elnyerte az önálló faji státuszát. Előfordulása Az Anacamptis palustris előfordulási területe a következő országokban és térségekben van: Afganisztán, Albánia, Algéria, Ausztria, a Baleár-szigetek, Fehéroroszország, Belgium, Bulgária, az európai Oroszország középső része, Ciprus, az Égei-tenger keleti szigetei, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Irán, Irak, Olaszország, Kazahsztán, Krím, Marokkó, Észak-Kaukázus, Lengyelország, Románia, Szaúd-Arábia, az európai Oroszország déli része, Spanyolország, Svédország, Svájc, Tádzsikisztán, Transzkaukázus, Tunézia, Törökország, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, valamint az egykori Jugoszlávia területei. Alfajai Anacamptis palustris subsp. elegans (Heuff.) R.M.Bateman, Pridgeon & M.W.Chase Anacamptis palustris subsp. palustris (Jacq.) R.M.Bateman, Pridgeon & M.W.Chase Anacamptis palustris subsp. robusta (T.Stephenson) R.M.Bateman, Pridgeon & M.W.Chase Kétpúpú teve A kétpúpú teve (Camelus bactrianus, melyet korábban azonosnak tartottak a vadon élő szintén kétpúppal rendelkező tevével, az úgynevezett Camelus ferusszal - az újabb DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy a házi- és a vadállat, két különböző fajba tartozik) vagy baktrián (az ókori Baktria nevéből) egy nagyrészt háziasított közép-ázsiai teveféle. Rokonával, az eredetileg Afrikában és Arab-félszigeten elterjedt dromedárral szemben hátán két púp magasodik. Előfordulása Eredeti elterjedési területe Közép-Kazahsztántól Dél-Mongólián és Északnyugat-Kínán át a Sárga-folyó nagy ívéig húzódik. Az i. e. 3. évezredben háziasítani kezdték. Teherhordásra és más munkákra Ázsia sok részén használják, háziasított állományát 2,5 millió példányra becsülik. Kis-Ázsiától Mandzsúriáig megtalálható. Északi irányban egészen Omszkig megtalálható. A vadon élő populációkat a vadászat megritkította. A 19. században elterjedési területük nyugati részén kihalt, és az 1920-as években keleten is nagymértékben csökkent a népessége. 2003-ban az IUCN jelentése szerint 950 egyede élt vadon három populációban: a Takla-Makán-sivatagban és a kínai Xinjiang tartományban összesen 600, a Góbi-sivatagban 350. A fajt vad állapotban jelenleg a kihalás fenyegeti. Mindössze négy szabad populációja ismert, ebből három Kelet-Kínában, egy pedig a kínai–mongol határvidéken, az Ordoszban és környékén él. Háziasított változatával jóval szélesebb körben találkozhatunk a Himalája vonulataitól északra. Kiválóan alkalmazkodott a Góbiban és a Takla-Makánban uralkodó szélsőséges, sivatagi időjárási körülményekhez, elviseli a télen akár ‒29 °C-ra süllyedő és a nyáron majdnem 40 °C-ig emelkedő hőmérsékletet, illetve a táplálék- és vízhiányt. Télen a folyópartokon tartózkodnak, nyárra a száraz sztyeppékre és a félsivatagokba vándorolnak. Élőhelye Sokat vándorol. Élőhelye magában foglal sziklás hegyvidékeket csakúgy, mint a lapos sivatagot, a köves síkságokat, mint a homokdűnéket. Az életfeltételek zordak: a növényzet ritkás, a víztartalék kevés, a hőingás szélsőséges: télen −40 °C, nyáron 40 °C között ingadozik. A tevék előfordulását a víz határozza meg: esők után nagy csapatok gyűlnek össze a folyópartokon vagy a hegyek lábánál ahol nyáron a víz patakokban folyik, télen pedig hó formájában lelhető fel. Alfajai A nagy területen élő kevés példányt valószínűleg három alfajba lehet sorolni, ámbár ilyen irányú kutatási eredmények még nem állnak rendelkezésünkre. Bonyolítja a helyzetet, hogy mindössze egyetlen populáció nem érintkezik a háziasított tevékkel, míg a többinél keveredés is történhet. A mai állattani vélemények szerint a C. bactrianus és a dromedarius a C. ferus két külön alfajától származik, habár nincsenek arra bizonyítékok, hogy a C. ferus elterjedt volna azokon a vidékeken, ahol a legkorábbi kétpúpú tevemaradványokat megtalálták. A Góbi-sivatag Gashun Gobi részén élő vad tevék mind génjeikben, mind viselkedésükben jelentősen különböznek háziasított társaitól. Az alap genetikai kódok között 3%-os eltérést mutattak ki. A vad tevék alacsony száma miatt azonban nem tudhatjuk, hogy eredetileg mekkora lehetett a különbség egy populáción belül. Egy másik jelentős különbség, hogy a vad tevék meg tudják inni a sáros sós vizet is, amire a háziasított tevék képtelenek. Megjelenése A baktrián szőre vastag, bozontos és durva, színe változatos: a piszkosfehértől a homokszínűn át a csokoládébarnáig terjedhet. A nyak alján hosszabbak a szőrszálak, mintegy szakállként lógva az állaton. Hosszú nyakán behúzva hordja fejét. Arca hosszú, közel háromszög alakú, felső ajka hasított. A homokvihartól és az erős széltől a zárható orrlyukak mellett a szőrös fül és a dupla szempillasor védi a tevét. A vadon élő kétpúpú tevék szőre világos, többnyire homokszínű, és kevésbé olyan vastag, mint háziasított fajtársaiké. Karcsúbbak, púpjaik hegyesebbek. Lábujjaikat kérges párnák védik. Gyomra több kamrából áll, ami a növényi eledel hatékonyabb emésztését segíti. Gyorsan vedlik, egyszerre nagy területeken csomókban válik le a szőr. Rokonától azonnal megkülönbözteti két púpja. A fajra jellemző maximális testhossz mintegy 3,5 méteres (átlagosan mintegy 3 méter), míg a marmagasság az első púpnál kb. 1,80-2,30 méter. A kétpúpú teve testtömege 300-816 kilogramm között mozoghat (a nőstények súlya kisebb a hímekénél). A vadon élő példányok kisebbek és fakóbbak a háziasítottaknál. Farka rövid, 35–55 cm. A sivatagos területen való túlélését számos módosulás segíti. A vesékben a Henle-kacsok meghosszabbodtak, hogy jobban be tudják sűríteni a vizeletet, és ezzel csökkentsék a vízveszteséget. Vörös vértestjei ovális alakúak, ami lehetővé teszi, hogy a teve túlélje a vízmérgezést, amikor pótolja a vízveszteséget. Testhőmérséklete akár 6-8 °C-ot is ingadozhat, ami csökkenti a túlhevülés és az izzadás általi kiszáradás veszélyét. 37 pár kromoszómája van. Testhőmérséklete akár a 42 °C-t is elérheti, károsodás nélkül. Életmódja A vadon élő baktrián kisebb, kb. 30 példányt számláló csordákban él, amelyeket egy domináns csődör vezet. A hierarchia kialakítása elsősorban a párzási időszakban, agresszív harcokban dől el, ilyenkor a teve köp és harap. Nappali állat, éjszaka a szabad ég alatt alszik. Alapvetően növényevő; bármilyen növényt megeszik, még a sósakat és a töviseseket is. Élőhelyén igen csekély mennyiségű táplálék akad, ezért olykor kénytelen döghúsra, csontokra, bőrre fanyalodni. Előfordul, hogy a tevék emberi tárgyakat, például szandálokat, köteleket, takarókat, sőt egész sátrakat is elfogyasztanak. Ez a táplálkozási mód lehetővé teszi, hogy a gyér növényzetű helyeken is túléljenek. Táplálékát először alig megrágva nyeli le, ami előemésztésre az előgyomorba kerül, amit visszaböfögve most már jobban megrág. Az emésztés folyamata a kérődzőkére emlékeztet, habár a tevék nem tartoznak a kérődzők közé. Emésztésük a kérődzőkétől külön utakon fejlődött, ami abban is megnyilvánul, hogy előgyomrukban mirigyek vannak. Víz nélkül hónapokig bírják, de ennek fejében ha csak lehet, teleisszák magukat. Mérések szerint egy alkalommal alig 10 perc alatt mintegy 114 liter vizet is képesek meginni, amely akár sós vagy brakkvíz is lehet. A téli időszakban a növényekből vagy hóból nyernek vizet. A hó és a jég hasznosítása kiterjeszti élőhelyüket. Mivel a hó és a jég látens hője nagy mértékben meghaladja a víz hőkapacitását, ezért ez a vízszerzési mód sok energiát igényel, így nem tudnak egyszerre sok hót vagy jeget fogyasztani. A kérődző tevék igen kemény, éles levelű növényekkel is megbirkóznak erős szájuknak köszönhetően. A dromedárhoz hasonlóan a baktrián is zsírt tartalékol púpjaiban, amelyek löttyedtté válnak, ha a bennük rejlő tartalékokat felhasználják. Ha a lépésnél gyorsabban kell haladni, akkor egyszerre az azonos oldali lábaikat emelik fel. Csúcssebességként 65 km/h-t jegyeztek fel, de csak rövid ideig tudja ezt a sebességet tartani. Kiválóan úszik. Fő érzékeik a látás és a szaglás. Egyedüli természetes ragadozója a szürke farkas, amely falkában támad a legyengült egyedekre. Mivel elterjedési területe egyre szárazabb, ezért a farkasok az oázisok közelében egyre többször támadnak. A kaszpi tigris is vadászott rá, de ez az alfaj a kipusztulás szélére került, ezért nem jelentős. Szaporodása Az őszre eső párzási időszakban a csődörök kifejezetten erőszakossá válnak, és kisebb háremeket alakítanak ki maguknak. A csikók kb. 12-13 hónapos vemhességet követően, márciusban vagy áprilisban jönnek világra, és már pár órásan képesek felállni és járni. Az ikerszülés ritka. A születéskori testsúly 36 kg körüli. A szoptatás kb. 1,5 évig húzódik el, de a csikók ivarérettségük eléréséig, azaz 3-5 éves korukig anyjukkal maradnak, és segítenek anyjuknak felnevelni testvéreiket. A kancák két évente szülnek. Várható élettartamuk 20-30 év, de akár 50 évig is élhetnek. A vad tevék néha kereszteződnek háziasított vagy elvadult tevékkel is. Védettsége A vadon élő kétpúpú tevét egészen 1957-es újrafelfedezéséig kihaltnak hitték. A vad kétpúpú tevék genetikai vizsgálatai során kiderült, hogy szignifikánsan eltérnek a háziasítottaktól, azaz nem visszavadult egyedekről van szó. A populációk azonban nagyon kis létszámúak, Mongóliában kb. 400-700, Kínában alig 200 egyed él. Mindkét országban fenyegeti őket a vadászat, mivel táplálékkonkurensei a háziasított fajtársaiknak, illetve a farkasok támadásai is gyorsítják kipusztulásukat. Veszélyt jelenthet az is, hogy kereszteződhetnek a házitevékkel, így a genetikailag különálló, vad populáció felhígulhat, esetleg eltünhet. Kínában különböző tervezett nagyipari beruházások (kaolinbányászat, földgázvezeték-építés) is negatív irányba befolyásolhatják a Góbi tevéinek életét. A jelentős megfigyelt és prognosztizált példányszámcsökkenés miatt a Természetvédelmi Világszövetség a faj helyzetét kritikusnak minősíti. A 2001-es becslések szerint 600 baktrián élt Kínában és 350 a Góbi-sivatagban, ahol természetvédelmi területet alakítottak ki. Kínában és Mongóliában 15 vad kétpúpú tevét tartanak fogságban. Az IUCN listáján 2002 óta kritikusan veszélyeztetettként szerepel. 2033-ra 84%-os csökkenés várható. A mongol populáció 1984 óta csökkent 650-ről 350-re, és a kínai populáció évi 20 egyeddel csökken, akiket vadászok vagy bányászok ölnek meg. 1980–1981-ben a kínai tudományos akadémia kutatócsoportja Xia Xuncheng vezetésével a Lop Nor sivatagba utazott, ahol feltérképezték az elterjedését. John Hare 1992-ben a Gashun Gobi sivatagban és 1995–1999-ben a Lop Norban végzett felméréseket. 1997-ben társaival megalapította a Wild Camel Protection Foundationt, ami a vad tevék védelmét szolgálja. A kínai kormánnyal együttműködve egy nagy védett területet alakítottak ki számukra, amit az ENSZ természetvédelmi csoportja, az UNEP támogatott. 1999 március 18-án ezt a területet a Chinese State Environment Protection Administration of China (SEPA) a vad tevék rezervátumává tette Xinjiang Lop Nur Nature Sanctuary of China néven. Területe 107 768 km², és magában foglalja a Lop Nor medencéjét és a kínai Lop Nor fegyvertesztelési területet. Határaihoz három más természetvédelmi terület tartozik: Arjin Shan Reserve (15 000 km²), Annanba Protected Area (3960 km²) és Wanyaodong (333 km²). Más források az Arjin Shan Lop Nur Nature Reserve-ről szólnak, aminek mérete 65 000 km². 2001-ben az odavezető 15 út közül csak ötöt felügyeltek. 1998. november 6-ától 2001-ig a Global Environment Facility = GEF a Projekt 600 keretében 750 000 dollárral támogatta. A továbbiakban a Xinjiang Uygur autonóm tartomány vette át a költségeket mind az utazás, mind a munkatársak fizetésére. A területet azok a munkások veszélyeztetik, akik a közelben bányásznak. A tevéket élelemszerzésként vagy sportból vadásszák, habár ez a vadászat szigorúan tilos. Egy föld alatti gázvezetéknek meg kellett változtatni a nyomvonalát, hogy ne a rezervátumon át húzódjon. A baktrián 2007-ben az EDGE projekt tíz kiemelt fajának egyike lett. Ezeket a fajokat különös fontossággal kezelik a fajmegőrzési programban. Vadon ezernél kevesebb egyede él, és az állomány hanyatlik. Az összes fenyegetés az ember tevékenységéhez köthető. Az élőhely az infrastruktúra fejlesztése, a bányászat és az ipari tevékenység miatt szűkül. A növekvő emberi népesség miatt kénytelenek megosztani az erőforrásokat a házi tevékkel. A pásztorok nem génbankként, hanem vetélytársként kezelik őket. A házi tevékkel való keveredés a génkészlet felhígulását okozhatja. A WCPF támogatásával Mongólia és Kína két természetvédelmi területet alapított a Góbi sivatagban, a Great Gobi Reserve A-t 1982-ben, és az Arjin Shan Lop Nur Nature Reserve-et Kínában. Továbbá indult egy kis fogságban tenyésztő program is a visszatelepítés szándékával. A teve és az ember Háziasítás A kétpúpú tevék háziasítására az egypúpú tevétől függetlenül Kr. e. 2500 körül került sor Turkesztánban vagy Északkelet-Afganisztánban, és igénytelenségük, valamint nagy teherbírásuk miatt a mai napig népszerűek Ázsia vidékein (számuk mintegy 2 000 000). Főként teherhordásra használják. A beszámolók szerint 170–270 kg-os teherrel egy nap alatt 47 km-t képesek megtenni. A teve trágyája kiváló fűtőanyag, zsírja a főzésben használható, szőréből textília készül, húsa és teje fogyasztható. A tevék kb. egyéves korukra tanulják meg az emberi parancsokat, eztán jellemzően karavánokban közlekednek. Mivel a faj haladás közben egyszerre egy oldalon emeli meg a lábait, járása jellegzetesen hullámzó. Egy kifejlett példány 170-270 kilogrammnyi terhet bír el, és felmálházva napi 47 kilométert is megtehet. A művészetben is megjelenik, például Tang-kori (618–907) kerámiákon a Tarim-medence lakosaival együtt. A baktrián állatkertekben is gyakori, jól szaporodik, és cirkuszokban is sokszor látható. A legtöbb itteni kétpúpú teve a háziasítottak közül származik. Állatkertekben Szinte minden állatkertben élnek kétpúpú tevék. Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Állatkertben, a Miskolci Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben, a Szegedi Vadasparkban és a Gyöngyösi Állatkertben tartanak baktriánokat. A vad tevék felfedezése Első kutatóként az orosz Nyikolaj Prsewalski talált 1876-ban vadon élő baktriánokat a Karakoshun tó partján, a Tarim-medence keleti részén, a Takla-Makán sivatag és a Kuruktán között a kínai Xinjiang Ujgur tartományban. Sikerült néhány állatot befognia, és tudományosan leírnia. Sven Hedin is talált vad tevéket 1901-ben ugyanezen a környéken, a Kum-darja mellett Lop Nor közelében. 1927-ben A. D. Szimukov tanulmányozta az elterjedésüket és az életmódjukat. A 19. század végén ez a vidék tele volt tevékkel, de a vadászat miatt a 20. század első évtizedeiben az elterjedési terület a ma ismertekre szakadt szét. Dokumentumfilmek A The Story of the Weeping Camel egy 2003-as mongol dokumentumfilm, amiben egy nomád család azon fáradozik, hogy egy fehér tevecsikót elfogadjon az anyja, aki elutasította a nehéz szülés után. A Planet Earth : "Deserts" két hónapon át követi a vad tevéket a Góbi sivatagban. Tartalmaz naplószerű bejegyzésekről, amelyek a technikai nehézségekről szólnak. Evolúciója Az 1980-as évekre leletek egész sora tanúsította, hogy a tevefélék először Észak-Amerikában jelentek meg 30 millió évvel ezelőtt. Kis testűek voltak, és a forró éghajlathoz alkalmazkodtak. A pleisztocén kezdetére (2 millió éve) már ma ismert formájukra alakultak, és sokuk átvándorolt a Bering-szoroson a jégkorszak kezdete miatt. Az Amerikában maradt tevefélék délre vándoroltak, és ma csak Dél-Amerikában élnek. Lavaudieu Lavaudieu település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 231 fő (2015). Lavaudieu Chaniat, La Chomette, Domeyrat, Fontannes, Frugières-le-Pin, Javaugues és Vieille-Brioude községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Agyő, nagy ő! Az Agyő, nagy ő! (eredeti cím: The Heartbreak Kid) 2007-ben bemutatott amerikai film, mely az 1972-ben bemutatott The Heartbreak Kid című film remake-je. A forgatókönyvet Scot Armstrong, Leslie Dixon, Kevin Barnett és Neil Simon írták. Az élőszereplős játékfilm rendezői Bobby Farrelly és Peter Farrelly, producerei Ted Field és Bradley Thomas. A zenéjét Bill Ryan és Brendan Ryan szerezték. A főszerepekben Ben Stiller, Malin Åkerman és Michelle Monaghan láthatóak. Ben Stiller másodízben dolgozott együtt a Peter Farrelly–Bobby Farrelly rendezőpárossal az 1998-ban bemutatott Keresd a nőt! című film után. A mozifilm a DreamWorks Pictures gyártásában készült, a Paramount forgalmazásában jelenet meg. Műfaja romantikus filmvígjáték. Amerikában 2007. október 5-én, Magyarországon 2007. november 1-jén mutatták be a mozikban. Történet Az egyedülálló és határozatlan Eddie találkozgatni kezd a hihetetlenül szexis és látszólag mesés Lilával. Apja és legjobb barátja sürgetésére, illetve abból való félelmében, hogy ez az utolsó esélye a szerelemre, a házasságra és a boldogságra, Eddie megkéri a lány kezét mindössze hat hét után. Ám a napsütéses Mexikóban töltött nászút alatt Lila felfedi valódi, kibírhatatlan természetét, Eddie pedig megismerkedik Mirandával, s rájön, ő az igaz lelki társa. A férfinek gondoskodnia kell arról, hogy egyre rémesebb felesége ne zavarja próbálkozásában, hogy meghódítsa álmai nőjét. Promóció A film a 2007-es San Diegó-i Comic Conon tartott előzetes vetítéséből egy nem szokványos szexjelenetet kivágtak, mert a közelmúltban a meztelenség deviáns megjelenése a vásznon általános ellenérzést váltott ki a rendezvényen olyan filmek révén, mint a 300 és a Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika, mivel a Comic Conon számos kiskorú is részt vesz. Fogadtatás Az Agyő, nagy ő! nagyrészt negatív kritikákkal szembesült. A Rotten Tomatoes-on 29%-ban kapott pozitív visszajelzést, a Farrelly-testvérek korábbi munkáihoz képest kevésbé találták merésznek és viccesnek. A film a mozikasszáknál is alulmúlta a várakozásokat. Az elemzők az első hétvégéjére 24-28 millió dollárt prognosztizáltak, azonban ennek csak a fele, 14 millió valósult meg, amivel még a toplista első helyét sem sikerült megszereznie. Minas de Ríotinto Minas de Ríotinto település Spanyolországban, Huelva tartományban. Minas de Ríotinto El Campillo, Nerva és El Madroño községekkel határos. Lakosainak száma 3924 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Románok lakta történelmi régiók A románok által lakott területek a történelem folyamán különböző országokhoz tartoztak, ezért a mai Románia több jól elkülöníthető történelmi tartományra oszlik. Ezek közül a legfontosabbak Havasalföld, Moldva és Erdély, amelyek egykor önálló fejedelemségek is voltak. Havasalföld (románul: Țara Românească) részét képező történelmi régiók: Olténia ( románul : Oltenia ): Románia délnyugati részén található a Duna , a Déli-Kárpátok és az Olt közötti területen. Munténia ( románul : Muntenia ): Románia déli részén található a Duna és a Déli-Kárpátok között, az Olt folyótól keletre. Ebben a régióban van Bukarest is. Dobrudzsa északi része ( románul : Dobrogea ): a Duna és a Fekete-tenger között található, Románia délkeleti részén. Kvadriláter (vagy Dél-Dobrudzsa, románul : Cadrilater ): csak a két világháború között tartozott Romániához, ma Bulgária része. Moldva részét képező történelmi régiók: a tulajdonképpeni Moldva ( románul : Moldova ): a Keleti-Kárpátok és a Prut folyó között. Bukovina ( románul : Bucovina ): Románia északi részén található. A történelmi Bukovinának jelenleg csak a déli része tartozik Romániához, az északi fele Ukrajna része. Besszarábia ( románul : Basarabia ): a Prut, a Dnyeszter , és a Duna-delta által határolt terület, amely jórészt megegyezik a mai Moldovai Köztársasággal . A tágabban értelmezett Erdély részét képező történelmi régiók: a történelmi Erdély ( románul : Transilvania/Ardeal ): Románia középső részén található a Keleti-Kárpátok, a Déli-Kárpátok és az Erdélyi-középhegység által közrefogott területen. Bánság ( románul : Banat ): Románia nyugati részén, a Maros és a Duna között. Körösvidék ( románul : Crișana ): az Erdélyi-középhegységtől nyugatra eső területen, Románia északnyugati részén. Nagyjából megegyezik a Partiummal . Máramaros ( románul : Maramureș ): az egykori Máramaros vármegye déli része, de gyakran Szatmár megyét is ide sorolják. Románia északnyugati részén található. Camastra Camastra település Olaszországban, Szicília régióban, Agrigento megyében. Lakosainak száma 2075 fő (2017. január 1.). Camastra Licata, Naro és Palma di Montechiaro községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Helldorado A Helldorado című Ganxsta Zolee és a Kartel album 1999-ben jelent meg a Sony Music gondozásában. A csapatnak ez a 3. stúdióalbuma. Az album dupla bakelit album formátumban is megjelent limitált - 300 db-os - példányszámban. Az albumot 2019-ben az anyag megjelenésének 20. évfordulóján újra megjelentetik dupla bakelit lemezen. A lemez hatalmas siker volt, a megjelenés hetében már aranylemezes, majd később platina státuszt kapott. A CD tartalmaz egy számítógépes játékot is, melynek Csendes Gábor a kitalálója, Falvay László pedig a grafikáért felelt. Az album borítóterve is az ő munkája, a fotókat Tyukodi László készítette. Megjelenések CD Magyarország EPC 494026 2 Entrée 0:29 Kartel Anthem VII. 0:45 A jó a rossz és a Kartel 3:57 A való világ 4:08 TKO 0:29 Ez itt nem az 3:36 A szerb határ felé 3:14 Szűzoltók 3:52 Bérgyilkosok 3:27 Kartel Anthem VIII. 0:44 Angyalföld a hely 3:50 A sötét oldal 3:27 Nincs az a csaj 4:29 Kartel Anthem IX. 1:40 Mexico Kid (Big Dally L.2.) 2:02 Hasfelmetszők 4:24 Ez nem a te napod 4:43 Steve 1:59 Dög és a többiek 3:28 Blow-feld vs. O.J.Bond 4:46 Helldorado 4:55 Sortie 0:43 Multimédia: Spagetti Shooter játék 1987-es férfi röplabda-Európa-bajnokság Az 1987-es férfi röplabda-Európa-bajnokságot – amely a 15. férfi röplabda-Eb volt – Belgium rendezte 1987. szeptember 25. és október 3. között. A mérkőzéseknek Auderghem és Gent adott otthont. A tornán 12 csapat vett részt. Az Eb-t a Szovjetunió nyerte, sorozatban kilencedszer. Lebonyolítás A 12 csapatot 2 darab, 6 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott az elődöntőbe. Az elődöntők győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért mérkőzhettek. Csoportkör B csoport A mérkőzést 3–0 arányban Belgium javára írták, Hakan Bjorne pozitív doppingtesztje miatt. Végeredmény A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Donat Makijonek Donat Adamovics Makijonok (cirill betűkkel: Донат Адамович Макиёнок, régi orosz írással: Макъенок), lengyelül Donat Makienok, vagy Donat Makijonek hadnagy (Dambovka, 1890. május 9. – Auschwitz, Harmadik Birodalom, 1941. június 18.) lengyel származású orosz katona és pilóta. Az első világháború során 8 igazolt győzelmet szerzett. Élete Dambovkában született, szegény lengyel paraszti családban. Mivel szülei számára a magasabb fokú oktatás megfizethetetlen volt, Makejenok csak alapfokú oktatás végzett a Dambowkai Egyházi Iskolában. Több osztályt is elvégzett, és leírások alapján nem kiemelkedő, de jó tanuló volt. Egy ideig úgy tűnt pap lesz belőle, de később ezt elhagyták. 1906-ban Vityabszk-ban elvégezte a hatosztályos műszaki iskolát, és egy oroszországi gyárba ment dolgozni. 1912-ben mikor Donat 21 éves lett azonnal besorozták a hadseregbe, és még ebben az évben felesküdött II. Miklós orosz cárra. Huzamosabb ideig szolgált a 97. gyalogosezredben, majd később a 106. gyalogosezred katonája. Felfigyeltek ügyes szerelői képességeire, és hivatásos szerelő lett a hadseregben. Bár a repülőgépeket csak szerelte, és nézte ahogyan elrepülnek, mindig vágyakozott a repülési után. Vágya nem sokkal később beteljesült, amikor néhány magasabb intelligenciájú katona kapott lehetőséget arra, hogy a Szevasztopoli Repülő Iskolában megkapja a repülési alapkiképzést, köztük volt Makejenok is. A repülésért valósággal rajongott, hamar elvégezte az alapkiképzést és nemsokára már megfigyelő lett. Részévtele az első világháborúban A világháborúban seregét Kelet-Poroszországba küldték, és nemsokára elindult első bevetésére, ahol pozíciókat kellett felderítenie, források szerint gépének üzemanyagtartálya meghibásodott ezért a barátságos vonalak közelében leszállásra kényszerült. Augusztus 14-én újabb bevetésre küldték Makejenokot és csapatát, azonban a repülőgépeket erős légvédelmi tűz fogadta, és rengeteg pilóta megsérült. Még Makejenok repülőgépét is súlyos találat, érte, szinte egy ronccsal tért haza. Az orosz hadsereg, ezzel a légi különítmény is visszavonult az orosz határ közelébe. Makejenok később vadászpilóta kiképzést, és új repülőgépet kapott, melyekkel már több esélyük volt kiállni a németekkel szemben. Nieuport 21-es repülőgépével 1917. március 7-én szerezte meg légi győzelmét, mely után április 13-án duplázott, majd három nappal később megszerezte 4. légi győzelmét is. Ellenfelei főként osztrák–magyar Hansa-Brandenburg C.I-es vadászrepülőgépek voltak. 1917 júliusában megkapta Nieuport 17-es repülőgépét, amellyel további három légi győzelmet szerzett, július 6-án, 11-én, és augusztus 5-én (ez lett utolsó győzelme). A háború alatt állítások szerint több mint 600 légi bevetést hajtott végre, és több tucat légi harcban jeleskedett. További élete A háborút túlélte, és a Szovjetunió illetve az Orosz Birodalom számos kitüntetését megkapta. 1925-ig még aktívan foglalkozott a repüléssel, és több ízben népszerűsítette azt. 1931 körül megnősült és 1933-ban megszületett fia, Henryk. A második világháborús német megszállás alatt, Makejenokot letartóztatták a német hatóságok, egy hónapot töltött Auschwitzban. 1941-ben 50 éves korában (valószínűleg az auschwitziban) egy német haláltáborban meghalt. Forrás Donat Makejenok az Aerodrome honlapján (angol nyelven) (PHP). Aerodrome. (Hozzáférés: 2011. január 24.) Polszkij orjol na russzkom nyebe (Lengyel sas az orosz égen) (orosz nyelven) (PHP). Airaces.narod.ru. (Hozzáférés: 2011. február 12.) Azarael Avi Aazari Azarael Avi Aazari (Azarael Avi Agri) (15. század) egri rabbi. Egy 1420-ban keletkezett kéziratos zsoltároskönyv végére az év minden napjára dicséretet és éneket írt. Ez a pergamenre írt könyv a Vatikáni Apostoli Könyvtárban maradt fenn. Sainte-Barbe (Vosges) Sainte-Barbe település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 282 fő (2015). Sainte-Barbe Deneuvre, Lachapelle, Thiaville-sur-Meurthe, Bazien, Étival-Clairefontaine, Ménil-sur-Belvitte, Nossoncourt, Raon-l’Étape és Saint-Benoît-la-Chipotte községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 6-os busz (Balatonfüred) A balatonfüredi 6-os jelzésű autóbusz az Autóbusz-állomás – Kiserdő – Arács – Illés utca – Autóbusz-állomás útvonalon közeledik körjáratként. Ellenkező irányba a 7-es busz szállítja az utasokat. A vonalat az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti. Közlekedése Csak iskolai előadási napokon közlekedik, két alkalommal. Forrás Balatonfüred helyi autóbuszvonalai (magyar nyelven) (PDF). Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ. (Hozzáférés: 2017. augusztus 20.) ÉNYKK Zrt. Interaktív térkép Interaktív menetrend Dimetrodon A Dimetrodon (görög „két sor fogú”) ragadozó pelycosaurus nem volt a perm földtörténeti időszakban, amely mintegy 280 millió évvel ezelőtt (mya) jelent meg és mintegy 265 mya tűnt el. A hátán feszülő, rajzokon látványosan ható nagy bőrvitorla ismert ősállattá teszi és emiatt gyakran említik a dinoszauruszok között, pedig nem volt dinoszaurusz (a pelycosaurusok jóval korábbi fejlődési fázist képviselnek). Gyakran megjelenik az ősállatokat szerepeltető filmekben. Az emlősökkel közelibb rokonságban áll, mint a valódi hüllőkkel (Sauropsida), a dinoszauruszokkal, a gyíkokkal vagy a madarakkal. Fosszíliáit Észak-Amerikában és Európában találták meg. Leírása Korában a Dimetrodon csúcsragadozó volt, az egyik legnagyobb testű szárazföldi állat. Hossza elérhette a 4,6 métert. Nevét azért kapta, mert koponyájában két párhuzamos, más-más funkciót ellátó fogsor helyezkedett el, a hüllőktől eltérően. Négy lábon járt, valószínűleg hasonlóan mint a mai gyíkok és hosszú farka volt. A hátvitorla Különlegessége a hátán a meghosszabbodott csigolyákból és bőrből kifejlődött vitorla. (Ilyen hátvitorlájuk más pelycosaurus csoportoknak is volt, mint például az Edaphosaurus.) Valószínűleg az állat hőmérsékletszabályozásában lehetett szerepe, ami segített, hogy zsákmányállatainál könnyebben alkalmazkodjon a magasabb és az alacsonyabb hőmérsékletekhez, és ezáltal meghosszabbodjon a vadászatra fordítható idő is. Lehet, hogy a hátvitorla az udvarlásban és a vetélytársak elriasztásában is szerepet játszott. Bramwell és Fergett 1973-ban úgy számította egy tanulmányban, hogy egy 200 kilogrammos Dimetrodon számára a hátvitorla nélkül 205 percig tartott volna, hogy testhőmérséklete 26 °C-ról 32 °C-ra melegedjék fel, a vitorlával viszont 80 percbe. Képek Dimetrodon fajok rekonstruált képe: Mezőbergenye Mezőbergenye (románul Berghia, németül Bergendorf) falu Romániában, Maros megyében. Közigazgatásilag Mezőpanit községhez tartozik. Fekvése A falu Marosvásárhelytől 15 km-re északnyugatra fekszik. Nevének eredete Neve a berkenyefa nevéből származik. Története 1332-ben Borgene néven említik először. Református temploma 1877-ben épült. Régi templomát 1643-ban említik, amely helyett 1789-ben építettek újat. 1605-ben iskolája volt. Ortodox temploma 1972-ben épült. 1910-ben 998 lakosából 695 magyar és 297 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 1209 lakosából 804 magyar és 404 román. Hivatkozások Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro Sonnevend Imre: A házi berkenye kultúrtörténtete és hasznosítása. www.oee.hu (Hozzáférés: 2018. márc. 19.) Forrás Mezobergenye hivatalos honlapja A kis hableány 2. – A tenger visszavár A kis hableány 2. – A tenger visszavár (eredeti cím: The Little Mermaid II: Return to the Sea) 2000-ben megjelent amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amely a Kis hableány-trilógia 2. része. A rendezői Jim Kammerud és Brian Smith, a producerei Leslie Hough és David Lovegren, a forgatókönyvírói Elizabeth Anderson, Temple Mathews, Elise D’Haene és Eddie Guzelian, a zeneszerzője Danny Troob. A videofilm a Walt Disney Pictures és a DisneyToon Studios gyártásában készült, a Walt Disney Home Video forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve fantasyfilm, filmdráma, filmvígjáték, kalandfilm és musicalfilm. Amerikában 2000. szeptember 19-én, Magyarországon december 7-én VHS-en adták ki, majd DVD-n is megjelent, később pedig egy felújított változatban is ki adták. Cselekmény Arielnek és Ericnek gyermeke születik, Melodynak nevezik el. A történet kezdetekor őt mutatják be a sellőnépeknek egy tengeri hajón. Ariel apja, Triton király egy különleges medált ajándékoz a kicsinek, amely Atlantikát, a tenger alatti világot ábrázolja. Ám kisvártatva felbukkan Morgana, Ariel korábbi ellenségének Ursulának a nővére, aki gyermek megölésével akar bosszút állni Ursula haláláért. Gaztettét sikerül megakadályozniuk, de Morgana elmenekül, és továbbra is veszéllyel fenyeget. Ariel gyermeke épségért aggódva, és a múltjától kísértve, úgy dönt, Melody nem tudhat a sellők létezéséről, sem Atlantikáról, hogy biztonságát megóvják. Magas falat építenek, ami elzárja a királyi kastélyt a tengertől, Melodyt pedig erősen intik, hogy valaha is a vízbe merészkedjen. Tizenkét év telik el így, Melody a szülei tiltása ellenére, gyakran kiszökik a tengerbe, úszni és új dolgok után kutatni. Egy alkalommal éppen azt a medált találja meg, amit Triton király neki akart ajándékozni. Miután felfedezi rajta a nevét, és a nyaklánc tartalmát Atlantikáról, furdalja őt a kíváncsiság, de Ariel nem hajlandó beszélni neki a sellőkről, mi több leszidja a lányát, amiért kiszökött a tengerre. Melodyt egyre jobban emészti a bánat, s mikor, véletlenül, hatalmas felfordulást csinál a 12. születésnapi ünnepségén, végül egymagában kievez a tengerre, egy csónakban. Elhatározza, hogy egyedül fényt derít a nyaklánc mibenlétére. A szülei hamarosan felfedezik, hogy eltűnt, s kétségbeesetten a keresésére indulnak. Triton király, mágikus szigonyával visszaváltoztatja Arielt sellővé, aki így a tengerben folytatja tovább a keresést. Eközben Morgana, a messzi sarkvidékeken rejtőzve, minden erejével, próbál bosszút állni Ariellen és családján. Varázsgömbjében észreveszi Melodyt, s terveket szövöget, hogy felhasználja őt gonosz céljainak megvalósításában. Csatlósait Kapját és Marját, a tengeri rájákat, és Csáparancsnokot, Melodyért küldi, akik elvezetik őt hozzá. Morgana, Melody kérésére sellővé változtatja a lányt, ám figyelmezteti, hogy a varázslat nem tart örökké, annak véglegesítéséhez pedig szüksége van Triton király csodaszigonyára, amelyet állítása szerint, ő ellopott tőle. A félrevezetett Melody útnak indul, hogy megszerezze a szigonyt. Útja során összebarátkozik két kedves, bár kissé ütődött párossal, Titanik, a pingvin és Rozmár, akik segítségére lesznek a küldetésében. Velük együtt, Melodynak sikerül megszereznie a szigonyt. Bár Ariel észreveszi ezt, nem tudja megállítani Melodyt, így titokban követi őt. Végül mindketten Morgana barlangjában találkoznak össze, ahol Melody igencsak elkeseredik, mikor rájön, anyja sellő kilétére, amiről sohasem beszélt neki. A csalódástól kísérve, átnyújtja a szigonyt Morganának, aki ekkor felfedi Melody előtt, valódi személyét, majd fogságba ejti a lányt, Ariellel együtt. Morgana arra használja a szigony erejét, hogy uralma alá hajtsa vele a tengert, és annak minden teremtményét. Rövidesen megérkezik Eric és Triton király is, hadseregével, így megkezdődik a végső csata Morgana és csatlósai ellen. Melody, aki időközben kiszabadul a foságból, feljut arra a jéghegyre, ahol Morgana a szigony erejével fenyeget. Megszerzi tőle a szigonyt, és visszajuttatja Tritonnak, aki Morganát, egy hatalmas jégtáblába zárja, és a tenger mélyére süllyeszti. Melody a történtek után ismét egyesül a családjával, és bár Triton felajánlja neki, hogy végleg sellő maradhasson, ő úgy dönt, mégis inkább anyjával és apjával marad, emberként. Később valamennyien lebontják a kastély körüli falat, ezzel egyesítve az emberek és a sellők népét. Szereplők További magyar hangok: Borbíró András, Czető Zsanett, Garai Róbert, Kardos Gábor, Kováts Dániel, Horányi László, Imre István, Rudas István, Szokol Péter, Tardy Balázs, Varga Károly, Végh Ferenc, Vizy György Televíziós megjelenések Disney Channel Pécs Lexikon Pécs Lexikon Pécs városát bemutató kétkötetes lexikon, amelynek a kiadását az EKF évére, vagyis 2010-re időzítették. A lexikon 4600 szócikket, 2600 képet és a mellékelt DVD-n 32 filmrészletet tartalmaz. Kiadója a Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft."f.a." (felszámolás alatt áll.) Története A lexikon ötlete a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarától származott. 2007 decemberében megalakult a Pécs Lexikon Konzorcium. Kezdetben 13 szakszerkesztője volt a lexikonban, de a befejezést már csak heten vállalták. 2009 márciusában befejezték a lexikon szerkezeti rendszerének kialakítását, majd eldöntötték az egyes cikkek karakterszámát. Korlátozták az élő személyek számát is, méghozzá úgy, hogy a 60 év alatti személyek nem szerepelnek benne, kivéve a sportolókat és balett táncosokat. A lexikon a kereskedelem, az ipar, az oktatás, a közélet, az építészet, a színház, a botanika, az irodalom, a zene, a képzőművészet, a zoológia, a geológia, a vendéglátás területére terjed ki. Ash Ra Tempel Az Ash Ra Tempel egy experimental (kísérletezős) német rock együttes volt. 1970-ben alakultak meg Berlinben. Space rockot, krautrockot, ambient zenét, pszichedelikus rockot, elektronikus rockot játszottak. Lemezkiadóik: Ohr Records, Virgin Records, Komische, King, Cleopatra Records és Spalax Records. 1976-ban feloszlottak. 2000-től 2001-ig megint együtt voltak, 2001-ben véglegesen feloszlottak. Tagok Manuel Göttsching - gitár, szintetizátor, éneklés (1970-1976, 2000-2001) Harmut Enke - basszusgitár, gitár, szintetizátor (1971-1973, 2005-ben elhunyt) Klaus Schulze - dobok, szintetizátor, éneklés (1971, 1972-1973, 2000-2001) Wolfgang Müller - dobok, ütős hangszerek (1972) Rosi Müller - éneklés (1976) Diszkográfia Stúdióalbumok Ash Ra Tempel (1971) Schwingungen (1972) Seven Up (1972) Join Inn (1973) Starring Rosi (1973) Le Barceau de Cristal (soundtrack album, 1975) New Age of Earth (1976) Blackouts (1977) Correlations (1979) Belle Alliance (1980) Walkin' the Desert (1989) Tropical Heat (1991) Friendship (2000) Egyéb kiadványok The Best of the Private Tapes (1998, válogatáslemez) Schwingungen/Seven Up (1998, a második és harmadik nagylemez együtt) Join Inn/Starring Rosi (1998, a negyedik és ötödik nagylemez együtt) Gin Rosé: at the Royal Festival Hall (koncertlemez, 2000) Ona Munson Ona Munson, született Ona Wolcott (1903. június 16. – 1955. február 11.) amerikai színésznő volt, talán a legismertebb alakítása az Elfújta a szélben Belle Watling prostituált szerepe. Karrier Énekes-táncosként kezdte, a No, No, Nanette című darabban szerepelt először. Innentől indult meg Munson rádiós és színpadi karrierje 1930-ban New Yorkban. Ő adta elő először a Broadwayn a You're the Cream in My Coffee című dalt 1927-ben a Hold Everything musicalben. Első filmszerepe egy Warner Brothers-produkcióban volt 1930-ban. Ona Munson a következő évben megjelent egy zenés komédiában (Hot Heiress), ahol több dalt énekelt Ben Lyonnal. Játszott még a Broadmindedben és a Five Star Finalban. Ezek után kis időre visszavonult, majd 1938-ban tért vissza újra a képernyőre. David O. Selznick az Elfújta a szél szereposztásakor bejelentette, hogy Mae Westnek szánja Belle szerepét, de ez csak a filmet övező reklámhadjárat része volt. Tallulah Bankhead visszautasította a szerepet, mert túl jelentéktelennek tartotta. A szeplős, alacsony Munson az érzéki Belle ellentéte volt, a szerepet színészi képességeinek köszönhette és mély, rekedtes hangjának, ami szexualitást és világiasságot hordozott magában. Az Elfújta a szél után karrierje stagnált, élete hátralévő részében beskatulyázták Munsont a Belle-hez hasonló szerepkörbe. Csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. Magánélet Munson háromszor volt házas. Első férje Edward Buzzell színész és rendező volt, 1927-ben házasodtak össze. Következő férjéhez, Stewart McDonaldhoz 1941-ben, Eugene Berman tervezőhöz 1949-ben ment feleségül. Ezen kívül kapcsolata volt Marlene Dietrich német származású színésznővel is. 51 éves korában öngyilkosságot követett el barbituráttúladagolással. Búcsúlevele mellette volt: „Ez az egyetlen út, hogy újra szabad legyek. Kérlek, ne kövessetek”. Forrás Ona Munson az Internet Movie Database oldalon (angolul) John Ruggles John Ruggles (Westborough, 1789. október 8. – Thomaston, 1874. június 20.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Maine, 1835–1841). Baldvin király Stadion A Baldvin király Stadion (franciául: Stade Roi Baudouin, hollandul: Koning Boudewijnstadion) egy labdarúgó-stadion Brüsszelben, Belgiumban. Története A stadion nyitóünnepségét 1930. augusztus 23-án tartották, melyen III. Lipót belga király is részt vett. Eredetileg Jubileumi Stadion (franciául: Stade du Centenaire, hollandul: Jubelstadion) volt a neve, mivel Belgium ekkor ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. 1946-ban a stadion új neve Heysel Stadion (franciául: Stade du Heysel, hollandul: Heizelstadion) lett. Számos európai kupadöntőt rendeztek ebben a létesítményben. Itt játszották az 1958-as, az 1966-os, az 1974-es és az az 1985-ös BEK illetve az 1964-es, az 1976-os és az 1980-as KEK döntőket. Az 1972-es Eb -melynek Belgium házigazdája volt- döntőjét is itt játszották. Befogadóképessége eredetileg 70 000 fő számára volt alkalmas, a legmagasabb nézőszámot 1958-ban sikerült elérni egy európai kupamérkőzésen (66 000 fő). Heysel tragédia A Heysel-tragédiát a hetvenes-nyolcvanas években jelentős méreteket öltő futballhuliganizmus okozta, amikor 1985. május 29-én, a brüsszeli Heysel Stadionban, az angol Liverpool FC és az olasz Juventus FC mérkőzésén ledőlt egy támfal, 39, többségében olasz szurkoló halálát eredményezve. A mérkőzés az 1984-85-ös BEK sorozat döntője volt. Nagyjából egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt, az olasz szurkolók által felhergelt angol huligánok betörtek az itáliaiak részére fenntartott szektorba, menekülésre késztetve azokat, de a stadion omladozó oldalfala nem bírta a nyomást és az emberekre dőlt. A mérkőzést a tragédia ellenére lejátszották. A tragédiát „az UEFA rendezvények történetének legsötétebb órájaként” emlegették. Újjáépítés A tragédiát követően a nagyon rossz állapotban lévő stadionban még 10 éven keresztül atlétikai versenyeket tartottak, de soha többé nem rendeztek labdarúgó mérkőzést. 1995-ben aztán lebontották a régi stadiont és egy teljesen újat húztak fel a helyén. Az új aréna a Baldvin király Stadion nevet kapta, az 1993-ban elhunyt I. Baldvin belga király tiszteletére. 1996-ban pedig a futball is visszatért „Heyselbe”, a Belgium–Németország barátságos mérkőzés keretében. Még ugyan ebben az évben ismét nemzetközi kupadöntőt rendeztek itt, 1996. május 8-án a Paris Saint-Germain 1-0 arányban győzte le a Rapid Wien együttesét a KEK fináléjában. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság egyik helyszíne volt. 2006. október 23-án a Belga labdarúgó-szövetség úgy döntött, hogy nem a Baldvin király Stadion lesz a válogatott illetve a belga kupadöntők otthona, mondván a stadionba lévő bejárati kapuk túl szűkek és nem túl biztonságos a beléptetés. A következő válogatott mérkőzést így a Constant Vanden Stock Stadionban rendezték. Emiatt Brüsszel városa pert indított, miszerint a jelentéssel ellentétben a stadion állapota biztonságosnak tekinthető. A bíróságon a városvezetés javára ítéltek. A Labdarúgó-szövetség képviselői ezért találkoztak a városvezetéssel és megállapodtak abban, hogy megújítják a szerződést és 2008. június 30-ig kitolják. 2006. november 23-án ismét itt szerepelt a belga válogatott. 2000-es labdarúgó Európa-bajnokság A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság csoportmérkőzései közül három mérkőzés helyszínéül szolgált. Az egyenes kieséses szakaszban az egyik negyeddöntőt és az egyik elődöntőt rendezték itt. Termálvizek Magyarországon A magyar termálvízkincs Magyarország vízrajzának különleges adottsága, mennyiségileg és minőségileg világméretekben kiemelkedő. A magyar turizmus adottsága „mozaikszerű” azaz, nem egy helyen, mintegy egymás mellett jelennek meg. Az egymást erősítő hatásuk mindig fejlesztéspolitikát feltételez. Egyetlen kivétel ez alól a magyar termálvízkincs. Ez az a kitörési pont, amely köré a turizmus mozaikos jellegű adottságait szervezni lehet és kell is! Nemcsak a munkahelyteremtő hatás maradéktalan kibontakoztatására alkalmas, hanem a GDP termelésének lehető legolcsóbb, legkevesebb befektetéssel járó módja. A termálvízre alapozott turizmus fejlesztése már évtizedek óta folyik, de még mindig nem kielégítő eredménnyel. Emiatt szükséges, hogy nagy volumenű programok induljanak be a termálturizmus fejlesztésére. Geotermikus adottságok A kedvező földtani körülmények hozták létre a kimagasló mennyiségű hévizeket. A térség földszerkezetének alakulása során a Kárpát-medence alatti földkéreg viszonylag elvékonyodott, s emiatt a felszínhez közel került a magas hőmérsékletű földköpeny. Ennek vastagsága a régióban 23–27 km közötti. A kéreg elvékonyodását valószínűleg köpenybeli mélyáramlások okozzák. Vízföldtani adottságok A forró altalaj, a magas kőzethőmérséklet még nem elégséges a hévizek kialakulásához. Ehhez szükség van a vizet tároló és azt leadni képes kőzetekre, képződményekre, melyeket vízadóknak nevezünk. A Kárpát-medence földtörténeti fejlődése során kialakult állapotok ehhez kedvező körülményeket biztosítanak. Gyakorlatilag nincs olyan része Magyarországnak, ahol a felszín alatt ne fordulnának elő jó vízadó tulajdonságú képződmények. A bennük tárolt vizek - a geotermikus adottságok következtében - a mélységgel arányosan növekvő hőfokúak. Balneológiai adottságok Magyarország különleges balneológiai adottságai révén rendkívül gazdag ásványvizekben és gyógyhatású termálvizekben. Izland, Japán, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország, Kína és Új-Zéland mellett itt vannak a legnagyobb hévíz készletek. Ritkábban említik meg, hogy az itt lévő hévízek gyógyászati, balneológiai hatásait tekintve egyedülállóak a világon. Sehol máshol nem található, ennyi különböző betegség kezelésére, illetve megelőzésére alkalmas kiváló minőségű termál és gyógyvíz. A legismertebbek: a budapesti fürdők, Harkány, Hévíz, Bükfürdő, Zalakaros, Sárvár, Gyula, Hajdúszoboszló, Debrecen a legnagyobbak közül valók. Az eddig kihasználatlan természeti értékeket testesítik meg. A természetgyógyászat reneszánszát éljük meg, ami tovább növeli az érdeklődést a gyógyító vizek iránt. Magyarország egyedülálló gyógy- és termálturisztikai adottságai A gyógyturizmus vagy más elnevezés szerint az egészségturizmus különböző formái egyre jelentősebb szerepet játszanak a világ turizmusában. Ez a tendencia a jövőben növekedni fog Európa és Magyarország kínálatában is. A természetes gyógyászat, az egészséges életmód, és az ezzel járó életszemlélet (fitnesz, wellnesz), a jó fizikai erőnlét, a jó kondíció megőrzése, a betegségek megelőzése iránti igény az egész világon növekszik. A vendégkör bűvölésében az európai átlagéletkor növekedése, az aktív nyugdíjas kor kitolódása jelentős szerepet játszik. Magyarország rendkívül gazdag természetes gyógytényezőkben, amelyek: ásványvíz, hévíz, gyógyvíz, gyógyiszap, barlangklíma, mofetta, éghajlati mikroklíma. A már kiépült gyógy és termál-egészségturisztikai szolgáltató és vendégfogadórendszer, a már meglévő üzemeltető vállalkozások, a hatékony marketing és értékesítő hálózat, a magyar balneológiai gyógyítás nemzetközi elismertsége, az azt ellátó orvosok és az egészségügyi személyzet magas színvonalú felkészültsége és egészségügyi szakmaisága, a sok évtizedes fürdőkultúránk jó alap a továbblépésre. A meglévő jó adottságok és pozíciók megléte mellett is érzékelhetők természetföldrajzi adottságaink és készségeink nagyobb egészségturisztikai vendégkör ellátására és fogadására is képesek vagyunk. Gyógyhelyek Termálvíz-, s gyógyvíz adottságait tekintve Magyarország első helyen áll Európában. Jelenleg kb. 500 termálvíz előfordulási hely van, ami azt jelenti, hogy az ország területének 70%-án található +30°C-nál melegebb természetes víz. A természetes vízfeltörések, források az Alföld peremén, a középhegységek törésvonalai mentén, a mesterséges feltárások (fúrások) az Alföldön és a Dunántúlon többnyire olaj- és földgázkutatás nyomán létesültek. A kutakból percenként kb. 440 m³ víz fakad. A meglévő kutak vízkészletét 4000 km³-re becsülik. Ennek mintegy 10%-a kitermelhető. Ez azt jelenti, hogy kb. 200 évre volna elegendő. A termál és gyógyvizeket, a jelenleg ismert és előforduló alkotórészek figyelembevételével a következők szerint lehet osztályozni: szénsavas vagy savanyúvizek , amelyek elsősorban vulkanikus kőzetanyagú hegységekben illetve azok peremein találhatók. Előfordulási helyeik : Balaton-felvidék , a Balaton déli partja, Székesfehérvár és környéke, a Nyugat-Dunántúlon . Balf és Bük , a Mátrában : Parádfürdő . alkalikus vizek : az Alföldön : Békéscsaba , Kiskunhalas , a szegedi Anna-forrás, Szolnok . a Dunántúlon : Sikonda , Nagyatád , Kaposvár , Csokonyavisonta , Zalakaros , Észak-Magyarországon: Bükkszék → a „Salvus víz”, amely ként is tartalmas, tehát oda is tartozik, a parádi Csevice, Mezőkövesd -Zsóri-fürdő. kénes gyógyvizek : Dunántúlon Harkány , Hévíz , Balf -csak az egyik forrás, Fonyód közelében Csisztapusztán, Észak-Magyarországon Bogácson , Kéked , Budapesten a Lukács és a Rudas-fürdő. meszes jellegű vizek : a budapesti gyógyforrások nagy része, az esztergomi és a miskolctapolcai , a mohai Ágnes, és a parádi Szent István forrás. keserű vizek találhatók Budapesten , Nagyigmándon , Tiszajenőn . konyhasós vizek : Budapest , Debrecen , Sárvár , Igal , Hajdúszoboszló . vasas-timsós jellegű gyógyforrások : Parád , (Clarissa-forrás), Erdőbénye , Moha Stefánia-forrás, Csopak . jódos, brómos vizek : Ezek az alföldi mélyfúrású kutakból származnak. Hajdúszoboszló , Cegléd , Cserkeszőlő , Karcag , Tiszaföldvár , Túrkeve , Nagyszénás , Nógrád megyében Sóshartyánon (Jódaqua). Radioaktív jellegű források : Budapesten a Gellért-, és a Rudas-fürdő, Eger , Miskolctapolca , Hévízi-tó . egyszerű termál vizek : Az ország nagy részén találhatók. Elmaradott térségek Azokban a térségekben, ahol a fejlesztés a meglévő termálkincs kiaknázását lehetővé teszi, ott indokolt a végrehajtandó fejlesztések kiemelése és támogatása. Ilyenek területek például: az Ormánság, Marcali, Pásztó, Barcs, Tényő térsége. A kidolgozandó programban ismételten meg kell határozni, a nemzetközi, az országos a regionális és a helyi jellegű fejlesztések, illetve települések körét. Feltétlenül szükséges a fejlesztések ütemezése is. Fontos megemlíteni, hogy a fürdőfejlesztésekhez kapcsolódóan kiemelten kell kezelni a szálláshelyek, és vendéglátóhelyek minőségének javítását, a mennyiségének bővítését. A geotermikus energia a megújuló energiaforrások hasznosítása terén problémát jelent, hogy a szakmai berkeken túl alig ismert és nincs terv a megújuló energiaforrások hazai hasznosítására (pl. energiaválság, szabotázs esetére). A hasznosítás Nemzeti Programjára szükség lenne, melyek alapján az ilyen irányú fejlesztések szavatolhatók lennének. (ipari felhasználás, fűtés, melegvíz) Nagyságrendekben, hatásfokban a legnagyobb potenciálban kihasználatlan energiaforrásunk a geotermikus energia. Jelenleg Európa legnagyobb készletekkel rendelkező országában, (lásd az ábrát) az energiamérlegben a legalacsonyabb a geotermikus energia részaránya. Valfurva Valfurva település Olaszországban, Sondrio megyében. Lakosainak száma 2598 fő (2017. január 1.). Valfurva Bormio, Peio, Ponte di Legno, Stilfs, Valdisotto, Martello és Sondalo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nedves kollódiumos eljárás A nedves kollódiumos eljárás egy, (fényképészet-) történeti, ezüsthalogenid (-jodid, -bromid) érzékenyítésű, kollódium kötőanyagú negatíveljárás. Története Mások kísérletei után Frederic Scott Archer dolgozta ki, és publikálta 1851-ben. Az 1850-es évektől az 1880-as évekig volt széles körű használatban. (Speciális célokra, változatait később is használták egészen a XX. század közepéig.) Ez az eljárás szorította ki az általános gyakorlatból a dagerrotípiát és a talbotípiát. Helyébe a 19. század végén a zselatinos szárazlemez lépett. Pozitívanyagaként a talbotípiánál is használatos só(s)papírt és az albuminpapírt használták leggyakrabban. Az eljárás Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan zsír- és portalanítottak, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapotot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle – főleg jód – sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot igénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget. Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüst-nitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. Előhívásra vasszulfát, vasoxalát vagy pirogallol hatóanyagú – savas hívót használtak. Fixálása káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt. Tökéletesítése során különféle rétegekkel próbálták lassítani száradását illetve ipari célra száraz kollódiumos réteget is használtak. Érzékenyítésében az ezüstjodidot az ezüstbromid egészítette ki, illetve váltotta fel. Ezzel a technikával működött néhány más, főleg gyorsfényképészeti eljárás mint az ambrotípia, a ferrotípia korai változata és a pannotípia. Champien Champien település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 265 fő (2015). Champien Beaulieu-les-Fontaines, Margny-aux-Cerises, Solente, Balâtre, Carrépuis, Gruny, Marché-Allouarde, Rethonvillers és Roiglise községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aberystwyth Aberyswyth egy történelmi piacváros, adminisztratív központ és kedvelt nyaralóhely a walesi Dyfed megyében az Ír-tenger partján. A 19. századtól kezdve Wales egyik oktatási központjává is vált az 1872-ben alapított egyetemének köszönhetően. A város lakossága a 2001-es népszámlálás szerint 15.935 fő. Történelme A város írott történelme 1109-től datálódik, amikor a norman báró Gilbert Fitz Richard erődöt emel Aberystwythben. Az építmény a mai várostól úgy két kilométerre található délre egy dombon a Ystwyth folyó déli partján. Az új kastélyt Edward király építette 1277-ben a város legmagasabb pontján, a Castle Hillen. A kastély 1404 és 1408 között Owain Glyndŵr kezén volt, amíg Harry herceg be nem vette. Nem sokkal ezután a település Ville de Lampadarn néven egyesült. Ezen a néven kapott királyi szabadalomlevelet VIII. Henriktől is, de Erzsébet idejében a város már minden dokumentumban Aberystwyth néven szerepel. 1649-ben a várat Oliver Cromwell csapatai lebontották. Mára csak romok merednek egykori helyén, igaz három torony megmaradt viszonylagos épségben. A közelben található Hafod Uchtryd birtokot Thomas Johnes kezdte el építeni 1793-ban, amit részben John Nash tervezett. A gyönyörűre szabott táj sok látogatót vonzott, többek között Samuel Taylor Coleridget is, aki innen kapott inspirációt híres verséhez, a Kubla Kánhoz. A vidéki gyárak és iparosműhelyek Aberystwyth fontos részévé váltak a 19. században. Egy 1830-as kereskedelmi kalauzban a városban húsz cipész, nyolc pék, két molnár, tizenegy asztalos, egy kádár, hét szabó, két varrónő, hat szalmakalap gyártó, négy szíjgyártó, két bádogos, két állatnyúzó, négy tímár, nyolc kőműves, egy sörfőző, három hajóács, három bognár, öt szekrénykészítő, egy kötélkészítő és egy vitorlakészítő dolgozott. A vasúti hálózat 1864-ben érte el Aberystwythet, ez jelentősen megnövelte a városba érkező viktoriánus turisták számát. Aberystwyth-et egyszer még Wales Biarritzjának is elnevezték. Ebben az időben készült el számos hotel és szép építésű vendégház, beleértve a Queens Hotelt is. Ezek közül az egyik legnagyobb a Castle Hotel volt, amit bár csőd miatt sosem fejeztek be, de az épületet olcsón megvásárolta a Walesi Nemzeti Egyetemi Bizottság - egy csoport elhivatott ember, kik egy walesi egyetem létrehozásán fáradoztak -, és itt alapították meg 1872-ben az Aberystwyth Egyetemet. Egy péntek éjjelen, 1938. január 14-én 140 km/h erejű szélvihar söpört végig a városon, a tengerparti sétányok nagy részét elpusztítva egy 61 méteres mólóval együtt. Számos közeli épület is megsérült. A városban tartotta első híres demonstrációját a Walesi Nyelv Egyesülete 1963. február 2-án. 2009 márciusában a polgármester Sue Jones-Davies, aki a nagy sikerű Brian élete című komédiában Judith Iscarot szerepét alakította, megszervezte a film jótékonysági vetítését a városban. A rendezvényen részt vett Terry Jones és Michael Palin is. Az esemény azon a népszerű, de téves szóbeszéden alapult, hogy a film eredeti bemutatóját betiltották Aberystwythben. Nevezetességek Az Aberystwyth Művészeti Központ az egyik legnagyobb és leglátogatottabb művészeti központ Walesben. Magába foglal egy 312 fős színházat, 900 fős koncerttermet, 125 fős mozit, galériákat, kávézókat és bárokat. Sport A város futballcsapata a Welsh Premier Leagueben szereplő Aberystwyth Town FC. Nyelv A városban az angol mellett a walesi nyelvet beszélik. A 2001-es népszámlálás szerint a lakosság 39 százaléka vallotta azt, hogy képes beszélni, írni vagy olvasni a walesi nyelvet. Ez az átlag alacsonyabb Ceredigion körzeti átlagnál (54%), de magasabb az országosnál (23%). Nevezetes személyek Itt született Roger Rees (1944–2015) színművész, színházi rendező. Itt született Dafydd Ifans (1949–) író, fordító és könyvtáros. Itt élt Taron Egerton (1989–) színész. Belfort-sur-Rebenty Belfort-sur-Rebenty település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 34 fő (2015). Belfort-sur-Rebenty Belvis, Espezel, Galinagues, Joucou és Rodome községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. Szelim Giráj krími kán I. Szelim Giráj (1631. – 1704 decembere) krími tatár kán négy alkalommal. Első uralkodása Szelim I. Bahadir kán fia volt. Jó neveltetést kapott, egyaránt képzett volt a teológiában és jogtudományban és több nyelven beszélt. Tehetséges politikus volt, népszerű volt a tatár köznép és az arisztokrácia körében is. 1671-ben a szultán kinevezte a kegyvesztett Adil Giráj kán helyére. A kán megújította az Adil kán által megkötött szövetséget a zaporozsjei kozákok hetmanjával, Petro Dorosenkóval, aki mind az oroszok, mind a lengyelek ellen küzdött és így kénytelen volt délen, a tatároknál és törököknél szövetségest keresni. A sikeres lengyel támadások miatt előbb a krímiek, majd az oszmánok is hadba szálltak, és hamarosan kitört a lengyel-török háború. Szelim fiaival együtt csatlakozott a török fősereghez, amely elfoglalta Kamieniec Podolskit és Lwówot. Szelim csapatai végigdúlták Volhíniát és Pokutiát, de mikor zsákmánnyal megrakodva át akartak kelni a Dnyeszteren, rajtuk ütött Sobieski János és a tatárok a zsákmányt hátrahagyva elmenekültek. A lengyel király ezután békét kért és elfogadta szinte egész Ukrajna elvesztését (részben direkt török uralom, részben vazallus kozák fennhatóság alá kerülve), amit viszont a szejm nem ratifikált, így a háború kiújúlt. 1672-ben a velenceiek újra fel akarták venni a kereskedelmi kapcsolatot a Krímmel, de a szultán írásos engedélye ellenére hajóikat Isztambulban feltartóztatták a vámhivatalnokok. 1674-ben az oroszok támadtak rá a Dorosenko vezette jobbparti Ukrajnára. A hetman a tatároktól kért segítséget és miután az oroszokat visszaszorították, kegyetlenül végigpusztították az orosz fennhatóság alá eső, a Dnyeper bal partján elhúzódó ukrán földeket. Egész falvakat mészároltak le, a nőket és gyerekeket a tatárok hurcolták el rabszolgának. A dúlás miatt a kozákok elpártoltak Dorosenkótól, aki 1676-ban megadta magát az oroszoknak. A szultán Bohdan Hmelnyickij fogságban tartott fiát nevezte ki hetmannak és negyvenezres török-tatár sereget küldött hogy beléptessék hivatalába, valamint hogy visszafoglalják az oroszoktól Csihirin városát. Az ostrom balul sült el, az oroszok ellentámadásától megriadt tatárok fejvesztve menekültek. A feldühödött szultán megfosztotta címétől a török fővezért és Szelim kánt is. Helyére Murád Girájt nevezte ki. Második uralkodása Miután Bécs sikertelen ostroma után a szultán leváltotta Murádot, majd nem sokkal később a helyére kinevezett II. Hadzsit is, 1684-ben újból Szelimet tette meg krími kánnak. Az Oszmán Birodalom és szövetségesei nehéz helyzetben voltak, Ausztria támadása alatt összeomlott a védelmük Magyarországon és az osztrákok már Belgrádot ostromolták. A Krími kánságtól északra is kedvezőtlenebbre fordult a helyzet. Azelőtt az egymással állandó viaskodó lengyelek, kozákok és oroszok nem gondolhattak dél felé irányuló invázióra és állandó lehetőséget biztosítottak a fosztogatásra. Ám 1686-ban a lengyelek és oroszok "örökös békét" kötöttek és elosztották egymás között Ukrajnát és a tatárok egy agresszívan terjeszkedő nagyhatalom szomszédai lettek. Már 1687-ben hatalmas orosz sereg indult meg a Krím ellen Vaszilij Golicin herceg vezetésével. Ám szervezési hibák és a tatárok felperzselt föld-taktikája következtében kénytelek voltak visszafordulni. 1689-ben a támadás megismétlődött. A jobb logisztikai támogatás ellenére, a tatárok ellentámadásai, a vízhiány és a felégetett sztyeppe (így a lovak nem jutottak táplálékhoz) miatt ez a hadjárat is kudarcot vallott. Az orosz háború ellenére a szultán követelte a kán és a tatár segédcsapatok jelenlétét a balkáni fronton is, ahol az első osztrák sikerek után a háború kiegyenlítettebben folyt, ám hatalmas erőfeszítéseket követelt. Ezek után mikor egyik fia is meghalt, Szelim kán 1691-ben lemondott tisztségéről és mekkai zarándoklatra indult. Helyét III. Szadet Giráj vette át. Harmadik uralkodása Az új kán képtelen volt a kánság helyzetét kezelni és pár hónap után leváltották, csak úgy mint utódát, Szafa Girájt. A szultán visszahívta Szelimet, aki nem sokkal ezután már az osztrákok által ostromolt Belgrád felmentésére indult. 1695-ben újból Szerbiába parancsolták, ahol az általa vezetett tatárok segítettek Nis, Pétervárad és Lugos elfoglalásában és jelen volt Lippa ostrománál, ahol a lugosi csatában a híres császári hadvezér, Veterani tábornok, Erdély hadparancsnoka is elesett. Eközben északon a harcok a kölcsönös portyázásokban merültek ki, a kozákok többször végigpusztították Ocsakov környékét, míg a tatárok egészen Poltaváig dúlták Ukrajnát. 1695-ben I. Péter orosz cár személyesen vezette a hadjáratát Azov elfoglalására, ám a tatárok bátor kirohanása után az oroszok elvesztették tüzérségük nagy részét és visszavonultak (orosz források szerint egy áruló szegezte be az ágyúkat). A következő évben Péter cár visszatért és a nyugati tanácsadókkal és ágyúkkal, kalmük segédcsapatokkal megerősített serege újból ostrom alá vette Azovot. A török védők megadták magukat és az oroszok a további hódítások hídfőjévé építették ki a várat. A tatárok próbálták zavarni az erőkoncentrációt és török segítséget is kértek, de az oszmánok flottája megelégedett annyival, hogy megpróbálta lefizetni egy kisebb orosz erőd parancsnokát, – sikertelenül. Szelim Isztambulba utazott, hogy több segítséget kapjon az oroszok ellen, ám nem járt sikerrel és 1698-ban újból lemondott hivataláról. Helyette legidősebb fia, II. Devlet Giráj lett a kán. Negyedik uralkodása II. Devlet az oroszokkal kötött béke után is állandóan oroszellenes figyelmeztetésekkel és kérésekkel zaklatta a szultánt, aki ezt egy idő után megelégelte és ismét az idős I. Szelimet tette meg krími kánnak. Szelim utolsó uralkodása nagyobb események nélkül zajlott, ám az oroszok folyamatosan erősítették a déli határukat és tengeri kijáratukat, új erődöt építettek Taganrognál és Kamjenszkánál. I. Szelim 1704-ben halt meg. Rendkívül népszerű volt mind a Krímen mind Törökországban, a janicsárok egyszer még a szultán trónját is felajánlották neki, amit visszautasított. A harcokban hősiesen helytállt, ezenkívül tehetséges államférfi, történetíró és költő is volt; ő volt a krími tatárok egyik legnagyobb vezetője. Halála után (III. Devlet kivételével) csak az utódai ültek a kánság trónjára. Alpedrete Alpedrete település Spanyolországban, Madrid tartományban. Alpedrete Collado Mediano, Collado Villalba, Guadarrama és Moralzarzal községekkel határos. Lakosainak száma 14 240 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Relyó Relyó (1899-ig Relyov, szlovákul Reľov, németül Rillen) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Késmárki járásában. Hági tartozik hozzá. 2011-ben 351 lakosából 338 szlovák volt. Fekvése Késmárktól 24 km-re északra, Szepesófalutól 13 km-re délre fekszik a Rieka-patak völgyében. Határában 4 km-re keletre van a Magura-hágó. Története A 13. században német pásztorfaluként keletkezett az örökhaszonbéri jog alapján. Alapítója Berzeviczy Kakas magiszter volt, aki 1314-ben a vöröskolostori karthauziaknak adta. 1344-ben "Kehhelo" alakban bukkan fel az írott forrásokban. 1568-ban telepedett itt le Gruber János cseh üvegfúvómester, a Relyovszky nemesi család alapítója, aki a karthauzi barátoktól megvásárolta a helyi soltészságot az üveghutával együtt. Utódai még a 18. század elején is soltészok voltak. 1727-ben a falu cserével a Mattyasovszky család birtoka lett. 1787-ben 47 házában 341 lakosa volt. 1828-ban 64 házában 468 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, pásztorkodással foglalkoztak. Vályi András szerint "RILYOVA. Tót falu Szepes Várm." Fényes Elek szerint "Relyó, tót falu, Szepes vgyében, a Kárpátok közt: 354 kath., 6 zsidó lak. Kath. parochia. Sok erdő; igen sovány határ. Ut. p. Lőcse." 1910-ben 371, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott. 2001-ben 322 lakosából 321 szlovák volt. Nevezetességei Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1787 után építették a korábbi reneszánsz kápolna felhasználásával. Lenkeffy Ica Lenkeffy Ica (néha: Lenkefi, külföldön Ica von Lenkeffy, született: Kaukál) (Miskolc, 1896. október 24. – Budapest, 1955. január 25.) színésznő, a magyar némafilmek egyik első „csillaga”. Élete Lenkefi Kornél (Kaukál Győző Manó József) színész és Keresztély Ernesztin (Katalin) színésznő lánya. Eredeti neve Kaukál Ilona (Thury Zsuzsa hivatkozott könyvében: Kalkál Ilona). Budapesten járt iskolába, színiiskolát nem végzett. Előbb vidéken szerepelt, majd tizenöt évesen mutatkozott be a Vígszínházban a „Nyári szerelem” Julie szerepében. 1913-ig a Vígszínház, 1914-ben a Magyar Színház, 1915-ben a Király Színház tagja volt. 1918. június 8-án Budapesten, az Erzsébetvárosban Roboz Imre, a Projectograf Rt. igazgatójának felesége lett, de 1923-ban elváltak. Először 1912-ben, a filmrendezéssel éppen csak próbálkozó Góth Sándor két filmjében kapott szerepet. Első sikeres filmje a Szulamit (1916, rendezte Illés Jenő), majd többnyire Kertész Mihály, Korda Sándor filmjeiben játszott. Partnerei között volt Csortos Gyula, Somlay Artúr, Törzs Jenő vagy a későbbi Oscar-díjas Lukács Pál. 1921-ben Bécsbe, majd Berlinbe hívták filmezni. Német produkcióban készült az Othello (1922) is, melyben Emil Jannings (Othello) és Werner Krauss (Jago) partnereként Ica von Lenkeffy Desdemona szerepét alakítja. Ez volt Shakespeare Othello című drámájának első filmadaptációja, 1923-ban újra férjhez ment, ezúttal Louis Mannheim párizsi bankárhoz. Párizsba költözött, ahol luxus körülmények között élt, de férje kívánságára felhagyott a filmezéssel. Később megpróbált visszatérni, két francia némafilmben is kapott szerepet, a hangosfilm megjelenése azonban nyilván lehetetlenné tette a folytatást. Férjétől Goldberger Leó fiával, Goldberger Miklóssal megszökött. Az 1930-as években visszatért Magyarországra. Főbb színházi szerepei Artus–Adorján L.: Nyári szerelem – Julie Bernstein: Az ostrom – Georgette Lehár Ferenc: Végre egyedül – Tilly Filmszerepei 1929: Souris d'hôtel (A szálloda egere, francia) – Rita 1928: Yvette 1923: Fräulein Frau 1923: Farsangi mámor 1922: Othello – Desdemona (német) 1921: Die Erbin von Tordis – Anne Kathrin 1920: A szerelem mindent legyőz 1920: Az aranyszemű hölgy 1920: Masamód – Harmath Hedvig (partnere a később Oscar-díjas Lukács Pál ) 1919: Liliom – Julika 1919: Az aranyember – Noémi 1918: Mary Ann 1917: A csikós 1917: Árendás zsidó 1917: A riporterkirály 1917: A Senki fia 1917: Faun 1917: Szent Péter esernyője 1917: Tavasz a télben 1917: Vengerkák 1917: A vörös Sámson – Edit, Thursten unokahúga 1917: A kuruzsló – Ilma, Horváth János húga 1917: A szerencse fia – Irén, Varga lánya 1916: Hófehérke 1916: Monna Vanna 1916: Szulamit – Szulamit 1912: Keserű szerelem 1912: Víg özvegy Donaueschingen járás Donaueschingen járás egy járás Baden-Württembergben. 1973. január 1-jén megszűnt a járás. Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Julius Florus Julius Florus (Kr. e. 1. század) római költő Horatius fiatal barátainak egyike volt. Horatius nagyra becsülte a tehetségét, s mint költőt és szónokot is egyaránt dicsérte. Porphyrio, Horatius magyarázója több szatírát tulajdonított neki. Életéről semmi mást nem tudunk. A korban több Florus is élt: Idősebb Seneca egy Florust nevez meg Marcus Porcius Latro, a híres szónok tanítványai közt, Quintilianus pedig egy bizonyos Julius Florust „in eloquentia Galliarum princeps”-nek nevez. Thermococcaceae A Thermococcaceae a Thermococcales rendbe tartozó Archaea család. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Törzsfejlődés A jelenleg elfogadott rendszertan a List of Prokaryotic names with Standing in Nomenclature (LPSN) listán és az National Center for Biotechnology Information (NCBI) adatbázisán alapul, a leszármazási fát a 'The All-Species Living Tree' Project keretén belül a 16S rRNS szekvenciahasonlóságai alapján állították össze. Jegyzet: ♠ A törzs megtalálható az National Center for Biotechnology Information (NCBI) listáján, de hiányzik a List of Prokaryotic names with Standing in Nomenclature (LPSN) listájáról. ♦ A típustörzs elveszett, vagy nem áll rendelkezésre. Ladoga-tó A Ladoga-tó (oroszul Ладожское озеро [Ládázsszkoje ózerá]) egy oroszországi édesvizű tó Karéliában és a Leningrádi területen, Szentpétervártól kb. 50 km-re északkeletre. Területe 17 600 km². Ez Európa legnagyobb tava, a Föld 15 nagy édesvíz-tartalékának egyike. Körülbelül 210 kilométer hosszú és 130 kilométer széles, mélysége helyenként eléri a 225 métert. A tóba 32 kisebb folyó ömlik, de vizét csak egyetlen folyó, a Néva vezeti le. Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági és az ipari tevékenység jelentős környezeti károkat okozott, az eutrofizáció és a vízminőség romlása egyre nagyobb méreteket ölt a Ladoga-tónál, pedig ez az egyedüli otthona a kihalás szélére sodort édesvízi fókaalfajnak, a Ladoga gyűrűsfókának. A Ladoga-tó északnyugati részén található a Valaam-szigetcsoport (Valaamszkije osztrova), mely a Valaam-szigetből és több mint 50 kisebb szigetből áll. A központi szigeten lévő Valaam-kolostort a 14. században alapították és 1715-ben I. Péter parancsára újították fel. Évtizedeken át ez volt Oroszország egyik kulturális és vallási központja, melyet a cárok és az orosz egyház egyaránt támogatott. A második világháború idején a befagyott tó jegén keresztül látták el a németek által körülzárt Leningrádot. Clutch A Clutch egy amerikai metál- és rockzenekar, mely 1991-ben alakult a Maryland állambeli Germantownban. A zenekar stílusa elegyíti a klasszikusrock-, metál-, valamint blueselemeket. Az évek során a kilenc megjelent stúdiólemezen a zenekar különböző hangzásjegyekkel kísérletezett, így zenéjükben felfedezhető a funk, a hardcore punk vagy a klasszikus hard rock is. Dalszövegeikre a szójátékok és az angol humor is jellemzők, dalaikban gyakran lelhető fel utalás történelmi személyiségekre, a mitológia, a vallás vagy a populáris kultúra elemeire. Történet A zenekar 1991-ben alakult a Maryland államban található Germantownban. A Neil Fallon énekes köré szerveződő együttes tagjai – egyetlen rövid időszaktól eltekintve – azóta is változatlanok. A folytonos koncertezés nyomán komoly helyi rajongótáborra tettek szert, majd egy EP-vel is jelentkeztek. Első lemezszerződésüket 1993-ban az EastWest Recordsnál kötötték meg, majd a Transnational Speedway League megjelenését követően megbízhatóan és sorozatosan jelentették meg a stúdióalbumokat. 1998-tól a Columbia, majd 2004-től a DRT Records jelentette meg kiadványaikat. A Pure Rock Fury (2001) album volt az első a zenekar történetében, mely az Amerikai Egyesült Államokban több rádió programjában is helyet kapott. Ebben szerepet játszhatott, hogy a kemény metálhangzás mellett ezen a lemezen jelentek meg komolyabban a funk stílusjegyei is a zenekar repertoárjában. A zenekar felállásában az első változás 2005-ben következett be, amikor a Robot Hive/Exodus címet viselő nagylemez felvételeihez csatlakozott az alapító tagokhoz Mick Schauer billentyűs. Miközben több válogatás- és ritkaság-, valamint koncertlemezt is kiadtak, filmes anyaggal csak viszonylag későn jelentkeztek. 2007-ben létrehozták saját kiadójukat, a Weathermaker Musicot. A kiadó elnevezése a zenekar 2004-es igen sikeres albumáról, a Blast Tyrant egyik dalcíméből ered. A kiadó nem kíván széles körű tevékenységet kifejteni. Mint Neil Fallon énekes elmondta: "Nem vagyunk érdekeltek abban, hogy más zenekarok számára is fejlesszük a kiadót. Ennek két oka is van, egyfelől, mert már most is elég munkánk van vele úgy ahogy van, másfelől pedig nem akarunk azok a srácok lenni, akik a pult másik oldalán foglalnak helyet. Nem akarok az lenni, aki 'nem'-et mond egy másik zenekarnak." A Weathermaker egyik első kiadványaként jelent meg a zenekar első DVD-je (Full Fathom Five: Video Field Recordings), melynek felvételeit 2007-ben és 2008-ban különböző helyszíneken, így New Jersey-ben, Pittsburghben, Denverben és az ausztráliai Sydney-ben rögzítették. Mivel a zenekar tagjai nem kívántak szolóprojekteket indítani, együtt igyekeznek más irányú zenei érdeklődésüket is a nyilvánosság elé tárni: 2000-ben létrehozták The Bakerton Group elnevezésű új zenekarukat, mely alapvetően instrumentális zenét játszik, különösen pszichedelikusrock-, jazz- és countryelemekkel. Neil Fallon énekes szerint: "Minden egyes riff mellett, mely felkerül egy Clutch-lemezre, van legalább húsz, amelyik a szemeteskosárban landol. Így ez csak az egyik útja annak, hogy újrahasznosítsuk ezeket az ötleteket..." A zenekar 2010-ben sem pihen: folyamatos turnézás mellett újabb DVD-kiadvánnyal jelentkezik. A Live At The 9:30 című anyag két lemezen jelenik meg, mely közül az első a washingtoni 9.30 Clubban rögzített koncertet tartalmazza. A második korongon a Fortune Tellers Make a Killing Nowadays című dokumentumfilm szerepel. Ez nemcsak felöleli a csapat eddigi pályafutását, de ritkán játszott dalokat és az együttes pályafutásának második koncertjén készült felvételeket is tartalmaz. Az együttes 2011-ben nemcsak a Motörhead amerikai turnéján vett részt, de újra kiadta hét évvel korábban megjelent Blast Tyrant című – kritikusok által is sokat dicsért – albumát, melyet nemcsak újrakevertek, de egy eddig kiadatlan számmal is kiegészítettek. Sőt az újrakiadáshoz kapcsoltak egy komplett új lemezt is, mely Basket of Eggs címre hallgat és eddig meg nem jelentetett, illetve új stílusban (alapvetően akusztikusan) rögzített régi dalokat tartalmaz. Tagok Neil Fallon – ének , gitár , szintetizátor Tim Sult – gitár Dan Maines – basszusgitár Jean-Paul Gaster – dobok Korábbi tagok Mick Schauer – szintetizátor (2005–2008) Diszkográfia Nagylemezek 1993: Transnational Speedway League: Anthems, Anecdotes and Undeniable Truths 1995: Clutch 1998: The Elephant Riders 1999: Jam Room 2001: Pure Rock Fury 2004: Blast Tyrant 2005: Robot Hive / Exodus 2007: From Beale Street to Oblivion 2009: Strange Cousins from the West 2013: Earth Rocker 2015: Psychic Warfare EP-k 1991: Pitchfork 1992: Passive Restraints 1997: Impetus Koncertlemezek 2002: Live at the Googolplex 2004: Live in Flint, Michigan 2007: Heard It All Before: Live at the HiFi Bar 2008: Live at the Corner Hotel 2008: Full Fathom Five: Audio Field Recordings (2007–2008) Válogatások 2003: Slow Hole to China: Rare and Unreleased 2005: Pitchfork & Lost Needles 2009: Slow Hole to China: Rare and Re-released Filmes kiadványok 2008: Full Fathom Five: Video Field Recordings (2007–2008) 2010: Clutch Live @ the 9:30 Club Nova Ploščica Nova Plošćica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Velika Trnoviticához tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 19, közúton 24 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északnyugatra, Mala Trnovitica és Stara Ploščica között a Česma bal partján fekszik. Története A falu a török kiűzése után a 17. század közepén keletkezett, amikor katolikus horvát lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Nova Ploschicza” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Nova Ploschicza” a neve. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Nova Ploscicza” néven 90 házzal, 462 katolikus lakossal találjuk. A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 602, 1910-ben 1.076 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 óta az önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 345 lakosa volt. Lakossága (1910 és 1931 között Gornja Plošćica lakosságával együtt.) Nevezetességei Jézus Legszentebb Vére tiszteletére szentelt modern római katolikus temploma a falu közepén, a főutca mentén áll. Engelskirchen Engelskirchen település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Engelskirchen Nümbrecht községgel határos. Népesség A település népességének változása: Huta (Kolozs megye) Huta románul: Huta, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Horgospataka (Strâmbu) közelében fekvő település. Története Huta románul: Huta korábban a mai Beszterce-Naszód megyéhez tartozó Négerfalva (Negrileşti, com. Ciceu-Giurgeşti) része volt, majd Horgospatakához (Strâmbu) került; innen vált külön 1956 körül 163 lakossal. 1966-ban 194, 1977-ben 195, 1992-ben 168, a 2002-ea népszámláláskor 144 román lakosa volt. Mein Teil A Mein Teil az első kislemez a német Rammstein együttes negyedik stúdióalbumáról. Jelentése "Az én részem", de a német szlengben a Teil szó használatos a péniszre is. A dalt Armin Meiwes és Bernd Jürgen Armando hírhedt kannibál-esete inspirálta. A basszusgitáros Oliver Riedel szerint a dal a következőképp született: "Egyikünk egy újságot hozott be próbára, amiben benne volt ez a kannibálos történet is. Egyszerre bűvölt el, sokkolt, és döbbentett meg minket az eset." Az énekes Till Lindemann szerint "olyan beteg egy sztori ez, hogy egyszerűen kellett írnunk róla egy dalt." Németországban ellentétes vélemények alakultak ki a Mein Teilről. A média ráragasztotta a „Kannibalensong”- Kannibálnóta nevet, ami csak segített a kislemeznek elérni a második helyet a német slágerlistákon. A szám elején egy idézet hallható: "Suche gut gebauten 18-30 jährigen zum Schlachten – Der Metzgermeister" (Keresek jó felépítesű 18-30 évközöttit lemészárolni – A mészárosmester) Ez egy eredeti idézet Armin Meiwes internetes hirdetéséből. A Rammsteint ezzel a kislemezzel jelölték a 48. Grammy Díjátadón. Élő előadás Ez a szám az egyik legfigyelemreméltóbb a 2004-2005-ös Reise, Reise turnéról. Úgy kezdődik, hogy Till Lindemann egy hatalmas üstöt húz elő a színpad hátsó részéről. Vérrel leöntött szakácsjelmezben van, mikrofonja végére pedig egy hatalmas henteskés van erősítve. Az üstből Christian Lorenz tűnik föl, karjaira fémhengerek vannak szerelve. A szám alatt szintetizátoron játszik. A második kórus után Till egy lángszórót vesz elő, melyet az üst aljára irányít, és „megsüti” Flaket. Flake kimászik az üstből, és elkezd futni a színpadon, míg a karjára szerelt hengerekből lángok csapnak föl. Az előadásról Flake így nyilatkozott: Videó A videót Berlinben forgatták 2004. június másodikán és harmadikán. A rendező Zoran Bihac volt, ő rendezte az együttes Links 2 3 4 című számához is a klipet. A videóban Till látható, amint egy angyal orálisan kielégíti, majd ezután Till megeszi a szárnyait. Flake balettozik, Paul Landers pedig őrülten rázza magát. Richard Z. Kruspe hasonmásával birkózik, Oliver görcsösen vonaglik a földön, majd az együttes tagjai a sárban verekednek. A videó végén a berlini aluljáróból másznak elő, míg Christoph Schneider Armin Meiwes anyjának öltözve pórázon vezeti őket. Meiwes 2006-ban följelentette a Rammsteint, a vád szerint az együttes elferdítette a történetet. A per eredményét nem hozták nyilvánosságra. Számok Mein Teil You are what you eat Edit ( Pet Shop Boys Remix) Return to New York Buffet Mix (Arthur Baker Remix) There are no guitars on This Mix (Pet Shop Boys Remix) Autonómia Mintaudvar Az Autonómia Mintaudvar egy szlovákiai magyar szervezet. Célja Kitűzött céljuk a dél-szlovákiai magyar autonómia megteremtése és az anyanyelv védelme. Szerepe Ez a kisebbségi szervezet fontos szerepet vállal a szlovákiai magyarok életében. Autonómia Az Autonómia Mintaudvar autonómiája nem sérti Szlovákia területi integrálását és a nemzeti szuverenitást. Az Európai Parlament emberi jogi jelentése támogatja az önrendelkezést és az anyanyelv védelmét a nemzeti kisebbségek számára. Az Autonómia Mintaudvar nem a Magyar Koalíció Pártja ellen, hanem az autonómiáért szeretne tüntetni. "Autonómia, reális cél annak aki hisz benne, utópia annak aki nem, középső út nem létezik, aki mégis ezt az utat járja, az vak és tehetetlen." Bósza János Az autonómia nem jelent függetlenséget de biztosítja a kisebbség fennmaradását. Az autonómia szó a görög auto-nomus szobol származik és önrendelkezést jelent. Az autonómiára való igény általános emberi tulajdonság, de nem mindenkire azonos mértékben jellemző. A jogban lehet szűk körű vagy széles körű, létszám szerint megkülönböztetjük az egyén és a csoport autonómiáját. Az autonómiák megadásának alapjaként jelenik meg az önrendelkezési jog. Wilkins-selfjég A Wilkins-jégself az Antarktisz nyugati részén fekszik az Alexander-sziget mellett. A közelében van a Charcot Island és a Latady Island is. A selfjeget Jean-Baptiste Charcot fedezte fel egy francia antarktiszi expedíció során 1910-ben. Hubert Wilkins 1929-ben vizsgálta meg a területet. Innen a selfjég neve. A Wilkins-selfjég körülbelül 130 km széles és 100 km hosszú. 2008. március 25-én levált a jégnyelv 415 négyzetkilométeres darabja. A Brit Antarktiszi Kutatóprogram (BAS/British Antarctic Survey) adatai szerint az Antarktisznak erről a részéről korábban már hat jégtömb szakadt le, a legnagyobbak 1995-ben és 2002-ben törtek le. 2003–2004-es magyar női röplabdabajnokság A 2003–2004-es magyar női röplabdabajnokság az ötvenkilencedik magyar női röplabdabajnokság volt. A bajnokságban hét csapat indult el, a csapatok három kört játszottak, majd az alapszakasz után play-off rendszerben játszottak a végső helyezésekért. Alapszakasz * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség Sz+: Nyert szett Sz-: Vesztett szett P: Pont Rájátszás Negyeddöntő: Titász-NRK Nyíregyháza–Jászberényi RK 3:0, 2:3, 3:0 és Vasas SC-Opus Via-Óbuda–Miskolci VSC-MISI 3:0, 3:1 és Minor-Phoenix-Mecano-Kecskeméti RC–Architekton-Gödöllői RC 3:0, 3:2 Elődöntő: BSE-FCSM–Minor-Phoenix-Mecano-Kecskeméti RC 1:3, 3:2, 1:3, 3:1, 3:1 és Titász-NRK Nyíregyháza–Vasas SC-Opus Via-Óbuda 0:3, 0:3, 1:3 Döntő: BSE-FCSM–Vasas SC-Opus Via-Óbuda 3:0, 3:2, 3:1 3. helyért: Titász-NRK Nyíregyháza–Minor-Phoenix-Mecano-Kecskeméti RC 2:3, 1:3, 3:1, 1:3 5–7. helyért: Miskolci VSC-MISI–Jászberényi RK 3:1, 1:3, 3:2 5. helyért: Architekton-Gödöllői RC–Miskolci VSC-MISI 3:0, 3:0 Forrás A magyar sport évkönyve 2005 Perzsa leopárd A perzsa leopárd, latin nevén Panthera pardus ciscaucasica, amely szinonímája a Panthera pardus saxicolornak, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó leopárd (Panthera pardus) egy alfaja. A perzsa leopárd a leopárd (más néven párduc) legnagyobb termetű és egyben legritkább alfaja. Már csak 871–1290 ivarérett egyede él vadon, és állománya fogyatkozik. Elterjedése A perzsa leopárd a Közel-Keleten Örményországban, Törökországban, Azerbajdzsánban, Grúziában, Üzbegisztánban, Pakisztánban, Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban és Afganisztánban fordul elő. Mivel a természetben brcslések szerint csupán 1000-1200 példánya él, a Természetvédelmi Világszövetség állományát veszélyeztetettként tartja számon. Bahram H. Kiabi, Population status of the Persian Leopard című tanulmánya szerint Iránban mindössze 148 darabot tartottak nyilván 2002-ben és például ebből a Golestan Nemzeti Parkban 35-40 darabot. Itt a legfőbb veszélyeztető tényezőt a turisták autói jelentették. A 2001 és a 2005 közötti kutatások szerint a Nagy-Kaukázus nyugati oldalán már nincsenek leopárdok, és csak keleten található még belőlük néhány példány. A legnagyobb populáció Iránban él. A Szovjetunió felbomlása utáni gazdasági válság miatt 1992-re meggyengült a korábbi erős védelem. A meg nem művelt területek erősen töredezetté váltak, és mind a leopárdra, mind a zsákmányállataira kíméletlen vadászat várt. A hiányzó alapadatok és a felmérések hiánya miatt nehéz felbecsülni az egyes fajok állományának hanyatlását. 2008-ban a vadon élő perzsa leopárdok létszámát 871–1290 ivarérett egyedre becsülték: 550–850 Iránban 200–300 Afganisztánban, róluk keveset tudunk 78–90 Türkmenisztánban legfeljebb 10–13 Örményországban legfeljebb 10–13 Azerbajdzsánban 10-nél kevesebb az orosz Észak-Kaukázusban kevesebb, mint 5 Törökországban kevesebb, mint 5 Grúziában 3–4 Nagorno-Karabakhban. Mivel ennyire ritka fajjá vált, szükséges volt tenyészprogramot indítani a megmentésére. Az alfajok közül elsőként a perzsa leopárdnak indult tenyészprogramja az európai állatkertekben, melynek koordinátora a németországi Münster állatkertje lett. A programban sok európai állatkert vesz részt. Ennek a programnak a keretén belül érkezett azután a Miskolci Állatkertbe egy 2009-ben született nőstény. Európában ebben a program kb. 100 egyedet gondoznak, amelyből egyet Miskolcon nevelnek. A Lisszabonban született nőstényt Tarecának nevezték el. A programban tenyésztett perzsa leopárdok őseit 1955 és 1967 között fogták be az Elburz-hegységben, a Kopet-Dagban vagy az Ala-Dagh-hegyekben. Élőhelye Mint minden leopárd, a perzsa leopárd is nagyon jól alkalmazkodik a különféle környezetekhez. Megtalálható erdőkben, füves sztyeppéken, folyópartokon, félsivatagokban, habár legnagyobb populációja az Elburz lábainál elterülő füves sztyeppén él. Eredetileg mindenütt megtalálható volt Iránban, kivéve a nyílt síkságokat és az intenzíven művelt területeket. Kerüli a hosszan hóval fedett helyeket, és a városok környékét. A Nagy-Kaukázusban 600–3800 m magasan él. Megtalálja helyét a sziklás lejtőkön, a hegyi sztyeppéken, és a Kis-Kaukázus és Irán ritkás fenyveseiben. A teljes ökorégióban csak kisebb, töredezett populációi maradtak. Mindenütt kicsi a lakható területek, és inkább a határvidékeken él. A többi népesség az iráni magnépességtől függ. Megjelenése A perzsa leopárd testhossza meghaladja a két métert; Iránban több tartomány adatai alapján átlagos testhossza 259 cm. Egy észak-iráni fiatal hím 64 kg-os volt. Tömege 30–90 kg körül mozog. A legnagyobb ismert koponya hossza 288 mm. Bundája tömött, világos sárgás, sötétebb és nagyobb barna pöttyökkel, a pöttyök a fej felé haladva kisebbedhetnek, és a hasi tájékon a leghaloványabbak. Iránban találtak nagyon világos és sötét egyedeket is. Táplálkozása Természetes élőhelyének csúcsragadozója, elsősorban közepes termetű patásokat zsákmányol, de nem veti meg a kis testű emlősöket és a madarakat sem. Szívesen fogyasztja a golyvás gazellát, vadkecskét, bezoárkecskét (Capra aegagrus), a gímszarvast, az őzet, a hystrixet, a pocoknyulakat és a vaddisznót, a lakott területek közelében a juhokat, a kecskéket és a kutyákat. Az észak-iráni Golestan Nemzeti Parkban főként vadjuh és vaddisznó a zsákmány, de gyaníthatóan gyakori zsákmány még a vadkecske is. Délkelet-Örményországban bezoárkecske, vaddisznó, őz és hystrix a fő tápláléka. Iránban előfordulása a vadkecskét és a vadjuhot követi, de kisebb fajok fogyasztása is sejthető. Fejegyezték, hogy onagerre támadt. Zsákmányát elejtés után néha egy magasabb fa villás ágára viszi fel, hogy megmentse más húsevőktől, madaraktól. Nagyon erőteljes állat, megfigyeltek már olyan leopárdot is, amely 6 méter magasságba helyezte el zsákmányát és olyat is, ami egy kifejlett kossal felugrott egy 3 méter magas sziklapárkányra. Az orvvadászat és élőhelyének drasztikus csökkenése miatt, állománya veszélyeztetetté vált, és ebben közrejátszik, hogy élőhelyén gyakoriak a háborús konfliktusok. Fenyegetések A perzsa leopárdot a következők veszélyeztetik: a faj és zsákmányállatainak orvvadászata, a határzónákban történő csapatmozgatások és hadműveletek, élőhelyének zsugorodása az erdőirtás, a tüzek, a mezőgazdaság terjedése és az infrastruktúra bővítése. Iránban mind az orvvadászat, mind az élőhelyének pusztulása erősen veszélyezteti a fennmaradását. A védett területeken kívül nagyon kicsik az esélyei a túlélésre. Az utóbbi években gyakoribbá vált aszály a vadkecskét és a vadjuhot is megtizedelte. A vizsgálatok szerint a 2007-2011 között elpusztult perzsa leopárdok életét 70%-ban az orvvadászat és 18%-ban közlekedési baleset oltotta ki. Védelme A Panthera pardus szerepel a CITES függelékében. Az iráni természetvédelmi törvény szerint védett. Fogságban 2011-ben 112 perzsa leopárd élt fogságban, köztük 48 hím, 50 nőstény, és 5 meghatározatlan nemű, 12 hónaposnál fiatalabb egyed. Mindezek a leopárdok 9 őstől származnak, akit a 20. század második felének elején fogtak be. A beltenyészet külön gondot jelent a fajmegőrzésben részt vevő állatkertekeben. Visszatelepítési tervek 2009-ben a Sochi Nemzeti Parkban megalapították a Perzsaleopárd-tenyésztő és Rehabilitáció Központot. Még ebben az évben két hím érkezett Türkmenisztánból és 2011-ben két nőstény Iránból. Utódaikat a Kaukázus Bioszféra Rezervátumba tervezik visszatelepíteni. 2012-ben egy pár leopárd érkezett Lisszabonból a központba. 2013 júliusában két kölykük született. Tervezik, hogy miután megtanulták a túlélést a vadonban, szabadon eresztik őket. A kultúrában A leopárd gyakori volt Perzsiában, és hatott Elő-Ázsia kultúrájára. Iránban sok hely viseli a Palang-Kuh (Leopárd-hegy) nevet. 7F busz (Békéscsaba) A békéscsabai 7F jelzésű autóbusz az Autóbusz-állomás-ról indul és oda is érkezik, a járat hurokjárat, a 7-es busz kiegészítő járata. A viszonylatot a DAKK Zrt. üzemelteti. Ez az egyik járat, amely összeköti Fényes városrészt és a Lencsési lakótelepet a belvárossal, valamint az autóbusz- és vasúti pályaudvarral. A vonalon javarészt Ikarus 260.30A-s autóbuszok járnak. Jellemzői A buszok kihasználtsága változó. Főleg Fényesről a belvárosba utazók használják. Megállóhelyek "A" útvonal Ez a rövidebbik útvonal, mely során az Andrássy útról (Autóbusz-pályaudvar) indul, hosszan megy a Bartók Béla úton, áttér a Gyulai útra, átmegy több, Fényesi úton, majd betér a Lencsési útra, onnan vissza a Bartók Béla útra, majd az Andrássy útra a pályaudvarhoz. Ezen az útvonalon az alábbi időpontokon közlekedik: Naponta : 6:30 Iskolai előadási napokon : 4:30, 5:45, 7:00 Tanszünetben munkanapokon : 4:30, 5:45 "B" útvonal Ez a hosszabbik útvonal. Ha ezen az útvonalon közlekedik, előfordul, hogy miután végigmegy Fényes megállóin, nem megy tovább a pályaudvarig, hanem a Lencsési autóbusz-forduló a végállomás. Ezen az útvonalon az alábbi időpontokon közlekedik: Iskolai előadási napokon : 8:30 (Lencsési autóbusz-fordulóig) , 12:15, 13:50, 14:50, 15:50, 16:45, 18:40 Tanszünetben munkanapokon : 8:30 (Lencsési autóbusz-fordulóig) , 12:15, 14:40, 16:45, 18:40 Szabad és munkaszüneti napokon : 10:15, 12:15, 14:15, 16:15, 18:40 Tønsberg Tønsberg város és község Norvégia délkeleti Østlandet földrajzi régiójában. Vestfold megye közigazgatási központja. Földrajz Területe 107 km², népessége 38 393 (2008). Történelem Tønsberget Norvégia legrégibb városának tartják: Snorri Sturluson szerint a hafrsfjordi csata előtt alapították, melynek dátumát ő 871-re teszi, a modern történészek azonban pár évtizeddel későbbre. Ha Sturlusonnak van igaza, Tønsberg a ma létező legöregebb skandináv város. Viseszláv novgorodi fejedelem Viseszláv Vlagyimirovics (oroszul Вышеслав Владимирович; kb. 977 — kb. 1010) Novgorod fejedelme, Nagy Vlagyimir kijevi nagyfejedelem legidősebb fia. Élete Viseszláv 980 előtt született, anyja az akkor még pogány Vlagyimir herceg első felesége, a varég Olava (vagy egy skandináv saga szerint a cseh Allogia) volt. Apja 988-ban átadta neki Novgorodot. Viseszláv valamikor 1010 után halt meg a városában. Utána az addig Rosztovot kormányzó Jaroszláv öccse kapta meg az állam Kijev után legnagyobb presztízsű városát; a Jaroszlávnál idősebb Izjaszláv öccse 1001-ben már meghalt, Szvjatopolk pedig lázadása miatt őrizetben volt. Egy másik verzió szerint jóval korábban meghalhatott. A sagák szerint VI. Erik svéd király halála után özvegyéhez, Gőgös Sigridhez két kérő is érkezett, egyikük Vissavald, az oroszok királya volt. A kb. 20 éves Sigrid nem akart férjhez menni és hogy a többi kérőit is elriassza, a lakoma után vendégeire gyújtotta a házat. Mindez 995 körül történt, amikor Viseszláv 16-18 éves lehetett. Lehetséges hogy ekkor halt meg Dobrinya, Vlagyimir nagyfejedelem nagybátyja és hosszú időn át hűséges segítője is, mert a források ezután már nem említik. Sigrid egy darabig kiskorú fia, Olaf helyett kormányzott, majd Dánia királyához, Villásszakállú Svenhez ment férjhez. Guerrero Guerrero Mexikó egyik szövetségi állama. Nevének jelentése harcos, de a név valójában Vicente Guerrero függetlenségi harcosnak, Mexikó második elnökének emlékét őrzi. Az állam az ország déli részén fekszik a Csendes-óceán partján, szomszédai északnyugatról indulva észak, majd kelet felé sorban: Michoacán, México, Morelos, Puebla és Oaxaca. Lakossága 2010-ben kb. 3,4 millió fő volt, területe 63 621 km². Fővárosa Chilpancingo de los Bravo. Földrajz Területe három fő részre osztható: északnyugati régiója a Tierra Caliente, déli a tengerpart (La Costa), többi részén a nagyrészt erdővel borított hegyvidék (La Montaña) helyezkedik el. A tengerpart vidéke is két részből áll: Acapulcótól nyugatra a Costa Grande, keletre a Costa Chica húzódik. A viszonylag sík partvidéket kivéve az állam nagy része hegyvidék. Keresztülhúzódik rajta a Sierra Madre del Sur hegylánc, valamint északi részére benyúlik a Vulkáni-kereszthegység is (Taxco és Sultepec vidéke). Az állam északi felén húzódik végig a Depresión de Balsas, a Balsas folyó széles völgye. Az állam legmagasabb pontja a Cerro Teotepec (3550 m). Népesség Ahogy egész Mexikóban, a népesség növekedése Guerrero államban is gyors, ezt szemlélteti az alábbi táblázat Turizmus Guerrero állam legismertebb turisztikai célpontja a tengerparti Acapulco, de fontos szerepet játszik még Zihuatanejo és Taxco is: ezt a hármat együtt Triángulo del Solnak, azaz „A Nap háromszögének” szokták nevezni. Acapulco egy világszerte ismert tengerparti üdülőváros, de a tőle északnyugatra fekvő Zihuatanejo sem sokkal marad el tőle. Taxco az állam északi részén, a hegyek között terül el: régi ezüstbányász-településből vált látogatott idegenforgalmi központtá. Keskeny hegyi utcái és több évszázados műemlékei jelentik vonzerejét, valamint Taxco közelében fekszik a cseppkőbarlangjairól híres Grutas de Cacahuamilpa Nemzeti Park is. Emellett számos régészeti lelőhely várja az idelátogatókat: Guerreróban 1705 lelőhelyet tartanak nyilván, melyek közül 7 a turisták számára is nyitva áll, köztük La Orangera-Xochipala (a legismertebb), Palma Sola, Teopantecuanitlán és Cuetlajuchitlán. Története Guerrero területén az ősidőktől fogva éltek emberek, ezt 20 000 éves barlangfestmények is bizonyítják. Az első civilizációt az olmékok vagy az ő hatásukra nagyban megváltozott őslakók alkották, később a 7. század tájékán a zapotékok és a maják kereskedelmi központokat létesítettek a térségben. A következő században a toltékok, később a csicsimékek hatása is érződött, végül a 15. században az aztékok hódították meg. 1521-ben érkeztek meg a spanyolok: Rodrigo de Castañeda Taxco környékén lépett be a mai állam területére, Gonzalo de Sandoval a Chontal régiót, a Sierra del Norte hegységet és az Iguala-völgyet, később a tengerpart nyugati felét hódította meg, míg Juan Rodríguez de Villafuerte a tengerpart keleti részét. Később az egész terület Új-Spanyolország tartományává vált. Ebben az időben az őslakók száma igencsak megfogyatkozott: részben erőszakos kiirtásuk, részben az európaiak által behurcolt járványok következtében. Szeles Mónika Szeles Mónika vagy nemzetközileg ismert nevén Monica Seles (egykori jugoszláv útlevelében szerbül: Mоника Селеш / szerbül: Monika Seleš) (Újvidék, 1973. december 2. –) korábbi világranglista-vezető, olimpiai bronzérmes, visszavonult magyar nemzetiségű jugoszláviai, majd amerikai teniszezőnő, aki 2007 tavaszán a magyar állampolgárságot is felvette. A vajdasági Újvidéken született magyar családban. A legsikeresebb magyar teniszező: kilenc Grand Slam-győzelmet aratott, 1990-ben a francia Roland Garros legfiatalabb győztese. 1991-ben és 1992-ben a világ egyik legjobb női játékosa volt. 2009-ben a teniszhírességek csarnokának (International Tennis Hall of Fame) tagjai közé választották. Szúrás 1993-ban abba kellett hagynia a sportot, miután egy Steffi Graf-rajongó néző a teniszpályán hátba szúrta. "Éppen leültem és előre dőltem, amikor hirtelen éles fájdalmat éreztem a hátamban. Hátranéztem és egy embert láttam, a kezét, meg egy kést. A következő pillanatban pedig arra gondoltam: 'Úristen, ez a férfi kést szúrt a hátamba'" - vallotta később az ABC Newsnak adott interjújában. Az eset kapcsán rögtön felmerült a politikai indíték esélye, Szelest ugyanis már korábban is megfenyegették a jugoszláviai háború alatt. Azonban hamarosan kiderült, a szurkáló az akkor 28 éves munkanélküli esztergályos, Günther Parche volt. A férfin első pillanatban látszott, hogy zavart, majd később kiderült, azért támadott, mert Szeles nagy riválisának, Steffi Grafnak volt rajongója. Parche azt mondta a támadás után, a vajdasági magyar lánynak nem volt joga elfoglalni a német helyét a világranglista élén. Szúrás után 1995. augusztusában visszatért, de karrierje már nem volt ugyanaz, mint előtte. "Miközben nem játszottam, felnőtt egy új generáció, amelynek tagjai sokkal magasabbak és erősebbek lettek, ráadásul jóval csinosabbak is" - emlékszik vissza az újrakezdésre, amit közel húsz kiló felesleggel vállalt be. Ezért folyamatosan kapta a bántó megjegyzéseket, ráadásul már korábban is sokan fanyalogtak az ütéseit állandóan kísérő hangos nyögéseiért, amit szintén rosszul viselt. Néhány héttel visszatérése után döntőt játszott a US Openen, amit Steffi Graf ellen elveszített. 1996 elején azonban megnyerte az Australian Open döntőjét a német Anke Huber ellen. Ez volt az ekkor már amerikai állampolgár Szeles utolsó Grand Slam-győzelme. 1995 végén még vezette a világranglistát, egy évvel később második volt, utoljára pedig 1998-ban a Roland Garroson játszott GS-döntőt. 2003-ban szintén Párizsban összeszedett egy lábsérülést, ami végleg véget vetett pályafutásának. A befejezést sokáig nem jelentette be, sőt 2007 végén a visszatérés lehetőségét is sejttette, hogy 2008 februárjában egyértelművé tegye: vége. Palatinus A Palatinus a mai Róma egy városrésze, az ókori Róma hét dombjának egyike. A Palatinus az ókorban Az ősi Roma quadrata területe a Mons Palatinust (Palatinus-domb) foglalta el. Legrégibb emlékei közé tartozott a Lupercal és Romulus ismeretlen fekvésű, szalmával fedett fakunyhója (Casa Romuli), a melyet eredeti állapotában tartottak fenn. A Lupercal közelében állott az ikreket szoptató nőstényfarkasnak egy ősrégi bronzszobra, valószínűleg a mai Palazzo dei Conservatori múzeumának egyik emléke. Ismeretlen fekvésű a Curiae veteres, a hol a királyok korában és a köztársaság elején a comitia curiatát tartották (talán a Palatinus északkeleti sarkánál), és a Salius papok helyisége, a curia Saliorum is. Templomai közül legrégibbnek Victoria templomát tartották (fekvése ismeretlen), melytől nevét nyerte a clivus Victoriae. i. e. 191-ben készült el a pessinusi meteorkő megőrzésére szolgáló Templum Matris Magnae, a melynek felszentelésekor előadták Plautus Pseudolusát. Jupiter Victor temploma építésére 295-ben a Sentinum mellett vívott csatában Fabius Maximus tett fogadalmat. Apollo templomát i. e. 28-ban építette Augustus császár a Palatinus északkeleti sarkán; egészen i. e. 363-ig állott, több ízben ülésezett benn a szenátus. Areáját a porticus Apollinis vette körül. A Lares tiszteletére emelt kis szentély (Sacellum Larum) a regio (városrész) északnyugati sarkán volt. A köztársaság végéig a Palatinus tele volt előkelő magánházakkal, melyek közül csak egy romjai maradtak meg elég jó állapotban, Tiberius császár atyjának, Tiberius Claudius Nerónak és feleségének Liviának a háza érdekes falfestményekkel. A császárok pazar fényű és óriási kiterjedésű palotaépítkezései foglalták el a regio területének legnagyobb részét. Augustus több magánházat megvásárolt, s azok helyére építtette palotáját (Domus Augustana), melynek szomszédságában, a Palatinus északnyugati sarkára építtetett Tiberius (Domus Tiberiana). Caligula híddal kötötte össze az utóbbit a Capitoliummal, mely hidat azonban utódai eltávolíttattak. A Flaviusok e palotákat bővítették ki, különösen Domitianus terjesztette ki Augustus palotáját egészen a Palatinus délkeleti sarkáig, kiegészítve az épületet egy alakjáról Stadium vagy Hippodromus néven nevezett díszkerttel. A palota délkeleti sarka elé, a via Appiával szemben építtette Septimius Severus a Septizionium nevű díszes kétemeletes, 31 méter magas oszlopcsarnokot. Ezek a paloták és hozzájuk kapcsolódó épületek függelékeik a Palatinus szabad terét (area Palatina) jelentékenyen megszűkítették. A Palatinus napjainkban Máig fennmaradt épületek és romok az egykori Palatinuson: Stadium Domus Augustana Domus Flavia Cryptoporticus Livia háza Romulus kunyhói Cybele temploma Farnese-kert Septimius Severus fürdője Geophagus A Geophagus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae) családjába tartozó nem. Tudnivalók A Geophagus-fajok többsége Dél-Amerikában fordul elő; elterjedésüknek a déli határát Uruguay képezi. Északon, azaz Panamában, csak egy fajuk, a Geophagus crassilabris található meg. Manapság ez a halnem polifiletikus csoportot alkot, vagyis olyan taxonómiai vagy az élőlények egyes hasonló jellemvonásain alapuló csoportot, amely több ősre vezethető vissza, tagjainak hasonló tulajdonságai egymástól teljesen függetlenül jöttek létre – párhuzamos evolúció vagy konvergens evolúció során. Emiatt a fajlista a jövőben át lesz rendezve. Korábban egyes Gymnogeophagus- vagy Satanoperca-fajok is ebbe a halnembe voltak besorolva. Szűkebb értelemben (sensu stricto), a Geophagus-fajok közé azok a Geophaginae-halak tartoznak, melyek békés természetűek és hosszú úszónyúlvánnyal rendelkeznek, mint például a típusfaj, a Geophagus altifrons. Bővebb értelemben (sensu lato), ebbe a nembe, a Geophagus brasiliensis fajkomplexum agresszívabb fajai is idetartoznak. Rendszerezés A nembe az alábbi 27 faj tartozik: Geophagus abalios López-Fernández & Taphorn, 2004 Geophagus altifrons Heckel, 1840 - típusfaj Geophagus argyrostictus Kullander, 1991 Geophagus brachybranchus Kullander & Nijssen, 1989 Geophagus brasiliensis (Quoy & Gaimard, 1824) Geophagus brokopondo Kullander & Nijssen, 1989 Geophagus camopiensis Pellegrin, 1903 Geophagus crassilabris Steindachner , 1876 Geophagus crocatus Hauser & López-Fernández, 2013 Geophagus dicrozoster López-Fernández & Taphorn, 2004 Geophagus gottwaldi Schindler & Staeck, 2006 Geophagus grammepareius Kullander & Taphorn, 1992 Geophagus harreri Gosse, 1976 Geophagus iporangensis Haseman, 1911 Geophagus itapicuruensis Haseman, 1911 Geophagus megasema Heckel, 1840 Geophagus mirabilis Deprá, S. O. Kullander, Pavanelli & da Graça, 2014 Geophagus neambi Lucinda, Lucena & Assis, 2010 Geophagus obscurus (Castelnau, 1855) Geophagus parnaibae Staeck & Schindler, 2006 Geophagus pellegrini Regan, 1912 Geophagus proximus (Castelnau, 1855) Geophagus steindachneri Eigenmann & Hildebrand, 1922 Geophagus surinamensis (Bloch, 1791) Geophagus sveni Lucinda, Lucena & Assis, 2010 Geophagus taeniopareius Kullander & Royero, 1992 Geophagus winemilleri López-Fernández & Taphorn, 2004 Malawi az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Malawi a dél-koreai Szöulban megrendezett 1988. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 16 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Perzsa onager A perzsa onager (Equus hemionus onager) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez, ezen belül a lófélék (Equidae) családjához tartozó onager (Equus hemionus) alfaja. Előfordulása A Kaukázus vidékén él: Törökországban, Iránban, Azerbajdzsánban, Grúziában, Oroszországban és Ukrajnában él (az utóbbinak a területére nem tartozik a Kaukázus, de ott is él kb. 200 példány.) Régen élt még Lengyelországban is. [forrás?] Megjelenése Átlagos magassága 1,5 méter, testhossza 2 méter, testtömege 250 kilogrammot. Kisebb mint a többi alfaj. Életmódja Növényevő, füvekkel, bokrokkal, és a lombozattal táplálkozik. Gyors futó, de néha áldozatául esik medvéknek, farkasfalkának, vadkutyáknak, hiúzoknak és leopárdoknak, a tigris is megtámadja. Füvet eszik. Az ember kizárólagos farmokon tenyészti. Régen a nomád népeknek fontos állata volt. A törzs, ha letelepedett, a bőréből sátrat, ruhát készítettek. A hátán terhet hordattak. Húsát megették és igavonásra is használták az állatot. Tartása egészen a 16. századig fennmaradt. Mára védett, mert orvvadászok vadásznak rá. A perzsa onager legtöbb példánya Iránban él, innen ered a neve. Perzsa nyelven: dzsomki gtzuilmew, melynek jelentése gyors futó. [forrás?] Szaporodása 365-368 nap vemhességi idő után hozza világra, általában egy utódját. Lignol-le-Château Lignol-le-Château település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 198 fő (2015). Lignol-le-Château Bayel, Colombé-le-Sec, Rouvres-les-Vignes, Voigny, Colombey-les-Deux-Églises és Rennepont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Abhidhamma-pitaka Az Abhidhamma-pitaka (magyarul: A kiemelt eszmék kosara) a théraváda buddhizmus legrégibb iratának, a páli kánon három pitakája (páli nyelven "kosár") közül a legutolsó. A másik két pitaka a Vinaja-pitaka (fegyelmezés kosara - 5 könyv) és a Szutta-pitaka (A vezérfonalak kosara - 5 gyűjtemény) korábban keletkeztek. Az Abhidhamma-pitaka egy részletesen kidolgozott skolasztikus gyűjtemény, amely nem filozófiai fejtegetéseket tartalmaz, hanem összefoglalókat és felsorolásokat. Az Abhidhamma jellege Az Abhidhammát a filozófia, pszichológia és metafizika területeihez szokták sorolni. L. S. Cousins szerint az Abhidhamma módszertana, ismétlődésük és folyamataik helyett, előfordulásaik és történéseik szerint tekint a dolgokra. Eredete A hagyomány szerint az Abhidhammát a történelmi Buddha a megvilágosodása után pár évvel tanította a magasabb szintű tanítványainak. Később megosztotta a tudását egyik legfőbb követőjével is, Száriputtával. A többi tanítványnak Száriputta adta tovább a tanítást. Ez a hagyomány egyértelműen kiderül a Vinaja-pitaka legutolsó könyvéből, a Parivárából (Függelék). Azonban egyes tudósok az Abhidhamma megírását az i.e. 3. század környékére helyezik, azaz a Buddha halála után 100-200 évvel. Emiatt ők azon a véleményen vannak, hogy a mű nem a Buddha szavait, sokkal inkább a tanítványai szavait adják vissza. A bristoli egyetem egyik professzora, Dr Rupert Gethin, szerint azonban az Abhidhamma módszerének fontos elemei valóban a Buddha idejéből valók. Mivel ez a könyv volt a páli kánon legutolsó fő része, ezért a keletkezésének a története meglehetősen szövevényes. A Mahaszangika valamint több másik iskola sem fogadta el a kánon részeként. Voltak iskolák, amelyek viszont az Abhidhamma-pitakába helyezték a Szutta-pitaka 5. gyűjteményét, a Khuddaka-nikáját. Az Abhidhamma páli verziója szigorúan a hínajána iskola részét képezi, amely különbözik más buddhista iskolákétól. A korai iskolák nem jutottak egyezségre a különböző Abhidhamma filozófiákat illetően. A korai buddhizmussal ellentétben az Abhidhamma megjelenésekor már egymástól eltérő irányzatok léteztek. A páli kánon legkorábbi szövegei nem említik az Abhidhammát. Az Első buddhista tanácskozás sem tesz említést az Abhidhammáról, viszont a másik két pitakáról (Vinaja és Szutta) igen. Tartalma Az Abhidhamma-pitaka hét könyvből áll: Dhamma-szanganí Az eszmék rendszere Vibhanga Elemzés (Részletezés) Dhátu-kathá Érzékelemek (Értekezés az elemekről) Puggala-pannyatti Személyfogalmak (Jellemtan) Kathá-vatthu Vitapontok (szerzője a hagyomány szerint Moggaliputta Tissza) Jamaka Párosítások Patthána Okviszonyok Dhamma-szanganí A dhammákat, avagy a létezés elemeit sorolja fel. A mű egy ú.n. mátikával (mátrixként fordítják, amely tulajdonképpen a kategóriák jegyzéke) kezdődik, amely a jelenségeket 22 darab háromrétű csoportra (tika) osztja, majd ugyanezeket 100 darab kétrétű (duka) csoportra bontja. A mátiká egy része a Szuttanta mátrix, amely 42 diász jegyzéke a szutták gyűjteményeiből. Ez a könyv ezenfelül az Abhidhamma keretműve is, amely bevezeti a különféle látásmódokat, amelyek alapján a jelenségek besorolhatók. A Dhamma-szanganí négy része a "A Tudat állapotai", amely felsorolja és jellemzi a létező összes tudatállapotot, azok összetevőinek mélyreható meghatározásaival; az "Anyag", amely a különféle anyagi jelenségek felsorolása és kategorizálása; az "Összegzés", amely a szövegekben használt kifejezéseket magyarázza meg; és a "Foglalat", amely az Abhidhamma mátrix további magyarázata. Vibhanga A Vibhanga egy részletes elemzés, amely az első könyvben elhangzottakat fejti ki bővebben. 18 fejezete leírja létezés összetevőit, az érzékelési alapokat, az elemeket, az igazságokat, a képességeket, a függő keletkezést, az éberség alapjait, a végső erőfeszítéseket, a véghezvitel eszközeit, a megvilágosodás tényezőit, a nyolcrétű ösvényt, a dzshánákat, a korlátlanságokat (más néven brahma-vihárák), a kiképzési szabályokat, az elemző ismeretek fajtáit, a szennyezettségeket és a "tanítás szívét", a buddhista világmindenség tömör áttekintését. Dhátu-kathá Ez a könyv tárgyalja az elemeket az összetevők, érzékelési alapok és elemek hármas elrendezése szerint. Kísérletet tesz annak eldöntésére, hogy a jelenségek tartalmazzák-e ezt a három kategóriát, és ha igen, milyen mértékben. Azt is vizsgálja, hogy ezek egymáshoz kapcsolódnak vagy egymástól függetlenek. Puggala-pannyati Ez a könyv formálisan meghatározza a különféle személyiségeket. 10 fejezetből áll: az első a pár nélküli személyiségek fajtáival foglalkozik, a második a párba rendezhetőkkel, a harmadik a hármas csoportba rendezhetőkkel, és így tovább. Kathá-vatthu A Kathá-vatthu a korai "hínajána" iskolák közötti ellentétes nézetek leírása valamint a Théraváda látásmód védelme. A művet Moggaliputta Tisszának, a 3. buddhista tanácskozás vezetőjének tulajdonítják. A zsinatot Asóka király hívta egybe Patnában, a Kr. e. 3. század közepén. Jamaka A Jamaka célja az, hogy eloszlassa a félreértéseket, és meghatározza pontosan a fogalmak használatát. Mivel két ellentétes irányból teszi fel a kérdéseket, ezért kapta a "Párok Könyve" elnevezést. Az első kérdéspár például így szól: "Az üdvös jelenségeknek üdvös-e mind a gyökerük is? És az üdvös gyökerekből mindig üdvös jelenségek támadnak?" A könyv 10 fejezete a gyökerek, az összetevők, az észlelési alapok, az elemek, az igazságok, a formációk, a rejtett hajlamok, a tudat, a jelenség és a képességek. Patthána A Patthána a "Kapcsolatok Könyve", amely a jelenségek okságát és kölcsönös összefüggéseit tárgyalja. A különböző jelenségek közötti oksági kapcsolatokat kívánja feltérképezni, egy 24 tagos ok-okozati kapcsolatrendszer (paccsaja) segítségével. A könyv az Abhidhamma mátrix valamennyi jelenségére kiterjeszti ezt az ok-okozati kapcsolatviszonyt. Négy fő része a következő: a pozitív módszer szerinti eredeztetés, a negatív módszer szerinti eredeztetés, a pozitív-negatív módszer szerinti eredeztetés és a negatív-pozitív módszer szerinti eredeztetés. Ezek mindegyikének hat fejezete van: a triádok, a diászok, az egyesített diászok és triádok, az egyesített triádok és diászok, az egyesített triádok és triádok, és az egyesített diászok és diászok eredetéről. A Páli Kánon a 4. zsinaton összeállított, burmai változatának kiadásában a Patthána öt kötetben összesen 2500 oldalt számlál. Hatalmas mérete, valamint filozófiai jelentősége miatt a Mahápakarana, vagyis a "Nagy Értekezés" címet is viseli. Simon Poulsen Simon Busk Poulsen (Koppenhága, 1984. október 7. –) dán válogatott labdarúgó, jelenleg az AZ Alkmaar játékosa. Pályafutása Klubcsapatban A SönderjyskE csapatában kezdte pályafutását, 2005-ben az FC Midtjylland csapatához igazolt. 2008-tól az AZ Alkmaar labdarúgója. A válogatottban 19 alkalommal lépett pályára a Dán válogatottban, gólt nem szerzett. Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés a Polgári Törvénykönyv XXXVI. fejezetében szabályozott szerződésfajta. Főbb szabályai (2) A szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá állat nevelése vagy hizlalása is lehet. (3) Gazdálkodó szervezet a nem maga termelte termény, termék és a nem saját nevelésű, illetve hizlalású állat továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. 418. § (1) A felek a mennyiséget meghatározhatják a mezőgazdasági termék sajátosságának megfelelő mértékegységben vagy meghatározott terület teljes termésében, illetőleg meghatározott állat teljes hozamában vagy ezek hányadában. A minőséget, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra vagy más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással vagy szabatos leírással. (2) A szerződés érvényesen csak írásban köthető. Az írásbafoglalás elmulasztása esetében is érvényes a szerződés, ha bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesítette. 418/A. § (1) A szerződő felek a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy a megrendelő a termelő - illetve a termelő a megrendelő - részére a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt és ezzel kapcsolatban tájékoztatást ad, a másik fél pedig a szolgáltatást az adott útmutatásnak megfelelően igénybe veszi. (2) Ha a vetőmagot vagy más szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja, a termelő csak ezt használhatja fel. Nem használható fel azonban az a vetőmag, szaporítóanyag, amellyel kapcsolatban a termelő minőségi kifogással élt, és azt a megrendelő elfogadta, vagy a minőség meghatározására jogosult szerv a minőségi hibát megállapította. 419. § (2) A megrendelő által elszámolásra vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését a termelő nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy azok a termelés eredményéből nem fedezhetők. (3) Az átvételi késedelem ideje alatt a szolgáltatás tárgyának természete miatt bekövetkező értékcsökkenés a késedelemért felelős fél terhére esik, kivéve, ha bizonyítja, hogy az értékcsökkenésért a másik fél felelős. 420. § (1) Ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előreláthatóan akadályba ütközik, erről a felek kötelesek egymást értesíteni, kivéve ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett. (2) Az akadályértesítési kötelezettség elmulasztását a szerződésszegés elbírálása során figyelembe kell venni. 421. § (1) A termelő a teljesítési határnap, illetve határidő kezdete előtt is teljesíthet, köteles azonban a teljesítés megkezdéséről a megrendelőt az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a termelő felelős. (2) A termelő jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni. (3) A teljesítés helye a termelő telephelye. (4) Fuvarozó közbenjöttével történő szállítás esetén a megrendelő köteles - a termelő érdekében - a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a termelőt haladéktalanul értesíteni. (5) A (4) bekezdésben előírt intézkedések elmulasztása esetén a megrendelő nem követelheti a termelőtől azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felel azokért a károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna. 422. § (2) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződést több évre is meg lehet kötni; ebben az esetben a felek az árban nem kötelesek megállapodni. (3) Több évre szóló szerződésben a felek arra is vállalkozhatnak, hogy a) a termelést, a feldolgozást vagy az értékesítést közös kockázatviselés mellett végzik; b) a termelés, a feldolgozás vagy az értékesítés során elért nyereséget - a szerződésben megállapított arányban - megosztják. Gál György Sándor Gál György Sándor (Budapest, 1907. augusztus 4. – Budapest, 1980. január 15.) író, zenetörténész. Életpályája Hanák Árpádnál tanult zongorázni a Zeneakadémián. 1929–1940 között tanított a Fodor Zeneiskolában, több újságnál és folyóiratnál dolgozott, valamint ponyvákat is közreadott. Számtalan zenei témájú könyvet írt, melyek olvasmányosak és népszerűsítő jellegűek. Műveinek egy része idegen nyelveken is megjelent. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található (5B-9-28). Fontosabb munkái Beethoven (Bp., 1930) Aranybilincs. Regény ; Hellas Nyomda, Bp., 1934 ( Szivárvány ) A fehér kurtizán. Regény ; Hellas Nyomda, Bp., 1935 ( Szivárvány ) Véres fogadás. Bűnügyi regény ; Hellas Nyomda, Bp., 1935 ( Szivárvány ) Diadalszekér. Liszt Ferenc életregénye I-II. ; Dante, Bp., 1936 A zene története ; Dante, Bp., 1937 Mégis csak jobb iskolába járni! Munro Leaf meséje angolul és magyarul ; ford. Gál György Sándor, a szerző rajzaival; Anonymus, Bp., 1945 Hívnak a csillagok ; Forum, Bp., 1946 Ruzicskay György (képzőművészeti tanulmány); Népszava, Bp., 1948 Ruzicskay György. A művész 136 képének reprodukciója ; Magyar Téka, Bp., 1948 Dalok szárnyán. Schubert Ferenc életének regénye ; Dante, Bp., 1947 Verdi életregénye ; Zeneműkiadó, Bp., 1951 Csajkovszkij ; Művelt Nép, Bp., 1952 ( Útmutató városi előadóknak , 73.) Balassa Imre–Gál György Sándor: Operák könyve ; Zeneműkiadó, Bp., 1952 Út a komoly zenéhez. A zenei ismeretterjesztő előadások módszeréről ; Művelt Nép, Bp., 1956 ( A kultúrotthon-vezetők kézikönyvtára , 29.) Balassa Imre–Gál György Sándor: Operakalauz. Zenepéldákkal ; Zeneműkiadó, Bp., 1956 Hazám, hazám, te mindenem... Erkel Ferenc életregénye ; Móra, Bp., 1957 Weiner Leó életműve ; Zeneműkiadó, Bp., 1959 Gál György Sándor–Somogyi Vilmos: Operettek könyve. Az operett regényes története ; Zeneműkiadó, Bp., 1959 Népszerű zeneesztétika (h., n., 1960); Modern operák könyve (1960); Út a muzsikához ; Zeneműkiadó, Bp., 1960 Pjotr Iljics Csajkovszkij ; Gondolat, Bp., 1962 ( Kis zenei könyvtár , 23.) Ismerkedés a zenetörténettel ; Móra, Bp., 1963 Gál György Sándor–Somogyi Vilmos: Mesél a bécsi erdő... A keringő és a Strauss-család regénye ; Zeneműkiadó, Bp., 1965 Rembrandt élete ; Móra, Bp., 1965 ( Nagy emberek élete ) Hollandiai utazás ; Táncsics, Bp., 1966 ( Útikalandok , 57.) Liszt Ferenc életének regénye ; Zeneműkiadó, Bp., 1968 ( Zenei életregények ) Munkácsy Mihály élete ; Móra, Bp., 1969 Titánok. Beethoven életregénye ; Móra, Bp., 1969 Balassa Imre–Gál György Sándor: Operák könyve ; átd., bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1971 Amerikai rapszódia. Gershwin élete ; Gondolat, Bp., 1971 Három fekete lobogó. Regény ; Móra, Bp., 1971 Kánkán. Jacques Offenbach életregénye ; Zeneműkiadó, Bp., 1972 Egy faun délutánja. Claude Debussy életregénye ; Zeneműkiadó, Bp., 1974 Majális. Szinyei Merse Pál élete ; Móra, Bp., 1975 Messiás. Händel életének regénye ; Zeneműkiadó, Bp., 1977 Ruzicskay György: Fantasztikus utazás ; előszó és képismertető Gál György Sándor; Képzőművészeti Alap, Bp., 1978 Új operakalauz ; a kottapéldákat Németh Amadé válogatta és szerkesztette; Zeneműkiadó, Bp., 1978 Amerikai rapszódia. Gershwin élete ; Gondolat, Bp., 1971 Honthy Hanna. Egy diadalmas élet regénye ; Zeneműkiadó, Bp., 1973 Atlantisz harangjai (önéletrajz); sajtó alá rend. Majtényi Zoltán, utószó Eősze László; Móra, Bp., 1982 Fensch A Fensch folyó Franciaország területén, a Mosel bal oldali mellékfolyója. Földrajzi adatok Moselle megyében ered 235 méter magasan és Florange-nál, szintén Moselle megyében Metz és Thionville között torkollik a Moselba. Hossza 15,2 km, vízgyűjtő területe 83 km². Átlagos vízhozama 2,06 m³ másodpercenként. Megyék és városok a folyó mentén Moselle : Knutange , Nilvange , Hayange , Serémange-Erzange és Florange . Mellékfolyói a Petite Fensch, Krisbach, Algrange és a Marspich. Nick Lashaway Nick Lashaway (Washington, 1988. március 24. – Framingham, 2016. május 8.) amerikai színész. Ismert szerepei az X-akták, a Csajok című sorozatokban, a A 40 éves szűz és a Lopott idő című filmekben volt. Lashaway meghalt autóbalesetben 2016. május 8-án. Julius Stinde Julius Ernst Wilhelm Stinde (Kirchnüchel (Kelet-Holstein), 1841. augusztus 28. – Olsberg, 1905. augusztus 5.) német író. Élete és munkássága Conrad Georg Stinde (1805–1881) és Holdy Anna Constantine Gardthausen (1811–1848) fia. Gimnáziumi tanulmányait Eutinban végezte. Vegytant és természettudományokat tanult, 1863-ban Jénában szerzett doktori diplomát. 1864-től kémikusként dolgozott a Grabe & Co. cégnél Hamburgban. Aztán az irodalomra adta magát, főként természettudományi tárcákat írt. 1876-ban Berlinbe költözött. Nagy sikere volt Stinde humoros vázlatainak, amelyekben a berlini nyárspolgáréletet festette le. Művei Természettudományi tárcái Blicke durch das Mikroskop (Hamburg, 1869) Naturwissenschaftliche Plaudereien (u. o. 1873) Alltagsmärchen. Novelletten (2. kiad. u. o. 1873) Die Opfer der Wissenschaft (Alfred de Valmy álnév alatt, 2. kiad. Lipcse, 1879) Aus der Werkstatt der Natur (3 köt., u. o. 1880, 2. kiad. Drezda 1888-89) Alnémet nyelvű vígjátékai Hamburger Leiden Tante Lotte Eine Hamburger Köchin Die Blumenhändlerin von St. Pauli Die Familie Carstens Karácsonyi meséi Princess Tausendschön, Prinz Unart, Ihre Familie (Engelsszel együtt, népszínmű, 1883) Waldnovellen (Berlin, 1881, 12. kiad. 1892) Die Wandertruppe, oder das Dekamerone der Verkannten (u. o. 1881, 8. kiad. 1890) Humoros vázlatai Buchholzens in Italien (Berlin 1883, 54. kiad. 1892) Die Familie Buchholz (u. o. 1884, 75. kiad. 1894) Der Familie Buchholz zweiter Teil (u. o. 1885, 59. kiad. 1893) Frau Buchholz im Orient (u. o. 1888, 36. kiad. 1890) Wilhelmine Buchholz' Memoiren (4 rész, 18. kiad. u. o. 1895) Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Forrás Bokor József (szerk.). Stinde, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Gál Gábor (zenész) Gál Gábor (Budapest, 1960. augusztus 13. –) magyar zeneszerző és gitáros. Zenekarai: Takáts Tamás Dirty Blues Band és Budapest Acoustic Band. 2003-ban szóló albumát adta ki „Egyedül” címmel. A Takáts Tamás Dirty Blues Bandben A zenekar 1990-ben alakult. Az akkori tagok: Takáts Tamás (ének, dob), Gál Gábor (gitár), Vasvári Béla (basszusgitár), Ferenczi György (szájharmonika). A zenekarban még helyet foglaltak: Giret Gábor (basszusgitár), Engler Ferenc (szájharmonika), Idrányi Barna (dob), Gyenge Lajos (dob). Jelenlegi felállásuk a következő: Takáts Tamás (ének, gitár, szájharmonika), Gál Gábor (gitár), Patyi Sándor (basszusgitár), Mike Zsolt (dob). A Budapest Acoustic Bandben A Budapest Acoustic Band 2005-ben alakult. A zenekart Móra Erzsébet, Gál Gábor (Takáts Tamás Dirty Blues Band) és Sipeki Zoltán (Zorán) alakította. Lemezei Önálló kiadványok Válogatások Minden héten háború A Minden héten háború (Any Given Sunday) egy 1999-ben bemutatott amerikai sportfilm, Oliver Stone rendezésében. A produkcióban olyan híres sztárok kaptak szerepet, mint Al Pacino, Cameron Diaz, Dennis Quaid, Jamie Foxx, James Woods, LL Cool J, Matthew Modine, John C. McGinley, Charlton Heston, Ann Margret, Lauren Holly, Bill Bellamy, Lela Rochon, Aaron Eckhart, Elizabeth Berkley és Marty Wright. Ezen kívül több amerikai futballt játszó sportoló látható a filmben, többek közt Jim Brown, Lawrence Taylor, Dick Butkus, Y.A. Tittle, Pat Toomay, Warren Moon, Johnny Unitas, Ricky Watters, Barry Switzer, Emmitt Smith és Terrell Owens. A film középpontjában egy fiktív amerikai futball csapat a Miami Sharks áll, akik egykoron rengeteg bajnokságot nyertek, ám az utóbbi időben nagyon rájuk járt a rúd és igyekeznek visszakapaszkodni a csúcsra. A legújabb bajnokságban a csapat háromszor egymás után veszt, a rajongók elpártolnak, a jól bevált, idősebb csapattagok pedig a cserepadra kerülnek: a 39 éves irányító Jack "Cap" Rooney, a csapat kapitánya és sztárja súlyosan megsérül, ámennek ellenére ragaszkodik a sportban szerzett hírnevéhez. D'Amatónak eközben elromlott házasságával, tőle elpártoló gyerekeivel és a csapat fiatal társtulajdonosával, Christina Pagniaccival is meg kell küzdenie. Pagniacci az apjától örökölte a csapatot, ám már nem a régi, a sportot mindenek felett szerető szellemben akarja a Sharks-t menedzselni, hanem a realitás talaján, a médiumok és a marketing diktálta feltételeket szem előtt tartva. Márpedig egy vesztes csapat rossz befektetés. Cap Rooney a Sharks dicső múltjának szimbóluma, ám öregszik, és csak a saját legendája megtartásáért küzd. Amikor megsérül, a fiatal irányító, Willie Beamen lép helyette a pályára, aki nehézkes kezdés után mind a nézőket, mind a csapat vezetőségét ámulatba ejti. Egyidejűleg azonban kérdésessé teszi a nagy Cap Rooney jövőjét is, és az edzőt is arra kényszeríti, hogy átértékelje eddig kiváló személyes és szakmai kapcsolatukat. Noha D'Amato meggyőződése, hogy a játéknak "többnek kell lennie, mint pusztán győzelemnek", a gyakorlatias "Steamin' Beamen" csak egy dolgot tart szem előtt: a győzelmet, illetve az óriási bevételt, melyet egy profi játékos rövid pályafutása során szerezhet. D'Amatót így több oldalról is szorítják: Beamen pragmatizmusával, Christina Pagniacci pénzügyi józanságával, és Cap kétségbeesett próbálkozásával, hogy még visszakerüljön a pályára. D'Amato szeme előtt esik szét a csapat, és felvetődik benne a kérdés, vajon elhagyja-e az ereje, elveszíti-e a csapatát, és hogy van-e egyáltalán értelme a mindennapos háborúkat megvívni. Történet A nyitó jelenetben mind a két irányító Jack "Cap" Rooney és Tyler Cherubini megsérül, és a játék befejezésére kényszerül. Visszatérő eleme a filmnek, hogy "egy vasárnap bármi megtörténhet". A nehéz helyzetben lévő és egyre inkább kétségbeesett Miami Sharks kénytelen felvenni egy fiatal, kissé tapasztalatlan játékost, Will Beament. Beamen a meccseken ideges és ingerült, valamint többször is hibákat vét és nem figyel a megtervezett támadásokra. Egy meccs során kitalál egy kitűnően megtervezett támadást, aminek köszönhetően nyer a csapat és így felfigyel rá a nagyhatalmú média-személyiség Jim Kelly. Beamen egyre jobban játszik, így meccseket nyer meg a csapat számára. Azonban konfliktusba keveredik a csapat vezetőjével, Tony D'Amatoval, régimódinak nevezi és azt javasolja, új tervek és támadási módok kellenek. Beamen egyre népszerűbb, beképzeltebb és arrogánsabb lesz, valamint a média a Sharks legjobb játékosának kiáltja ki, így visszaszorítva a tapasztaltabb és egyben öregebb játékosokat. Egy bajnoki meccsen a csapat San Franciscoban játszik a Dallas Knights ellen. Beamen a meccs előtt megérti a játék lényegét és bevallja magának, hibát követett el, mert a hírnév és a pénz elvakította. Végül a régi csapattagok Beamannel együtt remek csapatmunkát visznek végbe, így megnyerik a bajnoki döntőt. A meccs után egy sajtótájékoztatón Tony D'Amato megköszöni a támogatásokat és bejelenti, hogy véglegesen elhagyja a csapatot, valamint kijelenti szimpátiáját a csapat tulajdonosának Christina Pangiaccinak. D'Amato ezután bejelenti, hogy aláírt egy új csapathoz, az Albaquerque Aztecshez. A bejelentés nagy hisztériát vált ki, de abban egyetértenek, hogy D'Amato és Crazier nem fér meg egymás mellett, így hát ő kapja meg a csapat irányítását. Az utolsó jelenetben D'Amatot láthatjuk, amint kisétál a sajtókonferenciáról. Szereplők Al Pacino - Tony D'Amato: A Miami Sharks vezető edzője és igazgatója. Évtizedek óta támogatja a csapatot, nagy tiszteletnek örvend, mély barátságot alakított ki a Sharks volt vezetőjével az idősebb Pagniaccival, aki pár évvel ezelőtt hunyt el. Nagy eredményeket ért el, köztük két Pantheon Kupához juttatta a csapatot, az NFL bajnokságokon. Túlzott törődése a csapattal váláshoz vezetett, felesége elhagyta, gyerekeit pedig már évek óta nem látta. Azonban annak ellenére, hogy D'Amato régimódi és hagyományos módszereket alkalmaz, a csapat egyre gyengébben játszik és erősen széthullóban van. Az elmúlt néhány évben az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy a csapat új tulajdonosa Pagniacci lánya, Christina lett, akivel állandóan konfliktusba keveredik a csapattal kapcsolatban. Cameron Diaz - Christina Pagniacci: A Miami Sharks tulajdonosa, a csapatot az apjától örökölte. Az elmúlt évek gyenge eredményei miatt egyre inkább haragszik D'Amatora és elavultnak tekinti a régimódi és egyszerű megoldásait és terveit, ezért felvett egy fiatal koordinátort Nick Croziert, aki némiképp segítséget nyújthat a csapatnak. Sokszor utalt arra, hogy D'Amato nem fog visszatérni a következő szezonban, szerződése lejártával el kell hagynia a csapatot. Közben politikai manőverekbe kezd az AFFA vezetőjével és Miami polgármesterével. Dennis Quaid - Jack "Cap" Rooney: A Miami Sharks kezdő irányítója . A csapat egyik legjobbja és D'Amato jóbarátja. Mindazonáltal Rooney most egy öregedő veterán, aki az utóbbi időben a csapattagokkal és a családjával is konfliktusba keveredik. A kapcsolata megromlott feleségével Cindyvel, aki megfélemlíti a férfit, amiért az vissza akar vonulni a focitól. Itt derül ki, hogy valószínűleg Cindy csak a pénzért és a sikerért ment hozzá a focistához, valamint nehezen viselni ha a többéves csillogás és fényűzés után le kellene mondania ezekről a férje visszavonulása miatt. Rooney egy meccs alatt megsebesül, de a kockázatok ellenére elvállalja a részvételt a bajnokságon. James Woods - Dr. Harvey Mandrake: A Miami Sharks orvosa. Gyakran kockáztatja a súlyosan vagy a kevésbé súlyosan megsérült csapattagok életét, a győzelem érdekében. Később kirúgják, mivel az egyik beosztottja beárulja őt D'Amatonak. Jamie Foxx - Willie Beamen: Szintén irányító, miután Rooney lesérül, őt jelölik ki hogy helyettesítse. Bár meglepően sikeres, Beamen nem működik együtt a csapat többi tagjával és a megtervezett támadásokat is mindig megváltoztatja, kivívva ezzel a többi játékos ellenszenvét. Később csapatjátékba kezd a többiekkel és elkezd hallgatni az edzőkre, valamint Cap Rooney játéka is nagyon megihleti. LL Cool J - Julian "J-Man" Washington: A Miami Sharks támadó játékosa. Nagyon tehetséges, de egyre inkább agressziót mutat Beamenel szemben, egyszer verekedésbe is keveredik vele. A szerződésében található záradékok motiválják, D'Amato pedig zsoldosnak nevezi, aki még a következő szezon előtt le fog lépni. Lawrence Taylor - Luther "Cápa" Lavay: A Miami Sharks kapitánya. Az orvosok megállapítják nála, hogy a korábbi csigolya-sérülése nem gyógyul megfelelően. Ha ismét elszenved valamilyen sérülést, örökre lebénulhat, vagy akár meg is halhat. A csapat doktora tájékoztatja D'Amatot a helyzetről, Lavay viszont mindenképp játszani akar legalább még egy meccsen, mert ha nem teszi meg, 1 millió dollárt veszíthet. Ő szintén konfliktusba keveredik Willie Beamenel, mivel az megkérdőjelezi tehetségét. Ezért Lavay egy körfűrésszel megrongálja Beamen autóját. Később elmond Beamennek egy csendes, de szenvedélyes beszédet, aminek a lényege, hogy ezt játékot 100%-os érzelemmel kell játszani. Jim Brown - Montezuma Monroe: A Miami Shark védekező koordinátora. Általában magas intenzitást hoz a csapat számára Tony D'Amato is sokszor megbízik benne. Monroe elmondja, szeretne visszatérni a régi hagyományokhoz, amik a középiskolákban voltak, mivel ott "tiszta" játék volt. Aaron Eckhart - Nick Crozier: A csapat kritikai koordinátora. Nicket Christina Pagniacci vette fel a Minnesotából. Technika-őrült és nagyon kritikus Tony sértő játékhivatásával szemben, elítéli Williet, mert megváltoztatja a támadásokat és Julianre, pénzéhessége miatt. A kettejük közti feszültség ellenére D'Amato csapatvezetővé nevezi ki, miután bejelenti, hogy átköltözik Új-Mexikóba . Matthew Modine - Dr. Ollie Powers: A csapat második doktora és egyben Harvey unokaöccse. Rájön, hogy Harvey könnyen kockáztatja a csapat tagjait és szteroidokkal vagy más gyógyszerekkel tömi őket, csak hogy pályára tudjanak lépni. Sokszor dilemmázik, hogy mi lenne a helyes és saját démonjaival is küzd, de végül elmondja D'Amatobak az igazságot Harveyról. John C. McGinley - Jack Rose: Egy kötözködő sportriporter, akinek saját műsora van, alakját Jim Rose ihlette. Nagy ellenszenvet táplál D'Amato ellen. Produkció Előkészületek Oliver Stone megvett egy Monday Night című forgatókönyvet, aminek írója Jamie Williams a San Francisco 49ers nyugdíjazott tagja és Richard Weiner sportújságíró volt. Stonenak később egy On Any Given Sunday című szkript keltette fel a figyelmét, ezt John Logan írta. A rendező ötvözte ezt a két történetet, majd később egy harmadikkal keverte össze, a Playing Hurtel, ennek szerzője Daniel Pyne volt. 1999. május 1-jén a forgatókönyv elején így tüntették fel a szerzőket: original draft by Jamie Williams & Richard Weiner, John Logan, Daniel Pyne; subsequent revisions by Gary Ross; revisions by Raynold Gideon & Bruce A. Evans; revisions by John Logan; revisions by Lisa Amsterdam & Robert Huizenga; latest revisions by Oliver Stone. A Writers Guild of America Logant és Stonet tüntette fel a forgatókönyv írójaként, a "történet" mellé pedig Pyne és Logan nevét rakták. Williams és Weiner neve nem szerepel a stáblistán az írók között, de munkájukért, kreatív konzultánsként tüntették őket fel. A forgatókönyv a You're Okay, It's Just a Bruise: A Doctor's Sideline Secrets című könyvön alapult, amit Robert Huizenga írt. Huizenga volt az L.A. Raiders csapat belső doktora az 1980-as szezonban, Dr. Rosenfield alatt dolgozott, aki egy játékos lesérülése után mindig csak ennyit mondott: "You're okay, it's just a bruise." (Jól vagy, ez csak egy kis horzsolás.) James Woods karaktere Rosenfieldon alapult, és Cap Rooney első sérülésekor a filmben csak ennyit mond a diagnóziskor: "Jól vagy, ez csak egy kis horzsolás." Huizenga az 1990-es évek elején elhagyta a Raiderset, mivel eltaszították Rosenfield módszerei, hogy megengedte a játékosoknak a pályára lépését, több súlyosan komoly sérülés után is. A filmben Cápa csigolyasérülése egy megtörtént eseten alapul, amit Mike Harden szenvedett el. Szereposztás A rendező első választása Tony D'Amato szerepére Robert De Niro és Al Pacino volt. De Niro elutasította a felkérést, Pacino azonban nem. Pacino különösen élvezte, hogy most nem egy rendőrt vagy gengsztert kell alakítani, hanem egy ilyen, nem mindennapi figurát. A Warner Bros. Clint Eastwoodot jelölte ki D'Amato szerepére, mielőtt Pacino elfogadta volna, de mikor a Eastwood azt kérte, hogy ő rendezhesse a filmet, a stúdió gyorsan lebeszélte az egészről. Henry Rollinsnak felajánlották az egyik játékos szerepét, ám nem fogadta el, mert szerinte nem tudta volna megjeleníteni hitelesen a figurát. Cameron Diaz egy sportcsapat-tulajdonos lányát játssza, szerepe hasonló, mint az Álljon meg a nászmenet című filmben. Érdekesség, hogy a forgatókönyv egyik korai változatában a Diaz által játszott karakter, Christina Pagniacci házas volt. Ving Rhames és David Duchovny is esélyes volt egy szerepre a filmben, ám egyikük sem vállalta el a felkérést. Eredetileg Sean "P Diddy" Combs játszotta volna Willie Beament, ám a zenészt idő-összeegyeztethetetlenségi problémák miatt leváltották. Ezután Chris Tucker jött szóba, ám ő nem vállalta el. Cuba Gooding Jr. találkozott Stoneal, mivel el akarta játszani Willie Beamen szerepét, ám a rendező nem adta neki, mert a színész a Jerry Maguire című filmben futball-játékost alakított. Ezután Jamie Foxx akarta a szerepet, ám először Stone nem akarta neki adni Beamen szerepét, mert nem tartotta komolynak erre a feladatra a "felejtős" vígjátékai miatt. Végül meggondolta magát, ebben az is közrejátszhatott, hogy Foxx a középiskolában futballozott. Öt híres NFL vezető edző cameozik a filmben. Bob St. Clair, a Minnesotától, az első meccsen. Y.A. Tittle, a Chicagótól, a második meccsen. Dick Butkus, a Californiatól, a harmadikban. Warren Moon, a New Yorktól az eső áztatta meccsen. És végül Johnny Unitas a Dallastól a fináléban. Feltűnik a filmben sok olyan játékos is, akik a való életben az Arena Football Leagueben játszanak. Barry Switzer a Dallas Cowboys korábbi vezetőedzője tévés kommentátorként szerepel a Miami Sharks és a Dallas Knights közti meccsen. A rendező, Oliver Stone ugyancsak egy kommentátort alakít. Az NFL támadó Darnell Autry jelentkezett az egyik szerepre, de a castingosok azt mondták, nem úgy néz ki, mint egy valódi futball-játékos. Amikor Willie Beamen belép Tony D'Amato házába, a tévében a Ben-Hur című film megy Charlton Heston főszereplésével, külön érdekesség, hogy Heston a film végén színtén feltűnik egy kommentátor szerepében. James Caviezel is szerepet kapott a filmben, ő játszotta Tony D'Amato fiatalkori énjét, ám jeleneteit kivágták. Erről az Oliver Stone Collection DVD extráiban beszélnek. Hasonlóan járt Tom Sizemore is, akinek jelenetei szintén a kukában landoltak. Forgatás A filmet 1999. január 25. és április 17. között forgatták Miamiban Florida államban és Irvingben, Texasban. Shark Stadium, a Miami Sharks filmbeli stadionja, valójában az Orange Bowl Stadium nevet viseli és Miamiban található. A filmben levő California Crusaders csapat stadionja a Pro Player Stadium, ami valójában a Miami Dolphinsé. Oliver Stone megpróbált tárgyalni az illetékesekkel, hogy a filmben a valódi NFL logókat használja, ám ez a kísérlete nem aratott sikert. Stone bevallottan San Francisco 49ers rajongó, sok utalás van a filmben arra, hogy a San Franciscó-iak megverik a Sharksot. Dennis Quaid filmbeli háza igazából Dan Marino, a Miami Dolphins irányítójának otthona. Jamie Foxx szerint LL Cool J túlságosan beleélte magát a szerepbe és a verekedéses jelenetben túl keményen ütötte meg őt. Dulakodás alakult ki köztük, ami során Foxxnak lett egy vágása a homlokán, de ezt később kivágták. Foxx később egy tv-adásban beszélt arról, hogy tisztázták az ügyet és barátok lettek. Érdekesség hogy a "fuck" szó 117-szer hangzik el a filmben, valamint hogy szerkesztői szempontból több mint 3000 vágás van a filmben. Rendezői változat Mikor a filmet kiadták VHS-en és DVD-n Oliver Stone egy új rendező vágást csinált a filmhez. A kiadáson az információk alapján 6 perc, eddig nem látott részlet kapott helyet, így a film 156 perc volt, tehát az eredeti változat hossza 150 perc és ehhez adta hozzá Stone a korábban kiágott 6 percet. Valójában a moziváltozat 162 perc; 12 percet kivágtak és hozzáadták a 6 perces, eddig nem látott részeket. A két verzió közti különbségeket az Internet Movie Database-en részletezik. Filmzene A filmzenén különböző stílusok szerepelnek, köztük hiphop, rock és R&B, a korongot pedig 2000. január 4-én jelentette meg az Atlantic Records. A Billboard 200 listán a 28. helyen szerepelt, a Top R&B/Hip-Hop Albumson pedig a 11. helyet érdemelte ki. "Who You Gonna Call"- 4:08 ( Missy Elliott ) "Reunion"- 4:41 (Capone-N-Noreaga) "Never Goin' Back"- 3:37 ( Mobb Deep ) "Sole Sunday"- 3:59 (Goodie Mob & OutKast ) "Shut'Em Down"- 3:20 ( LL Cool J ) "Shut Up"- 4:22 (Trick Daddy, Trina, Deuce Poppi & Co) "Any Given Sunday"- 3:59 ( Jamie Foxx , Guru & Common ) "Whatever It Takes"- 4:03 ( P.O.D. ) "Fuck That"- 3:41 ( Kid Rock ) "Be a Man"- 3:18 (Hole) "My Niggas"- 1:05 ( DMX ) "Jump"- 4:07 (Mystikal) "Move Right Now"- 3:46 (Swizz Beatz, Eve & Drag-On) "Why"- 3:15 ( Godsmack ) "Stompbox"- 4:08 (Overseer) "Any Given Sunday Outro"- 2:31 (Jamie Foxx) Oliver Stone egy jelenetet a Godspeed You! Black Emperor nevű kanadai banda zenéjével forgatott le, később megkérdezte a tagokat, hogy felhasználhatja e a zenét, de ők nem egyeztek bele. Fogadtatás A Minden héten háború nagyon megosztotta a közösséget, volt aki a legjobb sportfilmnek nevezte és akadtak nagyon negatív kritikák, többek közt vádolták Stonet, hog a film elkészítésekor csak a pénz lebegett a szeme előtt és ismét említésre került az erőszak iránti imádata, amit ebben a filmben is szívesen használ, ám most lényegesen kevesebb ilyen jelenetet láthatunk, mint korábbi filmjeiben. A filmet Magyarországon 2000. június 1-én mutatták be és itt is vegyesen fogadták. A Rotten Tomatoes honlapon 49%-ot kapott, az Internet Movie Database-on 6.6 csillagra áll. Az Amerikai Egyesült Államokban 1999. december 22-én mutatták be 2505 moziban, ahol szerény 13 584 625 millió dollárral nyitott. A film nem lett kasszasiker: hazájában 75 530 832 dollárt hozott, így a gyártási költségek megtérültek, világszerte pedig 100 230 832 dollárt ért el. Morcheeba A Morcheeba brit együttes, melynek stílusa ötvözi a lounge-ot a dubbal, bár sokan sorolják őket a triphop-előadók közé. Zenéjükben megtalálhatóak még blues-, illetve rockelemek, mindezt downtempóra jellemző hangzásvilággal. Világszerte nagyjából 6 millió[forrás?] albumot adtak el, jelenlegi kiadójuk a PIAS records. Diszkográfia Stúdió albumok Who Can You Trust? (1996) Big Calm (1998) Fragments of Freedom (2000) Charango (2002) The Antidote (2005) Dive Deep (2008) Blood Like Lemonade (2010) Head Up High (2013) Válogatásalbumok La Boule Noire (1998) (live) Back to Mine (2001) Parts of the Process (The Very Best of Morcheeba) (2003) The Platinum Collection (2005) Get Mashed (by Kool DJ Klear) (2005) Horní Částkov Horní Částkov (németül: Ober Schossenreuth) Habartov településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Sokolovi járásában. Központi községétől 3 km-re nyugatra fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 41 lakóháza és 76 lakosa van. Casola in Lunigiana Casola in Lunigiana település Olaszországban, Massa-Carrara megyében. Lakosainak száma 1011 fő (2017. január 1.). Casola in Lunigiana Fivizzano, Giuncugnano és Minucciano községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kundratice Kundratice település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Kundratice Horní Libochová, Kadolec, Jívoví és Křižanov településekkel határos. Lakosainak száma 186 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Alpesisí a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí versenyszámait február 10. és 23. között rendezték. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Traffic Giant A Traffic Giant az osztrák Jowood 2000-ben megjelent városi tömegközlekedés-szimulátor videojátéka. Grafikája 2-D izometrikus. Támogatása nem volt hosszú és második része sem jelent meg. A játékosoknak jelenleg is van egy erős közösségük. grafikája nagyon részletes, a legrészletesebb a műfajon belül. Létezik hozzá egy nem hivatalos térképszerkesztő, amit nem hivatalosan újonnan kiadtak. Ezzel az aktív játékosok új térképeket hoznak létre még mindig. Játékmenet A játékban az a célunk, hogy egy városban kiépítsük és üzemeltessük a tömegközlekedést. Ehhez autóbuszok, villamosok, elővárosi vonatok, függővasút (Hasonló, mint a Wuppertali függővasút) és maglev áll rendelkezésünkre. Az elszállított utasok után pénzt kapunk, amikből további járműveket vásárolhatunk. Az utasoknak konkrét utazási céljuk van, a lakótelepekről a gyárakba, üzemekbe tartanak. Így nem elég csak elszállítani őket, a járművek útvonalát és megállóit pontosan meg kell határozni. Ehhez egy térkép is segítséget nyújt. Nehézség A játék nehézsége változtatható, így bármilyen korosztály tud vele játszani. A kampány módban a 15 küldetést arany, ezüst és bronz értékeléssel fejezhetjük be. A kampányok célja a megadott mennyiségű utas elszállítása, pénz megkeresése vagy százalékos arányban megadott lefedettség kiépítése határidőn belül. Nehézségnek konkurenciát is állíthatunk be. Új kiadás A játék 2012-ben újra megjelent, az új változat már gond nélkül fut Windows 7 rendszerrel is és további 15 kampányt tartalmaz új épületekkel és célokkal. Gépigény Microsoft Windows 95/98 Pentium 233 MMX (vagy 100% IBM kompatibilis) 32 MB RAM 2 MB Videokártya (800x600 HiColor) CD-ROM -meghajtó (négyszeres) Egér DirectX 7.0 Pécsi Ifjúsági Központ Koordináták: é. sz. 46° 03′ 55″, k. h. 18° 12′ 19″46.065277777778, 18.205277777778 A Pécsi Ifjúsági Központ a város és Baranya megye legnagyobb művelődési intézménye, melynek nyolc egysége egymásra épülő rendszerben biztosít kultúrával és szórakozással kapcsolatos programokat. Az intézményben 35 művészeti, hobbi- és szabadidős csoport működik. Szivárvány Gyermekház A gyermek és ifjúsági korosztály szórakoztatására jött létre a gyermekház. Itt székel a Pécsi Ifjúsági Színjátszó Társulat is, amely a Pécsi Országos Diákszínjátszó Találkozón arany minősítést kapott, meghívást kapott jelentős fesztiválokra, mint a Pécsi Országos Színházi Találkozó és a Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok. Itt a zsűri fődíjjal jutalmazta a társulatot. Közlekedési Park Pécsett az Uránvárosban ismerkedhetnek kisebbek és nagyobbak a közlekedési szabályokkal, elkerített helyen, biztonságos körülmények között. A közlekedési Park a gyermek korosztályok részére biztosítja játékos formában a közlekedési ismeretek elsajátítását és gyakorlati alkalmazását. Gyermektáborok A Balatonfenyvesen működő három gyermektáborba nyaranta szerveznek utazásokat diákok számára. Mecseki Kisvasút Az 570 méteres (Magyarország legrövidebb kisvasútja) pályát 1962. augusztus 20-án adták át. Azóta folyamatosan üzemel, az 1960 augusztusában megnyílt Pécsi Állatkert a vidámpark között. Szándékosan úgy építették, hogy minél ívesebb, kanyargósabb legyen. A vasút mozdonya egy igazi ritkaság, egy aszimmetrikus C-50-es. Pécsi Vidámpark A pécsi városi vidámpark 1961-ben épült Dömörkapun a Mecsek tetején, egy 5 hektáros erdőben. A vidámpark egy része "retro" szerűen őrzi a 60-as évek hangulatát. Az üzemeltető, aki annak idején tíz évre írt alá a várossal, azt vállalta, hogy évente beszerez egy új nagyjátékot, egyet pedig felújíttat. A vidámpark területén szokták minden évben megrendezni a pécsi Earthdance fesztivált. A park 2011-ben végleg bezárt, 2014-ben lebontották, csak a pénztár-és büféépület maradt meg. Ifjúsági Ház A központban a középiskolások, az egyetemisták és annál idősebbek számára zenei koncerteket, táncházakat, ismeretterjesztő programokat, pódiumműsorokat, és színházi előadásokat szoktak tartani. A nagy koncertterem 300 fő, míg a kisterem ("Billentyű") 100 fő befogadására alkalmas. Az épületben rendszeresek a különböző témájú galériák is. Állandó csoportok Borklub A klub 6 éve, havi rendszerességgel működik, Környei Béla vezetésével. A mintegy 80 fős tagság foglalkozásait szakmai jellegű programok, borbemutatók is színesítik. A bemutatkozó pincészetek a szőlőtermeléstől a borpalackozásig bemutatják a termelési folyamatokat. A Baranyában működő borutak egy-egy "állomáshelyének" megismerése a Fehérborút és a Vörösborút is része volt klubéletnek. A találkozók szakmai fórumként is működnek, hiszen sok termelő van tagjaik között. Fiatal Írók Alkotó Köre Az irodalom és a vers kedvelői alakították Pécsen 2007-ben, Balogh Robert író vezetésével. Hetente a magukkal hozott "alkotásokat" elemzik, beszélik meg. A csoport "nagy elődjeinek" tekintik a 70-es 80-as évek újdonságait és a gondolati szabadság eszméit követő írókat, mint Meliorisz Béla, Pálinkás György, Csordás Gábor, és Parti Nagy Lajos. EuroDance Tánc és modellstúdió A táncstúdió 1989-ben alakult Rovó Attila Nívó-díjas táncpedagógus vezetésével. Már az első években országos bajnoki címeket szerzett a stúdió, illetve világbajnoki ötödik és hatodik helyezéseket. A stúdió változatos stílusokban dolgozik: A hiphop, funky, show- és musical-táncok. Kezdetben középiskolásokból és egyetemistából állt a stúdió, mely ma már több generációból áll. Jeszenszky Endre táncpedagógus tanár útmutatásai alapján felépült egy óvodás kortól az érett felnőtt korig tartó modern táncképzés Pécsett. Képzőművészeti Műhely Több mint három évtizede a város legjobb művésztanárai oktatnak a műhelyben különböző tudásszintű csoportokban. Évente egy alkalommal a műhelyben készült legjobb munkák a nagyközönség elé kerülnek, az IH Galéria kiállításán. Pécsi Vonósok A zenekar 1975-ben alakult azzal a céllal, hogy összefogja a Pécsett élő illetve tanuló amatőr vonósokat. Rendszeresen adnak Pécsett és környékén egyházi, világi, ismeretterjesztő és gyermek-hangversenyeket. 2003 óta a Pécsi Advent rendezvénysorozat kiemelt résztvevője. Többször is koncerteztek külföldön, például Horvátországban, a finn Lahtiban, az osztrák Grazban, a lengyel Krakkóban, az amerikai Seattle-ben, Bulgáriában, és Szerbiában is. Kapcsolatainak köszönhetően külföldi kamarazenekarok, szimfonikus zenekarok és kórusok látogattak el Pécsre. A Veszprémi XIII. Országos Kamarazenekari Fesztiválon 2003-ban az Editio Musica különdíját, 2005-ben pedig Kőszegen Vas megye Önkormányzata különdíját nyerték el. A „Pécsi Vonósok” nevet 2006.május 16-án tartott hangversenyük óta használják. Repertoárjukban a zenekar jellege miatt a barokk művek élveznek elsőbbséget, de minden zenei korszakból szívesen játszanak. A közkedvelt európai zeneszerzők művei mellett kevésbé ismert szerzők darabjai, valamint filmzenék és könnyűzenei átiratok is megtalálhatók műsorukban. Sziporka Gyermekszínpad A színpad művészeti vezetője N. Szabó Sándor és Unger Pálma. A meseirodalom legismertebb, legkedvesebb meséit dolgozzák fel, adják elő a város óvodás és általános iskolás gyerekeinek nagy sikerrel. Minden év szeptemberében új mesedarabot tanulnak, amit a következő év elején 10-12 előadáson bemutatnak. Tanac Táncegyüttes Az együttes 1988 októberében alakult, Sárosácz Mihály és Szávai József kezdeményezésére, a Pécs környéki horvát falvak fiataljaiból. Első célja mindig a magyarországi horvátok néphagyományainak gyűjtése, bemutatása és megőrzése. A Madagaszkár pingvinjei (2. évad) A Madagaszkár pingvinjei második évadja 39 epizódból áll. A hivatalos premier 2010. március 13-án volt A vörös mókus/Idő kérdése epizóddal, utolsó rész pedig Az ostrom napja 2012. június 17-én. Somlyó György Somlyó György (Balatonboglár, 1920. november 28. – Budapest, 2006. május 8.) magyar költő, író, esszéíró, műfordító, a párizsi Mallarmé Akadémia tagja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (1992) és a Digitális Irodalmi Akadémia (1998) alapító tagja, számtalan díj és elismerés birtokosa, a Magyar Költészet Napjának kezdeményezője. Somlyó Zoltánnak, a Nyugat első nemzedékéhez tartozó költőnek a fia, és Somlyó György fia, Somlyó Zoltán unokája: Somlyó Bálint (1957–) esztéta, filozófus, az ELTE BTK Esztétika Tanszékének docense. Élete Somlyó György fiatalon a Nyugat költői közé tartozott. Gyermekkori barátja volt Devecseri Gábor és Karinthy Ferenc. Személyes kapcsolatban állt Radnóti Miklóssal, Kosztolányi Dezsővel, József Attilával is. Kapcsolatba került az Újholddal, hatott rá a francia szürrealizmus. 1941 és 1944 között többször behívták munkaszolgálatra. 1945-ben a pesti bölcsészkarra, 1946 novemberében (francia ösztöndíjjal) a Sorbonne-ra iratkozott be. 1948-ban és 1949-ben a Nemzeti Színháznál volt dramaturg, majd 1950-ig a Hunnia Filmgyár lektorátusának vezetője. 1954–55-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályát vezette. 1958-ban az ő szerkesztésében és előszavával jelent meg a Francia költők antológiája és Rimbaud teljes életművének első magyar kiadása. Egymás után jelentek meg verseskötetei, tanulmányai. Franciaországban és Olaszországban élt egy ideig. 1965-ben jelent meg Párizsban első francia fordítású verseskönyve, a Souvenir du Présent. 1966-ban megalapította az Arion című többnyelvű irodalmi almanachot, amelynek 1987-ig volt főszerkesztője. Költészetében szinte minden versforma megtalálható a szabadverstől a szonettig. Önéletrajzi ihletésű prózai munkái mellett tanulmányköteteket és műfordításokat is megjelentetett. Művei ’’A kor ellen’’ Versek 1939 Szerzői kiadás ’’Adónis siratása’’ Versek 1942 Officina ’’Láttátok-e?’’ Versek 1948 Hungária ’’Kérdés és felelet’’ Tanulmányok 1949 Franklin ’’Seregszemle’’ Versek 1950 Hungária ’’Példák és feladatok’’ Tanulmányok 1951 Művelt Nép ’’A béke erdeje’’ Versek és versfordítások 1951 Szépirodalmi ’’Vallomás a békéről’’ Versek 1953 ’’A Visztula sellője’’ Lengyelországi útirajz 1954 Szépirodalmi ’’Jegenyék a parton’’ Versek 1955 Szépirodalmi ’’Talizmán’’ Versek 1956 Szépirodalmi ’’Ablakban’’ Tanulmányok 1956 Magvető ’’Emlék a jelenről’’ Versek 1958 Szépirodalmi. ’’Szélrózsa’’ Összegyűjtött versfordítások 1936–1958 1958 Magvető ’’Ami élni segít’’ 88 szonett 1960 Magvető ’’Tó fölött, ég alatt’’ Válogatott versek 1962 1965 Szépirodalmi ’’A költészet évadai’’ Tanulmányok 1963 Magvető ’’Szemfényvesztő fügefa’’ Versek 1963 Szépirodalmi ’’Szélrózsa 2’’ Összegyűjtött versfordítások 1965 Magvető. Souvenir du présent. Choix de poèmes ; ford. franciára Charles Dobzynski, Eugène Guillevic; Seghers, Paris, 1965 ( Auteur du monde ) ’’Mesék a mese ellen’’ Költemények prózában 1967 Szépirodalmi ’’A költészet évadai 2’’ Tanulmányok 1968 Magvető ’’Füst Milán’’ Emlékezés és tanulmány 1969 . Szépirodalmi ’’Hármastükör. 1’’ Válogatott versek/ tanulmányok/ műfordítások 1970 Szépirodalmi ’’A költészet évadai 3’’ Tanulmányok 1971 Magvető ’’A Mesék második könyve’’ 1971 Szépirodalmi ’’A Mesék könyve’’ 1974 Szépirodalmi ’’Épp ez’’ Versek 1976 Szépirodalmi ’’Árnyjáték’’ Regény 1977 Magvető ’’A költészet vérszerződése’’ Tanulmányok 1977 Szépirodalmi ’’Arion éneke’’ Összegyűjtött versek I. 1938–1976 1978 Szépirodalmi ’’Kőkörök’’ Összegyűjtött versek II. 1942–1976 1978 Szépirodalmi ’’1977–1978’’ Versek 1978 Békéscsabai Megyei Könyvtár ’’Modernnek lenni mindenestül’’ Esszé 1979 Magvető ’’Másutt’’ Esszék 1979 Szépirodalmi ’’Philoktétész sebe’’ Bevezetés a modern költészetbe 1980 Gondolat ’’Piero della Francesca.Arezzo, S. Francesco-templom’’ Versek 1980 Veszprémi Ny. ’’Szerelőszőnyeg’’ Tanulmányok 1980 Szépirodalmi ’’Picasso. Bemutatja Somlyó György’’ Tanulmányok 1981 Magyar Helikon ’’Megíratlan könyvek’’ Tanulmányok 1982 Szépirodalmi ’’Részletek egy megírhatatlan versesregényből’’ 1983 Magvető ’’Az utazás’’ Francia költők ant. C. Baudelaire-től M. Chodolenkó-ig 1984 Magvető ’’Miért hal meg az ember?’’ Drámafordítások 1984 Szépirodalmi ’’Rámpa’’ Regény 1984 Szépirodalmi Que cela. Choix de poèmes. 1962-1985 ; ford. franciára Paul Chaulot et al.; Belfond, Paris, 1986 ’’Parisiens’’ Versek. (Eredetileg franciául.) 1987 Edition PAP. ’’Ami rajtam túl van’’ Válogatott versek 1937–1986 1988 Szépirodalmi ’’A költészet ötödik évada’’ Tanulmányok 1981–1987 1988 Magvető Die Rampe. Roman ( Rámpa ); ford. németre Peter Scharfe; Volk und Welt, Berlin, 1988 ’’A macska tízezer létezésmódja’’ Versek. Ill.: Szántó Piroska 1989 Corvina ’’A boglári parton’’ Versek 1990 ’’Palimpszeszt’’ Versek. 1990 Orpheusz könyvek ’’Párizsi kettős’’ Regény 1990 Szépirodalmi ’’Talizmán’’ 101 szonett (1953–1988) 1990 Inter Art ’’Városok’’ Esszék 1991 Cserépfalvi ’’Nem titok’’ Versek 1992 Jelenkor ’’Füst Milán vagy A lesütött szemű ember’’ Emlékezés és tanulmány 1993 Balassi ’’Az elvitathatatlan hely’’ Tanulmányok 1994 Magyar Írószövetség–Belvárosi ’’A negyedik szoba’’ Versek 1992–1993 1994 Seneca Tóth László: Szó és csend. Tizenegy beszélgetés. Csiki László, Fodor András, Géczi János, Kukorelly Endre, Petőcz András, Somlyó György, Tornai József, Tőzsér Árpád, Vasadi Péter, Vörös István, Zalán Tibor ; JAMK–Új Forrás Szerk, Tatabánya, 1996 ( Új Forrás könyvek ) ’’Törésvonalak’’ Versek 1997 Seneca ’’Seb és kés’’ Válogatott versek 1972–1997 1998 Seneca ’’Mesék a mese ellen. Contrefables’’ Versek 1999 Jelenkor (Kétnyelvű kiadás.) ’’Cantata Tremenda’’ Vers 2000 Tótfalusi Kis Miklós Ipari Műszaki Szakközépiskola ’’Philoktétésztől Ariónig’’ Válogatott tanulmányok 1–2 2000 Jelenkor. ’’Önéletrajzaimból’’ Esszék 2001 Enciklopédia ’’S. Gy. válogatott versei’’( Utószó: Lator László) Versek 2001 Unikornis Lignes de fracture. Choix de poèmes 1974-1999 ; franciára ford. Lorand Gaspar, Sarah Clair; Belin, Paris, 2001 ( L'extrême contemporain ) ’’Ahol van’’ Versek 1997–2002 2002 Jelenkor ’’A vers – a versben’’ Tanulmányok 2004 Jelenkor ’’Talizmán’’ 138 szonett 2005 Enciklopédia ’’Rámpa. Árnyjáték’’ Regények 2005 Helikon ’’Írjak? Ne írjak?’’ Esszék 2005 Nap Favole contro la favola ; szerk. Cinzia Franchi, Nóra Pálmai; Lithos, Roma, 2007 ( Podium Pannonicum , 5.) Műfordításai Paul Valéry : Válogatott versei és oxfordi előadása a költészetről (1945) William Shakespeare : II. Richárd (1949) André Gide : A tékozló fiú hazatérése (1957) Jean Anouilh : Médeia (1959) Ismeretlen szerző: Fevershami Arden (1961) Victor Hugo : Marion Delorme (1962) Alphonse de Lamartine : Graziella (1963) Jean Racine összes drámái (1963). Budapest, Magyar Helikon. Phaedra. Somlyó György fordításában lásd 607–672. p. Honoré de Balzac : Újabb tanulmány a nőkről (1963) Octavio Paz : Napköve Kavafisz : A barbárokra várva (1968 - Vas Istvánnal ) Paul Valéry : Két párbeszéd (1973) Eugène Guillevic : Val, vel (1973) Jorge Luis Borges : Okok, jelek, dolgok (1984) - A másik, aki ugyanaz (1990) Octavio Paz : A meztelen jelenés - Marcel Duchamp (1990 - Csuday Csabával) Georges Bataille: A szem története - Madame Edwarda (1991) Paul Valéry : Füzetek (1997) Louis Aragon válogatott versei (1964) – a kötetet szerkesztette és a művek jelentős részét fordította Díjai József Attila-díj (1950, 1951, 1954, 1966) Officier de l'Ordre des Arts et des Lettres (1984) Déry Tibor-díj (1987) Forintos-díj (1987) A Magyar Köztársaság Zászlórendje (1990) Kassák Lajos-díj (1992) Illyés Gyula-díj (1994) Magyar PEN Emlékérem (1994) Gabriela Mistral Emlékérem (1996) Kossuth-díj (1997) Pro Urbe (1998) A Jelenkor Kiadó Könyvdíja (2000) Füst Milán-díj (2001) Pablo Neruda-emlékérem (2004) Dalok.hu A Dalok.hu egy magyar nonprofit online zenebolt, ami magyar zeneszámok árusítására jött létre. Az oldalt a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete 2006-ban alapította. A weboldalnak elkészítették az angol nyelvű változatát is. A dalokat másolásvédelem nélkül lehet letölteni MP3 és FLAC formátumokban. A zenészek a számeladásokból befolyó összeg 50-80%-át megkapják. Konrádi Dániel Konrádi Dániel (Várkudu, 1871. január 24. – Kolozsvár, 1940. szeptember 3.) magyar orvos, bakteriológus, egyetemi oktató, kutató, orvosi szakíró. Életútja A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett (1892), a Ferenc József Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá (1898). Tanársegéd az egyetem kór- és gyógytani tanszékén; tanulmányokat végzett Frankfurt am Mainban az Ehrlich és Berlinben a Koch Intézetben (1905); egyetemi magántanár (1906); a kolozsvári Önkéntes Mentőegyesület igazgatója. Párizsban és Londonban végzett újabb tanulmányai (1921) után a kolozsvári Pasteur-intézetnek, majd a bőrgyógyászati klinika Wassermann-laboratóriumának vezetője nyugdíjaztatásáig (1936). Saját kísérleteivel járult hozzá a bakteriológia s főleg a veszettség kérdéseiben felmerült ellentétes vélemények tisztázásához. Az EME orvos-természettudományi szakosztályának Értesítője közölte cikkeit a szappanok baktériumölő hatásáról, a kísérleti veszettség tüneteiről s tífusz-bacilusok kimutatásáról kútvízben (1901-1905); jelentek meg tanulmányai az Erdélyi Orvosi Lap hasábjain a veszettség gyógyulásáról (1920), az agy- és gerincbeli folyadék ragálytartalmáról veszett embernél (1922), feltűnően rövid lappangásokról emberi veszettségnél (1923). Botswana nemzeti parkjai, védett területei Botswana területének 17%-át foglalják el a nemzeti parkok és állatparkok. Ezenkívül még további 20%-ra tehető a vadvilág megőrzésére használt területek aránya. A botswanai kormány bevételekre tesz szert vadászengedélyek kiadásából külföldi turisták számára ezeken a területeken, ezek betartását szigorúan ellenőrzik. Központi Kalahári Vadvédelmi Terület Központi Kalahári Vadvédelmi Terület (Central Kalahari Game Reserve) az ország 70%-át elfoglaló szemiarid terület, amely a dél-afrikai Oranje folyótól egész a Kongóig tart. Ez a világ második legnagyobb védett területe. Területére jellemző a nyílt síkságok, a szikesek és a kiszáradt folyóvölgyek váltakozása. Északon még a cserjés növényzetet találunk, délebbre haladva viszont előbb bozótos lesz, majd azok is eltűnnek. Az állatvilág jellemző fajai a zsiráf, a barna hiéna, a sakál, az oroszlán, a gepárd, a kudu, a jávorantilop, a varacskosdisznó, a gnú és a gazella. A turisták számára legmegfelelőbb időpont a látogatásra a december és április közti időszak, mikor az állatok víz közelében koncentrálódnak egy kisebb területen. Itt nincsenek kiépített táborhelyek, így megkövetelik, hogy mindenki a saját maga ásott latrinát használja, ezzel is csökkentve az ittléte miatt keletkezett károsodást. Tűzifa gyűjthető a azokról a területekről, ahol nagy kiterjedést ért el az erdő, de ezt nem szabad megtenni a kisebb erdőszigetekből. A tábortűzből származó hamut a tábor felhagyása után el kell ásni, a visszamaradt éghetetlen hulladékot össze kell gyűjteni és vissza kell szállítani a belépőkapuhoz. Az őslakos Basarwa vagy San nép több ezer éve él a területen, de mára jelentősen megváltozott az életstílsuok. Sokan mára letelepedtek, feladván régi, nomád életmódukat, de sokan még mindig kőkorszakihoz hasonló vadászással-gyűjtögetéssel próbálják előteremteni a ételt. Ma körülbelül 40 000-en élnek itt. Chobe Nemzeti Park A Chobe Nemzeti Park (The Chobe National Park) az ország északi részén található. 10,566 km²-es területével a második legnagyobb Botswanában. 1931-ben merült fel először a nemzeti park létrehozásának ötlete. 1932-ben a kormányzat létrehozott egy 24 000 km²-es vadászat alól kivett területet, amit a következő évben 31 600 km²–re növeltek. 1943-ban súlyos cecelégy-invázió volt a területen, ami semmissé tette az addig elért eredményeket. 1957-ben vetődött fel újra a gondolat. 1960-ban egy 21 000 km²–es területet nyilvánítottak állatrezervátummá. 1967-ben jelentősen lecsökkentették a területét. 1975-ben szűnt meg az utolsó település a területen, ez egy nagy favágótábor volt. Az 1980-as és 1987-es határátrajzolásokkal elérte a mai kiterjedését a park. Észak-Tuli-i Vadvédelmi Terület Tuli (Northern Tuli Game Reserve) Botswana délkeleti határánál található. Területe szűk, hosszú, egyfajta szegélyt alkot a határ mentén. Területén találkozik a Limpopo és a Shase folyó. Igazából nem egy vadvédelmi terület, hanem több egymás mellett fekvőnek az összessége, ezek: a Tuli, a Ntani és a Mashantu. Mivel ezek egytől egyig magánkézben vannak, így ezek alkotják Afrika déli részének legnagyobb magánkézben levő vadvédelmi területét, ami 300 000 hektárra terjed ki. Ráadásul Mashantuban található a legnagyobb privát területen lévő elefántállomány. A parkok nagy területen nincsenek körbekerítve így az állatok szabadon vándorolhatnak. Az elefántokon kívül az idelátogató gyönyörködhet oroszlánokban, foltos hiénákban, páviánokban, zebrákban, zsiráfokban, leopárdokban és gepárdokban is. Jelentős az antilopállomány is. Jávorantilopból és impalából nagy csordák találhatóak. A park különleges szolgáltatási közé tartozó éjszakai körút során olyan ritkán látható állatokkal találkozhatunk, mint a tarajos sül vagy a varacskosdisznó. Fegyveres parkőrök kíséretében lehetőség mountain bike-on végigjárni a területen, így igen exkluzív élményeket szerezni. Az ornitológusok is megtalálhatják az őket érdeklő témákat, hisz több mint 350 madárfaj népesíti be Tulit. Makgadikgadi és Nxai Nemzeti Park A Makgadikgadi és Nxai Nemzeti Park (Makgadikgadi & Nxai Pans National Park) a kiterjedt lapály egy kb. ötmillió éve a területen hullámzó óriási tó maradványa, amelyet a Okawango és a Zambézi folyók tápláltak. A parkba látogatókra óriási hatással van a végtelen horizont látványa, hisz a majdnem teljesen lapos a felszín. Jelentős eltérés van a esős és a száraz időszak tájképe közt, hisz a teljesen kiszáradt terület vízi paradicsommá változik az életet adó esők hatására. Ekkor zebrák, bivalyok és gazellák tízezrei vonulása vonzza a turistákat és a ragadozókat. A madármegfigyelők paradicsomának is hívhatnánk. Flamingók, pelikánok, kormoránok és kacsák legkülönbözőbb fajai hatalmas csapatokban látható itt. A délnyugati részen található a Kubu-sziget, ami kedvelt turista célpont. Fő látványosságok a gigászi méretűre megnövő majomkenyérfák és a régen itt élt emberek által épített települések romjai. Gemsbok Nemzeti Park A Gemsbok Nemzeti Park (Gemsbok National Park) a dél-afrikai Kalahári Antilop Nemzeti Parknak a folytatása észak felé, tőle a Nossob folyó kisz áradt medre választja el. A Kalahári-sivatag 9000 négyzetkilométeres területét foglalja el. Ha valaki az igazi természetközeli élményre vágyik ezt a helyet neki találták ki. Itt nincsenek a többi helyre jellemző táborok, úszómedencével, személyzettel, hűtőszekrénnyel. Az ide érkező látogatónak saját magának kell cipelnie a sátrát, a szükséges enni- és innivalót is. Nem elhanyagolható veszélyt jelentenek a ragadozók, illetve a malária. Kutse Vadvédelmi Terület A Központi Kalahári Vadvédelmi Terület (Kutse Game Reserve) déli határán fekszik, 2600 négyzetkilométer területet foglal el. Főleg homok és bokros szavanna borítja. Ellentétben a Gemsbok-kal itt vannak kiépített kempinghelyekből négy is található, igaz az ellátásról itt is teljes egészében a látogatónak kell gondoskodnia. Moremi Vadvédelmi Terület Moremi (Moremi Game Reserve) 4871 négyzetkilométernyi területet foglal el az Okawango-delta keleti felében, ami a delta körülbelül 20%-át jelenti. Az egyik legszebb tájnak tartják, hisz kis területen váltakozik az sűrű erdő, az akáciaerdő, a lagúnák vidéke és a folyóvízi síkság. Ez a változatosság természetesen az állat -és növényvilágot is sokszínűvé teszi. A madarak közül meg kell említeni a vízimadarakat, a kócsagokat, gémeket, kacsákat és libákat. Az állandóan jelen levő víz miatt főleg a száraz időszakban van itt nagyszámú állatállomány. Elefántok, bivalyok, zsiráfok, oroszlánok, hiénák, sakálok, az antilopok összes fajtája, mind-mind megtalálható itt. A szállásterületek a folyó kis szigetein találhatóak, így védettek az állatoktól és az állatokat se zavarják az emberek. Épp emiatt itt kifejezetten nagy veszélyt jelent a malária, erősen ajánlott a malária elleni gyógyszerezés. A10-es autópálya (Németország) Az A10-es autópálya (németül: Bundesautobahn 10) egy autópálya Németországban, a Berlint elkerülő körgyűrű. Hossza 196 km. Asim Xudiyev Asim Xudiyev (oroszul: Асим Худиев, Aszim Hugyijev) (1957. február 22. –) azeri származású szovjet labdarúgó, azerbajdzsáni nemzetközi labdarúgó-játékvezető és sportvezető. Az Azeri labdarúgó-szövetség tagja. Sportpályafutása Labdarúgóként a Neftçi PFK-ban játszott, ahol 1977–1984 között 180 mérkőzésen szerepelt. Nemzetközi játékvezetés A labdarúgó-pályafutásának végeztével játékvezető lett és válogatott mérkőzéseinek száma: 6, valamint két Eb-előselejtezőt is vezetett. Sportvezetőként Az aktív játékvezetői pályafutást befejezve az UEFA JB ellenőreként szolgál. Molnár Gyula (író) Molnár Gyula (Szabadka, 1857. november 21. – Budapest, 1932. május 6.) író, jogi doktor, ügyvéd. Élete Müller Ede kereskedő, 1848-as honvéd főhadnagy és Reiner Mimi fia. Két évig Eisenstädter István és fia szabadkai rőfös üzletében mint inas, egy évig a Runetz testvéreknél mint gyakornok a kereskedői pályára készült; azután rövid ideig szinészkedett. 1871-ben ismét tanuláshoz látott és 1876-ban Szabadkán érettségi vizsgát tett. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és 1884-ben Müller családi nevét Molnárra változtatta. 1886. november 3-tól mint ügyvéd működött Zomborban (Bács megyében), ahonnét 1897-ben Budapestre költözött és ott folytatott ügyvédi gyakorlatot. Álnevei: Amaranth (költeményei alatt a Magyarország és Nagyvilágban) és Piripócsy (a humoreszkek alatt a Magyarország című napilapban). Tárcacikkeket írt a Magyarországba és a Budapesti Hirlapba M. Gy. jeggyel (1879-1881); költeményeket a Magyarország és a Nagyvilágba (1879-1881); az Ungba, Szegedi Naplóba (1878-80); a Biharba (1878-79); még több lapba írt vezér- és tárcacikkeket, elbeszélést, költeményeket sat. Párbeszédes tárcái megjelentek a Magyar Hirlap, Magyarország, Hazánk, Pesti Napló, Pesti Hirlap és Független Magyarország c. lapokban. Szerkesztette a Zombor és Vidékét 1881. január 1-től 1896. december 31-ig Zomborban; az “Állami Tisztviselők Közlönyét 1897. május 1-től 1900. december 31-ig és a Magyar Köztisztviselőt 1901. január 1-től 1901. december 31-ig. Munkái Asszonyok bűne, férjek átka. Regény. Zombor, 1882. Két kötet. (Zombor és Vidéke melléklete). Rangkórság, vígjáték 3 felv. Zombor, 1884. (Az 1884. a Teleki-féle pályázaton a jutalmazott mű után első sorban említtetett). Amaranth költeményei. Zombor, 1885. Első álmaim. Beszélyek, novellettek, humoreszkek, rajzok. Zombor, 1886. Drámai költemények. Zuard, szinmű, 5 felv. Musztafa, szinmű 5. f. Saul király, szinmű 5 f. Rövidlátók, vígj. 3. felv. Zombor, 1887. (Ism. Bácska 54., Közép-Bácska 27. sz.) Molnár Gyula összes művei. Zombor, 1895. Tíz kötet. (I., II. Költemények, III-VI. Dekameron, VII. Babos kendő, népszinmű 3 felv., az Erdélyi Marietta szintársulata által kitűzött 50 arany pályadíjat nyert szinmű, mely Szabadkán 1878-ban előadatott és 1883-ban is megjelent. VIII. Und, IX. Idyll, verses vígj. 3 felv., X. Modern lovagok, társadalmi dráma 4 felv. (Ism. M. Hirlap 1897. 302. sz. Németül. Budapest, 1898.). A nagyon jó emberek, vígjáték három felv. Bpest, 1897. Csuzdi világ, énekes bohózat 3 felv. Bpest, 1899. Homokzátonyok, vígj. 3 felv. Bpest, 1900. (Fővárosi szinházak műsora 78.; előadatott a bpesti nemzeti szinházban 1900. ápr. 6.). Kéziratban Bánfi Dénes, tragédia 5 felvonásban (Szabadkán 1875-ben került szinre Kuthy Béla színtársulatánál); Jó parthiek, bohózat (1882-ben előadta Zomborban Dobó Sándor szintársulata); Nyári zivatar, vígjáték 3 felvonásban (a budapesti Nemzeti Színházban előadták); A papa lánya című bohózata a Magyar Színházban szintén színre került. Hello (Adele-dal) A Hello a brit származású Adele egyik dala. 2015. október 23-án került kiadásra az XL lemezkiadó gondozásában a 25 című album első kislemezeként. Adele egyik producere, Greg Kurstin segítségével írta meg a dalt. A Hello egy ballada soul elemekkel, amely a nosztalgiáról és a megbánásról szól. Kiadását követően pozitív fogadtatásban részesült a zenei kritikusoktól, akik nagyrészt Adele korábbi műveihez hasonlították a dalt. Ezenfelül sokan dicsérték a dalszöveget és Adele hangját. A Hello óriási kereskedelmi sikereket ért elː szinte minden ország slágerlistájának legtetején megfordult, köztük például az Egyesült Királyságban, ahol szám szerint az énekesnő második listavezető dala lett a Someone like You után. Hazájában az elmúlt három év legsikeresebben debütáló dala lett. Az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100 első helyén nyitott, ezzel Adele már negyedik number one helyezését szerezte meg. Az államokban számos rekordot sikerült megdöntenie: a Hello lett az első olyan dal, amelyből több mint egymillió digitális példány kelt el egy hét alatt. 2015 végére a dalból világszerte összesen 12,3 millió kópia kelt el az eladásokat és a streameléseket kombinálva, valamint az év hetedik legkelendőbb kislemezévé vált. A dalhoz tartozó videoklipet Xavier Dolan rendezte, amelyben Adele mellett Tristan Wilds a másik főszereplő. A kisfilm megdöntötte a Vevo rekordját, miután 24 óra alatt 27,7 millió megtekintést szerzett (a korábbi rekord Taylor Swift Bad Blood című videoklipjéhez tartott, amely 20,1 millió megtekintést kapott egy nap alatt). Továbbá a Hello videója érte el a leggyorsabban a 100 milliós határt, valamint a YouTube-on mindösszesen 88 nap alatt jutott el az egymilliárdos megtekintésig, ezzel szintén új rekordot állítva fel. Simon Zoller Simon Zoller (Friedrichshafen, 1991. június 26. –) német labdarúgó, 2015 óta az 1. FC Kaiserslautern csatára, kölcsönben az 1. FC Kölntől. Némafilm A némafilm hang nélküli filmművészeti alkotás, a szereplők hangos jeleneteket játszanak el, annak tudatában, hogy a film majd némán kerül a nézők elé. A dialógusok a jelenet közben feliratként voltak olvashatók. A vetítéskor a moziban sosem volt csend, a filmek bemutatása általában hangulatfestő zongorakísérettel történt; drágább mozikban pedig zenekarral. Már a mozgókép feltalálásakor megjelent az az igény, hogy a vetített képhez hangok is tartozzanak, de a technikai korlátok miatt 1929-ig a legtöbb elkészült filmszalag néma maradt. A filmgyártásnak ez a szakasza az Age of the Silver Screen, magyarul: Ezüst mozivászon kora. Maga a némafilm elnevezés retronima, ugyanis csak a hangosfilm megjelenése után kezdték el így emlegetni azokat a filmeket, amikhez nem tartozott hang. Minőség, gyártási technika A némafilmek minősége, főleg az 1920-as években, sokszor meglepően jó volt. Közkeletű hiedelem, hogy nem ütik meg a mai mércét, de ennek oka leginkább az, hogy rossz sebességgel játsszák vissza a filmet, sokszor pedig a tekercsek is rongálódtak az idők folyamán (sok mű csak sérült szalagok második vagy harmadik másolatában maradt fenn). A húszas évek közepéig a némafilmeket kisebb képsebességgel rögzítették, mint a hangosfilmeket. Míg az utóbbinál másodpercenként 24 képkockát vettek fel, a némafilm sebessége 16 és 23 képkocka között mozgott. (A vetítéskor egy képkockát kétszer mutattak meg, a folyamatos mozgás érzékelése végett, a filmet szaggatottan továbbítva, így a képfrekvencia 32-48 Hz, a felső a ma is használatos érték.) Korszakai Készítésének időszaka 1895-től 1928-ig, a hangosfilm megjelenéséig tartott, bár néhány alkotó később is készített némafilmet. Kezdetek Az első filmeket, amik valójában inkább „mozgóképek” voltak, pénzbedobással működő kinematoszkópokban lehetett megtekinteni, de ezeket egyidejűleg csak egy néző láthatta. Az első nyilvános filmvetítést a Lumière testvérek rendezték 1895. december 28-án, Párizsban, a Grand Caféban. Magyarországon 1896 márciusában zajlott az első nyilvános vetítés. Az első filmes botrány sem váratott sokáig magára, Amerikában A csók (1896) című rövidfilm, amelyben May Irwin ad egy csókot John Rice-nak, nagy felháborodást váltott ki puritán körökben. A némafilm a világban Amerikai némafilm 1895-től az 1900-as évek elejéig Az első nyilvános vetítés Amerikában, a New York-i Koster Bial Music Hallban, 1896. április 23-án zajlott le. Itt 12 kisfilmet mutattak be. Ezek a többnyire természeti jelenségeket (tengerhullámzás, fák a szélben) mutattak be. A Csók c. botrányfilm vetítésének évében már létre is jött az első filmtröszt, az Edison Co., a Biograph és a Vitagraph közreműködésével, amely uralta az amerikai filmgyártást az 1910-es évek elejéig. A korabeli vetítésekre javarészt színházi előadások szünetében vagy ún. fonográftermekben került sor. A növekvő érdeklődés miatt azonban hamarosan megjelentek az erre szakosodott termek: Edisonia Hall (Buffalo), Parlor (Los Angeles, 1897), Kermesse (New York, 1903), de az első folyamatosan filmeket sugárzó mozik – a nickelodeonok – csak 1905-ben indultak be. 1908-ban megalapították a filmipart ellenőrizni kívánó Motion Picture Patents Companyt, ismertebb nevén a Trösztöt. A Tröszt kíméletlen harcban állt a független filmesekkel, és a csata a Tröszt vereségével végződött. A közönség szerepe a némafilm nyelvezetének kialakításában igen jelentős volt. Az amerikai közönség javarészt szegény, műveletlen, gyakran analfabéta munkásokból és bevándorlókból állt. Céljuk nem az volt, hogy színházi-irodalmi produkciókat lássanak újra a vásznon, hanem a szórakozás. Európai némafilm Az európai közönség más igényeket támasztott a filmmel szemben, mint az amerikai. Az amerikai műveletlenebb közönséggel szemben az európai nézőknek volt kultúrájuk, melyet színházi előadásokon, könyvek olvasásával csiszoltak, így a filmmel szemben is magasabb igényeket támasztottak. A filmet egyfajta mozgóképre rögzített színházként érzékelték. Innen származik a magyar filmszínház kifejezés is. Magyar némafilm „A nizzai kávéházban és azután Génuában, ahol még egyszer láttam őket, az emberek úgy tódultak hozzá, mintha búcsú, vagy vásár volna. Ha az emberek megunták, úgyis oda fog kerülni. A vásárra. A cirkusz- és trapézművészek közé.” – Jókai Mór jóslata Magyarországon a filmgyártást a Projectograph kezdte el az 1910-es években. Az első műtermet 1912-ben nyitotta meg Faludi Miklós. A Vígszínház akkori vezetője által igazgatott Hunnia stúdió nem sokáig maradt meg, mert nem rendelkezett infrastruktúrával, s bohózatait minimális figyelemre méltatták. Az első magyar némafilmekben már szerepelt Márkus Emília, Varsányi Irén, Fedák Sári, Hegedűs Gyula és még sok más ismert színházi színész. 1912-ben 4, 1913-ban 10, 1917-ben már 75 némafilm készült Magyarországon. 1915 és 1918 között hat új műterem jött létre. Az ismertebb stúdiók a Star, Corvin, Phönix, Astra, Hungária, Gloria, Lux, Semper voltak. Sorban születtek a művek: pl. a Szent Péter esernyője, A gólyakalifa, A 111-es, a János vitéz, A nap lovagja, a Bűn és bűnhődés, az Éjjeli menedékhely, a Karenina Anna, a Dorian Gray arcképe. A Tanácsköztársaság idején a film szerepe felértékelődött. Magyarországon államosították a filmgyártást, csakúgy, mint a Szovjetunióban. A 133 nap alatt 31 film forgatása fejeződött be. A fennmaradt híradók alapján büntető eljárásokat is indítottak egyes személyek ellen. A Tanácsköztársaság politikai, társadalmi, kulturális, sport- stb. életének mozzanatait ezek a filmek örökítették meg az utókor számára. Értékük felbecsülhetetlen. Érdekesség Mel Brooks 1976-ban, közel 50 évvel a némafilmkorszak után leforgatott egy zörejekkel, effektekkel és kísérőzenével kiegészített, de (egyetlen szó kivételével) hallható beszéd nélküli némafilmet, Bombasiker (Silent Movie) címmel. A film egyik bombapoénjaként Marcel Marceau, minden idők legjelentősebb pantomimművésze szól bele a telefonba. A színészek arcmimikával és pantomimmel értették meg a nézőkkel hogy miről szól a film. Alkotók A film hőskorában sokszor nem vált el élesen a rendező-színész-operatőr-forgatókönyvíró-producer személye, bár voltak akik csak egyféle szerepben dolgoztak (csak rendező, csak író vagy csak színész). Jelentősebb némafilm-készítők: Amerika Charlie Chaplin Buster Keaton Adolf Zukor William Fox Edwin Stanton Porter David Wark Griffith Lillian Gish Dorothy Gish Blanche Sweet Mae Marsh Bobby Harron Lionel Barrymore Henry B. Walthall Mary Pickford Mack Sennett Miriam Cooper Norma Talmadge Douglas Fairbanks Donald Crisp Carol Dempster Linda Arvidson Lya de Putti Lupe Velez Barbara Stanwyck Carl Laemmle Florence Lawrence Thomas Ince Victorin Jasset Ben Turpin Allan Dwan Roscoe Arbuckle Gloria Swanson Lon Chaney Shirley Temple Pearl White Theda Bara Reginald Barker William Hurt Rudolph Valentino Greta Garbo Sessue Hayakawa Tom Mix Marion Davies Geraldine Farrar Lewis Selcznick Myron Selcznick Clara Kimball Young Bebe Daniels Dorothy Dalton Claudette Colbert Charles Laughton Lois Wilson William de Mille June Mathis Alla Nazimova Natasha Rambova Rex Ingram Alice Terry Európa Franciaország Max Linder René Clair Olaszország Franceska Bertini Dánia Asta Nielsen Oroszország, Szovjetunió Ejzenstein Pudovkin Dovzsenko Németország Fritz Lang Robert Wiene Friedrich Wilhelm Murnau Ejtőernyő Az ejtőernyő olyan eszköz, mely légellenállása vagy formájából adódóan rajta keletkező felhajtóerő révén biztonságos földet érési sebességre csökkenti az egyébként szabadon eső test zuhanását. Napjainkban több változata létezik, melyeknek mind más manőverezési vagy biztonsági képességei vannak: Mentőernyő meghibásodott légijárműből, emberi élet mentésre szolgál, általában a pilóták és a repülőgép személyzete használja. Tartalékernyő (néha hibásan: „mentőernyő”) kizárólag a sportejtőernyőknél használatos, a rendellenesen működő főejtőernyő leoldása után nyitják, életmentés céljából. Sportejtőernyő sport vagy szórakoztatási célú használatra. Ide sorolható a célba ugró, kupolaforma-ugró, tandem , swoop , BASE ejtőernyők. (A sportejtőernyők – kivéve a BASE ernyőket – minden esetben két ernyőt, egy főernyőt és tartalékernyőt tartalmaznak, melyeknek méretei nagyjából megegyeznek.) Teherernyő főként katonai célú terhek (pl. élelmiszer, gyógyszer, lőszer, haditechnikai eszközök, stb) biztonságos földre juttatására használatos. Fajtái Fékezőernyő (lásd még: fékernyő ) Denevérszárny Körkupolás ernyő Légcellás, vagyis paplan ernyő Siklóernyő Teherernyő Kite Forgó ejtőernyő Szalagejtőernyő Tandem ejtőernyő: a fő és tartalék ernyőt közös tokban, egymás felett helyezik el. Elsősorban az ejtőernyőssportban használják. Története Sok ókori legenda és feljegyzés említ sikeres vagy valamely ok miatt sikertelen, textíliával vagy ernyőféleséggel fékezett ugrást. 1250-ben Roger Bacon matematikus fogalmazta meg az ejtőernyő fogalmát, valamint hogy homorú felületet célszerű használni a De mirabili Potestate artis et naturae („A természet titokzatos és csodálatos erőiről”) című művében. 1470 körül keletkeztek a ma a British Museumban őrzött, „Francesco dio Giorgio hagyaték”-nak nevezett kéziratok, melyeknek ábrái elsőként ábrázolnak ejtőernyőt. 1480 után Leonardo da Vinci foglalkozott a fékezett ugrások gondolatával, sikerült kiszámítania a szükséges ernyőméretet. Kutatásai feledésbe merültek. 1650-ben XIV. Lajos francia király sziámi követe részletesen beszámolt arról, hogy ott gomba alakú ejtőernyőkkel rendszeres ugrásokat hajtanak végre a bambuszfák tetejéről királyuk tiszteletére. Richart de La Trémouille, indiai nagykövet látta, amint bambusznádból és vászonból készült ejtőernyővel egy Gauhler nevű indiai szakács leugrott egy torony tetejéről. 1767-ből származik a feljegyzés, miszerint Franciaországban egy Vicent Lavini nevű rab a miolansi erődítmény tornyából saját maga készítette ernyőjével sikeresen a vár tövében levő mély patakba ugrott. Elfogták, de büntetését enyhítették. 1777-ben De Fontagne párizsi professzor egy repülő köpenyt készített, mellyel Jacques Doumier halálraítélt végzett sikeres ugrást hasaló testhelyzettel a párizsi fegyverraktár tetejéről. 1777-től kezdődően Joseph és Michel Montgolfier a hőlégballon feltalálói sikeres repülési, illetve állatokkal ejtőernyős mentő kísérleteket végeztek. 1797. október 22-én André-Jacques Garnerin egy hidrogénballonról leválva 600 méter magasságból sikeres ereszkedést hajtott végre az első nem merev vázas ernyővel. 1805. július végén Matvaj Kolesznyikov moszkvai kupec a moszkvaiak szórakoztatására léghajóból kutyákat és macskákat dobott le ejtőernyővel különböző magasságokból. 1853-ban Olaszországban Poitevin, egy léghajós feleség hajtott végre léggömbről ejtőernyős ugrást 1800 méter magasságból. 43 másodperces lebegés után ért földet, ami akkor világrekordnak számított. 1880-ban a francia Jovis úgy vélte, hogy az általa használt ejtőernyő katonai célokra is felhasználható, ezért egy katonai bizottság előtt Rouenban 1000 méterről bemutató ugrást hajtott végre. A sikeres ugrás ellenére a bizottságot nem tudta meggyőzni az ejtőernyő katonai hasznosításának lehetőségéről. 1889-től tartotta ejtőernyős, késleltetett nyitású bemutatóit Európa-szerte az USA -ból érkezett Charles Leroux. 239 ugrást hajtott végre. 1916-tól Käthe Paulus német repülő-akrobata hölgy gyártott nagy sorozatban olyan hajtogatott ernyőket, melyeket az ugró súlya húzott ki a tartóból. A hevederes automatikus nyitás elterjesztése Otto Heinecke léghajós érdeme. 1919-ben Leslie Leroy Irvin bemutatta az első kézi nyitású ejtőernyőt, melyet az USA hadseregének ejtőernyő-fejlesztő részlegében készített. Ekkor igazolódott, hogy a tartós szabadesést az ember túlélheti, sőt pozícióját, sebességét változtathatja. 1938-tól keltezhető az irányítható ejtőernyő, amikor „egy angol” szeleteket vágott ki a kupolából, illetve ezeket részlegesen visszahúzhatták a forduláshoz. Az ejtőernyőzés fizikája Az ugró függőleges sebessége: első másodpercben kb. 5 m/s, második másodpercben kb. 15 m/s, harmadik másodpercben kb. 25 m/s, ami 90 km/h sebességnek felel meg, negyedik másodpercben kb. 35 m/s és az ötödik másodpercben kb. 45 m/s a zuhanás sebessége. a hatodik másodperctől kezdve 50 m/s, úgynevezett maximális zuhanási "kritikus" sebességgel számolunk, amely kb. 180 km/h és ezzel a sebességgel zuhan az ejtőernyős egyenletesen tovább. A kritikus sebesség összefüggésben van a légnyomással, ami a magasság növekedésével csökken valamint a zuhanó test tömegével és felületével. (Pl: Felix Baumgartner 2012-ben ezért tudta átlépni a hangsebességet ) Az ejtőernyő teljes kinyílás utáni ereszkedési sebessége (amely ejtőernyő típusa szerint változik) 4–6 m/s-ra csökken le. A hagyományos körkupolás ejtőernyő részei kupola a zsinórzattal kupolahuzat nyitóernyő: rugós; kézi belobbantású; pull-out ; stabilizáló Felfüggesztő rendszer D-csat Felszakadó heveder Fő körheveder Vállheveder Hátheveder Övheveder Combheveder a combcsattal Mellheveder a mellcsattal Leoldó zár hevederzethez tartozó része Ejtőernyő tok Kioldórendszer kioldó fogantyú (vagy gyűrű), kioldó huzal, kioldó kötél a karabinerrel, hajlékony gégecső (csövek), lerántó gumi rugós lerántó szalag Leoldó zár Tárolásra, szállításra szolgáló hordtáska Forgó ejtőernyő A forgó ejtőernyő olyan ejtőernyő, amelynek kupolája a konstrukciós kialakításánál fogva kinyílás után forgást végez a függőleges tengelye körül, így légellenállása a nem forgó ejtőernyőhöz képest jelentősen nagyobb. Teherejtőernyőként, fékernyőként használják. Kupolaformájuk alapján négy csoportra oszthatók: Rés nélküli kupola: a forgatónyomatékot a kupola belépőélének alakja hozza létre, amelyet az egyenetlenül elosztott vagy változó hosszúságú zsinór biztosít. Vezetőbordás kupola: lehet zsinór nélküli vagy zsinórral szerelt. A forgatónyomatékot a kupola végein lévő hurkok összefogásával kialakított, illetve a háromszög alakú vezetőbordák által létrehozott légcsavarforma biztosítja. Azonos zsinórhosszú, tengely-szimmetrikus kupola: a kupolán zsebszerű vagy trapezoid kivágások, „fúvókák” vannak a legnagyobb átmérő közelében, az itt kiáramló levegő hozza létre a kupola forgatónyomatékát. Különleges alakú és konstrukciójú kupola: e csoporton belül a legnagyobb autorotációs hatást és a legnagyobb légellenállást a legkisebb kupolafelület és nyílási terhelés mellett különböző konstrukciók segítségével érik el. Szalagejtőernyő Széles szalagokból összeállított kupolájú ejtőernyő. Első ízben 1944-ben alkalmazták Németországban a nagy sebességű repülőgépek pilótáinak mentésére. Az ejtőernyő nyílási folyamata nagy sebességen a szalagok egymáson való elcsúszása következtében lelassul, így csökken a nyíláskor fellépő dinamikus megterhelés („rántás”) mind az ejtőernyőre, mind a használójára. Napjainkban a szalagejtőernyőt fékernyőként alkalmazzák. 10443 van der Pol A 10443 van der Pol (ideiglenes jelöléssel 1045 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Pierre Daniel Huet Pierre Daniel Huet (latinosan Huetius) (Caen, 1630. február 8. – Párizs, 1721. január 26.) francia tudós és filozófus. Élete A caeni jezsuita-kollégiumban tanult, 1652-ben elkísérte tanítóját, Samuel Bochart-t a svéd udvarba, nemsokára aztán visszatért Caenbe, 1668-70-ben Párizsban volt, aztán Bossuet-vel együtt a dauphin tanítója lett («in usum Delphini» számos könyvet írt). 1674-ben a Francia Akadémia tagjává választották. 1678-ban Aulnay apátja, 1685-ben Soissons, 1689-ben Avranches püspöke, 1699-ben Fontenay apátja lett. Művei Commentaria Origenis (Rouen 1688, 2 kötet); Demostratio evangelica (Párizs 1679); Censura philosophiae Cartesianae (u. o. 1689 és 1694, e művében a cartsianizmus ellen lép fel); Alnetanae questiones de concordia rationis et fidei (Caen 1690); Mémoires pour servir á l'histoire du Cartésianisme (Párizs 1692, 1711); Sur diverses matieres de religion et de philosophie (u. o. 1712, 2 kötet); Traité de la faiblesse de l'esprit (Amszterdam 1723); Carmina latina et graeca (Utrecht 1664, e művet Huet tudomása nélkül nyomták ki; teljesebben Páris 1709 és 1728 jelent meg); Sur l'origine des romans (u. o. 1670 és más ízben); De la situation du paradis terrestre (u. o. 1691); Origines de Caen (u. o. 1702, Rouen 1706); Diane de Castro (regény, Párizs 1728); Huetina ou pensées diverses de H. (kiadta Olivet, u. o. 1722) Hueti commentarius de rebus ad eum pertinentibus (önéletrajz, Hága 1713, Amszterdam 1718, Lipcse 1719; franc. ford. Nisard: Mémoires de H., Párizs 1853); Lettres inédites (kiadta Henri, 1879). 442-es főút (Magyarország) A 442-es számú főút Szolnoktól a 44-es út kunszentmártoni szakaszáig tart. Hossza 43 km. Fekvése Szolnok belvárosában ered és a Tiszát valamint a 4-es utat keresztezve délre, Szandaszőlősön keresztül hagyja el a várost. Ezek után is jórészt déli irányba halad. Keresztülhalad Rákóczifalván, Rákócziújfalun, Martfűn, Tiszaföldváron, majd a 44-es útba csatlakozik. Története Régebben az út Cserkeszőlőnél ágazott ki a 44-es főútból és tovább a Tiszakürt, Tiszainoka, Nagyrév, Cibakháza, Tiszaföldvár, Martfű útvonalon haladt. Az alábbi települések közül csak az utóbbi hármat érintette közvetlenül. Amikor viszont ezt az útvonalat áthelyezték a mai viszonylatba, Tiszaföldvárnak és Martfűnek ilyen szempontból megmaradt az átmenő forgalma, viszont áthelyeződött a belvárosból, de a kisebb települések így jelentős forgalomtól estek el. Így viszont jobb az É-D irányú kapcsolat a 45-ös főúttal a majdnem közös kunszentmártoni becsatlakozás miatt. Belga törzsek A belga (vagy latinul Belgae) törzs egyike volt a Gallia északi részén az i. e. I. században élő kelta törzseknek. Julius Caesar vezetésével a római légiók i. e. 54-ben meghódították a területet és a kialakított római provincia, Gallia Belgica erről a törzsről kapta nevét. A mai Belgiumot is erről a törzsről nevezték el, ahol viccesen „régi belgáknak” emlegetik őket. A Belgae törzs eredete Julius Caesar a gall háborúról szóló művében leírta, hogy a hódítás ideje alatt (i. e. 58 - 51) Gallia három részből állt, amelyeket az Aquitani, a Galli (akik magukat Celtae-nak hívták) és a Belgae törzsek foglaltak el. Mindegyik törzsnek megvoltak a maga szokásai, törvényei és saját nyelve. Caesar megjegyezte, hogy a Belgae volt a legkevésbé kelta törzs, ez állt a legmesszebb a római civilizáció befolyásától és a legközelebb a germán törzsekhez. A három törzs közül ezek harcoltak a legjobban a rómaiak ellen, amit Caesar annak tulajdonított, hogy „kereskedők ritkán lépnek kapcsolatba velük, ezért nem használnak az akaratot elgyengítő luxuscikkeket”. A Belgae mindenesetre a kelta kultúra részesei voltak, bár nyelvük némileg különbözött azoktól és átmenetet képviselt a kelták és a germán nyelvcsaládok között. Caesar forrásai arról tájékoztatták, hogy a „a Belgae nagy része a germánoktól származik, és miután átkeltek a Rajna folyón, szívesen telepedtek le a termékeny vidéken. Egy kelta beszámoló szerint „az északi Belgae törzsek a germánoktól erednek”. Caesar megjegyzi még, hogy a Rajna folyásától nyugatra élő germán törzsek a Belgae szövetségesei voltak, és felsorolja ezeket a törzseket: Eburones, Condrusi, Caerosi és Paemani. A történész Tacitus feljegyezte, hogy a Nervii és a Treveri törzsek szintén germán származásúnak vallották magukat annak ellenére, hogy Gallia területén éltek. A fentiek ellenére a letöbb Belgae törzs és személy neve, mint például Ambiorix, aki az Eburones törzs vezetője volt, egyértelműen gall származású vagy gall befolyást mutat. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a Belgae törzsek csak hivatalos és ceremoniális címeket vettek át a kelta Galliából, mint például a generális, amely francia származású cím. Sajnálatos módon a rómaiakat nem érdekelte, ezért nem is voltak pontosak az észak-galliai népek etnográfiájában, ezért ennél pontosabb információ nem maradt fenn. A gall népeket a germán törzsektől elválasztó határ feltehetően a mai Belgium területén keresztül húzódott. A középkori Gesta Treverorum krónikában, amelyet a Trier városában élő szerzetesek állítottak össze, az szerepel, hogy a Belgae törzs Trebata leszármazottai voltak, aki a legenda szerint Trier városát alapította. A Belgae törzsek Caesar alapján a következő törzsek tartoztak a Belgae közé: Caesar a későbbiekben említi még a Tungri törzset, amely feltehetően az Eburones egy másik elnevezése volt, ezt a törzset Caesar teljesen kiirtotta. Egyéb törzsek, amelyek szintén a Belgae közé tartozhattak: a Leuci, Treveri és Mediomatrici. Posidonius még a Normandiában élő Armorica törzset is ide sorolta. A Belgae meghódítása Caesar i. e. 57-ben kezdte meg a Belgae területek meghódítását. A Commentarii de bello Gallico szerint a Belgae már korábban nekiláttak, hogy magukat megszervezzék és felfegyverezzék Caesar korábbi hódításai miatt. Erre válaszul Caesar két új római légiót szerelt fel, illetve utasította gall szövetségeseit, az Aedui törzset, hogy támadják meg a Bellovacit. Ellenfelei jelentős száma és legendás bátorsága miatt Caesar óvatosan kezdett neki a támadásnak, és kezdetben csak lovasságát használta arra, hogy a Belgae erőket felmérje, gyengeségeiket kitapasztalja. Miután meggyőzte magát arról, hogy katonáinak van esélye a Belgae ellen, Bibrax (a mai Laon és Reims közelében, a Remi törzs szállásterületén, tábort épített. A tábort az egyik oldalról egy mocsár, a másik oldalról az Aisne folyó védelmezte. A Belgae sereg a folyón átkelve támadott és csak heves csata után tudták őket a rómaiak visszaszorítani. Mivel a rómaiakat nem tudták elűzni és az Aedui egyre közelebb kerültek a Bellovaci szállásterületéhez, a Belgae sereg feloszlott és minden törzs visszatért a saját területét védelmezni. Miután megegyeztek, hogy bármelyik törzset támadja meg Caesar, a többi a segítségére fog sietni, a Belgae éjfél körül tábort bontottak és elvonultak. Napkelte után Caesar meggyőződött arról, hogy a visszavonulás nem csak csapda és a római lovasságot küldte a visszavonulók üldözésére, maga pedig három légióval utánuk indult. Caesar ekkor a Suessiones területére vonult be és ostrom alá vette Noviodunum (Soissons) városát. A rómaiak előkészületeit, különösen az ostromgépeket látva a Suessiones megadták magukat és Caesar ekkor figyelmét a Bellovaci felé fordíthatta, akik eddigre visszavonultak Bratuspantium erődjébe (a mai Amiens és Beauvais között feküdt). A római támadást követően hamar megadták magukat, csakúgy, mint az Ambiani. A Nervii, az Atrebates és a Viromandui törzsek viszont a fegyveres ellenállás mellett döntöttek (az Atuatuci szintén velük tartottak, de a csatára nem érkeztek meg). A fegyveresek ekkor az erdőbe vetették magukat és a Sabis folyó mentén megtámadták a rómaiak menetoszlopát. A támadás annyira váratlan volt, hogy a római katonáknak arra se volt ideje, hogy sisakjukat felvegyék vagy pajzsukról a borítást levegyék. Caesar nem kis személyes bátorságról tanúságot téve megragadott egy pajzsot, az élvonalba verekedte magát és megszervezte katonáit, időközben megérkezett a két légió, amely a poggyászokat és a felszerelést kísérte és beavatkozásuk eldöntötte a csatát. Caesar szerint Nervii szinte teljesen megsemmisültek a csatában, de ennek ellenére hősöknek nevezi őket. Ld. még: a Sabis folyó menti csata Az Atuatuci, akik szövetségeseik megsegítésére meneteltek, a vereség hírére visszafordultak és bevetették magukat erődítményükbe, amelyet Caesar ostrom alá fogott Az Atuatuci színleg megadták magukat és beszolgáltatták fegyvereiket, de ez csak csel volt: az éj leple alatt az elrejtett fegyverek segítségével megpróbáltak kitörni. A rómaiak jobban szervezettek voltak és jobb pozíciókat foglaltak el, ezért könnyedén megakadályozták a kitörést, a csatában ötezer Atuatuci vesztette életét, a maradék negyvenháromezret pedig a rómaiak rabszolgának adták el. I. e. 53-ban az Eburones törzs, Ambiorix vezetésével, fellázadt a római uralom ellen és csatlakozott hozzájuk a Nervii, Menapii és Morini. A felkelés kezdetben eredményes volt, sikerült 15 római cohorst megsemmisíteni, de Caesar személyes beavatkozásával a felkelést leverték és az Eburones törzset kiirtották. A maradék Belgae törzsek i. e. 52-ben Vercingetorix oldalán vettek részt a gall felkelésben. A gallok leigázása után Caesar a korábban három részre osztott területet, a Belgae, Celtae és Aquitani törzseket egyetlen hatalmas római provinciába (Gallia Comata, „hosszúhajú gall”) egyesítette. A tartomány kormányzása, nem utolsósorban mérete miatt, igen nehézkes volt és Augustus Caesar újjászervezte azt a hagyományos határok mentén. A kialakult római Gallia Belgica provinciát keleten a Rajna folyása határolta, és az Északi-tengertől egészen a Konstanzi-tóig terjedt (Lacus Brigantinus), magában foglalva a mai Svájc nyugati részeit is. A provincia fővárosa Remi városa lett (a mai Reims). Diocletianus csaszár uralkodása során a provinciát két részre osztották: Belgica Prima (fővárosa Augusta Trevirorum Trier) és Belgica Secunda (fővárosa Reims). Mindkét provincia a galliai püspökség része volt. A Belgae Gallián kívül A Belgae áthajóztak a La Manche csatornán, amiről Caesar is említést tesz. Eszerint előbb csak rablóportyára indultak, majd később letelepedtek a szigeten. Az Ambiani törzs által használt nagyszámú, az i. e. 2. szd-ból származó pénzérmét tártak fel Dél-Angliában. Caesar hódításai után nem sokkal a Suessiones törzs egyik fejedelme, Diviciacus, nemcsak a Belgae egyik legnagyobb hatalmú uralkodója lett, hanem hatalma kiterjed Anglia egy részére is. Az Atrebates törzshöz tartozó Commius, Caesar korábbi szövetségese, Angliába menekült, miután részt vett Vercingetorix felkelésében és vagy csatlakozott, vagy megalapította saját törzsének angliai csoportját. Britannia római hódításának idejére számos délkelet-angliai törzs vagy a Belgae-től származott vagy pedig Belgae származású uralkodói voltak. A Britannia római provincia későbbi közigazgatási egységei (civitas) egy a Belgae nevet viselte, és ide tartozott Magnus Portus (Portsmouth) valamint Venta Belgarum (Winchester városa. Elképzelhető, hogy a Belgae egy része Írországba menekült és ott települt le, amely a történelmi Builg és a legendákban szereplő Fir Bolg támasz alá. Az elnevezés eredete A Belgae név az elő-kelta *belo-ból ered, amely „fényes”-et jelentés és rokonságban áll az angol „bale” (ragyogó, fényes), az ó-angol bael, a litván baltas (fehér, ragyogó), és a szláv nyelvekben használt belo/bilo/bjelo/… (fehér) szavakkal. A gall „Belenos” („Fényességes”) és „Belisama” neve is erről a tőről származik. A Belgae elnevezés eredete a másik feltételezés szerint az indo-európai *bel, amely kerek, felfújt tárgyat jelent (ld. az angol ball), vagy átvitt értelemben „kör, had, szövetség; és a gall -*ga, amely harcost jelent. A Belgae ebben az értelemben a „szövetség tagja, harcosa” lenne. Az utóbbi értelmezés mindenesetre illik a Caesar által adott leíráshoz a Belgae és a gall törzsek viszonyáról. Pathfinder űrrepülőgép A Pathfinder űrrepülőgép (tiszteletbeli Orbiter jelzése: OV-098) egy 75 tonnás acélból és fából épített szimulátor, nem igazi űrrepülő. Az amerikai Space Shuttle program keretében készült 1977-ben, segítségével az űrrepülők szállítási és mozgatási műveleteit tesztelték. Később a Kennedy Űrközpontba szállították és a személyzet kiképzéséhez használták. 1983 és 1984 során Japánban állították ki, ahol egy üzletember 1 000 000 dollárt költött rá, hogy jobban imitálja a valódi űrsiklók külsejét. Jelenleg az alabamai Space & Rocket Center kiállításán látható. Mordor Mordor egy táj neve J.R.R. Tolkien regényeiben Középfölde délkeleti részén. A harmadkor második felében főként Szauron erődjéül, birodalmaként szolgált. Földrajza Az Ephel Dúath és az Ered Lithui Az Ephel Dúath, azaz az Árnyékhegység Mordor nyugati és déli határvonalán húzódik végig. A hegylánc körülbelül 1287 kilométer hosszú. Meredek, és éles sziklájú falak határolják, egyetlen hágója a Morgul-hágó. Az Ephel Dúath északi végén, ahol a hegység az Ered Lithuihoz kapcsolódik, egy meredek, csupasz és fekete szirtekkel övezett, mély és körkörös völgy feküdt: ez volt Udûn. Hágói a Vasgádoros és Cirith Gorgor. Az Ered Lithui, azaz a Hamuhegység alkotja Mordor északi határát. Dagorlad Történelmileg Mordorhoz tartozik a Dagorlad, a Csatamező is. Ez a Cirith Gorgor előtt elterülő síkság nagy csaták színtere volt, innen a név. Maga a terület száraz síkság volt a hegyek és a mocsár között. Gorgoroth A Végzet-hegye és az előbbi két hegység között elterülő fennsík neve Gorgoroth, a lávafennsík. Ennek tengerszint feletti magassága valószínűleg meghaladja Udûnét és Lithlad síkságáét. A talajt tarkító számos repedésből láva áramlik fel, és az évek alatt rendkívül vastag rétegekben rakódott le. A síkság kopár, semmi nem terem meg rajta. Lithlad Lithladon, a hamusíkon a természeti tényezők sokkal kedvezőbbek voltak, így földművelést lehetett folytatni. A kőzetek nagymértékben lepusztultak, az ennek eredményeképpen létrejött talaj igen termékeny volt. A félszáraz éghajlaton a vízellátást nehéz volt megoldani, mert a Núrnen zord beltengere sós vizű volt. A hegyekből lefutó vizek táplálták az itteni földek csatornáit. Orodruin A Gorgoroth-síkság délkeleti végén áll Orodruin vulkánja, a Tűz Hegye vagy Végzet Hegye (sinda nyelven Amon Amarth). Kitöréseinek fénye vészjósló, narancsvörös fényt vet a Mordor fölött lebegő sűrű felhőtömegre. A talaj repedéseiből tűz és forró gőz tör fel, a földet fullasztó vulkáni hamu borítja. A vulkán katlanjában készítette el Szauron az Egy Gyűrűt, és itt is kellett elpusztítani. Története Szauron a másodkorban kezdte el kiépíteni hatalmát keleten, amikor Morgoth hatalmának megdöntése után ide menekült. A Szilmarilok említi, hogy a tündék földjein kívül Szauron uralkodott mindenhol. Hosszú eriadori tartózkodása után 1000 körül kezdte el Mordor megerősítését a númenoriakkal szemben. 1200 körül hagyta el birodalmát, és Annatarként visszatért északra. 1500 körül tért vissza Mordorba, ám az Egy Gyűrű elkészítése után lelepleződött, ezért 1695-ben nyílt háborút kezdett a tündék ellen. Lerombolta Eregiont, és folytatta a terjeszkedést: 1697-re elfoglalta Eriadort (Völgyzugoly és Mória kivételével), és minden területet a tengertől keletre. 1700-as, sarn-gázlói veresége után visszatért Mordorba, ám a númenoriak sorra építették erődjeiket a tengerparton, ezzel bezárták Szauront Mordorba. Mivel a dúnadánok erejével nem bírt, ezért cselhez folyamodott: a númenori Tar-Calion király túszaként a szigetre ment, és fellázította a Valák ellen, aminek következményeként Númenor elpusztult. Ám Szauron testét is elnyelte a mélység, csak szelleme tért vissza Mordorba. Amikor a númenori menekültek birodalmat alapítottak országa határán (Gondor), Szauron újra háborúra készítette szolgáit, ám az Utolsó Szövetség támadott előbb: Dagorlad síkján megverték Szauron szolgáit és megostromolták a Barad-dûrt. Ott esett el Gil-galad nagykirály, Elendil nagykirály és fia Anárion, ám Isildur levágta Szauron ujjáról a gyűrűt, az pedig otthagyta testét és elmenekült. A númenoriak lerombolták Barad-dûrt, és megtisztították Mordort. Erődöket építettek a hegyeken, hogy elzárják az országot Szauron szolgáitól. Az sokáig üresen állt, ám ahogy Gondor hatalma hanyatlott, a Nazgûlok vezetésével sokan visszatértek, és amikor Gondor népe már nem tudta őrizni az erődöket, átkeltek az Ephel Dúath hágóin. Elfoglalták Minas Ithilt, és tanyát vertek benne, ettől kezdve Minas Morgulnak hívták. Itt esett fogságba Gondor utolsó királya, Earnur, amikor egyedül lovagolt át, hogy megvívjon a Boszorkányúrral. Gondor hanyatlása Mordor lassú erősödését jelentette addig, hogy Szauron ismét megjelenhetett Középföldén, igaz ekkor még Dol Guldur erődjében. Mikor azonban onnan kiűzték (ez a hobbit cselekményével párhuzamosan történt), visszatért Mordorba, és felépíttette a Barad-dûrt. Minden erejével készült a háborúra, amelyet meg is nyerhetett volna, ha ellenségeinek nem sikerül elpusztítani az Egy Gyűrűt, hatalmának őrzőjét. Ekkor eltávozott, Mordort elfoglalták az emberek, tornyát lerombolták, és újra megtisztították az országot. Ettől kezdve nincs feljegyzés további eseményekről. Városok, építmények Barad-dûr Barad-dûr, Mordor tornyai közül a leghatalmasabb. Nem sokkal azután épült, hogy Szauron megalkotta az Egy Gyűrűt. Ez volt a Sötét Úr legnagyobb erődje, amelyet a Gyűrű hatalmával emelt, hogy az alapjait mindaddig ne lehessen megingatni, amíg a Gyűrű létezik. A legmagasabb tornyot a csúcsától az ezernyi börtön mélyéig Szauron hatalma járta át. Sammath Naur A Sammath Naur a Tűz Csarnoka, amely Szauron Útjának a végén található. Farkasfejekkel díszített kaput vájtak az Orodruinba, a láva felett kőhidat emeltek. Szauron itt készítette az Egy Gyűrűt, és az itt is semmisült meg. Minas Morgul Minas Morgul (sindarin nyelven a Boszorkányság Tornya), korábbi nevén Minas Ithil (A Hold Tornya), város Mordor nyugati szélén, az Ephel Dúath lábánál. Elendil fia Isildur építette a Másodkor vége előtt. A város a Minas Ithil, a Hold Tornya nevet kapta. Itt élt Isildur feleségével, gyermekeivel (Elendur, Aratan, Ciryon és Valandil), ameddig Szauron elő nem jött Mordorból, megszállta Minas Ithilt, és elégette az ott elültetett Fehér Fát. Miután Szauron hatalmát megdöntötték, a torony ismét Gondorhoz került. De a Fekete Vészben sok gondori meghalt, és az őrök, akik a Mordort őrző tornyokban laktak, elpusztultak. Angmar megdöntése után, 2000-ben az angmari boszorkánykirály ostrom alá vette a tornyot, és az ott maradt néhány századot, akiket Earnil betelepített, lemészárolták. Ezután a boszorkányúr és a Gyűrűlidércek lakhelye lett. Később innen indult el az Osgiliath bevételére kiállított hadsereg. A Gyűrűháború után lerombolták. Morannon A Harmadkor kezdetén, miután az Utolsó Szövetség legyőzte Szauront, Gondor erődöket épített Mordor határain, hogy szemmel tarthassa az ott élő gonosz teremtményeket. A legnagyobb erődök Cirith Gorgornál, a Kísértethágónál álltak, mert itt volt a legkönnyebb átjárni a hegyek között. Miután a Fekete Vész idején Gondor népessége megfogyatkozott, 1636-tól az erődök elhagyatottá váltak, Gondor felhagyott őrzésükkel. Később, Szauron visszatérésével ismét helyőrségekké váltak. A mély hegyszorost egy köves lejtő zárta le, amibe egyetlen vaskaput vágtak, három boltozatos kapunyílással. Ez volt a Morannon, a Fekete Kapu. A sziklák mindkét oldalán barlangokat, járatokat vájtak a kőbe. A hágó nyílásából, talapzatukkal egy árokforma völgybe állva, két kopár, fekete csúcs nyúlt ki, rajtuk az Agyartornyokkal: a Narchosttal (tűzerőd) és a Carchosttal (fogerőd). A tornyok ablakai északra, keletre és nyugatra néztek, a Morannonhoz vezető utakra: északon Dagorladra, keleten Rhûnra, nyugaton Minas Morgul felé és onnan a Haradba vezető utakra. Bokor István Bokor István (1908–1983) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Játékvezetésből 1945-ben Budapesten a BLSZ (BLSZ) Játékvezető Bizottsága (JB) előtt vizsgázott. Az MLSZ JB minősítésével NB II-es, majd 1948-tól NB I-es játékvezető. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. 1962. júliusában az Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) sportpolitikai okokból egyik napról a másikra drákói határozattal olyan döntést hozott, hogy az élvonalbeli játékvezetők életkorát 50 évről azonnali végrehajtással 45 évre szállította le. Egy csapással 37 játékvezetőnek törték derékba sportpályafutását. A nemzeti játékvezetéstől 1962-ben visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 70. A Magyar Labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1951-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott, valamint klubmérkőzésen partbíróként tevékenykedett. Első nemzetközi mérkőzését 1951-ben, Bécs-ben vezette az Ausztria–Magyarország "C" nemzetek közötti válogatott találkozót. A nemzetközi játékvezetéstől 1951-ben búcsúzott. Aktív pályafutását befejezve az MLSZ JB tagja, ellenőr. Itó Kanako-diszkográfia Itó Kanako japán énekesnő diszkográfiája ezidáig öt nagylemezből, négy válogatásalbumból, tizennyolc önálló kislemezből, egy digitális és két split kislemezből áll, de ezek mellett még több, mint hatvan hivatalos kiadványon szerepel a neve. Aldrans Aldrans település Ausztriában, Tirolban az Innsbrucki járásban található. Területe 8,89 km², lakosainak száma 2 421 fő, népsűrűsége pedig 270 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 760 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Nick of Time Az 1989-es Nick of Time Bonnie Raitt tizedik nagylemeze. A Billboard 200 élére került, ötmillió példányban kelt el, három Grammy-díjat kapott (Grammy-díj az év albumáért, Grammy-díj a legjobb női popénekes teljesítményért, Grammy-díj a legjobb női rockénekes teljesítményért). 2003-ban 229. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Novaki (Maruševec) Novaki falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Maruševechez tartozik. Fekvése Varasdtól 15 km-re, községközpontjától Maruševectől 5 km-re délnyugatra a Zagorje hegyeinek keleti lábánál enyhén dombos vidéken fekszik. Története A falunak 1857-ben 223, 1910-ben 442 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. 2001-ben 156 háza és 549 lakosa volt. Híres emberek Itt született 1808. január 4-én szegény paraszti családból Matija Smodek (Smodek Mátyás) jogtudós, egyetemi tanár a zágrábi egyetem első horvát nyelv professzora. Kovács József (ejtőernyős) Kovács József (1944–) magyar ejtőernyős sportoló. Életpálya Ipari tanuló korában, 15 esztendősen ugrott első alkalommal. 1960-ban csoportos célba-ugrásban Budapest bajnok. 1963-ban egyéni célba-ugró rekordot teljesített, majd először indulhatott a nemzeti bajnokságban. Ejtőernyősökhöz képest magas, 182 centiméteres testmagassággal rendelkezik. A MÁV Ferencvárosi Főnökség munkatársa. Sportegyesületei Központi Repülő Klub (KRK). MÁV Repülőklub Világbajnokság A IX. Ejtőernyős Világbajnokságot 1968 . augusztus 9. és augusztus 25. között Ausztria , Grazban rendezte, ahol a férfi válogatott további tagjai : Szeder Ferenc , Hűse Károly, Varga József és Nemecz István volt. A X. Ejtőernyős Világbajnokságot 1970 . augusztus 6. és augusztus 20. között Jugoszlávia adott otthont a Bledben lévő Lesce repülőtéren. A magyar férfi válogatott további tagjai : Hűse Károly, Varga József, Nagy Endre és Horváth István. A XI. Ejtőernyős Világbajnokság megrendezésére 1972 . augusztus 5. és augusztus 20. között került sor az Amerikában , Oklahoma államban, Tahlequah városának repülőterén, ahol válogatottal vett részt a világbajnokságon: Mészárovics György , Varga József , Hüse Károly , Janovics Ferenc . XII. Ejtőernyős Világbajnokság rendezési jogát Magyarország kapta, megrendezésre 1974 . július 25. és augusztus 12. között került sor Szolnokon . Válogatott társai: Mészárovics György, Varga József, Nagy Endre , Ecsédi András . Magyar bajnokság XIV. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságra 1967 . július 23. valamint július 30. között került sor Miskolcon 1000 méteres csapat célba ugrás győztese a KRK I. További csapattagok Szeder Ferenc, Hűse Károly, Varga József, XV. Magyar Nemzeti Bajnokságot 1969 . szeptember 5. és szeptember 7. között rendezték meg Gödöllőn . 1000 méteres férfi célba ugrásban ezüstérmes, 2000 méteres stílusugrás ezüstérmes, férfi egyéni összetett verseny ezüstérmese, XVI. Magyar Nemzeti Bajnokságot 1971 . augusztus 27. valamint szeptember 2. között Gödöllőn rendezték meg 1000 méteres férfi egyéni célba ugrás országos bajnoka, 2000 méteres stílusugrás férfi országos bajnokság bronzérmese, az egyéni férfi összetett verseny győztese, XVIII. Ejtőernyős Nemzeti Bajnokság megrendezésére 1975 . augusztus 23. - augusztus 28. között került sor Gödöllőn. 2000 méteres stílusugrás férfi versenyének bronzérmese, egyéni összetett férfi bronzérmes, Anorexia nervosa Az anorexia nervosa egy pszichés betegség, a táplálkozási zavarok egyik alapvető típusa. Az anorexia szó szerinti jelentése az étvágy elvesztése („orexis” = vágy, „an-orexis” = vágy elvesztése). A nervosa kiegészítés a betegség pszichés (idegi) eredetére utal. A köznyelvben gyakran anorexiának rövidítik, ami azonban pontatlan. Anorexia az orvosi nyelvben csupán étvágytalanságot jelent a kiváltó októl függetlenül. A betegséget elsőként a francia Ernest-Charles Lasègue és a brit William Gull írta le 1873-ban. Ennek az evési problémának fő jellemzője, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik. Orvosi esetnek tekinthető az, aki legalább 15%-kal könnyebb, mint a legkisebb normális súlya. Az önéheztetéshez gyakran társul kényszeres tornázás is. Mindezek hátterében az áll, hogy az anorexiás személy testképe torzult, túl kövérnek látja magát. A betegség azért is figyelemre méltó, mert a kialakulása után a halálozási arány eléri a 8-9%-ot. Tünetei testsúlycsökkenés ( Testtömegindex 17,5 alatt), melyet a beteg saját maga ér el a táplálékfelvétel csökkentésével, diuretikumok, étvágycsökkentők, hashajtók használatával valamint excesszív sportolással fokozott félelem az elhízástól nők esetében a menstruáció elmaradása a beteg testképe torzult, mások testét reálisan meg tudja ítélni, magát nem Előjele lehet a testsúly 10%-ának elvesztése két héten belül. Elterjedtsége Napjainkban egyre gyakoribbak a táplálkozási zavarok a fiatalok körében (megközelítőleg 1-4%), ami korunk szépségideáljával is összefüggésben lehet. A táplálkozási zavarok leginkább nőkre jellemzők, a megbetegedések csupán 2-10%-át teszik ki férfiak. Az anorexia nervosa fiatal lányoknál tipikusan tizenéves kor körül alakul ki, de egészen negyvenéves korig előfordulhat. Felmérések szerint a legtöbb anorexiás felső közép- vagy felső osztálybeli. Okai Kialakulásában személyiségzavar, szociális és biológiai tényezők is szerepet játszhatnak. Pszichológusok szerint az anorexiás nők nagy része olyan családból származik, ahol magasak velük szemben az elvárások, s teljesítménykényszer nyomása alatt állnak. A táplálék elutasítása így egyfajta lázadás. A társadalmi hatás sem elhanyagolható: a média közvetítésével a soványság divattá, követendő példává vált. A biológiai okok között az egyik hipotézis szerint a hipotalamusz működésében beállt zavar is szerepelhet. Kezelése Nincs perdöntő bizonyíték arra vonatkozóan hogy melyik kezelési típus a leghatékonyabb, de azt biztosan állíthatjuk hogy a minél korábban elkezdett beavatkozás és kezelés nagyobb sikerrel kecsegtet. Az anorexia nervosa kezelése három fő területet igyekszik megcélozni: visszaállítani a személy egészséges testsúlyát; kezelni a betegséghez köthető pszichológiai zavarokat; csökkenteni vagy megszüntetni azokat a viselkedésformákat vagy gondolatokat melyek a betegséghez vezettek. Habár a beteg normális testsúlyának visszaállítása az elsődleges feladat, ideális kezelés esetén igyekeznek a beteg viselkedését és gondolkodásmódját is megváltoztatni. A betegség kezelése kifejezetten nehéz, mivel az anorexia nervosá-ban szenvedők rettegnek a súlygyarapodástól; éppen ezért fontos egy, a változást személyesen is elérni kívánó motiváció kialakítása. Diéta A diéta a legfontosabb tényező az anorexia nervosa kezelésében, amit mindig személyre szabottan kell összeállítani. Az étrend kialakításánál nagyon fontos az ételek változatossága mellett a magas energiatartalmú ételek előnyben részesítése is. A betegeknek megfelelő mennyiségű kalóriát kell fogyasztaniuk először lassan, majd egyre növekvő tempóban. Terápia A családterápia tinédzserek esetében hatékonyabbnak bizonyult mint a személyre szabott terápia. Kognitív viselkedésterápia alkalmazása is sikeres lehet mind tinédzserek, mind felnőttek esetében. Gyógyszeres kezelés A gyógyszerek hatása az anorexia nervosa gyógyításában meglehetősen korlátozott. Kórházi felvétel A betegség halálozási rátája meglehetősen magas, és a kifejezetten súlyos állapotban felvett pácienseknél ez a kockázat még magasabb. A diagnózis felállítása sok esetben kihívást jelent, a kockázatbecslésben is előfordulnak pontatlanságok, valamint a beleegyezés és kényszerkezelés szükségességének megítélése sem történik mindig kielégítő módon. Rising Above Bedlam Az 1992-es Rising Above Bedlam Jah Wobble's Invaders of the Heart nagylemeze. Az albumot jelölték az 1992-es Mercury Music Prize-ra. A Visions of You kislemez a 10. helyig jutott a Modern Rock Tracks listán. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Bernal-szikla A Bernal-szikla (spanyolul: Peña de Bernal) egy 288 méter magas, vulkáni eredetű szikla a mexikói Querétaro államban, az egész Föld egyik legnagyobb monolitja (van olyan forrás, amely szerint a harmadik). 2007-ben a mexikói turisztikai ügynökség és a TV Azteca beválasztotta Mexikó „13 csodája” közé. Neve arab vagy baszk eredetű lehet: a vernal vagy bernal szót a spanyol nyelvben mindenféle magányos, nagy sziklára szokták használni. A szikla Querétaro középső részén, Bernal település északnyugati szomszédságában emelkedik, legmagasabb pontja a tenger szintje felett több mint 2500 méterre nyúlik. A mintegy 10 millió éves szikla helyén egykor egy vulkán tevékenykedett, amelynek belsejében a láva megszilárdult, majd az erózió következtében az egykori tűzhányó külseje lepusztult, és csak ez a szilárd magma maradt meg belőle: ez a ma is látható szikla. Tömegét 20 millió tonnára becsülik. A hely kedvelt turisztikai célpont, ráadásul vannak olyanok, akik abban hisznek, hogy a tavaszi napforduló idején a monolitból „energiák szabadulnak fel”, amelyekkel „fel lehet töltődni”, ezért ilyenkor különösen sokan látogatnak el ide. A szikla tetejére is fel lehet jutni, bár az utolsó 45 méter szinte teljesen függőleges, ezért csak gyakorlott mászóknak ajánlják, igaz, segítségül fémből készült rudakat szögeltek be a kőbe, amely megkönnyíti a mászást. Szombat és vasárnap éjjelente a város felőli oldalt a látvány kedvéért meg is világítják. KkStB 45 sorozat A kkStB 45 sorozat egy személyvonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a Dux-Bodenbacher Vasútnál (Dux-Bodenbacher Eisenbahn, DBE) és az államosítással került az ausztriai cs. kir. osztrák Államvasutakhoz (k. k. österreichische Staatsbahnen, kkStB). A nyolc mozdonyt a Köchlin cég építette Mulhouseban 1871-ben. Az államosítással valamennyi mozdony a kkStB állományába került és ott a 45 sorozatot képezték. Az első világháború után a még meglévő két mozdony a Csehszlovák Államvasutakhoz (ČSD) került ČSD 312.6 sorozatként. A ČSD a mozdonyokat 1925-ben vonta ki az állományából. Úttörőmozgalom Az úttörő (oroszul:пионер) egy – Magyarországon szociáldemokrata-kommunista befolyás alatt szerveződött, mára demokratikusan és közhasznúan működő – gyermekmozgalom tagja. A magyar úttörők szervezete sokáig befolyásos tagja volt a pionirmozgalmak nemzetközi szervezetének, a CIMEA-nak, ma erősek kapcsolatai a nemzetközi Sólyom Szövetséggel (ez a szociáldemokrata serdülőszervezetek nemzetközi ernyőszervezete). A Magyar Úttörők Szövetsége A Magyar Úttörők Szövetsége, „a gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülése” a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség ernyője alatt alakult meg 1945-ben. 1946 és 1948 között a kommunisták nagy számban beépültek a cserkészek közé, előkészítve azok demokratikus jogutódának, a fasizmussal való kollaboráció vádjától mentes, Karácsony Sándor elnökölte Magyar Cserkészfiúk Szövetségének 1948-as beolvasztását az úttörőmozgalomba. A szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt ennek a szervezetnek, amelyben a kommunista ideológiai nevelés döntő szerepet játszott, de emellett a serdülő sport, és a gyerekközművelődés (pl. gyermekszínjátszó fesztiválok), valamint a technikai nevelés bázisa volt. A cserkészmozgalomból sok motívumot felhasználtak (őrs, raj, csapat, egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az úttörőmozgalmat az új politikai berendezkedés céljaira, a kommunista ideológia terjesztésére használták fel. Az úttörőmozgalom deklarált célja sokáig az volt, hogy tagjait „a haza és a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre” nevelje. Sajátos, hogy 1986-ban az MSZMP vezetése kérte, hogy az alapszabályból töröljék: a „Párt gyermekszervezete” toposzt. Normái az 1848-as hagyományokat idéző 12 pontban jelentek meg, mely értéklista többször érzékenyen változott követve a mozgalom mainstreamjének mozgását. Tagjai Kisdobos: az általános iskola 2.-4. osztályos tanulói (1957-ig az alsó tagozatos korú „pajtások” voltak, a pajtáscsalád tagjai) Úttörő: az általános iskola 5.-8. osztályos tanulói, akik egymás „pajtásai” voltak, a pajtáscsalád tagjai Ifivezető: általános iskolát végzett, az úttörőmozgalmat kedvelő, sokszor vezetői feladatot vállaló, igen sokszor politikailag jólképzett ifjú vezető pajtás Úttörővezető: többnyire pedagógus végzettségű és politikailag képzett felnőtt személy, aki bizonyos időszakokban munkaköri kötelességként, máskor önkéntesen vállalt rajvezetői, csapatvezetői feladatokat az úttörőcsapatban, vagy területi szerveknél. A kisdobosok 6 pontja A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére. Az úttörők 12 pontja 1987-ben Korábban sokszor változtak a pontok, de mindig felidézték az 1848-as elődök 12 pontját. Az 1946. évi első 12 pont így kezdődött: Az úttörő szabad országban szabad emberek közt szabadon akar élni. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket. Az úttörő igaz, hű barát. Az úttörő bátor és fegyelmezett. Az úttörő szereti és védi a természetet. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára. Az úttörők törvénykönyve kilenc változatot ért meg a rendszerváltásig. A 9. pont kezdetben így szólt: „Az úttörő mindig bátor és önfegyelmezett.” A 2. pont először így hangzott: „Az úttörő szereti hazáját, népét, és harcol érte.”, később a „harcol” kifejezést a „küzd és dolgozik”-ra cserélték. 1948-ban, a cserkészek beolvasztásának évében került bele „Az úttörő jól tanul.” betoldás kiemelve, hogy a cserkészek iskolán kívüli szerveződését ők a tanintézményekhez kötötték. 1954-ben ezt tovább bővítették, a tanulás és a munka célját abban megjelölve, hogy az úttörő „méltó tagja” lehessen az 1950-ben alapított DISZ-nek (a KISZ elődjének). 1957-ben Kádárék idején a 12 pontot újra átírták, az úttörő a „haza” helyett „a Magyar Népköztársaság hű gyermeké”-vé vált, aki „önként szolgálja a közösséget” és „mindig igazat mond”. 1975-től újra fontosnak tartották kiemelni, hogy az úttörőség fontos kelléke a „jó tanulás” és „a szocialista társadalom értékeinek gyarapítása és védelme”. 1986-ban vette föl a 12 pont ez egyes szám első személyű esküformát, a Magyar Népköztársaság helyett pedig „a szeretni való hazá”-t írtak. Egységei őrs – 6-12 fő alkotta raj – 2-4 őrs alkotja (általában egy osztály az iskolában) csapat – általában az összes raj az iskolában A magyar úttörősajtó Úttörősajtónak nevezték azokat a központi lapokat és folyóiratokat, amelyek a Magyar Úttörők Szövetsége elvi irányításával tevékenykedtek. A központi lapok és folyóiratok (első számuk megjelenésének sorrendjében): Úttörő Gyermekújság, Pajtás, Úttörővezető, Őrsvezető, Hüvelyk Matyi, Úttörő, Kisdobos, Dörmögő Dömötör, Tábortűz, Kincskereső, Ifjúvezető és a Hogyan? című időszakos kiadvány. A központi úttörőlapokon és folyóiratokon kívül időszakosan számos csapatújság, úttörőházi híradó, tábori újság stb. jelent meg, ezek is az úttörősajtóhoz sorolhatók. Úttörő Gyermekújság 1946. február 6-án jelent meg először, a magyar úttörőmozgalom szervezésével egyidőben kelt életre. Első száma már akkor megjelent, amikor még csak néhány úttörőcsapat működött, és amikor még kidolgozatlan volt a mozgalom nevelési és szervezeti rendszere. Hétről hétre ismertette, magyarázta az úttörőmozgalom célkitűzéseit, közölte a központi utasításokat, módszereket javasolt az alakuló közösségek életének megszervezéséhez és közreadta az első csapatok tapasztalatait. Mivel a lapot nemcsak az úttörők olvasták, segítette az úttörőmozgalom népszerűsítését és részese volt a „tagtoborzásnak”. Ebben a lapban jelent meg először 1946. május elsején az úttörők 12 pontja. Pajtás Olvasótábora 1948 őszéig a 6-14 évesekből alakult. 1948 novemberétől a 6-9 évesek, vagyis a pajtáscsaládok képes folyóirata a Hüvelyk Matyi lett, így a Pajtás a 10-14 évesek lapja maradt. Először 1946. december 20-án jelent meg. A Pajtás az úttörőmozgalom tudósítója, krónikása, tettekre serkentő, nevelő eszköze volt. Lapszámaiból megismerhető a mozgalom teljes története, minden jelentős eseménye. Figyelemmel kísérte a bel- és külpolitika eseményeit, és olvasóit életkori sajátosságainak megfelelően tájékoztatta. Célja volt, hogy a gyerekek megkedveljék az olvasást, és szabadidejük eltöltéséhez az újságtól megfelelő segítséget kapjanak. A lap pályázatokat, versenyeket, országos játékokat kezdeményezett és ezzel olvasóit cselekvésre ösztönözte. A szerkesztőségi posta sok ezer gyermekkel tartott kapcsolatot. Lehetővé tette, hogy gyermekek is írjanak a lapba: gyermektudósítókat bízott meg, gyermektudósításokat szervezett, és ezzel hozzájárult az újságíró-utánpótlás neveléséhez. Úttörővezető Az országos úttörővezetőség 1947. március 26-i ülésén javaslatot terjesztett be olyan folyóirat létrehozására, amely a vezetők munkáját segíti. A javaslatot elfogadták és 1947 májusában megjelent az Úttörővezető. A folyóirat terjesztette és népszerűsítette a legjobb vezetési módszereket, vitákat közölt az úttörőélet fejlesztésével kapcsolatban, programtervezeteket, javaslatokat adott a színvonalas és hatékony úttörővezető-képzéshez. Őrsvezető Első száma 1948. október 15-én jelent meg. A sok képpel illusztrált folyóirat – mint neve is kifejezte – főleg a 12-14 éveseknek készült. Az első számot hat további követte, majd megszűnt. 1968 szeptemberétől jelent meg ismét havonta. 1982 januárjától új néven jelentkezett: az Iránytű lépett az Őrsvezető cím helyébe. Hüvelyk Matyi A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete kiadásában induló gyermekfolyóirat volt. Első száma 1947. március 1-jén jelent meg. A folyóirat kezdetben nem kötelezte el magát az úttörőmozgalomnak, hanem korosztálytól független, általános gyermeklapnak vallotta magát. 1948 novemberétől lett az úttörőmozgalom folyóirata, tartalma is megváltozott (leginkább a Pajtáshoz hasonlított), a pajtáscsaládok életével, az úttörőmozgalom célkitűzéseinek, feladatainak ismertetésével foglalkozott. 1949-ben megszűnt, helyette 1952-ben megjelent a 6-12 évesek önálló folyóirata, a Kisdobos. Úttörő Először 1949 márciusában jelent meg, mint új havilap. Elsősorban a csapatgárdistáknak készült, azaz azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen tisztséget töltöttek be az úttörőcsapatban, rajban vagy őrsben. 1952-ben az úttörők és az iskolások irodalmi és ismeretterjesztő folyóiratává alakult. Utoljára 1956 októberében olvashatták az úttörők. Kisdobos A Hüvelyk Matyi 1949-es megszűnése után igény volt arra, hogy a 6-12 éveseknek is legyen önálló gyermeklapjuk. Először 1952-ben jelent meg a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) Központi Vezetőségének folyóirataként. 1956 november és 1957 február között kényszerű szünetet tartott. 1957 februárjában Kisdobos Gyermekújság címmel alakult újjá, majd 1957 szeptemberétől vette fel végleges nevét: Kisdobos, a Magyar Úttörők Szövetsége gyermeklapja. Dörmögő Dömötör Először 1957 januárjában jelent meg az óvodások részére – az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gondozásában. Az óvodások mellett a kisdobos korúak is forgatták a lapot. A szélesebb „olvasótábor” tartalmi változásokat igényelt, ezért a lap részt vállalt a kisdobosélet megismertetéséből és az Úttörőszövetség nevelőmunkájából. Tábortűz Első száma 1957 februárjában jelent meg. A 12-16 évesek irodalmi és ismeretterjesztő folyóirata volt. 1960-tól megszaporodtak a Tábortűzben az őrsök tevékenységét ismertető, segítő írások. 1964-től vált ismét – elsősorban ismeretterjesztő – képes folyóirattá, a Pajtás újság tartalmi és formai változásai miatt. A lap utoljára 1965. június 22-én, tanév végi zárószámmal jelentkezett, majd megszűnt. Kincskereső 1971-74 október között „tesztverzióként” időszakosan jelent meg elődje, ugyanezen címen. Első alkalommal 1974 októberében került a 10-14 évesek kezébe, mint a Magyar Úttörők Szövetsége irodalmi, művészeti és kulturális folyóirata. 30 000 példányban jelent meg, és ez az úttörő-folyóirat volt az egyetlen, melynek szerkesztősége nem Budapesten, hanem Szegeden volt. Szerkesztői közt volt Baka István is. Ifjúvezető Az úttörőcsapatokban dolgozó KISZ-tag ifjúvezetők időszakos folyóirata 1973-ban jelent meg először. Évente 2-3 alkalommal adott elsősorban módszertani segítséget a fiatal ifivezetőknek. Fő feladatának a segítést tartotta, ezért az írások nagy része ötleteket tartalmazott. Ez a lap is a rendszerváltozás előtt röviddel szűnt meg. Hogyan? Első száma 1969-ben jelent meg azzal a céllal, hogy időszakos kiadványként segítse az úttörőházak munkáját. Címe utalt törekvéseire: összegyűjteni az úttörő- és a művelődési házak gyermekfoglalkoztatásának gazdag tapasztalatait és azokat közreadni. A rendszerváltozás után Az úttörőmozgalom a rendszerváltás után 1990-ben sokáig megőrizte vezető szerepét a pluralista gyerekmozgalmi világban is. Már 1986-ban feladta párthoz kötődő szerepét, tevékenységeinek tartalmát az „Úttörők a barátságos harmadik évezredért” szlogen határozta meg, szabályait A gyermekek jogairól szóló egyezmény szellemiségéhez kötötte. 1991-ben a Fidesz követelte a parlamentben, hogy a cserkészettel azonos mértékű állami támogatást kapjon. A szövetség ma is több ezer tagot, több tucat csapatot számol, együttműködésben tevékenykedik a Grund Klubhálózattal. Az állami tulajdonú zánkai úttörőtáborból Ifjúsági Centrum lett, ma pedig az Új Nemzedék Központ és az Erzsébet Utalvány Központ osztozik a tulajdonjogon. A csillebérci úttörőtábor tulajdonjogát elhúzódó per vonta kétségbe, még szabadidőközpontként üzemel. A megyei szervezetek táborait az önkormányzatok üzemeltetik tovább gyermeküdülőként, illetve értékesítették piaci alapon. Gisenyi Gisenyi a Kivu-tó mellett fekvő város, üdülőhely Ruandában. Homokos strandja van, amely alkalmas a vízisportokra, és a városnak van egy sörfőzdéje is. A ruandai népirtás idején az ideiglenes kormány székhelye Gisenyi volt. Földrajzi koordinátái: d. sz. 1° 41′ 22″, k. h. 29° 15′ 08″-1.6894444444444, 29.252222222222 Béta-laktám antibiotikum A β-laktám antibiotikumok a mikroorganizmusok által okozott betegségek legfontosabb ellenszerei közé tartoznak. Első képviselőjük az 1928-ban felfedezett penicillin. Azóta nagyon sok természetes β-laktám antibiotikumot fedeztek fel vagy állítottak elő mikroorganizmusok segítségével (adalékanyagokkal irányított bioszintézissel), vagy teljes egészében mesterséges úton. Hatásmód A β-laktám antibiotikumok az osztódó baktériumokra hatnak, a sejtfaluk alakját torzítják el azáltal, hogy ún. szferoplasztok(en) képződését idézik elő. Ennek következtében az osztódni próbáló baktérium elpusztul. Az antibakteriális hatásért a β-laktám gyűrű a felelős. A β-laktám három szén- és egy nitrogénatomból álló gyűrű, a nitrogénatommal szomszédos egyik szénatomhoz oxocsoport kapcsolódik. A legegyszerűbb β-laktám a propiolaktám (lásd a jobb oldali táblázatot). A baktériumok védekező mechanizmusának egyik módja a β-laktamáz(en) enzim előállítása, mely hidrolizálja (elbontja) a β-laktám gyűrűt, és ezzel hatástalanítja a gyógyszert. E rezisztencia függ az antibiotikumtól és a baktériumtól is. Vannak olyan baktériumok, melyek eleve rezisztensek egyes antibiotikumokra, mások bizonyos idő elteltével képesek ezt kifejleszteni, gyakran csak ugyanannak a szernek a megismételt szedése során. Éppen ezért a rezisztencia kialakulásának elkerülésére antibotikumot csak indokolt esetben szabad szedni. Léteznek β-laktamáz gátló(en) gyógyszerek is (pl. a klavulánsav), melyek gátolják, hogy a baktérium β-laktamázt állítson elő, de ezek sem hatnak minden baktériumra, és ezek ellen is kifejlődött már rezisztencia. Sankt Gallen kanton Sankt Gallen (svájci német dialektusban Sanggale, franciául Saint-Gall, olaszul San Gallo, rétorománul Son Gagl) Svájc egyik kantonja az ország északkeleti részén. 2013-ban 491 699 lakosa volt. Székhelye Sankt Gallen városa. Története Sankt Gallen kantont Bonaparte Napóleon hozta létre mesterségesen különböző történelmi területekből és birtokokból az 1803-as rendeletével, melyben az addigi Helvét Köztársaság helyett megalapította a Svájci Államszövetséget. A kanton területének mintegy fele a Sankt Gallen-i apátság birtokaiból származik. A kolostor története i.sz. 612-ig megy vissza, amikor az ír Szent Gál remetelakot épített a helyén. 720-ban az alemann Szent Otmár alapította meg az apátságot, melyet Gálról nevezett el. 926-ban a kalandozó magyarok kifosztották a kolostort és a környező várost. 1205 körül a kolostor apátja a Német-római Birodalom önálló egyházi vazallusa lett. 1405-ben Appenzell fellázadt az apát uralma ellen, sikeresen elszakadt és csatlakozott az Ósvájci Konföderációhoz. 1415-ben Sankt Gallen város szabadságjogokat vásárolt Zsigmond császártól, a század végére pedig teljesen elszakadva az apátsági függéstől, szabad birodalmi városi jogokat kapott. 1468-ban a kolostor megszerezte a Toggenburg grófok birtokait. Mind a város (1454-ben), mind a kolostor (1451-ben) társult tagként csatlakozott az Ósvájci Konföderációhoz, de Appenzellel ellentétben nem kívántak teljes jogú kanton lenni. A reformáció idején a város polgármestere, Joachim Vadian protestáns hitre térítette Sankt Gallent, míg a kolostor természetesen a katolikus hit bástyája maradt. A feltüzelt városi lakosság azonban kiűzte a szerzeteseket a városból és leszaggatta a szentképeket a városi templomokból. 1798-ban a francia megszállás után létrehozták a Helvét Köztársaságot. A kanton mai területének északi fele Säntis kantonhoz, a déli pedig Glarus egyes részeivel Linth kantonhoz került. Az apátságot 1798. szeptember 17-én felszámolták, Pankraz Vorster apát pedig Bécsbe menekült. Az új kormányzat által kivetett adók és a kolostor bezárása miatt lázadások törtek ki. A második koalíciós háború idején, 1799-ben az osztrák hadsereg bevonult Sankt Gallenbe és rövid időre visszaültette az apátot korábbi helyére. Az 1803-as mediációs törvénnyel Napóleon megszüntette a Helvét Köztársaságot és létrehozta a kantonok konföderációját, a Svájci Államszövetséget. Ekkor hozták létre Sankt Gallen kantont az apátság, Sankt Gallen szabad város, Rapperswil, a pfäfersi kolostor, Sargans grófság és a rheintali, sax-forsteggi, hohensaxi, werdenbergi, windeggi és uznachi birtokok összeolvasztásával. A kanton alkotmányát 1814-ben hozták létre, amelyet később többször módosítottak, utoljára 2001-ben. Földrajza Sankt Gallen kanton Svájc északkeleti felén helyezkedik el. Északon Thurgau kanton és a Boden-tó (és azon keresztül Németország Baden-Württemberg tartománya), keleten Ausztria Vorarlberg tartománya és Liechtenstein, délen Graubünden, Glarus és Schwyz kantonok, nyugaton pedig Zürich kanton határolja. Sankt Gallen teljesen körbeveszi Appenzell Innerrhoden és Appenzell Ausserrhoden kantonok területét. A kanton legfontosabb folyói a Rajna, a Thur, a Linth és a Seez. A Rajna és a Boden-tó északi síkságait délen az Appenzelli Alpok és a Glarusi Alpok váltják fel. A legnagyobb tavak a Boden-tó, a Zürichi-tó és a Walen-tó, de valamennyin más kantonokkal osztozik. Legalacsonyabb pontja a Boden-tó (398 m), a legmagasabb pedig a 3251 m magas Ringelspitz. Részben a kanton területére esik a sardonai tektonikus törésvonal, melyet az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánított. Sankt Gallen területe 2025,54 km2, melyből 980 km2-t a mezőgazdaság hasznosít, 620 km2 pedig erdő. 259 km2-t tesznek ki a magashegyek, gleccserek és folyók, 176 km2-t pedig a települések és utak. Közigazgatás 2003 óta Sankt Gallent a korábbi kerületek (Bezirke) helyett 8 választókörzetre (Wahlkreise), valamint 86 önkormányzatra osztják: Rheintal, székhelye Altstätten Rorschach, székhelye Rorschach Sarganserland, székhelye Sargans See-Gaster, székhelye Rapperswil-Jona Sankt Gallen, székhelye Sankt Gallen Toggenburg, székhelye Lichtensteig Werdenberg, székhelye Buchs Wil, székhelye Wil Népesség A lakosok többsége német anyanyelvű (88%) és katolikus (52%), míg 28%-uk evangelikus vallású. A nagyobb városok Sankt Gallen (69 700 lakos), Jona (18 100 lakos), Wil (17 500 lakos) és Gossau (17 000 lakos). Gazdaság A mezőgazdaság legfontosabb az ága a szarvasmarhatenyésztés a hegyi legelőkön, valamint az északi síkvidéken a gyümölcs- és szőlőtermelés. Az ipar főbb ágai az optikai, pirotechnikai, vegyi termékek és gyógyszerek gyártása. Jelentős a turizmus, Bad Ragazban és St. Margrethenben termálfürdő is található. Viso del Marqués Viso del Marqués település Spanyolországban, Ciudad Real tartományban. Viso del Marqués Baños de la Encina, Almuradiel, San Lorenzo de Calatrava, Calzada de Calatrava, Granátula de Calatrava, Santa Cruz de Mudela, Torre de Juan Abad, Santisteban del Puerto, Aldeaquemada, Santa Elena és La Carolina községekkel határos. Lakosainak száma 2378 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kovács József (labdarúgó, 1966) Kovács József (Veszprém, 1966. július 31. –) válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása A válogatottban 1993 és 1994 között két alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 4.: 1984–85, 1993–94 Magyar kupa győztes: 1994 Magyar szuperkupa győztes: 1993, 1994 Eastville (Virginia) Eastville város Northampton megyében, Virginiában, az Amerikai Egyesült Államokban. A népesség, a 2000. évi népszámlálás adatai szerint 203 fő. Ez Northampton megye megyeszékhelye. Elhelyezkedés Eastville a é. sz. 37° 21′ 03″, ny. h. 75° 56′ 24″37.350833333333, -75.94 koordináták alatt fekszik. Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatalának adatai szerint teljes területe 0,6 km2, teljes egészében szárazföldön. Demográfiai adatok A 2000. évi népszámlálás adatai szerint 203 lakos élt Eastville-ben, 69 háztartásban és további 42 fő tartózkodott a városban. A népsűrűség 356,3 fő volt négyzetkilométerenként abban az időben. Az etnikai megoszlás szerint a népesség 68,47%-a fehér, 29,06%-a afroamerikai, 0,49%-a őslakos, 0,49%-a egyéb, 1,48%-a pedig kevert származású volt. A hispano és latino lakosság aránya 0,99% volt. 69 háztartást írtak össze, amelyek 27,5%-ában volt 18 év alatti gyermek is, 44,9%-ában házaspárok éltek együtt, 14,5%-át egyedülálló nő tartotta fenn és 37,7%-ában nem családi kapcsolatban lévő személyek éltek együtt. A háztartások 34,8%-ában egyetlen személy élt, ebből 23,2%-ban az illető 65 év feletti volt. Az átlagos háztartásnagyság 2,2, az átlagos családméret pedig 2,84 fő volt. A település lakosságának 17,2%-a volt 18 év alatti, 15,3% 18 és 24, 26,1% 25 és 44, 23,2% 45 és 64 év közötti, valamint 18,2% 65 év feletti. Az átlagos életkor 41 év volt. Minden 100 nőre 128,1 férfi jutott. 100 18 év feletti nőre pedig 154,5 férfi. A háztartások átlagos jövedelme 36 250$ volt évente, míg egy család átlagos jövedelme 60 208$. A férfiak átlagos jövedelme 16 250$ volt, míg a nőké 22 083$. A fejenkénti átlagos jövedelem 21 621 dollárt tett ki. 6,4% élt a szegénységi küszöb alatt, de ebbe egyik család és egy 18 év alatti lakos sem tartozott bele, viszont a 64 év felettiek 12,1%-a igen. Történelem Eastville Northampton megye székhelye 1680 óta. A régi bírósági épületet 1731-ben építették és ezzel ez a leghosszabb ideje folyamatosan működő bírósági épület az Egyesült Államokban. Ez egy hamisítatlan kolóniai település. A Függetlenségi Nyilatkozatot a bíróság épületének lépcsőjén hirdették ki. 1776 augusztusában. Barsvárad Barsvárad (szlovákul Tekovský Hrádok) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Alsó- és Felsővárad egyesítésével jött létre 1944-ben. Fekvése Lévától 14 km-re délnyugatra, a Garam jobb partján fekszik. Története A mai község területén már a kőkorszakban emberi település állt. A régészek a vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra nyomait találták itt meg. A késői bronzkorban, a hallstatt és La Tène korokban is lakott volt, valamint a 9-10. században szláv település állt ezen a helyen. Az Alsó- és Felsővárad közötti területen a középkorban földvár állt, melyet Anonymus szerint a honfoglaláskor Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek foglaltak el. A települést 1232-ben "Warad" alakban említik először. 1288-ban "Warud" alakban szerepel. A 14. században Újvárad létrejöttével a régi falu ezután már Felsőváradként szerepel. A 16. századig több nemesi család birtoka, később a Kazy, Majthényi, Litassy családoké. 1536-ban 2 portával adózott. 1601-ben plébániája, iskolája és 20 háza volt. 1715-ben malom és 38 ház állt a faluban. 1828-ban 28 házában 182 lakos élt, lakói mezőgazdaságból éltek. Alsóvárad a régi Várad falu határában keletkezett a 14. században. 1397-ben "Vywarad" néven tűnik fel az írásokban. 1401-ben az esztergomi érsekség birtoka, majd 1506-tól a lévai váruradalomhoz tartozott. A 17. században felégette a török. 1536-ban 5 portával adózott. 1601-ben 27 háza állt. 1720-ban 13 adózója volt. 1828-ban 59 házában 399 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "Alsó, és Felső Várad. Két falu Bars Várm. földes Uraik Hg. Eszterházy, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Garam vize mellett, Barshoz 1 1/4 mértföldnyire; legelőjök elég van, földgyeik, és réttyeik jók, piatzok Báton, és Sz. Benedeken." Fényes Elek szerint "Alsó-Várad, Bars m. magyar falu, a Garan jobb partján, az esztergomi országutban: 43 kath., 2 ev., 299 ref. lak. Kath. és ref. anyatemplomok. F. u. többen. Ut. p. Léva. Felső-Várad (Felső), Bars m. magyar falu, 25 kath., 163 ref. lak. és egy híddal a Garan vizén. Mind a két helység határa sik, s jó gabonát termő; rétjei kővérek. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Léva." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. A mai település a két korábbi község 1944. évi egyesítésével keletkezett. Népessége 1910-ben Alsóvárad 316 lakosából 311 magyar, 4 szlovák és 1 német; ebből 250 református, 58 római katolikus és 8 zsidó volt. Felsővárad 219 lakosából 213 magyar, 5 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű; ebből 176 református, 39 római katolikus és 4 zsidó. 1991-ben 324 lakosából 208 magyar, 115 szlovák és 1 ukrán. 2001-ben 326 lakosából 184 magyar és 139 szlovák volt. 2011-ben 335 lakosából 188 szlovák és 142 magyar. Neves személyek Alsóváradon született 1808-ban Török Pál , Török József orvos bátyja. Teológus , a Pesti Egyházmegye református püspöke 1860 -tól. A Budapesti Theológiai Akadémia alapítója és első igazgatója. Alsóváradon született 1813-ban Török József , Török Pál teológus öccse. Orvos , természettudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Alsóváradon született 1896-ban Csekey Sándor református lelkész és tanár. Számos teológiai mű szerzője. Nevezetességei A két falurész között, a Garam jobb partján egykor földvár állt. 2006 -ban Néveri Demeter Eszter egy régi gazdaházban megnyitotta a község tájházát, mely a Felvidéki ház nevet viseli. Római katolikus temploma a 13. század végén épült, a 18. század elején barokk stílusban alakították át. A német csapatok 1945 februárjában felrobbantották. Református temploma 1780 -ban épült, 1889 -ben átépítették. A német csapatok 1945 februárjában felrobbantották. Az újat 1999-ben szentelte fel Erdélyi Géza püspök. Barsz A Barsz török eredetű férfinév, jelentése: párduc. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 30. július 28. Rain (Niederbayern) Rain település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1720 fő (1987. május 25.). Ladányi Béla Ladányi Béla, Ladányi Béla Géza József (Kassa, Abaúj megye, 1873. október 20. – 1914 után) királyi törvényszéki joggyakornok. Élete Kassán született, ahol apja Ladányi József akkor postatiszt volt. Édesanyja Fürjén Erzsébet. A gimnáziumot a II. osztályig Kassán járta és azután Rimaszombatban végezte a többi osztályt; itt a Tompa önképzőkör elnöke volt. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen és egy évig Kassán hallgatta. Ugyanitt lett joggyakornok és a Kazinczy-kör főjegyzője. 1899. október 27-én Budapesten, a Ferencvárosban feleségül vette Gedeon Mária Anna Borbálát, akitől 1914-ben elvált. Már VII. gimnazista korában rendes munkatársa volt a Gömör-Kishontnak (1891. 7., 8., 9. sz. Gömörvármegye népköltészetéről); írt a Gömöri Hírlapba és a Kassai Szemlének 1892-ben rendes, majd főmunkatársa lett; tárcacikkei és egyéb aktuális és humorisztikus dolgozatai megjelentek még a Fővárosi Lapok, Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Magyar Figaro, Magyar Nyelvőr (1890-91) című lapokban neve alatt vagy álnévvel; a Felsőmagyarország keletkezésében is részt vett és mint főmunkatárs két évig vezette a lapot, ahol Lorgnet álnév alatt írta három évig vasárnapi tárcáit (előbb a Kassai Szemlében); esztétikai cikkeit és színi kritikáit pedig Gukker név alatt közölte. Munkái A nemzeti jog és törvényhozás. Előismeretek a pozitiv jog és állambölcselethez és a törvényhozáshoz. Bpest, Athenaeum, 1895. (Ism. Felsőmagyarország 36. sz.) Magyar családjog. Különös tekintettel a törvényhozás alkotásaira, rendeletekre és a joggyakorlatra, Szigorlatozók, vizsgálatokra készülők és a nagy közönség használatára. U. ott, 1869. A birtokos és gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló törvény magyarázata. Budapest: Grill, 1900. Alebrijes de Oaxaca Az Alebrijes de Oaxaca a mexikói Oaxaca állam fővárosának, Oaxaca de Juáreznek a másodosztályú bajnokságban szereplő labdarúgócsapata. Nevüket az alebrijékről kapták, melyek nem mások, mint Oaxaca államra jellemző színes papírmasé figurák. Címere A csapat címere egy üstökösként lángcsóvát húzó focilabdát ábrázol, erre a képre narancs színnel írák rá az Alebrijes és feketével az Oaxaca szót. Tetején egy hatalmas sáska látható. Története A csapatot 2012-ben alapították, szereplésüket a másodosztályban 2013 nyarán kezdték meg. Első mérkőzésüket az Atlético San Luis ellen játszották, az eredmény 2–2 lett. A kupában mindjárt első szezonjukban (2013 Apertura) egészen az elődöntőig meneteltek, ott azonban büntetőkkel alulmaradtak az Atlasszal szemben. Sőt, a következő szezonban már a döntőig is eljutottak, ott viszont a Tigres de la UANL múlta felül őket. Új stadionjukat, az Estadio Tecnológicót 2016. március 27-én avatták fel egy Pumas elleni barátságos mérkőzéssel. Az épület 17 000 fő befogadóképességű, de ha az Alebrijes feljutna az első osztályba, a tervek szerint 20 000 fősre bővítenék. 2004-es IIHF jégkorong-világbajnokság A 2004-es IIHF jégkorong-világbajnokságot Csehországban rendezték április 24. és május 9. között. A mérkőzéseknek két jégcsarnok adott otthont. A címvédő a kanadai válogatott volt, amely megvédte címét. Kanada története során 23. alkalommal lett világbajnok. Helyszínek A világbajnokság mérkőzéseit Prágában és Ostravában játszották. Selejtező Egy távol-keleti selejtezőt játszottak 2003 szeptemberében. Japán részt vehetett a főcsoport világbajnokságán. Résztvevők A világbajnokságon az alábbi 16 válogatott vett részt. 12 európai, 2 ázsiai és 2 észak-amerikai csapat. Csoportkör A 16 csapatot négy darab, egyenként négy csapatból álló csoportba osztották. A csoportokból az első három helyezett jutott tovább a középdöntőbe. Középdöntő A középdöntő két csoportjába az A és B csoport első három, illetve a C és D csoport első három helyezettje került. Körmérkőzést játszottak a csapatok, de az azonos csoportból érkezők egymással nem, esetükben a már lejátszott egymás elleni eredményüket számították be. A két csoport első négy helyezettje jutott be az egyenes kieséses szakaszba. A 13–16. helyért A csoportkörból kiesők egy csoportban, körmérkőzéseket játszották egymással. A két első helyezett maradt a főcsoportban, a két utolsó kiesett a divízió I-be. Simon Ádám Simon Ádám (Salgótarján, 1990. március 30. –) labdarúgó, középpályás. Simon tagja volt az egyiptomi 2009-es U20-as labdarúgó-világbajnokság U20-as magyar labdarúgó-válogatott keretének, amely bronzérmes lett. Jelenleg a Paks játékosa. Pályafutása Simon Ádám a Salgó Öblös Faipar SC-ben kezdte a labdarúgást. Simon a Salgótarjáni BTC-ből került 2004-ben az MTK csapatához. A felnőtt csapatban nem kapott játéklehetőséget. 2008 telén igazolt a Szombathelyi Haladás csapatába . A Haladásban A játékos 2008 november 15-én mutatkozott be a Szombathelyi Haladás felnőtt csapatában a Zalaegerszeg ellen csereként. Ezenkívül pályára lépett még a Nyíregyháza ellen is. Az MTK-ban Simon kölcsönben a budapesti MTK csapatánál. 2017. február 14-én a Videoton a saját honlapján jelentettebe, hogy tavasszal kölcsönben játszik a Gyirmót csapatánál. A Gyirmótban Tíz bajnoki mérkőzésen lépett pályára a végül kieső Gyirmótban, majd 2017 nyarán visszatért a Haladáshoz. A Haladásban A 2017–18-as idény első hét fordulójában pályára lépett a vasi együttesben, de 2017. augusztus 31-én közös megegyezéssel felbontotta a szerződését. A Paksban 2017. szeptember 5-én a Paksi FC csapatával hároméves szerződést írt alá. Szeptember 30-án Felcsúton, a Puskás Akadémia vendégeként 62. percben megszerezte első gólját az új klubjában és ezzel a Paksiaknak a vezetést, melyet végül 2–1-re megnyertek. A válogatottban Az ifjú tehetség minden korosztályos válogatottban a meghatározó emberek közé számított. Az U19-es válogatottban Ciprus válogatottja ellen azonban súlyosan megsérült. Hosszú szerencsétlen gyógyulás után Simon Ádám tagja lett az egyiptomi 2009-es U20-as labdarúgó-világbajnokság U20-as magyar labdarúgó-válogatott keretének, amely bronzérmes lett. Felnőtt válogatott címeres mezében is bemutatkozott 2014. november 18-n az Oroszország elleni szezonzáró mérkőzésen. Sikerei, díjai 2009-es U20-as labdarúgó-világbajnokság - ( Egyiptom ): bronzérmes Ezdrás ötödik könyve Az Ezdrás ötödik könyve (latinul: 5 Esdrae) ószövetségi apokrif írás, amely Ezdrás negyedik könyve latin fordításának elejére szokott betoldva lenni (1–2. fejezetként). A 2 fejezetet tartalmazó írás csak latin nyelven ismeretes, de egy kis görög töredék alapján feltételezhető, hogy eredeti nyelve görög volt. Némelyek ókeresztény irodalmi alkotásnak tartják, amely prófétai modorban támadja a zsidó, majd a keresztény népet. Az írás törekszik a próféta szerzőségét igazolni, de a tudósok szerint érvei kirívó anakronizmusokat tartalmaznak. A mű messze távolodott Ezdrás negyedik könyvének valóságlátásától, és elsősorban az egyház belső problémái foglalkoztatják. Jegyzetek Világirodalmi lexikon, 1344. o. Forrás Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. Balinac Balinac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 32, közúton 43 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közüton 7 km-re délnyugatra, a Glina jobb partján fekszik. Története A falu a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé Boszniából a török uralom elől érkező pravoszláv menekültekkel népesült be. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina (vagy Banja), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A falunak 1857-ben 489, 1910-ben 697 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült, de később néhányan visszatértek. A településnek 2011-ben 69 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Nevezetességei Balinac forrás emlékhely Négy vízimalom a település határában Ilija Mićo Opačić emlékház Hagyományos népi építésű házak Easy Star All-Stars Az Easy Star All-Stars egy New York-i reggae zenekar. Más együttesek népszerű lemezeit dolgozzák át reggae és dub stílusra. Első albumuk, amely a Dark Side of the Moon című Pink Floyd-klasszikus feldolgozása a Dub Side of the Moon címmel jelent meg 2003-ban, második albumuk a 2006-os Radiodread, melyen a Radiohead együttes OK Computer című albumát dolgozták át reggae/dub számokká. Jelenlegi felállás A Dub Side of the Moon albumon: Michael Goldwasser Victor Axelrod a.k.a Ticklah Patrick Dougher Victor Rice Lemezek Dub Side of the Moon – ( 2003 ) Radiodread – ( 2006 ) Gálfalvi Zsolt Gálfalvi Zsolt (Marosvásárhely, 1933. november 30. –) romániai magyar irodalomkritikus, esszéista. Gálfalvi György bátyja. Életpályája Középiskoláit szülővárosában végezte (1951). A Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát szerzett (1955). Első írását a marosvásárhelyi Népújság közölte 1949-ben. 1951-től kezdve – egyetemi tanulmányainak végzésével párhuzamosan – az Utunk szerkesztőségében dolgozott, majd 1956-tól az Igaz Szó belső munkatársa, 1962-től főszerkesztőhelyettese. Egyidejűleg 1967 és 1969 között a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója. 1969-ben Bukarestbe költözik, ahol előbb az Előre, 1970–71-ben A Hét főszerkesztő-helyettese; 1971 és 1975 között a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács nemzetiségi igazgatóságának vezetője, 1975-től A Hét főmunkatársa. Tagja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának, s 1977-től az Írószövetség Vezető Tanácsának. Válogatta és előszóval látta el Szentimrei Jenő Versek c. kötetét (1963); társszerzője az Irodalmi szöveggyűjtemény c. XII. osztályos tankönyvnek (1968). Az Utunk, Igaz Szó, A Hét, Új Élet, Előre hasábjain közölt irodalmi és színházi kritikáin kívül román és német folyóiratokban is jelen van tanulmányokkal, esszékkel. A romániai magyar irodalomkritika képviseletében rendszeres tagja az országos színházi versenyek zsűrijének. Első kötetébe (Írók, könyvek, viták. 1958) pályája első szakaszában született irodalomkritikai cikkeit és tanulmányait gyűjtötte össze: a korszak irodalmának legfontosabb kérdéseihez és műveihez fűzött megjegyzéseket, irodalompolitikai eszmefuttatásaiban a realizmus lehetőségei és az irodalom népi elkötelezettsége mellett szállt síkra. Az írás értelme című második kötetében (1977) két évtizedes kritikusi irodalomeszményeit igazolja Asztalos István, Balogh Edgár, Farkas Árpád, Kacsó Sándor, Kovács György, Majtényi Erik, Nagy István, Sütő András, Szász János, Szemlér Ferenc, Szilágyi István és más kortárs írók, költők újabb műveinek elemzése alapján. Gyakran idéz meg alkotókat a romániai magyar irodalom régibb nemzedékeiből, így Dsida Jenőt, Tompa Lászlót; mindenkor figyel a magyar–román irodalmi kapcsolatokra, kortárs román írók (D. R. Popescu, Marin Preda) kiemelkedő munkásságára. E kötetéből sem hiányoznak az irodalmi alkotás elvi kérdéseit fejtegető írások; tanulmányaiban mindig jelen van az irodalom és a nemzetiségi sors elválaszthatatlan kapcsolata (Az önismeret elkötelezettsége). Irodalmi témájú közírói, kritikusi tevékenysége nemegyszer alakítóan szólt bele a romániai magyar irodalmi közhangulatba: 1956 nyarán az Utunkban közölt interjújában élesen állást foglalt a dogmatikus beszűkülés ellen, Illyés Gyula Kézfogások című kötetéről írt recenziója 1957 januárjában elfogultságok ködét oszlatta. Élénk visszhangot vált ki 1981-ben indult "élő irodalmi folyóirat"-a, a bukaresti televízió magyar műsorában ismétlődő Sokszemközt; ez mint kortárs romániai magyar írókról készített portrésorozat hűséges tükre a romániai magyar írásbeliségnek, közgondolkodásnak. Egyik bírálójának megállapítása szerint az irodalomkritikus demokratikus nyíltsággal enged teret beszélgető partnereinek, ugyanakkor saját esztétikai-irodalmi nézeteit is hangsúlyozottan kifejtve. Így váltak tévéinterjúi vitafelek, pályatársak vagy barátok kötetlen eszmecseréjévé, soha nem magánügyekről. Színházi jegyzeteit Prospero szigetén címen adta közre (Kriterion, Bukarest, 1988). Magyarul Írók, könyvek, viták. Irodalomkritikai cikkek és tanulmányok ; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely 1958 Az írás értelme. Esszék, tanulmányok, kritikák ; Kriterion, Bukarest, 1977 Prospero szigetén. Színházi jegyzetek ; Kriterion, Bukarest, 1988 Nemzetiség – felelősség. Írások Gáll Ernő emlékére ; szerk. Földes György, Gálfalvi Zsolt; Napvilág, Bp., 2005 Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Gálfalvi ütközet A gálfalvi ütközet az 1848–49-es téli hadjárat egyik ütközete, melynek helyszíne Küküllő vármegyében, Szőkefalva és Vámosgálfalva között volt. 1849. január 16–17-én Puchner mozgósította csapatait, s Bem elé sietett. Január 16-án Gálfalva és Szőkefalva (Küküllő vármegye) között támadta meg Bem csapatait, de azok visszavetették egészen Borzásig. Az éjszaka folyamán Bem megerősítette állásait, s úgy helyezte el tüzérségét, hogy az egész csatamezőt tűz alatt tudja tartani. Január 17-én Puchner újra támadott. A császári-királyi gyalogság egy ideig jól állta a tüzet, de aztán lassan visszavonult. Bem ezt észrevéve egy zászlóalját a befagyott Kis-Küküllőn át a császári-királyi hadtest balszárny oldalába küldte. Puchner erre elrendelte a visszavonulást, ám ez rövidesen pánikszerű futássá változott, noha az osztrák utóvéd keményen tartotta magát. Egy császári-királyi könnyűlovas főhadnagy egészen Bem környezetéig hatolt, s a tábornok csupán segédtisztjeinek köszönhette megmenekülését. A magyar veszteség kb. 80 halott és sebesült, a császári-királyi veszteség 26 halott, 15 sebesült és 214 eltűnt (fogoly) volt. 4440 Tchantches A 4440 Tchantches (ideiglenes jelöléssel 1984 YV) egy kisbolygó a Naprendszerben. Dossin, F. fedezte fel 1984. december 23-án. Guido Gratton Guido Gratton (Sanguinetto, 1932. szeptember 23. – Bagno a Ripoli, 1996. november 26.) olasz válogatott labdarúgó, később rövid ideig edző. Pályafutása Karrierjét 1940-ben kezdte Parmában kezdte, azaz már tizenhét évesen felnőttcsapatban szerepelt. Ezt követően két szezont töltött el Vicenzában, egyet pedig Comóban. Comói szezonja idején mutatkozhatott be az első osztályban. 1953-ban Fulvio Bernardini edző kifejezett kérésére a Fiorentina játékosa lett, ahol leginkább a csatárok jobbnál jobb labdákkal való kiszolgálása volt. 1956-ban részese volt a Fiorentina története első bajnoki címének, a következő idényben pedig BEK-döntőig menetelt a csapat, ahol csak a korszak egyeduralkodója, a Real Madrid volt képes megállítani a violákat. A Fiorentina mezében végül 193 bajnokit játszott le, ezeken huszonnyolc gólt szerzett. Pályafutása vége felé rövid időszakokra megfordult a Napoliban, az Interben és a Lazióban, az aktív játékot pedig a másodosztályban, az Impruneta együttesében fejezte be. A válogatottban összesen tizenegy mérkőzésen lépett pályára, melyeken három gólt szerzett, ebből kettőt Portugália ellen, vb-selejtezőn. Tagja volt az 1954-es vb-n szereplő olasz csapatnak, de nem lépett pályára a svájci tornán. Miután felhagyott a futballal, rövid ideig belekóstolt az edzősködésbe is. Az 1969-70-es szezon során a Salernitana trénere volt. Később néhány hónap erejéig a Paganese és a Foligno kispadján is ült. 1996-ban rablótámadás áldozata lett. Sikerei, díjai Olasz bajnok : 1955-56 BEK-döntős : 1956-57 Hildesheim Hauptbahnhof Hildesheim Hauptbahnhof vasútállomás Németországban, Hildesheim városban. A német vasútállomás-kategóriák közül a második csoportba tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lehrte–Nordstemmen vasútvonal Hildesheim–Braunschweig vasútvonal Hildesheim–Goslar vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Harsum station Hildesheim Ost station Emmerke station Gálffi László Gálffi László (Budapest, 1952. november 16. –) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Életpályája 1975-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Abban az évben a Vígszínházhoz szerződött, ahol 1999-ig játszott, majd szabadfoglalkozású színész lett, 2004-től az Örkény István Színház tagja. 1994-től 2010-ig tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen művészi beszédet. 2003-ban DLA fokozatot szerzett, 2008-tól az egyetem docense. 2008-as szívrohama után felhagyott a tanítással. Olyan alakítások fűződnek nevéhez, mint Shakespeare: Othello című darabjában Jago szerepe, valamint Katona József: Bánk bán című művének főszerepe. Színházi rendezései A színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3. Dosztojevszkij: Fehér éjszakák (2003) Szilágyi Gyula: Tiszántúli Emanuelle (2010) Harwood: A nagy négyes (2011) Színházi szerepei A színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 94. Plautus : A hetvenkedő katona... elárulkodó William Shakespeare : Antonius és Cleopatra... Gyurkovics Tibor : Csóka-család... segéd Carlo Goldoni : Nyaralni mindenáron... Tognino Csurka István : Eredeti helyszín... asszisztens Csurka István: Versenynap... fiatalember Kesey: Kakukkfészek... Martini Lope de Vega : Valencia bolondjai... Belardo Dosztojevszkij : Bűn és bűnhődés... Zamjotov; Miskin Weingarten: A nyár... Simon Bereményi Géza : Légköbméter... Péter Shakespeare: Minden jó, ha vége jó... második nemesúr Heller: A 22-es csapdája... Clevinger Schaffer: Equus... Alan Strang Székely János : Protestánsok... János Arthur Rimbaud : Szív dobog a reverenda alatt... Rimbaud: Egy évad a pokolban... Dumas: A kaméliás hölgy... Duval Armand Schaffer: Amadeus... Mozart Csehov : Sirály ... Medvegyenko Szemjon Szemjonovics; Dorn O’Neill : Amerikai Elektra... Orin Shakespeare: II. Richárd... II. Richárd Mrozek: Tangó... Artur Samuel Beckett : Az utolsó tekercs... Krapp Lessing: Bölcs Náthán ... egy ifjú templomoslovag Móricz Zsigmond : Fortunátus... Fortunátus Sütő András : Álomkommandó... Dr. Adler Whiting: Angyali Johanna... Urbain Grandier Dunai Ferenc: A nadrág... Seres Laci Dosztojevszkij : Fehér éjszakák... álmodozó Gorkij: Éjjeli menedékhely... báró Gyurkovics Tibor : Boldogháza... Herczeg Károly Enquist: A földigiliszták életéből... H. C. Andersen Hill: Asszony feketében... színész Zsolt Béla : Erzsébetváros... Torkos Shakespeare: Harmadik Richárd... IV. Edwárd Gore: Fame... Gurney: Love Letters... Legifjabb Andrew Makepeace Ladd Capek: A végzetes szerelem játéka... Gilles Marivaux: Véletlen szerelmek komédiája... Mario Arlen: Óz, a csodák csodája... Madárijesztő; Hunk Ionesco: Rinocéroszok... Bérenger Feydeau: Bolha a fülbe... Camille Chandebise Shakespeare: Rómeó és Júlia ... Escalus; Lőrinc barát Kapás Dezső : Jób könyve... Jób Marlowe: II. Edward angol király... Miller: Közjáték Vichyben... Von Berg herceg Durang: Bolond szél... Bruce Goldman: Az oroszlán télen... II. Henrik Calderón de la Barca: Az állhatatos herceg... Shakespeare: Othello ... Szomory Dezső : Hermelin... Pálfi Tibor Katona József : Bánk bán '96... Bánk bán Goethe: Faust... Faust Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok ... Nemes Keszeg András O'Neill: Boldogtalan hold... Ifj. James Tyrone Csehov: Lakodalom... Dimba Ilf-Petrov: Érzéki szenvedély... Sztaszik Marhockij Gray: Butley... Ben Butley Szophoklész : Philoktétész... Philoktétész Henrik Ibsen : Nóra... Krogstad Fitz Simons: Edmund Kean... Kean Mácsai-Guelmino: Mi újság, múlt század?... Szophoklész: Oidipusz király/Oidipusz Kolónoszban... Oidipusz Barker: Jelenetek egy kivégzésből... Urgentio Thomas: A mi erdőnk alján... Puskin: Borisz Godunov... Borisz Godunov Ionesco: Különóra... a tanár Ionesco: A kopasz énekesnő... tűzoltóparancsnok Shakespeare: A hárpia megzabolázása, avagy A makrancos hölgy ... Petruchio; Ravasz Andrzejewski: Sötétség borítja a földet... Tomás de Torquemada atya; Kasztília és Aragónia főinkvizítora Örkény István : Pisti a vérzivatarban... Pisti Homérosz-Márai-Hamvas: Odüsszeusz Tours... Odüsszeusz Kálmán Imre : Csárdáskirálynő... Kerekes Ferkó Molnár Ferenc : Az üvegcipő... Sipos Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én... Malvolio Várady-Réz: Nyugat 2008–1908... Bunuel: Az öldöklő angyal... Nobile Molière : A mizantróp... Alceste Heinrich Böll : Katharina Blum elvesztett tisztessége ... Dr. Hubert Blorna Crouch-McDermott-Hoffmann: Jógyerekek képeskönyve... Dr. Roboz Máthé Zsolt : Virrasztó éji felleg... Menchell: Sírpiknik... Sam Shakespeare: Lear király... Gloucester Tasnádi-Várady-Dömötör: Kihagyhatatlan... Csehov: Ványa bácsi ... Vojnyickij Ivan Petrovics Bergman: Dúl-fúl, és elnémul... Carl Akerblom Dürrenmatt : János király...II. Fülöp Simon: Ölelj át!... George Schneider Cd-k és hangoskönyvek Az vagy nekem... Utas és holdvilág Díjai, kitüntetései Hegedűs Gyula-emlékgyűrű (1980, 1996) Ajtay Andor-emlékdíj (1980, 1990) Jászai Mari-díj (1984) Ruttkai Éva-emlékdíj (1991) Mensáros László-emlékérem (1994) Hekuba-díj (1994) A színházi találkozó díja (1994, 2000) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996) Színikritikusok díja (2000/2001) A fővárosi önkormányzat díja (2001) Érdemes művész (2003) Arlecchino-díj (2004) Súgó Csiga díj (2005) Bilicsi-díj (2005) Kossuth-díj (2007) Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2010) Gábor Miklós-díj (2013) Arany Medál Életműdíj (2015) Pünkösti Andor-díj (2015) Páger Antal-színészdíj (2018) Remetekertváros Remetekertváros Budapest városrésze a II. kerületben az egykori Pesthidegkút község területén. Fekvése Határai: Pinceszer utca a Kökény utcától – Kossuth Lajos utca – Hidegkúti út – Ördög-árok – Kerényi Frigyes utca – Kokárda utca – Kökény utca a Pinceszer utcáig. Története A villanegyed jellegű városrész az 1910-es években alakult ki Pesthidegkút területének egy részén. Nevezetességei. látnivalói Szentlélek-plébániatemplom – a Máriaremetei úton álló templom 1937 és 1942 között épült Kismarty-Lechner Jenő tervei alapján, megjelenésében az őskeresztény bazilikák formavilágát idézi. A környék lakói mellett kiszolgálja a budapesti francia közösséget is; kápolnájában kis egyházművészeti gyűjtemény, altemplomában 500 sírhely és kolumbárium található. Budapest-Széphalmi Jézus szíve templom – a Kossuth Lajos utca 13. szám alatt álló templom ugyancsak a városrész területén található, bár inkább a széphalmi városrész lakóit szolgálja ki. Eredeti formájában 1948 és 1951 között épült, majd a 2000-es évek elején átépítették, illetve teljes tetőcserét hajtottak végre rajta; újbóli megáldása 2002-ben történt. Intézmények a városrész területén Bár a városrész túlnyomórészt kertvárosi beépítettségű, területén néhány intézmény is található. Ezek közé tartozik három oktatási-nevelési intézmény, a Remetekertvárosi Általános Iskola, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola és a Hidegkúti úti bölcsőde, három egészségügyi intézmény, a Szent János Kórház Pesthidegkúti Rehabilitációs Pszichiátriai Osztálya, a Pesthidegkúti mentőállomás és a Hunyadi János utcai orvosi rendelőintézet, illetve egy postahivatal. Korábban itt volt a Pesthidegkúti városrészi önkormányzat székhelye, illetve a Petőfi Sándor Művelődési Ház is; ez utóbbi egy, a második világháború előtt népszerű, kertes nagyvendéglő helyén létesült és a 2000-es évek elejéig működött. Arany (heraldika) Névváltozatok: aranyszin (Thaly Kálmán, VU 1867/18. 215.), aranyos (Nagy Iván VI. 62.), aranysárga (Nagy Iván I. 109., Barna-Sümeghy 162.), sárga (Nagy Iván IX. 310., Barna-Sümeghy 111., Mika, 1893), narancsszínű sárga (Nagy Iván V. 343.), sáfrányszínű (Nagy Iván I. 109, Barna-Sümeghy 62.), sáfrány szin (Nagy Iván IV. 282.), sáfrászín [sáfránysárga] (TESz III. 470.), hu la: flavus [sárga] (Nagy Iván II. 263.) en: Or, r. en: doré, jaune, or vermeil, safrin, fr: or, de: Gold, la: aurum Rövidítések Az arany a fémek közé tartozó heraldikai színezék. Az aranyat már az élő heraldika korában is a legelőkelőbb színnek tekintették és kiváltságként gyakran adományozták címerjavítás alkalmával. A korai címeres leveleken a címer miniatúrájához valódi aranyat használtak. Ez idővel a tárolás körülményeitől függően kifakulhat vagy megbarnulhat. Az arany félreértelmezéséből eredhetnek olyan későbbi nemheraldikus színek és fémek, mint a barna és a bronz. Az arany szimbolikája A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek az aranyhoz kapcsolni. Így lett Prinsaultnál a nemesség, jóindulat, emelkedettség, kiválóság jelképe. A Spener által említett Heraldus Britannus nevű középkori herold a cytrine elnevezést használta az aranyra, mely az alkémiai citrinálás folyamatának fele meg a bölcsek kövének előállításánál. Egyes misztikus filozófusoknál (Johannes Tauler, 1300 k. – 1361) a sárga szín az értelemnek felel meg. A szó etimológiája A francia és angol Or elnevezés a latin aurum 'arany' származéka. A magyarban a tiszta arany, színarany neve sárarany volt, mely a Szent László ének hetedik versszakában már szerepel, de 1518-ban is előfordul. A szó sár- 'sárga' előtagja a színarany tiszta, sárgás színére utal. A színarany fogalmát több nyelvben is a sárga jelentésű szóval jelölik: la. aurum fluvum, it. oro gialbo, fr. or jaune (tulajdonképpen 'sárga arany'). (TESz III. 488). Egyes régi heraldikai művekben is a sárga arany volt az arany megjelölése (r. en, r. fr: jaune). Az arany és a sárga előállítása Az aranyat használat előtt krómsárgával kellett keverni vagy néhány csepp gumiarábikummal szétdörzsölni. Az aranyat kénnel (Auripigment, operment, arzén-triszulfid) helyettesítették, melyet már az ókorban is használtak festésre és gyógyszerként. A görögök arsenikonnak, az idősebb Plinius auripigmentumnak nevezte, a luccai kéziratos receptekben pedig opperment a neve. Az egyszerű rajzokon a fémek helyett festéket is a használtak. A sárgához használtak növényeket is, mit a sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius). A vörös szín előállításához jóval többre volt szükség belőle, mint a sárgához. Európában használt további növények: festő rezeda (Reseda luteola), festő rekettye (Genista tinctoria), közönséges boróka (Juniperus communis). Mind fölött állt azonban a jóféle sáfrány (Crocus sativus), mely valószínűleg Perzsiából ered. A festék előállításához a virág porzóit használták. Ebből hatalmas mennyiségre volt szükség, de színező ereje még igen nagy ígításban is jelentős. Bétheny Bétheny település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 6663 fő (2015). Bétheny Brimont, Bourgogne, Courcy, Fresne-lès-Reims, Reims és Witry-lès-Reims községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szontagh nővérek Szontagh Erzsébet (Csetnek, 1856. szeptember 23. – 1917) és Szontagh Aranka (Csetnek, 1858. július 14. – 1950. július 21.) csipkekészítők. Édesapjuk Szontagh Pál (1821–1911), a gömöri régió kiemelkedő politikusa és üzletembere volt. A nővérek csipkekészítő tanfolyamokat tartottak a helyi asszonyoknak és lányoknak, majd a legügyesebbek alkalmazásával 1905-re létrehozták a Csetneki csipkét. Hamarosan forgalmas üzletet nyitottak Budapest belvárosában, a Párisi utca 9. alatt. Termékeik tervezésének, készítésének és értékesítésének folyamatában végig részt vettek. Az ír csipke készítési módja volt az alap, ezt fejlesztették tovább elsősorban az úri hímzésből származó formákkal. Aranka két év alatt százkilencvenkét csipketervet készített. Ezek legfontosabb motívumai a karika, a cseresznye, a bajuszka, a cakkos kör, a gránátalma, a cakkos tulipán, a levél és a nagy zárt rózsa voltak. A vállalkozás az első világháború nehézségeit követően még talpra tudott állni, ám a második világháború után megszűnt. IV. Rusza IV. Rusza Urartu királya, hercege vagy kormányzója az i. e. 6. század első évtizedében, az utolsó urartui történeti személy, akiről tudomásunk van. Egy „Rusza fia Rusza” (mRu-sa-a-i mRu-sa-�e, Rusa Rusa�i) felirat alapján – egyetlen emléke Teisebainiben maradt fenn – feltételezik, hogy III. Rusza fia, de az Urartu bukása körüli idők homályos kronológiája alapján akár I. Rusza is lehet az apa. Ez esetben II. Argisti után uralkodott, jó egy évszázaddal a hagyományos kronológiai helye előtt, mivel Argisti i. e. 680 körüli halála, és az azt követő trónváltás sem teljesen tisztázott. II. Rusza is szóba jöhet apaként, aki asszír feliratok alapján i. e. 652-ben talán még uralkodott, de Istár-duri (talán III. Szarduri) i. e. 643-as említéséig ismeretlen az uralkodó személye, és még az sem biztos, hogy Istár-duri tényleges uralkodó volt-e. Borisz Pjotrovszkij (1908–1990) az i. e. 6. század első évtizedére tette az uralkodását. Erre az időre Urartu örök ellenlábasát, Asszíriát a médek és a babiloniak elpusztították. A méd–babiloni koalíció a földrajzi determináltság miatt felosztotta az érdekszférákat, Médiának jutott észak és nyugat, Urartut i. e. 590-ben Uvakhsatra fia, Istuviga méd király hódította meg. Ezzel Urartu önálló léte végleg megszűnt, a médek, perzsák és makedónok után a térségben Armenia alakult meg utódjaként az i. e. 3. században, bár a milétoszi Hekataiosz már i. e. 525 körül Armeniáról írt. Remeteszőlős Remeteszőlős község Pest megyében, a Budakeszi járásban. Remeteszőlős Magyarország legkisebb területű települése. Földrajz Budapest határában helyezkedik el, a főváros felől nézve valamivel Adyliget után. Enklávé település, mert minden irányból Nagykovácsi veszi körül. A Budai-hegység 400-500 méter magas mészkő- és dolomithegyei között fekszik egy völgyben, 342 méter magasan. Két oldalát is kíséri az itt kanyarodó Ördög-árok patak. Fölé magasodik a 424 méter magas Remete-hegy, amelynek barlangjai a település közelében találhatók, és amelyről kapta nevét a település. Szomszédai: Budakeszi, Nagykovácsi, Solymár illetve a főváros II. kerülete. Remeteszőlős területén található a Remete-hegy és a 373 méter magas Hosszú-Erdő-hegy által közrefogott Remete-szurdok, mely a környék kedvelt kirándulóhelye. A szurdokvölgyet mindkét irányból dachsteini mészkőből álló hegyvonulatok kísérik, melyekben rengeteg barlang és más karsztos formáció fedezhető fel. Az itteni barlangokban – melyek olyan, nemegyszer beszédes neveket viselnek, mint Remete-barlang, kőfülke (Remete-hegyi-kőfülke), Hamispénzverő-barlang (Remete-hegyi 11. sz. barlang), Eltömődött-barlang (Remete-hegyi 10. sz. barlang), Felszakadt-barlang (Remete-hegyi 14. sz. barlang), Hétlyuk-zsomboly (Hét-lyuk), Nyolcadik-lyuk (Remete-hegyi 8. sz. barlang), – bőséges őskori leletet tártak fel a kutatók, egyebek közt pattintott kőeszközöket, több mint két tucatnyi őskori állatfaj maradványait és őskori (Neander-völgyi) emberektől származó csontokat és kincsleleteket. Ugyancsak remeteszőlősi közigazgatási területen, vagy a község határán terül el a Budai-hegység ezen részének néhány turisztikailag érdekes, látogatott részlete, mint például a Kovácsi-erdőföldek nevű irtásterület, a hegység egyik legnagyobb kiterjedésű fátlan, fennsík jellegű részlete, vagy a Kálvária-domb, melynek tömbjében a Budai-hegység egyetlen, ma ismert bazaltos barlangja, a Budaligeti-bazaltos-barlang is nyílik. Történelem Remeteszőlős környéke már a jégkorszaktól kezdve lakott volt, ezt bizonyítják azok a bronzkori leletek, melyek a Remete-barlangban kerültek elő. A község lakosságának többsége 1999. november 7-én, a véleményt nyilvánító lakók 87,5%-ának igen szavazatával döntött népszavazáson arról, hogy le kíván válni Nagykovácsiról, a népszavazás eredményének ismeretében a köztársasági elnök a 2000. július 20-án kelt 97/2000. (VII.20.) határozatában mondta ki Remeteszőlős község megszületését, s a település végül a 2002. október 22-i önkormányzati választások napjától vált közigazgatásilag is teljes mértékben önállóvá és függetlenné. Remeteszőlős végleges közigazgatási határait – Nagykovácsi önkormányzata és az új község önkormányzatának megállapodása alapján - 2008. március 4-én állapította meg a Pest Megyei Bíróság. Közlekedés A település Budapest (Hűvösvölgy) felől a Nagykovácsi úton közelíthető meg; a BKV járatai közül a 63-as busszal és a 963-as éjszakai busszal érhető el, mindkét járatnak öt megállóhelye van a község területén. Az 1980-as években az akkor még Nagykovácsi üdülőövezetének számító területet gyors autóbuszjárat (T3-as busz) is érintette. Híres emberek Navratil Ákos 1929 -ben súlyos vadbalesetet szenvedett a község területén (akkor még Nagykovácsihoz tartozó útszakaszon), és a szerencsés megmeneküléséért hálából keresztet állíttatott a baleset helye közelében az országút mellé. A településen lakott élete utolsó éveiben Zenthe Ferenc . A község lakója (és 2002 - 2006 között egyik önkormányzati képviselője) Vikidál Gyula . Örkény István telefonfülkéje 2013 áprilisában, az Örkény István születésének százéves évfordulója kapcsán megrendezett egyéves programsorozat zárásaként a remeteszőlősi polgármesteri hivatal mellett felállítottak egy telefonfülkét az író emlékére. A fülke ajtaján Örkény életnagyságú portréja, egyik oldalán az életrajza, a másik oldalán pedig a Ballada a költészet hatalmáról című novellájának szövege látható. A fülkében található telefon kagylójának felemelésekor működésbe lép egy lejátszó egység, amely Örkény tizenöt egypercesének egyikét játssza le ismert színészek tolmácsolásában. Coulmiers Coulmiers település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 552 fő (2015). Coulmiers Baccon, Charsonville, Épieds-en-Beauce, Gémigny, Huisseau-sur-Mauves és Rozières-en-Beauce községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Túristvándi Rókás-legelő Természetvédelmi Terület A 126 hektár területen fekvő Rókás-legelő helyén egykor összefüggő erdőségek voltak, melynek nyomait az itt-ott megmaradt úgynevezett "hagyásfák" jelzik, a legelőnek használt ősgyepen ritkássan elszórva. Fekvése Túristvánditól északkeletre, a Tiszakóródra menő országút két oldalán fekszik. Jellege A legelő jellege ősgyep. Leírása A Rókás nevét a legelő magasabb részein található sok rókalyuk után kapta. Az egykor itt húzódó hatalmas tölgyerdők nyomait mára már csak az erdők irtásakor a legelő állatok deleltetése céljából meghagyott néhány szép idős tölgyből, vadkörtefából álló facsoport jelzi. Nevezetessége az a tizenegy tölgyből álló facsoport, mely a népi emlékezet szerint egy tömegsírt jelöl. II. Rákóczi Ferenc seregei a hagyomány szerint itt a közelben ütköztek meg a labancokkal, és az elesetteket e legelőn földelték el, és a tömegsírt tizenegy tölgyfával jelölték meg. A helyet később megkutatták, de a fák alatt semmit sem találtak. A Szatmári-síkságon fekvő Rókás-legelő és környéke növény- és állatvilágának változatossága már közeli Kárpátok hatását jelzi. Növényvilága A gyepek fő tömegét a réti ecsetpázsit, réti csenkesz és veresnadrág csenkesz adják. Előfordul itt az őszi vérfű, réti iszalag, pettyegetett őszirózsa, mocsári kosbor. A Túr mentének, a holtágak környékének gyakori növénytársulásai a vízi harmatkása, békabuzogány, vízi hídőr, a réti füzény, sárga nőszirom, a virágkákafélék. A fák, bokrok közül a mocsaras, vizesebb részeken a hamvas fűz és az égerfa, a szárazabb részeken a tölgy, a vadkörte, a rétek és utak szegélyében a kökény, a galagonya, csipkerózsa, és a sárga-, kék- és piros gyümölcsű úgynevezett "nemtudomszilva". Állatvilága Állatvilága is sokszínű. Számos szöcske és lepkefaj, a réti fészkelő madarak közül a haris, a fürj, valamint a fás legelők jellemző fészkelői a szalakóta, kabasólyom, szürke küllő, a réti fülesbagoly és az uhu. Az emlősök közül a róka, a nyuszt és a közeli Túr-ban a vidra is.. Plymouth Dél-angliai kikötőváros, a királyság egyik legjelentősebb haditengerészeti támaszpontja. Fekvése Délnyugat-Angliában, Devon megye nyugati határán, a Plym és a Tamar folyók torkolatánál fekszik. Története 1620-ban a Mayflower fedélzetén innen indultak Észak-Amerikába a "zarándokok". Ez a telepes csoport alapította a Plymouth Colonyt. A Massachusetts állambeli Plymouth városa az angol kikötővárosról kapta nevét. A második világháborúban, mint kiemelt hadiközpontot csaknem teljesen lebombázták. Az újjáépítés Patrick Abercrombie építész vezetésével folytak. Látnivalók A városban található a Nemzeti Tengeri Akvárium. Itt számos állatfajtát és korallt is láthatunk A másik nevezetesség a Mayflower, amely meghódította az újvilágot. A Károly Templom a város szívében található. A templomot a 15. században átépítették. Testvértelepülések Franciaország Brest , ( 1963 ) Lengyelország Gdynia ( 1976 ) Oroszország Novorosszijszk ( 1990 ) Spanyolország San Sebastián ( 1990 ) USA Plymouth (Massachusetts) ( 2001 ) L’Arboç L’Arboç település Spanyolországban, Tarragona tartományban. L’Arboç Castellet i la Gornal, Banyeres del Penedès, Sant Jaume dels Domenys, Castellví de la Marca és Santa Margarida i els Monjos községekkel határos. Lakosainak száma 5489 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Aledo (Texas) Aledo város az USA Texas államában. Lakosainak száma 2716 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Jenő (település) Jenő község Fejér megyében, a Székesfehérvári járásban. Fekvése Fejér megye nyugati szélén, Polgárditól északnyugatra fekvő település. Polgárdi 5 km, Nádasdladány 4 km, Ősi 8,5 km, Füle 8 km, Kőszárhegy 10 km, Szabadbattyán 14 km távolságra található. Története A falu a Jenő törzsbeliek települése volt, melyben 1260-körül kisnemesek éltek. A település nevét az oklevele 1257-ben említik először Jyeneu alakban, 1263-ban Yenev -ként van említve. 1257-ben Jenei Benedicta, bátyja Ádám végrendelkezését megújítja, s Jenei földjét, és a rokonai részéről őt illető földrészeket egy jó malommal és egy malomhellyel a veszprémi káptalanra hagyta, magának élete végéig haszonélvezetet kötve ki. 1263-ban Jenei István és felesége, mivel örökösük nem volt, a királyi engedélyből bírt földjüket tartozékaival és malomhellyel együtt szintén a káptalanra hagyta haszonélvezet fenntartásával. A település a török időkben osztozott a környék falvai sorsával, hosszú ideig néptelen puszta volt, de később újranépesült. Az 1770-től 1949-ig a falu közigazgatásilag Nádasdladányhoz tartozott. 1950-től vált önálló településsé. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,6%-a magyarnak, 0,2% cigánynak, 0,2% németnek, 0,5% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,6%, református 7,8%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 12,3% (23,5% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus templom - 1995-ben épült, 1999-ben Szent József tiszteletére szentelték fel. Addig imaházban tartottak szentmiséket. Kőkereszt - 1832-ben a falu szőlősgazdái emelték. SNCF BB 27300 sorozat Az SNCF BB 27300 sorozat egy francia Bo'Bo' tengelyelrendezésű, kétáramnemű, személyvonati villamosmozdony-sorozat. Az Alstom Prima mozdonycsalád tagja. Összesen 67 db-ot épített belőle az Alstom 2004 és 2009 között az SNCF részére. A sorozat járműveinek jelenlegi üzemeltetője az SNCF Transilien. A klasszikus BB27000 sorozathoz képest az eltérés a személyszállító vonatok továbbításához szükséges berendezésekkel való felszereltségéből adódik (villamos vonatfűtés, távvezérlés, ajtóvezérlés stb.), a mozdony homlokfalán lévő csatlakozósorról könnyedén felismerhető. Simone Hauswald Simone Hauswald (született: Simone Hye-Soon Denkinger, Rottweil, 1979. május 3.) kétszeres olimpiai bronzérmes és egyszeres világbajnok német sílövő. Pályafutása Édesapja német, anyja dél-koreai. A hivatásos katona sportoló, 1991-óta foglalkozik a biatlonnal. Pályafutása első éveiben az Európa-bajnokságokon és a Junior világbajnokságokon indult. Európa-bajnokságon öt érmet nyert: két aranyat, egy ezüstöt és két bronzot. Junior világbajnokságon 1998-ban indult először, és egyéniben az első helyen ért célba. 1999-ben egyéniben második lett, a váltóval pedig első. A világkupában 2002-ben mutatkozott be. Eddigi legjobb eredményét összetettben, a 2008/2009-es szezon végén érte el, amikor a kilencedik helyen zárt. Világbajnokságon 2003-ban indult első alkalommal. Aranyérmet még nem tudott nyerni, de négy alkalommal állhatott fel a dobogóra: egyszer lett második a sprintben, és háromszor harmadik, kétszer a váltóval és egyszer a vegyes váltóval. Eredményei Világkupa O - Olimpia és egyben világkupa forduló is. VB - Világbajnokság és egyben világkupa forduló is. Jenőfi Jenő Jenőfi Jenő (Budapest, 1912. november 25. – Gödöllő, 1945. február 26.) labdarúgó, csatár. Az 1942–43-as idény bajnoki gólkirálya 26 góllal holtversenyben. Pályafutása Angyalföldön nőtt fel. 1938-ban a Salgótarján BTC együtteséhez szerződött. Két idényt a másodosztályban szerepelt a csapattal, majd újoncként az 1940–41-es idényt a nyolcadik helyen zárták és a magyar kupa döntőjében kikpatak a Szolnoki MÁV-tól. A következő idényben visszatért Budapestre és az újonc Lampart FC-ben szerepelt. Az idény vége felé, 1942 májusában a Vasashoz igazolt. A következő idényben 26 góllal, holtversenyben Zsengellér Gyulával gólkirály lett. Az 1943–44-es idényben már egyre kevesebbet játszott. A katonai behívót ő sem kerülhette el. 1945. február 26-án a gödöllői táborban betegen, legyengülve halt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság gólkirály: 1942–43 (26 gól), holtversenyben Zsengellér Gyulával Magyar kupa döntős: 1941 British Rail 221 sorozat A British Rail 221 sorozat (SuperVoyager) egy angol billenőszekrényes dízel-villamos motorvonat-sorozat. A Bombardier Transportation gyártotta 2001 és 2002 között. Összesen 44 motorvonat készült el, melyeket a CrossCountry és a Virgin Trains használ. A vonatok négy vagy ötrészes összeállításban közlekednek Angliában. Nevek Néhány motorvonatot híres utazókról neveztek el. A 220-as és a 221-es a CrossCountryhez került 2007 novemberben, a nevüket eltávolították. † Átkerült a CrossCountry-hez. * Átkerült a Virgin West Coast Services-hez. Arany János Irodalmi Kör Arany János Irodalmi Kör névvel alapított szervezetek az anyanyelvi kultúra ápolása és a magyar irodalom terjesztése területén fejtették ki tevékenységüket. Arany János Irodalmi Kör Nagyszalontán 1955. szeptember 24-én alakult meg Nagyszalontán. Titkára Dánielisz Endre magyar szakos tanár. 30 tagjának számos írása jelent meg a hazai sajtóban; közülük Bagdi Sándor, Bonczos István, Gábor Ferenc, Nagy Ilona önálló kötetekkel, Dánielisz Endre, Fábián Imre tanulmányokkal jelentkezett, s a sajtóban folyamatosan közölt Bonczos Julianna, Bonczos Margit, Fábián Ferenc, Kovács Sándor, Millye Ibolya, Sebesi Teréz, Zima Ibolya. A kör tagja volt Sebesi R. Teréz ifjúsági író, Molnár Mihály író, református hitépítő. A kör szoros kapcsolatot tartott fenn az Arany János Emlékmúzeummal. Arany János Irodalmi Kör Brassóban A brassói Unirea Líceum magyar tagozatán az 1960-as években alakult. Első szervezője Szikszay Jenő, utóda Fóris Gyula tanár, a színjátszó csoportot Reiff Piroska, a tánccsoportot Reiff István tanárok vezették. One World Trade Center A One World Trade Center, illetve a korábbi tervek szerint Freedom Tower komplexum középső és legnagyobb épülete. A torony a 65 000 m²-es (16 acre-es) terület északnyugati csücskén fekszik, azon a helyen, ahol a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás során megsemmisült World Trade Center magasabbik épülete állt. 2006. december 19-én történt meg az alapkőletétel. Ezenkívül még 3 nagyobb épület van tervben a Greenwich utca oldalán és még egy lakóház, ami a WTC-emlékművet fogja körülvenni. Itt lesz egy múzeum is, ami több aspektusból, a múlt és a jövő Világkereskedelmi Központjainak fog otthont adni. 2013. május 11-én elérte a végleges 541,3 méter (1776 láb), 104 emeletes magasságát, amit a függetlenségi nyilatkozat aláírásának dátumáról választottak neki. Az épület 2013. május 11-én nyílt meg. Chris Dawes Christopher Dawes (Kingston, 1974. május 31. –) jamaicai válogatott labdarúgó. A jamaicai válogatott tagjaként részt vett az 1998-as és a 2000-es CONCACAF-aranykupán, illetve az 1998-as világbajnokságon. Barta Sándor (gyógyszerész) Barta Sándor (Nagyvárad, 1890. május 28. – Auschwitz, 1944. augusztus 7.) magyar gyógyszerész, író, népművelő. Életútja Kolozsvárt szerzett oklevelével előbb Gelencén, majd Kovásznán volt gyógyszerész. Műkedvelők színháza cím alatt (Kovászna, 1928) kötetben is megjelentek falusi tárgyú jelenetei. A fasiszta veszedelem ellen írt Új Judea c. utópista regényét (Kolozsvár, 1938), melyben egy ismeretlen földrészen új hazát keres a zsidóságnak, jegyzetei alapján Sztojka László rendezte sajtó alá. Tübingen Tübingen város a dél-németországi Baden-Württemberg szövetségi tartományban. A várost egykoron a helyi szőlőtermesztő parasztok (Gôgen) mezőgazdasági tevékenysége és kereskedelmi szerepe jellemezte; ma jelentőségét elsősorban a Szakállas Eberhard gróf (Graf Eberhard im Barte) által 1477-ben alapított egyeteme, a Tübingeni Egyetem (Eberhard-Karls-Universität) adja, de fontos kulturális és igazgatási központként is. Fekvése Tübingen Baden-Württemberg tartomány földrajzi középpontjában, Stuttgarttól mintegy 40 km-re délre, a Schwäbische Alb északi peremén fekszik. A város nyugati részén halad keresztül a 9° keleti hosszúsági főkör, amely több koordináta-rendszernek, így például az UTM-rendszer egyik zónájának is alapvonala. Magassági értelemben a város igen változatos elhelyezkedést mutat: a Neckar folyó szintjétől (313,2 m/317,5 m) csaknem az 500 m tengerszint feletti magasságot is elérve (Waldhäuser/Horemer/Mittlerer Weg) széles tartományt fog át. A déli városrész alluviálisan sík jellege az Österberg festői lankáival és az északi részek meredekebb lejtőivel pompásan harmonizálnak, a déli irányokban pedig a Schwäbische Alb panorámája nyújt gyönyörködtető látképet. Tiszta időben a Hohenzollern-várkastély sziluettje koronázza a látványt. Tübingen a vizek városa. A mai Tübingent a keletről nyugati irányba tartó Neckar folyó szeli ketté. A város közepén kialakított, parkosított kis szigetet (Platanenallee) körülölelő folyóágak mellett, a Neckar-hídtól (Neckarbrücke) keletre torkollik a változó vízhozamú Steinlach a Neckarba, míg a történelmi városmagot északról határoló, a középkorban várárokként is szabályozott Ammer a várhegyet és a korábban szőlőtermeléséről híres, ma inkább rádiótornyáról felismerhető Österberget északról kerülve, a Bebenhausen felől érkező Goldersbachot előbb magába foglalva, néhány km-rel keletebbre ömlik a Neckarba. A történelmi Tübingent mint eredeti városmag köré települt egykori falvak, ma városrészek övezik. A történelmi óvároson kívül délen, a Neckar túlpartján Derendingen, keleten Lustnau és Pfrondorf, északon Bebenhausen és Waldhäusen, valamint – az 1970-es években kialakult városrészként – Waldhäuser Ost, északnyugaton Hagelloch és Unterjesingen, nyugaton Hirschau, délnyugaton pedig Bühl, Weilheim, és Kressbach ma már mint városrészek együttesen alkotják a mai Tübingent. Története A település első nyomai mintegy 14 000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, a Római Birodalom idején pedig már fontos védvonal, a Neckar-Limes húzódott a város mai helyén. Oklevélben 1078-ban említik először, 1231-ben már városi jogokat élvezett. 1477-ben az egyetem alapításával kezdődik a város gyors fejlődése: számos híres tudós, költő, irodalmár és politikus tanult, illetve tanított a több mint 500 éves egyetem falai között. Az ismertebbek közül néhány: Johannes Kepler, Friedrich Hölderlin, Eduard Mörike, Wilhelm Hauff, Alois Alzheimer, Dietrich Bonhoeffer, Walter F. Otto, Hans Küng, Christiane Nüsslein-Volhard, Frank Christoph Schnitzler, Horst Köhler, Joseph Ratzinger. Az egyetem szélesebb körben ismert a teológiai, botanikai, őslénytani, germanisztikai, filozófiai és orvosi kutatásairól, de érdemes megemlíteni, hogy például a Linux egyik gyakran használt felhasználói felülete, a KDE is egy egykori tübingeni diák, Matthias Ettrich diákkori kezdeményezése. Nevezetességei A város nevezetességei részben az egyetemhez, részben a Neckar-part és a történelmi óváros építészeti együtteséhez kapcsolódnak. A Stiftskirche és Hölderlin-torony mellett immár a városhoz tartozó, a Schönbuch természetvédelmi terület szélén, festői környezetben álló ciszterci rendi bebenhauseni kolostor épületegyüttese érdemel feltétlen figyelmet. Kulturális szempontból a tübingeni várban (Schloss Hohentübingen) található múzeum mellett fontos kiállítóhely a Kunsthalle, ahol igen nagy visszhangot kiváltó kiállítások követik egymást, továbbá a Landestheater Tübingen (LTT), amely széles spektrumot felölelő színielőadásairól ismert. Gazdaság A város ipari szempontból gyakorlatilag elvesztette a jelentőségét. A korábbiakban jelentősebbnek nevezhető könnyűipari tevékenység megszűnőben van, a területet ma bevásárlóközpontok és barkácsáruház foglalják el. A városi tulajdonban lévő energiaszolgáltató jórészt a város és környéke ellátására szorítkozik ugyan, de energiatermelő kapacitása kisebb mértékben folyamatosan fejlődik. Az 1990-es évek végén felújított, kis vízierőmű mellett 2000-ben adtak át egy kisebb gázüzemű erőművet (Waldhäuser Ost), amely az északi városrész energiaellátásában (például távfűtés) játszik szerepet. Igazgatás, szolgáltatások A város egyúttal igazgatási centrum is: egyes kormányhivatalok kirendeltségei kaptak a déli városrészben (Derendingen) helyet. Ugyanitt találhatók kisebb-nagyobb bevásárlóközpontok is. A város területén a négycsillagos szállodától a családi panzión át a Jugendherbergeig – természetesen a kempinget is beleértve – minden kategóriájú szálláslehetőség rendelkezésre áll. A hallgatók nagy száma (kb. 21000 fő) miatt meglévő kollégiumi kapacitást a szemeszterek közötti időszakban részlegesen ugyanebben a formában hasznosítják. Emellett igen jelentős (főleg a hallgatók szálláshelyeként) a hosszútávú szoba- és lakáskiadás. Tübingenben nagyszámú klinika is található, ahol hosszú ideje a nagy hagyományokkal rendelkező orvosi fakultásokon világszerte ismert, vezető kutatók képeznek kiváló szakembereket. Az intézményegyüttes egyúttal a tartomány egyik orvosi centrumát is alkotja: a város fogászati, nőgyógyászati, fül-orr-gégészeti, baleseti sebészeti, illetve szemklinikája feltétlenül említést érdemel. A város egy uszodát (Hallenbad Nord), egy fürdőt (Uhlandbad) és egy strandot (Freibad) üzemeltet. Utóbbi a nyári szezonban fogad fürdővendégeket. A fürdők kialakítása minden igényt kielégít: a tervezéskor a kisgyermekes családoktól, a sportolni vágyókon át az idősebb korosztály sajátos igényeire is gondoltak. Közlekedés A város egyúttal közlekedési csomópont is. A B27-es (Schaffhausen, Donaueschingen, Tübingen, Stuttgart, Würzburg, Göttingen) és a B28-as (Strasbourg, Freudenstadt, Tübingen, Reutlingen, Ulm) főutak keresztezik itt egymást. Emellett Tübingen a Neckar-Alb-Donau vasúti hálózat fontos csomópontja: a 760-as számú Stuttgart–Plochingen–Reutlingen–Tübingen, a 764-es számú Tübingen–Herrenberg (Ammertalbahn), a 765-ös Tübingen–Horb am Neckar és a 766-os Tübingen–Sigmaringen–Aulendorf (Zoller-Alb-Bahn) vasútvonalak metszéspontja. A vasúti összeköttetésen kívül a környező településekkel sűrű buszjáratok kötik össze Tübingent; Reutlingen, Stuttgart, a stuttgarti reptér, illetve Sindelfingen felé úgyszintén hatékony buszközlekedés áll rendelkezésre. A városon belüli tömegközlekedés igen jól szervezett, mintegy 22 buszjárat munkanapokon 10-20 perces járatsűrűséggel köti össze az egyetemi város egyes részeit. A hallgatók nagy száma miatt az éjszakai közlekedés (elsősorban hétvégén) is példásan szervezett. A város területén több híd is vezet át a Neckaron. A városközpontban, a történelmi városnegyedet köti össze a déli városrésszel az Eberhard-Brücke (más néven egyszerűen Neckarbrücke), mely híd a buszforgalom kivételével északi irányban egyirányú. Komolyabb átbocsátóképességű a keleten a B27-es autópályát Lustnauval összekötő híd (Stuttgarter Strasse), a város nyugati határában a Hirschau (és Rottenburg) felé vezető közút hídja, valamint a várhegy alatti közúti alagútból a déli városrészbe vezető híd. Utóbbi érdekessége, hogy maga az alagút egyúttal a szintén a Neckart átszelő vasúti híd–alagút kombinációból kilépő Neckartalbahn vasútvonalat is szinteltolással keresztezi. Ezen két hídtól kissé keletre van egy kisebb jelentőségű híd, az Alleenbrücke, amely közúti összeköttetést biztosít az egyébként körülményesen megközelíthető várhegy déli oldalához, illetve a várhegy alatt húzódó kerékpáros-gyalogos alagúthoz. Kisebb kapacitású híd még a Lustnaunál épült, a városrészt a lustnaui vasúti megállóval összekötő híd (Kusterdinger Strasse). Ezenkívül még két, a gyalogosok és kerékpárosok számára nyitva álló hídról tehetünk említést: az egyik a strand és a sporttelepek forgalmát köti össze a Neckar északi partjával, a másik pedig a Platanenallee szigetet kapcsolja össze az Anlagesee körül kialakított pihenőparkkal. A Neckarnak ezen a szakaszon a vízi közlekedésben nincs szerepe, viszont a folyónak a több mint 100 éves műemlék vízierőmű által felduzzasztott városi szakaszát a nyári szezonban csónakázásra és vízibiciklizésre, valamint egy sajátosan helyi vízisportra, a gondolázásra (Stocherkahnfahrt) használják. Utóbbi sportrendezvénye a turisztikai szempontból is jelentős, nagy nézősereget vonzó, évenként megrendezett gondolaverseny (Stocherkahnrennen), az egyetemi fakultásokból szerveződő és más csapatok részvételével, sajátos szabályok szerint rendezett evezősverseny, amelynél valóban nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Testvértelepülések Svájc Monthey 1959 . június 14. Franciaország Aix-en-Provence 1960 . október 20. Franciaország Kingersheim 1963 . szeptember 14. USA Ann Arbor 1965 . november 17. Nagy-Britannia Durham 1969 . július 6. Svájc Aigle 1973 . október 12. Svájc Kilchberg 1981 Olaszország Perugia 1984 . június 21. Oroszország Petrozavodszk 1989 . október Peru Lima 2006 . szeptember 24. Barta Ágnes Barta Ágnes (Zilah, 1993. április 17. –) magyar színésznő. Életpályája 1993-ban született az erdélyi Zilah városában. 8 éves koráig itt éltek, majd testvéreivel és édesanyjával Szolnokra költöztek. A Varga Katalin Gimnáziumban érettségizett. 2012-2017 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt. 2017-től a Nemzeti Színház tagja. Fontosabb színházi szerepei Woyzeck (2018) - Marie Egri csillagok (2018) - Cecey Éva (Vicuska) Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke (2017) - Suzanne, a grófné szobalánya Az ügynök halála (2017) - Miss Forsythe Csíksomlyói passió (2017) - Mária Magdolna III. Richárd (2017) - Erzsébet lánya Részegek (2016) - Rosa Cyrano de Bergerac (2016) Szindbád (2015) Psyché (2015) Fekete ég - Molnár Ferenc: A fehér felhő (2014) - János vitéz (2014) - Bábok mozgatója Vitéz lélek (2015) - Boróka Filmes és televíziós szerepi Free entry (2014) Moreuil Moreuil település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 4007 fő (2015). Moreuil Thennes, Braches, Hailles, Mailly-Raineval, Mézières-en-Santerre, Morisel, La Neuville-Sire-Bernard, Rouvrel és Villers-aux-Érables községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mévouillon Mévouillon település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 246 fő (2015). Mévouillon Villefranche-le-Château, Aulan, Barret-de-Lioure, Montauban-sur-l’Ouvèze, Montbrun-les-Bains, Rioms, La Rochette-du-Buis és Vers-sur-Méouge községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kovács Lajos (tanár, 1856–1900) Kovács Lajos (Kisgyőr, 1856. január 19. – Miskolc, 1900. október 7.) állami felső-kereskedelmi iskolai tanár, református lelkész. Kovács Gábor református főgimnáziumi igazgató és író testvéröccse. Élete 1866-tól 1874-ig a miskolci líceumot és 1874. szeptember 10-től Sárospatakon a bölcseleti és 1875. szeptember 10-től a teológiai tantárgyakat is hallgatta. 1878-ban középiskolai tanári oklevelet nyert magyar nyelv és bölcseletből; 1878-ban és 1881-ben a két papi vizsgálatot letevén, okleveles választható református lelkész lett. Tábori lelkész volt 1877-től 1887-ig a közös hadseregnél és 1887-től 1889-ig a honvédségnél. 1879. január 1-től a miskolci polgáriskola tanára volt; később az ottani állami felső kereskedelmi iskolában a magyar nyelvet és irodalmat tanította, az alsó fokú ipariskolában pedig a mértant és az ügyiratokat. A kereskedelmi tanári testület jegyzője, az önképzőkör alapítója és elnöke; a miskolci közművelődési egyesületnek és tanügyi körnek tagja volt. Cikke a Zemplénben (1877. A Koránról), a Borsodmegyei Lapokba (1881-1882. költeményeket írt); a Fővárosi Lapokban (1886. 270. sz. Kazinczy mint levélíró); programmértekezése a miskolczi m. kir. áll. polg. fiú- és leányiskola Értesítőjében (1890. Baróti Szabó Dávid nyelvujító törekvései, ism. Egyet. Phil. Közlöny XVI. 780. lap), a Borsodban (Utunk Velenczébe, A kis-győri Rétmányárok kövületeiről). Munkái Költői elbeszélések, regék, mondák, leírások. Bpest, 1885. (Ism. Borsodm. Lapok 17-19. sz.) Kazinczy Ferencznek mint költőnek és prózaírónak jellemzése. Miskolcz. 1886. Baróthi Szabó Dávidnak nyelvjavító törekvései. U. ott, 1888. SNCF Z 50000 sorozat Az SNCF Z 50000 sorozat, becenevén Francilien, egy francia villamosmotorvonat-sorozat. Története 2009 decemberében az első Francilien útjára indult Párizsból avató útjára magas rangú vendégekkel a fedélzetén. Az SNCF a Bombardiernek 1,85 milliárd euró értékű rendelést adott 2006. novemberében 172 Francilien vonategység gyártására. A vonatok az észak-franciaországi Crespin gyáregységében készülnek, melynek finanszírozását fele részben a Francia Vasutak, fele részben a STIF, a regionális közlekedési szervezet vállalta. A H elővárosi vonalat új vonatokkal látják el 2012 júniusáig, míg a teljes 172 járműflottát 2015. év júniusáig szállítják le. A szerződés további 200 Francilien vonat szállítására szóló opciót tartalmaz. A rendelés különböző kocsi összetételű vonat szállítására szól. Lehet hét vagy nyolc kocsis. A 172 darabos rendelésből, 117 egység nyolc kocsis lesz és a H vonalakon használják, míg 55 vonat hét kocsival készül és a J és L vonalakon fognak üzemelni. Műszaki jellemzése Két vonatot lehet szinkronban üzemeltetni. A Párizs elővárosi forgalmához illeszkedő új vonatok számos újítást foglalnak magukba. A Francilien 20 százalékkal hatékonyabb energiafelhasználás szempontjából. Visszatápláló fékrendszerrel látták el a vonatokat. A kocsik bejáratainál infravörös sugárral működő utasszámláló van, amely a klímaberendezés működését az utasszám függvényében vezérli. A Francilien vonatnak öt hajtott forgóváza van, négy aktív és az ötödik tartalék. A hosszú vonatnál kilenc forgóváz közül öt hajtott, míg a rövidebbnél nyolc forgóváz közül öt hajtott. Az ötödik hajtott forgóvázat, pl. a vonat késésekor lehet használni. A diagnosztikai rendszer az esetleges jármű hibáról a mozdonyvezetőt, és a vontatási telep fenntartó szakembereit informálja, és egyben beavatkozást is javasol. A Bombardier nagyon szigorú megbízhatósági célt tűzött ki. Nyolchavonta egyszer fordulhat elő öt percnél nagyobb késés műszaki hiba miatt. Ez a vállalás ötször szigorúbb, mint amit a Bombardier az AGC regionális vonatoknál vállalt Franciaországban. A Francilien nagyon halk vonat, csak a fele annyi zajt bocsát ki, mint a jelenleg üzemelő vonatok. Hat méterre a vágánytól az elhaladó vonat legfeljebb 80 dBa zajt kelt. Az utastérben 140 km/h sebességnél a zajszint nem haladja meg a 68 dB értéket. A boa kialakítású belső (a kocsik között a kapcsolat teljes szélességű) lehetővé teszi a vonat teljes áttekintését 100 méter hosszban, ami az utasok biztonság érzetét növeli, különösen éjjel kevés utas esetében. Nagy forgalom esetén az áttekinthetőség és a vonaton belüli könnyű helyváltoztatás lehetővé teszi az utasok egyenletes eloszlását a vonat belsejében. A panorámaablakok jó világítást biztosítanak nappal. A mesterséges világítás energiahatékony LED fényforrásokból áll. A világítást az ebben művészi szintet elérő Yann Kersalé tervezte. A különböző helyiségek, és azok részei, funkciójuktól függően más, és más megvilágítást kapnak. Például az ülések alatt, a csomagok számára fenntartott hely kék fényt kapott. Kersalé úr tervezte többek között a Párizsban található Saint Denis bazilika, és a Csatorna-alagút világítását. A két méter széles ajtók, három ember egyidejű fel- és leszállását teszi lehetővé, és az ajtó környékének tágassága könnyebbé teszi a nagy csomagokkal, gyerekkocsival utazók stb. felszállását. A Francilien Franciaország legkényelmesebb járműve a kerekesszékeseknek. Amikor egy vonat megérkezik az állomásra, egy automatikus rendszer a peron magasságát érzékeli, és egy rámpát tol a kerekesszékeseknek kijelölt ajtóhoz, hogy megkönnyítse a kerekes székesek fel- és leszállását. A rámpa és a peron között 3 cm hézag marad. A vonatot széles körű utastájékoztató rendszerrel látták el. Az OGIVE rendszer biztosítja az SNCF részére, hogy a Párizs Nord-i üzemeltetési központ üzeneteket közvetítsen ún. real time üzemmódban a vonaton felszerelt képernyő segítségével. A Francilien Párizs olyan elővárosi vonalain üzemelnek, amely a súlyos szociális problémás emberekkel lakott területek köti össze a fővárossal. A vonatok tervezői ezért különleges figyelmet szenteltek arra, hogy a járművek nagyobb sérülés nélkül elviseljék az antiszociális utasok viselkedését. A kocsi belsők kialakításánál ezért szempont volt, hogy ellenálljanak a vandalizmusnak. Videó kamerákon keresztül figyelheti a motorvezető, mi történik a vonaton, és a Francilien az első vonat Franciaországban, ahol a motorvezető a riasztás okát a vezetőfülke elhagyása nélkül megállapíthatja. A motorvonat vezetője automatikus tájékoztatást kap arról, hogy hol húzták meg a vészféket, és azt is megnézheti, hogy ott mi történt pár másodperccel a riasztás előtt a kocsiban. Ez lehetővé teszi számára, hogy eldöntse, a riasztásnak súlyos oka van-e, vagy haszontalan riasztás történt, ami 5-10 perc kését okozhat, ha nem bírálja felül. A Francilien az első jármű Franciaországban, ahol a riasztás nem reteszeli ki automatikusan az ajtó zárakat. Jelenleg az antiszociálisan leadott vészjelzések, majd utána a tettesek elszökése a vonatról, keresztülfutkosás a síneken gyakori vonatkéséseket okoznak, mivel a mozdonyvezető ilyenkor köteles a vonatot megállítani. A Francilien kocsik rövidebbek, 13,24 m hosszúak, szemben a hagyományos járművek 20-27 méteres hosszával. A rövid járművek 3,06 méter szélességűek lehetnek, ami tágas utasteret biztosít. Két vonategység összekapcsolásakor a Francilienben 944 ülőhely és 900 állóhely van a jelenlegi 804 ülő és 500 állóhelyet biztosító öt kocsis emeletes vonattal szemben. Az új vonat üzembeállításától 15 százalékos kapacitásbővüléssel számolnak a H vonalon. A tervezők figyelembe vették azt a tényt, hogy a korunk népessége a korábbiaknál nehezebb és magasabb egyedekből áll, minden ülés 49 cm helyet biztosít a vállaknál, a korábbi 45 centiméterrel szemben. A H vonalon jelenleg üzemelő kocsikhoz képest, 10 cm-rel több helyet biztosít a hosszú lábú utasoknak. Az üléseket a falra rögzítik, így könnyű tisztítani a padlót, és helyet biztosít az ülések alatt a csomagoknak, mivel a Francilien kocsikban nincs az ülés fölött csomagtartó. A kocsik padlómagassága 97 cm a sínkorona felett van, ami lehetővé teszi, hogy a berendezések nagyobb részét a padló alatt helyezzék el. Mivel a Francilien rövid utazásokat szolgáló feladatokra készült, nincs a vonaton toalett. 550 mozdonyvezetőt kell kiképezni a Francilien vezetésére, a H vonalra. Öt szimulátor áll rendelkezésre a tréninghez. 74 millió eurót fektettek be a vonat fenntartásához szükséges berendezések beszerzésére. Az eddig a H vonalon üzemelő vonatokat két helyen tartották karban. A jövőben ezeket a munkákat egy helyen végzik Páris Nord mellett, míg a másikat megszüntetik. Saint-Jeoire-Prieuré Saint-Jeoire-Prieuré település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 1432 fő (2015). Saint-Jeoire-Prieuré Challes-les-Eaux, Chignin, Curienne és Myans községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Balkán-félsziget A Balkán-félsziget Európa délkeleti részén található félsziget: keleten a Fekete-tenger, délen és nyugaton a Földközi-tenger (Márvány-tenger, Égei-tenger, Jón-tenger, Adriai-tenger) mossa partjait. Kis-Ázsiától két szoros, a Boszporusz és a Dardanellák választja el. Az északi határa a Fekete-tenger és az Adriai-tenger között egy meghatározás szerint a Duna, majd a Száva, aztán a szlovéniai Krka folyó, végül a Vipava, majd az Isonzó (szlovén nevén Soča). A Krka és a Vipava nem érintkeznek egymással, így a két folyó forrása között a félsziget északi határa egy képzeletbeli vonal a földfelszínen. A továbbiakban az így definiált területet értjük Balkán-félsziget alatt. A Balkán szó a Bulgáriától Szerbiáig húzódó Balkán-hegység nevéből származik. A Balkán-félsziget helyett gyakran használják a rövidebb Balkán szót is, amely azonban nem szinonimája a Balkán térségnek, amelyet szintén szokás a Balkán szóval helyettesíteni. A Balkán térség egy történelmi-kulturális fogalom, mely nagyrészt a Balkán-félsziget területét jelenti, azonban a Balkán térséghez tartozik a félszigeten kívül a Regát területe is. Földrajza Domborzat A Balkán-félsziget Európa egyik legnagyobb átlagmagasságú nagytája, területének 15%-a található 1000 méternél magasabban. A hegyek, hegysorok medencékkel sűrűn tagoltak. A gyűrthegységek három csoportra oszthatóak: Dinaridák, Hellenidák és Balkanidák. A félsziget belső részén pedig tagolt rögvidék található, mely a Vardar-övezetre, Szerb-Macedón-rögvidékre és a Trák-rögvidékre osztható. A Dinaridák az Adriai- és Jón-tengert kísérik északon, három párhuzamos láncban. A külső övezet erősen gyűrt, tagolt vonulat, területén jellemzőek a karsztvidékek, szigetcsoportok. A középső vonulat egy szabdalt mészkővidék, mely a tengerpart közelében húzódik, itt inkább a magaskarszt jellemző. A vonulat részei: Velebit, Bosnyák-Magaskarszt (Dinári-hegység), valamint az Észak-Albán-Alpok, a legmagasabb pontja a Jezerce (2694 m). A harmadik, belső öv szintén gyűrt középhegység, ám jóval alacsonyabb (az átlagmagassága 1000-1400 m), medencékkel tagolt tájakból áll. A Hellendiák a Dinaridák déli folytatása, az Albán-Alpoktól délre található. A vonulatok az Égei-tenger partján futnak, és a szigetvilág egy részét is alkotják. Itt is három különálló vonulatot figyelhetünk meg. A külső vonulat erősen lepusztult, letarolt karsztos középhegységekből áll. A középső vonulat is karsztos kőzetből áll, részei a Píndosz és a Parnasszosz, a Peloponnészosz-félszigeten pedig a Tajgetosz, és a Párnon. Legmagasabb pontja a Píndosz (2686 m). Itt jellemzőek a mély szurdokvölgyek, éles gerincek, hatalmas tömbök, medencékkel és tavakkal tagolt, változatos felépítésű hegysorok. A harmadik, belső vonulat a Galicsica karsztos vidékeiből és a Baba-hegység kristályos paláiból áll. Itt találhatók a legmagasabb csúcsok, a 2700 méter fölé emelkedő Korab és Šar-planina, illetve a 2911 méter magas Olimposz. A Balkanidák a Déli-Kárpátok folytatása, a hegysor 300 km hosszú, keleties irányú. Itt is megjelenik a hármas szerkezet. A külső övezeten szelíd hegylábfelszínek, dombságok találhatóak. A középső vonulatot alkotja a Balkán-hegység, itt találhatóak a Balkanidák legmagasabb pontjai, a Sztara Planin és a Botev-csúcs (2376 m). A belső öv inkább medencékkel tagolt, nyugat-keleti futású övezet, itt található a Szerb-érchegység, amit vastag mészkőtakaró borít. A belső rögvidék, melyet ezen vonulatok körbevesznek, főképp variszkuszi eredetű, de középidői, óharmadidőszaki mozgások is történtek a területen, illetve a pleisztocén jégmozgások tovább formálták a vidéket. A Sztruma, Meszta és Marica folyók mély völgyei határolják a hatalma kristályos kőzeteket. A Rila és Pirin hegységet jég formálta, ezért rendkívül sok glaciális alakzat figyelhető meg rajtuk, többek között csipkés gerincek, ormok. A Rila hegységben található a félsziget legmagasabb csúcsa, a Muszala (2925 m). Éghajlat A félsziget éghajlata a domborzathoz hasonlóan igen tagolt. A mediterrán éghajlat az Adriai-tenger partvidékén, a Égei-szigeteken és a görögországi partvidéken jellemző. A félsziget belső területein a kontinentális éghajlat az uralkodó. A külső mediterrán és a belső kontinentális területek között pedig átmeneti változatok alakultak ki, illetve a legmagasabb hegyvidékeken a függőleges övezetességű hegyvidéki éghajlat a jellemző. A hőmérséklet északról dél felé nő, a csapadék pedig a domborzathoz igazodik. Az éghajlatválasztó Dinaridák vonulatai felfogják a nyugatról érkező szeleket, így a lejtőkön 2000 mm-t is meghaladó évi csapadék hullik a hegyvidék nyugati területein. Itt található Európa egyik legcsapadékosabb pontja, Crkvice falu, melynek éves csapadékátlaga 4623 mm. A belső medencék már csak 400-500 mm/év csapadékban részesülnek. A főn jellegű szelek a meghatározóak. Az adriai partvidéken a bóra fordul elő ősszel és télen, sebessége a 200 km/h-t is elérheti. A völgyekbe bejutva a mediterrán légtömegek igen kedvező klímát alakítottak ki, főképp a Vardar, Sztruma és Marica folyó mentén. Az eddig mért legnagyobb szélerősségű bórák: Vízrajz A Balkán-félsziget az Adriai-tenger, az Égei-tenger és a Fekete-tenger vízgyűjtő területéhez is kapcsolódik. Jelentősebb folyók: Boszna, Drin, Drina, Duna, Isonzó (Soča), Iszker (Iszkar), Krka, Kulpa (Kupa, Kolpa), Marica (Évrosz), Nagy-Morava, Neretva, Pineiósz, Száva, Sztruma (Sztrimónasz), Timok, Tundzsa (Tunca), Una, Vardar (Axiósz), Vipava. A legnagyobb tavak karsztos mélyedésekben találhatóak, pl: Ohridi-tó, Preszpa-tó, Shkodrai-tó. A Dinaridákban kisebb karsztos tavak is találhatóak. Nagy látványosságnak számít a 16 tóból álló Plitvicei-tavak, melyeket vízesések kapcsolnak össze, illetve a Krka folyó vízesésrendszere is hasonlóan alakult ki. A magashegységekben glaciális eredetű tavak is találhatóak. Politikai felosztása A Balkán-félsziget politikailag Európa egyik régiójának, Délkelet-Európának a része, s jelenleg a következő országok találhatók rajta: Teljesen: Albánia Bosznia-Hercegovina Bulgária Koszovó Macedónia Montenegró Részben: Görögország területe a szigeteit kivéve; Horvátország területe a Száva vonalától délre; Románia területének 6%-a: Dobrudzsa ; Szerbia területének 73%-a: a Száva–Duna-vonaltól délre levő Közép- és Dél-Szerbia; Szlovénia területének 27%-a: Dél-Szlovénia; Törökország területének 3%-a: Trákia keleti része; Olaszország területének 0,1%-a: Trieszt megye . Konsztantyin Konsztantyinovics Romanov orosz herceg Ifjabb Konsztantyin Konsztantyinovics orosz herceg (oroszul: Князь Константин Константинович Романов; Szentpétervár, 1890. december 2./1891. január 1. – Alapajevszk, 1918. július 18.) orosz herceg, az Orosz Cári Hadsereg tisztje, 1918-ban kivégezték a bolsevikok. Élete Konsztantyin Konsztantyinovics herceg 1891 januárjában látott napvilágot Konsztantyin Konsztantyinovics nagyherceg és Erzsébet szász–altenburgi hercegnő negyedik gyermekeként, egyben harmadik fiaként. Bár édesapja a nagyhercegi címet viselte, ifjabb Konsztantyin Konsztantyinovics III. Sándor cár törvényéből kifolyólag csak hercegi címet viselt, mivel nagyapja nem volt uralkodó. E rangbeli különbség kevesebb jövedelmet jelentett. Szülei nagy hangsúlyt helyeztek a kulturális nevelésre. Édesapjuk nem egy színdarabot írt, amit gyakran a gyermekek adtak elő a család szórakoztatására. A nagyherceg reményei szerint fiai követték volna őt irodalmi pályáján, de ezt az álmát csak Oleg Konsztantyinovics teljesítette. Ifjabb Konsztantyin herceg a család elvárásainak és hagyományainak megfelelően katonai pályára lépett. Bátyjai, Ivan és Gavriil hercegek ugyancsak a sereg kötelékébe léptek, ám míg ők a Nyikolajevszkij Huszáriskolába iratkoztak be, Konsztantyin herceg a Corps des Pages szentpétervári katonai intézmény tanulója lett. Ennek elvégzése után ténylegesen is szolgálatba állt az Iszmajlovszkij Testőrségi Ezrednél. Konsztantyin herceg idősebb testvérei, Ivan és Tatyjana boldog házasságát látva maga is családot akart alapítani. Sokáig azt rebesgették, hogy II. Miklós cár legidősebb leányát, Olga Nyikolajevna nagyhercegnőt kéri meg, viszont Marija Alekszandrovna nagyhercegnő és szász–coburg–gothai hercegné saját unokáját, Erzsébet román királyi hercegnőt szánta a hercegnek. A nagyhercegnő tervét eredetileg mind Konsztantyin herceg, mind Erzsébet hercegnő szülei támogatták: „A fiatal Kosztyát hatalmába kerítette a kétségbeesés, mert, ahogyan ő mondja, a lányt lecsapják a kezéről még azelőtt, hogy egyáltalán személyesen találkoztak volna. A fiatalember igen kedvesnek tűnik, ezredében meglehetősen szeretik, és neveltetése is kiválónak mondható. Telve van élettel, mindig jól megvoltak otthon, tele érdeklődéssel minden vaskalaposság nélkül… ” – írta a hercegnő édesanyja, Mária román királyné. Az eljegyzés útjába azonban politikai akadály gördült, mikor Ivan Konsztantyinovics elvette Ilona szerb királyi hercegnőt. Konsztantyin herceg és fivérei az elsők között voltak, akik ténylegesen is a frontra vonultak a cári család tagjai közül, mikor kirobbant az első világháború. A herceg a fronton volt, mikor 1917-ben kitört a forradalom. Hazahívták, majd a bolsevikok hatalomra jutását követően fivéreivel, Igor és Ivan hercegekkel együtt őrizetbe vették. Nagybátyjuk, Szergej Mihajlovics nagyherceg és titkára, valamint unokatestvérük, Vlagyimir Pavlovics Palej herceg társaságában Szibériába deportálták őket. A foglyokat április 4-én Vjatkába szállították, ahol külön szállásolták el őket. Április 30-án a helyi bolsevik tanács rendelkezésére az összes családtagot átszállították az Urál-hegységben fekvő Jekatyerinburgba. Itt csatlakozott hozzájuk Jelizaveta Fjodorovna nagyhercegné, a cárné nővére, aki férje halála után kolostorba vonult, és Jekatyerinburgba elkísérte egyik rendtársnője is. Ugyan II. Miklós cár és családja is Jekatyerinburgban voltak bebörtönözve az Ipatyev-házban, a kapcsolatot nem tudták felvenni velük. Május 18-án a rabokat vonatra tették, hogy két nap múlva megérkezzenek a Jekatyerinburgtól körülbelül kétszáz kilométerre fekvő Alapajevszkbe. Alapajevszkben a városi iskolában tartották őket fogva. Viszonylag nagy szabadságnak örvendtek a kezdetekben, sétákat tehettek a városban, járhattak templomba és beszélhettek a helybéliekkel. Az iskola kertjében növényeket termesztettek. Nyár elején a helyzet drasztikusan megváltozott, a társaság ténylegesen is az iskola rabja lett; az épületet magas fallal vették körül. 1918. július 18-án éjjel, egy nappal a cár és családja kivégzése után a foglyokat alvás közben megkötözték, és autókra pakolták. A rabokat a város közelében lévő bányák egyikéhez vitték. Az őrök itt puskatussal megverték, majd a bányába dobták őket. Hogy áldozataik biztosan meghaljanak, még kézigránátot is robbantottak. A robbanás betemette a foglyokat a bányába, de még napokig éltek. 1918. szeptember 28-án a fehér seregek bevették Alapajevszk városát abban a reményben, hogy még életben lelik a rabokat. A városlakók elvezették őket a bányákhoz, és a fehér katonák megkezdték a kivégzettek maradványainak összeszedését. A nyomozók és a fehér szakértők a ruháik alapján próbálták azonosítani az áldozatokat. A maradványokat újratemették az alapajevszki templomban, de nyolc hónappal később a fehér seregek feladni kényszerültek Alapajevszket. Irkutszkba vonultak vissza, és magukkal vitték a cári család maradványait is. A fehérek folyamatos hátrálásával a csontok egyre beljebb kerültek a kontinensen, végül egy pekingi orosz templomban temették el őket. A templom később megsemmisült, de feltételezések szerint a maradványok ma is ott találhatóak. A rendszerváltás után az orosz ortodox egyház kanonizálta Konsztantyin herceget és alapajevszki társait, a szovjet rendszer áldozatainak nyilvánította őket. Források és jegyzetek Zeepvat; 144–145. oldal King, Greg és Wilson, Penny: Gilded Prism; Eurohistory, 2006, ISBN 0-9771961-4-3; 180. oldal Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma ; Magyar Könyvklub, Budapest, 2006; ISBN 963-549-260-X Életrajzi adatok Képek, érdekességek (angolul) Simonfalvi Gábor Simonfalvi Gábor (Dombóvár, 1987. július 20. –) magyar labdarúgó, jelenleg a Győri ETO FC hátvédje. Pályafutása Az általános iskolát Pacsán, a középiskolát a zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte el. Jelenleg egyetemi tanulmányait a PTE-KTK-n folytatja. A ZTE Ifi csapatától 2005-ben került fel a nagycsapathoz, első NB I-es mérkőzését a Győr ellen játszotta 2005. október 29-én. 2006-ban az U19-es korosztályban a kiemelt ifjúsági bajnokságban a bronzérmet szerezte meg ZTE-vel. Első NB I-es gólját 2006. október 14-én szerezte a Pécs ellen 4-1-re megnyert találkozón. A 2008-as téli átigazolási szezon végén a PMFC fél évre kölcsönvette. Itt elsősorban jobbhátvédet játszott és az összes bajnoki mérkőzésen (15 alkalom) kezdőként lépett pályára az NB II. Nyugati csoportjában. Összesen 1334 perc alatt egy gólt szerzett az Ajka elleni idegenbeli mérkőzésen. Játéka elnyerte a pécsi vezetők tetszését és 2008 nyarán leszerződtették. 2011-ben kölcsönadási szerződéssel a ZTE-ben játszott, majd 2012 nyarán 1+2 éves szerződéssel hazaigazolt az NBI-ből akkor kiesett Zalaegerszegre. Sikerei, díjai Magyar U17-es bajnok (ZTE): 2003-2004 Magyar bajnokság bronzérmese (ZTE): 2006-2007 Magyar NB3-as bajnok(ZTE II): 2007-2008 Thiat Thiat település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 146 fő (2015). Thiat Lathus-Saint-Rémy, Bussière-Poitevine, Darnac és Oradour-Saint-Genest községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ezio Pascutti Ezio Pascutti (Mortegliano, 1937. június 1. – Bologna, 2017. január 4.) olasz labdarúgó, csatár, edző. A teljes szakmai pályafutása a Bologna FC-hez kapcsolódik, ahol 296 mérkőzésen 130 gólt szerzett. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását 1955-ben kezdte a Bologna FC csapatában, amelyhez egész szakmai pályafutása alatt hű maradt. 336 hivatalos mérkőzésén 142 gólt lőtt összesen. 1956. január 1-én debütált a Vicenza Calcio ellen. Az 1958–59-es szezonban 17 mérkőzésen vett részt. 1961-ben tagja volt a Közép-európai kupa győztes csapatnak. Az 1963–64-es szezonban bajnokságot nyert a Bolognával, amikor Fulvio Bernardini volt a csapat edzője. Az 1968–69-es szezont követően fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1958. november 9-én debütált első alkalommal Franciaország ellen a felnőtt csapatban, melynek eredménye 2–2-es döntetlen lett. A következő három évben (1958-1961) nem vették figyelembe, így nem játszott csapat tagjaként. Az olasz válogatott tagjaként részt vett az 1962-es és az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon. 1967. június 25-én az 1968-as labdarúgó Eb-selejtezőjén Románia ellen lépett pályára utoljára. Sikerei, díjai Közép-európai kupa: 1961 Olasz bajnokság: 1963–64 A Mahasz Rádiós Top 40 játszási listájának első helyezettjei Ez az oldal a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége által minden héten közzé tett Rádiós Top 40 játszási listájának első helyezettjeit tartalmazza. Garbolc Garbolc község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Fekvése Az ország legkeletibb lakott települése. A Túr mentén fekszik, kb. 2 kilométerre a magyar-román-ukrán hármashatár-tól. Csengersima 16 km, Méhtelek 3 km, Kishódos 5 km, Túristvándi 25 km távolságra található. A legtávolabbi megyeszékhely, Szombathely légvonalban 475 km-re fekszik tőle, ez 7 km-rel több, mint a fehéroroszországi Breszt távolsága. Története Garbolc nevével az oklevelekben 1344-ben találkozhatunk először, ekkor Garbolcz -nak írják. A település a Gutkeled nemzetség ősi birtoka, s így nagy része az e-nemzetségből származó Gacsályi-családé. Közülük való volt az az Elleus, aki 1344-ben határait megjáratta, s leiratta: e határjáró oklevélben említik Pylyske (Pölöske, Nagypeleske) felől Zomoga pataka, Eger vize, Sár és Garbolcz foka helyneveket. Garbolcot egy időre a Kusalyi Jakcs család tagjai szerezték meg, de a királyi kúria a birtokot 1427-ben visszaítélte Gacsályi Tamásnak, mint Ellus fia László utódjának. A 11-12. században a Rozsályi uradalom-hoz tartozott. A 18. században a Becsky, Nagy, Horváth, Várday, Szalkay, Szőke családok birtoka. A 19. század közepéig a Kölcsey, Böszörményi, Várday, Horváth, Zombor, Szalkay családoké. A település a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztult, s csak később épült fel újra. 1787-ben újra elpusztult, egy tűzvészben leégett. A falu ekkor új helyre telepedett át, s itt építették fel új templomukat is 1832-ben. Garbolc egyike volt az 1970 májusában a Szamos által elpusztított öt falunak. Az árvízvédelmi töltés által nem védett községet 1970 májusának derekán öntötte el az épületek jelentős részét tönkretevő zöldár. Az államilag támogatott újjáépítés ellenére sok garbolci döntött az elvándorlás mellett, így a település lakossága az 1970-es 325 főről 1980-ra 193 főre esett vissza. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 77%-a magyar, 22%-a cigány és 1%-a ukrán nemzetiségűnek vallotta magát. Természeti értékei Garbolci-erdő Természetvédelmi Terület Nevezetességei A település határában található Magyarország legkeletibb pontja, melyet emlékoszloppal is megjelöltek. Református templomának építését 1844 -ben kezdték el, de csak 1868 - 1888 között épült fel. A torony vitorláján 1867 -es évszám látható. A templom belső terében kékre festett sík deszkamennyezet, a torony-felőli, nyugati oldalon karzat, a déli oldalon falazott szószék található. Polgármesteri hivatal Magyar Posta ZRt. hivatala (Garbolc) Chancel Massa Chancel Massa Mohikola (Brazzaville, 1985. augusztus 28. –) kongói válogatott labdarúgókapus, az AC Léopards játékosa. A kongói válogatott tagjaként részt vesz a 2015-ös afrikai nemzetek kupáján. Aspernstraße (metróállomás) A bécsi Aspernstraße metróállomás az -es metró egyik megállója Donauspital és Hausfeldstraße között, a Duna bal párján. Az állomás Bécs 22. kerületében, Donaustadt-ban épült. Kinézete a 2-es metró Krieau és Seestadt között lévő megállóival egységes. Ez az állomás 2010-ben lett átadva amikor az U2-t idáig hosszabbították meg. Az állomás 2013-ig a 2-es metró végállomásaként szolgált, 2013 október 5. óta a metró Seestadt-ig közlekedik. Jellemzői Az állomás a föld szintjétől magasabban épült, kétvágányos, középperonos kialakítású. Mivel ez az állomás 2013-ig végállomásként működött a vonatok félreállítására és megfordítására lehetőség van. Kihúzóvágányok az állomástól északra, Hausfeldstraße felé vannak, melyet úgy építettek, hogy a metró gond nélkül továbbhosszabbítható legyen. Az állomás kinézete egységes a 2-es metró Krieau és Seestadt közötti lévő megállóival egységes, melyben többnyire a fehér szín dominál. A perontető a peron teljes hosszát és a vágányokat is lefedi. Rajta nagyméretű üvegtáblák vannak. Az oldalsó falak üveggel vannak lezárva a külvilágtól, így csak a sínek irányába nyitott az állomás. Deesbach Deesbach település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 358 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: John Wilkins John Wilkins (Fawsley, Northamptonshire, 1614. január 1. – London, 1672. november 19.) angol, anglikán lelkész, természettudós, író, matematikus, püspök Chesterből. Életpálya 1631-től 1634-ig Oxfordban, a Magdolna Hall (amely később Hertford College) végezte tanulmányait, ahol csillagászatot is tanult. Szülővárosában lett lelkész, majd több helyen teljesített egyházi szolgálatot. Több állami, királyi szolgálatot teljesített. Tanulmányai között foglalkozott filozófiával, összefogta a tudományágakat, eredményeként a Royal Society (Királyi Természettudományos Társaság) egyik alapítója. Kései greshamista (magántanuló) volt, foglalkozott a madarak repülésével, elgondolkozott a Holdutazás lehetőségéről, úgy gondolta, hogy úgy 20 mérfölddel a felszín fölött megszűnik a mágneses vonzerő. Nyelvtervezetet készített, melyben az emberi ismeretek felosztására és rendszerezésére vállalkozott, rendszere kísérlet egy enciklopédikus összefoglalásra. Igazgatóként 1648-ban az oxfordi Wadham College igazgatója lett. Munkásságának köszönhető, hogy a kor kiemelkedő elméit foglalkoztatta tanárként. Nagy politikai és vallási toleranciát képviselt, igyekezett a kor tudományát előtérbe helyezni. Írásai Korai műveiben a természettudomány kapott szerepet. Egyházi írásaiban a tolerancia, az összefogás, a politika, az egyház és a tudomány kapott filozófiai irányzatot. Tudományos és vezetői munkássága során több támadásnak volt kitéve, ami igazgatói pozíciójának feladásához, az egyházi élet kritika nélküli elfogadásához vezett. Mézes Violetta Mézes Violetta (Győr, 1955. augusztus 27. –) magyar színművésznő. Életpályája 1955-ben született Győrben. Édesanyja, Egervári Klára, édesapja Puskás Tibor színészek. A Nemzeti Színház stúdiójában tanult, majd az Állami Déryné Színház tagja lett. 1976-1980 között a békéscsabai Jókai Színház, 1980-1986 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1986 óta, kisebb megszakítással (2010-2012 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésznője volt) a Győri Nemzeti Színház tagja. Fontosabb színházi szerepei Agatha Christie: A vád tanúja - Janet MacKenzie Szabó Magda: Abigél - Truth Gertrúd, tornatanár Schwajda György: Csoda - Bíborka Békés Pál-Várkonyi Mátyás: Félőlény - Rakonc Tracy Letts: Augusztus Oklahomában - Mattie Fae Aiken Carroll-Erdeős-Szemenyei: Alice Csodaországban - Borsos Hercegnő Ludwig: Primadonnák - Florence néni Kszel Attila: Az ember komédiája - Gábriel Kosztolányi-Harag: Édes Anna - Druma Mózesné Beaumarchais: Figaro házassága - Marcelina Bakonyi Károly, Szirmai Albert, Gábor Andor: Mágnás Miska - Nagymama Tasnádi István: Finito - Özv. Vecserák Károlyné Márton Gyula: Csinibaba - Aranka néni, frivol mozgalmár, a neje Arthur Asher Miller: Salemi boszorkányok - Mrs. Ann Putnam Filmes és televíziós szerepei Zendül az osztály (1975) A rossz orvos (1996) Zsaruvér és csigavér: A királyné nyakéke (2001) Zsaruvér és csigavér 2: Több tonna kámfor (2002) Zsaruvér és csigavér 3: A szerencse fia (2008) Díjai és kitüntetései Taps-díj (2013) Legjobb női karakter - Thália Vidéki Színházak Fesztiválja (2018) IV. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem IV. Vlagyimir Rurikovics (oroszul: Владимир Рюрикович), (1187 – 1239. március 3.) kijevi nagyfejedelem 1223-tól 1235-ig. II. Rurik fiaként született. Részt vett az 1223-as Kalka menti csatában, és az ekkor megölt III. Msztyiszláv utóda lett a Kijevi trónon. 1225 és 1227 között támogatta unokatestvérét, Msztyiszláv Msztyiszlavics galíciai fejedelmet a lengyel urak és Dániel Romanovics elleni harcaiban. Később – 1235 és 1236 között – Dániellel szövetkezett Mihály Vszevolodics csernyigovi fejedelem és Izjaszláv Vlagyimirovics novgorod-szeverszki fejedelem ellen. Háborúja sikertelen volt, így 1236-ban azonban kénytelen volt átengedni Kijevet Izjaszlávnak. Mint ovrucsi fejedelem uralkodott nem sokkal később bekövetkezett haláláig. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Владимир Рюрикович című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Harsányi László (karatézó) Harsányi László (1963. június 4. –) karatéka, az International Goju-Ryu Karate-Do Sakura-Kai vezetője, a Magyarországi Goju-Ryu Karate-Do Szövetség elnöke. Pályafutása 19 éves korában kezdett Kyokushinkai karatét tanulni. Katonai főiskolai tanulmányai miatt Budapestről Szolnokra, majd Szentendrére került. A közelben az iskolai időbeosztásának megfelelő Kyokushin klubot nem talált, így Goju-Ryut kezdett el tanulni. Éveken át a Magyar Karate Válogatott tagja volt. Legjobb eredményei Magyar Bajnoki I. és III. helyek, IKGA Goju-Kai EB. egyéni és csapat III. helyek. Az IKGA Goju-Kai magyarországi szervezetének vezető helyettesévé választották sporttársai. A Goju-Ryu tanítását 1989 késő őszén kezdte el, 6 - 8 fő tanítvánnyal. 1993-ban emberi problémák miatt elhagyta az IKGA magyarországi szervezetét, és tanítványaival megalakították a Magyarországi Goju-Ryu szövetséget, 1995-től 2002-ig az általuk alapított szövetség a Japán Goju Ryu Karate Szövetség (Seiwa-Kai) és a Japán Karate Szövetség (JKF) Goju-Kai szervezet tagja. 1993-tól az Európai Goju-Ryu Karate-Do Szövetség (EGKF) tagja 1998–2006 ig a Magyar Karate Szövetség elnökségi tagja, 2001–2003-ig a Budapesti Karate Szövetség alelnöke. 1994-től Shihan Takeji Ogawa tanítványa. 1993–1994 - a Testnevelési Egyetemen Középfokú Karate edzői és Sportedzői oklevelet szerez. 1982-89 Szentendrén a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tanult és hivatásos tisztként Rétságon szolgált. Ebben az időszakban Kyokszul észak koreai katonai közelharc kiképzői képzésen is részt vesz. 1999-ben a Gépész Üzemmérnöki diplomája mellé (GATE) mérnöki-tanári diplomát is szerez. 2005 -ben a KYUSHO International kinevezi a magyarországi tanulócsoport vezetőjévé. Napjainkban 1., 2., 3. 4. danos Magyar Bajnoki helyezett, EGKF. Goju-Ryu EB. helyezett tanítványai vannak. A tanári munkája mellett a szigetszentmiklósi és a pesterzsébeti karate egyesületekben kezdő gyerek, haladó gyerek és felnőtt csoportokat oktat. 2007. augusztus 2-án megalakítják Shihan Takeji Ogawa tiszteletére az International Goju-Ryu Karate-Do Sakura-Kai nemzetközi szervezetet az IGKS -t. 2014 - től az IGKS főinstruktora és Hanshi Kuba Yoshio 10. danos okinawai nagymester tanítványa és európai képviselője. Eredményei 1987 - ben harckocsizó tiszti és gépész üzemmérnöki diplomát szerzett, 1994 - ben középfokú karate edzői és sportszervezői oklevelet szerzett, 1999 - ben GATE Tanárképző Intézetében mérnöki-tanári diplomát szerzett, 2011 - ben Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen okleveles biztonságtechnikai mérnöki diplomát szerzett. Kitüntetés 2001 - ben és 2012-ben a Magyar Karate Szakszövetségtől elismerést kapott, 2007 - ben az International Martial Arts Federation-tól elismerésben részesült, 2004 - ben Pesterzsébet Képviselő-testülete Pesterzsébet sportjáért kitüntetést adott, 2003 - ban Szigetszentmiklós Önkormányzata Szigetszentmiklós sportjáért kitüntetésbe részesítette. Fokozatai 1991 - ben vizsgázott IKGA Goju-kai 1. danra, 1996 - ban vizsgázott JKF Goju-kai 1. danra, 1995 - ben vizsgázott Seiwa-kai 2. danra, 1997 - ben vizsgázott JKF Goju-kai 2. danra és Seiwa-kai 3. danra, 1999 - ben vizsgázott JKF Goju-kai 3. danra, 2004 - ben vizsgázott Shihan Takeji Ogawa előtt (9. dan) 4. danra, 2008 - ban vizsgázott Shihan Takeji Ogawa előtt (9. dan) 5. danra, 2015 - ben vizsgázott Hanshi Yoshió Kuba előtt (10. dan) 6. danra, Forrás A gojukai.hu oldal, engedéllyel. 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság (selejtező – 1. csoport) A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjének 1. csoportjának mérkőzéseit tartalmazó lapja. A csoportban Franciaország, Szlovénia, Izrael, Ciprus és Málta szerepelt. A csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben játszottak egymással. Franciaország kijutott a Európa-bajnokságra. Szlovénia pótselejtezőt játszott, amelyet elvesztett és kiesett. Obliquogobius Az Obliquogobius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 6 faj tartozik: Obliquogobius cirrifer Shibukawa & Aonuma, 2007 Obliquogobius cometes (Alcock, 1890) - típusfaj Obliquogobius fluvostriatus Chen, Jaafar & Shao, 2012 Obliquogobius megalops Shibukawa & Aonuma, 2007 Obliquogobius turkayi Goren, 1992 Obliquogobius yamadai Shibukawa & Aonuma, 2007 Stafford megye (Kansas) Stafford megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kansas államban található. Megyeszékhelye St. John, legnagyobb városa Stafford. Lakosainak száma 4359 fő (2013. július 1.). Stafford megye Pratt, Barton, Rice, Reno és Pawnee megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: William Anderson (jégkorongozó) William Harding Anderson (Nantwich, Cheshire East, 1901. április 1. – Birkenhead, Merseyside, 1983. február 23.) olimpiai bronzérmes brit jégkorongozó. A brit jégkorong-válogatottal vett részt az 1924. évi téli olimpiai játékok jégkorongtornáján. Ő volt az egyetlen nem kanadai születésű játékos a csapatban. Csak a svédek ellen 4–3-ra megnyert mérkőzésen játszott. Miután a britek nem tudtak csapatot kiállítani az 1924-es jégkorong-Európa-bajnokságra, véget ért a nemzetközi pályafutása. A klubcsapata a Cambridge-i Egyetem jégkorongcsapata volt, amíg az egyetemre járt. Maten no Szómecu A Maten no Szómecu (�����) egy japán szerepjáték Mega Drive játékkonzolra. Egy Zafan nevű harcos talál egy árva fiút, akit aztán fiaként nevel. Amikor a fiú tizenhat éves lesz, akkor Zafan elküldi a királyhoz, hogy ő is harcos lehessen és, hogy felderítse a múltját. A játék középkori környezetbn játszódik, melynek a kardok és a mágia fontos elemei. A játék haladtával váltakoznak a napszakok. A játék nem összetévesztendő a Maten Denszecu: Szenricu no Ooparts című Super Famicomos videojátékkal. A Retrojrpg egyik szerkesztője szerint a játék nehézségi szintje a kezdeti feladatoknál nagyon nehéz, melynek következtében a játék negatív fogadtatásban részesült Japánban. A játékosnak az egyes szintű karakterével olyan feladatokat kell teljesíteni, amelyeket egyértelműen hatos szintűeknek terveztek. A játékban szerepel egy szvasztika is az egyik szent templomon. Ugyan a Harmadik Birodalomban is használták a jelképet, azonban a szvasztika ebben az esetben a buddhisták és a hinduk vallási szimbólumára utal. Cassinasco Cassinasco település Olaszországban, Piemont régióban, Asti megyében. Lakosainak száma 589 fő (2017. január 1.). Cassinasco Bubbio, Calamandrana, Canelli, Monastero Bormida, Rocchetta Palafea és Sessame községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Counozouls Counozouls település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 46 fő (2015). Counozouls Le Bousquet, Montfort-sur-Boulzane, Roquefort-de-Sault, Sainte-Colombe-sur-Guette és Mosset községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Laysan-szigeti molnár nádiposzáta A laysan-szigeti molnár nádiposzáta (Acrocephalus familiaris familiaris) egykor a hawaii szigetekhez tartozó Laysan szigetén volt honos. A faj sorsa akkor pecsételődött meg, amikor 1903-ban nyulakat engedtek a szigetre, amik tarra rágták a növényzetet, így a faj szaporodási helyét jelentő nádast is. Ráadásul kedvenc zsákmánya, az agrotis laysanensis is kipusztult. De a poszáta mellett a Laysan-vízicsibe és a laysani apapane is kipusztult. Ügyirat Ügyiratnak nevezzük a vállalati, vállalkozási, államigazgatási és egyéb szervezetek, szervek rendeltetésszerű működése, illetve ügyintézése során keletkező iratot, az intézményekhez érkező vagy azok által készített levelet és más műfajú iratot (pl. egyszerű irat, feljegyzés, jegyzőkönyv stb.). Ügyirat továbbá minden irat, amelyet közigazgatási (hatósági) szervhez küldenek beadványként, vagy igazgatási, gazdasági üzleti szerv állít ki belső vagy külső használatra valamely ügyre vonatkozóan. Ugyancsak ügyirat a bíróság rendeltetésszerű működése, illetve ügyintézése során keletkezett, az azonos ügyre vonatkozó papír alapú vagy elektronikus iratok összessége, amelyek az ügyintézés valamennyi szakaszában együtt kezelendők. A polgári ügyiratok A leggyakrabban használt ügyiratok csoportosítása Egyszerű ügyiratok nyugta, ellennyugta bon elismervény Magánszemélyek levelezése hivatalos szervekkel önéletrajz pályázat egyéb beadványok: kérvény, fellebbezés Állampolgári, hatósági bizonyítványok személyi igazolvány útlevél adóigazolvány Okiratok cégalapító okiratok iskolai bizonyítványok Közigazgatási szervek, intézmények levelei magánszemélyekhez munkaszerződés nyugdíjaztatás áthelyezés Stazione di Porlezza Stazione di Porlezza 1966-ban bezárt vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Porlezza településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Menaggio–Porlezza-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Tavordo Hilok (település) Hilok (oroszul: Хилок) város Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen, a Hiloki járás székhelye. 1951-ben kapott városi rangot. Elhelyezkedése A Hilok (a Szelenga jobb oldali mellékfolyója) két partján, Csitától 264 km-re nyugatra helyezkedik el. Vasútállomás az Ulan-Ude–Csita közötti vasútvonalon. Története A 19. század végén a mai város helyén két burját település (ulusz) feküdt. 1895-ben a vasútállomás építéséhez létesítették azt a munkatelepet, amelyből a város kialakult. Később vasúti depót, javítóműhelyeket hoztak létre. A lakosság a vasút kiszolgálásával, erdőgazdálkodással, kereskedelemmel foglalkozott. Az 1960-as évek közepén, amikor a vasút áttért a dízelvontatásra, sok munkahely megszűnt, és a város lélekszáma csökkent. A legfontosabb munkahely továbbra is a vasút és a fafeldolgozó kombinát maradt. Népessége 2002-ben 11 152 fő 2010-ben 11 539 fő volt. Kovács M. András Kovács M. András (Eger, 1976. június 12. –) magyar író, forgatókönyvíró, filmrendező. Sorozatok A Tanár (2018) – forgatókönyvíró Válótársak (2016-2018) – forgatókönyvíró Tömény történelem (2016-2017) – forgatókönyvíró Egynyári kaland (2015) – forgatókönyvíró Hacktion: Újratöltve (2012-2014) – vezető író, storyliner, forgatókönyvíró Barátok közt (2013) – storyliner Marslakók (2012) – forgatókönyvíró Jóban Rosszban (2011-2012) – storyliner Filmek Plattensee (2016, r.: Spáh Dávid) kisjátékfilm – forgatókönyvíró Szinglik éjszakája (2010, r.: Sas Tamás) nagyjátékfilm – forgatókönyvíró Dokumentumfilmek Nem tűntem el... (2014, r.: Spáh Dávid) – forgatókönyvíró A Pierre Woodman-sztori (2009) – rendező Novellák Determinia ( Távoli kolóniák c. SF-antológia, 2016) Zoltán Sándor (unitárius lelkész) Zoltán Sándor (Homoródalmás, 1888. március 14. – Budapest, 1979. június 24.) erdélyi magyar unitárius lelkész, egyházi író. Zoltán Aladár (1929) apja. Életútja Középiskoláit a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban kezdte, majd 1905-ben a kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban folytatta, 1907-ben itt érettségizett. A kolozsvári Unitárius Papnevelő Intézetben 1911-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1911–12-ben egyházi ösztöndíjjal a jénai, a lipcsei és a drezdai egyetemen filozófiát, lélektant és ókori történelmet hallgatott. Hazatérve 1912-től 1964-ig, nyugdíjazásáig Homoródszentmártonban volt lelkész. Az Unitárius Irodalmi Társaságnak megalakulása évétől tagja. 1937-ben újszövetségi szakcsoportból teológiai magántanári vizsgát tett. Munkássága Írásait, tanulmányait a Keresztény Magvető, Unitárius Közlöny, Unitárius Egyház közölte. A Keresztény Magvető által közölt jelentősebb tanulmányai: Az isten szó ősjelentése (1937. 207); A „másvilág” és az Újszövetség (1938. 249); Az úrvacsora (1938. 59. 129); Dávid Ferenc hittani felfogása, Rövid Magyarázat c. műve alapján (1938. 2. 17). Boudreville Boudreville település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 75 fő (2015). Boudreville Dancevoir, Veuxhaulles-sur-Aube és La Chaume községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Florida megye Florida egy megye Uruguayban. A fővárosa Florida. Földrajz Az ország déli részén található. Megyeszékhely: Florida Forrás http://www.imcanelones.gub.uy/ http://www.imf.gub.uy// Simony Simony (szlovákul Partizánske, korábban Baťovany) város Szlovákiában. A Trencséni kerület Simonyi járásának székhelye. Kisbélic, Nagybélic és Návoly tartozik hozzá. Fekvése Privigyétől 30 km-re délnyugatra, a Nyitra jobb partján található. Nevének eredete Szlovák nevét az ellenállási mozgalomban, az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételéért kapta. Az eredeti nevét Simon Comes (1200 körül) után kapta. 1920-ig Simony, 1948-ig Šimonovany volt a hivatalos neve. Története A város területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is éltek emberek. Megtalálták itt a vonaldíszes és a késő bronzkori lausitzi kultúra településeinek maradványait. A települést 1260-ban "Symoni" alakban említi először írásos forrás. 1324-ben a helyi nemes Simonyi család birtoka. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi. 1416-ban 11 portája adózott. Zsigmond király 1411-ben várépítési engedélyt adott a Simonyi családnak. A már létező vár helyére építették a mostani várkastélyt. A Nyitra-folyó akkoriban a vár mellett folyt és egy ága körülvette a várat, így ez egy vízivár volt. Az erődítményeket 1600 körül lebontották és ebből építettek a Simonyi gyerekeknek 3-4 kastélyt. A 16. században a település lakói felvették a református hitet. 1681 és 1734 között az evangélikusok egyik artikuláris helye volt. 1601-ben malom és 38 ház állt a településen, közülük 10 nemeseké. 1715-ben 10 adózója mellett 3 kézműves család is élt itt. 1828-ban 74 háza volt 500 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "SIMONY. Curiális falu Bars Várm. földes Ura Simonyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Oszlányhoz mintegy mértföldnyire; Szuteczka nevű Szállása is van, mellyen malma hasznos; földgye jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék." Fényes Elek szerint "Simony (Simenovany), tót falu, Bars vmegyében, a Nyitra vize mellett; 500 kath. lak. Kath. paroch. templom. Több csinos uri lakházak. Földjei szép rozsot, árpát teremnek; szénája, fája, gyümölcse elég. F. u. a Simonyi nemzetség. Ut. posta Zsámbokrét. " Bars vármegye monográfiája szerint "Simony, a Nyitravölyben, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség 442 róm. kath. vallású lakossal. A Simonyiak ősi fészke (már 1260-ban kelt határjárási okmányban említve), a kik itt már az Árpád-házi királyok alatt várkastélyt építtettek, melynek egy része még maig is fennáll. A pápai tizedszedők jegyzékében e község Syman néven van említve. 1324-ben Simon és Simoni néven, de 1353-ban már a mai néven említik az egykorú okiratok. Egyháza már a 14. század elején a nagyobbak közé tartozott és Pázmány jegyzékében is mint nagyon régi szerepel. 1716-ban a templomát átalakították, a mikor csak kevés gótikus részletét hagyták meg. Simony is egyike annak a két barsi községnek, melyeknek Lipót király az 1681. május 25-i országgyűlésből kifolyólag megengedte, hogy a református templomot fentarthassák; később azonban az egész község katholizált. A község tót neve Simonovan volt. Simonyi Béla, Bars vármegye alispánja a régi várkastélyban őrzi a család rendkivül gazdag és érdekes levéltárát, mely több mint 300, részben kiadatlan, Árpád- és Anjou-korbeli oklevelet tartalmaz. A simonyi és varsányi Simonyi családnak itt négy régi kúriája volt, melyek közül az egyiket Simonyi András még 1584-ben építtette és ezt most a Salzberger családé, míg egy másikban maga az alispán lakik. Salzberger Józsefnek itt nagyobb szeszgyára és mintaszerű gazdasága is van. A községnek van postája és vasúti megállóhelye, távirója pedig Nagy-Bélicz." A trianoni békeszerződés előtt Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott. A háború után lakói többségben a Salzberger család birtokán dolgoztak, ahol szeszfőzde is működött. 1938-ban a Baťa cég vásárolt a határában területet és cipőgyárat épített oda. Ezzel megalapította Baťovany ipartelepet. A település a szlovák nemzeti felkelés idején az antifasiszta ellenállás egyik központja volt. A Grznár partizánosztag tevékenykedett itt és a helyi munkásság körében létrehozták a kommunista párt illegális szervezetét. A várost 1944. augusztus 29-én elfoglalták a partizánok. A munkások harcoló egységeket alakítva szeptember 3. és 7. között felvették a harcot a német csapatokkal. A várost végül a Vörös Hadsereg szabadította fel, de a partizánok emlékére a település 1949-ben a Partizánske, azaz Partizánváros nevet kapta. Népessége 1910-ben 458 lakosából 433 szlovák, 20 magyar, 4 német és 1 más anyanyelvű. 2011-ben 24 115 lakosából 21 634 szlovák. Neves személyek Návolyon hunyt el 1694-ben felsőcsúti Csuty Pál Nyitra vármegyei tisztviselő, Lednic várának kapitánya. Nevezetességei Várkastélya eredetileg gótikus stílusú , a 16. században megújították és a 19. században restaurálták. Híres levéltára volt középkori oklevelekkel és iratokkal. Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg a 13. században épült, késő román stílusban. Egyik oldalkápolnája a 17. században készült, reneszánsz stílusú . A templom tornyát 1717 -ben építették, 1750 körül barokk stílusban építették át. Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1949 -ben épült, a város egyik jelképe. 1995 -ben kulturális műemlékké nyilvánították. A Szent Tamás templom a város legújabb temploma, 1999 -ben épült a Šípok nevű városrészen. A Szűz Mária kápolna a Szkacsány felé menő út mellett áll. A szlovák nemzeti felkelés emlékműve. A főtér szökőkútja. Nagybélic városrészen áll a Szent Erzsébet templom, mely 1723 és 1759 között épült a korábbi, 14. századi templom helyén. Kisbélic városrészen áll az 1988 -ban épített planetárium. Pseudohydromys A Pseudohydromys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 12 faj tartozik: Pseudohydromys berniceae Helgen & Helgen, 2009 Pseudohydromys carlae Helgen & Helgen, 2009 Pseudohydromys eleanorae Helgen & Helgen, 2009 Pseudohydromys ellermani Laurie & Hill, 1954 - szinonimája: Mayermys ellermani rövidfarkú mocsáripatkány (Pseudohydromys fuscus) Laurie, 1952 - szinonimája: Neohydromys fuscus Pseudohydromys germani (Helgen, 2005a) keleti cickányegér (Pseudohydromys murinus) Rümmler, 1934 - típusfaj Pseudohydromys musseri (Flannery, 1989) nyugati cickányegér (Pseudohydromys occidentalis) Tate, 1951 Pseudohydromys patriciae Helgen & Helgen, 2009 Pseudohydromys pumehanae Helgen & Helgen, 2009 Pseudohydromys sandrae Helgen & Helgen, 2009 1964-es Formula–1 német nagydíj Az 1964-es Formula–1-es világbajnokság hatodik futama a német nagydíj volt. Futam Az 1964-es német nagydíjon indult először a Honda a sportágban Ronnie Bucknummal, de egyelőre nem arattak nagy sikert, mivel egy perccel elmaradtak a pole pozíciós John Surteestől. Mellette még Clark, Gurney és Bandini indult az első sorból. A szombati edzést a holland Carel Godin de Beaufort balesete árnyékolta be, aki Porschéjével a Bergwerknél egy fának ütközött. A versenyző még aznap belehalt sérüléseibe. Bandini vette a legjobb rajtot, így átvette a vezetést, de ezután visszacsúszott és Clark állt az élre. Surtees hamar megelőzte Gurneyt, majd Clarkot is (aki később motorhiba miatt kiesett), így övé lett a vezetés Gurney, Hill és Brabham előtt. Gurney visszaesett, amikor motorja túlmelegedett, míg Brabhamnek az áttétellel akadt problémája. Surtees a Ferrari első győzelmét szerezte az évadban. Hill egy perc hátránnyal ért célba a második helyen, Bandini harmadik lett. Statisztikák Vezető helyen: Jim Clark: 1 (1) John Surtees: 13 (2-3 / 5-15) Dan Gurney: 1 (4) John Surtees 2. győzelme, 4. pole-pozíciója, 5. leggyorsabb köre, 1. mesterhármasa (pp, lk, gy) Ferrari 37. győzelme. Ronnie Bucknum első, André Pilette utolsó versenye. (4489) 1988 AK A (4489) 1988 AK egy kisbolygó a Naprendszerben. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1988. január 15-én. Ius Teutonorum A ius Teutonorum magyarul Német jog középkori gazdasági jogirendszer, ami Németország, Csehország és Lengyelország területén terjedt el a 13. században. Jelentős előrelépés volt mindez és javított a parasztság életkörülményein. A 13. században már nagyobb gondot fordítottak az európai földesurak a birtokok művelésére, amivel a jövedelmük hathatósabban növekedhetett. Közép-Európában egyre növekedtek a paraszti gazdaságok, s ezért vezették be ott ezt az új rendszert. Lengyelországban a Német Lovagrend 1226-os megtelepedésével egyidőben kezdett kialakulni a német jog szerinti gazdasági rendszer, amit német telepesek hoznak magukkal. A földesúr a parasztokat meghatározott járadék fizetésére kötelezte, amely lehetett akár pénz, vagy termény. A parasztság jó része már mintegy 15 hektáron gazdálkodott. Ez a fajta rendszer az egész országban elterjedt és nagymérvű javulást eredményezett. A teuton lovagok államuk megszervezésekor a kolonizáció, azaz a németek betelepítése is ennek jegyében zajlott. Cser József Cser József (Sótony, 1879. szeptember 10. – Makó, 1952. május 7.) cipész, pártvezető. Életpályája Szülei: Cser István és Simon Erzsébet voltak. Az első világháború alatt orosz fogságba esett. Oroszországban bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba, ahonnan 1918-ban tért vissza. A KMP megalakulása után részt vett a makói kommunista csoport munkáiban. 1919-ben a makói munkástanács alelnöke lett. 1919. április 1-én a 11 tagú városi intézőbizottság helyettes elnöke lett. A Tanácsköztársaság bukását követően 1 évig börtönben raboskodott. Az 1920-as évek elején részt vett a szociáldemokrata párt újjáalakítási munkájában. Az 1930-as évek közepén részt vett a helyi demokratikus ellenzék harcában. 1944 októberében a kommunista pártszervezet titkára lett. 1952. május 7-én öngyilkos lett Makón a Rákóczi utcában. Sírja a makói római katolikus temetőben található. 1976–1990 között Makón utca viselte nevét. Magánélete 1911-ben Budapesten házasságot kötött Anka Rozáliával. Muvasz Muvasz (luvi mūwa, hettita muwaš, „Az Erős”, i. e. 1400 körül) I. Muvatallisz hettita király első embere. A GAL.MEŠEDI címet viselte, amit általában a „királyi testőrség parancsnokaként” fordítanak, valójában attól jóval több volt. Muvasz pontos származása ismeretlen, felmerülhet, hogy Muvatallisz testvére, de mivel a testőrség parancsnoka általában a trónörökös volt, a fia is lehetett. A Muvatallisz meggyilkolását követő bizonytalan időszakban Mitanniba menekült, ahonnan segítséget várt, miközben Hattiban az ország két táborra szakadt. Tulajdonképpen polgárháborús állapot felé közeledtek, amire még nem volt példa a Birodalomban, és még másfél évszázadig nem is következett be ilyen esemény. A hurrita segélynyújtás egy rövid hettita–hurrita háborúval járt, amelyben Tudhalijasz és Kantuccilisz győzelmet arattak a hurriták felett. A korábban szerencsés Saustatar ettől kezdve Szíriából is kiszorult. Muvasz valószínűleg meghalt az ütközetben, mindenesetre történeti említése ezen felül csak egy datálhatatlan töredéken található. Ezen csak annyi olvasható: „…Muvasz megöli (majd) a királynőt, az anyád…” A mondat folytatásának hiányában nem lehet tudni, hogy az „anya” azonos-e a „királynővel”. Az „anya” valószínűleg Tudhalijasz anyja. Muvasz származásának kérdése nagyon fontos lenne a Hettita Birodalom történetének e szakaszában, amely általában nagyon homályos. Ha Muvatallisz testvére lett volna, akkor trónbitorlóként viselkedett az összeesküvés után (amelyben valószínűleg nem volt szerepe), és talán a gyilkosokat akarta megbüntetni. Ha Muvatallisz fia volt, akkor csakis a legidősebb herceg lehetett, a trónörökös, akit apja halála után elüldöztek, és csak jogos trónjára akart visszatérni. Ez esetben Kantuccilisz és Tudhalijasz voltak trónbitorlók. Család A létező adatok alapján származására, rokonságára vonatkozóan több lehetőség adódik. Ami bizonyos, az a GAL.MEŠEDI cím viselése, valamint az, hogy Tudhalijasznak a nagyapja is király volt. Ezen kívül I. Muvatallisz az uralkodása előtt II. Huccijasz GAL.MEŠEDI-je volt, vagyis feltehető, hogy a fia vagy a testvére lehetett. A lehetőségek a következők: Lásd még: hettita királyok családfája Fíliposz Karvelász Fíliposz Karvelász (görögül: Φίλιππος Καρβελάς; Athén, 1877 – Athén, 1952. november 7.) olimpiai bronzérmes görög tornász. Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában, a csapat korlát számban, és bronzérmes lett három másik társával együtt. Indult még egyéni korlátgyakorlatban is, de ebben a számban nem nyert érmet. Bartha István (pap) Bartha István (Eger, 1719 – Eger, 1785) egri kanonok és a hétszemélyes tábla ülnöke. Élete A gimnázium végeztével a papi pályára lépett, és Kassán végezte a bölcseleti s egyházi tudományokat. Később lett egri kanonok, 1764. december 27-én szentimrei címzetes apát és novii címzetes püspök. Azután a királyi tábla bírája, s több évig a hétszemélyes tábla ülnöke volt. Munkái Halottas dicséret melyet néhai gyaraki gróf Grassalkovich Antal… eltakaríttatása alkalmatosságával mondott, 1772-ben Bessenyőn. Buda. Georg Sigl Georg Sigl (Breitenfurt, 1811. január 13. – Bécs, 1887. május 9.) osztrák gépgyáros. Élete Georg Sigl lakatosnak tanult és Németországban és Ausztriában tett vándorlásasi során Berlinbe ért, ahol 1844-ben létrehozott egy kis üzemet nyomdagépek gyártására. 1846-ban Bécsben is alapított egy üzemet, de megtartotta még a berlini üzemét is. A társaság 1851-ben Bécsbe költözött a Währinger straße-re, ahol 1857-től gőzmozdonyokat is készítettek. Az 1870-es évek kezdetén alacsonykompressziós kétütemű motorokat is épített a mechanikus és az autóipar úttörője Siegfried Marcus tervei alapján (nem tévesztendő össze az 1887 és 1888 közötti négyütemű motorokkal, stabil motorokkal és motorokkal a Második Marcus Autóktól, melyek a bécsi Műszaki Múzeumban találhatók). 1861-ben kibérelte az egy évvel korábban a Credit-Anstalt tulajdonába került Günther Mozdonygyárat Bécsújhelyen, 1867-ben a gyárat megvásárolta. Részt vett még számos más vállalkozásban, így gyártott olajsajtókat, hajógépeket, műtárgyfelszerelések és tartószerkezeteket (beleértve a Fogadalmi templom tartószerkezetét Bécsben). 1872 megjelent az "Sigl-utcai mozdony", hatalmas sikert aratott a korabeli sajtóban, amint próbaképpen kocsit vontatott Bécs utcáin. Az 1873-as tőzsdekrach következtében Sigl minden cégét, a bécsi gyár kivételével elvesztette. Köztük volt a Bécsújhelyi Mozdonygyár is, melyet részvénytársasággá alakítottak. 1887-ben halt meg. Elismerései 1870 . február 11 -én Sigl Bécs díszpolgárává választják. 1888 -ban Bécsben a 9. kerületben utcát neveznek el róla Georg Sigl Gasse 2011 -ben, az Osztrák Posta születése 200.évfordulójára bélyeget adott ki. (4772) 1989 VM A (4772) 1989 VM a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Hioki T., Kawasato N. fedezte fel 1989. november 2-án. Szoszigenész Szoszigenész (i. e. 1. század) Julius Caesar csillagásza. Ő határozta meg, hogy Róma alapítása után 709. március 21-e a napéjegyenlőség napja legyen. Szoszigenész az évet 365 napra és hat órára határozta meg és minden negyedik évet szökőévvé tette. Ekkor vezették be a julián naptárat 709. március 1., illetve január 1. keltezéssel, amelyet XIII. Gergely pápa koráig használtak. 1900 a jogalkotásban 1900-ban az alábbi jogszabályokat alkották meg: Magyarország Törvények 1900. évi I. törvénycikk Az 1889:VI. törvénycikk 14., valamint az 1890:V. törvénycikk 3. szakasza rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapitott ujonczjutalék mennyiségének az 1900. év végéig való fentartása tárgyában 1900. évi II. törvénycikk Az 1900. évben kiállitandó ujonczok megajánlásáról 1900. évi III. törvénycikk Az 1897. és 1898. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetett összegekről 1900. évi IV. törvénycikk A lelkészi jövedelem kiegészitéséről szóló 1898:XIV. törvénycikk végrehajtásához az 1899. évre szükséges póthitel engedélyezéséről 1900. évi V. törvénycikk Az egyetemek számára az 1897:XXV. törvénycikkel engedélyezett telekvásárlások és épitkezések többköltségeinek fedezésére szükséges póthitelről 1900. évi VI. törvénycikk Az 1900. évi állami költségvetésről 1900. évi VII. törvénycikk Az 1893:IV. törvénycikk némely intézkedéseinek kiegészitéséről 1900. évi VIII. törvénycikk Az 1897:XXX. törvénycikk alapján foganatositott beruházások költségeinek részbeni fedezéséről 1900. évi IX. törvénycikk Az 1899:XXII. tc., valamint az 1899:XXIV. tc. némely határozmányainak módositása tárgyában 1900. évi X. törvénycikk A naptárak, hirdetmények, hirlapi beiktatások, külföldi hirlapok és időszaki lapok bélyegkötelezettségének megszüntetéséről 1900. évi XI. törvénycikk Az értékpapir-forgalmi adóról 1900. évi XII. törvénycikk A nagykikinda-nagybecskereki és szeged-karlovai helyi érdekü vasutak engedélyokiratainak egyesitése tárgyában 1900. évi XIII. törvénycikk Budapest székes-főváros területén uj királyi zálogházi épület emeléséről 1900. évi XIV. törvénycikk Az országgyülési képviselő-választói jog gyakorlásának némely községet, pusztát és telepet érintő rendezéséről 1900. évi XV. törvénycikk Az 1886:XXIX., az 1889:XXXVIII. és az 1892:XXIX. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről 1900. évi XVI. törvénycikk A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról 1900. évi XVII. törvénycikk Az állatorvosi közszolgálat államositásokról 1900. évi XVIII. törvénycikk Az 1897. évi közösügyi zárszámadásra alapitott végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről, továbbá az 1898. és 1899. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegekről 1900. évi XIX. törvénycikk A magyar-román határvonalon felállitott határjelek kicserélése folytán felmerülő költségek fedezésére szükséges hitel engedélyezéséről 1900. évi XX. törvénycikk A községi közigazgatási tanfolyamokról 1900. évi XXI. törvénycikk A találmányok, védjegyek és mustrák oltalma tárgyában Spanyolországgal kötött egyezmény becikkelyezéséről 1900. évi XXII. törvénycikk Az 1899. évi XV. törvénycikk 98. §-ának kiterjesztéséről 1900. évi XXIII. törvénycikk A pestis elleni védekezés tárgyában, Velenczében 1897. évi márczius 19-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről 1900. évi XXIV. törvénycikk Ő cs. és kir. fensége ausztria-estei Ferencz Ferdinánd főherczeg urnak chotkowai és wognini Chotek Zsófia Mária Josefina Albina grófnővel kötött házassága alkalmából kiadott nyilatkozata beczikkelyezéséről 1900. évi XXV. törvénycikk Az 1884:XVII. tc. 50. §-ának a megrendelések gyüjtésére vonatkozó rendelkezései módositásáról Forrás Corpus Juris Hungarici Az 1900-ban hozott törvények (magyar nyelven) (html). www.1000ev.hu 4483 Petőfi A 4483 Petőfi Hungaria típusú színképpel rendelkező Apollo típusú kisbolygó, melyet Petőfi Sándorról neveztek el. Keringési ideje 973,6527141 nap (2,67 év). Története Ezt a Hungaria típusú kisbolygót infravörös spektruma alapján besorolták az E típusú színképpel rendelkező kisbolygók közé. (Ide tartozik még a névadó 434 Hungaria mellett a 44 Nysa, a 3103 Eger, a 3169 Ostro és a 3940 Larion kisbolygó.) Később azonban vasra jellemző elnyelési vonalat fedeztek fel a színképében, ezért ma nem sorolják az E típusú kisbolygók közé. Pseudorhipsalis A Pseudorhipsalis nemzetségbe levél alakú szárral, és kisméretű virággal rendelkező epifita kaktuszok tartoznak. Termesztésben nagyon ritkán találkozni velük. Elterjedésük és élőhelyük Perutól Costa Ricáig, valamint Jamaica, Haiti és Kuba szigetén, perhumid és humid trópusi erdőkben elterjedtek. Epifita vagy ritkábban litofita növények. Jellemzőik Hajtásaik dimorfikusak: kezdetben hengeresek, majd később lapítottakká válnak. Töviseket nem viselnek. kis virágaik 7-25 (-50) mm hosszúak, fehérek, sárgásak, vagy ciklámenszínűek, nappal nyílnak. A porzószálak az Alata subgenusban egy, az Amazonica subgenusban két csoportba tömörülnek. Termésük gömbölyded, 10 mm-nél kisebb fehéres vagy rózsaszínes bogyó. A korai kutatók a nemzetséget a Rhipsalis genus legközelebbi rokonságának vélték, innen származik az elnevezés is. Habár a fajai felületesen vizsgálva tényleg hasonlítanak a Rhipsalis fajok morfológiájára, M. Kimnach (1979) vizsgálatai rámutattak, hogy a növények a Hylocereeae tribus epifiton fajaival, különösen a Disocactus nemzetséggel állnak szoros rokonságban. A nemzetséget ma elkülönítik a Disocactus genustól fehéres virágaik, porzóállásuk miatt, valamint, hogy nem ismeretesek természetes hibridek a Disocactus és a Pseudorhipsalis fajok között. A Pseudocactus (Wittiocactus) amazonica fajt Barthlott még Disocactus amazonicus-ként rendszerezte, azonban a pollenstruktúrája azoktól különböző és e faj esetében sem ismert hibridizáció más Disocactusokkal (http://home.clear.net.nz/pages/grant.bayley/Disoamo.html), habár nappal virágzik. Mindemellett más Pseudorhipsalis fajoktól egyebek mellett elkülönül egy éles elterjedési hiátussal is. Rokonsági viszonyaik Subgenus Alata Bauer: Pseudorhipsalis acuminata Cuf. in Arch. Bot. (Forli.) 9:196' (1933) Pseudorhipsalis alata (Swartz) B & R Cactaceae 4:213' (1923) Pseudorhipsalis himantoclada (R. Gos.) B & R in Cactaceae 4: 123' (1923) Pseudorhipsalis lankesteri (Kimn.) Barthlott in Bradleya 9:90' (1991) Pseudorhipsalis ramulosa (S.D.) Barthlott in Bradleya 9:90' (1991) Pseudorhipsalis ramulosa subsp. jamaicensis (Britt. & Harris) Doweld in Sukkulenty (Moskow) 4:42' (2002) Subgenus Amazonica Bauer: Pseudorhipsalis amazonica (K. Schum.) Bauer in Haseltonia 9:101' (2003) Pseudorhipsalis amazonica subsp. chocoensis Bauer in Haseltonia 9:106' (2003) Pseudorhipsalis amazonica subsp. panamensis (B & R) Bauer in Haseltonia 9:106' (2003) Georg Stiernhielm Georg Stiernhielm (Vika, Dalarna megye, Svédország, 1598. augusztus 7. – Stockholm, 1672. április 22.) svéd író, barokk költő, jogász, nyelvész, matematikus és birodalmi antikvárius. Leghíresebb munkája a Herkules című, hexameteres vers. Költészetének elismeréseként a „svéd költészet atyjának” nevezik. Nyelvészeti munkásságának magyar vonatkozása, hogy elsők között kezdte el tudományos szinten igazolni a finnugor nyelvrokonságot. Élete A Bergslagenben nőtt fel, ahol az apja bányászként dolgozott. Göran Olofsson néven született, de később Lilianak is nevezte magát. Iskolai tanulmányait Västeråsban kezdte, és Uppsalában folytatta. Tanult Németországban, Greifswaldban Wittenbergben és Helmstedtben, valamint Hollandiában is. Könnyen talált magának munkát 1626-tól, amikor visszatért hazájába. Kezdetben a svéd állam közigazgatásában dolgozott, majd bíró lett, Dorpatban és Livlandban. A Stiernhielm nevet 1631-ben nemesi címének adományozásával egy időben vette fel. Rövid ideig élt Észtországban is, de az orosz hódítás elől 1656-ban Stockholmba ment. Krisztina királynő udvarában költő és a költészet mellett nyelvkutatással és matematikával is foglalkozott. 1661-ben kinevezték katonai tanácsosnak, és 1667-ben igazgató is lett. Mindezek ellenére szűkös körülmények között élt, mellőznie kellett az akkori korban a nemességhez tartozó pompát. Költészete és munkássága Stiernhielm első svéd költészeti munkái 1640-ben készültek. Ezek a királynőt ünneplő versek és a francia adaptációt követő három udvari maszk voltak. A legfontosabb és egyben leghíresebb költeménye az 1647 körül íródott és 1658-ban publikált allegorikus és didaktikus eposz a Herkules. A mű tökéletes példája a reneszánsz klasszicizmusnak, mely egy a humanizmus szellemével átitatott erényről és a becsületről szóló prédikáció. A hibátlanul felépített erőteljes eredeti témát túláradó szóképek és szerkezetek alkotják. Ez a költészeti remekmű nagy befolyással volt a későbbi svéd költészetre. Stiernhielm írásaiban széles lexikális tudása és tudományos műveltsége mutatkozott meg, de sajnos művei közül több kiadatlan maradt. Foglalkozott nyelvészeti, történeti és filozófiai kérdésekkel és meggyőződéssel hitt abban, hogy a gót nyelv az ónorvéggal azonosnak tekinthető és megállapította, hogy e nyelv minden más földi nyelvnek is szülőanyja. A nyelvet az elavult szavak megreformálásával, valamint a külföldi jövevényszavaktól kívánta megtisztítani. A szókészlet bővítéséhez a népszerűbb svéd dialektusokból merített forrásokat alkalmazta. Gondolkodásmódjában és ránk maradt munkáiban Paracelsus, Robert Fludd, és Comenius tanításaihoz köthető eszmerendszer köszön vissza. Költészeti munkáit a Suethizantes Múzeum gyűjtötte össze 1668-ban. Hatással volt költészetére a reneszánsz irodalomszemlélet képviselő Lars Wivallius és hatott egymásra munkásságuk kortársával a svéd irodalom egyik legolvasottabb költőjével Lucidorral (Lars Johansson). Finnugor nyelvrokonság kutatása Stiernhielm 1671-ben a finnugor nyelvrokonság tudományos szintű igazolásába kezdett. Beszámolt a lapp, az észt és a finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar nyelv közötti hasonlóságokat igazoló szavakról. Az általa elkezdett munkásság révén feltárt bizonyítékok sora, azóta folyamatosan bővült. Az ő kezdeti felismeréseinek is köszönhető, hogy a nyelvészek álláspontja szerint a finnugor nyelvek történetük egy pontján együtt fejlődtek. Křenice (Klatovy járás) Křenice település Csehországban, a Klatovy-i járásban. Křenice Biřkov, Ježovy, Srbice, Chudenice és Ptenín településekkel határos. Lakosainak száma 211 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Rajczy Lajos Rajczy Lajos (névváltozata: Rajczi; eredeti neve: Ratkovics; Budapest, 1914. július 1. – Montreal, 1957. május 22.) Jászai Mari-díjas magyar színművész. Életpályája 1914-ben Budapesten született. Szülei Ratkovics Lajos és Stojanovics Katalin voltak. 1936-1939 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. Rövid ideig Szegeden játszott, majd a Nemzeti Színház tagja lett. 1944-ben feleségül vette Bakó Márta színésznőt, akitől később elvált. 1956-ban elhagyta az országot, előbb Bécsben élt, majd Kanadába költözött. 1957-ben öngyilkos lett. Főbb színházi szerepei Caliban (Sh.: A vihar) Gyalu (Sh.: Szenivánéji álom) Balga (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde) Claudius (Sh.: Hamlet) Bánk bán (Katona J.) Bódog Mihály (Háy Gy.: Az élet hídja) Ribin (Gorkij: Az anya) Főbb filmszerepei Garszonlakás kiadó (1939) – klubtag Gül baba (1940) – diák Premier a Nemzetiben (1941, rövid) – önmaga A beszélő köntös (1941) – török katona, útonálló Életre ítéltek! (1941) – mérnök Szép csillag (1942) - Gádmány András Szíriusz (1942) – Tibor Gergely báró Üzenet a Volga-partról (1942) – Bakony István, Zsuzsi kérője Szováthy Éva (1943) – Dóczy Béla Egy fiúnak a fele (1943-44) – Gáthy István Szerelemes szívek – Három kérő (1944) – erőművész Az első (1944) – Szabó Imre, asztalosmester A tanítónő (1945) – káplán Lúdas Matyi (1950) – főispán Különös házasság (1951) – báró Dőry István Gyarmat a föld alatt (1951) – ÁVH-s ezredes Civil a pályán (1952) – Mészáros Föltámadott a tenger (1953) – nagyváradi kaszárnyaparancsnok A város alatt (1953) – Tömör Életjel (1954) – Balázs József Góliát Budapesti tavasz (1955) A 9-es kórterem (1955) – kórházi beteg Az élet hídja (1955) – Dániel Mese a 12 találatról (1956) – vendég az étteremben Hannibál tanár úr (1956) – Rezső úr A császár parancsára (1956) – Sáray-Szabó Díjai és kitüntetései Jászai Mari-díj (1953) Aspres-sur-Buëch Aspres-sur-Buëch település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 832 fő (2015). Aspres-sur-Buëch Aspremont, Chabestan, La Cluse, La Faurie, Montmaur, Oze, Saint-Julien-en-Beauchêne, Saint-Pierre-d’Argençon, Veynes és Dévoluy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hartennes-et-Taux Hartennes-et-Taux település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 396 fő (2015). Hartennes-et-Taux Buzancy, Chacrise, Droizy, Launoy, Parcy-et-Tigny, Grand-Rozoy és Villemontoire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Zombori Lajos Zombori Lajos (Szeged, 1875. augusztus 30. – Makó, 1970. augusztus 30.) magyar asztalos, országgyűlési képviselő (MSZDP). Édesanyja, Zombori Valéria volt. Életpályája 1919-ben Makón tanácselnök volt. 1920-ban Szegeden 10 hónapra elítélték, majd később felmentették. 1926-ban az MSZDP tagja lett. 1933-ban a makói katolikus fiúiskola új szárnyának kivitelezője volt. 1944-ben az MKP tagja akart lenni, de ezt elutasították, mert a Horthy-korszak idején passzívan viselkedett. 1944-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés delegáltja volt. 1945–1946 között a városi képviselő-testület és a Csongrád Megyei Nemzeti Bizottság tagja volt. 1948-ban kizárták az SZDP-ből. 1956. október 30-án a nemzeti bizottság elnöke lett Makón. Sírja a makói római katolikus temetőben található. Arany kalapács Az eszköz törvénye, más néven arany kalapács vagy a kalapács törvénye egy kognitív torzítás, aminek lényege, hogy az ismerős eszközt olyan dolgokra is megpróbálják használni, amire lennének más, jobb, de nem vagy csak kevésbé ismert eszközök. A hozzáállás tömör kifejezése: Ha a kalapács az egyetlen szerszámod, mindent szögnek nézel, Abraham Maslow egy 1966-os kijelentéséből származik. A törvény megfogalmazását tulajdonítják Maslownak és Abraham Kaplannak, habár már korábban felismerték. Az, hogy ki volt az első, szintén nem egyértelmű, Buddhától Baruchig tulajdonítják mindenkinek. Itt Baruch nem a próféta, hanem Bernard M. Baruch, tőzsdei spekulátor és író. Mark Twainről is feltételezik, de nem található ilyen az életművében. Sharlyn Lauby szerint a megoldás az, hogy gondosan kell megválasztani azokat az eszközöket, melyekkel dolgozni fogunk. Egyes eszközök adaptálhatók, másokat viszont csak arra lehet használni, amire kitalálták őket. Előfordulása Pszichiátria Az arany kalapács megfigyelhető volt éppen a pszichiátriában. Maslow korában csak két szert ismertek, a stelazine-t és a thorazine-t, amelyek antipszichotikumok voltak. Így minden pszichiátriai betegséget úgy kezeltek, mintha pszichózisok lettek volna. Számítógép-programozás A számítógép-programozásban az arany kalapács egy olyan ismerős technológia, amit különböző problémák megoldására használnak, habár lennének más, hatékonyabb eszközök is. Ezt az antimintát 1998-ban írták le. José M. Gilgado szoftverfejlesztő szerint a törvény a 21. században is aktuális, és alkalmazható a szoftverfejlesztésben. Gyakran megfigyelte, hogy a fejlesztők újra és újra használják ugyanazokat az eszközöket a legkülönfélébb problémák megoldására. Megállapítása szerint ez a komfortzónához való ragaszkodás, hogy elkerüljék a kockázatot. A probléma az, hogy ha mindig ugyanazokhoz az eszközökhöz ragaszkodnak, akkor nem fog fejlődni a tudásuk, nem tudják összehasonlítani más eszközökkel, amelyek lehet, hogy jobbak. Ide tartozhat egy új programozási nyelv megtanulása. Megemlíti, hogy a RubyMotion lehetővé teszi a kevéssé ismert nyelv beburkolását egy ismerős nyelvbe, bár használatát nem javasolja, mivel nem segíti az új nyelv gyakorlását és használatát, így azt a programozó nem is fogja megtanulni. Pedagógia 2016-ban egy megfigyelő szerint a kalapács törvénye a legkevésbé megvitatott törvény a pedagógiában, habár a legfontosabb figyelmeztetés a pedagógiáról szóló vitákban. véleménye szerint ezért is óvatosnak kell lenni az új módszerekkel: Hányszor olvassuk, hogy az új eszköz mindent megváltoztat a pedagógiában? Tudjuk, hogy ez nem igaz, még ha az illető meg is van győződve a maga igazáról. Néhány nevelő azt mondja: Tanítsuk meg az összes gyereket kódolni. Kapcsolódó fogalmak A szűklátókörűség egy másik kifejeződése az, amikor az illető csak a saját szakmájának szemszögéből látja a dolgokat. Ennek egy speciális fajtája, amikor a döntéshozók csak a saját szakmájukat veszik figyelembe a döntések meghozásakor. Története Az angol "a Birmingham screwdriver" (Birmingham csavarhúzó) a kalapácsra használt kifejezés, ami legalább egy évszázaddal korábbról ismert, mint Maslow és Kaplan. 1868-ban egy londoni hetilap, a Once a Week írt a megfigyelésről: Adj egy fiúnak egy kalapácsot és egy vésőt; és tantsd meg, hogy lehet őket használni. Ekkor elkezdi ütögetni az ajtólapokat, kivésni az ablakkeretek sarkait és a zsalukat, egészen addig, amíg meg nem tanítod jól használni, és tevékenységét korlátok közé szorítani. Abraham Kaplan Abraham Kaplan 1964-ben jelentette meg írásban a következőt: Adj egy fiúnak egy kalapácsot, és azt fogja, hinni, hogy minden kalapálást igényel, amivel találkozik. Ezt a szerszám törvényének nevezte. 1962-ben Abraham Kaplan filozófiaprofesszor az American Educational Research Association bankettjén, az UCLA által biztosított helyszínen tartott beszédében már megemlítette a fenti felismerést. A háromnapos eseményről a Journal of Medical Education egy cikke számolt be. Eszerint Kaplan sürgette, hogy a kutatók mindig jól gondolják meg, hogy mely kutatási módszereket választják. Mivel az, hogy bizonyos módszerek kézenfekvők, vagy ezt tanulták, még nem biztosítja, hogy ezek a módszerek megfelelőek lesznek minden problémára. Ezután említette meg a szerszám törvényét. Kaplan a The Conduct of Inquiry: Methodology for Behavioral Science (1964) cikkében is megemlítette a szerszám törvényét a kutatással kapcsolatban. Nem meglepő, hogy a kutatók úgy fogalmazzák meg a problémafelvetést, ahogy azt azok a technikák igénylik, amelyekben ők járatosak. A The Library Quarterly egy 1964-es cikkében ismét idézte a törvényt, egy hasonló megfogalmazással a tudomány szempontjából. Tomkins és Colby Az 1963-ban megjelent Computer Simulation of Personality: Frontier of Psychological Theory című esszégyűjteményben Silvan Tomkins arra jutott, hogy van egy tendencia, hogy ahelyett, hogy az eszközöket igazítanák a munkákhoz, a munkákat igazítják az eszközökhöz. Ha valakinek kalapácsa van, akkor szögeket keres; ha pedig adott tárkapacitású számítógépe, de érzelmek nélkül, akkor inkább emlékezéssel és problémamegoldással foglalkozik, mint érzelmekkel. Kenneth Mark Colby ugyanebben a könyvben ezt írta: Ezt állítja a szerszám első törvénye: Ha egy fiúnak adsz egy kalapácsot, akkor hirtelen azt hiszi, hogy mindent meg kell kalapálnia. A számítógép-program lehet a mi kalapácsunk, de ki kell próbálnunk. Nem lehet csak karosszékben gondolkodni arról, hogy lesz-e értéke. Abraham Maslow Maslow kalapácsa, népszerűen: Ha a kalapács az egyetlen szerszámod, mindent szögnek nézel, és ennek változatai 1966-ban jelent meg Maslow The Psychology of Science című könyvében. Abraham Maslow autómosó gépekről írt, amelyek bonyolult és kifinomult gépek, de mindent megmosandó autóként kezelnek. Ehhez hasonlította azt a helyezetet, amikor a kalapács az egyetlen szerszám. Robert Kagan Robert Kagan történész egy 2003-ban megjelent könyvében a törvény megfordítását javasolta: Ha nincs kalapácsod, akkor nem akarod azt, hogy bármi is szögnek nézzen ki. Kagan szerint ez fejezi ki a második világháború utáni Amerikai Egyesült Államok és Európa közötti katonai szemlélet különbségét. Lee Loevinger Lee Loevinger, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság tagja 1967-ben megalkotta saját hasonló törvényét az ellenállhatatlan használatról: Ha van egy kormányzati ügynökség, akkor az azt bizonyítja, hogy valamit szabályozni kell. Warren Buffett 1984-ben kritizálta a pénzügyi piacok tudományos tanulmányozását, mivel nem megfelelő matematikai eszközöket használtak. Szerinte a matematikai eszközökre nem lenne szükség, de mivel itt vannak az adatok, és a kutatóknak sok fáradságába került, hogy megtanulják a matematikai módszereket, azért szükségesnek tartják azokat használni. Fólya Fólya románul: Folea, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Dettától északkeletre fekvő település. Története Fólya nevét 1341-ben már említette oklevél Ffele néven. 1349-ben Fele, Felea, 1717-ben Folle, 1723-ban Follia, 1808-ban Folia, 1888-ban Folya, 1913-ban Fólya néven volt említve. A török hódoltságból már lakott helyként került ki. Neve az 1717. évi jegyzékben is előfordult, Folle alakban, 20 házzal. Az 1723-1725-ös gróf Mercy-féle térképen a csákovai kerületben szerepelt. 1782-ben a kincstártól Bieliczky József és Andreovits György megvásárolták. A Bieliczky-család birtokosa volt a 19. század közepéig. Andreovits György birtokrészét pedig 1790-ben Kaniczay János vásárolta meg, akiről 1830-ban Lajosra szállt, kitől 1859-ben Csiki Gergely vette, és 1874-ben örököseire szállt át. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Folya, Temesvárhoz délre, 1200 óhitű lakossal, anyatemplommal. Gazdag határa első osztályú, s van 55 3/8 telke. Bírja Milecz József, Klaniczay Lajos, Prusinszky Miklós” A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Csáki járásához tartozott. 1910-ben 1306 lakosából 835 román, 257 német, 196 magyar volt. Ebből 633 görög keleti ortodox, 418 római katolikus, 213 görögkatolikus volt. Híres emberek Ivády Béla (Fólya, 1873. november 14. – Budapest, 1962. március 19.) politikus, földművelésügyi miniszter itt született a településen. Nicolas-Louis Robert Nicolas-Louis Robert (Párizs 1761. december 2. – Dreux 1828. augusztus 8.) francia feltaláló. Az első síkszitás papírgyártó gép létrehozója, melyet 1799-ben szabadalmaztatott. Találmánya révén a papírgyártás kis üzemből, a kézzel készített merített papír korszakából nagyüzemmé alakulhatott és ez tette lehetővé a papír tömeges termelését és olcsósága révén a széles körű elterjedését. A papírgyártás a technológia alapján két nagy korszakra osztható: a kézzel készített merített papír korszakára és a géppel készített papír korszakára. A 18. század végéig minden papír kézzel készült. Ezeknek nagyon jó volt a minősége, de már nem tudták kielégíteni a műszaki tudományok kibontakozásának, az ipari forradalomnak, és a gyári termelés ügyviteli rendszerének egyre nagyobb papírigényét. A papírlapot fémhuzalos merítőszitával, kézzel képezték, a 18. században még próbálkoztak a szita fejlesztésével, de a nagy áttörést Robert találmánya hozta. „A gépi papírgyártás első alkorszaka 1799-től 1845-ig tartott, amikor a papírt még változatlanul rongyból készítették.” Élete Nicolas-Louis Robert szülei egy kis, szerény házban laktak Párizs második kerületében, a Neuve Saint-Eustache-ben. Itt született 1761 decemberében. Születésétől fogva gyenge és beteges gyermek volt, viszont rendkívül szorgalmas és öntudatos. Mindig arra törekedett, hogy többet teljesítsen, mint amit fizikailag elbírt volna. 15 évesen - családja terheit enyhítendő - csatlakozni akart a francia hadsereghez, de nem vették fel, így visszatért szüleihez és nyomdászatot tanult. Négy év után ismét a hadsereg felé fordult, 19 évesen 1780. április 23-án kapott helyet az első zászlóaljban a Grenoble tüzérségnél és később a Calais-nál állomásozó helyőrségben. Egy évvel később, 1781-ben fiatal katonaként átkerült a Metz tüzérezredhez és rövid időn belül csapatával útnak indult Santo Domingo-ba, ahol Robert először tapasztalhatta meg az igazi csata ízét. A papírgép szabadalmaztatása 28 évesen feladta további katonai karrierjét, majd hazatérése után Párizsban keresett munkát. A nyomdászat felé fordult, Pierre François Didot (1732-1793) essonnes-i papírmalmába került. A 18. század végén ugyanis az essones-i papírmalomban állították elő a forradalmi Franciaország pénzéhez szükséges alapanyagot, amelyből a pénz értéktelenedése miatt egyre többre volt szükség. Didot fia, Saint Léger Didot (1767-1829) irányítása alatt Robert lett a személyzeti főnök. Így került szoros kapcsolatba a kézi papírkészítéssel, azt tapasztalta, hogy a munkavállalók fegyelmezetlenek és sok a konfliktus közöttük, így nem termeltek megfelelően. Miután megismerkedett a papírkészítés titkaival, arra törekedett, hogy a termelés mennyiségét növelje. Kidolgozott egy papírgyártó gépet, mely kiszorította a régi kézi folyamatokat. Kezdetben Didot nem támogatta, de később már nagyobb bizalma volt a géphez, és biztatta Robertet, hogy folytassa ötletét. Pénzügyi támogatást és útmutatást nyújtott neki, így 1798-ban megépíthetett egy kis papírgépet, ám az első modellben sok volt a hiba. 1798. szeptember 9-i, szabadalmat kérő levelében így irt a belügyminiszternek: "Több éve dolgozom Franciaország legjelentősebb papírmalmainak egyikében. Az volt az álmom, hogy a lapképzés munkafolyamatát leegyszerűsítsem, az előállítási költségek csökkentése és mindenekelőtt korlátlan hosszúságú papírívek előállítása céljából tisztán gépi úton, emberi közreműködés nélkül. Szorgos munka és különféle kísérletek eredményeképpen, mindamellett tetemes kiadásokkal, várakozásom egy gép formájában teljesült. A gép gazdaságosabban és gyorsabban dolgozik, amint az az eddigi módszerekkel lehetséges volt. 60 cm szélességig és 12-15 m hosszúságig lehet rajta papírt előállítani, ha ilyen nagy ívre egyáltalán szükség van." A szabadalmaztatás 1799. január 18-án történt meg. A kornak nagy szüksége volt erre a találmányra, az igaz, hogy a gépet még tökéletesíteni kellett, de ez már akkor is hatalmas jelentőségű kezdeményezés volt. A papírgép működése A Robert által megalkotott első papírgép nem volt tökéletes. „Csak” a nedves papírpálya képzésére volt alkalmas, a szárítás műveletét ekkor még külön végezték. Már ezzel is hatalmas változásokat idézett elő, mert a több évszázadon át merítéses technikával készült külön álló lapok korszakát váltotta fel gépével. Találmánya még kézi működtetésű volt, mely egy kádból, 2 hengerből és az ezekre feszített végtelenített fémszitából állt. A találmány lényege a végtelenített szita volt, Robert a végeinél összefont, azaz végtelen dróthálót alkalmazott, amely két, egyirányban forgó henger között kifeszítve haladt, amit alul-fölül angolnabőrrel vont be, hogy a papírmassza ne csorogjon le. A rostpép a szita egyik "végén", vagyis az egyik henger felett ömlött be, amit lapátok mertek ki a kádból és egy terelőn keresztül a szitára öntöttek. Tehát a korábbiakkal ellentétben a pép önműködően folyt a szitára. A papír folytonossága csak akkor szakadt meg, ha a papírpép folyását megszüntették. A szitán szétterült a víz, egy része a szita lyukain az alatta levő kádba folyt, a rostokból pedig az előrehaladó szitapályán kialakult a nedves papírlap. A szita másik "végén" a préshengerek további jelentős mennyiségű vizet sajtoltak ki belőle. A hengerek között áthaladó szita oldalirányú mozgást végzett. Ezáltal annyira összefüggővé vált a papír, hogy a szitáról le tudták választani. A további kezelések miatt ki kellett göngyölni feltekert állapotából, mert az enyvezés és a felszabdalás még ugyanúgy folyt, mint a kézi merítés korszakában. A papír méretét már nem határozta meg a szita nagysága, mert a gépsoron végtelenített hosszúságban lehetett előállítani. A gép maximális működési sebessége körülbelül 20 méter volt percenként, az így előállított papírnak viszont rosszabb volt a minősége, mint a merítetté. A találmány további sorsa A gép tökéletesítését már nem Robert végezte el. Ötévi munka után befejezte a tervezést, anyagi gondjai miatt eladta a szabadalmi jogot Saint Léger Didot-nak 25000 frankért. A pénzügyi nehézségek a malomban megakadályozták, hogy Robert Didot megfizesse a szabadalmat, és így Robert soha nem látott pénzt felfedezéséből. Didot a gépet Londonban értékesítette az angol John Gamble-nek 1801-ben. Gamble továbbadta a Fourdrinier-fivéreknek, így az ő birtokukba került a szabadalom. Bryan Donkin mérnököt bízták meg a síkszitás gép tökéletesítésével. A papírgép még nem volt tökéletes, de már így is napi 4,3-szer akkora volt a termelése, mint egy papírmalomé. További fejlesztések után ők vezették be az első használható gépet 1803-ban, mely 76 cm széles volt és mechanikai hajtással üzemelt. Folyamatosan korszerűsítették a gépet, 1807-ben már piacra is került. Termelékenységének növekedését úgy érték el, hogy a végtelenített szita szélességét és forgási sebességét növelték. A Robert-féle gép munkaszélessége 0,64 m, gépsebessége 5 m/perc volt és napi termelése 100 kg, a század végére a papírgép termelése elérte a napi 12 tonnát. A Fourdrinier testvérek 1810-ben csődbe mentek, de Donkin folytatta a gép gyártását. Robert nem tudta kihasználni találmánya sikerét, Bryan Donkin volt az egyetlen, aki képes volt pénzügyi sikert elérni a munkájával. A Donkin-féle papírgépből 1823-ig 38 darab készült el. Papírgépeket elsősorban Angliában gyártottak, és csak 1850 körül kezdték el máshol is előállítani őket. A gép feltalálói nem a Fourdrinier-testvérek voltak, a legtöbb papírgép mégis az ő nevüket viseli. Robert gépének egy prototípusa ma is megtekinthető a Science Museum-ban Londonban, teljesen működőképes másolatai pedig a berlini Műszaki Múzeumban és az osztrák papírkészítő múzeumban Laakirchen-Steyrermühl-ben találhatóak. Boldog Josepha Hendrina Stenmanns Boldog Josepha Hendrina Stenmanns SSpS (Issum, 1852. május 28. – Steyl, 1903. május 20.) boldoggá avatott római katolikus apáca a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek társalapítója. Élete Hendrina Stenmanns, a későbbi Josepha anya 1852. május 28-án született egy hét gyermekes családban, első gyermekként. Már gyermekkorában segédkezett a szegények és betegek segítésében. 1871-ben tizenkilenc évesen csatlakozott a ferences harmadrendhez. Noha vágyódott a szerzetesi életre, de családi kötelezettségek miatt erre nem volt lehetősége. A várakozás évei alatt anyagilag támogatott egy szabótanoncot, a steyli missziósházba akart jelentkezni. Ekkor ismerkedett meg Szent Arnold Janssennel. Ekkor költözik Steylbe, ahol az első időkben Boldog Helena Maria Stollenwerkhez hasonlóan missziósház konyhájában dolgozott. Amikor 1898-ban Janssen megalapítja a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek közösségét ott Boldog Helena Maria Stollenwerkkel együtt az új rend társalapítója lett. 1901. december 8-án tett örök fogadalmat. Bár szeretett volna misszióba menni, de erre nem volt lehetősége. 1903. május 20-án tüdőbetegségben hunyt el. Boldoggá avatási eljárása nem sokkal később elindult, de a boldoggá avatáshoz szükséges csodát csak 1985-ben igazolták, amikor egy brazil végstádiumú végbélrákos férfi orvosilag nem igazolható módon meggyógyult, az ő közbenjárására. XVI. Benedek pápa 2008-ban avatta boldoggá. Yeasayer A Yeasayer amerikai pszichedelikus/experimental együttes. 2006-ban alakult Brooklynban. Tagok: Chris Keating, Ira Wolf Tuton és Anand Wilder. Korábbi tagok: Luke Fasano, Jason Trammel és Ahmed Gallab. Négy nagylemezt adtak ki. Közreműködtek továbbá a 2013-as Grand Theft Auto V videojáték soundtrack-jében, illetve a "Dark Was the Night" című válogatáslemezük is megjelent. Lemezkiadóik: Secretly Canadian, Mute Records, We Are Free Records. Diszkográfia Nagylemezek All Hour Cymbals (2007) Odd Blood (2010) Fragrant World (2012) Amen and Goodbye (2016) Egyéb kiadványok Live at Ancienne Belgique (2010) Good Evening Washington D.C. (2013) 2 Meter Session Live in Den Haag (2010) End Blood (2011) Camon (Ariège) Camon település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 143 fő (2015). Camon Belloc, Lagarde, Montbel, Saint-Quentin-la-Tour, Corbières és Sonnac-sur-l’Hers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Johnny Brooks Johnny Brooks (Reading, 1931. december 23. – 2016. június 7.) válogatott angol labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban A Coley Boys Club és a Mount Pleasant korosztályos csapataiban kezdte a labdarúgást. 1949-ben mutatkozott a harmadosztályú Reading FC első csapatában, ahol négy szezonon át játszott. 1953 és 1959 között az élvonalbeli Tottenham Hotspur labdarúgója volt. 1959 és 1961 között a Chelsea, 1961 és 1963 között a Brentford, 1964-ben a Crystal Palace csapatában szerepelt. 1964-ben rövid ideig a kanadai Toronto City játékosa volt. 1964 és 1967 között Stevenage Town, 1967-68-ban a Cambridge City együtteseiben játszott. 1968-ban ismét rövid ideig a tengerentúlon szerepelt az amerikai Cleveland Stokers csapatában. Angliába hazatérve az alsóbb osztályú Knebworth csapatában játszott és később edzősködött is. A válogatottban 1956-ban három alkalommal szerepelt az angol válogatottban és két gólt szerzett. Sikerei, díjai Angol bajnokság 2.: 1956–57 3.: 1957–58, 1959–60 Inflációs adó Az inflációs adó a kormányzatoknak az indirekt, az infláció hatásából származó bevétele. Az infláció hatására a gazdaság szereplőinél lévő pénzkészletek értéke csökken, hiszen egységnyi pénzért kevesebb árut lehet megvásárolni. Ez a hatás az adósságok szempontjából kedvező, adott pénzegységnyi tartozást könnyebb megadni, ha az kevesebbet ér. Ha az infláció 5%, akkor 100 forintért egy év múlva 95 forintnyi árut tudunk megvásárolni. Ebben az esetben 100 forintnyi adósságot is a mai értéken vett 95 forintnyi áru ellenértékeként tudunk törleszteni. A kormányzatok szinte mindig el vannak adósodva (nettó kölcsönfelvevők), ezért az infláció terheiket csökkenti azok rovására, akik nettó készpénz tartók (vagyis akiknek több pénzük van mint adósságuk). Másképpen fogalmazva a kormányzatoknak ahhoz hasonló hasznuk származik az inflációból, mintha adót vetettek volna ki. Az inflációs adó jellegű jövedelemmel azok a kormányzatok élnek előszeretettel, amelyek nem képesek a közvetlen adókat hatékonyan begyűjteni. A hazai gazdaságtörténetben az Árpád-házi királyok korában a kamara haszna néven ismert inflációs adó a kincstár egyik jelentős bevételi forrása volt. Vihorlát–Gutin-hegyvidék A Vihorlát–Gutin-hegyvidék (szlovákul: Vihorlatsko-gutinska oblast, ukránul: Вигорлат-Гутинський вулканічний хребет, románul: Munţii vulcanici Vihorlat-Gutâi) vulkanikus hegylánc a Keleti-Kárpátok belső vonulatában. Hossza 220 km. Részei A hegylánc részei: Vihorlát ( szlovákul: Vihorlatské vrchy ) Szinyák vagy Kéklő-hegység ( ukránul: Синяк ) Borló ( ukránul: Великий Діл ) Nagyszőlősi-hegység ( ukránul: Великий Шолес / Тупий ) Avas-hegység ( románul : Munţii Oaşului ) Gutin-hegység ( románul : Munţii Gutâi ) Kőhát ( románul : Igniş / Creasta Pietrii ) Lápos–Széples-hegyvidék Lápos-hegység ( románul : Munţii Lăpuşului ) Cibles ( románul : Munţii Ţibleş ) Burgdorf (Hannoveri régió) Burgdorf település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 30 320 fő (2016. december 31.). Burgdorf Lehrte, Sehnde, Isernhagen és Uetze községekkel határos. Fekvése Hannovertől északkeletre fekvő település. Története Burgdorf a 11. században keletkezett. A várost 1809-ben egy nagy tűzvész elpusztította és csak néhány régi épületet sikerült megmenteni. Ezek közé tartozik az 1642-1650 között épült kastély favázas épülete és az 1811-1813 között épült Szt. Pankrácius templom (St. Pankratous kirche) is, melynek különlegesen szép barokk orgonája van. A város helytörténeti múzeumában az északnémet terület legszebb és egyik leggazdagabb cinkfigura gyűjteménye. Nevezetességek Szt. Pankrácius templom (St. Pankratous kirche) Helytörténeti Múzeum Népesség A település népességének változása: Arany szövőmadár Az arany szövőmadár (Ploceus subaureus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Kenya, Malawi, Mozambik, Szomália, a Dél-afrikai Köztársaság, Szváziföld és Tanzánia területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. február 14.) Ivan Alekszejevics Bunyin Ivan Alekszejevics Bunyin (oroszul Иван Алексеевич Бунин, Voronyezs, 1870. október 22. – Párizs, 1953. november 8.) orosz író, költő, műfordító, a 19. századi orosz klasszikus irodalom, Turgenyev, Goncsarov és Tolsztoj prózájának hagyományát folytatta. Elsősorban realista prózai műveivel vált híressé, melyek fő témája az októberi forradalom előtti vidéki élet Oroszországban, a nemesi élet és az orosz természet ábrázolása. 1933-ban (első oroszként) irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. Életrajza Elszegényedett nemesi családból származott, gyermekéveit a család utolsó megmaradt birtokán, Butirkiben (Orjoli kormányzóság) töltötte. 1881-től négy évig a jeleci gimnáziumban tanult, később idősebb testvére tanította; megismertette vele többek között a klasszikus irodalmat, a természettudományokat és a matematikát. 1887-ben jelent meg első verse a Rogyina (Haza) című pétervári lapban. 1889-ben testvérét követve Harkovba (Хapькoв) utazott; itt könyvtárosként, majd a harkovi Orlovszkij vesztnyik (Orjoli hírlap) című újság újságírójaként, illetve szerkesztőjeként dolgozott. Bunyin első elbeszéléseit is ez a lap jelentette meg 1891-ben. Ugyanebben az évben házasságot kötött kolléganőjével, Varvara Pascsenkóval, és 1892-ben Poltavába költöztek, ahol Bunyin a kormányzóság hivatalnokaként dolgozott. Első, saját nyelvezet híján még éretlennek jellemezhető verseskötete (Költemények / Стихотворения 1887-1891) 1891-ben jelent meg. Bunyin írói munkásságának kezdetét a Russzkoje Bogatsztvo című folyóiratban megjelent Tanka című elbeszélésében (1893) látta. Újabb fordulópontot jelentett életében, hogy 1895-ben felhagyott poltavai tevékenységével, elhagyta feleségét és Moszkvába költözött. Lelkesen fogadták az ottani művészi körökben, megismerkedett Csehovval, Tolsztojjal, valamint fiatalabb írókkal, mint Fjodor Szologub, Konsztantyin Balmont és Valerij Brjuszov. 1895-től sokat utazott, ukrajnai utazásai során eljutott a Krímre és Odesszába; ebből az időből származik Csehovval folytatott levelezése. 1899-től Gorkijjal is gyakran váltott levelet. Az 1900-ban megjelent Antonovszkije Jabloki (Антоновские яблоки) című elbeszélés jelzi Bunyin írói sikerének kezdetét: költői módon írja le a régi oroszországi vidéki életet; az elbeszélést később minden orosz olvasókönyvben kinyomtatták. 1901-ben megjelent a Lombhullás (Листопад) című verseskötete, 1902 és 1909 között pedig a Znanyije kiadó ötkötetes gyűjteményt adott ki a költő műveiből. Bunyin angol művek fordításával is foglalkozott: 1896-ban lefordította Henry Wadsworth Longfellow amerikai költő Hiawatha éneke című eposzát, valamint további műveket Lord Byrontól és Alfred Tennysontól. A Lombhullásban megjelent verseiért és műfordításaiért 1903-ban és 1909-ben az Orosz Tudományos Akadémia Puskin-díjjal jutalmazta, valamint az akadémia tiszteletbeli tagjává fogadták. Sikeres költőként és íróként további nagy utazásokat tett az első világháború előtt, többek között a Közel-Keletre, Egyiptomba, Észak-Afrikába, Palesztinába, eljutott egészen Indiáig, illetve Ceylonig: ezek az utak újabb lendületet adtak munkájának. 1912-1914 teleit Caprin töltötte Maxim Gorkijjal. Bunyin érettebb elbeszéléseinek témája Oroszország történelmi sorsa és az orosz falvak pusztulása (Falu / Деревня, 1910; Szárazvölgy / Суходол, 1912). Az 1905. évi orosz forradalomban és az I. világháború kezdetében Bunyin Oroszország hanyatlásának egyértelmű jeleit látta. Az 1917-es októberi forradalmat ellenségesen fogadta (Átkozott napok c. naplójegyzetek); 1918-ban elköltözött Moszkvából, először Ogyesszába vonult vissza, majd a Franciaország felé tartó utolsó hajóval elhagyta Oroszországot és Grasse-ban telepedett le. Az emigrációban elismerésre talált, mint a klasszikusok generációjának utolsó nagy költője. Itt Bunyin kezdetben éleshangú szovjetellenes cikkeket írt, később elzárkózott a politikától. A szovjet rendszert sosem fogadta el, de a német megszállókkal sem volt hajlandó együttműködni a második világháború idején. Bármennyire is fájlalta a nemesi világ pusztulását, nagyon világosan látta azt az anyagi és erkölcsi nyomort, amelybe éppen az ő osztályának telhetetlensége, a modern civilizáció pénzimádata taszította az orosz falvakat. 1933-ban irodalmi Nobel-díjat kapott azért a magasrendű művésziségért, amellyel a klasszikus orosz prózaköltészeti hagyományokat továbbfejlesztette. Elbeszéléseiben és regényeiben a régi orosz falu pusztulásáról szólt: a nosztalgikus, elégikus hangvételt azonban kemény realizmus itatta át. Bunyint halála után, 1956-ban rehabilitálták a Szovjetunióban, újból megjelenhettek művei is. Felesége (1906-tól), Vera Muromceva férje halála után több jelentős életrajzot is megjelentetett. Moszkvában a Povarszkaja utcában, közvetlenül a Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ mellett is van egy emlékszobra. Művei 1891 – Költemények (Стихотворения)(első verseskötete) 1900 – Антоновские яблоки 1901 – Lombhullás (Листопад) (második verseskötete) 1910 – Деревня 1911 – Szárazvölgy (Суходол)(elbeszélés) 1915 – A San Franciscó-i úr (Господин из Сан-Франциско) (elbeszélés) 1916 – Csang álmai (elbeszélés) 1925 – Napszúrás (Солнечный удар) (elbeszélés) 1925 – A szerelem szentsége (Митина любовь) 1930 – Arszenyev élete (Жизнь Арсеньева) (önéletrajzi regény) 1937 – Tolsztoj felszabadítása (memoár) 1937 – 1945 Sötét sétányok (elbeszélések) 1950 – Visszaemlékezések (Воспоминания) 1955 – A. P. Csehov (Csehovról szóló könyve halála után jelent meg) 1965 – A szerelem nyelvtana (elbeszélések) Magyar fordítások A szerelem szentsége ; ford. Bókay János; Athenaeum, Bp., 1927 Ifjúság, szerelem... ; ford. Trócsányi Zoltán; Athenaeum, Bp., 1935 Szirének szigete. Elbeszélések. 1921-1952 ; ford. Gellért György, versford. Tóth Judit, utószó Apostol András; Európa, Bp., 1958 A szerelem szentsége. Mitya szerelme ; ford. Gellért György, versford. Tóth Judit, ill. Szász Endre; Európa, Bp., 1959 A szerelem nyelvtana ; ford. Gellért György; Európa, Bp., 1965 ( 5 világrész könyvei ) Arszenyev élete ; ford. Gellért György; Európa, Bp., 1967 Sötét fasor. Elbeszélések ; ford. Gellért György; Európa, Bp., 1971 A San Franciscó-i úr. Elbeszélések ; ford. Gellért György; Magyar Helikon, Bp., 1977 Fjodor Tyutcsev, Afanaszij Fet és Ivan Bunyin versei ; vál. Misonova Natalja, Pór Judit, utószó Pór Judit, ford. Bajcsi Cecília et al.; Európa, Bp., 1986 ( Lyra mundi ) Apokalipszis – 1917. Írások az orosz forradalomról / Ivan Bunyin: Elátkozott napok / Makszim Gorkij : Időszerűtlen gondolatok / Vaszilij Rozanov: Korunk apokalipszise ; ford. Rajka Ágnes, Vári Erzsébet , Zappe László, szerk., jegyz., utószó Szőke Katalin ; Európa, Bp., 1997 Az emésztő tűz. Elbeszélések a szerelemről és halálról ; vál., jegyz. Szőke Katalin, ford. Bagi Ibolya et al.; Osiris, Bp., 2003 ( Osiris klasszikusok ) Ostrožská Nová Ves Ostrožská Nová Ves település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Ostrožská Nová Ves Nedakonice, Ostrožská Lhota, Kunovice, Kostelany nad Moravou, Uherský Ostroh és Hluk településekkel határos. Lakosainak száma 3455 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ahvahok Az ahvahok (önelnevezésük ашвадо / asvado, avarul гӀахъвалал / g’ahvalal) a Kaukázusban, Oroszország, azon belül a Dagesztáni Köztársaság déli részén, az Avar és az Andi folyók mellékén élő kis avar népcsoport. Számuk mindösszesen 8000 főre tehető (2000), Ahvah és Samil kerület néhány településén élnek. Nyelvük, az írásbeliséggel nem rendelkező, a kaukázusi nyelvek nah-dagesztáni, annak is dagesztáni ágához tartozó ahvah nyelvnek két, egymástól határozottan elkülönülő dialektusa, az Ahvahban beszélt északi és a Samilban beszélt déli ahvah ismert. A szunnita muszlim ahvahokra az 1930-as években figyelt fel a nyelvészet és a néprajztudomány, de a szovjet-orosz tudósok többsége továbbra is az avarok egyik kevéssé elkülönülő csoportjaként kezelte őket. Mára ezt jobbára tényként fogadhatjuk el, tekintve, hogy az ahvahok nagy része asszimilálódott a többségi avarságba. 10656 Albrecht A 10656 Albrecht (ideiglenes jelöléssel 2213 T-1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1971. március 25-én. Channomuraena A Channomuraena a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának az angolnaalakúak (Anguilliformes) rendjébe, ezen belül a murénafélék (Muraenidae) családjába és az Uropterygiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezésük A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Channomuraena bauchotae Saldanha & Quéro, 1994 Channomuraena vittata (Richardson, 1845) - szinonimája: Channomuraena bennettii Pnoepyga mutica A Pnoepyga mutica a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Pnoepygidae családba és a Pnoepyga nembe tartozó faj. Korábban a Pnoepyga albiventer alfajának tekintették. 9-10 centiméter hosszú. Észak-Mianmar és délközép- és közép-Kína erdős területein él. Rovarokkal, magokkal táplálkozik. Márciustól augusztusig költ. 308-as busz A 308-as busz a budapesti agglomerációban közlekedő helyközi körjárat. Csak egy irányban közlekedik: Újpest városkapu állomásról indulva, Dunakeszi óváros, Alag déli része, Fót Kisalag várorésze, Fótújfalu, a fóti Auchan, majd Rákospalota Öregfalu városrésze és az Újpesti lakótelepen keresztül érkezik vissza a kiindulási állomására. A járat együtt halad a 309-es busszal, ami tulajdonképpen kiegészítő járata a 308-asnak. A járat átszeli Fótot, így a 309-es, a 310-es és a 311-es buszokkal együtt jelentős hivatásforgalmat bonyolít le. A járat ellenkezőirányú forgalmát az előbb említett 310-es és 311-es járatok szolgálják ki. A 308-311-es járatcsalád elsődleges célja egyértelműen Dunakeszi és Fót összekötése a fővárossal és egymással, továbbá eljutási lehetőséget biztosít a fóti Auchanhoz. A legelső reggeli két busz a Dunakeszi Okmányiroda megállóból indul és az esti legutolsó néhány járat csak a fóti autóbusz-állomásig, az összes többi járat a teljes útvonalon végighalad. A fóti Auchan áruházhoz általában csak minden második járat tér be. Tanítási napokon kisegítő járatok is szoktak közlekedni a csúcsidőben. Szombaton és vasárnap kb. 10 perccel rövidebb a menetidő, mert kevesebb az utas. A viszonylaton csuklós autóbuszok teljesítenek szolgálatot. A Volánbusz járműflottájába tartozó összes csuklós busztípus előfordul. A járat a BB szakaszhatárig a Budapest Bérlettel igénybe vehető. 2009. június 16-án a váci forgalmi térségben is bevezették a budapesti agglomerációs forgalmi térségben alkalmazott egységes járatszámozásos rendszert. A 308-as járat korábban a 2010-es járatszámmal volt ellátva. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon, de Dunakeszin kitérővel közlekedő 309-es busz nincs feltüntetve. Hydra csillagkép A Hydra (Északi Vízikígyó) a legnagyobb a 88 csillagkép közül. Története, mitológia A görög mitológiában Héraklész második feladata az volt, hogy ölje meg a lernéi Hüdra nevű, sokfejű szörnyet. Ismert az a történet is, mely szerint Korvusz, a Holló feladatául kapta, hogy hozzon vizet Apollónak egy kupában. A kupa vagy Serleg csillagkép és a Holló csillagkép a Hydra csillagkép hátán látható. Csillagok Fényes csillag α Hydrae, arab nyelven Alphard (elhagyatott, magányos) : 1,99 m fényességű, narancssárga színű óriás, a távolsága 180 fényév . Változócsillagok R Hya: Mira-változó (l.: Mira Ceti ), a fényrendje 3,5 m – 10,9 m 386 napos periódussal ingadozik. U Hya: vörös színű, 5 m - 6 m között szabálytalan időközönként változik a fényrendje. Kettőscsillagok ε Hya egy harmadrendű sárga - és egy hatodrendű kék csillagból álló szoros kettős, a megpillantásához legalább 75 mm-es nyílású távcső szükséges. N Hya a kettős csillagainak fényrendje 5,8 m és 5,9 m . Σ1270 a komponensek fényrendje 6,4 és 7,4 magnitúdó . 27 Hya egy ötöd- és egy hetedrendű csillagból áll, látcsővel is megfigyelhető. Távcsővel már látható a 7 m -s csillag kilencedrendű kísérője is. Rádióforrás A Hya Egyéb jelölt csillagok b Hya: fényrendje 4,3 m . σ Hya, arab neve Minaruja (orr) , negyedrendű csillag. A kígyó feje hasonlít az Āshleshā nakshatra -ra (indiai csillagászat). Mélyég-objektumok M48 (NGC 2548) nyílthalmaz M68 (NGC 4590) gömbhalmaz M83 (NGC 5236) spirálgalaxis NGC 5694 - gömbhalmaz NGC 3242 - planetáris köd Lago Maggiore A Lago Maggiore vagy Lago Verbano (piemonti nyelven Lagh Magior, lombard nyelven Lach Magiur, németül Langensee, latinul Lacus Verbanus) az észak-olaszországi Piemont és Lombardia tartományokban, valamint Ticino (németül Tessin) svájci kantonban található tó az Alpok déli lábainál. Leírás A Lago Maggiore területe 212,5 km², 80,1%-a Olaszországban, 19,9%-a Svájcban található. Az Alpok déli részétől egészen a Pó-síkság széléig terjed. Más felső-olaszországi tavakhoz hasonlóan a jégkorszaki gleccserek olvadása során alakult ki. Különösen az északi oldalról magas sziklafalak veszik körül. Tengerszint feletti magassága átlagosan 193 méter. A tó 66 km hosszú és kb. 10 km széles. Olaszország második legnagyobb tava a Garda-tó után. Legmélyebb pontja 372 méter, a tófenék több mint 170 méterrel a tengerszint alatt található, ezzel a Lago Maggiore Svájc legmélyebb tava (bár a legmélyebb pont az olasz területen fekszik). Vízgyűjtő területe 6386 km² (3326 km² Svájcban, 3060 km² Olaszországban). 1826 óta közlekedik rajta személyszállító hajó. 1852-ben a tavi közlekedés irányítását és átszervezését átvette az Ausztriai Lloyd Hajótársaság. Ma a Navigazione Laghi 25 hajóból álló flottát üzemeltet. Fő tápláló- és levezető folyója a Ticino (németül Tessin) Magadinónál ömlik a tóba. Torkolatvidéke, a Bolle di Magadino, egy fajgazdag természetvédelmi terület. Nyugatabbra a Maggia folyik a tóba, ami jelentős mennyiségű hordalékot visz magával, ezáltal a Maggia-delta messze belenyúlik a tóba. A torkolattól keletre fekszik Locarno, ami elsősorban az évente megrendezésre kerülő filmfesztiválról (Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál) és a Madonna del Sasso nevű zarándoktemplomról híres. Nyugati oldalán található Ascona a tóparti sétányaival és a Monte Veritàval. A folyó völgye Ponte Brollánál két részre válik: a bal parton Centovalli, a jobb parton a Maggia-völgy. Északon a Verzasca torkollik a tóba, ami a Ponte dei Salti nevű hídjáról és a 220 m magas duzzasztógátjáról híres. A tó melletti legnagyobb város Verbania. Említésre méltó a híres Villa Taranto botanikus kert (alapítója, Neil Mac Eacharn kapitány ajándékozta Olaszországnak), ahol a világ minden részéről importált növények ezrei, ritka, Európában egyedülálló botanikus gyűjtemények láthatók. Verbaniától délre a tó a Verbania-öbölbe (Golfo di Verbania) szélesedik ki, ahol a Toce ömlik a tóba. Az öbölben található Stresa, amit a Belle Époque-villáival és hotelkastélyaival nagyvilági, előkelő üdülőhelyként tartanak számon. Itt található a Villa Pallavicino állatkert százéves fáival és sok szabadon élő állatfajával. A város adott helyet néhány jelentős konferenciának a történelem folyamán (1. és 2. Stresai Konferencia (1935, 1958)). Délebbre haladva fekszik Arona városa. Aronától 2 km-re északi irányban 1624-ben egy 23 m magas réz óriásszobrot (35 m talapzattal együtt) állítottak fel Borromeo Szent Károlyról (Karl Borromäus), ami a New York-i Szabadságszobor megépítéséig a legnagyobb belülről bejárható szobor volt. A Lago Maggiore keleti oldalán található a meredek sziklafalba épített Santa Caterina del Sasso kolostor, valamint Luino városa, híres piacával. Szigetek Brissagónál található a két Brissago-sziget (Isole di Brissago) egyikükön botanikus kerttel. Cannero Rivierától északra fekszik két szigetecske: Castelli di Cannero. Stresától nem messze találhatók a Borromei-szigetek: Isola Bella, Isola Madre, Isola dei Pescatori (Isola Superiore) és Isola di San Giovanni. Érdekesség Barabás Miklós akvarellje Lago Maggiore címmel, 1834, 157×237 mm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Simplon-hágó A Simplon-hágó (olaszul Sempione) a svájci Alpokban található 2008 méter tengerszint feletti magasságú hágó. Wallis kantonban Briget köti össze Domodossola városával Olaszországban. Maga a hágó és a környező falvak Svájchoz tartoznak. A hágó alatt építették meg a Simplon-alagutat a 20. század elején, amellyel vasúti összeköttetés teremtettek a két ország között. Történelem A hágót évszázadokon keresztül használták helyi közlekedésre, de csak a Napóleoni háborúk alatt lett először nemzetközileg lényeges. A francia császár parancsára 1801 és 1805 között út lett építve Nicolas Céard mérnök irányítása alatt, hogy tüzérségi fegyvereket szállíthassanak a Rhône völgy és Olaszország között. Ezután az utat postakocsik használták, melyek a 20. század elején postabuszokkal lettek lecserélve. Az utat időnként tökéletesítették és az 1950-es években a kantoni hatóságok tervezték, hogy az utat nyitva tartják egész éven át, és nem fogják lezárni októbertől áprilisig mint a többi hasonló magasságon levő utat. Több hosszú lavinamenedéket építettek, valamint kiszélesítették az alagutakat, hogy a turistabuszok, melyek a postabuszoknál magasabbak voltak, szintén használhassák az utat. 1970 októberében egy újságírók csoportja meg lett hívva, hogy nézzék meg a munkálatokat, majd kijelentették, hogy habár még 5 év munka maradt hátra, a 42,5 km-ből 37 be lett fejezve, és az utat használni lehet. Mathews megye Mathews megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Virginia államban található. Megyeszékhelye Mathews. Lakosainak száma 8897 fő (2013. július 1.). Mathews megye Middlesex, Gloucester és York megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Dinofroz A Dinofroz (ejtsd Dájnófróz) 2012-ben indult olasz televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek alkotója Orlando Corrati. A tévéfilmsorozat az Award Network gyártásában készült, a Giochi Preziosi és a Mondo TV forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve akciófilm-sorozat, kalandfilmsorozat és filmvígjáték-sorozat. Olaszországban 2012. szeptember 10-étől a K2 vetítette, Magyarországon 2014. április 19-étől a TV2, 2014. augusztus 30-ától a Super TV2, 2016. szeptember 26-ától a Kiwi TV sugározta. Ismertető A főhős, Tom, aki egy 12 éves fiú. Több kalandba vesz részt a barátaival. Egy érdekes társasjátékkal játszanak, és át tudják teleportálni maguk egy olyan világba, ahol át tudnak változni dinoszauruszokká. Mindegyiküknek saját dinoszaurusz fajtája van. Szereplők További szereplők További magyar hangok: Varga Gábor, Potocsny Andor Brna Brna falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Smokvicához tartozik. Fekvése Makarskától légvonalban 45 km-re délre, Korčula városától légvonalban 22, közúton 31 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re délnyugatra Korčula szigetének közepén, a déli parton egy szépséges öbölben fekszik. Nyugatról a Mali Zaglav-félsziget választja el az Istruga-öböltől, míg a délkeleti részen több, fenyőerdőkkel övezett kavicsos öböl található a területén. A mély és védett Brna-öböl ideális kikötőhely a jachtok és kisebb hajók számára. Története Az emberi élet legrégibb nyomai a község területén az Istruga-öböl közelében fekvő Istruga-barlangból kerültek elő. A Smokvica és Brna között, falutól mintegy 30 percnyi gyalogútra fekvő barlang Korčula szigetének egyik legszebb barlangja. A szigeten élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek, melyek nyomai Korčula szigetének mintegy harminc pontján találhatók meg. Halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Az illírek i. e. 30-ig uralták a szigetet, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a mai Smokvica és Brna környékén is letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. Az itteni fényűző életről árulkodnak a díszesen faragott sírkövek is. Brna a 19. század során Smokvica kikötőjeként fejlődött ki, innen szállították a smokvicai borokat az Adria és a Földközi-tenger térségébe. Neve is a latin „taberna“ szóból származik, mely eredetileg deszkából (tabulae) összerótt kunyhót jelentett, majd később inkább kocsma értelmű lett. Brna a sziget déli részének legbiztonságosabb kikötőjeként idővel már nemcsak Smokvica, hanem más korčulai települések kereskedelmi kikötőjeként is szolgált. 1860-ban az osztrák tengerészeti hatóság kiépíttette a brnai partszakaszt, ahonnan ekkor már évente több, mint kétszáz hajó hajózott ki és be. A fő szállítmányok a bor, az olívaolaj, a fenyőfakéreg, a hajóépítéshez használt fenyőfaanyag és a tűzifa voltak. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941 és 1943 között olasz megszállás alatt volt. Az 1960-as évektől az egykori halásztelepülés lakói egyre inkább a turizmusra és a vendéglátásra tértek át. Megalakult a helyi turisztikai iroda, mely magánszállások közvetítésével foglalkozott Brna és Smokvica területén. A megnövekedett vendégszám a szállások kapacitásának növelését tette szükségessé. 1971-ben felépítették a Feral szállodát, mely a 2005-ös korszerűsítés után mát négycsillagos szállodaként működik. Az öböl közepén emelkedő magaslaton 1974-ben felépítették a Szent István kápolnát. 1993-ban az újonnan alapított Smokvica község része lett. Lakói ma már a turizmusból élnek. Nevezetességei A Szent István kápolnát 1974-ben építtette fogadalomból Stipe és Žuva Oreb. Sansac-de-Marmiesse Sansac-de-Marmiesse település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 1355 fő (2015). Sansac-de-Marmiesse Roannes-Saint-Mary, Saint-Mamet-la-Salvetat és Ytrac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vallecillo (Spanyolország) Vallecillo település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 121 fő (2017). Földrajza Vallecillo Castrotierra de Valmadrigal, Santa Cristina de Valmadrigal, El Burgo Ranero, Bercianos del Real Camino, Gordaliza del Pino és Joarilla de las Matas községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bernd Patzke Bernd Patzke (Berlin, 1943. március 14. –) világbajnoki ezüst- és bronzérmes nyugatnémet válogatott német labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban Első klubja a Minerva 93 Berlin csapata volt. 1962 és 1964 között a belga Standard de Liège csapatában kezdte profi pályafutását. 1964-ben a TSV 1860 München csapatához szerződött, ahol egy bajnoki címet nyert a csapattal. 1969-ben a Herthához igazolt. 1971. tavaszán bundabotrányba keveredett több csapattársával, többek között Varga Zoltánnal. 1975-ig eltiltották, de külföldön játszhatott. Így került a dél-afrikai Durban City FC és a Hellenic FC csapataihoz. 1974-ben hazatérhetett és TSV 1860 München csapatában játszott egy rövid ideig, majd visszavonult az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1965 és 1971 között 24 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban. Tagja volt az 1966-os világbajnoki ezüstérmes csapatnak Angliában és az 1970-es világbajnoki bronzérmes csapatnak Mexikóban. 1962-ben kétszer szerepelt az amatőr válogatottban. Edzőként Visszavonulása után edzőként kezdett el dolgozni. 1974–75-ben az ESV Ingolstadt, 1977–78-ban az FK Pirmasens, 1983–84-ben a TSV 1860 München vezetőedzője volt. 1990-ben az ománi válogatott szövetségi kapitánya volt. 1993-ban a Tennis Borussia Berlin szakmai munkáját irányította. Sikerei, díjai Világbajnokság ezüstérmes: 1966, Anglia bronzérmes: 1970, Mexikó Nyugatnémet bajnokság (Bundesliga) bajnok: 1965–66 Mali Raven Mali Raven falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Kőröshöz tartozik. Fekvése Köröstől 7 km-re délnyugatra fekszik. Története 1857-ben 44, 1910-ben 68 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 25 lakosa volt. Nevezetességei Szent László tiszteletére szentelt temploma. Szabó Béla (agrármérnök) Szabó Béla (Piskolt, 1935. szeptember 20. –) erdélyi magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró. Életútja, munkássága A nagykárolyi Állattenyésztési Középiskolában érettségizett, majd 1960-ban a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett agrármérnöki diplomát. 1991-ig a Szatmár megyében a piskolti termelőszövetkezetben, utána ugyanott a Községi Mezőgazdasági Központban dolgozott. Első írása a Korunkban jelent meg (Vegyszeres gyomirtás és életszínvonal. 1958/11). Ezt követően számos szaktanulmányt közölt a burgonyatermesztésről és az öntözés problémáiról hazai, nagyrészt román nyelvű mezőgazdasági szaklapokban (Probleme Agricole, Horticultura, Hortinform), az Agrárfórumban A burgonya leromlásának fő okai sík vidéken és ennek megelőzése nyári ültetéssel címmel (2001/6). A535-ös autópálya (Németország) Az A535-ös autópálya (németül: Bundesautobahn 535) egy autópálya Németországban. Hossza 14 km. Szabó Cirill Szabó Cirill, Sabov (Sztavna, 1838. augusztus 22. – Kassa, 1914. február 10.) állami főreáliskolai tanár. Élete A gimnáziumot Ungvárt kezdte és Szatmárt végezte 1856-ban, amikor a munkácsi görög-katolikus egyházmegye növendékei közé lépett. A hittudomány tanulására a bécsi központi görög-katolikus nevelőintézetbe küldték, ahol az egyetemen a szláv nyelvészetet is tanulta. Majd a tanári pályára lépett és 1862-től az ungvári főgimázsiumba az orosz nyelv és irodalom tanításával foglalkozott. 1867. július 1-től 1869. június végeig az Ungvárt alakult Szent Bazil irodalmi társulat által (melynek titkára, majd igazgatója volt) kiadott Szvejt c. rutén irodalmi hetilapot szerkesztette és a társulat több kiadványainak szintén szerkesztője volt. 1869-ben tanképesítést nyert az orosz nyelvészetből, a történelemből és a földrajzból. 1870. március 2-án rendes tanárnak neveztetett ki. 1871. szeptember 12-én áthelyezték a szegedi magyar királyi főreáliskolához; itt a déli szláv nyelvek tanulására adta magát. 1879-ben egészségi szempontból szabadságolták és Munkácson telepedett le. 1880-tól kb. 1908-ig kassai állami főreáliskolai tanárként működött. Cikke a kassai főreáliskola Értesítőjében (1882. Kassa a közművelődés egyik kiváló központja hazánkban a multban és most). Ungvári tanár korában kiadott egy Orosz nyelvtant és írt egy kis Orosz irodalomtörténeti vázlatot; 1868-ban kiadta az Orosz olvasmányok gyűjteményét. Művei Grammatika pism. rusk. jazika [cirill betűs; orosz nyelvtan]. Ungvár, 1865. Orosz olvasmányok gyűjteménye. Uo., 1868. Orosz irodalomtörténeti vázlat. H.é.n. A kassai állami főreáliskola értesítője az 1902/03. évről. Közli. Kassa, 1903. Álmok (film, 1990) Az Álmok (angolul Dreams, japánul Jume �) 1990-ben bemutatott japán-amerikai mágikus realista film Kuroszava Akira (���) rendezésében. A nyolc rövidebb jelenetből felépülő alkotás forgatókönyvét Kuroszava írta, melyet saját visszatérő álmai inspiráltak. A történetek a rendező lélekfejlődésének útját tükrözik. Ez volt az első filmje, melynek forgatókönyvét egyedül írta. A film elkészítésében közreműködött George Lucas, Francis Ford Coppola és Steve Spielberg, zenéjét pedig Ikebe Sinicsiró szerezte. Benevezték az 1990-es Cannes-i Filmfesztiválra, ahol rengeteg pozitív visszajelzéseket kapott. A japán kultúrára és szokásokra nagy hangsúlyt fektetnek, illetve különböző élethelyzeteket és életszakaszokat is bemutatnak a filmben. Összegzés A filmnek nincs elmesélője, viszont meglehetősen epizódszerű természete van, mely követi az Álmodó (aki a Kuroszava védjegyével ellátott sapkában gyakran felismerhető) kalandjait nyolc egyedülálló történeten át. A film legfőbb témái: gyermekkor, spiritualitás, művészet, halál, katasztrófák és az ember legfőbb elkövetett hibái élete során. A film egy szó szerinti és egy metaforikus oldalról is bemutatja ezeket a témákat, az összes jelenetben. Az álomjelenetekben az idő rohamtempóban halad, a zenék és a japán hagyományok ábrázolása egyedien illeszkedik az összes álom hangulatához és árnyalatához. A történetek sajátos jelentésekkel bírnak, metaforákkal telítettek. A film két lehetséges kimenetelt mutat be; egy sötétet és pozitív élményekkel telit, melyek egyértelművé teszik a közönség számára, hogy a kollektív döntés csak az embereké. Napfény az esőn túl Van egy régi legenda Japánban, mely szerint amikor a nap átsüt az esőn, a rókák (japánul kicune �) esküvőt tartanak. Az első álomban, a kisfiú (Iszaki Micunori) nem fogad szót az anyjának, (Baiso Micuko) aki arra kérte, hogy maradjon otthon a rossz idő miatt. A kisfiú az erdő felé kóborol, amikor egy nagy fa mögé bújva meglesi a rókák lassú házassági ceremóniáját. Balszerencséjére a rókák észreveszik, ezért elrohan. Mikor hazaér, az anyja már a kapuban várja. Nem engedheti be a kisfiút, mivel járt nála a róka, és egy tantó (��) kést hagyott nála. Odaadja a fiúnak a kést, arra utalva, hogy végezzen az életével. A nő megkéri a fiút, hogy menjen és könyörögjön bocsánatért a rókáknak, bár köztudottan a könyörtelenségükről híresek. A kisfiú elmegy a hegyekbe, hogy megkeresse a rókák lakhelyét, amely egy szivárvány alatt található. Kuroszava a saját gyermekkorának másolatát építette föl ebben a jelenetben. A gáton található névtáblán is az ő neve olvasható. Továbbá még a saját anyja viselkedését is beleültette a filmbe; elmagyarázta a színésznőnek, megmutatta neki, hogyan színészkedjen úgy, ahogy azelőtt édesanyja viselkedett. A barackvirág Japánban az úgy nevezett Hinamacurit (����), a babafesztivált, hagyományosan a barackvirág virágzásakor tartják. Az ilyenkor bemutatott babákról azt állítják, hogy a barackvirág virágzás és a rózsaszín szirmok képviselői. Azonban egy kisfiú családja kivágta a barackfákat, így a fiú az egész fesztivál alatt valaminek a hiányát érzi. Miután a fiút nővére leszidta, megpillant egy kislányt kiszaladni az ajtón. Követni kezdi egészen a kivágott barackfákig, ahol megpillantja nővére babagyűjteményét életre kelve. Az élő babák azt vallják, hogy ők a barackfák lelkei, és a fiút hibáztatják azért, amiért kivágták az értékes barackfákat. A kisfiú sírni kezd, ezzel rádöbbentve a lelkeket, hogy ő valójában mennyire szerette a barackfákat. A lelkek úgy döntöttek, hogy megmutatják még egyszer a kisfiúnak a gyönyörű fákat. Miután a szellemek eltűntek, a fiú ismét megpillantja a kislányt a kivágott barackfatörzsek között sétálni, majd ismét eltűnik, azonban a helyén egy virágzó kis barackfát talál. A kislány egy utalás lehet Kuroszava egyik nővérére, aki fiatalon halt meg egy betegségben, mikor Kuroszava még csak negyedik osztályos volt. A hóvihar Egy négy főből álló hegymászó csoport, köztük a serdülő Kuroszavával, egy hegy tetejére küzdi föl magát, harcolva a hatalmas hóviharral. Már három napja havazott, így a hegymászók már csüggedten, teljesen kimerülve felkészültek arra, hogy feladják a harcot. Egyenként állnak meg, dőlnek el a hóban, majd halálra fagynak. A vezető igyekszik tovább haladni, azonban ő is megreked a hóban. Egy furcsa nő szerű lény, a Juki-onna (�� a japán mitológiában szereplő „hóasszony”) tűnik elő a semmiből, és igyekszik a halálba csalogatni az egyetlen eszméleténél lévő férfit, a vezetőt. Megpróbálja a hónak és a viharnak adni a férfi lelkét, ezért álomba akarja sürgetni, tehát egyenesen a halálba. A vezető elgondolkodik és rájön, hogy mi a Juki-onna (Harada Mieko) célja, ezért elűzi magáról a bódulatot, ezzel a nőszerű lényt is elriasztja. Kábulatából feleszmélve veszi észre, hogy a vihar lecsillapodott, és a sátoruk csak pár lépésnyire van tőlük. Szerencséjére, a többi társa se halt meg, az egészet a bódulat okozta. Ezen jelenetet Kuroszava személyes élete inspirálta, abból ragad meg egy részletet, mivel kiderült, hogy a rendező a hegymászás híve volt. Az alagút Az álom elején egy parancsnok, az Álmodó (Terao Akira) egyedül sétál egy elhagyatott, poros úton, azonban nem tudni merre tart. Feltételezhető ugyan, hogy a második világháborúból tart hazafelé a családjához, viszont ez sosem derül ki egyértelműen a filmből, és ez a kérdés lezáratlan is marad. Egy sötét alagutat pillant meg, ami végtelenül sötétnek látszik. Hirtelen kirohan egy tábori kutya a sötétségből, mérgesen megugatja, és arra készteti, hogy menjen be az alagútba. Áthalad az alagúton, ami rettenetesen visszhangzik. Amint átér, lépteket hall az alagútból, majd megpillantja volt osztagának egyik tagját, Nogucsit ( Zusi Josikatat, aki Kuroszava Akira Dodeszukaden című filmjében főszerepet játszik) szellemként, aki a háborúban életét vesztette; sebesülten halt meg parancsnoka karjában. Nogucsi arca halványkék, szemei feketék, ezzel még inkább kifejezve azt, hogy már nem tartozik az élők közé. A katona látszólag nem tudja elhinni, hogy már halott. Azért jelent meg, mert az alagút kijáratáról ráláthatott szülei házára, ahova elmondása szerint még hazavárják. A parancsnok közli vele, hogy neki halottnak kell lennie, hiszen a karjaiban halt meg a háború során. Nogucsi elkeseredett, amiért nem láthatja többet szüleit, de tiszteletteljes marad parancsnokához, aki a halálba küldte. Elfogadja a sorsát, majd az alagút felé veszi az irányt és eltűnik. Mikor a parancsnok azt hitte, már látta a legszörnyűbbet, hirtelen a sötétségből előtűnik egész osztaga. Szalutálnak volt kapitányuknak, aki viszont rájuk se bír nézni. Keresi a szavakat, hogyan mondhatná el volt osztagának, hogy már nem élnek, és hogy az ő hibájából semmisültek meg teljesen. Könnyekben kitörve mondja el nekik az igazságot, és magára vállalja a teljes felelősséget. Az osztag csöndben hallgatja végig a vallomást. A kapitány parancsként adja számukra, hogy menjenek, és nyugodjanak békében, majd amíg az osztag visszamenetel a sötét alagútba, szalutál nekik. A parancsnok bánatában térdre rogy, amiből azonban gyorsan talpra állítja az alagútból ismételten felé közelítő ördögi kutya. Az álomjelenetben az érzelmek kifejezésére és a testbeszédre nagy hangsúlyt fektettek; a parancsnokon látszik őszinte fájdalma, sír, meghátrál, térdre rogy; érzelmei teljesen átérezhetőek a nézők számára, könnyű beleképzelniük magunkat a parancsnok helyébe. Az osztag fa arccal fogadja a hírt, hogy mind halottak, érzelemkifejezés egyáltalán nem figyelhető meg náluk. Viszont Nogucsin vegyesen jelennek meg az érzelmek; kétségbeesettség, szomorúság és komolyság. Varjak Egy nagyon színes jelenet, Martin Scorsese mint Vincent van Gogh közreműködésével. Egy művészeti hallgató hirtelen Vincent van Gogh egyik vibráló és néha már kaotikus alkotásában találja magát, ahol találkozik a festővel egy mezőn. Kérdezget tőle pár dolgot, például, hogy miért hiányzik a festő egyik füle. Van Gogh pedig azt válaszolja, hogy a füle problémákat okozott számára egy portré festése közben, így levágta. A hallgató követni kezdi a művészt, ahogyan az egyre távolabb kerül tőle, és elveszti az utat. Ennek köszönhetően, hogy megtalálja a festőt, más alkotásain is átutazik, köztük Van Gogh Varjak a búzamezőn című képén is. Az álomjelenetben feltűnik Chopin 15. Desz-dúr Esőcsepp Prelűd zongoraműve is. Ebben az egyedi részben a vizuális hatásokban George Lucas és a speciális Industrial Light & Magic csoportja közreműködött. Továbbá ez az egyetlen jelenet, melyben a szereplők angolul beszélnek, nem japánul. A Fudzsi-hegy vörösben Egy hatalmas atomerőmű a Fudzsi közelében olvadásnak indult, mivel reaktorai egymás után felrobbantak. Az ég megtelt vörös gázokkal, melyek japán lakosok millióit az óceán felé terelték. Ezután két férfire, egy nőre és két gyermekére helyeződik a hangsúly, mögöttük az óceán. Az idősebbik öltönyös férfi (Hiszasi Igava, aki több Kuroszava filmben is szerepel a későbbiekben) elmagyarázza nekik, hogy a többi ember öngyilkos lett, az óceánba ugrottak, továbbá, hogy a levegőben gomolygó vöröses gázokban található plutónium mennyisége rákot okoz. A nő, (Negisi Tosie) ezeket az információkat hallva szörnyülködve hátrébb lép tőlük, majd szidni kezdi a katasztrófáért felelőseket. Az öltönyös férfi elismeri hibájukat, és bevallja, hogy az ő felelőssége is részben a katasztrófa. Eközben a másik férfi, az Álmodó csak bámulja a színes radioaktív felhőket felettük. Mikor visszafordul hozzájuk, a nőt sírni látja; ugyanis az öltönyös férfi az óceánba vetette magát. Ahogy közelednek feléjük a vörös gázoktól telített felhők, a férfi nem tud mit tenni, mint hogy pajzsként próbálja védelmezni a sokkos állapotban lévő nőt és annak gyermekeit. A síró démon Az Álmodó egy ködös, sivár hegyi terepen találja magát, céltalanul bóklászva. Találkozik egy furcsa, démon-ember kinézetű férfival, (Ikarija Csoszuke) aki igazából egy mutáns ember, egy szarvval. Ez a „démon” elmagyarázza a férfinak, hogy egy nukleáris holokauszt söpört át ezen a helyen, amelynek következtében az állatok és a növények nagy része kipusztult, és hatalmas pitypangok nőnek szerteszét. Az embereknek szarvaik nőttek, amely akkora gyötrelmet okoz számukra, hogy esténként hallani lehet ordításukat, siránkozásukat. Azonban nem tudnak meghalni se, (a démon szerint egymást fogyasztják el) ami még szörnyűbbé teszi gyötrelmüket. Az ottani démonok nagy része milliomos emberekből vagy kormánytisztviselőkből változott át, akik most ( buddhista stílusban) a bűneik miatt vezekelnek ebben a pokolban. A jelenet végén a démon megvadul, és figyelmezteti a férfit, hogy menjen tőle minél messzebb, ha nem akar ő is démonná változni. A férfi ijedten menekül el, azonban a nyomában követi a démon. A vízimalmok falva Egy fiatal utazó egy szép, békés faluban találja magát. Az utazó egy idős, bölcs emberrel találkozik, (Ryú Csisú) aki éppen egy törött vízimalom kereket javít. Az idős férfi elmagyarázza neki, hogy az itt élő emberek régebben elhatározták, hogy nem élnek a modern világ adta technológiával, ezért visszatérnek egy boldogabb és tisztább társadalmi korszakhoz. A kényelmesség helyett inkább a spirituális egészséget választották. Az utazó meglepődik ezen a szándékon, azonban kíváncsiságot vált ki belőle. A jelenet végén, ami egyben a filmnek a vége is, egy temetési felvonulás halad el mellettük. Gyászolás helyett az emberek vidáman ünnepelik egy jó életnek a végét. Ezt az álomjelenetet a Daio Vaszabi farmon (�������) forgatták, ami Nagano (���) prefektúrában található. Egyik vonatkozása ennek a jelenetnek a nagy kő, amire a helyi gyerekek virágokat helyeznek. Az idős férfi elmeséli, hogy az egy utazó sírköve, aki már régen meghalt, és hagyománnyá vált, hogy amikor az emberek elsétálnak mellette, virágot tesznek rá. Kuroszavát egy hasonló kő ihlette meg ehhez a jelenethez, ami az apja szülőotthonában volt megtalálható. A falu határán állt egy nagy kő, aminek a tetején mindig vágott virágok voltak. Akárhányszor elsétált ott egy kisgyermek, egy vadvirágot helyezett a kő tetejére. Amikor Kuroszava megkérdezte az egyik kisgyermeket, hogy miért tesznek virágokat a kőre, azt a választ kapta, hogy nem tudják. Erre a titokra csak akkor jött rá, mikor később megkérdezett egy falubéli idős embert. Száz éve, a Bosin csata (����) idején valaki azon a helyen halt meg. A lakosokból ez sajnálatot váltott ki, így eltemették pont arra a helyre a testet, és a földhalomra azt követ helyezték, aminek a tetejére virágokat szedtek. A későbbiekben ez szokássá vált, ezért volt az, hogy a gyerekek a háttértörténet nélkül is virágokat helyeztek a sírra. A jelenet legvégén, a fiatal utazó egy pillanatra megáll a sírkő mellett, és egy szál virágot helyez rá. A film Mikhail Ippolitov-Ivanov orosz zeneszerző Kaukázusi Vázlatok című művének a Faluban című melankolikus, kísérteties részletével zárul. Forgatási helyek Gotemba, Sizuoka, Japán Memanbecu, Abasiri, Hokkaidó , Japán Midori-ku, Jokohama , Kanagava, Japán Kuroszava filmstúdió, Tokió , Japán Daio Waszabi farm, Nagano , Japán Vélemények A film vegyes véleményeket kapott. Vincent Canby a The New York Times-nak egy átfogó, átlagon felüli értékelést adott a filmről, mi szerint: ,,Ez valami teljesen új Kuroszavától. Rövid, néha foszlányos filmekből rakott össze egy egészet, ami leginkább a múltba, a jelenbe és a jövőbe utaló tündérmesékből áll, nem csak egyszerűen álmokból. A filmben a mágikus és a rejtélyes vegyül a gyakorlati, vicces és vitatható dolgokkal.” A Filmek Nemzetközi Enciklopédiája azt nyilatkozta: ,,Nyolcvan évesen Kuroszava türelmetlen a ravaszsággal. Már régóta az összetett elbeszélés mestere, és most el akarja mondani, hogy mit is csinál valójában. Nincsenek vad, végletekig menő lények Kuroszava álomvilágában, amelyek a való világhoz hasonlítanának. Ezek az álmok végső soron ugyanazon fogékonyság származékai. Meg kell tudnunk, mi történik. Azonban, ez a film a legérthetőbb álommunkák közé tartozik, amit valaha filmre vittek.” Donald Richie és Joan Mellen egy újságcikkben azt nyilatkozták: ,,Kuroszava legbelül gyönyörű, ugyanis a gyönyörűség a rendező hozzáállásában figyelhető meg. Ez nem csak a didaktikus megközelítés számára egyértelmű, hanem az egész lassúságnak, a tisztelet mennyiségének és a nagy munka biztonságának is, melyet a film elkészítésébe fektetett. Már önmagában gyönyörűnek számít az, hogy ha egy rendező 1990-ben képes ilyen erős, komoly, elhatározott és bizakodó maradni.” DVD kiadás Az Álmok DVD-n is megjelent, melyet a Warner Home Video kétszer is kiadott; egyszer 2003. március 18-án, másodjára pedig 2011. augusztus 30-án, a Warner Archívum gyűjtemény darabjaként. A Criterion Collection különleges kiadásokat jelentetett meg az Egyesült Királyságokban Blu-Ray-en és DVD-n, 2016 november 15-én. Mindkét kiadás 4 kilobájtos felújításban készült, amelyet Lee Kline, a Kritérium Gyűjtemény műszaki igazgatója irányított, és Sodzsi Ueda, az egyik operatőr vizsgált felül. Elismerések Golden Globe-díj, 1991 – Legjobb idegen nyelvű film jelölésben, illetve a Chicago-i film kritikusok díja, 1991 – Legjobb idegennyelvű film jelölésben részesült. Guin Saga A Guin Saga (�������) egy bestseller fantasy regénysorozat, melynek köteteit a japán írónő, Kurimoto Kaoru 1979-ben kezdte publikálni. Az eredeti tervek alapján 100 kötetesre tervezett mű, az utolsó négy kötet és a huszonkettedik melléktörténet posztumusz megjelenésével végül 130 kötettel és 22 melléktörténettel záródott. Az írónő az utolsó köteten 2009. május 23-ig dolgozott, majd betegségének köszönhetően nem tudta folytatni az írói tevékenységét. A Guin Saga a hatalmas kötetszám miatt a leghosszabb, egyetlen személy által írt regénysorozat a világon. A Guin Saga 2013. november 8-án, 4 évvel az eredeti író halála után folytatódott. Godai Jú ekkor publikálta a 131. kötetet, majd Josino Jume ez év decemberében megjelentette a 132. kötetet. Történeti áttekintés Parros királyságát lerohanja a mongaul sereg, az uralkodót megölik, a két trónörököst, Rindát és Remust azonban egy teleportációs szerkezettel sikerül kimenteni. A hibás koordináták miatt a "Keresztfa" erdejébe kerülnek, ahol hamarosan meg is találja őket a mongaul sereg. Ekkor lép színre Guin, és megmenti a két fiatalt. A történet központjában a titokzatos harcos Guin áll, akinek mágiával a fejére erősítettek egy leopárd maszkot, valamint amnéziában szenved. Csak a harcos ösztöneire és az „Aurra” szóra emlékezve Guin szembesül egy veszélyekkel, ármánnyal és mágiával teli világgal. Karakterek Guin Guin a történet főszereplője, a leopárd fejű titokzatos harcos. Emberfeletti erővel bír, valamint remekül ért a harci stratégiákhoz. Rinda Farseer Rinda Parros hercegnője, aki bár ikertestvére, Remus előtt erősnek mutatja magát, valójában mélyen lesújtotta országuk elvesztése. Ahogy a „Farseer” név is sugallja, látnoki képességekkel rendelkezik. A történet elején Rinda mindössze 14 éves. Remus Farseer Parros hercege, Rinda ikertestvére. Nem olyan bátor, mint testvére, ellenben sokkal könnyebben megért másokat. Néha túlságosan sokat beszél, és közben akaratlanul fecseg ki titkokat. Képes érzékelni testvérét és esetenként hallani a gondolatait is. Neki nincs látnoki képessége, ellenben más dolgokban tehetséges. III. Aldross Rinda és Remus apja. István Egy fiatal zsoldos, aki a testvérek mellé szegődik. Születésekor egy drágakövet tartott a kezében, egy látó szerint a jövőben király válik belőle és feleségül veszi a „Fény Hercegnőjét”, aki meggyőződése szerint nem más, mint Rinda. Kb. 20 éves kora ellenére ravasz és harcedzett zsoldos, valamint rendkívül hamar megérzi a veszélyt. Nagyon magabiztos a születésekor elhangzott jövendölésben, ennek ellenére követi Guin parancsait. Bár lehetetlennek érzi, de reméli, hogy elnyeri Rinda kezét és király lehet. Korábban a „Bíbor Zsoldos” becenevet kapta. Vanon, a Fekete Báró Stafolos grófja, aki egyfajta pestistől szenved. Egy ghoul tartja életben, amihez vérre van szükség. Suni A majomszerű Sem barbár törzs tagja, a Fekete Gróf fogságából Guin és a Farseer ikrek szabadították ki. Amnelis úrnő A mongaul sereg vezetője, Parros ellensége. Megszállottan el akarja fogni Guint. Astrias Egy mongaul katona, akit Gora Vörös Oroszlánjaként ismernek. Szinte megszállottja Amnelisnek. Bár Istvánt egyszer legyőzte, Guin ellen kétszer veszített. Mitológiai utalások Számos ókori kultúrában (pl. egyiptomi) szerepelnek ember testű, állat fejű lények, istenségek. Habár Guin nem feleltethető meg egyik mitológiai alaknak sem, de kétségtelen, hogy innen ered az ötlet. Rinda és Remus alakja egyértelműen Romulusz és Rémusz, a Rómát alapító testvérpár újragondolása. Habár Kurimoto Romulusz karakteréből lányt csinált, a párhuzam akkor is meghúzható. Rinda és Remus ikrek és fiatalon árván maradnak, majd egy leopárd ember (az eredeti történetben anyafarkas) gondoskodik róluk. Egyéb média 2001-ben manga, 2005-ben pedig anime adaptáció készült a regényből. Fogadtatás Miura Kentaro, a Berserk alkotója elmondása alapján művére nagy hatással volt a Guin Saga. 2010-ben a regénysorozat Szeiun Díjat nyert. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Guin Saga című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás AnimeAddicts Aleksandra Cotti Aleksandra Cotti (San Giovanni in Persiceto, 1988. december 13. –) olasz válogatott vízilabdázónő, a Rapallo Pallanuoto bekkje. Courcelles-Epayelles Courcelles-Epayelles település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 203 fő (2015). Courcelles-Epayelles Le Frestoy-Vaux, Méry-la-Bataille, Mortemer, Tricot és Rollot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pénzcsonkítás A pénzcsonkítás olyan cselekmény, melynek során a nemesfémből készült érmék anyagából reszeléssel, kaparással, időnként nyírással, esetleg vegyi vagy elektrokémiai úton valamennyit elvesznek, majd az érmét névértéken továbbadják, a kinyert nemesfémet pedig fémértéken értékesítik. A péncsonkítás gyakori bűncselekmény volt az értékpénzek korában, elkövetését a pénzhamisításhoz hasonló szigorral (némikor halállal) büntették. A huszadik század közepéig tömegesen készültek forgalmi érmék nemesfémből, mindenekelőtt ezüstből és aranyból. Mivel ezek a fémek viszonylag lágyak, a forgalomban kopásnak vannak kitéve, a törvény pedig megszabta, hogy mekkora tömegveszteségig volt egy érme forgalomban tartható. (lásd pl. a törvényt a koronaérték bevezetéséről). Emiatt egy kisebb mértékű pénzcsonkítás nem keltett feltűnést. A korai pénzverés idején a fémet sokszor körülnyírással követték el, ennek megakadályozására eleinte széldíszeket (például az éremkép kerületén körülfutó gyöngysort) használtak. A gépi pénzverés később lehetővé tette a peremdíszek (ezek közül legegyszerűbb a recézés) és peremiratok alkalmazását, melyek bevezetése Isaac Newton nevéhez kötődik, aki 1699-től haáláig a Royal Mint mestere volt. Mostanra a pénzcsonkítás megszűnt, mivel az érmék már nagy keménységű nem nemesfémekből készülnek. A szél- és peremdíszek viszont nem tűntek el, fő funkciójuk a látássérültek címletfelismerésének segítése és a díszítés. Rivamonte Agordino Rivamonte Agordino település Olaszországban, Veneto régióban, Belluno megyében. Lakosainak száma 631 fő (2017. január 1.). Rivamonte Agordino Gosaldo, La Valle Agordina, Sedico, Voltago Agordino, Agordo és Sospirolo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Ferdinand Heine Ferdinand Heine (1809. március 9. – 1894) – német ornitológus és gyűjtő. Élete Heine rendelkezett a 19. században a világ egyik legnagyobb magánkézben lévő madárgyűjteményével; jelenleg ez a halberstadti Heineanum Múzeumban található. A gyűjteményről a kor egy másik jeles ornitológusa, Jean Cabanis is beszámolt a ”Museum Heineanum. Verzeichniss der ornithologischen Sammlung des Oberamtmann Ferdinand Heine, auf Gut St. Burchard vor Halberstadt” (1851) című tanulmányában. Heine jó barátja volt Richard Wagner zeneszerzőnek is; fennmaradt Wagner egy 1850. szeptember 14-én kelt levele, amelyben hangot adott a pénzvilágnak a zene világába történő betolakodásával kapcsolatos ellenérzéseinek. (5353) 1989 YT Az (5353) 1989 YT a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Oshima, Y. fedezte fel 1989. december 20-án. Nagy észt felkelés A nagy észt felkelés az észtek legjelentősebb lázadása volt a rajtuk uralkodó dánok ellen 1343 és 1345 között. Ennek a lezajlása alatt ment végbe a tallinni Szent-György napi felkelés (1345), amit a dániai király csak a német lovagrend segítségével tudott leverni. Előzmények II. (Győztes) Valdemár dán uralkodó több pogány területre vezetett keresztes hadjáratot: 1209-ben az Ösel-szigetre, 1210-ben Poroszországba és 1219-ben Észtföldre. Az észtek időnyerés céljából tárgyalásba bocsátkoztak vele, eközben az általuk segítségül hívott oroszokkal a dánokat megtámadatták és legyőzték. A dán király rövidesen segítséget kapott délről, a Kardtestvérek rendjétől és sikerült felülkerekednie a hatalmas orosz–észt seregeken a revali csatában (1219). Így került sor Reval, a mai Tallinn, megalapítására, melynek neve onnan ered, hogy a dombján egy legendás dán vár (észtül: taani linn) épült. 1222-ben a dán király megegyezett a németekkel Livónia felosztásáról. A Hanzához való tartozás és a remek mezőgazdasági adottságok hatékony kiaknázása hatalmas gazdasági és jóléti fellendülést eredményezett: virágzott az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság. Miután azonban Dánia egy sor vereséget szenvedett a szövetségtől, stagnálás és hanyatlás jelei mutatkoztak mind gazdasági, mind katonai tekintetben. Az egyre telhetetlenebb dán–német uralkodó elit újabbnál újabb adókkal akart még nagyobb jövedelemhez jutni és lefölözni a parasztság és a polgárság vagyoni gyarapodását. A dánok baltikumi uralmát pedig már régóta veszélyeztették északról régi ellenségeik, a svédek, keletről pedig az orosz és a tatár támadások. Kirobban a felkelés 1343-ban egy harjumaa-i (harrien)-i észt földműves vezetésével parasztfelkelés robbant ki, ami előbb Ösel-re, majd egész dán Észtóniára terjedt át. A felkelők a nemességen torolták meg sérelmeiket: 1344 több mint 1800 előkelőt gyilkoltak meg. Miután IV. Valdemár nem boldogult a felkeléssel, segítségül hívta a német lovagrendet. Erre sarkallta az is, hogy a revali polgárok is csatlakoztak a lázadókhoz (1345). A felkelők a finnországi svéd erőktől kértek támogatást, de ez a segítség már nem érkezhetett meg. A lovagok tárgyalásra hívták a felkelő vezéreket, akiket aztán orvul megöltek. Rövidesen a felkelést is vérbe fojtották és kemény megtorlások következtek. Következmények Egy évvel később, 1346-ban a belső és külső ellenségekkel való csatározásokba beletört dánok eladták a rendnek észtföldi tartományukat, amit eddig másfélszáz esztendőn át politikai katonai bázisukká akartak kiépíteni. Novial nyelv A novial nyelv a mesterséges nyelvek egyike. Elemző-levezető módszerrel szerkesztett naturalista nyelv. A dán nyelvész, Otto Jespersen (1860–1943) tervezte. Nyelvtana 1928-ban jelent meg, 1930-ban kiadták a nyelv szótárát, a Novial Lexikét. Jespersen eleinte a volapük nyelv híve volt, majd részt vett a Delegáció munkájában és aktív idista lett. Véleménye szerint az etnikus nyelvek nem alkalmasak nemzetközi használatra, csak egy tudatosan szerkesztett nyelv töltheti be ezt a funkciót. Időközben Jespersen átdolgozta nyelvét és engedve a hagyományos helyesírást pártolóknak, a novial fonetikusból ortografikus nyelvvé válik. A nyelv Jespersen halála után szinte teljesen eltűnt, bár a '90-es években több reformkísérlet készült rá (Novial '98, Novial Pro valamint James Chandler és Jay Bowkes projektjei). A novial betű- és hangrendszere A novial ábécé 23 betűből áll: A magyartól eltérő betűk a következők: a – rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében ch – magyar cs j – magyar zs qu – magyar k és egy félhangzós u kapcsolata s – magyar sz sh – magyar s ts – magyar c y – magyar j A hangsúly az utolsó mássalhangzó előtti magánhangzón van, ezen a ragok nem változtatnak. Szóképzés Előképzők anti- – valami ellenes: antimilitarista (hadseregellenes) arki- – kiemelkedő nagyság, méltóság; fő-: arkiepiskopo (érsek) bo- – sógorsági viszonyt (házasság által létrejött rokoni kapcsolatot) fejez ki: bopatro (após) dis- – szét-: dissenda (szétküld) ex – volt, lemondott, ex: exministro (exminiszter) mal- – valaminek a rossz volta: malodore (rossz szagú) mi- – fél-, félig: mihore (félóra) mis- – rosszul-, félre-: misdukte (rosszul vezetett) non- – tagadás jelzése: nonposibili (lehetetlen) par- – befejezett szemléletű ige képzője: parlekte (olvasás útján) pseudo- – ál-: pseudoprofeto (álpróféta) retro- – visszafelé irányt jelöl: retrodukte (hátravezet) ri- – újra, vissza: ridona (visszad) Utóképzők -ach- – silányító képző: populache (csőcselék) -ad- – gyakorító képző, tartós, szokásosan ismétlődő cselekményt fejez ki: frapada (ütögetni) -aj- – konkrét dolgot, anyagot jelentő szót képez: plantaje (vetemény) -al- – melléknévképző (latin -alis): national (nemzeti) -an- – tag, lakos: italiane (olasz) -ar- – csoportképző (latin -arium): vortaro (szótár) -ari- – helyiségképző: chapelaria (kalaposüzem) -ebl- – lehetőség kifejezésére: lektebli (olvasható) -ed- – mennyiségképző: manuede (maroknyi) -end- – -andó, -endő: lektendi (olvasandó) -es- – elvont fogalmat képez; a szenvedő rövid alak képzője: richeso (gazdagság) -esk- – a cselekvés megkezdését jelzi; valamilyenné válni: rideska (nevetséges) -i- – országnév-képző; elvont fogalmak képzője: Anglia (Anglia), filosofia (filozófia) -id- – emberi utód, leszármazott, szülött, ivadék: regide (királyfi) -ier- – tulajdonságjelző: rentiere (járadékos) -ifik- – valamilyen produktumot létrehozni: verifika (igazolni) -il- – eszköz-, szerszám-képző: ludilo (játék); önállóan: ilo = instrumento (szerszám, eszköz) -ind- – valamire méltó: admirindi (csodálatos) -ion- – főnévképző: diskusione (társalgás) -is- – eszközzel végzett cselekvés: modernisa (divatoskodni) -ist- – hivatásszerű foglalkozást jelöl, továbbá valamilyen „-izmus” követőjét: artiste (művész) -iv- – melléknévképző: sugestiv (szuggesztív) -oz- – melléknévképző: kurajozi (bátor) -tori- – helyiség, ahol valamit végeznek: laboratorie (dolgozószoba) -ure- – egy munka eredményét, termékét jelenti: skulpture (szobrászat) -yun- – nem emberi utódot jelöl: katyune (macskakölyök) Nyelvtan Határozott névelő (nemek szerint): la, la, le; los, las, les; li (önállóan álló melléknév előtt) Határozatlan névelő: un Főnév végződése: -o (hímnem): infanto (fiú), -a (nőnem): infanta (leány), -e (gyűjtőnem): infante (gyermek) Főnév többes száma: -s – homes (emberek) Melléknév végződése: -i. Ha önállóan áll, többes számban megkapja az -s ragot: Hir es kelki roses: ob vu prevera li blankis o li redis? (Itt van néhány rózsa: a fehéreket vagy a pirosakat szereti?) Fokozás: plu boni kam – min boni kam – tam boni kam – maxim boni – minim boni Névmások: Személyes névmások: me, vu, lo/la/le; nus, vus, les Birtokos névmások: men, vun, lon/lan/len; nusen, vusen, lesen Visszaható névmások: se; sen Kérdő névmások: qui, que, quo; quanti, quand, … Vonatkozó névmás: kel Számnév: Tőszámnév: un, du, tri, quar, sink, sex, sep, ok, nin, dek; sent, mil, milione, … Sorszámnév: unesmi, duesmi, … Törtszámnév: duime, sentime, … Szorzőszámnév: duopli, triopli, … Ige: Főnévi igenév: tu veni Jelen idő: veni Múlt idő: did veni vagy venid Befejezett jelen idő: ha veni Régmúlt idő: had veni Jövő idő: bli veni Feltételes mód: vud veni vagy venud Összetett jövő idő: ha bli veni Melléknévi igenév: -nt- : venanto – venanta Si lo vud veni, me vud protekte lo. vagy Si lo venud, me protektud lo. Ha jött volna, megvédtem volna őt. Csöndes J. Ferenc Csöndes J. Ferenc (1833 – Sopron, 1882. szeptember 6.) tanár, iskolaigazgató. Élete Nyilvános jogú tan- és nevelőintézet tulajdonosa és igazgatója Sopronban. Intézete 1874. február 20. nyert nyilvánossági jogot. Gazdasági cikkeket irt a Falusi Gazdába (1865.) és a Kertész-Gazdába (1865–66.) Program-értekezései: Elveink és eredményeink, A szülékhez és A zártköri intézeti nevelés (A Csöndes-élet Intézet Értesítője 1875. 1879. 1880.) Szerkesztette az intézet Értesítőit és a Sopron című lapnak tulajdonosa volt 1871–73-ban. Viktar Valerjevics Zujev Viktar Valerjevics Zujev (belaruszul: Віктар Валер'евіч Зуеў, oroszul: Виктор Валерьевич Зуев [Viktor Valerjevics Zujev]; Vicebszk, Belorusz SZSZK, 1983. május 22. –) fehérorosz ökölvívó. Amatőr eredményei 2002 -ben bronzérmes az Európa-bajnokságon, az elődöntőben az orosz Jevgenyij Makarenkótól szenvedett vereséget. 2003 -ban bronzérmes a világbajnokságon nehézsúlyban, az elődöntőben az kubai Odlanier Solístól szenvedett vereséget. 2004 -ben ezüstérmes az Európa-bajnokságon, a döntőben az orosz Alekszandr Alekszejevtől szenvedett vereséget. 2004 -ben ezüstérmes az olimpián nehézsúlyban, a döntőben megint Solistól szenvedett vereséget. 2007 -ben a világbajnokságon már az előselejtezők során kikapott a litván Vitalijus Subaciustól. 2009 -ben bronzérmes a világbajnokságon nehézsúlyban, az elődöntőben az olasz Roberto Cammarelletől szenvedett vereséget. Álom (Soho Party-dal) Az Álom című dal, a Soho Party ötödik kislemeze, mely F.R.David Words című dalának feldolgozása. A dal 1996-ban jelent meg BMG Ariola gondozásában. Tracklista Álom (Radio Edit) Álom (Rave Blast) Álom (70's Mix by Amadeus) Mix by Amadeus Álom (Náksi & Dj Levi Dream Mix) Mix by Náksi Attila és Dj Levi Schiedam Nieuwland vasútállomás Schiedam Nieuwland vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Schiedam városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Schiedam–HoekvanHolland-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Vlaardingen Oost vasútállomás (délnyugat) Schiedam Centrum vasútállomás (északkelet) Tarnay Antal Tarnay Antal (eredeti neve: Taczman Antal; 1848-ig) (Jászberény, 1827. január 6. – Makó, 1888. április 24.) törvényszéki elnök. Életpályája 1847–1848 között a bécsi nemesi testőrség tagja volt. 1848-ban hazatért Magyarországra. 1848. szeptember 27-én Nagyváradon főhadnaggyá nevezték ki. 1849-ben százados lett. 1849-ben Grubiczky Sándor halál után ideiglenesen zászlóalj parancsnok volt; őt a makói Csutak Kálmán követte e pozícióban. 1849. február 13-án ő is ott volt a világosi fegyverletételnél. Aradon bebörtönözték. 1850. január 16-án felségsértés vádja miatt vagyonelkobzásra és halálra ítélték; amelyet egy évi várfogságra enyhítettek. 1850-ben besorozták a 47. gyalogezredbe. Munkácson raboskodott, 1852. június 17-én szabadult. 1860-ban Csanád vármegye tiszteletbeli főjegyzője lett. 1871-ben a makói törvényszék elnöke lett. Sírja a makói Római katolikus temetőben található. Családja Szülei: Tarnay Mihály főszolgabíró; országgyűlési képviselő és Niamessny Júlia voltak. Felesége: Návay Franciska (1836–1925) volt. Fia, Tarnay Ivor (1874-1941) Csanád vármegye alispánja. Bartolomeu Perestrelo Bartolomeu Perestrelo (1395–1457) genovai származású portugál hajós, Tengerész Henrik lovagja. Amikor harmadszor is megnősült (Isabel Monizt vette el), fölvette felesége családnevét is, és attól fogva a Pedro Moniz Perestrelo nevet használta. Tristão Vaz Teixeirával együtt részt vett a Madeira-szigetek birtokba vételére indított expedíciókban (1418–1420), amiket João Gonçalves Zarco vezetett. Ezután Tengerész Henrik Porto Santo kormányzójává tette. A szigetek betelepítését 1425-ben kezdték el. Egyik lányát, az 1455-ben született Filipa Perestrelo e Monizt az az idő tájt (kb. 1479-ben) a Madeira-szigeteken élő Kolumbusz Kristóf vette feleségül. Kolumbusz a hagyomány részeként megkapta Perestrelo kiváltságlevelét az Atlanti-óceánban felfedezendő területek gyarmatosítására. Egy helybéli legenda szerint Perestrelo jelentősen hozzájárult a sziget növényzetének kipusztításához, mivel házinyulai kiszabadultak, majd elvadulva elszaporodtak. Marignac-Lasclares Marignac-Lasclares település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 469 fő (2015). Marignac-Lasclares Gratens, Le Fousseret, Lafitte-Vigordane és Saint-Élix-le-Château községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2004–2005-ös angol labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2004–2005-ös Premier League szezon 2004. augusztus 14-én kezdődött, és 2005. május 15-én ért véget. Az idényben a Chelsea lett a bajnok – első bajnoki címük megszerzése után kerek 50 évvel. Végeredmény M = Meccsek; Gy = Győzelmek; D = Döntetlen; V = Vereségek; LG = Lőtt gólok; KG = Kapott gólok; GA = Gólarány; P = Pontok 1.A BL címvédő automatikusan bekerült a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Feljutó csapatok Norwich City West Bromwich Albion Crystal Palace Kieső csapatok Crystal Palace Norwich City Southampton Menedzserek Blackburn Rovers: a walesi Mark Hughes érkezett szeptemberben a Newcastle-hez távozó Graeme Souness helyére. Chelsea: Claudio Ranieri -t váltotta a Porto -val Bajnokok Ligáját nyerő José Mourinho Liverpool: Gerard Houllier helyére a Valencia UEFA-kupa-győztes edzőjét, Rafael Benitez-t szerződtették Manchester City: Stuart Pearce vette át Kevin Keegan helyét Newcastle United: az augusztus végén menesztett Sir Bobby Robson -t a Blackburn-től távozó Graeme Souness váltotta Portsmouth: novemberben Harry Redknapp helyére Velimir Zajec-et helyezték. Őt Alain Perrin váltotta márciusban. Southampton: kevesebb, mint 6 hónap után bontottak szerződést Paul Sturrock-kal, így Steve Wigley lett az edző. Novemberben Wigley-t menesztették, helyére a Portsmouth volt menedzsere, Harry Redknapp került. Tottenham Hotspur: a szezon előtt a kispadra került Jacques Santini -t novemberben asszisztense, Martin Jol váltotta. A Chelsea sikere A Chelsea José Mourinho első szezonjában második bajnoki címét szerezte meg, pont 50 ével az első bajnoki cím után. A trófea mellett a Premier League-ben rekord 95 pontot szereztek (29 győzelem, 8 döntetlen és 1 vereség) és csupán 15 gólt kaptak. Kulcsjátékosok voltak a kapus Petr Čech, a középpályás Frank Lampard és Claude Makélélé, a védő John Terry, a csatár Eiður Guðjohnsen és a fiatal szélső, Arjen Robben. Ez volt a valaha összeállított legdrágább csapat Angliában: mintegy 250 millió fontot költöttek játékosokra. Helyi hálózat A helyi hálózat (általánosan használt rövidítéssel: LAN az angol Local Area Network kifejezésből) olyan számítógépes hálózat, amely egyetlen épületen belül vagy néhányszor tíz méter kiterjedésű területen található. Többnyire irodákban, gyárakban, üzemekben található, és alkalmas szerverek, személyi számítógépek, munkaállomások összekapcsolására, ezzel lehetővé téve a nyomtatók megosztott használatát, a levelezést és az üzenetküldést. Napjainkban az egyre olcsóbbá váló hálózati eszközök, az internet hatalmas vonzereje, és az egyre gyorsabb elérési lehetőségek a családokhoz is eljuttatták a LAN kiépítésének lehetőségét, így egyre gyakoribbak a családi házak, kis közösségek helyi hálózatai is. A helyi hálózatokat három dolog különbözteti meg a többi hálózattól: kiterjedésük átviteli módjuk topológiájuk. fogalmak Technikai szempontok Annak ellenére, hogy ma a leggyakoribb LAN megoldás – különösen irodákban, üzemekben, lakásokban, kis közösségekben – a kapcsolt Ethernet, és a legelterjedtebb a TCP/IP protokoll, de a LAN fejlődésében több más különböző protokoll és megoldás is üzemelt (lásd később), és népszerű, elfogadott megoldásból hirtelen elfelejtett, korszerűtlen megoldás lett. A nagyobb LAN-on már redundáns utakkal is rendelkeznek, és routereket vagy switcheket használnak a feszítőfa protokollok nyújtotta lehetőségek kihasználásához és egyszerű megoldások léteznek a hibás kapcsolati utak felderítéséhez. A LAN-ok routerek és bérelt vonalak segítségével másik LAN-okhoz kapcsolódnak, és így alakulnak ki a MAN-ok. A LAN-ok nagy többsége az internethez csatlakozik, és másik LAN-hoz már a VPN technológiát kihasználva csatlakozik. Története A személyi számítógépek megjelenése előtt a hálózat egy központi számítógépet és az azt egy egyszerű, lassú vonalon elérni képes számítógép terminálokat jelentette. A hálózatok, mint például az IBM SNA (Systems Network Architecture) hálózata már célul tűzte ki, hogy a terminálok bérelt vonalakon keresztül más nagyszámítógépekhez is kapcsolódhassanak – ez a megoldás volt a WAN-ok alapja. Az első LAN-ok az 1970-es évek végén alakultak ki, a nagy sebességű kapcsolatok használatával hozzá tudtak kapcsolódni néhány központ nagyszámítógéphez egy hálózaton keresztül. Több rendszer is a megjelent a piacon, amelyek közül az Ethernet és az ARCNET volt a legnépszerűbb. A növekvő számú, CP/M és DOS alapú személyi számítógép alkalmazásával egyidejűleg, főleg az abban az időben igen drága lézernyomtatók és a diszk kapacitások megosztott használatára, kiépültek az egyszerű, néhány tucat géptől a néhány száz gépet tartalmazó LAN-ok. A kibontakozó fejlődés a számítástechnikai ipart eufórikus hangulatba ringatta, az 1983-as évet el is nevezték “a LAN évének”. A valóságban azonban a LAN koncepciót a fizikai réteg inkompatibilitásai és a hálózati protokoll megvalósítási különbségei, és a legjobb erőforrás megosztás problémái jellemezték. Általában minden szállítónak megvolt a saját hálózati kártyája, kábelezése, protokollja(i) és saját hálózati operációs rendszere. A megoldások a legritkább esetben voltak kompatibilisak. A megoldást a Novell NetWare adta: A NetWare piaci dominanciát szerzett termékével az 1983-as bejelentéstől kezdve az 1990-es évek közepéig, amikor a Microsoft 1993 közepén bejelentette a még 16 bites Windows for Workgroups 3.11-et, mint peer-to-peer hálózati megoldását és a már 32 bites Windows NT Advanced Server-t. A NetWare versenytársai közül csak a Banyan VINES-nek volt versenyképes technikai előnye, de a Banyan elhanyagolta a biztonsági kérdéseket. A Microsoft és a 3Com együttesen kidolgoztak egy egyszerű hálózati operációs rendszert, amely a 3Com 3+Share rendszerén, a Microsoft LAN Manager-én és az IBM LAN Serverén alapult. Ezen termékek közül egyik sem volt különösen sikeres. Ugyanebben az időszakban a különböző gyártók, többek között a Sun Microsystems, a Hewlett-Packard, a Silicon Graphics, az Intergraph, a NeXT és az Apollo által készített Unix munkaállomások TCP/IP alapú hálózatot használtak. Bár ez a piaci szegmens viszonylag kicsi volt, a használt technológia nagymértékben hatott az Internetre, a Linux és az Apple Mac OS X hálózati megoldásaira. Kiterjedésük A LAN-ok kiterjedése, mérete szigorúan korlátos: a maximális átviteli idő minden esetben korlátos és előre ismert. Az időkorlát meghatározása (ismerete) teszi lehetővé, hogy olyan rendszereket valósítsanak meg, amelyeket máshol nem lehet alkalmazni. Az időkorlát a hálózat felügyeletét is egyszerűbbé teszi. Átviteli módjuk A LAN-ok használhatnak olyan technológiát, amelyben egyetlen olyan kábel van, amelyre minden gép kapcsolódik. A hagyományos LAN-ok 10Mb/s-os vagy 100Mb/s-os sebességgel üzemelnek, a késleltetésük pedig mindössze néhány mili- vagy nanoszekundum, és kevés hibát vétenek. Manapság már elérhető áron szerezhetők be a gigabites hálózati eszközök is, s a LAN-ok gerincét alkotó hálózati részeket már közepes méretű cégeknél is ezzel építik ki. Néhány újabb LAN sebessége eléri a 10Gb/s-os sebességet is. Napjainkban terjedő technikai megoldás a vezeték nélküli, rádiós átvitelt használó, ún. wireless routerek használat. Ezeknek az eszközöknek az átviteli sebessége 20-50Mb/s. Hálózati topológiáik Az adatszóró LAN-ok különböző hálózati topológiával üzemelnek, a leggyakorib a busztopológia (sín) illetve a gyűrűtopológia. Busztopológia A busztopológia esetén bármelyik gép lehet úgynevezett master, és küldhet adatot. Ha ekkor egy vagy több másik gép is adni szeretne, akkor ezt a konfliktust valamilyen vezérlési mechanizmussal fel kell oldani. A vezérlési mechanizmus lehet központosított vagy elosztott. Az IEEE 802.3-as szabvány – ismertebb nevén az Ethernet – például egy síntopológiájú, elosztott vezérlésű hálózat, amelynek sebessége 10Mb/s vagy 100Mb/s. Egy Ethernet hálózatban lévő gép adhat bármikor, de ha ezért két vagy több csomag ütközik, akkor minden érintett számítógépnek várnia kell, és véletlenszerű idő után adhat csak újra. Gyűrűtopológia Az adatszórásos hálózat másik formája a gyűrű. A gyűrűben minden bit egyedül halad, nem várja meg annak a csomagnak a többi részét, amelyhez tartozik. Egy bit általában körbeér a gyűrűn annyi idő alatt, amennyi néhány bit elküldéséhez kell. Mint minden adatszórásos technológia esetében, itt is szükséges egy szabály az egyidejű hozzáférés(ek) szabályzására. Több elterjedt módszert is kidolgoztak arra, hogy a gépek felváltva férjenek a gyűrűhöz: a 802.5 (az IBM vezérjeles gyűrűje, a token ring) olyan gyűrű alapú LAN, ami 4 és 16 Mb/s-os sebességgel üzemel. Másik példa az FDDI gyűrű hálózata. Csoportosításuk Az adatszóró hálózatokat csoportokra oszthatjuk a csatorna hozzárendelési mechanizmusuk szerint is: vannak statikus és dinamikus hálózatok. A statikus lefoglalás egyik tipikus esete, amikor diszkrét időintervallumok vannak definiálva, körforgó prioritásokkal: a gép csak akkor küldhet adatszórással üzenetet, ha elérkezett az ő időszelete. Ha nincs üzenete, a csatorna kihasználatlan lesz. Ennek elkerülésére inkább a dinamikus (kérés alapú) csatorna hozzárendelést alkalmazzák. Közös csatornák dinamikus hozzárendelésekor központosított és elosztott módszerek léteznek. Centralizált csatorna-hozzárendelés esetén kell lennie egy kitüntetett egységnek – például egy sínvezérlő egységnek – amely meghatározza, ki adhat a következőnek. Ennek egy lehetséges módja az, hogy a kapott kérések alapján valamilyen algoritmus szerint választ. Elosztott csatorna-hozzárendelés esetében nincs kitüntetett központi egység, hanem minden gépnek magának kell eldöntenie, ad-e vagy sem. Ez a megoldás látszólag kaotikus viszonyokat teremt, a gyakorlatban azonban ez mégsincs így, a módszer működik. Bílý Potok (Liberec járás) Bílý Potok település Csehországban, Libereci járásban. Bílý Potok Kořenov, Lázně Libverda és Hejnice településekkel határos. Lakosainak száma 691 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Anaximenész Anaximenész (ógörögül: Ἀναξιμένης, latinul: Anaximenes), (i. e. 586 körül – i. e. 528 körül) filozófus. A milétoszi iskolához tartozott. Datálása Diogenész Laertiosz azt írja, hogy Theophrasztosz értesülései szerint a 63. olimpiász idején működött. Tevékenységéről keveset tudunk; Theophrasztosz szerint írt egy könyvet. Őt tartjuk a milétoszi gondolkodók (ión filozófiai iskola) közül időben utolsónak. Anaximandrosz fiatalabb kortársa és segítője volt, de világképe jelentősen különbözött idősebb barátjáétól. Sok szempontból Thalész archaikusabb kozmológiájához tért vissza, de elméletének számos elemét a későbbi ión kozmológusok – az atomisták és Anaxagorász – is átvették. Legismertebb gondolata az elemek egymásba átalakulása. Feltételezése szerint az anyag alapformája a levegő, amelyből, ha összesűrűsödik (ez a szél), akkor felhő, víz majd föld keletkezik – ha pedig megritkul, tűz lesz belőle. Az őselem Anaximenész őselemként a levegőt jelöli meg. Ha ritkábbá válik tűz, ha sűrűsödni kezd akkor víz lesz belőle, majd föld és kő. Az istenek is levegőből keletkeztek. A világ alkotóeleme állandó, nem veszít jellegéből, csupán megsűrűsödik vagy megritkul. Theophrasztosz szerint Anaxinemesz nem úgy gondolta, hogy a világ dolgai közvetlenül a levegőből épülnének fel, hanem vannak bizonyos alapformák (tűz, levegő, szél, felhő, víz, kő stb.) amelyből a többi fajta dolgok összetevődnek. („…ha ritkábbá válik, tűz lesz belőle, ha pedig sűrűbbé, akkor szél… a többi dolog ezekből van” Theophrasztosz idézi Szimplikioszt in. phys.p.24,26), aki szerint Anaximandrosz volt az úttörője annak a gondolatnak, hogy vannak olyan elemek, amelyekből a többi tárgy felépül. Ezt a gondolatot később Empedoklész dolgozta ki. Cicero (De natura Deorum I 10,26) és Augustinus (De civitate Dei VIII. 2) is arra utal, hogy Anaximenész szerint az ősi levegőből egy vagy több isten jött létre. Aetiosz (De placitis philosophorum I.7,13) szerint Anaximenész istenei azok az erők, amik áthatják az elemeket vagy a testeket. Kozmogónia Anaximenész elképzelése a világ keletkezéséről az, hogy adott egy ősanyag, a levegő, és ha ez összesűrűsödik szél, víz, föld, kő, majd a világ többi dolgai lesznek belőle. Ha ritkulni kezd, akkor tűzzé válik anélkül, hogy elvesztené saját természetét. Ez a nézete valószínűleg onnan eredt, hogy megfigyelte, hogy a felhőből víz esik a földre, és így megsűrűsödvén föld válik belőle, ami majd kigőzölög… Megfigyelte azt is, hogy a beszívott levegőt kifújva hideget, kilehelve pedig meleget érzünk a szánk elé tett kezünkön. Szerinte ezek azt igazolják, hogy a levegő sűrűsödése hozza létre a hideget, ritkulása pedig a meleget. Kozmológia A lapos Föld, mint egy falevél a szélben, meglovagolja az alatta lévő levegőt. A levegőben lebegő Föld gondolatának alapja valószínűleg Thalész vízen úszó Földje. A Nap, a csillagok és a Hold a Földből keletkeztek. A Nap földből van ugyan, de izzik, mert a sebessége miatt tüzet fogott. Az égitesteket a szelek mozgatják. Egyes források szerint azonban a csillagokat nem egyszerűen tartja a levegő, hanem azok vannak egy kristály- vagy esetleg hártyaszerű homorú felszínre rögzítve ülnek – a kristályszférák elképzelése egészen a modern időkig tartotta magát, és különféle szerepjátékok fantáziavilágai máig kedvelik. Theon Smyrnaeus azt állítja, hogy Anaximenész volt az első, aki rájött, hogy a Hold a fényét a Naptól kapja, és a holdfogyatkozás rejtélyét is ő fejtette meg. A Napot pedig egyszerűen azért nem látjuk éjszaka, mert eltakarja előlünk a Föld magasabban fekvő északi része. Az égitestek nem mennek át a Föld alatt, hanem elfordulnak körülötte, mint egy „nemezsapka” a fejünkön. Tagadta a csillagok körmozgását: úgy vélte, hogy a Hold, a Nap és a csillagok félkör alakú pályát tesznek meg, miközben látjuk őket, majd lenyugvásuk után a horizont alatt egyenes vonalon térnek vissza a kiindulóponthoz. Ír sztepp Az ír sztepptánc egy táncfajta, amely a tradicionális ír táncokban gyökerezik. A legfőbb ismertetőjegyei a mereven tartott felsőtest és a gyors, precíz lábmozdulatok. Az ír szteppnek van egyedül előadott, valamint csoportos változata is. Az ír sztepptánc népszerű jelentős ír lakossággal rendelkező területeken, ám napjainkban rengeteg táncos már nem rendelkezik ír felmenőkkel. A táncbemutatókon kívül világszerte rendeznek ír sztepptánc versenyeket. A versenyek jellegzetessége a díszes kosztüm, amely az előadás elengedhetetlen része. Az ír sztepptáncot a Riverdance nevű, az 1994-es Eurovízión bemutatott, Michael Flatley rendezte produkció tette igazán híressé. Kétféle cipőt használnak a táncosok: a kemény cipőt (hard shoe), amely a sima szteppcipőhöz hasonló hangzást ad, és a puha cipőt (soft shoe), amely pedig a balettpapucshoz hasonlít. A két cipőfajtát különböző, ám alapjában véve azonos ritmusú és mozdulatsorokat felvonultató táncokhoz használják. A versenykategóriájú táncok jelentős része egyéniben zajlik, de a táncosok nagy része tradicionális szetteket (set dance) is ad elő. Gyakori ezen kívül a csoportos tánckategória, a céilí. Versenyeket világszerte sok szervezet rendez regionális szinten, a legrangosabb megmérettetés pedig a világkupa. A táncok Az ír sztepptáncokat alapvetően két kategóriába lehet sorolni. Vannak az egyéni táncok, valamint a csoportos táncok, amelyeket két vagy több táncosra terveztek. Egyéni táncok A reel, a slip jig, a hornpipe és a jig elnevezésű ír sztepptánc típusokat tradicionális ír zenefajták alapján keresztelték el. Ezek a táncfajták két nagy kategóriába sorolhatók be a hozzájuk hordott cipők szerint: kemény cipős (hard shoe) és puha cipős (soft shoe) táncok. A reel 2/4-es vagy 4/4-es ütemű, a slip jig 9/8-os: ezeket tartják a legelegánsabbnak, és általában puha cipőben táncolják őket. A hornpipe 2/4-es vagy 4/4-es ütemű, és kizárólag kemény cipőben táncolják. Három fajta jig versenytánc van: a light jig, a single jig és a treble jig. A light és single jigek 6/8-os üteműek, és puha cipős táncoknak számítanak, míg a treble jiget kemény cipőben táncolják. Az utolsó fajta jig a slip jig, amely 9/8-os ütemű. A táncok sokféleségéből következően a tánclépések iskolánként változhatnak. Kízárólag a tradicionális set táncoknál van megszabva a lépéssorozat, mint például a St. Patrick's Day vagy a Blackbird. Ezeket a kemény cipős set táncokat a világon mindenhol ugyanúgy adják elő. Csoportos táncok A csoportban előadott táncokat más néven céilí-nek hívják. Ezek a táncok a tökéletesített, precíz változatai az tradicionális ünnepi ír táncoknak, amelyekkel közösségi összejöveteleken lehet találkozni. 30 elismert céilí tánc létezik, amelyeknek listáját az An Coimisiun Ár Rinncidhe Foirne-ben közölték le, és ezek számítanak tradicionális ír néptáncnak. Az ír sztepptánc versenyeken egységesített 4, 6 vagy 8 fős táncokat is adnak elő. A legtöbb eredeti céilí táncot lerövidítik ezekre az alkalmakra. Emiatt sok táncos sosem tanulja meg a teljes táncot, hanem csak a rövidebb fajtával találkozik. Más céilí táncokat azonban nem egységesítenek. Helyi versenyeken akár két- vagy háromfős táncokkal is el lehet indulni. Ezek nem számítanak tradicionálisnak, hanem különböző elemekből lettek koreografálva. Palazzolo sull’Oglio Palazzolo sull’Oglio település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 20 062 fő (2017. január 1.). Palazzolo sull’Oglio Adro, Capriolo, Chiari, Erbusco, Palosco, Telgate, Castelli Calepio, Cologne, Grumello del Monte és Pontoglio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Campana partido Campana egy partido (körzet) Argentínában a Buenos Aires tartományban. A fővárosa Campana. Települések Localidades Forrás Estimaciones de población de la provincia de Buenos Aires 2001-2010 pag. 11- INDEC -.. [2014. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 22.) Hivatalos honlap www.gba.gov.ar Obszidián Az obszidián (vulkáni üvegként is ismert) egy kiömlési kőzet, mely a magmatikus tevékenység során keletkezik, amikor a savas és viszkózus forró láva hirtelen lehűl és megszilárdul. A kőzet igen gazdag szilikát-vegyületekben. Az obszidián lényegében véve egy természetes, kemény üveg. Egyes esetekben az obszidián definíciójához hozzáteszik, hogy a kőzet víztartalmának 1%-nál kisebbnek kell lennie. Keletkezése A vulkáni működés során láva képződik, amely a gravitáció és nyomás hatására mozog. Az útja során lassan elkezd hűlni. Amennyiben ez a hűlés megfelelően lassú, úgy kristályosodás következik be. Ha a lehűlés nagyon gyors, például azért, mert vízzel érintkezik, akkor a láva nem kristályosodik, hanem üvegszerű amorf szerkezet alakul ki. A víz a meleg láva hatására elkezd párologni, helyére új hideg víz kerül, amely az újabb adag lávát hűti. A vulkáni kőzeteknek nagyon finom struktúrájuk van, amit gyors megszilárdulásuk okoz. Így nem ismerhető fel bennük a kristályszerkezet szabad szemmel. Különleges esetekben azonban előfordul, hogy az obszidián tartalmaz kvarc vagy földpát kitüremkedéseket. Jellegzetessége a kagylós törés, ami miatt a kőkorszakban különböző vágóeszközöket készítettek belőle. Jellegzetes sötét színe van, viszonylag széles spektrumban a feketétől a szürkén át a pirosig. A kőzet nem átlátszó, alotrimorf szerkezetű. A vasoxidok mennyiségének csökkenésével nő az áttetszősége. A láva mozgása során gázokat is fejleszt, melyek aztán távoznak belőle. A gyors lehűlés során megtörténhet, hogy a gázbuborékok egy-egy kihűlt kőzetbe bezárva maradnak. Így az obszidiánban is maradhatnak belül zárványok. Ezen zárványok segítségével vizsgálhatók a vulkanikus gázok. Ezek előfordulása az obszidián ezüstös fényét eredményezi. Felhasználása A kőkorszakban már az őskőkorszaktól kezdve az obszidiánt különböző használati eszközök (kések, nyilak) készítésére használták. A legrégibb archeológiai lelet, mely az obszidián eszközhasználatát bizonyítja, Mezopotámiához kötődik és hozzávetőlegesen 9 000 éves. Dél-Amerikában az indiánok előszeretettel használták, mint védelmező talizmánt a rossz erők ellen. A mai napig mágikus erőt tulajdonítanak neki. A fémfeldolgozással egy időben az obszidián jelentősége elkezdett csökkenni és elsősorban dekoratív célokra, ékszerek, karkötők, nyakláncok díszítésénél használták. Jelenleg az obszidiánt a szívsebészet használja, éles és kemény operációs segédeszközök formájában, mivel közel ötször élesebb, mint a legjobb minőségű acélpenge. Ez lehetővé teszi, hogy a belőle készült orvosi segédeszközök élettartama igen hosszú legyen, emellett szikék és kések esetében pontosabb vágást tesz lehetővé, ami pedig gyorsabb gyógyulást eredményez. Előfordulása Az obszidián elsősorban más kiömlési kőzetekkel együtt fordul elő. Legjelentősebb lelőhelye az óceáni kéreg, amely vulkáni működés eredményeként keletkezik az óceáni törésvonalakon. Magyarországon a Tokaji-hegységben fordul elő. Somogyi László (jogász) Somogyi László (Miskolc, 1815. augusztus 16. – Szuhogy, 1890. március 15.) földbirtokos, királyi törvényszéki elnök, ügyvéd, költő, alispán, országgyűlési képviselő. Élete Elszegényedett nemes szülők fia; a gimnáziumot szülőhelyén végezte. 1832-ben a pesti egyetemre ment a bölcseletet hallgatni. Horvát István rendkívüli óráira is eljárt. Imre János bölcseleti tanárnak kedvelt tanítványa volt. 1834-ben Egerben hallgatta a bölcselet II. évét és ott kezdett a költészettel foglalkozni. 1835-ben mint első éves joghallgató Kassára ment és 1836-ban a jogi pályát ott végezte. 1837-ben kezdte használni a Ladár keresztnevet László helyett. Ez évben hívta meg báró Maithényi Antal liptói főispáni helyettes, titkárának és hozzá ment Pestre, ahol április 15-én esküdött fel Végh István itélőmester mellé jurátusnak. 1839. november 18-án ügyvédi vizsgát tett. 1840-ben a pozsonyi országgyűlésen volt Maithényi báróval. 1841-ben Maithényi Antalnak, ekkor már liptói főispánnak uradalmi ügyésze, Liptó- és Hont megyék táblabírája lett. Letette a váltóügyvédi vizsgát. 1843-ban ismét a pozsonyi országgyűlésre ment; ott jobban kiképezte magát az ének-, hegedű-, fuvola-, festészet- és rézmetszésben, azon idő alatt míg az országgyűlés előtt a vizek szabályozására összeült országos küldöttség tollnokának alkalmazták. 1844-ben öröksége átvételére Miskolcra visszaköltözött. 1846-ban Borsod megye aljegyzője lett. 1848-49-ben mint a borsodmegyei önkéntes vadászcsapat tagja résztvett a hadjáratban. 1850-ben megnősült és Nemesbükre tette át lakását. 1861-ben Borsod megye törvényszéki bírójává választották, de e tisztségről az összes tisztikarral együtt leköszönvén, 1865-ben báró Vay Miklós főispán által másod alispánná neveztetett ki. 1867-ben az edelényi kerület Deák-párti programmal országgyűlési képviselővé választotta. 1872-ben a miskolci királyi törvényszék elnökévé neveztetett ki; 1876-ban megbetegedése miatt nyugalomba helyezték és szuhogyi (Borsod megye) birtokára vonult. Költeményeket, beszélyeket, cikkeket írt a Hasznos Mulatságokba (1832. költ.); a Kovacsóczy Szemlélőjébe (1836. Sírvirágok, beszély); a Részvét Gyöngyeibe (1838. elb.); a Kovacsóczy Közlemények c. divatlapjába (1839. költ., 1841. két beszély); a Világba és a Nemzeti Ujságba (1842. megyei tudósítások és cikkek németből ford.); a Pálffy Albert szerkesztette Közvéleménybe (1868. egy pár cikket, különösen a királyi tábla decentralizálásáról). Munkája Bimbó Füzér. 1836. Kassa. Kassán joghallgató korában (1836-ban) Szerelem koszorúja címmel vígjátékot írt Komlósy színtársulata számára, mely megbukott. 1846-ban elbeszéléseit sajtó alá rendezte, melyek azonban kiadatlanok maradtak. Álnevei és jegye Somogyi Ladár, Sierra Leone, Sas Leo és S. L. (a Hasznos Mulatságokban, Szemlélőben, Honderűben, Kunoss Részvétgyöngyeiben, Bajza Almanachjában, a Közleményekben és a Közvéleményben). Anaya Anaya település Spanyolországban, Segovia tartományban. Anaya Garcillán, Martín Miguel, Juarros de Riomoros, Marazoleja, Marazuela, Santa María la Real de Nieva és Añe községekkel határos. Lakosainak száma 124 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 30B busz (Budapest) A budapesti 30B jelzésű autóbusz a 30-as busz betétjárataként, Újpest-Központ és Megyer, Szondi utca között közlekedik kizárólag mindenszentek környékén. A viszonylatot a Budapesti Közlekedési Zrt. és a VT-Arriva üzemelteti. Története 1958. október 26-án 30A jelzésű temetői betétjárata indult Újpest, Tanácsház és Megyeri temető között, majd 1960-tól 1964-ig újra működött. 1993-ban újraindították és 2007-ig változatlanul közlekedett. 2008. november 1-jén a 30B jelzést kapta. Megállóhelyei Az átszállás kapcsolatok között az azonos útvonalon közlekedő 30-as, 30A és 230-as jelzésű járatok nincsenek feltüntetve. Damousies Damousies település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 204 fő (2015). Damousies Ferrière-la-Petite, Wattignies-la-Victoire, Beaufort, Dimechaux, Ferrière-la-Grande és Obrechies községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Christian Adolph Overbeck Christian Adolph Overbeck (Lübeck, 1755. augusztus 21. – Lübeck, 1821. március 9.) német költő, Lübeck polgármestere. Élete Georg Christian Overbeck (1713–1786) ügyvéd és Eleonora Maria Jauch (1732–1797) fia. A göttingeni egyetemen tanult jogot, ahol a göttingeni kör költőivel érintkezett. 1779-ben lübecki törvényszéki ügyész, 1792-ben a székesegyházi káptalan szindikusa, 1800-ban szenátor, 1814-ben polgármester volt. Több kötet lírai költeményt adott ki, melyek közül néhányat Schulz megzenésített. Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.) Overbeck, Christian Adolf (ADB) International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Forrás Bokor József (szerk.). Overbeck, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Jupp Heynckes Josef „Jupp” Heynckes (Mönchengladbach, 1945. május 9. –) német labdarúgó, edző. Játékosként a Borussia Mönchengladbachhal négy bajnoki címet és egy UEFA-kupát nyert. Az NSZK-val 1972-ben Európa-bajnoki, 1974-ben világbajnoki címet ünnepelt. Edzőként a Bayern München csapatát négyszer vezette bajnoki címre (1989, 1990, 2013, 2018). A Real Madriddal 1998-ban, a Bayernnel pedig 2013-ban nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Pályafutása Klubcsapatban 385 mérkőzést játszott a német Bundesligában, s 220 gólt szerzett . Az örökranglistán a harmadik helyen áll Gerd Müller (365 gól) és Klaus Fischer (268 gól) mögött.. Karrierjét 1964-ben a Borussia Mönchengladbachnál kezdte a másodosztályban. 1965-ben a klub feljutott a Bundesligába. 1967-ben eligazolt a Hannover 96-hoz és három évet töltött el ott. 1970-ben visszatért a Mönchengladbachba és ott játszott 1978-ig, pályafutása végéig. A válogatottban 39 meccsen játszott a nyugatnémet válogatottban és 14-szer lőtt gólt. 1972-ben megnyerte az Európa-bajnokságot az NSZK-val, ahol részt vett a 3-0-s győzelemmel zárult Szovjetunió elleni döntőben. Szintén részese volt az 1974-es labdarúgó-világbajnokságot megnyerő csapatnak. Edzőként Edzőként több neves labdarúgó egyesület mestere volt. Azon kevés edzők közzé tartozik, akik két különböző csapattal is UEFA-bajnokok ligáját tudott nyerni: a Real Madridot '98-ban a Bayern Münchent 2013-ban vezette Európa csúcsára. A 2013-as évben történelmi triplázást vitt véghez a Bayern München edzőjeként, ami páratlan a német labdarúgás történelmében. Megnyerte az UEFA-bajnokok ligáját, a német labdarúgókupát és a Bundesligát. Triplázni a Bayernen kívül még hat csapatnak sikerült a labdarúgás hosszas történelmében. Sikerei, díjai Játékosként Klub Borussia Mönchengladbach : UEFA-kupa : 1974-75 Bundesliga : 1970–71, 1974–75, 1975–76, 1976–77, Német kupa : 1972–73 Válogatott NSZK : Világbajnokság : 1974 Európa-bajnokság : 1972 Menedzserként Bayern München : UEFA-bajnokok ligája : 2012-13 Bundesliga : 1988-89, 1989-90, 2012-13 , 2017-18 Német kupa : 2012-13 Német szuperkupa : 1987, 1990, 2012 Real Madrid : UEFA-bajnokok ligája : 1997-98 Spanyol szuperkupa : 1997 Schalke 04 : Intertotó-kupa : 2003 , 2004 Bambi-díj (2013) Statisztikái Edzői statisztika 2018. június 30-án lett frissítve. Azúrmellű pitta Az azúrmellű pitta vagy kékbegyű pitta (Pitta steerii) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pittafélék (Pittidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Richard Bowdler Sharpe angol ornitológus írta le 1876-ban, a Brachyurus nembe Brachyurus steerii néven. Alfajai Pitta steerii coelestis Parkes, 1971 Pitta steerii steerii steerii (Sharpe, 1876) Előfordulása Endemikus faj, csak a Fülöp-szigetekhez tartozó, Samar, Leyte, Bohol és Mindanao szigetein honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 19 centiméter, a hím testtömege 86-100 gramm, a tojóé 69-113 gramm. Életmódja Férgekkel és rovarokkal táplálkozik. Anbári hadjárat (2013–2014) 2012 decemberétől Irakban a szunniták tüntettek Máliki kormánya ellen. 2013. december 28-án Ahmed al-Alwani szunnita parlamenti képviselőt ramádi házáan letartóztatták. Alwani a kormányellenes tüntetőket összegyűjtő, a Ramádiba vezető autópálya mellett elterülő tábor egyik prominens támogatója volt, Az incidens összetűzésekhez vezetett az Iraki Hadsereg, a helyi törzsek, valamint az Iraki és Levantei Iszlám Állam között. 2014. januárban az ISIL átvette a hatalmat Fallúdzsa felett, és heves harcok törtek ki Ramádiban. Az ISIL június folyamán az észak-iraki támadásohoz kapcsolódóan egy jelentősebb offenzívát indított Anbárban, Június 23-ig Anbar terültének legalább 70%-át megszerezték. Előzmények A dulajmik vezette kormányellenes megmozdulások és tüntetések már több mint ez éve, 2012. december 12. és 2013. december 29. között folytak. Az iraki kormány leverte a tüntetéseket, így a résztvevő törzsek tovább fejlesztették technikáikat. Az amerikai csapatok kivonása után az iraki kormány seregei elkezdtek országszerte, többek között Anbárban is, lecsapni a törzsi milíciákra. Tönbb százezer dulami vett részt a hetente Anbárban és Ramádiban a Büszkeség és méltóság terén tüntetéseken. Ezeken a szunnita bebörtönzöttek szabadon bocsátását és Anbár városaiból az iraki hadsereg kivonását követelték. Az Iraki Rendőrségi Erők az Iraki Biztonsági Erők közreműködésével egy fegyveres tűzharc után – melyben a dulaim törzs több tagja meghalt – letartóztatták a parlament szunnita képviselőjét, Ahmed al-Alwanit. Ezután a dulaimik fegyveres felkelést szerveztek. Röviddel ezután az Iraki Biztonsgi Erőket Anbár teljes területén elkezdték támadni. A második nap több mint 200 katonát fogtak közre Karnában a dulaimi sejknek kitéve őket. Ali Hatim al-Suleiman sejk megalakította az Al-Anbári Törzsek Katonai Tanácsát, és az erről szóló nyilatkozatában ez állt: „Most a törzs zászlaja alatt harcolunk, és nem a dzsihádé alatt.” Ugyanakkor Ali Hatim al-Suleiman lényegében sz9övetséget kötött az ISIL-lel. Ramádi körzetében december 30-án indutak meg az összecsapások, mikor a biztonsági erők elbonozzak egy helyet, melyről azt mondták, az egy szunnita arab kormányellenes helyszín volt, és a műveletek további két napig eltartottak. 2014. január 1-jén a városban lévő milícisták aszorványosan összecsaptak a biztonsági erőkkel, és négy rendőrségi épületet felgyújtottak. Az összecsapások másnapra csillapodtak. Ezután az erőszak átterjedt Fallúdzsába, ahol a rendőrök a legt9bb állásukat elhagyták, a milícisták pedig több rendőrségi épületet felgyújtottak. Részt vevő csoportok A dulaim, zoba, al-jumeilat és az al-bu issa törzsek tagjai közül került ki az iraki hadsereg legtöbb ellensége. Az ISIL-hez nem tartozó fegyveres ellenzék is több részből állt össze. Azt állították, a Naqshbandi Törzs Embereinek Rendjének Hadserege szintén része az iraki kormány ellenzői csoportjának. A Törzsi Forradalmárok Katonai Tanácsa (MCIR), a legnagyobb, ISIL-en kívüli csoport több olyan csoportot fog össze, melyek részt vettek az iraki felkelésben. Ilyene az 1920-as Forradalom Dandárja, az Iraki Iszlám Hadsereg, a Jaish al-Rashideen, az Iraki Hamasz és Abdullah al-Janabi egykori mudzsáhid Shura Tanácsa. Egy második, Az Anbári Törzsek Forradalmi Tanácsa néven ismert csoport vezetője Ali Hatem al-Suleiman sejk. Ez a csoport az MCTR-től eltérően nem hangoztatja az iraki kormány eltávolítását, ehelyett az Anbárt a központi kormány részéről érő erőszakos cselekedetek ellen próbál meg fellépni. Az utolsó csoport neve a Büszkeség és Méltóság Hadserege, de ez a csoport az azonos név ellenére nem egyezik meg azzal, melyet Ali Hatem Suleiman a 2013-as hawijai összecsapások után hozott létre. 2013 December Irak nyugati részén az összecsapások 2013. december 30-án kezdődtek, mikor az Iraki Biztonsági Erők letartóztatták Ahmed al-Alwani szunnita parlamenti képviselőt és több, az Anbár kormányzóság legnagyobb törzséhez, a dulaimhoz tartozó családja több tagját.Másnap az iraki biztonsági hatóságok lerohantak egy már egy éve meglévő szunnita tüntető háttértábort Ramádiban. A dulaim törzs seregei Ramádiban és Fallúdzsában szálltak harcba az Iraki Hadsereg katonáival. Miután a helyzet enyhítése érdekében az iraki hadsereg december 31-én kivonult Anbárból, a törzsi seregek átvették a hatalmat Fallúdzsa,és Karma, valamint Ramádi nagy része felett. Röviddel ezután megjelentek az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) katonái is, és elfpglalták Ramádi egyeskerületeit és a túlnyomóan szunnita lakosságú Anbár tartományban fekvő Anbár városát is. Megjelenésük után röviddel a dulaimi törzsi seregek egyes tagjai az ISIL szövetségeseinek hívták magukat. A Zoba, Al-Jumeilat és Al-Bu Issa törzsek a dulaim törzshöz csatlakoztak, és így harcoltak az iraki hadsereg ellen. 30.000 dulaimi rendőr szintén elhagyta Anbárban a posztját, és az iraki hadsereg ellen harcoló törzsi csapatomhoz csatlakozott. 2013. december 30-án Núri al-Máliki iraki miniszterelnök bejelentette, hogy az Iraki Hadsereg megindul a csökönyös anbári városok felé, de másnap ezt a döntését visszavonta. 2014 Január–február – Fallúdzsa eleste és a Ramádi csata Január 2-án a hadsereg Ramádin kívül gyülekezett. Január 3-án Fallúdzsában az al-Kádiához köthető erők több rendőrőrsöt is elfoglaltak Fallúdzsában. Reggel a törzsi és az ISIL-hez kapcsolódó seregek további területeket foglaltak el Ramádiban, és az egyik rendőrkapitány beszámolója szerint az egyik utcán orvlövészeket is hátra hagytak. Egy rendőrezredes szerint a hadsereg Ramádi és Bagdad között ismét visszatért Fallúdzsába, de a város negyede még m indig az ISIL és a törzsiek megszállása alatt van. A legnagyobb részt még tartja a hadsereg és az általuk felfegyverzett törzsiek, és a többi sereg már körbevette a várost. Egy másik vezető beosztású rendőr viszont azt mondta, míg a hadsereg erősítést küldött a város köré, ők behatotak Fallúdzsába. A nap folyamán a rendőrség s a törzsi csapatok összetűzűsűben több mint 100 ember meghalt. Január 4-én az ISIL megszerezte Fallúdzsát az iraki kormánytól. Az kiraki hadsereg aknavetőkkel is lőtte Fallúdzsát, hogy így próbálja meg visszaszerezni a felügyeletet a milicistáktól és a törzsi harcosoktól. Egy közelebbről meg nem nevezett törzsi tisztviselő szerint legalább 8 embert megöltek az irakiak. Meg nem nevezett egészségügyi források szerint további legalább 38 ember szerzett sérüléseket. Január 3-án az ISIL elkezdett olyan szórólapokat terjeszteni, melyeken bejelentették az „Erény Terjesztéséért és a Bűn Megfékezéséért Felelős Bizottság” megalakulását, melynek célja a szigorú iszlám előírások betartatása volt, ahhoz hasonlóan, ahogy a várost 2005-2006-ban a mudzsáhid Shura Bizottság alatt irányították. Két nappal Fallúdzsa eleste után Abdullah al-Janabi, a Mudzsáhid Shura Bizottság volt vezetője visszatért a városba, és január 4-én Fallúdzsa északi részén a Saad bin Abi Waqas mecsetben megjelent. Janabi itt azt mondta az imádkozóknak: „Minden rendőr kezéhez vér tapad. A rendőrség épületeit kínzásokhoz és vallomások kicsikarásához használták. ... és ezeket el kell tüntetni.” Az Iraki Hadseregre utalva megjegyezte: „A mindenható Istenre és a Mártírok vérére esküszünk, hogy a szafavida hadsereg nem teszi be a lábát a városba, csak a holttesteinken keresztül.” Ezalatt körülbelül 200 álarcos milicista torlaszolta el a mecsethez vezető utakat, a híveket pedig egyesével vizsgálták át, van-e náluk fegyver, mielőtt beléptek az éületbe. Január 6-án törzsi harcosok segítségével az iraki biztonsági erők visszaszerezték az ellenőrzést Ramádi központja felett.A környező területeken azonban másnap is tovább folytak a harcok. Eközben a város belsejébe visszatért az élet, a kormányzati szervek, piacok és kórházak ismét kinyitottak. Január 7-én az irakiak Ramádira lőtt rakétája 25 milicistával végzett. Még aznap egy ismeretlen fegyveres férfi a Szamarra városától északra fekvő ellenőrző pontnál végzett hét rendőrrel, köztük egy kapitánnyal. Bár egyik csoport sem vállalta a felelősséget a támadásért, a rendőrök szerint az ISIL állhatott a merénylet mögött. Január 8-ra Fallúdzsa mellett az ISIL megszerezte Anbárban az ellenőrzést Al-Karmah, Hít, |Khaldiyah, Haditha, Al Qaim és részben Ramádi és Abu Ghraib felett, és ezeken kívül az övé lett több kisebb település is Anbárban. Január 8-án egy meg nem nevezett rendőrkapitány megerősítette, hogy a biztonsági erők és a törzsi harcosok éjszakai, hét órán át tartó támadásában az ISIL-t Ramádi déli részéből kiűzték. Január 9-én a tankokkal felfegyverzett iraki biztonsági erők heves tűzharcba keveredtek az ISIL harcosaival Albubali környékén Ramádi Fallúdzsa között. Január 10-én az iraki speciális egységek és az ISIL között a szintén a két nagyváros közelében fekvő al-Bubali faluban indultak összecsapások. Aznap a törzsek emberei és a rendőrség Ramádi két körzetét visszafoglalta. Január 14-én szunnita csapatok az ISIL-lel közösen Ramádiban további területeket rohantak le. Január 16-án a szunnita törzsek embereivel megerősített iraki hadsereg egy ellentámadásban visszafoglalta Saqlawiyah városát az ISIL-től. Január 17-én az ISIL Fallúdzsában felhívást tett közzé,, hogy a lakosok csatlakozzanak hozzájuk a kormány elleni harcban, de az iraki média korábban már arról számolt be, hogy a város több részét már visszafoglalták. Január 19-én az iraki hadsereg egy akciót indított Ramádiban. Miután nyolc rendőrt és törzsi harcost megöltek, az akciót felfüggesztették. Másnap egy magát megnevezni nem kívánü iraki tisztviselő azt mondta, az ISIL-nek olyan nehéz tüzérségi lőszerei vannak, hogy Bagdadot is meg tudják fenyegetni. Január 21-én a szunnita törzsi harcosok támogatását élvező iraki hadsereg megtámadta Ramádi fontos körzeteit, hogy ennek segítségével vissza tudja szerezni a várost az ISIL-től. Másnap a hadügymnisztéium azt közölte, hogy légi támadásaiban legalább 50 milicistával végeztek, mikor az ő anbári támaszaikat támadták. Január 26-án szemtanúk szerint Fallúdzsa közelében az iraki biztonsági erőkkel folytatott összecsapások után az ISIL az iraki hadsereg legalább öt katonáját elfogta, megszerezte a hadsereg egyik Humvees-jét, és és többükre tüzet nyitott. Továbbá olyan beszámolók is érkeztek, melyek szerint az iraki hadsereg légi támadásaiban és légi bpmbázásaiban legalább 7 ember meghalt. Január 30-án az Iraki Hadügyminisztérium szóvivője, Mohammad al-Askari azt mondta, a biztonsági erők és a vele szövetséges törzsi csapatok Ramdáditól északra visszafoglalták Albu Farrajt valamint Falludsza nyugati részén Al-Nasafot. Ezeket a területeket ő az „ISIL fontos bázisainak” nevezte. Január 31-én az Iraki Hadügyminisztérium jelentése szerint az Iraki Légierővel megerősített és a törzsi csapatok támogatását élvező Iraki Hadsereg 39. Dandárja megölt 40 milicistát, és elfoglalta az ISIL fallúdzsai központját. Február 1-jén az Iraki Hadsereg és a rendőrség a kormánypárti milicisták segítségével Ramádiban és Fallúdzsában egy újabb támadást indítottak az ISIL ellen. Legalább 35 milicistát megöltek, és a csata során nagy mennyiségű fegyvert szereztek meg a milicisták kezén lévő Malaab és Dhubat kerületekben, valamint Ramádi 60. utcájában. Február 3-án a Hadügyminisztérium arról számolt be, hogy az iraki hadsereg és a vele szövetséges törzsiek egy fallúdzsai milicista előretörés megelőzése közben 57 ISIL-mmilicistát megöltek, Február 8-án Anbár kormányzója, Ahmed Khalaf Dheyabi ultimátumot intézett az ISIL-hez, melyben felszólította őket, hogy egy héten belül adják meg magukat. Február 9-én Ramádi Malab kerületében 13 embert öltek meg. Február 12-én Ramádi keleti részében 7 társával együtt megölték az ISIL egyik vezetőjét, Abo Majid al-Saudit. Február 15-én az Iraki Közös Parancsnokság bejelentette, hogy egy al-Milahma, Albu Shihab és Khalidiya térségében végrehajtott rajtaütésben az ISIL több tagját kivégezték. Február 18-án az ISIL 45 harcosát ölték meg, köztük szíreket és afgánokat is. Február 19-én az ISIL egyik vezetője, Abd Khaliq Mahedi maga kereste fel az Irak Fiainak Tanácsát, annak is az elnökét, Mohamed al-Hayist, és segítségét ajánlotta fel az ISIL elleni támadásokban. Február 28-án Farouq al-Jughaifi rnedőrségi vezető szerint egy hadithai bombatámadás megölte a kormánypárti szunnita törzsi sejket és előjárót, Fleih al-Osmant és hat harcosát, miközben öt civil megsebesült. Március-május – Kormányzati ellentámadás Március 16-án a kormányerők visszafoglalták Ramádit és Fallúdzsa egy részté. Április 13-án kormánypárti törzsi harcosok megszerezték a Fallúdsai Víztrozót. Május 7-i hírek szerint az Iraki Biztonsági Erők egy nagyobb méretű támadást terveznek, melynek során vissza akarták szerezni Fallúdzsa, Garma, Duwylieba és Jurf al-Sakhar területeit. Ekkorra már megerősítették, hogy Fallúdzsa teljesen az ISIL ellenőrzése alatt van. Május 9-én a hadsereg egy offenzívát indított, és május 18-ra visszafoglalta a Fallúdzsától keletre futó nemzetközi főútvonalat, ezen felül 16 települést is elfoglalt a város körül. Június – az ISIL offenzívája Június 3-án Fallúdzsa bombázásában legalább 18 ember meghalt és 43 megsebesült. Június 7-én az ISIL-hez kötődő fegyveresek az Anbári Egyetemnél több biztonsági őrt megöltek, lerombolták „a főkapuhoz futó” egyik fő hidat, és ott tanuló hallgatókat ejtettek túszul. A hallgatók több óra elteltével távozhattak, a kart a helyi önkormányzat által biztosított buszok segítségével hagyhatták el. Az incidens alatt a jelentések szerin egyetlen hallgató sem sebesült meg. Június 12-én a szír határ mellett állomásozó Iraki Határrendészet az ISIL közeledtét észlelve elhagyta álláshelyét, hogy a biztonságosabb, kurdok által ellenőrzött Szindzsárba és Ninivébe húzódjanak vissza. A több száz katonából és az őket szállító 60 tankból álló menetben azonban pánik és fejetlenség tört ki, mikor út közben az ISIL egy kisebb autós egysége támadott rájuk. Mire a kurd erők megérkeztek, a rendőri erőket megtizedelték, nem tudni, hányan estek el illetve szenvedtek sebesüléseket, miközben többen mindenüket hátrahagyva nekivágtak a sivatagnak. Gyalog is csak két rendőr érte el Szindzsárt. Június 15-én az ISIL elfoglalta Saqlawiyah városát, miközben a hadsereg helikopterekkel biztosította a terepet a visszavonuló seregek számára. A harcok alatt az egyik helikoptert lelőtték. Június 17-én a felekelőknből alakult Szabad Szíriai Hadsereg és az al-Káidához kapcsolódó al-Nuszra Front elfoglalta a szír-iraki határon fekvő al-Káim átkelőhelyét Június 19-én az ISIL elfoglalta a Bagdadtól 45 mérföldre fekvő Thathar tóhoz közeli Al Muthanna Kémiai Fegyver Üzemét, mely egy olyan területen fekszik, mely ekkorra már lényegében teljesen a felkelők kezére került. Este később összecsapások törtek ki a szír határhoz közeli al-Káimban, melyek másnap délig tartottak, s eredményükképpen a város nagy része a milicisták kezére került.Az összecsapásnban az iraki biztonsági erők 34 tagját ölték meg. A város elleni támadás egy légi zárral kezdődött, mely után megindult a lényegi támadás. Két nappal később, a szír felkelők visszavonulása után al-Káimot az ISIL foglalta el. A várost és teljes környékét is az ISIL tartotta ellenőrzése alatt. Előző nap az al-Jkáimért folytatott harcokban 11 katona és 20 militáns meghalt, 20 katona pedig megsebesült. Ezután az ISIL mélyebben is behatolt a kormányzóságba, és elfoglalta Rawa, Ana és Huseiba városait. Az iraki hadsereg Rawa és Ana közelében fekvő katonai parancsnoki központjait szintén körbe fogták, és a jelentések szerint Ramádi nagy része ekkor már a milicisták kezén volt. Összességében a jelentések szerint az Iraki Biztonsági Erők egy teljes dandárját tették harcképtelenné al-Káim térségében. Az este folyamán Rutba is az ISIL kezére került. Másnap reggel az ISIL elfoglalta Rasaban az Al Jazeera Parancsnoki Központot. Ezen kívül egy Jordániába és egy Szíriába vezető határátkelőt is megszereztek. Június 23-án, miután a milicisták ellenállás nélkül visszavonultak, az iraki hadsereg visszafoglalta a Szíriával közös határon fekvő Al-Waleed átkelőt. Egy nappal később a jordániai ellenőrző pont is a kormány kezén volt. Június 24-én több szíriai repülőgép is megtámadta Nyugat-Irak egyes részeit, miközben legalább 57 ember meghalt. Az USA álláspontja szerint a támadás célpontjai az ISIL állásai voltak.A szír kormány oldaláról azonban nem adtak ki hasonló értelmű nyilatkozatot. Június 26-án a felkelők tovább haladtak a második legnagyobb iraki gát, a Haditha Gát felé, és elérték a Haditha eleti részén fekvő Burwana területét.Itt a kormányerők megtámadták őket abban a reményben, hogy fel tudják tartóztatni az előrenyomulásukat. Következmények: a 2014. szén folytatódó harcok Szeptember végén és október elején az ISIL támadást indítpott, hogy Anbár kormányzóság teljes egészét elfoglalja. Szeptember 14. és 22. között az ISIL harcosai sikeresen ostromolták Száklávját, melyben a város elesett, több száz katona pedig meghalt. Október 4-én az ISIL a közeli Hít nagy részének eleste után megtámadta Kabisát. Október 23-án a hadsereg teljes egészében kihátrált Hítből. Az ISIL harcosai legalább 3 páncélos járművet és 5 tankot zsákmányoltak. Az ENSZ becslése szerint harc következtében 180.000 ember vesztette el a lakhelyét. Október 23-án az ott lakó szunnita harcosok több hétnyi ellenállását leküzdve az ISIL elfoglalta Albu Nimr falut. Október 28-. és 31. között az ISIL az ellenségnek számító, az iraki kormány oldalán harcoló szunnita törzsek tagjai közül 46-220-szal végzett. Október 30-ánn legalább 228 törzstag holttesstét tárták fel. November 2-án Irak kormánya bejelentette, hogy az ISIL a szunnita törzs 332 tagját megölte. Négy nappal később az Albu Nimr törzs vezetője elmondta, hogy tagjaik közül 540 életét oltották ki. November 10-én Hít özelében a törzs további 70 tagja lelte halálát. November 21-én a kormányzóság központjában törtek ki összecsapások. November 23-án egy Hítet ért légi támadásban civilek vesztették életüket. Köztük volt egy négytagú család is, két gyermekkel. Bizonytalan, hogy ki felelős a támadásért. Humanitárius következmények 2014. március közepére több mint 380.000 ember hagyta el a szülőhelyét, közülük 300.000 az utolsó hat hét során menekült el. Az UNHCR szerint a legtöbb ember a +Fallúdzsa és Ramádi környékén kialakult bizonytalanság” vándorolt el, és „Anbár kormányzóság külsőbb részeibe távozott”, bár „60.00 ember célpontja távolabbi kormányzóságokba esett.” Eddig összesen 336 polgári áldozata és 1562 sebesültje volt az összecsapásoknak. Reakciók Az USA 2014. januárban megerősítette, hogy segít a környéken jelenlévő csoportok elleni harcban, és felgyorsítja az Iraknak szánt eszközök leszállítását, melyek között ott volt több Hellfire rakéta, ScanEagle UAV és |Raven UAV is. Irán szintén felajánlotta támogatását. Ali Nashmi iraki újságíró szerint Szaúd-Arábia és Katar és hozzájuk hasonló más Öböl-menti államok segítik az ISIL tevékenységét. Tündérmadárfélék A tündérmadárfélék (Maluridae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. Öt nem és huszonkilenc faj tartozik a családba. Előfordulásuk Ausztráliában, Tasmaniában és Új-Guineában területén honosak. Sokféle élőhelyen megtalálhatók, a sivatagtól az esőerdőig, de a leggyakoribb élőhelyük a füves és bokros területek. Megjelenésük Az idetartozó kis és közepes méretű, kecses madarak hosszú, lépcsőzetes farktollai annyira hullékonyak, hogy legtöbbször tíznél kevesebbet találunk az illető madár farkában. A tollazat a fajoknál fekete és barna színű, de némely fajoknál olyan fénylőek és virító színűek, mintha lakkozottak volnának, főleg a hímeknél. Életmódjuk Táplálékuk legfőképp rovarokból áll, jellemzően az aljnövényzetben keresik táplálékukat. Rendszerezés A családba az alábbi nemek tartoznak: Amytornis – 11 faj Stipiturus – 3 faj Sipodotus – 1 faj Clytomyias – 1 faj Chenorhamphus – 2 faj Malurus – 11 faj 2004–2005-ös német labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A 2004-2005-ös német labdarúgó bajnokság másodosztálya a 30. idénye volt a Bundesliga 2-nek. A bajnokságot az 1. FC Köln nyerte meg, mögötte az MSV Duisburg és az Eintracht Frankfurt jutott fel az első osztályba. Tabella Forrás: Bundesliga.deRendezési elv: 1. pontszám; 2. gólkülönbség; 3. lőtt gólok.A Rot-Weiss Essen, a Rot-Weiß Erfurt és a Rot-Weiß Oberhausen kiesett a Regionalliga Nordba. Az Eintracht Trier kiesett a Regionalliga Südbe. # = helyezés; M = játszott meccsek száma; Gy = győzelmek; D = döntetlenek; V = vereségek; Lg = lőtt gólok; Kg = kapott gólok; Gk = gólkülönbség; Pont = pontok; (B) = bajnok; (K) = kiesett; (F) = feljutott. Siménfalvy Ágota Siménfalvy Ágota (Budapest, 1976. június 11. –) magyar színésznő. Édesapja: Siménfalvy Lajos színművész, akinek nagybátyja Siménfalvy Sándor volt. Élete Siménfalvy Ágota 6 éves kora óta (1982) tagja a Magyar Rádió Gyermekkórusának. 8 éves korától (1984) Igaz Lucy tanodájában táncolt, ahol balett, jazz-balett, stepp, színpadi tánc képzést kapott. Ezután a Lakner Lívia által vezetett Guttenberg Gyermekszínházba került; itt 3 évig szerepelt gyerekdarabokban. Középiskolai tanulmányait a Városmajori Gimnáziumban végezte 1990-1994 között. A gimnázium színjátszó körének egyik előadásával szerepel az Országos Diákszínjátszó fesztiválon, így kerül a Pinceszínház 1994-1995 akkor alakuló társulatának növendékei közé. Ezután felvételt nyer az Operett színház stúdiójába1995-1997, Mikolay László osztályába, első nagyszínpadi szerepe, Dobostorta című operettben volt. Egy válogatás során megkapja a Veszprémi Petőfi Színház West Side Storyjának Anitáját, Vándorfi László rendezésében. 1997-ben Felvételt nyer a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett- musical szakára, Szirtes Tamás és Léner Péter osztályába. Az egyetem után a Budapesti Operettszínházba szerződött, amelynek azóta is tagja. Tagja a Budapesti Operett Színház tagjaiból alakult Operett Angyalai formációnak. ( További tagok: Szinetár Dóra, Janza Kata, Kékkovács Mara).3 évig forgatott a TV2 Jóban-rosszban című sorozatában ( Irén; altatóorvos ), 2007-től az M1 M.O.M. Musical-operett magazin háziasszonya, műsorvezetője. 2009 novemberében Farkas Gábor Gábriellel közösen nekik szóló albumot adott ki. Az Örökre szépek - Mese és Rajzfilmslágerek című CD-n. A művésznő pályájának új szakaszába lép a 2010-es évben. Ugyanis 2010-ben megjelenik új CD-je Ébred valami a szívemben címmel! Az albumon a ’70-es, ’80-as, ’90-es évek olyan kultikus poplegendák dalai halhatóak a mai kornak és hangzásigénynek maximálisan megfelelő feldolgozásban, mint például Kovács Kati vagy Cserháti Zsuzsa. CD-jei La Mancha lovagja Mindhalálig Musical A Szépség és a Szörnyeteg (főcímdal) Menyasszonytánc Örökre szépek - Mese és Rajzfilmslágerek Duettalbum Farkas Gábor Gábriellel (2009) Ébred valami a szívemben (2010) Filmjei Libiomfi (2003) Szentiván napja (2003) 28% (2005) Jóban Rosszban (2007) Díjai Súgó Csiga-díj (2006) Bársony Rózsi Emlékgyűrű Broce Broce falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik. Fekvése Dubrovnik városától légvonalban 36, közúton 56 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délkeletre, a Pelješac-félsziget középső-délkeleti részén, a hosszan elnyúló Stoni-öböl déli partján fekszik. Története Broce területe már az ókorban lakott volt. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Ilyen halomsírok találhatók a település határában is, melyeket később őrhelyként használtak. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. Broce települést 1349-ben alapították a raguzaiak. 1478-ban elkezdődött a Stontól Broceig húzódó új védőfal építése, de a munkák idővel abbamaradtak. Több gótikus és reneszánsz házon kívül 1629-ben felépült a domonkosok temploma és kolostora. 1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1857-ben 161, 1910-ben 219 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 87 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él. Nevezetességei A Mindenszentek templom szentélye még reneszánsz stílusban épült a 15. században. A hajót később az egykori udvar helyén építették hozzá. Mellette található a falu temetője. A domonkos kolostor és az Angyali Üdvözlet templom 1629-ben épült. 1884-ben újjáépítették, 1998-ban megújították. A Brocétől délkeletre fekvő Jelinjakon találhatók a leghíresebb raguzai ágyúöntő mester Ivan Rabljanin házának és Keresztelő Szent János kápolnájának romjai. A hrasnoi Szent Tamás templom maradványai A kobaši Szent Jeromos templomot 1615 -ben építették. A kobaši Kármelhegyi Boldogasszony templom 1676 -ban épült. A település határában található illír halomsírokat később őrhelyként használták. Gazdaság A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság. Onville Onville település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 543 fő (2015). Onville Gorze, Bayonville-sur-Mad, Chambley-Bussières, Pagny-sur-Moselle, Prény, Vandelainville, Villecey-sur-Mad és Waville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Reggio di Calabria Centrale Stazione di Reggio di Calabria Centrale vasútállomás Olaszországban, Reggio Calabria településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Battipaglia–Reggio di Calabria-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Reggio di Calabria Lido Stazione di Reggio di Calabria OMECA Horvát ábécé A horvát ábécé a horvát nyelv lejegyzésére használt ábécé, amely a latin ábécén alapul. Ezt az ábécét használja még továbbá a bosnyák, a montenegrói és a szerb nyelv (ez utóbbinak a hivatalos írásmódja cirill írással történik). Az ábécét Ljudevit Gaj alkotta meg a latin ábécé cseh és lengyel változatából, és 1830-ban Budán publikálta Kratka osnova horvatsko-slavenskog pravopisanja című könyvében. Ez előtt is jelent már meg könyv a horvát írásról, de ezek nem az egységesített írást használták. Az ábécé 30 betűből áll: Oktatási jellegű kiadványokban használnak különböző ékezeteket is a magánhangzók felett a hangsúly jelölésére, más kiadványokban ezek nem használatosak. A hangsúlyról bővebben lásd: horvát nyelv. Idegen eredetű nevekben és még meg nem honosodott szavakban megtalálhatók a q, w, x, y betűk is, de ezek nem részei a hivatalos ábécének, betűrendbe sorolásnál helyük a magyarnak megfelelő. Az ábécében a dž, lj, nj digráfok (betűkapcsolatok) önálló betűkként kezelendők. Ez azt jelenti, hogy például az nj az összes n kezdetű szó után áll, tehát a njegov a novine után található. A magyar helyesírási szabályokkal megegyezően szókezdetben e betűknek csak az első tagját írják naggyal, kivéve, ha a teljes szó nagybetűvel van írva: Njemačka, de NJEMAČKA. A magyar szokástól eltérően azonban keresztrejtvényekben egy betűként kezelik őket, tehát ezek a betűk egy négyzetbe kerülnek. Johnson megye (Illinois) Johnson megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Illinois államban található. Megyeszékhelye Vienna, mely egyben a legnagyobb városa is. Lakosainak száma 12 677 fő (2013. július 1.). Johnson megye Williamson és Massac megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 1989-es finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1989-es finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának ötvenkilencedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Kuusysi Lahti csapata nyerte. Lebonyolítás Az alapszakasz 12 csapat részvételével zajlott. Az alapszakasz végén az első 6 helyezett csapat a felsőházban, az utolsó 6 pedig az alsóházban játszott a továbbiakban. Kirchendemenreuth Kirchendemenreuth település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 952 fő (1987. május 25.). James Noble (politikus) James Noble (Berryville, 1785. december 16. – Washington, 1831. február 26.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Indiana, 1816–1831). Németh István (polgármester) Németh István (Buzsák, 1849. szeptember 19. – Kaposvár, 1911. szeptember 24.) Kaposvár történetének egyik legnagyobb hatású polgármestere volt, 1895 és 1911 között vezette a várost. Életművét 2012-ben Örökségünk – Somogyország Kincse díjjal ismerték el. Élete 1849-ben született a Somogy vármegyei Buzsákon, jómódú kisbirtokos családban, szeptember 25-én keresztelték. Szülei Németh István és Tita Anna. Cseregyerekként a nagy arányban svábok lakta dél-somogyi Szulokban németül is megtanult, Keszthelyen és Pécsen egyházi középiskolába járt, majd budapesti és bécsi egyetemeken jogi és államtudományi tanulmányokat végzett. Miután diplomát szerzett, 1876-ban visszatért Somogyba, és Lengyeltótiban ügyvédi irodát nyitott. Többek között a balatonboglári takarékpénztárnak és az ottani önsegélyező egyletnek az ügyeit is intézte, szegényebb ügyfeleivel szemben időnként minden költséget elengedett. Higgadt, csendes, de eleven modorú személyiségnek ismerték, aki nagy megbecsülést vívott ki magának. Scholz Gyula kaposvári műszaki tanácsos lányát, Herminát („Minkát”) vette feleségül, valószínűleg a Scholz család hatására költözött 1890 őszén végleg Kaposvárra, ahol 1895. december 30-án polgármesterré választották. Már ekkor kifejtette, hogy fontosnak tartja a pártpolitika kizárását a városi közügyekből, a takarékosságot és az átláthatóságot. Néhány hónappal később a várostörténet egyik legfontosabb kérdésében döntött a képviselő-testület, méghozzá szavazategyenlőség (28–28) miatt az elnöklő Németh István döntő szavazatával: elhatározták, hogy Kaposvár megvásárolja az Eszterházy család birtokában levő, 27 holdas úgynevezett Meggyes-telket, amely a mai Bajcsy-Zsilinszky utcától északra fekszik. A vásárlást azért ellenezték sokan, mert az Eszterházyak mintegy ötször akkora árat (holdanként négyezer forintot) kértek érte, mint amennyi egy átlagos kaposvári földterület ára volt ebben az időben. A vásár utólag azonban jó ötletnek bizonyult: a megszerzett területen hamarosan új utcák létesültek, számos nagyszabású köz- és magánépület épült fel. Ugyancsak az Eszterházyaktól vásárolta meg 1897 elején a heti és országos vásárok helypénzszedési jogát. Polgármestersége idején fejlődött a csatorna- és az elektromos hálózat, átalakult a főtér, felépült többek között az új városháza, az Igazságügyi palota, az új vasútállomás, a gimnázium új épülete, a MÁV nevelőintézet, a Dorottya üzletház, a Csiky Gergely Színház, az új református templom és a Deseda-völgyi vízmű. 1904-ben az ő kezdeményezésére telepítették a ma róla elnevezett fasort. Németh István Fonyód nyaralóteleppé fejlődése szempontjából lelkes propagandát fejtett ki. Ő volt az, aki Fekete Gyula kaposvári ügyvéd mellett Fonyódot Kaposvár üdülőtelepévé, mintegy külvárosává akarta fejleszteni. Ezért is támogatta annak idején minden erejével a helyiérdekű vasút kiépítését.[forrás?] Németh István a Balaton partján lévő telken építtette azt a villát 1901-ben, amely később Villa Galéria néven vált ismertté (Fonyód, Fürdő u. 3.). Az építészeti tervet a marcali Sztelek-Csomós család készítette. A tervhez képest a kivitelezett épület kevésbé díszes, veranda nélküli lett.[forrás?] Szívbetegségben hunyt el 1911 szeptemberében. Emlékezete Nem csak az utókor, de saját kora is nagy hatású polgármesternek ismerte el. Utódja, dr. Kovács-Sebestény Gyula székfoglalójában így vélekedett róla: „másfél évtizedes munkássága – a kezdetleges viszonyok közt levő városból – a mai virágzó Kaposvárt teremtette s kinek alkotó szelleme […] a város minden pontján körülvesz bennünket”. Halála után nagyon rövid időn belül utcát neveztek el róla városában: 1911 októberében döntött úgy a képviselő-testület, hogy az addigi Meggyes utcát (egészen a Bethlen tértől a Virág utcáig) Németh István utcának nevezik el. Bár 1952 áprilisában a közterületet átnevezték Beloiannisz utcára, 1974-ben keleti fele visszakapta a Németh István nevet, igaz, már nem utca, hanem fasor utótaggal. A Németh István fasor ma is használatos elnevezés. 1939-es évszámot viselő szobrát Ispánki József készítette, és a ma Berzsenyi parknak nevezett parkban látható. Talapzatának felirata: „Kaposvár várossá fejlődését 1896–1911 megalapozó nagy polgármestere”. Németh Istvánra emlékezve Kaposváron két emléktáblát is felavattak. Az elsőt 1973. december 22-én a mai Németh István fasorban, a másodikat 2000. április 27-én azon a Kontrássy Ferenc utcai házon, amelynek helyén régebben lakóháza állt. Igaz, ezen a táblán hibás évszám, 1912 szerepel mint polgármesterségének utolsó éve. Az 1973-as emléktáblát a 2016-os felújítás során újra cserélték. Fonyódi nyaralójának falán is tábla őrzi emlékét, amelyet 1987. június 7-én avatott fel Szigetvári György építészmérnök (Weeber Klára szobrászművész munkája). 2016 áprilisában nagyméretű arcképe felkerült az egyik kaposvári helyi járatos buszra is, a 2017-ben indult, 171 milliárd forintos városfejlesztési program pedig a Németh István Program elnevezést kapta. Fedor Frešo Fedor Frešo (Pozsony, 1947. január 6. – 2018. június 26.) szlovák rock- és dzsesszgitáros, basszusgitáros. Pályafutása Apja Tibor Frešo (1918–1987) zeneszerző, karmester volt. A pozsonyi Konzervatóriumban végzett. 1962-től zenélt aktívan számos zenekarban. Ezek közül a legfontosabbak: Soulmen (1967–1968) Prúdy (1968–1969, 1990, 1992, 1998–1999) Collegium Musicum (1969–1973, 1977–1979, 1997, 2008–2018) Blue Effect (Modrý Efekt) (1975–1977) Fermáta (1981–1984, 1996–1997, 1999–2018) T&R Band (1982–1992) Traditional Club Bratislava (2002–2011) Kosa z nosa (2013–2018) Zenei rendezőként számos együttessel és zenésszel dolgozott együtt. 2011-ben jelent meg Sideman című könyve. Könyve Sideman ; Marenčin PT, Bratislava, 2011 Roquedur Roquedur település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 254 fő (2015). Roquedur Saint-André-de-Majencoules, Saint-Bresson, Saint-Julien-de-la-Nef, Sumène és Le Vigan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2004–2005-ös szlovén labdarúgó-bajnokság (első osztály) A PrvaLiga 2004–2005-ös szezonja volt a bajnokság 14. kiírása. A bajnokságban 12 csapat vett részt, a győztes a HIT Gorica lett. Rives (Lot-et-Garonne) Rives település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 232 fő (2015). Rives Beaumontois-en-Périgord, Mazières-Naresse, Rayet és Villeréal községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Minimális pár A fonológiában használt minimális pár vagy minimálpár terminus két fonológiailag szembenálló elemet nevez meg. Egyik meghatározás szerint a szembenálló elemek olyan szavak, amelyek jelentését egyetlen beszédhang vagy beszédhang által hordozott prozódiai elem különbözteti meg. Egy másik szemléletben a két szembenálló elem alatt olyan beszédhangokat értenek, amelyeket egyetlen tulajdonságuk különböztet meg, például zöngésség ↔ zöngétlenség, és ezek eredményeznek minimális szópárokat. A szavak jelentésén többnyire lexikai jelentést értenek, de lehet szó grammatikai jelentésről is. Beszédhangok tulajdonságai alapján meghatározott minimális párok és sorozatok A minimális pár fogalmát az ún. prágai nyelvészeti iskola vezette be a fonéma fogalmával kapcsolatban, ugyanis segítségével meg lehet állapítani, hogy egy adott nyelvben mely beszédhangok ugyanakkor fonémák is, azaz jelentésmegkülönböztető beszédhangok. Egy beszédhang fonéma jellegét úgy állapítják meg, hogy olyan szavakat keresnek, amelyek jelentését egyetlen beszédhang különbözteti meg. Ezekben a beszédhangok paradigmát alkotnak, azaz egymással felcserélhetők ugyanabban a hangtani kontextusban, következésképpen fonológiai ellentétben állnak egymással, ezért fonémáknak tekintendők. Meg lehet állapítani, hogy egy adott nyelvben a beszédhangok mely tulajdonságai állnak ellentétben minimális párokat eredményezve. Például a magyar nyelvben: a mássalhangzók terén: zöngés ↔ zöngétlen: bor ↔ por, gép ↔ kép, vér ↔ fér, zab ↔ szab, zseb ↔ seb, faggyú ↔ fattyú ; rövid ↔ hosszú: szál ↔ száll, megy ↔ meggy, ad ↔ add ; képzés helye: part ↔ tart, bal ↔ dal ( bilabiális ↔ dentális ), ma ↔ na (bilabiális ↔ alveoláris ); képzés módja: tél ↔ szél, dörög ↔ zörög, pék ↔ fék, bér ↔ vér ( zárhang ↔ réshang ); a magánhangzók terén: rövid ↔ hosszú: kor ↔ kór, irat ↔ írat, füzet ↔ fűzet, elöl ↔ elől, tör ↔ tőr ; veláris ↔ palatális : kor ↔ kör, ló ↔ lő, szúr ↔ szűr, túr ↔ tűr ; illabiális ↔ labiális : tíz ↔ tűz, tér ↔ tőr ; egy fokkal zártabb ↔ nyíltabb : kor ↔ kar, űr ↔ őr, szúr ↔ szór kivételesen egynél több tulajdonsággal szembenállók: baj ↔ báj, kar ↔ kár (rövid, hátul képzett, ajakkerekítéses ↔ hosszú, elöl képzett, ajakréses); fel ↔ fél, ken ↔ kén (rövid, alsó nyelvállású ↔ hosszú, középső nyelvállású). Nem minden egyetlen tulajdonsággal ellentétben álló hangpár egyben fonémapár is, mégpedig akkor nem az, ha nem képez minimális szópárt. Ilyenek például a magyarban a /j/ fonéma [�] (zöngés, pl. dobj) és [ç] (zöngétlen, pl. lépj) változatai. Ezeket a fonéma allofónjainak nevezik. A fonémák közötti ellentét nem mutatkozik meg a minimális párt képező szavak minden alakjában, bizonyos alakok hangtani kontextusa miatt. Például a /k/-ról és a /g/-ről tudvalevő, hogy a magyarban fonémapár, hiszen van fok ↔ fog minimális pár, de a fokhoz/foghoz szavakban az ellentétük semlegesedik az utánuk következő /h/ hatására, amely zöngétleníti a [g]-t, és emiatt a kiejtése neki is [k]. Azon minimális párok száma, amelyekben megvan egy bizonyos fonológiai ellentét, kisebb vagy nagyobb funkcionális súlyt ad annak az ellentétnek. Például az angolban a /p/ és a /b/ viszonylag sok minimális párban megvan, ezért ellentétüknek nagyobb funkcionális súlya van, mint például az /a/ ↔ /e/ ellentétnek, mely viszonylag kevés minimális párt különböztet meg. Több kritériuma is van ilyen mennyiségi megállapításnak, mint például az a hely a szóban, ahol megtalálható az ellentét, vagy a szavak előfordulásának gyakorisága a nyelvben. A nyelvek fonémakészletei többé-kevésbe különböznek egymástól, egyesek között nagy eltéréseket mutatva, úgy a fonémák számát, mint a fonémákat megkülönböztető tulajdonságokat illetően. Ami fonéma egy nyelvben, az más nyelvben nem mindig az. Például az angolban a /n/ és a /ŋ/ fonémapár, mivel van olyan minimális pár, mint sin ’bűn’ ↔ sing ’énekel’, de a magyarban nem. Mindkét hang megvan ugyan, pl. a ro[n]da és so[ŋ]ka szavakban, de nem minimális párban. Az utóbbi ellentét nem megkülönböztető, nem fonológiai, hanem csak fonetikai. Hasonló az esete a hindi nyelvben és az angolban a hehezetesnek vagy aspiráltnak nevezett zárhangoknak és az aspiráció nélkül kiejtetteknek. A hindiben például a /pʰ/ és a /p/ fonémák, mivel van olyan minimális pár, mint phāl /pʰaːl/ ’kés éle’ ↔ pāl /paːl/ ’gondoz’. Az angolban is van [pʰ] (pl. a pin ’gombostű’ szóban) és [p] (pl. a spin ’pörög’ szóban), de ezek sem minimális párban, tehát nem fonémák. Előfordul, hogy egyazon szót képező hangsorban kettőnél több hang cserélhető fel egymással úgy, hogy az szó marad, és akkor minimális sorozatról van szó. Példák: (angolul) big ’nagy’ ↔ pig ’disznó’ ↔ rig ’fúrótorony’, gap ’rés’ ↔ cap ’kupak’ ↔ map ’térkép’ ↔ tap ’csap’; (franciául) cal ’bőrkeményedés’ ↔ mal ’rosszul’ ↔ pal ’karó’, capot ’motroházfedél’ ↔ canot ’csónak’ ↔ calot ’sapka’ ↔ cadeau ’ajándék’ ↔ cagot ’álszent’ ↔ cabot ’kutya’ ↔ caveau ’sírbolt’ ↔ cachot ’zárka’ ↔ cageot ’ládikó’ (/ka/ + változó fonéma + /o/). Prozódiai elemek alapján meghatározott minimális párok és sorozatok Vannak olyan nyelvek, amelyekben nemcsak a beszédhangok tulajdonságai, hanem beszédhangok által hordozott prozódiai, azaz szupraszegmentális elemek is jelentésmegkülönböztetők, esetenként csak a utóbbiak. Ilyenek elsősorban az ún. tonális nyelvek, amelyekben a tónusnak, azaz a szótag hangmagasságának és ennek esetleges, a szótagra korlátozott változásának viszonylag nagy szerepe van a jelentésmegkülönböztetésben. Az ilyen tónust tonémának nevezték el analógia útján, a fonémát véve alapul. Ezen nyelvek között egyesekben kevesebb, másokban több tónus van. A kínai mandarin nyelv például öt hangmagassággal és négy tónussal rendelkezik. Egy olyan hangsornak, mint ma (pinjin átírással) öt jelentése van, tehát azok a szavak, amelyek ezeket hordozzák, a következő minimális sorozatot képezik: egyenletesen magas tónussal: mā ’anya’; emelkedő tónussal: má ’kender’; eső-emelkedő tónussal: mǎ ’ló’; hirtelen eső tónussal: mà ’szid’; tónus nélkül mondat végén: kérdő partikula . A délkelet-ázsiai (Kína déli része, Vietnám és Laosz északi része) miao-yao, más néven hmong-mien tonális nyelvek családjához tartozó bunu vagy punu nevű nyelvekben nyolc a tónusok száma. 1-estől 5-ösig jegyzik a hangmagasságokat magasságuk sorrendjében, és a számok sorával a tónus változását, illetve egyenletességét. Példa minimális sorozatra ezekben a nyelvben: cu33 ’együtt’ ↔ cu22 ’az utolsó’ ↔ cu12 ’híd’ ↔ cu43 ’bor, alkohol’ ↔ cu42 ’rend’ ↔ cu31 ’kampó’ ↔ cu21 ’éppen’ ↔ cu231 ’aszály’. Olyan nyelvek is vannak, amelyek nem tonálisak, de van bennük korlátozott mértékben jelentésmegkülönböztető funkciója a tónusnak. Ilyenek például a svéd és a norvég. Ezekben lehetséges tónus által meghatározott minimális pár, ha a szavak legalább kétszótagúak. A „magasabb tónus az első szótagon, mint a másodikon ↔ magasabb tónus a második szótagon, mint az elsőn” ellentét által meghatározott minimális párok a svédben például: buren ’a ketrec, a kalitka’ ↔ buren ’vitt, viselt’ ( melléknévi igenév ); tanken ’a tank’ ↔ tanken ’a gondolat’; komma ’vessző’ (írásjel) ↔ komma ’jönni’. A közép-délszláv diarendszer nyelveiben a hangsúly egyszerre erősségi és zenei, azaz közrejátszik benne a nyomaték és a tónus, de még a szótagmag időtartama is. Ezek szerint megkülönböztetnek négyféle hangsúlyt: hosszú ereszkedő: zlȃto ’arany’; hosszú emelkedő: rúka ’kéz’; rövid ereszkedő: kȕća ’ház’; rövid emelkedő: žèna ’nő, asszony’. Ezekben a nyelvekben vannak a lexikai jelentést tekintve: beszédhangok ellentétén alapuló minimális párok: /pȃd/ ’esés’ ↔ /rȃd/ ’munka’, /zȏb/ ’zab’ ↔ /zȗb/ ’fog’ (testrész): hangsúlytípusok ellentétén alapulók: /grȁd/ ’jégeső’ ↔ /grȃd/ ’város’, /lȕk/ ’hagyma’ ↔ /lȗk/ ’íj’, /kȕpiti/ ’gyűjteni’ ↔ /kúpiti/ ’venni, vásárolni’, /tȅk/ ’alig’ (időre vonatkozó) ↔ /tȇk/ ’étvágy’ . A hangsúlytípus megkülönböztethet csupán grammatikai jelentést is [/sèla/ ’a falunak’ (egyes szám birtokos eset) ↔ /sȅla/ ’falvak’ (többes szám alanyeset), /jȅdra/ ’a vitorlának’ (egyes szám birtokos eset) ↔ /jèdra/ (többes szám alanyeset)], vagy egyszerre lexikai és grammatikai jelentést: /róda/ ’gólya’ (egyes szám alanyeset) ↔ /rȍda/ ’a nemnek’ (egyes szám birtokos eset), /lȗka/ ’a hagymának’ (egyes szám birtokos eset) ↔ /lúka/ ’kikötő’ (hajóké) (egyes szám alanyeset). A hangsúlytalan magánhangzók időtartama is lehet megkülönböztető, de csak grammatikai jelentésé: /slȋkē/ ’a képnek’ (egyes szám birtokos eset – hosszú ē-vel) ↔ /slȋke/ ’képek’ (többes szám alanyeset, rövid e-vel), /pòjedē/ ’megeszi(k)’ (kijelentő mód jelen idő) ↔ /pòjede/ ’megevett/megette’ (aorist). Azokban a nyelvekben, amelyekben a hangsúly erősségi és nem kötött, a hangsúly helyének van olykor jelentésmegkülönböztető szerepe. Az angolban példa erre permit [p�ʳˈm�t] ’megengedni’ ↔ permit [ˈp�ːʳm�t] ’engedély’, a románban pedig: minimális párok: minimális sorozat: mobilă [ˈmobil�] ’bútor’ ↔ mobilă [moˈbil�] ’mozdítható’ (nőnem) ↔ mobilă [mobiˈl�] ’bebútorozott’ ( egyszerű múlt ). Az első igeragozási osztályhoz tartozó ún. szuffixum nélküli igék esetében, mint amilyenek a fenti a umbla ’járni’ és a mobila ’bebútorozni’, általános szabály az, hogy csak a hangsúly helye különbözteti meg egyes szám 3. személyben az egyszerű múlt időt a jelen időtől. Berni-felvidék A Berni-felvidék (németül: Berner Oberland, franciául: Oberland bernois) Svájc Bern kantonjának magasan fekvő területe, a kanton déli részében. Két fő része a Thuni-tó és a Brienzi-tó körüli vidék, valamint a Berni-Alpok völgyei (az 558 méter magasságban elhelyezkedő Thun-tó fölötti, nem lakható részek). A felvidékre eső közigazgatási kerületek: Thun (kerület) Interlaken (kerület) Oberhasli (kerület) Frutigen (kerület) Obersimmental (kerület) Niedersimmental (kerület) Saanen (kerület) A Berni-felvidéken beszélt alemann német nyelvjárás, az úgynevezett „legfelső alemann” eltér a Bern városában és a kanton északi részén beszélt „felső alemann” nyelvjárástól. 1989-es indianapolisi 500 A 73. alkalommal megrendezett Indianapolisi 500 mérföldes versenyt 1989. május 28-án rendeztek meg. (R) Rookie → Újjonc Forrás http://hp.lanck.net/faster/Indy-500/1989ind.htm Kirchenthumbach Kirchenthumbach település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3264 fő (2013. december 31.). A7VU Az A7V harctéri tapasztalatai és a zsákmányolt angol harckocsik tanulmányozása alapján tervezett második generációs német harcjármű. A motorok külön hajtották a kétoldali lánctalpakat, így helyben fordulásra is képes volt. A típus sorozatgyártására már nem került sor a háború vége miatt. Estación de Alsasua Estación de Alsasua vasútállomás Spanyolországban, Alsasua településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: 25-ös vonal 26 (Renfe) Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Station Of Brinkola-Oñati Bartosz Salamon Bartosz Salamon (Poznań, 1991. május 1. –) lengyel válogatott labdarúgó, a SPAL játékosa kölcsönben a Cagliari csapatától. A lengyel válogatott tagjaként részt vett a 2016-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Olasz másodosztály bajnoka (1): 2015–16 Rajna–Marne-csatorna A Rajna-Marne-csatorna 1838 és 1853 között épült, mely a csatornázott Ill folyón, a Rajnába vezető Ill–Rajna-csatorna torkolatánál 135,05 nullaponton kezdődik, 81 zsilippel 285,58 magasságban fekvő keleti tetővonalig emelkedik és innét kezdve 13 zsilipen át a Martincourt melletti német-francia határig 231,43-ra száll le, aztán a francia határon belül a Meurthe, Mosel, Maas és Ornain folyását átszelve Vitry-nél a Marne egyik mellékágába ömlik. A Rajna-Marne-csatornán a 19. végén 200 tonnás hajók közlekedhettek. Forrás Bokor József (szerk.). Rajna-Marne-csatorna, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X e² Az e² Eros Ramazzotti válogatáslemeze, ami 2007. október 26-án jelent meg Európában és Latin-Amerikában. Erosnak ez a tizennegyedik albuma (beleszámítva a válogatásalbumokat is), az 1997-es Eros című válogatáslemeze után a második. Az album első kislemeze a Non siamo soli (magyarul: Nem vagyunk egyedül) címmel jelent meg. Ezt a dalt Ricky Martinnal együtt énekli. Dalok A "CD-A"-n 14 "felújított" dal és 4 új dal van. * Non siamo soli * Terra promessa Una storia importante (remix) Un cuore con le ali Adesso tu Se bastasse una canzone Cose della vita (Can't stop thinking of you) Un'altra te Favola L'aurora Più bella cosa Più bella cosa Non ti prometto niente I Belong to You (Il ritmo della passione) La nostra vita Ci parliamo da grandi * Dove si nascondono gli angeli * Il tempo tra di noi * CD-B: 17 dal új köntösben, népszerű zeneszerzők átdolgozásában Adesso tu (Gian Piero Reverberivel és London Sessio Orchestraval) Cose che ho visto (Michele Canova Iorfida a producer) Musica è (Gian Piero Reverberivel és London Sessio Orchestraval) Dolce Barbara (feat. Dado Moroni) Taxi Story (feat. Jon Spencer) Cose della vita (a producer John Shanks) L'aurora (a producer Wyclef Jean ) Più bella cosa (a producer John Shanks) Dove c'è musica (feat. Steve Vai ) E ancor mi chiedo ( Gian Piero Reverberivel és London Sessio Orchestraval) Fuoco nel fuoco (feat. Carlos Santana ) L'ombra del gigante (a producer Pat Leonard) Il buio ha i tuoi occhi (feat. Rhythm del mundo) Un attimo di pace (feat. Take 6) Un'emozione per sempre (feat. The Chieftains) Solo ieri (Gian Piero Reverberivel és London Sessio Orchestraval) Está pasando noviembre (feat. Amaia a "La Oreja De Van Gogh"-ból) Abruzzo Abruzzo régió Dél-Olaszországban, Rómától keletre. Északi szomszédja Marche régió, nyugaton és délnyugaton Lazio, délkeleten Molise, keleten pedig az Adriai-tenger. Bár földrajzilag az „olasz csizma” közepén helyezkedik el, az olasz statisztikai hivatal (az ISTAT) Dél-Olaszország részének tekinti. Ez történelmi kapcsolatainak hagyatéka a 19. századi Két Szicília Királyságával. Földrajz Abruzzo az Appennini-félsziget központi részén fekszik. Északon Marche, nyugaton Lazio, délen Campania és Molise régiók határolják, keleten pedig az Adriai-tenger (150 km hosszan). A domborzatának 65%-át hegyek, 34%-át dombvidékek alkotják, a fennmaradó 1%-ot pedig (elsősorban tengerparti) síkságok. A régió nyugati részét az Appenninek vonulatai foglalják el. Az Abruzzói-Appennineket (vagy röviden Abruzzók) tagolt mészkőtömbök alkotják. A hegység kialakulásában főleg a törések játszottak nagy szerepet. A 2000 métert meghaladó, meredek falú, feltorlaszolt mészkőtönkök keleti sorozatának legmagasabb tagja a hatalmas Gran Sasso d’Italia, melynek legmagasabb csúcsa, a 2914 m magas Corno Grande, meredek sziklapiramis. A kiemelt mészkőtönkök között szélesebb, magas mészkőfennsíkok terjeszkednek. Felszínüket mocsarasodásra hajlamos, lefolyástalan karsztos mélyedések és tágasabb poljék tagolják. Az Abruzzói-Appenninek három fő vonulatra tagolódik: Catena Occidentale (Gran Sasso d’Italia, Monti della Laga, Majella), Catena Centrale (Monte Terminillo, Monte Calvo, Monte Nuria, Monte Rotondo, Monte Velino, Monte Sirente, Monte Campo, Monte Capraro, Monte Marchetta, Monte Marrone) és Catena Orientale (Monti Reatini, Monti Simbruini, Monti della Meta). A hegyvidéket az Abruzzói-szubappenninek határolják, amelyek fokozatosan lejtenek a tengerpart felé. A régiót elsősorban rövid, gyors folyású és időszakos folyók szelik át. A legjelentősebb folyók a Pescara és a Sangro, Aterno, Vomano, amelyek vizét elektromos áram előállítására is használják (pl. Bombai-tó). Állóvizeinek nagy része hegyvidéki tengerszem valamint mesterségesen létrehozott gyűjtőtó. A régió éghajlata az alacsonyabban fekvő területeken mediterrán jellegű: száraz nyarakkal, enyhe telekkel. A hegyvidékeken a telek hosszúak, hidegek, a nyarak enyhék. Nevének eredete Neve a latin „Aprutium” szóból származhat, bár a Római Birodalom idején más neveken ismerték, mint: Picenum, Sabina et Samnium, Flaminia et Picenum é/vagy Campania et Samnium. A középkorban ismert Aprutium név eredetéről több elmélet is létezik. Lehet, hogy a Praetutium, illetve a Pretutii népnév leromlott változata, akiknek legfontosabb városa Interamnaes, a mai Teramo lehetett. Más etimológiák szerint a „vaddisznó” jelentésű latin aper szóból ered (tehát jelentése „a vaddisznók földje”), vagy a „durva, meredek” jelentésű abruptum szóból. Egy újabb keletű magyarázat szerint: „a Bruttiis”, vagyis a bruttii nép szállásterületétől kezdődő föld. Történelem A terület az ókorban a Római Birodalom része volt. Az 5. században a longobárdok foglalták el. A középkorban a Spoletói Hercegség része volt. 1861 óta Olaszország része. 1963-ig Abruzzi e Molise vagy röviden Abruzzi régió része volt, amely magába foglalta a mai Molise régiót is. A többes számot jelentő „-i” az Abruzzi névben abból az időből származik, amikor a régiót a Két Szicília Királysága közigazgatásában több részre osztották: Abruzzo Citeriore (Közel-Abruzzo) és Abruzzo Ulteriore I és II (Távol-Abruzzo I és II). A Közel és a Távol szavak arra utaltak, hogy az adott terület milyen közel helyezkedett el Nápolytól, a királyság fővárosától. Abruzzo Citeriore a mai Chieti megye. Abruzzo Ulteriore Teramo megye és Teramo megyePescara megye. Abruzzo Ulteriore II ma L’Aquila megye. Közigazgatás Abruzzo területe négy megyére van osztva: Chieti (Provincia di Chieti) L’Aquila (Provincia di L’Aquila) Pescara (Provincia di Pescara) Teramo (Provincia di Teramo ) Népessége A népsűrűség – annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben növekedett – még mindig az országos átlag alatt van (2008-ban 123,4 fő/km²). Megyei szinten a legsűrűbben Pescara megyét lakják (260,1 fő/km²), míg a leggyérebben L’Aquila megyét (61,3 fő/km²), noha ez utóbbinak a területe a legnagyobb a négy megye közül. A 20. század elején a többi dél-olaszországi régióhoz hasonlóan, Abruzzóra is a szegénység miatti kivándorlás volt a jellemző. A demográfiai csökkenés az 1980-as években fordult át ismét növekedésbe, amikor megindult a harmadik világbeli bevándorlók érkezése. Az olasz statisztikai hivatal adatai szerint ma a népesség 4,5%-át alkotják a bevándorlók. A legtöbben Albániából, Marokkóból és Romániából érkeztek. A régió természetföldrajzi viszonyai miatt egy belső népességvándorlás is volt, mégpedig a hegyvidékek felől a tengerpart felé, ami azt eredményezte, hogy mára szinte az egész tengerparti síkság urbanizálódott. E népességvándorlás következménye a hegyvidéki települések lakosságának elöregedése és elszegényedése. A legnépesebb városok (2007. december 31-es adatok alapján): Látnivalók természeti látnivalók: Majella Nemzeti Park Gran Sasso - Monti della Laga Nemzeti Park kulturális helyszínek: L’Aquila belvárosa Chieti óvárosa és bazilikája Crecchio erődje Lanciano óvárosa az ókori Histonium régészeti emlékei Vastóban Manoppello óvárosa Nocciano óvárosa Penne óvárosa és középkori falrendszere Pescara belvárosa Sant’Eufemia a Maiella botanikus kertje Spoltore erődje Cappelle sul Tavo termálfürdői Teramo belvárosa Atri óvárosa Giulianova óvárosa Civitella del Tronto erődje Campli óvárosa és Régészeti Múzeuma Castelli kerámiamanufaktúrái tengerparti üdülőhelyek: Alba Adriatica Tortoreto Roseto degli Abruzzi Pineto Silvi Gazdaság Hagyományosan Abruzzót Dél-Olaszországhoz (Mezzogiorno) sorolják, viszont gazdasági szempontból sikerült kiemelkednie a déli régiókat sújtó gazdasági elmaradottságból. Az 1950-es évek óta Abruzzo gazdasága fokozatosan növekszik, ennek jele, hogy 1971-re az egy főre eső jövedelem már elérte az észak-olaszországi régiók 65%-át. Ez a szám 1994-re 76%-ra növekedett és ezáltal Abruzzo élenjáró lett a déli régiók között az egy főre eső jövedelem terén. A gazdasági fellendülést elősegítette a Teramót és Pescarát Rómával összekötő autópályák megépítése is. Vezető gazdasági ágazatként a mezőgazdaság helyét az ipar vette át. A régió gazdasági életében fontos szerepet játszik a finommechanika, a járműgyártás és a telekommunikáció. Az ipari infrastruktúra elsősorban a Pescara, Trigno és Sangro folyók völgyében levő településeken, illetve a tengerparti övezetben koncentrálódik. Abruzzo gazdaságának fontos szereplője a turizmus. A régió vonzerejét a számos középkori vára és kastélya adja, valamint az Appenninekben kialakított sípályák, amelyek minőségileg az alpesiekhez hasonlíthatók. A régió homokos tengerpartján számos üdülőváros épült ki. Közlekedés A régió legjelentősebb útvonala az Adriai-tenger partjával párhuzamosan futó A14-es (Bologna-Taranto) autópálya. Ezzel párhuzamosan vasútvonal is fut. Az A24-es autópálya köti össze Teramót Rómával, érintve L’Aquila városát is. Az A25-ös autópálya a régión belül fut, összekötve Torano Nuovót, Avezzanóval és Pescarával. A régiót átszelik továbbá az SS5 Tiburtina Valeria (Róma-Avezzano-Pescara), SS16 Adriatica (Otranto-Pescara-Padova). SS17 (Antrodoco - L’Aquila - Foggia), SS578 (Rieti - Marsica) és az SS652 (Fondovalle Sangro - Cerro al Volturno) országutak. A régiót átszelő vasútvonalak közül a legjelentősebb az Adriai-tenger partjával futó vonal. További vasútvonalak kötik össze Pescarát Rómával, Avezzano érintésével. Nápolyba Sulmona és Castel di Sangro érintésével vezet vasútvonal. Egyéb vonalak: Sulmona - L’Aquila - Rieti - Terni, Avezzano - Sora - Roccasecca, Lanciano - Castel di Sangro, Teramo - Giulianova. A régió repülőterei: Pescarai repülőtér L’Aquila-Preturo repülőtér A legnagyobb kikötő Pescara, innen rendszeresen indulnak járatok más olasz városokba, valamint Horvátországba és Görögországba is. Híres abruzzóiak Marco Appicciafuoco, szobrász Costantino Barbella, szobrász Berardo da Pagliara, püspök, Teramo védőszentje Giovanni Bernardini, író Bernardino da Fossa, ferences történész és aszkéta író Laudomia Bonanni, írónő Giovan Battista Boncori, festő Adolfo Borgognoni, költő és irodalomkkritikus Giuseppe Capograssi, filozófus Caracciolo Szent Ferenc , katolikus szent Nazzareno Carusi, zenész Pompeo Cesura, festő Vincenzo Cerulli, csillagász és matematikus Giovanni Chiarini, felfedező Giovanni Chiodi, festő Alessandro Cicognini , zeneszerző Ottavio Colecchi, filozófus Benedetto Croce , író, filozófus Gabriele D'Annunzio, író, költő Annibale De Gasparis, csillagász és matematikus Pietro De Laurentiis, szobrász Tony Del Monaco, énekes Davide Ferrari, költő Fabio Grosso , labdarúgó VII. Ince pápa Andrea Iannone , motorversenyző Valerio Laccetti, festő Guido Montauti, festő Domenico Morfeo, labdarúgó Nduccio, zenész, humorista Publius Ovidius Naso , római költő Massimo Oddo , labdarúgó Polidoro da Lanciano, festő Caius Asinius Pollio , római politikus Francesco Paolo Tosti, zeneszerző Jarno Trulli , autóversenyző Nicoletto Vernia, filozófus Pietro Zardini, színész Luciano Zauri , labdarúgó Antalffy-Zsiross Dezső Antalffy-Zsiross Dezső (Nagybecskerek, 1885. július 24. – Denville, 1945. április 29.) magyar orgonaművészként kora legjelentősebb előadói közé tartozott, zeneszerzőként is jelentős. Zenekari, kamara-, kórus-, zongora- és orgonaműveket alkotott, amelyek a Schirmer, Ricordi, Leduc, Salabert, Steingräber, Breitkopf, Universal kiadóknál jelentek meg. Életpályája Gyermekévek A délvidéki Nagybecskereken született muzikális családban. Zenei tehetsége már négyéves korában megnyilvánult, s gyakran lépett fel otthon a házi szalonzenekarban. Eleinte édesanyja tanította zongorázni, majd az orgonista Ripka Ferenc és Herr Ödön felügyelték zenei előmenetelét, s a gimnázium mellett napi nyolcórás gyakorlással alapozta meg későbbi technikáját. Az ifjú zeneakadémista 1902-ben került Budapestre, ahol egyszerre végezte a Magyar Királyi Egyetem jogi karát és a Zeneakadémia orgona- és zeneszerzés szakát. Négy évig volt a nagyhírű Hans Koessler tanítványa, aki Kodályt, Bartókot és Weinert is tanította. Nagy sikerek után, 1906-ban kapta meg kiváló minősítésű diplomáját. Zeneakadémiai évei után az 1906/7-es tanévben a berlini Zeneművészeti Főiskolára ment, ahol a 75 éves magyar származású legendás hírű hegedűművész-zeneszerző Joachim Józseftől vett zeneszerzés-órákat. Az 1907/8-as évadban a Kölni Operánál volt karmester, majd 1909-ig Lipcsében és Bolognában tanult orgonát. Külföldi tanulmányútjai Lipcsében a modernizmus egyik előfutáránál, az orgonista Max Regernél tanult zeneszerzést, s a híres Tamás-templomban a virtuóz Karl Straubénál orgonajátékot. Az akkoriban orgonista fellegvárnak számító Lipcse hatása szinte az egész Antalffy-életművön kimutatható. Max Reger szintézise, amivel a bachi hagyományokat ötvözte a legújabb liszti és brahmsi törekvésekkel, ugyanúgy jelen lesz az ő gondolkodásában is, amikor tradicionális témáit, dallamait Debussy-ihletésű impresszionista harmóniákkal fűszerezi. Úgy tűnik, az élénk szellemű, minden újra fogékony komponista ekkor találta meg sajátos zenei nyelvét. Hasonló hatással volt rá Bolognában Marco Enrico Bossi is, akinél interpretációt és metodikát tanult. Bossi hatalmas, mintegy 150 tételből álló életművének gerince szintén orgonára készült, de míg Reger liturgikus műfajokban gondolkodott (korál-feldolgozások, fúgák stb.), Bossi szinte kizárólag koncertdarabokat írt, s később Antalffy is ehhez az irányzathoz csatlakozott. Valószínűleg az ő hatására írta meg 1911-ben kétkötetes Orgonaiskoláját, a mindmáig a legrészletesebb, legátfogóbb hazai tankönyvet, amely a növendékek zenei fejlődését legalább annyira szem előtt tartotta, mint technikai képzését. A Zeneakadémia tanára 1909-es hazatérésével nagyszerű, 1920-ig tartó budapesti évtized vette kezdetét. Néhány kései darabtól eltekintve lényegében ekkor írta meg orgonaműveinek döntő többségét. Egykori tanára nyugalomba vonulása után, 1909-től rendkívüli, 1912-től rendes tanár a Zeneakadémián, ahol orgonát, majd 1919-től zeneszerzést is tanított. Első önálló budapesti hangversenyét 1911 januárjában tartotta, óriási sikerrel, amelyet nemcsak az államtitkár tisztelt meg jelenlétével, de a zenésztársak is, akik egy babérkoszorúval tüntették ki a fiatal virtuózt. A koncerten – ahogy széles érdeklődésének megfelelően később is – a kora barokk Frescobalditól a kortárs szerzőkön át saját darabjáig a teljes irodalomból játszott. 1911 márciusában feleségül vette Árkay Dalmát, 1912 januárjában megszületett egyetlen gyermeke, Antalffy-Zsiross Judit, aki 2011-ben 99 éves korában hunyt el, Budapesten. Az első világháború kitörésekor behívták katonának, s Nagyváradon töltött két évet, de 1916-tól ismét dolgozott: jótékony célú rendezvényeken lépett fel Budapesten, Erdélyben és szerte az országban, majd 1917-ben elnyerte a Szent István-bazilika főorgonista-állását, s így keze alá került az ország talán legnagyobb hangszere, az 1905-ben épült Angster-orgona. Úton az Új Világ felé, amerikai sikerei Antalffy élete 1921-től gyökeres fordulatot vett. Feltehetően mindent elért, amit Magyarországon orgonista akkoriban elérhetett, életének második fele így a nagyvilág fokozatos meghódításával telt. 1921. január 4-én érkezett meg New Yorkba, s 21-én már debütált zongorakísérőként, az akkor 20 éves magyar hegedűfenomén Kerékjártó Ducival. A következő hónapokban bejárták „fél Amerikát”, ahogy maga Antalffy írta egy levelében. Áprilisban már jelentkezett is az egyik legnagyobb kiadó (Schirmer), hogy megjelenteti 6 művét. Nyáron a híres impresszárió, Samuel „Roxy” Rothafel meghívására a két éve megnyílt Capitol Theater orgonistája lett, s itt adta a következő év áprilisában azt a koncertjét, melynek hatására az újságok az „orgona Dohnányija”-ként emlegették. A 4000 ülőhelyes Capitol Theater az első mozgóképszínházak, vagy inkább mozi-paloták egyike volt, itt mutatták be rendszeresen a Metro-Goldwyn-Mayer produkciókat. 1922 szeptemberében a New York állambeli Rochesteri Egyetem zenei fakultásának, az előző évben alapított Eastman School of Musicnak lett az orgonatanára, s az intézményhez tartozó több mint 3000 személyes Eastman Theater orgonistája. Az iskola 1905-ben alapított zenei könyvtára, az akkor is és ma is észak-Amerika legnagyobb akadémiai kutató könyvtáraként jegyzett Eastman Music Library bizonyára egy olyan világot nyitott ki a minden új iránt fogékony muzsikus számára, amely az itthoni körülmények között elképzelhetetlen lett volna. 1924 februárjában egy nagyszabású előadássorozat zenei vezetői állására hívták meg. Kurt Vollmöller: The Miracle (A csoda) című, Németországban 1911-ben Max Reinhardt rendezésében bemutatott színdarabja után Morris Gest amerikai producer meghívta New Yorkba, s a három felvonásból álló produkció orgonistája, a kórus és a zenekar vezetője Antalffy lett. A négy hónapig tartó kimerítő előadássorozatot nyáron pihente ki az imádott Kaliforniában, majd hazautazott Budapestre, s szeptemberben 3,5 év után ismét elfoglalta zeneakadémiai tanári állását. Egy rövid időre, újra Budapesten Itthon azonban sokkal nehezebb körülmények várták. A Zeneakadémia orgonája átépítés miatt átmenetileg használhatatlanná vált, s állástalan helyzetében kénytelen volt elfogadni a Miracle-produkció decemberi meghívását egy amerikai turnéra. 1925 szeptemberében visszatért a Zeneakadémia falai közé, egy éven keresztül tanított és koncertezett, majd a Miracle-produkció újabb felkérésére ismét csatlakozott a társulathoz, s 1927 első két hónapjában Los Angelesben részt vett a 32 estéből álló előadássorozaton. Morris Gest producer egyúttal felkérte Hugo von Hofmannsthal Jedermann (Akárki) című színműve kísérőzenéjének megkomponálására. Amerikai tartózkodása ezúttal azonban jelentősen meghosszabbodott, amikor tavasszal meghívást kapott a New York-i székhelyű Union Theological Seminary részéről. (Ekkor szűnt meg zeneakadémiai állása.) Mivel Antalffy 1927 tavaszától 1929-ig volt az intézet alkalmazásában, feltehetően részt vett az 1928-as alapítású Egyházi Zeneiskola alapításában (Sacred Music School), majd egy éven keresztül zeneszerzést, ellenpontot, kottaolvasást, transzponálást és hangszerelést tanított a kezdő évfolyamnak. 1929 elején ismét megkereste a Miracle-társulat. Morris Gest ezúttal egy új produkcióhoz, a Freiburg Passion Playhez (Freiburgi passiójáték) keresett zeneszerző-karmestert, s rendezőnek apósát, azt David Belascót kérte fel, aki színpadra dolgozta át John Luther Long Madame Butterfly (Pillangókisasszony) című novelláját. A Freiburgi passiójáték 1929. április-június között szerepelt az akkori világ legnagyobb színháza, az 5300 fős befogadóképességű Hippodrome Theater műsorán. Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság is feltehetően közrejátszott abban, hogy Antalffy a következő tavasszal elhagyta Amerikát, s európai hangversenykörútra indult. Ekkor járt Párizsban, ahol a filmipar is felfigyelt tehetségére: ő írta a Le Miracle des Loups (A farkasok csodája) című film kísérőzenéjét, amelyet az akkoriban az egész európai filmgyártást másodmagával uraló Gaumont filmstúdió rendelt meg tőle. 1930-ban hazalátogatott Magyarországra, koncerteket adott Budapesten és vidéken egyaránt, elsők között szólaltatta meg az éppen elkészült szegedi Fogadalmi templomban azt az új Angster-orgonát, amely öt manuálos, 136 regiszteres terjedelmével a korabeli Európa második legnagyobb hangszere volt. 1931 végén, a válság egyik enyhébb szakaszában visszatért Amerikába (akarata ellenére alakult úgy, hogy soha nem jött már haza ezután), ahol a régi ismerős és munkaadó Samuel „Roxy” Rothafel új, és egyben utolsó vállalkozásának főszerepe várta: a Radio City Music Hall 1932. december 27-i megnyitására szánt ünnepi oratórium megírása. A Radio City Music Hall a modern világ legnagyobb magánépítkezési vállalkozásának, az 1930–39 között épült, 14 felhőkarcoló irodaházból álló, a legmodernebb art déco stílusban kivitelezett Rockefeller Centernek egyik óriásépülete, amelyet az egész világ leghatalmasabb és legfényűzőbb színházának terveztek. A Voices of Millions (Milliók hangja) című Antalffy-oratórium szövegét és előadói apparátusát az emberi egyenjogúság eszméje hatotta át, amennyiben kórusát fehér és fekete énekesek alkották, a mű szövegét pedig a világvallások szent szövegeinek figyelembevételével állították össze. A darab a nyitóünnepségen óriási sikert aratott, s ez volt a szomszédságában működő és ma is sugárzó Radio City első világméretű rádióközvetítése. Minden bizonnyal ennek a sikernek köszönhette Antalffy, hogy 1932-től 10 éven keresztül a 6000 fős óriásszínház zeneszerző-orgonistájaként dolgozhatott. Indián operája A sikersorozatnak azonban még mindig nem volt vége. Most érkezhetett el alkotóerejének csúcsára (egyébként kortársaival, Kodállyal, Bartókkal, Sztravinszkijjal párhuzamosan), s belekezdett legnagyobb zeneszerzői vállalkozásába, egy indián opera megírásába. Az Onteora’s Bride (Onteora menyasszonya) című opera, amelyet egy akkoriban ismert indián történetre írt, 1934-ben munkahelyén, a Radio City Music Hall színháztermében került színre, s a fogadtatást jelzi, hogy a következő két hétben naponta 4-5 előadást tartva összesen 58-szor láthatta-hallhatta a New York-i közönség. A mű minden bizonnyal elnyerte az indiánok tetszését is, ugyanis tekintélyes szervezetük, az „Indian Associations of America” tiszteletbeli törzsfőnökké választotta a zeneszerzőt. 1936-ban a világ egyik legjobb együttese, a New York Philharmonic Orchestra számára elkészítette Vivaldi-Bach: d-moll concertójának zenekari átiratát, aminek következtében a John Barbirolli vezetése alatt álló zenekar 1938-ban tagjává választotta az orgonavirtuózt. A darab bemutatójára 1940-ben került sor, s Antalffynak ez volt az utolsó zeneszerzői sikere. 1942-ben súlyos szívbetegsége következtében állandó kórházi kezelésre szorult, amiből már nem épült fel, s nem is tudott felesége után Budapestre hazatérni, bár mindvégig foglalkoztatta annak gondolata . Az anyagi gondok, az utazási nehézségek, a betegség és vízumproblémák nem tették lehetővé számára a hazatérést, s 60 évesen, a New York melletti Denville-ben, 1945. április 29-én, családjától távol, egy ápolóotthonban hunyt el. Művei Válogatás Zenekari művek (Szvit, Magyar nyitány), zongora - és orgonaművek, víg opera ( Farsangi kaland , 1921), dalok Instruktív művek: Elméleti és gyakorlati orgonaiskola (Budapest–Lipcse, 1910) A transzponálás módszere (Budapest, 1913 ) Az énekkari partitúra-olvasás kézikönyve (Budapest, 1913) Orgonaművek Három könnyű korálelőjáték Op. 22 (Jesu meine…, Meinen Jesum… Herzliebster Jesu) Trois Chants op. 10 No. 1-3 (Ünnepi ének, Hattyúdal, Szerenád) Korálfantázia és Fúga „Herzlich tut mich verlangen” dallamára Legende Zwei Fugen in a-moll und F-dur Intermezzo g-moll Virágének Négy orgonamű: Felhők vándorlása, Madrigal, Játékos Faunok, Karácsonyi harangok Festa Bucolica (Toccata) Madonna – (Egy üvegfestmény) Vázlatok néger spirituálékra Magány Prière pour les enfants Prière pour les morts Scène pastorale Gyászének Esti dal Éji dal A halottak szigete Szerenád a Magyar Szvitből Improvisations for the „Miracle des Loups” Reveille de Printemps (elveszett) Zongoraművek Bagatellen - Apróságok zongorára Polonaise caracteristique Tarantella Am Meer: Drei Stimmungsbilder für Pianoforte Carneval-Szenen: 4 Humoreske Rhapsodie Olvasmányok (Rococo, Marche Grotesque, Valse Sentimentale) Drei lyrische Stücke Valse triste Valse intime Valse (scéne de ballett) Trois Pièces Weihnachtslied Serenade from the Hungarian Suite for Piano Biedermeier (Alt-Wien) Rococo Zongoradarabok (Morning-shower for the fingers, Pour une dame hongroise, Deux gamins au soir) Elfentanz Ballade Serenade Mors equitus (preludes sentiments) Prelude (Sír a kis galambom…) D.A. to E.B. - Andante appassionato (E. Bossinak ajánlva) Magyar nyitány (négy kézre) Magyar Suite (négy kézre) Kamarazene Magyar ábránd (tárogató és zongora vagy cimbalom) Czimbalom (tárogató együttes) Magyar kesergő és falusi táncok (klarinét, trombita, hegedű cimbalom/zongora) Piano Quintett (Vonósokra és zongorára) Serenade from the Hungarian Suite for String Quartett A kemény dió (szimfonikus költemény 2 hegedűre, violára és csellóra) Dixie variációk (12 zongorára) Kamarazene hegedűre és zongorára Romanze Liebeslied Berceuse melancholique Mosquitos Concert Caprice for Violin and Piano Duo, Fantasie Stück, Für Violine und Klavier Pastorale (hegedű és orgona/zongora) Caprice chinoise Caprice No.2. Mirror-canon (két hegedűre) Énekhangra és zongorára Petőfi -dalok Ady -dalok 5 Ungarische Lieder Two Hungarian Sketches (Hópelyhek, A kis menyasszony) Gebet des Szekler Liliencron- és Carmen Sylva-dalok Rilke -dalok Szállj le holló (Kriza Vadrózsákból) „Gyere hezzám vacsorára” (Kriza Vadrózsákból) A csodagyermek ( Juhász Gyula versére) Duna vizén ( szláv ballada Arany János szövegére) Székely népballadák (Angoli Borbála) Burmese love song (Arthur Guiterman) Kórusművek Gyöngyvirág: Madrigál (8 szólamú vegyeskarra, szoprán és tenor szólóra Hungarian Rhapsody (8 szólamú vegyeskarra) E-dúr mise Sanctus in As-dur (6 szólamú vegyeskarra) Agnus Dei (6 szólamú vegyeskarra) Csudákkal tündöklő… (négyszólamú vegyeskarra és zongorára) Boldogasszony anyánk (négyszólamú vegyeskarra és zongorára) Pedagógiai munkák Orgonaiskola (I-II. Op. 21) A transzponálás módszere Az énekkari partitúra-olvasás kézikönyve A regisztrálás művészete. Kat. Egyh. Zeneközlöny Zenekari és kórusművek Voice of Millions (A Christmas Oratorio „for the opening of Rockefeller Radio City Music Hall New York City”) Variationen für 12 Klaviere und Orchester Weinachtskantate Húsvéti Oratórium (vegyeskarra és zenekarra) American Festival Prologue (orgonára és zenekarra) Simon Judit, Ballade: altszóló és zenekar Zwei Ungarische Volkslieder für Tenor Solo und Orchester Magyar Suite Lyrische Suite (kis zenekarra) Magyar nyitány ( Katona József Bánk bánjához) Divertimento H-moll szvit Lírai kantáta Farkas Jenő Narancsvirág című költeményére (kis zenekarra, tenorszólóra és női karra) Kantáta Walt Whitman Az elhagyott fészek című versére (kis zenekarra, szoprán- és baritonszólóra) Serenade from the Hungarian Suite for orchestra Sturm (Marsch für Militärkapellen) From depths of wae (Korál Bach nyomán vegyeskarra és zenekarra) O sacred head (Korál Bach nyomán zenekarra) Nativity (A Christmas Vision) szólókra, vegyeskarra, orgonára és zenekarra Dedication (Martha Wilchinski versére) szólóénekre és zenekarra Introduction and Lamentation (kórusra és zenekarra) „Go down death…” melodráma szólistákra és zenekarra néger dallamok alapján Színpadi művek Onteora’s Bride. Indianer-Oper Carneval. Opéra comique egy felvonásban Lady in White Balett Farsangi kaland The Little Matchgirl (A kis gyufaáruslány). Christmas Pantomime Angkor vat: (A Night in the Hidde Cities) Ballet-pantomime in 4 scènes Páris tündére Operett 3 felvonásban Kísérőzene Kisérő zene Emőd Tamás Lotharingia című egyfelvonásosához zongorára Hugo von Hofmannsthal Jedermannjához Alfred Neumann: The Patriot-hoz (G. Miller előadása, New York ) The Freiburg Passion Players (D. Belasco előadásához, New York) Le Miracle des Loups (Filmzene a francia történelmi filmhez, Párizs ) Zenekari átiratok Vivaldi – Bach : d-moll Concerto (nagyzenekarra) Bach: E-moll prelúdium és fúga („Wedge”) nagyzenekarra Saint-Saëns : Marche Héroique Nyitány (orgona és zenekar) Ivan Ladislav Galeta Ivan Ladislav Galeta (Vinkovce, 1947. május 9. – Zágráb, 2014. január 7.) horvát képzőművész. Pályafutása 1967-ben Zágrábban elvégezte az Iparművészeti Főiskolát, majd a Tanárképző Főiskolán képzőművészetből, a zágrábi Bölcsészettudományi Karon pedagógiatudományból diplomázott. 1971–1977 között a zágrábi Tanárképző Főiskola elektronikai műhelyének vezetője és operatőr-tanára; 1977–1990 között pedig a Zágrábi Egyetemen belül működő Egyetemi Központ Multimediális Központjának vezetője, amely Horvátországban elsőként vállalta fel a hazai és a nemzetközi kísérleti film- és videoművészet bemutatását. Filmeket 1969, videókat 1975-től készített. 1973-tól objekteket, installációkat, fotóinstallációkat állított ki, kiterjesztett filmeket és videókat, televíziós alkotásokat, szövegeket, hanginstallációkat, környezeti beavatkozásokat mutat be. Munkáit 1979-től galériákban és múzeumokban rendezett előadói performanszokon vitte a közönség elé. A Filmotéka 16 művészmozi alapítója és vezetője (1991–1994). 1993-tól a Zágrábi Egyetem Képzőművészeti Akadémiájának médiamunkatársa, 1995-től docense. Kezdeményezte az Akadémián 2000-ben az Animáció szak, 2004-ben pedig az Új média szak bevezetését. 2000-től a Zágráb melletti Kraj Gornjiban élt, és gazdálkodással foglakozott. Falura költözésével párhuzamosan kezdi End Art projektjét, melynek mérföldkövei a következők: End Art videók 2000–2004, e-mailart 2005–2006, noART eARTh day 2008. 02. 29. –, Deep End Art Work in Progress 2010–2012, Deep End Art Work in Regress 2012–, Work in Proregress 2013–. Megnyilvánulási formái ekkor a következők: elhagyott környezetben végzett beavatkozások, kertművelés, valamint mindezen munkálatairól készült fényképfelvételek, fotósorozatok és videoművek. Filmek WAL(L)ZEN (1989), 35 mm Water Pulu 1869 1896(1988), 35 mm Two Times in One Space(1985), 35 mm PiRâMidas 1972-1984 (1984), 35 mm sfaira 1985-1895 (1984), 35 mm Videók TV ping-pong (1975/78) Video radovi / Video works (1977/78) Media Game 1 (1978) Drop (1979) Railway station – Amsterdam (1979) Lijnbaangracht Centrum (1979) No 1, 2,3,4 (1979) Post Card (1983) Pismo / Letter (1995) Endart No 1 (2000) Endart No 2 (2001) Endart No 3 (2003) Endart No 4 (2004) 813 (szám) A 813 (római számmal: DCCCXIII) egy természetes szám, félprím, a 3 és a 271 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 813-as a kettes számrendszerben 1100101101, a nyolcas számrendszerben 1455, a tizenhatos számrendszerben 32D alakban írható fel. A 813 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 31 · 2711 szorzattal, normálalakban a 8,13 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 271 és 813. A 813 négyzete 660 969, köbe 537 367 797, négyzetgyöke 28,51315, köbgyöke 9,33319, reciproka 0,0012300. A 813 egység sugarú kör kerülete 5108,22965 egység, területe 2 076 495,355 területegység; a 813 egység sugarú gömb térfogata 2 250 920 964,4 térfogategység. Maliq neolitikus települése Koordináták: é. sz. 40° 42′ 35″, ny. h. 20° 42′ 42″40.709722222222, -20.711666666667 Maliq neolitikus települése (albánul vendbanimi neolitik i Maliqit) Délkelet-Albániában, a Korçai-medencében, közelebbről a 20. század közepén lecsapolt Maliqi-tó egykor mocsaras vidékén feltárt, földrajzilag elszórt, cölöpökre épült neolitikus–bronzkori lakóházak összefoglaló megnevezése. A régészeti Maliq-kultúra névadó lelőhelye (ismert még Kamnik-kultúra néven is). A feltárt telepeket az ásatásokat követően földdel visszafedték, így nem látogathatóak. Leírása A Devoll folyó táplálta, mocsaras vidék övezte, helyenként 3 méter mély Maliqi-tavat 1948–1949 során csapolták le, hogy így növeljék a szántóművelésbe bevonható termőföldek kiterjedését. E munkálatok során fedezték fel a tó partján több helyütt az őskor különböző korszakaiból, az újkőkortól a bronzkorig, esetenként a vaskorig lakott települések maradványait. E korabeli népesség lakhelyei ismertek Maliq, Libonik, Vashtëmi, Sovjan, Podgorie, Zvezdë és Kuç i Zi települések határából. Az itt élt népességről keveset tudni. A feltárások alapján alapvetően vadászattal és gyűjtögetéssel, de kezdetleges szinten foglalkoztak alakor-, árpa-, lencse- és cicorlencse-termesztéssel is. A feltárt állati maradványok alapján étlapjukon szerepelt a szarvas, a vaddisznó, a róka és a barlangi oroszlán is. A településeket, cölöpházakat a Maliqi-tó vizének késő bronzkori felduzzadása következtében hagyták el lakóik. Vélhetően ekkor alakultak ki azok a magasabban fekvő késő bronzkori, kora vaskori erődített falvak, amelyeknek nyomaira bukkantak Symiz, Kakaç, Podgorie és Zvezdë határában. A legrégibb ismert lakóházak maradványai az egykori tó északkeleti pontján, Podgorie közelében, a Thata-hegy délnyugati lankáin kerültek a felszínre (Podgorie Ia, Ib és Ic jelölésű helyszínek). Az újkőkor korai szakaszában keletkezett települést a bronzkorig lakták, az épületmaradványok mellett a legkorábbi rétegekből vörös agyagedény-töredékek, az impressokultúrához sorolható, kagylónyomatokkal díszített agyagtárgyak, valamint bogyós-indás barbotinkerámiák kerültek elő. A leletek között különféle eszközök – kőbalták, kovakő fejszék, csontárak és csonttűk – is találhatóak. Hasonló korúak, szénizotópos kormeghatározás alapján az i. e. 6115 és 5260 között voltak lakottak a Maliqi-tó délkeleti csücskében, Liboniknál található cölöpházmaradványok (Dunavec I és II). Az innen felszínre került leletanyagot barbotinkerámia, mázas fekete edények, négy lábon nyugvó folyadéktároló edények (rhütonok) és antropomorfikus terrakottafigurák jellemzik, az újabb rétegekből karcolásos díszítésű kerámiatöredékeket tártak fel. A lelőhelyegyüttes legnagyobb kiterjedésű és leghosszabban lakott telepét a névadó Maliq határában ásatták 1973–1974-ben, majd 1988–1989-ben. Összesen tizenegy, különböző korokban keletkezett réteget tártak fel itt, amelyek közül a legrégebbi, i.e. 4660 és 4092 közötti három cölöpház (Maliq Ib, IIa és IIb). Ezek mellett ismert néhány késő újkőkori (i. e. 2700 k., Maliq Ia és II), valamint több bronzkori (i. e. 2100–1500 k., Maliq IIIa, IIIb, IIIc1, IIIc2, IIId1 és IIId2) telep. A cölöpökre jellemzően félkörzáródású faszerkezetes házakat építettek, amelyek fala mintegy 0,5 méteres magasságban megmaradt. A települést kezdetleges palánkvár védte. A közeli Sovjan falu déli határában albán és francia régészek 1990-ben tártak fel egy másik, nagy kiterjedésű (2,5 hektáros) cölöpházas települést, amelyet a szénizotópos vizsgálatok alapján az i. e. 7. évezredtől egészen a vaskorig, az i. e. 7. századig laktak. Az egykor mocsaras környezet ezen a helyszínen különösen jó állapotban konzerválta az épületeket. A cölöpökön nyugvó gerendafödém tartotta a keretvázas faszerkezetet, amelynek közeit vályoggal tömték ki, s a falat belülről sövénnyel borították. Alsó-Kalifornia Alsó-Kalifornia (spanyolul Baja California) Mexikó legészakibb és legnyugatibb tagállama. Fekvése Északon az Amerikai Egyesült Államok, nyugaton a Csendes-óceán, délen Déli-Alsó-Kalifornia állam, keleten a Kaliforniai-öböl és Sonora állam határolja. Nagyobb városai Mexicali (főváros) Ensenada Tijuana Népesség Ahogy egész Mexikóban, a népesség növekedése ebben az államban is gyors, sőt, itt az országos átlagot is meghaladja: 1990 és 2010 között majdnem 2-szeresére nőtt a lakosság. A növekedést szemlélteti az alábbi táblázat: George Clooney George Timothy Clooney (Lexington, Kentucky, 1961. május 6. –) kétszeres Oscar-díjas és háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, producer és forgatókönyvíró. Az ENSZ békenagykövete. Élete Kentucky államban született. Édesanyja, Nina Bruce (született Warren, 1939), szépségkirálynő volt és a városi tanácsnál dolgozott. Apja Nick Clooney (1934), a helyi televíziós társaságnál talkshow-műsorvezető volt. Egy nővére van, név szerint Adelia (más néven Ada). Clooney ír, német és angol származású. 5 évesen már apja kamerája elé állt. Érettségi után beiratkozott az Észak-Kentucky Egyetemre. Nagybátyja, José Ferrer egy lóverseny témájú filmet forgatott, és George is kapott egy kis szerepet benne. George a színészi pálya kedvéért otthagyta az egyetemet. 1982-ben egész nyáron dohányt vágott és női cipőket árult, majd elindult Hollywoodban élő nagynénjéhez. George elkezdett castingokra járni, az első sikeres próbafelvétel következtében szerepelt egy hirdetésben, amelyben egy hatos csomagolású sört cipelt a hóna alatt. Clooney beiratkozott Milton Katselas kurzusára a The Beverly Hills Playhouse-ban, s az egyik előadáson felfigyelt rá egy ügynök. Első játékfilmszerepe a Grizzly II: The Predator című film volt, amit Budapesten forgatott és ami nem került bemutatásra. Azt követte a Return of the Killer Tomatoes című film. Játszott a Roseanne-szériában és különféle tucatnyi tévésorozatban 10 éven keresztül. A Vészhelyzetben (ER) dr. Doug Ross szerepét kapta meg. Hamar a nézők kedvence lett. Két Emmy-, és három Golden Globe-díjra is nevezték. Clooney öt szezonon át játszotta a sármos orvost 1994 és 1999 között. Quentin Tarantino az Alkonyattól pirkadatig című mozijába hívta: alakítását az MTV Movie Awardjával jutalmazták. Majd az NBC népszerű sorozatában, a Jóbarátokban is felbukkant Noah Wyle társaságában. Mindketten a Vészhelyzetes karakterüket alakították, akik randiznak Monicával és Rachellel. 1996-ban Michelle Pfeifferrel szerepelt a Szép kis napban. Aztán Mimi Leder, a Vészhelyzet-sorozat egyik rendezője kérte fel a The Peacemaker főszerepére: Clooney ezredest alakított, aki egy ellopott atomrakétafejet kutat fel. Utána következett Batman jelmeze a Batman és Robinban, s ezért neki ítélték a legrosszabb párosnak járó Arany Málna díjat. Következő filmjei a Mint a kámfor és a Sivatagi cápák voltak. Utóbbiban Mark Wahlberg lett a partnere, akivel aztán a Wolfgang Petersen rendezte Viharzónában ismét együtt játszott. Az Ó, testvér, merre visz az utad című film a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra is eljutott. A Coen-testvérek vígjátéka három szökött rabról szól, s részben Homérosz Odüsszeiáján alapul. Magánélete 1987-1989 között együtt élt Kelly Prestonnal. 1989-ben megnősült, a felesége Talia Balsam színésznő volt, de három évvel később elváltak. Randevúzott Denise Crosby, Brooke Langton színésznőkkel és Lisa Snowdon modellel. Egyszer nyilvánosan kijelentette, hogy többé nem nősül meg és nem akar gyerekeket. Steven Soderbergh-gel 2000-ben a Warner Brothersen belül megalakították a Section Eight nevű produkciós irodát, amelynek székhelye George egyik háza. Nyaranta Olaszországban a Comói-tó melletti házában él. 2014-ben feleségül vette a brit-libanoni származású ügyvédnőt, Amal Alamuddint, aki 2017. június 6-án ikreket szült, nevük: Ella és az Alexander. Világsiker Clooney egyik legnagyobb sikerét az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi című filmjével érte el, amely egy 1960-as mozi remake-je parádés szereposztással. Steven Soderbergh rendező az első szerepet neki osztotta ki, s aztán összegyűjtötte a sztárcsapatot – Brad Pitt, Andy García, Matt Damon és Julia Roberts. Mindenki a megszokott gázsijának töredékéért vállalta el a szerepet. Soderbergh következő produkciója, a Solaris remake-je főszerepére is őt bízta meg. A Coen testvérek filmjében eljátszott egy ügyvédet a Kegyetlen bánásmód című romantikus vígjátékban, majd elkészítette az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét című filmet szintén a sztárcsapattal, amihez Catherine Zeta-Jones is csatlakozott. Következő szerepe a Sziriana volt, amiben egy sokat próbált CIA-ügynököt játszott. A szerep kedvéért több mint 15 kilót hízott egy hónap alatt, szakállat növesztett és megritkíttatta a haját. A forgatáson porckorongsérülést szenvedett. Alakítását a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Golden Globe-díjjal és Oscar-díjjal jutalmazták. Rendezőként Az Egy veszedelmes elme vallomásai Charlie Kaufman forgatókönyvéből készült, Sam Rockwell alakítja a főszerepet. Clooney, Matt Damon és Brad Pitt is vállalt egy kis szerepet filmjében. A mozit a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve díjra jelölték. Grant Heslovval, a film producerével és társ-forgatókönyvírójával együtt döntöttek úgy, hogy Murrow alakja az 1950-es évekbe helyezett játékfilmben fog érvényesülni a leghatásosabban. A filmnek a Jó estét, jó szerencsét! címet adták. A két alkotó a McCarthy szenátor kommunista üldözésének idejére, kettejük televíziós csatáira koncentrál. Clooney szerint: – „Ez az esemény és ez az időszak igazi szenvedélyem, hiszen azon ritka pillanatok egyike, amikor a televíziós újságírás valóban megváltoztatta a világot és az emberek gondolkodásmódját. McCarthy érinthetetlen volt mindaddig, amíg Murrow meg nem jelent a képben. Ezekben a pillanatokban az embernek valóban bátornak kellett lennie.” Clooney Fred Friendly producert játszotta, aki a tévés hírszerkesztővel, Edward R. Murrow-val egy napi híreket közlő műsort is irányít. A fekete-fehér film óriási sikert aratott, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 2005-ben megkapta a FIPRESCI és az Arany Osella-díjat, az Európai Filmakadémia a legjobb nem európai filmnek szavazta meg, a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyvíró kategóriában Golden Globe-ra jelölték, ráadásul a film hat Oscar-nominálást kapott. A béke nagykövete Clooney már évek óta részt vesz Afrikába irányuló humanitárius missziókban. 2006 áprilisában édesapjával, az újságíró Nick Clooney-val öt napra a nyugat-szudáni Dárfúrba utazott, hogy személyesen tájékozódjon az ottani humanitárius krízisről. Tapasztalatairól szeptemberben szenvedélyes beszédben számolt be az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Ebben a tanács tagjait emlékeztette, hogy évek óta népirtás zajlik „az Önök szeme előtt”, és az ő felelősségük lesz, ha nem sikerül véget vetni a katasztrófának. Clooney Dél-Szudán függetlensége mellett is aktívan kampányolt. Aktivistaként a Not On Our Watch szervezettel az emberirtások és tömeges áttelepítések ellen lép fel. Dokumentumfilmet készített Darfúr most címmel, amit 2007-ben a Torontói Filmfesztiválon mutattak be. Kitartó ismeretterjesztő munkáját - „harcostársával” és a film narrátorával, Don Cheadle-lel közösen - a Nobel-díjasok kitüntetéssel ismerték el 8. csúcstalálkozójukon. A Békecsúcs díját Mihail Gorbacsovtól, a Szovjetunió volt elnökétől vehette át. 2008 januárjában Pan Gimun ENSZ főtitkár arra kérte fel a 46 éves, Oscar-díjas hollywoodi filmsztárt, hogy segítse a világszervezet nemzetközi békemisszióit. A békenagyköveteket a művészetek, a kultúra, a tudományok és a sport kiválóságai közül választják ki azért, hogy világszerte támogatókat szerezzenek az ENSZ-nek. Filmjei Magyar hangjai 2010 és 2015 közötti megszakítással Szabó Sipos Barnabás hangján szokott megszólalni. Az említett időszak során többek között Kőszegi Ákos, Epres Attila, Szervét Tibor, illetve Mihályi Győző szólaltatta meg. Díjai és jelölései 1995 - Emmy-jelölés - a legjobb színész dráma sorozatban (Vészhelyzet) 1996 - Emmy-jelölés - a legjobb színész dráma sorozatban (Vészhelyzet) 1996 - Golden Globe-jelölés - a legjobb színész dráma tv-sorozatban (Vészhelyzet) 1997 - Golden Globe-jelölés - a legjobb színész dráma tv-sorozatban (Vészhelyzet) 1998 - Arany Málna-jelölés - a legrosszabb páros (Batman és Robin) 1998 - Golden Globe-jelölés - a legjobb színész dráma tv-sorozatban (Vészhelyzet) 2001 - Golden Globe-díj - a legjobb vígjáték vagy musical színész (Ó, testvér, merre visz utad?) 2002 - MTV Movie Awards jelölés - a legjobb filmes csapat (Ocean's Eleven - Tripla vagy semmi) 2003 - Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve jelölés (Egy veszedelmes elme vallomásai) 2005 - Európai Filmakadémia - a legjobb nem európai film (Jó estét, jó szerencsét!) 2005 - Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán díj jelölés (Jó estét, jó szerencsét!) 2005 - Velencei Filmfesztivál Arany Osella-díj (Jó estét, jó szerencsét!) 2005 - Velencei Filmfesztivál FIPRESCI-díj (Jó estét, jó szerencsét!) 2006 - BAFTA-jelölés - a legjobb férfi mellékszereplő (Jó estét, jó szerencsét!) 2006 - BAFTA-jelölés - a legjobb férfi mellékszereplő (Sziriana) 2006 - Golden Globe-díj - a legjobb férfi epizódszereplő (Sziriana) 2006 - Golden Globe-jelölés - a legjobb forgatókönyv (Good Night, and Good Luck) 2006 - Golden Globe-jelölés - a legjobb rendező (Good Night, and Good Luck) 2006 - Oscar-díj - a legjobb férfi epizódszereplő (Sziriana) 2006 - Oscar-jelölés - a legjobb eredeti forgatókönyv (Good Night, and Good Luck) 2006 - Oscar-jelölés - a legjobb rendező (Good Night, and Good Luck) 2008 - BAFTA-jelölés - a legjobb férfi főszereplő (Michael Clayton) 2008 - Golden Globe-jelölés - a legjobb drámai színész (Michael Clayton) 2008 - Oscar-jelölés - a legjobb színész (Michael Clayton) 2010 - BAFTA-jelölés - a legjobb férfi főszereplő - (Egek ura) 2015 - Cecil B. DeMille-életműdíj Bernienville Bernienville település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 280 fő (2015). Bernienville Bacquepuis, Claville, Gauville-la-Campagne, Quittebeuf és Sacquenville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Általános Nemzeti Kongresszus Az Általános Nemzeti Kongresszus (ÁNK, arabul: ������� ������ �����, berberül Agraw Amuran Amatay) Líbia törvényhozása volt két évig az első líbiai polgárháború vége (2011 októbere) után. 2012. július 7-én választották a líbiai szavazók, és a Nemzeti Átmeneti Tanácstól vette át a hatalmat. Elsődleges feladatára, egy demokratikus alkotmány kidolgozására, 18 hónapos határideje volt. A határidő lejártáig éppen csak hogy el tudták kezdeni ezt a munkát, új szavazást írtak ki képviselpházi tagok választására. A megválasztott új testület 2014. augusztus 4-én vette át a hatalmat. A korábbi ÁNK nem újraválasztott tagjainak egy csoportja, az LROR nevű forradalmi milícia (arabul ���� ������ ���� �����) és a Líbiai Pajzs Erő (��� �����) támogatásával 2014. augusztus 24-én kikiáltotta a Nemzeti Megmentési Kormányt. Omar al-Haszit választották miniszterelnöknek.r 2014 augusztusától az ÁNK már nem volt Líbia nemzetközileg elismert parlamentje, de még sokáig fenntartották. Feloszlását 2016. április 1-jén mondta ki. Helyét a Nagy Államtanács foglalta el. Somogyszob vasútállomás Somogyszob vasútállomás egy Somogy megyei vasútállomás, Somogyszob településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nagyatád–Somogyszob-vasútvonal Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Nagyatád vasútállomás Ötvöskónyi megállóhely Bolhás megállóhely Gare de Verneuil-l’Étang Gare de Verneuil-l’Étang vasútállomás Franciaországban, Verneuil-l’Étang településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Mulhouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Paris Gare de l’Est Gare de Mormant Pocshonbo Elektronikus Együttes A Pocshonbo Elektronikus Együttes (hangul: �������, handzsa: �������, latin betűkkel: Bocheonbo jeonja akdan; Pocshonbo csondzsa aktan), vagy angol nevén Pochonbo Electronic Ensemble 1983-ban, Kim Dzsongil (Kim Jong-il) parancsára jött létre. Az ország egyik legnépszerűbb együttese, de mint mindet, ennek a számait is ellenőrzi a kormánypárt. Népdalokat, katonaindulókat játszanak. Zenéjük gyakran hallható a Korea Hangja nevű észak-koreai rádióállomáson. 2007-ig 150 lemezt adtak ki. Nevét a pocshonbói (bocheonbói) csata után kapta, ami 1937. július 4-én zajlott Kim Ir Szen (Kim Il-sung) katonái és a japán megszállók között, Pocshonbo (Bocheonbo) közelében. 2012-ben megszűnt, a Moranbong Band lett a jogutódja. Hajdani tagjai Cson Hjejong (Chon Hye-yong) (���, ���) Ri Gjongszuk (Ri Kyong-suk) (���, ���) Cso Gumhva (Cho Kum-hwa) (���, ���) Kim Gvangszuk (Kim Kwang-suk) (���, ���) Ri Bunhi (Ri Bun-hui) (���, ���) 4542 Mossotti A 4542 Mossotti (ideiglenes jelöléssel 1989 BO) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Osservatorio San Vittore fedezte fel 1989. január 30-án. A864-es autópálya (Németország) Az A864-es autópálya (németül: Bundesautobahn 864) egy autópálya Németországban. Hossza 6 km. Bíró László Ferenc Bíró László Ferenc (szerzői névváltozatok : Biró László Ferenc, Bíró Ferenc, Bíró László, Bíró L. Ferenc) (Kolozsvár, 1960. április 9. – Kolozsvár, 2012) költő, irodalomkritikus, irodalomtörténész. Életpályája Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban végezte. Több világnyelvet (német, olasz, angol, spanyol, stb) behatóan ismerve, fordítói tevékenységet végzett különböző adminisztratív intézmények számára. A romániai és magyarországi irodalmi sajtóban (Utunk, Igaz Szó, Helikon, Tiszatáj)közölt verseket, prózát, esszét, fordításokat, irodalomkritikát és irodalomtörténeti tanulmányokat. A hetvenes évektől kezdődően a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja 1981-ig. 1990-től az újraalakult Gaál Gábor Irodalmi Kör alapító tagja, majd ezt követően a Bretter György Irodalmi Kör tagja. 2005-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház műszaki osztályán dolgozott. Életének szívroham vetett véget. Művei Bíró Ferenc, Suttogások . Versek. Kriterion Könyvkiadó, Forrás sorozat, Bukarest, 72 p., 1630 példány, 1983 . Antológiák Kimaradt Szó . Fiatal költők antológiája. Kriterion Könyvkiadó , Bukarest , 1979 . I. e. 218 Évszázadok: i. e. 4. század – i. e. 3. század – i. e. 2. század Évtizedek: i. e. 260-as évek – i. e. 250-es évek – i. e. 240-es évek – i. e. 230-as évek – i. e. 220-as évek – i. e. 210-es évek – i. e. 200-as évek – i. e. 190-es évek – i. e. 180-as évek – i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek Évek: i. e. 223 – i. e. 222 – i. e. 221 – i. e. 220 – i. e. 219 – i. e. 218 – i. e. 217 – i. e. 216 – i. e. 215 – i. e. 214 – i. e. 213 Események Római consulok : P. Cornelius Scipio és Ti. Sempronius Longus a lex Claudia de nave Senatorum kibocsátása Rómában Cremona és Placentia latin coloniák megalapítása Gallia Cisalpinában a második pun háború kezdete ( i. e. 201 -ig): Hannibál Itáliába vonul az Alpokon keresztül Róma megszállja Szicília és Malet szigeteit december: Hannibál győzelme a Ticinus folyónál P. Cornelius Scipio és a Trebia folyónál P. Cornelius Scipio és Ti. Sempronius Longinus felett Melinovac Melinovac falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Donji Lapachoz tartozik. Fekvése Korenicától légvonalban 15 km-re, közúton 63 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 21 km-re, közúton 25 km-re északra, Lika keleti részén, a Lapaci mezőtől északra, közvetlenül a bosnyák határ mellett fekszik. Története 1857-ben 189, 1910-ben 446 lakosa volt. Lika-Korbava vármegye Donji Lapaci járásához tartozott. A trianoni békeszerződést követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 98 százaléka szerb nemzetiségű volt. A falunak 2011-ben 39 lakosa volt. Palermo San Lorenzo Colli vasútállomás Palermo San Lorenzo Colli vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Palermo megyében, Palermo településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül az ezüst kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Palermo–Trapani-vasútvonal Vitnyéd-Csermajor megállóhely Vitnyéd-Csermajor megállóhely egy Győr-Moson-Sopron megyei vasútállomás, Vitnyéd településen, melyet a GYSEV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Győr–Sopron-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Kapuvár vasútállomás Petőháza vasútállomás My Favorite Things A My Favorite Things című dal Richard Rodgers és Oscar Hammerstein 1959-es szerzeménye. A muzsika hangja című musical egyik dala. A muzsika hangjában elhangzott változat A dalt először Mary Martin adta elő az eredeti broadwayi előadásban, majd később Julie Andrews énekelte az 1965-ös filmváltozatban. A musicalben a dal szövege olyan dolgokra vonatkoznak, melyeket Mária szeret. Ezek közé tartoznak például a rózsára hulló esőcseppek, a kiscicák bajsza, a fényes réz vízforralók és a meleg egyujjas gyapjúkesztyűk. Ezek azok a tárgyak, melyekkel emlékezetét arra az időre megtölti, mikor rossz idők jönnek. Az eredeti musicalben a dal a Főapátnő irodájában játszódik, mielőtt Máriát von Trapp kapitány családjához küldik, hogy legyen hét gyermekének felügyelője. Azonban a film forgatókönyv-írója, Ernest Lehman áttette a dal helyét, és ebben Mária a dalt a gyermekekkel énekli egy vihar ideje alatt egy szobában. Ekkor eredetileg a "The Lonely Goatherd" szerepel, de ezt a cserét számos rendező megcsinálja az adaptáció során, s az eredetileg itt szereplő dalt egy másik helyszínen használja fel. A szöveg számos részének téli hangulata miatt ez karácsony környékén gyakran játszott dal, és gyakran szerepel karácsonyi szünethez kapcsolódó kiadványokon. Mindez annak ellenére igaz, hogy eredetileg egy nyári vihar alatt játszódik a dal. A melódia első részének elkülöníthető hangzásvilága van, mivel csak dó, ré és szó hangokat használ. Úgy tűnik, mintha a dal eredetije Edvard Grieg In the Hall of the Mountain King lenne, legalábbis ami a két dal egyszerűségét és moll előjegyzését illeti. Egyszerűen szólva a dalon lehet érezni a terror hatását. A boldog, optimista szöveg –"Krémszínű pónik és ropogósra sült almás rétes" – csak a mélyben meghúzódó félelmet leplező felszíni ellenpont. A dalt egy olyan fiatal nőnek írták, aki fél attól a felelősségtől, mely rá fog hárulni a zárdán kívüli világban. A filmben megváltoztatták a dal helyét, itt Mária a von Trapp család hét gyermekének énekli a vihar alatt, de a dalban meghúzódó rettegés még itt is erőteljesen észrevehető. Más változatok A dal 1968-ban Herb Alpert & The Tijuana Brass feldolgozásában sláger lett az A&M 1001 (45rpm) listán. A dal egy jazz alapdal lett, és olyan eltérő művészek adták már elő, mint John Coltrane, Stanley Jordan, Grant Green, Alice Coltrane, Carmen Lundy, Dave Brubeck, Bill Evans, McCoy Tyner, Kenny Rogers, Stringmansassy, Tanya Tucker, The Derek Trucks Band, Rod Stewart, Sarah Vaughan, The Supremes, Brian Setzer, Me First and the Gimme Gimmes, André 3000 of OutKast, Kimiko Itoh, Big Brovaz, Tony Bennett, Sun Ra, 2Pac, Barbra Streisand, Tennessee Ernie Ford, Andy Williams, The Lennon Sisters, Lorrie Morgan, Luther Vandross, Dave Koz, Vanessa-Mae, Tartan Specials, Amanda Palmer, Béla Fleck, Uehara Hiromi, The Pete King Chorale, Trisha Yearwood és Connie Talbot. Coltrane ugyanilyen néven megjelent lemeze számos szempontból mérföldkőnek számított a jazz történelmében. többek között azért, mert ismét bevezette ebbe a műfajba a szopránszaxofont. Az egyik legjobb énekes előadása a dalnak Al Jarreau nevéhez és első, 1965 című lemezéhez kötődik. A számot a Negativland mixercsoport 2005-ös No Business című albumukon jelent meg. A dalnak a The Lennon Sisters' által elénekelt változata szerepelt a Félelem és reszketés Las Vegasban című mű filmfeldolgozásában. A dal film elején más, az 1960-as éveket idéző képekkel összehozva jelenik meg. Egyes állítások szerint a My Favorite Things volt Michael Jackson legkedvesebb dala. 1544 az irodalomban Az 1544. év az irodalomban. Új művek Maurice Scève francia szerző fő műve: Délie, objet de plus haute vertu; (Délia, a legfőbb erény tárgya). A 449 tízsoros strófából álló poéma „a spiritualizált szerelem legmélyebb költői kifejezése”. Születések március 11. – Torquato Tasso itáliai költő, a 16. század egyik legnagyobb alkotója, A megszabadított Jeruzsálem című eposz szerzője († 1595 ) 1544 – Guillaume du Bartas francia író, költő († 1590 ) Jurassic Park III. Jurassic Park III Az elveszett világ: Jurassic Park című film folytatása. A három film közül ez az egyetlen, melyet nem Steven Spielberg rendezett, csak producerként szerepelt benne. A film forgatókönyve az eddigiektől eltérően nem Michael Crichton egyik regényének feldolgozása, de több eddig kihagyott elemet is átvesz a könyvekből (pl. a madárházas jelenetet). Az USA-ban 2001. július 18-án került bemutatásra. Cselekmény Eric Kirby siklóernyős túrán vesz részt, azonban az őt vontató hajó balesetet szenved. Eric és jövendőbeli mostohaapja így kényszerleszállást hajt végre Isla Sornán, az InGen cég kísérleti szigetén. Alan Grant (Sam Neill) és Ellie Sattler (Laura Dern) továbbra is ásatásokon dolgoznak, de már önállóan dolgoznak. Ellie házas, két gyermeke van. Két milliárdos, Paul (William H. Macy) és Amanda Kirby (Téa Leoni) felbéreli Alant, hogy legyen az idegenvezetőjük egy Isla Sorna feletti repülőút során. Alan először nemet mond, de miután ígéretet kap arra, hogy finanszírozzák a további ásatásait, beleegyezik. Azonban a megbeszélt tervvel ellentétben a repülőgépük leszáll a szigeten. Kiderül, hogy Paul és Amanda nem is gazdagok, csupán elveszett fiukat akarják megtalálni a szigeten. A kezdeti kutatást rövid időn belül egy Spinosaurus zavarja meg, majd üldözőbe veszi őket. Felszállás közben a repülőgép lezuhan, így mindannyian a szigeten rekednek. Az erdőben a Spinosaurus összetalálkozik egy Tyrannosaurusszal, melyet megtámad és le is győz. Az emberek elmenekülnek, majd megtalálják Ericet is, aki már nyolc hete él a szigeten. Közösen indulnak el a tengerpart felé, hogy biztonságba kerüljenek. Útközben kereszteznek egy hatalmas madárházat, ahol Pteranodonok élnek. A partot elérve sikerül Grantnak felhívnia Elliet, aki mentőcsapatot küld a szigetre. Dinoszauruszok a filmben Triceratops horridus horridus Brachiosaurus brancai brancai Spinosaurus aegyptiacus robustus Tyrannosaurus rex rex Velociraptor antirrhopus sornaensis Parasaurolophus walkeri androgers Corythosaurus casuarius casuarius Ankylosaurus magniventris magniventris Compsognathus longipes longipes Stegosaurus stenops gigas Pteranodon longiceps hippocratesi Ceratosaurus nasicornis nasicornis Fogadtatás A film számos negatív kritikát kapott, a Rotten-tomatoes oldalon mindössze 49%-ot. A filmet jelölték a Saturn-díj-ra a legjobb tudományos-fantasztikus film és a legjobb speciális effektek kategóriában. Továbbá jelölték még az Arany Málna díjra is a Legrosszabb remake vagy folytatás kategóriában. Csúcs Ferenc Csúcs Ferenc (Szentes, 1905. október 8. – Törökbálint, 1999. június 24.) szobrász, éremművész. Pályafutása 1916 és 1920 között a Horváth Mihály Gimnáziumba járt, 1921-1922-ben az Iparművészeti Iskola, 1927 és 1933 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. 1933-1934-ben a római Accademia delle Belle Artén tanult. Mesterei Lux Elek, Szentgyörgyi István, Angelo Banelli és Libero Andreotti voltak. 1933-1934-ben Olaszországban járt tanulmányúton, amely későbbi művészi pályájára is hatással volt. A második világháború végén, 1944-1945-ben katona volt, majd hadifogságba került. 1950 és 1954 között szobrászként a Dekoráció, Kiállítástervező és Kivitelező Vállalatnál, majd 1956-tól már restaurálással is foglalkozott. 1961 és 1972 között a Mezőgazdasági Múzeumnál működött mint restaurátor. 1920 és 1923 között Vignali Raffaeltől tanulta az ötvösmesterséget. 1929-ben állított ki először, az országos tárlatok rendszeres szereplője lett. Munkássága során körülbelül 250 érmet készített, ezek többsége történelmi személyeket ábrázol. 1940-ben Budapest kérte fel a Mátyás király emlékérem elkészítésére, majd 1943-ban ugyanő készítette Győr szabad királyi város 2000 éves jubilumi emlékérmét. Az 1930-as évektől állatszobrokat is alkotott, az 1950-es években épületplasztikával is foglalkozott. Az 1960-as évektől állami megbízásra dolgozott emléktáblákon (Fáy András, Kós Károly). Díjak 1933-1934: Olasz Külügyminisztérium ösztöndíja 1937: Nemzeti Szalon kitüntető elismerése 1943: Balló Ede utazási ösztöndíj 1970: pécsi II. Országos Kisplasztikai Biennálé díja 1989: soproni VII. Országos Érembiennálé díja 1990: Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje 1995: A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje Egyéni kiállítások 1942 • Tamás Galéria, Budapest 1976 • Mezőgazdasági Múzeum, Budapest 1985 • XVI. ker., Budapest 1989 • Fáklya Klub [László Gyulával] • Dömös 1990 • Koszta József Múzeum, Szentes 1992 • Vigadó Galéria, Budapest [Ispánki Józseffel, Madarassy Walterrel] 1995 • Corvin Művelődési Ház, Sashalom, Budapest • Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest (kat.) 1996 • Művelődési Központ, Szentes. Válogatott csoportos kiállítások 1930-1931 • Szinyei Társaság Tavaszi Tárlata, Nemzeti Szalon, Budapest 1933 • Fiatal Művészek, Műcsarnok, Budapest 1938, 1940, 1942 • XXI., XXII., XXIII. Velencei Biennálé, Velence 1937 • Bécsi magyar kiállítás 1940 • Magyar Kisplasztikai és Éremkiállítás, Milánó 1935-1944 • Nyolc festő, nyolc szobrász, Nemzeti Szalon, Budapest 1944 • Svájci magyar kiállítás 1942 • Műbarát 1949 • Magyar érem- és plakettművészet 1800-tól napjainkig, Fővárosi Képtár, Budapest • Párizsi Nemzetközi Érem- és Plakettkiállítás 1950-1965 • 1-5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1954 • Magyar plasztikai és grafikai kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest • Svájc 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1957 • Párizs 1960 • Magyar képzőművészek grafikai és kisplasztikai kiállítása, Csók Galéria, Budapest 1966 • Magyar szobrászat 1920-1945, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 1969, 1971, 1974, 1976 • II., III., IV., V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 1974 • Berlin • Szófia 1977, 1983, 1987, 1989 • I., IV., VI., VII. Országos Éreművészeti Biennálé, Sopron 1978 • Magyar szobrászati kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1983 • Esztergom 1993 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Művek közgyűjteményekben Déri Múzeum, Debrecen Fővárosi Képtár, Budapest Janus Pannonius Múzeum, Modern Magyar Képtár, Pécs Koszta József Múzeum, Szentes Liszt Ferenc Múzeum, Sopron Magyar Nemzeti Galéria , Budapest Magyar Nemzeti Múzeum , Budapest Móra Ferenc Múzeum, Szeged Semmelweis Múzeum, Budapest Köztéri művei Hősi emlékmű (1937, Csököly) Szt. István (1938, Budapest, V. ker., Szent István krt. 1. emléktábla) Munka (kő, 1941, Pongrácz út 9.) Erzsébet királyné (kő, 1941, Jánoshegyi kilátó, Stróbl 1906-os mellszobrának pótlása, elpusztult) Erkély és kapu domborművek (kő, 1953, Dunaújváros, Bartók Béla Művelődési Központ) Figurális dombormű és Dekoratív dombormű (kapudomborművek, mészkő, 1954, Budapesti Műszaki Egyetem) Madarak - Kócsag (mészkő, 1954, Állat- és Növénykert, Antal A. József, Jankó János, Hajdú Sándor) Hunyadi János (1957, Budapest, XIV., Nagy Lajos király úti lakótelepi iskola domborműve) Csukás Zoltán (patinázott gipsz mellszobor, 1963, Budapest, Mezőgazdasági Múzeum, előcsarnok) Fáy András-emléktábla (haraszti mészkő dombormű, 1965, Budapest, V. ker., Vitkovics M. u. 1-3.) Fazekas Mihály-emléktábla (bronz dombormű, 1968, Debrecen, Református Kollégium) Teichmann Vilmos (mellszobor, 1968, Kisvárda, Teichmann telep) Lackner Kristóf (mészkő mellszobor, 1971, Sopron) Mitterpacher Lajos (bronz mellszobor, 1973, Budapest, Mezőgazdasági Múzeum) Demjén Attila (gipsz portrédombormű, 1975, Dunakanyar Intéző Bizottság) Fáy András-emléktábla (mészkő dombormű, másodpéldány, 1979, Ajka, lakótelep, OTP-épület) Fáy András-emléktábla (1981, Keszthely, OTP) Fáy András-emléktábla (portrédombormű, 1981, Pápa, Fáy András lakótelep) Zelovich Kornél-emléktábla (kő portrédombormű, 1981, Dömös) Kós Károly-emléktábla (vörösmárvány, bronz relief, 1983, Budapest, II., Kálvin köz 4., református egyház, parókia) Fáy András (mészkő dombormű, 1986, Bonyhád, OTP) Codigoro Codigoro település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Ferrara megyében. Lakosainak száma 11 852 fő (2017. január 1.). Codigoro Berra, Comacchio, Goro, Jolanda di Savoia, Lagosanto, Massa Fiscaglia, Mesola és Migliarino községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Cserhágó Cserhágó (románul: Cirhagău), falu Romániában, Maros megyében. Története Mezőméhes község része. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Marosludasi járásához tartozott. Népessége 2002-ben 13 lakosa volt, ebből 13 román nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 10-en ortodox hitűek. Fegyver a kézben A Fegyver a kézben Iain M. Banks skót író Kultúra-ciklusának a harmadik kötete. Először a Little Brown és a Bantam Books adta ki 1990-ben, a magyar nyelvű megjelenésre 2006. március 16-án került sor. Történet Cheradenine Zakalwe a Rendkívüli Körülmények egyik legtöbbet foglalkoztatott ügynöke. A Kultúra homályosnak tűnő céljai érdekében bolygók, naprendszerek sorsát változtatja meg, háborúkat indít és dönt el örökre, az eszközökben pedig soha nem válogat. Aztán eljön az idő, amikor úgy érzi, túl sokszor kellett már a vesztes oldalon harcolnia, és inkább a visszavonulást választja. Diziet Sma, ez a gyönyörű és titokzatos nő talált rá valamikor Zakalwéra, emelte fel az ismeretlenségből, és tette a Kultúra megbecsült katonájává. Most azt a megbízatást kapja, hogy kutassa fel a visszavonult ügynököt, és győzze meg őt, vállaljon el egy utolsó, sorsdöntő bevetést. Azt hiszi, jól ismeri a férfit, de a Zakalwe múltjában rejtőző szörnyű titkokra még ő sincs felkészülve. George Darwin George Howard Darwin (Downe (Kent, jelenleg Nagy-London), 1845. július 9. – Cambridge, 1912. december 7.) angol természettudós (csillagász, fizikus, matematikus), tudománytörténész, Charles Darwin fia. Élete A Cambridge-i Egyetemen végzett, és ott is maradt dolgozni. Ahogy nőtt tudományos tekintélye, úgy emelkedett a ranglétrán. Munkássága Alapvetően az érdekelte, hogyan lehet a matematika eredményeit, módszereit alkalmazni a fizikában és a csillagászatban, főképp az égi mechanikában. Az MTA 1908-ban külső tagjává választotta. Az árapály 1879-től foglalkoztatta az árapályerők kialakulása és hatásmechanizmusa; meg tudta adni ezek matematikai leírását, modelljét. Kimutatta, hogy a Föld–Hold rendszerben a Föld folyamatosan impulzust ad át a Holdnak, aminek eredményeként a Föld forgása lassul, a Hold pedig lassacskán távolodik a Földtől. Kozmogónia A Föld–Hold rendszer keletkezését teljesen egyedi módon magyarázta: úgy vélte, hogy a még folyékony Föld gyors forgása miatt súlyzó alakot vett fel, majd kettéhasadt, és a kisebbik részből lett a Hold. Bár kozmogóniai elképzelései téveseknek bizonyultak, jelentősen hozzájárultak a bolygók keletkezéséről vallott elképzeléseink fejlődéséhez. Összegyűjtött művei Scientific papers of George Howard Darwin (1907–1916) Ferdy, a hangya A Ferdy, a hangya vagy Frédi, a hangya (eredeti cím: Ferdy, die Ameise) 1987-ben futott NSZK televíziós rajzfilmsorozat, amelynek rendezői Jerry Hampeys és Ralph Newman. Az írói Iva Hercíková és Liane Novotny, a zeneszerzője Evzen Illín. A tévéfilmsorozat az European Cartoon Production gyártásában készült. Műfaját tekintve kalandfilmsorozat és filmvígjáték-sorozat. A Német Szövetségi Köztársaságban 1987. január 13. és június 23. között a Südwest 3 vetítette, Magyarországon 1990 és 1991 között 13 részét az TV-2 sugározta, új magyar változattal 2004 és 2005 között az M1 adta mind az 52 részét, a kettő magyar változat közül a másodikkal a Minimax ismételte meg. Ismertető A történet egy hangyáról szól, eredeti neve Ferdy, magyarul Ferdi vagy Frédi. Nagyon ügyes, sok kalandba keveredik. Egy hangyabolyban él és sok hangyatársa van. Egy napon tévedésből elveszett társaitól. Barangolása során új barátokra lelt és új otthonra talált, mégpedig egy kis házra, a rózsa bogarak villájára. Az idők folyamán egy kutyát, egy lovat is és egy lakótársat is talált. A kis házukat egy napon a csigával elvitették gonosz rablók. Megtalálták házuk, de már új lakók költöztek be. Ezért ideiglenesen egy harangvirágba költöztek. Barátja épített egy új házat, ami olyan magas volt mint egy torony, de nagyon nem volt stabil és össze is dőlt. Ezután közösen megépítették a szép új házukat. Majd az idők folyamán, pedig a hős hangya hazatért szülőotthonába a hangyabolyba. Általánosított számtani sorozat A matematikában az általánosított számtani sorozat, többszörös számtani sorozat, k dimenziós számtani sorozat vagy lineáris halmaz egész számok vagy egész szám n-esek olyan számtani sorozata, ahol a szomszédos elemek között többfajta különbség (differencia) is megengedett. Például 17 a kezdőelem, és a következőkben a különbség 3 vagy 5 többszöröse lehet. Formálisan, alakú egészeket keresünk, ahol stb. állandó, stb. pedig valamilyen korlátok közé van szorítva stb. véges sorozatot tekintve. A lehetséges differenciák számát jelölő számot az általánosított számtani sorozat dimenziójának nevezik. Általánosabban, legyen az összes olyan halmaza, melyek felírhatók a következő alakban: ahol , és . akkor lineáris halmaz, ha pontosan egy elemből áll és véges. Az valamely részhalmaza akkor szemilineáris (féllineáris), ha lineáris halmazok véges uniójából áll. Molring Molring település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 8 fő (2015). Molring Bassing, Guinzeling, Nébing és Torcheville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sincey-lès-Rouvray Sincey-lès-Rouvray település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 105 fő (2015). Sincey-lès-Rouvray Montberthault, La Roche-en-Brenil, Rouvray, Vieux-Château és Sainte-Magnance községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Aigues-Vives (Ariège) Aigues-Vives település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 649 fő (2015). Aigues-Vives Laroque-d’Olmes, Léran, Limbrassac, Régat, Tabre és Troye-d’Ariège községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aranyjelvény (díj) Az Aranyjelvény (szerbül: : Златна значка / Zlatna značka) elnevezésű díjat a Sport (szerbül: Спорт) nevű szerb sportnapilap adta át 1957 és 2015 között az egykori Jugoszlávia, majd Szerbia legjobb sportolóinak, 1994 óta pedig az adott év legjobb fiatal sportolóját is díjazta és Fair Play díjat is kiosztott. A Sport napilap A Sport című napilap első példányát 1945. május 5-én adták ki Fiskultura néven, utoljára 2016. szeptember 17-én jelent meg. 24-32 oldalas terjedelemben, cirill betűkkel írva számolt be a szerb és más nemzetiségű sportolók eredményeiről több mint hatvan sportágban. Aranyjelvény - Zlatna značk� Sportolók győzelmeik száma szerint Jasna Šekarić az egyetlen sportoló akit 1992 előtt, a Jugoszlávia fennállása, majd azt követően, a már két tagra redukálódott Jugoszláv Szövetségi Köztársaság idején is díjaztak. 20580 Marilpeters A 20580 Marilpeters (ideiglenes jelöléssel 1999 RG151) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 9-én. William Hathaway William Hathaway (Cambridge, 1924. január 21. – McLean, 2013. június 24.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Maine, 1973–1979). Író/olvasó lock tervezési minta Az író-olvasó zár vagy megosztott-kizáró zár a számítástudományban egy szinkronizációs primitív, ami megoldja az egyik író-olvasó problémát. A zár megengedi több olvasó együttes hozzáférését, de az író kizárólagos hozzáférést igényel; így az adatot egyszerre többen is olvashatják, de csak egy írhatja. Ennek használatára példa egy adatszerkezet a memóriában, ami nem frissíthető atomi módon, és érvénytelen, amíg az írás nincs kész. Általában feltételváltozókkal, mutexekkel vagy szemaforokkal szabályozza a hozzáférést. Néhány zár lehetővé teszi a változtatást az író és az olvasó zár között. Prioritás A zár tervezhető úgy, hogy különböző prioritást adjon az író és az olvasó szálaknak. Lehetnek priorizáltak az olvasók, vagy az írók, de lehet az is, hogy nincs prioritás. Ha nincs prioritás, akkor nincs garancia az írók vagy az olvasók hozzáférésére. Bizonyos helyzetekben (ritka hozzáférés) előnyös lehet, mert hatékonyabb. Az olvasók priorizálása maximalizálja a konkurenciát, de az írók kiéheztetéséhez vezethet. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az olvasók folyamatosan zárolva tarthatják az objektumot, hiszen egyszerre többen tudnak olvasni. Így amikor egy olvasó végez, lehet még olvasó, aki zárolva tartja az objektumot. Ha A és B olvassa éppen az objektumot, és A végez, akkor jöhet egy C, ami szintén megszerzi az olvasó lockot. Ha B végez, jöhet egy D, és így tovább. Az eddig leírt mód szerint a prioritás gyenge, de lehet erős is, amikor írás után bármelyik blokkoló olvasó megszerezi a zárat a következőben.Sablon:Rp Az írók priorizálása azt jelenti, hogy ha egy író benyújtja igényét, akkor újabb olvasók nem szerezhetik meg a zárat, és ha minden olvasó befejezte az olvasást, akkor jön az író. Ennek az az előnye, hogy az írók nem lesznek kiéheztetve, hátránya pedig, hogy kisebb konkurenciát enged meg. A zár megszerzése és elengedése is nehezebb, mert két mutexet kell használni. Ezt néha író-elfogult zárnak is nevezik. Megvalósítás Az író-olvasó zárat többféleképpen is meg lehet valósítani, és visszavezetni más szinkronizációs primitívekre, amelyekről feltételezhető, hogy léteznek. Két mutexszel Raynal megmutatta, hogy hogy lehet két mutex és egy számláló felhasználásával elkészíteni az író-olvasó zárat. A számlálót b jelöli, ez számolja, hány olvasó van. Az egyik mutex r, ezt csak az olvasók használják, ez védi b-t, a másik g, ezt mindenki használja, és ez biztosítja az írók kizárólagos hozzáférését. Ez azt feltételezi, hogy ha egy szál megszerzett egy mutexet, akkor egy másik szál kioldhatja. A megvalósítás az írókat részesíti előnyben.Sablon:Rp Pszeudokód: Begin Read Lock r . Increment b . If b = 1 , lock g . Unlock r . End Read Lock r . Decrement b . If b = 0 , unlock g . Unlock r . Begin Write Lock g . End Write Unlock g . Egy feltételes változóval és egy mutexszel A minta megvalósítható egy feltételes változóval és egy mutexszel is, ami használ egy egész számlálót és egy bool flaget is. Az olvasó zárolás a következő: Input: mutex m , condition variable c , integer r (number of readers waiting), flag w (writer waiting). Lock m (blocking). While w : wait c, m Increment r . Unlock m . Hasonló az író zárolás is: Input: mutex m , condition variable c , integer r (number of readers waiting), flag w (writer waiting). Lock m (blocking). While ( w or r > 0 ): wait c, m Set w to true . Unlock m . Mindkettőnek megvan az inverz művelete is. Az olvasó zár elengedéséhez fogni kell az m mutexet, és csökkenteni kell r-t, és jelezni c-ben, ha r nullává vált. Ekkor a c-re várakozó szálak közül valamelyik megszerezheti a zárat. Az író zár elengedéséhez fogni kell az m mutexet, a w-t hamisra kell állítani, és jelezni c-ben. Alternatívák Az olvasás-másolás-frissítés (RCU) algoritmus egy másik megoldás az író-olvasó problémára, ami nem várakoztatja meg az olvasókat. A Linux rendszermag egy speciális megoldást, a szekvenciális zárat használja, ami kevés írót feltételez. Programnyelvi támogatás pthread_rwlock_t POSIX szabvány a hozzá tartozó műveletekkel a ReadWriteLock interfész és ReentrantReadWriteLock zár Java 5-től kezdve Microsoft System.Threading.ReaderWriterLockSlim a .NET nyelvei számára std::shared_mutex a C++17-hez a Boost programkönyvtárban a boost::shared_mutex és boost::upgrade_mutex SRWLock a Windows API-jában a Vistától kezdve sync.RWMutex a Go programozási nyelvhez Phase fair zár, ami váltogat az írók és az olvasók között std::sync::RwLock zár a Rustban a POCO programkönyvtárban a Poco::RWLock a txrwlock.ReadersWriterDeferredLock a Twistedben Valmeinier Valmeinier település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 510 fő (2015). Valmeinier Névache, Orelle, Saint-Martin-d’Arc, Saint-Michel-de-Maurienne és Valloire községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: George Eastman House A George Eastman House (teljes nevén George Eastman House International Museum of Photography and Film) a világ legrégebbi fotográfiai múzeuma, mely 1949-ben nyílt meg Rochesterben. A múzeum a világ egyik legjelentősebb fotográfiai és filmgyűjteményével rendelkezik. Története George Eastman halála után a tulajdonában lévő ingatlanok a rochesteri egyetem kezelésébe kerültek. Tíz évig az egyetem elnökei laktak Eastman házában. A második világháborút követően az egyetem az ingatlant egy alapítvány kezelésébe adta. Az alapítvány egy fotográfiai múzeumot hozzanak létre. A múzeum azzal a céllal jött létre, hogy gyűjtse, megőrizze és védje a film- és a fotótörténet alkotásait. A múzeum, melynek Eastman lakóháza adott otthont, 1949-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A múzeum olyan jelentős gyűjteményekkel, mint az Alexander Gardner polgárháború fotóiból álló Medicus-gyűjtemény, az Eastman Kodak történeti gyűjtemény, vagy a Gabriel Cromer-gyűjtemény, kezdte meg működését. A George Eastman House archívuma az évek során folyamatosan nőtt és a nyolcvanas évek elejére a világ egyik legjelentősebb fotó- és filmgyűjteményével büszkélkedhetett. Azonban a hatalmas mennyiségű alkotás tárolása és őrzése egyre megoldhatatlanabbá vált. Ezért a múzeum állami támogatás és magántőke bevonásával jelentős fejlesztésbe kezdett: az alkotások archiválására, kezelésére szolgáló épület mellett egy oktatási és kutatóközpontot és egy kiállítóhelyet is építettek. Ezekben az években került sor az Eastman-ház teljes körű restaurálása is: ma a belső terek, a bútorok valamint a berendezések a ház eredeti állapotát tükrözik vissza. Az új komplexumot 1989-ben adták át. A múzeum 1996-ban Chiliben nyitotta meg a Louis B. Mayer Conservation Centert, mely egyike az Egyesült Államok négy filmek megőrzésére szakosodott intézetének. A gyűjtemény Fotográfia A múzeum fotógyűjteményében több mint 400 ezer fényképet és negatívot őriznek. A 14 ezer fotográfus alkotásai között a fotótörténet szinte valamennyi jelentős alakjának valamely műve megtalálható. Jelentős fotógyűjtemények: Ansel Adams korai fotográfiái 19. századi nyugat-amerikai fotográfiák 19. századi brit és francia fotográfusok (többek között William Henry Fox Talbot , David Octavius Hill és Robert Adamson) alkotásai Charles Chusseau-Flaviens 1890 és 1910 közötti időszakból származó üvegnegatívjai A világ egyik legjelentősebb dagerrotípia -gyűjteménye Frederick Evans fotográfiái Alfred Stieglitz és Edward Steichen munkái Az európai modernizums képviselőinek, mint Brassaï , Henri Cartier-Bresson , Frantisek Drtikol, André Kertész , August Sander és Moholy-Nagy László munkái kortárs fotósok alkotásai (többek között Steve McCurry, Robert Frank, Ed Kashi, James Nachtwey, Sebastião Salgado, Manuel Rivera-Ortiz vagy Larry Towell) Film A gyűjteményének másik meghatározó része a mintegy 30 ezer filmalkotás (rövid és némafilmek, dokumentumfilmek) valamint 5 millió plakátból, állóképből és dokumentumból álló filmarchívum. Az archívum elsősorban az egyedülálló némafilm-gyűjteményéről ismert. A múzeum a filmtörténeti alkotások mellett több rendező (Kathryn Bigelow, Ken Burns, Cecil B. DeMille, Norman Jewison, Spike Lee és Martin Scorsese) privát gyűjteményét is őrzi. A múzeum díjai A George Eastman House 1955-ben alapította a George Estman Award-ot, melyet a némafilm-korszak jelentős alkotóinak ítéltek oda. A díjazottak között volt többek között Charles Chaplin, Mary Pickford, Joan Crawford, Frank Capra és Gary Cooper is. Később a díjazottak köre kibővült az amerikai filmművészet meghatározó képviselőivel. 2009-ben ítélték oda első alkalommal a George Eastman House Honors Award-ot. A díjjal olyan filmes alkotókat tüntettek ki, akik életművükkel és munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a múzeum által is képviselt értékek és hagyományok őrzéséhez. Az első díjazott Jessica Lange volt. Ferenc-busz (Budapest) A budapesti Ferenc-busz a IX. kerületben közlekedett körforgalomban, 2002 és 2008 között. Az Aszódi utca után a 81-es busz vonalán a József Attila lakótelep érintésével a Könyves Kálmán körút – Mester utca útvonalon haladt a Drégely utcában található szakorvosi rendelőig. Innen visszafelé a Nagyvárad téri metróállomást érintve, majd az Üllői úton az Ecseri út, metróállomáshoz visszatérve, ismét a 81-es vonalán érte el az Aszódi utcai végállomását. A járat a IX. kerületi önkormányzat szerződése alapján járt. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. A járműveket a Dél-pesti autóbuszgarázs állította ki. Története 2002. május 2-án Ferenc-busz néven új járatot indítottak a Szakorvosi rendelő és a József Attila-telep között. 2008. szeptember 8-ától már 281-es jelzéssel közlekedik. Dan Coe Daniel Coe (Bukarest, 1941. szeptember 8. – Köln, 1981. október 19.) román válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1963 és 1971 között 41 alkalommal szerepelt a román válogatottban és 2 gólt szerzett. Részt vett az 1964. évi nyári olimpiai játékokon az 1970-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Román bajnok (1): 1966–67 Román kupadöntős (2): 1961–62, 1967–68 Ingolstadt autóbuszhálózata Ingolstad autóbuszhálózata 54 vonalból áll, melyen 232 autóbusz teljesít szolgálatot. Évente 15 millió utast szállítanak el. Ferenc József-rend A Ferenc József-rendet Ferenc József császár és király alapította 1849. december 2-án a kiváló érdemek jutalmazására. A kitüntetés alapításának dátumát azonban utólag 1848. december 2-re, a trónfoglalás napjára módosították. Az 1851. február 6-i pátenssel három osztály alakítottak: nagykereszt, középkereszt és lovagkereszt. A rend nagymestere az uralkodó volt. A rend adományozása születéstől, vallástól és állástól függetlenül történt, külföldiek és belföldiek egyaránt kaphatták. A rendjel tulajdonosa sem nemességre, sem örökölhető kitüntetésre nem tarthatott igényt, azonban meghívták az udvari ünnepélyekre. Jelvénye nyolcsarkú, kárminvörös zománcú kereszt, amelynek karjai végükön kikanyarodnak. Előlapján fehér pajzs fekszik, elől „F. J.” monogram, hátlapján „1849”. A kereszt karjai között a fekete zománcos osztrák kétfejű sas látható, jogar és alma nélkül, csőrében zárt aranyláncot tartva, melynek alsó részén a „Viribus unitis” jelmondat áll. A kereszt felett van az aranyból készült osztrák császári korona. A különböző osztályok jelvényei csak nagyságra különböznek. Szalagja egyszínű vörös; a rendjelt a lovagok a gomblyukban, a parancsnokok a nyakukon, a nagykeresztesek jobb vállukon át viselik. Utóbbiak bal mellükön még egy nyolcsugarú gyémántozott ezüst csillagot hordanak, amelyen a rend keresztje fekszik. A gomblyukban viselt miniatűr dekoráció részére külön aranyláncocskák vannak előírva, amelyek a nagykereszteseknél a koronás kétfejű sas, és „F. J.” koronás monogramból, a parancsnokoknál csak a kétfejű koronás sasokból, a lovagoknál arany pajzsocskákból állanak, utóbbiakon felváltva egy korona és „F. J.” monogram látható. 2017-ben Sándor von Habsburg-Lothringen újraalapította a rendet. Osztályai A Ferenc József-rendet eredetileg három osztállyal alapították, amit háromszor kibővítettek. Először 1851-ben, másodszor 1869-ben, és legvégül 1901-ben. A rend tagjai Nagykeresztesek Beniczky Ferenc (1833–1905) Hauszmann Alajos ( 1847 – 1926 ) Zichy Géza ( 1849 – 1924 ) Középkeresztesek (Parancsnokok) Nemescsói Asboth Emil ( 1854 – 1935 ) a Ganz és Társa-Danubius Rt. vezérigazgatója Liszt Ferenc ( 1811 – 1886 ) Konkoly-Thege Miklós ( 1842 – 1916 ) a középkereszt csillaggal fokozat tulajdonosa Nagymányai Koller Sándor ( 1853 – 1919 ) Veszprém vármegye alispánja . Tisztikeresztek Molnár Ferenc (1878–1952) Lovagok Baiersdorf Adolf ( 1826 – 1890 ) Temes vármegyei földbirtokos és nagyiparos Bárdossy Péter ( 1969 -) történész-levéltáros, családtörténeti kutató Dr. Berger János ( 1843 – 1907 ) Szilágy vármegy főorvosa. Kis-alacskai Bukovics Gyula ( 1841 - 1914 ) építész Bund Károly ( 1869 – 1931 ) Pau Casals ( 1876 – 1973 ) Wahlborni Czikann Ottmár ( 1865 – 1916 ) a Kassa-Oderbergi vasúti felügyelő és állomásfőnök Csergő Károly ( 1879 – 1969 ) Csongrád vármegye alispánja Csősz Mihály Imre ( 1838 – 1916 ) teológus, piarista tanár Dumtsa Jenő ( 1838 – 1917 ) szentendrei főbíró, polgármester Dvorák Hubert ( 1861 – 1927 ) Erkel Ferenc ( 1810 – 1893 ) Füvessy Imre ( 1857 – 1932 ) Haeffner Artúr ( 1862 – 1922 ) a Kassa-Oderbergi vasút, majd a BHÉV igazgatója Havel Lipót ( 1847 – 1933 ) építész Ómoravicai Heinrich Nepomuk János ( 1818 – 1888 ) orvosdoktor, fürdő-tulajdonos Pósfai Horváth János ( 1839 – 1919 ) a MÁV-gépgyár igazgatóhelyettese Hültl Dezső ( 1870 – 1946 ) Inczédy Dénes Ágoston OCist, a ciszterci rend pécsi főgimnáziumának igazgatója (1895–1900) Kain Albert ( Nagykálló , 1858 . december 26. – Budapest , 1909 . december 16. ) vasútépítő mérnök Kallina Károly (1933 - 1910) m. királyi főerdőmester, Magyar Erdészeti Országos Egyesület és az Országos Vadászati Védegylet alapítója Kelenföldi Kelemffy Károly (1835–1907?) mérnök, tüzértiszt, Pécs három vasútjának első igazgatója, Pécsi Iparkamara első elnöke, MÁV első elnökjelöltje (Baross Gábor halálával megszűnt a jelöltsége) Kéry Imre (1798–1887) orvos, Arad vármegye főorvosa, az MTA tagja Kordina Zsigmond ( 1848 – 1894 ) balatony Kormos Béla belügyminiszteri titkár Szántói Kőrösy József (1844–1906) statisztikus, az MTA tagja Szemlőhegyi Dr. Kresz Géza ( 1846 – 1901 ) orvos, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület megalapítója és első igazgató főorvosa Lenz János Nepomuk ( 1843 – 1913 ) budapesti nagykereskedő, a Lenz testvérek cég társtulajdonosa, a nagypolgári Lenz család sarja Marek József (1868–1952) állatorvos, az MTA tagja Belecskai Mechwart András ( 1834 – 1907 ), gépészmérnök, a magyarországi villamosipar elindítója Madunitzi Mihalik János ( 1818 – 1892 ) vízépítő mérnök Újhelyi Náday Ferenc ( 1840 – 1909 ) színművész, rendező Pilisi Neÿ Ákos ( 1881 – 1967 ) mérnök, a MÁV és a DSA igazgatója Nagy László ( 1862 –?) honvéd őrnagy, tanár Pákei Pákey Lajos ( 1853 – 1921 ) Petzval József ( 1807 – 1891 ) Póra Ferenc felsőiskolai igazgató (1905-ben kapta meg a lovagkeresztet) Renner Gusztáv ( 1845 – 1908 ) jószágkormányzó, a kisbéri ménesbirtok igazgatója Rohrer Ferenc ( 1844 – 1908 ) jószágigazgató, Frigyes főherceg javainak kormányzója Siegmeth Károly ( 1845 – 1912 ) dr. Temple Rezső (1874–1945), ügyvéd, belügyminisztériumi államtitkár, országgyűlési képviselő, a Gresham-kávéház tulajdonosa. Tenczer Pál ( 1836 – 1905 ) Topits Alajos József ( 1855 – 1926 ) a „Topits József fia” nevű Első Magyar gőztésztagyár tulajdonosa, az Országos Ipar Tanács tagja, Budapest főváros törvényhatósági bizottsága tagja. Vízvári Gyula ( 1841 – 1908 ) Zolnay Károly ( 1833 - 1925 ) a szentesi gimnázium igazgató-tanára Rath Mátyás (Pécs, 1829.03.04. – Pécs,1913.01.19) 48-as honvéd hdgy, fa nagykereskedő, iparkamarai elnök a pécsi 1888. évi országos kiállítás végrehajtó bizottságának tagja, az 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás szervező bizottságának tagja. 1889-ben lett a rend lovagja. Alekszandr Nyevszkij-székesegyház Az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház (bolgárul: Храм-паметник „Свети Александър Невски“, transzliteráció: hram-pametnik „Szveti Alekszandar Nevszki”) egy bolgár ortodox templom Szófiában. A neobizánci stílusban épült templom a bolgár pátriárka székesegyháza, egyike a keleti ortodoxia legnagyobb templomainak, továbbá Szófia egyik jelképe és fő látványossága. 1879-ben merült fel először egy székesegyház építésének ötlete, az orosz–török háború (1877–78) befejezését követően Alekszandr Nyevszkij és Bulgária oszmán hatalom alóli felszabadításában elesett orosz katonák emlékére. Az alapkövet 1882-ben tették le. Az építkezés lényegében 1904 és 1912 között zajlott. 1916-ban, miután Bulgária hadba lépett az Orosz Birodalom ellen, a templomot átszentelték Cirill és Metód templomának, 1920-ban azonban visszakapta korábbi nevét, az Alekszandr Nyevszkij-székesegyházat. Az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház keresztkupolás bazilika egy hangsúlyos középső kupolával. A katedrális aranyozott kupolája 45 méter magas, harangtornya 50,52 m. A templomnak tizenkét harangja van, melyek összsúlya 23 tonna. A legnehezebb 12 tonna, a legkönnyebb pedig 10 kg. A beltér márvánnyal, ónixszal és malachittal van díszítve. A középső kupolán a Miatyánk olvasható vékony arany betűkkel. Alapterülete körülbelül 3170 m², és 5000 ember befogadására képes. A katedrálisban található a Bolgár Nemzeti Múzeum ikonrészlege. Saintes-Maries-de-la-Mer Saintes-Maries-de-la-Mer település Franciaországban, Bouches-du-Rhône megyében. Lakosainak száma 2680 fő (2015). Saintes-Maries-de-la-Mer Arles, Aigues-Mortes, Le Grau-du-Roi, Saint-Gilles, Saint-Laurent-d’Aigouze és Vauvert községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Eckenroth Eckenroth település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Charbonnières-les-Bains Charbonnières-les-Bains település Franciaországban, Métropole de Lyon különleges státuszú nagyvárosban (métropole: nagyjából „megyei jogú város”). Lakosainak száma 5003 fő (2015). Charbonnières-les-Bains Dardilly, Tassin-la-Demi-Lune, Écully és Marcy-l’Étoile községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nagyborovei meteorit A Nagyborove egy 1895-ben Magyarországon hullott meteorit nemzetközi neve. Jellemző adatai A Nagyborove meteorit 1895. május 9-én hullott le a Liptó vármegyei Nagyborove község határában. A kondritos meteorit össztömege 6 kg, típusa L5 (mint a Knyahinyai meteorité). Castelcivita Castelcivita község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A Alburni-hegység déli lejtőjén fekszik, a Calore Lucano völgyében, a megye központi részén. Határai: Albanella, Altavilla Silentina, Aquara, Controne, Ottati, Postiglione, Roccadaspide és Sicignano degli Alburni. Története A település története a 13. századra nyúlik vissza, amikor Castellucia néven volt ismert. A címerében látható három torony az egykori erődítmény három bástyáját jelképezi. A középkorban befolyásos nápolyi nemesi családok birtoka volt (Pignatelli, degli Spinelli). 1806-ban lett önálló amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Le grotte - 4200 méter hosszú cseppkőbarlang, számos fosszíliával George Forgie George Thomas „Baby Bull” Forgie (Kanada, Manitoba, Winnipeg, 1948. február 24. –) kanadai profi jégkorongozó. Karrier Komolysbb junior karrierjét a SJHL-es Flin Flon Bombersben kezdte 1964-ben. Következő évben is ebben a csapatban játszott. Az 1965-ös NHL-amatőr drafton a Detroit Red Wings választotta ki az 1. kör 3. helyén. Az NHL-ben sosem kapott játék lehetőséget. A draft után winnipegi junior csapatban játszott, majd a felnőtt pályafutását az EHL-ben kezdte meg 1968-ba. Ebben a bajnoki évben kétszer is csapatot váltott. Végül 1970-ben elhagyta az EHL-t és senior csapatokba ment játszani, ahonnan 1978-ban vonult vissza teljesen a jégkorongtól. 2012-es birkózó-Európa-bajnokság A 2012-es birkózó-Európa-bajnokságot a szerbiai Belgrádban rendezték meg 2012. március 6. és március 11. között. Eredmények Összesített Éremtáblázat Jelmagyarázat: (A táblázatban Magyarország és a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Santa-Reparata-di-Moriani Santa-Reparata-di-Moriani település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 51 fő (2015). Santa-Reparata-di-Moriani Cervione, Felce, Parata, Sant’Andréa-di-Cotone, San-Giovanni-di-Moriani, Santa-Maria-Poggio, Valle-d’Alesani és Valle-di-Campoloro községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Marika Green Marika Nicolette Green (Södermalm, Svédország, 1943. június 21. –) svéd származású francia színésznő. Első filmszerepét 16 évesen játszotta el Robert Bresson 1959-es Zsebtolvaj c. filmdrámájában. Legismertebb filmszerepe „Bee” alakítása volt, Just Jaeckin 1974-ben bemutatott Emmanuelle c. erotikus játékfilmjében. Christian Berger osztrák producer felesége. 1995 óta visszavonult, nem filmez. Életpályája Paul Le Flem francia zeneszerző (1881–1984) unokája. Södermalmban, Stockholm déli elővárosában, Stockholm megye legnagyobb szigetén született. Svéd családnevének jelentése „faág”, helyes kiejtése [gréén] (tehát nem ejtendő angolosan [grín]-nek). 10 éves korában, 1953 márciusában szüleivel és öccsével, Walterrel együtt Franciaországba költözött. 1959-ben, 16 éves korában megkapta első filmfőszerepét Robert Bresson Zsebtolvaj (Pickpocket) c. melodramatikus krimijében, amely Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés c. regényének szabad átdolgozása volt. Néhány évvel később, 1966-ban öccse, Walter Green is szerencsét próbált gyermekszínészként, Robert Bresson egy másik filmjében az Au Hasard Balthazar-ban. 1969-ben a Maigret felügyelő televíziós sorozat, Éjszakai útkereszteződés (La nuit du carrefour) c. epizódjában játszotta Else szerepét. 1969-ben készült, 1970-ben mutatták be René Clément Futó zápor (Le Passager de la pluie / Rider on the Rain) c. francia–amerikai akciófilmjét, amelyben Marika Green egy pincérnőt alakított, Charles Bronson, Jill Ireland és későbbi sógornője, Marlène Jobert társaságában. Ugyanebben az évben, 1970-ben Marika szerepelt Louis Grospierre filmjében, a Brunó, a vasárnapi gyerek-ben, „Denise” szerepében. A filmet Magyarországon csak a klubhálózat mutatta be. 1974-ben szerepelt az Arsène Lupin tévésorozat A rejtélyes lakóház (La demeure mystérieuse) c. epizódjában, Regina szerepében, Georges Descrières partnereként. 1974-ben Just Jaeckin filmrendező beválogatta őt az Emmanuelle c. erotikus játékfilmjének főszereplői közé, ő alakította Bee-t, a régésznőt, akit Emmanuelle (Sylvia Kristel) átmenetileg elcsábít. A sikert és botrányt kavaró produkció világhírt hozott neki is. Az Emmanuelle után Marika már csak kevés nagy játékfilmben szerepelt. Alakításai kisebb érdeklődést keltettek, Bee szerepének sikerét sokáig nem tudta megismételni. A televíziós produkciók felé fordult. 1979-ben Estella Blainnel és Carole Chauvet-val együtt szerepelt Paul Claudel Kantáta három hangra (La Cantate à trois voix) című versének Alexis Tikovoi által rendezett háromszereplős, oratóriumszerű feldolgozásában, amelyet „A normann székesegyházak éve” (L’Année des abbayes normandes) kulturális fesztivál keretében, a rouen-i Saint-Ouen apátsági templomban adtak elő ill. vettek fel. Jean Kerchbron 1986-ban bemutatott Grand Hôtel c. tévéfilm-sorozatának állandó szereplőjeként (Lady Gladys-ként) Marika Green ismét magára tudta irányítani a közönség figyelmet és népszerűséget szerzett. Marika Green az osztrák Christian Berger (* 1945) producerhez és filmrendezőhöz, Michael Haneke (* 1942) bajor filmrendező és forgatókönyvíró munkatársához ment feleségül. 1991-ben férje rendezésében Marika eljátszotta a Hanna Monster, Liebling című lélektani horrorfilm címszereplőjét, Hannát, aki súlyosan torzszülött gyermekének világrajövetelével szembesül. Legutóbbi filmszerepét 52 éves korában, 1995-ben játszotta el, Helmut Berger (* 1949) osztrák rendező Parasztsakk (Bauernschach) című filmjében. Azóta nem szerepelt újabb játékfilmben. Férjét, Christian Bergert segíti, aki továbbra is aktívan működik a filmkészítő iparban. Marika öccse, Walter Green szájsebész–fogorvos lett, és Marlène Jobert francia színésznőt vette feleségül. Leányuk, Eva Green (* 1980), Marika Green unokahúga szintén sikeres színésznő lett Franciaországban. (Sok más mellett a James Bond sorozat 2006-os Casino Royale c. epizódjában ő játszotta „Vesper Lynd” szerepét, Daniel Craig partnereként). Filmjei (kivonat) 1959: Zsebtolvaj (Pickpocket), rendezte Robert Bresson , (Jeanne). 1964: Le Récit de Rebecca, rendezte Paul Vecchiali. 1967: Cinq gars pour Singapour, rendezte Bernard Toublanc-Michel, (Monika Latzko). 1967: Gólem (Le Golem) tévéfilm, 1967, Gustav Meyrink regényéből, rendezte Louis Pauwels és Jean Kerchbron, (Myriam). 1968: Le Bal des voyous (Playmates), rendezte Jean-Claude Dague. 1968: La Fille d’en face (The Girl Across the Way), rendezte Jean-Daniel Simon. 1969: Maigret felügyelő televíziós sorozat, Éjszakai útkereszteződés (La nuit du carrefour) c. epizódja, (Else). 1969/1970: Futó zápor (Le Passager de la pluie), rendezte René Clément , (pincérnő). (fősz.: Charles Bronson , Marlène Jobert , Jill Ireland) 1970: Brunó, a vasárnapi gyerek (Bruno, l’enfant du dimanche), rendezte Louis Grospierre, (Denise). 1974: Arsène Lupin, televíziós sorozat, A rejtélyes lakóház (La demeure mystérieuse) c epizódja, ( Regina). 1973: L’Affaire Crazy Capo, rendezte Patrick Jamain. 1974: Emmanuelle, rendezte Just Jaeckin (Bee). 1978: Jean-Christophe, televíziós sorozat, Romain Rolland regényéből. 1986: Grand Hôtel, tévésorozat, rendezte Jean Kerchbron, (Lady Gladys). 1991: Hanna Monster, Liebling, rendezte Christian Berger (Hanna). 1995: Bauernschach, tévéfilm, rendezte Helmut Berger (Gerda) , ( Mario Adorffal ). Astacopsis Az Astacopsis a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Parastacidae családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: Astacopsis franklinii (Gray, 1845) Astacopsis gouldi Clark, 1936 Astacopsis tricornis Clark, 1936 Dan Rogerson Daniel John Rogerson (St Austell, 1975. július 23. –) a brit parlament egyik liberális demokrata képviselője. Észak-Cornwall választóit képviseli, akik először a 2005-ös általános választáson szavaztak neki bizalmat. Fiatalkora A Bodmin College középiskolában, majd a University of Wales aberystwythi részén tanult politikát. Rogerson 1999 és 2002 között a Bedfordi Kerületi Tanácsnál dolgozott. Parlamenti munkássága 2001-ben Északkelet- Bedfordshire-ben indult a választásokon. 2005-ben Rogerson Andrew George-dzsal közösen korniul tettek esküt, hogy támogassák a lorni önazonosság-tudat és kultúra fennmaradását. 2006-ban Dan Rogerson azt kérte a kormánytól, hogy március 5-ét nyilvánítsa Cornwallban nemzeti ünneppé, és így ismerje el Szent Pirán napját. Jelenleg a közrendiek házának legfiatalabb férfi képviselője. Magánélete Feleségét, Heidi Pursert 1999 augusztusában Bodminban vette el. 2004 novemberében született meg első fiuk. Hasan Salihamidžić Hasan Salihamidžić (Jablanica, Jugoszlávia, 1977. január 1. –) bosnyák labdarúgó. Legnagyobb sikereit a Bayern Münchennel érte el: hat német bajnoki cím és négy kupagyőzelem mellett a Bajnokok Ligáját is megnyerte. Profi pályafutása során megfordult a Hamburger SV, a Juventus FC és a VfL Wolfsburg csapatában is. Hazája válogatottjában 46 alkalommal lépett pályára. Pályafutása Klubszinten Korai évek Miután Hasan befejezte a középiskolát, a helyi klubban, a Turbinában kezdett el futballozni, később a Velež Mostar csapatánál játszott egészen 1992-ig. Ezután Jugoszláviát képviselte az U16-os világbajnokságon, ekkor még Bosznia-Hercegovina ugyanis a jugoszláv hatalom fennhatósága alá tartozott. Miután a bosnyák háború kitört, számos helyi labdarúgót megakadályozott a továbbfejlődésben, hiszen ezek után egy időre abbahagyták a focit az országban. Családjával együtt Hasan Németországba menekült, eleinte pincérként dolgozott, majd később felfigyelt rá a Hamburg SV ifiakadémiája. Hamburg SV 1992 novemberében Hasan Hamburgba költözött, unokatestvérével, Ahmettel együtt pedig már a klub ifiakadémiáján fociztak. Három év után már a nagy csapatban játszott, első szezonjában 9 mérkőzésen 2 gólt szerzett. A következő szezonban a bosnyák már szerves része lett a csapatnak, 37 meccs és 7 gól fűződött a nevéhez. Az utolsó éveiben, az 1997-98-as szezonban 31 meccsen 10 gólt lőtt, ezek után igazolta le a Bayern München. Bayern München 1998 nyarán csatlakozott a bőrnadrágosokhoz, első szezonjában már kiemelkedő teljesítményt nyújtott, 43 meccsen kapott lehetőséget, és 5 gólt szerzett. Második évében leutánozta az első évi bajnoki meccs/gól statisztikáját. A harmadik szezon nagyon sikeresnek bizonyult, 46 mérkőzésen 6 gólt jegyzett. 2001 és 2003 között sérülések hátráltatták, mindössze 50 mérkőzésen szerepelt. Juventus 2007. január 15-én aláírt négy évre a Juventus FC-hez. Az első szezonban Claudio Ranieri edzőnél rendszeres kezdőjátékos volt, de sérülések itt is hátráltatták, így is 30 mérkőzésen szerepelt az új klubjában amiken 5 gólt szerzett, köztük 2008. április 12-én két gólt szerzett a AC Milan elleni 3-2-re megnyert mérkőzésen. A 2010-11-es szezonban az új edző Luigi Delneri nem számolt vele. 2011-ben lejárt a szerződése. Wolfsburg 2011. július 4-én Salihamidžić a VfL Wolfsburg csapatához csatlakozott egy egyéves szerződéssel. 2011. július 9-én egy barátságos mérkőzésen a bal karja eltört. A válogatottban 1996-ban debütált és 2006-ban vonult vissza a válogatottságtól. Nem szerepelt a Bosnyák válogatott színeiben nagy tornán. Magánélet Salihamidžić nős, felesége a német származású spanyol Esther Copado. Három gyerekük van: Nick, Lara, és June. Hasan sógora, Francisco Copado szintén labdarúgó. Sikerei, díjai Német kupa : 2000, 2003, 2005, 2006 Bundesliga : 1999, 2000, 2001, 2003, 2005, 2006 Bajnokok ligája : 2001 Világkupa : 2001 Estación de Puente Genil-Herrera Estación de Puente Genil-Herrera vasútállomás Spanyolországban, Puente Genil településen. Része a spanyol nagysebességű vasúthálózatnak. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Córdoba–Málaga nagysebességű vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Halieutaea A Halieutaea a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a horgászhalalakúak (Lophiiformes) rendjébe és az Ogcocephalidae családjába tartozó nem. Tudnivalók A legtöbb Halieutaea-faj az Indiai-óceán és a Csendes-óceán határán fordul elő, azonban olyan fajok is vannak, melyek a Csendes-óceán endemikus halai. Eme halak hossza fajtól függően 10,2-30 centiméter közötti. Rendszerezés A nembe az alábbi 9 faj tartozik: Halieutaea brevicauda Ogilby, 1910 Halieutaea coccinea Alcock, 1889 Halieutaea fitzsimonsi (Gilchrist & Thompson, 1916) Halieutaea fumosa Alcock, 1894 Halieutaea hancocki Regan, 1908 Halieutaea indica Annandale & Jenkins, 1910 Halieutaea nigra Alcock, 1891 Halieutaea retifera Gilbert, 1905 csillagos kézhal (Halieutaea stellata) (Vahl, 1797) - típusfaj Sztankay István Sztankay István (Budapest, 1936. február 14. – Budapest, 2014. szeptember 12.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész. Élete Budapesten született 1936. február 14-én. Édesapja Sztankay András görögkatolikus pap volt, édesanyja Smóling Sarolta. Gyermekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. 1954-ben érettségizett a budai II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. Mielőtt felvették volna a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (háromszor felvételizett), segédkántorként, kifutófiúként, föld alatti építkezésen csillésként és anyagmozgatóként dolgozott. Harmadik felvételijén, 1957-ben arra a kérdésre, hogy mi az édesapja, azt felelte, hogy pásztor. Persze később kiszedték belőle, hogy lelkipásztor, ennek ellenére fölvették. 1961-ben diplomázott, és Miskolcra szerződött. 1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, majd 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadúszás után, 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt. A filmszerepei hozták meg országos ismertségét. Az 1963-ban készített Hattyúdal és az 1968–71 között vetített Bors című tévésorozat címszerepének köszönhetően az egyik legnépszerűbb magyar színművész lett. Gyakran szinkronizált is, legtöbbször Jean-Paul Belmondót és Tony Curtist, de alkalmanként másokat is, például Johnny Cash countryénekest a Columbóban, vagy Danny DeVitót Pingvinként, a Batman visszatér című filmben. A színész legendás párost alkotott Schütz Ilával, a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot 500-szor adták elő. De kapcsolatuk a tévére is kiterjedt, házaspárt játszottak A 78-as körzet című tévésorozatban és a Szeszélyes évszakok Ihos József által írt családrovatában, a Szeszélyes családban is házaspárt játszottak, amelyben Fónay Márta játszotta az anyóst. 2012. január 24-én a nemzet színészévé választották Garas Dezső helyére. Élete utolsó éveiben átmenetileg visszavonult, de 2012-ben úgy tűnt, visszatér egy szerep kedvéért a fiának a saját életéből merített és írt színdarabjában a Pesti Magyar Színházban, azonban csak filmbejátszása révén jelent meg a színműben, amelyet Facér pasi naplója címmel mutattak be. 2013-ban azonban végleg visszavonult mindenfajta szerepléstől. Élete utolsó hónapjaiban leromlott egészségi állapota. Sem inni, sem enni nem akart, fizikailag legyengült. A kórházban szerettei körében, békésen távozott az élők sorából 2014. szeptember 12-én. Szeptember 26-án kísérték utolsó útjára, a budapesti Farkasréti temetőben. A temetésen beszédekben búcsúzott tőle Hoppál Péter államtitkár, Szirtes Tamás a Madách Színház igazgatója, Besenczi Árpád színésztárs és Léner Péter rendező, majd lánya Sztankay Orsolya. A temetésén részt vett többek között Törőcsik Mari, Nemcsák Károly, Karinthy Márton, Szerednyey Béla, Sándor György, Vándor Éva, Tordy Géza, Bodrogi Gyula, Kautzky Armand, Horváth Lajos Ottó, Lőte Attila, Verebély Iván, Molnár Piroska, Láng József, Székhelyi József, Reviczky Gábor, Kern András, Őze Áron, Szakonyi Károly, Heller Tamás és Schnell Ádám. Fontosabb szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 131. Ugyanitt százhuszonnyolc színházi fotón is látható. Bertolt Brecht : Állítsátok meg Arturo Uit! (Arturo Ui) Molière : Tartuffe (Tartuffe) Vörösmarty Mihály : Czillei és a Hunyadiak ( Hunyadi Mátyás ) H. Barta Lajos: Kiáltás (ifj. Csernyi András) Shaw : Szent Johanna (Dauphin) Warrenné mestersége (Frank) Szerelmi házasság (Trench) Shakespeare : Tévedések vígjátéka (Syracusai Anthipolus) Rómeó és Júlia (Rómeó) Macbeth (Malcolm) Vízkereszt, vagy amit akartok (Orsino) Lóvátett lovagok (Biron) Calderón : Huncut kísértet (Cosme) Heltai Jenő : A néma levente (Agárdi Péter) Friedrich Schiller : Stuart Mária (Mortimer) Bulgakov : Iván, a rettentő (Zsorzs Miloszlavszkij) Leonyid Zorin: Varsói melódia (Viktor) Csehov : Három nővér (Andrej) Sarkadi Imre : Elveszett paradicsom (Sebők Zoltán) Tom Topor: A bolond (dr. Herbert Rosenthal) Szakonyi Károly : Holdtölte (Sándor) Szakonyi Károly: Adáshiba (Bódog) Sütő András : Csillag a máglyán ( Kálvin János ) Egy lócsiszár virágvasárnapja (Kolhaas Mihály) George Axelrod: Good-bye, Charlie! (George Tracy) Németh Ákos : Lili Hofberg (Goebbels) Lengyel Menyhért : A waterlooi csata (Mr. Green) Szigligeti Ede : Liliomfi (Szellemfi) Hašek -Horváth -Béres: Svejk vagyok (Jozef Svejk, alias Jaroslav Hašek) Miller : Hegyi út (Lyman Felt) Molnár Ferenc : Olympia (Plata-Ettingen herceg) Marsall (San-Friano báró) Liliom (Címszerep) Játék a kastélyban (Gál) László Miklós: Illatszertár (Hammerschmidt) Fenyő Miklós - Tasnádi István : Aranycsapat (Elegáns úr) Ben Jonson : Volpone (Carbaccio) Alan Ayckbourn: Mese habbal (Philip) Aszlányi Károly : Amerikai komédia (Brooks) Neil Simon : Luxuslakosztály (dr. McMerlyn, Sidney) Efrájim Kishon : Házasságlevél (Daniel Borozovszkij) Sánta Ferenc : Éjszaka (Zsitomir) Dürrenmatt : Play Strindberg (Kurt) Szabó Magda : A meráni fiú (Kötöny) Neil Simon: Pletyka (Ernie Cuscak) Georges Feydeau : Az úr vadászni jár (Cassagne) Marcel Achard: Léni néni (Don Lopez) Ken Ludwig: Botrány az operában (Sanders) Horváth Péter : Kilencen mint a gonoszok (Fekete Salamon) Noël Coward : Akt hegedűvel (Clinton Preminger) Kern András : Spencer ( Sztálin ) Mikszáth Kálmán : Különös házasság (Fáy) Ken Ludwig: Primadonnák (Doki) Bernard Slade: Jövőre, veled, ugyanitt Rendezései Dürrenmatt : Play Strindberg Molnár Ferenc : Liliom Noel Coward: Akt hegedűvel Feydeau: Az úr vadászni jár Filmjei Tévéfilmek Karácsonyi ének (1964) Az idegen ember (1964) Szeptember (1964) Topaze (1967) Az Aranykesztyű lovagjai (1968) Egy, kettő, három (1968) Bors (1968) Olyan korban élünk 1-5. (1966–1967) A szerelem ára (1967) Varsói melódia (1969) Voronyezs (1970) A képzelt beteg (1971) Öt férfi komoly szándékkal (1971) Holló a hollónak (1972) Irgalom (1973) Dunakanyar (1974) Uraim, beszéljenek! (1974) Czillei és a Hunyadiak (1975) Egy csók és más semmi (1975) Robog az úthenger (1. rész) (1977) A bunker 1-3. (1978) A nép ellensége (1978) A miniszterelnök (1978) Csillag a máglyán (1979) Az isztambuli vonat 1-6. (1980) Vénasszonyok nyara (1980) A hiba nem az almában van (1981) Petőfi (2-3. rész) (1981) Vannak még angyalok (1981) A 78-as körzet (1982) Mint oldott kéve (1983) Gyalogbéka (1985) Dunakanyar (1985) Kártyaaffér hölgykörökben (1987) Erdély aranykora (1989) Gül Baba (1989) Kutyabaj (1992) Így írtok ti (1994) Illatszertár (1994) A körtvélyesi csíny (1995) Ötvenéves találkozó (2002) Szinkronszerepei A Paradine-ügy (1947) - Gregory Peck Római vakáció (1953) - Gregory Peck Bíborsivatag (1954) - Gregory Peck Van, aki forrón szereti (1959) - Tony Curtis A csinos férj (1959) - Marcello Mastroianni Az éjszaka (1960) - Marcello Mastroianni Riói kaland (1964) - Jean-Paul Belmondo A szex és a hajadon (1964) - Tony Curtis Casanova '70 (1965) - Marcello Mastroianni A halál ötven órája (1965) - Charles Bronson Boeing Boeing (1965) - Tony Curtis Verseny a javából (1965) - Tony Curtis El a kezekkel a feleségemtől! (1966) - Tony Curtis Hogyan kell egymilliót lopni? (1966) - Peter O’Toole Egy férfi, aki tetszik nekem (1969) - Jean-Paul Belmondo A nagy zsákmány (1969) - Jean-Paul Belmondo A hazugság játékai (1969) - Michael Caine Nem lehetsz mindig győztes (1970) - Tony Curtis Minden lében két kanál (1971–1972) – Tony Curtis A betörés (1971) - Jean-Paul Belmondo Az örökös (1973) - Jean-Paul Belmondo Zsarutörténet (1975) - Alain Delon Süsü, a sárkány (1976–1980) - Királyfi hangja Az utolsó filmcézár (1976) - Tony Curtis Hungária Kávéház (1977) – Jürgen Draeger Az állat (1977) - Jean-Paul Belmondo Drága kisfiam (1978) – Donnelly Rhodes (Domelly Rhoder névként elírva) Varjúdombi meleghozók (1978) - a Sluga manók egyikének hangja Műgyűjtők és kalandorok előnyben (1979) – Elliott Gould Zsaru vagy csirkefogó? (1979) - Jean-Paul Belmondo Szabadlábon Velencében (1980) - Jean-Paul Belmondo A kristálytükör meghasadt (1980) - Tony Curtis Zálogocska (1980) - Tony Curtis A nagy ho-ho-horgász (1982) - további szereplő hangja Ászok ásza (1982) - Jean-Paul Belmondo Az idő urai (1982) Jaffar Hófehér (1983) - Szatiró és Szerda hangja A kívülálló (1983) - Jean-Paul Belmondo Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984) - Jean-Paul Belmondo Gréti…! (egy kutya feljegyzései) (1986) - Akela hangja Csupasz pisztoly (1988) – Leslie Nielsen Sárkány és papucs (1989) - Artúr király hangja Telitalálat (1990) - Michael Caine Csupasz pisztoly 2 és 1/2 (1991) – Leslie Nielsen Elsőrendű célpont (1991) - Tony Curtis Idegen a házban (1992) - Jean-Paul Belmondo Batman visszatér (1992) - Danny DeVito A cselszövés (1992) - Tony Curtis Visszavágó (1999) - William Devane Színészek (2000) - Jean-Paul Belmondo Szánon nyert örökség (2001) - Leslie Nielsen Horrorra akadva 3. (2003) - Leslie Nielsen Trója (2004) - Peter O'Toole Horrorra akadva 4. (2006) - Leslie Nielsen Hangjátékok A Mester és Margarita (1976) .... Iván Óz, a nagy varázsló (1980) .... Oroszlán Csipkerózsika (1986) .... Király Hangoskönyvek A csuka parancsára ( Puskin meséi és orosz népmesék) (2006) Szerelmes költők, szerelmes versek (közreműködő) Díjai Jászai Mari-díj ( 1966 , 1974 ) Farkas–Ratkó-díj ( 1967 ) SZOT-díj ( 1970 ) Érdemes művész ( 1978 ) Erzsébet-díj ( 1992 ) József Attila-gyűrű ( 1994 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje – polgári tagozat ( 1997 ) Kossuth-díj ( 1998 ) A József Attila Színház Nívódíja ( 2003 ) A XIII. kerület díszpolgára ( 2005 ) A József Attila Színház örökös tagja ( 2006 ) A Nemzet Színésze ( 2012 ) Magánélete Sztankay Istvánnak négy felesége volt, az elsővel, Mészöly Júliával még a főiskolán ismerkedtek össze. Második felesége Kun Magda színésznő, aki gyermekeinek az édesanyja (Ádám újságíró, és Orsolya színésznő). A harmadik Sárközy Györgyi kozmetikus volt. Halála előtt nem sokkal negyedszerre is megnősült; 78 éves korában elvette barátnőjét, Bedők Beát, akivel nyolc éve már együtt éltek. Érdekes hobbinak hódolt: szenvedélyesen gyűjtötte a zseblámpákat és a rádiókat. Emlékezete 2015 -től adják át a Sztankay István-díjat a József Attila Színházban . 2016 . február 15-én születésének 80. évfordulójára emléktáblát avattak az emlékére egykor lakhelyén a Városmajor utcában Budapesten. Róla Sas György: Újra veled, ugyanitt – Schütz és Sztankay (Editorg Kiadó, Budapest, 1989) ISBN 963-02-6755-1 Léner Péter : Sztankay (Corvina Kiadó Kft., Budapest, 2017) ISBN 978-96-3136-4163 George Gerbner George Gerbner, Gerbner György (Budapest, 1919. augusztus 8. – Philadelphia, 2005. november 25.) magyar származású kommunikáció kutató, a kultivációs elmélet atyja. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált. Életrajz Felsőfokú tanulmányait a Kaliforniai Egyetemen kezdte, majd 1942-ben újságírói diplomát szerzett a Berkley Egyetemen, mindeközben a San Francisco Chronicle-nél dolgozott, mint újságíró, rovatvezető és pénzügyi szerkesztő asszisztens. 1943-ban belépett az amerikai hadseregbe. Csatlakozott a stratégiai szolgáltatások irodájához ahol elismerték tevékenységét. A seregtől végül hadnagyi rendfokozatban szerelt le. Miközben az amerikai hadsereg tagjaként Magyarországon dolgozott 1946-ban, megismerkedett Kutasi Ilona, színésznővel, akit később feleségül vett. Két fia és öt unokája született. A háború után szabadúszó újságíróként és publicistaként dolgozott, mellette pedig a John Muir College-ban (ma Pasadena City College) tanított. Mindeközben megszerezte a mester- (1951) és a doktori (1955) kommunikációs diplomáját az Észak-Kaliforniai Egyetemen. Disztertációjának címe: Toward a General Theory of Communication (A kommunikáció általános elméletének irányába), mellyel elnyerte az USC díjat a legjobb dolgozat kategóriában. 1964-1989 a Pennsylvaniai Egyetem Annenberg Kommunikációs Iskolájának (University of Pennsylvania The Annenberg School of Communications) dékánja és professzora, amely munkásságának köszönhetően a médiakutatás egyik fellegvárává vált az Egyesült Államokban. 1974 és 1989 között a Journal of Communications, az Amerikai Egyesült Államok egyik vezető kommunikációs szaklapjának szerkesztője. 1990-től a telekommunikáció Bell Atlantic professzora volt a Temple Egyetemen, emellett elnökként szervezte és vezette az általa alapított Kulturális Környezet Mozgalmat (Cultural Environment Movement). George Gerbner Amerikában élt, azonban Magyarországot nem felejtette el és a magyarországi társadalomtudományi műhelyekkel szoros kapcsolatot ápolt. Amikor az országba látogatott szakmai tanácsaival igyekezett az itteni intézetek munkáját támogatni. A fiatal kutatókat pedig segítette a nemzetközi tudományos életbe történő bekapcsolódásban. 2005. november végén rákos megbetegedést diagnosztizáltak nála, majd december 24-én a philadelphiai lakásában hunyt el. Kultivációs elmélet "A kultiváció...nem más, mint a szimbolikus környezetben az interakció folyamatos megvalósulása, amely biztosítja a diskurzus és viselkedés közös fogalmait". George Gerbner szerint a mai szociális környezetünk vezető forrása a tömegmédia és ezen belül a televízió. Nagy részben ez határozza meg az emberek elképzelését a világról. Szerinte ez azért lehetséges, mert a korábbi közösségek felbomlottak, szétestek, megcsappantak. A tömegmédia előtt az egyén világképét nem más alakította, mint a család, a közvetlen környezet, a közösségek, amelynek tagja volt. A környezet közös tapasztalataiból, gondolkodási sémáiból építkező történetek, mesék töltötték be ekkor a forrás szerepét. "A mesék szocializálnak minket a nemi, korosztálybeli, osztálybeli, foglalkozási és életmódbeli szerepekbe, és mutatnak modellt a konformitásra, és célokat a lázadásra. Ezek szövik a kulturális környezet egységes hálóját, ami alakítja és kultiválja a többségét annak, amit gondolunk, amit eszünk, ahogy intézzük dolgainkat" A tömegkommunikációs eszközök betörésével mindez megváltozott. Az egyén most már olyan közösségekbe is beleláthat, amelyhez alapesetben nem férne hozzá. Ezen "mesélők" fő vonalait már nem a közvetlen környezet határozza meg, hanem a kereskedelmi és politikai érdekek. "A kulturális tömegtermelés olyan közönségeket termel, amely ízlését, nézeteit, vágyait a piaci törvényekhez igazítja, amely egyre inkább standardizált, és egyre kevésbé változatos és kritikus." Az egyén így legfőképp a legelterjedtebb nézeteket reflektálja. Másik fontos tényező, hogy a közösségeket, amelybe tartozik, nagyrészt a tömegmédia hozza létre, a már említett vezérfonalak alapján, viszont ezek nem olyan stabilak, mint korábban. Amilyen könnyedén alakulnak, olyan könnyedén is bomlanak fel. L.J. Shrum a kultivációs elmélet egy igen érdekes aspektusát villantotta meg. Vizsgálatai alapján a tévénéző emberek sokkal gyorsabban és tömörebben adnak választ a nekik feltett kérdésekre. Ez gyorsabb gondolkodást és speciális fogalmazási készséget feltételez. Eredményeit abszolúte a televíziózás pozitív hatásai közé sorolhatjuk, ill. a kultivációs elmélet alátámasztásának, viszont Shrum arra is figyelmeztet, hogy a televízió inkább megerősíti az egyén attitűdjeit, minthogy megváltoztatná azokat. A kultivációs elmélettel kapcsolatban a leggyakrabban felmerült kritika az, hogy Gerbner nem vett figyelembe néhány fontos lehetséges tényezőt (pl.: iskolázottság, intelligenciaszint), amelyek csökkenthetik a tömegmédia hatásait. Továbbá az elmélet alapjaként szolgáló adatok gyűjtését is kritika éri: csupán kérdőívek által megszerzett adatok alapján nem lehet megfelelően alátámasztani egy hipotézist. A kérdőívek kitöltése során ugyanis az alanyok sokszor nem a teljes valóságot tüntetik fel, még akkor sem, ha mindezt névtelenül tehetik meg. Matrei am Brenner Matrei am Brenner település Ausztriában, Tirolban az Innsbrucki járásában található. Területe 0,36 km², lakosainak száma 872 fő, népsűrűsége pedig 2400 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 992 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. My Princess (televíziós sorozat) A My Princess (hangul: �� ����, Mai phurinszeszu) dél-koreai romantikus televíziós sorozat, melyet az MBC csatorna vetített 2011 elején, Kim Thehivel és Szong Szunghonnal a főszerepben. A sorozatot a magyar M2-n is futó Pasta című sorozatot jegyző Kvon Szokcsang rendezte. A Beast együttes énekese, I Gikvang az év újoncának járó díjat vihette haza a 2011-es MBC Drama Awardson. Történet I Szol (Kim Thehi) az átlagos egyetemista lányok életét éli, fülig szerelmes történelemprofesszorába, Nam Dzsonguba (Lju Szujong), amikor is egy nap az élete fenekestül felfordul: kiderül, hogy ő az utolsó koreai király, Szundzsong leszármazottja. Nam professzor és az egyik helyi múzeum kurátora, O Jundzsu (Pak Jedzsin) hosszú kutatómunkával kiderítik, hogy a császárnak az eddig gondoltakkal ellentétben mégis született egy fia. A császár unokájának, I Szol apjának az életét azonban tönkretette a Daehan Group cégcsoport nagy hatalmú ura, Pak Tongdzse, aki most bűntudattól vezérelve mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy rehabilitálják a császári családot. Unokája, a diplomata Pak Hejong (Szong Szunghon) ellenzi a nagyapja törekvéseit, és annak érdekében, hogy megállítsa, kinevezteti magát I Szol személyi tanárává. Szol beköltözik a palotába, ám életét megkeserítik az uralkodó család ellen szövetkező politikusok, a féltékeny múzeumkurátor és még saját mostohanővére is. Ráadásul a lány beleszeret a jóképű Hejongba, pedig gyűlölnie kellene a férfit azért, amit a családja tett az övével. Szereplők Kim Thehi: I Szol, egyetemista. Nevelőszülőknél nőtt fel, mostohanővérét I Dant szintén adoptálták. Szungdzsong császár egyetlen élő leszármazottja. Szong Szunghon: Pak Hejong, diplomata, a Daehan Group örököse. Ellenzi a restaurációt. O Jundzsuval a házasságot tervezik. Pak Jedzsin: O Jundzsu, a Daehan Group által felállított múzeum kurátora, apja a cég elnökének titkára. Valójában gyűlöli a vezérigazgatót és minden eszközzel meg akarja akadályozni, hogy Szolból hercegnő legyen. Lju Szujong: Nam Dzsongu, történelemprofesszor, az uralkodói család történetének lelkes kutatója. O Jundzsu az első szerelme volt. A nő vele és Hejonggal is találkozgat. Szol leghűségesebb védelmezője. ��� I Szundzse: Pak Tongdzse, a Daehan Group vezére, Hejong nagyapja. Mindenáron hercegnőt akar faragni Szolból. ��� Im Jedzsin: Szol örökbefogadó anyja. ��� Kang Jeszol: I Dan, Szol mostohanővére I Gikvang: Koni, a palota egyik séfje, Szol imádója ��� Szon Szongjun: Szin Miszo, Szol szobalánya a palotában Chareil-Cintrat Chareil-Cintrat település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 360 fő (2015). Chareil-Cintrat Bayet, Cesset, Étroussat, Fleuriel, Fourilles, Montord és Saint-Pourçain-sur-Sioule községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jesenice Jesenice (IPA: [j�s�ˈniː��] kiejtése) (németül: Aßling IPA: [aːsl�ŋ]) város és község (járás) Szlovéniában, Gorenjska régióban, az osztrák határ közelében, a Karavankák szlovén oldalán. Az ország legnagyobb acélgyáráról, az Acroniról, valamint jéghoki klubjáról, az Acroni Jesenice-ről nevezetes. A város történelme a vaskohászat és fémfeldolgozási iparhoz fűződik. Földrajz Jesenice a Felső Kranj régióban fekszik, a Száva-völgy északi részén. Északon a Karavankák veszik körül, délen pedig a Mežakla hegység. A Karavankák másik oldalán fekszik Villach. Kranjska Gora üdülőváros 15 km-re van északnyugatra, a festői Bledi-tó pedig 10 km-re délre. A többi környező települések közé tartozik Mojstrana, Hrušica és Žirovnica. Jesenice klímája a mérsékelt és kontinentális között van, némi alpesi befolyással. Móricz-gyűrű A Móricz-gyűrű a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának tagjai által 1986-tól minden évad végén megszavazott elismerése, az adott évadban nyújtott kiemelkedő teljesítményekért. Az elismerést a társulat művészei és művészeti dolgozói kaphatják. Első alkalommal Bárány Frigyest jutalmazták a gyűrűvel. Campo Carlo Magno-hágó A Campo Carlo Magno-hágó (olaszul: Passo Campo Carlo Magno, szó szerint am. Nagy Károly császár tábora-hágó) egy 1702 méter magasan fekvő észak–dél irányú alpesi hágó a Nyugati-Dolomitokban, Trentino megyében, Észak-Olaszországban, Madonna di Campiglio község közelében. A Rendena-völgyet (Val di Rendena) köti össze a Meledrio-völggyel. A hágó körüli hegyvidék az Adamello–Brenta natúrpark (Parco Regionale Adamello – Brenta) területén fekszik. Kedvelt télisport-központ. Nevének eredete A hágót Nagy Károly frank császárról (Charlemagne → Carlo Magno) nevezték el, aki állítólag itt kelt át a hegyeken 800-ban, amikor Rómába vonult, hogy császárrá koronáztassa magát. Fekvése A Campo Carlo Magno-hágó közigazgatásilag Pinzolo község területéhez tartozik, a hozzá legközelebb eső helység Madonna di Campiglio részközség (frazione), nagy forgalmú nemzetközi síközpont. A hágóra észak felől Meledrio-völgy fut fel, amely Dimaro településnél ágazik ki a kelet-nyugati Sole-völgyből (Val di Sole). A hágótól tovább dél felé a Campiglio-völgy kezdődik, itt van Madonna di Campiglio. A Campiglio-völgy Pinzolótól délre a Rendena-völgyben folytatódik, és levezet Tione di Trento járási székhelyre, ahol a Giudicarie-völgybe torkollik. A hágóval összefüggő völgyeket nyugaton az Adamello hegycsoport, keleten a Brenta-hegység (Gruppo di Brenta) szegélyezi. A Brenta-hegység anyaga üledékes fődolomit, ezért (főleg olasz) szakmunkák földrajzilag is a Dolomitok hegyvidékhez sorolják (Dolomiti di Brenta), annak ellenére, hogy az Etsch (Adige) folyótól, a klasszikus értelemben vett Dolomitok határától nyugatra esik. A hágó körüli hegyvidék az Adamello–Brenta natúrpark (Parco Regionale Adamello – Brenta) területén fekszik. A körzet kedvelt télisport-központ. A közelben fekvő legfontosabb síközpontok a Brenta-hegység lejtőn Madonna di Campiglio és Pinzolo, az Adamello lejtőin Folgarida és Marilleva, a hágótól északnyugatra. A hágón keresztül halad a SS239 állami főútvonal, amely a Sole-völgyi Dimarót köti össze, Madonna di Campiglión, Pinzolón és Villa Rendenán keresztül a Giudicare-völgyi Tione di Trentóval. A hágó vízválasztót képez a Rendena-völgyben folyó Sarca és a Meledrio-völgyben folyó Noce folyók vízgyűjtői között. Az előbbi a Garda-tóba torkollik, vizét a Minció, majd a Pó folyó viszi az Adriai-tengerbe (Velencénél). Az utóbbi az Etsch folyóba torkollik, amely szintén az Adriába ömlik (Chioggiánál). Gjorgji Hrisztov Gjorgji Hrisztov (cirill betűkkel: Ѓорѓи Христов ; Bitola, 1976. január 30. –) egykori macedón labdarúgó. Sikerei, díjai Debreceni VSC: Magyar labdarúgó-bajnokság : 2005–06 FC Den Bosch: Jupiler League bronzérmes: 2007-08 Kenedich Kálmán Kunsági Kenedich Kálmán (Kiskunhalas, 1862. március 16. – Budapest, 1944. január 23.) énekes (tenor), színész. Életútja Szögedi Endrétől, a Zenede igazgatójától tanult énekelni; Balogh Gusztáv színházi karnagy pedig az akkori nagysikerű operettek szerepeit tanította be neki, míg Kenedich érezve igazi hivatását, elhagyta a gyógyszerészpályát és 1883 márciusában elszerződött Szabadkára Gerőfy Andorhoz. Csakhamar nagyobb szerepeket kapott és sikere folyton nőtt. Megismerte úgyszólván az egész ország, Jakab Lajos, Tiszay Dezső, Somogyi Károly, Komjáthy János és Makó Lajos igazgatók társulatával minden nagyobb városban működött. Főszerepeket énekelt egy tucat operában, de számos népszínműben is fellépett, sőt nem egy vígjáték- és drámai előadást ő tett lehetővé azzal, hogy a hiányzó bonviván vagy hősszerelmes szerepét betanulta és eljátszotta. Így nemcsak mint énekes, hanem mint színjátszó is teljesen kifejtette képességeit, a kritika utóbb mint szerepeinek megjátszóját mindig kiemelte. A közönség is fényes ajándékokkal mutatta ki nagyrabecsülését Kassán, Szegeden, Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és Ungvárott jutalomjátékain. Már 1889-ben, amikor a budapesti városligeti aréna igazgatója, Feld Zsigmond megszüntetve német társulatát, a színkörben magyar előadásokat kezdett tartani (a Népszínház társulata nyitotta meg az új érát, Rákosi Jenőnek Éjjel az erdőn című népi drámájában Blahánéval) az a megtiszteltetés érte Kenedichet, hogy ez együtteshez őt hívta meg a tenorszerepekre. Sikere arra bírta a Népszínház igazgatóját, Evva Lajost, hogy szerződési ajánlatot tett Kenedichnek, azonban éppen akkor kapott 3 éves szerződést (a Népszínházból kivált) Makó Lajostól, új szegedi társulatához és nem tartotta ildomosnak elpártolni új igazgatójától. Végül 1895 júniusában alkalma nyilt Kenedichnek, hogy elfogadta a Népszínház meghívását, eljátszotta és énekelte a Hoffmann meséi címszerepét. Evva igazgató azonnal szerződtette. Mint rendes tag, először Johann Strauss jubileumi operettjében, a Jabukában lépett fel, Komáromy Mariskával. De partnerei lettek mind a ragyogó művésznők: Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Pálmay Ilka, Küry Klára, Bárdy Gabi, Margó Célia és a vidék olyan primadonnái, akik méltók voltak arra, hogy a Népszínházban vendégszerepeljenek; a férfiak közül pedig Szirmai Imre, Vidor Pál, Németh József, Kassai Vidor, Fóriss Pista, Újvári Károly (e néven az első) stb. Mint megemlékezésében Kenedich írja, együtt maradt ezekkel a népszínházi törzstársulat széjjeleresztéséig, illetve Porzsolt Kálmán igazgató erőszakos megbuktatása, Vidor Pál tragikus öngyilkossága és azután még a Népszínházi Bizottság egyideig tartott vezetéséig, mint elsőrendű énekesszínész. Még tíz évvel korábban, a millenniumi kiállításon (1896) nagy kitüntetés volt, hogy Blaháné és más kiváló művészek mellett Kenedich énekéről is fonográffelvételeket eszközöltek megörökítés és a kiállításon történő népszerűrítés végett. Kenedichnek három énekszámot kellett leadnia a fonográfba. Volt része egyéb megtisztelésekben is, a tudományegyetem aulájában a Csokonai-emlékünnepén szerepelt; meghívták Münchenbe és Berlinbe, gramofonba felvett előadásokra; a berlini Komische Operben az ő Hoffmannja annyira tetszett Weingartner Félixnek, hogy szerződéssel kínálta meg, de amelyet Kenedich tökéletlen németsége (és akkoriban szomorú családi körülményei) miatt nem fogadhatott el. Említésreméltó, hogy a Népszínház századik Cigánybáró-előadása után a nagynevű zeneszerző, Johann Strauss, a pompás alakításáért emlékül, Hegyi Arankának, a páratlan Szaffinak és Kenedichnek, a kiváló Barinkaynak, egy-egy brilliánsgyűrűt ajándékozott. Hogy számos jótékonycélű hangversenyen való szereplés dicsősége jutott Kenedichnek, ez magától értetődik. Nem mindennapi azonban az a megtisztelő szerep, hogy a Magyar Lovaregylet (a Mágnáskaszinó mellékhajtása) egypárszor a tátralomnici nyári jótékonycélú ünnepségek rendezésére és ott művészi közreműködésre kérte fel Kenedichet. 1907-ben pedig, tehát a Népszínház csillagának letűnte után egy évtizeddel, a berlini Magyar Egyesület hívta meg; II. Vilmos császár egész kíséretével nagy élvezettel végighallgatta a hangversenyt, s Kenedich magyar énekszámai (a kuruc dalok is) annyira tetszettek a német uralkodónak, hogy az ünnepi előadás után bemutattatta magának Kenedichet és meleg elismerését fejezte ki a szép produkcióért. Kenedich pályájának valódi érdemét jellemzi az az érdekes körülmény, hogy három ízben is alkalma volt arra, hogy a Magyar Királyi Operaház tagjai közé emelkedjék. Először 1890-ben, Szegeden vendégszerepelt Jászai Mari, hallotta őt és ajánlotta Mahler Gusztáv operaigazgatónak; másodszor, amikor a Népszínházhoz került, Káldy Gyula szerződtette volna játékoperákra; harmadszor Mészáros Imre operaigazgató hívta ugyanerre a szerepkörre; Kenedich azonban hű akart maradni a Népszínházhoz. 1907-ben visszavonult és újságíróként folytatta pályáját. Neje Ádám Etel, akivel 1889-ben a Városligeti Színkörben együtt működött, meghalt 1911. július 14-én, Budapesten. Fontosabb szerepei Hunyadi László (Erkel F.) Hoffmann (Offenbach: Hoffmann meséi) Germont Alfréd (Verdi: Traviata) Barinkay (ifj. J. Strauss: A cigánybáró) Működési adatai 1883: Miskolc; 1884: Szatmár; 1885: Temesvár; 1886: Székesfehérvár; 1887–88: Kassa; 1889: Városligeti Színkör, Szeged; 1894: Nagybecskerek; 1895–1907: pesti Népszínház. 1907 után vidéken vendégszerepelt. Zorkóczy Béla Zorkóczy Béla (Moson, 1898. március 27. – Budapest, 1975. november 18.) Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár. Élete, munkássága Zorkóczy Béla fiatalon, 18-19 évesen került az első világháború olasz frontjára, ahol hadifogságba esett. Visszatérve beiratkozott a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1924-ben szerezte meg gépészmérnöki diplomáját. Végzés után az egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékén maradt tanársegédként, majd 1932-től 1934-ig adjunktusként. Első publikációja - A hegesztés technológiája és korszerű alkalmazása - 1930-ban jelent meg a Magyar Anyagvizsgálók Közleményeiben. 1934-ben a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyár (a mai Kőbányai Vas- és Acélöntöde elődje) gyárfőnöke lett, 1937-ben műszaki igazgató, majd 1941–1944 között vezérigazgatója volt. Ipari tevékenysége mellett továbbra is előadott az egyetemen. 1945-ben a Csonka Gépgyárban dolgozott, ahol elindította a könnyűfém-dugattyúk gyártását (a Vörös Hadsereg számára). 1945-től a Magyar Gyufaipari Rt.-nél műszaki igazgató volt. 1950-ben rövid ideig a Vasipari Kutató Intézetben volt osztályvezető, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékének alapító tanszékvezetője lett. Ezt a munkakörét egészen 1969-es nyugdíjazásáig betöltötte. Közben ezzel párhuzamosan - 1962 és 1966 között - a Vasipari Kutató Intézet tudományos tanácsadója is volt. 1957-ben szerezte meg a műszaki tudományok kandidátusa címet, akadémiai doktori címét 1976-ban, posztumusz kapta meg. Kiemelkedő szakmai munkájáért 1956-ban Kossuth-díj kitüntetést, 1958-ban Bánki Donát-díjat kapott. Érdemeit 1974-ben a Nehézipari Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktori címmel, a BME aranydiplomával ismerte el. Emlékére a Hegesztési Szakosztály 1983-ban Zorkóczy Béla-emlékérmet alapított. A Miskolci Egyetem aulájában áll mellszobra, Lakatos Pál Sándor alkotása. 1994-ben Kecskeméten is avattak szobrot tiszteletére. Zorkóczy professzor kiemelkedő oktató tevékenységet folytatott, ugyanakkor tudományos tevékenysége is fontos volt: a mechanikai technológia számos területén folytatott eredményes kutató munkát. Tudományos munkássága középpontjában azonban végig a hegesztés és a hőkezelés volt. Alapító tagja volt a Gépipari Tudományos Egyesületnek, tagja volt a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tanácsának és az MTA Műszaki Osztálya különböző bizottságainak, az International Institute of Welding magyar bizottságának elnöke, illetve igazgatótanácsának tagja volt. Fontosabb művei A hegesztés technológiája és korszerű alkalmazása . Magyar Anyagvizsgálók Közleményei, 1930/8. Modern textilfestő berendezések . Magyar Textiltechnikusok Lapja, 1935/6. Gépészeti zsebkönyv (társszerzőkkel). Budapest, 1937. Maródásálló acélok . Budapest, 1942. Acélok hőkezelése . Budapest, 1949. Anyagismeret bányakutató és -művelő hallgatók számára . Miskolc, 1950. A hőkezelés technológiája . Budapest, 1951. Szerkezeti anyagok technológiája II–III . Miskolc, 1951. Az öntöttvas hőkezelése . Budapest, 1952. Hegesztési anyagismeret . Budapest, 1962. Metallográfia és anyagvizsgálat . Budapest, 1968. Opel Arena Az Opel Arena egy labdarúgó-aréna Mainz városában, Németországban. 2011-ben nyílt meg, építési költése 60 millió euró volt. A stadion 34 034 fő befogadására alkalmas. Itt játtsza hazai meccseit az élvonalbeli 1. FSV Mainz 05, mely a stadion megépülése előtt a Stadion am Bruchweget használta. 2011-től a létetesítmény a Coface Arena nevet viselte, majd 2016 nyarától az Opel lett a névadó szponzora. A 2021-ig élő szerződés értelmében az Opel évi 2,5 millió eurót fizet a névért. Szíria a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Szíria a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 7 sportágban 10 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Szíria a 2013-as úszó-világbajnokságon Szíria négy úszóval vett részt a 2013-as úszó-világbajnokságon, akik kettő sportágban indultak. Magyar férfi röplabdabajnokság A magyar férfi röplabdabajnokság (első osztálya: NB I.) 1947 óta kerül megrendezésre. A bajnokságot a Magyar Röplabda Szövetség írja ki és rendezi meg. A legtöbb bajnoki címet a Kaposvár (Kaposvári Somogy SC, Kaposvári RC, BALATEL SE Kaposvár, Pini Kaposvár SE, Kométa Kaposvár SE, Diamant Kaposvár SE, Fino Kaposvár SE) nyerte, amely 18-szor győzött. Lebonyolítási rendszer Alapszakasz: körmérkőzéses rendszerben (20 forduló) Rájátszás: az 1-8. helyezettek play-off rendszerben (3 győzelemig), a 9-11. helyezettek körmérkőzéses rendszerben Castelginest Castelginest település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 9917 fő (2015). Castelginest Gratentour, Bruguières, Fonbeauzard, Launaguet, Pechbonnieu, Saint-Alban és Saint-Loup-Cammas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Testvérvárosok Ponte di Piave , Olaszország Danaosz Danaosz (görögül: Δαναός) a görög mitológiában Bélosz egyiptomi király fia, Aigüptosz ikertestvére, ötven leány (Danaidák) apja. Felesége Polükszó najád. Apjától Arábia királyságát örökölte. Aigüptosz elhatározta, hogy az ő ötven fia és Danaosz ötven leánya kössenek házasságot. Danaosz ezt ellenezte, mire Aigüptosz hajóhaddal támadt Arábiára. Danaosz Argoszba menekült, ám Aigüptosz oda is követte. Innentől két fő változata van a történetnek. Az egyik szerint Pelaszgosz volt Argosz királya, aki az egyiptomi ostrom során elesett. Danaoszt választották helyette királlyá, aki békét kötött Aigüptosszal. Más változat szerint Gelanór volt Argosz királya, aki átadta neki a várost. Danaoszt később megölte veje, Lünkeusz – testvéreit megbosszulandó (lásd danaidák –, s utána ő lett Argosz királya, más változat szerint Lünkeusz csak fiától, Abasztól értesült Danaosz haláláról. Flórina Flórina vagy régies magyar nevén Lerin (görögül Φλώρινα) 16 ezer fős kisváros Görögországban, Északnyugat-Macedóniában. A város egy völgyben helyezkedik el, alig 20 km-re a macedón határtól. Mottója: Ahol Görögország kezdődik. A város központja a róla elnevezett prefektúrának, lakossága 2001-es adatok szerint 16 771. Neve A város korábbi, bizánci neve Χλέρινον (Chlérinon, "tele zöld vegetációval") a görög χλωρός chlōrós, "üde" vagy "zöld vegetáció") elnevezésből ered. Néha a nevet latin formában használták: Florinon, ami vegetációt jelent. A török hódoltság alatt mindkét formát használták. A mai görög neve a φλωρός (florós) szóból ered, ami a χλωρός a makedón dialektusban. A szláv elnevezés, Lerin egy bizánci görög névből ered. Ez az elnevezés a magyarba a szerb nyelven keresztül jutott be. 1966-os magyar labdarúgókupa Az 1966-os magyar népköztársasági kupa a sorozat 27. kiírása volt, melyen a Rába ETO csapata 2. alkalommal diadalmaskodott. Kuro-ku (Szöul) Kuro-ku (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Guro-gu) Szöul 25 kerületének egyike. Tongok (Dongok) Karibong-tong (Garibong-dong) (����, ����) Kebong-tong (Gaebong-dong) (���, ���: 1, 2, 3 Kocshok-tong (Gocheok-dong) (���, ���): 1, 2 Kuro-tong (Guro-dong) (���, ���): 1, 2, 3, 4, 5 Orju-tong (Oryu-dong) (���, ���): 1, 2 Cshonvang-tong (Cheonwang-dong) (���, ���) Hang-tong (Hang-dong) (��, ��) Sindorim-tong (Sindorim-dong) (����, ����) Szugung-tong (Sugung-dong) (���, ���) Kung-tong (Gung-dong) (��, ��)) Onszu-tong (Onsu-dong) (���, ���) 458-as busz A 458-as jelzésű autóbusz a budapesti agglomerációban közlekedő helyközi járat, Aszódot és Domonyt köti össze. Abu Hasszán Az Abu Hasszán (németül Abu Hassan) Carl Maria von Weber egyfelvonásos daljátéka (singspiel). Librettója Az Ezeregyéjszaka meséi egyik elbeszélése alapján íródott. Ősbemutatójára 1811. június 4-én került sor a müncheni Hoftheaterben. Magyarországon 1882. január 26-án mutatták be a pesti Német Színházban. Cselekmény Abu Hasszán és felesége vidáman élnek hitelezőik zsebére, végül azonban valamennyi pénzforrásuk kiapad. Csak kenyér és víz akad a háznál. Omar segítene rajtuk, ha Fatime hajlana egy kis szerelmeskedésre. Fatime azonban hajthatatlan, így Abu Hasszán kénytelen cselhez folyamodni. Udvari szokás, hogy ha valaki meghal, özvegye nagyobb összeget kap temetésére és szép darab brokátot a halott felöltöztetéséhez. Abu Hasszán kieszeli, hogy Fatime jelentse Zobeidének az ő halálhírét, és ő majd a kalifának jelenti Fatime halálát. Közben Omarral az élen berohannak a hitelezők: pénz vagy a börtön! Hasszán ügyesen kivágja magát, sőt Omarral aláíratja az adósleveleket, így most már csak egy embernek tartoznak. Amikor a hitelezők elvonulnak, visszaérkezik Fatime a pénzzel és a brokáttal. Most indul Hasszán a kalifához, addig Omar visszaoson és ostromolja Fatimét, és egy csókjáért felkínálja az adósleveleket. Fatime ravaszul húzza az időt, míg Hasszán visszatér, akkor a megszeppent öreg uzsorást bezárja a szomszéd szobába, és férjével parázs féltékenységi jelenetet rögtönöz. Omar majd szörnyethal a félelemtől. Ekkor Mesrur közeledik, Fatimét a kerevetre fekteti Hasszán, és letakarja a brokáttal. Mesrur közli, hogy a kalifa fogadott asszonyával, ki halt meg, Hasszán vagy a felesége. Hasszán él, tehát a kalifa nyert. Mesrur elsiet. Most jön Zobeide komornája. Hasszán helyet cserél Fatiméval. Amikor minden ilyen szépen összebonyolódott, janicsárzene hangjaira megjelenik a kalifa és felesége. Ekkor már mindketten a kereveten fekszenek letakarva, ki-ki a maga leplével. A kalifa csodálkozva néz körül, és felajánl ezer aranyat annak, aki meg tudja mondani, hogy melyikük halt meg előbb. Hasszán ennek nem bír ellenállni, felugrik, és így kiált: én haltam meg először. Majd Fatime is „feltámad”, és együtt esdenek bocsánatért. Omar is megjelenik dühöngve, de a kalifa kidobatja, kedvenceinek megbocsát, megkapják az ezer aranyat, és a jelenlevők a kalifát dicsőítő éneke mellett ér véget a derűs játék. Az opera főbb zeneszámai Liebes Weibchen, reicher Wein – Abu és Fatime kettőse Ich gebe Gastereien – Abu Hasszán áriája Tränen, Tränen sollst du nicht vergießen – Abu és Fatime kettőse Wird Philomele trauern – Fatime lamentója Siehst du die große Menge – Omar és Fatime kettőse Ivanics Tibor Ivanics Tibor (Gyula, 1937. június 29. – 2014. június 28.) labdarúgó, edző, olimpiatörténet-író, sportpolihisztor. A magyar sportélet jeles, egyben egyik legsokoldalúbb alakja. A Magyar Olimpiai Akadémia és a Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának tagja, olimpiatörténeti szakíró, testnevelő tanár. A Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézet oktatója, a Magyar Labdarúgó Szövetség edzőbizottságának titkára, a kubai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Pályafutása Labdarúgóként Tanulmányai révén került Budapestre és ott is kezdte labdarúgó pályafutását. Nevelő egyesülete a Lágymányosi Dohánygyár csapata volt. Felnőtt játékosként a KELTEX csapatában szerepelt 1951 és 1956 között, majd iskolája egyesületében, TFSE-ben folytatta 1960-ig. Ekkor a Ferencvárosi TC igazolta le, ahol két évet töltött, végül a Petőfi Statisztika egyesületnél fejezte be az aktív játékot 1963-ban, miután párhuzamosan edzői képesítést szerzett. Innentől fogva már edzőként folytatta sportpályafutását. Edzőként Már 1963-ban debütált a KSI-ben, ahol utánpótlás edző volt és egy év múlva a Magyar Ifjúsági válogatott erőnléti edzője lett. 1971-ben nem mindennapi lehetőséghez jutott, miután lehetősége volt Kubában folytatni a tréneri tevékenységét, mégpedig a Kubai labdarúgó-válogatottnál, valamint tartományi sportszakfelügyelővé is kinevezték. Négy évnyi tartalmas munka után 1975-ben hazatért és az NB II-es Dorogi AC vezetőedzője lett. Csapatát a bajnokság végén az NB. I-be vezette, ám nem sikerült megkapaszkodniuk a legjobbak között és 1977-ben kiestek. A következő évben reményteljesen vágtak neki a bajnokságnak, az első osztályba való visszajutásért küzdve. Az őszi szezon végén a Dorog az élbolyban végzett, mindössze két ponttal lemaradva az őszi bajnok Salgótarjáni BTC mögött. A tavaszi folytatás azonban messze elmaradt az őszi teljesítménytől és felemás szereplést követően csak a középmezőnybe végeztek. Három évi dorogi edzősködést követően újra Kubába szerződött, ahol, mint a Kubai válogatott szövetségi kapitánya remek sikerekre vezette csapatát. 1979-ben európai turnéra érkezett a kubaiakkal. Kihasználva a dorogi klubbal való jó viszonyát a dorogi csapat ellen is lekötött egy mérkőzést. A találkozó egyfajta ajándék is volt a klub felé, amely akkor ünnepelte fennállásának 65. évét. Keze alatt ütőképes gárda alakult, amely kivívta a jogot a moszkvai olimpián való indulásra 1980-ban, majd az olimpián az 5. helyezettek lettek, amely a kubai válogatott legnagyobb sikereihez tartozik a mai napig is. 1982-ben végleg hazatelepült a karibi országból és újra Dorogra ment, ahol ezúttal is a csapat vezetőedzője lett. A klubnál segítőtársa, pályaedzője egykori dorogi játékosa, Gabala Ferenc lett. A bajnoki évad azonban nem úgy sikerült, mint azt a tervek és az első bajnoki meccsek eredményei alapján gondolták. Remek rajtot vettek, az élen is álltak, ráadásul a legkeményebb ellenfelek ellen játszott meccseket követően, azonban innen elkezdődött vereséghullámmal sereghajtók lettek. Jó hajrával ugyan bennmaradó helyen zárták az őszi szezont és a tavaszi folytatásban is egyenletes teljesítményt nyújtva - közte egy kiugró 7:2-s győzelemmel - nyugodtabb pozícióban várhatták a véghajrát. Ekkor azonban két egymást követő idegenbeli mérkőzésen veszítettek, ahol minimálisan is 2 pontot terveztek. Pont nélkül, ráadásul rúgott gól nélkül, 5 kapott ellenében vették a két mérkőzést, amellyel ismét veszélybe került a bennmaradás. Ezért idő előtt, 5 fordulóval a bajnokság vége előtt lemondott. Ezzel befejeződött az egykor sikeres dorogi időszaka is. Dorog után 1983-84-ben Baján folytatta edzősködését, az ottani NB. II-es csapatnál, végül a MALÉV SC-ben fejezte be az 1980-as évek végén. Sportvezetőként és pedagógusként A Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézet oktatója volt, valamint a Magyar Labdarúgó Szövetség edzőbizottságának titkára. Testnevelő tanárként tanított a budapesti Vasútgépészeti Technikumban és a dr. Mező Ferenc általános iskolában. 1996-2008 között tagja volt a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának. Sportszakírói munkája Az idők során ezidáig több, mint harminc sport - elsősorban olimpia-történeti kiadvány fűződik a nevéhez, ahol szerző, társszerző, vagy szakértő volt. Művei Az újkori olimpiák története 1-7. rész - társszerző: Lévai György Athén - Atlanta, Az olimpiai játékok magyar érmesei - társszerző: Bende István Magyarok a téli olimpiai játékokon Magyar birkózók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál Sikersportágaink az olimpiai játékokon - társszerző: Sárdi Lajos Magyarok az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál, Dr. Takács Ferenc, Schmitt Pál, Vad Dezső Magyar vízilabdázók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2007-2008-2009-2010-2011-2012 Magyar vívók az olimpiákon - társszerző: Dr. Hencsei Pál Magyar öttusázók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál Magyar úszók, műugrók, műúszók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál Magyar atléták az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál Érmeseink az olimpiai játékokon Magyar kajakozók-kenuzók az olimpiai játékokon - társszerző: Dr. Hencsei Pál Fiatal labdarúgók edzése - társszerző: Dr. Árky Nándor, Göltl Béla, Gyenes Tamás, Hargitay György, Preiner Kálmán, Thomann Antal, Zalka András Dorogi Olimpikonok - a kiadvány lektora volt Dorogiak a világbajnokságokon - a kiadvány lektora volt Katonaolimpikonok - a kiadvány lektora volt Száz éve már... (1911-2011) - a kiadvány lektora volt Olimpiai fáklyavivők A műegyetemtől a sport élvonaláig - a kiadvány lektora volt 10 év a Heves Megyei Sportmúzeumban a sport történelmének templomában - a kiadvány lektora volt Ötkarikás beszélgetések Athén előtt - a kiadvány olvasó szerkesztője volt Sporttal kapcsolatos egyéb tevékenységei Hosszú éveken keresztül a sport és az olimpiai eszme népszerűsítését tűzte ki fontos feladatként. Megszámlálhatatlan előadást és élménybeszámolót tartott ország szerte. Egyik fő szervezője a szellemi olimpiai vetélkedőknek és az olimpiai táboroknak, valamint a honi sporttal kapcsolatos megemlékezések, rendezvények és a sporttémájú könyvbemutatók elmaradhatatlan résztvevője. Gyakori vendég Dorogon is, ahol a dorogi egyesület rendezvényeit is látogatja. Kitüntetései Testnevelés és sport érdemes dolgozója "Nevelő munkáért" Díj Zirzen Janka pedagógus emlékérem Mező Ferenc emlékérem "Zugló Sportjáért" emlékserleg Magyar Olimpiai Akadémia tiszteleti érem (kétszer) MOB Nívódíj (kétszer) Pedagógus szolgálati emlékérem Németh Imre emlékérem Bozsik Díj Csanádi Díj Ezüstgerely Díj (irodalmi) Ezüstgerely Különdíj (irodalmi) Családja Házas, egy leány gyermek édesapja. Testvére, Ivanics Tamás a sportvilág szintén közismert személyisége. Osztermann Márta Osztermann Márta (1938–) magyar ejtőernyős sportoló. Sporteredmények 1958 novemberében a Magyar Honvédelmi Sportszövetség női ejtőernyősei csoportos, világcsúcsjavító kísérletet hajtottak végre a budaörsi repülőtéren. A csapat további tajgai, Sörös Erika, Nagy Éva, Rajcsányi Mária és Papp Katalin közvetlenül a cél körül értek földet. Közel négy méterrel döntötték meg a világcsúcsot. Tizenegy méter nyolcvanhét centiméteres átlagukkal túlszárnyalták az érvényes férfi csúcsot is. Világbajnokság A IV. Ejtőernyős Világbajnokságot 1958 . augusztus 3. - augusztus 10. között Csehszlovákia Pozsonyban rendezte. A magyar női válogatott további tagjai : Sörös Erika, Rajcsányi Mária voltak. a női csapat a 6-ik helyen végzett, Magyar bajnokság A VI. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokság megrendezésére 1959 . július 25. - augusztus 8. között került sor Budaörsön? 1000 méteres célba ugrás ezüstérmese, 1500 méteres kombinált ugrás ezüstérmese, egyéni összetett verseny ezüstérmese, A IX. Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságot 1962 . szeptember 9. és szeptember 19. között tartották Hajdúszoboszlón. 1000 méteres célba ugrás ezüstérmese, 1500 méteres kombinált ugrásban bronzérmes. A versenyen 4 ugrást kellett végrehajtani, az elért 2 ugrás átlaga : 1,9 méter, amely új országos rekord volt. 2000 méteres stílus ugrás országos bajnoka egyéni összetett verseny ezüstérmese, Magyar grófi családok listája Magyar grófi családok listája A-tól Z-ig. A, Á Abbati Marescotti Abensperg-Traun Aichelburg ( rothenthurmi és graiffensteini ) Alagi (bekényi) Alberti (ennói) Alberti (pojai) Almásy ( zsadányi és törökszentmiklósi , sarkadi ) Althann ( goldburgi és murstetteni ) Amádé (várkonyi) Amicis-Brankovics (jajczai) Ambrózy ( sédeni és remetei ) Ambrózy-Migazzi ( sédeni és remetei , walli és sonnenthurmi ) Andrássy ( csíkszentkirályi és krasznahorkai ) Apor (altorjai) Apponyi (nagyapponyi) Arco Arrischetti Arz-Vasegg Aspremont (lindeni) Attems Auersperg ( gottscheei és welsi ) Azzoni B Baillet (latouri) Balassa ( gyarmati és kékkeői ) Balogh (galánthai) Bánffy (alsó-lendvai) Bánffy (losonczi) Barbiano Barby Barkóczy ( szalai és tavarnai ) Bárdi (Szentes és környéke) Barnabaeus (patai) Basselet Básta Báthory Batthyány (németújvári) Beckers (wederstetteni) Bedecker Bedik (pathai) Békés ( kornyáti és fogarasi ) Béldi (uzoni) Beleznay (pilisi) Bellegarde Benkendorff Benzel - Sternau Benyovszky ( benyói és urbanói ) Beőthy ( bessenyői és örvendi ) Berchtold (ungarschitzi, frattingi és pullitzi) Bercsényi (székesi) Berényi (karancsberényi) Berka-Berghenda Bethlen (bethleni) Bethlen (iktári) Bey Biordi ( ubertini és chitgnanói ) Bissingen-Nippenburg Bizderi Blagay Blanckenstein Blore (blanckensteini) Blücher-Wahlstatt Bolza Bombelles Bonda Bonninghausen Bopp (oberstadti) Borelli Borisi (fontanei) Bosdari Bossányi ( nagybossányi és nagyugróczi ) Brach del Pever (temesvári) Braida ( ronseccói és corniglianói ) Brandis ( leonburgi és vorsti ) Brankovics Breda Breszler Breunner Brevern (la gardie-i) Brigido Brivius (broklesi) Brunning (blanckensteini) Brunszvik (korompai) Brühl Bubna ( warlichi és littitzi ) Buccow Bucellini Bujacovich Bujovich Bukovszky Buondelmonte-Treutel (nevnai) Buri Burián (rajeczi) Burovich-Smajecich Busseul Bussy-Mignot Buttler (párdányi) Büdingen Bylandt C, Cs Caboga Capliers Cappy Caprara Caracciolo (brienzai) Carafa (stiglianói) Cardona Carpi Castelnau Castiglioni Cavriani Cebrián Cebrovszky (ekerspergi) Celler Ceschi (santa-crocei) Cesamis ( ifarai és brazzai ) Chamaré-Harbuval Chorinsky Chotek ( chotkowai és wognini ) Chyszow-Romer Cienfuegos Cikulini (szomszédvári és stubiczai) Cillei (celjei) Clam-Martinic Clary Clerfait (Clerfayt) Cobenzl Collalto Colloredo-Waldsee Consbruch Corbelli Coreth ( coredoi és starkenbergi ) Cornes Coronini (cronbergi) Coudenhove-Kalergi Crenneville Cronsfeldt Crouy-Chanel Csáky ( körösszeghi és adorjáni ) Csató (csömör) Csáky-Bujanovics ( körösszegi , adorjáni és aggteleki ) Cseh (lévai) Csekonics ( zsombolyai és janovai ) Csernovics ( mácsai és kisoroszi ) Cseszneky ( cseszneki és milványi ) Csorvássy Cusani Cziráky ( cziráki és dénesfalvi ) Czobor (czoborszentmihályi) D - Dzs Dalberg Damiani (vergadai) Dávid Daun Dede-Mitrovich-Jankovich Degenfeld-Schonburg De la Motte (Jolly des AULNOIS-i) De la Roche Dallery Delisimunovich ( radoicsicsi és kosztanyeváczi ) Deli Dembinski Desfours ( monti és athienvillei ) Dessewffy ( cserneki és tarkeöi ) Dezasse (de Petit-Verneuil) Deym Dietrichstein Dobrzensky (dobrzeniczi) Douglas Dőry (jobaházi) Draganics Drago-Bucchia Draskovich (trakostyáni) Drugeth ( gereni és homonnai ) Dunin-Bronkowski Dünewald E, É Edelsheim-Gyulai ( marosnémethi és nádaskai ) Edling Egk-Hungersbach Eltz gennant Faust von Stromberg Engel (wagreini) Erdődy ( monyorókeréki és monoszlói ) Erős(s) ( lengyelfalvi-bethlenfalvi és csíkszentmiklósi ) Eril Esterházy (galanthai) F Fanfogna Fáy (fáji) Fekete (galánthai) Feltri (vranai) Fenzi Ferraris Ferrati Ferri Festetics (tolnai) Festetics de la Roche (tolnai) Firmián ( mezzacoronai és meggelni ) Fodróczy (borhoveczi) Folliot de Creneville-Poutet Folthy de la Fontaine und d'Harnoncourt Fontana-Paulovich Forgách ( ghymesi és gácsi ) Formentini Forni Forray (soborsini) Földváry (tancsi) Fraknói (fraknói) Frimont (palotai) Fugger Fűzy G, Gy Gabriel (ruszthi) Galbiani (vránai) Gamerra (gambamári) Gatterburg (rätzi) Gerliczy ( aranyi és szentgerlistyei ) Gionri Giusti Gleichspach Gobbi Goluchowski (goluchowoi) Gondrecourt Gondola (Gundulics) Gonzell Gorcey (longuyoni) Gourcy-Droitaumont Gozze (Gucetich) ( trebinjei , popovói , valjevói , zarinai és mosztári ) Götzen Grimaud-d'Orsay Gronsfeldt Grotta (grotteneggi) Grubissich Grundemann (falkenbergi) Grünne Gudenus Gudenus-Waldstein Guidi-Bagni Guyon Győry (radványi) Gyulafi (rátóti) Gyulai ( marosnémethi és nádaskai ) Gyulai-JAVORZIK ( marosnémethi és nádaskai ) Gyulai-CECHETTI ( marosnémethi és nádaskai ) Gyürky (losonczi) H Hadik (futaki) Hadik-Barkóczy ( futaki , szalai és tavarnai ) Haister Haller (hallerkeöi) Hardegg Hardenberg Hardungh Hagymássy Harnoncourt Harrach ( roraui és thannhauseni ) Hartig Hatzfeld Heisler (Heissler) (heidersheimi) Helfenstein Hannig Herberstein Herzán (harrasi) Hessenstein Hédervári (hédervári) Hodicz Hohenfeld Hohenwart Homonnay Horváth (szentgyörgyi) Horváth-Toldi ( széplaki , nagyszalontai és feketebátori ) Hoyos Hoyos-Gönczy Hoyos-Wenckehim Hugonnai (szentgyörgyi) Huldenburg Hunyady (kéthelyi) Huyn Hübner I-J Illésházy (illésházi) Ivanovich (dobratai) Ivanovicz (schitari) Jankovich (daruvári) Jankovich ( pribéri és vuchini ) Jankovich-Bésán ( pribéri , vichini és dunaszekcsői ) Jellachich (buzimi) Jergher Jolly ( aulnoisi és La Motte-i ) Jörger K Kállay (nagykállói) Kálnoky (köröspataki) Kanizsai (szarvkői) Kapy (kapivári) Karacsay (válje-szakai) Karátsonyi ( beodrai és karátsonyfalvi ) Károlyi (nagykárolyi) Katziáner Kaunitz Keglevich (buzini) Kendeffy (malomvízi) Keresztes ( várhegyi és sárpataki ) Kéry (ipolykéri) Ketösy Khevenhüller-Metsch Khuen (belasi) Khuen-Héderváry (hédervári) Kinsky (wchinitzi és tettaui) Kisl Kiss (nemeskéri) Klebelsberg (thumburgi) Klobusiczky (klobusiczi és zétényi) Koháry ( szitnyai és csábrági ) Koller (nagymányai) Kollonich (kollegrádi) Kolowrat Konszky ( konszchinai és szentdomonkosi ) Korbáviai Korda (borosjenői) Kornis (gönczruszkai) Kórogyi Kottulinsky (kottulini) Kotzebue Königsegg Kőszegi Krassai (thumburgi) Kreith Krusith (lepoglavai) Kulmer ( rosenpichli és hohensteini ) Kuun (osdolai) L Lacy Lallich Lamberg ( ortenenggi és ottensteini ) Lambert Lamberti Larisch Laszberg Lavaulx Lazansky (bukovai) Lázár (szárhegyi) Lázár-Bors (szárhegyi) Ledebur-Wicheln Ledochowski Leiningen-Westerburg Lexa (aehrenthali) Leyen Limburg Lindenberg Liszti ( köpcsényi és jánosházi ) Lodron-Laterano Logothetti Lónyai ( nagylónyai és vásárosnaményi ) Löwenburg Lubienski Lucinus (travinai) Lucovich (ascriviói) Luposignoli (varesi) Lützow ( drey-lützowi és seedorfi ) M Magliano (Villar San Marco-i) Majláth (székhelyi) Mailáth-Uzovich ( székhelyi és petőfalvi ) Maldeghem (steenuffeli) Malenich (korilóczi) Marenzi ( tagliunoi és talgatei ) Markovits ( spizzai és kisterpesti ) Mascarell (monteverdei) Mathaey ( plumbói és glaszinaci ) Matuschka ( toppolczani és spaetgeni ) Maygret-Neau (stockemi) Medem Mede Medgyessy Medici Medin Mensdorff-Pouilly Merán Meraviglia-Crivelli Mercy (argenteaui) Messey (villei) Metzburg Mickosch Migazzi ( walli és sonnenthurmi ) Mihalievits Mikes (zabolai) Mikó (hídvégi) Miocevic Mirbach Miskolczy-Toldalagi ( nagyertsei és gelenczei ) Mittrowsky (mitrowitzi) Mocenigo Molla Monsfeld (heldrungeni) Montfort Montecuccoli Montorschier Moskowski (moskowi) N, Ny Nádasdy ( nádasdi és fogarasföldi ) Nákó (nagyszentmiklósi) Natter Nelepec (cetinai) Nemes (hídvégi) Nesselrode (ehrenhoveni) Neuhaus St. Mauro Niczky (niczki) Nimpsch Ninni Nogarola Noncovich Normann-Ehrenfels Novak-Skare Nugent Nyáry ( bedeghi és berencsi ) Nyáry ( nyáregyházi ) Nyáry-Normann ( bedeghi és berencsi ) O, Ó Oberndorff O'Donnell (tyrconelli) Ogilvi Ohmuchevich-Grgurich (tuheghi) Oldofredi Oldofredi-Mimler Oppizoni Orssich (szlavetichi) Ortenburg Ostenburg-Moravek Ostoich Otano-Arteaga Oudaille P Paar Palentein Pálffy (erdődi) Pálffy-Daun (erdődi) Pálffy-Daun-Seiler (erdődi) Pálffy-Daun-Klinger (erdődi) Papadopoli-Aldobrandini Pappenheim Pallavicini Paslinai (osztrovicai) Patachich (zajezdai) Payersberg Pázmány (panaszi) Péchy (pécsújfalusi) Pejácsevich (verőczei) Pejácsevich Mikó (verőczei és hídvégi) Pekri (pekrovinai) Pellegrini Pellicioli Pergen Petazzi Petheő (gersei) Petky ( derzsi és királyhalmi ) Piatti Pizzamano Platen Pletrich (szentkirályi) Plettenberg-Miietingen Polonyi Pongrácz ( szentmiklósi és óvári ) Poninski Pontbriant Porcia ( ortenburgi és mitterburgi ) Posadowsky-Wehner Potocki Pozza (Pucic) (zagorjei) Pötting Praschma Prokesch-Osten Proszkovszky Puchaimb R Rabatta Rabutin Raczynski Ráday (rádai) Radeczky (radeczi) Rados Radossio Raholczai (raholczai) Rákóczi ( felsővadászi és sárosi ) Rangoni Rattkay (nagytábori) Rechberg Révay ( révai , szklabinai és blathniczai ) Revertera (salanadrai) Reviczky (revisnyei) Rhédey ( kisrhédei és erdőszentgyörgyi ) Rhédei-Hohenstein Riccabona (reichenfelsi) Rindsmaul Roggendorf Rohonczy (felsöpulyai) Roon Ross Rotkirch Rueber Rüdt-Collenberg (lásd Rüdt-Collenberg Veiprecht Hugó ) S, Sz Saint-Genois Saint-Quentin (bigoti) Salis Salm Salvatori Salzburg Sándor ( szlavniczai és bajnai ) Saneck Sanfermo San Martino (valpergai) Sauer Saurau Schaffgotsche gennant Semperfrei von und zu Kynast Schalenberg Schlik von Bassano und Weissenkirchen Schlippenbach Schmiedegg (sárladányi) Schönborn Schönfeldt Schwachheim Schweinitz-Schlichting (krajni) Ségur-Cabanac Seherr-Thoss Seilern-Aspang Sinsheim Sedlnitzky Semsey (semsei) Sennyey (kissenyei) Serényi (kisserényi) Serényi-Ringhoffer (kisserényi) Sermage ( szomszédvári és medvegrádi ) Sickingen Sigray ( felső- és alsósurányi ) Sigray-Saint Marsan ( felső- és alsósurányi ) Silva-Tarouca Simonyi (königsegg-rottenfelsi) Siskovics Sizzo-Noris Smechia Somogyi (medgyesi) Somogyi (perlaki) Somssich (saárdi) Soro Souches Spannochi Sparavieri Spaur Spiegelfeld Stadion Stainlein-Saalenstein Starhemberg Starmberg Steinville Stella Sternberg ( sarawenzai és hohen-friedebergi ) Stockhammer Stomm Stomm-Schweitzer Stomm-Tamás Strassoldo (graffembergi) Stubenberg Stürmer Styrum Subich (brebiri) Susztrik ( kendei , liptórózsahegyi ) Szapáry ( muraszombati , széchyszigeti és szapári ) Szapolyai (szepesi) Széchényi (sárvár-felsővidéki) Széchényi-Erdődy ( sárvár-felsővidéki , monyorókeréki és monoszlói ) Széchényi-Wolkenstein (sárvár-felsővidéki) Szécsen (temerini) Szécsi ( rimaszécsi és felsőlendvai ) Székely (borosjenői) Szentgyörgyi és Bazini Szent-Iványi (liptószeniványi) Szeleczkei (nagymágocs) Szigethy (Kolozsvár) Szirmay ( szirmabessenyői , cserneki és tarkeöi ) Szilágyi Szluha (ikladi) Szögyény-Marich ( magyarszögyényi és szolgaegyházi ) Szögyény-Somssich (saárdi) Sztáray ( nagymihályi és sztárai ) Sztáray-Szirmay ( nagymihályi és sztárai , szirmabessenyői, cserneki és tarkeöi ) Szunyogh ( jeszeniczei és budetini ) Szvetics ( nemesságodi és velikai ) T, Ty Taaffe Takács-Tolvay ( kisjókai és köpösdi ) Tarnowski Tattenbach Tattenbach-Vallay Tassy (enyedi) Teleki (széki) Teleki-Cuénod (széki) Teleki-Gérando (széki) Thierhaimb Thoroczkai (toroczkószentgyörgyi) Thournon Thoso Thököly (késmárki) Thurn-Valsassina-Como-Vercelli Thurzó (bethlenfalvi) Tige Tilea-Ratiu Toldalagi ( nagyertsei és gelenczei ) Tisza ( borosjenői és szegedi ) Toldi ( nagyszalontai és feketebátori ) Tolvay (köpösdi) Tonso (dobori) Török (szendrői) Trauttmansdorff Turinetti ( briei és pancalieri ) Turi U, Ü Ugali Uiberacker Ujfalusy (divékújfalusi) Uhlfeld Ungnád (weissenwolfi) Üchtritz-Amádé (várkonyi) V, W Vasguez (molinai) Vay ( vajai és luskodi ) Vári (waldecki) Vechy Veterani-Marsichi Vetter von der Lilie (burg-feistritzi) Vécsey ( hernádvécsei és hajnácskeöi ) Viczay ( lósi és hédervári ) Vidovich Vigyázó (bojári) Vilana-Perlas Villeneuve Vitovec Voikffy ( klokochi és trebinjei ) Volkra (heidenreichsteini) Waldeck Waldstein-Wartenberg Wallis (karighmaini) Wallmoden Walterskirchen (wolfsthali) Van Dernath Wartensleben (exteni) Wass ( czegei és szentegyedi ) Welsburg Welser (welsersheimbi) Wenckheim Wengersky (ungerschützi) Wergada Wesselényi ( hadadi és murányi ) Westerholt Westphalen zu Fürstenberg Wickenburg (capellói) Wilczek ( hultsini és gutenlandi ) Wimpffen Wodzicki Wolkenstein Woracziczky (pabieniczi) Wratislaw Wrbna Wurmbrand-Stuppach Wydenbruck Z, Zs Zakariás ( Csíkszépvizi) Zamoyski Zay (csömöri) Zathureczky ( zathurcsa és vendéghy ) Zedtwitz ( moraváni és duppaui ) Zeno Zerdahelyi (nyitraszerdahelyi) Zichy ( zichi és vásonkeői ) Zichy-Ferraris ( zichi és vásonkeői ) Zichy-Meskó ( zichi és vásonkeői , széplaki és enyiczkei ) Zichy-Kürthy ( zichi és vásonkeői , fajkürthi és kolthai ) Zierotin Zinzendorf Zmeskál (domanoveczi) Zollern Zrínyi (zrínvári) Zselénszky (Zelenski) Bizonytalan című grófi családok Alberti-Kovács (ennói) Bezerérdj (bezerédi) Bodoni (vajdaszentiványi) Cey-Bert Des Echerolles-Kruspér (rétszentmiklósi) Dudvarszky Erdey Forgách-Glaser (ghymesi és gácsi) Hubay-Cebrián (szalatnyai) Kálmánchelyi (kálmánchelyi) Kerekes Kiss (nemeskéri) Kukuljevic-Bassani (sacchi) Lakath (berhidai) Lehr (várhegyi) Leövey-Orssich (szlavetichi, nagylövöi és gergelyi) Poky (poki és mérgesi) Polereczky Rudnay (rudnai és divékújfalussi) Spanyol (martonosi) Szigethy Temesváry 207 (szám) A 207 (kétszázhét) a 206 és 208 között található természetes szám. A 207 egy Wedderburn-Etherington szám. A 207 egy Harshad-szám . 8 gyufa segítségével éppen 207 különböző (nem izomorf) gyufaszálgráfot lehet összeállítani (A066951 sorozat az OEIS-ben). 2012-es katalán körverseny A 2012-es katalán körverseny (spanyolul:Volta a Cataluña 2012) a 92. kerékpárverseny volt 1922 óta. 2012. március 19-én kezdődött a Calellában és március 25-én ért véget Barcelonában. A verseny része a 2012-es UCI World Tour-nak és 7 szakaszból állt. Az összetett versenyt Michael Albasini nyerte meg. Részt vevő csapatok A 18 World Tour-csapaton kívül 5 csapat kapott szabadkártyát, így alakult ki a 23 csapatos mezőny. AG2R La Mondiale · Astana · Movistar · Euskaltel–Euskadi · FDJ–BigMat · Team Garmin–Barracuda · Lampre–ISD · Liquigas–Cannondale · Lotto–Belisol Team · Omega Pharma–Quickstep · Rabobank · Katyusa · GreenEDGE Cycling Team · Team Saxo Bank · Sky Procycling · Vacansoleil–DCM · RadioShack–Nissan–Trek · BMC Racing Team · Andalucía · Caja Rural · Cofidis · Project 1t4i · Saur-Sojasun Szakaszok 2012-ben a verseny 7 szakaszból állt. Alekszandr Szergejevics Szamedov Alekszandr Szergejevics Szamedov (oroszul: Александр Серге́евич Самедов; Moszkva, 1984. július 19. –) orosz válogatott labdarúgó, jelenleg a Szpartak Moszkva játékosa. Statisztika 2014. június 2-i adatok Tesima Kazuki Tesima Kazuki (Fukuoka, 1979. június 7. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán U20-as válogatott tagjaként részt vett az 1999-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon. Asterix és Kleopátra Az Asterix és Kleopátra (eredeti cím: Astérix et Cléopâtre) 1968-ban bemutatott egész estés francia–belga rajzfilm, amely az Asterix-sorozat 2. része. A rajzfilmet René Goscinny és Albert Uderzo képregénye alapján írta és rendezte, a zenéjét Gérard Calvi szerezte, a producer Raymond Leblanc. A francia stúdió a Dargaud Films és a belga stúdió a Belvision készítette, a belga Ciné Vog Films forgalmazta. Franciaországban, Belgium közreműködésével 1968. december 19-én, Magyarországon az 1987. augusztus 6-án mutatták be a mozikban, új magyar változattal 1997-ben adták ki VHS-n. A MOKÉP által készült magyar szinkronnal 1992-ben VHS-en is kiadták. Jon Favreau Jon Favreau (eredeti neve: Jonathan Favreau) (Queens, New York, 1966. október 19. –) amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró, író. Élete Jon Favreau olasz és francia-kanadai szülők gyermekeként született 1966. október 19-én. 1984-ben kezdett a Queens College-ban, de 1987-ben kimaradt az egyetemről. Ezután Chicagóba költözött; itt humoristaként különböző színházakban lépett fel. Első filmszerepét 1993-ban kapta meg a Mindent a győzelemért című filmben Sean Astin mellett. Ebben a filmben ismerkedett meg Vince Vaughnnal, akivel azóta is barátok. Egy évvel később a Seinfeld egyik epizódjában játszott. Ezután Los Angelesbe költözött, ahol az 1996-ban készült Bárbarátok című filmmel vált ismertté. 1997-ben a Jóbarátok című sorozatban tűnt fel. A továbbiakban olyan filmekben szerepelt, mint a Ronda ügy (1998), a Rocky Marciano (1999), a Szerelem és szex (2000). 2003-ban a Daredevil – A fenegyerek című filmben is látható volt. 2001-ben ismét együtt dolgozott Vince Vaughnnal a Pofozó pénzmosók című filmben. Ezt követően még 2 filmben dolgoztak együtt; a Szakíts, ha bírsz című romantikus vígjátékban (2006), illetve a Páros mellékhatásban (2009). Jon rendezte a Zathura - Az űrfogócska című filmet 2005-ben. Magánélete 2000-ben vette feleségül Joya Tillemet. Egy fiuk van, Max és két lányuk, Madeleine és Brighton Rose. Filmjei Színészként Mindent a győzelemért (1993) Simlisek bandája (1994) Seinfeld (1994) Feljegyzések a holtak házából (1995) Mindörökké Batman (1995) Just your luck (1996) Bűnösök és áldozatok (1996) Bárbarátok (1996) (forgatókönyvíró is) Jóbarátok (1997) Deep Impact (film) (1998) Ronda ügy (1998) Rocky Marciano (1999) Herkules (1999) A cserecsapat (2000) Szerelem és szex (2000) Pofozó pénzmosók (2001) (rendező és forgatókönyvíró is) The big empty (2003) Daredevil – A fenegyerek (2003) Mi a manó (2003) (rendező is) Minden végzet nehéz (2003) Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (2004) Huligánok (2005) Szakíts, ha bírsz (2006) Nagyon vadon (2006) Monk - Flúgos nyomozó (2006) Négy karácsony (2008) Spancserek (2009) G-Force - Rágcsávók (2009) Páros mellékhatás (2009) Csillagok háborúja II: A klónok támadása (2010) A séf (2014) (rendező és forgatókönyvíró is) Forgatókönyvíróként Virtuális vagyonszerzők (2002) Rendezőként Zathura-Az űrfogócska (2005) A Vasember (film, 2008) Vasember 2. (2010) Hendrick Cornelisz Vroom Hendrick Cornelisz Vroom (Haarlem, 1562/1566. - Haarlem, 1640.) holland festő és rajzoló, az európai tengeri festészet egyik megalapítója. Fia, Cornelis Vroom (1600-1661) tájképfestő lett, erdőképeivel vált híressé. Életpályája Vroom apja Cornelis Hendriksen cserép- és porcelánedény készítő volt, a rajzművészetben való jártassága révén különleges ivóedényeket tervezett. Vroom nagyapja kőfaragó és szobrász volt, nagybátyja pedig a mértanban, az építészetben és a perspektívában tűnt ki, alkotói ereje teljében Danzig város építőmestere volt. Tehát kedvező művészeti környezetből indult Hendrick Cornelisz Vroom, azonban sorsa mégis mostohává vált, mert atyja korán meghalt, s mostohaapja nem kedvelte, mindig a cserépedények festésével foglalkoztatta, holott az ifjú Vroomnak a festőművészethez volt hajlandósága. Vroom minél hamarabb igyekezett elhagyni otthonát, szinte egész Európát bejárta, igyekezett festőmesterek műhelyébe kerülni, közben az edényfestés segítette ki anyagilag, de most már kötöttség nélkül hajókat festett a tálakra és más tárgyakra. Fő témájává vált a tengeri csaták ábrázolása, tengerpartok festése halakkal, halászokkal, más figurákkal, de nemcsak a hajókötélzet, a szélirány, a vitorlák festésében tűnt ki, hanem a hozzájuk tartozó tájak ábrázolásában is, tenger- és folyóvizek, hullámok, felhők, fák, szirtek, kastélyok, városok ábrázolásában is. Nagy méretű képeket festett, de a kisméretű képeket is kedvelte, s az ezekről készült metszetekből sokat el tudott adni különböző városoknak. Végül korának egyik legfoglalkoztatottabb, s leggazdagabb festője lett. Becsületes, gondos festői munkát végzett, de a megszabott árból nem engedett, ezzel más festőknek is segített a műkereskedelemben való boldogulást tekintve. Legtöbb festményét Amszterdamban (Rijksmuseum), Haarlemben és Delft-ben őrzik, egy Tengeri táj hajókkal című képe a budapesti Szépművészeti Múzeumban található. Antenna (könyvsorozat) Az Antenna könyvsorozat (1972–1990) a kolozsvári Dacia Könyvkiadó természettudományi kérdésekről szóló könyvsorozata, Dáné Tibor szerkesztésében. A könyvsorozat jellemzése Viszonylag kis terjedelemben számos kortárs tudományos információt kívánt nyújtani az olvasóknak, különösen a líceumok felső osztályosaihoz és az érettségizett közönséghez szólva. A szerzők több mint fele első kötetes: fiatal, pályája kezdetén álló tudományos-műszaki értelmiségi. A sorozat hozzájárult egy új magyar nyelvű természettudományos írógárda neveléséhez és egy szélesebb középszintű olvasóréteg tájékoztatásához, különleges nyelvművelő feladatot teljesítve a korszerű magyar tudományos és műszaki terminológia terjesztésével. A sorozat 1972-ben Maurer I. Gyula és Virág Imre A relációelmélet elemei c. értekezésével kezdődött, s 1980 végéig 29 kötettel jelentkezett. Kiemelkedtek Semlyén János A tér és idő relativitása és a gravitációs hullámok (1974), Weszely Tibor A Bolyai-Lobacsevszkij geometria modelljei (1975), Koch Ferenc A tunel effektus (1976), Feszt Tibor-Kerekes Medárd Az érelmeszesedés kutatása és leküzdése (1976), Vallasek István Az abszolút zéró fok felé (1977), Páter Zoltán A matematikai logika alapjai (1978), Kovács Sándor-Nagy Baka György A számítógépek operációs rendszere (1979) c. munkája. A sorozatban megjelent természetrajzi és földrajzi munkák helyszíni kutatások eredményei, kiemelkedik Benedek Zoltán A szőke Szamos földjén (1973), Csűrös István Az Erdélyi-medence növényvilágáról (1974) és Kisgyörgy Zoltán Őslények nyomában (1976) c. munkája. A példányszámok igen magasak voltak (Például 8600 példányban jelent meg Xántus János: Otthonunk a naprendszer című könyve 1972-ben és 1900 példányban Selinger Sándor: A kristályfoszforok lumineszcenciája című könyve 1974-ben). A sorozat utolsó kötete 1990-ben jelent meg, Réthy Károly: Drágakövek és gyöngyök. A sorozat kötetei Maurer I. Gyula , Virág Imre : A relációelmélet elemei, 1972 Xántus János : Otthonunk a naprendszer, 1972 Dezső Ervin : A lézersugár, 1972 Veress Éva : Ultrahang a biológiában, 1973 Fülöp Géza : Munkában az enzimek, 1973 Benedek Zoltán : A szőke Szamos földjén, 1973 Csűrös István : Az Erdélyi-medence növényvilágáról, 1974 Selinger Sándor : A kristályfoszforok lumineszcenciája, 1974 Semlyén János: A tér és idő relativitása és a gravitációs hullámok, 1974 Vasas Samu : A bionika ma, 1974 Sándor István: Az egy sejttől a több szervig, 1974 Boér Lászlóné : A végtelen halmazokról, 1975 Weszely Tibor : A Bolyai-Lobacsevszkij geometria modelljei, 1975 Fülöp Géza : Műanyagok ma és 2000-ben, 1975 Kerekes Medárd , Feszt Tibor: Az érelmeszesedés kutatása és leküzdése, 1976 Kisgyörgy Zoltán : Őslények nyomában. Paleontológiai kutatások a Kárpát-kanyar környékén, 1976 Koch Ferenc : A tunel effektus, 1976 Feszt Tibor, Kerekes Medárd : Az érelmeszesedés kutatása és leküzdése, 1976 Fodor Lajos: Katalizátorok a modern kémiában, 1976 Benedek Zoltán : Az időjárás és előrejelzése, 1977 Vallasek István : Az abszolút zéró fok felé, 1977 Máté Jakab , Schveiger Paul: Nyelvészet és matematika, 1977 Nagy G. Károly : A vírus és a rák, 1977 Buzás Gábor: Ismerjük meg a televíziót. A fekete-fehér televíziórendszerek, 1978 Páter Zoltán : A matematikai logika alapjai, 1978 Kaucsár Márton: Korszerű elektronikus áramkörök, 1978 Kovács Sándor , Nagy Baka György : A számítógépek operációs rendszere, 1979 Lőrinczi Miklós : Tápláló mikroorganizmusok, 1979 Benedek Zoltán : Az élet fejlődése a Földön, 1980 Dezső Ervin : Mozgás, erő, energia, 1980 Sz. Benedek István: Világunk anyaga, a kompozit, 1981 Maurer I. Gyula : Tizedes törtek és lánctörtek, 1981 Vita László : Gazdasági-társadalmi hatékonyság a szocializmusban, 1981 Veress István : Gyümölcsfogyasztó emberiség, 1982 Kovács Kálmán : A holográfia, 1982 Márton Attila : A légpárna alkalmazása a fizikában, 1982 Kása Zoltán : Ismerkedés az informatikával , 1983 Heinrich László : Newton klasszikus fizikája, 1983 Dáné Tibor Kálmán : A csillagászati koordináta-rendszerekről, 1984 Kiss Elemér : Haladványok, 1984 Jakab Sámuel : Életünk és a termőtalaj, 1985 Rab János : Élet és energia, 1986 Kiss Ernő : A számelmélet elemei, 1987. Sándor József : Geometriai egyenlőtlenségek, 1988 Dezső Gábor , Lázár József: Variációszámítás a fizikában és a technikában, 1988 Csiha Csaba: Rendszerelméleti fogalmak, 1989 Réthy Károly : Drágakövek és gyöngyök, 1990 Yoho Nemzeti Park A Yoho Nemzeti Park mint a kanadai Sziklás-hegység nemzeti és tartományi parkjainak egy tagja került fel 1984-ben a Világörökség listájára. A park a Nagy Kontinentális Vízválasztó nyugati lejtőjén fekszik, Brit-Columbia délkeleti részén. Délen a Kootenay Nemzeti Park, keleten a Banff Nemzeti Park határolja. A park neve egy krí (Cree) indián szóból ered, jelentése „csoda”. Az 1886-ban alapított park 1313 km²-es területével a legkisebb a négy hegyi nemzeti park közül. A többihez hasonlóan itt is jellemzőek a magas hegyek, gleccserek, zuhatagok és tavak. A Kicking Horse-folyót két hatalmas jégmező, a Wapta és Waputik táplálja. Növényzetét a nedves éghajlat határozza meg, jellegzetessége a rengeteg ehető gombafajta. Állatvilága is a szomszédos nemzeti parkokkal hasonló vonásokat mutat, itt is a legismertebb állat a grizzly medve, de található fehérfarkú és jávorszarvas, valamint fekete medve is. A magasabb helyeken havasi kecske él. Ami a nemzeti parkot igazán egyedivé teszi, az a Burgess-pala, a világ egyik legjelentősebb fosszília-lelőhelye. Az 530 millió éves maradványok közül jelentős föld- és élettörténeti bizonyítékok kerültek elő. Különösen a Trilobiták példányai híresek. A lelőhely 1981 óta csak engedéllyel látogatható. A látogatók figyelmét azonban sokkal jobban felkeltik a földpiramisok, az erózió által lecsupaszított kőzettömbök. Forrás Bodnár László: Nemzeti parkok Észak-Amerikában, Eger, Bodnár Geográfus Bt., 2003 ISBN 963-430-381-1 Estada Estada település Spanyolországban, Huesca tartományban. Estada Graus, Estadilla, El Grado és Olvena községekkel határos. Lakosainak száma 202 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Rosay-sur-Lieure Rosay-sur-Lieure település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 545 fő (2015). Rosay-sur-Lieure Charleval, Lyons-la-Forêt és Ménesqueville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Zorán II A Zorán II Sztevanovity Zorán második, 1978-ban megjelent szólóalbuma. Történet A lemez a MAFILM stúdiójában készült Péterdi Péter zenei rendezésében és a Hungarotonnál jelent meg 1978-ban. Az első albumhoz hasonlóan ennek a felvételeit is a Locomotiv GT készítette, kiegészülve Dés Lászlóval, Menyhárt Jánossal, Babos Gyulával és másokkal. A Szerelmes dalt Zorán akkori feleségével, Tarján Györgyivel duettben énekli. Ez az album a „trilógiaként” is emlegetett első három nagylemez második tagja. Az album dalai Azokat a dalokat, amelyeknél a szerzők nincsenek megnevezve, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán írta. A oldal Üzenet – 3:46 Mi kéne még? – 3:53 Hétfő este (Sztevanovity Zorán – Sztevanovity Dusán) – 2:48 Valahol mélyen a szívemben – 2:35 Szabadon jó ( Somló Tamás – Sztevanovity Dusán) – 5:42 B oldal Én vagyok az – 2:51 Romantika – 3:17 Szerelmes dal ( Karácsony János – Sztevanovity Dusán) – 3:40 Tiszta szó ( Demjén Ferenc ) – 3:42 Adj valamit! – 2:20 Coda – 2:02 OpenRISC Az OpenRISC az OpenCores közösség vezető projektje. A projekt célja, hogy elősegítse általános célú, nyílt forrású hardverként megvalósítható RISC CPU architektúrák kifejlesztését. Az első és eddig az egyetlen leírás az OpenRISC 1000 architektúráé, amely egy 32 és 64 bites processzorcsalád specifikációja, DSP lehetőségekkel, opcionális lebegőpontos és vektorprocesszálási támogatással. Az OpenCores közösség egy csoportja megalkotta az első implementációt is, az OpenRISC 1200 processzor Verilog hardverleíró nyelven készült leírását. A hardverleírás LGPL, míg a modellek és a firmware GPL alatt kerültek közreadásra. Ennek egy referencia-megvalósítása az ORPSoC (OpenRISC Reference Platform System-on-Chip) nevű OpenRISC 1200 alapú egylapkás rendszer (SoC). Több csoport is készített FPGA-n futó ORPSoC és egyéb OR1200-alapú konstrukciókat. Utasításkészlet Az utasításkészlet a modern RISC háromoperandusos load-store architektúrák egy egyszerű és átgondolt példája. 16 vagy 32 általános célú regisztert használhat, az utasítások hossza rögzített 32 bit. A regiszterek 32 vagy 64 bitesek lehetnek. Az utasításkészlet majdnem azonos mind 32 bites, mind 64 bites regiszterspecifikáció esetén, az eltérés csak a regiszterhosszban és a laptábla kialakításban van. Az OpenRISC specifikáció tartalmazza a modern asztali és szerverprocesszorok összes jellemzőjét: szupervizor-mód, virtuális memóriarendszer, választható írás-olvasás-végrehajtás ellenőrzés a memórialapokon, processzorok közötti szinkronizációs és megszakításkezelő utasítások multiprocesszoros rendszerekhez. A processzor támogatja mind a Harvard-architektúra (külön adat- és utasítás cache/MMU), mind a Stanford-architektúra (egyesített adat- és utasítás cache/MMU) szerinti kialakítást. A 64 bites specifikáció még nem kész: a 2011 októberi állapotában még vannak befejezetlen vagy bizonytalan részek. Az utasításkészlet digitális jelfeldolgozásra szolgáló SIMD utasítások gazdag készletét tartalmazza. Megvalósításai A legtöbb megvalósítás FPGA-n készül, ez ui. lehetővé teszi a kívánt teljesítmény függvényében a kialakítás fokozatos megközelítését. Az OpenRISC 1000 jelenleg stabil OpenCores projektnek számít és lehetővé teszi költséghatékony, javított teljesítményű ASIC-ek készítését. A közösség 2011-ben egy adakozásra felszólító felhívást tett közzé azzal a céllal, hogy 2012 első negyedévében elkészülhessen az első ASIC. Üzleti célú felhasználás Több kereskedelmi szervezet fejlesztett OpenRISC 1000 architektúrán alapuló eszközöket, ilyenek pl. az ORSoC (ez a cég tartja fenn a opencores.org webhelyet) ORC32-1208 jelű multifunkciós chipje, vagy a Beyond Semiconductor BA12, BA14 és BA22 chipjei. A Dynalith Systems terméke az iNCITE FPGA prototípuskártya, amely OpenRISC 1000 és BA12 futtatására képes. A Flextronics International és a Jennic Limited gyártmánya ASIC alkotóelemként tartalmaz OpenRISC processzort. A Samsung OpenRISC 1000 chipet használ DTV SoC rendszereiben (SDP83 B-Series, SDP92 C-Series, SDP1001/SDP1002 D-Series, SDP1103/SDP1106 E-Series). A Cadence Design Systems újabban OpenRISC-et használ referencia-architektúraként a tervezési folyamatleírások dokumentációjában (ld.pl. az Accellera számára készített UVM reference flow). A TechEdSat, a NASA első OpenRISC architektúrájú Linux alapú számítógépének fellövését 2012 júniusára tervezik az ISS űrállomásra. Ennek hardverét az ÅAC Microtec és az ÅAC Microtec North America svéd cégek tervezték, készítették, tesztelték és szállították. Szoftvertámogatás Az OpenCores közösség átültette a GNU toolchain-t az OpenRISC platformra, C és C++ nyelveken történő programfejlesztés támogatásához. A fejlesztőeszközöket használva elkészült a newlib és uClibc könyvtárak portja is. Rendelkezésre áll az OpenIDEA grafikus fejlesztőkörnyezet a Dynalith-tól, ami szintén a fenti eszköztáron alapul. Az OR1K projectben rendelkezésre áll egy utasításkészlet-szimulátor, az or1ksim. A vezető megvalósítás, az OR1200 egy Verilog HDL-ben meglévő RTL modell, amelyből SystemC-alapú ciklushelyes modell fordítható az ORPSoC-on (ORPSoC chipen). Az OpenRISC 1200 nagy sebességű modellje is elérhető az Imperas által kezdeményezett Open Virtual Platforms, OVP platformon. Operációs rendszerek Linux támogatás A Linux kernel a 3.1. verziótól kezdve támogatja az OpenRISC platformot. Az ehhez kapcsolódó implementáció a 32 bites OpenRISC 1000 család (or1k). A µClinux portja az OpenRISC 1000 architektúrára már előbb elkészült, de ezt feleslegessé tette a hivatalos port. RTOS támogatás Több valós idejű operációs rendszer – RTOS – portja is elkészült az OpenRISC platformhoz, mint pl. a RTEMS, a FreeRTOS és a eCos. Hypocnemoides A Hypocnemoides a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Hypocnemoides melanopogon Hypocnemoides maculicauda Forrás Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. július 11.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2010. július 11.) Üxküll-Gyllenband Miklós Gróf Üxküll-Gyllenband Miklós (Nikolaus Graf von Üxküll-Gyllenband); (Kőszeg, 1877. február 14. – Berlin-Plötzensee, 1944. szeptember 14.) magyar–német származású üzletember, katonatiszt, a nemzetiszocializmussal szembeni ellenállás mártírja. Üxküll Claus Schenk von Stauffenberg gróf rokonaként részt vett az Adolf Hitler elleni merénylet megszervezésében. Bár kezdetben rokonszenvezett a nácikkal, fokozatosan, Stauffenbergnél korábban, szembefordult Hitlerrel. Csehországban volt a náciellenes csoportok összekötője. Az 1944. július 20-i sikertelen merénylet után letartóztatták. A kihallgatás során a koncentrációs táborok iránti ellenszenvével magyarázta az ellenálláshoz való csatlakozását. 1944. szeptember 14-én kivégezték. Vilablareix Vilablareix település Spanyolországban, Girona tartományban. Vilablareix Girona, Aiguaviva, Salt, Fornells de la Selva és Bescanó községekkel határos. Lakosainak száma 2691 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fulókércs Fulókércs község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Encsi járásában, Miskolctól közúton 50 kilométerre északkeletre. Környező települések Fáj (3 km), Novajidrány (8 km), Pusztaradvány (7 km), Szalaszend (5 km), Szemere (4 km); a legközelebbi város: Encs (12 km). Története Fulókércs (Ké(r)cs) Árpád-kori település. Az oklevelek 1222-ben említették először Qecy néven egy idevaló ember kapcsán.1234-ben Keech, 1243-ban Kech alakban írták nevét. 1264-ben az Apc nemzetségbeli Kécsi Detre tartotta elfoglalva. Tőle István ifjú király elvette és [Forrai] Aladár mesternek adta. 1271-ben egy oklevél Szent Jánosról elnevezett egyházát is említette. A kércsiek a fennmaradt oklevelek szerint az 1300-as évek elején megyei megbizottként is szerepeltek. 1312-ben Károly Róbert király a hűtlen Kércsiektől elvette sárosi Tarkő és Vörösalma nevű birtokaikat. 1323-ban az egri püspök szabályozta a Kércsi család sárosi telepített birtokainak dézsmafizetését. A pápai tizedjegyzék adatai szerint papja 1333-ban 8 garas, 1334–1335-ben 5-5 garas pápai tizedet fizetett. Fulókércsnek az 1910-es népszámlálás adatai szerint 464 magyar lakosa volt, ebből 170 római katolikus, 13 görögkatolikus, 266 református, 13 izraelita. A 20. század elején Fulókércs Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Népcsoportok A település lakosságának közel 100%-a magyarnak vallja magát. Népesség A település népességének változása: Sport Labdarúgócsapata a megyei negyedosztályban szerepel. Kowen kerület Kowen kerület az 1966-os District Act, azaz kerületrendezési szabályok alapján az ausztrál főváros, Canberra egyik kerülete. A kerület az Ausztráliai fővárosi terület északkeleti részén helyezkedik el a Sutton Road-tól és az Új-Dél-Wales-ben található Queanbeyan városától keletre. Kowen területe elsősorban fenyvesekkel borított és leginkább mezőgazdasági célokra hasznosítják. Az Ausztráliai fővárosi területet és a déli partvidéket összekötő főútvonal, a Kings Highway, közvetlenül a kerületen halad át. A terület jól ismert a hegyikerékpárosok körében, mivel a Sparrow Hill mountain bike terület a hegyet borító Kowen erdőben található. A biciklis túraútvonalak jelenleg le vannak zárva, mivel a Kings Highway főútvonal nyomvonalának átépítése zajlik épp a területen, amellyel a főútvonal biztonságosabb közlekedését kívánják megoldani. Az útvonal ezen új részei elkerülnek egy veszélyesebb, kanyargós szakaszt, amely hat egymást követő kanyarból állt, valamint előzést biztosító sávokat is kiépítenek. Korai telepesek Néhányan a korai időkben a főváros Canberra megalapítása miatt költöztek ide és telepedtek itt le. Luke és Mary Colverwell egy tanyán telepedtek le a Glenburn Creek mellett, ott, ahol ma a Kowen-erdő áll. Kowen Forest fenyőültetvény Kowen kerület leginkább az itt található fenyőültetvényről, a Kowen Forestről híres. Egy vegyes faállományú puhafa és tüzelőfa erdőt telepítettek itt 1926 körül, máskülönben a terület mezőgazdaságilag teljesen hasznosítatlan volt. Egy 100 acre méretű fenyőerdőt telepítettek itt 1928-ban, amely része volt a fővárosi terület 1000 acre területű fenyőtelepítési akciójának. A 2003-as canberrai bozóttüzek során ennek a fenyőállománynak a jórésze megsemmisült, de a Kowen kerületben található fenyők sértetlenül meguszták ezt a katasztrófát. Ausztrál haderő Az Ausztrál Hadsereg parancsnoksága és feladatait felügyelő intézményeinek főhadiszállása, melyet Headquarters Joint Operations Command (HQJOC) néven ismert, Kowen kerülettel határos és nagyjából félúton van Queanbeyan és Bungendore városok között. Tervezett fejlesztések A főváros terjeszkedése ellenére nincs napirenden, hogy Kowen kerületet a főváros egyik szerves városrészévé tegyék. Habár a város térbeli kiterjedése előreláthatólag Gungahlin kerület és Molonglo Valley kerület befogadóképességein belül marad, azért előfordulhat, hogy komolyabb letelepedési hullám következik be Kowen kerületben is. . A Majura Parkway útvonal fejlesztése, amely a canberrai nemzetközi repülőtér megközelítését teszi könnyebbé, mindenesetre meggyorsítja majd ezt a letelepedési folyamatot. Rácz Károly (lelkész) Rácz Károly (Sarkad, 1842. július 29. – Nagybecskerek, 1912. július 23.) református lelkész, Rácz János gyulai rektor-tanító testvérbátyja. Életrajza Rácz György csizmadiamester és Tóth Julianna fia. 1855 tavaszán Békésre ment tanulni, ahol akkor háromosztályos gimnázium volt. Innét 1857 őszén Debrecenben folytatta tanulmányait és 1866 nyarán a jogi és hittani tudományokat végezte. Ugyanezen év augusztusában Révész Imre támogatásával Bécsbe ment az evangélikus teológiai intézetbe és az előadásokat két féléven át hallgatta; amit csak úgy tehetett, hogy tanára dr. Böhl eszközlésére szabad asztalt nyert az osztrák minisztériumtól. 1867 augusztusában Bécsből Elberfeldre utazott dr. Kohlbrügge Frigyes Hermann látogatására, akinek körében 15 napot töltött és annak kis kátéját magyarra fordította és ott ki is nyomatta. Innét Wittenberg, Wartburg, Halle, Jena és Göttingen egyetemeinek megtekintésére indult és mindenütt a könyvtárt látogatta. Még Elberfelden érte Osváth Imre sarkadi lelkész meghívása a segédlelkészséggel egybekötött főtanítói állásra; félévi itt működése alatt Révész Imre hívta maga mellé segédül Debrecenbe. Révész buzdítására lett Rácz történetíró; Révésznek ebéd közben esett társalgását följegyezte és később ki is nyomatta a Szabad Egyházban. 1869 nyarán az akkor még határőrvidéken, a pancsovai ezredben a Duna balpartján keletkezett magyar református albrechtsdorfi gyülekezet lelkipásztorává választotta, ideiglenesen az iskolás növendékeket is oktatta két és fél évig. Három évig vezérelte az új gyülekezetet a pusztán, midőn 1872 szeptemberében meghivatott a debreceni főiskola segédkönyvtárnokságra, melyet félévig kezelt, gyűjtve azalatt számos egyháztörténeti adatot későbbi munkáihoz. 1873 tavaszán Bánfalvára (Békés megye) hívták meg lelkész-tanítónak, ahol szomorú családi veszteségek sújtották, három havi ott léte után, egy hónap alatt neje és két gyermeke halt meg. 1874 őszén a Ménes-Gyorok kis egyház meghívását fogadta el, ahol mint lelkésztanító 305 forint évi fizetés mellett tíz évig volt lelkész, irodalommal folyton foglalkozva. Az 1881-ben keletkezett Szapáryfalva telepközség 1883. november 30-án megválasztotta, de állomását csak 1884. május 29-én foglalhatta el. Híveivel ugyan nem a legjobb egyetértésben élt; de azért lelkészi hivatalában és az irodalomban működött. Írásai Cikkeket írt a következő lapokba és folyóiratokba: Sárospataki Füzetek (1868. A nápolyi gályára ítélt magyar prot. lelkészek apologiája 1677., 1869), Prot. Egyházi és Iskolai Lap (1869., 1883. 1884. A Szikszayak szülőfölde), Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező (1870-72. Adatok a gályarabok történetéhez, Simmler kéziratgyűjteményéből, 1873-79), Hittérítési Tudósítások (1872. A barátság-szigetek és a Samoa- vagy halászszigetek), Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő (1873. Sinai Miklós naptárjegyzetei, a folyóirat belmunkatársa és a külföldi rovatok vezette), Evangyéliomi Protestáns Lap (1875-78. belmunkatárs), Alföld, aradi pol. és társ. napilap (1875-től állandó dolgozótárs), Prot. Hetilap (1879-80), Békésmegyei Hiradó (1880. 3. sz. A gyulai főiskoláról), Debreczeni Prot. Lap (1881-84), Hódmezővásárhely (1881-től), Orosházi Ujság (1881-től), Bihar, pol. napilap (1882-84), Tört. és Rég. Értesítő (Temesvár, 1883. A zástyi apátság), Szabad Egyház (1884. 7., 8. Debreczeni Szikra István, 1886. 12. Meliusz Péter születési évéhez, 1888. 16. Méliusz debrecezni papságához, 1889. 21. Uj adat Méliusz Péter életéhez, 1901. 1. és köv. sz. Emlékezés Sinay Miklósról); ezeken kívül a Gombostű, Üstökös, Házi Kincstár, Békésmegyei Közlöny, Arad és Vidéke szintén közölt tőle cikkeket. Jegye: R. K. Munkái Kis káté, vagyis a heidelbergi káté rövid vázlata dr. Kohlbrügge után. Elberfeld, 1867. (2000 példányban nyomatott). Székfoglaló egyházi beszéd, tartotta a ref. sz. gyülekezetben Sarkadon okt. 6. 1867. U. ott, 1867. Ünnepélyi egyházi beszéd, a hitújítás 350-dik évnapján, tartotta a ref. sz. gyülekezetben Sarkadon okt. 31. 1867. U. ott, 1867. Egyházi beszédek ünnepkövetek számára. Debreczen, 1869. (Gergely Károly hat, R. tíz beszéde). Egy hivő szavai. Írta La Menais F. Róbert. Ford. U. ott, 1871. (Ism. M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező 1872). A pozsonyi vértövényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874. (Ism. M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező, Irodalmi Értesítő, Prot. Egyh. és Isk. Lap. 2. bőv. kiadás. 1. és 2. füzet. Lugos, 1889.). Értesítvény a ménesgyoroki ref. egyházról 1874-75. évről. Sárospatak, 1875. Mennyei lépcső. Egyházi beszédek. Irta dr. Kohlbrügge Fr. H. elberfeldi ref. lelkész, ford. ... kiadta dr. Böhl Edvard bécsi ref. hittanár. U. ott, 1874-76. Három füzet. Beszéd, melyet uj harang toronyba tételekor tartott Bánfalván júl. 12. 1874. U. ott, 1874. (Különnyomat az Egyházi Beszédek I. füzetéből). Dr. Kohlbrügge Frigyes Hermann emlékezete. Debreczen, 1875. (Különnyom. a Prot. Egyh. és Iskola Figyelmezőből). Máté evangéliumának magyarázata. Sárospatak. 1877. A zarándi egyházmegye története . Arad, 1880. (Az egyházmegye autografirozott térképével. Ism. a Czelder-féle M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelőben). Miért vagyok evangyéliumi prot. keresztyén? Az evangéliumi és romai katholikus egyház tanítása közt való Külömbség. Irta Stiller Erich harburgi lelkész. A 21. kiadás után ford. és a magyar prot. egyház történetének főbb eseményeivel bővítette. Debreczen, 1881. Halotti ima Gellér Jánosné felett Aradon. Arad, 1881. A heidelbergi káté. Világító és szilárdító kérdésekkel és feleletekkel, dr. Kohlbrügge után ford. Lugos, 1881. A magyarhoni reformáczió bölcselmi történelme. U. ott, 1882. Urasztalához készület. Lugos, 1886. (2. bőv. kiadás. U. ott, 1892.). Kálvinnak és a genfi reformácziónak történeti jelentősége. Merle d'Aubigné előadása. Németből ford. Kiadják a helvét hitvallás és a heidelbergi káté barátai. Arad, 1892. Szegedi Kis István tisztántúli reformátoroskodása. Lugos, 1893. Négy egyházi beszéd. Gyula, 1898. Szerkesztette a Szabad Egyház, független magyar református lapot 1884. júl. 1-től. Kéziratban A mennyei Lépcső 4. füzete (12 beszéddel). Frank B. Gary Frank B. Gary (Cokesbury, 1860. március 9. – Charleston, 1922. december 7.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Dél-Karolina, 1908–1909). Vencsou Vencsou (kínaiul: ��) nagyváros Kínában, Csöcsiang tartományban, a Kelet-kínai-tenger partjától kb. 30 km-re. A tartomány déli részének gazdasági és kulturális központja. A városhatárokon belül kb. 3 millió, az agglomerációs övezetben 9,1 millió fő élt 2010-ben. Népesség A település népességének változása: Jesse Jackson Jesse Louis Jackson, Sr. (Greenville, Dél-Karolina, 1941. október 8.) afroamerikai civil jogi aktivista és baptista tiszteletes. Elnöki jelöltje volt a Demokrata Pártnak 1984-ben és 1988-ban, valamint árnyékszenátorként szolgált Washingtonban 1991-től 1997-ig. Alapítója volt mindkét, később Rainbow/PUSH néven összeolvadt szervezetnek. Legidősebb fia, ifjabb Jesse Jackson képviselő. Egy AP-AOL „Black Voices” szavazáson 2006 februárjában a „legfontosabb fekete vezető”nek választották. Korai időszak és tanulmányai Jesse Louis Burns néven született Greenville-ben (Dél-Karolina) Helen Burns Straggs-től, egy 16-éves egyedülálló anyától. Biológiai apja, Noah Louis Robinson, néhai profi ökölvívó és a közösség prominens alakja egy másik nővel házasodott össze amikor Jesse született. Nem volt jelen fia életében. 1997 január 28-án Greenville-ben halt meg. S.C. 1943-ban, két évvel Jesse születése után, édesanyja összeházasodott Charles Henry Jackson-nal, aki 14 évvel később adoptálta Jesse-t. Jesse felvette mostohaapja családi nevét. Jackson a Sterling High School középiskolába járt, ami egy elkülönített iskola Greenville-ben, ahol tanuló-sportoló volt. Miután 1959-ben elvégezte a középiskolát, visszautasított egy szerződést egy profi baseball csapattól, hogy így a fajilag integrált University of Illinois egyetemre járhasson egy football ösztöndíjnak köszönhetően. Egy évvel később, Jackson átment a North Carolina A&T egyetemre, ami Greensboro-ban (North Carolina) található. Több különböző dolgot nevezett meg a váltás okának. Jackson azt állítja, hogy a váltás alapvető oka a faji megkülönböztetés, ami közrejászott abban, hogy képtelen volt összekötőként játszani a football csapatban, annak ellenére, hogy kivételesen jó volt ezen a poszton a középiskolában. Az ESPN.com szerint ezek az állítások a football csapat faji diszkriminációjával kapcsolatban túlzóak lehetnek, mert az Illinois-i kezdő összekötő abban az évben afroamerikai volt, ennek ellenére nem említ más tényezőket az összekötő faji hovatartozásán kívül, amelyek közrejátszhattak ezen tapasztalatához (mint például csapatdinamika vagy csapaton belüli kapcsolatok). Jackson megemlíti, hogy degradálva érezte magát a beszéd professzora által, míg Ő a nyilvános beszéd verseny csapat tagja volt, annak ellenére, hogy a csapttagjai támogatását bírta, akik beválasztották a csapatba, kiemelkedő képességei miatt. Jackson elhagyta Illinoist második szemsztere végén, miután akadémiai próbaidőre bocsáltották. Miután lediplomázott az A&T egyetemen, Jackson a Chicago Theological Seminary szemináriuma járt azzal a céllal, hogy tiszteletes lesz, de 1966-ban otthagyta, hogy az Afroamerikai Civil Jogi Megmozdulásokra(1955–1968) tudjon koncentrálni. 1968-ban felszentelték, teológiai diploma nélkül; Chicagó iszteletbeli teológiai doktorává avatták 1990-ben, és megszrezte diplomáját eddigi érdemei alapján, valamint élettapasztalata és következő munkája miatt 2000-ben. Civil jogi munkássága 1965-ben részt vett a Menet Selmából Montgomerybe nevű rendezvényen, amit James Bevel, Dr. Ifj. Martin Luther King, és más civil jogi vezetők rendeztek Alabamában. Amikor Jackson visszatért Selmából, erőfeszítéseket tett a Southern Christian Leadership Conference-nél (SCLC), hogy egy támaszpontot állítsanak fel nekik Chicagoban. 1966-ban, King and Bevel Jacksont választották az SCLC Operation Breadbasket nevű szervezete vezetőjének Chicagoban, és az SCLC előléptette nemzeti igazgatóvá 1967-ben. A philadelphiai Reverend Leon Sullivan példáját követve, kulcsfontosságú cél lett az új csoportnak, hogy támogassák a “selective buying”-ot (bojkott) mint a fehérbőrűek által uralt üzleti szektorra való nyomásgyakorlás eszközét, hogy alkalmazzanak feketebőrűeket és vásároljanak feketebőrű beszállítótól való termékeket és szolgáltatásokat. Sullivan egyik előfutára volt Dr. T.R.M. Howard, egy tehetős doktor és vállalkozó, valamit fontos pénzügyi támogatója az Operation Breadbasket-nek. Muelőtt Chicagoba költözött Mississippiből 1956-ban, Howard, mint a Regional Council of Negro Leadership vezetője, sikeresen levezényelt egy bojkottot szerviz állomások ellen, amelyek megtagadták a mellékhelyiség használatát feketéknek. Amikor King merényket áldozata lett 1968. április 4-én Memphisben (Tennessee), egy nappal azután, hogy elmondta híres "I've Been to the Mountaintop" beszédét Mason Temple-ben, Jackson a parkolóban volt egy emelettel lejjebb. Jackson szereplése az NBC Today Show-ban, amelyben ugyan azt a vérfoltos garbót viselte, amelyet előtte nap is viselt, vitát váltott ki King néhány tanácsosából; King néhány munkatársa is vitatja Jackson leírását érintettségéről és a merénylet eseményeinek sorrendjéről. Jackson ismert volt nyilvános tüntetések vezetéséről, miután először dolgozni kezdett Kingnek 1966-ban. Elsődleges célja ezen akciókkal, hogy önbizalmat öntsön a feketebőrű honfitársaiba. Pieve d’Alpago Pieve d’Alpago település Olaszországban, Veneto régióban, Belluno megyében. Pieve d’Alpago Chies d’Alpago, Claut, Ponte nelle Alpi, Puos d’Alpago, Soverzene és Erto e Casso községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Campolongo sul Brenta Campolongo sul Brenta település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Lakosainak száma 815 fő (2017. január 1.). Campolongo sul Brenta Bassano del Grappa, Conco, San Nazario, Solagna és Valstagna községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Entracque Entracque település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 835 fő (2017. január 1.). Entracque Limone Piemonte, Roaschia, Valdieri, Vernante, Belvédère, La Brigue és Saint-Martin-Vésubie községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Cogollos de Guadix Cogollos de Guadix település Spanyolországban, Granada tartományban. Cogollos de Guadix Albuñán, Jérez del Marquesado, Lugros és Guadix községekkel határos. Lakosainak száma 659 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Son and Daughter A Son and Daughter a nyolcadik dal a brit Queen együttes 1973-as bemutatkozó albumáról, a Queenről. A szerzője Brian May gitáros volt. 1972 körül íródott. Eredetileg egy hosszú gitárszólót is tartalmazott, amely a végleges albumverzióból eltűnt, az így három és félpercesre zsugorodott dal elég rövid lett ahhoz, hogy a Keep Yourself Alive kislemez B-oldalára kerülhessen. Az 1973-ban felvett, majd 1989-ben At the Beeb címen kiadott stúdióanyag tartalmazta a szólót, így a dal több mint hét percesre duzzadt. A gitárszólónak nagy jelentősége volt a korai koncerteken, mert amíg Brian játszott, az együttes többi tagja időt nyert egy kis pihenéshez. Később May hozzácsatolta Blag című szerzeményének gitárszólóját is, ebből született az 1974-es Brighton Rock című dal hosszú és eklektikus egyvelege, amely a későbbi koncerteken tulajdonképpen átvette a Son And Daughter szóló szerepét (1986-ra pedig több mint kilencpercesre nőtt). Ez a Queen-dal káromkodást is tartalmaz, konkrétan a szar (shit) szó hangzik el benne. Az At the Beeb felvételén Mercury cenzúrázta ezt a kifejezést, és ahelyett, hogy „szart lapátolni”, azt énekelte: „azt lapátolni”. Povrly Povrly település Csehországban, az Ústí nad Labem-i járásban. Povrly Těchlovice, Malšovice, Dobkovice, Ryjice, Ústí nad Labem, Libouchec, Malé Březno, Velké Březno és Chuderov településekkel határos. Lakosainak száma 2205 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tüskésangolna-alakúak A tüskésangolna-alakúak (Synbranchiformes) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályába és a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába tartozó rend. Rendszerezés A rendbe az alábbi alrendek és családok tartoznak. Mastacembeloidei - 2 család Chaudhuriidae Nyilascsőrűhal-félék (Mastacembelidae) Synbranchoidei - 1 család Synbranchidae Leonīds Ostrovskis Leonīds Ostrovskis (oroszul: Леонид Альфонсович Островский [Leonyid Alfonszovics Osztrovszkij]; ukránul: Леонід Альфонсович Островський [Leonyid Alfonszovics Osztrovszkij]; Riga, 1936. január 17. – Kijev, 2001. április 17.) szovjet válogatott lett-ukrán zsidó labdarúgóhátvéd, edző. A szovjet válogatott tagjaként részt vett az 1958-as, az 1962-es és az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon. Jegyzetek Archivált másolat. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 1.) Forrás Leonīds Ostrovskis adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Gulácsy Irén Őrmezei és gulácsi Gulácsy Irén (Szeged, 1894. szeptember 9. – Budapest, 1945. január 2.), Pálffyné, Pálffy Jenőné, névváltozata: P. Gulácsy Irén, magyar írónő. Élete A Szeged melletti Lázárföld-pusztán született. Szegeden a felső leányiskolában és a tanítónőképzőben tanult. 16 éves korában (1910) férjhez ment unokabátyjához, erdődi Pálffy Jenőhöz, az Esterházy-uradalmak akkori mérnökéhez, aki előbb Dombóvárott, Kismartonban dolgozott, majd Szegeden éltek. Férjével az évek során megismerte a Hanság pusztáin élők világát, amikor rendszeresen elkísérte a külső (vasútépítő, vízszabályozó) munkákhoz. Tanult zenét és festészetet. Az I. világháború kitörése után férjének meg kellett válnia akkor már központi főmérnöki állásától, s 1914-ben Nagyváradra költöztek, ahol a római katolikus káptalan főmérnöke lett. Gulácsy itt kezdett írni a Váradon meginduló Magyar Szóban, ahol első novellája a „Félre az útból” címmel jelent meg. Később a Tavasz című folyóiratba is küldött írást. Ezek voltak az első megszólalásai. A Nagyvárad című napilap belső munkatársa lett 1919-ben. Cikkeket írt a Pásztortűz, a Genius, a Brassói Lapok, a Keleti Újság, az Ellenzék, a Napkelet, a 'Magyar Kisebbség lapokba, folyóiratokba. A marosvásárhelyi Zord Idő lapvállalat pályázatára nyújtotta be első regényét, a Förgeteget, amellyel pályadíjat nyert. Ettől kezdve novellákat, regényeket, színdarabokat is írt. A Hamueső című műve volt az Erdélyi Szépmíves Céh első kiadott regénye Kós Károly illusztrációival, és Kós munkája volt a könyv grafikai kiállítása is. 1926-ban ő is meghívást kapott Kemény Jánostól az első Helikon-találkozóra, amelyen ugyan nem vett részt, mégis az alapító tagok közé számíthatjuk. Férje súlyosan megbetegedett, s 1925 körül megrokkant, munkaképtelenné vált, így a család fenntartása a fiatal írónőre hárult. Atyai módon pártfogolta őket Benedek Elek, akihez számos levelet írt, s ebből kirajzolódik az írónő mindennapjainak nehéz küzdelme: a tolókocsiba kényszerült, ágyban fekvő, beteg férjének gondozása mellett az egzisztencia fenntartása. Fő műve a Fekete vőlegények ilyen körülmények között született. „Gulácsy komolyan vette regényírói feladatát. Részletes előtanulmányokat végzett. Több mint húsz (!) kötetnyi jegyzetanyag tanúsítja szorgalmát, s ezt a korra vonatkozó történelmi szakirodalomból való hatalmas ismeretanyagot mind beötvözte regényébe.” Illés Endre arról is beszámol, hogy a jegyzetanyagot Gulácsy beköttette, majd tárgymutatót szerkesztett hozzá, de még ez is olyan terjedelmes volt, hogy a tárgymutatóhoz is tárgymutatót készített az írónő. 1927. február 25-én Pálffy Jenő elhunyt, s Gulácsy egy darabig még Nagyváradon élt, aztán átköltözött Kolozsvárra, majd Magyarországra települt. 1928 végén részt vett Budapesten a Helikon-írók estélyén a Zeneakadémia nagytermében, Kemény János, Makkai Sándor, Bánffy Miklós, Berde Mária, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Olosz Lajos, Kós Károly, Bárd Oszkár, Tabéry Géza, Reményik Sándor, Áprily Lajos és Tompa László mellett. Magyarországon is folytatta történelmi tárgyú műveinek sorozatát, s e regényes korrajzok nagy közönségsikert arattak. Méltatói szerint: „Gulácsy Irén szereti a nyelvi ékesítettséget, mely a metaforákban, különböző alakzatok halmozásában nyilvánul meg, szereti az archaikus, tájszavak használatát, gyakoriak a regényben az indázó szecessziós szerkezetek és motívumok. Németh László barokkos költőnek tartja Gulácsy Irént, de – mint mondja – barokkossága nem akadémikus jellegű.” Budapesten a Magyarság, a Pesti Hírlap és az Új Idők munkatársa volt. A főváros ostromának esett áldozatul, amikor 1945. január 2-án lakását bombatalálat érte. Betűjegyei és írói neve: P. G. I. (Tiszántúl, 1918-1921; Nagyvárad, 1922-től); P. Gulácsy Irén (művein); -y. (Tiszántúl, 1918-1921; Nagyvárad, 1922-től). Művei Regényei Hamueső. Kolozsvár , 1924 , Budapest , 1990 . Förgeteg. Budapest, 1925 , 1990. P. Gulácsy Irén. Fekete vőlegények (magyar nyelven). Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T. (1927). Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 9. ( Németh László tanulmányával), 1985 (utószó Szakály Ferenc ). Pax vobis. Budapest, 1930 . A kállói kapitány. Budapest, 1933 . Nagy Lajos . Budapest, 1936 , 1986 (utószó Hegedüs Géza ). Jezabel. Budapest, 1941 – 1944 , 1987 . Elbeszéléskötetei Ragyogó Kovács István. Marosvásárhely, 1925 . Átal a Tiszán . Kolozsvár, 1928 . Történelmi miniatűrök. Budapest, 1937 . A magyar család ; Városi Ny., Szeged, 1942 Tegnap és régmúlt. Budapest, 1939 . Ökörsütés. Kolozsvár, 1949 . Színdarabjai Mire megvirrad. ( 1923 -ban mutatták be Nagyváradon .) Napáldozat. (A kolozsvári színház drámapályázatának nyertes darabja, bemutatták Kolozsvárott , a Magyar Színházban, 1925 -ben.) Kincs. ( 1924 -ben Kolozsváron mutatták be.) Valuta. ( 1925 ) Kobra. ( 1924 ) Székely vér. ( Nagyváradon mutatták be 1925 -ben.) Karcolatai Erdély jogán - és más dolgok. Cikkek, karcolatok. Singer és Wolfner, Budapest, 1940 . Társasági tagságai Az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja volt Kolozsvárott, 1926. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság (1928), az aradi Ady Társaság , a szegedi Dugonics Társaság tagja volt. A nagyváradi Szigligeti Társaság tagja, majd alelnöke volt, 1923. A Petőfi Társaság és a Magyar Írónők Körének tagja volt. Közéleti szereplése Az Országos Magyar Párt alelnöke volt. Díja Corvin-koszorú (1939) Emlékezete A Gulácsy-Horváth Zsolt (Bp. 1952) szobrászművész által készített bronz domborműves emléktábláját 1992-ben avatta fel Budapesten az „Összmagyar Testület” a Bem rakparton, II. ker. Vitéz utca 2. alatt. A Fekete Vőlegények, a Ragyogó Kovács István és a Hamueső című regényei Hangoskönyvként is megjelentek. Ptychohyla salvadorensis Az Ptychohyla salvadorensis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Salvadorban és Hondurasban él. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők, folyók, legelők, lepusztult erdők. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Christian Wück Christian Wück (Werneck, 1973. június 9. –) német korosztályos válogatott labdarúgó, aki jelenleg a német korosztályos válogatottaknál edző. Sikerei, díjai Játékosként Karlsruher SC Német kupa döntős: 1995–96 Edzőként Németország U17 U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság ezüstérmes: 2015 Mellékpajzsmirigy A mellékpajzsmirigy (latinul glandula parathyroidea) a nyakon, a pajzsmirigy hátulsó felszínén elhelyezkedő belső elválasztású mirigy, melyet 3-5 borsónyi képlet alkot. Nagyságuk kb 8mm, tömegük elérheti az 5 grammot. Ezek a kis csomók nagyon sokszor szinte teljesen beleágyazódnak a pajzsmirigy szövetébe, és attól csak nehezen vagy egyáltalán nem különíthetők el. A mellékpajzsmirigy ún. fősejtjei egy parathormon nevű anyagot termelnek. Ez az anyag növeli a vérplazma kalciumkoncentrációját, méghozzá úgy, hogy kalciumot von el a csontoktól, és fokozza a visszaszívását a nefronok elvezető csatornáiban, valamint a D-vitaminnal együtt segíti a bélcsatorna falán a táplálékból származó kalciumionok felszívódását a vérbe. A vér kalcium tartalmának bizonyos százalékú csökkenése a motoros idegek ingerlékenységét erősen megnöveli, ezért jellegzetes izomgörcsök (tatania) léphetnek fel. A mellékpajzsmirigy működését a vérplazma kalciumkoncentrációjának csökkenése fokozza. A mellékpajzsmirigyek teljes eltávolítása halálhoz vezet. A mellékpajzsmirigy és az angolkór D-vitamin hiányában a bélből történő kalcium-ion felszívás zavart szenved, és a vér csökkenő kalcium-ion koncentrációja miatt fokozódik a parathormon képződése. Emiatt csökken a csontok kalciumtartalma, és ezzel együtt a szilárdságuk is. Könnyen deformálódnak, törnek. A gyermekek D-vitamin hiánya angolkór kialakulásához vezet: a lábak csontjai görbülnek, O- vagy X-láb alakulhat ki. Jonas Eduardo Américo Jonas Eduardo Américo, ismertebb nevén: Edu (Rio de Janeiro, 1939. augusztus 9. –) világbajnok brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1966-os, 1970-es és az 1974-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Paulista bajnok (4): 1967, 1968, 1969, 1973 Torneio Rio-São Paulo (1): 1966 Torneo Roberto Gomes Pedrosa (1): 1968 Interkontinentális bajnokok szuperkupája (1): 1968 Amazonense bajnok (2): 1984, 1985 Világbajnok (1): 1970 Bola de Prata (1): 1971 Magyarországon Edu nagyon jó kapcsolatot ápol a nyíregyházi Révész Bálinttal. Néhány alkalommal ellátogatott a nyíregyházi foci kedvelőihez is. Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság, röviden Üzbég SZSZK (üzbégül: Ўзбекистон Совет Социалистик Республикаси Ozbekiszton Szovet Szocialisztik Reszpublikaszi; oroszul: Узбекская Советская Социалистическая Республика Uzbekszkaja Szovjetszkaja Szocialisticseszkaja Reszpublika) a Szovjetunió tagállama volt 1924 és 1991 között. 1936-ig Üzbég Szocialista Tanácsköztársaság volt a neve. Az üzbég szovjetköztársaság 1924. őszén jött létre Közép-Ázsia nemzeti területi átrendezése során, amikor egyfelől megszűnt az Oroszországhoz tartozó Turkesztáni autonóm köztársaság, illetve a független Buharai és Horezmi köztársaságok, másfelől ezek területéből létrehozták a Szovjetunió önálló köztársaságaiként a Türkmén és Üzbég köztársaságot, az utóbbihoz tartozó Tadzsik autonóm köztársaságot, továbbá az Oroszországhoz tartozó Kara-Kirgiz (későbbi nevén Kirgiz) és Kara-Kalpak autonóm területeket, illetve kibővítették a Kirgiz (későbbi nevén Kazah) autonóm köztársaságot. Az Üzbég Szocialista Tanácsköztársaság 1924. október 27-én alakult meg a megszűnt Horezmi Szocialista Tanácsköztársaság, Buharai Szocialista Tanácsköztársaság és Autonóm Turkesztáni Szocialista Tanácsköztársaság területének egy részén. Üzbegisztánt 1936 után északon a Kazah SZSZK, délnyugaton a Türkmén SZSZK, délen Afganisztán, délkeleten a Tadzsik SZSZK, keleten pedig a Kirgiz SZSZK határolta. Fővárosa 1924 és 1930 között Szamarkand, 1930 és 1991 között Taskent volt. Guma Aguiar Guma Aguiar (Rio de Janeiro, 1977. május 31. – eltűnt 2012. június 19.) amerikai-brazil zsidó üzletember. Élete Brazíliában született zsidó édesanya és keresztény édesapa gyermekeként, utóbbiban nőtt fel. Édesanyja a milliárdos befektető Thomas Kaplan testvére volt. Guma egyéves korában családjával az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Élete során főleg Izraelben és az itt élt. 26 évesen visszatért a zsidó valláshoz, miután találkozott Tovia Singer rabbival. 2012-ben tűnt el a tengeren. Estadio Tecnológico Az Estadio Tecnológico egy lebontás alatt álló stadion a mexikói Monterreyben. Amíg állt, a Rayados de Monterrey labdarúgó- és a Borregos Salvajes amerikaifutball-csapat otthona volt. Története A stadion három szakaszban épült. Az első szakasz építése (az alsó szint) Ricardo Guajardo tervei alapján zajlott, a második Eduardo Padilláéi alapján. Mindkettőt abból a pénzből finanszírozták, amit a helyek hosszú távra előre történő eladásából szereztek. A stadiont 1950. július 17-én avatta fel Mexikó akkori elnöke, Miguel Alemán Valdés. Az első labdarúgó-mérkőzést 1952 augusztusában játszotta itt az akkor a másodosztályban szereplő házigazda a Veracruz csapatával. Az épület eredetileg 19 000 férőhelyes volt, majd 1965-ben 33 500 fő kapacitásúvá bővítették. A lelátó felső részét 1966-ban építették, az északi patkót 20 évvel később, az atlétikai pályát pedig 1991-ben. Lebontása előtt összesen 36 485 ember fért be a lelátóra. 1986-ban itt rendezték a világbajnokság több mérkőzését is, később pedig nagyszabású koncerteknek is helyt adott a stadion, például 1996-ban a Bon Jovi, 2006-ban a U2 lépett fel itt. 2014-ben bejelentették, hogy az épületet lebontják, és egy másik helyszínen egy sokkal modernebb stadiont építenek a város számára. A búcsúmérkőzésre 2015. május 9-én került sor, a 2015-ös Clausura szezon zárófordulójában, amikor a hazai csapat 2–2-es döntetlent ért el a Pumas ellen. A búcsú alkalmára egy dal is született, a meccs végén pedig volt olyan szurkoló, aki hazavitte a stadion egyik székét. A bontás 2017 júliusának elején kezdődött. T-Rex Expressz A T-Rex Expressz vagy Dinó-vonat (eredeti cím: Dinosaur Train) 2009-től 2017-ig futott amerikai televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek alkotója Craig Bartlett. Az írói Craig Bartlett, Mark Drop és Joseph Purdy, a rendezője Craig Bartlett, a zeneszerzői Mike Himelstein és Jim Lang, a producere Sue Bea Montgomery. A tévéfilmsorozat a Jim Henson Company és a The Sparky Animation Studio gyártásában készült, a The Jim Henson Company forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve ismeretterjesztő filmsorozat és történelmi filmsorozat. Amerikában a PBS vetítette, Magyarországon a Minimax és az M2 sugározta, valamint a TV2 is adta a TV2 Matiné című műsorblokkban. Ismertető Ebben a mesében szokatlan teremtmények láthatóak. Megismerhető a T-Rex, aki a családjával együtt utazik az expresszen, a dzsungeleken, mocsarakon, vulkánokkal és óceánokkal szegélyezett tájakon át. Szereplők További magyar hangok : Bolla Róbert, Gubányi György István, Joó Gábor , Pálmai Szabolcs , Schneider Zoltán Epizódok A stygimoloch-ok völgye / A halfogás A corythoszauruszok dala / Ebéd a triceratopszokkal Egy forró délután / A szülinapi ajándék T-Rex vagyok! / Ned, a négylábú Egy irtó okos dinó / Petey, a peteinoszaurusz A leggyorsabb dinoszaurusz / A T-Rex foga A tollak rejtélye / Szupergallér A hatalmas dinó / Játék Annie-vel Az ankyloszaurusz páncélja / Táborozás Laura, a giganotoszaurusz / Ebéd a triceratopszokkal Derek, a deinonychus / Don szitakötője A legkisebb dinoszaurusz / A T-Rexek vándorlása Sípoló dinók / Meglepetés buli A theropoda klub / Keltető parti Az öreg spinoszaurusz és a tenger / Pajti és Pici vitája Az éjszakai vonatozás / Csontok Troodonok az Északi-sarkon / Krétakori fenyő Földtúró dinó / Fényes tengeri kagylói Király cryolophoszaurusz / A nyomkövetők Az öreg madár / Barlang-kaland Aki bújt aki nem / Családi dögevő túra A csorda / Jess hesperornis Triász teknős / Tank kistestvére Erma eoraptor / A vulkán alatt A Pteranodon család világkörüli útja / Gilbert, az ifjú kalauz A confuciusornis azt mondja / Pici picibabája Iggy iguanodon / Fényes nem tud aludni Kenny, a kentroszaurusz / Don és a troodonok Új szomszédok / Don gyűjteménye Hosszú karmok / Pizsama-parti A szárny-királyok / Az iszap gödör Nyúlfogó Bucky / Pici pici barátja Páncélos vitézek / Pteroszaurusz repülő klub Döngő dinó léptek / Az új szarvak ünnepe A jó anya / Gyémántlakodalom Elmer elazmoszaurusz / Dinoszaurusz-parti Carla cretoxyrhina / Vonat-baj A csodálatos michelinocérász testvérek / Apák napja Paulie plioszaurusz / Elmer a sivatagba látogat Segédkalauz dzsembori / Troodon vasút nap Inkacsont Az os interparietale (inkacsont, os epactale, os incae, os apicis) egy rendellenes csont (os) az ember koponyáján (cranium) . A hátulsó kutacs (fonticulus posterior) helyén és a falcsontok (os parietale) között szokott megjelenni. A squama occipitalis kötőszövetesen csontosodó részénél alakulhat ki úgy, hogy nem csontosodik össze a squama occipitalis alsó részével. (Kép nem áll rendelkezésre) Forrás orvosi lexikon Sobotta anatómia atlasz szoftver verzió 1.5 Iain Banks Iain Banks (Skócia, Dunfermline, 1954. február 16. – 2013. június 9.) skót író. Iain M. Banks néven sci-fi tematikájú könyveket írt, míg Iain Banksként egyéb szépirodalmi regényei jelentek meg. 2008-ban a Times a 38. helyre rangsorolta az "50 legnagyobb brit író 1945 óta" című listáján. Élete az írói pálya előtt Édesapja tisztként szolgált a haditengerészetnél, édesanyja műkorcsolyázó volt. Banks a greenocki középiskolába járt, majd a Stirling Egyetemen tanult angol nyelvet és irodalmat, filozófiát és pszichológiát. Az egyetem elvégzése után több helyen dolgozott: a Nigg Bay-i olajfúrótornyon, az IBM greenocki gyárában, és egy ügyvédi irodában. 1988-ig Dél-Angliában élt, majd visszaköltözött Skóciába, élt Edinburgh-ban és Fife-ban. Magánélete A feleségével – Annie – Londonban találkozott az első regénye megjelenése előtt. 1992-ben keltek egybe Hawaii-on. A házasságuk tizenhét évig tartott, 2009-ben váltak el, de már 2006-ban külön költöztek. Annie a válás kimondása után két hónappal elhunyt. Banks élete végén North Queensferryben élt Adéle Hartley-val, aki a Dead By Dawn nevű filmfesztivál alapítója. A kapcsolatuk 2006-tól tartott. 2013 áprilisában jelentette be, hogy végstádiumban lévő rákja van. Politikai nézetei Banks elkötelezett környezetvédő volt, amelynek látványos gesztusaként 2007-ben megszabadult autógyűjteményétől, köztük egy Porsche Boxstertől, egy Porsche 911-től, egy Jaguar Mark II-től, egy BMW M5-től és egy Land Rover Defendertől: mindezeket egy Lexus RX 400h hibridautóra cserélte. Jelenleg egy dízellel működő Toyota Yarist vezet, és kijelentette, hogy a jövőben csak vészhelyzet esetén hajlandó repülőgépre ülni. Műveiben nacionalista politikai nézetekkel is foglalkozik. Olyan közgazdasági helyzeteket vizsgált, melyekben a javak és szolgáltatások, valamint az információ mindenki számára ingyenesen hozzáférhető. 2004 végén tagja volt azon brit politikusok és médiaszemélyiségek csoportjának, akik azért kampányoltak, hogy felelősségre vonják Tony Blairt, amiért támogatta a 2003-as iraki inváziót. Banks tiltakozásképp összetépte az útlevelét, és postázta a Downing Street 10-be. E témával több regényében is foglalkozott, főként a Raw In Spirit-ben, de a Steep Approach To Garbadale című művében is megismerhetjük a nézeteit a főszereplő szemszögén keresztül. Banks tiszteletbeli munkatársa volt a Világiak Országos Társaságának és elismert támogatója a Humanist Society Of Scotland mozgalomnak. Pletykák Polgári neve, írói neve A BBC Fouron 2006. november 14-én sugárzott interjújában Banks válaszolt a neve körül keringő pletykákra. Elárulta, hogy a szülei eredetileg Iain Menzies Banksnek nevezték el, de az édesapja hibája folytán Iain Banks néven jegyezték be a születése után. Ennek ellenére továbbra is használta a középső nevét, sőt, a Darázsgyár című könyvét Iain M. Banksként szerette volna kiadatni. A szerkesztőjének azonban ez nem tetszett, túl díszesnek találta az "M." középső rövidítést, továbbá nem akarta, hogy az olvasók valamilyen módon kapcsolatba hozzák Rosie M. Banksszel, P. G. Wodehouse Jeeves-könyveinek egyik kisebb jelentőségű szereplőjével. Három szépirodalmi mű után írta meg Banks Emlékezz Phlebasra címmel az első sci-fi regényét, és a kiadója belement abba, hogy Iain M. Banks néven adják ki, így ugyanis az olvasók jól meg tudják különböztetni a sci-fi regényeit az egyéb regényeitől. Technológiával való viszonya Korábban olyan szóbeszédek járták, miszerint Banks a technológia iránti érdeklődése ellenére nem használja sem az internetet, sem az e-mailezést, noha szereti a számítógépes játékokat, például a Civilizationt, ami a tudományos-fantasztikus történeteinek apró ihletforrása. Később azonban kiderült, hogy mindez csak részben igaz: a munkára használt számítógépe nincs rákötve az internetre, azonban egy másik igen, amit kutatásra és levelezésre használ. Művei Szépirodalmi művei (Iain Banksként írt művei) Banks pályafutását a Darázsgyár című regényével kezdte. A regény ellentmondásos kritikákat kapott (elsősorban a fura témának és az erőszak ábrázolásának köszönhetően), de Banksre felfigyeltek, később az Independent a Darázsgyárat a 20. század 100 legjobb könyve közé sorolta. A következő regényei – a kritikák szerint – nem feleltek meg a Darázsgyár által támasztott elvárásoknak, bár a Crow Road, Complicity és a Steep Approach To Garbadale című művek kedvező fogadtatásban részesültek. Mindazonáltal a szépirodalmi Banks elismertsége nem mérhető a sci-fi-író Bankséhez. The Wasp Factory ( 1984 ; magyarul: A darázsgyár , Agave Könyvek, Budapest, 2006, ford. Bényei Tamás ISBN 963 711 85 00 Walking on Glass ( 1985 ) The Bridge ( 1986 ) Espedair Street ( 1987 ) Canal Dreams ( 1989 The Crow Road ( 1992 Complicity ( 1993 ) – 2000 -ben filmre adaptálva Whit ( 1995 ) A Song of Stone ( 1997 ) The Business ( 1999 ) Dead Air ( 2002 ) The Steep Approach to Garbadale ( 2007 ) Transition ( 2009 ) (Az amerikai kiadáson Iain M. Banks szerepel szerzőként.) Sci-fi művei (Iain M. Banksként írt művei) Az első sci-fi regénye, az Emlékezz Phlebasra nagy sikert aratott. Banks ebben a regényben mutatta be először a Kultúrát, amely több Banks regénynek szolgál keretként. Bár sokan űroperaként tekintenek a Kultúra-regényekre, Banks sok ponton tágítja a műfaj kereteit. Művei nyelvi, kompozíciós és gondolati szempontból felülmúlják a legtöbb (ponyvaregény eredetét levetkőzni képtelen) sci-fi alkotást. Nem mindegyik Banks sci-fi játszódik a Kultúrában, de ezek is legalább olyan gazdagon kidolgozottak, sőt, az egyik legjobb nem-kultúra regényében, A száműzőben bemutatott világ – Banks állítása szerint – trilógiává nőheti ki magát. Kultúra-regények A fő civilizáció Banks sci-fi világában a Kultúra (Culture). Ez egy, a galaxisban jelentős méretű metakultúra, amelynek alapelve az egyén lehetőségeinek biztosítása és az egyének egyenlősége. Az egyént jelenti itt az összes férfi, nő, hermafrodita, robot és űrhajó. Minden, ami értelmes, vagy képes beszédre, vagy jószándékkal a kettőnek bármelyikét rá lehet húzni. Emiatt a Kultúra irányítása teljesen decentralizált, azt az egyes űrhajókat és egyéb nagyobb létesítményeket irányító Elmék (nagyon fejlett mesterséges intelligenciák) irányítják önkéntesen és ad hoc módon, nagyobb kérdésekben népszavazásokat kiírva. Mivel a géntechnológia olyan fejlett, hogy végtagok visszanövesztése, az agy lebenyei által kiválasztott drogok használata, sőt, a pár hónap alatt elvégzett tudatos nemváltoztatás lehetséges, jóval liberálisabb és valamivel perverzebb társadalomról van szó, mint sajátunk. A Kultúra ipari fejlettségi szintje lehetővé teszi, hogy senkinek ne kelljen dolgoznia a megélhetésért, és a társadalmi berendezkedés nem is kényszerít senkit erre. A legelterjedtebb beszélt nyelv a Marain, mely mesterségesen lett kialakítva, hogy lehetőség szerint a legtöbb ismert létforma tudja kiejteni, a lehető legtöbb szinonima álljon rendelkezésre a pontos információcsere érdekében. A nyelv emberek által beszélt verziója egy tökéletlen egyszerűsítése az eredeti, csak Elmék és hasonló fejlettségű tudatok számára felfogható, mindent egyszerre és tökéletes részletességgel leíró nyelvnek. Consider Phlebas ( 1987 ) magyarul: Emlékezz Phlebasra , Agave Könyvek, Budapest, 2005 ford. Olasz Csaba, Totth Benedek, ISBN 963 711 81 52 The Player of Games ( 1988 ) magyarul: A játékmester , Agave Könyvek, Budapest, 2003 ford. Torma Eszter ISBN 963 863 61 22 Use of Weapons ( 1990 ) magyarul: Fegyver a kézben , Agave Könyvek, Budapest, 2006 ford. Totth Benedek, ISBN 963 711 82 76 Excession ( 1996 ) magyarul: Holtpont , Agave Könyvek, Budapest, 2007 ford. Gálla Nóra , ISBN 978 963 711 86 47 Inversions ( 1998 ) magyarul: Ellentétek , Agave Könyvek, Budapest, 2010 ford. Gálla Nóra , ISBN 978 963 986 89 22 Look to Windward ( 2000 ) magyarul: Nézz a szélbe , Agave Könyvek, Budapest, 2008 ford. Gálla Nóra ISBN 978 963 986 80 21 Matter ( 2008 ) magyarul: Anyag , Agave Könyvek, Budapest, 2011 ford. Gálla Nóra ISBN 978 615 504 94 46 Surface Detail ( 2010 ) magyarul: Közelkép , Agave Könyvek, Budapest, 2014 ford. Gálla Nóra ISBN 978 615 546 82 23 The Hydrogen Sonata ( 2012 ) magyarul: Hidrogén szonáta , Agave Könyvek, Budapest, 2016 ford. Gálla Nóra ISBN 978 963 419 05 47 Egyéb sci-fi, de nem Kultúra-művei Against a Dark Background ( 1993 ) magyarul: Sötét háttér előtt , Agave Könyvek, Budapest, 2004 ford. Torma Eszter ISBN 963 864 83 33 Feersum Endjinn ( 1994 ) magyarul: Félemmetes géjpezet , Agave Könyvek, Budapest, 2013 ford. Gálla Nóra ISBN 978 615 527 21 34 The Algebraist ( 2004 ) magyarul: A száműző , Agave Könyvek, Budapest, 2009 ford. Gálla Nóra ISBN 978 963 986 85 64 Magyarul A játékmester ; ford. Torma Eszter; Agave Könyvek, Bp., 2003 Sötét háttér előtt ; ford. Torma Eszter; Agave Könyvek, Bp., 2004 Emlékezz Phlebasra ; ford. Olasz Csaba, Totth Benedek; Agave Könyvek, Bp., 2005 Fegyver a kézben ; ford. Totth Benedek; Agave Könyvek, Bp., 2006 A darázsgyár ; ford. Bényei Tamás; Agave Könyvek, Bp., 2006 Holtpont ; ford. Gálla Nóra; Agave Könyvek, Bp., 2007 Nézz a szélbe ; ford. Gálla Nóra; Agave Könyvek, Bp., 2008 A száműző ; ford. Gálla Nóra; Agave Könyvek, Bp., 2009 Ellentétek ; ford. Gálla Nóra; Agave Könyvek, Bp., 2010 Anyag ; ford. Gálla Nóra; Agave Könyvek, Bp., 2011 Félemmetes géjpezet ; ford. Gálla Nóra; Agave Könyvek, Bp., 2012 Közelkép ; ford. Gálla Nóra; Agave Könyvek, Bp., 2014 A játékmester ; ford. Torma Eszter; Agave Könyvek, Bp., 2015 Hidrogén szonáta ; ford. Gálla Nóra; Agave Könyvek, Bp., 2016 Díjai A The Independent című napilap olvasói szavazásán Banks első művét beválasztották a világ 100 legjobb könyve közé Róla írták "Ahogy Graham Greene -ből kettő volt, úgy Banksből is. Iain Banks hat >>klasszikus<< regényt írt, míg Iain M. Banks hat sci-fi regényt. Banks olyan tehát, mint a sziámi ikrek: születésétől fogva egy test, de két lélek." John Sutherland - London Review of books (1993) A libapásztorlány A libapásztorlány (eredeti cím: Die Gänsemagd) egész estés német televíziós film. A forgatókönyvet Anja Kömmerling és Thomas Brinx írta, Sibylle Tafel rendezte, a zenéjét Enjott Schneider szerezte, a producer Ingelore König, Jörg Tinkl és Patricia Vasapollo. Németországban 2009. december 26-án vetítették le a televízióban. Szereplők További szereplők : Kántor Kitty , Fabó Györgyi , Kiss Anikó Aranyoslóna Aranyoslóna (románul: Luna, németül Lohne) település a romániai Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Lakossága 1850-ben 2547 lakosából 1851 román, 411 magyar, 3 zsidó és 266 roma volt. 1992-ben a nemzetiségi összetétel a következőképpen alakult: 3564 román, 504 magyar és 307 roma. Közlekedés Aranyoslónától nyugatra kb. 4 km-re katonai repülőtér található. Aranyoslónán halad át az E60-as európai út, amelyen Aranyosgyéres felé haladva kb. félúton lehet felhajtani az Észak-erdélyi autópálya már elkészült, Kolozsvárt elkerülő (és Gyalunál az E60-as utat újból keresztező), 56 km-es szakaszára. Jurij Vega Jurij Bartolomej Vega báró (vagy Veha) (Zagorica pri Dolskem, 1754. március 23. – Bécs, 1802. szeptember 26.) szlovén matematikus, fizikus, tüzérségi tiszt. Életpálya Középiskolai tanulmányait 1767-1773 között Ljubljanában végezte. Az oktatási program keretében latint, görögöt, vallást, németet, földrajzot, matematikát, fizikát, egyéb tananyagokat tanult. Tanulmányait befejezve navigációs mérnöki diplomát kapott. 1778-ban belépett a hadseregbe, 1780-tól a bécsi Tüzérségi Iskola professzora. Több háborúban volt a parancsnokságok tüzérségi tanácsadója: 1788-ban a törökök ellen Belgrádnál. 1793-ban, majd 1797-ben a franciák elleni harcokba. Több technikai megoldást dolgozott ki a tüzérség eredményessége érdekében. Halála rejtély (lovas baleset, kirabolták), a mai Bécs külvárosában Nußdorf holtan találták. A 18. században jelentősen hozzájárult a ballisztika, a fizika, a csillagászat és a matematika tudományának ismertetésében. Több társaság tagjai sorában találhatjuk: Mainzi Akadémia; Erfurti Fizikai és Matematikai Társaság; Prágai Tudományos Társaság; Berlini Tudományos Akadémia; Göttingeni Brit Tudományos Társaság. Írásai 1783 -ban trigonometriai és logaritmus-táblázatokat . 1797 -ben integrálok és más hasznos képletek gyűjteménye anyagát több nyelvre lefordították. Vorlesungen über die Mathematik (Előadások a matematika témakörében), négykötetes tankönyv. Megjelenési időpontok: I. kötet 1782 -ben, a második 1784 -ben, a harmadik 1788 -ban, negyedik 1800 -ban Írt hat tudományos közleményt. Szakmai sikerek 1796 . május 11-én megkapta a Katonai Mária Terézia-rendet . 1800 -ban örökletes bárói címet kapott, saját címerrel. Szlovénia bélyeget adott ki emlékére. A Szlovén Nemzeti Bank az 50 toláros bankjegyre arcképét tette. A Holdon krátert neveztek el tiszteletére. Az 14 966 aszteroidát , felfedezését követően 1997 . június 30-án róla nevezték el. Hippokoón Hippokoón a görög mitológia szerint egy spártai királyfi volt. Apja Periérész, spártai király, anyja Batei nimfa. Hogy Spárta feletti uralmát megszerezze, a jogos örökösként szóba jöhető féltestvéreit, Tündareószt és Ikarioszt elűzte, akik Akarnaniában találtak menedéket. Tündareósz Héraklésztől kért segítséget, aki visszaszerezte neki Spárta trónját, Hippokoónt pedig fiaival együtt megölte. Andalúziai Az andalúsziai tyúkfajta spanyol eredetű. Főként Spanyolországban és Európa más területein terjedt el, bár egy 1872-es felmérés szerint Németországban már akkor elterjedtebb volt, mint Spanyolországban. Fajtatörténet Keletkezésére vonatkozó adat kevés van. Annak ellenére, hogy egy szép fajta, igen ritka. Fajtabélyegek, színváltozatok Hát széles. Farktollak teltek, kissé laza és gyengén felfelé ívelő. Melltájék kerekded, kissé felfelé tartott. Szárnyak hosszúak. Fej közepes nagyságú, széles. Arc piros. Szemek sötétek. Csőr sötét színű, erős. Taraj hosszú vonalon kapcsolódik a fejhez, egyenletesen fogazott. Füllebeny fehér, középes méretű, sima, ráncok nélkül. Toroklebenye vékony, nem túl hosszú, szép kerekded. Nyak hosszú, kissé hátra húzott, erősen indul ki a vállból. Combok erősek, csüd palakék. Színváltozatok: kék. Természete Áramvonalas és könnyedén kiemelkedő alakú. Jellegzetes színével hívja fel magára a figyelmet (kék alapszán és minden toll szegélye fekete). Takarmányát szorgalmasan keresgeti. Élénk, izgága fajta. Barátkeselyű A barátkeselyű (Aegypius monachus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Aegypius madárnem egyetlen élő faja és egyben a típusfaja is. Előfordulása Európában, Közép-Spanyolországban, a Baleár-szigeteken, Bulgáriában és Görögországban fészkel. Ázsiában az alacsony és középmagas hegységekben honos. Megjelenése Testhossza 100-110 centiméter, szárnyfesztávolsága 250-300 centiméter között mozog, testtömege pedig akár 7–12 kilogramm is lehet. A tojó kicsivel nagyobb, mint a hím. Feje csupasz, tollruhája sötétbarna. Életmódja Igazi dögevő, csak nagy ritkán zsákmányol mormotát, teknőst vagy gyíkot. Az európai állomány állandó, Ázsiában délre vonul, eljut Szudánig is. Szaporodása Gallyakból fára készíti fészkét. A fészekalja egyetlen tojásból áll, melyen 53-55 napig kotlik. A fiókáról további négy hónapig gondoskodnak a szülők. Védettsége Magyarországon rendkívül ritka kóborló. Fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 forint. Henk Vogels Henk Vogels (1973. július 31. –) visszavonult ausztrál országúti kerékpáros. 1995 és 2007 között tartó profi pályafutása alatt több neves körversenyen szerzett szakaszgyőzelmet. 1999-ben megnyerte az ausztrál országúti bajnokságot. Traszjanka A traszjanka (belarusz: трасянка) egy Fehéroroszországban használt, a belarusz és orosz nyelvek közti keverék nyelv. A szó eredetileg a friss fű és a tavalyi széna keverékéből készült takarmányt jelenti. A nyelv jellegzetessége, hogy az orosz szavakat a belarusz nyelv szabályai szerint ejtik ki és belarusz végződéseket adnak hozzá. Akkor alakult ki, amikor a helyiek az orosz többségű városokba költöztek. Használata a 21. század elején visszaszorulóban van, mivel a fiatalok vagy az oroszt, vagy a beloruszt használják. Lásd Szurzsik Vittorino da Feltre Vittorino da Feltre (1378 – 1446. február 2.) reneszánsz pedagógus, a képzőművészeti oktatás megalapozója. Élete korai szakasza Tanuló éveit Páduában töltötte. Kitűnő mesterei voltak (köztük Giovanni da Ravenna, Gasparino Barzizza és Vergerio), akiktől latin nyelvet, stílust és irodalmat tanult. De úgy érezte, hogy műveltsége a görög nyelv és irodalom ismerete nélkül nem teljes. Mivel pedig ezt a nyelvet akkortájt Pádua egyetemén még nem lehetett megtanulni, Vittorino Velencébe ment s itt tanult meg görögül Guarinótól. Később egyetemi tanárként visszatért Páduába, majd ismét Velencében élt. Mindkét helyen diákokat fogadott házába, s önfeláldozással és sikerrel tanította őket. Már ekkor megnyilvánult rendkívüli nevelői hivatottsága: a fiatalság igaz szeretete, amellyel növendékeit lebilincselte s fenkölt erkölcsi személyisége, melynek varázsa alól senki sem vonhatta ki magát. Iskolája Velencében érte 1423-ban Gian Francesco Gonzaga mantuai őrgróf hívása, aki nem nyugodott, míg udvarának meg nem nyerte az akkor már híres humanistát és pedagógust és rábízta gyermekeinek nevelését. Vittorino lelkes hévvel fogott hozzá eszméinek megvalósításához és megteremtette reformiskoláját. Bízvást így nevezhetjük, mert vezetője a nevelés új eszményéhez szabta eljárásait. Az őrgrófnak Mantova mellett levő nyári lakában s a vele szomszédos épületben helyezkedett el a gondjaira bízott gyermekekkel, kikhez csakhamar mások is csatlakoztak, fiúk és leányok vegyesen, de egyszerre 60–70-nél nem többen. A növendékek közt híres nevek viselőivel találkozunk, mint például Federigóval, aki urbinói udvarát a reneszánsz-kori művelődés egyik legfényesebb színhelyévé tette. Huszonhárom évig, halála napjáig működött Vittorino ebben az iskolában, melyet egyik kortársa „az erkölcsök, tettek és szavak szentélyének” nevezett. Tömegeket nem lehet nevelni, csak fegyelmezni. A mantovai iskolában családias élet folyt. Vittorino a gyermekek apjának tekintette magát. Mindegyik növendékét jól ismerte s egyéniségét számba vehette. Jóságos szigorúságával megnyerte bizalmukat, anélkül hogy tekintélyén csorba esett volna. Minden idejét tanítványai között töltötte: velök dolgozott, velök étkezett, velök játszott, velök aludt. Mindent megvont magától, csakhogy szegénysorsú növendékeinek szükségleteit kielégíthesse. Az embereket nem kereste; az iskola volt egész világa, gyönyörűsége, dicsősége. Semmi más nem akart lenni, mint iskolamester. Egyike volt azoknak az önfeláldozó nevelőknek, kik lelkök minden kincsét odaadják a gyermekeknek. Csak Pestalozzi múlta felül mindebben a mantuai nevelőt. Ez a benső bizalom, amely közte és növendékei közt kifejlődött, tiszta erkölcsi légkört teremtett meg az iskolában. Megvolt ez a középkorban is, de sokszor kényszereszközökre szorult. A Casa Giocosában minden erkölcsiség spontán módon jő létre, de egyúttal aesthetikusan is. Vittorino nemcsak hazugságot nem tűrt, de ízléstelenséget és durvaságot sem. Az ő szemében a lélek műveltségének a magatartás méltóságában és szépségében, a finom modorban is érvényesülnie kellett. S ez a kívánalom nem onnan eredt, hogy tanítványainak nagyobb része fejedelmi és nemes családokból került. Semmi különbséget sem tett az előkelő sarjak és azok között a szegény gyermekek közt, kiket saját költségén nevelt. Értékelése Ilyen volt Vittorino da Feltre nevelői műve. Rendületlenül hitte, hogy a középkori nevelésnek akkor már elaggott törzsébe bele lehet oltani az új életeszmény hajtásait. Oly nevelésre törekedett, mely épp úgy irányul a túlvilági, mint a földi boldogságra, amelyben tehát az askesis és az aesthesis megférnek egymás mellett. Az ily nevelés lehetőségébe vetett hite adott neki erőt ahhoz, hogy paedagogiai eszményét a gyakorlatban annyira meg tudta közelíteni, mint előtte és utána nagyon kevesen. Mantuai iskolája a múlté, de neve ma is él azok körében, kik a nevelést eszmények nélkül elképzelni nem tudják. Péterfy Gergely Péterfy Gergely (Budapest, 1966. október 31. –) József Attila-díjas magyar író, forgatókönyvíró, szerkesztő, egyetemi oktató. Testvére: Péterfy Bori színésznő és Péterfy Sarolt irodalomtörténész. Életpályája Az ELTE latin-ógörög szakán szerzett diplomát 1993-ban. 1994-től 2011-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanított. 1998-2000 között a TV2 havonta jelentkező kulturális műsorának, a Nyugatnak volt felelős szerkesztője és műsorvezetője. 2006-ig a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségében dolgozott mint szerkesztő-műsorvezető. 1991 óta publikál novellákat. Egyik alapítója, 1993 óta szerkesztője a Törökfürdőnek. 1995-2000 között a miskolci Új Holnap című irodalmi lapot szerkesztette. Munkássága Első novelláskötete 1994-ben jelent meg. A korai novellákat gazdag kultúrtörténeti ismeretek és mély emberismeret jellemzi. Ezt követte 1998-ban első regénye, A B oldal, amely önéletrajzi elemekből építve beszéli el a 70-es 80-as évek Budapestjének értelmiségi tapasztalatát. A Tűzoltóparancsnok szomorúsága című, 2000-ben megjelent regénye az ezredforduló megváltozott emberképét és a felnőttségbe lépő ember útkeresését ábrázolja. A 2004-ben megjelent Bányató egy zárt világ keretei között vizsgálja a létezés tragikomikus reménytelenségét. A regény német fordítása (Baggersee, 2008, Zsolnay Verlag) jelentős kritikai sikert ért el. Bányató című regényből 2006-ban írt forgatókönyvet ugyanezen a címen, amelyből Paczolay Béla rendezett tévéfilmet, amelyet a 2006-os filmszemlén mutattak be. A Kalandorok című forgatókönyvéből ugyancsak Paczolay Béla rendezésében készült mozifilm, amelynek 2008 januárjában volt a bemutatója, és elnyerte a legjobb elsőfilm díját. Az Új Színház ösztöndíjasaként írt drámája – A vadászgörény – a 2000. évi pécsi Nyílt Fórumra jelent meg, és 2003-ban rádiójáték készült belőle Solténszky Tibor rendezésében; 2005 szeptemberében az Új Színház mutatta be Bezerédi Zoltán rendezésében. 2002-ben ugyancsak Solténszky Tibor rendezésében készült rádiójáték Családkeresők című mesejátékából, amelyet a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának felkérésére írt. Meseregényei (Misikönyv, Örök völgy) mágikus fantáziavilágában játékos formában ugyanazokat a problémákat járja körül, amelyet aztán a Halál Budán történeti (2008) tablója jelenít meg. A Buda 1686-os felszabadítása körüli eseményekre épülő regény az esztétikailag megélt lét, az egyén cselekvési lehetőségei és a történelem erejének összefüggéseit tárják az olvasó elé. PhD értekezése, amelyet Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman barátságáról készített, szolgált a 10 éven át írt Kitömött barbár című regényének alapjául, amelyet 2015-ben Aegon művészeti díjjal ismertek el. Művei Félelem az egértől (elbeszélések, 1994) A B oldal (regény, 1998) A tűzoltóparancsnok szomorúsága (regény, 2000) Bányató (regény, 2004) Misikönyv (meseregény, 2004-2005) Halál Budán (regény, 2008) Örök völgy: Pannon mese (regény, 2012) Kitömött barbár (regény, 2014) Mindentől keletre avagy román kém a Weiss-családban (elbeszélések, 2016) Péterfy Gergely–Köbli Norbert: Tűzben és rongyokban ; Szupermodern Stúdió Kft., Bp., 2017 Péterfy Gergely–Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése: kínai útinapló ; Kalligram, Bp., 2018 Idegen nyelven Schwarze Messe, in: Ungarn Montag bis Freitag. Hrsg. Von György Dalos, Suhrkamp Verlag, 1999. An der südlichen Brücke, in: Südostdeutsche Vierteljahresblätter, München, 1999, 48. Jahrgang, Folge 2, pp 118–123, ford. Julia Schiff) Die B-Seite (Romanauszug), in: Ostragehege, Heft I /2005 Nr. 37. ford. Julia Schiff Baggersee (roman) Übersetzung von Agnes Relle, 2008, Zsolnay Verlag Filmjei Bányató (2006) Kalandorok (2008) Igazából apa (2010) Díjak, ösztöndíjak Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1995) Soros-ösztöndíj (1995) NKA-ösztöndíj (1997-1999) az Új Színház ösztöndíjas drámaírója (1999-2000) Eötvös-ösztöndíj (2002) József Attila-díj (2003) Örkény István-ösztöndíj (2004) Márai Sándor-díj (2004) Édes Anyanyelvünk pályázat első díja (2004) Stiftung Preussische Seehandlung berlini ösztöndíj (2004) Déry Tibor-díj (2009) Mészöly Miklós-díj (2010) AEGON művészeti díj (2015) I. e. 307 Évszázadok: i. e. 5. század – i. e. 4. század – i. e. 3. század Évtizedek: i. e. 350-es évek – i. e. 340-es évek – i. e. 330-as évek – i. e. 320-as évek – i. e. 310-es évek – i. e. 300-as évek – i. e. 290-es évek – i. e. 280-as évek – i. e. 270-es évek – i. e. 260-as évek – i. e. 250-es évek Évek: i. e. 312 – i. e. 311 – i. e. 310 – i. e. 309 – i. e. 308 – i. e. 307 – i. e. 306 – i. e. 305 – i. e. 304 – i. e. 303 – i. e. 302 Események Római consulok : Ap. Claudius Caecus és L. Volumnius Flamma Violens Agathoklész veresége és visszavonulása Szicíliába a Hernicusok fellázadnak Róma ellen Klebelsberg Kuno-emlékmű A Klebelsberg Kuno-emlékmű Budapest XI. kerületében, a Villányi úton található szoborcsoport, mely Klebelsberg Kunónak, Magyarország egykori vallás- és közoktatásügyi miniszterének (1922-1932) állít emléket. Története Gróf Klebelsberg Kuno 1932-ben hunyt el, alig ötvenhat évesen, váratlanul. Fél évig belügyminiszterként tevékenykedett, mielőtt az 1922-es választások után átült volna a vallás- és közoktatásügyi miniszteri székbe. Utóbbiban 1931-ig maradt; a hivatalban eltöltött kilenc év alatt a teljes magyar oktatási rendszert az alapjaitól kezdve megreformálta, amivel párhuzamban a tudományos életet és az ifjúsági sportoktatást is revitalizálta. Érdemeit és sikereit már életében elismerték és nagyra tartották, így váratlan halála után hamar felmerült az ötlet, hogy szobrot kéne neki állítani. A budapesti emlékművet Grantner Jenő készítette és 1939. május 14-én avatták fel a budapesti IV. kerületben az Eskü téren (ez a mai V. kerület, Március 15-e tér). Az avatáson megjelent Horthy Miklós kormányzó és felesége, Klebelsberg Kuno özvegye és Szegedről a csanádi püspök, Glattfelder Gyula. Római klasszicizáló stílusban készült a szoborcsoport. Az álló főalak Klebelsberg Kuno, a két ülő mellékalak közül a nő a művészetet, a férfi a tudományt jelképezi. Az emlékmű a második világháborúban megsérült, elsősorban a főalak, hiszen az volt a legmagasabbra helyezve. A háború után elbontották az egészet, a két mellékalakot pedig elhelyezték a II. kerületben Adyligeten, amelynek közelében, Pesthidegkúton élt Klebelsberg. 2000 körül szedték össze az emlékmű minden elemét, Tóth Kálmán szobor-restaurátor pedig vállalta annak felújítását. A főalakot újjáteremtette Gartner eredeti stílusának megfelelően, a többit pedig restaurálta. Az újjáavatására 2001. szeptember 21-én a Villányi úton a Budai Ciszterci Szent Imre templom mellett került sor, jelenleg is ott áll. Sondernach Sondernach település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 632 fő (2015). Sondernach Linthal, Luttenbach-près-Munster, Breitenbach-Haut-Rhin, Mittlach, Muhlbach-sur-Munster és Metzeral községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nová Ves (Strakonicei járás) Nová Ves falu és önkormányzat (obec) Csehország Dél-Csehországi kerületének Strakonicei járásában. Területe 8,52 km², lakosainak száma 71 (2008. 12. 31). A falu Strakonicétől mintegy 15 km-re délnyugatra, České Budějovicétől 59 km-re északnyugatra, és Prágától 112 km-re délnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1549-ből származik. Az önkormányzathoz tartozó települések Nová Ves Lhota pod Kůstrým Víska Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Melocactus A Melocactus a kaktuszfélék egyik neme, amelybe körülbelül harminc-negyven faj tartozik. E nemzetség tagjai elsősorban a Karib-térségben, Nyugat-Mexikóban, Közép-Amerikában, Dél-Amerika északi részein honosak, de néhány fajuk megtalálható az Andok hegylánc mentén, Dél-Peruban is, egy kisebb csoportjuk pedig Brazília északkeleti részein honos. A nemzetség első felfedezett faját Carl von Linné nevezte el 1753-ban Cactus melocactusnak. Amikor e nemzetséget különválasztották a Cactus genustól, akkor a Linné által használt faji epitheton, a Melocactus lett a nemzetség neve. 1922-ben ugyan Nathaniel Britton és Joseph Rose vissza akarta sorolni a genus tagjait a Cactus nemzetségbe, ám az 1905-ben tartott bécsi botanikai kongresszuson már elvetették a Cactus, mint genusnév használatát, ezért az ide sorolt fajok helyes és érvényes genusneve Melocactus. A kifejlett példányok könnyedén felismerhetők a cephaliumról, amely egy gyapjas-sörte borította struktúra a növény tetején, amely sűrű areolát, azaz tövispárnát tartalmaz, ahonnan az apró virágok előbújnak. Magyar szempontból mindenképp említést érdemlő érdekesség, hogy több, e nemhez tartozó kaktuszfajt és faj alatti taxont (pl. Melocactus borhidii, M. radóczii, M. nagyi, M. acunai v. laguanense, M. harlowii f. candida) egy magyar entomológus és kaktuszkutató, Mészáros Zoltán fedezett fel és írt le elsőként a tudomány számára, latin-amerikai tartózkodásai során. Városháza (Győr) Koordináták: é. sz. 47° 41′ 00″, k. h. 17° 38′ 06″47.683458333333, 17.635036111111 A győri városháza neobarokk stílusban épült, U alakú, kétemeletes, középütt óratoronnyal, s a főhomlokzaton kiugró két kisebb toronnyal rendelkező műemlék épület. A Városháza Győr legforgalmasabb pontján a város kelet-nyugati és észak-déli tengelyeinek (a Szent István útnak és a Baross útnak) metszéspontjában, a Városház tér déli oldalán áll. Győr egyik legismertebb, városképileg legjelentősebb épülete, a város szimbóluma. Építésésének története Győr első ismert városháza a 16. században az Apáca utcában, a Káptalani zenészek háza helyén állt. 1562-ben a Széchenyi tér északkeleti sarkán álló, Rákóczi utca 1. számú épületbe költözött a városháza. 1753–74 között épült ezen földszintes épület helyén a ma is ott álló egyemeletes, lekerekített sarkú díszes épület (ezt emlegetik Győrött régi városházaként). A 19. század második felében többször felmerült, hogy a gyorsan fejlődő és növekedő Győrnek új városházára lenne szüksége. Bisinger József, győri üvegesmester a városra hagyott hagyatékából lehetőség teremtődött egy új városháza építésére. Három lehetséges helyszín merült fel: a Bécsi kapu tér, a Dunakapu tér és a Szent István út. 1893. november 30-án három hónapi beadási idővel országos tervpályázatot írtak ki. A tervpályázatra 16 pályamű érkezett. Az első helyet Alpár Ignác „Hotel de ville”, a második Hübner Jenő „Hic sum”, a harmadikat Hofhauser Antal „Baross Gábor” jeligéjű pályamunkája szerezte meg. Mindhárom pályázó túllépte a megadott 200 000 forint keretet, így Zechmeister Károly polgármester érintkezésbe lépett mindhármukkal módosított terv beadását kérte. Alpár Ignác nem vállalta a megbízást, más elfoglaltsága miatt. Így esett a választás Hübner Jenőre, aki 1894. szeptember 29-én aláírta a megbízási szerződést. Hübner tervében kiemelkedik az 1792-ben épült és 1894-ben lebontott Tűztoronyra – ami a Baross út és Arany János utca kereszteződésében álló egykori Fehérvári kapu tetején állt – emlékeztető várostorony, a homlokzati rész előreugró melléktornyai, az oszlopos, erkélyes főbejárat. Az 1896. május 14-én rendezett millenniumi ünnepséget használták fel arra, hogy a városháza építését jelképesen megkezdjék. Az építési területen az első, szimbolikus kapavágást Zechmeister Károly polgármester ejtette meg. A kapa egyik oldalán lévő szöveg: "A Múlt Harczi Dicsőségének, A Jövő Békés Munkásságának legyen szentelve." A másik oldal szövege: "Magyarország Fennállásának Ezredik Évében ezzel Tette Az Első vágást Győrváros székházának Építéséhez Zechmeister Károly kir. tan. polgármester. 1896. május 14." Az építés ütemének megfelelően 26 munkanemre írtak ki pályázatot. A munkálatokat híres győri mesterek végezték: a kőműves munkákat Schlichter Lajos építőmester, a kőfaragó munkákat Birkmayer János, a lakatos és kovácsoltvas munkákat Prettenhoffer Imre épület és műlakatos, az épületasztalos és ácsmunkákat a Hets testvérek a szobafestési munkálatokat pedig Krausz Károly vezetésével végezték. Az alapozást 1896. október 26-a és november 21-e közt végezték. 1897 tavaszától gyors ütemben folyt az építkezés, és május 13-án megtartották az akkoriban szokásos bokrétaünnepséget és határozatot hoztak, hogy a nagytorony kőburkolatot kapjon, és sisakja a kistornyokkal együtt vörösrézből készüljön. 1897 telén a budapesti Kötling cég beszerelte a központi fűtést az épületbe. 1898 áprilisában a lebontott tűztorony harangját elhelyezték a városháza tornyában. 1898-ban megkezdődött az épület vakolása sóskúti kőporral kevert habarccsal. Az épület ünnepélyes felavatására csak 1900. március 19-én került sor. Leírása Az épület külső méretei: hosszúsága 85 méter, szélessége 40 méter, a torony magassága 59 méter. A Városháza főhomlokzatán Győr kőből faragott barokk címere látható. Az épületben több mint 200 helyiség található. Az alagsorban helyezkednek el a konyha, az étterem, házi nyomda és egyéb gazdasági, ellátó egységek. A földszinten különféle irodák, a központi iktató, valamint főporta van, ahol a díszes aula fogadja az ide belépőt. Az aulában láthatók a Győrt szabad királyi várossá emelő V. István király valamint Bisinger József carrarai fehér márványból készült szobrai. Az első emelet a legdíszesebb, a lépcsőházi díszítésekkel és az irodai kialakításokkal, a polgármesteri irodával valamint díszteremmel. Ez utóbbiban tartják a közgyűléseket, a mellette levő kisebb termekben, a Kék teremben és a Barna teremben pedig a bizottsági üléseket. A városháza alaptevékenysége mellett évtizedek óta rangos ünnepségeknek, tanácskozásoknak, rendezvényeknek és hangversenyeknek is otthont ad. Ez utóbbiakat az 1973-ban a kitűnő akusztikájú díszteremben beépített orgonának köszönhetően. Az orgona beépítése szükségessé tette a terem belső átrendezését és újrafestését. Az újrafestést Samodai József végezte. 1974-ben a félköríves széksor helyett vízszintes soros ülésrendet alakítottak ki, így a helyek száma jelentős mértékben megnőtt. Az orgonát 1998–99 között felújították. A második emeleten szintén irodák vannak. Ez az emelet kevésbé díszes, de stílusában, hangulatában az alatta levő szintekkel egységet alkot. A következő szint már a torony, mely a város számos pontjáról látható, és ahonnan csodálatos panoráma nyílik a városra. Acanthicus adonis Az Acanthicus adonis a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a tepsifejűharcsa-félék (Loricariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Acanthicus adonis eredeti előfordulási területe Dél-Amerikában van. A Tocantins folyómedence alsó szakaszában él. Megjelenése Ez a harcsafaj legfeljebb 20,6 centiméter hosszúra nő meg. A lapított, sötét testét számos világos petty borítja. Életmódja A trópusi, 23-27 Celsius-fokos hőmérsékletű édesvizeket kedveli. A víz fenekén él és keresi a táplálékát. Felhasználása Az akváriumi tartása ipari mértékű. Fundulea Fundulea város Călărași megyében, Munténiában, Romániában. Fekvése A fővárostól, Bukaresttől 30 km-re keletre található. Történelem Első írásos említése 1778-ból való. Városi rangot 1989-ben kapott Népesség A város népességének alakulása: 1992 - 6728 lakos 2002 - 6691 lakos A Natal Köztársaság zászlaja A Natal Köztársaság zászlaját az ország alapításával egy időben tervezték meg és vezették be, mint az új búr állam hivatalos jelképe. A Natal Köztársaságot a búr telepesek hozták létre 1839-ben, a zulukkal vívott véres harc „(Nagy vándorlás)” búr győzelemmel zárulása után. A zászló mintája egy fehér egyenlő szárú háromszöget formált, amit egy felső kvadráns (piros) és egy alsó kvadráns (kék) határolt. A zászló a holland anyaország zászlajának a színeit használja. A zászló a rövid életű búr állam 1843-as annexióját követően kikerült a hivatalos használatból. Trauma (amerikai együttes) A Trauma nevű thrash/heavy metal együttes 1981-ben alakult meg San Franciscóban. A zenekarban korábban Cliff Burton, a Metallica jelenlegi basszusgitárosa is szerepelt. Lemezeiket a Shrapnel Records, Metal Blade Records, Pure Steel Records kiadók dobják piacra. Tagok Donny Hillier - éneklés Kris Gustofson - dobok Greg Christian - basszusgitár Joe Fraulob - gitár Steve Robello - gitár Diszkográfia Scratch and Scream (1984) Rapture and Wrath (2015) The Rage (2017) Paul Belmondo Paul Belmondo (1963. április 23. –) francia autóversenyző, édesapja Jean-Paul Belmondo színész. Pályafutása Pályafutását gokartozással kezdte. 1983-ban egy futamgyőzelemmel a hetedik helyen zárta a francia Formula Renault sorozatot. 1984 és 1986 között a Francia Formula–3-as bajnokságban vett részt. Ez időszak alatt egy versenyen lett első, legjobb összetett helyezését pedig az 1984-es szezonban érte el amikor is a negyedik helyen végzett az év végi összesítésben. 1987 és 1991 között a nemzetközi Formula–3000-es sorozatban versenyzett. 1992-ben debütált a Formula–1-ben a March Engineering csapatával. Tizenegy versenyen vett részt, melyből mindössze öt alkalommal tudta magát kvalifikálni a futamra. A magyar nagydíj után az olasz Emanuele Naspetti vette át a helyét a csapatban. Az 1994-es szezonban a Pacific Grand Prix alakulatában az év összes versenyén részt vett. Paul azonban csak a monacói és a spanyol verseny hétvégéjén érte el az induláshoz szükséges limitet. Rövid Formula–1-es karrierjét követően inkább túraautó versenyeken állt rajthoz. Hosszútávú autóversenyeken, valamint az FIA GT bajnokság futamain indult. 2001 és 2006 között öt alkalommal vett részt a Dakar-ralin. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Kozma István (labdarúgó) Kozma István (Pásztó, 1964. december 3. –) magyar válogatott labdarúgó, középpályás, edző. 1988-ban az év labdarúgója volt Magyarországon. Fia Kozma Dominik válogatott úszó. Pályafutása Klubcsapatban 1989-ben a Girondins Bordeaux csapatától a skót Dunfermline Athletic FC-hez szerződött rekordösszegért: 550.000 fontért, ezzel a mai napig ő a skót klub legdrágább játékosa. A Dunfermline éppen ekkor került fel az első osztályba, a Scottish Premier League-be. Kozma István győztes meccsen csatlakozott a csapathoz, és ez a győzelem a szerencsecsillagává vált. Szinte azonnal beilleszkedett a csapatba, csapattársaival, a vezetőséggel, a szurkolókkal egyaránt megtalálta a hangot. Skóciában nagyon megszerették, beválasztották a Hírességek Csarnokába, a mai napig szívesen emlegetik. 1989-ben az év játékosa lett és még a skót ligaválogatottba is beválasztották. A válogatottban 1986 és 1995 között 40 alkalommal szerepelt a válogatottban és egy gólt szerzett. Hatszoros olimpiai válogatott (1986–87), négyszeres ifjúsági válogatott (1982–83), tízszeres utánpótlás válogatott (1983–86), 11-szeres egyéb válogatott (1986–89). Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1997–98 2.: 1986–87, 1994–95 3.: 1987–88, 1998–99 Magyar kupa (MNK) győztes: 1987 Angol kupa győztes: 1992 Ciprusi bajnokság bajnok: 1995-96 Ciprusi kupa győztes: 1996, 1997 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) negyeddöntős: 1983–84 Edzői statisztika Az Újpestnél Marc Lelièvre-vel közösen volt edző Doon A Doon négy kötetből álló young adult(wd) műfajú regénysorozat. Szerzői Carey Corp és Lorie Langdon. A sorozat főszereplője két fiatal amerikai lány, Veronica és Mackenna, akik vakációzni mennek a skóciai Alloway városába. Amire egyikük sem számít, hogy utazásuk során felfedeznek egy varázslatos rejtett királyságot, amely minden száz évben csak egyszer jelenik meg. A királysághoz a Brig'o Doon-on (Doon hídja) keresztül lehet eljutni amely a Doon folyón ível át . Kalandjuk során meg kell küzdeniük Doon boszorkányával, az idővel, és önmagukkal is. A mű alapjául szolgál a Brigadoon című Boradway musical, melynek szövegét Alan Jay Lerner írta, zenéjét pedig Frederick Loewe komponálta. A sorozat első kötete 2013-ban jelent meg a Blink kiadónál (ISBN: 0310742307). Anyavállalata a HarperCollins. A második kötet, Destined for Doon (ISBN: 0310742331) 2014-ben jelent meg, a harmadik, Shades of Doon (ISBN: 0310742358) pedig 2015-ben. A negyedik és egyben utolsó kötet kiadását 2016 szeptemberére tervezik. A címe Forever Doon lesz. Cselekmény Doon Veronicának látomásai vannak egy rejtélyes skót fiúról, akit rajta kívül senki sem lát. A legjobb barátnője, MacKenna meghívja, hogy töltse a nyarat Skóciában, ezért a lányok hogy néhány hónapra maga mögött hagyják Amerikát. A képzeletbeli, kiltet viselő fiú is követte Veronicát Alloway-be. Ő és Mackenna találnak két furcsa gyűrűt és egy nyugtalanító levelet Mackenna nénikéjétől. Mikor a lányok követik Gracie néni hátrahagyott utasításait, megmagyarázhatatlan okból egy másik világban találják magukat, ami inkább tűnik középkorinak, és az idő is más ütemben telik. Doon úgy néz ki, mint egy életre keltett tündérmese, hercegekkel, királyokkal, kastélyokkal. Jamie MacCrae, a koronaherceg, gyanúsan hasonlít a Veronica álmaiban megjelent fiúra. Doon-nak van egy sötét oldala is. A lányoknak meg kell küzdeniük Doon boszorkányával, akinek legfőbb szándéka elpusztítani Doont. Destined for Doon Kenna Reid úgy döntött, visszatér a való világba és megpróbálkozik a színészi karrierrel. Amint hazatér, látomásai lesznek Duncan MacCrae-ről, Jamie testvéréről, ami azt jelenti, hogy őket egymásnak szánta a sors. Megbánja a döntését, de legközelebb csak száz év múlva léphet át a varázslatos hídon. Duncan elmegy az otthonába, és elmondja neki, hogy a királynőnek szüksége van rá, Doon ismét veszélyben forog. A két varázsgyűrű segítségével visszatérnek Doon-ba. A csapatnak ismét olyan erőkkel kell megküzdenie, amely mindannyiukat veszélybe sodorja. Shades of Doon Miután túl járt a halál eszén, Veronica Welling elszántan élvez minden pillanatot az idilli királyságában, igaz szerelmével és legjobb barátjával az oldalán. Ugyanakkor Mackenna Reid lelkesen építi új életét és új színházát a hercegével. Mikor minden tökéletesnek tűnik, Vee és Kenna hirtelen a modern világban találják magukat, és szembe kell nézniük az eddigi legszörnyűbb kihívással - a régi életükkel. Kirekesztve Doonból, szembesülniük kell a múltjukból felbukkanó alakokkal és nincs semmilyen mód, hogy visszajussanak fogadott otthonukba. Mikor a MacCrae testvérek a megmentésükre sietnek, a lányok helyzete rémálomból modern tündérmesévé változik. Nem sejtik, hogy valaki a legbelsőbb körükből segíti Doon boszorkányát, akinek legfőbb szándéka örökre elpusztítani a királyságot. Forever Doon Doon boszorkánya ül a trónon, Jamiet mindenki halottnak hiszi, Duncan és Mackenna pedig Alloway-ben rekedt. Veronicának nincs más lehetősége, mint félretenni gyászát és felkészíteni megmaradt követőit a közelgő csatára a hamis királynővel és kíséretével szemben. Veronica egy titkos küldetésre megy a kastélyba, hogy megszerezzen egy nagy hatalommal bíró elixírt. Veronica rájön, hogy igaz szerelme talán mégis életben van. Doon hídját lerombolták, a királyság darabokra szakadt és más-más dimenziókban ragadt. Kennának és Duncannek újra kell építeniük a hidat, hogy vissza tudjanak térni Doon-ba. Segítségükre lesz egy történetmesélő, aki olyan öreg, mint maga a boszorkány. Ahhoz, hogy Vee, Jamie, Kenna és Duncan megmentsék a királyságot és önmagukat is, csodára lesz szükség. Balogh Edina (táncosnő) "A táncosok tragédiája, hogy csak táncolni tudnak. A pilóták pedig repülni." Balogh Edina (1938—1997) táncosnő, balett-táncos, revütáncos, a jazzbalett korai művelője. Élete A MÁVAG-balettiskolában kezdett táncolni ikertestvérével, Évával. Az Állami Balettintézetnek hét évig volt a növendéke, de nem fejezhette be, mert 1956-ban kizárták. Ezután Szegedre ment kartáncosnőnek, de színésznősködött és énekelt is. 1957-ben már újra Pesten kapott felkéréseket, a Moulin Rouge, a Moszkva-kert, az Operett, a Béke Szálló, a tévé és a filmgyártás is foglalkoztatta. 1960. november 26.. – Fővárosi Operettszínházban a Magyar Televízió operetthangversenye (Balogh Edina és a tánckar) 1963-ban már vezető táncos volt a Fővárosi Operettszínházban - fontosabb közreműködései: Offenbach: Banditák, Jó éjt Bessy. 1963-ban Klapka Györggyel együtt három hónapos szerződést kapott Berlinbe, a Friedrichstadt-Palastba. Ekkoriban ment férjhez dr. Héczey Nándorhoz, Pest akkori legismertebb nőgyógyászához. 1965-ben jelentős szerepet kapott a Rapszódia az elragadtatásról című darabban, Garai Gábor táncjátékában - Irodalmi Színpad És megszületett a szerelem (Mensáros László – Szobrász; Bánffy György – Mester; Balogh Edina – Szellő-lány; Korda János a partnere) 1967-ben ismét Berlinben táncolt Korda Jánossal a kelet-berlini Friedrichstadt-Palastban, Drezdában, Rostockban, Lipcsében, de Kölnben és Nyugat-Berlinben is. Disszidált, Európában turnézott, Nyugat-Németországban, Brüsszelben, Párizsban lépett fel, amikor megismerkedett Alexander Fischerrel, második férjével. Még egy ideig táncolt, de amikor vetkőzni is kellett a szólistáknak, abbahagyta. Koreográfiákat készített Párizsban, nem érezte jól magát, de ott élt haláláig. Cikkek Balogh Edináról 1961. 03. 10. Film Színház Muzsika - A táncosnő 1964. 02. 07. Film Színház Muzsika - A Friedrichstadt Palastban 1964. 06. 03. Film Színház Muzsika - A táncosnő (2.) 1965. 03. 19. Film Színház Muzsika - „Rapszódia az elragadtatásról”- Garai Gábor verses táncjátéka - Irodalmi Színpad (Szobrász - Mensáros László, Mester - Bánffy György, Szellő-lány - Balogh Edina) 1965. 12. 24. Film Színház Muzsika hátoldal 1967. 08. 11. Film Színház Muzsika - Balogh Edina - Terveiről 1993. 12. 05. Piszt - A Dina 1997. 10. 03. Magyar Nemzet - Balogh Edina meghalt Párizsban 1997. Táncművészet 97/5-6/7. - Balogh Edina 1938-1997 Friderikusz Sándor - Halhatatlan interjúim / Magánkiadás, Budapest, 1985. - Balogh Edina táncos 142. oldal Tévéfelvételek Szilveszter 1962. MTV, 1962. december 31. 1963. március 16. 19.05 - élő közvetítés a Fővárosi Operett Színházból - Offenbach: Banditák 1967 Operettszínház - a Csárdáskirálynőben és a Marica grófnőben táncolt. „Francia operettekből” MTV, 55 perc 1972. október 4-én került bemutatásra a tévében, 20.55 órai kezdettel. Az utolsó show jogán 1. - zenés tévéműsor MTV 1, 1991. június 22. 16:27 Cojzova koča na Kokrskem sedlu A Cojzova koča na Kokrskem sedlu (magyarul: Zois háza a Kokrán) egy 1793 méter magasan levő hegyi pihenőhely. A Kokra hegyszoroson helyezkedik el, délen a Kalška gora sziklái határolják, északon pedig a Grintovec és a Kočna. Keletre lefelé vezető út van, mely Kamniška Bistrica faluig vezet, nyugatra pedig a Kokra folyóvölgy terül el. A hegyi ház csak a nyári szezon alatt szokott nyitva lenni. A hegyi házat két testvér, Karl Zois botanikus és Sigmund Zois természettudós és mecénás után nevezték el. Az eredeti házat 1897-ben építette a Német-osztrák Hegymászó Egyesület. Miután renoválták és kibővítették, a házat újból megnyitották 1988. szeptember 18-án. A Kamniki Hegymászó Egyesület tartja rendben. Hozzáférés 3.30 h: Dom v Kamniški Bistrici (601 m) otthontól 2.30 h: a Suhadolnik tanyától (896 m) Átjárás 4 h: a Češka koča na Spodnjih Ravneh hegyi házig (1542 m), a Mlinarsko (Malom) szoroson át 5 h: a Češka koča na Spodnjih Ravneh (1542 m) hegyi házig, a Dolško škrbino (Alsó) szurdokon keresztül 5.30 h: a Frischaufov dom na Okrešlju hegyi házig (1396 m), a Turski žleb (Török) csatornán keresztül 6 h: a Koča na Kamniškem sedlu hegyi házig (1864 m), a Sleme falun és a Turska gora hegyen át 5 h: a Planinski dom na Gospincu hegyi házig (1491 m), a Kalce falun át 6 h: a Planinski dom na Gospincu hegyi házig (1491 m), a Kalška gora hegygerincén át BBC A British Broadcasting Corporation, röviden: BBC egy állami tulajdonú, kvázi független brit közszolgálati műsorszolgáltató, egyben a világ legnagyobb műsorszolgáltatója. Csak az Egyesült Királyságban 24 000 alkalmazottat foglalkoztat, költségvetése eléri a 4 milliárd fontot (kb. 1500 milliárd forint). Működési költségeit elsősorban a brit állampolgárok által fizetett televízió üzembentartási díj fedezi. 1922-ben alakult meg British Broadcasting Company Ltd néven, majd 1927-ben került állami tulajdonba. A kísérleti televízióadások 1932-ben kezdődtek meg, majd 1936-tól megindultak a rendszeres adások. A II. világháború alatt 1946-ig az adás szünetelt. 1964-ben indult a BBC 2 adása, és 1967-ben kezdődött meg a színes műsorsugárzás, 1997-ben indult a digitális sugárzása. A BBC ismeretterjesztő és szórakoztató televízió- és rádióműsorokat készít, emellett különböző információs szolgáltatásokat is nyújt az Interneten keresztül. A cég célkitűzése: „informálni, oktatni és szórakoztatni”. A társaságot az ún. Board of governors (kb.: kormányzótanács vagy felügyelőbizottság) felügyeli, melynek tagjait a Királynő nevezi ki, a kormány ajánlását figyelembe véve. Ez a rendszer jelenleg átalakítás alatt van, az új felügyelő testület 2007 januárjától a BBC Trust lesz. A BBC jelenleg nagy erőkkel dolgozik a digitális rádió- és televíziótechnológia elterjesztésén és alkalmazásán. A cég Szervezeti felépítése Governance Unit (vezetőség) Programming Groups (szerkesztőségek) News (híradó) BBC Vision BBC Audio Drama Entertainment & CBBC (szórakoztató- és gyerekműsorok) Factual & Learning (ismeretterjesztő és oktató műsorok) Sport Broadcasting Groups (műsorszóró csoportok) World Service (nemzetközi műsorszórás) TV New Media & Technology (internet, interaktív TV) Radio & Music (rádió, zene) Nations & Regions (nemzeti, regionális műsorszórás) Professional Services Strategy (tervezés és szervezés, jogi csoport) Marketing, Comms and Audiences (marketing, kommunikáció, közönségszolgálat) Finance (gazdasági csoport) BBC Workplace (eszközök) BBC People (humán erőforrás) BBC Training & Development (képzés, fejlesztés) Commercial Groups (kereskedelmi csoportok, leányvállalatok) BBC Resources Ltd (stúdiók, közvetítő eszközök, utómunka eszközök) BBC Worldwide Ltd (nemzetközi kereskedelmi műsorok) Pénzügyek A BBC évi 4 milliárd fontos költségvetése a legnagyobb a brit műsorszolgáltatók között. A BSkyB 3,2 milliárdos, míg az ITV 1,7 milliárd fontos költségvetéssel rendelkezik. Bevételek A bevételek háromnegyedét a brit állampolgárok által befizetett üzembentartási díj fedezi, amely jelenleg havi kb. 11 fontra (kb. 4000 forint) rúg. Ezt a díjat a kormány határozza meg, és ezt minden televíziókészülékkel rendelkező embernek meg kell fizetnie, melyre törvény kötelezi az állampolgárokat. Mivel a 75 év felettiek mentesülnek a díj megfizetése alól, ezért a munkaügyi és nyugdíjfolyósító hivatal további összegeket fizet be helyettük. A befolyt összeg az Államkincstár kezelésébe kerül át, és a Parlament hagyja jóvá. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett a saját készítésű programok nemzetközi értékesítéséből származó bevétel. A BBC 2005-ös éves beszámolója alapján a bevételek a következőképen alakultak: 2940,3 millió font üzembentartási díj 624,3 millió font a kereskedelmi (profit-orientált) leányvállalatok bevételei 247,2 millió font a BBC World Service-től, ebből: 225,1 millió adomány a Foreign and Commonwealth Office-tól, 16,7 millió előfizetési díj, 5,4 millió egyéb bevétel 23,5 millió egyéb bevétel (például koncertjegyek, külföldre eladott műsorok) Kiadások Az üzembentartási díj megoszlása: Összes kiadás 2005–2006-ban: Szolgáltatások Rádió A BBC öt országosan fogható rádióadót üzemeltet, illetve az utóbbi években több digitális rádióadó is megkezdte működését. Az országosan fogható csatornák mellett számos helyi adót, valamint a BBC Világszolgálata keretében kiterjedt nemzetközi rádióhálózatot is üzemeltet. Országos közszolgálati adók: FM/AM: BBC Radio 1 BBC Radio 2 BBC Radio 3 BBC Radio 4 BBC Radio Five Live Digitális: BBC 6 Music BBC 4Xtra BBC 1Xtra BBC Five Live Sports Extra BBC Asian Network Televízió Az Egyesült Királyság területén fogható közszolgálati csatornák Analóg és digitális földi sugárzású BBC One BBC Two Digitális földi sugárzású BBC Three BBC Four BBC News BBC Parliament CBBC Channel CBeebies BBC Alba Megszűntek: BBC Choice BBC Knowledge (Anglia) BBC 2W BBC TV Europe BBC Select BBC World Service Television BBC Japan BBC Food BBC HD Nemzetközi kereskedelmi csatornák Nemzetközi hírcsatorna BBC World News A BBC Worldwide által működtetett csatornák BBC America ( USA ) BBC Canada ( Kanada ) BBC Kids (Kanada) BBC Japan ( Japán )(megszűnt) BBC Food ( Afrika déli területei, Skandinávia ) BBC Prime ( Európa , Közel-Kelet , Ázsia ) UK.TV ( Ausztrália , Új-Zéland ) UKTV ( Egyesült Királyság ) angol kábel/műholdas csatornák 1967-es magyar labdarúgókupa Az 1967-es magyar népköztársasági kupa a sorozat 28. kiírása volt, melyen a Rába ETO csapata 3. alkalommal diadalmaskodott. Lajta Andor Lajta Andor (Bécs, 1891. április 22. – Budapest, 1962. március 21.) újságíró, filmtörténész. Életpályája Gimnáziumi tanulmányai végeztével vidéken volt újságíró, 1917-ben a Színházi Élet mozirovatát vezette, dolgozott a Külügy–Hadügy című lapnak is. 1920-ban a Filmszínész, 1928 és 1938 közt a Filmkultúra című szaklap szerkesztője volt. 1923-tól az Agfa gyár magyarországi vezérképviselői tisztét töltötte be. 1920 és 1949 közt összeállította és évente kiadta a Filmművészeti Évkönyvet. A Magyar Állami Filmarchívum 1949-es megalakulásától annak munkatársa volt egészen 1958-as nyugdíjba vonulásáig. Tanulmányt jelentetett meg A tízéves magyar hangosfilm történetéről címen 1942-ben. Legfontosabb, forrásértékű munkája: Az ötvenéves film. A film úttörői (Budapest–Temesvár, 1946). Hagyatékában mintegy húsz kézirat maradt fenn, többek közt: A magyar film története 1941-1956; Budapesti álomgyárak; Chaplin. 2005. évi XC. törvény 2005. évi XC. törvény volt az egyes közérdekű adatok elektronikus hozzáférhetőségéről szóló első magyar jogszabály. A magyar jogban az információszabadság a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénnyel (Avt.) jelent meg. A 2005. évi XC. törvény a technikai fejlődésnek megfelelve annyiban lépett túl ezen, hogy előírja, a „közérdekű adatok e törvényben meghatározott körét elektronikus úton bárki számára személyazonosítás és adatigénylési eljárás nélkül, folyamatosan és díjmentesen” kell közzétenni. A jogszabály tehát egyszerűbbé és gyorsabbá teszi egyes adatok megismerhetőségét adatigénylés, várakozás, díjfizetés stb. nélkül. A jogszabály címe: az elektronikus információszabadságról. A törvény 2012. január 1-jén hatályát vesztette. Hatály A törvény több lépcsőben lépett hatályba. A közérdekű adatok elektronikus közzétételéről és a jogalkotás nyilvánosságáról szóló részek 2006. január 1-jén, a bírósági határozatok nyilvánosságáról szóló rész pedig 2007. július 1-jén lépett hatályba. A törvény hatálya nem terjedt ki az önkormányzati rendeletekre, így ezek megismerhetőségére, nyilvánosságára továbbra is a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt (Jat.) kellett alkalmazni. A törvényben fel nem sorolt közérdekű adatok megismerhetőségére továbbra is az Avt. szabályai vonatkoztak. A törvény 2012. január 1-jével hatályát vesztette; „utódja” az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény. Tartalma A törvény három részből állt. Az első rész azt határozta meg, hogy a gazdálkodással, a tevékenységgel, a szervezettel és a személyekkel kapcsolatos közérdekű adatokat mely állami szerveknek és milyen módon kell közzétenniük. Ez szabványos közzétételi listák alapján internetes honlapokon zajlik. A második rész a Magyar Közlöny digitálisan aláírt közzétételéről és a Hatályos Jogszabályok Elektronikus Gyűjteménye (HJEGY) létrehozásáról és működéséről szólt. A törvény azt is előírta itt, hogy a kihirdetett vagy egységes szerkezetbe foglalt jogszabályokon kívül az előterjesztéseket, a szakmai indokolásokat, az országgyűlési vita dokumentumait és a jogszabálytervezeteket is nyilvánosságra kell hozni. A harmadik rész a felsőbb bíróságok (Legfelsőbb Bíróság, ítélőtáblák) ítéleteinek és végzéseinek a nyilvánosságáról szólt. Előírta, hogy az anonimizált határozatokat a kapcsolódó alsóbb fokú bírósági határozatokkal, illetve a felülvizsgált közigazgatási határozatokkal együtt a Bírósági Határozatok Gyűjteményében kell közzétenni. A honlapot az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának kellett működtetnie. A törvény melléklete – a közzétételi lista – tartalmazta, hogy mely adatokat kell elektronikusan közzétenni, milyen időközönként kell az adatokat frissíteni, továbbá hogy milyen módon és mennyi ideig kell a közzétett adatokat megőrizni (archiválni). Jelölései 2005. évi XC. törvény 2005: XC. tv. az elektronikus információszabadságról szóló törvény Eit. 3185 Clintford A 3185 Clintford (ideiglenes jelöléssel 1953 VY1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Indianai Egyetem fedezte fel 1953. november 11-én. Gare de Xermaménil - Lamath Gare de Xermaménil - Lamath vasútállomás Franciaországban, Lamath településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mont-sur-Meurthe-Bruyères-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: TARDIS A TARDIS (IPA: /ˈt�:d�s/ Time And Relative Dimension In Space, magyarul Idő és relatív dimenzió a térben) a Ki vagy, Doki? című sci-fi sorozat főszereplőjének, a Doktornak az időgépe, amely belül nagyobb, mint kívül, és Kaméleon Áramköre révén képes a környezetéhez alkalmazkodni. 1963-ban az áramkör meghibásodott, azóta egy 50-es évekbeli kék színű, angol rendőrségi telefonfülke alakjában fixálódott. A TARDIS sokkal nagyobb belül, mint kívül, mivel a belseje külön dimenzióban helyezkedik el. A TARDIS maga is egyfajta élőlény és eléggé rejtélyes szimbiotikus kapcsolatban van a Doktorral (pl. minden idegen nyelvű beszédet, írást lefordít és közvetlenül a Doktor és utasa agyába sugároz). Az Idő Lordok jobbnak látták, ha egy TARDIS és egy Idő Lord nem tud kommunikálni egymással. Habár általában időgépnek hívják, valójában a TARDIS elsősorban űrhajóként funkcionál, mely képes az Idő Örvénybe materializálódni, és ott folytatni repülését. Amikor a kívánt időponthoz ér, a TARDIS dematerializálódik az Örvényből, és landol a kiválasztott bolygón, a kívánt időben. A Doktor regenerációjától eltérően a TARDIS landolása mindig ugyanúgy zajlik: először gyenge szél támad, amikor megjelenik a tér-idő fékek miatt keletkező nyikorgó, turbinaszerű hang, egyre hangosabban, ezután kb. 2 méter magasságban egy kis villogó sárgás fény jelenik meg, lassan az egész telefonfülke halványan előkerül, végül a tetején villogó sárga lámpa lekapcsol, és abbamarad a nyikorgás. Lehetetlen minden tulajdonságát lejegyezni, hiszen néha már maguk az alkotók se tudják, hogy mi mindenre képes. A TARDIS szinte végtelen, több különböző része van, ilyen pl.: a Doktor ruhatára, a régebbi epizódokból az uszoda, a galéria (rejtett pótáramkörök), valamint a néha végeláthatatlan labirintus és még rengeteg szoba. Egyesek szerint a TARDIS nem végtelen, hanem gazdája és utasa akarata szerint alakítja belsejét. A Doktor rengeteg alkalommal tesz említést a TARDIS mivoltjára, többször megemlítette, hogy "a TARDIS-okat nem építik, hanem tenyésztik". A TARDIS oly szoros kapcsolatban van az őt irányító Idő Lorddal, hogy ha gazdája elhalálozik, az időgép is lassan elpusztul (lásd: Turn Left). Bár a legtöbb Doktor egyszerű járműként kezelte a TARDIS-t, a tizedik, és a tizenegyedik Doktor sokkal inkább élőlényként tekintett rá, habár a két inkarnáció nagyon is eltérő módon bánt vele. A tizedik Doktor inkább egyfajta hűséges, megbízható ám primitív lénynek látta, gyakran becézgette. A tizenegyedik Doktor idején azonban a TARDIS-t egy sokkal érzékenyebb, értelmesebb, és sebezhetőbb oldaláról ismerhettük meg. Példaképp a hatodik évad harmadik epizódja, "A Doktor felesége". A történet folyamán ez volt az első alkalom, amikor a Doktor közvetlenül beszélhetett a TARDIS mátrix-ával, vagyis a lelkével. Itt már a Doktor nem úgy kezelte a hölgy testébe került TARDIS elmét, mint korábban, sőt többször elkezdtek vitatkozni egy-egy korábbi incidensen, például a hölgy abba is beleköt, hogy a Doktor a fülke felirata ellenére befelé nyitja az ajtókat, valamint, hogy kivételesen tudnak egymással beszélgetni, ennek ellenére úgy beszélnek egymással, mint egy anyuka a kisfiával. Egy ilyen beszélgetésből derül ki, hogy a TARDIS átlát téren és időn, valamint, hogy ezen képessége birtokában szándékosan viszi a Doktort mindig más úticél felé. Miután a mátrix visszakerül a konzol terembe, a Doktor, és űrhajója közti kötelék szorosabb lesz. A sorozat folyamán a Doktort kereső csapatok, társaságok, vagy intézetek szinte mindig a TARDIS alapján találták meg. Donna például mikor meg akarta találni a doktort, nagyapjának, Wilfrednek is szólt, hogy ha lát egy repülő kék rendőrségi fülkét az égen, egyből szóljon neki (bár Wilf ezt valami helyi szlengnek vélte). A TARDIS-t még rengeteg alkalommal írják le hasonlóan, de megesik, mikor tréfás utalásokat tesznek nem földi eredetére. Ezek közül talán a legpontosabb a Pompejiben tartózkodó Szibilla testvériség (Pompeji lángjai) leírása: „A legendás kék fülke. Egy fából készült templom, mely a viharok, a tűz és az árulás idején jelenik meg.” Változások Kívül: A TARDIS a sorozat első részeiben a hivatalos kék fülke volt, a bal ajtón a feliratos ablak, melynek kinyitásával hozzá lehetett férni a telefonhoz, másik oldalán egy "St.John Ambulance" logo. A negyedik Doktor idején eltűnt ez a logo. Régen az ajtó feletti felirat (Police -public call- box) eredetileg kék alapon sárga volt, a nyolcadik Doktor idején fekete alapon lett sárga, a feliratot kivilágították, valamint kicserélték a zárat, hogy egy speciális Gallifrey-i kulcskártya nyissa az ajtókat. A kilencedik Doktornál már a kék sötétebb árnyalatát használták, a fülke talpa kopott volt. A tizedik doktornál az ablakokat változtatták meg: egy ablakot hat részre osztottak(felül három, alul három). Az ablakon a felső háromból a középső, az alsó három egységből a két oldalsó kicsit durvább, valamint enyhén színezett volt. Ezen kívül a fülke ismét új színt kapott, a kék sokkal sötétebb árnyalatát. A tizenegyedik Doktornál a fülke oldalai szélesebbek lettek, falai szépen mintázottak, színe világosabb, mint az első Doktor idején. A hat részre osztott ablakokon felül az összes, alul a középső részeket sötétebb üveggel rakták ki, az ablakot tartó keret pedig fehér lett. Végül a St. John Ambulance logo is visszakerült rá. Belül: A TARDIS eleinte egy fehér falú, nyolcszög alapú szoba volt kör motívumokkal. Közepén egy kb. 130 cm magas, hatszög alapú fehér irányító konzol volt, annak közepén pedig egy vörös, átlátszó henger alakú egység mozgott fel-le. Ez volt az időrotor. A konzolon színes kapcsolók, karok, képernyők sorakoztak. Ehhez a teremhez tartozott az idő-hajtómű terme, az uszoda, a galéria, a ruhatár és a hálószobák. Ez az alak a hetedik Doktorig nem változott. Megesett, hogy a negyedik Doktor néha a TARDIS mozaikos ódon fából készült irányító termét használta, de nem változott sok dolog. A nyolcadik Doktor TARDIS-ában a vörös konzol körül vas oszlopok voltak, az ajtók fölött a Gallifrey címer volt, valamint a konzolból kiszerelték a képernyőt, ami egy láncon lóg le, az idő rotor pedig a plafonig ér. A kilencedik és tizedik Doktor TARDIS-ába átvitték az amerikai ötleteket. A kupola alakú teremben rácsos padló vezet a bejárattól fel a kör alakú emelvényig, amit már nyolc oszlop övez. Középen a kör alakú, leginkább gombára emlékeztető konzolból kékes, zöldes fény árad, egy vas keret osztja hat részre(a tizedik Doktor ezt azzal magyarázta, hogy a gépet hat pilótára tervezték). A konzol teteje és a plafonig érő, zöld idő rotor között egy forgó rész van, ehhez van rögzítve a szürke keretes LCD képernyő, amit egy kék ábrát mutat idegen feliratokkal és mozgó ábrákkal(valószínűleg ó-Gallifrey nyelven). Bár a barna rozsdás falakon több száz hatszög alakú lámpácska helyezkedik el, a terem elég sötét volt, csak a kék-zöld fény foszforeszkált. Az "Elszökött menyasszony" epizódtól kezdve lesz a terem kivilágítva. A kör alakú emelvényen egy szakadt ülés van majdnem pontosan a bejárattal szemben. A tizenegyedik Doktor TARDIS-a egy kisebb előtérrel kezdődik. Az ajtó felett egy téglalap alakú ablak van, amin a Gallifrey címer díszeleg. Az ablakon át fény szűrődik be (valószínűleg abból a dimenzióból, ahol a TARDIS részei helyezkednek el). Az előtérből két irányba vezet lépcső. Az egyik felfelé, a TARDIS konzoljához vezet, a másik lefelé, egy ezüst színű kráterszerű helységbe, ahova az idő rotor alja is leér. Ezt a helyet csak az idő rotor világítja meg. A felfelé vezető lépcső a TARDIS ismét hatszög alakú irányító pultjához vezet. A padló átlátszó, a helységet korlátok veszik körül. Az idő rotor itt egy szépen megformált csúcsos üvegcső kék fényárban, bár ezt eltakarja egy fém rács. A konzolon forgó gömb alakú kapcsolók, üveglapos, Gallifrey mintás egységek, ahol gombok vannak felsorakoztatva, a plafonról pedig egy barna monitort lehet lecsúsztatni. A konzol egyik oldalából pedig indokolatlanul egy fonográf alkatrésze áll ki. Az üléssel egy vonalban a TARDIS narancssárga falán egy hatalmas kör alakú képernyő található. A konzol emelvényről három lépcső vezet tovább. Kettő felfelé a könyvtárba, illetve az idő-hajtóműhöz, egy pedig lefelé. Születése A Doktor soha nem mesélt egy TARDIS születéséről, egyedül az ötödik évadban (The Lodger). A leendő TARDIS eredetileg egy hatalmas kerekded űrhajóra emlékeztető szerkezet, egy formázatlan Időhajtómű. Az Időhajtómű terme a tipikus TARDIS sémára épül, így rendelkezik időrotorral, és egy konzollal, amit valójában az időrotor tart meg, mivel nincs talpazata. A konzol négy részre tagolódik, a terem pedig egy fejlettebb érzékelés szűrős technológiát használ, mely nem csak álcáz, hanem az emlékeket is átírja. Ha a hajó még félkész, és pilóta nélkül marad, akkor egy vészhelyzeti program lép érvénybe, mely köteles bármi áron újraindítani a hajtóművet, és -akár erőszakkal- új, hozzáértő pilótát találni. Az "Albérlő" című epizódban egy eltévedt Időhajtómű telepedett egy házra, és megpróbálta újraindítani magát, közben 17 embert megölt, mert nem talált megfelelő pilótát. Felszerelés A TARDIS már a kezdetektől fogva tárháza volt a humoros, bizarr, vagy éppen haszontalan funkcióknak, ketyeréknek, és az 50 éves sorozat újabb és újabb dolgokat pakolt bele. Célszerű először elemezni a TARDIS belsejének dimenziójából kivezető ajtót, vagyis magát a fülkét. Maga a transzcendens dimenzió technika megkönnyíti az idő utazást, hiszen nem egy végeláthatatlan biomechanikus élőlényt gyömöszölnek át az Idő Örvényen, hanem egyetlen kabint. Tulajdonképp az utazás olyan, mintha egy szobában egy univerzális teleportáló működne, mely kaput tud nyitni az univerzumban bárhová, s bármilyen korban. Többé kevésbé ez segíti elő az olyan kisebb baleseteket, mint a TARDIS a TARDIS-ban jelenséget, amikor maga a kijárat, a fülke a hozzácsatolt teremben, vagyis saját magában materializálódik. Magát a fülkét a Doktor állítása szerint extrapolátor pajzs védi, a fülke nem csak egy gömb alakú, golyóálló energiamezőben van (pl. The Parting of the Ways), de rendelkezik saját légkörrel (pl. The Runaway Bride), sőt saját gravitációja is van (pl. Day of the Moon). Maga az irányító terem a benne elhelyezkedő konzol segítségével képes hologramot megjeleníteni bárhol a helységen belül, a konzol fontosabb kapcsolói kicsit nagyobbak, színesebbek, mint például a stabilizátorok, vagy esetleg a kézifék. Repüléshez természetesen van egy kisebb képernyő, ahol dátumot, koordinátákat lehet beállítani, időutazásnál, de egyszerű térbeli repülésnél is a három fontosabb kapcsoló az örvény-hurok, a vektor-követő, és a dimenzionális stabilizátor (Attack of the Graske). Az Idő Örvényben való utazásnál megeshet, hogy a TARDIS egyik útjáról visszatérő korábbi önmagával találkozik, ezek pedig jó eséllyel ütköznek össze, ami jobb esetben paradoxonhoz vezet, rosszabbik esetben -mint a 10. Doktor idején- egy fekete lyukat kreál az Idő Örvényben, mely "akár akkora is lehet, mint Belgium". Az ilyen balesetek elkerülése végett lett kialakítva az időpajzs, így a TARDIS korábbi/leendő változatai Idő örvénybeli találkozásuk esetén lepattannak egymásról. Ezek a pajzsok nem térben és időben is védik a hajót, de kikapcsolása esetén nem csak a fülke szenvedhet komoly károkat, hanem annak testvérdimenziójába, a konzol terembe is bejuthatnak dolgok, így törte át a 10. Doktor kupolás TARDIS-ának falát a Titanic űrhajó. Ha mégis áttörik a falat, a pilóta ezt meg tudja akadályozni, az ilyen alkalmakra van egy tekerhető kar, mellyel képes visszaállítani a TARDIS sérüléseit, az utasokon kívül a TARDIS konzol terme tesz időutazást egészen addig a pontig, míg a TARDIS még sértetlen. Az időgép tervezésekor felmerült a probléma, hogy a világegyetem élőlényei nem tudhatnak angolul, így a TARDIS rendelkezik egy kétirányú, még feliratot is értelmező egyetemes fordítóval is, ezt azonban könnyű leterhelni, ha például az illetőnek az anyanyelvén mondanak valamit, akkor a fordító visszafordítja angolra a mondatot. A TARDIS legfontosabb kellékeként az időrotornak nem csak az időutazás örömeit, és a repülő kék fülkét köszönhetjük, ez gyakorlatilag a TARDIS agya. A TARDIS fel van szerelve balesetekre is, karambol esetén például oxigén maszkok hullanak ki a plafonból, ha az illető el akarja rejteni TARDIS-át, akkor 1 másodperccel szinkronon kívüli állapotba hozni, hogy a fülke eltűnjön. De legegyszerűbb a kulcsokkal lezárni, ilyenkor a hengerzár és a pajzs is védi a fülke bejáratát, a tetején található lámpa pedig kettőt villan és csipog, mint egy gépkocsi. Pétervásárai járás A Pétervásárai járás Heves megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Pétervására. Területe 475,07 km², népessége 20 702 fő, népsűrűsége 44 fő/km² volt a 2012. évi adatok szerint. Egy város (Pétervására) és 19 község tartozik hozzá. A járás a járások 1983-as megszüntetése előtt is létezett, de neve akkor inkább Pétervásári járás formában fordult elő. 1966-ban szűnt meg, és székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta végig Pétervására volt. Podmoky (Havlíčkův Brod járás) Podmoky település Csehországban, a Havlíčkův Brod-i járásban. Podmoky Golčův Jeníkov, Okřesaneč, Vlkaneč és Bratčice településekkel határos. Lakosainak száma 124 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: William Petty Sir William Petty (1623. május 27. – 1687. december 16.) angol közgazdász és filozófus. Először Oliver Cromwell alatt tűnt ki Írországban: hatékony módszereket dolgozott ki az elkobozott és Cromwell katonáinak kiosztandó földek kezelésére. Sikerült fontos szerepet betöltenie II. Károly és II. Jakab idejében is. Rövid ideig az angol parlament tagja volt, ezen kívül tudós, feltaláló, vállalkozó és a Royal Society alapító tagja. Leginkább a közgazdasági elméletei és a politikai számtanbeli módszerei miatt maradt emlékezetes. Neki tulajdonítják a laissez faire elvének bevezetését a kormányzati tevékenységbe. Élete Apja posztókészítő volt. 14 éves koráig az angliai Hampshire-ben levő Romsey városban élt, majd hajósinasnak állt. Egy lábtörés következtében a partra tették Normandiában. Kb. két évig Caenben egy jezsuita kollégium lakója volt. 1640-ben Londonban tengeri térképek rajzolásából élt. Ezt követően Hollandiában és Franciaországban orvostudományt tanult. Párizsban a filozófus Thomas Hobbes titkára lett. Angliába visszatérve Oxfordba került, ahol a fizika doktora, az anatómia professzora, és vice-principial (kb. rektorhelyettes) lett. Egyik megalapítója a Royal Society-nek, az első tudományos akadémiának. 1651-ben kinevezték az Írországi Angol Hadsereg főparancsnoka mellé orvosnak. Az angolellenes felkelés leverése után a felkelésben részt vevő ír katolikusok földjeit elkobozták. Ezekkel a földekkel szándékozott Oliver Cromwell fizetni azoknak a gazdagoknak, akik pénzt adtak a háborúhoz, valamint a győztes hadsereg tisztjeinek és katonáinak. Ahhoz azonban, hogy a földet felosszák, előbb fel kellett mérni és térképezni a földterületeket. Ezt a feladatot vállalta Petty, ami valóságos aranybányának bizonyult a 30 éves orvosnak. Hatalmas földterületek birtokosa lett, s egyidejűleg Írország főkormányzójának (Cromwell fiatalabb fiának) titkos tanácsosa és titkára. Cromwell 1658-ban bekövetkezett halála után, a már parlamenti képviselő Petty-t élesen támadták meggazdagodása miatt, de végül veszteség nélkül került ki a csatából. Mivel fontos szolgálatot tett a royalistáknak is, II. Károly 1661-ben lovaggá ütötte. Így ő lett az első közgazdász, aki megkapta a "Sir" címet. Halála 1687-ben következett be. Petty közgazdasági nézetei A 17. század közepén lezajlott Angliában a polgári forradalom. A gazdaságban a tőkés termelés gyorsan teret hódított. A gazdasági élet változásait a tudomány kibontakozása követte. A skolasztika teret vesztett a filozófiában. Francis Bacon a filozófia legfontosabb feladatának a tudományos módszer megteremtését tekintette és azt hangoztatta, hogy a tudomány tapasztalati tudomány, amely a megfigyelés révén gyűjtött anyagokat az értelem segítségével átalakítja és feldolgozza. A baconi módszert a gazdasági élet tanulmányozásában Petty alkalmazta először. Észrevette, hogy a gazdasági élet egyes folyamatait objektív törvényszerűségek spontán módon szabályozzák, akárcsak a természeti folyamatokat. Felismerte a cserében uralkodó törvényszerűséget, és kereste a meghatározó tényezőt az áralakulás mögött, illetve az áru és pénz viszonyában a szabályozó tényezőt, az áruban és a pénzben megtestesült munka mennyiségét. Felismerte a pénz kincsképző funkcióját, azt, hogy a forgalom számára fölös pénzmennyiség kincsként lecsapódik. Pettynél az áringadozások centruma az az ezüst mennyiség, ami annyi munkát tartalmaz, mint a cserére bocsátott áru. Ugyanakkor szerinte csak az a munka értékalkotó, amelyik terméke a cserén keresztül nemesfémmé válik. Munkabér-elméletében a törvények által megállapított munkabérek mögött is kereste a természetes alapot, és ezt az alapot a létfenntartáshoz szükséges eszközök minimumában találta meg. Ezzel persze elismerte, hogy a munkás munkaidejének csak egy részét fordítja létfenntartási eszközei értékének a megtermelésére. Ennek ellenére az értéktöbblet alapvető formájának a földjáradékot tartotta, ami nála a gabonának a benne megtestesült munkamennyiség által meghatározott értékéből a vetőmag és a munkás munkabérét jelentő élelmiszerek levonása után fennmaradó többlet. Azt hangoztatta, hogy a munkabér és a járadék csak egymás rovására nőhet. Petty a földjáradékon kívül az értéktöbblet még egy önálló formáját ismerte el, a kamatot, melyet a földjáradék származékos formájaként ábrázol és pénzjáradéknak nevezett. Szerinte a mindenkori tényleges kamatlábnak a pénz iránti kereslettől és kínálattól függően kell kialakulnia. A föld árát tőkésített járadéknak tekintette. Petty, a statisztikus Barátjával, John Graunttal a demográfiai statisztika megalapítója volt. 1662-ben könyvet jelentetett meg a londoni mortalitásról. A marxisták szerint Petty volt az első, aki elkezdte kikövezni az utat az absztrakt munka gondolatához, amely a marxi értékelmélet alapja. Főbb művei A Treatise of Taxes and Contributions (Értekezés az adókról és illetékekről, 1662) Political Arithmetic posthum. (Politikai számtan, kb. 1676, kiadva 1690) Verbum Sapienti (1664, posztumusz kiadás 1691) Political Anatomy of Ireland (Írország politikai anatómiája, 1672, 1691) Quantulumcunque Concerning Money (1682, posztumusz kiadás 1695) Le Corbusier Charles-Edouard Jeanneret, vagy ahogy a világ jobban ismerte, Le Corbusier (La Chaux-de-Fonds, 1887. október 6. – Roquebrune-Cap-Martin, 1965. augusztus 27.) autodidakta francia építész, teoretikus; a 20 század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyisége, a francia építészet nagy alakja. Hatalmas életművet alkotott. Szerkesztett folyóiratot (L'Esprit Nouveau – Új Szellem – címen), készített szobrokat, festett, aktív tagja volt a nemzetközi építészeti közéletnek. Bútorait 1929-ben mutatta be a párizsi Őszi szalonon. Erős szociális elkötelezettséggel alkotta épületeit. Ennek eredménye 1926-ban megszövegezett kiáltványa, Az új építészet öt pontja is. Briliáns szellemi teljesítménye továbbá a Modulor(wd), amit általános építészeti használatra szánt. Munkásságának egyik elismeréseképp Le Corbusier arcképe szerepel a svájci 10 frankos bankjegyen. Életrajz Charles-Édouard Jeanneret-Gris La Chaux-de-Fonds-ban, egy Neuchâtel kantonban lévő kisvárosban született Svájc északnyugati részén, mindössze 5 km-re Franciaországtól. Szülei olyan óvodába íratták, mely a Fröbel módszert alkalmazza. Le Corbusiert vonzották a vizuális művészetek, ezért a La Chaux-de-Fonds-i Művészeti Iskolában tanult. Építészeti tanára az iskolában René Chapallaz építész volt, aki nagy hatást gyakorolt Le Corbusier korai épületeire. Korai éveiben, hogy megszabaduljon otthona provinciális légkörétől, beutazta Európát. 1907 körül Párizsba ment, ahol Auguste Perret irodájában kapott munkát, aki a vasbeton francia úttörője volt. 1910 októbere és 1911 márciusa között Berlin közelében egy neves építésznek, Peter Behrensnek dolgozott, és folyékonyan megtanult németül. Ez idő tájt találkozott Ludwig Mies van der Rohéval és Walter Gropiusszal is. Mindkét személy nagy hatást gyakorolt későbbi munkásságára. 1911-ben a Balkánra utazott, bejárta Görögországot és Törökországot. Itt vázlatfüzetekbe rajzolta, amit látott, többek közt a Parthenont, amit fel is használt az Új építészet felé című könyvéhez. Tevékenysége Az új építészet öt pontja Les 5 Points d'une architecture nouvelle (1926) Az épület lábakra állítása, hogy az ne vegyen el területet a természettől A pillérvázzal biztosítható a tartószerkezettől független szabad alaprajzi alakítás A teherviseléstől mentesült homlokzat szabad alakítása Szalagablakok, melyek növelik a bevilágítás mértékét és nyitnak a külső tér felé Tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapostető A Modulor Lényege az emberi test arányainak alapul vétele a tervezésben. Egyértelmű, hogy alkalmazta az aranymetszést, a Fibonacci számokat és a kétszeres egységet az egységek kidolgozásánál. Úgy gondolta, hogy az ő rendszere folytatása Vitruvius, Leonardo da Vinci, Leon Battista Alberti és mások művének, mely az emberi test arányait veszi alapul az épületek megformálásakor és térszervezésekor. A garchesi Villa Steinben (1927) mutatta be a Modulor használatát a nagy világnak. Általános használata nem terjedt el. Épületei La Chaux-de-Fonds , (Svájc): Villa Jeanneret-Perret, 1912 Poissy : Villa Savoye, 1929-1931 Párizs : Svájci diákok pavilonja, 1930-1932 Marseille : Unité d'habitation, 1942-1952 Saint-Dié-des-Vosges : Claude et Duval gyár, 1948-1951 Ronchamp : zarándokkápolna , 1950-1952 Csandígarh : Nemzetgyűlés és Igazságügyi Palota együttese, 1951-1956 Berlin : Lakóépület (Az INTERBAU- programban) Moszkva : Centroszojuz székház (1928-33) Ronchamp-i kápolna A Magasságos Miasszonyunk-kápolna (Notre Dame du Haut), közismertebb nevén a Ronchamp-i kápolna sajátos megfogalmazású. Különlegességét domború és homorú felületekből álló oldala adja. Vitorlásra emlékeztető héjazata van. Ablakai szabálytalanul helyezkednek el, színes üvegbetétei vannak. Ennek ellenére meghitt nyugalmat áraszt. Marseille-i nagy lakóegység A Marseille-i nagy lakóegység (Unité d'Habitation, 1947-1952) 12 emeletes, vékony lábakon álló épület. Közepén helyezkednek el a kiszolgálóegységek, üzletek, posta, étterem. A játszótér, úszómedence és sportpálya a tetején kapott helyet. Főbb írásai Vers une architecture . - Crès, Paris 1923 - (németül: Kommende Baukunst , hrsg. von Hans Hildebrandt, Berlin und Leipzig 1926 u. Ausblick auf eine Architektur . Ullstein, Berlin-Frankfurt am Main-Wien 1963) Urbanisme . - Crès, Paris 1925 - (németül: Städtebau . Deutsche Verlagsanstalt, Berlin-Leipzig 1929) L'Art décoratif d'aujurd'hui . - Crès, Paris 1925 Précision sur un état présent de'l architecture et de l'urbanisme . - Crès, Paris 1930 -(németül: Feststellungen zu Architektur und Städtebau . Ullstein, Berlin-Frankfurt am Main-Wien 1964) La Ville radieuse . - Editions de l'Architecture d'Aujourd'hui, Bologne-sur-Seine 1935 Quand les cathédrales étaient blanches: Voyage au pays des timides . - Plon, Paris 1937 Le lyrisme des temps nouveaux et urbanisme . - Le Point, Colmar 1939 Sur les quatre routes . N.R.F., - Paris 1941 Urbanisme de CIAM, Charte d'Athènes . (Jean Giraudoux előszavával) - Plon, Paris 1943 MAN NGE152 A MAN NGE152 típusú trolibusz a MAN SE egyik trolibusztípusa. 2011-ben Budapestre is került 15 darab, melyet a BKV vásárolt használtan Eberswaldéből. Pontos típusmegnevezésük: MAN/ÖAF Gräf & Stift NGE 152 M17/M18. A régi ZiU–9-es trolibuszok selejtezésével kerültek be a trolibuszvonalakra. Az első kocsi a 80A vonalon állt forgalomba. Budapesten 2011-ben írt ki a BKK használt trolibuszokra irányuló tendert, amivel a még forgalomban levő Ziu9-B típusú szovjet trolikat akarták kiváltani. A végeredményben 15 darab csuklós troli lett a befutó, melyek Eberswalde-ból érkeztek és 2012-től folyamatosan álltak forgalomba. Pályaszámuk 350-től 364-ig terjed. 2017. szeptember 30-ától már csak 10 db jármű (350, 352, 356–359, 361–364) képezi BKV állományát, a törlés okaként a közlekedési társaság a rossz vázállapotot jelölte meg. Le Coudray-sur-Thelle Le Coudray-sur-Thelle település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 534 fő (2015). Le Coudray-sur-Thelle Hodenc-l’Évêque, Le Déluge, Laboissière-en-Thelle, La Neuville-d’Aumont és Silly-Tillard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Podmyče Podmyče település Csehországban, a Znojmói járásban. Podmyče Starý Petřín, Šafov, Lančov és Vranov nad Dyjí településekkel határos. Lakosainak száma 99 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hipszografikus görbe A hipszografikus görbe (vagy hipszometrikus görbe) a földfelszín magassági adataiból szerkesztett halmozott (kumulált) relatív gyakorisági görbe, amely megmutatja, hogy a felszín hány %-a magasabb egy adott értéknél. Azaz ebből a görbéből kiolvasható a tengerszint feletti magasságok illetve tengerszint alatti mélységek százalékos eloszlása. A geodéziában szintfelület-sorozatok meghatározására alkalmazzák. A hipszografikus görbe elemzéséből megállapítható, hogy a szilárd kéreg legnagyobb része két szinttartományba esik. Az egyik fő tartományt az 1000 m és a 200 m közötti magasságú (mélységű) területek (a teljes földfelszín 27%-a), míg a másik tartományt (53%) a 3000-6000 m-rel a tengerszint alatt fekvő területek jelentik. Jóval kisebb arányban részesednek a Föld felszínéből az 1000 m fölé emelkedő magashegységek és a 200-3000 m-es, valamint a 6000 m-t meghaladó mélységben fekvő tenger alatti területek. Forrás Geomorfológiai szószedet (magyar nyelven). ELTE. (Hozzáférés: 2009. április 23.) A Világóceán földrajzinév-tára és elektronikus atlasza (magyar nyelven). ELTE. (Hozzáférés: 2009. április 23.) Morton (Vienne) Morton település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 348 fő (2015). Morton Épieds, Raslay, Saint-Léger-de-Montbrillais, Saix és Les Trois-Moutiers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hasszuna-kultúra A Hasszuna-kultúra egy neolítikumi kultúra Mezopotámia északi részén, amely az i. e. 6. évezred második felében terjedt el. A kultúra az iraki Tell-Hasszuna lelőhelyről kapta a nevét. Hasszuna kerámiája A hasszunai edényeket még kézzel, fazekaskorong használata nélkül formázták. Díszítésként bemetszett geometrikus és lineáris formákat alkalmaztak. Lelőhelyek Tell-Hasszuna Tell-Semsara Hasszán A Hasszán arab eredetű férfinév (eredetileg ����� – al-�asan, de névelő nélkül is), jelentése: szép, jó, kiváló. Figyelem! Az arab eredeti kiejtést tükröző magyaros átírása a Haszan, ami nem összekeverendő a ténylegesen Hasszán módjára ejtendő, az előbbivel rokon névvel (����� – �assān). A név kicsinyített alakja a Huszajn (Husszein, Huszein, Huszejn). Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok február 23. Híres Hasszánok Jakováli Hasszán pasa Abu Hasszán II. Hasszán marokkói király Kenopia striata A Kenopia striata a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Pellorneidae családjába tartozó Kenopia nem egyetlen faja. Rendszerezése A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1842-ben, a Timalia nembe Timalia striata néven. Előfordulása Ázsia déli részén, Brunei, Indonézia, Malajzia és Thaiföld területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 14-15 centiméter, testtömege 17-22 gramm. Életmódja Rovarokkal táplálkozik. Saint-Louis-et-Parahou Saint-Louis-et-Parahou település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 61 fő (2015). Saint-Louis-et-Parahou Bugarach, Puilaurens, Saint-Julia-de-Bec, Saint-Just-et-le-Bézu és Caudiès-de-Fenouillèdes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tolnai Simon Tolnai Simon, 1897-ig Friedmann Samu (Nagyvárad, 1868. március 26. – mauthauseni koncentrációs tábor, 1944 végén) nyomda- és lapvállalat-tulajdonos, valamint könyvkiadó. Életpályája Szülei: Friedmann Jakab és Rusz Katalin (-1884) voltak. 1901-ben megindította a Tolnai Világlapja című képes hetilapot, 1898-ban a rövid életű Bűvészet és spiritizmust. 1912-ben létesítette a Tolnai Nyomda- és Könyvkiadó Vállalatot. Szerkesztette az 1927-ben indult Délibáb hetilapot. A kiadót és a nyomdát 1941-től a kormány átadta a Magyar Népművelők Társaságának. Magyarország német megszállása után a Gestapo deportálta. Világtörténelmi, művelődéstörténeti, szépirodalmi és tudományos munkákat, lexikonokat, színházi hetilapokat és divatlapokat adott ki. Művei A bűvészet könyve I.–II. (1898) A leleplezett spiritizmus. Willmann [et al.] nyomán ; Magyar Kereskedelmi Közlöny, Bp., 1917 ( Világkönyvtár. 5. évf. , 70.) Jegyzetek http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15797.htm, Tolnai Simon, 2017. október 9. A Belügyminisztérium 1897. évi 92175. sz. rendelete. MNL-OL 30807. mikrofilm 1122. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1897. év 8. oldal 2. sor. Gyulai Hírlap Tolnai Világlapja | Arcanum Digitális Tudománytár (hu nyelven). adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. február 10.) Forrás Ki kicsoda a magyar irodalomban? Budapest, 1999, Könyvkuckó Kiadó. ISBN 9-638157-91-7 https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/TolnaiVilaglapja/ Nemes Elemér Nemes Elemér (Budapest, 1880. november 1. – Lugos, 1949. március 10.) református lelkész, magyar zeneszerző, zene- és színikritikus. Életútja Tanulmányait szülővárosában, a református gimnáziumban és a teológián végezte, majd a Zeneakadémián Koessler János növendékeként zeneszerzői oklevelet szerzett. Segédlelkész Szóládon és Mocsoládon, esperesi titkár Újpesten, majd lelkipásztor a bánsági Igazfalván (1910-35). Lugoson esperessé választják, ahol az OMP bánsági alelnökeként tevékenykedik. Hosszú időn át a Magyar Dalosszövetség bírálóbizottsági tagja, a kerületi és országos versenyek jegyzőkönyveinek szerkesztője, a karnagyi tanfolyamok zenetörténeti, esztétikai, formatani és hangszerelési előadója (1927-34). Politikai, teológiai, népegészségügyi, zene- és színikritikai írásait számos lap és folyóirat közölte, főképp a Krassó-Szörényi Lapok, Magyar Dal, Magyar Nép, Magyar Kisebbség. Megzenésítette Arany János, Gyulai Pál több versét, írt zenekari, kamarazenekari és színpadi műveket, mint a Tetemrehívás, ill. operetteket, mint Az úr és X kisasszony, Hollywoodban találkozunk, A fáraó leánya (1926-27). Történelmi dalokból, népballadákból a Magyar Nép Könyvtára számára daloskönyvet állított össze (1927), zenedrámát szerzett Mikes Kelemenről (1928). Országos zeneirodalmi pályázatokon több műve I. díjat nyert. Monaco az Eurovíziós Dalfesztiválokon Monaco eddig huszonnégy alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, utoljára 2006-ban. A monacói műsorsugárzó a Télé Monte Carlo, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1959-ben csatlakozott a versenyhez. Története Évről évre Monaco 1959-ben vett részt először a versenyen. Bár a debütáláson az utolsó helyen végeztek, később sokkal sikeresebbek voltak, és szinte minden alkalommal az első tízben végeztek. 1971-ben aratták első, és egyetlen győzelmüket, de nem vállalták a következő évi verseny megrendezését. Így Monaco az egyetlen ország, amely meg tudta nyerni a versenyt, de sosem volt házigazda. A TMC 1980-ban visszalépett a versenytől, és csak huszonöt év múlva, 2004-ben, az elődöntők bevezetésekor nevezett be ismét. Ekkor három sikertelen elődöntős szereplés után a visszalépés mellett döntöttek. Kis ország révén gyakran külföldiek képviselték a hercegséget, főleg franciák. A Télé Monte Carlo kivétel nélkül minden alkalommal nemzeti döntő nélkül, belső kiválasztással jelölte ki indulóját. Nyelvhasználat Monaco huszonnégy dalának mindegyike francia nyelvű volt. Csak a legutolsó, 2006-os daluk nem volt teljes egészében francia, az néhány tahiti nyelvű részt is tartalmazott. A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Monaco indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték, majd 1999-ben véglegesen, de ők egyszer sem éltek a szabad nyelvhasználat lehetőségével, minden alkalommal saját nyelvű dallal neveztek. Szavazás (1975-1979, 2004-2006) Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Forrás: Megjegyzés: A táblázat csak az 1975-ben bevezetett pontozási rendszer alatt kiosztott pontokat veszi figyelembe, valamint nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott, illetve kapott pontokat. Balogh Géza (rendező) Balogh Géza (Budapest, 1936. május 30. –) rendező, színháztörténész, bábtörténész, műfordító, író, dramaturg. Szülei tisztviselők, édesapja jogász, 1957-ig a Fővárosi Tanácsnál dolgozott, majd elbocsátották. Ezután az István Kórház főkönyvelője lett. Édesanyja adminisztrátor volt. Középiskolái befejezése után felvették a Színművészeti Főiskola színész szakára, majd az egyik rostavizsgán alkalmatlannak találták a pályára. Ezután különféle munkahelyeken dolgozott, majd 1957-ben az Állami Bábszínház tagja lett, ahol három évadon át színészként tevékenykedett. 1960-ban állami ösztöndíjjal a prágai Művészeti Akadémia bábművészeti tanszékének hallgatója lett, ahol 1963-ban bábrendező-dramaturgként kitüntetéssel végzett. Tanulmányai végeztével visszatért az Állami Bábszínházhoz, ahol rendezőként dolgozott. 1966-tól kilenc évadon át különböző drámai színházaknál rendezett, majd 1975-től visszatért a Bábszínházhoz, mint az országos részleg művészeti vezetője. Budapesti munkahelyén kívül több újonnan alakuló bábszínháznál, valamint külföldön és a Magyar Televíziónál is több alkalommal rendezett. 1964-től 1994-ig a Színháztudományi Intézet (később Magyar Színházi Intézet, jelenleg Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet) tudományos munkatársaként a cseh, szlovák, lengyel, bolgár és a jugoszláviai színházak szakreferense, a nyelvterületeihez tartozó számos dráma fordítója. Ekkor kezdett tanulmányírással is foglalkozni. Több könyvet írt és szerkesztett a lengyel és a cseh színházról, valamint a bábjáték elméletéről. Az Állami Bábszínház és jogutódja, a Budapest Bábszínház kötelékében működő bábszínészképző tanára, ill. vezetője. 1998 és 2004 között a Képzőművészeti Főiskola látványtervező tanszékén tanít. Az UNIMA (Nemzetközi Bábművész Szövetség) Magyar Központjának alelnöke majd elnöke, jelenleg örökös tiszteletbeli elnöke, 2000 és 2008 között a nemzetközi VB tagja. Rendszeresen publikál hazai és külföldi színházi folyóiratokban, több színházi lexikon, antológia szerkesztője, munkatársa, szerkesztőbizottságának tagja. A Kortárs magyar színészlexikon (1991) és az Új kortárs magyar színészlexikon (2000) egyik szakszerkesztője. Magánélete 1963-ban házasságot kötött Mattyasovszky Ágnessel. Egy lányuk van, Eszter (1971) és két unokájuk, Ambrus Bendegúz (2003) és Ambrus Nimród (2005). Iskolái Madách Imre Gimnázium, gimnáziumi érettségi (1954) Színművészeti Főiskola, Budapest Akadémie múzických umění, Divadelní fakulta, Prága, 1963. Magiszteri akadémiai cím (magistr/Mgr.) 1995. MLEE, filozófia-esztétika, 1979. Fontosabb rendezései Hans Christian Andersen -František Pavlíček: A csalogány (Kassai Állami Bábszínház, Csehszlovákia, 1963, vizsgarendezés) Ludvik Aškenazy - Végh György -Balogh Géza: Ellopták a Holdat! (Állami Bábszínház, 1964) Pápa Relly: Dani Bogárországban (Állami Bábszínház, 1965) Krzysztof Choiński: Riadó (Honvéd Művészegyüttes, 1967) Szilágyi György -Semsei Jenő: Hogy is volt...? (Mezei Évával, Honvéd ME, 1967) Iszidor Stok-Balogh Géza: A világ teremtése (Honvéd ME, 1967) John Reed- Eörsi István - Gyurkó László -Mezei Éva-Balogh Géza- Novák Ferenc : Tíz nap, amely megrengette a világot (Mezei Évával, Honvéd ME,1967) Jean Kerr: Mary, Mary (Jókai Színház, Békéscsaba, 1971) Szigligeti Ede : Nagyapó (Jókai Színház, 1972) Joseph Kesselring: Arzén és levendula (Jókai Színház, 1973) Carlo Gozzi - Heltai Jenő : A szarvaskirály (Jókai Színház, 1973) Valentyin Katajev : A kör négyszögesítése (Jókai Színház, 1973) Valentyin Katajev : Bolond vasárnap (Népszínház, Narodno pozorište, Szabadka, Jugoszlávia, 1973) Bródy Sándor : A tanítónő (Lunacsarszkij Színház, Penza, Szovjetunió, 1974) Grigorij Gorin: A gyújtogató (Katona József Színház, Kecskemét, 1974) Örkény István : Macskajáték (Nyugat-csehországi Városi Színház, Cheb, Csehszlovákia, 1975) Arany János - Gáli József : Rózsa és Ibolya (Állami Bábszínház,1978, 1993) Gogol -Balogh G.: Az orr (Állami Bábszínház,1979) Samuel Beckett : Jelenet szöveg nélkül II. (Állami Bábszínház, 1999) Vargha Balázs : Jeles napok (Állami Bábszínház, 1981) Manuel de Falla : Pedro mester bábszínháza (Állami Bábszínház, 1982) Carlo Gozzi - Heltai Jenő : A szarvaskirály (Állami Bábszínház, 1983) Alfred Jarry : Übü király (Állami Bábszínház, 1985) James Matthew Barrie : Pán Péter (Állami Bábszínház, 1988) Balogh G.: Doktor Faust (Állami Bábszínház, 1990) Rudyard Kipling -Balogh G.: A dzsungel könyve (Állami Bábszínház 1991) Muszorgszkij -Balogh G.: Egy kiállítás képei (Budapest Bábszínház, 1993) Balogh G.: Ali baba és a negyven rabló (Budapest Bábszínház, 1993) Jean Bodel : Szent Miklós csodája (Budapest Bábszínház, 1994) Fazekas Mihály -Balogh G.: Lúdas Matyi (Mesebolt Bábszínház, Szombathely, 1994) Benedek Elek -Balogh G.: Többsincs királyfi (Vojtina Bábszínház, Debrecen, 1995, 2002) Arany János - Gáli József : Rózsa és Ibolya (Nagyvárad, Románia, 1998) Petőfi Sándor - Éltető József : János vitéz (Mesebolt Bábszínház, Szombathely, 1999) Bartók Béla - Balázs Béla : A kékszakállú herceg vára (Budapest Bábszínház, 2004) Joseph Haydn : Az égő ház (Kövér Béla Bábszínház, Szeged, 2004) Carlo Gozzi - Heltai Jenő : A szarvaskirály (Budapest Bábszínház, 2007) Bábfilmje Fodor Sándor -Zahora Mária: Csipike, az óriás törpe (MTV, 61 perc, 1984) Televíziós bábjátékai Szűcs Bernát : A tücsök hegedűje (MTV, 60 perc, 1982) Manuel de Falla : Pedro mester bábszínháza (MTV, 32 perc, 1982) Fésűs Éva : Nyúl a cilinderben (MTV, 55 perc, 1983) Babay József : Kis Pék Peti (MTV, 58 perc, 1984) Kormos István - Balogh G.: A zsiráfnyakú cica (MTV, 61 perc, 1985) Arany László -Balogh G.: Az aranymadár (MTV, 62 perc, 1985) Betyárrapszódia ( Liszt Ferenc II. magyar rapszódiájára, MTV, 12 perc,1986) Békés József : A csodakút (MTV, 57 perc, 1990) Rossini : A gyönyör kisvasútja (MTV, 15 perc, 1992) Könyvei A Napsugár fél évszázada ; Békés Megye Képviselő-testülete Magyar Művelődési Központja és Kézműves Szakiskolája, Békéscsaba, 1999 (Békési műhely) Bábszínház 1949-1999 ; szerk. Balogh Géza, tan. Molnár Gál Péter; Budapest Bábszínház, Bp., 1999 A bábjáték Magyarországon. A mesebarlangtól a Budapest Bábszínházig ; Budapest Bábszínház–Vince, Bp., 2010 Fejezetek a bábjáték történetéből ; OSZMI , Bp., 2015 (Bábtár) Németh Antal színháza. Életút és pályakép történelmi keretben ; Nemzeti Színház, Bp., 2015 (Nemzeti Színház kiskönyvtára) + DVD Forrás MTI Ki kicsoda 2009 Ivo Ulich Ivo Ulich (Opočno, 1974. szeptember 5. –) cseh válogatott labdarúgó. A cseh válogatott tagjaként részt vett az 1997-es konföderációs kupán. Tascalate A tascalate vagy taxcalate egy tipikus dél-mexikói, chiapasi alkoholmentes hideg ital, fő összetevői a kukorica, a kakaó, az annatto, a csilipaprika, a fenyőmag és a fahéj. Leírása A tascalate ősi indián eredetű ital, amit ünnepek alkalmával fogyasztottak és a szerelem italának tartották. Neve a navatl nyelvből ered: a tlascalli jelentése tortilla, az atl pedig vizet jelent. A leggyakrabban narancsos–vöröses színű ital igen elterjedt Chiapas államban: megtalálható a piacokon, a bevásárlóközpontokban és a vendéglőkben egyaránt. Legjobban Chiapa de Corzo környékén és a partvidékeken kedvelik. Készítése úgy történik, hogy először a kukoricaszemeket és a kakaót külön-külön megpirítják (többnyire egy comalban (serpenyőben)), majd az annattóval, a csilivel, a fenyőmaggal és a fahéjjal együtt összeporítják. Ehhez a porhoz már csak vizet vagy tejet kell adni, esetleg ízlés szerint cukrot is, és kész az ital. Kereskedelmi forgalomba is gyakran por formájában hozzák (legelterjedtebb a 600 g-os csomagolás), de árulják elkészítve, jéggel is. Teteven Teteven város a Vit folyó partján fekszik a Stara Planina lábánál észak-közép-Bulgáriában, Lovecs megyében. Története A várost írásos dokumentum először 1421-ben említi. A feltételezések szerint a város neve bizonyos Tetyo (Tetyov rod) családnévből származik, akik a területen telepedtek le és alapították a várost. A város nevének régebbi változatai, amelyeket írásos dokumentum őriz: Tetyuven és Tetyuvene. A 16. és 17. században virágzó várost szervezett török rablóbandák fosztották ki. 1801-ben leégett, és majdnem teljesen elpusztult, csupán 4 ház menekült meg a 3000 közül. A város később újjáéledt, és aktívan részt vett a bolgár függetlenségért vívott fegyveres küzdelemben a 19. században, miközben menedéket nyújtott Vaszil Levszki szervezett lázadó hálózata forradalmi bizottságának. Sport Minden nyáron Tetevenben nagy sakkbajnokságot tartanak, a bolgár sakknaptár egyik legnagyobb eseményét. A 21-dik 2006-ban 130 játékost vonzott az egész országból és a nemzetközi mester Sasho Nikolov győzelmével ért véget. A következő bajnokságot 2007 augusztusára tűzték ki. Névadás A Teteven-gleccser a Livingston-szigeten (Déli-Shetland-szigetek, Antarktisz) a nevét a városról kapta. Alsókomárnok Alsókomárnok, (szlovákul: Nižný Komárnik) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában. 2011-ben 181 lakosából 68 szlovák, 50 roma és 46 ruszin volt. Fekvése Felsővízköztől 15 km-re északkeletre a Ladomér-patak partján fekszik. Története A falu a 17. század elején a vlach jog alapján keletkezett, első írásos említése 1618-ból származik "Also Komarnik" néven. Makovica várának uradalmához tartozott. Lakói a 17. században favágással, fazsindely készítéssel foglalkoztak. 1787-ben 32 házában 237 lakos élt. 1828-ban 33 háza volt 253 lakossal. 1863-tól gőzfűrész működött a településen. Kiterjedt erdei a 19. században Vestphalen gróf birtokában voltak. 1880 és 1910 között sok lakosa vándorolt ki a tengerentúlra. Vályi András szerint "Alsó, és Felső Komárnyik. Két tót falu Sáros Várm. földes Uraik G. Áspremont Uraság, lakosaik katolikusok, többen ó hitűek, fekszenek Zboróhoz más fél mértföldnyire, harmitzadgya is van egyiknek; határbéli földgyeik soványasok, fájok mind a’ két féle, ’s legeljök is elegendő van, vagyonnyaik selejtesek, marhákkal kereskedést indíthatnak." Fényes Elek szerint "Alsó- és Felső-Komárnik, Sáros v. 2 egymáshoz igen közel fekvő orosz falu, a gallicziai és zempléni határszéleken, a makoviczi uradalomban: 69 romai, 440 g. kath., 18 zsidó lak. Alsó-Komarnyikon postahivatal van. Határuk sziklás, sovány; erdejük igen nagy; szarvasmarhát sokat tartanak." 1910-ben 307, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A falu az első világháborús harcokban majdnem elpusztult. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott. 1944 őszén súlyos harcok dúltak itt szovjet és német csapatok között, melyekben a település nagy károkat szenvedett. 2001-ben 165 lakosából 144 szlovák és 16 ruszin volt. Nevezetességei A falu, Volodimír Sičinský építész tervei alapján 1938 -ban épített görögkatolikus fatemplomáról híres. Benne 18. századi ikonosztáz látható, mely Tőketerebesről származik. Határában van az Északkeleti-Kárpátok legalacsonyabb hágója a Duklai-hágó . Itt vezet át a fontos kereskedelmi út Lengyelországba . Szabadtéri múzeuma van. Linalil-acetát A linalil-acetát egy monoterpén észter, összegképlete: C12H20O2. Színtelen folyadék, édes illattal. Linaloolból és ecetsavból keletkezik észterképződéssel. Főleg a jázminolajban és a bergamottolajban található. A linalil-acetát stabilabb, mint a nem észterezett linalool. Szócska Miklós Szócska Miklós (Budapest, 1960 –) egyetemi docens, intézetvezető, az egészségügy átalakításának szakértője, 2010 és 2014 között a Nemzeti Erőforrás Minisztérium majd Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyért felelős államtitkára. Tanulmányai 1989-ben általános orvos diplomát szerzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Az egyetem elvégzése után egészségügyi menedzser-képzésben vett részt Hollandiában, Japánban, és Londonban. Államigazgatási tanulmányokat folytatott az Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen John F. Kennedy kormányzati iskolájában szerzett mesterdiplomát 1998-ban. Tudományos fokozata PhD Tevékenysége 1991–2009 között megszervezte és fejlesztette az 1995-ben hivatalosan is megalakuló Egészségügyi Menedzserképző Központot a Semmelweis Egyetemen, amelynek. 2009-től egyetemi docense és igazgatója, 2010-től államtitkári közmegbízatásáig az egyetem újonnan alakult Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánja volt. 1992-től 1993-ig az Egészségbiztosítási Alap parlament által választott felügyelőbizottsági tagja. 1993-tól 1994-ig a Népjóléti Minisztérium tanácsadója, majd 1998-tól 1999-ig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) tanácsadója volt. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatójaként tevékenykedik, számos nemzetközi és hazai fejlesztési és kutatási program résztvevője. Fontosabb szakterületei: változtatásvezetés, leadership, elektronikus egészségügy, egészségügyi kommunikáció. 2016 szeptemberében a kormány jelölte a WHO (World Health Organization, az ENSZ egészségügyi szervezete) főigazgatói posztjára. Tagságai Vezetőségi tagja az egészségügyi menedzsment európai szakmai szervezetének (European Health Management Association) Az európai egészségügyi infrastruktúra stratégikus megújításán dolgozó európai kormányközi szervezetnek (European Health Property Network). Felügyelőbizottsági tagja az egészségügyi innovációval és egészséges öregedéssel foglalkozó EIT Health (Innolife) uniós tudás és innovációs hálózatnak. Nyelvtudás Felsőfokon beszél angolul, alapfokon németül és oroszul. Család Nős, három gyermek édesapja. Elbeszélés (műfaj) Az elbeszélés (régi magyar nevén: beszély) a szépirodalmi műfaj-hierarchiában tágabb értelemben a novellával azonos jelentésben használt kifejezés, szűkebb értelemben a terjedelmében a novella és a kisregény között elhelyezkedő, gyakran hosszú novellának nevezett prózaepikai műfaj. Ez utóbbi meghatározása sok esetben bizonytalan, gyakran a teoretikusok is ellentmondanak egymásnak az elbeszélésműfaj értelmezésekor. A novellával szemben általában jellemzi, hogy ugyan szintén egyetlen cselekménysorra fűződik fel, ám az események és leírások bőségesebben, részletesebben kifejtve kapnak helyet benne, emellett gyakoribbak a helyzetváltoztatások és a fordulatok. Verses változata az elbeszélő költemény válfajaként számon tartott költői elbeszélés, régiesen költői beszély. A műfaj tipikus példái Stendhal Vannina Vannini, Puskin Dubrovszkij, Kleist Michael Kohlhaas, Tolsztoj Kozákok, Gorkij Csudra Makar, Thomas Mann Tonio Kröger, Krúdy Gyula Az útitárs című elbeszélései. Valódi csüngőlepkék A valódi csüngőlepkék (Zygaeninae) a valódi lepkék (Glossata) közé tartozó csüngőlepkefélék (Zygaenidae) névadó alcsaládja. A hagyományos rendszertanok az éjszakai lepkék (Heterocera) alrendjébe sorolják őket annak ellenére, hogy fajaik többsége szinte kizárólag nappal repül (Ronkay, 1986). Elterjedésük, élőhelyük Magyarország elterjedési területük keleti határán fekszik, és térségünkből a csüngőlepkefajok fokozatosan kiszorulnak. Az elmúlt 50–60 évben hazánkból kipusztult, illetve a kipusztulás szélére jutott fajaik: Zygaena cynarae; Nyugati csüngőlepke (Zygaena fausta) ; Vörös csüngőlepke (Zygaena laeta) ; Zygaena punctum. Megjelenésük Többségük a közepesnél kisebb termetű. Szárnyuk élénk mintázatú: fekete vagy sötétszürke alapon pirossal, ritkábban fehérrel, még ritkábban sárga foltokkal tarkázott. Életmódjuk, élőhelyük Az ebbe az alcsaládba tartozó fajok imágói kivétel nélkül nappal repülnek. Májustól augusztus elejéig, nyílt növénytársulásokban találhatjuk meg őket. Magyarországon előfordulnak az alföldi homok- és löszpusztákon, a dombvidéki legelőkön és kaszálókon is, de leginkább a középhegységek dolomit- és mészkőlejtőinek sziklagyepein. Mind a fizikai, mind a vegyi hatásokkal szemben igen ellenállók. Így például hosszú ideig a ciángáz sem hat rájuk, mivel légnyílásaikat el tudják zárni (Ronkay, 1986). Rendszertani felosztásuk A fölöttébb fajgazdag alcsaládot 37 nemre osztják: Aeacis Agrumenia Agrumenoidea Anthilaria Biezankoia Cirsiphaga Coelestina Coelestis Epiorna Epizygaena Epizygaenella Eutychia Gingla Goe Hesychia Huebneriana Lictoria Lycastes Mesembrynoidea Mesembrynus Neopryeria Neurosymploca Orna Parasyntomis Peristygia Peucedanophila Praezygaena Pryeria Reissita Santolinophaga Silvicola Thermophila Usgenta Vogleria Yasumatsuia Zutulba Zygaena Horváth László (labdarúgó, 1988) Horváth László (Kaposvár, 1988. február 23. –) magyar labdarúgókapus, az MTK Budapest játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Horváth László szülővárosának csapatában, a Kaposvári Rákócziban kezdte pályafutását. A magyar élvonalban a 2007–2008-as idényben mutatkozott be. 2009 nyarán az angol harmadosztályban járt próbajátékon, ám végül maradt Kaposvárott. A 2012-2013-as szezonig védett nevelőegyesületében, de jobbára csak tartalék kapusként számítottak a játékára, ezért lejáró szerződését nem hosszabbította meg. 2013 januárjában a Szigetszentmiklósi TK igazolta le. Két évet töltött az SZTK-nál, majd a szintén másodosztályú Balmazújváros játékosa lett. A 2016-2017-es szezon végén csapatával kiharcolta a feljutást, a 2017-2018-as szezonban 22 alkalommal lépett pályára az élvonalban. 2018 nyarán az MTK Budapest igazolta le. Aranysárkány (film) Az Aranysárkány egy 1966-ban bemutatott színes magyar játékfilm, amely Kosztolányi Dezső azonos című, 1925-ben megjelent regénye alapján készült. Történet A történet Sárszegen játszódik, akárcsak a rendező másik, szintén Kosztolányi-műből készített filmje, a Pacsirta. A filmben utalások is találhatóak a három évvel korábban készült filmre nézve. A film főhőse Novák Antal, egy gimnáziumi tanár, akinek élete látszólag nyugodt mederben folyik, azonban különböző sérelmek és megaláztatások folytán az öngyilkosságba menekül. Liszner Vilmos nevű tanítványa a megbuktatása után éjszaka a társaival alaposan megveri a tanárát. Hilda nevű lánya, az apai intelmek ellenére, megszökik szerelmével. Kosztolányi Dezső regénye már-már egzisztencialista jellegű. Ennek képi bemutatása pontos és szikár, remekül ábrázolja az 1920-as évek Magyarországát és annak társadalmi viszonyait. A filmet Mensáros László alakítása teszi igazán felejthetetlenné. A film külső felvételei Baján készültek. Szereplők Mensáros László – Novák Antal Tóth Benedek – Tibor Béres Ilona – Hilda, Novák lánya Tahi Tóth László – Liszner Vili Bara Margit – Flóri néni Bessenyei Ferenc – Dr. Barabás Gózon Gyula – Tálas, tanár Greguss Zoltán – Dr. Ebeczky, ügyvéd Horváth Teri – Mari, szolgáló Latinovits Zoltán – Fóris, tanár Makláry Zoltán – Pedellus Pécsi Sándor – Liszner, zöldséges Szakács Sándor – érettségi elnök Sinkovits Imre – Bahó Attila Tompa Sándor – Igazgató Bodrogi Gyula – Patikussegéd Iglódi István – Glück László Keresztessy Mária – Igazgatóné Kovács István – Huszár Bandi Nagy Anna – Utas Páger Antal – Apa (archív terjedelem) Ruttkai Ottó – Tornatanár Szemere Vera – Tanárné Tolnay Klári – Anya Vajó Sándor – Bukott diák További szereplők: Csonka Gyula, Dudás Mária, Hetényi Pál, Illés Sári, Kern András, Konrád József, Leisen Antal, Molnár Ferenc, Reinitz György, Uri István Bitport A Bitport informatikával, elsősorban az informatika üzleti vetületével foglalkozó internetes lap, kiadója a saját munkatársak tulajdonában levő Bitport.hu Média Kft. A kiadvány célja, hogy közérthető stílusban, üzleti szemmel dolgozza fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat, közvetítő szerepre törekedve az informatikai piac és a technológiát hasznosító vállalati döntéshozók között. Története A publikációt az IDG Hungary Kft. informatikai kiadó, ezen belül a Computerworld-Számítástechnika hetilap szerkesztőségének korábbi munkatársai alapították, hogy elképzeléseiket az amerikai tulajdonban lévő középvállalatnál rugalmasabb szervezetben valósítsák meg. A 2010 januárjában indult oldal kezdetben szoros együttműködésben dolgozott a Figyelő hetilappal, amelynek 2011 tavaszán történt tulajdonosváltása a tartalmi partnerség és a közös konferenciaszolgáltatás fokozatos megszűnését, illetve a Bitport teljes önállósodását jelentette. Az önállóság megőrzése érdekében az oldal a mai napig külső befektetők bevonása nélkül működik. Ez az induló vállalkozás korai időszakában, a pénzpiaci világválság kellős közepén komoly próbatételt jelentett, bár a kiadó így is évről évre növelni tudta mind árbevételét, mind konferencia-portfólióját. A lap mai arculata és rovatszerkezete a változó informatikai irányzatokhoz igazodva 2013 őszén született meg, amikor frissült a kiadvány logója, illetve kialakult a létszámát tekintve kibővült szerkesztőség legújabb felállása is. Jelenlegi működése A Bitporton megjelenő cikkek három nagy témakört fednek le, amelyek a trend (az ICT piac hírei, humán erőforrás, karrier, hálózatok és közösségi eszközök) a tech (cloud, vállalatirányítás, big data, üzleti intelligencia és biztonság), illetve a mobil (üzleti mobilitás, konzumer technológia és készüléktesztek) aloldalakon, valamint a megfelelő rovatokban jelennek meg. Az oldal kiemelt havi mellékletben foglalkozik a vállalati informatika különös figyelmet érdemlő témaköreivel, és rendszeresen publikálja külső szakértők cikkeit. A Bitport két jelentős informatika érdekképviseleti szervezet, a VISZ és az IVSZ hivatalos médiapartnere, kooperációban a 2013 óta független információbiztonsági híroldalként üzemelő Biztonságportállal. A lap munkatársai rendszeres szereplői a Jazzy Rádió Millásreggeli műsorának, és olyan szakmai díjak bíráló bizottságában kapnak helyet, mint amilyen az az Év CIO-ja vagy az Év PR szakembere. Rendezvények A Bitport közvetlenül alapítását követően fogott bele a CIO szakmai rendezvények szervezésébe, amelyek mára a CIO Hungary brand alatt a hazai IT-szektor jelentős konferenciasorozatává váltak. A tavaszi CIO Hungary és az őszi CIO Budapest konferenciák a nagyvállalatok informatikai vezetőinek és üzleti döntéshozóinak szóló, zártkörű események, amelyeket a Bitport a céges IT aktuális kihívásainak elemzésére, a szakmai határterületek bevonására és a szállítói oldal képviselőitől mentes hallgatóságra épít. A Bitport a HTB partnereként 2013 óta részt vesz a nemzetközi HUSTEF konferencia szervezésében is. Vitéz (keresztnév) A Vitéz késő középkori magyar személynév és (gyakrabban) családnév, a vitéz szóból származik. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok április 28. november 2. Miramar (Valencia) Miramar település Spanyolországban, Valencia tartományban. Miramar Bellreguard, Guardamar de la Safor, Gandia, Palmera és Piles, Valencia községekkel határos. Lakosainak száma 2608 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Földváry család (bernáthfalvi) A bernáthfalvi és földvári Földváry család egy XIV. századi ősökkel bíró magyar nemesi család. Története Egy bizonyos Földváry Mátyás nemességet kapott a XV. század elején, később tőle származott a család. Ezt a nemességet 1573. augusztus 9-én Miksa király is megerősítette, és ezzel együtt címert is adományozott nekik. A család később két ágra szakadt, az egyik Pest, míg a másik Heves vármegyében élt. Kiemelendő a családtagok közül Gábor (1787–1854), aki pesti alispán Csongrád vármegye főispánja, és császári és királyi tanácsos is volt. Címere Az 1573-ban kapott címer Kempelen Béla leírását idézve: Négyelt pajzs; a jobboldali felső vörös mezőben álló arany griff jobbjában szőlőfürtöt tart; a baloldali felső kék mezőben hármas zöld halom középsőjén álló hattyú felemelt jobbjában a dombból kinövő búzakalászt tartja; az alsó 3. és 4. mezőt jobbról ezüst, balról vörös ék hasítja, ebben 2 piros, illetőleg 2 ezüst rózsa; az ék által szabadon hagyott jobboldali mezőnek felső része kék, az alsó arany, a baloldalié pedig fenn arany; lenn kék; sisakdísz: a griff növekvőleg; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. ČD 363 sorozat A ČSD ES 499.1 egy kétféle áramrendszerre készült csehszlovák villamosmozdony-sorozat volt. A Škoda Művek plzeňi gyárában fejlesztették ki az 1970-es évek végén. Csehszlovákia felbomlása, majd a ČSD kettéosztása után a sorozat új neve a Cseh Vasútnál ČD 363 sorozat, a Szlovák Vasútnál ŽSSK 363 sorozat lett. Története A Csehszlovák Államvasutak (ČSD) vonalait a két világháború között egyenárammal villamosították. A második világháború után azonban a további vonalakon már az előnyösebb váltakozó áramot alkalmazták. Az egyenáramú mozdonyok nem közlekedhettek a váltakozó áramú hálózaton és ez utóbbi rendszerű mozdonyok az egyenáramú hálózaton. A kéltféle hálózat jelenlét gyakori mozdonycserét igényelt, amely a vasúti közlekedés hatékonyságát csökkentette. Ezért a Csehszlovák Államvasutak olyan villamos mozdonyokat állítottak üzembe, amelyek alkalmasak a kétféle áramrendszerű vonalakon történő közlekedésre. A Škoda plzeňi gyára 1974-ben gyártotta az első ilyen mozdonyt. A 4000 kW teljesítményű 350-es sorozatú (ES 499) villamos mozdony tömege 88 t, engedélyezett legnagyobb sebessége 160 km/h. Az egyenáram közvetlenül, a váltakozó áram egyenirányítva táplálja a négy kerékpárt hajtó villamos vontatómotorokat. Ezeket a mozdonyokat 1973–1975 között gyártotta. A Škoda és a ČKD 1976-ban kezdte el a 350-es sorozat felváltására az ES 499.1 típusú mozdonyok tervezését. 1980-re készült el az első prototípusa. 1988-tól a mozdonyokra a 363-as típusjelzést használták. 1984-1990 között folyt a sorozatgyártása, ez idő alatt összesen 181 db készült a 363-as sorozatú mozdonyokból. Ebből a sorozatból kiindulva tervezték meg a csak egyenáramú (ČD 163) és csak váltakozóáramú (ČD 263) változatokat. Tervezték a mozdonyok továbbfejlesztését. A 362-es változatnál 140 km/h-s, a 360-as típusú mozdonynál 180 km/h-s maximális sebesség elérését tűzték ki célul. 1990-ben megrendeltek 30 db 362-est, azonban ezt a rendelést pénzügyi gondok miatt törölni kellett. 1993-tól 1994-ig és 2000-2001-ben a České Dráhy 14 darab 363-as mozdonyt forgóvázcserével 140 km/h sebességre átépített, és 1999-ben a Szlovák Vasút is 15 mozdonyt átépített, így ezek a ČD 362 sorozatszámot mégis megkapták. A 2008-as tervekben megint szerepel a mozdony, mint leendő átépítések kiindulópontja, illetve ingavonati alkalmazás megfelelő vezérlőkocsik beszerzésével. Alkalmazásuk A sorozatot jelenleg főleg a következő viszonylatokon használják: ČD Prága - Břeclav Prága - Cheb Břeclav - Petrovice u Karviné Brno - Zsolna Ústí nad Labem - Cheb ŽSSK Pozsony - Zsolna - Kassa Festés Eredetileg a mozdonyok kék-krém festésben készültek. Ez volt a ČSD-nél a kétáramrendszerű mozdonyok szabványfestése. A mozdonyok szétosztása után a ČD-nél sok mozdony eltérő színeket kapott, a ČD Cargo a saját középkék-sötétkék festését kezdi alkalmazni 2008 óta, a ŽSSK az új színterv szerinti fehér-vörös színeket alkalmazza a nagyjavítások során, a ŽSSK Cargo egyelőre kitart az eredeti festés mellett. Mind a ČD, mind a ČD Cargo egyes mozdonyai reklámfestéseket is hordoznak. Jussy (Aisne) Jussy település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 1232 fő (2015). Jussy Clastres, Flavy-le-Martel, Frières-Faillouël, Mennessis, Montescourt-Lizerolles, Remigny és Saint-Simon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szabó Márton (egyetemi tanár) Szabó Márton (Novaj, 1942. október 27. –) filozófus, politika- és társadalomtudós, professor emeritus (nyugalmazott professzor). Az MTA TK Politikatudományi Intézet (külső) kutatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem óraadó professzora. Életpályája és oktatási tevékenysége Szabó Márton 1942. október 27-én született az Eger melletti Novaj községben. Szülei (Szabó Márton és Bóta Julianna) gazdálkodó parasztemberek voltak, s Szabó középiskolás korában is a szülőfalujában élt, családjával együtt gazdálkodott, egyben naponta járt be az egri Dobó István Gimnáziumba. 1962-ben kezdte meg tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán népművelés, magyar nyelv- és irodalom szakon, s diplomáját 1967-ben szerezte meg. 1969 és 1971 között ugyanitt posztgraduális képzés keretében elvégezte a filozófia szakot, s 1973-ban filozófiatörténetből dr. univ. címet szerzett „Tudomány-módszertani problémák Marx Grudrisse der Kritik der politischen Ökonomie című munkájában” című dolgozatával. 1976 és 1979 között az MTA mellett működő Tudományos Minősítő Bizottság ösztöndíjas aspiránsa volt, s ennek keretében 1978-ban félévet a berlini Humboldt Egyetemen töltött kutatási ösztöndíjjal. 1982-ben védte meg mentalitás- és értelmezéstörténeti témájú kandidátusi (ma: PhD) disszertációját „Munka és morál: A munkához való erkölcsi viszonyfunkciójának történeti változása” címmel filozófiai tudományok tárgykörben. 1999-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán politikatudományból habilitált, s a köztársasági elnök 2000-ben egyetemi tanárrá (professzorrá) nevezte ki. Első munkahelye 1961-ben az egerszóláti községi tanácson volt, ahol egy évig titkárként dolgozott. Diplomaszerzés után 1967-ben a Szabolcs-Szatmár megyei Fehérgyarmaton vállalat munkát: két évig a Járási Művelődési Központ igazgatója, két évig a Járási Hivatal művelődésügyi előadója volt. Egyetemi és kutatói pályája 1971-ben kezdődött, amikor is kinevezték a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanársegédnek, ahol 12 évig dolgozott, utóbb docensi beosztásban s egyben vezette a filozófiai szakcsoportot. 1983-ban családjával együtt Budapestre költözött; először a Munkaügyi Kutatóintézet tudományos munkatársa és osztályvezetője lett, majd 1998-ban a Társadalomtudományi Intézet (átszervezés után: Politikai Tudományok Intézete) kutatója és a Politikaelméleti Osztály vezetője volt, utóbb tudományos tanácsadói beosztásban, egészen a 2007-es nyugdíjazásáig. 2008-tól a 2012 évi emeritálásáig a Miskolci Egyetem főállású professzora volt a Politikatudományi Tanszéken, ahol alapítója és szakfelelőse volt a politikatudományi mester tagozatnak. Több egyetemen tanított másodállásban, illetve óraadóként. 1984/1985-ben az ELTE Tanárképző Karán, 1993 és 1998 között a Miskolci Egyetem BTK-n, 1998 és 2008 között az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében, 2009 és 2013 között a kolozsvári Babeş Bolyai Tudományegyetem Politika- Közigazgatási és Kommunikációtudományi Karán. Négy szakkollégiumban vezetett egy-egy féléves kurzust: 2001-ben a BCE Társadalomelméletei Kollégiumában, 2007-ben az ELTE Bibó István Szakkollégiumban, 2011-ben a BCE Rajk László Szakkollégiumban. 2014-ben az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégiumában. A 2014/2015 tanévben három egyetemen óraadó professzorként dolgozik. A NKE Közigazgatás-tudományi Karán 2012-től, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében 2011 óta tanít alap és mester tagozaton, továbbá már 2001 óta a Doktori Iskolában. 2011 óta tanít az ELTE TáTK Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Iskolájában is, és a BCE TTK Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolában pedig 2012 óta oktat. Mindhárom doktori iskolában egyben több doktorandusz témavezetője. Pályája kezdetén filozófiát, etikát és szociológiát tanított. 1990 után viszont sorra jelentette meg azokat a könyveit és dolgozta ki ezekhez kapcsolódva azokat az alternatív szemléletű politikatudományi és társadalomtudományi tárgyakat, amelyeket a formálódó egyetemi képzés befogadott, és beépített a képzésbe. Ezek a tantárgyak a következők: politikai szemantika, politikai tudáselméletek, a diszkurzív politikatudomány alapjai, bevezetés a diszkurzív politikatudományba és elemzésbe, irányzatok és iskolák a diszkurzív politikatudományban, politikai episztemológia, a politikai diszkurzív szereplői, a közügy politikaelmélete, a közélet kommunikatív résztvevői. Szabó 2005-ben az MTA Politikatudományi Intézetében létrehozta a Politikai Diskurzuskutató Központot (későbbi nevén Politikai Diskurzuselméleti Kutatócsoportot), amit 2012-ig vezetett. Ennek keretében, illetve előzményeként 2002-től szervezi és vezeti a Diszkurzív Műhelyt, ami önkéntesen és grátis működő egyetemközi tudósképzőhely több tudományterületről doktoranduszok, fiatal kutatók és diákok részvételével, általában két hetente tartott foglalkozásokkal. 2014. január 1-től az MTA TK Politikatudományi Intézet külső kutatója. Tudományos munkássága Szabó Márton tudományos pályája elején filozófiatörténeti, etikai és ideológia kérdések tanulmányozásával foglalkozott. Ebben tárgykörben jelentek meg tanulmányai és könyvei, illetve ezekből a tárgyakból írta meg a disszertációit és szerezte meg tudományos címeit. A rendszerváltozás után az érdeklődése a politikatudomány felé fordult, viszont nem a főáramlatnak számító irányzatok érdekelték, hanem az akkortájt kibontakozó interpretatív vagy diszkurzív szemléletű politikatudomány, ami a politika alternatív tudományos szemlélete. Ma őt tartják az interpretatív szemléletű diszkurzív politikatudomány hazai megteremtőjének és legjelentősebb képviselőjének, amelynek az a legfőbb sajátossága, hogy a társadalmat és a politikát nem objektív rendszernek, vagy bonyolult organizmusnak írja le, amelyben az emberek a valóság kiszolgáltatott résztvevői vagy passzív megismerői csupán, hanem aktív ágensei. Ezért is felfogásában a (politikai) valóság egyszerre objektív és szubjektív, adottság és értelmezés. Írásait az jellemzi, hogy megkísérni a politikai valóság ezen új szemléletét következetesen és átfogóan kimunkálni; a résztvevők, a tevékenységek, a megismerések, az intézmények, a célok és eredmények vonatkozásában egyaránt, s ezenközben újraértelmezi a politikatudomány hagyományos témát is. Szabó munkássága egyrészt jellegzetesen közép- vagy kelet-európai gyökerű. Azokat a tapasztalatokat formálja tudományosan rendszerezett elméleti nézetté, amelyeket Európa ezen részének állampolgárai tömegesen éltek át a 20. században. (például a diktatúrák működése, a társadalmi elmaradottság, a mindennapi élet bizonytalansága, a sűrű rendszerváltozások, és mások) Másrészt nyitott a jövő felé, mert az értelmező attitűd középpontba állítása lehetővé teszi, hogy a társadalmi-politikai valóság sokszor váratlan új jelenségei is értelmezhetők, sőt kezelhetők legyenek az általa favorizált a nézőpontból. Szabó egyben jelentős iskolateremtő tudós is. Tanítványai (például Szűcs Zoltán Gábor, Pál Gábor, Horváth Szilvia, Gyulai Attila, Pap Milán, Illés Gábor és mások) az általa képviselt tudományos szemlélet elkötelezett hívei, s egyben továbbfejlesztői. Könyvei Munka és morál: A munkához való erkölcsi viszony funkciójának és értelmezésének történelmi változása. Budapest, Kiadja a Művelődési Minisztérium, 1981. Erkölcs – eszmény és valóság (szerk.). Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1985. Vélemények – ellenvélemények erkölcsi kérdésekről (szerk.). Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1987. Tükör által homályosan: Tanulmányok az ideológiáról (társszerk.) Budapest: MTA Társadalomtudományi Intézet Kiadása, 1990. Szövegvalóság: Írások a szimbolikus és diszkurzív politikáról. (szerk.) Budapest: Scientia Humana, 1997. Politikai tudáselméletek: Szemantikai, szimbolikus, retorikai és kommunikatív-diszkurzív értelmezések a politikáról. Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. Diszkurzív térben: Tanulmányok a politika nyelvéről és a politikai tudásról. Budapest: Scientia Humana, 1998. Az ellenség neve. (szerk.) Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó, 1998. Beszélő politika: A diszkurzív politika teoretikus környezete. (szerk.) Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó, 2000. Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. (társszerk.) Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 2000. A diszkurzív politikatudomány alapjai: Elméletek és elemzések. Budapest: L'Harmattan, 2003. E-book is: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/index.html Fideszvalóság: Diszkurzív politikatudományi értelmezések (szerk.). Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2006. Politikai idegen. A politika diszkurzív szereplőinek elméleti értelmezése. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2006. Politikai episztemológia. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2011. A közügy politikaelmélete. Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó, 2014. Kötőjelek: Írások tudományról, politikáról, közéletről. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2014. Diszkurzív politikatudomány: Bevezetés a politika interpretatív szemléletébe és kutatásába. Budapest: Osiris Kiadó, 2016. Szakmai-közéleti tevékenysége A Művelődési Minisztérium Filozófiai Oktatási Bizottságának tagja: 1981–1986 Magyar Filozófiai Társaság Etikai és Társadalomelméleti Szakosztályának titkára 1989–1999 Társszerkesztője a Társadalomtudományi Közlemények című folyóiratnak: 1990–1991 Alapítója és társszerkesztője a Politikatudományi Szemle című folyóiratnak: 1992–1994 A Politikatudományi Szemle Szerkesztő Bizottságának tagja (1995-2013), elnöke: 2014-től Az OTKA Társadalomtudományi Kollégiumának tagja: 2002–2004 Az MTA Politikatudományi Bizottságának választott tagja: 1999-től A Médiakutató című médiaelméleti folyóirat Szerkesztő Bizottságának tagja: 2003-tól Társszerkesztője a [posztmodern politológiák] című könyvsorozatnak, L’Harmattan, 2003-tól Az OTKA Jogtudományi és Politikatudományi Zsűrijének tagja: 2005-2008 A Redescriptions című finnországi folyóirat Editorial Board jának a tagja: 2006-tól Szakmai igazgatója és szervezője a Magyar Politikatudományi Társaság 2006, 2007, 2008, 2009 évi vándorgyűléseinek A Miskolci Egyetem BTK Kari Tanács tagja: 2008-2012 A Magyar Politikatudományi Társaság Elnökségi tagja: 2004-2015 (négy választási ciklus során) A Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézetében kiadott Műhelytanulmányok sorozat szerkesztője: 2008–2012. A Studia Politica című angol nyelvű romániai folyóirat Editorial Board jának tagja: 2009-től Kitüntetések, szakmai elismerések Miniszteri dicséret, 1975. Adományozó a művelődési miniszter. Pro Scientia tanári díj, 1995. Adományozó az MTA elnöke, az oktatási miniszter és az OTDK elnöke. Széchenyi Professzori Ösztöndíj, 2000 – 2003. Adományozó az Oktatási Minisztérium. Bibó István díj, 2006. Adományozó a Magyar Politikatudományi Társaság Elnöksége és a Bibó István Demokráciáért Alapítvány Kuratóriuma Kolnai Aurél díj, 2012. Adományozó a Magyar Politikatudományi Társaság Elnöksége Források (Szabó Márton munkáival foglalkozó önálló írások, tanulmányok, elemzések) Kiss Lajos András: Politika és diskurzus. Szabó Márton politikafilozófiai invenciója . Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2015. 201. p. Balogh István: A diszkurzív politika a tudományos diskurzusban. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 4. szám, 89–97. Barta Mónika: Diskurzusközpontú politikai valóság -- Eristikon 2007 évi száma. (A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kar online folyóirata.) Béndek Péter: Fogalmi politizálás nélkül? -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 4. szám, 98–100. Bretter Zoltán: „Őrült beszéd, de van benne rendszer”: Töredékes elemzések és megértő kritikák. Hozzászólás Szabó Márton Közpolitikai diskurzuselemzés című tanulmányához. -- Politikatudományi Szemle 2014 évi 1. szám, 131–145. Csepeli György: A szelíd politológus. (Szabó Márton: Kötőjelek. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2014.) Jog - Állam - Politika VI. évf. 2014 évi 3. szám, 157-159. Cs. Kiss Lajos: A tudományos és a politikai diskurzus „határvitája”. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 3. szám, 123–132. Cs. Kiss Lajos: Találkozások Carl Schmitt-tel. -- Cs. Kiss Lajos szerk.: Carl Schmitt jogtudománya. Tanulmányok Carl Schmittről. , 181–196. Gondolat Kiadó, Budapest 2004. Elemzés: 56, 58–60. Csizmadia Ervin: A diskurzus mint hatalmi küzdelem. (Szabó Márton: Politikai tudáselméletek) -- Politikatudományi Szemle 1999 évi 2. szám, 143–151. Debreczeni József: „Publicisztikai politológia”: fából vaskarika. -- Politikatudományi Szemle' 2000 évi 1–2. szám, 243–252. Fricz Tamás: Csak a vita?! Kritikai megjegyzések Szabó Márton tanulmányához. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 2: szám, 112–120. Frivaldszky János: A politikai diskurzus és korlátai. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 2. szám, 105–111. Gajduschek György: „Diskurzus” vagy „süket duma?” Gondolatok, megjegyzések Szabó Márton: Közpolitikai diskurzuselemzés című dolgozatához. -- Politikatudományi Szemle 2013 évi 1. szám, 117–127. Galló Béla: Egy ilyen, egy olyan. -- Politikatudományi Szemle 2000 évi 3–4. szám, 265–274. Galló Béla: Az áttörés még várat magára (Szabó Márton: Politikai idegen) -- Magyar Tudomány 2007 évi 4. szám, 528. Gerlóczy Ferenc (1997): A „mi” és az „ők” a történelemben. -- Heti Világgazdaság 1997. december 6., 115–117. Glózer Rita (2008): A diszkurzív projektum elméleti megalapozása. -- Glózer Rita: Diskurzusok a civil társadalomról , 15-20. Budapest, L’Harmattan Kiadó. G. Fodor Gábor: Lehet-e a politika tudomány? Reflexiók Szabó Márton Publicisztikai politológia Magyarországon a kilencvenes években című tanulmányára. -- Politikatudományi Szemle 2001 évi 1–2. szám, 241–250. Gyáni Gábor: Lehetséges-e politikatudomány? (Szabó Márton: Politikai episztemológia című könyvéről) -- Élet és Irodalom LV. évf. 37. szám, 2011. szeptember 16. Gyulai Attila: Esetleges bizonyosságok. Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai című könyvéről. -- Médiakutató 2005 évi 1. szám, tavasz, 137–142. Koroncai András: Luhmann és a diszkurzív politikatudomány - Replika 2014 évi 3. szám (87), 95-107 Illés Gábor: Kommentár egy vitához. -- Politikatudományi Szemle 2014 évi 2. szám, 111–121. Jobbágy József: A tudós publicista. -- Politikatudományi Szemle 2000 évi 1–2. szám, 253–257. Karácsony András: A politika grammatikájáról. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 1. szám, 147–152. Kálmán C. György (1997): Én vagyok én, te vagy te. (Recenzió. Reinhart Koselleck: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. Fordítás és záró tanulmány: Szabó Márton. Jószöveg Kiadó. 1997. 104 oldal) -- Élet és Irodalom 49. szám, 1997. december 5., 12. Kiss Balázs: A politika a jelek korában: Hozzászólás Szabó Márton tanulmányához. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 1. szám, 137–146. Kiss Balázs: Michel Foucault diskurzuselmélete és a politika nyelvi vizsgálata. -- Szabó Márton szerk.: Beszélő politika: A diszkurzív politikatudomány teoretikus környezete , 51–85. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó, 2000. Elemzés: 79–85. p. Kiss Lajos András: A diszkurzív politika természetrajza: Szabó Márton két könyvéről. -- Magyar Filozófiai Szemle 1999 évi 6. szám, 993–1101. Kiss Lajos András: A diszkurzív politikatudomány természetrajza. Szabó Márton politikafilozófiai invenciója. -- Kiss Lajos András: Teóriák hálójában. Filozófiai tanulmányok. Budapest, L’Harmattan 2006, 173–196. Kiss Lajos András: A politikai idegen konstrukciói. Gondolatok Szabó Márton új könyvéről. -- Politikatudományi Szemle XVI. évf. 2007 évi 3. szám, 163–174. Kulcsár Szabó Ernő: A hermeneutikai társadalomtudomány lehetőségei és a perspektivizmus problémái. (Szabó Márton: Politikai episztemológia című könyvéről) -- Politikatudományi Szemle XX. évf. 2011 évi 4. szám, 148–153. Kürti László: A politikai hatalom szimbolikus teréről. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 3. szám, 105–112. Lakner Zoltán: Egy szakma presztízse. -- Politikatudományi Szemle 2000 évi 3–4. szám, 275–283. Lányi Gusztáv: A politikatudomány diszkurzív fordulata – pszichológia nélkül? Hozzászólás Szabó Márton tanulmányához. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 3. szám, Elemzés: 113–121. Lányi Gusztáv: Rendszerváltozás és politikai pszichológia. Politikai pszichológiai tanulmányok. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2001. Elemzés: 208–213. Pál Gábor: Politikai hermeneutika. -- Politikatudományi Szemle 2004 évi 1–2. szám, 337–348. Pál Gábor: A közpolitikai diskurzuselemzés perspektívái. Hozzászólás egy vitához. -- Politikatudományi Szemle 2013 évi 2. szám, 117–129. Pászka Imre: A szövegalapú „társadalomtudomány” lehetőségei. -- Varga Zoltán szerk.: Bölcsészműhely 2006. 94–113. Szeged: Jatepress Kiadó, 2007. Pászka Imre: Narratív történelemformák. Szeged, Belvedere Kiadó, 2007. Elemzés: 98–99, 126–127, 353. Szabó Tibor: Szabó Márton: Politikai tudáselméletek. -- Kritika 1999 évi 7. szám, 44–45. Szűcs Zoltán Gábor: Diskurzusalapító atyák -- Huszonegy: kulturális folyóirat 2001 évi 1. szám, 71–77. Szűcs Zoltán Gábor: Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai. Elméletek és elemzések. -- BUKSZ 16. évf. 3. szám, 2004 ősz, 278–281. Szűcs Zoltán Gábor: A diszkurzív politikatudomány mint politikai diskurzustörténet. Tudományszemléleti és módszertani esszé. -- Műhelytanulmányok 2. Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézet. Elemzés: 4–12. Online folyóirat. További tájékozódás http://szabomarton.e3.hu Castellserà Castellserà település Spanyolországban, Lleida tartományban. Castellserà Preixens, Agramunt, La Fuliola, Penelles és Montgai községekkel határos. Lakosainak száma 1008 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Young, Rich & Dangerous A Young, Rich & Dangerous a harmadik, és egyben utolsó stúdióalbuma az amerikai Kris Kross hiphopduónak. Az album előkészületeiben Jermaine Dupri segédkezett, valamint közreműködött Da Brat, Aaliyah, és Mr.Black. Az album 1996. január 9-én jelent meg, és arany fokozatú helyezést kapott az eladások alapján. Az albumról két kislemez jelent meg. Tracklista "Some Cut Up" - 1:45 "When the Homies Show Up" - 1:31 " Tonite's tha Night " - 3:16 "Interview" - 0:39 "Young, Rich and Dangerous" - 3:50 " Live and Die for Hip Hop " featuring Da Brat, Aaliyah , Jermaine Dupri & Mr. Black - 3:43 "Money, Power and Fame" Featuring Chris Terry - 3:48 "It's a Group Thang" - 0:51 "Mackin' Ain't Easy" featuring Mr. Black - 2:58 "Da Streets Ain't Right" - 3:00 "Hey Sexy" Featuring Chris Terry - 3:40 "Tonite's tha Nite (Remix)" - 3:41 Felhasznált dalok, hangminták "Tonite's Tha Night" "Riding High" by Faze-O "Da Streets Ain't Right" "Talking in Your Sleep" by The Romantics "Warning" by The Notorious B.I.G. "Live and Die for Hip Hop" "Baby Come to Me" by Regina Belle "Mackin' Ain't Easy" "Love Will Find a Way" by Lionel Richie "Money, Power and Fame (Three Thangs Thats Necessities)" "I Need Love" by LL Cool J "Some Cut Up" "Intimate Connection" by Kleeer "Tonight's Tha Night" (Remix) "Deep Cover" by Dr. Dre (6492) 1991 OH1 A (6492) 1991 OH1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1991. július 18-án. Edda Művek 3. Az Edda Művek 3. az Edda Művek harmadik nagylemeze, mely 1983-ban jelent meg. Az album eredetileg teljesen más koncepcióban készült volna el, felsőbb utasításra azonban egy szám (Fekete élmény) kivételével újakat kellett készíteniük, részben a szövegek, részben azon elvárás miatt, hogy az album legyen "líraibb". Az ebből eredő kapkodás és a rossz légkörben történő felvételek miatt az album nem lett annyira sikeres, mint elődei, bár elérte az aranylemez státuszt. 1995-ben CD-n is kiadták valamint később digitális formátumokban. Áttekintés 1982-ben az Edda Művek nem adott ki új lemezt, részben azért, mert éppen a Platina Turnén vettek részt, részben a zenekart érintő problémák miatt (Zselencz László betegség miatti átmeneti helyettesítése, Csapó György szintén betegség miatti kiválása a zenekarból, Barta Alfonz bevonulása katonának). Ennek ellenére számtalan dalt szereztek ez idő alatt is, illetve voltak olyanok, amelyeket már régóta játszottak, de különféle okokból nem kerülhettek lemezre. Már az 1982-es év közepétől-végétől úgy konferáltak fel egyes számokat, hogy a készülő új harmadik lemez anyagát hallhatja bennük a közönség. Ezen új számok egy része azonban stílusában is elütött a korábbiaktól - Slamovits István a progresszív rock felé eltolódó hangzást képzelt el, azok ennek megfelelően íródtak. Ezzel szemben Pataky Attila a dallamosabb, slágeres vonulat mellett tette le a névjegyét, gyakorlatilag azt az utat folytatva, amelyen eddig haladtak. A lemezre érett szerzeményeket kiválogatva azokat beterjesztették az MHV elé, amely gyakorlatilag egy az egyben visszadobta azt. Az "Engedjetek saját utamon" ismét nem kerülhetett fel (szövege miatt), ugyancsak a szöveg miatt a "Jár a füstben a halál" és "Ivódal" (alkoholról és kábítószerekről szóltak), "Elektromos szemek", "Vadkutya", és "Királyok és szolgák" (rendszerellenesnek titulált szövegük miatt), és a "Vörös tigris" pedig bár korábban felkerült kislemezre, de letiltották. Az egyetlen, amely átment a szűrőn, a "Fekete élmény" volt, annak két sorát mégis meg kellett változtatni ("a sötétségé a trón" helyett "övé a sötétség", illetve "a hatalom tiéd" helyett "a remény tiéd"). Ilyen hangulatban kellett mindössze két hét alatt új számokat írni. A felvételek igen kelletlen hangulatban zajlottak, Slamovits István részt sem akart rajtuk venni (nem tartotta fontosnak a lemezmegjelenést, inkább leállt volna még pár hónapig, amíg elkészülnek az arra érdemes új számok), így a legtöbb új szerzemény elkészítésében az új dobos, Fortuna László közreműködött. Az album végső soron tényleg líraibb lett, mint az előző kettő. A Platina Turnén velük játszó Kegye János szaxofonjátékával tett hozzá a dalokhoz. Érdekesség, hogy a "Rockénekes" című szám egy 1970-es években már általuk játszott dalnak az újabb változata, azonban abból egy soron kívül semmit nem őrzött meg.Az "Érzés" című számról Slamovits egy interjúban elmondta, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem szerelmes dal, hanem Istenhez szól. Azok a szerzemények, amelyek végül a cenzúra miatt nem kerülhettek lemezre,1988-ban megjelentek a Pataky-Slamovits című albumon, amelyen már az akkori Edda Művek játszotta fel azokat a dalokat. Számok listája Óh, azok az éjszakák (Fortuna L. - Pataky A. - Slamovits I. ) Nehéz dolog (Fortuna L. - Pataky A. - Slamovits I.) (ének: Slamovits) Rockénekes (Barta A. - Fortuna L.) Érzés (Barta A. - Pataky A. - Slamovits I.) (ének: Pataky és Slamovits) Rossz állapot (Barta A. - Fortuna L.) Fekete élmény (Fortuna L. - Slamovits I.) (ének: Slamovits) Nekünk miért jó (Fortuna L.) A játék véget ér (Fortuna L. - Pataky A. - Slamovits I.) (ének: Pataky, próza: Slamovits) Az együttes felállása Barta Alfonz – billentyűs hangszerek Fortuna László – dob, ütőhangszerek Pataky Attila – ének Slamovits István – gitár, ének Zselencz László – basszusgitár Közreműködött: Kegye János – szaxofon Kapcsolódó válogatáslemez Popmajális - Live (1982) Forrás A szerzőségek listája az Allmusic Hungary alapján Edda Művek 6. A hatodik Edda-lemez 1986-ban jelent meg. Az együttes felállása eddigre többé-kevésbé stabilizálódott, csak a gitáros személyében történt változás: Csillag Endre 1988-ban külföldre költözött, az ő helyét Alapi István vette át. Az ekkoriban betegeskedő Fortuna László dobos helyének betöltése egyelőre még bizonytalan volt. Ezzel a lemezzel fektette le az új Edda azt a hangzásvilágot, amely máig jellemzi a zenekart. Ezzel kapcsolatban sokan voltak, akik elégedetlenkedtek, mondván, a régi Eddában több volt a gitár. Ez a probléma azonban átmenetinek bizonyult, a következő lemeztől kezdve Alapi István jól tette a dolgát. Számok listája Gyere őrült - 4:02 Veled vagyok - 4:11 Éjjel érkezem - 6:32 Ma még együtt - 5:02 Velem kiáltsatok - 4:47 Éhes asszony - 4:28 Megfulladok - 4:41 A színház - 6:43 Az együttes felállása Csillag Endre - szólógitár Gömöry Zsolt - billentyűs hangszerek Mirkovics Gábor - basszusgitár Pataky Attila - ének Közreműködött: Papp Tamás - dob Kapcsolódó kislemez Pataky Attila és D. Nagy Lajos kislemez ( 1986 ) Zsaru pánikban A Zsaru pánikban (eredeti cím: Gun shy) Eric Blakeney 2000-ben bemutatott vígjátéka, saját írásából. Főszereplők: Liam Neeson, Sandra Bullock és Oliver Platt. Cselekménye Charlie (Liam Neeson) beépített titkosügynök legutóbbi akciója balul sikerült: társát megölték, és ő maga is közel került a halálhoz, mire a felmentőcsapat megérkezett. Azóta acélidegei elrongyolódtak, állandó szorongás gyötri, ami az emésztőrendszerét is hátrányosan érinti. Szeretne kiszállni a rábízott feladatból és végleg visszavonulni a veszélyes foglalkozástól, de főnökei szerint hosszú ideig tartott, amíg a fedősztoriját hihetővé tették, s Charlie-nak be kell fejeznie, amit elkezdett. Munkája New Yorkba szólítja, az oda tartó repülőút során megismerkedik dr. Jeff Bleckner pszichiáterrel és elhatározza, hogy felkeresi a rendelőjében. Ellátogat a pszichiáterhez, aki szorongáscsökkentő gyógyszert ír fel neki, továbbá javasolja egy főleg üzletemberekből álló terápiás csoport látogatását. A csoport tagjait meglepi, amikor Charlie bevallja nekik legrejtettebb félelmét, hogy szembe kell szállnia egy veszélyes maffiózóval, Fulvio Nesstrával (Oliver Platt). Charlie találkozik Judy Tipp-pel (Sandra Bullock), egy vonzó nővérrel, aki belső bajaira alternatív terápiákat javasol. Usinens Usinens település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 391 fő (2015). Usinens Bassy, Challonges, Chêne-en-Semine, Desingy, Seyssel (Haute-Savoie) és Vanzy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Grandas de Salime Grandas de Salime település Spanyolországban, Asztúria autonóm közösségben. Grandas de Salime Santa Eulalia de Oscos, San Martín de Oscos, Pesoz, Allande, Negueira de Muñiz és A Fonsagrada községekkel határos. Lakosainak száma 874 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Monay Ferenc Monay Ferenc (Nagybánya, 1878. december 22. – Róma, 1964. május 6.) erdélyi magyar római katolikus pap, művelődéstörténész, műfordító, közíró. Élerútja Tanulmányait Egerben és a római Gregoriana egyetemen végezte. Gimnáziumi tanár Szilágysomlyón és Marosvásárhelyen, aradi plébános, 1918-tól minorita tartományfőnök, 1927-től vatikáni magyar gyóntató. A közjog és történettudományi propedeutika főiskolai tanára. Az Academia Romana dell'Immaculata tudományos társaság tagja, a rendi névtár szerkesztője. Az aradi Vasárnap c. folyóirat megalapítója (1918), itt számolt be római levéltári kutatásainak eredményeiről: Aradiak Rómában 500 év előtt (1934); Egy tengerkutató aradi minorita (1935); A temesvári magyarok kérvénye a vatikáni levéltárban 1582-ből (1936). Önálló kötetei Assisi Szent Ferenc összes művei (fordítás olaszból és franciából, Marosvásárhely, 1907); Római levelek (Arad, 1927); Ezüstös oltár (cikkgyűjtemény, Arad, 1927); A lateráni béke (történelmi tanulmány, Arad, 1929); De provincia Hungarica ordinis fratrum minorum conventualium Memoriae Historicalae in anniversario 250 anno suae restaurationis (Róma, 1953). Usmate Velate Usmate Velate település Olaszországban, Lombardia régióban, Monza e Brianca megyében. Lakosainak száma 10 211 fő (2017. január 1.). Usmate Velate Arcore, Camparada, Casatenovo, Lomagna, Vimercate és Carnate községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Hálózat (film) A Hálózat (Network) 1976-ban készült színes, amerikai filmdráma. Sidney Lumet alkotása elsőként szólt a televízió hatalmáról és manipulációiról egy fiktív tévétársaság, a UBS ürügyén, melynek vezetői a nézettség érdekében a leggátlástalanabb eszközöktől sem riadnak vissza, miközben a valóság helyett csupán annak illúzióját közvetítik a nézők felé. A Hálózatot 1977-ben 10 kategóriában jelölték Oscar-díjra, és ebből 4-ben győzedelmeskedett: Paddy Chayefsky a legjobb eredeti forgatókönyvért vehette át a díjat, Peter Finch lett a legjobb színész (posztumusz kapta az elismerést), Faye Dunaway a legjobb színésznő, Beatrice Straight pedig a legjobb női epizodista. Közel negyedszázaddal a premier után, 2000-ben a Hálózatot az amerikai filmes örökség részévé nyilvánították, amely fokozott védelmet élvez. A következő évben az Amerikai Producerek Egyesülete részesítette elismerésben Sidney Lumet filmjét, amely „maradandó emléket állított az amerikai szórakoztatóiparnak.” 2006-ban az Amerikai Forgatókönyvírók Szövetsége Paddy Chayefsky forgatókönyvét minden idők 10 legjobb forgatókönyve közé választotta. Az Amerikai Filmintézet (AFI) 2007-es listáján minden idők 100 legnagyobb amerikai filmje között a Hálózat a 64. helyen szerepel, 10 hellyel előrébb, mint az AFI 1998-as rangsorában. A magyarországi premier 1980 szeptemberében volt: állítólag előtte a film tiltólistán szerepelt, szocialista országok számára évekig nem lehetett eladni. A cselekmény A UBS műsorvezetője, Howard Beale hírműsorának nézettsége visszaesik, mire a labilis idegzetű férfi élő adásban bejelenti, hogy egy hét múlva öngyilkosságot fog elkövetni a kamerák előtt. A bejelentésnek nagy visszhangja támad, a konkurens tévétársaságok vezető hírként tálalják. A UBS vezetősége úgy dönt, az esetet Beale magánügyi problémáira hivatkozva fogják kezelni. A hírszerkesztőségben arról is szó esik, hogy érdekesnek tűnő amatőr filmfelvételt kaptak egy terroristák által elkövetett bankrablásról. Az anyagot talán fel lehetne használni. A hírigazgató, Max Schumacher enged Beale kívánságának, és még egyszer adásba engedi az idős férfit, hogy személyesen kérjen elnézést a nézőktől a múltkori incidensért. Egy fiatal és törtető szerkesztőnő, Diana Christensen azzal az ötlettel áll elő, hogy új sorozatot indítana a terroristák által készített amatőrfilmekből. E célból arra is hajlandó, hogy találkozzon a radikális színes bőrű ideológussal, Laureen Hobbsszal. Diana célja, hogy a UBS műsorai bekerüljenek a legnézettebb programok közé. Beale búcsúbeszéde újra felingerli a UBS vezetőségét, Schumacher azonban nem hajlandó leállítani az adást. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Beale nézettsége emelkedni kezdett. Erre Diana figyel fel a leghamarabb: Howard Beale másnap ismét a lapok címoldalára kerül, és ez olyan ingyen publicitást jelent, amelyet a UBS milliókért sem tudna megvenni. A nő azt javasolja, hogy engedjék továbbra is a kamerák elé Beale-t, hiszen a nézők őt szeretnék hallani, ahogyan a férfi megfogalmazza mindazt, amit az amerikaiak százezrei gondolnak. Schumachernek már nincs beleszólása a dologba: felsőbb nyomásra lemondani készül az állásáról, és egy könyvet készül írni addigi pályafutásáról. Beale-nek határozottan tetszik, hogy új műsort kap, ahol amolyan modern prófétaként ostorozhatja a társadalom hibáit. A színfalak mögött, a UBS-n belül az egyes osztályok és vezetőik között is folyik a harc. Howard Beale új műsora nem sikeres, elmúlt az újdonság varázsa. Diana felkeresi Maxet az irodájában, és azt kéri a férfitől, hogy Beale műsora végén adjon pár percet egy jósnőnek is, illetve egyezzen bele abba, hogy hivatásos író írja Howard szövegeit. Lényegében szabadkezet kér a Beale-show irányításához. Max elutasítja a kérést, Diana azonban közli vele, hogy bár az egyetemen szerelmes volt Maxbe, de ennek ellenére előbb-utóbb át fogja venni az osztálya vezetését vele vagy nélküle. A férfi vacsorázni hívja az ambiciózus kolléganőt. Evés közben Diana nem titkolja, hogy a szex sem igazán érdekli, a munkája jelent számára mindent. Másnap Schumacher leállítja Beale műsorát, és ragaszkodik ahhoz, hogy térjenek vissza a régi stílushoz. Ráadásul Howard szellemi állapota egyre romlik, azt állítja, előző éjjel egy hang beszélt hozzá álmában, és arra biztatta, hogy rázza fel az embereket. Max úgy dönt, hogy kiveszi Beale-t a műsorból, és hazaviszi magához, amíg egy kicsit javul az állapota. Másnap reggelre azonban Beale eltűnik. Frank Hackett, a UBS egyik fejese szerint Howardot a föld alól is elő kell keríteni: óriási sajtója van, szupersztárnak számít, muszáj adásba engedni, mert különben a konkurencia veszi át. Max hiába hivatkozik Beale rossz egészségi állapotára, már nincsen döntési helyzetben: Hacketté a végső szó, aki időközben átadta Max osztályát Dianának, és kirúgja Schumachert. Beale az utolsó pillanatban érkezik meg a stúdióba, csuromvizesen, mivel odakint szakad az eső. Azonnal adásba teszik, ahol a kétségbeejtő gazdasági helyzetről tartott szózata óriási visszhangot vált ki. Arra szólítja fel az embereket, hogy menjenek az ablakokhoz, nyissák ki, és kiabálják hangosan az utcára, hogy „Pokolian dühös vagyok, és ezt egy perccel sem tűröm tovább.” Már adás közben érkeznek a bejelentések az ország legkülönbözőbb pontjairól, hogy az emberek tömegesen kiabálnak a házak ablakaiból Beale utasításainak megfelelően. A műsor nézettsége megugrik, a folytatás tehát nem maradhat el. Diana találkozik Lauren Hobbsszal. Hobbs ragaszkodik ahhoz, hogy a tervezett műsor politikai irányvonalát ő határozza meg, de ebbe Diana nem is akar beleszólni: ő csupán az amatőrfilmeket akarja a terroristák akcióiról. Ajánlata egyértelmű: egyórás tévéműsor óriási nézettséggel. Erre már Hobbs sem tud ellenvetést tenni. A Howard Beale Show nagy felhajtással veszi kezdetét. Beale a tévézésről prédikál, ami szerinte az illúzió iparága, azt sugallja, hogy az a valóság, amit a tévé közvetít. Arra buzdítja a nézőket, hogy kapcsolják ki a tévét. Szónoklata végén összeesik a pódiumon. Max és Diana összefutnak az utcán. Beszélgetni kezdenek, és szögesen eltérő életszemléletük ellenére úgy tűnik, kezdenek közel kerülni egymáshoz. Diana azonban a legromantikusabb és a legintimebb pillanatokban sem tud másról beszélni, mint a tévéműsorokról és a nézettségi indexekről. Max bevallja a viszonyt a feleségének, mivel úgy látszik, nem futó fellángolásról van szó, mint ahogy eleinte gondolta. Nem tudja, szereti-e Dianát, azt sem, hogy Diana szereti-e őt, de úgy érzi, nem tud ellenállni a fiatal nő vonzerejének. Christensen új műsora, a Mao Ce-tung óra sikernek ígérkezik, a terroristák és a tévések között azonban parázs vita bontakozik ki a jogdíjakról és a pénzelosztásról. Miközben a UBS új műsorainak népszerűségét ünnepli, a Howard Beale Show egyre több problémát okoz. Beale az egyik műsorban már arról beszél, hogy az arabok felvásárolják az egész országot, és a média is a kezükbe kerül. Arra buzdítja a nézőket, hogy küldjenek táviratot a Fehér Házba, hogy nem tűrik, hogy az országot eladják az araboknak. A táviratok elárasztják a Fehér Házat, és a UBS vezetősége számára Beale kezd egyre kellemetlenebb lenni. Kitenni azonban nem lehet, hiszen a konkurencia azonnal átvenné. Mr. Jensen, a UBS fő fejese találkozik Beale-lel, és egy színpadias, de roppant hatásos dörgedelmet intéz hozzá, hogy burkoltan arra vegye rá az egyre rosszabb idegállapotban lévő showmant, hogy a UBS érdekei szerint prédikáljon. Beale a következő műsorban már a demokrácia hanyatlásáról tart előadást. Műsora nézettsége esni kezd, amitől Diana valóságos dührohamot kap. Max és Diana között Beale ürügyén heves vita bontakozik ki, amely kapcsolatuk válságára is rámutat. Max el akarja hagyni a nőt, mert bár szereti, de képtelen együtt élni vele: Dianát érzelmileg teljesen tönkretette a televízió világa, képtelen őszinte emberi érzésekre. Beale show-jának csökkenő népszerűsége Laureen Hobbsot is feldühíti, mert a nő nem akar egy bukásra ítélt műsor résztvevője lenni. Mr. Jensen azonban nem hajlandó arra, hogy Beale-t kitegye a show-ból, és arra célozgat, hogy a műsor csökkenő népszerűsége inkább a vezetés hibája, tehát nem a showman lenne az, akitől meg kéne válni. Egy szigorúan titkos vezetőségi ülésen ezért az állásukat féltő illetékesek úgy döntenek, hogy végérvényesen megszabadulnak Beale-től: élő adásban lövetik le a terroristákkal, egy új műsor bevezetőjeként… Így készült a film A forgatókönyv A Hálózat forgatókönyvét Paddy Chayefsky írta, aki az 1950-es évek amerikai televíziózásának, a „hőskor”-nak az egyik jelentős alakja volt. Ő írta a forgatókönyvét a Marty (1955) című drámának, amely eredetileg a televízió számára készült, de kiugró sikere miatt a mozik műsorára is felkerült, sőt több kategóriában Oscar-díjat is nyert. (Az egyiket Chayefsky kapta a szkriptért.) Voltak olyan vélemények, hogy a Hálózattal Chayefsky durván arcul ütötte azt a médiumot, amelyik tulajdonképpen elindította a karrierjét, ám igazság szerint az író mindig is gyanakvással viseltetett a televíziózás iránt. Olyannyira tartott a tévé negatív hatásaitól, hogy például a fiát mindig is óva intette attól, hogy túl sokat tévézzen. Mivel belülről ismerhette a televíziózás kulisszatitkait, Chayefsky fenntartásai az évek múlásával még inkább elmélyültek. Az 1970-es évekre úgy vélte, a televízió teljesen rossz irányba befolyásolja az embereket, és ez a médium akkora társadalmi-politikai-kulturális befolyásra és hatalomra tett szert, hogy politikusokat és más vezető személyiségeket tud a csúcsra emelni, vagy éppen letaszítani onnan. A Hálózat premierje után voltak olyan vélemények, hogy valójában maga Chayefsky is ugyanúgy próbálta manipulálni a nézőket, ahogyan szerinte a televízió teszi. Vagyis szélsőséges figurákat teremtett, akiket leginkább szócsőként használt arra, hogy saját személyes (negatív) véleményét adja szájukba a társadalomról, a politikáról, a televíziózásról. Különösen a tévések kritizálták a filmet, mondván, hogy teljesen irreális az, amit bemutat, és maguk a valódi tévések azok, akik megakadályoznák, hogy a filmben látott események a valóságban is megtörténjenek. A Hálózat forgatókönyvét Chayefsky és Howard Gottfried producer annak ellenére a United Artistsnek ajánlotta fel először, hogy nem sokkal korábban előző filmjük (A kórház) kapcsán perben álltak a vállalattal. A United Artists illetékesei a forgatókönyv elolvasása után úgy döntöttek, hogy nem finanszírozzák a produkciót, mert a téma „túl ellentmondásos”. Chayefsky és Gottfried más stúdióknál próbálkoztak, és az MGM hajlandó is volt beszállni a film gyártásába. Nem sokkal később a United Artists is meggondolta magát, hiszen a projekt sikeresnek ígérkezett, ezért felvették a kapcsolatot az MGM-mel. A két gyártó cég a múltban már együttműködött néhány alkalommal, és a Hálózat kapcsán abban állapodtak meg, hogy a United Artistsé lesz a nemzetközi forgalmazási jog, az MGM pedig fenntartja magának az amerikai jogokat. A szereposztás Noha a filmben egy képzeletbeli tévétársaság, a UBS áll a középpontban, a fontosabb szereplőket állítólag egy valós tévétársaság, a CBS bizonyos személyeiről mintázták. Max Schumacher figuráját Edward R. Murrow, Howard Beale-t Walter Cronkite, Edward George Ruddyt William S. Paley, Nelson Cheney-t pedig Frank Stanton személye ihlette, valamennyien a CBS kulcsfigurái voltak. (Mellesleg a CBS volt az első tévécsatorna, amelyik levetítette a Hálózatot 1978-ban.) Különösen Howard Beale szerepét volt nehéz kiosztani. A legendás James Stewart a film erőteljes nyelvezetét kifogásolta, Henry Fonda szerint pedig Beale figurája „túl hisztérikus” volt. Szóba került még John Chancellor, George C. Scott, sőt még az a Walter Cronkite is, akiről Beale alakját mintázták, de különböző okokból mindannyian elutasították a felkérést. A szerepet végül Peter Finch kapta. Max Schumacher szerepére két egykori sztár egyformán esélyes volt: Glenn Ford és William Holden. Végül Holdent választották, nem utolsósorban azért, mert a Pokoli torony (1974) című rendkívül sikeres katasztrófafilm egyik főszereplőjeként neve ismét jól csengett. E látványos szuperprodukcióban egyébként Holden egyik partnere Faye Dunaway volt, aki Lumet alkotásában Diana Christensen szerepét kapta. Noha Dunaway ünnepelt és sikeres színésznő volt az 1970-es évek közepén, az alkotók először mégsem rá gondoltak. Jane Fonda volt az első választásuk, vele szemben viszont Chayefskynek voltak kifogásai, mivel szerinte a színésznőt közismert politikai állásfoglalása alkalmatlanná tette a szerep eljátszására. Érdemes azonban eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha Dianát Jane Fonda, Beale-t pedig Henry Fonda játszotta volna. Szerepe szerint ugyanis Jane tulajdonképpen valódi apja filmbeli meggyilkolását tervelte volna ki: valóság (a tényleges rokoni kapcsolat) és fikció (a játszott filmszerepek) ilyen „összecsengése” akaratlanul is fokozta volna a film morbiditását. Jane Fondán kívül szóba került még Jill Clayburgh, Marsha Mason, Diane Keaton és Candice Bergen, de ők valamennyien megrettentek az érzelmileg rideg műsorigazgatónő szerepétől. Faye Dunawaynek nagyon tetszett a forgatókönyv, bár ő is úgy találta, hogy Diana talán túl szélsőséges figura: sebezhetetlennek tűnik, és nem derül ki, milyen nő volt korábban, mielőtt a televíziózás teljesen átformálta a jellemét. Chayefsky és Lumet figyelmeztették a színésznőt, hogy minden olyan próbálkozása, hogy Diana figuráját sebezhetőnek vagy érzékenynek ábrázolja, a vágószoba padlóján fogja végezni. Faye-t vonzotta a kihívás, hogy úgy ábrázoljon egy szélsőséges figurát, hogy miközben művészi eszköztára korlátozott, alakítása mégse legyen egysíkú és eltúlzott. Looking for Gatsby című későbbi önéletrajzában Dunaway azt írta, hogy akkori férje, Peter Wolf rockzenész és számos barátja megpróbálták lebeszélni őt arról, hogy elvállalja a rideg, karrierista és frigid műsorigazgatónő szerepét, mondván, hogy a közönség túlságosan azonosítani fogja őt a figurával. Noha ezek az aggodalmak tulajdonképpen beigazolódtak, Faye saját állítása szerint nem bánta meg, hogy igent mondott a szerepre, amely pályafutásának csúcspontja lett. Említett könyvében ironikusan megjegyezte, mennyivel jobb lett volna, ha barátai inkább az Anyu a sztár (1981) című filmről próbálták volna lebeszélni, mert az a produkció kis híján tönkretette a karrierjét. Egyébként abban a Joan Crawford élete alapján készült drámában Dunaway híres mondata volt a „Don’t fuck with me!”, ami eredetileg a Hálózatban hangzott el Laureen Hobbs szájából. Noha Walter Cronkite nem vállalta Beale szerepét, lánya, Kathy Cronkite elvállalt egy kis szerepet a filmben: ő játszotta Mary Ann Giffordot, azt a figurát, akinek alakját Patricia Hearst ihlette. (Patricia a sajtómágnás William Randolph Hearst unokája volt, akit terroristák raboltak el. A lány teljesen fogvatartói hatása alá került, és később velük együtt vett részt különféle terrorista akciókban. Esete az 1970-es évek egyik legnagyobb szenzációja volt.) A színes bőrű Laureen Hobbs figuráját részben a kommunista aktivista Angela Davis ihlette, aki Magyarországon is járt. Akadémiai díjak A Hálózatot 10 kategóriában jelölték Oscar-díjra, és 4 kategóriában győzött is. Az 1951-es A vágy villamosa óta a Hálózat volt az első film, amely a színészi alakításokért három Oscar-díjat kapott. Ezen a téren Lumet alkotása újabb rekordokat állított fel. Peter Finch volt az első (és 2008-ig az egyetlen) színész, aki halála után kapta meg a díjat. Az Oscar-gálán a vidám hangulat megőrzése érdekében Paddy Chayefskyt szólították a pódiumra, hogy vegye át a Finchnek ítélt Oscar-díjat. A forgatókönyvíró azonban felhívta a színpadra Finch özvegyét is, aki azt a köszönőbeszédet olvasta fel, melyet Chayefsky írt a számára. Beatrice Straight volt az első színésznő, aki Oscar-díjat kapott egy olyan alakításért, amely a filmvásznon mindössze 5 perc 40 másodpercig tartott. A Nem félünk a farkastól (1966) óta a Hálózat volt az első film, amely a legjobb női főszereplő és a legjobb női mellékszereplő Oscar-díját is megkapta. A legjobb színésznőnek járó díjat Lumet filmjéért Faye Dunaway vehette át, akinek a Bonnie és Clyde (1967) és a Kínai negyed (1974) után ez volt a harmadik (és 2008-ig bezárólag az utolsó) Oscar-jelölése. Az egész világsajtót bejárta az a fotó, mely a színésznőt ábrázolta a díj átvételét követő reggelen. A képet Faye későbbi (második) férje, Terry O’Neill sztárfotós készítette, és a The Morning After (A másnap reggel) címet adta neki. A fotón a fáradt színésznő – Dunaway azon az éjjelen le se hunyta a szemét – köntösben, egy székben ül egy úszómedence mellett: az Oscar-szobor a mellette lévő asztalon, körülötte a földön pedig friss újságok, melyek címlapjai az előző esti díjátadóról szóltak. A színésznő egy évtizeddel később így nyilatkozott az Oscarról: „Egy időre feldobja az embert, de az élet amúgy nem változik meg különösebben tőle. Én mindig úgy tekintettem az Oscarra, mint amit egy egész életműért adnak, nem pedig egyetlen alakításért, és mivel nem számítottam rá ilyen hamar, nagyon váratlanul ért.” Érdekességek A film bizonyos momentumai Christine Chubbuck tévériporter életének eseményein alapulnak: a depressziós nő 1974-ben valóban öngyilkos lett élő adásban. A filmnek nincsen önálló kísérőzenéje, a zenei háttér reklámokból és különféle tévéműsorok szignáljaiból származik. Paddy Chayefskyhez hasonlóan Sidney Lumet is a televíziónál kezdte pályafutását, ugyancsak a „hőskor”-ban. Lumet azt nyilatkozta, hogy speciális világítástechnikát dolgozott ki a filmhez. A nyitójelenetben a lehető legkevesebb fényt használta, mintha csak dokumentumfilmet forgatna. A cselekmény előrehaladtával a megvilágítás erősebb, a kamera pedig mozgékonyabb lett, a befejező jelenethez meg a lehető legtöbb fényt használta. Beale híres mondása – „Pokolian dühös vagyok, és ezt egy perccel sem tűröm tovább.” – az Amerikai Filmintézet leghíresebb filmes szállóigéket tartalmazó listáján a 19. helyen szerepel. Ugyanez az idézet a Premiere filmmagazin 2007-es listáján a 100 legemlékezetesebb filmes szállóige között a 79. helyet foglalja el. Dianának és Howard Beale-nek nincsen közös jelenetük, noha a film promóciós fotói között van olyan, amely Peter Finchet és Faye Dunawayt szívélyesnek látszó beszélgetés közben ábrázolja. Faye Dunaway egy újságinterjúban azt mondta, hogy egyik kedvenc rendezője Sidney Lumet. A többiek: Arthur Penn , Elia Kazan és Sydney Pollack . Lumet forgatási módszereiről így nyilatkozott: „Ami a legjobban hiányzik egy színésznek filmezés alatt, az a próbák ideje, amikor alkalma nyílna feltérképezni a szerepet és kidolgozni egy játékstílust. A legtöbb színész nagyon szívesen próbálna, akár ingyen is, de nagyon ritkán van erre lehetőség. A Hálózat ban két hétig próbálhattunk, ami alatt Lumet beállította a jeleneteket az operatőrrel, úgyhogy amikor sor került a felvételekre, mindenki sokkal jobban fel volt készülve, és az egész sokkal gazdaságosabb volt mind pénz, mind pedig idő szempontjából.” William Holden csak a forgatás előtti napon kapta meg hosszú monológjának a szövegét. Ned Beatty később viccelődve jegyezte meg, hogy egy színésznek soha nem érdemes lemondania semmilyen munkát: ő például mindössze 1 napig dolgozott a Hálózat ban, mégis Oscar-díjra jelölték mint a legjobb férfi mellékszereplő. A nagy Ahmet Khant játszó Arthur Burghardt vegetáriánus volt, szerepe szerint azonban az egyik jelenetben Kentucky Fried Chicken szendvicset eszik. A színész nem volt hajlandó enni a húsból, inkább papírzsebkendővel tömte ki a száját, és zsírt kent az ajkaira, hogy az evést imitálja. 2005 -ben George Clooney bejelentette, hogy kifejezetten a televízió számára remake -et tervez a Hálózat ból, ám a projekt 2008 -ig nem valósult meg. Magyar kritikai visszhang „Olyan filmtörténet ez, amely helyenként túllépi a valószerűség határát. Paddy Chayefsky olyan forgatókönyvet írt, ahol keveredik a valóság és a bohózat, a realizmus és a fantázia. A filmnek erősen szatirikus vonásai vannak, túlságosan kiélezett, ami rögtön tápot ad a kifogásnak, hogy semmi köze a televízióhoz. Sok szól azonban amellett, hogy a túlzó szemléletessé tétel az egyetlen eszköz annak a kézenfekvő veszélynek az elkerülésére, hogy az amúgy is megfoghatatlant csak megduplázzák. A tévé világa, mint a valóság vélt képe eleve a lehető legnagyobb realizmus hírében áll. Ahol a féligazság a realizmus álarcát ölti, az igazság nem használhat realista formákat. A tévében a közelség vezet félre bennünket, mert a távoli túl közel kerül. A tévéről szóló filmnek tehát ismét el kell távolítania tőlünk ezt a közelit, a látszólag ismerőst el kell idegenítenie.” (Bokor László: Riadó a képernyőn. Budapest, 1987, Zrínyi Katonai Kiadó, 164. oldal) „A film, bár szórakoztató tükröt tart az önmagát televízión szemlélő emberiség elé, lényegében egy másik, konzervatívabb és kiegyensúlyozottabb szórakoztatóipari szemlélet nevében bírálja eme új, zabolátlan, minden értéktelenséget bearanyozni képes tömegműfajt. […] »Ahol a féligazság a realizmus álarcát ölti, az igazság nem használhat realista formákat« – írja a filmről egyik lelkes híve, a Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusa. A kijelentés oly bölcs, hogy – megfogalmazója szándékával ellentétben – nyomban a film ellen fordítható. Mert a Hálózat legfőbb hibája, hogy ugyanolyan csökött filmkészítői sablonokkal dolgozik, mint azok, akiket bírál, még ha ezt higgadtabban, nagyobb szaktudással teszi is. Kérdés, persze, filmen megfogalmazható-e egyáltalán az a lidérces pszeudo-valóság, amit a tévés műsorfolyamat egésze sugall.” (Báron György: Eltévésítés. In: Hollywood és Marienbad. Budapest, 1986, Gondolat Kiadó, 96–97. oldal) Főszereplők Faye Dunaway (Diana Christensen) .... magyar hangja: 1.szinkron: Földi Teri , 2.szinkron: Hámori Eszter William Holden (Max Schumacher) .... magyar hangja: 1.szinkron: Benkő Gyula , 2.szinkron: Bolla Róbert Peter Finch (Howard Beale) .... magyar hangja: 1.szinkron: Bács Ferenc Robert Duvall (Frank Hackett) .... magyar hangja: 1.szinkron: Pathó István Wesley Addy (Nelson Chaney) Ned Beatty (Arthur Jensen) Marlene Warfield (Laureen Hobbs) Arthur Burghardt (A nagy Ahmet Khan) Bill Burrows (tévérendező) John Carpenter (George Bosch) Jordan Charney (Harry Hunter) Beatrice Straight (Louise Schumacher) Kathy Cronkite (Mary Ann Gifford) Ed Crowley (Joe Donnelly) Jerome Dempsey (Walter C. Amundsen) Conchata Ferrell (Barbara Schlesinger) Gene Gross (Milton K. Steinman) Stanley Grover (Jack Snowden) Cindy Grover (Caroline Schumacher) Darryl Hickman (Bill Herron) Mitchell Jason (Arthur Zangwill) Lee Richardson (a narrátor) (csak hang) Fontosabb díjak és jelölések Oscar-díj 1977 díj Peter Finch (legjobb színész) 1977 díj Faye Dunaway (legjobb színésznő) 1977 díj Beatrice Straight (legjobb női mellékszereplő) 1977 díj Paddy Chayefsky (legjobb eredeti forgatókönyv) 1977 jelölés Howard Gottfried (legjobb film) 1977 jelölés Sidney Lumet (legjobb rendező) 1977 jelölés William Holden (legjobb színész) 1977 jelölés Ned Beatty (legjobb férfi mellékszereplő) 1977 jelölés Owen Roizman (legjobb operatőr) 1977 jelölés Alan Heim (legjobb vágás) Golden Globe-díj 1977 díj Sidney Lumet (legjobb rendező) 1977 díj Peter Finch (legjobb színész) 1977 díj Faye Dunaway (legjobb színésznő) 1977 díj Paddy Chayefsky (legjobb forgatókönyv) 1977 jelölés Legjobb filmdráma BAFTA-díj 1978 díj Peter Finch (legjobb színész) 1978 jelölés William Holden (legjobb színész) 1978 jelölés Faye Dunaway (legjobb színésznő) 1978 jelölés Robert Duvall (legjobb férfi mellékszereplő) 1978 jelölés Sidney Lumet (legjobb rendező) 1978 jelölés Paddy Chayefsky (legjobb forgatókönyv) 1978 jelölés Alan Heim (legjobb vágás) 1978 jelölés Jack Fitzstephens, Marc Laub, Sanford Rackow, James Sabat, Dick Vorisek (legjobb hang) 1978 jelölés Legjobb film David di Donatello-díj 1977 díj Faye Dunaway (legjobb külföldi színésznő) (megosztva Annie Girardot -val) KCFCC-díj 1977 díj Faye Dunaway (legjobb színésznő) Los Angeles-i Filmkritikusok Díja 1976 díj Legjobb film (megosztva a Rocky val) 1976 díj Sidney Lumet (legjobb rendező) 1976 díj Paddy Chayefsky (legjobb forgatókönyv) New York-i Filmkritikusok Díja 1977 díj Paddy Chayefsky (legjobb forgatókönyv) Trebsen/Mulde Trebsen/Mulde település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 3851 fő (2016. december 31.). Trebsen/Mulde Bennewitz, Wurzen, Grimma, Naunhof és Brandis községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lakatos Menyhért Lakatos Menyhért (Vésztő, 1926. április 11. – Budapest, 2007. augusztus 21.) cigány származású József Attila-díjas (1976, 1993) magyar író. Életpályája Szülei: Lakatos Gusztáv és Lévai Irén voltak. 1954-ben végzett a nagykőrösi népi kollégiumban, mérnökként. 1954–55-ben a szeghalmi járási tanács igazgatási osztályvezetője volt. 1955–1962 között üzemmérnökként helyezkedett el Szarvason és Nagykőrösön. A cigány téglagyár igazgatója volt 1964–1969 között. 1969–1975 között a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportjának ciganológiai munkatársaként tevékenykedett. Első írásait 1970-ben jelentette meg. 1973-tól szabadfoglalkozású író volt. 1986-ban megalapította a Cigány Kulturális Szövetséget. 1988-tól a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnöke volt. 1992-től a Magyarországi Játékszíni Társaság elnökségi tagja volt. 1994-ben a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon. 2007. augusztus 21-én hunyt el Budapesten. Művei Füstös képek (regény, 1975) Angárka és Busladarfi (mesék, 1978) A hét szakállas farkas (mesék, 1979) A hosszú éjszakák meséi / A paramisák ivadékai ; Szépirodalmi, Bp., 1979 Az öreg fazék titka (mese, 1981) Csandra szekere (elbeszélések, 1981) Akik élni akartak (regény, 1982) Hosszú éjszakák meséi (mesék, 1995) A titok (elbeszélések, mesék, 1998) Tenyérből mondtál jövendőt (versek, 1999) Díjai József Attila-díj (1976, 1993) Füst Milán-díj (1976) A Munka Érdemrend arany fokozata (1986) Az Év Könyve Jutalom (1995) A Magyar Írószövetség pályázatának különdíja (1995) Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1999) Az Országos Cigány Önkormányzat életműdíj (2000) Árdánháza Árdánháza (Арданово) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ilosvai járásban. Fekvése Beregszásztól északkeletre, Medence és Boród közt fekvő település. Története A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. 1910-ben 1195 lakosából 28 magyar, 53 német, 1114 ruszin volt. Ebből 1136 görögkatolikus, 49 izraelita volt. FC Domagnano Az FC Domagnano, teljes nevén Football Club Domagnano San Marinó-i labdarúgócsapat, amelyet 1966-ban alapítottak. Székhelye Domagnano városkában található. Egyike annak a 15 csapatnak, amely a San Marinó-i labdarúgó-bajnokságot alkotja. Nem rendelkezik saját sportteleppel, edzéseit a Campo Sportivo di Domagnanó-ban tartja, amelyen a San Marinó-i labdarúgó-szövetség is bajnoki mérkőzéseket rendez. Korábbi elnevezései 1966 – 2007 : SP Domagnano 2007 óta jelenlegi nevén szerepel. Sikerei San Marinó-i labdarúgó-bajnokság ( Campionato Sammarinese di Calcio ) San Marinó-i kupa ( Coppa Titano ) San Marinó-i szuperkupa ( Trofeo Federale ) Eredmények Európaikupa-szereplés Szezonális bontásban Megjegyzés: Az eredmények minden esetben a FC Domagnano szemszögéből értendőek, a félkövéren jelölt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. 1991-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj A San Marinó-i nagydíj volt az 1991-es Formula–1 világbajnokság harmadik futama. Futam San Marinóban is Senna kezdte az élről a versenyt, Patrese, Prost és Mansell előtt. A nedves pályán a felvezető körben Prost a Rivazza kanyarban kicsúszott és nem tudott elindulni a rajtnál. Patrese megelőzte Sennát, Mansellbe rossz rajtja után Brundle Brabhamjével ütközött össze az első körben. Patrese a 10. körtől technikai probléma miatt lassulni kezdett, majd a boxba hajtva feladta a versenyt. Senna vezette a versenyt csapattársa, Berger előtt. Nakadzsima a 3. helyről esett ki váltóhiba miatt. Lehto Pierluigi Martini megelőzése, Modena kiesése, majd Roberto Moreno megelőzése után a 3. helyre jött fel. A McLaren-Honda kettős győzelmet aratott Jyrki Järvilehto Dallarája, Martini Minardija, valamint Häkkinen és Bailey Lotusa előtt. Statisztikák Vezető helyen: Riccardo Patrese: 9 (1-9) Ayrton Senna: 52 (10-61) Ayrton Senna 29. győzelme, 55. (R) pole-pozíciója, Gerhard Berger 13. leggyorsabb köre. McLaren 89. győzelme. Basaburua Basaburua település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Basaburua Ezkurra, Eratsun, Saldías, Beintza-Labaien, Ultzama, Leitza, Larraun és Imotz községekkel határos. Lakosainak száma 850 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Písková Lhota (Mladá Boleslav járás) Písková Lhota település Csehországban, a Mladá Boleslav-i járásban. Písková Lhota Brodce, Mladá Boleslav, Nepřevázka, Krnsko, Hrušov, Strašnov és Jizerní Vtelno településekkel határos. Lakosainak száma 791 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Cucharmoy Cucharmoy település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 220 fő (2015). Cucharmoy Vulaines-lès-Provins, Saint-Just-en-Brie, Vieux-Champagne, La Chapelle-Saint-Sulpice, Chenoise és Maison-Rouge községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Castelmary Castelmary település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 120 fő (2015). Castelmary Cabanès, Crespin, La Salvetat-Peyralès, Tayrac és Mirandol-Bourgnounac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szigyártó Sándor Szigyártó Sándor (?) erdélyi magyar költő, elbeszélő. Munkássága Amint önéletrajzi fogantatású, a háborúellenes irodalom körébe sorolható könyvéből, Hét év Szibériában (Vajdahunyad, 1934) kiderül, tisztviselő volt, s 1914-ben, mindjárt az első hónapban fogságba esett az orosz fronton. A krasznojarszki fogolytáborban, illetve a Jenyiszej és az Amur mentén töltött hét esztendő után került haza Erdélybe. Elbeszélésében azonban a háborúval és az orosz forradalom eseményeivel nem foglalkozik. Későbbi kötete: Erdély kiált! … Budapest, 1940). Posztumusz kötete: Az erdélyi panteon / [közread. az] Országos Idegennyelvű Könyvtár. Budapest, 1996. 359 p. ill. Mario Merz Mario Merz (Milánó, 1925. január 1. – Torino, 2003. november 9.) olasz képzőművész. Életpályája A második világháború idején kezdett el rajzolni. Magyar vonatkozás Krasznahorkai László Háború és Háború című regényében a regényhős, Korin György a Mario Merz alkotta igluban szerette volna befejezni az életét. A regény könyvjelzőjének utasításai el is kalauzolták az olvasót Schaffhausenbe az egykori "Hallen für neue Kunst"-múzeumhoz, ahol korábban a Merz-féle iglut őrizték. Mivel a múzeumot 2015-ben felszámolták, a műtárgyak a bázeli Raussmüller Collectionbe kerültek. A regényhez tartozó könyvjelző utasítása így ennek alapján változott. Bivaly (állatjegy) A kínai asztrológia a kínai kultúrában gyökeredző sok ezer éves ezoterikus hagyomány és tan, mely a világ alapelemeinek viselkedését, a természet rendjét, körforgását magyarázza. A kínai asztrológia Nyugaton elsősorban a 12 állatjegyről ismert, de ezek a horoszkópnak csak egyetlen, első közelítését jelentik. A kínai naptár ugyanis a holdfázisokra épül: a holdévben 12, nagyjából 29 és fél napos hónap van. A kerekítés kedvéért hasonlóan a nyugati naptárhoz, 6 darab 29 napos kishónap, és 6 darab 30 napos nagyhónapra tagolódik. Körülbelül 3 évenként pedig megtoldják egy kiegészítő hónappal, de ezek nem szabályosan követik egymást. A kínai holdév általában később kezdődik, mint a nyugati napév. A kínai asztrológia az időt 60 éves ciklusokra osztja, ezen belül minden év egy bizonyos Égi Törzs és egy Földi Ág kombinációjából alakul ki. Másfelől az Égi Törzsek (az elemek, sorban: Fa, Tűz, Föld, Fém, Víz mind a Yin illetve Yang formájukban) és a Földi Ágak (az állatjegyek) a holdhónapokhoz, holdnapokhoz, az órákhoz és a 12 állatjegyhez is kapcsolódnak, tehát az egyéni sorsra és jellemre is kihatnak. A Bivaly megbízható és nyugodt természetű, mindig megtartja ígéretét. Szereti a békét és a nyugalmat. Terveit szilárd talajra építi, az ábrándok nem ragadják el. A dolgokat logikusan közelíti meg. Ítéleteiben megfontolt, nem kedveli az ingerlékeny, kiszámíthatatlan viselkedést. Néha túlságosan ragaszkodik nézeteihez. Ha kényszeríteni próbálják valamire, esetleg feldühítik, akkor makacsul, sőt indulatosan reagál. Ilyenkor jobb békén hagyni, míg lecsillapodik. Nem szereti a kockázatvállalást, az adósságnak még a gondolata is idegesíti, és viszolyog az ügyeskedéstől. Őszinte, becsületes, türelmes ember - ezek a tulajdonságai közkedveltté teszik. Társaságban közvetlen és kellemes. Ha megfelelő partnert talál, a Bivaly gyengéd és nyitott. Szerelme erős, és szívesen gondoskodik társáról. A csalódások nagyon megviselik, ezért óvatosan kell válogatnia partnerei közül. A romantika viszonylag távol áll a Bivalytól. Megbízható és alkalmazkodó partnerre van szüksége. Ha ideális társra talál, az lelkesedésével új irányba vezetheti, viszont partnerének mindig ügyelnie kell arra, hogy a Bivaly ne érezze veszélyben a biztonságát. a Bivaly eltűri partnere gyengeségeit, hajlamos a hibát önmagában keresni, de ha csalódik érzelmeiben, csak nehezen vagy soha nem képes megbocsátani. Munkáját rendkívül komolyan veszi, észszerűen, gondosan tervez, mindig ügyel a részletekre. Különösen alkalmas a földműveléssel, kertészkedéssel, építészettel, gyógyítással és vallással kapcsolatos foglalkozásokra, de lehet belőle jó tanár, filozófus, esetleg vezető beosztású rendőr is. Reakcióiban kissé lassúbb a többieknél, de remek szervező és logikusan gondolkodik. Méltányolja a szakértelmet, a tekintélyt. Szeret tisztában lenni munkarendjével és időbeosztásával, nem kedveli a váratlan eseményeket. Színe a sárga, amely Kínában valaha az uralkodó színe volt, a császárt illette meg, de jelképe az előmenetelnek, a hírnévnek és az eredményességnek is. Az égtájak közül az észak-északkeleti irányhoz kapcsolódik, ez viszont a kora reggeli órákhoz társul. Cucsija Josio Cucsija Josio (����; Hepburn: Yoshio Tsuchiya) (Kófu, 1927. május 18. – 2017. február 8.) japán színész. Főbb filmjei A hét szamuráj ( ���� ; Hepburn : Sicsinin no szamurai ) (1954) Godzilla újra támad ( ������ ; Hepburn : Godzsira no gjakusú ) (1955) Egy lény feljegyzései ( ������� ; Hepburn : Ikimono no kiroku ) (1955) Véres trón ( ���� ; Hepburn : Kumonoszu-jó ) (1957) Rejtett erőd ( ������� ; Hepburn : Kakusi toride no szan akunin ) (1958) A gonosz jól alszik ( ��������� ; Hepburn : Warui jacu hodo joku nemuru ) (1960) A testőr ( ��� ; Hepburn : Jódzsinbó ) (1961) Menny és pokol ( ����� ; Hepburn : Tengoku to Dzsigoku ) (1963) A rőtszakállú ( ��� ; Hepburn : Akahige ) (1965) Kiru – Ölj! ( �� ; Hepburn : Kiru ) (1968) Pusztítsd el az összes szörnyet! ( ����� ; Hepburn : Kaidzsú Szósingeki ) (1968) Your Arsenal Az 1992-es Your Arsenal Morrissey nagylemeze. Megjelenésekor sok rajongó és kritikus tartotta a legjobb munkájának. A Q magazin 1992 egyik legjobb albumának nevezte. A Your Arsenal az első hivatalos kiadványa az új felállásnak, amelynek magja a mai napig megmaradt. Morrissey az indie rock-tól a modern rock felé fordult, az album a rockabilly egyes elemeit is magán hordozza. A glam rock is hatással volt a dalokra. A szövegek egy része nagy vitákat váltott ki, ezt elsősorban a New Musical Express kezdeményezte, ami Morrissey ellen fordult. A Glamorous Glue-t amerikaellenesnek titulálták, míg a We'll Let You Know állítólagosan a futball-huliganizmust védelmezte. A The Nation Front Disco-t azzal vádolták, hogy a szélsőjobboldali Brit Nemzeti Frontot dicsőíti. A dalok közül egyik sem lett kiemelkedő sláger, a We Hate It When Our Friends Become Successful a 17. helyig jutott az Egyesült Királyságban, a Billboard Modern Rock Tracks listán a második helyig jutott. Bár ez nagyobb siker volt a Kill Uncle kislemezeinél, de a korábbi kislemezk sikerét nem érte el. Ennek ellenére is több kislemez jelent meg az album mellé. Az Egyesült Királyságban a You're the One for Me, Fatty (19. hely) és a Certain People I Know (35. hely) jelent meg. Az Egyesült Államokban a Glamorous Glue (13. hely) és a Tomorrow (1. hely) ért el sikereket a Modern Rock listán. Az albumot Grammyre jelölték a legjobb alternatív zenei album kategóriában. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Biville-la-Rivière Biville-la-Rivière település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 105 fő (2015). Biville-la-Rivière Royville, Saâne-Saint-Just, Sassetot-le-Malgardé és Tocqueville-en-Caux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Furkel-hágó A Furkel-hágó más néven Furkel-nyereg (németül: Furkel-Pass vagy Furkelsattel, olaszul: Passo Furcia, ladin nyelven Ju de Furćia) egy 1789 méter tszf. magasságú, közúton járható, hegyi hágó az olaszországi Dél-Tirolban. A hágó helye és kapcsolatai A hágót az északi oldalon a 2275 m magas Kronplatz (Plan de Corones), a déli oldalon a 2507 m tszf. magasságú Piz da Peres (Enneberg) csúcs fogják közre. Az északi oldalán, a Puster-völgyben fekvő Olangot (Valdaora) köti össze a déli St .Vigillel (San Vigilio di Marebbe), amely közigazgatásilag Enneberg (Marebbe) községhez tartozik. A hágó egyúttal történelmi nyelvi határt is képez a dél-tiroli német és a ladin nyelvterületek között. A hágó 19 km hosszú és ezen belül 744 méteres szintkülönbséget győz le, átlagosan 12%, a legmeredekebb részen 15%-os emelkedővel. Az útszakaszt többször is bevonták a Giro d’Italia országúti kerékpárversenybe (1981, 1994, 1997, 2004, 2008, 2010), s szerepel a Transalp (Átkelés kerékpárral az Alpokon) elnevezésű kerékpárverseny programjában is. A hágó útját kedvelik más kerékpáros sportolók is, akiknek kerékpárját a Kronplatz legmeredekebb szakaszán transzporter-autókkal szállítják át. A hágó és hágóutak működése A hágóút télen is nyitott, járható. Mivel ez a terület a Dolomiti Superski rendszerbe bekapcsolt Kronplatz síterületen fekszik, ezért a síelők számára az út és a sípálya kereszteződésénél külön síző-hidat létesítettek. A síterep közvetlen napi kapcsolatban van St. Vigillel. 2003 óta műhó készítésére alkalmas hóágyúkat is telepítettek. A hágómagasságban menedékház (Hütte) működik, továbbá egy szálloda, nyilvános bárral és étteremmel (ez télen önkiszolgálással, nyáron pedig egyszerű ételek menü-kiszolgálásával). Tetrosomus concatenatus A Tetrosomus concatenatus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjéhez és a bőröndhalfélék (Ostraciidae) családjához tartozó faj. Előfordulása A Tetrosomus concatenatus elterjedési területe a Csendes-óceán nyugati része és az Indiai-óceán. Ez a hal megtalálható Kelet-Afrikától Dél-Japánig és Új-Kaledóniáig. Megjelenése Ez a halfaj legfeljebb 30 centiméter hosszú. A hímeken kék vonal és pontok találhatók, de ezek nem tartanak soká. Életmódja A Tetrosomus concatenatus tengeri halfaj, amely a korallzátonyok közelében él. 60 méteres mélységbe is leúszik. Néha az iszapos öblökbe és folyótorkolatokba is beúszik. Tápláléka szivacsokból (Porifera) áll. Forrás http://www.fishbase.org/Summary/SpeciesSummary.php?ID=8060&genusname=Tetrosomus&speciesname=concatenatus - Fishbase Sonnenstein (Gemeinde) Sonnenstein település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Mühlhausen (Franken) Mühlhausen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1373 fő (1987. május 25.). Szikfoknövényzet A növénytársulástani értelemben vett szikfoknövényzet (Festuco-Puccinellietalia Soó 1968) a szikes puszták egyik társulástani rendje. A szikfoknövényzet jellege erősen függ a talajvíz mozgásától és a talaj sótartalmától, ezért nemcsak a szoloncsák és szolonyec talajok szikfoktársulásai különülnek el, hanem a különböző kemizmusú (szódás, szulfátos, kloridos) szikesek is. Ezek megjelenése hasonló a megfelelő tengerparti társulásokéhoz, de fajösszetételük radikálisan különbözik: a vikariáns fajok, illetve alfajok alapján egyértelműen megkülönböztethetők. A Kárpát-medencében előforduló asszociációk erősen halofita, tipikusan pontusi–pannon jellegűek. A szikes tófenéktársulásoktól karakteresen megkülönbözteti a szikfoknövényzetet, hogy ebben nem az egyévesek, hanem az évelő füvek és kétszikűek dominánsak. Mivel a szikfok-gyepek talaját tavasszal viszonylag sokáig borítja sekély, könnyen felmelegedő víz, ezért gyakoriak a kékalgák okozta vízvirágzások. A hirtelen párolgással járó kiszáradás eredményeként ezek tömegesen pusztulnak, ezért a szikfokgyepek talajának kisebb mélyedéseit nyaranta már az elhalt kékalgák feketés, a hőt elnyelő bevonata borítja. A nyár második felében a szikfok-gyepek sok elsődleges szerves anyagot termelnek. Karakterfajai A leginkább állományalkotók a különböző mézpázsit (Puccinellia) fajok: sziki mézpázsit (Puccinellia limosa) , fertői mézpázsit (Puccinellia peisonis) ; előbbi a Hortobágyra, utóbbi (amint ezt magyar neve is mutatja) a Fertő környékére jellemző. A mezőföldi és kiskunsági állományok e két típus közötti, átmeneti jellegűek. Rendszertani felosztása A szikfokgyepekkel egy csoportban tárgyaljuk a szikértársulásokat, amelyek számos faja ezekkel közös, valamint a szikfokgyepekéhez hasonló talajokon növő ürmös halofiton társulásokat is. A különböző szerzők egyetértenek abban, hogy a renden belül egy egységbe kell összevonni a szolonyec- és egy másikba a szoloncsák szikeseket. Egyes szerzők ezeket az egységeket asszociációcsoportoknak tekintik, mások szerint különbözőségük csak alcsoport szintű. Ebben az értelmezésben a rend egyetlen kontinentális asszociációcsoportja a szikfoktársulások (Puccinellion limosae Soó 1933 em. Varga & V. Sipos ex Borhidi 2003 hoc loco). A szoloncsák és szolonyec jellegű szikfoktársulások fajkészlete igen hasonló, eltéréseket leginkább a gyepstruktúra hézagait kitöltő fajoknál találhatunk. A tipikus szolonyec területeken (például a Hortobágyon kialakult szikfoktársulások talaja is úgynevezett „szoloncsákos szolonyec” (a legtöbbször lepusztult A szinttel, extrém sekély termőrétegű „kérges szolonyec” vagy igen nagy abszolút sótartalmú nátrium-kloridos szolonyec). A két alcsoport: szolonyec szikfoknövényzet (Puccinellenion limosae Varga & V.Sipos ex Borhidi 2003 suball. nova hoc loco) hét növénytársulással : szikérnövényzet ( Plantagini tenuiflorae-Pholiuretum pannonici Wendelbg. 1943) padkalejtő-társulás ( Matricario-Plantaginetum tenuiflorae (Soó 1933) Borhidi 1996) szolonyec szikfoknövényzet ( Puccinellietum limosae Magyar ex Soó 1933) sóvirágos-ürmös szikfoknövényzet ( Limonio–Artemisietum santonici (Soó 1927) Topa 1939) sziki árpás puszta ( Hordeetum hystricis Wendelbg. 1943) seprőparéj-társulás ( Bassietum sedoidis Ubrizsy 1948 corr. Soó 1964) libatopos mézpázsit rét ( Chenopodio chenopodioidis-Puccinellietum limosae Soó 1947) szoloncsák szikfoknövényzet ( Puccinellenion peisonis (Wendelbg. 1943 corr. Soó 1947) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco) két növénytársulással : kisalföldi mézpázsitrét ( Puccinellietum peisonis Franz & al. 1937) kiskunsági szikfoknövényzet ( Lepidio crassifolii-Puccinellietum limosae Soó (1947) 1957) Tyikszi Tyikszi (oroszul: Тикси) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, az északi Laptyev-tenger partvidékén, Jakutföldön, a Buluni járás székhelye. Tengeri kikötő. Lakossága: 5063 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése A Laptyev-tenger Tyikszi-öblének nyugati partján, a Léna-deltától keletre, annak közelében fekszik. „Két oldalról a tenger határolja, a másik két oldalon csupasz hegyek, egy ásónyomra már sziklás a talaj…” – írta az 1960-as években ott járt észt író (a későbbi köztársasági elnök), Lennart Meri. Az öböl 21 km hosszú, bejárata 17 km széles. Az 1910-es évek végén Fjodor Matisen (vagy Matissen, Matiessen) „feltérképezte a Tyikszi-öblöt, s felfedezte a szogai széntelepet, a jövendő tengeri kikötő energiabázisát.” A település az északkeleti átjáró rendszeres használatának kezdetén, 1932–1934-ben keletkezett, 1939-ben városi jellegű település rangjára emelkedett. Éghajlata rendkívül zord. Gyakoriak a hosszan tartó hóviharok, a tél nyolc hónapig is elhúzódik. A januári középhőmérséklet -35 °C, a júliusi 11 °C. A sarki éjszaka november 17-étől január 25-éig, a sarki nappal (fehér éjszakák) május 10-étől augusztus 2-áig tart. A település gazdasági jelentőségét teherkikötője adja, mely július közepe és október közepe között fogad hajókat. Fontos átrakodó állomás: az európai országrészből érkező tengeri hajók rakományát innen folyami hajókon szállítják tovább a Lénán és más folyókon. Tyikszit a hajózó idényben Jakutszkkal a Lénán közlekedő hajójárat köti össze; repülőterét polgári célra is használják. Membránszeparáció A membránszeparáció egy szétválasztási eljárás, mely egy vékony membrán segítségével választja szét a különböző anyagokat. A membránszeparáció típusai Mikroszűrés: (sterilszűrés, szétválasztás, tisztítás) Ultraszűrés: (sűrítés, szétválasztás, tisztítás) Nanoszűrés: (sűrítés, tisztítás, kivonás) Fordított ozmózis : ( sűrítés , vízeltávolítás, sótalanítás ) Pervaporáció, gőzpermeáció: ( azeotrópos elegyek szétválasztása) Működése A membránszeparáció vagy membránszűrés lényege, hogy valamilyen hajtóerő hatására szelektív transzport megy végbe egy membránon keresztül. A művelet lényegét jelentő membrán olyan válaszfal, amely szelektív áteresztő képességénél fogva az anyagok szétválasztását többnyire kémiai átalakulás nélkül teszi lehetővé.A membrán közbenső fázisként szolgál két fázis elválasztásakor és/vagy aktív, vagy passzív válaszfalként résztvevője a vele érintkezésben lévő fázisok közötti anyagátvitelnek. A membránszeparációs műveletek során a hagyományos szűrési eljárással szemben a betáplált folyadékot nem a szűrőközegre merőlegesen, hanem a membránnal párhuzamosan (cross-flow) áramoltatják, miközben a szűrendő anyag komponenseinek egy része a hajtóerő hatására áthalad a membránon, és a permeátum oldalon távozik. A membrán által visszatartott komponensek a membrán betáplálás felőli oldalán feldúsulnak, ez a retentát vagy koncentrátum. Története Az első membránszeparációs műveletet Nollet Abbé francia szerzetes végezte el 1748-ban, aki megfigyelte, hogy ha a sertés húgyhólyagjába töltött bort vízbe helyezik, akkor a borba víz kerül. A diffúzió jelenségének első kutatói is természetes membránokat (tehenek pericardiumát, halak úszóhólyagját, békák bőrét, hagyma hártyáját) használtak a dialízis kísérletek és az ozmózis tanulmányozásához. A mesterséges membrán sikeres előállításához Schoenbein adta meg a kezdő lépést 1845-ben, amikor is véletlenül sikerült nitro-cellulózt szintetizálnia, és ebből készítette el Fick 1855-ben a mesterséges membránt. A kereskedelmi gyártás alapjait megteremtő szabadalmi bejelentés 1918-ban, egy magyar származású kémiai Nobel-díjas, Zsigmondy Richárd nevéhez fűződik. A membránok és a membrántechnika fejlődésének felgyorsulása a második világháborút követő hidegháborús időszakban történt, a bakteriológiai fegyverek kifejlesztésével párhuzamosan. A membránok jellemzése Az első alapanyagok, melyeket a membránszeparációs műveletekhez felhasználtak, a nitro-cellulóz észterei voltak. Jóllehet ezek a membránok viszonylag szűk pH (3-7) és hőmérsékleti (maximum 35-40 °C) intervallum mellett voltak használhatóak, valamint mikrobiális és enzimatikus reakcióknak is alapul szolgálhattak, mégis széles körben elterjedtek, mert az adott feladathoz szükséges pórusmérettel tudták előállítani a membránokat. Hátrányos tulajdonságaik miatt kiszorultak a piacról a sokkal előnyösebb hőmérséklet és pH tűrő, poliszulfon alapanyagból készített membránok megjelenésével. Az első kereskedelmi forgalomban megjelent membránok izotróposak voltak, vagyis a pórusnyílások a membrán mindkét oldalán azonos méretűek voltak. Később megjelentek az anizotrópos membránok, melyeknél a pórusnyílások átmérője különböző a membrán két oldalán, a permeátum oldal felé növekednek. Ez a szerkezeti felépítés sokkal nagyobb áramlási sebesség kialakulását teszi lehetővé. A legújabb technológiai fejlesztések eredményeként néhány speciális ultraszűrő, fordított ozmózis és pervaporációs membránnál jellemző a réteges felépítés. Az első réteg egy maximum 0,5-1 μm vastag film, ezt követi egy porózus polimer támasztóréteg (50-100 μm), majd egy megfelelő mechanikai szilárdsággal rendelkező hordozó réteg (100 μm). A leválasztott részecske méretét mindig a membrán legfelső szűrendő anyaggal érintkező oldalán kialakított film tulajdonságai határozzák meg. A szervetlen alapanyagú hordozó anyagok felületén kialakított úgynevezett kompozit membránok (ezüst, acél, üveg, cirkónium-oxid) kifejlesztésével tovább szélesedett a membránszeparációs eljárások felhasználási területe, hiszen mind mechanikai szilárdságukat, mind sav-, lúg- és hőmérséklet állóságukat tekintve minden feltételt kielégítenek. Előállításuk A membránok előállítási módja éppolyan változatos, mint az alapanyagaik. A membránok készülhetnek öntéssel olvadékukból vagy oldatukból, extrudálással, sajtolással, kilúgozással, termikus kicsapással lézersugár segítségével, vagy elemi részecskékkel történő bombázással. Membrán konfigurációk Lapmembránok Spiráltekercs modulok Csőmembrán modulok Üreges szál vagy kapillármodulok A membránszűrés előnyei Jó minőségű végtermék, kiválóan eltávolítja az olyan kolloidokat és részecskéket, amelyek potenciális zavarosító tényezők. Energia megtakarítás, hiszen a fázisátmenethez szükséges energia lényegesen nagyobb, mint az áramoltatáshoz szükséges energia. Nem vagy csak csökkentett mennyiségben van adalékanyagra szükség. Gyors üzemmód, kicsiny tárolási kapacitást igényel. Zsendovics József Zsendovics József (Nagykér (Abaúj megye), 1831. június 17. – Eger, 1893. március 4.) prépost-kanonok. Élete 1855-ben áldozópappá szentelték. Négy hónapnyi káplánoskodás után Bartakovics érsek maga mellé vette, akinek egyházmegyéje kormányzásában nagy segítségére volt. Főpásztora 1872-ben kanonoknak nevezte ki, majd Szent Erzsébetről nevezett szepesváraljai prépost lett. Részt vett Eger kulturális mozgalmaiban, egyházmegyei tanfelügyelő, 1876–tól 1889-ig az egri tanítóképző igazgatója és az egyházmegyei irodalmi egylet elnöke és pályadíjainak kitűzője is volt. Nagyon sokat áldozott jótékony célokra, legtöbbet, 10 000 forintot az egri angolkisasszonyoknak adományozott egy óvóképző felállítására. Cikkei: Bartakovics emlékkönyv 1865. (Foglár György s az egri jogiskola). Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai (1869. Eger városa tudományos és jótékony intézetei). Számos értekezése és beszéde jelent meg az Egerben, továbbá az Egri Egyházmegyei Közlöny és Elemi Tanügy c. lapokban, melyek közül a két utóbbinak alapítója és kiadója is volt. Oppertshausen Oppertshausen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 125 fő (2014. január 2.). Oppertshausen Ravengiersburg és Rödern községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Zsengellér József Zsengellér József (Budapest, 1966. augusztus 4. –) református lelkész, teológus, egyetemi tanár. Tanulmányai Teológiát végzett a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán (diploma: 1991), és az ELTE BTK Hebraisztikai Tanszékén (diploma: 1992). 1991-1993 ösztöndíjas az Utrechtii Egyetemen (PhD: 1998: Gerizim as Israel). 2002: habilitáció (Evangélikus Hittudományi Egyetem); 1999: kinevezett egyetemi tanár. Szakmai tevékenység 1993-1997: tanársegéd, KRE HTK Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszék; 1998-2008: tanszékvezető, Pápai Református Teológiai Akadémia Ószövetségi Tanszék, 2008-tól tanszékvezető egyetemi tanár, KRE HTK Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszék. A KRE HTK dékánja. Több nemzetközi szakmai szervezet tagja, a Magyar Hebraisztikai Társaság elnöke. Munkái (publikációk listája) "Fölépítik fiaid az ősi romokat". Székfoglaló előadások ; szerk. Zsengellér József; PRTA, Pápa, 1999 ( Acta theologica Papensia ) Hagyomány és előzmény. Intertestamentális tanulmányok ; szerk. Zsengellér József; PRTA, Pápa, 1999 ( Acta theologica Papensia ) Kálvin mozaikok. Tanulmányok a nagy reformátor életéről és munkásságáról ; szerk. Zsengellér József; PRTA, Pápa, 2000 ( Acta theologica Papensia ) Pápa és Debrecen. Emlékkönyv Dr. Tóth Endre egyháztörténész professzor születésének 100. évfordulójára ; szerk. Zsengellér József; PRTA, Pápa, 2000 ( Acta theologica Papensia ) Széfer Jószéf tanítványok tanulmánykötete a tanítómester rabbi, Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére, 80. születésnapja alkalmából ssays in honor of Joseph Schweitzer ; szerk. Zsengellér József; Open Art, Bp., 2002 Egyháztörténeti pillanatképek. Színdarabok ; szerk. Zsengellér József; PRTA, Pápa, 2003 ( Pápai eperfa könyvek ) "Tisztán tisztát". Ünnepi kötet Dr. Márkus Mihály püspök-professzor 60. születésnapja tiszteletére ; szerk. Vladár Gábor, Zsengellér József; Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa, 2003 Az "igazi" izraeliták. Tanulmányok a samaritánus közösség ókori történetéről és irodalmáról ; Zsengellér József; PRTA, Pápa, 2004 ( Simeon könyvek ) Örömben és bánatban csendesen. Tanulmányok a 350 éves Tatai Egyházmegyéről ; összeáll. Szabó Előd, szerk. Zsengellér József; PRTA, Pápa, 2004 ( Pápai eperfa könyvek ) A pergamentől a számítógépig. Szent iratok és a média régen és ma ; szerk. Zsengellér József; PRTA, Pápa, 2004 ( Acta theologica Papensia ) Szakmaiság és keresztyén etika. Etikai előadások ; szerk. Zsengellér József; Református Közéleti és Kulturális Központ, Bp., 2004 Szövetségek erőterében. A deuterokanonikus irodalom alapvető kérdései ; szerk. Xeravits Géza , Zsengellér József; PRTA–L'Harmattan, Pápa–Bp., 2004 ( Deuterocanonica ) The book of Tobit. Text, tradition, theology. Papers of the first International Conference on the Deuterocanonical Books, Pápa, Hungary, 20-21 May, 2004 ; szerk. Xeravits Géza, Zsengellér József; Brill, Leiden–Boston, 2005 ( Supplements to the Journal for the study of Judaism ) Tobit/Tóbiás könyve. Szöveg, hagyomány, teológia ; szerk. Xeravits Géza, Zsengellér József; PRTA–L'Harmattan, Pápa–Bp., 2005 ( Deuterocanonica ) Bálám könyve ; KRE HTK Doktori Iskola–L'Harmattan, Bp., 2006 Magyarország és a keresztes háborúk. Lovagrendek és emlékeik ; szerk. Laszlovszky József, Majorossy Judit, Zsengellér József; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő 2006 The books of the Maccabees: history, theology, ideology apers of the second International Conference on the Deuterocanonical Books, Pápa, Hungary, 9-11 June, 2005 ; szerk. Xeravits Géza, Zsengellér József; Brill, Leiden–Boston, 2007 ( Supplements to the Journal for the study of Judaism ) Istenre várva szövetségi evangélizációs sorozatok ; Open Art, Bp., 2008 Studies in the Book of Ben Sira. Papers of the third International Conference on the Deuterocanonical books, Shime'on Centre, Pápa, Hungary, 18-20 May, 2006 ; szerk. Xeravits Géza, Zsengellér József; Brill, Leiden–Boston, 2008 ( Supplements to the Journal for the study of Judaism ) Hebraisztikai tanulmányok ; szerk. Schweitzer József , Zsengellér József; L'Harmattan–Magyar Hebraisztikai Társaság, Bp., 2009 ( Studia Hebraica Hungarica ) Deuterocanonical additions of the Old Testament books. Selected studies ; szerk. Xeravits Géza, Zsengellér József; De Gruyter, Berlin–New York, 2010 ( Deuterocanonical and cognate literature studies ) Textus és kontextus. Az Ószövetség megértésének lehetőségei ; L'Harmattan, Bp., 2011 ( Coram Deo ) "A szentnek a megismerése ad értelmet" onferentia rerum divinarum, 1-2. ; szerk. Zsengellér József, Trajtler Dóra Ágnes; KRE–L'Harmattan, Bp., 2012 ( Questiones theologiae ) Felebarát vagy embertárs. Bibliafordítások és használatuk a mai Magyarországon ; szerk. Fabiny Tibor, Pecsuk Ottó, Zsengellér József; Hermeneutikai Kutatóközpont Alapítvány–Luther–Kálvin, Bp., 2014 A kánon többszólamúsága. A héber Biblia–Ószövetség szöveg- és kánontörténete ; L'Harmattan–Kálvin, Bp., 2014 Rewritten Bible after fifty years: texts, terms or techniques? A last dialogue with Geza Vermes ; szerk. Zsengellér József; Brill, Leiden–Boston, 2014 ( Supplements to the Journal for the study of Judaism ) Felelet a Mondolatra. Tanulmányok a 60 éves Bogárdi Szabó István tiszteletére ; szerk. Zsengellér József, Kodácsy Tamás, Ablonczy Tamás; KRE–L'Harmattan–PRTA, Bp.–Pápa 2016 ( Acta theologica Papensia ) Villa Celiera Villa Celiera község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Pescara megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik, Gran Sasso - Monti della Laga Nemzeti Park területén fekszik a Schiavone folyó völgyében. Határai: Carpineto della Nora, Castel del Monte, Civitella Casanova, Farindola, Montebello di Bertona ésOfena. Története Első említése a 15. századból származik Castrum Celeriae néven. A 16. században a cantelmói feudum része volt. 1913-ban vált önálló községgé, amikor elszakadt Civitella Casanovától. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói a 11. században épült Santa Maria-apátság romjai San Giovanni Battista-templom Sant’Egidio-templom Regina Coeli-templom Grandfontaine-sur-Creuse Grandfontaine-sur-Creuse település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 72 fő (2015). Grandfontaine-sur-Creuse Eysson és Vercel-Villedieu-le-Camp községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ralph Santolla Ralph Santolla (1969. december 8. – 2018. június 6.) olasz-amerikai származású gitáros. Hét évesen kezdett gitározni a Kiss és a Deep Purple hatására. Első saját zenekara a Millenium volt, amellyel négy stúdióalbumot adott ki. Pályafutása során számos nemzetközileg ismert hard rock és metalegyüttesben játszott, mint például az Obituary, az Iced Earth, a Death, a Deicide, vagy Sebastian Bach énekes zenekara, melyekkel világszerte koncertezett és lemezeket készített. Mindezek mellett két szólóalbumot is kiadott, 2002-ben és 2007-ben. 2018. május 31-én Santolla szívrohamot kapott, majd kómába esett. Hat nappal később, június 6-án lekapcsolták a lélegeztető gépről és elhunyt. 48 éves volt. Diszkográfia Szólóalbumok Shaolin Monks in the Temple of Metal (2002) Requiem for Hope (2007) Millenium Millenium (1997) Angelfire (1999) Hourglass (2000) The Best of... and More (válogatás, 2004) Jericho (2004) Iced Earth The Glorious Burden (2004) Deicide The Stench of Redemption (2006) Till Death Do Us Part (2008) To Hell with God (2011) Obituary Xecutioner's Return (2007) Left to Die (EP) (2008) Darkest Day (2009) Gary Hughes Precious Ones (1998) Lake megye (Colorado) Lake megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Colorado államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Leadville. Lakosainak száma 7306 fő (2013. július 1.). Lake megye Eagle és Chaffee megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: FC Hradec Králové Az FC Hradec Králové egy cseh labdarúgócsapat Hradec Královéban, jelenleg a Cseh labdarúgó-bajnokság élvonalában szerepel. Hazai mérkőzéseit a 7220 fő befogadására alkalmas Všesportovní stadionban játssza. Történelem A klubot 1905-ben alapítottá SK Hradec Králové néven. Szerepelt az 1960/61-es BEK sorozatában, miután 1960-ban csehszlovák bajnoki címet szerzett. A BEK-ben a Barcelona búcsúztatta a negyeddöntőben. 1995-ben a Cseh kupát sikerült megnyernie és ennek köszönhetően a KEK-ben indulhatott. A legjobb 16 között a Gyinamo Moszkva ellen esett ki. A 2002/03-as bajnoki idény végén kiesett a másodosztályba és a 2009/10-es szezon után tért vissza az elsőbe. Csapatnevek Az FC Hradec Králové elnevezései az évek során a következőképp alakultak: 1905: SK Hradec Králové 1948: Sokol Hradec Králové 1949: Sokol Škoda 1953: DSO Spartak Hradec Králové 1976: TJ Spartak ZVU Hradec 1989: RH Spartak ZVU Hradec Králové 1990: SKP Spartak Hradec Králové 1992: SKP Fomei Hradec Králové 1994: SK Hradec Králové 2005: FC Hradec Králové Sikerei Csehszlovák bajnokság: 1. hely (1): 1959/60 Cseh kupa: 1. hely (1): 1995 Cseh másodosztály: 1. hely (2): 2000/01, 2009/10 Keret 2012. január 3. szerint. Couzeix Couzeix település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 9048 fő (2015). Couzeix Chaptelat, Limoges, Nieul és Saint-Gence községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szenegáli papagáj A szenegáli papagáj (Poicephalus senegalus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, a papagájfélék (Psittacidae) családjába és a valódi papagájformák (Psittacinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Afrikában, Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Csád, Elefántcsontpart, Gambia, Ghána, Guinea, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, Szenegál, Sierra Leone és Togo területén honos. Szavannák és a nyílt erdők lakója. Alfajai szenegáli papagáj (ez a törzsalak) - Poicephalus senegalus senegalus (Mellénye citromsárga színű. Mauritánia , Mali , Dél- Guinea és Lobos szigetén honos) keleti szenegáli papagáj - Poicephalus senegalus mesotypus (Mellénye narancssárgás színű. Nigéria északi területein, Kamerun délnyugati részén és Csádban honos) piroshasú szenegáli papagáj - Poicephalus senegalus versteri (Mellénye narancs-vöröses színű. Elefántcsontpart , Ghána , Nyugat-és Kelet Nigéria területén honos) Megjelenése Testhossza 23 centiméter. A tojó kisebb, feje világosabb szürke, hasán a narancs árnyalat gyengébb, alsó szárnyfedői zöldesek. Életmódja Párban, vagy kisebb csapatokban keresgéli magvakból és gyümölcsökből álló táplálékát. Szaporodása Költési időszaka szeptembertől novemberig tart, magas fák üregeiben költ. Fészekalja 3-4 tojásból áll, melyen 25-28 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje 9-11 hét. Halo (megastruktúra) A Halo a Halo videojáték-sorozatban és az erre épülő más alkotásokban szereplő óriási, mesterséges bolygókra hasonlító építmények elnevezése, melyeket készítője, a Forerunner nevű idegen faj azért alkotott, hogy szuperfegyverekként szolgáljanak a minden életet megfertőző parazita faj, a Flood ellen. A Halo ezeknek az építményeknek a Covenant elnevezése, de „Installation”-ként is ismertek. Ezt a kifejezést az építmény mesterséges intelligenciája alkalmazza. A Halo-k készítői (Forerunner) Array-nek hívják őket. A Halo-k hatalmas gyűrűvilágok, amelyek rendelkeznek saját állatvilággal, és időjárással. A Halo fogalmában, leginkább Larry Niven Gyűrűvilágjára hasonlít, ám szerkezetileg, és méretét tekintve Iain Banks Orbital-jához hasonlít. Valószínűleg ezek inspirálták, és adták a Halo-k alapötletét. A Halo története szerint ezek a létesítmények két okból jöttek létre. Az első, hogy tárolja, és tanulmányozza a Flood-ot, egy fertőző idegen élősködőt. Illetve, utolsó védvonalként, közösen egy fegyverként működjenek: tüzeléskor a gyűrűk elpusztítanak minden észlelhető élőlényt a galaxisban, és ezzel kiéheztetik a parazitát. Ezek az építmények fontos szerepet játszanak a Halo: Combat Evolved című videojátékban, ennek további részeiben, és adaptációiban. Jellemzés Létesítmény Külsőleg minden Halo gyűrű alakú, átmérőjük 10 000 kilométer, vagyis kisebbek, mint a Föld. A gyűrűk saját forgása miatt a belső felszínen a centrifugális erő, gravitációs erőként működik. A belső felszín változatos bioszféra saját állatvilággal, és időjárással. A gyűrű felszínéről látszódnak a csillagok, de a horizontot nagyban meghatározza a gyűrű felfelé vékonyodó két „szára”. A felszínen találhatóak bizonyos építmények, és lejáratok a felszín alá, amelyeken a térképszobába, a vezérlőközpontba lehet eljutni. Minden gyűrű rendelkezik egy mesterséges intelligenciával, vagy ahogy magát nevezi monitorral, amelyek a gyűrű karbantartásáért, és a szükséges feladatok elvégzéséért felelősek. Felszín A felszín változatos, tengerekkel, és szárazföldekkel tarkított. A gyűrűk élővilága titokzatos. Az Installation 04 élővilága csak repülő lepkéket jelent, semmi mást. Ezzel szemben az Installation 05-ön már nagyobb állatok is találhatóak, de semmi olyan, amire a játékos hatni tud, kivéve a madarakat. A tervezők több koncepció rajzot is kiadtak, amelyek dinoszauruszszerű élőlényeket ábrázoltak, és a gyűrűn vándoroltak volna, ám ezeket végül eltávolították műszaki okok miatt. Problémák adódtak a mesterséges intelligenciára vonatkozólag, illetve a Bungie Studios úgy vélte, állatok hiányában a játékost váratlanabbul, és rémítőbben érinti majd a Flood feltűnése. Létesítmények Installation 04 Az Installation 04, vagy másképpen Alfa Halo a Halo sorozat legelső játékában tűnt fel (Halo 1). A játékmenet többsége a felszínén, vagy a közelében játszódik. Az Installation 04 Monitorja 343 Guilty Spark volt 101 217 helyi évig. A helyi év azt az időt jelenti, amennyi a Threshold-nak kell, hogy megkerülje a csillagát. Egy Joe Staten (Bungie Studios) interjúban, Staten megerősítette, hogy az előző tüzelés, amire Guilty Spark utal a játékban, 100 ezer évvel a 2552. év eseményei előtt történt. Az Installation 04 a Soell-rendszerben található, egy gázóriás körül keringve, amelyet Threshold-nak neveznek. A pályája az L1-es Lagrange-pontban van, pontosan a gázóriás, és egyik holdja a Basis között, de az utóbbihoz közelebb. Az L1-es pontban a Threshold, és a Basis gravitációs ereje kiegyenlítődik, ezáltal ugyanazt a forgási periódust adva a Halo-nak, mint a Basis-é, miközben az közelebbi pályán mozog. MIndhárom test azonos szögsebességgel forog a közös gravitációs központjuk körül, amely a Threshold belsejében van, de nem ugyanaz a gázóriás gravitációs központjával. A közös gravitációs központ pedig a csillag körül forog. Az L4, és L5 pontokkal szemben az L1, L2, és L3 pontok metastabilak, hasonlóan egy golyóhoz, amelyet egy domb tetejére tettek. Ez mutatja, hogy a Halo-nak aktívan stabilizálnia kell a pályáját, (ha az igazi fizika törvényei hatnak rá) és nem esni sem a Threshold, sem a Basis felé. Az Instalation 04 a játék végén megsemmisül Master Chief, és Cortana által, akik túlterhelve a Pillar of Autumn fúziós reaktorait egy akkora atomrobbanást indítanak szabadjára, amely elegendő részt semmisít meg a gyűrűből ahhoz, hogy a forgás, és lendület miatt kettészakadjon. A gyűrű rombolását követően a megmaradó részek olvadt állapotba kerültek. A gyűrű két darabja még mindig az eredeti pályán van, olvadt, és egyértelműen lakhatatlan állapotban, míg a törmelék folyamatosan záporozik a Basis-re. 343 Guilty Spark túlélve a gyűrű pusztulását, áthelyezi magát a Threshold gázkitermelő létesítményére, majd az Installation 05-re. A Halo játék adatait tekintve a Threshold átmérője 214 604 kilométer. Az Installation 04 újraépítését részben a Halo 3 eseményei alatt, az Ark-on ismerhetjük meg. Minthogy csak néhány hónapig volt építés alatt, tartalmazza a fő fegyvert, az atmoszférát, és az időjárás-irányító rendszert, de semmi mást. Mivel nem befejezett, a fő fegyverrel való tüzelés önmegsemmisülést okoz. A létesítménytől Guilty Spark azt várta, hogy fel fogja váltani a régit, és hevesen próbálta megakadályozni Master Chief-et abban, hogy elpusztítsa. A Threshold holdja, a Basis átmérője 23 848 kilométer, és belélegezhető légkör jellemzi. A Halo: Combat Evolved eseményei után a törmelék teleszórta a hold felszínét. A törmelék között állítottak fel egy ideiglenes alaptábort a Heretic erők, majd később a Threshold gázkitermelő telepére helyezték át. A Halo 2 többjátékos módja tartalmaz egy pályát, ami ezeken a törmelékeken játszódik. Installation 05 Az Installation 05, vagy másképpen Delta Halo, a Halo 2 egyik helyszíne, de nem az egyetlen a játékban. Hasonlóan az előző játékhoz, a fő tevékenység az Index megszerzése, amit a különböző fajok, különböző okokból keresnek. Ez a gyűrű a játék végén ép marad, de ennek eredményeként készültségbe áll az összes Halo, felkészülve a tüzelésre. A "Delta Halo" egy csoport specifikus szint neve a Halo 2 küldetéssorozatában, a második létesítményen. Habár az Installation 05 másik neve Delta Halo, nem bizonyos, hogy ez a hivatalos megjelölése az UNSC szerint is. Az Installation 05 Monitorja 2401 Penitent Tangent, 343 Guilty Spark egy pirosan izzó párja. A Halo 2 eseményei alapján 2401 Penitent Tangent a Gravemind nevű Flood intelligencia őrizete alatt áll, akinek korlátozott hatalma van a gyűrű rendszerei felett. Az Installation 05 a Substance nevű kék óriás körül kering, bár a játékban nem említik, de a szövegfájlokban így nevezik. A Halo 2-ben amikor Regret High Prophet a földre utazik, egy műveleti központot állít fel az Installation 05-ön, hogy aktiválja azt. Master Chief azonban követi, és megöli, ezzel megakadályozva a gyűrű aktiválását is. Miután a High Prophet-ek, és Brute-ok elárulják az Elite-ket, a Brute-ok felállítanak egy műveleti központot a Halo irányítótermében, és elindítják az aktiválási folyamatot. Az Arbiter, és egy nagyszámú Elite csapat megtámadja a tábort, és megölik Tartarus-t a Brute-ok törzsfőnökét Miranda Keyes, és A. Johnson törzsőrmester segítségével. Keyes utasítja 343 Guilty Spark-ot, hogy állítsa le a folyamatot, de ezzel elindít egy biztonsági mechanizmust, amely előkészíti a többi Halo-t a tüzelésre, egy mélyűr jel által az Ark-ról. Ark Az Ark, vagy más néven Installation 00, először a Halo 2 végén lett említve, és irányító központként szolgál a Halo hálózathoz. Ha egy Halo-t aktiválnak, de megakadályozzák a tüzelést, az egy mélyűr jellel felkészíti a többi állomást a távoli tüzelésre az Ark-ról. Egy átjáró, ami az Ark-ra vezet, el van temetve Kenyában, a Kelet Afrikai Protekturátusban, a Kilimandzsáró, Voi, és Mombasa között. Aktiváláskor egy hatalmas portált hoz létre az Ark-ra. Az Ark maga, egy hatalmas tengericsillag alakú szerkezet, a Tejútrendszeren kívül. 343 Guilty Spark szerint 218 (262 144) fényév távolságra van a galaxis magjától; a Halo hálózatnak durván 210 000 fényév hatótávolsága van. Az Ark a Halo 3 második felének fő helyszíne. Felfedezték azt is, hogy az Ark-nak megvan a képessége, hogy halo-kat építsen, és majdnem befejezte az Installation 04 újraépítését. Súlyosan megrongálódik amikor az új Halo félkészen tüzelt, szétszakítva a gyűrűt, és Cortana igényének megfelelően az Ark egy darabját is; 343 Guilty Spark ragaszkodik hozzá, hogy a korai tüzelés az Ark pusztulását okozza. Mindazonáltal az Ark sorsa ismeretlen. Az Ark egy adatbankként is szolgál, és információkat tartalmaz a Forerunnerekről, milyenek is voltak, mielőtt használták a Halo hálózatot. A négy szintből hármon, amelyek az Arkon találhatók, terminálok vannak, ezeket általában nehéz megtalálni, de mindegyik tartalmaz beszélgetéseket, naplókat, vagy egyéb szövegeket a Forerunnerek vezetőivel, illetve a végső sorsukkal kapcsolatban. Az egyik panel csak Legendary szinten nyílik meg, ekkor egy közvetlen üzenetet kap a játékos Mendicant Bias-tól, egy Forerunner mesterséges intelligenciától, aki megjelenik, és a háttérben maradva segít a főszereplőknek. Halo (sorozat) A Halo egy sci-fi videojáték-sorozat, melyet a Bungie alkotott meg és jelenleg a 343 Industries fejleszti a következő epizódot. A sorozat jogai a Microsoft Studios tulajdonát képezik. A játékok története egy háború köré épül, ami az emberiség és egy teokratikus felépítésű társadalomban élő idegen szövetség, a Covenant között zajlik. A Covenant egy már kihalt ősi civilizációt, a Forerunnereket tiszteli istenükként, akiknek kipusztulását a Flood nevű élősködő fajjal vívott harc okozta. A Halo játékok többségében Master Chief John-117, a kibernetikai fejlesztésekkel ellátott szuperkatona és társa, a Cortana nevű mesterséges intelligencia a főszereplő. A címben szereplő Halo egy lakható, gyűrűszerű építmény, felépítése hasonló az Iain Banks által írt Kultúra-regények Orbitáljához, vagy Larry Niven Gyűrűvilágához. A játék nagy sikernek örvend a first-person shooter műfaján belül, a Microsoft Xbox konzoljainak az egyik húzócíme, úgynevezett "killer app". (Ezt a kifejezést azokra a szoftverekre alkalmazzák, amik kiadásuk után jelentősen növelik az adott platform eladásait.) Ebből a szóból ered a "Halo killer" kifejezés is, amit olyan programokra használnak, ami véleményük szerint túlszárnyalja a Halo játékokat. A Halo sorozat már az első résszel, a Combat Evolved című játékkal is sikereket ért el, aminek folytatásait a kiadó Microsoft hatalmas reklámkampánnyal támogatta, így azok több eladási rekordot is megdöntöttek. A Halo 3 az Egyesült Államokban több mint 170 millió dollárnyi bevételt termelt 24 óra leforgása alatt, ami megdöntötte a Halo 2 három évvel korábban felállított rekordját. A Halo: Reach megjelenésekor újabb rekordokat ért el, 200 millió dollár bevétel keletkezett a megjelenése napján, amivel megelőzte a Halo harmadik részét. A játékok eladásai összesen meghaladják a 40 millió példányt, míg Halo sorozat összbevételei 2 milliárd dollár felett járnak. A játékok remek eladási mutatóinak hatására a franchise tovább bővült, így a Halo univerzuma regény- és képregényfeldolgozásokkal, továbbá animációs filmekkel (mint pl. a Halo Legends) gazdagodott. Az eredeti trilógia mellett újabb Halo játékok jelentek meg, mint amilyen az Ensemble Studios utolsó játéka, a Halo Wars című valós idejű stratégiai játék. A Bungie továbbá egy kiegészítővel, a Halo 3: ODST című játékkal és a Halo: Reach című előzménytörténettel bővítette a sorozatot, ami valószínűleg a Halo világával kapcsolatos utolsó játékuk is egyben. A legutolsó játék a sorozatban az első epizód felújított változata, a Halo: Combat Evolved Anniversary. A játék nagy felbontású változata Halo: Combat Evolved Anniversary címen 2011. november 15-én jelent meg, éppen tíz évvel az eredeti változat megjelenése után. A játék a második sorozatának első része, Halo 4, 2012. november 6-án jelent meg. Brian Bendis író szerint a Halo sorozat kulturális hatása olyan, akár a Star Wars filmek világa. A sorozat rajongóinak egy kollektív csoportja magukat "Halo Nemzedéknek" is nevezik. 2014. május 16-án Microsoft megerősítette, hogy a követkető Halo játékot Halo 5: Guardians-nek nevezte el. A sorozat új tagja várhatóan a következő év őszén jelenik majd meg. Játékok Eredeti trilógia Halo: Combat Evolved Halo 2 Halo 3 Újgenerációs /reclaimer/ trilógia Halo 4 Halo 5: Guardians Halo Infinite (Halo 6) Kapcsolódó részek Halo Wars "Halo Wars 2" Halo 3: ODST Halo: Reach Halo: Combat Evolved Anniversary Halo 2 Anniversary Paul Koulibaly Paul Koulibaly (Ouagadougou, 1986. március 24. –) Burkina Fasó-i válogatott labdarúgó, az ENPPI Club játékosa. A Burkina Fasó-i válogatott tagjaként részt vett a 2010-es, a 2012-es és a 2013-as afrikai nemzetek kupáján. Sikerei, díjai Burkina Faso-i bajnok (1): 2008 Román szuperkupagyőztes (1): 2012 Iraki bajnok (1): 2012–13 Afrikai nemzetek kupája döntős (1): 2013 Tőrfarkú rákfélék A tőrfarkú rákfélék (Limulidae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a csáprágósok (Chelicerata) altörzsébe, ezen belül a rákszabásúak (Merostomata) osztályába és a tőrfarkúak (Xiphosura) rendjébe tartozó család. A tőrfarkú rákok élő kövületek, a tengeri ízeltlábúak egyik legősibb csoportja. A földtörténeti ókor korai szakaszában alakultak ki, és már az ordovícium időszakban, 450 millió évvel ezelőtt is léteztek. Ez olyan régen volt, hogy az állkapcsos halak is épp csak megjelentek ebben az időben, s nemhogy madarak, emlősök, vagy hüllők nem léteztek ekkor, de még az első kétéltűek is majdnem százmillió évvel később jelentek meg. Bár az azóta eltelt rengeteg idő alatt az élőlények többsége alaposan megváltozott, a tőrfarkú rákok felépítése olyan tökéletesnek bizonyult, hogy a sekély tengeri élőlényeken az évmilliók során bekövetkezett változások ellenére mindvégig megállták a helyüket. Ezért aztán a 400, illetve a 230 millió éves kövületekben megőrződött ősi tőrfarkú rákok maradványai megszólalásig hasonlítanak a ma élő tőrfarkú rákokra. Rendszertani felosztásuk A családba 3 ma is élő nem tartozik 4 fajjal: Carcinoscorpius nem, 1 faj: mangrove tőrfarkú rák (Carcinoscorpius rotundicauda) , Délkelet-Ázsiában Limulus nem, 1 faj: atlanti tőrfarkú rák (Limulus polyphemus) , az Atlanti-óceán északnyugati partvidékén és a Mexikói-öböl partvidékén Tachypleus nem, 2 faj: parti tőrfarkú rák (Tachypleus gigas) , Dél- és Délkelet-Ázsia partvidékén japán tőrfarkú rák (Tachypleus tridentatus) , Kelet-Ázsia partjainál Bizonyos jóslatok A Bizonyos jóslatok 1967-ben bemutatott sci-fi témájú magyar bábfilm, melyet Foky Ottó rendezett. A film vegyes technikával készült, a stop-motion technika és az élőszereplős film ötvözete. A forgatókönyvet Nepp József írta, a zenéjét Bélai István szerezte. A mozifilm gyártója a Pannónia Filmstúdió. Műfaja sci-fi film. Cselekmény A távoli világűrből két apró termetű űrutas érkezik a Földre. Egy éttermi asztalon tett felderítő út alapján arra következtetnek, hogy a Föld elpusztult. Egyperces néma fejlevétellel adóznak a földi lények emlékének, majd a csodálkozó pincérek tekintete előtt elrepülnek. Alkotók Rendező és díszlettervező : Foky Ottó Írta : Nepp József Zeneszerző és hangmérnök : Bélai István Operatőr : Tóth János Vágó : Czipauer János Gyártásvezető : Bártfai Miklós Készítette a Pannónia Filmstúdió. Díjak 1968 Lipcsei filmfesztivál: Animációs Kategória Arany Galamb díja 1968 Miskolci Filmfesztivál: Animációs filmek kategória díja 1969 Trieszti filmfesztivál: Arany Galaktika 1970 Nyoni filmfesztivál: A legjobb animációs film Ware-i Vilmos Ware-i Vilmos (latinul: Guillelmus de Wara, angolul: William of Ware), (? – 1300 után) középkori angol teológus. Middletoni Richárd kortársa volt, és egy Szentencia-kommentárt írt. Ebben elhagyta az isteni megvilágosodás Szent Ágoston-féle értelmezését; egyben feltételezi, hogy a léleknek rendelkeznie kell az értelmi megismerés gyakorlásához szükséges képességekkel. Forrás Étienne Gilson: A középkori filozófia története. Budapest: Kairosz Kiadó. 2015. ISBN 9789636627850 , 491. o. Tyler Oakley Mathew Tyler Oakley (1989. március 22. –) amerikai YouTube személyiség, humorista, író és aktivista. Oakley aktivizmusa nagyrészt az LMBT fiatalokhoz és LMBT jogokhoz való elkötelezettségében merül ki. Valamint az társadalmi kérdésekben, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás és az LMBT fiatalok öngyilkosságának megelőzése. Oakley rendszeresen tesz közzé anyagot különböző témákban., beleértve a queerelméletet, a popkultúrát és a humort. 2007-ben Oakley elkezdett videókat készíteni a YouTube-ra, az első videója, a Raindrops több mint 420.000 megtekintéssel rendelkezik. 2007-ben az első videója óta több mint 400 további videót osztott meg és több mint 8 millió feliratkozója és több mint 535 millió össznézettsége lett. Oakley, aki nyíltan homoszexuális egykori tagja volt a sikeres YouTube csatornának az "5AwesomeGays"-nek. 2016 februárjában több mint 5 millió követője volt Twitter-en és 6 millió Instagram-on. 2013 márciusában társ-műsorvezetője volt a heti pop-kulturális híreknek, a "Top That!"-nek. 2013-14-ben ő volt a hangja 5 részben Mr. McNeely-nek a Most Popular Girls in School című internetes vígjáték sorozatban. Oakley-nak több százezer követője van Facebook-on és Tumblr-n. 2015-ben kiadta az első gyűjteményét humoros esszékkel Binge cím alatt a Simon & Schuster kiadónál. Magánélete Mathew Tyler Oakley 1989-ben született március 22-én, Jackson-ban, Michigan-ben az Allegiance Health kórházban. Összesen 12 testvére van. Szülei még kiskorában elváltak. Mikor 6. osztályos volt egy új városba költöztek és Oakley bekapcsolódott a művészetekbe (különösen kórus és dráma). Ez időben Oakley evészavarokkal is küzdött melynek következtében romlott a saját testképe, ahogy ő mondja "menni az élet egyik egészségtelen pontjából a másikba". Mikor Oakley gimnáziumba ment a kórustanára segítségével legyőzte ezeket a zavarokat. 14 éves korában, mikor új volt a gimnáziumban Tyler nyilvánosságra hozta, hogy meleg. Oakley a diplomaosztóján arról beszélt, hogy hogyan "színház az egész világ". A Michigan Állami Egyetemen tanult kommunikációt, marketinget és közösségi médiát. Tőrös Gábor Tőrös Gábor (Torda, 1934. június 12. –) erdélyi magyar szobrászművész. Életútja, munkássága Középiskolai tanulmányait Nagybányán folytatta, ahol Balla József és Vida Géza irányításával készült a művészpályára. 1966-ban a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, tanárai Szervátiusz Jenő és Kós András voltak. 1966-tól a nagybányai Zene- és Képzőművészeti Líceum tanára. Gondolatgazdag, filozofikus tartalmú szobrászművészetét a pozitív–negatív formák játékára alapozó modern formaalkotás jellemzi. Mélyrehatóan foglalkoztatják a nemzetiségi lét sorskérdései. Témái megjelenítéséhez gyakran irodalmi példákat keres, szimbólumokat teremt. Jelentős sikere volt az 1974-ben készült, bronzba öntött Dante-sorozatával. Éremművészi munkássága 1976-tól kezdődően teljesedett ki az egyetemes és a magyar művelődéstörténet, ill. történelem nagy alakjairól készített bronz-képmásaiban (Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Johann Sebastian Bach, Kőrösi Csoma Sándor, Madách Imre, Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Bolyai Farkas, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Kós Károly, József Attila, Nagy László). Önálló szoborban örökítette meg Tótfalusi Kis Miklós alakját. Legtöbb művét a nagybányai Városi Múzeum őrzi. Nyaranként a szárhegyi művésztelepen alkotott 1975-től, 1981-ben a nyíregyháza-sóstói éremművészeti alkotótáborba látogatott. 1989-ben áttelepedett Magyarországra. Kiállításai (válogatás) Egyéni 1973 • Apollo Terem, Bukarest 1973 • Apolló Terem, Bukarest • Kézdivásárhely • Sepsiszentgyörgy 1979 • Korunk Galéria , Kolozsvár 1980 • Új Élet Galéria, Marosvásárhely 1983 • Nagyvárad Kiss Elekkel 1990 • Művésztelepi Galéria, Szentendre 1992 • Csók István Galéria (Kiss Elekkel), Budapest 1996 • Vármegye Galéria [Véső Ágostonnal, Walter Frigyessel], Budapest 2000 • AKG Galéria, Budapest 2003 • Művészetmalom, Szentendre 2005 • Polgárok Háza, Budapest. Csoportos 1997 • Erdélyi Tárlat, Vármegye Galéria, Budapest 2002 •„Felezőidő”- Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum , Budapest 2003 • Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága, Teleki Magyar Ház, Nagybánya 2009 • Barabás Miklós Céh 80 éves jubileumi tárlata, Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy Köztéri alkotásai (válogatás) 1971 • Anyaság, beton, Aknasugatag 1975 • dekoratív kompozíció, bronz, közigazgatási palota, Nagybánya 1976 • Napszekér, alumíniumlemez, Ifjúsági Művelődési Ház, Zilah 1978 • Tornászlány, bronz, Sportcsarnok, Nagybánya • Jégkorongozók, inox acéllemez, Jégstadion, Csíkszereda 1991 • Németh László-emléktábla, bronz, Nagybánya Katalógus műveiről A bronz szereti mesterét. Katalógus, Király László előszavával (Kolozsvár, 1979). Ustjanowa Dolna Ustjanowa Dolna (ukrán nyelven: Устянова Долішня) Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Bieszczadi járásban, Gmina Ustrzyki Dolne község területén található település, közel a lengyel–ukrán határhoz. A község központjától, Ustrzyki Dolnétől 8 kilométernyire nyugatra található és a vajdaság központjától, Rzeszówtól 78 kilométernyire található délkeleti irányban. Christopher Bambridge Christopher Bambridge (1947. október 7. –) ausztrál nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve: Christopher (Chris) Francis Bambridge. Pályafutása Az FFA Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével 1978-tól az National Soccer League játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1992-ben visszavonult. Az Ausztrál labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1980-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott (Labdarúgó-világbajnokság, OFC-nemzetek kupája, Olimpiai játékok), valamint klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az ausztrál nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság sorrendjében az 5. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. A nemzetközi játékvezetéstől 1992-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 13. Az 1983-as U20-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Az 1985-ös U16-os labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. Az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB játékvezetői szolgálatra alkalmazta. Ha nem vezetett mérkőzést, akkor működő társának partbíróként segített. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés irányítását. Négy alkalommal egyes, egy esetben 2. pozícióba kapott küldést. A csoportmérkőzéseken, a Kanada–Magyarország (0 – 2) találkozón Dzsamál as-Saríf 2. partbírója volt. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 1 + 5 (partbíró). Az OFC JB küldésére az 1980-as OFC-nemzetek kupájalabdarúgó-tornán hivatalnokként tevékenykedett. Az 1988. évi nyári olimpiai játékokon a FIFA JB bíróként alkalmazta. Ha nem vezetett mérkőzést, akkor működő társának partbíróként segített. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. Partbíróként 2 alkalommal egyes, egy mérkőzésre, 2. pozícióban kapott küldést. Az Ausztrál labdarúgó-szövetség (FFA) JB munkatársa, Viktória állam területének játékvezető referense. BMP–2 A BMP–2 (oroszul: БМП – Боевая Машина Пехоты [Bojevaja masina Pehoti]; magyarul: gyalogsági harcjármű) második generációs szovjet gyalogsági harcjármű, melyet a BMP–1 utódaként fejlesztettek ki. Története Az 1966-ban a Szovjetunióban rendszeresített, majd széles körben exportált, a maga korában újszerű konstrukciónak számító BMP–1-gyel az 1970-es évek helyi háborúiban (pl. az 1973-as jom kippuri háború) szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a fegyverzete hamar elavult, sem a 2A28 Grom sima csövű ágyú, sem a 9M14 Maljutka páncéltörő rakéta nem volt hatékony. Ezért döntés született a Szovjetunióban a BMP–1 továbbfejlesztéséről. Ez elsősorban a harcjármű fegyverzetét érintette. Több prototípus készült a BMP–1 alapjain, közülük az 1974-ben megépített objekt 675 tervszámú prototípus lett a későbbi BMP–2. A tornyot megnövelték, a fő fegyverzetet 30 mm-es 2A42 típusú gépágyúra cserélték. A BMP–2-t 1982-ben mutatták be a nyilvánosságnak és a BMP-1 kiegészítésére szánták. Páncélzata gyenge volt, viszont ezt kompenzálta jól döntött homlokpáncélja és alacsony sziluettje. Hátsó ajtói üregesek, és üzemanyagtartályként funkcionáltak, ami sebezhetővé tette a mellette ülő katonákat. A személyzet kényelmesnek nem nevezhető körülmények közt dolgozott, viszont a szállított katonák a jármű belsejéből is használhatták a fegyvereiket. A kétfős toronyban operált a lövegkezelő és a parancsnok. A 30mm-es gépágyú elektromos csőemelése alkalmassá tette helikopterek és lassan repülő repülőgépek elleni harcra. A Szovjetunió a BMP–2-t is bevetette az afganisztáni megszállás idején.